LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Homehttp://newagelaGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Hyarmenya dzsungel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
SzerzőÜzenet
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 27

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2011-08-27, 9:06 pm

// Július 1. küldetés - A dzsungel fia //

* Az éj kellős közepén üldögélek egy Meniontól alig egy napi járóföldre lévő kis falu, nem túl népes utcáján. Az utca már nem is igazán tartozik a faluhoz, inkább a falut körülölelő tanyákat köti össze. Én pedig pont ezen az úton üldögélek, miközben a hátamat egy birtokhatár kőnek támasztom.
Az éj kellemes és igen csöndesnek bizonyul. A Hold szinte teljes valójában megmutatja magát ezen az éjszakán.
Nehéz is ellenállni a kísértésnek, hogy álomra hajtsam a fejem, de ezt most nem tehetem. Nem azért töltöm az estét a szabadban, hogy az égen megjelenő milliónyi fényforrásban gyönyörködjek, közben pedig különböző formákat, mintákat és egyéb képeket próbáljak kivenni belőlük.
Eddig azonban mégis ezt tetettem. Ezt tettem, mert valamivel el kellett foglalnom magam, miközben várakozok. Igen várakozok az éjszaka sötétjében. Egy jelre várok, ami jó eséllyel a két bírtok egyike felől fog jönni, melyek határjelző sziklájának vetettem hátam. Így talán végre sikerül végére járnom ennek a dolognak.*
~ Miért teszem én ezt?
* Ez a kérdés merül fel bennem állandóan, amikor ép nem gondolok semmire se. Most azonban elárulom nektek is az okát.*


A hozzászólást Gylnar Radek összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2011-08-27, 9:13 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 27

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2011-08-27, 9:08 pm

// Július 1. küldetés - A dzsungel fia //

* Ehhez a sziklához vezető sorsom, alig két nappal ezelőttre vezethető vissza, mikor az utam keresztül vezetett a már korábban említett falun. Ekkor még egy nyugodt településnek tűnt, ezért elhatároztam, hogy nem megyek tovább, a nap további részét a pihenés jegyében töltöm.
Így kerültem a fogadóba, aminek a tulajdonosa, sajnálatomra, egyben a falu ügyeiért is felelős volt. Hamarosan az is kiderül miért sajnálatomra.
Egészen késő délutánig semmi jelentős dolog nem történt. Ekkor azonban elérkezettnek láttam az időt, hogy az utazással töltött napok után végre kiszórakozzam magam.
Mit ne mondjak az este igazán jól kezdődött. Nyertem a kockán és még az igazán emlékezetes látványt nyújtó felszolgálólánynak is sikerült felkeltenem az érdeklődését.
Mondanom se kell, hogy ezek után elég hamar magukra hagytam játékos társaimat, akik szerették volna visszanyerni elvesztett érméiket.
Nekem azonban fontosabb dolgom akadt, mint őket még jobban megkopasztani. Az éjszaka kellemes befejezéséről kellett gondoskodnom. Ami végül sikerült is.
Másnap reggel kiabálásra ébredtünk.*
- AZ A SZÖRNYETEG ISMÉT ELVITT EGY TYÚKOT!!!
- NÁLUNK MÚLT ÉJJEL DÉZSMÁLTA MEG A VETEMÉNYEST!!!
- TENNI KELL VALAMIT!!
- TENNI KELL!!
- CSELEKEDNI KELL!!
* Csak felkeltem az ágyból és az ablakból hallgattam a további fejleményeket. A lány követett.*
- CSENDET!
Mit tehetnék? A csapdákat kikerüli, az ebeket megöli, ha rátámadnak, ha megpróbáljuk elkapni, a dzsungelbe menekül. Onnan pedig még nem jött vissza senki. Ergan és Mahdra megpróbálta, azóta se tértek vissza.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 27

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2011-08-27, 9:09 pm

// Július 1. küldetés - A dzsungel fia //

- Ő visszatért!
* Hallatszott hátam mögül a már jól ismert hang. Az éjszakai partnerem volt az.
Hamarosan minden szem rám szegeződött, amit szívesen mellőztem volna, de nem volt mit tenni. Hiába magyaráztam el nekik, hogy nem sokon múlott, hogy ott ne hagyjam a fogam, őket nem nagyon érdekelte. Csak a lehetőséget látták problémájuk megoldására.
Végül egy megfelelő díjazás után elvállaltam a feladatot. Ekkor jutottak eszembe Argrun szavai.*
- Mindennek az oka a nő!
* Akkor még nem értettem, de most úgy érzem, tudom, mire gondolhatott, mikor megosztotta velem ezeket a szavakat.
Az első este sikertelenül próbáltam a nyomára akadni, későn értem a tett helyszínére.
Miután kipihentem magam, elkezdtem kicsit érdeklődni, ekkor megtudtam, hogy pár alkalmat leszámítva, mindig a dzsungelhez két legközelebbi birtokra csap le. Na meg azt a fontos információt se felejtsem el, hogy a keresett szörnyeteg feltehetően egy ember, aki már jó ideje a dzsungelben éli az életét.
Most itt ülök ezek találkozásánál.
Hírtelen az egyik tanyán az állatok hangoskodni kezdenek. Pont ilyen jelre vártam.*
~ Kezdődök ….
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 27

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2011-08-27, 9:10 pm

// Július 1. küldetés - A dzsungel fia //

* Kezembe veszem kardomat, és megindulok a hang forrása felé. Nem sokon múlik, hogy ismét lekéssem célpontomat. Bár most is csak körvonalait látom a holdfényben, mégis úgy érzem őt kell követnem.
Meglepően gyorsan szedte a lábait. Alig bírtam lépést tartani vele, ám amikor látom berohanni a dzsungelbe elkezdek lassítani. *
~ Éjszaka ugyan be nem megyek ide!!
* Inkább vissza is fordulok sikertelen próbálkozásom után.*
~ Legalább egy dolgot megtudtam… A dzsungelen kívül nem fogom elkapni… Nincs más hátra ….
* Utolsó mondatnál erősen elhúzódik a szám vonala. Egyik porcikám se kívánja, hogy újra bemásszak a dzsungelbe.
Pár órányi alvás után és némi felkészülést követően, napkeltekkor elérkezett az idő.*
~ Bár sikerült volna elkapni.
* Gondolom magamban pont azon a helyen állok, ahol az alak eltűnt.
Kardom markolata ugyan ott pihen kezemben, én mégis elég feszülten teszem meg az első lépést a dzsungelbe.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 27

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2011-08-27, 9:10 pm

// Július 1. küldetés - A dzsungel fia //

* Lassú léptekkel haladok a dzsungelben, közben pedig keresem a nyomokat, melyek elárulják számomra, merre futott a ”szörny”.
Egy hálaimát elrebegek Argrunnak, amiért megtanította nekem ezt a jelen helyzetben igencsak hasznos dolgot.
Néha azonban jobbnak látom nem a nyomokat követni, legalább is kisebb kitérőket tenni, mert néhány alkalommal gyanúsan ismerős levelek alatt vezetett volna át engem.*
~ Lehet futva biztonságos, de nem akarom kipróbálni.
* Végül egy barlang bejáratához vezetnek a nyomok. Első gondolatom az, hogy bemegyek, de utánra ráeszmélek, hogy fogalmam sincs, mivel vagy mikkel állok szemben, ezért bármennyire is szeretnék minél hamarabb távozni vendéglátó környezetemből, inkább várok.
Hiába múlik az idő, semmi se történik. Egy élőlény se jött ki a barlangból, még csak egy hang se.
Elindulok a bejárat felé, de még mielőtt bejuthattam volna, sikeresen rálépek egy a levelek alatt megpihenő gallyra, ami egy reccsenéssel adja meg magát súlyomnak.*
~ Nem hallotta senki, nem hallotta senki!
* Reménykedek, miközben nem is teszek új mozdulatot, azonban reményeim hamar szertefoszlanak, mikor meglátom a barlang tulajdonosát.
Egy nagyjából velem egykorú férfi ront ki a barlangból üvöltve.*


A hozzászólást Gylnar Radek összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2011-08-27, 9:15 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 27

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2011-08-27, 9:11 pm

// Július 1. küldetés - A dzsungel fia //

* Hírtelen nem tudom, mit tegyek. Támadtak már rám korábban is, mind emberek, mind területüket féltő vadak. De ez mégis más, mintha egyszerre lenne mindkettő.
Most, hogy látom a férfit, nem érzem indokoltnak, hogy megöljem, de megbeszélni se fogjuk a dolgot. A legjobb megoldásnak azt érzem, ha vissza tudnám vinni a faluba. Ott talán tudnának rajta segíteni.
A részletekre már egyáltalán nem marad időm, így is vészesen közel került. Kardom lapjával megpróbálok egy erős ütést mérni a fejére, hátha sikerül kicsit elkábítanom.
Azonban támadóm valami elképesztő reflexről tesz tanúbizonyságot, ahogy kitér a támadás elől és már rugaszkodik is el a földről egyenesen felém.
Hiába próbálok kitérni előle egyenesen a földre visz. Kezemmel ugyan próbálom távol tartani magamtól, de már most látom, hogy kardom nem a megfelelő fegyver ebben a helyzetben.
Támadóm egymás után ejti a mélyebbnél mélyebb karmolásokat karomra, sőt egyik alkalommal még fogaival is próbált beleharapni, de azt sikerül elkerülnöm.
Másik kezemmel miközben szintén próbálok védekezni, próbálom tenyeremet késem markolatához eljuttatni.
Egy örökkévalóságnak tűnik az az idő, mígnem sikerül elérnem. Akkor egy gyorsa mozdulattal állítom testébe. Egy fülsértő üvöltés jelzi fájdalmát, de nem állok meg, még kétszer döföm bele késem testének különböző pontjaira, mire megadja magát a teste.
Csak mikor legurítom magamról az élettelen testet tudatosul bennem, nem így szerettem volna megoldani a dolgot. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 27

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2011-08-27, 9:12 pm

// Július 1. küldetés - A dzsungel fia //

* Néhány percig csak fekszek a földön és pihenek, közben pedig tettem szükségességén gondolkodok.
Hamarosan eszembe jut, hogy nem feltétlen a legjobb életbiztosítás egy friss vérző tetem mellett feküdni egy dzsungel közepén, ezért feltápászkodok. Tőrömet megtörlöm, majd helyére teszem.*
~ Vinni kellene valami bizonyítékot.
* Ránézek a holttestre.*
~ Ezt így nem fogom elvinni!! …
* Átkutatom a barlangot, hátha sikerül valami olyat találnom, ami megfelelő lehetne bizonyítéknak, de semmi egyértelműt se találok. Visszamegyek a tetemhez.*
~ Ezt akartam elkerülni …
* Lehajolok kardomért. *
~ Bocsáss meg!
* Levágom a holttest fejét. Utána kardomat is letörlöm, és tokjába teszem.*
~ Irány vissza, mielőtt valami ide jönne a vérszagra.
* Szapora léptekkel indulok vissza a faluhoz ugyanazon az úton, melyen idáig eljutottam. Meg sem állok a fogadó ajtajáig.
Érdekes látványt nyújthattam, mikor véres ruhába betoppanok a fogadóba, bal kezemben pedig egy férfi fejet tartok hajánál fogva.
Zavartalanul sétálok a pulthoz, amire egykedvűen ráhelyezem a fejet.*
- Itt a ”szörnyetek”.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1773
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-05-14, 1:18 pm

//Mese - A láz, Caer csapata//

*A pára igencsak terhelő számára. Jobban kedveli a tiszta, hűvös levegőt a magasban, de nincs lehetősége arra, hogy inkább felemelkedjen és teletöltse tüdejét vele.
Sou tekintetét természetesen látja, amint rávillan, aztán Akahanára, de nem az ő tiszte az, hogy beszéljen az istennőről.
Már látja, hogy az elf elindul hátrafelé lovával és ebből nem sok jót olvas ki. Persze nem is izgatja magát, az a szerencsétlen többet képzel magáról, mint ami valaha is lehet belőle.
Komor tekintetét rajta tartja, miközben hallgatja az istennő és az ember beszélgetését a sólymokról. Neki is feltűntek, de nem kíván semmit tenni. Sou jelenleg biztonságban van, ő meg majdcsak ellesz valahogy az egyre növekvő társaság ellenére.
Apropó, tömeg! Az elf egyre közelebb ér, és ahogy közeledik, Kain úgy válik egyre komorabbá. Kezd elege lenni a tömegből, ami körülveszi, habár még mindig csak néhányan vannak körülötte.
Úgy tűnik, Akahana helyett az istennő bemutatását elvégzi az öntelt elf. Hát tegye, Sounak azonban így bizonyára nagyobb csattanó lesz az, hogy megtudja, az istennők egyike mellett dagasztja lova sarat.
Nem veszi magára az elf sértő viselkedését, pont azért, mert ő is pontosan annyira tartja a szerencsétlen kétlábút, mint amennyire az őt, ha nem kevesebbre.
Csupán jelenléte miatt érzi magát kellemetlenebbül, főleg, hogy az elfé a legterhesebb a körülötte lévők közül számára.
A kis jelenettel sem lopta bele magát a szívébe az elf, öntelt viselkedése inkább nevetségessé tette volna a szemében, ha lett volna kedve nevetni. Azonban inkább bosszankodott a túl nagy társaság miatt magában.
Azt azért megfigyelte, hogy Sou és az ember is ismerik, sőt az istennő is.
Neki minden esetre nem sikerült annak idején a Természet templomában ennyire felidegesítenie az istennőt. Nem lenne az elf helyében, ha tovább dühíti Akahanát.
Az ember eközben ismét a sólymokra tereli a szót, majd a szúnyogokra. Ekkor már Kain is látja, hogy Sou légburka ugyan a szúnyogokat nem engedi be, de a füstöt sem biztos, hogy ki. A helyében valahogy kikotorná a burokból a füstöt.
Namelyr marad a védőpajzsnál, a ló pedig nem izgatja. Nem mondta senki, hogy a hátasokra is veszélyesek a vérszívók.
Az arany sárkány előbb nem, de utána már érdeklődve figyeli az istennő akrobatikus mutatványát, amit csaknem a feje felett hajt végre. Azért csaknem, mert végül a sárkány arrébb lépteti a lovat, hogy hozzáférjen a nő ahhoz, amit kinézett.
Még a templomból emlékszik, milyen háklis a Holdistennő arra, ha valaki alábámul, így ezúttal kerüli is ezt, sokkal inkább a kezét követi tekintetével, amikor felmászik.
Aztán már csak el kell fogadnia a virágokat, amiket Akahana átnyújt neki. Bólint, miközben hallgatja a szavait, majd figyelme előbbre terelődik. Épp csak tudatosult benne az, hogy már az erdőbe értek. Újabb ok, hogy kényelmetlenül érezze magát a szűk helyen a sok kétlábú között. A pára pedig egyre áporodottabb szagokat hoz felé a kétlábúak felől.
A dzsungelt fái már egyre jobban akadályozzák a haladást és a termetes „mágus” a lovon ülve nem túl kis darab, az ágakat, liánokat meg épp elég fáradtságos kikerülgetni.
Úgy tűnik, Caert is zavarja a sűrű növésű dzsungelben az, hogy a hátasokkal nehezebben haladnak.
Kain a maga részéről szívesen megválna a lótól, legalább egy időre, így nem kötné erejéből azt a keveset sem az, hogy a lovat kordában tartsa.
Megállítja lovát, majd hátrébb is lépteti, vissza az expedíció többi tagjának jótékony takarásába. Nem látja a térképet, Caert is alig, mivel takarják az előtte lévő lovasok.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Dylan
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 612
Életkor : 37
Munkahely : váltás alatt

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-05-14, 2:37 pm

//azt hiszem írhatok, mert érdemben úgy is csak Hana reagolt...meg most van időm ^^//

*Odalovagol, és kiadja ami benne van. Elsőre jó ötletnek bizonyult, de hatása is van. Edward ezzel sem sokat törődött. Végtére is, nagy valószínüséggel, úgy is iitt fog hallni. Máskülönben meg nem hazudtolhatlja meg magát most sem. Eddig se foglalkozott kinek mondta el a véleményét, és valjuk be azzal sem, hogy hogyan. Dagorladban is voltak istenek akik szintén irritáltálták, és velük se bánt kesztyűs kézzel. Az istenek is csak emberi jellemmel vannak megáldva, így ők is hibáznak, a felháborító az, hogy ezt nem ismerik el. //ha már görög (szerü?) világkép// Ez az Akahana meg egyensen az agyára megy a kislányos elkényesztetett, "jaj de gonosz apuci" modorával. Mintha minden probléma a világon annyi lenne, hogy a főisten nem figyel oda egyetlen arany csillag lányára. Közben az emberek, a halandók meg szenvednek, olyan lényektől akiket mondhatni rájuk uszítottak. Minden isten egyforma. Magának való és gonosz, csak a saját érdekei vezérlik és ennek fejében nem rest eltiporni pár "halandót". Nekik az nem jelent semmit! Érzi a forróságot a bőrén, és tudja, ez nem a betegség. Hírtelen elteszi a fáklyát a nyereg egy tartójába, és a tüzet egy apró varázslat segítségével elfolytja. Majd egy hasonlóan gyors mozdulattal tesz egy ívet a mellkasa elött. Bárki aki látja egy ideges mozdulatnak tudja be, azonban aki ért a mágiához érezheti, hogy az elöbb a pajzsát szilárdjtotta meg Hana tomboló dühe ellen. Azért sem megy el! Még nem, elöbb befejezi, ha már a lány úgy is kiadta magát. Jobb kezében a kantárt szorítja, hogy a ló meg ne ugorjon, s közben kissé féloldalasan néz vissza a külsőleg egy diáklány alakját kölcsönvett istenre. Kék szemei leírhatatlan dühöt tükröznek.*
-Nem te vagy az egyetlen akinek ezt elmondom.
Nem tartoztok ide! Csak a baj van veletek!
Nem tudjátok milyen a földön élni, de azt képzelitek, hogy uralhatjátok! Játékszerként gondoltok mindenre itt, mint valami gyerekek!
Pár elkényesztetett kölyök, aki túl nagy erő birtokába jutott!

*A ló egyre idegesebb. Nem veti le lovasát, de fél Akahanától, és jól tudja, hogy akit visz arra irányul az istennő dühe. Dylan állja a nő válaszait, állja a dühe égető megnyilvánulását, még csak a szája szeglete sem húzódik meg, pedig fáj. Egyedül a szeme az ami olyanyira beszédes, hogy ha ölni lehetne vele, vagy mesélhetne, megérezné az istennő, milyen is a földön élni. Félni, hogy megölhetnek, félni, hogy ölnöd kell. Látni a szenvedést, és szenvedni miatta, tőlle, majd átélve mindazt amit földi lény átélhet az életnek nevezett pokolban, majd mindezek után a részesévé válni, és elsüllyedni benne. Mert mindenki erősebb! Mindeki, rajtad kívül!... és akkor eldöntheted, hogy addig gyötröd magad hosszú és fájdalmas eddzésekkel, hogy erősebb lehess, és ne tudjanak átgázolni rajtad, de ez sem segít. Mert akkor még többen és még erősebbek jönnek. A körnek nincs vége sohsasem!
Felszegte a fejét, és ha lehet még ingerültebben, de már elismerve, hogy az egyetlen amiben veszíthet egy isten ellen, az a harc.*
-... és most megölhetsz.
De ezen az, semmit sem változtat.

*A ló még mindig kissé irányíthatatlan, így tesz egy kört egyhelyben, majd szép lassan visszasorol eddigi szélső helyére a csoport eleje felé. Addig kell lépnie a Holdistennőnek, míg itt van, ha nem akarja mindenkivel tudatni, hogy ki is ő valójában. Közben találkozik a hátra igyekvő katonával, de a közönyével sem tiszteli meg. Mintha nem is lenne, megy tovább.
Végül csak elérkeznek az erdő széléhez, és rögtön az első tisztásnál meg is áll a csapat. Valószjnűleg rá is fér. Nemsokára beesteledik. A hadúr még mindig nem foglalkozik a madarakkal. Ha lesz valami vonatkozása, úgy is kiderül, addig fölösleges törnije rajta a fejét. Elég anyi is, hogy észrevette. Leszáll a lóról, hiszen Caer az elöbb a gyalogos utat választotta. Hát lelke rajta, pedig ez a ló igazán kivételes. Kiállta a Holdistennő haragját...*
~Azt hiszem meg is kéne tartanom.
Eredetileg is egy tünde lova volt, habár, én nehezebb vagyok az átlag tündéknél.
*Odahajol a ló nyakához, és megpaskolja. A fülébe súgva tünde nyelven nyugtatgatja. Most csak örülni tud annak, hogy nem a dagorladi módszerrel szelidítette magához. A ló szereti.*
-Jól figyelj!-*beszél hozzá közvetlen közelről, a tündék nyelvén. A ló megingatja a fejét és nyerít hozzá egy hatalmasat. Mint aki csak bólogatna rá, és várná, hogy mire figyeljen.*
-Most itt maradsz, de mindenképp gyere utánnam ha szólok, rendben?
*A ló ismét bólogat rá, mire a hadúr leveszi a legszükségesebbeket rólla. Volt nálla egy kis zsákféle is, amiit a vállára tud erősíteni az ember, ebbe mehet az étel, a kulacsok meg a gyógyszer, meg egy tőr is, és ha már itt tartunk pár plusszba az övébe is. Azért hagy a nyergen elrejtve néhányat. Komolyan számít a ló megérkeztére ha netán szükség lesz rá. Mindezek után leveszi a kengyelt meg a zablát, majd a nyerget magát is, és odavezeti az egyik őrhöz, aki majd vigyázni fog a lovakra. A kezébe adja a nyerget, a többi nem érdekes.*
-Ezt a lovat nem kell kikötni, de ha mehetnékje van, adják rá a nyergét és menjen!
-Hogy?
-Ahogy mondom. Az én lovam.
-Nekem mindegy...
*Böki ki végül az őr és félre teszi a nyerget. Ha Akhana ellen megmaradt vele a ló, akkor most már megmarad mindvégig. A fáklyát közben természetesen újból magához veszi, és visszavonva a varázslatot újra égni kezd.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dropie Dan

avatar

Hozzászólások száma : 103
Életkor : 23

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-05-15, 10:07 pm

Fáklyájának folyamatos mozgása közepette a kis surranó folyamatosan különféle dolgokra emlékeztető jeleket vél felfedezni a füst által alkotott alakzatokban. Kellemesnek ígérkező szórakozását egy ismerős mogorva hang szakítja félbe.
- Hát nem látod? – széles mosollyal fordul az őt megszólító katona felé.
- Ne játssz a tűzzel! – ezt az ellenvetést nem tűrő mondatot még Dropie sem hagyhatta figyelmen kívül.
- Miért baj itt minden?! – mint egy kisgyerek, orra alá dörmögve foglalja el teste a korábbi, mostanra már számára teljesen unalmassá váló pozitúrát, mely a közvetlen környezetében többeknek is, sokkal kellemesebbnek bizonyul így, mint pár pillanattal korábban. Vegyük csak példának a szúnyogokat. Az összevissza változó füstgomolyag helyett, most csupán egy lényegében monoton füstcsík jelenti az egyetlen akadályt számukra a hőn áhított vérhez vezető úton.
Nem csoda hát, ha az idő előrehaladtával egyre nagyobbra duzzad, a kis surranó közelében, a csapkodó szárnyak száma, s hamarosan eléri azt a küszöbértéket, ahol már önkéntelenül is mozgásba lendül a fáklyát tartó kéz. Még a cél sem szentesítheti az eszközt. Legalább is a Dropiera felügyelő katona szerint, aki ez alkalommal sem engedi, hogy a fáklya hosszabb ideig mozgásba maradjon, miközben a kis surranó kalimpálva hessegeti el a rajongó tömeget.
Lea érkezése ismét visszavarázsolja Dropie arcára széles mosolyát, feledtetve vele felügyelőjét, s annak unalomra parancsoló szavait.
- Szia! - válaszolja ő is vigyorogva – Nem, nem tudom. De jobb is így! – szájának szélei most még jobban megközelítik füleit - Ha tudnám, már nem lenne olyan érdekes!
- Szerintem, ha varázslót keresünk, akkor lennie kell ott majd varázs kütyüknek is. Nem igaz?
- Minden bizonnyal. Gondolj bele milyen kütyük lehetnek ott. – rövid szünetet ad képzeletük szerteágazásának – Talán még magunktól repülhetünk is. – széles mosollyal, szinte kiugrik a nyeregből, miközben imitálja lelki szemei előtt megelevenedő képet, amint madarakat megszégyenítő ügyességgel szeli át az égboltot. Majdnem sikerül elszakadnia a nyereg visszatartó kötelékétől. Végül mégis azon sikerül landolnia. – Ha pedig mégse – vonja fel vállát – majd találunk mást. – fejezi be ismét széles vigyorral.
A dzsungel, mely az előbb még csupán egy csíkként jelent meg a látóhatár végén, fokozatosan kezdi megmutatni valódi alakját a két surranó szeme előtt.
- Úgy hallottam a dzsungel tele van ismeretlen élőlényekkel. Szerinted látni fogunk közülük is párat? – érdeklődő tekintettel fordul fajának zöld hajú képviselője felé.- Rendkívül érdekesek lehetnek.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 27

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-05-19, 10:38 pm

//Mese - A láz, Caer csapata//

- Mágiával nem tehetem meg, az leleplezne, de talán a növények segíthetnek. A legtöbb rovar utálja valamiért a kúszó éjliliomok eszenciáját. Errefelé nem olyan ritka, de nehezen észrevehető. A vékony szára elveszik a fa görcsei között, kis, barna levelei és tüskéi vannak, a lombok között pedig sötétszürke virágok az ágak végén. Ha hasonlót látsz, szólj!
* Az istennő szavai mondhatni, igen csak meglepnek. *
~ Egy kis mágia miért leplezné le? Sternben is mágusnak adta ki magát, ha jól emlékszem. Úgy osztogatta a parancsokat …
* Gondolatom továbbra is szavai körül keringenek, miközben az általa leírt növényhez hasonló létforma után kutatok.*
~ Talán igaza lehet.
* Ismerem el az istennő döntését. Ő mégis csak otthonosabban mozog a mágia világában, melyet én csupán, mint kívülálló vagyok képes szemlélni. Leszámítva azt az egy esetet, mikor némi segítséggel ugyan, de véghez vittem első és egyben eddigi egyetlen varázslatomat.
Közben hiába vizsgálom a fák törzsét, illetve ágait, az éjliliom után kutatva, csak nem vélek felfedezni egyet sem.*
- Meg is van, ezt kérlek fogd meg!
* Talán ha gondolataim nem terelődnének folyton más témákra, akkor még sikerülhetett volna az istennő előtt meglelnem egyet ebből a futónövényből.
Tekintetem az istennő felé fordítom, aki a szőke fiú kezébe adja fáklyáját, hogy most már kétszer olyan gyorsan teljen meg az a bizonyos burok, mely a szúnyogokat hivatott távol tartani.
Figyelő tekintettel követem az istennő mozdulatait, ahogy egyszerűen feláll a nyeregre, hogy elérje az éjliliomot.*
~ Még jó, hogy ő találta meg … Én nem álltam volna fel … Mintha fel tudnék … Egyszerűen levágom.
* Mosolyodok el közben. Mint egy óriási szikla, csupán ekkor esik le számomra, ez hiányzott nekem. Egy kis társaság. Már csaknem megfeledkeztem mindenről, hogy egy esetleges informátor életét megmentsem, közben pedig elvesztettem saját magamat. Elvesztettem azt, ami azzá tesz, aki vagyok, hogy egyetlen cél vezéreljen. *
- Gyújtsátok meg egyesével a szirmokat, kissé égett haj szerű aromája van, de az egyszerű szúnyogok nagyon nem bírják több méteres körben a jelenlétét...
* Egy halovány mosoly társaságában veszem át Akahanától a növényt, melyet utasítása szerint gyújtok meg a fáklyával.
Meg kell hagyni tényleg nem túl kellemes az illata, de amíg a szúnyogokat távol tartja, addig engem nem zavar különösebben. Kellemetlenebb szagokkal is lehet találkozni bármely faluban és a legtöbb városban is egyaránt. *
- Emiatt aggódott?
* Fordulok Sou felé, hogy tudja neki szánom ezt a kérdést.
Hamarosan az orrom már fel sem veszi az égő növény furcsa szagát. Helyét átadva a dzsungel növényeinek, mivel idő közben már sikeresen elérjük a dzsungel szélét, és kis csoportunk is felzárkózik Caer vezetése mögé.*
- Lovak nélkül könnyebb lenne.
* Megjegyzésem ez alkalommal sem túl hangos, így csupán a közvetlen környezetemben hallhatják.
Azt az apró tényt, már nem teszem hozzá, hogy nem lennék azok helyében, akik az utat vágják számunkra. Még mindig elevenen él emlékeim között, hogy itt a dzsungelben olykor a saláta fogyasztja el az embert és nem fordítva. Márpedig az senkinek se lenne jó, ha idő előtt elkezdene fogyatkozni kis csapatunk állománya, ezért hátra hagyom a sárkányokat, hogy egészen Caerék mögé zárkózhassak fel. Annak ellenére, hogy nem kívánom Caer orra alá kötni, hogy én már több alkalommal is megfordultam ezen a helyen, mégis szeretném kihasználni saját tapasztalataimat, hogy lehetőleg minél többen érjük el küldetésünk valódi célját. Ezzel megnövelve mind a saját sikerünk, mind Asychic életben maradásának esélyét is.
Szerencsére, probléma nélkül érkezünk meg egy tisztásra, ahol végre pihenőt tartunk.*
- Mind itt vagytok?
* Tekintettemmel önkéntelenül is gyorsan körbe nézek, de senkinek a hiánya sem szúr szemet számomra.
- Olyan helyre tartunk, ahol ember még nem járt. Gyalogosan könnyebben haladunk az erdőben. Hagyjuk itt a lovakat, itt marad majd két katona, hogy őrizze őket. Van kérdés?

- Igen van!
* Szólalok fel. Átkozom is azt a pillanatot, mikor Akahana mozdulatait figyeltem, ahogy az éjliliomot leszedi.
Tekintetem a ég felé emelem, miközben a szavak csak nem akarnak számra jönni, talán éppen azért nem, mert ellent mondanak korábbi célomnak.
Végül csak előjönnek.*
- Tudjuk, milyen útvonal áll előttünk?

* Rövid szünetet tartok, hogy Caer, akár meg is válaszolhassa kérdésemet.*
- Lassan elkezd esteledni. Nappal sem biztonságos a dzsungelben közlekedni, hát még rosszabb látási viszonyok mellett. Éppen ezért, jó lenne tudni, lesz-e még egy ilyen helyünk tábort verni?
* Azt már nem teszem hozzá, hogy a két őrt kevésnek tartom ennyi kikötözött préda mellé, és jobban örülnék, ha legalább az éjszakát a lovak közelében töltenék, így csökkentve az esélyét, hogy valami ragadozó hátasainkkal elégítse ki étvágyát.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-05-20, 11:46 am

//-||-//
Hogy megtudja az igazságot, nem is kell sokat várnia, azt a rövidke időt viszont teljes ötlettelenséggel és a jelenlévők fürkészésével tölti, hátha megtudhat valami kis morzsát. A bevezetőt hallva viszont egyben már biztos, nem valami nagyhatalmú mágusról van szó az immáron teljes nevén is ismeretes lány személyében, akinek nevével együtt nem jár a kilétének leleplezése. Ugyan is Sou még mindig rettentően keveset tud az istenekről és valamivel még kevesebbet is foglalkozik velük, ezért fogadja egy kicsit értetlenül a dolgot, gondolván, hogy akkor most mi is volt a titok? Megszólalni sem igen tudott, pedig nagyon kereste a szavakat és alighogy megköszörülte a torkát, hogy lesz, ami lesz, de kinyög valamit, Dylen érkezése felmenti ez alól és ugyan akkor el is gondolkodtatja. ~ Lanuria nagyjai? ~ Első gondolata az ősi sárkányokat jelölte meg, hatalmasak és kis híján mindenhatóak is és itt ért el a kulcsszóhoz, mindenható … Más esetben, helyzetben és a legfontosabb, ha első alkalommal hozná össze a sors egy istennel, bizonyosan kikerekedett szemmel, némi hitetlenséggel, de nagyon is lelkesen kommentálná a helyzetet. Viszont a Narlaval való találkozás meghatározó volt számára, így inkább lehorgasztotta a fejét, ugyan semmi de semmi oka nincs feltételezni, hogy Akahana is nagy elvárásokat fog kinyilatkoztatni, de tudat alatt félt ettől a lehetőségtől és egyben butának érezte magát, az istenek pont egy olyan jelentéktelen kis személlyel lennének elfoglalva mint amilyen ő. Kizárt és nem mellesleg sohasem fohászkodott egyikükhöz sem, ezt hivatott az is alátámasztani, hogy nehéz a nevekhez egyáltalán egy isteni lényt rendelnie, a többiről nem is beszélve.
De nem zárkózik el a gondolataiba merülve, ha lehet annak nevezni a kisebb vita szavait követi és azokból nem nehéz rájönni, hogy bizony azok ketten nem éppen szívlelik egymást. Viszont ez valahogy nagyon is jellemző, minden népnek gondja van egy másikkal, mintha kötelező lenne a viszálykodás, amiből ő ösztönösen szeret kimaradni. Most is csupán csendes megfigyelője a dolgoknak, talán még egy leheletnyit le is marad. ~ Ha bajba kerülünk vajon mennyre számíthatunk egymásra? ~ A kérdést nagyon is helyén valónak érezte, hosszan kémlelte az elöl haladók füstfelhőbe burkolt alakját, majd a mellette haladó, de számára még idegenekre is vetett egy-egy hosszabb pillantás. Balga módon úgy is mindenkinek bizalmat szavaz, lehet sokak meghökkenésére még a felé biccentő elfnek is –amit viszonoz is-, annak ellenére, hogy egyszer már se szó se beszéd, otthagyta az erdőben. És közben újabb felismerésekkel is gazdagodhat, bár könnybe lábadt szeme elő fele annyira sem tiszta a látvány, mint általában, annyit még is képes leszűrni, hogy kis társaságuk most már minden tagja tud valamennyit a másikról és egyesek persze kicsit jobban is ismerik egymást. Ez megnyugtató tény, az viszont határozottan nem az Sou számára, hogy gondolatai minduntalan valami baj körül forgolódnak és ami még bosszantó is, hogy nem egészen tudná megérzésnek nevezni.
Az Akahanától érdeklődő férfi megjegyzése viszont kivált egy fintort Souból, bár el kell ismernie nem a tökéletes módon fogott neki a szúnyog mentesítésnek. De ez nem zárajaki annak a lehetőségét, hogy ezt a későbbiekben, mondjuk pont most, ne akarná tökéletesíteni. Egy közönséges mozdulattal, amennyire a karja hossza engedi eltartja magától a fáklyát oldalra, megdöntve kissé, hogy az így már szélburkán kívüli kezére hömpölyögjön a füst. ~ Hm, még valami, aminek borzalmas lesz a szaga … ~ Minden lelkesedés nélkül hangozz el elméjében a gondolat, habár értékelte az új ötletet, hátha elviselhetőbb lesz, mint a tömény füst. ~ Kain vajon hogy csinálja? Az ő orra is érzékeny, de látszólag nem igazán zavarja … ~ Figyelme az aranysárkányra terelődött, aztán igen gyorsan az istennőre, aki a fáklyáját nyújtotta át és Sou engedelmesen el is vette és némi ügyeskedés után egy kezébe zsúfolta mind a kettőt, igyekezve ugyan úgy messze tartani magától és még e közben érdeklődéssel követte nyomon a történéseket.
- De ezt előbb had adjam vissza. – Nyújtja vissza Akahanának a fáklyáját -egy is bőven sok neki, mikor a begyűjtött virágokat ajánlja körbe, amikből vesz is. - Köszönöm! - De még pontosan nem tudja, hogy tényleg meg akarja gyújtani vagy sem. Végül még is elhatározásra jutott és az új esszencia most már végleg feladta a leckét a szaglásának, nem csoda hogy prüszkölve kezdte felhajtogatni gallérját, hogy legalább az anyag megszűrje egy kicsit a levegőt. A hatás azonban szemmel látható volt és halható is, a zümmögő, gombostűfejnyi rovarok meghátráltak.
- Mi miatt? – Hirtelen nem érette a kérdést, de legalább így nem azt és nem mogorván bökte oda, hogy cseréljünk orrot és akkor meglátjuk ki mennyire fog aggódni. A következő megjegyzéssel viszont teljes mértékben egyet ért és erről határozott bólogatással megerősítést is ad. A dzsungel, sötétzöld és élő szövete, nem az a féle erdő, amikben eddig járt, azoknak is megvolt természetes módon a maga veszélye, de úgy hallotta, hogy itt egyik nép sem telepedett le és ennek talán nyomos oka is van. A fákat figyelte, amik között elhaladtak és az azokon túli szövevényes részeket és megállapítása szerint nem csak hogy lovakkal, de azok nélkül sem lesz könnyű átvágni a rengetegen.
Kis csapatuk csökkenő tendenciájára akkor figyel fel, mikor az előrébb lévők kezdenek feltolódni, aminek egyszerű oka van, megállnak. A kantárhoz sem kell érnie, Vaspor, mintha csak gondolatolvasói képességekre tett volna szert megáll, ránt egyet az eddig is lazára hagyott száron, aztán szimatolva dugja fejét a növényzet közé, Sou oldalra hajolva lesi meg mi finomat talált paripája. Az aggodalom vezérelte, de nem látott idegen növényeket, sem pedig mérgezőt, de látott valami mást, egy katonát, kinek alakja körbepillantgatásai közepette közelebb és közelebb került és most már egész közel is ért. Cear hangjára vonta csak el abból az irányból tekintetét, előrefelé kémlelve és még látott is valamit, azon túl hogy egész sokan leszálltak már a nyeregből, akiknek példáját követte és még mielőtt a még számára ismeretlen nevű férfi fel nem szólalt, már Vaspor mellet állt, megpaskolva az állat nyakát, köszönetként a sárban való derék caplatásért.
- Kíváncsi itt éjszakázunk, vagy rögtön indulunk tovább? – Bújt át a ló nyaka alatt, Kainhoz intézve a szavait.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1150

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-05-20, 10:13 pm

//Caer, menetoszlop//

*A fák sűrűje egyre kevesebb fényt enged be abból a kevésből is, ami még maradt, hiszen az út kezdete óta tetemes idő telt el.
Caer kémleli is kissé az égboltot a lombokon keresztül. Erőltetett menetben haladtak eddig, az éjszakai dzsungelben pedig nem akar mélyebbre hatolni. Ha jók a méretek a térképen, úgysem érnék el a reggel indulásig az X-et úgy, hogy az orrukig sem látnak.
Végignéz a szedett-vedett társaságon. Többen leszálltak már a lovukról, van, aki már a katonákra is bízta őket.*
-Ezt a lovat nem kell kikötni, de ha mehetnékje van, adják rá a nyergét és menjen!
-Hogy?
-Ahogy mondom. Az én lovam.
-Nekem mindegy...
*Az őr így veszi át Dylantől a lovát, némileg csodálkozva a dolgon, de hát egy mágusnak biztosan a lova is különleges. Nem szívesen választaná ellenségének.
Eközben a másik katona, aki lemaradt a hátsó tömeghez, örömmel látja, hogy a kis tömörülésből többen kiváltak már, mire ő is csatlakozik hozzájuk.
A parancsnok nem bízik a kis csapatban, ahogy a klikkesedést sem kedveli. Neki nincs is más dolga, mint szemmel tartani a csapatot, ameddig együtt vannak.*
- Kell valaki a csapatnak erre a részére is…
*Jegyzi meg Sou érdeklődő pillantására. A katona szemei már a fekete köpenyes máguson állapodnak meg, aki még mindig lován ülve húzódott hátra, az árnyak közé. Bizalmatlanság fénylik a tekintetében.
Caer eközben elfogadja az Akahana által adott növénydarabokat, ha a nő megindokolja neki, hogy miért is mire is jók. Bár az éjjel, vagy hajnalban nem tart szúnyogtámadástól, azért jól jönnek ezek az eszközök most is. Egyúttal a nő saját hasznosságát is bizonyíthatja a parancsnoknak ezzel a húzásával.
A két surranó párbeszéde nem arat osztatlan sikert annak a szemében, aki már segített Dropie-nak lovagolni.*
- Csendet, aprónép! A parancsnok beszél!
*Valóban, Caer még nem tekinti szavait befejezettnek.*
- Hamarosan itt az éjszaka. Ez a hely alkalmas is arra, hogy az éjszakát itt töltsük. Keressen mindenki sátornak való helyet, fekhelyet, ami tetszik! A lovakat adjátok át az őröknek. Annyi tüzet gyújtsatok, amennyi kell. Óvatosnak kell lennünk. Minden négy emberből kettő-kettő őrködjön, az éjszaka alatt pedig három óránként váltsátok egymást! Pirkadatkor indulunk tovább. *Caer nem látja, hogy a menet egyik szélén az egyik kalandor nyakára csápok tekerednek, beléfojtva a szót is, és úgy rántják be a fák közé lova mellől.
Furcsa, embernél valamivel kisebb méretű lények kerülgetik az épp megalakulni készülő tábort. Nem várható szervezett támadás, de ki tudja, hogy hány kalandort sikerül még megfosztaniuk az élettől az éjszaka folyamán? A lények a fákon közlekednek, négy szemük, zöldes-szürkés bőrük, hosszú csapjaik és négy fákon való kapaszkodásra alkalmas végtagjuk is láthatóan ehhez az élethez fejlődött. Ez a faj egyike a Hyarmenya-dzsungel rejtélyes élőlényeinek. Persze erre csak az jöhet rá, aki mégis észreveszi őket.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Dylan
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 612
Életkor : 37
Munkahely : váltás alatt

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-05-20, 11:41 pm

//mese, Caer (csak megszokásból is ^^) az őrök közelében//

*A nagy beszéd között tart a parancsnok egy kis szünetet. Ez szolgállt a hadúrnak arra, hogy odavigye a lovakat az őrökhöz. Közben felfigyel a két surranó beszélgetésére is.*
~Szertelen mint általában... meg fognak halni....
*Ennyi hangosokodás mellett mondjuk ők is, elég gyorsan. Az egész banda egy nagy cirkuszi felvonulásra emlékeszteti. Legalább ebben jó a sárkány. Nem beszél... azonban valahogy egész végig rossz érzése volt. Mikor leszállt a lórol, és az egész készülődés közben. Már ahogy beértek a dzungelbe, de ez csak még jobban erősödött, amikor Caer a letáborozás mellett döntött. Végignézett a csapaton. Elnyűtt, sáros utazók. Amikor ilyen állapotban van a csapat, akkor tényleg a legmegfelelőbb, ha pihennek. A hely sem mutatott különösebb veszélyt, hacsak nem azt, amennyire veszélytelennek tűnt. A probléma Dylannél ott kezdődött, hogy nem ismerte a helyet. Nem halott a dzsungelről annál többet, hogy jobb elkerülni. Habár gondolt rá, hogy jön majd ide is, amilyen őrült Akira, de eddig még semmi kézzel foghatót nem kapott arról, hogy esetleg vagy véletlenül itt is lett volna. Azért is dekkolt (na meg a szúnyogok miatt is) a városban, hogy megtudja járt e itt a lány. Mert ha a dzsungelbe akar menni, itt biztosan megszáll egy-két éjszakára. Azonabn ott Akiráról nem tudtak, így Hyarmenya, tényleg csak egy kerülendő veszélyforrás volt a számára. Mindenesetre most feszülten figyelt, nem is igazán a parancsnok szavaira. Betéve tudta mit fog mondani, és hogyan. Számtalanszor elismételte ő is anno, a saját beosztottjainak. Mindenki fáradt kissé, és az ilyen helyzeteket bizony ki lehet használni.
Aztán elkapta az egyik kalandor eltűnő karját hátulról, ahogy viszanézett. Miért nézett vissza? Talán megérzés, vagy csak már rég nézett arra.
Egyetlen gyors mozdulattal kikapta az övéből a botot, amely szinte azonnal a kívánt íj formályát vette fel a halk, már annyiszor használt varázsige hallatára, majd jobbjával előhúzott egy nyílvesszőt. Felhúzta, és célzott, de addigra viszont eltünt a tettes is.
Levette az idegről a nyilat, és hatalmas léptekkel közelítette meg a helyet. Mindeközben a pillanat tört részeként éjkék szemei sárkányszínűvé váltak, és ami még fontosabb sokkal felismerhetőbbé váltak a sötétben. Nem csillogot vagy világított, áá dehogy, egyszerűen a nagyobb szemek feltűnöbbek lettek rajta.
Odaérve ami nem telt bele pár oriás, inkább ugrásnak nevezett lépésbe, elétárultak a dszungel első lakói. És a létszámuk alapján nem elhanyagolható jelenségként.
Mint valami torz majmok, úgy csüngtek a fákon, és a liánokon. Felhúzta az íjjat újból, de még nem lőtte ki. A pillanat tört része alatt beolvadtak a dszungel sűrűjébe.
"Hála" Akahanának a pajzsával most egyelőre nem lesz gondja. Elég erős most ahhoz, hogy kivédje az estleges támadásokat.*


A hozzászólást Edward Dylan összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2012-05-21, 8:00 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1773
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-05-21, 12:09 pm

//Caer csapata//

*Kain hátra húzódva elgondolkodik azon, vajon a méregerős szag, ami a növényből árad, amit Akahana adott neki, hogyan is viselhető el a többiek számára. Az arany sárkánynak jókora önuralomba kerül, de legalább nem marad ott körülötte. Mindeközben fehér arcáról továbbra sem olvasható el, legfeljebb fekete szemeiről, melyeket időnként kissé szűkebbre húz. A környező levegő és a néha-néha háta mögül fúj szél kedvezően elsodorja nem csak a saját füstjét, hanem a többiekét is, akik előtte állnak.
Hallja az Olassiëből ismerős fekete harcos kérdését, de őt továbbra sem izgatja az úti cél.
Sokkal inkább az, hogy amikor megérkeznek és addig is nyugta legyen mindentől.
Úgy tűnik, a férfi kérdését Caer is elengedi a füle mellett, mert választ nem ad neki.
A többi felvetésére a férfinak a parancsnok szintén nem válaszol, de mintha pontosan ugyanazok járnának a katona fejében, mint a vándoréban.
Fel sem tűnik neki, hogy a körülötte rajzó szúnyogok a szagok és a füst hatására egyre hátrébb húzódnak, eltűnni látszanak mellőle.
Eközben megérkezett az a katona is, akinek a füstje már jóval korábban látható volt, amint lassan közeledik hozzájuk.
Kain a bizalmatlan tekintetre nem reagál semmit. A kétlábú maradjon csak a maga dolgánál. Pontosan tudja, hogy az ő megfigyelésükre érkezett. Túl látványos volt a le-lemaradozó csoport a menet végén ahhoz, hogy a parancsnok figyelmét is felkeltse. Ezért van itt a katona, bármit is mondjon ott, előtte, Sounak.*
- Úgy tűnik, az éjszakát itt töltjük.
*Jelzi halk, mély hangján Sounak, egyben választ is adva a kérdésre. Az is igaz persze, hogy Caer hamarabb adta meg ezt a választ, mint maga Sou.
Úgy látja, hogy Akahana előrelovagolt, Radek is távolabb van, így körülbelül hármasban maradtak Souval és a katonával.
Namelyr még mindig a lova hátán ül, onnan szemléli a csapat kaotikus állapotát. Saras, mocskos kétlábúak, teljesen rendezetlenül, halk morgással beszélnek egymással.
Néha tényleg azt gondolja, hogy igaza van népe azon tagjainak, hogy ezek sokszor nem előbbre valók az állatoknál. Ha egy csapat birkát beterelne egy szorosba, azok ugyanígy állnának egymás mellett.
A surranók meglehetősen távol vannak tőle, velük nem is foglalkozik, nem hallja hangjukat, sem a katonáét, aki rendre utasítja őket.
Kain már épp arra gondol, hogy túl látványos még mindig a lovon ülve, így leszállni készül, amikor feltűnik neki az elf, amint átsiet a tömegen annak szélére.
Az arany sárkány a füle mellett látszólag elengedi Caer szavait, az őrséggel kapcsolatban is. Az elf furcsa viselkedése sokkal inkább számot tarthat érdeklődésére.
A felhúzott íj figyelmeztetés a sárkánynak, annál is inkább, mert bármilyen öntelt is ez az elf, sőt, főleg amiatt, nem tenne hirtelen és főleg értelmetlen mozdulatokat. Valami kell, hogy legyen ott, amit veszélyként ítél meg.
Azonban elsőként a „fekete mágus” is leszáll a lóról, és eközben próbál beleszimatolni a levegőbe is. Nem akar feltűnő lenni azzal, hogy határozott utasításra is a hátason marad, így viszont már nem látja olyan jól Dylant.
Az orra azonban csak erős szagokkal találkozik és ez a földön, ilyen érzékeny szaglással leginkább egy ronda grimaszra elég Kaintól, mivel ezt a szagorgiát már ő sem bírja.
Souhoz fordul.*
- Légy résen, ez az erdő nem épp a biztonságról híres! Az első három órát vállalom én.
*A végé már hangosabban nyomja meg, jelezve, ott, ahol ő tartózkodik, bevállalja az őrséget. Első sorban Sou miatt és azért, ami a menet másik szélén történhetett.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lothár Von Falkenhausen
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 225
Életkor : 34

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-05-23, 4:15 am

//Caer csapata//

*Én is fáradtnak érzem maga de még bírom alvás nélkül, ahogy körbe nézek már sokan ide értek, de még a fekete kabátos le volt maradva egy kicsivel a többiektől. Az egyik kalandor megkérdezi a parancsnokot, hogy milyen út áll előttünk és szerinte nem jó ötlet ilyen sötétben tovább menni én is egyet értettem vele, csak én nem szólaltam meg. Ezután Caer parancsnok egy nagy beszédet mondott amiben kijelentette, hogy itt éjszakázunk. ~Itt töltjük az éjszakát, legalább kipihenjük magunkat mielőtt folytatjuk az utunkat!~ Gondoltam magamban, majd oda megyek két kalandorhoz és megszólítom őket. -Csatlakoznák hozzátok az éjszakára és vállalom és első három óra őrködést- fejeztem be a mondandóm, a két kalandor belegyezett ebbe és miután tűzet gyújtottak nyugovóra tértek én meg elkezdtem az őrködésemet. Leültem a földre, hogy kicsit pihenjek, egy kis idő után úgy éreztem, mintha ha figyelnének minket. Felnéztem egy közeli fára és láttam, hogy valami meg mozdul ott, de nem láttam, hogy mi lenne az. Gyorsan fel álltam és elhúztam a kardomat a jobb kezemmel és a bal kezembe vettem a buzogányomat és vártam, hogy mi fog történni közben fel felé figyeltem, hogy kiszúrhassam, hogy mi van oda fent .*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 27

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-05-24, 9:48 pm

//Mese - A láz, Caer csapata//

* Annak ellenére, hogy Caer mintha fel sem figyelne észrevételeimre, mégis az ezt követő parancsai pontosan azt tükrözik, mint amit én is javasoltam neki az imént. Közben én sem veszem észre a társaság szélén végbemenő támadást, sem pedig Edward megmozdulását. Talán, ha nem Caer válaszára figyeltem volna.
Caer parancsa értelmében végig nézek a társaságon, melyik csoportban lenne a legnagyobb haszna eddigi ismereteimnek erről az átkozott dzsungelről. *
~ Minél többen érünk el a célhoz, annál nagyobb eséllyel lesz sikeres a küldetésünk, ezzel együtt talán gyorsabban is sikerül majd végrehajtani.

* Először Kain, Akahana és a szőke fiú felé fordulok. Az úton egy ideig az ő társaságukban utaztam, meglepő módon egész kellemesen. Így kézenfekvő lenne, ha most is velük alkotnék egy csoportot.
Azonban ez az ötlet sem tart tovább, mint ahogy végig gondolom, kik is alkotnák akkor azt a csapatot.*
~ Egy istennő és egy sárkány könnyedén ki tudnak segíteni bárkit, aki melléjük kerül, akkor is, ha még nem jártak a dzsungelben.
* Ezt a gondolatmenetet folytatva elég hamar arra a következtetésre jutok, hogy a legnagyobb problémában az a csoport lesz, amelyik akár csak az egyik surranót is tagjának tudhatja. Ennek ellenére, valahogy mégsem szívesen bíznám fél éjszakán át a holmimat egy surranó őrizetére.
Végül meglátom azt az alakot, aki egész utazást lemezvértjében tette meg.
Nem kell sokáig figyelnem, hogy rájöjjek.*
~ Nem egy kalandozó típus.
* Gondolataim közben szemügyre veszem azt a két kalandort is, akivel a látottak szerint már össze is állt.*
~ Talán még azt se tudják, milyen veszélyes ez a hely.

* Veszek egy mély lélegzetet, miközben továbbra is ezt a csoportot figyelem. Az a két kalandozó nagyon emlékeztetnek korábbi önmagamra. Én sem tartottam különösebben ettől a helytől első látogatásom alkalmával, és majdnem itt is hagytam a fogam.*
~ Ez lesz az én csoportom.
* Nyugodtan lépek oda a trióhoz.*
- Üdvözletem! Azt hiszem még nem volt szerencsénk egymáshoz. Engem Gylnar Radeknak hívnak. Ha jól látom egy hely még kiadó itt.

* Szerencsére jól gondoltam, még nem volt meg teljesen a négyes. Egészen érkezésemig. *
- Vállalom az első három órát. Az a korábbi eső igen csak felébresztett.

* Az őrség eleje nyugodtan telik. Egészen, míg páncélos társam egyszer csak fel nem pattan fegyvereit kivonva.*
- Láttál valamit?
* Kérdezek rá miközben én is arra nézek, amerre ő, persze továbbra is a földön ülve. Hiába kémlelem a sötét lombokat, úgy tűnik, csak nem ismétlődik meg újra.*
- Talán csak egy állat volt. Nem ajánlom, hogy jobban utánanézz. Minél távolabb vagyunk a fáktól annál biztonságosabb.
* Próbálom lecsillapítani kicsit talán túlbuzgónak tűnő társamat. *
- Itt még az is veszélyes, ami nem mozog. Könnyen lehet, hogy valamelyik növény martalékául esel.
* Némileg halkabban folytatom.*
- Velem már egyszer csaknem megtörtént. Szintén egy tisztás közelében.

* Vállamat felhúzom mondandóm közben, mint aki már semmit sem tehet ennek érdekében. Közben megpiszkálom kicsit a tüzet, hogy több fényt adjon.*
- Itt a tisztáson legalább ezek miatt nem kell aggódnunk. Csak attól, ami a tisztásra téved.

* Azt pedig már csak remélni tudom, hogy a tűz közelsége sikeresen távol tartja a vadakat.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-05-25, 7:03 pm

//Mese - A láz: Caer csapata és a denevér-majmok?//
Nem ellenkezik a katona szavaival, noha ha mindenki számára világos lenne a jól titkolt tény, akkor biztosak lennének abban, hogy a tábornak pont ebbe a szegletébe nem kell más. ~ Meglehet nem nyerte el a tetszését a kapitánynak a kis tömörülésünk? ~ Ütötte fel fejét a kérdés. Közben tekintetével követte a katona tekintetét, de csak megingatta a fejét. Nem ítélkezett a katona felett, Kain feketemágusnak tűnik és azok majdhogynem ugyan olyan jó hírnek örvendenek, mint a sárkányok és így szinte biztos, hogy gyanakvással fogadják a jelenlétüket. Nyakát nyújtva még a magaslatról kémleli végig a tömeget, ugyan is Dylan ugyan azt az álcát, vagy meglehet esetében annyira nem is álca a fekete köpenyeg, őt keresi és messzebb mintha meg is pillantaná az alakját. Szeretne vele szót váltani, bár fogalma sincs, hogy az erdei eseten kívül bármit is fel tudna hozni beszédtémaként, mind a mellett, hogy a hely, de még inkább a helyzet sem alkalmas könnyed bájcsevejek lefolytatásához és akkor még ott van az istennővel vívott, még finomnak mondható, vagy bemelegítő szópárbaj. Azok után valószínűleg senkinek sem örülne igazán, viszont ha már az elfet megtalálta, akkor egy bizonyos vörös hajú lány után sem ártana néznie. Még sikeresen elkap belőle is egy sejtelmes foszlányt, ahogy lovát az őrök felé kíséri, na igen, inkább a lovat, mint tulaját ismerte meg. ~ Nyugodtabb lennék, ha mellette lehetnék, ha már azért jöttem el, hogy vigyázzak rá. ~
Kain szavaira biccenteni tudok csak, hiszen közbe Cear is igazolta szavaival, maradnak. Kezébe fogta a szárat, kicsit sem volt ínyére, hogy a többi ló közelébe keljen mennie, csak azért, hogy az őrök őrizete alá helyezze Vasport. Reggelig úgy is itt lesznek, addig meg teljesen mindegynek érezte, hogy hátasa mellette vagy jóval távolabb pusztítja a mező zöldjeit, az meg egészen más kérdés, hogy ehhez az illetékesek mit is szólnak. Megy e vagy marad? A kérdést, azaz egyszerű indok segített eldönteni, ami már egy korábbi gondolatban is megfogalmazódott, Nina. Persze ezek mellet felfigyelhetett volna arra is, hogy az aranysárkány figyelmét a tér egy másig szegletén összpontosítja és nagy rá az esély, hogy nem kedvtelésből szemrevételezi az eseményeket. Életmentő is lehet éleslátása, ahogy Soué is lehetne, de a kelleténél nem összpontosít jobban környezetére mióta leszállt a nyeregből, ezért sem figyel fel az említett momentumra. Helyette megoldja a szíjakat, amik kevéske holmiját a nyereghez rögzítették és meg is tartották a viszontagságosnak is mondható út során, ezeket egyszerűen maga mellé dobja le a földre. Aztán a nyereg szíját is kioldja és le is veszi, hogy helyébe a már megszáradt, nem túl vastag pokrócot terítse, ám előtte még..
- Rendben, aztán váltalak. – Fordult barátja felé, nem várja el senkitől sem, hogy gyerek módra pesztrálják és ezt határozottságával igyekezett is éreztetni. Annyira még ő is alkalmas, hogy három órán át felügyelete alatt tartsa a környéküket, remek hallás és sötétben is használható látás áll a szolgálatára. A szaglását a füst szúrós esszenciája végett nem merné csatasorba állítani, elég, hogy most a földbe tűzve, nem túl messze füstölög, bágyadtan árasztva magából az éget éjliliom szagát. Ha a katona mellettük marad, még rá is vet egy pillantást, amolyan meg e felel számára a váltás sorrendje gesztusként, bár nem feltétlen ajándékozná oda választott sorszámát. Amint ez a dolog elrendeződött, folytatta azt, amibe belekezdett, letörölgette Vaspor izzadt hátát és mikor a pokróc is a helyére került..
- Mindjárt jövök. - Elindult, ám most saját kisugárzását rejtette el, hogy ne okozzon majd riadalmat a többi lóban. Útközben nem csak a helyüket, éjszakai társukat, őreiket keresőkkel találkozott szembe, hanem a vörös hajú lánnyal is, aki nagy bölcsen ismerősei gyűrűjében tölti majd az éjszakát, akiknek a többsége városlakó. Akit mellesleg hiába invitált meg a tábor biztonságosabb pontjába, viszont ő sem maradhatott, ezért haladt tovább beletörődve, hogy átadja lovát az őröknek. Azt a lovat, aki az illetékesek előtt döntött úgy, hogy rügycsemegére vágyik és Sout könnyedén maga után vonva lépett a bozótosba és az esetet látva halk, de jó ízű nevetés szűrődött el az ifjú sárkányhoz. – Ezer hála és köszönet, Vaspor! Me.. – Végigmondania sem kellet az indulásra sarkalló szavakat, mivel a hátas füleit előre hátra mozgatva hátrált meg és őstehetségnek sem kellet ahhoz lenni, hogy a fujtató ló megrémült. A kantár szíja viszont felakadt egy ágban és nem eresztette, pedig Vaspór nagyon ment volna. – Nyugalom! – Mondogatta, miközben a bűnös rész után tapogatott ujjaival arra is ügyelve, hogy a tonnát is elérő állat ne tapossa meg és ekkor történt, hogy valami a bűnös ágat markoló karjára tekeredett. Meghökkenve kapta arra a fejét, de a rántást követően inkább becsukta a szemét, az arcába csapódó ág után viszont rögvest a valami után pillantott és hogy az nem tudta elragadni, csak annyinak köszönhető, hogy másik kezével erősen megmarkolta a bőrt és Vaspor kellően ellentartott. Négy fénylő szembogárral találta magát szembe, ahogy a gyér fényben megcsillantak, a szemmérkőzés viszont Sou győzelmével ért véget, az négyszemű lény úgy látszik nem akart egy erősebb ragadozóval kikezdeni, még ha most prédának ideális az alakja. Mindez persze talán röpke perceket, percet ölelt fel. Először a ló hátrált ki riadtan, a sárkány közelségét, annak varázslatának elillantával kevéssé honorálva.
- Azt hittük elvesztél, kölyök!
- Van valamilyen lény a fák között! – Közölte messze nem színtelen hangon az őrökkel, akik összenéztek és csak az egyikük fogta komolyra a dolgot, a másik viszont…
- Utánad jött a mumus az ágyad alól.
- Én .. – Kezdett bele, de valahogy szélmalomharcnak ígérkezett és inkább lenyelte a dolgot, betudva annak, hogy nem másnak, mint fiatal korának szól ez a kis élcelődés. – Akkor is van ott valami, talán több is abból a lényből. – Ezzel kívánta lezárni a témát és Vasport át nem adva fordult vissza, arra a kérdésre, hogy miért teszi ezt, csak tagadólag megrázta a fejét, elvégre ha nem is a saját tulajdona, most ő felel ezért az állatért. Jobb ha inkább a közelében marad. A visszafelé úton viszont már több mindenre felfigyel, például arra, ami már igazán szembetűnő, hogy többen is árgus szemekkel vizslatják az erdő szövevényét, köztük van az a férfi is, akinek neve még ismeretlen számára.
- Valami vagy nagyon kíváncsi, vagy egyenesen vacsorának néz minket .. – Szólal meg, amint visszaért a kis táborhoz. Vaspor kantárját egyszerűen a már kihunyt fáklyához köti, de előtte még némi mágiával mélyebbre tornássza a fadarabot a földben, hogy még se lehessen olyan könnyedén kirántani. A földre tett dolgai mellé térdel le, az erdő fáit fürkészve tűri fel inge ujját és vékonyka karján ott is van a bizonyíték, egy nem elhanyagolható vörös „gyűrű” formájában. Kicsit megdörzsölte, biztos szép színes lesz másnapra, de ebbe nem fog belehalni és amúgy is örüljön, hogy meg van még a karja és a vállát sem törte el a rántás ereje.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1150

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-05-27, 9:34 pm

//Mese: A láz - Caer csapata//

*A kis létszámú csapatok egyre szerveződnek és ennek látványa kedvére való Caernek. Ő a lovak őrségéhez csatlakozik majd, s szintén ki fogja venni részét az őrködésből. Előbb azonban körbejárja a tábort és a kalandorok közül azokat, akik nem a tábortüzeken belül helyezkednek, halkan utasítani fogja erre.
A tüzek vonalán kívüli szabad teret védelmi zónának tekinti és a tapasztalatlanabb, vagy felelőtlenebb vándorokat külön kéri arra, hogy a tűzön kívüli területet folyamatosan tartsák szemmel.
Edward gyors mozgása azonban az ő figyelmét is felkelti, és erre oda kell figyelnie. Nem sok időre van szüksége, hogy ő is ott teremjen a harcos mellett, de fegyvere nincs még kivonva.
Szemei az erdő sötétjét kutatják.
Hallott már ő is a tábor védelmének egyik eleméről, de mivel nem katonákkal van, nem ásat árkot a táborhely körül, sem pedig tüskés bozótból álló barikádot nem rakat.
Fejét csóválja meg, ahogy a sűrűbe meredve nem lát semmi gyanúsat. Addigra a lények már eltűntek a növényzet sűrűjében.
A két surranót senki nem hívja maga mellé, láthatóan különösebben nem kedvelik őket. A lovak két katonája mellé csatlakozik még az, aki eddig Dropiet kísérgette, és majd a parancsnokkal együtt lesznek négyen. Caer a két surranót, ha nem keresnek maguknak társaságot, a saját őrségébe hívja be.
Alvor társaságát láthatóan külseje miatt mindjárt több kalandor is keresi. Bizalommal vannak a hatalmas barbár iránt, ami az éjszakai őrséget illeti.
Gylnar végül nem a „hátsó alakzatot”, hanem inkább a páncélozott harcost, Lothárt és két társát választja éjszakára társaságul, míg a fiatal lány, aki az éjliliomot körbehordozta, szándékai kérdésesek.
A lovaknál csak néhányaknak tűnik fel Sou hirtelen eltűnése, majd megkerülése és szavait inkább egy rémült, hóbortos ifjú, vagy kamasz képzelődésének tartják.
Az egyik őr viszont komolyan veszi szavait, és egy rövid, de annál hevesebb eszmecsere után a lovakat távolabb vonják a fák vonalától. Ez azért nem is olyan könnyű, hiszen nem kis tömegről és nem kis testű állatokról van szó, amellett, hogy többségüket ki is kell pányvázni.
A későbbiekre, amikor majd az expedíció tovább halad, ki kell találniuk valamit, hogyan legyenek távol az erdő fáitól, és hogyan tartsák megkötve a hátasokat.
A vándorok közül egyre többen veszik szemügyre a fákat és van, aki a fiút is figyeli, amint lovával visszatér hátulra, a fekete köpenyes mellé. A melléjük szegődött katona is marad ott, miután saját lovát is társaira bízta.*
- Ha kell, vállalom én is az első három órát.
*Jegyzi meg Kainra és Soura nézve. Nem tudja, hogy lesz-e negyedik társ, vagy maradnak hárman, de attól sem tart, hogy egyedül kellene őrködnie.
Caer, mivel nem lát semmit, inkább visszafordul, a tábor irányába. Ha Edward nem mondja el neki, amit látott, akkor senki sem, mivel csak ő látta a vándor eltűnését, s az éjszakában Caer sem számolja újra az embereket és az elrabolt kalandor nem hiányzik senki másnak.
Nem marad viszont továbbra sem esemény nélkül a tábor. Lothár tényleg hallott valamit és az a valami immár megindul a tábor felé. A sötétség beállta csak nehezíti a tájékozódást, de a hangok meglehetősen rémisztőnek tűnhetnek. Valami nagy testű közelít a fák között hatalmas csörtetéssel. Csak amikor a lény beront a tűz fénykörébe, akkor lehet látni, hogy az illető rémség egy vaddisznó, ami persze nem veszélytelen állat, s valami elől menekülve érkezik a tábor területére.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1773
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-05-28, 1:24 pm

//Mese: A láz - Caer csapata//

*Az arany sárkány kimérten meghajtja fejét Sou szavaira. Nem elrontója ő egyetlen ifjú sárkány abbéli vágyainak, hogy maga és mindenki előtt is mutathassa, önálló és felnőttekkel egyenértékű sárkány. Talán csak Kain maga érzi azt, hogy vigyáznia kell az ifjúra.
Talán teljesen feleslegesen lovagolta át a fél déli szegletet, hogy itt lehessen, Hyarmenya rossz emlékű dzsungelében.
Húz egyet lova zabláján, mire az állat valamivel közelebb lép hozzá. Igyekszik úgy helyezkedni, hogy a katona lova a saját hátasával átellenben legyen, így nem fog reagálni úgy a jelenlétére, ahogy tenné más helyzetben.
A sötét szemek kísérik egy darabon még a távolodó gyöngysárkányt, majd vet egy pillantást a mellette lévő katonára is.
Kicsit figyel még az erdő mélyére, de szaglását az éjliliom, a füst és a kétlábúak bűze elnyomja. Képtelen kivenni bármit is az erdő fái közül.
Megvárja, amíg a katona is elviszi saját hátasát, majd visszatér még Sou is.
Kain meglepetésére hátasával együtt érkezik, s a sötét szemek kérdőn merednek a gyöngysárkányra.
Figyeli, ahogy kiköti a lovat, bólint a katona szavaira is. Neki aztán mindegy, hogy ki mikor fog őrködni. Souban bízik jobban, így legalább abban biztos lehet, hogy ez a kétlábú itt, mellette nem próbálja majd álmában elvágni a torkát.
Erre persze kisebb az esély, hiszen örökös paranoiája miatt közel sem nevezhető épp jó alvónak, de sosem tudni, milyen ügyes gyilkosok rejtőznek a közelben.
Közben tekintete megakad a fehér sárkány vékony karján. Nem biztos benne, hogy a tűz fényénél jól látja-e a foltot rajta, de kérdezni nem kérdez.*
- Akkor jó lesz élesen tartanunk az érzékeinket.
*Néz aggódó pillantással a fiatal sárkányra, majd elsétál ő is a maga lovával a többi lóhoz akkor, amikor már szinte mindenki elvitte a magáét. Pontosan azért, hogy senki négylábúját ne rémisztgesse azzal, hogy egy bestia leledzik a közelében.
Így is épp elég körülményes lassú tempójával megvárni, mire közeledését megunva az egyik katona, akire a lovakat bízták, elé jön.*
- De nehéz megválnod a lovadtól, mágus!
- A szívemhez nőtt az úton….
*Mormolja válaszként, majd a kantárt a katona kezébe nyomva hátat is fordít neki. Látja közben, ahogy Caer végigjárja tábortüzek körül lévőket.
Bőrkabátját összébb húzza magán. Rossz szokásává vált már ez, le kellene szoknia róla. Előbb-utóbb átmegy a különös ismertetőjelek kategóriába, akkor pedig csak egy újabb nyom lesz, ami üldözőit segíti majd.
Visszatérve Sou és a katona mellé továbbra sincs bőbeszédű kedvében, és ha nem szólnak hozzá, csak akkor élénkül fel, amikor zűrzavar hangjai jutnak el hozzá a tábor egy másik pontjáról.
Valami állat tör be kívülről a hangok alapján, de az arany sárkánynak esze ágában sincs ebbe avatkozni. Ha rajta múlik, hideg nyugalommal fogja végighallgatni, vagy ha elég közel történik hozzá, akár végig is nézni a történéseket. Egészen addig, amíg Sout, vagy őt magát veszély nem fenyegeti.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lothár Von Falkenhausen
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 225
Életkor : 34

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-05-30, 11:18 pm

//Mese - A láz, Caer csapata//
*Miközben körbe nézek hozzám szól az a kalandor aki nem rég csatlakozott hozzánk, én úgy ítéltem meg első ránézésre róla, hogy megbízható ember csatlakozott hozzánk bár hozzám képest fiatalabb volt.
- Láttál valamit? Kérdezte tőlem.
-Igen láttam valamit meg mozdulni a fákon és lehet, hogy még ott van!- Válaszoltam vissza neki, de ahogy látom ő még ülve maradt. - Talán csak egy állat volt. Nem ajánlom, hogy jobban utánanézz. Minél távolabb vagyunk a fáktól annál biztonságosabb.
-
Szólt hozzám újból, de én nem is akartam elhagyni a helyemet és a tábor tüzet ami most az egyetlen fényforrásunk itt, csak fel készültem egy esetleges támadásra.
-Nem akartam el hagyni a helyemet, csak elő vigyázatos vagyok, szerintem jobban teszed, hogy ha fel állsz, mert úgy érzem hogy valamik figyelnek minket.-
- Itt még az is veszélyes, ami nem mozog. Könnyen lehet, hogy valamelyik növény martalékául esel. Mondta halkabban nekem, majd folytatta - Velem már egyszer csaknem megtörtént. Szintén egy tisztás közelében.
Ezek hallatán már biztosan járt erre, aminek örülők mert ő valamennyire biztosan jobban is meri ezt a helyett, jobb lesz ha vele maradok az expedíció során.
-Köszönöm, hogy figyelmeztettél erre megfogadóm a tanácsodat- Válaszoltam vissza neki közben leeresztem egy kissé a fegyveremet, mert lehet, hogy igaza van csak valamilyen állat volt.
De nem sokáig marad a nyugodtabb állapotom, mert valami meg indult a tábor felé a fák közt. Amikor beljebb ér akkor látom, hogy egy vaddisznó ami éppen felénk fut. -Vigyáz!- Kiáltottam a kalandornak, közben elugrottam a vad állat elől nehogy fel lökjön. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-05-31, 6:39 pm

// Mese - A láz: Caer csapata //
Az első két őr meg is van egyenlőre három fős táborukban, persze nincs kizárva, hogy eltéved még feléjük egy kalandor, de lehet több is, hiszen az a természet remeke lenne, ha pont megfelelő létszámban lennének a kis négy fős táborokhoz. Bár az elmélet már ott borul, hogy nem feltétlen lesz minden tábor egyenlő egyedszámú, ezen Sou nem is töri sokat a fejét. Annál is inkább mert nehezen megválva az erdő látképétől először a katonára pillantott, de úgy ítélte meg, ameddig sejtelemnyi érzete sincs a férfinek kilétüket illetően, nem lesz komolyabb baj. Aztán még volt ideje elkapni Kain aggódó pillantását és rögvest karjára pillantott, a késztetés ellenére viszont még sem fedte el hirtelen mozdulattal, inkább csak legyintett. Jelezve, hogy egyáltalán nem vészes a dolog és még egy jól kivehető bólintással is megtoldotta, egyetértve a hallottakkal. Szótlansága viszont még magának is feltűnt, bár messze nem arról volt szó, hogy nem volt mondanivalója, mert szívesen kérdezte volna Kain és a katonát is egyaránt az erdőről. Még is inkább hallgatott, egy rövid ideig követte még tekintetével az aranysárkány távolodó alakját, aztán morcosan újra az erdőre vetette pillantását, a gyér fényben megvillantak íriszének zöldelő kis lemezkéji. Amit és amennyit látott, cseppet sem igyekezett azt a látszatot kelteni, hogy nyugodt éjszakájuk lesz, éppen ellenkezőleg.
Ösztönzőleg hatott rá a sűrűben halványan észlehető motozás, ezért neki is látott a szükséges és szükségtelen holmik szétválogatásának, aminek eredményeként elkészült egy egyszerű, a helyzethez képest kényelmes fekhely bőven a tűz fénykörében. E mellé kerültek a bőrtáskák, amit Vaspor derekasan elhordozott, de hogy Sou nem fog velük végigcaplatni az erdőn az biztos. Elég lesz neki az a kis –amúgy közepes méretű- vászontarisznya, aminek mélyében tőre pihen néhány, már igen csak száraz, vászonba csomagolt gyógynövénnyel és feláldozható ruhaneművel. A még teli vizes tömlő is ebben kapott helyet, egy kevéske szárított hússal egyetemben. Ennyit ítélt szükségesnek és fontosnak. A pakolászás közepette megosztotta figyelmét az erdő és a katona között, sőt, időnként még a füvet tépkedő lóra is szentelt egy-egy hosszabb pillantást és mielőtt lezárta volna az utolsónak maradt táskák. ~ Erről majdnem el is feledkeztem. ~ Húzta elő a csokorba kötött répákat. Szó, ami szó, régen volt már tegnap hajnal, amikor utoljára szerencséje volt valamit harapni, de nem csak az ő gyomrának érdeklődését keltette fel a zöldség. Vaspor is közbeprüszkölt, Sou igazságosan elosztotta, több a nagyobbnak kevesebb a kisebbnek, a jelenlegi állapotot véve alapul. Viszont nem adta ingyen az eleséget, komoly dilemma elé állította a jószágot, egy sárkányszerű lénytől el e merje venni a finomságot. Kain talán még át sem adta lovát az őrnek, mikor Vaspor már jóízűen ropogtatta a sárgarépát és még a közelség, de az érintés sem tántorította el attól, hogy elfogyassza, amennyit csak felkínálnak neki. ~ Hát, nem csak a férfiak szívéhez vezet a gyomrán keresztül az út. ~ A hátas a finomság elfogytával csalódottan fanyalodott újra a fűre, rá se hederítve arra, hogy a ragadozó még mindig mellette áll. Úgy látszik Sou átkerült abba a tartományba, ahol már nem minősül veszélyesnek és ez a nem veszélyes sárkány nem sokkal utána már a tűz mellé telepedett le, nekilátva a zöldségvacsorának. ~ Inkább ez, mint a szárított hús. ~
Még bőven volt mit nyammogni, mire barátja visszatért, de hacsak a katona nem kezdeményezett beszélgetést, nem szólalt meg, sőt, még a tűznek is hátat fordított. Inkább az erdő egyre sötétlő árnyait fürkészte, mint a tűz lobbanó lángjait, mindkettő elég veszélyt rejt, de hiába a tűz még mindig nem tartozik a kedvelt jelenségek közé. Csendesen vacsorázik, csak a zajra dermed meg, fülel, de hamarosan az első kiáltások szükségtelenné tette, hogy tovább kíváncsiskodjon. Először a zaj irányába pillantott, de hiába kiváló a látása, alacsony termete nem teszi lehetővé a távolabb történtek nyomon követését és aztán társaira pillant: segítsenek vagy maradjanak meg a helyükön? ~ Arrafelé telepedett le az a férfi, aki megszólította Hanát. ~ Emlékezett vissza és a mellette látott páncélosra, noha nem tudta hová tenni, hogy a páncélos miért is fontos. Nem ismeri, legalább is nem tűnt ismerősnek. Vagy még is? Nosztalgikus íze van annak az erdei kalandnak..
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akahana
Istennő
avatar

Hozzászólások száma : 1106
Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője

Character sheet
Nép: Istenek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-06-01, 5:25 pm

//Mese - A láz//


Nagyjából fel voltam készülve a katonák véleményére a mutatványomat illetően, de úgy tűnik, a legtöbben szerencsére nem hátra felé néztek, az a pár egyén pedig, aki mégis észrevette, hogy nekem egy ló hátán akrobatikázással sincsenek nagyobb gondjaim, voltak olyan félénkek, hogy pár gyilkos pillantás után magukat összehúzva ballagjanak tovább. Na, úgy tűnik nem mindenki olyan keményfejű, mint azok a férfiak, akiket valamilyen jókora szerencsétlenség folyamán velem találkoznak. Kezdve azzal az elffel, akit a legszívesebben megölnék, csak eddig nem kaptam még rá semmilyen indokot. Sajnos ok nélkül én kerülnék bajba, amit nem bánnék annyira, csak éppen miért adnám meg neki azt az örömet, hogy elmondhatja magáról, még a halála után is sikerült nekem bekavarnia. Ez nem éppen fer, de attól még megvannak a magam kis dolgai, amikkel bekavarhatok neki, ha nagyon akarok. Vagyis, még mindig ott vannak a kósza fegyverek, amelyek valamilyen okból gyakorlatilag minden alkalommal a közelében érnek földet, és talán még a tiszteletét teszi rajta pár erdei állat is, ha sokat fog visszavágni. Gyerekes, elismerem, az lenne, de ha egyszer soha nem kellett felnőnöm, akkor ne várjanak tőlem sokkal többet. Messze vagyok én még ezektől a felsőbb erőktől, amelyekről mindenki azt hiszi, tud valamit, talán ennek is köszönheti még az életét. Ha apám arcába vág valami ilyet vissza, biztos vagyok benne, hogy komoly égési sérülései lennének már egy ideje, de az én haragomat még nem emészti annyira a tűz, hogy ezt okozzam. Egyedül a lovát vadítottam meg, utána már szinte csak lenézően figyelve őt hagytam faképnél, és minden csepp önuralmamra szükségem volt ahhoz, hogy a lenézésen kívül mást ne tegyek vele. Lehet, hogy nem okozhatok neki súlyosabb sebesüléseket, de ez nem jelenti azt, hogy nem emlegetné meg, ha találkozott volna a tenyeremmel, ugyanúgy mint jó pár lény hosszú életem során eddig tette. Ehelyett csak ott hagytam, a virág sokkal jobban izgatott, amely képes lehet távol tartani mindenkitől a szúnyogokat. Csak azt nem értem, eddig ezt a képességét hogy nem fejezték fel az emberek? A legtöbb varázsló elég sokáig tanulmányozza a természetet, és ha nem is fedezi fel elsőre, egy idő után csak szemet szúrnak az éjliliomok mindenkinek. Könyörgöm, éjjelente olyan a színük, mint a holdé, azt nem lehet elvéteni. Bár, lehet tudnak róla, csak eszükbe sem jutott a szirmokat meggyújtani, hiszen általában a párlatokat használják, ezé a növényé viszont maximum festéknek jó. Ami pedig nem ritka. Vagy csak elbizonytalanította őket a kissé éget haj szerű aroma, amelytől a többiek is szemmel láthatóan már most irtóznak, pedig még csak egy-egy szirmot használtak fel. Azt hiszem, jól jön, hogy egy egész csokorral szedtem belőle, nagyon jó lesz később beleszórni mindet a vezető nyakába, hátha utána nem fogja azt gondolni, hogy egy nőnek csak a főzésben van esélye alkotni bármit is. Mire azonban eddig eljutottam gondolatban, lehet, kicsit sokáig tartott gőzölgő fejjel, már megálltunk valami tisztáson. Remek, tovább vándorolni akar, vagy letáborozni? Nekem mindegy, csak azelőtt döntse el, hogy én kipányvázom a lovat, mert abban a pillanatban már nagyon nem lesz boldog Lilith, ha kiráncigálom a helyéről. Mivel azonban egyenlőre nem nagyon tudtak döntést hozni, egyszerűen kikerültem a nagyobb csoportosulásokat, volt pár belőle, és kicsit megeresztettem a lovat. Egész eddig poroszkált csak, így igazán nem vette zokon, hogy kicsit körüljárhatta a nem éppen kicsi tisztás széleit. Bár látszott rajta, hogy ennyi mozgás messze nem volt elég neki, de meg tudom miatta érteni. Eddig ki volt kötve, mert senki nem merte túl sokáig a maga közelében tartani. Végül nagy sóhajjal csak visszaléptetem Caelhez, megjegyzem, ő sem szereti jobban mint én, és apró mosollyal fordulok felé.
- Nem tudom mennyire ismeri az erdei növényeket, de az éjliliom elégetett szirmait nem bírják a szúnyogok. Ha tovább akar menni, a felvezetők rakjanak belőle a fáklyáikba. Nincs jó illata, de leteszteltük, és hatásos – közöltem vele nagyon is széles mosollyal, hiszen nem örülhet neki, hogy percek alatt olyan találok, amiért Yerak a tudása felét oda adná, ha rendelkezne vele. De talán túl fogja élni az önérzete is, hogy vannak dolgok, amelyeket a rá szakosodott mágusok jobban ismernek náluk, és bizony ezt a tudást tovább is adhatják. Márpedig én leéltem pár nem túl kellemes évet elfek között, akik ezer örömmel szedik össze az ehhez hasonló tapasztalatokat, így könyvet is írhatnék azokról a növényekről és hatásaikról, amelyeket mára már nem ismernek, mert elfelejtettek, vagy olyan régen fedezték fel, hogy ma már kihaltnak számítanak. Ha nem tudja az ember, hol és milyen mélyen keresse őket. Elvégre az erdők nagyon sok titkot rejtenek magukban. Végül inkább ott hagytam a fenébe a parancsnokot szó nélkül és a lovat a többi mellé vezettem. Nem volt boldog, így magam kötöttem ki a fákhoz, kicsit távol az erdő szélétől, majd körülnéztem. Senki nem volt a közelben, aki figyelt volna rám, így könnyedén elhagytam a tüzek fénykörét és a környező fák egyikét néztem ki célul. Elég jól tudok fára mászni, így nagyon könnyen kerültem fel az ágak fölé, egy olyan pontra, ahonnan már nem látnak engem a táborozók, de mindent szemmel tudok követni. Caer jobb helyet nem is választhatott volna magának, ez a hely olyan már most, mint egy jelzőfény, pedig a hold még teljesen fel sem jött. Lehet nem ártana, ha kicsit másképp formálnám az erőmet, ha én ma éjjelre nyugtot akarok. Nagyon könnyen ment, talán a holdfénynek köszönhetően, mert az erőt, amellyel eddig a tájat figyeltem, könnyedén a táborra bocsátottam. Olyan volt mint egy apró fátyolréteg, mindent lefedett, pontosan érzékeltem, hogy ki és merre mozdul a határain belül. Elszakítani nem lehetett, csak átgázolni rajta, miközben mindenkinek, aki érzékeny a varázslatokra, olyan érzése volt tőle, mintha egyszerűen egy szorgos kis pók hálójába szaladt volna bele. Odakap, de az eltűnik, és ha sokáig rója a köröket, újabbakba is bele eshet. Talán még rá is jön, hogy mágiával találkozott, de a kiinduló forrását nem találja meg, nem fogja tudni, hogy minden egyes rész az én tenyeremben fut össze. Egyenlőre még mindenki próbált a helyén maradni, miközben könnyedén visszamentem a tisztás egy árnyasabb részére. Szerintem senkinek nem tűnt fel, hogy nem voltam itt, elvégre a nőkkel nem különösebben törődtek. Könnyedén néztem körül, keresve egy helyet, ahol esetleg nyugtom lehet, de a legtöbb négyes már összejött és éppen eléggé emberek voltak ahhoz, hogy engem is annak vegyenek. Azt hiszem megint kénytelen leszek Kainék könyékére kerülni, hacsak nem akarok túl sok kíváncsi embert. Így is eléggé túlhajszoltak, ami azt illeti, nem kell még nekem is ráhoznom rendszeresen a frászt mindenkire. Úgy helyezkedtem, hogy a tüzek fényében ne nagyon tudjanak megtalálni, csak a holdfény világított meg. Jó ideig senkinek nem tűnt fel a jelenlétem, egyszerű árnyék voltam, ami megnyugtatta a lovakat és kicsit felélénkítette az erdőt. Már nem voltam messze a sárkányoktól és a közelben lévő őrtől sem, amikor valami megzavarta a hálót. Egy rémült állat rontott be a táborba, méghozzá elég nagy testű ahhoz, hogy már most jókora felfordulást okozzon a jelenléte. Na, ez már megint rosszul kezdődik és nem én vagyok érte a felelős.
- A francba! - suttogtam, miközben hátra fordultam, hogy megnézhessem, mi lehet ez. Azonnal láttam az alapját, vaddisznó, méghozzá egy igencsak dühös hím, akivel ha nem vigyáz az ember, csúnyán meg tudja sebezni, sőt, meg is ölheti. Ha most ez a dög mindenkit szétszéleszt az erdőbe, akkor annyi a teremnek, amivel a tisztást figyelem, ezt nem engedhetem meg. Gyorsan a lovak felé fordultam és a sajátomat próbáltam megtalálni, miközben éreztem, hogy valami öngyilkos szándékú illető már megközelítette az állatot. Ez nagyon nem jó, ha nem érek a közelébe, itt bizony jókora vérontásnak nézünk elébe. Lilith a szélen helyezkedett el, azonnal az egyik katona segítségével kioldottam és a hátán vettem célba az állatot. Nélküle is oda merészkedhettem volna, de az feltűnt volna mindenkinek. Így csak érzékeltem, hogy sokan hátrálnak és egy kósza nyíl is elindult az állat lába felé. Igencsak dühösen koncentráltam rá, hogy meg ne sértse, majd mikor a földbe fúródott nem messze a disznótól, gyorsan bevágtam a célzója elé. Ha még jobban felhergelik az állatot, annak nem lesz előnye. A lóval viszonylag könnyen tudtam manőverezni és sokan helyet is hagytak az állat körül, így nagyon óvatosan körözni kezdtem tőle két méterre, és mire a kiindulóhelyre visszaértem az erőm már elérte annyira az állatot, hogy a fújtatás ellenére ne próbáljon kikerülni az általam megjelölt körből. De mikor az oldalára értem, akkor vettem észre, hogy valószínűleg nem magától támadt ránk, menekült valami elől. Valami igencsak veszélyes elől, mert csúnya sebe volt, amelyből vér és még valami szivárgott a földre. - Vigyázat, sérült! - kiáltottam, miközben érzékeltem, hogy többen is próbálják megközelíteni az állatot, méghozzá szemből és hátulról. Fene, ha sarokba szorítják, akkor ki fog törni. Az egyik katona mellém került, méghozzá egy jókora íjjal, amit nem tartott valami stabilan. Remek, még egy seb, és itt vér fog folyni. - Ha elsőre ki tudod lőni, csináld, ha nem, add nekem, én biztosan eltalálom! - néztem rá várakozóan, miközben az állat kissé összerogyva, de továbbra is állt, a fejével pedig engem követett. Nem szándékozott még támadni, ahhoz erőt kellett gyűjtenie, de ha túl sokáig húzzák itt az emberek, akkor bizony senki sem fogja könnyen megúszni. Végül a férfi egy vállvonás után átadta nekem az íjat, mire gyorsan ellenőriztem. Szemmel láthatóan nem ő volt az egyetlen, aki rájött, hogy nem kell közel merészkedni egy ekkora állathoz, ha meg akarjuk ölni, mert jó pár íjász már a közelben volt. Gyorsan célra tartottam, miközben egy könnyű kis varázslatot küldtem a nyílba, hogy ne kelljen az állatnak még többet szenvednie. Nincs kétségem, hogy ha lövök, mindenki más is megteszi majd, de azt akarom, hogy ne kelljen haláltusát vívnia. A torkát céloztam be, és biztos voltam benne, amint elég mélyre talál a fa, abban a pillanatban a mágia elszabadul és kimúlik, lehetőleg azelőtt, hogy a többiek tűpárnát készítenének belőle. - A nyaka a leggyengébb pontja! - kiáltottam, majd becéloztam az állatot és egy csendes sajnálom kijelentés után elengedtem a húrt a nyíl pedig kilőtt, majd jó pár másik követte...


//végre kiszenvedtem//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 27

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-06-02, 1:42 pm

//Mese - A láz, Caer csapata//

* Szavaimat alig sikerül befejeznem, mikor én is felfigyelek egy közeledő zajforrásra. Eleinte nem állok fel, csupán a kardomat oldom le hátamról, hogy előnyösebb helyre tehessem, magam mellé, majd a hangforrás irányába nézek. *
~ Bármi is légy, maradj távol! Nyugodt estét akarok!

* Bármennyire is szerettem volna, kérésem csak nem akar teljesülni, hiszen egy igen csak megtermett vaddisznó vágtat egyenesen felénk. Nem zavartatva magát, hogy éppen az egyik tábortűz felé rohan, így nekem is el kell ugranom a helyemről, ha nem szeretném megkapni, ama megtisztelő címet, ami az első sérültnek kijár. Nem kell sokat várni, hogy földet érésem után már talpon is legyek, egy ilyen állat közelsége igen ösztönzőleg tud lenni az emberre.
Még szerencse, hogy kezem a kard markolatát szorította. Legalább olyan fegyvert tudhatok magamnál, amivel úgy sebezhetem meg az állatot, hogy kevésbé kell tartanom a sérülés veszélyétől. *
- Nézd már, házhoz jön a vacsora!

* Osztom meg hangosan gondolatomat a többiekkel, miközben egyre többen figyelnek fel a táborba betörő állatra, s lassan egyre több irányból szegeződnek rá a fegyverek.
Rövidesen már a táborba tévedt vadat próbáljuk meg becserkészni, hogy megadjuk neki a kegyelemdöfést. *
~ Egy vaddisznó nem ront csak úgy egy táborra, főleg nem egyenesen a tábortűz felé! …

* Gondolataim először a korábban látott madarakra, majd szúnyogokra terelődnek. *
~ Talán irányítják? Esetleg csupán valamitől jobban fél, mint a tűztől?

* Futnak végig elmémen gyorsan a gondolatok, amint a távolodó állatot látom.
A vadkan ekkor veszi az irányt, az egyik, eddig lepihent katona felé, aki már nem képes kitérni időben az állat elől. A vad teljes erejéből löki fel a férfit, hogy aztán ezen felbátorodva, a következő embert vegye célba.
Az első íj ekkor kerül egy katona kezébe, hogy azzal vessen véget a jószág tombolásának, de elvéti a célt.*
- Vigyázat, sérült!

* Hallom Akahana hangját. Meg is lepődök ezen. Nekem nem tűnt fel. Lehet ennek csupán az volt az oka, hogy engem valamivel jobban lekötött a jószág fejének a figyelése, hogy időben fel tudjak készülni, ha felém fordul.*
~ Akkor menekül valami elől. … De mi elől?

* Annak ellenére, hogy találkoztam már olyan lénnyel, ami kiválthatna ilyen reakciót ebből az állatból, mégis olyan érzés kerít hatalmába, hogy a mostani felelős nem tartozik közéjük. Valahogy ez a tény egyáltalán nem nyugtat meg, miközben végignézem, hogy leheli ki a lelkét a vad. *
- Vissza őrködni! Ha nem akartok újabb látogatót a táborban!

* Elég hangosan mondom, hogy a korábbi kavarodás utáni csendben jól hallható legyen.
Én így is teszek. Visszaülök a kényelmes helyemre a tűz közelébe, annak ellenére, hogy legszívesebben szemügyre venném azt a sérülést, amire az istennő felhívta a figyelmünket, akár csak az ott maradtak teszik, valószínűleg. *
~ Remélem nem kell megtudnunk mi elől menekült ennyire …

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1150

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-06-03, 9:50 pm

//Mese: A láz - Caer csapata//

*A tábor néhány kalandor kivételével felbolydult. Íjászok keresték a behatolót fegyverükkel, míg Lothár és Gylnar is sikeresen tér ki a betörő vad útjából.
A korábban Akahana által vont mágikus hálót nem észlelték a nem varázstudók. A csapat nagy részét emberi kalandorok alkotják.
Az egyik íjász végül sikeresen célba is veszi a vaddisznót, de hála a Holdistennőnek a nyíl elvéti a célt.
Míg Gylnar a tábor egyik oldalán ébreszti feladatukra a befelé figyelő és megzavarodott őröket, addig Caer a tábor egy másik pontján utasítja őket fegyelemre.*
- Éppen elegen vannak ott, hogy megállítsák! A tábort őrizzétek!
*A parancsnok már korábban elfogadta az istennőtől az éjliliom szirmait, és gondoskodni is fog azok szétosztásáról, amint a tábor élete rendeződik.
Nem szólta le a nőt, sem pedig dicséretet nem adott. Hasznos lehet a növény, így lényegtelen, kitől kapta, használnia kell mindenkinek.
Eközben Akahana veszi a kezébe az irányítást. A ló hátán csaknem olyan feltűnő a táborban, mint maga a betört vaddisznó. A legtöbb kalandor nem is tekint rá másképp, mint egy akadékoskodó nőszemélyre, aki épp rosszkor van rossz helyen.
Épp így az egyik kalandor is, mivel már nem tud időben kitérni az állat elől.
A vadkan agyarai megsebesítik a férfit combjának belső oldalán. Ordítva, lábát fogva zuhan a földre, miközben sebére szorított ujjai között ömlik a vér.
Akahana eközben egy kalandor kezéből szerez íjat, hogy aztán maga is célba vegye az állatot, amelyik zavarodottan áll a tüzek és a felé irányuló fegyverek között.
Úgy fél tucat íjász nyila tart csaknem egy időben az istennő által kilőtt nyíllal a vadállat testébe.
A vadkan pedig holtan esik össze, jó néhány vesszüvel a testében. Akahanának szerencséje volt, az ő nyila talált elsőként.
A kalandorok még a földre zuhant állatot is óvatosan közelítik meg. Megvan az okuk rá. Nem mindegyikük szokta meg az efféle éjszakai kalandokat.
A lábát fogó férfi eközben segítségért nyöszörög.
Caer érkezik mellé.*
- Gyógyítót ide! El kell állítani a vérzést!
*A tábor másik végén, ha a két sárkány nem mozdult még, a katona áll és nézi őket. Ő sem hagyta el a helyét. Hümmögve konstatálja, hogy vége az éjjeli meglepetésnek.*
- Nem hiába óvunk mindenkit attól, hogy ebbe a dzsungelbe tegye a lábát….
*Azonban az éjjeli izgalmak még nem értek véget ezzel. Az erdő éjjeli állatai is megdermedve, csendben várják a további történéseket.
A néma dzsungelből pedig a tüzek fénykörébe újabb állat érkezik. A fekete párduc szemeiben szinte tűz ég, s nem tudni, hogy vajon csak a tábortüzek fényét veri vissza írisze, vagy pedig valami másért a pokoli tekintet. Ő nem félelmében, menekülve érkezett, talán nem is prédáját követve.
Ruganyos izmai szinte kilövik előre, s az egyik őrként álldogáló férfi már nem elég gyors, hogy védekezzen. A párduc acélos izmú mancsával találja el nyakát és dönti is le lábáról, hogy a sikoltó kalandor száján kibukó utolsó hangja legyen ez, amikor az állat átharapja a torkát.
Csakhogy nem ez az egyetlen támadó. Még egy párduc érkezik, mely megkerülte a tábort és mintha csapatban vadászva érkeznének, ő a tábor túloldalán csap le, nem messze Edwardtól.
Újabb halálsikoly és immáron harmadik áldozatát szedi az expedíciónak a dzsungel. A két párduc már újra ugrásra készen, vadul csapkodó farokkal, vicsorogva keresi újabb prédáját, miközben szemükben nem szűnik a lángoló tűz. Aztán már ruganyosan elhagyva a tisztás talaját, ismét a levegőben vannak újabb áldozatuk felé.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1773
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-06-04, 9:18 pm

//Mese: A láz - Caer bagázs Very Happy//

*Kain visszatérte után azért kénytelen szólni Souhoz, mikor meglátja, hol is ül. Nyilvánvaló, hogy a dzsungelnek senki nem ülne háttal, s így a kis sárkány hátát látva, melyet a tűz megvilágít, lényegesnek tartja rászólni.*
- Bentebb Caer figyelmezteti a vándorokat, hogy a tüzeken belülre helyezkedjenek.
*A hang a megszokott mély tónusú, de valamivel lágyabb, mint amit hasonlóért a katona kapna.
Van különbség barátja megítélése és egy idegen között az arany sárkány szemszögéből.
Kain Sou pillantására a vadkan támadása esetén csak annyit jelez testtartásával, hogy esze ágában sincs segítségére sietni a kétlábúaknak. Vannak elegen, elég fegyverrel, hogy egy megvadult sertéssel elbírjanak. Ha mégsem, és feléjük törne az állat – meggyőződése, hogy ebben az esetben elment az esze – akkor két sárkány várná és ebben az esetben Namelyr sem lenne rest akár a tűzhöz, akár más mágiához is nyúlni, hogy megállítsa.
Ahogy az arany sárkány gondolta, úgy is történik, azzal a kevés eltéréssel, hogy valami már zavarja egy ideje. Ez a valami az, amire rájön, még mielőtt a vadkan holtan esik össze Akahana és társai tevékenységének eredményeképpen.
Valaki elmés megfigyelés alá vonta a tábort. Hogy ki, azt nem tudja azonosítani. Az elfből nem nézi ki, Sou bizonyára nem tett effélét, több varázstudó meg nemigen van, aki képes lenne rá, csak az istennő. Talán ő a leginkább gyanús ebben a dologban, hacsak nem valaki más, az expedíción kívülről. De aki effélére képes, az megtehetné, hogy az egész tábort el is pusztítja, expedícióstól együtt.
Nem téveszti meg a háló könnyed volta, a létrehozás jóval nagyobb hatalmat takar.
Namelyr mogorvábbá válik a felismeréstől.
A vadkan halála után hirtelen beáll a csend. Kainnak esze ágában sincs eleget tenni a kétlábú megmentésére vonatkozó kérésnek. Majd lesz más, aki megteszi. Ott van például az istennő, vagy ott van egy csomó kalandor.
Igen, biztos benne, hogy más fogja megmenteni, neki nincs dolga vele.
A katona szavaira is csak vállát vonja meg.*
- Teljesen sehol nem biztonságos.
*Ekkor törnek be a párducok a táborba és az ismétlődő esemény már feszültebbé teszi a sárkányt, még ha ez fakó arcán és fekete szemein nem is látszik.
A hangok felé fordul, s bár szaglása nem használható még mindig a füst és az emberszag miatt, szemeivel már szemügyre veszi a tábort. Tartásán, karjai állásán látszik, hogy akár fizikai küzdelemre is készen áll.*
~ Ez nem lehet véletlen.~

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Dylan
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 612
Életkor : 37
Munkahely : váltás alatt

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-06-05, 12:18 pm

*Ha akarná se tudná nem észrevenni a pókhálószerű sűrű mágia fonatot. Mint egy jelzőlámpa. Habár nem tudni hányan vannak, akik még észrevették. A sárkányokban szinte biztos, hogy igen, de vajon ki lenne olyan figyelmes, hogy átpásztázza az egész tábort az elenségesn kívül. Nos igen, szinte biztos, hogy nem segítő szándékú, hacsak nem a furcsa mindenlében kanál istennő nem a ludas. Abból kitellik, de mégis mi oka lehet erre? Ha valami megtámadná az expedíciót, az sem az ő dolga. Valójában oda megy és akor ahova akar. Egy istenőről van szó!*
~Hadjuk a fenébe azt az istennőt.
*Egy vastag fa ágán üldögélt. Mikor látta elbújni a sok különös lényt, az volt az első gonodlta, hogy szól a többinek is, elvégre neki is az a jó, ha minnél többen jutnak innen tovább. Csakhogy épp szemtanúja volt Sou esetének. Közel volt a lovakhoz, és hallótávolságon belül. A szeme pedig most jobban működött. -Amatőrök.- Ennyi volt rá a válasza, majd szépen arrébb vonult arra bizonyos fára, ahonnan jól belátta a helyet. Nem bajlódott bonyult varázslatokkal, nem fárasztja magát fölöslegesen. A sok szerencsétlen katonásdit játszó, pedig halljon bele a saját hülyeségébe.
Ekkor tőrt be a vaddisznó. Felállt, és elővette a nyilát, amit cél híjján visszatett a helyére. A bottá változott íj még mindig tartotta a formályát, ám a vaddisznóra pazarolni megint fölöslegesnek bizonyult. Akahana lerendezte.
Épphogy, beállt volna a csend, a sérült katona kivételével, mikor újabb halálsikoly hallatszott a tábor másik végéről. Nem tudni mi, de oda most most nem fog oda futni. Annál is inkább, mert a közvetlen közelében jelent meg egy fekete párduc. Méghozzá elég nagy, kifejlett példány.
A kivett nyilat végighúzza a fa törzsén, ráragasztva a vágásból kifolyó gyantát, közben végig az állatot nézi. Nem vette észre, ahogy feltehetőleg a tábor többi tagja sem, így egy gyors, gyilkos csapást mérhet a párducra. Egyetlen lövéssel akarja leteríteni.*
-Lucrä mirdis.
*Dagorlad újabb fekete mágiája, amivel a gyanta nyúlós, idegméreggé válik, már csak el kell találnia a megfelelő pontot. Felhúzza az íjra, és céloz, biztos a mi biztos még mielött elengedné az ideget, elmond egy varázsigét a pontosabb célzás érdekébenm aztán lő.
A szemei közé kell találnia.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lothár Von Falkenhausen
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 225
Életkor : 34

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-06-06, 7:48 pm

//Mese: A láz - Caer csapata//

*A másik kalandozó is sikeresen tér ki a vaddisznó útjából, nagyon örülők nem eset semmi baja. Gyorsan arra fordulók amerre a vaddisznó futott, lehet hogy még vissza fordul, de erre nem került sor. Már sokan fegyvert fogtak és a vadat üldözték én csak egy helyből figyel az események.
- Nézd már, házhoz jön a vacsora! Mondja hagosan a társam. -Ne viccelődj ezzel rosszabbul is elsül hetet volna ez az egész!- válaszoltam neki gyorsan, majd tovább figyeltem az üldözést. Nagyon meglepődtem amikor egy nő lóháton kezdte üldözni a vaddisznót, ilyen sok ember közt, végül sikerült leteríteni az állatott néhány íjásznak.
- Vissza őrködni! Ha nem akartok újabb látogatót a táborban! felelte a társam és úgy is teszek, ahogy mondja, de én vele ellentétben nem ülők le a tűz mellé, mert úgy érzem, hogy ez a vaddisznó nem véletlenül futott be a tábor lehet, hogy valami elől menekült és az üldözői is erre tartanak, de a buzogányomat már elteszem, de a kardot elől hagyom szükség esetére. nem kell sokat várni máris lehet hallani egy sikolyt egy kicsivel később egy másikat lehet hallani a tábor másik oldalából.
-Jobb lenne felállni a tábor tűz mellől, mert a ma éjszakai meglepetéseinek még nincs vége! - Válaszoltam neki, majd újból kezembe veszem a buzogányomat. A hangok felé figyelek, de nem megyek oda még a társam fel nem készül. ~Remélem élve meg ússzuk az éjszakát!~ Mondtam magamban, közben körbenézek.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 27

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-06-08, 7:55 pm

//Mese - A láz, Caer csapata//

* Reménykedésem ez alkalommal sem hozza meg a kívánt eredmény. Hamarosan ismét megtörik az este csendje. Sikoly támad a tábor egyik, majd hamarosan a másik végében is. *
~ Talán, ha az ellenkezőben reménykednék ….

* Gondolom magamban némi felüdülést remélve tőle, de hiába a gondolat csak nem jár sikerrel.*
- Jobb lenne felállni a tábortűz mellől, mert a ma éjszakai meglepetéseinek még nincs vége!

* Tekintetemet a férfira szegezem. Erőteljes kedvtelenséget tükröz. Az egész napi lovaglás után, még most sem lehet nyugodtan pihenni. *
- Úgy látszik nincs.
* Kezdek bele mondandómba, miközben kardomat ismét kezembe veszem. Csak áldani tudom az isteneket, amiért Mitsuko saját akaratából maradt Menionban. *
~ Legalább két fontos dologgal kevesebb minden miatt kell aggódnom … Vajon hogy mennek a dolgok Menionban?
* Egy pillanatig az ég felé nézek, miközben kettejükre gondolok.
Végül, nagy nehezen elhatározom magam, hogy újra felálljak a helyemről.*
- Valakinek itt is kéne maradni, hogy ne tudjanak még több irányból jönni. Túl sok ez a kavarodás, hogy csupán a véletlen műve legyen, és úgy érzem még nem értünk a végére.

* Újra az erdő felé fordulok. *
~ Jó lenne tudni, hogy mi támadott ránk…

* Majd ismét a hangforrás felé, de nem látok nagyobb támadásra utaló jeleket. *
- Te menj és segíts a többieknek, én itt maradok, és szemmel tartom ezt az oldalt. Nem kellene kétszer ugyanabba a hibába esnünk.
* A páncélos férfi felé nézek. *
- Ha szükség lenne még emberre, itt megtalálsz.

* Ha még nem indul el, hanem esetleg megpróbál magával vinni, folytatom, ha nem akkor csupán magamban gondolom. *
- Nem tetszik, hogy az előbb erről jött a disznó, most meg két teljesen más irányból jöttek a sikolyok. Olyan minta csak játszanának velünk, mi meg folyamatosan úgy ugrunk, ahogy szeretnék.
* Annak ellenére, hogy nem ülök vissza a helyemre, továbbra is figyelemmel tartom a dzsungelt, egy olyan helyzetben, ami viszonylag kellemes, de mégis elég szabadságot ad, hogy ha kell, azonnal tudjak mozdulni. Közben fülemmel követem a táborban zajló események alakulását. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lea Fergalas

avatar

Hozzászólások száma : 25

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-06-10, 3:19 pm

//Mese - A láz, Caer csapata//

Jobb híján maradt a vezetőjük mellett. Elvégül ő legalább annyira volt számára érdekes jelenség, mint a többi kalandor. Na meg gyomra hangos sztrájk kiáltása is adott eme elhatározására némi nyomatékot azáltal, hogy Caer felé tartott egy zsákot, amit az előbb hozott el lova nyerge mellől. Előbb csak pislogott ki a fejéből a surranó, hogy vajon mi a fészkest akar tőle egy zsákkal a nagydarab fickó, mert ő ugyan nem fog menni senkitől alamizsnát kéregetni. Egyébként sem volt az a fajta, aki csak úgy ni odalibben bárkihez, hogy "szia, hékás, adnál egy kis ennivalót?".
Azt már nem. Inkább csípőre vágta kezeit és sértett képet vágva (természetesen csupán imitálva) bámult Caer arcába.
- Nem megyek sehova!
Ezt olyan hanggal adta a vezető tudtára mintha csak azt közölné, hogy másnap reggel nem fog korán kelni csak azért, hogy friss tejet ihasson. Hogy hogy jön most ide a tej és a felkelés gondolata azt jobb nem is firtatni. A surranók sosem voltak kiismerhetőek és pláne nem voltak megbízhatóak. Legalábbis más népek szerint, mert bizony a surranók magukat igenis nagyra becsülendően megbízhatónak tartották. Ez bizonyos szemszögből valóban így is volt, csak ne kerüljön a szemszögükbe senki olyan tulajdona, ami érdekesnek számíthat náluk.
Caer a kijelentésre kérdőn húzta fel bal szemöldökét és vágott egy olyan arcot, mint aki azt nézi, hogy ennek az alulméretezett lánynak vajon elmentek otthonról vagy egyáltalán voltak-e nála otthol valaha?
- Éhes vagy, nem? *a közérthetőség kedvéért még a zsákot is megrázta* - Krumpli van benne. Tegyél be párat a parázs alá és ha átsült akkor megesszük... Te is a többes számba tartozol kicsi lány.
Lea szemeiben hirtelen megvilágosodás szikrái gyúltak és nagy boldogan ragadta el az erős kezekből a zsákot.
- Igenis! *játékosan homloka elé csapta kezének oldalát, s tisztelgett mintha katonává ütötték volna aztán a tűzhöz indult, de előbb még visszafordult egy utolsó mondat erejéig* - Lea... Lea vagyok.
Azután már robogott is a tűzhöz. Percekkel később ott piszkálta a parázs alatt rejtőző burgonyákat egy keskeny bottal. Úgy taszigálta ide-oda mintha azáltal gyorsabban elkészülnének.
Ekkor tört be az eddig csendes táborba a vaddisznó. Lea látta a vadkan sötét kontúrját, amit jól megvilágított a tűz fénye. Talpra ugrott, mégsem mozdult. Nem félt vagy hasonló csupán nem tudta mit kezdhetene ő egy olyan nagy állattal szemben. Egyébként is neki egy pillanatra még úgy is tűnt, mintha kifejezetten örültek is volna a sertésnek, mert így saját lábon érkezett ide a vacsora.
Aztán már nem is volt olyan mulatságos, amikor az a lovas lány becsörtézett a tábor kellős közepére, hogy lelője a disznót. A vadkan elmeháborodott módjára indult meg egyenesen arra amerre Lea állt, de nem jutott közelébe. A nyilak sokasága leterítette. Azonban a földön heverő férfi jajgatása kizökkentette az eddigi eseményekre való összpontosításból.
Még parázsló végú botját is elfelejtette eldobni a nagy sietségben, hogy a sebesülthöz menjen. Maga mellé fektette botját miközben letérdelt a férfi mellé, aki görcsös igyekezettel próbálta szorítani vérző lábát, mintha attól netán elállhatna a vérzése.
- Engedd el! Segítek! *hangja parancsoló volt de, egy surranó nem mindig lel közérthetőségre a társaságban, ennek ellenére a férfi elengedte vérző lábát* - Hú ez csúnya mély...
Nem filózgatott a dolgon csak a nadrág szárát felfelé ketté tépte. Nem volt nehéz mivel a bevadult sertés megtette vagy megadta a kezdő vágást ehhez a művelethez.
- Ne mozdulj!
Azzal mint egy búgocsiga gyorsan elillant mellőle. Nem megrémült hanem egy kis vizért loholt el a legközelebbi katonáig aki éppen a szájához emelte kulacsát, amit Lea veszedelmes gyorsasággal elragadt ujjai közül és rohant is vissza a sebesülthöz.
Visszatérdelt a férfi mellé és lassan csorgatni kezdte rá a vizet. De a fickó nem igazán értékelhette, mert égzengést is lepipáló hangerővel jelezte, mennyire fáj neki ez a tette.
- Sajnálom, ki kell mosnom a sebed mielőtt bekötöm. *amikor elég tisztának gondolta akkor letépett egy darabot ruhája alsó szegélyéből és amennyire tőle telhetett megfelelőnek mondhatóan bekötözte a férfi lábát* - Na kész vagyunk. Túlélted!
Az utolsó szót akkora vigyorral és olyan földöntúli boldogsággal az arcán mondta, hogy még a sérült férfi is elmosolyodott tőle.
Az öröm sem tarthat örökké, mert ekkor újabb kiáltások verték föl a tábort. Párduc szót hallott valahonnan. Nem tudta, honnan és kitől jött a szó idáig, nem is akarta igazán megtudni. Valahogy sosem tartotta magát egy súlycsoportúnak a nagymacskákkal. A kis ölbe való cicusokkal még elboldogult, de olyanokból nem nagyon kérne, amik őt nézhetnék desszertnek vagy nasinak.
Ideje sem volt cselekedni, de még szólni sem. Érezte, hogy erős kar rántja el az anyaföldtől és már rohantak is vele. Még látta, ahogy a földön heverőt felsegítik a földről és abba az irányba viszik amerre őt is. Aztán rájött, hogy Caer rohan vele aki végül mégis megállt és letette a katonái közé.
- Maradj itt és egy surranót sem akarok látni hősködni a csatatéren!
A mondat eleje bár neki szólt a végét egyértelműen mégis a katonáknak címezte Caer.
Lea nem mozdult. Úgy kuporgott a lovak mellett mintha egy zsák krumpli volna csupán. Reménykedett is benne, hogy alkalom adtán össze is téveszti majd a nagymacska egy zsák krumplival. Azt úgysem szeretik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   

Vissza az elejére Go down
 
Hyarmenya dzsungel
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 11 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Déli szeglet-
Ugrás: