LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Homehttp://newagelaGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Városhatár

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 12 ... 22  Next
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2011-05-16, 10:13 am

* Olyan környékre terelte őket, ami ismerős számára s tudja jól, néha ott megfordulnak orkok. Megérkezve a városhatárhoz elbújik egy épületben, onnan néz vissza, üldözői vajon mikor érik utol, mikor jönnek hogy felkoncolják testét. Nem kell sok, Freodur vezetésével megérkeznek.*
- Keressétek meg! Itt kell hogy legyen! * Szól hangosan, összesen hatan maradtak. Felosztja a csoportokat és elküldi őket, Freodur meg a másik felé veszik az irányt. Gyorsan kell cselekednie, ki is ugrik a helyéről elkezd még inkább beljebb haladni, ügyelni próbál arra, ne lépjen csapdába. Mögötte dobó lépteket hall, amikor megszólal egy nagy fájdalmas kiáltás.*
~ Itt az első csapdába lépő! ~ Fut át agyán, tovább koncentrál, egyik falnál pedig eltűnik. Még két üvöltést hall, kissé megnyugszik, hogy üldözői ilyen figyelmetlenül követik, vagy nem ismerik jól a helyet. Kevesebb lábdobogást hall közeledni, így tovább fut. Az egész olyan fogócskának tűnik, vagy talán macska egér játéknak, elsuhan egy épület mellett, közelben ork hangokat vél felfedezni. Három felderítő ork az.*
~ Már csak ez hiányzott! ~ Újabb terve, a két csoportot egymásnak ugrasztani. Így az orkok elé siet, akik meglátva őt, nyomban el szeretnék kapni.*
- Egy zöldelf! Kapjátok el! * Visszafelé kénytelen futni ahol már Feodur meg a két ember jön. Mindkét csapat látja őt, mikor az egyik pillanatban még látják, másikban pedig gyorsan eltűnik egy kis lyukban. A két csapat végül összecsap egymással, amit ő személyesen nézhet végig búvóhelyéről.*
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2011-05-16, 10:14 am

* Sérülések árán de végül a bandavezér marad meg, de komolyan lesérülve. Nem is akar itt maradni, nem is foglalkozik az embereivel, csak el akar menni erről a helyről. Nincs kedve további orkokkal találkozni, elhagyja a helyszínt. A csapdás embereket leöli visszafelé menet, használhatatlannak ítéli őket. Elég csak a saját sebeivel foglalkoznia. Mikor minden veszély elhárult, akkor bújik elő rejtekéből, ő is távozni készül. Kicsit sétál még, utána teljesen más úti céllal indul neki az ismeretlen felé.*
~ Ez a nap igen csak bajos volt. ~ vonja le a következtetést, visszagondolva, most már megérti a madarak hirtelen elhallgatását. Kiérve a városhatárból, kis sétálás után egy különös erdőbe téved. Azt nem tudja kié lehet vagy mié lehet, csak számára új. Kissé félelmetesek a fák, ezzel most nem foglalkozik sokkal inkább pihenésen töri a fejét, ahol álomra hajtja a fejét. Meglepetésére viszont a borzalmas fák után, egy városba kerül ahol valakik és valamik élnek, a városhatáron megáll.*
~ Itt az idő, hogy szétnézzek! ~ A város csodája és szépsége az ami vonzza, ami hívogatja kalandozó lelkét, félresöpörve kis fáradtságot, kis veszélyt. A vándor élet már csak ilyen, ha talál az ember valami érdekességet azt nem szabad kihagyni, néha ráfarag kissé az ember, néha pedig kellemesen jól jár.*
Vissza az elejére Go down
Sydney H. Low

avatar

Hozzászólások száma : 311
Életkor : 26
Munkahely : a világ felfedezendő, kiismerendő részein

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2011-06-12, 10:55 am

//Időntúli ~ Frikk és maradék haverkái + mi szépek és jók... Smile//

A mágus pillantásából semmi jót nem olvasott ki. Nyelt egyet, majd kínos mosollyal arcán sebtiben háta mögé rejtette a kezében maradt ruha darabkát, mely korábban a férfi köpenyének részét képezte. Sydney már-már kezdte látni lelki szemei előtt, mint fogja a feketeköpenyes belevágni a folyóba, s végignézni haláltusáját.
Gondolataiból gyorsan rángatták vissza a helyi történések felgyorsulása, na meg nem kevésbé a kíméletlen brutalitás látványa, mely még az ő ereiben is megfagyasztotta a vért. Pedig csak egy sornyi mozdulatot nézett végig a mágus cselekedeteiből, melyek mindegyike célt nem tévesztve terítette le ellenfeleit.
A lány sok galibában volt már részes, ám az itt látottak minden eddigit felülmúltak. Mindig is tudta, hogy egy dolog beszámolókból tudomást szerezni a harcok kegyetlenségeiről és megint más dolog saját szemével látni a dolgokat. Syd életében nem látott még harc közepette meghalni se orkot, se embert. Már annak gondolatától is írtózott, hogy akár ő maga valaha is vért ontson. Leszámítva azt a pár követ, melyekkel sikerült egy-egy bosszantó alakot alaposan hókon vágni. Igaz, volt akinek kiserkent homlokából a vér, de az koránt sem nevezhető gyilkolásnak.
De ez... ez, ami itt és most zajlik körülötte... Ez koránt sem az a bosszantós kis játék, melyeket eleddig ő űzött másokkal, ha a helyzet úgy kívánta. Ez itt most a kegyetlen és sötét köpenybe burkolt rideg valóság. De még mennyire rideg.
A lány riadtan fürkésző tekintete azonnal lesiklott a mágus rezzenéstelen arcáról amikor az mellé lépett és cselekedett. Méghozzá az Ő védelmében. Sydney rémülten pillantott a mellé terülő orkra, melyet igazából még csak észre sem vett, annyira ledermesztette a köpenyes fickó rideg kegyetlensége.
Mégis, most ott állt a földbe gyökerezni látszó Sydney mellett és a földön elnyúlt orknak igyekezett megszakítani földi létét.
Ahogy a férfi elhajolt előtte, akkor pillantotta meg csak a lecsapni készülő ork vezért. Sydney kezei ökölbe szorultak. Elég volt - gondolta - elég volt az öldöklésből! Kzével tehetetlen dühtől markolt a föld porába, mely ezúttal egy kis darab követ is rejtett magában. Az öklömnyi kővel felpattant és magából kikelve ordított.

- Elég volt! Takarodj innen!

A lány kétségbeesésének minden erejével hajította el a követ, egyenesen Frikk fejét véve célba, melyet, ha eltalál bizony fájdalmas élmény lesz az orknak a találkozás a lány újabb ajándékával.
Tekintete közben a kissé távolabb figyelő Lothárra siklott, ki láthatóan már sikeresen elhárította saját feje fölül a veszélyt. Majd szinte ugyanekkor a mágus is bekerült látóterébe, s a lány ajkain remegés futott végig attól amire rájött, hogy készül a férfi. A megtépázott sötét köpeny tulajdonosa végső csapást szándékozott mérni a földön magatehetetlenül fekvő orkra. A lány ösztönösen ugrott közéjük, s a láthatóan eszméletlen ork testét saját testével zárta el az útból. A férfi halálos mozzanatától rettegve hajolt a hozzá pláne nagynak nevezhető ork mellkasa fölé, s Sydney amúgy se valami méretes teste most még jobban összekuporodott a félelemtől. Attól a félelemtől, hogy mi lesz, ha a mágus nem vet gátat dühének és vele együtt végez az orkkal?
De a remény hal meg utoljára. Legalábbis Sydney szerette ezt mondogatni magának. Na meg azt is, hogy a reményt gyakran ölik le az emberek. De ő nem akarta múló reményként végezni. Nem akart meghalni itt és most.
Fejét a feketeköpenyes felé fordította, s tekintetük találkozásának pillanatában a lány már látta is lelki szemei előtt, hogyan végzi ő majd itt, hullamereven elnyúlva az előtte heverő orkra borulva.
De már nem volt lehetőség a meggondolásra. A mágus csapását semmi esetre sem lenne képes elkerülni.

~Átkozott, hülye medál. Átkozott és ostoba mágus! És átkozott Stern... bár soha ne mentem volna oda... bár sose találkoztam volna ezzel az őrült mágussal!~
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Görbelábú Frikk
Ork törzsfőnök
avatar

Hozzászólások száma : 488
Életkor : 39

Character sheet
Nép: Orkok
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2011-06-13, 12:01 am

//Milyen szép??? A szép az én vagyok! És mindenkinek, aki szereti....itt a reagom//

*Az orkok feje nem látja, pedig igen elcsodálkozna azon, hogy vajon hogy tud ilyen könnyedén az emberhím ugrálni abban a bazi nehéz páncélruhában.
De nem oda figyel, mivel komolyabb dolga is akad épp a mágusszörny közelében, így nem láthatja, amint második harcosával is végez Lothár.
Főként oda kell figyelnie, mert egy pillanat alatt a mágus lehajol és helyette a vöröske zöld szemeivel találja magát szemben.
Mit a szemével, valami repül a kezéből is, miközben rikácsol!
Az ork ráadásul előbb nem látja, mit emel a nőszemély, mert a homok kellemes felhőt alkot a keze körül, csak késve észleli a felé száguldó követ.
Frikknek ma nincs szerencséje, ugyanis az az átkozott kő éppen azt a részét találja el, mely már kapott egyet a mágustól.
Most meg a szajhája vág hozzá egy követ ugyanott.
Ami ráadásul igen erős lendülettel is érkezik, így a görbelábú felderítő ordítva kap a fejéhez és hátra is tántorodik néhány lépést.
Megfordul vele a világ, pedig tudja már, hogy jó eséllyel innen nem szabadul egykönnyen.
Át is esik valamin és ahogy elvágódik, zsákmányos zsákja szépen kiborul.
Körülbelül minden, ami benne volt, többek között a híres medál is, bár a fehér orknak ettől sokkal komolyabb bajai vannak.
Igyekszik is feltápászkodni, hogy harcképes állapotban várhassa a halált. Rá kell jönnie, hogy itt neki most nem terem babér.
A mágus azonban mással van elfoglalva, így a fehér ork úgy látja jónak, hogy lelép, ha lehetősége adódik rá.
Nosza, hátat is fordít, hogy elinaljon a lehető leghamarabb, hátrahagyva csapot-papot, élő és holt orkokat és a szörnyet és a némbert egyaránt.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Regélő

avatar

Hozzászólások száma : 335

Character sheet
Nép:

TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2011-06-13, 12:23 am

//Bosszantó vöröske és a többiek.//

*Hogy a mágus dühös, az nem kifejezés. Erre a tűzre csak olaj a vörös nő viselkedése. A férfi úgy érzi, hülyének nézi őt.
Előre is hajol, hogy befejezze a munkát, amikor A lány hirtelen furcsán kezd viselkedni.
A sárkány számára ez inkább nevezhető rikácsolásnak, mint hősies és mérges kiabálásnak.
Oda kell néznie és látja is, amint a fehér ork a fejéhez kapva felordít.
A „mágus” némileg bamba tekintetet vágva pillant rá Sydre.
A bambaság azonban hamarosan dühhé fordul át, amikor a bosszantó vöröske eléveti magát, ahelyett, hogy örömmel szemlélné az istenek selejtjének tekinthető ork pusztulását.
Nem, ő inkább odaugrik, hogy megakadályozza. Nincs más ötlete a mágusnak, hogy miért is teszi ezt. A csapás már úton van és csak hajszálnyival áll meg Sydney előtt.
Azonban ha már ott van, meg is ölhetné egyszerre mindkettőt.
Egészen jó ötletnek tűnik, viszont ha tud valamit, akkor az vele vész el, azelőtt, hogy megkínozná, és kiszedné belőle az összes titkát.
Mivel úgy fest, esze ágában sincs a medált visszaadni, vagy visszaszerezni neki.
Így aztán pillanatnyi habozás után nemes egyszerűséggel lenyúl, hogy szakadt felső ruhájánál elmarkolva, majd felemelve a háta mögé hajítsa a lányt.
Ha sikerül, akkor éppen Frikk hűlt helyének közelébe fog esni.
Másik karját pedig felemeli, hogy puszta öklével szakítsa be az ork koponyáját.
Aztán ráér foglalkozni az emberrel, az orkkal, és a vörös lánnyal is.
Édes lesz az érzés, hogy végre beteljesedik a bosszú és a kis nőcske megbűnhődik a tolvajlásért, ő pedig visszakapja végre jogos tulajdonát.
Fel is emeli ismét, hogy végre lesújthasson, s végre arcára kiül az elégedettség érzése.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sydney H. Low

avatar

Hozzászólások száma : 311
Életkor : 26
Munkahely : a világ felfedezendő, kiismerendő részein

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2011-06-13, 7:29 pm

Kész... itt a vég - gondolta - ám az utolsó pillanatban mégsem jött el a halál fájdalmas pillanata. Döbbent pislogással nézett föl a mágusra, aki a következő pillanatban megragadta ruhájánál fogva, felemelte a földről és laza mozdulattal szabadult meg a nem épp nagy tehertől.
Sydney döbbenete csak tovább fokozódott ettől. Földre huppanása biztosan vidám pillanatot jelenthetett a mágusnak, mert megesküdött volna, hogy elégedettség sugárzott pillantásából.
Ajkain kikívánkoztak a nem éppen szalonképes szavak a férfi cselekedetére, ám a földön heverő tárgyak - melyek a sebtiben távozó ork vezér szerzeményei lehettek - egy szempillantás alatt magukra vonták figyelmét. Azaz csupán egyetlen tárgy keltette fel érdeklődését: egy igen szépen megmunkált medalion, mely ismeretlen nyelven írott címer volt valójában.
Sydney nem tétovázott. Igaz, a mögüle érkező csont törésének hangja hallatán kissé összerezzent, de ennek ellenére keze ösztönösen fogta markába a korábban már általa birtokolt címert.
Szeme sarkából figyelte a tőlük nem messze várakozó harcost, ki legyőzött ellenfelei fölött keresztül nézve szemlélte a feketeköpenyes cselekedeteit.
Mögüle immár nem jött több zaj. Gyanús volt a csend, mely a vérbe fagyott bestiális harcosok körül terjengett. Sydney négykézláb maradt és nem mozdult. Bal markában ott lapult a férfi által "halálra" hajszolt címeres medál. A lány visszafojtott lélegzettel várta, hogy amaz ott mögötte végre megszólaljon, s akkor mindenképpen kiderül majd számára, hogy látta-e, amint felmarkolta a címert avagy éppen mással volt elfoglalva?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lothár Von Falkenhausen
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 225
Életkor : 34

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2011-06-13, 8:09 pm

*Lothár figyeli az eseményeket, látja, hogy a lány fejbe dobja az orkot amelyik éppen a mágusra készült lecsapni. Az ork ordítva a fejéhez kap, ezután hátrálni kezd majd elesik valamin, ezen Lothár elmosolyodik, majd látja, hogy elmenekül. Ezután a mágust nézi aki éppen lecsapni készült egy földön fekvő orkra.*
*Lothár meglepetten vette észre amikor a lánya mágus eléveti magát. ~Mi baja ennek a nőnek!~ Mondta magában mikor figyelte. De a mágus még meg állította a csapását, majd hamarosan megfogta a lányt és egyszerűen elhajítja. Mikor a lány földre ért, Lothár elindul felé és amikor oda ér megszólítja. -Jól vagy, nincs semmi bajod?- Kérdezte a lánytól majd a kézét nyújtja, hogy fel segítse a lányt.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Görbelábú Frikk
Ork törzsfőnök
avatar

Hozzászólások száma : 488
Életkor : 39

Character sheet
Nép: Orkok
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2011-06-14, 5:16 pm

*Sajog feldagadt képe, de azért csak fut át a romokon. Többször el is hasal. Kardja még markában van, kész csoda, hogy nem ejti el egyszer sem.
Biztonságosnak ítélt távolságban megáll hallgatózni, de sem futó lábak robaját, sem harci lármát nem hall. Orrát talán még használhatja, de a szél nem neki kedvez.
Azért nem áll meg, megy tovább, minél messzebb a folyótól.
Eszébe jut a kísértet, aki talán épp most is kárörömmel figyeli menekülését.
Később majd ráér gondolkodni, hogy hol is rontotta el, és hogy mit is mondjon Mordulnak.
Most még csak azon sem dühöng, hogy megint magyarázkodnia kell, ráadásul a törzs előtt.
Lassan itt lesz az ideje nekimenni és felnyársalni, hogy visszaállítsa, sőt, megnövelje a tekintélyét minden harcos és rabszolga előtt.
Igen, de most a legfontosabb, hogy az elől a szörnyeteg elől a lehető legmesszebb jusson.
Olyan messze, ahol már a szagát sem érezni.
Mert biztos, hogy az ilyen lények még azt is érzik.*

//Hm…hát, senki nem jön utánam, akkor én le is lépek a színről Wink Köszi a játékot!//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Regélő

avatar

Hozzászólások száma : 335

Character sheet
Nép:

TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2011-06-14, 5:20 pm

//Aki marad ott, ahol vagyunk Smile//

*Csak egyetlen mozdulat, hogy csont törjön és az eddig még eszméletlen ork már halott legyen.
Nem olyan nehéz dolog ez, főleg egy ilyen semmire sem jó lény esetében. Úgyis csak terhére volt a világnak.
A mágus nyomban kel is fel. Látta a vöröske tettét az ork vezér ellen, de ettől még nem bízik meg jobban benne.
Az ütés pillanatában már tekint is fel és bár nem látja mit, de azt látja, hogy valamit nagyon markol a némber.
Az a fajta, mint a legtöbb ember, akiben nem lehet megbízni. Náluk csak a surranók, ez az otthontalan, vándorló csürhe az, amely még kevésbé megbízható, mert az orkok legalább erővel és félelemmel kézben tarthatók, a trollok túl buták, a gnómok meg említésre sem méltók.
A mágus felegyenesedik, miközben megigazítja köpenyét. Ez utóbbi egyre viseltesebb, hála a vörös ténykedéseinek. Mert mi másnak is köszönhetné, hogy nem Furia mellett van valahol a Sárkány-hegység mélyén?
Az ork vezér már eltűnt a tér egyik romos épülete mögött.
Nem szalad utána. Már ismeri a szagát, vagy ha nem, a lány körül heverő holmijai, meg a koszos zsákja épp elég mintát hagy, hogy megtalálja.
Jobban érdekli azonban az, hogy mit szorongat olyan keményen a kétlábú nő.
Kimért léptekkel indul el felé, miközben a harcos is ugyanezt teszi.
A férfi hamarabb ér oda és a kezét nyújtja, hogy felsegítse a nőt.
A mágus csizmái alatt minden lépésnél megcsikordul a törmelék.
Megáll a két kétlábú mellett, hogy jéghideg tekintetével végigmérje a harcost és a szintén nem kicsit megtépázott nőt.
Cseppet sem törődve a férfival a nőhöz fordul.*
- Mi az ott nálad?
*A hang érzékeltenül csendül ugyan, de a vájt fülűek kihallhatják belőle a visszafojtott haragot. A mágusnak már elege van a hajszából. Azt akarja, ami az övé. Jogosan, a tulajdona.
A nő sorsa pedig…arról majd dönt, ha megvan a címer.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sydney H. Low

avatar

Hozzászólások száma : 311
Életkor : 26
Munkahely : a világ felfedezendő, kiismerendő részein

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2011-06-15, 9:13 am

Ujjait még ki sem hűthette a címer rideg érintése, amikor egy pár csizma állapodott meg előtte. A színe azonnal elárulta neki, hogy ez bizony nem a mágusé lesz, tehát még nem veszett el minden esélye arra, hogy a medált eljuttassa egy bölcshöz, ki esetleg hallott vagy látott már efféle írásjelekről.
Segítő szándékú kérdés ütötte meg füleit, amikor a páncélba öltözött harcos megszólalt:

- Jól vagy, nincs semmi bajod? *kérdezte Lothár, majd a kezét nyújtotta segítségként*
- Köszönöm, azt hiszem, egyben vagyok. *válasza közben belekapaszkodott a harcos kezébe és könnyed lendülettel húzta magát föl*

Sydney agya lázasan dolgozott azon, hogyan is tarthatná még magánál a medaliont. Legalábbis még nagyon szeretné egy ideig birtokolni. Szó ne essék róla, ő nem tolvaj, és még csak hasonló megnevezéssel sem lehetne illetni. Nem, ő csupán egy kutató... tudós és felfedező. Egy olyan kutató, ki a véletlennek köszönhetően - na meg egy fekete köpenyes, őrült fazonnak hála - birtokosává vált egy különleges címernek, melyhez foghatót még sosem látott. Hát emiatt nem szívesen válna még meg attól a buta medáltól.
Markában továbbra is ott lapult a medalion melyért az a feketeköpenyes, kivel épp most fordul szembe, talán képes lenne kizsigerelni. Persze szó szerinti értelmében véve azt a zsigerelést.
Keze még jobban ökölbe szorult saját tehetetlensége okán.
Nincs mit tenni. Egyszerűen nem maradt más lehetősége. Vissza kell szolgáltatnia a fekete hajú mágusnak.
Akár még azt is megkockáztathatta volna, hogy a háta mögött álló harcosnak kéri a védelmét. De lássuk be, már maga a gondolat is abszurd. Sydney látta, milyen ügyesen tért ki egy-egy csapás elől a páncélozott férfi. Ám a lány mégis úgy érezte, a vele szemközt állóval nem is lehet még csak egy lapon sem említeni kettejüket. Elvégül a mágust is látta harc közben. Ám a varázstudó alak oly könnyedén, gyorsan és legfőképpen rideg kegyetlenséggel végzett ellenfeleivel, hogy Syd esélyt sem akart adni ölési szenvedélyének kiélésére. Mert neki bizony úgy tűnt, a férfi élvezte, hogy gyilkolhatott.
Gondolatainak tengeréből a már jól ismertnek nevezhető mély és érzéketlen hang rángatta ki.

- Mi az ott nálad? *hangzott a mágus szájából a kérdés egyenesen a nőnek szegezve*

Sydney nyelt egy nagyot, majd némi tétovázás után tett egy lépést üldözője felé. Ez az egyetlen kis lépés épp elég volt arra, hogy ott álljon közvetlen a mágus orra előtt a maga teljes életnagyságában. Próbált bátornak tűnni és emiatt még ki is húzta magát, amennyire csak képes volt rá. Pedig ha a csontjai képesek lettek volna igazán zörögni a félelemtől, akkor most nagyon is fülsértő zörejeket hallhattak volna kis termetű testéből.
Syd óvatosan előre nyújtotta ökölbe zárt kezét, melyben a címer bújt meg. Már csaknem szabad utat engedtek ujjai a kezét fürkésző tekintetnek, amikor hirtelen, mintha meggondolta volna magát, ujjai összezáródtak. Riadt tekintete a mágus szemeibe fúródott mielőtt megszólalt.

- Én soha nem vettem el senkitől, semmit. Soha. Ez a hülye címer is csak azért keveredett hozzám, mert TE, annak idején Stern várában rám támadtál.
Pillantása félresiklott a férfi szemeiről, s jobb elfoglaltságként inkább a még most is menekülő félben lévő ork szétszóródott dolgain pihentette, s úgy folytatta mondandóját.
- Én csak borzalmasan megrémültem tőled, mert a törmelékek miatt nem láttam semmit. Egyáltalán semmit. Csak próbáltam szabadulni tőled... és amikor eltűntél, a kezemben maradt ez az ostoba medál. Nem vettem el, hanem véletlen került hozzám.

És sikerült valahogy életben maradnia, amíg elmondta ezeket. Nem tudta, minek köszönheti a szerencsét, hogy még mindig lélegzik, pedig már az első mozdulatával elárulhatta a mágusnak, mi is rejlik kezében.
Hát úgy volt vele, hogy addig kell ütni a vast, amíg meleg. Talán megér egy próbát az élete. Vagyis életük, mert nem hinné, hogy ha férfi végez vele, akkor kedves gesztusként hagy maga után egy szemtanút.
Sydney a harcosra pillantott, majd újra megszólalt. Ezúttal a mágushoz közel hajolva suttogta el, amit akart.
- Engedd el a harcost! Ő nem tett ellened semmit. *mondta Sydney majd újra kihúzta magát, s úgy várta, mi fog történni.


//Frikk! Én köszönöm a játékot! Nagyon jó volt veled játszani. Smile A többiekkel még maradok amíg be nem végezzük. Basketball //

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lothár Von Falkenhausen
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 225
Életkor : 34

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2011-06-15, 10:25 am

*- Köszönöm, azt hiszem, egyben vagyok. Mondta lány miközben Lothár felsegíti a földről. Hamarosan megérkezik a mágus és megszólítja a lányt. - Mi az ott nálad? Lothár hallotta a hangjából, hogy nincs jó kedvében, és ezután hátrált egy kicsit és figyelte a eseményeket. Ezután a lány oda lépett a mágus elé majd előre nyújtotta az egyik kezét amiben valamit szorongatott.Már majd nem át adott valamit a mágus mikor hirtelen összezárta az újait a lány. Ezután elkezd valamilyen címerről amiről azt mondja, hogy nem ő vette el hanem véletlenül került hozzá. Lothár figyelte a beszélgetést, de nem értette miről van szó, de egy kicsit aggódott a mágustól. Lány ránézett Lothár-ra majd oda hajolt a mágushoz és valamit mondott neki, de Lothár nem hallotta, hogy mit mondott. Ezután Lothár a mágust figyeli és várja, hogy mi lesz.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Regélő

avatar

Hozzászólások száma : 335

Character sheet
Nép:

TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2011-06-15, 3:04 pm

//Frikk, bocs, de fontosabb dolgom van itt, a két emberrel Wink Köszönöm én is a játékot!//

*A mágus végignézi, ahogy a harcos felsegíti a lányt. Szemei azonban eközben azt a marokba szorított apró öklöt követik, amit Sydney még mindig magához szorít.
A kérdésre pedig válasz helyett a vöröske a színe elé lép.*
~Mit akar ez?~
*Bár arcáról nem olvasható le, a mágus egy egész kérdőjel. A préda nem menekül előle, de nem is támadja meg.
Egyenesen hozzá lép. Csak így, ahogy próbálja magát kihúzni, látszik, hogy a mágushoz képest milyen apró teremtés is.
Eközben a sárkány döbbenetének köszönhetően még mindig nem éri támadás, csupán a hideg szemek mélyednek a zöldek legmélyére is kutatva álnokság után, mely a bestia hite szerint minden kétlábú természetes velejárója.
Igen, már fel is csillannak azok a sötét szemek, amikor kinyújtja a kezét felé.
Csak hajszál híja, s azon múlik csupán, hogy a címert nem pillantja meg a mágus a vékony ujjak takarásából elővillanni, hogy nem nyúl érte, hogy akár eltörve a kezet is magához vegye tulajdonát.
Már kérdezné is: „Ugyan ki támadt rád, Te kis semmiség?!” De a lány nyugodtnak tűnő szavai még mindig belé fojtják a szót.
A vörös nő szemét követve állapodik meg egy pillanatra pillantása Lotháron. Látja, hogy időközben hátrébb lépett.
A férfiban a vér is meghűlhet, oly mélységek vannak azokban a hideg szemekben.
Aztán már Syd zöld szemeit, majd suttogó piros száját pásztázzák szemei.
Igen, a mágus elbizonytalanodott. De nem végleg és nem is hajlandó ezt kimutatni.
Ahogy a suttogást követően a lány visszahúzódik (ha visszahúzódik) csak egy gyors pillantást vet a férfira.*
- Hordd el magad!
*Rideg a hang, de talán Sydney hallhatta már annyit, hogy a sárkány nem fogja követni, megölni a páncélos harcost, ha az sem támad rá, hanem engedelmesen lelép. Külsejét ez az egyetlen ember nem fogja tudni meghirdetni, s ha mégis, hát hamarosan Risan is köztük lesz, Furiával egyetemben pedig megtalálják a módját, hogy kiszabadítsák testvéreiket az Éj-Hasadék börtönéből. Ha pedig így lesz, ugyan kit fog már érdekelni, hogy egy harcos ismeri kétlábú külsejét?!
A világ az övék lesz.
Eközben persze a mágus nem nyilatkozik a bosszantó vörös sorsáról, csak némán, kérlelhetetlenül nyújtja ki kezét. A kitárt tenyér ellentmondást nem tűrőn követeli a címert, melyért már oly sokat üldözte a lányt.
Sydney még most is oly közel van, hogy csak egyetlen mozdulatába telne elkapni a keze helyett a lány nyakát, onnan pedig már apró szorítás csupán, hogy vége legyen az egésznek.
Mégsem teszi. Csak áll, kinyújtott kézzel, Sydney szemébe mélyedő sötét szemekkel.*


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sydney H. Low

avatar

Hozzászólások száma : 311
Életkor : 26
Munkahely : a világ felfedezendő, kiismerendő részein

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2011-06-15, 5:21 pm

Néhány örökké tartónak tűnő pillanatig nézte a felé nyújtott kart. Majd hirtelen felocsúdott, hogy nem árt, ha nem ingerli a mágust a huzavonával, így hát kissé félszeg mozdulattal nyúlt a kéz felé, s a tenyerébe helyezte a címeres medált.
Vetett még egy amolyan búcsú pillantást a címerre, majd a rideg szemekbe nézett.
Eszébe jutottak a férfiról keletkezett első gondolatai, melyeket akkor gondolt róla, amikor Sternbe érkezésekor megpillantotta. Akkor - ahogy a mágus elsétált előtte - kifejezetten szemnyugtatónak tartotta rajta pihentetni tekintetét. A már-már "szépnek" nevezhető külsejét elnézve ki gondolná, hogy ez a kellemes külső egy vad és őrült mágusi belsőt takar?
Gondolataiból újra kirángatta a mágus hidegen csengő hangja.
- Hordd el magad! *szavait szemrebbenés nélkül vetette oda a férfi a harcosnak*
Mekkorát tud tévedni az ember, ha csak a külcsín után ítél. Erre élő példa Sydney.
És most ott állt ezzel a fékezhetetlennek nevezhető alakkal szemközt.
Figyelte, amint a mágus megmozdul, s vissza húzza kezét a tenyerében fekvő medált vizslatva. Majd a férfi futó pillantást vetett a lányra, amitől Sydneynek még a levegője is elakadt. Ha agyonütik se tudta volna eldönteni, hogy abból a pillantásból mit vonhat le. Nem lepődött volna meg, ha egy szempillantás alatt véget vetett volna kutatói létének a sötét tekintetű alak. De a vég ismét elodázta halálát, hiszen a férfi nem tett felé semmilyen ártó mozdulatot. Legalábbis ez ideig nem.

- Ha valóban sajátod ez a medál, akkor bocsánatodat kérem amiért magamnál tartottam idáig. *szemeit végül újra a feketeköpenyesre emelte* - Én tudós vagyok, ezért minden porcikám ellenkezett az ellen, hogy megváljak egy ilyen címertől, amin számomra teljesen ismeretlen írás látható. És nézd el nekem, amiért még most is képtelenségnek tartom azt, hogy valóban te légy ezen medál tulajdonosa. Hacsak nem vagy több egy egyszerű mágusnál.

Mélyebb utalásokat nem állt szándékában tenni a sárkány kilétével kapcsolatban, hiszen nem bolond, hogy eljátssza túlélésének utolsó lehetőségét.

- Ha hagyod, akkor én most elmennék innen. Ha hagyod...

Fürkészőn nézett a mágusra, s várta, hogy mi fog történni, s közben futó pillantást is vetett a harcosra, ki félig mögötte állt. Nem örült volna a saját halálának sem, egy olyan valakiének meg pláne nem, akinek igazából semmi köze nem volt a kettejük közötti hadakozáshoz. Pillantásából Lothár kiolvashatta, hogy nyugodtan hátra hagyhatja, ha neki így jó.
Sydney nem tudta, hogy a mágusféle életben hagyja-e, azt viszont nem szerette volna, ha egy kívülálló is áldozatul esik az ő hibájának köszönhetően.
Ám igazság szerint még most sem bánta, hogy ennyi ideig menekülnie kellett a medál miatt. Így legalább alaposan tanulmányozhatta utazgatásai során.
Nem egy létfejtegetés díszelgett már úti naplójában az előbb átadott medálról. Többek között több precíz kis vázlata is ott díszelgett a lapokon.
Legalább nem érzi majd hasztalannak az elhúzódott kergetőzésüket.

//Talán még egy kör belefér részemről... XD De, ha vki netán lelép a kövi hszében, akkor köszöntem szépen neki a játékot! Smile//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lothár Von Falkenhausen
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 225
Életkor : 34

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2011-06-15, 5:38 pm

*- Hordd el magad! Mondta a mágus Lothárnak. Lothár egy kis ideig nem tesz semmit, majd megszólal. -Rendben elmegyek! Mondta, majd elindult kifelé a városból. Még indulás előtt a lány rá nézett és látta róla, hogy hátra hagyhatja a lányt, majd ezután indult. Menet közben még egyszer hátra nézett és hallotta, hogy a lány mond valamit a mágus, de nem érdekelte, hogy miről van szó. ~Eszt szerencsére megúsztam ép bőrrel!~ Mondta magában menet közben.*
*Egy kis ideig bolyongott a városban Lothár mire talált egy kijáratott a romos városból. ~Remélem nem lesz semmi baja a lánynak!~ Mondta magában, majd elment jó messzire ettől a várostól.*

//Köszönöm a játékot//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Regélő

avatar

Hozzászólások száma : 335

Character sheet
Nép:

TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2011-06-16, 12:38 pm

*Hosszú az a pillanat, amíg végül a tenyerén pihen a címer. A mágus végre megkönnyebbül egy pillanatra. Szemei előtt végigfutnak az elmúlt idők, mióta Sternben rájött, hogy elveszítette a címert és az egy kétlábú kezében van.
Onnan űzte-hajtotta keresztül a fél kontinensen azt a bizonyos vörös hajú, apró nőt, mire végre most, hosszú idő után visszaszerezte, ami az övé.
Igen, a tulajdona, és nem azért fontos ez a kis medál, rajta klánja címerével, mert nincs másik belőle.
Hanem mert egyik sem, senkié nem kerülhet kétlábúak közé, még ha némely fajtársa hajlandó is közösködni velük.
Az ő szabályai szerint ez a címer, mely jelképezi családjához és klánjához tartozását szent.
Több, mint holmi kis ékszer, melyet díszként hordanak tulajdonosai, de ezeket az értékeket csak a sárkányok tudják. Igazi viselői.
A mágus ismét a lányra néz, amikor az megszólal.
Hideg tekintettel hallgatja végig, közönyös arccal, magyarázkodása nem sokat jelent neki.*
~Bocsánatot kér, vajon mennyire gondolja komolyan?~
*Abban biztos hogy ha nem lenne egyértelmű, hogy nem tarthatja meg, talán még életét sem, megtenne mindent, ahogy eddig is, hogy megőrizze magánál.
Az emberek között vannak olyanok, akik azzal foglalkoznak, hogy kutakodnak, nézelődnek, keresnek mindig valamit. Hajtja őket valami, amire az életüket teszik.
Számára ezek hiábavaló dolgok.
Nem hatja meg sem az idegen nyelvű írásról, sem a gyanúsítgatásról szóló szöveg. Nincs neki semmi szava, sem bizonyítéka semmire. A sárkány legalábbis így gondolja. Amellett, hogy Furia nyilvánvalóan már türelmetlenül várja. Neki még el kell számolnia a hibájával és távol maradásával is az ősi sárkány felé. Nem lesz egyszerű menet.
A lényeg úgyis a végére kerül.
Vajon elengedje ezt a bosszantó kis kétlábút a szakadozott ruhájában?
Nincs már dolga vele.
Bolondos kis kétlábú, talán arra sem elég, hogy megölje. Tenni nem tehet ellene semmit, a címer már nincs nála és nem is fog hozzá kerülni sosem.
Viszont azt a sok bosszúságot, amit okozott meg kellene torolni valahogy.
Közben látja, hogy a harcos távozik.
Itt az alkalom, hogy végre véget vessen a kis töpörtyű szenvedéseinek, de valami mégsem engedi.
Sötét, hideg szemei végigsiklanak Sydney csapzott alakján.*
~Milyen könnyű lenne végezni vele. Itt és most. Egy mozdulatomba kerülne, hangot sem adna. Utána meg nyoma sem maradna még itt a város kövei között sem. Túl könnyű, túl egyszerű.~
*Mégsem tudja megtenni. Máskor, más körülmények között nem habozna, de most, hogy így szemléli a vöröskét, inkább a távozás mellett dönt.
Ismét a zöld szemekbe néz. A címert öve alá rejti.*
- Hagyom, de jobb, ha elfelejtesz. Mert elhiheted, hogy megtalállak, ha kell, ahogy eddig is és akkor nem kapsz kegyelmet.
*Ennyi volt csupán, amit mond, majd hirtelen válik semmivé. A teleportálás után szétoszló könnyű köd sem sokáig marad meg utána, mintha ott sem lett volna.*

//Köszönöm én is a játékot mindenkinek Smile //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1771
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2012-02-29, 9:03 pm

//Yz - időn túli játék//

*Már ismerősek neki a puszta közepén düledező romok vonalai. Járt itt. A magasból, ahonnét szemléli a tájat, nem lát sem élőt, sem holtat mozogni. Az arany sárkány elégedetten megbillenti fejét a levegőben. Nincs már világos, ideje lesz megszállni és a romok, melyek a holdfényben is oly élesen rajzolódnak ki megfelelő helyet nyújtanak ehhez. Egyedül akar lenni.
Kain a Gyilkos-tó felől érkezett, ahol volt szerencséje egy kisebb csetepatéban részt venni és megtapasztalni a tavi sellők boszorkányos hívását. Boszorkányos, hiszen csaknem vízbe fojttatta magát. És csetepaté, hiszen hogy bonyolódjon a helyzet egy bosszúálló kísértet is részese volt a kalandnak.
Ha Akahana nincs ott, talán elmerül és a vízben is marad, vagy ha a víz nem téríti időben magához, hogy használhassa mellsőinek karmait.
A sárkány a város falain kívül landol. Hatalmas termetén sorakozó arany pikkelyein megcsillan a hold fakó fehér fénye. A sárkány összehúzza szárnyait, majd mintegy helyeslésképpen meghajtja fejét.
Szemeit egy pillanatra behunyja, hogy mikor kinyitja, már kétlábú alakjában állhasson a városon kívül.
A ruházat már réges-régen megszáradt rajta, így fekete kabátját is csak a kósza szél lebbenti meg mellette. Nincs begombolva, annyira nem érzi hidegnek a levegőt.
Hosszú, fekete haja kibontva nyugszik vállán, kardja pedig, mint mindig, most is ott lóg oldalán. A fekete kabátot hasonlatosan fekete nadrág és csizmák egészítik ki, míg felül ehhez fehér ing és hozzá egy sötétkék mellény tartozik.
A sárkány mélyet szív a hűs levegőből, majd magabiztos léptekkel indul a város felé. Orrába nem sodor a szél idegen szagot.
A falak közelében van már egy út, melyet korábban végigjárt és biztos benne, hogy ha az amúgy arra meglehetősen ritkán járó vándorok nem bolygatták, most is biztonságos. Egészen a főtérig jutott rajta keresztül.
Most is ezen az úton indul el, hogy kikerülje a csapdákat, melyek alattomosan törnek az erre tévedők életére.
Amikor belép a fal résén, megáll egy pillanatra. Paranoiája nem hagyta el most sem, így inkább kétszer is óvatos, minthogy kockáztasson.
A fal árnyékába húzódik, ahol rejtve van az avatatlan szemek elől, s vár.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yz'Aires Came
Viharsárkány
avatar

Hozzászólások száma : 76
Életkor : 606
Munkahely : a Caales szolgálatában

Character sheet
Nép: Külhoniak
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2012-03-06, 11:42 am

Kain Namelyr
Saját énekét búgja ez a halott város. Könnyen és hamar megszoktam a lenge szellőre is nyikorduló, szenes gerendák hangját, a falak porladását, ahogy kibont egy keveset és kisvártatva egy nagyobb darab hull alá, ütve a földön, tompa csattanással port keverve fel. Ott vannak még a billegők is, középpontjukat nem találva, nyikkanva ingnak meg előre-hátra, le és fel. Elszórakoztat, megragadja figyelmem, hogy a következő percbe el is altassa minden gyanakvásom. Igen, ez a halott város maga a két élű fegyver! Biztonságot ígér a merészebbeknek, de megragadva a halálos csapda képét is, hogy bármelyik pillanatba cserélhesse le halotti maszkját, a bosszúszomjas démonéra.
Helyezkedem, igazítva köpenyegemen, mi most fekhelyemül szolgál, bágyadt pillantással nézek a tábortűzre, mi már rég kialud…hatott volna, ha egy cseppnyi késztetést is éreztem volna arra, hogy szikrát dobjak az egymásnak támasztott hasábok közé. Nem kell most a lobbanó aranyfény, kellemesen simul el a tájon a Hold ezüstje, megfakítva a színeket, mintha egy fekete-fehér világot tárna fel, ahol a holtak kedvükre járhatnak, ülhetik elmúlásuk napjának ünnepét. Lehunyom szemem, a fáradság még csak nem is kerülget, volt időm bőséggel kipihenni eddigi fáradalmaimat, de még is jól esne egy kevés szendergés. Mély levegőt veszek, ahogy kezdeti szendergésemből nyivákoló hang rángat ki, kellemetlen éles tónusa már most idegeimet borzolja, de nem szólal többet az éjjeli vad. Feltehetőleg az, a városban bóklászó szél azonban csak a kövek és a por érdes szagát sodorja felém, belekeverve ama kevés növény zsenge illatát, mi megfogant ezen a talajon.
Ezzel kezdődött el a játék, a türelmem próbája. Arcomat hiába temettem a puha anyagba, éles fülem ugyan úgy belesajdult a hosszúra húzott vonyításba, hogy mást is hallhattam, ami nem tartozik e vidék hangjaihoz. Szárnyak nehéz suhanása, megragadta figyelmemet és tekintetem vágyni látta tulajdonosát, az égen még sem tűnt fele egyetlen hatalmas sziluett sem, megrázva fejem, így süllyed mélyre eme felismerés. Hiába lélegzem mélyet, ízlelgetve a szélben úszó esszenciákat, azok nem hoznak semmi újat. Egy pillanat, gyorsan múló erejéig meg van a késztetés, hogy felkeljek és körbejárjak, még is összébb gömbölyödöm az égen terpeszkedő sebhelyes arcú Holdat nézve. Nem! Semmi kedvem újabb és újabb csapdákat felfedezni! Annak ellenére sem, hogy a bejutás kifejezetten érdekes volt, hosszú idő után végre valami elszórakoztatott, megmozgatta fantáziám és megfakuló mozdulataimat. Talán még is menni kéne! Gondolataim azonban nincsenek összhangban a tetteimmel, hasra fordulva újra az alvásra koncentrálok inkább és tessék, az ég, vagy a vadak összeesküdtek szándékaim ellen. A bundás jószág újra hosszú visításba kezdett, hangjának éle változott, élesebb és riadtabb lett, hát, van is mitől tartania. Ujjaimmal a földbe marok és az ropogva törik meg, de követ nem lelek, ezért tovább nyúlok tapogatózva, mire beleakadok egy negyed tégladarabba és kevés célzással azt állítom repülő pályára. Pattan és darabokra törik, ennél nincs bosszantóbb, illetve, ha a célpont újra hallatja hangját.
- Most van elegem! – Dünnyögöm magam elé, könnyeden lépve elő szélvédett és még stabilan álló, éjjeli szállásom falai közül. Hiába hallgatott el a kis nyavajás, sok jót nem ígérő pillantásom a faltól nem messzi kőrakásra vetül. Ujjaim között, aprócska, fekete gyöngy terem, amit dobás helyet, inkább elpöckölök és ahogy eltalálja a bundás jószágot, felvillan. Villámok tucatjai öntik el a kis testet, örökre elnémítva, de ez már koránt sem volt lényeges, a fény kirajzolt egy alakot a fal árnyékában rejtőzködve. Ajkaim önkéntelenül fordultak mosolyra, talán a felismerés, talán a hálás csend visszaköltözése, talán más miatt. Megszokott mozdulattal fogva össze tincseim többségét, húzva a vállam elé, eljátszva bohókásan a végére maradt hosszú szálakkal, megfontoltan lépve előrébb, ezzel is közelebb a rejtélyes sötét alakhoz. Mozdulatom, de testem minden rezdülése könnyen követhető, hiszen a vérvörösére festett vékony kelme az éjjeli kényelmet hivatott megadni és nem többet. Szemernyit bánom csak, hogy a vékony fonal, mi csípőmhöz fogja az anyagot, nem elég erős ahhoz, hogy az összhangot nem rontva megtartson egy tűt, fegyvereim közül. Ahogy a vállaimon pihenők sem.
- Nem számítottam rá, hogy eme éjjelen még valaki elvetődik ebbe a kietlen városba. – Valószínűleg nem is először. Vagy nagyon nagy szerencséje volt, hogy egyetlen csapdába sem botlott bele, de inkább az a kézenfekvőbb, tudta merre kell jönnie.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1771
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2012-03-06, 9:03 pm

*Teljes a csend. Az arany sárkány azonban eléggé félti még saját életét ahhoz, hogy ne akarja önhibájából elveszíteni azt.
A vonyításra rá sem hederít. A hang akkor lenne érdekes számára, ha nem szokványosan szólna. Akkor megzavarta volna valami, s az a valami már lényeges volna.
A sötét szemek, a fülek, az orr folyamatosan kutatják a környezetet, de gyanúsat nem szűrnek ki. Már moccanna is, hogy folytassa útját, amikor hangos koppanás szűrődik ki a romos város ismerős zajai közül.
Nem elég ám ez, mert a vonyítás ugyan elhallgat, de hamarosan újra megszólal és az előbbi koppanás már elárulta nem csak az állat számára, hogy van valami, vagy még inkább valaki, aki megmozgatta az a követ.
Namelyr érzékeit a végsőkig hegyezve figyel, de a természet fura játéka, talán a szállás körül a fújdogáló szellő által örvénylőn lezárt légtér, vagy csak az ott lévő ügyessége teszi, de nem jut hozzá szag sem, egészen addig, amíg a villanás nem következik be.
Kain ugyanakkor látja meg a villámok fényében az elpusztuló vadat, amikor őt az idegen. Azonban észre csak később veszi a nőt, de nem is áll szándékában tovább rejtőzködni. A fényesség őt magát is beborította, így értelme tovább nincs annak, hogy a várost gazdagon befedő árnyékok egyikében húzódjon meg továbbra is.
Hanyagul, de magabiztosan löki el magát a faltól. A hold fénye még fakóbbá változtatja fehér arcát, s még inkább sötétnek a mélyfekete szemeket benne.
Az arany sárkány teste készenlétben áll, arra is felkészülve, ha netán támadás éri. Jóllehet, bizalmatlan szemei játszi könnyedséggel kutatják át a könnyű kelme vonalait és így alatta a testét is, melyet nem rejt túl nagy hatékonysággal. Fegyvernek nyomát sem látja, ahogy éppen illúziót sem érez, de óvatosságán ez mit sem változtat.
A sötét szemek egy pillanatnál tovább időznek a holdfényben kirajzolódó formákon, mielőtt megállapodnának az arcon és a vállra húzott hófehér hajon.
Nem közelít tovább, amikor közelebb lép a nő, orrával pedig mélyet szív, hogy még egy bizonyosságot szerezzen a könnyű illatból arról, amiben már eddig is biztos.
Aki vele szemben közelít, az sárkány.
Sárkány, mely legyen bármilyen formában, éppúgy lehet gyilkosa, mint bármelyik másik.
Arcán nem változik a kifejezés, a fekete szemek sem moccannak, de igyekeznek a látótérben tartani az egész alakot, hogy időben észlelhesse a váratlan mozdulatok első jeleit is akár.
Tudja, hogy ha kell, megvédi magát.*
- Én is egy nyugodt helyet kerestem.
*Elhallgat egy pillanatra. Lehet egyenes és mehetne kerülőutakon is, de ezt feleslegesnek tartja. Ugyanarra jut, hiszen ha a nő akar, úgyis hazudik neki. Kutatón néz a vele szemben lévő arcára, azon gondolkodva, vajon mire számíthat a nőtől.*
- Elkerülhetjük egymást, nagy ez a város.
*Egyértelmű jelzésnek szánja, hogy ha békén hagyják, ő is békét hagy. Pihenni vágyik, nem pedig újabb harcra, végképp nem életre menőre egy másik sárkánnyal, még ha mindketten kétlábúként is mutatkoznak.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yz'Aires Came
Viharsárkány
avatar

Hozzászólások száma : 76
Életkor : 606
Munkahely : a Caales szolgálatában

Character sheet
Nép: Külhoniak
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2012-03-18, 2:22 pm

Éppen csak megemelem fejem, hátam mögé rejtve mindkét kezem, összefűzve ujjaimat. Nyugodt hely? Tán pihenni vágyik? Sötét, de fényes szemeit fürkészem, finoman kutakodom bennük, vajon mit árulnak el tulajdonosukról? Megfáradt, talán, óhajtja a csendet és a békét, talán fakó arcába a vér is visszaszökne, ha megugrasztanám, mert betegség bűzét nem érzem rajta és nem is jellemzője fajtánknak. Pillantásom lassan siklik alá, nyílt érdeklődést mutatva felé, árulóként súgta a mozdulat jellemét, küzdő és megadó, de vajon most melyik hangulatban van. Kardjáról emelem fel tekintetem, ahogy újra szól, nemes gesztusként osztva fel kettőnk között a várost és én bólintok, mintha megfelelő ajánlatnak tartanám a halottakat. Minden más helyzetben annak is tartanám, de ez is egyenlőre egy vissza nem térő alkalom.
- Nagy, ez igaz .. bár talán a magunkfajtának elég szűkös. – Hangomban a törés kétélűvé tette a mondatot, egy rész téve megjegyzést a hely alkalmatlanságára egy sárkány tekintetében és egy rész adva meg a kételyt számára, hogy nem vágyom osztozni, nem kívánatos számomra a jelenléte. Tekintettemmel azonban igyekszem egyiket sem alátámasztani, továbbra is a távoli szemlélő tekintetével nézem rá, miközben megindulok. Nincs hirtelenség benne, a megtett első előre hajló mozdulat már mutatta, nem hátat igyekszem mutatni neki és távozom és nem is rohanvást igyekszem leteríteni. Lassú, annak lehet nevezni minden lépésemet, szórakozottan még hátam mögé is vetek egy pillantást, szemügyre véve ily módon a puha, por lepte földön hagyott kicsiny lábnyomomat, hogy utána újra figyelmem középpontjába helyezzem a sápatag idegent. Milyen éles kontrasztot képez, de ehhez a szürke színekben úszó városba tökéletesen beleolvad, kevéssé érdekel, inkább az izgat vázán milyen pikkelypáncél feszül.
- Járhatunk külön úton, de megvallva túlságosan régen volt alkalmam már népen tagjával akárcsak szót váltani. – Közelebb és közelebb érni hozzá, ez a szándékom, ugyan kérdéses, mennyire engedi meg, de jó három lépés távolságot hagyok kettőnk között. Az eddig egyenes út, azonban görbül, oldalára, aztán mögé vezetve, miközben hagyom, had érezze, hogy zavartalan nézem meg magamnak, feljegyezve illatát a temérdek új közé. S hogy pillantásom elsötétül, annak a csekély árnyalatnak köszönhető, mit ily közelről az őt körülvevő levegő hintett orrom elé, valami ismerős, olyan, ami lecsupaszítja és átformálja emberi vázát, masszív ragadozóvá formálná Nap sárga, aranyként csillogó gúnyába burkolva.
Merészen lépek a sötétbe, ha nem törte meg körüljáró utamat, innét bújt elő és most én használom fel, használhatnám fel, de terv kell, olyan, amivel marasztalhatom és szóra is bírhatom. Nem törve meg lendületem bukkanok elő, mit sem változtatva az íven és a gyorsaságon, csak mikor elé érek állok meg, félig fordítva neki hátat. Bizalmam, bár nem teljes bizalmamat adva ezzel neki, hiszen nincs azaz épeszű sárkány, aki egy másik idegennek a hátát fordítaná, kivéve, ha akar valamit. Én akarok! Köntörfalazás nélkül ezt most a tudtára is adtam, remélve, hogy megérti szándékom.
- Megosztom hajlékom és csemegével is szolgálhatok. – Emelem rá a tekintetem újfent, de sem a romos ház, sem pedig az elejtett vad irányába nem teszek utaló mozdulatot. Várok. Türelmem határtalan, illetve csak annak tűnik, mert ezt a hímet bizony, nem fogom hagyni csak úgy kereket oldani, kérdezni fogok és ő válaszolni, ám ennek a módját ő fogja kiválasztani.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1771
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2012-03-18, 10:22 pm

*Szavaira a nő előbb nem felel. Leplezetlenül veszi szemügyre Kaint. Az arany sárkány nem veszi készpénznek a nő bólintó gesztusát. Nem egy sárkány próbálta már megölni, hogy aztán fejét elvihesse a Sárkányok völgyébe trófeaként: Anzar fiának feje.
Egyikük sem járt sikerrel, azok sem, akik ravaszul, s nem szemből támadtak rá.
A nő közben megszólal és kétséget is hagy maga után. Eddigi viselkedése nem az a vehemens támadó jelleg, de most azt is engedi sejtetni, hogy nem szívesen lát másik lakót.
Kain azért nem vesztette el fejét még annyira, hogy ebben a helyzetben meghátráljon és átadja a korábban itt tartózkodónak a helyet. Amellett, hogy a nő lassan meg is indul irányába.
Áll, mint a cövek, sem tartásán, sem izmainak állásán nem mozdít, ahogy a készenlét is megmarad. A következő mondatra sem válaszol, s csak szemével, majd amikor megfelelő távolságra maradva megkerülni kezdi, lassan, fejével is követi.
A mozgás afféle érzetet kelt, mint amikor egyes vadak a leendő prédát vennék szemügyre, s már a támadásra készülnének.
Nem mutatja teljesen hátát, annyira nem bízik, és amit bekészített az esetleges támadás fogadására a háta mögül, az sem kellemes, még egy jól képzett sárkánynak sem. Kissé oldalra fordítja
A támadás azonban elmarad, de a kör alatt azért ad elég információt, hogy a nőből áradó jelekből is bizonyossá váljék, nem a Völgyből származik.
Mindenképpen jó pont, az, hogy idegen helyről érkezett, még akkor is, ha éppúgy lehet megbízott fejvadász, ahogy egy „helybéli” is.
A harmadik mondatra szűnik meg néma lenni.*
- Mintha az imént említetted volna szűkösségét a helynek.
~Másrészről viszont, ha közel maradok, szemmel tarthatom.~
*Arca rezzenéstelen, sem öröm, sem bosszúság nincs benne.*
- Néped tagja, széles értelemben. Igen távoli rokonok lehetünk mi e népben.
Hallgatóságnak vagyok kiváló, de más prédáját nem veszem el. Ha kell, szerzek magamnak.

*Kiszámított, büszke és hideg szavak ezek, de mégis azt a tényt tartalmazzák, hogy marad helyben.
Tekintetét le nem veszi a nőről. Nem lép előre, nem mozdul. Nemigen találkozott még olyan sárkánnyal, akinek magányában beszélgethetnékje támadt. Ebben az esetben pedig a nő akar valamit. Máskor talán elfutna, de most nem teszi. Nem érzi gyengébbnek magát az idegennél, ahogy nem érez más sárkányt sem a közelben. Ha ölésen kívül akar mást, arról talán beszélhetnek. Bár jobb lenne minél kevesebbet kiadni magából. Sosem tudni, honnan bukkannak nyomára üldözői.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yz'Aires Came
Viharsárkány
avatar

Hozzászólások száma : 76
Életkor : 606
Munkahely : a Caales szolgálatában

Character sheet
Nép: Külhoniak
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2012-03-26, 6:05 pm

Csak játszva pillantott a szemébe, elidőzve, éjfekete bogarait kutatva, de mintha üres könyv lenne, vagy életének lapjai túl unalmasan vernének tükörképet íriszein, tovasiklik pillantásom. Nem menekülés, csupán a kíváncsiság, az érdeklődés pillanatnyi hiánya vezérel máshová. A megfeszülő inak a ruha rejtekében, eszes jószág, nem bízza magát a női és egyben a sárkányszeszély alakulására. Ezzel fúrja az oldalam, hogy csak azért is iramodjak meg, hogy lássam miként reagálni, meddig menne el, hogy nyugalmát meglelje hívatlanoktól mentesen. Felé eső karom megmozdul, még van a késztetés, hogy egy újabb kis fekete gömbvillámot dobjak lábai elé, megtáncoltatva talán, pírt csalva az arcára. Végül még is megpihen csavart szálaim egészén kezem, finoman fonva körül ujjaimmal az így képzett hengert. S hogy megállapodok elvész a lehetőség egy része, de cserébe megmosolyoghatom szavait, lehunyva egy pillanatra szemem, hogy utána újra felkeressem sötét tükreit. Mást várt? Vagy mást keresett e tokban, tán még most is keresi azt a valakit? A miértek el nem veszejthető kérdése már az én elmémben is buzgón tolong, de ritkán engedem az ilyen fontoskodó dolgokat csak úgy kicsusszanni a számon. Inkább mosolygom, aprón ingatva meg a fejem.
- Élc, szőrszálhasogatás nem több volt részemről. – Vonom meg éppen csak vállamat, mintha csak mentegetőznék, pedig élvezem apró győzelmem. Szóvá tette! Pedig figyelmen kívül hagyhatta volna, annak ellenére is, hogy ellentmondást szültek szavaim és hangjaim, most mosolyom játékszerem. Finom íve közömbössé teszi elhangzott szavaimat, de mélyül valamivel létezőbbé téve az örömöt, hogy valóban egy hasonpikkelyessel hozott össze eme holdfényes éjszaka. – De meg kell vallani, ha mindketten úgy állnánk itt, ahogy a világra jöttünk, kellemetlenül töltene el ez a sok kis, szűk utcácska, ahol minden derékszögben törik meg. – Egy elmondó sóhaj is befutott a bővére engedett mondat végére, érezze csak számomra mennyire kellemetlen ez a parányi test, talán számára is. És ki tudja, talán kipiszkálhatom ebből a kétlábú borzalomból. Ha már sárkány és ha már sárkány mellet van, nem kell szép szövésű sötétben settenkedő álruha, ahogy saját kis emberforma porhüvelyem.
- Mh. – Gondolkodásról tanúbizonyságot adó hümmögés volt ez részemről, eddig hajamat átfogó kezem most ajkaimra vet lakatot, bár mindössze egyetlen egy ujjammal. – Mit számít távoli vagy közeli? – Teszem fel villanó tekintettel a kérdést, könnyed hangot előcsalva, tompítva gorombáskodó pillantásom. Kivételesen érdekel a válasz, mert az erre megadott szó, talán további darabot int el az egyik már felmerült miért megválaszolására. Közelebb lépek, kevéssé törődve az óvatossággal, az előbb szinte velem fordult, de hiába, ha meg akartam volna támadni, megtettem volna akkor, sőt, talán ha nem csal elő azaz éjjeli vad és észreveszem. Csupán türelemmel kellet volna lennem a tökéletes pillanatra várva, hogy elmetszhessem torkát, vagy egyetlen döféssel mérget lökjek véráramába és elrejtőzve várni, míg legyengül annyira, hogy egy gyermek is könnyen a túlvilágra segíti. Lépéseimnek csak akkor van vége, ha ellép, vagy már csak egy fél lépés választ el tőle.
- A prédámból nem is kínálnálak, nem vagy a fiókám és mást aligha etetnék. – Csak igazság cseng most hangomban, kivételesen tisztán, minden mástól mentesen. – Ha úgy döntesz, belépsz választott hajlékomba, nem futhatsz el a szavak elöl. Kérdezni foglak, választ várva, de éppúgy meghagyom neked is ezt az elvárást. Ha kérdezel, válaszolok, ám, hogy ezt valami félig sült hús ropogtatása közben tesszük…- Éppen csak széttárom karomat, mielőtt ismét összefűzném ujjaimat a hátam mögött. Egykoron, mindenki epedt ezért a mozdulatért és a hozzá fűzött mosolyért, mert meg volt a maga ártatlan kislányos alakja, mára azonban már nővé értem és több benne az erő, a kihívás és valami más is. Figyelmeztetés, igen az, mert nem akarok többet tőle, csak információt. Nem bódított el a romantikus Holdfény, a lágy szellő szárnyán érkező bársonyos illatok és a tiszta, csillaghölgyektől pettyes, repülésre csábító ég sem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1771
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2012-03-26, 9:57 pm

*A készülő mozdulatot érzékeli, de nem reagál rá. Talán ha a mozdulat nem halna el a nő akaratából, szemernyi késéssel reagálna, de még akkor is bőven időben.
Állja a kutató szemek pillantásait. Még lelkiismerete által gyötörve sem mutatja gyengeségét. A mélyfekete szemek zártak maradnak a kutatás előtt. Majd ha érdemesnek találja arra, hogy megmutassa magát, akkor láthatja. Egyenlőre, egy sárkány, aki talán nem tör életére.
Egy pillanatra belegondol, milyen is lenne szabadon, az éjszaka és a csillagok takarásában szabadon engedni arany pikkelyes testét újra, hadd simogassa a hűs éji szellő.
De nem lehet, idegen van a közelben, éppen előtte.
Valóban. Ő sem kedveli a kétlábúak sérülékeny testét, s ha szagát el is tudja fojtani, a börtön attól még börtön marad, hiába bele minden luxus.
Jobb az égben szárnyalni, az az ő birodalma.
Észleli a szemben álló merengésének jeleit. Ő is megtette nemrég, talán kevésbé érzékelhetően.
A fakó arc a lány hirtelen élesen villanó tekintetére sem reagál érdemben. Ugyanazok a kutató, talán néha hideg, fekete szemek és a halotti, fehér arc.
Az első reakció a szavakra történik. Futó derű, hiszen a megjegyzésre a nő ráharapott. Látszik a villanó tekinteten, s az azt enyhíteni szándékozó mosolyon. A nő veszélyes. Nem tudja, hogy ki, de a játék, amit űz, nagyon is átgondolt, nem pedig ösztönös, udvarias vendéglátásra tett kísérlet.
Hátsó szándékok rejlenek mögötte, ebben a sokat tapasztalt sárkány már biztos. Nem szabad alábecsülni.
Újabb reakció, ezúttal a fiókás megjegyzésre. Büszke tekintet, anyjára gondolva, ki életét adta, hogy ő élhessen, s nevelőapjára, aki a retteget ősiek egyike volt, s akit később el is árult. Az emlékek viszont most nem az árulást hozzák elő.
Mivel igényének hiányát épp most jelezte, így a mondat feleslegesnek tűnik, de a folytatásban megmagyarázásra kerül a szándék.*
- Tiszta sor.
*Jelzi, hogy érti a bő lére eresztett mondatot és egyet is ért vele. De vajon a nő, aki eközben teátrális mozdulattal fejezi be mondandóját miféle tudásra akar szert tenni, az már erősen kérdéses.
Nem az a hazudozós fajta, még ha életformája lett is a rejtőzködés, és sokszor hagyja, hogy a kétlábúak azt higgyék róla, amit külseje elsőre sugall. Egy a feketeköpenyesek közül. Látszatra. De a színt csak kedveli, a szürke éppoly jól rejt, ha nem jobban még.*
- Nem szokás népem körében az efféle vendégeskedés idegenekkel.
Kereső vagy, s csak te tudhatod, hogy mit is keresel.
Én viszont nem keresek, s oly kíváncsi sem vagyok, mint te.
~Csak pihenni vágyok.~

*A sötét tekintet még egyszer végigfut a nőn, ahogy áll előtte. A test abban az készenlétben marad, az izmok reakcióra készen, a bekészített meglepetés pedig felhasználásra várva, mint annak előtte.
Talán, hét évszázaddal ezelőtt lázba hozta volna az érettség, a kihívás, de most, hidegen hagyja. Néha úgy érzi, már kiégtek belőle a normális életre, utódra vonatkozó vágyak. Csak a túlélés maradt, ami néha mozgatja még. Halk, mély hangján szól, miközben Yz szemeibe néz. Hát megteszi ő az első lépést. Ha mégis rá vadászik, látni fogja.*
- De állok elébe. Kain vagyok.

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yz'Aires Came
Viharsárkány
avatar

Hozzászólások száma : 76
Életkor : 606
Munkahely : a Caales szolgálatában

Character sheet
Nép: Külhoniak
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2012-03-29, 10:22 am

Finoman ingatom meg a fejem, durván hozzá vágni még sem lenne a legillendőbb, hogy fikarcnyit sem érdekelnek az itteniek szokásai. Hazámban vendégként mélyen megsértették a mi szokásainak, így úgy vélem, jogos, ha magam sem tartom az itteniekhez magam. Ámbár, a jó ízlés és siker érdekében hajlom a kompromisszumra, ez forrasztja el az indulatos szavaimat is, még nem tudom, mennyi hasznom származik belőle, még nem teljesen ártatlan a tekintetben, hogy köze van az imposztorokhoz. Igazából, megvan az a parányi rosszakarat, hogy csak azért is rákényszerítsem ezt a szerepet, de sosem voltam annyira vak és ostoba, hogy csak egy célt látok és szemellenzőt kötve csak a felé török, mindenkin átgázolva.
Újabb mozdulat, ám ez már nem cáfolni, ellenkezőleg helyeselni hivatott az elhangzottakra. Kereső vagyok, ahogy fogalmazta és egyenlőre valóban csak én tudom, hogy mit, de természetesebbé váló,- mármint sárkányhoz és nem emberhez mérve- mosolyom sejteti már, hogy ez nem sokáig marad így. És végül egy pille létű, alig kis nevetés is felcsendül torkomban. Mert messze nem érdekel, hogy ő mit szeretne vagy sem, amíg a legkisebb hajlandóságot is látom benne, hogy velem járja ezt a karmok és kardok nélküli keringőt.
Nem fűzök megjegyzést a hallottakhoz, cáfoltam és igazat adtam parányi, de nem elenyésző gesztusokkal, elég éles látó ahhoz, hogy kiolvashasson ezekből annyit, amennyit elégnek érez. És mikor ajánlatom elfogadja, nincs meg a diadalmas érzés, megfogtam! Nem iszom előre a sárkány pikkelyére, inkább lássuk, mire jutunk és amúgy is, nevének hallatán tekintettem az égre vándorol. Egy szó nélkül fordítok neki hátat és meg is teszem az első lépéseket, de holdkórosként még mindig a fehér golyóbist figyelem, szürkületbe süppedő hegeit szemem már nem látják. Emlék kertben járok, a völgyben, mit dúsan növik a zöldek, hálásan az alázuhanó víz, szertehintet párájának, százféle színes vízi virág és van egy, amely nem a puha humusz, hanem a kemény sziklafalat kedveli. A sötétszürkében, mintha vér és arany keveredne.
- Kahin. – Máskép ejtem, mint ahogy hallottam, mert így egyezik meg annak a virágnak nevével. – Vajon te is mérges tüskéket nevelsz leveleid alatt? – Félig sem fordulok felé, nem várva el, hogy értse. Honnét is tudhatná, hogy éppen egy gyönyörű, de veszélyes virághoz hasonlítom, amely szirmaival gyógyít és tüskéivel az örök álmot hozza el. Elmosolyodom és tovább lépek, talán láthattam valamit és bár hiányzik az udvariasságom egy eleme, de nem feledkeztem meg róla, csupán csak helyét keresem az alkalomnak, hogy magam is bemutatkozzam. Az ajtóul kinevezett nyílásnál állok csak meg, ha korábban meg nem akaszt utamban, odabent kellemes félhomály uralkodik, hiszen a tető már csak negyedét takarja a hajdan volt helységnek. Bevárom és könnyed mozdulattal invitálom be, engedve, hogy elsőként lépje át a küszöböt, de mielőtt ezt megtehetné.
- Yz’Aires. – Hajtom meg fejem felé. – Kaneas egyik Cameja üdvözöl alkalmi hajlékában. – Finom váltást alkalmaztam hangomban, az előzőekben könnyed, kicsit kutakodó, kicsit szabadjára engedett tónusok, most szabályzás alá estek és hivatalos udvariasság köntösébe bújtak. De csak erre a néhány szavas mondatra. – Ha feszélyez, hogy a hátad mögé kerülök, bevezetlek? – Felé nyújtom kezem, mint anya a sötéttől félő gyermeke felé, csak az önzetlenül adott kedvesség hiányzik, hiszen nem is abból kifolyólag tettem ezt a gesztust. Kis tüskének szántam, ami szúrhatja az oldalát, újabb puhatolódzás milyen is Kain valójában.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1771
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2012-03-29, 3:14 pm

*Namelyr néma válaszokat kap. A fej ingatásában leginkább a fehér haj libbenései tűnnek fel neki, amelyek kísérik a mozgást.
A nevetésnél már felmerül az arany sárkányban, hogy mibe is vágta a fejszéjét. Nem kipihent állapotban érkezett és a háta közepére sem kívánt társaságot, erre belefut egy idegen sárkányba.
Ha pedig ez nem lenne elég, a sárkány ugyanazt a romos várost választotta pihenőhelyéül, mint ő. És mindennek a tetejébe meghívta egy csevejre saját maga mellé.
Hát kell ez neki?
De már késő visszakozni. Nem vonja vissza szavát és nem sérti ezzel megmaradt büszkeségét sem. Legfeljebb nem beszél bizonyos dolgokról. Könnyen lehet, hogy fajtabelivel régen váltott már szót és egyébként is kevéssel beszél, ezért is hajlott arra, hogy inkább a társaságot választja. Sanyarú az árulók sorsa.
Reakció a Kain névre nem történik, csupán a nő az égre veti szemeit. A hold fénye kontrasztosan kirajzolja a sárkány arcának vonalait, így a sötét szemeknek van lehetősége az eddigieknél pontosabban megfigyelni, amíg hátat nem fordít. Namelyr habozás nélkül, de óvatosan követi a nőt, közben a lehető legpontosabban megjegyezve a környezet vonalait.
Minden lényeges, és a legtöbb lényegtelen részletet is.
Apró mélázás tűnik fel, és Namelyr nem tudja megkerülni a gondolatot, hogy neve váltotta ki.*
~Mégis ismerné a nevem? Miféle gondolatokat ébreszthettem benne? Nem ellenséges, nem is támadó, pedig megtehetné. Talán még esélye is lenne….~
*Furcsa a hangzása kiejtett nevének, idegen, mintha a hajlítás helyett inkább megnyomná a közepét egy nem létező hangzóval.
A mélyfekete szemek némi értetlenséggel néznek vissza a lányra. A kérdésre nincs válasz. Belső dolgokat feszeget, arra pedig jöjjön rá a nő maga, hogy jó irányba tapogatózik-e, vagy sem.
Utána már az előtte feltáruló helyiséget veszi szemügyre. Romos, mint a legtöbb ebben a halott városban.
Az ajtóban azért megtorpan, nem lép be.
Yz bemutatkozására enyhén meghajtja ő is a fejét. Nem a név, hanem a származás az, ami jobban szöget üt a fejébe. Valahonnan ismerős a hely neve, de semmi nem ugrik be neki.
A nő a kezét nyújtja. Kain habozik, elfogadja-e vajon, vagy inkább vegye azt sértésnek. Elvégre miért is mondhatná azt, hogy feszélyezi, hiszen a nő eddig a hátát mutatta és beinvitálta szálláshelyére.
Ezzel szemben ő bizalmatlansággal feleljen. De jól tudja, hogy Yz sem bízik benne. Érzi, ő pedig, aki maga is a bizalmatlanság élő szobra, nagyon is jól érti ezt.*
- Ha kézen fogva beférünk, be tudunk menni egymás mellett is, Yz’Aires.
*Néz komoly arccal Kain és kezét nem nyújtja ki.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yz'Aires Came
Viharsárkány
avatar

Hozzászólások száma : 76
Életkor : 606
Munkahely : a Caales szolgálatában

Character sheet
Nép: Külhoniak
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2012-04-11, 11:05 am

Képzeletben, megtartom markomban azt a pillanatot és azt a pillantást, hagyva, hogy köré gyűrűzzenek a kérdések. Mit rejtegetsz? Mégis mi riaszt a felismerésemben? Mi ez a megannyi kételyt szülő rebbenés a sötét szálakkal sűrűn szőtt ékkőben? És sok-sok kérdés még, amik szépen rakódnak le egymásra, hogyha idő és helyzet engedi finoman hántsam le a rétegeket, feltéve egyet-egyet neki, várva a megfelelő választ. Vagy a kézenfekvőbbet, elhintett szavak nyomán olvasni mozdulataiból, abból az ásító sötétségből, mely lehetne elég mély, de minden tónak megvan a feneke és ha kellően felkavarjuk nyugvó vizét, sok mindent a partra sodorhat. Veszélyesebb út ez, meg van benne az esély, hogy galád módon fordul, szinte észrevétlen ellenem. Meglátjuk!
Ajkam görbéje erőssé válik, aztán megszűnik létezni, arcom meghatározó szegletei még is megőrzik a mosolyt. Kinyújtott kezemet sem tartom ott hiába, közelebb lépek és befelé intek vele. Nincs zavar, vagy megbántottság, hogy komisz gesztusomat visszautasították, hiszen új lehetőséget kínáltak fel és ennek elfogadásának jeléül állok mellé, egészen közel. A mozdulatot is befejezem, minek nyomán kezem visszatér vállam előtt pihenő „fonathoz” és laza mozdulattal megmarkolva dobom hátra, a még ragaszkodó szálakat finomabb mozdulattal igazítva ez úttal vállam mögé.
- Akkor hát lépjünk be így. – Ezzel zárom le eme dolgot, de nem várok, szinte azonnal lépek is előre, meghajtva magam, mert még nekem is alacsonyan találta meg új helyét az egykoron tetőt tartó gerenda. Nem hívom fel figyelmét rá, sejtheti mozdulatomból, hogy ha nem akar púpot a kobakjára behúzza a nyakát. Átlépek a bedőlt fal darabjain, ami mögött ott vár köpenyegem, mellette igényesen félre téve minden levetett holmim és még ez sem hoz zavarba, hiszen minden cafat darab ruha, tompán fénylő ékszer csak az emberi álca tartozéka. Nem érzem úgy magam nélkülük, mint érezném magam gyémánt kemény pikkelyeim nélkül. Nem mutatok irányt számára, ama tekintetben melyik kupac rom mellett, vagy éppen azon foglalhat helyet, nem úri szoba ez, hogy illendőség dukálja a helyet, választ a szabad akarata jogán. Én magam köpenyegemen foglalok helyet, mint bármelyik festményen ábrázolt csábító szűz. Pedig csak így kényelmes, negyedig kinyújtott lábakkal, egy kézzel könnyeden megtámaszkodva. Az éteri fény sámánok delíriumos álmait megélő sátrára emlékeztet, csak a felcsapó vörös-arany lángnyelvek hiányoznak, ez a vágy vezényli pillantásom az összekészített kicsiny máglyára és ajkaim már formálják is a szavakat, csendesen, alig érthetően. De élénksárga szikra pattan a gallyak között és még egy-két pillanat és lángok élednek mohón harapva bele a száraz fába, ezüstből aranyba öntve formánkat, saját bőröm színét elmélyítve és élővé téve Kainét.
- Azt hiszem köntörfalazhatnék, sőt, homályosabbnál homályosabb utalásokat is feltehetnék, de valami azt súgja, ha egyenes úton járok, sok mindent hallhatok tőled. – Szólalok meg, mikor elfoglalta kiszemelt helyét, rá emelve tekintetem, nem adva jelét annak, hogy bár meg van ez a sugallat, nem feltétlen akarok száz százalékig megfelelni annak. – Hallhattad honnét érkeztem és tudod, hogy kutatok és most már tudni fogod kik után. Olyanok, akik itt születtek, de jártak hazámban, hallottál e róluk? – Hogy mit tettek? Talán megfordul gondolatai között, de talán ha kérdi, sem adom meg rá a választ, meglátom, de jobb, számomra kellemesebb meghagyni a lehetőségek végtelen tárházát. Hiszen a női szív oly sok száz, millió indokból képes a világnak nekiindulni, vállalni a temérdek veszélyesebbnél veszélyesebb kockázatokat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1771
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2012-04-11, 1:57 pm

*Hát nem erőlteti Yz sem a kézfogást. Kain kivárja, míg közelebb lép hozzá a nő, nem távolodik, nem is moccan, csak vár. A fehér hajzuhatag hirtelen lebbenésére orrát megcsapja Yz illata, olyan illatok, amilyenek csak azt igazolják számára, hogy oly vidékről jöhetett, ahol ő még sosem járt. Ezek az aromák nem kosz, vagy külső jegyek okozta illó hatások, hanem a szülővidék élelmei, energiái épülnek bele, s egy sajátos kísérő aromával járulnak hozzá a lények teljes elegyéhez. Ezt érzi meg így, egészen közelről, amikor közel áll hozzá Yz.
Csak bólint, s mozdul is, de hagyja, hogy a másik sárkány őt megelőzve haladjon előre. Nem csak fejét hajtja meg, hiszen magasabb az előtte haladónál, s talán az a gerenda nem is homlokán, sokkal inkább nyakán, vagy mellkasán csattanna, ha óvatlanul sietne vezetője után.
Feketébe burkolt lábát megemeli, hogy ő is átlépjen a törmelék barikádján, hogy aztán feljebb egyenesedve szemlélje meg a fészket, melyet Yz választott magának.
Éles szemével minden részletet igyekszik megfigyelni, és agyában elraktározni. Nem tudhatja, hogy szüksége lesz-e rá, vagy csak felesleges tudást gyűjt be.
Ahogy a nő elhelyezkedik köpenyén, az arany sárkány végignéz a lábak vonalán, egészen a testig. Nem a kétlábú formára kíváncsi ő, sokkal inkább a mögötte rejlő valódira. A sárkányéra, de tudja azt is, hogy jó eséllyel látni sem lesz lehetősége neki.
Közben letelepszik az egyik nagyobb kupac kőre, miután viszonylag kényelmes ülést talál rajta.
Szemmel követi a tűzvarázslást, de nem szól. Türelmesen vár, pedig belül ott forronganak kérdései és aggodalmai is.
Értő arccal és komoly szemekkel néz a nőre, amikor az mondandójába kezd. Nem erősít meg, de nem is cáfol. Menet közben dől el minden és akként fog hozzáállni az idegen sárkányhoz, ahogy az áll őhozzá.
A tűz kellemes melege egy kicsit talán oldana ridegségén, ha nem lenne benne a félsz, hogy ismét csak egy bérgyilkos ül vele szemben. Pedig érzékei azt kívánják, hogy találjon végre fajtáján belül olyat, akiben megbízhatna. Eltekintve persze Alextól, aki ki tudja, talán már idegen világban van és Soutól, a kedves, fiatal gyöngysárkánytól, kivel lélekben talán már testvérek is.
Kain mély, kellemes hangján szólal meg, mely most nem olyan hideg, mint eddig. Az első kő legördült szívéről, amikor Yz arról beszél, hogy kiket keres. Hogy őszinte-e, az még kérdéses neki. Nem érzi elterelésnek, de nem is fog egyből hinni. Óvatosabb annál, semhogy első mondatra kitárja szívét egy idegennek.*
- Népem nagy utazó, távoli földekre is eljár. Hallottam olyanokról, aki Kaneas földjét is meglátogatták régebben.
~Jó régen…már több, mint hét évszázada…azok, akikről hallottam...~

*Nem köti a nő orrára, hogy milyen régen nem a Völgyben él már, hogy a hegyeket csak harcolni látogatta utoljára és akkor is majd’ ott veszett.*
- Messzi az a föld. Nyomós indok kell megtenni azt a távot…vagy nagy vihar…
*Nem fejezi be a gondolatát, csak csendben, mintha magának mondaná, szól. A sötét szemeket le sem veszik a nő arany-vörösben pompázó arcáról. Rejteget.
Biztos benne hogy ez a beszélgetés lassan indul, lépésről lépésre. Puhatolózva, két olyan sárkány között, kik titkokkal terhelik magukat, olyanokkal, melyeket nem adnak könnyen.
A fekete bőrkabát megmozdul a tűz fényében, ahogy a védett, egyre melegebb helyen lekerül Kain széles válláról, hátáról, karjairól, majd egész testéről. Nem az otthonosság az, amely ezt jelzi neki. Nem, sokkal inkább az, hogy azt akár fegyverként is használni tudja, ha kell.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yz'Aires Came
Viharsárkány
avatar

Hozzászólások száma : 76
Életkor : 606
Munkahely : a Caales szolgálatában

Character sheet
Nép: Külhoniak
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2012-04-12, 6:19 pm

Megbillen fejem, ahogy helyeslem szavait, amik nem visznek közelebb célomhoz, csak újabb darabkát adnak meg a hatalmas kirakóshoz. Ölemben pihenő kezem útra kél, egy tincsért, mit vállam elé húzok, hogy felcsavarjam, míg szakadatlan figyelemmel kísérem mind szavait, mind pedig mozdulatait. Nyugodtság és feszültség, érdekes ahogy képes e két érzés megülepedni a testen, amitől puszta létük függ és szeretem, hogy el tudom magam engedni, nem adva élő bizonyítékát tartok e ettől a sárkánytól vagy sem. Ezzel érdemelve ki az elme hatalmát, ha félek és meggyőzöm magam, hogy legyőz, minden esélyem elvész arra, hogy még is sikerrel felé kerekedhessem. Ezért nem tartok tőle, ezért várok csupán, türelmesen.
- Nagy vihar .. – Ismétlem meg az utolsóként elhangzó szavakat. Elengedem gyűrűbe kényszerített tincsem, mi megint csak eszköz, pusztán csak női praktika, hogy figyelme egyaránt kövesse azt, ami mozog és szemlélje továbbra is, mi nyugton, szinte hűvösen mártózik meg pillantásában. – Egykoron, mikor még magam is fióka voltam, jegyezték fel egy látogató nevét. Ám .. – Lesütöm szemeim, emlékszem a terembelépő három alakra, ahogy nyomukban felvillan minden általuk okozott rossz, a rombolás, mi annyi mindent elpusztított és ott ül a gondolatok közepén, sötét, ismeretlen homályba burkolózva az aranyszínű tolvaj és segítői. - ..nem ő volt az utolsó, de akik követték baljósabb szándékkal érkeztek, mint a kíváncsiság. Könnyen simuló kígyók módjára szerezték meg azt, amire szükségük volt, elérve, hogy lassan, de tökéletes lehetőségük legyen. – Újra Kainra emelem tekintetem, ami mit sem változott, ugyan a távolságtartó, dermedt pillantás, mint a legelső és a többi utána következő. Pedig megvetem a tolvajokat, újra és újra hátat fordítok anyám útódának, kinek szolgálatára éppen ugyanúgy felesküdtem, mint jelenlegi vezetőnkére. De tengernyi mérföld szakít most el tőle, közelebb és közelebb lépve ezzel a célom felé, ez éppen elég, hogy elégedettséggel töltsön meg, oszlatva valamelyest a lázadni készülő indulatokon. Se éjjeli vendégemnek, sem pedig nekem nem válik hasznomra egy váratlan roham, habár, a városban már nem tehetnék nagyobb kárt.
- Megszentségteleníteni azt, ami számunkra szent és sérthetetlen. – Lélegzetvételnyi idő kellet csak, hogy befejezzem mondandómat, reszelősen méllyé váló hangomon, mi kifejezi mind azt, az utálatot, amit a bűnösök iránt érzek, mint egy helyettesként merevvé válom arcom helyett. Újból ujjaim közé veszem, sodorva a néhány percig nyugton hagyott tincset, elnézve a volt szoba tűz ellenére is sötétbe vesző sarkába. Ha nem szorítana az idő, ha nem fenyegetne az a veszély, hogy hazám előbb érzi meg a természeti elemek pusztító hatását, mint ez itt. Hagynám, egyszerűen lomha módjára várnám a percet, mikor az ősi pecsét felreped és elzárt ősünk itt tombolja ki magát, felélesztve Lanur földjének viharos lelkét.
- De kezük ragadó is volt. – Arcom végre megélénkül, ahogy mezei mosoly gyanánt, elvicsorodom. – Magukkal hozták a kilenc Vihar Isten egyikét, de cserébe ott marad a tolvaj egy pikkelye, ami vezet. Őszintén szólva, - Lágyan engedem támasztó kezem csúszni köpenyem durva anyagán, egészen a széléig, ahol már körmeim finoman koccannak a homok alá rejtett tűfegyveremen. A teljes igazság mellet döntöttem, most először tárva fel a teljes igazságot, hogy végre bizonyosságot nyerjek személyét illetően. - a téged körülvevő esszenciák részben hasonlítanak hozzá. – Most lenne remek az alkalom egyszerűen felé hajítani a mágiával átitatott talizmánt, de jobban tetszik a gondolat, hogy kicsalogassam valódi lényét ebből az emberszabású tokból. De előbb hallani akarom érdemes e vállalni az ennél is nagyobb kockázatot, ez a meghitt, végtelenül nyugodt idő nem nekem kedvez.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1771
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2012-04-12, 9:12 pm

*Érzi a figyelmet, ugyanakkor ő is figyel. Kívülállóként inkább csak egy játékot látna. A nő és a férfi között, de hasonlatos egy kicsit két vadhoz is, akik egymást kerülgetik, felmérik, mire is számítsanak a másiktól.
A fehér tincsek már megint kézben vannak. Ő pedig most sem engedi kezéből a kabátot, csupán ölébe ejti.
Yz első szavai máris árulkodnak számára. Tehát az a nyomós ok közelebb áll elképzeléséhez, mint eddig sejtette. De türelmesen vár, nem szól közbe.
Az arc, a mozdulatok árulkodnak számára, de követi is a mozgó tincseket, ezzel is igazolva, hogy a nő jól számolt, és ahogy hallgatja, talán színészi tehetség mutatkozik meg a nőben, de egyáltalán nem érzéketlen az a mód, ahogy előadja a történeteket. A pillák mögé húzódó szemek, az újra felvetülő, még ha hideg pillantás is, a hangban rejlő árnyalatnyi változások mind-mind jelek, melyek iránymutatók neki a nő kiléte felé.
Figyel a szavakra, de figyel a mozdulatokra is. Elég távol ül, hogy ne kerülhesse el figyelmét a kéz lágy mozgása.
Arca nem árulja el, ahogy mozgással sem válaszol a titkon fegyver után kereső kézre.
Az arany sárkány érzi a szavak mögötti tartalmat. Hozzá hasonlatos volt az, akit keres a nő.
Felemelkedik, némán, de lassan, hogy mozdulatait ne támadó szándék jelének értelmezze a másik. Egyik kezében tartja a bőrkabátot.
Lépésről lépésre közelít, míg meg nem áll Yz előtt. Hallani a bőr ruházat halk reccsenéseit, ahogy a bőr a bőrön megcsusszan, mikor leguggol a földön ülő nő elé, még mindig a szemébe nézve.
Korábban Yz ajánlotta a kezét, most az arany sárkány nyúl ki lassan, hogy megérintse, és ha Yz hagyja, meg is fogja gyengéden azt a kezet, melynek körmei a tűvel érintkeztek, jelezve, nem kíván harcolni.
Közben halk hangon szólal meg, egyenesen a nő szemébe nézve. Megkönnyebbült. Ennyire nagy csalás nem lehet. Ebben a bűnben ő ártatlan. Kaneas földjén sohasem járt. Az ében szemek is ezt az őszinteséget sugározzák.*
- Mikor volt ez? S kik voltak ők? Számtalan hozzám hasonló él e földön, északon főleg, ahol a hegyek az égig érnek és a köztük lévő völgyben Enion terül el.


_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yz'Aires Came
Viharsárkány
avatar

Hozzászólások száma : 76
Életkor : 606
Munkahely : a Caales szolgálatában

Character sheet
Nép: Külhoniak
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2012-04-15, 12:20 pm

Nem éles és most már fel annyira sem kutakodó a pillantás, amivel követem lépésről lépésre haladva, egyre közelebb hozzám. Oly természetességgel fogadom közeledését, mint egy becsületet és bizalmat nyert harcost, miközben más indulat veti görcsösen ökleit a ketrec falának, amibe bezártam. Folyton változó, folyton kavargó fellegek az óceán felett, ez lelkem valódi formája és most is űz, hogy eltiporjam ezt az a szinte alázatosnak tűnő óvatosságot. Mennyire figyelmes, megmosolygom. Lesütött szemekkel engedem egész közel, csak a neszekből, ruházatának suttogásából engedve elmémnek a következtetéseket. Lehajol, talán térdel is és most először megérint, keze langymelege forrónak hat természetes hideg kézfejemen, megmozdítom olyan óvatossággal, ahogy Kain érintet meg, éppen csak hogy ujjaim közé foghassam fegyverem. Nem kíván harcolni és én még nem tudom kívánok e, vagy megfelel így is. A tű elfekszik engedelmesen tenyeremben és eztán fordítom kezem, mintha csak ujjaim akarnám összekulcsolni az övével, így fogva közre kettőnk tenyerében a talizmánt. Őrült tettnek hathat, hogy félig, vagy reflexeitől függően egészen kiszolgáltatom számára legközelebbi lehetőségem, hogy ártsak neki.
- A Sárkányok Völgye. – Pillantok végre rá. Hallottam a helyről, tudom kik élnek ott és ezzel vált utam egyik céljává. Kezdetben erősen, majd gyengébbé váló szorítással fogok kezére, ha már önként adta, már az én tisztem eldönteni, hogy azt vissza is adom e neki, vagy megtartom míg kedvem úgy tartja és csak egy villanás ahogy szűkebbre vonom tekintetem, amivel jelzem: jobb ha ebben nem erősködik. Feltérdelek, nem nehezedve fogvatartott kezére, a megannyi tánc, amit e formába öntött testben tanultam, megedzette az izmokat és kellően feszessé, de egyben rugalmassá téve az inakat. Egy ilyen könnyed mozdulatsorhoz, nem kell segítség és még kellően gyors is, mind a mellet, hogy ügyesen megkomponálva szemrevalóvá is teszi. Mennyi ostobaság, mennyi fölös kacat csak hogy kiaknázhassuk kettős „énünk” mivoltát.
- Több mint egy esztendeje keltem útra és ez két évvel indulásom előtt történt, - Adom meg végül első kérdésére a választ, elsőként a tolvajlás idejét saccolva meg és aztán az alja népség érkezését. - és még jó kilenc esztendőt lehet visszaszámlálni érkezésük napjáig. – Én közel vagyok hozzá és ő is közel van hozzám, ezért fogom hangom egészen halkra, de mély tónusának köszönhetően minden szavam tiszta. És mint sejtettem az ő tekintete is az, ártatlan hát és ha csak nyugalom iránti vágyába nem kötök bele, más miatt aligha lenne okom. Savanyú a szőlő, amit most kénytelen vagyok kóstolás helyet, fürtjével egészben fogyasztani el, talán meg is látszik a leheletnyi csalódottság rajtam.
- És hogy kik ők? – A lobogó lángokra pillantok, még a kezét is elengedem, de nem hagyva lehetőséget, hogy a hideg fémet megkaparinthassa. Mondhatnám, hogy nem törődőm mozdulattal hajítom el, de a lehetőséget leső tombolni akarás élt ezzel, erő és düh, amivel a gyengének tetsző kovács portéka a falba mélyed, egészen elsötétülő lila díszéig, apró, gyorsan elhaló íveke vetve magából. – Nem téged kérdeznélek, ha tudnám. .. Egyikükkel találkoztam csupán, ám csak emberi alakját ismerem, kötelességem határaink védelmére szólított abban az időben. – Odébb húzódom, de mint eddig, most sem kínálom hellyel. Rossz szokás, mert ha önszántából helyet foglal, ha úgy tartja kedvem, gorombán odébb küldhetem, de az előbbi közjáték csitított belső feszültségemen, ám ennek valószínűségét még mindig nem nullára tenném. Változom, lassan vagy hirtelen, pont olyan kiszámíthatatlansággal, mint az időjárás.
- Az idegenek fekete sárkányokat emlegettek és velük fenyegetőztek, ideérve viszont találkoztam olyannal is, ki azt sem tudja eszik e vagy isszák a sárkányokat. Mi lenne ezzel kapcsolatban a pontos igazság? – Kitűntetett figyelmet élvező lángokról a talán még mindig a közelemben lévőre emelem tekintetem, érdekel, mondhatjuk, hogy tudni akarom! Életem nem féltem, de nem áldoznám botor módon, ha van lehetőség vér nélkül megbeszélni a dolgot, mert és sajnos ezt még a nagy bölcsek sem vették figyelembe, meglehet, hogy a sárkányok nem is innét származnak. Annyi földrész foglal magának helyet a hatalmas óceánban elhintve, hogy lehetetlenség pontosat mondani, de minden lehetőségnek utána kell járnom és ez, Lanuria első állomásom, amire illik aleírás.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1771
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   2012-04-15, 2:32 pm

*Félreértelmezhetné a mosolyt, mely az érintésre születik, de az arany sárkány régóta éli túl a nehézségeket, saját árulásának következményeit. Óvatosabb és nem alázatosabb. A guggolás csupán annak szól, hogy egy magasságba kerüljön a nőhöz és egyben közelebb is. Távolról csak a távolságot tudná tartani, így kicsit többet enged láttatni saját megtépázott lelkéből is. Utoljára egy fehérköpenyes mágusnak nyílt meg, akkor ennél jobban is talán, de miután hibának értékelte, többé nem követi el ugyanazt.
Nem akarja használnia fegyvert, melyet akár el is csenhetne Yz kezéből, de épp azt akarja mutatni, nem harcolni van itt.
Vehetné úgy is, hogy ez a bizalom jele, megmutatják neki a fegyvert, amivel ártani tudnának, de még mindig óvatos. Ez nem az előtte helyezkedő nőnek szól. Lényéből és túl erős lelkiismeretéből fakad.*
- Hazám…Enion…
*Szól egész halkan vissza Namelyr. A hangszínben, amellyel szülővárosa nevét ejti ki, minden benne van, amit a szeretett és a vágyott hely jelent neki. A szeretet, ahogy csak hazáját szeretheti valaki és a fájdalom, amikor már sosem láthatja azt többé.
Nem, nem akarja elengedni a kezet. Önként nyújtotta, mintegy zálogul, bizonyságul békés szándékára a nőnek és az erős fogás ugyan nem fáj, de idejét sem tudja, mikor is fogta meg utoljára egy másik sárkány, legfőképpen nőnemű a kezét. A hideg tenyér szorítására furcsa izgalom árad át rajta, amit ugyan nem mutat, de éppen elég, hogy ő érzi.
Sötét szemei végig követik a feltérdelés mutatványát, némi elismeréssel, ahogy a tűz kirajzolja a finom ívben megfeszülő és nyúló izmok és inak játékát. Ha kétlábú asszony lenne az előtte lévő, talán nem lenne hatással rá, de így, inkább érzi követendő és szemnek tetszetős látványnak.
Nem tűnik fel neki a csalódottság, ahogy közvetlen közelről Yz szemeibe néz.
A pillanat tovatűnik, ahogy a nő a tűzbe kapva tekintetét folytatja mondandóját, Kain pedig hagyja a kezet távozni, pedig tartóztatta volna még. Hiába, még egy áruló sárkány is érző lény, sajátjai közelsége sokkal többet ér neki, mint azt elképzelni tudná.
Az arany pikkelyes úgy marad, ahogy Yz hagyta az imént, guggolva. Egyik kezével letámaszkodik kabátostól a földre, másikat pedig visszahúzza az előbbi helyéről.*
- Nem ismerem az ősi feketék terveit. Hét évszázada nem mentem a völgy közvetlen közelébe. Utoljára arra egy feketével küzdöttem…
*Ad ki kissé meggondolatlanul magából többet, mint kellene. Csak az derül ki belőle, hogy nem gyakori vendég saját hazájában, melyet úgy szeret, s az is, hogy az imént említett feketék közül eggyel bizony nincs jó viszonyban.
Megköszörüli torkát, titkol még dolgokat, de azok nem Kaneassal kapcsolatosak, s Yzhez sincs közük. A kérdés, hogy a nő ezt miként értelmezi.*
- Nem közösködünk a kétlábúakkal. Sokan már csak mítosznak hiszik létezésünket közülük.
*Szól ismét mély, kellemes hangon, amibe mégis oly sok szín és mondandó vegyül. Szerencsésnek érzi a viharsárkányt azért, amiért kimaradt a hét évszázaddal ez előtti őrületből.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Városhatár   

Vissza az elejére Go down
 
Városhatár
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 22 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 12 ... 22  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Középvidék :: Sendel - A halott város-
Ugrás: