LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Homehttp://newagelaGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Lanur-hegység

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 20 ... 35  Next
SzerzőÜzenet
Lothár Von Falkenhausen
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 225
Életkor : 35

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Lanur-hegység   2011-06-03, 3:50 pm

3. küldetés – Gömbbe zárva

*Éppen hegyekben sétált egy ideje Lothár megint nagyon elkeveredett valahová. ~Itt lenne az ideje egy térképet szereznem, hogy legalább tudjam, hogy hol vagyok. ~Mondta magában, menet közben észre vesz egy barlangot. ~Itt letudnák pihenni, már úgyis elegem van a sok meneteléstől~ Mondta magában, majd megindult a barlang felé és bemegy. Mikor megy egy kicsit a barlangban, de nem figyel oda és hozzá ér valamihez és ezután valami be szívná magába. Néhány pillanat alatt valami másik helyen volt.~Hova kerültem én?~Kérdezte magától ezután Körbe nézett, de nem talált kijáratott innen. Aggódni kezdett azon, hogy most mi lesz vele. Ezután egy lefeküdt a földre pihenni és gondolkodott, hogy hogyan jusson ki innét. Fél óra múlva valaki megszólítja. - Te meg hogy kerülsz ide? Mikor meghallotta ezt egyből oda fordult észre vette, hogy ez Zendur. Egy kis őröm foglya el mikor meglátja. -Jó téged látni. válaszolt az elfnek. Éppen sétáltam egy barlangban, mikor valami magába szívott és ide kerültem.- Válaszolt Zendur kérdésére.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Lanur-hegység   2011-06-03, 7:49 pm

3. küldetés – Gömbbe zárva

* Kissé meglepi, hogy Lothár mint kincsvadász erre jár, főleg ilyen nehéz páncélzatban. A férfi tudja hogy jó e benne, neki mindenesetre elég egy bőrvért is olykor, nehezebb páncélzatot még sosem viselt életében. Köszönti őt, mire másképp nem is lehetne reagálni, mint hogy viszont köszön barátjának.*
- Én is örülök hogy látlak, remélem nem rukkolsz elő, olyan produkcióval mint múltkor, meg akkor nagyon megbánod. * Határozottak a szavai, csöppet sem támadóállásban van felállva. Szétnéz, s úgy érzi mintha valami gömbben lenne.
~ Ez meg mi lehet? Hogy került ide? Hogyan működik? ~ Próbál gondolkodni, természetesen azt szeretné ha kikerülne mihamarabb. Nem lát se ajtót, se ablakot, egyet biztosan tud, ha megkocogtatja a falát az olyan sziklaszilárd, olyan kemény, hogy azt nem érdemes megpróbálni áttörni.
~ Ez egy börtön, berántott engem ide Lothárhoz ~ Még mindig agyal, közben figyelemmel kíséri a másik tevékenységét.*
- Mióta vagy itt? * Érdeklődik, hogy a másik mióta foglya ennek az izének, pontos nevet nem igazán tud rá mondani, dolga sem volt effélékkel.*
- Próbáltál már kijutni? * Úgy hiszi kell lennie itt megoldásnak, ami lehet mágikus, nem mágikus, csomó dolog jöhet számba, amit ki kell próbálni, ő legalább is nem szeretne tétlenkedni.*
- Nyílj ki! * Elmondja elf nyelven is,arra sem működik. Elmond egy varázsmondókát, arra sem reagál. Leül végül, kicsit pihennie kell, aztán lehet, megszállja az ihlet.*
Vissza az elejére Go down
Lothár Von Falkenhausen
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 225
Életkor : 35

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Lanur-hegység   2011-06-03, 8:08 pm

3. küldetés – Gömbbe zárva


*Lothár fel ül és az elfre figyel. - Én is örülök hogy látlak, remélem nem rukkolsz elő, olyan produkcióval mint múltkor, meg akkor nagyon megbánod. Ezt a dolgot nagyon bánja többet nem fogja ezt csinálni. -Ne félj nem fog többet előfordulni. Mondta az elfnek látja, hogy körbenéz biztos a kiutat keresi. Ezután újból megszólal. - Mióta vagy itt? Kérdezte érdeklődve. -Úgy félórája, de lehet, hogy több ideje vagyok itt! Válaszolta Lothár és fel állt a földről, ezután egy újabb kérdés tett fel az elf. - Próbáltál már kijutni? Kérdezte az elf. -Kicsit körbe néztem eddig pihentem egy kicsit és gondolkodtam a kijutásról! Válaszolta Lothár Zendurnak. Ezután Zendur várázslással próbálkozik, de nem történik semmi. Közben Lothár oda megy a falakhoz és végig tapogatja hátha talál valami kapcsolót vagy ilyesmit. Látja, hogy az elf lepihen, de ő nem hanem tovább folytatta a falak vizsgálását. *


A hozzászólást Lothár Von Falkenhause összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2011-06-03, 8:39 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Lanur-hegység   2011-06-03, 8:27 pm

3. küldetés – Gömbbe zárva

* Hallja a másiktól, hogy többet olyat nem tesz akkor kissé nyugodtabban pihen, nem kell attól tartania, hogy véletlenül letámadja a másik a múltkoriért. Igen, múltkor erősen összecsaptak, minek eredménye Lothár karja megsérült, nem olyan vészesen.
~ Vajon maradt valami nyom belőle a másikon? ~ Tanakodik magában, nem azzal foglalkozik, hogy kijusson innen hanem, mi volt a múltkor, amit így utólag nem szeretne megismételni még egyszer.
~ Nem is olyan sok ideje van itt. Csak nem tudom, hogy került ide Lothár. ~ Hogy erre is pontot tegyen a végére, nekibátorodik és megkérdezi barátját.*
- Mi dolgod volt itt a törpéknél? Én kincset kezdtem el kutatni. Egy barlang omlás veszélyes volt, ez jónak tűnt, mindaddig míg be nem szippantott. * Nézi mit csinál, cimborája, csatlakozik hozzá, hátha talál valami érdekeset, csalódnia kell mert mindenhol csak ugyanazt érzi.*
- Ezen nincs semmi, felesleges keresni. Se varázslat, se varázsszöveg. Az ütéseknek is szerintem keményen ellenáll. * Vallja be, amit eddig megtudott erről a gömbről. Igen a gömb formáját azt látja. Mikor megnézi a gömböt elég tágas tér van küzdésre két ember számára.*
- Nos elég rossz sors ez számunkra. Bár nem itt szerettem volna megöregedni
Vissza az elejére Go down
Lothár Von Falkenhausen
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 225
Életkor : 35

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Lanur-hegység   2011-06-03, 8:50 pm

3. küldetés – Gömbbe zárva

*Miközben a falakat vizsgálta barátja kérdez tőle. - Mi dolgod volt itt a törpéknél? Én kincset kezdtem el kutatni. Egy barlang omlás veszélyes volt, ez jónak tűnt, mindaddig míg be nem szippantott. Lothár válaszol a kérdésére. -Én csak erre jártam nem nagyon ismerem a helyet hiszen én Evolyranból jöttem. egy kis szünetet tart majd folytatom. -Én csak láttam egy barlangot és úgy döntöttem, hogy lepihenek mert kifáradtam az utazás közben! fejezte be a válaszát. Ezután Zendur is csatlakozik hozzá a kutatásba, de egy idő után feladja. Ezen nincs semmi, felesleges keresni. Se varázslat, se varázsszöveg. Az ütéseknek is szerintem keményen ellenáll. Ennek hallatán Lothár is befejezi a a keresést. - Nos elég rossz sors ez számunkra. . ~Remélem kijutunk innen!~ Mondta magában és leült a földre Zendurra néz*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Lanur-hegység   2011-06-03, 9:10 pm

3. küldetés – Gömbbe zárva

* Másik is feladja a kutakodást, nem is csoda hiszen tényleg nincs semmi sem fizikálisan rajta, amivel ki lehetne jutni. Be vannak zárva mint a kalitkába zárt madarak, akik ez ellen most nem tehetnek semmit, míg rá nem jönnek, hogyan is juthatnak ki ebből a gömbből. Hallgatás mellett dönt, lehunyja szemeit és átadja magát a pihenésnek, neki is kijár a csendes pihenő, addig gondolkozhat barátja a kijutáson. Nem alszik hangosan, sokkal inkább úgy alszik mint a tej. Az idő halad, ő pár egyszer csak felkel, kipihenten.*
- Arra gondoltam mi lenne ha megpróbálnánk tűzzel? Van fáklyám, hátha valahol megolvasszuk a réteget és kijuthatunk. * Hozzá is lát a feladatnak, elkészít két fáklyát, egyet magának egyet Lothárnak, végül meggyújtja. Magában reménykedik, hogy meg fog olvadni de megint csalódia kell, semmi baja nem történik a buroknak.*
- Idióta egy varázslat aki megalkotta, nekem ráadásul pont egy ilyenbe kell belebotlanom. * Sóhajt fel egyet hangosan, utána pedig inkább távolabbra viszi fáklyáját, ami egy idő után úgyis elég.*
- Neked van még valamilyen ötleted? Szívesen meghallgatom. Hátha még te fogsz kivinni innen és nem fordítva.* Mosolyodik el barátságosan a másikra, továbbra is gondolkozik, hogyan juthatnának ki.*
Vissza az elejére Go down
Lothár Von Falkenhausen
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 225
Életkor : 35

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Lanur-hegység   2011-06-03, 9:31 pm

3. küldetés – Gömbbe zárva

*Zendur lepihen és egy kis idő után el is alszik. Lothár gondolkodik de nem jut semmi se az eszébe hiába gondolkodik. Az idő múlásával felébred és megszólal. Arra gondoltam mi lenne ha megpróbálnánk tűzzel? Van fáklyám, hátha valahol megolvasszuk a réteget és kijuthatunk. fejezte be az elf a mondani valóját ezután elővesz két fáklyát egyiket magának a másikat Lothárnak adta. Lothár egyből egy falhoz vitte, de semmi hatása sem volt. Oda néz a barátjához hátha sikerrel járt, de csalódnia kellet. - Idióta egy varázslat aki megalkotta, nekem ráadásul pont egy ilyenbe kell belebotlanom. Mondja a barátja el viszi a fáklyát. Lothár is elvitte a fáklyát egy távolabbi helyre és letette majd vissza ment a barátjához. Mosolyogva kérdezi az elf Lothártól. -Nem jutottam semmire, sajna nem tudok mit tenni egy varázslattal szemben. Válaszoltam a barátjának, de ő nem tud mosolyogni a mostani helyzet miatt.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Lanur-hegység   2011-06-03, 9:51 pm

3. küldetés – Gömbbe zárva

* Újra hallgatásba burkolózik, agyának mélyebb részeibe hatol, hátha valahol olvasott az ilyenekről, hátha megtalálja saját agyában a gyógyírt a kijutásukhoz. Lothárnak nincs semmi ötlete, így neki kell egyedül gondolkodnia. Idebenn csend van, nem hallanak semmi féle hangokat a külvilágból, nem érzékelnek belőle semmit. Csak itt vannak a gömb belsejében, ami ugyanolyan színű mindenhol. Semmilyen láthatatlan tárgy nincs benn, már rég bele ütköztek volna. Csak tér van, tágas tér. Elkezd járkálni, hátha attól jobban megy a gondolkozás, eszébe jut valami, saját léptei viszont zavaróak és leül.
~ Ha nem lenne ez itt, akkor vajon beomlana a bejáratnál? Vagy valami védelmi feladatot lát el? ~ Kezd kutakodni valami értelmes magyarázat után, valami értelmet adni a Gömbnek, hogy mire is használhatták egészen pontosan. Lothár teljesen kimegy a fejéből, hogy itt van, kissé levegőnek nézi, önnön gondolatai túlságosan is lefoglalják, meg is látszik a homlokán és a vonásain.*
~ Mi van ha ebből nem lehet kimenni? Aki le akar menni a barlang többi részébe, akkor itt reked és meghal. De nem láttam csontokat. Hmmm ~ Még dolgozik az elképzelésein, mozdulatlanul ül a fenekén, azt hogy Lothár mit csinál, az kevésbé izgatja. Végül csak feláll és megszólal.*
- Nos kihívlak egy barátságos párbajra. Első vérig mint múltkor. Valamivel el kell tölteni az időt, meg hátha segít gondolkozni.
Vissza az elejére Go down
Lothár Von Falkenhausen
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 225
Életkor : 35

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Lanur-hegység   2011-06-03, 10:18 pm

*Egy ideig csend honol Zendur leül és gondolkodni. Addig Lothár elkezd járkálni körbenéz újból mindenhol, de nem jut semmire. Lothár leül elgondolkodik. ~Remélem nem itt fogok meghalni.~ Mondta magában és várakozott egy kis idő után barátja fel áll és megszólítja. - Nos kihívlak egy barátságos párbajra. Első vérig mint múltkor. Valamivel el kell tölteni az időt, meg hátha segít gondolkozni. Lothár meglepődik a dolgon, de egyet ért Zendurral. -Rendben legyen, de most nem fogok könnyen kikapni. Ezután előveszi a pallosát és bekészíti a támadásra. Miután bekészítette a pallosát elkezd Zendur felé rohamozni. -Véd magad! Kiálltja el magát Lothár, futás közben a pallossal a barátja jobb keze felé csap, hogy le fegyverezze őt.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Lanur-hegység   2011-06-03, 10:50 pm

3. küldetés – Gömbbe zárva

* Hallja miszerint a másik nem fog könnyen kikapni, akkor el kell mosolyogni ezen, hogy a másik most mindent meg fog tenni azért, nehogy el legyen verve. Kíváncsi arra, hogy a múltkorihoz képest, mennyire finomodott a másik technikája a harc terén. Előhúzza a tokjából a saját elf szablyáját, beáll védekező pozícióba, kicsit berogyasztja a lábait. Lothár mint múltkor ugyanúgy rohan neki, ami nem baj a számára, hiszen megint van nála a gyorsaság, a másiknál az erő. Jobb keze felé csap, hogy őt lefegyverezze. Megkeresi a megfelelő stabil állást, kardjával hárítja a támadást. Azt a taktikát alkalmazza, hogy ő védekezik, a másik támad, hagyja kibontakozni a nehéz páncélos lovagot.*
- Tudod azt, hogy megint csak rohamoztál? Ez lehet, hogy kisebb termetű embereknél beválik az elsöprés, de itt nem. Találj ki valami mást. Légy feltaláló. * Próbálja motiválni Lothárt, hátha az lesz olyan szerencsés és meglepi őt egy jó vágással amit nem tud védeni.*
- Próbálj eggyé olvadni a kardoddal, te mit tennél ha te lennél a kard? Azon kívül hogy jól megsebeznél? * Kicsit beszélni is kell a másikhoz, ezzel is feltérképezheti a másik gyengeségeit, például szavakkal fel lehet e húzni, vagy bármi más.*
- Barátom és mond, jól van már a karod? * Erre kíváncsi, hogy mit fog majd neki válaszolni cimborája.*
Vissza az elejére Go down
Lothár Von Falkenhausen
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 225
Életkor : 35

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Lanur-hegység   2011-06-03, 11:14 pm

3. küldetés – Gömbbe zárva

*~Nem sikerült már megint!~ Mondta magában Lothár. Csapását kivédte az elf, ezután gyorsan hátra ugrik az ember ne hogy az elf megcsapja. Ezután elkezd szövegelni Lothárnak a barátja ami idegesíti Lothárt, de még nyugodt tudott maradni. Ekkor jól felméri a helyzetet. ~Ő sokkal gyorsabb mint én valahogy, jobb lesz ha taktikát váltok~ Mondta magában majd felkészül a támadásra. Most is neki indul, de nem a kezét hanem a lábát támadja. A csapása most betalál és megvágja Zendur bal lábát amitől ő a földre esik. Ezután valami furcsa dolog történik a gömb kezd eltűnni. Lothár meglepődik ezen és megszólal. -Most mi történik? Kérdezi meg lepődötten Mikor látja ezt.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Lanur-hegység   2011-06-03, 11:36 pm

3. küldetés – Gömbbe zárva

* Visszavonulót fúj Lothár egy hátraugrással, mi elég furára sikeredik nehéz páncélzatban, amire csak nézni tud, mást nem. annak ellenére, hogy van rajta súly a férfin, még ugrál is hozzá, s még gyorsan is teszi. De ő nem támad, így nem is kellett volna a másiknak ezt a mutatványt bemutatnia. Mint múltkor, most is sikerül felpaprikázni a lovagot, pedig ő ugy hitte, hogy egy lovag nyugodt természetű, ebben legalább is különbözik barátja. Olyan nagy kard esetében biztosan előre kell tervezni, mit kell csinálni, mert ha csak üresen lendíti a másik akkor kifárad.
~ Ennek nincs fattyúkardja? ~ Azt lehet használni egy kézzel is, meg két kézzel is. Valamelyik piacon látta, most nem tudja megmondani, hogy melyiken. Másik támadására koncentrál, talán nem eléggé, vagy túl jól meglepi a másik támadása, mikor Lothár támadása, betalál szépen, a bal lábát megsebesíti. Nem az a felemeli érzés sérült lábbal lenni, a földre is esik a sebből vér folyik, amit el kell látnia. Vér folyik rá a gömbre, ami hirtelenjében eltűnik, ő ezt nem veszi észre még, ő a sebével van elfoglalva. Szakszerűen ellátja magát, ekkor tűnik fel neki, hogy hiányzik valami.
~ Nem is omlott ránk a mennyezet és szabadok vagyunk! ~ Meg is célozza a kijáratot, sérülten nem járkálhat. Kiérve szétnéz.*
- Én maradok még egy kicsit, aztán megyek le délnek. Köszönöm a párbajt. * még elnézelődik a tájban, majd elindu bicegősen a saját dolgára.*
Vissza az elejére Go down
Lothár Von Falkenhausen
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 225
Életkor : 35

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Lanur-hegység   2011-06-03, 11:53 pm

3. küldetés – Gömbbe zárva

*Lothár körbe néz látta, hogy gömb eltűnt és már szabadok. ~Hála az isteneknek, hogy kiszabadultunk.~ Mondta magában majd elmosolyodik örömében. Ezután rá néz Zendurra aki éppen el látja a sebét, majd mikor végez elindul a kijárat felé. Lothár követi barátját. - Én maradok még egy kicsit, aztán megyek le délnek. Köszönöm a párbajt. Mondta Zendur majd elbiceg a maga dolgára, Lothár még utána szól. -Viszlát barátom, majd még találkozunk. Fejezte be a mondani valóját, majd elindult arra amerről jött. ~Soha többet nem akarok ilyen helyzetbe kerülni!~ Mondta magába menet közben és nagyon örült, hogy kijutott onnan.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1157

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Lanur-hegység   2011-11-24, 8:48 pm

//Mese - Olassië alkonya, Akahana, Aventhis és a grifflovasok//

*A Lanur-hegység magas bércein, a hósapkákon megcsillanó napfényben távolról olybá tűnik, mintha szirti sasok tömegei repkednének.
Azonban közelebb érve már látható, hogy jóval nagyobb, s ha lehet mondani, nemesebb lények szelik a hideg levegőt.
Avlanion büszkeségei ezek, grifflovasok tömegei. Látható, hogy csoportokra oszolva, tervszerűen hajtják végre hadmozdulataikat.
Azonban történik valami, amire nem számítottak. Nem más, mint maga Morses Kalaton jelenik meg előttük.
Ha más is van vele, nevezetesen Akahana, esetleg még Aventhis is, jól megbámulják, miközben a szárnyas harci egységek felsorakoznak a kapitány előtt. Teljes harci felszerelésben vannak, könnyű páncélzatba bújtatva a harcosok és a griffek is, s a fegyverzetük is hiánytalanul fel van tüntetve rajtuk.*
- Emberek! Avlanion tanácsának döntése alapján visszarendellek benneteket a városba, ahonnan rövid pihenő után tovább indulunk Olassië fölé.
A várost ostrom alá vették. Szárazföldről orkok hadai, levegőből pedig Filnoren, egy repülő vár seregei támadják.
Segítséget kértek és mi segítünk!
Van kérdés?

*Teljes a csend, a sorokba rendezett lovasok némán várják a továbbiakat.*
- Akkor indulás! Irány Avlanion!
*Természetesen jó kérdés, hogy Akahana vissza is akarja-e vinni Morsest, vagy a sereggel tart, de ez a döntés itt, a hegység legészakibb bérceinél az istennőt illeti.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akahana
Istennő
avatar

Hozzászólások száma : 1106
Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője

Character sheet
Nép: Istenek
TémanyitásTárgy: Re: Lanur-hegység   2011-11-30, 10:50 pm

//Mese - Olassie alkonya//




A hangulat érezhetően lecsökkent jó pár száz fokkal, mikor voltam olyan kedves kijelenteni, hogy márpedig én sokkal könnyebben el tudnám juttatni az információkat a gyakorlaton lévőknek, mint bárki más a közelben. A főnix völgy vonzóereje ráadásul még hatna is rám, így jelentősen felgyorsítaná az utazás idejét és közben növelné a pontosságát is, így képes lennék magammal vinni Morsest is minden különösebb nehézség nélkül. Ez persze nyilván nem mindenkinek fog tetszeni, kezdve az érintettel, aki nem éppen úgy néz ki, mintha nagyon értékelné, hogy van nő, aki elég jó ahhoz, hogy versenybe szálljon vele. Azt persze nem tudja, hogy messze nem egyszerű mágus vagyok, aki tartozik Olassie-nak egy szívességgel, így nem is nagyon aggódom amiatt, hogy esetleg zavarni fog a véleménye bármikor is. Bár, a képe az aranyat ért, amikor közöltem, hogy szeretnék továbbra is segíteni, ha lett volna valami éppen a szájában, egészen biztos vagyok benne, hogy a légcsövébe kerül és nem a gyomrába, bár most is nagyjából olyan fejet vágott, mintha fulladozna. Nem mondom, meglepődött, de nem értem, mit kell ezen annyira kiakadni, ide is csak eljutottam pár perc alatt, akkor simán megy ugyanekkora táv még egyszer. Mondjuk, már kezd kicsit vörösödni, és szerintem, ha most tudna, jó pár dolgot a képembe vágna, így fogadni mernék, hogy jelenleg nagyon is jól jön, hogy nem nézek ki 18-nak sem, mert ez egy szép indok, hogy türtőztesse magát. Ellenkező esetben van egy olyan érzésem, hogy most értem el a tűrőképessége határát és a viselkedése alapján meg is tapostam kicsit. Az már csak mellékes, hogy szemmel láthatóan indoka nincs, hogy tiltakozzon, miután kimondtam, hogy magammal tudom vinni őt is. Az más kérdés, hogy a gyomra mennyire fogja bírni, de ugyan már, ha egészen eddig a griffek hátán semmi baja nem volt, akkor remélhetőleg nem pont a teleportációtól fogja ő bedobni a kulcsot. Vagy ha igen, az már az ő baja, mert éppen most adta meg az elnök az engedélyt, amit egy díjnyertes mosollyal meg is köszönök neki. Pontosan erre vártam, és most már nem fogom elfelejteni, hogy Avlanionban védőfalak is vannak a varázslat ellen, először meg kell kicsit változtatnom az induláskor a testemet és úgy tűnik a kedves vezetőét is. Remélem szeret enyhén gáznemű lenni, ellenkező esetben lesz pár nyugtalan perce.
- Indulhatunk? - fordultam felé szelíd mosollyal, miközben vártam, hogy lehiggadjon. Engem ez a hely még egyszer már nem fog megtréfálni, miattam pár másodpercen belül megtehetjük a kezdő lépést, utána pedig már ott is vagyunk a grifflovasok szálláshelyén. Alig várom, hogy elérjem, nagyon érdekelnek a griffek, igazság szerint már eggyel sem találkoztam jó ideje. Egy apró mosollyal figyelem Aventhist, aki már közben láthatóan sokkal jobban kezdi magát érezni, és a fejével int nekem, amelyet úgy értelmezek, hogy képes maga jönni és nem fog kelleni neki a segítségem. Mondjuk még így sem vagyok teljesen készen, hiszen Morses továbbra sem fogta még meg a kezemet. De végül úgy tűnt, rájött, hogy nincs más választása, mert megragadtam a karját, majd koncentrálni kezdtem. Több varázslat egymás után nem éppen a legkönnyebb dolog, de nem is olyan nehéz, amit ne tudnék végrehajtani. Pár másodperc alatt megszüntettem a testem és a kísérőm szilárd állapotát, amely segítségével gond nélkül átjutottunk a védőfalon, majd kis koncentrációval megkerestem a Főnix-völgy határát és hagytam, hogy az erőfolyam magától vigyem a saját erőm nélkül. Az utolsó pillanatban megállítottam az utazást, amely így nem ért célhoz és sikeresen a mezőn landoltunk, ahol várták. Ezúttal még a közeli tavat is mellékeltem, egyszerűen sikerült egy üres tér közepén felbukkannunk. Morses arca nem volt egyenlőre zöld, így csak remélni tudtam, hogy nem akar rosszul lenni, miközben elengedtem a kezét és félre álltam az útból. Természetesen a felbukkanásunkra azonnal reagáltak és hamarosan jó pár lovas vett minket körbe. Majd a többiek is kezdtek felsorakozni a griffekkel együtt, akik nyilván érzékeltek is valamit, mert megadóan álltak le, anélkül, hogy megpróbáltak volna megfélemlíteni, mint azt az átlagos betolakodóval teszik. Na, a madaraknak legalább van felfogásuk. Morses közben azonnal rendezkedni kezdett, amit nagyon nem bántam. Így is elég sok időt pazaroltunk már el, több nem kell senkinek sem. Egy apró levegővétellel jeleztem, hogy eszem ágában sincs beleszólni a módszereibe, és a környéket tanulmányozva vártam, hogy végezzen. Viszonylag hamar meg is tette, miközben újra átgondoltam a dolgokat.
- Ha nem probléma, szeretnék az egyik griffhez csatlakozni, most azonnal nem vagyok képes rá, hogy visszainduljak Avlanionba... - jegyeztem meg, mire hatalmas mosollyal fordult jó pár harcos felém. Remek, úgy néz ki, hiába a fegyelem, itt is vannak páran, akiknek a legfőbb célja, hogy kicsit megismerjen. Egyébként megjegyzem, ez egy vaskos hazugság volt, egyszerűen csak lusta vagyok, ráadásul pedig nagyon régen nem utaztam griffel. Tőlem az se baj, ha a legvadabbat kapom, sőt, egyenesen örülnék neki, de a döntés sajnos nem az enyém. Kár érte...
- Én örömmel magammal viszem a kisasszonyt! - jegyezte meg mögöttem valaki, majd mielőtt még esélyem lett volna megfordulni, éreztem, hogy egy kar nyúl felém, amely a méretéből ítélve egy jól megtermett testhez tartozott. Elsőre elhajoltam előle, de a következő pillanatban már a derekamra kulcsolódott, úgy próbálva egy helyben tartani. Nyilván azt hitte, ha erősebb, akkor ügyesebb is nálam. Igyekeztem a lehető legtávolabb kerülni a tulajdonosától, majd hirtelen kicsit hozzá lapultam és magamat összehúzva kibújtam a szorításból. A katona, ha nem is gyenge volt, de fürgének egyáltalán nem lehetett nevezni. Ráadásul nyilván nem örült neki, hogy olyan hamar megszabadultam tőle, mert megint elindult felém. Na, a mai napi kedvességből itt és most lett elegem, így a felén nyújtott kezét a csuklója leggyengébb pontjánál ragadtam meg és csavartam rajta egyet, hogy jól érezhetően az izmait érje hatalmas terhelés és ezzel együtt fájdalom is.
- Próbáld csak meg még egyszer és el is töröm! - jegyeztem meg dühösen az alaknak, miközben egy hirtelen mozdulattal elengedtem a csuklóját és pár lépést hátráltam is. Semmi kedvem nem volt jól viselkedni, de megint sikerült valamibe beleütköznöm. Óvatosan fordultam hátra, nehogy valami újabb katona legyen, de ezúttal úgy tűnik, csak az egyik griffmadarat fogtam ki, aki azonnal reagált az érintésemre, mivel a fejét a vállamra hajtotta és szárnyait kicsit kitárta. Tőle valószínűleg nem kell félnem, de nem tudom, a kis közjáték mennyire keltette fel a többiek figyelmét...


//remélem semmilyen terveket nem húztam keresztül Very Happy xD //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1157

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Lanur-hegység   2011-12-01, 1:27 pm

//Mese - Olassië alkonya Akahana, Aventhis//

*A harcosok érdeklődését igencsak felkelti az ifjú máguslány és mivel öltözéke szokásosan nőies, így mindjárt akad is jelentkező, aki felvenné magához a griffre.
Azonban miközben az istennő a nagydarab katonával birkózik, addig a lovasok a magukkal hozott tartalék griffeket vezetik elő, s az egyik menten elő is lépeget, egészen az istennőig.
Eközben a katona társai között igen nagy derültséget kelt az, hogy a vékony kis leányzó elbánik vele.
Harsány nevetés fogadja, s páran menten élcelődni is kezdenek a nagydarab harcossal, aki leforrázva húzódik vissza, puffogva magában, mondván ő csak segíteni akart.
Bizony többen már nem próbálnak segíteni az istennőnek, nem is közelednek hozzá, de örömmel látják, hogy a lány tud vigyázni magára, ha kell és mindjárt más szemmel is néznek rá, mint korábban.
Morses vágja el a derültséget.*
- Akkor, ha helyükre kerültek a dolgok, induljunk! Hosszú út áll előttünk.
*Ha Akahana is felszáll felszerszámozott griff hátára a többi lovas is a levegőbe emelkedik Morses nyomában.
A magasban több griff vijjogása tölti be a levegőt, amint örömüket fejezik ki, hogy az otthon felé tartanak.
Út közben a lovasok nem zárt alakzatban repülnek és a köteléknek Morses megengedi azt is, hogy a jó hangulat miatt beszélgessenek, viccelődjenek egymással, ha az nem lassítja a társakat.
A kapitány úgy gondolja, hogy jót tesz katonáinak a feszültség oldása.
Így érnek el Avlanionba, ahonnan egy rövid pihenőt követően magukhoz vesznek még több fegyvert is, így savval töltött kis bőrzacskókat, élelmet, italt az útra, valamint a griffen használatos egyéb fegyvereket, melyeket nem vittek a gyakorlatra magukkal.
Egyesekre könnyű, de erős láncok, más griffekre kötelek, megint másokra dobótörők kerülnek fel, s a griffek testét is könnyű vértekkel burkolják, hogy óvják őket a harc közbeni könnyebb támadásoktól. Ugyanilyen fegyverzet kerül a harcosokra is, s nem sokkal később a városon kívüli bázisról meg is indulnak Avlanion grifflovasai.
Minden nagyon gyorsan, hatékonyan történik, hiszen jól képzett, gyakorlott harcosokról van szó. Kevés a felesleges mozdulat és itt már nincs helye élcelődésnek sem.
Ha a kísértet és az istennő megfigyelik, azt láthatják, hogy a harcosok már gondolatban a csatára készülnek, ahonnan könnyen lehet, hogy nem térnek vissza mind élve.
Morses Akahana mellé repül, ha továbbra is vele tart és persze a kísértetet is szívesen látja, mint segítséget. Nem lát már kivetni valót jelenlétükben, hiszen ha az elf városban voltak a támadáskor, akkor a saját felelősségükre vissza is mehetnek oda. Persze, ha nem akarnak, nincsenek erre kötelezve.*
- Van valamilyen meglátása az ellenséggel kapcsolatban? Hol lehetnek gyenge pontjai?
*Láthatóan nincs azért elragadtatva attól, ha az istennő velük tart a harcba, de az információk, amiket tud, fontosak lehetnek.*

//Nem bizony Smile//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1157

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Lanur-hegység   2011-12-06, 3:28 pm

//Akahana, Aventhis, a helyszínt lezárom, de még írhattok ide is, vagy már Olassiëba is. Smile//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akahana
Istennő
avatar

Hozzászólások száma : 1106
Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője

Character sheet
Nép: Istenek
TémanyitásTárgy: Re: Lanur-hegység   2011-12-07, 11:06 pm

//Mese - Olasie alkonya//





Nos, nem volt szerencsém a kis jelenetemmel kapcsolatban, ugyanis kapásból vagy a lovasok fel körém sereglett és harsány kacagásba kezdett, amikor eltaszítottam magamtól a férfit. Hát, nagyon sok csodálnivaló nem is volt rajta, tekintve, hogy vagy két percig tartott, de gondolom errefelé sem éppen gyakori a máguslányok felbukkanása, akik kicsit megutaztatják a grifflovasok vezérét. Ráadásul a katona első ránézésre majdnem 30 centivel magasabb nálam, ami ugyan tekintve az 160-as határaimat nem meglepő dolog, de ráadásul a súlya is valahol 50 kg plusznál járhat. Azt hiszem ezek után azért kicsit feltűnt mindenkinek, hogy valamiért mégis el tudtam taszítani, de most eszem ágában sincs senkinek megmagyarázni, hogyan és miképp történhetett ez. A legtöbben hamarosan úgyis arra a következtetésre fognak jutni, hogy egyszerűen tanultam emberi anatómiát és tudom, hol vannak azok a pontok egy emberen, amelyeket ha szépen eltalálunk, akkor határozottan kénytelen lesz hátrálni, vagy elesni. Hasonlót műveltem a csuklójával is, isteni erő nélkül nem lett volna könnyű eltörni, de ha a leggyengébb ponton ragadja meg valaki, akkor kis erővel is van rá esély. Én egyenlőre nem tettem meg, de ezt mindenki veheti első figyelmeztetésnek, amely mellett a második általában az szokott lenni, hogy az illető lábából, aki feldühít, egy szépen elkészített tőr áll ki, nem éppen oda illő alakban. Hiába, egy lánynak csak meg kell tudnia magát védeni és ilyen helyzetekben a legjobb védekezés a támadás, a második pedig az, hogy megmutatom melyikek azok a határok, amelyeket nem ajánlom, hogy bárki is átlépjen, ha élni akar és erről ennyit. Pontosabban pár lény átlépheti, de azok csakis az állatok lehetnek, mint például a griff, aki szemmel láthatóan eldöntötte, hogy én az ő hátán fogok repülni. Nos, nekem mindegy, így nem nagyon zavar a dolog, amint Morses megadja az engedélyt, könnyedén felülök a hátára és kicsit a nyakára dőlve hagyom, hogy felemelkedni. Oh, milyen régen nem próbáltam már ilyesmit, a tollas test alattam egészen érdekes érzéseket ad a repülésnek. Miközben a katonák beszélgetnek egymás között, én inkább a földet fürkészem, szinte nem is irányítva az állatot, majd amikor kezd türelmetlenné válni, egy egyszerű suttogással biztosítom, hogy nem fogok leesni, nyugodtan tombolhat kicsit. Ez hatással lehetett rá, mert a következő pillanatban jóval az utolsó griff fölé értünk, mintha egyenesen arra várt volna ez a példány, hogy még inkább az égbe emelkedhessen, majd szinte alig mozdulva, kissé előredőlve zuhanni kezdett, mint a prédára leső sas. A vitorlázása meglepett, hatalmas lendülettel haladt el a többi madár mellett, majd körívet leírva lassított, miközben én mosolyogva öleltem át a nyakát. Úgy tűnik, tehetségesebb ő, mint hiszik, csak éppen nem nagyon engedték kibontakozni, de ez most megváltozott.
Hamarosan elértük Avlanion városát, ahol egy beletörődő arccal vettem tudomásul, hogy én sem fogom megúszni a külön pihenőt, így könnyedén magára hagytam a madaramat, miközben rácsatoltak jó pár páncél lemezt és inkább körülnéztem a dobótőrök között. Nem mondom, szép példányokat halmoztak fel itt, szórakozottan párat le is ellenőriztem, hogy milyen a fogása és a súlya, a legtöbb pedig egyenesen remeknek bizonyult. Párnál voltak kisebb problémák a kiegyensúlyozásával, azokat egyszerűen nem vettem figyelembe, a többivel meg elszórakoztam, amíg a katonák munkálkodtak. Útban lenni nem akartam, de azért így is feltűnt, hogy páran leálltak nézni a próbálkozásaimat a tőrökkel. Szerencse, hogy ezeket a fegyvereket kedveltem mindig is a legjobban, és tudtam is velük bánni, ellenkező esetben elég vicces látványt nyújtottam volna. Így azonban csak egyszerűen összehasonlítottam őket, majd letettem és hagytam, hogy utolsó simításként elcsomagolják a továbbindulás előtt. Nem éppen a kedvencem volt a pihenő, de a felszerelt griffeket látva a lovasok komolyan vették a feladatukat és mindent megtettek a biztonságuk és a siker érdekében. Így inkább nem szólaltam meg, csak egyszerűen visszamentem az általam megkedvelt madárhoz és ismét elfoglaltam. Ő is páncélban volt, de sokkal jobban mozgott, mint társai, nyilván mivel a katonákkal szemben nekem nem volt jó kis súly felszerelésként a ruhámon. Egy ideig hagytam, hadd menjen a madár a többiektől nem messze a saját feje után, majd megláttam Morsest közeledni, így visszafordítottam a harcosok felé. Nem lenne szép dolog, ha ellopnám a kapitányukat, végül is.
- Szerintem a magabiztosságuk az. Biztosan benne, hogy mivel majdnem minden utat lezártak, Olassie nem kap segítséget sehonnan és így legyőzhetik... - jegyeztem meg elgondolkodva, hiszen hátulról nem láttam a repülő várost, de még így is fogadni mertem volna, hogy ott nincsenek olyan erős védőpajzsaik, mint máshol, mert nem gondolják, hogy képesek lesznek őket onnan támadni. Hiába, van aki nem nagyon számol a nagy hatalmú mágusokkal és kísértetekkel. Bár, nem csoda, a városnak és ezen belül a vezetőinek soha egyik sem volt a kedvence, ráadásul utálják az én arcomat is, zsigerből. Ezek után nem csoda, hogy hittek benne, nem fogok segíteni. Kár, hogy a szívességeket illik törleszteni...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 68
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Lanur-hegység   2011-12-19, 2:01 pm

4. küldetés - Hóvihar
Csak a hó roppan, ahogy halad, világosan mutatva merről érkezett és sugallva merre is halad. Ez a temérdek fehér ugyan már bántja a szemét és a hideg is vörös rózsákat csípett mindig fakó arcára, kevéssé volt olyan bántó, sétált, lassan, megküzdött olykor a mély hóval. Ó igen, akadt, hogy még látszatra is pille súlyát nem bírta el a finoman fagyott hó teteje és kis híján derékig süllyed a hideg fehérségben. Még sem jutott eszébe morcoskodni, vagy mogorván utána fordulni egy-egy hegyről hozott gördülékeny kőnek, mi rejtve suhant talpa alá, gáncsként babrálva ki vele, hogy hó angyal képét nyomja az érintetlen hóba, ahogy szétvetett karokkal, kapálózva zuhan bele. Mindenért kárpótolja ez az édes, kissé csípős tiszta levegő, amelybe nem vegyül tűzhelyek szúrós füstjének esszenciája, nem telik meg a temérdek népség egyedi illataival, nincs mocsok, mely ott terjeng egyenesen bűzként környékezve meg mindenki az utcákon. És a látvány! Fehér és fekete, éles kontrasztot ad, belevegyítve az ég uralkodó kékjét és itt-ott elszórva a sziklák vasszerű szürkéjét.
Megáll, kicsit kifújva magát, igazítva azon a galád anyagon, amely nyakát hivatott védi a hidegtől, még is inkább fojtogatja. Visszanéz, jól sejtette, hogy az áldásként megtalált hegyi utat is sikerült elvesztenie, ilyenkor kicsit még kételkedik is abban, hogy hónapokat felölelő utazásai során még nem sikerült olyan helyzetbe kényszerítenie magát, hogy ott is hagyja a fogát. Eltévedt, ezen lehetne egy kicsit szépíteni, de nagyon nem érdemes. Nem akart az emberekkel tartani, többé kevésbé jó lélekismerőnek tarthatja magát és azok között a népek között bizony nem érezte jól magát és nem hogy aludni, de pusztán hátat fordítani sem igazán akaródzott nekik. Így ahelyett, hogy a könnyebb utón megkerülte volna a hegyet, egyenesen keresztül akart rajta vágni, illetve még mindig akar, mivel az istenek kedvéért sem fordulna már vissza, ha idáig eljött. Meg aztán igen csak vonzza az a lehetőség is, hogy a túloldalt, ahogy ez is, lakatlan lesz és akkor egyszerűen szárnyra kaphat és levitorlázhat a völgybe. Kellemeset a hasznossal!
- Ne bámészkodj, még hosszú az út. – Ó igen, eme reszelős hang egy bizonyos vajákos asszonyhoz tartozik, akit Sou, pontosabban aki Sout útitársául fogadott. De a kedves Gisel mama sem a tájékozódásáról válhatott hírhedté, viszont korát meghazudtolva úgy mássza a csúszós leejtőt, mintha kőszáli kecske volna. Megadó mosollyal az idős nő után lépett, bár tekintete azért vissza-visszavándorolt a távolban gyülekező sötét felhőkre. Nem volt képes abba a biztonságba ringatni magát, hogy messze van az, hiszen fent járnak, jó magasan, ahol éppen úgy változik az időjárás, mint a kietlen pusztákon, csak talán hamarabb, váratlanabb és kíméletlenebb.
- Gisel mama azt mondtad, hogy ismered a vidéket. – Hümmögést kapott válaszul. – Nem lehet, hogy vihar lesz? – Tette fel a kérdést, mikor már magán érezte a szél jeges karmait, érezhetően hűlt a levegő és ahhoz képest, hogy alig múlt dél, lassan olyan sötét kezdett lenni mint éjszaka. Viszont kivételes szerencséje volt, hogy nem megint a felhőket bámulta, amik már így a fejük felett gomolyogtak, hanem előre, mert most has tájékon ige kellemetlenül érte volna a néne kezében felé lendülő bot ütése.
- Ne beszélj botorságokat, nem lesz itt vihar. Azt már megsúgta volna a derekam, de csak a jobb lábam hasogat. – Kétségtelenül bárki tapasztalatlan vándort meggyőzött volna ezzel a határozott nekilódulással, de nem Sout, hacsak abban nem, hogy bár nagyon tapasztaltnak mondja magát Gisel mama. Nem az, ez pedig ugyebár azt jelenti, hogy Sounak vigyáznia kell az idős néni épségére, a sajátja mellett és ráadásul úgy, hogy nem használ mágiát, vagy ha használ azt nagyon ügyesen. Hiszen a néne, rettegi és gyűlöli is egyben, korábban már el is regélte, hogy szokott megfutamodni a mágusok elöl és mi történne, ha itt, mondjuk egy vihar kellős közepén igyekezne elillanni. Baj, nem kicsi, nagy!
- Azért jó volna, ha keresnénk valami menedéket. – Ha pillantással ölni lehetnének, bizony Sou már igen csak a kínok kínjait élte volna át, mielőtt megérne őseihez. ~ Az idősekkel nehéz.~ Állapítja meg. ~ ha valakitől még egyszer meghallom, hogy a fiatalok olyan makacsok és dacosak, akkor összezárom az illetőt nem töbre csak egy napra mondjuk Níbével, vagy a kedves Gisel mamával. Aztán megkérdezem, hogy ugyan még most is úgy látja a dolgot. ~ A hosszú gondolat még hosszabbra nyúlt és talán túlnyúlt volna a golyóbis méretein is, ha Sou minden eleganciát mellőzve pofára nem esik, figyelmetlen volt, illetve figyelt, de a hó alá még mindig nem lát. Hallotta a lesajnáló sóhajt, de igyekezett nem törődni vele, inkább összekaparta magát a földről, le s kikotorta a havat ruházatából, bár csizmája már menthetetlen volt. Akár poénosan meg is jegyezhette volna, hogy nem hegyet mászik, hanem hegyre csónakázik.
A szél azonban váratlanul fordult, pillanatok alatt mintha jobb, elviselhetőbb lett volna a hideg, aztán minden átmenet nélkül végigrohant a hegy oldalán, feltépve néhány instabilabb hó padot és ezzel egyidejűleg az aláhulló hópelyheket apró, élesre csiszolt szilánkokként vágta az arcukba. Sou meggörnyedve igyekezett beérni Gisel mamát, aki maga is megtorpant, mintha csak az akart próbáját tenné próbára, de ezúttal a szél és kis szilánkjai látszanak győzni. Sou átkarolta a nála is alacsonyabb asszonyságot, nem túl stabil, de támaszt adva neki, biztatóan mosolyogva rá, időt hagyva, hogy megigazítsa az anyóka sálát. Sou is így tett, szinte csak a szeme látszott kis és az sem mindig, mert a csuklya gyakorta libbent szemébe, eltakarva előle az utat, amiből meg kell vallani így sem sokat látott. ~ Az orromig sem látok és a szél csak erősödik, meg kéne… Nem, nem kockáztathatom meg, hogy észreveszi, még a végén képes lenne elfutni és akkor biztos meghal. Mások is, mágiátlanok is túléltek már hóviharokat. Nekünk is menni fog! ~ Magabiztosan lépett előre, de az idő múlásával egyre nehezebben haladtak. Sou most kárát látta annak, hogy nem nehezebb, a néne pedig annak, hogy megette már kenyere javát. Váratlanul érte a nénét, hogy segítője megállt, sőt, még a csuklyáját is hátravetette, mindezt egy alig nesz miatt. Vastag a hó, magasabban még vastagabb és ez a szél könnyedén megbonthatja még a leg masszívabb hórétegeket is, még sosem látott lavinát, de hallotta már a z utazók elbeszélései alapján, hogy mennyire veszélyes. Fülelt, igyekezett kihallani a szél, sikító süvítéséből bármit, az érzékei pedig örömmel álltak csatasorba, de a perceket felölelő hallgatózás után sem hallott, érzett semmit. Legalább is semmi olyat, ami miatt aggódnia kéne, de ez a vad és komisz jelenség elhintett számára egy fontos dolgot. Van egy barlang a közelben, Sou biztosra vette ezt, az elemek nem ismerik a hazugság fogalmát, ezért is indult meg talányosan leírt útirány felé.
- Egy kicsit még bírd ki Gisel mama! – Biztatta az öregasszonyt, aki érezhetően egyre nehezebb, jobban kapaszkodik Souba. De ez egyiküket sem menti meg attól, hogy egy igen goromba roham fel ne borítsa őket és játékszerként indítsa meg a leejtőn a tehetetlennek tűnő testeket. Sou a néne után kap, de csak havat sikerül markolnia, ő szerencsés volt, elért egy kiálló követ, de a mama nem. Még sem kellet végigbukdácsolnia a hegyoldalon, talán szörnyű halált halva egy törött fa törzsére, vagy kiálló sziklára tűzve. Kifejezetten puha és meleg dolog vette körül, rögtön az után, hogy valami keményen megragadta, ugyan is Sou szárnya alá tuszkolta olyan gyorsan az asszonyságot, amilyen gyorsan csak tudta.
- Nem rémülj meg! – Harsogta, most nem súghatott kedvesen, hiszen így is megszabdalta hangját a szél. Lehajolt, hogy megnézze nem okozott nagy megrázkódtatást azzal, hogy sárkánnyá változott, látszólag azonban okozott. – Térj magadhoz! – Rivalt rá egy kicsit erélyesebben, hiszen a szél így most jobban próbára tette állóképességét. – Magad mondtad, hogy egy sárkánnyal is leülnél teázni, csak mágus ne legyen a közeledben. Tessék, falra festett ördög! – De a szavak mintha el sem érték volna Gisel mamát, vagy csak töredékesen, mert belemarkolt a tollak közé.
- Indulás! – Közelebb vonta magához az asszonyságot és tett egy lépést, meglepetésére a néne vele lépett. Az elkövetkező idő, végelátatlanul hosszúnak tűnt, nehéz volt ellenállni a kavargó áramlatoknak, amik minduntalan ki akarták csavarni a szárnyát, aminek rejtekében Gisel mama sétálhatott, többé kevésbé védve az elemektől. Néha még a lába is megrogyott, az izomlázat valahogy garantáltnak érezte másnapra, már ha lesz másnap. A barlang ugyan is, az istennek kedvéért sem akaródzott előkerülni, lassan azon kezdett el morfondírozni, hogy ott ahol van leheveredik és összegömbölyödve kivárja a vihar enyhülését. Viszont nem jégsárkány, lehet, hogy viszonylag jól tűri a hideget, de jobb lenne a bajt megelőzni. Kis bíztatást jelentett számára, hogy oldalár érezte a néne, simogató kezét, mert a mozdulat összetéveszthetetlen volt. Aztán, mintha csitulni kezdett volna a vihar, a hóesés egy egész kis időre abba is maradt és ennek köszönhetően fedezte fel Sou a barlangot, ami mellet biztos, hogy elmentek volna, ha továbbra is havazik.
- Itt biztonságos lesz, a gondolod a szárnyam alatt maradhatsz. Ott csak melegebb. – Belépve rögtön ki is szemelte magának a bejárattól legtávolabb eső olyan pontot, ahol sárkányként is elfér. Tűz híján ugyan is, ez a lépés kínálkozik az épeszűség keretein belül.
- Hallod e … - De Gisel mama perlekedő hangját egy nem túl barátságos morgás szakította félbe, Sou tagadólag megingatta a fejét, ugyan is nem ő volt a hang forrása. Felállni ugyan nem tudott volna elfoglalt helyén, ahová kényelmesen már be is rendezkedett, de talán nem is lesz rá szüksége. A sötétbe vesző részeit kezdte az üregnek fürkészni, beletelt egy kis időbe, mire felfedezte a villanó szempárt, akinek tulajdonosa igyekezett komolyra nyomatékot adni a szándékainak.
- Gyere közelebb hozzám, anyó! – Kérte, inkább parancsolta Sou, ahogy előbukkant egy igen termetes macska rézvörös, feketecsíkos pofája. Látszólag figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy tágas barlangjába egy sárkány invitálta meg magát, fújt és morgott tovább, még arra is rávetemedett, hogy rohamot indított, karmos mancsait előre szegezve. Ezt Sou sem nézte már jó szemmel és felmordulva a nagymacska felé kapott, kivillantva fajtája között aprónak számító, de ehhez a macskához mérve hatalmas fogait. Elérte a macskát és meg is foghatta volna, de agyaraival éppen csak felkarcolta az állat bőrét, aki jobbnak látta távozóra fogni, valószínűleg arra a véleményre jutott, hogy a vihar is csak jobb lehet, mint egy bármikor megéhező sárkánnyal. Bár viharosan távozott, téve egy utolsó próbát, hátha elriaszthatja a fehér óriást, de Sou is komolyabban vette a dolgot és egy nem is kis darabot leharapott a cicus farkincájából. Érezte ugyan, hogy megkocogtatják az oldalát, de megakart győződni róla, hogy a barlang egykori lakója nem e gondolja meg magát, de jó ötpercnyi bűvölés után sem jelent meg újra. Csak a szél lett egyre erősebb és a hó, mintha a korábbinál is sűrűbb és nagyobb pelyhekben esne.
- Oh. – Érzete, hogy megpróbálják megemelni a szárnyát, de utána már segített. – Én figyelek, nehogy visszajöjjön. Pihenj nyugodtan! – Ezzel leeresztette a fejét, kinyújtott egymásra pakolt mancsaira téve, szívesen lehunyta volna a szemét, kivette erejét a felfelé tartó hosszú út.
- Ha túléljük megkapod a magadét, ha én ez tudom, akkor elszállíttatom magam. – Sou nem tudott nem nevetni ezen a kijelentésen, ami persze nem tetszet a nénének, de hiába vágta botját a sárkány oldalába, az ütést most elnyelték a fakó pikkelyek. Melyek a nyugodttá váló éj beállta alatt különös fénnyel ragyogtak, tompán kissé, hiszen a Hold fénye éppen csak beszüremlett, a megfagyó hó jeges szilánkjai által. A hideg éjszaka után, azonban mindketten frissen ébredtek és bár könnyű szívvel, Sou kicsit még is nehézkesen hagyta el a barlangot, elfuvarozva a második személyt a hegy túloldalára.
Vége
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alamaise
Kék sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 190
Életkor : 502
Munkahely : Légiós

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Lanur-hegység   2012-01-09, 12:18 am

*Újult erővel keltem ismét útra a Sárkány-hegység hófödte csúcsaitól. Már közel jártam a Hajnal-völgyhöz. A kilátás még mindig pompás volt, a repülés szele pofámat cirógatta. Nem kellett sok, hogy felfedezzem Lanur égbe nyúló hegyeit. A felhők fölött szálltam igaz, de a havasok innen is remekül kivehetőek voltak. A hó csak úgy vakított a déli napsütésben. Mikor közelebb értem lejjebb repültem, a felhők alá s barlangok után nézelődtem. Amit találtam azok hozzám képest apró egérlyukak voltak. Kezdett esteledni és én ott voltam ideális barlang nélkül. Kénytelen voltam egy párkányon éjszakázni. Bosszantott a dolog, de nem volt mit tenni. Ez a legkevesebb, ha a sárkány kalandra vár.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alamaise
Kék sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 190
Életkor : 502
Munkahely : Légiós

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Lanur-hegység   2012-01-10, 2:46 pm

*Reggel már kicsit untam ezt a havas dolgot. Bár sárkány voltam, erdőhöz voltam szokva, hiszen elf álcám oda kötött és persze jómagam is nagyon megszerettem a zsenge, zöld erdőket. Izgatottam vártam, hogy a Hajnal-völgybe érjek és felfedezzem, mi is lakozik ott. Sokféle legendát hallottam róla és igazán érdekelt a hely. Lehet, hogy még Hatalmast is látok, ki tudja. Mondjuk remélem a találkozás nem lesz véres kimenetelű, de végül is ettől lesz izgalmas a dolog.
És a hó megint szakad. Remek. De most valahogy jobban. Szemembe megy és elvakít, alig bírom kinyitni. Muszáj lesz feljebb emelkednem a felhők fölé. Áh, érjek már oda...*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alamaise
Kék sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 190
Életkor : 502
Munkahely : Légiós

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Lanur-hegység   2012-01-11, 5:23 pm

*Amint közelebb és közelebb értem a vidékhez, éreztem magamban a hangokat. Olyan hangokat, melyeket eddig sosem hallottam: figyelmeztetéseket, rosszalló megjegyzéseket. Ezek mind arról szóltak, hogy forduljak vissza. A vihar is egyre erősebb lett. Már nem bírtam kinyitni a szemem. Oda kell jutnom, ha már itt vagyok nem fordulhatok vissza. Nem szabad törődnöm velük, csak meg akarnak akadályozni. A hangok bennem egyre hangosabban és érthetőbben késztetett meghátrálásra. Mi történik? Talán nem kéne látnom azt, ami ott van...egyszer csak azt hallottam, hogy fennhangon szólnak hozzám:*
- Fordulj vissza, míg nem késő!
*Ez a hang szinte sikított, nagyon hangos volt. Összerezzentem és zuhanni kezdtem. Próbáltam megint szárnyaimmal a levegőben maradni, ami nagy nehezen sikerült is, pont a nagy hegyek fölött. Leszálltam és a Hajnal-völgy felé néztem, majd ordítottam egy nagyot.
-Halljátok ezt, Hatalmasok? Egyszer úgyis bejutok!
*Ordítottam mérgemben. Ekkora út kárba vész. Legszívesebben most feldúltam volna egy falut. Megfordultam és ismét a magasba emelkedtem, keresve helyemet a világban. Később mikor ezen gondolkoztam beláttam, hogy valamit nekem sem szabad látni. Valószínű ezt volt az egyik.*


A hozzászólást Alamaise összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2012-01-11, 9:26 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Regélő

avatar

Hozzászólások száma : 335

Character sheet
Nép:

TémanyitásTárgy: Re: Lanur-hegység   2012-01-11, 8:28 pm

*A Hajnal völgyének határán, a magas hegycsúcsok egyik legmagasabbikán kuporgott. Apró, fehér fénypont izzott lábai előtt, mellette pedig süvített a szél, ezernyi hópelyhet kavarva körülötte. Őt mégsem érintette egy sem. Vastag pokróc borított még kabátján kívül, így adva teljes meleget a fogvacogtató hidegben.
Ember arcot viselt, de nála sosem lehet tudni, mifélét ölt éppen magára. Látta a sárkányt, már messziről érzékelte közeledtét.
Akkor is ott kuporgott már a kis fénygömb mellett. Csak rövid szavak még rövidebb sorába tellett megmozdítani a csúcsok alatti völgyekben megpihenő fellegeket, hogy szél kerekedjen, olyan szél, mellyel a levegőben semmi nem dacolhat.
Gyerekjáték volt. A szelet már csak a fellegek alá kellett küldenie, hogy aztán azok a magasba emelkedve megkezdjék lassú, lomha táncukat, mellyel beborítják az eget. A Lanur-hegységben hamarosan már havazott is.
A szél társult még hozzá, miközben az alaknak ez mindössze laza ujjgyakorlat volt. A sárkány mégsem fordult meg. Másoknak ez már elég volt, hogy hátrálásra kényszerüljenek a völgytől, de ő dacolt.
A csúcson guggoló még mindig nem moccant. Elméje azonban nagy munkában volt. Csak suttogások hangzottak el, melyek azonban az érkező elméjében bántó sikolyokká váltak. Az mégis küzdött ellene.
Aztán egyszer csak megfordult, s végre leszállt. A bércek visszhangozva juttatták el a csúcsra a dühödt sárkányüvöltést.
Az ott kuporgó arcán csupán halvány mosoly jelent meg, s felcsillantak a mélyen ülő szemek a kabát és a pokróc takarásában. Ismét jól végezte feladatát.
Kinyújtotta két kezét a fénygömb fölé, miközben végigtekintett a tomboló hóviharon. Ha már feltámasztotta, hát hadd dühöngje ki magát.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alamaise
Kék sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 190
Életkor : 502
Munkahely : Légiós

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Lanur-hegység   2012-01-12, 4:38 pm

*Kudarcom után keletnek fordultam és a part mentén haladtam, első megállóm egy ember falu volt. Megálltam a közelben, elf alakot öltöttem még az erdőben, magamra varázsoltam egy durva szövetű köpenyt és erősen vacillálni kezdtem...Hiányzott már egy jó puha ágy és a kedvenc italom, amit itt valószínűleg nem adnak, mert elf ital volt, bár jobbára náluk is csak vidéken volt népszerű. A nagy hideg, a fagy és a rengeteg, rengeteg hegy után megérdemelnék egy kis kényelmet. De nem, nem szabad, tőlük nem fogadhatok el semmit...de csak egy puha ágyat éjszakára, az csak nem bűn. Végül győztek az igényeim. Kiléptem az erdőből és elindultam a fogadó felé. Beléptem a putriba: zsivaj volt és meleg, de mintha ez nem a kandallóból jött volna, hanem inkább izzadt testek melegének éreztem. A sok férfiember és fehérnép mulatott a nagy térben. Áradt felém az ember bűz és az alkohol gusztustalan és kiállhatatlan elegye. Próbáltam leplezni nemtetszésem és leültem egy üres asztalhoz. A dagadt kocsmárosné felém közelített, gondolom arról érdeklődve, kérek-e valamit. Első kérésem az lett volna, hogy tiszta, hegyi levegőt, de elvetettem az ötletet.*
- Mit hozhatok?
*Kérdezte a némber. Mivel éppen a gondolataimban merültem el és eközben megzavarni sosem érdemes, a válaszom elhamarkodott és megfontolatlan volt vagy nevezhetném úgy, hogy a szokásosat kértem.*
- Málnaszörpöt kérnék.
*A némber szája mosolyra kanyarult. Egy kicsit felnevetett, amitől felállt a hátamon a per pillanat nem létező pikkely és kezemmel a faasztalt kapargattam, mint egy idióta.*
- Nálunk ilyen nincs. Sört viszont tudok anni.
*Szólt enyhe tájszólással.*
- Nem kell a söre. Mennyi itt egy éjszaka?
- A barnával 50 a...

- Aludni akarok méghozzá egyedül, némber!
*A köpeny miatt nem eshetett le neki az a tény, hogy nő vagyok, bár arra tippelhetett, hogy elf a rendelésemből adódóan.*
- Jó van má'! Egy éjszaka 15 darna. Fizetés a pultnál.
*Szólt, majd sértődöttem távozott. Kattogott az agyam: visszafogom magam, visszafogom magam... Végül nagy nehezen felálltam, kihúztam magam és a kijárat felé vettem az irányt. Kudarc után kudarc, de mit is vártam én az embertől? Éppen a kilincs felé nyúlok, amikor hátulról egy teljesen részeg fiatalember lerántja a kapucnim.*
- Bent...le...levetni vedd le...kapucni, sapka!
*Ezt próbálta kereken 5 percen át kimondani, míg végül rájöttem, hogy a fejemen lévő kapucnit kifogásolta. Persze most mindenki felfedezte elf mivoltom. A részeg végül teljesen összeesett. Legszívesebben megöltem volna, de gondolatban mindig oda jutottam, hogy bottal sem piszkálnám meg koszos, izzadt testét. A kocsma elhallgatott és mindenki engem bámult. Én pedig miután végignéztem rajtuk higgadtan felkaptam a kapucnim és becsaptam az ajtót magam után.
Porig égetni ezek után a helyet nem sok értelme volt, mert ezt a falut a saját mocska eszi meg. És ettől a gondolattól jókedvűen távoztam.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sylen
Föld nimfa - Oresad nimfa
avatar

Hozzászólások száma : 30
Munkahely : papnő és íjász

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: Lanur-hegység   2012-01-21, 11:24 am

Sylen élvezte népének vendégszeretét, mindent megkapott, amit csak kért, legyen az étel, ital vagy akár fekhely. Szerencsére a nimfának nem voltak kielégíthetetlen igényei, evett, majd hamar nyugovóra tért. Tudta, hogy fárasztó út elé néz, és aligha lesz majd alkalma kipihenni magát akárhol is.
Másnap már kora reggel talpon volt, kapott ételt, italt, majd vendéglátói egy lovat is rendelkezésére bocsátottak, ami igencsak jól jött Sylen számára. Gyalog ugyanis nyilván nehézségeket okozott volna számára az út megtétele. Így hát lóra szállt, és viszonylag hamar elérte a hegységet. Nagyon jól tudta, hogy pár város épült ide is, de hogy merre keresse őket, fogalma sem volt. Az elfeket még nem akarta felkeresni, hiszen kapott ételt és italt is Daphnétól, és némi gyógyfüvet is pakolt Sylen számára, ha netán megsérülne. Persze, ezek csak kisebb sebek ellátására voltak elegek, ha Sylen komolyabban megsérülne - Izra óvja ettől! - akkor mindenképp látogatást kell tennie az elfeknél.
A fiatal nimfa a hegyet kémlelte, és megpróbálta kiválasztani a láthatóan könnyebb utat. Nem igazán ismerte a környéket, de hamar kiszúrt egy csapást, ami szemmel láthatólag a hegy felé vezetett, majd elindult rajta. Fák vették körbe, egy élőlényt sem látott magán kívül, a lovát pedig kantáron vezette maga mögött. Neki is pihennie kell néha, és Sylen úgy vélte, hogy ennek az útnak a nagyrészét gyalog is meg tudja tenni, a ló addig legalább kipiheni magát, és majd később nagyobb energiával indulhatnak tovább. Óvatosan lépkedett, nehogy zajt csapjon, idegen területen járt, nem tudta, mik élnek errefelé, majd hamarosan elnyelte fák tömkelege
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Borin Irgulh
Hegyi törpe
avatar

Hozzászólások száma : 66
Életkor : 73

Character sheet
Nép: Törpék
TémanyitásTárgy: Re: Lanur-hegység   2012-01-21, 2:58 pm

//Sylen és a hegyek//

*Ezek a hegyek már nem olyan ismerősek számára. Messze került Mardan tárnáitól, hegyes csúcsaitól.
Egy jó darabig kételkedett abban, hogy a törpék is foglalkoznak afféle tudományokkal, mint amilyen a mágia. A magasra nőtt hegyesfülűek, no meg az emberek sajátosságának tekintette őket.
Azonban legutóbb, amikor csákányának nyele eltörött a harcban, ott, Mardan arénájában a tornán, kénytelen volt darnát keresni, hogy megjavíthassa.
Ő az egyenesség híve, így nem fogadott el kölcsönt, azonban a csákányt sikerült megjavíttatnia, amikor egy igen fura kinézetű törpe a szolgálatait vette igénybe. Az egész csupán egy régen bezárt tárna mélyén lévő különös kavics felhozatala volt. Borin egész gyermekkorát bányákban töltötte. Neki ugyan nincs oka félni, viszont ez a vénség nem mert lemenni. Ez magában is fura egy törpétől, hát még, amikor visszaérkezve, a korábban törött csákányt épen találta.
Nos, Borin ezután kezdett hinni abban, hogy mégiscsak létezhetnek törpe mágiatudók is.
Persze a vénség váltig tagadott, de jobban visszaemlékezve a botja sem szokványos öreg törpék által használatos támaszték volt. A sok munka és hajlongás ugyanis a kor előre haladtával bizony a legedzettebb törpe derekat is igénybe veszi, így látott már nem egy öreg törpét élete alkonyán mindenféle támasztékkal járni. Vagyis azokat, akiknek a büszkesége ezt megengedte.
De visszakanyarodva a lényeghez. Az emberek által Lanur-hegységnek nevezett kiterjedt hegyláncok nyugati felén jár, kerülve az emberi településeket. Szokásos bőrpáncélja fedi testét, hátán átvetve acélpajzsa, míg a tőr az oldalán lóg, addig csákányát a kezében lóbálja.
Jókora csákány az ő méretéhez képest, de ez a fő fegyvere.
Törpékhez mérten magas termetét kötött izomzata még inkább kiemeli.
Léptei mégis csendesek, és haladása is megfontolt. Idegen területen jár. Azonban a furcsa vénség, persze darnáért, újabb feladattal bízta meg, és ezt nem lehetett visszautasítani. Kőszális sas tollát kérte tőle. Borin nem kedveli különösebben a magas hegyek csúcsait, de végül azzal szokta magát nyugtatni, hogy valahol az is mélység, csak nem lefelé, hanem felfelé mélyül.
Meg is áll ebben a pillanatban, hogy igyon egyet kulacsából. Az itteni levegő sokkal melegebb, mint amit Mardanban megszokott.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sylen
Föld nimfa - Oresad nimfa
avatar

Hozzászólások száma : 30
Munkahely : papnő és íjász

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: Lanur-hegység   2012-01-21, 3:40 pm

Sylen tovább vezeti a lovát az ösvényen, mely egyre messzebb vezet, és már a nap sem delel az égbolton. Nem tudta, mennyi ideje indult el, de fáradtságot még nem érzett. Egyszer-kétszer persze megállt pihenni, evett-ivott, majd összepakolt, és újra útnak indult lova társaságában. Sylen léptei nem csaptak zajt, azonban a ló nem volt efféle tekintettel a természet nyugalmára, de az ifjú nimfát ez nem zavarta különösebben. Nem hitte, hogy akármitől is tartaniuk kellene, hiszen semmiféle neszt nem hallott, így nem hitte, hogy lenne a közelben akármi is, ami árthatna nekik. Vakmerően haladt előre, és úgy érezte, hogy az út folyamán nem fog semmiféle akadályba sem ütközni.
Abban a pillanatban, ahogy ezt elgondolta, fura zajt hallott, és megtorpant, majd fülelni kezdett. A zaj forrása nem messze volt Sylentől. Mintha valami kupak lett volna, olyasmi, ami az ő kulacsán is volt. Ezt biztosra vette. Természetben élte le eddigi életét, így annak minden apró neszét jól ismerte, és ez nem oda tartozott. A lány megtorpant, lova pedig követte gazdája példáját, habár nem tudhatta, mi ez a szünet az eddigi menetelésben. Helyette lehajtotta a fejét, majd békésen legelni kezdett, miközben farkával hesegette a körégyűlt legyeket. Sylen egy kisebb fához kötötte a lovat, majd a vélt zaj irányába fordult, és tovább fülelt, de semmit sem hallott. A zaj forrása vagy továbbhaladt, vagy ő is megneszelt valamit, és mindketten dermedt csendben várják a fejleményeket. Sylen megunta a várakozást, és óvatosan elindult a zaj forrásának az irányába. Végre meglelte, amit keresett, egy törpöt pillantott meg, aki éppen a szomját enyhítette. Gyorsan bebújt egy fa mögé, majd onnan figyelte a törpöt, ajkába harapva. Nem tudta, mit tegyen, a törp gyalog volt, előbb-utóbb úgyis beéri, azt viszont nem várhatja meg, hogy továbbmenjen, hisz a nimfát sürgette az idő. A törpök népét nem ismerte, így teljesen tanácstalan volt, innen miként tovább...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Borin Irgulh
Hegyi törpe
avatar

Hozzászólások száma : 66
Életkor : 73

Character sheet
Nép: Törpék
TémanyitásTárgy: Re: Lanur-hegység   2012-01-22, 8:24 pm

*Régen volt már, hogy utoljára folyóval, vagy legalább egy hűs hegyi patakkal találkozott volna. Ezért is csak langyos a víz a kulacsban, amiből iszik.
Errefelé kevésbé is ismerős, a nyugati hegyek távol esnek Mardantól, ahol élete legjavát élte le eddig.
Nagyon távol. Azonban a kőszáli sas arra nem él, így kénytelen távol Mardan csipkés hegyeitől, ezek között az ismeretlen magasságok között keresni a vénségnek azokat a tollakat.
Elteszi a kulacsot, visszaakasztva övére, majd meglóbálja csákányát.
Egy rövid ideig még a fényesen csillogó fejet szemléli, s csak utána néz körbe maga körül. Úgy tűnik, ahol ő van, az ösvény kissé kiszélesedik, így nagyobb tér nyílik neki.
Barna szemei megállapodnak egy pontján az erdőnek. Nem tudni, lát-e valamit, vagy csak ösztönei súgják, neki, hogy valaki figyeli.
Nem egy ravasz törpe, nem kerülgeti a forró kását.
Ha van ott valaki, már előléphetett volna, ha nincs, akkor meg csak a nagy semmibe fogja kikurjantani szavait.*
- Borin Irgulh vagyok Mardan tárnáiból. Mutasd magad, mielőtt még csákányom hegyével rángatlak elő a fák közül!
*Öblös a hang, erős, félelemnek rezzenésnyi árnyalata sincs benne. Pedig Borin nem biztos dolgában. Csak ösztönei súgják, hogy van értelme a kurjantásnak.
Nem ismétli meg. Ha az idegen, vagy idegenek előlépnek, jó, ha nem jelenik meg senki, a törpe vár még egy kicsit, utána folytatja útját, habár azt már előre tudja, hogy fülei sokkal éberebben fogják kutatni az erdő hangjait.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sylen
Föld nimfa - Oresad nimfa
avatar

Hozzászólások száma : 30
Munkahely : papnő és íjász

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: Lanur-hegység   2012-01-23, 8:52 am

Sylen feszülten figyelt, törpöt egyet sem ismert, nem tudhatta, milyen szándékkal jár erre, de abban bizonyos volt, hogy távol van az otthonától. Nem hitte, hogy egy törp errefelé megélt volna. Összerezzent, amikor a törp elkurjantotta magát, és újfent az ajkába harapott. Nem tudta, mit tegyen. Ha előlép, lehet, bajban lesz, ha nem, lehet, akkor is. Mindenképp ott lyukad ki, ahol a part szakad, és nem akarta elrontani a küldetést már az elején. Márpedig neki jól jött volna egy kis szerencse, és ha jól hallotta, a törpök igen otthonosan mozognak a hegyekben, neki pedig elkel egy idegenvezető. Sóhajtott hát, majd tett egy lépést előre, de hirtelen visszahúzta a lábát. Meggondolta magát. Nem tudta, megbízhat e a törpben, de ha nem lép elő, akkor a csákányával fogja szembetalálni magát. Újfent sóhajtott, majd kilépett a fa takarása mögül, és megszólalt:
- Üdvözöllek Borin, a nevem Sylen, a nimfák népéhez tartozom.
Elmosolyodott, holott belül eléggé tartott a törp reakciójától, de ez szerencsére a hangján nem érződött. Rég megtanulta már leplezni az érzelmeit, sokan kihasználták már ellene.
- Elonar úrnő küldött erre, remélem, nem zavartalak meg.
Kíváncsian leste a törpöt, mit reagál erre. Csak remélni tudta, hogy nem a csákányával szakítja félbe. A küldetéséről senkinek sem akart beszélni, hiszen a kőszáli sas ritka faj, és épp ezért nem tudhatta, melyik nép tiszteli annyira, hogy megakadályozza abban, hogy akár csak egy tollától is megszabadítsa.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Borin Irgulh
Hegyi törpe
avatar

Hozzászólások száma : 66
Életkor : 73

Character sheet
Nép: Törpék
TémanyitásTárgy: Re: Lanur-hegység   2012-01-23, 10:29 am

*A törpe már épp fordult volna el, hogy tovább menjen. Esze ágában sem volt teljesen bolondot csinálni magából azzal, hogy csákányával beront a fák közé, hogy árnyakat kergessen.
Abban a pillanatban lép ki a fák közül egy nő. Magas, hegyes fülekkel és bár Borin a törpe nőket találja szépnek, azt el kell ismernie, hogy ez a nő is a maga nemében igen szép.
Barna szemei kutatón mérik végig Sylent, miközben hallgatja bemutatkozását és egyben szabadkozását is.*
- Sose hallottam róla.
*Közli teljes nyugalommal, miközben határozottabban markolja csákánya nyelét. Sose tudni, hogy az efféle erdőben bujkálók nem mesterkednek-e valamiben. Nem tudja elfelejteni, hogy ők ismerik a mágiát, ami neki nem adatott meg.*
- Mi okod van az erdőben bujkálni, ha mehetsz az ösvényen is?
*A kérdésben nincs támadó hangnem, de elég határozott, hogy kihallható legyen belőle a gyanakvás. Borin nem felejti el, hogy idegen vidéken van.
És hogy megzavarta volna valamiben, annak Borin jelét sem adja.
A csákány hegyén megcsillan a levelek között átszűrődő fény.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Lanur-hegység   

Vissza az elejére Go down
 
Lanur-hegység
Vissza az elejére 
5 / 35 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 20 ... 35  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Északi szeglet :: Lanur-hegység-
Ugrás: