LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Homehttp://newagelaGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Városhatár

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10, 11, 12  Next
SzerzőÜzenet
Edward Dylan
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 612
Életkor : 37
Munkahely : váltás alatt

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2011-07-27, 7:17 pm

*A végén teljesen magán kívül ordibált az erdő kietlen egyhangúságában. Tombolt benne a tehetetlen düh, de legfőképp az, hogy nem érti önmagát. Nem ezt akarta. Ő egyszerűen szabad ember akart lenni. Teljesen szabad! Mindentől. Mégis valami benne kívánta a változást, de egyben rettegett is tőle. Azonban a kiabálás eljutott az erdő, az út egy olyan zugába, ahol éles fülek várnak az ilyen és hozzá hasonló elkeseredett utasokra. Nem kellett több, csendben megkörnyékezték, de egyelőre nem támadtak. Vártak. Csendben vártak a megfelelő pillanatra. Mindebből a hadúr pillanatnyilag nem észlelet semmit. Lassan indult el előre, amerre az út ment. Viszont a férfi egy fáraszt hét után, álmatlanul indul útnak, és most csak fokozta kimerültségét, mind idegileg mind testileg. Fáradt volt. Teljesen fáradt, ami általában a banditáknak a legmegfelelőbb lett volna. Úgy is érezték, hogy könnyű célpont lesz, hatalmas termete és erős léptei ellenére, de tévedtek. Tévednek mind, akik azt gondolják most már nem veszélyes Dagorlad elsőszámú harcosa. Mert még mindig az, még mindig nem találtak a helyére mást, és talán nem is fognak. Aki viszont látta már mit művel ez a férfi mikor magánkívül van. Amikor kiengedi a benne lakozó démont, ilyenkor sokkalta jobban fél tőle, mint amikor tudatában van. Azonban ezek a rablók nagy szerencsétlenségükre nem voltak tisztában azzal kit szemeltek ki maguknak, főleg azt nem, hogy mire képes, így hát halkan az egyikük mögé lopódzott és egy tompa, ám annál keményebb fém tárgyal tarkón vágta. Dylan két lépést előre lépett az ütés hatására. Hírtelen édeskés szagot érzett a levegőben, majd a forró vér beterítette a nyakát. Megfordult. Gyilkos pillantást vetett az előtte állóra, de... egyetlen lépést sem tudott megtenni. Ott helyben összeesett. Erre megjelent a többi bandita is. Összesen voltak nyolcan. Az már több mint egy tucat. Az egyikük közel merészkedett a különös idegenhez, és megbökdöste a kardja hüvelyével. Nem mozdult. Erre széles vigyorral a képén oldalba rúgta.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Dylan
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 612
Életkor : 37
Munkahely : váltás alatt

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2011-07-27, 7:18 pm

-Háhh, kifeküdt, mint a béka! Láttátok, milyen képet vágott, mikor felfogta, hogy mi is történt? Háháhháá, ezt sose felejtem el! Annyira röhejes volt, biztos azt hitte, hogy ez nem lehet. Hogy pont vele!
-Jah, azt meghiszem. Úgy megrémült a vér láttán!
-Azta! Ez valami mágus lehet. Nézzétek a botját!
-Ez biztos megér vagy 100 darnát!
-Még többet is!
-Héé, de amúgy se egy csóró! Az erszénye tömve van, pénzel!
-Jó fogás! Ebből elélünk egy darabig!
-Hmm, az a köpeny se lehet utolsó, levesszük róla?
*Ez az ötlet annyira fellelkesítette a többieket, hogy készséggel álltak rendelkezésére az ötletadónak. Egykettőre megszabadították a kék köpenytől áldozatukat. Feladták a társukra, mire az körbefordult diadalmasan. Most már az övé ez a szép kis köpeny. Volt a hadúron egy bőr kézvédő. Az egyikük ezt szemelte ki, míg a másik a bakancsát, de volt olyan is, aki egyenest a képébe bámult.*
-Én mondom, nem kéne itt hagyni csak úgy. A feketepiacon nem csak a holmiijait tudnánk eladni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Dylan
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 612
Életkor : 37
Munkahely : váltás alatt

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2011-07-27, 7:18 pm

-Miről beszél, te?!
-Például azokról a kék szemekről. A legtöbb boszorkány sokat adna egy-egy ilyenért.
-A szemei?-*kerekedett ki az egyiknek a sajátja*-ÉS te ki tudnád szedni?
-Te aztán tényleg szadista vagy ízig, vérig!
-Kiszedem én, mi az, hogy!
-Pfúj, én nem fogom meg! Micsoda képtelenségeket hordasz itt össze!
Szedjük le a cuccait és tünés!
-Hát, én már láttam elképesztő dolgokat. Biztos megvennék, csak...
-Ne izéljetek már, kiveszed vagy nem?!
-Kiveszem!
-Akkor lássuk!
*Erre mindannyian abbahagyták amit épp csináltak. Még a fél pár cipőjét se vették le, majd ha kint lesz a szeme. Az, amelyiket leszadistáztak, és aki kínálkozott is a furcsa művelethez, közelebb hajolt és felnyitotta az egyik szemhéját.*
-Hmmm, szép kék szemek. Akár arra is vállalkozom, hogy eladom.
-Várj, na és mi lesz, ha felébred közben?!
-Ja, ja, ne öljük meg előbb?
-Chö, hagyatok már, mindjárt megcsinálom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Dylan
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 612
Életkor : 37
Munkahely : váltás alatt

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2011-07-27, 7:19 pm

*Azzal elő is kapta a kését. Nem kis példány volt, volt vagy két hüvelyk a penge, és a vastagsága sem az utolsó, ha ez megszalad... nem kell azon rágódnia, hogy félszemű. Feszült figyelemmel kísérték, ahogy felnyitja újból a kiszemelt szemhéjat, és közelít a késsel. Viszont amire nem számított az illető, vagy csak nem foglalkozott vele. habár figyelmeztették- áldozatuk szembogara a helyére ugrott, és a bandita szeme láttára változott meg, vagy jobban mondva tárult el sárgás színűvé. A pupillák kitágultak, a szembogara elnyúlt, mint a macskának és határozottan élénken meredtek rá a legközelebbire. Dylan torkon ragadta az illetőt, aki ijedtében elejtette az egyetlen lehetséges fegyverét.*
-Mirou da!
*A két szó olyan erővel söpört végig a kis csoporton, hogy hátrébb ugrottak, nem is keveset. A vergődő fél azonban már nem szabadult. Ahogy a hadúr kiejtette a varázsszavakat, rohamos rosszul lét lett úrrá rajta, majd a kezein és az arcán, fekete foltok jelentek meg rajta. Végül elborította az egész testét, és másodperceken belül a bandita megszűnt ordítani. Eközben felkelt Dylan a helyéről. Még egy darabig lehetett hallani a keserves ordítást mindenki szörnyűségére, és ahogy elhalkult az első áldozat, valaki halkan felszólalt.*
-Ez... sötét mágia!
-Meghalsz, te szörnyeteg!-*Kezdet rohamozásba egy másik személy, aki eddig nem csinált semmit. ám most a halálba futott. Kikapta a kardját és eldöntötte, hogy bárhogy is, de megöli Dylant.*
-Kokohe!-*Hangzott a hívó parancs, amire engedelmesen megjelent a bot. A következő pillanatban már gyomorszájon ütötte a meggondolatlan ellenfelet. Egy halk varázsige hagyta el a száját.*
-Rimerum do.
-A fenébe...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Dylan
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 612
Életkor : 37
Munkahely : váltás alatt

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2011-07-27, 7:19 pm

*Ezek voltak az utolsó szavai, mielőtt egy lyuk jelent volna meg a bot által ütött helyen. De nem érte be ennyivel a támadója. Még mielőtt földet ért volna, egy fordulattal eltörte a nyakát. Azonban még le sem ért a földre, mikor Dylan már kiszemelte a következő áldozatot is. A földbe gyökerezett lábú bandita csak egy nagy fényességet vett észre, majd megégve esett hátra. A mellette lévő volt a következő. Ezt egy másik parázsigével terítette le. Elsőre a szemei kezdtek fájni, mire levágta magát a földre üvöltve, hogy: " A szemem! A szemem!" Dylan, a hátára nyomta a bot végét, és egy újabb varázsige hatására a férfi mozdulatlan lett. Egyenlőtlen küzdelem vette kezdetét. Ő volt a negyedik.*
-Hé, ne hagyjátok magatokat, védekezzetek!
*Szólalt meg az, amelyik a sötét mágiát is felismerte. Előrántotta a kardját, gondolván, hogy ezután ő lesz a következő. Jól gondolta. KI is védte az első csapást. A következő a lábára ment, de elugrott, közben egy másik bandita megpróbálta megtámadni a hadurat. Dylan félreugrott, de nagyobb lévén a bottal meg tudta érinteni a homlokát-*
-Anszum uo!
*A bandita a torkához kapott, és láthatóan levegőért küzdött, de nem sokáig. Az ötödik.*
-Bart! Te szemét!
*Kiáltott az előbbi egyre idegesebben. Dylan lassú léptekkel közeledett felé. Elé állt még egy és egy hatalmas ordítás közepette szem lecsukva próbálta megvágni. Persze így nem lehet csapkodni a karddal. Mire kinyitotta a szemét, a másik fogta a pengét. Pánikba esett. Próbálta volna visszacsinálni, de nem lehet. Dylan elvigyorodott, a gyenge próbálkozáson.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Dylan
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 612
Életkor : 37
Munkahely : váltás alatt

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2011-07-27, 7:20 pm

-Hiam na.
-Ne, ne!
*De nem kerülhette el a végzetét, a penge pillanatok alatt felizzott és elérve a markolatot megcsapta őt is. mintha egy villám futott volna át rajta, nem volt esélye. Közben már a hetedik támadta hátulról. Majdnem el is találta, de sajnos az utolsó pillanatban a botot érte a kard és nem a használóját.*
-Lyrat dam!
*És ezzel ketté is tört az acél. A következő pillanatban a szerencsétlent az egyik darabbal szúrta le, majd hagyta ott. A legelső észbe kapó, már az őrület határán volt. Semmi perc alatt elintézte őket. Rádobta a kardját, de ez sem segített. Egyszerűen csak elhajolt. Hátrált egy darabig, de elesett egy kiálló farönkben. Dylan kezében egy újabb ismeretlen varázsszó után a bot karddá változott. Még mindig nem elég neki!*
-Ne csinálja! Ne tegye. Jól van, elmehet, nem bántjuk. Kérem! Kegyelmezzen!
-Nincs kegyelem!
*Ezt mondta anno a tanára is. És lecsapott. Még sokáig állt ott az út közepén a sok hulla közt. Szerencsére nem járt arra senki.*
~Ezért nem szerethetek meg senkit. Őt sem...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Don Tirion Esteban

avatar

Hozzászólások száma : 77
Életkor : 35

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2011-08-11, 12:03 pm

A lány szavaira én is visszafordulok és tényleg látom a porfelhőt, ahogy közeledik a lovas. Engem kevésbé izgatott, hogy milyen hírt hoz, nem voltam része a karavánnak, nem kötelezhettek maradásra, elhantolom a gnómokat, aztán indulok felvenni a vérdíjat. Most egyedül az foglalkoztatott, hogy végre enni kéne valamit. Amíg azt vártuk, hogy a lovas megérkezzen takaros kis halmot raktam a környéken heverő fadarabokból, majd egy tábortűz körül üldögélő csoporttól tüzet kértem és meggyújtottam. Még épp volt időm, hogy megvegyem a hozzávalókat, húst, fűszereket, kenyeret, mielőtt megérkezett a lovas. Gyorsan megszórtam a húst, majd feltűztem egy nyársra, amit kitámasztottam a tűz mellett, hadd érjenek egy kicsit össze az ízek, amíg megtudjuk mi hír. Az élelemmel vettem magamnak egy üveg vörösbort is, nem a legjobb volt, de nem is a legrosszabb. Még ittam egy kortyot, majd felkeltem a tűz mellől, hogy közelebb menjek és halljam, mint mond a futár.

//valahogy most nagyon nem ment, bocs a sok várakoztatásért//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sol
Föld nimfa - Alonida nimfa
avatar

Hozzászólások száma : 236
Életkor : 29

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2011-08-15, 5:12 pm

//Semmi Smile Most nekem sem megy úgy Embarassed //

*Sol szemét le sem vette a közeledő porfelhőről. A lovasok, mind katonák már kivehetők voltak.
Hosszú pillái meg sem rezdültek, úgy várta, hogy a katonák végre megérkezzenek.
Persze nem is hozzá mentek oda. A csapat vezetője egyenesen a karaván őrségének parancsnokához sietett és feszes tisztelgéssel üdvözölte.
A parancsnok viszonozta ezt, majd ezután halk társalgásba kezdtek.
Nem lehetett sokat hallani az egészből.
A lány Tirionra nézett közben, ahogy a húst készítette. Nem érzett éhséget. Talán csak a vér szaga miatt.
Az égő fa füstjének illata bekúszott orrába és végre egy kicsit magához térítette.
Örült is neki, mert a parancsnok jó hangosan elkiáltotta magát. Ekkor már ott állt mellette a másik tiszt is.
Sol Tiriont nézte.*
- Meghallgatom, mit döntöttek.
*A tiszt megvárta, hogy a karaván többsége körbevegye. Még a korábbi bajkeverő nemest is, csak azután engedte ki hangját újra.*
- Emberek! A város parancsnoksága úgy döntött, hogy tovább enged minket és kapunk még tíz embert az őrségbe.
Szedelőzködjetek, mert mindjárt folytatjuk utunkat!
*Sol visszasietett Tirionhoz. Ő tudta, hogy mit akar. Hazatérni Kalaranhoz, biztonságban.Úgy tűnt, a férfi is tudta, hogy mit akar. Nem tartott velük. Váltottak még néhány szót, és Sol őszintén remélte, hogy Tirion eléri azt, amit akart. Egyenes, talán nyers is, de férfias, olyasvalaki, aki nem adja fel céljait, ha nehézségekbe ütközik.
Mikor a karaván tovább indult, Sol haja még meglebbent, ahogy visszanézett a harcosra, aki még mindig a tábortűz mellett üldögélt.*

//Köszönöm szépen a játékot!//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sol
Föld nimfa - Alonida nimfa
avatar

Hozzászólások száma : 236
Életkor : 29

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2011-12-18, 3:05 pm

//Nawara'Sou//

*A karaván már egy ideje rendes tempójában haladt tovább, s a nimfát sem aggasztotta más, csak Negan távolléte.
Olyan létszámú katonaság kísérte Norlantól haladtában őket, amilyennel már az előbbi gnómok társai nem vehették fel a harcot.
Ha mégis, arra Sol álmában sem gondolt volna. Megnyugtatta a tudat, hogy védelemben haladhat tovább.
Negan persze még mindig nem jelentkezett, de a szépséges nimfának ugyan miért is kellett volna miatta rosszul éreznie magát? A mágustanonc bizonyára tud vigyázni magára, ez pedig Solnak határozott meggyőződésévé vált az elmúlt hónapokban.
Mióta először kísérték el Narin úrnőt, s történtek azok a dolgok, amik történek, azóta volt valami izgatottsággal vegyes aggodalma a férfivel kapcsolatban.
A karaván immár egyre távolodott Norlantól, s ahogy a város tornyai a semmibe vesztek a látóhatár peremén, úgy nyílt ki az utazók előtt Középvidék sík térsége, melyet csak fák, és a Hajnal ezüst-kéken csillogó szalagja szakított meg.
Sol gondolataiba merülve lovagolt, miközben a már korábban megjelenő férfiú, a vörös, kit Tirion oly határozottan tett helyre, talán sérelmét megtorolandó a nimfa nyomába szegődött, hogy aztán egy óvatlan pillanatban lovának farára csapjon.
A hátas nyerítve ágaskodott, s Solnak minden erejét igénybe vette, hogy valahogy megkapaszkodjon odafent.
Ez persze nem is sikerült és a nimfa cseppet sem kecses mozdulattal zuhant a földre egyenesen a betört orrrú férfi lovának patái elé.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2011-12-19, 3:50 pm

//Sol //

Ama kivételes alkalmak egyike volt ez, mikor nem egymaga járta a vidékeket, most vele tartott nem is egy társ, ketten is akadtak körülötte. Mind idősebbek, tapasztaltabbak sok téren, de ez most messze nem látszott meg a mindig rejtve élő gyöngysárkányokon, akik leplezett érdeklődéssel, s kevésbé titkolt félelemmel fordultak a Nagy világ dolgai felé. Ahogy a messze hátuk mögött, érzékeny, csendhez szokott fülük számára túl zajosan érkező karaván felé is. Sou szelíd mosollyal mögöttük baktatva hallgatta és figyelte tanakodásuk, hogy mit is kéne tenni most, megbűvölni mindet még ideje korán, hogy észre se vegyék hármukat, vagy egyenesen neki a folyónak, annak közepén haladva tovább, kivárni a fák mögött, míg el nem haladnak. Egymásra licitáltak, akárcsak az érme két oldala. Fharel szeretett volna mindenféle találkozást elkerülni, érvelve, hogy öreg ő már a harc kitanulásához, pedig arcát nem sok ránc ékesítette, ami meg volt inkább fekete szemei körül gyűrődtek fel a sok mosolygástól. Ethianwe be akarta várni őket, megnézni miféle népek utaznak, beszélgetni velük, de nem baráti gesztusból, ki akarta fürkészni a gyengéiket, megismerni a fegyvereiket, mivel azon kevesek közé tartozott, akik nem hitték el, hogy a szigetük pusztulása után, idelent békességben élhetnek a többi néppel.
Sou egyszer csak elkapta mindkettőjük csuklyáját és a fejükre dobta, hozzá képest ugyan is mindketten túl magasak voltak ahhoz, hogy kényelmesen a szemükbe húzza a sötét, szürkészöld színű anyagot. Átlépve közöttük feléjük fordult, ujjait ajkaira helyezve, így kérve őket arra, hogy hallgassanak, majd maga is felhúzta fejére hasonló színű, de jóval viseltesebb talárjának kámzsáját. ~ Csak Elonar erdeéig jussunk el úgy, hogy több gond nem adódik. Remélem ez nem olyan eget rengetően nagy kérés? ~ Pillantott fel az égre, még élénken élt benne a Déli-dombság csücskében megesett események. Ritkán érzi magában feléledni a düh lángjait, de akkor nem csak felébredtek ezek a keserű és maró érzések, tomboltak, nem szeret rá visszagondolni, még mindig túl fájdalmas, amit csak tetéz, hogy kudarccal végződött az egész és így nincs rá garancia, hogy még egyszer ilyen nem fog előfordulni. Szerencsére társai elől ezen aggályait kitűnően titkolta, bár Sou kívánta, hogy fordítva is így lenne, de a gyöngy varázsának köszönhetően érezte népe minden tagját, s csak nehezen tudta őket kizárni. Így viszont esélye sem volt.
A karaván lassan, de biztosan utol is érte háromfős, kis csapatuk. Az elöl haladó bizalmatlanul fel is mérte őket, kivált kép gyanúsnak tarthatta, hogy szó nélkül elfedve kilétük felsorakoznak a kitaposott nyomvonal mellett. Bár, ha előre tekint az ember, beláthatja, hogy a fákkal szegélyezett részen nem túl biztonságos a karavánnal együtt áthaladni, egy rossz mozdulat és könnyen egy szekér kereke alatt, vagy az egyik fának nyomva lehet végezni. Sou időnként fel-felpillantott az elhaladókra nem tudta volna megmondani, hogy a kíváncsiság miatt, vagy, mert azt remélte belebotlik tekintetet egy ismerős arcba. Hiszen még nincsenek messze Norlantól és Kain barlangja valahol a közelben van, de oda így harmad magával nem menne, de hátha. Ismerőst nem, de mást észrevesz. ~ Az a fickó, fogadni merek, hogy rosszban sántikál. ~ Alighogy a gondolata végére ér, az illető már cselekszik is, valamiért nem féltette a lányt, kinek feltűnően szép vonásai valamilyen szinten ismerősek voltak. Hiszen rengeteg időt töltött a nimfák között, de mintha ez a leányzó kicsit más lenne, mozdul, de elkapni, ha nagyon igyekszik sem tudta volna. De közé és a talán tettét jó viccnek szánó férfi lova közé már oda tudott állni, megbabonázva az állatott, átugorhatatlan falat állítva fel elé, amitől meg is hátrál, váratlanul torpanva meg, fejét is felszegve, ezzel talán arcon ütve az előre lendülő lovasát. Nem tartva attól, hogy a lovas a közelébe jön, hiszen a lovának nem lesz elég a legvadabb ösztökélés sem, hogy közelebb menjen a sárkányhoz, főleg, hogy annak két társa is közelebb lépett. Tanácstalan nézve, segítsenek vagy se?
- Nagyon megütötted magad? – Nyújtotta a nimfának segítség gyanánt a kezét, míg másikkal lehúzta fejéről a csuklyát, megakadályozva ama eshetőséget, hogy lehetőségre éhes haramiának nézik. Ha elfogadják segítségét finoman segít két lábra állni a lánynak, ha nem, hát legalább a válaszát megvárja, csak úgy otthagyni nem fogja.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sol
Föld nimfa - Alonida nimfa
avatar

Hozzászólások száma : 236
Életkor : 29

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2011-12-26, 11:01 pm

*Az esés igen fájdalmas, de a nimfa nem is tudta volna megmondani, hogy vajh feneke fáj jobban, mely először találkozott az anyafölddel, vagy pedig büszkesége.
Nem várhatott azonban sokáig, csupán egy kisebb sikkantásra telt idejéből, midőn ráébredt, hogy a ló, mely mögötte haladt, éppen csak lépésnyire volt már attól, hogy patái alá kerüljön.
Azonban valaki mégis közéjük keveredett, valamiféle csuklyás alak, kikkel úton-útfélen lehet Lanuriában találkozni. Telarban is látott már eleget.
A ló hátrahőkölt, és Sol még valamiféle fájdalmas kiáltást is hallani vélt, de mivel nem látta az alattomosság elkövetőjét, nem is gondolt rá, hogy súlyos is lehet.
Eközben a megmentője már kezét nyújtotta, hogy segítsen, és a nimfa, ugyan minden büszkeségét félretette, azért az arcát is felfedő fiatalembernek.
A lovas eközben válogatott szitkok közepette fordította vissza a lovat.
A legutóbb a gnómok támadásakor akcióba lendülő férfi orra vér ismét eleredt*
- Nem…nagyon! Köszönöm a segítséget…!
*Emelte fel a mondat végén a hangsúlyt; melyből egyértelmű volt hogy a segítő nevére kíváncsi. Eközben fájdalmas arccal fogta a fenekét.
A ló nem hagyta magára, kissé előrébb szökellve menekült el a támadás elől, de most, hogy elmúlta baj, jött is volna vissza, ha nincs ott összesen három sárkány előtte.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2011-12-29, 4:49 pm

- Sou, a nevem .. és igazán nincs mit! – Halványan sikeredett elmosolyodnia, eloszlatva ezzel a gondterheltség utolsó ráncait is. Nem árt mindent számon tartani, de azért tudni is kell elengedni a gondokat egy kicsit, egyeseket lehet örökre, a még megoldásra várókat pedig legalább egy kis időre. Tett egy fél lépést hátra, kicsit megkésve, elengedve a lány kezét is, ami így igazán fel sem tűnt neki, csak utólag. Nem egyszer akadt már, hogy a szebbik nem tagja ezt tolakodásnak vette, egyenesen merészségnek, pedig előrelátás végett nem eresztette, de marasztalni is csak szelíden tette. Elvégre ki szeretné, hogy az, akit az imént segített talpra egyszer csak ismét összeesik. Nem gyerekjáték egy lóról leesni és vannak egyes alattomos sérülések, amik akkor ütik fel fejüket, mikor az adott rész nem kímélve ránehezednek, de most szerencsére nem történt ilyen.
- Az ilyesmi … - Társaira pillantott és ezzel be is zsebelte az idősebbik megrovó, mogorva pillantását. Bólintott feléjük, mire csak kihúzta magát az alacsonyabbik és hátat fordítva távolabb ment társával. - ..nek magától értendőnek kéne lennie. – Vonta meg a vállát. Néhány rettentően naiv eszmét képtelen másként gondolni, ez esetben azt, hogy akinek meg van az ereje segíteni, annak, ha nem is kötelessége, illik mindent megtenni az adott helyzetben. Persze, mindenki más és ezért meg is van a maguk véleménye. Ez rendjén is van, ezért nem is fog senkit kényszeríteni, önmaga viszont saját elvárásai szerint igyekszik cselekedni.
- Örülök! Egyeseknek elég fura a humorérzékük, pedig felnőttnek nézem, lehetne több esze is. – Alig emelte meg a hangját a véletlenre bízva, hogy az illetékes meghallja e vagy sem, de ugyan úgy szólt a lánynak is, hiszen ő volt ennek az egésznek a szenvedő alanya. Meg aztán ezzel úgy érezte értelmes választ sikerült adnia a szitkokra, amik amúgy különösebben nem piszkálták, csak fülét bántotta a kaparó orrhang. No meg, orrát is bevette az illanó vér szaga, inkább csak ennek köszönhetően nézett a incselkedő fazon után. ~ Aki lóra ül, hát vállalja ezt a féle veszélyt is … bár azért fájhat az orra. Ehm! Nehogy már megsajnáljam! Inkább önként jelentkezőként kéne helyreraknom az orrát? Hem, témánál maradva, a ló másik oldalára sem kéne átesni. ~ Nem rövid, de tömör gondolatmenete közepette fordította vissza arcát.
- Jobb lesz, ha egy kicsit odébb megyek, valamiért a lovak nem szavaznak nekem osztatlan bizalmat. – Kicsit bántotta a dolog, de nem róhatta fel egyetlen hátasnak sem, hiszen mind prédaállatok, jogosan tartanak egy ragadozótól. Mondjuk ez esetben egy olyantól, aki növényeken és halhúson él. De meglehet, hogy éppen ezért békélnek meg jelenlétével egy kicsit előbb ezek a jószágok, ettől függetlenül tesz még néhány lépést, ha csak nem marasztalják valamilyen módon. Bár mintha a karaván felvigyázóit nem rendítette volna meg az a kis esemény, vagy esetleg más köti le a figyelmüket?
- Szabad megtudnom a neved? Ha már az enyémet úgy is tudod. – Kicsit talán közvetlen, meg egy hangyányit bizonytalan, de aki többnyire határozott, meglett férfiak között tölti az idejét, mikor egy hölggyel kerül diskurzusba, ismeretlen terepen jár.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sol
Föld nimfa - Alonida nimfa
avatar

Hozzászólások száma : 236
Életkor : 29

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2011-12-31, 2:53 pm

*Negan már intette néhányszor, hogy az idegenekkel való ismerkedés az olyan kis fiatal nimfáknak, mint ő, nem éppen tanácsos, de Sol arra is csak felhúzta az orrát, hiszen nem gyerek ő már, még ha Kalaran sem kezelte másképp.
De Kalaran egy igen idős és nagy hatalmú mágus, míg Negan egy arcátlan, fiatal és bosszantó és titokzatos…de hagyjuk is.
Viszont volt valami hasonlóság közte és e között a fiatal fiú között, amire Sol nem tudott magyarázatot találni.
Ahogy az arcátlanság sem kerülte el s figyelmét, amiben megint csak hasonlított a mágusra ez a fiú.
Sol arcát enyhe pír futotta el, mikor kezét a kelleténél kissé tovább fogta az idegen, de mivel éppenséggel segítségére sietett, nem tehette meg, hogy úgy megsértődjön, mint Negan esetében tette volna.
Még csak egy csípős megjegyzésre sem futotta, hanem inkább kezét háta mögé rejtette.
Neki aztán nem tűnt fel a másik két köpenyes viselkedése, de annál inkább a lovas, aki mögötte jött és kis híján letaposta.
Sol lova is távolodótt valamicskét és türelmetlennek, mi több, ijedtnek tűnt, mintha bizony veszélyt szimatolt volna. Füleit hátracsapta és prüszkölt egyet.
A nimfa kinyúlt kezével és megsimogatta a hátas orrát, hogy így próbálja megnyugtatni.
A karaván őreit valóban nem rendítette meg az eset, pedig gondolhatták volna, hogy Tirion ökle után talán törleszteni kíván a védtelen teremtésen az az elkényeztetett ficsúr.
Néhány katona vetett csak pár pillantást a három csuklyás alakra, de rendeződni látták a helyzetet, így nem is avatkoztak közbe.*
- Sol vagyok, a telari Kalaran mágus nevelt lánya.
*Húzta ki magát a nimfa. Hasonlóképpen hangosan, hátha az iménti alak is meghallja, kit taposott csaknem halálra lovával.*
- Hallottál már róla?
*Nem volt szokása a mágussal dicsekedni, de most szükségét érezte. Ugyanis nem kívánt még egyszer az előbbi méltatlan helyzetbe kerülni.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2012-01-01, 3:31 pm

Meglepi a halvány pír, még nem látott nimfát, aki ilyen hirtelen elpirulna. Zavarában talán? A gyorsan elrejtett kezek ezt a sugallatot keltették Souban és valami ösztön súgta, de még inkább berögzült emberi szokás véget maga is elrejti kezeit a bő köpönyeg ujjaiban. Miközben őszinte hálát ad annak, hogy ismeri az emberi szokások nagy részét, mert biztosan más lett volna a helyzet. Ha egyszerűen arcát a lány arcához dörgölte volna, csupán csak azért, hogy biztos legyen abban, tényleg jól van. Az ismeretek fényében megbotránkoztató és érthetetlen tett lett volna, aminek köszönhetően biztos egy csípősebb élő pofon nem túl boldog tulajdonosává válhatott volna és, vagy még egy amolyan jól megérdemelt szidalmat, avagy annak áradatát is a fejére zúdították volna. Pedig számukra, legalább is a gyöngysárkányok számára mennyire fontos a másik érintése, mennyi mindent ki tudnak fejezni szavak nélkül, akár hangtalanul is. Elgondolkodtató, hogy minden nép eleme ez, de hajlamosak csak annak engedni, akik már közel állnak hozzájuk, vagy szeretnék, ha életükben nagyobb szerepük lenne. Hát, ez van!
A név hallatán bólint egyet határozottan és már a nyelve hegyén van, hogy örömét fejezze ki a nem éppen kellemes találkozás végett, de a szavak elharapja. Nem a morgó, törött orrát sajnáltató, talán még mindig harcias ember szavai ennek az oka, inkább a város, Telar említése. Nem kedveli, képtelen szépnek látni, pedig tudja, hogy vannak szépen gondozott, tiszta részei. De, de a rabszolgapiac miatt képtelen megadni az esélyét annak, hogy valaha könnyű szívvel gondoljon a városra, pedig hát, most itt áll előtte egy fiatal lány, Sol, aki ott nevelkedet és a mágus. A mágus, felé terelődnek gondolatai és szinte párhuzamosan érkezik is a kérdés, amire kissé elbizonytalanodva néz a szép, barna szempárba.
- Kevésszer jártam abban a városban és így hirtelen … - Nem is igen fejezi be a mondatot, minek így szabott végére hangja egészen el is halkul. – Kalaran ugye? – Kérdez vissza óvatosan, hiszen Sol hangsúlyából érezhető volt, hogy fontos és megbecsült számára nevelőapja, nem akarja megbántani. Mondhatná, hogy nem tud róla semmi, ami úgy ahogy igaz is lenne, de nem teljesen, mert a név ismerősen cseng számára és elméje már elő is ásta egy késő délután kalamajkában teljes, de nyugodalmasan végződő perceit. Egy őseihez már megtért barát történetét, viszont az Öreg története még mindig fájó pont számára és bár nem akarja, arcának vonásait még kordában tudja tartani, de szeme akár az igazság forrása. Nem hazudik, s most is elvegyíti a dühöt, a szomorúsággal, amely több talán.
- Ismerős a név, de az eset melyben neve felmerült, nem róla szólt. – Egészen parányin csenget csak hangjában a bocsánatkérés zöngéje. – Elonar erdeje felé tartotok, igaz? Mert tásaimnak és nekem ott van dolgunk, így ha gondolod mesélhetsz róla, szívesen meghallgatnám. – No persze azt messze nem teszi hozzá és csak nagyon halkan gondolja, hogy inkább hallgatná a lány történetszövését nevelőjéről, mint két társa folytonos őrlő civódását. Náluk csak kellemesebb lehet, bár nem tartoznak a karavánhoz és nem igen tudja mennyire lenne bölcs dolog a másik két sárkányt bevonni, viszont, nem csak feladatuk, hanem világlátás céljából tartottak vele. S bíz, a világhoz a többi nép is hozzátartozik, ahogy a karaván és annak minden kedves, vagy éppen vadhajtása.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sol
Föld nimfa - Alonida nimfa
avatar

Hozzászólások száma : 236
Életkor : 29

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2012-01-02, 3:03 pm

*Könnyebbség volt, hogy nem csak a nimfa tűnt zavarban lévőnek. Igaz, az ifjú arcán semmi nem látszott ebből, de a gesztus mégis jelentett valamit.
Felettébb óvatos volt a reakció, mellyel Sou Kalaran említésére lépett, s a nimfa nem tudhatja, vajon ez a névnek tudható be, vagy valami más miatt ilyen visszafogott.
A ló még mindig enyhén ideges volt, s ebben a pillanatban rántott is egyet a nimfán, de az inkább szabadon engedte az állat kantárát, minthogy ismét a földdel kelljen szégyenszemre megismerkednie. Így inkább bocsánatkérőn rebbentette hosszú szempilláit a fiatal férfira, majd kezével a kantár után kapott.*
- Az irány, úgy tudom, arra mutat. Én viszont Telarba tartok. Sosem jártam abban az erdőben és amennyire tudom, a karaván sem érinti. A Hajnal túlpartján haladunk majd.
*Igaz, ezt nem tudhatta pontosan, de az eddigi útvonalak mind messze elkerülték az erdőt, melyről csak az a híre maradt meg benne, hogy milyen rémséges borzalmakkal is van tele.
Sol végre elkaparintotta a ló kantárát és már erősebben tartotta.
Eközben kissé értetlenül nézett a két másik csuklyásra, akiket Sou említett. Kalaran ugyan óvta az idegenektől, de Negan, a mellé rendelt személyi testőr még mindig sehol nincs.
Legutóbb sem volt, és Tirionnal igen jól járt a nimfa.
Az meg sem fordult a fejében, hogy nimfa mivolta miatt kérdezte az erdőt a sárkány. Ő Kalaran mágus lánya, s csak ezután gondolt arra, hogy nimfa is.
A nimfaságról valamiképp mindig az a bizonyos éj jutott eszébe, amikor akarata ellenére engedte szabadon azt a hatalmas, fekete sárkányt az Éj-hasadék mélyén. Még most is látja azt a sok, gyűlölettől égő szemet az örvény mélyén…*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2012-01-03, 11:19 am

- Igen, sejtettem… Azaz erdő a kalandvágyóknak, vagy a botanikusoknak nagy kihívás. – Igen-igen, hiába telt már el hosszú idő, hogy megismerkedett az erdő igazi lényével, de attól még nagyon is élénken él benne a korábbi emlékek összessége, még arról az időről, mikor rémisztőnek, de érdekesnek tartotta az erdőt. Ahová mellesleg kíváncsisága többször is berángatta, de minduntalan félelmét is felszította, nem mintha a mai napig nem óvatosan és figyelve lépne a fák közé, hiszen azok még mindig nem barátai, a nimfákat hivatottak védeni és ugyebár ő messze nem az. Megtűrt, talán olykor szívesen látott vendég is. Azért a megfontoltság végett mindig inkább felülről közelíti meg a kis kunyhót, ahol Níbe mindig örömmel várja érkezését és pont ez a gondolat mart egy kicsit belé. Semmi kedve újra és újra meghallgatni az öreg elvárásait, magasztos reményeit és ki tudja, hogy szavai között mennyi álnok hazugság bújik meg, néha azon kapja magát, éppen ennek köszönhetően, hogy bánja azt a percet, mikor emlékezte visszaadta múltjának minden elveszett percét és ha tehetné nagy részét eldobná magától. Persze, semmi nem ilyen egyszerű.
- De egy ideig egy felé megyünk, jobb is lenne indulni. – Mutatott a haladási irányba, hiszen míg megálltak a karaván nagyja nem követte a példájukat, haladtak tovább a kijárt úton. – Úgy hallottam a karavánok végén nem biztonságos az utazás. – Ezzel tett is egy lépést, majd tekintetével kereste fel két társát is, kiknek intéssel jelezte, hogy induljanak, egyenlőre nem tartotta rossz dolognak együtt haladni a karavánnal. Ami mellet vélte, hogy ha a vezetőnek nem tetszik jelenlétük, minden bizonnyal szól is majd érte, addig azonban csatlakoznak a menetelőkhöz. A két gyöngysárkány semmit nem elsietve fel is zárkózott Sou és Sol mögé, az alacsonyabbik boldogan meg is szabadult kámzsájától, mosolyogva szemezve a nimfa lovával, persze nem eledelként tekintet rá, csak hát életében talán harmadszor, vagy negyedszer lát meglátása szerint ilyen pompás állatot. Mind e mellet, világos bőrével és lenszőke hajával, kora ellenére is finom vonásaival, hasonlóságot mutatott Souval, talán nagybátya a fiatalnak, vagy más rokona. E hasonlóság ugyan úgy jelen van a még rejtőzködő harmadik esetében is, sőt, a két idősebb férfi még éjsötét szeműk színében is megegyeznek. Ez nem pusztán a természet fintora, minden gyöngysárkány ilyen külsőt választ, alkalmazkodva sárkány megjelenésükhöz.
Sou elmosolyodva bólintott, leginkább saját gondolatainak nyugtázása végett, mik nagyrészt társai körül forogtak, de felbukkant egy másik fonál is. Sol nimfa létére ugyan is nem népéhez tart, bár említett, hogy egy mágus neveli és ezzel talán nem is tartja magát annyira nimfának? Foglalkoztatta Sout ez a kérdés, de még inkább az a pillanatnyi érzés, ami átsuhant a kedvesnek tetsző szempáron, s ez az érzés formálta is talán kissé a bájos arcot. Rossz emlék talán?
- Valami rosszat mondtam? Mintha, nem is tudom, nem teljesen, de ijedté vált az arcod. – Nem tehetett róla, talán egy aranyos, bozontos kutyaként kényelmesebb lenne az élete, mint sárkányként. Nem kéne gondot viselnie népére és tehetné azt, amit szíve súg, felvidítani másokat, egy kicsit élhetőbbé tenni napjaikat. Egyszer, talán.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sol
Föld nimfa - Alonida nimfa
avatar

Hozzászólások száma : 236
Életkor : 29

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2012-01-07, 4:09 pm

*Sol ajka őszinte mosolyra húzódott Sou válasza hallatán. A kalandvágyók és botanikusok nem épp az ő megjelölése volt, de érthető is. Neki csak ekkor tűnt fel, hogy a karaván lassan magukra is hagyta őket így, négyesben.
A fiú kétségtelenül okosat mondott. Solnak azonban nem voltak még karavánnal kapcsolatos kellemetlen élményei a városhatárban történtek kivételével.*
- Legutóbb a közepe sem volt épp biztonságos.
*Jelezte a fiú felé kételyeit.*
- Valami rusnyaságok, néhányak szerint gnómok támadtak ránk nem is oly régen, Norlan határában.
*A karaván vezetése nemigen foglalkozott a három csuklyás alakkal, hiszen láthatóan ketten közülük ártalmatlan ifjak, ráadásként segítségül is szolgáltak, mikor a lova levetette a lányt.
Sol a másikra csak azért tekintett rá, mert a mosolygós ifjúval sem barátkozott a lova, s így már két sárkányszagú lány álldogállt mellette. Mindennek tetejébe az egyik kitüntetett figyelemmel volt iránta.
Sol ezúttal nem akarta szabadon engedni az engedetlen paripát. Ő nem tudta elképzelni, hogy mitől riadhatott így meg.*
- Eddig nem így viselkedett….
*Nem nagyon akaródzott neki egy idegennek mesélni arról a szégyenteljes cselekedetről, amit a hasadékban hajtott végre. Őt az nem mentette fel, hogy akarata ellenére történt.
Elkator is nyugtatta ilyetén szavakkal, de azoknak sem volt foganatja.*
- Ti talán botanikusok vagytok? Vagy csak kalandvágyók?
*A kérdést már nem csupán Sounak, hanem társainak is szánta, így szép metszésű szemeit hol egyikre, hol másikra emelte a kérdés közben. Ajkán azért hamiskás mosoly játszott, miközben erősen igyekezett tartani a kantárt, de a könnyű nimfa testet így is megingatta néha a távolodni próbáló ló.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2012-01-09, 1:11 pm

- Ezek szerint a karaván egyik pontja sem elég biztonságos, kivéve persze, ha nem vérbeli harcos az ember. – Együtt érző pillantást vetett Solra, sosem lehet kellemes felüdülés meg pláne nem egy támadás, főként úgy, hogy abban a hitben menetel a sokasággal, hogy biztonságban lesz. Óvják őket a katonák, fogadott kísérők és aztán kiderül, hogy még sem egészen ilyen egyszerű a dolog.
- Gnómokkal még nem hozott össze a sors, de remélem nem is fog. – Nem kíván némán haladni, kivéve, ha ezt a hölgy másként nem gondolja, ezért is toldja meg mondanivalóját, csak pillanatnyi időre túrva bele emlékeibe, de azokban nem talál semmi olyat, amit gnóm néven raktározott volna el. Noha, azért akad néhány fura szerezett a múlt lapjain, amiknek nevét még nem tudja és meglehet, éppen ezért, hogy ezek az említett lények közöttük vannak. De annyira nem foglalkoztatja a kérdés, bár nagyon is tisztában van azzal, hogy hiába sárkány, attól még igen is pórul járhat, mi más erre a legjobb bizonyíték, mint a közelmúlt eseményei. Arra viszont most végkép nem akart gondolni, még is ösztön által hajtva körbenézett, hosszabb ideig vizslatta az előnyre szert tevő karavánt és a közeli erdő szegélyt is, nem azt amerről ők jöttek, hiszen a felől nem észlelt sem ő, sem pedig társai veszélyt. Még a maguk mögött hagyott tájat is szemügyre vette, de azt már csak a biztonság kedvéért, hátha olyanok ezek a gnómok, mint a farkasok, falkában vadásznak és mind addig kitartóak maradnak, míg vezérükben lüktet az élet. Megfordul ugyan a fejében, hogy talán azzal végeztek a karaván őrei, talán más, de bizonyosságot e felől csak kérdezve nyerhetne. Azt viszont nem teszi.
Némileg elakad a szavai, ahogy Sol szabadkozását hallja lovával kapcsolatban. Azt még sem mondhatja, hogy tisztában van azzal, hogy miért viselkedik így, de a bűnbánat apró ráncait igyekszik eltűntetni arcáról. Hiszen erről nem tehet, ahogy a ló sem, hogy ösztöneire hallgatva tart tőlük. Sok segítséget immáron visszahúzódó társától sem kap, egyértelmű, hogy Soutól várják a helyzet megoldását, legyen az bármi és ez a bármi egy gesztus volt csupán. Egy intés, amivel azt kívánta kifejezni, hogy őt nem zavarja és megfelelő szavakat is talált hozzá.
- Segíthetek, ha gondolod. – Nem lépett, szándékában állt megvárni Sol válaszát, az eddig köpönyegébe rejtező viszont a türelemnek e téren igen csak híján volt. Halhatóan morgott valamit, mire a magát már felfedett rosszallóan fordult felé, de egy határozott kézmozdulattal belé is lett fojtva a szó. Sou tétován nyúlt volna a mellette elhaladó után, de meggondolta magát, végül csendes szemlélője volt annak hogyan babonázza meg az idősebb sárkány a lovat, újraalkotva nyugodt és kezes viselkedését.
- Bizonyára a farát ért támadás után kételkedett a szándékunkban, okos jószágok a lovak. – Paskolta meg a jószág nyakát. – Fharel a tisztes nevem, kisasszony. – Mutatkozott be, ahogy ellépett a jószág mellől, fejéről lehúzva a kámzsát, enyhén meghajtva magát derékban. Arca kevésbé volt barátságos, inkább morcosnak tűnt, ahogy hangja is morgós volt, de valahogy illet hozzá és egésszé tette az ajkait körülölelő bajusz és szakáll együttese, mi ugyan többségében nem túl hosszú szőke szálakból állt, de már őszbe vegyült itt-ott.
- Megragadnám az alkalmat, Ethianwe vagyok és a magam szelíd hóbortja szerint, akár mondhatnám magam botanikusnak, bár nem csak a növények érdekelnek. – Ezzel a másik idegen is megnevezésre került, kinek hangja kedves mosolyával ellentétben hidegen csenget. Sou pedig, valami kis félsszel, de túlnyomóan örömmel figyelte társai bekapcsolódását a beszélgetésbe, mert őszintén azt hitte, hogy végig csendben fognak kutyagolni mögöttük. Esetleg szólnak pár szót, de ez.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sol
Föld nimfa - Alonida nimfa
avatar

Hozzászólások száma : 236
Életkor : 29

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2012-01-09, 8:38 pm

*Sol az együttérző pillantástól ismét csak enyhén elpirult. Talán nem nimfa módi ez, de őt nem is nimfák nevelték. Kalaran otthonában, a Főnix-templomban élt, szinte elzárva mindentől. Alkalma sem volt megtanulni, hogy miként is kellene népéhez hűen viselkedni.
Sol leginkább azon lepődött meg, hogy Sou felajánlotta illedelmesen a segítségét a lóval kapcsolatban, s közben előre is lépett egyik társa, sőt a másik is bemutatkozott. Mindketten elég érdekesen viselkedted, de illedelmesen bemutatkoztak neki.
Bájos, zavart mosollyal ismételte meg nekik korábban már kimondott nevét.*
- Sol vagyok, Telarból.
- Én pedig Negan Telarból.
*Hangzott el egy zord hang, s az egyik facsoport mögül előléptetett sötét lován Negan, a mágustanonc. Zord, gondterhelt arccal, s arcára írt arckifejezéssel. Nem kívánta a háta közepére sem a három kotnyeles sárkányt. Mert tudta, hogy azokkal áll szemben, még ha csaknem úgy néztek is ki, mint három tojás.
Sol mozdulatlanul várta meg, hogy Negan odalovagoljon hozzájuk.*
- Apád nem tanította meg, hogy ne áll szóba idegen férfiakkal?
- Atyám azt is megtanította, hogy ne hagyjam megtorlatlanul az ilyen arcátlan modort.
*Sol szemében sértett fények villogtak, miközben a mágus sötét szemeibe nézett.
Negan eközben azt fontolgatta, hogy miként is tanítsa móresre a minden lében kanál kis nimfát. A gyilkos bosszút nyomban elvetette, visszaemlékezve első közös útjukra, s hogy a nimfa akkor hogy felkorbácsolta a vágyát.
Rántott egyet a vállán, majd Soura nézett. Távolról úgy tűnt, hogy az ifjú vezeti a másik kettőt. A mágustanonc egy egészen finom pillanatig belenézett a gyöngysárkány szemeibe, s ha az eléggé figyelt, megláthatta benne a sárkányt.*
- Solt Kalaran mágus a gondjaimra bízta. Hálás lesz, hogy vigyáztatok rá távollétemben.
- De velünk tarthattok, ha szeretnétek.
*A nimfa büszkén felemelte arcát, s így talán még szebbnek tűnt, ahogy dacolt a mágussal. Úgy döntött, hogy nem hagyja, hogy ez az otromba fajankó elüldözzön mellőle mindenkit.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2012-01-12, 12:26 pm

Figyelemfelkeltő volt az új személy megjelenése, főként, hogy álcája kitűnőnek minősült, sárkányok közt viszont hamar meg ismerszik egy másik. Nem kell látni és a szagát sem feltétlen kell érezni, sőt mágiájának forrása is könnyen útvesztő lehet egy kíváncsiskodó számára, az ösztön viszont, amit teremtésükkor, vagy ki tudja fejlődésük közepette szedtek magukra az ilyen ügyekben mindig az igazat súgja. Sou és mindkét társa tisztában volt, nem csak Negan kilétével, hanem azzal is, ha túl óvatlanok sokak figyelmét vonhatják magukra. Márpedig egy kihaltnak hitt nép váratlan újjáéledése rengeteg kérdést vethet fel, minthogy hogyan voltak képesek eddig minden szem elől eltűnni, egy kérdés csupán ez a temérdek közül. De bizony, a sóvár és haszonleső elmék ilyenkor ártják a legtöbbet, értékesnek tűnő, de sosem létezett tárgyak, személyek után indítanak vadászatot. Esetükben minden sárkány ugyan ilyen veszélyt hordoz, bár megmaradhatnak Eronia hó és jégsárkányainak álcájában, csak senki ne lásson kettőnél többet egyszerre belőlük, vagy ne fedezze fel, hogy valós kinézetükön itt-ott mágia ferdít egy keveset.
Sou még sem feszülten üdvözli határozott biccentéssel Kalaran mágustanoncát, elég volt számára, az a néhány elhangzó szó, amit Solal váltottak. Más helyzetben még meg is mosolyogta volna őket, meglehet, arra is vetemedve, hogy felhívja a sárkány figyelmét arra, nem rossz dolog mások féltése, csupán csak nem szabad túlzásba vinni, mert pont az ellenkezője fog történni. Baj lesz és csak a jobbik eset, ha kicsi és nem nagy. Fharel öregesen simított végig a szakállán, látszólag őt sem nyugtalanította Negan feltűnése, de azért megingatta fejét a szócsatára. Ő ehhez már öregnek érezte magát és sosem volt benne annyi késztetés, hogy az ifjakat nevelje, elvolt ő a maga kis világában. Ethianwe viszont, ha lehet megalkotta azt a képtelen kettőséget, amely egyben kedves, de tapinthatóvá teszi a kimért hűvösséget a másikkal szemben, határozottan, de nem egyértelmű jelét adva annak, hogy a kisujját annyit sem kíván látni a férfiból.
- Nagyon szívesen, legalább is az erdőig még mindig egy az utunk. – Leginkább Solnak szóltak szavai, de Neganra is felpillantott Sou. Ezzel megadva azt a választ, amire hárman biztos nem vágytak, kettőről tudta is és a mágus tanoncról csak sejtette, nem szeretné, ha védence sárkánytársaságban maradna. Az ész ércek viszont mellettük állnak, hiszen, ha bármit is akartak volna Soltól azt már megtehették volna és bár a karaván tagjai között nem csak a kísérők konyítanak a fegyverforgatáshoz, három sárkánynak gyerekjáték lett volna portyázni közöttük. Tehát szándékaik nem lehetnek rosszak. ~ Kérdés, hogy a rossza alatt ő még mit ért. ~
- És szívesen hallanék pár szót a nevelőapádról, gondolom ezt Negan sem bánja? – Sou tekintete, mint mindig, most is nyílt és inkább megismerni szeretné egy kicsit jobban Solt és persze most már a titokzatos sárkány is a listáján van. És nem csak azért, mert ha minél nagyobb a tudása, annál könnyebben biztosíthatja népe békés életét, hanem mert lényegében ilyen kis … kíváncsi. ~ Tapasztalatokkal juthatunk előre, talán egyszer eljutunk arra a pontra, hogy nem csak vágyjuk más lények társaságát, hanem bátorságunk is lesz közéjük lépni és akár velük együtt élni, ahogy a kezdetekkor.~
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sol
Föld nimfa - Alonida nimfa
avatar

Hozzászólások száma : 236
Életkor : 29

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2012-01-12, 9:05 pm

*Negan leginkább saját mérgében főtt. A három sárkánynak nem akaródzott odébb állni, ez pedig növelte mérgét. Hiszen elég világosan kifejtette nemtetszését jelenlétüket illetően.
Solra vetette megsemmisítő pillantását. A makrancos nimfának köszönheti a kéretlen útitársakat, hiszen ha nem invitálja őket, már biztos messze járnának.
Lovát közelebb vezette Solhoz, majd lenézett rá, aztán a többiekre emelte szemeit.
Sol tisztában volt azzal az egyszerű ténnyel, hogy Negannak nem a három másik fiú jellemével volt baja. Egyszerűen csak kitört belőle a szokásos faragatlan tuskó.
Ő maga viszont elbűvölő mosollyal fordult a mellette Souhoz. Bársonyos, az eddigiekhez képest kedvesebb hangon válaszolt neki.*
- Nagyon szívesen látunk titeket. Atyámról szeretnél többet hallani? Kalaran mágus Lanuria-szerte híres. Maga Onoria főpapnő is vette már igénybe szolgálatait. Bölcsessége messze földön híres, ahogy ereje és tudása is.
Fiatal varázstudók versengenek, hogy tanítványává váljanak.
Negan is egyike atyám tanítványainak.
*Nézett szép arcával a magában füstölgő mágustanonc felé, aki mérgében morgott valamit, majd lovának oldalába vájta sarkait és előrevágtatott a karaván felé.
Sötét köpenye lobogott utána a szélben.
Sol kecsesen a három ifjúra pillantott.*
- Ti talán rokonok vagytok? Oly hasonlatosak vagytok egymáshoz.
*Csillogó szemeit végighordozta rajtuk. Egy kissé mintha nimfa mivolta bújt volna elő belőle, addig, míg ismét csak szégyenlősen vissza nem fordította szemét lovának nyakára.
Elkatorra gondolt, a kék sárkányra, akivel már olyan régen találkozott.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2012-01-16, 6:30 pm

Bár mondhatná, hogy társai megbékéltek a dologgal, de nagyjából úgy állnak hozzá, mint a mágustanonc bőrbe bújt másik sárkány, a hátuk közepére sem kívánják. Így csak fohászkodva nézett fel az égre, magában suttogva el a négy égtáj őrző szél szellemek nevét, hogy legyenek segítségére, azaz ne adódjék semmiféle konfliktus közöttük. Az istenekben még most sem bízik, habár tudását sikerült felfrissítenie, de hiába a tisztelet feléjük csak a koruknak szól, a hatalmat sosem tisztelték és soha sem fogják. Legalább is abban a formában, amelyben nem csak az istenek, de az ősiek is köszönheti megbecsülésük? Fura ezt a szót használni, mert a félelem inkább rá illik és így mindjárt nincs benne semmi tiszteletre méltó, csak megvetni való. Pedig hány és hány féle képen ki lehet aknázni a hatalmat, mindjárt itt van Sol nevelőapja, ugyan nincs előtte tetteinek lajstroma, de inkább vélekedik úgy a mágusról, mint az ember, aki inkább jóra fordítja a hatalmát.
Határozottan bólint, elmosolyodva, amolyan köszönetképpen is azért, hogy Sol mesél egy keveset nevelőjéről és nem megsértődve vágja hozzá, hogy ismerhetné és ha ismerni akarja, akkor tudja meg maga. Noha, ha nem is pont ezzel kapcsolatban, de van egy olyan sanda gyanúja, hogy azért ilyen készséges a nimfa, mert érzi, hogy Negannak ezzel nemtetszését vívja ki. De egy kicsit talán mindketten élvezik ezt a perlekedésre hajazó csipkelődést? Gondolatai azonban hirtelen vesznek másik irányt, méghozzá a főpapnő nevének említésének köszönhetően.
- Egyszer talán személyesen is találkozhatok majd vele, olyan embernek tűnik, aki elfoglalt, de jószívű. – Vett egy gyors pillantást magukba zárkózó társaira, aztán megindulva Sol felé fordul. – Te találkoztál már a főpapnővel, még Lanur tornyában hallottam róla és bevallom .. – Némileg lehalkítja a hangját. – ..nem éppen illő gondolatom támadt akkor, mert nagyon öregnek tűnik. Vajon hány éves lehet? – Csak ki csúszik a kérdés, kicsit zavarba is jön, de eddig nem igazán érezte úgy, hogy bárkitől s megkérdezhetné ezt, vagy akár csak megoszthatná a gondolatot. Rejtélyes okból kifolyólag, vagy Sol személyes varázsa tehet róla, egész könnyedén sikerült a kis sületlenséget feltárnia. Némileg tanácstalanul nézett a távozó után, zavarta, hogy nem tudja hányadán állhat vele, hiszen már nem annyira naiv, mint amikor Kainnal találkozott.
- Ne.. nem! – Talán kicsit gyorsan és meglepetten válaszolt és ezt meg is bánta, lehajtva a fejét nézte a földet. Nem akart hazudni, de azt még sem mondhatja el, hogy pontosan mik, de még annyit sem, hogy sárkányok. Negan sem fedte fel őket, akkor. De vajon miért?
- Egy néphez tartozunk, a hegység mindig hóval borított részén, ott mindenkire a világos haj és bőrszín jellemző. – Érkezett a higgadt és megfontolt válasz Fhareltől, aki ki is használva a helyzetet, előrébb haladt és visszafordulva szólalt meg. – Szaporáznunk kéne a lépteinket, mert a karaván nem vár!
- Azt hiszem megsértettem.. – Nézte az idősebb sárkány hátát Sou, tudva, hogy köszönettel tartozik neki. - ..de annyira nem bánnám, ha rokonok lennénk. – De még mennyire igaz, lehetne egy kicsit gondtalanabb, élvezhetni a nevelői önzetlen szeretetét, de azért jelenlegi életét sem cserélné el, hiszen vannak olyan dolgok, még inkább személyek, akiknek nem mulasztaná el a megismerését. – Végül is családként vigyáznak rám, valahogy úgy, ahogy rád Kalaran mágus. Gondolom, nem lehet rossz mellette élni?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sol
Föld nimfa - Alonida nimfa
avatar

Hozzászólások száma : 236
Életkor : 29

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2012-01-17, 9:26 am

*Sol vetett egy pillantást a karaván és kis csapatuk között füstölgő mágusra, és arcán egy pillanatra csúfondáros mosoly suhant át.
Negannal volt Onoriánál, a Remény templomában. De nem csak arra emlékezett, hanem a vad csókokra, a megalázó viselkedésre és az arcátlanságra, ahogy a mágustanonc bánt akkor vele. Gondolatban összehasonlította a másik két férfivel, akikkel azóta találkozott. Mindkettő messze kedvesebben bánt vele, s velük másképp érezte magát nőként. Neganból csak vad szenvedély sugárzott és ettől szinte még most is elönti a forróság.
Negan persze teljes csendben figyelte őket, ahogy a három sárkány, (ő nagyon is jól tudta, miféle sárkányokról volt szó) kísérte a lányt. Neki kellett vigyáznia rá, de a legendás gyöngysárkányoktól ugyan nem kellett tartania. Ők sosem lesznek az ősiek talpnyalói, ahogy nem fogják üldözni az árulókat sem.*
- Látszani nem látszik rajta, hogy milyen koros, de a főpapnőről én is hallottam, hogy ott volt a háborúban.
*Jegyzete meg Sol. Semmi egyebet nem tudott Onoriáról, hiszen csak azon az egy botrányba fulladt tanácsülésen látta. Hogy mennyire jóságos, azt nehezen mondta volna meg, de nem volt oka kételkedni a papnőben. Az ő szeméből nézve teljesen jól kezelte a helyzetet.
Nagyvonalúan átsiklott Sou zavarán, inkább a Fharel nevű férfi válaszát hallgatta meg előbbi kérdésére.*
- Sosem voltam északon. Csak elbeszélésekből hallottam, hogy ott a hó és a jég az úr.
Kalaran mellett még a széltől is óvva voltam, de nem panaszkodom.
*Tette hozzá a nimfa elbűvöl mosollyal. Az öreg mágus úgy vigyázott rá, mint a szeme fényére.*
- Atyámnál jobb szülőt nem kívánhatna senki.
*Negan ekkor elégelte meg a lassúságot és ismét megjelent lova hátán előttük.*
- Így estére sem érjük utol a karavánt. Sol, legalább lovon gyorsabb volnál.- A társaságunknak nincsenek lovai. Ha sietsz, menj, tudok vigyázni magamra!
*Negan elsötétülő tekintettel vezette lovát egészen a nimfa mellé.*
- Kalaran rám bízott, ha tetszik, ha nem. Ő nem bízik benned annyira, mint te magadban.*Sziszegte neki, de jól hallhatóan, így a másik három sárkány is hallhatta szavait.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2012-01-20, 7:27 pm

~Akkor legalább hat, talán már hétszáz éves is lehet … ~ Eltöprengve haladt, éppen csak bólintva, azért jelezve, hogy nem szűnt meg számára a külvilág csak azért, mert elkalandozott. ~ Nem mondták, hogy elf lenne .. de egy embernek lehetetlen ilyen sokáig élni, bár a mágusok egész szép kort megélnek. De miért is foglalkozom én ezzel? ~ A kérdés nagyon is jó, hiszen amikor e föld megízlelte a háborút ő még szülei gondolataiban sem fogant meg, igen, akkor már több ezer éves békében éltek rejtett kis szigetükön, mit sem sejtve, de legalább is semmit sem tudva az alattuk forrongó világról. Most meg, mint a sokáig óvó kezek és szemek tűzében nevelkedő gyermek, mint Sol, lassan megtanulják a világ működését, de néha meg van azaz érzése, hogy túl lassan. És bár érzi népének minden tagjában a külvilág iránti vágyakozást, hogy ne csak az elmondások alapján szült képzeletből táplálkozhassanak, hanem lássák saját szemükkel, érintsenek a kezükkel. De egyenlőre még túl riasztó sokuknak a tudat, hogy nem merészkedhetnek a felhők közé szabadon, hogy óvatosan kell meglépniük alakváltásuk minden mozzanatát és akkor még fel sem merült bennük, hogy áldott jó szívüket, vele lelküket milyen módon fognák be. Lehet nem erősek, de nem mindig az erő és a mindent elsöprő hatalom a győzelem kulcsa, olykor elég egy apró fűszálat keresztbe tenni a másik lába előtt, hogy elbukjon és a gyöngysárkányok képesek ezeket az apróságokat megtalálni, saját kívánságuk szerint megteremteni.
Fharel elmosolyodva bólintott Sol válaszát halva, számára már összeállt egy kép és ezért is nézi növekvő gyanakvással az újból melléjük léptető sárkányt. Nem csak neki, Sounak is és harmadik társuknak is feltűnt a dolog, hogy bár tisztában vannak egymás kilétével, mind hallgatnak és ez a hallgatás talán egyetlen célt szolgál, hogy a lány ezt ne tudja meg. Így védve meg őt, de vajon mitől? Vagy lehet inkább kitől?
- Veszélyes, de nagyon szép helyek vannak arrafelé és nagyon sz… - De a mondatot annak köszönhetően, hogy Ethianwe a karjába csípett, elharapta. Sou igyekezett nem a társa szemébe nézni, mert akkor talán nem csak az értetlen és bosszús pillantásig jutna, hanem kicsit tovább, noha talán csendes hangvétellel lenne képes felvilágosítani, hogy nem Sol lenne az első, akinek illúzió segítségével mutatott meg személyeket, tájakat. A folytatástól még is elesett, ahogy Negan magához ragadta a szólás jogát és sóhajtva nézett a karaván után, igazat kell adnia neki. Jócskán lemaradtak és bár egységben a sárkányerő, jobb nem megvárni, míg arra szükség lenne. Tanácstalannak érzi magát, mert megérti Negan reakcióját, ugyan akkor szívesen beszélgetne még Solal, de míg neki ilyen problémái vannak, addig a lassan, de biztosan méterekre rúgó előnyt kiépítő Fharel mást is észrevesz és erre nem is habozik felhívni társaságának a figyelmét.
- Megállt! – Mondhatni, hogy majdnem csak felkiált, de hangja mély, ezért is hordoz némi dünnyögést benne. - A karaván megállt. – Sou is és Ethianwe is felfigyeltek erre, valóban így volt, legalább is ameddig el lehetett látni minden szekér, jószág és ember állt.
- Túl … merevek. – Hunyorgott Sou, de nehezen akarta elhinni azt, amit lát, mert a karaván inkább egy szoborcsoporthoz hasonlított, mint élő emberek és állatok sokaságára.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sol
Föld nimfa - Alonida nimfa
avatar

Hozzászólások száma : 236
Életkor : 29

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2012-01-20, 9:48 pm

*Sol első gondolata az volt, hogy titkolnak valamit a szőke férfiak. Nem volt ő sem olyan tapasztalt, hogy a dolgok mögé lásson, de ahhoz eléggé, hogy ösztöneire hallgasson. Ezek voltak azok, amik lényegesek, és amik benne voltak úgy is, hogy a széltől is óvták.
Sol és Negan is a karaván felé kapta tekintetét. Valóban állni látszottak, mintha csak Nibelon, az idő ura lett volna vicces kedvében és állította volna meg az időt a menetoszlopban.
Negan óvatosan, lépésben indult előre. Nem sietett és nem is kért segítséget.
Minden porcikája azt súgta neki, hogy legyen óvatos ezzel a látvánnyal. Lehet, csupán a fehérek illúziója, de lehet csapda is, mely mindannyiukra veszélyes.*
- Mi történhetett?
*Tette fel a kérdést a nimfa, miközben a mágustanonc előre óvakodó alakját nézte. A férfi óvatossága őt is óvatosságra intette. A mágust még sosem látta ilyen megfontoltnak. Amikor vészhelyzetre került is a sor, azért mindig látható volt, hogy gyorsan és hatékonyan avatkozott közbe.
Ez változott most meg és a mágus ezúttal körülményesen indult meg és nem is sietett, hogy közvetlenül beavatkozzon.
Azonban néha gyanakvó pillantásokat vetett hátra, a három férfira is a nimfa körül.
Nem akarta jelét adni gyanújának, de ha már ennyire látványosan felvonultak itt, hát adta.
Olyannyira, hogy végül el sem érve a tervezett pontot, visszafordult, idegenkedve de kényelmes tempóban ügetett vissza a kis társasághoz.
Fharelhez fordult.*
- Tarts velem a karavánhoz!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2012-01-22, 3:37 pm

- Nem tudom, ilyet még nem igazán láttam. – Válaszolt Sou maga is az előre óvakodót figyelve és kicsit előrébb pillantva a még mindig egy helyben rostokoló csoportot. Érdekes, de még is inkább riasztó volt a látvány, ugyan az alakok csupán sziluettként rajzolódtak ki, mint egy már átdolgozott, de még messze nem végleges torzó a papírlapon. Az embereknél azonban a lovak nagyobb táppontot adtak, hiszen nagyobbak voltak és ennél fogva többet is árultak el, a levegő gyéren, de mozgott a sörényük és farkuk pedig meg sem lebbent, ahogy minden köpeny és szoknyaszegély is hasonlóképpen dermedt le. ~ Mintha nem is szövet lenne, inkább valami faragvány. ~ Leginkább erre emlékeztet Sout a látvány, bár más valami is felvillant előtte, de csak halványan, elnagyoltan, ahogy a régi idők elfeledett játékai megfakultak emlékei között. Pedig nem egyszer játszottak ők valami hasonlót, bár akkor még messze nem voltak képesek ilyen tökéletes képeket kreálni, ennyi elmét befolyásolni viszont még most sem lenne a teljesség igényével képes. De illúzió ez egyáltalán?
- Mágusok utaztak veletek? Lehet ez egy félresikerült varázslat következménye … - Igen. Mi van, ha ez az? Még messze nem felejtette el mi történt Menionban, hogy kis híján a máguslány életébe került a félresikerült igéje. Az is komoly volt, ez is annak tűnik, még is meg volt Souban a remény, hogy valóban csak tűnik és igazából valaki csak játszik velük. Bár erre kevés esélyt látott, hiszen ha őt még képesek is megtéveszteni Fharel már túl koros ahhoz, hogy néhány perc után ne tűnjön fel neki, hogy a valóság szövetét átszabták.
- Hüm. – Hümmögött Ethianwe és kicsit előrébb is lépett, tette nem tűnt szándékosnak, pedig a tapasztalatlan is könnyen leszűrheti az okot. Hiszen Sol és Sou elől is igyekszik eltakarni a látványt, ezzel esetleg azt is megakadályozva, hogyha valami még is előtörne onnét, akkor ne a két fiatalnak legyen bőséges ideje elmenekülni. De legalább is, hogy ne érhessék el őket olyan könnyedén. Bár messze nem tetszett neki, hogy a terepszemlét tartott sárkány egyiküket magával invitálja, de mivel Fharel beleegyezően bólintott, inkább megtartotta magának a véleményét.
- Legyetek óvatosak és semmi butaság! – Mielőtt azonban megindult volna az idősebb, még jó szándékkal kérte erre a hátul maradókat, aztán sietős léptekkel a mozdulatlan karaván felé vette az útját. Tekintetével kerülte Negant és szólni sem nagyon akaródzott neki, csak mikor már elenyésző méterekre voltak az utolsóktól.
- Különös! – Lehajolt és belemarkolt a földbe. – Neked mi a véleményed, Negan? Sajnálattal kell beismernem, de a ti mágiátokhoz nem konyítunk, így csak annyit tudok mondani, ezt nem olyan erőkkel érték el, ami a mi rendelkezésünkre áll. – Végig a férfin tartotta a szemét, majd mikor befejezte a mondatát, még tett egy lépést előre és a felmarkolt föld és kő elegyet a szoborként állók közé hajította. Most jött csak az igazán érdekes fordulat, ahol nem érte el az embereket a por a földre hullott, de ahol már közébük esett volna, egyszerűen megállt a levegőben. – A mondó vagyok iparkodjunk, mert nehéz az ellen védekezni, amit nem látunk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sol
Föld nimfa - Alonida nimfa
avatar

Hozzászólások száma : 236
Életkor : 29

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2012-01-23, 11:03 am

*Sol megbabonázva nézte a karavánt. Még sosem látott hasonlót. Pedig Kalaran mutatott már jó néhány trükköt, de ez itt sokkal nagyobb szabású volt.
Megborzongott belegondolva, hogy a menetoszlop a már megismert utazókkal mind megdermedve áll ott előttük.*
- Ha kicsit gyorsabbak vagyunk, mi is ott lennénk…
*Árulta el, ami számára a leginkább riasztó volt. A moccanatlan alakok felől eközben Negan már vissza is tért és eközben már Sou is feltette kérdését.*
- Nem láttam mágust….de lehetett. Nem láttam az egész karavánt.
*Sol pupillái kitágultak és fázósah húzta össze magán a ruhát, mintha lehűlt volna a levegő.
Ethianwe lépett közéjük és a lány egy pillanatra hálát érzett a bátor fiú tettéért. Botorságnak gondolta, hiszen ha az egész karavánra hatni tudott egy varázslat, akkor öten hogyan is állhatnák útját?
Közben Negan és Fharel elindultak ismét a karaván felé. Sol figyelte távolodó alakjukat és még a kiállhatatlan mágustanoncért is aggódni kezdett.*
- Legyetek óvatosak!
A karavánhoz érkezvén Negan oda sem nézett, amikor Fharel lehajolt. Elsötétülő tekintettel meredt a karavánra és várta a kísérlet végét. Az, hogy a föld csak a karavánon kívül hullott le, szöget ütött a fejébe.*
- Időburok?
*Látott már hasonlót, akkor azt a mágus, aki használta nem ekkora tömegre alkalmazta és nem is tartott ilyen soká, de kétségtelen volt a hasonlóság.
Negan lehunyta szemét, majd amikor felnyitotta halkan mormolni kezdett. Nem soká, és nem is sok szót, de mindkét karjával a karaván fölé mutatott, s ott csakhamar kisebb felhő jelent meg, mely gyorsan sötétedett.
Hamarosan csendes, halk eső kezdett hullani belőle a menetoszlopra, és a lecsorgó víz kezdte kirajzolni a formát a karaván körül.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2012-01-26, 5:45 pm

Igazat adva Solnak bólint, maga ugyan eddig a pillanatig bele sem gondolt, hogy ők is ott állhatnának a szoborcsoport részeként. Úgy látszik szerencséjük volt és ma rájuk mosolygott a sors kegyes asszonya, csak tartsa is meg jó szokását és a dolog említése mögé ne kerüljön egy „eddig” jelző. Ahogy társa elé áll, elfogja némi rossz érzés, mert talán olyat érez barátja, ami neki eddig elkerülte a figyelmét és akkor ott van az idősebbik társa, aki cseppnyi hezitálás nélkül tartott a mágustanonccal. Gyanakodhatna, hogy ezek ketten összejátszanak, talán csak azért, hogy meggyőződjenek Negan szándékairól, vérmérsékletéről, stílusáról. De ezt megérezni, ilyen közelről a benne munkáló gyöngy fél tökéletesen lefesti mindkét sárkány lelki és testi állapotát számára, terhes tulajdonság ez és még is milyen nagy adomány lenne, ha más fajokkal szemben is működne. Ám ez már egyéniség kérdése. Minden esetre, feszülten figyeli, ahogy az elhajított föld eloszlik, a moccanatlan darabokat elég nehéz lenne kibogarásznia, főleg, hogy Ethianwe könyöke, vagy karjának egyéb részei szándékosan takarják el a kilátást.
- Mi lenne, ha egy kicsit odébb mennénk? – Tetet fel a kérdést a sárkány, de a válaszokat nem igen akaródzott megvárnia, máris elkezdte Solt és Sout is leterelni az útról. Nem messzire, csakhogy ne legyenek annyira szem előtt és erre nagyon is ügyelt, pillantása szinte önként vallomásra bírta volna a fákat is, nemhogy egy embert, mágust vagy akármilyen lényt.

Fharel a felhőt nézte és az abból hulló cseppeket, de hamar más keltette del a figyelmét, és hogy többet tudjon meg, oldalrébb is lépet, hajolva vette szemügyre, ahogy a víz összegyűlik a kiadott forma oldalánál, aztán egy adott irányba, mint egy zsinór dermed meg.
- Időburok, mi? – Leginkább magának ismételte meg a jelenség nevét, de kérdőre vonva, vajon tényleg az? – Ha az is, aki létrehozta, arra mehetett, bár kétlem, hogy ilyen nyomot szándékosan hagyna. – Állát vakargatta, újra a földbe markolt, morzsolgatva, orrához emelve, majd találomra elszórva állapította meg. – A földnek nem jellegzetes a szaga, talán valami varázsszer okozhatta, viszont a lényegét nem értem. – Így nem lehet kirabolni a karavánt, viszont a tagjait szemügyre lehet venni és ezzel tekintete rögvest a hátul maradókat kereste. Talán ezzel meg is értette, intett Negannak, hogy induljanak vissza, a maga részéről ő nem ismeri a megoldás kulcsát, de van akit meg kell védenie, ahogy a mágustanoncnak is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sol
Föld nimfa - Alonida nimfa
avatar

Hozzászólások száma : 236
Életkor : 29

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2012-01-29, 1:31 pm

*Negan is látta a megdermedő vonalat, melyen a víz nem tudott tovább folyni, hanem ugyanúgy időbe zárva állt meg, mint ahogy a karaván utasai is.
Viszont a gyöngysárkánnyal ellentétben neki nem akaródzott annyira sietni vissza.
Ő sem ismerte a megoldást, de annyi lényeges volt, hogy a nimfa biztonságban legyen. A halandók ebben az esetben különösebben nem izgatták. Ez az időbe zártság jó eséllyel nem halálos, ha kiolvadnak belőle, folytathatják az útjukat. Ha az is úgy gondolja, aki oda juttatta őket.
A mágustanonc óvatosan átléptetett a karaván másik oldalára és lováról kissé oldalra dőlve behajolt a karaván túloldala felé is. Arra is láthatóvá vált egy dermedő vízvonal, így jól láthatóan mindkét irányba vezetett egy-egy, keresztben az úton.
Vajon mekkorát kellhet kerülniük, ha biztonságban meg akarnák kerülni a csapdát?
Nem szólt semmit, csak Fharelre nézett, majd némán, fejével intett csak a burok másik oldala felé, nézze meg ő is.
Sol biztonságáért tartozott felelősséggel, a karavánra nem kellett gondot viselnie. Így Negannak nem is állt szándékában megtörni a varázst, ha van más mód is.
Sol eközben figyelte az elől álldogáló két alakot. A lovast és a gyalogosan álldogáló szőkét.
Ethianwe szavaira kapta csak fel a fejét.
Pillái megrebbentek, majd megkapaszkodott a ló kantárában. Egy pillanatra megbillent, amikor megszólították, mivel gondolataiba mélyedve figyelte a két távoli alakot, ahogy a még távolibb karavánt tanulmányozzák. Hozzájuk nem jutott el semmi a két sárkány párbeszédéből, csak látni lehetett, hogy nézegetik a láthatóvá vált burkot. Sol most látta először effélét varázsolni a mágustanoncot. Néha felébredt benne a gyanú, hogy talán Negan nem az, akinek mondja magát. A férfi olyan erővel rendelkezett, amit más tanoncok még csak megközelíteni sem bírtak. Kalaranhoz volt mérhető és ez néha megijesztette a lányt. Ahogy most is.
Hagyta magát letolni az útról.*
- Az a kérdés, hogy ez milyen hatással van ránk?
*Negan lovával el is indult, a már láthatatlanná váló vonal mellett, miközben tenyerét felemelve igyekezett a távolabb lévő gyanús terület kisugárzásait kitapintani.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2012-02-01, 2:59 pm

Valami feltűnik, nem is egészen ismeretlen, de amilyen gyorsan jelét adja föld elemen nyugvó erő, legalább olyan gyorsan el is múlik. Fharel csak a fejét ingatja, legszívesebben már rég a háta mögött hagyta volna ezt a helyet, abban a biztos tudatban, hogy megteheti. Megteheti? Ez szöget ütött a fejében és míg Negan szólt újból a föld felé hajolt, szemezgetett a kövek között. Láthatóan semmi mágikus hatalomnak nem akarta jelét adni, e téren óvatos volt, még emlékezett tanítója szavaira: Legyen és maradjon mindvégig tiéd a meglepetés ereje!
- Mhü, legrosszabb esetben úgy járunk, mint ők. – Ezzel röppályára állította az ujjai közt morzsolgatott kövek közül egyet. Az éppen a fejek magasságát érte el és meg is ragadt azon a ponton, a következőt magasabbra dobta, de azzal is ugyan úgy járt, aztán magasabbra és még magasabbakra hajigálta a köveket és talán a hetedik volt az, amelyik ár estében állt meg. – Egy felé biztos kerülhetünk. – Célzott az égre, de ekkor rezzentek meg a környező fák és a vak is észrevette volna a törzsek melletti sötét sziluetteket.

- Hah, felelőtlen bagázs. – Ethianwe hiába tartozott a türelmesebbek közé, most valahogy eme tulajdonsága jócskán hézagossá vált, vagy csak szunyókáló ösztöne jelzéseit nem volt képes értelmezni. Hiszen mi történik egy olyan nép tagjaival, akiknek szinte semmi gondjuk, ellustulnak és feladják az életük védelmére hivatott ösztöneiket. – Ha fülöknél fogva is kell .. Most ígérjétek meg, hogy egy tapodtat sem mozdultok? – Egyesével pillantott Solra és Soura is ugyan azzal az éles pillantással, amivel az előbb még a fákat vizslatta.
- Meg .. Itt megvárunk benneteket. – Sou érezte bármit mondanak az elhangzottakon kívül azzal csak olajat öntene a tűzre. Meg aztán, meg is értette társát, hiszen legszívesebben ő is ment volna és nem csak a kíváncsiság vonzotta, mert ilyet még nem tapasztalt, hanem a féltés is. Messzinek ítélte a távolságot, hogy baj esetén sikeresen tudjon segíteni, vagy akár kis mértékben is közbelépni. Igen, azt sem bánta volna, ha együtt kerülnek bajba, talán annál nagyobb veszélybe. És bár nem minden ígéretét sikerül szó szerint betartani, mindig igyekszik hűnek lenni hozzá, most is kissé tépelődve nézi barátja távoztát, téve is néhány tétova lépést. Ám, nincs egyedül és ez kellő visszatartó erő a számára. Figyelmét azonban hamar megragadja valami, méghozzá az a valami a fák közül érkező levélzörgés.
- Hallottad? – Kérdezi éppen csak Solra pillantva, de hiába hunyorog és erőlteti a szemét, semmi olyat nem lát, ami arra utalna, hogy valaki jár az erdőben. A hirtelen beálló csend azonban rosszabb. – Szerintem .. jobb lesz, ha elmegyünk a fák közeléből.

Ethianwe úgy fél úton jár a fiatalok és felderítő társak között, amikor az erdő összes madara egyszerre dönt úgy, hogy szárnyra kap. Hallani mindenféle tollas hangját, amiből egyértelmű, hogy felriasztották őket, a dolog szépségét még is az adja meg, hogy a karaván lassan, de annál biztosabban mozgolódni kezd. Ezzel együtt a fák törzse mellett megbúvó alakok is mozgásba lendülnek és valahol a természet törvényét követve először azokat veszik célba, akik zökkenőmentesen képesek mozogni. Kardokkal és tőrökkel kell mind az ötüknek szembe nézni, elsőként Negan Fharel páros szembesül a szinte teljesen egyforma, maszkot viselőkkel és ha nem sárkányokról lenne szó, talán észre sem vennék, hogy nem lélegeznek és a szaguk sem emberi. Fa, az egész sokadalom fából van és mivel mozgásuk tökéletes, az irányítójuk, vagy rosszabb esetben –ik sincsenek túl messze.
- Futás!! – Hallatszik Ethianwe hangja, ahogy menekülésre biztatja a hátrahagyott fiatalokat, csakhogy iparkodniuk kell, ha valóban meg akarnak szökni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   

Vissza az elejére Go down
 
Városhatár
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 12 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10, 11, 12  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Keleti szeglet :: Norlan-
Ugrás: