LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Homehttp://newagelaGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Városhatár

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 13 ... 22  Next
SzerzőÜzenet
Balál Tangeran
Szürkeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 646
Életkor : 44
Munkahely : Szabadúszó

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2014-03-03, 5:10 pm

Balál a háta közepére se kívánta a pusztaságot. Nem szerette az efféle, túlságosan belátható területeket. Most Sendel felé tartva elgondolkodott azon, hogy miért, de nem jutott dűlőre. Csupa ellentmondásra lelt, mint amilyen a saját természete. Úgy vélte, talán az égető napsütés lehet az ok, ami elől a gyéren növő fák lombja csekély menedék, de kedvelte a meleget. Arra  gondolt, talán az a gondja vele, hogy könnyen megláthatja bárki Lanuria fia, de valójában örült, hogy itt nem kellett folyton a háta mögé kémlelnie, nehezen lepte volna meg bárki. Az eszébe sem jutott egyszer sem, hogy egyszerűen csak jól megszokta már a növények sűrűjét, a csábító zöldet, legyen szó bármily varázslatos erdőről. Pedig valószínűleg ilyen egyszerű volt az igazság. Szó, mi szó, elzsörtölődött szokása szerint a bajsza alatt.
A lovát kötőféken vezette szorosan maga mellett, mert sűrűn kémlelt a lába alá, vagy a ritkás növényzetbe, s néha meg-megállt, varázslatot szimatolva. Ha látta valaki, furcsán festhetett a roppant magas mágus, ahogy lehajolva, vagy éppen ágaskodva, kuporogva, vagy körbe-körbe forogva kaptatott a valaha jobb napokat látott országút vonalát követve. Csapdák mindenütt, és ő éppen kereste őket, nem pedig kerülte. Mechanikus eszközöket kutatott, ami még működőképes. Rég járt erre, néha bejárta a környéket, hogy könnyű szerkezeteket telepítsen át a vadászható erdőségek sűrűjébe. Ennyire közel azonban még sosem keveredett a romvároshoz, ha ugyan lehet városnak nevezni ezt a  kőhalmot.
Esteledett és elhatározta, meghúzza magát éjszakára a falaknál valami fán. Elhagyta az utat, nem érdekelte a düledező kapu. Több rés volt a városfalakon, mint a rostán a lyuk, így tehát a szürkülettel ébredező baglyok huhogása közepette belépett egy hasadékon, és egy omladék mellett egy bokornál kipányvázta a kancát. Ő maga még indulni készült egy körre a falak mentén belül, mert csapdákat sejtett a falakon átugráló, mit sem sejtő látogatók elfogására, lelassítására. Igaz, így is szerencsés volt, akadt a mai fogásában két nagyvadcsapda, három szakadt háló, és egy elég vaskos kötélhurok, egy közepes rácsos ajtó- valami okból csak ennyi maradt meg az eleven befogó ketrecből, aztán egy hatalmas vashorog, 6 nyílvessző, egy kis gerendacsapda, egy ingacsapda mindenestül, és három pár nyárs két vadveremből. Több helyen varázslatot feltételezett, oda oda se ment, annyit nem ért meg neki ez az egész hajcihő. Mégis sétára indult. Nem az a fajta volt, akit rémiszt egy ilyen kihalt hely. Mindazonáltal, ha már olyan késő délelőtt indult útnak Menionból, talán reggel is belefér egy kis kutatás, mielőtt rendbe szedi, átalakítja, és kihelyezi ezeket a csapdákat az erdeiben.
Tudta, négy napja hajnalban jobb lett volna indulnia, de megígérte a kisfiúnak, hogy megnézi, milyen munkát talált Menionban, miután otthagyta a cirkuszt. Az ígéret pedig szép szó, meg kellett állnia, és szívesen időzött Markus vidám társaságában. Kedvelte a kölyköt, az pedig ragaszkodott hozzá. Afféle példa volt előtte, pedig ég és föld különbség volt köztük. Így érte a hűs, esti szellő az omladékok tövében, ahol fáklya nélkül keresgélt még egy ideig, majd visszaindult tábort verni. Gondolta, eszik egy kis szárított sült húst, egy kevés sörrel. A homályban mozgolódó árnyak szaporodtak és újra idegen mágiát érzett a közelben. Jobb lesz, ha igyekszik pihenni egyet. Majd reggel jobban körülnéz.


A hozzászólást Balál Tangeran összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2014-03-04, 6:21 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nawarean

avatar

Hozzászólások száma : 1461
Életkor : 24

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2014-03-04, 1:54 am

//Mese: Sendel romjai között//
*Ismerős a táj, már megfordultam itt nem is oly régen. Akkor találkoztam a kis vörös boszorkánnyal kinek képességére azóta is fáj a fogam. Ohh mennyi mindent tudnánk elérni, persze még harmat gyenge s valamiért az az érzésem az első csatában elvérezne, ahogy azt a gyengék szokták. Egy háztetőről mérem végig a terepet, apró kis fényt vélek felfedezni. Valami iszonyatosan meleg lehet ott, talán tűz vagy valami veszélyesebb? Az este nekem nem jelent akadályt pont úgy látok mintha nappal lenne. Bár ilyenkor minden kissé homályos lesz. De ami fontos azt észre veszem. S lassacskán rájövök, hogy az eszemet kénytelen leszek eldobni. Ismerős illat csapja meg orromat ahogy a szél a gyülekezők felől fúj. Csak tudnám kinek volt ilyen illata, valamiért a régi önmagam jobban tudná ezt. Elpillantok kissé látom valaki lopakodik. S füleli a többit, micsoda paródia. Levetem a köpenyemet majd módszeresen belehajtogatom zsákomba. Elég kevés itt a hely, már ideje lenne egy leltárt tenni, van itt rengeteg haszontalan holmi. Fejemet ingatom jobbra balra. A szél megfordul, s ha nem is a helyzetemet de jelenlétemet felfedi az idegenek előtt. S mire ők felpillantanának már csak a port láthatják mi utánam marad. Egy közeli ház erkélyéről figyelem tovább az eseményeket, hova az ablakon át jutottam be. Kezemmel megtámasztom a fejemet, és érdektelenséggel bámulom tovább őket. A lány ki a falnak támaszkodik kicsit jobbra fordul vérvörös szempárom fényére lehet figyelmes. S ha ezt megteszi másodpercek kérdése csupán hogy vissza húzódjak a fal mögé.
~ Érdekes kis társaság akar itt kialakulni... De az az ismerős szag... Salamon nincs ötleted?
~ Nincs ötletem én biztosra tudom. De majd te magad is rá fogsz jönni előbb vagy utóbb.
* Csak biccentek egyet kedves társam semmit érő válaszára. Vajon meglepjem őket? Vállat vonok majd lassanként a kis romos lépcsőn lebotorkálok, s már a ház ajtajában is termek. Lassan s nesztelen léptekkel haladok, az ismerős illat felé, s az ismeretlen s felettébb nagy hővel rendelkező ember felé. Gyanúra ad okot a dolog, de vállat vonva megyek tovább. Oda pillantva a rejtőző irányába.
~ Vajon van valami hátsó szándéka? Jobb lesz vigyázni...
*Mikor már a közelükbe érek látom a fekvőt jól bebugyolálta magát, s a másik egy kövön ücsörgött. Vajon őr és őrzött? Halkan lándzsámat a földhöz koppintom. Ha jó a füle már felém is tereli a figyelmét. Vigyorom inkább hat elmebetegnek mintsem baráti mosolynak, de sebaj ez lennék én magam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lysanor Eweny
Zöld elf
avatar

Hozzászólások száma : 525
Munkahely : néha akad..

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2014-03-04, 11:02 am

// Nem bírom ki, hogy ne írjak! //

*Lysanor mély álmát megzavarták a szagok és a mozgások. Levette fejéről a köpenyt és a maga mellett elhelyezkedő kőre pillantott.*
- Jé! Szia Silarona.
*Mondta álmosan és felállt.*
- Találkoztunk már Vadalanban. Mi szél hozott erre?
*Aztán egy nagyon ismerős szag ütötte meg az orrát. Annyira nem is volt régen, amikor elváltak.*
- Kain!
*Meredt maga elé. Majd, amikor kapcsolt köszönt is.*
- Üdv neked is!
~ Már csak ez hiányzott.
*Gondolta és maradt a helyén. Érzékelte, hogy még valaki bújik a közelben, valami negatív energiát érzett és remélte marad a helyén. Aztán egy ismerős érzés kerítette hatalmába. Tudja nagyon jól ki van még a közelben.
~ Aden!
*Már megint itt volt az a személy, akihez régen vonzódott, de már nem, sőt az utolsó találkozásukkor majdnem megölte. Ezt sajnos nem tudta neki megbocsájtani. Persze, ha a férfi lehet rá sem jön, hogy ő az, mivel átesett némi változáson. Így inkább a Silarona Kain párosra koncentrált.*
- Örülök Kain, hogy életben maradtál. Itt a kabátod.
* Majd átnyújtotta a kissé megtépázott ruhadarabot.*
- Köszönöm. Vettem már magamnak másikat. No de, ha jól sejtem ti most találkoztok újra hosszú idő után Silarona. Tegyetek úgy, mint ha itt sem lennék.
* Halvány mosolyféle jelent meg az arcán és visszaült oda, ahol az imént aludt.*

_________________

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!


A karakter dala
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Silarona
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 297
Munkahely : Néha van, néha nincs

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2014-03-05, 12:15 pm

//Mese  flower  - Kain, Lysanor, és akiről még csak sejtések vannak //

*Igen, Vadalanból ismerős. Erre jut a félig a fal takarásában guggoló, elf álcás sárkány, ahogy a fehér hajú – valódi – elfet nézi. De valami nem stimmel. Akkor még nem teljesen így nézett ki.
Nem sokáig morfondírozik ezen, mert valami más köti le a figyelmét. A földön alvó nő két köpenybe burkolózik, egyiket magára, másikat maga alá terítve. Silarona biztosan felismeri az egyiket, a tépett feketét. A kék szemek egy hajszálnyival összébb szűkülnek. Nem téved, abban biztos. Megismeri a kabátot, még ha amikor legutóbb látta, akkor sokkal jobb állapotban volt is. Két gondolat kergeti egymást a fejében. Hogyan került a kabát ehhez az elf nőhöz? És vajon már nála került ilyen állapotba, vagy még az eredeti tulajdonosán?
Nem kell sok ész, hogy megtippelje az utóbbira a választ. Az elf kimerültnek tűnik, és nem úgy látszik, mintha legjobb formájában lenne, de amennyi a kabát állapotából látszik…
Szinte észre sem veszi, hogy lélegzetét visszafojtva merül el a gondolataiban. Lehet ezért, hogy csak Kain lépteire figyel fel, amikor a sötét mágus már egészen közel ért. Silarona felkapja a fejét, az izmai cselekvésre készen megfeszülnek. Ezzel egy időben vesz ismét levegőt, s elönti az ismerős illat. Talán a felismerések hirtelensége miatt, de nagyra tágult szemekkel néz a felbukkanóra. Aztán egy mosoly. Benne van mindaz az öröm, ami egy pillanatra még az aggódást is kiveri a fejéből.
De nincs igazán ideje örülni, mert az alvó felébred. Elkomolyodó arckifejezéssel kapja oda a fejét.
Igen, találkoztak. De honnan tudja a nevét? Egy pillanatig nem válaszol, csak gyanakodva vizslatja a feltápászkodó elfet. Egy halk ugrással ő is talpon terem. Felvont szemöldökkel pillant ismét Kainra, ahogy a számára még mindig nagyrészt idegen nő őt is köszönti.
Mintha az istenek különös játéka lenne a nyugalomra számító vándorok összeterelése. Újabb, különös szag jelenik meg a közelben, miközben Silarona nem tudja eldönteni, hogy a gerincén végigfutó borzongás, mely egy fajtársára figyelmezteti, vajon Kainra utal-e vagy van még valaki a közelben.
Mintha nem is lenne fontos, úgy hallgatja Lysanort. Valami történt, míg nem találkozott Kainnal. Valami, ami majdnem véget vetett mindennek. Egy hosszú pillanatig nem tud foglalkozni a közelben lévőkkel, vagy a kérdéssel, hogy az üsthajú honnan tudja a nevét.
Ami mégis kihúzza ebből, az a megjegyzés, a hosszú időre. Elbűvölő mosoly jelenik meg az arcán.*

- Nagyon kedves. Igazán örülök az ismételt találkozásnak. Sajnos, azt hiszem, én még nem tudom, hogyan szólíthatlak. - *Vált kérdővé a tekintete, miközben kezet nyújt az elfnek.
Ha választ kap a fel nem tett kérdésre, még egyszer megjegyzi, hogy örül, miközben Kain mellé áll, s csak olyan nemtörődöm módon fogja meg a kezét. Nem bízik a nőben, aki ennyit tud róluk, s aki Kain tépett kabátjában jelent meg. Ha az arany sárkány hagyja, hogy a vékony ujjak rákulcsolódjaknak a kezére, megszorítja azt. Óvatosan, tele féltéssel, szerelemmel, kérdésekkel, melyeket nem mer most feltenni. Közben az arcáról továbbra sem tűnik el az émelyítően szívélyes kifejezés. Amíg nem kerülnek el Lysanor közeléből, vagy amíg nem győzik meg, hogy bízhat benne, legalább némiképp, addig egy pillanatra sem fogja kimutatni az érzelmeit. Ez a tőle olyan idegen ál-lelkesedés áll talán a legmesszebb attól, ahogy valójában érez.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1773
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2014-03-05, 2:32 pm

// Mese: Sendel romjai közt - Lysanor, Silarona, meg aki még ott van... //

*Az arany sárkány számára már kezdenek túl sokan lenni. A lándzsa koppanása, a nem is olyan sokkal hamarabb az égből hallatszó szárnycsapások mással összekeverhetetlen hangja. Az nem egy éjjeli madár, vagy a nem rég hallott bagoly szárnyait jelezte számára.
Egyben azt is, hogy az idegen sárkány nem Silarona, hiszen a vörös nősténynek az illatát máshol fedezte fel.
Az idegen sárkány ráadásként, ha ilyen alacsonyan repült, biztosan érzékelte a szagokat is, amiket az éjszakára kihűlőben lévő romokból felszálló meleg áramlatok visznek ilyenkor magukkal.
Kain számára máris túl nagy a tömeg, ahhoz képest, hogy a romok között magányra vágyott. Arra, hogy egyedül pihenhet, mielőtt még találkozik Silaronával, s egyúttal aggodalmát is fokozta volna az egyedüllét, hogy eljön-e, találkoznak-e itt, nyugaton.
Vagy Furia már be is váltotta fenyegetését, s az ő szerelme a holtak között leledzik már Dremer birodalmában.
Azonban mindezt felülírta a tudat, hogy a hosszú combok tulajdonosa nagyon is él, neki örült, s a tudat, hogy nagyon nincsenek egyedül.
Sendel tele van kétlábúakkal, s még egy idegen sárkány is érkezett.
Namelyr nem feltétlenül vágyik egy összecsapásra a romok között Furia egy újabb vadászával, elég volt neki Xerar, majd Furia maga, jobb szeretne eltűnni kicsit.
Azonban a nagyra tágult szemekbe néz először, s a fakó arcon ebben a pillanatban ezernyi érzelem viharzik át. Megkönnyebbülés, hogy a tengerkék szemek tulajdonosa él, s virul, s hogy itt van mellette.
Aggodalom, az idegen sárkány érkezése miatt, aki, ha időközben elég közel jutott, márpedig ha őket keresi, itt kell lennie, akkor immár nevükkel is tisztában van, hála Lysanornak.
Düh, hogy esetleg újfent harcolniuk kell, hiszen ha eddig nem is derült volna ki, már tudják a nevüket, s Kain neve egyet jelent az árulással.
Bosszúság, hogy Lysanor majdnem mindent megosztott már Silaronával, és mindenki mással, aki a közelben hallgatózhat, s némi bosszúság, hogy a fehér hajú elf jelen pillanatban is itt van.
Nem nyúl a kabátért, csak balját emeli szájára, figyelmeztetve mindhármukat, hogy maradjanak csendben.
A narancs köves markolatú fegyver hegyét az arany sárkány maga mellett a kőhöz érinti.*
- Kring beskerming!
*Mint szél fut körbe minden irányba egy apró hullám a romokkal, porral hintett talajon, körkörös irányban terjedve szét.
Tudni akarja, hogy kire kell számítania, s ez el fogja neki árulni.
Ha Lysanor még tartja a kabátot, akkor most veszi el, biccentve az elfnek, míg a másik, látszólagos elf ujjait is most szorítja meg, amennyiben Silarona még nem húzta vissza kezét.
Az előbbi színjáték sem kerülte el figyelmét, jóllehet, egészen mással volt elfoglalva, s így a vörös sárkány meglepetést okozott neki vele.
Nem látta még ezt a játékot tőle, ám tetszik neki, hogy nem mutatja ki azt, ami benne van, pedig Namelyr biztos benne, hogy pár kérdésre válaszolnia kell majd alkalomadtán.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gomora
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 133
Munkahely : sárkány, tekercskészítő

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2014-03-06, 1:39 pm

Gomora elmosolyodott, amikor meghallotta a bent lévők neveit. Pont ilyen információkra várt, mikor úgy döntött, kivár még egy kicsit. Silarona neve ismerősen csengett. Valamikor már találkoztak a sárkányvölgyben. Vagy csak valaki említette azt, hogy ismeri... Nem ugrott be róla ennél több, de az biztos, hogy valami aggódás volt a dologban érte.
Kain nevét viszont még ennyire sem tudta a sárkány lady hova tenni. A régi történet jóval a születése előtt volt. Valahol valaki mesélt már róla, de ahogy próbálta erőltetni, hogy Silanora iránti aggódással összepárosítsa, sehogy se jutott közelebb. Nem is sejtette, hogy a legkeresettebb áruló az. Mindig a vadászok felfegyverkezésében segédkezett. De ha vadászni indult, szerette maga kiválasztani a helyet és a prédát. Ha egy fajtársával találkozott, sokkal jobban bízott a figyelésben és hogy az esetleges árulók maguk leplezzék le magukat.
Ahogy kicsit közelebb hajolt, a párkány egy kis darabja leszakadt a lába alatt és egy sikítás hagyta el a száját. Csak az mentette meg a földre zuhanástól, hogy időben elkapta a még épp szélét az egyik kezével. Pár pillanatig csendben markolta a ház falán csüngve és figyelte a légzését és a szívverését, ahogy szépen lassít és kezd közeledni a normálishoz. Ez után kicsit körbe nézett, hogy mik maradtak épen a környezetében. Az esőcsatorna túl messze volt tőle és úgy döntött, a párkányon nem kísérletezik tovább. Egyszerűbbnek tűnt kicsit elrugaszkodni a lábával a ház falától és hagyni, hogy a talpára érve minél gyorsabban szilárd talaj kerüljön a lába alá.
~Nem kell félnem. Az ügyességem mítosza ha volt, a két sárkány előtt most foszlott semmivé. És senki nem árthat nekünk, amíg segítjük egymást.
Nem sokat törődött az őt figyelő kétlábúval. Az emberek gyengék és bár szagába elegyedett valami tünde is, de mágikus kisugárzása nem volt. Nem örökölte az őseitől ezt a képességet. Ha megtudja, hogy az elftől mit akar a szerelmes pár, meglátja, hogy melyik kétlábú lesz a vacsorája.
-Szia Silanora! -mosolya közben idegesen hátra simította a haját.- Bocsi, hogy ezt kérdezem, de... találkoztunk mi már? Tudod nem túl jó a névmemóriám.

/Bocsi Kain, hogy nem emlékszem rád. Száz év borzasztóan rövid idő. Rengeteget kell még tanulni./
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nill

avatar

Hozzászólások száma : 20

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2014-03-06, 9:25 pm

Nill a lenyugvó nap fényében Sendel felé repült. Úgy döntött az út utolsó részét gyalog teszi meg. Kiszemelt egy fás területet és fák közül már elfként lépett ki. Mostanában nyugtalan, rémálmok gyötrik. Főszereplőjük egy mágus, aki dobszóra egy üst felett kántál, majd a dobokat egyre gyorsabban ütik s, a mágus egy késsel közelit a kikötözött Nill felé. A dobokat örült ütemben verik aztán hirtelen megállnak mire a mágus beledöfi Nillbe a kést, aki erre felébred. Nill sárkány része, egy hónapja mikor a rémálmok kezdődtek azt mondta neki, hogyha meg akarja tudni az álom jelentését és fényt akar deríteni a múltjának egy kis részére akkor menjen Sendelbe. Az ifjút kíváncsivá tettek a szavak azonban nem akart nekivágni az útnak. Most, mégis itt van néhány száz méterre Sendeltől és keresi a mágust akit csak álmaiból ismer.
Amikor elérte a várost megállt és csak döbbenten nézte a kilyuggatott város falat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Silarona
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 297
Munkahely : Néha van, néha nincs

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2014-03-06, 9:31 pm

//Mese - Kain, Lys, Gomora, és a rejtőzködők//

*Az épphogy kialakulni kezdő helyzetet újabb fejlemény zavarja meg. Mintha a sorsnak eltökélt szándéka lenne, hogy a mai napod addig bonyolítja, amíg csak lehet.
Silarona, a szívélyesség álcáját egy pillanatra sem megtörve, szánja egy rövid pillanatra rá érzékeit a tető lakosának felderítésére. A másik sárkány. Az idegen. Az ő jelenléte lejjebb szorítja a Lysanor keltette feszültséget, még ha kiszorítani egyenlőre teljesen nem is tudta.
Itt állnak Kainnal kéz a kézben, félreérthetetlenül. És ha az érkező felismeri Anzar árulóját, harcolniuk kell. A vörös sárkány megtelik aggodalommal. Egy erős ellenféllel szemben ő még mindig csak teher, és Namelyr állapotát sem becsüli jóra, még ha eddig nem is győződhetett meg semmiről.
A sikoly irányában a sötétségbe fúrta a pillantását. Nagyon hosszúnak tűnt az idő, míg a földre érkező talpak puffanása elhatolt hozzájuk, s még tovább nyúlt a pillanat, míg a harmadik sárkány ténylegesen előttük állt.
Habár a fehérhajú nőnek köszönhetően már biztosan tisztában volt a kilétükkel, a megjelenése mégis majdnem… bizonytalan.
Ahogy elhangzanak az első szavak, Silaronán hitetlenkedés fut végig. Sok mindenre számított, de arra, hogy a frissen érkezett őt fogja ismerősnek találni, rá lesz kíváncsi, arra nem.
A szavak elhangzásával majdnem egy időben futott végig a hangsúlyokon, a szavakon, próbálva hétszáz éves tapasztalatának hasznát venni, s következtetni. De hiába, nem érez mást a szavak mögött, még ha ettől nem is nyugszik meg.*
- Szervusz. Igazán örülök, hogy valakivel a népből találkozhatok. - *Az apró utalás oly sokfélén magyarázható, s épp beleillik a képbe. Nem hullik le róla a szívélyes, szinte csöpögős jellem. Talán még dolgozik is rajta. Lysanornál még sokkal érezhetőbb volt, hogy nem őszinte. Most régi, elvétett találkozások emlékéből építi fel az örömöt, amellyel egy fajtársat köszönt. Egy sárkányt, aki még ismeretlenül is bajtárs.
Közben lázasan igyekszik felidézni bármit is az előtte állóról. A humán alak alapján éppúgy lehet még majdnem kölyök, mint aggastyán.
A kérdés egy pillanatra megzavarja, de csak egy tized szívdobbanásra. Emlékezne, ha már találkoztak volna. Hacsak nem a Völgyben, még mielőtt… És ez az, ami miatt nem mondhat akármit.*
- Így sajnos nem tudnám megmondani. - *Mosolyodik el.* - Egy ideje nem jutottam haza, ráadásul én is igen feledékeny vagyok. Talán régebben… De ha én is megtudhatnám a neved, lehet, többre jutnánk.
*Sajátos átfogalmazása ez az igazságnak. Örömmel mondja, a kellő helyeken belevegyítve a hangjába a kellő bánkódást, vágyakozást… Ennek már mestere.*

//Kain Very HappyÚgy tűnik, már nem mindenkit foglalkoztat annyira a sárkányok népének legnagyobb árulása. Csak Furia is lenne már így vele.
De jó, hogy értem még 5-700 év múltán is aggódnak ^^ Very Happy//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nawarean

avatar

Hozzászólások száma : 1461
Életkor : 24

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2014-03-07, 12:37 am

*Érzem a szelet ahogy végig hasít a lábaim között, meglobogtatja a hajam, hallottam a varázsszavakat amiket az egyikük kiejtett. Nehéz lenne nem kitalálni melyikük a varázsló hisz csak nők vannak benn rajta kívül.
-Törj meg.
*Majd hátamon lévő zsák lyukjaiba helyezem a fegyverem, nesztelen léptekkel kerülök közelebb az éppen bent beszélgetőkhöz. S most hogy látom a lányt, rám tőr a felismerés. Már tudom ki ez, kinek volt ilyen az illata. Biztos voltam benne, hogy a régmúlt fog visszaköszönni ezen a titokzatos estén. Két vöröslő szempár tekint be az ajtón, az avatatlan szemek sárkányt kiáltanának de köze nincs hozzá. Arcom elé maszkot húzok, majd óvatosan betérek a helyiségbe. Körbe pillantok, elvigyorodok a mágus láttán kivel vadalanba hozott össze a sors persze csak egy ítélet erejéig.
- Szép estét... vadalani fekete mágus s kedves- tekint végig a mellette álló lányon.- társa.
*Lépek egy arasszal beljebb, majd tekintek el kettejük mellett Lysanor irányába.
- S hogy is lehetne kihagyni, az új köntösbe bújtatott elfet. Üdvözletem.
*Majd lépek még egy arasznyit kezemet mellkasom elé helyezem enyhén előre biccenek. Köszönés jeléül. Majd egy apró de igen csak keresett illatra lelek. Hihetetlen de talán végre egy lény aki választ is tud adni egy igen csak apró kérdésemre.
-A nevem Nawarean.
*Köszörülöm meg torkom majd ismét csak szólok.
- Ahogy érzem találkoztatok a holló sárkánnyal... - Húzom el szemem.- Fekete pikkely, fekete karmok... avagy ébenfekete haj, kecses karcsú női test. Ki hogy látta... Nekem volt szerencsém mind a kettőhöz. S ha megengedtek egy apró kérdést... merre találom? Elintézetlen dolgunk van még.
*Látom az arcokon, hiába a tetetett érzések, a szemei sokat elárulnak a lánynak, pont úgy ahogy a fekete mágus szemében a csillanás, amolyan félelemként tükröződik vissza. Bár lehet csak engem csap be saját képzelőerőm. De mindazonáltal meg kell várnom a választ. Ilyen közel régen nem jártam már. Sem a múlthoz sem pedig a jelenhez. Mindent egy helyen isteni felhozatal. Közben oda tekintek a sárkányra, kit még láttam is átváltozva mielőtt a földre ért.
- Ismeritek. E tekintetetek mindent elárul, s egy fajból valóak is vagytok. Kivéve téged, kedves fehér hajú.
*Enyhe él hallatszott ki hangomból, majd ujjammal lehúzom arcom elől a maszkot, én magam sem bíznék meg olyanban ki ne merné felfedi arcát előttem.
// Lys hogy érted h nem bírtad ki Very Happy A csevegés korlátlan, mind mesélő előtt és után is Very Happy. Roppantúl kíváncsi vagyok a válaszokra Very Happy //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gomora
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 133
Munkahely : sárkány, tekercskészítő

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2014-03-07, 2:49 am

A nőstény nem fojtotta el a morgását, ahogy közeledett a másik kétlábú. Szíve joga feliratkozni az étlapra, ha abban reménykedik bárki is, hogy három sárkány nem bánik el egy helyett két alacsonyabb rendű lénnyel, hát nagyon téved. Még egy tucattal is csak olyan problémák árán, mint a bivaly pata az éti csigával.
Ahogy belép az ajtón, kedves mosoly fogadja Gomora arcáról. Még mindig azt várja, hogy kiderüljön, hogy mi célból élte túl a már bent lévő kétlábú társa a beszélgetésüket. Valamit akarnak tőle és ez növeli Adennek is az esélyeit. Neki nem a túlélésre, egyszerűen csak arra, hogy a tekercskészítő őt fogja ma megenni.
~Furiáról beszél. Az ősi leírása összetéveszthetetlen.
Viszont mi oka van egy prédának arra, hogy ilyen lelkesen keresse? Már az is gyanús, hogy életben van. Kevesen látnak átváltozni sárkányt. De talán... legyen az ő sorsa is egyelőre a „vadalan mágusé”. Veszélyt jelent a fajra, ha meg tudja különböztetni a testvéreimet a maga fajtától. Viszont egy újabb fejlemény, hogy...
Vadalanról mostanában fű-fa-virág beszél. Még ha a Sárkányok Völgyében ez kézzelfoghatóan kevesebbszer merül fel témaként. De egy valamiről senki nem beszélt idáig. Hogy az ősiek oda küldtek volna áruló-vadászokat.
Ideje lesz megtudni, miért tud egy ellenség ilyen biztosan dolgokat a legféltettebb titkainkról. És ugyan miért nem terjedt el a híre, hogy a fekete úrnő háziállatokat kezd el tartani?

*Gondolataiba merülése közben sárgán megvillannak a szemei, ahogy Lysre néznek. A völgybéli nagyon jól tudta, hogy az emberek nem tévesztik össze a sárkány pillantását az ügyeskedőkével. Egy zsákmány akkor is felismeri, ha életében nem hallott arról, hogy léteznek sárkányok vagy külön hallott volna arról, hogy hogyan kéne felismerni. Úgy vélte, a legesélyesebb, hogy létezik valami az ösztön szintjén, amivel vele teremtettek minden élőlényt, hogy a szem nézését felismerjék. Az állatoknál még erősebb ez, hiszen enélkül félnek a szagtól, hogy valaha találkoztak volna vele.
Nem tudta a sárkányhölgy, hogy mi célja volt ezzel Nawareannak, de abban biztos volt, hogy ha hamarosan nem derül fény rá, akkor újból láthat egy alakváltást és a karmaiban kapálózva viszi el ezt a lényt Enionba. Kétsége nem volt ahhoz, hogy megvannak az eszközeik ahhoz, hogy szóra bírják és mindent megtudjanak erről a fertőről. Furia soha nem árulta volna el a sárkányok féltett titkát, hacsak nem...
~Hacsak nem egy áruló sárkányról van információja a számára.

/Behívjuk a mesébe a fekete hölgyet?/
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1773
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2014-03-07, 7:14 am

// Mese: Sendel romjai közt - Sil, Lys, Gomora, Nawarean //

*A varázslat elég hatásos ahhoz, hogy az arany sárkány észlelje a közelükben lévőket, s az éjsötét szemek összébb húzódnak.
Lysanor és Silarona rövid és saját kis varázslatát követi az első sikoly, valamint a lehulló kődarabok utáni tompa puffanás. Nem kételkedik abban, hogy a házról érkező lény a sárkány, s az sem, hogy talpra érkezett, mindenféle sikkantástól eltekintve.
Azonban ő maga nem beszél, az egyre terjedő sötétségben, a romok között inkább valamicskét hátrébb húzódik, s hagyja, hogy fekete haja arcába lógjon, valamelyest rejtve a fakó ábrázatot az újonnan érkezők elől.
Szakadt ruházata és az alatta húzódó sérülések nyomai azonban árulkodnak arról, kemény csata után van.
Minden esetre meglepetten veszi tudomásul, hogy van olyan sárkány, akinek nem ismerős a neve, habár abban nem lehet biztos, hogy az érkező nem akarja-e őket félrevezetni.
Így marad az óvatosságnál, s átengedi a kezdeményezést Silaronának.
Az oldalán álló vörös nőstény okos szavaira fakó arcán mosoly jelenne meg, ha hagyná, ám így az a részben haj mögé rejtett arc érzéketlen marad, s hideg, mint a kő.
Csendben van, s nem is erőltet mást, egészen addig, míg az új érkező is meg nem jelenik.
A fehér hajú idegen, hasonlóképpen fehér bőrrel van megáldva, mint az ő álcája, s az arany sárkány éppúgy érzéketlen arccal szemléli a vörös szemmel belépő idegent. Nem tudja nem észrevenni az idegen sárkány reakcióját, a morgást. Hihetetlen, milyen könnyen felfedi magát kétlábúak között.
Nem igazán emlékszik arra, mit is tett Nawarean Vadalanban, csupán ábrázata maradt ismerős onnan.
A hely említése nem hoz kellemes pillanatokat, hiszen akkor is veszélybe kerül kedvese, s hosszadalmas meghurcolás és harc eredménye az, hogy jelenleg is itt lehetnek.
Azonban a lényegesebb a fekete sárkány leírása. Abban, ahogy az idegen sárkány, aki még mindig nem mutatkozott be Silaronának, úgy Kain is teljesen biztos, hogy Furiáról an szó, s az őt is meglepi, hogy az idegen még életben van.
Nem az ő dolga megítélni, hogyan történhetett, de abban kételkedik, hogy ez a kétlábú ügyességének köszönhető, s ismerve Furia módszereit, melyekkel épp Lysanort állította nyomába, Namelyr inkább lélekben felkészül arra, hogy a még mindig a kezében tartott karddal a hamarosan megjelenő ősi sárkányra kell reagálnia.
Tekintetében elkeseredettség jelenik meg, s elszánás, hogy szerelmét bármi áron, de megvédi a rájuk törő haláltól. Akár saját élete árán is.
A fekete tükrökben átsuhanó érzések helyét hamarosan már csak egy veszi át. Készültség, s figyelem. A méretes izmokban is ott vibrál az elektromosság, amely a készültségben lévő testet felkészíti azonnali reakcióra.*
- Ha tudod, hogy ki ő, azt is tudod, hogy olyan könnyen változtat helyet, mint a szél.
Bárhol lehet.

*Jegyzi meg halk, s hideg hangon Kain. Már most tűnne el erről a helyről, Silaronával az oldalán. Nem gondolta volna, hogy rajta kívül bárki is lesz a romok között, ehhez képest…*


_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lysanor Eweny
Zöld elf
avatar

Hozzászólások száma : 525
Munkahely : néha akad..

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2014-03-07, 10:52 am

* Figyeli itt a jelenlévőket, akik egyre csak gyülekeznek, azonban Silaronának tartozik egy válasszal.*
- A nevem Lysanor de szólíts csak Lysnek. Tudom, hogy érdekes volt ez a kabátos jelenet, de biztosíthatlak arról, hogy Kainnal mi ketten az életünket mentettük, én az övét, már amennyire tudtam és ő az enyémet. És biztos vagyok benne, hogy az volt a legnagyobb hajtóerő Kainnak az életben maradásért, hogy téged láthasson. Ugye Kain?
*Mondta kedvesen, és be kellett látnia, most, hogy így jobban szemügyre vette Silt Kainnak igen jó ízlése van. Aztán jött Aden, de máshogy nevezte már magát.*
- Új köntös. Ch! Te sem vagy már régi kedvesem.
*Mondta haraggal a hangjában, mert ez a férfi már nem az volt, aki iránt vonzódott. Jól kijátszotta Lys érzéseit és jól magára hagyta annak idején.*
- Hogy találkoztunk e azzal a sárkánnyal? Tudod, neked ahhoz semmi de semmi közöd. Ha te átélted volna azt, amit én akkor biztosan nem keresnéd. És a nevem nem fehér hajú,azt nagyon jól tudod, te elkényeztetett szájhős.
*Dobta oda Nawareannak. Nem érdekelte, ha megint megpróbálná megölni, hiszen őt is már üldözi a végzete. Ez a kis "semmiség", mint a halál, már megszokott az ő életében. Ebből a beszélgetésből talán még Sil is leszűrhette, hogy ő és Kain min mentek keresztül az elmúlt időszakban. Ő már nem fut olyan szekér után, ami nem veszi fel. Sőt egyetlen szekér után sem.*


//szerintem NE! jöjjön Furia! De ezt bízzuk a mesélőre srácok! Wink//

_________________

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!


A karakter dala
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nawarean

avatar

Hozzászólások száma : 1461
Életkor : 24

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2014-03-07, 1:30 pm

*Ránézek a lányra aki eddig egy szót se szólt, micsoda gyilkos ösztön. Elvigyorodok rajta, legyen akármilyen nagy is volt már dolgom a legfélelmetesebb sárkánnyal e világon. Őt is képes voltam túlélni egy ilyen ilyen már meg sem kottyanna. De a fekete mágus inkább ad okot a félelemre mint a másik három. Nem érzek rajta ártó szándékot, s túl bölcs ahhoz is hogy felfedje titkait. Ha Lysanornak nem lenne ekkora szája hogy három egymáson álló sárkány is beférne rajta lehet sose tudom meg a nevüket.
- Nem mondanám, hogy tudom ki ő. A nevét nem árulta el nekem. Találkozásunk épp oly gyors volt mint ahogy a szél fúj.
*Majd ismét a sárkánylányra pillantok, nem tetszenek ezek a szemek. Végig mérem, elvigyorodok rajta. Érezni ezt a hatalmas ölni akarást, azt ahogy majd szét pattan tőle a lány.
- Gondolod ha túléltem... azt akitől mindegyikőtök szemébe félelem lobban, te képes leszel megölni? Ha arra jutsz, hogy nem kérlek ne nézz így rám mintha csak egy egyszerű hús lennék az étlapon. Mert sose tudhatod, hogy ki a vadász és ki a préda.
*Majd Lysanor kezd bele mondandójába, az első szavaira csak vállat vonok nincs dolgom vele. Majd elvigyorodok az utolsó mondaton, s a fekete mágusra pillantok fel. Veszélyesen ostoba ez a lány, szinte most dobta magát oda a harmadik sárkánynak mint vacsi. Ingatom a fejemet.
- Annyira ostoba vagy... hogy még azt sem tudod mikor fogjad be azt a lepcses szádat. Látod őket? Kettejüket ismered, talán még a barátjuknak is mondhatod magad. S a harmadik?
*Elnevetem magam majd arcom ismét komorba fordul.
- Amikor a fekete hölgy keze úgy hatolt át a testemen mint forró kés a vajon, s ott hagyott a saját véremben ázva. Arra gondolva biztos már régen végem... teste beitta magába a vérem illatát mi bokáig áztatta őt. Ha tudnád, hogy min mentem keresztül... jártál már Dremer birodalmában? Heh... Jobban tennéd ha befognád a szádat s nem fednéd fel magad s társaid ismeretlenek elől. Attól, hogy megváltoztál még ugyanolyan hülye maradtál... pontosan amilyen Vadalanban is voltál...
*Odafordulok végül a sárkánylányhoz, kissé elbiccentem fejem jobbra. Végig mérem, várom hogy mit lép a megkapott információkra.

// Lereagáltalak titeket, ha van ellenvetése vkinek h befurakodtam így középre akkor privibe közölje :)Azt ha kell törlön és egészítek bár most csak Sil nem írt. De ahogy látom Gomora elmulasztott neki válaszolni és én kerültem a központba Very Happy//

// Én már írtam. Admin 2 //


A hozzászólást Nawarean összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2014-03-07, 3:33 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gomora
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 133
Munkahely : sárkány, tekercskészítő

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2014-03-07, 3:27 pm

Gomorában egy világ omlott össze.
Úgy érezte, hogy szép lassan a társaság peremére kerül, pedig a legtöbb testvére igen meleg szívvel fogadja. De elmulasztotta az elmúlt évszázadban a divat változásait követni. Három sárkány, egy ősi, aki uralkodik társaival a Völgy felett, egy régen eltűnt fajtárs, aki titkos megbízásai miatt már rég nem járt otthon és egy harcverte harmadik, akikben mind az a közös, hogy rászoktak a kisállat tartásra.
~És még engem maceráltak már többször a konyha miatt! Nem is tudom, melyik a rosszabb emberi szokás. Az étel egy részét fűszerezni, felturbózni... vagy egy halálra ítélt prédát megfélemlíteni, hogy rettegésében hozzá idomuljon a gazdájához.
*Lys szemében semmi váratlan ijedelmet nem látott a sárkányszemek pillantásától, mint a kutyák, akik nem félnek gazdájuktól. És ez a másik, aki boldog volt a tudattól, hogy a póráz fogója milyen nagyszerű lény...
~Valóban az. De mi lesz velünk, ha mi is olyan szokásokat veszünk fel, amik miatt gyűlöljük a kétlábúakat? Nem a tekercsek és nem a konyhában evés az, ami őket elsöpörni való szennyé teszi. Hanem ahogy más élőlényekkel bánnak.
*Megdöbbenéséből lassan összeszedte magát, és oda fordult a másik tünde alakot viselő lányhoz. Az elején komolyan fontolgatta, hogy az igazi nevét mondja el, de a következő mondatai egyfajta tiltakozás is annak, hogy mennyire ellenszenvesek számára az itt látottak.
-Kaszandra Whuton úrnő vagyok Hompániából. Egy ottani nemes. Találkozóm van egy Hakntog nevű úriemberrel. Ha véletlenül találkoztok vele, szóljatok. Itt leszek a közelben.
*Ezzel kisétált az ajtón és közben egy pillanatra Aden vállára tette a kezét, hogy csábos ajkaival a fülébe duruzsolja.
-Te pedig, kis rágcsáló! Ha nem olyan sürgős találkoznod vele, megvárhatsz és majd elkísérlek hozzá. Épp elszámolni valóm van nekem is a hölggyel. De ne félj! Nem foglak megenni. Talán még meg is simogatlak. Hamm.
*Ezzel, ha Aden nem lép ki oldalra, akkor csípőjét oda dörgöli hozzá szemtelenül, hogy utána riszálva távozzon. Bármit is tervez Furia ezzel a lénnyel, nem húzza keresztbe akarva egy ősi számításait. De ez koránt sem jelenti, hogy nem játszadozik el vele kicsit. Szívből gyűlölte, amiért ilyen megalázó viselkedést vállalt az életben maradásáért.
Sendel elhagyott utcáin egyre halkulóbb volt a léptei kopogása. Elég távol ment, hogy egy ember már ne hallhassa a suttogásokat. De csak a figyelmetlenek nem vették észre a bentiek közül, hogy nem elég messze állt meg, hogy egy sárkány meg ne halljon mindent, ami odabent történt.
Egyre jobban kivehető volt mások szaga is, akik közül volt, ami emlékezteti a sárkányhölgyet valami régi dologra. De még nem jutott eszébe, hogy mi volt az pontosan.

/Ne feledjétek, hogy egy sárkány másként érzékeli az időt! Nekem van még néhány évszázadom bemutatkozni. Az emberek addigra meghalnak.
Jah! És Gomorát most már tuti meg fogja verni valaki./
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kesa Klensbane
Szürkeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 306

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2014-03-08, 10:56 pm

//Én is megérkeztem! //

* A nap már erőteljesen leereszkedőben, mire a Klensbane ház fiatal örökösének sikerül megpillantania Sendel romvárosának csupán alig látható körvonalát. Hosszú út áll a fiatal nemes háta mögött. Nincs olyan közel Sendelhez a Lanur-hegység, márpedig ő onnan indult el egyenesen erre a helyre, majd pedig északról megkerülve a nimfák erdejét, végül a romváros északi része felé közeledik.
Ritka alkalmak egyike, hogy szürke mágus köpenyét magára vetve utazzon, most mégis úgy határozott az utolsó pihenőjénél, hogy a romvárosban előnyösebb lesz számára, ha mágusként érkezik. Talán maga a máguslét ad számára annyi biztonságot, hogy az esetleges banditák kétszer is meggondolják, valóban meg kívánnak-e támadni egy értéktelen holmikkal utazó mágust, vagy pedig átengedik a területükön különösebb fennakadás nélkül. Arról nem is beszélve, hogyha a halott város mégsem bizonyul annyira halottnak, akkor körülményesebb kimagyarázni, mit is keres arrafele egy lényegében üres szekérrel utazó kereskedő. Ellenben a mágusokkal, akiket oly könnyen magához vonzhat a rejtelmekkel teli város.
Kesát is egy ilyen rejtély hozta ennek a városnak a közelébe. No, nem a város nevezetességéül szolgáló oszlopok, ennél jóval földhözragadtabb rejtély, azonban akár csak az oszlopok, úgy ez a rejtély is a város elnéptelenedése előtti időre nyúlik vissza. Azonban, ennél többet sokkal többet, még Kesa maga sem tud.
A lemenő nap látványára, a fiatal nemes fejében megjelenik a letáborozás gondolata, mely erőteljes harcot vív a távoli város látképe okozta hevességgel.
Végül mégis a táborozás gondolata kerekedik felül, miután belegondol abba, hogy a sötétben az öltözete már egyáltalán nem jelentene védelmet számára, ha valóban banditák tanyáznának a közelben. Márpedig meglehetősen előnyösnek tart itt létrehozni egy rablótanyát. Való igaz, hogy a prédául szolgáló utazók meglehetősen messze lennének, azonban az akciók után egy kellően elhagyatott, a környező területeket nagyon is jól belátható erődszerűségbe húzódhatnának vissza.
Így végül rögtönzött szállását saját szekerén hozza létre, ami után egy szerény vacsorát is elfogyaszt. Mire mindennek a végére ér, már az éjszakai égbolt is felváltja a nappalit. A környező sivár tájhoz illően az égboltot sem rondítja el egyetlen felhő sem. Így olyan tiszta látvány tárulhat Kesa elé, mely csupán ritkán adatik meg.
Az álom azonban nehezen akar Kesa szemeire borulni, így tekintetét inkább a tiszta égbolt felé fordítja. Rég volt már, hogy oly forrásból szerzett információ után indult keresésre, melyben akár csak a leghalványabban is, de megbízott volna. Ráadásul, vélt célja, már csupán egy karnyújtásnyira van tőle.
A tiszta éjszakai égbolt fényeit csodálva, nyugodtan merülhet el gondolataiba. Azonban ez az idilli helyzet nem tart túl sokáig. Egy szárnyas bestia repül el felette, annyira alacsonyan, hogy a tiszta éjszakai égen egyértelműen látszódik a repülő test alakja. Először Kesa teste csupán összerándul, a hírtelen látott mozgásra, majd pedig a mozgást követve, már egyértelművé válik a vitorlázó bestia kiléte a Klensbane ház örököse számára.  Sárkány!
Teste mozdulatlanná dermedve várja meg, míg eltávolodik a szörnyű bestia. Majd mikor már kellően távolra ér, érzi, miként kezd el remegni minden porcikája. Tudja, hogy nem akar szembe találkozni vele, márpedig itt a nyílt terepen csupán az éjszaka sötétje az, ami elrejtheti. Ennél azonban több kell neki. Mégis hosszú másodpercekbe telik, mire akár csak elméje olyan ötlettel áll elő, melyet képes fel is fogni, majd pedig meg is mozdulni.
A szekér fékjét kiengedve hamar mozgásra bírja hátasát. Most a lehetséges banditák sokkal kisebb veszélyforrásnak tartja, mint a repülő bestiát. Azonban tisztában van, hogy nem rohanhat egyenesen a városba. Azzal csak felkeltené a sárkány figyelmét.
Így érkezik meg a város északi külső peremvidékére, ahol már a legelső alkalmasnak ítélt építmény alá bevezeti hátasát, és ott próbálja meg átvészelni az éjszakát *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1150

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2014-03-09, 9:27 pm

// Mese: Sendel romjai közt - Lysanor, Silarona, Kain, Balál, Gomora, Nawarean, Nill, Kesa //

*A városhatárban meglepően nagy számú ragadozó, s egyéb faj képviselője gyűlik össze, noha a kezdeti csoportosulást követően olybá tűnik, távolodni kezdenek egymástól.
Tán nem túlságosan baráti csevejük folytatása lehetne küzdelem is, avagy harc.
Miként a városba betérő idegen mágus, ki máris álomra hajtaná fejét, akként a másik utazó is, ki szekerével a romok alá érkezett, meglepődve kaphatja fel a fejét.
A föld, mely eddig nyugovóban volt halk morajlást hallatva enyhe remegéssel moccan alattuk, s a sárkány is, (Nill), ki még kívülről szemléli a falakat, éppúgy érezheti ezt.
A romon belül maradók, tehát Nawarean, Lysanor, Kain és Silarona fölött az eddig stabil épület a talajjal együtt mozdul, s ki tudja, hogy a fejükre hulló első darabok, melyeket egyre nagyobbak követnek nagy tömegben, mennyire terítik majd be őket, ha nem hagyják el sebesen a korábban biztosnak tűnő teret. Nem ez az egyetlen épület, melynek egy része megadja magát, s újabb omlásnak indul Sendel városában.
Gomora, ki elhagyta már, meglepetten szemlélheti azt, mit már Nill is megpillanthat a város falain kívül. Ugyanis nem csupán a romos külső falakon, de a házak romjain is keresztülbújnak ismeretlen lények.





*Lebegve, furcsa, tán nem is anyag szárnyaikon, mint repülő szemek közelítenek mind a város falain kívül, mind azon belül lévő sárkányhoz.
Sem Nill, sem Gomora nem tudhatja, hogy ezek vajon képesek-e, s akarnak-e ártani nekik. Leplezetlenül bámulják őket, s egyre bukkannak elő többen, s többen, hogy nyomakodjanak előrébb, közelebb a romvárosban tartózkodókhoz.
Balál is, ha szemét nyitja, egy ilyennel találja szemközt magát, míg Kesa, ki eddig biztosnak hitte ideiglenes hajlékát, most hasonlót tapasztalhat, mint Lysanorék.
Tán jobban teszi, ha szekerét is hátrahagyva igyekszik menteni irháját az összedőlő építmény alól.
Az első távoli szemeket, ha sikerül ez neki, meg is pillanthatja.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nawarean

avatar

Hozzászólások száma : 1461
Életkor : 24

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2014-03-09, 10:13 pm

*Hírtelen remegni kezd a föld, a falak repedni kezdenek. Halk pattanással majd porral, s apróbb kövekkel a fejünkön jelzi, hogy perceken belül össze fog dőlni. Körbepillantok ki mire készül bár ez engem egy cseppet sem érdekel, magam kell megoldjam a kijutásomat. S mindenki gondoskodjon magáról ahogy tud. Jelet formálok, s azonnal táncba lépek, itt az ideje a gyorsnak s lábamat szedve szinte semmi perc alatt eltűnök a házból. Közben azért szerzek egy huplit a kobakomon de ez nem olyan életveszélyes. Még csak vér sem serkedt tőle. Vissza se nézek, tekintetem teljesen más ragadja meg, miközben két lábon próbálok maradni, furcsa kis szemgolyókat veszek észre. Lebegnek, s az egyik rám pillant.
~ Mi az ördög ez a dög? Mindegy amíg nem árt addig én sem ártok neki. Nem ismerem nem tudom mire lehet képes...
*Majd odébb ismét meglátom a sárkányleányzót. Hiába a sötétség, előlem nehéz elbújni. De gondolataimat inkább a szemecskékre helyezem át.
- Mi a fene folyik itt?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gomora
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 133
Munkahely : sárkány, tekercskészítő

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2014-03-10, 1:31 am


A nőstény ahogy meghallotta a morajlást, ösztönösen magával ragadta egy érzés, hogy átváltozzon és minél fentebb szárnyaljon az ég felé. A különc nő szeszélye vagy egy vele született reakció, hogy földrengéskor elhagyja a barlangját és minden épp mozgó és imbolygó fölé emelkedjen? Ki tudja! Talán csak rossz emlékek fűzik a nem rég a lába aló kicsúszó talajhoz (vagyis pontosabban párkányhoz).
Tény, hogy nagyon nehezen tud uralkodni az ösztönein, de egy dolog segít róluk elvonni a figyelmét. Az, hogy visszarohanjon a testvéreihez, hátha segíteni tud nekik, ha a romok alá szorulnának. A két kétlábúval nem sokat fog törődik elképzelései szerint, de a fajtájabeliek sorsa iránt is aggódik.
De vajon időben át tudják-e a kétlábú alak lábai hidalni azt a távolságot, amit épp ők tettek meg nem sokkal azelőtt? Ez bizony Gomorát is foglalkoztatja.
Ahogy rohan az egyre inkább összedőlni készülő házhoz érdekes dolog hívja fel magára a figyelmet. A falakon is átrepülő anyagtalan lények kezdtek szállingózni az utcára. A tünde -jobb gondolata nem lévén- előveszi a necromácia elleni tekercsét és hangosan olvasni kezdi.
~Ha ezeknek a lényeknek bármi közük van azokhoz a holtakhoz, akik itt pusztultak el egykoron, hát jobb lesz, ha lelkük békében nyugszik Dremer birodalmában. Elvileg zombiktól, szellemektől és egyéb temetői lényektől ez most egy fél napig megvéd.
Engem hagyjanak békén azzal a kérdéssel, hogy hány lidérc tud táncolni egy tű fokán?!

*Ahogy az utolsó szót is kiejtette, a papír a kezében lángolva megsemmisült, elkezdődve a varázslat. Nem volt elégedett magával. De egy másik lény tőle távol még annyira nem vélekedett így önmagáról.
-Mi a kénkő égett szaga történik itt? -a házból elő bukkanó ember még soha nem élt át földrengést. De futott a többiekkel, mert nem volt jobb ötlete.
-Hol van az elf szajha? Már tegnap óta itt kellene lennie!
-Nem tudom. Lehet a varázslónő szekerén volt.
-Vagy lehet, hogy ő maga volt az. Ha a tündéknek van mágiájuk, akkor lehet átváltoztatta az alakját!
-egy szembe lévő épületből kirohanó igen dühös kiáltásai.
-Főnök! Mi a fenét csináljunk? Ez így nem kóser.
-Nem tudom.
-szólalt meg a kétkezes csatabárdját a kezében tartó vezetőjük.- Lehet meg kéne nézni tényleg. Összeszedjük, ami még eladható megmaradt a szekérből és utána majd meglátjuk.
-Igen. És ha túlélte a boszorkány, akkor lehet, hogy őt is összeszedjük. Hátha ad érte annyit az a rabszolgakupec, mint a hercegnőért.
-kajánul elvigyorgott egy sebhelyes arcú.
*Hakantog arca megkeményedett és feje nagyon pici rándulása jelezte, hogy nem tervezi a szürke köpenyest elfogni. Mert bizony a kirohanó fél tucatnyi ember vezetője nem volt más, mint Hakantog, a lángszavú, feltörekvő haramia vezér, aki őrült terveihez igen sokan szoktak csatlakozni Lanuria leglepukkantabb kocsmái mélyén. Még akkor is, ha ezen ötletek nem mindegyike végződött fényesen.
De jelenleg nem volt túl sok más ötletük, mint elindulni a közelben éjszakázó boszorkány felé, kideríteni, hogy miért nem jött ezen az úton az a vér elf, akinek legjobb számításaik szerint már régen itt kellene lennie? Miért remegnek és dőlnek össze itt a falak? És hamarosan csatlakozott a listához az a pont, hogy mik ezek a szemek, akik a ledőlő házakból repkednek kifelé...?

/Bocsi Kesa, hogy bele nyúltam a te helyszínedbe! És tőled is elnézést Mesélő, hogy NJK-kat hoztam be. De ismertek. Úgy hiányoztak már!/
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lysanor Eweny
Zöld elf
avatar

Hozzászólások száma : 525
Munkahely : néha akad..

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2014-03-10, 12:32 pm

* Ahogy Aden szavait hallgatta egyre jobban elöntötte a pulykaméreg.*
- Minek neveztél? Hülyének?
* Nagyon mérges volt a fiúra, hiszen nem ezt várta tőle. Mindegy ők már úgy sem lesznek jóban, noha egyszer kétszer még eszébe jutnak a régi szép idők.*
- Te utolsó, kis.....
*Már nem tudta befejezni a mondandóját, mert az épület, ami alatt tartózkodtak elkezdett beomlani. felkapta holmijait és már is kint termett. Gyorsasága ilyenkor jól jön. Jó messzire ment, hiszen elég nagy robajjal jár egy épület összeomlása. Érzékelte, hogy jön valami. Vagy valamik. De sajnos ez az érzés nem volt pozitív. Körbenézett, hogy vajon ki maradt vele, vagy ki van a közelében.*


// Nyugodtan írhatja valaki vagy írhatják valakik, hogy velem futottak ki vagy arra fele, hol most én állok. Razz  flower //

_________________

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!


A karakter dala
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nawarean

avatar

Hozzászólások száma : 1461
Életkor : 24

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2014-03-11, 8:20 pm

~Egek ura...
*Tekintek szemem sarkából magam mögé, s látom az elfet. Miért pont Lysanornak kellett velem tartania. Akárki mást el tudok viselni csak egy ilyen buta libát nem mint ő. Vajon a fekete mágusék merre lehetnek. Gyorsan le kell passzolnom nekik ezt a kis terhet. Bár nem vagyok érte felelős, s remélem ő maga sem gondol arra, hogy továbbá is velem fog tartani. A legjobb az lett volna ha bent reked. De tekintek vissza magam elé, s embereket látok vagy fél tucatnyit. Legalább is embernek tűnnek, ebben a világban ahol a sárkányok emberbőre bújt farkasok sosem tudhatjuk.
- Miért pont te?
*Szólok hátra a lánynak, bár ez egyértelmű, hisz mást nem látok rajtunk kívül. S felé fordulok, majd hátra nyúlok a fegyveremért mi táskámhoz van erősítve. Lassan kihúzom majd megszólalok.
- Állj össze.
*S a fegyver ismét egy dárdaként pompázik.
-Mi van?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lysanor Eweny
Zöld elf
avatar

Hozzászólások száma : 525
Munkahely : néha akad..

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2014-03-11, 8:43 pm

* Ahogy Lysanor meghallotta a hangot már is kicsit kétségbe esett. Gyorsan körbenézett, vajon van e még itt valaki, de eddig mást sajnos nem látott.*
- Én is megkérdezhetném, hogy miért pont te.
*Sóhajtott egyet, majd amikor a fiú parancsolgatni kezdett, akkor kissé meglepődött.*
- Minek álljak össze? Ne parancsolgass nem vagy a gazdám.
*Megrázta fehér üstökét és folytatta.*
- Nézd! Ha már el kell viselnünk egymást akartunk ellenére, akkor légy szíves ne haraggal tegyük, mert, ahogy elnézem itt érnek majd még meglepetések minket.
*Mondta és még mindig nézelődött, hátha van itt rajtuk kívül valaki.*
- Miért haragszol rám Aden?
*Nézett vissza a fiú szemébe.*
- Mert hát nekem mindig az maradsz. Akit szerettem, de szerencsére nem annyira, hogy túl sokáig fájjon az, hogy elhagyott. Azért persze jó volt veled, akárhogy is nézem. De nem értem miért szeretnél állandóan megölni, bántani. Mondj egy okot.

_________________

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!


A karakter dala
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nawarean

avatar

Hozzászólások száma : 1461
Életkor : 24

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2014-03-11, 10:29 pm

*A lányra nézek, kérdően mert foggalmam sincs milyen parancsolgatásról beszél és miből gondolta, hogy hozzá szólok. Csak eldöntöm a fejem ez a lány olyan sokat tud beszélni, és annyyi marhaságot hord össze.
-Első dolog nem neked mondtam hogy állj össze... Felőlem akár szét is eshetsz.
*Megroppantom nyakamat majd folytatom a beszédet.
-Második... nem haragszok rád, nem is értem a feltételezésed. Viszont az akit te emlegetsz nem létezik többé.
*Sétálok közelebb hozzá majd halkan szólok neki.
- Nem akarlak megölni, erről szó sincs. Nem értem miért gondolod hogy a világ össze esküdött ellened. S akivel jó volt, és már nem fáj nem létezik. Nincs okom megölni téged mert gyenge vagy s valaki, úgyis megteszi ezt. Előbb utóbb.
*Majd a lány felé nyúlok s megbököm annak a mellkasát.
- Ez tesz téged gyengévé - pont a szívéhez értem- Lágy, szerető és gyenge.... főleg gyenge. Fogalmad sincs miért hagyott el Aden?
*Nézek kérdően a lányra, látom nem igazán esik le neki, hogy ő már korántsem ugyanazzal az emberrel beszél mint akkor.
- Elmesélem neked, gondolom van időd meghallgatni. Az igazság az, hogy mindennél jobban erőre vágyott, csak az a pech, hogy megkapja az erejét meg kellett halnia. Ezért tartozok köszönettel a fekete sárkánynak, épp ideje volt, hogy valaki felébresszen tízezer év álom után. Megölte őt, meghalt s vége van. Dremer mezsgyéjéről léptem vissza, azért, hogy befejezzem amit elkezdtem. S te ebbe a tervbe korántsem fértél bele. S legfőképpen azért mert azon a szinten ahol most vagy... csak kolonc lennél a nyakamon. Ahogy most is kislány...
*Nem beszéltem hozzá lekezelően, szavaim csak őszinték voltak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nill

avatar

Hozzászólások száma : 20

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2014-03-14, 12:32 am

*Nill első gondolata afelé az élőlény,varázslat vagy természeti katasztrófa felé irányult ami a falakat így megtépázhatta. Ám ezen gondolatokból hamarost újabbak rázták ki. Ugyanis a város romjai közül elég "érdekes" lények rajzanak ki.
-Mi a...!
*Kiált fel cseppet sem kedves hangján, mikor meglátja mi közeledik felé. A biztonság kedvéért elő húzza kardját s az érkezőre fogja. A furcsa szemgolyó megállt s lebegett előtte. Nill úgy gondolja, megpróbálja kideríteni vajon értelmes-e.
-Hm,igazán piros a szemed, tán rosszul aludtál? Ha tudsz beszélni mond meg, ki vagy te és, hogy mit akarsz tőlem.
*Mivel kérdésére nem érkezett egy percig értelmes válasz csupán sistergés az akármi szárnyaiból, elkönyvelte magának, hogy a lény, nem értelmes.
Úgy tíz percnyi farkasszem után Nill megelégelte a lény társaságat s elindult a város felé. Pontosabban csak el indult volna ha a lény hagyja, azonban, a nem is olyan kicsi, vöröses szemgolyó nem hagyta, hogy barátunk a város felé vegye az irányt. Helyette elkezdett közeledni felé. Barátunkat az első meglepetés akkor érte mikor maga elé kitartott kardjához hozzá ért a jövevény szárnya. A fém sistergett, mintha savba mártották volna. Gyorsan elkapta a kardját, s hátrált. Itt nyers erővel nem sokra megy.Ki kellett hát találnia valamit, hogy kijátszhassa cseppet sem szívesen látott vendégét.
-Argia!
*Kiáltja el magát mire kezéből vakítóan fehér fénycsóva szabadul el amit a lény szemébe irányít mire az földre zuhan s csak forgatja nagy vöröses szemét. Nill kihasználja az alkalmat és a város felé siet.
Érzi, hogy itt valami nagy készülődik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1773
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2014-03-15, 6:57 am

// Mese: Sendel romjai közt - Silarona, meg a szemek... //

*Az események kicsúsznak az arany sárkány kezéből, legalábbis úgy érzi, hogy a történések tőle függetlenül zajlanak, s miközben Lysanor beszél a legtöbbet, a kezét szorongató Silarona is lényeges információkhoz jut általa. Éppúgy, ahogy az idegen fehér hajú kétlábú, s az idegen sárkány is.
Kain nem tudja, mit kellene tennie, hogy az elf tudja, nem kell mindig mindent kimondani, amire gondol.
Lysanor az a fajta, aki jószerivel csak azt nem mondja ki, ami nem jut eszébe.
Minden esetre a fakó arcon nem tűnik fel változás, csupán a sötét szemek villannak hol ide, hol oda, csendesen figyelve a beszélgetőket.
Éppen úgy, ahogy Silarona előtt is világossá válhat, hogy Kain éppenséggel Lysanorral együtt ment át azokon, amelyek nyomán olyan megtépázottá vált mind a kabátja, mind pedig ruházata, s fizikai állapota is.
Ám Lysanor nyomán az idegenre is átragad a feltétlen közlési inger, mint valami fertőző betegség.
Namelyr így hallhatja, hogy a halálba küldte Furia a kétlábút, amit az túlélt, s bár a történet felettébb érdekes, mégis úgy tűnik, az ősi sárkánynak nem Kain az első kudarca, ha ölni kell.
Ez kettős érzelmeket kavar benne, ám nem sok ideje marad, ugyanis az idegen sárkány is megszólal, s Kain teljesen tisztában van vele, hogy hiába hagyta el már hét évszázada a Sárkányok Völgyét, olyan nincs, hogy egy halandó sárkány úrnővé váljon ott.
Ez csak az ősieknek dukál, s még őket sem szokták így szólítani, hiszen mindez a kétlábúak kivagyi fajtájának sajátja. Ebből gondolja, hogy a sárkány blöfföl. Ennek lehet több oka is, az egyik, hogy valójában az ő neve sem volt ismeretlen számára, s pontosan tudja, kivel is áll szemben.
A következő dolog, ami kimondottan zavarja, nem más, mint a lába alatt megmozduló talaj.
Az első, ami eszébe jut, hogy a romokat azonnal el kell hagyni, s ezt megerősítik az első lehulló kődarabok is.
Mivel még mindig fogják egymás kezét Silaronával, halk, de annál határozottabb hangon szólal meg.*
- Ki innen!
*Húzza is magával a karcsú, barna hajú elfet, ugyanarra, amerről érkezett, s ezúttal épp hálás is lehet az isteneknek, hogy csak egy-két lépést tett a romok belseje felé.
Kiérkezve az első, ami fogadja, az néhány a hátuk mögött lévőhöz hasonlóan hangos robajjal beomló épület. Sendel szépen lassan így válik majd az enyészet zsákmányává, hogy a végén valóban csupán egy kőkupac maradjon belőle.
A vörös nőstényre veti sötét pillantását, s biztos, ami biztos, azért megkérdezi a csaknem nyilvánvalót.*
- Nem sérültél meg?
*Ám ami ezt követi az olyan, amivel az ő sokat látott ébenfekete szemei sem találkoztak még.
Az első „szemek”, amelyek előbukkannak a falakból nem is túl messze tőlük, arra készteti, hogy védőpajzsot emeljen maga köré. Reméli, hogy kedvese is ugyanezt fogja tenni, miközben a kezében tartott narancs köves kardot védekezésre készen tartja s fordul körbe, hogy a furcsa szemeket keresse.
Ha nem jönnek közel, ő sem tesz semmit ellenük.*
- Menjünk innen!
*S ha a nőstény sárkány is beleegyezik, máris elindulnak a város azon rése felé, ahonnan az arany sárkány érkezett.*

// Sillel egyeztetve //

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gomora
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 133
Munkahely : sárkány, tekercskészítő

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2014-03-15, 10:47 am

A fiatal sárkány befordult egy szűk sikátorba és átrohant abba az utcába, ami az összedőlni készülő rom mögött volt.
-Kain! Sil! -kiáltotta.
Meglátta hirtelen az épp elfelé induló két sárkányt.
-Sziasztok! Nem esett bajotok?

/Bocsi, ez most ilyen nyúlfarknyi!/
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kesa Klensbane
Szürkeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 306

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2014-03-16, 1:23 pm

//A város északi részén valamerre. //

* Az építmény biztonságot jelentő falai közé érve, Kesa gyorsan lepattan szekeréről, és egyenesen a bejáratot jelentő nyílás felé rohan, hogy ott, mély lélegzetvétel keretében bizonyosodhasson meg arról, hogy a sárkány nem indult azóta sem a keresésére. A tiszta éjszakai ég látványa némi megnyugvást jelent, ha esetleg vissza kívánna fordulni, akkor most már sokkal jobb esélyei vannak, hogy ismét elkerülje a figyelmét. Bizonyára van jobb dolga is egy sárkánynak, mint mindenféle szerencsétlen utazót kergetni.
Mégis a megkönnyebbülést jelentő égbolt és a fedezékül szolgáló építmény ellenére is nyugtalanul sétál vissza hátasához. Gazdájához hasonlóan őt is megviselte a kint történtek, éppen ezért Kesa gyengéd simogatással próbálja megnyugtatni az állatot, azonban hogy melyiküknek számít többet a másik jelenléte, a lónak a gazdája, vagy pedig fordítva, nem tudni.
Hiába önnön maga és hátasa nyugtatása, Kesa gondolatait megmérgezi a közelben ólálkodó sárkány rémképe, és bár korábban még szerette volna, de nem akart álom szállni barna szembogaraira. Most pedig már ő maga sem kívánja ezt. A falon lévő nyílástól nem messze le is telepszik, hogy a nyíláson át figyelmét továbbra is a csillagos égbolt felé fordíthassa.
Az eseménytelen, néma virrasztást végül hátasának nyugtalansága szakítja félbe, ami hamarosan odáig fakad, hogy már helyéről is megpróbál kiszabadulni. Eleinte Kesa csupán az eget kezdi bámulni, a közeledő veszélyt kutatva, de mikor semmi ilyesmit nem vesz észre, ismét hátasához lépve próbálja megnyugtatni a jószágot, mire az eddig biztosnak vélt talaj hírtelen megmozdul alatta, és csupán a közeli falnak köszönhető, hogy hamar sikerül visszanyernie egyensúlyát.
A rengés azonban csak nem akar alább hagyni. Az épület idő alatt meggyengült szerkezete pedig egyre inkább kezdi megadni magát. *
- Az istenekre, mi történik már ebbe a városban?

* Eleinte csupán apró törmelékeke kezdenek aláhullni, majd mire Kesának sikerül visszanyernie egyensúlyát, addigra már egyre nagyobb darabok kezdenek leválni. Lova ideges nyerítése közepette próbálja meg kivezetni őt és a szekeret egyaránt. Túl értékes számára az, ami rajta van. Hosszú idő óta az egyetlen dolog, mely segítheti a megvetett tudás kutatásában. Azonban az események gyors változása közepette a kijáratot jelentő nyílás meglehetősen távolinak tűnik a fiatal nemes és szekere számára. Elérkezik az a pont, amikor a fejük felett húzódó szerkezet végkép megadja magát, és már életveszélyes darabok hullnak lefele. A első hangos puffanást követően Kesa egyenesen a nyílás felé néz, de az még mindig túl messzinek tűnik, és nem szívesen találkozna egy lehulló darabbal sem, így inkább a szekér alatt keres menedéket és próbálja meg átvészelni az épület teljes megadását.
Alig sikerül bebújnia a szekér alá, mikor korábbi helyére egy szintén méretes darab érkezik, majd a szekéren hall erőteljes csattanást, és csak remélni tudja, hogy a kincse még mindig sértetlen. A szekér szerencséjére még kitart. Most áldja csak szerencséjét, hogy a titkos rekesz elrejtése miatt, a szekér nagy része masszívabb az átlagosnál, de még így sem bízhat mindent a szerencséjére. Tenyerét a szekér aljára helyezi, miközben mágikus szavakat kezd kántálni. *
- Berdoa memperbaikinya pada obyek.
* Egy egyszerű javítóbűbájt, mely egy utazó mágiahasználó számára kimondottan hasznosnak bizonyulhat, mikor nincsenek kéznél a szükséges hozzávalók az egyszerűbb javításokhoz.
Azonban itt még nem állnak meg az események, hamarosan egy elhaló nyerítés közepette láthatja, amint hű hátasa elterül a törmelékek alatt, miközben egyre több, kisebb-nagyobb törmelék esik a menedéket jelentő szekérre és közvetlen környezetére. Elérve azt, hogy újfent szükségesnek érezze az előbb használt varázslat elmondását.
Mire pedig véget ér a törmelékeső, addigra Kesa már szinte teljesen a szekere alatti terület fogságába kerül. Ugyan akad még hely, ahonnan a beszűrődő holdfény esélyt ad a fiatal nemesnek a tájékozódásra, merre lenne érdemes elkezdenie saját magának kiásását. Mégis első próbálkozása kudarcba fullad. A nehéz törmelék a fiatal nemes noszogatására nem kíván odébb csúszni.
Végül feladva, máshol próbálkozik újra, ez alkalommal, már jóval több sikerrel. A nyílás már lassan megfelelő méretűvé válik, hogy kijuthasson, mikor egy repülő szemgolyó zavarja meg munkájában. A hírtelen megjelenő és meglehetősen bizarr látványra meghőköl a fiatal nemes, és saját maga kiásását is kissé abbahagyja, hogy az egyre közelebb repülő szemet bámulja. Elméjében pedig egy kellemetlen gondolat kezd szöget ütni, miszerint a rengés valamilyen módon megbolygatta azt a helyet, ahova éppen szándékában állt eljutni, ez a szem pedig a helyzet felmérésére, vagy talán a betolakodók megfigyelésére szolgálhat, hiszen a hely, melyet keres, még a város elnéptelenedése előtti időkből származik. *
- MI A FENE EZ?!

* Az egyik bandita hangja az, mely eltereli Kesa figyelmét a szemről, és eszébe juttatja saját helyzetét. *
- ERRE!! BESZORULTAM!

* Most még az sem érdekli a fiatal nemest, ha banditákkal hozza össze a sors, de a segítségükkel, sokkal hamarabb kijuthat, és a szekerének felső részét is könnyebb lesz megtakarítani, és megtudni, az ott szállított kincset érő szerzeménye sorsát. Arról nem is beszélve, ha valóban a keresett helyről származik a szem, akkor könnyen az ő dolgát nehezíthetik meg, ha gondolkodás nélkül rátámadnak. *

// Most csak erre tellett Smile//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Balál Tangeran
Szürkeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 646
Életkor : 44
Munkahely : Szabadúszó

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2014-03-16, 1:23 pm

// Mese- Sendell romjai közt- Kedves Mindenki! Smile//

Balál a könnyű vacsora és a sör után leheveredett végül is a sűrű lombú fa alá. A kanca sem rágcsálta már a füvet, hűs kortyokban megitta a vizet, amit gazdája kínált neki, majd csendben pihent.
Így az álom nem sokat váratott magára, bár míg eljött, a fáradt utazó hallotta ugyan az erős szárnysuhogásokat, még a fojtott neszezést is, ahogy élénkült a rágcsálók és más éjszakai állatok élete a környéken, de nem törődött a szokottnál többet vele. Álma mégis nyugtalanná vált. Talán a sör telepedett az elméjére, talán csak a múltban keresendők az elfojtott indulatok, a megváltoztathatatlant ráküldve Ritalea bolygatta életét annyiszor. Nem csoda, ha kissé émelygősen riadt fel végzetes álmából, melyben a dzsungel legszebb ligete, az ő házának "kertje" imbolyogni, majd süllyedni kezdett, s a fák ágain lévő kunyhójának tetejére mászva sárkányokat röptét láthatta éppen, akik köröztek ott, mint a dögkeselyűk. Mind ahalálát várják. Állapította meg magában félig öntudatlan.
Még szeme csukva, de érezte már, hogy hiábavalóság a földmoraj elhalását hinnie az álom szakadtával. A föld igenis morgott, valóságosan érezte, ahogy remegett.  Zsörtölődés hagyta el a száját, szeme kipattant, felült... Azazhogy felült volna, de fél ültéből visszahanyatlott első meglepetésében. Egy nagy kerek szem bámult rá meredten a levegőből, közvetlen az arca előtt.
- Hööö...
Ijedtében oldalán arrébb gurult, kezében megvillant a kraft ragyogóra tisztított éle. Ahogy felpattant, a szem utána mozdult. Nem volt fenyegető, mégis halálra rémítette a mágust, aki rögtön nagy ívben felé lendítette a tőrt. Persze elvétette.
- Hogy az a démoni cafka, aki világra szült!
Bénultan megállt. Az a valami nem mozdult, csak figyelt. Megpróbálta felfogni, mit lát, de nem jutott dűlőre. Varázslatot gyanított a dolog mögött. Ezt a helyet mágia szőtte át. Máskor is megfordult a város környékén, s érezhető volt. Ráadásul már kora este érezte, h valami nincs rendben. Mintha nem lenne egyedüli varázstudó a környéken. Most zajok ütötték meg a fülét, többfelől is feszült kiáltásokat, hangos beszédet hallott. S ha ez nem elég, a morgó föld mozgása a falakról darabokat szaggatott le, s a város felől is omlás hangjait hallotta. A figyelmét elterelte az, hogy más lényeket sejtett veszélyben a hangok alapján.
Mivel a repülő szem nem támadott vissza, csak szálldosott és bámult rá, ezért ezzel kezdett foglalkozni.
- Bocs haver, de a randevút elnapoljuk! Most szükség lehet a segítségemre!
Az ironikus megjegyzés után, a közeli kőfalak közül hallatszó zajok felé indult. Majd hirtelen megpördült, és egy közeli tákolmány düledező falai felé vette az útját. Rögvest megpillantott valamit ottan a ház előtt. Mintha.... Igen, ez egy szekérféle lehet, csak ellepte és megzúzta itt-ott a házfalról omló tetemes törmelék.
- Azt hiszem, mégiscsak tüzet kellett volna gyújtanom. Most jobban látnék.- Megint megtorpant, de csak egy pillanatra. Ha a szem hűen követte, megingatva a fejét, összehúzott szemmel folytatta útját:- Ne is haragudj, de a társalgásnak is vége. Mi a fenét beszélek hozzád, ha válaszra se méltatsz? Azt se tudom miféle lény vagy, de nem vagy állatszerű, talán csak egy igézet vagy. Na szóval, ha beszélek is, magamnak teszem! Jó lesz, ha megérted!
Azzal az újabb földrengéssel látványosan düledező viskóhoz lépett. Odabentről kiáltás hangzott:
- Segítség! Beszorultam!
- Máris jövök! - kiáltott vissza, olyan hagosan, hogy mély baritonját a környéken biztosan messze hallhatták.- Ha megsérültél, ne mozdulj, nehogy nagyobb baj érjen!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1150

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2014-03-16, 2:50 pm

// Mese: Sendel romjai közt - Nill, Lysanor, Nawarean, Gomora, Silarona, Kain, Kesa, Balál //


*A városhatárban lévő élők köré is egyre gyűlnek a levegőben lebegő szemek. Nem sok fényt adnak, mintha csupán derengenének kissé, így olybá tűnhet a semmiből jelennek meg, s tán így is van…
Ahogy a nap utolsó sugarai eltűntek, s a hold még nem borítja fényével a romokat, egyre szaporodnak a sötét odúkból, avagy a falakból előbukkanó szemek.
Nawarean egy puklival megúszva hagyja el az összedőlő romhalmazt, míg a nyomába Lysanor is szerencsésen érkezik, tán épp Nawarean fogta fel előleg a követ.
Gomora tekercsének varázslata hatástalan marad a lebegő figyelőkre, éppoly egykedvűen szegődik egy a sárkány mellé is, ahogy Nawarean, s a fehér hajú elf is megkapja a maga levakarhatatlan kísérőjét.
A romok közül előbukkanó csapat azonban nem olyan szerencsés, mint a város többi ideiglenes lakója.
Egyiküknek máris fején landol a folyamatos rengés közepette aláhulló törmelék egy nagyobb darabja. A fröccsenő vér beteríti a mellette állót is.
Hakantong, ki a magasból látta a lenyugvó nap fényében érkező szürke köpenyest, bizonyára igen éles szemekkel rendelkezik, hiszen a város északi részébe érkező szekér távoli attól, hol ők vannak.
Az egykor széles út, mely elvezet addig, nyílt utat jelent nekik – látszólag. A szemek őket is megtalálják, s kísérik is, hiába tesznek bármit ellenük.
Eközben a város szélén Nill, ki egy pillanatra a sötétben eredményesen vakította el a lebegő szemet, visszakapja kísérőjét, s az egészen a városfalon belülre követi őt.
Kain és Silarona sikeresen menekülnek meg a romok közül, ám hamarosan ők is megkapják a maguk szemeit.
Mindjárt három apróság lengi őket körbe, s közelítenek, majd távolodnak is.
Midőn a város külseje felé tartanának, mindkettő eléjük áll, s kitágult pupillákkal mered egyenesen a két sárkány arcába. Ha oldalt lépnek, velük mozdulnak.
Gomora kiáltásait még hallhatják is, s aztán hallhatják a kattanást és csattanást, midőn egy fogazott csapda csukódik rá a sárkány nőstény lábára.
Tán nagyobb figyelmet kellett volna fordítania a két sárkány helyett arra is, hogy a sikátor romjai között bukdácsolva ne egy ott felejtett régi csapdába lépjen.
A sebesülés fájdalmas lehet neki.
Kesa, az ifjú, nemes mágus végül szekere alatt talál menedéket, s valóban csodával határos, hogy a megerősített jármű kibírta a rázuhanó törmelék méretesebb darabjait is.
Mágiája segítségéért köszönetet mondhat Thaloma istennőnek, hisz nélküle könnyen lehet, már oly szomorú sorsra jutott volna, mint lova, melyet a kövek maguk alá temetve ütöttek agyon.
Egy szem őt is megtalálta, mintha érzéke lenne az élők meglelésére, s ott is marad vele, csendesen „tartva szemmel” a leányt.
Ezenközben a banditák a kiváló akusztikájú úton haladva hasonló sorsra jutnak, mint az ifjú sárkány, egyiküket egy réges-régen bekészített, kihegyezett karó nyársalja fel.
Hiába próbálják életét menteni, éppoly menthetetlen, mint elsőként eltávozó társuk.
A harmadik megbotlik egy kőben, s midőn átesik rajta, combjába, s alhasába vágódik a fogazott csapda, s a felszakadt ütőereken sebesen távozik testéből az éltető vér.
Csak percei vannak, mielőtt beáll a halál.
Hakatong elég eltökélt, s immáron óvatos is, maga megy elöl, így két társával viszonylagos épségben juthatnak el a kiabáló szürke köpenyesig.
Balál Kraftját a szem oly könnyedén kerüli ki, mintha csupán egy pillangó elől térne ki, s figyeli tovább némán a meglepett mágust.
Még akkor is így tesz, amikor az már kiáltozva indul el a Kesát rejtő romkupachoz, melyből kiáll a szekér egy része.
Hakatongék épp ugyanekkor érnek oda, s a haramiavezér meglepetten néz a hozzájuk hasonlóan szemek követte mágus alakjára. Tán meglepő, az imént még mintha több tíz lépéssel távolabb lett volna. Ám az ő haladásuk is furcsamód gyorsabbnak tűnik, mintha varázslatos módon megrövidült volna a táv.
E helyzetben dönthetnek hát arról, hogy mit is tehetnek a máguslány érdekében, hogy mihamarabb kiszabadítsák szorult helyzetéből.
A város másik részén, hol épp Nill óvakodik át a csapdák, s romok nehezítette városfalon, mozgást érzékelhet.
A négylábú jószág, vörösen csillogó szemeivel vet rá egy pillantást, majd sietve elindul a városfalon kívülre.




Ha Nill nem állítja meg, hamarosan a falakon kívül megállva, hangosan öklendezni kezd.
Nem messze, Nawarean és Lysanor mellett is megjelenik egy hasonló állat, s ugyanúgy kezd öklendezni. Ami bensőjéből előkerül, egy apró, üveggolyóhoz hasonló tárgy, mely koppanva landol a kutya gyomrának tartalmával a földön.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gomora
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 133
Munkahely : sárkány, tekercskészítő

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2014-03-18, 10:14 am

Gomora bosszúsan feszíti szét a lábára csapódó medve csapdát. Törékenynek tűnő alakja mögött egy embernél jóval nagyobb erő rejlik, így hamar meg tud szabadulni a kellemetlen társaságtól, még ha nem is a bonyolult zár mechanikájának a megfejtésével, csupán csak kisebb részek széttörése árán. Ahogy Kain és Sil is megszabadulnak az ő kellemetlen társaságától, hiszen a szorult helyzetéből szabadulva ott hagyta az inkább a szemekkel törődő két fajtársát. Úgy tűnt számára, a két mogorva sárkány cseppet sem lelkesedik annyira a faj összetartásáért, mint ő. Most már figyelve arra, hogy hasonló szorult helyzetbe ne keveredjenek, elindult végre valami hasznos dolgot keresni.
Egy idő után meg is találta. Egy szörnyű halált halt barna ló tetemébe bukkant, aki valahonnan elszabadult, a város utcáin rohangálva egy gödör szakadt be a lábai alatt és az alján meredező karók felnyársalták.
~Dögevés, de a sérülés felépülésére jól jön az energia. És egy ökröt meg tudnék most enni.
*Így egy karón leereszkedett a lyuk aljára, majd tépett magának egy darabot. Kezei szinte pillanatok alatt formálódtak át karmokká és a fogai is félig átalakultak, hogy minél gyorsabban végezhessen a nyers hússal.
Közben azon gondolkodott, hogy ennyire szörnyű napot nem is lehetne feldobni mással, mint átalakulni itt az igazi alakjába és lemészárolni az összes kétlábút a városban. Majd jó ízűen nagy részüket helyben a hátas után küldeni, míg egy-két darabot hazavinni, hogy egy kis petrezselyem feldobja az ízüket. A kétlábúaknak egyben van igazuk -a nőstény szerint-, az pedig a gasztronómia széles tárháza.
A tervéről sajnálatára le kellett tennie, hiszen az ősi nem szeretné a kedvenc játékszerét elveszteni. A fehér elf is problémás, hiszen lehet a két undok fajtársa még mellé állna vele, a testvérével szemben. És ezek csak azok, akikről ő tudott. A várost belengi az ellenség szaga, de vajon melyik melyik sárkánynak a lekötelezettje vagy házi kedvence?
De a még mindig őt kísérő szem miatt felkészült, hogy védekezzen, ha bármi ellenségest tapasztal.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lysanor Eweny
Zöld elf
avatar

Hozzászólások száma : 525
Munkahely : néha akad..

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2014-03-19, 10:39 am

*Lysanor már éppen kezdett belefáradni Nawareannal való beszélgetésbe, amikor megjelent egy különös kutyaféle állat. Sajnos nem volt túl bizalomgerjesztő. Észre sem vette, hogy Nawarean közvetlen közelébe került.Sőt véletlenül még a kezét is megfogta ijedtében. De még idejében feleszmélt.*
- Jaj! Ne haragudj!
* Szinte bele is vörösödött, hiszen ilyet nem szokott csinálni. Aztán a kutya öklendezett és valami golyófélét hagyott maga után.*
- Nawarean! Látod azt ott?
*Mutatott a golyóra és közelebb ment hozzá. A kutya viszont még nem tágított, de Lysanort annyira elvarázsolta a golyó, hogy észre sem vette a kutyát, aki viszont egy hangos morgással adta a lány tudtára jelenlétét.*
- Már csak ez a dög hiányzott. Csak úgy árad belőle a negatív energia. Kíváncsi lennék mi folyik itt. De az a dolog ott a földön nagyon vonz.
*Megállt, nem ment közelebb, és hátranézett Nawareanra.*
- Segítesz elkergetni ezt a dögöt? Utána tanulmányozhatnánk ezt a golyót. Már ha ezek az idegesítő szemek megengedik.
*Mordult rá arra, amelyik éppen körülötte legyeskedett.*
- Csak tudnám ki figyeltet minket ezekkel....

_________________

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!


A karakter dala
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   

Vissza az elejére Go down
 
Városhatár
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 22 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 13 ... 22  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Középvidék :: Sendel - A halott város-
Ugrás: