LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Homehttp://newagelaGalleryKeresésRegisztrációBelépés

Share
 

 Középvidék

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 15 ... 26, 27, 28
SzerzőÜzenet
Nie

Nie

Hozzászólások száma : 129
Munkahely : Könyvtárossegéd

Character sheet
Nép: Elfek
Középvidék - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Középvidék   Középvidék - Page 28 Icon_minitime2019-10-07, 11:05 pm

//Időn túli játék: Erdő, valahol Olassië hatalmas fái és a Sárkány-hegység között - Valturaan//

【Más szemmel】

- Most már gyere be, Nie. Melegedj meg a tűznél. Még mindig nem vagy éhes?

Drest hangja zavarta meg a töprengésében. De mióta is állt már kint? Amikor kilépett az ajtón, még a sziklák élesen látszottak a lemenő nap fényében, most meg koromsötét van és a csillagok jegesen szikráznak odafent. Jegesen… Hidegek az ujjai, hiába burkolta be magát abba a kendőszerű vászondarabba, amit a sárkány adott neki. Tényleg be kellene mennie. De nem igazán tud már mit mondani neki, s úgy érzi, cserbenhagyta őt is és Laryss-t is. Mert úgy érzi, semmivel sem jutottak közelebb a megoldáshoz és így az elveszett lányhoz sem.

Próbálta megfogalmazni, helyretenni magában a dolgokat, de igazat kell adnia Drest-nek, valami még hiányzik a képből. Valamit nem tud, vagy nem akar neki elmondani a két-alakban-létező, s ezért tehetetlennek érzi magát. Mert úgy érzi, bármit is mond, az a másik véleménye alapján távolabb sem állhatna az igazságtól. Ha azt állítja, hogy Laryss nem lehet egyedül, akkor Drest ennek az ellenkezőjét bizonygatja. Ha az anyjáról kérdezi, kioktatja, s értetlenkedik. Ha Amyas-t keresné meg, félti és próbálja erről lebeszélni. Mintha minden egyes ötlet csak arra volna jó, hogy cáfolatot adjon neki. De ez is egy út, de úgy érzi, ő sosem léphet rá.

Nem, talán tényleg nem ő a megfelelő arra, hogy irányt mutasson neki, vagy akárcsak ötletet adjon a további kereséshez. Talán olyasvalakire van szüksége, aki kellő távolságból tudja szemlélni az eseményeket, s nem korlátozzák gondolatait a lányhoz, vagy Drest-hez fűződő érzések, előítéletek. Talán neki csak annyi volt a szerepe, hogy ne engedje őt el erről a világról, hogy kapjon még egy esélyt önmagától, és hogy végre új szemmel, másképpen nézhessen mindent. Ahogyan ő is. Mert érzi és látja is, hogy mindkettejükben változások indultak el, s ki tudja, meddig merészkednek majd el ezeken az új, ismeretlen ösvényeken. Mert számára is sok minden új. Kezdve egy rémisztő, félelmetes lény gyermeki őszinteségétől a ragaszkodásán át kitartó szeretetéig. S újat tanult magáról is. Hogy képes legyőzni a félelmét és képes bátorságot meríteni onnan, ahonnan azt gondolta, nem származhat más, csak fájdalom és bűntudat.

S amíg állt odakint a párával teli estében, rájött, hogy Drest érzelmeiből, amelyeket Laryss iránt érez ő is tudott meríteni. Mert már ő is érzi a fájdalmat, ami akkor tölti el, amikor nem lehet a társa mellett. S úgy érzi, ami három nappal ezelőtt nagyszerű ötletnek tűnt egyetlen egy napra, azt ennyi idő végtelenül rémes ideává alakította át. Csak egyetlen haszna van a dolognak és az most ott áll valahol az ajtón kiáramló fényben és őt hívja. Mert most is aggódik miatta.

- Megyek…

S amint befelé indul, azt próbálja meg kitalálni, mint is mondjon annak a hófehér alaknak, aki reménykedve vár tőle valamit. Valamit, mert annak, hogy idekint gondolkodik már egy ideje, csak kellene valamilyen eredményének lennie. De nincsen. Nincsenek új gondolatok és nincsenek új ötletek. Nincs új személy, aki még nem került elő a régi korokból, nincs új ellenség és nincs új barát sem. Nincsenek testvérek és rokonok sem. Senki…

De még a holnap reggel hozhat új gondolatokat, s talán hagyni kellene, hogy a régiek elússzanak és újrarendeződjenek valahol az álmaiban.

Mert elfáradt. Elfáradtak a gondolatok, elfáradt érezni mindig újat és különöset. Elfáradt félni és folyton ellenkezni, vagy ellenkezéseket hallgatni. Csak hinni nem fáradt még el. És persze szeretni. S ha Arnelian itt lenne, csak hozzábújna és hallgatná, hogy hogyan énekel neki. De ezt Drest-től mégsem várhatja el és nem is tenné soha. Így, ha megtalálja a sárkányt, csak ennyit mond neki:

- Nem kérek semmit, csak egy ágyat… És Arnelian sem lenne rossz… Csak hogy őrizze az álmomat…
Vissza az elejére Go down
http://www.nienna.eoldal.hu/ Online
Valturaan
Fehér sárkány
Valturaan

Hozzászólások száma : 104
Életkor : 39

Character sheet
Nép: Sárkányok
Középvidék - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Középvidék   Középvidék - Page 28 Icon_minitime2019-10-08, 12:34 am

//Időn túli játék: Erdő, valahol Olassië hatalmas fái és a Sárkány-hegység között - Nie//

718 évvel az éj-hasadéki csata után

Az ifjú éles szeme még azelőtt meglátta a leány alakját, hogy az kibontakozhatott volna az odabentről áradó lángok fényénél, maga mögött hagyva a végtelennek tetsző, sűrű sötétséget. Értette szavait, s hagyta, hogy azok értelmében a törékeny, gyámoltalannak tetsző, elcsigázott nőstényelf ideiglenes hálószobája felé vehesse az irányt. Nem engedte azonban, hogy magára csukja az ajtót - ellentmondást nem tűrő tekintettel tárta ki teljesen, miután a leány keresztülsétált rajta, azután pedig határozott mozdulattal vett magához némi rőzsét, hogy újfent megrakja a tüzet, immáron utoljára ezen az estén. Utoljára, mert ahogyan a kimerült kétlábút figyelte, úgy vert gyökeret tudatában egy hasonló érzés; hasonlóan nehéz, azonban a társaságnak hála, meglepően kellemes melegséggel töltötte el a fiatal ragadozó mellkasát. Most, egyelőre nem nyugtalanította Laryss holléte. Most, egyelőre csak azt tudta, van még remény, s van terve is, ha pedig van terv, hát felesleges tovább beszélni. Hiszen ő maga is érezte, hogy valami a háttérben lapul, alattomosan, csendesen, s azt is érezte, hogy nem jönnénk rá, nem itt, nem ezen a napon, elvégre eddig sem sikerült. Nem, és nem is fog. Helyette cselekedni kell, cselekedni, tenni, sietni, ahhoz pedig erő kell, méghozzá sok, kitartó, előre mozdító, megtörhetetlen.
- Hagyd így, ki fogok menni. - mondta tárgyilagosan, s úgy téve, mintha meg sem viselte volna az, melyet a mai napon megvitattak, s mellyel mind-mind szembe kellett néznie, mire leszállt az est - Egy darabig még meleg lesz.
Hagyta, hogy Nie maga intézze ügyeit, melyeket lefekvés előtt talán meg szokott tenni, s táplálni kezdte a lángokat, csendesen, a faforgácson taposva, amelyet a régen elégett ágról hántott le tőrével. Az éles penge most ott pihent a tűzhely tetején, fémje csillogott az aranyló lángok fényénél, s az ifjú utána nyúlt, övébe illesztette, majd köpenyét is magára kanyarítva nézett körül még egyszer, mi is várt még dolgozó kezeire. Nos, sok mindent felfedezett, azonban egyik cselekvést sem úgy akarta elvégezni, hogy az elf eközben odabent aludni próbált - bár talán, annak ábrázatából ítélve mostanra már nem csak próbált. Az ifjú sárkány nem nézte meg. Ő nem volt Laryss, hogy úgy érezze, megteheti, meg kell tennie, így aztán egy éppen csak halovány szárnyra kélő, az ibolyaszemű tanításai nyomán megfogalmazódó "Jó éjt, Nie." kíséretében betette maga után a bejárati ajtót, s elhagyta a farmházat, hadd pihenjen a fehér elf leány, ki vigasztalóan simogatta, ahelyett, hogy ártott volna neki. Hadd pihenjen az elf, aki egyre kevésbé félt tőle, és ezt a sárkány érezte. Érezte, és nem bánta. Hosszú, ruganyos léptei megnyúltak, ahogyan alvóhelye felé igyekezett - igyekezett? Nem. Lassan haladt, megfontoltan, mintha minden pillanatnak különböző szaga volna, hogy egytől egyig elemeznie kellene őket. Mintha minden másodpercet élvezné, pedig lelkét aggodalom árasztotta el, tettvágy, igyekvés, akarat, elhatározás, erő. Erő, mely ámítás volt csupán, ugyanis az igazat megvallva borzalmasabb állapotba került, mint a házban hagyott fehér elf. Borzalmasabba, mert emlékképek rohanták meg túlbuzgó elméjét, akárhányszor csak bele kellett gondolnia a válaszba, a következtetésekbe, a kérdésekbe, a tényekbe... s mindez fájdalmas nyomot hagyott, régi üledéket kavart fel lelke nyugodt medrének aljában, olyan üledéket, mely egyhamar nem süllyed vissza a helyére. Nem is süllyedt. Hátulról, álnokul támadta az ifjút, aki minduntalan félre-félresöpörte a próbálkozást, s beszívta a párás, friss, eső utáni levegőt a közelgő éjszakában, mintha az felvehette volna a harcot nehéz, súlyos, bánatot, fájdalmat és haragot hozó múltdarabkákkal, melyek még hatalmasabb, még borzasztóbb egészről törtek le, s úsztak a vízfelszínre, hogy megfertőzzék Valturaan szívét. Az ifjú azonban sebezhetetlennek tűnt. Nyugalmasan sétált a fenyőkupola védelmébe, sűrű ágakon, hajtásokon áthatolva, hogy odabent felvehesse igaz valóját, melyet egy kétlábú, egy csupaszbőrű már elfogadott, s ezt a teremtést kereste a fiatal ragadozó immáron négy teljes éve. Négy hosszú, kimerítő, szörnyűséges éve, melyek mind-mind magányba fulladva úsztak lelke felszínén, vékony fátyolnak tetsző anyagként reásimulva, s mégis áttörhetetlen volt - áthatolhatatlan, nyúlós-ragacsos kínréteg, melyre némi enyhülést hozott Nie ittléte. S eme enyhülés felbecsülhetetlen érzéssel töltötte el az ifjú sárkányt, aki magán kívül helyezkedett el a sáros, vizes, vihartépte földön, melynek hideg létezése súlyként nyomta testét felfelé, az ég felé, ahol megannyi fényes csillag ragyogott. Mintha odafent vitorlázott volna, puha áramlatok hátán, melyek megtartják, s átölelik áramvonalas, karcsú testét. S a csendben, melyet igen távolról tört csak meg az elmúló-tovatűnő égzengés; az ifjú úgy érezte, nem leselkedhet rájuk veszély, úgy érezte, az eső minden fenyegetést, minden aggodalmat elmosott, s mielőtt még belegondolhatott volna, mennyire óvatlan is, s mennyire védtelen is lesz, ha mély álomba merül; hűvös-jég-színű, nedvesen csillogó szemei pillanatok alatt lecsukódtak.
Vissza az elejére Go down
Online
Nie

Nie

Hozzászólások száma : 129
Munkahely : Könyvtárossegéd

Character sheet
Nép: Elfek
Középvidék - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Középvidék   Középvidék - Page 28 Icon_minitime2019-10-08, 9:53 pm

//Időn túli játék: Erdő, valahol Olassië hatalmas fái és a Sárkány-hegység között - Valturaan//

【Más szemmel】


Nie korán, kipihenten ébredt. Alig pirkad. Még emlékezett rá, mintha Drest valamit mondott volna a melegről és jó éjszakát is kívánt volna. De ez olyan halvány emlék csak, hogy akár álmodhatta is. A szobaajtó nyitva és az udvarra vezető sincs bezárva. Óvatlan volt, s a sárkány is biztonságosnak ítélte a helyzetet, ha így hagyott mindent. Vagy végül mégis idebent aludt volna? A lány kilép a szabadba, de szinte az orráig sem lát a hatalmas ködtől, amely mindent beborít. Olyan vastag takaróként lepi el a környéket, hogy az ég sem látszik fölöttük. Nie megborzong és inkább visszalép a konyhába. Még maradt némi tüzelő, így arra gondol, mire az odakint éjszakázó két-alakban-létező megérkezik, már éghet a tűz. Hátha megint előveszi a főzési, vagy sütési kényszere, de a legfőbb ok, hogy odabent egy kicsit melegebb lesz. Így gyorsan telerakja fával a tűzhelyet és néhány pillanat múlva már lobognak a lángok.

Aggódni kezd… A köd nem szerepelt a tervei között és addig nem indulhat el, amíg el nem oszlik a pára, hiszen igen könnyen eltévedhetne benne. S Drest-nek sem kellene addig elindulnia. Drest… Nem, nyilván nem maradt éjszakára a házban, s biztosan itt lehet valahol a közelben, de Nie nem kezdi keresni. Még nem aggódik a sárkány miatt. Rendbe teszi a szobát, ma utoljára, s elgondolkozik, mit is csináljon a maradékokkal. El kellene tüntetni őket. Az udvarra hordja a tálak tartalmát, s arra gondol, mielőtt elmennek, el is égethetnék a hulladékokat. De ezzel megvárja a másikat… A tálakat, poharakat elmosta, más teendője nincs… És Drest sincs még itt… Hát leül és vár…
Vissza az elejére Go down
http://www.nienna.eoldal.hu/ Online
Valturaan
Fehér sárkány
Valturaan

Hozzászólások száma : 104
Életkor : 39

Character sheet
Nép: Sárkányok
Középvidék - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Középvidék   Középvidék - Page 28 Icon_minitime2019-10-08, 11:38 pm

//Időn túli játék: Erdő, valahol Olassië hatalmas fái és a Sárkány-hegység között - Nie//

718 évvel az éj-hasadéki csata után

Valturaan rejtekét, lett légyen bármennyire is eldugott, rejtett, védett, s otthonosan zárt, kezdte birtokba venni a fény - már nem az éj végét jelző halovány vörös-arany-lila semmiség, hanem az a valódi, szemet nem kímélő, egészen erős világosság, mely azt jelezte a szabad ég alatt alvó felé, elmúlóban van a hajnal, bizony. S az ifjúnak több sem kellett, csodálkozva, s mégis kellemes érzésekkel eltelve emelte fel vérnyomokkal tarkított, sáros fejét az ingoványossá váló talajról, csak hogy e kellemesség gyökerestül szűnjön meg létezni, helyét pedig átvehesse a borzalmasan idegesítő tisztátalanság gondolata. A hósárkányt ugyanis tetőtől talpig, farka végétől egészen a szárnya hegyéig, azon túl pedig az utolsó ki nem hullott sörényszáláig sötét kosz fedte, mely az erdőt körülölelő ködtől ráadásul még csak meg sem száradt annyira, hogy egyszerűen csak levakarhassa magáról. S tudta, miféle megpróbáltatások várnak ma rá, így hát nem varázsolt, ó, nem, tartalékolni akarta az erejét, melyet megszerzett, s ennek értelmében éppen csak néhány pillanatnyi elf-lét után újfent saját formáját felvéve igyekezett a farmház mögött elterülő patak felé, hogy rendbe szedhesse magát.
A Nie szálláshelyéül szolgáló elhagyott épület környékén lelassított, s csendesen haladt, azt gondolván, talán a leány is alhat még, hisz lerítt róla a fáradtság. Nem akarta felverni, hiába böködték repülőizmokkal fedett mellkasát az önzés tompa nyílvesszői - hiába tudta, hogy hamarosan elválnak útjaik, s ő egyedül lesz, megint igazán egyedül, egymaga, a gondolataival, az átkával, a száműzetésével, Laryss hiányával és minden mással, melyen a fehér elf társasága enyhíteni tudott. Tovább emelte hát karcsú, izmos lábait, s haladt a víz felé, anélkül, hogy belesett volna a konyhába, s csak a kerítést átlépve gyorsított fel ismét. Szállni nem mert - Olassië túl közel terült el, túlságosan közel ahhoz, hogy ne hívná fel magára a figyelmet, s éppen elég lesz akkor megkockáztatni, ha majd távoznia kell. Mert itt maradni nem fog... egyedül nem. Inkább útra kél Valian felé.
Sokáig mosta-tisztította magát, szétzavarva a rémült halakat maga körül, s vörössel vegyített sötét földet szórva a habok közé. Sekély volt e testnek a parányi meder, az ifjú mégis próbálkozott, ott, ahol két napja halászott, s hol fejét leeresztve, hol lehasalva, hol pedig a hátára fröcskölve igyekezett megszabadulni a borzalmas, idegesítő kosztól. Beletelt némi időbe, mire elfogadható állapotba küzdötte magát, azonban elégedettebb nem is lehetett volna. Nedvességet csepegtetett szerteszét, ahogyan visszaindult a ködben, büszkén felemelve mellkasára tapadt sörényű fejét, s lágyan, hullámzóan mozgatva hosszú, izmos farkát. Úgy tért vissza a házhoz, s úgy, kelletlenül vált meg e kedvelt, valódi alaktól, s gyömöszölte magát kétlábú-csupaszbőrű testbe. Nem zavarta a felhőszerű, átláthatatlan ködfüggöny, a legkevésbé sem, ugyanis volt annyi sütnivalója, hogy kigondolja, ha elválnának egymástól, így aztán egyikük sem jutna hosszú távon sehová. Jobb kedvvel, kipihentebben, s épp ugyanolyan nedvesen nyúlt a kilincs után, hogy ajtót nyisson, halkan, óvatosan, azonban ekkor meglátta az udvarra száműzött maradékot, így pedig sokkalta bátrabban lépett a konyhába, odabent alaposan megszárítva magát.
- Märkä vähennys. - mondta, majd pedig, amikor eltávozott róla a legutolsó csepp víz is, Nie tekintetét kereste fel, hogy üdvözölje, ahogyan a hártyabőrűeknél szokás - Jó reggelt, Nie... Mi a célod azzal a kupaccal kint az udvaron? - tette hozzá a kérdést, kissé értetlenül, azonban nem veszített a reggeli frissességből, mely egészen jól láthatóan körbelengte ál-testét, s talán mintha egészen kissé jókedvűnek is tűnt volna - legalábbis nem torzult bánatba a sápadt arc, ahogyan máskor szokott.
Vissza az elejére Go down
Online
Nie

Nie

Hozzászólások száma : 129
Munkahely : Könyvtárossegéd

Character sheet
Nép: Elfek
Középvidék - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Középvidék   Középvidék - Page 28 Icon_minitime2019-10-09, 8:37 am

//Időn túli játék: Erdő, valahol Olassië hatalmas fái és a Sárkány-hegység között - Valturaan//

【Más szemmel】

A zajokra lesz először figyelmes, s azt hiszi, csak a köd. A furcsa, súrlódó neszek akár a gomolygó pára bizonytalanul tapogató ujjai is lehetnének a tetőn, s odakint az udvaron. Orod Opelë-ben sokszor hallotta a ködöt, ahogy beférkőzött a házak közé és ellepte az utcákat. S aztán sokszor nézte a kelő nap fényénél azt, hogy hogyan húzódik vissza a hegyek felé.

Bizonytalanság lesz úrrá rajta. Nem tudja, vajon a hangok itt és most mit is jelentenek. De nem szabad túlzottan aggódnia. Hiszen Drest odakint van valahol, neki is biztosan feltűnne, ha valaki ólálkodna a ház körül. Biztosan odakint van? Csak nem hiányzik neki az a fura alak?

De aztán távolodnak a zajok, s nem is tűnnek már olyan fenyegetőnek. Nie késztetést érez, hogy megbizonyosodjon arról, hogy mi is okozta azokat, de ahogy kinyitja az ajtót, nem lát mást, csak a tejfehér falat. Fülel, de semmit sem hall, hát megnyugodva indul vissza a házba. Odabent még egyszer végigjár és körbenéz mindent. Ellenőrzi, hogy minden dologtól, ami egy elhagyatott házban nem szokványos, megszabadult-e. S aztán hallja, ahogy mögötte nyílik az ajtó. ~ Ó, hát végre Drest is előkerült! ~

- Jó reggelt, Nie... Mi a célod azzal a kupaccal kint az udvaron?

Az érkező sárkány jókedve meglepi, de így Nie is jobban érzi magát ezen a reggelen. Biztató a másik lelkesedése és mindenképpen kedvező jel lehet. S úgy látszik, már a feladatot is megtalálta, amely még vár rájuk ezen a reggelen.

- Neked is jó reggelt! – szól, s a beszélgetés talán még szokványos is lehetne, ha nem egy két-alakban-létező és közte zajlana. Így csak furcsa, de az elmúlt három napban nem ez volt a legfurcsább, ami megesett velük. – Hogy mi a célom vele? Nos, bármilyen módon is, de meg kellene szabadulni tőle. A házban ugyanis nem maradhat, gondolom, ezt te is érzed. S nem lenne az sem jó, ha odakint maradna az időre és a vadakra bízva az eltüntetését. Az idő nem dolgozik túl gyorsan, a vadállatok pedig nem biztos, hogy szeretik a zöldségeket… - és bár komoly próbál lenni, ő sem tagadhatja, hogy a mai nap eseményei várakozással és örömmel töltik el. – Ne hagyjunk magunk után semmit. Az utolsó adag tüzelő már a tűzhelyen, az edények elmosva, a szoba majdnem úgy, ahogy találtuk. Talán csak egy kicsit tisztábban… Azok ott kint meg a maradékok. A legegyszerűbb lenne elásni, de… nos nem szívesen kérnélek meg rá… több okból sem… - néz Drest kezére jelentőségteljesen. – A másik lehetőség sem túl tiszta és most nem is túl praktikus… Tüzet gyújtani ebben a ködben… De tudod mit, a feladat a tiéd! Tégy vele azt, amit csak akarsz! – hagyja a dolgot végül a sárkányra és ezzel a másik gyakorlatát követve a könnyebbik utat választja. – Addig úgysem mehetünk sehová, amíg fel nem száll a köd. S ha végeztél odakint… Elmondod, hogy határoztál a továbbiakról?...
Vissza az elejére Go down
http://www.nienna.eoldal.hu/ Online
Valturaan
Fehér sárkány
Valturaan

Hozzászólások száma : 104
Életkor : 39

Character sheet
Nép: Sárkányok
Középvidék - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Középvidék   Középvidék - Page 28 Icon_minitime2019-10-09, 5:55 pm

//Időn túli játék: Erdő, valahol Olassië hatalmas fái és a Sárkány-hegység között - Nie//

718 évvel az éj-hasadéki csata után

A fehér elf leány az asztalnál ült, úgy lelt rá az ifjú, s úgy is köszöntötték egymást, a kétlábúak bonyolult, s néha igen-igen érthetetlen illemtan-szabályai szerint, Valturaan-t mégsem ingerelte, nem keltett benne dühöt, sem pedig rossz-érzést - egyszerűen csak élvezte ezt a reggelt, a ködöt, s a változás szelébe szimatolt minduntalan, amikor lélegzett. Maguktól gördülő események lebegtek a légben, akár a felhők odafenn, vagy a vitorlázó madarak, s a fiatal ragadozó újra képes volt hinni bennük, abban, hogy jobbra fordítják majd életét, ha követi őket. S elnézte Nie derűjét is, ahogyan beszélt, egyetlen másodpercig sem gondolván azt többé, a másik lenézi, megveti, elítéli, akármilyen módon is. Mert az égszemű elf leány nem tette ezt, lerítt róla, hogy nem, s bár némi félelem árnyékolta be reggeli friss kipihentségét, valamint Val számára beazonosíthatatlan forrásból származó örömét, s talán lelkesedését, az ifjú elégedett volt helyzetével, elégedett volt ki nem mondott megítélésével, s jóformán rá sem hederített a kezére -  karmokra - irányuló megjegyzésre, pedig egy másik reggelen egészen biztosan kárörvendően vette volna tudomásul, hogy félnek tőle. Ezúttal azonban mindösszesen határozottan bólintott egyet - érti, mire gondolt a leány, érti, s tudja már azt is, mi zavarta a minap az erdőben olyannyira: az éles fegyverek hosszú ujjai végén, melyeket vérben fürdetett meg, hogy enni tudjék. Elégedett volt a Nie által végzett munkával, s ekképpen szinte visszakozás, tétovázás, átgondolás nélkül vállalta magára a kupac-probléma megoldását. Más színben látta a világot, mintha a Nap egészen más pályán kelt volna fel, s máshogyan világította volna meg Lanuria földjeit. Más szemmel nézte a vidéket, a házat, a konyhát, Nie-t... mindent. Új szemmel, újjászületve - a régi, elszánt, eltökélt, eltántoríthatatlan Valturaan tért vissza a kontinensre, s jaj annak ki útjába merészel állni! Az ifjú szeme csillogott, fényesen vetült a nőstényelfre, miközben szólt, fényesen, s Nie által sosem látott tűz lobogott benne.
- Rám bízhatod. - felelte neki, leplezhetetlen elégedettséggel, s mintha mi sem volna könnyebb, már indult is kifelé, ki a konyhából, hogy elvégezze, amit el kell.
Ugyan nem értette egészen, miféle továbbiakra gondolhatott az elf leány, mégis betette maga után az ajtót, s mégis ásásba fogott, csaknem azonnal, amint a parányi hulladékdombhoz ért. Nem tudta eldönteni, azért nem ette meg a nőstény, mert akkor még irtózott az ő keze munkájától, avagy azért nem, mert azt gondolhatta, az a valami állat biztosan összemászta az egészet, s ettől valamilyen kifordított módon undorítóvá vált az élelem. Az ifjú hallott már efféle okfejtést, így aztán nem lepte volna meg egészen, s bár haragudott, hogy kárba vész az étel, mit készített, úgy vélte, jobb, ha félreteszi, mi megkülönbözteti őket egymástól, s szépen, békében válnak el. Úgy érezte, a világért sem szabad engednie, hogy bármi, bárki elrontsa azt a rövidke időt, mit még együtt tölthettek, s melyből még erőt sajtolhatott ki magának az útra, a keresés folytatására, mely egészen biztosan tele lesz megpróbáltatással csalódással és félelemmel; azonban már tudott cselekedni, tudott kibírni, újból tudott hinni, remélni, megfeszülni, mintha mi sem változott volna - mintha Niveria sohasem érintette volna meg egyetlen ujjal sem. Mintha a hatalmasra nőtt arany sárkány sohasem tanácsolta volna neki, hogy térjen be Gwaith-dúr árnyas barlangjába. Az ifjú felemelkedett sebeiből, maga mögé dobta elanyátlanodott helyzetét, s erővel lökte magát talpra, olyan erővel, mely a forró sivatagi köveket is jégheggyé fagyasztotta volna. Hűvös tűz áradt az ifjúból, kiolthatatlan, feltámadó, táncoló láng.
És Valturaan ásott, fényesre tisztított fehér karmait a sáros földbe mártva, ásott, a farmház mögötti használatlan kertben, s igyekezett eltüntetni tevékenységének nyomait, amint végzett. A vihar által oda sodort levelekkel, s törmelékkel próbálta álcázni a frissen felforgatott földet, hagyva, hogy a ködös, párás időben felszáradni képtelen vízpatakocskák körbefolyják azt, különös, szabálytalan, apró medrecskéket vájva a képlékeny talajba. Hagyta hát, hogy a természet elvégezze, mit megtehet, ezután pedig leseperte magáról az ételkupaccal felfogott kosz legnagyobb részét, majd pedig egészen rövid időre gondosan tartalékolt varázserejéhez nyúlt, hogy megtisztítsa magát, ruházatát és a karmait-kezeit is.
- Vaatelika häivy.
Lepergett róla a sáros föld, s a salátalevelekből szivárgó zöld nedvfoltnak sem lelhette volna nyomát senki, akárhogyan is nézte volna, s nem talált volna semmit, még ha nagyítóval vizsgálta volna is. Valturaan tiszta volt, immáron másodszor kényelmesen tiszta, s amint konstatálta ezt magában, vissza is indult a farmházba, afelé az ajtó felé, amelyet még ki sem nyitott egyetlen egyszer sem, s amely a bejárattól eltérő falban nyílt volna, ha kitárja. De nem tárta - Nie-hez igyekezett vissza, a kopott, kulcs nélküli ajtón keresztül, s amikor visszatért a konyhába, már egészen megfogalmazódott benne, mit is várhatott korábban az elf leány; mit is gondolt valójában, amikor Valturaan terveire volt kíváncsi - s az ifjú kész volt beavatni a fehér elfet, kész volt elmesélni mindent, mely elvezetett idáig, s mindent, mi kételyeket ébresztett lelkében, s ébreszt még most is. Azonban többé semmiféle akadály nem tudta volna távol tartani Valiantól és a furcsa mágustól.
Leült, arra a székre, melyen a minap foglalt helyet, a faforgáccsal keretezett kemencének háttal, s szemmel láthatólag minden vidámságot lelke mélyére zárt. Komolyan vizslattak a jégszínű szemek, mielőtt még tulajdonosuk belekezdett volna a mesélésbe.
- Elmondom, Nie. - kezdte az ifjú, azonban bármennyire is fontosnak éreztette azt, mit mondani készült, még mindig borzasztóan erős tettvágy, mint egy végtelenül fényes gyertya világa a legsötétebb éjszakában, áradt belőle minduntalan, beborítva az egész helyiséget, s az elf leányt is - Azért is mondom el, mert nem értem, mi történt. Emlékszel a Shuga Melfyomer nevű varázslóra Telarból, a Vén Kujonból? Őt indulok megkeresni Valianba. Amikor a fogadóban voltunk, körénk idézett egy furcsa, kicsi, láthatatlan szobát, amiben nem hallottam a külvilágot, és az sem engem. Tudta, mi vagyok, tudta, hogy keresem Laryss-t, és azt is tudta, hogy szeretem őt, mégsem fordult ellenem. Segíteni akart, de elutasítottam, mert nem bíztam benne. Furcsán viselkedett, mintha fajtámbeli lenne, mégsem volt sárkányszaga. Gyanús volt az egész történés. Nem tudtam rájönni azóta sem, mi célja is lehetett, de fel fogom keresni. Ha valóban segít, én elfogadom. - mondta, s jelentőségteljesen az égboltszemű leányra nézett - Te mit gondolsz erről? Tudsz valamit róla?
Vissza az elejére Go down
Online
Nie

Nie

Hozzászólások száma : 129
Munkahely : Könyvtárossegéd

Character sheet
Nép: Elfek
Középvidék - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Középvidék   Középvidék - Page 28 Icon_minitime2019-10-09, 8:19 pm

//Időn túli játék: Erdő, valahol Olassië hatalmas fái és a Sárkány-hegység között - Valturaan//

【Más szemmel】


- Te mit gondolsz erről? Tudsz valamit róla? – kérdezi Drest. Aztán Telart említi és a Vén Kujon fogadót. Meg a barnaköpenyest, akitől akkor a Rend levelét kapta. Megtartotta valami furcsa ötlettől vezérelve a levelet, de sosem használta fel, s miután hallott egyet, s mást arról az alakról, talán még a dokumentum valódiságában is kételkedni kezdett. Az persze tagadhatatlan, hogy végül a tekercsek visszakerültek a jogos tulajdonosukhoz és az is igaz, hogy a Könyvtáros egy ideig nem bízta meg hasonló feladattal, de azzal mágussal kapcsolatban inkább óvatosan mondott bármit is. S hogy most a sárkány róla kérdez, megint előhozza a furcsaságokat. Csak mendemonda volt mindegyik, s ő maga sem a telari kaland előtt, sem utána nem találkozott vele, de szinte valamennyi könyvtáros és segéd tudott róla valamilyen történetet, ami nem volt éppen szokványos.

- Hogy tudok-e? – kérdez vissza Nie és azon gondolkozik, hogy vajon hasznára lehetnek-e az információk a másiknak. De mivel úgy dönt, hogy ártalmára biztosan nem lesznek majd, így folytatja. – Nem, biztosat csak nagyon keveset. Ami biztos, hogy hogy tagja a Mágusok Rendjének, s az is, hogy éppen ezért sárkány sem lehet. Mert elhiheted, erre kínosan ügyelnek, legyenek bármilyen színűek is azok a köpenyek. De ő barna, ahogy állította is. És persze ennek megfelelően a Mágusok Szövetségének is tesz szolgálatokat néha, ahogy akkor Telarban is, de persze általában csak akkor, ha az érdeke úgy kívánja. Mert ahogy hallottam, elég öntörvényű és nem igazán van szabály Lanuriában, amit még nem szegett meg – próbálja felidézni, hogy mit is hallotta a fura fickóról. – Nem, ahogy mondtam, biztosan nem sárkány, de azt nem tudom, hogy miféle lehet. Az egyik képtelen történet az egyik idős könyvtárostól származó kitaláció. Biztos a kor az oka annak, hogy váltig állítja, igen régen jár már a tiltott részlegekben a mágus, aki idővel – és ezt nyilván a sajnálatosan romló látás számlájára kell írnunk – valahogy nagyobb lett. Határozottan magasabb és fenyegetőbb alakot vett fel, rémületbe kergetve ezzel szegény öreget… És persze már azzal is gond volt, hogy hogy is került oda. Mert bár azok a tiltott részlegek csak engedéllyel látogathatók, soha senki nem tudta megmondani, hogy ki is állította ki azt az engedélyt, amit Shuga mutatott minden egyes alkalommal. A valódiságát természetesen mindig igazolták, így bármikor szabadon mozoghatott bárhol, de ez is egyike volt a furcsaságainak. Mert ha tudtuk volna, hogy ki állította ki azt az engedélyt, valószínűleg arra is rájöttünk volna, hogy mit is keres. Mert azt is rém titokzatosan csinálta. Hirtelen bukkant fel és ugyanolyan hirtelen távozott, és sosem hagyott el egyetlen apró papírdarabot, vagy jegyzetet. A felbukkanásai rendre az őrületbe kergették a segédeket és a felvigyázókat, mert gyakran zárás előtt érkezett, s ha hajnalig maradt, persze a részlegért felelős kollégák sem mehettek haza. Csak annyit tudtak mesélni arról, hogy mit is keresett, hogy biztosan nem az alkímia és a földmágia érdekelte. S bár mindig kínosan ügyelt arra, hogy ne nagyon legyen tanúja a látogatásainak, egy jellegzetes könyvet biztosan láttak nála és abban valami sokkal érdekesebb dologról volt szó… Az alakváltásról… Vagyis lehet, hogy ezért érezted őt te is furcsának – véli a lány. – S csak hogy igazoljam még valamivel azt, hogy miért is légy óvatos vele… Csak nemrég tiltottak ki – vélhetően miatta – egy mágust a könyvtárból. Vízzel árasztott el egy rejtett sarkot a vérmágiáról szóló könyvek részlegében, mert azt állította, hogy egy óriásira nőtt, furcsa szemű idegen egy méretes pipával a szájában olvasgatott ott valamit, s ahogy jegyzetelt, a pipából kiszóródó izzó dohánydarabkák szanaszét repültek a könyvek és fóliánsok között. De persze, mire bárki is igazolhatta az előadott történetet, a barna köpenyt viselő alak már nem volt sehol. Szegény mágus meg soha többet nem teheti be a Könyvtárba a lábát. – Nie még mindig nem tudja, vajon tényleg jó ötlet-e megkeresni Shuga Melfyomer-t, de ha Drest számára útmutatással szolgálhat, ám vállalja csak a sárkány a kockázatot. – És hogy mi a véleményem? Az, hogy jelenleg az egyik irány pontosan ugyanolyan jó lehet, mint a másik. Ha a mágus segítséget ígért, hát fogadd el! És azt mondta, hagyhatsz számára üzenetet a könyvtárban is. S ahogy már beszéltünk róla, a Nagy Kaszásban vele is találkozhatsz és én is tudok számodra üzenetet hagyni Amyas-ról. - aztán eszébe jut még valami. – De – bár azt ígérte, hogy Tarsis-ban, a Nemesi Udvarházban is meglelheted – azt a várost kerüld el egy ideig. Elég rossz híretek van ott – néz bűnbánóan a két-alakban-létezőre.
Vissza az elejére Go down
http://www.nienna.eoldal.hu/ Online
Valturaan
Fehér sárkány
Valturaan

Hozzászólások száma : 104
Életkor : 39

Character sheet
Nép: Sárkányok
Középvidék - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Középvidék   Középvidék - Page 28 Icon_minitime2019-10-09, 10:43 pm

//Időn túli játék: Erdő, valahol Olassië hatalmas fái és a Sárkány-hegység között - Nie//

718 évvel az éj-hasadéki csata után

Valturaan csendesen, figyelmesen hallgatta Nie beszámolóját a Shuga nevezetű rejtélyes kétlábú egyén ügyeiről, s egyszerűen nem értette, miért viselkedik ilyen borzalmasan érthetetlenül, ha egyszer érdekelte az alakváltás, és kész. Nem merte felvállalni? De hiszen nem volt tilos ilyesmit művelni legjobb tudomása szerint sem, így aztán egyetlen szava sem kellett volna, legyen panaszra, amikor ő, az északi hósárkány a teljességgel tiltott, ellenzett és átkokat maga után hozó vonzódását vállalta fel saját családja, saját kolóniája előtt, pedig kitiltották, halálra ítélték miatta. Miért művelte ezt hát a varázsló? Miért riogatott szerencsétlen, gyenge, védtelen csupaszbőrű könyvtárosokat, ha egyszer ő is az volt, egy közülük? Miért volt hát ez? mi haszna származott vajon ebből, ha nem járt tilosban? Kedvtelésből tette volna mindazt, amit Nie felsorolt? Ám akárhogyan is legyen, az ifjúnak szüksége volt arra, hogy meglelje őt, s tanácsot kérjen tőle, különben, ha másképp döntött volna, minduntalan arra gondolt volna majd, mi lett volna, ha megteszi, ha felkeresi, s ha együtt megtalálják Laryss nyomát. Valturaan kitartott elhatározása mellett, s nem érdekelte, mit mondott Nie. Hálás volt a figyelmeztetésért, melyet tekintetével jelzett is a leány felé, azonban a törékeny teremtés azonnal kiolvashatta belőle, cseppet sem tántorította el egyetlen szó sem. Sőt! Ahogyan a dalnok párja még biztatta is, úgy lobbant fel benne mind-mind jobban az a különös, hűvösen izzó láng, mely előrébb és előrébb kényszerítette, mindig jobban, s jobban hajtva az ifjút, ki régen lelt már menedéket, s egy kis pihenést magának, nagyon régen. Napokat képes lett volna átaludni egy védett, zárt üregben, biztonságban, azonban Laryss hiánya folyvást arra sarkallta, menjen tovább, menjen, mindig messzebb és messzebb. Olyasmit kockáztatva, amit álmaiban sem gondolt volna, mint ahogyan Tarsisban is esett, s amiért most Nie, a fehér elf pontosan úgy nézett rá, s pontosan azt mondta neki, amit mondott. Az ifjú tudta, hogy miatta nem tűrték meg abban a városban, s a nagyra nőtt arany sárkány mellett még borzasztó düh szunnyadt benne a tett kapcsán, azonban... azonban most már látott egy szeletet a nőstény szemén át - egy nem is olyan vékonyat -, s ennek segítségével könnyedén fel tudott volna sorolni csaknem egy tucat okot, miért is tehette, amit tett. Akkor, ott, ő is és Nie is tudatlanok voltak, felvértezetlenek egy olyan világgal szemben, melyben valahogyan élniük kellett, mint mindenki másnak, szerte Lanurián. Talán most már elég kezdett összegyűlni bennük ahhoz, hogy jobban értsenek. Talán most, ebben a három napban mindkettejük szeme jobban kinyílt az őket körülvevő dolgok felé, olyanok felé is, melyeket ezidáig eltaszítottak maguktól - mintha nem is léteznének.
- Nos... mivel valaki jelzett az őrségnek, nem csodálkozom rajta. - jegyezte meg a sárkány szórakozottan, azonban tekintetén, arcán, s egész lényén furcsa, szinte oda sem illő harag-mentesség látszódott - Ezek után kénytelen leszek szólni neked, ha át akarom fésülni azt a várost. - tette hozzá kissé már komolyabban, s hagyta a leánynak, hadd értelmezze úgy, ahogyan akarja.
Hagyta, s felemelkedett székéből, hogy megszemlélje a köd állapotát - no nem azért, hogy az elválást sürgesse, éppen ellenkezőleg -, amely azonban várakozásai ellenére már az ajtó kitárása folyamatában is haloványabbnak tetszett, s egészen a távolba láthatott benne a két- és négylábú, ha erőltette a szemét. Kissé csalódottan fordult tehát vissza Nie-hez, azonban bánata nem ült ki orcájára - mélyet szippantott a friss-szagú életből, s úgy kezdte magát felkészíteni az útra, mely előtte állott Valianig. Úgy lépett vissza a nőstényelfhez is, immáron teljesen kitárult ajtót hagyva maga után, jelezvén, ideje indulniuk. S a szűkszavúság még azelőtt erőt vett rajta, hogy egyáltalán gondolhatott volna reá, így pedig, mikor megérezte gátlásait, csak halkan sóhajtott egyet. Ezúttal nem lett dühös vagy szomorú. Nem.
- Gyere. - hívta a leányt, már-már kedvesen - Egy darabon még sétálok veled.
S ha a sápadt teremtés követte őt, utoljára csukta be a kopott ajtót. Utoljára, s a hang, mely kísérte e tevékenységet, úgy tetszett, mintha betöltené a homályos ürességet, mely a táj felett terült el. Azon a bizonyos darabon aztán az ifjú nem szólalt meg. Lopva nézett néha Nie-re, arra gondolván, mennyi mindent köszönhet neki, s mennyi mindent kellene szavakba is foglalnia, azonban tudta, hogy ezúttal is igencsak képtelen lenne rá, így hát meg sem próbálta. Szórakozott, vidám félmosolyt vett fel, s arra gondolt, arra, amire nem csupán gondolt. A kerítést átlépvén ki is mondta azt.
- Ha megtalálom, elhozom hozzád. Akkor majd te mondod meg neki, hogy hiányzott.
S bár gyanította, hogy Nie csaknem annyival idősebb lehet tőle, mint Laryss, Valturaan, mint máskor általában, ezúttal is fittyet hányt a szabályokra, sőt, még talán tudat alatt egészen meg is taposta őket. Ekképpen simított végig ezúttal ő a másik fehér fürtös fejen, óvatosan, lassan, hogy meg ne riassza, kételyt ne ébresszen benne, s hogy láthassa, a karmok nem kerültek elő a semmiből. Azok élesek, s ártalmasak, azonban őt soha nem bántanák. Már őt sem. És az ifjú sejtette, hamarosan Nie is ráébred majd erre.
- Vigyázz magadra.
Vissza az elejére Go down
Online
Nie

Nie

Hozzászólások száma : 129
Munkahely : Könyvtárossegéd

Character sheet
Nép: Elfek
Középvidék - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Középvidék   Középvidék - Page 28 Icon_minitime2019-10-10, 11:09 am

//Időn túli játék: Erdő, valahol Olassië hatalmas fái és a Sárkány-hegység között - Valturaan//

【Más szemmel】


Ahogy a sárkány kinyitja az ajtót, ő is látja, hogy feloszlóban a köd. Hallja a sóhajt és reméli, hogy Drest számára is öröm, hogy végre indulhatnak. A két-alakban-létező Laryss után, ő pedig Arn-hoz… haza.

Még egyszer ellenőrzi a házat, aztán kilép az udvarra, s a zár kattanását hallva elindul a híd felé. A távolban már látszanak a fák… S ahogy megállnak a patakon átívelő kőépítmény előtt, mindketten szótlanok. Nem, ő sem szeret búcsúzkodni és úgy véli, a másik sem sokszor kényszerült ilyesmire.

Drest szólal meg hamarabb, és Nie már meg sem lepődik, amikor elhangzik egy újabb ígéret. Inkább arra gondol, hogy ha ezt sikerül betartania a másiknak, mindketten sokkal boldogabbak lesznek akkor majd. Ha megleli és elhozza hozzá Laryss-t… Aztán egy furcsa és suta mozdulat lepi meg, és tiltakozna is ellene, de tudja, milyen hatalmas változásra utal ez nála, így csak egy elnéző mosoly a simogatás jutalma. S a búcsú is rövid…

- Vigyázz magadra.

Egyszerű és lényegre törő és ő sem kér mást tőle. Csak hogy vigyázzon magára és ne adja fel. Hogy legyen kitartó és bizakodó. S keresse meg azt a fura mágust.

- Te is vigyázz, Drest! És kerüld el Tarsis-t! – kéri. Aztán egy ideig csak állnak a híd előtt, s Nie végül elindul arra, amerről jöttek. Aztán eszébe jut még valami és visszafordul. – És ne feledd a fogadót Valian-ban. Igyekszem legkésőbb mához négy hétre üzenetet hagyni ott neked. S ha kések, azért ne aggódj nagyon! – mosolyodik el. – Tudom, hogy sikerrel jársz majd…

És amit mond, azt komolyan is gondolja, mert érzi a másikban felébredt tettvágyat és igyekezetet. Csak bíznia kell abban, amiben a sárkány hisz. Hogy a fura barnaköpenyes segít majd neki nyomra bukkanni. Aztán már csak egyetlen dolog van, ami még kikívánkozik belőle és utána indulhat Olassië felé.

- Viszontlátásra! – int a csendben álldogáló alak felé, s ahogy megfordul, könnyebb lesz a szíve. 3 nappal ezelőtt azt hitte, egy sárkány okozza majd a vesztét, lett légyen az gyenge és erőtlen. De nem így történt és ő sem lett tanúja egy ilyen hatalmas lény pusztulásának. S a napok, amelyeket együtt töltöttek, most változásokat hoztak el benne. Nem, az nem változott, hogy egy-egy ilyen idegen és ismeretlen égi ragadozó ezután is félelemmel fogja majd eltölteni a lelkét. De azt már tudja, hogy léteznek közöttük mások, másfélék is. Egy biztosan létezik. Aki hasonló gondolatokkal és érzésekkel él Lanuria földjén, mint ő maga.

S azt is tudja, hogy titkokat bíztak rá, amelyeket meg kell majd őriznie, s nem alkudhat meg emiatt semmiért és senkiért. Mert ezzel többeket is veszélybe sodorhat. Drest-et, Laryss-t, a fura mágust, Arneliant, és magát is. Hát hallgatni fog erről mindenki előtt.

S mielőtt belépne a fák közé, amelyek a sárkány hófehér alakját rejtették még nem is olyan régen, visszanéz és int egyet a magas és karcsú alak felé.



Órákig gyalogol és lassan már kivehetők a fák törzsei és eléri Olassië határát. Ugyanarról érkezik vissza, amerről el is indult a furcsa útra és tudja, hogy a sárkány már messze járhat. Ő pedig már nagyon közel… Hazaért.

//Drága Val, köszönöm a játékot veled és tudd, hogy imádtam! Vigyázz magadra! //
Vissza az elejére Go down
http://www.nienna.eoldal.hu/ Online
Valturaan
Fehér sárkány
Valturaan

Hozzászólások száma : 104
Életkor : 39

Character sheet
Nép: Sárkányok
Középvidék - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Középvidék   Középvidék - Page 28 Icon_minitime2019-10-15, 8:52 pm

//Időn túli játék: Erdő, valahol Olassië hatalmas fái és a Sárkány-hegység között - Nie//

718 évvel az éj-hasadéki csata után

Csak állottak, csendben, akár a homoszemek feküdtek a nedves talajon rendjük szerint - akár a fűszálak növekedtek a földből, s akár a természet minden eleme, a lég minden apró részlete, akárha alkotói lettek volna a nagy egésznek, a körülöttük elterülő tájnak, beléolvadva teljesen. Mintha lelkeik nem kívántak volna elszakadni e pillanatból, s valamelyest nem is kívántak - Valturaan legalábbis érezte magában a kettősséget - a sokaságot. Érezte magában, nem kellemes e búcsú, nem kellemes, nem örömteli, azonban alaposan megmerült a langymeleg, frissen született reményben, még ha magányra ítélte is az ifjút egy darabon. Egy igazán rövid, csekélyke darabon - egy hónapra, amely az eltelt négy évhez képest kósza pillanatként múlik el csupán, s az ifjú sejtette ezt. Bízott. Bízott, hogy nem vesz majd erőt felette a bú, a végtelen csend, s bízott, hogy nyomra lel majd, megleli Shuga-t, a furcsa mágusembert, s az hajlandó lesz ígérete szerint cselekedni. Hajlandónak kellett lennie.
Az ifjú fehér sárkány szótlanul, rezzenéstelen arccal nézte, ahogyan a törékeny, aprócska elfnőstény megindult a hídon át, megindult a hazája felé, oda, ahová tartozik. Nézte, szemlélte őt, szemlélte a sebezhető, felhőszín alakot, s nem gondolt semmire a világon, mert tudta, ha megteszi, azonnal reázuhan majd a keserűség. Hagyta, hadd lebegjen elméje nagy része átható, áldott sötétség gyógyító vizében, s érzékeivel pásztázta a világot, azokkal tekintett kifelé, csak kifelé, s nem be, nem oda, hol önnön átkai várják. Hagyta, hadd telítse el a tettvágy, az ébredő, zabolázatlan erő, kétlábú-testbe zsugorodott izmaiban, s tovább nézte az elfet, nézte Nie-t, akire súlyos titkokat bízott, s aki éppoly súlyos bizodalmat helyezett belé viszonzásképp e furcsa, talánynak tetsző három nap alatt, mely talán inkább háromszáz évnek tűnt. S az a háromszáz év még egyszer utoljára visszaköszönt reá a megperdülő fehér elf égboltszínű szemeiben, ahogyan biztosította őt, ne aggódjék, s ahogyan végleg búcsút vett tőle - amolyan Csupaszbőrű-végleg, érzelmektől telítve, s az ifjú, a ragadozó nem látott közöttük félelmet. Nem. Azt az egyet nem érezte többé, s ő csak nézte tovább a leányt, nézte őt, s hallgatta lépteit, amíg azok túlságosan messzire nem vitték ahhoz. Maga sem tudta, miért nézte annyira, miért maradt egy helyben, miért követte szemével, ha egyszer biztonságban volt - itt mindenhol biztonságban, s valójában neki kellett volna vigyáznia, neki, aki nem elf, de még csak nem is hártyabőrű. Mégsem vigyázott. Akár egy egész hadsereg is reálelhetett volna, megtámadhatta volna, ő akkor is ott állott, a híd lábánál, s a víz csendes, szabálytalan ritmusú csobogásával eltelvén próbálta nem is tudomásul venni, mit is tesz, miért is teszi, s legfőképp azt, hogyan is fogja ezek után egyedüllétre kárhoztatva átvészelni azt az átkozott hónapot, önnön gondolataival karöltve, melyektől akkor sem szabadulhatott egészen, ha pihenni tért. De nem morfondírozott ezen, nem elmélkedett róla, úgy tett, mintha nem is létezne a baj, mely kerülgette őt, s büszkén, tisztán, elégedetten állott a helyén, amíg az aprócska, sápadt arcú északi leány intett neki még egy utolsót. Intett, s ekkor az ifjú ragadozó is megemelte hosszú karját, hogy viszonozza a mozdulatot - azt a mozdulatot, mely új fejezetet nyitott a sárkány előtt, történetének elképzelt, kopottas és jelentéktelen külsejű könyvében, erővel lökte őt a változás felé, az újrakezdés felé, az élet felé, vissza oda, ahonnan azelőtt jött, hogy a nőstényelf csapzottan, reményvesztetten, s csaknem élettelenül meglelte őt a zöldellő fák jótékony takarásában, elrejtve félelem és fájdalom, s egyúttal elrejtve szeretet és segítség elől is. Valturaan visszatért, vissza, egészen úgy, mintha éppen ma határozta volna el leges-legelőször, hogy keres, kutat, megfeszül, küzd majd Laryss-ért, s nem bánta, mi lesz. Nem bánta, hadd jöjjön! Hadd nézzen szembe vele, akármivel, Niveria-val, az apjával, Amyas-szal. Akármivel. S amikor a fehér elf leány alakja elveszett a zöldellő árnyékok között, a hósárkány már nem állott tovább oszloppá válva, nem gyökerezett a földből, akár egy fa, s nem is nyomta létezésével a talajt, akár egy hatalmas kőszikla. Elszántan fordult meg, mellkasában tettvágy tüze égett, úgy keresett magának felszállóhelyet, úgy, mintha kicserélték volna, mintha egészen mást gondolna a világról, mintha nem félne többé semmitől. S Valturaan nem is félt. Jégszínű, fénylő, felvillanó szemein át Laryss képezte a mindent, s amíg az a minden létezett, amíg az a minden Lanurián volt, addig a semmi érdektelenné fog törpülni mellette.
Vakítóan erős, elszántságtól fűtött fényvillanás rázta meg a híd körül elterülő rét nyugalmát, s a következő pillanatban már a karcsú, áramvonalas testű, hiányos szőrzetű, ámde büszke, elhivatott, élettől duzzadó ifjú sárkány vette birtokba azt, még egyszer utoljára. Amikor pedig az izmos, karmos lábak ellökték őt a talajtól, figyelmesen nézett le, egészen maga alá, hogy emlékezetébe vésse e helyet, s annak minden emlékét. Mindazt, mi kiirtotta belőle az átok egy részét - mindazt, mi újra fényt gyújtott a sötétségben, s megvilágította az utat, melyről a fehér sárkány keserűségtől, kínzó, pusztító, s többé már nem létező halálvágytól megvakulva tért le.

//Drága Nie I love you Én is nagyon-nagyon élveztem, alig várom a folytatást. Vigyázok, te is vigyázz ám ^^ És ki tudja... lehet, hogy legközelebb már hozok neked valakit  Cool//
Vissza az elejére Go down
Online
Ajánlott tartalom




Középvidék - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Középvidék   Középvidék - Page 28 Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Középvidék
Vissza az elejére 
28 / 28 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 15 ... 26, 27, 28

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Középvidék :: Középvidék-
Ugrás: