LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Homehttp://newagelaGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Menion

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9 ... 15  Next
SzerzőÜzenet
Mitsuko Midnight
Zöld elf
avatar

Hozzászólások száma : 743
Életkor : 906
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2011-10-31, 11:58 am

// Ne kérdezd mé írtam ilyen hsz-t mert foggalmam sincs XD mondhatni bekattantam Very Happy //
*Keze érintésétől melegség áradt át testemen, s szívem nagyobbat dobbant. Az érzésre lehunytam szememet, s úgy sóhajtok egy kellemeset. Szavain elmosolyodom, s épp időben nyitom ki, hogy láthassam Roober szemében a villanást, mely biztosított arról, hogy kivel állok szemben.*
- Egy egész fajt? Én erről egy szót sem mondtam.
*Szememet ismét lehunytam s mosolyra húztam a számat. Megfogtam szívemen nyugvó kezét s leemeltem, majd huncutul szemeibe néztem.*
- Én csak egy bizonyos sárkányt ítélek el. A többi igen ízletesnek számit. Úgy emlékszem mondtam már, hogy egy fajodnak a vére számomra igen ízletes. … Hm… Most őszintén… kíváncsi lettem milyen lehet a tiednek az íze.
*Először úgy néztem, mintha szavaimat tetté akarnám váltani, tehát megnyaltam ajkaim szélét, de végül elnevettem magam, majd elengedtem kezét. Nem akartam magamra ismerni.*
~ Mitsuko Midnight… Kapj már észhez. Hogy beszélsz egy istennel??
*Kiáltoztam magammal, de csak mosolyogni tudtam.*
- Tisztelem az isteneket. Bocsáss meg… csak melletted most elég könnyű volt elengednem magamat. A testvéredre visszatérve. Hidd el mindkét esetben igen érdekes helyzet volt. Remélem azért sikerül egyszer úgy összefutnom vele, hogy beszélhetünk is nyugodtan és nem akarnak éppenséggel zombik, vagy egyéb kövekkel elpusztítani minket. Alseran már inkább nem is beszélek.
*Elnevettem magamat ismételten, s ártatlan arcot vágtam.*
- Nah jó ideje befognom a lepénylesőmet, mert a végén magamra haragítok egy egész isten csapatot, azt meg a világon senki nem tudja legyőzni.
*Úgy tűnt még mindig nem akart a tudatomig jutni, hogy kivel beszélek, de ez már igen lényegtelen volt. *
~ Ha büntetést kapok, akkor kapok…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Roober
Istenség
avatar

Hozzászólások száma : 440
Munkahely : Sárkányistenség

Character sheet
Nép: Istenek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2011-10-31, 9:44 pm

*Nyíltan, egyenesen mosolyog a szemébe Mitsinek, amikor kezét elveszi.
Egy pillanatra sem gondolja, hogy meg merné próbálni a lány, hogy vérét vegye.
Fejét egy pillanatra meghajtja.*
- Azt hiszem, nekem bók, ha el tudja valaki engedni magát mellettem. Ezt nem sokan mondhatják el.
És igen, Alsera nem éppen arról híres, hogy könnyen megbocsát, így jobban teszi az ember, ha nevét a szájára hiába nem veszi.
A vérem azonban nem adhatom. Kimondottan értékes számomra minden cseppje. Sajnos ezzel ki kell, hogy ábrándítsalak.
Hanem azért furcsa egy elf vagy te, Mitsuko! Eclair lesz az, kinek gratulálnom kell egyediséged miatt.
Nem tudom, vajon mennyi jutott el abból hozzád, amiről az imént szónokoltam itt.
Van egy olyan érzésem, hogy ha nem mondtál rá semmit, akkor mondhatni, annyi is.

*Fürkészőn néz Mitsi szemébe. Szálegyenes tartása magabiztosságról árulkodik. Még sosem vették vérét többek között azért sem, mert ha ő nem engedi, akkor sebet sem tudnak ejteni rajta, amiből kinyerhetnék azt.
Biztos abban, hogy egy halhatatlan istenség vére igen hatásos és erős dolog tud lenni bárki kezében. Ezért sem járul hozzá sosem vérének átadásához.
Valóban, Roober az az istenség, aki kimondottan beszédes tud lenni, ha belelendül és a legutóbbi megszólalása is erről árulkodik.
Persze egy halandó sok mindent így nem tud meg róla.
Csak ha ő elmondja, vagy megmutatja.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mitsuko Midnight
Zöld elf
avatar

Hozzászólások száma : 743
Életkor : 906
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2011-11-14, 10:44 pm

*Szám elé emelve a kezemet, mondhatni, kislányosan elnevettem magamat..*
- Először is megnyugodhatsz, véredet még véletlenül se veszem. Szemtelen lehet, hogy vagyok, pedig korom már szép számokat rugdos, de vérszomjas nem. Csak kivételes esetekben van rá szükségem.
* Huncut mosolyom elárulhatta, hogy a letámadásos monológomat nem kell vér komolyan venni, hisz nem estem a fejemre, hogy egy istenség vérét vegyem. Megköszörültem a torkomat, majd úgy néztem az istenség szemeibe.*
- Másodszor, igazad van a véreddel kapcsolatban, tehát végképp meg nem próbálnám…
*Sóhajtottam, majd lehunytam a szememet.*
- Menni kéne… még sem tarthatok fel…. tudod… egy … istent.
*Egyre halkabbra vettem a hangomat, míg végül az isten szó szinte csak egy lehelet maradt.*
- Gondolom te majd... úgy... eltünsz. Jut eszembe. Eclair istennőnek add át üdvözletem...

// bocsi h eddig kellett várnod és ilyen keveset írtam de se idő se ichlet…. //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Roober
Istenség
avatar

Hozzászólások száma : 440
Munkahely : Sárkányistenség

Character sheet
Nép: Istenek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2011-11-15, 3:38 pm

*Roober lehengerlő mosollyal reagál azonnal a kék elf reakciójára.*
- Nem is nyugtalankodtam emiatt.
*Az istenség teljes nyugalommal néz a kék elf szemeibe.
Eclair emlegetésére Roobernek eszébe jut Eclairrel való legutóbbi találkozásuk. Az istennő meglehetősen furcsán viselkedett ott, a nimfák erdejében.
Nem kell nagyon megerőltetnie magát ahhoz, hogy kigondolhassa, a nő zavarban volt, mi több: úgy viselkedett, mint akinek nagyon tetszik a sárkányistenség.
Persze utólag könnyen okos bárki, így Roober sem tudhatja biztosra, de azért volt már néhány nő az életében, hogy tapasztalataiból kiindulva állíthasson efféléket.
Az isten szó azért ott lóg a levegőben.*
- Ha sietsz, nem tarthatlak fel. De nem kell nekem sehova eltűnni. Gond nélkül elsétálgatok a természet lágy ölén, időmet nem mérte sem Ritalea, sem Nibelon rövidre.
*Fürkészőn méri végig a lányt. Az előtte álló dolgok még igencsak figyelemre méltóak lesznek, de persze ennek csak Ritalea a megmondhatója.
Roober csak az energiákat érzi, melyek ott feszülnek a kék elf körül és benne is.
Ám, ha távozni akar, hát nem tartóztatja.*
- Mindenesetre örülök, hogy találkoztam veled. Legyél óvatosabb a repkedéssel és a vérfogyasztással is!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mitsuko Midnight
Zöld elf
avatar

Hozzászólások száma : 743
Életkor : 906
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2011-11-22, 8:36 pm

- Az én időm viszont véges.
* Feleltem az istenségnek, majd végig néztem rajta. Az előttem álló férfi kép határozott volt, s mégis szelíd, a felsőbbséget megvonni tőle nem lehetett. Egy kicsit elidőztem férfias testének szegletein, majd szemeibe nézve zavartan félrenéztem.*
~ Hát igen... szívdöglesztőnek szívdöglesztő.....
*Elmosolyodtam majd összeszedve magamat ismételten szemébe néztem.*
~ Isten... hogy köszönjek el...
*Gondolkoztam majd széles mosoly futott a számra.*
- Hát... igazán örültem a társaságának, és a segítségnek. Nem tudom még merre tartok, de el kell indulnom, hisz nekem véges az időm... akkor is, ha hat-hét ezerre rúg az élet számlálóm.
*Nevettem el maga, majd biccentettem előtte köszönés és búcsúzás képen.*
- További felhőtlen életet, és megfogadom vigyázok a vérivással nehogy elcsapjam a hasam, illetve a repüléssel. Kezdésnek, gyalog indulok el.
*Mondtam majd egy bugyuta, gyerekesnek tűnő intés kíséretében hátra léptem néhány lépést, majd elindultam egy úton, amely nem tudtam még merre vezet, de úgy éreztem nekem majd megfelel.*

//ismét bocsi h csak most írtam Very Happy Köszönöm szépen a játékot... : végére már nagyon ichlet hiányom lett Very Happy Bocsánat Very Happy netán ha olyat írnál amire válaszolnom kell még menni fog, ha nem hát köszönöm szépen a játékot még egyszer Smile //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Roober
Istenség
avatar

Hozzászólások száma : 440
Munkahely : Sárkányistenség

Character sheet
Nép: Istenek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2011-11-23, 5:36 am

*Roober teljes csendben figyel, szemei mosolyogva merülnek el a lányéiban, és amikor végignéz testén, magabiztosan állja a pillantást. Nincs mit szégyellnie, de tudja, hogy akár undorító, rothadó húsú betegként, vagy megesett, öregként is éppúgy feltűnhetett volna előtte.
Hogy mégis a fiatal testet választotta, mely ereje teljében van, csupán a pillanat szeszélyes játéka volt, hiszen az istenség tudja a legjobban, mily múlandó a fizikai test, s mily örök az, ami élteti.
Nem tesz semmit, Mitsuko mégis mintha zavarban lenne, s ez csak újabb mosolyt csal a férfi szájára.*
- Sosem keveseld a kimért idődet. Sokkal lényegesebb, hogy jól használd ki, s mikor majd visszatekintesz rá, békében, megnyugodva, mint ki jól végezte dolgát indulj el Dremer útján.
Jó létet neked, kék hajú elf!

*A sárkányistenség kimérten meghajtja fejét a lányhoz, s mikor az hátat fordít, ő is elfordul. Nem tudja, vajon visszanéz-e, de nem is oly lényeges, tartja a szavát és gyalogosan kel útra. Így van értelme.
Kezével simít egyet elhaladtában a közeli bokor levelein, s azok mintegy bólogatva lengenek utána, még egy darabig.
Ha még Mitsi utána szól, megáll, s meg is fordul, hogy válaszoljon, de ő maga már nem szól utána.*

//Köszönöm a játékot! Smile//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2011-12-13, 2:58 pm

4. küldetés - Szabadulás

Összegömbölyödve fordul az oldalára, de már nem olyan kényelmes a fekhelye, mint az előbb. Morcosan húzza össze a szemöldökét és szabad kezével tapogatózni kezd, de semmi olyanban nem akad bele a keze, amit így vagy úgy takarónak lehetne nevezni. Csepp! Csöpög, valami, valami hatalmas robajjal ejti alá a gigantikus cseppeket és nem is alig hanggal terül el a földön, hanem szinte robban és külön-külön hallani, ahogy szétszakadt részei újra a hideg követ áztatják. Mondhatjuk, hogy ez volt az utolsó csepp a pohárban, de ahonnét a víz érkezett nem az, inkább az utca volt, amit most eső mos. Nyekken, kapar és reszelősen hajol, ez volt az, ami végleg kiverte Sou fejéből az álmot. Fel is ült, hogy most azonnal felrántja az ajtót és közli a hangoskodóval, hogy illik csendben lenni az éjszaka közepén.
Az első meglepetés a hirtelen mozdulat közepette érte, mintha nyílvesszőt döftek volna keresztül a koponyáján, megtámaszkodott ugyan, de nem tudta megállni, hogy kezei közé ne temesse a fejét. Lüktetett, komolyan úgy érezte, mintha azt a nyílvesszőt az egyik pillanatban jobbra, a másikban pedig balra forgatnák, így még életében nem fájt a feje. Az meg csak ráadás volt, hogy a gyomra is megmozdult, messze nem díjazva, hogy akármerre néz, megmozdulnak a kövek, elmászik a vödör és a szalma is úgy hullámzik, mint a tenger és hiába is csukta be a szemét, a szédülés semmit nem enyhült.
Közben persze jött a második meglepetés, nincs ablak és az ajtó sem tudná csak úgy feltépni, mert a helyén masszív rácsoknak tűnő vasrudak vannak. Mondjuk, nagy valószínűséggel nem csak annak tűnik, hanem az is. ~ Mi … Nem, inkább hol? ~ A gondolkodás sem ment zökkenő mentesen, így belátta, adnia kell magának egy-két percet, hogy összeszedje magát. Néhány percnél azért többet üldögélt magába roskadva, mikor megindult négykézláb a biztonság kedvéért a fal felé, ahol igénybe véve annak segítségét álló helyzetbe nem tornázta magát. Az émelygése szerencsére elmúlt, de a feje, ha lehet csak jobban hasogatott, de azért sikeresen bevette a rácsokat, jó erősen beléjük is kapaszkodott.
~ Mi a fenét keresnék én egy ilyen helyen? Börtön… hát nem is fejedelmi lakosztály. ~ Hiába vékony, azért a rácsok között nem fért át, de azért ki tudott kandikálni és megállapítani, hogy egy meglehetősen hosszú folyosó végén van és még azt, hogy ő lett az a balszerencsés, akinek a cellájában nincs ablak, ahogy a vele szemben lévőnél sincs. ~ Csak én vagyok itt? ~ Alighogy elhangzott a kérdése, tisztán halhatóvá vált egy folyamatosan erősödő horkolás, ami ráhangolódva kezdte kellemetlenül érinteni Sou fejfájását és ezzel az ifjú sárkányt is.
- Valaki! Hahó! – Kiáltott, de csak a halántéka nyílalt kellemetlenül. – Nagyszerű! – Döntötte homlokát a rácsnak, az legalább hideg volt. – Azt sem tudom pontosan hol vagyok és azt még kevésbé, hogy miért. … Pff. – Nem szokása inni, de hogy okosabb legyen, még ingét is az orrához emelte, de annak csak ázott kő szaga volt, ahogy az egész helységnek és ennek még örülhetett is, bár a vödörnek, ami most már nyugton volt messziről sem volt rózsás az illata.
- Van itt valaki!?! – Próbálkozott meg újra, de csak rosszalló horkantásokat kapott válaszként. Pedig még kidugva kezét integetett is, hátha, de arra még annyi reakció sem volt. ~ Most mit csináljak? Várjam meg, míg jön valaki és felvilágosít, hogy miért is vagyok itt, vagy … Igazán remek ötlet, csináljak magamból még szökevényt is? … ~ Hátát vetett a rácsoknak és mérlegelte a dolgot, marad, nem hiányzik, hogy vadásszanak rá, elvégre nem követett el semmi törvénybe ütközőt, még, legalább is emlékezte szerint. Unottan figyelte a nem régen felfedezett cellatársának motoszkálását a fekhelyként behányt szalma között, néha még szemeztek is, látszott, hogy a kis rágcsáló ügyel rá, hogy véletlen se lehessen a sárkány ebédje. ~ Várjunk csak! .. Az a nő …~ Rögvest megfordult, ahogy felrémlett előtte egy beszélgetés homályos fonala. ~ Még sem maradok! ~ Attól azonban sem a zár nem fog kinyílni, sem pedig a rácsok eltűnni, hogy ez iránti tevékenységüket sürgetően nézi őket.
- Na lásuk, fel e nyársalom magam, vagy … - Kifújta a levegőt és igyekezet minden figyelmét a varázslatnak szentelni, még a szemét is lehunyta mikor kezével elérte a rácsot, de az elvárhatóan, mint a levegő körülölelte. Ezen felbátorodva lépett tovább, testtel át a fémen. Az egésznek csak balja ingujja esett áldozatul, mely még a fémen belül materializálódott, de ez csekély ár volt a szabadulásáért. Viszont még nem volt teljesen szabad, még egy ilyet nem tudna bevetni, tehát máshogy kell megoldania majd a dolgot.
Csendesen, ügyelve lépteire haladt végig a folyosón, igaz, hogy így lassú volt, de legalább szeme fokozatosan szokott hozzá a fényhez és így legalább az nem bántotta. Megtalálta a horkolót is, aki nagy hévvel ölelgette a vedrét, Sou nem is szentelt neki túl sok időt, amiből voltaképpen úgy érezte, hogy nincs sok. A lépcsőn még óvatosabban tudta maga után a fokokat, folyton fülelve, de csak az eső monoton kopogása lett egyre hangsúlyosabb, felérve nem volt ajtó, ami útját állta volna a másik helységbe vezetően. ~ Most gyanús, vagy gyanús, hogy nincs itt senki? ~ A gyertyák vígan pislogtak az üvegburáik mögött, a kandallóban is még éget a tűz, de a padlón már csak parányi vízfoltként felelhető –valószínűleg- lábak nyomán kívül semmi nem utalt arra, hogy járt itt valaki. Nem is teketóriázott sokáig ezen az ajtóhoz lépett, ami az utolsó akadályt képezte közte és a külvilág között. Finoman tett egy próbát engedi e a zár vagy sem, de nem. ~ Gondolhattam volna. ~ Visszanézett a szobába, szeme rögtön megakadt a falon lógó kulcsokon. ~ Azért végtelenül nagy ökörség lenne itt hagyni a jó kulcsot, nem? ~ Majd a méretes asztalra is vetett egy pillantást, hátha van valami rejtett fiókja, mondjuk egy pótkulccsal, valószínűleg ez minden éppen szökésben lévő fogoly álma. Mielőtt elléphetett volna az ajtó mellől a zár kattant, elbújni nem nagyon lett volna hova, inkább elhatározta, hogy egy lapra tesz fel mindent. Belekapaszkodott a kilincsbe és várta, hogy nyíljon az ajtó és mikor ez bekövetkezett rántott rajta egyet, ezzel meglephette a belépni szándékozót, mert a helyett, hogy elengedte volna, maga is rászorított a fogásra. Sou ebben reménykedett, mert, ahogy hátralépett azzal a lendülettel újra előrenyomta az ajtót, beleadva a mozdulatba minden erejét, minek következtében a túloldalon lévő illető csúnyán koppant a vastag falapon. Nem szép dolog, de szökés közben ki ügyel ilyesmire? Sou újra feltárta az ajtót, első pillantásra tudta, hogy csak a földön üldögélő, vérző orrát fogó nőtől kell tartania, akit a következő pillanatban már át is ugrott és uccu neki. Rohant, mint akinek az élete függ a gyorsaságától és lényegében függött is. Mivel a hölgyemény, akiben Sou ráismert a tegnap esti nőszemélyre-, nem csak olyatén jókívánságait, min Hallj meg! vágta Sou után, de egyetlen elhajított tőr sem talált és a szökött kölyök is megnyugodhatott miután beleütközött egy régi ismerősébe és ezzel remek búvóhelyet talált, míg össze nem rakja, hogy mi történt az éjszaka.
Vége
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alamaise
Kék sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 190
Életkor : 501
Munkahely : Légiós

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-01-05, 4:28 pm

// decemberi 3. küldetés//

*A Gyilkos-tótól vezet egy főút Menionba. Azon gyalogoltam én, hogy a nagy városban feltöltekezzem és elinduljak a hozzá közeli dzsungelbe. Hosszú út állt előttem, így hát csipkedtem magam, hogy hamar elérjek a városba. Mikor már második napja járom a poros utat, betértem egy kis elf faluba némi friss elemórzsiáért. Kaptam is, a helyi kis fogadóban. A helyiek furcsán bámultak, nem megszokott erre az idegen, ráadásul fegyvereimet sem takargattam. Ekkor, a fogadóban odaül az asztalomhoz egy fiatal elf.*
- Látom harcos vagy. Én Menion városába akarok menni, megfizetem, ha elkísérsz.
*Szólt bizalmasan a fiú. Letettem a poharamat, amiben friss málnaszörp volt, és mogorván néztem rá.*
- A szüleid tudják?
*Kérdeztem némi gúnnyal a hangomba.*
- Elviszel vagy sem?
*Türelmetlenkedett a fiatal elf.*
- Nem bánom elviszlek, de azt csinálod, amit én mondok, világos?
*Az kölyök megkönnyebbülve bólintott.*


A hozzászólást Alamaise összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2012-01-05, 4:42 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alamaise
Kék sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 190
Életkor : 501
Munkahely : Légiós

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-01-05, 4:40 pm

*Másnap gyalogosan útra keltünk. Gyorsan lépkedtem, hiába is kedveltem az elfeket, nem szerettem a társaságot. A fiú körübelül másfél óra gyaloglás után lihegve szólt hozzám.*
- Nem mehetnénk kicsit lassabban? Én nem sietek...
- Én viszont igen. Te kérték fel, próbálj hozzám alkalmazkodni.
*Az elf beletörődött, és próbálta tartani a tempót, ami természetesen nem ment neki. Hamar elegem lett belőle, de mindig bevártam. Este letértünk az útról, hogy tábortüzet rakhassak.*
- Ez nem fogja idevonzani a vadállatokat?
*Nézett rám aggodalmasan*
-De.
*Aggódása mégsem hatott meg, és begyújtottam a tüzet.*
-Azért vagyok itt, hogy a vadállatok meggondolják magukat. Aludj, én őrködöm.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alamaise
Kék sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 190
Életkor : 501
Munkahely : Légiós

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-01-05, 4:56 pm

*Menion körübelül még két és fél napnyira volt. Korán keltettem az elfet, aki nem igazán örült az ébresztésnek. Mocorgott, de nem akart felkelni, míg végül le kellett rángatnom róla takaróját.*
-Hééj...kelek már...
- Iparkodj!
- Mi a reggeli?
- Az nem az én hatásköröm, szerezz magadnak.
*A fiú kelletlenül tápászkodott fel a földről. Nyújtózott egy nagyot, mire én a kezébe nyomtam a takaróját. Összecuccoltunk és mentünk tovább. Nem telt bele sok idő, mire ennivalóért könyörgött. A kezébe nyomtam a faluból szerzett elf kenyeret, amiből aztán jóllakott. Este megint lementünk az útról és tábortüzet raktam. A Hold aznap éjszaka ragyogóan sütött, bevilágította az utat. Hirtelen vágtató lovak hangjára lettem figyelmes. Körübelül öt lovas közelített, de a dühödt ordibálások sem nyugtatták meg különösképpen a lelkemet. Felriasztottam a fiút, és rávettem, hogy szedelőzködjön. Ő pakolni kezdett de láttam az ijedt arcát, holott nem is volt világos, pontosan mit akarnak a lovasok. Remegett, mint a kocsonya, és ez arra késztetett, hogy végiggondoljam, miért is kellett maga mellé harcos az útra, mikor ez a főút a legkihaltabb, a banditák is kerülik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alamaise
Kék sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 190
Életkor : 501
Munkahely : Légiós

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-01-06, 4:06 pm

*Fel voltam készülve a idegenek érkezésére. A robaj egyre hangosabb lett, csak úgy hasítottak felénk. Nem oltottam el a tüzet, hiszen már messziről kiszúrhatták. A fiú kezébe tőrt adtam, ha netán rosszra fordulnak a dolgok, meg tudja magát védeni. A lovasok megálltak mellettünk, hatan voltak, de nem szálltak le a lóról, kérdés nélkül kardot rántottak. Felismerhették az elfet akinek ebben a pillanatban lepereghetett maga előtt az élete. Én sem haboztam, hátrébb léptem és felhúztam a nyílvesszőt.*
- Add ide ami minket illet, te ostoba elf!
*Ordibált az ember férfi, mire én gond nélkül átlukasztottam a mellkasát s holtan puffant le a földre. Társai nekem estek, a kardok felettem suhogtak. Szerencsére kikerültem a halálos csapásokat, mire ordítottam a fiúnak, hogy fusson el. Ő elfutott, nyomába két lovas eredt. Ebben a pillanatban karomat kard vágta meg. A gondatlan férfit is kilyukasztottam, kardját elvettem és felpattantam lovára, hogy a fiút védhessem, de a ló megérezhette, hogy nem vagyok igazi elf és tétovázott.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alamaise
Kék sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 190
Életkor : 501
Munkahely : Légiós

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-01-06, 4:18 pm

*Amíg a gebe nem indult, addig végeztem a rám maradt kettővel, és az elf nyomába iramodtam. Pont időben érkeztem, a fiú védekezésképp megszúrta az idegenek lovait, mire azok megriadtak s lovasaikat ledobták. Az egyik fenyegette és annak a bizonyos tárgynak a honlétéről akart tudni. Mikor látta, hogy az elf nem fog beszélni, támadásra emelte a kezét, de támadni már nem hagytam. A másik kétségbeesett, látta, hogy nem tud menekülni és megadta magát. Elgondolkodva néztem rajta végig, de végül nem hagytam neki kegyelmet. A fiú értetlenül nézett rám.*
- Valószínűleg egy kocsmai bűnöző, nem érdemelt mást. Mellesleg ez a legkevesebb, megmentettem az életedet!
*Ezt ő is belátta. A lovamhoz lépett és én karom kinyújtásával jeleztem, hogy felülhet mögém.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alamaise
Kék sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 190
Életkor : 501
Munkahely : Légiós

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-01-06, 4:28 pm

*Menion városa durván egy napnyira feküdt. A lóval gyorsan odaérhettünk, bár eddig is eléggé meghajtották, de még mindig gyorsabb volt, mint gyalog. Inkább nem akartam megtudni, mit kerestek nála, nem akartam belefolyni a dologba. Úgy a biztonságos, ha egyikünk sem tud semmit a másikról. Szerintem ezt ő is úgy gondolta, mert nem nagyon kérdezgetett utuk során, amit furcsáltam az igaz, de végül is örültem neki. Mikor Menion már a láthatáron volt, úgy örült, mint majom a farkának és kérte, hogy hajtsam meg a lovat. A kérésnek nem tettem eleget, kivételesen nem siettem. Fiatal barátom valószínűleg alig várta, hogy Menionba érjünk és megszabaduljon tőlem. Lassacskán el is jött ez az idő. A városkapuban megálltunk, leszálltunk a lóról és kifizette a nekem járó összeget, amit ezért a kis kalandért keveslettem, de rá hagytam a dolgot. A városba érve érzékeny búcsút vettünk egymástól.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1150

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Mese: A láz   2012-03-18, 2:13 pm

*Menion vára már évezredek óta áll Lanuria déli területein. A végvár, mint ismeretes, egykoron bizonyos Lafur és családja tulajdona volt, de Lafur leszármazottja később lemondott róla a birodalom javára. A déli végen így ez a vár őrzi a határokat és a környékbeli lakosok védelmét is a vár védőinek dolga ellátni.
Taris, a vár kapitánya a kapitányi szállás ablakán tekint kifelé.
Néhány napja furcsa dolgok vették kezdetüket. Dél felől minden reggel hatalmas szúnyograjok lepik el a várat és környékét. Ez az első napokon csak bosszúságot okozott a népnek és a katonáknak egyaránt, mostanra azonban a bogarak támadása mellé társult egy jóval rémületesebb dolog is.
A vár gyógyítói az előző este számoltak be Tarisnak arról a lázról, mely a környékbeli falvakban és a várban egyaránt felütötte a fejét. Előbb magas lázzal kezdődik, majd folytatódik hidegrázással.
A folytatása ennek sokkal borzalmasabb. Azokon, akik túlestek az első lázas napon, a bőrük alatt vérvörös bevérzések kezdődnek, amelyek a kisebb erek rajzolatát követik. Közben a magas láz továbbra is fennáll és a legerősebbek ugyan még bírják magukat, egyre többen dőlnek ágynak, a betegség miatt.
Meg vannak az első halálos áldozatok is, igaz, még csak a pórnép körében.
Azonban több katona is ágynak esett már. A gyógyítók szerint a láz összefügg a szúnyograjok támadásával.
Taris hatalmas teste szinte kitölti az ablakot. A felhő, mely már látható az égen egy ideje, egyre közelebb ér. A vár udvarán nem lát egyetlen alakot sem.
Hallani véli, hogy csukódnak még az utolsó ajtók.
Ma reggel hirdette is ki, több pergamenen is városszerte, s éjjel már a falvakba is elérhettek futárai, hogy a szúnyogtámadások elől, aki csak teheti, húzódjon fedezékbe.
Az eddig látottak alapján a támadás fertályóránál nem tart tovább.
A kapitány is becsukja az ablakot, majd kivárja az idő leteltét.
Csak később siet ki az udvarra, hogy aztán a falakra parancsolja a katonákat, amikor már eltűntek a szúnyogok.
A környékbeli falvakban és a várban lévő hirdetmények alapján azonban bátor és egészséges harcosokat és gyógyítókat keres. Jelentkezésüket a szúnyograj távozása után várja a vár udvarán.
Emiatt áll most meg szárnysegédje és két gyógyító mellett az udvaron álló emelvényen, hogy szemügyre vegye az érkezőket.
Arca a szokásosnál is morcosabb, míg szigorú tekintetét körbehordozza a jelenlévőkön.*




//Akkor hát csapjunk bele! Smile Remélem, nem várattalak hiába benneteket! Smile//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lothár Von Falkenhausen
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 225
Életkor : 34

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-03-18, 4:03 pm

*Már egy ideje gyaloglók az utakon, sebeim már teljesen be gyógyultak, amiket még Olassie-ban szereztem. Az út közben nem történik semmi különös, hamarosan meg érkezek egy faluba, ahol meglátok egy hirdetményt amin az áll, hogy gyógyítókat és harcosokat keresnek és Menion várában kell jelent kezni.*
~Azt hiszem jelentkezek, lehet, hogy tudok pénzt szerezni, mert nagyon sok pénzem ment el az új kardra és a páncél javításra.~
*Egy kis pihenő után elindultam gyorsan a vár felé, úgy három negyed óra múlva már elértem a kapukhoz. Oda mentem az egyik őrhöz útba igazítás ért, az őr azt mondta, hogy menyek a vár udvarához, mert ott gyülekeznek a jelentkezők. Meg köszöntem neki a segítséget, majd oda mentem az udvarhoz. Nem láttam túl sok ember még, de nem nagyon foglalkoztam ezzel be álltam az udvar közepébe és vártam, hogy mi lesz. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alvor Freyr Ottar
Barbár
avatar

Hozzászólások száma : 78

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-03-18, 6:08 pm

*Alvor egy ideje már rótta az utakat és kicsit mintha el is fáradt volna a hosszú utak alatt. A legközelebbi falu úgy nyolc mérföldre lehetett innen, az is egy nehezen megközelíthető helyen. Alvor ott megpihent egy éjszakát, majd onnan indult tovább egy egészen nagy vár felé. A város furcsán tartózkodó volt, kicsit mintha szomorúak is lettek volna Alvor szerint. ~ Mi lehet az oka? ~ Kérdezte magában Alvor. Ahogy beljebb ment, egyre jobban furdalta a kíváncsiság, de nemsokára meg is látott egy hirdetést: Harcosokat illetve gyógyítókat keresnek. Jelentkezni a várban lehetett, így Alvor még beljebb ment mígnem egy hatalmas udvarhoz nem ért, fél óra járkálás után. A főtéren csak két ember volt. Egy aki igen szigorú szemmel nézegette a teret, a másik pedig egy páncélba öltözött bajszos fiatalt pillantott meg. Alvor láttán a legtöbben félrehúzódtak, főleg a termete és a kinézete miatt. A szigorú szemmel nézelődő férfi azonban csak egy nyugodt bólintással üdvözölte. Alvor ugyanígy tett, majd csontsisakját megigazítva a fiatal mellé állt, nagyjából tíz lépésnyire. Alvor úgy érezte, hogy eléggé borús egy küldetésre vállalkozik, habár nem tudta még micsodára. A pénzért vállalkozott erre, de ha kell ki is száll belőle ha úgy adódik. Ha valami mocskos dologra próbálják rávenni, abban ő nem fog részt venni. Bár a király nem szokott ilyen nyilvánosan piszkos munkát hirdetni.
A fiatal mellé állva, megállt és Bunkóra tette a két kezét, mintha azon támaszkodna. Az ifjút egy bólintással üdvözölte.*


A hozzászólást Alvor Freyr Ottar összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2012-03-19, 2:48 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Dylan
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 612
Életkor : 36
Munkahely : váltás alatt

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-03-18, 7:21 pm

*"Az ördög bugyra". Ez állt egy kis pinceajtóra akasztva, élénkvörös betűkkel. Mióta a szúnyogtámadás napvilágra került, minden betévedőt alaposan átvizsgálnak, mielött beléphetne a kocsma mélyebb részeibe. Egy ideje itt tanyázik Dylan is. Tökéletes hely a szúnyogok ellen, és ráadásul kivételesen a hely "üzemeltetői" vigyáznak a tisztaságra. így a patkányok, vagy bogarak sem jöhetnek szóba. Már, hogy is jöhetnének, mikor a kocsma valódi feladatára igencsak rossz fényt vetne. Hadurunk az egyik elkülönített kis szobácskában a szokásos jeges wisky mellett kérdezgetett épp egy fiatal lányt hányattatásairól, mikor becsörtetett hozzá az egyik csatlósa.*
-Uram. Jó hírem van, kihírdette a vár ura az ellenszert kutató csapatok toborzását!
Nem akarjuk megnézni?!
*Egy nyegle legyintéssel nyugtázta a hadúr, hogy bizony a kérdésben benne volt a válasz, de a másik nem tágított. Letérdelt, és úgy könyörgött neki.*
-Kérem uram. Sai nagyon beteg, hadd segítsek akkor én rajta.
-Nem, neked legalább veszem valami hasznodat. Ne most akarj meghalni.
*A másik könyörgő szemekkel nézett fel rá, de nem tudott mit mondani. Tudta, hogy ha felidegesíti, képes lesz betegágyra küldeni őt is... törésekkel. Azonban nem ment ki, talán valami féle csodára várt. Dylan visszafordúlt a hölgyhöz, és gyengéden megigazította a haját, nem törődve a földön térdelő alakkal. Amaz látva, hogy semmi haszna a halk tüntetésnek, leborult a hadúr lábai elé, és hangosan kezdett bele a siránkozásba.*
-Kérem, könyörűljön meg rajtunk. Nemai gyerekkori barátom. Ő volt ön elött az egyetlen aki segített rajtam. Ne haggya, hogy meghaljon! ...
-Elég legyen. Egyszer meg kell szabadulni az ilyen kötelékektől.... csak hátráltatnak.
*Nyugodtan adta elő, mintha egy vívó mozdulatot magyarázna a tanítványának. Mint egy örökérvényű nagy bölcsességet. Közben az előbbi lányt leváltotta egy fiatalabb, láthatóan ideges kislányka. Ez azonban fel sem tűnt a hadúrnak. Hát váltják egymást...na és? ... úgy se volt olyan szórakoztató az mint hitte. Még örült is neki, hátha ez a kisebb teremtés tud majd valamit nyújtani is. Meg aztán, kezdte idegesíteni a sok siránkozás.*
-Idegesítesz.
*Az újabb hölgyike egyből átkarolta a hadurat, és hozzá dörzsölve a melleit kedveskedő szavakat súgot a fülébe.*
-Olyan szép vagy. Megigéznek a szemeid.
*Dylan csak egy röpke pillantást mért a lányra. Soha nem látta még azelött. Nem is igazán volt az ínyére ez a hízelgés...*
-Az izmos karod, a hideg pillantásod, a kemény arcod, mind mind azt sugározzák mennyire erős vagy... és tökéletes, mint egy szobor. Mintha téged egy zseniális művész alkotott volna, hogy példakép legyél az embereknek.... és ...
*És ahogy így két tűz között vergődött pár percig hírtelen megcsillant egy vékonyka tű, amely a következő pillanatban a karját sértette fel. Üvegből készült, amit meglátni akkor is kétséges, ha várja az ember, de ebben a helyzetben szinte elkerülhetetlen volt. A magából kifordúlt talpnyaló megdermedt. Erre igazán nem számított. Dylan a következő pillanatban maga elé rántotta a hölgyet, és kicsvarta a kezeit, hogy mozdulni se tudjon.*
-... és jó a halálra mi? Chö,... ki vagy te, és miféle támadás volt ez?
-Olyan amit még mágusok se tudnak kivédeni.-*Erre elmosolyodott a hadúr*
-Jah, főleg ha egy eldugodt lebújban, örömlánynak álcázva hajtod végre.
*Ekkor megrázta a lánykát, a könnyebb felfoghatóság kedvéért.*- na de elég a félrebeszélésből.
-Az apám. Emlékszik rá? Akit akutató hadjárata közben ölt meg. Tudós volt mint magam is. Ő tanított ki. .. és most megboszulom a halálát!
-Hmp, befejezted végre?
-Uram,.. mit tegyek?-*szólalt meg végre a férfi is.*
-Fogd be a szád! -*jött az egyenes válasz, majd Dylan újra a lányhoz fordult.*-Meg akarsz halni?!
-Chö, boldogan halok meg, mivel tudom, hogy követni fogsz, démon!
*Kezdett csípni a seb. Még nem volt ideje kiveni a beletörött üveget, így feltételezheti, hogy az öszes méreg átáramlott a testébe. ... Nagyszerű.
-Jól van. Most már boldog lehetsz. Azt állítod, hogy a még oly nagyra becsült mágusok sem tudják kivenni a mérget, akkor biztosan meghalok, mi?
~Nézd, ügyes húzás volt, elismerem, de itt a vége. Kiszedem belőlled ha kell erővel a méreg ellenszerét,vagy elmondhatod magad is.
*A fejében szólallt meg a lánynak, olyan erővel törve át az állandó gátakat, hogy a lány felsikoltott fájdalmában.*
-Tetszik a bátorságod, úgyhogy nem öllek meg, feltéve persze ha elmondod mit használtál.
-Nincs ellenszere. Mivel a szúnyogokból nyertem ki a mérget. Még én se tudom, hogy mi az ellenszere. ... te se tudhatod, meg fogsz hallni!
*Megfagyott a levegő. Még Dylanen is átfutott a gondolat, hogy nem mondhat butaságot a lány. Ha tényleg képes volt rá... márpedig az az öreg, akiről beszélt, ígéretesnek bizonyult. Kár, hogy nem akart segíteni... nem hagyhatta életben.*
~Szóval ezzel az új kórral fertőzött meg a csitri. ...
*Egy laza mozdulattal a földhöz szögezte a csajszit, és a fülébe sugta a következőket.*
-Azt ne vedd olyan könnyen, nem eszik olyan forrón a kását.
De az öregedből kiindúlva hiszek neked, -
*egyensedett fel, magával rántva a lányt is. Hangosan beszélt, hogy a másik is hallja.*
-Van egy szerveződés, a vár ura által, a betegség megállítására. Velem jösz!
-Na azt már nem! Mégis miből gondolod, hogy még segíteni fogok neked?
-Hát egyszerű...-*Ekkor fogta és az elötte lévő karjaiba penderítette a lánykát, hogy kihúzhassa a szilánkokat.*-Vannak még családtagjaid, nem?
*A lány arca elnyúlt a felismeréstől. Hát tényleg az ördöggel áll szemben. Meg fogja ölni a szeretteit! Dylan utánozhatatlan "mosolya" még rá is játszott az öszhangra, majd így folytatta.*
-... nekem meg embereim vannak. Meghagyom nekik, hogy végezzenek velük, ha netán meghallnék, és hidd el. Mindegyiket a halál karmai közül szedtem ki. Meg fogják tenni!
-Azt nem teheted!
-Már mért nem? Persze ha segítesz, nem esik bajotok. Még neked sem, te kis pimasz.
-Én nem...
-Ez nem ajánlat volt. Nincs választásod.
-Uram, majd én gondoskodom róla.
-Jó, de ügyesen.

//Majd csak a kövi hsz-ben szeretnék beérkezni, előbb megnézem a felállást Very Happy//


A hozzászólást Edward Dylan összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2012-03-22, 2:02 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1771
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-03-18, 9:11 pm

*Kain komoly vargabetűt tett meg, mire visszaérkezett délre. Talán így távolabb érzi magát a sárkányok leggyakoribb előfordulási helyétől, talán csak arra vágyik, hogy arany pikkelyeit a déli, forró nap melengesse, ezt maga sem tudná jobban meghatározni.
Persze a sárkányok előfordulására rácáfol a dombságon sikeredett találkozása azzal a vörössel. Így ez az ok nem is tekinthető valódinak.
Azonban azt le kell szögezni, hogy valóban nem olyan gyakoriak erre népének tagjai, mint északabbra.
Namelyr is látta a hirdetéseket, amikor előző nap délutánján megérkezett, ahogy látta azt is, ahogy a járvány egyre több embert dönt le lábáról.
A fogadó, ahol megszállt, egyébként is kong az ürességtől. Akik itt voltak, az első adandó alkalommal elindultak minél távolabbra ettől a helytől. A vendégek egymás között átokról suttogtak és a történtek fényében az arany sárkány sem gondolhatott másra.
A hirdetmény azonban azt is jelentette számára, hogy egyesek pénz, vagy talán kalandvágyból érkeznek ide, de könnyen lehet, hogy követi ide más is az egyszerű kalandorokat.
Igen, Kain Namelyrnek szokásos paranoiája súgta azt, hogy jobb, ha óvatos és szemügyre veszi azokat a „bátrakat” vagy inkább azokat a balgákat, akik Taris, Menion kapitányának hívására érkeznek.
Namelyr elég időt töltött már a kétlábúak között, hogy tudja, világukban a „pénz beszél” elve rendkívül erős. Ez a kis fémmorzsalék, amiért ha kellő mennyiség van belőle, szinte bármit megkaphatnak.
Személy szerint nem kedveli különösebben, saját népének ettől tisztább létforma adatott meg és ilyenkor érzi is, hogy mennyivel többet ér számára az, hogy honnan származik.
És mennyire súlyos a terhe annak, hogy épp ezt árulta el.
Visszakanyarodva azonban a sötét mágus külső arra elég, hogy a reggeli fényekben megfelelő éles árnyékot találjon fekete bőrkabátjában a tér egyik sarkában. A nap fénye ide nem jut el, de ő, kis hunyorgással az egész várudvart belátja.
Nem megvetendő, ha leselkedni kíván. Éspedig azt kíván, mivel meg akar bizonyosodni afelől, hogy nem érkezik ide egyetlen halandó sárkány, vagy akár egy az ősiek közül. Leginkább Risanra, vagy Furiára gyanakodna, és utóbbi az, akitől igazán tart is.
Risanról már hosszú ideje nem hallott.
Így aztán az árnyékba húzódva figyeli a téren gyülekező kétlábúakat és titkon reménykedik, hogy nem is érkezik fajtabéli.
Minden esetre szokásos fegyvereitől nem vált meg.
Hátát a falnak dönti, egyik lábán támaszkodik, másikat térdben behajlítva, talpával a falnak veti, karjait pedig összefonja széles mellkasán.
Fehér arcában megbújó két ébenfekete szeme hidegen szemléli az udvaron gyülekezőket.
Van benne kíváncsiság, hogy mi fog történni.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lea Fergalas

avatar

Hozzászólások száma : 25

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-03-21, 6:23 pm

Nem csinált mást csupán ágaskodott egyre előrébb és előrébb.
Lábujjhegyen nyújtotta karjait egy papírdarab után, mely egy öreg, széles törzsű, nagyon magas fa ágai közt rekedt meg röptében. A fa meglehetősen féloldalasan nőtt ki a földből, köszönhető ez annak, hogy történetesen egy domb meredekebb oldalán vert gyökeret.
Jobb ötlete nem volt így jókora kupacba hordott kövek tetején egyensúlyozva próbálta elérni célját, ami a papír volt.
- Na még ... egy... kicsit...
Majd az utolsó szónál hirtelen elmarta a legközelebi ágat. Szinte ezzel egyidőben vesztette el egyensúlyát, s indultak meg alóla a kövek mint apró kőlavina.
Kissé távolabbról is jól kivehető volt a vár tövében szerencsétlenül járni készülő leányzó.
Lea sikantott, s kezeivel kapálózni kezdett a levegőben, pedig tudta, hogy ettől még nem fognak szárnyai nőni, s pláne nem tud majd talpra esni. Pillanatnyi dőlésszögéből ítélve ez sokkal inkább nézett ki egy hátasnak a lejtő göröngyös, kőtörmelékes oldalán, mint bármiféle fennkölt szárnyalásnak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 26

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-03-21, 7:28 pm

* Mitsukoval, a Verinolba tett utazásunk nem hozta meg a várt eredmény. A városban tett rövid barangolásunk alkalmával sikerül megtudnunk, hogy szerencsétlenségünkre nem is olyan rég hagyta el a várost, aki miatt idelátogattunk. Az itt szerzett leírás alapján még rémlik is számomra egy férfi arca, aki megfelel a leírásnak, s nem is olyan rég, csupán fél napja jött velünk szembe a városba vezető úton.
További érdeklődés folyamán azt is sikerül megtudnom, hogy útja Menion piacára vezet, hogy ott adja el frissen szerzett portékáit.
Mitsuko felé fordítom tekintetem, mely könnyen elárulhatja gondolataimat.*
~ Ha ezt korábban tudom … Nem kellett volna eljönnünk egészen idáig, nem kellett volna kitennem őt ekkora útnak, nem kellett volna összefutnunk azzal a szellemmel, csupán szülőföldem központjába menni, s megvárni, míg „házhoz” jön az információ, ami akár egész eddigi életemet más fényben tüntetheti fel.
* Mitsuko is tudja ezt, tudja mennyire fontos számomra, amit megtudhatok ettől a férfitől, és hogy egy kis szerencsével már a célegyenesben vagyunk, így vágunk neki az útnak egészen Menionig.
Itt azonban nem az a kép fogad minket, mint ami pár nappal korábban, távozásunk alkalmával magunk mögött hagytunk. Az emberek tekintetébe a félelem és rettegés költözött, ekkor még nem tudtuk mi okból, de nem is kellett sokáig várnunk, hogy kiderüljön.
Utunk egyenesen A vidám vadkan nevezetű fogadóba vezetett. Az járja, hogy emberünk itt szokott megszállni.

Alig nyitjuk ki a fogadó ajtaját, mikor máris megcsap minket az újdonsült Menion vendégszeretete.*
- Az istenekre jöjjenek már be!! … Vagy maradjanak kint, de csukják be az ajtót, de azonnal!!
* A pult mögött álló férfi nem kimondottan vendégcsalogató, felhívására belépünk.*
- Corbina, hányszor mondjam még neked, reteszeld be az ajtót!
* Förmed rá egy fiatal lányra. A szóban forgó teremtés szapora léptekkel siet mögénk, hogy elhúzhassa a reteszt.*
- Máris bezárnak? Nincs ehhez még korán?
* Kérdezem a férfit.*
- Maguk még nem hallottak a kapitány parancsáról?
* Arcunkra kiülő értetlenséget követően folytatja, miközben én helyet foglalunk előtte, hogy többet megtudjak.*
- Most érkeztek a városba?
- Igen. Miért?
- Még pont időben … Hamarosan jönnek a szúnyogok.
- Szúnyogok? … Néhány szúnyog miatt ez a felhajtás?
- Néhány?

* Neveti el magát a férfi.*
- Ha csupán néhány lenne … de ezek beborítják az egész eget.
* Közelebb hajol, hogy halkabban oszthassa meg velünk gondolatát. *
- De ez nem minden. Az igazi gond az átok …
- Miféle átok?
* Kérdezem hasonló hangon tőle.*
- Átok ül a városon. Ezért vannak itt a szúnyogok és ezért beteg a város nagy része, csak kevesen merik hangosan kimondani.
- Betegség? Miféle?
- Eleinte szinte észre se vettük, egyszerű láznak hittük, de ami ezután következik sokkal rosszabb, elvörösödő foltok a testen, lázálmok, végül halál, de megnyugodhat, még egyik jelenlévő vendégem sem esett az átok áldozatául. Nézzen csak körbe.

* Körbefordulok, s ekkor jut eszembe, mi is volt az eredeti indok, amiért ebbe a fogadóba jöttünk Mitsukoval. Visszafordulok a férfihoz.*
- Egy bizonyos Asychic Tresoldest keresek. Úgy hallottam gyakran megfordul itt.
* A férfi eleinte rezzenéstelen arccal hallgatja mondandóm, de amint elhelyezek néhány darnát a pulton, máris közlékenyebbé válik.*
- Áhh Asyc! Most is a vendégünk, bár ma még nem láttam.
- Beszélnem kell vele. Melyik a szobája?
* Újabb darnáknak kell az asztalra kerülniük, az információért.*
- A nyolcas.
- Mutassa!
* Mielőtt elindulnánk, Mitsuko felé tekintek, hogy láthassam velünk akar-e jönni, ha lát vagy hall minket.
Az ajtónál furcsa hangok szűrődnek ki, leginkább nyögésnek hangzik. A férfi kérdőn néz rám, nem-e várhat a dolog, de nem nekem is megvan a magam dolga, s nem véletlen utaztam végig Lanuriát utána kutatva.
Végül benyitunk. Asychic az ágyban álom közepette, izzadtságban fürödve vergődik.*
- Nincsenek betegek …
* Ismétlem meg a férfi korábbi mondatrészletét.*
- Ööö … én … ööö … nem tudhattam, hogy elkapta.
* Odalépek Asychichez, hogy megpróbáljam felébreszteni. Nehezen sikerül is.*
- Neee! … Távozz innen!! … Nem foglak követni!!
- Nem ezért jöttem. Csak kérdé…
- Neee! … Távozz innen!! …

* Keze ekkor keveredik elő a takaró alól. Több helyen is megmutatkozva rajta a bőr alatti vérzések nyomai. *
- Neki vége … Kár érte …
- Csak ennyi?
- Semmi sem segít rajtuk. Én pedig nem vagyok sem harcos, sem gyógyító, akit a kapitány keres a probléma megoldására.

* Csupán hátamon található kard felé biccentem fejem, hogy felhívjam rá a férfi figyelmét, ha eddig nem vette volna észre. *
- Mesélne erről?
- A városban több plakáton is szerepel. … Hogy nem vették észre? … A vár udvarán kell megjelenniük a szúnyogok távozását követően.
* Én végig Asychich állapotát figyelem, el is engedem kérdését fülem mellett, most először ezt a férfit kell talpra állítanom, ha meg akarom tudni, amit ő tud.*
- Még mennyi ideje lehet?
* Oda se nézek a kérdésem célszemélyére. *
- Ha szerencséje van … talán két nap.
- Legyen gondja a szerencséjére! Nem fogja megbánni!
* Ha Mitsuko nincs a szobában, további szó nélkül hagyom el azt, hogy elmondjam neki is a helyzetet.
Ha pedig a szobában van, kezét megfogva és apró fejmozdulattal invitálom egy kis beszélgetésre.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Neloria Kinkaid
Szürkeköpenyes/félvér
avatar

Hozzászólások száma : 21
Életkor : 236
Munkahely : A világ vándorai között...

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-03-21, 7:34 pm

//Mese ~ A láz... Lea Fergalas közelében//

Nem is olyan rég telepedett le a vár falának tövében. Egyik térdét kényelmesen felhúzta, hogy karját azon pihentetve haraphasson időnként egyet-egyet a kezében tartott lédús almából.
Egy újabb harapás, majd az ízletes gyümölcs darabkájának elmajszolása közben nézte a zölt hajú lányt, ki lázas igyekezettel hordta egy fa tövébe a köveket.
~Vajon mire készülhet?~
Nem is fárasztotta magát találgatásokba bocsátkozással. Inkább várta a fejleményeket.
Hiába meresztette szemeit, akkor sem tudta kivenni, mi is lehet az, ami miatt azt a kődombot odapakolta a lány.
Nézte, ahogy óvatos mozdulatokkal felkászálódik mesterséges emelvénye legtetejébe.
A látvány maga mosolyt csalt Neloria arcára. Egyértelmű volt számára, mi lesz ennek a manővernek a vége. Minden csak idő kérdése.
De ő csak újabb darabot harapott ki az almából és nézte hogyan nyújtózik valami számára nem is látható dolog után.
Megint egy újabb harapás a piros héjú gyümölcsbe, s közben szabad kezét lazán a földre helyezte maga mellett.
Tudtaaaa... szinte zsigereiben érezte, hogy eljön a várt pillanat, amikor az a zöld frizurás fruska megkísérli majd bemutatni esési művésztudományát.
Nyelt egyet, utána megszólalt.
- Homok kezek!
Halk szavai hatására hullámzón mozdult meg a föld, s egy szempillantás előtt kígyózott el az örvénylőn forgó homokhullám a zuhanni kezdő lányig. A fa tövétől egy embernyi méretű homok kéz csapódott ki a földből, s fogta fel egy szempillantás alatt a lány esését.
Minden megállt hirtelen. A lányból csupán az ujjak közt lelógó lábai látszottak ki.
Majd feje kukucskált ki a porózus ujjak egyike fölött.
Nel ujjai finoman felmarkoltak egy kevés homokot, majd kipergette ujjai között a földre.
Míg a homokszemcsék lassan aláhullottak úgy ereszkedett a földig a homok kéz, s lassú oszlásnak indulva omolt a kövek közé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Dylan
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 612
Életkor : 36
Munkahely : váltás alatt

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-03-22, 8:50 am

//Hát, akkor folytatom...úgy sincs jobb dolgom^^ Nah jó ez nem igaz XD
Alvor Freyr Ottar, Lothár Von Falkenhausen, Kain Namelyr...//

-Én még maradok egy kicsit, de ti amint lehet induljatok el.
-Értettem, főn...azaz uram....-*Ezért jár egy gyilkos tekintett. Méghogy főnök. Nem lehet a fejükbe verni, hogy nem egy holmi városi rablóbanda vezére akar lenni?*
-Te meg,-*fordúlt a lányhoz.*-tarsd észben a mit mondtam.
*Ezzel magukra is hagyta őket. A hátsó ajtón fognak távozni. Már megbeszélte az egyik bennfentessel. Ő viszont felmennt a bár részhez, miután magára dobta a kék hosszú kabátját, és kért egy pohárral valami ütősből. Veszettűl tud viszketni a seb széle. Kisvártatva pedig rákérdezett a mindenttudó pultostól arra amiért jött is. Nincs-é valaki akit ajánlani tudna, egy keményebb bevetésre. ...*
-Dehogynem! Nemrég ért a városba egy külföldi. Azt mondják olyan akár egy árnyék a sötétében. Ha nem akarja nem látod meg, és könyörtelen gyilkos. Ráadsul minden fegyverré válik a kezében. Egy ilyen kell önnek ha jól sejtem, és ez a személy épp ide tart. A Főnök ismeri.
-Köszönöm.
-Ha vár még egy kicsit személyesen is beszélhet vele.
*Nem beszélt rosszul az ipse. Nem is olyan sokára bentről jelent meg a kocsmában.*
~A hátsó ajtó mi?
*Fekete feszes ruha volt rajta tetőtől talpig és álarcot viselt. A ruha anyagából, amit egészen az orráig magára húzott. Egy hasonló tónusú köpeny fedte a karjait, és az övtáskáját, de kidudorodott. A hátán lévő két kardot, viszont nem lehetett elrejteni. Két szép egykezes markolata bukkant ki a köpeny végénél. Hosszú fekete haja a nyakánál lelógott. Ez az összhatás csak még teljesebbé vált, mikor ránézett a hadúrra nagy fekete szemeivel. Rajtuk kívül a terem hátsó részénél két részeges iszogatott halkan. így hát egyenesen Dylanhez lépett az idegen. A férfi elmosolyodott.*
-Kér valamit? Esetleg egy martinit?-*Utalt ezzel a titokzatos maszkra.*
-Nem köszönöm. Úgy hallottam, ön keres engem.-*Hallatszott a maszk mögül egy egész vékony, de határozott hang.*
-Valakit, aki képes elvégezni a feladatot amit adok.-*Félreérthetetlenül horpadt be a vászon maszk. Az idegen széles mosollyal fogadta a hadúr válaszát.*
-Akkor megtalálta. Mit szeretne? Gyilkosság, rablás, esetleg túszejtés?
*Ekkorra a pultos már nem volt sehol. Dylan a kitett wiskyből töltött magának, és lehúzta egyszerre.*
-Személyi védelem.
-És kit kell megvédjek?
-Engem.-*Majd a gyors válasz után, a szemébe méllyesztette a sajátját. Kilátszott a meghökkentség a másik tekintetéből.*
-Akkor nem számíthatok egyszerű küldetésre.-*Szólallt meg végül.*
-Vág az eszed. Honnan jöttél?
-Kis országból, de mint látod zsoldos vagyok. Nem fog befolyásolni.
-Azt ajánlom is, hmm, de nem ezért kérdeztem.
Ninja vagy ugye?
-Ismeri a népünket?
-Jártam már ott. Jellegzetes a ruhaviseleted. És nem csak az, a modorod. Kevesen vannak ilyen magabiztosak.
-Mert kevesen vagyunk.
-Hmm, ne okozz csalódást.
-Bennünk nem csalódik senki.
-Jah, és mégegy.-*Fordult vissza Dylan álltából.*-Nem akarom, hogy tudjanak rólad.
*A másik egy határozott biccentéssel jelezte, hogy értette. Amint kiértek az "Ördög bugyrának" nevezett pincehelységből kettéváltak az útjaik. A hadúr egyenesen a várba ment, míg a ninja kerülő úton, figyelve a megbízóját. A pénz fix volt, jóelőre tudta mennyiért kéri a segítségét. Azonban kell is. Nem tudhatja mit tartogat ez a méreg a számára. Beérve a kapunál megállítják. Bekísérik a várba. Lemaradva követi szótlan kísérőjét, és minden egyes részletet elraktároz ami a hely védelmével összehozható. Ablakok, ajtók, falak helyzete, vastagsága...sacc per kábé. Majd egy hatalmas terembe vezették.*
-Kérem itt várakozzon, nemsokára Taris nagyúr is megjelenik.
*Nemsokan vették a bátorságot, hogy eljöjjenek. Persze a kislány még nem érte be azzal a félkegyelművel. Noh, volt itt egy lovag...*
~Ezt ismerem!~*Ötlött bele a gondolat, mikor elhaladt mellette. Meg a "törpe" oriás ember, a múltkorról. Nah, az örülni fog a félkegyelmű jelenlétének... és még valaki. Egy sárkány. Nem ment közel hozzá, de elég közel, hogy tudhassa, őt nézi.*
~Semmi kétség. De mit keres ez itt? Úgy tudtam, errefelé nem nagyon vannak...

//pff, látszik, h mennyi helyre figyelek egyszerre...apróság, apróság...hehe^^


A hozzászólást Edward Dylan összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2012-03-22, 1:37 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-03-22, 11:04 am

- Nina… - Szólt a lány után Sou, de a megnevezett még csak meg sem torpant, ellenben az ifjú sárkány igen. Megértette a feldúltságát, mikor tegnap elmentek még csak az édesapja esett ágynak és most, mire visszaértek a messzebb honos gyógynövényekkel, már a nővére is betegen fekszik. A ház, szürke kőfalára veti pillantását, ahonnét sápadt gabona színével, cirkalmas, fekete betűkkel megírt pergamen néz vissza rá. Még csak nagyon megerőltetnie sem kell magát, hogy kitalálja a leányzó vajh’ merre is ment. ~ Mint harcos azt hiszem nem egyszer megbuktam. ~ Önismeretből lehet vizsgázhatna jelesre is, de a gondolat messze nem dicsérő jellegűek voltak. ~ Marad a gyógyítás..~ Még a letépett füvek és virágoktól zöld foltos, kezére vetett a pillantását. ~.. és használom, ami van. ~ Mert segíteni akart, még akkor is, hogyha a város lakóinak döntő hányadát nem is ismerte és nem egy személy van, akivel utolsó látogatása alkalmával tengelyt akasztott, noha annak az éjszakának az emlékei még mindig nem csak, hogy homályosak, hanem egyenesen hiányosak. És hogy néhányan megjegyezték maguknak az arcát, mint amit szeretnének átrendezni, arról is csak akkor szerzett tudomást, mikor visszatért ide. Ám, hogy nem keveredett semmi rendbontásba, az csupán a jelenlegi helyzetnek volt köszönhető, még az érintett legnagyobb kötekedőknek is akadt dolga, egy megbetegedett családtag, barát kisegítésében.
Mielőtt elindulhatott volna, a ház ajtaja nyikordulva kinyílt, ezen az ajtón volt már alkalma beesni és léceinek parányi résein átmenni. Az ajtóban, azonban nem azaz arc tűnt fel, akié mindég, bár a kort és az ápolás szakadatlan fáradalmait leszámítva, egy nagyon hasonló jelent meg.
- Nina? – Kérdezte, fáradságtól rekedtes hangon, kilépve az utcára, körbenézve. Mielőtt Sou felelt volna, megvárta, hogy az asszony végezzen és közben maga is körbepillantott. A város ennek a része valamiért mindig nyüzsög, gyerekek szaladgálnak fel és le, karikát pörgetve, az idősek is kiülnek a keskeny kis padokra és megvitatják ifjú koruk szépségeit, borús és víg történeteiket, a többiekről nem is beszélve. És most? Üres az egész széles utca, szürke és csendes az egész, minden ajtó és ablak szorosan zárva áll, hogy még belülről a lámpások fénye sem szűrődik ki.
- Azt hiszem elment jelentkezni és én is oda tartok. – Szólalt meg, mikor az asszony újra ránézett. Látszott rajta, hogy nem igazán képes eldönteni örüljön ennek vagy sem, hiszen még egészséges méhének gyümölcséről volt szó és a fáradságnak köszönhetően, elkeseredettsége győzött. Sebtében tépte le a falról a plakátot és abban a minutumban apró cafatokra tépte, Sou közelebb lépett, de az asszony feltartott keze megállította.
- Vigyázz rá! Kérlek, vigyázz rá.. – Könnyeit gyorsan morzsolta el, erőt vett magán és még egy apró mosolyra is futotta ebből, ahogy Sou bólintott. Mielőtt azonban hátat fordítva távozott volna, szavakkal is megerősítette ígéretét és arra is megkérte az asszonyt, hogy ő is vigyázzon magára. Még az előtt, hogy az utca elfordult volna hallotta az ajtó jellegzetes morranó csukódását, ettől a helyzet nem lett könnyebb, de már annyi mindent kapott ettől a családtól, hogy ez a legkevesebb, amiben segíteni tud. Bár azt nem tudta, hogy a szúnyogok vajon rá, mint sárkányra is hatással lennének e. Kétlábú alakja éppen olyan sebezhető, mint egy emberé, így könnyen meglehet nem árt az óvatosság és sárkányként. Pikkelyei elég kemények, hogy egy olyan kicsiny rovar, mint a szúnyog ne jusson át rajta, de az illesztések és a „támadók” mérete, még így is adhat aggodalomra okot. Tehát nincs meggondolatlanság!
Sejtett, hogy a leányt nem fogja utol érni, arra nem számított, hogy nem is fogja olyan könnyeden megtalálni. Pedig vörös üstökét szinte minden alkalommal elsőre sikerült felkutatnia, eljött a kivételek pillanata, bár annyi talán ebben is közrejátszott, hogy minél közelebb és közelebb ért, annál biztosabb volt benne, hogy nem ő fajtájának egyetlen képviselője. Régebben nyugtalansággal töltötte el ez az érzés, mára kevésbé feszült ettől, hiszen túlnyomó többségben, mondhatjuk, hogy békés, de legalább is reális gondolkodású sárkányokkal hozta össze a sors. Megérkezve viszont még sem a sárkány, avagy sárkányok után kezdett el kutakodni, hanem bizony ő azt a vörös üstököt igyekezett felkutatni. Szeme mellett, orra volt még segítségére, bár e téren hamar rájött, hogy ha nem is tengernyi itt az ember, a különböző illatok azért még rendesen összekeveredtek. A meglepő az volt, hogy volt benne ismerős eszencia, amit nem egészen a szaglása, inkább egyfajta megérzés mondta. ~ Ő ott, csak nem? ~ Egy valakiről rögvest tudta, hogy barát, nem hétköznapi termetével elég nehéz is lett volna záros határidőn belül nem észrevenni. A fal mellé sorolt, hogy a mögötte érkezőknek ne állja el az útját, így is van elég feszültség város szerte. De most már többé-kevésbé „biztonságos” helyről vehette szemügyre térség többi pontját, hiszen az még bőven tartogatott számára ismerősöket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1771
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-03-22, 1:30 pm

//A mesélő szerint a kapitány akkor megy ki az udvarra, miután elment a szúnyoginvázió, a hirdetményben is az áll, hogy utána várja a jelentkezőket az udvaron. Radek meg előtte érkezik még meg. Engedelmeddel, én inkább maradok az udvaron. Smile//

*Már korábban megfigyelte, mennyire hasonlít az udvar egy teremhez. A különbség szinte csak annyi, hogy nincs teteje neki.
Jönnek még kétlábúak. Az arany sárkány egymás után veszi szemügyre őket. A szagok alapján azért igen nehéz lenne azonosítani az udvarra érkezőket, de sikerül másképp. Használja a szemét. Így aztán van ismerős alak is. Ha jól emlékszik, talán Telarban találkozott vele. Össze is verekedtek, azután pedig közös cellába dugták őket.
A vár kapitányát már az elején szemrevételezte, még amikor megérkezett, de a barbár is kap egy pillantást.
Az árnyas búvóhely előnye, hogy egészen jól elveszik benne fekete ruházatával, de ő azért elég jól rálát az udvarra.
A következő, akin megakad a szeme, egy magas férfi. Namelyr még nem látta őt sem, de megérkezésekor több különös dolgot is észlel, amit kénytelen tudatosítani magában.
Egyrészt az emberi szagok közé az elfek nehezen összetéveszthető könnyebb aromája is keveredik, igaz, csak egészen haloványan, de ez minőségi változás.
Ami zavaró, az inkább az, hogy vele egyszerre megjelent valami sárkányra utaló érzés is. Más, furcsa, mert abban a pillanatban csak az az egy férfi érkezett, s előtte nem volt jelen. A kisugárzás, az egész jelenlét hordoz még valamit.
Kain mélyfekete szemei összeszűkülnek, de nem vált helyzetet. Továbbra is zárkózottan figyel. Nem találkozott még effélével.
Sou érkezése talán azért nem tűnik fel elsőre, mert az udvar azon bejárata felől nem felé fúj a könnyű szél, s a gyöngysárkány menten a fal mellé is húzódik.
Kain figyelme továbbra is az elfet tiszteli meg. Nem, onnan nézve nem sárkány, sem mozgása, sem pedig szaga nem azt mutatja.
Ezért nem menekül el és nem is támad egyből. Megmarad tisztes figyelőnek, csakhogy míg az udvaron lévők többsége jóval kisebb figyelmet kap, Dylan komolyabbat.
Ettől függetlenül azért nem mulaszt el egyetlen mozgásra, vagy új szagnyomra reagálni, csak figyelmének fókusza van egy helyen.
Nem tudja, hogy veszélyt jelent-e számára. A férfi tartása arról árulkodik, hogy megvan a magához való önbizalma. A kérdés inkább az, hogy vajon veszélyt jelent-e?
Kain ebben nem jut dűlőre, és ha jutna is, hol van az még attól, hogy vajon Furia küldte-e. Az ősi sárkányok sok mindenre képesek és a nőt ismeri is annyira, hogy tudja, nem riad vissza semmiféle eszköztől, hogy elérje célját. Ebben az esetben az nem más, mint az ő likvidálása.
Ellöki magát a faltól, de még az árnyékban marad. Karjait is leengedi. Maga mellé. Furia gondolata felébresztette gyanakvását. *


_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Dylan
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 612
Életkor : 36
Munkahely : váltás alatt

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-03-22, 2:02 pm

//oksa, ment a jav. : P//

*Biza tágas egy hely, és jól elrendezett is. Egy nagy árnyas kör közepén vannak, melyben egy fa is meghúzódik, illetve kényelmes padok, kinek mi tetszetős inkább. Napon, vagy fél-esetleg árnyékban meghúzódva pihenni. Dylan nem is várt sokat arra, hogy leülhessen. A fa alá vonult, közel a sárkányhoz, mikor még egy becsöppent. Nem reagált rá sehogy, de kezdte feszélyesnek találni a sok ismerős arcot. Ott van a lovag...az a Lother, vagy hogy is hívják, aztán az a hegy, az oriástörpe, ráadásul egy igen paranoid természetű sárkány. Egyszerűen lesütött róla, hogy a megjelenése gondot okoz neki. Talán tart a sárkányoktól? Soutól nem tart. Békeszerető, plusz vegetáriánus is. Egy légynek se ártana. Leleplezni meg nincs mit rajta, csak hátráltatni fogják... ezt előre érzi. Kényelmesen elnyúlt a padon, egyik lábát átvetette a másikon, balját végigfektette a pad támláján, a jobbal pedig rákönyökölt a karfára és úgy támasztotta a fejét. Nem volt nehéz kiszúrni az ablakban álló termetes fazont.*
~Az lenne Taris? Nem tűnik egy cselekvőképes alaknak...
*Unott fejjel bámult ki a szemgolyóin. Minek is várakoznak tulajdonképp? Arra, hogy Taris nagyúr lefáradjon? Ő sose várakoztatta meg a beosztottjait, és feltehetőleg nagyobb serege is volt mint ennek itt, erre várnia kell. Ekkor úgy érezte, hogy hiányzik a régi élete Amikor mindenki azt látta benne, aki. Tisztelték, és félték a nevét. Ismeretlenként egy idegen helyen újra ki kell vívnia azt amit már egyszer elért. A sárkány meg idegesíti. Mégis, hogy lehet tartani egy sárkánytól egy másiknak? Elvégre nem a világ legerősebbjei? Azonban ez inkább a kíváncsiságát keltette fel, így igyekezett a másik testbeszédéből minnél többet leszűrni. Viszont még nem érkezett el az ideje, hogy beszéljenek. A végén még lelépne. Közben megérkezett a furcsa páros. A hátbatámadó fruska leírhatatlan undorral a pofiján, és a törpéző Nemai, egy vörös folttal az bal arcán, kissé lemaradva.*
-Nah, megérkeztünk.
*Jelentette ki, de nem ment oda a hadúrhoz. Az volt megbeszélve, hogy ott "nem ismerik egymást"*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lea Fergalas

avatar

Hozzászólások száma : 25

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-03-22, 8:37 pm

//Neloria közelében//

Pedig csak egy hajszálnyi választotta el a felhívást tartalmazó papírtól amikor az hirtelen fogta magát és megpróbált elszállingózni egy erősebb szellő hátán.
Ő ezt mégsem hagyhatta csak úgy ni megtörténni. Neki borzalmas nagyon szüksége volt arra a papírra.
Igazság szerint viszont csak annyiról volt szó, hogy a surranó lány - népéhez hűen - minden számára érdekes dolgot szeretett begyűjteni magának. Most a színes betükkel teli irományon volt a sor. Vagyis inkább csak lett volna, ha nem egy gigászi kézben kap észbe.
Előbb csaknem páni félelem lett úrrá rajta. Aztán győzött a kíváncsiság és lelkes szemcsillogás közepette karolta át a vaskos homok ujjak egyikét.
Fejét fürgén kidugta a mutató és hüvelyk ujjak között, úgy bámult lefelé.
- Azt aaaaa. Ez én voltam? Működött a titkos varázslatom?
Meg sem fordult fejében, hogy akár más is előidézhette az ő kis varázslatát.
Ráadásul életében sosem sikerült még varázsolnia, hát miért pont most kezdene el nagy tetteket véghez vinni? Legalábbis ilyen volumenű varázslatot?
Ám attól még elbűvölten nézte végig azt is, ahogy az őt eddig tartó kéz elporlad, s ő pedig puhán ér földet lábain. Villámgyorsan hajolt le a földre hulló papírért, ami nem más volt mint egy példánya a várban is kint lógó felhívásnak, hogy kiket is keresnek ott most, miféle segítőket.
De ő nem olvasta el újra (igen, már egyszer elolvasta, hiszen a surranó egy felettébb kíváncsi fajta, és megvannak győződve arról, hogy ha ne elégül ki kíváncsiságuk, akkor ők minden bizonnyal belé is halnának). Örömittas ábrázattal markolta meg a nyakában lógó medaliont, mely egy egyszerű pillangót ábrázolt csupán, de ő ezen "varázs tárgynak" tudta be a csodát.
- Hát mégis működik.
Nagy lelkesen futott is felfelé a várudvar bejáratához. Még csak igazán fel sem tűnt neki a várfal tövében ücsörgő nő annyira sietett a várba.
Nem is igazán foglalkoztak vele a kapuőrök, mivel már sokadik ízben loholt el az orruk előtt a szeles fruska.
Egyenesen az udvarra néző Tarisra vigyorogva állt meg, s vidáman odakiáltott neki:
- Jelentkezni akarok harcosnak!

És micsoda ötlet ez tőle. De senki nem is igen lepődne meg azon, hogy egy surranó olyan feladatra vállalkozna amihez valójában nincs is gyakorlata. Valószínüleg Taris is fogja tudni, hogy mihez is kezdhet egy surranóval a várban.
Bár a legtöbben inkább távol próbálják tartani a fajtájukat a bonyolult helyzetektől, amit egy harc is jelent.
De ki tudja, talán mégis tud majd hasznára lenni a szeleburdi lány.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1771
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-03-22, 9:29 pm

*Szemével követi az elfet, amíg leül. Az, láthatóan, nem zavartatja magát. Kaint már az is izgatja, hogy miért olyan nyugodt.
Biztos abban, hogy nem észrevétlenül tartja szemmel. Annyira ismeri már ezt a hegyes fülű fajt, hogy az érzékeik igencsak élesek.
Namelyr a fal mentén halad arrébb. Mint egy prédára vadászó vad, úgy kerüli lassan azt a padot, még mindig a fal árnyékában.
Minden érzékével kutatja annak a különbözőségnek a forrását. Mert abban biztos, hogy az idegen nem sárkány. De mégis kell ott lennie egy sárkánynak.
Taris lent állt az udvaron szárnysegédje társaságában.
Namelyr elkapja tekintetét az elftől, ahogy újabbak érkeznek az udvarra. Kétlábúak, ám ekkor már észleli Sout is. Gondterhelt homlokán egy pillanatra elsimulnak a ráncok, ahogy a rég látott ismerőst, a barátot megpillantja.
Biccent is felé, ha a gyöngysárkány észreveszi, de utána már figyelmét magával ragadja az a kistermetű, zöld hajú teremtés, aki keresztülvágtat az udvaron, hogy aztán Tarisnak kiáltsa oda, hogy ő márpedig harcos akar lenni.
Kain ezután szemével megint csak az elfet figyeli, aki láthatóan igen kényelmesen elhelyezkedett.
Vesz egy mély levegőt, s eldönti magában, hogy bármi legyen, nem idegesíti magát rajta. Figyelni fogja, de egy elffel csak tán elbír. Mégsem egy sárkány az ellensége, ha meg akarná ölni, és végképp nem egy ősi sárkány, akit még csak megsebezni sem képes.
Visszahúzódik a sötétebb árnyékok közé. Ha nem szólnak hozzá, most ő sem keresi más társaságát. Azért elnéz még egyszer Sou felé, hogy a fiatal sárkány mit tesz.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Dylan
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 612
Életkor : 36
Munkahely : váltás alatt

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-03-23, 10:52 am

//Kain, ez neked szól Very Happy//

*Kényelmesen elüldögélt a hangulatos kert szélén, a maga kis padján a nagy fa hűs árnyéka alatt, mígnem egyszer csak berohan, illetve beront a vár udvarába egy szeleburdi leányzó. Azonnal kivehető volt, hogy miféle szerzemény a lányka. Egy surranót messziről ki lehet szúrni. Mindegyik ennyire idegesítő. Azt hiszik az élet abból áll, hogy minden kis apróságot begyűjtsenek és jókedvvel konstatálják a fejleményeket boldog boldogtalannak. Az undortól jól kivehetően elhúzódott a szája. Ki nem állhatja az efféléket. Rózsaszín ködben úszó majmok, és most egy ilyen ide dugta az orrát. Azonban a következő pillanatban valami nagyon furcsa, valami nagyon hirtelen történt. Előbb a balja rándult meg, majd a görcs az egész testét görcsbe rántotta. Előre kellett hajolnia, hogy levegőt kapjon. Olyan gyorsan zajlott le, hogy nem is tudott volna mást tenni. Reflexszerűen hajolt szinte a földig levegőért. A fájdalom átjárta az egész testét, majd olyan gyorsan el is múlt, ahogy jött. Lassan felegyenesedett, majd fel is állt. Így könnyebb volt a levegővétel. Szédült ráadásul most másképp látta a világot. Az emberek nagyobbak lettek, a beszélgetéseket pedig tisztán hallotta, a legtávolabb állónál is. Beletellett egy időbe mire rájött, hogy a sárkányszem miatt van. Mozdulatlanul állt, és próbálta kielemezni az elmúlt egy perc történéseit. Ki vette észre a furcsa viselkedését, illetve, hogy mi válthatta ki ezt a reakciót. Aztán... fény derült erre is.*
~Hiszen..., ez baj. Hatással lenne a méreg a képességeimre is?
*Behunyta a szemét, és próbált megnyugodni. Kezdett múlni az utóhatás is, de szó ami szó, túl gyors lefolyásúnak ígérkezik. Remélte, hogy egy darabig még tünetmentes lesz. Viszont nem kerülhet kórházba. Valahogy le kell fagyassza a folyamatot. Még a bárban rendesen kitisztította, lefertőtlenítette, még egy gyógyító bűbájt is ráolvasott, de mindezek kevésnek bizonyultak. Valami erősebbel kell próbálkoznia, .... de először is, meg kell szüntetnie a sárkányszemet. Azt pedig napon lehet a legkönnyebben. Mindig is szerette a napot, így még az elején észrevette, hogy Axis képességei a napon hatásosabbak. Persze ez koránt sem jelentette azt, hogy hatástalanok, vagy gyengébbek lettek volna árnyékban vagy sötétében. Nos, ahhoz viszont el kell sétálnia a sárkány mellett. Hát üsse kő. Az amúgy is észrevette, legalább biztosítja afelől, hogy nem gyenge. Muszáj is, a végén még hátba kapja egyszer, ha nem vigyáz. A paranoid alakok kiszámíthatatlanok. Figyelnie kell az ilyenekre. És legfőképp biztosítania a magabiztosságáról.*
~Lassan, csak semmi gyors mozdulat. Egyszerűen kisétálok a napfényre.
*Közel érve találkozott a tekintetük. Eddig Dylan komor, mondhatni egy dühös ember gondterheltségét sugározta, akit nem árt figyelni, de amikor a sárkányhoz ért, teljesen kivehetően rávigyorgott. Ez a magabiztos viselkedés olyannyira értelemszerű volt, hogy szavak nélkül beszélt. Szinte egy nyílt kihívást jelentett a másik felé. "Tudom ki vagy, és hogy menekülsz, és megvetlek miatta, te gyáva. A fekete, búskomor ruházatod, meg egyenesen ordítja rólad, hogy kapjatok el! Selejt." Az a fajta öntelt, jellemzően Dylanes mosoly volt ez, amit az egyszerű emberek inkább "őrültnek" mondanának. Hozzá a sárga írisz, az elnyúlt macska szerű pupilla, egy átváltozni készülő sárkány látszatát keltették. Aztán kiért a napfényre. Van még egy kis ideje amíg lemászik a "nagyúr" onnan föntről. A nap felé fordította a fejét, és csukott szemmel "élvezte"a sütkérezést. Valójában minden erejével próbálta visszaszerezni az ereje feletti hatalmat. Mozdulatlan állt, és végül győzött is. Még az elején van, de nem szabad lebecsülnie ezt a különös kórt. Láza ugyan nincs, és foltok sem jelentek meg rajta, azonban ez az előbbi intő jel.*
~Ha valahogy lelassítanám a véráramlást...a folyamat is lassabb lenne, de én is. Darabosabb leszek, ami egy esetleges harcnál a lehető legrosszabb....
*Egy pillanatra kiült a gond az arcára. Nincs más választása. Még mindig csukott szemmel, elsuttogta a bűvös szót a napnak.*
-Lea miela.
*Nem történt semmi. Azaz, hogy kívülről úgy tűnt, de érezte a változást. Ezentúl kiszolgáltatottabb lesz. Hátul kell maradnia. Kinyitva a szemét, újra a mélykék szempár nézett ki a világra.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dropie Dan

avatar

Hozzászólások száma : 103
Életkor : 23

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-03-23, 2:18 pm

Az udvarra invitáló plakátok ütemes eltűnéséről most nem más tehető felelőssé, mint egy bizonyos kis surranó, név szerint Dropie Dan. A hirdetőtáblán nem is lehet más felhívást találni, mint a kapitány úrét, no meg persze néhány egyéb felhívásét, de ezek különlegességéről árulkodik az is, hogy még ennek a bizonyos surranónak sem kelti fel az érdeklődését. Így adódik, hogy a kis surranó elhatározza, ő már pedig meg fogja nézni magának azokat, akik elmennek egy ilyen felhívásra. Nem is késlekedik tovább, hogy megtudja. A felhívást gyorsan össze is tekeri és hoopakjához fogja, egyiket sem veszítené el szívesen. Így indul meg a vár fele, kellemes nótát fütyörészve, mígnem egyik fajtársát ki nem szúrja éles surranó szeme, a kihalt utca egyik még kihaltabb kereszteződésénél elfutva. Még a kis surranónak sem kell megerőltetni tekervényeit, hogy rájöjjön, merre rohan a zöld hajú leányzó egy nagyobb darab papírral markában. Dropie sem rest tempót váltani, még a végén lemarad valami érdekesről. Alig pár másodperccel érkezik az önfeledt, önmagát harcosnak tituláló fruska után, de ez ép elég, hogy a kapu felügyeletével megbízott katona megbánja könnyelműségét, s a következő befele igyekvő surranót már ne engedje be szó nélkül.
- Hát te meg melyik lennél, harcos vagy gyógyító? – kérdez rá széles vigyorra a katona.
- Egyik sem. – a kis surranónak hamar leesik, ez a válasz nem fogja megnyitni előtte az utat, ezért szinte azonnal módosítja is – Mindkettő! – s mint aki ezzel elintézettnek venné a dolgot, máris rohanva indul el befele a katonát megkerülve, nehogy lemaradjon valamiről. Ámbár ekkor furcsa dolog történik vele, vagyis számára nem is annyira furcsa, hiszen az elmúlt időben elég gyakran megesett vele az, hogy önkéntelenül szakadjon meg lábai és a föld között fennálló kapcsolat.
- Héé tegyél le!!
- Még mit nem!
- Be akarok jutni! – hoopakjáva az őt tartó kézre mér ütést, mire az elengedi zsákmányát és a földet érő surranó, azzal a lendülettel rohan be az udvarra.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1771
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-03-23, 2:29 pm

//Dylan, avagy a sárkányúr //

*Az árnyak között a legjobb a nyugalom. Észrevétlenül, meghúzódva, figyelve. Ha kell, innen a legegyszerűbb egy meglepetésszerű támadás, vagy akár az észrevétlen távozás is.
Nem látja az elf hirtelen rosszullétét, éppen Sout figyeli, de amikor visszanéz, akkor már összeszedte magát a megfigyelés tárgya.
Kain szűkebbre húzott szemekkel figyeli tovább. Csak annyit észlel, hogy valami történt.
Azt is látja, ahogy feltápászkodik, majd elindul felé. Egy pillanatra melegség fut végig az arany sárkányon, de már uralkodik annyira magán, hogy nem mutatja kifelé. Éles szemével figyeli a felé közeledő alakot és látja azt is, ahogy arca átvált komolyból vigyorgóvá.
Namelyr nem vigyorog vissza, tudja, hogy ez üzenet számára. Fakó arca, szúrósra váltó pillantása kíséri a közeledő alakot. Nem kell sok hozzá, hogy az eddigi érdeklődés, talán még aggodalom helyére ellenszenv álljon. Egy ostoba kétlábú akar vele kekeckedni. Az hiszi, hogy tud róla mindent. Nem baj, látott már öntelt kétlábút, aki aztán saját vérébe fúlt bele saját balgasága miatt.
Kainban csak egy pillanatra merül fel, hogy nem reagál Dylan változására. Még egy pillanat műve csak, hogy az ő írisze is aranysárgára váltson, és úgy villanjon az idegen felé.
Más az udvaron úgysem láthatja, még az odalent, a szárnysegéddel álló Taris sem, aki ráadásul vélhetően egészen mással van most elfoglalva.
Még most sem hiszi, hogy az elf sárkány, jóllehet Dylan mindent megtesz azért, hogy azzá váljon a szemében.*
~Mégis kinek képzeled magad, te szerencsétlen?! Egy sárkánnyal akarsz kakaskodni, kétlábú! Még ha egy áruló, kitaszított sárkánnyal, akkor is…~
*Tekintete elkomorul. Csak egy szörnyszülöttet lát, egy kétlábút, aki ettől semmi több, bár többé szeretne válni.
Nem tudja, miféle lénnyel van dolga, csak annyit, hogy hiányzik belőle valami, amit minden sárkányban megtalált eddig élete hét évszázada alatt. Persze továbbra is, most erősebben érzi a sárkányra utaló jeleket, de érzi azt is, hogy aki előtte elment, nem sárkány.
Aztán amikor kiáll a napfényre, megint változik valami. Mágia.
Kain figyelme ismét az elfre terjed ki, de nem megy utána. Azt már nem. Ha akar valamit, majd idejön ő. A sárkány a maga részéről áll elébe. Tovatűnt az aggodalma. Furia ilyet nem küldene maga helyett.*


_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Menion   

Vissza az elejére Go down
 
Menion
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 15 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9 ... 15  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Déli szeglet-
Ugrás: