LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Homehttp://newagelaGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 A Főtér

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 10 ... 17  Next
SzerzőÜzenet
Hisame

avatar

Hozzászólások száma : 55
Munkahely : Tél birodalma

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2010-12-16, 6:08 pm

Ismét a levegőben voltam, az egyik felhőbe szinte beleolvadva szántottam át a vidéket, miközben mindenhol elhintettem a fehér csodát, amelyet hónak neveztek el az emberek évezredekkel ezelőtt. A tél nimfájaként minden évben az Én feladatom volt az egész tájat beburkolni. És valljuk be, szívesen megcsináltam ezt a feladatot, hiszen a hidegnél kevés szebb dolog létezik. Talán csak a nyugalom és a magány nevezhető annak, amit viszont elég nehéz elérni, ha az ember egy tanulókkal teli kastély közepén él. De szerencsére mint mindenre, erre is van megoldás. Ezért is vettem célba az egyetlen helyet, ahol biztosan nem fogok ráakadni senkire. Sendel városát már nagyon régen kipusztították, és azóta sem volt képes senki megmaradni benne. Nem tudom mi történt vele, amint Ayame felbukkant, Én visszavonultam és ennek hála már csak azt láttam az ősz végén, amint a teljes táj kietlenné változott. Ez persze Engem nem tudott megállítani abban, hogy újra és újra egy jégvirágokban gazdag helyet varászoljak belőle, ahova senki nem meri betenni a lábát. Most is halvány, szinte kegyetlen mosollyal néztem végig, amint a teljes hely átalakult a jelenlétemben. Először megjelentek a jégvirágok, majd havazás kezdődött, és pár perc alatt a teljes hóréteg meg is fagyott, létrehozva azt a jeget, amely mindig is a számomra ideális hőmérsékletet volt hivatott fenntartani. Hiába, a meleget nagyon nem szeretem, és ez ellen a legjobb védekezés, ha mindig mínusz fokok uralkodnak a környezetemben. Engem nem zavar, egy egyszerű, hosszú fehér ruhában is remekül érzem Magamat ilyenkor, hiszen a jég már a részem, nem tud Nekem ártani. Inkább olyan, mint egy ideális napvédő.
A főtér tűnt a legszebbnek, a szökőkútja teljesen befagyott, így egyszerűen erre a helyre érkeztem meg, hogy kicsit gyönyörködjek a művemben. A legszebb dolog, amit csak látni lehet, ez a téli csodavilág, de mindenhol máshol elrontaná az összhatást a rengeteg lény, aki bóklászik benne. Könnyedén leültem a szökőkút peremére, nem fogok felfázni alapon, majd kicsit megpróbáltam hátra dőlni. A jég mögöttem automatikusan feltornyozódott, egy tökéletes széket hozva létre, amiért nem voltam mérges. Kicsit elfáradtam, de ez szokás szerint nem látszik Rajtam, ahogy a sok év vagy éppen az érzéseim sem. Arcomon a megszokott nemtörődöm kifejezés virít, miközben megpróbálom kicsit kiélveni a pár perc szünetet, amit kaptam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alex Ian Keegan
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 647
Életkor : 32
Munkahely : épp ahol

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2010-12-16, 8:33 pm

*Hátával az oszlopnak dőlve arra lett figyelmes, hogy egyre hidegebb van. Majd hullni kezdett a hó. Feltekintett és hagyta, hogy a hópelyhek simogassák az arcát. Aztán már egyre fagyosodott az idő. Olyan hirtelen történt minden, hogy Alex biztos volt benne, nem a természet műve ez. Ráadásul érezte egy lény jelenlétét, vagyis illatát. Kissé jeges, hideg volt az illat, mégis valamilyen szinten kellemes. Kinézett az oszlop mögül a szökőkútra, hát egy gyönyörű szépséget vélt felfedezni. Elmosolyodott, de már majdnem biztos volt, hogy egy istennel van dolga. De nem. Most aztán eszében sincs leborulni előtte. A múltkori eset Thalomával csak a szükség miatt volt. Át kellett jutnia és kész. Most már itt van, már semmi más nem számít. Előbújt hát és odasétált a nyugvón pihenő szépséghez. A férfin nem volt a csuklya, így jól látszott enyhe kék színű arca. Nem lépdelt halkan, hogy meg ne ijessze a nőt, majd mikor valószínűleg az rátekint, a férfi elereszt egy mosolyt, ami természetesen sármos volt, majd biccentett egyet a fejével.*
- Csak nem egy istennőhöz van szerencsém? Hisz érkezte ünneppé varázsolta a tájat, mindent beborít a tiszta fehérség és magány. Úgy látom a hölgy is magányos, esetleg csatlakozhatok szépségéhez, hogy együtt legyünk magányosak és magányunkban társra találjunk egymásban?-
*Nem kellett sosem betanulnia szövegeket. Valahogy mindig magától jött ez, de nem is hazudik ilyenkor. Szívből bókol. Azonban a hölgy arca igen merev, nem biztos abban a férfi, hogy vevő a szavaira.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hisame

avatar

Hozzászólások száma : 55
Munkahely : Tél birodalma

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2010-12-16, 9:55 pm

Amint leültem, egy pillanatra lehunytam a szememet, minek hála az érzékeim kiterjedtek, és eggyenként szinte minden helyet feltérképeztek. Rögtön elsőnek megtaláltam egy melegforrást, ráadásul rögtön a főtéren, ami azt jelentette, hiába vágytam magányra, mégsem fogom azt megkapni soha az életben, legalábbis a dolgok jelenlegi állása szerint biztosan nem. Nem tudom melyik öngyilkosjelölt hülye jött ide ilyenkor, de rajtam ne múljon, ha jégbörtönt akar, megadom neki. Elég lesz hozzá felhúznia kicsit, nem vagyok jó hangulatban a mondva csinált hülyeségekhez meg hülyékhez...
Mielőtt még tovább elmélkedhettem volna, megéreztem a mozgását, majd ahogy közeledni kezdett a lépteit is. Ez alapján biztos voltam benne, hogy férfi az illető, és ez elkeserített. Miért nem tudok egyszer az életben békén hagyni az egész fáról pottyant, idegbeteg társasága? A hátam közepére sem kívánom őket, soha. De abban is biztos voltam, hogy az illető nem istenség, mivel nincs meg az a kisugárzása. Egy ilyet kilométerekről ki tudnék szúrni. De bárki is az, ajánlom azelőtt lépjen le, hogy felállok Én innen, mert utána kicsi az esélye, hogy sikerülni fog neki. Mindenesetre már Mellém is lépett valaki. Egy apró, jeges és gyűlölködő pillantással végig mértem, és elkönyveltem Magamban, hogy ez minden, csak nem normális. Látszik rajta, hogy a kezdetleges jó kinézetével ellenállhatatlannak hiszi magát, és azt várja elaléljak a reflexmosolyától. Hát, előbb fogom Én azt lefagyasztani... A férfi egyetlen érdekessége a kék bőre volt. Ezt egészen biztosan nem Én okoztam, ennyire még nincs hideg. De látszik, hogy nem szokványos. Nem baj, az Én fehér bőröm akkor is sokkal jobban néz ki és kevésbé feltűnő.
- Nem vagyok istennő, nem szükséges nyaliznod, és egy hím társaságára végképp nincs szükségem... - válaszolok neki hidegen, rá sem pillantva, miközben a körmeimet kezdem el tüzetesebben vizsgálgatni. Mindegy valójában mit nézek, csak ne őt, mert a végén a szemem kiég.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alex Ian Keegan
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 647
Életkor : 32
Munkahely : épp ahol

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2010-12-17, 12:30 am

*Jól sejtette a vándor, a hölgy olyan jeges, mint a környezete. De ez még inkább felkeltette a kíváncsiságát. Az viszont biztos, hogy így az ő otthonában sosem utasították el. Mélyen a nő szemébe néz, mikor az a válasz erejéig rátekint, majd a körmeit nézi. Alex már csak kicsit mosolyog, sőt, kicsit flegmán, mint akinek minden mindegy. Sétálgatni kezd, majd megáll a nő előtt háttal neki, és az egyik oszlopot nézi.*
- Milyen kár, hogy nem istennő, hisz szépsége erről árulkodik.-
*Megfordul és még mindig kedvesen mosolyog.*
- És különben sem nyalizok, nekem ez a stílusom, a szívemből szólok. És hogyne szólnék így, hisz ön ül előttem és nézi a csodálatos, és annál inkább hegyesnek tűnő körmeit, amelyekkel nem szívesen találkoznék. -
*Fejezi be kissé pimasz stílusban. Még sosem találkozott nimfákkal, fogalma sincs, hogy egyáltalán ilyen faj létezik, az is új volt neki, hogy azok az emberek, akikkel találkozott, fehér bőrűek, és nem hegyes a fülük. De ennek a nőnek még inkább fehér volt a bőre, ami igazán új volt a férfinak.
- És mondja...-
*Folytatja most már teljesen olyan hangnemben, mintha egy teljesen magafajta valaki állna előtte. Már a hangneme is megváltozott. Majdnem hogy csipkelődő.*
- ... mi szél hozta erre a kietlen vidékre kegyetlen kegyedet, mely igyekszik megfagyasztani a szívemet, pedig csak megolvasztani volt képes? Vagy esetleg szeretné, ha én olvasztanám meg egy kicsit az önét?-
*Ezzel a kérdéssel a nő felé hajol és két kezével a fagyos kút széléhez támaszkodik, közte ül a nő. Úgy tűnik a férfi is jól bírja a hideget. Mélyen a képébe mászik még mindig a sármos mosolyával és kissé szemtelen fény csillan meg a szemében, ahogy a nő szemébe néz mélyen. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hisame

avatar

Hozzászólások száma : 55
Munkahely : Tél birodalma

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2010-12-17, 4:26 pm

A körmeimet figyeltem inkább, mint azt az idiótát előttem. Ez sokkal szebb volt, fehér és hihetetlenül hegyes, akár egy jégcsap. Nem hiába törődöm velük rendesen, ha Rajtam múlna, simán ki tudnám vele kaparni a szemét ennek a dögnek is, akinek volt képe Engem háborgatni, mikor végre azt hittem, kapok pár perc szünetet a nagy munkában. Szívesen csinálom meg minden, de hadd élvezhessem már ki, hogy mindent jég borít, anélkül, hogy minden jött-ment idióta terrorizálni kezd. Ha nem tűnik el hamarosan a pofátlanja, biztos, hogy nem lesz meg minden tagja, mire végez. Most meg még be is áll Elém, és próbálja játszani a nagyfiút. A mindenét a kis pisisének, nincs jobb dolga, mint engem idegelni? Tanítok neki mindjárt egy kis tiszteletet, ha nem húz el a szemem elől. Van jobb dolgom is, mint a fenekét bámulni. Legalább ha lenne rajta mit nézni, de így...
- Felesleges próbálkoznod, a tenyérbemászó alakokat sem kedvelem jobban... - próbálom lehűteni az érdeklődését, miközben végre hajlandó vagyok a pillantásomat odébb pakolni a körmeimről, ezúttal azokban inkább a jeges talajt kezdem el fixírozni. Az is érdekesebb ennél a nem normálisnál. Egyébként mi lehet? Az biztos, hogy nem ember, és nagyon nem hajaz sem az orkra, sem a törpére, a többi fajra meg szintén nem. Vagy sárkány lesz, vagy mágus. Majd kiderül, mindkettő egyébként piszok idegesítő és nem normális faj. Ráadásul ez a kölyök nyilván azt gondolja magában, hogy egy súlycsoportban vagyunk, mivel egyre inkább leereszkedő a hangja. Nagyon remélem, hogy ezt nem hiszi el komolyan, mert Én mindjárt adok neki pár kellemetlen percet. Ráadásul ez a szöveg annyira gyerekes. Nincs jobb dolga, mint Engem piszkálni? Fogadni mernék ő is az a tipikus fajta, aki minden lányt, azt hiszi, el tud csábítani. A kis egoistája, nagyon remélem magához tér. A szövege azonban továbbra is tenyérbe mászó, ráadásul pedig még ide is hajolt Elém. Hogy merészeli ezt megtenni?
Egy pillanatra nem is éreztem, hogy szinte Rám mászott, utána azonban egy szenvedő arckifejezést produkálva hajlandó voltam rá pillantani. Tudtam, hogy csak erre várt, a szeme elárulta. Gyűlölködő, hideg és kegyetlen pillantással viszonoztam próbálkozását, miközben észrevétlenül kicsit megmozdítottam a kezemet. Nekem már túl közel van ő, sőt, ami azt illeti, a hozzá hasonló lelkek azt sem érdemlik meg, hogy Rám nézhessenek, és ideje megtanítani neki, hogy tudnia kéne, hol a helye. Simán, egy gyors mozdulattal már a nadrágján volt a kezem, és érintésem után az agyag kezdett szépen eljegesedni.
- Ez a munkám, és ha nem mászol le Rólam azonnal, úgy megfagyasztom a tökeidet, hogy azt az istenek együttesen sem bűvölik vissza eredeti állapotukba... - nézek rá hidegen, hogy tudja, ezt komolyan is gondolom. Sőt, ami azt illeti, a kezem már vészesen közel jár ahhoz a kényes ponthoz, aminek a jegelésével az előbb fenyegetőztem, és eddig minden részét sikeresen lehűtötte. Egy pillanata van hátrahúzódni, utána teszek róla, hogy komoly panaszai legyenek az impotenciája miatt. Elvégre ezzel nem okozok kárt neki, ami azt illeti, ez a világnak csak segítene.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alex Ian Keegan
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 647
Életkor : 32
Munkahely : épp ahol

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2010-12-17, 5:49 pm

*Még mindig nem valami kedves a hölgy modora, ráadásul a képébe mászás miatti reakciója is egészen érdekes volt. Már-már félelmetes. Alex lenézett arra a bizonyos kényes pontra, majd hátrahúzódott. Hátrább lépett pár lépéssel, úgy fojtatta.*
- Nos. Azokra nekem szükségem van, bár sajnálatos, hogy önnek nincs. De ha így állunk, így állunk.
* Most ismét megváltozott a hangneme. Már nem volt olyan jó kedvében. *
- Ha nem isten, akkor mi maga? Egy csúf boszorkány, aki a hidegségével akar mindenkit elkergetni magától?! Mutatja a keményet és a kegyetlent, mintha nem volna szüksége semmire. Pedig maga is csak egy érző lény, akármi is. -
* Megvetőn végigfut szemeivel a nőn. Majd keresztbe fonja a karját.*
- Tudom ám, mi játszódik le önben. Mivel valójában nem léteznek olyanok, amit maga akar eljátszani, így tudom, hogy csak eljátssza. Hogy miért? Mert titkol valamit, menekül valami vagy valaki elől, menekül az érzelmek elől, menekül a meleg elől, mert még a végén az olyan érzéseket táplálna magácskában, ami megmozgatna valamit a lelkében. De nem, ön fél, ezért olyan gyáva, hogy elbúj a hidegségbe, a merevségbe, pedig szomjazza a melegséget és a szeretetet. Ha volna magában bátorság, változtathatna a büdös egyhangú életén, és nem lenne már így élve is hulla!-
*Kicsit belelkesedett, kissé emelkedett hangnemben beszélt főleg a végén, de a végén rádöbbent, hogy mit beszélt. Mindig is jó lélek ismerő volt, amiről fogalma sem volt, miért van ez így. Mindig is szókimondó volt, nem félt elmondani az igazságot. Akár nyersen vagy finoman mondta. De most mégis megbotránkozott saját szavain, mert így még nem beszélt senkivel. Csodálkozása arcán is meglátszott, egy pillanatra lemerevedett, szemei kikerekedtek. Majd mikor felocsúdott, megint hátrálni kezdett, majd halkan megszólalt.*
-Sajnálom! Az istenek áldják életét!-
*Azonnal csuklyáját a fejébe tette és megfordult hogy sietve távozzon.*

//Nem tudom, hogy mit reagálsz. Smile Ha megállítod Alexet, akkor folytatjuk, ha meg nem, akkor köszönöm a játékot! Very Happy Kicsit rövidre sikeredett Smile //

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hisame

avatar

Hozzászólások száma : 55
Munkahely : Tél birodalma

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2010-12-19, 12:07 pm

Hát persze, tipikus férfi, ő is a gatyájában hordja az eszét. Nem csodálom, hogy ennyire félti, csak egy erős fenyegetés kellett neki és a teljes képembe mászó modorát hátrább helyezte egy méterrel. Na, azért, Velem ne merészeljen így viselkedni, semmi szükségem nincs egy hím próbálkozásaira. Jelenleg egy végtelen hossú útálom lista kiemelkedő helyén van bármilyen szexuális túlfűtött egyén közelsége, és remélem a bemutató után ezt már ő is felfogta. Bár, ha nem, Nekem az se tragédia, szívesen tartok egy hosszabbat is, amikor a teljes ruházatát úgy ráfagyasztom, hogy leghamarabb holnap és késekkel fogják csak tudni eltávolítani róla az egészet. Megjegyzem, akkor eléggé veszélyes lesz, hiszen a nem túl szép bőre felétől is elbúcsúzhat kapásból. Bár, a kinézetén ez már rontani nem tudna, csak bemutatná, hogy amilyen a belső, olyan a külső...
A boszorkány titulálásra csak gúnyosan elmosolyodom, semmi értelme megsértődnöm rajta. Pontosan tudom, hogy nézek ki, hiszen ezt a külsőt maga Izra adta meg Nekem, és sok mindennek lehet nevezni, de csúfnak nem. Belőle is csak a sértett hím beszél most, akinek egyetlen célja, hogy elégtételt vegyen Rajtam, amiért belegázoltam az érzékeny lelki világába. Istenem, hogy ez milyen megható. Mindjárt el is fogom Magamat sírni rajta. Persze, közvetlenül azután, hogy sikerül befagyasztanom az egész poklot. Mégis mit képzel ez a hülye, kivel beszél? Engem nem lehet csak úgy megítélni. Ennél én sokkal jobb vagyok, erősebb és persze ősibb is. Ideje lenne ezt neki is megtanulnia.
A következő mondataitól csak felvonom a szemöldökömet, hiszen nem is tudja, mekkorát téved. Csak mondja, ami az eszébe jut, és azt hiszi, hű de sokat tudott meg Rólam. Ideje lenne végre helyretenni azt a hatalmas egóját, és megmutatni neki, hogy sokkal lejjebb helyezkedik el Nálam a ranglétrán, és semmi joga így beszélni Velem. Ráadásul semmi alapja nincs a szavainak, csak egy adag légbőlkapott tituláció. Hogy rohadna meg érte. Ezt még le is nyelném, de hulla nem vagyok. Hogy merészel Engem hullának nevezni? Ezért még megkapja a magáét, méghozzá most, azonnal. Idősebb vagyok, mint a dédszülei együttvéve, ezt nem engedheti meg magának Velem szemben! Az arcomon egy apró mosoly jelenik meg, miközben nézem, ahogy megpróbál elmenni. Nyilván még nem fogta fel, hogy csak úgy nem sérthet meg Engem. Itt az ideje, hogy tanuljon egy kis tiszteletet.
- Erőfeloldás 1. szint! Jégbörtön... - suttogom, mire hirtelen hatalmas szél és hóvihar kerekedik. Alig lehet látni benne, a sárkány is kénytelen lesz megtorpanni. Pedig ez csak az előszele a képességeimnek, a másik két szinten sokkal többre is képes vagyok. Ő viszont nem érdemli meg, hogy minden erőmet bevessem ellene, egy kevés is bőven elég lesz. Amint a szél elül, a jég elkezd a közelemben megvastagodni, és acélkeménnyé fagyni. A hőmérséklet ismét zuhan vagy 5 fokot, miközben a sárkányt derékig egy jégnyelv zárja körül, amiből nem fog tudni kitörni. Bár nem tud Felém nézni, szerintem tudja, hogy Én okoztam mindezt. Remélem fél, mert nagyon is ideje lenne neki. Felállok, és ráérősen elé sétálok. Megvetően tekintek le rá. Igen, le, mivel magassarkúban fölé tornyosulok. Egyébként is egy magasságban vagyok a legtöbb férfival, nem még akkor, ha nagyobb talpú cipőt is húzok. Ülve nem látszik, de nem vagyok éppen egy törékeny virágszál, és ezt meg is fogom neki mutatni. Egy Hozzám képest apró pofont lekeverek neki, igazán ráfért már. Remélem a kézlenyomatom oda is fagy az arcára.
- Velem így nem beszélhetsz! Semmit nem tudsz Rólam. Abban igazad van, hogy elhúzódom a meleg elől, de nem azért, mert érzelmeket hordoz, hanem mert megöl. Nézd! - szólítom fel, miközben a kezemet felemelem és jég állagúvá változtatom. Most már úgy néz ki, mint egy faragott jégtömb, átlátszó és visszaveri a napfényt a szivárvány színeiben játszva. Egy percig hagyom, hogy így maradjon, majd vissza alakítom eredetivé. - Ez vagyok én, egy jégszobor, akibe még az idők kezdetén leheltek életet, hogy minden évben egyszer hóval borítsa be a földet. - tényleg egy jégtömbből születtem, és érzelmeket Magamnak kellett gyűjtenem. Csak megtanultam, hogy vannak rosszak, amiket ki is kell Magamból ölnöm. Ezt azonban a sárkánynak nem kell tudnia. Ráérősen lépdelek vissza a székemhez, majd amint leülök az összes jég, ami eddig fogva tartotta az férfit, apró csillámló darabokra törik. Elmehet, ha akar, bár a lábai holnapig egészen biztosan nem fognak rendesen mozogni, és az éjszakai akciót is elfelejtheti. A jég lassítja a vérkeringést, és ilyen hideg esetében ez messze nem elhanyagolható mértékű. Megkapta a válaszát, én nem fogom marasztalni. Nem kell a jelenléte...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alex Ian Keegan
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 647
Életkor : 32
Munkahely : épp ahol

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2010-12-19, 4:18 pm

*Éppen távozna, amikor hirtelen nagy szél és hóvihar keletkezett. Alex valóban megdöbbent, de inkább csak csodálkozott. Nem ijedt meg.*
~Esetleg valami rosszat mondtam?~
*Gondolkodik magában egy gúnyos vigyorral, majd lefagy, nem tud tovább mozdulni.*
~Húha, most aztán nagyon védtelen lettem...~
*Gondolja megint ironikusan, ugyanúgy mosolyogva magában, de nem tesz semmit. Persze derékig körbeölelte a jég. Majd elé sétált a hölgyemény. Sőt, felpofozza. Erre meglepődik a férfi, de nem tesz semmit. A nő büszkén lenézett rá, azonban a férfi büszkén tekintett fel rá. Hallgatja a feleletet.*
~Vajon okos dolog volt elmondani a gyenge pontját? Most azonnal meg tudnám ölni...~
*Közben a férfi teste körül a levegő melegedni kezdett, így a jég olvadt belül, de ezt kívülről nem lehetett látni, se érzékelni. Komolyan nézte a férfi a jégszobor kezet, majd továbbhallgatta a nőt. Mikor befejezte, Alex elvigyorodott, majd megszólalt.*
-Neked köszönhető ez a szép hó? Te vagy a karácsonyi ajándék minden kisgyermek számára?-
*Persze csak költői kérdések voltak, a nő már kerüli is ki. Visszaül a helyére, ami következtében a fogva tartó apróra törik. Alex megfordul, elmosolyodik. Egy kicsit meg is hajol.*
-Köszönöm a választ. Sok mindent megértettem, kedves Jégkirálynő. De most hadd mutatkozzak be én. A nevem Alex Ian Keegan.-
*Megint biccent a fejével mosollyal az arcán, majd a föld felé tartja a tenyereit. A nőt nézi, s látszik, hogy koncentrál, de közben ott van az önelégült mosoly. Nem mond semmi, egyszerűen hő irányul ki a kezeiből és az egész testéből. Egyre melegebb a hőhullám. Megszárad a ruhája az olvadt jégtől, ő maga is felmelegszik, és körülötte a föld teljesen felszárad a hótól. A melegség továbbvándorol a nő felé, lassan szárad fel a hó, de a nő lábainál megáll. Alex befejezte a koncentrálást, kezét a zsebébe dugta, majd újra meghajolt.*
-Hölgyem...-
*Kacsintott egyet és megfordult, hogy távozzon.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hisame

avatar

Hozzászólások száma : 55
Munkahely : Tél birodalma

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2010-12-21, 8:50 pm

Hihetetlenül önelégült egy alak ez, ahogy elnézem. De legalább annyit sikerült megtudnom róla, hogy micsoda. Ellenben neki még fogalma sincs róla, hogy egy régi, istenek által teremtett lénnyel áll szemben, aki minimum háromszor olyan erős, mint ő, és bármikor lefagyaszthatná az idők végezetéig. Oktondi pikkelyes giliszta, látszik rajta, hogy fiatal és nagyon gyenge. Ez sem sokat segített Rajtam, hiszen a gyíkok soha nem voltak a kedvenc állataim, ami azt illeti, az egyetlen, akit képes vagyok közülük hosszabb ideje elviselni anélkül, hogy komolyan kárt tennék benne, mára már csak preparátumnak nevezhető. A Kristály kastély alatti tóban még nagyon-nagyon régen zuhant bele egy sárkány, aki azóta, hogy a jelenlétem miatt ott minden megfagyott, egyfajta élet-halál közötti állapotban lebeg, és a jég védi meg tőle, hogy komolyabban elbomoljon a vízben a teste. Megjegyzem, az nem is lenne túl szép látvány, méghogy úszó húscafatok díszelegjenek a tavam közepén, na köszönöm nem. Inkább tartom azt lejegelve, amúgy is, nem kell hozzá nagy erő, évente egyszer kell csak rápillantanom. Ráadásul ez a kép elsőrangú tájképnek is elmenne a víz alatt, mivel abban a tóban szinte minden megfagyott, és olyan, mintha csak egy festményt nézne az ember. Szép, és érdekes. Nem úgy, mint előttem ez az öntelt disznó. Remélem nem gondolja komolyan, hogy bármit is elér ezzel a viselkedéssel és mosollyal, mert a végén még egyszer tényleg istenesen pofon vágom és elbúcsúzhat a fogaitól. Simán ki tudnám őket verni egy perc alatt, de egyenlőre semmi kedvem hozzá, hogy véres legyen a fehér ruhám. Nem szép szín a vörös, és ebből a selyem anyagból nem is lehetne könnyen eltüntetni. Köszönöm, ennyi vesződséget Nekem nem ér meg még ez a százas égős mosollyal megáldott idióta, inkább elküldöm a búsba.
Azonban mielőtt még megszólalhattam volna, volt olyan kedves egy enyhe erő demonstrációt tartani Nekem. Nagyon reméltem, hogy nem gondolja komolyan a dolgot, csak egy kicsit kéne koncentrálnom, és azonnal odafagyna a keze a helyére. Nem tudom milyen arcot vághattam, miközben próbáltam nem elnevetni Magamat, de nem lehetett sima. Hiába, ez még nem fogta fel, mennyivel állok felette. Az biztos, hogy ideje lenne már tanulnia. Azt lazán hagyom, hogy felolvasszon, amit tud, de rajta látszik, hogy ehhez nagy erő kell. Ellenben ha én nem fognám viszza a Sajátomat, egész egy kilométeres körzetben mindenhol kivirulnának a jégvirágok, pedig még mindig Rajtam van a teljes három szintű blokkolás. Ennek előnye egyedül, hogy nem lehet észrevenni, soha senkinek, így ez a kezdő azt hiszi, simán legyőzne. Másik dolog, amivel nagyot téved, hogy megölhet. A nimfák kötve vannak valamihez, és amíg a jegestenger ki nem szárad, Én élni fogok, akárhányszor is melegít fel ez az idióta. Ráaádásul csak felhúzni tudna vele, amitől meg képes lennék őt úgy kivágni, hogy az éveszazadban nem ér újra földet. De szerencsére már menni készül. Csak tudnám mit keresett itt, hiszen ide évszázadok óta nem jött senki, hacsak nem akart valami ősi tekercset találni.
- A soha viszont nem látásra ´Lex - fordulok felé szokás szerint hidegen, jeges hanggal, és hagynám is, hogy menjen már a fenébe, de még nem vagyok kész. Ha minden igaz, akkor még jó ideig fog itt téblábolni, amihez viszont Nekem nincs idegzetem. - De nem fogod megtalálni... - szólok még utána, hiszen bármit is keres, egy jégvárosban az életben nem varázsolja elő. Ez persze Engem nem érdekel, csak azért jöttem ide, hogy legyen fél óra szünetem. De azért nem árt, ha tudja, hogy hosszú nap elé néz. Legszebb öröm a káröröm...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alex Ian Keegan
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 647
Életkor : 32
Munkahely : épp ahol

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2010-12-21, 9:18 pm

*Nem is foglalkozik többet a nővel, egyszerűen csak távozni óhajt. Bár eszébe jutott, hogy abban reménykedett, talán talál valakit, aki kisegíti egy kis elemózsiával. Hát ettől aztán kérhetne... Kénytelen lesz továbbállni. Ahhoz sincs kedve, hogy tovább idegesítse ezt a befagyott agyút, de hát mit lehet tenni. Demokrácia van. Mindenki olyan, amilyen akar lenni. Ezekkel a gondolatokkal távolodott a nőtől nem is reagálva annak további beszédére, azonban mégiscsak megtorpan. Vagyis összeesik. Hatalmas fájdalmat érez a hasában. És nem. Ez nem ismeretlen számára, tudja, mi következik. A nő még közel van hozzá, hisz az előbb indult el tőle, így az jól láthatta vörös szivárványhártyáját és véreres szemét, ahogy a férfi hátratekint a nőre. Arca kissé eltorzult a fájdalomtól, nem is nagyon érdekli, vajon a nő mit gondolhat most. Első dolga az volt, hogy a tarisznyájához nyúlt. Nagyban kotorászott, mely műveletet gyakran megszakított újabb rángás és nyilalló fájdalom. Végre előkapart egy üvegcsét amiben valami zöld lötty volt. Éppen nyitotta ki, hogy felhajtsa, amikor hatalmasat rengett a föld. Az egész tartalma az üvegnek kifolyt a földre. Ekkor végre a nő megláthatta azt a férfi szemében, amit talán mindig is el akart érni. Félelmet. Döbbenetet. Sőt... rettegést. Úgy nézett a nőre, hogy még maga a jégkirálynő is elgondolkodhatna rajta, vajon mi lehet a baj. Alex az égre nézett. Érezte, hogy valami olyas lény közeledik, amihez neki is köze van. De még nem volt látható. Még soha nem látott sárkányt, így ez új élmény lesz számára. Milyen szép is volna, ha épp nem azon kellene aggódnia, hogy mindjárt átváltozik és kinyír a környéken minden élőt. Vörös szemeivel a nőre tekintett és vészjósló suttogással megszólalt.*
-Meneküljön!
*Majd hanyatt esett és egy hatalmasat felüvöltött, majd rángatózott. Görcsben volt az egész teste. Hasa látványosan mocorogni kezdett. Nem csak úgy tűnt, de úgy is érezte a férfi, hogy mindjárt kifordul a saját testéből. Még egy utolsót felüvöltött mely rémisztőbb volt a halálhörgésnél is. Majd csend következett. Nem tudni, meghalt-e vagy csak elájult. Az biztos, hogy a nő egy mozdulatlan testet láthatott ahogy a semmibe néz nyitott vörös szemeivel. Fél percig tartott ez az állapot, majd hirtelen valami történt. Nem volt valami szép látvány, de szó szerint a hasából indulva kifordult a teste. Megnyúltak, megvastagodtak a tagjai, majd az volt látható, hogy újjászületett egy hatalmas vörös sárkány. A felébredt szörnyeteg az ég felé tartotta fejét és beleüvöltött a semmibe. Majd meglátta a nőt. Ha a sárkányok mosolyognának, most azt tenné, de maradjunk annál, hogy vicsorgott a nőre, amikor meglátta őt, és máris rávetette magát. Terve volt egészben lenyelni. De az nem volt terve, hogy abban a pillanatban megjelenjen egy fajtársa. Az elé ugrott, és felkapta karmaival a nőt. Alex, mármint a vörös sárkány utána vetette magát és a kék sárkányra támadott. Az meg elengedte a nőt, így páholyból nézhette a nagy küzdelmet. Talán okos volna most távoznia, mert ha Alex végez a sárkánnyal, a nő is így fog járni.*

//Csak szeretném jelezni, hogy te 0.-ás szintű vagy, én meg 1-es. Wink //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hisame

avatar

Hozzászólások száma : 55
Munkahely : Tél birodalma

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2010-12-31, 6:35 pm

A sárkány szemmel láthatóan végre feladta, hogy megpróbáljon életet és érzelmeket lehelni az évszázadok óta fagy alatt tartózkodó tesrtészeimbe, mivel fogta magát, és megfordult, hogy végleg eltűnjön. Elmondani sem tudom, ennek mennyire örültem, mivel ez a nem túl szép lélek már hihetetlenül idegesített. Olyan, mint minden hím, tipikusan már nem az esze vezeti, ha meglát egy olyan nőt, akit eddig még nem sikerült megszereznie. Kár, hogy Én már régen megtanultam, hogyan mondjak nemet ezeknek az őstulkoknak, így esélye sem volt rá, hogy bármit is elérjen Nálam. Annyit sikerült csak tennie, hogy szokás szerint bemutatta, miért is nem jöhet egyetlen hímnemű lény sem a Kristálykastély kilométeres körzetén belülre, leszámítva persze a már említett, jegessében álló, halott sárkányt. Ő az egyetlen, akit el lehet viselni, hiszen nincs nyelve, hogy hülyeségeket beszéljen, sem keze, ami eltéved a lányok feneke felé, és végképp nem vezeti és irányítja a gatyája tartalma. Na, ő majdnem a tökéletes férfi és még csak nem is sértődik meg, ha az ember hetekig, sőt hónapokig felé sem néz, mert éppen sok a dolga. Na, valamit azt hiszem nem lehet megvenni, és ez is ilyen. Meg persze a nyugalom. Most, hogy végre lelépni szándékozik ez a béna, azt is megkaphatom teljes egészében. Elvégre bárhonnan is nézzük, eddig mindig volt egy-egy piszok idegesítő alak, aki csak nem tudott lekopni a közelemből. Áldott csend, csak ennyit kérek, remélem az istenek végre meg is könyörülnek Rajtam...
Azonban valami megváltozott a sárkányban, még Én is éreztem. Nem, nem lett hirtelen gondolatváltása, hanem inkább a szervezete reagált le valamit. Hirtelen összeesett, és a mozdulatai elárultak, hatalmas fájdalmai vannak. Na, már csak ez hiányzott ide, egy beteg, és nagy eséllyel önmagát kontrollálni nem tudó sárkány jelenléte. Szép munka, Én mindjárt odébb is küldöm. Hiába nézett Rám rémültem, és figyelmeztetett, hogy menjek, eszemben sem volt. Ártani sem tudna Nekem, akkor meg minek engedelmeskednék ennek a kis pisisnek? Éppen elég volt a tudat, hogy fél, és hogy félt Engem. Lehet a végén még kitolok vele, és úgy teszek, mintha megölt volna. Az lenne csak a vicc. Ráadásul felesleges pánikolni, hiszen mit tud tenni sárkány alakban? Küld Rám egy tűzcsóvát, és? A vízpárát nem tudja irányítani, elég az első felhő, és újra itt vagyok. Sőt, amilyen szép szürke az ég, nem kell hozzá sok, csak pár másodperc. Egyébként pedig közeledik valami, nagy eséllyel egy másik sárkány, és arra reagál. Igen, érzem, de gyengén csak a jelenlétét. Valószínűleg jégsárkány, azért erre jön, a közelben Én és a pár méteres körzetem szolgáltatjuk a leghidegebb helyet, és számára nagyjából ideális is lehet ez...
Láttam, amint a fiú elájul, majd átváltozik, végül pedig közelről szemlélhettem egy sárkányt meg. Mert sárkány, és a színe alapján egyértelműen vörös, méghozzá elég erősen. Akkor viszont a bőre mi a fenétől kék? Mindegy, ez hamarosan ki fog derülni, addig meg talán illene kipróbálni, hogyan reagál a sárkány arra, hogy nem tud áttörni egy jégfüggönyön. Legalábbis azon nem fog, amit mindjárt elé pakolok, ha még tovább szándékozik Engem fixírozni. De mielőtt ezt megtehettem volna, a másik sárkány sikeresen megérkezett, és azzal a lendülettel Engem is nézett ki elrabolni való szűznek. Na, már most probléma, hogy ez a helyzet Nekem nagyon is idegesítő, főleg mivel eszem ágában sincs hagyni, hogy bármi is hatást gyakoroljon Rám. Ha nem tesz le mindjárt, én lelépek egyszerűen. De szerencsére meggondolta magát, elengedett, így az egyik furcsa épület tetejénél találtam Magamat, ahonnan végig nézhettem, ahogyan nekiront a vörösnek, amely szemmel láthatóan nem nagyon tudta, mit tesz. De jó, ki kért itt vérontást, mert Én nem. Remélem a jegeske győz, és utána hagy a fenébe a másikkal együtt...


//1. a karakter arrongáns, nem érdekli, hogy erősebb a sárkány, mert azt gondolja, ő erősebb. 2. egy sérült sárkányt nem nehéz legyőzni így sem, és nem én szereztem harmadik személyt a játékba Razz //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alex Ian Keegan
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 647
Életkor : 32
Munkahely : épp ahol

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2011-01-01, 4:58 am

*Jó ideje küzdenek egymással a két sárkány. Alex abszolút nincs a tudatánál, csak egy ösztön lény most. Harapják egymás nyakát, karmolásszák egymást, mindketten szereznek kisebb-nagyobb sérüléseket. A végeredmény az egész csatának az lesz, hogy az ellenséges sárkányt sikerült elkergetnie Alexnek. Ő is nagyon megsérült, több sebből vérzik. De ő csak vad volt tovább, és zsákmánya felé kapott, amiért meg is küzdött egy fajtársával. Egyenesen Hisame felé száguldott. Majd tüzet lehelt felé, hogy végleg elpusztítsa. Talán a nimfa rájön, hogy a sárkány nincs magánál, így talán megkegyelmez neki, és nem öli meg.*

//Nem tudok többet írni. Jó ideig nem fog átváltozni Alex, majd csak másnap reggel ébred fel emberi mivoltában. Egyébként azért mondtam, hogy magasabb szintű vagyok, hogy te mint user úgy alakítsd a dolgokat, hogy azért ne legyél sokkal erősebb mint a sárkány, mert a szintek miatt az nem reális. Smile //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hisame

avatar

Hozzászólások száma : 55
Munkahely : Tél birodalma

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2011-01-01, 4:24 pm

Láthattam egyenesen az első sorból, amint a sárkányok küzdeni kezdtek. Nem volt szép látvány, pár perc alatt több vér folyt el a közelben, mint az Ěn közelemben az elmúlt száz évben összességében. Pedig az sem éppen elhanyagolható mértékű, többen, akik voltak olyan eszetlenek, hogy lebecsüljenek, távoztak, hogy úgy mondjak, elkristályosodott testrészekkel és hagytak hátra vörös jégnyelveket. Azt hiszen ebből mindenki rájön, hogy azok nem maguktól öltötték fel a háború árnyalatát. Hiába, a vörös nem szép szín, kifejezetten csúnya, csak arra emlékezteti az embert, hogy nincs egyedül a világban az erőszak, mindig talál maga mellé társakat. A vörös a háború, a vérontás színe, ezért is nem vagyok hajlandó eltűrni a közelemben. A szín beszennyezi a fehér tisztaságát, a vérnek hála a tiszta vízű folyók tönkre mennek, csak úgy egészében lehet őket újra éleszteni, és ha nem vigyáznak, még a nimfák lelke is csúnyán megsérül tőle. Visszataszító. Akárcsak ez a csata, amely okozta. Hiszen a sárkányok feleslegesen ölik egymást, hogy bizonyítsák, a terület éppen az övék. Már inkább ösztönlények ők ilyen alakban, mint emberek, és ezt be is bizonyítják mindenkinek, aki látja őket. Én csak megvetéssel tudok gondolni rájuk, hiszen teljes emberi részüket majdnem elveszítik véglegesen, mikor átlényegülnek. Nem érdemelnek ezek semmit, hiszen nem képesek hasznosítani az erőt, amit kaptak. A legtöbb őssárkány Velem majdnem egy idős, de amíg Én évente vízzel hintem a földet, addig ők csak felperzselik. Micsoda ostoba, oktondi lények.
Nem tudom miért, de a kettő közül most a jégsárkány volt számomra a szimpatikusabb, talán csak mert ő ma még nem bosszantott halálra. Neki akartam inkább a győzelmet, a vörösre igazán ráfért volna egy kis tisztelet megtanulása. Nem érdekel ki és mit gondolt erről, de igyekeztem a helyzetet befoylásolás nélkül is jobbra fordítani. Pontosabban csak a levegőnek adtam vissza azt a hőmérsékletet, amelyet Magam körül szoktam fenn tartani, hogy ne legyen nagyon meleg. De ez nem volt elég, a jégsárkány megunta a küzdelmet és egyenesen az ellenkező irányba indult el, a nyakamon hagyva egy sérült és nem teljesen normális fajtársat. De jó Nekem...
Mindenesetre a kis vörös megint Engem nézett ki célpontnak, és egyenesen Felém indult el, támadást kezdeményezve. Úgy tűnik még nem jött rá, hogy magával a jéggel áll szemben, és Engem nem tud csak úgy elintézni. Ennél jóval magasabb szinten vagyok, és most már kénytelen leszek ezt be is mutatni neki. Egy apró mozdulattal céloztam meg az egyik szárnyát, amely éppen sérült volt, és a vérben lévő vizet felhasználva fagyasztottam meg. Ha minden igaz, ettől nagyon csúnyán le fog zuhanni, odalenn pedig acélkemény jégpáncél várja. A tűzcsóva azonban már elindult, így nem túl kecsesen, de kénytelen voltam kikerülni, mielőtt még eltalált volna. Ártani nem tud, de fájdalmas, és energiapocsékolás, mivel regenerálódnom kellene. Köszönöm ebből nem kérek.
- Phuu, ostoba... - dohogtam, miközben sikeresen földet értem vagy tíz méterrel odébb. Nem akartam ma harcolni, semmi közöm ezekhez...


//semmi baj a hosszal, amúgy meg, Hisame karakterre be nem látná, hogy az isteneken kívül bárki erősebb nála, de természetesen megsérülne. Ez az ő nagy gyengéje...//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alex Ian Keegan
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 647
Életkor : 32
Munkahely : épp ahol

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2011-01-01, 6:29 pm

*Nem igazán találta el a hölgyeményt, erre csak jobban berágott. Majd valami fura dolog történt. Hirtelen teljesen elnehezedett és zuhanni kezdett. Bumm bele a jégbe, ami fájdalmas találkozás volt a földdel. Ha ez nem volna elég, így még több sebet szerzett. Kínjában felüvöltött a sárkány, szemei gyűlöletet szikráztak. A nőre nézett, s megint hőt bocsátott ki a testéből, de csak annyira, hogy vére felolvadjon. Nem foglalkozott a sebeivel, a fájdalmával, bosszúra volt éhes. Már nem is úgy viselkedik, mint egy gondolkodó, értelemmel megáldott sárkány, hanem egyszerűen olyan, mint egy veszett kutya. Vörös sárkány volt, de már a vér volt inkább a színadója. Nem foglalkozott semmivel. Vágtázott a nő felé. Felé kapott a fogaival, ha nem érte el, megint tüzet lehelt rá. Addig nem nyugszik, míg ne látja maga előtt szétmarcangolva a törékenynek tűnő testet.*

//Hmm... értem. Smile //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hisame

avatar

Hozzászólások száma : 55
Munkahely : Tél birodalma

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2011-01-02, 9:48 pm

A sárkány hihetetlen energiával volt azért ellátva, azt el kellett ismernem. Nem tudom pontosan miért, de úgy éreztem, nem hagyhatom, hogy fölém kerekedjen. Mondjuk bevallom, ezt máskor sem engedtem volna, most, hogy ismertem az emberi kinézetét is, meg végképp nem volt rá esély. Egyre inkább az a véleményem róla, hogy csak egy nagyra nőtt, irányítható gyík, aminek nincs más dolga, mint tenni, amit az ösztönei vezérelnek. Komolyan nem értem az istenek mi a fenének adtak erőt az ehhez hasonló teremtményeknek, de szerintem nem voltak eszüknél. Minimum, hogy valahol a világ végén jártak, ha nem még távolabb. Fejben legalábbis, testileg ki nem tolnák a feneküket abból a nyavalyás völgyből. Csak tudnám mit élveznek annyira benne, csupa nagyzoló alak. A hátam közepére sem kívánom a legtöbbet...
Mindenesetre fontosabb, hogy a dög már abba is hagyta a föld terhelését, és ismét Engem merészelt kinézni vacsorának. Ennek nincs minden rendben a fejében, ha még mindig nem fogta fel, hogy erősebb vagyok nála. Hogy menne a pokolba ez a tüskés, vörös marha. Vagy, ha még sokáig pattog Én magam fogom oda küldeni, ráadásul expressz postafordulattal. De előbb ideje lenne szólni neki, hogy már rég el tudtam volna pusztítani, ha akarom. Bár, ahogy elnézem, ezt akarni is fogom, nagyon hamar. Elegem van abból, hogy céltáblának néz, és jelenleg éppen macska-egér játékra készül. Arra ugyan készülhet, megkapni nem fogja. Csinálok Én neki mindjárt olyat, hogy megkeserüli.
- Erőfeloldás, második szint! - suttogom magam elé a szavakat, miközben dühösen veszem tudomásul, hogy egy jól irányzott tűzcsóva vitte magával a fél kezemet is. Ezer szerencséje az alaknak, hogy a jég könnyen regenerálódik, különben ezért a fejét vinném el. De megkapja a magáét akkor is, ekkora erővel simán jegelem annyira, hogy holnapig ne olvadjon ki, és meg is fogom tenni szemrebbenés nélkül. Sőt, ha szerencsém van jár valaki erre éjszaka is, és ki is végzi. Mert Nekem ő túl kezdő, nem fogom a kezem a vérével bemocskolni. Annyit nem ér...
Először is le kellett szállítanom a levegőből, így egy kisebb teret néztem ki, ahol az egyik falhoz húzódva vártam meg, hogy elég alacsonyra érjen, majd mikor már nem a levegőben volt, egy kis koncentrációval az összes havat, amit eddig raktároztam, mióta az erőt feloldottam, rá irányítottam, amivel elértem, hogy másodpercek alatt szó szerint jegelve legyen. Remélem úgy is marad holnapig, mert nekem nincs több időm vele játszani. Még vetettem felé egy lenéző pillantást, majd a levegőbe emelkedve indultam tovább. Meg sem kellett volna álnom, ez nem hiányzott. Ráadásul a kezemet hiába raktam rendbe, még egy ideig fájni fog. Az az ostoba gyík...


//Bocsi, de nincs ötletem, ezért részemről vége. De ha akarod vállalok egy második játékot is, máshol Very Happy //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alex Ian Keegan
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 647
Életkor : 32
Munkahely : épp ahol

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2011-01-03, 12:59 pm

//Én meg azért nem írtam hosszúakat, mert nem lehetett. Hisz nem gondolkodott a sárkány... ezért nem volt mit írni, csak ösztönös támadásokat. Egyébként egyáltalán nem baj, hogy te fejezted be a játékot. Hisz Alex nem tette volna meg addig, míg meg nem hal.//

*Diadalittasan tekintett a nőre, mikor elolvasztotta annak karját. Nini, de az meg kinőtt. Sárkány agyával nem volt képes ezt felfogni, de nem is óhajtott ezen nagyon sokat gondolkodni. Felszállt újra, és remélte hogy egy végleges csapással helybenhagyhatja a nőt. Zuhanó repülésben a talajra ért és onnan akarta kikaparni a nő szemeit, de ahogy a földre ért, vége lett mindennek. Megfagyott. Ráadásul olyan vastag jég borította, hogy tudta, nem lesz könnyű felolvasztani azt. Majd a nő távozott is. A sárkány annyira dühös volt, de annyira... A nő kicsit elszámította magát. Percek múlva a sárkány már szabad volt. De akármerre kereste a nőt, már annak se híre, se hamva. Ráadásul ő is nagyon elfáradt, sok vért vesztett. Elszárnyalt hát valamerre, hogy pihenhessen. *

//Köszönöm szépen a játékot! Smile //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sydney H. Low

avatar

Hozzászólások száma : 311
Életkor : 26
Munkahely : a világ felfedezendő, kiismerendő részein

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Syd vs Görbelábú... :)   2011-04-07, 6:17 pm

//Időntúli ~ Frikk Smile//

Elégedett vigyor ült arcán, amikor fogai között roncsolódott íróeszközét végre kiszabadította, majd nagy hévvel folytatta rajzolási elfoglaltságát. Időnként elgondolkodva méricskélte a távoli dolgokat, hogy valamiféle arányt tudjon alkalmazni térképe megalkotásához.
Még pirkadat sem volt, amikor ő már megérkezett Sendel elnéptelenedett városába. Bizony okkal jött ide.
Volt a néhai Lanur birodalmában jó pár olyan hely, melyet joggal, s okkal lengnek körbe a mítoszok, legendák, na meg az elmaradhatatlan szóbeszédek.
Sendel keltette fel pillanatnyi érdeklődését. Pontosabban azok az oszlopok, melyeket állítólag a világot teremtő istenségek helyeztek el a város központjában, hogy ha eljön az ideje, jön egy olyan hatalmas személy, ki játszi könnyedséggel fogja értelmezni az oszlopokba írott isteni szöveget.
Ez volt, hát a valódi ok érkezésére. Pár oszlop, melyeket úgy tűnt, az idő sem volt képes apró szilánkokként szétforgácsolni.
A lány már az x-edik lapot firkantotta tele, s a nap is jócskán az égre hágott.
Sydney serénykedve gubbasztott egy jókora adag romkupac kellős közepén, néhány összehordott falécet használva ülőalkalmatosságként. Ó, mennyire is törte már hátsó felét a durva, helyenként erősen göcsörtös fadarab.
Végül megelégelte az órák óta tartó firkálást (ami valójában igen gondosan kivitelezett térképre kezdett hasonlítani).
Felállt, elgémberedett végtagjait nyújtóztatva mozgatta meg kicsit magát, miközben hatalmasat ásított.

- Még egy kis finomítás aztán mehetek is vissza a fogadóba.

Tekintete immár sokadjára állapodott meg azokon a bizonyos oszlopokon, melyek okán ezen halom tetején kötött ki. Ajka szélére hamiskás somolygás kúszott.

- Persze biztos a város közepére biggyesztették az istenek... Még véletlen sem a várost építették köréjük... *elnyomott egy ásítást* - Az emberek annyira naivak, hogy az már fáj.

Alig hallgatott el máris kisebb csatazajt vélt hallani gyomra felől. Eddig a percig tudatában sem volt ama egyszerű tényezőnek, hogy még egy tudósnak is kell időnként juttatni némi táplálékot lázadó gyomrába.
Lehajolt hát a törmelékek közt tanyázó háti táskájáért, melyben sok-sok hasznos dolog lapult. Többek között élelem, íróeszközök, papírok, feljegyzések, kis méretű könyvek, persze az utazásairól vezetett naplója sem maradhatott ki belőle, s még egy rakat kacat, amit igaziból jó, ha szökő évente használt. Ezen használati tárgyak közé tartozott az a fura, színes kavicsokkal megtömött erszényke is amit még egy távoli kontinens még távolabbi sivatagjának peremén talált a porban. Természetesen volt ott még egy erszény, melyben a Lanuriaban elfogadott fizető eszköz kuksolt. Még maga sem tudta volna megmondani, hány darna van még tulajdonában. Valahogy sosem tartotta számon költekezését. Másodlagos szempont volt csupán életének sokkal, de sokkal fontosabb dolgai között. Bár panaszra nem volt oka, hiszen igen lelkes finanszírozókat tudhat háta mögött. Egy részről egy teljes családot, mely a Lanuriai nemesek között található meg, más részről saját családja sem hagyná, hogy anyagi gondjai támadjanak. Minő szerencse, ha az ember - fogjuk rá - tehetős család sarjaként látja meg a napvilágot.
A lány hosszan elmélkedett kutatásain, kalandjain, végül a bőrét megérintő hűs, fém szerű medalion rángatta ki gondolataiból. Még a falat is megállt szájában, amikor az az őrült mágus eszébe jutott.

~Remélem, nem lesz többé szerencsém félnótásokhoz.~

Letuszkolta gyomrába az étel utóját is, majd folytatta a város feltérképezését. Munkája volt is bőven ezzel, hiszen a város nagyon is méretesnek bizonyult, s igen könnyű volt benne eltévedni, ha az ember nagyon belefeledkezett az ürességtől kongó utcákon való bolyongásba.
Pár perc elteltével Sydneyt már az sem hatotta volna meg, ha egy csapat mágus jár rítus táncot körülötte, annyira belefeledkezett a munkába.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Görbelábú Frikk
Ork törzsfőnök
avatar

Hozzászólások száma : 490
Életkor : 39

Character sheet
Nép: Orkok
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2011-04-07, 11:44 pm

//Időn túli játék, Dydney//

*Nagyot fordult az idő kereke, mióta Frikk utoljára Sendelben járt. Akkor úgy gondolta, soha többé nem fog ide visszatérni.
Most mégis itt van és mindjárt féltucatnyi társával a sarkában..
Ráadásul ehhez Mordulnak, törzse vezérének köze nincs.
Bizony nincs, sőt, addig jutott már a „dolog” vele, hogy felismerte, nem küszködhet állandóan a felderítővel, a görbelábúval.
S hogy leszerelje az örökösen a posztjára vágyó fehér orkot, hát kinevezte a törzs katonai vezetőjévé.
Bár ez névleges cím csupán, azért Frikk tekintélye jó nagyot ugrott az utóbbi időben.
A mögötte idegesen körbekémlelő hat fehér orkkal gyűlt meg leginkább a baja.
Ezért hozta ide őket. Mind hallottak a halott város titokzatos történetéről és mind félik a várost.
Még Frikk is. Persze ezt ki nem mutatná, ő a legbátrabb mind közül, és ő vezeti a csapatot.
Sendel külső falain van annyi rés, mint egy egérrágta sajton és a kalandozó ork csapatnak nem esik nehezére bejutni az egyiken.
Frikk úgy tesz, mintha nagyon is tudná, hogy hova és merre tartanak, pedig halvány gőze sincs róla.
Ezen a részén a városnak még nem járt.
Viszont ezt a többiek nem tudják és amikor a város egy igencsak romos helyén megpillantanak egy emberi alakot, a felderítő vörös szemei összeszűkülnek.
Első pillantásra megállapítja, hogy nőnemű az illető.
Másodikra pedig, hogy láng haja van.
Milyen jól is jönne egy lánghajú rabszolga a Görbelábú házban!
Bizonyára emelné a hírét és becsületét is talán.
Mikor már többen is megindulnának, hogy leöljék, vagy legalábbis elfogják a nőszemélyt, Frikk egyetlen mozdulattal állítja meg őket.
Balját emeli a levegőbe.*
- Megálljatok, ostobák! A lánghajú az enyém…Menjetek a dolgotokra! Rengeteg arany
heverhet itt szabadon!
*Nyomatékul korbácsát is leakasztja övéről, hogy azzal kergesse szét őket.
Ekkor azért már ki-ki megy a saját dolgára.
Frikk megvárja, hogy társai elcsámpázzanak a város különböző pontjaira, majd fogazott kardját előhúzva elindul Sydney felé.
Már látja is magát nagy hatalmú vezérként, oldalán egy lánghajú rabszolganőve.
Igen, Frikk, a rettegett!
A mindenfelé heverő romhalmazokat kerülgetve igyekszik észrevétlenül egyre közelebb és közelebb jutni.
Persze képtelenség megcsikorduló kövek nélkül, megreccsenő, eltörő fadarabok nélkül.
A kardot maga előtt tartva közelít.
Ha még nem vette volna észre az emberféle, ezek biztosan elárulják.
Baljában a korbácsot szorongatja, jobbjában a kardot, mikor sikerül rálépnie egy korhadóban lévő faágra.
A hangos reccsenésre felkapja a fejét, úgy figyeli a vöröst.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sydney H. Low

avatar

Hozzászólások száma : 311
Életkor : 26
Munkahely : a világ felfedezendő, kiismerendő részein

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2011-04-09, 2:14 pm

//Időntúli ~ Frikk//

Nézett hol a vázlatára, hol pedig arra, amit szándékában állt térkép formába önteni a papírlapon. Valahogy még most sem érezte az igazinak.

- Fenébe! Már meg mi nem stimmel?

Újra alapos szemrevételezés következett, aztán tekintete végre megállapodott azon a bizonyos dolgon, ami még jó, hogy nem szúrta ki eddig a szemét. Ott állt az a két bődületes méretekkel megáldott oszlop, amik miatt lényegében érkezett és ahogy köztük átnéz az ember, akkor el látni egészen a város gigászi kapujáig. Legalábbis Syd kapukra saccolt volna a romok láttán. Egyébként volt ott még némi őrtorony romhalmaz is, ami csak megerősítette elgondolásában.
Irónja fürgén szaladt a papíron, amikor nesz ütötte meg füleit. Eleinte nem zavart sok vizet nyugalmában, de azután egyértelműen valakinek a járását vélte felfedezni. Legalábbis a léptei által keltett feltűnő zaj elárulta az érkezőt.
A lány arcán a rossz előérzet baljós felhői futottak keresztül, ahogy gyorsuló szívverés közepette lassan hátra pillantott.

~Könyörgöm, ne Ő legyen! Nem akarok kilátástalan slamasztikát ezen a kihalt romkupacon.~

Tekintete végre megállapodott azon, ki a zaj forrásának bizonyult: egy orkon. Sydney nem tudta, hogy most örülnie kellene vagy inkább sírva fakadnia? Mázlistának érezhetné magát amiért nem azzal az eszement mágussal kell már megint ölre mennie. Valahogy mégsem így érezte. Hogy is lehetne mázli bárkinek az az ostoba helyzet, amikor egy orkkal néz farkasszemet, akik köztudottan undorító külsővel és brutálisan véres fejszével rendelkeznek. Ami az utóbbit illeti, hát bizony nem fejsze volt a szóban forgó teremtménynél, hanem egy kard. Nem mintha ettől megkönnyebbült volna.
Szeme sarkából és agyának minden munkára fogható kis részével azon volt, hogy kiutat találjon ebből a helyzetből. S ha lehet, minél gyorsabban.

- Megállj! Ha kedves az életed! *remélte ez használ és összezavarja az orkot* - Még két lépés és az íjászaim tűpárnává lyuggatnak!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Görbelábú Frikk
Ork törzsfőnök
avatar

Hozzászólások száma : 490
Életkor : 39

Character sheet
Nép: Orkok
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2011-04-10, 12:30 am

*Az ember szokás szerint valami lényegtelen szöszmötölést végez.
Nem is érti, ezzel a sok felesleges dologgal hogy válhattak erős néppé. Mert erősek, ezt még Frikk is elismeri.
A lánghajú is valami papírra véseget dolgokat, és annyira bele van merülve, hogy a reccsenésig mintha észre sem venné a közeledő orkot.
Persze a görbelábú még távol van attól, hogy fogazott pengéje a lány vékony nyakát érje, de azért sikerült egészen megközelítenie.
Jó látni, hogy megjelenése első pillanatban micsoda rémületet okoz az idegenben.
Legalábbis Frikk úgy véli, miatta van.
Igaz, utána már egyáltalán nem látszik meg semmi a nőn, de az első pillantás akkor is sokat ért.
Szavai ugyanhatározottan csengenek, de Frikk tudja, hogy egyedül van.
Van olyan jó felderítő, hogy észre vegyen annyi íjászt, amennyi képes lenne szitává lyuggatni.
Szóval kénytelen lesz közölni, miután azért vet körbe néhány gyanakvó pillantást a romok közé, hogy ez bizony nem nyert.
Előbb azonban mélyeket szippant Sendel dohos, halott levegőjéből.*
- Csak a te szagodat érzem, lánghajú!
*Megforgatja fogazott kardját kezében, melyről sosem győzi elégszer hangsúlyozni magának, mekkora fegyvertény is volt annak idején megszerezni, majd kimérten tesz egy, majd még egy lépést. Frikk, a győzedelmes. Ez a cím jutott most eszébe.
Szája gúnyos, és magabiztos mosolyra húzódik, kivillantva cseppet sem szabályos, sárga fogsorát.*
- Neked a tied mennyit ér?
*Ismét tesz egy lépést, közben hallja társai vinnyogását, mely szerint csak találtak valami értékeset és nem is restek ölre menni, hogy eldöntsék, kié legyen.
Magabiztos újabb lépés Sydney felé, ha így folytatja, hamarosan odaér. A szél a lány felől fúj, meglebbentve Frikk pár szál fehér haját feje búbján.
A piros szemek a lánghajúra szegeződnek.*
- A rabszolgám vagy!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sydney H. Low

avatar

Hozzászólások száma : 311
Életkor : 26
Munkahely : a világ felfedezendő, kiismerendő részein

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2011-04-10, 8:37 am

//Időntúli ~ Frikk//

Feszült pillanatok telnek el mire a borzadalmas ábrázatú ork megszólal.
Életében nem lepődött meg annyira mint most. Valahogy sosem vette komolyan azt, hogy egy efféle torzszülött - vagy nevezzük akár az istenek fricskájának a szépség ellenében - képes a gondolkodás jeleire utaló dolgot művelni és megszólalni.
Hangja, mely kissé emlékeztette egy lyukas fazékon keresztül kiabálás hangzására, érthetően adta értésére tervének bukását.
Onnantól számítva, hogy a fogazott pengét markolászó ork megtette második lépését, majd nem átallotta szóvá is tenni a maga győzedelmes és igen csak ingerlő vigyorával azt a szánalmas tényt miszerint a lány ötlete halva született volt...
Már látta: ez a nap sem nevezhető az ő napjának.

~Pech... Akkor változik a terv: jöhet a szégyen a futás de hasznos!~

Azonban a hangok, melyek a távolból szűrődtek füleibe azt súgták neki, hogy bizony nem épp mindegy, merre haladva húzza fel a nyúlcipőt. Ha nem téved, a háttér hangjainak tulajdonosai nem mások, mint ennek az ostoba ábrázatú lénynek a cimborái.
Amikor meg azt kellett hallania, hogy ő állítólag ennek a groteszk alaknak a rabszolgája...
Ujjai ösztönösen kapaszkodtak bele háti táskájába, s igen kimért mozdulattal emelte fel a földről.
Sydney most valahogy nem érzett kedvet a "haverkodáshoz", így aztán tette, amiben kifejezetten jó volt: futott, mintha ezer démon üldözné.

- Bocs, talán majd legközelebb! *vetette hátra futás közben*

Természetesen a legcsekélyebb mennyiségben sem érdekelte, hogy amaz mit fog erre szólni. Inkább futott, amennyire csak bírták lábai, s Syd kifejezetten gyakorlott futó volt.
Ilyenkor érezte mégis csak hasznosnak azt a sok balszerencsés esetet amikor rendszeresen sor került a futásra. Sebaj - gondolta ilyenkor - legalább edzésben maradok.
Igyekezett a több irányból is hallatszó hangok tulajdonosait elkerülni, ám csak remélhette, hogy nem épp egy ork lép majd ki elé a legközelebbi sikátorból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Görbelábú Frikk
Ork törzsfőnök
avatar

Hozzászólások száma : 490
Életkor : 39

Character sheet
Nép: Orkok
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2011-04-10, 3:20 pm

//Időntúli - Lánghajú//

*Frikk már a kezében érzi a lányt, igen, főleg, mikor látja arcán a megdöbbenést, hogy kis hazugsága semmilyen hatást nem ért el.
A fehér ork azért inkább marad a magasabb romok árnyékában, amiből szerencsére a téren akad bőven.
Örömmel hallja, hogy lassacskán társai a város minden pontjáról hallhatóak.
A félelmet már rég levetkőzték, egyszerű lelküknek elég volt néhány értékesnek tűnő, netán csak csillogó fémdarabot találni a leomlott falak, beszakadt tetők romjai között.
Máris feledték a félelmet, melyet eddig éreztek.
Persze Sendel tartogathat még meglepetést, elég, ha a felderítőnek eszébe jut az a kísértet, mellyel szintén itt akadt dolga.
Azóta is megborzong, ha csak arra gondol, hogy nem fogta a kard sem.
Most azonban vörös szemei kikerekedve lesik, amint a lánghajú sarkon fordul és elkezd rohanni. Na, nem felé, inkább a tér egy másik pontja irányába. Lehetőleg minél távolabb tőle.
A Görbelábú sem rest, nosza ered is utána, csakhogy mint a neve is mondja, nem épp a sprinter orkok (már ha létezne ilyen) családjából származik, nem éppen jó futóképességéről híres.
Van azonban egy jó ostor egyik kezében, s azt menten ki is engedi, hogy még mielőtt a sebes léptű ember, lobogó vörös hajával túl messzire jutna, a bőr szíj éppenséggel vékony bokájára kanyarodjon.
Meg is rántja, még azzal a mozdulatsorra, remélve, hogy sikerül is megállásra késztetnie a Sydneyt, esetleg elhasalásra is.
Na, azon jót derülne őkelme és a zajra és persze a nőstény ember szagára a romok közül kíváncsian előkukkantó többi fehér ork is.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sydney H. Low

avatar

Hozzászólások száma : 311
Életkor : 26
Munkahely : a világ felfedezendő, kiismerendő részein

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2011-04-10, 4:39 pm

//Időntúli ~ Frikk Smile//

Hallotta az ork futását, s azt is, hogy üldözője nem igazán áll a helyzet magaslatán, ha futkosásról van szó.
A lány kutató pillantása kétségbeesetten kereste a kiutat ebből a helyzetből. A többi ork fajzat hallhatóan igen közel van hozzájuk, s mintha egyre csak közelebbről vélné hallani hangjukat.
Meg-megbotlik olykor, s ez a néhány szempillantásnyi idő valahogy mégsem válik elegendővé az elinaláshoz.
Egy útjában lévő tégla és léc halmot állna szándékában átugrani, ha nem érezné meg azt az érthetetlen szorítást a bokáján.
Ideje sem volt lepillantani, hogy mégis mi lehet az, mi bokájánál fogva elkapta, s egy gyorsan elenyésző sikkantás közepette vágódott előre, amint lába hátra rántódott. Nagy szerencsének érezte, hogy nem törte össze magát, s volt olyan mázlista, hogy valami puhán landolt.
De a szíve ettől még simán a torkába szaladt a rémülettől. Ha eddig netán nem érzett volna kellő rémületet helyzetének köszönhetően, úgy mostanra páni félelem uralkodott el szívében.
Még most is hallotta az ork közelgő lépteit.
Sydney reflexből nyúlt a legközelebbi tégla töredék után. Ujjai biztos fogást leltek rajta, majd a tőle telhető legnagyobb lendülettel fordult hátára, s amint megpillantotta ellenségét már repült is markából a még így is súlyos tégla darab. Ám Syd sosem bízná magát a véletlenre, ezért minden mozdíthatót - meg, amit csak elő bírt kaparni a romok közül - megküldött az ork felé. Gyors egymásutánban, szinte lélegzetvételnyi szünet nélkül dobált hozzá mindent, amit csak képes volt megkaparintani maga körül. Szárnyra kapott ott most tégla, cserép, fadarab, s még szétszórtan heverő, s néhol megolvadt evőeszközök, tányérok és egy-két vödör is égi útra kelt.
Ezen kívül mi mást is tehetne? Várja a csodát? Nem. Inkább várja azt a szemrebbenésnyi pillanatot, amit menekvésre használhat. Elvégül még most sem tett le futási szándékáról, ám ehhez nem ártana össze is szednie magát a romok közül.
Mit nem adott volna azért, ha most azzal az eszelős mágussal kellene tusakodnia. Vele szemben legalább több esélyt érezne a megmenekülésre.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Görbelábú Frikk
Ork törzsfőnök
avatar

Hozzászólások száma : 490
Életkor : 39

Character sheet
Nép: Orkok
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2011-04-11, 4:44 pm

//Időntúli - Lánghajú//

*Az elégedett vicsor, mely a vigyort hivatott imitálni Frikk arcán, mindent elárul tette sikeréről. Igen. Mert sikerült elkapnia a gyors lábú emberlányt, mielőtt túl messzire jutott volna.
Szép, méretes hasas volt, meg kell hagyni, ezen mulat jól, majd arca vészjósló kifejezést ölt.
Már ha azt a fizimiskát arcnak lehet nevezni, melyet a Görbelábú hord fejének elülső oldalán.
Fogazott kardját megforgatja, gondolván, na, most jól megleckézteti ezt az embert.
Azonban nem számít a hirtelen ellenállásra. Konkrétan a teljes területet borító romhalmaz, kifogyhatatlan munícióhoz juttatja Sydneyt, már ami a dobálni valót illati.
Az első fél téglát még sikeresen félre üti kardjával a fehér ork, a következő, mely éppen egy cserépdarab, elől sikeresen elhajol, az azutáni fadarabot sikeresen benézi és amúgy is nemrég összeforrt orrán landol.
A vörös szemek könnybe lábadnak, míg Frikk valami hajeresztő horkantást hallatva kapja kardot markoló kezét arcához.
Innen már kiváló célpont és hogy holnapra fehér bőrén nem egy karcolás, zúzódás lesz látható, arról Sydney szorgalmasan gondoskodik.
Megvan a lélegzetvételnyi szünet, amire a lány várt, egy vödör képében, amely szép ívet leírva éppen az ork felderítő fején landol, kegyesen eltakarva mindenki elől rusnya ábrázatát.
Frikk közben érzi, hogy a baljában még mindig markolt korbács bizony meglódulna, ha nem fogná erősen.
De fogja, így hirtelen, erős viszont rántással reagál az előbbi rántásra.
Közben hallja a társak nem kifejezetten baráti vihogását, mely az ő helyzetét hivatott értékelni.
Mérgesen kapja le fejéről a törött szélű vödröt és keresi tekintetével az ostor túlsó végén lévő nőt. Ha minden igaz, már újfent a földön hever, de ha nem, talán épp bokáját próbálja kiszabadítani az ostor szíjának szorításából.
Frikk nagy sebbel-lobbal el is indul. Fogazott kardja megvillan, míg hat társa már egy orkként figyeli vezetőjét, hogyan is készül megtorolni a gyalázatot.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Regélő

avatar

Hozzászólások száma : 335

Character sheet
Nép:

TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2011-04-11, 5:00 pm

*Talán sikerülne is Görbelábú Frikk terve, ha nem történne valami ismét, ami igen megbonyolítja a még mindig magabiztos fehér ork számára a dolgokat.
Ez a valami egy hirtelen feltűnő sötét ködfelhő közepén egy még sötétebb alak.
Sydney csak a köpeny suhogását, a mögüle előbukkanó fényes, csizmákat, s a köpeny felett a fekete üstököt láthatja, Frikk azonban szemtől szemben állhat egy sötét mágussal, kinek szemei egyenesen az övébe pillantanak.
Ősi ösztön lehet ez, de a vörös szempár a sötét pillantást nem állja sokáig, s a Görbelábú elkapja tekintetét.
Nem úgy azonban kezét. Bár az idegen csizmája már az ostor szíján tapos, a fogazott kard még szabadon pihen a fehér ork markában. Pihenne, de gazdája inkább rémületében, mint előre megfontolt szándékkal, lendíti is az idegen feje irányába.
A mágus azonban veszettül gyors, s a légypiszokszerű ork kezét még a mozdulat közben ragadja meg, hogy aztán egy halk, morgásszerű, de annál vészjóslóbb hangon ajándékozza meg néhány keresetlen szóval.*
- Ő az én prédám!
*Az egyébként nem éppen gyenge és harcban is járatos orknak a fülei is lekonyulnak, ahogy igyekszik elvonni pillantását, mert a szikrázó sötét pillantás nem sok jóval kecsegteti.
Kinyúl egy jobb kar és kitépi kezéből a korbács nyelét, majd úgy, kardostól bevágja a legközelebbi törmelékhalomba.
Frikk hangos puffanással csapódik a kövek, gerendák, lécek tömkelegébe.
A fekete köpeny újabb suhogással fordul meg és a sötét mágus szemei, már Sydney szemeibe néznek.*
- Most nem szöksz el előlem.
*Még mindig hideg a hang és hidegek a szemek is, s a mágus kezében ott az orktól zsákmányolt ostor is, melynek szíja talán még mindig a lány lábára van tekeredve. A mágus közben mintha rá sem hederítene a körülöttük ólálkodó féltucatnyi orkra.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sydney H. Low

avatar

Hozzászólások száma : 311
Életkor : 26
Munkahely : a világ felfedezendő, kiismerendő részein

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2011-04-11, 6:19 pm

//Időntúli ~ Frikk és még több félnótás? Very Happy//

Frikk jól sejtette: a lány nem hasalt el újra, hanem mire az orkok közt is kiemelkedően gyomorforgató látványt nyújtó ork levakarja magáról a lány "ajándékát" - a vödröt - A lángnyelvekként táncoló hajzuhatag oldalra libbenve mutatja meg a menekülési időt kihasználni igyekvő nőszemély arcát, s az orkra meredő, rémültségtől mélyzöld színű szemeket.
Azonnal felméri helyzetének kilátástalanságát, amikor a megvadultan ordító orkokra emeli tekintetét. Majd újra Frikkre néz, ki fajtársai előtt szenvedett szégyenének köszönhetően nem úgy tűnik, hogy fikarcnyi esélyt is hagyna neki az életben maradáshoz. Most már kénytelen ráébredni: akárhogy is küzd a véget nem kerülheti el.
A véget, mely elszántan közeleg feléje egy ölésre éhes ork személyében.
Lelki szemeivel szinte már látni véli, ahogy a fogazott penge fentebb emelkedik, hogy aztán teljes erővel lecsaphasson rá.
A lány ujjai - melyek idáig azzal voltak elfoglalva, hogy lehámozzák bokályáról a fájdalmasan szorongató ostor véget - most tehetetlen feladással csusszannak le lábának "bilincséről".

~Miért itt és miért most? Miért pont egy ork küld másvilágra?~

Frikk ordítása mellett ő maga is sikít, méghozzá nem is tudatosan.
A várt csapás mégsem érte el. Ám mielőtt megkönnyebbülten sóhajthatott volna fel az érkező segítség miaat, egy századnyi másodperc rá kellett ébrednie, hogy a baj nem múlt el, csupán megnövekedett.
Nem kellett agyát megerőltetnie, hogy felismerje azokat a bizonyos csizmákat, s annak a fekete köpenynek a jellegzetes suhogását, ahogy ellép mellette.
Tudta, mérhetetlenül elszánt üldözője lelt nyomára: a feketeköpenyes mágus.
Sydney immáron arra jutott, ha eddig nem jött volna el a vég, akkor most mindenképp ideért... a mágus személyében.
Ám, hogy a lány tutira ne nyerhesse vissza reményét, hát elhangzott a "várva várt üdvözlet" is a mágus szájából:

- Ő az én prédám! *harsogta az emberi alakot öltött sárkány*

Jajj de jó nekem - gondolt egyből erre Syd - így már tuti hullaként végzem naplementére.
Aztán rájött: még a délidőt se fogja megélni, nemhogy a naplementét. Viszont ezek a gondolatai rögvest meghozták menekülő kedvét. Ujjai gyors mozdulattal hámozták le lábáról az ostorszíjat, s már csaknem talpra is ugrott, hogy futásnak eredjen, amikor a történések szinte dermedtséget ültettek szívébe.
Az eleddig őt megszállottan üldöző köpenyes alak egy szempillantás alatt lefegyverezte a rusnya orkot, s úgy küldte meg ellenfelét oldalra, mintha csupán egy tollal kitömött zsákot hajítana félre útjából.
Mire megint észbe kapott volna, a sötét alak tekintete vészt jóslón fúródott szemeibe.

- Most nem szöksz el előlem. *mondta hideg hangon a férfi*

Sydney nagyot nyelt. Valahogy csöppet sem volt most semmi reménye a helyzet változására, hiszen itt most nincsenek őrök, akik segítségére siethetnének. Ráadásul az őt kiszemelő mágus úgy sétafikál itt feléje, mintha egy félig kihalt húspiacon volnának, s Syd volna a szemrevételezendő portéka.
Ugyanakkor ő viszont nem felejtette el, hogy egy rakás ork van körülöttük, melyekről úgy tűnik ez a tökkel ütött mágusfajzat mintha nem is venne tudomást.
Sydney ide-oda pislogva nézett ellenfeleire, kiket elvileg valami csoda folytán nem ártana jó messze tudnia a háta mögött. Mondjuk úgy két napi járóföldre?!

- Azt hiszem, ez nem a megfelelő pillanat a huzavonánkhoz! *szavait nyomatékosítandó, az ork csapat irányába intett fejével*

De nem úgy tűnt neki, mintha a férfi egyáltalán felfogta volna amit mondott, mert továbbra is csak lépkedett feléje, s szemei csillogása semmi jóval nem kecsegtettek.
Sydney ösztönösen csúszott egyre hátrébb és hátrébb a romhalmaz törmelékei között. Sejtette, most mindenképp vesztesként kerül ki ebből valaki és abban biztos volt, hogy ő lesz az. Esetleg még az az öntelt fickó is, aki fittyet hány egy nagy rakás orkra, mintha egy csettintéssel eltüntethetné őket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Görbelábú Frikk
Ork törzsfőnök
avatar

Hozzászólások száma : 490
Életkor : 39

Character sheet
Nép: Orkok
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2011-04-12, 5:04 pm

//Lobogó hajó nő, meg a félnótás mágus...Very Happy//

*Frikk repül. Repül, majd a végén jókora nyögéssel landol az egyik törmelékhalom tetején.
Hogy a hirtelen megjelenő mágus miképpen került közé és a lány közé, nem is érdekli. Azonban az erő, mely ebben az emberfélében van, kimondottan nagy.
Átkozza is magában, hogy ráadásul nem a tér egy kevésbé kényelmetlen pontjára kellett őt dobnia, hanem mindjárt erre a hegyes kövekkel telepakoltra.
Eséskor kardja is hangos csengéssel csúszik ki kezéből, de már kapja is fel, hogy végre ismét legalább egyik fegyvere a kezében legyen.
A közelben tébláboló orkokra ordít teli torokból.*
- Mire vártok, férgek! Csak ketten vannak! Öljétek meg őket!
*Mire a többség vonakodva bár, de mégis megindul feléjük.
A mágus háttal áll neki, ezért aztán Frikk maga indul meg neki újra. Igyekszik minél halkabban mozogni, de ezen az átkozott helyen az képtelenség.
Minden lépésénél vagy a lába csusszan meg egy nagyobb kövön, vagy apró fadarabok recsegnek a talpa alatt.
A mágus mégsem fordul meg. Jobbjában továbbra is az ő ostorát tartja, balja pedig láthatóan üres.
Frikk azonban kivár. Arra, hogy a társai is közel érjenek. Azok végre felgyorsulva, rohanvást érkeznek a rettegő lánghajúra és a mágusra is.
Más körülmények között büszkeséggel tekintene erre a csapatra, de most inkább kíváncsian várja, hogy mi vége lesz a harcnak.
Ő csak akkor lendíti meg kardját, immár karnyújtásnyira a fekete mágustól, mikor oldalról is eléri őket az érkező első két ork.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Regélő

avatar

Hozzászólások száma : 335

Character sheet
Nép:

TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2011-04-12, 5:08 pm

*A mágus elégedetten szemléli, hogy a lány láthatóan elfogadta végre, nem menekülhet el előle.
Hosszú úton van már túl, ez alatt nem csak saját szaglását követte, s még kereső szellemek segítségét is igénybe vette.
No, nem a lányt kerestette, az nehezebb lett volna, inkább a címert, mely még mindig ott lehet a vörös hajú emberlánynál.
Sydney hozzá intézett szavaira megrántja az ostort olyan erővel, melyből a lány biztos lehet benne, hogy nem barátsággal invitálja magához.
Halkan, magabiztosan jegyzi meg, s azok a sötét szemek most olyanok, mintha Dremer tüzei lobognának a mélyükön. Közelebb hajol a kétlábúhoz, még mindig nem reagálva a vészesen közeledő orkokra.*
- Tévedsz. EZ a megfelelő pillanat.
*Az orkok már csak egy szempillantásra vannak tőle, mikor ismeretlen, ősi szavak hagyják el ajkát a mágusnak, mire a két érkező előtt mintha láthatatlan fal emelkedne, úgy kenődnek fel valamire.
A mágus ezt a pillanatot használja ki, hogy szabad bal kezével felkapjon egyetlen szikladarabot, mely talán éppen a tér burkolatának volt darabja egykoron.
Előbb a jobbról érkezőhöz vágja hozzá. A fehér ork jó darabig meg fogja emlegetni, mikor vért köpve magához tér majd a mágust, meg a követ is, mely éppen mellkasát találta telibe, hangos reccsenéssel.
Menten hátrébb is billen és dől is el, mint egy zsák.
Ekkorra Sydney „barátjának” balja már üresen lendül is, csupán egy aprócska tűzgolyót formálva ujjai között, mely aztán sistergéssel vágódik a másik ork mellkasának.
Égett bőr és hús szaga tölti meg a levegőt, s közben a fekete mágus már ki is tér, s így helyette, csupán a kezében tartott ostort metszi el Frikk lecsapó kardja.
Rossz döntés volt ez a görbelábútól, hiszen fejét védtelenül hagyta, s a teljesen tiszta találat, melyet a mágus bevisz neki, ostornyelet markoló öklével meg is perdíti a levegőben a szerencsétlent, mielőtt ismét a földön köt ki.
A mágus szemei felvillannak, s egy pillanatra, csak egészen rövidre nem emberi íriszek villannak a többi közeledőre, s a hang sem emberi, mely a torkán hördülés szerűen előtör.
Ez elég ahhoz, hogy megtorpanásra késztesse a maradék négy orkot, bizonytalanul tekintenek egymásra, így várva, mi is legyen.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sydney H. Low

avatar

Hozzászólások száma : 311
Életkor : 26
Munkahely : a világ felfedezendő, kiismerendő részein

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2011-04-12, 6:40 pm

//Időntúli Frikk és cimbik Smile//

Mielőtt végleg sikerülne megszabadulnia ideiglenes bilincsétől, hát még megízlelheti a feketeköpenyes nyomatékosítási módszereinek egyikét, s testében csak úgy cikázik a fájdalom a rántás erejétől.
Syd szemei előtt mintha csillagok táncolnának, s nem épp kellemes élményről árulkodnak. A fájdalom azonban múlik, mint ahogy a szorítás is enyhül.
De a hozzá hajoló férfi jeges pillantása talán még lelkét is sikeresen megdermesztené, ha figyelmét nem vonná magára az ork csoportosulás együttes erejű támadásának megindítása. A nő döbbenten nézi a láthatatlan falra felkenődő orkokat, majd azok csúnya végét. Ha mindkettő túléli, bizonyára egy kifejezetten humoros kedvében lévő isten kegyének köszönhetik a rusnyák.
A folytatódó harc azonban egykettőre észhez téríti a tudós lánykát. Nem is kell sok idő neki ahhoz, hogy magára találva rántsa le lábáról az ostor tekervényét.
Még hogy a megfelelő pillanat. Az attól függ, ki számára megfelelő ez a pillanat. Mert nem Sydney számára az biztos.
A lánynak már nyelve hegyén volt mondandója, ami egyenértékű lett volna egy kellemes kis cinizmussal, de mégsem jött ki hang a torkán amint azt kellett látnia, hogyan teszi egymás után harcképtelenné az orkokat egy "egyszerű" mágus. Már, ha lehet egyszerűnek titulálni egy mágust.
Ha tudná, milyen látványról marad le, mikor a férfi megváltozó szemekkel mered a természet fekete humorának is nevezhető lényekre, akkor menten begondolkodna azon elképzelésén, hogy egy "egyszerű" mágussal van dolga.
Végül úgy dönt, nincs idő a további vacakolásra. Látóterébe ismerős ábrázat kerül - nevezetesen Frikk - ám nem marad ott sokáig, mivel mágus "segítsége" gyors mozdulattal téríti jobb belátásra, s küldi újra földre.
A többi ork zavarodottan pislog feléjük. Látszik, nem tudják eldönteni mit is kellene most tenniük. Támadjanak vagy meneküljenek?
Sydney számára egy fikarcnyi problémát sem jelent a döntés gyors meghozatala. Ebben már úgyis akkora rutinja van, mint a vízhordóknak a víz merésében.
A lány elengedi sajgó bokáját, s reményt sugárzó szemei a földön heverő ostor szíjat nézik. A következő pillanatban már talpon is van és uccu neki a város szabadnak látszó sikátorának.
A mögüle érkező zajokra már csak azért sem néz vissza, mert valahogy nincs kedve megtudni, hogy a mágus rendezte-e le ilyen gyorsan ellenfeleit, s most őt veszi célba avagy csak az orkok maradéka döntött a megtorlás mellett? Ez utóbbi lehetőségnek jobban örült volna de, az igazság az, hogy az előbb látottak alapján vajmi kevés esélyt adott volna azoknak a szerencsétleneknek a férfival szemben.
Ami azt illeti nem mintha neki egy kicsivel is több esélye volna ellene. Éppen ezért teszi újra azt, amiben a legjobb: fut.
Egy pislogásnyi időre áll csak meg a sikátorban, hogy eldönthesse, merre tovább? Agyában "élő" térképként emlékezett már minden kis zugra, hiszen az elmúlt hosszú órák alatt igen részletes betekintést nyert a hely ismeretébe.
Nagy levegő vétel, majd kifúj. Futott aztán tovább, s immár a város sajttá lyuggatott falai irányába.
Nem foglalkoztatta az sem, hogy ruháját itt-ott megszaggatta környezete, mely lelkesen cibált ki egy-egy kis darabkát ruhájából. Az utolsó ilyetén "merénylete" a környezetnek már halk szitkokat csalt elő a lány szájából.

- Fene egye meg! Ez az egyik kedvenc ruhám volt!

Csalódottsága jeleként még rúgott is egy kedveset a romos falba, de bár ne tette volna, mert ettől csak lába fájdult meg. Végül fogait összeszorítva mászott ki az egyik nagyobbacska lyukon, ami nem jelentett számára gondot lévén, hogy nem épp nagy termetéről közismert.
Ilyen helyeken jól is jön, ha az ember lánya van olyan kicsi, hogy játszi könnyedséggel bújjon át a magasabbak számára túl kicsinek tűnő lyukon is.
A túloldalon felegyenesedve nézett szét. Egy pillantással felmérte, hogy a város azon részén bukkant ki, merre egy folyó is van, s ha minden igaz, akkor épp erre lesz a gázló is, melyen átkelve eljuthat lovához.
Persze magával is hozhatta volna hátasát a városba, de nem szerette volna ha naphosszat a romokon kellett volna bukdácsolnia gazdáját követve így jobbnak látta, ha egy kellemesebb környezetben hagyja: a legelőn.
Csak ekkor figyelt föl ama aprócska, ám mégis idegelő tényre, hogy háta mögül már nem hallani zajokat.
Tehát valamelyik félnek annyi - gondolta magában. A lehetőségekbe jobbnak látta nem belegondolni. Még a végén megfájdulna a feje, ha az őrült mágusra gondol, mint túlélőre. Igaz, az orkok győzelme sem aratott volna nála osztatlan sikert, ám még mindig könnyebbnek gondolta elfutni a rusnya fajzatok elől, mint levakarni azt a fickót, ki már jó ideje fel-felbukkan napjainak tetszőleges szakaszaiban, s vég nélkül üldözi de azt szinte már mániákusan.
Nem is értette, mi a fene lehet olyan nagy szám abban a vacak címerben, hogy ennyire megakarja szerezni a mágus? Jó, neki is felkeltette érdeklődését, viszont pusztán csak azért, mert nem tudta elolvasni a rajta lévő írást. Már pediglen egy tudósféle van olyan tájékozott, hogy minimális ismeretekkel rendelkezik a népek nyelvezete terén. De ez a címer kifogott Sydneyn. Fogalma sem volt, mi áll rajta. Ezért sem akaródzott átadnia a követelőnek. Egyébként meg nem is hiszi, hogy a mágusé volna. A mágusok - kik köztudottan bármely nép sarjaiból kikerülhetnek - nem használnak külön álló nyelvezetet. Már ha nem számítjuk a mágiájukhoz olykor használt varázsszavakat, mikben szintén van némi ismerete a tudomány terén témfergőknek.
Ez a medál azonban teljes mértékben érthetetlen nyelvezet írási formáját tartalmazza. Esze ágában sincs megszabadulni tőle, míg meg nem fejtette vagy el nem jut vele a tudósok közt is legtapasztaltabb bölcsekhez. Hátha valaki látott már ehhez foghatót élete során.

Gondolataiból visszatért a valóságba amikor belegázolt a sekély vízbe. Kellemes hűsítőként fonta körbe lábait a gázló vize. Langyos hullámzása csillapította bokájának sajgását, mit bőrének felsértése okozott. Dühítette is a tudat, hogy most egy darabig ilyen bokával kell futkosnia. Pillanatnyilag mégis ez volt a legkevesebb.
Lényeg, hogy túlélte, s még a mágus sem tudta megkaparintani a címeres medált.
Lábszárát nyalogatta a felzavart víz, miközben határozott tempóban haladt befelé. Egyértelműen a túlpart volt célja, s igaz, annyira nagy hőség nem volt, hogy kedvet kapjon egy kis lubickoláshoz. Ez olyankor jutott eszébe, amikor meg-megcsúszott lába a sikamlós köveken, mikre olykor sikerült rálépnie.
Annak azért örült, hogy ebben az időszakban annyira lent van a víz szintje, hogy még a legmélyebb ponton is maximum térd fölé ér valamivel. Szívére venné, ha úszva kellene megtennie az utat, már csak azért is mert az úszásban legalább olyan nagy eredményeket tudhat háta mögött, mint egy tengerbe vetett vasmacska.
Épp ezért beérte annyival is, ha lábait áztathatta a folyóparti sziklán ücsörögve. Szerencsére itt most se szikla, sem pedig mély vizű folyó nem volt.
Töretlen lelkesedéssel gázolt egyre bentebb, s szemei már itták a túlpart látványát. Pillantása a szemközti növényzeten pihent.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Görbelábú Frikk
Ork törzsfőnök
avatar

Hozzászólások száma : 490
Életkor : 39

Character sheet
Nép: Orkok
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2011-04-13, 1:25 pm

//Időntúli - a lánghajú és a mágus/

*Amikor végre néhány ork támadásba lendül a köpenyes ellen, Frikk is megembereli magát, habár sajog mindene.
A düh és a bosszúvágy sértett büszkeségéért még munkál benne annyira, hogy végre támadjon is.
Társai nem érdekelnék, csak a saját sérelmei.
Csak egészen kissé késik le, de a mágusnak mintha a tarkóján is szemek lennének. Görbelábú nem is érti, de kardja csak a levegőt, no meg saját ostorát metszi át.
Mérgelődne is magában, hogy akkor most szerezhet újat, de ebben már megakadályozna egy ököl, ami igen sebesen óriásira nő látóterének perifériáján.
Hogy most az ég szakad le, vagy csak a napot tünteti el egy játékos kedvű isten az égről, nem tudni.
Az ork minden esetre hangos csinnadrattát hall, még mielőtt minden elsötétedne előtte.
Ő maga meg nem tudná ítélni, mennyi idő telt el, bár a nap állásából, s főleg abból, hogy fekvésében már elment fölüle az árnyék, helyette pedig éles, meleg fénysugarak sütik éppen, arra következtet, hogy vajon nem is olyan sok.
A feje és állkapcsa minden esetre iszonyatosan zúg és ha tükörbe nézne, maga is meglepődne feldagadt képén.
Felnyalábolja kardját és átbukdácsol egy a nap által kevésbé megvilágított helyre. Csak innen veszi szemügyre a területet, melyen már nyoma sincs sem a lánghajúnak, sem a mágusnak.
Társai viszont szanaszét hevernek, van, amelyik az egyik gerendán lóg, láthatóan aléltan, fegyverövénél fogva, mások pedig a földet szagolják kitartóan.
A felderítő és törzsfő-helyettes végül csak elindul, hogy valahogy életet verjen a másik hatba, ha még van bennük egyáltalán.
Valami csoda folytán végül hosszabb idő múlva mind legalábbis mozgásképes állapotba kerül, de rosszabbul festenek, mint egy vert sereg, pedig egyetlen mágus volt csak az ellenfél.
A lánghajút nem kell számolni, ő nem volt tényező.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   

Vissza az elejére Go down
 
A Főtér
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 17 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 10 ... 17  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Középvidék :: Sendel - A halott város-
Ugrás: