LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Homehttp://newagelaGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Menion

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 11, 12, 13, 14, 15  Next
SzerzőÜzenet
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1773
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2013-04-15, 9:16 am

//Sou//

*Kain magában elkönyveli, hogy Sou egyetért vele a rejtőzködés és a hosszú haj praktikusságának kapcsolatában.
Az arany sárkány kezdi úgy érezni, hogy a fiú játszik vele. Hogy ő színezze át a haját? Így tökéletes az álcája, ezt a hétszáz év bizonyította már neki.
Később azért maga a gyöngysárkány is levonja a következtetés arra mutatón, hogy (Kain olvasatában) más színű hajjal igen érdekes kinézetet produkálna.
Épp utóbbi miatt nem is reagál Sounak ezirányú szavaira többet pár szónál.*
- Én is erre jutottam. Az elmúlt időben ez a külső volt a legcélravezetőbb és nem is tervezek rajta változtatni.
*Persze Kain is elgondolkodott már, hogy arany sárkányként vajon miért is kedveli annyira a fekete színt, hiszen akiket ismert, többnyire azért inkább követték saját természetes színüket.
Legalábbis nem teljesen feketét használtak, de végül arra a következetésre jutott, hogy ez inkább Anzar hatása, a fekete sárkányé, akit még most is igen sokra tart.
Gondolataiból Sou kérdése rángatja ki a valóságba. Valahol már az Anzarral leélt évek között járt-kelt. Amikor a sárkányok voltak e föld urai, amikor megérkeztek és elkezdték átalakítani világukat az emberek. Lanur, aki seregeivel meghódította előbb csak a partvidéket, aztán hátrébb szorította az őshonos kétlábú népeket is. Persze, hogy nem ott éltek a sárkányok, nekik nem a síkvidék a lakóhelyük, de a vadászterületük, s az akkori kétlábúak feletti fennhatóságuk azért megvolt. Talán nem mindenhol félelmen és erőn alapuló elnyomás, inkább együttműködés, melyben a sárkányok voltak a döntők, de a lényeg, hogy az ő akaratuk érvényesült azon vidékeken, ahol most az emberek az urak.
Sou eloltja a tüzet, s bár Kainban felmerül, hogy talán a parázzsal is tenni kellene valamit, nem szól. A lángok éhükben haltak el, de vajon a hő, ami az izzó fa belsejében érintetlen maradt, nem gyújtja-e távozásuk után újra meg a lángokat?
Nem olyan lényeges, igazából az sem lenne az, ha a tűz martalékává válna az erdő. Legalább a hulla is eltűnne. Akkor már nehezen mondanák meg, hogy kard által halt és nem a tűzvész pusztította el. Régebben nem hagyott nyomokat maga után, de ez a nyom most nem sárkányra utal. Akármilyen haramia legyőzhette volna a kétlábút, vagy régi haragos.*
- Amíg fióka voltál, valami mezőt találtál nem messze innen. Arra.
*Nyújtja ki fekete bőrbe bújtatott karját, s mutat a rég irányába. A fáktól innen nemigen látszik, de talán arra haladva, még ha nem is a szabad tér kellős közepén, de jó szálláshelyre bukkanhatnak.
Ha Sou követi őt, útnak is indulnak. Sokat nem akar menni, hosszú volt neki ez a nap is. Ideje lenne talán megpihenni, s másnap majd felvenni a kétlábúak mocskos darnáit.
Persze addig is megfigyeli majd Sout, mert bár épp most teljesen önmagát adja, de ez lehet akár Nawara időleges visszavonulása is addig, amíg elalszik Kain gyanakvása.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2013-05-07, 7:50 pm

- Ez annyira nem lep meg. Még most is szeretek bóklászni. – Azt meg már bölcsen elhallgatja, hogy általában a bóklászás iránti vágya arányosan nő az esetleges tilalmak mértékével. Egyszer talán kinövi, vagy nem, de az egyik minden bizonnyal bekövetkezik. Most viszont Kain nyomába szegődik, némileg gondolkodóba esve, mert még mindig nem teljesen van meg az elmúlt másfél nap eseményeinek láncolata. Lehet nem kellene feszegetnie, de valószínűleg ez is a természetéhez tartozik, kíváncsi és tudni akar mindent és némileg ellent mond annak, hogy azért egyes dolgokba könnyen beletörődik. Feltámadó gondolatai azonban elcsendesednek és néhány pillanat múlva már azon kapja magát, hogy hosszú-hosszú, kutakodó pillantásokkal méri fel a környezetét. Azt, ami haladtukban körbe veszi őket és azt is, amerre látszólag haladnak. A rétnek ugyan még se híre, se hamva, de részleteiben még is ismerősen köszönt vissza rá egy fura mód a föld fölött éppen csak valamivel kettéágazó fa dupla törzse.
Nem szaporázza meg lépteit, de szép ölesre elnyújtja őket, így az a három-négy lépés amivel lemaradt Kain mögött már nem hátrány. Ott lépked mellette, vagy is azt a pár lépést meglépi, ami előnyhöz juttatja és így már az arany sárkány előtt halad. Ilyen kurflit tett volna? Bár maga a kérdés is furcsa, mert át miből veszi azt, hogy nem ebből az irányból jutott el oda. Éppen csak megrázza a fejét, nem fontos bilétával látva el a gondolatcsomagot, amit ezzel a lendülettel el is tolt magától. Egy légvétel erejéig megtorpant, az elébe tornyosuló meg nem tudná mondani milyen fa, ami igen csak nyög a rajta élősködő futónövénytől, ami szinte függönyként omlik alá, a kilátást az övét és nagy valószínűséggel Kainét is korlátozva, késztette erre. Határozott mozdulattal kotort a „szálon” függő levélrengetegbe, ismerős volt a bársonyos és hideg levelek érintése. Széthúzta a természet ezen alkotását és lám, feltárult előtte a kicsiny mező képe. haragos zöld fű lengte be, itt-ott Sounak biztosan derékig is felértek, de ennél jobban megragadták figyelmét az egészen aprócska és hihetetlenül hosszú száron ringó csillag alakú fehér virágok.
- Az hiszem ez lesz az. – Át is bújt a szövevény alatt, de megtartotta a már elmarkolt indákat, hogy Kain is könnyedén átléphessen a természet egy másik színpadára, már ha nem akarja megkerülni az egész zöldet, ami derekasan útját állja. – Meg van a maga hangulata. – Volt valami fura mellékzönge a hangjában, nem lehet pontosan meghatározni mi is volt, ahogy a Kaint érő váratlan fürkésző pillantás.
Lassan lépdelt a puha gyepen, kicsit bele is borzongott, ahogy mezítelen talpát érték a még nedves szálak. Más ez, mint az erdős rész avartól érdes talaja, kedve lett volna csak úgy megiramodni, aztán valahol egy hatalmas ugrással belevetni magát ebbe az életteli zöld tengerbe. De türtőztette magát és inkább visszanézett Kainra, korábban fáradnak tűnt és ez az észrevétel újra előbukkant. Nem lehetett könnyű egy olyan túra után még egy kölyökre is vigyázni, hálás mosolyra húzódtak ajkai.
- Megköszöntem már, hogy vigyáztál rám? – Ráncolta össze kicsit homlokát, de igazából nem nagyon törődött a valós válasszal, mert sosem lehet elég hálás Kainnak a gondoskodásáért.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1773
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2013-05-08, 8:39 am

*Csak lépésről lépésre előre. Ő nem járt még azon a réten, ahova a kölyök Sou hívta, de azért nem lehet annyira eldugva, hogy ne leljen rá.
Az természetes, hogy egy ragadozó, vagy kettő, esetükben, felméri a környezetét, hiszen a helyismeret mindig előnyt jelent, s egy esetleges támadás esetén akár ezen az apró nüanszon múlhat a túlélés. Kain nem vetkőzte le sem paranoiáját, sem pedig életét olyan sokszor megmentő óvatosságát.
Ez a kettő nála egyébként is kéz a kézben jár.
Az arany sárkány előre engedi Sout, s amíg a fiú kutatón néz körbe, ő inkább hátuk mögé sandít. Lehet kétlábú, de lehet akár sárkány is mögöttük és az, hogy látszólagos nyugalom van, nem altatja el teljesen érzékeit. Még időben néz vissza előre, hogy megpillantsa a Sou által széthajtott ágak között a rétet.
Hogy a fiú átbújt, az még nem is gond, lévén a gyöngysárkánynak nem mérete az erőssége, de, még a félrehajtott indák alatt is, a fekete mágusnak bizony meg kell görnyednie, hogy átférjen a kúszónövény alatt. Legegyszerűbb lenne letépni mindet, de kár a fáradtságért.
Bólint Sou szavaira, biztosan ez az, bár ő nem tudja, nem volt még itt.
Ebben a kérdésben bízik a fiú ösztöneiben.
Amikor végre felegyenesedik, a föléjük boruló fák boltozata alatt, feltűnnek neki a virágok. Akaratlanul pillant Soura, s eszébe jut a fióka ígérete, aki csillagot akart adni neki.
Megtartja magának a gondolatot, ami gyerekesnek tűnik neki ebben a pillanatban, habár tagadhatatlanul valami melegséget érez az emlék hatására.*
- Te is ezt tetted volna.
*Dörmögi vissza. Eközben már a rétet tanulmányozza. Úgy tűnik, a nem túl nagy terület közepéig nem terjed ki a fák lombja, így oda be tud sütni legalább délben a nap.
Semmiképpen nem maradna a rét közepén éjszakára, ahol minden irányból sebezhetőek és az ég irányából a rálátás is tökéletes.
Inkább a szélén, ahol fák rejteket kínálnak nekik.*
- Itt jó lesz letáborozni éjszakára. Kicsit távolabb haladunk, hogy a ne rögtön a nyomaink végén pihenjünk, de maradjunk a fák közelében.
*Indul meg megkerülve a rétet. Ha Sou követi őt, akkor hamarosan meg is állhatnak. Innen szemmel lehet tartani a helyet, ahol kiléptek a fák közül és az egész rétet is. A hátuk mögött öreg fák nyújtanak fedezéket, a törzsüket karjaikkal körbe sem érnék.
Kain kutatón néz körbe, miközben a zsákot, amibe az őz is bele van csomagolva, leengedi válláról.*
- Hamarosan ránk sötétedik. Az éjszakák nem hidegek ezen a vidéken, én nem gyújtanék tüzet.

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2013-05-18, 9:00 am

- Rendben. – És rá is bólint egyben. Mielőtt Káin nyomdokába szegődne, még hátat fordít az aranysárkánynak és jól megnézi magának a rétet. Olyan egyszerű, olyan békés és talán pont ebben rejlik varázstalan varázsereje. Legalább is Sout megfogta a látvány, kellemes és egyben sajgó érzések árasztották el, emlék, valami olyasmi, amire már csak, vagy még mindig töredékesen emlékszik csupán. Nagy levegőt véve fordul irányba, érzi, hogy a felbukkanó érzések néhány szerettéhez fűződnek. Talán nagymamája lenne, akinek igazán csak az illatára és csendes nevetésére emlékszik, alakját már elvette az idő, az ami meg sem adhatta neki, hogy többet véssen róla emlékezetébe. Különös az élet és van is rajta bőven töprengeni való, ő is ezt teszi most, ahogy lassan bandukol a másik mögött. De nem adja át teljesen magát az elmélkedésnek, ha nem is túl tudatosan, még is figyel a környezetére, amely a maga csendesen nyüzsgő ritmusában zajlik mellettük. Meglehet ez az állandó neszezés megcsitul egy kevéssé, ahogy jöttükkel' megzavarják az egyhangúságot.
- Én is meg vagyok tűz nélkül. – Fűzi hozzá kicsit talán halkan, de köszörül egy keveset torkán, hogy a következő szavak valamivel azért hallhatóbbak legyenek. – Ha nem készítek valami vacsorát, akkor nem szoktam, néhányszor kifizetődő volt ez a fajta óvatosság. – Megejt egy halk kacajt a végén, valami fegyelmező él csilingel benne, ami nem Kainnak szól. Hogyan is szólhatna egy olyan személynek, aki élete már igen hosszú ideje az óvatosságról és elővigyázatosságról szól. – Mondom ezt úgy, hogy néha nem restellek sárkányként éjszakázni. – Ennek a ténynek a problematikája igen világos, hiszen az ő színe a tiszta fehér. Ezzel a színnel pedig egyetlen helyen lehet jól elbújni, méghozzá azon, ahol vastag hótakaró borítja a tájat, minden más helyen elég könnyen észrevehető egy hatalmas fehér „valami”.
- De eddig ebből még nem igen származott bajom. – Visszagondolt, nem mindegyik eredeti alakjában töltött éjszakára, de valahány került is elébe, egyikben sem tűnt fel konfliktus. Nem akartak rárontani, sem tüzetesebben szemrevételezni, vagyis… egy még is akad, abban a különös erdőben esett meg vele. Pont ott ismerkedett meg Edwarddal és páncélos lovaggal, Lothárral, de a szerencse akkor mindhármukat pártfogásába vette, hiszen egy sárkányokat másként kezelő földről érkeztek és ők pedig egy békésebb lelkületűvel találkoztak. Emlékszik még az akkor reggeli bosszankodására, de most már tényleg csak mosolyogni tud rajta. Azóta rengeteget változott és még mennyit fog, vajon mennyit?
Viszont most valóban elkalandozott és ha Kain nem veszi észre, akkor Sou egyenesen „belegyalogol”, nem túl nagy lendülettel érkezik, de így vagy úgy, kénytelen legalább egy lépést hátrálni.
- Elkalandoztam. – Bocsánatkérően pillant fel Kainra, aztán vet egy pillantást az adott „helyszínre”. Már jócskán eltávolodtak a fától, aminek függönye alatt átbújtak. – Ott jó lesz? – Egy kicsivel még előrébb megakadt a szeme egy hasonló, zöldellő indaköteget hordó fán. Ha nem is nyújt mindenhonnan elegendő védelmet, ha ne adj isten, ha újra eleredne az eső, nagyobb hatékonysággal tudnának ellenne védekezni. Ez is különös, ebben a kétlábú alakban valamivel jobban zavarja, ha bőrig ázik, pedig hát alapból szereti a vizet és nem csak azért, mert kedvenc étke a hal és az pedig len igen csak nedves környezetben fordul elő.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1773
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2013-05-18, 9:47 pm

*Nem figyel annyira Soura. Lassan megemészti azt, hogy a gyöngysárkány szépen, néha-néha épp a szeme láttára, felnő. Kicsit ilyen érzés lehet szülőnek lenni. Össze-összegabalyodik végzetük fonala, s az idősebb egyszer csak rádöbben, hogy az évek elszállnak felette, s a nemrég még fióka sárkányból érett, felnőtt lett.
Kain ezen is morfondírozik, valamint, ha már visszatért gondolataihoz, hát épp saját végzete is, mely már bő hét évszázada vett nem várt fordulatot.
Ez a végzet, amely aztán olyan életet szerzett neki, amilyenről már-már az is kérdőjelessé válik, élet-e egyáltalán. Vagy csupán létezés, önfenntartás, de tartalommal nem lehet megtölteni. Mert a varázstárgyak gyűjtögetése semmiképpen nem nyújt okot arra, hogy tovább küzdjön azért, hogy ne kapják el és tépjék le a fejét, ki a szívét.
Nem lehet ok az sem, hogy van egy Sou az életében, akivel néha összefut Lanuria vidékein, mert a gyöngysárkány jól megvan nélküle is. Nem szorul rá. Hát akkor miért éljen még, ha mása sincs? Csak azért, hogy ne kapják el? Olyan teher neki múltja, amivel nagyon nehéz és néha úgy érzi, egyre nehezebb együtt élni. Amikor belenéz egy tó tükrébe és meglátja saját magát, néha kedve lenne szembe köpni.
Hát ilyen gondolatok fordulnak meg Kain fejében.
Talán emiatt nem kap semmilyen reakciót a fehér sárkány az arany feketébe bújtatott kétlábú hátától, amíg az meg nem áll, s ebben a pillanatban érzi a neki ütköző testet.
Reflexmozdulatot állít meg szinte indulása pillanatában. Olyat, ami szinte biztos, hogy ha készületlenül éri az ifjút mögötte, elég fájdalmas meglepetés lenne.
Az éjsötét szemekben megint ott bújik a már régről ismert fájdalom, az önmarcangolás, amely szépen lassan felfalja a lelket is.
Mégsem vallaná be, hogy ő is máshol járt és emiatt történt úgy, ahogy történt az ütközés.*
- Megesik.
*Jegyzi meg csak félhangosan. Aztán már a mélyfekete pillantás követi a mutatott irányt és megállapodik az indákkal bőségesen ellátott fán. Beleszippant a levegőbe, hogy érzékeny orra mit súg neki, egyrészt a környezetről, másrészt pedig a szél irányáról. Még jónak tűnik az a fa is.*
- Megfelelő.
*Egyszavas válaszok, Kain-módra. A fekete mágus el is indul. Hosszú volt ez a nap és még a dzsungelt sem pihente ki teljesen. Az az igénybevétel nem múlt el nyomtalanul belőle.
Közelebbről is szemügyre veszi a fát, felmerül benne, hogy talán odafent lennének a legnagyobb biztonságban, a lombkorona takarásában, de lusta oda felmászni és talán itt nem fenyeget akkora veszély délen, mintha valahol az észak hűvös rengetegeiben lennének.
Odaérve pillant csak ismét Soura. Felmerülnek kérdések benne, aztán el is halnak, mintha sosem lettek volna. Nincs értelme feltenni őket. Van, ami nem rá tartozik, mással meg majd megküzd Sou maga. Ezeket neki kell majd megválaszolnia, hiszen a felnőtté válás lépcsői, amiken maga Kain is végigment már.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2013-05-20, 9:54 am

Meg bizony. Elsiklani látszik a felett, hogy nem csak őt terelték más útra gondolatai, de nem kell mindent szóvá tenni, ahogy a másik tudtára sem adni. Ha érdemes lesz rá, vagy maga a gondolat olyan, hogy miért is ne oszthassa meg mással, ez ő legalább is így van, akkor valószínűleg Kain is így fog tenni. Korábbi töprengésével ellentétben ezen nem sokáig rágja magát, pusztán a tény, hogy a hely, amit kinézet Kainnak nincs ellenére örömmel tölti el. Az apró dolgok elsöprő ereje, mi?
- Akkor ezzel is megvolnánk. – Ezt viszont már nem hagyja szó nélkül és széles mosoly kíséretében nyugtázza is a dolgot. Valahogy egész könnyűnek érzi magát, ahogy újfent az aranysárkány mögött lépked. Tekintet hosszabb-rövidebb időre elidőzik a széles háton, valószínűleg igen csak meglepődött volna korábbi koccanásuk majdnem következményétől, de maradéktalanul megbízott Kainban. Ő ez eddig sosem bántotta, még csak szóval sem és meg van a dolog furmányossága, hogy nem is venné zokon ettől a lélektől, ha megtenné. Maga a gondolat azért nem kellemes, mert mindig az fáj a legjobban, amit egy szeretet személy okoz és az már személyiség függvénye, hogy ezt később megbocsájtja vagy sem. Sou megtenné, mert a gyötrődés fájdalma éppen elég ennek a sárkánynak. Nagy sóhaj jelzi tehetetlenségét. A múltat nem tudja megváltoztatni és a jövőre sincs hatással, hiszen még csak elképzelései sincsenek mit hozhat a számukra, de reménykedhet és reméli is, hogy kevés rossz mellett, sok jót tartogat mindkettejük számára.
A fa közelébe érve, most sokkal óvatosabb, egészen pontosan meg is kerüli Kain, hogy a lehetőségét se adja meg annak, hogy újból behatóbban tanulmányozza a fekete bőrkabát finom barázdáit. Táskáját nagyjából valahova a fa törzse mellé hajítja. Strapabíró darab és már hozzá van szokva a néha méltatlan bánásmódhoz. Sou pedig jólesően kinyújtóztatja karjait, magasan az ég felé nyújtva őket. Egy pillanatra még meg is állapodik ebben a testhelyzetben, alacsony termete végett egészen szokatlan számára, hogy van olyan, amit ilyen könnyedén elér. Még lábujjhegyre sem kellet állnia és lám ujjaival könnyedén eléri a méregzöld, csepp alakú leveleket. Nem régiben rendbe tett oldala azért, ha nem is intenzíven, de kellemetlen húzódással bizonyságát adta annak, hogy jobb lesz, ha egy rövidke ideig még óvatos lesz. Kósza simogatással nyugtatgatja meg az érintett területet.
- Kicsit kiülök a napra. – Ruhájának még van mit száradnia és hiába nem hűvösek az éjszakák, azért csak kényelmesebb száraz ruhában, mint nedvesben. Még megvárta, hogy ezzel kapcsolatban Kainnak van e valami intelme, ha lenne is esetleg ellenvetése azt igyekszik egy mosollyal körített „Nem lesz baj.” mondatocskával elhárítani. Aztán pedig célba veszi a rét azon rését, amit még megvilágít a lemenő napocska.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1773
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2013-05-21, 3:25 pm

*Ahogy a fát elérik, észreveszi, hogy a gyöngysárkány nagy ívben kerüli meg őt. Legalábbis relatíve nagy ívben, mintha nem akarná ismét meglepni, mint az előbb. Pedig most már számított rá, hogy esetleg ismét nekiütközik, ha nagyon belecsodálkozik a mező szépségébe.
Úgy gondolja, hogy ennyire már ismeri Sout és mi tagadás, irigyli is, amiért még ilyen dolgoknak is tud örülni.
Ő már réges-régen nem figyel ezekre. Persze a repülés, a világ szépsége az ő hangulatán is képes javítani, de nem ugyanaz, mint gyermeki örömmel belefeledkezni a vadvirágok borította rét tökéletességébe.
Hallja a táska puffanását a fa alatt és eközben ő is belép a lombkorona alá, a lelógó liánok közé. Óvatosságból kissé meghajtja magát, de nem sok időbe telik, mire kiválasztja a földön az első neki tetsző helyet, a törzs közelében. Zsákját felteszi az egyik alsó ágvillába, majd leereszkedik úgy, bőrkabátostól a fűre, a törzs mellé. Felhúzza egyik térdét, miközben hátát és fejét a fa törzsének dönti, két erős karját pedig a tarkója alá teszi.
Így még kétlábú formában is elég kényelmes és lehet, hogy aludni is így fog majd. Könnyebb reagálni, mintha fekvő helyzetből kellene reagálni valamire, s nagyon is jól tudja, hogy milyen sokat jelent, ha gyorsabban reagál a támadásra, mint azt a támadó gondolja.
Nem számít támadásra, de felkészül arra, ha mégis lenne.*
- Menj csak.
*Jegyzi meg. Ő marad. Nem tart a meghűléstől, még csak az kellene, hogy délen, egy kis eső után megfázzon az árnyékban. Haja is csatakos még pedig, de most semmi kedve a lenyugvó nap fényében fürdeni.
Ez a Sou már nem az a kölyök, aki volt akár csak egy fél nappal ezelőtt is. Úgy érzi, ideje felülbírálnia egyébként is a róla kialakított képet. Sokat ért, sokat fejlődött, s ha már így van, akkor vállalja is saját tetteiért a felelősséget. Bár igazság szerint ez nagyobb teher, mint maga a felnőtt lét.
Ennek talán Kain a leginkább megmondhatója, hiszen ő ezt teszi már jó ideje. Viseli tetteinek terhét.
Lehunyja éjfekete szemeit. A víz már nem csorog kövér cseppekben le a hajáról fakó bőrére. A Dél hősége gyorsan párává változtatta az esőt, ami nem is olyan rég zúdult le.
A látszat ellenére többi érzéke meg mindig éber, csak jól esik végre pihenni kicsit.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2013-05-30, 7:18 pm

A mosoly, amivel Kaintól is búcsúzott egy rövid időre, még sokáig nem tűnt el az arcáról. A kiszemelt rész ugyan nem volt méterekben mérhető, de egy csalinkázó és kíváncsi elme még ezt is képes rendesen kitágítani. Sou pedig pont így tett. Kisebb kurflikat, enyhe görbéket írt az egyes vonalba és közben szemrevételezte a figyelmét keltő apróságokat. Nem tűntek különlegesnek, egy dús csokorban nőt virágköltemény, ami andalítóan hatott édes illatával. Valamiféle kúszó zölddel és mohával belepett kőhalom és egy alig boka fölé merészkedő csalános, ami szépen gömbölyödő kis hólyagokkal rakta ki lábár. Fel sem szisszent, csak gyorsan szedte onnét a mancsait. Itt-ott megborzolta a virágok ékes koronáját, tüzetesen szemügyre vett néhány kalászt növesztő füvet is, de hosszas percek teltével elérte a napsütötte részt.
Nem töprengett sokáig, hogy korábbi vágyát teljes mértékben kiélje. A futástól megkímélte magát és a fánál pihenő Káint is, mit is gondolhatna az aranysárkány? Egy darázs elől iramodott meg, vagy valami egészen más zavarta meg. Nem, nem kell a fölösleges izgalom. Jól megnézte hová is fog érkezni, amibe egy kósza, még csak nem is tudatos varázslat is belefért. Aztán viszont csak élvezte a zuhanás tehetetlenségét, rövid és csak igen nagy jóindulattal lehet hasonlónak nevezni a repüléshez, de jól esett számára és ez volt a lényeg. Szétvetett karokkal és lábakkal terült el, mélyen beszívva a megtört füvek kesernyés és az ázott föld aromás illatainak egyvelegét. E pillanatban gondtalannak tűnt. Az is volt.
Az égen úszó felhők maradékai már szinte fátyollá vékonyodtak és ez talán az istenek ajándéka, szép tiszta éjszakai egük lesz. Remélhetőleg. Nézte és nézte, egyre csak a színeiben árnyalatokat mélyülő égboltot, ahogy sötétedett úgy nehezedett valami ismerős érzés a szívére. Magány. Önmagában még fel is nevetett, hogyan is lehetne magányos, hiszen Kain a közelében van és le merné fogadni, hogy ha megerőltetné magát, hallaná, ahogy az aranysárkány a levegőt veszi és ha mocorog, még azt is tudná. Akkor? Mély levegőt vett, jobbját már rég mellkasán nyugtatta, ahogy a balját is, most, ez utóbbit még is oldalra nyújtotta. Ujjai kinyújtva várakoztak, hogy valaki megfogja őket. De hiába vár ácsingózva a várt kézfogás elmarad és szemrehányó pillantással fordítja oldalra a fejét. Még is mi tört el? Kérdésére gunyoros kacajba fúló érzések válaszoltak. Koránt sem eltört, inkább megtelt csordultig és az új, az annál is újabb edények már nem bírták el a terhet.
Ökölbe szorította kezét, ahogy oldalára fordult. Bántották a gondolatai. Olyan gondolatok, amikkel tudatosan, vagy tudat alatt, de mindig foglalkozunk. Mi értelme a létének? Miért járja az ismeretlen tájakat? Miért köt barátságokat, ha utána útjaik talán örökre szétválnak? Miért nem él kielégítő magányban? É a többi megszámlálhatatlan színbe, amik többségére ilyen, vagy éppen amolyan válasz, de válasz akadt. Keres valamit. El akar kerülni valamit. Tág és még nem körvonalazódott, leginkább érzések ezek.
Tovább fordul, álla alá hajtva ujjainak fonatát, hogy kényelmes támaszul szolgáljanak. Így ellát a fáig, Kaint is jól látja. Egy teljes perc erejéig teljes némaság borul elméjére, mert hát minek ilyesmiken rágódni. Van és ha már létezik, akkor illik „kihasználni”. Lassan, nagyon lassan felkecmereg a földről, lábán a megcsipkedett bőr még furán bizsereg, de ez nem akadályozza meg abban, hogy öles léptekkel haladjon. Közeledve viszont visszafogta lépteit, nem tudta Kain elszenderedett vagy csak pihenget. A tarisznyája mellet csüccsent le, előhalászta belőle a köpenyét és le is terítette, amilyen csendesen csak tudta. De nem ment ki a fejéből a megígért ajándék, lehet ezért is jutott most eszébe Riel?

//Ne haragudj, nem tudtam mit írni, de ma megjött az ihlet. Smile//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1773
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2013-05-31, 9:38 am

*Lehunyt szemmel más a világ. Az, amit az éles sárkányszemek, a kicsit tompított kétlábú tekintet közvetít, megszűnik létezni, s idővel kiélesedik a többi érzék. Érzi a fakó bőrét simogató egyre hűlő szellőt, amely orrába fújja az illatokat, szagokat, így Souét is, a környező, most épp távolabb húzódó élőlényekét, akik megérezték a két sárkány jelenlétét, a virágok, a fű, a föld illatát, és még számtalan más szagát is. Fülei pedig a zajokat közvetítik. Az állatok némaságát, a rovarok dongását, Sou mozgását a fűben, ami egyszerre hangossá válik.
Mert amíg lát, addig valamelyes elhomályosítja a kép a többi jelet, de rögtön, ahogy sötétség borul rá, a többi előtérbe kerül.
A zuhanásra csaknem kinyitja szemét, de aztán semmi veszélyre, bajra utaló egyéb zajt nem hall, és a szaglás is kiegészíti ugyanezt az eredményt.
Mélyet szív mellkasába a levegőből. Nem is tudja, mikor pihent utoljára így meg.
Teljesen azonban most sem engedi szabadon magát. Örökös készenlét a menekülés.
Bármikor az életére törhetnek, bármikor felbukkanhat valahol valaki, aki épp az arany sárkány fejére pályázik, és ha nincs kész megvédeni magát, akkor éri a vég is.
Emiatt lengi körül rendre valamiféle feszültség Namelyrt és emiatt nem alszik el most sem.
Mozdulatlanul, mint egy szobor, ül, szinte fekszik félig a fa törzsének dőlve.
Hallja, ahogy Sou mocorog, aztán azt is, hogy feltápászkodva közeledik felé.
Könnyűek a léptei, nem úgy, mint egy nagyobb, gyilkolásra készülő lénynek.
Sou egészen mozgékony, még mindig milyen izgága. Ő még el tudja engedni magát, kiélvezni a természet nyújtotta örömöket.
Kain erre már nem képes, vagy ha igen, nem engedi meg magának ezt a fajta luxust.
Egyre értéktelenebb életét óvja még mindig az állandó gyanakvással, paranoiával.
Nehéz élet az, ahol minden lépés után a háta mögé néz az ember, nem követik-e.
Nehéz úgy élni, hogy a lelkiismeret a sárkány ellen fordul, és belülről emészti saját tetteiért, miközben védenie kellene életét.
Meg kellene pihenni, hagyni, hogy valaki végre utolérje, elvégre semmit nem ért el azzal, hogy Anzar és népe ellen fordult.
Nem fordított a háború kimenetelén, „csak” egy életet mentett meg.
Egy fehérköpenyesét, ezzel is törlesztve saját életének megmentését, de végül mégis ugyanoda jutott vele. Valahol elveszítette azt az életet, amit élt.
Valószínűleg örökre. Ha most nyitva lenne két éjfekete szeme, mérhetetlen fáradtság, mélyből feltörő fájdalom, önmarcangolás és bizonytalanság lenne benne.
Nem tudja saját életében megtalálni az értelmet. Ilyen szempontból gondolatai hasonlóak a gyöngysárkány gondolataihoz, csakhogy ezek már egészen régóta kísértik újra és újra és nem is tudja olyan egyszerűen elhessegetni, mint ahogy tette azt a fehér sárkány.*
Hallja, hogy Sou letelepszik mellé, de nem szólal meg. Marad ugyanúgy, félig ülve, nekitámaszkodva a fának, két kezével tarkója alatt.
Ha Sou nem tartja ébren, akkor bizony vacsora nélkül éri az éjszaka és el is alszik, hogy csak reggel ébredjen fel.
Ám álmai végig zaklatottak és alvása is felületes, ahogy az üldözött sem alhat soha egy jót.*


_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2013-06-06, 7:11 pm

Csendben, moccanatlan ült. Eleinte minden gondolat nélkül ujjainak fonatát, aztán azt a pár parányi fekete foltot szemlélte, akik felmerészkedtek köpenyének szövetére. Hangyák, hívatlan kellemetlenkedő kis „jószágok”. Máskor nem habozott volna elsöpörni őket, most azonban hagyta, had tegyék meg felfedező útjukat, mert már másra figyelt. Pillantása gyakran elidőzött Kain nyugvó alakján. Mendemondák, az egyik sértett fél szavai keringtek elméjében, mert tőle, az aranysárkánytól semmit sem hallott a múltról. Bár nem kétséges, hogy azt nem akarja bolygatni, de akkor is, még is csak van legalább egy picinyke része, amelyik tudni akar, mindent. Lehunyja szemét és lassan hasra hemperedik, vigyázva, hogy a lehető legkevesebb zajjal járjon mocorgása.
Nem sejthette, hogy az éjszaka elröppen, akárcsak a pillanat. Ugyan, akadtak órák, amikor szemére nem jött álom és máskor mély alvásából, ami lehet még sem volt olyan mély, az erdő tollas lakóinak mély hangja rángatta fel. De nem bánta. Kiaraszolt a fa koronájának sátra alól és elmélyült az éjszakai ég egyszerűségében. Nem, nem egyszerű a milliárdnyi ragyogó fényfolt és a közéjük szórt temérdek szikra. De az érzés könnyen leírható, béke és nyugalom, ebben rejlik az egyszerűsége. Órák telhettek el, most újra felkeresi Kain alakját, szíve kissé összeszorul és gondolatai csendes tanakodásba esnek. Felkeltse? Egy gyermeteg dolog véget kár volna megzavarni szendergését, mert aludt, csak éppen hogy pihentethette tagjait. Viszont ha álmainak többsége nem hoz nyugodalmat, valamicskét pihenhet. Ezért is nem kelti fel Sou Kaint, de elkészíti a csillagot, hasonló egyszerű, gyermeki örömmel.
A hajnal hozza meg a kellemesen enyhe este után az első hűvös áramlatokat, ez kelti fel végleg a fiatal sárkányt. Sou elnyúlva köpenyén elsőként a szeme előtt hősiesen álló fűszálakat csodálta, olyan mozzanat ez, amit szinte mindig megtesz. Észre sem venni, néha megemlítésre sem kerül, de most kiváló időtöltés, míg az „öreg” sárkány meg nem ébred. Az első sugarakkal és azok előtt kicsivel, az első harmat cseppek is megjelennek. Egy ilyen tiszta, kristályos cseppet vesz ujjára, eljött az idő, hogy megalkossa a parányi ajándékot. Kiválasztotta és megjegyezte annak az egy égi mécsesnek az alakját, fényének lüktetését és most mását faragja meg, vízből és sárkánytűzből. Fehéres lángjai, mivel csak kevésre volt szüksége, hamar, szinte egy pillanat alatt foszlanak semmivé. Korábban már kinézett egy megfelelő, nagyobbacska levelet, amit alig nyújtózkodással el tudott érni és végül le is szakított. Abba csomagolta a parányi meglepetést.
De nem volt képes túl sokáig nyugton maradni. Arra azonban nagyon ügyelt és minden tudományát latba vetette, hogy a lehető leghalkabban járjon és másszon, mert bizony éjjeli szállásuk sokágú terére vetett szemet. Talán megbocsájtható, hogy a cél érdekében, ezúttal a levelek zörgő hangját a mágia nyelte el, így vélhetőleg, mire Kain megébred, Sou valahol a feje fölött lógatja a vaskos ágról kezét és lábát. Miközben a hajnalpír fakuló árnyalatait figyeli, kell is számára egy kis idő, hogy feltűnjön fivére ébredése, az is lehet, hogy maga Kain hívja fel magéra a figyelmet? A köszöntés azonban ugyan abba a köntösbe bújik.
- Szép jó reggelt! – Virgonc élettel teli. A hangja, arcának minden vonása, már amit nem takarnak a szabadon garázdálkodó jócskán megfakult szőke tincsei. – Van egy kis ajándékom a számodra, pont a bal kezed mellet. – Újságolja el, még akkor is, ha Kainnak netalán tán’ feltűnt volna a fura kis levélcsomag. Ha kezébe veszi még nem történik semmi, érezni, hogy mágia járja át, de egyebet nem és még az is gyenge. Ha felnéz, Sou bátorítóan csak néhány intéssel buzdítja arra, hogy megoldja a fűszál szalagot. Amint az lekerül róla életre kell a kis csillag, nem többre csak egyetlen percre válik a hajnalodó táj planetáriummá, amiben elfoglalja helyét az első könnycseppnek tűnő ékesség. Mostantól az Kain csillaga.
- Este már. .. Nem akartalak felkelteni. – Szabadkozott, mikor már a elfoszlott az egyszerű káprázat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1773
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2013-06-07, 12:43 pm

*Egy darabig még hallotta a zajait a mellé telepedő sárkánynak, aztán elnyomta a fáradtság. A rémálmok a szokásosak voltak. Valójában kezdi megszokni őket, még akkor is, ha nyugodt éjszakát nem engednek neki.
Épp emiatt fordult elő, hogy néha-néha felébredt. Ám ez az ébredés is felületes, félálombeli volt.
Ez a megszokás hatalma, ahogy minden éjjel, ha nem saját barlangjában alszik, s felületesen, álmoktól zaklatottan, felriad az apró zajokra is, melyeket valamiért ösztönei veszélyesnek ítélnek.
Könnyen lehet, hogy ezek az ébredések egybeestek Sou moccanásaival, ám Kain ilyen felrezzenéseit csak szemének moccanásait jelezték.
Szűken felnyitott szemhéjainak résén át megállapította mindig, hogy nincs veszély, orra, s fülei sem jeleztek rá veszedelmes szagokat, miután Souét azonosította a közelben.
Talán nem csak a szagok, hanem a sárkánymágia használata is olyan dolog, ami veszélyt jelent, hiszen belegondolva, ha ilyet érez, az másik sárkány jelenlétére utal, így arra is felnyitotta szemét. De egy szimpla varázslat mágikus hullámai, rezgései éppen ugyanúgy vészjelzést jelentenek, mint a sárkányokéi.
Bár a levelek zörgését elnyelte Sou varázslata, épp a csend érdekében hozott áldozat verte fel álmából az arany sárkányt.
Ez azért valamivel hosszabban ébren tartotta őt, még mindig moccanatlan állapotában, s utána is csak már elgémberedett kezeit emelte ki feje alól és hagyta lecsúszni, mintha aludna, maga mellé. Fekete, hosszú haja vállára omolva, s a fa kérge és feje között biztosította a további puha réteget, hogy valamelyest kényelmes maradjon az alváshoz.
A levelek, füvek, ágak indák takarásába később érnek el a pirkadat fényei, de Kain már a varázslat óta éber maradt. Hiába nem pihente ki magát egészen nem alszik már vissza. Ennek pedig nem Sou iránti bizalmatlanság az oka, csupán az, ami nyugtalan elméjét is állandó éberségre bírja. Ennek jelét csak valamivel később adja, kihasználja, hogy testét még pihentetheti egy kissé.
A tűz hiányából itt, délen nem érzett és most sem érez semmit.
Viszont egyik pillanatról a másikra nyitja ki sötét szemeit és keresi az időközben a fára felkúszott gyöngysárkányt.*
- Reggelt!
*Hangzik a mély hangú válasz. Nem kérdezi a mászás okát, és az ajándékot is csak most fedez fel balja mellett. Lepillant rá, s enyhén kérdő pillantással pillant fel apró csomagról, ami most ott fekszik már nagy tenyerében.
Érzi a halvány mágiát benne, és csak a biztatás után nyitja fel.
A fekete szemek előtt bontakozik ki az apró, fényes csillag és ad is választ az éjszaka kimondatlanul hagyott kérdésekre.
Az arany sárkány érzéketlen látszatának mond ellent a halvány mosoly, ami a fakó arcon megjelenik és ritka vendégként marad is, amíg a csillag világít.*
- Köszönöm!
*Az újabb szavakra is felel még, miközben zsákját is előveszi már. Neki semmi kedve a tűzhöz, ahogy a ragadozók sem melengetik az előző napon elrejtett zsákmány-maradékot, ő sem kíván reggeli étkének magasabb hőt adni, mint amit az éjszaka hagyott.*
- Máskor nyugodtan, nem alszok mélyen.
*A jól becsomagolt őzhúst kiemeli csomagolásából és a fekete szemek ekkor pillantanak ismét Soura, miközben kezébe már tőr is kerül, hogy kanyarítson belőle, ha a fiú kér.*
- Kérsz enni? Az út nehezebb éhgyomorral.
*Jól tudja, hogy az étkezés után indulni kell, ha Sou válaszol, ő neki is kezd a maga adagjának. El akarja hagyni Meniont. Már túl hosszú ideje tartózkodik a vár közelében, s az sosem jó. Előbb-utóbb hibázna, felfedeznék, ahogy tette azt a tegnap leölt kétlábú is, márpedig a hír, legyen az jó, vagy rossz, egy életét féltő menekülőnek sosem jó.

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2013-06-13, 6:38 pm

Jó volt látni, hogy Kain, ha csak egy kicsit is, de elmosolyodott. Sou ebben a tevékenységben magabiztosabb és most szolid jókedvvel lóg tovább az ágon hasalva, bár szívesen ecsetelné, hogy mennyire nehéz volt megtalálni azt a bizonyos csillagot. Igazából, ahogy felnézett az égre, már tudta, hogy melyiket szeretné odaadni. Eddig ugyan ez csak egy mulatságos gesztus volt, most még is megpróbálta szó szerint megvalósítani.
- Kíváncsi vagyok, felismered majd az égen. – Az is, de csekélyke esélyt lát arra, hogy ezt egyhamar megtudja. Hiszen mindkettőjük érdeke, hogy a lehető legkevesebbet tudják egymásról, vagy legalább is Sou Kainról. ~ Vajon el tudnám titkolni, hogy ismerem őt?~ Hogy hogyan jött most ez a kérdés, nem tudni. Csak jött. De legalább nem maradt. Jobbját felhúzta, hogy kényelmesebben támaszthassa meg az állát, mivel az alá fektette le szépen. Kicsit sem fülöt a foga hozzá, hogy lemásszon, túl jól érezte így magát. Több mint valószínű, hogy ha este is megtalálja ezt a kellemes kis magaslati helyet, akkor végigalussza az egész éjszakát, akárcsak egy vérbeli mormota.
- Pont azért nem akartalak felkelteni. Így se aludtál mélyen, hátha még fel is ébresztelek? Ennyit sem tudtál volna pihenni, az pedig a dzsungel kaland után kijár. – A mondanivalója végére csak megemelte magát és még meg is támaszkodott, Kainról a mai reggelinek valóra emelte a tekintetét és néhány pillanat múlva már határozottan rázta meg a fejét. Természetesen tagadólag. Valahogy nem mozgatta meg a vadhús látványa és amúgy sem mondhatta el magáról, hogy éhes lenne, vagy igen, vagy már nem? Valamiért azonban még is csak megakadt a pillantása egy ismerős növényzeten, tegnap egyszerűen borostyánnak nézte volna, de most így közelebbről is megszemlélve már valami másra hasonlított.
- Nem, köszönöm! Azt hiszem, elcsipegetek egy kis sóskát. – Mi is lehetne jobb így kora reggel, mint frissiben leszakajtott savanykás vadsóska. Odébb is mászott, közelebb egy másik vaskosabb ághoz, hogy a magasabban tenyésző levelek közül egy párat megkaparinthasson. Nem sokat gyűjtött, talán tucatnyit, aztán némi helyezkedés után egyszerűen leugrott. Kimondottan örül annak, hogy eredeti mivoltának egész sok tulajdonságát képes átvinni erre az álcára, így a macskaügyességnek sincs híján. Nem bolygatta meg túlzottan a zöldeket, nincs is mit leporolnia magáról, az a kevéske száraz törek, ami megragadt szőke tincsei között, most egyszerűen kipereg. Ha marad is, majd csak addig, amíg össze nem fogja haját.
- Nem emlékszem, hogy elbúcsúztam volna Ninától, azt hiszem illő volna. – Telepedett Kain mellé. – De nem akarok visszamenni a városba. – Nem akar, kedve sincs, de ugyan akkor nagyon is tudni akarja, hogy a lány épségben átvészelte e a kis kalandot és a családja beteg tagjai a gyógyulás útjára léptek e. De a város forgatagára, arra a rengeteg emberre nem érzi magát felkészülve. Sokkal kecsegtetőbbnek tűnik észak felé venni az irányt és hajnal völgyéig meg sem állni, ott csak több a lehetőség arra, hogy a sárkány, az sárkány legyen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1773
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2013-06-14, 12:35 pm

*Az arany sárkány még felnéz az égre, de persze tudja, hogy a hajnal fényei már elhomályosítják a csillagokat, így nem is keresi azt, amit Sou választott neki.
Ez inkább egy ösztönös mozdulat, amit Sou korábban elhangzott szavai váltanak ki belőle.
A gyöngysárkány tapintatos, mint mindig, pedig Namelyr tisztában van azzal, hogy Sou is tudja, mennyire rosszul alszik. Ha egy kicsit is volt ébren, amikor Kain nem, vagy nem egészen, akkor érzékelhető volt. De szavai is jelzik, hogy ismeri ezt a tényt.
Abban persze igaza van a fiúnak, hogy a dzsungelt, az ott szerzett sebeket, a megerőltetést, amit sárkányteste már kihevert volna, így, kétlábú formában nem olyan könnyű eltüntetni szervezetéből.
Regenerálódnia kell, és talán épp a Souval töltött rövid idő az, ami ehhez külön jó.
Pihenteti őt, még akkor is, ha közben egy fiókára is kellett vigyáznia.
Nem kér a húsból és Kain azzal már tisztában van, hogy nem fog bajlódni az esetleges maradékkal. Ezen az éghajlaton szárítania kellene, vagy sóznia, vagy esetleg mágiával tartósítani, de egyikhez sincs kedve.
Egyszerűbb a maradékot meghagyni a dögevőknek, a természetnek. Az majd gondoskodik róla. Ha éhes, majd vadászik, mint mindig.
A leszelt húsból nem a legjobb étvággyal harap. Igazán nem éhes, de az esze erősebb, mint az ösztönei és így egymás után fogyasztja el a levágott a darabokat. Muszáj ennie, hogy megőrizze az erejét. Azt nem engedheti meg magának, hogy némi múló étvágytalanság miatt kockáztassa, hogy a lehető legjobb erőben érhesse az esetleges támadás.
Mert továbbra sincsenek illúziói. Most is vadásznak rá.
Arról azért már elfeledkezett, hogy Sou mennyire inkább kedveli a zöldségeket és a halat, mint a húst. Még mindig szokatlan látvány, hogy a fiú az őz húsa helyett inkább testes, zöld leveleket rágcsál.
Evés közben hallgatja Sout, de csak egy nagyobb falat lenyelése után szól az elhangzottakra.*
- Én visszamegyek. Felveszem a jutalmát a kapitánynak és utána megyek tovább. Nem maradhatok sokáig egy helyben.
*A jutalmat inkább megvetéssel említi, mert még mindig kissé morgós hangulatban van és a kétlábúak fényes és csörgő fémkorongjairól végképp nincs jó véleménnyel. Azonban ha köztük akar bujkálni, szüksége lehet rá, s akkor már inkább legyen néhány nála, mint nem.
A kétlábúaknak, ha nem is a szívét, de az ajtaját azért nyitja ez a semmi egyébre sem jó fémötvözet.
Amikor befejezi az evést, feláll, és a többi húst nemes egyszerűséggel a fa ágai közé helyezi fel. Amelyik állatnak kell, ott is megtalálja majd. A környékbeli kétlábúak viszont jóval nehezebben fedezik fel.*
- Hogy döntöttél, visszajössz?
*Néz sötét szemeivel Soura. Eszébe jutnak a dzsungelben történtek. Emlékeztetik arra, hogy Sou már nem gyerek. Nem szorul iránymutatásra, és képes önállóan, felelősséggel dönteni.*


_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mitsuko Midnight
Zöld elf
avatar

Hozzászólások száma : 743
Életkor : 906
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2013-06-24, 2:31 am

*Az apróbb csókokkal elérem célomat és immár az ágy felé tartunk, habár nem azzal a tempóval amivel én szerettem volna, de számomra ez is megfelelt, mosolyt csalt az arcomra a csókok közepette. Mélyen magamhoz ölelve értünk végül az ágyhoz, ahol muszáj volt elengednem, nem tehettem mást, vagyis tehettem, de szem előtt kellett tartanom, hogy az én kedvesem egy olyan ember aki éppen most tért vissza a hadjáratból, ahol sok sérülést szerezhetett. Hagytam hát a kényszernek és elengedtem gyengéd ölelésemből, majd lecsatoltam oldalamról a szütyőmet, s kardomat is és letettem az ágyra. Körbenézve a szobában gyertyák után kutattam, s oda sétálva hozzájuk, sorra gyújtottam meg őket, ujjaim közé dörzsölve a kanócukat. Ha egy sor volt egymás mellett elég volt csak az elsőt majd kezemet onnan elindítva végig húzni a soron, s már kellemes  hangulatvilágítás telepedett a szobára. Utolsóként az ágy mellett lévőket gyújtottam meg, így megalapozva a kellő fényforrást az esetleges vizsgálatokhoz, majd figyeltem Gyl próbálkozásait a felsőrésztől való megszabadulást illetően, majd egy mosollyal nyugtáztam sikertelen akcióját.*
- Segítenél egy szerencsétlen emberen?
*Mosolya ragadós volt, így az én arcomon is ismételten egy helyet foglalt. Sóhajtottam egyet, majd közel hajoltam hozzá, s mélyen szemeibe tekintettem.*
- Meglátom mit tehetek, de semmi jóra ne számítson uram.
*A komolyságot nem sikerült az arcomra erőltetni, még erre az egy rövidke mondatra sem, így a szememben csillogó vidámság elárulhatott. Mosolygó ajkaimra gyengéd csókot is lehet szerényen, de annál hatásosabb meggyőzés érekében.*
- Hm.. kérvény benyújtva és elfogadva. A segítség érkezik.
*A szavak gyengéd mosoly mellett hangzottak el, majd nagy levegő vétel után, óvatosan megfogtam pólójának szélét és elkezdtem felfelé húzni, figyelve arra, hogy a lehető legkisebb fájdalmat okozzam. Amint lekerült a gyógyításhoz feleslegesnek ítélt ruha darab szemem elé tárulhatott a már megszokott, de ugyanolyan hatással bíró látványt. Ebben az esetben viszont foltok tarkították a kilátást, melynek nem örültem. Gyl elsőként a mellkasán elterebélyesedő, "gyönyörű" színekben pompázó foltot vette szemügyre, majd feltekintve egyenesen rosszalló tekintetemmel nézhetett szembe, miközben csípőre vágtam a kezemet.*
- Ne kezd ki a növényekkel. Főleg a több méter magas gyökérszerűekkel.
- Erre gondolhattál volna előbb is.. Ejh..
*Szinte láttam Gyllen a vállvonogatást, de nem szóltam többet, inkább karba tett kézzel, egyik lábamra helyezve a súlyt, míg másikkal aprókat dobbanthattam, álltam ott előtte, míg ő tovább vizsgálta az apróbb foltokat a kezén. Végeztével elégedett mosoly ül ki az arcára, mint akivel semmi se történt, s ezt szóvá is teszi.*
- Látod semmi komoly… Most már elmondhatnád, mit is hagyott hátra Tresoldest.
- A francokat! Míg rendbe nem tettelek és nem aludtad ki magad egy szót sem akarok hallani Tresoldestről! És ezt veheted fenyegetésnek!
*Hangomból a tiszta, ellenvetést nem tűrő szavak jöttek létre, s ezt tekintetem is tükrözte melyből már csak a szikrák szóródása hiányzott.*
- Tessék csak eldőlni az ágyon...
*Mondom, miközben tudván, hogy fáj a mellkasa, mégis ott adom meg a gyengéd nyomást az ággyal való vízszintbeérési cél elérése érdekében. Amint elérte a kellő helyzetet felé hajoltam, s miután lágyan megcsókoltam mellkasát, ajkait is célba vettem egy hasonló találkozásra.*
- Maradj így ha lehet, és pihenj ameddig összekészülődök egy kicsit.
*Nem várva meg válaszát egy újabb csókot leheltem ajkaira, majd elrugaszkodva az ágytól az ablak melletti kis asztalhoz mentem, miközben felvettem a már lerakott szütyőmet és az egyik gyertyát. Az asztalhoz érve, a gyertyát elhelyeztem az asztalon a többi közé, majd a szütyőm tartalmát az asztalra ürítettem. Minden benne volt amire most szükségem volt. Elsőként szétválogattam azt amire ténylegesen szükségem volt jelen pillanatban. A fém fiolában tiszta víz volt Olassieből, most ezt tartottam a legfontosabb összetevőnek. S mellé raktam még két fiolát. Egyikben gyógyulást serkentő míg másikban fájdalomcsillapító volt. Mivel a fém fiolában volt több hely így abba öntöttem a másik két fiola negyedét, majd lezárva a hideg tárolómat alaposan összeráztam a folyadékokat, s így oldalra téve, hagytam még hogy kicsit össze álljon a dolog, addig a már, ez esetben szükségtelenné vált dolgokat pakoltam vissza szütyőmbe. Nagyot sóhajtva vettem ismételten kezembe a díszes fiolát. Jelen helyzetben egyáltalán nem érdekel Tresoldest, ahogy naplója sem mely szintén szütyőmben talált magának helyet. Első számomra Gyl egészsége volt, hogy ne érezzen fájdalmat. Megfordulva lendületet vettem és visszalépkedtem Gylhez, aki remélhetőleg még mindig az ágyon volt. Ha azalatt a néhány perc alatt nem bírt magával és inkább feltápászkodott, akkor is ugyan azokkal a szavakkal illetem.*
- Ha nem akarsz extra fájdalmat érezni akkor úgy feküdj az ágyon, de a hátadon, hogy kényelmes legyen, de én is oda férjek hozzád.
*Amíg kellő helyzetbe nem került addig vártam, és egy csepp mosoly sem suhant át az arcomon.*
~Ha egy felnőtt embert így féltek és gondoskodni akarok róla annyira amennyire csak lehet, mi lesz a saját gyerekünkkel??
*Ajkaimat csak egy sóhajtás hagyja el, majd lábamról eltávolítva lábbelimet, fogaim közé vettem a fiolát, majd feltápászkodtam az ágyra, s Gyl  ölébe ültem. Kezeimmel óvatosan végig simítottam a mellkasán, majd egy újabb sóhajtást követően, kinyitottam a fiolát. Míg egyik kezemmel a fiolát fogtam addig másik kezemet Gyl mellkasának közepe felé emeltem, s csak úgy öntöttem oda a fiolának tartalmát.*
-  Ez kellemesen hűvös most ,de majd ha bemasszíroztam és felszívódott bizseregni fog.
* Suttogtam halkan. A fiolát letéve másik kezemet is, az immáron Gylnár mellkasán lévő folyadék fölé helyeztem, majd a gyógyszerkeverékbe mártottam a kezemet. Az összes folyadék a két tenyerem és ujjaim köré fonódtak, mint valami védő párna. Így a masszírozáshoz hasonló mozdulatok nem lehettek kellemetlenek Gyl számára. Gyengéden simítgattam mellkasát, majd vállát és végül karját is, ahol csak nagyobb terhelés érhette, vagy éppen sérülést szenvedhetett. Ugyan így tettem arcán lévő egyes apróbb karcolásokkal is. Egy kér perc múltán, a kezemet körülvevő folyadék elfogyott, s már tudtam, hogy a szervezete megkezdte a gyógyulást.*
-  Gylnar Radek… Ha máskor lehetséges, próbálj meg a lehető legeslegkisebb sérülésekkel hazatérni.
*A szavak halkan, szinte suttogásszerűen hagyták el ajkaimat miközben, tekintetem kicsit elhomályosodott a feltörni igyekvő könnyek miatt, melyek közül csak egy cseppnek sikerült kiszabadulnia a nagy ellenkezés ellenére is. Míg egyik kezem immáron gyógyuló félben lévő mellkasán nyugodott, addig másik kezemmel arcát cirógattam, majd lágy csókok néma üzenetként adták át Gyl ajkainak a félelmem üzenetét, hogy elvesztem.*

  Meglepiiiiii Very Happy:D
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2013-06-30, 5:10 pm

//Kain Smile//

- Jutalmat? – Meglepetten vonja fel a szemöldökét. Teljesen megfeledkezett arról, hogy ilyesmit is ígértek, már akkor sem tulajdonított neki nagy jelentőséget és nem is az érmék miatt indult neki az expedíciónak. Most viszont, hogy felidézte a kezdeteket, már nem volt olyan furcsálló, meglepődött az arca. – Tényleg! Ilyet is ígértek. – Nem volt annyira megvető a hangja, mint Kainnak. Nem nyűg számára, de nem is tartja fontosnak és eddig, néhány esetet leszámítva boldogult darna nélkül is. Igaz, akkor valamiféle munkát vállalt, de ezzel legalább egy kicsit az időt is elütötte és hát, addig sem kellett azon gondolkodnia, hogy haza menjen, vagy ha oda nem, akkor merre is vegye az útját.
- Furcsák az emberek, már hogy néhány csillogó érméért egyesek az életüket is kockára teszik. – A fejét is megingatja hozzá, de aztán kihúzva magát még is csak elmosolyodik. – De azért sokan vannak, akiknek helyén van a szíve. – A mondat végére pedig már az ég felé nyújtózik karjaival, gondolatai saját szavainak nyomán indultak meg. Emberek és sárkányok élhetnek e majd békességben, egymás mellett? Ezt a kérdéskört kezdte el feszegetni, de minden pozitív gondolatához tartozott egy negatív, ami inkább tűnt a földönjáróbb lehetőségnek. De nem nyújtotta hosszúra gondolatokat, nem szándékozott belebonyolódni, nagyon kis porszem ő, hogy bármerre is megmozdíthassa a dolgokat és ez nagyon is jól van így. Kain kérdése mégis egészen meglepi, kalandozó pillanatát is csak most fókuszálja a közvetlen környezetére és így tűnik fel neki, hogy az aranysárkány bizony-bizony már végzett is a reggelijével. Futólag meg is állapítja magában, hogy gyors volt, ahhoz mérten meg pláne, hogy a saját markában szorongat néhány már fonnyadásnak indult levelet.
- Ha legközelebb erre járok, azt hiszem jobb egy baráttal összefutni, mint egy megsértődött fruskával. A lányokon néha nem lehet kiigazodni. – Egy pillanatra az ég felé pillantott és talán egy kicsit a háta mögé is sandított, mivel nagyon is élő még a Pirkadati fogadó egyik cselédlányának érzelmi hullámzásai. Háta mögé pedig már csak a sokszor lengetett sodrófa véget pillantott, ami ez esetben nem lehetett itt, de fő az elővigyázatosság, ugyebár. – Megyek! – Ezzel a határozott, nem túl hangos csatakiáltással már fel is pattant és éppen csak térült-fordult, már fel is nyalábolta a tarisznyáját. Rutinosan beletűrt, útközben elhagyva a hatalmas káoszban – amit ruhák, száraz gyógynövények és néhány kacat alkot-, a sóskaleveleket és utána lazán összefogta a csatokat. Így már csak az maradt, hogy átkanyarítsa a vállán a szíjat, amit kisvártatva meg is tett.
- Én készen is vagyok. – Valóban útra készen áll és vár. – Most azért gyorsabban fogunk haladni. – Ha Kain megindult, ő is egyenesen a nyomában, aztán lelkesen mellé szegődött. Egyszerre rengeteg mindent meg akart kérdezni az aranysárkánytól, ugyan akkor élvezte az erdő jellegzetes csendjét, ami azért lépteik zajának köszönhetően valóban egyre inkább hajazott a csendre. Vajon milyen messze lehet a város?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1773
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2013-06-30, 10:20 pm

//Sou//

*Kain szemszögéből mosolyra adna okot az, ahogy Sou meglepődik a jutalom mibenlétén. Ennyiben még mindig ugyanaz maradt, aki akkor volt, amikor megismerte. Hol is? A Pirkadati fogadó melletti erdőségben? Akkor is egy támadás után vánszorgott sebesülten és egy ijed ábrázatú kölyök bujkált előtte egy kidőlt fatörzs mögött.
Mintha egy másik élet lett volna, pedig talán csak három éve volt.
A fekete kabátos mágus sötét szemei érdeklődve szemlélik Sou viselkedését, amíg eldönti, hogy mit is szeretne. A változás kézzel fogható, nem csak korban, viselkedésben is érettebb lett.
Kain a fa mellett, az általa az ágak közé helyezett hús alatt állva nézi végig, ahogy a gyöngysárkány sürgölődve szedi össze holmiját, majd amikor végre mindene kezében, illetve vállán lóg a fiúnak, ő is lenyúl zsákjáért, hogy aztán a vállára kanyarítva azt elinduljon az ösvényen visszafele Menionba.
Nem siet, de nem is akar lassan haladni, s miközben a feje gondolatokkal van tele, érzékei figyelmesen kutatják környezetét. Ha Sou nem szól hozzá, ő sem erőlteti és ez az út bizony nagyban emlékezteti egy bizonyos vadászatra, amit még együtt hajtottak végre és emlékei szerint egy vadkan volt a szenvedő alanya neki.
Lándzsákat faragtak, kéltábú módra öltek.
A fekete kabát szárnyai kigombolva lebbennek teste mellett, s a város, valójában nem is olyan távoli tornyai a fák között fel is sejlenek.
Nem unatkozik út közben, de ez talán érthető, annak fényében, hogy még mindig életét félti, ez nem változott. Talán épp emiatt tervezi úgy, hogy el is fog válni a városban a jutalom átvétele után legkésőbb a fiútól. Az ő életét védendő. Elég, ha Furia tudomást szerez róla, s akkor Sounak az istenek irgalmazzanak, mert az ősi sárkány nem fog.
Ha a fehér sárkány nem állítja meg út közben, vagy nem jön közbe semmi, akkor bizony nem is olyan sokára Menion várának kapujában állnak és az őröknek bizonygatják, hogy részesei voltak az expedíciónak. Ennyi idő alatt még nem állt helyre a dolgok rendje, a betegek még gyógyulnak, a halottakat még temetik, s az ellenszert is gyártják még, de Kain biztos benne, hogy ha másképp nem, a kapitány szavára bejutnak majd.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2013-07-01, 8:46 pm

Bírta, ameddig bírta. Végül viszont csak nem tudta azt a bizonyos lakatot a száján tartani, pedig több mint az út feléig képes volt elleni azzal az érzéssel, hogy végre nem egyedül kutyagol és nem is akárkivel hagyja maga mögött a métereket. De a gondolatok rafináltan régi emlékekkel hozakodtak elő, elsőre olyan kevésnek tűnt, de egyre inkább belemélyedve, rá kellet jönnie, hogy egész sok kalandban volt már kettejüknek része. Végiglistázva viszont, a jelenlegi nevezhető a legbékésebbnek. Bár, ez azért az elmúlt napok után igazán csak kijár, mindkettőjüknek. És. Ez volt az a gondolat, ami végre rábírta a beszédre, olyan kérdésekkel indítva, hogy egyenesen a városba mennek e? Aztán átkanyarodva arra, hogy megtudakolja milyen véleménnyel van erről a vidékről és persze Sou habozás nélkül megosztotta a sajátját. Meleg és nedves, ami nem feltétlen van az ellenére, de a hegyek csípős hidegét és jóval szárazabb éghajlatát sokkal jobban kedveli. Ezzel mondjuk, lehet, hogy Kain is így van, hiszen milyen egyszerű kikapcsolódást nyújt a sziklák és szirtek között szállni. Élvezni a szertelen hegyi áramlatok szeszélyességét, kicsit kockáztatni, lejjebb és lejjebb, egyre közelebb a sziklafalakhoz. Futólag megemlítette az utolsó kalandjuk után kezdődő tortúráját, hiszen a menyasszony családja nem úgy fogadta a hírt és nem kisebb személlyel, mint az édesanyával. Felületesen pedig a Pirkadati fogadót is megemlítette, meg egy visszatérő fura figurát, aki nem sárkány, mindig ugyan azt kéri, ételben, italban és a szállás tekintetében is.
Annyi azonban Sou javára szóljon, hogy egyáltalán nem beszélt hangosan, mert hát ő is tisztában van azzal, milyen apróságokon múlhat Kain élete. Ugyan sem hangján, sem gesztusaiban nem lehetett érezni, de aggasztotta valami. Az, ami miatt Kain az expedícióhoz csatlakozott, tudja, hogy csak jót akart, de belegondolva, Kain üldözőit mi tartaná vissza, hogy másokat kihasználjon a „nemes” cél érdekében. Csak hát olyan nehéz belekezdeni, pedig még most kéne és ezt egy belső gunyoros „gondolat” is igyekezett nyomatékosítani. De már szinte a városban jártak és még mindig nem tudott belevágni, ám mást nagyon szívesen felvetett, aztán meg maga az őrök makacssága tolta, halogatta a dolgot. Mennyi idejükbe is került igazukról meggyőzni az őröket, vagy negyed óra.
- Azt hittem, hogy ott öregszünk meg. – Morgolódott, de mosolyogva. Inkább komikus kis szösszenetként igyekezett felfogni, az amúgy bosszantó időtöltést. – De a papírokat nem értem minek adták. – Nem sok áll rajta, de arra pont megfelelő lesz, hogy eljussanak a jutalomig, elvileg. Vetett még egy pillantást a kissé szédelgő betűkre, aztán kettéhajtotta és belecsúsztatta a tarisznyájába. A város egészen más keretet ad, mint az erdő, idegen az erdőhöz képest, zűrzavaros zajossága máskor is volt már, hogy zavarta, de most hamarabb fogta el a kellemetlen érzés. Ezen tompított valamicskét a folyosó, ami a tucatnyi ajtó mögött szolgált végcélként, szintén egy ajtó előtt, ami az utolsó.
- Miattam jöttél, ugye?... Emlékszel, amit az erdőben mondtam? Nem lesz hosszú életem, ezért miattam ne aggódj.– Hangja egészen halk volt, nem a legalkalmasabb helyet választotta a beszélgetésre, szándékosan. Itt a folyosón, ahol bármikor jöhet egy őr, vagy kinyílhat az ajtó, nem folytathatnak hosszú csevejt. – Nem akarom, hogy miattam kerülj bajba, de a barátságunkat sem akarom eldobni. – Eddig a szépen egymás mellé passzított köveket nézte a lába előtt, de most felemelte tekintetét Kainra, pedig még biztos látszik rajta, hogy magabiztos szavai ellenére még nem igazán birkózott meg „sorsával”.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1773
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2013-07-01, 10:36 pm

*Egészen sokáig haladtak nyugalomban. A város lassan közel került, Sou pedig csak az út második felében kezdett  visszatérni önmagához, amire az arany sárkány jóval hamarabb számított.
Így is csak hümmentésekre telt tőle válaszként, de azért némán figyelt és titkon még élvezte is, hogy a gyöngysárkány épp úgy, mint régen, elterelte gondolatait a borús témákról, amik egyedül rendre marcangolják szívét és lelkét. Tulajdonképpen csoda, hogy csak paranoiás lett és nem őrült még bele a hajszába és önmaga kínzásába.
Aztán már odabent a következő morgolódó megjegyzésre is csak hümmentés az első válasz, ám utána csak kinyög egy két szót is hozzá.*
- Kétlábú fontoskodás.
Ezzel a fecnivel igazolták le, hogy azok vagyunk, akinek mondjuk magunkat.

*Meglobogtatja kezében a papírt.
Aztán Sou olyat kérdez, amit remélt, hogy nem fog. Az arany sárkány nem is néz a gyöngysárkányra előbb. Némán maga elé mered, s fekete pillantása csak hosszú másodpercek múltán találkozik a smaragd tükrökkel.*
- Én is azt hittem több, mint hétszáz éve. De aki bajba kerülhet a másik miatt, nem én vagyok.
Akik engem üldöznek, megtalálják azokat, akik fontosak nekem, s ha így lesz….felhasználják majd őket. Téged is…Furia nem kegyelmez azoknak, akik egy árulóval közösködnek.

*Nem felel tehát sem igennel, sem nemmel, de mondandója és szavai sokkal inkább kimondják azt, amit szavakkal nem erősít meg. Igen, ha Sou nincs az expedícióban, Namelyr úgy válik köddé az árnyékok között, mintha itt sem járt volna Menionban.
Elhagyja messzire ezt a várost, mielőtt bárki megismeri őt.
Emlékszik Sou szavaira, és sok minden másra. Arra is, amire talán a gyöngysárkány még mindig nem.
Végül csak Taris elé hívják őket, s amíg a kapitány kiszámolja ládájából a jutalmat, az arany sárkány szót nem szól.
Amikor átveszi, a csillogó darnákat csak odaszórja a többi mellé. Ha a kapitány nem tartóztatja őket, biccentéssel köszön el és hagyja el a helyet. Sout azért bevárja. Neki innen már kifelé vezet az útja. Arra gondol, hogy nyugatnak indul.*
- Kerüld a bajt, Sou. Már nem kell, hogy melletted legyek. Felnőttél.

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2013-07-14, 2:27 pm

~ Furia. ~ Nem először hallja már ezt a nevet és nagy valószínűséggel nem is utoljára. Számára viszont a név egy alaktalan fenyegetést jelent, hogy veszélyes számára, egészen valóságos, de ez nem akadályozza meg abban, hogy továbbra is bízzon Kainban. Sőt, valami arcátlan gondolat is mocorogni kezd a többi árnyékában. Meglehet, Furia sokkal, de sokkal jobban járna, ha Kaint így vagy úgy, de maga mellet tudhatná, minthogy üldözi és állandó jelleggel a halállal fenyegeti. Mert hát, mit is mutathatnak fel? Kain több évszázados gyötrelmes, de sikeres menekülést, míg ellenfele, aki egy veszedelmes fekete sárkány, egyben egy az ősiek közül, ugyan ennyi időt felölelő sorozatos kudarcot. Ennek meg lehet a maga oka, az ok, amelyre az ő még igen csak tudatlan elméje aligha találhatja meg rá a magyarázatot. A jótékony sötétséget élvező, nevezhetjük költőien hátsó szándéknak viszont már lát valamit, valamit, amit két élű fegyverként használhat … használhatna, de a gyöngysárkányok fekete báránya nem szűnt meg táplálni azon érzéseit, amik az istenek és a hozzájuk hasonló kortalan lények irányában érez. Az istenek csupán gyermekek, akik véget nem ismerő idejük nagy részét az elébük szórt játékok kihasználásával töltik, ahogy az ősiek is. Egy gigantikus sakktábla az egész, amin a halandók a figurák. Ilyen nyersen Sou sosem gondolt bele és igazán el sem fogta ennek az árnyalatokban vissza köszönő gondolatnak a lényegét.
Udvarias, de monoton mozdulatokkal köszönt és vette magához a jutalmat, amit nem egészen érez kiérdemeltnek. De bármikor jól jöhet. Bármikor? Mikor elenyésző napokat tölt csupán emberek társaságában és városaikban? Csak talál majd a csillogó érméknek megfelelő helyet. Megfelelő hely? Régi, kissé fakó kép elevenedik meg emlékezete mezején, pedig már a szűk folyosón halad Kaint követve. Az a fogadótól távoli rozoga kis viskó, milyen szépen rendbe lehetne hozni és akkor lenne egy biztos hely, ahová hazatérhet. Amilyen örömteli az „ígéret”, legalább olyan szomorú is, haza, de olyan házba, ahol jobbára csak a falak köszönnek vissza hozzá … a magány nem a legkiválóbb társ.
- Ne aggódj, kerülöm én! – Álszent, nem, inkább pajkos a mosoly, amellyel felnéz Kainra. – Tudod, lehet, hogy nem kell és lehet, hogy már érettebb vagyok,… de…. fontos és felejthetetlen része vagy az életemnek. Úgyhogy, te is kerüld a bajt! … Meg azt a bajt is, ami esetleg engem ért utol. Rendben? – Egyáltalán csüggedt el és még csak a fáradságot sem vette, hogy újra erőt vehessen rajta az a kesernyés ízű érzés. Nem! Ha bele gebed, akkor sem fog újra savanyú arccal elbúcsúzni, mert mi más is jöhetne, mint az oly sokszor ismételt „Viszont látásra!”.
- És! Eddig még sosem hoztál rám baj. Ez után sem fogsz, mert hát, túl kicsi vagyok, hogy bárkinek is jelentőségteljesnek tűnjek. – Mímelten elhúzta a száját és most először talán valami különös árnyalatban ragyogtak zöld szemei, tisztán és azzal a vadsággal, amit a sárkányok a Természet Anyától örököltek. „Nem félek Furiától, sem attól a kockázattól, amit a barátodnak lenni jelent!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1773
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2013-07-15, 10:26 am

*Morgolódhatna, hogy ezt a veszélyt komolyan kell venni, de mit érne vele? Ha a komolyan elmondott szavak nem elég intelem a gyöngysárkánynak mi mással hathat rá?
Csakhogy ha a baj megtörténik, már késő lesz belegondolni, hogy az „öregnek” igaza volt.
S ez nem olyan tapasztalat, amit meg lehet szerezni Lanuria vidékein vándorolva. Ezt el kell hinni annak, aki már átélte.
A folytatásra azonban morrant egyet.*
- Hét évszázada ezt teszem.
*Érti ezt Kain a baj kerülésére. Mégis megtalálja, úton-útfélen, mintha egy átkot mondtak volna rá, mely állandóan zűrökbe keveri az arany sárkányt.
A fekete szemek belemerülnek a smaragd íriszekbe. A „mágus” lemondón legyintene, de nem teszi. Még csak fejét sem csóválja, mert miért tehetné? Hogy magyarázza el neki, hogy az elmúlt hét évszázadban régi harcostársai tűntek el nyomtalanul?
Olyanok, akikkel küzdött saját népe ellen Lanur oldalán. Árulók, épp, mint Kain. Maroknyian sem maradhattak már, csak a legszerencsésebbek, vagy legügyesebbek lehetnek életben, s a legrosszabb mindben, nem tudni, hogyan értek véget. De akikről már mendemondát sem hall, nem rejtőzködnek olyan jól, hogy azért lenne.
A kereső szellemek is sokukkal végeztek. Gromen, Furia kísértete, elég, ha megfogja a szívüket egy óvatlan pillanatban. Vagy csak megtalálja, s szól úrnőjének. Sárkányok, saját fajának fejvadászai érkeznek, olyanok, akikkel már ő is végzett.
Vagy maga az ősi sárkány. Ez nem játék, nem tudja könnyed szavakkal letudni, ezzel számolni kell.*
- Nem kell, hogy nekik jelentőségteljes legyél. Elég, ha nekem az vagy. Onnantól csupán porszem vagy, akiből információt lehet kinyerni, aztán csalinak állítani, amíg megérkezik a préda…
*Megcsóválja a fejét. Szándékosan a kinyerni szót használta. Hallott már az ősiek vallatási módszereiről, az ég óvjon bárkit attól, hogy oda kerüljön, mert ha elég ideig kínozzák, nem a testét törik meg az áldozatnak, hanem a lelkét, elméjét, s abba hal bele.
De az arany sárkány nem folytatja. Ideje útnak indulni, elhagyni a várost, ahol már így is túl hosszan tartózkodott. Még azelőtt, hogy egy esetleges üldöző rátaláljon rá, vagy a nyomaira.
Kihúzza magát, mintha lerázná magáról a terheket, pedig ott vannak azok még mindig vállain.*
- Nem mondom, hogy nézz mindig a hátad mögé, de légy óvatos! Sosem tudhatod, melyik árnyékból leselkedik valaki.
Vigyázz magadra, Sou!

*Kezet nyújt, amúgy kétlábú módra a gyöngysárkánynak, s ha az elfogadja, meg is szorítja. Ki tudja, mikor találkoznak újra? Találkoznak-e egyáltalán…
Ha már nem tartóztatják, nagy léptekkel tűnik el, kigombolt bőrkabátjába és fekete, hosszú hajába belekap a szél.*

//Köszönöm szépen a játékot! SmileÉrdekes helyzetkísérlet volt Smile//

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2013-07-21, 6:42 pm

- Igyekszem! – Csupa őszinteség, mert valóban igyekezni fog. Felfogja a dolog igazi veszélyét, ám, ha annak teljesen átadja magát, nem kell megvárnia, hogy az említett ősi sárkány vagy valamelyik vérebe meglássák személyében a lehetőséget. Nem ok nélkül tűntek el a gyöngysárkányok, a megannyi sóvár szem és kapzsi lélek könnyedén tette magáévá ezeknek az egyszerű lelkeknek a hatalmát. Nem szó szerint, de kihasználva őket a halál szélére sodorták. Kit ez a bánat vitt el, kit az árulástól való félelem, mert mi ejthet olyan mély és sosem gyógyuló sebet, amit egy szívből szeretett lélek árulás? Nincs, vagy csak nagyon kevés dolog képes ezen kívül rá. Ezektől csak leheletnyivel különbözik a végtől való rettegés, a valaki iránt érzett egyre növekvő féltés. Persze, az éket velejáró, minden napos’ részei ezek, de valakinek sok és nem bír el vele.
Egy pillanatig sem habozik elfogadni a felé nyújtott kezet, bár szokatlan ez, talán mindkettőjük számára. Ám, most az emberek földjén vannak, ember szokásokat követnek. Mielőtt elengedné Kain kezét még ős is ugyan azt kéri Kaintól, meglehet, hogy fölöslegesen, mert az aranysárkány tud magára vigyázni. A bujdosással eltelt évek és az, hogy még mindig életben van, ezt mutatják. A kézfogás után viszont ott marad, csendesen szemléli, hogyan olvad bele fogadott bátya a város forgatagába, bár hosszabb ideig képes követni a sötét alakot, de egy ház fondorlatos éle végleg eltakarja előle. Tesz egy lépést előre, utána még is visszahátrál a falhoz és nekidől és eddig a kezében szorongatott erszény mélyen elrejti a tarisznyájában, aztán valamiféle kurta kitérőnek köszönhetően tüzetesebben is belenéz állandó „társa” bendőjébe. Meg kell állapítani, hogy némiképpen esedékes lenne benne egy rendrakás, ami kell mehet, amire szükség lenne, de már elfogyott, azt ideje lenne pótolni.
Ezek azonban még bőven ráérnek, először is illő volna elmenni a máguscsaládhoz. Szeretné tudni, hogy idejében jött minden családtagnak a segítség és persze, hogy Nina hogyan vészelte át a kalandot. Miután elindult még sem feléjük irányultak gondolatai, mind inkább a létező veszélyt latolgatták. Kainnak igaza van, nem kell jelentőségteljesnek tűnnie, de senkinek nem beszélt az aranysárkányról és amíg ezt a jó szokását megtartja, addig kinek fordulna meg a fejében, hogy egyáltalán szót váltottak egymással. Minden esetre, a legjobb lehetőség, ha ilyen faggatódzó beszélgetésre még véletlenül sem kerül sor. Ez lenne a legjobb. De ha már a háta mögé kell, kellene néznie, akkor nem fog ártani, ha az ilyen eshetőségekre felkészül… valahogy csak sikerülni fog, hiszen a hazugság nem az erőssége. Ami azt jelenti, hogy igazat mondva, de még is a valóság csekély tartalma nélkül kell szólnia. Lehet jobb lett volna, ha a hangszálai sose jönnek rendbe, akkor talán a mutogatásba és a véget nem érő gesztikulálások sorába belefáradnának.
És. Lenne még, de az a bizonyos ház és az a bizonyos ajtó, amin egyszer viharos körülmények között lépett be, ott áll a maga szolidságával. Bekopog. Kisvártatva hallani is az egyik asszonyság hangját, aki a házban segíti a zökkenőmentes életet és aztán maga az ajtó is nyílik …


//Én is nagyon szépen köszönöm! Very Happy Kísérletezgetek olykor, de ezt megint jól elhúztam -.-' erről gy látszik nem tudok leszokni.//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 27

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2013-08-02, 4:20 pm

- A francokat! Míg rendbe nem tettelek és nem aludtad ki magad egy szót sem akarok hallani Tresoldestről! És ezt veheted fenyegetésnek!
* Az arcomat uraló mosoly csak még szélesebbre húzódik mérges szavai hallatán. Valahogy sejtettem, hogy nem fog ilyen könnyen lemondani ápolásomról, és inkább arról a személyről beszélni, akiért ebbe a városba jöttünk.
Elmémben felmerül az ötlet, hogy talán a fogadósnál érdeklődjek a történtek után, de előre tudom, hogy rövid távon talán még jó is lehetne, de ha belegondolva, mit kellene végighallgatnom egészen Olassie magas fáival tarkított lenyűgöző városáig, máris nem tűnik olyan jó ötletnek.  *
- Tessék csak eldőlni az ágyon...
* Mégis a gondolatok, mik kedvesem viselkedését lennének hivatottak elképzelni csak további mosolyt szülnek arcomra. Igaz, csupán rövid ideig. Nem merültem el annyira gondolataimban, hogy érintésének fájó érzése ne repítene vissza a fogadóba és az ágyra. Ellenkezés helyett, inkább önnön magamat elengedve, puha kezének nyomásának engedve terülök el az ágyon. *
- Maradj így ha lehet, és pihenj ameddig összekészülődök egy kicsit.
- Mo…
* Ajkainak érintésé fojtja belém a szót. *
- Mondanod sem kellett volna.
* A puha ágy, és a fáradtság már önmagában elég nagy visszatartó erőt képvisel, hogy most felkelljek innen. Nem is beszélve arról, hogy éppen most kívánnak ellátni. Bal kezemet fejem alá téve, figyelem a készülődő elfet.
Nem is próbálom meg kitalálni, mit készíthet elő, inkább ügyeskedő, gömbölyded alakja ragadja meg tekintetemet. *
~ Már nem lehet sok hátra, mégis mibe rángattam bele …
* Lassan ő is végez az előkészületekkel, és visszatérve láthatja, hogy szerintem túl nagy feneket kerít azoknak a zúzódásoknak, horzsolásoknak, amikre az utóbbi néhány napban sikerült szert tennem. *
- Ha nem akarsz extra fájdalmat érezni, akkor úgy feküdj az ágyon, de a hátadon, hogy kényelmes legyen, de én is oda férjek hozzád.
- Akkor nem fogod újra nyomkodni?
* Próbálok kicsit javítani morcos hangulatán, de arcának csinos vonásai csak nem akarják felfedni arcának legszebb megnyilvánulását, miközben én is elfoglalom a helyzetemet.
Látva ezt nem is próbálkozok meg továbbiakkal, inkább csendben hallgatom végig mondandóját, és hagyom, hogy keze végigjárja testemet. Még akkor is így teszek, mikor gondolataimban újabb említésre méltó megjegyzések furakodnak. *
-  Gylnar Radek… Ha máskor lehetséges, próbálj meg a lehető legeslegkisebb sérülésekkel hazatérni.

~ Most is azt tettem.
* Gondolom magamban szavai hallatán, de ismerve őt, inkább megtartom magamnak. Nem kell, hogy állandóan aggódjon értem, akárhányszor elkerülök mellőle, és hogy azon kezdjen gondolkodni, hogy mik történhettek a dzsungelben. *
- Igen is drágám…
* Válaszolom egy mosoly keretében, de a mosoly hamar lekonyul, hogy éreztessem, következő szavaim komolyan gondolom. *
- Most már láthatod, miért nem akartam, hogy te is velünk gyere. Az a dzsungel veszélyes.
* Egy rövidke időt hagyva Mitsukonak, hogy elgondolkozhasson szavaimon, mikor kezem óvatosan kezd el vándorolni gömbölyű pocakján. *
- Épp elég bolond vállalkozott rá.
~ Köztük én is.

* Nevetem el magam, mire némi fájdalom is osztályrészemül jut, így csak nem lett olyan felhőtlen a nevetés, mit szerettem volna . *
- Ha pedig már Tresoldesről nem kérdezhetlek, akkor legalább azt mesélhetnél kicsit az itt történtekről.
* Gyermeki kíváncsiság ül ki arcomra, miközben némileg ficánkolásba kezdek az elf alatt, hátha hajlandó végre megválaszolni korábbi kérdéseimet. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Markus de Berend

avatar

Hozzászólások száma : 64
Életkor : 14
Munkahely : Nincs

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2013-11-12, 7:56 am

Cirkusz a Városban!

Corrato Marcel 
Bemutatja:

VILÁGSZENZÁCIÓ!
-Késdobáló Akrobata- 
Marcus de Berend Világszám!



Vilomena-Rosa Balerina és műlovarnő, Angelina Mona Kötéltáncos, és  Barabi az éhes oroszlán!
Tako di Po Csimpánzzenekara szolgáltatja a melódiákat az attrakciókhoz.


Jegyét megvásárolhatja már 2 órával az előadás előtt, a Cirkusz Pénztárában.
Az előadássorozat az érdeklődés arányában 2 hétig tart. Díszbemutató ma este 9-től.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Markus de Berend

avatar

Hozzászólások száma : 64
Életkor : 14
Munkahely : Nincs

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2013-11-12, 10:00 pm

Végre megérkeztünk Menionba. Olyan az egész, mint egy ódon várkastély, tele katonákkal, meg léhűtőkkel. Igazából már a kapun beérve leugrottam a kocsiról, hogy körülnézzek és elvegyüljek. No meg egy kicsit le vagyok égve, látnom kell, hogy mennyire tudom feltölteni a zsebem a nagyvárosban, ettől is függ, hogy meddig maradok. Hogy miképpen akarom feltölteni? Hát a cirkusz nem mindenütt kelendő szórakozás, ezért az érdeklődőkön sok múlik, hogy mivel töltöm majd a szabadidőmet.
Elvegyülni tehát a zsebeléshez és a nyitott szemmel való megfigyeléshez is fontos. Néha tálcán kínálnak mások lehetőséget a szerencsémhez. Csupán jó szem kell, hogy észrevegyem.
Miután körülnéztem, csatlakoztam a tábort verőkhöz. A kocsik egycsapásra átalakultak, olyan lett a társulat, mint a buzgó méhkas. Lecövekeltek a város vezetőinek engedélyével a Fő tér közelében kialakított térségen, ami direkt hasonló kezdeményezésekre és társulatokra várt, mint a mienk. Plakátokkal szórtuk tele a központot és most írják nekem és a csimpánznak a következő szériát. És ha megszárad a tinta, máris indulunk kettesben, hogy kiszögezzük ezeket szerteszét. Tervezem elvinni Po-t a majmot, az egyszerű pórnép lakta negyedekbe, hogy ők is értesüljenek a cirkuszról. Nekik külön kedvezményt jártam ki a falukban való sikerünkre való tekintettel, rámutatva, hogy sokkal nagyobb bevételre számíthatunk így. Tehát Po úrral meghívjuk a vándorokat, a szolgálókat és az egyszerű nép többi tagját is. 
A Díszbemutató azonban természetesen Menion urainak, barátaiknak s üzletfeleiknek szól.
A plakátokat kurjongatva dobáljuk szerte-széjjel:
- Mindenkit vár a Cirkusz! Mert Cirkusz kell! Ezt látni kell!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vogon Beebebrox
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 589
Életkor : 116
Munkahely : Rabszolgakereskedő

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2013-11-14, 9:13 pm


/Markus/

Vogon egy körözött bűnöző nyomait kutatva érkezett meg Merionba. Verinolból lovagolt a vár és a köré épült város szélén álló mezőre, ahol nagy volt a nyüzsgés. Remélte, hogy az általa üldözöttet is épp úgy vonzani fogja a kavargó tömeg, amiben el tud bújni, ahogy a többieket.
-Markus de Berend, ideje megnéznem a produkciódat! -mondta magában, ahogy a szekerek és ponyvák között poroszkált Saurusz hátán a társainál jóval nagyobb sátor felé.
*A lovát a többi úri ló mellett hagyva kényelmesen lépkedett a bejárat felé. Hegyes fülei nyomok után kutattak a zsivajban.
-Anyu! Tényleg lesz o... orr... oroszlán is? É... éééhhh... én már annyira várom. -mondta egy gyerek, aki úgy tűnik, nem sok hasznos információt tud neki mondani.
-Nos, majd meglátom, te hogy táncolsz majd kötélen, Szerelemem! Egyelőre tányér zsonglőr trükkökkel is megelégszem majd otthon. Gyere ide, te! -ugratta feleségét vagy barátnőjét (?) egy fiatal férfi fülig mosollyal az arcán.
-Hol vagy, drágám? -kérdezte magától az új rabszolgájára vadászó kereskedő- Búj elő, mert nagyon várlak!
*A résnél, ahol beléptek az érdeklődők a sötét és fáklyák tűzében kísérteties belső térben egy vén szipirtyó várta.
-Milyen jegyet adhatok az úrnak? Van 10 darnáért páholy, 5 darnáért remek ülőhely...
-Az 1 darnás álló helyet. -a szavai hidegek voltak és meglepte a jegypénztárost. De nem volt kedve kivárni, míg végig mondja, már rengetegszer hallotta, ahogy az előtte belépőknek elsorolja a legdrágábbtól kezdve.
-Óóóó! Csak egy álló helyes? Az ilyen szép fiatalem...
-Ne fáradjon, már hallottam. De a műsorra azért kíváncsi vagyok, ha nem haragszik, mert azt még nem láttam. -és a következő mondatát oly hidegen mondta, hogy a köztük lévő egyébként sem meleg hangulat után gyakorlatilag lemeredt a banya- Az állandóan ismételt mondataival ellentétben arra még kíváncsi vagyok. -majd belépett ő is.
-Jól van na! Csak kedves akar vele lenni az ember! Nézzenek oda, hogy leharapja a fejem, kis suhanc! -röffent utána kis idő múlva, még ha tudta is, hogy bosszúsága tárgya már messze jár, 1 szellemes érmét hagyva csak a még mindig felfelé tartott tenyerében.
*Odabent megnyugtatóan csendesebb volt minden. A nézők susogtak egymással... mindenki izgatottan várta a műsor elkezdését.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Markus de Berend

avatar

Hozzászólások száma : 64
Életkor : 14
Munkahely : Nincs

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2013-11-24, 3:46 pm

// Beebebroxék Vogonja //

Kilestem a függöny mögül. A porondmesternek beöltözött igazgató is ezt tette az imént s már én sem bírtam. Ilyenkor már a torkomban szokott dobogni a szívem, de jóleső érzéssel nyugtáztam a látványt.
Ez igen! Ezért érdemes kinyitni a cirkusz kapuit! Lenne bár saját cirkuszom, egy ekkora városban heteken, hónapokon át képes lennék fenntartani az érdeklődést. Az lenne ám az igazi cirkusz-varieté, amit én adok!
A nemesi vérből való látogatók sorra elfoglalták helyüket a kerek porond körül, izgatott hangok hallatszottak, gyerekek értek lassan a türelmük végére, némelyek be-bekiabáltak, mások tapsot hangoltak össze, hogy előcsalogassák végre a művészeket. Corrato kivárt. Mindkettőnk arcán izgatott mosoly kacsintott össze, ahogy összerántottam a függöny hasadékát és egymásra pillantottunk. A törpe a fényes szmokingban körbeintett hátul. Mind egyszerre némult el a társulat és a figyelem immár a közönséget és a műsort illette meg. Felkerült a cilinder a kis testhez képest hatalmas fejre. A komoly arc vidámra váltott, s végre széthúzzuk számára a függönyt.
A kerek teret ragyogva világította be a fény, körben Po és én suhantunk nesztelen a közönség mögött, hogy a bejárat világításán kívül minden fáklyát elfojtsunk hátul. A tekintetek így észrevétlen terelődtek a porondra és az igazgatónkra, aki rövid köszöntőjét mondta Menion uraságainak elsorolva szépen sorban a produkciókat, melyekkel ma kiállunk, felemlegette kedvcsinálónak, hogy van még mutatvány, amit itt tartózkodásunk során elővegyünk a tarsolyunkból, ha a Tisztelt Nagyérdemű Közönségnek igénye lesz rá.
Mire befejezte, Po elfoglalta helyét a porond mögött a hangszerei közt, és egy hosszabb tust húzott violinon, a lábával pedig pergette a dobot hozzá. Az izgalmat vágni lehetett, majd hatalmas csend borult a cirkuszra.
Akkor lépett be Vilomena-Rosa, gyönyörűre maszkírozva, a szők-vörös haja bebodorítva, flitterekkel, díszes csatokkal csinosítva, rajta klasszikus hófehér tüll balerina ruha. Karcsú, lágy formáinak köszönhetően nem tűnt most többnek negyven évesnél. Lenge táncot lejtett nyitányként, szinte szállt, alig lehetett látni, hogy vékony lábai a földet érintik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vogon Beebebrox
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 589
Életkor : 116
Munkahely : Rabszolgakereskedő

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2013-11-24, 4:46 pm


Vogon szemei szinte villámként cikáztak a sorok között. A városi szegények között a hátsó sor állóhelyein állt meg a jegyével. A nézők suttogtak, de sokuk hangereje még így is elég volt, hogy az elf fülek kivegyék a szavakat. Miközben szemei meg-megálltak az előtte ülő hölgyeken. Pár pillanatig elidőztek rajtuk, majd gyorsan tovább osontak egy újabb tagjára a szebbik nemnek. A feszültség nőtt nem csak a közönségben, de elfünkben szint úgy. De eddig csak üres fecsegést hallott, semmi érdekes információt más emberek beszélgetéseiben.
Szeme sarkából észlelte, hogy két oldalt a porondtól a bejárat felé haladva valami áldott sötétségbe burkolja a páholyokat. Egyszer csak fura mozgásra figyelt fel a füle. Amikor oda pillantott, meglátta, hogy egy majom oltja el az újabb fáklyát. De felmerült a gyanúja, hogy érzékei nem olyan élesek, mint gondolta. Valamiért nem tud úgy koncentrálni környezetére, mint szeretné. Így pár lépést odébb lépett a bejárat felé, hogy ha kíváncsisága tárgya el akarná hagyni a sátrat, akkor még biztosabban észrevegye. Nem sok idő kellett, szinte azonnal felfigyelt arra, hogy egy kis ember kanyarodik be az utolsó fáklya eloltása után a porond felé. Őt még kevésbé vette eddig észre, mint a majmot.
~Vajon hol lehet most? Szabad a gazda.
Miután áldott sötétségbe borult körülötte minden, figyelme nem lankadt. Bár egyre inkább az előadást kezdte el nézni ő is. Nem akart feltűnést kelteni és tudni akarta azt is, mit láthat a másik. De közben nem szűntek meg szeme villanásnyi pillantásai, mellyel az előadást nézők változásait figyelte. Alaposan megnézte a társulat nő tagját is, de nem ismerte fel benne a vörös elf lányt, akit keresett.
~Hol vagy, kedvesem? Merilien Lumel'Auvrea, remélem érdekesnek találod az előadást.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vogon Beebebrox
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 589
Életkor : 116
Munkahely : Rabszolgakereskedő

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2014-02-27, 11:29 am

Ahogy az utolsó fáklya fénye is elaludt, a porond, az egyedüli megvilágított közepére most előlépett az, aki a ma estét felkonferálja. Az, ki ismerteti a bohócokat mindjárt elkezdődő műsorának érkezését, hatalmas szórakozást és nevetést kívánva a nagyérdemű nézőknek. És az, ki nem felejtette el hangsúlyozni, hogy az est végén színpadra lép a várva várt, az ámulatba ejtő, akire oly nagyon várnak, a kötéltáncos segítőjével fellépő, élő MARKUS de BEREN, a Világszám.
A sötét tünde csak csendesen figyelt. Figyelte az előadást. És figyelte a porondon kívül történteket. A műsor nem neki szólt. Kinőtt már régen abból, hogy izgalomba hozza őt a levegőn átsuhanó kés. Csak akkor vált ki belőle heves érzelmeket, ha pont őfelé szeli át a távolságot. De ezt az esetet sem a szórakoztató jelzővel illetné. Kimondottan nem szórakoztatta, ha valaki meg akarta ölni. De amíg mások hajigálnak egymásra éles tárgyakat, addig... Nos, erre van egy három szavas válasza a Beebebroxoknak. Más Valaki Problémája.
Egy valami érdekelte igazán. És ez a vége volt a műsornak. Igyekezett gyorsan megelőzni még a nagy tömeget, hogy a bejáraton kilépve azonnal oldalra forduljon és vegyen magának egy gyrost, amit a pitába csomagolva szép lassan elfogyaszthat. Mintha csak éhségét csillapítaná, békésen álldogált a kifelé siető emberek és elfek mellett.
Még egy utolsó esélyt adott ezzel a kis közjátékkal, hátha megpillantja a távozók között azt, aki Verinolból szökött meg nem régen. A ma este kudarca meggyőzte őt arról, hogy a szökevény nem a tömegben keres menedéket, hanem a ritkábban lakott területen próbál távolodni, így a végvártól jóval délebbi területen folytatta tovább útját kelet felé. Igen közel a Hyarmanye rossz hírű dzsungeléhez.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Furia
Fekete sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 324
Életkor : 1121
Munkahely : Lanuria Furiája XD

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2014-09-22, 2:55 pm

*Menion várába érkezik egy sötét alak. Karcsú formáit azonban nem titkolja köpenye, s a város őrei, amikor a fehér arcú, hollófekete szemű szépség szemükbe pillant, nem tartóztatják fel.
A nő gyalog érkezik, ruháján mégsem hagyott nyomot az út pora, nem hord magával vándorok támaszául szolgáló vándorbotot, s csomagja sem nagy, mintha bizony csak a szomszéd faluból indult volna pirkadatkor.
A nő céltudatosan halad át a vár kapuján is, amikor megérkezik a Menion erősségének udvarára. Az őröknek mind feltűnik, ám sokkal inkább a nőt látják lágy mozdulataiban, karcsú, ámde gyászt sejtető, sötét alakjában, semmint a veszélyes ellenséget, aki akár nagy kárt is okozhatna Menionban.
A fekete hajú szépség hátrahajtja a köpenyt fejéről, s állát a magasba emelve, mint egy nemes kisasszony, rangjának teljes tudatával méri fel a terepet.
Tudja, hogy kit keres, de még nem tudja, hogy hol keresse pontosan.
Aztán, mire az első segítőkész katonák odaérnének, pillantása megállapodik az egyik ajtón.
A hoppon maradt katonák lassan szélednek szét, amikor belép és nem is jön ki.
Odabent az őrség épp ügyeletes parancsnoka várja.
Pillantásukból ismerik egymást, s a parancsnok már akkor felismerte, ki is érkezett hozzá, amikor még csak az udvaron kereste célját az ősi sárkány. Jó ideje szolgálja már Menion urát, Tarist, közkatonából tört fel egészen ama magas rangig, amiben már betöltheti az őrparancsnok fontos posztját.
A halk beszélgetésből semmi nem hallatszik ki, s a hideg, fehérre meszelt falak sem engednek át hangot belőle.
A fekete sárkány órákon át marad a parancsnok szobájában, s amikor jelentést tenni érkeznek katonák, csupán annyi időre hagyja el a helyiséget.
Távozásakor, éppoly sejtelmesen borítja hollófeketén csillogó hajkoronájára a fekete köpenyt, mint amilyen könnyedén hajtotta le róla korábban.
A parancsnok titokzatos, gyászoló látogatója hamarosan a falakon kívülre tart, át Menion forgatagán, s néhány katona kísérő tekintetének kereszttüzében.
Nőies vonásain nem hagy nyomot mosoly, s derű, mintha valóban csupán elhunyt rokona miatt kereste volna az őrség parancsnokát.
Így hagyja el Menion kapuit, de ha valaki utána is szaladna, a városon kívül már csak hűlt helyét találhatja a sötét szépségnek.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vogon Beebebrox
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 589
Életkor : 116
Munkahely : Rabszolgakereskedő

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2014-11-28, 1:10 pm


/Vasgyúró Ropark/

Lassan gördül be a kordély a kapun. Már jó néhány társa áthaladt itt az előbb és még tart a menet, de ez a szekér különleges. Vogon Beebebrox számára különleges. Ott lovagolva mellette mosolyog a bakon ülő anyjára.
Bár nem mutatják ki, de hiányzik nekik, hogy több időt töltsenek el együtt, ahogy hiányzik a család minden tagjával az önfeledt beszélgetés és egy több ezer év óta tökéletesre csiszolódott hagyomány ápolása együtt.
Ám épp ez a hagyomány az, ami elválasztja őket az év legnagyobb részében. Ez a családi tradíció, mely az oly dolgos, sok időt igénylő kereskedelemhez köti őket. Különböző városokba telepedtek le és a legtöbbjük más árukkal dolgozik. A család tapasztalt tagjainak tanácsait követve a fiatalok is ügyelnek arra, hogy minél kevésbé legyenek egymás konkurensei.
Szomorú dolog, de ez az igazság. A família, amely oly nagyon szereti egymást, nem tudna sokáig egymás közelében megmaradni, csak kis létszámban és szigorúan szétválasztva az érdekszféráikat. Nem is törekszenek ennek ellenkezőjére, lelkesen és meleg szívvel fogadják, ha valamelyik közeli vagy távoli rokonuk épp feléjük vetődik és van ideje az üzleti úton meglátogatni szeretett bácsikáját vagy nénikéjét.
Nem fejezi ki Vogon még Blasio felé sem, de hálás neki, hogy ezen ritka alkalommal előre láthatóan egy hetet vagy többet is eltölthet eme drága hölgy társaságában. Ám igyekszik ő is nem megszokni a jót, mely úgy sem adatik meg neki mindig. Csak egy rövid ideig kíséri Szaurus hátán a konvoj közepét és máris előre üget, mintha valami azonnali fontos dolga lenne. Este bízhat abban, hogy nyugodt órákat tölthetnek együtt, de most még nappal van. A gondok és a veszély időszaka. Úgy kell tennie, mintha minden erejét kimerítené a kereskedő csapat védelmének megszervezése. Még ha a nemes valójában nem is ad olyan sok elintézni valót, remekül szervezi és felügyeli maga is fegyveres kísérőit.

Jobb híján elszakad a többiektől és előre lovagol, hogy megtekintse a piacteret, ahol hamarosan ki kell rakodni az árut. Ez Déli-szeglet központja és ha itt nem csinálnak nagy üzletet, akkor sehol. Mindenki abban reménykedik, hogy a Beebebrox textileket és ruhákat, a tengeren túli elefántcsont faragványokat, valiani festményeket és tarsisi kegytárgyakat, nyergeket kicserélik egy halom Szépencsengőre és a meleg éghajlat kakaóporára, reszelt kókuszára, mandulájára, nádcukrára, agyagedényeire, megannyi csecsebecséire és újabb Beebebrox ruhákra.
Nem árt így az óvatosság, hogy minden zökkenőmentesen haladjon. Megváltja a társaság nevében a piaci árusító helyeket és intézkedik a helyfoglalásról, hogy az adminisztrációval is néhány percet nyerjenek. Bár ez a felmenője feladata lenne, de inkább magára vállalja. Ez a legkevesebb, amit megtehet.
Az egyik bolt mellett elhaladva figyelmes lett arra, hogy egy fiatal fiú épp lefeszíti a bejárat fölé szegelt „Eladó/Kiadó!” táblát. A lépcső mellett már ott türelmetlenkedett egy társa, mely kék alapon narancs színekkel hirdette, hogy Wersusznak a vegyeskereskedése kapujában áll a gyanútlan járókelő.
~Mit tudhatsz te az életről? Én száz éves élettapasztalatommal vetettem bele magamat a gazdaságba. A legjobb oktatást kaptam, mégis küszködöm egyik napról a másikra. Nem terem minden bokorban egy nagy zsák arany, ebben ne reménykedj!
És mire megteremtenéd az egzisztenciális alapod, már meg is fogsz halni, kölyök! Nincs időd megismertetni magad.
*Gúnyos mosolyával szállt le kis idő múlva a központi téren. Egy pillanatra átsuhant a fején az a régi nap, mikor ugyan itt Undolf bácsikájával járt nagyon-nagyon régen.

Akkoriban még gyerek volt, bár közeledett a nagykorúvá váláshoz.
-Valóban nem tudlak lebeszélni a prémkereskedelemről, Vogon?
-Nem. Ezt már eldöntöttem. A legjobb képességeim vannak rá.
-Neked csak a csavargásra vannak jó képességeid, mostanában inkább így látom.
-Jól kiigazodom a természetben és igyekszem fejleszteni magam. Csak erről van szó. Prémkereskedőként ki kell igazodnom a nehéz terepen. Képzeld csak el, hogy mit csinálna egy elf, ha közölnék, hogy van két szekérnyi szőrme az otthonába, de nem tudja megoldani a városba szállítást! Nem hagyhatom cserben nem csak a vevőimet, de az eladóimat sem.
*Az általában kedves telari fazékárus most mogorván ingatta a fejét ahogy a lába elé nézve bandukolt mellette. Láthatóan nem volt elégedett a válasszal. És a kis tünde azt is tudta, miért nem. Már nem egyszer és nem csak vele vitattál meg ezt, és az idősebb családtagok mind azon a véleményen voltak, hogy nem fog boldogulni, ha a városon kívüli területekre koncentrál. Náluk senki nem az agyagbányában kezdi, ha el akar adni egy agyag tálat. És nem legeltet birkákat, ha a legjobb ruhákat akarja kínálni.
-Attól félek, sok csalódás után fogod megérteni, hogy egy bolt fenntartása mennyi időt vesz el egy elhivatott, ambiciózus tulajdonostól. De ha már ilyen konok vagy, veszek neked egy új kardot a közelgő ünnepre tekintettel. -fordult be hirtelen az egyik sátorba- Jó estét!
*Nem tudta pontosan, hogy a pár nap múlva esedékes tavaszi nap-éjegyenlőségre gondol, vagy a pár év múlva esedékes századik szülinapjára, de nem sok jelentőséget tulajdonított neki. Amennyire követni tudta a gondolat menetet, a két dolognak úgy is szoros köze van egymáshoz.
-Jó estét! -mondta ő is kedves mosolygással a szája szélén, bár csak az udvariasságnak volt köszönhető, egyáltalán nem érezte vidámnak magát- Nem arról van szó, hogy lebecsülném az eladás és a város dolgait, csupán hangsúlyt kívánok fektetni a felderítésre, piackutatásra is. Ha fegyverkereskedelemmel foglalkoznék, gondolom beszereznék pár új könyvet a kovácsolásáról és meglátogatnék pár jó nevű műhelyt is. Hogy tisztábban lássak a piacot befolyásoló háttér folyamatokkal. De ettől nem leszek sem kovács sem prémvadász.
*Általában örül annak, ha vége a napnak és kicsit visszahúzódhat a maga fajtája közzé. Bármennyire is fontos az egész napi forgalom és nyüzsgés, kimerítő a sok gyerekkel foglalkozni. Még... gyerekként is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Menion   

Vissza az elejére Go down
 
Menion
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
12 / 15 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 11, 12, 13, 14, 15  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Déli szeglet-
Ugrás: