LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Homehttp://newagelaGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Hyarmenya dzsungel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next
SzerzőÜzenet
Lea Fergalas

avatar

Hozzászólások száma : 25

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-07-02, 5:51 pm

Dropie szellem kiáltására csak a holtak nem figyeltek volna fel. Lea kapkodta előbb fejét jobbra-balra aztán végül sikerült meglátnia azt, amit a surranó szellemnek vélhetett.
Nem volt nehéz észrevenni lévén, hogy az az akármi - nevezzük oszlopnak - éppen olyan irányba tartott ami a két surranó felé vezetett. Lea szemei tágra nyíltak a döbbenettől.
Ösztönösen vágta magát hasra, s kezeivel fejét védve kuksolt kifelé a pajzson megtörő épület darabra.
Pillantása még akkor is tovább kísérte a rommá alakulni igyekvő oszlopot amikor az megadta magát a láthatatlan pajzsnak. A surranó lány szemei mégsem ezen jelenetet nézték kikerekedve. Más vonta magára figyelmét. Mégpedig az, hogy az oszlop tetején - mely apró darabokra robbant szét a pajzsnak csapódáskor - írásjelek voltak. Rúna jelek sokasága díszítette az oszlop tetejének egy részét. Ennek a lány azon nyomban hangot is adott, amint felocsúdott.
- Láttad? Rúna jelek voltak rajta! *szinte kiabálta nagy lelkesen Dropienak, aki nem tűnt valami jeleket figyelő személynek pillanatnyilag* - A tetején... három sor volt írva rúna jelekkel...
Talán a falnak beszélt, talán nem. Az attól függ, hogy surranó társa figyelemre méltatta-e felfedezését, mely amúgy már akkor semmivé lett, amikor kimondta a lány.
A pajzson széteső darabkák után siklott pillantása. Csak emiatt vette észre a lovat és a mellette fekvő alakot.
Felállt, leporolta ruháját, majd jött az újabb szemellenző formálás kezéből, hogy hátha jobban látja majd az illetőt, aki képes ilyen zajban durmolni.
- Nézd Dropie! *szája huncut mosolyra húzódott* - Valakinek jó az alvókája...
Kezét leengedve fordított hátat friss felfedezésének, nevezetesen Edwardnak, hogy a pajzson kívüliekhez intézhessen pár szót.
- Hé ti! Ott ketten! *nézte egy darabig, hogy mégis mi a fenét művelhet az a fekete hajú pasas ott szét tárt karokkal* - Te! Fekete hajú azzal a szőkével! Héééé!
Kivárta ordibálása hatását. Muszájnak érezte ordítani, hiszen akkora csinnadrattával tört ki az égi háború a felhőknek köszönhetően, hogy még a saját gondolatait se hallotta tisztán.
Így aztán türelmesen kivárta míg végre leesett Kainnak, hogy neki kiabál.
- Meglesztek odakint? *hülye kérdés, hiszen vigyorgása ellenére is egyértelmű volt számára, hogy az a kettő ázott verébként sem mutatna szórakoztatóbb látványt* - Akadt itt egy égbekiáltóan fontos dolog nekünk! Majd visszajövünk értetek és segítünk bejönni!
Azzal elhallgatott. Pár pillanat erejéig csak állt és nézte, ahogy Kain hajáról nagy cseppekben hull a víz. Nem tűnt valami boldognak. Viszont nem is izgatta nagyon, hogy boldog-e az a fekete odakint vagy pedig vágyakozik a száraz benti légkörbe. Most fontosabbnak tartotta megnézni, ki is az a merész aki ekkora ricsajban is képes húzni a lóbőrt.
Végül Dropie ingújját megragadva rohamléptekben - azaz futásban - célba vette Edward Dylan-t.
A ló faránál álltak meg legközelebb. Lea leguggolt és fejét félre billentve tanulmányozta az általa alvónak titulált férfit.
- Nahát... Így közelről egész jóképű. Leszámítva, hogy egy hétalvó. Ez nem valami csábító tulajdonság felénk...
Gondolkodás nélkül nyúlt előre, majd jó erősen megbökdöste a lónak dőlt férfit. De az nem úgy tűnt, mintha érezte volna. Újra megpróbálta és semmi reakció nem jött most sem.
- Dropie? Szerinted?
Lea tanácstalanul és a dolgokon agyalva bámult a mellete lévő surranóra. Hátha az kitalál valami hatásosabb ébresztőt ennek a hétalvónak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-07-02, 9:33 pm

//Lea, Drope és Kain//
„Hét te! Jól vagy?” Hangzik a kérdés, de a kiejtője is méltán meglepődne, hogy mennyire másként cseng Sou hallásával. Mély, szinte mormogó és karcos, a kinézete is merőben más annak az emlékalaknak, mint a pajzs túloldalán az illúziókat figyelő ifjúnak. Magas, Sounál mindenképpen, arca ezért is meglepő, fiatal és még egy megragadt furcsaság, kétszínű -vörös és fehér-, hajában láncra fűzött érmék csilingelnek, nagyjából ennyi maradt meg ebből az újonnan előkerülő töredékből. Akkor elfutott, édesanyjához rohant és szerencse, hogy ennek a késztetésnek jelen pillanatban végtagjai egyáltalán nem akaródznak engedelmeskedni, áll, egyhelyben, mintha csak odateremtették volna. Jobban megnézve viszont, ökölbeszoruló kezén át lehet látni ingének gyűrődését, ahogy azt a lassan előszivárgó párának is tekinthető, ezüstös felhőt. A védekezés egy újabb folyamata, amivel jelen pillanatban biztos csak ártani tudna, nem csak magának, hanem a vele együtt kint rekedtnek is és talán még azoknak is, akik az elhamvadó tűzsárkányt is nehéz szívvel viselték. De persze könnyen meglehet, hogy pont e végett nem törne ki mindenkit a frász, egy hús és vér sárkány láttán, vagy inkább még is …
Nem csoda hát, hogy Kain szavára sem reagál, sem arra, hogy ott áll, oltalmazóan közte és a lángszörnyek között. A következő lépése az aranysárkánynak, talán előrelátásának tudható be, hiszen egy pofon is kijózanító tud lenni és még egy ilyen, mély lelki vihart is helyre tud tenni, csak a kéz átlibbenne a fizikai valóját már szinte teljes egészében elvesztő testen. A mágia viszont, képes még összefogni és hatni a kínosan lassan eredeti alakba kívánkozó részecskékre. Sou .. vagy még sem ő? Kain már így is egy ritka és páratlan jelenség szemtanúja, hát e mellet még megtapasztalhatja azt is, milyen az illúzió az illúzióban. Az előtte álló, alacsony és vékonyka is, de szőke szertelen tincsek helyet, vége nincs, hollószínűek keverednek a magasra nőt fűszálak közé, arca lágyabb vonású, de bőre ugyan olyan sápatag, mint Soué, ahogy szemének csiszolatlan smaragdja is ismerős. A legnagyobb különbség viszont, hogy egy hölgyről van szó, ki szólásra nyitja málnaszín ajkait, de hogy pontosan mit mond, mondana az, titok marad. Meglehet maga a végzet istennője rendelte el, hogy most zendítsen rá az égi rezesbanda. A kép szertehullik, a valóság viszont megmarad.
Sou megkönnyebbülve néz Kainra, ott volt, azon a végtelenül békés helyen és magával is hozta annak a nyugodt légkörnek egy szeletkéjét. Még érzi az érintetlen természet zsenge illatán, még ott cseng fülében a madarak éneke, még érzi a karját cirógató fűszálak hidegét. De aztán hirtelen jön az eszmélés, mondhatjuk úgy, rátör az a bizonyos érzés: valamit tettem a tudtomon kívül. És már kapaszkodik is Kain egyik karjába, ha nem szégyellné magát annyira, akkor most nem menekülne roppant mód a gyerekekre jellemző módon. Közben persze motyog is valamit, de nagy tapasztalat és kiváló hallásra van szükség, hogy a „Bocsánat!” és „Nem akartam!”, na meg „Sajnálom!” szavaknak akár töredékét is kihallja. A kérdésre viszont csak bólogat, jól van, fogjuk rá. Viszont csak nagyon nehezen hajlandó megválni az aranysárkány karjától, legnagyobb ösztökélő erő a lány hangja és egyben bizonyosság arra is -szerinte-, hogy nem esett baja senkinek miatta.
- Most ..- Hát a hangján meglátszik tépázottsága, de második nekifutásra már jobban sikerült. – Most már meg! – Ezzel Kaint is igyekezett, de magát is meggyőzni ennek helyénvalóságáról és valószínűleg ez így is lesz, hacsak nem gyulladnak újra a lángok. Az esőt elnézve viszont ennek vajmi kevés az esélye, nem is baj, bár az sem lenne, az, ha nem áznának teljesen el. Az első mosoly arcán rövid életű, amit az aranysárkány látványa élesztett fel, majd mulasztott el. Aki mellesleg Sounak egy új oldalát ismerheti meg, mert ha valóban nyugodtan telik az éjszaka hátralevő része, valamikor mellé gömbölyödik, egészen átlátszó szándékkal. Oltalmat keres.
A reggeli kürtszóra inkább felriad, mint ébred. Ha Kain nem húzódott el a közeléből, rögtön első mozdulatával oldalba is könyököli. De persze ezért rögvest bocsánatot is kér. Látszólag az éjszaka megpróbáltatásainak semmi nyoma nem mutatkozik rajta. Az éjszakát is végigaludta, mint egy darab élettelen, csendes kő, bár ennek ellenére bármelyik elvetemült szénakazal is jobban fésültnek tűnik hozzá képest.

Alvor
- Öhm. – Torpan meg néhány megtett lépés után, majd visszafordul az előbb ellátott férfihoz. – Ott a csoportom. – Mutat balra, a jelenlegi helyzetétől a harmadik kis tűz fényére mutatva. – Ott ahol az bordó inges, kopasz ül. Amint végzetem. – Magába folytja a szót. – A lényeg, ha fájna a sebed, nyugodtan keres meg, készítek fájdalomcsillapítót. Oh, és a nevem Nina! – Elmosolyintotta magát, aztán sarkon fordulva tovább indult, hogy szembetalálja magát egy kókuszdióval betört orrú férfival, néhány csip-csup karcolással és az elsőként ellátott sebhez hasonló karmolással és olyan jól sikerült lekötnie a figyelmét, hogy a pajzson kívül történtek, de a lova mellé roskadó sem tűnt fel neki. Dolga végeztével pedig visszatért a táborhelyére és nem, reggelig egy szemhunyásnyit sem aludt, mert mire elérte volna az álmok világát megszólalt a kürt, aztán persze a parancsnok is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lothár Von Falkenhausen
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 225
Életkor : 34

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-07-04, 3:19 pm

*Gylnar megköszöni, hogy nem kell a teljes nevemet használnia és látszik rajta, hogy meg is könnyebbül egy kicsit. De hamarosan megzavarnak minket. - Miért, talán van köztünk sárkány? Vagy valami náluk is erősebb? Kérdezte az egyik társunk, ekkor meglepetten gyorsan oda nézek, de Gylnar rémült lendülettel kapta az ember felé a fejét, mintha lebukott volna amikor, hozzánk szólt az ember. Én nem szóltam semmit csak néztem, hogy Gylnar kibeszéli magát.
Hogy sárkány … ?! Ne nevettess … ! Mit keresne az egy ilyen expedíción? … - Egyébként, ha tudni akarod, igen … az expedícióval tart egy férfi, aki már korábban, a szemem előtt, megfutamított egy kék sárkányt. Teljesen egyedül!- Akkor miért nem intézte el a lényeket? - Egyáltalán tudod, mi vagy mik támadtak ránk? … - Na látod … Én már jártam a dzsungelben, de még így sem tudom, mik lehettek azok … - Szerinted ez nem elég a részéről? Legalább biztonságban vagyunk, és nyugodtabban pihenhetünk. Ránk fért már.
Miután befejezték a vándor elmegy úgy látszik, hogy elhitte amit Gylnar, de én nem dőltem be ennek a magyarázatnak, éreztem a beszédében, hogy csak ki magyarázta magát ebből és titkol valamit. Egy kis idő után Gylnar meg kérdezi, hogy mennyi idő van még az őr váltásig. -Nem tudom, hogy még mennyi van vissza a támadás miatt nem ezzel foglalkoztam.- Egy kis szünet után halkan folytatom a beszédemet, hogy más ne halja meg. -De szeretném megjegyezni azt, hogy szerintem te titkolsz valamit, mert gyorsan kimagyaráztad magad ebből és még hezitáltál is néha mielőtt válaszoltál a vándornak.- Mondtam Gylnarnak, közben még figyelem és várom a válaszát és utána megyek aludni, de ha nem mond semmit akkor minden szó nélkül egy kicsit távolabb megyek és nyugovóra térek.
Az eleredő eső egy kissé megzavar, hogy aludjak szerencsénkre a pajzs felfogja a vizet, így legalább nem ázok meg. Egy kis ideig még forgolódok, majd sikerült elaludnom. Reggel a kürt hangjára ébredek fel, de nem nagyon érzem kipihentnek magam, mert alig néhány órát tudtam aludni. Fáradtan hallgatom végig a parancsokat, majd azután oda megyek a csoportomhoz és felkészülök az indulásra. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dropie Dan

avatar

Hozzászólások száma : 103
Életkor : 23

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-07-05, 9:28 pm

A kis surranót egyáltalán nem nyűgözi le az a tény, hogy a környezetében senki sem hajlandó válaszolni, pedig nagyon szeretné tudni, mik voltak ezek a hol fel, hol pedig eltünedező alakok és tárgyak. Morcosan tekint a kint rekedt kettőre. Érzi, hogy többet tudnak, mint amennyit elárulnak. Igaz nem is olyan nehéz többet tudni a semminél. Nem így gondoljátok?
Mindenesetre mogorva hangulatában Lea hangja zavarja meg. Csak egy részét sikerül megjegyeznie, így csöppet bamba arccal fordul a surranó leányzó felé. *
- Öööö? – bár kicsit tovább folytatja értelmes megnyilvánulását, de a pontosítás sokat segít számára a kirakós összeillesztésében. – Tényleg? Hol? – azonban hiába keresné az oszlopot már rég köddé vált a szeme láttára. Ez azonban nem jelent olyan nagy problémát a kis surranónak, hogy azért egy kísérletet ne tegyen, ennek az igen lényegtelen részletnek a megcáfolására.
- Nézd Dropie! – Dropie Lea felé fordul, majd egyből követi fejének irányát. Nem kell sok idő, hogy számára is feltűnjön a tábor egyik érdekessége, egy földön fekvő alak. - Valakinek jó az alvókája...
- Látszik, nem bírják a terhelést. – kuncogva osztja meg nézetét – Vehetnének példát rólunk! – kihúzza magát, s kezével olyan ívet ír le, mely egyértelműen jelzi, hogy kettejükre gondol, miközben az egészet úgy mondja, mintha ő nem is töltött volna egy rövidebb időt ennek a nem túl érdekes tevékenységnek áldozva. Igaz akkor még a tábor is sokkal unalmasabbnak bizonyult.
Miközben Lea a két kintlévőtől kíván elbúcsúzni, addig Dropie a pajzs csúcsáról elinduló vízcseppeket követi, melyek teljesen elmossák a tábort körülvevő táj képét. Így méginkább a pajzson belüli régióra koncentrálva az ő figyelmét is. Lea invitálásására, azonnal meg is indul, bár még gyorsan elkiabálja magát.
- Ne aggódjatok! – ha más nem a hangerje egyértelműen elárulja, hogy a kintieknek címzi mondandóját. – Idebent nem ázunk el! Sőt titeket is meleg, száraz ruha vár majd! – kuncogva rohan Lea mögött egészen az álomszuszékig.
A kis surranó lassan körbeséltálja a földön heverészőt és lovát egyaránt, hogy minden irányból megnézhesse megának.
- Valóban! Ilyen helyzetben aludni … - közben nézi, amint Lea az élet szikráját próbálja a férfiba beleültetni, kevés sikerrel.
- Várj! Had próbáljam meg én is. – széles mosollyal közelít Edwardhoz. Le is gugol közvetlenül elé, hogy szabad kezével befoghassa annak légzőnyílását.
A hatás nem is várat sokáig magára, egy kis mozgolódást követően új nyílás jelenik meg a férfi arcán, melynek célja az előző pótlása. Azonban a levegőn kívül más is távozik. A kis surranó elfintorodva próbál kikerülni a légáramlat elől, sőt igen hamar inkább a felállás mellett dönt. Vannak dolgok, amik még egy kíváncsi surranót is meghátrálásra sarkallnak.
- Ne hajolj túl közel hozzá – osztja meg jó tanácsát Leaval. Azzal elindul, a külső szemlélő számára talán össze-vissza, de tudatosan keres a földön. – Megvan! – szólal fel egyszer csak, mikor megleli a kellemetlen szagok okára utaló dolgot. – Szerintem, sokkal inkább elfelejtette, milyen mércével fogyasztotta az italt. – megcsóválja a fejét. – Ez egyhamar nem fog felkelni … - szemeiben erőteljes csillogás jelenik meg, amint tudatosul benne ez milyen lehetőségget is jelenthet számukra. Alaposabban végigméri az illetőt. – Elég furcsa figura … - hol Leára hol a fickóra tekint, hogy a másik surranót is próbálja rávezetni –Szerinted milyen különös holmiai lehetnek? – kérdezi vigyorogva.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 26

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-07-07, 11:52 pm

// Lothár //

* A dzsungel felől Lothár szavai terelik el a figyelmemet.*
- Nem tudom, hogy még mennyi van vissza. A támadás miatt, nem ezzel foglalkoztam.

* Egy egyszerű mosoly jelenik meg arcomon. *
~ Én sem ezzel foglalkoztam, de legalább kicsit másra terelődött a szó.
- Nem gond …

* A két társunk felé fordulok, akik ekkor foglalják el helyüket. *
- Caer minket rendelt mellétek másik két tagnak, hogy meg legyen a négy ember. Válthatjuk egymást párokban…
- Nagyszerű! …
* Összecsapom tenyereimet, bár arra ügyelek, hogy ne túl hangosan. Utána kicsit el is kezdem dörzsölni. *
- Akkor most rajtatok a sor.

* Fejezem be a mondandóm, hasonlóan széles mosollyal. *
~ Meg kell hagyni, rám fér már egy jó kis szunya.

- De szeretném megjegyezni azt, hogy szerintem te titkolsz valamit, mert gyorsan kimagyaráztad magad ebből, és még hezitáltál is néha mielőtt válaszoltál a vándornak.

* Hallom Lothár halk szavait, amire lassan oda is fordulok, közben gyorsan megfogalmazódik bennem a válasz.*
- Mindenki titkol valamit …
* Kezdek bele egy kis vigyor keretében, ezzel némileg komolytalanná téve az észrevételét.*
- Csak egyesek jobban leplezik, mint mások.

* A két társunk felé fordulok, hiszen valószínű mostani beszélgetésünket is hallják, így nem látom okát, hogy halkan folytassam, ezért korábbi hangerővel fejtem ki a válaszom, miközben a vigyor is eltűnik arcomról. Így fordulok vissza Lothárhoz. *
- Szerinted, ha bármi veszélyesről lenne tudomásom, akkor eddig ilyen nyugodtan üldögéltem volna itt a tűz mellett? Vagy …
* Egy hangos dörgés szakítja félbe mondandómat. *
- Vagy mondok jobbat, ha tudnék veszélyes alakról vagy alakokról a csapatban, szerinted eljöttem volna erre az expedícióra, úgy hogy korábban már személyesen is megtapasztaltam, hogy magában is rejt elég veszélyt ez a hely?
* Remélem, az elhangzottak jobban meggyőzik mind a három körülöttem tartózkodót. Idő közben az eső is rázendít, így tekintetem ismét a pajzs felé emelem, hogy saját szememmel bizonyosodjak meg arról, miért is nem vagyok még csurom víz.*
~ Ez így egész kellemes…
* Továbbra sem veszem le tekintetem a pajzson lefolyó esőcseppekről, és az azon keresztül látható elmosódott villám képéről. *
~ Vajon Menionban is ilyen idő lehet? … Remélem igen … Legalább amíg esik, nem kell a szúnyogok miatt aggódniuk. … Mit csinálhatsz most? …
- Már jártál itt?
* Gondolataimból egy kicsit megkésett kérdés terel vissza a jelenbe. Egy nagy levegővétellel és annak távozásával mondok búcsút gondolataimnak, hogy a kérdésre felelhessek. *
- Igen. Ez a harmadik alkalom, hogy beléptem ebbe az erdőségbe, de elhiheted, az első óta, nem veszem félvállról ezt a helyet. Pedig akkor még jó kihívásnak tűnt …
* Egy újabb ásítás tör rám. A pajzson kopogó cseppek hangja és a levegőben terjedő erős pára csak még jobban erősítik a fáradtságérzetemet. *
- Jó őrködést! …
* Azzal felállok korábbi helyemről, hogy kicsit távolabb a tűztől, lefeküdjek. Nem kell sokáig várnom, hogy álomba szenderüljek.
Egyszer csak érzem, amint keltenek. *
- Rajtatok a sor!
* Lassan életet verek magamba, hogy a korábbi helyemre másszak, és ott lássak neki az őrködésnek.
Az este folyamán még egyszer felcserélődnek a szerepek, így végül engem is a kürt hangja térít magamhoz. *
- Figyelem! A mai napon tovább haladunk az erdő mélyére. Mindenki tartsa készenlétben a fáklyákat, az éjliliom szirmokat, és a fegyvereket is, mert számíthatunk meglepetésekre.
Ahogy mondtam, gyalog megyünk tovább. Az éjjel felállt négyesek maradjanak együtt. Akik elöl törik az utat, azok után következőknél párosával ketten az ösvény széleiért felelnek, ketten pedig a fákat tartják szemmel.
Figyelmet akarok, és csapatmunkát. Külön-külön innentől senki nem élheti túl.

* Caer szavai után magamra kapom holmimat, hogy útra készen álljak.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1150

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-07-08, 11:11 pm

//Mese: A láz - Caer csapata//

*A tábor nagy része mozgolódva kel életre Caer szavaira. Akiket a kürtszó még nem ébresztett, azok a parancsnok szónoklatára már összeszedik magukat. A többség holmiját rendezgeti, vagy a szinte észrevehetetlen pajzsot nézegeti.
A parancsnok jól láthatóan nem akar még indulni. Az utasításokat kiadta, ezzel befejezettnek is látja az ügyet.
Caer két katonáját küldi ki, egyiket Dylanért, másikat pedig Akahanáért küldeti.
Elsőként Akahana érkezik. A parancsnok végigméri, majd megszólal.*
- Én katona vagyok, nem kenyerem a szép szó. A pajzs jól jött éjjel, az éjliliom szirmai pedig az út közben a szúnyogok ellen. Mágiára gyanakszok, te pedig erős boszorkány vagy.
Milyen védelmet tudsz nyújtani nekünk az úton ártó varázslatok ellen? Nem indulunk azonnal, Yerak körülbelül tudja, mikor indulnak a szúnyograjok, hogy odaérjenek a várhoz. Kiszámolta, hogy mennyit kell napkelte után várni az indulásig, hogy biztosabb utunk legyen.

*A másik katona közben Dylanhez érkezik. Úgy tűnik, a surranóknak nem sikerült felébreszteni a sárkányurat, ezért most ő igyekszik felverni.
Ha lázat észlel rajta, menten visszafordul a parancsnokhoz, ha pedig nem, akkor előbb egy gyenge pofonnal igyekszik felébreszteni, ha pedig ez sem válik be, hozat egy vödör vizet, hogy azzal ébresszék fel.
Odakint sértetlenül és zavartalanul vészelte át a két sárkány az éjszakát. Nem zavarta magányukat semmi. Ha volt is ellenséges mágia a közelben, feleslegesnek gondolhatta ismét támadásba lendülni.
Radek és Lothár éjszakája az őrségváltástól eltekintve szintén nyugodtan telik. Két társuk közül azonban az, amelyik eddig is szkeptikus volt, most is kérdéssel fordul hozzájuk.*
- Amiket éjjel meséltetek…szóval…van alapja, de az elszólásod szerintem igazabb volt. Te jártasabb vagy sárkány téren a világban…kik lehetnek azok és hol vannak?
*Alvor sebei szépen gyógyultak az éjjel, de természetesen nem jöhettek rendbe. Amikor felébred, nyilvánvaló lesz, hogy vigyáznia kell rájuk.
Ő lehet az az első szerencsés, aki az egyik katonán felfedezi a láz tüneteit. A férfi nagyon rossz állapotban van. Rázza a hideg, fakó az arca és szederjes az arcbőre. Magas lázát jelzik csillogó szemei is. Még stabilan áll, de tartásán látszik, hogy nem egészséges.
Ha Dylan megérkezik a parancsnokhoz, az biccent egyet érkezésére, majd folytatja.*
- Indulás óta fogyatkozott a számunk. Nem hiszem, hogy megszöktek, inkább a támadásoknak estek áldozatul. Aki nem járóképes, azt itt hagyjuk a lovak őrségével, az elesetteket pedig nincs értelme keresni. Sem időnk, sem emberünk nincs hozzá.
Úgy látom, két mágusunk van. Védelmet akarok a menet számára az erdőben legalább mágia ellen.

*Jelenti ki határozottan Akahanának és Dylannek.
Valahol, az erdő mélyén pedig ekkor ébrednek a szúnyogok és már szállnak is fel, hogy rajt alkotva támadás alá vegyék a szokásos célpontokat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1771
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-07-09, 1:19 pm

*Kain az éjjel nem kívánt semmit reagálni a két surranó szavaira. Mégis mit mondhatna, hiszen már elmagyarázta, még ha nem is túlságosan belemélyedve a dolog mikéntjébe, hogy csak ki és be nincs út a pajzs falán.
A „mágus” ha nem épp Nerwotop erdejében állt volna Sou társaságában, legalábbis elméje szerint, biztosan jóval ingerültebben és tehetetlenség érzésével telve igyekezett volna ismét elcsendesíteni a két surranót. Mert a kiabálásnak semmi értelme nem volt, révén a pajzs még a hangot is átengedte kifelé.
Amikor véget ért a villámlás és dörgés hatására az illúzió, Kain is végre megfordult.*
- Mintha kértem volna, hogy ne ordítsatok!
*A sötét tekintet rávetült a két surranóra, de persze világos volt, hogy nem fogják magukra venni, főleg annak ismeretében, hogy még ha akarna, sem tehetne velük semmit a pajzson keresztül a fekete mágus.
Ennek Kain is tudatában volt, így nem is próbálkozott tovább. Azt pedig már szóra sem méltatta, hogy a lány segíteni akar bejutni. Gyanítja, ahhoz Akahanához kellene fordulniuk.*
- Nem kell segítség, minden rendben idegkint!
*Próbálta még meggyőzni a két már futtában lévő surranót, hogy véletlenül se próbáljanak kijönni.
Az maga lenne a sorscsapás, egyből kettő ráadásul.
Roober, vagy valamelyik isten láthatóan meghallgatta Kain ki nem mondott fohászát, mert a két kis lény nem tért vissza egész éjjel.
Kain meg is lepődne, mert közben Sou karjába kapaszkodik. Előbb reflexből lökné el, de mikor rájön, hogy „csak” a gyöngysárkány keres támaszt, megtartja a fiút.
Az arany sárkány nehezen tűrte, az esőt, még ha legalább el is állt egy idő után. Ismét kicsavarta hajából a vizet és meg is szárította magát.
Látta Sou mosolyát is, de tőle még eltűrte, hogy megmosolyogja ázott külsejét. Hozzátéve, hogy a zöld szemű sem mutatott jobban az esőben.
Kabátját minden esetre leterített, hogy félig azon, félig pedig azzal takarózva aludjon éjjel.
A meglepetés akkor érte, amikor a gyöngysárkány éjjel hozzá gömbölyödött és mivel ő maga igencsak felületesen aludt, fel is ébredt rá. Talán öccsének, vagy fiókájának foghatná fel, de ha sárkány alakban lettek volna, bizony szárnya alá vette volna a másik sárkányt. Így csak annak érzetét hagyhatta meg, de mivel így is hozzá húzódott, valamilyen szinten biztonságot nyújtott neki.
Namelyr persze reggel sem elég gyors és a kemény, hegyes könyök az oldalában hagy fájó pontot. Csak legyint rá, amikor Sou bocsánatot kér tőle.
Mi ez Rodelus tőréhez képest például?!
A szőke, kócos bozontot pedig nem először látja Sou fején. Nem húzódik szája mosolyra. Nem is siet. Aki miatt jött, itt van, mellette és nagyobb biztonságban legfeljebb Akahana pajzsa alatt lehetne.
Kabátját felszedi a földről, a rászáradt sárral nem is foglalkozik. Ahogy azzal sem, milyen látványt nyújthat ez. Lesz még eső a nap folyamán, majd lemossa róla.*
~Kivár a parancsnok…mire vár? A reggeli szúnyogok miatt várunk? Hát persze!~
- Sou, tudsz védekezni, ha szúnyogok lepnek el minket?


_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Dylan
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 612
Életkor : 36
Munkahely : váltás alatt

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-07-10, 4:43 pm

//Caer, A surranók, Kain, Alvor, Hana//

*Semmire nem reagált. Hiába költögette akármelyik surranó még csak meg sem mozdult. Kotorhattak a holmijai közt is nem vete észre... mondhatni húzta a lóbőrt, haber ez így nem igaz, hiszen magas lázzal feküdt egéssz éjjel.
Hanem azért a lázcsillapítók, amiket azelőtt vett be mielőtt kifeküdt volna, megtették a hatásukat. Reggel, a katona megérkeztekor, jelentősen lejjebb ment a láz, épphogy egy kisebb hőemelkedést vehetnének észre rajta. Azonban a tegnap esti tűzgyűrű után ennyire mindenki bemelegedett.
Csak a vödör víz segített. És akkor is csak nagy nehezen tápászkodott fel, olyan kómás fejjel mint aki azt sem tudja kicsoda.*
~Uram! Uram... kelljen fel, mennek!
*Ez a két mondatfoszlány volt az ami végülis felébresztette, de a fejében szólallt meg, így más nem hallhatta.
Körbenézett. Első körben a gyógyszereket kereste meg. A nyeregtáskából a már öszekészített kis táskába tette, amit az övére csatolt, és jól meghúzta a vodkás flaskát.
A két surranó mint ha ott se lenne. Ha ők nem szólítják meg, ő se fogja bolygatni őket.
Nehezen indúlt el Caeer felé is.
Pláne amikor megtudta fél füllel, hogy mit akar Akahanától. Az istennőnek csak egy nyegle kézlegyintést dobott köszönés képpen, Caert viszont még arra sem méltatta.
Valahogy már nem igazán tartotta vezér egyéniségnek, azok után, hogy őneki kellett megmentenie a helyzetet éjjel.
Ráadásul ebben egy jó adagnyi varázserőt is parazolt, aminek nem tudni mi lesz a következménye, tekintve a vírust.
Odafelemenet a bal karját lóbálta meg próbáképp, hogy rendben van e, és nagy szerencsére jól tudta használni.
Caer mondandója, ami úgy hangzott, mint ami nem is neki szólna, de valahogy mégis, csak felbőszítette. Annyira semmi kedve nem volt ahhoz, hogy másodhegedűst játszon, főleg betegen, hogy képes volt a parancsnok szemébe mondani.*
-Rám ne számítsanak.
Jobban örülnék, ha nem szúrná el megint annyira a feladatát, hogy bele kelljen szólnom.
*Kainra tévedt a tekintette. Úgy mondta ki a "búcsú"szavakat, hogy végig őt figyelte, felhívva ezel Caer figyelmét is rá.*
-Meg aztán, más "mágusok" is vanak a táborban még.
*Mindezt mondta úgy, hogy teljességgel elaludta a haját, és a végtelenségig kócos, a jobb kezében meg egy megtermett vodkás üveget tart. Kicsit sem néz ki alkoholistának. ...
Ennyi. Haladt is tovább, mert valami a barbár környékén nem tetszett neki. Pontosabban az a katona, amelyiket a szeme láttára csípte meg egy szúnyog.
Odaérve, ha Alvor az útban volt, akkor őt is arrébb nyomva ért a katonáhgoz.
Olyan gyors volt amilyen gyors csak lehet a jelenlegi állapotában, de mire odaért az illető már nem bírt állva maradni. Reszketett a láztól.
Dylan maga felé fordította, és alig egy félmásodperces keresgélés után megtalálta a csípés helyét. Egy csúnyán bedagadt seb, és körötte nagy ívben vöröslött. A közepe pedig előbb hasonlított egy gennyes vulkánhoz, ami kitőrni látszik, mint egy mezei szúnyog csípéséhez.
Az, hogy lázas az már messziről lerítt rólla, de megfogva minden képzeletett felülmúlóan égett a férfi.*
~Ez rosszabb mint amin én mentem keresztül az éjjel!
Azt hiszem a boszorka mégis érti a dolgát...
Ezt az embert azonban csak tegnap csípték meg... hogy lehet ilyen gyors?
-Túl gyorsan hat...
Fertőzött.
*Míg az előbbi mondtaott alig maga mellett ejtette ki, a másodikat hangosan mondta, amolyan kiadva az ítéletet a szerncsétlen felett. És ezzel a kijelentéssel fel is állt melőlle.
Ő is meghall, ha nem járnak sikerrrel.
De Dylan nem. Nem fog így járni!
Legalább is nagyon erősen megvolt benne a hit, hogy nem az a sorsa, hogy egy parányi lény ölje meg.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-07-12, 9:10 am

//Kain és esetleg a szúnyogokon kívül más vendég?//
Kainnal ellentétben Sou elmosolyodik, túl sok minden van neki elnézve, legalább is jelen pillanatban így gondolja. Az aranysárkány nem tolta arrébb, mint egy kis koloncot, megtűrte és itt van a reggeli, egyáltalán nem átlagos reggeli köszöntése. Nem szándékos volt, hiszen egy kezén meg tudná számlálni hányszor aludt az elmúlt néhány évben ilyen közel valakihez és bár képes nyugton aludni, tipikusan inkább azok közé tartozik, akiknek a kétszemélyes ágy is kicsi, természetesen eredeti alakjához mérten igen parányi emberi alakjában értendő ez.
Felülve, törökülésbe rendezve lábait hallgatja a tábor felől érkező hangokat, zajokat, de egy-egy sehogy, vagy félig elnyomott ásítás jó néhány szót likvidált a hallhatók közül. Szemmel láthatólag még nem nyerte vissza éberségét, szemét is megdörzsöli, közben levetett vaskosabb inge után kezd kutakodni, amit még az este folyamán vetett le, hogy amíg esik, attól védje, persze egy falatnyi bűbáj segítségével, aztán pedig szárazabb fele, eddig mindig jó szolgálatot tett köpönyege helyett legyen vánkosa. Igen ám, csakhogy a kijelölt fekhelytől némileg odébb keveredett. Elnyújtózott érte, mert az istennek sem akaródzott még felkelnie, harmadik vagy negyedik próbálkozásra, mert még is ki számolta, sikerült sarkon csípnie a puha anyagot és magához is húzni. Kicsit megütögette, hogy a sár nagyja leperegjen róla és ezzel szalonképesebb legyen, de így is látszott szomorú sorsa, még szerencse, hogy az anyag lágysága ellenére egyáltalán nem kényes. Sárkányok szőtték sárkányoknak, így sokféle megpróbáltatást figyelembe vettek. Végül belebújt, fűzőit össze sem kötötte és végre feltápászkodott, pillantása először Kainon állapodott meg, aztán pedig a táboron, készülődnek, de mintha annyira nem sietnék el a dolgot. Végigjártatja szemét a kis csapatokon, az ismerősöket keresi, hogy megbizonyosodhasson arról, hogy mind jól vannak, persze, nem talált meg mindenkit elsőre. Azonban egy vöröslő üstököt rögvest kiszúrt, ahogy a mellette lévőt ébreszti nem túl barátságos módon. Sou még halkan el is neveti magát, ő is hasonló módon segített éberebbé válni valakinek, csak nem a lábával bökte oldalba.
- Mmh. – Nem tűnhet bízató válasznak, mert csupán ennyivel reagál elsőnek Kain kérdésére. Elszakította tekintetét a parancsnok és a körötte álló istennőről és az elfről, valamiért csak most tűnt fel számára, hogy tegnap este még csak halványan sem érezte Axis jelenlétét, mintha csak nem is akart volna beleavatkozni a dolgok folyásába. Ez gondolkodtatta el nagyon. – Persze. – Ocsúdott fel, ahogy hirtelen rátört azaz érzés, hogy nem szeretné, nagyon nem szeretné, ha Kainnak miatta esne baja. ~ Ezért mindent bele kell adnom, hogy ne kerüljek bajba és ezzel őt se keverjem bel. ~ Még bólintott is, ahogy elhatározta magát, megrendíthetetlenül. – Menni fog, van pár ötletem, mint például egy sűrűszövésű háló, hasonló, mint amivel halászni szoktam. Megbízhatóbb, mint a többi pajzsnak aligha nevezhető technikám. – Ez van. Gyöngysárkány, szinte nulla tudással a pajzsok és egyéb varázslatok terén, a széllel jól bánik, de ez a különös kapocsnak köszönhető, ami születésétől fogva élő volt és az illúziók. Nos ezek a káprázatok kifizetődők és nagyon hasznosak egy értelemmel bíró ellenség ellen, de mint ebben az esetben, egy csapatnyi szúnyog ellen nem a leghatásosabb fegyver, kivéve persze, ha valóra váltás ismerete nincs az illető kezében. Sou szerencséjére ez is olyan, ami előjoga, de sok és kemény gyakorlás kell, hogy uralni is tudja és tudja. Ezt meg is fogja mutatni, amint szükség lesz rá.
- Ha gondolod, ketten is elférünk alatta. – Tett tétova javaslatot arra, hogy elég egyiküknek védekezni, addig a másik minden csepp erejét megtarthatja későbbre. ~ Valamiért, azaz érzésem, hogy szükségünk is lesz rá és .. ~ Újra az expedíció tagjaira függesztette kutató tekintetét, két apró alakot keresett. Ködösen ugyan, de felrémlett benne néhány mondatfoszlány, visszajönnek és segítenek bejutni. ~ Szeleburdi, de cseppet sem ostoba lényeknek tűnnek, csak nem lesz egyikük sem olyan meggondolatlan, hogy idő előtt kilép a pajzs védelméből. ~ Ez is csak egy kósza megérzés féle volt, de talán az is marad.
Idővel, még a szúnyogok megjelenése előtt letelepedik a földre, mondhatjuk úgy is még egyszer átgondolja a lehetőségeit. A szélfalat rögtön elveti, igaz most nincs füst, ami megfojtaná és erről eszébe is jut az a néhány szirom, ami belső zsebeinek egyikében pihen. Miközben azok után tapogatódzik, rögtön hasztalannak ítéli a szilárd védelmet és megint oda jut ki, hogy a háló tökéletes lesz, vékony bolyhos szálakból szőve a halászok hálóinak mintájára és felruházva a pókfonál tulajdonságaival, rugalmas és ragadós. ~ Ragadós? Nem, semmi szükség itt marasztalt szúnyogokra, elég lesz, ha csak nem tudnak keresztül jutni rajta. ~ Közben a szirmokra is ráakad, elő is veszi őket, mint egy végső megoldás, vagy kiegészítés a védekezéshez.
- Van néhány éjliliom szirom is még. – Bár ezt olyan hangon sikerült mondania, hogy világos volt, ha választhatna inkább a szúnyogok, mint a virág égett szaga. Közben, mintha a tábor is megrebbenne, nem hallotta tisztán az ítéletet, amit Dylan mondott ki egyik lázban égő társukra, de nyilván nem múlik el eme kijelentés nyom nélkül másokban. – Kain, .. szerinted … szóval szerinted ránk is hatással lenne a szúnyogok mérge?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lothár Von Falkenhausen
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 225
Életkor : 34

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-07-15, 11:36 am

*Amíg magamhoz vettem a felszereléseimet látom, hogy Gylnar és a két társunk is készülődik az indulásra. ~Úgy látszik most egy ideig nem lesznek gondok, de kíváncsi vagyok, hogy még milyen kihívások várnak ránk útközben!~
Gondoltam magamban közben vissza teszem a kardomat a tokjába és vissza helyezem a helyére a buzogányomat. Amikor elkészültem ettem egy keveset az útra eltárolt ételemből közben láttam, hogy Caer beszélget valakivel és meghallom, hogy még nem indulunk egyből, mert meg várjuk amíg a szúnyogok elmennek.
Egy kicsit még vissza ülök a földre, hogy pihenjek indulás előtt még, de hamarosan az egyik társunk megint kérdéssel fordul hozzánk. - Amiket éjjel meséltetek…szóval…van alapja, de az elszólásod szerintem igazabb volt.
Te jártasabb vagy sárkány téren a világban…kik lehetnek azok és hol vannak?
~Ez a fickó kezd idegesítővé válni, de inkább a válasz adást Gylnar-ra hagyom úgy is kifogja magát magyarázni magát ebből, mint mindig!~ Gondoltam magamban és figyelmen kívül hagyom a kalandor kérdését és várok arra, hogy mikor indulunk tovább a célunk felé.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alvor Freyr Ottar
Barbár
avatar

Hozzászólások száma : 78

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-07-15, 11:54 am

- Rendben. - Válaszolta Alvor Ninának, miközben kicsit elhelyezkedett. A leány távozása után elővett a hátizsákjából egy hatalmas szőrmetakarót és magára húzta. A takaró mérte nagyjából egy nagyobb asztal méretének megfelelt, de Alvor lába így is kilógott alóla. Miután lecsukta a szemét, kicsit hallgatózott a körülöttük lévő emberek szóváltásából, de nem kellett sok, hogy Alvor elaludjon. Álmaiban az otthonáról álmodott. Legalábbis egy ideig.

Alvor pár órával az elalvása után felébred. Valamiért nem tudott aludni és kicsit émelyegve ugyan, de felül és körbenéz az alvó társaságon. Mindenki alszik, békésen vagy nem békésen, néhányan már kezdenek felébredezni alvásukból. Ő maga miért kivétel ez alól? sajnos erre nem kapott választ, nem is próbált meg visszaaludni. Inkább szépen csendben rágyújtott egy pipára és nézte az égen lévő csillagok sokaságát. Szerette nézegetni a csillagokat, sok volt belőlük és gyönyörűek voltak. Elalvás előtt is néha nézegetni szokta őket, mindig elálmosítják, ezzel is segítve az elalvást. Most viszont nem álmosították el, így várt amíg a parancsnok fel nem zavarja a tábort a bejelentésével. Akkor elkezdett jobban szedelődzködni és pár perc múlva már indulásra készen várt. Elvégezte a reggeli csontropogtatását, hogy kicsit kimozgassa magát majd ezután ismételten várt, közben körbetekintve a jelenlévőkön. Látott már embereket - egy-két személy, nem sok - akikkel találkozott, meg is lepődött amikor kint meglátta azt a fiatal sárkányt. Már nem is emlékszik a nevére. ~ Fene. ~ Gondolta. Tekintete tovább siklott a jelenlévőkön, de csakhamar abba hagyta. Viszont egy hirtelen kisebb esemény kizökkentette a nézelődéséből. Mintha egy iszákos akárki arrébb lökte volna egy hangyányit.
- Hm? - Fordult meg, de amint meglátta azt a Dylan nevű valakit szinte rá se ismert. Elég rosszul nézett ki, haja kócos volt, ruhája piszkos, kezében vodkás üveget tartott. Mintha kicsit magára emlékeztette volna amikor fiatalabban nem tudott mértéket tartani az ivászattal.
Valakit megvizsgált. Egy másik katonát. Szintén borzalmas állapotban volt - legalábbis így látszott - mert a tartása elég bizonytalan volt, az arckifejezése fáradt, szemei mintha karikásak lettek volna. ~ Lehet, hogy beteg? ~ Kérdezte magától. Valószínű, mert egy normális ember nem néz ki úgy, mintha majdnem egy élőholt lenne.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 26

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-07-15, 7:10 pm

* Nem kell sok, hogy a gyülekező után a vándor ismételten megtaláljon. *
- Amiket éjjel meséltetek…szóval…van alapja, de az elszólásod szerintem igazabb volt. Te jártasabb vagy sárkány téren a világban…kik lehetnek azok és hol vannak?
* A férfi felé fordulok. *
~ Lassan már leszállhatna a témáról…
- A kételkedés nem rossz dolog. Felkészít a váratlanra, de ha túlzásba viszed, sehol sem fogsz nyugtot lelni. Ha mindenáron sárkánnyal szeretnél találkozni, csupán ajánlani tudom neked Eronia szigetét.

* A végére újra a társaság érdeklődése felé fordítom tekintetem, hiszen Caer emeli ismét szólásra hangját.*
- Indulás óta fogyatkozott a számunk. Nem hiszem, hogy megszöktek, inkább a támadásoknak estek áldozatul. Aki nem járóképes, azt itt hagyjuk a lovak őrségével, az elesetteket pedig nincs értelme keresni. Sem időnk, sem emberünk nincs hozzá.
Úgy látom, két mágusunk van. Védelmet akarok a menet számára az erdőben legalább mágia ellen.

~ Egyre kevesebben vagyunk… Ha ez így megy tovább, elegen maradunk a végére?

* Merül fel bennem a kérdés, miközben körülnézek, kik maradtak még a társaságban. *
- Rám ne számítsanak.
Jobban örülnék, ha nem szúrná el megint annyira a feladatát, hogy bele kelljen szólnom.

* Edward szavai azonnal visszatérítenek, így nem sikerül teljes képet kapnom a jelenlévőkről. Nem kis meglepetésként nézek Edwardra. *
- Ejj bal lábbal kelt? …
* Jegyzem meg halkan, miközben egy grimasz jelenik meg arcomon, miközben az elaludt haját és a bamba tekintetét figyelem, majd lassan elkezdek felé araszolni. *
- Meg aztán, más "mágusok" is vannak a táborban még.
~ Ez igaz … Én is legalább három mágiahasználóról tudok.
* Tekintetemmel Kaint keresem, hiszen az esti pajzs és a mostani beszélgetés alapján az ő képességeit vélem eltitkolva.
Azonban Edward megint nem marad nyugton, újra magára tereli az egész társaság figyelmét, ahogy a morajlás végigfut, amint az útjában állókkal mit sem törődve ront át.*
- Fertőzött.
* Mondja hangosan az egyik katonára. Láthatóan igen rossz állapotban van. *
~ Újabb fővel fogyatkozunk …
* Hiszen várható, hogy nem fogjuk magunkkal cipelni ezt a katonát, hanem inkább a többi sérülttel együtt itt maradnak a lovaknál. Viszont ez az eset újra eszembe juttatja Asychicot. *
~ Vajon él-e még?
* Gyorsan elkergetem a gondolatot, hiszen legyen rá bármi is a válasz, már nem számít. Itt vagyok, azon a helyen, amit a legszívesebben messze elkerültem volna, de amíg nem érek vissza a választ sem tudhatom meg. Inkább folytatom utamat Edward felé.
Ha ő maga viszi el a beteget, akkor besegítek neki, ha pedig másra hagyja, akkor csak szimplán mellé állok. *
- Üdv Edward! Látom, jól aludtál …
* Csupán halkan szólok hozzá, úgy hogy közben még felé se nézek igazán. *
- Nem kéne ennyire Caer ellen szólnod … Már így is többen meginogtak, ha pedig fej nélkül rohannak visszafele a következő csapásnál. Az rád nézve is, csak nehezíti a helyzetet.

* Egy kis szünetet tartok, de mielőtt válaszolhatna, folytatom. *
- Mielőtt azt gondolnád, én sem értek egyet minden döntésével.

* Már teljesen elhalkulok, mikor eszembe jut még egy dolog. *
- Ja és még valami. Ha lehet, ne mutasd meg a társaságnak Axis valódi alakját …

* Első alkalommal fordulok felé, és ha ő is így tesz, akkor láthatja arcomon a széles vigyort. *
- Vannak, akiket már így is eléggé megviselt a helyzet, nem kéne még az ő megjelenésével is tetézni a gondokat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akahana
Istennő
avatar

Hozzászólások száma : 1106
Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője

Character sheet
Nép: Istenek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-07-15, 7:37 pm

//mindenhol//


Az idő érzékem tönkre ment, a terhelést nagyon nem bírta a szervezetem. Pedig a fenébe is, én vagyok a legerősebb lény elméletileg a környéken, mégis miért van az, hogy ennek ellenére jelenleg olyan vagyok, mint azok a szerencsétlen emberek, akiket megcsípett valamelyik szúnyog? Persze a saját válaszomon nem kell sokáig gondolkodnom, tisztában vagyok vele, hogy éppen most fordultak a saját védelmi reakcióim ellenem. Pontosabban a reakcióimnak az a része, amely arra volt mindig is hivatott, hogy megakadályozza az olyan szívtelen és kegyetlen lénnyé válásomat, mint amilyenek a kedves hatalmasok. Ezeket az érzelmeket mindig is imádtam, hiszen egészen kicsiként rávezettem magamat, hogy a kínzás és fájdalmat okozás egyértelmű jeleitől rosszul legyek. Ironikusnak is mondható ez egy olyan kislánytól, aki megtanulta elfogadni a halált, a gyilkosságokat és a sötétséget nem sokkal azután, hogy megtanult járni. De senki nem mondta rólam soha, hogy kiszámítható lennék. A legtöbben attól vannak rosszul, ha valakit holtan látnak, hiszen akkor meghalt, véget ért immáron az élete és ezt nehezen viselik el. Én velük ellentétben az életben lévő, örökösen sérült és friss sérülést szenvedett emberek láttán érzem azt, hogy itt fogok meghalni. A világban vannak véletlenek és vannak olyan dolgok, amelyeket az istenek érthetnek csak meg. Még az én észjárásomat sem könnyű követniük, de aki ismeri a motivációmat, pontosan tudja, én mi alapján ítélek. Istenként a halál képletes fogalommá válik, én pedig minden alkalommal, amikor találkoztam vele Dremer közelében, azt a formáját láttam, amit ők nem ismerhetnek meg. Ott, a lelkem már félnek, nyugodtak vagy éppen idegesek, rengeteg bennük az érzelem, de ami a legfontosabb, épek és egészek. Nincsenek súlyos, maradandó sérülések, senki nem úgy kerül oda, hogy bottal jár, mert a csatában elvesztette a lábát, nem kell magán viselnie a sérülés nyomát, amely a halálát okozta és feltépte a hasfalát, eltűnnek a sebhelyek is. Már nincs a fájdalom, így attól nem félek, de mikor látom a sebeket, nem tudok nem belegondolni, milyen fájdalmas lehet ezeket érezni. És a vér látványa, az aztán kiüt végképp. Ezért is nem figyeltem a környezetre, sem a surranókra, akik megpróbáltak segíteni a sárkányoknak. Csak azt érzékeltem, mikor a pajzsot kezdték bántani, attól remegtem meg és tértem vissza, pár pillanatra. Mert rögtön utána elém tolt az egyik egy újabb fejet, nekem pedig azért kellett küzdenem, hogy ne ájuljak el a közelében. Szabályosan elsötétült egy pillanatra a világ, majd kénytelen voltam elfordulni, amíg letette azt a valamit az egyik fa tövébe. Nem volt jó, itt túl sok minden inger ért, hogy koncentrálni tudjak a pajzsra.
- Nem tudok itt maradni... - néztem a sárkányokra, majd megfordultam és elindultam a másik oldalra a pajzs mentén. Hála a méterének jó pár része belelógott az erdőbe is, az egyik szélen álló hatalmas fát, amely mindenki mástól távol tartott, magamnak néztem ki és leültem az aljába. Még a fekvése is jó volt, a holdfény folyamatosan sütötte az arcomat és adta át nekem az energiát. A törzsnek dőltem, kinyújtóztam és élveztem, hogy visszakapok mindent, amíg az eső el nem takart mindent. Ott lett elegem, kezdtem el körülnézni, hátha találok magamnak elfoglaltságot. Aludni nem tudtam, az nem az én világom volt éjjel, ilyenkor voltam a legaktívabb. Végül csak felálltam és eljátszva az apró mágus lányt, könnyedén elsétáltam pár normálisabb kinézetű őrhöz, akik vigyáztak az emberekre. Könnyedén pattantam le mellettük a földre és próbáltam beszélgetni velük. Nem voltak valami jó kinézetűek, de az egyik katona volt, és elég szimpatikus már korábban is, ráadásul korra jó negyven feletti. Hamarosan kiderítette, hogy nekem nincs csapatom, mert a két kinn ragadt kalandorral voltam, ráadásul nem tudtam aludni, így kénytelen voltam keresni valami elfoglaltságot. Cserébe pedig elmesélte az élettörténetét, megtudtam, hogy van egy 15 éves lánya, akit éppen nagyon félt, mert szerelmes. A másik őrszem nem volt boldog, de nem zavarta őket a jelenlétem, sőt, időnként egy másik lány is beesett mellénk pár szó erejéig. Hajnal előtt nem sokkal adtam fel és mentem vissza a fához, miközben a felhők eloszlottak és az energiámat sikeresen vissza is kaptam a holdtól. Próbáltam úgy tenni, mintha aludnék, annyira pedig senki nem jött közel, hogy kiderítse, mi igaz belőle. Talán elterjedt, hogy nekem köszönhetik ezeket a nyugis perceket, meg a pajzsot. Végül a kürt és egy férfi megjelenése keltett fel, aki Caerhez hívott. Látványosan kicsit ásítozva sétáltam oda hozzá és vártam, hogy megmondja, mit akar. Hű, de jó nekem, úgy tűnik, sikeresen megrengettem a világnézetét, hogy nekem a konyhában lenne a helyem. Nem is baj, hogy nem csak én szenvedtem feleslegesen.
- Amíg a pajzs él, a szúnyogok nem férnek ide. De nem mozgatható, ha lebontom, estig csak a virágok maradnak és az erőm. Az képes megtalálni a mágikus csapdákat a közelben. Mást most nem tudok tenni... - jegyeztem meg kicsit szkeptikusan, hiszen ez hozzám képest tényleg semmi, de amíg a nap az égen jár, mindenki jobban jár vele, ha csak ennyire használom az erőmet. Ráadásul le sem akarom meríteni magamat, hátha megint betámad minket valami. A megfigyelő rendszer, amit az emberekre és más lényekre állítottam, nem használható, mert túlságosan is mozognak egy séta közben. Így csak ennyit tudok tenni, se többet, se kevesebbet. Erről ennyit. De nem folytathattam, hiszen megjelent az igencsak megviselt Edward, és nem volt jó kedvében. Nekem még ugyan köszönt, ami kész öröm, hiszen át is tudott volna nézni felettem, nem is lett volna nehéz, hiszen komoly nyaktorna volt, ha közelről akartam az arcába nézni. Ezért meg sem próbálkoztam vele. De a hangot hallottam és szabályosan remegtem az idegtől, amíg le nem lépett. Utána csak egy pillanat kellett, hogy felfogjam, Caer sem áll jobban. - Én ezt még a végén meg találom fojtani... - suttogtam, miközben még alaposabban utána néztem. Méghogy én vagyok az, aki nem természetesen viselkedik, ez az alak lassan meg fogja érdemelni, de nagyon, hogy elintézzem. Nagyon rá férne, mi a jó égnek kellett neki leleplezni Kainékat? Mindegy, most már teljesen felesleges idegeskedni, de menteni fogom azt, ami menthető még. - Mikor elvonulnak a szúnyogok, szétszedem a védelmet, addig a mágusoknál leszek. Ezzel a toronnyal ellentétben, ők megbízhatóak... és jobb a modoruk - tettem hozzá kissé fanyar mosollyal, miközben úgy haladtam el Kainék felé, hogy közben szemmel úgy keresztre feszítés környékét jártam, ami az elfet illeti. na, mindegy, az erdő az én terepem, ezt még vissza fogja kapni. Ha a tegnapi madarat nagyon élvezte, akkor a mai ötleteimért oda lesz, elvégre a véletlen balesetekért nem vagyok felelős, de ma közutálatnak fog örvendeni, az biztos. Közben sikeresen oda is értem a sárkányokhoz, akik ugyan nagyon várhattak már, mondhatom. Jobb lesz őket riadóztatni, de nagyon hamar. - Ed lesúgta Caernek, hogy sárkányok vagytok, jobb, ha vigyáztok... eddig próbáltam elhitetni vele, hogy nem kedvel titeket, azért találta ki, de nem bízik meg a nőkben- jegyeztem meg a számat húzva, miközben könnyedén lehuppantam a földre, észre sem véve, hogy a többiek már mozgolódnak. Majd ráér ez még, így is gyorsan fogok végezni, mint ők, mert ki sem pakoltam. Csak végére kéne érni a rovar támadásnak, már akinek. Egyeseket ma minden béka és bogár imádni fog, meg persze majom...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1150

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-07-15, 10:27 pm

//Mese: A láz - Caer csapata//

*Caer szeme Edwardon maradt. Nem hagyta egyből elmenni.*
- Egy szóra, máguskám….!
Semmi közöd a módszereimhez, sem ahhoz, hogy hogy vezetem a csapatot. De hogy tovább zülleszd, azt nem hagyom!
Még egy ilyen eset, és Menionban nem lesz hely többé számodra, mert megtalállak, és akik hozzád tartoznak, azokat is.
Egy senki vagy, és jobb, ha tudod, nem te mentetted meg a tábort, hanem ez a boszorkány.
A többi mágusra is sort kerítek majd. Most pedig leléphetsz, alkoholista!

*Ezután már ismét Akahanával foglalkozott. A nő nagyot nőtt a szemében. Ettől még a többi nőről alkotott véleménye nem változott, éppen kivételes varázserejének köszönhette, hogy előrébb lépett a rangsorban. Caer tettei alapján ítélte meg.
Edward miatt azonban a kelleténél haragosabban fordul az istennőhöz.*
- Az elmebajos valami hadvezérnek hiszi magát. Be kellene zárni, hogy kitisztuljon a feje…
A mágusokkal kapcsolatban igaza van. Nekik is ki kell venniük a részüket a védelemből.
Tegye meg, amit tud, annyi nekem elég lesz. Ha mindenki olyan jól tenné a dolgát, sokkal kevesebb bajunk volna.

*Mintha csak Gylnar szavaira jönne, válaszként odalép éjjeli csapattársa is. A kalandor szemein látszik, hogy még mindig kételkedik Gylnar szavaiban és Edward korábbi szavai és mostani viselkedése is támogatni látszik ezt.
Edward szavaira felmorajlik a környező része a tábornak. Hangja nem jut el a pajzs alatt mindenkihez, de ahhoz a hír így is gyorsan terjed, hogy minél többen tudjanak róla.
Caer Ninához fordul.*
- Lázcsillapítót adjon neki, és vitesse el a lovak őrségéhez! Ők fognak figyelni rá, amikor tovább megyünk.
Akit még szúnyogcsípés ért, jelentkezzen nálam! Tudnunk kell, hogy kikre számíthatunk a továbbiakban!

*Utóbbit már jóval hangosabban kiáltja ki, hogy az egész menet hallhassa.
Ha jön még valaki, azt szintén a lovakhoz küldi, ha pedig nem, maga is elindul Akahana után.
Ekkor érkezik meg a szúnyograj. A kis rovarok nem törődnek azzal egy ideig, hogy a pajzson képtelenek áthatolni, akár fejel előre is megpróbálják.
Odakint találnak két másik élőlényt, akiket nem véd a különös erőtér, így inkább őket veszik célba.
Ha Sounak és Kainnak is sikerül átvészelnie a raj támadását, addigra megérkezik Caer is, mire a raj tovább áll Menion irányába.*
- Hamarosan megszűnik a pajzs és tovább indulunk. Mágusok vagytok, elvárom, hogy akként is viselkedjetek, és ha olyan támadás ér bennünket, megtegyetek mindent ellene a varázslataitokkal. Együtt kell mindenkinek működnie!
*Ezzel sarkon fordul és további figyelemre nem méltatva a két sárkányt visszasiet a pajzs belsejébe. Akahanának azért biccent egyet, mielőtt lelépne.
Az istennő feloszlatja a pajzsot és a karaván lassan útra készen áll, majd el is indul.
A menet elején ismét úgy vágják az utat, míg a menet többi része érezheti úgy, hogy ismét figyelik őket, csak az ellenség nem támad.
Ahogy haladnak előre egy tisztás széléhez érnek. Tiszta, nyílt terület nem kell átvágni rajta semmit, könnyed járást biztosít.
Az elöl haladók mégis megálljt parancsolnak, mivel a vezető csapdára gyanakszik.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1771
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-07-16, 1:52 pm

//Mese: a láz, Sou, Akahana, Caer//

*Kain végighallgatja Sou hangos gondolkodását a szúnyogok elleni védekezésről, majd megrázza fejét.*
- Nekem elég lesz a saját pajzsom. Azért kérdeztelek, hogy neked van-e saját védelmed?
De ha meg tudod oldani, akkor semmi gond.

*Namelyr nem szívesen adná fel a külön védelemmel járó szabadság előnyeit. Ha hirtelen kell cselekedni, nem tudja, hogy mennyiben korlátozná őt egy közös háló.
A virágszirmokra ő is megrázza fejét. Neki az csak arra kellett, hogy az álcája tökéletes legyen. Saját elektromos pajzsában jobban bízik, mint holmi virág szagában, füstjében.
Aztán Sou felteszi a kérdést a méregre vonatkozóan. Erre a sötét szemek már egyenesen a zöldekbe néznek, mielőtt az arany sárkány megadná a választ.*
- Fogalmam sincs, Sou. De nem akarom kipróbálni. Lehet, csak kétlábúaknak fejlesztették, de még az is lehet káros nekünk….
Ekkor ér oda Akahana. A katona, aki még tegnap csapódott hozzájuk, bizonyára máshol végzi a dolgát, mert nincs jelen. Kain örül is neki, hiszen az istennő olyan dolgokat említ nekik, ami miatt idegesebbé válik.*
- Az a féreg….! Ráférne egy komoly lecke a szerencsétlenre.
*Sziszegi a fogai közül. Nem kell többet mondania az istennőnek, bár Dylan nem mutatkozott be az arany sárkánynak, az istennő szavaiból egyértelmű számára, hogy róla beszél. Mindemellett hálás Akahanának, hogy igyekszik fedezni őket. Meggyűlne a bajuk ezzel a csoport kétlábúval, ha kihirdetnék igazi mivoltukat.
Namelyr tekintetét akkor szakítja el a földre huppanó nőről, amikor a táborban mozgolódásra figyel fel. Nem tudja pontosan kivenni, hogy mi történhetett, de annyit lát, hogy kavarodás van.
Időben figyel fel a közelgő szúnyogáradatra. Azon nyomban fel is húzza a pajzsot, majd Soura néz.*
- Van védelmed?
*Ha nincs, azonnal kiterjeszti a pajzsot, ami eddig szinte csak a bőrét fedte le, hogy a gyöngysárkányt is védje, de ha Sou védi magát, akkor csak bólint a válaszra. Nem tart sokáig a raj támadása, továbbáll valódi célpontja felé.
Caer érkezése még sötétebbé teszi az amúgy sem túl derűs tekintetet. Az ébenfekete szemek a parancsnokra merednek.
Sosem szerette, ha a kétlábúak pattognak és parancsokat akarnak osztogatni a sárkányoknak, bármennyire is sokra tartja némelyiket.
Nem reagál semmit a parancsnok szavaira, de rosszkedve továbbra sem múlik.
Kellett neki ez? Nem vágyott sem a dzsungelre, ahol gyakorlatilag csak akadályba ütközik minden mozdulatával, sem arra, hogy kétlábúak ugráltassák.*
- Rendben vagy?
*Kérdezi Soutól, majd amikor a menetoszlop végre feláll, velük is tart, gondosan ügyelve arra, hogy még mindig hátul helyezkedjen el.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Dylan
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 612
Életkor : 36
Munkahely : váltás alatt

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-07-16, 9:28 pm

//Aka, kavarjuk a történetet?
Egy szóval se mondtam senkire, hogy sárkány, látszik hogy ki is az aki a lekvárt főzi! Razz

Sou, naon tuti a profil képed, honnan szerzed...??//


*A kis csapat kapitánya nem hagyja magát a jelek szerint. Visszavág, de nem is akárhogy. Hangosan, dühösen, kiabálva a hadúrral.
Dylan megáll, ám nem fordúl meg, háttal hallgatja végig a nagy szöveget, hogy mit is csináljon és mit nem, különben megkeresik és kicsinyálják, illetve, hogy micsoda is ő ha még nem tudná.
Aztán felemeli a vodkás üveget és megrázza kicsit.*
-Jjah, éljen a boszi!
*Azzal tovább megy. Gylanrt egésszen addig nem veszi észre, vagy figyelembe, ezt nem lehet tudni, míg oda nem lép hozzá, és beszélgetést kezdeményez. Dylan, alias a torony, aki a kisujját sem mozdította, hogy a beteg katonát arrébb vigyék, csak állt és nézett ki ba fejéből.
Aztán eszébe jutott, hogy össze kéne szednie magát, és ideje nem úgy kinézni mint egy csöves iszákos.
Ami tett, annyi, hogy hátrasimjtotta a haját és megigazította a kabátot.
Eredmény, egy fekete kabátba burkolózó akárki... alatta pizsama is lehetne, nem látszott ki.
Az üdvözlésre csak hümmögött, egyszer már köszöntek egymásnak.
Aztán jött a haverkodásból szólok, hogy nem lesz jó amit csinálsz duma... ránézett.
És csak nézte a vándort.
Csak nézte... aztán... visszafordúlt, előrre, és meghúzta a vodkás üveget.*
-Nem érdekel.
*Halkan mondta, de Gylnarnak kellet még hallania ha a közvetlen közelében volt.
Ez a véleménye.
Persze érthető, hogy nem kéne kikezdeni a "Főnökkel", de valahogy nincs kedve játszadozni és mutatni mennyire ügyi Caer, főleg nem a keze alá dolgozni.
Ahogy ezt a szedett vedett csapatot elnézi, még az is lehet, hogy könnyen kiszedhetné a kapitány kezéből az irányítást, aztán puffoghat ha akar...
mondjuk lehet meg is lépi, ha úgy hozza a sors. Nem vesztegetheti az idejét, ez a Caer meg mintha csak sétálva közlekedne, ... nem városnéző túrára jöttek.
Csendben hallgatja végig Gylnar következő nagy problémáját, aminek mint kiderült megint
ő a forrása.
Csettint egyett nyelvével, de aztán mégsem a sértést veti oda, pedig egyre inkább az az érzése, hogy jobb lenne egyedül folytatni az utat.
Már egy ideje rossz a kedve, és ezek a hozzá nem értő, illetve nagyszájú banda csak erősítik benne a menekülési vágyat.
Istenem, csak az oktalan tömeget ne!
De valahogy ez a Radek gyerek nem taszítja a maga laza nyegleségével.
Eképpen válaszol az Axis problémára is, habár az igazságot nem mondja el, miszerint Axist nem lehet megakadályozni ha ki akar menni.*
-Nem gárgyultam meg, látom én is a helyzetet.
*Majd megint csak nem a harcosra nézve fúj egyett.
A vodkás palack már csak nyűg számára, így gondolja a legelőnyösebb módon passzolja le.*
-Vodkát? Állítólag törpe készítmény, és elsőrangú.
*Majd Gylnar felé nyújtja.
Azonban a férfi válaszától fűggetlenül talán ki is várva, hogy igyon ha akar, megszólal valami, a harcos fejében.*
-Mizus?
Nyugi csak én vagyok, Axis... lazulj!
Noh, ne nézz Dylanre, ő most nem hallhat engem, csak te hallasz.
Előszőr is szeretném eloszlatni a gondod. Nem nem akarok kimenni.
*Ennél a pontnál, habár nem láthatott képet, határozottan érezheti a férfi, ahogy elmosolyodik a nagy sárkány.*
-Csak természetesen, nehogy észrevegyenek!
Szeretnélek megkérni valamire.
Ez a hatalmas Önérzet itt melletted, nem kommunikál velem, pedig most nem ártana ha lenne vele valaki.
Nem tartanád rajta a fél szemed?
Én speciel boldog lennék, ha együtt lennétek, meg aztán...
*Ekkor egy kis hatásszünetet iktatott közbe*
-... neked se lenne rosssz, gondolj bele.
A Sárkányúr mégiscsak méltán viseli ezt a címet. Dylan mellett könnyebb lesz a dolgod az ellenséggel... persze azt nem mondom, hogy vele is... na meg
*A többit kuncogva folytatta.*
-Elékpzelhető, hogy Őnagysága nem óhajt társat maga mellé....
Mit gondolsz...
Segítenél nekem?
*Ez az utolsó mondat viszont annyira halálosan komoly volt, hogy az ember el tudta hinni, hogy egy hatalmas ős sárkánnyal beszélget... és most a segítségét kéri.
A kérdés csak az mire?*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-07-18, 7:38 pm

//Akahana és Kain//
- Azért nem vagyok olyan elveszett, mint látszik. – Bátorkodó mosoly ült ki az arcára, ami egészen pontosan úgy néz ki, ahogy ki kell. Magabiztosság. Ezzel lehetne leginkább még jellemezni, meg persze azt is nyugodt szívvel hozzáfűzhetnénk, hogy meg van fűszerezve azzal, ami az aprósággal is, mi a fiatalok sajátja. Bizonyításvágy és egy bizonyos fokig az élettapasztalatokkal gazdag felnőttek szavának részleges semmibevétele. No igen. De legalább jó hír, hogy Sou nem most szándékozik kamaszkorának lázadását bepótolni, megfontoltabb ő annál és látja azért a dolgok kedvező, rá nézve persze, oldalát. Egyedül kisebb pajzs, kisebb erőráfordítás. Erre előbb is gondolhatott, de Kain gondolt helyetti is, vagy legalább is valami hasonló biztos megfordult az aranysárkány fejében, gondolta ezt ő.
Ahogy feltett kérdésére érkezik a válasz, már a felénél is egyetértő bólogatást csalnak elő belőle a szavak. Ha nem muszáj, de még ha az is lenne, akkor sem szívesen tapasztalná meg a parányi kis lények hordozta betegség hatásait. Rágondolni is rossz volt, főleg talán azért mert, akit elvileg elkísért erre az útra, annak a lánynak két családtagja is betegen fekszik. A gondolatai árnyékként megülnek tekintetében is, de nem lehetne azt mondani, hogy fél, inkább félt .. elég nehéz úgy, hogy egyre többen lesznek azok, akik miatt nem csak látszólagosan, hanem ténylegesen is aggódik. Példának okáért rögtön itt van az érkező istennő, pedig aztán ő miatta kéne a legkevésbé aggódnia, de még meg van annak az emléke mennyire viszolyogva nézett arra a testét vesztett fejre. Amit mond, meglepi. Messze nem vonható le egyenes következtetésként, hogy Ed ugyanaz az Ed, akinek a képe most lelki szemei előtt megjelenik, mindössze azért, mert ő az egyetlen személy, akit ismer és így hívnak. Még is telibe talál.
- Szerintem Axisszal most is éppen egymás vérét szívják. – Kotyog bele a felnőttek dolgába, de hamar rájön, hogy lehet az említettről csak Akahana tud, elvégre isten és mint ilyen lény .. lényegében fogalma sincs, hogy egy isten mire képes vagy mire nem. – Ő egy fehér sárkány szelleme. – Toldja megy falatnyi magyarázattal szavait, de ettől függetlenül a dolog súlyát átérzi. Se nekik, sem pedig az expedíció többi tagjának nem tenne jót, ha kiderülne róluk az igazság és ugyan akkor … Megrázza a fejét és a helyet foglaló Akahana felé pillantott, egyre biztosabb volt vele kapcsolatban néhány dologban, de túlságosan udvariatlannak találta a kérdést, ami végett megérdeklődné tőle, hogy minek is pontosan az istene. Aztán feljebb emeli tekintetét, a mozgolódókat figyelve, újra nekikezdve annak a munkálatnak, hogy sorba veszi azokat, akiket legalább látásból ismer. Egy meglepett pillantás talán el is árulja mások számára, hogy felfedezett valakit, akinek jelenlétéről eddig nem volt tudomás, vagy még inkább megfeledkezett és ez a valaki nem más volt, mint az egyik legmegtermettebb ember közel és távol. ~ Megnyugtató, hogy a többségnek nem esett baja. Legalább is innen úgy tűnik. ~ Hogy miért kell neki folyton bizonytalanná tenni a legtöbb észrevételét? Örök és megválaszolatlan kérdésnek ígérkezik, ahogy az is, hogy vajon Nina mit is csinál, mert egyik pillanatról a másikra tűnt el a „tömegben”.
- Már van. – Emelte fel kezét, meg is érintve valami vékony kis hártyát, ami aztán megint szem elől tűnik. Cseppet sem késlekedett, bár váratlanul érte Kain megszólalása és kellet még pár másodperc, hogy ő is ráakadjon a közelgő szúnyogfelhőre. Ösztönösen húzta magát kisebbre és várt, várt arra, amire rajta kívül még sokan, hogy ezek a kis csípős kedvű dögök eltűnjenek. ~ Az is baj, hogy innen tovább álnak, hogy hová mennek … és az is, hogy vissza is fognak térni. ~ Nem különösebben fordított figyelmet az igen sűrűszövésűre sikerült háló, üvegszerű felületén elcsúszó rovarokra, inkább szemügyre vette a füvet és a benne elvegyülő más növényeket, igyekezve, hogy ne túlzottan kalandozzon el. Mondani sem kell, hogy mikor végre elmúlt a veszély, nagy örömmel pattant fel a földről eloszlatva védelmét is. De jókedvének rögtön véget is szabtak a rendreutasító katonás szavak, mert ezzel visszakanyarodott egy korábban félbeszakított gondolathoz. ~ Még mindig nem úgy néz ki, hogy eljött az ideje a sárkány ember együttműködésnek … de hát, mi most mágusok vagyunk. ~ Caer hátát figyeli, aztán Kainra emeli tekintetét.
- Mi az hogy! – Vigyorodott el, aztán komolyra fogta a dolgot, még szemét is összeszűkítette gyanakvóan. – És veled, veled is minden rendben van? …Olyan, nagyon aggódónak tűnsz. – Megenyhülve, inkább őszinte aggodalommal kérdezte. Tisztában volt vele, hogy még fel kell nyalábolni a tarisznyáját és Vasport sem ártana elvinni a .. és rájött végre mi zavarta, a ló nem volt sehol, sem pedig a katona. Úgy látszik az illetőnek tartozik majd egy köszönettel. Kain válaszát mindenféleképpen megvárja és csak utána lát neki a pillanatok alatt befejezhető készülődésnek. ~ Jó volna Ninát megkeresni. ~

Alvor, Lothár, Dylan és Gylnar -.- //ez meg csak... remélem nem baj//
Nina azonnal pattant, lehet nem lesz belőle jó mágus, de fegyversegédnek még igen is beválhat. Noha volt némi bizonytalanság benne, mert szem elől vesztette az előbb betegnek kikiáltott férfit, de hamar megtalálta, csak a morajban kivehető szavak útmutatását kellet követnie. A szeme elé táruló látvány viszont elég egyértelmű volt, valóban vitetnie kell, mert egymaga maximum a bakancsos lábát emeli meg és maradnak ahol vannak. Körülnézett, pillantása megakadt a tegnap esti egyik páciensén, vetett is Alvor felé egy mosolyt, de neki egészséges és erős férfira van szüksége, illetve kettőre. Egyik kiszemeltje nem más, mint Lothár és ő érte meg is teszi a szükséges távot, ha páncéljában van, finoman megkocogtatja a fémet, ha nincs karját húzza maga felé.
- A segítséged kérném, hogy a beteget a lovakhoz vigyük és még … - A másik kettő jelenlévőhöz fordult, majd ösztönből mutatott arra, aki korábban és talán még most sem képes a sárkányos témáról leszállni. - … a tiédet is. – Mutatott rá, eltökélt határozottsággal, majd a válaszoknak csak felületesen hagyva időt a fertőzötthöz igyekezett, le is térdelt mellé, de már ekkor szálka volt a szemében a nem messze lévő „bajkeverő” és a pohár akkor telt be nála, mikor lendülni látta flaskát. Az asszonyokról sok mindent mondanak és nem mindig erényük a váratlan villámgyorsaság, mert ha minden igaz, még Gylnar előtt megkaparintja az üveget és meg is szagolja. Aminek következtében elfintorodik, de tekintete azon nyomban Dylanra villan, nem lenéző és már nem is mérges, de annál inkább kutakodó, méghozzá árulkodó jeleket keres. Miért? Mert egy főzetnek az illatát is megérezte az üvegen, bár nem konkrétan azét, amit az elf elfogyasztott, de erről fogalma sincs, a véleménye viszont akkor sem változna, ha pontosan azonosította volna „báj”italt.
- Vagy ezt..- Emeli(vagy rá mutat) meg az üveget. – vagy a bájitalt iszod, ha az alkoholnál maradsz, a másikat teljesen fölöslegesen döntöd magadba. – Torkolta le az egyik férfit, hogy utána rögtön a másikhoz, Gylnarhoz forduljon. – Te pedig magyarázd el ennek a lényegét férfinyelven. – Remélhetőleg, eme röpke közjáték elég volt, hogy a kijelölt két derék legény felnyalábolja a szerencsétlent, ennek Nina utána is néz, ha meg vannak, akkor velük tart a lovakhoz -ahol elvégzi a Caer által kérteket- további szó nélkül és talán, bánatukra a törpe vodkával, amit nem is szándékozik visszaadni. Jól fog az még jönni, sebtisztításhoz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lothár Von Falkenhausen
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 225
Életkor : 34

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-07-22, 3:23 pm

//Mese: a láz//

*Még mindig csak ülve várok, amikor Gylnar hozzászól a kalandor kérdéséhez, majd Caer felé veszi a tekintetét, majd egy kis idő után itt hagyja a csapatunkat. Nem is foglalkoztam vele, de amikor valaki hangosan azt mondta, hogy fertőzött azonnal oda fordítom a fejem és látom, hogy Edward volt nem sokkal később meg jelenik mellette Gylnar valamiről beszélgettek, de azt már nem hallottam, hogy miről, közben a pajzson kívül meglátom a szúnyograjt. ~Még szerencse, hogy fent van a pajzs, mert ez a raj az egész csapatott elintézné!~
Gondoltam magamban, majd újra Gylnarék felé nézek. Amíg rájuk figyelek valaki megkocogtatja a páncélomat azonnal megfordulók és egy lány látok aki megszólal.
- A segítséged kérném, hogy a beteget a lovakhoz vigyük és még … Amíg a másik emberhez szól, akkor én is megszólalók. -Sajnálom, de én nem fogom a beteget cipelni van nekem jobb dolgom is!- Mondtam a lánynak aki eközben már rég tovább állt. Nem foglalkoztam a kérésével és ha a társaim is segítségemet kérik akkor egyszerűen tudomást sem veszek. Egy kis idő után a másik társam vállalja a beteg elcipelését a lovakhoz.
Amikor a szúnyog raj elment a pajzs szétoszlik, és a karaván indulásra kész megvártam amíg Gylnar és a két másik társam visszatér, majd elindulunk. Menet közben nem szóltam semmit, de úgy éreztem, hogy figyeltek volna minket. A kardomat elő veszem, de a buzogányt még nem. Egy tisztás szélénél megaljt parancsolnak az az elől lévő emberek.~Vajon most mi vár ránk ezen a helyen?~ Kérdeztem magamban, közben körbe nézek.*


A hozzászólást Lothár Von Falkenhausen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2012-07-22, 8:30 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 26

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-07-22, 7:52 pm

// Edward, Nina majd Lothár //

- Nem gárgyultam meg, látom én is a helyzetet.
* Hiába hallgatom válaszát, a vigyor továbbra sem akar eltűnni, inkább még szélesebbé válik a válasz hallatán.*
- Örömmel hallom.
* Osztom meg Edwarddal nézetemet, miközben ő épp fúj egyet, majd felém nyújt egy palackot. *
- Vodkát? Állítólag törpe készítmény, és elsőrangú.
* Hírtelen felajánlásán igen csak meglepődök, ezért nem is nyúlok érte egyből. *
- Persze.
* Azonban, mikor nyúlok érte, már csak a palack hűlt helyét találom, hiszen már egy női kézben pihen, miközben a palack nyílását szagolja. Döbbent tekintettel fordulok Edward felé, majd vissza. *
- Vagy ezt… vagy a bájitalt iszod, ha az alkoholnál maradsz, a másikat teljesen fölöslegesen döntöd magadba.

~ Bájital? Miféle?
* Merül fel bennem a kérdés, miközben a nő már felém fordul. *
- Te pedig magyarázd el ennek a lényegét férfinyelven.

* Először megdöbbenek, majd ismét jó hangulat kezd úrrá lenni bennem, amint már eszembe is jut, mit fogok Edwardnak mondani. *
- Meglesz.
* Ezzel a palackért nyúlok, hogy visszaszerezzem.*
- Na szóval …
* Kezdek bele Edward felé fordulva, majd kicsit megemelem a flaskát. *
- Ez nálam marad, amíg a bájitalodat iszod. Egyébként miféle bájital lenne az?
* A végére már egy adag kíváncsiság is beférkőzik. *
~ Mizus?
* Arcomról hírtelen lefagy a mosoly, amint ismeretlen hangot hallok, ráadásul nem is akárhol, a fejemben. Bár amint elkezdek ezen gondolkodni, már nem tűnik olyan ismeretlennek a hang, csak még azt nem tudom miért. *
~ Nyugi csak én vagyok, Axis... lazulj!
Noh, ne nézz Dylanre, ő most nem hallhat engem, csak te hallasz.
Először is szeretném eloszlatni a gondod. Nem nem akarok kimenni.

~ Üdv Axis! Ezt örömmel hallom. Páraknak már így is tropára mentek az idegei. Ráadásul egy félreértés miatt mindenhol sárkánytól rettegnek, hiába próbáltam eloszlatni a kételyüket. … Na igen, tudom, hogy van sárkány a társaságban rajtad kívül is, de ő már nem egy alkalommal segített problémás helyzetben. Már csak az hiányzik, hogy még azokat is elhajtsák, akik igazán sokat tudnak segíteni ezen az átkozott helyen.
* Közben bár Edward felől elfordultam, ahogy követem Caer mozgását, azonban a kezemben lévő flaskáról megfeledkezek.*
~ Csak természetesen, nehogy észrevegyenek!
* Egészen idáig. Meg is húzom a palack tartalmát, hogy utána tovább figyeljem a kapitány útját.*
~Szeretnélek megkérni valamire.
~ Mi lenne az?
~Ez a hatalmas Önérzet itt melletted, nem kommunikál velem, pedig most nem ártana ha lenne vele valaki.
Nem tartanád rajta a fél szemed?
Én speciel boldog lennék, ha együtt lennétek, meg aztán... neked se lenne rossz, gondolj bele.
A Sárkányúr mégiscsak méltán viseli ezt a címet. Dylan mellett könnyebb lesz a dolgod az ellenséggel ... persze azt nem mondom, hogy vele is... na meg.
Elképzelhető, hogy Őnagysága nem óhajt társat maga mellé....
Mit gondolsz...
Segítenél nekem?

* Gondolatoktól mentesen hallgatom végig Axis kérését. *
~ Ha a könnyebb utat kívántam volna választani, akkor el sem jövök ide, vagy nem hagyom ott azt a társaságot, amivel a tegnapi út nagy részét megtettem. Tudom, sem ott, sem Edward mellett nem kellene egy ideig a biztonságom miatt aggódnom, azonban a társaság többi része látná kárát ennek. Így is elég erőteljes a morzsolódás, hát még akkor, ha összetömrülnek azok, akiknek esélyük lehet ép bőrrel kikerülni innen, akkor könnyen lehet, nem maradnánk elegen, hogy sikerrel járjunk. Kockáztatni kell!
* Nem szívesen mondok ellent Axis kérésének, de véleményem továbbra is fenn tartom ezt illetően. *
~ Azért a sárkányuradat szemmel tudom tartani, és vigyázni a hátsójára. Ismét.
* Egy apró mosoly jelenik meg arcomon, annak ellenére, hogy csupán gondolataimban folyik a beszélgetés, de ennek eredményeképpen eszembe jut, hogy a sárkányúr már köszönheti nekem életét, s most ismét ilyenre kér Axis. Ha a sárkány képes ezeket, a gondolatokat is látni vagy érezni, akkor ő is osztozik az emlékben.
Gondolataim közepette nem is nagyon figyelek fel a szúnyograjra, hiszen a pajzs még mindig fent van, így nem aggódok magunk miatt. Bízom egy istennő képességeiben.
Ezért újra meghúzom a kezemben pihenő palack tartalmát. *
- Tényleg jó ital. Nem csodálom, hogy túlzásba vitted.
* A sárkányúrra nézek, aki hiába próbálta korábban rendbeszedni magát, mégsem sikerül neki teljesen. *
- Ideje visszatérnem a csapatomhoz.
* Azzal el is indulok a vodkás palackkal együtt. Ha Edward megpróbál megállítani hogy visszakérje, felé fordulok széles mosollyal. *
- Tudod, vagy a bájital vagy ez … Én a bájitalt javaslom.
* Felnevetek, majd ha továbbra is vissza akarja kapni, hát visszaadom neki, mielőtt újra csatlakoznék Lothárékhoz.
Az út további része hiába tűnik csendesnek, az előérzetem nem hagy nyugodni. A tájat folyamatosan figyelemmel kísérem, s mikor látom, hogy Lothár a kardját fogja, én is jobban felkészülök, hogy ha kell, azonnal kiránthassam kardomat.
Egyszer a fák között mintha mozgásra utaló jelre lennék figyelmes, de még csak megközelítőleg se tudom megmondani mi vagy mik okozhatták.*
~ Mi lehet arra? Meddig akarnak követni?
* Végül egy újabb tisztás kezdetéhez érünk, ahol Caer megálljt parancsol. *
~ Nem akar nyílt terepre kerülni? Mi járhat a fejében? Újabb támadástól tart? Netán nem akarja az ellenség tudtára adni a veszteségek mértékét? De azt már így is tudhatják.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1150

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-07-22, 9:48 pm

//Mese: A láz - Caer csapata//

*Caer gondolataiba mélyedve figyeli a rétet. Nem akarja megkockáztatni, hogy csapdába vezesse a menetet. Az erdőn viszont nem vághat át, ha egyszer itt egy könnyebb, szabad út előttük, így végül mégis kiadja az indulásra szóló parancsot.
A menet a parancsnok utasításának megfelelően megindul, csakhogy nem nyílegyenesen, a réten át, hanem annak legszélén, szinte az erdőbe is belépve.
Talán a parancsnok utasítása helyénvaló is volt, ugyanis, az első, amit tapasztalnak, hogy lépteikre a fű szinte végighullámzik a réten, s a közepén a föld megelevenedik.
Előbb megemelkedik, hogy aztán magasra kitörve, kettészakadva, a belsejéből kibújjon három lény és egyenesen meginduljon a tisztás szélén menetelők felé. Négy-öt ember magasak lehetnek, kinézetük pedig meglehetősen ocsmány.


Inkább néznek ki fák gyökereinek, mint élő, mozgásra képes lényeknek. Márpedig mozognak.
Minden léptükre mintha kihalna az élet lábuk nyomán. Száraz, kopár föld marad utánuk. Ha elkapnak valakit, azt gyökereikkel körbefonják, és addig szorítják, amíg csontjai összeroppannak.*
- Két sorba rendeződj! Íjászok hátra, dobó és kézi fegyverek előre! Tüzet elő, ha közel érnek, hadd égjenek. Ha elérik az első vonalat, oszolj!
Te, te, meg te! Az erdőt figyeljétek! Nincs velünk.

*Kiált Caer három íjjal rendelkező kalandorra.
A kalandorok némi rendezetlenség után már elfoglalták helyüket, a sorok is alakulnak, miközben a parancsnok figyelme kiterjed a hátul kullogó mágusra is.*
Akahanát keresi szemével, valamint Edwardot is.*
Aztán maga is előre siet, hogy fáklyájával várja be a démonokat. Felülről ismét megjelennek a sólymok és ott köröznek a tisztás felett. Amikor a sorok már állnak, Caer kiadja a parancsot, hogy lőjék a démonokat.
A három íjász, ha figyel, hamarosan megpillanthatja az éjjeli látogatók megvillanó karjait, amint megpróbálnak elkapni egyet a második sorban állók közül.
De épp Gylnar mellett áll egy húsevő növény is, ami már ki is vetette csápjait az első közelében állóra, nem másra, mint Lothárra. A lovag ugyan páncélos, de a növény számára így is jó falatnak tűnik. A csápok a nemes lábára tekerednek és megrántják, hogy a magasba emeljék.
A surranókat Caer a második sor szélére állíttatta, Ninát pedig szintén a másodikba, míg Alvort az elsőbe. A mágusoknak nem parancsolt külön helyet, de szúrós pillantással jelzi számukra, igényt tart rájuk a harcban.
Az erdő is mintha megelevenedne, újabb csápok kúsznak a földön, ezúttal Kain és Sou felé, de Edward is kap néhány látogatót, a négykarú majmok képében.
Többen is ráfognak karjaira, lábaira, és megpróbálják berántani a fák közé.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1771
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-07-23, 9:19 pm

//Mese: A láz - Caer csapata, Akahana, Sou//

- Nem ez a mi közegünk, én pedig nem szeretek hátrányból harcolni. Amellett, hogy ismerem is ezt az erdőt…és utálom is.
*Adja meg a választ Sou kérdésére. Valóban utál itt lenni, de az aggodalom sokkal inkább Sounak szól.
Kain egyébként sem az a jókedvű típus. Örökös pesszimizmus, örökös aggodalom jellemzi, ami legtöbbször saját sorsára vonatkozik, de mivel a barátai, szerettei sorsa bizonyos esetekben könnyedén összekapcsolódik az övével, sőt nem egynek a halálát épp ez okozta, bőven van oka aggódni az ifjú gyöngysárkány miatt.
Az út nem is tart olyan soká, mint az gondolta előre. A menet hirtelen áll meg és bár nyújtogatná a nyakát, inkább nem teszi. Az előtte haladók beszédéből kiveszi, hogy egy tisztáshoz értek, de a parancsnok megállította őket.
Namelyr felkészül a várható támadásra. Okkal álltak meg, de hogy mi az az ok, azt még nem tudja.
Hamarosan megindul a menet újra, de csak amikor ő is a tisztás széléhez ér a végével, akkor látja, hogy valójában megkerülik az egész üres területet.
Épp, amikor pillanatnyi hezitálás után követni kezdi a többieket, akkor elevenedik meg a föld a tisztás közepén.
Jól döntött hát Caer, de ez most cseppet sem vigasztalja. Kain savanyú ábrázattal mered a három megelevenedő lényre.
Közben hallja a parancsokat is, de nem neki szólnak, így szokásához híven inkább kihátrálna az egészből.
Esze ágában sincs belekeveredni a harcba. Viszont Sout ismerve úgyis be fog. Bámészkodását a bokájára tekeredő csáp szakítja félbe.
Túlontúl ismerős az neki, de ezúttal nem várja meg, hogy gúzsba kösse egy húsevő növény.
Lehajol, és baljával megragadja a bokájára tekerődött indát. A tűz, amit a növény csápjába ereszt, nem az indát égeti el. Eljut egészen a növény fő részeiig, hogy ott lobbanjon lángra és pusztítsa el azt. A keletkezett füst a fáklyák mellett fel sem tűnik.
Csak ezután figyel újra a csatatérre, ahol már kilőtték az első nyilakat.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Dylan
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 612
Életkor : 36
Munkahely : váltás alatt

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-07-24, 12:51 pm

//Mese, Caer, Gyl, majmocskák, gyökérszörny xD, többiek ^^//

*Nagy meglepetés volt ám, amikor az a vörös hajú leányzó melléjük ugrott szinte a semmiből. Még csak figyelembe se vette eddig, erre a nőci kikapja a kezéből az üveget, pont mielőtt Gylnarnak adta volna, és… és egyértelműen hozzá beszél. Na de mi is az amit hozzá intéz? Hát épp ez az. Talán itt a válasz a tegnap esti rosszul létre. Nem válaszol. Semmi jelét sem adja, hogy megértette volna, azonban nagyon is értette. A helyzet az, hogy akkora bakot lőtt a vodkával, mint innen Evolyran. Radek hozzáfűznivalója csak hab volt a tortán, nem volt rá szükség, hanem azért a vándor jókedve mosolyt csalt az ő arcára is. Egy fáradt, olyan mosolyt, amin látszott, hogy tulajdonosa az előbb tudta meg, hogy nem ihat…
Ennek fele se tréfa, főleg, hogy a vándor még vissza is kéri a flaskát és jól meghúzza. Dylan csak bámult maga elé. Azon gondolkodott, hogy a szer felét már elhasználta, a lázcsillapítókból ugyan még maradt jó pár, de a boszorka bájitalával nem bánt valami óvatosan. A többit be kell osztania.
Radek kérdésére, ami a bájital felé irányult nem szólt semmit. Lehet, arra számított, hogy ha nem válaszol, magától is megérti a vándor, hogy nem kívánatos téma ez.
Közben Gylnar enyhén szólva elhallgat, mintha mélyen magába fordult volna. Nem baj, nem is érdekli különösebben. Sőt, még örül is neki, hogy nem zargatja tovább. Habár az sem érintette rosszul, hogy odament hozzá, legalább nem nézik ki, mint valami kívülállót.
~Ahogy gondolod.
De légy résen harcos, mert ez a vidék nem embernek való.

*Adta búcsú szavait Axis Gylnarnak aztán el is tűnt, még a jelenlétét sem lehetett érzékelni, mintha nem lenne ott. Lehet nincs is.
Noh, de Gylnarunk csak odább húzódott végül, a páncéloskához Dylan meg újfent a maga ura lett. Azaz megint egyedül maradt. Ő nem bánja, legalább nem zargatják.*//A user annál inkább xD//
*Kisebb fejfájással küszködve tette meg az utat a tisztásig természetesen a sor szélén, igazi kívülállóként. Most nem volt nála se vodkás flaska se semmi hasonló. Egy kicsi de annál praktikusabb erszényt erősített az övéhez, amiben kis víz, a gyógyszerek meg némi szárított hús darab volt. A hátán ott virított a tegez a nyilakkal, jobbján pedig a szerszámíj. A bal oldalán volt a bot, meg a szerszámíjhoz tartozó öt parányi nyilacska. Egyszóval fel volt szerelkezve, nem beszélve az övén körbe akasztott dobótőrökről, amit nem láthat avatatlan szem. Ráadásul nem tudni. Hova tett még tőrt, ahonnan könyeden előveheti éles helyzetekben. Hanem a láz forrósága rávette arra, hogy kigombolja a kabátot, és amennyire csak lehet szellőssé tegye a ruháját. Az ing nyakát se hagyta begombolva. Nem túlzás azt mondani, hogy kiverte a víz. Hát így ért ő is oda, kicsit tépetten, kicsit „megfürödve” saját verejtékében, de talpon. Valahogy elég volt tudnia, hogy meg kell állni, aztán meg, hogy el kell indulni. Nem nézelődött, nem kérdezősködött, hagyta hogy úgy alakuljanak a dolgok, ahogy azt mások elképzelték.
Csupán csak szemlélő kívánt maradni….vagy azzá válni, de ez nem jutott ki neki.
A probléma ott kezdődött, hogy a három gyökérszörny, illetve Caer egyértelmű utasítása után íjásznak betudva magát felhúzta a szerszámíjat.
Azaz még felhúzta de kilőni már nem volt esélye. Előbb a lábát szorította meg valami elég erősen ahhoz, hogy ő is felfigyeljen rá, majd azt a karját vették célba, amiben a szerszámíj volt. Olyan hírtelen történt, hogy nem volt ideje kellően reagálni a dologra, és az eredmény az lett, hogy kiejtette az íjat a kezéből, miután nekivágták a közeli fának.
Na azt már nem! Még tartotta magát, mikor a másik karját is célba vették. Lassan a majmok, mert, hogy azok sziluettjei eltéveszthetetlenül rajzolódtak ki fölötte és mögötte, erőfölénybe kerültek puszta létszámbeli fölényük folytán. Mint akit keresztre készülnek feszíteni úgy állt ott a hadúr egy pár másodperc erejére.
Elsődleges gondolata az volt, hogy ha csak lehet nem használhat varázslatot. A botot akarta elérni. Jobb felé engedett a majmoknak, hogy balról megpróbálhassa megközelíteni az övét. Ez azonban csak annyit eredményezett, hogy egész testével nekicsapódott annak a bizonyos fának, melynek tövénél már ott feküdt a szerszámíj.
Jó, következő ötlet.
Belekapaszkodott a fába, ahogy csak bírt, és újfent a botot próbálta meg elérni. Most már a végét mintha súrolná az ujja hegyével, de ez még semmi. Na jó, következő lépés.
Bal mutató ujjával fölfelé mutatva kimondta az irányító varázsigét.*
-Kokohe.
*A bot feljebb csúszott, mire meg is tudta fogni. A következő varázsszóra már a kezével együtt ugrott feljebb a bot és kiszabadulva az övből, már kardként vágott vele hátra felé.
Éles állati sikoly hangzott felülről, ám a hatás egy még agresszívabb lépést váltott ki a majmok részéről. Még többen támadták meg, már nem csak a lábát és a karjait igyekeztek még többen lefogni illetve behúzni, hanem a nyakát is megtalálta egy.
Egyetlen mondhatni „szerencséje” Dylannek, hogy egyszerre akartál felfelé és befelé is húzni, ráadásul kétfelől úgy hogy egy fa volt mögötte. Ez persze annyit jelentett csak, hogy három darabban gondolták tovább vinni, nem pedig egyben. Másfelől pedig lassították egymást ezzel és a kimunkált kötél erős tünde izmokat nem szabad lebecsülni. Még ha nem is akar varázsolni feltétlen.
Még a kezében volt a kard. Csak meg kell kicsit változtatnia, hiszen Axis képességei őt magát nem gyengítik annyira, mintha a saját erejét használná. A következő varázsszó, mely már csak haloványan volt hallható a szájából, egy dupla pengéjű dárdává változtatta a kardot. Ezzel pedig csak a megfelelő helyen kellett megforgatnia és szabad volt a keze is és levegőt is kapott. A jobb karjánál lévőknek nem elvágta azt a hosszú karját, hanem a dárda fa részével lerántotta maga elé, és úgy csapkodta agyon mindet. Fordult egyet, hogy a hátulról jövőket is méltán fogadhassa.
Végül, mikor már a majmok érzékelték hogy prédájuk túl nagy falat, eliszkoltak.
Dylan az íjáért ment, s ha a tisztásról érkező növény vagy gyökér, teljesen mindegy milyen szörnyek még jelen voltak mint veszély tényező kipróbálta milyen hatása van az új foszforos nyilának velük szemben.
Kilőtte a legközelebbire, lehetőleg a geometriai középpontjára próbálta, ha netán felgyulladna, akkor minél előbb égjen is el.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 26

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-07-27, 1:57 am

* Végül csak megindul a menet, de nem a réten keresztül, és azt sem mondhatnám, hogy elkerülné a tisztást. A társaim felé fordulok, hogy arcukról leolvashassam, ők vajon mit gondolnak a helyzetről.
Hamarosan azonban nekem is el kell indulnom, követve az előttem haladókat, miközben az előttünk, de sokkal inkább a mellettünk lévő dzsungelben keresem a korábban tapasztalt mozgásra utaló jelhez hasonlót, így a fű hullámzása annyira nem is kelti fel a figyelmemet, viszont a szörnyek megjelenése már olyan hangokat vált ki egyik másik expedíció tagból, hogy önkéntelenül is arra nézek.
A látványra szemeim kikerekednek. *
~ Ezek meg mik?
* Figyelem a felénk közeledők mozgását, miközben meghallom Caer utasítását is.*
- Két sorba rendeződj! Íjászok hátra, dobó és kézi fegyverek előre! Tüzet elő, ha közel érnek, hadd égjenek. Ha elérik az első vonalat, oszolj!
Te, te, meg te! Az erdőt figyeljétek! Nincs velünk.

* Szó nélkül dobom le magammal hozott tarisznyát és fordulok a támadó gyökerek felé, és pár lépés után, már az első sor vonalában helyezkedek el. Közvetlen Lothár mellett, szinte már az első szélén. Csupán a négyes csapatunk két másik tagja választ el a tényleges széltől, így már mögénk nem jut sem íjász, sem pedig surranó. Az utóbbit nem is sajnálom annyira. Nem szívesen tartanám még őket is szemmel.
Már elfoglalom a helyemet, mikor kardomat előhúzva felkészülök a közeledő lényekre. *
~ Egy kis tűz most igazán jól jönne…
* Most sajnálom igazán, hogy a fáklyát nem égettem feleslegesen, pedig ebben a helyzetben igazán hasznos lehetnek. *
~ Talán majd más… Addig is …
* Kezemben megforgatom a kardot, hiszen most ez van nálam, ezt kell használnom.
A lények már majdnem elérik az első sort, mikor fémes csörgésre és Lothár hangjára leszek figyelmes. Fejemet arra kapom, mikor meglátom a Lothár körül mozgolódó csápokat, melyek egészen a páncélja alá vezetnek. Mikor jobban körülnézek, csak akkor pillantok meg egy ismerős méretes levélformát, pár méterre tőlünk beleolvadva a dzsungel növényzetébe. *
- Hogy nem vettem észre!!
* Korholom magam, miközben már meg is indulok Lothár felé, amint látom, hogy páncélja most sokkal inkább akadályozza, mint segítené. *
~ Mégse jön mindig olyan jól …
* Gondolom magamba, miközben a tegnap esti támadásnál gondoltakra. Közben már le is sújtok, hogy az egyik páncél alá kerülő csápot levágjam, hogy könnyebbé tegyem Lothár számára a mozgást, és felszabadítsam az esetleges szorításból.
Azonban nincs időm a sikeres vágásnak örvendezni, hiszen akad még problémás csáp Lotháron, ráadásul a növény már egyes csápjait kimondottan felém irányítja. Ezeket elkerülve sújtok le ismét ezzel már az utolsó csápkötegtől is megszabadítva Lothárt, ami vértje alá került. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lothár Von Falkenhausen
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 225
Életkor : 34

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-07-28, 8:30 pm

//Mese: A láz//

*A parancsnok parancsára elindulunk, de nem a réten keresztül hanem a rét szélén. A csapatom közelében maradok és a fegyveremet is készenlétben tartom, menet közben a rétet figyelem nehogy meg lepjenek onnan. Észre veszem amikor a fű mozgolódni kezd, akkor gyorsan meg állok és arra fordulók. Egy kissé meglepődök amikor meg látom ezeket a szörnyeket, de gyorsan úrrá leszek ezen. ~Valahogy éreztem, hogy még lesz részünk néhány meglepetésben az úton.~ gondoltam magamban, közben meg hallom Caer parancsait.
- Két sorba rendeződj! Íjászok hátra, dobó és kézi fegyverek előre! Tüzet elő, ha közel érnek, hadd égjenek. Ha elérik az első vonalat, oszolj!
Te, te, meg te! Az erdőt figyeljétek! Nincs velünk.

Egyből indulók az első sorba, gyorsan előveszem a buzogányomat is, én sajnos nem tudok tüzet használni a szörnyek ellen, mert nincs nálam semmi amit meg gyújthatnám. Amint beálltam Gylnar is megjelent mellettem, csak bólintottam és vártam a közeledő lényeket, amikor megérzem, hogy valami a lábamra tekeredik és megrántja, de még megtudtam tartani magam. ~Mi a fene ez?~ Kérdeztem magamban hirtelen, közben Gylnar megjelent és levágta a lábamra tekeredett csápokat.
-Köszönöm!- Mondtam gyorsan Gylnarnak, majd elkerülök egy újabb csápot és le is csapok a kardal a csápra. ~Remélem amíg ezzel foglalkozunk a többi szörny nem ránk megy.~ Mondtam magamban, majd egy újabb sápot kerülök el. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-07-29, 6:01 pm

//Mese: A láz - pont ott és pont velük Shocked //

Sou, miközben sebtében vállára kanyarította tarisznyáját és annak tartalmára is vetett egy gyors pillantást, megvolt benne minden, amit még este elhelyezett benne, Kain szavain jártak gondolatai. Nyugodtan hagyhatta volna, ahogy ráhagyta az aranysárkányra, egy bólintással véve tudomásul a hallottak, de akkor is! Mintha több lenne a dolog mögött, ha kicsivel is. ~ Végül is, ha ennyire utálja ezt az erdőt miért jött volna ide? ~ A felmerülő kérdések egyike volt csupán, de az útra nézve, bőségesen ellátta teóriák felállításával, amik olykor elég fura színezetet kaptak, de már kezdte pedzegetni mi, azaz ki miatt keverte magát a másik sárkány ebbe az egészbe. Csendes menetelésüket viszont ekkor sem zavarta meg a kikívánkozó kérdésével, de fel felnézett a mellette olykor talán le is maradó barátjára, de annak mindig fakó és komor arca nem árult el többet, mint mikor a táborban elhangzottak közöttük az utolsó szavak. Megrázza fejét, ha célja is lett volna elkergetni e mondon a gondolatait, de nem volt, akkor is maradtak volna. Most inkább csak a tagadás, a hitetlenség bizonyítéka volt a mozdulat. ~ Nem. Képtelenség, hiszen akkor más helyekre is elkísérhetett volna. Valami másnak kell a dolog mögött állnia. ~ Lehorgasztott fejjel kullogott még pár lépést, jószerével az előtte haladó félretaposott saruját bámulva. ~ Miért is ne kérdezhetném meg? ~ Ötlött fel benne, lopva fel is pillantott Kainra, aztán nagy levegőt vett, de az jobb híján bent is rekedt, ahogy az aranysárkány megállt. Meglepetten pislogott, de ő nem követte a példáját, ellenben az előtte haladó igen, így ha csak képletesen is érthető, de felkenődött az illető hátára, aki mellesleg jogosan mordult rá, hogy figyeljen a lába elé, vagy nagyon gyorsan egy növény gyomrában végzik. Így merült feledésbe a kérdése.
Tekintete rögvest az erdő fái között kutakodott és lopva a levegőbe is beleszimatolt, az nehéz volt és tele jó sok mindennel, tehát ettől sem lett okosabb. Az előtte újra megindulók közül viszont sokan, látszólag gyanakodva néztek a nyílt rétre és Sou követte a példájukat, valahogy … gyönyörűnek találta a folyamként végighullámzó vad zöld mezőt és csak utólag döbbent rá, hogy várakozással telve lesi a pontot ahol összeérnek. Látni biztos nem látott még ilyet, talán olvasott róla, vagy valamelyik krónikás regélt nagyon régen hasonló ősi szellemekről. Bár, látva, élőként látva mások és nem szellemek. Nem riasztotta meg látványuk, volt része oszlopaikon trónoló ocsmányabb szörnyek képében.
Valami megérintette, érezte, hogy rászorít bokáját stabilan fogó bakancsa szárára és lenézve egy indát lát. ~ Na, azt már nem! Te vagy a vacsorának való és nem én. ~ Elsőnek a kezét lendítette, hogy majd egy szélpengével egyszerűen levágja, de aztán szemébe villant valamin tükröződő fény és ösztönösen lépet ki a növény szorításából, légneművé válva. Nem nézett a zavartan összetekeredő indára, mert egy fejjel lefelé lógó páncéloson akadt meg elsőként a szeme, de neki már akadt segítsége, egy bizonyos vörös hajú leányzónak viszont nem és ez késztette futásra. Talán néhányaknak meglepetést okozhatott, ahogy egyszerűen keresztül libbent rajtuk, jól eső vagy kevésbé hűvösséget hagyva maga után. Szerencsére Nina nagyon nem akarta megtudni milyen is mikor a saláta eszi a szaftos husit, kapaszkodott, ahogy tudott egy vékonyabb fa törzsébe, ami egyre hangosabb recsegéssel jelezte, sok neki ez a fajta megterhelés. De még kitartott, ahogy a lány is és így Sou még időben kapta el a kezét.
- Ne engedj el! – Kérte elcsukló hangon, de Sounak esze ágában sem volt, hiszen akkor azonnal megszűnne a lányon is alkalmazott varázslat.
- Állj fel! – Parancsolta sürgetően, hiszen az inda prédáját vesztve még kutatott utána, talán érezte, hogy van ott valami, valami, amit képtelen megmarkolni. Talpra segítette Ninát, majd visszahátráltak a többiekhez, de mintha a kiéhezett kacsok követték volna őket. ~ Ez így nem jó, ha nem ennyien lenén akkor…~ Akkor lustán kivárhatná, míg a természet ráun a szélalakok megfogásnak sikertelen kísérleteire, így viszont legelső ötletét halássza elő. Elhajított szélpengék tucatjaival igyekszik felszelni és nem közelebb engedni magukhoz az erdőből támadó indákat. Csakhogy ezt a kisebb rossznak érezte, mert ami a mező felől döng, jóval hatalmasabb és mérgesebb? Vet hát háta mögé is egy pillantást és attól függően mit lát, igyekszik segíteni, feladva először is a szélalakot, hogy kellő erőt adhasson a széllökésnek, lágy és széles mozdulattal emeli át az áramlatot az expedíció tagjai felet, utána olyan erősé gerjesztve, hogy aminek nekifeszül, azt kimozdítsa helyéből és jó néhány métert taszajtson is rajta. De csak egy ilyen gyökérszörnyet véve célba, inkább a biztosra megy, mint pazarolja az erejét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akahana
Istennő
avatar

Hozzászólások száma : 1106
Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője

Character sheet
Nép: Istenek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-07-29, 10:03 pm

Kain nem fogadta jól a megjegyzésemet, ami azt illeti, majdnem robbant. Igaz, ezen nincs mit csodálkozni, más is ezt tenné, ha egyszerűen megjegyeznék valakinek, aki az egész faját utálja, hogy ja ő is oda tartozik. Persze nem tudom biztosan, hogy Caer sárkány ellenes, de van egy olyan érzésem, ha ennyire nem kedveli a mágusokat, akkor ettől sem lesz sokkal jobb a kedve. Meg is tudom miatta érteni, de attól még nem örülök, hogy elfek szószólója ekkora egy szemét tud lenni. Szerintem még ennél is többet mondott volna, ha nem fél, hogy tőlem kap valamit cserébe, így csak megjelent, sértegetett, majd eltűnt. Jobb is nekem, kicsit bajos, hogy a magassága miatt vagy fél méterre kell tőle megállnom, vagy a nyakam fájdul meg, amíg felnézek rá. De most nem törődtem vele, a sárkányokat figyeltem, amíg a szúnyogok el nem mentek.
- Szó szerint nem merte a sárkányt kimondani, de ha kis esze is van Caernek, leesett neki, hogy nem emberekként utal rátok... - jegyeztem meg lemondóan, miközben a földre pillantottam. Milyen nyugodt, ahhoz képest, ami eddig volt. A gondolkodás jó, közben pedig Sou új információkat osztott meg velem. Szóval az a lény, akit az elfen éreztem egy sárkány szellem, azért volt, hogy nem tudtam megtalálni. Kísértetet kerestem akkor, bármit, ami képes előlem is elrejtőzni, éppen ezért nem gondoltam a sárkányra. Nem semmi. Mindegy, közben a szúnyogok elmentek, én pedig felálltam és eloszlattam a pajzsot. A cuccaim egy kisebb zsákban voltak, a köpenyen kívül csak pár alap dolog, azt felkaptam, majd Caer szavaira bólogatva a sárkányok mellé kerültem. Inkább ők, mint bárki más innen. Az erőmet azért megtartottam, folyamatosan kerestem a mágikus csapdák vagy bármi más jelenlétét az erdőben menet. Semmit nem találtam, talán csak pár darab csontot, de arra jó volt, hogy a gyökereken kívül mást is figyelhessek. Hamarosan a tisztáson meg is éreztem a mágiát, ami gyanús volt.
- Nem kellene a közepét zargatni... - jegyeztem meg kelletlenül, majd a vezető parancsának eleget téve kezdtem a tisztás oldalán haladni, amíg valami meg nem akasztott. Az erő tömörebb, erősebb lett, mintha valami segített volna neki, majd furcsa lények bontakoztak ki belőle. Na, ilyeneket még én sem láttam. Nem voltak szépek, ráadásul támadtak, miközben Caer csatarendbe sorakoztatott mindenkit. Könnyedén kikerültem a szemei elől, majd az íjászokhoz léptem és mindháromnak a tegezét érintettem meg, szaporán koncentrálva. Ugyanazt a mágiát használtam, mint a vaddisznónál, ami rögtön öl, de egy ekkora lénynél egy nyíl nem lenne elég. így a férfiakhoz fordultam:
- Lőjétek őket, megbűvöltem a nyílvesszőket! Háromtól elkábulnak, öt megöli őket, csak találjon... - jegyeztem meg, majd hátrébb léptem, kerülve a konkrét támadásokat, amelyekkel esetleg célozhatnak. Helyette itt voltak a gyökerek, amik ugyan nem jöttek közel hozzám, de nem állt szándékomban bármit is felnyalni, mert megbotlom. Óvatosan lépegettem, miközben a sólymok újra feltűntek. - El kéne egy sólymot kapni... - suttogtam, majd az erőmmel kezdtem tapogatni, csalogatni a legközelebbit, hátha rájövök, kihez vagy mihez hűségesek ennyire. Mert ez nem lehet véletlen, ahhoz túl nagy...


//hibákat nem nézni, egy kézzel írtam, az is bal//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1150

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-07-29, 10:16 pm

//Mese: A láz - Caer csapata//

*A démonok egyre közelednek, lépteiket pusztulás kíséri. A második sorban hamar felfigyelnek Edward hirtelen eltűnésére és a harcra, amelyet a majmok ellen vív. A foszforos nyíl pedig még a már tűz alá vett démonok mellett is elég hatásos bemutatkozás részéről.
Már azoknak, akik eddig nem tudták, hogy az éjjeli tűzsárkányokat neki köszönhették.
Gylnar sikeresen megsegíti Lothárt és így közös erővel megakadályozzák, hogy a húsevő növények egyikének legyen soron következő étkezése. A csápok végül visszahúzódnak mellőlük.
Kaint újabb növény már nem veszi célba, de a majmok megpróbálják ezúttal őt is az erdőbe rántani.
Sou is sikeresen megmenti Ninát, míg a három íjász is kiveszi részét a majmok leszedéséből, mivel az erdő lényei Edward sikertelen kísérlete és azután, hogy társaik maradványait megmentették, újabbakat vesznek célba. Példának okáért a surranókat, akik jóval könnyebb célpontoknak tűnnek.
Dropie és Lea is kap néhány újabb négykarút, de az íjászok végre hatékonyan működnek és Akahana megbűvölt nyilaival le is szedik a majmokat a surranókról.
Eközben a nyílzáportól a három démon kezdenek hasonlatossá lenni szőrös állatokhoz, de tapodtad sem inognak meg.
Hamarosan az első sor dobófegyveresei is célba vehetik őket, és van, aki fáklyáját is elhajítja, hogy meggátolja őket.
A tűz, ami eddig eltalálta őket, sűrű füsttel ég, talán még itt-ott beléjük is kap, de látszólag nem foglalkoznak velük. Caer is látja ezt, így amikor a három lény megközelíti az első sort, kiadja a parancsot.*
- Szétválni, második sor íjászai kerüljenek a hátukba! Akinek van tűznél is erősebb fegyvere, használja.
Első sor, próbáljátok a lábakat elvágni, hogy ne érintkezzenek a talajjal!
*Maga is elől jár a példával és kardját mélyen belevájja a lénybe. Az lomhán mozdul oldalra és próbál lecsapni a parancsnokra, de az oldalra hemperedik és azt a végtagot is célba veszi, ami őt támadja.
Az egyik démon kiszemeli magának Alvort és magasba emelve egyik gyökérszerű végtagját, megpróbálja eltaposni, ami tekintve a mezőben egy lépéssel okozott kárt, nem túl jó jel a barbár számára.
A másik démon pedig a sor végén csillogó vértezetű harcost és a körülötte levőket veszi hasonlóképpen célba, miközben gyökereivel megkaparintja Edwardot is és megpróbálja összeszorítani, hogy végül szorításával zúzza péppé.
A harmadik pedig egyenesen a korábban neki szánt széllökés forrását keresve Sou és környezete ellen támad.
A széllökés megingatta, de nem billentette ki egyensúlyából. Egy nyílás jelenik meg testének egyik nyúlványán és hányi kezd sugárban abba az irányba valami sűrű, fekete masszát. Jó, ha az útjába kerülők vigyáznak, mert a massza hatása ugyanaz, mint a démonok nyomának a földön.
Odafentről a sólymok egyike igen nehezen, de kiválik a társai közül és lassan, körözve, vitorlázva lefelé kezd ereszkedni.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1771
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-07-30, 10:04 am



*Az arany sárkány még éppen látja, hogy Sout is célba veszi egy inda. A gyöngysárkány lábára tekeredik, de meglepetésére Sou könnyedén kicsusszan a szorításából. A fiú futni kezd, előre a harcolók felé. Furcsán derengő alakját követné figyelemmel, de mással van dolga. Csápok, vagy karok ragadják meg és rántják az erdő felé.
Figyelmetlen volt, míg az ifjú sárkány biztonságával volt elfoglalva, a sajátjáról elfeledkezett.
A rántás különös szagú lényektől származik, akikre fel is pillant, kikerekedett ébenfekete szemeivel.
A nehéz ebben az, hogy nem tudja hol megvetni lábait, ugyanis a levegőbe rántják a fákon függeszkedő lények.
Kain előbb tehetetlen dühvel rántja karjait, de hiába átlagon felüli ereje – hiszen sárkány volna – nem tudja érvényesíteni a lények ellen. Egy már a nyakára is tekeri karjait és fojtogatni kezdi.
Így sem kardjához, sem a környező ágakhoz nem fér hozzá egyik keze sem, még ha el is bírná rántani a fogásból valamennyire.
A legjobb, amit tehet, a mágia.*
- Vuur storm!
*Remélhetőleg az ennek az eredménye, hogy teste körül egy pillanatra tűzgömb keletkezik, s a belé kapaszkodó lényeket bizony nem várt és igen kellemetlen pörkölődésre ítéli. Emlékszik, legutóbb Valian mellett, a Nagy Kaszáshoz címzett fogadóban használta a varjak ellen.
Akkor bevált és jó néhány megbolondult szárnyast égetett sültté vele tollastól.
Ha most is sikerrel jár, akkor a földön landol, lábait is behajlítva, tenyerét is letéve, hogy tompítsa a zuhanás és a becsapódás erejét.
Szemével háta mögé fordul, arany szemei megvillannak és egy halk, de az erdő lényei számára igencsak hallható morgással fejezi ki dühét. Az arany pillantásból nem sok jót lehet kiolvasni az oktalan teremtmények számára.
Kezei között kékesfehér, egyre növekvő gömb jelenik meg, és ahogy fordul a fák felé, a lények minden valószínűség szerint iszkolnak is el. Még azért a miheztartás végett utánuk vágja, s az egyik fán szétfröccsenő gömb az erdő ezen részét apró villámok formájában erős elektromos kisülésekkel borítja be, nem törődve azzal, hogy kit érnek.
Ahogy a „mágus” lendületesen visszafordul, ismét fekete szemeiben még mindig ott lobog a harag. Sout keresi, akit valahol a tömegben pillant meg, amint épp a démonok felé fordul.
Ő is követi szemével a tekintetet, és látja, amint fekete anyag hagyja el az egyik démont, egyenesen barátja felé.
A mellette álló kétlábú nőről szinte tudomást sem vesz, de most messze is van ahhoz, hogy bármit is tehessen, mielőtt az a támadás eléri Souékat, már ha eléri…
Magára dühös, hogy magára hagyta a fiút.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Dylan
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 612
Életkor : 36
Munkahely : váltás alatt

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-07-30, 2:25 pm

kis aláfestő zene a hangulatért ^^


//Caerék, mese, a gyökérszörnyek//

*Kezdett lassan szétbomlani a felállás. A három különös túlvilági szörny nagy sikerrel nyomul a csapatuk közé, így kényszerítve az expedíció minden tagját a harcra, arra, hogy rájuk figyeljen. Dylan ugyan örült volna, ha nem kerül egyiknek sem a célkeresztjébe, de a foszforos nyíl megtette a hatását, még ha nem is úgy, ahogy ő elképzelte.
Meggyulladt ugyan a szörny csakhogy egy cseppet sem zavarta a dolog. Talán nem is okozott kárt a lényben... hanem akit elkap, az meg fog égni.
Szemtanúja lett, ahogy Sou egy tőle messzebb lévővel kerül összetűzésbe. A szélrohamot ugyan nem látta, akkor volt elfoglalva a majmokkal, de láthatóan a szörny kipécézte magának.
Sárkány. Csak elbír eggyel.
Azonban Dylan sincs a legjobb helyzetben, mert hiába a fák viszonylagos védelme a legközelebbi, pont az, amelyikbe a nyilat lőtte, keresztül vágott pár emberen, és az egyik indája rátekeredett a hadúr derekára.
Nem volt sok lehetősége ez ellen védekezni, s ahogy szorult rajta a zöld köteg már a földön érezhette magát. Egy szempillantás alatt jött és vitte magával a szinte tehetetlen tündét. Még éppen a botját megragadhatta, de az íj már a földön maradt. Első gondolata az volt, hogy a földre szúrja a botot, azonban ahogy elnézzük a szörnyet, előbb szakítaná kettébe, mint hogy eleressze. Szóval ez nem sűrűn jöhet számításba.
Második ötletként megpróbált felállni, vagy csak fél térdre magasodni, de ez sem ment, és közben egyre nagyobb sebességgel közeledett a szörny testéhez.
Hát jó. Akkor legyen a botból kard, majd újra csak a lendületet kihasználva, épp abban a pillanatban fordult meg mikor a legközelebb ért a szörnyhöz.*
-Florus deam.
*Egy kisebb, a kard pengéjét körülvevő varázslathoz folyamodott, mely a tűznél is erősebben égeti amihez hozzáér. Izzani kezd a penge, és mintha újraedzenék, a csontig elhatol a fájdalom és leég a bőr. Esetünkben a növényköteg és inda egyvelegét hivatott átmetszeni és lehetőleg el is választani a tulajdonosától.
Azonban a szörny indája még mindig rajta volt, s a hírtelen fájdalom (?) hatására felkapta a „szurkálót” a levegőbe. Meglóbálta majd behajította oda ahonnan kiszedte….az erdőbe.
Nagyjából ennyi lenne a pályafutása Dylannek, ha egy egyszerű és mindenekelőtt egy meggondolatlan ember lenne, de ezek a jelzők ég és föld az övéivel szemben, csak az hihette, hogy meghalt, aki azt kívánta vagy aki nem ismerte.
Ugyan ha egyedül van, bizony nem állt volna harcba azok után, hogy háttal egy fának csapódjon. Azonban ez nem történt meg. Talán elsőre nem is értette mi történt, azonban elég egyértelmű volt, hogy rájöjjön. A ninja mentette meg. Szemközt voltak épp azzal a fával, amire majdnem rákenődött.
Bólintott felé, de most sokkal fontosabb volt a köszönésnél a helyzet súlyossága. Hogy talán ezek a szörnyek felőrlik a csapatot, és akkor mihez kezd?
Lehetséges, hogy megint használnia kell a varázserejét valami nagyobbra.
Már tudja is hogy mi lesz az, azonban először megbizonyosodik arról, hogy valóban szükséges e.
A fák takarják őket, és a ninja furcsa varázserejének köszönhetően nem érzi semmi sem a jelenlétüket.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   2012-08-01, 7:09 pm

//Mese: A láz - Suspect || én is! én is! XD aláfestés .. zenei bár más irányzatban ^^ //

Olyan gyorsan történik minden. Sou az egyik szörnyről a másikra kapja tekintetét, de csak nem akaródzik egy épkézláb ötletnek sem előre nyomakodni, elgyűrve a többi, inkább aggodalmas felhangú sokaságot. A fél sikert, mert ha mást nem hát a figyelmét sikeresen felkeltette az egyik gyökérszörnyek, nem könyveli el kudarcként. ~ Túl nehéz, vagy ..~ Egy egészen rövid időre hunyja csak le szemét ~ Kapaszkodna? ~ és mikor újra felnyitja, határozottan szembesül azzal, hogy előbbi megmozdulásáért most kapja meg az elégtételt. Fekete, melasz szerű folyadék képében. Ha eddig pangtak is gondolatai, most igen csak megélénkültek és szép számmal ontották az ígéretesebbnél ígéretesebb ötleteket. Aprócska, vagy inkább egészen jelentéktelen mosoly jelent meg szája szegletében. Nem lehet sárkány, de nem is menne sokra vele. Ha birokra kelne akár csak az egyikkel is valószínűleg összeaszott sárkányként végezné, legalább is ha a fűvel benőtt föld elvesztette azt, amitől üde és friss, akkor ő miért is lenne kivétel. De van valami, amit még így is képes használni és nincs szüksége hozzá mágiára, a tetejében pedig még kapóra is jön. Legalább is spekulációi szerint. Így késlekedés nélkül emeli ajkai elé ujjbegyeinél összeérintett ujjait, nem varázslat, messze nem az, de tűnjön csak annak, még akkor is, ha most keveseknek jut eszébe pont őt figyelni, viszont ha mind épségben túlélik, véletlenül sincs szükség arra, hogy újjal mutogassanak rá: Ő volt az, aki tüzet köpött, mint egy sárkány! Mélyre szívta a levegőt és erősen fújta ki, de az más formában távozott, méteres fehérbe hajló kék lángok alakjában. Amik nem csak színűkben, de hatásukban is különböznek az igazi tűztől, mert amihez ezek hozzáérnek, azt megfagyasztják. Az irányzéka pedig mi más is lehetne, mint a sűrű massza, amit ha sikeresen megfagyaszt, rest lenne egyszerűen hagyni a földre hullani, hiszen ismeri a módját hogyan tőrje apró éles darabokra és a szelet eztán már arra fordíthatja, hogy bár más halmazállapotban és darabszámban, de visszajuttassa a tulajdonosának.
Ám nem csak erre támaszkodik, ugrásra készen kivárja hatásosak voltak e lángjai, de ettől függetlenül lökdösi odébb Ninát, akit közben egy éjszakai társa is a pártfogása alá vett, fegyvert nyújtva a lánynak. Így legalább a” ragadós” mancsok és indák ellen védve lesz, ha legalább másod magával marad, kezében a rövid karddal. Sou ezért nyugodtabban lép el mellőle az ellenkező irányba, mert ha jól gondolja, ha vaktában válogatnak is a gyökérszörnyek, nem átallják a kapott kedvességet viszonozni. ~ Talán egy sárkánytűz mélyebbre rágná magát bennük, de … ~ Egy fa mögé lép, inkább pottyan és fogalma sincs, hogy megbotlott, vagy a célt vétett méretes inda miatt hőkölt nagyobb lendülettel hátra és már nem tudta kivédeni az esést. De ez nem is számít, nem esett baja, karcolást is csak a szomszédos két vézna szálból álló tüskés bokorkezdemény ottléte miatt szerzett. Alkalmi fedezékéből viszont többé-kevésbé kileshetett, Kaint keresve, aki talán kipróbálhatná mennyire sárkánytűzállóak ezek a lények. Viszont abból a pontból nem sikerült felfedeznie az aranysárkány, jelenleg sötét alakját. ~Élő nem igen járna jól, ha megérintené őket, mh. ~ A felvillanyozó ötlet hangjának egy lemondó sóhaj szegődőt párjául, további elmélkedést viszont a feje felett reccsenő fa nem hagyott. Ház helyett a lombkoronát óhajtják a fejére szakítani, csakhogy ő ezt nem hajlandó megvárni.
Egyik pillanatban itt, a másikban már játszópajtása hátuljánál van. ~ Ez elölről is pont ugyan így fest. ~ Gyermeki, ahogy a gondolat felhangja is, ahogy a tény megállapítást nyer és valahogy fölöslegessé teszi azt a tettet, amit Sou végrehajt. Még a fedezékül szolgáló fa tövében akadt rá néhány dió nagyságú -kicsit nagyobb-, kövekre, amiket most nem is elhanyagolható rásegítéssel hajít a démon felé. ~ Remélem jó mérges leszel és erre nyújtod az összes ronda csápod. ~ Egyet, azt az egyet pécézte ki magának, de mivel viszonylag közel került a többihez is rájuk is fordít figyelmet, legalább annyit, hogy megszökhessen a csápjaik elől. Igaz, ez a majdnem teleportációnak nevezhető tudás ott trónol az utált varázslatok között, de ez esetben igen kifizetődő a használata. De persze nem ennyi volt a hátbatámadásának a célja, előbbi helyzetéből is jól megdobálhatta volna, viszont az idézéshez valamivel nagyobb térre volt szüksége. Bár, akit hívni készül, messze nem fogadja el Sout, de most testhezálló feladathoz hívja és ha megjelenik…
- Testvérem, vagy Te testetlen szellemlény! Üvölts! Kelet, Te pusztítók vasmarkú lelke! – És felbődült kivillantva villámok alkotta agyarait,- ahogy Sou elsuttogta a keleti szelek urának nevét- és hamarjában öltött formát, szürke ködfelhőből öntve ki a fenséges nagymacska formáját, vékonynak tűnő még is szalaj, izmos állat körvonalait húzva meg, sörénye meglebbent az erősödő szélben. Sounak nem kellet sem parancsot adnia, különösebben akarnia sem, hogy a szellemlény egy megtett nemes lépés után vérengző fenevadként essen a gyökérszörnynek. Hiszen Ailosz lételeme a pusztítás. ~ Mintha, két őselem feszülne egymásnak, föld és levegő. ~ Most már csak az a kérdés a széllélek meddig tartja szórakoztatónak a gyökérszörnyet és mennyire ügyel arra, hogy áldásából csak ellenfelét részesítse. Bár a levegő így is hűlhet pár fokot. És a gyökérszörny részéről, hogy az mennyire állja a rázúduló természeti csapást. Hiszen a macska alak csak egy forma, amit könnyedén elnyújt körbefogva vele az áldozatot, közben adva minden jót, - metsző jeged, csontig hatoló hideget, fákat tövestül kicsavaró szelet, villámokat arra az egy helyre sűrítve- ahogy karmaival és agyaraival keres újabb és újabb fogást.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Hyarmenya dzsungel   

Vissza az elejére Go down
 
Hyarmenya dzsungel
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 11 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Déli szeglet-
Ugrás: