LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Homehttp://newagelaGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 A Főtér

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 11 ... 17  Next
SzerzőÜzenet
Markus de Berend

avatar

Hozzászólások száma : 64
Életkor : 14
Munkahely : Nincs

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-03-19, 11:13 pm

// Mese- Sendell romjai között //

A furcsa öltözékű lekezelően szól. Nem lett szimpatikusabb. Jobb lesz vele vigyázni, ki tudja, mit forgat a fejében. Ideje megtudni, ki kicsoda ebben bandában. Melyik lehet a vezérük?
A kutya eltűnik közülünk. A mocska ottmarad, benne a golyóbissal. Érdekes lenne megnézni közelebbről. Lám, a vörösköpenyes is ezt gondolja. Biztos magában, hogy belefürdet ebbe az utálatos trutyiba. Viccnek is rossz, de vegyük csak olybá'. Nézzük, megugranak-e a tőreim láttán?
Egy gondolat, mire végigcikázik a fejemen, már ott is termek, és a hajtókám alól kirántom a két kedvencemet. Az én kicsikéim, milyen jól fizetnek nekem. A végül tisztán maradt kabátom is nekik köszönhetem.
A rövidebb tőrrel beletúrok a kutya által ürített micsodába. Közbe visszanyelem az utálatomat. Finom érzékelés az első másodperccé, amivel kipuhatolom a golyóbis súlyát, méreteit. Aztán kis pöckölés, perdítés mindkettővel, és a hosszabb tőr hegye az ég felé tör, rajta pörögve forog a különös golyó. A fehér hajú elé lépek, mosolyom elégedett vigyorrá fajul, miközben az orra elé nyújtom a kétes gyomortartalomtól csöpögő kincset.
kihúzom magam, míg az arcát fürkészem.
- Tessék, itt van uram. Nos mit szól hozzá?
A kérdés kétértelműségét nem titkolom, jobb, ha mind tudják, nem kell engem félteni, van, amivel jól bánok, amihez jobban is értek, mint ők együttvéve. Ez pedig a kés. ha tartanak tőlem, be kell zárjanak. Ha ezután nem próbálnak elfogni valami ürüggyel, talán van esélyem megtudni, mi a csoda folyik itt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lothár Von Falkenhausen
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 225
Életkor : 34

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-03-20, 12:43 pm

// Mese- Sendell romjai között //

*Zöld köpenyes valamilyen varázsigét mond az oszlopoknál, amitől föld elkezd egy kissé remegni. Közben Vogon kardot emel és a zöld köpenyes felé üt, de ekkor valamilyen pajzs jelenik meg amitől közém és a másik ember közé repül.
Magamban jót nevetettem a ezen az akcióján. A remegés még egy ideig folytatódik, de amikor abba marad akkor Vörös színű szemgolyók szárnyakkal repülnek felénk a romok közül. ~Mik lehetnek ezek az izék?~ Kérdeztem magamban, de jobban teszem, hogy ha nem csinálok semmit, nem tűnnek ellenségesnek.
Közben a gyerek is előjött a helyéből és a vörös köpenyegeshez megy Vogon közben folytatja a beszédét a zöld köpönyegessel. Amikor már azt hittem, hogy nem történhet semmi egy vörös szemű kutya jelent meg előttem, és felöklendezett valamilyen golyót amint végzett tovább is állt és már éppen venném fel a golyót amikor a gyerek meg előz ebben. Hagyom, hogy elvigye és közben a zöld köpenyes felé fordulok és megszólalok. -Uram meg mondaná, hogy mi a fene folyik itt?- Kérdeztem tőle érdeklődve.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vogon Beebebrox
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 589
Életkor : 116
Munkahely : Rabszolgakereskedő

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-03-20, 2:50 pm

A sötét elf figyelmesen követte az eseményeket. A gondolatait még mindig lekötötte az, hogy összerakja magában, hogy mi történhetett. A földrengés elmúlása legalább nem dönti romba az egész várost. Hirtelen lónyerítést hallott a háta mögött és oda pillantva örömmel látta, hogy a fekete ménje találta meg őt. A hűséges jószág ezek között az ijesztő történések között is őt kereste. Vagy pusztán szaladt az egyedüli helyre, ahol nem fenyegette őt a veszély, hogy valami fentről ráesik...
Örült a viszontlátásnak, de osztotta a jószág aggodalmát és távolságtartását a kutyától és az okádékától. Azért jól esett felülni a hátára és a sörényét simogatni. Szerencsére a vörös köpenyes megtalálta a módját, hogy anélkül vegye fel a kutya gyomrának tartalmát, hogy hozzá kéne érnie. Egész pontosan hogyan vetesse fel. A kölyök úgy tűnik még hasznos kisegítő lehet, ha véresebbre fordulnának a történések, ráadásul a kis csapat is úgy tűnik, letett egymás megöléséről.
Jó, nem teljesen. A Beebebrox még azért nem vetette el teljesen a gondolatot, hogy ezeket a varázslatokat és idézgetéseket azáltal állítsa le. Viszont már kezdett egy kis bizalmat szavazni a bolondnak, hogy ha nem is tudja, miket csinál, egy idő után rájön.
A legnagyobb gond a helyzetben... másként fogalmazok. Az egyik legnagyobb gond a helyzetben -ugyanis ebből több is akadt a legnagyobbak között-, hogy az egyébként is ijesztően késő banditák nem biztos, hogy eljutnak egyáltalán idáig. Vagy a felfordulást az elfogott rabszolgájuk nem használja-e ki szökésre. Egész egyszerűen megfogalmazva, az egyik legnagyobb baj az, hogy nem tudni, ő ki tud-e innen jutni valahogy és a várt üzletfele be tud-e jutni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aldo Barras
Vörösköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 395
Életkor : 128
Munkahely : Vándor

Character sheet
Nép: Külhoniak
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-03-20, 4:25 pm

*Figyelte milyen ügyesen bánik a kölyök a tőrökkel, úgy vette fel a golyót és nyújtotta át neki, hogy kézzel hozzá sem ért. Van ám tehetsége, de ha netán kiderül, hogy valóban valami elátkozott lény, aminek először nézte volt, talán még veszélyt is jelenthet rájuk, most, hogy így behízelegte magát a csapatba. Mielőtt kézbe vette volna a gömbszerű tárgyat, tisztító bűbájt küldött rá és vele együtt a gyerekre is, ami annyiból állt, hogy egy vödörnyi vízmennyiség az égből rászakadt a kis pofára. Hadd ne bízza csak el magát ilyen hamar. Az égi áldástól meglepett Markus egyensúlya a tőrökkel megingott és ezt a pillanatot használta ki Aldo, hogy elkapja földre érkezése előtt a gravitáció törvényének engedelmeskedni akaró, immár tiszta golyót.*
-Na lássuk csak mi lehet ez.
*Vette kezébe, mialatt egyre jobban ellepték őket az érkező szárnyas szemek. Annyira sűrűn érkeztek, hogy azt sem vette észre, amikor Vogon lova csatlakozott hozzájuk. Az elf rögtön fel is pattant a hátára, Lothár a zöldköpenyes felé fordult kérdéseivel, a gyerek meg csak ott állt előtte csuromvizesen.*
~Hmm...Ötletem sincs. Talán az öreg...~
-Hé, zöldike, vess csak erre egy pillantást!
*Dobta felé a golyót, és szinte biztos volt abban, hogy az át fog hatolni a mágust védő pajzson, hiszen szinte egy időben bukkant fel mind a két mágikus dolog. Valami közük csak lehet egymáshoz. Ahogy tenyere megürült, ugyanabban a pillanatban egy szem annyira közel repült hozzá, hogy csak össze kellett zárni öklét és meg is volt.*
-Szemléljük csak meg...a kardvágást bírja, de ha elkezdjük lassan összepréselni...mit reagál rá? Addig nézi a tenyeremet, míg zavarba jön a kezem?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Markus de Berend

avatar

Hozzászólások száma : 64
Életkor : 14
Munkahely : Nincs

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-03-21, 9:40 pm

Ahogy odanyújtom a golyóbist, elered az eső. De mintha dézsából öntenék. Valószínűleg így is van, mert ez egy nagy mennyiségű víz, csak és kizárólag az én fejemre zúdul, mintha csak felettem lenne felhő. Mi a fene?
Aldo túl gyorsan reagál a rezdülésemre és a golyó zuhanására. Tátott szájjal állok. Tehát az ő varázslata van mögötte. Míg engem aláz, a golyó tiszta lesz.
Látom, de még épp csak felfogom, hogy nem tud mihez kezdeni vele, ezért áthajítja a zöld köpenyesnek. Minden úgy lelassul ahogy az agyam pörög.
- Ezt most miért kellett...?- Fakadok ki meglepetésemből kilábalva. - Hátrébb az agyarakkal!
A tőrök olyan gyorsan tűnnek el a ruhámban, hogy gyakorlott szemmel is alig lehet követni, hová. Egy szempillantással egy oszlop tetején vagyok. Jöjjön csak másik trükk, de innen én most körülnézek. Az az érzésem, ez mégsem egy banda, és még csak nem is összeszokott társaság. Ha pedig így van, A fehér hajú mágus nem az egyik vezetőjük, s ez azt jelenti, hogy talán nem is tudja befolyásolni őket. Magamnak kell megint a fránya dolgok mélyére tekintenem. Persze nem akarok átmenni ilyen hagyjál lógva, mit képzelsz már, mentalitásba, de sosem lehet tudni, kiben bízhat igazán az ember. Ha szőke lenne és kék szemű, hosszú copffal, és bájos mosollyal, hajtanék tovább a kegyeiért. De így... csak leönt egy dézsa vízzel. Mégis magamnak kell kimásznom a gödörből. Eléggé megzavarodott ez a város a nyüzsgő szemektől, most meg ez a kutya, nem kell ide még egy elvarázsolt varázsló is. Majd meglátom, mire számíthatok tőle... Csak türelem!!!
Ideje kézbe vennem a dolgokat. Ezek a szerencsétlenek meg csak álldogáljanak, és mulassanak egymáson!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vogon Beebebrox
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 589
Életkor : 116
Munkahely : Rabszolgakereskedő

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-03-22, 1:44 am

Vogon elordította magát. Teljes joggal gondolhatják a hallgatók, hogy dühös, amikor ilyeneket csinál, mint az imént. Ordít valamit, előre lendül, meglendíti a kezét...
De jelen pillanatban igen távol áll a dühös volttól. Ez azon ritka esetek egyike, amikor a megtévesztő viselkedése félre vezetheti az embereket... és minden más lényt.
És hogy mi történt?
-Nem dobálózunk! -ordította el magát, hogy előre ugorva elkapja a levegőben a golyót és első gondolata rögtön az volt, hogy a legkisebb gyerek kezébe nyomja. Tervét az hiúsította meg, hogy már nem találta ott, ahol az előbb volt.
~Idegesítő egy suhanc. Szinte észre sem vesszük, úgy kerül mögénk majd tűnik el.
*Így jobb híján azonnal átdobta Lothárnak a golyót, fogja inkább ő.
-Elképesztő, hogy mennyire nem tudtok viselkedni! -majd kimondottan Aldohoz fordult- Rosszra neveled a gyerekeket.
*Meglepődött a saját szavain, hiszen pár hónappal ezelőtt -meggyőződése- még ezekben a fekete bőrkesztyűkben sem ért volna hozzá, amiket az esti hideg ellen húzott fel. Túl jól ismerte a fekete mágiát, hogy ne legyen pár ötlete, milyen bajt lehet hozni magunkra egy ilyen ártatlan játékszerrel. De amióta Merilien elmondta neki Telarban, hogy áldott állapotban van, nagyon megváltozott.
Vagy pusztán csak megunta a várakozást és hogy nem akar előrehaladni egyik fontos tervével sem. És esetleg csak le akarta vezetni a feszültséget egy látványos kitöréssel. Ki tudhatja, hogy mi jár egy tünde fejében ilyen fiatalon?


A hozzászólást Vogon Beebebrox összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2014-03-23, 11:00 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lothár Von Falkenhausen
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 225
Életkor : 34

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-03-22, 4:28 am

*Még a válaszomra várok az zöld köpenyestől, amikor Vogon lova megjelenik és úgy dönt, hogy felül rá közben a gyerek a gömböt átadja a vörös köpönyegesnek, de előtte még jó adag víz hullik rá az égből.
Mintha esne az eső, de csak rá esik másra nem ezért elkezdek röhögni rajta ~Ez nagyon jó volt.~ Mondom magamban mosolyogva. A gyerek elkezd panaszkodni Aldonak majd igen gyorsan egy oszlop tetejére mászik. Eközben Aldo megvizsgálja golyót, de közben szem golyót egyre sűrűbben jelennek meg a téren, ezért egy kis idő úgy, hogy dönt oda dobja a zöld köpönyegesnek.
De Vogon gyorsan elkapja a golyót repülésközben, majd nekem dobja szerencsére eltudom kapni a szabad kezemmel. Nagyon meg lepődtem, amikor ezt csinálta, de inkább úgy döntök, hogy magamnál tartom amíg a zöld köpönyeges nem kéri.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aldo Barras
Vörösköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 395
Életkor : 128
Munkahely : Vándor

Character sheet
Nép: Külhoniak
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-03-22, 6:25 pm

*A gyerek ideges lesz, játszi mozdulatokkal teszi el a tőröket és ugrik fel egy közönséges oszlopra. Aldo félmosollyal néz utána, de mosolyát hamar lehervasztja Vogon ordítása. Az említett elf előrehajolva lován még épp elkapja a golyóbist, amit Lothárnak passzol le rögtön.*
-Óh, azt mondod, hogy nem tudunk viselkedni?
*Kérdezi vissza gúnyos hangnemben.*
-Hát...hát..igazán nem akartunk mi rosszat. Sőt, úgy gondoltam, hogy ha lejár ez a mágikus bonyodalom, akkor csatlakozunk hozzád, mint rabszolgák, aztán majd megtanítasz viselkedni, mi több, gyereket nevelni is!
*Vágta oda, de még be sem fejezte szavait, máris Lothár fele fordult, akinek a kezében ott volt a gömb.*
-Solo bona!
*Ejtette ki a vonzó varázs szavait, s a golyóbis egy pillanat alatt átrepült az ő kezébe. De ezúttal nem dobta el, jobb ötlete támadt. Megindult a zöldköpenyes fele határozott léptekkel, egyet az oszlopon figyelő fiúnak kacsintva, aki ha úgy döntött, még a nyakába ugorhatott, mielőtt Aldo beléphetett a lila pajzs terébe a golyó segítségével. El is feledkezett róla,  hogy másik kezében még mindig egy szemet szorongat. Jobban lefoglalta az, hogy fölényes mosollyal tekintsen vissza majd a kívül maradtakra.*


A hozzászólást Aldo Barras összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2014-03-23, 4:21 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Markus de Berend

avatar

Hozzászólások száma : 64
Életkor : 14
Munkahely : Nincs

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-03-23, 7:59 am

Hát, mit mondjak, nem tetszett, amit fentről láttam. A manók ide rajzottak a semmiből. A város pereme fölött sötét sziluettek az éjszakai égen. Csak nem sárkányok!? Ezek meg alattam hú de okoskodnak. Próbálják kijátszani egymást. Egyik se tud mit kezdeni a golyóval, a fene tudja, kell-e vele kezdeni egyáltalán? Lehet, nincs köze semmihez, csak a kutya vacsorája, ami megfeküdte a kis gyomrát. A kutya maga érdekesebb, mer' mintha a föld nyílt volna meg, s ha lent van, akkor egyenest a föld alól, a holtak birodalmából jött volna. Mi lesz, ha tovább reng a föld? Valami menedék után kell néznem. El innen!
Egyetlen bíztatót látok, a vörösköpenyest- mindig az első megérzésed a jó. Egyik kezében egy szárnyas manóval, a másikban a golyóbissal lép a lila burok felé. Kacsintására nem tétovázok, mint egy majmocska, lendülök a széles vállára. Dühöm elillant már, mégis miközben belép velem, én emlékeztetőül a hajába csimpaszkodom, s a nyaka tövénél csippentve csavarintok egyet a húsán, mintha véletlen az ugrással jött volna. Kicsit ugyan zavarba hoz, mert másodjára érzem tömör, izmos testét. Miféle életet élhet? Azt hiszem tudna mesélni varázsláson kívüli dolgokról is eleget. Nem hiszem, hogy álomba ringató tündérmeséket...
Amikor rámnéz, szorosan átkarolom, és suttogva szólok, hogy csak neki szól:
- Mi lesz, ha tovább hasad a föld? És mindenfélét kiforgat magából, minket meg benyel? Tünjünk innen gyorsan!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vogon Beebebrox
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 589
Életkor : 116
Munkahely : Rabszolgakereskedő

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-03-23, 12:13 pm

A sötét elf megpróbálta a levegőben kardjával visszaütni a golyót Lothárnak, de a mágia túl erősnek bizonyult. A megrepedő üveg jellegzetes hangjával pattant le a pengéről és landolt ismét az evolyrani mágus kezében.
~Nem is olyan nagy baj. A tönkre tett varázsszerkezet legalább nem tud újabb átkot bocsátani ránk.
*Közben egy lapot vett elő és úgy tett, mintha írna rá valamit.
-Hát...hát..igazán nem akartunk mi rosszat. Sőt, úgy gondoltam, hogy ha lejár ez a mágikus bonyodalom, akkor csatlakozunk hozzád, mint rabszolgák, aztán majd megtanítasz viselkedni, mi több, gyereket nevelni is!
-Azt mondod, velem jöttök rabszolgaként? Ezt fel is írom magamnak.
*Igazából nem írt semmit arra a lapra. És már sok hónapja volt, hogy utoljára ilyet tett. Akkor épp Ramannal voltak egy poros földúton és Valakirij nem sokkal azelőtt távozott, nála hagyva családja titkon őrzött ereklyéjét. Egy térképet, aminek a pecsétje rejtélyes és nagyon homályos körülmények között tört össze a gazdája távozása után. Nos, épp ezt írta le erre a papírra és most is jobbnak látta bele lesni a másolatba, de ne tudjanak róla a többiek, hogy mit néz.
~Itt van nem messze az Éjjeli Lepke utca. Meg kéne találni, mielőtt még teljesen elveszne a kőkupacok között a régi utcák összes nyoma. Ráadásul ha bármilyen lénnyel őriztetik azt a kincset, akkor most a felfordulásban könnyebben rá lehet a természetmágusra fogni az egészet.
*Így megindult a lovával abba az irányba, ahol az egykori bordélyokat sejtette, de még félúton sem járt a térről távozásában, amikor hirtelen újabb váratlan dolog történt...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1150

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-03-23, 4:54 pm

// Mese: Sendel romjai közt - Aldo, Markus, Vogon, Lothár //

*Elneiros ismételten csupán az elf felé fordul.*
- E város romlása nem tőlem függ. Omlik az immáron saját magától is. Ám az írás…
*Ez idő tájt, az előkerült késdobáló kölyök, tán mind közül a legokosabban, a gyomortartalomból késeivel operálja ki a golyót, s viszi is a vörösköpenyes mágushoz.
Aldo óvatossága indokolt, noha a víz, mellyel Markust teríti be, inkább látványos, semmint hasznos, ha varázslat tartaná fogva, ám arra mindenképp jó, hogy derűt keltsen egyes jelen lévőkben.
Aldo kezét, midőn megmarkolta a szemet, a szárnyak, melyek eddig a levegőben tartották, most marni kezdik, mintha savat öntött volna rá.
Bizonyára nagy fájdalomküszöbbel rendelkezik a fehér hajú mágus, ugyanis ennek ellenére sem engedi el.
Az ezután következő golyódobálás leginkább egy zsonglőrcsapat ügyeskedésére emlékeztethet, ám az végül ismét a vörösköpenyes mágusnál köt ki.
Vogon csapása az üvegszerű golyóra csupán a fém, s a golyó találkozásának hangja volt, ugyanis az apró, ám nagyon kemény gömbön nem keletkezett sérülés.
Végül úgy alakul, hogy a vörösköpenyes, a hátán landoló kölyökkel megindul az erőtér felé, hogy áthatoljon rajta. Tán az lenne az elsődleges gondolata, hogy a szem, s a golyó, hasonlatos mágiából eredhet, mint maga a pajzs, mely az oszlopokat, s az azokat remegő kézzel tanulmányozó mágust tartja búrája alatt.
Azonban ebben a kérdésben téved, ugyanis azon golyóbis más céllal eredeztetett, mint az oszlopokat körbevevő pajzs.
A vörösköpenyes mágus, s ha bőrével érintkezik, a nyakában lógó Markus is még az erőtér vonala előtt esik össze eszméletlenül, miközben a golyóbis lilás árnyalattal kezd derengeni, megvilágítva maga körül a teret.
Forogva szabadul ki az alélt marokból, miként teszi azt az apró szem is, s száll távolabb, megrázva magát a szorongatás után.
A golyó, s még tizenkét hozzá hasonlatos a város különböző pontjain, mind épp ily formában emelkednek magasabbra, s a belőlük áradó lilás derengés, mint köd terjengeni kezd körülöttük.
A város körül hasonlatos lilásan derengő erőtér jelenik meg, mint tette azt az oszlopok körül a kisebb.
Elneiros az elmúlt eseményekre immáron felkapja fejét, s elszakad az írástól.*
- Ne….ne! Ez nem lehet az írás miatt…
*Erőtlen a hangja, de úgy szalad neki az erőtérnek belülről, mint ahogy tette azt Vogon korábban kívülről, s azon mód is jár vele. Hasonlóképp járhat, aki elhagyja a várost ezek után mindenhol.
A golyóbis pedig oly sebesen lő ki, hogy lilás csíkot húzva maga után nem messze az oszlopoktól egyesüljön a többi tizenkettővel, mik befelé tartanak a főtér felé.
A kövek közül férgek, bogarak, ízeltlábú lények másznak elő, mintha valami hajtaná őket, hogy az élőkre vessék magukat. S vetik is, amint tehetik.
Van, melyik Vogon lovára, Saurusra mászik, mások a levegőben repülve keresnek célt, mibe rágójukat, fullánkjaikat meríthetik, így lepik el a páncélos evolyrani nemest, a kölyök, az alélt mágus testét, s lepik magát Vogont is.
Marásuk még nem halálos, de felettébb fájdalmas. Erre az ájultak is magukhoz térhetnek.
A város fölé boruló lilás kupola pedig már elég fényt ad, hogy ne teljes sötétségben kelljen lenniük Sendel ideiglenes lakosainak. Noha hamarosan azt kívánhatják, bár maradhattak volna az éj bársony takarója alatt…*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vogon Beebebrox
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 589
Életkor : 116
Munkahely : Rabszolgakereskedő

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-03-23, 8:06 pm

A sötét elf visszapillantott az eszméletét vesztő mágusra.
~Nos, jobb volt az óvatosság. A legjobb pedig az lesz, ha a kesztyűmet leveszem és bedobom valami tűzbe...
*Még mielőtt a gondolatok tettekké érnének egy újabb dolog zavarta meg. Rengeteg bogár támadt rájuk, bár Szaurusnak hála ő a föld felől nem kapott csak a repülő férgeket, miközben fekete kesztyűjében lekapta a kafiiáját a fejéről és a paripája lábait, a levegőt és nem utolsó sorban saját magát csapkodva igyekezett minél több kártevőt megölni vele. Eközben pedig visszanyargalva az oszlopokhoz a Telarban azon a bizonyos szörnyű estén Akirtep jelenlétében elmondott varázsszavakat megismételte.
-„Ó idők, ó erkölcsök! A szenátus tudja, a konzul látja mindezt, ez mégis életben van!” -ordította hangosan, remélve, hogy ami a Klensbane-nel történt az után, az ezekkel a szörnyű bogarakkal is megtörténik. Még akkor is igaz, hogy ilyen szavakat mondott, ha reménye nem fog valóra válni.
Nem véletlen sarkalta a hátasát az oszlopokhoz, ahogy odaért Aldohoz, lehajolt a nyeregből és teljes erővel arcon vágta. Remélte, hogy ettől felébred a mágus, ugyanis sejthető volt, hogy egy varázstalan elf fekete mágiája nem lesz elég az elszabadult Pokol megfékezéséhez. Kellett a segítség.
-Hé, Elneiros! Bevethetnéd már a természet mágiádat ezek ellen, ha végeztél a fal ismerkedésével. Nagyon is attól van ez az egész veszedelem, amit te művelsz.

/A varázsige eredetileg: O tempora, o mores! Senatus haec intellegit, consul videt, hic tamen vivit!
Vogon nem érzi, mikor mondja az eredeti nyelven és mikor nem a varázsigéket/
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Markus de Berend

avatar

Hozzászólások száma : 64
Életkor : 14
Munkahely : Nincs

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-03-30, 10:45 am

// Mese Sendel romjai közt. Az invázió összes túlélője. //

Jól láttam, Aldora úgy néznek egyesek, mint a véres rongyra. Pedig jó is az, ha az embernek meg van a magához való esze...
Eddig jutok gondolatban, mikor a pajzson átlépne. Abban a minutumban összerogy alattam, én meg, mintha villám csapott volna belém, követtem. Elterültem
Aldoi fején, és a törzsén. Mély álom ért utol...


A hozzászólást Markus de Berend összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2014-03-30, 11:28 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lothár Von Falkenhausen
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 225
Életkor : 34

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-03-30, 11:24 am

// Mese: Sendel romjai közt//

*A golyóbis nem marad sokáig a birtokomban, mert Aldo varázslatot használva elveszi tőlem, közben Vogon megpróbálja megint vissza szerezni, de most nem sikerül neki és úgy dönt inkább hogy elmegy a lovával. Ezután Aldo a gyerekkel együtt az erőtér felé indul , de amikor hozzá érnek egyből a földre rogynak.
De ami ezután következett az teljesen meg lepett a golyó egyszerűen felemelkedik a levegőbe és egy nagyobb erőtér jelenik meg ami úgy látszik, hogy az egész várost befedi. Közben a zöld köpönyeges is nagyon meglepődött és ő is neki fut az erőtérnek kiütve ezzel magát. A golyó kilövi magát és a többi golyóhoz csatlakozik az oszlopok felett.
-Az Istenekre mibe keveredtem megint!- Mondtam hangosan és idegesen és kardomat is harcra készítem, de a várt ellenfelek helyet bogarak és férgek jelentek támadtak mindenkire. A kezemmel csapkodok és próbálom leseperni a testemről a bogarakat nem túl nagy sikerrel. Csípésük és a marásuk nagyon fájdalmas, de nem tűnik halálosnak, de így is nagyon zavarnak éppen hogy csak észre veszem, hogy Vogon oda megy a vörös köpönyegeshez és megpróbálja felébreszteni. ~Úgy látszik megint nagy bajba kerültem.~ Gondoltam magamban.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aldo Barras
Vörösköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 395
Életkor : 128
Munkahely : Vándor

Character sheet
Nép: Külhoniak
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-03-30, 9:10 pm

-Áúú!! Hé ne! Csíp! Mi a fene?!!!
*Ébredezik a földön fekve csípések és pofonok közepette. Markus még mindig a nyakába csimpaszkodva fekszik eszméletlenül.*
-Hé! Kölyök, ébredj!
*Rázza meg jól a törékeny testet, majd felegyenesedve vállára kapja. Körbenéz egy pillanatra. Vogon a lovával ugrat a rátámadó bogarak, férgek között, Lothárt szinte teljesen belepték a bogarak, még szerencse, hogy a teste nagy részét páncél védi. Felé is jön egy újabb sereg mindenféle szárnyas,   lábatlan, vagy épp több mint négylábú fura teremtmény. Mit tegyen? Meneküljön vagy harcoljon? Talán ha betudna jutni a lila pajzs védelmébe...de hol a gömb? És mi a helyzet a zöld mágussal? Nem akar tenni valamit az egész ellen? Szinte biztos, hogy ő okozhatta...
Lassan hátrálni kezd, nem figyel egyik sem. Most kéne lelépni. Épp, hogy erre gondol felvillan az ég és a várost lila fény derengi be. Menjen vagy maradjon? Legalább a kis gyereket tudná biztonságba vinni...De merre? Az utakat mindenfelé ellepték a bogarak. Talán ha megtudná Vogon lovát szerezni, lenne esély arra, hogy kivigye innen Markust.*
-Flamma pila
*Bal kezét a földre nyomva majd hirtelen felemelve tarol le egy sor férget a megidézett tűzgömbbel. Csak legyen hatásos a többi is. Talán az ájulástól, de úgy érzi, hogy nagyon kevés ereje maradt. Ha nem lesz kiút, esetleg egy tűzfalat feltud húzni maguk köré, de azzal annyi...*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Markus de Berend

avatar

Hozzászólások száma : 64
Életkor : 14
Munkahely : Nincs

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-03-30, 9:33 pm

Álmomban a pókokat gyűjtöttem az erdőben, egy korhadt fatörzsben, muszáj volt, mert annyira féltem tőlük. Azt figyeltem, hogyan eszik meg egymást. Az erősebb fajták mindig elfogyasztották a gyengébbeket, aztán telepakolták az utódaikkal az egész nyílást, akik amint kikeltek, azonnal elfogyasztották első étküket, a szülőjüket.
Aztán megnőttek... akkorák lettek, hogy már nem fértek el odabenn...aztán idekinn még nagyobbra nőttek, de akkorára, hogy már menekülőre kellett volna fognom, de azon gondolkoztam, hogy az is lehet, én vagyok túl kicsi. Nem bántottak, egy darabig, de aztán rám másztak. Puha lábaik csiklandoztak, mindenütt pókok voltak rajtam, és nem tudtam lesöpörni őket. Aztán szaladtam a víz felé, de elkezdtek csípni. Annyira megmardostak, hogy rettenetesen fájt! Nagyon fájt! nem akart múlni, és a pókjaim csak nőttek. Meg fognak enni, mert én vagyok a másik szülőjük, én telepítettem őket a fába. meg fognak enni... Szaladok a tó felé... Meg fognak enni. Már el is kezdték. Hatalmasakat harapnak rágójukkal!
Kinyitom a szemem, Aldo rémült arca van felettem.
- MEG FOGNAK ENNI! Meg fognak enni!- Sikítva meredek rá.- Fáj! Nagyon fáááááááááj!!!- Kiabálok.
Mozdulni se bírok. Hiába is söpörném az óriáspókjaimat... Megint elsírom magam. Ma már másodszor.. azt hiszem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vogon Beebebrox
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 589
Életkor : 116
Munkahely : Rabszolgakereskedő

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-03-30, 10:00 pm

Vogon úgy vette észre, hogy bevált a terve. Persze nem biztos, hogy a pofontól ébredt fel a az egyik mágusunk, de a tényen úgy sem változtat, FELÉBREDT. És mikor Vogon elérkezett az újabb tervének kivitelezéséhez, már neki is látott irtani a büdös férgeket.
Mi volt az új terv? Egész pontosan az, hogy miközben tovább püföli a nála lévő ruhadarabbal a rovarokat, gyorsan elteszi a papírokat a nyeregtáskába. Ez jó ötletnek tűnt, mert nem akarta tönkretenni őket akkor, amikor hirtelen az eresz alján ácsorgó esővizes hordóba ugrott, hogy az igyekezete ellenére rátámadó pondrókat belefullassza egy gyors merülésbe, nem utolsó sorban, hogy tapadjon a testén a ruha.
Ez után két dolgot tett a hordóba ugrás logikus következményeként.
-ÁÁÁÁÚÚÚÚ....! -felordított, mikor a rézdarabbal megütötte magát két borda között, nem tűnt komolynak, épp csak olyannak, mint mikor egy 100 kilós izomagy teljes erőből oda vág.
A másik dolog, hogy azonnal kibújva a vízből egy nagy ugrással elkapja hű hátasa nyergét és néhány lólengéshez hasonló mozdulattal ismét örömmel konstatálta, hogy a paripája tetején a földről nem tudnak olyan könnyen felmászni a vágtázó állatra.
Az öröme addig tartott, míg rá nem jött, hogy pár bogár a vízben is lehetett, akiket most a repülő támadókhoz hasonlóan agyon kell csapnia.
~Most már zöldike elég mélyen van ahhoz, hogy innen már csak fölfelé vezessen út! Kezdheti rendbe rakni azt, amit elrontott.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1150

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-03-30, 10:12 pm

// Mese: Sendel romjai közt - Lothár, Vogon, Aldo, Markus //

*Elneiros feje koppanva találkozik az egyik oszlop lábazatával, s le is hunyja szemeit. Csupán alig láthatóan, de ütemesen emelkedő, s süllyedő mellkasa jelzi, hogy él még a zöld köpenyes mágus.
Aldos, s Markus elterülése sem tarthat soká, noha Vogon, a Beebebrox család sarja meglehetősen kaotikus módon vágtat hozzájuk.
Lova nyerítve ugrat, s hányja, veti magát a rendkívül fájdalmas csípések közepette, vastag szűrő farkával hessegetni próbálja a rá csimpaszkodó támadókat, így könnyedén csap akár a kereskedő szeme közé is vele, ha épp úgy fordulnak.
E mozgások közepette próbál arcába csapni lováról lehajolva a bogarak által ellepett Aldonak.
Csapásai egy része azonban nem is a vörös köpenyes mágust, hanem a rajta fekvő késdobáló csodazsonglőrt érik, ki szintúgy magához térhet, hacsak nem épp Vogon ütései küldik mélyebb ájulásba.
A kereskedő varázslata nem éri el az általa kívánt hatást, ugyanis nem történik semmi.
A vörösköpenyes mágus magához térve tűzgömböt idéz meg, s hamarosan égett kitin, s fehérje orrfacsaró szaga telíti a levegőt.
Azonban az, hogy saját társaik égett tetemén gázoljanak, sem a földön mászó, sem a levegőben repülő férgeket nem gátolja meg abban, hogy újfent ellepjék a mágust, s a még eszméletlen a kölyök testét is. Tán ekkor tér magához, s sírja el magát a fehér hajú arcába nézve.
Lothár sem jár sokkal jobban, azzal a különbséggel, hogy a rovarok, melyek egy részét valóban feltartja páncélja, megtalálják a réseket a nemes férfiú védelmén, azaz páncélzatán.
Kihasználva ezt egyre több bújik be ezeken a réseken, s keresi meg azt, hol lehet legfájdalmasabban belemarni a harcosba.
Tán épp most jönne jól neki egy jókora zuhany, mellyel a vörösköpenyes nem is oly régen megtisztelte Markust.
Vogon hordóba merülése nem csupán zúzódást eredményez bordáin, hanem sikerül a bőrt is felsértenie, égető, fájó sebet okozva ezzel az emberkufárnak. Lovát, s őt is azonban repülő rovarok lepik továbbra is, s tőlük a vizes ruha sem védi meg.
Mindeközben a főtér felett, ott, hol a karcsú oszlopok az égbe nyúlnak, a külső pajzs kellős közepén történik valami. Ki éppen felfelé néz, azt látja, hogy örvényleni kezd a derengő fény, s a pajzs mentén mintha maga a tér szövetén rántana valaki, hullámok indulnak meg a város széle felé.
Midőn ezek leérnek, megremeg a talaj egész Sendel alatt, s a hullámok, tovább száguldanak a városon, felkapva, s az élők arcába vágva apróbb köveket, port, s férgeket is.
Egyes épületek most adják meg magukat, s a Nill által keltett tűz is feltámadva tombol tovább.
Az örvényből e pillanatban mintha lehullana valami. Éppen az oszlopok túlsó oldalára érkezik nagy robajjal.




A lény, melyhez hasonlót e világban senki fia nem láthatott még rémálmaiban sem, szem, s egyéb érzékszervek látható jele nélkül indul meg az élők felé.
Hogy megsebezhető-e, s hogy mily szándékkal érkezett, azt nem lehet tudni, ám a következő térhullám már újabb érkezőt fed fel, ki épp, mintha ikertestvére lenne az elsőnek.
A lény először Lothárhoz közelít nyolc lábán, s mellső végtagjait lendítve próbál lecsapni a rovarokkal küzdő harcosra. A harcosnak bizony felfele kell néznie, ugyanis ez a lény úgy háromszor oly magas, mint ő. A másik az egy tömegbe tömörült társaság felé indul el, tehát Vogon, Aldo és Markus felé.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vogon Beebebrox
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 589
Életkor : 116
Munkahely : Rabszolgakereskedő

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-03-31, 2:42 pm

A rabszolgakereskedő lekapta az íját a nyeregből és hálát adott Eclairnak, hogy nem hagyta, hogy olyan helyzetbe kerüljenek az elfek, amilyen nem valók nekik. Az ő magas termetéhez egyáltalán nem illett volna az első sorban harcolni, de még a második sem. Az első teremtmény Lothár felé mászott, míg a második elől is úgy navigált, hogy köztük legyen a másik gyerek és a mágus.
~Remélem feltartják addig a kölykök, amíg kitalálok valamit. Nem szeretnék lóversenyt rendezni, hogy ezek szaladnak-e gyorsabban, vagy Szaurus. Az én képességeim pont kimerülnek abban, hogy hátulról lövök. A kölyök fajok meg úgy is szeretnek hamar meghalni.
*Így két lábnak látszó valamibe belelőtt azon a szörnyetegen, ami Aldoék felé araszolt, hogy lelassítsa.
-Bocsi srácok! Utálhattok, mert szívtelen vagyok, de a törvény nem védi a megidézett teremtményeket. -miután letisztázta, hogy nem kíván tárgyalásokba bocsátkozni arról, hogy az eddig is csak őket támadó mágia most mennyire ellenséges új dolgot vetett ki magából még néhány varázsszót is kiejtett- A cane non magno saepe tenetur aper.
*Ha sikerült, az utolsó varázsige elhangzása után a teremtmény felső részén egy vaddisznófej jelent meg, aminek a szemeit célozva eleresztett újabb lövéseket a sötét tünde. Ha nem, akkor tovább lövi azokat a pontokat, ahol a lábak behajlanak és a térdének véli.
Néhány súlyos kődarab repült majdnem vízszintesen a feje felé, de sikerült elhajolni előle. A tér közepén messze voltak és nem is túl gyorsak, hogy ne tudjon reagálni rájuk. A távolsági harcot pedig mindig is szerette, ha az ellenfél nem tud visszalőni. Ilyenkor van ideje figyelni a környezetét, míg a keze új nyilat tesz az íjat tartó keze hüvelykujjához.
Ám bármennyire is meg van elégedve azzal a hellyel, ahol mintha semmi rossz nem történhet -egyelőre- vele, ez a sikersorozat is egyszer véget ér. Így történt, hogy az ötödik lövés előtt szokatlanul alacsonyan támadt az eddigi legnagyobb kődarab. Hirtelen abba kellett hagynia a szörny sünné alakítását és paripáját a kő felé fordítva szembe nézett a veszéllyel, ami valahol az ő combja magasságában érkezett. Pár lépést előre ugratva az utolsó pillanatban a paták felemelkedtek a földről és egy nemes mozdulattal átugratták ketten a fal darabkáját.
A lovas ekkor körbe nézett, hogy hol tart a csata...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lothár Von Falkenhausen
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 225
Életkor : 34

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-04-06, 7:56 am

*Látom, hogy a gyerek és a vörös köpönyeges fel kelnek az eszméletlenségből. De én még mindig a bogarakkal küzdök, amikor felnézek a pajzson hullámokat látok amik a város széle felé tartanak, de nem nézem sokáig, mert egyre több bogár jut bele a páncélomba és egyre kellemetlenebb a csípések is.
De hamarosan a föld is meg remeg és kisebb köveket és férgeket kap fel és repülnek felém ekkor a kezemet a fejem elé hogy megvédjem. Szerencsére ez sikeres volt, de látom, hogy egyes épületek összeomlanak ettől és azt látom, hogy távolabb tűz ütött ki ami nem jó jel, ha pajzs miatt be vagyunk zárva a városba.
De ez még most nem a legnagyobb, gond, mert valami kihullót az örvényből és egyenesen felém tart valamilyen skorpió szerű lény. Gyorsan előveszem a buzogányomat és elkezdem ignorálni a csípéseket, hogy az ellenségre figyeljek. Első csapásai elől gyorsan jobbra ugrok, majd megindulok, hogy oldalba kerüljem ezt a behemótot és rácsapok többet is az egyik lábára a buzogánnyal, de úgy látszik, hogy észbe kap gyorsan elkezd fordulni felém ezért inkább vissza hátrálok és várom a következő cselekvését.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1150

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-04-06, 3:09 pm

// Mese: Sendel romjai közt - Vogon, Aldo, Markus, Lothár //

*Miközben a főteret betölti a csata zaja, Elneiros, a zöld köpenyes kutató, ki az istenek feliratát tanulmányozva indított el valamit, mi megfoghatatlan, s tán nem is először sújtja a várost, nos, ő békésen pihen az oszlopok tövében.
Odakint azonban korántsem ilyen békés viszonyok uralkodnak.
Aldo és Markus felé egyre közelít a lény, melynek szándékairól ugyan nincs információ, azonban Vogon, ki lova hátáról menten illúziót küld rá, majd nyilaival igyekszik sebet ütni a lény ismeretlen anyagból lévő felületén, rögvest nyilvánvalóvá teszi, ez az idegen életforma nem kívánatos számukra.
Azonban, noha varázslata sikeresnek mondható, hisz a disznófej megjelenik a lény felső részén, s az első nyíl is talál, lova meglehetősen bokrosan reagál az őt csípő férgekre.
Hánykolódik, s az elfnek, ki az íjjal van elfoglalva, nem sok ideje marad rendesen célozni az ugráló ló hátáról.
Így pattan le több nyila is, melyet a lény térdhajlatának becézett felületébe küld, s száll a messzeségben még több, miközben a hatalmas méretű rovarszerűség mellső végtagjain lévő ollóival Aldot és Markus veszi célba. Az ollók barázdáiban sárgás fény villan, s ha nem elég gyorsak, könnyen lehet, egyikük, vagy mindketten az ollók alatt végzik, melyek találatkor fényesen villannak, s ha élőt találnak, annak csontjairól hihetetlen sebességgel bomlasztják le a húst.
Eközben férgek ráadásul őt magát is tovább marják, miként hamarvást a sok lábú lényhez közelebbi vörösköpenyest, s a kölyköt is ellepik.
Marásuk fájdalmas, tán még fájdalmasabb, mint eddig, s több vérző, vörös folt is marad utánuk a megmart testeken.
Lothár, ki eközben egy másik lénnyel találkozik, hasonlatosan szenved a férgek marásától, s neki tán még nehezebb is, páncél alatt nem tudja őket levakarni magáról. A vérző sebek már egyre jobban borítják őt is.
Azonban ennek ellenére is buzogányával támadásba lendül, s lesújt újra, s újra a lényre, elkerülve annak csapásait.
A buzogány tompa puffanással pattan vissza a végtagokról, ám úgy tűnik, vékony karcolásokat azért ejtett rajtuk, melyekből zöldessárga nedv csurran, s levegőt érve megkeményedve be is fedi a keletkezett réseket.
Vogon nyilai nyomán is ugyanígy keletkeztek karcolások, melyek épp úgy forrtak is össze.
Ám az örvényből ekkor újabb térhullám indul meg, s az újabb rengés immáron mást is felfed, mint mi eddig érkezett.
Az újabb lények úgy zuhannak elő egyre-másra az egyre táguló, mélyfekete örvényből, mintha bizony egy kiszakadt zsákból ömlene elő a gabona.
Midőn földet érnek, sebes futással tűnnek el a házak romjai között, míg más részük elindul az oszlop mentén hadakozók felé.






Nem váratnak magukra, Lothár is kap egyet a nyakára, ha eddig nem lett volna elegendő neki a nála magasabb.
Ezek a rovarszerű lények nem nagyobbak, s nem is alacsonyabbak a halandóknál. Rágóikkal, s lábaikkal kapnak feléjük, ha nem elég ügyesek, hamarvást megismerkedhetnek Dremer világával.
Aldo, Vogon és Markus is kap rögvest az óriás lény mellé ezekből is újabb hetet, kik immáron testközelből nyúlnak feléjük.
Sendel főterét lassan elárasztják eme furcsa teremtmények, miközben az elsőként látott szemek kissé feljebb emelkedve szemlélődnek a lilásan derengő boltozat alatt.
Vajon túlélik, vajon túlélhetik-e a városban rekedtek ezen éjjelt, vagy már most megadják sorsuknak magukat, s megtérnek oda, hová őseik is jutottak?*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aldo Barras
Vörösköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 395
Életkor : 128
Munkahely : Vándor

Character sheet
Nép: Külhoniak
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-04-06, 5:48 pm

-Ne sírjál már! Azzal nem oldasz meg semmit az égadta világon!
*Adja át eme "bölcsességét", melyet még a fekete lovagok táborában sulykoltak bele, majd lekapva a gyereket a nyakából jól megrázza a levegőben, megszabadítva ezzel egy rakás rajta csüngő bogártól.
Körbenéz, felméri társai helyzetét, Vogon a hátuk mögül nyilaz, míg Lothár az elsőként érkezett lénnyel vív közelharcot, de hamarosan neki is muszáj hátrálnia. Az első ikertestvére meg épp feléjük tart sárgán villogó ollóival. Kardját előrántja, amint közel ér az óriás rovar, de hamar feltűnik neki, hogy a Vogon nyilai által ütött sebek ugyanúgy forrnak össze, mint a kardvágásai...Ide mágia kell, aminek épp híján kezd lenni, de inkább a halál a végkimerüléstől, minthogy egy közönséges túlméretezett rovar végezzen vele.
Kikerülve a rovar ollóinak támadásait hátrálgat szép lassan, közben felidézve még az álomfalvi csatamágusok varázslatait igyekszik kardjára tenni egy erős bűbájt.*
-Ambalar anca!
*Magasba emelve kardját, annak pengéje kékesen fellángol s ezzel nem csak sebet, de égési sérülést is tud okozni az ellenségnek. A varázslat akkor szűnik meg, ha a mágus kiejti a fegyvert a kezéből. Ha ilyen nem történik, akkor is csak 10 alkalommal képes lángoló fegyverrel sújtani, vagy szúrni, és utána meg kell ismételnie a varázslatot.
Még épp időben hajtotta végre a varázslatot, hiszen testközelből nyúlnak feléjük az újonnan érkező lények és nem maradt más választása, minthogy kaszaboljon.*
-Kapaszkodj, kölyök!
*Szól hátra, a gyereknek, kit újból elleptek a bogarak, akárcsak mágusunkat.*


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vogon Beebebrox
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 589
Életkor : 116
Munkahely : Rabszolgakereskedő

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-04-07, 12:06 pm

A lovon zsonglőrködő tünde sötétkék szemei mögött olyan gondolatok fogalmazódtak meg az új fejlemények hatására, hogy jobb is, hogy nem tudja Aldo és Markus, mik azok.
Az eddig is gyér eredménnyel vívott csata újabb szereplőkkel bővült, de a Sors szeszélyességének köszönhetően nem a kőhalmok bátor védői oldalára állt egyik jövevény sem. Pedig nem is akart volna panaszkodni Vogon annak, aki lecserélné őt a harcban és testévvel védené, hogy az ellenfél túl kevés vagy túl gyengének találtatik eddig. Igazán jó fej lenne és csendben tűrné, hogy minél többen azon kérlelnék, hogy ne kockáztassa a bőrét ilyen közel menni az ellenséghez.
Nem is vádoljuk a történtek ellenére, hogy közel ment volna hozzájuk, sokkal jogosabb lenne a rovarokat vádolni azzal, hogy az elf minden akarata, reménye és igyekezete ellenére ők jöttek közelebb, hogy s hogy nem...
~Túl sok dög ez már így. A mágus elemében van, szerencsére. De egyetlen csapás és vége az ő lángolásának... A kölyök meg nélküle nem sokáig bírja. Ki kellett volna nyírni ezt a nagy batárt, amíg túlerőbe nem kerültek.
Jobb lesz, ha néhány mágiának látszó trükköt bevetek én is.

*Így történt, hogy az óriás elé megidézte Lizát, az ember alakú illúzió lányt, akit kis kora óta valami különös rendellenességnek köszönhetően mágianélkülisége ellenére meg tudott jeleníteni. Remélte, hogy a nagy szörny átpártol legalább a folyton elugráló képzelet ellen, így jobb esélyt adva a túlélésre a vörös mágusnak és a gyereknek.
Eközben elrugaszkodott a nyeregből és előre ugorva végig hemperedett a földön, hogy megszabaduljon az őt egyre inkább csípő rovarok nagy részétől, hogy ez után a mellette zabolátlanul elvágtázó lovára újra felugorjon. Egy kis ideig gondjai voltak, hogy a csípésektől őrülten ugráló jószág hátán megtalálja a biztonságos helyét, de hamarosan már újra tudott az ő felé araszoló veszéllyel is foglalkozni.
Szaurus hátán hagyta, hogy megközelítsék őt a támadó rovarok, de még több lépésnyi távolságból vágtázott előttük. Majd az újabb nyílvesszők már ezekbe a jóval kisebb teremtményekbe süvítettek. Mindeközben többször oda-odapillantott az illúziójához, hogy kellő időben elugorjon, ha baj van. Remélte, hogy az érkező kisebb teremtmények már jóval sebezhetőbbek a fegyverével.
Viszont egy porcikája nem kívánta, hogy a biztonságosnak vélt távolságon belülre jöjjenek és az életét kockáztatva derítse ki, hogy valóban igaz-e ez.
Így érkeztek el néhány újabb lövés után egy égő hordók halmához, aminek az átugratásához fel kellett hagynia nyilazással és ha követik még őt a bogarak közül, akkor minden ügyességét a lángokon való átugratásnak fogja szentelni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Markus de Berend

avatar

Hozzászólások száma : 64
Életkor : 14
Munkahely : Nincs

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-04-08, 9:03 pm

A vörösmágus ábrázata most már eltökéltséget s kíméletlenséget mutat.
- De, ha irtózom ezektől!- Sikítva tűröm, hogy megrázzon, de ez az utolsó, hogy elborít a félelem iszonyata. Esküszöm! Az utolsó... Nagyot nyelve dörgölöm a szemem. Újabb szörnyek jönnek. Hiábavaló küzdelmet látok...
Míg ő kék varázslatot tesz a kardjára. Kapaszkodok én a nyakába, de az eszem az máson jár.
- Te megedzetted a pengéd? Megtennéd ezt az én pengéimmel is? Kaszabolni én is tudok, és közel se kell engednem ezeket! Ha a torukba dobom a tőröm, és a fejüket lemetszitek, akár győzhetünk is!
Macskamód ugrok fel a vállán általvetni a lábaimat, aztán három tőrömet húzom elő. Jobbomban a két rövidebb, balomban a hosszabb.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aldo Barras
Vörösköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 395
Életkor : 128
Munkahely : Vándor

Character sheet
Nép: Külhoniak
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-04-12, 3:10 pm

*Markus is egészen fellelkesült a csatára, de Aldonak már kezdett elege lenni a szörnyekből. Figyelte, hogyan ugrik le majd vissza lovára az elf és fejében csak az járt, hogy az a ló ha az ő birtokába jutna, meg sem állna, míg ki nem jut a városból. Sem a csúszómászók, sem az emberszabású rovarok, s az oszlopok körüli rejtély megfejtése nem tudná visszatartani. Neki nincs itt dolga, Eroniára kell menjen mihamarabb!*
~Nibelon! Hol vagy ilyenkor?!~
-A tieiddel? Nem hiszem, hogy meg lehet. Eddig mindig a kard volt a fókuszom, nem tanítottak tőrökre is. De lássuk! Add csak az egyiket!
*Rövid idő után felcsillogtak a szemei, talán talált egy olyan varázst, ami nagyon is hasznos lehet ezekre a tőrökre(is).*
~Az ige kimondása után a mágus fegyvere egy pulzáló jégszilánkká változik, és akit ezzel megtámadnak, annak az a tagja, amelyet a csapás ért, azonnal elfagy...~
*Idézte fel a varázs hatását magában, majd megpróbálta rátenni a tőrre.*
~...ha a Mágus rosszul hajtja végre a varázslatot, akár a saját karját is elfagyaszthatja.~
*Villant be emlékezetébe a mágia leírásának a folytatása. Most már emlékezett, hogy miért nem szerette soha használni e varázst. Amikor a fekete lovagok kitanították őket, rabszolgákat, nem egy mágus hagyta ott a félkarját a gyakorlótéren.*
-Niquis oira!
*Ejtette ki végül a varázsszavakat a legjobbakat remélve. Ha kissé visszatudnák verni a rájuk támadókat és közelebb tudna jutna ahhoz a lóhoz...nézett újból Vogonra, amint megpróbál átugratni egy kupac égő hordón.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Markus de Berend

avatar

Hozzászólások száma : 64
Életkor : 14
Munkahely : Nincs

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-04-12, 5:11 pm

Figyelem, amit csinál. Látom, nem akaródzik neki. Lélegzetvisszafojtva bámulom.
- Nem sokat használtad ezt a mágiát, mi? Képzelem, milyen nehéz lehet...
Sikeresnek látszik a manőver.
- Ha egy tőr van, az is elég jó, de jobb lenne legalább kettőt megcsinálni! Amíg az egyiket elhajítom, és utánamegyek, a másikat is tudnám használni. Utána azért eredek és emezt használhatom... jó esetben...
A micsodák özönére nézve csak rázom a fejem és máris kipróbálom az új szerzeményt, ha a mágusom engedi.
- Nyugi, rohadt gyors vagyok, uram! ne aggódj, te csak szabadítsd meg a sebesültet a fejétől! Merre akarsz menni?- Követem a pillantását.- A ló kéne, mi?- Vigyorodok el. Ravasz, nagyon ravasz... Jók leszünk együtt! Nyelek egy nagyot, hogy teljesen felülemelkedjek az iszonyomon.
Az elf felől utunkat álló, ágaskodva csapkodó óriás izé torának a kellős közepébe hajítom a tőrömet üvöltve:
- MOST!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lothár Von Falkenhausen
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 225
Életkor : 34

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-04-12, 6:40 pm

*Hát ezt nem hiszem el a fegyverem hatástalan a lény ellen és még azok a kis sebek is begyógyulnak, amit okoztam az ütésekkel. A rovarok marása meg egyre jobban elviselhetetlen, már érzem, hogy vérzek a marások helyén ami nem jó jel. A nagy újabb csapást indít felém, de megint sikerült kikerülnöm, de ekkor egy újabb regés jött és az örvényből újabb lények jöttek, de ezek sokkal kisebbek voltak, mint az nagy dög.
Nem kellett soká várnom, hogy az egyik kisebb lény rám támadjon. ~Az istenekre már csak ez hiányzott nekem.~ Mondtam magamban, miközben kikerülöm a támadását. Ezután gyorsan vissza támadok és kétszer lesújtok teljes erőből a buzogányommal a lényre, amitől egyből földre kerül.
Nem törődök azzal, hogy él vagy hallott inkább elkezdek futni a többiekhez, mert én egyedül nem bírok ezzel a nagy skorpió szerű lénnyel. A rovarok is egyre jobban zavarnak és nem tudok megszabadulni tőlük a páncélom miatt. -Valaki segítsen egyedül nem bírok ezzel a nagy döggel!- Kiáltom a többieknek, miközben feléjük futok*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aldo Barras
Vörösköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 395
Életkor : 128
Munkahely : Vándor

Character sheet
Nép: Külhoniak
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-04-12, 8:22 pm

-Jó! Akkor húzd csak ránk, mi úgyis kezdtünk unatkozni!
*Válaszol szarkasztikusan vissza a feléjük igyekvő Lothárnak. Az óriás ikrek közül az amelyik épp nem Lothárt üldözi, egyelőre még szórakozik Vogon délibábjával szerencsére. Markus ahogy kézbe kapta az első jeges tőrt, megsebesítette az egyik épp lecsapni vágyó túlméretezett rovarkát. Aldo nem figyelve, hogy fagyott-e vagy nem a lény, nyomban lesújtott a lángoló kardjával, akárcsak az előbb az áldozat testvéreire. Most már nem maradhatott sok varázs a kardon, jobb ha célba veszi azt a legnagyobbikat. Száll is Markus fagyos pengéje, egyenesen a lény torkának. Nagyon jó célpont, így lefagy egészen és védekezni sem tud majd. Gondolta Aldo, s indult is neki az óriásnak, hogy kedvét szegje, pontosabban fejét szegje. Fél szemmel még látta, hogy oldalból közeledik Lothár is az új barátjával Markus fele. Gyorsnak kell lennie, hogy visszaérjen hozzájuk mielőtt valakinek baja esne.
Talán mégis csak meg kellett volna várni az előbb, hogy Markus tőrén a bűbáj működik-e, mert ha nem, sokkal nehezebb dolga lesz, mint azt gondolná és talán vissza sem tud érni a kölyökhöz, hogy megvédje a másik égből pottyant mutánstól...*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vogon Beebebrox
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 589
Életkor : 116
Munkahely : Rabszolgakereskedő

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-04-12, 10:39 pm

Vogon a lángoló hordókon sikeresen átugratva kis időt kap, hogy körbe nézzen, ki hogy is áll. Ekkor dönt a visszavonulás mellett Lothár, amit sajnál, mert az ő terve eredetileg az lett volna, hogy megbecsült hősükként meghal a harcban, miközben hárman a másik megidézett csótányt addig majd csak felhasogatják tüzelőnek valahogy. És ráérnek foglalkozni az evolyrani nemes ellenfelével az után.
Ezzel szemben nem hogy egyet nem sikerült ártalmatlanítani, de épp most nyitják meg a B Terv papirusz tekercsét és törik le róla a pecsétet. Az újabb ellenség megjelenésével a legkisebb esélye nem látszik, hogy győznek, így ideje mindenkinek olyan időpontban elhagyni a csatateret, amit magának jónak gondol. Egész jó számtanból a kereskedő és nincs olyan számolási szisztéma, ami esélyesnek mutatná őket. Minden baj okozója, Elneiros ájultan alszik a pajzs védelmében. Ha valaki fogadási szelvényeket árulna most a főtéren, hogy felébred-e időben és vissza tudja repíteni ezeket a lényeket oda, ahonnan jöttek, hát ő egy kisebb vagyont adna annak a fickónak, hogy nem így lesz. Majd felrántaná magához a nyeregbe és meg sem állna az első rendházig, hogy szakavatott mágusok szervezzenek egy igazi városban igazi védelmet ezek ellen a lények ellen.
De nem sok ideje volt képzeletbeli bukikon merengeni, ahogy a fogadás felvevőjének sem, ha itt lenne. Ha a nyomában rohanó lények el akarják kapni, két választásuk van. Vagy átrohannak az égő kupacon, amit az előző pillanatban ugratott át a lovával... vagy dönthetnek úgy is, hogy megkerülik. Bármelyiket választják, nyert egy kis időt. Ekkor repül Markus kezéből a második tőr az óriás nyaka felé. A sötét tünde nem ismerte fel a varázslatot, de azt látta, hogy valamit rátett előtte a vörös mágus, így egy nyilat küldött a tőr mellé. Csak egyet, mert elég sokat kilőtt már eddig is és a városból való kijutáshoz lehet kell még egy kevés tartalék belőlük. Nincs ideje felmérni most még, hogy a kisebb lényeket mennyire vetette vissza az eddigi lelkes munkája az íjjal, de remélte, hogy a tőr mellett becsapódó nyíl tesz valami kárt még. Ennyit megér, hogy segítse az össztüzet.
~Segítek a koncentrált támadásban a lény ellen, mert kellenek olyanok, akik itt maradnak és feltartják ezeket az istenekcsapásait, amíg én időt nyerek elvágtázni innen. Az emberek gyermeki gondolkodása hajlamossá teszi őket arra, hogy ilyen vesztes helyzetekben itt maradjanak és harcoljanak az utolsó vérükig. Az elf meg bölcs nép, nem tesz ilyet.
*Egy szemrebbenésnyi időt még megenged magának, hogy lássa az iménti lövése eredményét. Hasznos lehet még minden tudás az ismeretlen megidézett teremtményekről, ha találkozna a város külső részeiben is eggyel. Bár nem szándékozik akkor se leállni vele harcolni, de tudnia kell, ha félnek valamitől.


A hozzászólást Vogon Beebebrox összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2014-04-20, 12:20 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1150

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-04-13, 4:28 pm

// Mese: Sendel romjai közt - Vogon, Lothár, Aldo, Markus //

*A főtéren parázs küzdelem folyik a rovarszerű lények, s a maroknyi halandó közt, kik az oszlopok tőszomszédságában harcolnak életükért.
A lilás fények megvilágítják a harcolókat, s a soklábú óriás ollóinak villanásai is kísérteties fénnyel fénylenek fel újra, meg újra.
Aldo mágiája sikeres saját kardjára, s az első csapásai lemetszenek néhány lábat, melyek eddig nyúltak felé. A lábak végéből zöldessárga lötty fröccsen a kölyök és a mágus arcára is, miközben a kitinszerű páncél anyaga a tüzes kard hatására orrfacsaró szagokkal adja tudtára a világnak éghető mivoltát. Az első sebesült hosszúlábúak rikoltásai mutatják, éreznek fájdalmat is.
Ám társaik tovább lendülnek előre, a még mindig könnyűnek tűnő préda felé.
Vogon illúziója illúzió marad oly formában is, hogy egyik támadó lény sem törődik vele.
Szemük nem révén másképp érzékelik a világot, mint eme halandók, így egy látványos, de nem létező jelenés vajmi keveset számít nekik, épp, mintha nem is létezne, hisz valójában így is van.
Aldo második varázslata is sikeres, s a tőr immáron fagyasztani is képes, ám jó kérdés, hogyan hat az a kölyök markára, kinek használni kellene?
Lothár ezenközben vonul vissza a mágus és az artista kölyök mellé, nyomában a szintén immáron villódzó ollókkal közeledő óriás és egy hosszúlábú teremtmény alakjával.
Csak természetes, hogy a páncélba öltözött harcost tekintik még komoly ellenfélnek, hiszen a lényekhez hasonlatosan külső, kemény váz fedi a lágyabb részeket, ily módon magukhoz hasonlatosnak érzékelik, ki nem mellettük küzd.
E pillanattól hármasban kénytelenek szembenézni a Lothárt követő, és a másik óriással is, ki a harmadakkora hosszúlábúak között menetel feléjük. Az evolyrani nemesre most az őt követő hosszúlábú kampós lábai jelentenek közvetlen veszélyt, melyek megcsikordulva csúsznak le páncélja felületén, ám a következő kampó már beleakad, s azon van, hogy a harcost a rágók közé vonja.
Mindhármuk szerencséjére a tőrön a varázslat jól sikerült, s az első torát ért fagyasztásra ugyan teljes teste nem fagyott meg, ám eléggé megbénította szerveit a hirtelen jött hideg ahhoz, hogy a tüzes kard lemetszhesse.
A hosszúlábú még rúgkapálva vonaglik, s egyik lába el is találja Aldo oldalát, mely oly érzés, mintha ló rúgta volna meg.
Markus következő dobása már az ollós óriást találja el, nevezetesen a felső részét, mely fejének tűnhet.
A fagyásra túlvilági hangon üvölt fel, de nem bénul meg, mintha csupán fájdalmat, de súlyos sebet nem okozott volna neki a fagyos tőr.
Világító ollóját lendíti, hogy kinyitva annak fogazott élei közé zárja az ostoba kölyköt, ki ily kellemetlen pillanatokat szerzett neki.
Másikat magasra emeli, hogy ha sikerrel járna, a már oszladozó lényt még ketté is téphesse.
Azonban Aldo csapása, ha „fejére” szánta, sikeres ugyan, lemetszi a fagyos testrészt, ám nem éri végzetesen, ugyanis lényegében abban semmi létfontosságú szerve nincs. Minden esetre a hosszúlábúak sem tétlenek, vannak még elegen, hogy Aldora is támadjanak. Ha nem elég ügyes, hamarosan kampós lábak akadnak bele vörös köpenyes testébe, hogy magukkal húzzák a hatalmas rágók felé.
Markus is kap egyet közvetlen közelébe, s a kampós lábak már felé is meredeznek.
Vogon lövése a nagy darabra, ha „fejére” szánta éppoly hatásos, mint mily hatásos Aldo vágása is tüzes kardjával, ám ennél a fogyatkozó nyílvesszőkkel rendelkező sötét elfnek nagyobb gondja is van. A még mindig rovarok rágta ló leveti hátáról gazdáját, hogy rúgkapálva, farkával csapkodva próbálja lerázni magáról a bosszantó lényeket.
A Beebebrox a romos kövön landol, s ha feltápászkodik, immáron testközelből érzékelheti a hosszúlábúak közelségét, mik már nyúlnak is felé karmos, kampós elülső lábaikkal, hogy megragadják.
Szaurus eközben egyre távolabb kerül tőle, immáron egyetlen ugrással nem érheti el lovát.
A táguló örvényből pedig újabb térhullám indul meg, hogy tovább bonyolítsa a helyzetet, s midőn végigszalad a külső burkon, újabb rengést eredményez a földben, s újabb szállongó köveket mindenfelé, melyek kísérik a hullámot.
Ki tudja, erre most miféle teremtmények érkeznek, s ha a halandókkal Sendelben végeztek, vajh’ meddig áll még fenn a pajzs, s mikor szabadítja e különös lényeket Lanuriára, majd az egész ismert világra?*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   

Vissza az elejére Go down
 
A Főtér
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 17 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 11 ... 17  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Középvidék :: Sendel - A halott város-
Ugrás: