LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Homehttp://newagelaGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Olassië, az elfek városa

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 17  Next
SzerzőÜzenet
Eclair
Istennő
avatar

Hozzászólások száma : 62
Életkor : 2007
Munkahely : Elfek istennője

Character sheet
Nép: Istenek
TémanyitásTárgy: Re: Olassië, az elfek városa   2010-11-28, 8:03 pm

A mutatványokra, csak egy enyhe mosolyt küldtem.
-Szóval a víz áll legközelebb hozzád. Értem. - Mondtam nagyot sóhajtva, majd ismét folytattam a kíváncsiskodást.
-Na de nekem most már mennem kell, hisz imádkoznom kellene a nap 23 órájában. Nem akarok elkésni. Örültem a találkozásnak. Viszlát! -Köszönttem el. Miután feláltam, fejemre hajtottam a csukjámat, és kimentem a kocsmából. Ezek után a gyors távozás után, biztos nagyon zavart lehetett szegény Mitsi, de engem nem zavart. Gyorsan elteleportáltam az istenek birodalmába, és újabb "áldozatot" kerestem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mitsuko Midnight
Zöld elf
avatar

Hozzászólások száma : 743
Életkor : 906
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Olassië, az elfek városa   2010-11-28, 9:22 pm

*Mitsuko-t meglepte a hírtelen távozása a papnőnek. A lány remélte, hogy nem akarja megátkozni őt. Mitsuko miután elment a papnő, úgy döntött ő is távozik...*

//én is köszönöm//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thalion Órëa
Elf vezér
avatar

Hozzászólások száma : 505
Életkor : 1872
Munkahely : Elf vezér

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Olassië, az elfek városa   2011-01-11, 5:40 am

*Thalion hosszú zarándoklat végén tért haza szeretett Olassiëjába.
Mindig gyalog teszi meg az utat, ez már hagyomány nála. Tisztelgés a szeretet ünnepe előtt és Aranamophe jósága előtt.
Fáradtan teszi le a vándorbotot. Jóleső érzéssel gondol Elonarra.
Öröm volt számára, hogy régi ismerősével találkozott. Mindig öröm egy ilyen találkozás.
Első tette egy jó fürdő a palota mögötti szent forrásban.
Az út pora mellett a hűs víz még a fáradtságot is kimossa tagjaiból.
Frissen, szinte kipihenten tér vissza szobáiba, de azért kissé lepihen. Nem siet, bajos ügyek kevésszer adódnak az elfek bölcs népénél, így időt szentelhet a pihenésnek.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thalion Órëa
Elf vezér
avatar

Hozzászólások száma : 505
Életkor : 1872
Munkahely : Elf vezér

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Olassië, az elfek városa   2011-02-02, 5:05 pm

*A tünde vezér felszíjazza hű kardját oldalára. Menetkészen áll már Olassië palotájában.
Hűséges gondnoka, Silgur figyeli aggódó tekintettel a vezér arcát.
Thalionnak sincs nagy mehetnékje, de meg akar emlékezni Elsga áldozatairól.
Nehéz lesz az út, s hosszú a zarándoklat, főleg, hogy egyedül készül megtenni. Egyedül lovának, Amartonak társaságára számíthat.
Szürke köpenye már vállát nyomja, míg elf ruházata jó, réteges öltözködési lehetőséget nyújt számára.
Agare sivatagja bizony nem könnyű terep, s ki nem készül fel eléggé, könnyen a nappal égető, télen pedig fagypont közeli homokdűnék mélyén lelheti halálát.
Megszorítja kissé a szíjakat még, majd felemeli a csomagot, melyben tünde kenyerét, s szárított élelmét tartja.
Kulacsa friss vízzel teli, s arany is van nála elegendő az sivatagon kívüli útra.
Nem is sokára már az általa óriásira növesztett erdő fái között lovagol szürke ménje hátán.
Az út tehát elkezdődött, s az elfek lassan feledésbe merülő, ősi városának romjai a cél.
Hosszú út vár rá, s ez még az ő szívós népét is igencsak próbára tenné. Ezért is megy egyedül. Lerója kegyeletét, s titokban még egy célja van neki.
A város rejtett egy ősi ereklyét, melyet ki kíván menteni a mélyéből, hogy ott helyezze el, hol méltó helye lesz, a tündék népének élő városában.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mitsuko Midnight
Zöld elf
avatar

Hozzászólások száma : 743
Életkor : 906
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Olassië, az elfek városa   2011-05-17, 1:02 am

1. Küldetés- Veszély.

*Az a nap is úgy kezdődött, mint a többi forró nyári nap, bár volt benne egy kis sejtelem, hogy nem fogok ma sem unatkozni, pedig semmi dolgom nem volt mára, max a városban való járkálás és vásárolgatás. Tehát semmi különleges, ami annyit jelent, hogy még lustálkodhatok is.
Természetesen nem töltöttem az egész napot lustálkodással. Inkább felkeltem, megmosakodtam, felöltöztem majd lementem reggelizni… tehát mindent megcsináltam, ami a szokásos reggeli repertoáromhoz tartozott. Reggeli után úgy döntöttem, meg kéne látogatnom a helyi gyógyítókat, ha már imét itthon élek egy ideje.
Miután összepakoltam gyógynövényeimet, s egy két segítő eszközömet elindultam. Éppen bezártam az ajtót, amikor egy elengedett íj húrra jellegzetes hangjára lettem figyelmes. Egy másod perccel késöbb fejem mellett a falba fúródott az első nyíl, melyet követte a következő. Nem tudtam ezt mire vélni így hát felkészültem minden eshetőségre. Nagy volt a csend… nem tetszett, de aztán hallhattam, ahogy a nyílt felhelyezik a húrra, majd megfeszítik azt és elengedik.*
~Jobb oldal
*Gondoltam, mert a hangokból ítélve onnan volt várható a nyíl, s tenyeremet széttárva kezemet felrántottam jobb oldalamnál, melynek következtében egy vastag földdarab emelkedett ki a földből, aminek pontosan közepébe fúródott a nyílvessző. Álmélkodtam, hogy milyen pontos lett volna a nyíl, ha nem állítom meg, ami valószínüleg nyakamba került volna. A gondolatmenet végére a nyílt másik kezemmel megfogva, lehullt róla a körülötte lévő föld, ás így már csak a nyílvessző maradt kezemben. Ismét hallottam, hogy szöszmötölés megy a felajzással így az így kapott levegővételnyi szünetben kicsit megfigyelhettem a nyilat. Legelösször a nyílvessző tompasága tünt fel. Már nagyon öregnek tünt, és erről tolla is megbizonyosított, mely valamiért nagyon ismerős volt.
Oda nem figyelésemnek köszönhetően a következő nyíl már ruhámat is felszegezte a házam ajtajára nem kis meglepetésemre, bár valószínüleg támadóim nem a ruhámat célozták, fiatalok lehetnek. Mivel sejtésem még nem igazolódott be ezért gyorsan cselekedtem és a nyíl végét letörtem, így ruhámat kihúzhattam, s újra a védekezésre koncentrálhattam.*
- Mit akartok ilyen korán reggel fiúk?
*Kérdeztem, tőlük hisz egyre biztosabb voltam, hogy drága tanítványaim lehetnek azok, akik ily korai órákban, a nagy unalom közepette rám támadnak. Még csak néhány hónapja a tanitványaim, de persze régebbről is ismerem őket. Mikor visszaérkeztem Olassie-ba akkor már togyogós kis pelenkások voltak, s nem egyszer vigyáztam rájuk, és miután beálltam segédkezni a harci tanodához, amikor ők is elkezdtek tanulni rám lettek sózva mind az öten. Azóta szüntelen dolgozom velük, ezek szerint elég jól is haladnak, bár hiába tudnak harcolni ha nem gondolkodnak.*
~ Hát úgy tűnik a tanitványok fellázadtak a nagy munka miatt.
*Az nyíl amit használtak, azok voltak amelyet én adtam nekik… ost már biztosra véltem. Ezeket én már nem tudtam használni de nekik gyakorlásra tökéletes volt.*
- Ha gyakorolni akartatok, akkor mért nem mentetek az iskolába?
- Mert ott csak bábuk vannak!
- És azokon mégiscsak más mint egy élő mozgó elfen gyakorolni!

- De mért pont rajtam???
-Mert maga a tanárunk és maga biztos, hogy ki tudja védeni a támadásainkat!
*Hallottam a legkissebb hangját az egyik legtávolabbi bokorból*
- Jól van, ha ellenem akartok gyakorolni, nem fogom vissza magam…
- Ne is tanárnő.
- De... egymást azért ne kaszaboljátok!
*Hallottam boldog üdvrivalgásukat, s máris felaljazták íjaikat. Én sem vártam tétlenül, míg ismételten gfalnak szegeznek, inkább én is elővettem íjamat, de a szokásos nyilam helyett most inkább vizet akartam használni.*
~Az legalább nem fáj, ha eltalálja valamelyiket.
*Már éppen felajzom íjamat, amikor újabb hangot hallok.*
- De tanárnő, nem ér, ha maga is íjat használ… mutasson egy kis mágiát
~Ezt nem hiszem el…
*Gondoltam, majd szomorúan engedtem le íjamat, s döntöttem neki a falnak. Reméltem, hogy kisebb varázslatok is elegendőek lesznek számukra, s nem kell varázsszavakat mormolnom.*
- Rendben van.. de akit én találok el, az leül a ház küszöbére!
*Tudtam, hogy nem fog sokáig tartani, ezért csak úgy álltam, mint aki unatkozik. Nem kellett várnom sokáig, máris jött az első nyíl. El sem jutott hozzám. Hallottam a szitkozódásokat, s muszáj volt nevetnem. A következő egynéhány nyilat könnyű szerrel kivédtem, elég volt csak a föld. Kis időbe beletelt mire rájöttek, hogyha egyesével küldik, akkor könnyű szerrel kivédem. Miután okosabbak lettek, elkezdtek csoportként funkcionálni, egyszerre több irányból is küldték a nyilakat. Itt már nem volt elég a kis varázslat, s gondoltam, ha akarnak, lássanak hát igazi varázslatot..*
- Ignis!
*Mondtam, s mind két kezemmel először a földre mutattam majd gyorsan az ég felé emeltem. Pont mire hozzám értek volna az nyilak már porrá is égtek az elém felhúzott lehető legvékonyabb lángoló falnak köszönhetően. Hallottam egy halk csodálkozást a bokrokból, majd leengedve kezemet, s így leengedve a tűz függönyt apró fejeket látok kikandikálni a bokorból.*
- Nahh ennyi volt?
*Kérdeztem mosolyogva, csípőre tett kézzel. Válaszul egy csatakiáltást hallottam, s a gyerekek kis tőrökkel jöttek felém a bokorból.*
~Nah ez már nem játék!!
*Gondoltam, majd egy fordulással szilárd föld falat húztam magam köré, hisz a tőr még egy gyerek kezében sem játék.*
- Nah jó gyerekek ez már nem játék! Nem csak én hanem ti is megsérülhettek.
- De tanárnő!! Így lenne izgalmas
- Engemet az nem érdekel, ellenetétben veletek... én még emlékszem arra, hogy csak az én felügyeletemben illetve engedélyemmel használhattok veszélyesebb fegyvereket… ugyhogy most elég legyen, és tegyétek le a fegyvereket!
- Neeeem…!! Nem akarjuk és nem is fogjuk!!
*Hallottam, szinte síró hangjukat, ami furcsán vegyült a benne rejtőző csatakiáltással, de gondoltam, ha nem hát nem, nincs mit tenni, de akor is lefegyverzem őket. Nem akartam, hogy fájjon nekik ezért gyorsan végeztem a munkámat. A földet ellöktem magamtól, s a gyerekek felé küldtem, apró, puha szemcsékként. A gyerekeket puhán körbevette, s ők csak tágra nyílt szemekkel néztek rám.*
- Ezt én is meg akarom tanulni!!
- Majd ha nagyobbak lesztek, most viszont adjátok szépen ide a fegyvereket…
*Mondtam mosolyogva, s mindegykőjükhöz odamentem s kivettem apró kezeikből az oda nem illő tőröket, majd egyik föld gyűrűre rátéve kezemet, feloldottam a varázslatot, minek következtében mindannyian kiszabadultak.*
- Nah most viszont spuri az iskolába, mert itt eljátszogattuk az időt!
- Ne mááár!!
*Ordítottam rájuk kedvesen majd miután felálltak, letakarították magukat és elmentek én is elindultam a gyógyítókhoz, de útba ejtettem a harci tanodát, hisz mégsem mehetek be a gyógyítókhoz tőrökkel és íjjakkal a kezembe.
Ki hitte volna, hogy ily korai órákban egyszer a támadóim nem mások lesznek mint a saját kis tanítványaim.*


/Főadmin Very Happy az előtörimben meg van említve, hogy egy egy településen ember életnyi éveket töltök el Smile ez egy olyan hely volt Smile olassie-ba azért többször is visszatértem... s majd egyszer kiderül más is ami per pillanatban még pm-ben megy Very Happy Wink //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1152

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Olassië, az elfek városa   2011-08-07, 3:25 pm

MESE: Olassië alkonya

*Olassië városának erdeje általában a csend, a béke és a nyugalom szigete Lanuriában.
Bár a határon fekszik, a Sárkány-hegység és Középvidék határán, mégis valahogy elkerülték a közvetlen harcok.
Az erdő, mely a testvérváros pusztulása után nőtt oly hatalmasra, hogy égig érő fái óvón boruljanak a legmagasabb tornyok fölé, elrettentett mindenkit attól, hogy megpróbáljon fölé kerekedni.
Az itt élő elfek szívében azonban aggodalom fészkelte be magát. Thalion úr nemrég érkezett vissza Elsga romjai közül és cseppet sem volt nyugodt hangulatban. Márpedig vezetőjük a testvérváros és Gilgedron pusztulása óta maga volt a sziklaszilárd nyugalom, akire tekintetüket emelve békében élhettek. Ennek a változásnak a híre terjed futótűzként a máskor oly nyugodt és bölcs nép sorai között.
Thalion rögvest a palotába sietett, hogy kiderítse, mi is az, melyről úgy érzi, fenyegeti őket.
A kút, mint mindig, most is ott állt a palota kertjében, s mikor Thalion belenézett, lelke szinte szétterült egyre növekvő távolságra Olassiëtól. Amit látott, az maga volt a sötét fenyegetés, de nem arról érkezett, ahonnan várta volna.
Nem Onoria és az emberek hozták a vészt, hanem olyan erők, melyeket talán még kevésbé kívánt ellenének.
Régi időkből csak híre ismert már a várnak, mely lebegve közeledett a magasban északnyugatról. A repülő vár, Filnoren.


Ez már önmagában is elég lenne, csakhogy letekintett az égről a Sárkány-hegység szűk szurdokjaira, árnyas völgyeire s ott is érkezett egy erő. Vonuló szürke orkok tömegeivel, olyan erőkkel, melyről azt hitte, nem lehetséges, nem fogható össze az a nép ekkora sereggé.


Erőtlenül rogyott a kert füvére, s csak idővel kelt fel újra.
Akkor azonban már elrendelte a riasztást mindenfelé a városban.
Megnyitották a tünde fegyvertárakat Olassië-szerte, elf katonák siettek fegyverzetben az otthonokba, hogy menekítsék a gyermekeket.
Mintha a baj vonzaná az idegeneket, mágusok, nimfák, emberek és még ki tudja, miféle népek tagjai érkeztek a városba, vagy voltak már ott. A korábbi időkhöz képest, mikor szinte csak egy-egy idegen tévedt e földre, egészen sokan voltak most.
Futárok siettek az elf város utcáin, hogy kihirdessék, általános harci riadó van, s aki fegyvert bír fogni, s szívének kedves népének utolsó bástyája, siessen a főtérre, ahol Thalion úr várja majd őket.
Az elf vezér eközben már vértjét és fegyvereit csatolta magára, hogy mikor megjelenik a téren, már készen álljon mindenre.
Mikor már elkészült, tanácskozik még az időközben összegyűlt vénekkel, s velük együtt lép ki a palota erkélyére, hogy onnan tekintsen le a főtéren összegyűltekre.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akahana
Istennő
avatar

Hozzászólások száma : 1106
Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője

Character sheet
Nép: Istenek
TémanyitásTárgy: Re: Olassië, az elfek városa   2011-08-07, 11:32 pm

Mostanában minden isten engem néz hülyének? Nem tudom mi van itt, kik találták ki ezt az egész összebeszélőset, de kezdem egyre inkább azt érezni, hogy lassan szülinapi ajándéknak mindenkitől egy feladatot kapok, amit el kéne végeznem, lehetőleg még az idén. Ezzel nem is lenne baj, a legtöbbet már megtettem, és ha nagyon nem is szeretem, amikor postagalambnak néznek, attól még élhetek rendesen. Azonban most valakinek nagyon beüthetett egy idegbaj, mivel megint kifogtam egy olyan feladatot, amit nem a jövő évben, de még a jövő évszázadban sem szívesen hajtanék végre. Persze azt nem tehettem meg, hogy halogatom a dolgot, hála annak, hogy egy olyan nő utasított, akinek nem szívesen mondok én sem nemet, tekintve, hogy sok mindenre képes és mindenképp rávesz a dolgokra, de akkor sem gondoltam volna, hogy nála a most azonnal kijelentés a másnapot sem éri meg. Fura, azt hihetném már, hogy ennyi idő után, amit a legtöbb matuzsálem korú isten leélt, már régen megtanulta, mi is az a türelem, de nagyon úgy tűnik, hogy tévedtem, mivel nála ez elég hamar véget is ért. Vagyis tetszik, nem tetszik, én megtehettem, hogy küldök a háta felé pár nem túl szép pillantást és fejben sértéseket, miközben a lehető leghülyébb helyzetben kimasírozhattam a terméből, és persze a többieknek egy pillantás elég volt, hogy tudják, most én szívtam meg és kaptam tőle feladatot, amire nem mondhatok nemet. Pedig minél többet tudtam meg, annál inkább akartam tiltakozni, már akkor sem szívesen tettem meg, hogy bólogatok, amikor azt mondta, legyek szíves valamit megcsinálni. Ott kezdett az egész kényes lenni, mikor közölte, hogy a feladatot Olassië-ban kéretik végrehajtani, ráadásul pedig nem is egy normális időben, hanem még az alkonyatkor. Phuu, legalább a holdra figyelt, félhold lesz éjjel, vagyis lazán csúszhatok is. De akkor is, az elfek városában voltak sokszor, hosszabb időre is, de attól még nagyon tudom utálni. Nem túl kellemes emlékeim vannak róla és a vezetőjéről, de ez mellékes, mert a feladat az feladat. Csak tudni kéne, mi is az. A fenébe, hogy konkrétat nem tudok, hála annak, hogy Ritalea volt olyan kedves rébuszokban mondani a dolgot. Nem költő vagyok, sem kódfejtő, fogalmam sincs hogyan értelmezzem az olyan szövegeit, mint az "isteni beavatkozás mentes védelem, józanság az őrültségben, jelenlét és távolság egysége", meg a többi szót, amelyet használt, és olyan, mint egy rosszul megfogalmazott vers, amelyben valaki eltemette a rímet. Miért nem tudott ugyanolyan egyenes lenni, mint amikor azt mondta, meg kell látogatnom a várost. Azt bezzeg nem írta körül, pedig de örültem volna, ha van esélyem félre érteni. Helyette vághatok egy jó képet és próbálhatok nem megőrülni ezektől a lehetetlen feltételektől, amelyeket adott. Még egyet nem sikerült megértenem, hiszen mind olyan ellentmondást tartalmat, amitől a legszívesebben kivágnám a fenébe. Ne avatkozzak bele a dolgokba, amíg nem jelez, ez rendben, de akkor hogy a francba védjek? A pajzs, amit esetleg fel tudnék ajánlani, mint segítség, az már beavatkozás, de ha az nincs, akkor a feltételt nem tudom teljesíteni, és ez még csak egy a jelen lévő szövegekből. Inkább nem is agyalok rajta, csak a fejem fájdul meg ettől a gondolat özöntől. Helyette talán indulnom kéne, a végén még valaki megunja a tétlenségem, és nem csak azzal fog zsarolni, hogy ennyivel tartozom a tanáraimnak, hanem szépen induló pályára is állít, kapásból kezdőlökéssel. Na, nem egy istent tudok, aki szívesen megtenné ezt velem, vagyis megyek, mielőtt elvesztem a maradék látszatát is annak, hogy egyedül indultam el, anélkül, hogy kényszerítettek volna. Elvégre a lelki terror nem számít. Nekik...
Mindenesetre szépen rá is vettem magamat az indulásra, és viszonylag normális sebességgel közeledtem a város felé. Viszonylag normális, nekem akkor is kétszer olyan gyorsnak tűnt, mint kellene, és ennek nem örültem. A helyzetet már akkor kezdtem érdekesnek látni, amikor a közelébe értem Olassië-nek. A helyek szorosaiban hosszú menetben orkok várakoztak, miközben a levegő olyan mágiával volt tele, amin még én is elcsodálkoztam, hiszen isteneken kívül nincs élő személy, aki egyedül rendelkezne vele. Már kezdem érteni, miért is akartak ide küldeni, itt nagyon nagy csata lesz, és szemmel láthatóan nekem van elég ellenszenvem a város iránt, hogy képes legyek kimaradni, amíg nem utasítanak. De jó, nézhetem a kispadról, ahogy ezek halomra fogják ölni egymást, eskü ez volt minden vágyam az elmúlt időszakban meg egy nagy ölelés apámtól. Itt nem csak az iróniám lesz gyilkos, ráadásul pedig kezd minden elfajulni. De jó, mintha nem utálnám elvből a felesleges vérontást, ez pedig határozottan az. Na, bármi is volt velem Ritalea célja, itt nem lesz könnyű elérni, tekintve, hogy nem tudom, hogyan fogom hosszabb ideig kibírni az itt tartózkodást. De talán már illene le is szállnom a fellegekből, méghozzá szó szerint, mert azt mondták, városba jöjjek. Oké, ezt a feladatot tudom teljesíteni, és meg is tudom úszni. A városfal elméletileg már a város része, vagyis ott vagyok, de gyakorlatban határozottan nem tettem ezzel még be a lábamat oda. Na, hol is volt a legközelebbi vezetőségi torony? Ha jól tudom pont alattam, azt hiszem, tudom is, hova kellene beesnem, ha tájékozódni akarnék a hírekről. Vidám lesz, pottyanok az égből, lehetőleg nem valami kemény páncélos alakra, ráadásul pedig élvezhetem is a képüket, ha sikerül nagyjából az erőmet elzárni. Kár, hogy a legtöbb matuzsálem ismer, de akkor sem fog érdekelni a véleményük. Egyszerűen bemegyek a védősánchoz és kész, utána meg attól függ minden, ki is az ellenség, és mennyire fogok kapni engedélyt a beavatkozásra. Az biztos, hogy ajánlom nekik, ha nem kapok, gyorsan eresszenek el, különben megint elég morcos leszek az alap hangulatomon kívül, amint visszamegyek és megkönnyebbülhetnek, hogy jó ideig nem fognak a közelben látni. Úgy se vagyok túl gyakori vendég, ez nem lesz újdonság, de legalább megmutatja, hogy komolyan gondolom, abba akarom hagyni a játékbaba szerepet, amit még rám tudnak kényszeríteni...


//lusta banda Razz - egyébként ennél hosszabbat nem nagyon tervezek Very Happy //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lothár Von Falkenhausen
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 225
Életkor : 34

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Olassië, az elfek városa   2011-08-08, 10:46 am

*Végre sikerült túl jutnom az erdőn, még soha sem láttam ilyen magas fákat életemben. Hamar észre veszem Olassië-t meg azt, hogy a város eltörpül erdőhöz képest. Egy ideig még csak messziről figyeltem a várost, majd elindulok a város felé. Elégé meglepődtem azon, hogy egy erdőn kellet átmennem hiszen azon a térképen amit Telarban vettem, jelölt egy utat ami a városba vezetett volna, lehet már régi a térkép és azóta már történtek változások.*
*20 perc gyaloglás után elérem a város kapuk és be is megyek rajta. Mikor beérek látom, hogy nagyon felfegyverkeznek a katonák és riadót fújnak és halom, hogy sokan a főtérre tartanak. ~Lehet, hogy rossz időben jöttem ide!~ Mondtam magamban aggódva, egy kis hezitálás után én is elindulok a főtérre. ~Lehet, hogy ott kiderül, hogy mi történik most!~ Mondtam magamban menet közben, mikor a főtérre értem beálltam egy csapat elf közé onnan figyeltem amikor az erkélyen megjelent egy fel fegyverkezet elf. ~Biztos ő a vezető!~ Gondoltam magamban.*


A hozzászólást Lothár Von Falkenhause összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2011-08-12, 2:26 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1774
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Olassië, az elfek városa   2011-08-08, 1:11 pm

*Ez is csak olyan napnak indult, mint a többi, mióta Kain megérkezett Olassië városába. Nem volt szerencséje, ismét rátaláltak valahogyan Furia pribékjei és csak a jó szerencsén múlott, hogy megúszta. Ne messze történt, ott,a hol a Hajnal éles kanyar vesz Stern közelében, hogy aztán szinte egyenesen délnek tartson.
Az elfek pedig szintén nem fogadták barátságosan.
Ez jobbára fajának köszönhető, mert pechjére volt olyan veterán elf harcos, aki meg tudja különböztetni a sima mágust egy sárkánytól.
Átlátott az arany sárkány álcáján, így Kain kénytelen volt felfedni valós kilétét.
Persze Anzar címerét esze ágában sem volt bemutatni, de végül mégis valódi nevének köszönhette, hogy bebocsájtást nyert Olassië falai közé.
Volt még olyan, ki harcolt vele együtt az utolsó csatákban a Nagy Háborúban, s felismerte Kaint, aki átállt melléjük.
Thalion elé vezették volna még így is, de az elf vezér éppen nem volt elérhető. Így inkább egy tünde katonát állítottak mellé, őrzés gyanánt, de a városban viszonylag szabad mozgása volt neki.
Érzékelt már némi nyugtalanságot a szinte mindig kiegyensúlyozott elfek között, de nemigen foglalkozott vele. Sokkal inkább elmerül saját gondolataiban, melyek éppenséggel a szokásos borongós hangon zsonganak a fejében. Egyben biztos csak, a sárkányok elől ebben a magasba nyúló erdőben és a tündék városában biztonságban van. Ide nem jönnek utána.
Élvezné is a nyugalmat, ha nyugalom lenne, de nincs. Futkározás, felfordulás van a máskor nyugodt városban.
Hallja a kiküldött katonákat, amint utasításokat osztogatnak, így végül mit is tehetne?
Ő is elindul a főtérre a tömeggel együtt. Egyre több fegyveres elfet lát.
Az ő kardja is megvan még, nem vették el tőle. Vicces is lenne, egy sárkánytól elvenni, hiszen neki ettől jóval veszedelmesebb fegyverei vannak.
Valószínűleg ezt gondolták azok az elfek is, kik az őrzését vállalták.
A térre érve tekintete épp a palota erkélyére téved. Nem nehéz rájönni, a legfennköltebb épület az, melyet ebben a városban látott.
Ott áll egy férfi, s a háta mögött egy egész csoportnyi.
Mostmár Kain is kíváncsi arra, hogy mi történik, mert a levegő tele van izgatottsággal.
Várja, hogy megszólaljon a férfiú, aki minden bizonnyal Thalion lesz, az elfek ura.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Olassië, az elfek városa   2011-08-08, 3:08 pm

* Egy elf ismerősénél szállt meg, mivel fáradt volt így elaludt. Azonban a városban a harci készültség beköszöntött, így a lárma felébresztette. Felkelt az ágyából majd lassan felöltötte a ruháit, a fegyvereit magához vette, utána leindult hogy megkérdezze befogadóját, mi folyik itt. Leérkezve az emeletről, befogadója elmeséli milyen állapotok uralkodnak a városban.
~Mi történik? Mi fog történni ha ennyi sok ember mozgásba lendült? ~ Úgy dönt a befogadójával tart, hátha közösen megtudnak valamit, állítólag a főtéren gyülekeznek. Kilépnek a házból akkor megpillantják a sok elfet. Mindegyik a főtér felé halad, így ők ketten is csatlakoznak a menetelőkhöz. Egy hosszas séta után megállnak a Főtér közepén. Előttük a távolban mintha egy elf vezető alakját látná, bár ilyen távolságból nem vehető ki annyira, az ő szemeivel legalább is nem. Jelez a társának ő előrébb megy. Sűrű bocsánatkérések közepette halad előre a tömegen mikor egyik férfi mellett megáll ( Kain ). Innen már jól kiveszi az elf vezér alakját, türelmesen várni kezdi vajon milyen szavakat mond majd nekik.*
~ Miről lehet szó? ~ Nem figyeli a körülötte levő embereket, túlságosan lefoglalja őt az elf vezér nézése.*
Vissza az elejére Go down
Aventhis
Kereső szellem
avatar

Hozzászólások száma : 56
Életkor : 25

Character sheet
Nép: Kísértetek
TémanyitásTárgy: Re: Olassië, az elfek városa   2011-08-08, 5:50 pm

Olassië támadásának a híre sok helyre eljutott már szerte Lanuriában és persze egy kósza szellemecske fülébe is könnyen eljutnak az efféle emberi információk. Nem is gondolkoztam sokat, hiszen ki tudja, hogy mekkora party készül Olassië-ban. Legalább feldobja unalmas életemet ez a kis hajcihő, és persze nekem úgysem eshet bajom, hiszen mégiscsak egy szellem vagyok. Na meg naiv és nem tudok a varázslatokról, ami másodpercek alatt elpusztíthat egy röpke kis szellemet is. De ezzel most nem is foglalkozom, hiszen egyelőre még nincs harc és én nem is akarok harcolni. Sternben sem akartam és nem is harcoltam, elég hamar visszamásztam a kis lakhelyemre, mint valami félős kislány. De hát az is voltam, azzal a különbséggel, hogy én már egyszer meghaltam. Semmi kedvem még egyszer. Ki tudja, hogy után hova kerülök...
Szóval Olassië főterére gondoltam magam - a szellemeknél már csak így megy. Odagondolom magam, ahova szeretnék menni és már ott is vagyok. Ez most sem történt másként, ahogy kinyitom a szememet, ott állok Olassië Főterén. ÉS hopp, egy felfegyverkezett katona át is rohant rajtam. Áú... Nekem rossz érzés, neki talán még inkább. De annyira nem is érdekel, hiszen ahogy körbenézek, tényleg rengeteg ember gyűlt össze. Senki nem láthat engem, így ezen nem is problémázok. Egyelőre még nem tudom, hogy mi a szitu, ki támad kit és miért, de az biztos, hogy itt fogok maradni. Körbe libbenem a Fő teret, majd odaállok az elf vezér, Thalion mellé. Ott mégis jobban hallom, hogy mi ez az egész...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Fatima Ferses
Éj elf
avatar

Hozzászólások száma : 332
Életkor : 209
Munkahely : Vándor

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Olassië, az elfek városa   2011-08-09, 11:15 am

* Habár nem az volt a terve, hogy ide jön elsőként, most még is itt van. Miért ne, hisz ez a város az, hol faja tartózkodik, itt élnek a tündék, akik ha nem is az ő családja, de hozzájuk tartozik. Terve volt az egész birodalmat végigjárni, de szíve mégis ide húzta először. Talán ez a hely lesz az, hova családját kimenekítheti? Habár a 2 év két évszázadnak tűnik, mégis ott él a remény a szívében, hogy családja jól van, s hogy a vámpírok karmaiból kimentheti őket. Legjobb volna egész Beduát ide átöltöztetni, de talán egyszerűbb volna a vámpírokat elkergetni a földről, vagy egyszerűen kiirtani őket. Hajdanán ezért hagyta el otthonát, hogy reményt találjon. Bármikor talált, az semmivé foszlott. Norlanban az a bizonyos lány azt mondta, itt nincsen ellenséges birodalom, mely megsemmisíthetné Lanuriát. Nincs egy gonosz ország, mely hadat akarna üzenni e békés országnak. Nem úgy mint Álomfalván, vagy Evolyranban.Talán tényleg ez az a hely, amit keresett. Túl messze van... túl messze Beduától.
Száz szónak is egy a vége. Itt van már tegnap óta, úgy érezte ide kell most jönnie, nem késlekedhet. Mikor betért, úgy hitte, talán azért feszültek a tündék, mert új társ érkezett. De nem. Itt valami készülődik. A levegő izzik, s a harc szelleme körbejárja a várost.*
~ Talán ezért kellett idejönnöm. Sorsom, hogy harcoljak. S egyszer egy harctéren essek el.~
* Kétszáz év alatt nem harcolt annyit, mint az utóbbi két évben. De közel sem nevezhető zöldfülűnek. Ha élesben nem is, de kétszáz év alatt tökéletesen megtanult az íjjal, s karddal bánni, a tőröket, s még a lándzsákat is használni. Számszeríjászatban is kitűnt saját népe között. Milyen kár, hogy akkoriban nem küzdhetett Andragor oldalán. Akkor talán ma már nem élne, s nem kellett volna elszenvednie azokat, amiket elszenvedett.
Fatima már úgy ment ki a főtérre, hogy oldalán ott volt hosszú ezüstös kardja, vállán tegze, s abban a nyilak, kezében pedig az íja, övében az a bizonyos varázstőr, s lovához hozzá volt kötve még a számszeríja is. Ruhája alatt ott van már a nőies mellvért is, és még nyergére akasztva lóg a sisak is. Harc lesz. Abban biztos.*
~ Soha nem jön el számomra a béke. Sorsom, hogy harcoljak... örökkön örökké...~
* Már emeli is a tekintetét arra, kit az elfek vezérének vél.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Randalor Arthan
Szürkeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 59
Életkor : 31
Munkahely : vándor

Character sheet
Nép:

TémanyitásTárgy: Re: Olassië, az elfek városa   2011-08-09, 1:35 pm

Arthan miután szerencsésen, és hál istennek erőszak mentesen elvégezte dolgát a sötét fenyvesben, ki is kecmergett onnan de nem egészen ott ahol bement és nem is tudta most merre van a jó irány. Csak a folyót kellett volna megkeresnie de látott valami sokkal érdekesebbet. Jónéhány személy fajra nemre való tekintet nélkül tartott egy irányba külön kis csoportokban vagy egymagukban szétszóródva. Arthan annyit azért tudott, arra van Olassië az elfek városa, de fogalma sem volt miért igyekszik oda most egyszerre ennyi ember akiknek alig lehet nála több közük az elfekhez. Természetesen a kíváncsiság nagy úr ha Arthanről van szó még nagyobb, így ugyanúgy kicsit lemaradva a többitől elindult utánuk a város felé.
~Talán még az erdőn is átvezetnek, ha nem tévesztem őket szem elől.~
Így is lett. Nem tudta mennyi idő telt el az erdőben hisz ily hatalmas fák között nem látni a napot, de csak elérte a város határt. Felvéve csukjáját, remegő öregember hangján szól az őrhöz aki csak kapkodja a fejét az emberek közt és látszik legszívesebben nem itt tartózkodna.
-Hallottam mi történt, ~Dehogy hallottam fogalmam sincs mért vagyok itt!~ Egy Telar közeli mágusiskola küldött hátha segítségetekre lehetek. ~Fogalmuk nincs hogy itt vagyok, sőt már lassan ott kéne lennem.~ Esetleg bebocsátást nyerhetek a város falai közé?
Az őr biccent felém majd fordul is a következő emberhez szerintem azt sem fogta föl mit mondtam neki, de nem igazán bánom. elégedetten tipegek be a főtérre álcáját egy pillanatra sem ledobva míg látó és hallótávolságba nem kerül az az elf akire mindenki szegezi a tekintetét.
~Úr isten, hisz ez Thalion! Ilyen fontos elf harcolt az oldalamon? De legalább megadhatom tartozásom.~
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mitsuko Midnight
Zöld elf
avatar

Hozzászólások száma : 743
Életkor : 906
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Olassië, az elfek városa   2011-08-09, 3:48 pm

-Ismét itthon.
*Ismét itt álltam Olassië kapujának bejáratánál. Bár most nem egyedül mint vagy ötven évvel ezelőtt. Most ott állt mellettem Gyl akinek épp a kezét szorongattam. Az idevezető út az égvilágon semmit sem változott. A több mint ezeréves fák ugyanúgy álltak szilárdan és védve a várost mint annak idején. Az sem változott, hogy most is őrök álltak a kapuban. Az egyik őrt ismertem is. Mit sem változott. inden ugyanolyan ahogy itt hagytam. Szembenéztem az őrrel, s már mondani akartam a nevemet, ahogy az szokás, de csak mosolygott, majd bólintott egyet, jelezve, hogy ismer és hogy mehetünk.*
- Köszönöm!
- Menjetek csak Mitsi.
*Mosolyogva köszöntem el, majd az immáron kitárt kapukat átléptem. A főtéren keresztül haladva minden csendes volt. Itt-ott játszottak gyerekek, s idősek ültek, beszélgettek. Ez volt az otthonunk. Itt soha semmitől nem kellett tartanunk.*
- Ohh, majd köszönnünk kell Thalion vezérnek is. Őt is már elég régen láttam.
*Mondtam Gylre mosolyogva, majd tovább vezettem. Néhány perc elteltével meg is érkeztünk oda, ahova szerettem volna. Ez a környék is mit sem változott.*
- Bemutatom neked Gyl azt a helyet, ahol felnőttem.
*Mutattam a házra, mely gyermekkorom jó és rossz emlékeit őrizte. Annak ellenére, hogy végűl sikerült rendbe hoznunk a házat, a Sárkány karmainak nyomai ugyan úgy megmaradtak. Kis emlékeztető, hogy soha ne felejtse el senki azt a napot, amikor egy kék Sárkány egy gyerek kivételével lemészárolta a Midnight család összes tagját. Hát igen, nem csak a szüleim estek áldozatául a támadásnak. Nagyszülők, unokatestvérek, és még ki tudja ki, ugyanis szüleim este be szerettek volna jelenteni egy hírt, melyre, emlékszem, én már nagyon vártam. Kicsit megráztam a fejemet, majd kezemet a már gömbölyödő pocakomra.*
- Itt az ideje megnézni mennyit változott.
* Mondtam, majd kinyitva a szütyőmet, a legaljához varrt kis tasakot kinyitottam, melyben a zár kulcsa volt található. Örömmel vettem ki belőle, s illesztettem volna a zárba, mikor kiáltozásokra lettem figyelmes.*
- Mindenki a főtérre! Thalion vezér mindenkit a főtérre hívat! Fegyvereket a kezekbe! Gyerekeket biztonságos helyekre! Harcra készülni!
- Micsoda?
* Kérdően néztem Gylre. Nem szokott ilyen történni. Ha Thalion harcra hív, akkor ott valami nagyon nagy gáz lehet. Nem is gondolkodtam sokáig. Kinyitva résnyire az ajtót, gyorsan kis úti csomagjainkat bedobáltuk, majd visszazárva az ajtót, és visszatéve a kulcsot a helyére a főtér felé rohantunk. Már igencsak összegyűlt a nép, s nem csak a mi fajtánkból. Messziről mintha egy ismerős fekete hajat láttam volna… sterni aranysárkány?? De nem ez volt lényeg. Thalionnal kellett mindenképp beszélnem. A főtér legmagasabb pontján láttam meg Thaliont, rögtön felé vette az irányt.*
- Gyl meg kell tudnunk mi készülődik, Thalion tudja a legtöbbet.
*Mondtam Gylnek majd tovább siettem átvágva a tömegen. Igen könnyebb lett volna oda repülni, de nem akartam Gylt magára hagyni..*
- Thalion vezér! Mi történt, hogy összehívtál minket?
*Ragadtam meg lihegve a karját mikor odaértem. Tudtam, hogy nagyobb elfoglaltsága is van, mint nekem válaszolni, de tudni akartam mi történik itt. Olassië az én otthonom is, ami annyit jelent, hogy ha szükséges élvek halok azért, hogy megvédjem*.


A hozzászólást Mitsuko Midnight összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2011-08-17, 11:18 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Olassië, az elfek városa   2011-08-09, 5:26 pm

Ujjait tördelve áll az ajtó előtt, mintha csak oda teremtették volna, kócos fejű, szakadt ruházatú, alacsony kis szobor formájában, amit talán a mester ügyetlensége végett igen vékonyra faragtak. Sápadt is, a festéket is kispórolták, lehetne ezen mulatni, de a fakó színeket ez egyszer nem a fáradság, kimerültség festették arcára, az aggodalom volt. A féltés, amit most az iránt a fiatal elf nő iránt táplált s az erdőben világra jött gyermeki miatt. Olyan apró, törékeny és eleven. Most is képes elmosolyodni a csöppség gondolatára, de csak addig, míg eszébe nem jut, hogy nagy baj elől menekültek meg. S az sem segít rajta, hogy szemben marcona férfiak tartják szem előtt, mert valaki idefelé vezető útjuk alatt elejtett egy szót. Szerencsétlensége, ez egyszer most még is a javára vált.
Ki látott már néma sárkányt, aki még saját nyelvén sem képes lerebegni az igéket, amik életét menthetik. Neki ugyan nem gond, de az istenek kedvéért sem kötné senki orrára, hogy világ életében szavak nélkül irányította a szelet és formálta kedve szerint a valóságot egybeolvasztva a képzelettel. ~ Remélem nincs semmi bajuk. Olyan sápadt volt és igen hideg volt az éjszaka is .. de nem voltak olyan sokat kint. ~ Goromba pillantást küldött az ajtó felé, konkrétan az ajtónak címezve, mert az nem hajlandó kinyílni. S hiába csitítja el belső hangjait, alig piszmogást hal csak kiszűrődni és az még rosszabbul esik neki, mint a néma csend. Aztán végre reccsen az ajtó és kilép rajta a mókás arcú férfi, akit igazán, így hetedik nap után sem tud hova tenni, elküldte szépen, már amennyire hang nélkül lehetett, aztán gorombán, végül még egy útjába akadó, korhadó fadarabot is hozzá vágott, hogy tűnjön el végre. Nem sikerült elüldöznie, de ennek most örült. Ő a semmin kívül, semmit sem tudott volna kezdeni vajúdó nővel, ám most, hogy így végre kilépett a házból. Elé lépett, a lehető leg több kérdést sűrítve pillantásába.
- Anya és lánya egészségesek! – Tette kezét biztatóan Sou vállára, aztán megakadt szeme a strázsálókon. - Hé, fiúk, mi jót néztek? Tudom, hogy szép vagyok, de falon keresztül .. Ügye nem kukkolók vagytok? – Háborodott fel. - Kikérem magamnak! Becsületes vajákos vagyok. – Sou a kezeibe temette arcát, nem véletlenül akart ő ettől a Filon nevezetű egyéntől már napokkal ez előtt megszabadulni. De az elf úriemberekkel ellentétben, hiába ment odébb, követte. Most is! – Mondanám, hogy menj be, de pihennek. Mit csináljunk?
~ Istenek! Mit követtem el, hogy ezzel a fickóval bűntettek? Mit? ~ Emelte tekintetét az égre, aztán határozottan jobbra mutatott és ő maga elindult balra. Természetesen, ha elég egyértelmű is volt a szándéka, nem jött be. Így a hozzá hasonló szőke férfi végigcsacsogta az utat, míg nem érdekes dolog történt. Az őrség tagjai, férfiak és nők vértekben, fegyvereket véve magukhoz, mintha ők maguk elsiklottak volna valami felett. Filon volt az, aki megállított egy házról házra járó katonát, de amit hallott nem akarta elhinni, Sou pedig azt, hogy ilyen tág skálán képes káromkodni, az amúgy is szabad szájú és szellemű férfi. ~ Csata? ~ Nyakába tekert vastag sálba fúrta ujjait, ami alatt már nem lapult kötés. Aztán habozás nélkül indult meg arra, amerre a főteret hitte, haladt az árral, figyelmen kívül hagyta, hogy társa aggódva érdeklődik, hogyléte felől. Kiheverte minden sérülését, csupán a hangok képzése fáj, ezért sem szól. Jobb is így!
~ Igen ez lesz az! ~ Magas épületet pillant meg, aztán megtorpan, ahogy egy olyan jellegzetes érzés éri el, sárkány. Tehát nem ő az egyetlen itt, máskor elsiklana a dolog felett, de most nem. Ahhoz hogy körbe kémleljen viszont jó néhány centit kéne úgy hirtelenében nőnie, vagy keresztben kasul átfúrnia magát a sokadalmon. Egyik sem célravezető, noha ez utóbbit vannak, akik megpróbálják, ezért a legkézenfekvőbbhöz fordul, a szélhez, az majd körbejár és elmondja mit, de leginkább kit látott. ~ Ellenség vagy jó barát, ha előbbi, akkor ez a nyugodt város igen csak nagy bajban van. ~
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 27

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Olassië, az elfek városa   2011-08-09, 7:52 pm

* Napok teltek el, mióta Mitsukoval útnak indultunk szülővárosa, Olassië felé. Az út utolsó szakasza különösen meglepő volt, mikor saját szememmel is megcsodálhattam azokat a hatalmas fákat, melyek az elf város körülölelő erdőséget alkotják. Ugyan hallottam már erről az erdőről, de mindig is azt hittem csak túloznak a fák méretét illetően. De most be kell látnom, egyáltalán nem voltak túlzók azok a megnyilvánulások, melyekkel illették őket. Nem egy fához sétáltam oda, hogy közelebbről is megnézzem, s jobban képet kapjak méreteiről.
Mitsuko jót is mosolygott csodálkozásomon és döbbenetemen, hiszen neki ez megszokott látvány, nem úgy, mint nekem.
Végül csak elérünk a város kapujáig.*
- Ismét itthon.
~ Otthon … már egy jó ideje nincs jelentése számomra ennek a szónak.
* Kicsit le is hangol ez a gondolat, hiszen eszembe juttatja haldokló apámat, a fejem felől elvett házat, a hátrahagyott barátokat. Ezek a régi emlékek élednek fel bennem, miközben megközelítjük a kaput. Látom, amint Mitsuko megcélozza az egyik őrt.
Felkészülök a szükséges procedúrára, mely azonban az őr részéről egy bólintással el van intézve.*
- Köszönöm!
- Menjetek csak Mitsi.
- Köszönjük!
~ Hehe, milyen jó, ha ismerős áll a kapunál. Megúsztunk egy rakat kérdé … st.
* Már korábban is megfordultam elf településen, de azok egyáltalán nem voltak nagynak nevezhetők, azonban Olassië teljesen más kategória. Alig, kezdett kinyílni a kapu, máris elakadt a gondolatmenetem. Nem erre számítottam. Régebben is lenyűgöztek az elf épületek, de azok meg se közelítették azt, mely ebben a városban fogadott engem. Mégis ez a fővárosuk.
Hamarosan érzem kezemen Mitsuko invitálását, aki már idő közben el is indult.
Miközben a város utcáin járunk, fejem képtelen egy helyben maradni, mindig akad valami, ami felkelti az érdeklődésemet. Hol az egyik épületet nézem meg alaposabban, hol az útra kell figyelni, hol pedig az út menti elfek keltik fel az érdeklődésemet. *
- Ohh, majd köszönnünk kell Thalion vezérnek is. Őt is már elég régen láttam.
* Mitsuko mosolyára, nekem csak döbbenet jut válaszul.*
- Thalionnak? Az elfek vezérének? Személyesen ismered?
~ Persze, hogy ismeri én marha … majd 900 évbe elég sok ismeretség belefér … Nem gondoltam volna, hogy akár már az első nap láthatom Thaliont, sőt talán még lesz olyan szerencsém, hogy meg is ismerhetem.

* Miután tovább indulunk, hamarosan megismerhetem azt a környéket, ahol bájos idegenvezetőm felnőtt.
Igazán kellemes környéknek bizonyul. Leszámítva persze a sárkány karmok nyomait, melyek számára kellemetlen emlékeket idézhetnek, és számomra se közömbösek, miután volt szerencsém megismerkedni azzal a bizonyos sárkánnyal. De az emlékeket félretéve, inkább magára a házra lennék kíváncsi. Hiszen, ha minden a tervek szerint alakul, számomra szokatlanul hosszú ideig fogok itt élni, s újra jelentést kap számomra az otthon szó. Kicsit már most hiányzik az az élet, melyet fel kívánok adni. De mielőtt bejuthatnánk, megzavarnak minket. Egy hangosan kiabáló elf személyében.
Több se kell nekünk, utunk egyből a főtér felé veszi az irányt, ahol már egy jókora tömeg gyűlt össze. Sokan különféle kérdésekkel támadták le a mellettük állókat, hátha ők tudnak valamit az ügyben, ami által elég nagy hangzavar fogadott minket a térre érve.
Ez velem sincs másként. Szeretném megtudni mi történt, így próbálok ismerőst keresni a tömegben, ami szinte lehetetlen próbálkozás egy olyan városban, ahova ép az imént érkezett meg az ember. Nem is járok sikerrel.*
- Gyl meg kell tudnunk mi készülődik, Thalion tudja a legtöbbet.
* Elmosolyodok Mitsuko kijelentésén, hiszen mi sem egyszerűbb, mint a főnököt megkérdezni a dologról, de mikor elindul, hogy átvágjon a tömegen, válik csak világossá számomra, hogy komolyan gondolja, amit mondott.
Sok tolongás és sűrű bocsánatkérést követően, sikerült Thalion közelébe keverednünk, ahol elérkezett az újabb döbbenetem ideje, mikor Mitsuko csak úgy megragadja Thalion karját és minden ranggal járó udvariasságot mellőzve kérdezi meg.*
~ Ennyire jól ismerné? Mennyi minden férhet bele azokba az évszázadokba, amiről semmit se tudok.
* Mosolyodok el a kicsit szórakozott gondolatomon. Tisztában vagyok vele, egy élet is kevés lenne mindent megtudni.
Végül mégis csak komoly arcot erőltetek magamra, majd a nem túl tágas hely miatt csak egy kis meghajlással jelzem tiszteletemet az elf vezér felé, de addig nem akarok szót emelni, míg a helyzet úgy nem hozza.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Carnë
Föld nimfa - Oresad nimfa
avatar

Hozzászólások száma : 62

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: Olassië, az elfek városa   2011-08-09, 10:18 pm

* A sterni tartózkodás után Carnë úgy gondolta mivel nem járt még nyugaton, így nagy világutazó révén griff madara hátán ellátogat hát arra a vidékre. Túl sok ismerete nincs arról, hogy Lanuriának ezen a részén mi is van itt pontosan, olyan mintha a térkép készítője szándékosan nem nevezte volna nevén ezt a helyet.
Carnë mindig is szeretett utazgatni a nagy világban. Valahogy soha sem állapodott meg igazán, egyik helyen sem érezte magát otthon.
A Hajnal folyón átérve már messziről láthatóak voltak hegyek. A hatalmas természeti képződmények magasra felnyúltak, és hosszan kísérték egymást végig a folyóval együtt. Carnë felérve elképzelte, hogy milyen nagyon magara kell repülnie griff madarának, hogy a hegyek fölé érjenek. Célba vették hát Lanuria észak –nyugati részét. Kedvező volt számukra az időjárás, így jól haladtak előre. Tiszta időben messzire el lehetett látni, így a nimfa gyorsan kiszúrta a távolban repülő lényeket. Először megpillantott egyet, majd utána még egyet, és így tovább.*
~ A messziről apró pici repülő állatok, közelről valószínűleg hatalmas sárkányok lehetnek. Nagy butaság lenne tovább mennünk. Nem biztos, hogy szívesen látnának bennünket. Nem véletlen, hogy eddig nem hallottunk túl sokat erről a helyről! ~ Gondolta Carnë magában.
- Ennek a kirándulásnak ezennel vége szakadt. Változtassunk irányt! – Szólt a nimfa a griff madarának.
~ Az lesz a legbiztosabb, ha a folyó mentén Olassiët vesszük célba. Így könnyen bejuthatunk az erdő felett a városba, és biztonságosabb a levegőben, mint egyedül a sűrű erdőben. ~ Gondolta Carnë.
* A hegyek felől hatalmas haderőnek tűnő feketeség közeledett. Közelebb érve hozzájuk nem éppen katonáknak tűntek. Görnyedt hátú orkok hatalmas serege közeledett Olassië felé. Gyorsan kapkodták lábaikat, mint akik egy kicsit sem tartanak attól, hogy mi vár rájuk a hegyek túl oldalán. Nem valószínű, hogy a város körül lévő fák túl nagy biztonságot nyújtanak az ott lakóknak, egy ekkora sereggel szemben. *
- Vajon felkészültek a támadásra? Tudnak arról, hogy orkok serege közeledik feléjük?- Gondolkodott hangosan a nimfa-
* Jelzett hát madarának, hogy gyorsabban repüljenek, így időben tudnak szólni, ha szükséges. Harci riadó hangját lehetett hallani a városhoz közel érve. Ebből már érezhető volt a készülődés a harcra. Nagy volt az összefogás a különböző népek között. Jó volt látni, hogy több fajta népcsoport képes ennyire összefogni a bajban. A városban összegyűlt népesség csak kis hányadát tette ki a hegyek felől érkező népek seregének, de látható volt, hogy folyamatosan újabb és újabb segítség érkezik. Vezér egyéniség jelenlétét egyelőre nem lehetett látni, de hamarosan biztos ő is megérkezik. Egy jó sereg irányításához elmaradhatatlan egy jó vezető jelenléte is.
Nehéz lesz egy ilyen téren megfelelő leszálló helyet találni, hiszen a tér tele van mindenféle népek tömegével. Carnë addig nem akart a földhöz közelebb repülni, amíg a helyet ki nem nézte magának.
A népek többsége hirtelen egy irányba vonult, a palota erkélye alá. Valószínű, hogy a vezér itt lép majd ki a nép elé.
Ez jó alkalmat adott arra, hogy Carnë a giff madarával együtt leszálló helyet találjon magának.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thalion Órëa
Elf vezér
avatar

Hozzászólások száma : 505
Életkor : 1872
Munkahely : Elf vezér

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Olassië, az elfek városa   2011-08-10, 5:02 pm

*Thalion nagyúr nincs jó kedvében. Végre összeszedte magát a kútban való merengés után, sőt már túl van a tanácskozáson a város vénjeivel. Szálegyenes tartással sétál az erkély felé, mögötte pedig a város legöregebb elfjei követik. Immáron ők is teljes fegyverzetben feszítenek.
Bíznak Órëa szavában, s a kútban, mely megmutatta neki az ellenséget.
Még nem ért az erdőhöz, de ki tudja, mennyi idő van még hátra.
Még nem ért az erkélyre ki, mikor a palotában a tömegen és az őrökön is keresztülvágva ismerős érkezik. Egy sötét külsejű harcost húz maga után. A látványra egy pillanatra megáll az elf vezér is és kísérete is.
Mitsire ismer rá, de nincs túl sok vesztegetni való ideje. Az ellen hamarosan eléri az erdő szélét.
Mielőtt válaszolna, biccent Mitsi felé is és a férfi felé is.*
- Türelem, Mitsuko, hamarosan megtudod, ahogy a többiek is.
*Majd elindul tovább, hogy végre kilépjen az erkélyre.
Megjelenésekor lenéz a téren összegyűlt tömegre, éles tünde tekintetét végigfuttatja a város látható részein, a falakon.*
~ Ez hát minden, amivel most rendelkezek.
Egy városnyi tünde harcos egy egész sereg és a repülő vár ellen. Kevés, átkozottul kevés. Mégis erősnek kell lennem, mert ha én gyenge vagyok, a nép is gyenge lesz. ~
*Közben halk moraj fut végig a tömegen megjelenésére. Thalion szúrós szemeit végigfuttatja a tömegen. Lát más népből származókat is, több vendéget, mint szokott.
Ismeri azt a mágiát, amellyel hangja olyanná válik, mintha egy hatalmas lény lenne, s még az óriási fák is kiváló hangzást nyújtanak. Most ehhez folyamodik. Mikor megszólal, a város minden pontján lehet hallani érces hangját. Büszke tartással áll az erkély szélére, hogy mindenki jól láthassa: a helyén van.*
- Olassië népe, testvéreim! Éltünk már meg nehéz időket, vészeltünk át tragédiákat. Most eljött a pillanat, amikor a sötétség újfent ellenünk tör. Filnoren, a repülő vár megannyi sötét harcosával tart erdőnk felé, alant pedig orkok seregei jönnek.
Egyedül vagyunk, de a természet velünk van. Most eljött az ideje, hogy ismét megmutassuk erőnket. Ki kell állnunk magunkért, hogy ne söpörhessenek el minket.
Nehéz harc vár ránk. Sokan megtérnek Dremer birodalmába, de nem adhatjuk fel.
Aki nem vállalja, még most, mielőtt ideér a vész, elmehet. Akik maradnak, azoknak mondom, megvédjük az otthonunkat!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Formenya Hyalma
Szürkeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 53
Életkor : 28

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Olassië, az elfek városa   2011-08-12, 8:25 am

Hálás tekintete mellett csupán testének tisztelet teli meghajlása jelezte a kívülállóknak, hogy a piros ruhában hajlongó nő sikerrel tudhatja maga mögött idei látogatását.
Formenya halk köszönet mondására egy jól megszokott, elfekre annyira jellemző földöntúlian kedves mosoly volt a válasz. Végezetül a vele szemközt álló elf nő is meghajolt a mágus lány előtt.
Mikor mindketten újra kiegyenesedett háttal álltak, Formenya minden további és merőben feleslegesnek vélt szócséplés helyett egyszerűen sarkon fordult, s lovához igyekezett.
A barna kanca, mely mellső lábainak ütemes kapálásával jelezte mehetnékjét azonnal felhorkant, amint a nő felerősített a fara tájára két jól megtermett málhás zsákot.
Igazgatta még egy kicsit, hogy megbizonyosodjon a málha egyensúlyi helyzetéről. Nem örült volna, ha az elfek városának kellős közepén adná meg magát rakománya. Rakomány, mely alig vonzott magára néhány érdeklődő tekintetet.
Igazság szerint nem is volt abban semmi különleges felszerelés leszámítva azt a pár dolgot, melyet a varázstudókon kívül nem igazán kellene megkísérelnie másnak használni. Többek között ilyen volt a málhában meglapuló mágikus térkép is.
Bár ezen térkép vajmi kevés lelkesedést váltana ki a kalandorokból, hiszen lényegében nem mást láthat rajta a figyelő, mint egy apró kis mozgó jelecskét, mely folyamatosan mozgásban volt az elmúlt napokban.
Senki ne gondoljon eget rengető megfigyelési trükkökre. Hyalma mágusunk csupán egy igen kezdetleges, s még a leggyengébb mágusok által is szívesen használt kutató igézetet használta a térképen. A varázslat használatának egyetlen célja volt: felkutatni a Lanuriában lévő myrtéket. S, hogy miért a myrtéket keresi, melyek egy igen távoli birodalom szülöttei voltak? Ez is pofon egyszerű: szem elől tévesztett barátnőjét szeretné megtalálni. Az pedig nem más nevet visel, mint a szóban forgó nép mesterének családnevét: Hythamorys. Még pontosabban Mylene Hythamorys.
Hónapok teltek el azóta, hogy maga mögött hagyta Evolyrant, s most, hogy végre nyomra bukkant, hát nincs az az isten, aki megállíthatná.
Rutinos mozdulattal ült nyeregbe, majd hátasát megindította.
Szemöldöke kérdőn futott föl homlokán, amikor egyre több elf és még ki tudja miféle népség sarjai siettek át előtte, s egyértelműen a központ irányába tartva. Körülbelül a második tucat személy rohangálása után, már felcsigázódott annyira az érdeklődése, hogy az egyre zajosabb központ felé irányítsa lovát.
Egy darabig haladt előre, de az utolsó épület sarkánál megállította hátasát. Nem szállt le, csupán síri csöndben figyelte a felszólalót.

- Olassië népe, testvéreim! Éltünk már meg nehéz időket, vészeltünk át tragédiákat. Most eljött a pillanat, amikor a sötétség újfent ellenünk tör. Filnoren, a repülő vár megannyi sötét harcosával tart erdőnk felé, alant pedig orkok seregei jönnek.
Egyedül vagyunk, de a természet velünk van. Most eljött az ideje, hogy ismét megmutassuk erőnket. Ki kell állnunk magunkért, hogy ne söpörhessenek el minket.
Nehéz harc vár ránk. Sokan megtérnek Dremer birodalmába, de nem adhatjuk fel.
Aki nem vállalja, még most, mielőtt ideér a vész, elmehet. Akik maradnak, azoknak mondom, megvédjük az otthonunkat!


Az egészből két dolog fogta meg igazán: a repülő vár, no meg a feléjük tartó ork sereg.
Nem hitte volna, hogy ebben a birodalomban is ennyire instabil az itt élő népek helyzete.
Mert valaminek hibádzania kell a világrendszerükben, ha egy komplett sereg összekovácsolása nem szúrt szemet a védőknek. Ezt érdekesnek tartotta, hiszen tudomása szerint Lanuria segítő szövetségesei között voltak a kereső szellemek is. Azok előtt pedig semmi nem marad titokban.
Vagy az istenek űznek gonosz játékot ezzel a világgal vagy komoly gondjaik vannak saját berkeiken belül, ami a hírszerzési módszereiket illeti.
De az elf vezér szemében nem volt nyoma se ugratásnak, se tébolyultságnak, sem pedig vaklármának. Láthatóan minden szava tényeken alapul, legalábbis a kijelentéséből ítélve.
Formenya még nem tudta eldönteni, mit is tegyen. Igazság szerint ő ugye éppen útra kelőben volna, hogy felkutassa az ezen világon felbukkanó myrtéket. Azonban kíváncsisága, s józan ítélő képessége nagyobb úr volt. Így aztán leszállt a lóról, majd az állatot száron vezetve elballagott a tömegig. Onnan legalább nem szúrhat szemet annyira, mintha ott feszítene egy nyeregben, s ide bambulna, hogy mi folyik itt...
Természetesen a leginspirálóbb oka a maradásra ez volt: HARC! Ez is csupa nagy betűvel mondva. Ha valahol lehetőség nyílik egy kis mágikus edzésre, akkor egy mágus se legyen olyan bolond, hogy kihagyja azt!
Persze Formenya egyébként is imádta az izgalmas, s felettébb életveszélyes helyzeteket. Igaz, ezeket is csak az ésszerűség határain belül. Máskülönben egy várost sem hagyhat magára, ha épp ott tartózkodik. Még a végén rossz híre kelne a vándorlásai során.
Erre a gondolatra halovány mosoly szaladt át szép arcán. No igen... Mintha valaha is betette volna úgy a lábát egy településre, hogy ott ne hagyott volna nyomot, akár a legcsekélyebb mértékben is.
Gondolataiból a körülötte állók morajlása rángatta ki.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sydney H. Low

avatar

Hozzászólások száma : 311
Életkor : 26
Munkahely : a világ felfedezendő, kiismerendő részein

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Olassië, az elfek városa   2011-08-13, 4:44 pm

Sydney ma sem a semmiért tette ki a lábát szállásáról. Legalábbis azt hitte.
Kezében már-már agyon gyűrögetve szorongatott egy papír fecnit. Pillantása kissé zavartnak és felettébb idegesnek volt mondható. Folyton le-lenézett a kezében nyomorgatott papírdarabra.

~Ááááá.... Ilyen a világban sincs! Miért van az, hogy folyton belebotlok a világ idiótáiba?~

Gondolatmenete végére sikeresen vetett egy újabb pillantást ökölbe szorított kezére.
Aztán kutatón tekintett körbe. Végül szeme megakadt egy magas alakon, aki úgy tűnt szólásra készen lép a gyülekező sokadalom színe elé.
Nem kellett messzemenő agycsikorgatásokkal kiszenvednie fejéből az illető nevét. Nem volt itt közel, s távol senki, aki ne tudta volna, hogy a felszólalni készülő bizony az elf vezér.
Kíváncsisága megint erősebb volt érkezési céljánál, s így a papírra írt szöveg végrehajtása helyett inkább a tömegen küzdötte át magát.
Nem sokkal később már az első sorban pihentethette tekintetét Thalionon.
Aztán a férfi megszólalt és Sydney szája félig tátva maradt.

~Már meg sem lepődöm, hogy olyan helyre jöttem, ahol nagy balhé van kialakulóban. Hát kell ez nekem?~
De gondolati kérdése gyorsan szerte foszlott, s az eddigre agyon gyűrt papírt dekoltázsába nyomkodta. Úgy gondolta, hogy nincs az az elvetemült, aki épp ott merészelné keresni azt a fecnit. Persze leszámítva azt a megátalkodott mágust, aki jó pár héttel ezelőtt csaknem egész ruháját szakította le róla azért a hülye kis címerért.
De ez már múlté. Nem is annyira foglalkoztatta a dolog, s már a riadt fürkészést is kezdte elhanyagolni az idő múlásával. Természetesen azért még voltak olyan pillanatai, amikor ijedten kapta fejét egy-egy irányba, ahol netán a máguséhoz hasonló alakot látott a szeme sarkából. De ezek egyik esetben sem AZT a mágust takarták.
Egyébként sem érezte úgy, hogy bármi dolga is volna még azzal a férfival. Többé nem kell tőle tartania.
Így aztán - mivel sikeresen elhessegette a mágusról ébredt idegelő gondolatait - figyelmét az itt zajló eseményekre fordította.
Először is alaposan szemügyre vette a "hallgatóságot".
Néhány gyanúsan ismerős alakot pillantott meg elvegyülve itt-ott. Aztán egy közelebbről is ismerősnek tűnő személyt látott meg. Hunyorogva, s kissé száját csücsörítve függesztette tekintetét Lothárra. Ajkai sarkába a felismerés mosolya költözött.

- Lám lám. A Sendeli harcias páncélos.

Észre se vette, hogy félhangosan ejtette ki szavait. Emiatt rosszalló pisszegésre kapta föl fejét, mert talán zavarta a mellette állót a figyelésben.
Syd elfordította tekintetét a harcosról, s az elf vezér szavaira koncentrált a továbbiakban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aventhis
Kereső szellem
avatar

Hozzászólások száma : 56
Életkor : 25

Character sheet
Nép: Kísértetek
TémanyitásTárgy: Re: Olassië, az elfek városa   2011-08-14, 1:54 pm

[Formenya]

Ahogy a tündeúr mögé állok, érezhet egy enyhe kis hideg szellőt, de ezt talán annak vélheti, hogy a csata hamarosan megkezdődik, és apró, pszichikai jelzés, hogy készen áll a város. Talán...
Mikor a férfi megjelenik, morajlás fut végig a tömegen, néhány tapsolnak és én is összecsapom a tenyeremet néhányszor, aminek azonban most nincs hangja. Ahogy hallgatom a férfi hangját, kiérzem belőle az aprócska kis reménytelenséget, de azt is hallom, hogy rettentően próbál határozott lenni és ez valamennyire megy is neki. Igen sok furcsa szerzetet és idegent látok a város utcáin, akik most mind a férfire vetik a tekintetüket és hallgatják őt.
A beszéd közben szóba kerül valamiféle repülő város is ~Wow, az tök jó lehet!~ és megjelenik Dremer is. Már megint Dremer... Egyre többször fordul elő az életemben ez az istenség és hirtelen Furia jut eszembe. Vajon ő is itt lesz? Vagy ő a repülő várossal jön Olassie felé, támadva a várost? Ezen kicsit elgondolkozom és észre sem veszem, hogy halálos csönd telepedik a városra. Thalion befejezte a beszédét és menekülésre szólította fel a népét, akik közül szinte senki nem mozdul. Elmosolyodom és valamiért büszkeséggel tölt el el az egész. Érdekes.
Észreveszek egy furcsa kinézetű leányzót a tömegben. Mintha nem tünde lenne és nem is mágus. Myrte a lány, ez nem kétséges, de erről kedves kis szellemem nem tud semmit. Ugyanis a mágusokról sem sokat tud, nem hogy ilyen különleges lényekről, mint a Myrték. Kíváncsiságom határtalan, így lezuhanva az emelvényről, lágyan érek földet a lány előtt és nézek a szemébe. Ezt persze ő nem láthatja, csak a hangomat hallhatja a füle mellett.
- Te milyen lény vagy? - kérdezek rá a dologra. Valószínű, hogyha a lány nincs hozzászokva a szellemekhez, szívinfarktust kaphat a harc előtt, mégis érdeklődve és kíváncsian várom a választ.

//Nem leszek egy hétig, ezért írtam most. Legközelebb pénteken jövök! (: //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1152

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Olassië, az elfek városa   2011-08-14, 2:56 pm

*Az elf vezér szavaira felmorajlik a tömeg. A többség, kik idősebbek már, ismerték Thaliont annyira, hogy tudják, nem a levegőbe beszél, s azt is, hogy a vezér, ha kell, életét is adja népéért.
Az ifjabbakban pedig inkább a harc tüze ég. Hallottak eleget a Nagy Háborúról és bár itt nem sárkányokkal kell megmérkőzniük, azért komoly kihívás elé állnak.
Az elfek tömegei elégedett morajlással felelnek Thalion szavaira.
De a vezér nem ennyivel fejezi be mondani valóját. Jelzi még, hogy tisztjei hamarosan szervezni kezdik a védelmet.
Így esett továbbá, hogy hamarosan tünde harcosok tucatjai indulnak el a palotából, köztük többen a legvénebbek közül, hogy a tömeget, ki a téren foglal helyet, megszervezzék a védelemhez.
Hamarosan elhangzanak az első felszólítások is.
Kiderül, hogy a gyermekeket és a harcra képtelen felnőtteket kimenekítik. Thalionnak és a véneknek egyetlen ötletük van, aki be is fogadná Olassië menekültjeit, s ez nem más, mint Elonar, az erdei nimfák vezetője. Ehhez nem kell átkelni a folyón, s a lehető legbiztonságosabb útvonalon keresztül lehet haladni.
Az elf tisztek hamarosan toborozni is kezdenek egy kisebb csapatot, mely majd a menekülteket védeni fogja az úton Elonar erdejéig.
Természetesen, akár mágus, elf, vagy nimfa, esetleg ember segítségét szívesen fogadják ehhez.
Más elfek pedig a városban jelen lévő vendégek közül igyekeztek kiválogatni három bátor jelentkezőt, kikre Thalion üzenetét bízhatja. Egyikőjük úti célja a menekültekkel maga Elonar, másikuknak a levelet Stern várának kapitányához, Sadirhoz kell vinnie, míg harmadikuk az elfekkel nem túlságosan szimpatizáló hegyi törpék városába, Mardanba kell, hogy vigye a tekercsét, személyesen Dáin Azaghálnak, a törpék királyának.
Thalion egyik alvezére, Ilsa Narmo már várja a jelentkezőket maga köré a tér északi oldalán, a palota mellett. A hozzá csatlakozók hamarosan elindulnak az erdő nyugati oldalára, hogy útját állják az érkező orkoknak.
A többiek, akik pedig maradnak a téren, hamarosan a város védelmében kapnak majd helyet. A legbátrabbak a tornyokban kapnak helyet, míg mások a falakban elhelyezett védművekben találhatják meg helyüket.
Akahanát még nem vette észre senki. Thalion és az elfek többsége mással van elfoglalva, így kedvére figyelheti a város nyüzsgő készülődését.
Lothár nehéz vértjében messziről kitűnik a tömegből, s egy tiszt már meg is keresi, hogy meghívja a város védelmébe a falakra.
Kain mellett még mindig ott áll a katona, s bár megfordul fejében, hogy talán a sárkány is veszélyforrás, nem jelzi ezt, csupán kissé közelebb húzódik a sárkányhoz, míg kezét közben kardja markolatán tartja.
Ezt jól láthatja, ha odanéz, maga a fehérköpenyes mágusnő, Camilla is.
A tömegben a kirajzott tisztek már sebesen, de nem pánikban végzik feladatukat.
Fatima alabástrom szépsége, előkelő, hideg megjelenése úgyszintén feltűnik valakinek, s bár látható, hogy nem Olassiëbe valósi, a tiszt elé is áll, enyhe, de nyugodt főhajtással üdvözli.*
- Üdvözöllek! Ilsa Namor, az északi oldalon toboroz a közeledő orkok ellen sereget. Ha csak nincs más terved, örömmel látunk azok között, akik útját állják a lenti támadóknak.
*Arthant nem veszi észre Thalion, hiszen bokros teendői már el is szólítják az erkélyről, de a szürke köpenyes mágus máris nagy népszerűségnek örvend és több tiszt is megtalálja kérdéseivel.
Mitsi és Radek is halhatta már azt, amit Thaliontól oly nagy hévvel akartak tudni, immáron szabadon választhatnak, bár sejthetik, hogy Thalion legszívesebben Olassië falain belül tudná őket.
Sout külseje alapján legszívesebben a tisztek már küldik is a menekültek karavánjába, mint harcra valószínűleg nem túl alkalmas fiút. Bár egyesek érzik benne a mágiát, úgy vannak vele, hogy biztosabb helye van a karavánban.
Erősítésnek bizony se híre, se hamva még, s Carnë és griffje leszállás után máris katonák gyűrűjébe kerül.
A vörös hajú nimfát hívatják a város védelmének parancsnokához, magához Thalion úrhoz, hiszen griffjével értékes tagja lehet a védelemnek, ha a repülő vár áttörné az erdő védelmét a város felett.
Formenya nem tudhatja, hogy Thalion, ahogy Olassië sem kedveli különösebben a kereső szellemeket, talán ezért sincs belőlük tudtukkal a város falain belül. Jobban bíznak a palotán belül található kútban, melyen keresztül Thalion fel is fedezte, igaz, kissé megkésve a közeledő seregeket. Ez talán gyengeség, de a szövetség más népei akár értesülhettek is már a készülő támadásról.
Minden esetre a mágusnőt is felfedezi egy tiszt, hogy Éppenséggel Ilsa Namor oldalán az erdő védelmébe hívja.
Sydney talán jogosan kapott lepisszegést, de ezzel magára fel is hívta a figyelmet. Az első tiszt máris igyekszik a lehető legudvariasabban rábírni, hogy a karavánnal mielőbb hagyja el a várost és az erdőt is.*

//Kedves játékosok!

Akik külön meghívást kaptak egy feladatra, és akik nem, azok is szabadon választhatnak majd, hogy hol kívánnak jelen lenni a mesében.
1. Maradnak a városban, ebben az esetben ide írjanak a továbbiakban.
2. A karavánnal tartanak, az ő helyszínük Elonar erdeje lesz. Ide csatlakozik az is, aki Elonarhoz viszi Thalion üzenetét. http://newagelanuria.hungarianforum.net/t19-elonar-erdeje
3. Mardan, ide írjon az a személy majd, aki a törpékhez viszi az üzenetet. http://newagelanuria.hungarianforum.net/t52-mardan-a-torpevaros
4. Stern, ide írjon az a személy, aki az emberekhez viszi a levelet. http://newagelanuria.hungarianforum.net/t15-stern
5. Olassië erdeje, ide azok írjanak, akik csatlakoznak Ilsa Namorhoz, hogy az erdőt védjék. http://newagelanuria.hungarianforum.net/t246-olassie-erdeje
Kérek mindenkit, hogy aki nem a városba ír, az a hsz-e tetejére írja be, hogy Mese – Olassië alkonya.
3 jelentkezőt járok priviben, hogy kik vállalják a 3 küldetést, előre szólok, hogy ők készüljenek fel arra, hogy a harcrendszerben mérhetik össze erejüket egy támadóval. Smile//


A hozzászólást Mesélő összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2011-08-14, 3:29 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thalion Órëa
Elf vezér
avatar

Hozzászólások száma : 505
Életkor : 1872
Munkahely : Elf vezér

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Olassië, az elfek városa   2011-08-14, 3:28 pm

//Aventhis, Mitsuko, Radek//

*Thalion megvárja a morajlás elhalkulását. Valahol maga mellett erős jelenlétet érez, de nem lát semmit. Csak futólag szalad át rajta a gondolat, hogy egy kísértet állhat a közelében. Nem örül neki. Valahol az árnyak közé sorolja ezt a népet, s ő sosem szívelte az árnyakat. Sötét mágiának gondolja a velük való közösködést.*
- Köszönöm, testvéreim az állhatatosságot és a bátorságot, melyet mutattok előttem!
Tisztjeink hamarosan elkezdik szervezni a védelmet.
Gyermekeinket és azokat, akik nem alkalmasak a fegyverek forgatására kimenekítjük innen, mielőtt a vész elérné erdőnk határát. Egy baráthoz küldjük, akiben bízhatunk. Az útra viszont kell majd védelem nekik és ezt mi adjuk.
Az orkokat nem engedjük erdőnk alá, sereget küldünk a fogadásukra. A falakra védőket állítunk, a védőműveket üzembe helyezzük, a tornyok pedig, ha áttörne a vár ereje a fák vonalán elsőként veszik fel a harcot a támadókkal.
*A vezér máskor szűkre húzott, szúrós szemei ezúttal határozottan csillognak. Nem, ezt a várost már nem adják pusztulásra.
Visszafordul, úgy néz Mitsukora és Radekra. Róluk egészen el is feledkezett. Mitsi még sosem láthatta ilyen tűzben égni Thalion úr szemeit.*
- Mitsi! Ha nem mentek a karavánnal…
*Vet egy pillantást a kék elf hasára, el is hallgat egy pillanatra, de hogy csak érzékelt ott valami változást, vagy pedig látott is valamit, sosem tudhatjuk meg. Egy aggodalmas arckifejezés átsuhan rajta, mielőtt még folytatná.*
- …akkor jobb, ha a város falain belül maradtok.
*Ezzel már viharzik is el, hogy maga is kivegye a részét a felkészülésből. Vannak ötletei, hogy a támadók az ég felől mivel próbálják majd a fák alkotta védőpajzsot áttörni.
Persze, ha az elf és az ember vele tartanak, abban a pillanatban azzal sem foglalkozik.
Máris osztani kezdi utasításait, majd a város térképe fölé hajol odalent, a palota csarnokában előkészített asztalnál.
Homlokán a ráncok gondterhelten futnak össze.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Randalor Arthan
Szürkeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 59
Életkor : 31
Munkahely : vándor

Character sheet
Nép:

TémanyitásTárgy: Re: Olassië, az elfek városa   2011-08-14, 6:14 pm

Arthan ledöbbenten áll a főtéren, az őt körülvevő tiszteket szinte nem is hallva.
~Mibe keveredtem? Soha nem volt még részem ily csatában, de most aztán kipróbálom magam. Bár még soha nem öltem.... remélem most sem kényszerülök rá. Meg van, én majd csak túszokat ejtek a többiek pedig döntenek a sorsukról.~ Ezen elhatározás mellett, és annak tudatában hogy a nagyobb terekre ható mágiákban jártasabb mint a konkrét harcban úgy döntött valami olyan hely kell neki ahonnan igen jó a kilátás.
Most már hogy mindezt végiggondolta végre válaszra méltatja az eddig őt szólítgató őröket.
-Vigyetek egy olyan helyre ahonnan jó a kilátás az erdőre és a küzdő terekre, mondjuk egy toronyba. Nem bánnám ha más mágusokkal együtt harcolhatnék ha egyáltalán rendelkezésre állnak ilyen személyek.
~De mindenek előtt nem ártana üdvözölni Thalion urat, bár biztos kisebb gondja is nagyobb mint hogy az én üdvözletemet fogadja, de hátha találkozok vele útközben.~
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lothár Von Falkenhausen
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 225
Életkor : 34

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Olassië, az elfek városa   2011-08-14, 6:56 pm

*Az elf vezér beszédet mondott a népéhez arról, hogy egy repülő vár közeledik a város felé és alatta egy seregnyi ork. Miközben a beszédet hallgatom hozzám szól valaki. - Lám lám. A Sendeli harcias páncélos. mondta fél hangosan emiatt sokan le pisszegték. Mikor oda fordulok észre vesszem, hogy ez az a lány aki Sendelben volt azzal a mágussal. De nem szóltam hozzá, mert nem figyelt rám a nő, inkább tovább figyeltem az elf vezér beszédét. Mikor az elf vezér befejezte a beszédét a tömeg felmorajlott elégedettségükben.*
*Én még egy ideig csak csendben figyelek. ~Én nem félek a haláltól, itt maradok védeni a várost.~ Mondtam magamban, közben oda jött hozzám egy elf tiszt aki azt akarja, hogy menjek vele a falakra. -Rendben magával tartok a falakra csak mutassa az utat,hogy hol fogok lenni!- Mondtam az elf tisztnek magabiztosan és a pallosomat is bekészítem és amikor elindul tiszt akkor követem, közben látom, hogy a nőt aki hozzám szólt éppen győzködik, hogy menjen el a karavánnal a városból.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akahana
Istennő
avatar

Hozzászólások száma : 1106
Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője

Character sheet
Nép: Istenek
TémanyitásTárgy: Re: Olassië, az elfek városa   2011-08-14, 10:37 pm

A várfal jó választásnak bizonyult, habár nem egy tünde volt rajta, aki éppen a védelmet ellenőrizte, a kilátást próbálta elérni, vagy éppen igyekezett megtalálni a helyet, ahova beosztották. Ennek ellenére nagy volt itt a fejetlenség, így nagy csodálatomra is az ég világon senkinek nem tűnt fel a jelenlétem, miközben kényelmesen elhelyezkedtem az egyik meredekebb kiszögelés tetején, ahonnan nagyon jól beláttam a térre és a külső falakra is. Nem mondom, hogy jó volt a helyzet, Olassiët ugyan védte az erdő az első perctől kezdve, és ez elég hatalmas volt, de akadályozta a kilátást is, aminek hála nem lehet majd könnyű megbecsülni, mekkora támadás is érkezik. Ráadásul az elkerülő csapatokat sem lehet észrevenni, és most nevezhetnek szívtelennek, de én elsőre megmondom, hogy itt egy kisebb tűz is akkora kalamajkát okoz majd, hogy az erdő egy részén képtelenség lesz tartani a védelmet. Az elfek biztosan nem számítottak még soha ekkora támadásra, mivel látszik, hogy mennyire nem ilyen fajta védekezésre van a város berendezkedve. Nos, az biztos, hogy Thaionnak most minden csepp türelmére szüksége lesz, hogy higgadt tudjon maradni, miközben megszervezi a védelmet, de nekem az a véleményem, hogy még előtte is vár rá pár nem túl kellemes feladat, tekintve, hogy mennyire veszett ez a helyzet jelenleg. Nem mondom, hogy nincs esély, mert ez hazugság lenne, a saját bőrömön tapasztaltam meg a tündék minden erejét, harcmodorát és a fegyvereiket is, de ez nem jelenti azt, hogy még ma végezni is tudunk a dolgokkal. Erősek és ügyesek, de mindig mindenkinek van legalább egy gyenge pontja, és ha ez feltűnik az ellenségnek, pontosabban annak a részének, akit aggyal is megáldott a sors meg Adama, akkor itt bajban lesz mindenki aki a főtéren ácsorog. Nem mintha olyan kevesen lennének, innen nézve már egyre nagyobbra duzzad a nézők száma és jó pár feltűnő alak is van közöttük, akikkel már biztos vagyok benne, hogy korábban találkoztam egy-egy nagyobb fejetlenség során és tudom róluk, hogy van erejük és bátorságuk is. Általában legalábbis ezt tapasztaltam, de azért volt pár nyuszika is, akik remélhetőleg nem akarnak pont itt tömeghisztériát kirobbantani. Mintha minden vágya az lenne az embereknek, hogy itt lehessenek és az amúgy is puskaporos hangulatot be is robbantsák. Mindegy, Thalion éppen akcióba lépett és kieresztette a hangját, aminek hála az átmeneti halláskárosodás után arra is rájöttem, hogy eléggé komolyan kigondolta a dolgokat. Legalábbis eddig úgy tűnik, de nagyon érdekelne, ki az a személy, akire a gyerekeket akarja bízni. Egy lényről tudok, aki képes őt elviselni, az pedig Eloran, a nimfa vezető, de őt elég nehéz lehet utolérni ilyenkor. Na, mindegy, nekem nem nagyon van esélyem a dolgokba beleavatkozni, amíg rá nem jövök, hogy mit jelentenek a zagyvaságok, amiket Ritalea alkotott meg. Az elsőt még mindig nem értem, isteni beavatkozás mentes védelem, vagyis nem vehetek részt a falak, város, erdő védelmében erővel, akármi történik. Nos, ez eredetileg sem állt a munkaköri leírásomban, és amíg nem lesz itt éjjel, nehezen is tudnám a dolgokat folytatni, így azt hiszem első rész kipipálva. A józanság és őrületet egysége nem túl kellemes dolog, és még mindig nem tudom mit takar, ráadásul sikerült a harmadikat el is felejtenem. Fenébe, de jó, már csak ez hiányzott nekem. Tudom, hogy volt benne valami a távolságról és a jelenről, de nem tudom, hogy időben vagy távolságban mérte ezt Ritalea. Nem mintha lenne értelme, ha ez kiderül, de legalább nem tűnne úgy, mintha teljesen elveszett lennék vele kapcsolatban, ami sajnos nagyon csúfos igazságnak felel meg. De ezeknek akárhogy is nézem, nem sok értelme van, mivel ketté szakadni nem tudok, a múltam pedig nem hiszem, hogy sokat segítene ebben a helyzetben, hacsak nem az alagutakat keresi, amelyek a várost hálózzák be és a palota alatt futnak. De szerintem ezekkel sokra most nem mennek, hiszen tudnak róluk azok, akik engem is ismertek itt. Akkor marad az utolsó eset, hogy ezt az egészet az érzelmeimre értették. Ennek még lenne is értelme, de akkor talán tudok segíteni. Mondjuk úgy, még mindig utálom Thaliont és a fejeseket, vagyis csak ott tehetek valamit, ahol ők vannak. Ha nem, akkor következőre megkérem a kedves sorsistennőt, hogy értelmesen fogalmazza meg mit is akar. Amúgy sem ártana innen végre eltáncolnom, kezd kicsit sok lenni az őr, akik szépen megkérnem, hogy fiatalként csatlakozzam a karavánhoz, vagy máshol a védőkhöz. Az egyik volt olyan kedves közölni velem, hogy nagyobb hasznomat vennék akár a küldöncök között is, ők úgyis hozzám hasonló fürge és életüket veszélyeztető fiatalok. Hát, csak nagyon kevés választott el attól, hogy közöljem vele, itt olyan nincs, ami meg tudna ölni, inkább szépen leugrottam, hogy megtaláljam Thaliont. Ahogy ismerem, tuti a fő csarnokban bogarássza a térképet, így egyenesen azt céloztam be. Senkinek nem jutott eszébe egészen a bejáratáig feltartóztatni, az ottani őrökre meg elég volt rámordulni, hogy engedjenek át. A teremben nem egy ember volt, picit feltűnést is keltett a jelenlétem, mivel páran ismertek, de nem aggódtam miatta.
- Mennyire fájna nektek, ha ahelyett, hogy gyilkos szemekkel próbálnátok távol tartani attól a térképtől középen, inkább tájékoztatnátok a helyzetről? - néztem rájuk morcosan, miközben az asztalhoz értem, ahol szépen ki voltak jelölve a város tornyai és a helyek, valamint az ellenség is. Tőlem aztán megpróbálhatnak kivágni, de sajnos jövök eggyel a városnak, így itt kell lennem, ráadásul pedig akiben van egy kis sütnivaló és nincs baja a memóriájával, az tudja, hogy ki vagyok és nem is próbálkozik meg vele. Nem szeretnek, én sem őket, de attól még viseljenek el, mivel tudok olyan dolgokat is néha, amelyek hasznosak lehetnek és én vagyok errefelé az egyetlen, aki biztosan sértetlenül át is jutna a dolgokon. Vagyis majdnem, mert van itt még egy jelenlét, amely eddig nem tűnt fel. - Házi szellemed van Thalion? Ott van mindenhol egy erő körülötted... - jegyeztem meg mosolyogva, hiszen szerintem rajtam kívül nem sokan tudtam róla, hogy esetleg lehet is itt valaki, bár én nem láttam. De egy szellem kisugárzása egyéni és biztos, hogy a vezér mellett nemrég még volt egy, amilyen pedig a szerencsém, már eltűnt és nem nevethettem egy jót rajta...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1774
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Olassië, az elfek városa   2011-08-14, 11:43 pm

*Nem kell sokat várnia a sárkánynak. Az elf vezér hamar ismerteti a helyzetet és az elfek, magukhoz méltón fogadják. Legalábbis, amennyire Kain megismerte a ritka találkozások alkalmával ezt a népet.
Nem tudja nem észrevenni a közelebb lépő elfet, sem pedig annak matatását a fegyvere környékén.
Sóhajt egyet, míg sötét szemei inkább elfordulnak a katonától.
Fekete, hosszú haja ezúttal kiengedve terül szét rajta, így csak hajának rejtekéből látja meg a mellette álló nőt.
A fél pillantásra ismerősnek tűnik, így egészen odakapja a fejét, s lám, a fehérköpenyes nő áll mellette, akivel Norlanben találkozott. Thalion már elvonult a színről, míg a katonái elkezdik megszervezni a védelmet.
Láthatóan nincsenek még a helyzet magaslatán, de úgy tűnik, keményen dolgoznak, hogy időben a helyére kerüljön minden láncszeme a védelemnek.
Persze nincs olyan nehéz dolguk, hiszen ezek az erdei elfek egyébként is a nyugodtabb fajta, önuralmuk valahogy igen magas.
Kain hirtelen nem tudja, mit is mondjon a mágusnőnek, így inkább visszafordul, bár nem a katona felé. Csalódottságát még nem felejtette el, pedig úgy gondolta, hogy szépen indult az ismeretség a fehérköpenyessel.
Kényelmetlenül érzi magát, legszívesebben elmenne. A városból is.
Nem érti, miért van az, hogy ahol megjelenik, ott hamarosan vagy egy medvébe botlik, vagy üldözőbe veszik a katonák, vagy éppen Furia és csatlósai esnek neki a várnak. Nem is beszélve például az éjszakai zombi támadásról. Valahogy a baj, a küzdelem felüti a fejét, ahol az arany sárkány megjelenik.
Menne ő, de Thalion elé még mindig nem vezetik és tart is a szokásos kérdéstől: „És minket mikor árulsz el, hogy ismét a fajtád mellett legyél?ˇ
Ez nem hiányzik neki. Ökölbe szorítja kezeit és fekete bőrkabátjának zsebébe süllyeszti.
Egészen addig, amíg végre egy tiszt is megérkezik és int a katonának, aki Kaint „vigyázza”, hogy vezesse a vezér elé.*
- Vezesd Thalion úr elé, majd ő dönt a sorsáról!
*Kain megadóan tűri ezt a bánásmódot. Régen lemondott már arról, hogy lázadozzon a megaláztatásért. Még amikor Anzar mellett volt, egy ilyenért minimum kettéharapta volna a tisztet is, meg a katonát is, aztán kisebb vérengzést rendezve eltűnt volna.
Most viszont csak felemeli fehér arcát és ránéz a tisztre.*
- Ő legalább harcolt velem egy oldalon….
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Carnë
Föld nimfa - Oresad nimfa
avatar

Hozzászólások száma : 62

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: Olassië, az elfek városa   2011-08-16, 11:12 pm

* A tömeg morajlása lassan elcsendesül. A lent álló összegyűlt népesség nagy tisztelettel néz a térképet erősen figyelő vezérre.
Mivel a többség az udvar egyik oldalára csoportosult, így ez nagy segítséget jelentett Carnënak abban, hogy griffjével könnyedén leszálló helyet keressen magának. A városról úgy hírlett, hogy az itt élő népek nagyon segítőkészek az ide érkezőkkel, hát Carnë ezt most saját maga is megtapasztalhatta. Landolásuk alkalmával többen próbálták őket irányítani, hogy hová is lenne érdemes leszállnia. A vezér a mellette álló két kedvesnek látszó ismerősének szentelte figyelmét. Messziről úgy tűnt jól ismerik egymást, hiszen egy ilyen nagy ember biztosan nem áll le bárkivel beszélgetni, egy ilyen nagy szónoklat előtt.
Carnë próbált előrébb jutni a tömegben, de úgy látta, hogy többen nem örülnek ennek. Azt hangoztatták körülötte, hogy az itt jelenlévők külön lesznek osztva. A harcképesek mennek segíteni, míg a nők, gyerekek és gyengébbek elmennek a karavánnal. A nimfa rögtön felfigyelt, az itt elhangzottakra.*
~ Vajon én melyik csoportba kerülök? Habár nő vagyok, de harcolni jól tudok, és hááát gyengének sem tartom magam. A griffemmel közösen igazán erős segítséget adnánk a csapatnak.~
* Ezek után Carnë egyre türelmetlenebbül várta az elosztást. Ha a tömeg hagyta volna, még a tőrét is kihúzza, hogy ettől még erősebbnek és bátrabbnak érezze magát. Olyan sokan voltak körülötte, hogy meg kellett elégednie a gondolattal, hogy őt is bevehetik a csapatba.
Miközben elmerült gondolataiban, egy katonaruhába öltözött alak szólítja le őt. *
- Jó napot kívánok! Thalion Úr kéreti magához, legyen szíves utánam fáradni!
* A tömeg automatikusan utat enged az emelvény felé haladó katonáknak. A nimfa szótlanul követi őket, és közben kezét az oldalán lógó tőrre helyezi. Mindjárt kiderül, hogy hová is fogják őt most küldeni.
A vezér határozott tekintetével az előtte álló két személyt figyeli. Az egyik egy zöld elf, míg a másik egy sötét köpenyes, hosszú hajú férfi. Első ránézésre úgy tűnik, hogy mondandóját inkább az elf hölgynek szegezi.
A férfi arcával egyre inkább a nimfa felé fordul, aki rögtön felismerte őt. Mivel a vezér nem őhozzá beszélt, így óvatosan leszólította. Persze az is előfordulhat, hogy a férfi meg sem ismeri meg őt.*

- Remélem itt lesz alkalmam kipróbálni a tört, amit Sternben a piactéren vásároltam. –
* Carnë egyelőre nem szólt többet, inkább megvárta a másik fél reakcióját. Közben fél füllel hallottam, amint Thalion vezér próbálja a kék elfet a vár falain belül tartani. Láthatóan aggódik érte.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1774
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Olassië, az elfek városa   2011-08-17, 5:00 pm

//Thalion, Akahana, Mitsi, Radek, Carnë//

*Nem gyerekjáték a tömegen keresztül gyalogolni egy a sárkány nyakán lógó katonával együtt.
Kain nem is azért megy, mert annyira akar harcolni, vagy annyira akar bármi mást is tenni.
Egyetlen dolgot akar, maradni. Mert odakint várhatják az üldözők, ezúttal többen is.
Három sárkány „kísérte” Olassië erdejéig, de az égbe törő fák megállították, mikor az arany sárkány szinte még csak röptében váltva emberi alakra bebukfencezett a hatalmas törzsek közé.
Nem is látta utána őket, viszont tünde harcosok fogták közre néhány tíz méter után.
Azóta van itt.
A palota épületét irány szerint is jól tudja, és hiába kerülgetik a főtéren sürgölődő kisebb csoportokat, úgy fest, az elf harcos is legalább olyan jól tájékozódik a forgatagban, mint Kain.
Meg kell azonban jegyeznie, hogy teljesen más egy szinte csak elfekből álló tömeg, mint akár Tarsis, akár Norlan vásári forgataga, vagy Telar rabszolgapiaca.
Az elfeknek sokkal lágyabb, kevésbé szúrós és kevésbé fojtogató a szaga.
Ebben a kétlábú tömegben még csak megközelítőleg sem olyan nehéz lenni, mint egy emberiben.
Kósza fuvallat találja meg, egy pillanatra meg is dermed. Eszébe juttatja a régi ismerőst, aki a széllel szokott játszani. Igen, Sou.
Megáll, fekete alakja szinte kitűnik a tömegből, ahogy szemébe lendülő haját kivetve onnan körbenéz. Nem látja a szőke hajú fiút, de ebben a sürgölődésben akár a közelében is állhat. Kitakarják a le és fel siető elfek.
Csak most eszmél rá, hogy korábban ő is érezte már egy sárkány jelenlétét, de nem figyelt rá.
Túlságosan is a biztonság érzetébe ringatta magát, pedig ahogy ő bejutott ide, más sárkány is be tud.
És még az sem biztos, hogy a közelgő ellenség nem lesz legalább olyan veszélyes, mint Furia kutyái.
Az elf türelmes, de sürgető pillantásával találkozik. Bólint neki, és hamarosan már Thalion előtt állnak.
Látható a keresztbe-kasul siető harcosok raja. Érkezik egy vörös hajú lány, láthatóan nimfa, s ismerős is. Leginkább a Nagy Vadászból, de mintha Sternben is megfordult volna. Kain szeme egy pillanatra megállapodik a karcsú alakon, majd tovább kapja tekintetét. Már ott áll Akahana, az a férfi, aki odaadta a kabátját a heliokrit kristály elvitelénél, meg egy kék hajú elf. A férfi és az elf nevére nem emlékszik, de ismerős ő is valahonnan.
Szertartásosan meghajol, első sorban az elfek vezére előtt leróva a kötelező udvariassági üdvözlést, de szól a többieknek is. Ellenben néma marad, véletlenül sem szólna, amíg nem szólítják.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thalion Órëa
Elf vezér
avatar

Hozzászólások száma : 505
Életkor : 1872
Munkahely : Elf vezér

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Olassië, az elfek városa   2011-08-17, 5:16 pm

//Akahana, Carnë, Kain, Mitsuko és Radek//

*Az elfek vezére gondban van. A város védelme még nem állt fel, de az ellenség hamarosan megindulhat ellenük. Nem tudja, hogy tisztjei milyen munkát végeztek, de egy mágusnő már elvállalta a feladatot. Legalábbis a bekiabálása alapján az tűnt ki.
Thalion a térképbe merülve áll, amikor előbb érzi, majd látja is azt, akire nem különösebben vágyott ebben a pillanatban.
Az istennő örökös lázadó szellemével, míg náluk tanult, nem egyszer váltott ki retorziót belőle és a többi tanárból is.
Egyik vénje egyből válaszol is az istennő érkezésekor elejtett csípős beszólásra.*
- A város védelme a mi dolgunk.
Thalion úr ezen nem akad fenn, még mindig gondolataiba merülve nézi a térképet, amikor Akahana megjegyzése rángatja ki belőlük.
Érezte ő már korábban is, hogy van mellette valami, de egy ideje már eltűnt.*
- Ne viccelj, Akahana. Ez az idő nem alkalmas rá. Ha te látod, figyelhetsz is rá, hogy ne nekünk okozzon gondot.
*Közben újabb harcosok érkeznek. Egy nimfa jelenik meg előtte, emlékezteti is egy másikra, bizonyos Rianára, aki igen nagy hírnevet szerzett Lanur szövetségesei között még a nagy Háború idején.
Ez a nimfa első pillantásra más is.
A Thalionhoz lépő első tiszt közel hajolva hozzá tájékoztatja is róla, hogy a nimfa szokatlan módon, griff hátán érkezett. Az elf vezér szeme fel is csillan.*
- Örülök, hogy velünk vagy! Elonar népének bármely tagját szívesen látjuk városunkban. Sajnálatos, hogy ily vészterhes időkben kell itt lenned.
Úgy hallom, griffel érkeztél. Nagy segítségünkre lehetsz, mert a levegőből érkező támadásra számítunk itt.
*Miközben meghallgatja a nő válaszát, már a következő tiszt is ott áll mellette, aki a sötét ruházatú, sápadtnak tűnő férfiról ad tájékoztatást.
Órëa szemei összeszűkülnek, mikor meghallja a nevet. Ő is emlékszik még Kainra, bár a háborúban kevéssé vett részt. Arra is, amit tett, a nyelve hegyén van, hogy feltegye azt a kérdést, de végül nem szól. Szemeit a sötét szemekbe fúrja, keresve benne a férfi lelkét, s míg azok állják az övét, el is dönti sorsát.*
- Remélem, Kain, a te támogatásodra is számíthatunk. Bár néped nem örvend nálunk nagy népszerűségnek, harci erényeit nem vonhatjuk kétségbe. Most pedig nem velük kell küzdenünk. Ha kiállsz mellettünk és hűen küzdesz, Olassië népe megismeri érdemeid.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Olassië, az elfek városa   

Vissza az elejére Go down
 
Olassië, az elfek városa
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 17 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 17  Next
 Similar topics
-
» Sötét elfek leírása
» Erdei elfek leírása
» Elhagyatott város
» Denver városa
» Elfek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Középvidék :: Olassië-
Ugrás: