LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Homehttp://newagelaGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Tarsis kapuja

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8
SzerzőÜzenet
Kroloth Naelgrath
Ezüst sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 48
Munkahely : Zsoldos

Character sheet
Nép:

TémanyitásTárgy: Re: Tarsis kapuja   2016-05-29, 9:47 pm

Isabelle időn túli

A banditák sokan vannak, de nem legyűrhetetlenek. Isabelle leengedi a pajzsot a gyógyítás után és az utasításra el is indul, hogy végre hajtsa azt. Eközben a férfi szembe találja magát az egyik banditával, aki már jelez is társának, hogy fogja el a lányt. Udoroth határozottan kezd felé közelíteni, kardját kissé eltartva testétől.
- Ha nem lett volna itt, akkor se lett volna esélyetek. - mondja, s mivel már nincs sok kedve szórakozni, azonnal meglendül és támad. Tudja, hogy első lendítését a bandita valószínűleg kivédi, így a második mozdulata egy erős ütés, mégpedig a sebbe, amit a páncélon lévő lyukon át okozott kardjával. A fájdalomnak elégnek kell lennie ahhoz, hogy megbénítsa áldozatát, amit aztán hasba szúr, s a sebet kitágítva emeli meg kissé kardjával. Hanyagul dobja a földre a testet, amennyiben az illető végre kileheli lelkét. A következő célpontja a jégbe fagyott íjász és az őt szabadító társa, így hosszú léptekkel, gyorsan indul meg feléjük. Közben szemei a sötétet fürkészik, hátha meg látja az elfet és megbizonyosodik arról, hogy él még, bár eddig nem hallotta se segítségért kiáltani, se fájdalmáról nem adott jelet, vérét se érzi még a levegőben.


A hozzászólást Kroloth Naelgrath összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2016-06-13, 11:23 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Isabelle
Fehér elf
avatar

Hozzászólások száma : 37

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Tarsis kapuja   2016-05-30, 12:12 am

Kroloth - Időn túli

A bandita támadásba lendül és a lány felé lendíti a a kardját. Isabelle Egyik kardját maga elé tartja, a másikkal a bandita hasa felé suhint, mivel mágiája elgyengült a bandita felé tartott tőr megtörik és belevág Isabelle karjába, de visszavágás képpen másik tőrével felhasítja az ellensége oldalát.
Vér serken a sebéből, arca eltorzul de egy szót sem szól, megtanulta hogy kell visszatartani azt hogyha fáj valamije.
A bandita, aki Udorothal harcol az első támadását kivédi, második támadása a sebét találja el, megbénul, összerázkódik, majd amikor átszúrja a hasát, vért köp Udoroth arcára, teste ernyedten hullik a földre majd maga elé meredve tekintete üvegessé válik.
Időközben az íjász kiszabadul, társa leugrik a földre, hátát a fának vetve várja Udorothot. Ha megjelenik, az íjász pár pillanat késéssel célbaveszi, és felé lő.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kroloth Naelgrath
Ezüst sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 48
Munkahely : Zsoldos

Character sheet
Nép:

TémanyitásTárgy: Re: Tarsis kapuja   2016-06-15, 9:10 am

Isabelle - Időn túli

A felszúrt bandita vért köp arcára, de ez őt a legkevésbé sem zavarja. Hanyag mozdulattal dobja a testet a földre, majd elindul. Egyik kezével nyakához nyúl, megfogja ereklyéjét, tetejét egy kicsit elforgatja, hogy résnyire nyíljon, de éppen csak egy pillanatra... Erő árad ki belőle a sárkányba, akinek felvilágítanak a szemei. Ez éppen csak arra jó, hogy felgyorsítsa, megerősítse őt. Léptei hallatszódnak a fák között, az a kis páncél, amely rajta van halkan csörög. Már épp oda érne a többi banditához, mikor hirtelen irányt vált, hogy megtévessze őket, s oldalról támad. Azt kapja el elsőként, aki már várta, hogy megjelenjen. Súlyos kardjával lefelé vágva szinte ketté metszi a férfit, ha nem reagál időben. Ezután a második felé fordul, hogy őt is lemészárolja.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Isabelle
Fehér elf
avatar

Hozzászólások száma : 37

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Tarsis kapuja   2016-06-15, 11:02 am

Kroloth - Időn túli

Amíg nem reagál a felette álló bandita, Isabelle megpörgeti a másik kezében lévő tőrt és átszúrja a támadója vállát, majd amennyire csak tudja és a karján lévő seb engedi még mélyebbre döfi a tőrt, majd ellöki magától és elindul a szekér felé a nemes családhoz, kissé dölöngélve a fáradtságtól.
Az íjász aki a fán helyezkedik el, hallja Udoroth páncéljának a zörgését és feszülten követi a hang mozgásának irányát íjának hegyével, amikor egyszer csak megszűnik minden hang.
A következő pillanatban ágaknak a recsegését, kardnak a suhintását hallja és amikor lenéz látja, hogy társa szinte ketté metszve terül el a földön, fölötte Udoroth áll kardjával a kezében.
Ha Udoroth felnéz az íjászra, az menekülőre fogja és ágról ágra ugrálva futásnak ered, néhol megcsúszik, de nem esik le.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mia Ruton
Feketeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 360
Életkor : 22
Munkahely : Vailani Tanácsháza

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Tarsis kapuja   2016-10-06, 12:13 am

// Garen Ruton érkezése Lanuriába //
Előtörténetet  itt találod!

Tarsis titokzatosnak alkotott kapuja. Egyszer át kell lovagolnod rajta, hogy elgondold, mit akartak az alkotói vele. A vándornak oldalt pillantva ijesztő lehet a megjelenő őr fürkésző szempárja. Ám jelen esetben, a történetesen befelé hömpölygő vándor és kereskedő tömeg óvja az őröket és mindenki mást, a misztikus villanástól, melyben prüszkölve, s nehezen eszmélve jelenik meg a fényes testű, izmos, fekete mén és nem kevésbé ápolt, erős, fekete lovasa. Egzotikus külsejüknél csak mágikus kisugárzásuk lehetne figyelemreméltóbb, ha el nem fojtaná a mágus, amennyire a teleport után lehet. Bízik benne, hogy nem igen akadt a tarka kavalkádban senki, kinek érzékei érzékenyen reagáltak volna a hatalma esetleges jeleire. Amint teljesen átadja magát a közeli erdő után ennek az új helynek, illetve Mannahon után Lanuriának, azonnal megteszi a kellő óvintézkedéseket, hogy valós személye rejtve maradhasson, amíg csak kívánja. Aurája, kisugárzása most inkább egy bohó, tudást szomjazó ifjú mágustanoncéhoz hasonlatos lehet,s a néhány méter után kiszélesedő úton teret nyerve megsarkantyúzza a lovat.
- Gyerünk Démon!
Szelídebb biztatásul a tarkójára szorítja a tenyerét és finoman ráhangolja a nem kevés változásra, hiszen Lanuriában még a levegőnek is más illata van. A varázslat elfogadást eredményez, s az erdei átjárón érkezésük óta ziláltan zaklatott mén most végre prüszkölve kifújja párszor a levegőt kitágult orrlyukán és megnyugodva ügetésbe kezd. Az idegen célja nem csupán élelem és ital szerzése a további útjára, sem nem hogy egyszerűen megszálljon naplemente előtt. Útja mégis egy fogadóba viszi, Tarsis legismertebb szállására, a Nemesi Udvarházba. Járt már itt, mégsem ismerheti senki, mert kik akkor látták őt, akár egy pillantásra is, azok emlékei kitörlődtek róla, egy viszont pillantásának varázsa által. Mert Mannahon valaha volt legtapasztaltabb főmágusának nem kell holmi hókuszpókuszokba bonyolódva igéket mormolnia, hogy az akaratát érvényesítse egyszerű halandókon, legyenek bár messzi hazája béliek, vagy lanuriaiak.
Most sincs ez másként, ám most időt szándékozik tölteni itt, hol kutakodásának tárgya, egyetlen leánya, Mia Ruton is nem keveset töltött.


A hozzászólást Mia Ruton összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2017-07-25, 4:57 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Loara
Vér elf
avatar

Hozzászólások száma : 46
Munkahely : Majd lesz

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Tarsis kapuja   2017-01-15, 9:55 pm

//Isabella Warren//

Nagyjából egy hete voltunk úton Telarból, mert az öreg szerint jobb, ha Tarsisban keresem fivérem, hátha ott próbál régi lakunkban talpra állni és rendezni sorait.
Miután a Hajnal folyón átúsztunk, egy gyermekre lettem figyelmes, aki a part mellett feküdt, s látszólag eszméletlen volt. Ahogy közel értem hozzá, már tisztán kivehető volt ingén, a hasfalánál egy mély, tán tőr ejtette vágás, mely erősen vérzett.
Fölé hajoltam és szerencséjére még lélegzett.
-Hallasz engem fiú! Hogy kerülsz ide? Mi történt veled? - próbálkoztam, hátha magánál van. A szeme megrebbent a hangomra, fejét próbálta megemelni, ám túl gyöngének bizonyult. Így csak a karját nyújtotta ki egy irányba, ahol egy kisebb település korvonalait láttam a távolban.
Hogy odavalósi-e, vagy oda tartott-e, azt egyelőre nem tudam meg a barna hajú legénykétől.
-Parancsomnak engedj, bőréből tovább ne serkenj! - nyúltam a fiú sebe felé, hogy legalább amíg a faluba beérünk ne vérezzen el, mivel a gyógyításhoz magam nem értek, de a vérmágiámnak legalább hasznát vehetem ebben a helyzetben.
Aztán óvatost felkaptam a fiút, Fernir hátára tettem, s megszaporáztuk lépteinket, hogy minél hamarább odaérjünk, hátha a faluban van egy gyors lábú ló, amivel el tudják vinni a városba egy gyógyítóhoz, ha ott nem lenne.
Feltűntek az első házak előttem. Igen apró falucska ez, ám vannak emberek az utcákon, a házak körül. Hallótávolságba értem, s már szinte futva érkezünk, úgy kiáltok az emberek közé:
-Sérült gyereket hozok! Valaki segítsen!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Isabella Warren
Zöldköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 26
Életkor : 29
Munkahely : Gyógyító

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Tarsis kapuja   2017-01-16, 8:26 pm


Loara

A mai napra éppen befejeztem már a sebesültek ellátását. Volt itt törött csont, mérgezés, elfertőződött seb, és sajnos egy lábat is amputálni kellett. Elfáradtam már, mire a Nap lágyan nyaldosta a horizont szélét. A faluban tartottam hazafelé az Ispotályból, édesanyám még ott maradt, ám a gyógyítás nagyját már befejeztük, amikor farkasom morogni kezdett, majd hegyezni kezdte a fülét. Éreztem, ahogy az alkonyatban megdermed, és egy irány felé mered. A farkas hamarabb megérezte a közeledő idegent, mint ahogy határozott hangja elérte érzékeny fülemet.
- Ki az? - suttogtam és megálltam, hogy a hang felé forduljak. Érzékelem, hogy nincs más jelenleg a falu utcáján, így a lány bizonyára engem fog meglátni először. A farkasom megindul, ám lassan halad a felénk tartó nő felé. Halkan morog, jelzi az érkezőnek, hogy ne olyan hevesen, ám amint megérzi és látja a vérző gyermeket, halk ugatás szerű hangot adva jelez nekem. Felkapom a fejemet, és a hang irányába fordulok.
- Itt vagyok! Mi történt? - sietek a hang irányába, remélve, hogy nem ütközünk össze. Kezemet combom magasságában tartom és amikor farkasom szőrét érzem, megállok, és várom, hogy a nő is odaérjen hozzánk. Láthatja, hogy vajszínű szoknyát viselek, vállamon egy kendő, hiszen estefelé már hidegebb az idő, bár nem kell tartani még a fagyoktól, arra még néhány hónapot várni kell... Hajam most laza kontyban díszeleg fejem tetején, néhány rakoncátlan szál keretezi arcomat, melyben szürke, hályogos szemem mered előre, egyenesen a hang irányába. Kezemben botomat tartom, másik kezem pedig farkasom fején pihen.
- Milyen sérülés? Az Ispotály a falu nyugati részén van. Kövess! - mondom el az információkat, és remélem, hogy közben én is kapok néhányat, hogy tudjam: kit is hoznak és mi is történt vele. Határozottan és ütemes léptekkel indulok el arrafelé, ahonnan jöttem hazafelé tartva: az ispotály felé. Úgy tűnik, ma még nem szabadulok...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Loara
Vér elf
avatar

Hozzászólások száma : 46
Munkahely : Majd lesz

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Tarsis kapuja   2017-01-16, 11:10 pm

//Isabella Warren//

A legközelebb hozzám egy ember nőt pillantok meg és a farkasát....farkast...
-Hű a mindenit, csak most kivételesen bírjon magával Fernir. - fohászkodom magamban. Jó, meglehet, a nőt kísérő farkas jóval kisebb, mint az enyém, ám csak a jó ég tudja, hogy hogy reagál a két állat egymás láttán, főleg, hogy Fernir hátán hordja a fiút. Farkasom ugyan vicsorít kissé, s felborzolja hátán a szőrt, viszont tekintettel a helyzet fontosságára és egy tőlem elkapott rosszalló pillantásra, úgy döntött, inkább nem teszteli a nála kisebb állatot, hisz az ő borjú méretekkel rendelkezik, feje felér a mellkasomig.
Az idegen állat először morogva indul meg felénk, hiába Fernir ütemes lábdobogása, a füleim még mindig kiválóan működnek ahhoz, hogy halljam. Aztán hirtelen megváltozik a tartása, inkább figyelmesen kíséri érkeztünket, mint ellenségesen, s farkas vakkantással jelez kísértjének.
A nő, aki vele van, igen hétköznapinak tűnhetne. Fekete, felkontyolt haj, egyszerű viselet, egy vállkendővel kiegészítve és egy bot.
Jöttöm irányába fordulva kérdez és ekkor látom meg, hogy mi oly különös benne. Nem lát. Ezért van vele a farkas és jár bottal. Még jó, hogy nem hadonászva futottam, teljességgel fölöslegesen tettem volna.
-A hasfala van megvágva. - kezdem a beszámolót, ahogy lassítva melléjük érünk, oldalamon kardom és tőröm kissé kilengnek, hátamon a tegezben össze-összekoccannak a nyílvesszők az íjjal - A folyó partján találtam a fiút, akkor még magánál volt, s csupán erre mutatott, amikor kérdeztem. Mély a seb, ám én csak annyit tudtam érte tenni, hogy a mágiámmal elállítottam a vérzést. A gyógyításhoz sajnos nem konyítok. - folytatom a történetet, kissé hadarva, mialatt követem a nő határozott lépteit a falu nyugati irányába, ahol állítása szerint az ispotály van. Az utcátk kihaltnak tűnnek, ám mivel imitt-amott feltűnik egy-egy jószág a kerteknél, gyanítom nem csak ez a nő él itt egyedül.
-Ha van ispotályotok, ezek szerint él itt gyógyító is igaz? - kérdem út közben a nőt. Hisz apró falu ez, nem gondoltam volna, hogy itt talál az emberfia gyógyítót.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Isabella Warren
Zöldköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 26
Életkor : 29
Munkahely : Gyógyító

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Tarsis kapuja   2017-01-17, 10:59 am



A közeledő nő ütemes lépteit figyelve állapítom meg, hogy mikor is érkezik hozzánk. Sebesen mozog, ám ahogy közelebb ér, immár csak felénk sétál, ám a lépteiből érezhető, hogy nem csak sétálgat, sietős a dolog. A másik farkas nem viselkedik ellenségesen - szerencsére, hiszen Meredith vicsorgása is inkább kíváncsi, mint ellenséges. Tudja, hogy valami gond van, megérzi, hogy a kisfiú, aki a farkas hátán fekszik veszélyben van és vélhetőleg nem a farkas okozta a gondot. No meg meg is rezzen a hatalmas méretű hím farkastól, bár nyilvánvalóan imponál is neki. Ezt persze csak lágy morgásokkal adja tudtomra, és csak egy halk vakkantás hagyja el a száját. Végül érzem, hogy a nő odaér mellénk, hallom fegyvereinek csörgését, nyilainak koppanását, de ez persze természetes. A legtöbb vándor fegyverrel jár-kel a világban, buta is lenne, ha nem tenné.
Az ismeretlen nő közli, hogy a hasfalát vágták meg a sebesültnek, és hogy erre mutatott. Talán falubeli? Aggódva gondolom végig, hogy melyik gyermek nem volt ma a faluban, és ki lehet az ájult sérült, akit az ismeretlen nő és farkasa hoznak.
- A folyó mellett? - fordítom oldalra a fejemet, ahogy haladunk gyors léptekkel az Ispotály felé. Talán furcsa lehet a nőnek, hogy milyen gyorsan megyek, de a botom kéznél van, farkasomat is érzem magam mellett, és számtalanszor megtettem már ezt az utat mind régen, mikor még megvolt a szemem világa, mint most, mióta már csak a sötétség vezet. Oldalra fordítom a fejemet és lágyan nyúlok a fiú felé, amerre őt sejtem, de Meredith kicsit morrant egyet, így visszahúzom a kezemet. Való igaz, hogy nem túl jó ötlet csak úgy, önfeledten egy hatalmas farkas felé nyúlni, még ha csak a gyermekre vagyok kíváncsi, akkor sem.
-Isaac, te vagy az? - szólítom az ájult fiút, és remélem, hogy hamarosan magához tér. Talán még mielőtt beérünk az Ispotályba, és elmesélheti, hogy mi történt vele és ki szúrta le. Bár természetesen ez még nem biztos, majd anyám megmondja, hogy mi történt. Az ismeretlen nő útközben elmeséli, hogy mágiájával elállította a vérzést, de többet nem tudott tenni. Egy mágus? Furcsa, hogy ennyire felfedi magát, de ebben a kis faluban ez természetesen nem gond. Itt szívesen látják a mágusokat, főleg én, hiszen lehet tőlük tanulni. Megakad a gondolatom a mondatán és oldalra pillantva nézek a nő felé.
- Talán vérmágiát használtál, hogy csak a vérzést állítottad el, a sebet nem forrasztottad össze? - egy kicsit is tapasztalt gyógyító már ért a sebforrasztáshoz, ám a vérzés elállítása valóban vérmágiás képességekre utal...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Loara
Vér elf
avatar

Hozzászólások száma : 46
Munkahely : Majd lesz

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Tarsis kapuja   2017-01-18, 10:01 pm

A kis nőstény farkas végül úgy döntött, Fernir még szemrevaló legény, s emez az elismerést egy-két barátságos faroklendítéssel viszonzott. Ám a jelenlegi helyzet nem éppen az ő ismerkedésüket volt hivatott elősegíteni.
A nő felém fordul fejével, ahogy kérdez, világtalan szemei körül az arcvonások aggodalmasra fordulnak. Kissé fura, hogy nem lát, s mégis pontosan tudja, hol vagyok, vagy épp ő hol jár az utakon.
-Igen, - felelek a nőnek - az innenső partoldalon feküdt. Semmit nem találtam nála.
Meglehetősen gyorsan és pontosan mozog, ami számomra igen meglepő. Hiszen elég fiatalnak tűnik, így felvetül a kérdés bennem: mágia segítségével lát vajon mégis?
Most kinyúl Fernir felé, gondolom a fiúcskára kíváncsi, ám egy figyelmeztető morgás az ő farkasa felől, és vissza kapta a kezét.
-Csak olyat bánt, aki meg is érdemli. És most amúgy sem Fernir a célpontod, hanem a gyermek, csak nyugodtan. - adok teret a megkezdett művelet ismétléséhez, s megpaskolom kissé ordasom lapockáját, jelezvén, nincs semmi probléma. Bár a nő farkasa elég védelmező típus, ha gazdája valóban mágia használó és tudja, mit csinál, be kell látnia, szükséges megnézze a gyereket.
E közben a nő egy névvel szólítja meg a fiút, hátha reagál s kiderül, idevalósi-e, avagy sem. Ami rendkívül előnyös volna, hisz, ha itt él, a szüleinek is tudnánk szólni, ha nem, akkor pedig értük küldetni, hisz egy gyerek nem juthat egyedül nagyon messzire. Ám sajnos amaz egyáltalán nincs még magánál, így semmi esély nincs arra, hogy megtudjuk, ki ő, honnan jött, s mi történt vele.
Felém fordulva újabb kérdést kapok, ám ez a kérdés személyem varázstudományának szól.
-Nos igen. A vérmágia a véremben van. - adok választ kérdésére - Más jellegű mágiát nem is sikerült elsajátítsak...legalábbis szigorúan a fehér mágia keretein belül maradva. - keserűség önti el a szívem, amikor arra gondolok, anyám a sötét mágiában találta meg örömét, félredobva minket, a családját.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Isabella Warren
Zöldköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 26
Életkor : 29
Munkahely : Gyógyító

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Tarsis kapuja   2017-01-21, 9:54 am


Valóban nagy szerencse, hogy mindkét farkas igen nyugodt természetű és nem ugranak egymásnak. Mint később kiderül, Fenrir - ez a neve a hatalmas hímnek - csak olyanokat bánt, akik meg is érdemlik. Megmosolyogtat a gondolat, hogy én - egyelőre - nem tartozok ezek közé. Valóban, hiszen még nem is ismernek, azt sem tudják, hogy ki vagyok és mit csinálok itt. Tempós léptekkel indulok meg az Ispotály felé, pontosan ugyanazon az útvonalon, ahol jöttem. Meredith még mindig kicsit feszült izmokkal sétál mellettem, de tudom és érzem, hogy most már a célpontra összpontosít és nem a másik hím farkasra, aki a másik oldalamon sétál. Az a néhány barátságos farokcsóválás úgy tűnik, hogy elég meggyőző volt arra vonatkozólag, hogy nem fogja bántani a kisebbet. Így immár farkasom is csak a célra koncentrál, hogy minél hamarabb az Ispotályba kerüljön a sérült fiú.
Szeretném megvizsgálni a gyermek sebét, ám farkasom morgása arra figyelmeztet, hogy ne nyúlkáljak szó nélkül a hatalmas hím farkas köré. Szerencsére gazdája megnyugtat, hogy a kezemet nem fogom elveszíteni eme mozdulat miatt, így egy mosollyal és biccentéssel ismét a fiú felé nyúlok, és megszólítom, lágyan megsimítom az arcát. Igyekszem kitapintani a pulzusát, valamint az arcának vonásait, amiből felismerhetném a fiút. A hangomra nem reagál, sejtem, hogy még mindig eszméletlen.
-Nagyon gyenge a pulzusa. Siessünk! - szólalok meg, ellépve a farkason fekvő fiútól és ismét az Ispotály felé indulok meg. Útközben rákérdezek a nő által használt mágiára. Nem sokan tudják elsajátítatni a vérmágiát, nem is hallottam "egyszerű" mágusról, aki ezt használná, csupán a vérelfek olyan szerencsések (?), hogy ezt használják. Úgy tűnik, hogy mást nem sikerült vele csinálni, és habár a nő elállította a vérzést, a pulzusa mégis csökken a gyermeknek. Talán belső vérzés, vagy valami szerv is sérült. Igyekeznünk kell!
- Meredith, értesítsd anyámat! - paskolom meg lágyan farkasom fejét. Ő halkan morrant egyet, nyüsszent, hogy nem szívesen hagy itt, ám végül egy jelzés után már el is rohan az Ispotály irányába. Nem vagyunk már messze, hallhatjuk, ahogy vakkant, majd anyám szavait is ki lehet venni a naplementében.
- Ő még ott van az Ispotályban. Lesz segítségem. - mondom ezt a mellettem igyekvő nőnek, hogyha esetleg azon morfondírozna, hogy egyedül hogy látom el a feladatomat.
- Mi történt? - jön elénk a kis fehér házikóból anyám. A nő láthatja, hogy nem valami nagy az Ispotály, ám a falu házaitól mégis eltérően nagy. Vagy inkább hosszú, hiszen inkább hosszúkás, mint magas. Az ajtó tárva nyitva, és anyám fut felénk.
- Sérült gyermeket hozott ez a nő. A vérzést elállította, de a pulzusa még mindig gyenge. Ő Isaac? - mondom el gyorsan anyámnak, hogy mi történt. Szőke, hosszú haja neki is hasonlóan kontyba van fogva, mint nekem. Ruhája felett egy fehér kötény van, amin néhány folt található. Ezt általában senki nem firtatja, hogy hogy kerülnek oda és mik azok. Hosszú, vajszínű szoknyája kilóg a köpeny alól, lábán kényelmes lábbeli, melyben könnyedén tud rohangálni odabent. Kék szeme aggodalomról árulkodik, vékony, kicsiny ajkai pedig szólásra nyílnak.
- Igen, Isaac. Egy vágás van a hasán. Talán egy apróbb tőr... - lép oda, szinte nem is törődve a farkassal, akár morog, akár nem. Nagyon céltudatos és látszik rajta az aggodalom, az sem érdekelné, hogy időközben belé marnának, csak a gyermek legyen ellátva.
- Vigyük be egy ágyra! - utasítja a farkast (?), és megindul elől. Halkan köhintek egyet, majd a nő irányába nézek.
- Sajnálom. Ő az édesanyám, Yohanna, csak most se lát, se hall. - mosolyodom el, ám az aggodalom az én arcomról sem tűnik el.
- Menjenek. - intek, hogy induljanak előre, és kövessék anyámat, miközben Meredith lágyan mellém sétál. Érzem meleg testét a lábamnál.
- Ügyes vagy, Kislány! Köszönöm. - suttogom lágyan megsimítva a farkas dús bundáját, majd követem őket befelé. Beleütközöm a nőbe, így bocsánatot kérve kerülöm ki őt, hogy az ágy mellé állhassak.
- Ki kell tisztítani a sebet, a többi része a te feladatod. - intézi hozzám anyám a szavait, és máris munkához lát. Hallom a szakadó textilt, érzem a fertőtlenítő éles szagát, hallom ahogy lágyan gluttyog, ahogy a ruhához ér, majd hallom, hogy Isaac hevesebben kezd lélegezni.
- Szerencse, hogy nincs magánál. Ez nagyon csíp... - húzom el a számat, és lágyan megsimítom a fiú homlokát, miközben várom, hogy anyám végezzen a feladatával. Utána én jövök mágiával, így kicsit erőt gyűjtök és igyekszem ráhangolódni a fiú szívverésére.

//Bocsi, kicsit hosszú lett O.o//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Loara
Vér elf
avatar

Hozzászólások száma : 46
Munkahely : Majd lesz

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Tarsis kapuja   2017-02-14, 10:05 pm

Egyelőre nem jelent számunkra veszélyt a vak nő. Első látásra ugyan teljesen ártalmatlannak tűnik, azonban a kis nősténnyel igencsak összhangban van, mindenbizonnyal összeszokott páros lehetnek, ha máshogy nem is, de a farkasa egészen biztosan ölre menne érte, én pedig megtanulhattam az évek során: van úgy, hogy semmi sem az, aminek látszik.
A fekete hajú nő most már a két farkas közt siet, vezetve bennünket az Ispotály felé, míg én Fernir balján haladok fejéhez közel, arra az esetre, ha a fiúcska ne adj' Isten lecsúszna róla, el tudjam kapni.
Magyarázatomra a nő egy kis mosollyal kísért biccentéssel reagál, és a fiú felé nyúl ismét, hogy kitapinthassa, bírja-e még. A gyermek a külvilágra egyáltalán nem reagál, így a szólongatására tett kísérlet kudarcba fulladt.
Gyenge a pulzusa. Felszisszenek. Belső vérzésre nagy hirtelen nem is gondoltam, bár azt is csak üggyel-bajjal tudtam volna megállítani, s nem is értünk volna ide ily hamar. Kísérőm meggyorsítja lépteit, s utasítja farkasát - Meredith-t - hogy szóljon az anyjának, mire amaz, egy kis nógatásra, nekiiramodik. Nem szívesen hagyja magára a gazdáját, ám ő látja azt, amit a nő nem. Hatalmas farkas egy fegyveres vérelfnő társaságában. Melyik állati társ hagyná magára így a látásképtelen gazdáját?
Azt állítja, az anyja személyében lesz segítsége.
-Hmm. Túl mély ahhoz a kapcsolatod Meredith-el, hogy ne egyszerű barátságról legyen szó. Ez már inkább mágikus. S ezek szerint nem csak ehhez, hanem a gyógyításhoz is értesz, igaz? - adok hangot a fejemben formálódott sejtelemnek.
Ekkor kiáltás hallatszik, s egy, a falu eddig mögöttünk hagyott házaitól különböző épület bontakozik ki előttünk. Felhérre festett falai szinte világítanak, s hosszabb a többi épülettől. Megérkeztünk az Ispotályhoz. A tárva-nyitva álló ajtóból egy, kísérőmhhöz hasonlító nő fut felénk, mögötte trappol Meredith, hisz teljesítette a rábízott feladatát. Ennek az asszonynak bár szőke a haja, szemei kékje pedig éberek, ugyanarról aggodalomról tanuskodnak, mint kísérőmé.
Az idősebb asszony kérdésére röviden válaszol lánya, majd felteszi a legégetőbb kérdést, mely felfedheti a fiú kilétét. Az asszony szájából elhangzó válasz méginkább égetővé teszi a sürgős ellátást, mert a fiú valóban Isaac, aki a faluból való. Szinte tudomásul sem veszi, hogy nem egy ló az, aminek a hátán érkezett a fiú, tán az sem érdekelte volna, ha sárkányon hozzák, csak legyen ellátva s biztonságban.
Fernirt láthatóan meglepte az asszony bátorsága, ám tudja jól, hogy most nincs idő a berzenkedésre. S a kérésre... prarancsra csak a fejemmel intek neki, hogy induljon. Miközben a mellettem álló nő kis szabadkozásba kezd.
-Nincs okod sajnálkozásra, a kötelességét teszi, ilyenkor nem a formalitásokra kell helyezni a hangsúlyt. - hárítom bocsánatkérését, hisz látszik rajtuk, hogy nagyon aggódnak. Előre küldve bennünket az anyja után mögöttünk jön be, farkasával az oldalán, aki most meg is kapja tőle a dícséretet.
Az ágy mellé érve segítek Yohannának leemelni stabilan a gyereket Fernir hátáról, aki bár lefeküdt,  még így is terjedelmes, ami nem csoda, hisz nem erről a földrészről való. A szőke asszony csupán most méltatott egy pillantásra, s ahogy észrevette hegyes füleim, mintha egy pillanatra álmélkodást láttam volna átsuhanni a szemein, majd ismét a feladatára koncentrált. Ahogy ezzel végeztünk, kísérőmnek sikerül kissé belém botlania az ágy felé tartva, s bocsánat kéréssel övezve kerül meg, hogy a sérült fiúhoz jusson.
Az asszony feltépte a fiú vászon ingjét, hogy jól hozzáférhessenek a sebhez. A fertőtlenítőnek igencsak kellemetlenül éles szaga van, Fernir érzékeny orrát különösen zavarja, tudom, de itt marad ő is. Az asszony tiszta anyagot márt a szerbe, s sebtiben kezdi kimosni a sebet, melynek most már kezd látszani a seb tépett széle, mintha nem egyszerű penge hasította volna meg.
Az erős anyagra bizony reagál a fiú, légzése felgyorsul, ami nem meglepő, hisz majd' olyannyira csíp a fertőtlenítőszer, mintha mérgeshangyabolyba nyúlt volna.
Anya és lánya összeszokott párosként dolgoznak, s ahogy kicsit felpillantok az események sűrűjéből, csodálkozó pillantások kereszttüzével találom magam szemben. Pedig nincsenek túl sokan fekvőként az épületben.

//Bocsiii! Sad Anyám nem szólt, hogy lusta volt befizetni a számlákat.. :'(//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Isabella Warren
Zöldköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 26
Életkor : 29
Munkahely : Gyógyító

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Tarsis kapuja   2017-02-17, 1:44 pm


A fiú valóban nem valami laza sérült szenvedett, hanem elég komoly a kár. alig van pulzusa, és érzem az erőteljes vér szagát is, habár szerencsére vérelf barátunk ezt csillapította valamelyest. Ez persze nem azt jelenti, hogy belső vérzése nem lehet a fiúnak. Szinte biztos vagyok benne, hogy van, ezért is küldöm el farkasomat anyámhoz, hogy értesítse: beteget viszünk. Szegény már bizonyára éppen indult volna haza, ahogy én is tettem néhány perce, de az ilyen sebesülés nem várhat, ezt mindketten tudjuk. Kötelességünknek és hivatásunknak érezzük a gyógyítást, melyet minden ember és minden élőlény megérdemel. Pláne, ha még falubeliről is van szó, akkor aztán végképp nincs gondolkodni való. Ahogy farkasom elfut, a nő, Loara egy érdekes kérdést szegez nekem. Meglepődve fordulok a hangja irányába, de nem tévesztem el az utat, mely az Ispotályhoz vezet.
- Egészen pici korában fogadtam be, azóta nevelem és tanítom. Mikor elvesztettem a szemem világát, valóban kicsit szorosabb lett a kapcsolatunk, de nincs ebben semmi mágia. - mosolyodom el, bár szám szegletében mintha apró titok bujkálna. Valóban nincs a kapcsolatunkban semmi mágikus, egyszerűen annyira ismerjük már egymást és megbízunk a másikban, hogy ez így néz ki egy kívülálló számára.
- Fiatal korában én segítettem neki, amiért úgy érzem, hogy hálás. És most ő segít nekem. - mosolyodom el elmerengve a farkas korai évein. Hamarosan ismét megérzem Meredith közelségét, és hallom meg anyám hangját.
Nem igazán figyel semmire, csak a sebesült fiúra, így nem is igazán tűnik fel neki, hogy lovon, hordágyon, vagy egy hatalmas farkason érkezik a fiú. Gyorsan besiet, majd letesszük az ágyra a gyermeket, akiről kiderül, hogy valóban az, akire gondoltam. Isaac. Sóhajtok egyet, miközben érzem, hogy anyám tisztítja a sebet.
- Mi történhetett? - kérdezem, hátha ő már biztosat tud, közben Loara felé is fordulok.
- Nem láttatok senkit a környéken? -kérdezem tőle, és a többes számmal jelzem, hogy farkasát is "emberszámba" veszem.
- Egyszerű szúrás egy hosszú tőrrel. De hogy miért bánthatták ezt a fiút... Elvileg csak halásznia kellett volna a patak partján. - adja meg a kellő információt anyám, és elgondolkodva teszi hozzá az utolsó mondatot. Hangjából süt a szomorúság és az aggodalom, és persze a határozottság, hiszen teljes figyelmével a munkájára összpontosít.
- Nem volt nála, vagy mellette semmi egyéb? - fordul Loara felé anyám, és ekkor vet egy pillantást a farkasra is. Látszik arcán a határtalan döbbenet, talán picit hátrébb is lép, hátrahőköl, de nem szól semmit, csak nyel egyet.
- Állatot nem igazán szoktunk ide beengedni, tudja a fertőzés... - motyogja anyám, de végül is nem erőlteti a dolgot. Ki bírna kituszkolni egy ekkora állatot?
Hallom anyám hangjában a döbbenetet, és mivel Loarához beszél, sejtem, hogy a nő partnerét vizslatja. Én annyira nem döbbentem meg, lévén nem látom, hogy pontosan mekkora az állat, de sejtem, hogy hím és hogy jóval nagyobb, mint Meredith. Érzem, hogy a fertőtlenítőszer lassan elpárolog, és kezd hatni. A fiú légzése kicsit lassul, és már nem rázkódik annyira. A csípés elmúlt. Lassan lehunyom a szememet, majd a seb fölé rakom a kezemet és halk, lágy hangon kezdek énekelni. Furcsán nyugodt dallam járja át a szobát, ahogy fehér fény áramlik ki a kezemből és lassan bezáródik a seb, halvány piros heget hagyva maga után...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Loara
Vér elf
avatar

Hozzászólások száma : 46
Munkahely : Majd lesz

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Tarsis kapuja   2017-02-25, 6:57 pm

A nő válasza meglepett. Meg mertem volna esküdni rá, hogy mágikus a kapcsolata Meredithel, ám ezek szerint tévedtem.
-Úgy vélem a kölcsönös szeretet és tisztelet lehet a legerősebb mágia a világon, ám a működését sosem fogjuk tudni megérteni. - reagálok egy mosoly kíséretében válaszára - Nekem nincs ilyen szerencsém, bár ebben sincs semmi mágia. Egyszerűen Fernir elkezdett követni, amikor Vadalanban jártam, s azóta is velem van. Még mindig nem jöttem rá, milyen felindulásból döntött így. - Eközben visszatér a másik farkas, és kísérőm anyja, hogy bevigyük a  fiút az Ispotályba.
Odabent minden letisztult, ám most a levegőben az idegesség vibrál, hisz egy életet kell megmenteni. A fiú ráadásul a falu lakója, tehát a feszültség méginkább érezhető. Míg az idősebb asszony tisztítja a sebet, kísérőm engem kezd faggatni.
-Fogalmam sincs, mi történhetett. Sajnos háborús időkben van, aki akár ok nélkül is öl. Az orkok és trollok pedig akár még szórakozásból is megteszik. - jobbommal beletúrok a hajamba, bár az szokás szerint lazán össze van fogva, majd nekidőlök a falnak, mellkasomon keresztbe téve karjaimat, s homlokomat ráncolva gondolkodom a második kérdésen. - Nem láttam senkit, Fernir sem jelezte, hogy lett volna bárki is a közeli nádasban megbújva.
Aztán Yohanna felvilágosítja lányát a seb milyenségéről, illetve arról, hogy Isaac-nek csupán halásznia kellett volna a folyónál. Különös. Majd hozzám intéz egy kérdést, ám amint újra Fernirrel találkozik tekintete, már rájön, mégis mi cipelte eddig a fiút. A hatalmas farkas láttán kissé hátra hőköl, hisz az állat feje, természetes állásában a mellkasomig ért, s én sem egy alacsony termettel volnék megáldva.
-Őszintén meg kell valljam, nem néztem körül a területen, mivel akkor már szinte teljesen mangán kívül volt a gyermek. - adtam választ kérdésére sajnálkozva, elvégre botor módon valóban nem néztem körül a helyszínen. Amikor arra tesz megjegyzést, hogy állatot nemigazán szoktak beengedni, csupán röviden reagálok - Ő úgy társam, mint az ön lányának Meredith, csupán ő az önjáró fegyverem, a fő védvonalam. - Nem tiszteletlenségnek szánom, nemes egyszerűséggel az igazat mondom el.
Lánya ezt csöndben hallgatja, ám amint véget ér a fertőtlenítési folyamat, azonnal munkához lát. Kinyújtja a kezét, s halkan elkezd énekelni. Kezéből fehér fény árad a seb felé, ami lassan bezárul, mígnem, egy piros heget hagy maga után.
-A szüleit nem kéne értesíteni? - teszem fel végül az egyetlen kérdést, amely eddig nem vetődött fel.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Isabella Warren
Zöldköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 26
Életkor : 29
Munkahely : Gyógyító

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Tarsis kapuja   2017-03-05, 11:49 am



Az ismeretlen nő a kapcsolatunkat kezdi elemezgetni Meredith-szel. És valóban egyet értek vele abban, hogy a szeretet és a tisztelet hatalmas erő, talán a mágiánál is magasztosabb. Elmosolyodom a mondatára és lágyan bólintok. Én is így érzem. És hálás vagyok érte, hogy anno segítettem az elveszett farkas kölyöknek. Most már el sem tudnám képzelni az életemet Meredith nélkül és biztos, hogy hatalmas lelki törés lesz, hogyha elhagy, vagy valami történik vele... Tudat alatt talán ezért kezdtem el tanulni az állatok gyógyítását is, és ezért szeretnék minél több mágikus gyógy technikát tudni, hogyha eljön az idő, tudjak segíteni Meredithnek - ismét.
A sérült fiú végül az Ispotály egyik megfelelő ágyára kerül, szakértő kezet alá. Anyám gyorsan dolgozik, hajtja a kötelességtudat, valamint az is, hogy ismerjük a fiút, közülünk való. Fogalma sincs, hogy mi történhetett vele, vagy ki támadta meg. Talán egy tolvaj, akinek a halászott élelemre fájt a foga. De egy gyermeket? Ki vetemedik ilyen aljas tettre? Sajnos tudom, hogy bizony sokan, az éhség nagy úr a nincstelenek között.
- Semmi gond. Majd elküldünk néhány férfit, hogy nézzenek körül. Köszönjük a segítsége... - itt kicsit megtorpanok és végül helyesbítek, még mielőtt kimondtam volna a nem megfelelő ragot:
-...teket, hogy ilyen gyorsan reagáltatok és hoztátok ide a gyermeket és nem hagytátok sorsára. - hálásan nézek a nő felé, habár kérdés, hogy látja-e a hálát kiülni az arcomra, vagy kellene hozzá a tekintet is. Ami sajnos ugye az én esetemben nem igazán látható...
Amikor anyám végez a seb tisztításával, én következem és mágikus erőmet egy lágy dallamba vegyítve gyógyítom meg a fiú sebét. Látszódik a fehér fény, a lágy dallam szinte mindenkire nyugtatólag hat, és látható, hogyan gyógyul a seb. Nem tökéletes, de egy kis kötés és holnapra már minden rendben lesz. Mikor végzek, anyám bekötözi a sebet, majd lágyan ébresztgetni kezdi a fiút, akinek a pillája rebegni kezd, majd álmosan nyitja a szemét és néz körbe.
- Hol vagyok? A halak! - motyogja bágyadtan, majd eszébe jut kötelessége és felkelni próbál, de anyám erőteljesen és határozottan nyomja vissza az ágyba.
- Isaac, az Ispotályban vagy. Megsebesültél, így pihenned kell. - szólalok meg lágyan és fogom meg a gyermek kezét. Furcsa, átszellemült arckifejezés, majd enyhe pír jelenik meg a fiú arcán, ami egyértelművé teszi, hogy mennyire kínosan és egyben kellemesen érinti őt az érintésem. Ezt persze én nem érzékelem, így lágyan mosolygok rá.
- Szólunk édesanyádnak, de holnap már hazamehetsz. Csak az estét kell itt töltened. - nyugtatom meg lágyan megsimítva a kezét, majd lassan felállok és vendégeink felé fordulok:
- Isaac, ennek a nőnek és társának köszönheted azt, hogy ide kerültél. Légy hálás nekik. - mosolyodom el, és kifelé indulva még hallom, ahogy Isaac félősen köszönetet rebeg a vérelfnek. Hagyom őket kicsit beszélgetni még, ha van rá igény, de nem mozdulok. Hogyha Loara és társa kifelé indulnak az Ispotályból, ismét megszólítom őket:
- Köszönjük a segítségeteket, és engedjétek meg, hogy szállást és ételt biztosítsunk nektek az éjszakára. - ajánlom fel lakhelyünket a nőnek és farkasának. Nem venném a szívemre, ha már most alkonyatkor útnak indulnának oda, ahova tartanak. Szeretném biztonságban tudni őket az éjszakára.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Isabella Warren
Zöldköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 26
Életkor : 29
Munkahely : Gyógyító

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Tarsis kapuja   2017-06-27, 9:36 am



Hossin

Megismétlen a férfi csodás szavait, melyek felkeltették a figyelmemet. Meredith mellettem szimatol, nem túl bizakodó farkas, inkább védelmezően lép közelebb hozzám. Oldala a lábamhoz ér, én pedig egyik kezemmel megsimítom a hátát, hogy ne féljen, nincs gond. A férfi felé nézek, de úgy tűnik, elvétem az irányt, hiszen az állam alá nyúl és felemeli a fejemet. Megrezzenek az érintésére, hiszen hirtelen ér, és Meredith is morrant egyet, de nem tesz semmit. A megjegyzésre lágy pír fut végig az arcomon, de enyhe dühöt is érzek. Nem tudja, hogy vak vagyok? Nem látja, hogy nem látok? Micsoda pofátlan, aljas férfi! Kirántom az államat a kezéből, és kicsit hátrébb is lépek.*
- Elnézést, sajnos már rég nincs meg a szemem világa, hogy pontosan farkas szemet nézzek bárkivel is. *jegyzem meg enyhe sértődöttséggel a hangomban, és már mennék is tovább. Nem lesz túl kellemes ez a beszélgetés, azt hittem, hogy aki ilyen szépen fogalmaz, annak művész lelke van, és kedves jelleme. Azt hiszem, tévedtem.*
- Eszemben sem volt kihallgatni Önöket, a saját dolgommal foglalkozom, nem érdekel más élete s értéke. *vetek egy pillantást az árus felé is.*
- Azt hittem, aki ilyen szép hasonlatot használ, értelmes és tiszta lelkű. De tévedtem. *emelem fel határozottan a fejemet, most már a férfi szemébe meredek, majd biccentek egyet és indulni készülök. A segítségre nincs szükségem, nem tartok ettől a férfitól, hiszen ki lenne ő? Csak egy egyszerű, otromba férfi a piacról. Ahogy azonban indulnánk távolabb, talán pont a fűszeres férfi felé, aki felé vetek egy kedves mosolyt, furcsa égett szagot érzek. Hátrébb lépek, köhögök a füstfelhőtől, ám érzem a férfi kezét a mellkasomon. Felkiáltok, és próbálok távolabb menni tőle, de nem járok sikerrel. ERősen szorítom a botomat, és Meredith bundáját is, aki hangos csaholással és morgással indulna meg a férfi felé. A kezem azonban nem érez szőrt többé, és a levegő is megváltozik. Ijedten lépek hátrébb, hallgatózok, próbálom felmérni, hogy hol is vagyunk. Botommal füvet, s emelkedőt érzek, a város zajai pedig mintha sokkal távolabb lennének, mint azt remélem. Aztán meghallom a hangját... Az otromba, ostoba férfi hangját, közvetlen mellettem. Nyugalmat erőltetek magamra, majd felé nézek.*
- Senkinek nem dolgozom. És mint mondtam, nem érdekelnek mások dolgai, csak a sajátommal foglalkozom. Most pedig áruld el, hogy hol vagyunk, és segíts visszamennem a piacra. *jelentem ki nyugodtan, majd az utolsó mondatot szinte parancsolóan, határozottan szegezem a férfinek.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hossin
Kereső szellem
avatar

Hozzászólások száma : 403
Életkor : 1702

Character sheet
Nép: Kísértetek
TémanyitásTárgy: Re: Tarsis kapuja   2017-07-05, 9:55 pm

*Még magam is érzem hogy egy kissé elkapkodtam a dolgot. Államhoz emelem a kezem megtartva állam mutató s hüvelyk ujjamban. Teljes higgadtsággal s közönyel kérdezek vissza.
- Mióta nincs szemednek világa?
*Benyúlok erszényembe, egy fiolát veszek elő, vörös színű folyadékkal benne. Várom a választ, s ha azt megkapom, egy új kérdést teszek fel.
- Ha valaki megkérdezné, hogy szeretnél e ismét látni mit felelnél?
*Húzódik széles vigyor az arcomon. Nem is oly rég egy alkut ajánlottam fel Frikknek az orkok vezetőjének.
~Egy lány a semmiből... miért ne...
*Vonok vállat.
-Megadhatom neked, azt hogy az én szememmel láss.
*Vigyorom egyre szélesedik. Ha látna a lány, egy démon áll előtte
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Isabella Warren
Zöldköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 26
Életkor : 29
Munkahely : Gyógyító

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Tarsis kapuja   2017-08-06, 4:06 pm



Hossin

Hogy őszinte legyek, nagyon megijedek, mikor érzékelem, hogy távol kerültünk a várostól, a piactértől, és Meredith sincs sehol. És szinte biztos vagyok benne, hogy ő is morogva, kétségbe esve igyekszik kitalálni, hogy hova is tűntem és mikor is érkezem meg/vissza. Talán kicsit látszik is rajtam az ijedtség és az ingerültség, de egyelőre inkább csak szeretnék rájönni, hogy hol is vagyunk, illetve, hogy ki is ez az alak. Kissé sértődötten közlöm, hogy nem érdekelnek az ügyes-bajos dolgai, illetve enyhe lenéző hangsúllyal azt, hogy azt hittem, aki ilyen kellemes, festői jelzőt használ, az értelmesebb, mint az átlag. Úgy tűnik, hogy tévedtem, bár ha elkerültünk a piactértől, bizonyára varázshasználóval van dolgom. Ahogy erre rájövök, kicsit visszább veszek a hangsúlyomból és óvatosabban viselkedek.
- Már több telet is megéltem a látásom nélkül - válaszolok kitérően. Talán már magam sem számolom, beletörődtem a sorsomba, és ebből igyekszem kihozni a legtöbbet. Anyám még él és segít, és Meredith-nek is nagy hasznát veszem. Már amikor velem van... És nem igazán fordult még elő, hogy ne lett volna mellettem, így szinte magamban érzem az ő idegességét is a sajátomé mellett. Hallom, ahogy matat magán, bizonyára valami erszénye van az övén, derekán és valami halk lötykölődést is hallok. Élénken figyelek, talán nem fog megtámadni egy védtelen nőt ez az ember. A kérdésére megmerevedek, és igyekszem mélyen a szemébe nézni, majd - meglepődhet, de - pontosan az üvegcsére nézek a kezében. A kérdésre meglep, ám botor üres fecsegésnek tartom.
- A szemem világa midennél értéksebb a számomra, de elfogadtam a sorsomat, hogy az elkövetkező éveimet így kell leélnem. És úgy vélem, hogy ezen senki és semmi nem változtathat, maximum a hatalmas istenek, de ki vagyok én, csupán egy porszám számukra... - vetek egy pillantást az ég felé és enyhe fintor jelenik meg az arcomon. Soha nem voltam vallásos, elfogadom az istenek létezését, néha elsuttogok hozzájuk egy imát, fohászt, ha valaki életveszélyes helyzetbe kerül, de én magam nem hiszek. Talán ezért nem figyelnek fel rám, mert kegyvesztett lettem.
- Ugyan mit érnék el, hogyha a te szemeddel látnék? Inkább választom a sötétséget a saját érzékeimmel, minthogy valaki mástól függjek - válaszolom határozottan, majd fülelek és a város felé fordulok.
- Kísérj vissza, kérlek a piactérre. - kérem, habár a hangom inkább parancsoló, mint kérlelő.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hossin
Kereső szellem
avatar

Hozzászólások száma : 403
Életkor : 1702

Character sheet
Nép: Kísértetek
TémanyitásTárgy: Re: Tarsis kapuja   2017-08-06, 8:54 pm

*Hallgatom a lányt s kissé elvigyorodok majd halkan megszólalok.
- Az istenek senkire sincsenek már tekintettel, legyen az a hatalmas fekete sárkányok közül valóak. Kiket az ezelőtti háborúban úgymond elárultak, vagy legyél az te magad. A segítséget nem várhatod tőlük csakis magadtól vagy olyanoktól kik hajlandóak rá...
*Élettelen kezem megérinti az övét érezheti ahogy jégcsapként ér hozzá.
- Nyisd ki a tenyered.
*S ha azt megteszi az üveget érezheti a kezében.
- Én sem tudom biztosra, hogy sikerülne e vissza adnom szemed világát, de ha meggondolod magad... Emlékszel még melyik árus előtt álltál? Ő majd segít megtalálni engem.
*A hideg kéz hamarosan enyhe melegséget kezd árasztani magából. Fizikai alakom kezdem felölteni.
- De ne feledd semmi nincs ingyen ebben a világban, mágus lány. Gyere vissza vezetlek. Szólíts Ekkonak.
*Majd hallhatja a lépteimet, amik a város felé indulnak. Kinézetem most egy vén öregre hasonlít, kin már látszik közeledik a száz esztendőhöz. S ha a lány csatlakozik hozzám halkan megszólalok.
- Veszélyes időket élünk, nem bízhatunk meg senkiben.- Talpam alatt egy újabb jel jelenik meg hátha szöknöm kell.- Nem lehetsz elég óvatos, főleg ha...- Mély lélegzet.- Éppem a fél világ szeretne téged tudni a túlvilágon tudni... Akár lehettél volna báránybőrben farkas is aki édesgetve bizalmamba férkőzne majd átküldene Dremerhez. S ha láttam volna a hazugságot az arcodon már ott lennél. Vedd a kis ajándékom bocsátnatkérésnek.
*Habár van benne igazság, de kevésbé mint az hogy tesztelni szerettem volna Aden vérének hatásait. Elméletben képes lehetek vissza adni szeme világát, mint ahogy mi kígyók látunk de gyakorlatban erre csak esély van.
- Az én szemem máshogy lát mint a tiéd látott, ezért fogalmaztam így. Vigyázz erre az üvegre, s ne add ki a kezeid közül. Lehet halálos méreg s lehet gyógyszer is de ez mind csak tőlem függ.
*Szavaim igazak hisz az a vér több mérget tartalmaz mint maga a dzsungel összes teremtménye s anélkül hogy én használjam másra nem is lesz jó mint gyilkolni.
- Ha veszélyben vagy használd fel, vérbe jutva pillanatok alatt megölhet majdnem minden teremtményt aki ezen a földön él.
*Lassan közeledünk a város felé, s a lány már hallhatja a szekereket. A kapunál meg sem állítanak minket hisz egy öreg ráncos koldus kinek tűnne fel, fiatal vak leányával.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Isabella Warren
Zöldköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 26
Életkor : 29
Munkahely : Gyógyító

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Tarsis kapuja   2017-08-07, 9:59 am



Hossin

A szavaim igazak, valóban úgy gondolom, hogy az istenek már nem figyelnek fel senkire. Honnan is tudhatnám, hogy néha napján bizony közöttünk járnak, felvéve egy számukra tetszőleges alakot. Úgy tűnik, hogy a férfi is hasonlóan gondolkozik az istenekről, és egyszerűen csak bólintok a szavaira. Mikor befejezi, megérzem jéghideg kezét a kezeimen. Már éppen elkapnám, elrántanám a sajátomat, mikor ismét érzek valamit: egy vékony, aprócska üvegcsét, amiben folyadékot érzek. Az előbbi mozdulattal hát ezt vette elő a férfi, és most a kezembe helyezi. Aprócska, alig nagyobb, mint a tenyerem, és nincs színültig a folyadékkal, hallom, ahogy lötyög. Gyorsan végigjártatom ujjaimmal, érzem a sima, hűvös üveget, a dugót, amely lezárja azt, és enyhe melegséget, hiszen érintésem nyomán lágyan felmelegszik a fiola. Nem értem, hogy mi ez és hogy miért is kerül hozzám, habár hamarosan magyarázatot kapok. Fellobban bennem a kíváncsiság, hiszen minden őjfajta mágia, vagy csodaszer érdekel, ezért is szeretnék többet tanulni a gyógyítás művészetéről Tarsisban. Az ajánlaton elgondolkozom. Vajon tényleg lehetséges az, hogy ez a férfi tud segíteni a látásomon? Megbékéltem a sorsommal, de ha lenne rá esély... Ám csahamar megfeddem magam és kiverem a fejemből ezt az ostobaságot. Hiszen nem is ismerem, fogalmam sincs ki ez, és lehet, hogy pár perce még csak azért meg akart ölni, mert hallottam egy mondatát. Ostobaság megbízni egy ilyen emberben. Érzem kezeit a kezemen, majd lassan visszafelé indulunk, miközben bemutatkozik. Megjegyzem a nevét, de nem árulom el a sajátomat. Ugyan minek? Semmivel nem lennénk előrébb, és tudom, hogy a név az tudás és hatalom. Hatalom az említett felett, így magamban tartom becses nevem.
- Valóban veszélyes manapság a létezés, nem is merészkedem el messzire a várostól. Nem tudom meddig tart még a háború, de remélem, hogy a következő generációnk már nyugodtabb földeken élhet. - teszem hozzé a férfi szavaihoz a saját gondolatomat is, miközben rátévedünk a már ismert útra, mely a kapuhoz vezet. Nem értem, miért kellett elhoznia ilyen messzire, de bizonyára titkos és fontos embernek tartja magát, és hogyha a fél világ a halálát akarja, akkor nem is csodálom. A bocsánatkérésre kissé felvonom a szemöldökömet, majd mikor kiderül, mit is rejt az üvegcse, ledöbbenek.
- Egy üvegcse méreggel akarsz bocsánatot kérni a bizalmatlanságodért? Nem hiszem, hogy ez a legjobb módja... - motyogom, de a kosaram mélyére, egy biztonságos helyre süllyesztem az üvegcsét.
- Van rá ellenszer? - teszem fel a kérdést, és a férfi érezheti az izgatottságomat. Hogyha tudná, hogy gyógyító vagyok, bizonyára nem lepődne meg ezen. Mindeben a gyógymódot, a lehetséges gyógyítást keresem és természetesen egy méreggel teli fioláról is az jut először eszembe, hogy vajon van-e gyógymódja?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hossin
Kereső szellem
avatar

Hozzászólások száma : 403
Életkor : 1702

Character sheet
Nép: Kísértetek
TémanyitásTárgy: Re: Tarsis kapuja   2017-08-07, 11:44 am

*Mély sóhaj hagyja el ajkaim. Nem szeretem ismételni önmagam.
- Tőlem függ mivé lesz a fiola tartalma, méreg vagy gyógyszer. S nincs rá ellenszer, több száz ismert méreg van belekeverve, s nem hiszem, hogy képes lenne akárki megfejteni vegyületét. Hisz ha egy kígyó megmar annak mérgéből készül az ellenméreg, de mi történik ha az a kígyó egyszerre több méregfajtát bocsájt ki? Míg az egyiket orvosolod a másik hatóanyag megöl. S nem lenne rá időd, hogy bevedd. Pillanatok alatt elernyednél mint egy rongybaba, s össze esve beszédképességed hijján esélyed se lenne elmondani mit érzel. Pár másodperc alatt megállítja szíved ütemét.
* Beérünk a hangzavarba, úgy látom a farkasnak igen csak jó szaglása van, hisz alig érünk a piac közelébe már meg is pillantom.
/Vissza a piachoz Smile? /
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Onoria
Főpapnő
avatar

Hozzászólások száma : 174
Munkahely : Főpapnő, a Tanács elnöke

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Tarsis kapuja   2018-05-27, 7:54 am

*Nagy esemény történik Tarsisban. A város felbolydul, lakossága, izgatottságában az utakon tapossa egymás sarkát.
Lovasok verik fel a port a távolban, egyenruhájuk valiani, címereik azonban más sugallnak. Onoria jelképe csillog rajtuk, mikor a városba érnek. Nyomukban népes kíséret érkezik, mágusok, katonák, mind lovon.
Talán hihetetlenül hangzik, azonban e tömeg közepén egy fehér ruhába öltözött személyiség lovagol. Nem hintón érkezik, a főpapnő lóháton ül.
Ez hát a felbolydulás oka, Onoria főpapnő visszatért Tarsis városába. A Remény temploma újra megtelik a papnő lényével, s a város végre ismét vendégül láthatja oly hosszú idő után a Tanácsot.
Mert nem csupán a főpapnő tér vissza Tarsisba Pelatonis valiani tornyából, törpék kicsiny küldöttsége is a városban van már, a fogadók a kistermetű vendégek zajától hangosak, hisz nem vetik meg a jóféle italokat, ételeket.
Elfek kimért, szálfa termetű alakja is jelzi, a szövetség más része is képviselteti magát a Keleti szeglet nagyvárosában.
Nimfák titokzatos, szürke köpenyes alakjai is meghúzódnak a háttérben. Nem kedvelik e feltűnést, azonban a Tanácsban ők is résztvevők, miként egyes nemesi házak képviselői is. Tarsis régen látott már ilyen eseményt vendégül, s emiatt aztán mind a hírszerzés, mind a város őrsége igyekszik kitenni magáért. A vendégek többsége a Nemesi udvarházban száll meg, mely méltán híres-neves vendéglátásról.
Tarsis lakossága mégis inkább azt találgatja, vajon mi hozta vissza Lanuria Nagytanácsát városukba.
A Remény temploma lesz vélhetően helyszíne a találkozónak, s a közemberek erről bizony nem is értesülnek majd.
Onoria előtt sokan tapsot csal elő a nép körében. Tőle várják, hogy végre ismét elhozza a reményt a háború sötétségében. Tőle várják, hogy megmutassa, méltán ő a templom főpapnője, s még mindig, annyi század után is képes fordítani a végzet kerekén.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Tarsis kapuja   

Vissza az elejére Go down
 
Tarsis kapuja
Vissza az elejére 
8 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8
 Similar topics
-
» Konoha kapuja
» Kumogakure Kapuja
» A falu főkapuja

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Keleti szeglet :: Tarsis-
Ugrás: