LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Homehttp://newagelaGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Hyarmenya dzsungel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next
SzerzőÜzenet
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 27

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-08-04, 11:03 pm

* Miután Lothárt megszabadítom a bosszantó csápoktól, már végre mi is foglalkozhatunk a hely legnagyobb fenyegetésének számító gyökérlényekkel.
Miközben figyelmemet lekötötte a korábban megismert húsevő növény, addig a gyökérlények már szépen ledolgozták a csapat és a tisztás közepe közt lévő távolságot, így már az a látvány tárul elém, ahol a lények elérik az első sort, amibe én is beletartozok, s próbálják elkerülni a lények csapását. Szerencsére én szélen helyezkedek el, így eddig kikerültem a lények érdeklődési köréből, azonban ez nem tarthat örökké. Ráadásul minél közelebb kerülnek, úgy tűnnek egyre nagyobbnak ezek a a szörnyek.
Szívesen hálát rebegnék az isteneknek, amiért az elmúlt két alkalommal, mikor erre az elátkozott helyre jöttem, nem találkoztam ezekkel, az ocsmány lényekkel, de végül mégse teszem, hiszen annak örülnék a legjobban, ha ez az állapot továbbra is fennállna. Főleg azok után, hogy minél közelebb kerülnek annál jobban érzem, amint méretük miatt legszívesebben most is elkerülném őket. *
- Gyerünk Lothár! Nincs idő pihenni!
* Szólok a mellettem lévőnek, akit az imént szabadítottam ki a csápok fogságából. Azzal már fordulok is vissza a lények felé, ahol Cear próbálja aprítani a lényeket, kevés sikerrel. *
~ Akahana segíthetne.
* Egy pillanatnyi gondolkodás után megszólalok.*
- Hét te… !
* Kiabálok az istennő felé. Továbbra se tudom, hogy kellene megszólítanom, hiszen arra már rájöttem, hogy nem szívesen fedné fel magát a társaság előtt, de valahogy mégis jól jönne a segítését kérni. Ahhoz pedig fel kell hívnom a figyelmét.
Ha nem figyel felém, akkor tovább próbálkozok. *
- Törpe kisasszony!
* Annak ellenére folyamodom ehhez, a megszólításhoz, hogy emlékeim szerint nem örült neki mikor legutóbb a méretével foglalkoztam.*
~ Majd valahogy elmagyarázom neki … Remélem megérti …

* Fut végig a gondolat az agyamon, miközben arcomon erőteljes aggodalom jelenik meg, ha idáig fajul a dolog. Reménykedve, hogy az istennő nem veszi magára a dolgot.
Ha sikerül végre felkeltenem Akahana érdeklődését, akkor tovább folytatom.*
- Egy kis segítség elkéne …
* Kardomat magam elé emelem, hogy láthassa, mire gondolok. Válaszát meg sem várva indulok el a legközelebbi szörny felé, akibe olyan erősen vágok bele, ahogy csak tudok.
Ha addig nem kapom meg a kért támogatást, vagy nem úgy, ahogy reméltem, akkor a kard csupán alig hatol vele a lény lábába, viszont annyira igen, hogy kihúzni már ne legyen túl könnyű, a lény pedig felfigyel a támadásomra és felém csap, amit ha el kívánok kerülni, el kell engednem a kardot, s még így is érezhetem a suhintásának lendületét bőrömön.
Ha megkapom, akkor remélhetőleg gond nélkül vágom át a lény lábát, ezzel csupán egy lábra kényszerítve a szörnyeteget. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lothár Von Falkenhausen
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 225
Életkor : 34

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-08-05, 12:18 pm

//Mese: A láz//

*A növény vissza húzódott, miután megszabadítottuk néhány csápjától, most már kicsit fellélegzek, de akkor eszembe jut a másik három másik lény, amik felénk tartanak. ~Remélem meg ússzuk ezt a támadást kisebb veszteséggel, mert ha egyre kevesebben maradunk igen csak csökkenek az esélyeink a sikerre!~ Gondoltam magamban gyorsan.
Közben Gylnar is szól, hogy menjünk vissza a helyünkre. Miközben vissza állok látom, hogy a parancsnok neki támad az egyik lénynek, de nem úgy néz ki a lény mintha megérezte volna a támadást. De nem sokáig figyeltem rá mert az egyik szörny a mi csapatunk felé tartott és hamarosan rá támad néhány emberre akik kikerülték a csapást.
Nem kellett sokat várnom még a lény felém indult és csapásra emelte a kezét, ami elől sikerül elugranom. ~Úgy látszik engem szemelt ki!~ Gondoltam magamban közben kikerülők egy újabb támadást. Közben hallom, hogy Gylnar kiabál valakinek de nincs időm oda nézni, mert lefoglal a szörny.
De hamarosan Gylnar jelenik meg és belevág a lény lábába. Amíg ezzel foglalkozik a szörny én is támadok és a kardommal bele vágok a lény másik lábába a buzogánnyal meg a testébe csapok. De én nem szándékoztam teljesen belevágni a kardot inkább csak a szörny figyelmét akarom magamra, ezért még egy kicsit el hátrálok a szörnytől. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alvor Freyr Ottar
Barbár
avatar

Hozzászólások száma : 78

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-08-05, 9:10 pm

// Elnézést amiért innaktív voltam és nem szóltam. Nyaralni voltam a héten! //

Alvor a tömeggel megy, teszi amit neki tennie kell. Semmi egyebet nem csinál, csak figyel az emberek beszélgetéseire, néha-néha elkapott egykét érdekesebb mondatfoslányt, de amúgy semmiféle érdekes nem történt vele az út folyamán. Egyfolytában az előtte lévő két gyalogost figyelte, akik valamiféle sárkányokról susmorogtak. ~ Persze, hogy vannak. Csak nem fedik fel magukat, bolondok is lennének. Vagy lenne. ~ Gondolta magában. Ha ilyen eset történne, maga védené meg az illetőt, vagy illetőket, vagy ha kel, szóval és erővel bírja rá a csapatkapitányt a békésebb megoldásra. Elvileg csak emberek, egy darab sárkány, elfek, surranók vannak a csapatban, de melyik tudja megmondani külsőleg egy másikról, hogy valójában ki is? Csak az aki ismeri. De lehet, hogy talán ő sem.

Miközben a körülötte lévő embereket hallgatta, néha azért rápillantott a vállsebére. Nem szabad nagyon megterhelni, különben felszakad és akkor semmi értelme nem volt az egésznek ami a gyógyítást illeti. Pedig nem is sejtette, hogy ami most fog következni, bizony meg fogja terhelni a testét, nem csak a vállát.
A menetoszlop egyre beljebb került az erdőben, így a beszélgetések még halkabbak lettek így már Alvor alig hallott belőlük valamit. Mindenkin az a különös érzés uralkodott el, mintha figyelnék őket és az erdő nem örülne az ittlétüknek. Alvor a jobb vállán támasztotta Bunkót, így annak feje pont a mögötte lévőre "vicsorodott". Szorosabban markolta a nyelet, és Bunkó szinte már azt az érzelmet küldte vissza Alvornak a szorítás után, hogy készen áll megvédeni készítőjét, gazdáját. Alvor résen volt, de ő is nyugatalan volt.

A menetoszlop hirtelen megáll. Alvor balra, majd utána jobbra néz, de nem lát semmit. Csak fák és növények, semmi ártalmas. ~ Lehet megint ezek a majmok jönnek. ~ Gondolta Alvor. Hirtelen megelevenedik a föld, és nagy növényszörnyek támadnak a menetoszlopra.
Alvor követi Caer utasításait és az első sorokba áll, a mellette eltörpülő katonák mellé. Bunkót két kézre fogva várja a támadást. Ám az nem szemből jön, hanem alulról.
Mint a legtöbb kalandort, így Alvornak a lábát is megtalálta egy ilyen inda. ~ Mi a... ? ~ Gondolja magában, majd egy erős suhintással ( a jobb kezével ) elvágja a lábát erősen szorító indát.
Ezután rögtön előröl is jön egy darab huhogó hangot hallató majom, aki természetesen Alvorral akartak "játszani". Védekezőállásban elkiáltotta magát:
- THRAG UNMARTH! - 'Gyere csak'. Azzal amint kartávolságba ért, egy jó erőset suhintott Bunkóval. Meg is volt az eredménye: Egy csapás, egy találat. Ám ekkor éles fájdalom hasított a bal vállába.
- ARRR! - Morgott és összeszorította a fogait. Fenébe is, miért nem figyelt erre?! Felszakadt a seb és így újra be kell kötni!
Ekkor egy nagy inda pont a bal vállát találta el és térdre kényszerítette Alvort.
- Eufh! - Morgott fel, de rögtön ezután érezte, hogy egy nagy ütés éri a hátát. Teljesen földre került. Ez volt az a apont, ahol vagy az emberen múlik, hogy életben marad-e, vagy nem. Ha időben feláll, akkor igen, ha nem, akkor már halott. Ha egy ember földre kerül, akkor nagy valószínűséggel már halott.
Gyorsan feltápászkodott és még épp idejében elhajolt a nagy inda elől. Szemével gyorsan megkereste Bunkót, mivel az ütés következtében elhajította, és egy bokor közelében találta meg a szemével. Odarohant, em törődve a paranccsal, majd felkapta. Ezzel mag az volt a baj, hogy most meg már eltávolodott a pozíciótól, ezért rohant vissza.

Ekkor jön Caer újabb utasítása. Mivel ő nem volt íjász, így csak vagdosta a végtagokat, de közbejött egy "újrégi" ellenség: A fadémon. Az egyik hatalmas lába éppen felé közeledett, amit Alvor saját magának is bevallott: Nem szeretne alatta lenni.
A fájdalmaival nem törődve elkezdett előrerohanni amennyire csak bírt, és amikor elérkezett az idő előrevetődött. Egy hangos puffanás hallatszott mögötte - és remélte, hogy senki nem volt alatta az övéi közül.
Elkezdett a még földön lévő láb elé rohanni, majd feljes erővel Belevágta Bunkó nyelét. Ha sikerül és benne marad, akkor Alvor elkezd felmászni a szörny tetejére és a vélhető fejét támadni. Ha nem sikerül és lecsúszik, akkor visszaáll a sorba harcolni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1150

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-08-05, 9:26 pm

//Mese: A láz - Caer és csapata//

*A két szélső démon már varázstudókkal is szembe kerül, de középen egyenlőre még csak normál katonák és kalandorok küzdenek ellene.
Az íjászok továbbra is elárasztják nyilaikkal a középen támadót, míg Caer sikeresen kerüli ki egy újabb csapását, és kiált az íjászokra is, látva, hogy nem sok sikerrel járnak a testlövéseknél.*
- Íjászok! Tüzet a lábukra! Csak a lábakat lőjétek!
*Ő maga ismét a lábat veszi célba, s a lomha taposás elől ismét sikerül kitérnie. Nem sok ideje van körbenézni, hogy hogy áll a csata sorsa, de mindenképpen jó jel, hogy a csata még folyik. Látja a vértes harcost is, ahogy szintúgy beszáll az egyik láb támadásába, s látja azt is, ahogy a fekete ruhás kardos is megteszi ugyanezt. Szúrása talál, de nem sikerül elvágni a lábat, kardja csak jó mélyen beléhatol a testbe.
Jó látni, ahogy működik az osztag. Talán épp erre volt szükség hozzá.
Lothár eléri, amit akart, a démon külön figyelmet szentel neki és indájával el is kapja és igyekszik a magasba emelni a férfit. Egyik karját még nem sikerült körbefonni, de másikat már testéhez szorította, és csak a páncél tartásának köszönheti, hogy még nem szorította össze.
Alvor küzdelem elkerüli a parancsnok figyelmét, pedig látná, amint a bunkó nyele beékelődik a démon testébe és a barbár megpróbál felmászni rajta. Különös érzés lesz úrrá a férfin, ugyanis ahogy markolja a lény testét alkotó indákat, gyökereket, tenyereiben érezhet fájdalmat minden érintésre. Marka is egyre érzéketlenebb, bár még érez vele, mivel mégsem a lény lába alá került, „csupán” testét érinti. Ott gyengébb a hatás.
Dylant is elkapja az egyik és miután az izzó karddal vág belé, hirtelen meglóbálva a fák sűrűjébe vágja.
Sou sikeresen hárítja a gyökérlény támadását a másik szélen, s a megfagyasztott anyagszilánkok már szállnak is vissza. Igaz, eredménytelenek, hiszen a lény saját fegyvereire immunis.
Viszont annyit legalább elért, hogy ettől az anyagtól más sem sérül meg.
A démon egy indával igyekszik elkapni a gyöngysárkányt, aki oly bosszantó módon dacolni mer vele, de csak elgáncsolni képes vele.
A nyakába szakadó támadással már kénytelen csaknem teljes egészében foglalkozni.
Azért csaknem, mert akad indái fogságában néhány kalandor is, így Nina is köztük van, s miközben a levegő a két harcoló titán küzdelme közben folyamatosan hűl, egyre szorítja három foglyát indáival.
Ailosz sebet seb után mér rá, s a gyökérlény ezt az elemet sebezni nem képes. Fegyvere csak a szilárd anyagok ellen hatásos, mint például az emberek.
Minden esetre megpróbálja indáival elkapni, s lövell szerte fekete anyagot is, ami egyre nehezebbé teszi a harcolók helyzetetét, hiszen azzal is törődniük kell.
A gyökérlény mégis vesztésre áll, s csak áldozatai markolja egyre görcsösebben.
Kain elektromos csapása, miután kiszabadul a négykezűek fogásából jó néhányat tesz közülük ártalmatlanná, sokakat örökre, de akad azért kalandor is, aki az erdőbe menekült a harc elől, s rosszkor van rossz helyen. Halálos villámcsapás éri a fák között.
Többen elesnek a kalandorok közül, de a többség elszántan küzd tovább. Néhányan akadnak csak, akik az erdőbe veszik magukat, a többiek rájönnek, hogy együtt több esélyük van a túlélésre.
A másik két gyökérlény hirtelen vált. Hátuk nyílik fel, hogy aztán kirepüljön belőlük jó néhány hatalmas indarengeteg, mely utána mintha lenne egy súlypontja, pörögve ereszkedik alá, hogy aztán összeakaszkodva társuk körül mintegy szélfogót alkossanak. Így próbálva az őt támadó lényt megfojtani. A szorítás eredménye meg is mutatkozik, Ailosz aktivitása csökkeni kezd.
Dylen volt ellenfele eközben egyre több harcost emel a magasba indáival, miközben társa is azon igyekszik, bár mindkettő lábait egyre több csapás éri és a lángok sem kímélik, amiket az íjászok lőnek ki rájuk égő nyilaikkal.
A sólyom tovább ereszkedik lefelé.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1773
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-08-06, 2:34 pm

//Mese, a láz: Caer menete//

*Ha Sout nem is, a hatalmas széllényt hamar észreveszi Kain és nem kell nagy ész hozzá, hogy rájöjjön, ezt nem Akahana, vagy a szerencsétlen elf idézte meg.
Azzal nem sokat törődik, hogy esetleg a négykezű majmok mellett kétlábú is elesett az erdőbe küldött támadásától.
Nem izgatja, mert kétlábú, másrészt pedig mert ott semmi keresni valója nem lett volna.
Az arany sárkányt úgy tűnik sem négykezűek, sem pedig húsevő növények nem támadják, van ideje bámészkodni. Az eszébe sem jut, hogy beszálljon a harcba, egészen addig, amíg meg nem pillantja az összeálló indahálót.
Morgolódik egyet magában, de a következő pillanatban már csak egy oszló ködfolt marad a helyén, s épp a harcolók között jelenik meg fekete alakja, a hálónál. Két tenyerét illeszti össze, s mikor szavait elkiáltja, már támad is.*
- Vuurbal!
*A lángcsóva, mely kezei közül kicsap, végigsiklik az egyik indakötegen, hogy aztán ha minden jól megy, lángba is borítsa az egész tákolmányt.
Kain úgy gondolja, hogy ez a hatalmas tűz, mellyel beborítja a hálót, elég ahhoz, hogy el is hamvassza azt. Nem árt a szél neki, inkább táplálja azt.
Az arany sárkány a két lény között gyalog indul el kifelé, vissza, az erdő felé. Határozottan, lépked kifelé, de nem sokáig marad észrevétlen, a középső gyökérlény máris támadásba lendül ellene.
Indák tömegei indulnak meg, s miközben az arany sárkány oldalt lép egy felé észálló fekete anyagcsomó elől, megpróbál rátekeredni.
Namelyr csak egy pillanatra lepődik meg.*
- Vuur storm!
*A tűz, mely körben elhagyja testét meg kell, hogy égesse annyira az indákat, hogy ne is tekeredjenek rá jobban.
Minden esetre, ha lehetősége van rá, már lendül is ki. A korábban szorító gyökérmarokból, hogy aztán ismét lecsapjon a rárontó démonra.
Leguggol, miközben egyik tenyerét a talajra helyezi. Pontosan kell céloznia, ha nem akarja, hogy őt kiáltsák ki az expedíció gyilkosának.
Koncentrál, de végül ismét kénytelen odébb vetődni, egy újabb anyagcsomó elől. Nem akarja kipróbálni, mennyit tudna neki ártani.
Újra megismétli az előzőt, ezúttal azzal, hogy sikerrel is jár.*
- Vibrasie moordenaar!
*Látszólag semmi nem történik egy röpke pillanatig. Aztán hirtelen felszakad a föld a középső démon alatt, hogy hegyes sziklák lökődjenek a magasba belőle, egyenesen a lény hasába, ha van neki olyan.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akahana
Istennő
avatar

Hozzászólások száma : 1106
Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője

Character sheet
Nép: Istenek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-08-09, 7:14 pm

//Mese: Név szerint ott van, akit boldogítok//


Próbáltam csak a sólyomra összpontosítani, csalogatva magamhoz, de aki kicsit is figyelt rám, annak nem volt nehéz leszűrnie, hogy én bizony nem Narla vagyok. Oké, ez a madár faj is vadászó lény, de ezen kívül szinte semmi oka nincs arra, hogy engedelmeskedjen a hívásomnak, nem az ég és nem is a szárnyasok valamelyik istene vagyok, így egy kicsit még el is csodálkoztam rajta, hogy önként jön az egyik. Rendben, vonzom az állatokat, de nem kis erő kell egy olyan megmozgatásához, ami felett nekem nincs hatalmam, így kénytelen voltam egyszerűen csak korlátok nélkül az erőm egy részét megmozgatni. Összpontosítottam, hogy még véletlenül se legyek túl szeleburdi, mert egyértelműen senki nem örült volna annak, ha véletlenül ide vonzom a véres tisztásra az erdő összes állatát, amelyek szemmel láthatóan veszélyesek, de eszük ágában sem lett volna összetalálkozni velem. A kinézett madár azonban szemmel láthatóan végre engedett, és miközben én kikerültem a célt tévesztett támadásokat és a nem nekem rontó gyökereket, folyamatosan, körökben szállni kezdett a tisztás felett, ereszkedve lefelé. Nem én irányítottam teljesen, így az ösztönei figyelmeztették, ha valami olyan közeledett felé, amellyel nem akart találkozni, de így még inkább szüksége volt a figyelmemre, nehogy kitörjön a kábultságból, amit rá bocsátottam ki. A csata hangjai ugyan körül vettek, ami azt illeti, pontosan éreztem, ahogy a megbűvölt nyilak ellenségbe találnak, vagy éppen kikerülik a társakat, miközben a kegyetlen halálnak egy még számomra elfogadható módját kezdték osztani a ránk támadóakra. Vagyis arra a részre, amely a csapatot nézte vacsorának, mert miután én kikerültem az óriás lények hatótávolságából, az összes többi mágikus erő egyszerűen békén hagyott. Most vagy nem akarták, hogy felismerjem őket, vagy egyszerűen rájöttek, hogy bennem nem tehetnek kárt. Ami azt illeti, sokkal jobban kizökkentene a koncentrációból, ha egy újabb leszakított végtag szállna el a látóteremben, mint egy olyan apróság, mint a felén tartó szél, tűz vagy hasonló. Nyilak már eleve nem veszélyesek rám, azok lennének az utolsó fegyverek a földön, amelyek meg tudnak sebezni a legkisebb mértékben is. Hála az égnek, mert így is sok dologra kell figyelnem, ha nem szükséges, nem kérnék ráadást. De persze csak meg kellett jegyeznem, mert azonnal kezdett valaki kiabálni, csak nem tudtam, kiért. Nagyon lassan fordultam az irányba, elsőre fel sem fogva mit akar az ember, Gylnar, másodikra pedig megértve, hogy segítséget szeretne. Csak éppen nem akkor kellett volna törpének neveznie, ha ezt komolyan is gondolja. Mert ezt nem érdemeltem meg...
Egy óriási sóhajjal fordultam félig felé, kinyújtva a kezemet, majd az egyik egyszerű erő növelő varázslattal találva telibe a hátát, miközben támadott. Nos, ez biztos csípett egy kicsit, nem lehet kellemes az áramütés szerű érzés, mikor elér, de nem zökkentette ki, mert a lény, amelynek neki ment, máris eggyel kevesebb ép lábbal rendelkezett, mint korábban. A vére azonban szépen fröccsent mindenfelé, a kezemre is, amit védekezően felemeltem magam elé, megint elérve, hogy megzavarodjak. Nos, a madárnak is csak annyik kellett, alig egy méterre tőlem megállt és irányt váltott. Ilyen nincs!
- A francba! - suttogtam, miközben a lassan irányt váltó madarat néztem. Ezt el kell kapni, méghozzá most rögtön. Ha repülök, az viszont egyenlő lenne azzal, ha a nyakamba akasztanék egy istennő táblát, olyan módszer kellene, ami hihető az esetleges nézőközönség számára is. - Dobj fel, el kell kapnom a madarat! - néztem a férfira, miközben pár lépésnyi távolságból felé futottam, majd nagyobb lépéssel a kinyújtott kezére érkeztem, majd a vállában megkapaszkodva és az erejével egy időben elrugaszkodtam. Most már maximum annyit lehetett rá fogni, hogy erősebb, mint gondolnák, mert könnyedén a levegőbe emelkedtem és elkaptam a sólymot. A lendület ráadásul gond nélkül vitt még pár métert, mielőtt zuhanni kezdtem volna, ezúttal háttal. Na igen, ennek a dobásnak bizony volt hátránya, amit a levegőben valamennyire tudtam korrigálni, hogy ne terüljek ki a földön, de a lábam bizony már nem választhatta ki, hol is szeretne földet érni, miközben meg kellett akadályoznom, hogy a tollas megszökjön a kezemből. Talán ennek is köszönhető, hogy egyenesen belezuhantam a fák közé, az erdő egy szélső részébe. Ugyan az ágak megtartottak, elvégre az erő nem volt nehéz, de elég erős volt a csatazaj, amit keltett, hogy felfedje jelenlétemet az alattam tartózkodóknak. Mert igen, az undok elf, Dylan, pont ott volt, ráadásul sikeresen rá és a társára zúdult jó adag törött ág és levél, amelyet nekem sikerült elkobozni a fától. Legalábbis előbb törtek le és csak utána próbáltak a csonkok beleállni valamelyik testrészembe, ami nem olyan rossz eredmény.
- Nem akarok zavarni, de a csata még mindig odakinn van! - jegyeztem meg szinte már mosolyogva, majd könnyedén leléptem az ágról és a sólymot a kezemben tartva kezdtem el egy másik felé rugaszkodni. Hiába, itt gyorsabb közlekedni, mint a földön. Hamar kiértem a tisztásra, ahol a csata még mindig nagyon erősen folyt, így egyenesen a legaktívabbnak látszó szörnyeteget céloztam meg. Ott elkelhet még pár mágia...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 27

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-08-10, 6:54 pm

* A kért segítséget végül megkapom az istennőtől, ami nem is olyan kellemes dolog, mint a hírtelen jött ötletemben gondoltam. Testem egy pillanatra összerándul a hatására, így bár teljes erővel próbáltam belevágni a szörnybe, nem pont úgy sikerül.
Egy röpke pillanatnak el kell telnie, mire túlteszem magam az élményen, és ekkor látom, hogy a kardom ugyan nem vágta át teljesen a lény ”lábát”, de még így is komoly sérülést okozott. Lothárnak másik oldalról érkező bosszantása pont jókor jön, hogy legyen annyi időm, ami alatt kiránthatom a kardomat a szörny testéből, mielőtt az első felém érkező gyökérköteget meg nem pillantanám. Elugrani már nincs időm, így csupán kardomat magam elé helyezem és kezemmel rátámasztok, hogy azzal is tompítsam a csapást. Azonban az igazi meglepetés csak ekkor ér, mikor a csapás hatására csupán hátrafelé kezdek csúszni a füvön. *
~ Ez …
* Először nem igazán értem, hogy úszhattam meg ilyen egyszerűen a csapást, hiszen nem kis erő lakozik ezekben, a lényekben, de amint túljutok a megdöbbenésen, már nem marad titok tovább. *
~ Akahana mágiája…
* Egy halovány mosoly jelenik meg arcomon, ahogy belegondolok, mi is lett volna velem nélküle. Közben egy pillanatra az istennő felé fordulok. *
- Dobj fel, el kell kapnom a madarat!

* Gyorsan elhesegetem korábbi gonodolataimat, hogy Akahana szavai kerüljenek helyükre. *
~ Hát legyen …
- Lothár! Tarts ki!

* Ezzel már teszek is pár lépést az istennő felé, miközben Lothárt hátrahagyom a lény társaságában.
Közben már Akahana is megindul irányomba, így gyorsan beleszúrom a kardom a földbe, hogy két kezemmel támaszt adjak az istennő lábának, majd mikor elfoglalja a helyét, már lendítem is a madár irányába. *
~ A mágiája …
* Csupán miután már megadtam a kezdő lendületet, jut eszembe, hogy jelen helyzetben jóvalta nagyobb erővel rendelkezek mint általában, így Akahanát is sikerült a kelleténél nagyobb kezdő lendülettel útjára engedni. *
- Upsz …
* Egy féltve tett pillantással nézem a magasan szárnyaló istennőt, miközben nyakam is némileg behúzom, de már nincs mit tenni. *
~ Csak megoldja …
* Egy apró mosoly kíséri gondolatom, miközben kardom markolata ismét tenyeremben kerülve szakad el az anyaföldtől, hogy azzal a lendülettel csatlakozzak vissza Lothárhoz a szörnnyel folytatott küzdelembe. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dropie Dan

avatar

Hozzászólások száma : 103
Életkor : 23

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-08-11, 2:25 pm

A fáradtság legkisebb jele sem árulkodik a kis surranón arról, hogy az éjszaka jelentő részét a szétszort figura megtalálására szentelte, sajnálatára kevesebb, mint több sikerrel, hiszen még azokat sem sikerült meglelnie, amik már egyszer megvoltak. Nem csoda hát, hogy szájját lebiggyesztve helyezte fejét nyugovóra. Szerencsére ez az állapot ritkán tart sokáig egy surranónál, így ébredéskor már Dropiet is a szokásos, vidám hangulata jellemezmi.
Így próbál meg beleolvadni a parancsnok körüli tömegbe, s csupán fejét kapkodva, hol a parancsnok, hol a részeges fickó között, figyeli a történéseket.
Mint minden, ez sem tarthat örökké, és a kis surranó érdeklődését hamarosan egy közeli öv köti le, amiben egy érdekesen megmunkált tőr pihen. Nem meglepő hát, ha ez a becses tárgy egy szempillantás alatt már a surranó kezében pihen, és már neki is lát a tárgy alaposabb szemrevételezésének. Közben pedig fel sem tűnik számára, hogy a korábbi szűkös helyen egyre nagyobb teret kap ő maga is, ahogy a korábbi jelenlévők szép fokozatosan elkezdenek szétszéledni. Beleértve a tőr eredeti tulajdonosát is. Márpedig nehéz valamit visszaadni egy olyannak, aki nincs is jelen.
Dropie ugyan többször is végigpásztázza szemeivel a környezetét az illető után, de hosszúnak nem mondható idő elteltével is csupán vállának együttes megemelkedésével jelzi, hogy majd legközelebb visszaadja. Egy gyors mozdulattal övének biztos szorítása mögé helyezi a becses fegyvert, mikor vállát új teher kezdi nyomni.
- Gyerünk nem várunk rád egész nap! – a kellemetlen emlékeket ébresztő hangra, a kis surranónak a legkevésbé sincs kedve reagálni, pedig pontosan tudja, hogy az a bosszantó és unalmas katona az, aki a Nap előző ciklusát is sikeresen elrontotta.
- Jó, de maradj távol tőlem! Unalmas vagy! – a kis surranó nem is várja meg a katona reakcióját, máris futásnak ered, hogy termetét kihasználva el is tűnjön egy nagyobb csoportosulás takarásában.
A mezőig vezető út már sokkal szórakoztatóbbnak tűnik a kis surranó számára, hiszen egész úton az őt kereső katona elől próbál eltűnni, hol több, hol kevesebb sikerrel, de mindvégig sikerül kicsúsznia az őr méretes kezei közül. A tisztás azonban ezen a téren is változást eredményez, hiszen a mozdulatlan társaság mellett a katonának sikerül elkapnia a grabancát, és maga mellé állítania.
- Már csak ez hiányzott. – kedvetlen hangok hagyják el Dropie száját, miközben az eddig halotti nyugalommal megáldott tisztásra rá nem mosolyog az élet, s először csak a magas fű kezd hullámzásba, mely kis surranónknak majdnem a térdéig felér, mielőtt felfednék magukat dzsungel mesés lényeinek egy újabb faja.
- Azta! – szájaról azonnal etűnik a korábbi hangulata, hogy a csodálat foglaljon rajta helyet. Hiszen nem mindennapi látványban van része. A csodálat ellenére, amit a kis surranó érez, még ők is tudják, mikor vannak veszélyben, még ha nem is mindig, vagy inkább nem úgy, ahogy azt ők gondolják. A helyzeten azonban ez nem változtat, mert miután a parancsnok szavai után a katona azonnal a megfelelő irányba löki a kis surranót, hoopakjába azonnal követ helyez, hogy a legközelebbi nem mindennapi lény felé célozva szabaduljon meg tőle, ami annak és módja szerint találja telibe a lényt, bár mintha az meg sem érezné, úgy pattan le kemény külsejéről. A következő is ugyanígy jár, ezért nem csoda, ha inkább ellenfelet váltva, ő is a fáról támadók felé veszi az irányt, hogy őket ajándékozza meg szilárd békítő ajándékaival.
Sajnálatos módon egy surranó sosem lehet elég alacsony, hogy minden esetben elkerülje a figyelmet, pedig aztán elhitetitek, nem is olyan rossz észrevétlen maradni, egyes helyzetekben kimondottan jól tud jönni, és ez a mostani pontosan ilyen helyzet. Hiszen nem kell sok idő, hogy a dzsungel négykarú szörnyecskéi is felfigyeljenek az őket célző kis surranóra és könnyű célpontnak látva, megpróbálják rávetni magukat. Azonban az első bátor vagy inkább botor próbálkozó közelebbről is szemrevételezheti a surranó egyik kavicsát, hiszen a négy szeme közötti területen lel rövid nyugodalmat, mielőtt onnan lepottyanna, az eszméletlen lénnyel egyetemben, a földre esne. A következő két próbálkozót egy-egy vessző téríti le pályájukról, de senki se gondolja, hogy csak ez a kettőt lőtték ki rájuk, viszont ami nem talál, azt meg sem kell említeni, így van ez az a kimondatlan harmadikkal is.
- Csak így tovább fiúk! – kiabálja a három íjásznak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-08-11, 9:02 pm

//Mese: A láz - -.-//

Ailosz a háló megjelenésével fújva lapul a gyökérszörny hátára, mint egy féreg rágva magát mélyebbre és mélyebbre. A dühös kifejezés pedig már nem egészen fedi le „érzéseit” a démon iránt és igen, fikarcnyit sem érdekli, hogy valakik, élők vergődnek az indák szorításában. Harcra hívták és nem életeket menteni, pont. Sou számára viszont fontosabb volt mások védelme, minthogy megküzdjön ezzel a lénnyel, ám a széllélek hívása és kordában tartása számára még egy nagyobb falat, azonban az, hogy ezt tudja messze nem gátolja meg abban, hogy cselekedjen. Egyszer már felbukott egy olyan indában, amit most sikeresen átugrik és még egy fogást kereső elől elhajol, kész tornászmutatvány megközelíteni és bár bűnösnek érzi a kéretlen massza lövedékek miatt magát, most nem tud mit kezdeni velük. Más helyzetben, vagy más pillanatban, talán módosíthatná az irányukat, vagy újra élhetne a fagyasztási technikával. Erre azonban most nincs kapacitása. Bár egyetlen apró porcikája sem kívánja, hogy megérintse ezt a szörnyeteget, nem lát más módot arra, hogy kiszabadítsa azokat, akik az indák fogságába estek és még nem is tudja, hogy Nina is közöttük van.
A tűzvarázslat fénye hozzá is elé, de aki igazán örül ennek az őrült módjára növényhúst szaggató széllélek. Felpúposítva hátát, akárcsak egy közönséges házi cirmos fordítja figyelmét a lángok felé és ha azok elég erősek, hát segít, hogy életben maradjanak és szépen hízzanak is. Ami neki jó, az meglehet, hogy ellenfeleinek messze nem az. Meglódul és a földre huppan, a tüzet életre hívó sárkány alakján nyugszik tekintete, mintha a varázslatot várná, amit csak másodjára sikerül életre hívni. Már az előbb is réseket keresett, amin a lény belsejébe juthatna, de ha csinálnak egyet, akkor miért is vesződjön ezzel és ha Kain varázslata sikerrel jár, egyszerűen beszökken a szikla ütötte réseken, hogy belülről szedje- lehetőség szerint- darabokra a démont.
És akit otthagyott, talán megnyugszik annyira, hogy hagy némi szuszt foglyainak. ~ Köszönöm! ~ Szólt a hála a szélléleknek, engedelmessége véget, mert közben Sou is odaért és ha más már nem tarja fel, akkor nem túl lelkesen, de ahol eléri erősen megmarkolja a démon és pillanatnyi időt sem késlekedve igyekszik hatalmát kiterjeszteni. Félig illúzió –amivel egy szeletjét a lénynek igyekszik valótlanná tenni- és félig a sokszor használt szél alak, aminek várható következménye, hogy a varázslat alá került indák vendégei, egyszerűen a földre pottyannak, akár csak a szüretre kész alma. És ha már alma, a sok zöld és szürke között akad egy piros is, ami nem messze ér földet, halkan nyekkenve, Soutól és nagy valószínűséggel jól megütötte nemesebbik felét, amire érkezett, úgy ahogy volt négykézláb igyekezett távolabb fogva tartójától. A fiatal sárkány azonban éppen csak szeme sarkából látja a lányt, megnyugodhatna, de érintésén keresztül igyekszik nem meglátni semmit a lényben, már ha van benne valami, amit amúgy, ha mondjuk ember volna fel lehetne ellene használni. De jöhet is a második lépés, ha ennek akadálya nincs. Ami nem is lehetne más, mint a szilárdan maradt és a jelenleg légnemű részek összepasszítása. Mivel az utóbbi felett Sounak van némi hatalma és jelenleg az akaratával formált része a lénynek könnyű is, egyszerűen meglöki. Néhány lépésen keresztül még követi, aztán szándéka szerint elengedi, így az eddig mindenen áthatoló rész újra megszilárdul, ezzel remélhetőleg szétroncsolva a mágiával nem befolyásolt és befolyásolt részeit is. ~ Kérlek! .. Elég nagy maflás lenne, ha ezek a gyökerek, amiből áll, simán összekapcsolódnának. ~ Igyekszik néhány méter távolságot kiépíteni maga és a lény között, közben figyelmét megosztva, figyeli a démont és keresi Ninát is. ~ Hol..? ~ De alighogy megfogant a gondolat, meg is látta, kivont karddal a kezében, ahogy éppen rövidebbre metsz egy indát. Így nyugodtan fordulhatott újra a démon felé, várva a hatást, pedzegetve, hogy mihez kezd, ha ez nem válik be.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1150

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-08-12, 9:48 pm

//Mese: A láz - Caer csapata//

*A küzdelem tovább folytatódik a gyökérlények és az expedíció között. Az indák annál a démonnál, ahol senki nem próbálja térdre kényszeríteni, már újabb három kalandort szorítanak halálra és amikor az élet távozik belőlük, a holttestek is összeaszalodnak, mintha a démon kiszívná belül mindazt, ami értékes.
Ez nevezetesen Edward démonja lenne, ugyanis a másik kettőnek van ellensége.
Ailosz eddig a másik szélen lévőt támadta, de most, hogy Kain varázslata elhamvasztja a széllényt megfogó hálót, majd második próbálkozására a középső démont lékeli meg a feltörő sziklákkal, ideiglenesen, hiszen a léket a gyökérlény máris újabb gyökerekkel igyekszik lezárni, behatol rajta, még időben.
A középső démon az, mely ellen Caer is harcol, s melyre Alvor is mászik. Ez a lény már több lábat elveszített, hála Gylnar és Akahana összjátékának, valamint egy másik harcos csapatnak is, a háta mögött. Azok az égő lábat vágták többen, több irányból egészen addig, amíg sikerült kettévágni.
A barbár azt veheti észre, hogy tenyerét már nem is érzi, így a kapaszkodása is egyre nehezebbé válik, miközben a gyökérlény furcsán vonaglani kezd alatta.
Ailosz a belsejét marja, gyötri és a démonnak egyre nagyobb nehézséget okoz ennek állása.
Ellenben a másik démon szinte pillanatok alatt újranöveszti az Ailosz által ejtett sebeket.
Sou ellenfele azonban ez a szélső démon, melyet korábban támadott a széllény.
Az pedig, tekintve, hogy a mágusféle eddig védte a támadásait, rászabadított egy megfoghatatlan ellenséget, majd pedig elvette tőle áldozatait, ellen fordul. Gyökereivel söpri félre a támadó embereket, hogy aztán egyszerre növesszen még néhány „lábat” maga alá, s megemelve az újakat, úgy egyszerre négy fekete anyagcsomóval támadja meg Sout. Mintha egyáltalán nem foglalkozna a testét nyaldosó lángokkal, vagy az őt támadó apró lényekkel. Csak az a nyeszlett varázstudó érdekli.
Gylnar segítségére Lothárnak szüksége is van, hiszen bár még bírja mozgatni, újabb inda tekeredik rá, ezúttal fegyvert tartó karjára is. Jól jön a segítség, de ha társának sikerül kiszabadítania karját, van esélye egészen megszabadulni a láthatóan egészen mással bajlódó démon szorításából.
Caer észleli azt is, hogy a démon több irányból kapott támadást és erre láthatóan nincs válasza, és azt is, hogy egyre kevesebb „lábon” áll.*
- Még egy lábat! Most!
*Az újabb lábra ő maga támad rá és ezúttal többen is csatlakoznak hozzá, annyian, hogy a középső démon nagy robajjal dől a földre, belsejében a széllénnyel.
Caer ekkor néz körül, hogy hogy is áll a csata sorsa.
Legerősebbnek a surranót is támadó lényt látja, ezért az épp szabad Kainra rivall.*
- Gyerünk, ne állj meg! Harcolj, az istenekre is!
*Dropie hangoskodásával vonja magára a szélső gyökérlény figyelmét, aminek köszönhetően bokájára tekeredik rá, mind a kettőre egy-egy inda, ami közül csak az egyiket sikerül kilőniük az íjászoknak. Ebben a pillanatban a surranó már fejjel a föld felé lóg a magasban és újabb gyökerek és indák tartanak felé.
Akahana igen feltűnő jelenség, amint a levegőbe emelkedve, látszólag Gylnar dobásának hála elkapja a sólymot, majd madarastul bezuhan a dzsungel fái közé.
Annyit minden esetre elér, hogy Edwardra és nindzsájára irányítja a figyelmet, akinek varázslatát megtöri az odazuhanó istennő.
A szélső, tehát a surranót is foglyul ejtő démon indít arra egyszerre egy fekete anyagból álló csóvát és jó néhány gyökeret, amik az egész helyszínen a hadurat keresik, és ha nem cselekszik semmit ő, vagy a nindzsa, el is kapják, ismét rátekeredve és akár a lombokon és fákon át is visszarántva a tisztásra.
Akahana eközben hangot hallhat a fejében. Nem másét, mint Narláét, talán épp a madáron keresztül. Az örökké csicsergő, cserfes istennő ezúttal komoly.*
~Hana, jól vigyázz, az öreg istenek közül többen felfigyeltek rád. Tudod a szabályt! Nem szabad beavatkozni. Ha olyat teszel, amivel megváltoztatod akár egy halandó sorsát is, akkor már beavatkoztál. Légy résen és húzd meg magad, ha lehet!~
*A hang el is tűnik a semmiben, miközben a madár éktelen rikácsolással és szárnyait csapkodva igyekszik szabadulni Akahana kezéből.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1773
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-08-13, 10:47 am

//Mese: A láz - Középső szörny és Sou oldalasó szörnyének környéke//

*Sikerült. A sziklák feltörnek a földből és léket ütnek a gyökérdémonon. Az arany sárkány csak most figyel a háta mögül érkező lényre, akit még Sou idézett meg a másik démon ellen.
A macskaszerű lény sietve suhan a démon alá, ott, ahol a lyukak tátonganak rajta és be is veszi magát rajtuk.
Kain eközben már Sout keresi, és végre fel is fedezi őt, rögtön szemben egy másik démonnal.
Látja a gyöngysárkány felé száguldó négy fekete anyaglöketet, s eközben éri háta mögül Caer utasítása.
Sötét pillantással fordul meg a kétlábúra, aki ilyen hangon szólal meg vele szemben.
Csak egyetlen dolog tartja vissza, az pedig éppen Sou, aki talán segítségre szorul. Ez a kétlábú utasítja őt, megengedhetetlen hangnemben. Még álcája ellenére is megalázónak érzi, és sértőnek is.
Nem érhet oda már időben, ezt tudja ő is, de van még más mód, hogy beavatkozhasson.
Mindkét kezét előrelöki a szálló fekete folyadék felé.*
- Dhoruba shove!
*Lökéshullám hagyja el mindkét kezét és remélhetőleg a négy anyag közül egyet vagy elsodor, akkor akár a mögötte lévővel együtt is, vagy pedig darabokra szakít a levegőben. Többre nincs ideje neki, túl későn vette észre és a levegőben szálló anyag sem lassú.
De nem áll meg. Düh kezd elhatalmasodni rajta. Kardját rántja elő, s már indul is, ezúttal nem teleportálva, nem is sétálva, mint az imént, hanem rohanva, miközben a kardot kinyújtott kézzel mereven előretartja.*
- Lig degens!
*A penge felizzik, arany színnel, majd mintha hirtelen kettő lenne belőle. Az arany sárkány sújt is egyet vele, mire a fénypenge a sújtás irányába száll, ami nem más, mint a démon egyik lába, melyből az imént lőtte ki az egyik támadást Sou felé.
Ha minden jól megy, a penge komoly kárt okoz benne.
A sárkány már oda is ér, és egy ugrással suhan át egy felé tartó inda felett, majd a földre érve, kezével a talajba vájja a pengét.
Úgy, féltérden maradva kezd el halkan kántálni, s a „mágus” fekete bőrkabátja, mintha ismeretlen szél emelné a magasba, mely alóla fúj, lebegni kezd.
De nem csak lebeg, mert mintha a sötétség terjeszkedne alóla, mely elnyeli a fényt.
Ez a varázslat az ősiek egyikéé, melyet még Anzartól lesett el.
A környező kétlábúak jobban tennék, ha mielőbb hátrálni kezdenének, mert ez a sötétség gyorsan terjeszkedik a sárkány kabátja alól, lassan el is fedi őt. Feketébb a csillagtalan éjszakánál, hidegebb Eronia hidegénél.
Kain lenyunyt szemmel kántál csak tovább. Neki ez jóval több időbe telik, mint Anzarnak, és valószínűleg gyengébb is lesz a végrehajtása, hiszen hol van ő egy ősi sárkánytól?
A lény rásújt indáival, de az indák a terjeszkedő árnyaktól valószínű, hogy elpusztulnak, mintha nem is lettek volna, s a por, ami marad belőlük, a hideg sötétségben lebegve hull lassan a földre.
Kain ekkor nyitja ki szemeit, s a kardot kirántja a földből.
A lyukon, mintha valami kút lenne, egészen feketén buzog elő valami, ami még a démonok sötét anyagánál is sötétebb, s a kard egyetlen mozdulatára csap le a gyökérlényre. Hasonló hatást érhet el, mint amit az indák szenvedtek el, miközben Kaint támadták volna, csakhogy sokkal nagyobb mértékben, hiszen a démon törzse ellen irányul.
Kain visszarogy a földre. A koncentráció, a varázslat igencsak igénybe vette erejét. Idő kell, amíg összeszedi magát, pedig ez a sötétség nem belőle fakad.
Csak megidézte, ahogy Anzar is csak megidézte annak idején, de az oly pusztító volt, hogy egyedül törölt el vele egy kisebb várost a föld színéről, s az a fekete sárkánynak meg sem kottyant.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-08-13, 7:45 pm

//Mese: A láz - Kain és a "fél fagyott" "elárnyasított" gyökérszörny, a jobbik- vagy bal szélső O_o'//
~ Ez .. ez nem lehet igaz! ~ Nem döbbent meg, hiszen felkészült valami hasonlóra, inkább mélységesen csalódott volt, hogy ezzel a lépésével kudarcot vallott. De legalább próbálkozik, viszont nagyon nem jó irányba. Kéne néhány nyugodt perc, hogy összeszedhesse a gondolatait, hogy megemészthesse a látottakat és a hallottak, akkor most tudhatná, hogyha a lábakat kezdené elnyiszálni legalább kidönthetné a helyből ezt a lényt. A lábak azonban ilyetén gondolatként nem kerülnek figyelme központjába, sőt, egyenlőre erre a testrészére(?) nem is igen figyel. Az indák egyértelmű, határozott mozdulatát követi zöld tekintete. ~ Jól van, megértettem. ~ Egyértelmű volt a gyökérlény néma válasza, ahogy az őt támadókat goromba módon taszította távolabb, csak egy valakit hagyva meg közelében. Most már végkép kijelenthető, hogy Sou nem lopta be magát a démon szívébe, bár ez fordítva is tökéletesen igaz állítás. Azonban a gyöngysárkány méltán érezhette igazságtalannak az elkövetkező lépését a lénynek, miközben ő nem harcolhat saját alakjában és ezért kénytelen az álcája adottságai szerint eljárni. A démon pedig…~ Plusz lábak? ~ Ráadásul nem is akármilyenek. Sou tesz hátrálva néhány lépést, ahogy a már látott melasz elhagyja az új végtagokat, majd lehunyja a szemét és bár felkészíteni igyekszik magát a támadásra, elméje valamiért egy korábban elhangzott mondatot lök a többi elé. ~ Lábak? .. Van neki szép számmal és ..~ Elővillan az élet hagyott lépteik nyoma és hamar párhuzamot talált közöttük. ~ Mintha.. azon keresztül gyűjtenének erőt és talán nem csak azon keresztül. ~ Se kardja, se tőre, bár ez még megoldható probléma, ám de, mindenek előtt a felé száguldó csomókkal kéne valamit csinálnia. A "mit?", viszont nem megfejtendő kérdés, egy módszer már bevált ellenük, de azért még is csak legyen egy kicsit más. Határozottabb, nagyobb! A fakó kék lángok ismét felcsapnak, ám most egészséges sárkánytüdő mennyiségben, így ha a massza idő közben nem vált hideg állóvá, akkor ugyan úgy átfagy, mint korábban, ám a távolságot figyelembe véve, maga a gyökérlény sem kerülheti el és így oldalát, talán valamivel nagyobb részét be is borítják a fagyot hozó lángok. Persze az már más kérdés, hogy milyen mélységig fagyott át tőlük a démon.
Sou azonban erre a pár pillanatra teljesen vak lett a gyökérszörny irányába, hiszen egész látóterét betöltötték az általa keltett lángok. Ezért is készült fel, feszülten lesve, hogy mi bukkan elő a fehérségből, míg kivár. Kénytelen, ha látni akarja munkásságának az eredményét és az első csomók fel is tűnnek. Eggyel nem kell foglalkoznia, békésen elsüvít mellette, a többinek viszont kénytelen más útirányt szabni egy-egy széllökéssel, de a létszám nem látszik teljesnek, ahogy „utána nézne” már nem tehet mást, mint vetődhet és gurulhat. A megfagyott anyagszilánkok jórészt a földet tették tűpárnához hasonlatossá, de Sounak sem lehet mindig szerencséje. Jó néhány mélyebb vágást sikerült összeszedni, de különösen az oldala nyílalt.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy jelenlegi helyzetéből sokkal többet látott. Nem kellet a folyton lengő, tekergőző indahalmok sokaságán átlátnia, sem magán a gyökérlényen és az első alak, akit ki tudott venni, az Kain volt. Mondani sem kell, hogy szinte megfagyott benne a vér, ahogy térdelni látta barátját, nem-nem, fogadott bátyát úgy, hogy a dühös démon éppen felé nyújtózik „polipkarjaival”. Életében még sosem sikerült ilyen gyorsan fektéből talpra pattannia, nem hallotta a kántálást –amúgy is halk volt és a csatazaj…-, bár kétség kívül érezte, hogy valami hatalmas lendült mozgásba. De ő ennek ellenére is csak azt látta, hogy Kain bajban van! Nulla ötlettel indult meg felé rohanvást, csak akkor torpant meg kissé és vett vissza az iramból, mikor megmozdulni látta és kardjával suhintani. Követte a mozdulatot, így azt is észrevehette, hogy akad még működő anyagvető láb. A tűzfújást viszont nem futás közbeni alkalmazásra találták ki, hanem repülésre, ahol nem rázkódik agyon a sárkány teste, így inkább elvetődött a labdacs útjából. ~ Nem igaz, hogy ilyen kitartó legyen! Éa amúgy is! Hol van ennek a szeme, hogy ilyen jól lát? ~ Mondjuk úgy, zsörtölődött, de tekintetével már Kaint kereste és bár remélte, hogy nem valami hasonlót fog látni, mint amit lát, de csalódnia kellett. ~ Hogy szakadnál le valami jó mély szakadékba! ~ Szólt a parázsról pattant gondolat a démonnak, de Sou már kászálódik fel ismét. Már nincs messze az aranysárkánytól, aki minden bizonnyal most már ugyan olyan elismerésre tett szert a démonban, mint ő. Ha érkezik feléjük csáp azt speciális segítséggel igyekszik távol tartani…
Ailosz, valamit nagyon kutatott, minden lénynek meg van a mozgatója, az a kis „tartály”, ami az élet lángját bújtatja. Valami ahhoz az edényhez hasonlót tépett ki a démon húsából, bár akkor már dőlt, ezzel is éreztetve a széllélek számára:ideje távozni. Módszere drasztikus, ahogy a természetben önmagától keletkező mása is, egy tornádó kisebb formájában igyekszik utat törni magának és ha e módon kijut, valahol Gylnar és Lothár párosa mellett ölt újra macska alakot. Egy hosszú percig meg is nézi magának a feketeruhás harcost, kellemes illatot hordoz magán, emlékszik rá, azé a különleges elffé. De persze az anyagi lények kevéssé tartoznak kedvencei közé és amúgy is a kidőlt szörny túloldalán lenne dolga. Pusztán egy szép ívű ugrás amivel a sárkányok közelébe kerül, indavadászatra készen, bár farkát idegesen rángatja … már nem sok időt tölthet itt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Dylan
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 612
Életkor : 37
Munkahely : váltás alatt

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-08-13, 8:50 pm

//Mese a láz: Dropie, Szélső démon, Hana, ninja : D
Sou, mutasd mán meg honnan szeded ezeket a képeket! *.* ^^//

*Tekintve a helyzetet, azért még sem álltak olyan rosszúl, mint elsőre hinné az ember. Sou is beindúlt, és az arany sárkány is aktvizálta magát, sőt Hana sem tétlenkedett, ahogy odafentről látni lehetett. Ami pedig a kis beugróját illeti, a két ott lévő kétfelé ugrott a lezuhanó fák elöl. Dylan kicsivel lejjebb a démon irányába, míg a ninja feljebb ugrott.*
~Uram? Mi legyen?
*Szólallt meg a hadúr fejében a vékony hang. Közben Akahana nagyjából "rendre utasította" a két magát kivonni akarót, mire Dylan csak legyintett. Úgy is viharzik tovább az őrült nőci. A ninjának szintén telepatikus úton válaszolt.*
~Maradj ki a harcból hacsak lehet. Használd az erődet is, nagyon úgy tűnik, hogy kelleni fogsz még.
~Értettem. Akkor visszavonulok.
*így is tett. Feljebb és egyre belljebb szökkelt, az indák elöl, mert hogy ekkorra már odaértek az indák. A ninját így a fekete sugár már nem, de Dylant még eléggé veszélyeztette. A hadúr egy rögtönzött pajzsal ugrott neki a harcnak. Feltett szándéka volt visszaszerezni az íjat.
Ahogy eldöntötte már szinte ott is volt mellette. Nem volt ideje lazsálni, nem pazarolt vele. Felkapta az íjat és beletette egy nyjlveszőt. Persze egy számszeríj felhúzása kissé hosszadalmasabb, mint egy rendes, így az indákat kikerülve már máshol húzta fel. OKé. Ez megvan. Mielőtt azonban kilőné ráolvas egy másik varázslatot, majd lő.*
-Amfloreus.
*Ennek eredményeképp a nyíl lángja feketévé lesz, s a tűz melyet kibocsát egyenest a lény fejét célozza meg. Szerencsére ehhez a mágiához csak egy apróbb szikrát kell szítani, utánna már a közelében lévő sötét mágiából nyeli el az energiát. Egyszóval ha eléri a démont, és a nagy böhöm testét figyelve, miért ne érné el, kiszívja belőlle az energiát, feltéve ha az sötét mágia.
Majd kilőtt ugyanara még egy nyjlat. AZ ötből már a harmadikat. Egy következő helyen, hiszen most az indákkal nem foglalkozhat, inkább igyekestik kierülni, és folyton mozgásban lenni. Ehhez egy másik varázslatot használ.*
-Maedä anmur.
*Ez az előzőtől eltérően nem a fejét, hanem a teste legnagyobb felületét vette célba. A varászige mely a tűzre lett mondva, és lehetőségként át is terjed a lényre, olyan hatással bír ami elsorvasztja az indákat. Sötét mágia ugyancsak. KÖnnyebb is ezeket a módszereket alkalmaznia. A ráolvasás egy adott tárgyra könnyebb, és gyorsabb megoldás, mint a semmiből megidézni a varázslatot, és persze ezzel együtt kevesebb energia is. Habár a ráolvasásnál lehetnek olyan problémák, mint lassabban megy végbe a folyamat vagy kisebb felületen, de talán még mindig jól fog jönni.
Aztán egy könnyed szellő teleportálás, és Dropie közelében ért földet.
Következő lépés, hogy a kardját megtalálja. Már biztosan bottá lett közben. Kimondja a hívószót.*
-Kokohe!
*Erre a bot az egyik lény lábából engedelmesen igyekezett hozzá, és meg nem álíthatja semmi és senki. AKi megfogná azt magával viszi, ami nem engedi azt eltépi, így Dylan gond nélkül jutott hozá, és ha már itt van levágta a surranót is, miután karddá változtatta a varázsbotot.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dropie Dan

avatar

Hozzászólások száma : 103
Életkor : 23

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-08-19, 12:32 pm

Sajnálatos módon, a kis surranó buzdító szavai nem csupán a címzettekhez jutnak el, s ha kicsit előrelátóbb lenne, akkor a dzsungel négykarú majomszerű lényeinek támadásából okulva rájöhetett volna, hogy a maga fajtája csupán, mint ínyenc falat szerepel a dzsungel étlapján. Márpedig, az ilyenek nem maradnak sokáig figyelmen kívül. Ez igaz a kis surranót korábban lenyűgöző lények egyikére is, aki hangoskodásának hála észre is veszi az emberek és egyéb más lényeg mögött megbúvó apró teremtést, és ez alkalommal alacsony termete sem segíti ki bajkeverőnket.
Gyökerek indulnak meg felé. Pontosan két darab, mely elől eleinte még sikerül ellógnia, sőt hoopakjával rájuk is csap egyszer-egyszer, különösebb hatás nélkül.
- Hééé fiúk! Gond van! – kiabálja ismét az íjászok felé, akik közül kettő felé is fordul, hogy ismét kisegítség apró termetű bajtársukat.
Süvítő hangok jelzik a gyorsan közeledő segítséget, amik célba is találnak. Bizonyos értelemben Dropie szerencsésnek mondhatja magát, amiért egyik vessző sem vétett cél. Viszont az a tény, hogy a két vessző ugyanazt a gyökérköteget rögzíti a földhöz, már közel sem mondható ilyen szerencsés dolognak. Hiszen a másik gyorsabban közelít a kis surranó felé, mint ahogy ő képes lenne elkerülni azt, aminek meg is lesz az eredménye, amint utoléri. Szinte azonnal érezheti a lény szorításának roppant erejét bokáján, miközben egyik lába gyors ütemben kezd emelkedni, ami eleinte nem is jelent komoly problémát, de pillanatok alatt eléri a kis surranó határait, és onnantól már hiába a surranókra jellemző ügyesség, még az sem képes meggátolni, hogy mindig vidám fele rövid ismeretséget kössön a drágalátos anyafölddel.
- Áááá – azonnal az orrához kap, amint lehetősége nyílik rá. Nem csoda, hiszen az éles szeműek akár még láthatják is azt a kis üreget, amit a laza talajban ejtett az imént. – Eressz el!! Ez fájt!! – nem mintha Dropie nem élvezné a levegőben tölött időt, hiszen közel sem ez az első alkalom, mikor a kis surranó talpai alól kicsúszik a talaj, viszont az első, mikor mözben az istenek által a lábaknak osztott feladatott az arcának kell ellátnia. Hoopakjának ütemes lendítése, melynek egyik állandó végpontja az őt felemelő gyökérköteg, sem képes meghatni a lényt. Ez azonban még csupán a kisebbik probléma számára. A nagyobbik, hogy hiába kap két újabb vesszőt segítség gyanánt, azok csupán belefúródnak az őt tartó kötegbe, de szabadulását mégsem hozza előrébb.
A kis surranó felfordult világnézete egészen addig nem is változik, míg a részeges megnem jelenik mellette, hogy kezébe repülő botját átváltoztatva levágja. Talán azt már mondani sem kell, hogy a karddá változó sárkánymintás bot, elég érdekesnek tánik a számára, hogy elhatározza, ezt alaposabban is meg kell néznie, és már fel is merülnek benne az első kérdések a botot illetően.
A földben megjelenő második, ez alkalommal, sokkal kisebb mélyedés jelzi, hogy talán túlságosan is elmerült kérdéseiben, így nem a legelegánsabban talajfogással fejezte be zuhanását.
- Köszi! – szól Edwardhoz, miközben már fel is pattant, hogy a tőle megszokott széles mosoly keretében ünnepelje meg szabadulását. – Jó bot! Kard?! Vagy mi is? – kíváncsiságát úgy osztja meg Dylannal, mintha nem is éppen egy csata közepén lennének, de mégis ugyebár ott vannak, és nem mindenki örül a kis surranó szabadulásának. Név szerint az a lény, aki elkapta Dropiet.
- Jól vagy? - kérdése nem alaptalan, hiszen miközben a korábbi kérdésének válaszára várt, érdeklődve figyelte megmentőjét, akinek arcán, mintha egyre több folyadékot vélt volna felfedezni.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1150

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-08-19, 10:00 pm

//Mese: A láz - Caer csapata//

*Az eldőlő középső démonról Alvor leesik, de szerencsésen landol, csak kezei zsibbadnak, megakadályozva, hogy ebben a pillanatban fogni tudjon. A széllény megtalálja azt az amulettet, amely a középső démont tartja életben, és amikor kitépve azt a gyökérlény testéből forgószélként tör ki, a gyökérlényt alkotó gyökerek, indák összefonnyadnak, majd elszáradva hullanak szét, a köztük lévő földdel együtt. Egy része Alvort teríti be, más része pedig Caert és a többi harcolót, akik nem futottak elég messze a démontól.
A szélső démont eléri Edward első nyila, a ráolvasás miatt a fejének nézhető rész el is kezd pusztulni, de a démon nemes egyszerűséggel leválasztja azt magáról, feláldozva az indarengeteből azt a tömeget, növesztve helyette máshol hasonló nyúlványt.
Azonban a démon a második nyílra már kilőtt indák sokaságával felel, s ezek közül egy fel is fogja a közeledő vészt, azt az egyet pusztítva el az egész lény helyett.
Dropie hálásan köszöni meg Edwardnak, vagy inkább érdeklődve a fura külsejű és szerteágazó képességű bot iránt.
Talán jól látja a kis surranó, hogy a hadúr fáradóban van, mivel bár kevesebbet varázsol, s igyekszik a könnyebb utat választani, de talpon van, reagálnia kell, védekezik és támad is és ez nem használ a szervezetének, melyben már hosszabb ideje benne van a láz.
Testhője ismét felszökik, és míg bőre kipirul, addig a meleg miatt hol forróság, hol pedig a hideg hullámai szaladnak keresztül a testén. Nincs könnyű helyzetben.
A gyökérdémon eközben ismét indazápor alá veszi a kis surranót és az őt támadó hadurat is. S ha már itt tart, a fekete massza is előkerül, két nyílásból áradva feléjük.
Kain lökéshulláma egyetlen anyagcsomót sodor el, szerencséjére egyben, így távolabb csapódik be, kiirtva egy jelentős foltban a növényzetet és minden ott élő állatot, balszerencséjére a többi folytatja útját Sou felé.
A fénypenge talál ugyan, és egy hosszú pillanatig semmi látszatja nincs, ahogy a lábba belemélyed, nem tudni, hogy ártott-e neki. Végül a fény kitör, és lassan elhalványulva leválasztja a végtagot.
Kain megidézi a sötét erőt, mely le is sújt irányításával a gyökérlényre. A gyökerek porrá válva hullanak a földdel együtt, miközben az amulett is megmutatja magát sötéten csillogva a csaknem félbevált lény teste kellős közepén.
Kain nem áll még talpra, a féllé vált démont pedig javarészt leköti az, hogy benője ismét a számára életet adó kis kristályt.
Ailosz, aki korábban Gylnar és Lothár mellett vesztegelt pár pillanatig, szemügyre véve Gylnart, ekkor csap le még egyszer, kiragadva a gyökérkötegek közül a másik amulettet is, megadva a kegyelemdöfést a lénynek, de ezután ő maga is búcsút int a csatatérnek. Már nem viheti magával az amuletteket, azok maradnak a tisztáson.
Sou sérülésekkel ugyan, de túléli az őt ért támadásokat, bár az oldala már a harc végéig sajogni fog és talán jól fogja tenni, ha gyógyítónak is megmutatja, mert a sérülés később komoly gondot okozhat neki, nem használ az sem, hogy a kelleténél valamivel közelebb jutott Kainhoz, amikor amellett kitört a sötétség, s annak szele érte a gyöngysárkányt is. Vajon a sötét erő hatással van-e a gyöngysárkányra?
Segítsége azért jól jött, mert Ailosz támadása előtt hárított azért egy-két kósza gyökeret, melyek a jelen pillanatban nem túl erős arany sárkányt célozták meg.
Caer és csapata, Gylnart és Lothárt is beleértve az utolsónak maradt lény ellen támad.
A gyökérlénynek jut rájuk is figyelme, és indája is, valamint fekete anyaga is, amikkel máris elárasztja a felé közeledőket. Mintha a legerősebb az lenne mindhárom támadó közül.
Caer csak kézmozdulatokkal irányítja a megmaradt tagokat az egyes lábak ellen, bár hátrapillant, mert jól jönne neki egy-két mágus segítsége. Látta, hogy a másik kettő hogy pusztult el.
Akahanára is odafigyel, de az istennő láthatóan a madárral van elfoglalva. Utána tekintete Edwardot keresi, de mivel őt ebben a pillanatban nem látja, ezért inkább teljes figyelmével a felé szálló anyagcsóvát próbálja kikerülni.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Dylan
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 612
Életkor : 37
Munkahely : váltás alatt

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-08-20, 11:07 pm

*Letörli a verejtékcsepeket. Nem foglalkozik különösebben a surranóval. Épp hogy odavet egy mondatot neki.*
-Inkább azzal törődj, hogy életben maradj, gyerek.
*Noh igen. A surranó még ahhoz képest is gyerek volt, amit egy embernek megengedne mondjuk. Surranót maximum 100 éves kortól fogadna be egy csapatba, addig csak bomlasztja a közösséget. Persze itt is ez volt, s most nem azt fogja nézni, hogy a másikat mentse.
Látja hogy a másik két gyökérszörny elesik, és azt is el tudja kapni, Ailosz mesterkedésénél, hogy hogyan. Szóval ez a nyitja. De támadni már nincs ideje. Felhúz egy alapszintű védőburkot, és egy szellő varázslattal a fekete sugár mögé teleporttál. Nagyon lehet sajnálni Dropiet, de ha most meghal, akkor neki ennyi volt megírva. A hdúr nem vállalt felelősséget érte. Nem akar varászerőt pazarolni, főleg, hogy a többiek is mind ehhez a szörnyhöz igyekeznek. Egy újabb ráolvasás a hatalmas ellenfél ellen a számszeríj egyik nyílára.*
-Ambur Lamion.
*Ha sikerül és betalál, akkor ez a nyíl meg fogja mutatni mindenkinek, hogy hol van ennek a szörnynek az amulettje, mely szíveként funkcionál. Remélhetőleg valaki veszi az adást, mert Dylan kezd gyengülni. A hírtelen váltakozó hideg és meleg ellen nehezen tud védekezni. Még megerősíti a pajzsát, de utána már a visszavonulásra koncentrál.
Ha nem lenne hatása a nyílának, akkor is menie kell... valahogy vissza kel nyernie az rejét.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1773
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-08-21, 9:41 am

//Caer csapata-ami még megmaradt belőle, haldokló démon, Sou//

*A sötétség hidegen érinti teljes egészét. Olyan, mintha az az erő megkövetelné a jussát azért, mert egy botor halandó sárkány meg merte idézni.
Bizony az sötét erő ezúttal szinte lebénítja a koncentrációban amúgy is elfáradt arany sárkányt.
A gyökérlényben okozott pusztítást azonban még így is elégedetten látja. Talán ez is táplálék a sötétségnek, amely még mindig belsejében tombol.
Kain féltérden van, úgy látja, tehetetlenül, ahogy a félholt gyökérlény indái felé lendülnek. A segítség azonban onnan érkezik, ahonnan nem várná. Ahogy arra pillant, Sout látja meg.
Fejét meghajtja a gyöngysárkány felé köszönetképpen.
Lám, minden megeshet egy csatában, mert ez már annak mondható, az is, hogy a kistesó segíti ki a nagyot.
Eközben a széllény kitépi az amulettet a gyökérlényből és végre az arany sárkány úgy érzi, hogy legalább a kósza indák miatt nyugodt lehet.
Erőt vesz magán, ahogy a sötétség is lassan távozik belőle és talpra kecmereg. Ében tekintetével Sout keresi.
Nem szándékozik tovább segíteni, elég volt neki ez.
Sout kisegítette és nagyon reméli, hogy a szőke üstökű fiatalembernek sincs további célja a harccal.
Narancsköves kardját letörli kabátja belső oldalának szélével, majd visszacsúsztatja hüvelyébe.
Még csak pillantást sem vet a harmadik démonra.
Nem érzi, hogy el kellene játszania a hőst, a mágust, aki majd segít megölni a harmadik démont. Az első kettőben tevékenyen részt vett, csak akad még olyan, vagy akár a nagyszájú Caer, aki majd megtalálja a módját annak, hogy elbánjon vele.
Vagy még inkább az a szerencsétlen elf. Hát mutassa meg, mire is képes, ha annyira nagynak képzeli magát!
Kain ránt egyet a vállán, helyre igazítva a bőrkabátot magán. A sokat látott ruhadarabról némi föld és por hullik le, amit a mostani küzdelemben sikerült összeszedni.
Soura kíváncsi, várja, hogy mit kíván tenni. Nagyon reméli, hogy neki is elég volt a harcból és semmi egyebet nem tervez.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-08-22, 6:05 pm

// Mese: A láz - ott a harmadik mellett és Kain //

Felkecmereg? Áll? Talán éppen csak egy pillanatig, mielőtt valami igen különös és riasztó nem venné kezdetét. Elsőre jéghideg, aztán mintha milliomnyi parányi tűt vágtak volna bőrébe, csak hogy azok kis kampócskái beleakadjanak és így leránthassák róla gúnyát, de nem a ruhadarabokat, a bőrét. Pont olyan volt, mint mikor beszakad a jég és nincs kiút alóla, nincs levegő és hiába minden segélykérő kapálódzás, csak fogy a levegő .. az idő, mely végül végleg lepereg. Sou ideje is lejár egyszer, de most még nem! Van még ereje, hogy ellenálljon, mert most szüksége is van rá. Mintha az ismeretlen varázslat kikezdte volna azt, amelyik megformálja és egyben tartja emberi alakját, ezt rombolja, Sou saját szemével látja, ahogy keze amellyel támaszkodik áttetszővé válik és kisvártatva szürke ködfelhő folydogál talárja bő ujjából. ~ Csak ezt ne! ~ Behunyt szemmel igyekezett minden tudatos akaratát ennek az egy folyamatnak adni. Nem akart átváltozni, vagy is akart, de a jelenlegi helyzet messze nem a legmegfelelőbb, hogy egy sárkány felbukkanjon, aki ugyan eredetileg tejszínű, de kivételesen lehet, hogy egy holló is megirigyelné mélyfekete színét.
Hogy mennyi idő telt el? Nehéz lenne megmondani, de még egyszerűbb ezt egy olyan személy számára feltenni, aki éppen azzal volt elfoglalva. Pillanatokból összesűrűsödött percek múlhattak el, de egyenlőre, úgy tűnik az akarat elég volt és meglehet a távolság is segített, hogy a sárkány még embernek mutathassa magát. Mélyeket lélegezve állt fel ismét, megvetve lábát szilárdan. Jó jel, hogy nem szédül és a szél is jót tett neki, kellemesen hűs, esőszagú áramlatával, amit Ailosz keltett távozásával. Arcában illetlenkedő tincseit is kisöpri, elkenve a karcolt sebekből szivárgó, izzadsággal elkeveredett vért. Elég viharvertnek tűnik és nem csak tűnik, az utolsó lökés után annak is érzi magát, de ez nem gátolja meg abban, hogy korábbi szándékának megfelelően Kainhoz menjen. De útközben újra megtorpan, a Keleti szelek ura elhintette az amuletteket és igen szűkszavúan, nyers modorral osztotta meg felfedezését Souval és az egyik kristály ott csillog nem is messze tőle. ~ Valami azt súgja, hogy nem lenne tanácsos foglalkozni vele, de csak így itt hagyni sem volna jó. ~ Rongydarab kerül elő, inge egy leszaggatott darabja, amibe szándékában áll becsomagolni az egyik bűnös tárgyat és amint ezzel készen van, már meg sem áll, míg el nem éri az aranysárkányt.
- Nem esett bajod? – Muszáj volt megtudnia, hogy nem e valami sérülés kényszerítette fogadott fivérét térdre. Bár, első pillantásra nem látja sérülésnek jelét, bezzeg ő, itt egy mély vágás, ott egy kisebb karcolás és hogy a levegőt is óvatosan veszi, mert úgy kevésbé fájdalmas, szinte észre sem veszi. Kezével sem dédelgeti a ruhák takarásában rejtező sebet, meg van az magában is, egyszínű vörös festékkel mázolva át az anyagok színét. Ráér. Nem vészes. Ezzel tudta le Sou a maga nyűgjét, most Kainra figyel, ugyan akkor tekintetét vonzza a még talpon maradt lény. ~ Elbírnak vele maguk is? ~ Nem tudta eldönteni igazából, hogy ez egy őszinte aggodalom szülte kérdés, vagy kétkedő gondolat csupán. Látja a meglódulókat, mondhatni Edwardból is elkap egy szeletnyit és valahol ez a látvány pont elég, hogy tettrekészsége új erőre kapjon. Megvédik egymást, nem csak magukért, másokért is küzdenek, akkor ő miért maradjon ki?
- A kristályt kellene belőle kiszedni… - Gondolkodott hangosan, miközben tett néhány lépést a harmadik démon felé, megszorítva azt a kristályt ami a kezében van. Ám amiről eddig igyekezett nem tudomást venni, önkényesen kényszerítette megállásra. Kissé meggörnyedve fogott rá a fájdalmas részre, hát ő már nem valószínű, hogy pihenés nélkül bármit képes lenne tenni a gyökérszörny ellen. Igaz, már az a kérdés is felmerülhetett volna, hogy az Ailosz által bőséggel fogyasztott mágiájából még mennyi van, mennyit lenne képes hatásos formába önteni és e mellett ki tudja, hogy az a különös mágia mennyit orozott el tőle.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lothár Von Falkenhausen
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 225
Életkor : 34

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-08-24, 11:18 pm

//Mese-láz//

*A tervem bevált és sikerült magamra vonnom a szörny fegyelmét, de a szörny indáival elkapott és csak az egyik kezem szabad csak remélhetem, hogy Gylnar segít rajtam.
De a reményeim nem tartottak túl sokáig, amikor Gylnar azt mondja, hogy tartsak ki és oda megy valaki máshoz. ~Jó kis társ itt hagy engem egyedül ezzel a döggel, lehet, hogy mégse kellett volna kockáztatnom az életem érte.~
Mondtam magamban, közben újabb indák jelennek meg és lefogják a meg maradt szabad kezemet.
Mindent megpróbálok, hogy kiszabadítsam a kezemet az indák közül, de minden hiába. -Gylnar jobb lesz ha segítesz vagy elintéz ez a dög engem!- Kiáltottam neki, hogy csináljon már valamit, mert már alig tudok lábon maradni.
Már azt hiszem, hogy itt a vég, amikor hirtelen egy nagymacska jelenik meg és ragad ki egy amulettet a növény lényből ami ettől elpusztul és az indái is engedtek a szorításból így kitudok szabadulni a nagymacska is el hagyja a csatateret, de ezzel nem igen foglalkozok.
Még egy egy szörny marad, én, Gylnar és Caer csapatával együtt rohamozunk a lény felé, de a lény indákkal és valami fekete anyaggal támadránk, nagy nehezen tudom csak kikerülni a támadását, ezután inkább vissza hátrálok és hagyom, hogy mások intézzék el. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 27

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-08-25, 6:19 pm

* Érdekes látvány fogad, miközben már visszafele tartok Lothárhoz, hogy folytassuk a küzdelmet a gyökérlény ellen. A páncélos harcost ismét megtalálták az indák, ami nem is lenne olyan nagy gond, ha nem sikerült volna teljesen harcképtelenné tenniük a harcost, miközben még mindig a kezében fogja kardját és buzogányát egyaránt. *
- Gylnar, jobb lesz, ha segítesz, vagy elintéz ez a dög engem!

- Egy kicsit tarts még ki!
* Kiabálom Lothárnak, miközben lépteimet még jobban megszaporázom, hogy időben odaérhessek. Azonban hiába minden igyekezetem, Lotháron már nem tudok segíteni, hiszen mire visszaérek hozzá, addigra Ailosz már lecsap a lényre, és egy furcsa amulettet szakít ki a lény testéből, ami után a Lothárt tartó szörny szétesik, ezzel szabadjára engedve a tehetetlen Lothárt. Sajnos a lénnyel együtt Ailosz is szertefoszlik, így lehetőségünk sincs megköszönni a segítségét.
Én csupán ekkor érek oda, és mivel már nincs rám szükség, így vetek egy pillantást a többiek felé. Ekkor látom, hogy csupán már csak egyetlen lény ellen harcolnak.
Ekkor visszafordulok Lothárhoz. *
- Csak elfordulok, és máris bajba kerülsz?

* Egy apró mosoly társaságában mondom neki, annak ellenére, hogy szavaim némileg szemrehányóak, viszont korábban már volt szerencsém megtapasztalni, mennyire könnyen kerülhet az ember kiszolgáltatott helyzetbe ezen a helyen. *
- Gyere egy még hátra van!
* Paskolok egyet Lothár vértjére, és azzal a lendülettel meg is indulok Edwardék szörnye felé.
Miközben egyre közelebb kerülök a lényhez, újra felidézem Ailosz tettét, amivel elintézte az egyiket. *
~ Nem csoda, hogy még nem láttam ilyen lényeket … Valaki létrehozta őket, de ki lehetett … ? … Az biztos, hogy igazán nagy hatalommal kell bírjon …

* Egy nagyot fújok. *
~ Hogy én mennyire gyűlölök mágusokkal harcolni …

* Végül sikerül átkerülni a mező túlsó végére, ahol a lényt eredeti ellenfelei mellett, mostanra szinte az egész expedíciós csapat támadja, már aki még hajlandóságot mutat erre a dologra. Így a lényt elég hamar minden irányból érik a támadások, köztük az enyém is, már amikor sikerül egy olyan oldalt találnom, ahol az átlagosnál kevesebben támadják, remélve hogy így elég közel tudok hozzá kerülni, hogy Akahanától kapott erőt felhasználva nagyobb kárt okozhassak a lényben.
Sikerül is kellően megközelítenem a lényt, és gyorsan felidézve, hova is támadott Ailosz, és honnan tépte ki az amulettet. Oda csapok le én is, ám még mielőtt sikerülne kiszakítanom a tárgyat, egy nagyobb gyökérköteg talál telibe és repít el a közeléből, hogy utána eszméletlenül terüljek el a tisztás füvében. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alvor Freyr Ottar
Barbár
avatar

Hozzászólások száma : 78

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-08-26, 12:05 am

// Elnézést a késlekedésért! :[ //

* ~ Meg van! ~ Gondolta Alvor és mohón megkapaszkodott egy kiálló ágban, a faszörnynek a testén. Bunkója éle mélyen beleékelődött a szörnyetegnek hatalmas testébe, és ezzel már le is van tudva a dolog. Legalábbis Alvor így gondolta, amíg nem jött egy váratlan meglepetés és meglepődés.
Ahogy Alvor mászni kezdett érzete, hogy a tenyere valamiért zsibbadni kezd. Mindig akkor amikor a szörnyeteg testén mászik, és az istenekre, nem tudta miért van ez. ~ Mi a... ? ~ Gondolta Alvor. Egyre gyorsabban kezdett mászni, Bunkó nyele minden alkalommal nagy puffanással beleékelődött a szörny testébe és amíg az tartotta Alvor testét, addig Ő az egyik szabad kezével keresett egy fogható részt a szörny testén. Így jutott egyre feljebb. Csak az volt a baj, hogy a tenyerét már nem érezte, így olyan volt a tapintása (azt is alig érezte) mint valami tésztának. Ráadásul a felszakadt seb is egyre jobban fájt neki.
- Errr. - Morgott a barbár. ~ Még egy kicsit! Majdnem meg van a feje! ~ Gondolta. A szörny már vonaglott. Már nem kellett sok.
Hatalmasat rázkódott a szörny, mivel érezte, hogy a szörny élesen jobbra dől és ha Alvor rajta marad, az nem tesz jót az ő egészségének. ~ Ezek levágták a lábát... Idióták, Én rajta vagyok! ~ Gondolta, majd gyorsan leugrott. Sikeresen landolt, de sajnos a tenyere annyira "eltésztásodott", hogy képtelen normálisan megfogni Bunkó nyelét. Úgy tartotta, mint valami öregember a reggeli kenyerét. Ezután jött csak a nagy "móka": Alvor észrevette, hogy a szörny éppen elszáradt és összedől, mint egy ócska ház.
- HOGY AZ A... ! - Alvor nem fejezhette be a mondatot, mivel beterítette az a sok inda ás föld ami ráhullott. Pint belenézett sajnos így nem nagyon tudott mást csinálni, mint a föld alól kapálózni.
A körülötte lévők azt láthatták, hogy egy földel és egy indákkal teli kupacból kijön egy izmos kéz és a nem ott lévő Bunkóért kapkod.
~ Francba is, hogy pont rám kellett esnie ennek a sok izének! Hogy Trang reszelné velük a körmét! ~ Gondolta, káromkodva, szitkok ezreit szórva a fadémonra és miegyébre magában, miközben kikecmergett a dolgok alól. Bunkót megtalálása után, már csak a fogással volt gond. A sújtással gondjai voltak, mivel háromszor is elhajította a fejszét és mind a háromszor káromkodott egyet és szidta a fadémont és családját. Másodpercek után, már sikerült annyira megfogni Bunkót, hogy az ne repüljön el sújtás közben. Így már nyugodtan és békében zúzhatott össze koponyákat Alvor bácsi, így többé nem voltak kellemetlen problémák. Kisegítette a törmelék mögül azokat akiket tudott és lezúzott néhány majmot és indát.
De sajnos nem tudta mind az összeset elkerülni. Az indát többször is eltalálták a térdét, emiatt elesett, de most már valami fekete izé is jön, Alvort már igazából nem is érdekelte.
- Pföh. - Alvor kiköpött maga elé. Fáradt volt és fájt a válla. De ez nem állította meg, mivel ha nem küzd, akkor meghal és vele együtt az egész csapat is valószínűleg. Ha mindenki csak úgy leállna, egy pillanatig nem tartana a harc és mindannyian meghalnának. Sajnos időközben kiütöttek valakit, aki a fűben landolt, de a neve az nem landolt Alvor agyában.
Alvor felállt, és jó erősen megmarkolta Bunkót, hogy el ne ejtse. Ha fáradt, ha nem ő küzdeni fog. Caer csapatával együtt megrohamozta a fadémont, hatalmas kiáltással.
- AARRRRR! *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dropie Dan

avatar

Hozzászólások száma : 103
Életkor : 23

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-08-26, 5:19 pm

Dylant zavarhatták az izadságcseppek, ugyanis a kis surranó szavai után elég hamar meg is szabadul tőlük. Közben Dropie odébb somfordál, hiszen a nagydarab férfitől alig nyílik valami kilátás számára, márpedig mit ér egy izgalmas csata, ha nem lát belőle semmit a surranó.
-Inkább azzal törődj, hogy életben maradj, gyerek. – Dropie csak széles mosollyal fogadja Edward szavit, s már készülne is kijavítani a magas iszákost, hogy ő márpedig elhagyta a gyeremki korosztályt, de megszokta már, hogy egyes tudatlanok gyermeknek nézik alacsony termetük miatt. Ráadásul mosolya csak tovább húzódik, amint egy apró kérdés fészkeli bele magát elméjébe. Ami nem más, mint hogy ez a magas egyén ilyen tudatlan lenne, vagy netán azt a kevés eszét is elitta már, ami korábban neki adatott.
A csaták ellenben nem arról híresek, hogy hasonló eszmefuttatások végkifejletét megvárják. A mostani helyzet sem kivétel ez alól, s új indaköteg indul meg a két bátor harcos felé.
- Nézd! Indák! – hívja fel a magas figyelmét, hátha olyan magasról nem vette volna észre az avarban kúszó alattomos támadást, miközben a kis surranó szisztematikusan elkezd hátrálni előlük, miközben hoopakjával egyre másra ütögeti a legközelebbi indákat, kevés eredménnyel.
Egyszer azonban úgy adódik, hogy az inda egy pillanat alatt a hoopakra csavarodik, s hiába próbálja, a kis surranó nem tudja kiszabadítani. Már nézne Edwardra, hogy ismét hozzá forduljon kevéske segítségért, mikor a különös teremtés valami fekete trutyit enged meg feléjük, s a még fel nem kért segítség el nem tűnik a szeme láttára, amire a kis surranó is inkább hoopakját hátrahagyva szökken el. Azonban nem marad sokáig fegyvertelenül. Övéből úgy rántja elő a tőrt, mintha az mindig is az ő tulajdonát képezné, és nem csupán a dzsungeli kiruccanás folyamán tett volna szert rá, valamelyik társának kárára.
Így a kis surranó ugyan felfegyverkezve, mégis kellő távolságból nézheti végig, ahogy megérkezik az erősítés és az eltűnő Edward helyett sok, alacsonyabb ember ront a lényre. Nem csoda, hogy a lény elveszti érdeklődését a kis surranó iránt, miközben az ő oldaláról éri a legkevesebb támadás a lényt.
Legalább is csak egy ideig, mert egy fekete ruhás alak zavarja meg ismét a kis surranó kilátását, hogy onnan rohamozhassa meg különleges ellenségeik utolsó példányát, de a zajszintje nagyobbnak bizonyul a megengedettnél, és mielőtt elérhetné célját, hatalmas puffanással vált haladási irányt.
Azonban hála ennek az alaknak, egy megcsillanó dologra figyel fel a kis surranó, s nem akárhol van ez a megcsillanó tárgy, hanem a lény belsejében. Dropieban erős kényszer kezd dolgozni, hogy megtudja a csillogó tárgy mibenlétét. Halk mégis gyors léptekkel közeledik a még midnig látható dolog felé, azonban a természet valahogy mégis csúfot próbál űzni szegény surranónk tapasztalatiból, hiszen amint egyre közelebb kerül úgy látja egyre kisebbnek a fénylő tárgyat, mígnem ráeszmél, hogy nem a természet, hanem a lény az ki meg kívánja tréfálni, sérülésének begyógyításával. Márpedig azt nem hagyhatja, hogy eltűnjön, akkor hogy fogja megnézni magának? Lépteit meggyorsítja, pont akkor, mikor az egyik támadó hatalmasat üvölt, magára terelve a lény, eddig folyamatosan cikázó figyelmét.
Így adódik lehetősége a kis surranónak, hogy még időben ugorjon a lény hátára és ügyességét kihasználva, hamar felmásszon a megfelelő helyre, hogy késével pár indát átszakítva hozzáférhessen érdeklődésének tárgyához, és birtokba vehesse, ami után már csupán pillanatok kérdése, hogy a kis surranó ismét testén érezhesse a gravitáció hatását, mikor nincs semmi, ami megtarthatná.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1150

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-08-26, 9:58 pm

//Mese: A láz - Caer és csapata//

*Fura látvány lehet a széthullott démonok pordombjai mellett álldogáló feketeköpenyes mágus és a szőke hajú fiú párosa, amint a távolabb a gyökérszörny ellen harcolók ádáz harcát nézik. Sou hirtelen görnyed össze a testébe maró fájdalomtól. A seb elég súlyos, komolyabb, mint amielyennek látszik. Ebben a pillanatban nem fog tudni harcolni. Kain pedig úgy tűnik, hogy nem akar, így a két varázstudó nélkül kell a többieknek eltenniük láb alól a lényt.
A harcolóknak viszont kisebb gondjuk is nagyobb annál, semhogy velük foglalkozzanak.
Radek bátran támad a lényre, s láthatóan igyekszik kihasználni az Edward Dylan által kilőtt nyíl kínálta lehetőséget és megszerezni az amulettet.
A harcos azonban hamarabb találkozik egy gyökérköteggel, mielőtt ezt megtehetné.
Radek a harcolók mellett immár nyugalomban pihen.
Dylan erejét valóban igénybe vették a varázslatok, amik önmagukban nem jelentettek volna különösebb akadályt, gondot, viszont a betegség is sokat felhasznál erejéből, s így már komolyabb gondban van a hadúr.
A hő- és hideghullámok felváltva sorozzák testét, s ha ez nem lenne elég, a lényben is van még annyi erő, hogy egy kisebb anyagcsomót küldjön felé, ami talál is, Edward Dylan védőpajzsán.
Lothár is kiszabadult a középső lény szorításából, annak halálakor, de a páncél is lassítja mozgását és bár sikeresen kitér, inkább a visszavonulást választja, minél távolabb a szörnytől.
Az továbbra is lökdösi az anyagcsomókat kifelé, s az egyik eltalálja a harcos páncélját bal lábán.
Alvor látványos kitörése a középső lény por és gyökérkupaca alól, majd rendületlen támadása a megmaradt démon ellen mintha új harcra tüzelné az expedíció még harcban álló tagjait.
A barbár hatalmas, bősz alakja olyan, mintha egy fúria rontana a gyökérdémonnak.
Hiába vérzik, hiába bizonytalanabb valamivel még mindig marka a Bunkón, harcol.
Caer is elismerő bólintással jutalmazza, s igyekszik elméjébe vésni az esetet, hogy ha majd kikerülnek innen, akkor is emlékezzen a hősies helytállásra.
A barbár harcost azonban gyomorszájon találja az egyik nagyobb gyökérköteg, melynek egyetlen célja, hogy távolabb söpörje a démontól az őt támadókat.
A szörny eközben gyökereinek sokaságával igyekszik benőni a nyíl ütötte lyukat, mely feltárta mindenki előtt láthatóan az amulettet.
Ereje egy részével azonban kénytelen a támadókat távol tartani. Hatalmas gyökérkötegek sepernek körbe, ledöntve lábáról Caert és még sokakat, másokat is.
A fekete anyag pedig több kalandorból is csak összeaszott hullákat hagy a csatatéren.
Caer is sebet kap, bal karját találja el szerencsétlenül a gyökérköteg, s leveri a földre.
A parancsnok, eközben már emeli is karját, hiszen a gyökerek ismét lesújtanak rá. Fektében igyekszik hárítani, s a harmadik csapásra szúró fájdalom terjed szét karjában. Valószínűleg eltörött.
Ordítása belekeveredik a többi közé a csatatéren, miközben a köteg már ismét lesújtani készül.
A gyökérszörny a kistermetű, gyenge surranót alábecsüli, így történhet meg az, hogy az egyik legkisebb, sokak által mihasznának tartott lény kitépi testéből az életet adó amulettet, s a szörny egy utolsó ordítással omlik szét mozgásképtelen gyökerekre és porra, beterítve vele ismét a körülötte lévőket, akik eddig harcoltak ellene. Dropie pedig még zsibbadó tenyerében tartja az utolsó amulettet.
Caer emelkedik ki a ráborult hamuból, egyik karja erőtlenül lóg oldala mellett, másikkal azonban már kardját fogja meg.*
- Mindenki! Sebesülteket, akit mozgatni lehet, hozzátok ide, a tisztás belsejébe!
Te ott!

*Mutat Ninára.*
- Lásd el a legsúlyosabbakat, a surranó lány segítsen neki!
*Tekintetével a négy varázstudót keresi, de közben megpillantja Lothárt. Látja a páncélon a fekete anyagot, de azt is, hogy a harcos talpon van.*
- Te ott, szervezz őrséget a sebesültek köré!
Mágusok, mind ide hozzám!
Ki kapta el a szörnyet!?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1773
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-08-28, 6:31 pm

//Mese: A láz - Caer csapata//

Sou bizony meglehetősen viharvert állapotban van. Kain látja, amint elteszi a széllény által megszerzett amulett egyikét.
Ő bizony nem zargatná, de a gyöngysárkány fiatalos kíváncsisága talán még jóra is vezethet, ha az amulett nem lesz ártó szándékkal rá.
Kain a kérdésre megvonja vállát.*
- Én jól vagyok, de úgy látom, te megsérültél.
*Az utóbbit már mogorván, szinte szemrehányón mondja, pedig csak magának szánja a hangnemet.
Nem vigyázott eléggé, s most látszik, hogy fogadott testvére milyen sérülékeny.
Amikor Sou még mindig a harmadik démonnal foglalkozik, akkor Kain epés megjegyzéssel felel.*
- Elegen vannak ott, hogy megtegyék. Ez már nem a te gondod, Sou. Vagy majd a szerencsétlen elf megteszi. Jobb dolga úgysincs…
Mutasd a sebed!

*Az arany sárkány nem tűrve ellenvetést veszi szemügyre a véres anyagot, s ha még fedi a testet, hát fel is hajtja, minden teketóriázás nélkül.
Az ében szemek összeszűkülnek, és miközben Caer és társai a démonnal küzdenek, addig Kain mérgesen a sebet vizsgálja.
Magában csóválja a fejét, s mivel jobb ötlete nincs, saját, még mindig megcsappant erejéhez folyamodik.
Kezét végighúzza a seb felett, nem foglalkozva a kevésbé súlyos karcolásokkal, csak az oldalon lévő sérülésre figyelve.*
- Genesende hand!
*Mormolja félhangosan, mire energia áramlik az arany sárkány kezéből a sebbe. Namelyr összeszorítja fogát. Nem tud csodát tenni, a seb nem forr egyből össze, de abban biztos, hogy a fájdalom csökken, és abban is, hogy felgyorsul a gyógyulás is tőle.
Hogy ki kellene tisztítani a sebet? A bűbáj talán ezzel is elbánik, s nemcsak a gyógyulást sietteti, hanem a vérzést, fájdalmat és a fertőzés kockázatát is csökkenti. Mégiscsak egy sárkányról van szó, még ha kétlábú alakjában is leledzik épp.
Nem érdekli a démonnal folytatott harc, az sem, hogy hirtelen csend lesz. Nyilvánvaló, hogy valaki megszerezte az utolsó amulettet is, így kimúlt az ellenség.
Caer kiabálását hallja, de hogy nem fog ugrani a kedvéért, az is biztos.
A bűbájt már működésbe hozta, nincs több dolga a sebbel, csak vigyázni rá.
Saját ruhájából tép tiszta anyagot Sou sebére, s miközben azt helyezi a vérrel átitatott ing alá, közben a kabát belsejéből tép ki az ott fegyver, szerszám, miegymás tartására kiképzett zsebek anyagából, hogy felkösse a fehér sárkány testére azt a bizonyos fekete anyagdarabot.
Már persze, ha Sou ezt engedi. A seb ellátása után, már ismét Caer és porban botladozó csapata felé fordul.*
- Hívtak minket.
*Fenn akarja tartani az engedelmesség látszatát Caer felé, de nem tudja, hogy a gyöngysárkány hogy is áll ezzel. Ő a maga részéről elindul és csak ha Sou nem mozdul, akkor néz vissza kérdőn.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Dylan
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 612
Életkor : 37
Munkahely : váltás alatt

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-08-31, 7:28 pm

//Mese; Caer, többiek.//

*Ment volna, de még mennyire. Ment volna el messzire, de már nem mert varázslatot használni, habár talán azt kellett volna. A pajzson koppant a sok sok lé. Teljesen elmerült a fekete trutyiban, és lassan emészteni kezdte a vékonyka pajzsot. Nem lesz ez így jó, nagyon nem. El volt választva a külvilágtól, teljesen befedte a pajzsot a a fekete lé.
Egy darabig úgy tűnt mint egy mozdulatlan kis tojás, majd lassan felülről lefelé elkezdődött a "tojás" héjának lefejtése. Sz
ép könnyed mozdulatokkal ment végbe a folyamat, hanem Dylannek ez már nehezére esett. A végén, kitámolygott a fekete körből, majd elterült mellette.
A ninja nem jelent meg. Meghat? Nem. Érzi a jelenlétét. Jobb is így. Minél később fedi fel a kilétét a ninjának, annál jobb.*

//Erős fejfájás m,ellett küszködtem vele, úgy hogy bocsi, de most csak ennyire futotta./
/
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-09-01, 4:34 pm

//Mese: A láz .. öhm...//

Örül annak, amit hall. Valami furcsa és megmagyarázhatatlan okból, annak is, amilyen hangon hallja. Ezért is mosolyodik el és elszakítva tekintetét a harmadikról, néz fel Kainra, bár a mosoly kicsit óvatosabbá vált, mert az arcán húzódó vékony kis karcolás még érzékeny az ilyen „erőteljes” mimika megformálására.
- Itt-ott, de csak karcolások. – Legyintene is, de az most elmaradt. Szinte érzi, ahogy könnyebbé válik, az aggodalom, ha nem is egészében, de nagy részben eltűnik vállát nyomó terhével. Kainnak nem esett bántódása, ez igazán jó hír, még akkor is, ha a varázslat többet is követelt erőben az aranysárkánytól. Még az is megérte, Sou legalább is így van ezzel. Talán képes lett volna Ailosz nélkül is boldogulni, bár az nagyban kérdéses, hogy mennyi időbe tellett volna, míg ráakad az amulettre, meglehet túlságosan is sok, persze ez feltételezi, hogy ráakad és ha nem? De ez már egy olyan fejtegetés, amire nincs szükség. Sou hallja Kain szavait, de ez még önmagában nem késztetné megállásra, mert segíteni akar és az ő makacs kis buksija nehezen téríthető el szándékától. Bár van néhány elenyésző dolog, ami pillanatok alatt eléri ezt a bizonyos eltérítést.
- Csak …- De ahogy felpillantott, jobbnak látta nem befejezni a mondatot és amúgy is, hogyan mondhatná azt, hogy csak karcolás és egyáltalán nem vészes. Messze nem ez látszik és ő sem vette szemügyre még az oldalát szaggató fájdalom okát, mellékes, hogy igazán ideje sem volt ilyesmivel törődni. Most van? Igen, most van, mert Kain nem hagy e felöl túl sok vacilálást ahogy az inge után nyúl. Szó nélkül előzi meg felgyűrve egyik, majd másik ingének alját, utóbbit lassabban, mert az alvadó vér már testéhez ragasztotta kissé az anyagot. És a seb. Nem valami szép kis lyuk, mert hogy arról van szó, de talán még a szerencsésebb fajtából való, persze bajt ez is egészen könnyedén okozhat. De ha egy ujjnyival beljebb helyezkedik el, sárkány vagy sem, Sou biztosan nem áll fel már akkor, mikor ezt a sebet megszerzi, viszont, ha egy ujjnyival kintebb lenne, már nem lyukról, inkább vágásról lehetne beszélni. Néha tényleg jó az arany középút. Sou csak egy pillantást vett a testén sötétlő foltra, talán valami földből kifordult gyökér, vagy apróra tört, megfagyott inda műve, választék akad bőven. Minden esetre nem szép és még bánatosan vér is csordogál belőle. Talán nem kéne mozognia? Minden bizonnyal, viszont túl sok időt nem akar rá fordítani és éppen szólásra nyitná száját, amikor Kain is elhatározta magát, így Sou még sürgetőbbnek érezte, hogy valamit tegyen. Még sem tett! Végül is Kaintól elfogadhatja a segítséget, egy kicsit támaszkodhat rá, bár nem tudja, hogy ez mennyire megterhelő a másiknak. Hálás, de fürkésző pillantással nézte a sápadt arcot.
- Köszönöm! – Torka száraz volt, így leginkább rekedtes suttogásnak tűnt. – Már is sokkal jobb! – Hangja is tisztább, hallhatóbb volt, talán még a megkönnyebbülés is kiérződött rajta, ahogy szó szerint varázsütésre csillapodott a lüktetés. Azonban arra nem is gondolt, hogy ezek után, még kötést is kap, de ahogy tudott segédkezett és valószínűleg nagy szerencse, hogy nem egy jól megtermett alak, sőt, inkább darázsderekú, mert Kain egész kabátjának bélését feláldozhatta volna kötözés címszó alatt. Ahogy elkészül, visszahajtja ingeit is, megpihentetve kezét a seb felet. – Rendben leszek! – Nyugtázza egy bólintással, aztán meglepetten néz a harmadok szörny, azaz elpusztult kupaca felé. Vagy nagyon zavarban volt, vagy ennyire fájt a sérülése, de a csata zaj és minden más teljesen kiesett számára. Fejét Kain szavaira kapja fel, hallotta a vezetőjük hangját és egy bólintással Kain után lép.
- Miért fontos ez számára, az a lényeg, hogy vége. – Sou tényleg nem értette ennek a lényegét, de meg lehet, hogy csak ő nem ért ehhez. Eszébe jut a kristály, amit ott szorongatott a kezében végig, most kissé kicsomagolja, de arra ügyel, hogy bőre ne érjen hozzá és míg Caer elé nem érnek. – Kain, te láttál már ilyen kristályt? Mert én még soha.
Megérkezve elé viszont szótlanul áll, keze még mindig az oldalán nyugszik, pedig már szinte nem is érzi, de valahogy jobb érzés így, vagy biztosabb, hogy a kötés a helyén marad. Fene sem tudja.

Eközben Nina már a parancs szerint a surranó lányt keresi a tekintetével, nincs nehéz dolga. Egy zöld hajú leányzót kell megtalálnia, egy zöld rét és egy zöldellő erdő közvetlen tőszomszédságában. Valóban egyszerű a dolga. Viszont, ha megleli a lányt, hívóan int felé, de a biztonság kedvéért meg is indul hozzá és ha nem sérült, azaz feladatra kész, fárad mosollyal üdvözli.
- Caer ránk bízta a sebesülteket. – Szólal meg és felméri a lányt, hogy lássa lesz hozzá elé ereje. – Szerintem haladjunk együtt, így könnyebben el tudjuk látni, akit kell. – Ezzel el is indult abba az irányba ahová a sebesülteket is elkezdték hordani, útközben körbejártatta a tekintetét. Elejtette kulacsokat és táskákat kereset, egyet még talált is és magához is vette, a vízre szükségük lesz, ahogy elesett bajtársaik étel és víz adagjára is. Már ha azok használhatóak lesznek még, bár ezt Nina az összeaszott testük láttán nem vette biztosra. De nem csak e célból nézelődött, Sou kereste, de a bűntudata akkor sem múlt el, amikor őt és a rajta segítő Fekete köpenyest Caer felé látta sétálni.
- Lássuk az első… - Le is térdel a férfi mellé, de hiába nem tapasztalt, tudatosan jut arra következtetésre, hogy neki még varázslatok árán sincs semmi esélye. Tépe egy darabot a szerencsétlen ruhájából és a csuklójára köti, ha Lea vele tart felé fordul és suttogva intézi hozzá a szavait. – Ha úgy látod menthetetlen tégy így. – Mutatott a csuklóra kötött tépésre, majd legjobb tudása szerint még is ellátta, talán csökkentve a szerencsétlen szenvedéseit. Aztán a következőhöz, majd az azt követőhöz is eljutott, ahogy azt követőhöz is, míg végül. Széles mosollyal pillantott fel a barbárra, akinek ki tudja mi módon sodródott az útjába.
- A vállad? – Kérdezte rögtön, de intett Leanak, hogy folytassa csak a munkát. – Megnézem, rendben? Egyéb panasz? – Még elé villant, hogyan is tört elő a törmelék alól, de pillantása egy kissé tovább vándorolt. Az iszákos és jókedvű cimborája is elég közel vannak, egyikük sem túl jó állapotban. De nagy levegőt vett és ha Alvor nem tiltakozott hatásosan, akkor újra bekötözte a sebet és ha elárulja tenyerének különös zsibbadtságát, arra is ad egy vékony lilás-szürke növény, amit tenyerei között összedörzsölve kell használni. Ánizshoz hasonló illatot áraszt, hűsít és ezzel üdít is, új erőt adva az elhalt sejteknek, persze nem varázsütésre.


A hozzászólást Nawara’Sou összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2012-09-02, 10:51 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 27

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-09-02, 1:10 am

* Szemhéjaim lecsukódva pihennek, miközben én mozdulatlanul élvezem az elterülő testhelyzetből eredő nyugalmat.
Minden csendes, minden nyugodt, minden oly jól esik, hogy eleinte fel sem merül bennem, hogy szemeimet kinyissam. Egészen addig a pillanatig. *
~ A szörny!
* Ez az egy gondolat, mely utat talál magának az előbbi állapoton keresztül, mindent megváltoztat.
Szemeim azonnal felpattannak, és én is azzal a lendülettel ülök fel, vagyis ülnék, ha a hírtelen belém nyilalló fájdalom miatt, ne hullana vissza testem egészen a földig. A mellkasomat ért erőteljes ütés még nem múlt el nyomtalanul.
Így csupán fejemet felemelve keresem a lényt, de hiába. Egy katonát pillantok meg közvetlen közelemben. *
- A lény?
- Vége.
* Arcomon nyugodtság lesz úrrá, és úgy engedem, hogy fejem ismét a földön kössön ki, miközben tekintetem az eget bámulja. *
~ Hála az isteneknek!
* Egy elégedett szusszanás közepette figyelem az égen vonuló felhőket, nem is törődve a többiekkel. Csupán élvezem, hogy a mezőn elterülhetek, és ahogy egyre kevésbé érzem a mellkasomban a fájdalmat. *
~ Ezennel az állás dzsungel nulla, Radek három!

* Halkan felkuncogok, de bárcsak ne tettem volna. Testem még minden mozgást erőteljesen megbüntet. Inkább abba is hagyom, hogy tovább nézhessem a felhők alakjának és helyzetének változását a kék égbolton. *
~ Vajon Mitsi mit mondana, ha így látna? … Még jó, hogy nincs itt …

* Inkább el is kerülöm a gondolatot, miket vágna a fejemhez az utolsó megmozdulásomért. *
~ Akkor aztán végkép nem lenne időm most ilyeneken gondolkodni …

* Korábbiból okulva, csupán egy megjelenő mosoly utalhat gondolataim fajtájára. *
~ Mégis mi lehet vele Menionban? Hogy haladhatnak az ellenszerrel?

* Még foglalkozok egy ideig a gondolattal, miközben egyre csak hallgatom a közelben mászkálók hangját, és azok beszélgetését. Én pedig továbbra is csupán kiterülve, mozdulatlanul meredek a felhőkre.
Végül bár még közel sincs elegem a fetrengésből, de a fájdalom már elmúlni látszik, így lassú kimért mozdulatokkal tápászkodok fel a földről, hogy megleljem valamerre a földre került kardomat. Nem kell messzire mennem. Alig több mint egy méterre tőlem hevert a fűben megbújva.
Mikor végre újra a kezemben tudhatom fegyverem, a társaságon is végignézek. *
~ Egyre kevesebben talpon! … Mi vár még ránk? …
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dropie Dan

avatar

Hozzászólások száma : 103
Életkor : 23

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-09-02, 3:45 pm

Egy púposabb kupac. Ezt jelenti surranónak lenni, ha éppen lezuhansz egy méretesebb mágia által összetákolt lényről, miközben annak minden alkotóeleme a nyakadba zuhan. Ez alól Dropie sem kivétel. A kis surranó teljesen elvész a nyakába szakadó gyökérkötegek, por és még kitudja milyen növényi részek áradata alatt. Zsibbadó kezében még mindig ott pihen az amulett, hiszen még esélye sem volt alaposabban megnézni, zuhanás közben, majd most a kupac alatt mégkevesbé. Hát nincs mit tenni, ki kell törnie a kupac fogságából.
Egy ideálisnak itélt kúszó mozgással el is kezdi kifúrni magát a kupac oldala felé, ahol mire végre sikerül felbukkannia, már szinte teljesen úgy néz ki, mint az akit nem sokkal ezelőtt foszott meg az amulettől, csak persze némileg kisebb kiadásban. Gyorsan meg is rázza magát, ami hatására pruszköl is párat, hiszen a rázás következtében sikerül jó mélyet szippantania a dzsungel eme erőteljesen poros csodájából. Erőteljes kapálózásba kezd, hogy el tudja oszlatni ezt a kellemetlen dolgot, és hogy testét kevésbé irritáló oxigénforráshoz juthasson.
Ezzel el is érkezik a várva várt pillanat, csak még előtte gyorsan övébe rejti az igen csak hasznosnak bizonyult kölcsöntőrét, hogy apró kezeinek mindegyikével rá tudjon fognia az amulettre, s alaposan megnézni az azon szereplő különös mintát. Nem zavartatva magát, hogy mostmár a másik kezén is felüti fejét az ismerős bizsergő érzés.
A különös ábra leginkább egy háromfejű kígyóra emlékeztetti a kis surranót, melynek egyik feje éppen egy másikat próbál körbefonni. Ez azonban még nem minden. Emellett még néhány karcolatot is felfedez, de ezek számára értelmetlen elrendezése már csak arra elég, hogy felkeltse az érdeklődését mibenlétük felől. Márpedig kik tudhatnak erről többet, mint a mágus barátia, akik korábban kint ragadtak az esőn. Bár talán ők nem így vélekednek a kis surranóról, azonban Dropie mégis feléjük veszi az irányt.
- Láttatok már ilyet? – azzal már mutatja is a Caer körül összegyülteknek szerzeményét, akik talán észre is veszik kezeinek sérüléseit, amikkel a kis surranót eddig nem nagyon törődött.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lothár Von Falkenhausen
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 225
Életkor : 34

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-09-02, 6:36 pm

*Sikerült elég messze kerülnöm a harctól, de így is eltalált a fekete anyagával a lábamat, de szerencsére a páncélom megvédett az anyagtól. ~Most már a többieken múlik a harc, majd más harcoknál többet teszek.~ Gondoltam magamban miközben távolról figyelem a harcot. Gylnar neki támad a szörnynek, de kap egy nagy adag gyökérköteget amitől ki is dől. Közben a barbár is megjelenik és rátámad a lényre és ez még lelkesíti is a többieket.
Egy ideig még tart a harc és sokan meg is halnak a csapatból, amikor a szörny hirtelen szétesik. ~Valakinek sikerült kiszednie az a tárgyat a közepéből?~ Kérdeztem meglepődve magamban, de nem sokáig foglalkozok vele, mert Caer parancsnok parancsokat oszt és rám is vett egy pillantást majd újból megszólal.
- Te ott, szervezz őrséget a sebesültek köré! Mondta nekem, majd a mágusoknak szól, de az engem nem érdekel. -Rendben azonnal neki látok!- Mondtam gyorsan elindultam látom, hogy Gylnar most kell fel a földről, de szerintem kell egy kis pihenő neki mire rendbe jön. Észre veszem a másik két társunkat és ahogy látom nincs nagy bajunk. Oda is megyek hozzájuk és szólok nekik, hogy jöjjenek őrizni a sérülteket. Oda is kísérem őket, de utána oda megyek Gylnarhoz. -Jól vagy barátom?- Kérdezem tőle érdeklődve.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1150

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-09-02, 10:19 pm

//Mese: A láz - Caer csapata//

*Caer utasításaira mintha újra élet költözne a csapatba. Lothár őrséget próbál felállítani, s nem éri túl sok kritika a páncélos harcost, nem válogathat túl sok épkézláb harcos közül. Sok a sérült és sok az elesett is, bár a két őr talán már kevés nagyobb számú sebesült mellé.
Caer végignéz a csapaton. Sok embert veszített ebben a csatában. Nem tudhatja, hogy mik várnak még rájuk, s ez a maradék elég lesz-e rá. De előbb harcra képessé kell tenni azt, akit lehet. Figyeli, ahogy a két nő végigjárja a sebesülteket. Elmés megoldás, gyorsan rájön a csuklóra helyezett anyagok jelentőségére még így, távolról is. Ahogy ezek szaporodnak, úgy válik egyre komorabbá.
Ha Alvor feltűnik a közelében, akkor felderül kicsit az arca és szól is hozzá.*
- Nem feledkezek meg tetteidről ebben a csatában, barbár!
*A nők törött karját nem látták el, de most még nem utasítja külön őket, hátha valamelyik észreveszi magától is. Összeszorított fogakkal tűri a fájdalmat, miközben várja, hogy az egymást ápoló mágusok megérkezzenek.
A fiú valamit mutogat Kainnak, nem tudja kivenni, de valószínű, hogy az egyik amulett lesz az, amiket a szörnyekből vettek ki.*
- Most elégedettebb vagyok. Ezért kellenek varázstudók a csapatba.*Jegyzi meg a két odaérkező mágusnak. A mellé érkező katonához fordul.*
- Hol a másik két mágus? Keressék meg!
*A katona Edwardra lel rá először. A férfi kimerült, látszik rajta, hogy gyötri valami, s a homloka is láztól meleg. A katona int az egyik viszonylag ép kalandornak és a gondjaira bízza a hadurat. A férfi kulacsából vizet önt tenyerére és azt löttyinti a hadúr arcába, majd végignézi Edwardot, sebek után kutatva. Kívülről nem lát komoly sérülést, de a fekete kört látja, amiben volt.
Nem betegségnek tulajdonítja az esetet, hanem a démon támadásának. Érzi, hogy é,l és ha még ettől nem tért magához, a vállára veszi és közelebb viszi a többi sebesülthöz és az őrökhöz.
A katona eközben már Akahana keresésére indul.
Gylnar magához térése többeknek feltűnik, miközben körülötte felnyög egy-két sebesült és mások is igyekeznek feltápászkodni, akiket levert a lábukról a démon.
Dropie feltűnése előbb csak az őröknek tűnik fel, de méretei miatt nem tekintik veszélyforrásnak és gyanújuk, hogy a surranót látják, hamarosan be is igazolódik, amikor végre lerázza magáról a port.
Caer meglepetten figyeli, amint a surranó, kezében az amulettel a két mágushoz fordul.*3
- Te ölted meg az utolsó démont?? Nagy tett ez…
*A parancsnok kérdőn néz le a kis férfira, még mindig nem hisz a szemének. Végül csak beigazolódik, hogy még egy surranó is lehet képes nagy dolgokra?
Ha Akahana előkerül a katona társaságában, akkor hármukra néz, ha esetleg Edward is csatlakozik valahogy, akkor négyükre, de akármennyien is vannak, a mágusokhoz intézi szavait.*
- Ezzel a csapattal most még nem mozdulhatunk. De ezt nem is egyszerű természeti erő végezte el. Mágus van a háttérbe, nem is akármilyen. Valakinek előre kellene mennie, felderíteni az utat, ha mégis újra útnak indulnánk, ne sétáljunk hasonló csapdába.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   

Vissza az elejére Go down
 
Hyarmenya dzsungel
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 11 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Déli szeglet-
Ugrás: