Olassië, az elfek városa

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-09-14, 11:09 pm

~Hát jó...lássuk csak....
*Rendelt ős valamit, habár fogalma sincs mi lehet az, és kért olyan "első fogást" is, ami körülbelül így hangzott.*
-Igen, és szeretnék kérni az elsőből is....
*A pincér csak mosolygott, de értette, és felírta gyorsan, majd rákérdezett, hogy melyiket választja, de amikor felhozta, hogy van mai specialitásuk, a srác egyből rávágta, hogy azt kér. Egyáltalán nem igazodott ki ebben a körben! De hát mit lehet várni, egy szegény falusi fiútól?
Majd megkapta a specialitást. Egy pillanatra visszahőkölt a látványtól, mert egy nagy tök volt e belsejében egy sűrű sárga, -vélhetően tök krém leves-, lé volt. Könnyen volt leolvasható a fiúról, hogy nem ez élete nagy kívánsága, de végül csak belekóstolt. Meg is ette.
A második ha lehet még furcsább volt. Erre már meresztgette a szemit is. Kis apró egymástól elkülönített golyócskák, illetve kupacok, mellette egy tál rizs, és még valami, amiről fogalma sem volt, hogy mi. Talán tészta...de csak talán. A gond ott kezdődött, hogy külön akarta megenni őket, és mivel a tészta félével kezdte gyorsan rá kellett jönnie, hogy az bizony nagyon erős. Innia kellett, mire folytathatta. Valójában együtt kell enni őket, ez egy afféle különlegesség és ezért vannak külön, mert ha alapból is együvé lennének, nem nézne ki olyan szépen.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-09-14, 11:14 pm

*Kissé mulatságos volt, ahogy a fiú... reflektált a történésekre és a körülményekre. Fatima enyhe mosolyt eresztett el szája szegletében, úgynevezett megbékélő megfigyelő tekintet volt ez. Mikor végeztek az étellel, megszólalt.*
- Ez egy búcsú étkezés volt. Megtanítottam neked azt, amit megtaníthattam ennyi idő alatt. Talán itt az ideje, hogy visszatérj a katonaságra. Bal karoddal már tudsz úgy kardozni, mint korábban a jobbal. Talán... talán még egy kicsit jobban is.-
* Vallotta be őszintén. Persze lenne még mit tanítani a fiúnak, de az éjtünde úgy érzi, ez nem az ő feladata lesz.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-09-14, 11:34 pm

*Nehezen de rájött, hogy együtt igenis finom, és kissé keverve, hol ezzel hol azzal próbálva ki az ételt, jóízűen befalta mindet. Aztán mikor végeztek, ő mosolygósan dőlt hátra. Végül is, nem is volt olyan nagy ördöngösség ez az egész. A nő pedig komolyan, s ugyanolyan magasztosan szólalt meg, mint eddig mindig. Maga volt a varázslatos, mesebeli szépség,de ugyanennyire komoly is, és Cloud ennek megfelelően hallgatta. A hír azonban lefagyasztotta róla a mosolyt. Nem volt kedve visszamenni, és szeretett volna még több időt itt tölteni.
Itt legalább volt értelme annak amit tesz.
Fancsali ábrázata ezt könnyen igazolta is, de csak ennyit mondott.*
-Értem.
*Nem akarta lerohanni, és végképp nem kérlelni, hogy de hadd maradjon. Tudta, hogy mennie kell. Sőt, talán minél előbb, hiszen egyelőre azt se tudja menyi időt töltött is a tündék városában tulajdonképpen. Amit eddig kapott, azt is hálás köszönettel fogja megköszönni, s ha úgy hozza a sors, talán egyszer visszafizetheti a jó szándékot, de nem volt boldog. Különösen nem, ezt nem takargathatta.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-09-15, 8:54 pm

//Edward Dylan, időn kívüli játék. És én is bocsánatért esedezem, de remélem, hogy nem fogjuk egymást zavarni Smile

//

*A kinyíló, frissen vasalt tölgyajtóban feltűnő alakokra lassan emeli fel szúrós szemeit. Nem áll fel egyből, a nehéz, bükkfa széken marad, onnan néz a harcosokkal elbánó mágusra.
Abban azonban tévedés leledzik, hogy ezidáig nem hallott arról a mágusról, aki felvette a küzdelmet az erdei ork sereg vezetőjével a csatában.
Ilsa, a sereg vezére is mesélt neki a harcról, ahogy a túlélő katonáktól is hallott ezt-azt.
Rezzenéstelen arccal nézi végig, ahogy az őrök és a mágus helyett testőrségének elit harcosai jelennek meg, hosszú lándzsáikat menten a mágus hátának, nyakának szegezve. A féltucatnyi lándzsa mögött már íjak idegére helyezett, hegyes tünde nyilak is merednek az érkezőre.
Thalion úr kimért hangon szólal meg.*
- Olyan harcos, ki nincs tekintettel önmagán kívül senkire, méltatlan arra, hogy erélyről szónokoljon népem csarnokaiban.
*Felemelkedik ültéből, ekképpen adva tiszteletét a mágussal szemben. Mióta háború volt, fegyver nélkül nem jár-kel Olassië falai között, s azokon kívül sem.
Homlokán a ráncok, s a kemény arckifejezés, melyet immár egyre ritkábban vet le, jelzi, sok teher nyomja, s a tragédiák, melyeket átélt, megkeményítették szívét is.
Lassú léptekkel közelít a mágushoz, mégsem gőgösen, pusztán e terhek és népe vezetését jelentő felelősségének tudatában. Tekintetét le sem veszi a férfiról. Itt áll hát előtte az, kit többen sötét elfnek néztek a csatában. Az, ki lefoglalta az ork sereg vezérét.*
- Őreim egy gyilkost hoztak elém, olyan gyilkost, ki tündéket ölt. Ne várj hát emiatt tőlük más bánásmódot, mint mi egy gyilkosnak kijár. Vagy olyasvalakinek, kinek lelkét a sötétség mérgezi.
Nem hívattalak sem városunkba, sem e hely falai közé. Mi járatban vagy tehát Olassië falai között?

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-09-15, 10:30 pm

//Itt jövök, figyeld a labdát! ^^//

*Ahogy várta, az őrök helyett vagy egy fél tucat képzett harcos dárdája és kissé távolabb nyilai meredtek felé. Legalább az elit fogja le. Habár már ösztönösen eszébe jutottak a kellő varázsigék, nem használta egyike se. Persze pont most nem volt esze felhúzni egyetlen egy pajzsot sem, pedig anno még aludni se volt hajlandó legalább egy figyelmeztető nélkül. Ez még semmi. Sem az utcán az őrök, sem most nem lelhető fel nála egy kis kés sem. Axis botja Fatimánál, a nyilai, tőrei pedig a dagorladi katonáknál. Az a kis varázstőr is. Azóta nem vett kardot, így valójában "fegyvertelenül" érkezett a vezér elé. A hangnem is tipikusan a várt, felsőbbség teljes megnyilvánulás volt, ráadásul egyből letegezte Dylant. A lándzsákra nem reagált ....egyelőre, sehogy. A tegezésre viszont ő is tegezésre váltott.
Előbb az utolsó kérdésre felelt, egy igen bicskanyitogató mondattal.*
-Magányügy.
Találkozóm van, talán épp egy újabb támadás megbeszélésére.
Hehe
*Még fel is nevetett. Tudja ám milyen felidegesíteni az embert, s azt is, hogy ezzel a mondatával nagy bajba is sodorhatja magát. Ő, Dagorladban egyszerűen oldaná meg.
Kínzás. ... azaz, helyesbítéssel, a régi énje. A hadúr ezt tenné, de most valahogy próbára akarta tenni a másikat. Hogy a tündék vezére mennyivel különb Dagorladnál? Nem csak látszat ez a fény városa itt? Természetesen akkora hazugság volt mint egy ház. Fatimát kereste, de őt is inkább csak félig-meddig. Lehet, ezek után nem lenne ajánlatos bajba kevernie a nőt itt. Hiszen ez mint egy új otthona.
Azt is tudja miért hozták ide. Azokért a tündékért, akiket nem védett meg amikor lehetett volna, illetve azokért, akikre nem ügyelt a csata hevében. Azok, akire akkor azt mondta, hogy a selejtek úgy is elhullanak. A gyenge ne menjen csatába.
Értük nem érezte magát felelősnek. Egy harcban mindenki magára ügyel, ezek itt mégis gyilkosnak mondják érte. Az, de sosem gondolta volna, hogy ezért fogják elő venni.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-09-16, 9:04 pm

//Bocsi, ma ennyi tellett...//

*Thalion úr rezzenéstelen arccal veszi tudomásul a visszategezést. Nem hagyja efféle apróságok által kizökkenteni magát.*
- Ebben az esetben, a találkozó már nem jön létre, Edward Dylan.
*Szólal meg ugyanazon a hangon. Talán e föld lakói, akár Onoria is, azt gondolnák, hogy az erdei elfek elzárkózva élnek, de ebben az esetben hatalmas tévedésben vannak mindahányan.
Thalion úrnak volt ideje a századok során kiépítenie saját hírszerző hálózatát, nem csak a kút áll rendelkezésére, s ha meg kíván találni valakit, azt legtöbbször meg is leli.
Nem közösködik továbbra sem sötét varázslókkal, azt ő, s népe is árulásnak érezné, ahogy martalócokkal, haramiákkal sem.
Varázskútja, s a századok alatt neki lekötelezettek sora áll rendelkezésére, ha kell.
Így akadt a bizonyos körökben már hírhedt sötét elf, vagy hadúr nyomára is, aki sárkányúrnak hívja magát.
Nem zavarja, ha megdöbben a hallottakon a férfi.
Szúrós szemei végigjárják a látszólag fegyver nélküli hadurat, csak azután szólal meg újra.*
- Nemrég mutattuk meg e világnak, hogy népünk ki tud még állni magáért. Elesett ellenségeink ezrei bizonyítják, hogy megvédjük magunkat, s szövetségeseink is jönnek segedelmünkre, ha úgy hozzák Ritalea fonalai.
Botorság lenne épp nálunk megszervezni támadásod, ha igazat szóltál is…
Nézd el nekem, de szavahihetőséged ingatag lábakon áll.
*Hátat fordít, de éles tünde érzékei nem lankadnak ezalatt sem, míg kissé távolabb sétál, hol aztán újra szembefordul a férfival, miközben a széke előtti asztal vastag lapjára teszi a kezét.*
- Ne keresd a harc lehetőségét! Van már éppen elég ellenséged, s noha nem tűnsz most oly sötétnek, mint amilyennek leírtak a háború után, azért tudhatod, hogy az a fajta mágia nem hoz igaz létet. Csak szenvedést, s halált hoz rád, miközben lelked elveszik benne.
De a gyilkosságra visszatérve….életeket is mentettél, jóllehet célod nem ez lehetett. Így van, Ilsa?
*A belépő nő már kiheverte a küzdelmek során szerzett sebesüléseit. Most nem vértben érkezik, halvány világoskék tünde ruha fedi karcsú testét, s vörös haja elf módra fonva omlik vállaira. A nő bólint, miközben szemeit a lándzsák között álló hadúrra függeszti.*

Olassië, az elfek városa - Page 13 Images?q=tbn:ANd9GcQ3cIudqCmeJ0n3GIfu3yJN3cfnM7l4pNXkaxtdkQp4prt2Vw22

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-09-16, 11:45 pm

*Figyeli a fiú reakcióját, ami egy grimasz. Pár hete még el akart volna menni, most meg maradna? De legalább engedelmes. Végül feltesz egy kérdést az éjtünde.*
- Mihez kezdesz ezután? Visszatérsz a katonaságra, s éled a megszokott életedet?
~ Csak éppen bal kézzel.~
*Tudja az éjtünde, hogy soha nem lesz a régi a fú. Bal kézzel harcolni akkor is nagyon más és megerőltető, ha már jobban megy, mint jobbal. De ha valaha teljesen meg is gyógyulhatna a keze - amire elég kicsi a lehetőség - akkor is a lelkében marad ez az eset, mert valószínűleg vereségként élte ezt meg a fiú.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-09-17, 11:25 pm

//Neked írok most Fat, mert neked könnyű és gyors, és most megyek aludni Very Happy

//

*A kérdések kizökkentették kissé. Hogy mi? Jah, hogy mik a tervei. Majdnem megrántotta a vállát rá. Hát egyértelmű. Az amit a nő is mondott. Mi mást tenne? Fatimára se nézett, a villával babrált közben.*
-Igen. Megpróbálom.
*Tudta, hogy most már nehezebb lesz, de hát ez van. Meg kell barátkozni a az új helyzetével.*

//nah ennél többet úgy se tudnék írni ^^//

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-09-18, 8:50 pm

*Fatima bólintott.*
- Rendben. Ne aggódj, menni fog! Talán kicsit nehéz átállni a balkezes harcmodorra, de az is lehet, hogy egy idő után a jobb kezedben is forgathatod a kardot. De sose feledd azokat a mozdulatokat, amiket megtanítottam neked.
* Volt a poharában egy kis víz, az utolsó cseppeket kiitta belőle. Majd a fiú szemébe nézett mélyen.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-09-18, 9:35 pm

*Az a bólintás. Sose tudni mire van. Habár most talán mégis. Cloudnak sose volt erőssége a szemkontaktus tartása, és ennek fejében most se nagyon tudott a nő szemébe nézni, de valami megrengett benne. Felállt. Felállt és meghajolt a nő ellőt.
Talán a fáradság volt az ami most kicsivel bátrabbá tette. Meg akarta köszönni mindazt amit kapott, és most valahogy nem érdekelte semmi. Az sem ha megnézik. Legalább látnak egy embert aki tud hálás is leni azért amit kapott.*
-Hálásan köszönök mindent, és ígérem nem lesz értelmetlen amit tanított nekem.
*De úgy maradt. Kétrét görnyedve álmosan, fáradtan...a nap fáradalmaitól piszkosan.
Most sajnos, egyelőre még nem tudott semmit se mondani, csak ezt.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-09-18, 9:51 pm

*Egyszer csak a fiú feláll, és meghajol előtte. Fatima hirtelen nem is tudta, hogy hogyan reagáljon. Csak úgy nézett ki a fejéből. Most mit kellene tennie? Maradjon ülve és úgy feleljen? Vagy álljon fel? Természetes volt számára, hogy Thalion úr előtt nem ült le, mikor az állva maradt. Hisz a vezér magasabb beosztású nála. De most mi legyen? Jelenleg... akármennyire is alázatos, be kell vallania magának, hogy jelen helyzetben ő van magasabb rangban, mint a fiú. Vagyis amiatt nem állhat fel, mert egy magasabb rangú áll előtte. Mivel eddig hátradőlt a széknek, most felegyenesedett. Majd ismét a megszokott biccentés jött.*
- Jól van.
*Kicsit elfordította a fejét egy kis szünet erejéig. Majd ő is felállt.*
- Akkor... ezennel végeztünk. Az ebédnek is vége. Bármikor, amikor jónak látod, elmehetsz. Örülök, hogy megismerhettelek.
*Enyhén biccent a fiúnak, majd elindul a kijárat felé. De még visszafordul, s újra végignéz a fiún. *
- Sok kincs van benned. Bányászd ki őket, s tégy vele jót!
*Mondta lágyan, majd újra elfordult, s elhagyta a helyszínt.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-09-19, 2:05 pm

*A földet bámulva hallgatta végig. "Jól van". Mikor a távozásról esik szó, csak megráncolja a homlokát. Majd megkérdezi, hogy pontosan mennyi ideje is tartózkodott ott. Deh, mindegy is, minél előbb mennie kell.*
~Már holnap elindulok.
*Úgy is volt, azonban az elkeserítő tény magáért beszélt. Kicsivel kevesebb mint öt hetet töltött el itt. Egy hónap kiesett! Nem igazán volt sejtése, hogy akkor most mi lesz, de előbb nem tudott volna elindulni. Most azonban sietnie kell.
Sietni... relatív fogalom ez ám. Nem akart kérni a tündéktől semmit, eddig is jogtalanul élvezte vendégszeretetüket. S már indult is volna el, amikor az egyik nővérke utána szólt.*
-Ha jól hallom sietsz.
Ha vársz egy kicsit felnyergelik neked azt a lovat, amit hoztatok megérkezésetekkor.
*A kis falu gyógyfüvesének lova. Meghajolt udvariasan, és fülig érő mosollyal nézett a tündére.*
-Megint csak a lekötelezettje lettem.
*A tünde csak mosolygott, de nem mondott semmit.
Elindulva Fatima szavai jártak a fejében. Ott és akkor csak állt és bámult. Még egy darabig az asztal mellett nézett kifelé, ... a nő után. Soha nem fogja többé látni. Nincs az a szerencse ami megadná neki. Így képzelte, és ennek megfelelően valami megüresedett benne. Úgy érezte, hogy lezárult valami különös és csodás az életében. Visszatér az egyhangú, néha életveszélyesen durva életéhez, ahol nincs más csak a munka, és a munka. Nem baj. Nem ítélte meg olyan szomorúnak, csak azt sajnálta, hogy egyedül lesz. Mert hiába vannak ott társai, azok sose fogják megérteni, mert nem lehet. Nem mondhat el nekik semmit.
"- Sok kincs van benned. Bányászd ki őket, s tégy vele jót!"
Akkor azok a szavak olyan lágyak, szeretetteljesek voltak. Sose fogja elfelejteni. Legalább is azt hitte.*

//Köszi a játékot, élveztem : D//

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-09-19, 3:04 pm

//sztem nem haragudtak Wink

úgyis olvassák a mi játékunkat nem de? Cool

Thalion //

*Nem lepi meg, hogy tudja a nevét a vezér. Hiszen ha tudtak róla, biztos volt vízhagja az Olassiei harcának, és amúgy se rejtette véka alá, hogy kicsoda ő, sőt amíg úgy volt -pár hónapja még-, hogy visszamegy Dagorladba, egyenesen a rangjával és erejét tükröző megszólításával "hirdette" magát, a csatlakozás miatt. A Sárkányúr. Így hívják sok helyen, most már Lanuriában, nem mintha el is hinnék, hogy tényleg le tudna győzni egy sárkány, de biztos sokak fejében megfordul, hogy ha nem nagyzolás akkor csak is egy erős mágus állhat a név mögött. Az már más dolog, hogy de, le tud győzni sárkányt. A névre, egy halovány, de annál gúnyosabb mosoly futott végig a szája szegletén.*
-No lám, felkészültél belőlem. Milyen megtisztelő.
*Ha valaki meg akar tudni róla ilyen mindennapos dolgokat, meg fog. A kiléte azonban még mindig rejtve maradt. Ember...??!! Állta a kimért mustrálást, érződött a másikon, hogy alaposan szemügyre veszi. Habár ha lett is volna nála fegyver, biztosan elveszik tőle az őrök, de meglehet kérdezni. Nem volt.
Míg a másik hátat fordít, ő az istenekre tett megjegyzést kezdi el boncolgatni.*
-Ritalea a végzet istene itt ha jól emlékszem.
Elég ingatag egy istent választottatok magatoknak. Lehet, hogy legközelebb Ritalea másképp dönt, ha már az ő kezébe adtátok a végzeteteket.
*Elég nyilvánvaló kifejtése annak, hogy rühelli a legtöbb istennel kapcsolatos közbenyögést, és fölöslegesnek is tartja. A következő mondat azonban meglepően könnyed volt. Mintha tanítani, vagy még inkább inteni akarná a vezér, hogy "térjen meg" a jó útra,és hagyja el a sötétség útját. A "sötét mágus" szál egyenesen állt Thalion előtt, és szemében némi düh lobbant fel, de mint mindent, ezt is a cinizmus eszközével rendezte le.*
-Nem vagy túl elengedő ezzel a mondattal, vezér?
Még mindig egy gyilkos vagyok. Ha ezt hallanák azok akik társaik haláláért állítólag én felellek, nem vennék rossz néven?
*Direkt erősen nyomta meg az "állítólag" szócskát, ezzel jelezve, hogy nem érzi magát bűnösnek. Egyszerűen hagyhatta is volna annyiban az egészet, és elsétálhatott volna, végig nézve, hogy nélküle valószínűleg sokkal többen hallnak meg.
A nő érkezésére, viszont a figyelme teljesen -látszólag teljesen- felé terelődött, mintha el is felejtette volna, hogy eddig Thalion nagyúrral "beszélgetett". Egy kedveskedő, sármos mosollyal válaszolt a bólintására Ilsának.*
-Hölgyem? Meg is hajolnék kegyed szépsége előtt, de jelen pillanatban akadályoztatva érzem magam.
Bocsássa meg.

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-09-19, 9:55 pm

*Nem méltatja válaszra a szavakat, melyek mögött a gúny hangja is kihallatszik értő fül számára.
Kihasználja az időt, amíg a férfi Ilsával van elfoglalva. A nő haloványnál is haloványabb mosollyal válaszol a szép szavakra, s adja is jelét annak, éles tünde fülei messzebbre is érnek, mint tűnik.*
- Úgy vélem, akadályoztatása cseppet sem méltatlan, s tetteinek egyenes következménye. Vezérünk egy szóval sem említette, hogy bűnei feledésbe merültek volna, csak mert erényeit is a mérleg másik serpenyőjébe helyezte. Nekem is harcostársaim voltak az ott elesettek között.
*Mindemellett a köszöntésre enyhén meghajtja fejét, s meghajol Thalion előtt is. Nem színpadias a hatás, jóllehet, nem szokása Thalion úr előtt hajbókolni, de idegen előtt megadja a tiszteletet.
Több az ő kapcsolatuk vezér-alvezéri viszonynál. Közös pontjaik népük szolgálata, melyért ő is életét adta volna ott, az erdőben, midőn épp e férfival egy időben küzdött, de Thalionhoz már barátság is fűzi, az pedig erősebb kötelék bármely rangnál.*
- Thalion úr…
*A vezér ellöki magát az asztaltól. Szigorú tekintete nem enyhül Ilsa szavaira, s üdvözlésére sem, de egyenes tartásában kissé ő is meghajol a nő előtt, közel sem annyira, mint ő tette az előbb. Aztán emeli újra kemény tekintetét Edwardra.*
- Ha te is készültél volna, tudhatnád, nem Ritaleát választottuk, s a mi istennőnk választotta ki népünket, mert annyira szeret minket.
De nem hitről, s istenekről beszélgetni állsz most itt.
Nem tagadhatod, hogy többen a te közbelépésed miatt haltak meg a csatában, ahogy mi sem tagadjuk, hogy sokak neked köszönhetően térhettek vissza a város falai mögé, hogy tovább harcolhassanak.
Mi vezet egy harcost arra, hogy ennyire semmibe vegye azokat, kik mellette vonhatnak kardot?

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-09-20, 7:02 pm

*Csöndesen hallgatja a nőt. Ha a tünde szemek elég figyelmesek, és a nő nézi a férfi arcát is beszéd közben, valamiféle változást vélhet felfedezni rajta. Egy elkapott megrándulás, mely egyértelműen nem lehet szándékos, hiszen nem tartott sokáig és halovány volt csak. Lepergett a gőgős, fennhéjázó, tesztelő arckifejezés, és arra a kis időre átadta a helyet a fájdalom egyfajta megnyilvánulásának. Dagorlad járt a fejében. Ha ezek a tündék tundnák, hogy mit csinált azlőtt, nem tárgyalnának felette ilyen könnyeden, hanem gondolkodás nélkül elítélnék. Talán ez is a rendje a dolognak. Hiába ígérte meg Axisnak, hogy ezentúl annak fog élni, hogy a jó útján járjon. Nehezebb mint gondolta, sőt.... neki még nehezebb. Még a nagy sárkány mellett se volt könnyű. Most meg, egyedül érzi magát.
Csendben, túl nagy csendben hallgatta végig a beszédet, s egyetlen egyszer sem szólt közbe. Az jutott eszébe, hogy ha itt most elítélik, nem fog tiltakozni, nem fogja megkísérleni a szabadulást. Szépen aláveti magát a Vezér akaratának. Azonban félreértés ne essék, nem Thalion nagysága miatt, valahogy saját magát akarta ezzel büntetni. Túlságosan igazságtalannak érzi, hogy ő szabad lábon van, mindazok után amit tett.
Habár egyértelmű az, hogy a nyilak és lándzsák, ha akarná, semmit sem jelentenének, sötét mágus mivoltában. Az utolsó szavakra, a szúrós tekintetre, ugyanolyan behatóan mély kékségei csillantak a vezér felé.
Karba fonta a kezét, és mint aki már unja a dolgot, újfent gúnyosan szólalt meg.*
-Ez ugye csak költői kérdés volt?
*Mert a válasz egyszerű. Csak magának élni, semmi másnak. Lusta, oda nem figyelő, önző. A háborúban is csak a puszta szeszélyén múlott hogy hova álljon. Mondhatnánk úgy is, hogy nem is a tündék mellett harcolt, hanem az orkok ellen. Miért? Mert így tartotta kedve.
-Döntsétek már el, hogy megjutalmazni akartok, vagy megbüntetni a csatában való részvételemért.
*A hangja is bosszússá vált, de nem mintha mehetnékje lenne, csak már unta, hogy nem tud mihez kezdeni az üggyel a tünde vezér.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-09-21, 10:06 am

*Szerencsére a tündék nem foglalkoznak azzal, hogy máshol miféle bűnöket követett el a hadúr. Őket csak a náluk elkövetettek érdeklik, a többivel számoljon el maga előtt, vagy azok előtt, akik ellen elkövette.
Ilsa és Thalion úr egymásra néznek, amikor Edward megszólal. Egymás számára beszédes tekintetek, de kívülállók számára semmitmondóak lehetnek.
Végül a vezér szólal meg hűvösen, és kimérten.*
- Engem nem érdekel, máshol miféle tetteket hajtottál végre, s nem is neked, hanem népemnek és magamnak tartozok az igazságos ítélettel. Amit akkor fogok meghozni, amikor meg kell, hogy szülessen. Gúnyod, vagy dühöd nem érint meg. Csak a gyávák és a belül gyengék viselkednek így, Edward. Ha szembe tudsz nézni saját magaddal, akkor majd megérted ezt.
*Thalion az őrökre néz. Van egy olyan érzése, hogy ők nem állítanák meg a hadurat, de azt is tudja, hogy ő azért képes lenne rá.
Ilsa lép elő, megáll a vezér mellett. Látott ő valamit átsuhanni a hadúr arcán, de nem kíván foglalkozni vele. Thalion úr kérésére van csak jelen, s ha a vezér elengedi, távozik is. Nem tartja sokra az előtte álló férfit, legyen bármily erős is, csak a kellő tiszteletet adja meg neki.
A vezér szólal meg újra, s szúrós pillantása elidőzik azokban a kék szemekben.*
- Igazságos az, ha a benned lévő sötétség ellenére sem lakolsz halálla azért, mert visszatértél e helyre, s az elkövetett gyilkosságokért a büntetésed az, hogy többé nem teheted lábad e városba. Tetteid, akár szándékosak voltak, akár csak nemtörődömséged vezetett, kiegyenlítik egymást. Távozz innen, s többé ne érintse lábad Olassië városát!
Az őrök kivezetnek a falakon kívülre.
Megértetted ítéletünket?
*Határozottan néz a másik férfira. Nincs harag hangjában, az idők során látta, hogy mit tesz a háború a lélekkel*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-09-24, 3:12 pm

*A hosszú beszéd összeráncolt homlokán tükröződik, hogy ne ért vele egyet. Miért is lenne gyáva? Ő aztán nem dühös, amit hagyott hogy meglásson a tünde, az is csak a hatás fokozása érdekében volt. De nem szólal fel védelmében, had higgye a nagyúr, hogy milyen okosakat mondott. Aztán megszületik az ítélet is végül. Dylan a karba font kezét leengedi, s egyáltalán nem érte felkészületlenül, és nem is sajnálta. Úgy se érdekli ez a hely, csak Fatimáért jött ide. Felőle bármi lehet itt. Olyan is volt, majdhogy nem megrántotta erre a vállát, sőt. Ez a nagy és magasztos megfogalmazás, ráadásul az, hogy mennyire nagy büntetésnek szánták, ami rendkívüli módon hidegen hagyta, hogy lassan kitört belőle a nevetés. A dárdások azt se tudták, hogy most mi van. Nem tágítottak Dylantől, pont most nem. Előbb halkan, majd egész hosszan, hangosan nevetett ezen a röhejes szitun, majd megelégelve a várakozást megszólalt, még mindig jókedvében, de egyben nagyon határozottan is.*
-Nos, akkor ki kísér ki?
*Olyan erővel, és akkurátusan ejtette ki a szavakat, hogy a dárdások egyszerre meglazították a kört. Az egyik fel is emelte a dárdáját, hogy eleget tegyen a sárkányúr kérésének,de eszébe ötlött valami. Mondjuk, nem Dylannek kéne itt engedelmeskednie. S ezt lassan tisztázván magában, a Vezérhez fordult. Mindennek első rangú néző lehettek a Tünde vezér, és Ilsa. Ahogy egyetlen mondatával megbontotta az elit vonalát. Varázslat lenne, vagy tényleg csak egyszerű mondat hangzott el?*
-Uram? Kikísérjük?
*Ha a válasz kedvező volt, páran elindultak Dylannel, míg a többiek hátul maradtak. A sárkányúr egy kacsintással köszönt el a tünde hölgytől, Thalion felé meg egy igen önteltnek vehető biccentést tett. Néhány dárdás, és a nyilasok. Azonban ez még nem volt elég Dagorlad volt első emberének. Nem nézhetik le ennyire, s valahogy szert tett arra, hogy megmutassa ha csak egy kicsit is, az erejét. Bal kezét maga elé emelte, úgy hogy hátulról is láthassák, hogy csettintett, mire a hátul maradt dárdások pengéje félbe törött. De nem csak nekik. Az íjászok nyilai, amit felhúztak félbetört, illetve a tegezekben lévő nyilak is egyszerre dupla annyian lettek, azzal a különbséggek, hogy immár egyiket se tudják felhasználni. Így indult el Dylan.*

//Nah ha nincs más gondlatod, akkor itt a búcsú ideje, érdekes játék volt, köszönöm. ^^//

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-09-24, 8:47 pm

*A vezér nem mondhatni, hogy ne számított volna a jelre. Nem kárhoztatta elit harcosait az önkéntelen mozdulatokért, sem pedig a kérdésért, tettért, melyet végre hajthattak.
A hadúr szerencsére a vonalat nem bontotta meg, hiszen sem fegyvert, nem tett tönkre, sem pedig harcos nem állt ki a sorból első kérdésére. A kör fennált, lazábbá is vált, de a lazítás bizony nem mindenkinél a sötét hadúrnak volt köszönhető, hanem az ítéletnek.
Annak, hogy mikor távozik a hadúr, utat kell majd nyitniuk neki.
Thalion úr szigorú tekintetét végigvezeti a harcosokon. Voltak, akik felemelt lándzsájú társuknál szigorúbban fogták a fegyvert, s nem ámultak a hadúr szavain.
Három lándzsást és a biztosítás végett ugyanennyi íjászt rendel csupán szemeivel a hadúr mellé.*
- Ilsa, kérlek, vezesd ki népünk kebeléből az elítéltet!
*Néz a nőre, majd a fellengzős biccentésre épp csak meghajtja fejét.*
- Nem vártam mást Dagorlad egykori második emberétől.
*Ezzel a távozni készülő férfi által végzett varázslatot mintegy ellensúlyozandó, jobbjával csettint egyet. A törött lándzsák apró felfénylések közepette válnak eggyé, s a megduplázódott nyíltömegek is visszanyerik eredeti állapotukat. Thalion úr viszont nem elégszik meg ennyivel. Nem hagyhatja, hogy Edward tovább játszadozzon a városban az elfekkel. Felemeli karjait, és a férfi felé nyújtja őket.*
- On tal, on má, on hroa, on dol!
*Az átokra Edwardnak előbb a lába válik keménnyé, mint a kő, majd sorban követik kezei, teste, végül feje is. Nem válik igazán kővé, ahogy hall is, lát is, de tenni, szólni nem képes.
Hideg bénulás vett erőt egész valóján, melyet nem törhet le. A vezér arcát láthatja közeledni magához.
Még mindig harag nélkül, de kemény arca elárulja, ha kell, kiáll népéért, s ezúttal épp Olassië ura előtt akart tartani bemutatót egy elítélt bűnös. Mégha oly erős és egykor nagyhatalmú is volt, mint Dagorlad valaha volt hadura, nem engedheti az ilyet.*
- Ne aggódj, nem így fognak végigvinni városunk utcáin. Nem a mi sajátunk mások megszégyenítése.
Botorság városunk közepében, s előttem így viselkedni.
Semmire sem jó a hatalmad, ha a szíved nem tiszta. Csak fertályórát leszel így, aztán lassan múlik majd az átok.
*Ezzel Ilsához fordul.*
- Távozzon Olassië földjéről a száműzött!
*Ilsa bólint, majd jobbját a megdermedt hadúr vállára téve elsuttogja a teleportálás igézetét.
Egy pillanat múlva már Olassië égbe nyúló erdejétől távolabb, nem messze a Hajnal-folyó partjától állnak. A harcosok félkörben állnak körülötte.
A vörös hajú elf elengedi a hadúr vállát, majd meghajtva előtte fejét távozik, úgy, ahogy jöttek. Ugyanezt teszik utána harcosai is.*
- Ég áldjon, Edward Dylan!

//Valóban érdekes játék volt! Smile

Köszönöm én is, jó volt veled játszani!//

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-09-25, 9:57 am

//Én is köszönöm. Ezzel búcsúzok. : D//

*Tipikus reakció, de mit is várhatna egy elftől, aki egy népet vezet? Talán hagyja annyiban? Elmosolyodik, de csak magában. Azért az ittenieknek sem kellett kétszer szólni, mikor az egót osztogatták. Még sem olyan mások mint ő. A dárdák és nyilak visszavarázsolása után azonban egy másik varázslat is megütötte tünde füleit. Gondolkodás nélkül húzta fel a leghatásosabb pajzsot. Reflexből ment, s a külső szemlélő előbb csak annyit vehetett észre, mintha a hadúr hátánál egy csíkban színkavalkád éledne fel. A pajzson megtörni látszott a varázslat, és Thalion nem érte volna el a célját, ha Dylan a legvégén mégis hagyja magát. Így igazságos. Úgy sem jön ide többet. Gyorsan döntött, s közben viaskodott benne régi énje, ami bosszúért kiállt, s az új amely nem akarja mindenkinek megmutatni hatalmas erejét. Az őrök megint csak azt láthatják, hogy a fény kavalkád ami a pajzs léte miatt jelent csak meg, áttörve a pajzson, eléri a tündét. Ez a felületes, avagy egyszerű szemeknek azt jelentené, hogy a varázslat erősebb volt a pajzsnál, de valójában az igazi mágus egyből rájön, hogy pontosan is egy hatásos pajzsot szüntetett meg a hadúr. Kiegyenesedve várta, hogy a varázs beteljesítse célját. Tekintély parancsolón nézett ki így is, mint egy élethű szobor. A végén pedig elteleportálták. Ki a városból. A nő meghajolva visszament a katonákkal. Dylan erre, hogy egyedül maradt, megunta a játszadozást, és az ellen varázsra koncentrált. Nem telt bele sok idő, már szabad volt. Ha tudja az ember, azaz a tünde az adott varázslat nyitját, nem nehéz belülről kitörnie.
Visszanézett még. Azért kíváncsi lett volna, mi lett volna, ha összecsapnak a tündével. Csak a tünde vezérel. A varázslataiból ítélve ugyanolyan erősek voltak. Nem. Még ha tud jobb varázslatot, vagy idősebb a vezér, akkor is ugyanolyan erősek. Ezt szinte biztosra vette. Talán még le is győzné ha akarná.*
-Pont olyan vagy Olassié, mint a többi.
*De mégsem bánta. Talán így kellett lennie. Jól döntött mikor elvágtatott, és otthagyta Fatimát. Nem szabad találkozniuk többet.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-12-21, 1:37 pm

//Küldetés vége - Clo-s küldi után - Clo-s játékok előtt - és elvileg a Dylan és Thalion közötti játék előtt is Smile

//

* Végre megérkeztek. Megérkezett a küldetésről... Csak visszafele az úton belebotlott egy srácba, kénytelen volt megmenteni és ide elhozni. Miután az ispotályban hagyta, első dolga volt újra Thalion úr színe elé lépni. Szólt az őrnek, hogy ki is ő, és mi járatban van. Ha bebocsátást nyert, akkor most ismét Thalion előtt áll, s tisztelettudón meghajol előtte. *
- Thalion úr, visszatértem, s elvégeztem a küldetést. Azért jöttem, hogy beszámoljak a történtekről.
* Egyenesen áll, s a férfi szemébe néz komoly tekintettel. De nem szól többet. Várja, hogy a vezér megadja a szólásra az engedélyt. *

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-12-21, 9:00 pm

//Fatima//

*Olassië palotája is csaknem elkészült már, legalábbis a fogadóterme és egy szűkös szállás, Thalion úrnak.
Az elfek gondterhelt vezére ezen a napon kapja az értesítést egyik elit harcosától, hogy Fatima, az evolyrani éj elf bebocsátását kéri. Mikoron elküldte, a fiút látta a népe jövőjét biztosító zálognak, s most is úgy értékeli. Fontos neki, hogy bizton tudhassa, azzá is válhat, megtettek mindent e nemes cél érdekében.
A vezér karjait összefonva az ablak előtt áll, s midőn az őr kilépése után nem sokkal már hallja az éj tünde csaknem nesztelen lépteinek halk zaját, meg is fordul, hogy kemény tekintetével szemügyre vehesse a nőt, akit nyugatra küldött Gilchanarhoz Gastorral, az elfek lehetséges jövőjével.
Szúrós pillantása megenyhül, majd összefont karjait szétbontva, jobbjával hellyel kínálja a nőt.
Amire mutat, egy ódon, még a háborút is sértetlenül átvészelt, finom vonalú fából faragott szék.
Ő azonban nem ül le, pedig neki ott áll sajátja.*
- Foglalj helyet, Fatima. Bizonyára kalandos utad volt. Várom beszámolód, mely bizonyos, hogy lényeges dolgokat tartalmaz Olassië jövője tekintetében.
*Nemes arcélére ismét komolyabb arckifejezés kerül, s szemei is visszanyerik korábbi szúrós pillantásukat. Nem Fatimának szánt e tekintet, de Thalion urat, mint mindig, most is sok teher nyomasztja.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-12-24, 12:21 pm

* Jellemzően a vezér hellyel kínálja.*
~ Biztos vagyok benne, hogy ő nem fog leülni. ~
* Hogy ez miért is zavarja Fatimát, nem volt benne biztos. Mindig is az illemre hivakozott, s nem a mögé bújtatott valódi érzéseire. De talán az igazság a következő: kényelmetlenül érezné magát, feszengene, ahogy ott ül, s fel kell tekintenie a vezérre. Kicsit úgy érezné, mintha csapdában lenne. Nem mozdulhat nyugodtan, hirtelen támadást nem tudna kivédeni, valamint a büszkeségén is csorbít a szituáció. Nem bízna Thalionban? De bízik, a feszültség azonban akkor is megmarad. Enyhén meghajol. *
- Bocsáss meg, vezérem, de azt hiszem, ismersz annyira, hogy tudod, kényelmetlen számomra az, ha én ülök, te pedig nem. Engedd, hogy állva maradjak, kérlek.
* Majd alázatosan, mégis ott volt a nemesi büszkeség a szemeiben, újra a vezér szemeibe nézett. Elege van abból, hogy mindig azért ültetnék le, mert biztosan elfáradt a hosszú úton, és mert nő. Na és?! Ő harcos! Nem nő! Legalábbis... jelen pillanatban. Majd belekezdett beszámolójába.*
- Első nap utazás közben minden rendben volt, azonban első éjszakánkon két tünde megtámadt bennünket. Biztosan nem sötét elfek voltak. Az Éj-hasadéknál kerestünk magunknak pihenő helyet, de akkor ők ketten ott voltak. Egy nő és egy férfi. Egy levelet adtak át nekem.
* Ekkor tarisznyájából elővette azt a papírt, amire ráíratta az üzenetet, és átnyújtotta a vezérnek. Ha elolvassa, ezt láthatja rajta: „A gyermek veszélyes. Olyan erők bújnak meg benne, melyekről még álmodni sem mersz.
Thalion sem objektív megfontolásból őrizgeti, hanem mert magához hasonlót lát benne. Azt reméli, hogy e gyermek népünk régi dicsőségéhez vezet minket, de ha engedjük megerősödni, a sötétség felé fordul majd és elveszejti Eclair népét.
Nem tiszta a szelleme! Meg kell akadályozni a katasztrófát, még időben kell cselekedni!” Kicsit lejjebb pedig ez volt írva: „A gyermeknek halnia kell!”*
- Neveket nem tudok. Ők azért küzdöttek, amiben hittek. Tudták, hogy ez árulás, ezzel elárulnak téged, de ezt tartották helyesnek a nép érdekében. A két harcos mögött később megjelent egy kis seregnyi íjász is. Eleinte megpróbáltam küzdeni ellenük, de tudtam, hogy semmi esélyem, így végül lovamra felugorva felkaptam a gyermeket, s elmenekültem. Azonban hosszú ideig Gastor megközelíthetetlen volt, az ellenfél nyilai nem fogtak rajta. És nem tudnám megmagyarázni, hogyan, csak úgy, hogy saját erejéből. -
* Kis szünetet tartott, majd folytatta. *
- Amikor már a veszélyes területről eljutottunk, egy darabig nyugodt volt az utunk. Azonban az erdő mellett lovagolva szembetalálkoztunk egy sötét elffel. Titen Redleap volt a neve. Nem voltak szándékai támadóak, de próbálta a gyermek szívét elcsábítani. Célja az volt, hogy magával vigye. Tőle is nehezen szabadultunk meg, de életben van, nem került sor harcra. Mindennel beszámoltam Gilchanar úrnak is. Átadtam a vizet és a levelet, a gyermek biztonságban és egészségben érkezett meg hozzá.-
* Ahogy befejezte a mondatát, mozdulatlanul és egyenesen állt, most már nem vezére szemébe nézve, hanem kicsit mögé tekintve. Tudja, hogy nem illik állandóan bámulni Thalion nagyurat. *

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-12-24, 10:55 pm

*Thalion úr tudomásul veszi Fatima akaratát. Ő nem kívánja székbe kényszeríteni, ha nem akar helyet foglalni.*
- Maradj nyugodtan állva!
*Ezután sem beszél, de türelmetlenség sem uralja szigorú arcát, amíg Fatima megszólal. Eközben pedig csak figyelmes szemeit lehet látni. A szavak közben, sem mozdul, csupán két karját fonja össze a háta mögött.
Amikor a levélhez ér az éj tünde, jobbját nyújtja előre, s átveszi az írást. Homlokán összefutnak a ráncok, amikor olvasni kezdi a papirost.
Szó nélkül fejezi be és néz újra fel Fatimára. A levél a vezér kezében marad, de ezúttal már lába mellett lóg csak. Kemény tekintete csak azt jelzi, hogy várja folytatását a beszámolónak.
A sötét elf történetére ismét csak a gondok ráncai szaporodtak az amúgy is állandóan gondterhelt homlokon.*
- Tudom, hogy többen nem értik szándékom a gyermekkel. Azzal, aki egyesítheti a történelem szele által szertefújt darabjait Eclair népének, s újra régi fényünkben tündökölhetünk.
A sötétségtől féltem én is, ezért kellett elküldenem e városból nyugatra. Jobb hely várja ott, mint itt valaha lehetett volna.
*Halkan mondja szavait, mintha a róla szóló írás, vagy a sötét elf meg sem érintette volna az elf vezér szívét.*
- Nem abban reménykedek, hogy hozzám hasonló lesz Gastorból, hanem, hogy sokkal jobb nálam.
De mondd csak, nem küldött választ Gilchanar úr nekem?
*Utóbbi mondat közben ismét az ablak elé áll, míg kezeit ismét hat mögött fonja össze, s kinéz egy távoli pontra az ablak résén keresztül. Csak a kérdésre fordul vissza. A papiros eközben az ökölbe szoruló kézben válik gyűrötté.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-12-27, 8:41 am

*Mikor befejezte mondanivalóját, a vezér szólalt meg. Ekkor a szemébe nézett, úgy hallgatta meg őt. Amikor Thalion úr azt mondta, reméli Gastor jobb lesz nála, Fatima eleresztett egy enyhe mosolyt, mely oly nehezen észrevehető, de észrevehető volt! A kérdésre elmúlt a mosolyt jelző enyhe ránc, s komoly tekintettel felelt. *
- Gilchanar úr tisztel téged, Thalion úr. Még nem válaszolt, de azt mondta, hamarosan megérkezik hozzád a levele. Szívesen fogadta a gyermeket, s tisztában van érzéseiddel, döntésed okával.
* Kis szünettel folytatta. *
- Talán ez nem jelent sokat, de sokan vannak, akik hisznek benned. Tudom a terheket nem szabhatod mások vállára, de mindig lesznek, akik támogatni fognak téged. Ha valaki még sem teheti tovább, akkor jön helyette valaki más.
~ Ezt most miért mondtam? ~
* Elégikus hangulatban van. Mindig is tudta, hogy nem fog örökre itt maradni. Bár hűsége most Thalionhoz köti, talán mégis akad egy olyan dolog, ami képes a vezértől elválasztani. Hiába volt mindig is az a vágya, hogy boldogan élve letelepedjen egy csodálatos helyen. Valahogy úgy érzi, ez neki nem elég. Úgy érzi, nem ez az otthona, habár lassan két éve él Olassiëben.
Várja a választ, vagy ha a vezér elküldené, akkor ezt a parancsot várja. *

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-12-27, 1:44 pm

*Thalion úr látta azt az enyhe mosolyt az alabástrom arcon, de nem tett semmiféle megjegyzést rá. Nem vár szavaira érdemi választ, ezek az ő gondolatai, s nem is képes semmi elmozdítani ettől. Úgy gondolja, hogy Elsga menekültjei birtokolják még leginkább az elf nép szellemi örökségét, melyet talán valaha az istenek hagytak rájuk. Azok az istenek, akik a mítoszok szerint magukból adtak csupa jót e teremtett népnek.*
- Megtisztelőek szavaid, Fatima, s Gilchanar úr gondolatai is rólam. Hiszem, az ő bölcsessége mindannyiunk számára lehet iránymutató egy tisztességes életre.
Mélyen érintenek támogató szavaid is, de mint mondtad, terheim nem csökkentik. Én ezért élek, hogy népem boldogulását elősegítsem, hogy a sötét órákban lehessek az a lámpás, melyre nézni lehet, hogy ne vesszünk el mind a népek viharaiban.
Ezt vállaltam, s Eclair segedelmével, míg erőmből telik, végezni is fogom.
*Thalion arcán egy pillanatra magasztos arckifejezés ül meg. Ez a küldetéstudat az, mi nem engedi, hogy kemény szívéhez közel engedjen bárkit is. Elonar is jól tudja ezt, mert bizony ő lenne az, ki legjobb eséllyel megközelíthetné e nehéz sors terhelte szívet.
Aztán az arc visszanyeri komoly mivoltát, s ismét Fatimához fordul.*
- Az elfek népe, s én is hálával tartozom azért, hogy az akadályokon keresztül is szinte észrevétlen, végrehajtottad a küldetést. Gondoskodok róla, hogy a történelem megőrizze neved és szolgálatod, melyet most tettél.

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-12-27, 2:04 pm

*Örült, hogy szavai elérték a vezért. Valahogy mégis olyan tragikusnak látta Thalion úr életét. Mindig csak küzd, a problémák ha megoldódnak, mindig jön új, sosem fogynak el. A teher nagy. Tudja, hogy több mint ezer évet élt a vezér, így tisztában van azzal, mennyire fel sem foghatja az egészet. Arra gondolt, hogy ő maga mennyire fiatal Thalionhoz képest. Sokszor öregnek tartotta magát, de csak azért, mert sokat volt az emberek társaságában az utóbbi időkben. És valahogy nem is akar tőlük kilépni. *
~ Vajon az én sorsom mi? Egy egész nemzet vezetése egy kontinensen? Nem... erre csak nagyon kevesek képesek. ~
* Thalionra pillantott. Büszke volt rá, s mélységes hódolatot érzett iránta. Az utolsó kijelentést igazán megtiszteltetésnek érezte a vezér szájából. Tekintete gyengéddé vált, s talán megint megjelent az az enyhe mosoly szája szegletében. Kezét mellkasához emelte, s meghajolt. *
- Vezéremért tettem!
* Majd felegyenesedett, s a férfi szemébe nézett. Megszólalt. *
- Majdnem elfelejtetem... egy ifjút hoztam be a városba. Megbízható, segítséget nyújtott egy bajban lévő elf hölgynek. De a harc során ő maga is súlyosan megsérült. A halál szélén volt, mikor az ispotályba vittem. Engedélyedet kérem, hogy saját felelősségemre gondját viseljem, s míg nem tudom, hogy elég egészséges az életre, addig itt maradjon. Cloud Revan's a neve. Hamarosan magam is meglátogatom, hogy felébredt-e.

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-12-27, 2:49 pm

*Thalion kissé meglepetten fogadja a meghajlást s a szavakat. Végtére is, nem magáért kérte a feladat elvégzését, ő a legkisebb porszem ehhez a néphez mérten, melyre életét áldozza.
Mégis, fejét meghajtva fogadja a meghajlást. Az jut eszébe, hogy egész ittléte alatt nem látta ennyiszer mosolyogni Fatimát, mint ez alatt a néhány perc alatt. Meg kell hagyni, az alabástrom arc életteli fényt kapott mindkét esetben a halovány mosolytól.*
- Az emberek sorsa nem a miénk, de kik vagyunk mi, hogy egy életet is veszendőbe hagyjunk, ha van esélyünk megmentésére?
Bízom értékítéletedben, Fatima Ferses, ha szerinted tiszta a szíve, maradjon nálunk, míg akar, s míg te jónak látod. Gondjaidra bízom őt, s egyben ő a te felelősséged is, míg Olassië falai között él.
*A vezér számára nem a megmentett elf hölgyért járó jutalom Cloud ápolása, hanem egy olyan lényért, aki gondolkodik, s érez, mint a legtöbb élőlény, akiket az elfek a természetben éppúgy tisztelnek.
Természetesen örül a megmentett tündének, hiszen mindegyikük léte, és sorsa éppoly fontos számára, mint sajátja, de épp azért, amilyen szellemben éli népének java életét, nem is lehetne kérdéses, hogy engedi városukban a fiú ápolását és ott létét is.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-12-27, 5:04 pm

* Örült, hogy a vezér megengedte a fiú ittlétét, de valahogy gondolta, hogy ez lesz. Bár tisztában volt azzal, hogy az ő felelőssége a fiú, mégis ennek a gondolatnak Thalion úr is nyomatékot hagyott szavai által. Innentől kezdve nem saját döntés, nem irgalom, hanem kötelesség Cloud segítése. A feladatra biccentett. *
- Így lesz.
* Kis szünet után megszólalt. *
- Akkor én nem is vesztegetem tovább az idődet, köszönöm, hogy meghallgattál!
* Várta az engedélyt a távozásra, s ha megkapta, meghajolt enyhén ismét elköszönésképpen, majd elhagyta a vezéri termet. Első dolga volt, hogy meglátogatta Cloudot az ispotályban, majd a gyerekekhez ment vissza az "árva iskolába". *

//Köszönöm szépen a befejező játékot! Ezennel ez az utolsó hsz a küldetésben. Smile

//

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-12-27, 10:05 pm

*Thalion már csak tekintetével nyugtázza, hogy Fatima elfogadta szavát. Amikor a nő távozni készül, ő sem tartóztatja. A küldetést elvégezte, s mivel nem tartozik a harcosai közé, akik zsoldért végzik neki szolgáltatásaikat, így hamarosan jutalmat is fog neki adni. Csakhogy a kincstár meglehetősen üres. A legtöbb darna elment a háború utóhatásainak csökkentésére, de azért utasítja a kincstár kezelőjét, hogy számoljon ki jutalmat az éj elf szolgálatáért.*
- Még egyszer köszönöm, hogy véghez vitted a feladatot, és ha szükséged van valamire, megtalálsz.
*Hamarosan küldönc is érkezik az éj tündéhez, s egy Thalion pecsétjével lezárt bőr erszényt nyújt át neki. Az erszényben húsz darna csillog, melyet Thalion úr a kincstárból vett ki, hogy a szolgálatokért fizetséget is adjon Fatimának.*

//Köszönöm szépen én is a játékot!//

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2013-03-15, 12:48 pm

*Olassië falairól és erdejéről lassan leolvad a tél utolsó hófehér csipkéje is, hogy friss hajtások és a földből kibújó, üde, zöld fűszálak váltsák fel.
Az elfek ura is tudván tudja, Aranamophe belekezdett megújító munkájába, mint minden évben a tél végén. Hamarosan a tisztásokat vadvirágok harsogó, színes pompája tölti majd be, s a tavasz első hírnökei, a madarak is maholnap belekezdenek csicsergő énekükbe.
Új életre fog kelni az oly csendes erdőség, az égig érő fák tövétől egészen felhőket ostromló csúcsaiig.
Thalion nagyúr mégis gondterhelten áll palotájának íves ablaka előtt. Nem is oly régen tért vissza kíséretével Mardanból, Dáin Azaghál királynál tett titkos látogatásáról, mikoron puhatolózó tárgyalásokat kívánt lefolytatni a hegyi törpék urával.
Eme esemény felemás eredményt hozott, jóllehet, épp effélét várt tőle.
Ki ily hatalommal bír a szövetségben, mint a főpapnő, az ellen nehéz oly szövetségest találni, ki kellően megfontolt, mindazonáltal elég bátor is ahhoz, hogy ki merje mondani: az ügy mellé áll.
A nagyúr két kezét összefonja mellkasa előtt, s a távolban még szokásos rövidebb útját járó nap fényében megbúvó fákat szemléli. A háború sebei gyógyulófélben vannak, városát már egészen rendbe tudta tenni népe.
A hiányosság erdejében van, úgy érzi, fogytán az erő, mely oly erőssé tette egykoron e roppant fákat, fogytán ahhoz, hogy a keletkezett réseket védelmi búrájukon befoltozza.
Tán Elonar, s erdei nimfái, kik segedelmet nyújthatnának ebben a feladatban, de a vezér még habozik kérni erre jó barátját, az úrnőt.
Tán túl közel áll szívéhez, s nem engedheti ezt meg.
Minél több időt töltenek, annál inkább ellágyul, s titkon elméjében ott motoszkál a félelem. Attól, hogy gondolatot, ideát vonna el nagy feladatától, s népe iránt érzett szenvedélytől, ha gyengéd érzelmeknek is helyet adna.
Imígyen Thalion úr inkább bőszen köti le erejét arra, hogy elfojtogassa a csírázásnak indult hajtásokat szívében. Fél széttépni őket, fél, hogy túl hideggé válik, s azt ismét csak hivatása fogja megsínyleni.
A gondok közepette szolgálói is csak csendesen teszik dolgukat, rendet téve szállásán, hisz tudják, amikor a nagyúr ily gondterhelt, nem jó megzavarni őt.*

» Gwaith-dúr, a sötét elfek városa
» Orod Opelë, a fehér elfek városa
» Olassië alkonya
» Olassië erdeje
» Elfek népe