Ambaron falu

Tárgy: Re: Ambaron falu 2021-12-30, 8:58 pm

*A nagyúr nem húzódik előre, így, noha Jeremy ráhibázik, nem az ő hangját hallja.
Edrahil, a testőrök vezetője, s Thalion jó barátja, bajtársa az, ki megszólal.
Shuga válaszára Edrahil felel.*
- Köszönjük, s hogy másik érkeznek-e, arról nincs tudomásunk.
Tiszteletünket tenni jöttünk az istennőnek, ki fenntartja a természet körforgását, s majd újra elhozza a tavaszt.
*Az elfek egymás után szállnak le lovaikról, s érkeznek a tűz köré, hol már a félelf is ott van.
Csuklyájuk rejti arcuk jelentős részét, de Jeremy nem téved, a nagyúr is köztük van, s oda is biccent a tolvajnak, miként Shugának is, valamint a többi vándornak is, kik a tűz körül gyülekeznek.
Szívből reméli, hogy Elonar úrnő is eljő ezen az estén, s együtt ünnepelhetik a napfordulót, s Aranamophe istennő eljöttét.
Mi tagadás, Thalionnak valahol szüksége is van az elmúlt év szörnyűségei után arra, hogy az istennő újra reményt adjon neki.
Szüksége van arra is, hogy újra láthassa a nimfák úrnőjét is, ez pedig újabb lendületet adhat, hogy tovább végezze munkáját a népe élén.*

Tárgy: Re: Ambaron falu 2021-12-31, 11:40 am

* Ahogy egyre közeledtem a tábortűz felé, úgy múltak el szívemből az aggodalmak. Mire ott álltam a kevés egybegyűlt előtt, már nem éreztem semmit, ami félelemre vagy kétségre adhatna okot.

Ez hát az élő istennő áldása, melynek emléke úgy megfakult bennem a sok háborúskodás alatt.

Végig pillantottam a kétlábúak arcát, s pont ugyanezt véltem felfedezni bennük is. Itt most nem volt helye a gyűlölködésnek. A szemek tükrében ugyanolyan békésen táncolt a tábortűz, mint az enyémben. Még a sárkányos büszkeségemet is Ambaronon kívül hagytam, így nem esett nehezemre szarvakkal tűzdelt fejemet kissé meghajtani a kétlábúak felé, majd leheveredni a hóba.

Nem siklott el a figyelmem afelett, hogy a nagydarab és a mellette ülő szaga és kinézete rém ismerős volt, s nem kellett sokat gondolkoznom ahhoz, hogy rájöjjek: ez csak azért lehet, mert mi már találkoztunk. De abban nem voltam biztos, hogy ők is felismertek-e engem. Úgy véltem, hogy ők nehezebben tesznek különbséget a sárkányok között, a színeket leszámítva persze.

Ezután csak némán figyeltem a kétlábúakat. Éreztem bennük is azt, amit magamban. Reményt keresni jöttek ide. Bár ezúttal jóval kevesebben, mint annak idején, de biztos voltam benne, hogy ez csak a körülmények számlájára írható. Kiélveztem, hogy most nem félnek tőlem, nem akarnak megölni, és valódi alakomban, sárkányként lehetek közöttük. *

Tárgy: Re: Ambaron falu 2021-12-31, 4:14 pm

- Tényleg? Akkor miért kerülsz bajba mindig?
Nézek rá amikor nevesíti az elfek urát. Amikor Alamaise lépked be teljes valójában az kicsit vélhetően mindenkit meglep, még a hös Sterni bajnokot is. Személy szerint hozom a saját formám.
- Ifjú sárkány hölgy, üdvözöllek szerény kis társaságunkban. Igaz nincs olyan meleg mint Elsgában, de neked is jut hely. Hisz ma itt a békesség és a változás ünnepe miatt vagyunk itt.
Edrahilra nézek és vidámabb témába fogok, legalább is enyhitem a feszültséget, már ha lenne.
- Edrahil remélem hoztál tealevelet, de lehet hogy azt majd a másik esetleges csoportol kell kérnem. Mindegy is, mindenki helyezze kényelembe magát és élvezzük egymás társaságát, míg az istennő megtisztel minket az áldásával.
Nézek körbe, de egyelőre más érkezönek nyoma sincs.

Tárgy: Re: Ambaron falu 2022-01-01, 9:05 pm

*Három kacsú alak bukkan elő a környező fák mögül. Mintha eddig ott sem lettek volna, azonban a természet sok esetben megtréfálja a halandók szemét.
Elonar és két nimfa társa érkezik a tűzhöz. Ezúttal nem akarja kihagyni az istennő megjelenését.
Oly sok nimfa pusztulását volt kénytelen látni, s oly sok halált az elmúlt időben, hogy szeretne hinni abban, hogy legalább a természet megújul majd, s tán, ha így lesz, akkor a halott nimfák is visszatérnek majd az újjászülető ligetekkel, az újra kizöldülő tájjal együtt.
Elonar, a nimfák úrnője ebben reménykedik, s abban is, hogy mellette lesz majd Thalion nagyúr is, itt, amikor az istennő megjelenik, s szívet melengető szavait együtt hallathatják majd.
Az úrnő nem csalatkozik, megvárta, hogy az elfek között ott van-e a nagyúr, s habár nélküle is jelen lettek volna, így azért mégiscsak szívesebben lépnek elő ezüstös köpenyeikben.*
- Jó zarándokok! Van még hely a tüzeteknél hármunknak?
*Az úrnő bársonyos hangja simogatón hangzik az érkezőknek, s fekete szemei eközben Thalion nagyúr pillantását keresik.*

Tárgy: Re: Ambaron falu 2022-01-02, 7:59 pm

Elképzelni sem tudom, hogy mi járt a sárkány fejében, hogy ebben az alakban jött ide, de ....végsősorban becsülendő, hogy nem leplezte magát.....Valószínűleg, amúgy sem rühelli a kétlábúakat, mint legtöbb fajtársa, különben nem jött volna egyáltalán.
Visszabiccentek az elf nagyúrnak és most már Shuga felé fordítom a figyelmem, aki persze hozza a szokásos laza formáját mindenkivel.
- Általában......belekevernek....te tudod a legjobban. - vonom meg a vállam, de ezen a helyen a béke az úr, ezért aztán természetesen ez is könnyed visszavágásnak számít....
Leülök a tűt mellé, de aztán fel is pattanok, ahogy megjelennek lágyan hullámzó köpönyegeikben a szépséges nimfák. Szemem kutatóan jár hármójuk között, talán meglelem azt, aki a múltkor kedves volt hozzám.....
- Mindenképp! - söprögetem le egyik követ a másik után, hogy helyet foglalhassanak. - Még talán tea is akad, ha utitársam sikerrel jár a kunyerálásban. - intek Shuga felé.

Tárgy: Re: Ambaron falu 2022-01-08, 7:54 pm

* Továbbra is némán figyeltem az érkezőket. Örültem annak, hogy a nimfák is tiszteletüket tetták Ambaronban. Nem is akármilyen nimfák voltak: maga Elonar úrnő is közöttük volt. Én pedig talán még sosem láttam ilyen közelről nimfát. Az elfek között pedig Edrahilt szólongatták, aki egyelőre még nem fedte fel magát a csuklyás alakok között. Legalábbis én nem láttam, a szagát pedig nem ismertem.

A vadalan különös jelenség volt ott, a tűz mellett. Egyelőre tőle sem származott semmilyen reakció az érkezésemre. Pedig még felénk is tudott volt, hogy Vadalanon nem élnek sárkányok.

A család a kis gyermekkel kellemes látványt nyújtottak. Legtöbbünk harcosként élte mindennapjait, s egy család látványa emelkedett látványt nyújtott, még ha emberek alkották is. Volt velük egy gyermek akit igyekeztek minél inkább melegen tartani. Feléjük is megengedtem magamnak néhány pillantást, de hála az istennőnek, még a gyermek sem menekült fejvesztve előlem.

Tealevél. Ezt kereste a Jeremy és Shuga. Adtam volna, de hát sárkányként nem hordtam magamnál, hiszen nem sok hasznát vettem. Meg amúgy sem éreztem túl sok ízt ebben a formámban. *

Tárgy: Re: Ambaron falu 2022-01-09, 12:08 pm

*A hidegben letelepedő elfek között valóban ott van Thlaion, s ezúttal már nem rejtezik nagyon. Jeremy felé is megejt egy pillantást, és Shuga felé is.
Mi tagadás, maga is nagyon vágyik arra, hogy láthassa Elonart, s számára az újdonság erejével hat, hogy e helyen egy vadalanba is botlik.
Hallott már felőlük és a nyugati elfek hírvivői, kik a verinoli csatában találkoztak is eme kék bőrű nép tagjaival, sokat meséltek róluk, miként harciasságukról és jártasságukról is a küzdelemben.
A nagyúr abban bizonyos, hogy e vadalan nem az istennő miatt keveredett ide, így hát számára Aranamophe érkezése bizonnyal meglepő fordulat lesz majd.
Eközben Edrahil természetesen átad a tealevelekből, s ha Shuga megengedi, maga és társai is tartanak a tűz fölé mindenféle nyelek használatával vizet melegedni, miben majd illatos teát főzhetnek.
A sárkány jelenléte nem hat feszélyezőn rájuk, a nagyúr maga is tisztában van azzal, hogy az áldás, mit az istennő bocsátott a tájra, minden élőre hat.
Még egy sárkányra is, ki talán éppúgy vágyik a reményre, s a békére, miként ők maguk.
Végül pedig a nimfák érkezésére megdobban Thalion szíve is, midőn pillantásával az úrnőt keresi.
Ha mellé ül, maga is kissé boldogabb arccal üldögél a tűz mellett.
Az ember családnak ők is szívesen adnak majd a meleg teából, hogy átmelengessék őket.*

Tárgy: Re: Ambaron falu 2022-01-09, 12:30 pm

*Elonar maga is igyekszik Thalionhoz. Szinte siklani tűnik, ahogy könnyű lépteivel megjelenik ott, hol az elfek helyet szorítanak neki.
Azonban társai egyből nem ülnek le, miként ő sem teszi.
Jól tudja, hogy Ambaron pusztulása óta e tájékon nincs, ki étkekkel vendégelje meg a zarándokokat, miként a zene, s a meleg italok is ritkaságszámba mennek.
Míg a mágus és az elfek forró teát főznek, addig ő és társai az utazótáskákba csomagolva szövetek közül kínálják pogácsáikat, kalácsaikat, mit még Izra erdejében sütöttek.
Kellemes omlós, és csodalátosképpen még langyos étkekkel járják körbe a zarándokokat is, s az egyik nimfa, még Alamaise irányába is elindul, hogy a sárkányt megkínálja egy kaláccsal.
Természetesen a hatalmas lény fél fogára sem lehet elég, mit felé nyújt, mégis, fontosnak érzi a gesztust ezen az estén.
Jeremy mellé is odakeveredik a kínálgatás vége felé az a nimfa, kivel korábban már találkozott, s lám, félretett egyet a nála lévő süteményből, hogy azt magának a félelfnek nyújthassa át.
Shugának is kínálnak, miként a vadalannak is.
A gyermek apró fejecskéjét maga az úrnő simítja meg, s ad bíztató mosolyt a család felé.
Csak ezután ül oda Thalion mellé, s nyújtja át a vezérnek szánt péksüteményt, mit maga készített el.*

Tárgy: Re: Ambaron falu 2022-01-15, 9:53 pm

* Shuga, a mágus fogadtatása örömmel töltött el, s ezt csak fokozta, amikor a nimfa - kezében egy kaláccsal - felém közeledett. Felfelé fordítottam mancsomat, hogy a tenyerembe helyezhesse az aprócska péksüteményt. Teljesen meg voltam hatódva. Mintha nem is létezne a külvilág, Ambaron egy elzárt világ ezen az estén. Borostyánszín pillantásom a nőre emeltem, s éreztettem felé hálámat. *

Kinyújtottam hegyes nyelvemet, amihez a kalács hozzátapadt, így meg bírtam enni. Sárkánygyomromnak kevés volt ugyan, de a szívem jól lakott vele.

- Köszönöm, mágus - feleltem neki, megtörve a társaság szótlanságát - S köszönöm neked is, nimfa.
Mély hangom békésen zengte be a tábort.
- Én sem kaláccsal, sem tealevéllel nem tudok szolgálni. De van egy történetem, amit szétoszthatok köztetek, ha szeretnétek. Nekem mindig is sokat jelentett, hiszen egy olyan sárkány mesélte nekem egykor, aki már nem él. De ha élne, biztosan itt lenne most ő is velünk.

* Ugyan nem mondtam el nekik, de ezt a történetet még anyám mesélte nekem. Reméltem, ha újra felidézem, akkor egy darabot nekik is adhatok anyám emlékéből, aki szintén békét remélt a kétlábúakkal. Ha nem érkezik ellenkező válasz, akkor egy kis szünet után bele is kezdtek. *

- Nos, az egyik mesterem azt tanította, hogy ha alkalma adódik a sárkánynak, ne hagyja ki a lehetőséget a mesélésre. Mert a mese gyógyít, tanít és segít megérteni a világot.

Amikor ez a mindenség még új volt, s néhány hegyben még ott izzott a teremtő főnixek tüze, az első sárkányok még csak szárnyaikat bontogatták. Akkoriban még nem voltak sokan, de szívük telve volt a felfedezés vágyával.
Fel is kerekedtek hát, hogy megtudják, mit hagytak meg nekik a főnixek. Sok ideig tartott, míg bejárták Lanuria minden zegzugát, s ezidő alatt egyre többen lettek. Végül, amikor úgy érezték, hogy láttak mindent Enionban telepedtek le.
Aztán ahogy telt-múlt az idő különös, eddig még nem látott lények kezdték látogatni őket. Félénkek voltak, rejtőzködtek, de a sárkányok tudták, hogy ott vannak és őket lesik. Egyszer aztán egy zöld és egy kék sárkány elhatározta, hogy elmennek hozzájuk, hogy kiderítsék szándékaikat.

Meg is találták az apró, eldugott falut, mely az első kétlábúak lakta település volt akkor, s a sárkányoknak fogalma sem volt róla, hogy került oda, s mikor – merthogy a Nagy Felfedezés alatt senki sem vette észre.
- Mik vagytok? És mit akartok tőlünk? - kérdezte a kék sárkány, Tenger.
A hegyesfülű kétlábúak nem feleltek, félelmükben házaikba és a fák mögé rejtőztek. A zöld sárkány, Moha közelebb ment hozzájuk, hogy jobban szemügyre vehesse a jövevényeket. Látta, hogy sérülékeny bőrüket növényekből készült ruhákba bújtatták, mint a rákok puha potrohukat. Se karmot, se agyart nem viseltek. De úgy tűnt még csak válaszolni sem tudtak.

Moha már éppen nyúlt volna az egyik után, hogy haza vihesse megmutatni a többi sárkánynak, mire Tenger rászólt.
- Hagyd, ne nyúlt hozzá! Mi van, ha mérgezőek!?
- Dehát teljesen száraz a bőrük - Moha értetlenül nézett rá.
- Nem kell hoznod belőlük. A veszélyes állatok nem így néznek ki. Gyere, menjünk!

Ezzel elmentek, és elmesélték a többieknek, hogy milyen különös lényeket láttak. Persze a többi sárkányt is érdekelte a dolog, így hát egyre többen látogatták meg a furcsa lényeket. Valaki még húst is vitt nekik, mert kíváncsi volt rá, mit esznek. De hamar rájöttek, hogy ezek a lények nem esznek húst, s egyáltalán nem olyanok, mint a többi állat.

Ám volt egy sárkány, egy fehér, Hóvihar, aki a szokásosnál is több időt töltött a faluban. Elfeknek nevezte a különös lényeket, és volt egy kedvence, egy nőstény, aki egyre kevésbé félt tőle. Az az elf állandóan zöldségekkel és gyümölcsökkel kínálta. Egy nap egy marék áfonyát vitt neki.
- Így foglak hívni téged. Áfonya.

És onnantól kezdve Áfonya sokat tanult Hóvihartól. Megtanulta a tűz erejét használni, ami a sárkány torkában született, megtanulta azt is, hogy a magból növény fakad, amiből kertet teremthet. És Hóvihar megtanította az egyik legfontosabb dologra is. Nyelvet adott neki és népének, amivel kifejezhették magukat. Így onnantól már szóval szólhattak egymáshoz és a sárkányokhoz is.

Sokan, sokféleképpen mesélik ezt a történetet, s vannak sárkányok, badarságnak tartják, megint mások inkább felednék a múltat. De én hiszem, hogy így volt ez a kezdetekben, s lehet még így a jövőben is - tekintetem a tűzbe révedt, ami még mindig élénken pattogott, hogy fényt fessen az arcokra. *

Tárgy: Re: Ambaron falu 2022-01-31, 6:49 pm

Ahogy mindenki elhelyezkedik, tányérakat és kanalakat húzok elő a semmiből.
- A pogácsa mellé egy kis zöldségleves is jót fog tenni. Hisz téli hidegben csak a tea és a leves hoz enyhülést az utazóknak.
Ahogy körbe kínálom mindenkinek, még a Vadalant se kihagyva a dologból. A sárkány estében elkomorulok, de feltűröm az ingújam, és egy erősebb trükkel az ő tálját levesestől megnövesztem.
- Nem fogsz kimaradni a kostolóból, ha beleszakadok se Ashanis. Már ha jól emlékszem a nevedre.
Helyezem el előtte a méretes tálat. De gyanítom még lesznek érkezők, főleg egy aki minden évben eljön, de el is tűnik. De ma elkapom a csírkefogó északit.

Tárgy: Re: Ambaron falu 2022-12-25, 8:40 pm

*Lanuria véráztatta földjeire a tél jótékony fehér leplet húz. Betakarja a felégetett erdőket, a feldúlt mezőket, a lerombolt városokat, s tán még az orkokat is, kik ott leselkednek az országutak mellett, hogy zsákmányt szerezzenek.
Az égig érő erdő fáit is betakarta, s épp, miként a lombokat, úgy aláhullva vékony réteggel takarta be Olassië utcáit is.
A nagyúr és kísérete azonban már elhagyta ama falakat, s az erdő rejteket adót, védelmező körét is.
Helyette nemes lovaikon, mint minden esztendőben, ebben is, egy régi szokást elevenít fel.
Thalion Órëa és kísérete egyenesen Ambaron egykori falujához tart, hogy tiszteletét tegye az újjászületés és az örök körforgás istennőjének, Aranamophénak ünnepén.
A hamuszín csuklyák alatt a hulló hó zajokat elnyelő függönyén keresztül büszkén lépdelnek a lovak.
A nagyúr fejében egy bizonyos előző évi csata emlékei kelnek életre.
Ama ütközet könnyen lehet, az utolsó lett volna, ha a szent ereklyékkel nem látják el az áruló arany sárkányt hatalmas erővel.
Csak sejtelmei vannak, miként élhette volna túl, ha nem ragadja magával Risan, az ősi sárkány.
Jó eséllyel azóta már Kain sem él, s noha sárkány volt, a nagyúr megtanulta tisztelni benne azt a harcost, ki saját népe ellen volt képes fordulni egy nagyobb jó érdekében.
Eme gondolatok közepette érkeznek meg Edrahillal, hű testőrével, barátjával, s néhány kipróbált katonával a falu romjaihoz.
Nem épült újjá, s míg a háborús idők tartanak, nem is fog.
Az előörs nem talált ellenséget, s az elfek így megvetik lábukat a romok között.
Tüzet raknak, s körbe ülik.
A meleg fény körül csendesen ücsörögnek, miközben edényben vizet forralnak teának, s közben várakoznak, hogy érkezik-e más zarándok is az ünnepre.*

Tárgy: Re: Ambaron falu 2022-12-25, 9:08 pm

//Istennőre várva//

*Nincsenek egyedül az elfek ezekben a hideg órákban. Nem sárkányok, orkok készülnek rájuk törni, hanem Izra leányai teszik tiszteletüket az istennő látogatásának helyszínén.
Elonar is köztük van, almazöld köpenye alól nem villan ki kardja, sem pedig tarisznyája, melyben rafináltan még mindig melegen maradt pogácsák pihennek. Négy kísérőjének hasonlóan bűbájjal megerősített tarisznyák pihennek csuklyái alatt. A köpenyek jól fedik vékony alakjaikat, s óvják a csípős hidegtől az úton testüket.
Elonar nem legelöl halad, második a sorban. Előtte hűséges védelmezője megy, ki már több alkalommal óvta meg a fenyegetésektől.
Őt nem a háború foglalkoztatja, hanem a férfi, kit reményei szerint ott talál majd a romok között, az istennőre várva.
A telari csata óta nem találkoztak, csupán leveleket váltottak, s mégis, megdobban a szíve, ha Thalionra gondol.
Ahogy közelednek Ambaronhoz tábortűz csábító fénye jelenik meg előttük a hóesésben, s a lángok bátran dacolnak az égből hulló fehér pelyhek sokaságával.*

Tárgy: Re: Ambaron falu 2022-12-29, 2:13 pm

*Az érkező nimfákat időben észlelik az elfek. Még nem érkezett el az idő, hogy megjelenjen az istennő áldása, így őrizni kell a területet.
Az őrszemek éles tünde szemei a hóesésen keresztül is felfigyelnek a köpenyes, karcsú alakokra, így midőn odaérnek, már fogadják őket.
Meghajolva üdvözlik a nimfákat, nem vonnak rájuk fegyvert, hisz tudják, kiket vár oda Olassië ura.
A nagyúr is felpillant a tűznél, s ha Elonar odaérkezik, hát méltóképpen köszönti őt, legyen az akár csak egy biccentés.
Szúrós pillantása azonban megenyhülni látszik, amikor a nimfák úrnőjére néz, s ő az első, ki hellyel kínálja őket a tűz körül.
Elonart, ha engedi, saját maga közelében szeretné tudni.
Gőzölgő, illatos teával kínálják Izra leányait, s kedvességgel fogadják.*

Tárgy: Re: Ambaron falu 2022-12-30, 7:44 am

*Természetes, hogy az őrök elől nem rejtőznek, nem ostoba támadásra készülnek, s nem is keresnek ellenségeket.
Felfedik hát ottlétük tényét, s üdvözlik az elf őrszemeket.
Elonar maga örömmel veszi, mind az invitálást, mind a forró teát, hiszen az út hideg volt. A téli időjárás csípős mivolta a hosszú úton elegendő volt. A nimfák letelepednek a meghívott helyekre, s az úrnő is helyet foglal Thalion mellett.
Nem süti le szemét zavartan, ám meleg, fekete szemei összekapcsolódnak a nagyúréval. Örömmel veszi, hogy oly hosszú idő óta találkozhat vele.
A pogácsa, amit hoztak, hamarosan előkerül a tarisznyákból, s körbejár a tábortűz körül.
Úgy tűnik, ezúttal nincsenek oly sokan a zarándokok, noha érkeznek még.
Ha jönnek, az újonnan érkezőknek is helyet adnak a tűznél, s ők is kapnak a nimfák süteményeiből.
A nagyúrral, ha lehetőség akad, halk beszélgetésbe kezdenek, miközben várják, hogy szívüket átjárja az istennő áldásának melege.
Más is melegíti Elonar szívét, s az maga az elf nagyúr közelsége. Ahogy nyúl a felé nyújtott teáért, ujjai lopva megérintik az azt felé nyújtó erős kezet.*

Tárgy: Re: Ambaron falu 2022-12-30, 8:40 am

*A fehér hó megcsikordul fekete csizmája alatt.
Csuklya nem tartozik fekete bőr kabátjához, de nem is kell. Hosszú, hollószín haja beborítja fejét és arcába lógva nem engedi, hogy a sűrűn hulló hópelyhek ébenfekete szemeibe essenek.
Kezeit mélyen kabátjának zsebeibe rejti, s így narancsköves gyűrűjét is.
Fakó arcánál csak a hófehérebb, s úgy tűnik, talán most beesettebb is, mint máskor.
Úgy érzi, hogy újra tudja kezdeni, vagy inkább folytatni életét, szüksége van arra, hogy rövid nyugalomra leljen, s talán találkozzon az örök megújulás istennőjével.
Emiatt érkezik hát Ambaronba, s mikor megpillantja a tábortüzet, vonakodik közelebb menni hozzá. Tisztes távolból szemléli az ott üldögélő, álldogáló elfeket.
Namelyr nem érzi magát közéjük tartozónak. Ott van Thalion, az elfek ura, kivel semmi elszámolni valója nincsen. Ő maga egyezett bele abba, hogy megigya a varázsitalt. Ott van Elonar, kivel még kevesebb közös pontja van, s az arany sárkány, mostani külsejével fekete mágus, nem akar a derűsen beszélgetők közé tartozni.
Az egyik romos ház falának támasztja vállát, s onnan várakozik arra, hogy megérkezzen az istennő áldása, amiről oly sokat hallott már, de soha nem tapasztalta.
Teste és elméje is készenlétben, van készen a harcra és készen a menekülésre is.
Risan talán még nyomában van, talán mások is keresik.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Ambaron falu 2023-01-28, 8:59 pm

*Az istennő áldása hamarvást eléri a teret. Ahogy a romos falu környékére telepszik, úgy, mint egykoron régen, a melegség, s a béke átjárja a jelenlévők szívét. Nem kívánnak egymásnak támadni, meg sem fordul immáron a fejükben a háború, a harc ötlete. Még a sárkány sem érzi úgy, hogy veszély fenyegetné, avagy neki kellene veszélyeztetni valakit.
Nyugodtan odamehet a tűz körül teázó és süteményező társasághoz.
A falu környéke éppoly békés, mint amilyen békés a jelenlévők szíve is.
Aranamophe áldása hosszan tart, hogy a szeretet ünnepén senki ne érezze, hogy bármily veszély fenyegeti, annál is inkább érezze, hogy minden élőlény éppúgy megérdemli a békét.
Ahogy múlik az éjjel, érkezik még néhány újabb zarándok. Az istennő áldása békességet és szeretetet hoz mindenki számára, s erre oly sokan ki vannak már éhezve, hogy megkockáztatják a sárkányok ellenőrizte tájon és az orkok által megszállt tájon is az Ambaronba vezető utat.
Aztán, midőn közelít az éjfél, az égen a felhők, közül az egyik melegen, aranylón borul fénybe, s alakul lassan egy nő alakjává. Tán maga Aranamophe formálja meg a felhőből saját magát.
A szózat, mi elhangzik odafentről, a hóesésben, bársonyosan érinti meg a jelenlévők lelkét.*
- Jó zarándokok! Örömmel látom érkeztetek, s hogy jelen vagytok újra, meg újra.
Vágyjátok a békét, s vágyjátok a szeretetet is. Mindez eljöhet majd, ha elegen szeretnétek már.
Ahogy a sötét felhők között feldereng a fény, ahogy áttöri a sötétet a felkelő nap első sugara, úgy fog eljönni majd, s végre nyugalom és békesség költözik majd e világ tájaira.
A sötétség múltával a szeretet is szétárad majd, s az örök körforgás folytatódik tovább, miként folyik most is.
Higgyetek és tegyetek azért, mi szívetek vágya!
*E szózat múltával a felhő felragyog, s a belőle hulló apró, meleg fénycsillámok lehullnak a hópelyhek között, megérintve a tájat.
Hol elérik az élőket, vagy a frissen hullt havat, melegséggel töltik el a szíveket, s a tájat is. A béke fennmarad még órákig, míg a nap felkel lassan, s addig e tájon nem érhet senkit sem támadás, sem gyűlölet.*

Tárgy: Re: Ambaron falu 2023-02-05, 8:38 pm

*A sárkány érzi, ahogy megérkezik az istennő áldása. Mi tagadás, ez még rá is hat, érzi a melegséget, mit nagyon ritkán, s nagyon keveset érzett szívében. Érzi a békét is, amiben talán még ritkábban és még rövidebb ideig volt része.
A Hajnal völgye ilyen hely volt, ám idekint, e világban nagyon kevés ilyen hely volt.
Most azonban nem érzi azt, hogy neki oda kellene menni az elfek, s a nimfák közösségéhez, a többi zarándok mellé. Ő kívülálló, s mindig is az marad. Tán mindenkinek jobb is ez így, hisz nem fog senki mesélni arról, kikkel is barátkozott a fekete mágus Ambaronban, nem fest senki mellére célkeresztet a neve, s nem irányítja rá az üldözők figyelmét.
Mert üldözők azok vannak, s újabbal bővült a kör, ki mindnél hatalmasabb.
Ez a valaki Risan, az ősi sárkány. Ő veszedelmesebb, mint Furia, mint Inaeth együtt véve, csupán Anzarhoz mérhető.
Ám Kain mégsem ezzel törődik, hiszen hat rá is az istennő varázsa.
Nem változik sárkánnyá, habár jól esne neki, hogy ne e gyenge, s gyámoltalan emberi testben várja Aranamophe eljövetelét, hanem hatalmas, arany testében, mit ugyan megviseltek a történések, ám még így is gyönyörű.
A mágus azonban vállával az egyik romnak támaszkodik, mi még megtartja testének súlyát, s úgy várja az istennő érkezését.
Ökleit fekete kabátjának zsebeibe süllyeszti.
Amikor megérkezik az istennő, azt Namelyr is érzi.
Hallja a szavakat, s nem érzi magáénak azokat. Csendesen hallgatja meg a őkett, s nem hisz abban, amit hall.
Neki hét évszázada nem sikerült megteremteni a békét.
Abban azonban az istennőnek igaza van, magának kell tenni érte, miként mindenkinek.
Ahogy az istennő szavai elhalnak, s a fények megjelennek az égen, a mágus ellöki magát a romtól.
Vet még egy pillantást a tűznél lévőkre, majd a csillogó fények közepette odébb áll.
A teleportálás közepette még megmelengeti testét és szívét egy-két csillámló fényszikra.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

*Ambaron egykori falujának romjait befedte már a frissen hullt hó. Ahogy telnek az évek, az üszkös romokat mindinkább magáévá teszi a természet, s lassan, de biztosan az enyészeté válnak előbb a fekete gerendák, majd szépen lassan, idővel, a kőfalak is.
Az istennő eljön, miként már oly régóta, minden évben, s mindig akad zarándok, ki ezért megkockáztatja, hogy az orkok ellenőrizte utakon, erdőkön, csapásokon keresztül is eljusson oda, hol majd megjelenik az újjászületés és az örök körforgás istennője.
Most is ropog már a romos falak között a tűz, s körülötte fázósan köpenyeikbe bújt alakok ülnek. Várják, hogy eljöjjön az istennő, s reményt adjon számukra a következő esztendőre.*

Tárgy: Re: Ambaron falu 2023-12-24, 2:25 pm

*A nimfák érkeznek elsőként a már ott lévő zarándokok közelébe. Elonar úrnő maga vezeti a csapatot. Játszi könnyedséggel kerülték el az ork őrszemeket, hiszen már oly régóta ismerik e vidéket, melyen a sötétség népe csak rövid életű vendég lesz.
A természet jótékonyan rejti Izra leányait, így csupán a hóesés lepléből lágyan előtűnve fehér kámzsáikban lepik meg az utazókat.
Természetesen nem úgy érkeznek, hogy bárki veszélyben érezhetné magát, ők a természet leányai, kik a természet egyik fontos istennőjének érkezésére zarándokolnak el immár századok óta Ambaronba.
Frissen sült pogácsák illatoznak varázslatos táskáikban, mik melegen tartják a beléjük rejtett élelmet.
Elonar úrnő, s társai békével érkeznek, de nem bíznak semmit a véletlenre. Az úrnő szívből reméli, hogy Thaliont is látni fogja, hiszen vágyik az elf nagyúr társaságára, s arra a nyugalomra, amit jelenléte gerjeszt benne.*

Tárgy: Re: Ambaron falu 2023-12-24, 7:48 pm

Csendesen, tolvajléptekkel érkezem, mert nem tudhatom, az orkok, vagy más sárkányfajzatok nem ólálkodnak e helyen, bár bízom az Istennő áldásában, hogy a hely még mindig a béke és a biztonság menedéke.
Körülnézve megnyugodva látom, hogy csak olyanok vannak itt, akik az áldásra várnak, köztük a már-már ismerős nimfák, akik vidámságot hoznak a szívembe, bár ez a vidámság keserédes, hiszen van, aki hiányzik a várakozók közül.......
Barátságosan üdvözlöm a tűz körül ülőket és a levegőbe szippantva mosolyra derül a szám. Úgy néz ki most is lesz finom pogácsa.....
- Örül a szívem, hogy viszontlátom a szép hölgyeket! - ülök le én is.
Hoztam én is valamit, egy demizson melengető mézsört, hogy megédesítsük a várakozást, így körbekínálom.

Tárgy: Re: Ambaron falu 2023-12-25, 6:44 pm

//Zarándokoknak Smile

//

*Thalion nagyúr maga is várta már a téli napforduló ünnepét. Minden év különösen fontos számára, mert jól tudja, hogy Elonar úrnő is ott lesz nimfái élén.
Ez a hagyomány lehetőséget biztosít számára, hogy újra, meg újra találkozhassanak, ha már népük vezetése nem enged számukra több lehetőséget erre.
Könnyen lehet azonban, hogy midőn a nagyúr effélékkel nyugtatja magát, voltaképpen csak fél elköteleződni, attól tartván, hogy nem tudná teljes szívvel ellátni feladatait a vészterhes időkben, midőn.
A hóesés jól rejti az orkok elől a könnyű léptű tündéket, így észrevétlen juthatnak el Ambaron közelébe, hol immáron már meglepetten tapasztalják, hogy nimfák és más zarándokok is megelőzték őket.
Nem késtek le semmiről, noha általában elsőként szoktak érkezni e helyre, így ők készítik elő a terepet.
A nagyúr és elfjei maguk is úgy érkeznek, mint zarándokok.*
- Jó zarándokok, hadd pihenjünk meg tüzeteknél a tél hidegében, hogy együtt ünnepelhessük az istennő érkezését!
Maga Thalion nagyúr is velünk tartott, hogy tiszteletét tegye Aranamophe ünnepén.
*Üdvözli Edrahil a megjelenteket.
Thalion szúrós pillantása is végigjár a társaságon, s a nimfákon kívül más ismerősön is megpihen egy pillanatra.
Azonban természetesen nem Jeremy a legfontosabb számára, s ama szúrós pillantás így könnyedén enyhül meg Elonar szemet gyönyörködtető látványán.*

Tárgy: Re: Ambaron falu 2023-12-27, 6:49 pm

*A nimfák letelepszenek a zarándokok mellé, s néhányan máris elkezdik körbekínálni kemencéik meleg termékeit táskáikból.
A hidegben gőzölgő pogácsák, sütemények a már jelenlévők orcájára is mosolyt csalnak, s habár Jeremy Talbot korábbi nimfa ismerőse nincs is jelen, azért akad még más gyönyörűséges nimfa az úrnő kíséretében.
Természetesen, bár nem fogadnak el mind a mézsörből, mégis, az egyik ébenfekete hajú megkockáztatja, hogy a tolvaj által kínált nedűt megkóstolja.
Eközben érkeznek már a nemes elfek is, és az úrnő örömmel látja Edrahil hűséges alakja mögött a nagyúr szálfa termetét.
Szemei megcsillannak, s a hidegtől kipirult arcán még némi plusz pír is végigfut, mikor tekintete találkozik Thalionéval.
Természetesen reméli, hogy az elf nagyúr mellé telepszik majd le, s válthatnak néhány szót vele.
Szívesen meg is kínálná saját táskájában hozott pogácsáiból is.*
- Hoztak az istenek benneteket, legyetek hát vendégeink friss süteményeinkre, hogy melegséget hozzon e zord tájon!

Tárgy: Re: Ambaron falu 2024-02-03, 11:07 pm

*Az éj múlik, s a hó is lassan eláll, így aztán a fehérbe borult tájra egyre inkább a fagy telepszik rá.
A tűz küzd az éj hidegével, s lehet, hogy még a körülötte ülők is fázósabban húzzák össze magukon köpenyeiket.
A zarándokoknak nem kell tovább várniuk.
Nem lép ki közülük egy sem észrevétlen, Aranamophe ezúttal nem vett fel halandó formát. Felvett azonban valami mást.
Az égen egy hullócsillag jelenik meg, mintha a semmiből bukkanna elő.
Kékes-narancsos fénnyel robban fel a magasban, emlékeztetve a világ születésének ősi történetére, s arra az istennőre, ki önnön magát tépte szét, s így adott életet a földnek, melyet most Lanuriának hívnak.
A színek aztán beterítik az eddig éjfeketén ásító égboltot, elnyomják minden csillag fényét, melyek talán eddig ott szikráztak a zarándokok feje felett.*
- Üdvözlet a béke híveinek, a hírvivőknek, kik eljöttek ismét Ambaron falujába.
Vigyétek hát a hírt, hogy az újjászületés kereke sosem áll meg, talán eljön a legsötétebb óra, azonban nem tudhatja senki, mikor érkezik el a fény. Jöhet mindez hirtelen, ám aztán már nem gátolja meg semmi, hogy uralma alá hajtsa a sötétséget, s új élet sarjadjon a holt vidékből is.
*E szózat végeztével lassan kihúnynak a fények az égbolton, ám a jelen lévők szívében tovább élnek, melegséget, s újabb reményt adva annak, hogy újra békével és lettel telnek meg a háború sújtotta vidékek.*