LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Homehttp://newagelaGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Hyarmenya dzsungel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next
SzerzőÜzenet
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1771
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-09-04, 10:10 am

*Kain megnyugodva baktat Caer felé Sou mellett. A gyöngysárkány nincs még mindig a legjobb állapotban, de javulni fog, ebben biztos. Más kérdés, hogy most az arany sárkány is előszeretettel használja a rövid sétát pihenésre. Örülne, ha egy kis nyugalom lenne és teljesen visszanyerné erejét.
Nem az a fajta, aki nem figyel, így menet közben gyors pillantásokkal veszi szemügyre a csata helyszínét, és a tisztás távolabbi részeit is. Óvatosabb annál, hogy ne várna újabb meglepetést.
Aztán lepillant a Sou kezében lévő kristályra.*
- Nem kellene ezt magadnál tartanod. Sose tudni, nem olvastak-e rá más átkot is, mint ami a démonokhoz kellett…
Aki arra képes volt, másra is képes lehet.

*Majd észbe kapva válaszol a kezdetben feltett kérdésre. Nem törődik most azzal, hogy esetleg kioktatásnak hat a Sounak szánt jó tanács.
Aggodalma a fiúért sokkal inkább jó, ha előtérbe kerül, még ha a fejlődés, amit elért az alatt az idő alatt, ami eltelt utolsó találkozásuk óta, igen jelentős is. Ezt azonban nem jegyzi meg, pedig Sounak bizonyára jól esne.*
- Még sosem láttam ilyet. Egy amulett lehet, melyre átkot olvastak, hogy megfelelő körülmények fenn állásakor működésbe hozza az erőket, amik egy ilyen démonhoz szükségesek.
*Nem szól többet már, Caer mellett állnak, aki végignéz rajtuk. A megjegyzésre épp csak leheletnyit meghajtja fejét a parancsnok felé. Sötét szemeit azonban nem veszi le róla, hogy az láthassa, nem tekinti feljebbvalójának, sokkal inkább csak egy társnak, akivel kényszerűségből közös célokért mennek a dzsungel szövevényében.
Az ébenfekete szemekből csak úgy sugárzik a komor hangulat.
Igaz is, a szerencsétlen elf és az istennő egyenlőre nem tűnik ki a mozgó túlélők közül.
Kain szemével követi a katonát, aki keresésükre indul.
Látja is, amint Dylanre rábukkan a kereső és ez is csak azt jelzi számára, hogy a harcos többnek képzeli magát, mint ami valójában. Még Sou is jobb állapotban vészelte át a harcot.
Annyit azonban nem ér meg neki a hadúr, aki sárkánynak képzeli magát, hogy tovább törődjön vele.
Feltűnik neki a páncélos harcos, amint a fekete kabátoshoz siet. Mindkettő ismerős neki, s a páncélos hagyott is olyan mély nyomot Telar börtönében, hogy beugorjon neki. A neve azonban nem akar eszébe jutni, csak az emlékek.
Igen, vele verekedett meg, aztán kerültek börtönbe is. Valami külhoni nemes ivadék lehet.
Aztán derül ki, hogy nem más, mint a surranó fickó volt a harmadik démon legyőzője.
Kain csak magában csóválja a fejét, kívül nem látszik semmi arcán abból, hogy e föld egyik legsatnyább teremtményéről mit is gondol.
Nemigen hiszi el, hogy egyedül ő lehetett a démonölő, sokkal inkább azt gondolja, hogy jókor volt jó helyen, hiszen a kezében van az amulett.
A surranónak sem kíván válaszolni, megmarad csendes szemlélőnek, az amulettre is csak egy pillantást vet.
Ha Dylan csatlakozik, a mélyfekete pillantás csak egy pillanatra időzik rajta, s a megvetés az, ami sugárzik belőle.
Akahana, ha szintén megjelenik, kap egy biccentést az arany sárkánytól.
Bár Caer szavaival teljes mértékben egyet ért, karjait összefonja széles mellkasán és egy szót sem szól. Ő ugyan nem jelentkezik önként jószolgálati cselekedetre, ami ebben az esetben a felderítés akarna lenni.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Dylan
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 612
Életkor : 36
Munkahely : váltás alatt

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-09-04, 10:03 pm

*Csak fekszik. Nem is nagyon akar már mást is csinálni, aztán jönnek. Jön egy valaki, ....egy katona jön. És felé. Abban bízik, hogy nem őt keresik, és valójában nem is érzékeli igazán. Fáj mindene, de leginkább az fáj, hogy mozogjon, majd az arcára lötykölnek egy kevés vizet. A várttól azonban eltérően, jobb kezével elmarja a harcost és magához szorítja. Jó közel magához, s így olyan, mintha meg akarná fenyegetni, de csak a kulcsot veszi el végül. Felül, s beleiszik. Aztán visszanyomva a vizet a férfinak, feltápászkodik, ami már több időt követel. Nem produkálja azokat a tipikus, "istenem de fáj mindenem" tüneteket, egyszerűen csak mintha nem úgy kelne fel, mint szokás. Leteszi a tenyerét, és feleslegesen időzik el így, mintha olyan kényelmes lenne, majd egy nagyobb lendülettel szinte talpra löki magát.
Hallotta ám ő is, hogy a "mágusokat" hívják, s látja a sárkány fintorát felé, de nem foglalkozik vele. A katona felé fordul és a kulacs felé bök.*
-Kéne még.
*Olyan akkurátusan mondta, hogy meg is kapta a kulacsot, majd megfordult és teljes lazasággal indult meg a többiek, azaz Caerék felé.
Kivesz az oldalán lévő kis erszényből pár szem lázcsillapítót, és haladtában legurítja őket egy korty vízzel. Nem foglalkozik vele, ki látja és ki nem. Gyógyszert vesz be, na és? Amúgy se vele foglalkoznak nem de bár?
Azonban út közben kiderült, hogy zsibbad a bal karja. Rossz előjel, de még nem veheti le a varázst, nem akar kidőlni. Még nem.
Odaérve ránt egyet a kabáton, ami mögött már ott lapul az övbe rejtve a bot is, meg az íj is. A hátán is ott vannak a nyilak, sikerült szépen mindet megtartania.
Caerra néz, azzal a mindig unott képpel.*
-És kit gondolt ilyen öngyilkos hajlamúnak, hogy el is vállalja?
*Hiába nem akarta mutatni, látszottak rajta a betegség tünetei. Annak ellenére, hogy csak felületi sérülései voltak, erősen izzadt a láztól, és nyitott szájjal vette a levegőt, hogy könnyebb legyen.
Átható tekintete, és magabiztos állása ellenére, elég viharvert volt.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-09-05, 8:02 pm

- Nem is akarom csak.. – Hogyan is fogalmazza meg? Az érzéseket mindig kimondottan nehéz szavakba önteni és ez egy ilyen egyszerű, de messze nem hétköznapinak mondható rossz érzés esetén is így van. - .. valahogy nem éreztem bölcs dolognak csak úgy ott hagyni, bár felvenni sem tartottam annak. – Kicsit elhúzza a száját, mert hát még is felvette és ennyi erővel akár ott is hagyhatta volna, de talán okkal nem tette, mert elméje, ha pontosan nem is emlékezett egy aprócska dologra, amit a Nagy Fehér mutatott neki a felhők városában. Ugyan akkor magában elmosolyodott, érezte az aggodalmat Kain hangjában, de az, hogy nem tépte ki kezéből és hajította jó messzire az amulettet, azt is bizonyítja, hogy hagyja a saját feje után menni, tapasztalni. És ekkor uralkodik el rajta újra azaz érzés, ami egyszer kétszer már megkörnyékezte. Kain tulajdonképpen miért is tartott velük? Ha emlékezete nem csal, szóvá is tette, de arca többször is elárulta, még ha csak éppen egy árnyalatnyi változásról volt szó vonásai között, hogy egyetlen porcikája sem kívánkozik az expedíció tagjai közé, sem a dzsungelbe. De akkor? Felpillantott a mellette sétálóra és ugyan akkor bólintott is egyben, jelezve, hogy értette a magyarázatot, gondolatait viszont nem tette szóvá. Megint.
Caer előtt megállva csak nézi az alakot, de nem tudja jószívűen fogadni elégedettségét, valahogy olyan idegenül cseng ez számára. Inkább a közébük érkező alacsony alakra pillant és a kezében tartott kristályra. ~ Nekem eszem ágában sem lenne puszta kézzel megfogni. ~ Hozzáért a démonhoz, kezei már teljesen élettel teltek, de ő még nagyon is emlékszik milyen érzés volt. A markában tartott kristályra ezzel újra ráhajtogatja a szövetet, majd oldalán lógó tarisznyájáért nyúl és szinte hihetetlen, de teljesen épségben megúszta az egész harcot, Sout sem hátráltatta semmiben és tartalma sem veszett kárba. Egy durván megmunkált bőrdarab kerül elő és egy darab, egyik végén bebugyolált széndarab is kihullik belőle. Leguggolva kihajtogatja a bőrt, azon még látszik a rárajzolt kör és a fura alakzatok mellé írva, semmi egyéb tárgyak megóvására szolgála aprócska kis varázslat, illetve máguskor. Megvédi másoktól a belehelyezett tárgyakat és a tárgyak hatalmától megvéd másokat. Baj talán nem fog származni belőle, elhelyezi rajta a bebugyolált amulettet és mivel tudomása szerint ez nem okozhat gondot, a surranó felé fordul.
- Szerintem jobban jársz, ha azt leteszed, ide a másik mellé. Nem zsibbad a tenyered? – Szívesen segít másokon, de most esze ágában sincs megfogni a kristályt. De azért kíváncsi is, hogy vajon ezeknek az amuletteknek ugyan az a hatása, mint a démonoknak és ezt a kíváncsiságot egy kérdésben fogalmazza meg. ~ Fogalmam sincs, hogy jó ötlet ebbe az „edénybe” tenni őket, vagy, hogy bölcs dolog összegyűjteni. ~ Tekintete óhatatlanul abba az irányba vándoroló, amerről jöttek, hiszen a harmadik valahol ott fekszik a démon maradványaival teleszórt fűben. Erről viszont nem neki a tiszte dönteni, sőt, a kellő tapasztalata sincs meg hozzá, hogy bármi véleményt alkothasson ezekről a tárgyakról. Amit meg mert tenni, azt ösztönei súgták meg neki és ennyi. Közben népesebbé vált a társaságuk és egy újabb döntés elé kerültek és az okok is nyilvánvalóak, miért nem a többi kalandort hívta maga köré a vezető. A bőrbe becsomagolta a kristályokat, ha Dropie is oda tette az övét, de ha nem, akkor azt az egyet és lassan felegyenesedett és a csomagot Caer felé nyújtotta. Legyen nála, vagy hagyja itt, ő a vezető, övé a döntés is.
- Így kevesebb a valószínűsége, hogy újra bajt okoznak, ha még képesek rá. – Fűzte hozzá szavait. Tétován felpillantott Kainra, nem titkolja, hogy kíváncsi a jóval többet megélt aranysárkány véleményére, akinek valószínűleg maga az önműködő varázskör is ismerős lehetett. De nem csak erre terjedt ki figyelő pillantása, Dylan világos jelét adta, legalább is Sou szerint, hogy esze ágában sincs a feladatra vállalkozni. Kainnal kapcsolatban pedig, ha pusztán a megérzésére hallgat, akkor az aranysárkány hallgatása is igen beszédes. ~ Mérget mernék rá venni, hogy a nyilvánvaló veszély ellenére jó döntésnek tartják. ~ Elgondolkozva kezdte az esélyeit latolgatni, nyilvánvaló, hogyha belesétálna egy ilyen, vagy ehhez hasonló csapdába egyedül, minden ügyességét latba kéne vetnie és valószínűleg a menekülési út is egy felé vezetne számára. Ugyan akkor, nála csak a surranó kisebb, a terep annyira nem nehezítené meg a dolgát. ~ Két lábbal és bekötött szemmel érdemes a szakadékba lépni. ~
- Én? – Mosolyodott el, bár semmi olyan nem keringett benne, ami miatt mosolyoghatott. Dylanről pedig Caerra emelte a tekintetét. – Én elvállalom, ha megfelel, hogy némi pihenő után induljak? – Eldöntötte és ennek megfelelően szilárd határozottsággal beszélt, de annyi esze azért van, hogy némi erőgyűjtés után vágjon bele. Bár az meg sem fordul a fejében, hogy esetleg pont ő rá nem gondolnak így, mert beskatulyázzák ő csak egy gyerek. De meg van a megfelelő érve is, mint vékonyka és alacsony termete és hogy végül is szélsodró volna, egymaga el tud szökni, ha reménytelen a helyzet. Persze, saját belátása szerint.

Eközben Nina már egy kis állványt igyekszik megállásra bírni, hogy vizet forralhasson, több okból is. Hogy legyen mivel kimosni a sebeket és felhígíthassa a fájdalomcsillapítótt, legalább is annyira, hogy legyen hatása, de a legtöbb rászorulónak elég legyen. Eben Lea segítségét is kéri, valóban Caer és „lógó” karja az ő figyelmét elkerülte, de mentségére legyen szólva, van elég dolga és nem is képzett gyógyító. Viszont egy katona elejtett szava a parancsnok felé tereli a figyelmét, de még mindig van olyan ember, akinek nem egy csontja tört. Nem zavarja meg a tárgyalást, de sorstársnőjének suttogva megjegyzi a parancsnok állapotát. De ő maga tartja annyira a kapitányt, hogy ha elvégezte feladatát önmagára is fordít figyelmet és felkeresi majd valamelyiküket, vagy ha nem, akkor majd ő, vagy talán Lea. Csak el ne felejtse!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 26

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-09-06, 12:22 am

* Még alig állok pár perce a lábaimon, mikor Lothár odajön hozzám. *
- Jól vagy barátom?
* Felé fordulok, majd elmosolyodok. *
- Hogy jól? ... Az kicsit túlzás, de még élek, és ez számít nem igaz?

* Kuncogok egy sort a vértes férfi felé. *
- Ha egy jó tanácsot megfogadsz…
* Körbenézek, hogy más ne hallja meg. *
- Ne higgy az olyan sarlatánoknak, akik azt mondják, hogy egy erőteljes mellbevágás bármire is orvosság.
* Megkocogtatom mellkasomat. *
- Én megtapasztaltam, és ennél csak jobb orvosságok létezhetnek.

* Ismét elmosolyodom, miközben érzem, hogy még ez a kocogtatás se volt a legjobb ötlet részemről, de ennyi fájdalmat megért ez a kis hóbort. *
- Látom, végül mégiscsak te jöttél ki jobban a harcokból.

* Megkocogtatom vértjét, miközben megpillantom a gyűlés felé közeledő Akahanát. *
- Bocsáss meg barátom, de egy köszönettel még adós vagyok.
* Azzal hamarosan magára is hagyom Lothárt, hogy egyenesen Akahana felé vegyem az irányt, majd mikor útjukat állom a katonának intek, hogy hagyjon magunkra egy rövid időre. Ha nem teszi, Akahana felé fordulok, némi támogatásért.
Ha a katona odébb áll belekezdek a mondandómba. *
- Először is szeretnék bocsánatot kérni, amiért úgy szólítottam meg. Emlékeztem rá, hogy nem szereti, de más nem jutott eszembe, amivel sikerülne felkeltenem a figyelmét és ne leplezném le.
* Óvatosan tekintek az istennő szemébe, keresve a legapróbb jelet a szándékaira. Végül azonban inkább folyatom. *
- Mindemellett köszönöm a segítségét. Legalább két ízben megmentette meg vele az életemet.
* Széles mosoly ül ki az arcomra, miközben bár magamnak korábban nem tettem, de Akahanának mégis beismerem, hogy nem feltétlen a tapasztalataimnak és a tudásomnak köszönhetem, hogy nem az eltávozottak csoportját erősítem, hanem az élőkét. *
- Nem is tudom, mi lett volna velem a segítsége nélkül.
* Bár valószínű tudom. Jóval óvatosabb lettem volna, de ez nem több mint kitalált dolog. *
- De nem is tartom fel tovább … A parancsnok úr már várja. Mindenesetre köszönöm!

* Ezzel útjára is engedem az istennőt, aki ha még mondani kíván valamit, azt megvárom, majd amint ő elindul Caerék felé, én úgy fordulok meg és kezdek el Lothár felé visszabaktatni a magam komótos tempójában. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1771
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-09-06, 1:49 pm

//Caer, Sou, Akahana, Dylan//
*Kain figyeli a történéseket, miközben továbbra is összefont karral áll. Maga a zárkózottság fekete szobra. Sou tevékenysége, ez a naiv segítőkészség már többször is szemet szúrt neki.
Mondani lehet, hogy látta már a máguskört, ő is találkozott vele. Hasznát is vette még annak idején, amikor éppen olyan jellegű varázstárgyat gyűjtött be, amihez szükséges volt egy adag védelem. Ahogy tapasztalta azt is, hogy mindenre nem elegendő. Bizonyos erejű mágia felett egyszerűen hatástalan.
Most sem szól, csak figyeli a fiatalok ténykedését.
Az arany sárkány fehér arcán akkor látszik az első komoly reakció, amikor meghallja Sou jelentkezését Caer küldetésére. Éppen pont ő!
Előbb csak az ébenfekete szemek kerekednek ki, majd az arckifejezés vált egyre inkább dühösre, amit aztán hamar el is nyom magában. Nem a megfelelő pillanat ahhoz, hogy szabadjára engedje indulatait. De azért némi torokköszörülés közepette rámutat egy lényeges pontra.*
- Nem tartom jó öltetnek azzal a sérüléssel az oldaladon.
Ha a mágus olyan erős, mint a démonok mutatják, egyedül nem leszel elegendő. Még pihenés után sem.
*A morgolódó hangnem közepette előbb Caerre, aztán Akahanára néz, végül még a megviselt szerencsétlen elfre is pillant, de rá továbbra is megvetéssel.*
- Akad itt mágus, aki sokkal esélyesebb a feladat biztonságos végrehajtására.
*Mondja, miközben a benne tomboló feszültség hatására karjait leengedi maga mellé és összeszorítja ökleit. Nem azért követte ide a dzsungelbe a gyöngysárkányt, hogy engedje egyedül menni. A húsevő növényektől a különös, négykarú majmokon keresztül épp a mágusig minden ez a hely, csak nem sárkánynak való. Leginkább azért, mert a dús növényzet mindenben akadályozza őket, akik méretük miatt is inkább a tágas térhez vannak szokva, ahol a legkönnyebben érvényesíthetik fajtájuk erősségeit.
Nem, nem örül ennek a fejleménynek. De távol sem akar lenni a fehér sárkánytól, hiszen épp azért jött ide, hogy meg tudja védeni, ha kell.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dropie Dan

avatar

Hozzászólások száma : 103
Életkor : 23

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-09-06, 3:01 pm

// Én is ott vagyok ám Kain! Ne feledkezz meg a kicsikről sem! Smile //

Hiába a kérdés, és a hozzá társuló kíváncsiság, még ez sem lehet mindig elég, hogy megtudjuk a választ. Így jár a kis surranó is, miközben kíváncsságától fűtve széles vigyorral várja a választ, de végül csak azt nem kapja meg.
- Te ölted meg az utolsó démont?? Nagy tett ez… - Dropie arcáról hirtelen eltűnik a vigyor, helyét döbbenet váltja fel.
- Hogy megölni? Én nem öltem meg senkit, csak ezt akartam jobban megnézni. – mégjobban kinyújtja mindkét karját, hogy a többiek is láthassák szerzeményét - Ti tudjátok miért hullott szét alattam az a valami? – egymás után érkeznek a kérdései, amit legszívesebben még folytatna, hiszen ha egy surranót érdekel valami, akkor könnyen kifogyhatatlan mennyiségő kérdés képződik bennük.
De a kérdések sem tarthatnak örökké, így mikor a fiatal szőkehajú fiú kérdése gátat szab sajátjainak, a kis surranó visszahúzza az amulettet, hogy újra láthassa. Most már ő is érti, mi az, amit először egyik, majd másik kezében is elkezdett érezni korábban.
- Tessék, én már úgy is megnéztem. – ezzel át is nyújtja Sounak az amulettet. – De most már elmondjátok, mi van rajta? – ismétli meg a kérdését, várva, hogy valaki végre felvilágosítja, de sajnos a kis termetnek nem csupán előnyei vannak. Caer körüli mágustanácskozás megint elsiklik az alacsonytermetű társuk kérdése felett, hogy saját beszélgetésükkel foglalkozzanak. Nem csoda hát, ha a kis surranó morcosan fonja össze mellső végtagjait, és úgy figyeli az eseményeket. Így adódik, hogy egy kósza levelet vél felfedezni ruházatán, és miközben a nagyok saját gondjaikkal vannak elfoglalva, addig ő ezt a bizoynos potyautasát tépkedi egyre kisebb darabokra. Majd mikor már nem képes további osztódásra bírni a levelet, szélnek ereszti a részeket, hogy a felszabadult kezével jelezzen a többi jelenlévőnek.
- Majd én elkísérem, és vigyázok rá! – egy széles vigyor társaságában, magabiztosan húzza ki magát, hiszen ő már bizonyított. Már rájött, hogy olyan tettet hajtott végre, amit rajta kívül csupán ketten hajthattak végre. Arról nem is beszélve, hogy ha itt marad, könnyen megint a nyakára küldhetik Mr. Unalmast, akkor pedig mindenhol jó, csak az ne a közelében legyen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Dylan
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 612
Életkor : 36
Munkahely : váltás alatt

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-09-06, 3:41 pm

//Mágustanács//

*Mr. Unalmas, mert ki más lehetne, minthogy Dylan, előbb Sou jelentkezésére, majd a suranójéra vonta fel a szemöldökét. Ezek meg akarnak halni? Jobbra, majd balra tekint, s KAin válaszát hallgatva egyre jobban kiviláglik, hogy a sárkány jobban szeretné, ha ő menne,elvégre ha elbukik az nem nagy baj. Ami az arany sárkányt illeti. Ő legalább is így érzékelte, de sem nem őrült, sem nem hülye, hogy leválalja ezt a feladatot, amit Souról már nem mondhat el. Megkedvelte a kis fehért, talán azért is mert Axisra hasonlít, ami a színét jelenti. Rögtön Kain után helyesel ő is.*
-Egy olyan seb, tényleg nem felderítésre való.
*Caerra néz.*
-Nem hiszem, hogy fontos lenne emberek életét kockára tenni ezért.
Elmondása szerint is mágusok volnánk.
Ha csak a felderítés a cél, szerintem bármelyikünk tud olyan lényidézést, ami megtezsi a feladatra.

*Persze elég diplomatikus is volt ahhaoz, hogy ne magára terelje a szót. NEm szeretne több energiát elpazarolni.
A suranóval ő sem foglalkozik. Nincs sok jelentősége, hoyg tudja e, mi aza kristály vagy sem. Sok hasznát eddig se vették, leszámítva, hogy volt olyan vakmerő, hogy engedjen akiváncsiságának. De ezt semmiképp sem tenné a "hőstettekhez" hisz azt se tudta mit csinált.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-09-06, 8:42 pm

//Tanácskozók és Dropie Wink //
Két bólintás és néhány szó, amit eddig a surranó felé intézet. Nem mondhatni, hogy bőbeszédűsége az utóbbi időben jeleskedik, de a kérdéseknek még közel sem volt vége, a volt kristály tulajdonos részéről. Mert közben készséggel nyújtotta azt Sounak, ő pedig a bőrt, hogy arra ejthesse, tehesse, csak is kedve szerint. Ugyan az utolsónak hagyott kérdésre ő nem tudott felelni. Még mindig hadilábon állt a mágustársadalom által használt nyelvvel és különben is, ahány válfaja létezik a mágiahasználatnak, annyiféleképpen foglalják azt szóba és írásba. Csodának érzi, hogy egy párat már sikerül, úgy ahogy elsajátítania. Így még ha a buzgóság fűtené, hogy válaszoljon, akkor sem tudna. Csak megrázza a fejét, nemet intve, habár elég kétértelmű. Nem akarja, vagy nem tudja, bőven van különbség a két lehetőség között, de nem áll szándékában megmagyarázni, azután meg pláne nem, hogy fordul a beszélgetés iránya.
Kain meglepi, valamiért inkább Caerből nézte ki, hogy alkalmatlannak találja a feladatra, bár ettől még ő is kifejezheti e béli véleményét. Az éjszín tekintetben viszont valami egészen újat vett észre, de az aranysárkány egész teste beszédes volt. ~ Hát tényleg igaz. ~ Most már teljes valóságával telepedett rá a felismerés. Egy pillanatra meg is inogott elhatározásában, látszott rajta, hogy visszakozna, de ahogy jött úgy távozott is ez az érzés. Ő döntést hozott és ezt meg is osztotta a jelenlévőkkel. Igen, sok más mellett a sebet is számítása vette. Nem is tudta volna kifelejteni, mert az előbbi mozdulatot követően alattomosan lüktetni kezdett a megsértett szövet és persze azt is szem előtt tartotta, hogy az ellenfele valószínűleg, több mint valószínű, hogy a mágikus hatalom használatában bőven felette áll. De felderítésről volt szó, óvatos kutakodásról, biztos út kereséséről a cél felé .. bár belegondolva, meglehet Caer el is várná, hogy az útnak indított mágus el is takarítsa a nehézségeket az útból. Ez már valóban gondot jelentene számára, de még így sem tántorodott el teljesen az elhatározásától.
- Megleszek és számításba vettem. – Csak azért is visszaszól, de nem dühös, nem is sértett, talán egy kicsit csalódott. – A sebet és azt is, hogy a mágus erősebb nálam. – Lett volna a mondatnak egy „de”-vel kezdődő folytatása is, hiszen négyből ketten egyértelműen tagadólag álltak a dologhoz, ám ezt inkább lenyelte. Igaz, Akahana még ott volt, mint esetleges önkéntes felderítő, de hát … Mikor azonban Dylan is kifejtette véleményét, először hitetlenül pillantott rá, aztán Kainra. ~ Szépen egymásra találtak. ~ Érezte ő, hogy túlzás és bántó is a gondolat, de kivételesen nehezen volt hajlandó belenyugodni, hogy az egymásnak szemlátomást unszimpatikus nagyok, felnőttek, ilyen szépen egyet értenek. Dacos tekintetét inkább a földre szegezte, nem volt kíváncsi a körülötte lévők arcára, sem pedig arra, hogy újabb „biztató” szavakkal lássák el, bár a fölét nem csukhatja be és ezzel az egyszerű tettel elejét vette annak is, hogy hirtelen felindulásból –ami ilyen esetekben sem volt rá jellemző-, véletlenül olyat mondjon, amit már akkor megbánna. Morgott egy sort magában, de csak megenyhült, nem is ő lenne, bár ezt nagy részben Dropie korábbi közbecsicsergésének lehetett betudni. Micsoda látványt nyújthattak volna! Nem kevés iróniával meg is jegyezte magának az alapján, amit eddig látott a surranótól, hogy a rájuk leselkedő kétes szándékú mágusnak egyvalakitől van félnivalója. Aztán persze a homlokára is csaphatott volna, mert neki nem jutott eszébe az, ami Dylannek igen.
- Ez igaz. – Értett egyet Edwarddal, bár igen halkan szólva csak közbe. Széllelkű barátaira gondolt. Zefir pont az ilyen feladatok nagy szakértője, csakhogy Ailosz után még a vele való kapcsolattartás is kimondottan fárasztó lenne. Sóhajtott egy halkan, igyekezve a grimaszt elfojtani, de keze már az oldalán pihent és így máris sokkal jobb volt. Azt pedig most nem kezdte el felemlegetni magának, hogy talán még is meggondolatlan volt, hiszen a szavát nem vonta vissza. Az ajánlata még mindig áll.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1150

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-09-09, 10:41 pm

//Mese: A láz - Caer csapata//

*Míg a mágusok a törött karú parancsnokkal társalognak, addig a nők a sebesültek ellátásában haladnak szépen.
Miután Nina és Lea ellátják, Alvor is csatlakozhat vagy az őrséghez, vagy a pihenőkhöz, vagy azokhoz, akik a sebesültekkel foglalkoznak. Vagy egyszerűen pihenhet az ellátott sebeivel. Ráfér az is.
Gylnar miután egy pillanatra feltartotta az istennőt, visszatér Lothár mellé, s minden bizonnyal csatlakozik az őrséghez. Még mindig érezheti mellkasában az inda csapásának utóhatását.
Több könnyebb sérült is csatlakozik az evolyrani nemeshez és többen javasolják neki, hogy talán jobb lenne nem csak egy helyen őröket állítani, hanem a csatatér fontosabb pontjaira is állítani harcosokat, hogy megelőzzék az esetleges meglepetésszerű támadást. Ha Alvor is ott áll, hozzá is hasonlókat beszélnek, elvégre azt várják, hogy a hatalmas barbár is az ő, számukra logikus szavaikat támogassa.
A súlyos sebesültek, még ha el is látták őket, könnyű prédát jelentenek bármelyik eddigi ellenségnek, így érvelnek, és lehet, hogy az egy helyen lévő őrség nem fog tudni mindenre odaérni egyszerre.
Caer karja fájdalomtól lüktetve lóg az oldalán, de nem láttatja el. Most fontosabb dolga van, így fogát összeszorítva figyeli a mágusok és a surranó társalgását.
Akahana is csatlakozik hozzájuk, utolsóként, de a nő nem sokat tesz hozzá szóban a mágusok tanácsához.
Világossá válik számára, hogy a surranó csak azt tette, amit egy surranótól várni lehet. Lopott, még ha kíváncsiságból is. De az érdem akkor is elvitathatatlan tőle. Ő végzett az egyik démonnal, előkészítés után.
A vékonydongájú fiatalember tényleg súlyosabb sérüléssel bajlódhat, többször is ráfog oldalára, holott komolyabb mozgásra nincs is szüksége. Egyedül semmiképpen nem engedné el, s ha a nem fájna olyan pokolian az karja, talán még nevetne is a kis surranó szavain, miszerint majd vigyáz rá.
Előtte is világos, hogy a fekete mágus nem akarja alávetni magát az akaratának, ahogy a másik alak sincs épp jó formában.
Azt is látja viszont, hogy milyen feltűnően nem akarja Kain, hogy Sou menjen és ez el is gondolkodtatja.
Ahogy láthatóan nincs önként jelentkező a sérült fiún és a surranón kívül.*
- Ezzel a sérüléssel tényleg nem indulhatsz el.
*Fejezi ki Sou felé akaratát, ami egyúttal a surranóra is vonatkozik. A másik három máguson néz végig. Akárhogy is figyeli, leginkább a feketeköpenyes és a nő vannak jó bőrben.
A nagyszájú mágus inkább tűnik kimerültnek, vagy sérültnek, vagy betegnek, mint egészségesnek és harcra késznek.
A parancsnok dilemma előtt áll, amit sürgősen meg kell oldania. Egyenlőre viszont abban biztos, hogy a két idősebb mágus szavára a szőke ifjú visszakozni látszik, bár láthatóan sértődötten teszi azt.*
- Nem, ide olyan kell, aki biztosan emberként is gondolkodik.
Nem bízom meg a lényekben. Azt hiszem, csapatunk egyetlen mágusnője és a feketeköpenyes marad a jó választás.
Az eddigi útból látszik, hogy merre tartottunk, az út tehát adott.
A cél, hogy tiszta úton haladjunk, ha az expedíció újra elindul. De ha találnak ellenséget, mérlegeljék majd, hogy le tudják-e győzni, vagy pedig inkább visszavonulnak.
Értelmes felderítők kellenek. Merem remélni, hogy így járunk a legjobban.
Itt az ideje, hogy mindenki végezze a dolgát. A másik két mágus pedig pihenjen, amíg lehet!
Dropie, te tarts velem! Szükségem lesz egy szárnysegédre.

*Utasítja a surranót, majd elindul, hogy végre ellássák törött karját. Ha Akahana és Kain elindulnak, akkor távoztukat a csapat érdeklődve figyeli, de többen láthatták korábbi beszélgetésüket is.
A másik két mágust is figyelik, hiszen tőlük várhatják a további varázsvédelmet. Néhányan morgolódnak is, akik közelebb állnak, hiszen a két rosszabb állapotban lévő mágus maradt mellettük. Szóvá is teszik Caernek, de a parancsnok, oldalán a surranóval helyükre utasítja őket.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1771
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-09-10, 1:21 pm

//Mese: A láz - Caer, Dylan, Sou, Akahana, Dropie (Bocsi, nem vettelek észre! Very Happy)//

*Kain meglehetősen fel van bosszantva. Annak legalább örül, hogy a gyöngysárkány végül csak visszakozik attól az őrült ötlettől, hogy egyedül induljon a dzsungel mélyére felderíteni az utat.
Nem szerez az elf jó pontokat nála azzal, hogy egyet ért vele, szerinte épelméjű ember mind egyet értene a véleményével, így viszont megvetését sem növeli felé. Legalább megvan a magához való esze neki.
Persze abból indul ki, hogy Sou még inkább forrófejű ifjú, mint tapasztalt harcos.
Nem reagál semmit arra, hogy lényt kellene idézni felderítés céljára. Ő, a maga részéről nem vállalna effélét, sőt részt sem akar venni semmiben. Egy dolog számít, hogy Sout viszonylagos biztonságban tudhassa.
Még az sem zavarja, hogy a pillanatnyi állás szerint szemlátomást magára haragította az ifjú Nawarát, aki végül azért csak visszatér némi durcáskodás után a társalgásba. Nem úgy, mint az arany sárkány.
Nem fűz hozzá semmit, sokkal inkább várja, hogy a menet vezetője mit dönt.
A surranó szavait szinte meg sem hallotta. Még hogy pont ő védelmezze a fehér sárkányt a felderítésen! Az ötlet számára leginkább a vicc kategória lenne, ha nem fogadott testvérének a biztonsága múlna rajta.
Kain körülbelül szóhoz sem jut, de szűkre húzott és igencsak szúrós ébenfekete szemei nagyban mutatják, mit is gondol a neki kiosztott feladatról.
Harcolt ő már hadseregben, hiszen a sárkányok jól szervezett csapataiban sokszor az első sorokban is vett részt a Nagy Háború csatáiban, de hogy egy kétlábú utasítgassa, az valahogy megalázó neki.
Ökölbe szorított kezei tehetetlen dühében elfehérednek, ahogy nem tudja min levezetni a haragot.
Akahanára néz, és ahogy az istennőt nézi, eszébe jut, hogy ha ő gondoskodik arról, hogy az ifjú sárkány és a vele lévő kétlábúak biztonságban haladhassanak, azzal voltaképpen az ellenség méregfogát húzza ki.
A Holdistennő viszont nem kap ettől még barátságos pillantást, még ha ez nem is neki szól. Egyszerűen Kainban olyan düh tombol, hogy nem tud most senkivel sem barátságos lenni.
Kényszerítenie kell magát, ha az istennő is elindul, hogy vele tartson. Tudja ő jól, hogy milyen irányba kell haladniuk, csak menni nincs nagy kedve.
Voltaképpen el sem köszön a mágustanácstól.
Ha Akahana is indul, az arany sárkány sem késlekedik, még ha magában dühöngve is, de az istennővel tartva hagyja el a csatateret.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alvor Freyr Ottar
Barbár
avatar

Hozzászólások száma : 78

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-09-10, 4:14 pm

* Hangok. Tompa és éles hangok hatoltak Alvor fülébe, amint magához tért a hatalmas ütéstől.
Amikor Alvorhoz elért az a hatalmas gyökérköteg, Bunkó egyenest kirepül a kezéből és beleékelődött egy fának a törzsébe, jó mélyen. Alvor az eséstől már nem tért magához, így eszméletlenül is, de átvészelte a harcnak a további részeit anélkül, hogy a földön megölték volna. Pedig látni akarta a saját szemével, hogy ki is ölte meg azt a hatalmas szörnyet, amit neki nem sikerült.
- Öerr... - Oldalra fekszik, majd a kábulattól megint visszadől a földre. Zúgott a füle, fájt a feje és még jó pár végtagja, egyszóval nem volt éppen a legjobban. A hasán egy irdatlan nagy vörös folt volt, amit az indaköteg okozott neki, ami kiütötte véglegesen. Köhögött egy sort majd erejének tartalékait felhasználva felült a földről és körbenézett.
Körülötte már véget ért a harc, mindenhol nyögdécselő sebesültek és rohangáló gyógyítók, avagy éppen a hullákat összeszedő emberek. Mert hullákból most akadt bőven. Az expedíció mostani szakasza sok áldozatot követelt, többet mint amit eddig. Ez a biznisz most már nem tetszett Alvornak. Itt már valakinek tényleg lenni kell a háttérben, ezt már ő nyílt titoknak könyvelte el magában. ~ Nem lehet akárki. Nagy mágia kell ehhez, hogy egy ilyet fent tartson és még ráadásban irányítson is. ~ Gondolta Alvor.

Nemsokára, mikor Alvor már úgy ahogy magához tért, megérkezett Nina, aki kedvesen jött ellátni a sebeit. Alvor megköszönte neki és hagyta, hogy ellássa a sebeit a fiatal leányzó.
- Nincsen egyéb, ha a fejfájást nem veszem bele. Meg... Talán mög' a tenyeremre is kéne valami, úgy érzem mintha a tenyerem egy gyúrt tészta lenne. - Mondta Alvor Ninának. Kapott is rá egy növénykét, amit elvileg szét kellett morzsolnia a tenyere között és attól elméletileg javulni fog ez a súlyos probléma. Alvor megköszönte a növényt és az új kötést, majd megkereste az eső dolgot, amit egy ép eszű Alvor tehet: Bunkót.
Rá is lelt, méghozzá egy fába beékelődve. Odament, már húzta volna ki, de ekkor gyorsan átváltott jobb kézre. A balt azt most hanyagolnia kell sajnos, így egy kézzel kellett erőlködnie, mígnem pár perc elteltével sikerült kierőlködnie Bunkót a fának a törzséből.
Miközben boldogan vette a parancsnok elismerő szavait, meghallotta, hogy valamit beszélgetnek az emberek. Őrség. Ez most jól jött neki, mivel nincsen komolyabb baja neki, így könnyedén csatlakozhat az őrségbe. Amúgy is nincsen most semmi dolga.
Odamegy az éppen duzzadó kis csapathoz, ahol hallotta ezt az infót, majd megszólal.
- Ha nincs ellenetekre, beállok. - Mondta nekik. ( Lothár és Gylnar ) *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lothár Von Falkenhausen
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 225
Életkor : 34

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-09-10, 4:20 pm

//Mese: A láz, Gylnar//

*Gylnar hamar felém fordul és mosolyogva megszólal.- Hogy jól? ... Az kicsit túlzás, de még élek, és ez számít nem igaz? -De igaz nagyon is számít, hogy életben maradtál.-
Válaszoltam neki vissza, majd hagytam, hogy folytassa a mondandóját.- Ha egy jó tanácsot megfogadsz… Körbenéz, majd újból megszólal és elmondja, hogy ne higgyek olyan sarlatánoknak akik azt mondják, hogy egy erőteljes mellbevágás bármire is orvosság. Csak bólintok erre a válaszára, közben el ismeri, hogy én jártam jól a csatában és Megkocogtatja vértemet.
Ezután elmegy, hogy megkeressen valakit addig várok. ~Elfelejtettem, hogy kéne még ember az őrség közé.~ Mondtam magamban, közben visszatér Gylnar és ekkor megszólítom. -Szeretném, ha csatlakoznál az őrség és védenéd a súlyosan sérülteket!- Mondtam neki és arra mutatok ahol a sérültek vannak. Közben többen is csatlakoznak hozzám és elmondják nekem, hogy több helyre is kéne embereket elhelyeznem. Közben a barbár is megjelenik és megszólal.- Ha nincs ellenetekre, beállok. . -Köszöntelek az őrségben- Válaszoltam neki gyorsan és gyorsan oda fordulók a többiekhez és egyet értek érveikkel és el is helyezek a fontosabb helyekre három őrt, hogy védjenek minket további támadások ellen.
Végig halgatom Caer parancsnok beszédét és látom rajta, hogy nagy dilemmával küzdik. ~Remélem, hogy is sikerrel járunk.~ Mondtam magamban aggódva de nem mutattam ki. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-09-12, 9:48 pm

//Mese: A láz - Feloszló mágustanács tagjai és Dylan//

És Caer is világosan kifejti az üggyel kapcsolatosan a véleményét. Így tehát Sou biztosan marad, de akkor ki fog menni? Tekintete Caerről a többiekre siklik, senki sem jelentkezet, ebből viszont az következik, hogy a parancsnok választani fog. De kit? Hosszabb ideig tűnődött Kain alakján, az aranysárkány egész lényéből feszültség áradt és már ezért is bűntudata volt, hiszen most már minden kétséget kizáróan, Kain miatta van itt. És ő még botor módon egy nem neki való, minden bizonnyal veszélyes feladatra is önként jelentkezett. Megbánóan hajtotta le a fejét, hibásnak érzi magát, mert maradhatott volna a városban, ahol talán nagyobb hasznára lehetett volna Nina családjának. Nina, igen, végül is miatta jött, megvédeni és bár a lány sértetlennek tűnik, nem csak az ő érdeme. ~ Szép kis segítség vagyok és még másokat is bajba sodrok. Remélem legalább Caer nem Kain választja ki a feladatra. ~ Halk szavú remény volt, de ahogy újra végignézett a társaságon, most már feledve a bosszankodást is, képes volt olyasmit is észrevenni, ami eleinte elkerülte a figyelmét és ez rosszul érintette. Már számított rá, még is meglepetésként érte, ahogy a parancsnok kijelölte a felderítőket. Fura volt, egyszerre érzett megkönnyebbülést, hiszen Kain így a leghatalmasabb személy mellet valószínűleg biztonságban lesz, de ugyan ez rántotta össze a gyomrát is kellemetlenül. Nem ismeri Akahanat, ez tény, de a népe sosem fogadta el az isteneket, sosem szóltak hozzájuk és ha meg nem is vetették őket, nem tekintették és ma sem tekintik őket a természet szükséges részeként. Sou sok mindent megtanult, ezért igyekszik nem elsőre megítélni másokat. De egy isten megmentené egy halandó életét fizetség nélkül? Valahogy úgy érzi, nagy ára lenne, viszont az istenek szabályaival nincs tisztában, így meg sem fordul a fejében, hogy ez még is kire nézve lenne hátrányos. Ha megindulnak, szótlan lép utánuk és belemarkol Kain kabátjába. ~ Ne csak rám…
- Vigyázz magadra! – Nem cseng össze a gondolattal, de a hang az igazán fontos, amiben a féltés talán a legélénkebb, de ott somfordál mellette a biztatás is, a visszavárás feszültsége. Elengedi a kabátot. – Járjatok sikerrel! – Köszön el mosolyogva, olyan rideg lett volna szó nélkül hagyni őket elmenni és nem is hagyta. Pedig a torka kicsit összeszorult, talán nincs is oka arra, hogy bajt, valami rosszat feltételezzen. Sikerrel járnak és épségben vissza is jönnek! Ezzel nyugtatta magát, de képtelen volt mozdulni, ahogy csak egy kicsit is más felé fordítani tekintetét, amivel egészen addig kísérte őket, amíg bele nem vesztek a dzsungel szövevényébe. Ekkor fordult csak meg, nagy levegőt véve. Caer már tovább állt, Dropie is ott lehet valahol a közelében és Edward? Ha nem tűnt még el, akkor szó nélkül áll meg vele szemben, kissé összevont szemöldökkel. Az utolsó percekben volt alkalma a velelévőket alaposan megfigyelni, de annyit, amennyit Caer képes volt leszűrni, annyit ő is és most, hogy így szemtől szemben állnak, egy kicsit többet is.
- Ugyan olyan a szagod, mint a fertőzötteké. – Ügyelt, hogy más lehetőleg ne hallja. A korábban fürkésző pillantása inkább aggódóvá vált, ahogy hangjából is kihallatszódott. Joggal lehetne mérges az erdei eset miatt a másikra, viszont ő éppen ugyan olyan hibás, sőt, igen csak elszégyellhetné magát. Sárkány létére, két idegen társaságban úgy elaludni, hogy egyik távozására sem ébred fel. Veszélyes és ostoba tett. – Ha valamire szükséged van … - Persze, majd a harcedzett és tapasztalt harcos, egy zöldfülű sárkánytól kér majd segítséget, de ez a jószívűség fogja egyszer a vesztét okozni. Feltéve, ha nem szokik le róla, de nagyon gyorsan.

Eközben Nina már felkészülten várja a parancsnokot. Tépés, kötésnek és két megfelelő ág, rögzítőnek. Büszkén tekint a parancsnokra, de megvetéssel azokra, akik a megmaradt két mágust nem megfelelően kezelik. Igaz ő is ért valamicskét hozzá, de betegen fekvő nővére az igazán ügyes, az elmúlt csatában is több hasznát vette a nyers erőnek, mint a mágiának. Talán nem is véletlen, hogy sokan hasonlítják az ük nagyanyjához, aki pocsék mágus volt, de messze földön híres gyógyító. Caernek, ahogy a többi sebesültnek Lea segítségével, felhígított fájdalomcsillapítót ad, a hatása megmarad, de rövidebb ideig oszlatja el azt. Utána pedig a kondér mellé telepedik, kémlelve, várakozva, mikor ül le mellé végre a fehér sárkány, ugyan is ki kell őt osztania, amiért megsérült.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Dylan
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 612
Életkor : 36
Munkahely : váltás alatt

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-09-13, 12:28 am

//Sou//

*Ahogy kiadta a parancsot Caer, vágott egy fintort. Na persze ő aztán jobban tudja. Egy mezei ember, igazán tudhatja hogy menyire lehet bízni egy megidézett lényben, hiszen biztosan sokszor használta is már. Annyira leolvasható volt az arcáról a rossz hangulat, és a cinizmus, hogy csak a hülye nem venné magára... azaz észre. Majd elindulnak a kiszemeltek. Még hogy egy isten. Egy pillanatra elgondolkozik a dolgon. MI lett volna, ha nem ilyen fújtatva érkezik meg és őt teszi be Caer az istennő mellé. Egy hamiskás mosoly fut végig az arcán, ahogy az egyetlen válasz eszébe ötlik. Megsütné a boszi, az biztos. Közben a nagyszájú, Mr Tudálékos Caer főnök is elhagyja a helyet, úgyis a karja már elég ramaty állapotban volt. Vet egy pillantást a távozókat fürkésző Gyöngysárkányra. Ő aztán nem bocsátaná útjukra semmi biztatóval, még ha ő lenne ott egyedül sem, két erős egyén, csak nem halnak bele egy "kis sétába". Majd kotorászni kezd a zsebében. A kabát sokkal rendelkezik így eltart egy ideig mire kihalássza belőle azt a kicsit megnyomorított szivart amit indulás előtt tett el.
Sou felfedezése habár nem volt meglepő, de figyelemre méltó volt. Sok itt a beteg, s kiszűrni közülük, hogy ő is az lenne, csak akkor lehetséges, ha tényleg figyelt rá, és őt nézte az elmúlt percekben. Ránéz a kis szőke termetre, közben megleli a szivart, de még nem gyújt rá. Felvonja a szemöldökét, és szokás szerint egyfajta süket dumával lövi le a beszélgetést, ami inkább mondható ténymegállapításnak.*
-Valóban?
Úgy néz ki, túl sokat voltam az emberek között.

*Körbe néz. Valóban nem egy katonának van már láza a csoportban.
A következő mondatnál azonban úgy érzi, hogy tennie kell valamit. A szájába veszi a szivart, hogy jobb kezét a szőke fejen tegye le. Játékosan megcibálja, majd egy mosoly...-igazi mosoly!- kíséretében szólal meg.*
-Vedd lazábban kölyök.
Ez nem az a hely ahol meg fogok halni, te pedig gyógyítgasd azt a sebet.

*A mondat ezen részénél az oldalára mutatott a sárkánynak, levéve a kezét Sou fejéről.
Ezzel azonban el is indult. Meglátott egy helyes kis farönköt, annak fog neki dőlni.
Már jóelőre eltervezte. Út közben meggyújtotta a szivart a szokásos varázslattal, s jólesőn fújta ki a kis gömböket. Szabályos gömbök, majd lapos korongok, végül lyukas korongok formájában szált tova a füst. Élvezte is ezt a fajta játszadozást. A szivar közben bevett még pár szem lázcsillapítót és egy kortyot a banya főztjéből. Végül, ahogy a szivar elfogyott, lecsukta a szemét. Pihen, ha lehet... ha lehet, és nem zavarja senki.
Botja mellette pihent, ahogy a nyilai is amik eddig a hátán voltak.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 26

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-09-15, 12:01 pm

- Szeretném, ha csatlakoznál az őrséghez és védenéd a súlyosan sérülteket!
* Elmosolyodok. *
- Ahogy gondolod.
* Még mosolyogva indulok el arra amerre Lothár mutat. Nehéz elfelejteni, hogy ha nem lett volna Akahana varázslata, akkor valószínű én is a súlyosan sérültek között pihennék, ha egyáltalán túléltem volna azt a csapást.
Most pedig magamtól sétálok vissza közéjük, mintha csak sajnálnám, hogy nem ott kötöttem ki, márpedig egyáltalán nem sajnálom. Így is elég kellemetlen a mellkasomban érzett fájdalom, egyáltalán nem hiányzik, hogy ennél erőteljesebb legyen. *
~ Ha már úgy is ott leszek, lehet meg kéne majd nézetni azzal a nővel.

* Gondolok itt arra, aki ott járkál a sérültek között, és a sebesültek ellátásával foglalatoskodik, miközben a surranó leányzó segít neki. *
~ De én még ráérek.
* A sebesültek közelébe megérkezve kardomat a laza földbe szúrom, hogy utána hátamat a keresztvasnak döntve helyezzem magam kényelembe, hogy úgy tartsam szemmel a dzsungel felém eső részét. Azt azonban meg kell vallani, nem ez a legkényelmesebb helyzet, de a semminél mégis csak jobb.
Ebben a testhelyzetben követem figyelemmel a mágustanács szétoszlását ugyanúgy, mint az új őrök kijelölését és helyeik elfoglalását. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akahana
Istennő
avatar

Hozzászólások száma : 1106
Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője

Character sheet
Nép: Istenek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-09-16, 10:59 am

//Kb. mindenhol - Kain, Sou, Ed, Gyl, Caer, meg még aki ott van//



A madár, amelyet elkaptam, hirtelen mintha lenyugodott volna. Eddig volt jó pár húzós percem, amikor azért kellett küzdenem, nehogy megszökjön tőlem, ami számára kifejezetten jó hír, hiszen ha még egy istennőt is megdolgoztat a szabadulási kísérleteivel, azt nem fogja neki senki megköszönni, ha egyszer tényleg mindenre elszánt lesz. Egy idő után mintha azonban felismerte volna a jelenlétet, mert megnyugodott, és engem máris egy másik isten jelenléte kezdett el eltölteni. A madár nem vészjelzés volt, hanem külön nekem figyelmeztetés, méghozzá Narlától. Nos, úgy tűnik, nem én vagyok az egyetlen isten, aki nem kedveli a szabályokat, ha ennyire tudja a madarak ura, hogy én melyikeket szegtem meg. Ennek ellenére a szavait nem szívesen fogadom, azzal addig nincs gond, hogy az isteneket zavarja a jelenlétem, mindig mindenhol figyeltem emiatt, de méghogy én avatkozom bele a sorsokba és fogjam vissza magamat. Már bocsánat Ritalea, Dremer, meg az összes kedves döntéshozó, de engem most éppen nagyon érdekelne, ezek az emberek mivel érdemelték ki a halált, mikor van köztük jó pár olyan is, akinek egyetlen bűne, hogy parancsokat követő katona volt felnőtt korában. Remélem ők jól szórakoznak rajta, de én nem tudom csak úgy végig nézni az értelmetlen vérengzéseket, amelyeket követelnek, mert egyesek ideje lejárt már. Nem kellemes érzés az ilyesmi, és fogadni mernék, hogy a szívük mélyén a többiek is érzik ezt, csak nem akarnak szembeszállni a felállított szabályokkal, amelyek biztosítják az ilyen eseményeket. Hát én bizony keményen szembe fogok szállni velük, amikor csak tudok, függetlenül attól, hogy ki gondolja ezt az egészet érdemesnek és ki nem. Viszont ha tényleg éppen figyelnek, akkor sajnos nem tehetem meg. Nem a következményektől félek, azokat viszonylag könnyedén túl tudom élni, hanem attól, hogy ki szabja ki a büntetésemet. Apám profi benne, hogy ott üssön, ahol igazán fáj, márpedig jó ideje sikerült minden akcióját kikerülnöm, így most nem húzhatom ki nála a gyufát. Ez nem jelentette azt, hogy sikerült meg is nyugodnom, hogy nem lesz probléma, inkább a madarat szabadon engedve próbáltam meg ezúttal én közelebb húzódni az erdőhöz. Előbb egy mágust kiüldöztem onnan, most pedig egyszerűen a legközelebbi fákhoz húzódtam és ökölbe szorítva a kezemet figyeltem a fejleményeket. Nem avatkozhattam bele, ez eddig oké, senkinek nem változtathatok a sorsán, ezt is el tudom fogadni, de az egyenlítő varázslatokról egy szó sem volt. Igaz, hogy azokat csak a másik fél engedélyével vethetem be, de ez nem jelenti azt, hogy nem használhatom. Adok és elveszek, a túlélési esélyek nem változnak, a sorsba ezzel nem nyúlok bele, csak a saját értékelésükbe. Mivel azonban a harc közepén ezt nem tehetem meg, várnom kellett. Ja, és a biztonság kedvéért úgy tenni, mintha csak állnék, és nem azért nézném ki ezeket a fákat, mert az erdei dögök messze elkerülik a vérontást a jelenlétemben. Mondhatjuk, hogy a társaságom a legbiztonságosabb hely a közelben, a természetet nem arra képezték ki, hogy dacoljon azokkal a lényekkel, amelyek megalkották, vagy életben tartják, tekintve, hogy az erdő idősebb, mint én, ránézésre is...
Végül nagy veszteségek árán, de sikerült legyőzni a lényeket, amelyek a tisztásból váltak ki, majd elkezdődött a katonák összegyűjtése. A sebesültek nem néztek ki túl jól, és bár egy porcikám sem kívánta, nagyon lassan elindultam feléjük. A legtöbbjükön nem tudtam segíteni, anélkül, hogy meg ne szegjem a megállapodást, de a könnyebb sérülteket igencsak könnyen helyre tudom hozni, ha beleegyeznek. Ja, és előtte ki kell puhatolóznom, Caernak mi a véleménye a tovább haladásról, mert szerintem ebből a mai nap folyamán már semmi nem lesz. Mielőtt azonban bárkit is megkérdezhettem volna, Gylnar bukkant fel és a legnagyobb meglepetésemre először bocsánatot kért, majd köszönetet mondott. Oké, elismerem, az emberek érdekesek, de ritka az olyan, aki komolyan is gondolja az ilyesmit. Ennek ellenére jól esett a dolog és hagytam, hogy végig mondja, amit akar, mielőtt közbe vágtam volna. Utána már nem biztos, hogy be is akarná fejezni a dolgot. De még így is sikeresen megszakítottak minket, mikor egy katona futva közölte, hogy a parancsnok látni akar. Remek, ezek szerint végre kezdi Caer is megérteni, hogy nem érdemes nélkülem próbálkoznia, mert egyenlőre a legjobb esély a túlélésre az én jelenlétem. Egyébként pedig, ha már úgyis utálja a nőket, igazán nem sokat fog a véleményén változtatni, ha egy picit elkésem. És addig válaszolhatok is.
- Hana... itt Hana néven ismernek, nyugodtan használd ezt te is - mosolyogtam rá a férfira kicsit ártatlanul, mintha nem is én lennék. Vagyis én voltam, csak az ártatlanabb felem, amely biztos volt benne, hogy nagy bajt fog még kavarni, de nem olyan módom, amivel megszegi a szabályokat. A határokon lehet egyensúlyozni, én pedig jó ideje tanulom ezt. Menni fog most is! Miközben pedig elindultam, hogy megtaláljam a nagyfőnököt, nem mintha sokat tudna tenni ellenem, hirtelen még eszembe jutott valami és visszafordultam a férfihoz. - Ja, és tegezz már, utálom amikor ennyire formális mindenki, akaratlanul is elgondolkoztat másokat! - néztem a szemébe, majd egy apró bólintással, amit biztatásnak vettem, elfordultam tőle, hogy rátaláljak a kupaktanácsra. Nos, a hang azonnal oda vezetett, mire én oda értem a tisztás másik végéről, itt már nagyban folyt a vita, sőt, nem kellett hozzá sokat gondolkodnom, hogy rájöjjek, szokás szerint az elf volt a ludas a dologban. Ez van, végre egy ellenszenvesebb figura, mint én. Nos, akkor szépen megvárom a végét, nekem ebbe semmi kedvem beleszólni már, egyébként is, ha szavazni kell, nagy eséllyel maradjunk abban, hogy azt mondom, amit Kain. Lehet, hogy nem éppen a szívem csücske a sárkány, de megbízható, megfontolt és több józanság szorult belé, mint a legtöbbekbe. Meg úgy tűnik, még Caer is ura a tetteinek, mert előre sejtettem, hogy kitotózza, én fogok menni a küldetésre, nem más. Az nem hiba, hogy Kaint is küldi, ő is elég épnek számít, már a többiekhez mérten. Oké, nekem rendben van, a többiek meg kicsit kérdésesek. Az elf nem néz ki valami jól, neki elkel a pihenés, de ezzel nincs egyedül. Szerintem egyértelmű, hogy a legkevesebbet én harcoltam, de remélhetőleg képesek annak a számlájára írni, hogy mágus vagyok, nem pedig küzdőfél. Egyébként is, a tüzes dögök mellett egyhamar oda se jutottam volna.
- Mennyi időt akarsz hagyni pihenésre a többieknek? - tettem fel a kérdést még Caernek, miközben rápillantottam az arany sárkányra. Neki szemmel láthatóan kevésbé volt ínyére a túra, és ezt meg is tudtam érteni, de ettől még nem kellene robbannia. A pillantást, amit viszonzott, hát, más egészen biztosan nem tette volna zsebre, de én találkoztam vele családon belül elégszer ahhoz, hogy csak vállat vonjak, majd kislányosan kiöltsem a nyelvemet viszonzásul. Ez van, gyerekes dolog, de a részem, és más sem szokott érte különb jutalmat kapni, ha gondolatban engem sütöget a nyársán. Addig pedig a "nagyfőnök" kapott egy kis gondolkodási időt. - A könnyebben sérülteket rendbe tudom hozni egy varázslattal, de utána pár órát egészen biztosan ki lennének ütve, érdemes foglalkoznom vele? - utaltam az egyenlítő varázslatra, amelyet ki akartam már korábban is játszani. Elvégre sorsot nem változtatja meg, hogy az emberek saját életenergiáját használom fel, hogy a sebek gyógyulási idejét egy órára redukáljam, utána pedig pihenniük kell, hogy visszakapják az erejüket. Ez csak csere, mert akik halálos sebet kaptak, vagy túl súlyosat, azokon nem segít a mágia, nincs elég életerejük a gyógyításhoz, bele is halnának, de az egységnek az a része, akinek pár napig kéne csak ágyban maradnia, estére már gond nélkül fog őrködni. Kérdés, Caer érdemesnek találja-e ezt rizikózni, vagy inkább arra szavaz, hogy gyengébben, de használhatóan legyenek a közeljövőben is.
- Indulhatunk Kain? - néztem rá a sárkányra apró mosollyal, miközben elfordultam a többiektől, akik szemmel láthatóan a saját dolgaik miatt aggódtak. Caer válasza érdekelt csak, az út mindenképp a sebesültek mellett vinne el, tőle függ, hogy tíz perc halasztással megpróbáljam-e talpra állítani őket, vagy nem engedélyezi. Na, erre kedves égiek mit feleltek? Ők megkapják a választás lehetőségét, ha felgyógyulnának, pár órát rosszul lesznek, utána pedig sokkal jobban, ha nem élnék túl, megússzák a haláltusát. Ennyi, nem változtatok a végén a dolognak, csak az időn, ezen már tényleg nem pattoghatnának...

//három hétnyi lemaradás, egyébként nem írtam volna ilyen hosszút Very Happy //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dropie Dan

avatar

Hozzászólások száma : 103
Életkor : 23

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-09-16, 12:56 pm

// Szerencséd, hogy nem vagyok haragtartó. Smile
Feloszló mágustanács, ápolók és Dylan//

A Mr. Unalmas cím nem egy olyan dolog, amit bárkinek oda lehetne adományozni. Legyen az egy önjelölt sárkányúr vagy egy egyszerű paraszt. Bár pár hozzászólással előbb olvashattuk, hogy egy magát túlbecsülő sárkányúr saját magának kívánta adományozni eme megtisztelő címet, de ki kell ábrándítanom, ez a cím még csak meg sem közelíti az ő nagyrabecsült karakterét. Hiszen Mr. Unalmas nem más, mint az a katona, aki a kis surranót volt kénytelen felügyelni az út idáig tartó részén. Sokan elismeréssel adózhatnának eme katona teljesítménye felett, hiszen nem mindenki képes megfékezni egy surranó természetéből adódó ösztöneit, márpedig ez a katona képes volt rá. Éppen ezért, aki még a nevét sem tudja ennek a nagyrabecsült katonának, az jobb, ha megjegyzi a Shakan nevet, hiszem ő az a bizonyos katona, aki még a hősöknél is nagyobb tettet volt képes vérehajtani. Szó szerint megfékezni egy surranó belső késztetéseit, még ha csak egy időre is, ráadásul úgy, hogy nem ártott a kis surranónak.
Az adott társaság, ahol a kis surranó is éppen tartózkodik, egy másik módját választja a kis surranó ellen. Egész pontosan továbbra sem szentelnek neki figyelmet, így bár kérdései továbbra is megmaradnak gondolkodó kobakjában, de mégis érdeklődve figyeli a mágusok és Caer beszélgetését.
El is játszik a gondolattal, milyen jó lenne mindenféle lényeket idézgetni, mennyi különös lények lapulhat ezeknek a mágusoknak a tarsajában, amiről ő maga még álmaiban sem találkozott, nemhogy a való életben. Sajnálatára azonban egyetlen ilyen lényt sem áll módjában megpillantania, hiszen Caer elveti ezt, a kis surranó számára, nagyon is érdekes ötletet. Így nincs mit tenni, el kell fogadnia, hogy nem most fogja megpillantani azokat a mágia által létrehozott élőlényeket, de mint általában most sem tart sokáig kedvetlensége, hiszen a mágusok szétoszlatásával Caer neki is külön feladatott szán. Mégpedig mint a szárnysegédje. A szó hallatán Dropie úgy húzza ki magát, mintha ezzel a legnagyobb megtiszteltetés érné őt, s közben szájának íve is a tőle megszokható ívet öleli fel ismételten.
- Máris jövök! – azzal a lendüelttel el is szelel, hogy a még mindig fűben pihenő hoopakját, továbbra is zsibbadó ujjai közé vegye, hogy utána ugyanazzal a lendülettel rohanjon vissza Caerhoz és ismét kihúzza magát, de ez alkalommal már hoopakja is mellette áll, mint valami katona fegyvere. Majd mikor Cear megindul a sebesültek felé egyből utána ered, hogy nyomdokaiban kövesse. – Most mit csinálunk? – bár nem igazán akarta beleütni orrát a dologba, mégis kicsúszott a száján ez a kíváncsi kérdés, amire hamarosan maga is megkapta a választ, amint feltűnik neki az útirány, s Caer kezének mozdulatlansága. – Csak nem sérültél meg te is? – azért annyira nem teszi fel hangosan a kérdését, hogy más is hallja, de ennek ellenére többen is megállásra késztetik őket, de ami késik, nem múlik. Egyszer csak odajutnak az ápolókhoz.
- Lea képzeld, én vagyok a szárnysegédje! – integetve közelíti meg a surranó leányzót, hogy minél hamarabb beszámoljon neki a fejleményekről. – És képzeld, annak az iszákos alaknak van egy botja, ami csak úgy odarepült hozzá, majd hírtelen kard lett belőle. Tudod, amit korábban is láttunk. Az a sárkánymintás. – magyarázza fajának zöldhajú képviselőjének, miközben mindkét kezével nyomatékosítja is a száját elhagyó szavakat. – Te is meg akarod nézni ugye? – Leán végigfutó pillantása után, Cear következik, amint figyeli, hogy éppenséggel ellátják, így remélhetőleg jelenleg nincs szükség a kis surranó szolgálataira. – Várj csak, mindjárt idehozom, akkor nem kell magárahagynod a sebesülteket. – azzal már el is indul, miután hoopakjának sikeresen letámasztja, s vet egy ismételt pillantást főnökére.
Eleinte lassan indul, hogy Caer ne nagyon vehesse észre eltűnését, majd fokozatosan szaporázzó lépteit felváltja egy laza kocogás, végül egy rövid sprint, mielőtt elkezdene lassítani, hogy a szivarját elszívó, fűben heverésző személy ne vegye észre a közeledését. Éppen ezért visszafele is eljátsza a korábban elhagzott fokozatokat. Többször is meggyőződik a férfi szemeinek csukott állagáról, igaz csak szemmértékkel, hiszen mégse kéne megpiszkálni, hogy alaposabban is megtudja. Közben óvatosan megkerüli, s már szinte hajolna lefele, mikor a semmiből reccsenések hangjai kellnek szárnyra a párás levegőben, melyeket a fűben megbúvó vesszők eresztenek szabadjára, miközben megadják magukat a rájuknehezedő surranó súly alatt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1150

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-09-16, 9:54 pm

//Mese: A láz - Caer csapata//

*Caer, miközben Nina végre ellátja és sínbe teszi törött karját, egy szó és egy szisszenés nélkül tűri a fájdalmat. Nem is tehet mást. Nem akar gyengeséget mutatni, sokkal inkább azt, hogy most is ura a helyzetnek. Eszébe jutnak a mágusnőnek adott szavai, amiket már távozóban adott.
„Sok időnk nincs, de ha félholt harcosokkal folytatjuk utunkat, csak az ellenség dolgát tesszük könnyebbé. Nektek kell időt nyerni és megtisztítani az utat nekünk.”
Ahogy az is eszébe jutott, miként rázta meg fejét a mágusnő által felajánlott lehetőségre.
„Ha a kiütés teljes harcképtelenséget jelent, akkor inkább nem. Még sebesültekkel is könnyebben mozgunk, mintha magatehetetlen terheket kellene a hátunkon cipelnünk. Egy esetleges támadásban nagyobb az esély a túlélésre, ha cselekvőképesek vagyunk mind.”
A fájdalomcsillapító hatni kezd és ez valamelyest megkönnyebbüléssel tölti el a parancsnokot.
Köszönetképpen biccent Ninának és Leának is.
A surranó mesterkedése csak távolról jut el hozzá, még nincs rá szüksége, azt várja el, hogy akkor legyen mellette, amikor kell.
Erre pedig a törés ellátását követően kerül sor.
Ha ott áll mellette, akkor lenéz rá.*
- Keresd meg a páncélos harcost, Lothárt, akit az őrség állításával bíztam meg! Biztosítson váltást az őröknek! Egyenlőre itt maradunk.
*Ha nincs ott, akkor viszont bosszankodni kezd és maga indul el a kis surranó alakját kutatni, s ha már megleli, akkor bizony ép karjával grabancánál meg is ragadja. Úgy adva ki az utasítást, majd ránéz a nála lévő botra is.*
- Ezt pedig vidd vissza a gazdájának!
*Ő maga pedig, ha még nem jutott el az ápolókhoz, akkor az ifjút keresi meg.*
- Nézzék meg a sebed, ha eddig nem látták, aztán pihenj! Kettőtök közül benned bízok meg jobban és láttam, hogy jól harcoltál…
*Ezzel tovább áll. Nem figyelte meg kellőképpen, hogy a surranónál esetleg meglévő bot a másik mágushoz tartozik, azt látja csak, hogy betartja azt, amit mondott neki, s pihen. Ezt helyesli magában.
Ellenben ha Edward azt gondolja, hogy ebben a csapatban rajta kívül jelen van még fertőzött, akkor óriásit téved, mivel az egyetlen, aki elkapta a lázat és eljutott idáig, az ő. A másik fertőzött katona még a lovakkal együtt az azokat őrzőkre maradt.
A Gylnar felőli oldalon a dzsungel fái mintha néha árnyakat rejtenének maguk mögött, de tudni nem lehet, hogy csak a szeme csalja meg, vagy a növények táncát rejti az árnyékok játéka, vagy esetleg más ellenség lopakodik a fák rejtekében.
Az őrök többsége a békés dzsungelt szemlélheti, miközben a csatatér egy-egy pontját őrzik. Alvor még Lothár előtt áll, ha egyiküknek sem támadt más ötlete.
Edward is a surranótól eltekintve zavartalanul pihenhet, de ki tudja, meddig tart a megtépázott csapatra ereszkedett béke?
A Holdistennő és az arany sárkány már úton vannak a dzsungel fái között. Az akadálypályának beillő terep mindkettőjüket próbára teheti. Választhatnak, hogy a fák közötti kacskaringós ösvényt követik, melyet talán a vadak vágtak maguknak, vagy pedig nyílegyenesen előre haladnak. Bármelyiket is választják, a csata helyszíne már eltűnt szemük elől, s sem ők, nem tudhatják, hogy történik-e ott valami, sem róluk nincs többé hír.
Ellenben az első komolyabb meglepetés akkor éri őket, amikor a fák egy kicsit szélesebb teret hagynak, de az még mindig csak legfeljebb rendes ösvénynek felelne meg. Két fa odvában azonban valami csillan, s a hirtelen megjelenő erőtér mindkettőjüket visszaveti a dzsungelbe.
Nem kétséges, hogy nem csak az erőtér az, amely erejével veszélyes, hanem a landolás helye is, hiszen a dzsungel sűrűjéről van szó.
S ha ez még nem volna elég, újabb két párduc ugrik rá a két „mágusra” acsarkodva.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1771
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-09-17, 2:49 pm

//Mese: A láz - Caer csapata - Akahana Smile //

*Kain nem igazán törődik azzal, hogy Caer vajon mit válaszol az istennőnek. Hidegen hagyják a kétlábúak bajai.
Leginkább Sou érdekei érdeklik, és emiatt tesz úgy végül, meggyőzve magát is a tett helyességéről, mintha engedelmeskedne a parancsnoknak.
Dühös tekintetére az istennő csak kiölti a nyelvét. A fakó arcra egy pillanatra kiül a döbbenet, aztán inkább elfordul.
Kedve lett volna ráfogni arra a kinyújtott nyelvre és jó nagyot rántani rajta. Sejti, hogy nem is lenne effélére képes egy istenséggel szemben, de a gondolattal azért el lehet játszani.
A gyöngysárkány szavai azok, amelyek enyhítenek valamicskét a haragján. Nem is keveset, de még így sem méltatja válaszra Sout.
Nem az ő hibája, hogy elkísérte a dzsungelbe, hanem Kainé. Ha volt olyan barom, hogy minden meggyőződése ellenére a kétlábú csordával tartott ide, akkor mostmár viselje a következményeit.
Sou pozitív szavai azért megteszik a hatásukat. Ha jobban belegondol, voltaképpen csak néhányszor találkozott legfeljebb néhány napra a kis sárkánnyal, de valahogy belopta magát a szívébe. Ez azért keveseknek sikerült eddig. Olyannyira, hogy most még ezt is felvállalja miatta/érte.
Még vet egy kevésbé goromba pillantást Soura, miután biccentett Akahanának, hogy mehetnek.
Csak jelezni akarja, hogy nem rá haragszik.
Az út kimondottan dühíti. Ha a Holdistennő nem szól hozzá, ő sem méltatja szóra sem. Az elébe lógó indákat, vagy kardjával, vagy nemes egyszerűséggel karmával csapja szét. Egyik kezén hagyja ugyanis az arany karmokat megjelenni.
Nem hallja már a kétlábúak táborának zaját, sőt a szagukat sem érzi. Nagyobb baj, hogy ebben az irányban felőlük fúj a szél, a szaglása neki nem használható, de bármi is lehet előttük, róluk a árulkodni fog.
- Nem tetszik a szél iránya.
*Szólal meg végül az istennőhöz fordulva. A kezében lévő narancsköves markolatú penge ismét villan, hogy egy újabb indát tüntessen el az útból. Utálja a dzsungelt. Szűk, a levegő szinte megcsorran a benne lévő nedvességtől, mely átitat mindent. Szinte fojtogatja, egyértelműen nem sárkánynak való hely ez.
Volt már dolga húsevő növénnyel, volt már dolga emberektől elszakadt, vad lánnyal is a dzsungelben, mindkét alkalommal gyűlölt itt lenni, most meg különösen.
Mérge az, amely miatt későn veszi észre a rejtett csapdát. A csillanást még látja, aztán egy pillanatra elsötétül a világ, hogy a tompa puffanás után kinyissa a szemét és egy felé repülő vadmacskát pillantson meg.
Első mozdulata a karmos karjával történik reflexből. Nem is próbálja elkapni a macskát, egyszerűen megelőzi fektében a támadást.
Odacsap és az aranyszínű karmokat vér festi vörösre. A párduc vére. Küzdött ő már medvével is, ahhoz képest ez a nagyra nőtt cicus nem ellenfél.
Kardja valahol út közben kirepült kezéből, így most mindkét kezét karmok díszítik már.
Feltápászkodik, miközben a macsek habozni látszik. Ha már így van, akkor elereszt egy dühös morgást is. Nem várja, meg, hogy a macskában tudatosodjon, itt nem ő a csúcsragadozó. Támadásba lendül, és ha próbál is a párduc védekezni, nem állhat ellent a sárkánynak. Nem sok idő kell ahhoz, hogy a macska már holtan feküdjön a dzsungel puha talaján. Kain felegyenesedik, kissé tépetten, de villámló fekete szemével a másik macskát és kijelölt útitársát keresi. Nincs kétsége afelől, hogy az istennő megvédte magát.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Dylan
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 612
Életkor : 36
Munkahely : váltás alatt

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-09-17, 3:23 pm

//Mese a láz: Dropie, addig amíg elpáholom Razz //

*Alszik. ... Na nem. A hadúr, nem alszik el egy éppen lezajlott csata kellős közepén. Ennek megfelelően ha azt nem is, hogy a kis surranó oda lopódzott mellé, de azt már jól hallotta amikor rálépett a nyilakra. Természetesen egy nyíl nem törik csak úgy el, így azt ne kellett féltenie, hanem az, hogy a vészesen közel álló kis tolvaj, mit is akar tenni, nah azt már nem engedheti. Talán meglepetés volt Dropie számára is, hogy hirtelen az eddig "békésen" fekvő nagy darab "ember" mágus, most olyan hévvel ragadta nyakon, hogy mozdulni se tudott előtte. Lerántotta maga elé a fűbe, és az épp elvenni készült bottal helyettesítve kezét a földhöz szorította. Mélyen belemélyesztve szúrós tekintetét a surranójéba szólalt meg.*
-Csak nem kéne valami?
*Az elengedhetetlen cinizmus, mely talán kézen fogva jár Dylannel, most is megszólalt belőle, de nem mosolygott. Még jó lett volna piheni, erre ez a kis szemtelen megzavarta a nyugalmát. Levéve róla a botot, a surranó felé bökött vele.*
-Jegyezd meg jól.
Ez a bot az enyém, és nálam a helye.

*Ennyi. Nem is kívánt többet fecsérelni a drága időből. HA megértette a surranó, visszahanyatlott eredeti pozíciójába, és újfent a lágy szelőnek és a fáradságnak adta meg magát. Hátha pihenhet még egy kicsit.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-09-19, 9:43 am

//Mese: A láz - a Tábor//
A tekintete lassan formálódik, ahogy Edwardot figyeli. Hitetlenség és kérdések áradata, ezek mutatják a Sárkányúrnak, hogy az előtte álló fehér bizony nem lépett az általa kijelölt tévútra. Ennyire azért nem buta, bár olykor elég figyelmetlen és a kellő tapasztalata sincs meg egyes helyzetek megfelelő kezeléséhez, de ez most ha nem is elejétől a végég, de kivétel. És bizony ezt nem átallna a másik tudtára is adni. Láz és láz között van különbség! Bár a gyakorlott szemek, már ránézésre megállapítják melyikről is van szó. A minden csontot hideggel és fájdalommal sújtó, vagy a teljes forrósággal elöntő és ezt csak támogatja a tapintás. Sou az előzőnek nem kimondottabban mestere, az utóbbihoz pedig nem volt alkalma, talán ezért is bízta magát nyugodt szívvel az orrára, mert az éppen ugyan úgy érzi a különbségeket, ha nem jobban. De ezt nem állt módjában kifejteni, mert szavak helyet egy bizonyos tett az, ami belé folytja a szót. Nem várta és valahogy egész mást is kinézett a mozdulatból, még sem húzódott el. Amit mondott, azt komolyan gondolta és most még csak visszakozni se lenne olyan könnyen képes.
Akaratlanul is rosszallóan pillant fel, amiért pont ezen a módon fejezte ki Dlyen, hogy ő bizony még gyerek és vele ellentétben a felnőttek meg tudják oldani a dolgaikat, így megnyugodhat, de nem, nem nyugodott meg. Ugyan akkor, kétségtelenül lehetetlen lett volna eltitkolnia azt a bizonyos mosolyt, ami ott ült a szája szegletében. Megértette és ennek jeléül bólintott is, szavát viszont szánt szándékkal nem adta és ahogy Dlyan megindult, tekintetével egészen addig követte, míg le nem heveredett a fűben. Aztán ő is megindult Nina felé, bár messze nem azzal a szándékkal, hogy a lány ellássa a sebét, hiszen azt Kain megtette és egyenlőre úgy vélte nincs is több gondoskodásra szüksége. Nem kéne az éppen összetapadt sebszéleket újból felszakítani, csak azért, hogy új kötés kerüljön rájuk. És igen. Megint felhozta, hogy bármenyire is satnyának tűnik a többi kalandor között, talán Dropiet és a hölgyeket leszámítva, még is csak egy sárkány lenne és egy ekkora sebet csak túl fog élni. Ha nem, na, az egy másik dolog …
Valahol fél úton járhatott, mert igazán nem siette el a dolgot. Néha még meg is állt, szentelve néhány percnyi figyelmet az őket körülvevő tájra, arra ahogy az őrök elfoglalják posztjaikat és velük a már megismert alakokon is meg-megnyugodott tekintet. A tájat még mindig szépnek találta, elevenek és vadnak, azaz pont olyannak, amilyennek egy érintetlen erdőnek lennie kell. De lelke mélyén, némi dühöt is érzett. Akaratlanul is elgondolkodott azon, hogy vajon azok a démoni lények, valóban csak megbűvölt indák és gyökerek voltak? Hiszen felüvöltöttek fájdalmukban, egy mágiával előhívott lénynek miért adnának ilyen tulajdonságot, a fájdalom gyengébbé tesz, még ha a múlt eseményei azt is világosan megmutatták, hogy dühössé is és erősé is. Gondolatai a nimfák felé is elkalandozott. Különös, hogy itt nem élnek, vagy ezt csak ő tudja így? Ezzel újabb gondolati fejtegetések vették kezdetüket és egyre kellemetlenebb terepre kezdtek el áttérni és hogy elillantak, a parancsnok feltűnésének volt köszönhető.
- Rendben. – Ennyit volt képes kinyögni. Egyrészt azért mert érzete, hogy újra ellepi az a bizonyos bosszúság. Miért akar rá mindenki ennyire vigyázni? Jó, Caer érve megérthető, hiszen mágusként van rá szüksége a többiek védelme érdekében és ezért is kullogott el ez a bosszankodás, fejét mélyen lehorgasztva. Jól harcolt? Ő messze nem mondta volna így, ahogy azt a bizalmat, amit a parancsnok irányába táplál sem biztos, hogy megszavazná magának. Tisztában van a korlátaival, általában és többnyire, a jelenlegi helyzet pedig nem számára kedvez. ~ Majd lesz valahogy. ~ Az esélytelenek nyugalmával is mondhatta volna, de ez egy bizakodó kijelentés volt. Nem okozhat csalódást Kainnak, aki miatta jött el idáig és szemlátomást a rásózott feladatnak sem örült. Egy sóhajjal lépett tovább.
Az idő is eljöhetett volna ahhoz, hogy végre eleget tegyen Dlyan és Caer kívánalmainak, azaz mutassa meg átszúrt oldalát az egyik gyógyítónak. De megmakacsolva magát pont ellenkezőleg tett, bár látta már párszor, hogy Nina felé tekinget, de a lánynak van elég dolga a sebesültekkel. Persze nem dacból tette ő ezt, egyszerűen túl tömény volt a vér és a gyógyfüvek elegyének szaga, ha már számítanak rá, akkor kénytelen alapozni az előnyeire. Így a sebesültektől távolabb, de még bőven a megfigyelés alatt álló, kevésbé „forgalmas” részen telepedett le. Egy őrködő páros volt talán a legközelebb hozzá, először az ő csendes beszélgetésüket hallgatta, egészen addig, míg az egyik megelégelte a másik pánikszerű motyogását és pár lépéssel odébb költözött. Sou pedig megadva magát –legalább is látszólag-,eldőlt, jó volt végignyúlni a fűben, bár azért óvatosan nyújtózott, ami után sértetlen oldalára hemperedett és tekintetét az erdő szövevénye felé fordította. Fogalma sem volt, hogy kell e támadástól tartaniuk, de az ő gondolatmenete szerint, ha a céltól távol akarna tartani valakit, akkor megragadná azt az alkalmat, amikor a legsérülékenyebbek. Kétségtelen, hogy most sokkal nehezebben vennék fel a harcot a ki tudja milyen támadókkal, mint a gyökérszörnyek előtt. Kellemetlen érzés volt ez a várakozás? miben legalább annak örülhetett, hogy egy apróságtól eltekintve, amit Dlyen és Dropie párosa adtak, a táborra csend telepedett, így lassan kibontakoztak számára a szél hangjai. ~ Megváltozott az iránya. ~ Figyelt fel rá, aztán csak fülelt, hoznak e valami érdekeset számára a szelek, ha nem is csacsogó suttogásukkal, legalább a bennük utazó illatotok eszenciáival.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 26

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-09-22, 6:29 pm

* Miközben a táborban történő mozgolódásokat figyelem, szemem sarkából többször is mintha mozgást vélnék látni a dzsungel fái között. Ekkor ugyan arra kapom a tekintetem, de addigra már nincs mit észrevenni, így inkább továbbra is figyelemmel követem, a jelenlévők mozgolódását, köztük Caer és Dropie közeledését is. *
- Lea képzeld, én vagyok a szárnysegédje!
* Hírtelen majd elnevetem magam. *
~ Hogy jöhetett Caernek ez az ötlete? Vagy ő kívánja szemmel tartani ezek után?

- És képzeld, annak az iszákos alaknak van egy botja, ami csak úgy odarepült hozzá, majd hirtelen kard lett belőle. Tudod, amit korábban is láttunk. Az a sárkánymintás.

~ No lám … Csak nem Axist látták? Még jó, hogy nem a valódi alakjában … ilyen kiabálás mellett lenne itt riadalom egy szellemsárkány tudatában.
* Ezek a gondolatok futnak végig elmémen, miközben szám mosolyra húzódik. *
- Te is meg akarod nézni ugye?
* Már nem bírok ki, oda kell fordulnom Dropie felé, miközben belevág mondandója folytatásába. *
- Várj csak, mindjárt idehozom, akkor nem kell magárahagynod a sebesülteket.

* A tüdőmben lévő levegő egy elfojtott nevetés közepette távozik helyéről, miközben én is némileg összébb görnyedek. Nem ez bizonyult a legjobb húzásnak, hiszen erre a mozdulatra újra fájdalom nyilall mellkasomba, de egyszerűen nem bírtam megállni. *
~ Dylan hogy fog ennek örülni …
* Széles mosoly keretében követem figyelemmel, ahogy Dropie megközelíti a célpontot, közben újabb mozgást látok a dzsungel felől, ezért arra kapom a fejem, és bár azonnal nem, de egy pillanattal később már sikerül így is elkapnom valami mozgást a fák között. *
~ Már csak ez hiányzott…

* Gyorsan végignézek az őrökön, akiket kirendeltek, de úgy tűnik rajtam kívül másnak nem tűnt fel ez. Talán azért, mert én tisztás közepe felé helyezkedek el, míg az őrök többsége sokkal közelebb van a dzsungelhez. *
~ Szólni kellene erről Lothárnak.
* Szinte azonnal eljutok erre az elhatározásra. *
~ De semmi kedvem felállni…
* Na igen, egész kellemes a helyzetem, és legalább így a fájdalom is kevésbé érződik, mint korábban, már ha nem nevettettem magamat. *
~ Nincs mit tenni …
* Nagy levegőt veszek, amit egy erőteljes nyújtózkodás keretében préselek ki, mielőtt feltápászkodnék, és elindulnék Lothár(ék) felé, de ekkor látom a földre lenyomott surranót.
Fejemet csak enyhén megcsóválom, hogy egy kis kitérő keretében először arra vegyem az irányt, miközben kardom továbbra is a földben pihen, ugyanis úgy tervezem, hogy amint említést teszek a látottakról, vissza fogok térni ide. *
- Te meg mit keresel itt? Nem Caer mellett lenne a helyed? … Szárnysegéd.
* Szándékosan emlékeztetem a korábban oly buzgón emlegetett feladatára, hiszen nem csak nekem szúrt szemet Dylan és Dropie között lezajló események, viszont nem hiszem, hogy a többségük hallotta volna azokat a szavakat, amik korábban nekem megadatottak, így az ő szemükben teljesen más fényben tűnhet fel az itt lezajlott esemény. *
- A végén nem sokáig mondhatod el magadról, ha nem sietsz vissza.
* Egy barátságos arckifejezés keretében próbálom rávenni a távozásra.
Ha elindul, akkor megvárom míg kellő távolságba kerül, majd Edward felé fordulok. *
- Surranók …
* Csupán hallkan jegyzem meg, úgy is tudom, hogy az elf ezt jól fogja hallani, hiszen az elmúlt időszakban volt szerencsém többször is megtapasztalni ezt a képességüket. *
- Látom sikerült felkeltened az érdeklődésüket, egyébként nem nézel ki valami jól. Jól érzed magad?
* Ha Edward nem mondja el a helyzetet, akkor én is magára hagyom, hogy Lothár(ék) felé vegyem az irányt. *
- Azt hiszem, még mindig nem vagyunk egyedül. Mögöttem mintha árnyak mozgását láttam volna. Azonban mint korábban is mondtam, nem tartom jó ötletnek, hogy árnyak után kutassunk a dzsungelben. Inkább legyünk csak figyelmesek és óvatosak, az sosem árt, még ha csak a szemem csalt meg, akkor se.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dropie Dan

avatar

Hozzászólások száma : 103
Életkor : 23

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-09-23, 7:12 pm

// Az elpáholó, Gylnar, Caer, Lothár //

A korábban alvónak hitt mágus, a keletkező zajra oly gyorsan sikerül reagálnia, hogy a kis surranónak esélye sincs elkerülni annak méretes mancsát, mely azzal a lendülettel segíti közelebb a bothoz, eleinte arccal lefele. Ebben a pozitúrában próbál meg válaszolni a neki feltett kérdésre, ámbár mint azt jól tudjuk a drága anyaföld nem éppen a jó beszédvezető képességéről híres, így csupán annak valami eltorzult változata juthat el a kis surranót elkapóhoz. Márpedig ezt igencsak nehéz lehet megérteni, erre a kis surranó is igen hamar ráeszmél, így nehézkesen szabadítja fel beszédre is alkalmas szervét, hogy megismételje.
- De, de! Ezt az alakváltó botot akartam megmutatni Leának, de visszahoztam volna, még mielőtt felébredsz. – ránéz az őt korábban földhöz szegezőhöz, hiszen mostanra már akár fel is kellhetne a földről, de inkább marad még ebben a helyzetben – Vagyis csak akartam, hiszen már nehéz lenne, nem igaz? Hiszen ébren vagy. – széles vigyor rajzolódik ki arcára, miközben felül, hogy úgy nézzen szembe a sárkányúrral, és a felé szegezett bottal, és mintha mi sem történt volna nem is olyan régen, csak folytatja tovább – Azért ugye megnézhetjük a botot?
- Jegyezd meg jól. Ez a bot az enyém, és nálam a helye.

- Az is jó, ha te magad mutatod meg, hiszen már úgy is felébredtél. – széles vigyora továbbra sem lankad, miközben csak mondja a magáét, alig hagyva lehetőséget a másiknak, hogy válaszolhasson. – Nem is kellene messzire menni, csak odáig. – Caerék felé mutat, miközben szerény társaságuk egy újabb taggal kíván bővülni.
- Te meg mit keresel itt? Nem Caer mellett lenne a helyed? … Szárnysegéd. – a varázsszó hallatán a kis surranó azonnal a jövevény felé fordul. A folytatásra hallatán pedig egy pillanatig, mintha elvesztené fülei felé kanyarodó széles ívét beszélőkéje, miközben a jövevény olyat mond, ami még talán igaz is lehet.
- Már vissza akartam menni. – kezd bele, s azzal a lendülettel fordul vissza korábbi partneréhez – Akkor kölcsönadod, vagy te is jönni kívánsz? – még ugyan megvárja a másik válaszát, ha azonban az nemlegesen válaszol, akkor egy kérlelő – Naa! – keretében próbálkozik tovább, közben felettese felé sandítva, akit már lassan teljesen ellátnak, s ha tovább sem, kapja meg a botot, hát eképpen felel széles vigyorral, mielőtt visszasietne. – Akkor majd máskor.
Posztjának üressége, a kis surranó szerencséjére, nem okoz túl nagy galibát, hiszen mire szükség lenne rá, már majdnem sikerül a kiindulási helyére visszaérnie, így csupán az utasítást kell meghallgatnia parancsnokától, miközben ütemesen bólogat nem túl méretes fejével, bár fogalma sincs ki lehet az a bizonyos Lothár, de nincs olyan sok páncélos illető a társaságban, így hát szépen sorba veszi őket. Lábai szapora egymásután emelkednek el a talajtól, miközben a legközelebbi páncélos egyén felé veszi az irányt, hogy egy igen bizonytalan – Lothár? – kérdés feltételével próbáljon meg rájönni az illető személyazonosságára, aki azonban fejét rázva küldi el a kis surranót, hogy a következő jelölt felé vegye az irányt. Aki már a kérdéses személy.
- Lothár? – a korábban már elhangzott kérdést ismétli meg nála is, miközben magát kihúzva próbál jobban feltűnni. Ha megerősítést kap a páncélostól, hogy ő az, akkor folytatja is mondandóját. – Kell váltás is. Itt maradunk. – csupán ennyire engedi szabadon beszélőkéjét, hiszen most mégis hivatalos ügyben jár el, így próbál annak minél jobban megfelelni, azonban ha esetleg megérdeklődik tőle, hogy ugyan milyen alapon állítja ezt, akkor a korábbi formális viselkedést félredobva válaszolja – Hát Caer! – mintha ezt mindenkinek tudnia illene.


A hozzászólást Dropie Dan összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2012-09-30, 7:14 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1150

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-09-23, 10:31 pm

//Mese: A láz - Caer csapata//

*A táborban a béke, az elesettek sorsának rendezése, a sebesültek ellátása folyik. Caer, aki maga is megsebesült, nem sietteti a dolgokat. A két mágusban bízik valamelyest, de azért az őrség, melyet állíttatott jól példázza, hogy saját maga is gondoskodni akar a csapatról.
A helyzet elég rossznak mondható. Nem nehéz számba vennie, hogy kikre számíthatna, ha a sebesültek őrzését is meg kellene oldania, úgy, hogy közben még harcképes csapattal induljon tovább.
Az a maradék erő, nem sokkal több, mint ami a tábor biztosításához kell.
Még néz egy kicsit a surranó után, akit Lothárhoz küldött, majd fejét csóválva elindul, hogy váltson Souval is pár szót. Nem nehéz a szőke ifjút megtalálnia.*
- Tartsd nyitva a szemed. Támadástól tartok. Mennyi idő múlva tudsz ismét harcba bocsátkozni?
*A Gylnar által megfigyelt árnyak aktivitás is csökken, mintha érdeklődésüket más foglalná le. A harcos így azt tapasztalja, hogy most épp nem lát semmi különöset.
Ahogy ha Lothár a surranó szavai előtt, vagy azok után kinéz a dzsungel zöld szövevényére, ő sem láthat semmi különöset. Az erdő békés. Talán túl békés is.
Lothár eközben már érezheti, hogy a Caer által rábízott feladat elég felelősségteljes. Neki kell biztosítania, hogy a csapatot váratlanul ne érhesse támadás.
Edwardot nyugalmában nem zavarja meg semmi, de ettől még nem érezheti magát valami fényesen. Talán a benne küzdő gyógyhatású golyók, a láz csillapítására szánt főzet, s maga a fertőzés okozhatja a rossz közérzetet is. Valamint a lábán, a ruházat takarásában megjelenő első rajzolatok. A szúrás helye eközben feszül, mintha valami nőne odabent lassan.
Kain határozottan megmutatja a széttépett vadmacskának, hogy erősebb nála, és Akahanának sem akadály a támadó állat „lefegyverzése”.
Egy feladat azonban még előttük áll. Ez a pajzs lefegyverzése lesz. Az erőtér hatásos volt első lépésre, meg tudta állítani a két varázstudót.
Ha azon túllépnek, néhány lépés múlva már egy szinte folyékony avar fogadja őket, s lábaik is gyors merülésben vannak.
Nem tudni, hogy rá tudnak-e jönni, hogy az egész valójában egy csapda. Egy átok, melynek az a lényege, hogy az elméjük öli meg őket, míg a földet egy futóhomokszerű, szinte folyékony masszának érzik, s ha elsüllyednek benne, akkor, ahogy képzeletükben megfulladnak, úgy öli meg őket a valóságba vetett hitük is.
Ha azonban elég dörzsöltek, kijuthatnak onnan, de ami fogadja őket, arra biztosan nem számítottak. Vajon a tér, a kis sátorral, amit láthatóan régóta laknak már, a hatalmas, mély medence, a zöldessárgás, ragacsosnak tűnő vizű, láthatóan mesterséges tóval, és a felette vastag tömegekben repkedő szúnyogok gazdája hol lehet?*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Dylan
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 612
Életkor : 36
Munkahely : váltás alatt

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-09-25, 9:39 am

//Mese a láz, eleget téve a láz akaratának, kidől ^^//

*Ha nem is alszik, mert most már, Dropienak hála, nem is tudna, valami olyasmi állapotba kerül. Érzékeli mi van körülötte, de koránt sem olyan biztos, hogy úgy tudna reagálni rá, mint az előbb a surranóval szemben. Elnyomta a láz az érzékeit. Érezte, hogy a gyógyszerek ellenére, kiveri a víz. Nem volt a szó szoros értelmében lázas, habár egy hőemelkedés biztos bejátszott. Szerencsére, nem szerencsére, a lábán lévő elszíneződést senki nem vehette észre a hosszú bő nadrág és a csizma miatt. Habár ő maga sem tudta még, hogy a betegség tovább lépett,és ezért is érzi magát ilyen rosszul. Bal karja egy jobban zsibbadt. Még eszébe ötlött, hogy le kéne venni a varázslatot róla, majd teljesen elnyomta ez az éber álom.
Az viszont sajnos látszott rajta, hogy ha nem is lázas, de nagyon kimerült, és valami nagyon nem stimmel vele.
Gylnek is egy legyintésen kívül nem reagált semmit. Nem óhajt beszélni semmiről és senkivel. A surranónak egyszerűen nem is válaszolt, hátha megunja a kérlelést és elmegy. Így is lett.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akahana
Istennő
avatar

Hozzászólások száma : 1106
Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője

Character sheet
Nép: Istenek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-09-25, 10:49 pm

Mese - Kainnal, semmi közepétől kicsit balra


Nos, hát Caernek nem jött be a további gyengítés ötlete, de ez nem jelentette azt, hogy én örültem a döntésének. Ő a főnök, ha azt akarja, csak tessék, de szinte biztos vagyok benne, hogy jobban járt volna, ha hagyja, hogy az emberek egy részén használjam az erőmet. Oké, az övéket, de ez már tényleg csak amolyan szöszmötölős részlet kérdés, amire nem túl gyakran szoktam sima válaszokat adni. Egyébként pedig ezek után tényleg nem foghatja rám, hogy magamtól nem mozdulok, megmondtam, mit tudok tenni, neki nem tetszett, oké, akkor a kisujjamat sem fogom mozdítani. Persze nem önszántamból, de éppen most nem tervezek kirándulást tenni az istenek kihallgató termében azért, mert nem bírtam féken maradni, ezt a beszélgetést meghagyom akkorra, mikor tényleg érdemesnek találom a tettemet arra, hogy kompenzálja az évente esedékes kiselőadásomat, amit az apámtól kapnék. Erről ennyit, akinek nem tetszik a dolog, ajtó balra, el lehet menni, a többiek pedig maradhatnak igazán a helyükön. Én pedig jó (!!!) kislány leszek, kivételesen, és megteszem nekik azt a szívességet, hogy nem teszek megjegyzést az intézkedéseire. Na, nem a jó nagy szívemnek kell ezt majd megköszönnie, hanem annak a létező ténynek, hogy elég feltűnő lenne egy magányos nő a dzsungel közepén, akin egy karcolás sincs, ráadásul pedig abban a pillanatban jönnének rá a megfigyelőim, hogy nem éppen a kaland keresés az egyetlen indok, ami miatt én mélyen a sűrűbe merészkedem mindenféle segítség nélkül. Erre pedig nincs szükségem, jó páran keresztben lenyelnének, ha kiderülne, mi mindenről tudok. Milyen szerencse, hogy az istenek nem képesek egymás fejébe behatolni, még a próbálkozásaik is általában észrevehetőek elég messziről. Pedig egyesek nagyon is sokat megtennének érte, ha át tudnának írni pár dolgot a fejemben. De, kicsit elgondolkodtam, sőt, annyira, hogy fel sem tűnt, már egy ideje Kaintól nem messze követem az ösvényt az erdőben. Sőt, pontosabban én bújócskázom az ágak között, reagálva mindenre, miközben ő próbál megmaradni az ösvényem, leszaggatva az ágakat, amelyek az útját állják. Oké, nem mindenki tölti a fél életét az erdőben, így nincsenek is elképzelései arról, hogy milyen érzés valójában egy ilyen helyen hosszabb ideig tartózkodni. Vagy csak egyszerűen unja, meglehet az is. Én mindenesetre rutinosan kerülgettem az összes kósza gallyat és társait, megtalálva az apró helyeket, ahol én még éppen átférek, de a sárkánynak kellenek a körmei már, hogy utat kaparjon. Amelyek megjegyzem, elég érdekesek, régen nem láttam már ilyesmit közelről. Részleges alakváltás csodái, én pedig éppen az vagyok, aki emiatt igazán nem fog elkezdeni problémázni...
- Szél irány? Nekem nem sokat mond, az én jelenlétemet nem érzik fenyegetőnek. De igazad lehet, itt szokatlan ez a fajta... - jegyeztem meg, miközben óvatosan kikerültem egy tüskésebb bokor csoportot, amelyen a sárkány egyenesen átgyalogolt. Ez is egy módszer, de nem éppen természet- vagy bőrbarát, ráadásul pedig sok energiát igényel. Na, nem mintha a dühöngés nem lenne ilyen, akkor már inkább aprítson kicsit. Bár, ezért a kedves föld anyuci nézne rám csúnyán, ha hallaná.
- Mi a ... ? - a mondatot nem is volt időm befejezni, mert valami egyenesen az arcomnak ütközött, amint megéreztem, utána pedig bemutattam a mai sokadik repülésemet. Különbség, hogy ez volt az első, amit nem önként vállaltam, sőt, még annyira sem sikerült korrigálnom a szöget, hogy lábra érkezzem. Helyette felkenődtem egy fára, miközben a dzsungelből kibontakozó szemek kezdtek el figyelni. Nos, ha valami lény egy ilyen helyen mer a közeledben lenni és nem is pislog, az általában nagy vad, ami nem ijed meg könnyen. Most éppen kifogtam sikeresen egy ereje teljében lévő fekete jaguárt, amely engem nézett vacsinak. És a hangokból ítélve nem csak nekem jutott ki a jóból az elmúlt pár percben, Kain is éppen élvezheti ugyanezt a helyzetet. Nem tudom a sárkány mit tett, nem is aggódtam érte, de én megpróbáltam az egészet vérontás nélkül megoldani. Nem ment könnyen a dolog, az egyértelműen elmondható, hogy kissé megszenvedtem vele, de ennek ellenére nem akartam bántani a macskát. Az erőm feltámadt, körbe ölelte, próbálta meghátrálásra késztetni, elvégre én egyértelműen a vadász vagyok, nem pedig a vad, hatása viszont nem sok volt a dolognak. Pontosabban addig minden oké, hogy valamennyire lenyugodott, már nem akart a torkomnak ugrani, de akkor is éreztem, hogy valami fogva tartja. Egy erő gátolta meg, hogy lenyugtassam, egyszerűen csak megállítanom sikerült, amíg nem mozdultam meg. Furcsa, fél méterre tőlem egy hatalmas macska volt, és a legnagyobb gondom az volt vele, hogy nem látom rendesen a tudatát, nem vagyok képes megérinteni a személyiségét. Jó ideig eltartott, hogy átjussak a védelmen, időközben Kain biztosan végzett a másikkal, de nem akartam vért ontani, ha nem kell. A kapcsot kerestem, a burkon, amely előlem védte, elvégre a gazdájával összeköttetésben kellett lennie. Nem volt sok, csak egy apró fonál, amin a parancsokat kapta, de mintha legalább a legkeményebb ásványból alakították volna ki. Erő kellett az elszakításához, nem is kevés, így komolyan szuszogtam, miközben az állat megfordult és eltűnt a fák között. A tüdőm szúrt a megerőltetéstől, látható volt, hogy ehhez a mágiához nem vagyok szokva. Ennek ellenére megcsináltam, és közben az érzékeimmel konstatáltam, hogy a pajzs szépen lassan tűnik el a helyéről. Nem maradt utána semmi, csak egy apró légellenállás.
- Bármi van itt, elég erős, hogy velem is szembeszálljon... - suttogtam, miközben elindultam az ösvény felé. Most már nem küldött vissza, pedig felkészültem rá, a hátam pedig egyértelműen gyógyult még az előző akció után. Helyette csak kicsit akadályozott, amíg el nem kezdett ezúttal a föld mozogni alattam. Pontosabban eddig is tudtam, hogy kicsi vagyok, de nem szokásom összemenni csak úgy. Most viszont megtörtént, mire kapcsoltam, már bokáig süllyedtem valamiféle homokban, méghozzá nagyon gyorsan. Kijutni sem tudtam belőle, amit megpróbáltam áthelyezni a súlypontomat, felgyorsult az egész dolog, esélyem sem volt akár egy lépést is megtenni anélkül, hogy a térdemig érne ez a sár. Nagy nehezen sikerült ugyan nyugton maradnom, de az nem túl biztató, hogy még így is elég közel voltam egy alapos fulladás közeli állapothoz. Milyen pech, hogy a repülés nem az én tulajdonságom, azonnal kisegítene. De nem vagyok rá képes. És elég volt erre gondolnom, hogy a hangok elborítsanak. Nem tudom honnan jöttek, de hallottam őket, és nem csak a fejemben harsantak fel. "Nem vagy elég jó! Gyenge vagy! Nem kéne itt lenned! Meg sem kellett volna születned!" suttogták a fülembe, miközben egyre inkább próbáltam megrémíteni. Már a derekamig ért ez a homok, miközben a hangok az apáméval kezdtek eggyé válni, és egy újabb remek indokot adtak nekem a kétségbeesésre. "Fattyú!" suttogta valami, pont előttem, és nem bírtam tovább. A kezem meglendült, egyenesen eltalálva a hang tulajdonosát, apró fájdalommal adva a tudtomra, hogy bizony tényleg telibe találtam valamit. De nem érdekelt.
- Elég! Fejezd be! - suttogtam, miközben a szememet lehunytam, hogy legalább az arc tűnjön el a fejemből. Nem sokat segített, de erőlködtem rajta, amíg egy erős szorítás a karomon arra nem késztetett, hogy kinyissam a szememet. Kain állt mellettem, a homok pedig abban a pillanatban eltűnt. Az érzés, a szag, minden, csak a föld volt, és a sárkány mellettem. Ez mi a fene volt?


//ötlet hiány végére, bocsi xD //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1771
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-09-26, 10:30 am

*A macskát az istennő valahogy lefegyverezte. A sárkány csak néz, majd tekintete visszavándorol az általa feltrancsírozott állatra.
Gondolatban megvonja a vállát. Ha nem támadt volna neki, ő sem ölte volna meg. De ha egy sárkánnyal szembe mer szállni, akkor az expedíció kétlábúi sem fogják visszarettenteni, sőt Sou sem. Nem fog vérezni a szíve egy vadért sem.
Akahana megint megindul előre és Kain nem tesz mást, minthogy követi. Ha valaki, az istennő biztosan tudja hatástalanítani a pajzsot. Nem érzi, hogy tenne valamit, vagy, hogy történne egyáltalán valami, de a nő gond nélkül halad át a pajzs vonalán.
Kain magabiztosan, bőrkabátját megigazítva magán lépésben utol is éri. Ő sem kap a képébe újabb löketet.
A kabát rajta egyre megviseltebb állapotban van. Korábban az eső és a sár terítette be, az lassan letöredezett a nap és legfőképpen a csata alatt, most viszont a párduc karmai hagytak rajta nyomokat. Nem adta azért könnyen magát a vad.
Azon kapja magát, hogy lépni nem bír. A nagyobb baj, hogy az arany sárkány még mindig nem tud úszni.
Legutóbb a Gyilkos-tónál került hasonló helyzetbe, akkor a sellő hatott rá úgy, hogy eszement módon begyalogolt a hullámokba és nem más, mint Akahana húzta ki a csávából.
Most azonban úgy tűnik, az istennő is ugyanabban a bajban van. Az ébenfekete szemek kikerekednek, majd a sárkány hirtelen mozgással próbál kiugrani a futóhomokszerű anyagból.
Ennek csak az lesz a hatása, hogy még gyorsabban süllyed. Megfordul a fejében, hogy sárkány alakjában kikecmereghet, de a fák miatt, amik még mindig körbeveszik, nem tudna lendületet venni. A gond az, hogy ahhoz túl közel vannak, hogy a szárnyait használhatná, ahhoz viszont túl messze, hogy kétlábú karjával elérhetné bármelyiket is.
Hamarosan már nyakig merül a masszában és szó, mi szó, kezd pánikba esni.
Pedig ismeri az elme játékát, ismeri azt is, hogy hogyan kell kitörni belőle, de épp az úszni nem tudás, az, hogy azért nincs kipihent állapotban, az előbbi hirtelen események sora eltereli a figyelmét. A hangok az ő fejében is megszólalnak, Anzar hangján.
„Áruló, hát ezért tanítottalak? Ezért neveltelek? Az életet adtam neked és te ezzel háláltad meg! Szégyen vagy! Az én szégyenem!”
„Anyátlan Fattyú!”
*Igaza van Anzarnak. Az apját sem ismeri, az anyjáról pedig többet tudott meg akkor, amikor a Déli-dombságban abban a romban került vissza az időben, hogy megszerezze a főnix tollat tőle. Igaza van, mert Anzar vette magához halott anyja mellől, ő nevelte, etette, tanította. Felnőtt sárkány lett mellette. Az arany sárkány nem kapcsol, csak maga elé suttog.*
- Fattyú!
*Ekkor kapja az ütést. Valahonnan oldalról érkezik, és akkora, hogy a szája széle is felreped és ömleni kezd a vér belőle. Egy pillanatra elsötétül a világ is előtte, mielőtt szemeit ismét kinyitná. A hang elhallgat, neki pedig az álláig ér már a massza, lassan vérző száját is elborítja. Ismét megrázza a fejét, próbál magához térni. Anzar nincs itt! Nem lehet itt, az Éj-Hasadékba van bezárva. Arról már tudna, ha kitörtek volna onnan a sárkányok!
A végkövetkeztetést már ki sem kell mondania, még csak gondolatban sem.
Ez egy elmecsapda. Ügyes és meglehetősen erős varázslat, de nem több. Saját elméje öli mg, ha hagyja. Talán csak a pofonnak köszönheti, hogy a pillanatnyi eszméletvesztés után magához térjen. Megrázza a fejét, s ha már az elméről van szó, jobb karjával felnyúl, majd a meg-megszilárduló avarra könyökével támaszkodik rá. Néha még megmerül, de másik kezét, másik könyökét, majd karját is kijuttatja, és előbb centiről-centire húzza fel magát. Csak hinnie kell, hogy az avar ott, ahova nyúl, szilárd. Nem kell itt átok, sem valamiféle mágikus bűbáj, saját elméje felett kell csak visszaszerezni az uralmat. Épp az a lényeg, hogy tiszta fej kell hozzá.
Amikor már végre felhúzza magát, akkor tűnik csak fel, hogy valójában el sem merült semmibe. Az avar változatlanul ott van körülötte és Akahana is ott áll és ő is csak saját elméjében küzdött a masszával, majd mászott ki belőle. A pofon viszont valódi volt, az álla és felrepedt szája még mindig sajog. Megfogja, és az istennőre néz.
Nem kétli, hogy a pofon tőle érkezett, bár kétli, hogy szándékos volt. Láthatóan valamiféle delíriumban van. Valamivel ki kell billenteni és bár elsőre felmerül benne, hogy visszaadja a pofont, végül más megoldást választ. Előbb habozva nyúl ki, majd erős markával megszorítja a karját, vigyázva, hogy ha megint pofon lenne a válasz, az elől már elhajolhasson.
Ha Akahana magához tér, akkor néz csak távolabb Kain is, mikor már biztos abban, hogy arról nem fenyegetik veszély.
Alkarjával a bőrkabátba törli saját vérét, majd az elé táruló látványra pillant.
Első gondolata az elektromos pajzs a szúnyogok ellen. Második egy jókora lángcsóva, melyet két összeillesztett tenyere közül enged rá a tó felett repkedő szúnyogokra. Nagyon sokan vannak, de nem érdekli. Elege van ebből az egészből! Minél többet pusztít el, annál jobb!
El akar innen menni, Sout is minél távolabb akarja vinni innen. Reméli, hogy ha valami támadás jönne, az istennő csak lép valamit, hogy ne kaphassák el őket megint.
Meg sem kérdezi a nőtől, hogy hogy van. Azt sem, hogy készen áll-e, ha harc van. A sátorral sem foglalkozik, akár ki is léphetne tőle onnan valaki, most a dühét vezeti le.
Egészen addig, a tüzet a környező fákra is ráengedi, hadd pusztuljanak a leveleken pihenő szúnyogok is!
Csak ezután pihen meg. Sok volt már a varázslat mára. Homlokán kidagad egy ér, kezével pedig a legközelebbi fának támaszkodva pihen.*
- Mit gondolsz?
*Int fejével a sátor és a lángokban álló tópart felé, a kérdést útitársának címezve.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-09-26, 9:50 pm

//Mese: A láz - a béke és nyugalom mezeje, még?//
Akár meglepőnek is hathat, hogy a helyzet összeesküvései ellenére, mert mindig kell lennie egy ilyen elméletnek, Sou nem aludt el. Jól esett a vízszintes helyzet, a fű pont kellemesen dús volt, tökéletes fekhelyet és kényelmet biztosított, persze a nem túl nagy igényű utazóknak és ugye ott a neszező csend, de az is igen csak lekorlátozódott a suttogássá halványuló beszélgetésfoszlányok, szétcincált darabjaira és az erdőben motozó szél hangjára. Bár talán ólálkodik ott még más, vagy csak ólálkodott és talált magának mulattatóbb elfoglaltságot, mint nézni a lesve gubbasztó alakokat, akik védőként állnak a hátuk mögött egy kupacba hordott, nyöszörgő alakoknak. Persze, hogy ezek lennének azok az elképzelések, amiket a lélek és elme egyöntetűen szívesen fogadna, de mivel az utóbbi kétkedő, így az előbbi sem lehet nyugodt. Mert mi van, ha tényleg kivárnak?
Megrázva fejét ült fel, elege volt már a helyzetüket boncolgató gondolatokból, de azok enyvet kenhettek fonalaikra, mert újra és újra feltűntek. Pedig nyugodt szívvel el is merülhettek volna, hagyva végre megpihenni az elmét, amire talán nagy szükség lesz. Hát igen, szóval megint elindult a kanyar a jó öreg téma felé, de már csak azért sem! Háta mögött támaszkodott meg, ahogy kissé hátrébb is dőlt és meghagyva az erdőt magában az égre emelte a tekintetét és talán ezzel kellet volna kezdenie. Mivel az ég tiszta kékjén bágyadtan úszó, fehér pamacsok egészen könnyen vonták el figyelmét. Végre. Ősi és megnyugváshoz tökéletes játék volt ez, kitalálni mit is ábrázolnak a felhők. És vajon mit is? Szökkenő szarvast, nagyorrú bohócot, szakadt vászonlabdát, valami tengeri jószágot, ami éppen kiugrik a vízből, csigát, vicsorgó sárkányt és Caert? Nem, Caer nem az égen elevenedett meg, eldobva színeit és beállva a fehér ballagó nyájba. Életnagyságban lépett ugyan is mellé, Sou egy pillanatig meglepetten nézett fel rá valamivel hátrébb engedve fejét, nem számított rá, hogy ilyen hamar szerencséje lesz a parancsnokhoz. De több okból is inkább felé fordult és nem nyaktörő módon nézett fel rá. A hallottak után elgondolkodott, a választ sem rögtön adta meg, ugyan is ez igen csak fogós kérdés volt. Mert hát, mihez viszonyítva kell harcolnia. Egy gyökérszörny és a hozzá hasonló „apróságok” még határozottan a nehéz falat kategóriába tartozna és inkább nagy valószínűséggel az esélytelenek nyugalmával állhatna elébük. Viszont a náluk kisebb dolgokkal talán már elboldogulna, de csak talán .. meg hát, nem éppen nagy harcos hírében áll.
- Valóban, nagyon csendes lett az erdő. ..Túl csendes. – Ez még nem a válasz, de azt mindenképpen jelezni akarta, hogy valamit azért ő is gyanít. Tekintete a parancsnokról a közeli fákra vándorolt és csak úgy, megszokásból jó mélyet szippantott a levegőből. De, ahogy várta nem érzett mást, mint amit eddig is, a tábor változatos szagait, az erdő, harsogó zöld illatát, ami árnyalataiban enyhén hordozta a fura hosszúkarú lények szagát. Még is ki várta el, hogy elhordják magukat? Újra a parancsnokra nézett. – Ha muszáj, azonnal! De hogy mennyire hatékonyan, az csak az adott pillanatban fog kiderülni. – Ennyivel kell a parancsnoknak beérnie, pont úgy, ahogy Sounak is. Fogalma sincs, hogy milyen hatékonyan lenne képes mágiát használni, amíg meg nem próbálja és a harc. Nos, a harcot majd megoldja valahogy. Van már valamicske, szedett-vedett tudása a kardforgatást illetően, noha messze nem egy vívóbajnok veszett el benne és akkor már inkább egy lándzsa, azzal sokkal jobban bánik vagy íj is jöhetne, de elválik. Megfontolt mozdulatokkal talpra áll, megigazítja a vállán átvetett tarisznyát, ebből legalább már tudja, hogy a kisebb mozgással nem lesznek gondjai, de a hirtelennel, meg az intenzívvel nem fog egykönnyen boldogulni. ~ Ha nem lettem volna olyan ügyetlen. ~ Keze oldalán pihen, de ahogy erre rájön rögvest maga mellé engedi, de nem törődik azzal, hogy erről miként vélekedik a parancsnok. Ő ugyan is már egy adott irányba néz, méghozzá arra, amerre Akahanat és Kaint elnyelte az erdő, meg persze vár, hátha intéz még hozzá Caer valamit. Ha nem csendesen elindul, bár először konkrét cél nélkül, aztán már hirtelen több is akad belőlük. Az első, hogy Nina mellet telepedik le, de ezt gyorsan elvetette, az őrségben állókat nem akarta zavarni, jelenlétével feszülté tenni meg aztán végkép nem. ~ De őt se kéne…~ Nézett a fűben fekvő Sárkányúr alakjára, de bármennyire nem akarta zargatni, csak a közelében kötött ki és ideiglenes táborát fel is verte egy jó tíz lépésnyire tőle. Bár csak lesve nézett el felé, pillantásában pedig a rosszallás és az aggodalom keveréke ült meg. ~ Lehet ide kéne hívni Ninat … és akkor elevenen nyúzna meg mindkettőnket, mert túl komolyan, feszülten cselekszem?! ..~ Fújt egyet és Dylenről a változatosság kedvéért újra az erdőre nézett.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 26

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-09-29, 9:37 pm

* A megadott irányba fordulok én is, hogy remélhetőleg újra meglássam azt a mozgást, amit korábban sikerült, de semmi. Ismét semmi. *
~ Micsoda meglepetés …
* Gondolom magamban, mégis rossz előérzetem van, eleinte nem jövök rá miért, de végül csak rájövök, hogy mi is az, azaz minek a hiánya. *
- No de nekem a betegekre kell vigyáznom.
* Ismétlem meg újra Lothárnak a tőle kapott feladatomat, majd laza karmozdulattal el is búcsúzom tőle, hogy földben pihenő kardom felé vegyem az irányt. *
~ Hmm… Túl nagy a csend… Pedig nem ilyen csendes hely ez.
* Akár a mostani utam, akár az előző kettő alatt nem volt ez jellemző a dzsungelre. Még az általam látott árny vagy árnyak sem csaptak zajt. Nem csoda hát, ha hírtelen kételyek merülnek fel bennem is a korábban látottak iránt, de csak megismétlem magamban a Lothárnak mondottakat, hiszen tudom nagyon jól, hogy nem a legegészségesebb dolog árnyakat hajkurászni a dzsungelben, főleg ha az ember nincs a legjobb állapotában. Márpedig én még nem vagyok. Bár egyre kevésbé érzem a korábbi fájdalmat, de még nem akarom magam olyan helyzetnek kitenni, ahol ez könnyen változhat.
Ráadásul korábban is azt javasoltam, hogy senki se kergessen árnyékokat a dzsungelben. Ott ők vannak előnyben, arról nem is beszélve, hogy maga a dzsungel sem kíméli a gyanútlan bámészkodót.
A kardomhoz visszatérve újra leülök, hogy fegyveremnek támaszkodva folytassam a pihenést, miközben továbbra is a dzsungelt figyelem, olykor megszakítva, ha a táborban hírtelen mozgás támad. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lothár Von Falkenhausen
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 225
Életkor : 34

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-09-30, 8:08 am

//Mese: A láz//

*Körbe nézek a táborban és erdőn, az erő felől nem látok most semmit, de ezért nem fogok embert kiküldeni, hogy körbe nézze, legalább most béke van. a táborban észre veszem, hogy Dylan kidőlt a harc után, de nem sokáig tartott neki a pihenés, mert a surranó megzavarja, ahogy látom ezután egy kissé megfélemlíti a surranót, majd elengedi.
Ezután újból az erdőt kémlelem, de még mindig nem látok semmit, de ez is aggaszt egy kissé nem hiszem, hogy megpróbáltatásaink véget értek. Nem sokkal később meghallom, hogy valaki a nevemen a nevemen szólít és oda is fordulók hozzá. Látom, hogy a surranó az, csak bólintok neki, hogy én vagyok az, ekkor elmondja nekem Caer parancsát, majd tovább áll.
~Szóval még itt maradunk egy ideig, ez szerintem nem valami jó ötlet, de nem tehetek ellene semmit!~ Gondoltam magamban, ezután magamhoz szólítom az őrséget és elintézem a váltást. 2 órán ként után jön a váltás, így parancsolom az embereimnek most. Miután ezt elintéztem vissza küldök a helyére. Újból végig nézek az erdőn és a kardomon tartom a kezemet szükség esetén.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   

Vissza az elejére Go down
 
Hyarmenya dzsungel
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 11 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Déli szeglet-
Ugrás: