LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Homehttp://newagelaGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Déli-dombság

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 11 ... 21  Next
SzerzőÜzenet
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1150

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Déli-dombság   2010-09-17, 12:47 am

A déli szeglet dzsungelétől keletre egy lassan megszűnik az erdőség, hogy helyét egy zöldellő dombos, lankás vidék vegye át. Lanuria népei ezt a területet nemes egyszerűséggel csak Déli-dombságnak nevezik. Ez az a terület, ahol a tenger felől érkező keleti szél végigsöpör a földön, hogy végül nehéz terhét, mit a tengertől hoz kiadja a dzsungel felett. Míg nyugatról az esőerdő, addig keletről és délről a tenger, északról pedig Lanuria középső vidékei határolják.
A széltől eltekintve békés vidék némelyik dombjában azonban rejtett barlangok találhatók, melyek a föld mélyébe vezetnek. Egykor a törpék élték itt mindennapjaikat, ám ahogy teltek az idők lassan elnéptelenedett a terület, manapság már szinte senki nem emlékszik a régmúlt időkre, mikor az alacsony népség zsivajától volt hangos e táj.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ayame
Tavasz nimfa
avatar

Hozzászólások száma : 81

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   2010-12-01, 7:45 pm

Ha a nap süt, és fúj a szél, én boldog vagyok. Ha a nap a felhő mögött van, és havazik, én akkor szomorú vagyok, de ez van. A mai nap egy téli nap volt. Nimfa alakomat felvéve elindultam a déli-dombság felé, ahogy Izra parancsolta. Azt mondta beszéljek a régen látott testvéremmel Hisaméval, hisz most tél van, és ha évszak változás van, akkor mindig összegyűl a 4 nimfa. De most sajnos az ősz, és a nyár messze vannak tőlünk, és ez engem bánt, hisz nem szeretem ha messze van az iker testvérem. Tényleg régen láttam a testvéreimet, hisz sok volt a dolgunk, de most van egy kis időm, hogy találkozzak Hisaméval. A találkozó helye a déli dombság egyik legnagyobb barlangja. Mire megérkeztem nagyon lehült a levegő. Éreztem, hogy Hisame a közelben van...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hisame

avatar

Hozzászólások száma : 55
Munkahely : Tél birodalma

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   2010-12-01, 8:22 pm

Vannak dolgok, amelyeket bármennyire is útálok, meg kell tennem bizonyos időnként. Most például újra el kellett hagynom a Kristály kastélyt, és kidugni az orrom a kedvenc állataim közül, hogy eljátszam a szokásos bájcsevelyemet Ayameval. Nem tudom miből gondolta Izra, hogy az nekem használni fog, ha időnként kibújok a zugomból, de nagyon mellé fogott vele. Semmi kedvem elhagyni a Kísértet hegyet, évszázadok óta az az otthonom. Ráadásul pont Ayame miatt. Az a nimfa hiába tartozik az évszakok irányítói közé, kicsi és nagyon idegesítő, nulla tiszteletérzettel. Meg sem érdemelné, hogy megtegyen neki ezt a kis szívességet, nemmég hogy késni merjen. Ez már pofátlanság! Hogy mer engem megvárakoztatni? Ideje lenne belé és verni egy kis jó modort...
Már egy ideje vártam a barlang bejáratánál, az amúgy is havas időben kicsit az erőmből is felszabadítottam, hogy a hőmérséklet megfelelő legyen, és tartsa az állandó -15 fokos szintet. Ilyenkor a legszebbek a jégvirágok, amelyek kialakulnak. Amúgy ideje lesz megemlíteni Izrának, hogy keressen jobb helyet. Hogy mert ide küldeni? Ez a barlang nagyon sötét, sehol nincs benne víz, ráadásul ha kiegyenesedem, majdnem beverem a fejemet a felső részbe. Nincs az az isten, hogy én még egyszer kitegyem magamat ennek a tortúrának. De legalább végre a közelben van az a hiperaktív törpe. Ajánlom neki, hogy gyors legyen...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ayame
Tavasz nimfa
avatar

Hozzászólások száma : 81

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   2010-12-01, 8:46 pm

-Már..csak...pár...lépés! -Nyögtem ki, mikor éppen elértem a barlang kapuját. Láttam, hogy Hisame már ott van, így meg akartam lepni. Összegyúrtam a havat, és egy hógolyót csináltam belőle, amivel jól megdobtam a tél nimfát. Természetesen utánna egy cigánykerékkel be is ugrottam a barlangba.
-HI-SA-ME! -Ugrottam a nyakába. Nagyon hiányzott a tesóm, és ezt kiisakartam mutatni.
-Hi-á-nyoz-tál! -Mondtam neki, miután leugortam a róla. Örültem, hogy Izra mindig gondol rám, és mindig tud adni egy kis szabadidőt szegénynek, hisz most tél van, és ilyenkor sok a dolga. Hirtelen felnevettem, és közben a hasamat fogtam.
-Figyi, figyi van egy jó viccem..figyi! Hisame? Miért vagy ilyen sápadt, csak nem fááázol? -Nevettem föl ,miközben az újjamat Hisame felé mutogattam. Láttam, hogy Hisaménak nem tetszett a vicc, ezért abba hagytam a röhögést.
-Bocsi, bocsi..csak azt mindig el kell sütnöm! És amúgy mi van veled? Hogy vannak a diákok? És sok a dolgod a téllel? Mond..hiááányoztam? ^^ -Kérdeztem nagy mosollyal reménykedve, hogy azért gondolt rám az én kedvenc évszak-testvérem. Persze csak a nyár és az ősz után..
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hisame

avatar

Hozzászólások száma : 55
Munkahely : Tél birodalma

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   2010-12-01, 9:50 pm

Már hallottam is, amint felém tart az a túlérzékeny kis görcs, miközben minden egyes sejtem könyörgött, hogy húzzak el a fenébe, mielőtt még megtalálja a bejáratot. Nem azért, de nem is voltam messze tőle, hogy lelépjek, hiszen nem kaptam volna érte letolást. Ugyanmár, ki ő, hogy be merjen engem árulni? Fiatalabb, naivabb és ráadásul akkora, mint egy elrontott pincsi. Nem tudom mi baja a padlódetektornak, de sikeresen telibe talált egy hógolyóval. Ugyan kérem, én magam vagyok a hó, nincs semmi, amivel ez ártana nekem. De az ugrása annál inkább. Hogy merészeli...? Csoda, hogy nem kapok tőle sérvet. De örülök ilyenkor, hogy vele ellentétben magas vagyok, és nem szándékozom orra esni, ha letámadnak. Brr, de azt még mindig útálom, ha a fülembe kornyikálva próbálja elérni, hogy rá figyeljek, és itt ölelget, mikor pontosan tudja, hogy útálom, ha bárki is hozzám ér. Hogy vinné el a fene ezt az önző kis dögöt. Ha nem száll le rólam három másodpercen belül, hozzáfagyasztom valamihez, méghozzá nagyon alaposan. Komolyan mondom, még egy ilyen, is konkrétan Izrának fogom megmondani, hogy rám ne számítson. Nem tudom mennyire rajongó kedvű a többi évszak nimfa, de kezd nagyon elegem lenni belőlük, és ez az érzés már megvan van pár száz éve...
A viccétől már tényleg sok volt ezért szúrós szemmel rá nézve döntöttem el, hogy itt az ideje helyre rakni.
- Nem, ami azt illeti, éppen melegem van. Ugye nem baj, ha kicsit helyre rakom a hőmérsékletet? - kérdezem jegesen, miközben olyan hideget teremtek, amelyet általában én szoktam elviselni a kastélyban. Remélem jól szórakozik a vicceivel és megtanulja, hogy nem előttem kéne őket ellőnie, mivel nagyon nem vagyok vevő az értelmetlen hülyeségekre. A kérdéseitől a fejem már most fájt, és éppen ezért elő az őszinte énemet.
- Egyáltalán nem, idegesítő a pattogásod szokás szerint. A diákok még megvannak, a többi nem érdekel... - tőlem akkor lépnek le, amikor csak akarnak, de akkor senki nem fogja nekik megmutatni, hogy a víz ereje szinte határtalan, akárcsak az enyém. De ezt persze Ayame nem értheti, hiszen ő nincs ugyanazon a szinten, mint én...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thaloma
Istennő
avatar

Hozzászólások száma : 30
Munkahely : A Mágia istennője

Character sheet
Nép: Istenek
TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   2011-02-02, 6:00 am

//Alasea időn kívüli játék//

*Lanuria napsütötte, déli lankáin végigsöpör a lágy, keleti szél. Éppenséggel nem sokat törődve a két évszak nimfával, ő akkor is fúj, ha tél van, ha nyár, ha járnak a dombok között, és ha nem.
Két fű borította kiemelkedés között a szellő megcsavarodik, s az örvény közepén alakot ölt egy máguslány. Éppenséggel teljesen hétköznapi, kivéve gesztenyebarna haja alól kikandikáló hegyes füleit, melyek messziről hirdetik, hogy az elfek könnyű léptű népéből származik. Kivételes, vele született varázsereje tette a mágusok közé tartozóvá, persze csak Thaloma hirtelen kitalált története szerint.
Az istenek sosem ok nélkül testesülnek meg valahol, s a karcsú máguslány sem ok nélkül tette ezt most a két domb tövében.
Vár valakit, akinek már érzi is vérében bujkáló erejét.
Thaloma felemeli szép arcát és hagyja, hadd melengesse a dombok közé betörő nap fénye.
Ezt a simogató érzést, testetlen valójával egyik isten sem képes átélni.
Barna köpenyét meglengeti a szél, de valami hiányzik. Kezére néz, s a következő pillanatban egy vándorbot jelenik meg benne. Kecses, hosszú, csizmába bújtatott lábai végre megmozdulnak, s a lány felkaptat az egyik domb tetejére, hogy végignézzen a tájon.
Érzékeli a máguslányt, de nem látja. A szél immáron térdei és combjai között fúj. Kellemes idő van, nem látta okát nadrágot húzni magára, így inkább csak egy rövidebb kis szoknya és egy pántos, vállait és karjait szabadon hagyó bőr felsőruha van rajta.
Hagyja, hogy kibontott, hullámos haját fújja a szél, miközben immáron jól látható helyen várja az érkezőt.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alasea Nuryen
Barnaköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 10

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   2011-02-06, 10:58 pm

//Thaloma időn kívüli játék//

A Déli dombság lejtőit ma ritkán látott kedéllyel süti a nap. Az üde zöld füvön vidám táncot lejtenek sugarai, ahogy a szellő borzolja a rétet. Fák és bokrok haragos zöld lombjai hajladoznak, ahogy a fuvallat keringőre kéri őket. Micsoda remek nap az utazásra. Alasea is derűs arckifejezéssel hagyja maga mögött a mérföldeket ezen a vidéken. Saruja ismét a vállán átvetve üti a ritmust, ahogy lépdel meztelen talpaival. A fűszálak gyengéden cirógatják bokáját, talpa alatt a föld pedig jólesőn hűvös. Barna köpenye utazózsákjába gyűrve pihen, és most is, csak egy vándorbot van nála ezen kívül, és ezt a botot is útközben találta egy erdőben. Sötét, szinte feketébe hajló barna haját a szél ide oda dobálja, mintha incselkedne vele. Mint kisfiúk a kislányokkal, megcibálják a lányok hosszú fürtjeit, hogy azok mérgesen sipítozva kergessék meg őket. Talán a szél is ezt akarja, fogócskázni... Biztos valami csalfa nimfa unatkozik...
De Alasea, csak rosszalló mosollyal megcsóválja fejét, és egy nagyobb, kicsit dühösebb szél roham ugyan megtorpanásra kényszeríti, de aztán folytatja útját. Jó lenne beérni egy faluba, hiszen lassan minden élelme elfogy. Híresztelések szóltak arról, hogy van egy falu, aminek gondja van a földdel. Makacs barna massza, nem hajlandó táplálni az életet...
A dombság viszont nem olyan kihalt, mint ahogy eddig gondolta. az egyik magaslaton áll egy alak. Alasea szeme azonnal megakad rajta, bár messze van még, de a kihalt vidéken hamar szemet szúr bárki, legyen az ember, elf, vagy sárkány. Egy pillanatig csak nézi a másikat a távolban, és úgy tűnik az ismeretlen is őt kutatja tekintetével. Innen nézve a könnyű léptű elfek családjába tartozik, karcsú alkata miatt, és minden bizonnyal nő. Vajon mi járatban lehet errefelé?
Lépteit nem szaporázza meg, se nem lassítja Alasea, halad tovább saját tempójában. Közben néha lopva odapillant a másikra, aki áll, és úgy tűnik, vár. Valamire, vagy valakire... Ez a felismerés késztette Alaseát most a megállásra.
Nem is tudja miért tette a következőt. Emelte szabad kezét, és még így távolabbról intett a másiknak... Most talán kiderül. De minek is kell kiderülni?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thaloma
Istennő
avatar

Hozzászólások száma : 30
Munkahely : A Mágia istennője

Character sheet
Nép: Istenek
TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   2011-02-07, 5:07 pm

*Türelmesen várja a közeledő lányt. A domb tetején is erőteljes széllökések ringatják a fűszálakat, s az ott álló tünde lány haját is megráncigálják.
A máguslány türelmes, nem sieti el a dolgokat, de mint a földmágia ismerőjétől mit is várhatna? Jól tudja, hogy az egyes elemek jegyüket nem csak a mágusok vérében hagyják, gyakran megismerszenek a használó jellemében is.
Erre utal a várt utazó nyugalma.
Nem tekintget, szemernyit sem szaporázta lépteit, pedig már bizonyára látja, s felé is tart.
Thaloma elmosolyodik, amikor megáll a lány.*
~Hát óvatos is…helyes.~
*Ő maga is int barátsággal, s széles mozdulattal, majd lassan ereszkedni kezd le a domboldalon.
Ha jól számolta, s elindul a másik is, akkor félúton egy árnyasabb, hűsebb mélyedésben találkoznak majd. Ha nem, hát akkor még közelít majd kissé, s ha úgy látja, áll csak meg.
Félni valója nincs neki, s oka sincs rá.
Szinte a föld felett lebegve halad, hagyja, hadd simogassa a magasra nőtt fű meztelen lábszárait.
Ritka pillanat az, mikor ily végtelen csendben, élvezve a természet érintését töltheti idejét.
A halandók nem tudják, hogy megannyi szépség van azokban a világokban is, melyeket ők már nem láthatnak, de ennek a világnak az áldásait nem sokéval lehet összehasonlítani.
Kegyelmi lét az, melyet kaptak, s ha sokszor mégoly kevéssé is, de azért csak tudják értékelni.
Szürkéskék szemeit a másik lányon tartja. Kíváncsi rá, milyen, s mit fog érezni.
Thaloma, bár a mágia úrnője, nem híve a hatalom mindenkori használatának. Igenis fontos, hogy természetes módokon is éljen, mint mindenki más.
Legutóbb egy sárkányt vizsgáztatott, de most hozzá közel állóval van dolga. Mágussal, kinek lételeme a mágia, s ezért is van most itt.
Lassan megközelíti, immáron hallótávolságra a lányt. Szép szemeit mosolyogva emeli fel, egyenesen a máguslány szemeibe.*
- Ritka még a vándor is eme némaságba burkolt tájon. Merre tartasz, mondd?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alasea Nuryen
Barnaköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 10

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   2011-02-10, 1:20 pm

Az elf lány keze is könnyeden a levegőbe lendül, hogy viszont intsen, válaszul a köszönésre. Erre várt Alasea, hogy bizonyságot nyerjen a másik jó szándéka is, hogy ugyan úgy nem akar semmi rosszat egyik utazó sem.
Könnyedebb léptekkel folytatja útját a mágus lány a könnyű léptű elf felé, bár eddig sem félt, csupán tartott valamennyire az idegentől, bárki lehet, és bármit akarhat. Az úton sosem árt, ha némi fenntartással viseltet az ismeretlenekkel szemben. De immár a kíváncsiság kezd szétfutni lelkében, elkergetve minden kellemetlen érzést. A kíváncsiságon túl viszont valami megfoghatatlan érzés is helyet kér magának lassan telítve el Alaseat. Ahogy közelednek egymás felé, talán valamiféle barátságos, vagy otthonos érzés, mintha rég nem látott rokonok futnának össze.
A távolság kettejük között pedig fogy, mint őszi fákon a levelek. A kérdés röpke szellő szárnyán érkezik hozzá.
- Ritka, mint a fehér holló, de megfordul néha erre is a vándor.
Gurul ki mosolygó ajkai közül a felelet. Pillanatok töredékéig pedig elgondolkozik, hová is tart? mi a neve a falunak, ahonnan a íreket hozták?
- Nem messze egy faluba visz az utam, tán onnan jöttél? Vagy te is oda tartasz?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thaloma
Istennő
avatar

Hozzászólások száma : 30
Munkahely : A Mágia istennője

Character sheet
Nép: Istenek
TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   2011-02-10, 5:06 pm

*Thaloma figyeli a lány minden mozdulatát, míg oda nem érnek. Egyre inkább érzi a lányban bujkáló erőt, s ez neki magának is tetszik.
Nem hiába lett ő a mágia úrnője, szereti érezni azt a titokzatos vibrálást, ami körüllengi a varázstudókat.
Szürkéskék szemei csillogva merülnek el a lányban. Ő látja azt is, amit a halandók nem láthatnak.
Azokat az aranyszálakat, amik mások számára láthatatlan rezgésekként át, meg átszövik a világot, ő nem csak látja, machinálni is tudja, de nem szívesen nyúl beléjük.
Ezek a szálak egyes mágusokat, nimfákat, elfeket úgy hálózzák be, hogy szinte világítani látszanak tőlük.
Ezt látja most is az istennő, miközben könnyed mosollyal villantja ki hófehér fogait a lányra.
Szellemes felelet, s ez tetszik neki.
Van azért sejtése, hiszen érkeztében látta a haldokló földet, melyhez hívhatták a máguslányt, s ezért is döntött úgy, hogy ez esetben, ha lehet, tétlen megfigyelője lesz az eseményeknek.
Thaloma ajkai a viszontkérdésre még szélesebb mosolyra húzódnak.*
- Nem voltam még abban a faluban. A dzsungelt hagytam magam mögött, ritka alkalom, hogy a természetszerető tünde is eljusson ilyen élettől duzzadó helyre.
Egyébként pedig csak járom e földet, amerre a lábam visz.
Szeretem a friss levegőt, a magányt, a szabad eget.
Azonban néha azért jól esik a társaság, így ha megengeded, veled tartok ama faluba.
*Kérdőn, de még mindig mosolyogva néz Alaseára.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alasea Nuryen
Barnaköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 10

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   2011-02-19, 6:33 pm

Nem lehet tudni, soha, hogy a sors furcsa fintora merről merre sodorja a lelkeket, akár törékeny szárnyú pilléket. Járt már ő is őserdőben, bár eddig csak egyszer vetette arra a véletlen.
- Nem bánom, tarts velem. A falu neve azt hiszem Ishidor, de nem vagyok benne biztos.
Jól jön az utazó társ. Nem tudja még milyen messze a falu, és bár magányosan éli életét, néha jólesik beszélni más élőhöz. A kövekkel is lehet kommunikálni valamiféle szinten, de sajátos válaszuk sokszor még Alasea számára is megfejthetetlen mormolás és morajlás zagyva keveréke.
- Ha már együtt utazunk, bemutatkozom. A nevem Alasea. Benned kit tisztelhetek?
Nevek. Olyan fontosnak tartják őket az emberek, hogy minden apró részét a világnak elnevezik, de kit takarhat egy név? Milyen embert? Mit mesél róla? Csak egy név... Nem mondja el milyen tájakon vezette végig az embert az istenek kifürkészhetetlen keze, mi olykor óvja, olykor veszélybe taszítja az óvatlan utazót. De talán az ő neve mesél valamit, talán hallott róla a lány már, vagy fordítva. Talán Alasea ismeri a tünde nevét. Hisz a külső megtévesztő, lehet hogy a fiatal külső agg lelket takar, és több száz éves szellem túlszárnyalja korban Alaseat. Elfeknél sosem tudhatja az ember...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thaloma
Istennő
avatar

Hozzászólások száma : 30
Munkahely : A Mágia istennője

Character sheet
Nép: Istenek
TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   2011-02-21, 6:36 pm

- Ishidor…hm…sosem hallottam róla, habár emlékeztet a neve egy elf férfiéra, ki réges-régen élt még.
Bizonyára ez annak tudható be, hogy nem sűrűn járom e tájakat, inkább északra, a hegyek felé vagyok járatos.
*Tesznek még néhány lépést a selymes fűben, mikor a lány felteszi az első kérdést, s egyben közli saját nevét is.
Ez utóbbival ugyan már tisztában volt Thaloma, de a sajátját mégsem fedheti fel, hiszen onnantól nem viselkedhetne a mellette sétáló halandó természetesen.
Így egyet csupán ráz a vállát verdeső hajzuhatagon, majd csengő hangon, nevetve válaszol.*
- Szép neved van, Alasea! Én Elena vagyok, az olassië-i Thalion leánya.
Habár azt tartom, nem a származás, s nem is a név teszi az elfet, vagy akár az embert nemesebbé, hanem tettei, melyekkel saját magának állít mércét.
*Reméli, hogy sem Thalion nem orrolna meg rá, ha kiderülne, hogy leányának adja ki magát, sem pedig Eclair nem mosolyogná meg tündéi utánzatát.
Ám ha ez mégis gondot jelentene nekik, hát bizonyára volna mód, mivel kiengesztelhetné őket.
S a lány nem is tudja, milyen jól sejti, hogy korban nem lehetne a mellette lépdelőt hozzá mérni, hiszen már évezredek sokasága rejlik a mágia úrnőjének háta mögött.
Kezével eközben a mellettük elmaradó bokor leveleit simítja meg lágyan, élvezve, ahogy a növény simogatja tenyerén a puha bőrt.*
- Van már terved, mit teszel a faluban? Vagy csupán látogatóba érkezel?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alasea Nuryen
Barnaköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 10

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   2011-03-14, 12:16 pm

- Talán erről az Ishidor nevű férfiról nevezték el a falut.
Mélázik el inkább magának Alasea. Lehet hogy valami nagy tettet hajtott végre a férfi, nagy mágus volt, talán nagy harcos? Lehet hogy a falu nem is szorul rá egy föld mágus segítségére? Vagy csak egyszerűen rosszfelé jött, összekeverte egy másik faluval?
Elgondolkozva tol arrébb lábujjheggyel egy kövecskét az útjából, aztán a lány válaszára felemeli a fejét. Szimpatikus a lány, úgy gondolkozik mint ő.
- Bizony, mindent elnevezünk, de mond e valamit a név az emberről? Elmondja e merre járt vagy hová tart? Vagy hogy tetteiben mennyire nemes...
Bizalmasabbá vált a hangja Alaseának, most hogy látszólag rokonlélekre talált.
- Nos, a faluban úgy tudom nem terem a föld, vagy csak igen csekély élelmet. Gondoltam legjobb tudásom szerint segítek nekik. De már a készleteimet is illene feltölteni, mert elfogy lassana szárított hús, és az aszalt gyümölcs...
Rázta meg utazó motyóját lemondóan, ami már igen csak sovány volt, így terhet sem jelentett sokat...
- És te Elena, mi járatban voltál a hegyek között?
Alaseát a mágia mindig oda vonzza, ahol abból vana legtöbb, amit csendben körbe tudnak folyni, átjárják mint testet az éltető vér, és egy közös mederben gyűlnek össze. Igen a hegyek... Ott szeret sok időt tölteni, persze a kötelesség nem mindig odaszólít, ahová a lába menne.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thaloma
Istennő
avatar

Hozzászólások száma : 30
Munkahely : A Mágia istennője

Character sheet
Nép: Istenek
TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   2011-03-15, 12:26 am

*Thaloma/Elea elmosolyodik.*
- Ishidor híres harcos volt, olyan elf, aki vette a bátorságot, hogy szembeszálljon a sötét fenyves lakójával, Hëmyllel, de sajnos utána sosem látták visszatérni onnan.
*Tovább figyeli a lány mozdulataid, szavait. Szimpatikus, ahogy gondolkodik, ahogy bánik a természettel, jó lesz látni, ahogy az erejével báik majd.
Thaloma büszkén, de mégis alázattal meghajtja fejét Alasea terveit hallgatva.*
- Bátor és nemes terveid vannak ezzel a faluval, kíváncsi vagyok, hogyan oldod majd meg ezt a nem kis problémát.
*Elena Alasea mozdulatára szintén megemeli a saját élelemtartalékait és hát azok sem nyomnak túl nagy sújt.
Az istennőnenk persze semmi oka nincs panaszra, éhen, vagy szomjan semmiképpen nem akarná hagyni halni a testet, melyet magára öltött.
Közben Alasea már visszakérdez.
Az istennő ismét felvillantja hibátlan mosolyát, melyben a fehér fogak úgy csillognak, mint hófehér igazgyöngyök.*
- Olassië a Sárkány-hegység lábainál fekszik, de nincsenek messe a Lanur-hegység lábai sem szülővárosomtól.
Mondhatni, ott nőttem fel, ismerem a környéket. Így élhettem a hegyekben, járhattam mindkét hegységet, s kiismerhettem a vadcsapásokat, a sziklaomlásokat, a csipkézett ormok minden szépségét és veszélyét.
*Közben illatok csapják meg az orrát a lankákon túlról.*
- Ha jól sejtem, az már Ishidor lesz a dombokon túl.
*Felpillant a napra. Még fiatal az idő, a máguslánynak bővel lesz ideje, nem csak az előítéletekre.*
- Hogy gondolod hozzákezdeni a föld megjavítását?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alasea Nuryen
Barnaköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 10

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   2011-03-20, 11:35 am

*Ezért jó, ha az embernek akad útitársa. Sok érdekes történetet gyűjthet össze így az utazó. Alasea is sokszor járja úgy a falvakat, hogy fogalma sincs a történetéről, vagy arról akiről a nevet kapta a hely. Persze vannak beszédesebb nevű helyek, például a Csillogókő. A város olyan talajra épült, amelynek méhében rengeteg kristály lapult, néhány helyen a talaj felszínére is kidugták kíváncsi csúcsukat a csillogó kövek.
De egy ilyen város, vagy falu, mint Ishidor... Ha nincs Elea, sosem tudja meg a hely történetét, és tudatlanul vonul át rajta.*
- Szerencsés, vagy, hogy hegyek között nőhettél. Én erdős helyen éltem gyerekkoromban, dombok voltak, de igazi sziklaormokat csak azóta látok, amióta vándorúton vagyok.
*Mosolyogva vonja meg vállát Alasea. A szél közben illatokat, sodor feléjük, és kevéske gomolygó füst szál fel nem messze, utazótársa pedig úgy tűnik tudja, hogy már jó helyen járnak.*
- Látom! Napnyugta előtt oda is érünk.
*Most már nem kell tartania az éhségtől, és még társasága is akadt. Van valami megmagyarázhatatlanul különös Eleaban, de ez most lényegtelen.*
- Még nem tudom, ha odaérünk, akkor utána járok mi lehet a probléma. Legtöbbször gonosz mágia, átok sújtja a helyet. De van hogy a földet kihasználják, és nem adnak neki vissza semmit, csak követelnek, ültetnek, aratnak. Pedig a föld is éhezik, nem elég neki az eső, amit az istenek küldenek.
*Nagyot sóhajt, meg kell még találnia a megfelelő varázslatot. Közben ahogy közelednem, lassan halvány zajok is odalibbennek feléjük a szél szárnyán. A nap fénye pedig egyre erőtlenebbül küzdenek az enyészet ellen. Élénk arany színük lassan narancsszínbe vált, ahogy az ég királya a hegyek közé indul, hogy lassan nyugovóra térjen.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thaloma
Istennő
avatar

Hozzászólások száma : 30
Munkahely : A Mágia istennője

Character sheet
Nép: Istenek
TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   2011-03-21, 9:56 am

*Elena elmosolyodik Alasea válaszára. Ő úgy tartja, hogy a szülőhely mindig kivételes érzelmeket rejt a halandókban, így aki síkságon született, ahhoz ragaszkodik, még ha a hegyek, dombok le is nyűgözik, míg fordítva egy hegyi lakosnak a dombok békés lankái, vagy a síkság messzeségbe vesző rónái nyújthatnak ugyanúgy érdekes és lebilincselő látványt.*
- Szeretem a hegyeket, de a lankák ugyanúgy tetszenek, vagy a síkságok, melyek ilyenkor a horizonton túl is folytatódnak.
*Elena szép szemei megértőn nyugszanak egy pillanatra Alasea sóhajára a lány arcán.
Nem bánja, ha átgondolja a teendőket, bizonyára akkor helyesebben fog tudni dönteni.
Ő csupán kísérő kíván lenni a lány mellett, s megfigyelni őt a mágia használata közben.
Megrázza dús, barna haját, élvezi a lemenő nap fényét, mely narancsos árnyalatokra festi az előtte hullámzó dombokat.
Hamarosan már nem csak a füst válik láthatóvá, hanem a falu maga is.
Kis, nem túl népes hely lehet, de lakosai láthatóan még igen aktívak, igyekeznek minél több munkát elvégezni, mielőtt a sötétség rátelepszik a lemenő nap távoztával a tájra.
Egy szőke üstökű gyermek figyel fel rájuk, s menten szalad is apjához, ki rövid tanakodás után szalasztja is a falu vezetőjéhez.
Hamarosan már kisebb csoportosulás, igaz, főleg a gyerekek sereglenek eléjük, nem törődve a szülők óvatosságra intő szavaival.
Hangosan, kíváncsian csivitelve fogják meg a két nő ruhájának szélét, táskáikat, s közben beszélik meg egymás között az érkezőket.
Magas, tagbaszakadt férfi áll eléjük, láthatóan életének delén jár.
Barna szemei kutatón merednek a két nőre, kik a köréjük sereglők miatt is kénytelenek megállni.
Már innen lehet látni a kopár földeket, melyek a faluban sem hoznak életet, s a szántók is ugyanúgy üresen, holtan terülnek le a háttérben.*
- Üdvözöllek benneteket Ishidorban! Kérlek áruljátok el, mi járatban érkeztetek falunkba!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 26

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   2011-04-15, 10:08 pm

// időntúli Mitsukoval //

* Egy fogadóban üldögélek „enyhén” illuminált állapotban. Előttem az asztalon egy egész magas kupac ezüst pénzérme hever. A pénz mellett, egy frissen odakerült teli kupa várja, hogy korábban érkezett társai sorsára jusson. Kicsivel előrébb egy, az asztal lapjába vájt, játéktér található, a játéktéren el-elvétve érmék. Ez a játéktér egy egyszerű kockajáték színteréül szolgál. De hogy is keveredtem ide.
Pár órával ezelőtt érkeztem meg egy Tosdar nevezetű faluba. Nem egy nagy falu. Minden fontosabb épületből csak egy található benne, így ivóból is, ami egyben fogadóként is funkcionál. Hát ide tértem be, hogy megtöltsem hasam és kipihenjem az utazás fáradalmait, hogy holnap tovább induljak úti célom, Norlan felé.
A fogadóban beszélgetésbe elegyedtem néhány helybélivel, így megtudtam, hogy a falu és a környező földek egyetlen ember birtokát képezik, aki nem is olyan messze a falutól éli egész kis fényűző életét.
A kis beszélgetésünk alatt előkerült az első kupa sör is, amit hamar követett a következő. Végül csak megtudtam szinte mindent, amit érdemes tudni erről a kis faluról. Ekkor rajtam volt a sor, hogy szórakoztassam újonnan szerzett társaságomat. Ez nem is tűnt túl nehéz feladatnak, főleg azt követően, hogy megtudták elég sokfele megfordultam már. Mostanra egy lettem azok közül a vándorok közül, akiket régen én is oly sokszor és sokat hallgattam, aki elmeséli élményeit és a látottakat a világból. Így hát bele is vágtam. Először csak néhány apróbb történettel kezdtem, mint a telari kiruccanásom, majd mikor belelendültem a mesélésbe, jöhettek az érdekesebb történetek. Így került sor a sterni esetre, ahol már látszott a kételkedés az arcokon.
Mikor a sárkányhegységben tett kirándulásomat kezdtem volna mesélni, már az első mondatoknál kételkedtek. Végtére is jogosan. Ki az-az őrült, aki magától elmegy a sárkányhegységbe, kimondottan azért, hogy sárkányt találjon. Így hát életem, eme maradandó élményekkel büszkélkedő részét muszáj voltam igencsak rövidre fogni, pedig ha tudták volna miről maradtak le ezzel.
Mesélés közepette természetesen újabb korsók ürültek ki. Viszont lassan elérkezett az a pillanat, mikor hírtelen mivel folytatni. Ez volt az a pillanat, mikor szerepet kapott az a bizonyos asztal, aminél most is ülök. Shakan, a hallgatóságom egyik tagja, hívta fel a figyelmemet azt asztalra, majd meg is invitál maguk közé egy menetre.
Mondanom se kell, hogy az egy menetből nem egy lett. Azonban a kockák, a mai este, mintha velem lennének. Apróbb megingásokat leszámítva szinte folyamatosan gyarapodtam.
Most is én következek. Kezembe veszem a két kockát.*
- Gyerünk szépségeim! Csak úgy, mint eddig!
* Rövid rázást követően elgurítom a kockákat. Egy hármas és egy négyes.*
- Majd legközelebb. Akkor nem lesz kegyelem!
* Végezetül egy érmét teszek a hetes mezőn lévő érmére. Végül, hogy az ígéretem be is váljon kezembe veszem a kupát és egy nagyot húzok a tartalmán.*


A hozzászólást Gylnar Radek összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2011-04-19, 1:05 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mitsuko Midnight
Zöld elf
avatar

Hozzászólások száma : 743
Életkor : 906
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   2011-04-19, 12:56 am

//Időntuli Gylnar-ral


- Elnézést! Merre találok itt egy fogadót?
*Kérdeztem egy öregasszonytól. Tudtam, hogy Tosdar egy kicsi falu, de istenemre mondom már egy órája nem találtam meg azt az egy szem fogadót, ami itt található. Ráadásul egy gyerekre is vigyáznom kellett, akit alkonyatra a fogadóhoz kellett vinnem.*
~ Muszáj lesz, sietnem különben az anyja kinyír.
*Gondoltam beleborzongva az emlékezetbe, amikor az anya rámíbzta a gyerekét. Hatalmas termete nem volt elegendő, szeme, mint egy gyilkosé, úgy villogott rám. El nem tudtam képzelni, hogy, hogy lehet ennek a nőnek ilyen gyönyörű gyermeke.*
~Biztos az apja valami istenség…
*Gondoltam, miközben megkaptam az útbaigazítást.
A kisfiú, akire vigyáznom kellett, három éves lehetett, és korához képest elég masszív egy gyerek volt. Egész nap sétáltunk és még most sem engedte, hogy a kezembe vegyem. Makacsul szorongatta a kis kezével az ujjamat és úgy jött mellettem. Kék szeme volt és hosszú fekete haja. Kicsit emlékeztetett engem egy régi ismerősömre…
- Gyl… ő nézett ki hasonlóan…
*Suttogtam halkan, majd látva a fogadó fényeit kicsit gyorsabbra vettem a tempót, s bár arra számítottam a kis kölyök nem fogja bírni, kellemeset csalódtam. Még inkább előre sietett. Ahogy kinyitottuk az ajtót rögtön megcsapott a frissen csapolt sör illata és a sok ember és egyéb lény illatának illetve szagának furcsa keveréke, de volt bennük egy szál illa,t ami nagyon, nagyon ismerős volt, de többször elvesztettem a fonalát így nem törődtem vele sokat. Nagy volt a nyüzsgés, morgás, beszélgetés, de hallani lehetett a játékosoknál lévő dobókockák perdülését és az érmék csendülésének apró hangját is. Körül néztem hátha megtalálom azt az óriási nőt de egyenlőre semmi nyomát nem adta itt létének.*
- Majd legközelebb. Akkor nem lesz kegyelem!
~Ez tuti, hogy ő!!!
*Gondoltam, megdermedve, majd óvatosan a hang felé fordultam. Szinte a terem közepén egy asztalnál több férfi is ült és kockáztak, s közben sörözgettek. Az illető éppen jó nagyot kortyolt a kezében lévő kupából. Látszólag már így is enyhén ittas állapotban volt, de az előtte heverő pénzkupacból megítélve, úgy láttam, ez nem akadályozza a nyerésben.*
~Gylnar Radek… hmmm… meg kéne tréfálnom….
*Gondoltam mosolyogva, majd, mint egy villámcsapás ért az ötlet. Lenéztem a még mindig kezemet szorító kisfiúra, majd leguggoltam hozzá.*
- Ren… segítenél nekem egy kicsit?
- Attól függ mi az…
*Nézett rám teljesen komoly nézéssel, ami egy három évestől kicsit rémisztő volt.*
- Meg szeretném kicsit viccelni azt a bácsit ott a középső asztalnál… segítesz nekem?
- És mit kapok cserébe?
*Kérdezte másik kezének tenyerét arcom elé tartva. Kicsit hátrahökköltem, de mit tehettem volna, a kezébe nyomtam a szütyőmből előkotort sütitit.*
- Mit kéne csinálnom?
*Tette fel az újabb kérdést a kis üzletember a szájába nyomott fél sütivel. Odahajoltam hozzá, majd elmondtam tervemet. Csak bólogatott, majd mikor befejeztem ötletemet mosolyogva hozzátett egy ötletet.*
- A nyakába is úgrok csak hogy hitelesebbnek tűnjön.
*Mondta aztán elindult Gyl felé. Addig futott míg odaérve Gyl nyakába nem ugrott.*
- APAAAA!!
*Láttam, ahogy Gyl szinte visszaköpi az újonnan kortyolt sört a kupába, majd hitetlenkedve néz a nyakába kapaszkodó gyerek szemébe, aki teljes komolyságot felvéve az arcára némi örömmel meghintve azt nézett vissza rá.*
- Végre meg vagy!! Anya!! Gyere ide!! Megvan apa!!
*Ordította a gyerek felém nézve, majd kacsintott egyet és kezével intett, hogy menjek. Kék szemei csintalanul csillogtak, élvezte a kis játékot már most.*
- Megyek kicsim.
*Mondtam majd elindultam az asztal felé, s közben Gyl arcát figyeltem, amely elég furán festett az érzelmek hatásától*



A hozzászólást Mitsuko Midnight összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2011-04-20, 11:16 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 26

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   2011-04-19, 2:16 am

* A kupa végül elhagyja a számat, de addigra a tartalmának a fele eltűnt belőle. Viszonylag hangos koppanással teszem le az asztalra. A mozdulat lendületének köszönhetően a drága nedű majdhogynem kilöttyen a kupából.*
~ Ááá ennyit nem érdemes meghagyni!
* Merül fel bennem az új gondolat röviddel az asztalra helyezést követően. Így hát nincs mit tenni, újra kezembe veszem, azonban még mielőtt eltüntetném a maradék tartalmát is, egy utolsó búcsú pillantást vetek az italra. Kicsit sajnálkozva veszem tudomásul, hogy a tervemnek köszönhetően újra üres korsó tulajdonosa leszek. Azonban megnyugtat az a tudat, hogy a fogadó még közel se fogyott ki az italból.
Eközben a következő is eldobja a kockát. Örömmel veszem tudomásul, hogy még egy érmével gazdagodik a játéktéren található érmegyűjtemény. Így egy mosoly társaságában kezdem el kiüríteni alkoholtartalmú italom tárolóedényét.
Az utolsó előtti kortyot veszem éppen a számba, mivel nem akarom túl sok ideig figyelmen kívül hagyni az asztalon folyó eseményeket, ezért elhatározom, hogy az utolsó kortyokat a lehető leggyorsabban fogom lefolyatni a torkomon. Ennek köszönhetően fejemet kellőképpen hátradöntöm.
Egyszer csak egy apró kéz ragadja meg a nyakamat.*
- APAAAA!!
* Nem kellett több, ugyanazzal a lendülettel került vissza a tárolóba a folyadék, amilyennel az távozott belőle, sőt talán még gyorsabban is, pedig az ürítés se volt egy lassú folyamat.
~ APPPAAAAAA! Ez valami rossz vicc!
* Miközben erre gondolok próbálom letenni a a kupát, ami a nyakamba kapaszkodott gyereknek és a már elfogyasztott alkoholnak köszönhetően nem volt olyan egyszerű feladat, mint az normális esetben lenni szokott.
Arcomon a teljes értetlenség és a tévedés iránti reménykedés uralkodik el.
Végül csak sikerül letenni a korsót, igaz nem első próbálkozásra, de most nem ez a legnagyobb bajom. Végre sikerül egy pillantást vetnem a gyerekre, aki még mindig a nyakamba kapaszkodik.
Igazán csak ekkor kezdek el pánikolni, mivel a gyerek egészen hasonlít rám, bár ezt próbáltam elfojtani, amennyire csak tudtam. Igaz még elég fiatal.
Már készültem kinyitni a számat, hogy közöljem vele tévedését, legalább is nagyon remélem, hogy tévedését, de megelőzött.*
- Végre meg vagy!! Anya!! Gyere ide!! Megvan apa!!
* A gyermek szavaiból sugárzó magabiztosság, hírtelen feledteti velem a szavaiban megbúvó jeleket, melyek arra utalnak mégis csak tévedés áldozata vagyok. Ugyanis utolsó józan emlékeimben sem szerepelt még gyerek, most meg ő ismert fel engem. De ez a magabiztosság …
Ekkor a gyermek hátrafordult és hívogatóan intett hátrafele. Tekintetemet óvatosan emeltem csak felfele. Reménykedtem, hogy majd az anyja rászól, mikor meglátja, hogy tévedett a csöppség.*
- Megyek kicsim.
~ Jaj nekem! Ismerem ezt a hangot.
* Már csak ez hiányzott a kellő kétségbeeséshez. Ezt a hangot már lassan négy éve nem hallottam, azonban mégis egy életre belevésődött az emlékezetembe. Az eroniai szigeten megismert elf, aki nagyban hozzájárult felejthetetlenné tenni azt a kevesebb, mint két napot, amit együtt töltöttünk. Csak ekkor figyeltem fel a gyermek korára, amit szintén megfelelőnek saccoltam az alkalomhoz.
Most már tagadni se tudtam volna a kétségbeesést, ami egyre nagyobb mértékben kezdett úrrá lenni rajtam. Kezdem tényleg elhinni, talán nem téved a kicsi.
Tekintetem újra elindul felfele és nem tudom, hogy örüljek-e a látottaknak, vagy ne.
Sokszor gondoltam az évek alatt arra, merre lehet Mitsuko? Mi történhetett vele? Megtalálta-e már a sárkánya ellenszerét?
De most, ebben a szituációban inkább azt kívánnám, bárcsak ne ő lenne itt. Legyen inkább egy vadidegen nő, akkor végre megnyugodhatnék és visszatérhetnék az asztalhoz, a korsómhoz, a kockákhoz és a nyert érmékhez.
Végül muszáj elfogadnom a tényt. Tényleg Mitsuko az, aki felém tart.*
- Mitsi ?
* Teszek még egy utólsó kísérletet, hátha csak hasonlít rá, de sok reményt már nem fűzök hozzá.
A válaszából egyértelmű volt, ő az. Közel se állítanám azt, hogy megkönnyebbültem volna.*
- Mi … ? De … ? Mégis … ?
* Végül csak nem bírom kimondani a szavakat. Egyszerűen csak Renre nézek, aki kék szemeivel az enyémbe bámult, majd szorosabban ölel meg. *
- De … a … lötty?
* Végül csak eszembe jutott még egy szalmaszál, amibe kapaszkodhatok. Még ha csak egy rövid ideig is.
Idő közben fel se tűnt, hogy az asztalnál a játék is abba maradt, a kis családi összejövetel kapcsán. Az egész asztal minket figyel, sőt a fogadóban is egyre nagyobb népszerűségnek örvend kétségbeesésem.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mitsuko Midnight
Zöld elf
avatar

Hozzászólások száma : 743
Életkor : 906
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   2011-04-19, 3:02 am

- Mitsi?
- Szia Gyl…
*Válaszoltam mikor odaértem. Szinte nevetnem kellett Gyl arcán kiülő kétségbeesésen, de sikeresen lepleztem szórakozottságomat és csak szerényen mosolyogtam rá.*
- Mi … ? De … ? Mégis … ?
*Kezdett kérdéseibe Gyl, melyeket hiába kezdett el, befejezni nem tudott. Csak nézett Ren szemébe, aki nagyon jól játszotta számára kijelölt szerepet, de a nézésén ez nem látszódott meg.*
- Ő Ren… a fiad Gyl…
*Mondtam, halkan és óvatosan ügyelve arra, hogy semmi ne hallatszódjon a hangomban. Elég jól szórakoztam, de ezt csak én és a kis Ren tudta.*
- De … a … lötty?
*Kérdezte kétségbeesve Gyl, melyre gyorsan és határozottan válaszoltam, s közben megsimogattam Ren haját.
- Hát igen a lötty…. Izé összekevertem egy gyógyító löttyel… De nem bánom… végül is rád hasonlít a legjobban… Kár lett volna érte.
*Hagytam a szavakat megemészteni, s közben felfigyeltem, hogy szinte mindenki minket figyelt már. Nem kis feltűnést keltettünk Rennel, de nem bántam jó kis tréfa ez.
Egyszer csak kicsapódott a bejárati ajtó és egy ordító hang törte meg a csendet.*
- REEEEN!
*A csönd még nagyobb lett, már amennyire egy csend lehet csendesebb. Ren nem zavartatta magát, leereszkedett a földre Gyl öléből, majd kis kezével megpaskolta annak arcát. Miután elindult megállt előttem, mire én leguggoltam elé.*
- Jó móka volt és köszi a sütit meg a mai napot.
- Én köszönöm a segítségedet. viszlát...
*Mondtam immár nagy mosolyra húzva a számat és belecsaptam Ren tenyerébe amit feltartott elém. Ren ezután zsebéből kihúzva a még megmaradt sütit elindult mellettem. Mielőtt elért volna az anyjához, zsebre vágta a kezét, és mint a nagy menők intett egyet hátra felé, majd elhagyta a fogadót az anyjával együtt, akin nem látszódott meglepetés.*
~Biztos nem ez volt az első alkalom, hogy a gyereke üzletelt.
*Miután a fogadó ajtaja bezárult, újra elindult a mozgolódás a fogadóban, s folytatódtak a játékok. Én sem maradtam sokáig helyzetemben, felálltam odasétáltam a még mindig meglepődve néző Gyl- hez és kicsit lehajolva hozzá, kezemet arcára raktam, majd megcsókoltam.*
- Megnyugodhatsz, nem estem teherbe és nincs gyerekem, sem tőled sem senki mástól.
* Mondtam Gyl gesztenyebarna szemébe nézve, majd megfogva kezét felrángattam a székről és magam után húztam. Oda vonszoltam őt a bárpulthoz ahol kértem egy szobát, és megkértem a fogadóst, hogy ha lehet tíz percen belül küldjön fel egy kancsó hideg vizet és egy kis ételt is. A fogadós kicsit furcsán nézett rám, majd kezembe nyomott egy szoba kulcsot és biztosított arról, hogy öt percen belül meglesz az amit kértem.*
- Nah gyere Gyl
*Mondtam, majd kezén keresztül húzva elindultam vele a lépcsőn felfelé. Furcsán nézett rám, bár nem kellett ezen csodálkoznom, hisz azzal tréfálkoztam, hogy van egy három éves gyereke… hát akkor az agglegénységnek lőttek volna.
Amint felértünk az emeletre, megkerestem a szobaajtót, kinyitottam, majd betuszkolva rajta Gyl- t bezártam magunk mögött. Megfordulva szembe találtam magamat Gyllel aki úgy állt előttem, mint aki nagyon akar valamit mondani. Nem vártam meg mg összeesik előttem, megragadtam a vállánál és az ágyig toltam, majd lelöktem rá és leültem mellé.*
- Nah, mondjál valamit… megijedtél mi?


A hozzászólást Mitsuko Midnight összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2011-04-20, 11:15 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 26

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   2011-04-19, 4:00 am

- Hát igen a lötty…. Izé összekevertem egy gyógyító löttyel… De nem bánom… végül is rád hasonlít a legjobban… Kár lett volna érte.
* Egy rövid idő kellett, hogy felfogjam a hallottakat. Lassan, de biztosan, végül csak eljutott a tudatomig. Csak ekkor ül ki arcomra ismételten a döbbenet, ismételten, mivel a felfogás alatt sikerült elég komoly arcot vágnom, miközben a hangokhoz próbáltam értelmezni, több-kevesebb sikerrel.*
- Mi … ? Összekeverted … ? De … ho… ?
*Nem sikerül befejeznem a gondolatmenetnek szánt hebegést, köszönhetően egy nőnek, aki úgy rontott be a fogadóba, hogy még az én figyelmemet se tudta elkerülni.
Egy igen termetes nőszemély az illető. A fogadó vendégeinek többsége elbújhatott volna mögötte, de nem ez a lényeg. Sokkal inkább az, ahogy Rent hívja, aki hallgat a ”szép” szóra és elindul a nő felé.*
- Jó móka volt és köszi a sütit meg a mai napot.
- Én köszönöm a segítségedet.
* Ennek a rövidke esetnek köszönhetően sikerült ismételten elveszítenem a fonalat.
Értetlenül bámulom Mitsuko és Ren pacsiját, majd Ren távozását.
Végül Mitsuko felfedte ködös elmém előtt az elmúlt percek történését.*
- Megnyugodhatsz, nem estem teherbe és nincs gyerekem, sem tőled sem senki mástól.
* Egy hatalmas fújással nyugtázom a dolgot, mikor már számomra is világossá válik, ez nem egy újabb átverés.
Mitsuko megragad, majd nagy nehezen felrángat a székből, mely már oly régóta szolgált alattam. Kicsit ellenkeztem is közben, hiszen még nincs vége a játszmának, és nem utolsó szempont, nyerésben vagyok!
Végül csak legyőzte akaratomat és sikeresen távozásra bír az asztaltól.
Nagy nehezen csak elérünk a bárpulthoz, ahol kikér egy szobát.*
- A szoba és a fogyasztásának ára az asztalon!
* Azzal el is veszi a kulcsot és elindulunk a szoba felé. Közben én még mindig az események hatása alatt vagyok és próbálok rájönni mi is volt valós és mi nem az elmúlt percek eseményeiből.
Mitsuko szenved egy keveset, mire sikerül bejutnunk a szoba ajtaján, ez köszönhető saját magamnak, hiszen nem könnyítettem meg túlságosan az elf segítségét.
Végül azt nem tudom biztosan hogyan, vagyis abban biztos vagyok, hogy az ajtón át, de hogy pontosan hogyan kerültünk be, abban már közel sem vagyok biztos.
Hamarosan az ágyon ülve találom magam.*
- Nah, mondjál valamit… megijedtél mi?
- Azt hiszem kicsit igen. De nem túlságosan.
* Válaszoltam reflexszerűen, de még ha nem is lett volna velem szembe, akkor se hitte volna el a mondottakat. Ennyire látszik még mindig rajtam, hogy nem teljesen tiszta ami történt.*
- Hogy kerülsz ide?
* Nem így akartam megfogalmazni ezt a mondatot, de már valahogy nem úgy megy a gondolataim kinyilatkoztatása, ahogy az normális helyzetben szokott. Mikor eljut a fülemig amit mondtam és fel is fogom, próbálom korrigálni.*
- Vagyis … örülök, hogy látlak … mi szél hozott erre? Rég találkoztunk nem igaz?
* Bár kíváncsi vagyok Mitsuko válaszára, azonban az asztaltól való távozásnak köszönhetően erőt vesz rajtam a fáradtság. Így Mitsuko válasza közben hátradőlök, majd alig pár pillanattal később már el is alszok.
Másnap csak másnap reggel kelek fel. Addigra Mitsuko már ébren van. Nehezékes mozdulattal nyitom ki szemeimet és veszem szemügyre a szobát.
Nem tűnik ismerősnek, de mikor meglátom a kardomat, már nem is érdekel annyira, hol vagyok. Végül észreveszem Mitsukot is a szobában.*
- Jó reggelt Mitsi! Rég találkoztunk! Nem sértésnek, de hogy kerülsz ide?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mitsuko Midnight
Zöld elf
avatar

Hozzászólások száma : 743
Életkor : 906
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   2011-04-21, 12:08 am

- Hogy kerülsz ide?
*Kezdte Gyl,melynek hallatán én csípőre tett kézzel meg álltam előtte.*
- Vagyis … örülök, hogy látlak … mi szél hozott erre? Rég találkoztunk nem igaz?
- Én is örülök, hogy látlak téged. Hát elég rég volt az az Eronia, az biztos. Hát, hogy hogy kerülök ide…
* Kezdtem mondandómat, de egy halk mély szuszogást figyelembe véve úgy döntöttem nem beszélek tovább. Gyl kérdését követően hátradőlt és nem telt bele sok idő, már húzta is a lóbőrt.
Óvatosan lecsatoltam róla kardjának tartóját, majd ezt öve követte. A lehető legnagyobb vigyázatossággal megszabadítottam Gyl- t felső ruházatától, és feljebb húzva az ágyon be is takartam.*
- Nehogy itt nekem még megbökd magadat...
* Suttogtam, majd apró csókot leheltem Gyl homlokára. Az ágy szélén ülve vártam a fogadóst, hogy hátha hozza a kért ételt és vizet, de az egész napos futozgálás, gyerekkel való játszadozás kifárasztott, így nekem sem kellett sok ahhoz, hogy álom nyomja el a szememet.
Reggel arra ébredtem, hogy félig Gylnaron fekszem, pedig nem emlékeztem arra, hogy szándékosan ráfeküdtem volna, határozottan emlékeztem, hogy az ágy szélén dőltem le, tehát inkább a padlón kellett volna találnom magamat. Gyorsan fel is pattantam mellől, melynek következménye az lett, hogy Gylnar elkezdett mozgolódni, majd kis idő elteltével felébredt, és első kérdését fel is tette, bár nekem már nagyon ismerős volt ez a kérdés.*
- Jó reggelt Mitsi! Rég találkoztunk! Nem sértésnek, de hogy kerülsz ide?
- Jó reggelt neked is drága Gyl. Mily ismerős kérdés tegnap estéről…
*Kezdtem, miközben visszaültem az ágy szélére.*
- … ezt kérdezhetném én is tőled… De csak úgy pont ebbe a városba tévedtem… aztán kerestem munkákat… és legtöbbször gyerekeket sóztak rám, mint ahogy tegnap Ren volt a soron.
Remélem nem baj, hogy néhány felsőruházatodtól megszabadítottalak, de gondolom nem akartál a kardoddal együtt aludni.
*Mondtam, majd egyik kezemmel jólesően beletúrtam Gyl hajába.*
- Már négy éve, hogy ezt megtettem.
* Mondta mosolyogva, s ezt követte egy apró csók Gyl ajkaira, mely után gyorsan elhúzódtam tőle és felállni készültem mellőle.*
- Bocsánat… emlékek… reflex féleség… azt hiszem…
*Éppen a kellő pillanatban kopogtak az ajtón. Az egyik pincérnő belépett és hozott egy tál friss ételt, egy kis szőlővel, és egy kancsó vizet pohárral.*
- Elnézést a sok késlekedésért, de éjszaka túl nagy volt a forgalom… ezért az úr küldi a szőlőt bocsánatkérés képen.
- Köszönjük szépen, most már nyugodtan elmehet.
* Mondtam, majd végleg felállva Gyl mellől odasétáltam a lányhoz rámosolyogtam és kivettem a kezéből a tálcát, végül visszasétáltam az ágyhoz tálcával a kezemben.*
- Egyél, hogy ne fájjon a fejed!
*Szólaltam meg, egy kis néma csönd után, majd visszaültem az ágy szélére és leszedtem egy szőlőszemet, ízlelés okán, melyet egész édesnek és zamatosnak találtam.*
- Ezt kóstold meg…. Nagyon édes és finom… ráadásul zamatos…
*Mondtam, miközben lecsippentettem a következő szemet és Gyl felé nyújtottam.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 26

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   2011-04-21, 12:31 pm

- Jó reggelt neked is drága Gyl. Mily ismerős kérdés tegnap estéről…
~ Tegnap estéről? Mi történt az este? Nyugi Radek csak természetesen!
* Próbálok értelmes képet vágni, mint aki tudja, miről is van szó. *
- … ezt kérdezhetném én is tőled… De csak úgy pont ebbe a városba tévedtem… aztán kerestem munkákat… és legtöbbször gyerekeket sóztak rám, mint ahogy tegnap Ren volt a soron.
~ Ki az a Ren? Azt hiszem kicsit túlzásba vittem a fogyasztást tegnap este. Mi lehetett a játszma vége?
* A ruháim hiánya, csak akkor tűnik fel, mikor Mitsuko felhívja rá a figyelmem. Széles mosoly ül ki arcomra.*
- Eronián se zavart, mikor megszabadítottál tőlük. Ez azóta se változott.
* Mikor hajamba túr és szájából elhangzik eroniai kalandunk ideje, én is belegondolok.*
~ Már négy éve? Még mindig olyan, mintha pár hónapja lett …
* Még be se fejezem a gondolatom, mikor egy apró csókkal leszek gazdagabb. Mitsuko szavaira ismételten kiül arcomra a mosoly bár a reflex szóra egy apró gonosz pillantás is vegyül a mosolyba. Már kattognak a másnapos fogaskerekek.
Azonban a kopogás megszakítja ezt a folyamatot, és mivel Mitsuko elindul kinyitni az ajtót, a kigondolt apróság is szükségszerűen kénytelen várni a megfelelő pillanatra.
Némiképp hallgatom Mitsuko és a pincérnő beszélgetését, azonban még mindig tompa elmémet próbálom munkára fogni. Elég sok mindent kell még megválaszolni, főleg a tegnap estét illetően.
Mire sikerült volna valami értelmeset kicsikarni belőle, Mitsuko is visszatér a szőlővel.*
- Egyél, hogy ne fájjon a fejed!
- Nem is fáj. – majd Mitsuko tekintetére figyelve, halkan folytatom – Annyira. – ismerem be végül.
*Mikor Mitsuko megkínál az első szőlőszemmel, óvatosan elveszem tőle, akár csak egy jól nevelt háziállat. Igazán kedvemre valónak bizonyul ez a felállás.
A következő pár szemet is hasonló jólneveltséggel fogadom el tőle.
Ezt követően minden megváltozik. Elhatározom, kicsit megtréfálom kedvenc elfemet.
A következő szőlőszemnél gyorsan rárabolok a nekem szánt falatra, de azért arra nagyon ügyelek, hogy még véletlenül se harapjam meg szeretnivaló ételadómat. Nem kellett látnoknak lennem, hogy sejtsem mit fog erre reagálni. Így is lett. Arcára néztem és elnevettem magam.*
- Vau! Vau!
* Teszem hozzá, hogy számára is egyértelmű legyen a dolog.
Nem is várat sokáig a reakciójával. Hamarosan meg is kapom az orromra a büntetést, amire próbálok megszeppent arcot vágni, de ez mivel egyáltalán nem tükrözi jelenlegi hangulatomat, így nem túl sok sikerrel öltöm fel ezt az álcát.
Végezetül, mikor már számomra is egyértelművé válik a sikertelenség, egy jóízűt nevetek.
Nevetés közben megszületik az újabb elhatározás.*
~ Ideje cserélni.
* Először csak óvatos mozdulattal próbálom elkérni tőle a gyümölcsöt, de úgy tűnt, neki még más tervei vannak vele, ezért kicsit erőszakosabb módon próbálom elvenni tőle, azonban a fürgeségem jelen állapotomban közel se vetekszik az övével, így minden alkalommal elmenekíti előlem a célprontot.
A folyamatos sikertelen próbálkozás eredménye az lett, hogy egyre jobban meg akarom szerezni azt a fránya szőlőfürtöt.
Az egyik alkalommal kicsit túl nagy lendülettel próbálom megszerezni, így elvesztem az egyensúlyom és elkezdek Mitsuko felé dőlni. Ez az a helyzet, amire vártam már egy ideje. Kihasználva szerencsétlenségemet, úgy teszek, mintha ”véletlenül” Mitsukonak támaszkodva akarnám visszanyerni egyensúlyomat, azonban ezzel a mozdulattal sikerül őt is az ágyra borítanom.
Hirtelen elmosolyodok és megcsókolom a kicsit megszeppent elfet. Mikor eltávolodok tőle, megszólalok.*
- Úgy emlékszek, mintha már lettünk volna hasonló helyzetben. Neked nem ismerős?
* Széles mosoly keretében teszem fel a költői kérdést.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mitsuko Midnight
Zöld elf
avatar

Hozzászólások száma : 743
Életkor : 906
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   2011-04-22, 2:18 am

*Gyl jó neveltségről tanúskodott, így elvette az első szőlőszemet, amit nyújtottam neki, majd sorban a másodikat, negyediket és így sorjában a következőket. Egyszer csak meglepettségemre, Gyl úgy viselkedett int egy kiskutya és féltő volt, hogy leharapja az ujjamat, de fogaival csak súrolta az ujjaimat, de a szőlőszemet kiragadta ujjaim közül. Meglepettségemet arcomról is le lehetett valószínűleg olvasni, ugyanis Gyl elkezdett nevetni, majd kutyához méltóan megszólalt.*
- Vaú! Vaú!
~Kutyamódhoz kutya büntetés!
*Gondoltam, majd rápöcköltem az orrára. Élveztem a kis játékot. Reakciója erre egy újabb nevetés volt, egy sikertelen megszeppenéses álca után. Én sem bírtam ki sokáig komoly arccal, végül én is elnevettem magam. Nevetés közben észre sem vettem, hogy Gyl a szőlőfürt után nyúl. Nem hagytam magam, ahányszor megpróbálta elvenni tőlem, elhúztam előle.*
- Csak nem ezt akarod? Kell?? Gyere itt van...
*Mondtam mosolyogva, s közben az utolsó épp szőlőfürtöt lógattam a levegőben. Láttam Gyl arcán, hogy nagyon meg szeretné szerezni tőlem a szőlőt, és már kezdi idegesíteni, hogy én folyton elhúzom előle. Állandóan újabb és újabb lendületet véve próbálkozott, sikertelenül. Egyszer már akkora lendületet vett, hogy hiába támaszkodott meg bennem visszakerült az ágyra, engemet is leterítve. A tálca kicsúszott a kezemből és megszeppenve néztem Gyl- re, amikor meghallottam, ahogy a tálca és a rajta lévő tányér földet ér. Gyl csak elmosolyodott az arcomat látva, majd megcsókolt.*
- Úgy emlékszek, mintha már lettünk volna hasonló helyzetben. Neked nem ismerős?
*Kérdezte széles mosollyal az arcán. Igaza volt. Nem is egy ehhez hasonló helyzetünk volt Eroniában, de megpróbáltam nagyon gondolkodó fejet vágni, sikertelenül, akaratlanul is de elkezdtem mosolyogni, majd kicsit felemelkedve az ágyról apró csókot nyomtam Gyl ajkaira, aztán visszahuppantam az ágyra.*
- Hát… nem is tudom. Talán ismerős, talán nem. Nem segítenél egy kicsit? Talán úgy valami beugrana. Tudod, sajnos nem jó a memóriám. Segítesz?
*Kérdeztem, majd kezemmel óvatosan megérintettem arcát és kérdően néztem Gyl-re.
Nem bírtam ki, hogy ne érjek hozzá az arcához. Mutatóujjamat végighúztam homlokán, szemén, orrán, arccsontján s végül ajkain. Mutatóujjamat ajkaim követték ajkain.*
~Az érzés nem változott…
*Gondoltam, majd rámosolyogtam Gyl- re. Ismételten visszahuppanva az ágyra szememmel végigpásztáztam Gyl minden egyes arcrészletét. Arca szinte semmit sem változott, egy apró karcolás kivételével. Szeme megmaradt ugyanolyan gyönyörű gesztenyebarnának, míg ajkai ugyanolyan csábítónak és puhának. Haja is sokat nőtt, kezemmel rögtön bele is túrtam.*
~ Semmit nem öregedett. Ugyan úgy néz ki, mint amikor legutoljára láttam.
*Kezemet hajából kihúzva végig húztam tarkóján, majd óvatosan a vállán, utána a mellkasán, s végül visszafelé is ugyan ezt. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 26

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   2011-04-22, 9:09 pm

* Kérdésemre tekintete kezd egyre üresebbé válni, mint aki nagyon próbál emlékezni, de már korábban is elárulta magát, mégis csak maradandó emlék volt számára is az a pár nap.*
~ Megint játszik velem. Ha így szeretné!
* Mosolyom továbbra is megmarad, azonban kicsit átalakul.
Mikor az ő arcán is meglátom a mosolyt, már egészen biztos voltam benne.*
- Hát… nem is tudom. Talán ismerős, talán nem. Nem segítenél egy kicsit? Talán úgy valami beugrana. Tudod, sajnos nem jó a memóriám. Segítesz?
~ szóval így! …
* Hírtelen úgy teszek mintha kicsit el kellene gondolkodnom, mivel is tudnám rávezetni, azonban alig fejezi be kérését, máris útnak indul mutatóujja, melyet szorosan követnek ajkai. Ujja cikázására, mint aki észre se veszi, továbbra is eljátszom a gondolataiba merült embert. Egészen addig, amíg ajkai el nem érik az enyéimet. Ekkor újra megmozdulok, mint akibe ismételten visszatér az élet. Teszek róla, hogy olyan csókot kapjon, mely segíthet neki az emlékezésbe, még akkor is, ha úgy néz ki nincs túl sok szükség az emlékeztetésre.
Mikor Mitsuko visszafeküdt az ágyra és arcomat kezdi vizsgálni, nekem is lehetőségem nyílik erre. Bár túl nagy meglepést nem okoz a változatlanság, mert tudatában vagyok az elfek szerencsés adottságának, miszerint sokkal lassabban öregszenek. Inkább azt figyelem meg mennyiben tér el az emlékeimben megmaradt kép az eredeti, mellettem fekvő elf arcától.
A csendet, mely a változások keresése közben állt fent a beszélgetésünkben, végül én töröm meg.*
- Úgy vettem észre, végül csak sikerült megtalálnod a hozzám kapcsolódó emlékeket. Vagy ez valaki máshoz kapcsolódó lett volna? Ebben az esetben, hatoljunk még mélyebbre az emlékek keresésében?
* Mosolyodok el a végére, hiszen bár nem tudhatom biztosra válaszát, de mégis egy olyan érzés kerít hatalmába, mely szerint nem sikerült összetévesztenie egy másik fajtársammal.
Egy kicsit várok a válaszára, pontosan annyit, hogy elkezdje. Ez jelentette számomra a jelet.
Eleinte csak lassan közeledek felé, szinte észrevétlenül. Majd mikor már válasza a lényegre kezdene térni, hírtelen felgyorsulok egészen addig, míg ajkaimmal némaságra nem kárhoztatom beszélgető partneremet.
Csókom közepette kezemet is portyára indítom, hiszen őt se szabad kihagyni az emlékezni vágyók hosszú sorából, és most itt a számára megfelelő alkalom, mikor felfrissítheti emlékezetét.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mitsuko Midnight
Zöld elf
avatar

Hozzászólások száma : 743
Életkor : 906
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   2011-04-23, 2:46 am

- Úgy vettem észre, végül csak sikerült megtalálnod a hozzám kapcsolódó emlékeket. Vagy ez valaki máshoz kapcsolódó lett volna? Ebben az esetben, hatoljunk még mélyebbre az emlékek keresésében?
*Kérdezte mosolyogva. Visszamosolyogtam rá, majd belekezdtem mondandómba.*
- Hát igen sikerült megtalálni néhány emléket… Hát azthiszem hozzád kapcsolódnak, de nem biztos… segíthetsz továbbra is az em…
*Szakított félbe hírtelen Gyl egy csókkal, melyet közelebb jövetelével koronázott meg. Kezeimmel átkaroltam nyakát, és úgy húztam még közelebb magamhoz. Egyik kezemmel ismételten beletúrok a hajába, hisz négy évig nélkülöznöm kellett ezt a szabadságot. Testem örömmel vette, hogy Gyl kezei elindultak a régi, de már jól ismert, ismerős helyeket újonnan felfedezni. Én sem állítottam meg magamat.*
~Elf vagyok, de mégis csak nő.
*Gondoltam, majd egyik kezemet elindítottam lefelé Gyl tarkójától megkezdve, a nyakán és a mellkasán keresztül a hasfaláig, ahol egy kis elidőzés után óvatosan benyúltam a póló alá. Jó volt érezni az ismerős bőr tapintását és a friss vér általi forróságát. Most sem vártam sokáig. Két ujjam közé csípve a póló szélét elkezdtem felfelé húzni addig, míg sikeresen meg nem szabadítottam a gazdájától és eldobtam, hogy minél távolabb legyen tőle. Amint kezemet elhagyta a felsőrész visszatért eredeti „munkájához”. Mutatóujjamat Gyl ajkaira helyeztem, majd elindítottam útjára, míg ajkaim átvették az őrködést Gyl ajkai felett.
Ekkor történt meg az, amire egyáltalán nem számítottunk, vagyis amire én egyáltalán nem. Ren csak úgy berontott az ajtón sütivel a szájában. Kitárta az ajtót, kezével még mindig fogta a kilincset és teljes komolysággal nézett végig rajtunk.*
- Csak nem megzavartam valamit? Anya, apa… ugye nem most akartok dolgozni egy kistestvéren?
*Éreztem, ahogy Gyl testéből szinte kiszalad a vér és megdermed. Gondoltam, hogy nem emlékszik semmire a tegnap estéről, játszadozni viszont most nem akarok vele.*
- Megzavarni éppen megzavartál valamit, de mit akartál..?
- Ren merre vagy??
- Ohh anyám… csak el akartam köszönni, megyünk tovább anyámmal.
*Mondta Ren kicsit szomorú szemel, majd odasétált az ágyhoz, felmászott rá, adott nekem egy puszit, majd hátba veregette Gyl- t aki még mindig rajtam feküdt.*
- Vigyázz rá… Sziasztok.
- Szia Ren!
*Mondtam, majd intettem neki, s ő bezárva az ajtót elhagyta a szobát. Gyl- re néztem és megcsókoltam.*
- Hol is hagytuk abba?
*Kérdeztem tőle kérdőre vonó nézéssel, majd egy újabb csókot nyomtam az ajkaira.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 26

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   2011-04-24, 8:41 pm

* Érdeklődő tekintettel figyelem Mitsuko arcát, miközben kezem élvezettel halad végig teste legapróbb részletein is.*
~ Úgy látom, semmi se változott az évek alatt.
* Ezt értettem egyszerre Mitsuko hozzám fűződő kapcsolatára illetve testének vonalaira, domborulataira.
Rövidesen Mitsuko is, a tőle megszokott módon kezd haladni. Nem is kell sok és már meg is szabadulok szükségtelenné vált felső ruházatomtól.
Mikor már testemen érezhetem kezének érintését, furcsa érzés lesz úrrá rajtam. Be kell látnom egyszerűen hiányzott az érintése. Nem telt el nélkülözéssel az elmúlt időszak se, de mégis teljesen más érzés volt azoknál az alkalmaknál. Lehet a eltérés csak abban keresendő, hogy az akkori partnereim emberek voltak, Mitsuko meg elf. Vagy az is lehet, hogy egyszerűen csak felfogásbeli különbségükből adódott a dolog, netán én viszonyultam másképpen hozzájuk. Nem tudom. Csak azt, hogy bár nem voltam tudatában, hiányzott ez a helyzet.
Azonban most nem volt alkalmam ezen rágódni, hiszen ismételten egy csóknak lettem gazdája. Majd el jön annak is az ideje, de az nem most van.
Miközben a csókkal voltam elfoglalva egyszer, csak arra leszek figyelmes, hogy nagy hangzavarra nyitódik ki az ajtó, és mikor odanézek egy kis fiút pillantok meg. Hamar tudatosul bennem, nem valószínű, hogy találkoztunk volna. Így fel is merül bennem az alapvető kérdés.*
~ Ki lehet ez?
* A válasz elég hamar érkezik, de nem akarok hinni a fülemnek.*
~ Anya? Apa? Csak nem? De hát …?
* Arcom hírtelen legalább egy árnyalattal fehérebbé válik, mikor tudatosul bennem a szavakból származtatható következtetés.*
~ A fiam?
* Hamarosan azonban tisztázódik számomra is a helyzet, csak egy nagyon rossz tréfa áldozatai lettünk Mitsukoval. De az is elég hamar világossá vált számomra, hogy Mitsuko ismeri ezt a fiút. Főleg miután megveregeti a hátamat. Ekkor tűnik csak fel nekem, mintha kicsit többet tudna a világról, mint hasonló korú társai, vagyis amennyit én tudtam a világról, mikor az ő korában voltam.
Szemeimmel figyelem, ahogy elhagyja a szobát. Közben még mindig azon gondolkodok ki is lehet ez a kis srác. Pont azon vagyok, hogy Mitsukot kérdőre vonjam, ki is volt ez a gyermek, de megelőz. Csókjával vissza is téríti gondolataimat fontosabb elintéznivalóim felé. De még gyorsan elhatározom, majd még visszatérünk erre a kérdésre.*
- Hol is hagytuk abba?
* Kicsit úgy teszek mintha el kellene töprengenem, ami az első pillanatban még igaz is volt, nem úgy a maradék időben. Színjátszásomat azonban Mitsuko félbeszakítja, mikor ismételten feladatra kényszeríti ajkainkat. Ennyit a színészkedésről.
A csók befejeztével, kicsit eltávolodok tőle.*
- Most már tudom! Ott tartottunk, hogy én következek!
* Válaszolom széles mosoly társaságában. Egy rövid csókot követően már övének kioldásán ügyeskedek, hiszen tisztában vagyok vele mennyire fontos tartozéka ez ruhájának.
Hamarosan elém tárul, a már ismert látvány. Igaz, hogy már nem egyszer volt szerencsém így látni, azonban az már elég rég volt, így egy rövid pillanatig ismételten elgyönyörködök az elém táruló látványban.*
~ Még mindig gyönyörű!
*Ismételten megcsókolom az elfet, majd kezem ezúttal bőrén teszi meg ugyanazt az utat, amit nem is olyan rég még csak ruháján tehetett meg.
Ajkaim idő közben, mint a villám tevékenykednek. Néha-néha lecsapnak Mitsuko testének egy-egy előre meghatározott pontjára.
Lassan befejeződött kezem körutazása, egy hosszabb érzelem gazdag csókot adok az alatt fekvő elfnek, aki a helyzetet kihasználva meg akarja cserélni a felállást. Nem ellenkezek. Így gond nélkül fordulunk egy keveset, hogy az általa kívánt helyzet kialakulhasson.
Ebben a helyzetben kezeim főleg Mitsuko hátát kényeztetik. Egy-két kivételtől eltekintve, mikor kissé elkalandoznak.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mitsuko Midnight
Zöld elf
avatar

Hozzászólások száma : 743
Életkor : 906
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   2011-04-24, 11:24 pm

- Ott tartottunk, hogy én következem.
*Felelte széles mosollyal az arcán. Egy apró csókot követően már övemmel bajlódik, majd kibontva azt úgymond kicsomagolt ruházatomból.*
~Nem kéne most odáig eljutnunk… még időben meg kell állítanom, de addig még játszogatok vele…
*Gondoltam, s közben éreztem, ahogy elpirulok, ugyan úgy mint négy évvel ezelőtt, ugyanilyen helyzetben, Gyl tekintete miatt. Amint megcsókolt melegség árasztott el, s ahogy kezével hozzá ért bőrömhöz gyengéd, de erős kezeivel végig futott a hideg a hátamon. Örömmel nyugtáztam le, hogy nem felejtett el ő sem engemet, s így nagy örömmel adtam neki újabb és újabb csókokat. Úgy döntöttem ideje megállítani magunkat, s főképp Gyl- t hisz bárki ránk nyithat, és már löttyöm sincs. El is kezdte fordulni és Gyl ezt engedte is, bár szerintem ő arra várt, hogy folytatom, s ennek jeléül simogatta a hátamat, s keze néha-néha elkalandozott másfelé is. Amint átfordultunk hozzásimultam, majd egy csókot követően elhúzódtam tőle, s az ágyon lévő takarót magamra húztam.*
- Hidd el Gyl ez most nem a leg alkalmasabb idő arra, hogy egymást szeressük. Bárki bejöhet… és mivel nincs már löttyöm, így bármikor megeshet egy olyan kis baleset, ami ahhoz vezet, hogy meg lesz pecsételve a sorsunk.
* Mondtam, s közben beletekertem a takaróba magamat, s a két szélét magam előtt összefogtam, majd beültem Gyl ölébe. Egyik kezemmel átkaroltam nyakát s arcához hajolva, suttogva beszéltem hozzá.*
- Mellesleg bárki benyithat, mint az a kis kölyök, Ren, aki korához képest túlságosan felvilágosult. Nem csoda. Istenség az apja. Csak nem tudom megérteni az apját… láthattad, hogy néz ki az anyja, de Ren említett valami átok félét, amit az anyja kapott, mert Istenséggel volt. Szerencsétlen. Nah, de fejezzük be a reggelinket, aztán menjünk, keressünk egy gyógynövényes boltot, mert úgy látom muszáj lesz összekevernem egy újabb adagot abból a lötyiből.
*Mondtam majd másik kezemmel elengedve a takaró két szélét megérintettem Gyl arcát és adtam neki egy hosszú gyengéd csókot.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 26

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   2011-04-26, 9:22 pm

* Már kezdeném beleélni magam a helyzetbe, hogy ismételten mozgalmas perceket oszthatok meg Mitsukóval, azonban ez alkalommal nem így történik. Mitsuko egyszer csak elkezd távolodni tőlem, majd a takaróval elrejtette káprázatos testét.*
- Hidd el Gyl, ez most nem a legalkalmasabb idő arra, hogy egymást szeressük. Bárki bejöhet… és mivel nincs már löttyöm, így bármikor megeshet egy olyan kis baleset, ami ahhoz vezet, hogy meg lesz pecsételve a sorsunk.
* Enyhén szólva megdöbbenek Mitsuko tettén, majd szavain. Eddig egyáltalán nem azt a benyomást kelltette, hogy ne lenne benne egy kis szórakozásban. Sikeresen összezavart.
Pár pillanattal később már újra önmagam voltam.*
~ Azt meg nem igazán szeretném még.
* Jegyeztem meg magamnak, de arcomon így is egy apró mosoly jelent meg, mely talán elkerüli Mitsuko figyelmét, mert ép, akkor helyezi el magát az ölemben. Szerény meggyőződésem szerint, nem is olyan nagy baj, hogy nem veszi észre.
Mikor kényelmesen elfoglalja helyét az ölemben, elérkezettnek érzem az időt, hogy én is kifejtsem véleményemet az előbb elhangzottakkal kapcsolatba.*
- Hát de …?
* Kezdtem volna el, de mivel ő is belekezd mondandójába, így én inkább elhallgatok.*
- Mellesleg bárki benyithat, mint az a kis kölyök, Ren, aki korához képest túlságosan felvilágosult. Nem csoda. Istenség az apja. Csak nem tudom megérteni az apját… láthattad, hogy néz ki az anyja, de Ren említett valami átok félét, amit az anyja kapott, mert Istenséggel volt. Szerencsétlen. Nah, de fejezzük be a reggelinket, aztán menjünk, keressünk egy gyógynövényes boltot, mert úgy látom muszáj lesz összekevernem egy újabb adagot abból a lötyiből.
* Ezt követően két kezével megfogja arcomat, majd egy hosszú érzelmes csókkal próbálja vigasztalni lelkemet. Azonban a csók kelltette érzések csak még jobban azt a benyomást kelti bennem, még ne adjam fel. Az én kezeim is elindulnak, de nem Mitsuko arca felé, hanem a takarót veszik célba. Megpróbálom ettől is megszabadítani, akár csak tettem azt ruhái esetében.
Mikor Mitsuko megérzi próbálkozásomat, azonnal kezeimhez kap, hogy megállítsa azokat.
Majd ölemből is feláll.*
~ Ez nem jött be!
*Arcomra szomorúságot erőltetek, amihez párosul némi elfojtott mosolyféleség is.*
- Azt hiszem, mihamarabb be kell szereznünk azokat az összetevőket.
* Rövid gondolkodást követően, mialatt azt elevenítem fel, amit a falusiak mondtak tegnap este, folytatom.*
- Sajnos nem rémlik, hogy tegnap meséltek volna olyan helyről, ahol ilyesmiket be lehetne szerezni.
* Arcomon még jobban eluralkodik a szomorúság. Most már egy csipetnyi mosoly se párosul hozzá.*
- Azonban én Norlan felé tartok. Ott biztosan akad olyan gyógynövényes, akitől be tudnád szerezni a szükséges hozzávalókat. Volna kedved velem tartani?
* Mondandómat egy meggyőző mosoly társaságával fejezem be.
Tisztában vagyok vele, hogy Norlan nem éppen a szomszéd falu, de akkor sem szabad csak úgy elengednem ezt az elfet. Ki tudja, mikor futnánk össze legközelebb. Talán újabb négy év, talán negyven.
Érdeklődve várom válaszát, bár ezt nem akarom túlságosan a tudtára adni, ezért csippentek néhány falatot a reggeliből és azt majszolom. Közben próbálom elrejteni, de mégis tudni akarok minden apró mozdulatáról.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mitsuko Midnight
Zöld elf
avatar

Hozzászólások száma : 743
Életkor : 906
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   2011-04-27, 3:21 am

*Gyl megpróbálta levenni rólam a takarót, de nem engedtem neki. Gyorsan felálltam az öléből és a takarót még szorosabbra tekerve magamon az ablakhoz sétáltam és onnan figyeltem Gyl- t*
- Azt hiszem, mihamarabb be kell szereznünk azokat az összetevőket.
Sajnos nem rémlik, hogy tegnap meséltek volna olyan helyről, ahol ilyesmiket be lehetne szerezni.
*Mondta mosolyogva, majd szomorúság ült ki arcára. Kinéztem az ablakon. A nap állásából tudhattam, hogy még bőven a délelőtti órákban vagyunk, mégis az utcán gyerekek rohangáltak fel alá, s a felnőttek sietve törtek utat egymás között. Igazi forgatagnak tűnt.*
- Azonban én Norlan felé tartok. Ott biztosan akad olyan gyógynövényes, akitől be tudnád szerezni a szükséges hozzávalókat. Volna kedved velem tartani?
*Kérdezte egy mosoly társaságában. Rémlett egy olyan város, hogy Norlan, Valianhoz közel… ahol megfogadtam, hogy soha többé nem teszem be a lábamat a kikötőjébe. Norlan nem volt közel, de nem is volt annyira messze, nekem viszont mindenképp be kell szerezne egy két fontos nővényt.*
- Rendben veled tartok. De akkor kérném ide a ruhámat.
*Mondtam miközben egyik kezemmel a takarót tartottam magamon a másikat pedig Gyl felé tartottam. Úgy tűnt Gyl nem hajlandó odaadni nekem a ruhámat, sőt még csak szabadon sem hagyja. Úgy döntöttem egy kis idő után, hogy magam indulok a ruhám megszerzésére. Ez jól is indult, de mindig félő volt, hogy véletlenül rálépek a takaró egyik sarkára. Ne is kellett sokat várnom, és a lábam máris a takarón volt, melynek következtében sikerült egyenesen Gylre esnem.*
- Nah tessék, beléd estem…
*Mondtam felháborodott hangon, majd elmosolyodtam. Adtam egy csókot Gyl- nek majd felkönyököltem és kezemet elé tartottam.*
- Gyl visszaadnád a ruhámat?.... Gylnar…. Gylnar Radek!
*Mondtam többszöri próbálkozással mindhiába, türelmemet kezdtem elveszteni, de ez mosolyt váltott ki belőlem. Muszáj volt más dolgokhoz folyamodnom.*
- Gyl… te akartad.
*Mondtam, majd jó erősen megcsiklandoztam Gyl- t. Egy kis idő elteltével még mindig nem tudhattam kezemben ruhadarabomat, ezért ujjammal a víz felé böktem, majd egy rántással egy vékony víz sugárt húztam Gyl felé, egyenesen az arcába, amely öt pontos telitalálatként érkezett célba.*
- Most már hajlandó vagy visszaadni?
*Kérdeztem tőle immáron az ágy szélénél, Gyl lábánál állva csipőretett kézzel.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   

Vissza az elejére Go down
 
Déli-dombság
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 21 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 11 ... 21  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Déli szeglet-
Ugrás: