LANURIA
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Kezdőlaphttp://newagelaGalleryKeresésRegisztrációBelépés

 

 Gwaith-dúr, a sötét elfek városa

Go down 
+17
Arash N'gobo
Wyerre von Morhan
Ilián Radomer Congrand
Kockázó
Admin 2
Sierrix
Csatabáró Mordon
Miriana
Vogon Beebebrox
Merilien Lumel'Auvrea
Nawarean
Sou
Balál Tangeran
Regélő
Akirtep Novalor
Kain Namelyr
Mesélő
21 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9
SzerzőÜzenet
Shuga
Barnaköpenyes
Shuga


Hozzászólások száma : 1047
Életkor : 45

Character sheet
Nép: Mágusok

Gwaith-dúr, a sötét elfek városa - Page 9 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gwaith-dúr, a sötét elfek városa   Gwaith-dúr, a sötét elfek városa - Page 9 Icon_minitime2019-11-23, 10:58 am

1. küldetés - Az átok
5 rész.

A szemem majd kigúvad, amikor egy agyaras vadkan néz vissza rám a tükörből. Leteszem az elfet a francba, és erősen töröm a fejem azon, hogy mikor átkoztak meg. Nem emlékszem rá hogy bárkibe belekötöttem volna. De úgy tűnik a hely vicces fiúja engem talált meg. Kérdés az, vajon mit tesz, ha a torkát szorongatom.
- Hogy a redves talpú birkapásztor imádó nyavalyása. Ha elkapom azt, aki ezt tette megnyuvasztom.
A tömeg vidámsága kicsit sem csökkent, sőt egyre többen röhögnek rajtam nyíltan. Ahogy végignézek a röhögőkön, fura dologra leszek figyelmes. Gyanúsan ismerős alakot szúrok ki a tömegben. Ő vigyorog a legjobban, pontosabban addig vigyorgott, míg észre nem vette, hogy kiböktem a jelenlétét.
- Skaduwee bewe.  – Szólok immár halálos nyugalommal.
Vissza az elejére Go down
Shuga
Barnaköpenyes
Shuga


Hozzászólások száma : 1047
Életkor : 45

Character sheet
Nép: Mágusok

Gwaith-dúr, a sötét elfek városa - Page 9 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gwaith-dúr, a sötét elfek városa   Gwaith-dúr, a sötét elfek városa - Page 9 Icon_minitime2019-11-23, 11:45 am

1. küldetés - Az átok
6 rész.

A sötételf rémülettől övezve menekülésbe kezd, hisz rájött, hogy lebukott. A varázslatom követi őt, és mindenen áthalad, amihez hozzá ér. A tömeg pillanatok alatt nyitott utat mindkettőnknek. Mindenki mentené az irháját, ki jogosan, ki hiába. Egy sikátorig kergetem a vicces elfet, ott már védekezésre vált. A varázslatom fennakad a pajzsán, amit sietve magára rántott. Haragom felhorgad, leguggolok, és újabb mágiához folyamodok.
- Talpa pyrobolous. – Nem kicsinyeskedem a témával, ki fogom nyírni a vicces fiút. A pajzsa a lökéshullámra lefoszlik róla. Csendes lépésekkel sétálok felé. Majd az utolsó varázslatomhoz kezdem a szavakat kimondani.
- Argumentum manicae. – Ejtem ki a szavakat, mire a kövezett talaj bilincsként öleli át a lábait. A sötételf rettegve néz rá immár. Lábait szabadítaná, de nem engedi a talaj.
- Mondj egy indokot miért ne nyírjalak ki?
- Leszedem rólad az átkot. – Nyögi be rémülten.
- Egynek jó, de nem elég. – Magasodom immár fölé. Kardom leveszem a hátamról, és aktiválom a kristályt benne.
- Dremer már vár tégedet nyavalyás.
- Megtanítom neked ezt a varázslatot, és még pár hasonlót. – Néz rám rettegve.
- Nofene, ilyen kedves lennél? – Ragadom meg a nyakánál fogva és kirántom a bilincsből. Kezem ütésre emelem, amire a sötételf megszünteti a disznó pofámat. Mire barátságosabban nézek rá, megigazítom a ruháit, és elmosolyodom.
- Milyen varázslatokról is beszélünk?
Vissza az elejére Go down
Kra'h Lur Dazulax
Ametiszt sárkány
Kra'h Lur Dazulax


Hozzászólások száma : 148
Munkahely : Ügyeletes gonosztevő

Character sheet
Nép: Külhoniak

Gwaith-dúr, a sötét elfek városa - Page 9 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gwaith-dúr, a sötét elfek városa   Gwaith-dúr, a sötét elfek városa - Page 9 Icon_minitime2021-08-23, 12:54 pm

// Visszaemlékezés – A mérgek útján //

* Úgy harminc év telhetett el a száműzetése óta. Nagy nehézségek árán végre felvette kétlábú alakját, mely a legtöbb sárkány nagy megrökönyödésére egy sötét elfet formázott. „A kétlábú alak lényege az elvegyülés. Te hogy akarsz így elvegyülni!?”, „Mégis honnan jött ez a förtelmes ötlet?”, kérdezték tőle a többiek, melyre valójában ő maga sem tudott válasszal szolgálni, hiszen még nem is látott közülük egyet sem. Oktattak neki mindenfélét a kontinensbéli fajokról, de őt mégis Gwaith-dúr lakói ragadták meg igazán, rokonszenvezett érezve velük. Hiszen ők is egyfajta kitaszítottak, tetteiket nem fogadták el erdőbéli társaik.
Ezt az érzést csak fokozta, amikor élőben is megpillanthatott egyet. A sötét köpenyes alak bőre olyan színű volt, akár az ő kihunyt pikkelyei a halvány holdfényben. Misztikus és baljós kisugárzása egészen magára vonta Dazulax vöröslő tekintetét. Talán valami követféle lehetett. Amint hátra vetette csuklyáját, hosszú, éjfekete haja is láthatóvá vált. Egy sötét mágus. Dazulax már távolról érezte – vagy csak képzelte, hogy érzi - annak az elfnek a sötétlő auráját. Minden, ami mocskos, minden, ami tiltott, minden, amihez kiontott vér tapad – ezt jelképezte az előtte álló alak. Még nem igazán érzett rá a varázslásra ezen az új helyen, de az a sejtése támadt, hogy ez az alak talán tudna neki segíteni.
S eztán következett az, hogy a hosszas utánajárásnak hála sikerült elérnie, hogy ideiglenes tanítójával, Vronoxxal látogatást tegyen Gwaith-dúrban, a sötét elfek városában.
Már a belépéskor érezte, hogy otthonra lelt. Hiszen Gwaith-dúrról már messziről látszik, hogy a „szabad művészetek” városa. Vagyis minden szabad volt, ami őshazájában tiltott dolognak számított, s amelyért megvetették és száműzték. Vronoxot azonban kevésbé nyűgözte le a barlangi város, s a benne élők. Azonban ismert ott egy sötét elfet, aki bevezethette az ifjú sárkányt a sötét mágia rejtelmeibe. *


***


Dazulax néhány napra egyedül maradt Hellendrával, a sötét elffel, mivel Vronoxnak elintézendő dolgai akadtak a közelben. Persze a lelkére közötte, hogy valódi létét ne árulja el a boszorkánynak. Hellendra pedig készségesen segített a sárkánynak, hogy rátaláljon Lanuria mágiájának húrjaira, s meg is tudja pengetni azokat. Az ametiszt sárkány pedig tudta, hogy jó úton halad. A lecke több részből állt: vérmágia, átkok és pusztító varázslatok és rítusok, s a sötét elf még a másokra küldött szenvedés megidézésébe is bevezette. Ezt követte a méregkeveréssel való első találkozása.
– De hiszen az alattomos, asszonyi fegyver – mondta a boszorkánynak Dazulax azt, melyet a többi sárkánytól hallott. Erre Hellendra kacagni kezdett érces hangján. Még feketére festett fogai is kivillantak vékony ajkai közül. Ujjai között egy kémcsövet tartott, s ahogy felemelte kezét, ruhájának bő ujja alól felbukkant a bőrét tarkító kusza, fekete tetoválás, mely úgy tűnt, nem állt meg csak a kezén. Ha néha kilátszott a csuklya alól, arcán is jól láthatóak voltak a rituális tetoválások, melyek kopasz fején is folytatódtak. Hegyes fülét balról több ezüst karika és az ezeket összekötő lánc, jobbról éjfekete tölgyfa szurkák díszítették. Kívülről nem tűnt öregnek, de Dazulax tudta, hogy jó pár évszázad lehet már a háta mögött.
– Ne becsüld alá a mérgek erejét. Ehhez nem kell varázserő, így kimerülten is a segítségedre lehet. Másrészt, aki nem gyanakszik rá, az nem is fogja keresni, így elkerülheti még a mágiahasználók figyelmét is, s belesétálnak a csapdába. Nem utolsó sorban pedig páratlan gazdagságú szenvedést kínálhatsz vele bárkinek – győzködte a boszorkány, aki olybá tűnt, előszeretettel használja eme képességét.
Dazulax egy pillanatra gondolkodóba esett. Végtére is, Hellendra igazat beszélt, alattomosság ide vagy oda. Ismerte ő már a mérgeket, hiszen a szigeten is voltak mérgező növények, de sose gondolt arra, hogy ezt mások ellen is fordíthatja. Hiszen ott is a mágia volt az első számú fegyvere. De miért ne lehetne ezt kiegészíteni egyéb dolgokkal? Így hát beadta derekát, is itta Hellendra minden okító szavát.


***


* Amikor véget ért a tanulmányút, Hellendra átnyújtott Dazulaxnak egy könyvet, melynek borítója a óriás fekete mérgesgyík, a drautilusz bőrével lett bevonva.
– Tessék, ezt neked adom, mivel látom, hogy van benned tehetség. Ebben a könyvben bővebben szerepel néhány alapismeret, mellyel ebben a pár napban megismerkedtél. A legvégén pedig a leggyakoribb mérgekről esik szó.
Dazulax átvette tőle a különös, ámde hasznos olvasmányt, megköszönte a boszorkánynak a segítségét, majd visszatért a Sárkány-hegységbe Vronoxxal. *
Vissza az elejére Go down
https://sites.google.com/view/ametisztragyogas/f%C5%91oldal?auth
Valturaan
Fehér sárkány
Valturaan


Hozzászólások száma : 531

Character sheet
Nép: Sárkányok

Gwaith-dúr, a sötét elfek városa - Page 9 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gwaith-dúr, a sötét elfek városa   Gwaith-dúr, a sötét elfek városa - Page 9 Icon_minitime2022-07-07, 7:30 pm

// Nie, Daz, és akinek még kedve támadna csatlakozni az itt készülő őrülethez //


{ Változni, s változtatni }


721 évvel az éj-hasadéki csata után



// Mesélő //

Noha első látásra legfőképpen árnyak és ármányok uralták a Megromlottak Városát, a sötétségbe és kőbe vésett település titkok és veszedelmek mellett megemlíteni érdemes mennyiségű megbánást, fájdalmat, lélek-elnyelő érzéseket is magában hordozott, amelyek a szemfüles szemlélődő előtt cseppet sem várattak magukra, s tán már az első sarkon belebotlott az, ki nyílt elmével járt-kelt e világban.
Az árnyékok, csuklyák és tetőzetek félsötétjében fürdő ezüst-, füst- és koromszínű orcákon düh, bosszú helyett olykor magány, elhagyatottság és kilátástalanság terült el - valóban utolsó menedék gyanánt épült Gwaith-dúr, s egyesek számára nem is jelentett mást egy aprócska, napfénytől megfosztott szobánál, avagy egy több ágyas hálókamránál, ahová a nap - mindenkinek a maga számítása szerint legalábbis - végén visszavonulhatott. Egyebeket tekintve sem különbözött oly nagyon az itteniek élete másokétól, azokétól, akik Valian-ban, Tarsis-ban avagy másutt töltötték életüket: enni kellett, az ételhez pedig darna. A darnához munkára volt szükség, s a munkát ki-ki a maga erényei és igényei szerint kereste. Természetesen akadtak olyanok, kik fogadókat, szállóhelyeket, ivókat üzemeltettek, s olyanok is, akik különböző portékájukat igyekeztek eladni, lett légyen szó ruhaneműről, az ahhoz szükséges posztóról, lábbelikről, fűszerekről. Ezek egy része bizonyára Lanuria más tájairól származott, s bizonyára annak is megvolt a módja, hogyan szerezzék be, s a holmi hogyan kerüljön a város határain belülre. Akadtak olyanok is, akik építőanyagot cipeltek és készítettek, s bizony,  fahordó tákolmányokból is jószerével akadt az évnek e korai tájékán.
Télközép ünnepe után jártunk ugyanis, amikor odakint, a hegyekben hótakaró nehezítette a - bátor avagy botor - utazók napjait, s fagyos szél kapott hajukba, köpenyükbe. Gwaith-dúr lakói, bár hátat fordítottak a fénynek, melegre azonban valamennyiüknek szüksége volt még, s hacsak valaki meg nem engedhette magának, hogy hőmérséklet-állító varázstárggyal tegye kellemesebbé lakhelyét, tüzelőre kellett szert tennie, a városiaknak pedig oly építkezési praktikákra, amelyekkel a füstöt a hegység belsejéből is a külvilágba vezethetik. Egyszóval, télen még elviselhetetlenebb sötétség és hűvös uralkodott a barlangrendszerben, melynek szellőzését a külvilágról származó légáramlatok biztosították, ráadásul a szurdok mélyén fekvő város szabadban maradó részen még nagyobb ítéletidő uralkodhatott olykor. A település bejáratától az év ezen szakaszában gyakran fokozatosan olvadó hó-, majd pedig pocsolya-csíkok és foltok jelezték a járókelők útját, egészen a barlangba nyúló részekig, s olykor azokon keresztül is. Odakint, a Sárkány-hegységben is lábnyomokkal tarkított hó fogadta a látogatót, s mi több, ezen apró jel segíthetett a járatlan vendégnek meglelni a vonulat megfelelő fennsíkját is. A meglelni valók listájának azonban egyetlen szóban forgó személy számára sem kerekedett vége mindösszesen ennyivel.
Nie, a bukott Fehér Város leánya fogadott húga támogatására kelt útra, aki a napokban eléje terjesztette vakmerő, már-már képtelenségnek tekinthető ötletét, s ha vele tartott, akkor hát ő maga sem látta reménytelennek a másik fehér elf által felvázolt lehetőségeket. A kérdés már csak az volt, vajon valóban készen állt-e arra, amire vállalkozott? Vajon valóban képes lesz-e arra, hogy fellelje a mellette sétáló leány jegyesének testvérét, s hogy segítse meggyőzni őt, s megpróbálja reménnyel eltölteni lelkét? Vajon akadt-e elegendő remény a saját lelkében a rettegett nép, s Niveria iránt?
Dazulax nem először hódította meg a hegység ezen szakaszát. Jól emlékezett a városban elsajátított tanulmányaira, s talán még kellemességgel is töltötték el az emlékek - avagy talán inkább a tudás későbbi gyakorlatba ültetésének emlékei? Egyszóval talán, bár sötételf-formát választott, ő maga nem osztozott a lakók keserűségében, s letargiájában; bár ki tudja, mit eredményezett bensőjében a Napforduló ünnepének estje, s a hófehér, fenséges, de annál is inkább: egyszer már elengedett madár viszontlátása. Hogy miféle terve hozta erre, avagy követte-e azt a bizonyos madarat azt egyedül ő ismerhette tehát.
Laryss nem taposta még a búval bélelt hely peremét sem, mégis, ahogyan az lenni szokott, ha megfelelően fontos feladatra lel; tetemes mennyiségű elszántsággal vágott bele, s ezen küldetés sem különbözött a többitől ezt illetően. Való igaz, a leánynak szigorú szabályozás alá kellett emelnie érzelmeinek egy részét a tisztánlátáshoz, egyelőre képes volt megbirkózni ezzel az akadállyal, s hálás volt a kíséretéért is, noha korholta is magát, amiért hagyta, hogy Nie vele tartson.


// Laryss //

Már nem gondolkodott azon, vajon miféle látványt, s milyen gondolatokat kelthettek belépésükkor.
Hiszen beeresztették őket a városba, melyet a megrontott lelkűek laktak; átléphették a veszélyekkel teli hegységbe ékelődött menedék határát anélkül, hogy bármiféle kérdést is intéztek volna hozzájuk, ezáltal pedig eggyel kevesebb dolog miatt kellett aggódnia tovább. Meg kellett volna nyugodnia, s meg kellett volna bíznia tehát varázslatukban, amelyek elhitették Lanuria sötételfjeivel, hogy ők maguk - Nienna nan E'Leinor-Syllen és Laryss Vennala-Orowennë - is egyek voltak közülük. Való igaz, hófehér hajukon mit sem változtathattak volna, hogy megfeleljen a fekete mágiát választók jellegzetes küllemének; viseletük, szemeik, s makulátlan fehérségük azonban hamarvást nem kívánatos figyelmet fordított volna rájuk odabent, a barlangvárosban, amennyiben magukhoz hűen jelennek meg, noha nemes feladatuk elvégzésére elszántan. Így esett hát meg, hogy az ibolyaszemű gyógyító út közben némi gyakorlatiasság átadására kérte meg az idősebbet az álcát illetően; akihez Jégkarom-csúcsról érkezett meg néhány nappal ezelőtt. Ő, a lázadozó ifjú hósárkánnyal ellentétben, még a telari baklövés után is szabad kijárást kapott bizonyos helyszínekre, beleértve például az egykori ispotályvezető leányának lakhelyét, ahová nem kellett kellemetlen kíséretet igényelnie... Nem úgy, mint ahogyan azt más esetben diktálta a szabály, Kilime szabálya, mely kimondta, hogy a fehér elf kizárólag felügyelet alatt járhatja a kontinens vidékeit, s hogy e felügyeletnek tagjai őhozzá hű sárkány-katonák közül kerülhetnek csak ki - egyszóval Nie, de még Shuga Melfyomer társasága sem lett volna elegendő arra, hogy eltávozási engedélyét megkaphassa a tárgyalószobában; míg a fogadott nővér házához egyenes úti, mindkét végén rejtett teleportkapu vezetett, amelyet, ha fel is fedezett volna néhány nem-túl-illetékes személy, akkor sem léphettek volna át rajta, hiszen a túloldal látogatását befolyásoló igéknek is meg kellett felelniük. Sem Valturaan testvérei, sem pedig mások nem nyertek bebocsátást az Égboltszemű fészkébe, így aztán nem is tarthatták volna szemmel a leányt, ha odavágyik. 
S miért ne vágyott volna?
Miért ne érezhette volna szükségét a baráti szónak, a mélységes bizalommal, s különös, földöntúli otthonossággal megtöltött légnek, melyet együtt szívhatott a nővérévé lett másikkal? Amelyet nem tett súlyossá az őrszellem, Frvaia mindent látó szemének folytonos ellenőrzése, s amelyet nem keserítettek a hegycsúcsra zárt ifjú őrjöngő, mégis keserűséggel feketére szennyezett harag-lángjai. Amelyet nem töltöttek be ellentétek, viták, feddések és kifakadások, s amely nem reszketett a "mi lesz, ha" nyugtalanító kérdéskör esetleges válaszainak egyikétől sem - nem reszketett, ha nem vitte magával a forrásukat; ehhez azonban otthon, egyúttal pedig magára kellett hagynia a hósárkányt. A párját, akit végtelenül tisztelt és szeretett, s akit, jól tudta, éppen ugyanúgy próbáltak felemészteni az utolsó elesett város ostrom-képei, ahogyan őket magukat is. Mert Telar bukása, noha először hozta őket, mindannyiukat egy helyre, s megannyi módon és szempontból mozdította előre kapcsolataikat; bizony, nem csupán pozitív váratlanokat idézett elő lelkükben, s köreikben. Legfőképpen nem olyanokat, és a kiképzőmester leányának, mint az elmúlt időszakban oly sokszor, ezúttal is azon járt az esze, hogy a mérleg két oldala közti különbséget lecsökkentse. 
S hogy miért nem volt szabad még Val-nak sem beszélnie róla?
Azért, mert a jégszemű ifjú bizonyára mindent elkövetett volna annak érdekében, hogy visszatartsa őt, s kiölje szívéből, lelkéből még annak a puszta gondolatát is, hogy felkeresse nővérét, Niveria-t, ki Valturaan-t anyja helyett anyjaként felnevelte; kihez a jegyese, családja tagjai közül - Panu kivételével - egyáltalán képes volt kellemes emlékeket kapcsolni; s ki egyetlenként maradt távol édesanyjuktól, miután meghódította magának a Csúcsot, hogy menedékké alakíthassa gyermekei, szövetségesei és bizalmasai számára. Az egyetlen volt az öt testvér közül, kit nem volt képes magához láncolni, és nem volt képes megmenteni Därur-tól, az egykori eroniai nemeskisasszony elrablójától, bebörtönzőjétől, megkínzójától. Ó, nem... megannyi esemény megtörtént már, amelyek kusza halmazokban heverő, csomósodott fonalakká álltak össze az erőszak véres talajából magasra kapaszkodott legidősebb, lángszínű szirmok körül, gúzsba kötvén az illatos virágot, megtörvén szárát, levelét, hogy soha ne érezhesse igazán a szél szabadságát, a lég tisztaságát, és a beporzó rovarok gyengéd érintéseit, amelyekkel az útmutatásukat, ihletésüket igyekeztek volna tolmácsolni felé: merrefelé is helyes? Merre leledzik az igazság? Merre találhatja a Nap éltető, valódi sugarait, melyek alatt biztonsággal felnőhet, s felnőhet azután önmagához képest is? Niveria túl sokat látott már ezekből a fonalakból, mire Valturaan megszületett; egyszerűen túl sokat ahhoz, hogy bizalmát nemzőanyjába vethette volna - ezért hát édesapja útját próbálta követni, nemesnek vélvén a célt, melyet űzött: a kolónia megmentését, fenntartását, elrejtését, védelmét... Valturaan védelmét. Az egyetlen dolog védelmét a világon, amelynek mivoltában nem kételkedett. Hisz' nem kételkedhetett: a gyermeki tisztaság, amellyel minden élőlény világra jött, oly eltéveszthetetlenül ragyogta körbe az aprócska, hószínű fiókát, s oly őszintén terült el az akkor még ifjú nőstény előtt, hogy amaz úgy hitte, neki magának sem lesz oka rejtegetni előtte szeretetét, s szeretet-éhségét.
Egészen addig, amíg Därur meg nem világította a tényt, hogy a csöppség többé már nem az, s ártatlansága is elenyészett az időben, amelynek még vasfogai sem kellettek ahhoz, hogy lemarják azt a fényes, fehér pikkelyekről.
Legalábbis, Kilime és Melfyomer így vélték, s hosszas elbeszéléseik alapján maga Laryss is egészen bizonyos meggyőződéssel állította, hogy Niveria öccse iránt táplált mérhetetlen szeretete egy ponton, ily módon avagy hasonlóképpen, de megtörött; és az átejtett, csalódott nővér édesapja útmutatásához fordult, amely figyelmeztette őt Valturaan árulására, és amely ellátta a nőstényt mindazzal, mit tennie kellett és kelleni fog a kolónia biztonsága érdekében. És bár a lángszemű testvér nehezen birkózott meg a fájdalommal, melyet az anyja gyilkos karmaiból megmentett tojás "megzápulása" okozott lelkében; Kilime és a többi felnőtt - valószínűleg jó okkal - hitte, hogy leánya kétkedése sohasem lankadt, s hogy e kétségek gyökere az ifjú iránti eltéphetetlen kötődés földjében terült szét, hol minden valamire való édesanya lelke megfordul egyszer. Az Ibolyaszemű, való igaz, inkább utóbb, mint előbb, ám végezetül részesült az eroniai nőstény bizalmában, amelynek eredményeképpen tudomást szerezhetett gondolatairól, emlékeiről, s olykor még érzéseiről is. Magánál Valturaan-nál is sokkal többet tudott a menedék vezetőinek misszióiról, melyek között bizony Niveria kézre kerítése is szerepelt, ami ugyanakkor egyelőre csupa sikertelenséggel zárult. Bárki kerítette ugyanis szóvégre a másodszülött leányt, az senkit sem hallgatott meg, és senkit sem tűrt meg maga körül. Halállal, vérrel és megannyi borzalommal fenyegetőzött, ha sakkban tartották, s nem eresztették útjára, Telar ostroma után pedig az előzőekhez mérten is teljesen nyoma veszett. Laryss tudta, hogy Shuga és még néhányan időről időre látogatták őt a Sárkány-hegységtől nem messze, azonban az elmúlt évet tekintve még csak meg sem pillantották sehol. Kilime - s vele együtt a fehér elf is - úgy sejtette, Telar ismeretlen változást hozott Därur életébe is, amelynek hatására az egykori vezér szigorúbban fogta leányát, s másfajta feladatokat tűzött ki számára, amelyek vagy igazán tetszésére voltak, vagy pedig egyáltalán nem - s ha nem, akkor hát egyetlen ismert, mégis ismeretlen rejtekhelyére vehette csupán be magát: Gwaith-dúr-ba, a sötételfek városába, hol a régi Csúcs sárkányai sohasem keresnék.
Ám mindegyik keresési kísérletük kudarcba fulladt, odahaza pedig kezdett jegesen forróvá válni a hangulat, ahogyan a "bebörtönzött" ifjú feszültsége is növekedett. Hiszen most, hogy Valturaan igazán meglátta a világ sötét oldalát, nem lelt megnyugvást a legmegbízhatóbb védelemben, nem találta volna lakhatásra alkalmasnak a legeldugottabb zegzugot sem, és mégis, mégis szabadságra áhítozott. Szabadságra, amíg még életben volt, és mindazok, akiket számára kedvesnek vélt. Szabadságra, amelynek birtokában talán tehetett volna valamit a háború ellen, s talán megtaníthatta volna a felnőtteket arra, hogyan ne legyenek ostoba, beszűkült látóterű gyermekek... De bárhogyan is gondolta megvalósítani ismeretlen terveit, Kilime és szövetségesei nem hagyták neki, Laryss pedig úgy érezte, szíve minduntalan jobban és jobban belesajdul a tudtán kívül másokban is önmagát mardosó, cseperedő gyermek láttán. A gyermek láttán, ki nem bízik senkiben, s ki, mintha ismerné a szeretetet, amelyet elvesztett, mégsem fedezte fel hűlt helyét saját bensőjében soha. Nem... Ő sem. Senki sem. Pedig a tünde leány mérget vett volna rá, hogy mindannyiuk lelkéből ugyanaz a darab hiányzott. A darab, amelyet felkutatni indult. A darab, amelynek fontosságáról előbb vagy utóbb Nie-t, vendéglátóját is tájékoztatnia kellett, mialatt beszerezte-elkészítette megromlott, elátkozott ál-életéhez tartozó sötét, rojtos, viseltes öltözékét, s megmutatta fogadott nővérének az idejét múlt, hiányos jegyzeteket, amelyeket a rendelkezésére álló könyvekből másolt, s amelyek segítségével talán képes lesz önmagát sötételffé változtatni - legalábbis, a leány külsejét tekintve.
Így történt hát, hogy a hosszú, térdig érő bőrcsizma surrogását hallgatta csuklyája takarásában, mialatt kísérete mellett lépdelt, szorosan mellette maradván, s a barlangváros bejáratától távolodva azon gondolkodott, vajon hogyan is lelhetnék meg keresésük célpontját e veszélyes ismeretlenben; az árnyékosabbnál árnyékosabb, meggyötörtnél meggyötörtebb arcok közepette; ott, hol bármelyik sarkon a legrövidebb utat találhatták maguknak Dremer-hez. A gyógyító félt, ámde nem engedte izmainak, hogy megdermedjenek. Hajtotta őt a cél nemessége, a remélt eredmény fontossága; s erőt adott számára akarata, amelyet élessé, s keménnyé edzett a háta mögött sorakozó évtizedek alatt. Suttogásra nyitotta rózsás ajkait, s noha minden igyekezetét kételyei, rettegése, s bizonytalansága elnyomására összpontosította, alig-hallható hangjából nem volt képes eltüntetni a zöngéket, melyek a mérhetetlen veszélyt jelezték.
A veszélyt, amelybe ezúttal nővérét is belerángatta.
- Teljesen átlagos embernőnek néz ki. - pillantott éjsötétté változtatott szemeivel a másik felé, s kezdte hát a rövidre fogott, s elsőként rövidre tervezett tájékoztatást, amely a mögöttük álló úton talán nem kapott elég figyelmet más, akkor még nyomósabbnak tűnő problémák megoldásra várása miatt - A haja, mint a fák törzse, egyenes és barna. Általában felköti. Nadrágot visel, tunikával, bőrmellénnyel. Könnyűvértű harcosnak, kalandornak tűnhet, így bármelyik embervárosban jól elvegyülhetne. Oka van, amiért éppen ezt a helyet választotta, még ha nem is ismerjük, és ezért biztosak sem lehetünk benne, hogy akit keresünk, megfelel ennek a leírásnak. 
Vissza az elejére Go down
Kra'h Lur Dazulax
Ametiszt sárkány
Kra'h Lur Dazulax


Hozzászólások száma : 148
Munkahely : Ügyeletes gonosztevő

Character sheet
Nép: Külhoniak

Gwaith-dúr, a sötét elfek városa - Page 9 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gwaith-dúr, a sötét elfek városa   Gwaith-dúr, a sötét elfek városa - Page 9 Icon_minitime2022-07-08, 10:46 am

//Változni és változtatni - Val, Nie //

Fontos dolog miatt érkezett a sötét elfek városába. Bármennyire is igyekezett, megakadt nagy terve kivitelezésében, szüksége volt régi tanítójának, Hellendrának a segítségére. Meg aztán ha valahova, Gwaith-dúrba mindig szívesen jött és szívesen is fogadták. Már annak idején, amikor először járt itt, rögtön megtalálta a sötét elfekkel a közös hangot. Hellendra pedig minden gonosz tervének ihletője volt, így hát keresve sem talált volna jobb személyt az elakadás orvoslására.

Dazulax kísérete is bővült: Hildemond, egy egyszerű falusi és a sétáló élőhalott mellett kíséretét képezte még egy szolgalány is. Sovány testét egyszerű, rongyos, szürke ruha volt rajta, melynek nem volt ujja, s lentről mindkét oldala csípőig fel volt vágva megmutatva világos bőrét. Nyakában vastag és széles, bőrből készült nyakbavalót viselt, melyen elől egy fémkarika lógott. Fejét kopaszra borotválták, jól látszott emberi füle. Haján kívül a szemei is hiányoztak. Homlokán egy jókora, ovális alakú ametiszt kristály izzott. Mozgásából egyáltalán nem tűnt ki, hogy nem lát. Mert látott, sokkal több mindent, mint azelőtt, s ezeket a dolgokat Dazulax is láthatta – hála az ametiszt kőnek.

Bár kívülről nem úgy tűnt, Dazulax kifejezetten büszke volt „alkotására”. Sokkal büszkébb, mint a mellette sétáló homályos tekintetű szolgára, akit sikerült tartósan mozgásban tartania. Tia – így nevezte el a sárkány – valójában azért készült, hogy egyszer majd Nie szobalánya lehessen a kriptában.
Talán ezért is nem haladt azzal a tervvel. Mert a fehér elfnek készít fel szobalányt. Amint belegondolt ebbe, rögtön elöntötte az indulat. Gondolataiból egy fehér hajú sötét elf férfi szakította ki, aki egyszerű öltözékében elé lépett, s elismerően mosolygott a sárkányra és kíséretére.

– Dazulax! – veregette vállon – Jó újra itt látni. Micsoda szerzemény! És látom, a téli napfordulóra se érkeztél üres kézzel – pillantott elsőnek Tiára, közelebb lépve hozzá, hogy alaposan szemügyre vehesse. Csak ezután vetett egy futó pillantást a láncokba vert falusira, aki a földet bámulta.
– Üdv, Wolodal – felelt az üdvözlésre Dazulax egy enyhe félmosollyal – Téged is jó látni. Főleg, hogy egyben vagy még.
– Ne is mond, a napokban majdnem beköszöntem Dremerhez! De te már csak tudod, hogy mágiával kísérletezni nem egy életbiztosítás – legyintett Wolodal – De most megyek, mert várnak rám. Nem minden nap lehet errefelé aszparágusz gyökeret kapni. Még a végén itt hagy beszerzőm! Találkozunk az ünnepen!

Ezzel a különös ismerős ahogy jött, úgy távozott is, Dazulax pedig folytatta útját Hellendra otthona felé. Miközben haladt, néhány elf biccentett felé. Tudták, hogy sárkány. Annak idején Vronox, sárkány kiképzője gondosan elhíresztelte ezt a tényt, hogy még véletlenül se érezze azt, hogy az itteniek befogadták. Különös, hogy Vronox előre megérezte azt, hogy az ametiszt idegen inkább húzhat majd a sötét elfekhez, mint a saját fajtájához. De tévedett, amikor úgy hitte, sárkány mivolta ellenére nem tud majd beilleszkedni. Ezerből egy sárkány akadt, aki sötét elf alakot öltött, s Dazulax egy volt közülük. Inkább váltott ez ki tiszteletet, mint bizalmatlanságot az itteniekből, akik így vagy úgy, de együttműködtek az ég uraival. Meg aztán az itt eltöltött időszaka alatt Dazulax szinte egyetlen ünnepből, rítusból sem maradt ki. Azokból sem, mely a legtöbb sárkányból viszolygást váltott ki. Óh, ő azokat élvezte a legjobban.

Dazulax és kísérete komótosan haladt a barlangi úton. Az ametiszt egyáltalán nem sietett, pillantásával az utca népét fürkészte. Vajon őt ismeri? Nem ő új lehet errefelé. Rég nem járt már erre, sok új arcot vélt felfedezni Gwaith-dúr főutcáján. Na de sebaj, gondolta, hamarosan mind megismernek.
Vissza az elejére Go down
https://sites.google.com/view/ametisztragyogas/f%C5%91oldal?auth
Nie

Nie


Hozzászólások száma : 962
Munkahely : Könyvtárossegéd

Character sheet
Nép: Elfek

Gwaith-dúr, a sötét elfek városa - Page 9 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gwaith-dúr, a sötét elfek városa   Gwaith-dúr, a sötét elfek városa - Page 9 Icon_minitime2022-07-08, 9:07 pm

//Változni és változtatni - Val, Daz és azon vakmerőek, kik a sötét elfek városában adnak találkozót egymásnak, s a veszélynek //

- Ha ember alakot öltött, talán ott kellene keresnünk, ahol nem tűnik ki közülük. Keresnünk kellene egy helyet, ahová az emberek járnak – vélekedett Nie, miközben komoran sétált fogadott húga mellett Gwaith-dúr sötét, faggyal terhes utcáján. A hideg zavarta a legkevésbé, inkább a ferde pillantásoktól tartott, amelyek azonban mindeddig nem okoztak gondot, s amelyek hiánya azt mutatta, sikerült elvegyülniük a „szurdok-város” lakói között. És ezért mindketten meg is tettek mindent. Nie sem volt önmaga. Mert mágia változtatta az ő hófehér köpenyét és finom anyagból szőtt, hosszú, elf-módra szabott ruháját antracit- színűre, s a kelmét varázslat óvta meg az utcák pocsolyáitól, s a sáros hókupacok foltjaitól. Ráolvasás tette még ezüstösebb színűvé bonyolult fonatokba rendezett haját, amelynek fényét igyekezett csak tompítani, hogy ragyogása fáradtabb, tompább legyen, s hogy illőbb legyen egy hegymélyi hölgyhöz. De magas és most kissé felhős homloka árnyékából sem éjkék szemei tekintettek a sáros és sötét utcákon járókra, hanem bíborszín íriszek kutatták Val sárkány-nővérének kétlábú alakját lopva. S halkan, fojtott hangon is szól, ügyelve, hogy senki se hallja mondandóját. – Lar, óvatosnak kell lennünk, mert ha nem viszlek haza épségben és ha ezért kitudódik ez a cseppet sem veszélytelen túra, szerintem az lesz a legkevesebb, amit Shugától kapunk miatta. Biztos, hogy itt találjuk Niveriát? Elég reménytelennek tűnik a dolog. Még most sem értem, hogy hagyhattam magam erre rávenni…

*De ez persze messze áll az igazságtól, hiszen pontosan tudja az okokat, ahogyan tudta már akkor is, amikor Laryss könyörgő, mégis elszánt tekintettel vázolta a tervét. A tervet, amely arról szólt, hogy Val testvérét kutassák fel, s ezzel esélyt adjanak a két fehérnek vitájuk, sőt inkább elhidegülésük okainak megvitatására, rendezésére. És Nie azt is pontosan tudta, Amyas leányát miért hajtja elementáris erő e küldetésre. Tudta, hiszen ő is megtapasztalta Telar pusztulását, s megérezte a Sors Úrnőjének érdektelenséggel felérő közönyét, amellyel elvette az esélyt viták lezárásától, bocsánatkérésektől, érzelmek megvallásától, de akár a túléléstől is. Hiszen az elfek régi és az emberek új városaként is ismert Telar egyetlen éjszaka alatt pusztult el, s lett sárkánytűz, orkok, démonok, szörnyű lények és még szörnyűbb tettek áldozata. Nie éppen ezért világosan és kétséget kizáróan értette, mi hajtja most Laryss-t erre a sötét helyre, hogy miért nem akar időt vesztegetni várakozással, tétovázással, találgatással. S mivel Nie-nek magának is szembe kellett már néznie elhalasztott döntéseinek következményeivel, hát nem akarta, hogy „testvére” is erre a sorsra jusson.

Ezért tartott hát vele, ezért indult útnak nyugalommal, csenddel teli, biztonságos otthonából anyja volt tanítványával, s segített átalakulásban, terveinek kovácsolásában, s minden másban is az ifjabb leánynak. Ezért áll most itt mellette a hótól latyakos utcán, s igyekszik mágiájával kipuhatolni, merre is induljanak, miközben próbál mindenre és mindenkire figyelni, mi ártalmukra lehet ezen a helyen. Hogy megvédje önmagát, de még inkább Val kedvesét.

Hiszen nem bízik sötét lelkű „rokonaiban”, bár tapasztalatai talán esélyt adhatnának Gwaith-dúr lakóival kapcsolatban. Mert igen, találkozott ő olyannal is, ki hűsége, s gondoskodása folytán kivívta Nie tiszteletét. Megismerte ugyanis Mia Ruton nagyasszony szolgáját, testőrét, ki mágiáját és életét e fiatal hölgy szolgálatába ajánlotta, s döntése mellett híven, igazul kitartott, s ki egyike volt a most körülötte a mindennapi teendőiket végző Hitehagyottaknak. Nie tehát gondolhatna erre is, amikor felméri és megítéli a körülötte igyekvőket, vagy éppen elgondolkodva, bánatosan baktatókat, vagy céltalanul kószálókat. De ő mégis más emlékből merít tapasztalatot, s ez a tapasztalat az mondatja vele, hogy legyen óvatos, s csak végső esetben kérjen segítséget a gwaith-dúriaktól. Hogy ne várjon támogatást és megértést tőlük, mert haragjuk és megvetésük külvilágban elő rokonaik iránt olyan mély és hatalmas lehet, mint a Lanuriát körülvevő végtelen tenger. Olyan, mint amilyen Filnoren helytartója jobbkezének megvetése volt. Ednalioné, ki majdnem halálukat okozta…

Pontosan ezért nem szólít meg egyetlen helybélit sem. Idegeneket keres, kik mégis talán otthonos magabiztossággal járják az utcákat. S miközben Niveriát kutatják, Nie a beszélgetéseket hallgatja, mik talán ötletet adhatnak neki arra, hol is kereshessenek valakit, ki emberként rejtőzik egy elf városban. S mikor egy háromfős, embernek látszó csoport hevesen gesztikulálva, s holmi jófajta sert emlegetve elindul egy fogadó felé, amelynek cégérén három egér látszik, a lány óvatosan érinti meg a mellette haladó kezét, s biccent a fejével az ital reményében a ház felé igyekvők irányába.*

- Szerintem próbáljuk meg ott! Ezek a fickók is oda igyekeznek… Emberek…

*S ha Laryss nem vitatkozik, vagy ellenkezik, hát elfekre jellemző, hangtalan léptekkel indulna a trió után. Nem is sejtve, hogy régi ismerősük, az ibolyaszín égi ragadozó is a város utcáit járja „kíséretével”. Ha sejtené, talán azonnal megvonná támogatását Lar-tól a tervet illetően és biztonságos helyre kísérné Amyas gyermekét. Ha tudna a Két-alakban-létezőről, megtenné ezt, csak hogy ő maga fizessen meg az ametiszt sárkány tetteiért, amelyek elborzasztották, megzavarták, s amelyeket sosem tud elfelejteni és megbocsátani sem talán. Ha tudná, hogy rémálmai alakja itt van, egyre jobban uralt, s egyre gyarapodó varázsereje készenlétben állna, hogy a másik ne lephesse meg őket. Ha csak sejtené, hogy a sötét alak, ki hazudott, ki megtévesztette és bezárta őt, s kitől megszökött, s aki újra rátalált, csak hogy a halálba lökje őt, e helyen időzik éppen, nem hagyná, hogy húga itt sétáljon mellette védtelenül.

Ha tudna Kra’h Lur Dazulax-ról, talán másképpen cselekedne…*

Vissza az elejére Go down
http://www.nienna.eoldal.hu/
Valturaan
Fehér sárkány
Valturaan


Hozzászólások száma : 531

Character sheet
Nép: Sárkányok

Gwaith-dúr, a sötét elfek városa - Page 9 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gwaith-dúr, a sötét elfek városa   Gwaith-dúr, a sötét elfek városa - Page 9 Icon_minitime2022-07-10, 4:14 pm

// Nie, Daz //

{ Változni, s változtatni }
721 évvel az éj-hasadéki csata után

// Laryss //

Nem, nem keresték volna e városban soha a másodszülött leányt.
Nem vetemedett volna arra Észak Felmetszőjének, Därur-nak egyetlen hűbérese, egyetlen támogatója sem, hogy egyáltalán felemlegesse a kósza gondolatból származó lehetőséget, mely szerint Niveria, Jégkarom-csúcs szabályainak példás értékű betartója és gondos ismerője; népének elszigeteltség-biztonságából, ámde szakadatlan védelmezője, egyetlen egyszer is, valaha is, önszántából megossza a lég számára szükséges szegletét a Csupaszbőrűekkel. Hiszen Valturaan árulása, Orod Opelë elesése előtt még nem vált felavatott felnőtté, így nem nyílt alkalma sem arra, hogy méltónak ítéltessék a vezetők előtt, s betekintést nyerhessen a világ valódi arca mögé, amelyben a Kétlábúak egykoron, évszázadokkal ezelőtt szövetségeseik voltak. Nem tették ki tehát Lanuria semmiféle csábításának, nem engedték, hogy más tájak és más szavak befolyásolják képlékeny, agymosásra alkalmas elméjét. Nem eresztették a hegység fogságából mindaddig, míg úgy nem vélték, már semmi sem ronthatja meg lelkét, s a formát, amelyet ők, az irányítók faragtak belőle. Kizárólag azután küldték egymagában a Fehér Város falai közé öccse felkutatására, hogy megbizonyosodtak róla: gyűlölete az apró, törékeny és puha teremtmények iránt nem vesztett erejéből, tetteinek önnön megítélése pedig nem ingott meg egyetlen pillanatra sem. Egyszóval, HA Niveria valóban nem látott, nem lelt megfelelő indokot apja követésére, s HA valóban olyan volt, amilyennek az ibolyaszemű leány megismerte őt; igazán csekély esély maradt arra, hogy bárki is ugyanazt feltételezze a lángszemű nőstényről, mint ő maga. Elvégre az, ha Valturaan nővére nem engedelmeskedett többé nemzőjüknek, nem jelentette feltétlenül azt, hogy az ifjúhoz hasonlóvá válván, bármely Hártyabőrű-település közelében avagy benne próbáljon elrejtőzni, míg megtervezi új életét. Nem, korántsem. Laryss Orowennë legalábbis úgy gondolta, az egykori menedék lakóinak megannyi oka lehetett másképpen vélekedni a Vékonyszárnyúról.
Ezt az okfejtést Nie számára is megpróbálta érthetővé tenni, mielőtt elindultak volna - mielőtt egyáltalán felvetette volna, hogy hová is készül, s miért is látogatta meg oly csendesen, oly gyorsan, s oly különös módon, noha eme különösség nem a Jégszemű azonnal felfedezhető hiányában öltött testet. Meg kellett indokolnia, mégis miért gondolta, hogy Niveria Gwaith-dúr-ban rejtőzhet, ha rejtőzött valahol egyáltalán, ehhez pedig el kellett mondania, hogy Kilime szövetségesei szemmel tartották a nőstényt, és hogy ő, a gyógyító elbeszéléseikből merítette végtelenül mély kútnak tetsző hitét a szóban forgó személyt illetően. A hitet, amelyet egymás iránt is éreztek ők ketten, az elrejtett házban, egymás arcát fürkészvén: egyikük azért, hogy megértse végre, mit szeretne tőle a másik, amaz pedig azért, hogy meglássa végre az égboltszín szemekben a hajlandóságot avagy annak teljes hiányát. A hajlandóságot? Követni őt. Vele tartani az ismeretlenbe, hanyatt-homlok a veszély tajtékzó tengerébe ugorván, oly vehemenciával, hogy az életre-törő-habok a fejük fölé tornyosuljanak hirtelen felbuzdulásból, melyet a botor leányok kiszolgáltatottsága ébresztett. Vele tartani, annak ellenére, hogy éppen a biztonsága okán dolgoztak oly sokat azon a Szigeten; s vele tartani, annak ellenére, hogy Laryss reménykedett benne, egyedül is képes lesz meggyőzni Niveria-t, s a találkozás pillanatáig, valamint azon túl is megóvni magát ármánytól, fegyverektől, mérgektől és sárkányoktól. Mégsem hallgatott Nie előtt, s nem csupán azért nem tette meg, hogy hosszúra nyújtott távolléte nyomán felmerülő gyanú esetén az idősebb nővér tudja majd, mit feleljen, s mit ne feleljen az aggodalmaskodóknak. Nem, nem csak azért... Az ibolya lélektükrök annál sokkalta különösebb módon csillogtak, s egynél jóval több jelentést, magyarázatot sűrítettek magukba, noha talán nem mindannyiuknak adatott meg később az onnan szavak módján való kiszabadulás. Az ispotályvezető egykori tanítványa egyvalamit azonban ott és akkor azonnal elárult a másik leánynak.
A jelenléte - úgy véli - szükséges a sikerhez.
Igen, így gondolta. Akképpen hitte, hogy testvéries szeretetük és összetartásuk majd képes lesz felébreszteni a Niveria-ban szunnyadó védelmező nővért. A szeretetteljes nővért, aki dallamokat dúdolt az álmatlan fiókának, s aki éreztette vele, hogy, mindenki mással, s legfőképpen Kilime-vel szemben, NEKI igenis számít valamit. NEKI bizony, sokat jelent. Oly sokat, hogy megmentette az életét, s feláldozta saját ifjúkorát, saját szabadságát, őérte. Az elragadó, makulátlan lelkű, őszinte ismeretlenért. De hiszen ily ismeretlenek voltak annak idején ők is, ketten, a két leány, akiknek szüleit a hatalmas korkülönbség, az ebből fakadó együtt nevelkedés hiányának ellenére, valami furcsa mégis szorosan összekötötte. Valami furcsa, ami végül, évtizedekkel később tán, de reájuk is hatást gyakorolt. Ami megmutatta számukra, hogy az "idegen" és a "különböző" nem feltétlenül kerülendő dolgok. Hogy az idegen és a különböző nem is annyira idegen és különböző, mint amennyire első látásra tűnik. Hogy a semmi helyén, a fájdalom, veszteség, a vér szerinti család teljességének a helyén valami "több" is elfér, és hogy ez a "több" olykor egyben "jobb" is. Máshogyan jó. Hogy máshogyan, másként és másért tartjuk szívünkhöz közel szeretteinket, akikért annyit és addig kell tennünk, amennyit és ameddig csak tudunk. 
Ameddig.
S ha Orod Opelë fájó hirtelenséggel tanította meg számukra a váratlanság, kiszámíthatatlanság fájdalmas leckéjét, akkor hát Telar ostroma méltó emlékeztetőként, megújuló sürgető erőként állott fel a Fehér Város bukása mellé bensőjükben, lelkükben, és a kiképzőmester leánya remélte - nem, tudta, hogy Nie pontosan érteni fogja őt. Hogy érteni fogja, mert az idősebb leány is ugyanazt érezte. És bár számukra bizonyos tekintetben, bizonyos személyeket illetően már késő volt; attól még nem kellett későnek lennie Valturaan és Niveria számára. Attól még máshogyan, másként jobb hellyé tehették a világot, másoknak és ezáltal önmaguknak is egyaránt. Hitte ezt Amyas gyermeke, oly erővel hitte, hogy az az erő olykor elfedte a mellkasában munkálkodó bűntudatot és féltést, amelyet nővére óvatos, hangtalan léptei, s puszta jelenlétének tudata tartott életben. A tudat, miszerint ő, húga sodorta veszélybe, méghozzá teljesen szándékosan.
Veszélybe, amit nem sárkányok jelentettek - Gwaith-dúr-ban már nem. A hegység azonban, amely otthont adott a sötételfek városának, hemzsegett tőlük, s Laryss összeszűkült gyomorral gondolt az odakint eltöltött időre; ő, ki évek óta élt közöttük, s kit felhatalmaztak, hogy segédkezzen egy fióka, az egek népének legnagyobb kincse nevelésében. Rettegett a szárnyas ragadozóktól, s e rettegés, úgy ítélte meg, sohasem fog elmúlni. Olyasféle részét képezte ez egy Csupaszbőrű lelkének, mint ahogyan jegyese tartott a sebezhetőségtől, melyet a pihenés, még inkább, a mély álom jelentett, melyre fejlődő szervezetének alkalmasint még mindig szüksége volt. Tartott attól, hogy kemény pikkelyeit átdöfik a hegyes, éles fegyverek, és tartott attól, hogy egy jól fogalmazott, jól választott varázslat veszi el életét, ha nem óvatos, ha nem figyel. Ha alábecsüli a városok, falvak, tanyák, erdők, hegyek népeit. Hisz' mégis ki mondhatta volna meg neki, mire képesek a világ teremtményei? Ki mondhatta volna meg, hogy akad közöttük egy is, ki nem övéi közé való, mégis több szeretet és több törődés szorult belé irányában, mint akármelyik fajtársába? S ki mondhatta volna meg Laryss-nak, hogy mely sárkány rejtegetett magában gyengédséget, együttérzést, s feloldani való fájdalmat? Ki mondhatta volna meg, melyek végeznének vele közülük, mielőtt még egyáltalán feleszmélhetne? Senki sem. És senki sem mutathatott most rá számukra, mely sötételf volt csupán ál-alak, s melyik nem. Senki sem figyelmeztethette, védhette volna meg őket, ha történt volna valami, valami olyan, mint ami Orod Opelë mellett történt vele magával. Mint ami az édesanyjával történt évtizedekkel ezelőtt, vagy... Vagy mint amit Nie élt át Telar-ban néhány hónapja.
Ugyan az ametiszt sárkány nem minden tettét követhette végig azon az éjjelen, Valturaan dühödten és őrjöngve tájékoztatta őt, s mindenkit a Csúcson arról, amit művelt, s arról is, hogy ne kíméljék, ha útjukba akad. Arról, hogy miféle nevet, vagy legalábbis álnevet használt télközép ünnepén, s ennélfogva arról is, hogy Laryss elgondolásával ellentétben sokkal kevesebb ragadozót gátolt meg a sötételfek híre egy olyan alak felvételében. Hogy talán sokkal nagyobb veszélyben sétálhattak most, mintsem sejteni merészelték volna, ametiszt sárkány ide vagy oda. Bár meg kellett hagyni, a szavait, s a tekintetét nem feledhette. Nem feledhette a csontjaiba maró félelmet, amelyet Nie elvesztése iránt érzett, s amelyet oly közeli ígéretként lebegtetett fejük fölött várakozón a félhold-sebhelyű férfi. Nos, legalább eltéveszteni nem fogják, ha felbukkan a városban, s talán még idejében megmenekülhetnek előle a szag-rengetegben.
Efféle halovány reményekben merészelt bizakodni, mialatt végighallgatta Nie javaslatát és aggályait. Ami az elsőt illette, fogalma sem volt arról, hogy egyáltalán megfordultak-e itt emberek olyan mértékben, hogy számukra kijelölt helyet érdemeltek volna ki. Talán a kereskedőkre gondolhatott? Léteztek olyan kereskedők, akik bemerészkedtek volna akár a hegyek árnyékába is? A fiatalabb úgy vélte, ez lehetetlen volna, ugyanakkor nem vetette el teljes mértékben az ötletet - elvégre akadtak hazájukat megtagadó katonák, körözött bűnözők, akik talán pontosan beleilleszkedtek a város környezetébe, méghozzá talán túlságosan jól. Ők meghódíthattak maguknak fogadókat, kedvelhettek bizonyos étkezdéket, s ki tudja még, miféle indíttatásból csoportosultak valahol, nem is olyan messze tőlük, Talán az egyik közeli utcában. Laryss mégsem erre a gondolatra tett megjegyzést, hanem inkább a másik leány által említett második dologra koncentrált.
- Nie, nem kell aggódnod. - suttogta neki - Kilime parancsnoksága alá egyedül én tartozom, feletted nincs hatalma, és így nem büntethet meg, nem szidhat le, legfeljebb talán csak abból az okból, hogy ismerte a szüleidet, és te is fontos vagy neki. Ami Shuga-t illeti, az ígérete feljogosíthatja bármire, az ötletszerző azonban én voltam. Én vettelek rá, pontosan úgy, ahogyan fogalmaztad, tehát ha bajom esik, az az én hibám, és nem a te felelősséged. Ha neked esik bajod, az viszont már az enyém. - tette hozzá, s tekintete egy pillanatra elidőzött-elmélyedt a vörös szempárban. 
Mondani próbált valamit, ám nem szavakkal igyekezte azt tenni. Megpróbálta megértetni fogadott testvérével, mennyire aggódott, s hogy mennyire bűntudata volt, ám itt nem állt meg. Az éjsötét, fényes lélektükrök valami mást is hordoztak magukban, s az a valami bizonyára rendkívüli erőt kölcsönzött a gyógyítónak, hogy nem fordult meg, s nem rángatta ki azonnal társaságát a városból. 
S Nie, ha megkereste bennük, hálát és reményt lelt azokban.
Nem tompította látását a szeme fölé lógó csuklya, így hát csaknem egyszerre észlelhette a mellette gyalogolóval a három alakot, akik még csak nem is takargatták másságukat a szürke, fakó bőr és hószínű haj rengetegében. Mindhárman emberek voltak, s Nie javaslata feltétlenül és azonnal követendőnek látszott, így Laryss hamarvást bólintott is társaság példáját követvén, noha figyelméből, tartásából, megfontoltságából nem engedett. Valóban nem szeretett volna az otthoniak és Shuga haragjával szembesülni, ezért óvatosnak kellett lenniük, tehát ebben az esetben elkerülniük azt, hogy mások után való koslatáson kapják őket. Ügyelt arra, hogy távolságot tartsanak, ám apró termetük miatt szem elől ne tévesszék a jószerével fakéreg és agyag színébe öltözött csoportot. Az időzítés kulcsfontosságú lesz, amint elérik az emlegetett célállomást, hiszen, ha az idősebb nem tévedett, két sötételf belépése egy kerekfülűek számára kialakított ivóba talán nem volt hétköznapinak nevezhető, még errefelé sem.


// Mesélő //

A három férfi tetemes mennyiségű szőrmét viselt a hegységben uralkodó téli hideg ellen, s bizonyára még nem érezték szükségét, hogy levessék azt a szurdok fedetlen részén, hol a fagy és hó időről időre visszahódította magának Gwaith-dúr legszélső utcáit. Nem is kezdtek öltözetük igazgatásába, ami arra engedte következtetni az őket figyelőt, hogy úti céljuk nem a barlang védelmében volt fellelhető. Nie és Laryss számára, akik származásukból adódóan jobban tűrték a hideget, ez talán megkönnyebbülést jelenthetett, tekintve, hogy egyes sötételfek akár három fejnyivel is föléjük magasodtak, s félő volt, ha sokáig óhajtják követni a társaságot, könnyedén szem elől téveszthetik őket. Dazulax-ot ezen veszély nem fenyegette volna, ha a közelben tartózkodik, noha talán fel sem keltette volna érdeklődését három közönséges ember - feltéve, ha nem kívánta volna őket kísérete díszes részévé változtatni. 
Egyszóval semmi rendkívüli nem akadt azon a három emberen - semmi olyan, amivel kivívhatták volna maguknak a város lakóinak figyelmét. Tulajdonképpen inkább fordítva történhetett volna, amennyiben számításba vesszük, hogy Gwaith-dúr-ban az ametiszt sárkány jelenléte oly természetes volt, akár a felkelő nap, ennek ellenére azonban oly érdekfeszítő, s gyakran oly büszkeséget ébresztő a megtört, elbujdosni kényszerült lelkeknek, hogy szívesen nyugtatták rajta tekintetüket, s kíváncsian várták, vajon ezúttal mi járatban érkezett. Útját tehát suttogás, csodálkozás, üdvözlések és olykor bizony évezredes, szigorú tekintetek is követték. Nem mindenki volt olyan boldog a pikkelyesbőrűek jelenlétét tekintve, s kétségkívül nem mindenki értett egyet azzal, hogy szabadon járhattak-kelhettek a városukban, csak mert megengedték nekik, hogy saját területükön építsék fel azt. De hiszen így igaz, nem minden sötételf tartozott Filnoren irányítása alá, s nem minden sötételf vélekedett ugyanúgy a világról, még akkor sem, ha népük elárulása némiképpen hasonlóvá tette őket egymáshoz.
- Kra'h Lur Dazulax! - hallatszott egy hang valahonnan az ametiszt sárkány háta mögül.
Egy hang, amely meglehetősen hasonló érzelmeket hordozott, mint az előző, Wolodal-é - csupán kissé magasabb formában töltötte be a sétára alkalmas teret az épületek közt... és még az is megeshetett, hogy pontosan az előbb szóló személy példájára vette a bátorságot a megszólításhoz? -, így tehát kétségkívül arra utalt, hogy tulajdonosa nem csak belenyugodott a ragadozó szabad közlekedésének tényébe, hanem egyenesen mintha örülne, hogy látja.
- Minek köszönhetjük visszatérésed? Talán értesültél a "vendéglők csatájáról"? - javította ki szándékosan a másik férfit, aki mostanra bizonyára eltűnt az utcák forgatagában - Ha nem, remélem, belefér egy kitérő a Három Egérbe, mielőtt a teendőid után nézel. Ma ők a sorosak. - folytatta a hang, amely láthatóan cseppet sem veszített lelkesedéséből - és amely elutasította a létesítmény valódi nevének használatát -, még a kevésbé bizalomgerjesztő kíséret megpillantásakor sem - Állítólag valami fergetegesen izgalmassal készülnek, és az ivóverseny, amiről pletykálnak, csak holmi szánalmas bemelegítés lesz. De az biztos, hogy bármi is történjék, nem lesz unalmas, ha csatlakozol.
A hang gazdája egy térd fölé érő tunikába, s felette szőrmemellénybe öltözött, meglehetősen harcedzett sötételf nő volt, szeplőkkel a szeme alatt, s hátrafogott haja merőben arra utalt, hogy cseppet sem szégyenli sebhelyeit - még azt sem, amelyik a jobb oldali fél fülének levágása után maradt hátra. Az orcáján helyet foglaló ráncok nem feltétlenül arra utaltak, hogy fiatal volna, azonban talán arra sem, hogy kiöregedett volna a különféle rendezvények élvezetéből. Sokkal inkább, mintha aggodalom, fáradtság ráncai lettek volna: mélyre szántott árkok egy megtört, elveszett élet ekéjének súlya alatt. Yarida, vagy ahogy sokan mások szólították, Yara volt az, egykoron Thalion Órëa hatalmas fenyvesekkel körbevett városának lakója, mi több, a vezér egyik katonája - bár kérdéses, hogy Dazulax megjegyezte, megismerte-e őt megannyi másik sötételf közt -, s szemmel láthatólag igencsak kedve támadt felönteni a garatra, és az ábrázatából kiindulva talán még erősen alulöltözött táncosok vagy táncosnők látványát sem utasította volna vissza. Érdeklődéssel, félelem-nélküliséggel, noha nem teljesen elfogadólag figyelte a cseléddé tett, megnyomorított emberleányt is Dazulax birtokában, ám egyelőre félretette kérdéseit. Azokra út közben is lesz ideje - merthogy meg kellett nyernie a sárkányt az emberek szervezésében készülő eseménynek. Az ő társaságát sohasem bánta még senki a gwaith-dúr-iak közül...
"Macskáknak belépni csak saját felelősségre"
Ez a felirat állt a három egér felett a kilógatott fatáblán egy megfelelő és szokványosan elcsépelt helyiségnév helyett; pontosan azon a cégéren, amelyre Artanis leánya lehetett figyelmes. S hogyan is ne lett volna, ha a többi közé bepréselt, ám cseppet sem apró, ráadásul cseppet sem észrevétlenül unalmas, nyirkos kőépület bejárata előtt minden számításukat felülmúló számban várakoztak, s társalogtak a Birodalomból származók, meglepetésükre pedig: a nem onnan származók is. A függönyöket széthúzták az ablakokban, hogy a bentről áradó aranyló fény közelebb csalogassa a látogatót, s már a zenészek is próbáltak-játszottak odabent. A faajtótól távolabb csoportosult sötételfek közt akadtak, akik csalásról, felesleges felhajtásról beszélgettek, noha ahhoz képest, hogy kételkedtek az emberek szervezési képességeiben, meglehetősen kíváncsiak voltak arra, amit a nap, s majd az est tartogathat az ő prezentálásukban. Le sem lehetett volna tagadni tehát: valami egészen biztosan készült odabent.
Vissza az elejére Go down
Kra'h Lur Dazulax
Ametiszt sárkány
Kra'h Lur Dazulax


Hozzászólások száma : 148
Munkahely : Ügyeletes gonosztevő

Character sheet
Nép: Külhoniak

Gwaith-dúr, a sötét elfek városa - Page 9 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gwaith-dúr, a sötét elfek városa   Gwaith-dúr, a sötét elfek városa - Page 9 Icon_minitime2022-07-10, 9:40 pm

// Változni és változtatni - Val, Nie //

Nem lepődött meg a felé érkező szúrós pillantásokon. Azért ő maga sem rajongott mindenkiért Gwaith-dúrban. Számtalan sötételf számtalan önös érdekkel – melyek nem mindig egyeztek az ő vagy a többség céljaival. S nem lepte meg az újbóli megszólítás sem, mely mögüle érkezett. Lassan fordult a hang forrásának irányába. Yara… úgy bizony, kétség sem férhetett hozzá. Habár nem ismerte olyan alaposan, hiszen valahogy pont azelőtt ismerkedtek meg, amikor kénytelen volt visszatérnie övéihez.

– Yara, ha nem tévedek – válaszolta Dazulax, a maga higgadt zöngéivel – Ezt a meghívást úgy érzem, nem utasíthatom vissza. De nem maradhatok túl sokáig, elvégre konkrét céllal utaztam a városba.
Dazulax arcán ismét megjelent az a halvány félmosoly. Egyáltalán nem taszították Yara sebhelyei, s hiányos hegyes füle. Errefelé jó néhányan „büszkélkedhettek” ilyesmikkel, egyszóval talán Dazulax sem tűnt ki annyira a tömegből. A sötét elfeké nem veszélytelen szakma.
Emlékei szerint nem vett még részt a Yara által említett eseménysorozaton. De régen nem is járt errefelé, elvégre az emberek ilyen számú jelenléte is új volt a számára. Annyi bizonyos, hogy a sötét elfek legalább annyira szeretik a mulatság és ünneplés mindenféle formáját, mint az újdonságokat.

Így hát Dazulax társasága egy fővel bővült. Nem volt nehéz kiszúrnia a fogadót, ahova Yara vezette őket és nem csak a kiszűrődő fények miatt – tekintélyes gyülekezet jelezte az esemény helyszínét, így a sárkány kissé gondolkodóba esett, hogy verekedje át magát kíséretével rajtuk. De bízott Yara helyismeretében és jártasságában. Nem szívesen hagyta volna hátra kíséretét.
Ámbár Dazulaxot korántsem az ivóverseny, vagy a fogadók közötti rivalizálás vonzotta. Inkább a társaság, ami odagyülekezett. Ki tudja, talán éppen ott találja majd Hellendrát? Elvégre elég sok sötét elfet odavonzott.

Feltűnt neki a Három Egér cégére és a tábla is bejáraton. Ez a fajta szellemesség csakis emberekre volt jellemző, így hát magyarázat nélkül - na meg persze az szag miatt is - tudta, hogy a Három Egér emberek tulajdonában van. Persze, ahogy az ottlévőket, ez Dazulaxot sem zavarta.
Vissza az elejére Go down
https://sites.google.com/view/ametisztragyogas/f%C5%91oldal?auth
Nie

Nie


Hozzászólások száma : 962
Munkahely : Könyvtárossegéd

Character sheet
Nép: Elfek

Gwaith-dúr, a sötét elfek városa - Page 9 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gwaith-dúr, a sötét elfek városa   Gwaith-dúr, a sötét elfek városa - Page 9 Icon_minitime2022-07-10, 10:54 pm

//Változni és változtatni - Val, Daz és egy party ígérete //

*Hiába Laryss biztató és megnyugtatónak szánt szavai, a lány kétség nélkül tudja, miféle felelősség nyomja a vállát. Hiszen Lar pontosan azért látogathatja meg őt bármikor, amikor kedve tartja és ideje engedi, mert a nem is olyan régen felépített, s varázslatokkal védett otthonát mind a Csúcs matrónái, mind pedig a pártfogójukként elhíresült mágus is biztonságosnak ítélte. S bár sosem vették szavát, hogy ezen alkalmakkor csak ezen a helyen töltik idejüket együtt, számára is világosak voltak az óvintézkedések, amelyek Valturaan kedvesének ezen kiruccanásait kísérték. Hát ezeket szegték most meg, és az egykori grifflovas, Valian Nagykönyvtárának volt hivatalos ügynöke és könyvtárosa, ahogy máskor sem, úgy most sem volt híve a szabályok és utasítások kijátszásának.*

- Az Istenekre – sóhajtott fel Nie a fogadóhoz közeledve, de ebben a sóhajban mégsem az előbbiek okán megfogalmazott aggodalmának adott hangot.

*Mert mikor elindultak a három emberfi után, Laryss kísérője azt gondolta, az elvegyülésük a városlakók és emberek között talán nem okoz majd gondot, hogy aztán figyelmes óvatossággal végig járják, kifürkésszék a fogadó termeit, kikérdezzék az alkalmazottakat, s a törzsvendégeknek tűnőket. Azt gondolta, gyorsan végezhetnek itt, és aztán gyorsan is távozhatnak, jó eséllyel kedvező információ birtokában.

Most mégis azt kellett látnia, hogy tervük megvalósítása nem lesz ennyire egyszerű.

Nem, mert már a bejutással is gondjaik lehetnek, annyian álldogáltak az ivó előtt, amelynek cégérén a Nie számára oly régóta megérteni próbált emberi „humor” egyik újabb gyöngyszeme állt.

~ Macskáknak belépni csak saját felelősségre …~

A lány nem értette, hogy ez a furcsán megfogalmazott mondat vajon ki számára fogalmaz meg figyelmeztetést. Hiszen pontosan tudta, hogy a macskák nem lennének képesek elolvasni az üzenetet, míg azok számára, akik erre képesek voltak, nem hordozott valódi fenyegetést a felelősség ilyetén áthárítása. Adan gyermekének értetlensége, s az egyre növekvő csoportosulás szülte hát a sóhajt, s a sóhaj nyomán arcán átfutó fintort, hogy aztán kesztyűbe bújtatott kezét ujjanként kihámozva a melegen tartó holmiból az erszényéért nyúljon, s a csengő aranyakból kettőt a markába zárva induljon az ajtóban álló egyik alkalmazott felé.

De előtte még sürgető tekintetet vetett a mellette haladóra, kérve, hogy ne habozzon, ne maradjon le, s a mi fontosabb, hagyja, hogy ő kezdeményezzen. Remélte, jeges fensőbbségessége és a csillogó érmék utat nyitnak majd nekik a kissé kopottasnak és mégis a várakozók számára kívánatosnak tűnő vendéglőbe.*

- Próbáljunk meg bejutni, mielőtt még többen lesznek. Hagyd csak, hogy én beszéljek és igyekezz határozottnak látszani.

*S ha Lar jóváhagyja tervét, hát Nie az emberi szolga elé lép, csak hogy vöröslő szemeivel kivívja figyelmét és talán némileg félelmét is, s hogy ezt kihasználva leplezheti önnön, s tervük bizonytalanságát.*

- Találkozónk van odabent – szólítja meg hidegen az ifjú férfit, ki eleddig sikerrel tartotta távol a befelé igyekvőket. – Azt mondták, nem kell aggódnunk az asztalfoglalás miatt, ha megmutatjuk ezeket – villantja meg a hófehér ujjak közé zárt napfényként csillogó érméket. – Vagy tévednénk e hellyel kapcsolatban?
Vissza az elejére Go down
http://www.nienna.eoldal.hu/
Ajánlott tartalom





Gwaith-dúr, a sötét elfek városa - Page 9 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gwaith-dúr, a sötét elfek városa   Gwaith-dúr, a sötét elfek városa - Page 9 Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Gwaith-dúr, a sötét elfek városa
Vissza az elejére 
9 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9
 Similar topics
-
» Olassië, az elfek városa
» Orod Opelë, a fehér elfek városa
» Elfek népe
» Ekorin városa
» Ightdar, a tudományok városa

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria peremvidéke és azon túl :: Sárkány-hegység-
Ugrás: