LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Homehttp://newagelaGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Olassië erdeje

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
SzerzőÜzenet
Kockázó
Kockadobó
avatar

Hozzászólások száma : 254
Munkahely : Lanuria...kockákat dobálok

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Olassië erdeje   2011-11-07, 12:13 am

The member 'Nizzre' Zotreth' has done the following action : Kockadobás

#1 'Védekezés' :


--------------------------------

#2 'Támadás' :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Dylan
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 612
Életkor : 37
Munkahely : váltás alatt

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Olassië erdeje   2011-11-09, 8:02 am

//mese, Zotreth//

*Szinte süvített a szél a kard nyomán, mikor lesújtott, ám a puha hús helyett csak a levegőt érte. Rögtön ezután ért földet a tünde kard viselője. A hasonmás elé irányította az esést, s ahogy a lábát megvetette, már két kezében fogva a nagy fegyvert, oldal irányba folytatta a támadást. Jól tudta honnan várja ellenfelét, az a hely ahova teleportált, volt a legelőnyösebb. Még egy meglepetésszerű varázslatra is volt ideje Dylan előtt. Nem remélte a hadúr sem, hogy ilyen könnyű lesz elpusztítani, ha már ennyi ideje tartja magát, de azért azt sajnálta, hogy a varázslat sem ért célt. Megnézte volna, hogy a szívét perzselő lánggal mihez kezd az elf. És ha már lángoknál tartunk, talán ráérzett a sötét mágus mit is került el az előbb, hiszen ez is egy tipikus darthar támadás,- ahogy az evolyraniak mondanák, de biztos itt is megvan ennek az itteni megfelelője. - Ha már itt tartunk, azok a szavak. Túl hosszú volt ahhoz a varázslatidéző mondat, hogy egy egyszerű elterelés legyen. A legjobbkor állt meg, hogy kitárva a karját egy biztonságos pajzsot emeljen önmaga és a lángok köré. Mint egy fal, amely az égig nyújtózik, elzárta a külvilágtól. De nem csak őt, a másik kettő is ugyanígy tett, s most három lángoszlop állt szemben Zotrethtel. Egy hosszú pillanat erejéig nyugalom állt be közéjük, majd előbb csak halkan, majd szabadjára engedve lehetett hallani az idegen hadúr gyöngyöző nevetését. Vagy egy fél percig is eltartott, míg hajlandó volt abbahagyni. Közben pedig Nizzre elől is védve voltak, mind a pajzs nyújtotta védelem alatt, mind a mágus keltette lángoszlop által. Mikor abbahagyta vidám, gunyoros hangon szolalt meg, mintha már eldőlt volna a harc kimenetele.*
-Miért pazarlod az erőd a klónokra is? Talán féélsz?!
*Ezzel egy időben három kard törte át egyszerre a lángok alkotta börtönt.*
-Azt hiszed elfáraszthatsz, ha rájuk is kell figyelnem?
Megsúgom, hogy ez nekem egyáltalán nem fáradság. Annyit idézek meg amennyit csak akarok!
*Befejezve a kis monológot egyszerre tört ki lángbörtönéből két hasonmásával együtt, de nem indultak meg. A középen álló, pont ugyanolyan ember, mint a mellette lévő kettő, belenyúlt szabad, üres kezével az elenyészőben lévő lángoszlop maradványaiba. Ezután már csak a kezében maradt meg egy kis darab az előbb a felhőkig nyújtózó jelenségből. Az arca elé emelte, s nagy sárga szemei összeszűkültek a kedves látványra.*
-De ha már így erőlködsz, megmutatom neked mi is a tűz valójában.
*Nagy levegőt vett, mire a szeme bogarában megjelent a lángocska képmása, s kifújva Nizzre felé, a tenyeréből örvénnyé nőtte ki magát a láng. A mágus tünde körül a fák is meggyulladtak csupán a forróságtól, amit a tűz kilehelt magából, de maga a láng egész a csontokig elhatol, hogy azt is az enyészetévé tegye. Edward olyan erővel bírt ami méltóvá tette a nevére, s ezt nem hazudtolta meg most sem. Akkora lángot idézet elő, amely egy igazi sárkánynak is a becsületére vált volna. Azonban ez még nem minden. A tűzcsóvával együtt küldte a sötét elfre a klónjait is. A pajzsuk megvédte őket a lángoktól, ahogy az előbb is, s meglepetésszerűen csaptak le mindkét karddal a sötét elfre.*


Edward Dylan támadása: 9(kocka) + 10(fizika támadóerő) + 3(Axis bónusz fizikai támadás) +5(tünde kard) = 27
Nizzre' Zotreth védekezése: 13(kocka) + 12(fizikai védekezőerő) + 3(vért) + 3(rövidkard, a pálcának nincs fizikai védekezése) = 31

Zotreth kivédi a támadást.


//most akkor nem tudjuk kinyírni egymást? Shocked , nálad is többet ad a védekezőnek Smile //


A hozzászólást Edward Dylan összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2011-11-09, 8:23 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kockázó
Kockadobó
avatar

Hozzászólások száma : 254
Munkahely : Lanuria...kockákat dobálok

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Olassië erdeje   2011-11-09, 8:02 am

The member 'Edward Dylan' has done the following action : Kockadobás

#1 'Védekezés' :


--------------------------------

#2 'Támadás' :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nizzre' Zotreth

avatar

Hozzászólások száma : 42
Életkor : 660

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Olassië erdeje   2011-11-11, 3:58 pm

// Mese - Olassië alkonya
Edward//

* Szép látványt nyújt Zotreth tűzoszlopa. A környezet sem marad már ugyanolyan, mint korábban. A köd erőteljes oszlásnak indul az oszlopból áradó hőnek köszönhetően.
A nevetés egyértelműen jelzi Zotreth számára, ellenfelének ezt a támadását is sikerült hárítania, ezért nem is pazarolja sokkal tovább erejét.
Kezét lentebb engedve, már ő is tudja, hogy sikerült ellenfelének elkerülnie a sérüléseket. Az kevésbé meglepő, hogy az igazi megvédte magát, mint az, hogy még a hasonmásokra is alkalmazza ugyanazt a védelmi igét. Zotreth remélte, legalább a bosszantó hasonmásoktól sikerül megszabadulnia.*
- Félni? Ne nevettes! Unalmasak.
Ha ennyire értéktelenek, minek véded őket ennyire?
* Azt már nem hozza Dylan tudtára, hogy ismeri, mivel jár a hasonmások használata. Legyen az lanuriai vagy bármilyen más mágia, az alapok ugyanazok.
Dylan kis színjátékának köszönhetően, Zotreth fejében megfogalmazódhat a várható támadás elleni igéje, így mikor az első jele megjelenik, hogy nem félrevezetésként hangzott el az a bizonyos mondat, Zotreth is nekilát sajátjának.*
- Kalasag sangkap.
* Zotreth belemegy a játékba, amit Dylan kezdeményez. Most Zotreth húz pajzsot maga köré a tűz ellen, így az hatástalanul áramlik körülötte. A pajzson belül alig változik a hőmérséklet a lángoknak köszönhetően, ellenben a környezetet jobban megviseli. Néhány fa is lángra lobban és a köd is teljesen megszűnik a csatatéren.*
~ Itt is vannak!
* Gondolja magában, mikor megpillantja a felé közeledőket. Nem éri meglepetésként, túl sokszor folyamodik ugyanahhoz a trükkhöz ellenfele.
Az első csapást könnyűszerrel hárítja, míg a másik elől ellépve menekül meg. Még néhány hírtelen megtett lépés hatására sikerül kellő távolságba kerülnie támadóitól.*
- Brjóta!
* Harsogja először a közelebbi felé mutatva pálcájával, majd az igét megismételve a másik felé is.
Ha az ige sikeresen fejti ki hatását, a hasonmások pajzsa semmi válik, ők pedig a tűz martalékává válnak. Miután Dylan befejezi a varázslatát Zotreth megszólal.*
- Köszönöm a bemutatót, bár nem nyűgözött le. A klónok hova lettek? Csak nem … Nem szeretik a meleget?
*Ha nem jár sikerrel, akkor tovább védekezik a kardok ellen. *


Nizzre' Zotreth támadása: 8 (kocka) + 7 (mágikus támadóerő) + 6 (pálca sebzése) = 21
Edward Dylan védekezése: 7 (kocka) + 8 (mágikus védekezőerő) + 2 (Axis védelme) + 3 ( elf kard) = 20

Támadás sikeres. Sérülés nincs. ( Megbeszéltek alapján )



A hozzászólást Nizzre' Zotreth összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2011-11-11, 4:03 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kockázó
Kockadobó
avatar

Hozzászólások száma : 254
Munkahely : Lanuria...kockákat dobálok

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Olassië erdeje   2011-11-11, 3:58 pm

The member 'Nizzre' Zotreth' has done the following action : Kockadobás

#1 'Védekezés' :


--------------------------------

#2 'Támadás' :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Dylan
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 612
Életkor : 37
Munkahely : váltás alatt

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Olassië erdeje   2011-11-14, 7:46 pm

//mese, Zotreth, juuj köszi, nem is gondoltam volna! sunny //

*Behunyva figyelte a hasonmások útját, s a mágus válaszát. Jóval erősebb pajzsot kellett felhúznia, mint amit őneki, de mégis, egy karcolás nélkül megúszta. Kezd fárasztó lenni ez a kis csetepaté. Az ellenfele nem játszik félgőzzel, tisztán vérre megy, és tud is. Valami azt súgja, nem lesz könnyű menet, ezután főleg. A két hasonmás egy pillanat alatt szerte foszlott a tűz hevétől. Hmmm, ennyi becsukta a szemét, és maga elé koncentrált, és a kimondott varázslatra egy újabb klón keletkezett. Ez is megfelelt a követelményeknek, abban a pici eltérésben, hogy a szembogara nem kék hanem fekete volt. Nem fontos megerőltetnie magát, arra mire megidézte pontosan elég lesz. Még ha nem is olyan hosszú életű. Dylan vett egy mély levegőt, és megvárta, hogy eloszladjon valamennyire a füst.*
-Tudod miért merem használni ennyiszer a teleportot?
Mert többféle létezik, nem csak az a nehézkes fajta, ami pusztán a mágiádra hagyatkozik, mint amivel te ugrálsz.* Egy kevés mosoly, kis szünet, majd a következőkkel folytatta.*
-Fárasztó nem? Ráadásul, utána meg kell várnod, amíg megszokod az új helyed. Értékes pillanatok ezek egy harcban!
*A mondat vége felé fokozatosan erősödött a hangja, míg végül a harc szót az egész erdő hallhatta, de nem ez volt a lényeg. Abban a pillanatban a klón eltűnt, s a következő pillanatban Zotreth mellett jelent meg. Axis kardja villámsebesen csapott le. Egyszer, kétszer, háromszor, és így tovább míg csak tudta. Érdekes módon nem védekezet, vagy csak kevéssé, inkább a mágus jobbját //ha ebben van a bot, ^^// támadta, és a még elérhető helyeket, de azt tiszta erővel, ahogyan csak bírta. Röviden nem engedte egyik karját sem másra használni a mágusnak, mint védekezésre, meg fizikai támadásra, persze ezzel együtt jobban ki volt szolgáltatava az őt érő támadásoknak is, azonban... ez egy cseppett sem izgatta. Csépelte a varázslót, amíg lehetett, s még véletlenül sem engedte a karját használni, vagy egy levegővételnyi szünetet adni neki, hogy bármiféle varázslatot használhasson. Mintha sosa nem akarna kimerülni, olyan hévvel kezdte, s folytatta is, vég nélkül. Mindeközben az igazi a háttérben figyelt, majd míg a harc folyt Dylan a tünde kardot szerezte vissza egy másik teleport segítségével. Ez, azért kell...



Edward Dylan támadása: 5(kocka) + 10(fizika támadóerő) + 3(Axis bónusz fizikai támadás)
= 18
Nizzre' Zotreth védekezése: 11(kocka) + 12(fizikai védekezőerő) + 3(vért) + 3(rövidkard, a pálcának nincs fizikai védekezése) = 28

Zotreth kivédi a támadást.


//rem tod miért csináltam, tessék, kinyírhatod! ^^ Jófej vagyok?! Very Happy //


A hozzászólást Edward Dylan összesen 5 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2011-11-16, 12:21 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kockázó
Kockadobó
avatar

Hozzászólások száma : 254
Munkahely : Lanuria...kockákat dobálok

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Olassië erdeje   2011-11-14, 7:46 pm

The member 'Edward Dylan' has done the following action : Kockadobás

#1 'Védekezés' :


--------------------------------

#2 'Támadás' :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nizzre' Zotreth

avatar

Hozzászólások száma : 42
Életkor : 660

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Olassië erdeje   2011-11-21, 5:07 pm

// Mese - Olassië alkonya
Edward//


* Az eltűnő pajzs és a lángok martalékává váló klónok végre az igazi harc kezdetét vetítik elő. A füst oszlásával Zotreth azt pillantja meg, amit a legkevésbé akar. Még egy klónt.*
~ Nincs még elege?
* Érdektelenül hallgatja egy darabig Dylan szövegelését. Pontosan tudja mi a gyengéje varázslatának. Ha nem tudná, már rég nem lenne az élők sorában. Nem valami kezdő mágus ő, aki felelőtlenül bánik varázslataival, ráadásul még saját igéinek hatásával sincs tisztában. *
- Untatsz még egy darabig, vagy mutatsz valami újat is végre?
* Nem zavartatja magát, hogy közben ellenfele is beszélni próbálna. A harc szóra még így is felfigyel. Köszönhetően ellenfele egyre monotonabbá váló stílusának és a figyelmeztetésének, nem nagy meglepetés a mellé kerülő klón. Reflexei ez alkalommal sem hagyják cserben a mágust. Sikeresen kerüli el az első csapást, ami után a többit már kardjával tudja hárítani (balban van a pálca).
Zotreth számára nem volt nehéz feladat észrevenni a klón támadásai közben megbújó hibákat. Könyörtelenül ki is használja, mikor két erőből érkező támadás között egy gyors vágást ejt a klónon. Nem éri meglepetésként, mikor egy ilyen sérülés után a klón eltűnik, földre ejtve kardját, ami már többször is hárította csapását.*
- Ez így cseppet sem érdekes. Már csak ilyen satnya utánzatra telik? Ennyi maradt az akármennyiből? Csak nem kezdesz fáradni?
* Zotreth egyáltalán nem kíváncsi ellenfele reakciójára, neki csak az számít, hogy a kard még mindig a földön pihen.*
- Lupa ne kopapa.
* A föld is beleremeg a varázslatba, mikor Zotreth keze a földet éri. A föld mintha folyékonnyá válna Dyaln mellett és követve Zotreth másik kezét, mellyel Dylanra rántja azt. Tudja jól, hogy Dylan pajzsa még aktív és igen erős, ezért könnyű szerrel tompíthatja a támadását, sőt még hatástalan is lehetne, ha végül nem egy földkupac alá kerülne, aminek folyamatos nyomása, állandó támadásnak teszi ki a pajzsot. Ezzel Zotreth némi időt nyerve magának, ami alatt előkészítheti a terepet a csata folytatására.
Ha véletlen Dylan el akarna teleportálni, Zotreth már annyiszor volt szemtanúja varázslatának, hogy bár nem ismeri az igét, de észrevette annak hibáját. Még pedig, hogy előre lehet érezni a megjelenés helyét. Még a megjelenés előtt arra irányítja egyik villámát, hogy annak kellős közepén jelenjen meg ellenfele.*


Nizzre' Zotreth támadása: 12 (kocka) + 7 (mágikus támadóerő) + 6 (pálca sebzése) = 25
Edward Dylan védekezése: 11 (kocka) + 8 (mágikus védekezőerő) + 3 ( elf kard) = 22

Edward Dylan (25-22)*2=6 életpontot veszít.


// Naná! Smile //


A hozzászólást Nizzre' Zotreth összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2011-11-21, 5:10 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kockázó
Kockadobó
avatar

Hozzászólások száma : 254
Munkahely : Lanuria...kockákat dobálok

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Olassië erdeje   2011-11-21, 5:07 pm

The member 'Nizzre' Zotreth' has done the following action : Kockadobás

#1 'Védekezés' :


--------------------------------

#2 'Támadás' :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Dylan
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 612
Életkor : 37
Munkahely : váltás alatt

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Olassië erdeje   2011-11-25, 11:47 am

//mese, Zotreth, Kockadobó…//

*Hősiesen küzdött a klón, de nem ez volt a feladata, közben Dylan, ahogy a tünde kardot visszaszerezte, a kis párharcot figyelte. Nem szólt bele. Először egyoldalúnak tűnt, de gyorsan megfordult a kocka //jáj, de utálom ezt a szót >< Razz // és a sötét mágus kihasználta az egyértelmű réseket. A hasonmás megingott, s a következő pillanatban úgy esett darabjaira azon a helyen ahol megvágták, mint ha vízből lenne, s beledobtak volna egy követ, ám az a víz sűrű fekete volt,és a kard amelyet Dylan adott oda neki, s amelyik az igazi fegyvere volt elejétől fogva belemélyedt. Axis kardja elmerült a fekete trutyiban, átitatódva vele. És most, még mindig egy tapodtat se mozdulva egy varázsigét készült kimondani az elf. Ám Zotreth már előbb lépett.*
~Mi? Máris ellentámadásba lendült?
*A varázslatból védekezés lett, s a karddal a kezében két oldalra tartotta ki a karját, mikor elnyelte a földlabda. *
~Na nem. Ennyivel nem győzöl le!
*Szerencsére még idejében vette észre a készülő támadást, így kitágíthatta annyira a pajzsot, hogy elférjen mellette még egy személy. Ez pedig a következő varázslathoz volt szükséges. Megidézet egy illúziót, amely annyival könnyebb, hogy csak minimális erőfeszítésébe kerül, és kiválóan alkalmazható megfigyelésre. Kiküldte, mire az egyből eltűnt. Ki küldött még vagy ötöt, s a legtöbbjük szintén eltűnt, de már láthatta a helyzetet. Szóval oda lépett a karhoz, jó jel. Akkor következzen a második menet. Majdnem ugyanazt a varázslatot használva, mint amivel az orkoktól tisztította meg maga előtt a terepet, feszítette szét újabb, ezúttal földből készült börtönét. Szédületes energiával robbantotta ki a darabokat, melyek azután a szélrózsa minden irányába szerterepültek.*
-Nehogy elbízd magad mágus! Még csak most jövök bele!
*Méghogy elfáradni, micsoda nevetséges rágalom!*
-Axis!
*A szó hallatán a kard izzani kezdett a mágus előtt, illetve a kezében, ha már benne tartja, s ezzel együtt a rátapadt feketeség vonzotta a többit, melyek hirtelen megelevenedve felcsaptak, hogy magukhoz ragaszthassák Zotrethet. Az egyik, valamelyik karja volt a cél, mint úgy mindkettőt megcélozta a ragadós massza. Közben Dylan sem habozott. Teljes erővel indult meg a mágus felé, egyre növekvő gyorsasággal. Azonban habár nem lehetett hallani, de újabb varázsigét mondott ki, s ezzel együtt szertefoszlott. Hasonló ugrást csinált, meg mint amit Zotreth ismert, csak a megjelenésében volt más. Feketébb lett tőle a bőre, mikor megjelent. A mágus előtt, s nem mögötte ahova várná az ember. Ráadásul ennek nem volt meg az a hátránya, hogy észrevehető legyen. Az előbbi, amit olya szeretettel használt, a levegőáramlataira támaszkodott, így főleg ha egyszerre többen használják kivehető, hogy mielőtt megjelenik a mágiahasználó egy piciny szellő jelzi hollétét. Ez a mostani viszont semmit nem mutatott. Csupán mikor megjelent készen lesújtani, Dylan egyre erősödő vérszomját, mely magából a varázslatból áradt és csakhamar betöltötte az egész teret.*

Edward Dylan támadása: 8 (kocka) + 10 (fizikai támadóerő) + 5 (tünde kard) = 23
Nizzre'Zotreth védekezése: 14 (kocka) + 12 (fizikai védekezés) + 3 (vért) + 3 (elf rövidkard) = 32

Zotreth kivédi a támadást.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kockázó
Kockadobó
avatar

Hozzászólások száma : 254
Munkahely : Lanuria...kockákat dobálok

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Olassië erdeje   2011-11-25, 11:47 am

The member 'Edward Dylan' has done the following action : Kockadobás

#1 'Védekezés' :


--------------------------------

#2 'Támadás' :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nizzre' Zotreth

avatar

Hozzászólások száma : 42
Életkor : 660

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Olassië erdeje   2011-11-27, 9:24 pm

// Mese - Olassië alkonya
Edward//


* Dylan föld alá temetésével, Zotreth eléri azt, amit akar. Időt nyer. Tudja jól, a harc még közel se ért ezzel véget, ezért nem is pazarolja feleslegességekre szerzeményét. A klón maradványait hamar magára is hagyja, de a földkupac alatt ragadt prédájának nincs ilyen szerencséje. Kellő távolságot megtartja, ha teleportjával akarna szabadulni a fogságból, elkaphassa. Nem is kell sokat várnia, az első kísérletre, amit azonnal el is tüntet kedvenc mozdulatával.*
~ Próbálkozunk?

* Pár lépéssel arrébb leguggol, hogy tenyere érinthesse a földet, miközben igét mormol. Nem is marad a szükségesnél tovább, nem tudhatja ellenfele, mikor unja meg a földalatti életet, de addig még sok dolga van.
Egy teljes kört ír le a földhalom körül, miközben egymás után hiusítja meg Dylan teleportálásait, aki így csak helyzetéről szerezhetett némi információt. Változó időközönként ismét a földet érintve, az elsőhöz hasonló, igéket mond.
Még nem ér teljesen vissza a klón maradványához és a földön heverő kardhoz, mikor az utolsó illúziót is meggátolja az alaköltésben. A kardot szándékosan nem veszi fel. Érzi benne az erőteljes mágiát, nagyszerű példánya lenne ez is gyűjteményének, ugyanúgy, mint az elf kard, de ellenfele túl könnyelműen vált meg tőle, pedig a másikkal bebizonyította, milyen könnyen vissza tudta volna szerezni.
Dyaln kitörésekkor fejét kicsit elfordítja, hogy a kisebb földdarabok ne zavarják későbbiekben.*
- Elég lassan.

* A felizzó kard és a rátapadt massza reakciója nem marad észrevétlen, ezért még mielőtt az elérhetné Zotreth karját, kardjával elsepri azt, de egy része így a kard pengéjére tapad. Sokat azonban nem törődhet vele. A meginduló majd eltűnő ellenfele felkelti tekintetének figyelmét, a kardot pedig funkciójában nem gátolja a massza. Nem éri meglepetésként az újfajta teleportálás. Már mindketten tudják, hogy rájött a másik titkára, éppen ezért nem is vár a légáramlat megjelenésére, mely előre jelezné Dylan leendő helyzetét. Megérzése azonban azt súgja neki, hogy ne maradjon egy helyben, ezért el is kezd oldalazni, mikor megjelenik előtte a karddal azonnal lesújtó ellenfele. Ezzel a kis helyváltoztatással is sikerül annyit nyernie, hogy kardjával már ne kelljen, a felé haladó ellenfele, kardját teljesen megállítania, hanem csak addig feltartani, míg ellenfele korábbi lendületével el nem éri azt a pontot, ahol már nem a kard jelenti a legnagyobb problémája.
Hogy közeledő ellenfelét elkerülhesse, Zotreth elkezd fordulni. Miközben kardjával fedezi magát az egyik irányból, az újabb próbálkozások megelőzése érdekében, addig másik kezében pihenő pálca, a fordulás közben Dylan háta mögé kerül. A helyzet felismerésekkor Zotreth máris kedvenc varázslatához folyamodik. A pálca hegyét ugyanolyan villámok hagyják el, mint amilyen már a harc folyamán többször is.
A kifordulás közben ő is megérzi a helyet egyre jobban átitató vérszomjat.*
- Hol marad az önuralom?

* Érzékeit továbbra sem pihenteti, sőt még jobban összpontosít, hogy a vérszomj ne uralkodhasson el rajta, ezzel olyan állapottól megóvva magát, mely ebben a harcban könnyen a vesztét okozhatja.*



Nizzre' Zotreth támadása: 13 (kocka) + 7 (mágikus támadóerő) + 6 (pálca sebzése) = 26
Edward Dylan védekezése: 6 (kocka) + 8 (mágikus védekezőerő) + 3 ( elf kard) = 17

Edward Dylan (26-17)*2=18 életpontot veszít.


A hozzászólást Nizzre' Zotreth összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2011-12-01, 11:20 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kockázó
Kockadobó
avatar

Hozzászólások száma : 254
Munkahely : Lanuria...kockákat dobálok

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Olassië erdeje   2011-11-27, 9:24 pm

The member 'Nizzre' Zotreth' has done the following action : Kockadobás

#1 'Védekezés' :


--------------------------------

#2 'Támadás' :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Dylan
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 612
Életkor : 37
Munkahely : váltás alatt

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Olassië erdeje   2011-12-19, 11:06 pm

*Nekifutás, lendület, gyors és megbízható ugrás, (már számtalanszor csinálta), és szinte fölötte jelenve újra meg egy erőteljes csapás. Azonban ennek, amelynek legalább valamicskét hatnia kellett volna, semmi sikere nem volt. Mintha fél kézzel, könnyedén hárított volna az ellenfél. Nem. Erre még ő sem lehet képes, sötét mágus ide vagy oda! Vagy ez az elf valamiféle ördögi, természetfeletti lény volna? Ugyan! Szálljunk csak vissza a földre és figyeljük csak meg pontosabban is, hogy mi is történt az előbb! Az ellen valamiért értelmetlen módon oldalt lépett. Hmm, talán volt már dolga hozzá hasonló közelharcosokkal… Habár tisztán látszik az elfen, hogy jobban szereti a távolsági, és ezen belül is a mágikus harcot, de nem vitás. Némi tapasztalat bújhat meg e mögött. De ez még nem magyaráz meg mindent. Oldalt lép, majd hírtelen újra vissza, s ekkor hárítja a halálosnak ígérkező csapást. Egyszóval, vagy inkább más szóval, Nizzre Zotreth, bár nem látta merről jön a támadás, kockáztatott, hogy lendületet vegyen, és bejött. Ugyan még így sem merte megpróbálni visszaverni Dylan támadását, de nem is kellett. Mindenki tudja, hogy egy olyan művelet, mint amivel most a hadúr próbálkozott meg, egyfelől komoly előkészületet igényel, valamint biztosítékot, hogy az ellenfél nem mozdul el jelentősen a helyéről. Ezt a célt szolgálta volna Axis és az előbb olyan csúnyán odavetett klón maradványai. Felettébb érdekfeszítő, hogy az orkok ura még így is sikeresen kivágta magát a szorult helyzetéből. Sőt, az erős lendületnek hála még egy gyors visszavágóra is volt ideje. Olyan közel lépett a még lendületben lévő elfhez, hogy a bot észrevétlen került a háta mögé. Ezek után már csak rá kellett gondolnia szeretett és oly kedvelt villámaira. Azonban a következő pillanatok megmutatták, hogy az ellenfelét sem kell félteni. Nem hiába tartott eddig is a kis csatájuk, s ki tudja meddig tart még. Nem egy, nem kettő, de nem is háromrétegű pajzsot kellett áttörniük a villámoknak ahhoz, hogy húst érjenek, hanem legalább kéttucatnyit. Hogy hogyan? Dylan állandó pajzzsal él. Talán paraniából, ám nem véletlenül. Ezt a pajzsot soha nem szünteti meg, még ha csekély védelmet is biztosít. Azonban erre a kis pajzsocskára harc közben húzza fel a többit. Szép lassan, ahogy jónak látja. Nem kell takarékoskodnia vele, mára már meg sem érzi a terhet, ami ezzel jár. Kis hatótávolságú közepes erősségű pajzsok összessége még mindig nem vesznek el annyi energiát, mintha egyetlen erős pajzsot tartana fent, de legalább olyan jól védenek. Nem volt ez most sem másképp. Az első pajzs áttörésénél már húzta is fel szinte reflexből a következőt. Így abban a merev pár másodpercben, melyben Zotreth támadott kedvenc villámaival és az első beleütközött a pajzsba, egy igen szépnek mondható fényjátékot adtak elő. A címe lehetne, „vér és villámok tánca egy burokban”. Pontosabban több burokban egyszerre, de ez már csak részletkérdés. A lényeg, hogy fontosabb szervet nem ért egyetlen villám sem, mert sajna, nem sajna azért megsebesítette. Figyelembe kell vennünk azért a tényt, hogy közvetlen közelről játszódott le az akció, s mint ilyen a védekezőnek nem volt sok esélye, hogy karcolás nélkül megússza. Ám Dylant eddig se úgy ismertük meg, mint aki a fájdalomtól megrémül. Sőt, egy kis vér még dobott is a kedvén… habár jobban érezné magát, ha már Nizzre vére telítené a helyet, de ami késik nem múlik!... Kihasználva a pillanatnyi esélyt, míg a sötét mágus szinte az arcában van, újra lecsapott a karddal. Persze nem várta, hogy „na most eltalálom”. Hiszen eddig is sikeresen kivédte az alaptámadásokat, de ilyen helyzetben nem tehetett mást, még ez a nagyon képzett és zseniális mágus elf sem, mint hogy nekifeszüljön a saját kardjával a rátörőre, és megpróbálja visszatartani. Hiszen a jó előbb még azt hitte/ hihette, hogy bombabiztos döfést fog adni Dylannek, és jó közel merészkedve támadott. Arra viszont nem számíthatott, hogy az idegen elf nem törődik a belé hasító fájdalommal, és megszakítás nélkül támad tovább. Hol késlekedhet Axis? Sebaj, az újabb lehetőség előállt.*
~Ne tökölj, gyere!
*Egy apró mozdulat, miközben két marokra fogta a kardot, s ezzel tartva Nizzrét. A mutatóujjával hívta szövetségesét. Ezzel letudva Axist, bízva a sárkányban, egyből az újabb teleportra készült fel. Hihetetlen gyorsasággal követték a mozdulataik egymást, hogy az ellenfélnek a lehető legkevesebb esélyt adja egy lehetséges válaszadásra.*
-Sono aio.
*A fekete mágia, működésbe lépve, azonnal ködé változtatta a férfit, míg a vékony hosszú kard, Axis fényes kardja, magától indult meg az előbbi hívásra reagálva Nizzre mellkasát célozva meg. Dylan a maga részéről a sötét mágus mögött jelent meg újra, ezúttal egy gyors suhintással a tünde karddal a nyaka felé. Elölről hátulról támadva ezzel a mágust egyszerre. Mindeközben az orkvezér jól látta mi lepi el lassan, de biztosan a helyet. Őrjítő vérszomj, ám azt nem, hogy mindez nem Dylanre van nagyobb hatással, hanem a környező élőlényekre, azaz rá, aki az egész közepén helyezkedik el. Edward Dylan már megszokta Dagorlad vérszomját, és mondhatni az uralma alá tudta kényszeríteni, de az itteni sötét mágus vajon meg tud-e birkózni ennek az ördögi és eddig soha nem érzett erőnek a vért kívánó tombolásával?*


//Sajnaálom, h eddig kellett várnod a reagra, de ezután már csak rosszabb lesz XD. Az van, hogy nem tudom garantálni a folyamatos reagokat, de igyekszem. Rolling Eyes
És kiengesztelés képp egy szép nagy és "kellmes" reaggal ajándékozlak meg, meg hát az ünnepekre is tekintettel Very Happy ... jó olvasást, aztán kidőlni minnél előbb! Razz//



Edward Dylan támadása: 13 (kocka) + 10 (fizikai támadóerő) + 5 (tünde kard)+3(Axis bónusz fizikai támadás) = 31
Nizzre'Zotreth védekezése: 7(kocka) + 12 (fizikai védekezés) + 3 (vért) + 3 (elf rövidkard) = 25

Nizzre Zotreth (31-25)*2=12 életpontot veszít


//Nahát! Csoda történt!...? Shocked //


A hozzászólást Edward Dylan összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2011-12-19, 11:13 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kockázó
Kockadobó
avatar

Hozzászólások száma : 254
Munkahely : Lanuria...kockákat dobálok

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Olassië erdeje   2011-12-19, 11:06 pm

The member 'Edward Dylan' has done the following action : Kockadobás

#1 'Védekezés' :


--------------------------------

#2 'Támadás' :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Fatima Ferses
Éj elf
avatar

Hozzászólások száma : 332
Életkor : 209
Munkahely : Vándor

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Olassië erdeje   2011-12-23, 4:48 pm

//Mese//

*Miután volt egy majdnem csatája egy mágussal, s megmentette a falusiakat, kivéve egyet, azon volt, hogy vágtázzon a város felé. Biztos volt benne, hogy ellenfele Olassië felé tart. Segítenie kell a városon. Azonban odatér vissza először, ahol eredetileg harcolt. Az erdőbe. Azonban csatát nem, csak annak hűlt helyét találta ott. Több elf halott volt, mint ork. Fatima arca rezzenéstelen maradt, azonban szemében felgyúlt valami tűz. Lassan léptetett lovával, majd egy kisebb csata hangjára lett figyelmes. Ment még pár lépést, majd egyik fa ág mögül rálátott két harcosra. Mindkettőjükből hatalmas mágikus erő sugárzott. Fatima egy darabig figyelte a harcosokat. Nagyon ismerős volt neki az egyik. A belőle áradó ismerős gonosz erő... és az arca... De annyira más volt a férfi, ráadásul Lanuria a helyszín, így arra nem is mert gondolni... De csak figyeli, csak figyeli. A mozgása... vérszomja, taktikája, s mély belemerülése a harcba. Fatima szemei kikerekednek.*
~ DYLAN! Mi a fenét keres ez itt?! ~
*A sötét mágia, ami ismerős volt neki, Dagorladból ered, de persze Dylan ereje keveredett vele. Olyan, mint amikor a légypiszok szaga keveredik, egy jól ismert étel illatával. Fatima gondolatai zavarosak voltak, szeme ide-oda rángatózott, s felváltva nézte a két harcost.*
~ Miért ide jött? Csak nem utánam? Annak nem lenne értelme... vagy amit keres, az itt van? De miért pont Lanuria? Miért? Miért?!!~
*Ritkán akad ki ennyire a nő. Eszében sem volna beleavatkozni a harcba. Hirtelen megfordul lovával s vágtatni kezd a város felé.*
~ Remélem nem vett észre. ~
*Vágtája közben megállás nélkül támadták a gondolatok, emlékképek. Ahogy Dylant meglátta, azonnal megjelentek Evolyran különböző helyszínei elméjében. Különböző csaták, sok, amit Dylannel együtt, vagy ellen harcolt. S volt egy kép, ami minden második kép után megjelent a fejében. Talyon összerohadt teste a lápban. Oly emlékek, melyet rég el akart feledni, melyeket mélyen eltemetett magába, melyeket rég egy mély sírba zárt. Fatima összehúzta szemöldökét, még gyorsabbra fogta a vágtát. Csak úgy süvített mellette a szél, a fák összemosódtak, de valahogy előtte is kezdett mosódni a kép. Megnedvesedtek a szemei, de nem lehetett tudni, hogy a szemébe vágó széltől-e, vagy feldolgozhatatlan érzései miatt. Azonban megkeményítette a szívét, s megnedvesedett szeme nem termelt annyit, hogy könnyé válhasson. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nizzre' Zotreth

avatar

Hozzászólások száma : 42
Életkor : 660

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Olassië erdeje   2011-12-25, 12:00 am

// Mese - Olassië alkonya
Edward//


* A fények játéka, melyet a villámok és Dylan folyamatosan változó számú pajzsa okoz, már csak magában megéri a belefektetett energiát. Ráadásul még a hatásuk sem marad el teljesen, amint áttöri az utolsó védelmet is, hogy a harcos testében folytassa tovább útját. Arra viszont nem számított, hogy az áramtól átjárt testtel, melynek hatására az eddigi célpontjainak izmai görcsberándultak, most ennek még csak látható nyomát sem véli felfedezni ellenfelén, sőt az inkább megfordul és támadásba lendül. Talán elrontotta volna a kívülről ismert varázslatot? Az ellentámadásra nem igen számított, ezért nem is tette meg a kellő előkészületeket, hogy az érkező támadás elől ki tudjon térni. Most nincs más választása, állnia kell a csapást, de nem véletlen rettegte őt Gwaith-dúr alvilága. Tud ő bánni a karddal is, még akkor is, ha nem rajong érte kimondottan. Ellenfele pedig mindenáron errefele kívánná terelni a harcot. Zotrethnek pedig már kezd ebből elege lennie. Bár próbálja figyelmét másra terelni, mégse sikerül teljesen kizárnia a dagorladi mágia hatását. Haragja egyre jobban ellenfele ellen fordul, részben ezért is, már pálcáját is kardja mellé fogta, hogy ne maradhasson alul erőben, pedig ez nem szokása. Dylan mellett haragjának másik mozgatórugója maga a közelharc, melyből már elege van. El is határozza, lépéseket tesz ennek megszüntetésére. Értelmetlenné kell tenni ellenfele számára ezt a harcmodort.
A két kard egymásnak feszül, miközben Zotreth már elkezdi az ige mormolását maga elé.
Közben már észre sem veszi Dylan ujjának mozgását. Talán a két dolog vonja el a figyelmét, talán az elnyúló harc érezteti hatását testén.
A varázsige végeztével Zotreth egész teste rövid ideig fényt árasztja el, miközben bőre felett kemény védőréteg keletkezik, melyet eddig csak keveseknek sikerült megsebezniük.
A varázslattal egy időben határozza el magát Dylan is az újabb teleportálásra. Zotreth bár érzi a kardjával eddig tapasztalt ellenállás megszűnését, de a fény miatt, be kellett csuknia a szemét, így csak akkor láthatja meg a Dylan helyén gomolygó füstöt, mikor már a fényjáték véget ér. Egészen eddig két lehetőség merült fel benne. Az egyik, hogy a fény vakította meg ellenfelét, de az eddig tapasztaltak alapján Dylan nem az a fajta, aki ennyitől abbahagyná, amit csinál egy ilyen helyzetben. Sokkal inkább a másik lehetőségre gondol, ami nem más, minthogy a mostanra már állandósuló teleportálással kíván elérni valamit.
Normális esetben, már el is indulna az egyik irányba, hogy minél jobban megnehezítse unalomig teleportáló ellenfele dolgát, de a dagorladi vérszomj miatt, csak még jobban fokozódik dühe meggátolja ebben. Már nagyon unja ugyanazt a trükköt látni.
Így adódik, hogy bár a felé közeledő Axist még elcsapja, de a Dylan kezében pihenő elf kard sikeresen éri el a mágikus vértet és halad is át rajta részben, ezzel kisebb sérülést okozva Zotrethnek, viszont a kard mágikus vértből történő kihúzás sem könnyű feladat.
Zotreth az érzéssel egyidőben fordul Dylan felé, hogy minden dühét és vérszomját beleadva sújtson le bosszantó és a némi fájdalmat okozó kardra.
Hangos fémes csattanás jelzi a két kard találkozását, amit hamarosan egy újabb követ, ahogy az elf kard törött része egy a földön pihenő kisebb kőre érkezik.
Zotreth elégedetten nézi az eredményt. A kard földet érésével vérszomja is csillapodást mutat, mintha a folyamat egyik támpillérje omlott volna össze. Külső megnyilvánulását már Dylan is könnyen észreveheti. Zotreth ismét csak egyik kezében tartja kardját és így indítja meg támadásait, most már közel se olyan vérszomjjal, mint az előzőt. Sokkal inkább a klónokkal folytatott harcnál megtapasztaltakhoz hasonlóan. Nem is lepi meg, ha Dylan könnyeden tér ki előle. Nem az a célja, hanem az leső csapdáján túlra terelni, ami csak pár lépésre van tőlük. A csapda azonban addig nem lép működésbe, míg Zotreth saját testének helyzetével nem aktiválja azt. Pontosan a megfelelő helyen kell lennie, hogy beinduljon a folyamat.
Ha Dylan csak azért sem akar arrafele kerülni, amerre Zotreth terelné, akkor Zotreth maga veszi arrafele az irányt.
A megfelelő helyre lépve, egy halvány kör rajzolódik ki körülötte. A kör helyett hamarosan három árnyfarkas jelenik meg, akik Dylant veszik célba.
Hangos kürt zaja zavarja meg a harcot. Zotreth tudja jól, ezt a kürtöt csak legvégső esetben hagyná Alzareth megfújni. Nem is indul a farkasokkal együtt rohamra, helyette saját gondolataira szán egy pillanatot.*
~ A csata elveszett? De hogyan? Meg kell tudnom!

* Ajkait olyan ige szavai hagyják el, melyet a csata folyamán már háromszor is használt. Most ismét ehhez folyamodik. Szó nélkül magára hagyva Dylant a három árnyfarkas társaságában.*

/ Köszönöm a játékot, hát nem ép így terveztem a játékunk végét, de ha mesélő odarendelt hát menni kell. Hsz folytatása városban. /

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1152

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Olassië erdeje   2011-12-27, 3:33 pm

//A helyszínt ezennel lezárom! Köszönöm szépen a részvételt, Edward és remélem, hogy a kockázó ellenére is élvezted a mesét. Smile//

*Olassië erdeje a csata idején a halottak erdeje. Az ork és az elf seregek is Olassië falain folytatják az erdőben megkezdett küzdelmet, csupán az első összecsapás elesettjei fekszenek már az égig nyúló fák alatt.
De nem, mégsem. Ha tekintetünket az erdő egy meghatározott, nyugati pontjára vetjük, akkor éppen meg lehet találni ott a két utolsó küzdő felet még rövid ideig. Mindketten osztottak és szenvedtek sebesüléseket, de nem annyit, hogy ádáz harcuknak bármelyik véget vethetett volna.
Egyik oldalon Edward Dylan egy Evolyranból érkezett dagorladi sárkányúr, másik oldalon az orkok seregének vezetője, Filnoren talán legerősebb sötét mágusa, Nizzre’Zotreth áll.
Ezúttal a sebet Zotreth kapja és Dylan osztja.
Az áradó vérszomj egyre elvakultabb támadásra sarkallja mindkettőjüket, amiben ezúttal Zotreth veszi át a kezdeményezést és támad. A sebesülés hatására is, de lesújt Dylan fegyverére és a korábban jó szolgálatot szerző tünde penge el is törik a sárkányúr kezében.
A következő támadás három árnyfarkas képében jelenik meg, melyek egyenesen Dylan ellen irányulnak, csakhogy eközben Filnoren kürtjei már távozásra bírják a sötét mágust.
Edward Dylan ott marad hát a három árnyfarkassal, s ha legyőzi őket, akkor már legfeljebb a menekülő orkok közül néhánnyal kerülhet szembe, akik a várost elérő felmentő serege elől igyekeznek egérutat nyerni, s szabadulást is, hogy visszajuthassanak a Sárkány-hegység rejtett völgyeibe. Sokuk szemében félelem is, hogy elhagyják az átkozott erdőt. Nem tudhatják, hogy a város menti fák között a rájuk támadó természet nem átoknak, s nem is magának az erdőnek köszönhető, hanem az ott megbújó nimfáknak, akik mindent megtettek azért, hogy a menekülők azt is megemlegessék, hogy Olassië fái alá betették a lábukat. Egyértelmű lehet már Dylan számára is, hogy a csata véget ért.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Dylan
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 612
Életkor : 37
Munkahely : váltás alatt

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Olassië erdeje   2012-02-04, 11:05 am

//Dylan az ott maradt farkaskákkal, pont a harc befejezte után//

*A harc véresen folyt tovább, hol egyikük, hol másikuk kapott kisebb sebeket. A vérszomj, ami belengte már szinte az egész teret, kezdett hatással lenni Nizzrére is. Ekkor szólalt meg a kürtszó, mire a mágus furcsán kezdett viselkedni. Az óvatos varázslatnak köszönhetően szó szerint beletört a hadúr kardja az utolsó csapásba, és a mágus kihasználva ezt el teleportált. Egyetlen pillanat műve volt az egész, és az őrült köd, amit teremtett őt sem hagyta megérezni, hogy van itt még valaki. Valaki aki csak egy percre állt meg, s ment is tovább, fájó emlékeket feltépve, rossz érzéssel a szívében.
Az ahogy Zotreth eltűnt, már önmagában sokkoló volt. Lehet vége a nagy csatának, de az ő harcuk még koránt sem fejeződött be! Utána nyúl puszta kézzel, de már csak a hűlt helyét markolja meg. A szilánkokra tört tünde kard pár szilánkja pedig éles csíkot vágott a bőrén. Nem érzi. Semmilyen érzés nem éri el a dühön kívül. Ekkor jelennek meg az árny farkasok, s mint egy vezényszóra egyszerre támadják meg. Ám fekete mágiával ártani neki még akkor sem lehetne, ha a halálán lenne. A düh, a méreg, a vérszomj, ami felgyülemlett a hadúrban az iránt, aki most itt hagyta, lealázta, úgy viselkedett vele, mint ha nem lennének egyenrangúak. Ki az, aki ezt elviselné. Edward Dylan pedig főleg nem. Azok után amit eddig letett, nem! Az egyik nagyobb szilánk darabot kitépte a sebéből a torkába vágta az árnyfarkasnak. Nem a szilánk volta, vagy helye miatt, hanem az erős sötét mágiával átitatott vér miatt foszlott szerte. A másik kettőt pedig olyan erővel vágta egymásba, hogy feleszmélni se volt idejük, a hadúr keze csattant a másikon. Megnyúltak a pupillái, az arca erősen keskenyebb, csontosabb lett, s végül a vértől lucskos haja úgy állt rajta, mintha csak egy parókát viselne. Eget rengető hangon üvöltött fel az isteneknek. A napnak, az égnek. A sorsnak… ezt nem tehetik meg vele. Aztán kimerülten rogyott le a földre. A hangja érdes volt és mintha nem őtőlle jönne, mikor beszélt.*
-Miért nem segítettél, hallod?
~Én?! ~ szólallt meg Axis a bot belsejében.
-Ki más, az istenekre, ki más! Te, te, hagytad, hogy legyőzzőn! Nem tartod be az ígéreted, csak a bajnak vagy velem! Nem ért semmit se a kardod, hallod!?
~Hallom, Dylan.
-Használnom kellett ezt az átkozott erőt.
~Nem, nem kellett használnod, de mégis megtetted.
-Azt mondod én vagyok a hibás? Ugyan mit kellett volna tennem? Nem az orkok mellé álltam, pedig nosztalgikus lett volna, vagy netán hagynom kellett volna, hogy történjék, aminek kell?
~Nem, csakhogy, neked nem ez volt a szándékod. Csak szórakozni akartál, nem igaz? Nincs igazam?
*Az amúgy is csúrdultig lévő dühe most a sárkányra fordúlt.*
-Te csak ne beszélj nekem. Mindinkább azt veszem észre, hogy ellenem vagy. Ezen túl nem kérek belőled. Eddig is megvoltam, veled kezdődtek a gondok. Tedd azt, amit Dagorladban, ne szólj hozzám, nekem egy varázsbotra van szükségem, semmi másra!
*Azzal lassan visszanyerve az alakját, elrakta a botot. Véresen, és piszkosan, ahogyan eddig még soha nem tette, és elindult a központ felé. Lanuriába tartott, Olassie csak egy kis szeszély. Egy buta kitérő. Útközben megzabolázott egy rémült lovat. Úgy ahogy azt régen tanulta. Semmi tünde hablaty. A fülébe súgta, hogy most már az övé, és ha jól viselkedik jó dolga lesz, ha nem, halott. Ez mindig bejön. Azzal, a gyors Lanuriai ménnel tovább állt. A központban, pedig első útja egy jóféle kocsma volt.*

//ennyi, akkor én is illőképpen lezártam, jó érzés ^^//

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Fatima Ferses
Éj elf
avatar

Hozzászólások száma : 332
Életkor : 209
Munkahely : Vándor

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Olassië erdeje   2012-02-07, 1:28 pm

//Májusi küldetés 5. - Banditák//

//Nem éppen egy másik városba utazik, de szerintem ez nem nagy feltétel.//

*Fatima az erdőt járja, hogy biztos legyen, minden halottat, s romot eltakarítottak az elfek a fák között. A nagy csata nyomai már nem is látszanak. A harcok közben letördelt ágak is eltűntek már. Az éj tünde maga vállalta a feladatot, hogy utoljára még tüzetesen átvizsgálja a környéket, hogy minden rendben van-e. A többi tünde tudta, hogy már végeztek, de gondolták, abból baj nem lehet, ha Fatima is körbenéz. Meg hát szabad a járás, oda megy, ahova akar. Fatimának azonban ez csak ürügy volt. Eredetileg csak szeretett volna magányban leni, egy kicsit sétálni a természetben. És körbenézni, Dylan elhagyta-e már a területet. Nagyon reméli, hogy igen. *
~Bíznom kell benne!~
*Gondolja magában. *
~Ha Dylanben nem is, Axisban muszáj!~
*Sok mindent másképp lát Fatima, mióta tudja Dylan és Axis ügyét. Érdekes, pont azóta többet nem is látta azt a férfit. Régen volt. Ha nem is évekkel korábban, hanem csak pár hónapja, mégis éveknek tűnik az az idő. Túl sok minden történt azóta, s túl sok minden változott. Új föld, új Birodalom. Ahol elvileg nincs is ellenséges nép. Nah… tévedtek. *
~Filnoren… egy lebegő város. Miket nem látnak szemeim!~


A hozzászólást Fatima Ferses összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2012-02-07, 1:34 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Fatima Ferses
Éj elf
avatar

Hozzászólások száma : 332
Életkor : 209
Munkahely : Vándor

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Olassië erdeje   2012-02-07, 1:28 pm

*Bár a városban akart küzdeni, mert tudta, hogy odaérkezik a lebegő város, mégis az erdőbe hajtotta a csatavágy, hogy az orkokat megfékezhessék. Legalább ennyit tehetett volna, hogy megmenti az orkoktól a várost. De neki el kellett menni, a tündék pedig nem bírtak a túlerővel. *
~Vajon mi történt volna, ha képesek lettünk volna visszaverni őket? Talán nem volna annyi halott.~
*Szeme előtt látomásként mered fel a sok halott képe, mikor visszatért küldetéséből. Túl sokáig tartóztatták. Talán ha időben visszatért volna… Fatima kezdi önmagát hibáztatni, hogy túl sok egyéb dologgal foglalkozott, s nem sietett megmenteni Olassiët. Persze tudja, hogy a mágust nem hagyhatta, hogy odamenjen ahova csak akar, és persze egy falut sem hagyhatott meghalni a mérgezett víz miatt. Akadályoztatták. Ez az igazság.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Fatima Ferses
Éj elf
avatar

Hozzászólások száma : 332
Életkor : 209
Munkahely : Vándor

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Olassië erdeje   2012-02-07, 1:30 pm

*Megáll egy széles törzsű fánál, s feltekint a lomkoronájára, majd beleszédül, oly hatalmas és erős. Megérinti a fa törzsét, mintha a szíve ritmusát hallgatná. Bal kezében lova kantára, így áll egy ideig. Gondolataiból nesz ébreszti fel. Körbenéz, s megjelenik hat férfi… egy csapat bandita. Fatima arca rezzenéstelen marad, de keze kész arra, hogy előhúzza hosszú ezüst kardját. Vélhetően a bandavezér szólal meg.*
- Oh, testvéreim! Látjátok ezt a remek alkalmat? Mennyi fegyver, egy gyönyörű erős ló, s egy csodálatosan szép hölgy! Drága hölgyem, nem akarjuk bántani, hacsak ellenállást nem tanúsít. Míg szépen kérem önt, adja át a fegyvereit és lovát, s a haja szála sem görbül meg.
*Mondja vigyorogva. A mögötte lévő szólal most meg.*
- Oh, főnök, csak nem gondolod komolyan, hogy egy ilyen szép nőt meg sem érinthetünk…
*Fatima előhúzza a kardját.*
- Persze. Minden a tiétek lehet. De előbb ahhoz meg kell ölnötök!
*Egy tőr a csizmájában van, a varázstőr az övében, számszeríj és sima íj a lován, de azokra egyébként sincs szüksége. Majd mond valamit tünde nyelve, mire a ló felágaskodva utat törve magának távolabbra vágtat. Fatima nincs túl nagy előnyben, ugyanis mozgásában korlátozza a mögötte álló fa, ráadásul fástul együtt körbezárták a banditák. Persze az éjtünde egyáltalán nem érzi kilátástalan helyzetben magát. Volt már ennél szorultabb helyzetben is.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Fatima Ferses
Éj elf
avatar

Hozzászólások száma : 332
Életkor : 209
Munkahely : Vándor

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Olassië erdeje   2012-02-07, 1:31 pm

* A bandavezér így szól.*
- Hát, ha ön így, akkor mi is így.
*Csörtetve előjöttek a kardok, balták és kések a férfiak kezében, s rögtön ketten támadtak is. Az első elől kitérve a férfi a fába vágja a kardját, közben a másikat kivédi sajátjával a nő. Mivel a fánál volt kettő, így volt egy kis szabad hely a körben, így kitört belőle Fatima. Végre elhagyhatta a fát. Most már szabadon tudott mozogni. Most hárman támadtak rá, Fatima azokat a támadásokat is kivédte, és sérüléseket is okozott. Ekkor előjött Fatima szerint a banda móka mestere, s egy bottal akrobatikus mutatványokkal igyekezte megfélemlíteni az éjelf szívét. Jobbra-balra, hátra-előre forgatta a láncos botot, a többiek nagyban mosolyogtak, Fatima meg a hangulatromboló egyhangú tekintetével nézte végig a játékot. Mikor megunta, csak felemelte jobb lábát, s olyat rúgott a hadonászó állkapcsába, hogy az nyomban dobott egy hátast. A banda 12 szeme úgy kikerekedett, hogy majd kiestek.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Fatima Ferses
Éj elf
avatar

Hozzászólások száma : 332
Életkor : 209
Munkahely : Vándor

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Olassië erdeje   2012-02-07, 1:31 pm

* Eluralta őket a méreg, s most a vezéren kívül mindannyian támadtak. Jött egy kard, Fatima kardja kicsapta a férfikezéből. Repült felé egy kés. Fatima csak kissé oldalra fordította a fejét, s máris a mögötte lévő fickó homlokába fúródott. Egy harmadik ismét karddal hadonászott. A két kard összeért, jött az erőpróba, hogy melyik nyomja le a másikat. Fatima ellökte a férfi kardját, majd megpördülve halálos sebet mérve átvágta a férfi mellkasát. Ketten maradtak, plusz a vezér a háttérben. A kettőből az egyik épp támadt, közben az állkapcson rúgott felkelt, s megpróbálta hátulról ledöfni a nőt. Fatima ismét erőpróbán volt az egyikkel, majd mikor hallotta, hogy valaki háta mögé somfordált, nem fordult hátra, csupán a kardját maga mögé döfte, így gyomorszájon szúrta ellenfelét. De közben a vele szembe harcoló már lendítette is a kardját.
Fatima ahogy csak bírta, hátrarántotta fejét, így a felé suhanó penge épp a szeme előtt vonult el, de az le is vágta a gyomorszájon szúrt férfi fejét. Fatima arcát szinte teljesen befedte a kispriccelő vér. Majd kiegyenesedett, s belerúgott a támadó férfi hasába, majd kihúzta a fejnélküli testéből a kardot. Közben a háttérben nézelődő vezér egy nyilat lőtt ki Fatima felé. Kevesen múlt, hogy kikerülje a nő, mert épp a kardja kihúzásán fáradozott. Már járt így. Csak annyit lát, hogy valami fekete pont felé süvít, így épp, hogy csak hátratántorodik, elsüvít előtte a nyíl, majd belefúródik egy fába. Fatima ridegen, érzelemmentesen néz a vezérre. Közben egy másik újratámad kardjával. Mivel a sok támadás rögtön egymás után érkezett, Fatima ezt nem tudta kikerülni, s combján kapott egy mély sebet. Az éjelf félelmetesnek tűnik, hófehér bőrével, de véres arcával, s hideg barna szemeivel. Hirtelen csak orrba boxolja a támadót, de az már fut is. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Fatima Ferses
Éj elf
avatar

Hozzászólások száma : 332
Életkor : 209
Munkahely : Vándor

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Olassië erdeje   2012-02-07, 1:32 pm

*A vezér eltántorodik, s szól az embereinek.*
- Menjünk!
*Majd futni kezdtek. Fatima füttyentett egyet, s lova már ott is volt. Elővette íját, s sorban lőni kezdte a nyilakat. Egyiket tarkón találta, másikat hátba, a harmadik, vagyis a vezér érzékelve a támadást, gyorsan arrébbugrott, de persze megbotlott egy kiálló farönkben, elesett kitörve a bokáját. Fatima lassan odasétált, s kardját a férfi nyakához emelte. Az könyörögni kezdett.*
- Kérem! Kegyelmezzen! Adjon esélyt! Adjon!
*Még a könnye is kicsordult. Fatima elmerengett.*
~Amíg él valaki, van esélye a változásra…~
*Ezt gondolja Dylanről is. Ezért elhúzza a kardját, s hüvelyébe teszi.*
- Menjen!-
*Mondta csendesen, majd megfordult, hogy lovához sétáljon.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Fatima Ferses
Éj elf
avatar

Hozzászólások száma : 332
Életkor : 209
Munkahely : Vándor

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Olassië erdeje   2012-02-07, 1:33 pm

* Azonban valami zajt hallott, mintha süvítene valami a szélben. Hirtelen megfordul, s egy kés belefúródik a mellkasába. Hátratántorodik. Belenéz támadója szemébe, melyben az őrültség tüze égett, s gonosz vigyor ült szájára. Fatima összehúzta a szemöldökét, s kihúzta testéből a tört. A férfi meglepődötten kerekítette nagyra a szemeit, majd csak annyit észlelhetett, hogy a tőr most már az ő torkát szúrta át. Ki is múlt. Fatima ismét hátratántorodott, nekidőlve egy fának. A sebét nézte.*
~ Árulás… Van… akiben nem lehet megbízni.~
*Lecsúszott a fa tövében, lova odabaktatott hozzá. Nem sok hiányzott, hogy a szívét találja el a penge. Elég mély a seb, akár a tüdejét is érhette volna, de szerencséje volt. Még lélegeznie is nehéz volt, szúrt a sebe. A lábán lévő vágás is nagyon lüktetett. Lüktetett a feje is, az ájulás környékezte. Nem mintha Fatima az az ájulós típus volna, de az utóbbi napokban annak ellenére, hogy tudta, hogy pihennie kellene, nem sokat foglalkozott saját maga épségével. Ezért is indult sétálni az erdőbe, hogy nyugalomra találjon, mert ráfért volna. Ez most kimaradt. Lelkileg fáradt el inkább. Ez fokozta rosszullétét. Fatima elővette tarisznyáját, s abból gyógynövényből készült kenőcsöt és gyolcsot vett elő. Bekente sebét, lefedte a rongydarabbal, majd egy hosszabb rongyot elővéve a combján ért mély sebet is bekente és bekötötte. Felállt, s nagy nehezen felült lovára. Sietnie kell vissza, hogy bevarrhassák a sebét és végre most már komolyabban is pihenhessen. Ha az ember nem ad magának pihenést, majd az élet ráveszi. De Fatimát csak egy gondolat zaklatta. *
~Ne árulj el minket, Dylan!~

//Küldetés vége//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Fatima Ferses
Éj elf
avatar

Hozzászólások száma : 332
Életkor : 209
Munkahely : Vándor

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Olassië erdeje   2012-05-03, 8:48 pm


//Időn túli Yz-el //

* Bár a tavasz közepén jár az idő, mégis már nyári kánikula van. Nagyon furcsa, főleg, hogy a tél eléggé elhúzódott, vagy inkább mondhatjuk eltolódásnak. Ez a nyári idő nem mintha rosszul jött volna a tündéknek, hisz a romos házak felépítése még előtte befejeződtek, így hűvösben tölthetik az árva gyerekek a napjaikat. Fatima sokat foglalkozik velük, tanítgatja is őket, hogyan próbáljanak új életet kezdeni, hogyan töltsék bölcsen a napjaikat, és milyen célt kergessenek életükben. Vagyis, hogy ne adják fel! Olyan sokat van mostanában az éjtünde a gyerekzsivaj központjában, hogy igenis, elkél neki a pihenő és a csend. Bár mikor utoljára az erdőbe menekült a tömeg elöl, bandába botlott, s egy ostobaság miatt, majdnem életét vesztette a fák között. *
~ Többet nem hibázok!~
*Megbízni bárkiben is. Kezd ez a fogalom távolodni tőle és értelmét veszteni. Vajon kiben bízhatna meg? Ha valakivel könyörületes, az hátba támadja. Ha valakiben hisz, hogy a fényre jut, egyre furcsább dolgokat művel. Talán már a saját fajtájában sem bízhat meg. Talán a gyerekekben sem. Talán hiába neveli őket, mert évekkel később csalódnia kell bennük, mert olyanokká válnak, mint Yúla. *
~Ekkora ereje volna a sötétségnek? Talán már csak én maradtam, aki küzdök ellene? Érzem, engem is magával akar rángatni, el akar fogni. Be akar kebelezni. Képes leszek ellene állni?~
*Mostanában azt érzi, kezd a keserűség kezd úrrá lenni rajta. Nem engedheti meg magának! Az elmúlt 3 évben többet szenvedett, mint az azelőtti 200-ban, de mindeddig kitartott. De végső célja, amiért megkezdte a küzdést... oly halovány már... reménytelen. Családját tán sosem látja többé. Mindenkit elvesztett maga körül. Végzete a végzetes halál. Élni, hogy valakit megmentsen, megölni ha nem lehet, vagy ha megölni sem lehet, elpusztulni keze által. Igen. Talán ez volna az egyetlen halál, amit eltudna viselni. Ezek a mély és sötét gondolatok kavarognak elméjében, miközben száron vezetve ében fekete kancáját sétál az erdőben. Ugyanott áll meg, ahol az akár "végzetesre is sikerülhetett volna harc" történt. A testek sehol. Valaki takarított utána. Oldalán hosszú kardja lóg, övében a varázstőr, csizmájában egy másik, a tegez, íj, számszeríj mind a lova nyergére rögzítve.*
~ Hmm... régen többet harcoltam íjjal. A kard túl kegyetlen... kegyetlenné váltam?~
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yz'Aires Came
Viharsárkány
avatar

Hozzászólások száma : 76
Életkor : 606
Munkahely : a Caales szolgálatában

Character sheet
Nép: Külhoniak
TémanyitásTárgy: Re: Olassië erdeje   2012-05-04, 12:50 pm

Fatima
Kora hajnal, ideálisnak tűnő időpont egy vándornak, aki egy erdőn át a hegyek felé tart. Aki ezt mondta, rész igazságot szólt. Az erdő, mely megajándékozott nyugalmával és üde illatával, lehetne az éjjeli égbolt alatt is, éppen ugyan olyan sűrű és szinte áthatolhatatlannak tűnne, mint a sápadt, első napsugarak által fénnyel megszórva. Azóta persze jócskán eljárt az idő és nem kevés a távolság sem, ami már mögöttem van, de az élelmes kérdés határozottságom ellenében is megfordult a fejemben. Megannyi út és csapás is nyújtana könnyebb, gyorsabb haladást és ruhámat sem tépné úton útfélen a komisz, horgas tövist növesztő ág, de utamba sodorhatna bárkit és elvenné a vadon édes ízét. Ámítás, nem kicsi, nagy, hogy ez a terület még érintetlen, nem vágott fáiba kéz és nem hordta arrébb köveit sem, hogy másoknak kényelmes és oltalmat nyújtó hej teremjen serény munkája nyomán és ez nem ítélet. Noha csak sejtés az melyik nép erdejébe tévedtem és puszta hallomás csupán természethez való hűségük, közelebbinek érzem őket a természethez, de még elfeket sem kívánok látni.
Újabb ág akaszt meg, csizmám szárát felfogó szalagba kapaszkodva bele, nem nehéz és nem is körmönfont a terv, amivel sértetlenül szabadulok ki, de mintha csak jelzés lett volna számomra. Állj és ne tovább! Fülemet halk csobogás hangja üti meg és már ösztönösen kutakodom a víz frissítő illata után a levegőben, csalatkoznom sem kell, bár még sem a felhőtlen öröm ölt alakot arcomon. Mást is hoz a szél, foszló, az idő által kikezdett holt test szagát. Határozott mozdulattal húzom szét a terebélyes bokrot, amely utamat állja az újonnan választott irány felöl, de ilyen apróság nem szokott zavarni, átbújok a szétválasztott ágak között és rálépek egy vadnak, kitaposott útjára. A bűz sokak gyomrát felforgatná, de esszenciájának folyamatos erősödése azt jelezte, hogy hiába hagytam magam mögött megannyi kacskaringott és hiába írtam le megannyi vargabetűt, közeledem. A kutatás hamar véget ér, a tetemek hollók vacsorájaként végezték, haramiák, szerencsétlen utazók lehettek. Egy lépést sem teszek, mi közelebb vinne hozzájuk, mert nem az én tisztem végső tisztességet adni ezeknek, annak dolga volna, ki életüket elvette és a kötelességtudat láncai megcsörrenek. Talizmánom belsejéből vizes tömlőm kerül elő, melyből tenyerembe öntök egy maréknyit a vízből, pocsékolásnak érzem, egy felesleges gesztusnak, de nem csak harcra neveltek, tiszteletre is. Elhintem a vizet és saját nyelvemen fűzöm a holtakhoz, azokat búcsúztató szavaim.
- A Víznek és a Szélnek ajánllak benneteket, jussotokat szabja ki az Élet Asszonya és a Halál Ura. – Egyszerű és lényegre törő, ahogy a végére tűzött varázsige is, minek nyomán a testek vízzé váltak és a lágy szellő cseppekre szedve elszórta azokat, táplálni fogják a földet, de kórságot már nem hoznak rothadó húsukkal. A levegő is hamar megtisztult, a természet önnön hatalmából áraszttotta el ezt a helyet, fű és vadvirágok kellemes elegyével, nem felejtve ki belőle azt a parányi foszlányt, ami rögvest a vizes követ juttatja eszembe. Feltűnt már, de foglalkozni még is csak most kezdek jobban vele, hiszen a csobogás nem szűnt meg, halkabb lett ugyan, de utamon idáig végig elkísért. Magam mögött hagyom a helyet, hogy megpihenhessek a víz partján.
Ligetes, borostyánokkal felfuttatott fák, a keskeny köves domboldalból előtörő forrás, minél nem csillapíthatatlan, de szomjamat oltom és néma tisztelettel nézek végig a fákon. Követve a méregzöld, dús füvön leveleik és a Nap fényének árnyjátékát. Nem is kell tengernyi gondolat, hogy eldöntsem ez lesz újabb megállóm helyszíne és köpönyegemet máris a hűvösbe terítem, leoldva csuklómról az összes ékszert rá is dobom, leakasztom derekamról is az övet, melyen szelíd csilingeléssel koccannak össze tű fegyvereim. Egyet leakasztok és könnyed, egyszerű kontyba fogom vele hajam. Az eddig levetett csecsebecséimhez, nyakláncok és tetejükre csizmáim kerülnek, megszabadultam mindentől, ami akadályozna és valami régen elnyomott bohóság késztett arra, hogy nekiiramodva a tóba vessem magam. A meder köves, de nem karistolja fel bőrömet, hűvössége nem pont kellemes, inkább maró, de pont ez tesz egyetlen elenyésző pillanat alatt frissé. Még is egy napfényben fürdő követ választok a parton, ahová ki is ülök száradni, megigazítva szétcsúszott hajam, eligazgatva hófehér ruhám és már ekkor is dúdolok, aztán a szavak már maguktól jönnek, ahogy a vízben lágyan ringó tavirózsákról a kristályos vízfolyamra esik pillantásom...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Fatima Ferses
Éj elf
avatar

Hozzászólások száma : 332
Életkor : 209
Munkahely : Vándor

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Olassië erdeje   2012-05-07, 8:07 am

* Továbbsétálgat gondolataiba merülve. Mozgása nemes, olyan mint a szél. Szinte semmilyen zajt nem csap. Fatima nem céltudatosan ment valami irányba, hanem még kószált pár helyre, ezért is ért csak most a vízhez, hogy a közelében megpihenjen. De ekkor egy kövön egy lányt lát meg, ahogy melengeti magát a napfénnyel. Pont háttal van neki, mert az idegen a vizet nézi. Fatima ránéz, majd a vízre pillant. Majd most már ügyelve arra, hogy egy kis zajt is csapjon, elindul a lány felé. Nem megy túl közel, de reméli, a lány megfordul. Egy emberhossznyi távolságra megáll, majd biccent neki.*
- Üdv!
* Enyhén végignéz a lányon látva vizes haját és ruháját. De nem reagál. Arca semmilyen érzelmet nem árul el, mégis nyugodtság látszik rajta. A vízre tekint. *
- Biztos vagyok benne, hogy a vándorok kedvenc helye ez, bár érzékelni, hogy kevesen találják meg.-
*Újra a lányra néz. Érzékel belőle valami különös varázserőt.*
~ Igen... ennek a nyomait érzékeltem ott, ahol a holttesteknek kellene lenniük. ~
* Komoly tekintettel a lány szemébe néz. Majd újra biccent üdvözlésképpen*
- Fatima Ferses vagyok.

//Elnézést a késői válaszért! Közbejött valami. Smile //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yz'Aires Came
Viharsárkány
avatar

Hozzászólások száma : 76
Életkor : 606
Munkahely : a Caales szolgálatában

Character sheet
Nép: Külhoniak
TémanyitásTárgy: Re: Olassië erdeje   2012-05-07, 4:02 pm

A dalnak hamar, szinte túl hamar véget ér és nincs meg a kellő indíttatás, hogy újra és újra szólamra bírjam a szavakat, nem, inkább csendben dúdolom tovább a ritmust, csak gondolatban szőve hozzá a verset. Valamivel közelebb húzódtam a vízhez, hogy lábfejeimet elmeríthessem a hűs, tiszta vízben, hullámokat keltve, természetellenes ringásba hozva a sötétzöld, szőnyegként elterülő legyező alakú leveleket. Balommal megtámasztom magam, míg jobbomat az ég felé emelem, egy pillanatra fel is pillantok, élvezve a tenyerem nyújtotta árnyékból a látványt. Szikrázó kék ég, foszlányosan gomolygó, szinte fátyolszerűen áttetsző, a képhez a keretet pedig a fák vad zöld leveleinek, szabálytalan sokasága adja. Olyan nyugodt, de még is meg van az egészben az a szikra, ami ébren tart és nem andalít el annyira, mint …
A madarak hangja, ami hosszú idő után, egészen eddig a percig élővé tette az erdőt, megszűnt. Nem nézek körbe és nem is kutatom a sűrűn, terebélyesre nőt bozótost, sem a fák törzsének kusza labirintusát, inkább lehunyt szemmel a hallásomra támaszkodva fürkészem a tájat. Motoszkáló neszek, csupán ennyire jut éles fülem, valami közeledi és az a valami igen ügyes, hogy szinte hangtalan éri lába a földet és hagyja el, de jön vele valami más is, hangosabb és ismerősebb. Elővigyázatosság jól berögzült szokása veteti velem a mély levegőt, amit ízlelgethetek, kedvem szerint válogatva ki, mi az, ami ismerős és ami ismeretlen, így akadok a foszlányban a lovak jellegzetes aromájára és valami egészen másra. Ismeretlen, teljesen idegen és nincs alak, amihez társíthatom, csak annyit vonhatok le következtetésként, hogy nem ember.
Mozdulhatnék, de nem teszem, ha a jövevény ártani is akar nekem, meggyőzőm arról, hogy mást szemeljen ki prédájának és bár fikarcnyi hajlandóság sincs tagjaimban, hogy sárkányként mutatkozzam, a rémisztgetést követően pedig újra ebbe az apró testbe passzírozzam magam, hogy zavartalan folytathassam az utam. Bosszantó ez a földrész. A gondolatmenetbe még sem kezdek bele, jobb is így, a víz nem vett haragomtól viharos hullámokat dús füvű partjaira és milyen érdekes, ahogy indulatom felkorbácsolná a tó vízét, annak nyugodt fodrai úgy emésztik el méltatlankodásomat. A nyilvánvalóan szándékosan ütött zajra nem fordulok meg, mintha nem is hallottam volna, továbbra is vizet nézem, mintha csak megbűvöltek volna az apró kristályos taréjok. Ahogy közeledik, mint akit csak éppen elcsíptek a szem sarkában feltűnve, nézek végül fel rá, fagyosan, avagy semmi túlzás nélkül a megszokott pillantással. Némaságban maradva, egy mélyebb főhajtással köszöntöm ezt a teremtményt, nemes és karcsú alakja végleg kizárja az emberi származás lehetőségét, nem keresem fel tekintetét, ez egyszer mást fürkészek. Egy nő mindig ügyesebben rejti el lelke kívánságait, de testének rezdülései annál többet árulnak el, ezért is követem léptének mozdulatát, s nyomában ruhájának rezdüléseit. A mosolyt, mely megelevenedni kíván, elfojtom és lesütött pillákkal, valamicskét fordulok felé, enyhén hátra vetett fejjel nézve újra rá.
- Érintetlensége talán az elmék fakulásának köszönhető, - Szabad kezemmel könnyű mozdulatot teszek, a fák felé intve, amiknek rendezett sorai nem lehet a természet műve. - de kétség kívül ékköve lehet ennek az erdőnek. – Hangom mély és szokatlanul nem illik, ahhoz az alacsony alakhoz, akit megformálok, érdessége hordoz is magában valamiféle óvatosságra intő zöngét. Viszont, mindenki maga dönt, mennyire akar a közelembe férkőzni és hogy azt, milyen szándékkal teszi. Most úgy néz ki, nem több és nem kevesebb, puszta ismerkedésnél … egyenlőre.
- Yz’Aires. – Ejtem teljes természetességgel ki nevem, mert valljuk be Lanuria nyelvének szavait, még mindig hangsúlytalanul használom. – Te magad is egy vándor volnál, vagy ezen erdő egy őre? Még a falvakban vettem hírét az itt a természettel harmóniában élő népnek, akik mindenről tudnak, ami fáik alatt és talán felett zajlik. – Udvarias lépés lenne közelebb invitálni, de tetteim nem mindig vannak összhangban szavaimmal, most is ez a helyzet áll fen. Beszédességem egyszerű hajlandóság arra, hogy diskurzusba merüljek a nővel, Fatimaval, de mozdulataim tartózkodóak, sem pillantásom nem enyhül, amivel ez úttal egyenesen a másik szemeibe nézek, tartásom sem változik. Mondhatjuk úgy, egyfajta dominancia kezd kiütközni rajtam, miszerint ez a hely, jelenleg az enyém. Ó egek, a sárkány vér ösztöneit olykor nehéz emberi léptékben csepegtetni.

//ugyan, nem lóverseny ez (://
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Olassië erdeje   

Vissza az elejére Go down
 
Olassië erdeje
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
 Similar topics
-
» Kezdetek Erdeje
» Holt Állatok Erdeje
» Holt állatok erdeje
» Driádok Erdeje

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Középvidék :: Olassië-
Ugrás: