LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Homehttp://newagelaGalleryKeresésRegisztrációBelépés

Share
 

 Verinol

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 15  Next
SzerzőÜzenet
Yz'Aires Came
Viharsárkány
Yz'Aires Came

Hozzászólások száma : 76
Életkor : 608
Munkahely : a Caales szolgálatában

Character sheet
Nép: Külhoniak
Verinol - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 3 Icon_minitime2011-12-19, 7:16 pm

Lágyan bólintok a csalódás mely megkörnyékezett, tova is illant, megerősítve azon érzésemet, nem fűz hozzá több néhány udvarias szónál és talán elkövetkező csevejről, amely talán könnyedén szakítja át a kéretlen, kell miatt életre hívott díszes szavakat. Kellem, minek meg van a helye a fényes palotákban, magasztos szentségek éteri kisugárzását őrző templomokban, de nem két egyenrangú sárkány között. Még ha ő itt, s véle testvérhúga is, felettem állhatnának, míg ennek bizonyosságát nem adják, nem hajtom fejem és nem adom át alázatom irántuk ajándékba. Érdem, ezért élek, ezért nyögöm még a világ ezer akadályát, érdemes akarok lenni világom tisztességnek és elismerésnek örvendő posztjára, követni akarom anyám, ki porba hullott vigyázatlansága miatt. Nem nevét nemesbíteni, csak megmutatni, utóda bármily megvetnivaló, csenevész lány volt, most erős és tisztánlátó vezető. Ezzé akarok válni és az út, amelyet be kell járnom hozzá lehet bármilyen, magam mögött tudom egyszer úgy is!
- Ee. – Finoman ejtem a hangot, mi beleegyezésem sugallja. Még is lehunyt szemmel hajtom meg fejemet is, kellemmel felfogva előre omló tincseimet, csak szerephez illő kellék ez mind, szokási s talán, mint berögzült és jól elmélyült mozdulat. S midőn felnyitom szemeim, csak alig pillantás vetek a pulton csengve pördülő érmékre és a rájuk ragadozóként lecsapó fogadósra, a mordulás alig hang és könnyen levész az állandósult morajban. Ajkaim még is mosoly görbéjét öltik magukra, fenyegető az éle, pedig maga a gondolat mi megfestett, inkább sajnálkozó. Hiszen ez a szerencsétlen, talán életét sem féltené, nem tudná többre tartani egy tömött zacskó darnanál, az után kapna akkor is, mikor a bakó már fejszéjét nyaka felé sújtja. Szerencsétlen, de nem szánni való, mert a sóvár koponyában fordulnak meg talán a legfondorlatosabb tervek, hogyan legyen övé az a sok erszény, midőn szenderülhetne örök álomra ama gazdag poronty, hogy érte síró családjának bármi hírt adjon, hálapénzért.
Felpillantva lépek el a söntés mellől, érezve az a szellőkönnyű érintést a vállamon. Lám-lám, bár ember álcában, így a színjáték vége felé közeledve már egy más etikett íratlan szabályai szerint jár el, igazán meglepő és egyúttal érdekes is. Nem húzódtam volna el, még csak ki sem kértem volna magamnak, ha bensőségesebben érint meg, talán rá is játszom, elhintve egy morzsát a bent lévők számára. Egy tudatos nő, mindent megszerez magának! Nem így alakult, ezért is érintem karját gyengéden, finoman szinte libbenve mellé, hogy kényelmesebben fonhassam karom karjába, semmi kényszer, rám hagyta a döntést, de oly módon, hogy szavam se lehessen. Leleményes és ez elismerésre méltó, jele még is elenyésző, egy sokkal természetesebb mosoly, mellyel kedveskedni igyekeztem, de tudom, hogy számomra megerőltető igazán szépen megfesteni arcom minden vonásával az igaz érzéseket. De, minduntalan megpróbálom, most is, ahogy felnéztem újra a szép arcra, pillanatig fürkészve csak az immáron a szürkületi fényben csillogó szemeket. Szabadon marad kezemmel is megérintem karját, szó nélkül jelezve, nem számít, hogy átléptük a fogadó ajtaját, maradhatunk így. Ám, ha elengedni vágyik, könnyen futtatom hátam mögé, összekulcsolva kezeim köpenyem alatt. Körbefuttatom tekintetem az utcán, hátha meglátom Hanat s csatlakozik hozzánk, bár megvallva invitálni nem fogom, bátyával és vele külön váltanék szívesen szót, hiszen így csökkentem annak esélyét, hogy kijátszanak.
- A város falán már jártam, de tekintetem csak a tengeren táncoló hajó vonzotta, pedig lám, tanulságos lett volna a várost is szemrevételeznem. – Szólalok meg csendesen, hiszen nincs szükség arra már, hogy tömegeket szárnyaljon túl a hangom, érthetően adva meg társamnak, társaimnak szavaim. Alig neszek futnak csak a levegőben, egy távoli kordé nyikorgó kereke, valahonnét gyermekkacaj is fel felcsendül, beszédek duruzsolássá váló elegye, a szél tiszta nesze, mely töretlen hozza a tenger moraját. Felfut a sziklákra, milliárd cseppre szakad, párát hint és visszahúzódik, hogy újra nekifuthasson a szárazföldnek. Szeretem, mindig is szerettem ezt az örökké élő, lüktető só illatú muzsikát.
- Hallottál el e, földemről visszatérő sárkányokról? – Kérdezek, mert miért is ne tehetném. Nincs már éles fülű fogadós, s ha rejlik is a házfalak mentén egy árnyék, mely csak értékes hírekre áhítozik, hát hallja csak. Mit vonhat le? Távolról jött amazon, esetleg nemes kisasszony sárkányokon jött bosszút állni? Talán még titkon fel is keresnének, hogy busás fizetségért elvezetnek a gazokhoz, de nem kell az ős segítségük, ezekben nem bízok, nem is fogok, ahogy egészen ebben a sárkányban sem. Hiába hagyom, hogy most vezessen, titkon még is ügyelek és figyelek a környezetünkre, bolond az, ki csak úgy néhány szó után leengedve minden védelmét enged.
- Mh. – Érezhetőbben kapom fel a fejem, midőn a távolban mozgást vélek felfedezni, nem közönséges járókelők, settenkednek és láthatóan rosszban. Az épület maga számomra nem tűnik különlegesnek, ha szentély is, messze nem olyan, mint az általam megszokottak. A levegőbe szippantok, számomra elég volt az a pár pillanat, még abban a gyomorforgató elegyben is, hogy felismerjem a csuklyájába burkolózó alak illatát. – A kedves barátod bajban lehet. – Nem többként, mint megállapításként gördülnek át ajkaim küszöbén a szavak. Messzebb vagyunk ugyan, de nem láthatatlanok és így még én sem tudhatom, hogy azok a sötét, kellemetlen szagú alakok hagynak e elsétálni bennünket, vagy minket is listájukra tűznek, ahogy a titokzatos alakot és kísérő hölgyét. Ő is itt lehet, bár esszenciája ismeretlen számomra, de ha testes testszagot veszem, az mellet csak gyengébb lehet, de nem töröm magam, hogy megkeressem. Semmi érdek nem fűz hozzá, hogy segítsek?

//Sajmon, ha már feldobtad a labdát, kezdtem vele valamit -.-//
Vissza az elejére Go down
Thaloma
Istennő
Thaloma

Hozzászólások száma : 30
Munkahely : A Mágia istennője

Character sheet
Nép: Istenek
Verinol - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 3 Icon_minitime2012-01-03, 10:26 am

//Benéznék kicsit, ha szabad...Wink//

*A mágia szálai átszövik a világot. Az erők tana ez, olyan erőké, melyekkel nem tud minden lény rendelkezni, s sokaknak még csak érezni sem adatott meg.
Thaloma azonban a legapróbb rezdülésével is tisztában van. Úgy is lehetne értelmezni, hogy ő maga a mágia. Testén fut át annak végtelenül sok szála, s a rezdülések nyomon követése olyan, mintha egy apró hullám tovatűnését figyelné a tó tükrén.
A halandók szentélyeket emelnek neki, elképzelt ábrákkal, szimbólumokkal díszítik őket, oltárokat állítanak, s gyertyákat gyújtanak, sokszor virágözön közepette.
Az istennő nem függ ezektől, de néha meg-megjelenik egy-egy ilyenben is, hogy figyelemmel kísérhesse a benne megjelenők gondolatait.
Hogy mégis mi az, ami Verinol várának szentélyébe vonzotta. Egyébként is a környéken járt, vagyis ez halandók számára sokkal kevésbé megfogható módon inkább a mindenhol levés éteri állapotában érezte, hogy a nemrég segített vadalan szentélyében leledzik.
Megközelítette hát, hogy éteri arcán kegyes mosollyal hallgassa végig mondatait neki.
Érezte ő más istenségek jelenlétét is, hiszen ki ne ismerné fel Alseran két gyermekének markáns jeleit?
Ahogy érzékelte a szentélyen kívül szobrozó cselédlányt, a sárkányt a sárkányisten mellett, s érezte a közelben ólálkodókat. Maradt is hát, hogy szemlélője legyen a történéseknek.
A kilincsben azonban, melyre Sajmon kezét tette, furcsa vibrálás futott végig, mintha az ajtó túloldalát megnyomta volna valaki.
Csak ennyi volt, s hogy a jelet, mely jelenthette azt, újabb ájtatos mágia-hívő érkezik, vagy akár orrgyilkost is, ki már átkát készíti be, vagy vékony pengéjét, hogy vadalan bordák közé döfje, hogyan is értelmezi majd a férfi, csak az ő dolga. Nem változott ezzel semmi, kósza megérzés, egy jel, melyet értelmezni a legnehezebb, de talán int óvatosságra, hiszen a cselédlány kijelentette, hogy nem követi a férfit.
Thaloma azonban már ott áll mögötte, érzékelhetetlenül, s finoman ívelt szemöldökét enyhén felhúzza, hogy várja, vajon Sajmon reagál-e valamit erre, s a odakint istenség, vagy istenségek mi szerepet akarnak betölteni a következő eseményekben.*
Vissza az elejére Go down
Akahana
Istennő
Akahana

Hozzászólások száma : 1106
Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője

Character sheet
Nép: Istenek
Verinol - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 3 Icon_minitime2012-01-03, 8:39 pm

Bár a jelenlétemet nem akartam elárulni másnak, úgy tűnik, feltűnő lehettem. Rendben, nem hiszem, hogy gyakori lenne egy ilyen helyen a fiatal, nemes lányok felbukkanása, akik csak a bátyjukkal szeretnének egy szót váltani, de úgy gondolom, inkább a menekülés, amelyet akaratom ellenére elég feltűnően hajtottam végre, keltett nagy figyelmet ebben a társaságban. Hiába, mindenkinél vannak határok és Roober sajnos az enyémekre nagyon is rátaposott. Ha nem egy emberekkel teli helyen vagyunk, ahol minden szavunkra figyelni kell, egészen biztosan elég nyomatékosan hoztam volna a tudtára, mind érvek, mind pedig hangerő tekintetében, hogy mi a véleményem a játékáról, amely nem csak aljas volt, de nagyon megalázó is. Rendben, a bátyám ő, de a mi világunkban nincs semmiféle megkötés a nők számára, így nem kellene úgy tennie mintha annyival felettem állna, ráadásul pedig közben sarokba akar szorítani. Azt pedig nagyon nem kedvelem, ha valaki a helyemet veszélyezteti, garantáltan támadok, méghozzá azonnal és kegyetlenül. Eredetileg azért mentem ki, legalábbis utólag magyaráztam ezt önmagamnak is, mert elegem lett a helyből és a tudatból, hogy Roober mellett nem fogom megkapni a szabad választás lehetőségét, ami nekem sok mindennél fontosabb volt az életemben. Egyszerűen már ösztönösen tiltakoztam minden olyan helyzet ellen, ahol nem volt meg az egyéni szabadságom, korlátozták a tetteimet, ma pedig ennek nagyon szép példáját láthattam, amikor megpróbált rávenni, hogy azt tegyem, ami szerinte helyes. Ha felkínálja a lehetőséget, hogy valamiért cserébe megtehetném, megvan a döntésem és hagyom a fenébe, de ezzel most elvette tőlem a lehetőségeket is, ráadásul jól felhúzott. A pulzusom egészen biztosan az eget verte, a vérnyomásommal együtt, mikor a falnak támaszkodtam, amely még a köpenyen keresztül is érezhetően hideg volt. Nem tudom mennyi időbe telt lehiggadnom ott, de mire felnéztem, már senki ismerős nem volt a közelemben, így egy sóhajjal elindultam abba az irányba, amely a legnagyobb erővel vonzott. Nemsokára kiszúrtam egy templomot és kis kérdezősködés után elárulták, hogy a mágia istennőjének van építve. Hiába, Thaloma mindig szerette az ilyen hívságokat, amelyeknek egyetlen előnyük van, hogy általában tisztelik őket. Most ez a hely kezdett kicsit elnéptelenedni és az egyik mellékutcából aztán senkinek nem tűnt fel, hogy könnyedén a tetőre jutottam. Az ajtó felett szép kis kiszögelés volt, ahova alulról nem lehetett belátni, ott ültem le és kezdtem a tájat figyelni. Már nem volt szükség a köpenyemre, így a csuklyát leszedtem, miközben a város életét tanulmányoztam. Hihetetlenek az emberek, annyi bennük a lendület és a bizalom, annak ellenére, milyen törékenyek.... Jó ideig nem vettem semmit észre, de utána érzékeltem az erőt, ami egyenesen vonzott magához, jelezve, hogy nem én vagyok vagy a bátyám az egyetlen isteni lény errefelé. valami felbukkant és nyilván a tulajdonos lehetett, ha ide érkezett. Remélhetőleg nem zavarja a jelenlétem, elvégre semmit nem tettem tönkre, de attól még elég kíváncsi voltam ahhoz, hogy kissé odébb kerülve pár gerenda takarásában rálássak az ajtóra. Nem tudom mi történik itt, de érdekes, hogy hirtelen minden mai ismerős felbukkan ezen a helyen. Meg egyben baj szagot is érzek tőle, pedig most tényleg nem is csináltam semmit...

//inkább vagyok most külső szemlélő Very Happy //
Vissza az elejére Go down
Sajmon
Nyugati vadalan
Sajmon

Hozzászólások száma : 66
Életkor : 31
Munkahely : Máv - Dorog

Character sheet
Nép: Vadalanok
Verinol - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 3 Icon_minitime2012-01-04, 5:59 pm

Sajmon hirtelen mikor a kilincset meg fogta a keze alatt, furcsa vibrálás futott végig, mintha az ajtó túloldalát megnyomta volna valaki. Azonnal elengedte és a kardjáért kapott mi közben kivonta hátrált. Így történt hogy a háta mögött lévő istenségnek ütközött. Reflexszerűen megpördült és hátrébb lépet egyet készen állva, arra hogy védjen egy esetleges támadást, ám a támadás elmaradt és nagyon meg lepődött. Előtte nem más ált, mint a mágia úrnője, a hatalmas hatalmú, csodaszép Thaloma, kivel volt már szerencséje összefutni. Szépsége cseppet se romlott, sőt mint ha még szebb lett volna, mint amilyenre emlékezet. Az istennő szemöldökét fel húzva ált előtte. Sajmon azonnal fél térdre ereszkedet miközben bal kezével kardját markolta de, oly módon hogy az függőlegesen lefele nézet és jobb kezével a markolat gombon támaszkodott mint egy lovag ki a királynő előtt térdel, mégis kész azonnal támadásokat el hárítani ha ő vagy a királynő veszélybe lenne. Fejét lesütötte miközben így szolt.
- Ó hatalmas Thaloma megtiszteltetés hogy meg tisztelsz a jelen léteddel. Nagy örömömet okoztál nekem, azzal hogy újra láthattalak. Mégis oly érzés kerülget, hogy jelenlétednek valami magasabb célja van, mint hogy egy ilyen magamfajta jelentéktelen halandó imájára személyesen válaszolj. Hát mond meg mi jöveteled célja, mit óhajtasz, milyen feladatod van a számomra netán miben segíthetek egy ily hatalmas istennőnek. Szólj és megteszem legyen az bármi hisz sokat köszön hetek neked.
E szavakat mondva az istennőt nézte, majd mondandója befejezése után ismét lesütötte tekintetét.
Miközben bent zajlanak az események kint se ált meg az idő a sötét alakok kiknek száma három, már elérték a szentélyt, sőt villámgyorsan támadásba is lendültek, hátúrról elkapták a gyanútlanul álldogáló Niumét. Kinek még sikoltani se volt ideje hisz száját be fogták, és torkának kést szegeztek, a ki lefogta az kicsit hátrált be egy sikártor sötétjébe, miközben a másik kettő a környéket figyelve a sikátor két oldalán lévő ház falának támaszkodva figyelte nem e vet valaki észre valamit az esetből. De arcukon meg nyugvás kezd ki ülni, hisz közel és távol nem láttak senkit, aki láthatta volna az esetet, még az a két érkező idegen, se akikre várnak még. Hisz Sajmon új barátja és hölgy kísérete épen egy jól, meg tervezet csapdába futnak bele, Hisz hátuk mögött szinte észrevehetetlen mozgolódás, van, sőt az összes környező utcában is lassú settenkedő három fős csoportok kezdenek elő bukkanni úgy, hogy az érkezőket körbe vegyék és csak egy út legyen járható ami ahhoz a sikártorhoz vezet ahol a két alak támaszkodik. Összesen, ha valaki lesben figyelné az eseményeket, egy tucat alakot számolhatna össze plusz egyet, aki tisztes távolból egy ház földszinti ablakából figyeli az eseményeket ez a ház átlósan, van a két férfi által őrzőt sikátorra. A házban lévő idegen tekintete találkozik az egyik támaszkodóéval, aki nem foglalkozik a figyelő, emberel sőt szinte észrevehetetlenül bólint a bámészkodó felé, aki erre elmosolyodik és kezét sunyi módon össze dörzsöli.
Ha az égek, szemlélnék az eseményeket, vagy történést úgy gondolhatják, hogy a kis csoport túlzottan fel hívta magára a kocsmában a figyelmet és így a helyi bűnöző csoport figyelmét fel, keltették. Az idegenek semmiben se hasonlítanak egy másra csak a sötét csuklyás köpenyük, árulkodhat, hogy van egy más, hoz közök. A csapda lassacskán beérik, már láthatják a két falnak támasztott idegent az érkezők. Kérdés mit tesznek, fel ismerik, e hogy csapdába sétálnak, és hogy követik őket? S ha igen, akkor mit tesznek? Netán meg próbálnak elmenekülni? Vagy be lesétálnak a csapdába? Csak az égiek tudhatják mi lesz ezen események kimenetele.

Sajmon eközben a szentélyben várja Thaloma válaszát, de valamilyen fura érzés kezd úrrá leni rajta, egy megérzés mintha valaki vagy valakik veszélyben lenének. Egy kisidőre hátra pillant az ajtóra és mindaddig úgy is, marad, míg az istennő nem szól, amint megteszi tekintetét újra rá emeli és nagy tisztelettel hallgatja őt végig.


//Bocs kicsit hosszú lett, remélem nem vittem túlzásba és nem korlátoztam senkinek se a mozgás terét.// Very Happy Smile Laughing
Vissza az elejére Go down
Roober
Istenség
Roober

Hozzászólások száma : 482
Munkahely : Sárkányistenség

Character sheet
Nép: Istenek
Verinol - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 3 Icon_minitime2012-01-05, 1:08 pm

*A lány úgy hagyja karját, s jelzi is, hogy maradhatnak, s Roober nincs ez ellen. Része a színjátéknak, hogy a nemes ifjú, s a hirtelen lelt hölgy előkelő léptekkel elhagyta a kocsmát.
Arcán még mindig könnyed, alig látható mosolyt hagy, miközben felfigyel dolgokra.
Istenség ő, s ha hozzá vesszük, hogy mely népé, melynek érzékei kivételesen érzékenyek, hát nincs abban semmi különös, hogy a férfi orrcimpái kitágulnak, ahogy magukba szívják a városban kerengő szagokat, illatokat, az éles hallású fülekbe pedig a csusszanó, ólálkodó mozdulatokat.*
- Talán e kérdés válaszaira nyugodtabb körülményeket kell várnunk.*Jegyzi meg az istenség cseppet szabadon engedve mosolyát, miközben világos szemeiben játékos fény csillan. Ő érzi azt, amit sem a sötétség lényei, sem pedig a karján haladó sárkány nem. A mágia úrnőjének, s húgának rezgéseit, ahogy a felettébb magas isteni esszenciák az anyagon felül áramlanak felé.
Ajkán hamiskás mosoly jelenik meg a gondolatra. Thaloma és Akahana. Mindkét istennőhöz volt már köze, mindkettőhöz másfajta. Egyik tulajdon testvére, a másik viszonyt pedig jobb nem részletezni. Érdekes helyzet van kialakulóban.
A körülöttük érzékelt összehangolt mozgás elől, ha úgy tartaná kedve, kedvére elillanhatna, ahogy akár egy mozdulatával el is törölhetné őket az élők sorából, de nem akar most apjával, vagy a legöregebb istenekkel újabb menetet, halandót ölni pedig még kevésbé. Így is kellően felhívta már a figyelmet a halandók között járva-kelve. Nem mindig szabályos eszközökkel ténykedve.
Ha csak Lust esetét veszi, s a törölt memóriájú fekete mágust, már az is igen kirívó, bár régen történt már, de az istenek körében az időnek egészen más jelentősége van, mint a halandóknak.*
- Nem csak barátom körül kering a baj esszenciája, de gyanítom, van, kit nem kell félteni.
*Pillant rá a fehér hajú hölgyre, s egyúttal ha Yz figyel, szemének mozdulataival mutatja is, hogy a kör már bezárult, mintha egérfogó készülne nyakukra csapódni.
Roober érdekes helyzetet lát kialakulni, de abban aztán nem kételkedik, hogy ha nem lesz a három isten óvatos, akkor óriási vihar lesz hamarosan a Főnix völgyben, mikor az öregek előveszik őket a halandók életébe való avatkozásuk miatt.
Valójában Thaloma szerepére kíváncsi még. Akahanáról ugyanis már tudja, mit keres itt, de ha picit is gondolkodik, összeállni látszik egy kép.
A vadalanról, ki idegen földön van úgy, hogy csak isten segítségével lehetne és az istennőről, aki éppen közelében jelenik meg, saját szentélyében, ahová a férfi tért be.*
Vissza az elejére Go down
Yz'Aires Came
Viharsárkány
Yz'Aires Came

Hozzászólások száma : 76
Életkor : 608
Munkahely : a Caales szolgálatában

Character sheet
Nép: Külhoniak
Verinol - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 3 Icon_minitime2012-01-06, 11:39 am

Óvatosnak érzem a lépést, mit szavaiban tett. Tán nem is olyan ártatlan a kérdésben, mint azt elsőnek gondoltam? Eljött az idő, hogy megérzéseimet hazugnak kell tekintenem? Érzem az indulatot, ahogy szépen fogan meg mellkasom mélyén, kibontva tövises virágait belemarva kellemes eleganciámba, tiporva eddig készséges hozzáállásom. Hűvös nyugalmam mint legtöbbször, most is elönt habjaival, bizalmat csepegtetve halványuló önuralmam tengerébe, felkavarva kissé vízét, de letelítve és hamar elnyelve a felfutó hullámokat. Arcomon a mosoly, nem baráti, kedvességet is annyit hord magában, mint a veszet korcsa pofája, mikor habzó álkapcsát áldozata nyakára zárja. Hiába kötötte meg a vadságom karmait a felismerés, mert ugyan az szabadon is engedte, megvetéssel keverve el ez úttal az érzést.
- Úgy? – Alig hang, vízhangot sem vett és éles fül is csak árnyékára vetődhet, de az ezt követő hangok, már élőbbek, már táncol bennük az indulat. – E földön nem csak megvetett nép a sárkányoké, de gyáva is? – Elkorcsosult mosolyom meghunyászkodóvá válik akaratommal szemben, hiszen álszentséggel nézek fel most a szép metszésű arcba. Szánt szándékkal tiprok önérzetébe, nyugodtabb és csendesebb. Oh nem! Legyen vad és örök forrongásban minden, hiszen ehhez tartozunk, vadak vagyunk pallérozott elmével, hét miért kelljen, hogy zavarjon az a néhány ólálkodó. Miért? Bajt okozhatnak? Sárkányt kiáltanak és a nép egy egészként rezzen össze, s aztán felocsudva kél harcra és addig? Elenyész a város nagyja, tűz és a fellegek fénylő nyila rombolja akár porig ezeket a megalkuvó sikátorokat. Amik szem elől elrejtik ugyan a sötétben settenkedőket, de hallom a surrogó lábakat, a köpenyeket, ahogy minduntalan beleakadnak a mozgó részek fedte kelmébe, a fojtott lélegzetet. És? Félthetem életem, mert kiolthatják egyetlen jó mozdulattal, bordáim közt lassú ütemet verő szívemet döfve át, de mennyi az esélye annak, hogy arra kellő idejük is marad, hogy képesek megfékezni azt a robosztus teremtményt, amit saját ostobaságuk szülhet ennek a városnak az utcáira.
Még sem eresztem el a Sárkány Úr karját, erősebben fogódzkodom belé, bújva is kissé, mintha újabb szavai megcsitították volna lobbanó haragomat. De nincs bocsánatkérés reá vetülő tekintetemben, sem könyörület, csak azaz álnok mosoly ül még mindig szelíden görbítve ajkaimat. Ha táncra kérnek, én táncolni fogok! Ez ott ég ezüstössé fakuló íriszeimben, abban a vékony fekete kis vonalban is, mi megtöri a csillámló vonalak sokaságát, ami már a sárkányt mutatja és sejteti, nem csak egy tükröt, ezt a közönyös pillantást tárom majd a settenkedők elé. Bizony, megmutatom magam, ha eljön az idő, had lásson ez a város egy igazi viharsárkányt, talán létezésében most először.
Az elkövetkező lépéseim egészen mások, sokkal légiesebbek és ezzel enyhül fogásom is a felkínált karon, egészen addig, míg előre nem szökkenek, perdülve, vonva magammal kezét, mintha csak itt, az utca közepén buzdítanám táncra, mit sem sejtve a veszélyről. Ujjait zárom tenyerembe, halkan kacagva, megvárva, hogy lebbenő köpenyem sötétje újra elnyelje, díszes gúnyám, sötétbe vakító fehérjét. Játszom, s ezt jól példázza, ahogy szerényen visszabújok Elmiron oldalához. Csapda ez egy csapdába szorult vad részéről. Feltártam lényem, megmutatva törékeny testem, aranyveretes dísszel ellátott finom szövésű ruhám, tökéletes áldozat címként aggatva magamra, hiszen fegyvereim közül egy sem látszik. Látszott, mert köpönyegem alatt elvesző kezemben már ott pihen egyik tű fegyverem. És nem csak a csalárdság volt tettem oka, láttam, láttam a mögöttünk sötétben rejteket keresőket, de ahogy a sűrű erdőben, úgy az éji sötétben sem bújik meg biztonsággal a lüktető test egy ragadozó elöl.
A kör immáron végleg bezárult, csak egyetlen szabad út vezet ki, felfelé, egyenesen a felhőkben egyre gazdagabb ég felé. Pillantásom az eltűnő csillagokra esik, vont és a kísértés is a hatalmába kerít, mennyivel kellemesebb és merőben értelmesebb lenni elfeküdni a szél hátán, beburkolózni a hűs, nedvességtől terhes felhők gomolyagjaiba. A megfutamodás ízét, egy jelentéktelennek tűnő helyzetben, nem tudnám elfelejteni és ahogy pillantásom ezzel a sivár gondolattal visszatér az utcára, egy penge csillogása késztet hunyorgásra. A félős szende kislány álcáját azonban eddig és nem tovább kívántam fenntartani, ezért leendő áldozathoz méltatlanul szólalok meg, emelet hangon, mikor már túl közel kerülünk „tűzhöz”.
- Ha ellenállok, életem veszitek? – Talán fel sem tűnik, hogy csak a magam nevében beszéltem, de látok annyi sütnivalót társamban, hogy világossá váljék számára. Nem csak valószínű, egyértelmű, hogy nem fogok segíteni neki, ha szorult helyzetbe kerül, de nem is várom el, hogy fordított helyzet esetén segítsen. Szavaimra válasz is érkezett, egy mosoly, melyben hiányos, sárga fogsor villant elő, mellyel egy időben lendült keze is, intve társainak: Fogjátok el, őket! Sejthető válasz volt ez …

//*.* | mindenki foghatja és viheti a támadóját ^^//
Vissza az elejére Go down
Thaloma
Istennő
Thaloma

Hozzászólások száma : 30
Munkahely : A Mágia istennője

Character sheet
Nép: Istenek
Verinol - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 3 Icon_minitime2012-01-21, 8:51 pm

*Ha azt gondolta volna valaki, hogy az istennő szándékosan árulta el jelenlétét, abban hatalmas tévedés volt. Nem is szándékozott anyagi alakban megjelenni, csupán finom jelzéssel kívánta figyelmeztetni a vadalant a kint leselkedő veszélyre. Így talán még a beavatkozás látszatát is elkerülné a halandó életébe. Mégiscsak az ő szentélye közelében zajlanak a dolgok.
Hogy mégis anyagi testbe került, abban lehet némi furcsa fintora Ritaleának.
Thaloma anyagi teste könnyű, s törékeny női alakot formál. Olyasfélét, akit csaknem kibillent egy hátralépő férfi lendülete, de csak majdnem.
A félig felhúzott szemöldök finom íve marad is abban a helyzetben, amiben eredetileg volt.*
- Emelkedj fel, Sajmon! Nem követelem meg, hogy leborulj előttem. A feladatod adott, tenmagad választottad magadnak. Csupán te jöttél az én hajlékomba, hogy kifejezd tiszteleted felém. Azonban légy résen, ifjú vadalan, ez volt oka csak, hogy hátrébb ugrottál.
Az soha nem baj, ha érzékeid élesen, megfeszülve tartod, mint az ugrásra kész vadászó vad izmait.
*Ezzel a könnyű hangon elhangzó, talán talányos rövid mondandóval Thaloma befejezettnek is tekinti tevékenységét. Jól tudja, hogy két másik istenség is jelen van a következő helyzetben, de neki semmiképp nincs oka a halandók végzetébe avatkozni.
Így is már nagyobb hatást ért el, mint tervezte. Nagyobbat, mert a férfi felfedezte őt, s jóllehet, burkoltan, de kérdőre is vonta. Mindezt tette úgy, hogy valójában csak óvatosságra kellett volna, hogy intse őt az ajtóban végigfutó pillanatnyi érzet.
Azonban a vadalan reakciója talán mégis reflex-szerű volt és gyors.
Talán bele sem kellett volna avatkoznia a halandók „játékába”.
Utólag már könnyen okos, de sebaj.*
- Menj, Sajmon és tedd, mit tenni akarsz!
*Ezzel az istennő ott, a férfi szeme láttára válik áttetszővé, ahogy egy szempillantás alatt látszólag semmivé válik a férfiszemnek tetszetős test, hogy helyét átadja a levegőnek.*
Vissza az elejére Go down
Akahana
Istennő
Akahana

Hozzászólások száma : 1106
Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője

Character sheet
Nép: Istenek
Verinol - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 3 Icon_minitime2012-01-21, 10:04 pm

Ez a hely kezdett annak ellenére nagyon érdekessé válni a számomra, hogy az eredeti tervem az volt, a nyugalom miatt rejtőzöm el ide. De úgy tűnik az emberek még mindig nem nagyon változtak, ami a bizalmatlanságukat illeti a szokatlan kinézetű vagy idegennek tűnő társaikkal szemben, és ez nem éppen a legjobb dolog, amit a vandalan kifoghatott volna. A helyzet komolyan kezdett elmérgesedni, csak éppen egyenlőre még nem akartam közbeavatkozni. Teljesen felesleges lenne menni és keresztül húzni Ritalea terveit, mert a végén a sors szeszélyes kis istennője megint ki talál valami nem túl kellemes feladatot nekem, amit a korábbiakhoz hasonlóan csak rébuszokban lesz hajlandó megmondani nekem. Na, nem, abból a kalandból egy is elég volt, hogy teljesen kikészítsen, töredelmesen bevallom, nagyon nem kívánom a folytatását. Egyébként is, a vandalan nincs egyedül, itt van a közelben Roober is és ha kell egy idegen sárkánylány a segítségükre tud szintén sietni. Rám ebben a helyzetben nem hiszem, hogy túl nagy szükség lenne, nem kell még azt sem figyelembe venni közben, hogy istenség vagyok nem éppen elhanyagolható fizikai és szellemi képességekkel. Akkor is, az itt lévő hármasból egyértelműen nem én vagyok a piramis csúcsán, hacsak nem lefelé néz és ha jól emlékszem, én ma már egyszer megfogadtam, hogy nem avatkozom a dolgok folyásába bele ok nélkül. Márpedig egy-két hülye nem éppen az az ok, ami nekem elég lenne. Helyette továbbra is az ajtót figyeltem kívülről, látszólagos érdektelenséggel azokat a férfiakat illetően, akik kívülről vártak. Nem azért tettem ezt, mert szívtelen vagyok, hanem mert kénytelen vagyok elfogadni, hogy ha akarnék, sem tudnék szembeszállni Ritalea és Dremer erejével együttesen. Nem, ők mindig is erősebbek lesznek nálam és ok nélkül nem akarok bajt velük. Egyébként is, a halálon kívül mi más tudna egy istent megállásra késztetni? Thaloma odalenn van, az ő védence a férfi, ha valami baj van, nyilván képes lesz jelezni és figyelmeztetni őt, hogy nem jó ötlet kijönnie, addig pedig nekem megvan az esélyem az észrevétlenségre. Itt, ezeken a helyeken a tetőket elég érdekesen tervezték meg, majdnem mindent látom, ami a kis kiugró alatt történik, de az én jelenlétemet csak akkor fedeznék fel, ha megszólalnék, vagy valaki velem egy vonalba kerülni. Addig senki nem tudna ellene tenni semmit.
De azért itt sem volt tökéletes az építész, a deszkák között apró rések maradtak meg, amelyeken keresztül akaratlanul is elkaptam eddig pár beszédfoszlányt, igaz, nagyon nem fordítottam rájuk figyelmet. A vandalan imája nem érdekelt, én valahogy nagyon nem tudom az ilyen tiszteletet értékelni, a meglepődését Thaloma felbukkanása felett pedig nem lehetett nem megjósolni. Itt csak az lett volna furcsa, ha egyszerűen tudomásul veszi, hogy megjelent előtte egy istennő és nem is reagál rá másképp, mint egy apró biccentéssel. Így erre nem is figyeltem, volt időm, hogy a saját gondolataimba elrejtőzhessek mindenki elől. Oda még soha senki nem jutott be és amíg élek, nem is nagyon fog. Ennek ellenére most nem voltam olyan izgalmasak, mint a mágia istennőjének búcsúszavai, amelyeket mintha előre megválogatott volna. Nem voltak erőltetettek, de túl könnyedek ahhoz képest, amilyennek lenni kellett volna. De attól még hatásosak, ebben biztos voltam.
- Szép volt, Thalli! - suttogtam magamban is kicsit el is mosolyodtam a becenéven, amelyet már hosszú ideje nem mondtam ki. Igazság szerint nem nagyon szeretik az istenek, ha becézik őket és ezt meg tudom érteni én is, de attól még pár berögződés nem tud változni. Mindenkinek vannak emlékei a gyermekkora elejéről is, nekem az maradt meg a legjobban, hogy soha nem voltam képes rendesen kimondani a többiek nevét, vagy éppen nem tetszettek, így mindegyiket kicsit átalakítottam magamban. Thaloma egyszerűen Thalli lett, Roober Róvá változott, még Ritalea esetében a Riát tartottam célszerűnek. Egy ideig ki is bírták, de most a legtöbben nagy eséllyel meg is nyúznának, ha felemlegetném a bugyuta neveket, amelyeket még három-négy éves kislánytól elviseltek. Azért remélem Thaloma már távozott, vagy nem sértődött meg rajta, mert akkor biztos, hogy visszajön tartani nekem egy kiselőadást. De egyenlőre úgy nézett ki, el fog menni, így csak figyeltem a fejleményeket, miközben a csizmám szárából előhúztam egy kisebb tőrt is, hátha végül bele kell avatkoznom a dolgokba. Sok mindenre képesek az emberek és istenek is, de szándékomban áll egy gyilkosságot megakadályozni, mert azt kifejezetten nem szeretem...
Vissza az elejére Go down
Sajmon
Nyugati vadalan
Sajmon

Hozzászólások száma : 66
Életkor : 31
Munkahely : Máv - Dorog

Character sheet
Nép: Vadalanok
Verinol - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 3 Icon_minitime2012-01-30, 8:02 pm

Sajmon mikor az istennő kéri, felemelkedik. Ám kicsit érthetetlenül néz az istenőre, nem tudja mire vélni szavait majd az utolsó mondata után, csak nézi, ahogy az istenség tovatűnik.
Közben fejében az istennő szava csengenek.

- A feladatod adott, tenmagad választottad magadnak. Csupán te jöttél az én hajlékomba, hogy kifejezd tiszteleted felém. Azonban légy résen, ifjú vadalan, ez volt oka csak, hogy hátrébb ugrottál.
Az soha nem baj, ha érzékeid élesen, megfeszülve tartod, mint az ugrásra kész vadászó vad izmait.
Ekkor jut eszébe milyen érzés, fogta el, mint ha valaki vagy valakik veszélyben lenének.
Kivont kardal lép ismételten az ajtóhoz bár gondolatába téved az a gondolat, hogy lehet jobb, lenne valamiféle más kiutat nézni, biztos van valamilyen vészkijárat, rejtet út ki a szentélyből.
Ám mi van, ha míg ő a kijáratot keresi az, aki, vagy akik veszélyben vannak időközben … hirtelen jött a felismerés, hogy Niume oda kint vár rá és lehet, hogy ő az, aki veszélyben van, gondolkodás nélkül rántja fel az ajtót és rohan ki a szentélyből oly gyorsan amilyen gyorsan csak tud. Ki érve azonnal körbenéz Niumét keresve meg a veszély forrását.
Még épp elkap egy mondat foszlányt.

- Fogjátok el, őket!
Azonnal a hang irányába fordul és meg is, pillantja új dönsült barátját meg a rejtélyes hölgyet a fogadóból. Már ép rohanna nekik segíteni mikor valaki, rá ordít.
- Hé te ott állj meg! Ó sebesen fordul a hang irányába mire két alakot, pillant meg kik a falnak támaszkodva álnak közre fogva egy sötét sikátort. Az egyik volt, aki szolt és beszédét így folytatta.
- Én a te helyedben nem tenném, hacsak nem akarod a kis hölgy életét kockáztatni felesleges hősködéssel.
Ere a mondatára egy harmadik alak lép ki a sikátorba Niume torkának kést szegezve szájat be fogva.
Sajmonak földbe gyökerezik a lába, nem tudja új dönsült barátjának, és hölgy kíséretének segítsen vagy Niumét mentse. Ím még egy életét, életet be folyásolló döntés, amit meg kel hoznia. A döntés ismételten az övé ám nem tudja, mit tegyen egy pillanatra, az égre emeli tekintetét, S magában ezt mondja „Istenek adjatok nekem bölcsességet. „Ám válasz persze nem érkezik csak az idegentől.

- Mi van, mit állsz ott, mint valami szobor, nem halottad, amit mondtam, ne akarj hősködni vagy a kis hölgynek rövid lesz az élet vonala. Ere a két társa elneveti magát a szellemességén.
- Ha azt akarod, hogy a kis hölgy éljen szólj a barátaidnak, hogy adják meg magukat és dobják el a fegyvert, akkor nem esik bántódásotok nagyon, de könnyebb lesz a terhetek, hisz nagy részüktől meg szabadítunk. Ismételten nevetés a társaitól.
Eközben aki kiadta a parancsot kicsit hátrább lép, és négy-négy társa ront a felszólaló hölgy és Roober felé. A hölgyre kétszablyás és egy szöges bunkós meg egy kardos támad mind más irányból a két kardos kezét, lábát akarja elvágni, míg a kardos gyomron akarja szúrni a bunkus meg fejen kólintani hátulról.. Rooberre négy nagy martalóc két csata bárdal, akik miszlikbe akarják vágni ő tett két oldalról, egy szablyás előröl a karja ledöfni egy, pediglen hátulról akar végzetes sebet ejteni. Sajmon mivel nem jut eszébe más, elüvölti magát.
- Barátaim tegyétek le a fegyvert vagy Niumét megölik, kérlek, tegyétek meg, ne folyón ártatlan vér itt.
Sajmon nem tudja, miért mondta, ezt nem hinné hogy társai letennék a fegyvert főleg hogy valószínűleg tudják, hogy ezek ha le is teszik fegyvert akkor se hagynák életben őket, mégis ki mondta e mondatot pusztán időhúzás véget.
Az idegen, aki rá uszította a nyolc embert barátaira így szol.

- Hé ti a barátotok szolt, és még milyen bölcset látom köztetek ö az ész, látja hogy semmi esélyetek ellenünk, úgy hogy meg is adhatjátok magatokat akkor a cimboráim is meg kegyelmeznek nektek és nem végeznek ki itt menten titeket, túl szép nap ahhoz hogy itt ma véres huss cafatok csúfítsák az utcákat.
Közben sajmon azon morfondírozik, miként tudná úgy megoldani e helyzetet, hogy minél kevesebb vérfolyón, nem szívesen ölne ismét, hisz alapjáraton tisztel minden életet, még ha az ép az életére is tör.
Hirtelen szavak tömkelege árassza el elméjét, valami ismeretlen nyelv szavai ám miközben ezek pörögnek ismételten úrrá lesz rajta az-az érzés, mint ha valami a testében a felszínre törne és elkezdene áradni testében, hogy egész testét átjárja. Ugyanezt érezte akkor is mikor az egyszarvút, gyógyította meg. Bár akkor jó cél lebeget a szeme előtt, nem tudja, miként lehetne most is hasznára ez az erő, ám a szavak áradatában néhánynak a jelentése is a fejébe villan és kezdi érteni, hogy ezek nem mások, mint valamiféle varázsszavak, amikkel irányíthatja, koncentrálhatja az erőt, ami elárassza. Sora érkeznek a szavak midnek más a jelentése.
Vannak, amelyek a védekezést növelik, vannak, amik a természet erőit irányítják, hívják segítségül. És vannak, amelyekkel támadni lehet. Itt még gyorsabban peregnek a szavak és az egész olyan gyors, hogy emberi mértékkel fel sem fogható alig pár másodperc az egész.
Hirtelen megakad egy varázslatnál melynek e nyelven való fordítása, az hogy Elme halál.
Hatása: Óriási elmebaja lesz az ellenségnek, fájni kezd a feje, és zagyvaságokat beszél. Az ellenség összeesik, és a szeme eltűnik, csak varázstöréssel védhető ki. (Ha varázslat visszafelé sül el, akár a használó még bele is halhat, csak tapasztalt varázslók használhatják.)
Sajmon a barátai felé pillant azok, tették-e amit kért, ha igen ő is leteszi a fegyvert, bár valószínűleg úgy se tették, meg amit kért mért is tették volna.
Ha viszont nem tették akkor visszafordulva, ránéz arra, aki foglyul tartja Niumét és kimondja az ősi nyelven a varázslat szavait. Mire a Niumét fogva tartó a varázslatnak megfelelő tüneteket produkálja. Ám Sajmon fejében nem volt meg a figyelmeztetés a varázslatnál így a varázslat kimondásánál, a varázslat oly mértékben úrrá lett rajta és szívta erejét, hogy ö összerogyott, és ha nem lett volna a kardja, hogy térdelve rá támaszkodjon biztos menten össze, esik, mivel a varázslat folyamatosan emészti erélyét, bár a varázslat sikeres volt és az ellenfél összeesett, anélkül hogy bármit árthatott volna Niuménak. Sajmon viszont nem tudja a varázslatot meg szakítani, hogy ne szívja erejét, motyogva könyörög az égre tekintve, Istenek segítsetek! A két másik társa érthetetlenül szemlélik az eseményeket és társuk fetrengését nem értik mi történt, mint ha ők is meg zavarodtak volna magától a látványtól. Eközben Rooberték támadóik mit se vetek észre az egészből, folytatták a támadást.


// Bocs a késői reagért,kicsit elszaldt velem a Ló ne haragudjatok.
Vissza az elejére Go down
Nibelon
Istenség
Nibelon

Hozzászólások száma : 15
Munkahely : Az Idő istene!

Character sheet
Nép: Istenek
Verinol - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 3 Icon_minitime2012-01-31, 10:00 pm

//Örvendek nektek. Engedelmetekkel "belepiszkítok" pöttyet ebben a játékba Very Happy//

*Thaloma távozott, ez jól látható, bár arra avatott szemek jól tudják, hogy még mindig a közelben tartózkodik a mágia úrnője.
Azonban még az avatott szemek sem látják azt a szőke férfit, ki fehér köpenyében egy másik háztetőn ücsörög.
Szemmel követi a halandók tetteit, s eközben ujjaival játszik az idő szövedékével. Meg-megsimítja, ha úgy tartja kedve ujjai alatt felfénylik, köré tekeredik, majd kisimul ismét, eközben halkan dudorászik magában.
Már régen tud Akahana tetőn bujkálásáról is, sőt a tőrről is, melyet az istennő előkészített, hogy beleavatkozzon a csetepatéba.
Szemei már észrevették a vadalant is, aki kilépett a szentélyből, hogy aztán mindjárt élete első igazi mágikus támadásába bele is bukjon.
Látja Roobert is, amint védencével, a kis viharsárkánnyal várják a feltartóztathatatlanul közeledő támadókat.
Nincs kétsége afelől, hogy abban a csatában kik húzzák a rövidebbet, de Nibelon, az idő ura nem akarja ezt is megvárni.
Ujjai alatt húzódnak az idő szálai, s neki csak egy gondolatában kerül, hogy ezek a szálak hirtelen hurokba rendeződjenek, és meg is akadjanak.
Az idő abba a pillanatba dermed meg, amikor a támadók még nem érték el a sárkányok istenét és a lányt mellette, vagy amikor a vadalanban még van elég erő, hogy túlélje ballépését.
Nibelon akkor emelkedik fel a kémény mellől, ahol eddig helyet foglalt. A halandók, s körülöttük minden teljes mozdulatlanságba dermedt, ahogy az idő ura kiemelte őket az idő folyásából.
Lassú, de ütemes taps hallatszik, amire az istenek, kikre ebben a pillanatban nem hat Nibelon játéka, fel is kaphatják fejüket.*
- Alseran gyerekei. Apátok nem örülne, ha ilyesféle játékban látna benneteket. Jobban tennétek, ha időben kihátrálnátok belőle.
*Nibelon nyugodtan sétál ki a tető szélére. Míg ő úgy akarja, Verinolban az idő állva marad egészen addig, amíg el nem engedi.
A férfi lenéz Rooberre.*
- Miből gondolod, hogy halandók vérének ontása méltó egy istenséghez? Vagy te, Akahana.
*Néz most a lányra.*
- Tőröd belemártanád a martalócba, hogy egy ártatlan életet óvj. Talán ítélkezni kívánsz felettük? Ne feledd, élete van mindnek, mely felett saját maga rendelkezik. Így rendeltük el és ez jól van így!
*Az idő ura megrázza fejét.*
- Ha én nem lépek közbe, hamarosan a Főnix-völgyben állnátok bíráitok előtt. Hehe, az lenne, csak az előadás!
Roober. Azt hiszed, rejtve maradnak tetteid? És te, Hana, talán azt gondolod, hogy felmentene ifjú korod? A hatalom, mellyel rendelkezel, felelősséggel is jár.
*Nibelon vesz egy mély levegőt, mintha őt magát is fárasztaná a szónoklat.*
- Megmondom, mi lesz. Esélyt kap minden halandó arra, hogy betöltse végzetét, de nélkületek.
*Ezzel mintha a világ Verinolban kifordulna sarkaiból, csak az istenek látják, amint visszarendeződik minden korábbi önmagába. Ahogy Sajmon és kísérői is visszakerülnek az istenségekkel egyetemben a fogadóba, még azelőttre, hogy elhagyták volna a füstös kis helyiséget.
Nibelon eközben mintha jól végzett munka után lenne, összeüti tenyerét.*
- Ritalea ezért jön nekem eggyel…
*Vigyorodik el, miközben a félhangosan kiejtett mondat elhangzik. Nem jutott eszébe jobb ötlet, hogy kisegítse a végzet istennőjét, mikor az kérte, lépjen közbe, mert egyre növekvő zavar keletkezett a végzet szálai között egy bizonyos helyen egy bizonyos időben. Nibelon pedig kapva kapott az alkalmon, hogy játszhasson kicsit az idővel, s egyúttal leckét is adjon a két ifjú istennek..*
- Hadd rendezzék a halandók maguk között ügyeiket! Rátok ezek nem tartoznak.
*Ezzel Nibelon, az idő ura már el is tűnik a füstben, mielőtt újraindulna az élet onnantól, mielőtt még Sajmon és társasága távozna az ivóból.
Hogy a halandók semmire sem emlékezzenek, csak az istenek, azt a Nibelon kezében lévő időszálak teszik lehetővé. Egy jó maréknyi belőlük ott lengedezik, mielőtt az istenség eltűnik.*


Vissza az elejére Go down
Sajmon
Nyugati vadalan
Sajmon

Hozzászólások száma : 66
Életkor : 31
Munkahely : Máv - Dorog

Character sheet
Nép: Vadalanok
Verinol - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 3 Icon_minitime2012-02-01, 9:13 am

// üdvözletem semmi gond hisz játék az egész, ám gondoltam meg irom hogy ezel nem oldotad meg a problémát hisz csak odáig forgatad vissza az idöt mielöt elindultunk volna tehát már a rablóhordának felhivtuk a figyelmét, igy hiába való volt amit csináltál hisz ha a két istenség nem akar bele folyni majd a dolgokba akor ugyan ugy bele sétálok a csapdába szerintem már ha az én logikámat nézem.//
Vissza az elejére Go down
Nibelon
Istenség
Nibelon

Hozzászólások száma : 15
Munkahely : Az Idő istene!

Character sheet
Nép: Istenek
Verinol - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 3 Icon_minitime2012-02-01, 11:45 am

//Igazad is van, kedves Sajmon Smile
Csakhogy nem akartam megoldani a problémát.
"- Hadd rendezzék a halandók maguk között ügyeiket! Rátok ezek nem tartoznak."
Azt azért ne hagyd figyelmen kívül, hogy ezzel lehetőséget kaphatsz arra, hogy ugyanabban a helyzetben másképp dönts, vagy akár ugyanúgy.
És persze a helyzet nem zárja ki a "deja vu" érzést sem. Én ebben lehetőséget látok a halandóknak, hogy más utat válasszanak, az isteneknek pedig hogy ne vonják magukra a többi isten haragját. Smile

Légy szíves a többi offot, ha még szeretnél beszélni róla, inkább a csevegőbe, vagy privátban írd, hogy ne legyen több a játéktérben belőle! Smile
//
Vissza az elejére Go down
Roober
Istenség
Roober

Hozzászólások száma : 482
Munkahely : Sárkányistenség

Character sheet
Nép: Istenek
Verinol - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 3 Icon_minitime2012-02-02, 8:27 am

//Bocsi, most ennyire telt, de nem akarom feltartani a játékot. Sajnos elfoglalt vagyok nagyon!//

*Hogy reagált volna-e Elmiron a sértő megjegyzésre? Ha sárkány lett volna, talán kitör és helyére teszi a hozzá bújó nőt, de ő nem „csak” egy sárkány. Azonban mégsem tette, ahogy magyarázó szavai is elhangzanak, hogy a nő értse, mit is akar. Istenség, kit nem érintenek úgy a földi dolgok, így a sértések sem.
Yz meleg tenyere kerül ujjai köré és a sárkányistenség komótosabban, megfontoltabban, de csak követi a lányt a „táncba”. Közben magabiztosságából percre sem billen ki.
Sőt, ha már a lány visszabújik, hát ölelő karjaiba veszi. Ismeri ő a játékot, annak számtalan mozzanatát. Volt ideje kiismerni már annyi idő alatt, mióta létezni kezdett.
Yz szavai csak olaj a tűzre, de Roober ezt nem bánja. Ilyen tüzes sárkánnyal már régen hozta össze a sors. Tudja, hogy a banditák vérükre pályáznak, s nem csak értékeikre. Hogy mágiáját veti be, vagy egyszerűen fizikailag kerekedik föléjük, arról még csak találgatni tud, abban bizonyos, hogy a pillanatban fogja eldönteni, mivel is fogadja őket.
Négyen jönnek rá, majd dermednek meg egy pillanat múlva az egész környékkel egyetemben.
Nem mondaná, hogy meglepődött. Érzi az isteni erőt a közelben, amely nem Thalomáé, nem Akahanáé. Nem is kell sokat várnia tippre.
Az ütemes taps, a szavak csak egyvalakire vallhatnak, nem is beszélve az események különös alakulásáról.*
- Miből gondolod, hogy ölni akartam?
*Kérdez vissza a sárkányisten, de az idő ura már szóra sem méltatja. Láthatóan nem akar választási lehetőséget hagyni a két istennek. Hamarosan Akahana is megkapja a maga leosztását az istenségtől, mire Roober látványosan hanyagul vágja zsebre a kezeit.*
- Nem tudom, miféle tettekről beszélsz, Nibelon.
*Hangja azonban nem könnyed, hiszen mindketten pontosan tudják, mely tettei kérdőjelesek Roobernek.
Az istenség hagyja, hogy az idő magával ragadja, egészen vissza a fogadóig, a viharsárkánnyal együtt.
Roober láthatóan még mindig igyekszik lazára venni a figurát, Nibelon eltűnése előtt, majd azt követően is.
Türelmesen megvárja, hogy a világ „újrainduljon” az isten távozása után, csak azután fordul Yz felé. Úgy sejti, hogy a lánynak emlékei nincsenek az elmúlt percekről, amik voltaképpen már ezen a világon meg sem történtek, de az ő emlékeiben azért ott vannak. Emlékszik még, ahogy a fogadós felajánlotta a legjobb szobáját, így pedig nem lehet komoly gond kihasználni a már úgyis biztosított lehetőséget. Persze erről még Yz véleményét is ki kell kérni.*
- Vajon merre találhatunk oly zugot, ahol nyugodtan válthatnák szót egymással? Megfelelne-e egy szoba a fogadó emeletén? Természetesen úriemberségemhez nem férhet kétség.
*Eközben int Sajmonnak is, mintha még mondandója lenne számára, s tekintete találkozik a hugáéval is. Mondhatni, beszédes, de egyáltalán nem biztos, hogy a történtek után Akahana egyáltalán figyelne Rooberre. őt ismerve igencsak fel van húzva.*
Vissza az elejére Go down
Yz'Aires Came
Viharsárkány
Yz'Aires Came

Hozzászólások száma : 76
Életkor : 608
Munkahely : a Caales szolgálatában

Character sheet
Nép: Külhoniak
Verinol - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 3 Icon_minitime2012-02-10, 11:35 am

Megbabonázva figyelem az örvényt vető nedűt kupámban, merengek, kiszakadva kicsit a fogadó zajából. Mi lelhetett? Mi bolygathatott meg legbelül? A mozdulat tudattalan, amivel ajkaimhoz emelem és kortyolok a vékony peremű kupából, az íz még mindig szokatlan, elkeverve ízében azt a kevéske édeset azzal a nagyon fanyarral. Pont, mint az élet! Lehet ezért dönt ízlésem az édesebb, valamivel testesebb italok mellett, ám meghívtak erre a körre, visszautasítani rögvest érkezésem napján egy ilyen gesztus, nem volna helyes. Melegágyává válhatna elkanászodó vágyaimnak, valljuk csak be szépen, gyűlölöm a szabályokat, amelyek gúzsba kötnek és legalább ugyan annyira rajongok is értük. Mi izgalmasabb lehetne, mint megtalálni az utat, ami eleget tesz az írót, avagy ígért szónak és még is elvezet annak áthágásához. Nesze semmi, fogd meg jó elvet alkalmazva!
Újabb korty követi az előzőt, ám figyelmem Elmiron vonja magára. Megáll a kupa kezemben, összezárt ajkaimra vörös színt festve a benne kavargó bor által. Mosolyodom, lassan húzva, kerekítve ezt az újabb alantas görbét, amit a férfi szavai szülnek. Ilyenkor érzem úgy, idomítani próbálnak, szépen csengő szavakkal terelgetni egy adott cél felé és ezért érzem úgy, hogy bele kell sétálnom az ilyen játékokba. Amik talán csak számomra azok, de mint mondtam már nem tűröm és hosszú távon nem is viselem jól a kötöttségeket. Leeresztem kezem, immáron két kézzel fogva közre a kupámat, csitítva kicsit örömgörbém ragadozó ívén, előrébb hajolna.
- Minden férfi ezt mondja, ha valamiből többet szeretne. – Pirítok rá, de ügyelve, hogy sokan ne hallhassák meg szavaim, elég, ha csak páran fordulnak felénk, bortól, sörtől pirult orcával, bormámoros mosolyt vetve arcukra. És ha tudná! Szívem egy masszív kődarab, amire ezeréves jég fagyott, így a biztonságos, mert nem érhetnek el, nem sebezhetnek meg ott, ahol az apró karcolás és évtizedek, ha nem századok alatt gyógyul meg. Tárgyilagosan nézve, egy kétlábúban semmi vonzó sincs számomra, kicsik, törékenyek és csupaszok, a tetejében pedig időnként borzalmas még a szaguk is.
- De! – Lépek közelebb, szemérmesen lesütött pillákkal. Ha érzéketlen is vagyok, tapasztalataim vannak, mert a megfigyelés a kulcsa minden olyan szerencsétlennek, aki olyan mint én, aki nem érti mi fán terem az önzetlen odaadás, a gondoskodó szeretet, amit csak úgy feltétel nélkül, akár idegen iránt is lehet táplálni. Ezeket én ostobaságnak és nagy felelőtlenségnek tartom, de kellékként egy énhez, egy szerzethez, amit megformálok mások számára, tökéletes. – Azt hiszem, ez tűnik a legegyszerűbb megoldásnak, mivel a várost nem ismerem és már be is sötétedhetett. – Ezzel tekintetem a söntésre, de még inkább a mögötte látványosan a nem létező foltot törölgető kocsmárosra esett, aki mintha csak erre várt volna és már kapta is elő, köténye, vagy ruházata más zsebéből a fényes karikára fűzött ósdi kulcsok sokaságát. Buzgón ki is lépett a védelmet nyújtó masszív fatákolmány mögül és kezével a halvány derengésbe boruló folyosó felé intett. Milyen rendes? Egy nagy frászt az, csupán érdeke úgy kívánja, hogy tehetősebb vendégeit, akár megalázkodva is kiszolgálja. Milyen megvetni való egy lélek. De, mindazonáltal kétség sem férhet hozzá, hogy jól forgatott szavak és busásan adományozott érmékkel bármit el lehet érni az ilyeneknél.
Újra Elmironra tekintek, hiszen az ő ötlete volt, a végső döntést tehát őt illeti meg. Futólag azonban nem hagyom ki a körből a fogadó vendégeinek sokaságát, a különös csuklyája rejtekébe bújt férfit és Hanat, akivel kapcsolatban valahogy van egy olyan érzésem, hogy néhány dologban egyetértenénk és talán sokan járnának pórul. Nagyon pórul és ettől valahogy szabadabbá válik a hangulatom is, amire azért jócskán rányomja a bélyegét ez a füstös, szagos egyveleg. Jobb is lesz egy nyitott ablak mellet, vagy a szabadban.
Vissza az elejére Go down
Akahana
Istennő
Akahana

Hozzászólások száma : 1106
Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője

Character sheet
Nép: Istenek
Verinol - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 3 Icon_minitime2012-03-01, 11:33 pm

A helyzet nekem nem tetszett, és hiába fogadtam meg, hogy én aztán nem avatkozom a dolgokba, azok addig fajultak, hogy magamban is elismertem, kénytelen leszek erre. Hiába, nekem mindegy, hogy ki és mit tilt meg, gyűlölöm és mindig is gyűlöltem a vérontást, ráadásul pedig a legtöbben velem egyet is értenének a témát illetően, így ritkán zavarta őket az, ha megakadályoztam, hogy valakinek az ereiben keringő folyadékkal öntözzék meg a küszöböt. És Thaloma ugyan megtehette volna ugyanezt, de szemmel láthatóan nem akarta, bár el sem küldött, így gondolom, hogy őt nem fogja zavarni, ha megakadályozom, hogy szerves anyaggal fessék vörösre a szentélye ajtaját és persze a falait is. Nagyon lassan szorítottam rá a kezemet a tőr markolatára, amely egészen eddig a csizmámban elrejtett egyik kis zsebet gazdagította, most azonban szükségem volt rá. A férfi, akit kinéztem, nem volt sokkal magasabb nálam, így persze nem húztam elő a leghosszabbat a fegyvereim közül, az csak felesleges erőfitogtatás lett volna. Ennek a tőrnek is volt egy jó tíz centis pengéje, de még mindig nem tartozott a gyűjteményem igazán jelentős darabjai közé, leszámítva a kezelhetőségét. Ajándék volt, de nagyon jól kalkulált súlyelosztással és súlyponttal, így nem esett nehezemre a használata akkor sem, ha esetleg megsérült a kezem. Nem mintha ez olyan gyakori dolog lett volna, hiszen mindennek van előnye és az én létemé többet között az volt mindig is, hogy nagyon gyorsan gyógyultam és regenerálódtam a sérüléseimből. Hátránya, hogy ilyenkor nincs meg az a rész, amely az embereknél olyan gyakori és képes a fájdalmat elnyomni, hanem fellángol, majd amint helyre jöttem, ki is huny, enyhe, piros pírt hagyva mindössze maga után. Leszámítva amikor egyszer sikerült valakinek olyan lekevernem, hogy eltört az egyik csontom. Nos, annak az akciónak nem volt túl sok értelme, hiszen a sárkány megérezte, de hamar rendbe jött, én pedig megtapasztalhattam, milyen kellemetlenek is tudnak lenni az ilyen fajta sérülések. Lecke megírva, a többit meg jobban jár mindenki, ha nem emlegeti fel, mert nem túl kellemes emlék, az egyszer biztos. Nagyon lassan egyenesedtem fel, minél kevesebb zajt csapva, hiszen nem örültem volna neki, ha valaki kiszúrja idő előtt a jelenlétemet és éppen arra készültem, hogy a vezér háta mögé kerülök, amikor minden megfagyott. Nem, nem jeges módon, mint télen, hanem egyszerűen az idő állt le, megdermesztve minden élőt a közelben. Ezt csak egy lény tehette meg, akinek a jelenlétét azonnal meg is éreztem. Nibelonnal eddig nem voltak problémáim, de most nagyon kedvem támadt volna őt megfojtani már az első mondat után, ami elhagyta a száját. Csak nagyon kevesen múlott, hogy azonnal nem támadtam neki, így igyekeztem levezetni a feszültséget azzal, hogy teljes erővel a testét célozva meg elhajítottam a tőrömet. Nem hittem, hogy el is találja, elvégre isten, de bíztam benne, hogy veszi az adást és rájön, kicsit másképp reagálta le a helyzetet, mint kellett volna. Vagy inkább félreértette orbitálisan, csak ezt nem akarom a képébe vágni, mert van elég ellenségem nélküle is. Azt hiszem, nem lesz rá szükség...
- Ne szólítsd így!!! - szinte már sziszegtem a szavakat, amelyek azonnal kicsapták a biztosítékot nálam, amint kimondta őket. Ha valaki meg akart engem sérteni, azt nem egykönnyen tudta megtenni, de ha apám nevét emlegetta előttem, az nagyon jó kiindulási alap volt, amint pedig elkezdte ecsetelni, hogy nem hozzá méltóan viselkedem, robbanni tudtam volna. Mégis milyen jogon merészel ő összehasonlítani vele? Alserannak azt köszönhetem összesen, hogy nem tudott ellenállni anyámnak, minden más, amit tőle kaptam, maga volt a megalázás. Ezek után ne merészelje előttem semelyik isten őt példázni, mert még le találok húzni neki egyet. Nekem semmi közöm ahhoz a férfihoz, aki nagyjából annyira tartott engem nagy büszkeségében, mint a sárt a cipője talpán, és most nagyon remélem, hogy ott poshad meg a Főnix-völgyben, mert ő az első számú oka, hogy kerülöm a helyet és minden vele való találkozást. Nem könnyen tudják elérni, hogy valamit véglegesen gyűlöljek, de pár évtizednyi sárba tiprás pontosan elég hozzá, ezzel pedig tisztában van minden isteni lény, akinek csak szeme volt. Vagy füle, a hangerőmet ugyanis biztosan nem az anyámtól örököltem.
- Ha ennyire nem ismersz, Nibelon, inkább meg se szólalj! Milyen jogon oktatsz ki engem az apámnak tetsző viselkedésről? Egyáltalán mennyit foglalkoztál velem eddig? Ha egy kicsit is hajlandó lennél jobban belenézni a múltba, rájönnél, hogy mindegy mennyire megérdemli valaki, én nem ölök, még állatot sem. Vérontásról beszélsz nekem? Mikor tettem én ezt meg? A legsúlyosabb seb, amit eddig okoztam, négy karmolásnyom volt!!! - a beszédet csak nem akartam abbahagyni, már jó ideje gyűlt bennem a feszültség a mai nap folyamán, és nem tudott kitörni eddig, így most megtette, a végén jószerével egy sikoltás formájában. Minden egyes szóból, amely elhagyta a számat, sütött a düh és a megvetés, sőt, még a fájdalom is, hiszen pontosan sikerült beletalálniuk az égető pontokba. Nem akartam én senki életébe beleavatkozni, összesen annyit terveztem, hogy a tőrrel kicsit megfenyegetve a vezért ráveszem, társai engedjék el az ellenfeleiket, majd eltűnök, ehelyett kaptam egy istent a nyakamba, akinek természetesen bele kellett kapásból szólnia az események folyásába. Eddig azt hittem, apám az egyetlen, aki figyelemmel kísér és árgus szemekkel figyeli a tetteimet, leszűrve minden rosszat és gondosan lejegyezve, de úgy tűnik, tévedtem. Nibelon is megismételte, pedig eddig bíztam benne, mivel hozzá semmi közöm nincs, jogom van vele szemben az önállóságra. Úgy tűnik, mindig tévedek. Nem értem az istenek világát, elvárják, hogy a felnőtt kor határán már tudjak saját döntéseket hozni, máskor meg gyermekként kezelnek és kioktatnak, utána pedig csodálkoznak, ha nem úgy viselkedek, ahogy azt elvárnák. Ilyen helyzetben ki tudná ezt megtenni? Közben pedig fel sem tűnt nekem, hogy immár a levegőben vagyok én is, alig fél méterre az említett istentől, de most végre esélyem nyílt rá, hogy kicsit megnyugodjak, sikeresen le is halkítottak a hangomat. Nem kell mindenkinek ezt hallania, még akkor sem, ha nagy eséllyel sokan figyelnek minket és a szóváltást. - És ezek után csodálkozik mindenki, hogy inkább Dremer társaságát választom, mint őket?!? Rossz modora van, kíméletlenül őszinte, de ő legalább nem az előítéletei alapján bánik velem! - most már csak suttogtam a hozzám képest kegyetlen a szavakat, hogy egyedül az idő ura értse meg és a hangomban benne volt a megbántottság is. Elfogadtam, hogy vannak dolgok, amelyeket nem mosok le magamról, sem a szüleim árnyékát, de soha nem hittem volna, hogy ennyire mélyen beleivódott mindenkibe a völgyben. Elvárnák, hogy dicsérjem őket és rendszeresen megjelenjek az "otthonomban", de ott nem vár semmi, csak az előbb szemléltetett viselkedési mód. Ebből pedig nem kérek, inkább kivárom, hogy végre megtaláljam az erődúcot Lanuria alatt, ahova még előlük is képes lennék elrejtőzni. Most is megtenném, ha lehetne, de persze Nibelon nem ilyen kegyes, mert azonnal visszaküld a fogadóba. Remek, amilyen a hangulatom, ennyi erővel a Főnix-völgybe is rakhatott volna, nekem fel sem tűnt volna a különbség. De inkább nem tette, én pedig egyenesen magam elé nézve próbáltam nem tudomást venni a fejleményekről, amíg Roober ki nem józanított. Biztos vagyok benne, hogy hallotta, mit mondtam és egy fokon hálás is vagyok neki, amiért nem próbálja a megtört lelkemet ápolgatni, ahogy egy nagy testvérhez illik. Nem hiszem, hogy el tudnám fogadni, ráadásul ezt nem is viselném el könnyedén, a végén biztosan rajta csattanna az ostor. Helyette nagy levegőt veszek és tudomásomra jut, hogy nem én vagyok az egyetlen, ezért csak egyszerűen megpróbálok innen kijutni.
- Sajnálom, de én ezt nem bírom! Viszlát! - suttogom, majd egyenesen az ajtó felé sietek, majd amint kinyitom, a csuklyát a fejemre húzva a fogadó melletti mellékutcába visz az utam. Nagy levegőt véve próbálok megnyugodni, miközben remélem, hogy most már senki nem fog zavarni, amíg annyira össze nem szedem magam, hogy el tudjak innen tűnni. A sikátor szerű rész elég sötét, így az egyik viszonylag tiszta és hideg falnak dőlök, hogy kicsit legyűrjem a torkomban lévő gombócot. Észre sem veszem közben a felém tartó jó pár csizma kopogását és a hozzájuk tartozó súlyos testek zaját...


//sértett istennő, na, erre sem nagyon számítottatok, mi? xD //
Vissza az elejére Go down
Sajmon
Nyugati vadalan
Sajmon

Hozzászólások száma : 66
Életkor : 31
Munkahely : Máv - Dorog

Character sheet
Nép: Vadalanok
Verinol - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 3 Icon_minitime2012-03-16, 2:47 pm

Sajmon Niume társóságában van, igy szol hozzá.
- Niumé bocs a zavarásért de tudnál nekem még valamiben segiten?
Niumé megfordul és gyógyőrű kék szemeivel rá néz.
- Persze szívesen, miben segíthetek még?
Sajmon itt halkabbra veszi a hangját, szinte már suttog Bár mivel a fogadó lassacskán kezd ürülni és a trécselések is alább fagynak egy éles jó fülel rendelkező meg halhatja a beszédét már ha tud többfelé is figyelni.
- Azt szeretném kérdezni hogy van e a városban A mágia istennőjének temploma szentélye.
Niume a mágia szó hallatán kicsit hátra hőköl, egy éles szemmű ki is szúrhatja ezt. Sajmon látja rajta ezt és így szól!
- Ne ijedj meg ahonnan én jöttem ott a népem minden generációja foglalkozik a mágiával és nagyra tartjuk a mágia istennőjét.
Kicsit gondolkodik az emlékezetében azokban az álmokban amiket e világról látót és megragad egynél ahol a mágus egy csodaszép hölgy társósságában van. már meg is van amit kereset annak a népnek e világi nevét.
- Én egy tünde más néven elf vagyok azok közül is a legritkább nép egyik leszármazottja mi még a többi elf népektől is különbözünk. Csak szeretnék egy imát mondani neki és a szokásos esti hála adási szertartást elvégezni.
Niume e szavak hallatán már újra vidám arcát mutatja. És rá mosolyog Sajmonra.
- Ó értem én eddig csak egyszer láttam tündét azt is csak futólag, itt pihent meg. Nem tudni miért de ő is suttog hogy más ne hallja mit mond Sajmonak. Sajmon meglepődik azon hogy milyen könnyedén tudja hogy mit kel mondania hogy meg nyugtassa vagy eloszlassa valaki gyanúját Kicsit kezd félni hogy lassacskán már nem lesz önmaga mint ha azok az álmok nem csak álmok lettek volna hanem a mágus tudata érzelmei,röviden tömören a mágus lénye, s mint ha az meg fertőzte hisz tud olyan dolgokat amiket nem kéne tudnia e világról sőt úgy érzi hogy néha olyan dolgokra lenne képes amire anno tuti nem. Most is az az ötlete támadt hogy kiveszi a lány hajából a díszként bele tűzőt virágot ami már hervadó félben van és a fejében levő szavakat elmondva újra virágzásnak indítaná, persze ezt is csak úgy hogy előtte kiveszi és a markába fogja és már virágzó állapotában adná vissza neki.
A lány erre megint meg szólal és ezt mondja.

- Kérdésedre a válasz van itt temploma Thaloma istennőnek ha gondolod szívesen elkísérlek már ha nem zavarok.
- Nem nem Zavarsz örömömre szolgál hogy elkísérsz ám a templomba sajna egyedül kelessz be mennem és végre hajtanom az áldás imát.
- Megértem és tiszteletben tartom akkor odáig kísérlek és meg várlak ott, hisz nem sokan mondhatják magukról el itt hogy egy elfel sétálgatnak és beszélgethetnek huzamosabb ideig.
- Ó nagyon jólesik amit mondasz de nem vagyok én olyan érdekes, ám ha szabad meg jegyeznem te szépséged már a tündelányok szépségével vetekedik és szemeid ugy ragyognak mint az esthajnal csillag.
Niume elpirul és zavarba jön a dicséret hallatán
- Akkor mehetünk is. Szól sajmon majd az illemnek megfelelően karját nyújt ja a hölgynek hogy karoljon bele. Ám hirtelen valami fura érzet lesz úrrá rajta mint ha ez már meg történt volna, badarság hessegeti el az érzést mivel még nem volt ilyen érzése lehet hogy csak a fáradtság mait érez ilyet. Ám mielőtt elhagyná a fogadót, bár nem rég búcsúzót el az újdonsült barátjától az most mégis magához inti ami kicsit ágódasál tölti el mit akarhat tőle?
Mivel az ajtó közelében áll még ép látja Hanat szél sebesen távoznia fogadóból. Ő maga Niume társóságában indult újdonsült barátja hoz aki ép az ismeretlen idegen hölgy társóságában van és akit ép a fogadós int a szobák felé. A fogadós mikor meglátja Niumét a csuklyás idegen társóságában, haragra gyúl ám ezt elfolytja,hisz már volt vele a lánya miatt össze tűzése
- Igen barátom mit szeretnél mond gyorsan mert tudod jól sok a a dolgom még ma, hisz holnap tovább állunk innen.
Eközben a fogadó egyik sarkában levő asztalhoz siet egy épen akkor érkező sötét csuklyás idegen aki az egyik asztalnál ülőnek súg valamit majd az szintén súg neki valamit mire az amilyen gyorsan jött olyan gyorsan távozott az asztalnál négyen ülnek és mindegyik hasonló köpenyben vannak mint aki távozót egyik kezük az asztal alatt a köpenyük alatt rejtőzik
A ki távozót az egy szűk sikátorba érkezik egy kis mellék ösvényen ahova ép akkor érkezik meg számos hasonló öltözetű ember. Beszélnek valamit majd a csoport vezetője int mire kisebb csoportokban slisszolni kezdenek, hárman folytatják az utat a sikátorban a többiek meg szét szóródnak a szűk sötét utcákon 3 másával 3 a csuklyás idegent követve vissza indul a fogadóba, ahol belépve átellenben leülnek a társaikkal szemben. S figyelik a kis csoportot akik ép a fogadósál mennek a szobák felé. bár ép negálnak mert a csuklyás alak és a fogadós lánya lép hozzájuk és beszélgetést kezdeményez, mivel a barátja oda intette valami miatt Hirtelen egy katona ront be a fogadóba sebtében a kapitányhoz rohan majd vele és a katonákkal együtt rohan ki a fogadóból A fogadóban a sarokban levő sötét köpenyes alakok leplezve mosolyognak majd a két asztalnál ülök egy másra kacsintanak.


// bocs a késői reagért de kicsit sokáig tartót míg ki találtam mit írjak//
Vissza az elejére Go down
Roober
Istenség
Roober

Hozzászólások száma : 482
Munkahely : Sárkányistenség

Character sheet
Nép: Istenek
Verinol - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 3 Icon_minitime2012-03-17, 2:12 pm

*Akahana az, ki előbb tűnik el a színről. Roober jól sejtette feldúltságát, de húgát ebben az esetben nem kívánta istápolni. Így is komoly fejtörést okoz neki az, miként is ússza meg ezt a helyzetet anélkül, hogy a Főnix-völgybe hívják. Abban bizonyos, hogy ha ez megtörténik, akkor nem csak a mostaniak miatt fog felelni. Előveszik majd Lust miatt és előveszik majd a Sötét-fenyvesbéli dolgok miatt is. Jó lett volna Ritaleával beszélni, de van olyan helyzet, amiben nincs választás.
Talán igaza van azoknak, akik azt mondják, hogy túl sok időt tölt halandók között. Távolabb került isteni mivoltától, attól az állapottól, mely nem köti anyaghoz. Hiszen a sárkányok népéhez sem hús-vér sárkányként kötődik. Magasabb formában létező lény ő, mintsem az anyagi testbe zárt lelkek arról sejthetnének bármit is. Ahogy minden más istenség is megfoghatatlan a halandók számára.
De visszatérve a jelen helyzetre, sokat nem is tehet.
Ő sem a legidősebb istenek közül való, hiszen nem vetekedhet az első istenekkel kora.
Mosolya azonban nem lohad le arcáról, s kellő könnyedséggel szól vissza Yznek.*
- Hadd lássak akár egyetlen férfit is, ki nem szeretne többet! De célom csak a távolság eme füstös, áporodott kipárolgással teli helytől. Úgy gondolom, mondandónk nyugodt helyet kíván.
*Ekkor a fogadós már int a folyosó felé, miközben a „barát” is visszatér mellé. Roober csupán pillanatra kívánja feltartani mindkettőt. Sajmonnak egy apró, s egyszerű mondatot szól.*
- Barátom, talán érdemesebb, mit tervezel holnapra halasztani. Kései az óra, s holnap pirkadatig már bármi várhat. A város is biztonságosabb, mint az éji sötét rejtekében. De csak tanács ez neked, melynek megfogadása tőled függ.
*Ezzel fordul is a fogadós felé, jelezve számára és a mellette álló sárkány számára is, hogy mehetnek felfelé. Sajmonért ennél többet már nem tehet, vagyis mégis, de ez csak akkor derül ki, ha a vadalan mégis az éji út mellett dönt. Kósza szellő kap alá a fogadó tetején lévő egyik zsindelyének, hogy aztán a kinyíló ajtótól nem messze hulljon jól láthatón Verinol utcájának kövére.
Ekkorra azonban Elmiron és a hölgy a fogadós hajlongása közepette be is léphet az egyik emeleti szoba ajtaján, kezében a fogadós által átadott kulccsal.
A „nemes”, bár figyelmét nem kerüli el, nem mutat hajlandóságot a katonák meglehetősen szokatlan viselkedésének mélyebb elemzésére a fogadóban. Van fogalma arról, mi is okozhatta azt. Ahogy látszólag azon sem töri fejét, miért is szaporodtak meg a csuklyás alakok az amúgy sem túl bizalomgerjesztő közegben.
Mikor az ajtó becsukódik, akkor fordul csak Yz felé, ha a nő követte őt.*
Vissza az elejére Go down
Yz'Aires Came
Viharsárkány
Yz'Aires Came

Hozzászólások száma : 76
Életkor : 608
Munkahely : a Caales szolgálatában

Character sheet
Nép: Külhoniak
Verinol - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 3 Icon_minitime2012-03-18, 3:21 pm

Meglepettségem sem hangot, sem átrendeződő vonásokat nem kap, hacsak a szűkebbre vont pillák, metszőbben csillanó tekintetet nem sorolom hozzá. Ez Hana távozása váltotta ki, ám ez így nem lenne teljesen igaz, inkább a szavai, a szavai, amik nem illettek a környezethez, nem válthatta ki semmi, legalább is az elhangzottakból. Lehunyt szemmel töprengem el, mintha csak a bor szédített volna meg, kinyújtom kezem, elérve könnyeden a söntés szélét, óvatosan megfogva, hogy ne ejtsek rajta újabb karcolás. Talán az elmébe látó és azt könnyű szerrel olvasó szerzetekről van szó, a gondolat, a talány megszületett a tekervényeimben és még is gáncsoskodom azt ily egyszerűen elfogadni, mondhatnám, hogy nem akarom. Ez a kérdés viszont túl tesz azon, hogy mit akarok és mit nem. Az ösztön, mi fáradhatatlanul dolgozik még is azt mondja, nem erről van szó, habár van rá esély.
- Egyet kell értenem. – Bájosnak aligha nevezhető mosolyom új életre kelt, de csak tovatűnő szelíd ívét mutattam Elmiron felé, a vaddal, az acsargóval még a fogadósnak kellet megbirkóznia. Szeretek játékokat űzni, de kedvem, akárcsak az időjárás, változó. Most sincs szó másról, csak arról az apró csekélységről, hogy meguntam finoman vezetni az úri leány szerepét, hiszen morcossá tesz a sutyorgás és hogy látszólag titkok szöktek szárba a szemem láttára, de a bimbójuk még is láthatatlan az egyszerű népek számára és így, ha virágba is borul, az sosem láthatom meg. Bosszant, az illem még is legyűri bosszúságom, noha a kupa hangosan koppan a fa lapon és maradék tartalma kikíváncsiskodik a szélén, de éles pillantásom, de még inkább mágiám utasította vissza a kehelybe a vörös folyadékot. – Akár indulhatunk is, fogadós urunk nagy örömét leli benne, kár volna így is megterhelt szívét tovább gyötörni. – Könnyedén folytak egymás után a szavaim, de éles fül sem kellet hozzá, hogy messze nem a jó indulat, a gondos női szív szól belőlem, hiszen gúny csepeget minden megformált hangból. De a mohó kis golyó fel sem fogta, vagy csal hozzászokott, hogy nyelje le vendégei sértését, természetesen busás haszon fejében. Hiába lépek el, Elmiron barátja felé tett intése engem is maradásra bír, bár semmi közöm kettőjük beszédéhez és őszintén túlságosan kíváncsi sem vagyok rá, még is maradok, valami másra fordítva az időt, a végtelen türelem álarca mögé rejtőzve. Kedélyeim lassan nyugodnak meg, nincs szükség egyetlen egy kóbor szikrára sem, ami belobbanthatná a levegőt, bár egy jópofa kis tűz csak emelni tudná a fogadó fényét. Rá is férne, hiszen annyi itt a sötét, rosszban sántikáló alak, mint égen a csillag.
Csak futó pillantással kószálok a teremben, de pont elég az a néhány másodpercnyi kép, hogy összeálljon egy egésszé a helyzet, vadászok, akik prédát akarnak. Leheletnyi kíváncsiság teszi fel a kérdést, hogy vajon kit választottak? De más rögtön értéktelenné teszi a felfedezést, lágyan bólintok a csuklyás és kísérője felé és a fogadó vezetésével megindulok, földre szegezett tekintettel. Nem kívántam szólni, legalább is egészen addig nem, amíg az ajtó be nem csukódott mögöttünk és még egy kicsit vártam, a szoba a vártakkal ellentétben megkaphatta volna a hangulatos jelzőt, ha érdekelt volna. De cseppet sem törődtem a gyertya, sejtelmes, meleg fénykörébe vont sziluettekkel. Hanyagul dobtam leoldott köpenyegemet az asztalra, pont útba esett, ahogy a nyitott ablak felé tartottam és csak előtte álltam meg, behúzva a kitárt ablakszárnyat.
- Milyen nem gesztus. – Szólalok meg, szavaimat az üvegem visszaverődő halvány alakjának címezve. Csak aztán fordulok, igazságot követelve fúrva tekintetem tekintetébe. – Már az, ahogy a „barátodat” félted és testvérhúgodat nem, már ha az a lány valóban az? – Tisztán emlékszem arra különleges érzésre, ami elöntött a közelségükben, de hogy sárkányok lennének mind a ketten, ezt valahol belül kétlem és a belső ösztönös én, ritkán szokott tévedni. Ezért is dőlök a párkánynak, várva, nem, inkább követelve a választ.
Vissza az elejére Go down
Sajmon
Nyugati vadalan
Sajmon

Hozzászólások száma : 66
Életkor : 31
Munkahely : Máv - Dorog

Character sheet
Nép: Vadalanok
Verinol - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 3 Icon_minitime2012-03-22, 8:31 pm

- Hát igen tényleg nem jó ilyenkor kint mászkálni. Mondja Niume is.
- köszönöm barátom a jó tanácsot, meg fogadom és inkább én is nyugovóra térek hisz késői ez óra.
Majd niumével együtt ők is elindultak fel az emeletre miután a fogadós barátjának meg mutatta a szobát, a mellette levő szoba elé ment és kinyitotta azt.
- Úgy gondolom hogy az uraságnak meg fog felelni e szoba, mely ugyanúgy a legjobb szoáink közül való mint a barátjáé. ilyen nemes uraknak csak a legjobb dukál.
sajmon bár hallja a fogadós szavait tudja hogy nem őszinte ha a szemeivel ölni tudna már rég halót lenne látszik nem nagyon örül neki hogy az ö egyetlen lánya ilyen lovagot védelmezőt talált. Látszik hogy még mindig nem tudott azon túljutni ahogy sajmon vele beszélt és ahogy megalázták a saját fogadójában
Gyorsan a távozás mezejére lép ám magában fortyog a dütöl, és így morog az óra alatt,
" ezek a senki házi úri ficsúrok azt hiszik bármit megtehetnek, bár valahogy megfizethetnék nekik mindazért amit ellenem tettek.
Niume elengedi sajmon karját majd sajmon belép, és szétnéz.
Niume még mindig az ajtóban áll várja hogy be invitálják.
sajmon miután megállapított hogy a szoba megfelelő megfordul és látja hogy Niume még mindig az ajtóban várakozik.
Niume szeretnél még valamit? Niume ekkor tér csak magához gondolataiból.
- Hát tudod nem sokszor láttam még hozzád hasonlót ahogy említettem és kíváncsi lenék hogy né zelki hisz a hangod oly lágy és előkelő biztos nagyon szép vagy. Láthatnám az arcod? kérlek ? itt elmosolyodik.
-Szép én nem vagyok és félek a külsőmet látva megijednél, de ha ennyire akarod gyere beljebb és csukd be az ajtót és megmutatom.
Niume maga se tudja miért így tesz, s cseppet se fél hogy netán az idegen kihasználja a helyzetet, belépve maga mögött becsukja az ajtót és be is zárja azt.
sajmon erre lefejti fejéről a csuklyát és niume megláthatja igazi arcát.
Niume arcárol eltünik amosoly majd hirtelen így szól.
neked kék az arcod a másik tündének nem volt kék.
- Hát igen én a tündék egy nagyon régi ösi fajának a sarja vagyok, mi sose hagytuk el az otthonunkat így érezd magad meg tisztelve hisz azok között lehetsz akik elmondhatják hogy láttak egy ősi tünde sarjat.
sajmon már hajtaná vissza a csuklyáját mire niume oda lép és meg álltja
- Kérlek ne tedd szeretnélek látni mikor. Erre váratlan dolgot tesz közel hajol sajmonhoz és megcsókolja ö tett aki nem tudja mire vélni a dolgot, de valami furcsa bizsergést érez ott bent mint ha kis lepkék mozognának a gyomrába, de az badarság és képtelenség lenne
Niume abahagya a dolgot, majd hátrébb lép és kinyitja az ajtót és kilép rajta, Viszlát remélem szép álmod lesz. ezel elvonul a saját szabályába ahol aludni tér.
sajmon eközben némán áll megdermedve a történtektől, a lány mondatánál tér magához még ép látja a kilepő niumét, majd az ajtóhoz lép és becsukja azt kulccsal és ledobja a köpenyét a szobában levő székre és beleveti magát az ágyba és gondolkodik azon ami történt, mely közben éber álomba zuhan.
Közben lent a fogadóban is alább fagy a vendég sereg alig maradtak páran pár részeg városi és még a két asztalnál levő csuklyás köpenyesek kik közül az aki harmadmagával tért vissza a fogadóba. Mikor kijelentette sajmon hogy aludni tér ismételten, ki sietett a fogadóból és kint az egyik sötét utcában találkozik megint azzal akivel előbb és azt mondja nekik.
- A gazdag ficsúrok nem hagyják el ma este a fogadót mindketten más örömökre találtak két hölgy társóságában, úgy hogy biztos nem számolnak támadásra. a főnök üzeni hogy kössék még le a városi őrséget és aki csak tud az jöjjön a fogadóba, mert ezek nem hagy hatják el élve a fogadót, főleg nem a sok teli szütyöjükel.
Felnevet majd amilyen gyorsan csak tud vissza siet a fogadóba akinek a dolgokat mondta az fügyent egyet majd nyerít, és hirtelen minden irányból 3 fős csoportok érkeznek. majdnem mindenki megérkezik kivéve azt a hármat akik anno a sikátorban mentek tovább mert azok más feladatot kaptak ők Hanát kel hogy elkapják ki a fogadót elhagyta. A kicsapat jelen egy tucatra növekedett és ím elindulnak a fogadó felé. Amit körbe is vesznek a sötét rejtekekből és csak a megbeszélt jelre várnak. A fogadóban eközben a kocsmáros még mindig a pult mögött serénykedik és morog mivel niume nem tért vissza a fogadó alsó szintjére, és úgy gondolja tudja miért-
" Az a mocskos kis nemes úrfi pont az én lányomra vetet szemet, ó a féreg tépni szét vagy szaggatnák szét vadak, hanem lenne vele a lányom bizisten felmenék és keté hasitanám." mormogja az óra alatt
Eközben visza érkezika csuklyás alak is és oda megy amásik aztalnál lévöhöz aki eg ykisebb erszényt nyujt át neki aki azt át véve elindul a fogados felé még ép elkapja morgásának avégét. s beszédét körmönfontan igy kezdi.
- Fogados ur látja miféle alakok érkeznek ami kis városunkba ez a két ficsúr azt hiszi nekik mindent szabad, még a drága niume szépségét is letörni az a csuklyás alak aki még az arcát se mutatja meg. Halatlan úgy móresre tanítanám ha tehetném,s meg mutatnám mi itt az illendő viselkedés bizony én mondom ha módomban állna, ezzel lerakja a kis erszényt. ez a fizetség a fogyasztásainkért, és ne idegesítse magát ha megint belekötnek önbe mi biztos nem agyuk annyiban Bár amit azt illeti ha akarja meg zavarhatom a kis légyottjukat az idegeneknek hogy ne essen a lánya becsületén csorba?
A fogadós nagy haragra gyúl az hallatán hogy az idegen miatt csorba esik a lányának a becsületén haragjában ravasz gondolata támadt ezek elintézhetnék helyette azt a ficsúrt
- Hátha magunk közt szólva szívesen venném ha segítenének, fent vannak a két legjobb szobámban az emeleten jobbra az első két szoba. ezt olyan suttogva mondta hogy rajtuk kívül senki se hallotta
a csuklyás köpenyt viselt ember oda ment a társaihoz akiknek beszámolt a dolgokról. s miután vártak egy kis időt elindultak fel felé a szobákhoz mind a négyen.
Eközben a három egyén már jócskán meg közelítette hanát aki nem vette észre őket eddig

// bocs a késöi geagért remélem megérte várni rá.//
Vissza az elejére Go down
Roober
Istenség
Roober

Hozzászólások száma : 482
Munkahely : Sárkányistenség

Character sheet
Nép: Istenek
Verinol - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 3 Icon_minitime2012-03-23, 10:56 am

//Nem Akahana jött volna, Sajmon? Smile//

*Elmiron végignézi, ahogy a nő az ablakokhoz lépve behajtja azokat. Igazi sárkány, s igazi tüzes lobbanékonyság bújik meg mozgásában, még ha ezt rejteni igyekszik is.
Roober, a sárkány istenség játszi könnyedséggel olvassa a nő mozgását, miközben lassan, de biztosan elhúzódik az ajtó mellől. Ugye senki nem képzeli, hogy egy istenség kiterjedése csak arra a parányi és korlátozott fizikai testre terjed ki?
Mert energiái, s valódi lénye jóval kiterjedtebb. Így aztán van fogalma arról, hogy a mellettük lévő szobában már ott van barátja, és arról is, hogy mi történik a fogadóban.
Egyenesen, ezúttal könnyedség nélkül állja tekintete Yz nézését.*
- Testvérek között nem csak szóban van kapcsolat. Húgommal a kapcsolatunk messzebbre nyúlik holmi szavaknál. Egy mozdulatból, egy arckifejezésből tudom, hogy mire gondol, ahogyan ő is ismeri az enyéimet.
*Engedi el az ironikusnak is nevezhető megjegyzés első felét a sárkány istenség.
Az ajtó közeléből eközben tovább lépeget lassú, magabiztos léptekkel, háta mögé rejtve két kezét. Balga halandók, csak sajnálni tudja őket. Sosem tanulják meg, hogy az erőszak nem vezethet békére, ahogy azt sem, hogy mások javainak irigylése, s erőszakkal magukhoz vonása sem teremtheti jót. Nem félti testvérét, de azért ezúttal a lány elméjébe küld közvetlenül egy üzenetet.*
~Hugi, tartsd nyitva a szemed….~
*Mozgása közelebb viszi a még mindig ablaknál álló lányhoz, de nem megy közvetlenül hozzá. Előbb a szomszéd szoba falát simítja végig kezével, mintha csak a fal festésének simaságát elemezné. Utána a szoba stratégiailag lényeges pontjáig sétál el, majd úgy helyezkedik, hogy a lány mellett az ajtót is láthassa.*
- Meglepődnél, ha tudnád, hogy Hana mennyivel inkább képes megvédeni magát, mint a barátom.
*Nem sietteti a beszélgetés fonalának további követését. Elhallgat, hiszen „meglepetésre” számít és ha Yz elég éles megfigyelő, ő is láthatja, hogy Elmiron mozgása magatartása megváltozott a lentiekhez képest.*
Vissza az elejére Go down
Yz'Aires Came
Viharsárkány
Yz'Aires Came

Hozzászólások száma : 76
Életkor : 608
Munkahely : a Caales szolgálatában

Character sheet
Nép: Külhoniak
Verinol - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 3 Icon_minitime2012-04-17, 10:04 am

Az utca sikátorrá szűkölő képe, mint egy metafora áll előttem. Sokféle megvalósulása lehet, mint sikerül kierőszakolnom a sárkányból a sok homályos utalás mellett az igazat, vagy valami egészen más hasonlatává válik, csapdává, amibe minket akarnak zárni. Nem üdít a gondolat, megvan a magam gondja, nem felettébb nem érzem szükségét túlbuzgó tolvajbagázs vendéglátására. Talán ez teszi egészen mogorvává, fenyegetően akaratossá a hangomat, amit éppen csak képes vagyok megszelídíteni, nehogy túl metsző legyen. Nem féltem Elmiront, aki méltó képen válaszol, csak szavai számomra jelentéktelenek és meg is csóválom a fejem, csalódottan nézve rá. Hajlékony engedelmességet vártam el és megmaradt ugyan abban a rejtélyes sablonban, amit még odalen vázolt fel nagy vonalakban, apránként dolgozva ki a részeket, mintha mindig is ezt csinálta volna. Új és újabb figurákat megalkotva, mindig a helyzethez kellő bőrt húzva fel. Vajon milyen lehet az igaza? Már ha van igazi?
- Ezt nem is vontam kétségbe. – Válaszolok, egyhangúsággal. – Csodás összhang lehet. – Gúny volt élcbe rejtve és ezt még csak titkolni sem akartam, jelezve nem erre voltam kíváncsi. A türelmem játékok viszont sosem tettek túl jót folyvást szabadulni akaró lényemnek, ám ez nem jelenti azt, hogy olyan rosszul bánnék az időigényes dolgokkal, megadom a lehetőséget, hogy kiforrjanak és lehetőleg javamra tegyenek. Ahogy megindul lustán, lépteinek megfelelő lassúsággal követem és bosszant, de elsőként olyan értelmetlennek tűnnek mozdulatai, ahogy a falat érinti és aztán tovább helyezkedik. Felméri a szobát? Ez volt az első felismeréssel karöltve megfoganó gondolatom, ami után már a mindig jó szolgálatot tevő, ősi ösztön vezetett. Tekintetem az ajtóra esett, érzékeim szabad utat kaptak. A szagok émelyítő egyvelege groteszk fintort von arcomra, ezt nem lehet másként jellemezni: bűz. Dohány, víztől korhadt fa és ez csak a kellemesebbik fele, a különösen átható szagokról nem ejtenék szót. Cserébe a borzalomért mesélnek is, ahogy a parányi réseken át újabb szagok keverednek össze, elárulva a mozgást, amit hallásom is készséggel támaszt alá. A nevetésen, beszédek moraján át, a közbedöccenő kupák koppanásán is túl a fa asztalokon, ott van az halk nyikkanás, pont úgy nyögi a lépcső a rálépők terhét, mint ahogy minket tartott a pillanat tört részéig. Megérni látszik a metafora?
- Nem vetted észre? – Kérdezem vissza, megenyhülve, de még mindig azzal a csípős, kötözködő éllel. – Már rég meglepődtem, mert bár ugyan azt az érzést keltitek, belőle még is hiányzik az, amit téged hasonlóvá tesz hozzám. – Tekintetét keresem, miközben ujjaim a függönyt összefogó zsineget kaparintják meg, finom rántással oldva ki, a minden bizonnyal gondossággal megkreált masni. Az elszabaduló anyag után kapok, egyetlen határozott rántással húzva el a sűrűszövésű, sötét anyagot, így fosztva meg a látványtól az esetlegesen kintről leselkedőket. Ezt követően nincs maradásom a védelmet aligha nyújtó, rideg és törékeny üveglap előtt, de többre a szoba falát sem értékelem, ahogy Elmiront sem. Nem várok tőle védelmet és ennek megfelelően lépek közelebb hozzá, teret hagyva neki is, de magamnak is és saját ítéletem szerint még így is túlságosan szűk ez a szoba. Ezért nem tudtam soha megbarátkozni ezekkel a parányi helyekkel.
- Kíváncsi vagyok, hogy kit rejt ez a maszk. – S itt van mondandóm némi kép méltó befejezése. Ám most nem nézek rá, pillantásom kézfejemen időzik, aztán az ajtóra vetül bosszúsan, aztán megenyhülve. Mersz szeretem a harcban mindig hű társaim, ezért mindegy számomra, hogy kard pihen kezemben, vagy pedig egy vékony fémpálca, most ez utóbbi akadt kezembe, harmadmagával. Bár még nem biztos, hogy az osonó léptek tulajdonosai éppen itt akarnak megállni és éppen rajtunk akarnak ütni, igen, könnyen meglehet, hogy csupán a csuklyás idegent akarják. Kiderül és még mindig jobb felkészülni, mint felkészületlenül egy támadás közepébe csöppeni.
Vissza az elejére Go down
Kesa Klensbane
Szürkeköpenyes
Kesa Klensbane

Hozzászólások száma : 306

Character sheet
Nép: Mágusok
Verinol - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 3 Icon_minitime2012-07-23, 8:10 pm

// Júliusi, 2. küldetés - A nyugati barbár kincse //

* A Nap már csupán utolsó fénysugarainak fényével képes megvilágítani Verinol várát, és a körülvevő területeket, mikor egy komótos tempóval haladó szekeret pillanthatnak meg a vár védői.
A Nap sugarai már nem várják meg, míg a szekér és annak gazdája a vár oltalmazó falain belülre kerülhetnének. Azonban ezzel nincs mindenki így. A vár egyetlen bejáratát jelentő kapujánál, az őrök nem osztják a Nap nézetét a feléjük közeledő utazót illetően. Azt már elég hamar sikerül kiszúrniuk, hogy a szekéren csupán egyetlen személy utazik, azonban a Nap távozásának köszönhetően meg kell várniuk mire a szekér közvetlenül a kapuhoz ér, hogy azt is meg tudják, hogy egy fiatal nő ül a szekéren, aki nem más, mint Kesa Klensbane. Megjelenése ez alkalommal is mellőz mindent, ami származásáról vagy esetleg hivatásáról árulkodhatna. Csupán a mellette pihenő kard jelzi, hogy nem teljesen védtelenül vágott neki utazásának, aminek eredeti célja a birtokáról származó termés egy elenyésző részének leszállítása a vár katonáinak részére, de ezt a feladatot bármely szolgálójára is nyugodtan rábízhatta volna. Nem is ezért jött saját maga, hanem, a városban gyakran megforduló, más földekről érkező utazók és kereskedők vonzották ide.
Sose lehet tudni, milyen értékeket hoz magával egy-egy ember az óhazájából, és ez az első hely, ahol le lehet csapni ezekre, a különleges dolgokra.
A kissé kései megérkezés ellenére, a kapun történő átjutás gond nélkül megy végbe, köszönhetően annak, hogy már várták a szekéren érkező árura.
Nem sokkal érkezése után be is zárják a vár kapuit, miközben az egyik őr felszáll Kesa mellé a szekérre, hogy a raktár felé vezesse a szekeret.*
- Remélem, szóltak Leorinnak az érkezésemről. Szeretném minél hamarabb megkapni az úrnőmnek járó összeget.
- Ne aggódjon! Már minden bizonnyal értesült róla.
* Egy elégedett mosoly jelenik meg Kesa arcán. Tudja, könnyen jól jöhet még az a bizonyos összeg, ha valami értékesre bukkanna ittléte alatt.
Végül, meg is érkeznek a belső vár közelében található raktárhoz, ahol már hét katona várja érkezésüket. Közülük az egyik díszesebb vértjével kilóg a többi közül.
Mikor a szekeret irányító katona megállítja a lovat, a különc közelebb lép. *
- Már vártuk érkezésed. Az én nevem Leorin.
* Kesa feláll a szekéren és meghajol, ahogy egy magasabb rangú felé illik. *
- Engem Lunának hívnak. Elnézését kell kérnem a késésért, uram.
* Újra meghajol, mielőtt leszállna a szekérről. *
- Lényegtelen. Csupán napnyugta előttre vártunk.
* A katonák felé fordul. *
- Munkára! Ne várassuk sokáig!
* A katonák csupán ezt a parancsot várták, azonnal sort alkotnak. Az, aki korábban vezette a szekeret, már hátramászott, és amint kialakul a sor, máris adja le az első zsákot. Ezzel megkezdi a szekér kipakolását.
Kesa megvárja, míg a katonák nekivágnak dolguknak, hogy a kapitány felé vegye az irány, remélve, hogy így rájuk minél kevesebb figyelem szegeződik.*
- Kapitány úr! Az anyagiakat, mikor rendezzük?
* Kesa halkan szólítja meg a kapitányt, mintha nem lenne biztos a lebonyolítás menetét.
Leorin övéről leold egy erszényt, hogy azt átnyújtsa a nőnek. *
- Ahogy meg lett beszélve.
* Kesa kinyitja az erszényt, hogy miközben a lepakolás zajlik, átszámolhassa az összeget.
Mikor befejezi, szó nélkül fordul Leorin felé.*
- Elnézést kapitány őr, merre lehet ilyenkor még szállást találni, ahol a ló és a szekér egyaránt biztonságban lehet?
- A felkelő Nap fogadót nem messze találod a város kapujától. Idefele jövet el kellett, hogy haladjatok mellette.
- Köszönöm.
* Ismét meghajol, mint érkezéskor, hogy a lepakolás végeztével felszálljon a szekérre és elindítsa azt a megadott irányba.
Hosszú percek telnek el gond nélkül, miközben egyre csak visszafele halad a már egyszer megjárt útón, hogy ráleljen a keresett fogadóra. *
- Nem szerencsés ilyenkor az utcákat róni.
* A hang közvetlenül Kesa mellett szólal meg, megtörve az éjszaka csendjét minden előzetes jel nélkül. Nem is csoda, hogy a kantárt kezei között tartó nemes származású nő megijedve szökken fel helyéről. Lova is megérzi a helyzetet, és azonnal vágtába kezd. Kesa hiába próbálja megfékezni a jószágot, az továbbra sem óhajt megállni, miközben a mágus egyszer csak a maga melletti helyre fordítja tekintetét, ahol egy fehéres áttetsző alak foglal helyet. A lény övén két kard foglal helyet, míg áttetsző öltözéke alapján Kesa egyáltalán nem tudja beazonosítani származását.
Kesa eleinte el is húzódik a szellem alaktól, majd látva, hogy nem kíván most azonnal az életére törni, inkább jószágának megállításával foglalkozik, ami nem is megy olyan egyszerűen, mint gondolta.
Próbálkozásai egymás után mondanak kudarcot, míg nem egyszer egy, az éjszaka nyugalmáért felelős katona közben nem lép, hogy segítsen megfékezni a megbokrosodott állatot.*
- Minden rendben? Mi történt?
* Kesa oldalra fordul, hogy a szellem felé mutasson, de annak már hűlt helye. *
- … Igen … Köszönöm … Valami hangot hallottunk, és hírtelen megbokrosodott.
- Nem maga az első aki így járt ezen a környéken. Jobban teszi, ha nem megy messzire. Merre tart?
- A felkelő Napba. Segítene, merre találom?
- Nincs messze. A következő sarok után már meg fogja találni.
* Kesa bólint egyet, hogy egy mozdulattal mozgásra sarkallja a lovát. *
- Csakhogy elment …
* Szólal meg az ismerős hang Kesa mellől, alig pár méterrel az után, hogy elhagyták az őrt. Éppen annyira hogy az őr, ne figyelhessen fel rá.
Klensbane ekkor is kicsit megszökken a hang hallatán, de közel se annyira, mint első alkalommal. Sejtette, hogy a szellem csak el kívánta kerülni a feltűnést, de nem várta hogy visszatérjen. Főleg nem ilyen hamar. *
- Mit akarsz tőlem?
* Oda se néz, miközben a szellemhez beszél. *
- A segítségedre lenne szükségem.
- A segítségemre? …
* Ismétli meg a szellem szavait. *
- Igen arra …
- Na hagyj békén!
* Mordul rá a szellemre. *
- Rám most egy kellemes alvás vár!
* Ellenkezést nem tűrően állítja meg lovát a fogadó előtt, hogy azzal a lendülettel le is pattanjon róla. *
- Még azt sem tudod, miben kérném a segítségedet…
* Kesa rögzíti lovának kantárját, mielőtt válaszolna. *
- Nem is érdekel.
* Azzal háttat is fordít a szellemnek, hogy a fogadó belseje felé vegye az irányt.
A fogadóban a szokásos élet fogadja. Már hozzá szokott, hogy nő létére több férfi szem is alaposan végigméri. Főleg ha ilyen időpontban téved be. Ez most sincs másként, de ezzel nem törődve útja egyenesen a fogadóshoz vezet. *
- Egy szobát kérek, étellel, egy helyet a lovamnak és a szekeremnek.
* A fogadósnak igényei szerint számolja le a darnát, a korábban kapott összegből, hogy a kulcs birtokában már el is induljon a szobája felé, mikor hírtelen visszafordul. *
- A vacsorát is oda kérem!
* Adja ki a parancsot, majd ellenkezést nem tűrően indul tovább.
A szoba nem nevezhető tágasnak, főleg nem a saját szállásához képes. Az ágy is csak valami halovány árnyéka annak, ami birtokán fogadná, de most mégis ezzel kell beérnie. Fáradtan huppan le rá. Kezéből még az erszényt is elengedi, ami szintén az ágyra érkezik. *
- Már azt hittem, sose maradsz egyedül!
* Szólal meg egy ismerős hang. *
- Már megint te! Mondtam …
* Hírtelen elhallgat, miközben egy gondolat ugrik be Kesa fejébe. *
- Mit akarsz? Mit kéne tennem?
- Csupán egy egyszerű feladat lenne… A fiammal kellene beszélned.
- A fiaddal? …
* Ismétli meg ismét a szellem utolsó gondolatát. *
- Igen vele.
* Egy rövid szünet után folytatja, mikor látja, hogy Kesa nem kíván közbeszólni. *
- Először had meséljek el neked egy történetet.
* Újabb szünet, ami alatt ismét nem kap ellenkezést. *
- A történet sok-sok évvel ezelőtt kezdődik. Akkor még magam is a szilárd földet tapostam, innen jóval nyugatabbra. A tenger másik végén… Az élet egyszerű volt … S hírnevünktől eltérően a béke sem állt olyan messze tőlünk. Mígnem vezérünket el nem szólították az istenek. Fia azonban nem osztotta atyja nézeteit. Hatalmat akart, s az ehhez vezető utat a mi birtokaink megszerzésén át látta megvalósíthatónak. Sok hozzám hasonló esett áldozatul vágyának, mikor úgy döntöttem, nem várom be, hogy rám kerüljön a sor, és az ő sorsukra jussak, hanem hajóra szálltam, s kelet felé vettem az irányt. Ide Lanuria felé.
Viszontagságos utazás után el is értük a szárazföldet, azonban ez a hely túl nyugodtnak bizonyult számomra, így rövid időn belül visszatértem a tengerre, hogy ott keressek magamnak izgalmat. Nem is kellett olyan sok időnek eltelnie, hamar hírhedté váltam. Ezek után már nem térhettem vissza itt hagyott családomhoz, s bár az én sorsom elég sikeresen alakult, az övék már közel sem.
Az évek alatt sikerült felhalmoznom egy kisebb összeget, amit szeretnék fiamra hagyni, aki egyáltalán nem kíván nekem megbocsátani, amiért őket hátrahagyva, vissza…

* Kopogás szakítja félbe a szellem történetét. *
- Gyere be!
* A fogadós lép be a szobába, kezei között Kesa vacsorájával.*
- Köszönöm, most távozhatsz!
* Adja ki a parancsot, miközben kezével int is. Egyre érdekesebbnek tartja a szellem történetét. Kíváncsi a végére.
A fogadós nem is marad a szükségesnél tovább. Belépte előtt hallani vélt egy férfihangot a szobából, viszont most, hogy a szobában van, sehol sem látja, kinek a hangja lehetett. *
- Nem bocsátotta meg, hogy őket hátrahagyva visszatértem a tengerre, s tudomást sem akar szerezni örökségemről.
* Kesa, mint, akit nem érdekel túlzottan a történet, nekilát a vacsorájának, ami egy tál kása, hozzá egy adag cipó. *
- Mit kellene nekem tennem?
* Két falat között táljából fel se nézve teszi fel kérdését, miközben nem nehéz kitalálni a szellem várható válaszának főbb pontjait. *
- Ferhad, a fiam, még csak meghallgatni sem akar, pedig szeretném megkönnyíteni az életét, azzal, amit hátrahagytam.
- Értem. Ha sikerrel járok, mi lenne a fizetség?
* Továbbra sem fordít figyelmet a szellem felé, csupán vacsorájával törődik. *
- Fizetség?
- Ahogy elmesélted, nem lesz egyszerű meggyőzni a fiadat, ráadásul elég nagy összegnek tűnik.
* Pár pillanatnyi néma csönd áll be, amit csupán a kanál tányérhoz érintése tör meg. *
- Rendben … Valamit te is magaddal vihetsz onnan.
* Kesa nem válaszol azonnal. Hiszen oly sok minden lehet felhalmozva, s a halom méretével az értékes tárgyak száma is várhatóan növekszik. *
- Ez nem érdekel… Ha igaz, amit mondtál, és sikerrel járok, akkor egy életnyi boldogság vár a Ferhadra… Rád pedig tétlen bolyongás … Én célt adhatok további létednek!
* Hosszú idő óta először emeli fel Kesa tekintetét az ételéről. Eltökélt szemei megmutatják a szellemnek, hogy komolyan kíván beszélni. *
- Mit szólsz hozzá?
- Miféle célt?
- Egy harcos lelkével megáldott szellem segíthetne nekem távol tartani a kellemetlen alakokat. Netán nem így gondolod?
* Tekintetét egész idő alatt nem veszi le a szellemről, had érezze eltökéltségének súlyát. *
- Ha nemet mondok? …
- Akkor kereshetsz egy másik illetőt, aki nem rohanna az egész őrségen is át, hogy megszabaduljon a látványodtól.
Netán ennyire nem tetszik a gondolat?

- Nem erről van szó, de ha melletted vagyok, már nem vigyázhatom az ő sorsát.
* Kesa mély levegőt vesz. *
- Hát legyen … alkalmanként visszatérhetsz, hogy lásd sorsának alakulását. Addig is esküdj, hogy betartod az alkunk rád eső részét.
- Esküszöm.
- Rendben, akkor ezt megbeszéltük. Most távozz! Pihennem kell. Hosszú nap áll mögöttem. A részletek maradékát majd reggel elmondod.
* A szellem hamarosan el is tűnik. Kesa pedig végre befejezheti vacsorájának maradékát, mielőtt álomra hajtaná fejét.

A másnap egy szemvillanás alatt elérkezik Kesa számára. Szívesen fordulna még a másik oldalára, hogy egy csipetnyivel meghosszabbítsa azt a szemvillanást, de ez a pillanat nem megfelelő az ilyen luxusnak. Hamarosan egy vendég fog belebegni szobájába. Neki pedig felkészülten kell fogadnia, hiszen nem kis tétről van szó.
A szellem érkezésekkor Kesa éppen reggelijét fogyasztja, ami nem bizonyul túl gazdagnak, csupán két tojásból és egy fél cipóból áll. *
- Látom, visszatértél. Már kezdtem azt hinni, hogy nem is fogsz.
- Jöhettem volna hamarabb is.
- Nem számít!
* A szellem szavainak megfékezését követően néma csendben fogy a tányéron pihenő reggeli. *
- Akkor összegezve a tegnapit, a fiadat kellene meggyőznöm, hogy fogadja el az örökségedet, aki még csak hallani sem akar rólad, igaz?
- Ööö, igen.
- Akkor már csupán két kérdésem lenne. Hol találom őt? Illetve, hogy szólíthatlak?
- A nevem Morgum. Ferhad pedig a kovács egyik segítője. A nap nagy részét a műhelyben tölti.
- Értem.
* Ezzel egy időben teszi le Kesa villáját az üres tányérra, hogy helyéről felállva az ajtó felé induljon, miután magához veszi az erszényét. *
- Ideje előkészülni.
- Előkészülni … ?
- Pontosan. Hiszen magad mondtad, hogy még hallani se akar róla. Hát teszünk róla, hogy hallgasson.
* A szellem válaszát már meg sem várva sétál át rajta. Kesa testét rövid ideig a hideg uralja. Remegő kézzel ragadja meg a kilincset, hogy tovább folytassa útját egészen a fogadósig. *
- Még egy éjszakát maradok!
* Darnák csengése nyomatékosítja elhatározást, miközben már magára is hagyja a fogadóst csillogó érméinek társaságában.
Az utca, eme kora reggeli állapotában sokkal inkább kelti város benyomását, mint éjszakai kihalt képe.
Kesa útja először a kovácshoz vezet, ahol csupán távolról figyeli az eseményeket.
A műhelyben hárman pár dolgos kéz munkálkodik. A három lehetséges Ferhad jelölt száma, hamarosan már csupán kettőre apad, amint szembeötlik, ki is a mester, azonban hosszú perceknek kell eltelnie, mire egyszer csak elhangzik a várva várt név. *
- Ferhad! Hagyd azt! A fújtatóval foglalkozz!
* Egy fiatal legény áll a fújtató mögé. Megjelenésére rányomja bélyegét a kemény fizikai munka, mint ahogy a hely mocska is egyaránt rátapadt.
Céljának megtalálása után, már nem marad miért azon a helyen maradni. Még csak most kezdődik a felkészülés valódi része. A piac erre a feladatra éppen megfelelőnek bizonyul. Nem is vesztegeti az idejét. Egyenesen arra veszi az irányt.
A piacról egy köteg különféle növénnyel, néhány kisebb kristállyal és némi szövettel karöltve távozik. *
- Mi az … ?
* Egy üres útszakaszon töri meg a csendet, de válasz nem érkezik. *
- Tudom, hogy követsz! Válaszolj!
* A nap folyamán nem ez az első alkalom, hogy a szellem jelenlétét érezni véli, de nagyobb tömegben nem előnyös egy szellemmel beszélgetést kezdeményezni. *
- Még csak meg se próbáltál beszélni vele? Máris feladtad?
- Megmondtam! Fel kell készülnöm… ! Ha ott helyben beszélek vele, engem is elküldött volna, mint minden korábbi célpontod…
* A szellem nem felel. *
- Ahogy gondoltam… Mégis hányan?
- Veled együtt hárman…
- Nem is rossz szám a hármas.
* Azzal ismét befordul a fogadó utcájába, ahol már pezseg az élet. Az emberek intézik a saját ügyes bajos dolgaikat, miközben a városba érkező és az innen távozók is, ezt az utat használják a város egyetlen kapujához menet.
A fogadóban szó nélkül indul el szobájába, hogy ott az asztalra lepakolja szerzeményeit, majd visszatérjen a fogadóshoz.*
- Két tálra és egy kancsó vízre lenne szükségem.
* Egy, az asztalra helyezett érem dinamikus tánca jelzi a fogadós számára, hogy Kesa nem kívánja felesleges kérdések megválaszolásával fárasztani magát. *
- Máris intézkedem.
* Valóban nem telik el sok idő, mire a két tál és a teli kacsó már Kesa szobájának asztalán díszeleg, és újra magára marad.
A nagyobbik tálba beletölti a kancsó tartalmát, úgy hogy még néhány kortynyi maradjon benne, amit végül saját maga fogyaszt el. Az üres kancsót pedig a földön, a lehető legtávolabb helyezi el magától. Végül egymás után számba veszi a piacról beszerzett növényeket. Először egy sárga mezei virág akad a kezébe, aminek három szirmát szakítja le, majd helyezi a vízbe, s onnan némi csepegtetés után a másik tálba. Másodjára egy hagyma tönkjéről kezdi el lefejteni, a levét, hogy a tisztítás után tőrével apróbb darabokra vágja, majd ezeket is a tálba tegye. Végül ismét egy virág kerül kezei közé, aminek minden részéből egy-egy darab végig megy ugyanezen a folyamaton, mielőtt a tálba kerülne. Végül tőrének gyors megtisztítása után, annak gombjával dolgozza össze a tálban található növényi részeket. Mikor már sikerült egy kenhető masszává alakítania a növényi részeket, késének hegyével kiválogatja a még mindig egyben maradt részeket.
Elkészültével hátradől egy szusszanásnyira, de nem tovább, hiszen a keveréke még nincs teljesen készen. Egy fontos alkotóelem még hiányzik belőle. Lassú mozdulattal húzza elő kardját. Nem siet. Kiélvezi a kard előhúzásakkor hallható hangot, ahogy a kard távozik hüvelyéből.
Tekintete végigfut a nemes acélon, hogy aztán ujja hegyét végig húzza pengéjén, de csupán annyira, hogy vöröslő vérének lehetősége legyen előbukkanni.
Kerek hét cseppet ad saját véréből a keverékhez, miután feladja vérének kipréselését, teret enged a gyógyulás folyamatának, miközben tőrével az új alkotóelemet is elkeveri a masszában. Utolsó lépésként a beszerzett szövettel letakarja a tálat, hogy míg el nem érkezik az ideje, addig is védje készítményét a szennyező anyagoktól. *
- Mi akar az lenni?
* Ismerős rideg hang töri meg a csendet, ami Kesát nem lepi meg, hiszen már egy ideje érzi, hogy a szellem nem feledkezett meg róla. *
- A ma esti feladatom.
- Mégis miféle?
- Miért érdekel ez téged? Abban állapodtunk meg, hogy meg kell győznöm a fiadat. A módszerben nem.
- Mit tervezel?
- Ha ennyire tudni akarod, egy kis segítséget adok magamnak. Ellenben, pont kapóra jön a jelenléted. Megmondhatnád, merre találom Ferhadot, mikor nincs a műhelyben. Mégis csak jobb privát környezetben meggyőzni, mint munka közben. … Merre lakik?
* Egy ártatlan mosolyt enged el Morgum felé, mielőtt az ágyra dőlne, hogy a mennyezetet nézve várja a szellem válaszát. Morgum eleinte nem akar felelni a kérdésre, zavarja az ismeretlen keverék miben léte, azonban be kell látnia, hogy az ágyon fekvőnek igaza van, ezért elmagyarázza az oda vezető utat.
Kesa szó nélkül vési emlékezetébe a hallottakat, mielőtt oldalára fordulna, hogy lassan álomba erőltesse magát.
Egészen az éjszaka kezdetéig nem is ébred fel.
Egy gyors étkezés után el is hagyja a fogadót, hogy a szellem útbaigazítását követve haladjon egészen Ferhad szállásáig. A ház megtalálása után tovább halad, hogy egy közeli sikátorba behúzódva várakozzon.
A Hold már lenyugvóban, mikor Kesa elérkezettnek látja az időt. *
- Memerintah semua cahaya, untuk mengelakkan badan saya!
* Halk szavak törik meg a csendet, miközben tarisznyájában tartott ezüstporból egy csipetnyit szór magára. Ezzel elérve, hogy az egyébként sem túl ideális látási viszonyok mellett, a varázslat hatására egyébként is szinte teljesen áttetszővé váló alakja, ez alkalommal még tökéletesebben olvadjon bele környezetébe.
Óvatos léptekkel közelíti meg a teljes sötétségbe borult házat, hogy először óvatosan próbálja meg kinyitni az ajtót, de az nem enged a behatolónak. *
- Dengarkan perintah saya, dan bergerak!
* Kezét lassú mozdulattal húzza a zárral ellentétes irányba, ami egy kattanással jelzi, hogy engedelmeskedik a parancsnak.
A szállás egyszerűnek bizonyul. Egyetlen szoba az egész, amihez egy kisebb raktár rész tartozik. A szoba közepén egy nagyobb asztal, ami a hozzá tartozó két paddal együtt a szoba nagy részét el is foglalja.
Ferhad megtalálása mégsem bizonyul nehéz feladatnak az ismeretlen helyen, hiszen horkolása meglehetősen árulkodónak bizonyul az éjszaka csendjében.
Kesa azért egy futó pillantást ejt az álmaiba merülő férfire, mielőtt tarisznyájából ez alkalommal egy szövetgumó emelne ki. Azt a szövetet, amivel korábban a tálat fedte le, s most is a szövet takarásában rejlik a nap folyamán elkészített keverék, amit most óvatos mozdulattal próbál a férfi karjára kenni. Míg nem Ferhad egyszer csak megmozdul a folyamatosan megújuló inger hatására. Kesa hírtelen hátrálni kezd, ha felébredne vagy csak oldalra kapna, ne lehessen útban.
Mikor úgy véli megnyugodott a férfi folytatja a massza felvitelét. Már lassan mind a férfi karjára kerül, mikor Kesa ujjáról letörli a rátapadt masszát, majd elteszi a felesleges szövetet és újra belecsomagolt tartalmát.
Végül kezét, a férfi kezére kent massza felé helyezi. *
- Saya dengan ini akan dilakukan kepadanya akan mainan.
* Tenyere alatt halványkékes fény kezd világítani, miközben a massza hatóanyagai a férfi bőrén keresztül kezdenek felszívódni, egészen addig, míg végül a masszából csupán porszerű anyag nem válik, amitől Kesa egy gyengéd fújással szabadítja meg a férfit. Dolga elvégeztével elhagyja a házat, majd a bejutáshoz használt igét újra elmondja, de ez alkalommal kezének mozgása ép ellentétes, ezzel újra zárt állapotba helyezve az ajtót.
Végül csak a sikátorban fújhatja ki magát rendesen, ahol hamarosan az elfedő ige hatásának is lejár az ideje, ezzel visszanyerve régi, látható valóját. *
- Boszorka vagy! Nem ebben egyeztünk meg!
- Pontosan ebben egyeztünk meg. Megnyugodhatsz, nem esik bántódása.
- Mit tettél vele?
- Ahogy már korábban is mondtam, előkészültem. Már csak meg kell várnunk, hogy hajnalodjon és felébredjen.

* Aminek idővel el is érkezik az ideje. A város lassan elkezd éledezni. Az első emberek is megjelennek az utcán. *
- A kincset merre találjuk majd? Merre induljunk?
* Morgum az este hátralevő részében nem szólalt meg, s most sem sieti el a válaszadást. Egyre nagyobb bizalmatlanságot érez a nő iránt, ellenben a siker esélyét is. *
- A városon kívül északra a partot követve kell haladnotok. A továbbiakat észre fogod venni, ha itt lesz az ideje.
- Értem. Az egyességünk rád eső részére is remélem még emlékszel, különben már itt sem vagyok.
- Persze-persze.
- Még valami… Nem kéne megjelenned mindkettőnk előtt a legvégéig.
- Ha ez segít valamit, hát legyen.
* Morgum ezzel köddé is válik, magára hagyva Kesát, aki a sikátor bejáratához sétál, nehogy elhalassza Ferhad indulását, amire már nem is kell sokáig várnia.
A férfi láttán azonnal felé indul, hogy minél közelebb kerülhessen hozzá.*
- Bekerja sama!
* Ezeket a szavakat kellett még kimondania, hogy az éjszakai tevékenysége teljessé váljon. Munkája befejeztével odasiet a férfihoz. *
- Elnézést, egy Ferhad nevű férfit keresek. Azt hallottam erre található.
- Én lennék Fearhad. Miért keres?
- A segítségedre lenne szükségem. Remélem, számíthatok rád.
- Miféle segítség?
- Egy igen jövedelmező feladatot kellene elintézni.
* Ferhad először újra végignéz Kesán, mielőtt bármit is mondana,*
- Nem érdekel.
* További szó nélkül fordít hátat Kesának, hogy folytassa útját a műhely felé. Kesa meglepődik a férfi reakcióján. Azt tudta, hogy a varázslata nem nyit meg előtte minden kaput, de hogy Ferhad annyira kerülje a kétes helyzeteket, hogy még a praktikájának hatása se bizonyuljon elégnek, és ez az, ami igazán meglepi. Most gyorsan kell kitalálnia valami újat, amivel sikerül elérnie, hogy a férfi legalább a hagyatékáig eljusson. Onnantól már nem lehet sok gond, legalább is így gondolja.*
- Várj!
* A férfi után siet, hogy újabb kísérletet tegyen a férfinél. *
- Azt hiszem, félreértettél. Csupán egy erős férfit keresek, aki a segítségemre lehet. Egy ismerősöm pedig téged ajánlott, de ha téged nem érdekel némi darna, egy egyszerű izommunkáért, hát legyen…
* A férfi megáll, majd Kesa szemeibe néz. *
- Egy kis pénz nem jönne rosszul. Mennyi idő lenne?
* Egy mosoly jelenik meg Kesa arcán, látva, hogy a férfi egyre jobban érdeklődik a munka iránt, bár azt is tudja, hogy valószínűleg a massza végre úgy működik, ahogy már az elején is kellett volna neki. *
- Ez csupán rajtad múlik. Mégis, szerintem delelő előtt már végezni is fogsz.
* Ugyan látszik Ferhadon, hogy kicsit sokallja az időt, de szavak formájában csak nem fejti ki problémáját. *
- Akkor indulhatunk?
* Széles mosollyal és olyan reményteli tekintettel várja a Ferhad válaszát, amilyet csak magára tud ölteni, hogy az még természetesnek és őszintének tűnjön. *
- Igen.
- Nagyszerű. Először A felkelő Naphoz kell mennünk, ott vár a szekerem.
* Kesa szemszögéből az út sokkal rövidebbnek tűnik, mint mikor Ferhad szállása felé kellett jönnie az éjszaka sötétjében.
Idővel elérnek a fogadóhoz, majd a szekérrel együtt elindulnak kifele a városból. *
- A falon kívülre megyünk?
- Igen. Kicsit északabbra kell mennünk.
* A férfi elhatározása némileg meginogni látszik. *
- Csak nem baj? Ennyire félelmetes lennék?
* Egy kacér nevetéssel próbálja eloszlatni Ferhad megingását. *
- Gyerünk.
* A kapu elhagyása után Morgum utasítását követve északnak fordul, hogy haladjon, míg egy ismerős érzésre nem lesz figyelmes szabad oldalán. A szellemnek valahol a közelben kell lennie.
Hamarosan meg is pillantja Ferhaddal ellentétes oldalán, amint karjával megadja a további irányt, majd ismét el nem tűnik. Még kétszer ad ilyen módon utasítást Kesának, mielőtt hangját is meghallaná közvetlenül maga mellett, azonban most testét nem fedi fel. *
- Jobbra lesz egy barlang, oda gyertek.
* Azonban a hang nem volt elég halk. Ferhadnak is feltűnt. *
- Mondtál valamit?
- Csak annyit, hogy lassan megérkezünk.
- Már ideje.
* Egy barlang bejáratszerűség felé irányítja a szekeret, s mikor már nem tud közelebb menni, megállítja lovát. *
- Odamegyünk.
* Mutat a barlang felé. A helyzet alakulására ismét meginog a férfin a varázslat hatása. *
- Onnan kell majd néhány dolgot kihoznod.
* A ló kikötése után mindketten elindulnak a barlang felé.
A barlangban már ott várja őket Morgum. *
- Te meg mit keresel itt?
- Fiam… !
- Ne nevezz így! Nem vagyok a fiad!
- Szóval ezért kellettem én ide?! …
- Igen. Ő ajánlott.
- Gondolhattam volna! Kár is volt eljönnöm!
- Ez már csak rajtad múlik!
- A hagya…
- Nem érdekel a hagyatékod! Mikor érted már meg?!
* Kesa közelebb lép Ferhadhoz, hogy közvetlenül előtte beszélhessen, miközben kezét a férfi vállára helyezi. *
- Ferhad, megnyugodnál?
- Nem nyugodnék meg!
* Vállával lelöki a női kezet korábbi helyéről. *
- Morgum csak gondoskodni akar rólad.
- Már megtette, mikor ott hagyott minket!
- I… Igen.
* A női kéz visszakerül Ferhad vállára. *
- Annak köszönheted, hogy az lettél, aki.
- Neki köszönhetem a megvetést, a szenvedést!
- Mégis egy ilyen emberré váltál. Engedd meg neki, hogy enyhítsen a bűnén!
- Az változtat a múlton?! Az változtat anya szenvedésén? Az változtat valamin is?
- Ha az elmúlton változtatna már nem lennél ugyanez az ember, viszont a jövődön változtathat.
- Igen Ferhad engedd, hogy a jóvátegyem.
- Gondolj bele, mennyivel jobbra fordulna az életed. Nem jelentene gondot a betevő megkeresése sem. Ráadásul tőle is megszabadulnál.
* Fejével a szellem felé biccent. Morgum bár morcosan, de érti a célzást, és csendben marad. *
- Ettől még nem kell jobban kedvelned, vagy megszépítened az emlékét, de akkor is az apád, még ha már nem is tartod annak.
- Tudod, hogy szerezte?
- Igen, viszont a felhasználása már rajtad áll. Ha akarod, tedd az ellenkezőjét annak, ahogy ő megszerezte. Ez a te döntésed, de amíg itt pihen, addig senkinek sem válik hasznára.
* Némi csönd áll be a beszélgetésbe, mely a korábbi szóváltások után szinte idegennek tűnik a barlang falain belül. *
- Hát legyen.
* Nyögi ki végül válaszát, amivel elfogadja Morgum hagyatékát.
Kesa keze lentebb csúszik a férfi karjára. *
- Jól döntöttél.
* Számára mindenképpen, hiszen ha a szellem tartja a szavát, akkor ezzel ő is eléri egyik célját, míg ha nem, hát nem esne nehezére a kellő megtorlás most, hiszen még a hagyaték helyét is tudja. *
- Ha megfogadsz egy jó tanácsot, nem egyszerre használod fel. Most ha megbocsátasz nekünk, lenne egy dolog, amit Morgummal meg kell beszélnünk.
* Ferhad kérdőn mered először apjának szellemére, majd Kesára egyaránt, végül azonban elhagyja a barlangot. *
- A fiad elfogadta az örökséget, ahogy az egyezségünk rám eső része szólt. Hajlandó vagy állni a tiedet?
- Igen.
- Dremer pecsétjével véglegesítsük.
* Tarisznyájából néhány különböző, kisebb kristályt vesz elő, melyeket még a piacon sikerült beszereznie. Egyesek nem tudják mennyire értékesek lehetnek ezek. A kristályokat a földön szisztematikusan helyezi el, majd a kövek által behatárolt területre lép. Int a szellemnek, hogy ő is tegyen így.
Megvárja, amíg így tesz, majd elkezdi. *
- Akkor kezdjük …
* Kesa egyenként mutat minden kristályra, miközben egy egyszerű varázsigét használva bírja őket izzásra. Mikor az utolsót is sikerül felizzítania, Morgum számára érthetetlen szöveget kezd kántálni, mire felettük egy fénylő kör jelenik meg, ekkor Kesa tart egy levegővételnyi szünetet, majd folytatja, már Morgum számára is érthetően. *
- Morgum, vállalod-e, hogy szolgálod Kesa Klensbanet, a mágust, őrszellemként, míg el nem bocsát téged, dolgod végeztével?
* A mostanra már lángoló kristályok és a fejük felett megjelenő fénylő kör hatására, a válasz nem érkezik meg azonnal. *
- Vállalom.
* Kesa tenyerét a barlang mennyezete felé emeli, mielőtt folytatná. *
- Dremer nevében kötünk szerződést, Halál ura, add áldásod és pecsételd meg a megállapodást Kesa Klensbane, a mágus és Morgum, a szellem között!
Stampa Dremer, stampa dead! Stampa ex!

* Szavaira hallatára a korábban fénylő kör, elveszti fényét és korom feketére változik, majd lassan elkezd ereszkedni rájuk. *
- Dremer kötelezi a szellemet engedelmességre mindenek felett, Dremer köti a varázstudót szava tartására mindenek felett. A pecsét ára a szolgálat és a pecsét ára a szabadulás!
Dremer! Dremer! Dremer!

*A fekete koron egy gyorsabban és gyorsabban kezd forogni, légáramlatot keltve, mely körbe veszi a két jelenlévőt. A légáramlat ereje a pecsét végéhez közeledve egyre erősebben érezhető, mígnem Kesa utolsó szavára a korong közepén felizzik a korábbi fény és be nem borítja őket. Végül a koron lassan eloszlik, s ezzel a barlang visszatér a korábbi megszokott hangulatához. *
- Végeztünk.
* Elindul, hogy a földről felszedje a színtelenné vált kristályok, mikor megpillantja Ferhad ledöbbent arcát. *
- Ez mi volt?
- Hogy ez? … Csupán a fizetségem. Használd okosan a hagyatékodat, most pedig gyere, ha nem akarsz itt maradni. Visszaviszlek a kapuig.
Vissza az elejére Go down
Regélő

Regélő

Hozzászólások száma : 335

Character sheet
Nép:

Verinol - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 3 Icon_minitime2012-12-03, 11:15 am

//Vash, küldetés//

*Lenyugvóban a nap Verinol vára mögött. A fáradt vándoroknak kicsit várniuk kell a vár kapuja előtt, amíg az őrségváltás lezajlik és az éjszakai őrök elfoglalják helyüket.
Csak ezután juthatnak be, persze tüzetes ellenőrzés után. Vashnak azonban Onoria neve kinyitja a kapukat, s ha belép a bevehetetlennek tartott Verinol várába, onnan már jól látható az Árnyék rend rendházának tornya. Természetesen az, hogy a torony teteje a kapuból látható, még nem jelenti azt, hogy olyan könnyű odatalálni. Ugyanis nem a főtéren áll a mágustorony, hanem a város északi szélén. Mire a piros ruhába öltözött mágus megközelíti a tornyot, több követője is akad. Feketeköpenyes mágusok, mozgásuk és alakjuk alapján mindkét nem képviseli magát, de nem támadnak rá. A váron belüli házak árnyékait, vagy a járókelőket kihasználva, mint árnyékok tűnnek fel néha a mágus nyomában. Nem akadályozzák azonban útjában, s mire elér a toronyhoz, ott már a tövében álló öreg mágus furcsán, feketén csillogó szemekkel néz a fiatal férfi szemébe.
A tornyon ajtó nem látható, így Vashnak csak ötletei lehetnek arra, hogy miután a hosszú utat megtette Tarsistól Verinolig, gyakorlatilag keresztül szelve az egész Birodalmat, s fáradtan megérkezett a nyugati végvárhoz, hogyan is fog eljutni Seton Bracchushoz, a rend fejéhez.
Az öreg feketén csillogó íriszei, melyek épp olyanok, mintha a pupillája alkotná az egész szemet, előbb Vash mögé pillantanak, mintha a mögött ólálkodó árnyékokkal váltana pillantást, aztán ismét a mágusra.*
- Mi járatban e torony aljában, ifiúr?
*Reszelős, mégis hátborzongató a hangja, mintha a síron túlról jönne. Az erő ott van benne, s egy pillanatra Vashnak olyan képzete támadhat, mintha az öreg fekete köpenye mellett még valami burkolná a mágust, egy alig érzékelhető, hideg, sötét burok.*
Vissza az elejére Go down
Vash
Feketeköpenyes
Vash

Hozzászólások száma : 60
Életkor : 28

Character sheet
Nép: Mágusok
Verinol - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 3 Icon_minitime2012-12-03, 8:30 pm

Vash érez az öregből kiáradó furcsa sötétséget. Lehet hogy más embert ez meg rémisztene de nem őt. Tudja feladatát, és véghez akarja hajtani. És ki tudja lehet hogy az öreg tudja hogy kell bejutni a toronyba.
-Seton Bracchus-t keresem! Tudod hol van? És esetleg meg tudná mondani hogy jutok be a toronyba?

Vash eme kérdéseket vetette fel az öregnek, és várta a válaszokat. Élesen a szemébe nézett hogy tudja az öreg őt nem lehet elrettenteni!
Vissza az elejére Go down
Regélő

Regélő

Hozzászólások száma : 335

Character sheet
Nép:

Verinol - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 3 Icon_minitime2012-12-06, 2:33 pm

*Az öreg szemei kutatón mérik végig még egyszer a mágust. Büszke, magabiztos tartást lát, de azokba a fekete szemekbe nézni nem lehet jó érzés. Aki belepillant, hidegség tölti el tőlük.
Miközben az öreg még egyszer a háta mögé pillantva megszólal ugyanazon a kísérteties hangon.*
- Seton Bracchus igen elfoglalt. Milyen ügyben keresi egy vörös ruhás ifjú mágus őt? Talán bizony meg akarja ölni? Az Árnyékrend egyetlen mágusát sem könnyű, de Ő a legnagyobb mind között.
Vagy talán rejtegetsz valamit, amit neki szánsz? Gyilkos eszközt? Átkot?

*Ismét végigméri, majd öreg kezét kinyújtja köpenye alól, tenyerét Vash felé tartva húzza végig, körben, előbb az ifjú mágus jobbján kezdve alulról felfelé, majd feje irányától már balra lefelé tartva. Az öreg arcára nem éppen kellemes mosoly ül ki.*
- Vagy úgy…..valóban rejtegetsz, de azzal nem árthatsz neki. Messzi útról jöttél, s csak egy küldönc vagy.
Kitárom előtted az ajtót, lépj be a Toronyba, hogy átadhasd, amiért ide küldtek!

*Sarkával toppant a földre, mire az egyik kockakő, mely a torony körül a földet borítja, beljebb süllyed a földbe, és az öreg háta mögött a falban megjelenik egy vaskos, fából készült ajtó.
Elfordul a nehéz, fém sarokvasakon, miközben az ajtó kopogtatóján lévő arany gnóm arca csúfondáros kifejezéssel bámul rá Vashra.*
Vissza az elejére Go down
Vash
Feketeköpenyes
Vash

Hozzászólások száma : 60
Életkor : 28

Character sheet
Nép: Mágusok
Verinol - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 3 Icon_minitime2012-12-06, 6:17 pm

Vash már éppen készült válaszolni az öreg kérdéseire, mikor hirtelen kinyújtotta kezét, és valahogyan megállapította hogy Vash nem jelent problémát.
-Igen, messziről jöttem. Egy csomagot hoztam neki! Köszönöm hogy megmutattad az utat!
Majd elindult az ajtó irányába, és észrevette az ajtó kopogtatóján lévő arany gnómot, mely elég csúfondáros arcal nézett rá. Furcsálja, de úgy van vele hogy meg ilyesztésre használják.
El kezd kopogtatni az ajtón.
Vissza az elejére Go down
Regélő

Regélő

Hozzászólások száma : 335

Character sheet
Nép:

Verinol - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 3 Icon_minitime2012-12-07, 10:46 am

*Amikor Vash először hozzáér az ajtóhoz, a hatalmas faajtó hangtalanul nyílik ki előtte, de az arany gnóm még mindig fintorog. Az öreg megfordul, miközben a piros ruhás mágus követői is lassan megérkeznek a toronyhoz.
Vash előtt egy folyosó tárul fel. Nem hivalkodó, meglehetősen puritán díszítés fedi falait, padlója pedig sima, fekete bazaltkockákból áll.
Ha előbbre néz, a folyosó oldalában ajtók vannak, de a végén lévő az, amely már most nyílni kezd. Az egész folyosón egy lélek nincs, így csak arra mehet, amerre az ajtók vezetik. Ha más ajtón próbálna benyitni, vagy nem nyílik, vagy pedig dobhártyarepesztő sikoltozás fogadja, mielőtt még megláthatná, hogy mi is rejtőzik odabent. A folyosó hosszabbnak tűnik, mint amekkora elfér egy ekkora toronyban keresztben.
Ha átlép a kinyíló ajtón, rögtön utána a padló megremeg, majd egy egy pillanatra sötétség borítja be, úgy, hogy az orráig sem lát.
A sötétséget egy pillanat múlva felváltja a világosság és ha a mágus káprázó szemei megszokják a fényt, akkor egy fényűzőbben berendezett szobát vehet szemügyre.
A szoba túloldalán egy férfi ül. Kopasz, s az arcát borító kecskeszakáll mellett egy csillag alakú forradás is díszíti, egyenesen a homloka közepén.
A férfi vállát nem borítja köpeny, tunikáját azonban aranyszínű sujtások díszítik. Fekete, arany szegélyű köpenye a mögötte lévő fogason lóg. Körben könyvek, egy másik szoba résnyire kitárt ajtaja mögött pedig lombikok, üvegcsék tömegeire ad rálátást.
A mágus kortalan arccal mélyed bele az előtte fekvő pergamenbe, melyre épp pennával ír. Nem néz fel az érkezőre, nem is szól.*
Vissza az elejére Go down
Vash
Feketeköpenyes
Vash

Hozzászólások száma : 60
Életkor : 28

Character sheet
Nép: Mágusok
Verinol - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 3 Icon_minitime2012-12-10, 10:20 pm

Vash érzi hogy célja egyre közelebb van. Azonnal a lényegre tér:
-Seton Bracchus-t keresem! Esetleg megtudná mondani merre van?

Majd Vash türelmesen várta hogy a férfi figyeljen rá és válaszoljon.
Vissza az elejére Go down
Regélő

Regélő

Hozzászólások száma : 335

Character sheet
Nép:

Verinol - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 3 Icon_minitime2012-12-11, 1:17 pm

*Seton Bracchus, mert ő az illető, a szavakra nem emeli fel tekintetét, mintha meg sem hallotta volna a szavakat, csak a penna áll meg kezében egy pillanatra.
Mély, szinte dörmögő hangja azonban a következő pillanatban már betölti a szobát.*
- Seton Bracchus a rend feje. Mi dolgod van neked vele, mágus?
*Felemeli tekintetét és ekkor találkoznak szemei Vash pillantásával, ha a piros ruhás mágus őt nézi.
Seton szemei közül az egyik fakó, opálosan szürke, mintha egy régi csatában elveszítette volna jobb szeme világát. Másik írisze mélyén a pupilla mintha kitágulna, ahogy Vashra néz. A zöld írisz szinte elveszik a pupilla sötétsége körül.*
- Melyik rend tagja vagy? Ki küldött téged hozzá?
*Leteszi a kezében tartott pennát a mellette lévő tartóba, s hátradől székében. A tunikán lévő aranyszínű sújtások megcsillannak a beszűrődő fényben.
Vállai az átlagos mágusénál szélesebbek, s egyik keze mellett most ott áll, az asztal mellé támasztva varázsbotja is. A bot fején egy sakál feje helyezkedik el, s a fejen két apró rubint alkotja a szemeket.
A mágus arca komoly, úgy várja a feleletet. Mágikus jelenléte betölti a szobát, sejtetve ezzel, hogy nagy hatalmú mágusról van szó.*
Vissza az elejére Go down
Vash
Feketeköpenyes
Vash

Hozzászólások száma : 60
Életkor : 28

Character sheet
Nép: Mágusok
Verinol - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 3 Icon_minitime2012-12-11, 11:00 pm

Vash végre látja az öreg arcát. Úgy véli hogy az öreg meg élhetett már pár csatát, ezt különösen jobb szeme sugallja, amely fakó, opálosan szürke.
Majd észre veszi botját, amely azonnal meg tetszik Vash-nak. Nem a két apró rubint miadt, sokkal inkább mert sakál fej van rajta. Látja az öregen hogy nagyon várja a választ, így hát válaszol:
-Csomagom van számára, melyet Onoria főpapnő küldött.

Vash egy pillanatra el halkul, tudja hogy válaszolnia kell arra hogy melyik rend tagja, de rájön hogy nem biztos hogy az öreg elfogja hinni, hogy egyik rendnek sem a tagja. De válaszol:
-Egyik rendnek sem vagyok a tagja,a magam útját járom!
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Verinol - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 3 Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Verinol
Vissza az elejére 
3 / 15 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 15  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Nyugati szeglet-
Ugrás: