LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Homehttp://newagelaGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Menion

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 15  Next
SzerzőÜzenet
Akahana
Istennő
avatar

Hozzászólások száma : 1106
Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője

Character sheet
Nép: Istenek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-03-23, 5:38 pm

A helyzet nem sokat javult az elmúlt időben, pedig ami azt illeti, lassan már sikerült fél Lanuriát felkutatnom, hátha megtalálom a krónikákban szereplő erődúcot. Eddig azonban egy olyan dolgot sem találtam, ami kicsit is hasonlított volna az általam keresetthez, pedig már jó pár helyet bejártam. A fenébe vele, hogy a régi történetírók kicsivel sem voltak kedvesebbek Ritaleánál, aki rébuszokban fejezi ki a véleményét, így nem bírom megérteni a leírásuk lényegét, már ami a helyszínt illeti. Ami azt illeti, már nem is egyedül próbálom a helyet megtalálni, a sárkány is a segítségemre van, így nagyobb esélyem van mindent átkutatni, ahol jelezték, hogy valamiért hihetetlenül erősek a mágusok és démonok, akik onnan származnak. Sajnos nem egy ilyen hely van a környéken, de ezek közül már csak kevés van a teendők listán, amelyet nem is olyan régen szereztem meg. Eddig úgy tudtam, hogy a tehetséget nem lehet térkép szerint jelezni, de most kiderült, mégis. A legtöbb mágus és erős lény, akiket az elmúlt időben ki tudtam kérdezni, vagy a Lanur-hegységet, vagy pedig Menion környékét nevezték meg helyszínként. Mivel a Főnix-völgy gyanúsan közel volt a hegységhez, az tűnt logikusnak, hogy ott kezdjek neki a kutatásnak és reménykedtem benne, hogy ennél közelebb ahhoz a helyhez nem kell mennem, mivel már egy ideje elegem volt belőle, de nagyon. Szerencsére az isteneknek sem hiányzott jobban a társaságom, mint az övék nekem, mivel voltak olyan kedvesek és nem jelentkeztek az után sem, hogy azt a nyavalyás szellemet egy erdőhöz kötöttem. Így persze zavartalanul utazgathattam, és néhány rövidebb látogatás után a nimfák között már északon is voltam, hogy mindent át tudjak nézni. Az időt azonban már szemmel láthatóan csak pocsékoltam, hiába kutattam ott hetekig bármilyen kis nyom után is, az egyetlen, amire sikerült rátalálnom, az a közeli falvakat veszélyeztető rablóbanda volt, mindenestül. Szerintem ők azóta sem heverték ki, hogy ilyen könnyen sikerült őket legyőznöm, meg kicsit lóvá is tennem. Hiába, a férfiak általában nem a legokosabbak, mindig sikerül valakinek a bolondját járatni velük és ez nem csak rám igaz, még akkor sem, ha néha igazán meg is érdemlik, amit kapnak. Az istenek sem sokkal jobbak, elégszer bebizonyították már, hogy milyen ügyetlenek tudnak lenni. Mindegy, remélem ezt nem hallották meg, mert ha nem Menionban kötök ki, ahova menni akartam eredetileg is, akkor itt nagyon erőseb fog vér folyni. Ma nincs meg a türelmem ahhoz, hogy bármelyikkel is kedveskedjek, a többi meg tapasztalatból tudja, hogy jobban jár, ha ma elkerül. Meg a héten is, de ez mellékes...
Az istenek közlekedési módszereit azonban még mindig nagyon szeretem, összesen pár percre volt szükségem, hogy Menionba kerülhessek Lanuria közepéből. Meg egy adag energiába, de tekintve, hogy hét ágra süt a nap és apám bárhol képes lenne engem megtalálni, sokkal inkább áldoztam be az erőm egy részét arra, hogy egyenesen egy jól védett helyre kerüljek, méghozzá az istenek számára is érzékelhetetlen alakban. Ez pedig nem más lett mint menion vára, bár a vártnál sokkal nagyobb volt a helyen a nyüzsgés. Bármerre néztem, a helyen katonák, fegyveresek, gondolom zsoldosok és nem emberi lények masíroztak, miközben valamiféle fizetéseket tárgyaltak ki. Hát itt meg mi a fene lehet? Mielőtt még esélyem lett volna komolyabban körülnézni és kideríteni, miért vannak itt ennyien, kiszúrtam, hogy az ízlésemnél jóval magasabb itt a sárkányok aránya. Nem mintha egyébként egyet is el tudnék közülük viselni huzamosabb ideig, talán Darthys kivételével, de ebben a várban akkor is feltűnően koncentráltan fordultak elő. Remek, itt tartják az éves sárkány gyűlést? Remélem nem, mert még egyszer nem fogom senki kedvéért ezt az utat megtenni.
Hirtelen feltűnik, hogy igaz, van erre pár sárkány, de nem mindenki az, aki annak néz ki, ráadásul van itt olyan is, akivel elméletileg jóban vagyok. Rendben, ez erős túlzás volt, hiszen nem vagyok egyértelműen a kedvence, de talán vagyunk annyira beszélőéviszonyban, hogy Kain elmondja, mi a fene folyik itt. Legalábbis remélem, hogy megteszi, semmi kedvem a tudatlan szerephez, jelenleg. Nagyon óvatosan kerülök mellé, saját tapasztalat, hogy hajlamos vagyok másokra a frászt hozni, és amint eltűnök az árnyékban, nem messze tőle, alakot is öltök. Amekkora itt a csődület, senkinek nem tűnhet fel, hogy eggyel több nő van mint pár perce, ráadásul pedig a sötét és a szürke ruha jótékony rejtekhelyet biztosítanak nekem. Apró torokköszörüléssel jelzem számára, hogy nincs egyedül, majd miután érzékelem, hogy nem szándékozik azonnal támadni, nyilván kiszúrta, hogy nő vagyok és erős, kicsit előre lépek, hogy az arcomat láthassa oldalról. Szerintem már felismert, vagy megszokta, hogy ahol baj van, menetrend szerűen én is meg tudok jelenni.
- Szia, Kain! Elmondanád mi ez a csődület is? - mosolyogtam rá ártatlanul, vigyázva, hogy felé forduljak és mindenki más számára egyike legyen a nemrég érkezett nőknek, akik szétszéledtek az udvaron, hogy szóba elegyedjenek az itt lévőkkel. Nekem is információra van szükségem, csak éppen nem abból az okból, mint a többieknek, nem a szaftos pletykákra vagyok kíváncsi. Inkább a valódi háttérre, és bár nem a kedvenceim a szárnyas gyíkok, benne bízok annyira, hogy elhiggyem, amit mond, az igaz. Vagyis, általában bízok, most éppen nem néz ki túl boldognak, miközben azt a férfit figyeli a napon. Várjunk csak, őt is ismerem, itt van az elfek réme. Remek, lassan egész listát írhatok arról, hogy ki mindenki van a közelben, akivel már volt kisebb-nagyobb incidensem az elmúlt időszakban. - Miért nézel olyan gyilkos szemekkel arra a pokróc modorú marhára? Ha nálad is kihúzta a kíséretével a gyufát, komolyan elgondolkodom rajta, hogy nem az én hibám, hogy a legszívesebben beledobnám egy trágyadombba. - jegyzem meg, miközben körül nézek az udvaron és meg is látom a szerencsétlen alakot, akiknek halvány foltként még mindig ott díszeleg az arcán a pofonom nyoma. Az ő hibája, kellett engem néznie örömlánynak. Nem mintha javult volna, ha jól látom, most is valami szerencsétlen lányt kezdett kínozni. Nos, ha nem hagyja békén, azt hiszem, jó nagy örömmel adom oda neki a múltkori ütés párját is...


//tudom, tudom, nagyon szerettek XD //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alvor Freyr Ottar
Barbár
avatar

Hozzászólások száma : 78

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-03-23, 10:52 pm

*~ Lettünk egy páran. ~ Gondolta Alvor. Csak nemrégen érkezett ide, ha tippelnie kellett volna akkor azt mondja, hogy fél órája, de máris összegyűlt egy kisebb-nagyobb, furcsa és kevésbé biztató kinézetű társaság. Alvor mindvégig nyugodt maradt, nagy tömegben is képes megőrizni a nyugalmát.
Voltak ott férfiak, nők vegyesen, kisebb-nagyobb termetűek és csendes illetve rikácsoló típusú.
Ott volt például az a két alak: A mellette álló páncélos alak, illetve a most már napfényben fürdő másik alak. Eleinte nem is nagyon foglalkozott velük, ám most kíváncsi lett a napon fürdő emberke iránt. Egyáltalán ki ő? Miért néz ki úgy, mint egy fejét vesztett őrült, és miért mosolygott az árnyékban lévő másik alakra? Alvor nem tudta, viszont eldöntötte, hogy nem kedveli azt a fickót. Inkább tartózkodik tőle, de nem akarja jobban megismerni, egyenlőre.
A másik alak meg még inkább furcsább: Sötét ruházat és folyamatos árnyékban maradás. Alvor nem szokott előítéletes lenni, de valahogy itt eléggé... Sötétek az alakok. Habár ez ő magáról is elmondható, az emberek nagy része visszahúzódó tőle. És Alvor szerint a többi alakkal is így vannak. A termet és a kinézet alapján ítélnek, mert sajnos csak azt látják először. Úgy gondolta, hogy az az ember - már ha ember - annyira nem jelent rá veszélyt, bár ha megismeri jobban, akkor talán még jól ki is fognak jönni.
A másik: Egy Alvor számára nagyon furcsa, fiatal ifjú is idejött a "kalandra vágyók" körébe. Ötlete sem volt, hogy ugyan hogyan és miért jött ide egy alig... Tizennyolc éves ifjú - vagy tizenhét - de nem fűzött hozzá sok reményt, hogy képes lenne bármit is túlélni. ~ Majd meglátjuk. ~ Gondolta Alvor. Elvégre senki sem az akinek látszik, lehet a fiúval is pontosan ugyanez van.
A másik ismételte nagy, bár Alvor számára humoros jelenség, a leányzó befutása volt. Hogy most már ne legyen középpontban, Alvor inkább behúzódott az árnyékba és nekidőlt a falnak, onnan szemlélve az eseményeket. Az egyik kijelentette, hogy ő biza' jelentkezni szeretne harcosnak. Lelkes kis amatőr, de Alvor nem ijeszti el, elvégre a vándor barbár életének első napjait ő is így kezdte. Lelkesen és minden által érdeklődve, mindentől mindent megkérdezett, mindent tudni akart, mindenféle jónak ítélt feladatot elvállalt a megfelelő pénzért. Emlékezett, egyszer ebből is lett egy baj, ám a vége úgy ahogy jól végződött, bár maradt egy lezáratlan eset, de azt meg később oldotta meg. Pontosan két évvel ezelőtt, ami azért egy picit sok volt.
A nézelődés közben, egy kicsit úgy döntött, hogy laízt magán és iszik egy keveset. Elővette a kulacsát és egy pillanatra levette a sisakját. Árnyékban nem látszott az arca, de a fehér, befont szakálla kilógott az árnyékból. Kihúzta a dugót, ami egy cuppanással ki is jött, majd a folyékony arany (sör) le is folyt Alvor torkán. Jól esett neki, egy kicsit mindig felélénkül tőle. Ezután elrakta a kulacsot, majd ismét belemerült a társaság figyelésébe és a saját gondolataiba. *


A hozzászólást Alvor Freyr Ottar összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2012-03-24, 1:44 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mitsuko Midnight
Zöld elf
avatar

Hozzászólások száma : 743
Életkor : 906
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-03-24, 12:43 am

/Gylnar Radekkal, mese Smile //


*Verinolt igen hamar megjártuk, hisz a keresett személy, aki Gyl számára igen sokat jelentett, már elhagyta a várost, sőt, szerencsénknek vagy éppen szerencsétlenségünknek köszönhetően a bizonyos illető Menionba ment, s a nemrég látott ember az úton ő lehetett. Természetesen tudtam milyen fontos ez a találkozó Gyl számára, így kételkedés és gondolkodás nélkül megindultunk vissza Menionba, ahol nem igazán az várt minket, ami legutóbb. Nem csak az emberekre, de az egész városra furcsa, hátborzongató félelem telepedett. Gyllel összenéztünk, s értelmetlenül tekintettünk az emberekre. A szekérrel egyenesen egy bizonyos Vadkan fogadóig hajtott Gyl, majd segítve leszállnom, már tárta is az ajtót.*
- Az istenekre jöjjenek már be!! … Vagy maradjanak kint, de csukják be az ajtót, de azonnal!!
*Ordított ránk az ”úriember” melynek hatására nem hogy még beljebb mentem, de egy kis időre megtorpanva elindultam lükvercben, de a mögöttem álló Gyl előre lépésre kényszerített, s már zárult is mögöttünk az ajtó.*
- Corbina, hányszor mondjam még neked, reteszeld be az ajtót!
*Máris megtudtuk ki is az a bizonyos Corbina, mikor egy fiatal lány sietve mozgatta lábait, hogy minél előbb az ajtóhoz érve bereteszelhesse azt. *
- Máris bezárnak? Nincs ehhez még korán?
* Kérdezte Gyl miközben megindultunk a pult felé. Körbenézve igen sok féle fajta embert láttam, s az ő szemükben is ugyan az volt látható, mint kint a városban érkezésünk idején. Pocakomat fogva óvatosan lépkedtem Gyl előtt, majd a pulthoz érve helyet foglaltam.*
- Maguk még nem hallottak a kapitány parancsáról? Most érkeztek a városba?
*Fülemet már elkezdtem hegyezni, hisz ha parancsról van szó, méghozzá a várkapitányéról, és egy zárt ajtóhoz köze van, az már nem mindennapi dolgot rejthet maga mögött.*
- Igen. Miért?
- Még pont időben … Hamarosan jönnek a szúnyogok.
- Szúnyogok? … Néhány szúnyog miatt ez a felhajtás?
- Néhány?
*A férfi nevetése meglepetés szerűen ér,élesen hasít a csendbe, hisz mindenki hallgatott. Hiába tudhatták már az események hátterét, mégis mindannyian figyelmesen hallgatóztak, a férfi ezt észrevéve közelebb hajolt hozzánk s úgy folytatta.*
- Ha csupán néhány lenne … de ezek beborítják az egész eget. De ez nem minden. Az igazi gond az átok …
*Szemeim kikerekedtek kellőképpen az átok szóra… már kezdtem unni, hogy úton útfélen átokkal találkozunk… elég a sajátom, mely szerencsémre most nem működik rendesen… köszönve egy csöppségnek.*
- Átok ül a városon. Ezért vannak itt a szúnyogok és ezért beteg a város nagy része, csak kevesen merik hangosan kimondani.
~ Betegség? Csodálatos… már csak ez hiányzott…..
*Gondoltam magamban, majd nagylevegővel nyugtáztam magam, hogy ilyen is csak velünk történhet meg….*
- Betegség? Miféle?
- Eleinte szinte észre se vettük, egyszerű láznak hittük, de ami ezután következik sokkal rosszabb, elvörösödő foltok a testen, lázálmok, végül halál, de megnyugodhat, még egyik jelenlévő vendégem sem esett az átok áldozatául. Nézzen csak körbe.
*Gyllel egyetemben én is körülnéztem, de a jelenlévőkön én tovább időztem, s a beszélgetést továbbiakban csak füllel követtem, s a bent lévő embereken kerestem egy cseppnyi foltot is akár, mely a betegség jelére utalhat, de megnyugodhattam, hisz senkin nem láttam… legalábbis látható helyen nem.*
- Egy bizonyos Asychic Tresoldest keresek. Úgy hallottam gyakran megfordul itt.
*Hallom Gyl kérdését, majd a közöttük lévő csendet megzavaró darna csörrenést mire a férfi máris tudja, hogy kiről van szó. Közben mindenki ismételten elkezdte az abbamaradt csevejét társaságával, s én is visszafordultam az enyémekhez.*
- Áhh Asyc! Most is a vendégünk, bár ma még nem láttam.
- Beszélnem kell vele. Melyik a szobája?
*Látva, hogy a fogadós, nem igen folytatja adomány nélkül, Gyl újabb darnák koppannak az asztal lapján, s a férfi nyelve ismételten oldódik, s megered egy cseppnyi információra.*
- A nyolcas.
- Mutassa!
~ Hogy egyesek mennyire…..
*Fujtattam egy kicsit, majd Gyl kérdő szemeibe nézve csak bólintottam, s felálltam ülőhelyemről, hogy követni tudjam őket egészen ahhoz a bizonyos nyolcas szobához, melyből igen érdekes hangok szűrődtek ki, s az ember nem tudta eldönteni, hogy ez most egy szenvedő vagy egy örömmámorban lévő ember hangja az. Gyl egy pillanatra a fogadósra nézett majd benyitott a szobába. Gyl válla mögül én is láthattam azt ami nyilvánvaló volt. A mi keresett emberünk vörös foltokkal a testén, patakokban folyó izzadságban nyöszörögve, szinte vergődött.*
- Nincsenek betegek …
*Mondta Gyl csöppnyi ironikusággal a hangjában. *
- Ööö … én … ööö … nem tudhattam, hogy elkapta.
*Azt a pillantást, amellyel megajándékoztam fogadóst, egy felbérelt gyilkos is megirigyelte volna. Gyl belépve a szobába az ágyhoz siet s én a fogadóst magam mögött hagyva követem, de azért egyelőre a biztos távot megtartom barátunk és én köztem. Gyl felkeltési akciója sikeresnek bizonyul, bár megvárakoztatja magát.*
- Neee! … Távozz innen!! … Nem foglak követni!!
- Nem ezért jöttem. Csak kérdé…
- Neee! … Távozz innen!! …
*Mocorgása következtében, keze előkerült, s tisztán láthatóvá válnak a rajta lévő betegség nyomai. Nagy léptekkel kerülöm meg az ágyat, s lépek oda Asychic másik oldalára. Kezét kivéve a takaró alól vizsgálgatni kezdtem.*
~ Mintha egyszerű véraláfutás lenne… de mégse az, hisz a bőre szinte éget….
*Gondoltam miközben óvatosan tartva a férfi kezét tovább vizsgálgattam, s hallgattam Gyl és a fogadós további csevejét. *
- Neki vége … Kár érte …
- Csak ennyi?
- Semmi sem segít rajtuk. Én pedig nem vagyok sem harcos, sem gyógyító, akit a kapitány keres a probléma megoldására.
~ Dehogy nem segít… mindennek van ellenszere… ennek is biztosan.
*A férfi kezét mielőtt óvatosan visszatettem volna, megmértem szívverésének ritmusát, mely szintúgy magas volt, de ezt egy emberen való mérésből még nem lehet tünetek közé sorolni. *
- Mesélne erről?
- A városban több plakáton is szerepel. … Hogy nem vették észre? … A vár udvarán kell megjelenniük a szúnyogok távozását követően
*Gylre feltekintve, jól betakartam Asychicet, majd visszaindultam Gylhez.*
- Még mennyi ideje lehet?
*Kérdezte Gyl s helyette én tekintettem kérdően a fogadósra, aki elsőre csak egy vállrándítással akarta lerendezni a válaszadást, de egy határozott, bökd már ki, ordítós gondolat, s megeredt a nyelve, mely néha azért igen borsos árat kért.*
- Ha szerencséje van … talán két nap.
- Legyen gondja a szerencséjére! Nem fogja megbánni!
*Mondta Gyl s azzal odajött hozzám, majd kezemet megfogva biccentett fejével. Kisétálva a szoba ajtón félre álltunk a folyosón, s már láttam rajta, hogy most fog bele kezdeni a nagy monológjába, hisz mi másért vett volna akkora mennyiségű levegőt, amikor egy normális embernek nincs annyira szüksége, a még pocakomon fekvő kezemet fölemelve, ujjammal zárnom le éppen nyíló ajkait.*
- Mielőtt bármit is mondanál. Igen enyhíteni tudom a fájdalmát és a lázát, igen veled menni nekem veszélyes, és igen itt kéne maradnom….. De… ha itt maradok, akkor egyedül leszek egy csomó idegen emberrel, s te is tudod, ha most nem viszel magaddal, akkor egy idő után így is- úgyis utánad megyek.
*Mondtam el egy huzamra, majd ismételten megelőzve Gylt nagy levegővétel után ismételten én szólalhattam meg.*
- Két ajánlatom van… Vagy megvárod, míg kicsit megmosdatom, beadok enki egy két gyógyszert illetve borogatást rakok rá és együtt megyünk a parancsnok elé, vagy itt hagysz, elmész egyedül, de akkor én majd később, de utánad megyek.
* Meg se várva Gyl válaszát, csókot adtam ajkaira, s visszatértem a szobába. Ha utánam jött és megvárt, esetleg még netalán segített is akkor jutalma egy csók, s egy teljes szívemből jövő köszönet.
A fogadóst megkértem, hogy szóljon egy lánynak még, hogy segítsen, ha kis mértékben is, de megfürdetni muszáj volt. Amint végeztünk ezzel a munkával a lányok borogatásnak valókat hoztak, s én immáron már nem derekamon, hanem kereszt szütyőmben hordott gyógyszerek közt kutakodtam. Nem kellett sok idő, máris megtaláltam azt az eget amit kerestem, reméltem hogy be fog válni. Egy egyszerű fejfájásra való gyógyszer volt csupán, de ha úgy állítjuk be, mint igen ritkán használatos csodagyógyszer csodákra képes. Amit ezekkel végeztem Gyl utána siettem, már amennyire ezt terebélyességem engedte, vagy megfogva a még ott várom Gyl kezét se elindultunk a parancsnokhoz.... már ha a szúnyogok elvonultak…



(picit hosszúúka lett Very Happy Aka légy büszke Very Happy )


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lothár Von Falkenhausen
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 225
Életkor : 34

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-03-24, 6:00 am

*Nem telt el sok idő idő és igen sokan, utánam egy nagy ember jött aki mellém állt bólintott nekem, de nem foglalkoztam vele, hiszen nem is ismerem ezt az alakot. Egy kicsit körbenéztem, hogy megnézzem, hogy kik jöttek, egy árnyékos helyen megláttok egy embert aki sötétbe volt öltözve. Eleinte nem ismertem fel, de hamar rájöttem, hogy ő volt az akivel össze verekedtem Telarban és börtön be is kerültünk. ~Jobb lesz, ha őt most inkább elkerülöm nem akarok megint vele össze tüzés be kerülni.~*
*Mondtam magamban, közben egy lány befut az udvarra és lelkesen azt mondja, hogy jelentkezik harcos, mikor szemügyre vettem nem nagyon láttam harcos alkatnak, de lehet, hogy tévedek, majd kiderül. Még észre veszek az udvaron egy elfet, akivel találkoztam egy erdőben egy sárkány társaságában, rajta kívül még láttam néhány másik alakot, de nem foglalkozok velük. A mellettem álló ember inkább elmegy az árnykos helyre és neki dőlt a falnak. Ezután vissza fordítottam a tekintettemet a várkapitányra, és tovább várok, hogy mi lesz.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Neloria Kinkaid
Szürkeköpenyes/félvér
avatar

Hozzászólások száma : 21
Életkor : 237
Munkahely : A világ vándorai között...

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-03-24, 6:51 pm

Mire az utolsó homokszem is elhullott ujjai között, a homok kéz elporladt, s a szerencsétlenül járni készülő lány ott állhatott szétgurult homokdombja maradványain.
Alig néhány pillanatba telt csupán és a fürge surranó már el is loholt mellette. Már csaknem szóvá is tette, hogy a segítséget feléjük illő megköszönni, de végül egy kis fejingatással letudta magában az egészet.
Lea már rég az udvar közepén lehetett, de hangja még így is megütötte az elf füleit.
A nő halványan elmosolyodott a harcra jelentkező gondolatán.

~Még hogy harcra, hiszen az első pár percben simán kitörné a nyakát a saját lábában elesve...~

Nel felállt és egy nem túl távoli fűzfa ágai közé bámult. Elf hallása volt olyan kifinomult, hogy észlelje az ágak közt megbúvó madarak mocorgását melyeket valószínűleg az alma édeskés illata csalogatott a közelébe.
Az utolsó falatot már nem is harapta le az almáról, inkább elhajította a csutkát a fa tövéig.
Majd a vár belsejébe vette az irányt.
Ó és mennyire érezte, hogy biztos akad majd valaki, aki nem hagyja szó nélkül egy surranó lelkes jelentkezését. Szemeit résnyire szűkítve állt meg közvetlen Lea mögött. A karcsú elf nő szinte fölé tornyosult. Onnan nézett farkas szemet az egyik katonával, aki éppen akkor tett megjegyzést a surranó lányra.

- Miféle harcot bízhatnánk egy magadfajta nőszemélyre? *néhány vele egyet értő harcos társa még lelkes röhögésbe is kezdett a lányt szemügyre véve* - Tőled az ellenség legfeljebb nevető görcsben hullhat el.

A kacagás egyre csak terjedt, s végül kissé elcsitult majd abba is maradt amikor Neloria el lépett Lea mögül és a lekicsinylőn vélekedőig elsétált. Bár a harcos távolról sem volt egy súlycsoportba sorolható a szürkeköpenyes nővel, mégis azonnal lehervadt arcáról a mosoly, ahogy Nel megállt előtte.
Nem volt benne valójában semmi fenyegető, ám maga a tény, hogy egy mágia használó, már ez maga visszakozásra bírta általában még a harcedzettebb alakokat is.
Senki nem szeretett kötözködni még egy szürkeköpenyessel sem.

- Az a surranó történetesen a nagyhírű sárkányölő surranók sarja... A helyedben megfontolnám a szavaimat... Nem akarlak riogatni, de a saját szememmel láttam, hogy egy szemvillanásnyi idő alatt gúzsba kötötte egy sárkány szárnyait... *pillanatnyi hatásszünet után hirtelen mozdulattal kapta elő díszes tőrét, s egyenesen a férfi orra elé nyomta annyira, hogy annak hegye majd beért szemei közé, s így folytatta szinte suttogva a férfi fülébe* - Látod a hófehér díszeket a markolaton?
*A harcos megrőkönyödve bólintott egy picikét, hogy még véletlen se érintkezzen bőre a fémheggyel.*
- Annak a dögnek a szárnycsontjaiból készült... *amilyen hirtelen kapta elő tőrét olyan hirtelen is rakta el, s szólalt meg újra* - Ha nem akarod a balsorsot magadhoz hívni, akkor jobban jársz, ha nem húzod fel... Még én sem lennék képes megvédeni a haragjától.
Végül még egy lemondó karszéttárást is produkált, majd vissza ment a lányhoz.
- Neloria vagyok... de szólíts csak Nel-nek. *baráti jobbot nyújtott Lea felé, hogy amaz lássa, szívesen csatlakozik társaságához.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sajmon
Nyugati vadalan
avatar

Hozzászólások száma : 66
Életkor : 29
Munkahely : Máv - Dorog

Character sheet
Nép: Vadalanok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-03-24, 8:59 pm

Sajmon Egy napja érkezett késő este a várhoz ám nem olyan fogadtatás várta mint amilyen híre volt az itteni vendég szeretetnek. Az őrök már a vár kapuban bele kötöttek az örök.
- Mi járatban itt és mért rejti el az arcát? háljam tüstént vagy takarodjon innen.
A társa már lágyabb hangon szolt.
- Te szerinted miért érkezett leli róra hogy valami harcos, tuti a felhívásra ékezet
- Na jól van be mehet de nem tetszik hogy elrejti az arcát.
Sajmon íj módon jutott be a kastélyba bent hamar meg is találta a felhívást, de ügyet se vetet rá, nem emiatt érkezett hanem mert infója szerint az a szürke mágus akit keres itt járt vagy még itt van. Ám hiába a sok kérdezősködés a városban semmi nem utal arra hogy járt volna itt egy ilyen szürke mágus és hogy megszállt volna itt. Már kezdte feladni a dolgot ám hirtelen egy hölgy ki a palotába szálit füveket azt állította 2 napja látott Taris kapitánnyal beszélgetni egy szürke köpenyes mágust akit nagy szeretettel fogadót és mint barát üdvözölte, majd kastélyába invitálta szálljon meg nála. Sajmon ezen nem lepődik meg a fejében levő képek alapján sejt hete volna hogy a mágus itt se szált meg holmi fogadóban hisz emlékeiben nem egyszer volt hogy nemes urak, királyok fogadták nagy tisztelettel Szóval a kapitány talán többet tud. Érkezésének estélyén már nem tudót a kapitány közelébe kerülni. Úgy gondolta majd kora reggel. Ám este a fogadóban meg hallotta a szóbeszédet mi miatt retteg itt minden ember és hogy reggel nem szabad kimenni. S azt is meg tudta hogy Taris kapitány adta ki a hirdetményt és hogy öt nem lehet zavarni most.
Magában mérgelődik is emiatt, neki feltétlenül beszélni e kel vele és úgy látszik erre csak holnap a támadás után lesz módja mikor ö várja a jelentkezik
Másnap mikor a támadásnak vége van kilép a fogadóból és elindul arra a helyre ahol a kapitány a jelentkezőket várja. Ép akkor ér oda amikor is egy szürke köpenyes fen hangon kijelenti hogy az a zöld hajó kis hölgy valami négyhírű sárkányölő surranók sarja. A surranó szó hallatán ismételten képek villannak be és már nagyjából tudja is miféle nép sarja a hölgy. Neki nincsenek már előítéletei jól tudja nem mindenki az aminek látszik. Végig nézi a kis jelenetet mikor is a szürke köpenyes élő kap egy tört hogy az annak a sárkánynak a szárny csontjából készült amit az a kis hölgy elejtet. Meglehet, viszont öt ez se nagyon érdekli csak hogy valami úton módon Taris közelébe férkőzhessen és ki kérdezhesse a szürke mágusról, bár hirtelen az a gondolata támad ez a szürke köpenyes is talán tud neki útba igazítást adni már ha a köpenye arra utal mi is ö valójában. Amint a Neloria néven bemutatkozó szürke köpenyes hölgy kezet nyújt a másiknak, ö elsétál az örök mellet akik még mindig nem tértek magukhoz a meg lepődéstől amit e két hölgy okozott, majd mellettük elsétálva egy üdvözlöm a hölgyeket szóval lép be az udvarra, ahol már rögvest ki is szúr egy ismerős arcot az a sárkány úr a helységből és amint jobban körbenéz mások is ismerősöknek tűnek meg pillantja Alvort is ám tekintetét mégis Tarisra emeli akihez minél közelebb lép és fennhangon mégis udvariasan szólítja meg.

- Elnézést ó nagy hatalmú kapitány úr a zavarásért de tudna rám egy kis időt szakítani négy szem közt, nem tartanám fel sokáig hisz tudom sürgeti az idő, ám ügyem nem tűr halasztást.
Közben magában azon gondolkodik hogy az égiek hozták e újra útjába az ismerősöket. Ha igen
akkor lehet hogy ne ki is kéne csatlakoznia a kis egybegyűlt csapathoz
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 27

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-03-25, 12:17 am

/ Mitsuko /

* Már éppen kezdenék nekiállni mondandómnak, mely nem érheti Mitsukot meglepetésként, hiszen minden épeszű ember ezt tenné, de én ismerem őt. Ismerem mennyire képes a saját feje után menni és ezzel olyan veszélynek is kitenni magát, ami jelen állapotában messze túlmutat rajta. Meg persze azt is, hogy ezt mennyire nem szereti hallani, így nem csoda hát, ha a kelleténél nagyobb levegővétellel kívánnék nekivágni mondandómnak, de ezzel meg is adom neki a lehetőséget, hogy megelőzzön, és meg is teszi.*
- Mielőtt bármit is mondanál. Igen enyhíteni tudom a fájdalmát és a lázát, igen veled menni nekem veszélyes, és igen itt kéne maradnom….. De… ha itt maradok, akkor egyedül leszek egy csomó idegen emberrel, s te is tudod, ha most nem viszel magaddal, akkor egy idő után így is- úgyis utánad megyek.
* Miközben hallgatom szavait az előzőleg vett levegő szép lassan kiszivárog tüdőmből. *
~ Akkor a továbbiak.
* Ismét veszek egy kisebb levegőt mondandómhoz. *
- Két ajánlatom van… Vagy megvárod, míg kicsit megmosdatom, beadok senki egy két gyógyszert illetve borogatást rakok rá és együtt megyünk a parancsnok elé, vagy itt hagysz, elmész egyedül, de akkor én majd később, de utánad megyek.
* Hát csak nem enged ez alkalommal sem megszólalni, és még válaszomat sem várja meg, úgy megy vissza a szobába, miközben én elindulok vissza a fogadóba. Jobbnak látom így tenni, nem pedig utána menni. Épp elég számomra, hogy kicsúszhat kezeim közül az az információ, amiért útnak indultunk, most még Mitsuko is jön a saját eszement gondolataival.*
~ Ilyenkor hol marad a kilencszáz év bölcsessége …
* A legrosszabb, hogy tudom róla, képes lenne valóban utánam jönni, még ebben az állapotban is. *
~ Le kell nyugodnom, és végiggondolnom.
* Ha már egy fogadóban vagyok, erre a legalkalmasabbnak egy megfelelő ital társaságára esik a választásom.
A pult előtt helyet is foglalok, ahol Corbina ki is szolgál a kívánt itallal. *
~ Miért ne tudhatná meg, mi fog rám várni?? Abból még nem származhat baj, ha ő is hallja, legalább nem fog őrültséget tenni. Ráadásul, amíg a szúnyogok itt vannak, nem is indulhatok el.
* Jutok végül a végső következtetésre az ital utolsó kortyát megelőzendően, függetlenül a pohárban található mennyiségtől, mind egy korttyal kerül a megfelelő helyre.*
~ Miért nem hagytam Olassieben … ?
* Gondolok vissza az akkori döntésem mostani helytelenségét figyelembe véve.
Végül csak elvonulnak a szúnyogok, mi pedig ennek megfelelően útnak indulunk.*
- Ugye tudod még ez mit jelent?
* Juttatom eszébe korábbi ajánlatát, mely szerint ezután nyugton fogja megvárni visszatértem.
A vár kapujához közeledve szemtanúi leszünk a surranó nyakon csípésének, majd pedig bejutásának. Mi azonban könnyebben tudunk átjutni az őrökön, mint ahogy az a surranónak sikeredett, bár Mitsuko és az ő állapota, adott némi okot magyarázatra, de végül csak bejutottunk.
Az udvarra lépve az fogad amire számítottam. Sok ismeretlen arc, de a sok ismeretlen között azért néhány ismerős is fellelhető. Elsőként a napfényben fürdőző elfet ismerem fel, akivel közösen keltem át a Sötét fenyvesen, majd az árnyékba húzódó Akahanát és Kaint. Nehéz is lenne elfelejteni azokat, akik a kabátomban szállították azt a bizonyos követ Sternben. Azóta se láttam viszont azt a kabátot. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1150

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-03-25, 9:31 pm

*Taris végignéz a szedett-vedett társaságon. Az udvaron egész szép méretű tömeg gyűlt össze. A kapitány az emelvényről szemlélődik szárnysegédje társaságában. A férfi közbe is lépne, amikor a zöld hajú, láthatóan surranó nő látványosan és kisebb feltűnést keltve megérkezik, de a kapitány megállítja segédjét egy kézmozdulattal, amikor a surranó lányt inzultálja a katona.
Taris végighallgatja a Neloriaként bemutatkozó nő fellépését is. Kételkedik a surranó nagy sárkányölő tettében, de attól még megtörténhetett, hogy nem hallott róla, akármilyen nagyhírű is. Az elé lépő, szavait csuklyája rejtekéből hozzá intéző idegenhez fordul. Az ilyen magukat rejtekben tartó gyanús alakokra is számítani lehetett, amikor a hirdetményt közzé tetette. De most fontosabb dolgokkal kell most foglalkoznia. Az idegenre majd utánuk kerít sort.*
- Mindent csak sorjában, idegen!
*Szemeit körbehordozza a méretre, származásra igencsak színes társaságon. Valami hasonlóra számított, hiszen az efféle hirdetmények nem a jól képzett, fegyelmezett katonákat vonzzák ide, hanem leginkább a kalandorokat. Neki pedig épp ilyenekre van szüksége. Harcosokra, mágusokra, elfekre, akik bejárták már a világ különböző tájait, annak minden tapasztalatával.
Hogy mindenki egészséges-e, abban csak bízhat. Az egyik jelentkezőnek, a padon, volt egy furcsa mozdulata, de aztán összeszedte magát. Sötét elfnek néz ki, de Taris még reménykedik benne, hogy segítség lesz. Ebben a helyzetben viszont nem válogathat.
Még akkor sem, ha több surranó is látható már, ráadásul csupán megjelenésükkel kisebb látványosságot szolgáltattak. Szöget is ütött a fejébe, hogy mihez is kezdjen velük, de végül úgy dönt, kivárja, hogy mit tesznek, amikor végre beavatja az egybegyűlteket a dolgokba.
Kemény tekintetét a kapitány még egyszer végighordozza az udvaron, majd előrébb lép, hogy mindenki jól láthassa. A korábbi zajongást hirtelen csend válja fel és a jelenlévők kíváncsian fordulnak Taris felé, akinek fel is hangzik öblös, erős hangja.*
- Mindenkinek köszönöm, hogy megjelentetek! Taris kapitány vagyok, Menion várának kapitánya. A hirdetményből tudni lehet, hogy miért kerestem harcosokat és gyógyítókat. Néhány napja halálos kór terjed itt, délen.
Gyógyítóink erejükön felül dolgoznak, de nem tudják útját állni.
Harcosokra és gyógyítókra van szükségem, akik segíteni tudnak a betegek ápolásában.
És, ami lényegesebb….
*Taris egy pillanatra elhallgat. A kapitány hatásszünetet tart, hogy még inkább magára vonja a figyelmet.*
- …indítunk egy expedíciót délnek. A cél, hogy meglelje a betegség és a betegséget terjesztő szúnyograjok forrását és megállítsa az egészet.
*Megvárja, amíg szavai kellőképpen hatnak a jelenlévőkben, csak utána folytatja.*
- A gyógyítók itt, a várban is keresik a gyógymódot, de nagy rá az esély, hogy megoldás odakint van, talán éppen a Hyarmenya-dzsungelben.
*Újra csak vár, majd a következőkkel fejezi be mondandóját.*
- Jelentkezni az expedícióra Caer parancsnoknál lehet, tőlem balra.
*Mutat a mellé lépő parancsnok komoly alakja felé.*


- Akik pedig a gyógyításban segédkeznek inkább, azoknak jobbomon a helyük, gyógyítóm, Yerak mellett.


- Jutalmat ígértem, darnát, amit akkor kaptok meg, ha mind sikerrel járunk és legyőztük a betegséget.
*A kapitány még mindig nem szól a csuklyáshoz, aki az imént megszólította, megvárja, hogy a tömeg meginduljon, vagy pedig további kérdéseket intézzen hozzá.
A szárnysegéd mögötte szintén ott van, csak ők tudják, hogy az ő dolga segíteni a kapitányt, ha valami elkerülné a figyelmét.
Taris elhallgat, kemény tekintettel végigméri a tömeget, várva az első reakciókat szavaira.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lea Fergalas

avatar

Hozzászólások száma : 25

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-03-26, 12:49 am

- Lea Fergalas... surranó... tiszteletedre!
Lea éppen csak elfogadta a felé nyújtott kezet, s nagy bájos vigyorral arcán rázta meg a nő kezét amikor Taris hangja felharsant.
Hallgatta a beszédét, majd végül hol egyik, hol másik lehetőségként szolgáló alakok között járatta tekintetét.
- Nem is tudom... *ezt Nelhez közelebb hajolva suttogta, hogy még véletlen se kerülhessenek szavai avatatlan fülek hallójárataiba* - Nem valami bizalom gerjesztő látvány egyik sem...
A végső döntést az hozta meg számára, hogy a gyógyító fickó rápillantott és még ráadásként el is vigyorodott a hezitáló surranó láttán.
Lea szinte karót nyelve nézett megütközve az őt vizslatóra.
~Jájj... az ábrázata kész lidércnyomás... jöjjön az expedíció... az legalább megnyugtató, nem úgy mint ennek a góliátnak az arcberendezése.~
Azzal határozott és büszke tartással lépdelt a másik férfi oldalára, kihez az expedíciót választók csatlakozhattak.
- Azt hiszem, hogy jól fog jönni egy tapasztalt utazó a csapatban.
Mondta ezt ő magáról, aki valójában még csak hajón sem ült életében. Vagyis egyszer mégis, de az nem számít neki hajókázásnak hiszen az út megkezdése után negyed órácskával ő úgy döntött, kiszáll és kész. El is tartott egy ideig mire kiúszott a szárazföldre. Ettől nagyon bátronak is érezte magát, hiszen nem mindenki képes kiugrani egy hajóból... ha tengeri betegség kínozza. Hát igen, valójában nem bírja a vízen való hánykódást.
De itt most úgysem lehet probléma, hiszen Taris nem vizet hanem dzsungelt emlegetett. Az meg nem a tenger közepén nő ki, ezt még a legostobább surranó is tudja.
Mindegy is volt neki. Lényeg, hogy a két rosszarcú közül a kisebbik rosszat választotta. A másikkal nem is tartana, hiszen ahányszor meglátná annyiszor kapna hidegrázást.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Dylan
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 612
Életkor : 37
Munkahely : váltás alatt

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-03-26, 9:05 am



*Egész szép kis csapat jött itt össze. Kettő, azaz kettő(!) surranó, egy paranoid sárkány, noh, most néz csak vissza. Hát megjött az ügyeletes minden lében kanál is. Nagyszerű, akkor ide sorolhat egy hallhatatlan bajkeverőt is, aki ráadásul rá szakosodott. Ott van még a "kékségem" is, és ahogy várható volt saját magát tartotta a legfontosabbnak, és egyből Tarist ostromolta meg, aztán egy terhes nő (?), .... mégis minek? Ide tartozik egy öntelt mágus is, és aztán ott vannak a régi "jó" ismerősök. Egy szelidített gyöngyike, egy hallgatag lovag, akiről valójában azt se tudja mire képes, egy barbár, na meg a dupla elf mellett az a fazon aki látta őt sérülten. Rossz ómen. Gylnar sokat tud róla. És akkor még nem vette számba a saját, külön kis probléma forrását. Ha egyszer az elkezd hisztériázni! Na de egyelőre bízzunk a józan ítélőképességében valamint abban, hogy szeretné a családtagjait életben viszontlátni. A vár urának nagy dialógusa után úgy döntött mielőtt bárhova csatlakozna, meg kell kérdeznie pár dolgot. Ez így helyes, nem megy bele mindenbe csak úgy. Odalépett az akkorra kialakult kis körbe, (mivel, hogy eddig hátulról figyelte az eseményeket), félretéve a "nagy sárkányölő Leat", csakhogy picit enyhítsen megsértett önérzetén. Még hogy ez itt? De máskülönben nem foglalkozott vele, egyből Taris felé fordult.*
-Azért mielőtt bárhova is csatlakoznék, arra kíváncsi lennék, hogy eddig mit csináltak?
Gondoltak már esetlegesen a szándékosságra? Ennyi szúnyog csak itt délen? Miért nem terjed tovább a kór? Persze meglehet a véletlen műve az egész, vagy az istenek haragszanak az itteniekre...
*Az istenek mi? Arról Akahana biztos tudna, de rá nem számít, hogy segítsen is. Meg aztán, ha ez áll a háttérben akkor itt mindenki meghall, amúgy is csak gúnynak szánta. Előkotort a kabátja belső zsebéből egy szép szál sodort dohányt. Saját levelébe volt csavarva, és állítólag igazán egyedi íze van. Mondjuk neki most oly mindegy. Csak el érezni akar a szájában valamit. Leengedte a föld felé, és egy halk -flamm- szócska után megperzselte a végét. A szájába vette és beleszívott egy jól eső mélyet. Mindez után, ha már ki is fújta a kesernyés füstöt, újra a vár urához intézte a szavait. Ha válaszolt még a mondatára, ha nem.*
-Meg aztán, az sem lenne baj, ha tudnánk mennyiért kockáztatjuk az életünket.
Elvégre az előbb, a méhraj közepébe küldött minket.
*Jól eső volt a dohánnyal a szájában beszélni. A mondatok között rá-ráharapott a végére, és ilyenkor mindig jobban érezte azt a jellegzetes ízt. Addig amíg ő nem dönt, a másik kettő sem jelentkezhet. Ez tény, talán ezért is sietett a segítségére a csajszi is.*
-Igaza lehet! Az előzetes felméréseim szerint, minden negyedik napon nagyobb raj vonul itt át, és ezekben vannak öreg egyedek is, ráadásul, ha a hírforrásaim megbízhatóak, akkor leginkább az olyan terülteken jelentenek veszélyt ahol a népsűrűség felér egy kisebb városéval.
Én azt mondanám, hogy ezek alapján lehet irányzott is. Talán egy, vagy több mágus. Vannak rosszakaróik? Olyanok, akik egy ilyen kaliberű támadást végig tudnának csinálni.
~Tehát döntött. Végre egy jó hír a mai napon.
*Türelmes közönnyel hallgatta végig a lányt, miközben élvezettel pöfékelt, és az újdonsült magabiztosság jelképét figyelte. Azt a mágust, aki annyira lenézte a sárkányokat, hogy egy ilyen szeleburdi surranónak sárkányölő nevet adjon.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1773
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-03-26, 1:41 pm

*Halk torokköszörülés vonja el figyelmét az eddig történtekről. A jelenlét, amelyet érez nagyon is ismerős, legutóbb talán éppen Sternből, de már nem tudja biztosan, mikor találkozott utoljára vele.
Sötét tekintetét arrafele kapja, ahonnan a hang érkezett és bár az istennő jól rejti külsejét, azért felismeri benne őt. Nem szándékozza felfedni kilétét, de különösebben nem is örül neki, hogy itt van. Jobb szereti, ha halhatatlan nincs a közelében, még akkor sem, ha a Holdistennővel különösebb baja nincsen.
Az arany sárkány sötét szemeivel egy pillanatig Akahana szemeibe néz, mintha gondolkodna, hogy mit is mondjon, majd vesz egy nagy levegőt és előbb az őt mélyebben érintő elffel kapcsolatos kérdésre válaszol mély hangján.*
- Az a pokróc modorú marha egy öntelt szerencsétlen. Azt gondolja, hogy olyan nagy valaki. Nem kapott még elég pofont életében….vagy ha igen, nem tanult belőlük…
*Folytatná még, de nem teszi, mert a tér emelvénye felől felhangzik Taris hangja, így inkább int Akahanának is, hogy figyeljen arra, ami ott elhangzik.
Ebből tudhat a legtöbbet meg az istennő. Hogy esetleg ezzel tiszteletlen lehetne, abba nem gondol bele. Ő marad annál, hogy több információ lehet a kapitánynál, mint amit ő el tudna mondani az istennőnek.
Az elfen meg legalább nem dühíti magát tovább.
Furcsa érzés, mert nem remél segítséget az Akahanától, de abban biztos, hogy a jelenlétében nincs az a bérgyilkos, akár még maga Furia sem, aki megölhetné.
Egy szó nélkül várja végig a kapitány monológját.
Nem érinti mélyen a dolog, ahogy nem érez felelősséget sem a kétlábúakért. A kórra vonatkozó rész az, ami érdekli, ezért inkább figyel. Régóta tudja, hogy a tudás a dolgokról mindig lényeges, akár később hasznára válik, akár nem.
A kapitány után a surranó hölgyike máris kijelenti szándékát. A sárkány még mindig csendben, mondhatni kívülállóként figyel. Fejét enyhén megcsóválja az eddig elhangzottakra, ahogy Dylan szavaira is. Abban biztos, hogy sem a kapitány, sem társasága nem nyeretlen kétévesekből áll. Valószínűleg megpróbáltak mindent, amit lehetett, mielőtt külső segítségért fordultak volna.
A fekete szemek a méhraj szóra düllednek.*
~Azt sem tudja, miről beszél…még hogy méhraj~
*Megcsóválja a fejét, aztán az istennőre néz. Tekintete most kevésbé zord és csak a szokásos enyhén bús színezetet hordozza.*
- Azt hiszem, minden kérdésedre választ kaphattál most.
*Még mindig kerüli a megnevezését Akahanának. Sejti, hogy nem akarja felfedni magát.
Ő maga külső szemlélőként áll az árnyékban. Nem tudja magát kétlábúak gyógyítójaként feltüntetni, de egy expedíció tagjaként sem. Leginkább úgy érzi, hogy kimarad ebből és inkább itt hagyja az egész kócerájt. Menion kezd túl sok lenni neki. Legszívesebben Sout is elszólítaná innen. Valamiért felelősséget érez érte.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-03-26, 8:58 pm

Térül fordul pillantása, de akit keres, csak nem akar megkerülni és ezt nagyon elhinni sem akarja, sokan vannak és úgy látszik még többen lesznek a percek eltelte alatt, de egy égővörös hajkoronát csak nem olyan nehéz megtalálni a sok-sok egyhangú vászon között. Hacsak nem rejtőzködik, mondjuk egy terebélyesebb ember előtt, vagy lehet mindjárt az egy fa. Véletlenül akad, nem is egy, de csak egynek van társasága, az alakot többé-kevésbé tisztán ki tudja venni, de túlságosan régen találkoztak és túlságosan rövid időre, hogy azonnal felismerje. ~ Őt ismerem! ~ A felismerés megvolt, ahogy az arc is egésszé vált az emlékek hatására, de név valamiért nem társult hozzá, vagy még is? ~ Nem az ő neve volt Axis, hanem a fehérré. ~ Igen, már pontosan emlékezett arra a reggelre, este még hárman voltak, reggelre egyedül maradt az árnyékával. Valamiért az akkor még indulatos gondolatok mára megcsitultak, igazából már arra nem emlékszik, hogy mi lett volna az, amit nem tesznek zsebre. És akkor még nem is tudja, hogy nem csak a Hadúr, de a Lovag is itt van és itt van egy számára kedves személy is. Kaint véli felfedezni a szemlélődők távolságát megtartva, a fal jótékony árnyékában, rögtön el is felejti, hogy voltaképpen eléggé morcos volt az előbb még ábrázata. Persze most már halvány mosoly játszik arcán, miközben viszonozza a felé tett gesztust, hogy aztán meglepetten pislogjon egyet-kettőt. Mintha valaki feltűnt volna az aranysárkány mellett, meg volt az oka a rémületre is, hiszen tudta, hogy barátját üldözik. Lépne ő, de már a kilátását is egy méretes kar takarja el, amivel először egyszerűen nem törődik és alatta kukucskál ki. De sem robbanást, sem kiáltást nem hallott, tehát akkor azaz idegen nem ellensége Kainnak, de most hogy ezt tisztázta magában fordította figyelmét az útját elállóra. Valahonnét rémlett számára az a kackiás őszes-fekete, kackiás bajusz.
- Nem felejtettem el ám a múltkorit, mágiahasználó! – Sou feszéjezve nézett fel a marcona morcos férfira, aki hál istennek nem akart többet ennél, mert hátat fordítva meg is indult a tömeg elejére, utat törve magának. Ezzel lehetősége nyílt arra, hogy odamenjen Kainhoz, de az előre igyekvőnek hála megpillantotta a lányt és innen már nem is volt kérdéses, hogy merre veszi az útját. ~ Lesz alkalmunk szót váltani. ~ Nyugtázta magában és mielőtt összezáródott volna a nem rég nyílt rés a jelenlévők között, beoldalazott. Így lemaradt néhány új szerzet érkezéséről, bár csak részben, mert ahogy felcsendült egy izgatott női hang, már értesült is a dologról és még pont időben kapta el Nina kezét, aki láthatólag eme kívánság nyomán vett magán bátorságot.
Sou azonban a fejére olvasott néhány szidalmat szinte meg sem hallotta, mert ami elölről érkezett érdekesebb volt. Bár, hogy lássa is a történéseket lábujjhegyre kellet állnia, de látszólagos kíváncsisága átragad „védencére” is, így most ketten fürkészték az eseményeket, csak valószínűleg másféleképpen konstatálták. ~ Nem mondom, hogy kizárt, de nem tartom valószínűnek, de azért védésnek szép. ~ Valóban nem tartja lehetetlennek az esetet, ha vannak a kishölgynek mondjuk segédei, mert így első ránézésre legalább annyira látszik harcedzettnek, mint önmaga. Ez most nem elismerés akart lenni, avagy bizonyíték. De ezt követően napirendre került az, amiért végül is idejöttek, noha Sou egy részről már beskatulyázta magát azok közé, akik borogatást készítenek, esetleg gyógyfüvekért kutyagol el –legalább minden extra rövid idő alatt itt lenne, de most a hallottak alapján kénytelen újragondolni elképzelését. Főleg, hogy a mellette ácsorgó lány azt hajtogatja, hogy az expedícióval fog tart, tehát akkor ő meg vele, bár megfogja próbálni lebeszélni erről, de nem most, mert a mellette álló már az előbb is sandán nézett rájuk, csendre intve őket. Most meg pláne, hogy a Hadúr felszólalt és kisebb morajt generált.
- Menjük hátulra. – Számíthatott arra, hogy ikernővéréhez hasonlóan Ninát is törhetetlen akaraterővel áldották meg . – Kérlek! Nem lebeszélni akarlak erről az egészről, csak .. –Lehalkította hangját. – Jobb lenne onnan figyelni, téged amúgy sem a jutalom izgat, akiket meg igen .. hát.. – Nem fejezte be és a lányt sem igazán győzte meg, de végül csak kikecmeregtek a „tömegből”, de míg elérik a falrészt, amit Sou otthagyott, van ideje gondolkodni. Mivel bírja maradásra Ninát…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lothár Von Falkenhausen
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 225
Életkor : 34

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-03-27, 4:54 pm

*Végig hallgatom Taris kapitány beszédét, a kapitány elmondja, hogy indul egy expedíció délre és megmutatja kinél kell jelentkezni az expedícióra, majd megmutatja kinél kell a gyógyító feladatra jelentkezni. A kapitány a mondandója végén meg említi, hogy Darnával jutalmaz minket kapunk, ha sikerrel járunk. ~Végre hozzájuthatok egy kis pénzhez, gyorsan csatlakozok is az expedícióra!~ Mondtam magamban, majd Caer parancsnok felé, hogy jelentkezzek nála.*
*De még mielőtt hozzá szólhattam volna a lány megelőzőt, miután a lány befejezte a mondandóját. Akkor fegyelmezetten Caer parancsnok elé álltam és kiemelt hangon megszólaltam. -Jelentkezek az expedícióra, szerintem hasznára leszek magának!- Fejeztem be a mondandóm, majd egy kicsivel félre álltam. ~Olassië után, ez szerintem nem lesz olyan nehéz feladat, mint a város védése.~ Mondtam magamban és vártam, hogy mi fog történni még. Hamarosan meg szólal az elf megszólal és kérdéseket tesz fel a kapitánynak, de engem nem nagyon foglalkoztatnak, csak a pénz érdekel.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mitsuko Midnight
Zöld elf
avatar

Hozzászólások száma : 743
Életkor : 906
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-03-29, 1:22 am

*Amint végeztem dolgommal el is indultunk a vár udvarába, hogy még időben odaérhessünk a vár kapitányának hirdetésére. Persze az egész tempó csak rajtam múlott, hisz én leginkább jó ráérősen tipegtem Gyl mellett, de nem, mint egy pihe toll, hanem mint egy zsák krumpli… érzéseim szerint. Előre volt egy érzésem, hogy nem mindennapi társaságban lesz részünk, s ez így is volt. A várba megérkezve már igencsak szép társaság gyűlt össze. Lanuria színe java, földi, s égi, bár utóbbiból „szerencsénkre” csak egy Akahana istennő személyében. De nem volt egyedül. Ismételten egy régi ismerőst vehettem észre mellette.*
~ Nem hiszem el… azt az embert is csak akkor látom, amikor valami igen nagy baj van… ez sem lesz kivétel….
*Gondoltam, miközben Akahanat és az Aranysárkányt néztem. Ha ez a páros valahol jelen van az már jót nem jelent. Már kezdtem törni a fejemet, hogy lehet, hogy visszamegyek a fogadóba, miután kihirdették az álláshelyzetet, de tombolt benne ma tenni akarás, hisz soha se ültem nyugton a legbiztonságosabb helyen, szó-szerint vonzottam a veszélyt… vagy inkább az vonzott engem. De a jelenlevőkre visszatérve, ha már istenek és sárkányok is képviseltetik magukat, nem hiányozhattak a surranók sem, még épp elcsípjük a katonák nevetését, bár hogy mi történt. Számomra a legnagyobb feltűnést egy fajombéli kelti, aki csak tetézve érdekes kinézetét még a fénybe is áll, ahol akár a vak is kiszúrja. Mondjuk számomra az az ember féle is feltűnést keltett, aki már kinézetére is barbár volt, s ráadásként meghúzta flaskáját, mely biztos nem vízzel volt töltve. Tele volt a tér emberekkel... kiváncsi voltam, mi sül ki ebből az egészből.*
- Gyl… érdekes a csapat összetétel…
*Súgtam oda Gylnek miután megszorongattam a kezét, hogy rám figyeljen egy pillanatra.*
- Istenektől megkezdve emberekig.. kíváncsi vagyok van e olyan faj eggyáltaln ami nem képviselteti magát itt. Érdekes kinézetűek ezek az emberek, meg kell hagyni….
*Suttogtam ezeket a szavakat én, aki a már igen megnőtt pocakjával egy ember oldala mellett elf létére megjelenik egy olyan „gyűlésen” ahol egy halálos betegségnek a gyógymódját akarják megkeresni, s az ezzel kapcsolatos dolgokat megbeszélni, illetve kiadni a feladatokat. Gondolat menetem nem is tudom már folytatni, hisz megszólal a kapitány, ezzel jelezve, hogy jelen van és itt az idő megkezdeni azt amiért végül is összegyűltünk.*
- Mindenkinek köszönöm, hogy megjelentetek! Taris kapitány vagyok, Menion várának kapitánya. A hirdetményből tudni lehet, hogy miért kerestem harcosokat és gyógyítókat. Néhány napja halálos kór terjed itt, délen.
Gyógyítóink erejükön felül dolgoznak, de nem tudják útját állni.
Harcosokra és gyógyítókra van szükségem, akik segíteni tudnak a betegek ápolásában.
És, ami lényegesebb…. …indítunk egy expedíciót délnek. A cél, hogy meglelje a betegség és a betegséget terjesztő szúnyograjok forrását és megállítsa az egészet.

~ Csodálatos * gondoltam* expedíció! Ahol a lehető legkevesebb hasznomat lehet ilyenkor venni… de nem baj… majd csak megbirkózom vele.
-A gyógyítók itt, a várban is keresik a gyógymódot, de nagy rá az esély, hogy megoldás odakint van, talán éppen a Hyarmenya-dzsungelben.
*A gyógyítók szóra felcsillant a szemem. Végül is, ha már a harctéren inkább hátrány, mint segéd lennék. A dzsungel nevére csak összerázkódtam… persze nem egyszer voltam ott, de az utolsó látogatásom nem kicsit vette el a kedvemet attól, hogy még egyszer oda merészkedjek.*
- Jelentkezni az expedícióra Caer parancsnoknál lehet, tőlem balra. Akik pedig a gyógyításban segédkeznek inkább, azoknak jobbomon a helyük, gyógyítóm, Yerak mellett. Jutalmat ígértem, darnát, amit akkor kaptok meg, ha mind sikerrel járunk és legyőztük a betegséget.
*Esküszöm, ha szimpátiáról lett volna szó, akkor mégiscsak inkább a dzsungelbe mentem volna, mert Yerak-tól a hideg rázott ki, ha nem rosszabb, de már kezdett benőni a fejem lágya, ha mondhatjuk így is, s úgy döntöttem, hát inkább maradok, melynek több előnye is volt. Először is, nem hozok frász Gylre, s nem kell aggodalmaskodnia, kettő, másokra nem hozok frászt, hogy egy kék, terhes, elf nőszemély a húsevő növényektől hemzsegő dzsungelbe menjen, szinte magára írva: a legnagyobb falat nevet, s harmadiknak, mely az egyik legfontosabb, hogy nem csak magamért vagyok felelős, hanem a kicsiért is.*
- Gyl van egy számodra csodálatos hírem. Akármennyire is nem tetszik Yerak alakja, akármennyire is menni akarok veletek….. itt maradok… ennek egy-két feltétele van. Első: ne felejts el visszajönni, második: lehetőség szerint ezt egyben tedd, harmadik meg…. mindketten várunk vissza ugyhogy siessetek…
* Mondtam neki mosolyogva miközben egyik kezem hasamon nyugtattam másik kezemmel Gyl arcát simítottam végig.*
- Ha ezeket betartod, mehetsz, de ha lehet tényleg próbál meg megúszni kisebb sérülésekkel. Hogy sérülés nélkül térj vissza.. olyat már csak nem is álmodom, arra úgy is képtelen vagy.
* Halkan elnevettem magam, majd körbetekintettem, kik indultak már meg Yerak felé.*



A hozzászólást Mitsuko Midnight összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2012-04-04, 10:01 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dropie Dan

avatar

Hozzászólások száma : 103
Életkor : 23

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-03-31, 8:30 pm

Lábai gyors iramban váltogatják egymást, miközben tulajdonosuk egy méretének éppenséggel megfelelő rejtekhely felé közelít. A kis surranó már tapasztalatból tudja, az ilyen módon történő bejutás gyakran vonz magához olyan egyéneket, akik szívesebben látnák a várfalon kívül szerény személyét, s akkor nem hallhatná a mágus beszámolóját reflektorfényben úszó fajtársának tettéről. Mint ahogy a sárkánycsont markolatú tőr is, nem is tud ellenállni a kísértésnek, hogy láthassa a szóban forgó markolatot. Nem is olyan régen, ugyan egy sárkány felajánlotta számára, hogy alaposabban is megismerheti a belső felépítését belülről, végül a szájon áttörténő bevétel gondolata még egy surranó kíváncsiságát is képes felülmúlni. Most mégis adott a lehetőség egy szelet sárkányt látni, belülről. A lehetőség azonban a mágussal együtt távolodni látszik számára. Nem is éri utol a nőt, mielőtt a vár ura bele nem kezdene monológjába.
- Hova csatlakozzak? – motyogja orra alá, miközben állának ütemes dörzsölésétől reméli a megfelelő választ. A válasz meg is érkezik, bár nem az álldörzsölésből, hanem a kapitány szavainak elismétléséből. - Hyarmenya-dzsungel – ez az egy név eldöntötte a dilemmát. Még gyorsan átkutatja holmiját két a későbbiekben igen csak fontossá váló dologért, s csak miután sikerül megtalálnia csatlakozik a megfelelő társasághoz.
- Dropie Dan! – ismerteti nevét a csoport többi tagjával, miközben kihúzva magát, jó két centivel megnöveli magasságát.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 27

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-04-01, 1:19 am

- Gyl… érdekes a csapat összetétel…
* Figyelek fel hangjára és szorítására, miközben még én is a jelenlévőket figyelem.*
- Istenektől megkezdve emberekig.. kíváncsi vagyok van e olyan faj egyáltalán, ami nem képviselteti magát itt. Érdekes kinézetűek ezek az emberek, meg kell hagyni….
*Már azt várom, hogy szóhoz juthassak, hogy kifejthessem neki, ilyen helyen ne is számítson hétköznapi társaságra, de köszönhetően a kapitány közbeszólásának, még ő sem tudja befejezni gondolatát, nemhogy én elkezdhessem sajátomat.*
- Mindenkinek köszönöm, hogy megjelentetek! Taris kapitány vagyok, Menion várának kapitánya. A hirdetményből tudni lehet, hogy miért kerestem harcosokat és gyógyítókat. Néhány napja halálos kór terjed itt, délen.
Gyógyítóink erejükön felül dolgoznak, de nem tudják útját állni.
Harcosokra és gyógyítókra van szükségem, akik segíteni tudnak a betegek ápolásában.
És, ami lényegesebb…. …indítunk egy expedíciót délnek. A cél, hogy meglelje a betegség és a betegséget terjesztő szúnyograjok forrását és megállítsa az egészet.

~ Irány az expedíció!
-A gyógyítók itt, a várban is keresik a gyógymódot, de nagy rá az esély, hogy megoldás odakint van, talán éppen a Hyarmenya-dzsungelben.
~ Nee!! Csak ne a Hyarmenya-dzsungelbe.
* A név hallatára azonnal eszembe jut mind a két alkalom, amikor bemerészkedtem ebbe a dzsungelbe. Mindkét alkalommal úgy jöttem ki, hogy nem akarok visszamenni. Eddig az utolsó elhatározásomat be is tartottam. Még csak a közelében sem jártam, hogy minél kevesebbszer jusson eszembe az akkori tettem, melyre a legkevésbé sem vagyok büszke. *
~ Ezek után, mégis visszatérek. Ha ott a megoldás, oda kell mennem!
* Fogadom el lesújtón a tényt, miközben a kapitány utolsó szavait hallgatom.*
- Jelentkezni az expedícióra Caer parancsnoknál lehet, tőlem balra. Akik pedig a gyógyításban segédkeznek inkább, azoknak jobbomon a helyük, gyógyítóm, Yerak mellett. Jutalmat ígértem, darnát, amit akkor kaptok meg, ha mind sikerrel járunk és legyőztük a betegséget.
* Miközben a két férfit nézem meg magamnak alaposabban, Mitsuko intézi hozzám mondandóját.*
- Gyl van egy számodra csodálatos hírem. Akármennyire is nem tetszik Yerak alakja, akármennyire is menni akarok veletek….. itt maradok… ennek egy-két feltétele van. Első: ne felejts el visszajönni, második: lehetőség szerint ezt egyben tedd, harmadik meg…. mindketten várunk vissza, úgyhogy siessetek…
* Eleinte csupán meglepődötten nézek szavaira. Szinte biztosra vettem, hogy a kapitány szavai után ő is az expedícióra akar jönni, annak ellenére, amiben maradtunk. *
- Azt hiszem, ezeknek meg tudok felelni. Aztán csak óvatosan azzal a betegséggel.
* Válaszolom neki szintén mosolyogva, bár a régi emlékek gondolatai még mindig éreztetik hatásukat.*
- Ha ezeket betartod, mehetsz, de ha lehet, tényleg próbál meg megúszni kisebb sérülésekkel. Hogy sérülés nélkül térj vissza.. olyat már csak nem is álmodom, arra úgy is képtelen vagy.
* A bizalom ilyen nyílt kinyilatkoztatása utána, még én sem vagyok képes morcos tekintetem mellől elűzni azt az apró mosolyt, mely utat talál magának.
Végül őt követve elindulok én is, bár tőle eltérően én Caer felé veszem az irányt, de megállok mielőtt odaérhetnék.*
- Meg aztán, az sem lenne baj, ha tudnánk, mennyiért kockáztatjuk az életünket.
Elvégre az előbb, a méhraj közepébe küldött minket.

* Csupán óvatosan megrázom a fejem Edward szavaira. Engem most nem érdekel a pénz, sokkal értékesebb jutalom vár, információ, de csak, ha gyorsan sikerül megtalálni az ellenszert. *
- Igaza lehet! Az előzetes felméréseim szerint, minden negyedik napon nagyobb raj vonul itt át, és ezekben vannak öreg egyedek is, ráadásul, ha a hírforrásaim megbízhatóak, akkor leginkább az olyan terülteken jelentenek veszélyt, ahol a népsűrűség felér egy kisebb városéval.
Én azt mondanám, hogy ezek alapján lehet irányzott is. Talán egy, vagy több mágus. Vannak rosszakaróik? Olyanok, akik egy ilyen kaliberű támadást végig tudnának csinálni.

* Végig hallgatom a nőt, közben pedig Edward nevét keresem elő emlékeim közül, mielőtt én is csatlakoznék a társasághoz.*
- Erre már szerintem maguktól is rájöttek, különben nem harcosokat keresnének rovarok ellen.
Rég láttalak Edward Dylan. Egy újabb közös utazás?

* Ha Edward kezében ott a sárkánymintás bot, folytatom tovább.*
- Látom nem egyedül.
* Többet nem kívánok a környező társaság tudomására hozni, nem hinném, hogy egy szellemsárkány javítana a helyszín hangulatán. Elég csupán, ha mi tudjuk, mire is gondolok.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Neloria Kinkaid
Szürkeköpenyes/félvér
avatar

Hozzászólások száma : 21
Életkor : 237
Munkahely : A világ vándorai között...

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-04-01, 11:01 am

Tisztelettel biccentett a vár ura felé, majd elgondolkodva hordozta végig tekintetét a furcsa társaságon.
Ilyen kevert népséget sem nagyon találni úton útfélen. Pillantása egy picit elidőzött a surranókon, s ajkán halovány mosoly suhant át.
~Bizonyára ketten megbírkóznak a velük szembeni előítéletekkel. Még egy surranó is lehet hasznos egy expedíción... hát még kettő.~
Pár percnyi hezitálás után végre eldöntötte. Igaz nem volt nehéz, hiszen csak alaposan szemügyre kellett vételezni a jelentkezőket, s máris szembe tűnne bárkinek, hogy az önjelölt kalandorok nagyja a dzsungel túra mellett tette le voksát.
Végül pillantását a nem kifejezetten jóarcú gyógyítóra fügesztette, s hangosan megszólalt.
- Én maradok a gyógyítókkal. Sosem tudhatjuk, mikor jön jól egy szürkeköpenyes a soraikban.
Tarisra nézett, majd annak beleegyező bólintását követően elsétált Yerak mellé. Ő maga nem számított alacsony termetűnek mégis kissé fel kellett emelnie fejét, hogy a gyógyító szemeibe nézhessen.
Nel köszöntés képpen kis biccentést produkált felé miközben bemutatkozott.
- Neloria Kinkaid, szolgálatodra Yerak. Remélem hasznomat veszitek majd az itteni dolgok terén.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sajmon
Nyugati vadalan
avatar

Hozzászólások száma : 66
Életkor : 29
Munkahely : Máv - Dorog

Character sheet
Nép: Vadalanok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-04-01, 2:22 pm

Sajmon miután végig hallgatta Taris kapitány szavait csuklyája rejtekéből figyeli a kis társóságot ki mihez csatlakozik, leginkább a régi ismerősökre kíváncsi hova csatlakoznak. Bár szinte sejti hogy mind a dzsungel expedíció mellet döntenek majd. Látja a suranokat akik az expedíció mellet döntenek. Azért kíváncsi lenne a kis sárkány ölő suranó képességére, de nem azért van itt hogy csatlakozón hanem hogy infót tudjon meg arról a szürke köpenyesről akinek a tudatával tudásával össze van kapcsolódva S különben is semmi érdeke nem fűződik ahhoz hogy csatlakozón az expedícióhoz
A szürke köpenyesen meglepődik hogy nem az expedícióhoz csatlakozik, de így legalább élsz alkalma vele is beszélni. S közben csak áll és várja hogy Taris kapitány rá érjen vele beszélni miután válaszolt a fel tett kérdésekre.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akahana
Istennő
avatar

Hozzászólások száma : 1106
Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője

Character sheet
Nép: Istenek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-04-01, 3:37 pm

A hangulatom eléggé gyilkos volt, pontosabban csak semmi kedvem nem volt ehhez a mai csődülethez. Eredetileg összesen annyit terveztem a mai napra, hogy elmegyek és megnézem közelebbről magamnak Menion környékét, hátha sikerül itt rátalálnom valamire, de úgy tűnik, megelőztek. Vagy valami olyan derült itt ki, amiről egészen eddig fogalmam sem volt, vagy pedig nagy baj lesz, azért gyülekezik itt Lanuria és a kontinens színe-java. Eddig nem akartam, hogy észre vegyenek, pontosan ezért maradtam az árnyékos részen, de azért érzékeltem, hogy itt pár lénynek megakad rajtam a szeme. Leginkább azoké szokott, akik már korábbról ismernek és nagyon is jól tudják, hogy az én környezetemben kifejezetten sokszor állnak a dolgok a fejük tetejére, és persze mivel a közelben vagyok, az istenek utáni nagytakarítás is általában az én reszortom szokott lenni. Hogy én ilyenkor mennyire szeretem őket, szívassuk az embereket ötleteiktől már egy ideje tud kerülgetni a hátsó fali színinfarktus is, amint tudomást szerzek róla. Kész szerencse, hogy halhatatlan vagyok, különben nagyon-nagyon komolyan el kellene gondolkodnom rajta, hogy lesz-e időm megérni az idős kort is. Hm, még így is kétséges, elvégre tiniként még csak-csak elfogadható az állandó lázadás, ami engem jellemez, de biztos lehetek benne, hogy a következőben nem fogják ennyire tolerálni. Eddig se nagyon viselték el, de legtöbbször csak figyelmen kívül hagyták, hiszen szökő évente egyszer láttak a közelben. Lanuriában annál gyakrabban és most is sikeresen felfedeztek azok, akik ismernek és tudják, hogy mellettem minden terv romba dől. De nem fogják a szemembe mondani, szerintem, soha. Kain már biztosan megtette volna, de egyenlőre valószínűleg nem fogja, mert szövetségest lát bennem a szemét elf ellen. És ebben nem is fog csalódni, abban biztos vagyok.
- Nem tudom, de ha továbbra is ilyen tenyérbemászó lesz, a következő pofonját tőlem kapja... - jegyeztem meg szigorúan, miközben megint rá néztem a kísérőjére, aki egy lánnyal vitatkozott feltűnően. Nem tudom mi lehetett a téma, de a nő arcát elnézve nem szívesen maradt volna ott a férfival. Vajon észrevennék, ha kicsit közelebbről is megnézném, mi a téma? Persze csak azután, ha Kain méltóztatok végre válaszolni nekem a kérdésemre, de eddig nem tette meg. Mielőtt azonban még egyszer esélyem lenne a témát felhozni, előlép a kastély vezetője, vagy éppen várúr, kinek melyik megnevezés tetszik és mesélni kezd szúnyogokról és az általuk terjesztett lázról. Uuu, az nagyon kellemetlen lehet, azt hiszem, komolyan hálásnak kellene lennem, hogy az isteneket hasonló problémák nem szokták megtámadni és nem hiszem, hogy pont most akarnának kivételt tenni valakivel is. Szerencsére, mert így gond nélkül tudom közelebb kerülni a beszélőkhöz, miközben hallgatom a kommentárok. Nos, a lány elég szépen tud a dolgokról, talán belőle többet is ki tudok szedni. Már ha sikerül elkerülnöm mindenki mást a közelben, hiszen jó páran vannak itt, akik ismernek az előző akcióimról, hiszen Olassie-ban kisebb dolgom is nagyobb volt annál, hogy megpróbáljam eltitkolni a személyemet, ráadásul pedig kifejezetten utálok alakot váltani. Ez olyan, mintha rám parancsolnának, hogy ne önmagam legyen, szőkének és alacsonynak születtem, ha nem így lenne, akkor az nem is én lennék. Egyébként is, egy tinilány nem éppen az a véglet, amelyet a legtöbben veszélyesnek tartanának, sokkal inkább alkalmas vagyok az áldozati bárány szerepére. Már ha van olyan merész, aki engem akar annak használni, utána megtanulja, hogy jobban járt volna, ha csendben marad és viselkedik, mert nem szokásuk megköszönni, amit tőlem kaptak. De azért lehet örülni, hogy ilyen pozitív vagyok, ha meg lenne az a szokásom mint a többieknek, a kegyetlenség, már messze nem élnének, vagy éppen megcsonkítva végeznék testileg és lelkileg egyaránt. Ezek után van még valaki, akit zavar, hogy én itt vagyok? Akkor jelentkezhet és megmondhatja, melyik halhatatlanra cseréljenek le... Nincs nagy lista, és nem is kellemes.
- Igen, de valakik egészen jól tájékozottak, talán tőlük megtudhatok még valamit... Egyébként, nem tudom mik a terveid, de engem a dzsungel érdekel. - jegyeztem meg, miközben elindultam a kislány felé. Vagyis, nem olyan kicsi, csak hozzám képest fiatal, magasságban minimum pár centivel felettem van. Azt meg a sárkánynak nem kell tudnia, hogy én éppen nem a jó kedvemből vagyok itt, csak keresek valamit, ami ott rejtőzhet, ahol sok tehetséges varázsló is. A legtöbben nem tudnák megérteni az indokaimat, főleg nem olyankor, ha itt minden rosszra fordul...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1150

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-04-01, 9:49 pm

*A tömeg felmorajlik, de a surranó lány hangos kijelentése megteszi a magáét. Az expedícióhoz csatlakozó surranó mellé hamarosan mások is odaállnak. Nyilvánvaló, hogy nem a lány miatt, hanem földhözragadtabb okoknál fogva. A gyógyító sötét és magas alakjához kezdetben nem áll senki.
Caer végignéz a lányon, de nem szólal meg, csak bólint. Ugyanezt az üdvözlést kapja Lothár is, habár a nemes páncélja kap némi elismerést.
A parancsnok fejében a tervezett küldetés jár. Szívesebben vinne jól képzett katonákat, mint efféle szedett-vedett söpredéket. Nem lepődne meg, ha többen megjárták volna már a börtönt közülük és esetleg néhánynak most is lenne vaj a füle mögött.
Gondol például arra a hatalmas méretű barbárra, aki szintén az expedíció oldalához áll.
Minden jelentkező, aki hozzá áll, kap egy biccentést, még az a másik surranó is, bár Caer egy pillanatra azért húzza a száját. Katonaként neki aztán nem hiányzik két ilyen minden lében kanál alak. Tarisra pillant, azonban a kapitány mással van elfoglalva.
Yerak jól látja, hogy nem szimpatikus. Neki nem is olyanokra van szüksége, akiknek nincs bátorsága tenni, amikor kell.
Az ő dolga nem csak a kapitány egészsége. Ő irányítja jelenleg a várban a kór elleni harcot is.
Az arcára, gondterhelt homlokára van írva, hogy nem áll nyerésre.
Yerak szemei a szürke köpenyes mágusra villannak. A fehér hajú nő örömöt okoz neki, nem utolsó sorban azért, mert végre nem egy gyógyfű tudóval, hanem egy mágussal is bővül segítőinek sora.*
- Egy szürkeköpenyes mindig jól jön.
*Szól és hangja ezúttal külsejével némileg ellentétben van. Művelt, de nem finomkodó és a hűvössége az egyedüli, ami a sötét külsővel teljesen szinkronban van.
Taris kapitány még mindig nem az előtte álló idegenre figyel, hanem a tömegre, abban is első sorban az elé kerülő pöffeszkedő alakra.
Magas, szálfa termetű, de a viselkedése pont az a fajta kalandoré, akit nem olyan szívesen lát.
Nem csak őt hallgatja végig, hanem azt a nőt is, aki odaáll mellé, majd a fekete ruhás férfit is, aki szintén megjelenik előtte.
Látja, hogy többen is felfigyelnek a kérdésre, amire választ is ad.*
- Követeket küldtünk a Tanácshoz, hogy hozzanak segítséget. Olyan mágusokat várunk vissza, akik értői az ilyen dolgoknak.
Onoria főpapnő majd megmondja, ha az istenek a bajok forrásai.
*Fejét a nő és a fekete ruhás felé fordítja.*
- Mindenkinek vannak ellenségei. Okkal indul az expedíció. Nincs időnk kivárni, amíg Tarsisból, vagy Valianból ideér az segítség…
*Ő aztán jól tudja, hogy az is kérdéses, hogy kap-e mágusokat, vagy bármi más segítséget. A nemesség nagyobb része is inkább elutazik, vagy udvarházaiba zárkózik a láz elől.*
- Yerak és a gyógyítók rájöttek, hogy a láz emberről emberre nem terjed. A szúnyogok terjesztik. Valószínű, hogy okkal jönnek ugyanakkor és ilyen szervezetten. De ha tudnánk a pontos okokat, már elmondtam volna őket.
*Ezután az előtte álló férfira néz.*
- És én sem teli szájjal beszélek az egybegyűltekhez. Ennyi tiszteletet mutasson az uraság is felém és a társai felé is. Lehet, hogy az élete múlik rajtuk majd, ha csatlakozik valahova….
*Mély levegőt vesz, hogy aztán rátérjen az egyik legfontosabb kérdésre.*
- Fejenként harminc darna jár, ha elmúlik a láz. Ha viszont nagyobb tetteket hajtanak végre, ez emelkedhet. Caer és Yerak beszámolói alapján nőhet a jutalom mértéke. A részvétel pedig nem kötelező.
*Még vár, hogy lesz-e kérdés. Azt már látja, hogy többen megindulnak. Ki-ki szándékaihoz mérten. Olyan is akad, aki a hallottak után inkább kimarad az egészből és elhagyja az udvart. Csak Taris tudja, hogy senki támogatását nem bírja ehhez. Saját személyi kincstárából fogja kiadni az összeget. Ezzel eléri, hogy a leggyengébb láncszemek kihulljanak, és hogy vigyázzanak a saját vezetőikra mindkét csoportban. Ugyanis tőlük függ, hogy milyen jutalmak lesznek kiosztva utólag.
Yerak mellé is csatlakozik még néhány jelentkező. Egyikük sem mágus, inkább afféle botcsinálta gyógyítók.
Caer körül pedig sokasodnak a kószák, kalandorok.*
- Ha mindenki eldöntötte, hogy mik a szándékai, a csoportok vezetői majd kiadják az utasításokat.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1773
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-04-02, 11:14 am

*Kain elégedetten bólint az istennő szavaira. Már ami az elffel kapcsolatos pofont illeti. Ő is követi az istennő tekintetét a nem messze vitatkozó párra, majd visszatekint Akahanára. Az istennő nagyobb érdeklődéssel viseltetik irántuk, őt azonban hidegen hagyják.
Nem is válaszol sem arra, hogy valakik esetleg többet tudhatnak az itt folyó dolgokról, sem pedig arra, hogy a nő a dzsungel felé orientálódik.
Nem érzi, hogy bele kellene folynia az itt folyó eseményekbe. Azt sokkal inkább, hogy inkább elhagyja Meniont és az egész déli fertályt.
Neki ez az egész nem hiányzik.
Hátát ismét a falnak veti, így az árnyékok megint jobban fedik el sötét alakját. Karjait azonban nem fonja újra össze széles mellkasán. Egyiket kardja narancsköves gombján nyugtatja.
Sötét szemei egy darabig még Akahana után néznek, aztán inkább figyelme alá vonja a várudvaron történteket.
A kapitány hosszabb tájékoztatást tart, amire a sárkány csak fél füllel figyel, és magában jót derül az elfnek szóló kis monológon. Biztos benne, hogy a kalandor nem fog hátranézni, így aztán tőle ritka módon egy halvány mosoly jelenik meg arcán. Még a többi kétlábúnak sem szimpatikus annak a szerencsétlennek a viselkedése. Ő a maga részéről érdeklődés helyett már ellenszenvvel viseltetik iránta.
Eközben látja meg, ahogy kiválik a tömegből Sou egy nő társaságában.
Nem akarja zavarni, csak követi egy darabig a fal mellé tartó párost szemével.
Lassan úgy érzi, hogy neki az ittlétének ideje lejár. Azt azért még megvárja, hogy a gyöngysárkánynak miféle szándékai vannak. Őt ismerve a nőt választotta ki magának.
Kain úgy gondolja, hogy Sounak mindig van az életében valaki, akihez ragaszkodik, akinek a közelében sertepertél.
A nő azonban kissé feldúltnak tűnik, amit az arany sárkány még meg is ért. Ebben a városban a nagy többség így van ezzel a láz miatt. A sárkány lassan elindul, hogy elhagyja az udvart. Ehhez persze el kell mennie Sou mellett is. Nem akar teleportálni, nem akarja, hogy távozása feltűnjön bármelyik varázstudónak is a várban.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Dylan
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 612
Életkor : 37
Munkahely : váltás alatt

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-04-02, 12:08 pm

*Gylnar nemcsak, hogy felfigyelt rá, de fel is hívta magára a figyelmét... azaz megpróbálkozott vele. Mi is legyen most. Vegye fel a fonalat? Azonban míg ezen rágódott Taris, a vár kapitánya belefogott a válaszadásba, hiszen eredetileg is neki lettek szánva a kérdések. Szép ki beszámoló, mit lehetne mondani. Még az illem betartatására is volt ideje, mikor gyakorlatilag a népe haldoklik.*
~Legalább nem fognak bepánikolni, ha kiderül, hogy fertőzött vagyok...
*Elmosolyodott, természetesen a dohánnyal a szájában. Majd se szó se beszéd, megfogta a csikket és ledobva maga elé, eltaposta, majd mivel az infókat már tudja, arrébb vonult. El Gylnarék mellett. Megállt a férfi elött tisztes távolságban, de olyannyira közel, hogy tudja neki fog beszélni.*
-Én is rég láttalak Emberke. Mostanra talán nem kellesz kölcsönadnom a saját fegyveremet.
*Majd az expedíció vezetőjéhez. Caer parancsnoknak csak ennyit mondott.*
-Dylan. Az expedícióra jöttem.
~Ti maradtok.~*Hallotta a fejében Nemai. Rögtön továbbította a lánynak a fülébe súgva.*
-Maradunk.-*Puffancs hölgyemény, aki eddig is karbafont kézzel duzzogott magában, elkomorult. Talán azt sajnálta, hogy nem láthatja az utálatos elf halálát, vagy hogy így talán esélye sem lesz ha netán elbénázná, és akkor a családja.... aztán összehúzta a szemöldökét, és elhatározta, hogy megteszi amit meg kell, de nem hagyja, hogy még egy szerette áldozatául essen ennek az ügynek, még ha ezért meg is kell mentenie ezt az alakot. Megragadta a kis srác karját, és odahúzta Yerak elé.*
-A nevem Laenaya, és ez itt-*vágta kupán reprezentatívan Nemait*-az öcsém. Túl öreges, túl vékonyka, és nem ért semmihez, de velem akart lenni.
Én tudós vagyok, nem orvos vagy gyógyító. A Tudomány szolgálatában állok, és meggyőződésem, hogy legalább annyit tudok segíteni mint az elöbb felsoroltak, ha nem többet!
Ezennel jelentkezem.


A hozzászólást Edward Dylan összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2012-04-06, 10:47 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mitsuko Midnight
Zöld elf
avatar

Hozzászólások száma : 743
Életkor : 906
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-04-03, 11:07 pm

*Gyl arcán meglepettséget láttam, majd megkönnyebbült mosolyt. Egy gyors csókváltás következtében elindultunk mindketten, ki-ki a maga vezetőjéhez, Gyl Caer felé én pedig Yerak felé aki mellett, Cearhoz képest, szinte senki sem állt. Érkezésem elött épp egy magas, fehér hajú, gyönyörű nő jelent meg Yerak mellett. Nagy lépésekkel kis idő elteltével én is ott termettem mellettük.*
- Mitsuko Midnight, zöld elf, gyógyító család, szolgálatára Yerak mester.
~Ellenszenv, szimpátia, a tisztelet akkor is kijár
*Gondoltam, majd a nő felé fordultam, akivel kis híján hosszban megegyeztünk, bár széltében leköröztem… szinte nem is tudtam miért.*
- Üdvözletem. Mitusko Midnight vagyok, de hívj csak nyugodtan Mitsinek.
*A nő is bemutatkozott, s megjegyeztem nevét. Mágus lehetett... sugárzott belőle a mágia… nah meg maga az illata is mágusé volt. kis idő elteltével míg vártuk az újabb jelentkezőket két másik csatlakozott hozzánk. Látható volt, hogy a szedett-vedett társaság inkább harcolni megy ellentétben velünk. Nem sokáig maradtunk hármasban, kis idő elteltével egy fiatal lány és idős társa csatlakozott hozzánk. Már első ránézésre megállapíthatta az ember, hogy velük még bajok lehetnek, csak hogy mi, azt még nem, de végül is egy tudós... ifjú "tudós" sokat tanulhat ilyen helyzetekben, s hátha tud valamit, ami még hasznunkra válhat.*
-Egészen kiváncsi vagyok, hányan csatlakoznak még hozzánk. Úgy tűnik a legtöbb embert inkább a harc érdekli.
*Mondtam a mágusnőnek, aki szintén már rég észrevehette, hogy a két csapat aránya igencsak különböző.*


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lothár Von Falkenhausen
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 225
Életkor : 34

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-04-05, 8:14 pm

*Sokan jelentkeznek az expedícióra még a barbár is, eleinte senki sem jelentkezett gyógyítónak, de egy kicsivel később már néhányan csatlakoznak oda is, de néhányan a hallottak alapján inkább elhagyja az udvart. A kapitány válaszol az elf kérdéseire, egy kis mosoly jelent meg az arcomon mikor a kapitány lehordja, azért mert nem adta meg neki a tiszteletet. Amikor meghallom, hogy 30 darnát kapunk vagy többet, ha nagyobb tettet hajtunk végre, ekkor össze dörzsölöm a kezemet örömömben legalább nem a semmiért kockáztatom az életemet. Miután befejezte a kapitány az elf is el indult az expedíció felé, de ellőtte válaszol annak az embernek aki megszólította. Mikor megérkezik gyorsan elmondja a nevét és ő is jelentkezik az expedícióra. ~Most már tudom a nevét!~ mondtam magamban.*
*Egy kis idő után oda megyek Dylan-hez és megszólítom tisztes távolságban. -Üdvözletem elf régen találkoztunk!- Mondtam neki és vártam, hogy mit reagál rá, de az is lehet, hogy nem emlékszikrám, hiszen csak egyszer találkoztunk.
*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 27

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-04-06, 1:06 am

* A kapitány mondandóját végighallgatva én is elhagyom azt a társaságot, hogy az expedíciós csoporthoz csatlakozhassak.
Menet közben meg sem lep, hogy egyeseknek kevésnek bizonyul az a bizonyos harminc darna amit a kapitány jutalomként lenget meg az egybegyűltek orra előtt.*
~ Ha csupán ez az összeg lenne, ennyiért én ugyan be nem tenném a lábam abba a dzsungelbe.
* Gondolataim visszatérnek Asychichoz és a fogadóshoz. *
~ Aztán életben tartsd nekem, mire visszatérünk.
* Végül röviddel Edward után én is megérkezek a társasághoz. Gyorsan végignézek rajtuk, mielőtt bemutatkoznék. A két surranón jelenléte egy apró mosoly csal arcomra. *
~ Van egy olyan érzésem, hogy már az utazás is egy külön élmény lesz.
- Gylanr Radek, jelentkezem!
~ Formalitás letudva.

* Ritka alkalomnak mondható, mikor igen is fontos számomra az idő múlása. Ez pont ezen ritka alkalmak egyike, így nem is kívánom tovább hátráltatni a jelentkezés, holmi felesleges kérdésekkel, melyekre hamarosan úgy is megtudom a választ. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Dylan
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 612
Életkor : 37
Munkahely : váltás alatt

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-04-06, 11:03 am

//Lothár Von Falkenhausen, Neloria Kinkaid//

*Felettébb nagy érdeklődéssel fordult meg. Itt mindenki mágus vagy valami különleges erők birtokában vannak, hogy csak úgy pikk-pakk lekapják rólla, hogy tünde? Az oké, hogy egy sárkánynak feltűnik, hogy nem ember...de neki is inkább sárkányra kellene gondolnia. Elvileg //!!// nem tudhatná senki, hogy tünde. Sárkány sárkánynak kell lássa, ember embernek, mágus mágusnak, még a tündéknek is zavaró kellene legyen az alakja. Egyedül a szürkébb bőre árulhatja el, hogy elf, mégpedig nem a jobbik fajta, de ez olyan részlet amit nem könnyű egyszerűen észre venni. Sápadtabb a bőre mint a többieké, na bumm. Ettől egy sárkány még nem fog elkezdeni gyanakodni! Még ha 700 évet is élt! Aztán szép lassan megfordult. Nohát, ezt ismeri! Akkor is feltűnt neki, hogy már találkoztak...Souval, mikor megérkezett... valami Lovag. Mondjuk lerí róla, de mi is volt a neve?*
-Ááh, Lotti!...
~Nem, ez túl nőies.... hogy is hívták...??
*Feltünően jókedvűen viszonyult az amúgy gyengének tartott emberhez. Közben Gylnar is jelentkezett az expedícióra. Aztán Dylan talált magának egy jó kis nevet... azaz a lovagnak.*
-Louse, ugye?! Tényleg rég volt. ... és ha most megbocsátasz. ...
*Megveregette a hátát, és úgy indult el a mágusnőhöz. Mielött elindulnak azért megnézi még magának a hölgyeményt. Megállt elötte egy fél méterre, és belenézett a tüzes szemekbe a maga halott kristályaival.*
-Megnézhetném?
*Ha nem értette, akkor egy mosoly kíséretében felvilágosította a nagy mágusnőt.*
-A híres sárkánytőrödet. Jó barátságban lehettek a surranóval, hogy egy ilyen értékes tárgyat neked adott.
Szerencsés lehetek, hogy a "sárkányölő" az expedícióra jelentkezett, de te biztos megleszel nélküle is?
~Emberek. Sokat képzelnek magukról. Pont mint a sárkányok.
Az egyik azért, mert még nem tud semmit, a másik meg már túl sokat élt ahhoz.
Azt hiszik nincs új a Nap alatt. Pedig nagyon tévednek.
Ez a mágus pedig, elég nagyszájú volt ahhoz, hogy olyat mondjon amire nem volt joga.
Még, hogy "sárkányölő". Én sem mondok ilyet, pedig öltem már sárkányt, és a legtöbb el is ismer annak.


//Megvan az ok, hogy miért olyan amilyen Dylan. Legalább is sárkány részről. Olvassatok, ha tudni akarjátok! ^^//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-04-07, 3:32 pm

Ha előrébb marad hallhatott volna még pár érdekes dolgot, nem csak pusmogással, közbemorgással megszakítva, hanem egészben. Bár, jobban belegondolva a kialakuló helyzeten ez édeskeveset változtatott volna. A lényeg nagyja már elhangzott a kapitány első felszólalása alkalmával és a közben felvetődő lehetőségek számát pedig a szót magához ragadó ismerős idegen elhangzó szavai után redukálta le. Kiválva a tömegből még csak kezdeményeznie sem kellet, Nina egyből a dolog közepébe csapott és nem is igen hagyta szóhoz jutni a mellette haladó sárkány. Sou valahogy sosem tudott az ilyen helyzetekkel mit kezdeni, voltak megérzései, de azok többnyire igen csak kevésnek bizonyultak. Most is kiváló útón haladt a felé, hogy saját kitűzött céljától a lehető legmesszebb kerüljön. Tekintetével felkereste a nála jóval, de jóval többet megélt aranysárkány alakját, de csak magában tagadta meg a tőle való segítségkérést, hiszen az olyan lenne, mintha át akarná rá hárítani a felelősséget. Pedig nem áll szándékában, meg aztán, önálló döntéshez már elég idős. Ezt hangoztatta is népe öregei előtt, itt az újabb lehetőség, hogy bebizonyítsa, azért van valami igazság alapja is szavainak. Nem mindig a kor a mérvadó.. és valahol itt vesztette el csellengő gondolatainak szerteágazó fonalait.
Biztos volt abban, már amennyit néhány pillantásnyi idő alatt meg tudott szemlélni Kain mellett álldogálóból, hogy még sosem látta. Ugyan akkor egy egészen nosztalgikusérzés terpeszkedett el, kényelmesen benne. Pont olyan, mikor megannyi udvarhölgyei között, telt arcát mutató Holdra tekint és ez cseppet megkeverte. Ezért sem tűnt fel, hogy tekintetét a közben meginduló alakon felejtette, de a mellette baktató leányzó éles kérdése kizökkentette merengéséből és minden figyelmét Nina felé fordította. Szóváltásuk, mert pillanatok alatt átlépték az egyszerű beszélgetés küszöbét, megmaradt halknak, de még is indulatosnak a lány részéről és ehhez méltóan az egész zárása sem lehetett volna más, minthogy Sout egyszerűen hazaküldte és ő visszaindult jelentkezni. ~ Hát ez nem a legjobban sikerült. Így viszont … ~ Gondterhelté váló pillantása a fokozatosan kettéoszló tömegen pihent meg. Egy valamit korán megtanult, egy egymásra utalt társaságban lehet a legnehezebben megtartani a titkokat, megérzései alapján pedig, itt sem fogadnának nagyobb örömmel egy sárkányt, mint a sárkányölők táborában. Sóhajtva hajtja le a fejét, lehetőségeit latolgatja, abban a témában, hogy mennyi lehetősége van megfordítani Nina döntését. ~ A semminél is kevesebb. ~ Ezzel lökte el magát a hűvös faltól, de rögvest meg is torpant, ahogy feltűnt nem messze az ismerős sötétbe burkolt alak, valamiért nem tudta megállni, hogy legalább egy halvány mosollyal fel ne dobja savanyú ábrázatát. Örült a viszontlátásnak, előre pillantott, volt még jelentkező, lekésni semmiről sem fog és ha még is, csak nem veszik zokon, hogy még valaki az expedícióra indulók sorát gyarapítja majd. Szavát adta az asszonynak és azt nem is fogja megszegni.
- Nem gondoltam volna, hogy egyszer itt is összefutunk. – Megvárta, míg az aranysárkány közel ér, hogy ne keljen túl hangosan szólnia. – Minden bajok városában, legalább is számomra. – Csóválta meg a fejét, igen-igen, itt még úgy nem járt, hogy bajba ne keveredett volna. Felnézett a sötét szemekbe, megnyugodott kissé, látszólag ugyan is úgy tűnik egész jó formában van fogadott fivére, bár a borús felhők nem tűntek el teljesen. – Öhm … - Nem tudta hogyan is kérdezzen rá, Kain vajon marad, megy a saját dolgára, vagy a kutatócsapattal tart e. De jobban megnézve jelenlegi helyzetüket, inkább tűnik úgy Sounak, hogy barátja inkább kihagyná a vegyes társasággal való utazást, viszont ha belevágott, befejezi a mondatot. Abban legalább biztos, hogy nem harapja le érte a fejét. – Talán a kutatókkal tartasz, vagy megint van valami elintéznivalód? – Emlékezett még a barlangnál való elválásra és ezzel arra is emlékeztette magát, hogy Kainnak azért nem olyan könnyű.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akahana
Istennő
avatar

Hozzászólások száma : 1106
Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője

Character sheet
Nép: Istenek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-04-08, 10:35 am

A helyzet itt folyamatosan változott, az emberek és más lények máris túl sokan voltak ahhoz, hogy mindent meg tudjak figyelni, így ezt meg sem kíséreltem. Egyenlőre a fekete sárkány mellett nagyon is jó helyet találtam magamnak, hiszen a legtöbben nem szívesen húzták volna ki vele a gyufát, ráadásul ha azt mondom, kettőnk közül én vagyok az erősebb, egészen biztosan egy nevetéssel jutalmaznak csak. Ezt is jó esetben, a rosszabban közlik, hogy nem vagyok százas és igazán megtehetném, hogy megnézetem magamat egy orvossal, vagy megpróbálják megcáfolni ezt az állítást. Nos, ez utóbbival biztosan ők húznák a rövidebbet, mert nem minden a súly és a magasság, nagyon könnyen meg tudnám nekik mutatni, hogy a legtöbben hiába nem méltányolják, a fürgeség igenis jól jön mindenkivel szemben. Főleg, ha az ember edzett és ezt a surranókról is el lehet mondani. Nem hittem volna, hogy lesz itt olyan lény, aki nálam is gyengébbnek fog kinézni és már előre eldöntöttem magamban, hogy ha kell vitázok, de én akkor is meg akarom nézni a dzsungelt, de miután őket is szó nélkül beengedték az expedícióhoz, nekem semmi bajom vele. Nem úgy mint a vezető megjegyzéséről a pénzt illetően, ezzel egészen biztosan képes lesz rengeteg felesleges tagot odacsalni, akik csak hátráltatják a csapatokat. De hiába, ez van, nekem délt át kell vizsgálnom a saját szemeimmel, ugyanakkor egy egyedül kóborló lány egy ilyen helyen még nagyobb feltűnést keltene mint egy zsoldos csapat tagjaként. De azért remélem, az a Caer nevű vezető nem gondolja komolyan, hogy én engedelmeskedni is fogok neki, mert ez eleve egy halva született ötlet lenne a részemről. Rendben, ha kell, tudok engedelmeskedni, de nem bárkinek, főleg nem olyan helyzetben, ha úgy gondolom, számomra az hátrányos. Tőlem aztán mondhat rólam olyan szidásokat, ami csak tetszik neki, nem fog érinteni és tekintve, hogy a többiekkel ellentétben nem motivál a pénz, igazán csak annyit ér el vele, hogy a saját agyvizét viszi el.
Mivel Kain nem reagált egyenlőre semmit a kijelentésemre, ezt úgy vettem, hogy egyszerűen nem érdekli a dolog, és majd mást fog válaszolni. Nos, egészségére, de akkor úgy tűnik, nekem ki kell lépnem az árnyékból, hogy jelentkezhessek annál az éltes embernél a dzsungel mászásra. Mindegy, de ha megjegyzést tesz, azt nem hiszem, hogy meg fogja köszönni. Lehet méltányolni, vékony vagyok, NEM lapos, ráadásul könnyű, a nehéz terepen sokkal egyszerűbben fogok mozogni, mint a legtöbben errefelé. Oké, elismerem, emberek esetében van értelme a páncélnak, de nem értem, miért kell nekik ilyen nagyot és ormótlant létrehozniuk. A saját mozgásukat akadályozzák vele, ráadásul szerintem az illesztékeknél egy találatot így is nagyon meg tudnak érezni. Bár, azt hiszem nekem nem sok jogom van kritizálni őket, tekintve, hogy még életemben nem volt szükségem hasonló eszközre a testi épségem megvédése érdekében. Éljen az istenek gyorsan gyógyulási tehetsége, ha már a sebezhetetlenség nem éppen alkalmazható dolog. De azért, én a helyükben egészen biztosan megkérnék egy varázslót, hogy próbálja meg legalább a súlyát hordás közben észlelhetetlenné tenni. Nem egy bonyolult varázslat, még én is ismerem elméletben...
- További jó szórakozást! - köszöntem el mosolyogva Kaintól, hiszen számomra ez nem lehet sokkal több, mint egy érdekes kis kirándulás. Lehet, hogy mindenki más számára ez többet jelent, de nekem csak a saját céljaim eléréséhez szükséges rossz egy része ez. De talán meg kellene próbálnom komolyan élvezni a dolgot, hátránya nem lehet a dolognak, ráadásul kevésbé fogok tőle felsőbbrendűnek tűnni. Phhh, ezt a szót még magamban is utálom kiejteni, mert nem túl szép emlékeket idéz fel. Mindegy, ideje bájologni... - Hana, és jelentkezem... - fogtam rövidre a bemutatkozást és a jövetelem céljának kifejtését. Ez így rendben is lett volna, de még ott volt a jó fél perc intenzív farkasszem nézés, amíg végül ez a Caer hajlandó volt rábólintani a dologra egy olyan mosoly kíséretében, mintha azt közöltem volna vele, hogy én most akkor kihúzom pár fogát. Miért kell mindenkinek errefelé is felületesen ítélni? Mindegy, ő azért beleegyezett, én pedig egy mosoly kíséretében eloldalaztam és megpróbáltam megtalálni a jól tájékozott kisasszonyt, hátha sikerül bármilyen információt belőle még kiszednem. Nem ártana, amit tudunk, az eléggé kevés, eddig. Vagyis, nekem kevés, de lehet, más intézte úgy, hogy csak ennyi legyen, hamarosan megtudom...
- Szia, te vagy a kutató, ugye? Elmondanád nekem, mit tudsz a szúnyogokról? - mosolyogtam rá rokonszenvesen, remélve, hogy ez talán segít neki megnyílni. Nem egy idős nő, eléggé fiatal és átlagos magasságú, gondolom idegennek érezhette magát errefelé, ezért remélem, hogy nekem fog válaszolni....
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Neloria Kinkaid
Szürkeköpenyes/félvér
avatar

Hozzászólások száma : 21
Életkor : 237
Munkahely : A világ vándorai között...

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-04-08, 12:04 pm

- Egy szürkeköpenyes mindig jól jön. *közölte Yerak, s aztán azonnal az újabb jelentkezőre fordította teljes figyelmét*
Nel nem is akaródzott továbi diskurálásba mélyedni a nem túl bizalomgerjesztő ábrázatú alakkal.
Kis idővel később egy szemet szúróan állapotosnak tűnő elf állt meg előtte aki kedvesen köszöntötte, majd bemutatkozott Mitsuko Midnight-ként.
Nel halvány mosolyt engedve meg magának reagált is a dologra.
- Neloria Kinkaid, szürkeköpenyes elf. *félreérthetetlenül nézett le a nő árulkodó hasára* - Nem biztos, hogy jó ötlet az állapotodban bevállani egy efféle feladatot Mitsuko.
Majd lényegében lezártnak is tekintette a dolgot, na meg egyéb irányú aggodalmainak is teret kellett végre hagynia.
Fontosnak tartotta helyben kissé szemügyre venni a vár építéséből adódó előnyöket, no meg hátrányokat is, melyek közül utóbbi sokkal jobban érdekelte.
~Különös, hogy minden szemtanú olyannak mondja a szúnyog raj mozgását, mintha kifejezetten irányítottan tennének mindent.~
Személyesen még nem volt szerencséje vagy balszerencséje olyan mágushoz, aki amolyan rovar manipuláló mágiát használna. Hallomásból ugyan tudott ilyenről, ám azok a mágusok arra használták tudásukat, hogy elősegítsék az őket felbérlők földjeinek termőképességbeli feljavítását. Elvégül még egy gyermek is tisztában van azzal, hogy a férgek, rovarok és egyéb élőlények igen csak nagy mértékben befolyásolják azt, hogy egy föld termő vagy meddő terület.
Azonban olyat még nem nagyon hallott, hogy valaki betegségek terjesztésére használjon fel rovarokat. Legalábbis a helyzet nem utal arra, hogy bárminemű haszna származna majd belőle az illetőnek.
Neloria Tarisra pillantott.
~Különös. Nem említette, hogy bárki bármi követelést is támasztott volna a betegség terjesztésének abbahagyására. Viszont, ha valóban nincs követelés, akkor nagyobb bajban vannak mint azt hinék. Mert ha ez a helyzet, akkor a támadásokat irányító mágus vagy megbízásból cselekszik.... vagy bosszúból.
Az utóbbi lehetőséget kifejezetten utálni szokta, mivel ezen esetek mindegyikének küzdelem a vége és a küzdelem végén minden képpen valaki holtan fog heverni a földön.
Ez eddig soha nem Ő volt.
Gondolataiból bántón fülébe csengő hang rángatta ki.
- Megnézhetném?
Tekintete egy felettébb hűvösnek mondható szempárra esett. Történetesen Edward Dylan fagyos pillantását kellett megismernie.
- A híres sárkánytőrödet. Jó barátságban lehettek a surranóval, hogy egy ilyen értékes tárgyat neked adott. Szerencsés lehetek, hogy a "sárkányölő" az expedícióra jelentkezett, de te biztos megleszel nélküle is?
Kissé morcosan összehúzott szemöldökkel mérte végig az ismeretlent. Magas, kifejezetten harcban edzett izomzattal megáldott egyed...
Lehet, hogy félelmet kellett volna a fickó láttán éreznie, de valahogy eléggé nehézkesen jött mostanába neki a megijedés. Ellenben némileg dühítette a nyers és mindenféle tiszteletet nélkülöző modor, amit a férfi produkált az eddigi négy teljes mondatával.
Neloria emelt fővel nézett a rideg szemekbe újra. Haját a szél el-ellibbentette, így láthatóvá váltak elfekre oly jellemző hegyes fülei. Ámbár kisebb fülek voltak ezek az elfeknél megszokottaknál. Ezt mindig is annak tudta be, hogy anyai dédnagyapja ember volt, s így nem teljesen tiszta vérű elfnek számított Nel. Igaz ez nem volt számára előnytelen, mert vérvonala tisztátalanságának köszönhetően fizikailag nagyobb a tűrőképessége az átlagos elfekénél. Szerencséjének betudhatóan ő maga nem is a közvetlen leszármazott, s az elődeinek köszönhetően volt idő arra, hogy ő már újfent megörökölje az elfekre jellemző hosszú életet. Ugyanakor az emberekre jól jellemző harag is könnyen kigyúlt szívében. Most ilyen szemekkel bámult a kérdezőre.
- Ha valaki a tőrömet akarta látni az rendszerint a mellkasában szemlélhette meg. *lélegzetnyi szünet után folytatta, na meg beletelt a villanásnyi időbe, hogy bugorjon neki a surranó lány neve* - A surranónak neve is van... Lea... Lea Fergalas. Mint ahogyan nekem is. Amit megjegyzem nem osztanék meg egy olyan faragatlan módon rám rontóval, aki még bemutatkozni sem óhajt.
Közben vetett egy futó pillantást az említett személyre. Lea nagy vígan sertepertélt az expedíció tagjai között. Aztán újra Edwarda nézett.
- Ám gondolom, nem szándékozol sokáig maradni itt, mivel ahogy hallottam *beszéd közben saját hegyes fülére mutatott* az expedícióra jelentkeztél.
Nem értékelte valami sokra a pökhendi alakokat. Pláne az ilyen faragatlan típusúakat.
Ettől függetlenül örült, hogy ez a nagy darab fickó a surranókkal lesz rgy csapatban, hiszen egyértelműen ordít róla a tapasztaltság.
Neki meg megfelel a gyógyítókkal való együtt működés. Bár szereti az izgalmakat, viszont úgy ítélte meg a helyzetet, hogy valakinek muszáj itt maradnia, aki ért ahhoz, hogyan tartson távol nem kívánatos elemeket a vár területén.
Itt most arról árulkodott számára a helyzet, hogy mágia nélkül nem lesz képes a vár kitartani addig, míg az expedíció eléri célját. Ezért is maradt itt Nel.
De most tüntetőleg keresztbe fonta karjait mellkasa előtt és dacosan nézett Edward szemeibe.


A hozzászólást Neloria Kinkaid összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2012-04-08, 11:58 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lea Fergalas

avatar

Hozzászólások száma : 25

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-04-08, 6:40 pm

Lea vidámságtól csillogó szemekkel mustrálja végig a környezetében lévőket.
Mind olyan furcsa neki. Persze nem a saját alacsonynak nevezhető termete miatt. Sokkal inkább azért, mert olyan izgalmas neki mind külön külön is, hát még így egybe gyűlve.
A kezdeti nemtetszés kifejetése után már a katonák sem szurkálják gonosz kis megjegyzéseikel.
De ez van. Nem ismerik őt, így nem is lehetnek tudatában az ő nagy, nagy tudásának. Még nem tudhatja egyikük sem, mekkora szerencse az nekik, hogy Ő: Lea Fergalas hozzájuk csatlakozott.
Ettől a gondolattól bevillant agyába az a kis incidens, amikor az a szép fehér hajú elf lány megmutatta a tőrt az egyik katonának, amit tőle kapott.
És bár Lea a legkisebb mértékben sem emlékezett az ominózus ajándékozásra Neloria felé, de úgy volt vele, hogy egy képzeletbeli vállrántás kíséretében rátudott a dologra annyival, hogy mégsem emlékezhet minden jócselekedetére és az általa elajándékozott tárgyakra.
Igaz ami igaz, nem is értette, miképpen is ajándékozhatott bárkinek sárkány csontot, de a sok kalandját még ő sem tudta számon tartani nem, hogy mások.
Némi csalódottságot sugárzó pillantással vette tudomásul, hogy a szép elf nem hozzájuk csatlakozik.
~ De kár, pedig olyan jó móka lett volna, ha egy barátom is velem tart.
De nála, mint minden más surranónál a felvillanyozódás újabb dolgok iránt oly gyakran és olyan sebesen váltakozik, mint ahogyan a villámok haragosan végig cikáznak az égbolton.
Lea alapos szemrevételezésnek vetett alá egy szakállas egyént. Érdekesnek annyira nem találta a barbárt mint azt a férfit, akin egy szép páncél feszült. Szemei szinte itták a nap páncélról visszacsillanó apró kis szikráit.
A lovag - mert bizony tudta ő jól, hogy aki páncélt hord azt lovagnak szokták hívni - láthatóan másokkal volt elfoglalva.
Szeme meg is akadt egy férfin, aki neki némileg félelmet keltőnek tűnt, pedig nem a Yerak nevet viselte. Hallotta, ahogy Edward jelentkezik az expedícióhoz. Utána viszont látta azt is, hogy elsétál a másik csoporthoz, azokhoz, akik a várban fognak maradni a gyógyítókkal.
Előbb nem értette a dolgot és arra is gondolt, hogy talán megijedt a férfi és magát meggondolva inkább a fehér hajú Nel-lel maradna.
Érdekes, mert nem emlékezett olyanra, hogy ők ketten ismernék egymást, de akkor vajon miért mehetne oda hozzá Edward?
Gondolataiból az előtte mászkáló surranó szakítja ki.
~Jé... rá emlékszem. Hogy is hívják? Dron? Nem... Dropi. Igen Dropinak mondta magát.
A lány mosolya kiszélesedett és úgy toppant a surranó elé, elzárva előtte a tovább haladás útvonalát. Bár fogalma sem volt valójában, hogy tovább is akart-e menni.
- Szia! Én Lea vagyok. Jó, hogy más surranó is lesz a csapatban. Legalább nem lesz unalmas az út.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Menion   

Vissza az elejére Go down
 
Menion
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 15 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 15  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Déli szeglet-
Ugrás: