LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Homehttp://newagelaGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 A Remény temploma

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next
SzerzőÜzenet
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1157

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: A Remény temploma   2009-06-06, 9:48 pm

*A Remény temploma...nos, itt éli mindennapjait Onoria főpapnő és a többi pap, illetve papnő. Tarsis városa ezt nagy megtiszteltetésnek veszi. Hiszen a főpapnő nagyon nagy erejű és hihetetlenül nagy tekintélynek örvend. Az egész Birodalom tiszteli. Tarsis-ban az a szokás járja például, hogyha az utcán vagy akárhol máshol találkozik valaki Onoria főpapnővel, akkor meg kell hajolni, s ekkép kell üdvözölnie őt: "Légy üdvözölve, Onoria főpapnő, minden papnők hercegnője!"  A királynőt csak azért nem mondják, mert nem szeretnék, ha a papnő túlságosan is elszállna magától. Persze szerencsére ez nincs is így.
A templom főbejáratán belépve egy kisebb előtérbe érünk, ahonnan csak egyfelé lehet menni, mégpedig a fogadóterembe. Hosszú folyosó vezet ide. A folyosó szélét végig katonák övezik, ami egy kissé feszélyezheti az átlagembert. De amint végigérünk a folyosón, szemünk elé tárul a hatalmas fogadóterem és ez már kevésbé ijesztő, mint a folyosó a katonákkal. A fogadóterem maga nem mondható díszesnek, de a maga nemében nagyon is szép. Onoria főpapnő itt fogadja a küldötteket, akik a "nagy" dolgaikkal keresik fel őt.




Ezen kívül itt, a Remény templomában szokták megtartani az éves Mágusok tanácsa gyűlést. Eme gyűlésen minden egyes nemesi mágusnak meg kell jelennie. Itt vitatják meg, hogy miként cselekedjenek a következő évben és, hogy miféle dolgokat tegyenek a jobb életvitel elérése érdekében. Persze előkerülnek egyéb, más dolgok is, amik a mágusokkal kapcsolatosak és megoldásra várnak. Legtöbbször egy hétig tart a tanácskozás, de arra is volt már példa, hogy egy hónapig tanácskoztak a főmágusok. Természetesen ezt a tanácsot háború idején bármikor összehívhatják, s olyankor nincs megszabva, hogy csak egyszer lehet megrendezni. Akár minden héten összeülhet a tanács, ha úgy kívánja a szükség.
A lakosok egyébként nem nagyon kedvelik a tanácskozást. Ugyanis ilyenkor a mágusok eljönnek és ellepik egész Tarsis-t. És mivel nem férnek el a fógadóban, ezért kénytelenek házakba, családokhoz kéredzkedni, ahol aztán teljességgel kihasználják a családokat. Legalábbis ők ezt állítják. Az igazságot pedig senki sem tudja Tarsis lakosain és a Mágusok tanácsának tagjain kívül.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Risan
Fekete sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 36

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: A Remény temploma   2010-03-29, 11:22 pm

Még egyszer, utoljára meghajolt a szemközti papnő előtt, aki kivezette a bejáratig, majd sarkon fordulva, sietős léptekkel indult meg a templomból szabadulást nyújtó ajtó felé.
Sosem szívlelte a halandó népek templomait. Bár maga a vallási helyeik, amolyan halhatatlanságnak lettek emelve, neki nagyon is haldokló szaguk volt.
De, Risan mindig is úgy volt vele, hogy tőle aztán azt találnak ki az ostoba halandók, amit csak akarnak, mindaddig, míg olyan vérlázító dolog nem pattan ki véges elméjükből, ami az ő fajtájának terveit veszélyezteti, avagy a hatalmukat vétózná meg.
Még pár lépés, s csaknem elérte végre az áhított kijáratot, amikor különös de, nagyon is ismerős illat csapta meg érzékeny orrát.
~ Nocsak... Kedvenc desszert nimfám, akit már rég le kellett volna nyelnem... keresztbe...~
Egy szempillantás alatt elenyészett emberi alakja a halandók szeme elől. Mire a szóban forgó nimfa belépett a kissé rideg falak közé, Risan már odébb húzódva figyelte a nő minden lépését.
Nem mintha félt volna tőle. Nem. Csupán igyekezett ilyen módon tűrtőztetni magát, mert már a nimfa illata is eléggé feldühíti, amikor csak útjába kerül és félő, hogy egyszer annyira elveszti az önuralmát, hogy apró cafatokra szaggatja azt a bosszantó kis vöröskét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Riana
Föld nimfa - Alonida nimfa
avatar

Hozzászólások száma : 29

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: A Remény temploma   2010-03-29, 11:35 pm

Riana elgondolkodva állt meg a templom ajtajában.
Már idejét sem tudta, utoljára mikor is tette lábát ebbe a monumentálisnak távolról sem mondható építménybe. Tekintete lassan végig vándorolt a templom szépen ívelt tetőszerkezetén melyről szinte ordított, hogy igazi mesterek munkája nyugszik benne.
Majd a templomról a keleti irányban fekvő kert kapujára siklott tekintete.
~Mintha nem is velem történt volna az a sok borzalom...~
Egy röpke pillanatra még a hideg is kirázta, amikor elméjében kezdtek újra alakot ölteni azok a bizonyos találkozásai, melyeket onoria papnővel bonyolított le.
Tekintete elsötétült az azt követő emlékeinek felidéződésével. De csupán egy szempillantásnyi ideig hagyta felderengeni lelki szemei előtt annak a személynek a képét, kinek megismerésekor még csak nem is gondolta volna, hogy egyzser ő maga fogja okozni "vesztét". Még akkor is, ha valójában az életét nem vette el. Valami mást, valami sokkal értékesebbet azonban megölt benne. A hitet, melyet belé vetett.
Eddig hagyta fajulni ősi gondolatait a nő, majd mint aki rémálomból ébred, megrázta magát, s megindult a templom központi tornyához vezető úton.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Risan
Fekete sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 36

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: A Remény temploma   2010-03-29, 11:54 pm

Egy ideig még a lélegzetét is visszatartotta de, az is lehet, hogy csupán elfelejtett levegőt venni, míg a bejáratnál ácsorgó nimfát figyelte.
Nézte, ahogy a hosszú, vörös fürtökbe időnként kicsit bele-bele kap a szél, aztán azon kezdett el tűnődni, hogy vajon min merenghet a lány. Egy pillanatra mintha árnyékok uralták volna el tekintetét de, oly hamar illantak el a sötét felhők a smaragdzöld szempárból, mintha csak múló káprázatként mutatták volna meg magukat az ősi sárkánynak.
Ennek ellenére Risan kezei ökölbe szorultak.
Az az átható tekintet... Nagyon is jól emlékszik arra az átható tekintetre, hiszen nap, mint nap láthatta...
Most megint csak azt érezte. Azt a bizonyos érzést, amit akkor érzett, amikor egyszer, valamikor nagyon de nagyon régen, sikerült bebörtönöznie a birodalmába.
~Már akkor végeznem kellett volna vele, és nem azt firtatni, hogy mit tudhat rólam...~
De nem tette. Sőt, még az igazán testet kínzó módszertől is ódzkodott egy darabig. S mégis miért? Azért, mert ez a kis piszkafa bosszantóan fel tudta kavarni az érzelmeit.
Egy fekete sárkány érzelmeit, akik nem az érzelgősségükről híresek. De már akkor is vágyta a nimfa közelségét. S bár jól lehet, hogy nem egyazon fajból származnak, valami mégis úgy vonzotta ebben a lányban, mint lepkét a fény.
~Bár boldogan oltanám ki én magam a fényét ennek a lámpásnak...~
Lábai automatikusan indultak meg a nimfa távozó alakja után.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Riana
Föld nimfa - Alonida nimfa
avatar

Hozzászólások száma : 29

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: A Remény temploma   2010-03-30, 12:13 am

Volt valami furcsa érzés, mely már a templom területére való belépés óta kísérte de, valahogy nem tudta megérteni, mi is az.
Végül enyhült a furcsa érzet, így aztán már nem is foglalkozott vele tovább. Lassan lépdelt fölfelé a templomba vezető lépcsőkön, majd folytatta útját a már-már kongó ürességű folyosón.
Tekintete folyamatosan a falakon, s azok mentén sorakozó látványosságokat fürkészte.
Egyszer még meg is állt az egyik képnél. Egy ideig csak némán bámulta a rá lenéző, fehér ruhás nőt, ki úgy tűnt, mintha Onoria papnó kiköpött mása lett volna, csak minimum egy teljes évezreddel fiatalabb kiadásban. Legalábbis a környezetében látható tárgyak erre utaltak.
Riana jó közel hajolva bámészkodott a képnél, majd fejét félre billentve, halkan megszólalt.
- Az idő vas fogai mégis megtudták tépázni. Még ha csak egy kicsikét, akkor is... Vajon mit tett, amiért az istenek a nem múló ifjúsággal ajándékozták meg?
Hangos elmélkedése közben újra elkapta az a furcsa érzés, ami már a bejáratnál hatalmába kerítette.
~Furcsa... Mintha nem volnék egyedül...~
Nézte, és csak nézte a hűvös, és teljességgel kihalt folyosót, s egy vállrándítással le is zárta magában a dolgot.
- Jobb, ha mihamarabb túlesek a dolgon.
Halkan, s csak úgy magához intézte a szavakat, majd tovább haladt a folyosón. legközelebb már csak a papnő fogadóterménél állt meg.
Az ajtónál - szokás szerint - két őr strázsált, akik egy futó pillantást vetettek csak reá, s már intettek is fejükkel, hogy beléphet a papnőhöz.
Riana így is tett. Belépett a hihetetlen tágasnak tetsző helyiségbe, s a terem központi elemét alkotó oltárhoz sétált.
Ott csöndesen megállt, s ráérősen kezdte mustrálni az oltáron csücsülő szent tárgyakat. A papnő, kinek parancsára érkezett, azonban sehol sem volt. Hát Riana türelmes várakozásba kezdett.
Percek teltek el így, mikor egy hirtelen döndülésre az immár csukott ajtók felé kapta pillantását.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Risan
Fekete sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 36

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: A Remény temploma   2010-03-30, 12:46 am

Oly közel volt hozzá, és mégis olyan tehetetlennek érezte magát. Hiszen csak egy kézmozdulatába kerülne, s a nyeszlett kis vörös úgy hullna porba, mint egy aprócska zsák krumpli. S legalább olyan miszlikbe is volna aprítva.
De nem... A lány továbbra is ott téblábol előtte, s teszi mindezt totálisan sértetlenül. S hiába szorult keze a sárkánynak egyre, s egyre csak erősebben ökölbe, ha egyszer mégsem eresztette szabadjára mérgét, s végzett a nimfával.
Kezeinek szorítása csak akkor enyhült valamelyest, amikor a lány megtorpant az egyik képnél, s igen látványos rácsodálkozással kezdte tanulmányozni a falon díszelgő képet.
Risan nem is vette a fáradtságot a kép szemügyrevételére. Minek is tette volna? Hiszen már könyökén jöttek ki ezek a képek, melyek már évszázadok óta sorakoznak a falon.
Bár olykor elvándoroltatják őket más helyiségekbe. Risan bezzeg tudna mit kezdeni ezekkel is. Mondjuk első körben gyújtóssá alakítaná őket. Pláne azt a megátalkodott, arcátlan nőszemélyt, akinek van képe papnői gúnyát ölteni magára, s annak védelmében űzni sötét dolgait.
~Ostoba halandók... Itt ütyködik az orruk előtt az, kinek valójában köszönhetik azt a sok vérontást, s ők mégis kiket hibáztatnak? Hát persze, hogy a sárkányokat... Mind egy rakás idióta... De hagy dőljenek csak a saját kardjukba ezek a szerencsétlenek...~
Pár lépést mégis tett a lányhoz, mert már kezdte idegesíteni, hogy mégis mi a fenét bámul még ennyire azon a vacak képen? De szinte azonnal hátrált is, mert a nimfa kezdte megérezni a jelenlétét.
~Hát még mindig megérzi a közelségemet? Vagy bármelyik másik sárkányét is éppúgy megérezné?~
Szerencsére nem sokkal később már folytatta is útját a lány. Risan pedig tisztes távolból követte.
Végül beértek Onoria papnő fogadótermébe. Risan egy darabig csak nézte, s nézte a nimfát, ahogy az kíváncsian méregeti az oltáron lévő tárgyakat.
Majd egyet gondolva az ajtónállókhoz lépett, s elsuttogott valamit.
- Elanar arbonerum!
Ősi sárkányok nyelvén kelt útra az igézet mely az álom átkát hordozta, s az azt kimondó húsz méteres körzetében minden halandó úgy omlott földre, mintha menten elszökött volna belőlük az élet. Valójában csak tudatuk bilincselődött álmuk világához.
Risan egyetlen kézmozdulatára a hatalmas ajtófelek akkora döndüléssel csapódtak be, mintha a fél templom készült volna romokba dőlni.
És végre ott állt azzal a nővel szemben, aki oly sokat jelentett neki valamikor, s aki immár láthatja is azt az ősi sárkányt, ki már régóta kísérti legsötétebb rémálmaiban.
Jobb kezével benyúlt fekete köpenye alá, s a következő pillanatban már ott pihent kezében egy kard, melyet Riana már hosszú idők óta nem látott.
- A tekintetedből ítélve meglep, hogy nálam látod viszont Lanur kardját.
Némi hallgatás után, s mivel nem tűnt úgy, hogy a nimfa beszédes kedvében lenne, hát Risan újra megszólalt.

- Ha abban reménykedsz, hogy jön valaki, aki képes kimenekíteni a kezeim közül... Ki kell ábrándítsalak. Nincs senki, aki képes lenne győzni ellenem. Legfőképp nem egy nyamvadt kis halandó.
Ezt már úgy mondta, hogy kardját támadó állásba emelte.

- Ne nézz rám ilyen szemekkel! Tudom, hogy könnyedén végezhetnék veled néhány szó segedelmével de, lásd be, abban semmi élvezet nem volna...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Riana
Föld nimfa - Alonida nimfa
avatar

Hozzászólások száma : 29

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: A Remény temploma   2010-03-30, 1:22 am

Figyelmét teljes mértékben lebilincselte az a sok érdekes dolog, amit az oltáron, s annak környékén látott. Már sokszor megfordult ebben a teremben de, mindig volt valami újdonság, ami magára vonta figyelmét egy szempillantás alatt. Így volt ezzel most is.
De merengéséből rémes döndülés rántotta ki. Annyira megrémült a hirtelen jött zajtól, hogy még a levegőt is elfelejtette beszívni egy pillanatra. A szíve pedig úgy beindult, mintha ezer vad vette volna üldözőbe. Riadt őzként kereste pillantása a választ a nem várt zajra, s végül tekintete egy már igen csak ismerős arculatú személyen állapodott meg, ki most éppen vele szemben állt, kezében Lanur kardjával. A másodperc töredékéig még át is futott az agyán, hogy Lanur kardja a pusztuéásba is sodorhatja az egész birodalmat a szövetségeseivel egyetemben, ha Risan uralja a kardot. Már, ha uralja egyáltalán. Hiszen más dolog megkaparintani Lanur kardját, s megint más uralni azt. Nos, az még egy halahatatlannak sem lesz könnyű. Azt a kardot elvégül az istenek kovácsa készítette.
A férfi tekintetét kezdte fürkészni eztán. A sötét szemekben azonban vajmi kevés érzelmi csírát látott. Riana az oltárnak támaszkodva próbált meg legalább időt nyerni, míg kiagyal valamit.
- Akkor sem lepődtem meg jobban, amikor első ízben láttam a kezedben ezt a kardot. Akkor miért lennék most jobban meglepve?
Szúrós pillantást küldött a férfi felé, majd folytatta, amit elkezdett.
- Remény... Ugyan miért is vetnék én bárkibe is egy fikarcnyi reményt? Tőlem már rég elvettek minden cseppnyi reményt. Ezen kívül meg lennél lepve, hogy mi mindenre is képes egy halandó, ha az élete a tét.
A férfi utolsó mondatára csak még jobban elcsodálkozott.
- S, ha már a szavak erejénél tartunk... Miért nem improvizálsz egy kis ízelítőt?
A lány alig fejezte be a mondatot, már szellő lágyságú suttogása hajtotta uralma alá a terem minden apró szegletét.
- Káprázat!
Ennyi volt csak, mit a sárkány hallhatott, s a következő pillanatban a templom az enyészeté lett. Minden eltűnt. Nem maradt más, csupán egy sűrű erdő, mely fáinak ágai mélyen a földre hajoltak. Fűz, és tölgy keresztezésének is nézhette volna bárki, aki nem ismerné még a tündék földjén közkedvelt ezer virágú fűzfát.
Negédes illatuk bódító, s émelyítő lassúságba kényszerítette az időt bárki elméjében.
A káprázat igézete kerítette hatalmába most az ősi sárkányt, és bár a nimfa tisztában volt azzal, hogy csupán percek kérdése az egész, és Risan egy életre megtöri ezt a varázsát, mégsem látott más módot az időhúzásra. Muszáj valami sokkal ütősebbel előrukkolnia, vagy itt fogja befejezni Lanuriai pályafutását.
Minden esetre most azon igyekezett, hogy minél tovább tartsa hatása alatt a férfit, amíg csak az erejéből telik.
Villámgyorsan a sárkány előtt termett, aki a káprázat varázsának hatására most valószínüleg lassított felvételként látja folyni maga körül az eseményeket.
- Tudom, hogy mire elér hozzád a hangom, neked olyan érzés lesz, mintha már napok óta hallgatnád, hogy végre meghallhasd a végét. Már ha egyáltalán érthető formában jut el hozzád, amit beszélek.
Kissé közelebb hajolt a férfihoz, s egyenesen a fülébe súgott.

- Normál körülmények között csupán perceim volnának veled szemben. A káprázatom hatására viszont ez a pár perc neked felér majd akár egy teljes héttel is. Nem volt még olyan sárkány ki, a káprázat eme magasabb formájának kelepcéjébe esett volna. Ez még neked sem lesz gyerekjáték... Remélem...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Risan
Fekete sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 36

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: A Remény temploma   2010-06-13, 12:16 pm

//Időn túli Riana-val//

Néhány fejrázással igyekezett magát észhez téríteni. De a bódító látvány mindinkább beszökött elméjébe. Abba az elmébe, ami fölött halandó még sosem uralkodott.
Erre mit adnak az istenek? Már megint ez a kis fruska nézi játékszernek, amivel kedve szerint szórakozhat. S most, életében immáron másodjára teszi föl magának a nagy kérdést: Hol vannak ilyenkor az istenek, amikor egy nyeszlett kis halandó művel ilyet vele? Vele, akitől Lanuria minden teremtménye reszketve kuporodik a legsötétebb sarokba, próbálva még önnön létezését is elrejteni. És már megint csak oda lyukad ki, hogy ez a nyeszlett kis vörös most másodjára csinál belőle hülyét.
~ Csak perceid vannak hátra te boszorka! Hát élvezd ki! ~
Persze nagy szavak ezek, melyek amúgy csak a gondolatai útján voltak képesek felszínre törni, mivel Risan egy mukkot sem volt képes szólni a nimfa káprázatának erejétől.

Fák nőttek ki a templom kövei alól, majd ez egyre sűrvebben és egyre gyorsabban történt meg újra, és újra. Míg végül az eredeti világ szertefoszolva lett a múlté, hogy helyét a fiatal, illatozó fenyves vegye át.
Ott állt Risan az egyik csapáson, s most végre úgy érezte, sikerülhet megszólalnia is.
Tekintetével igyekezett felmérni váratlan környezetét, s szemei egykori szerelmét keresték, ki évszázadok óta legnagyobb árulója, s ellensége már.
- Miféle sarlatán okított téged a varázslataidra, ha még annyira sem bízol magadban, hogy a bűbájod alatt szembe állj velem?!
Az erdő fái között aztán megjelent a lány. Ám valami igen furcsán hatott a tőle alig öt lépésnyire állón.
Figyelte, ahogy a szellő lágyan bele-bele kap a nimfa tüzes fürtjeibe. Karcsú alakja, s rezzenéstelen arca azonban valamiért furcsa volt a sárkánynak.
Aztán rájött.
Még nézte egy darabig a lassan, úgy szólván természetellenesen lassan lengedező vöröslő fürtöket, s csak eztán szólalt meg.
- Csak ennyi, amit tudsz? Hát csak erre a gyatra kis varázslatra képes a nimfák leggyűlöltebbje?
Reakcióra várva nézte tovább a nimfa derengő alakját.
Ismeri már ezt a nőt. Ami azt illeti, minden porcikájában. A lelki világáról már nem is beszélve.
Igaz, hogy még senkinek nem árulta el, hogy már közel két esztendeje, hogy bizony minden elfeledett emléke visszatért a feledés sötétjéből... Ám ezt még tovább is titokban tartaná, hiszen olyan dolgokra jött így rá, amikről ha tudomása volna némelyik sárkánynak, s még akár ősi feketéknek is... Nos, hova tovább, valószínűleg pánikba esés jönne részükről, mivel Ő már tisztában van azzal, kik árulták el a legsötétebb időkben.
A feledés álcája most nagyon is hasznos számára.
Csak ez a vörös kis piszkavas ne kerülne lépten nyomon az útjába.
Bár, nem mintha e mostani incidenst nem maga Risan provokálta volna ki...
A férfi sötét szemei unott pillantással vándoroltak el a lányról. Pedig még koránt sem volt ínyére levennie szemeit arról a bosszantó kis nimfácskáról.
- Vagy csupán időt szeretnél nyerni? Hát persze! Időt akarsz magadnak!
Az utóbbi mondatokat már kiáltotta, s ekkor szemei vörösen felizzottak. Teste körül fehéren derengő fény indult növekedésnek, majd rögvest erőteljesen felvillant, s a fény csillapodásával öt Risan vált láthatóvá.
Öt feketeköpenyes alakkal nézett most farkasszemet a nimfa.
Risan öt hasonmása volt csupán. Maga az ősi sárkány az ősi varázslatok segedelmével láthatatlanná válva indult meg a nimfa felé.
Léptei nyomán még a szárazra aszalódott avar sem csapott zajt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Onoria
Főpapnő
avatar

Hozzászólások száma : 174
Munkahely : Főpapnő, a Tanács elnöke

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: A Remény temploma   2010-08-31, 5:15 pm

*A főpapnő lassan felemelkedik az oltár mellől, melyen épp meggyújtotta a gyertyákat. Csendben tevékenykedik, csak a terem bejáratánál strázsáló őrök és néhány papnő van a közelében, ám ők nem követik tekintetükkel, egyikük sem él még, midőn először végezte ez a tevékenységet, s ha úgy akarják az istenek, nem is fognak, mikro még mindig végezni fogja.
Szép, komoly arcán nem tükröződnek érzelmek, csak az áhítat sugárzik róla.
Gondolatai terhelik elméjét. Bizony sok száz éve él már itt, a Remény templomában, s hely méltán is kapta a nevét.
Nem csak azért, mert kik hozzá fordulnak, azt gyakorta utolsó mentsvárként teszik, remélve, hogy Onoria hatalma, bölcsessége majd megoldást talál bajaikra.
Azért is, mert a háború idején itt fordult a szerencséje Lanurnak, s népének.
Máig nem felejti el azokat a pillanatokat, s a beszélgetéseket a vörös nimfával.
Bár bizalma nem teljes, s talán sosem lesz az Rianában, mégis értékeli azt a tettet, mellyel szerelmét odadobta Lanuria népeiért.
Most azonban mást vár ide, s reméli, hogy a küldemény üzenetével célba ért, s a meghívott már úton van hozzá, a Remény templomába, hogy megtudhassa, mely lényeges dolgokban akarja a templom főpapnője igénybe venni szolgálatait.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Riana
Föld nimfa - Alonida nimfa
avatar

Hozzászólások száma : 29

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: A Remény temploma   2010-09-01, 4:19 pm

//Időn túli csetepaté Risan-nal... Wink//

~Méghogy sarlatán... cöhhh...~
Fejét kissé oldalra billentve figyelte a férfit egy ideig. Nem tudta eldönteni, vajon valóban csupán gyűlölet van iránta a szívében, vagy sokkal inkább valami más, amit gyűlöletté igyekszik átformálni?
Na és persze ott van az a jól ismert pökhendi viselkedés, mely minden ősi sárkány jellemvonását mérgezi. Vagy legalábbis torzítja.
Számára, a Vörös Nimfának - a halhatatlanok közt is gyűlöletes teremtménynek - annyira, de annyira felfoghatatlan volt, hogy miféle egoista istenség által foganhattak efféle beképzelt, önelégült, s felettébb hatalomvágyó, ráadásul másokat alábecsülő Hatalmasok?
Csak ne lenne erről a mágusról más véleménye... Bár ne lenne...
- Ez vicces... Nem valami gyakran titulálod magad sarlatánnak Risan... Hiszen te magad voltál az a sarlatán, kinek köszönhetem, hogy a nimfák népének önvédelmi varázslatát a te néped pusztító varázsával képes lehetek kombinálni. Mert... gyanítom lassacskán kezd derengeni, mi fog következni ezután.
A szavakból elég volt részéről. Egy szempillantásnyi idő alatt lett zöldes ködfüggönnyé a nimfa.
Eleinte nem volt más csupán egy aprócska, derengő ködöcske, mely zöldebbé színezte a mögötte látható világot.
Aztán a zöld köd fátyolos terjedésbe kezdett. Ködfátyol ült az erdő növényeire, kiszorítva a természetes fényt mesterséges világukból. Végül, amikor minden zöld ködfüggönybe burkolózott... Riana suttogó hangja vette birtokba varázslatos világukat, s erősödésével párhuzamosan vált egyre és egyre folytogatóbbá a ködfüggöny.
Risan teste ekkor felvillant, de oly lassúsággal tette ezt, mintha lassított felvételt nézne a nő.

- Ez a tempó kevés lesz hozzá Risan!

S várta, hogy a fehérlő fényből kirajzolódjon végre a félelmetes fekete sárkány alakja. Riana mosolygott. Egy darabig. Hogy pontosak legyünk egészen addig nem hervadt le a mosoly a szájáról, míg rá nem döbbent, hogy bizony nem a sárkány bontakozott ki szemei előtt, hanem Risan. Pontosabban Risanok. Mert több is volt belőle.
Riana elbizonytalanodott. Nem erre számított. Pedig azt hitte, úgy ismeri őt, mint a saját tenyerét. Mégis sikerült meglepnie.

~Ez baj... Ez most nem várt fordulat... Akkor most?...~

Pillantása ide-oda vándorolt a feketeköpenyes alakok között. Próbálta megtippelni, vajon melyikük lehet az igazi.
De mind olyannyira valódinak tűnt, mintha valóban életre keltette volna őket a férfi.
Ettől aztán előbb ideges lett, aztán pupillái kitágultak a döbbenetes ráébredéstől.
Mind annyira egyforma... Semmi különbség... Semmi... Még a legapróbb érzésekben sem, amiket árasztanak magukból. A kisugárzásukból...
Ekkor döbbent rá. Arra, hogy szemei támaszát, és az időfogság illúziójának látszatát bizony most fordították ellene.
~ Az nem történhet meg!...~
Riadtan kereste tekintetével a világba nem passzoló rezdüléseket, de semmi. Szívére települő riadalma megtette hatását, s eltompította érzékeit.
Menekülni... Menekülni... Ez az egy vészesen ismétlődő gondolat visszhangzott fejében.
A meneküléshez viszont kénytelen lesz még jobban lazítani varázslata erősségén.
De muszáj... Ha most nem próbálkozik meneküléssel, akkor... akkor... Risan megtöri a varázst... és nem jut más a nő részéül, mint a megváltó halál. Már, ha hagyni fogja a férfi, hogy gyors végzete legyen.
A teleportálás igézete szinte kirobbant reszkető ajkai közül. És már hallani vélte a fekete sárkány légzését. Aztán érezte jelenlétét... sőt... közelségét.
Szemei riadt őzike módjára kutatták környezetét, mely egyre inkább újfent hasonlítani kezdett a templomi oltárra és magára a főpapnő fogadótermére.
Menekülj! Ezt üvöltötte minden érzéke. Még szíve is a menekülés vágyát pumpálta felgyorsult véráramával. Menekülj!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Risan
Fekete sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 36

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: A Remény temploma   2010-09-02, 3:45 pm

//Időntúli Rianaval//

Szája fanyar mosolyra húzódott a nő szavait hallgatva.
~Hogy kevés a tempó? Majd meglátjuk.~
Maga az idézet mibenlétének felismerése nem sok időt vett el tőle. Meg is lepődött volna, ha nem kombinálással próbálkozik a nimfa. Hiszen mindig is ez volt a kedvenc elfoglaltsága: kiagyalni, miként egyesítheti az ősi mágiát a nimfák varázsával.
Mondhatni nem csalódott a kis vörösben.
Ám a nimfa varázslat mibenlétének felismerése már eltartott számára is egy ideig. Eleinte arra igyekezett koncentrálni, hogy ráérezzen a nimfa valós helyére. Amikor ezzel folyton kudarcot vallott lévén, hogy az idő lelassításának illúziójával bénították érzékeit, hát kénytelen volt kiutat teremteni magának. Aztán ez a szó meg is hozta a várt kiút ötletét: TEREMTÉS.
Így hát gyors elgondolás, majd még gyorsabb kivitelezés. S amiben eközben biztos volt az az, hogy a nimfa unalmas sebességgel láthatja mindezt. Ezt a lassú látványt vette terveibe.
Használta a sokszorozó igézetet, aztán várt.
Várt, de csak addig a pillanatig, míg önnön fénye el nem takarja még saját szemei elől is mágusi testét. És akkor szavak nélküli mágiáját használta: a láthatatlanság varázsát.
Ám az érzékeket becsapó mágiát csupán önmagán használta, saját hasonmásain nem.
Így akarta. Ezt tervezte, hogy a fény - az idő lassú műlásának köpenyébe burkolva - megtévessze a nimfát.
Hát sikerült is. Megtévesztette az öt Risan látványa. Sőt, még össze is zavarta, és legvégén még félelembe is ejtette.
S végre, a nő zavarának köszönhetően most ott állhatott a menekülés vágyát sugárzó arcú nimfa háta mögött. Ó, igen! A háta mögött. Mert ott volt. S még győzedelmes mosolya is ott ült ajkai szegletében.
Hiszen jelen helyzet a hab a tortán. És csúcsán ott virít az a bosszantó ellenfele, ki oly rútúl elbánt vele minden alkalommal, s oly részvéttel teli pillantások közepette tudta vele tudatni kiszolgáltatott helyzetét.
~Hiba volt nem használnod Lanur kardját, amikor megtehetted volna...~
De a nimfa ajkait újabb szavak kezdték elhagyni. Azonnal rájött, mi is következik. Azaz következne: teleportálás.
- Azt már nem!
Ezen szavai immár úgy hagyták el ajkát, hogy a nimfavarázs is elenyészett. Az ősi sárkány jelenléte játszi könnyedséggel törte meg a vörös nimfa kevert igézetét.
Karjai sebesen mozdultak a nő felé. Ujjai villámgyors mozzanattal indultak meg, hogy száját befogva gátat vethessenek a teleportálás igézetének. Másik keze eközben a nimfáért kapott.
- Itt maradsz, te bestia!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Riana
Föld nimfa - Alonida nimfa
avatar

Hozzászólások száma : 29

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: A Remény temploma   2010-09-09, 6:08 pm

Fejében visszhangozva száguldozott egyetlen szó: Menekülni! Menekülni!
Riana szemei őrült tempóban kutattak bárminemű kiút után jelen helyzetéből. Tekintete a lassan szertefoszló illúzió darabkákon át keresett valami használható dolgot a valós világból.
De sehol semmi használható... Csak falak, falak... meg a darabokra bomló erdei kép. Látta, ahogy mindinkább délibáb szerű tüneménnyé silányul műve, mellyel egy ideig sikerült lefoglalnia a sárkányt.
A falak előtti tér apró darabkákra kezdett hullani, mint valami rossz minőségű kirakós játék.
Mire észbe kapott, hogy nem ártana figyelmét ellenfelére koncentrálni, s megtalálni merre is rejtőzik, addigra már hallhatta is háta mögül az ősi sárkány szavait.
Szívébe azonnal páni félelem vésődött. Elakart ugrani de, egy kéz visszatartotta ezen szándékától. Ajkai megremegtek, s halk foszlánya jutott csak ki közülük varázsigéjének.
A teleportálás igézetének szavait a szájára tapadó kéz fojtotta belé.
- Itt maradsz, te bestia! *Risan szavai pengeéles tőrként hasítottak tudatába.*
Egy pillanatra oly irdatlan félelem lett úrrá egész lényén, hogy az egész világot mozdulatlannak hitte. Mintha az idő rozsdás kereke megállt volna forogni. Mintha... Mintha a világ kimerevített képét szemlélné fogságba ejtője szorításából.
És... Mintha valóban megállt volna az idő.
Ami azt illeti, az idő valóban állt. Nem moccant se előre, se hátra. Erre akkor ébredt rá, amikor tekintete véletlen az ablakra esett. Arra az ablakra, mely előtt egy énekesmadár képe "lógott" a levegőben. Egy röptében dermedt madáré, mely az idő forgásának híján képtelen folytatni útját.
Csak ekkor döbbent rá, hogy ellenfele sem mozdul vagy mond egyetlen szót sem. Még ujjai sem mozdultak száján. Így aztán lassan visszatért lélekjelenléte, s agya lázasan keresni kezdte a hihető magyarázatot. Mert kereste elméjében a lehetséges okokat, mik legvégül magukat fedték föl. Méghozzá egy kellemes bariton felcsendülésével párhuzamosan.
- Ejnye no! Hát már az ősiek sem elég kifinomultak ahhoz, hogy tudják, nem szép dolog mások gyengeségeit kihasználni? *mondata végére a hang tulajdonosa Riana előtt állt, és pajkos vigyorral szája sarkában nézett le a nálánál jóval alacsonyabb nimfára* - Hellóóó szépségem!
A férfi -mert nagyon is férfi volt az a hosszú hajú fazon, aki szemtelen nyugalommal vigyorgott a nő arcába- száját kissé csücsörítve, majd nyelvével csettintve adta jelét meglepődésének, amikor felismerte a nimfát tartó kezek tulajdonosát.
-Óóóó... Micsoda pech. Na, de rá se ránts öreg fiú! *mondta, miközben játékosan megütögette a sárkány vállát* - Nem lehet mindig szerencséd... Fene! Most esett le! Mekkora pech! Hiszen az elmúlt évezred alatt nem is volt valami sok szerencséd...
Aztán, mint aki megunta a szótlan társaságot, visszafordult a lányhoz.
- Ami pedig téged illet kisasszony. Jelenésed van! Most azonnal!
A következő pillanatban a férfi keze érintette a bal vállát, s mire az ujjak távoztak tőle, a világ gyökeresen új képet mutatott számára.
Mintha csillagokkal telehintett semmi közepén volnának, melynek középpontjában egy furcsa, áttetsző gömb állt. Aztán a gömb pördült egyet, s vele együtt a helyszín is változott. Egy réten voltak. Olyan réten, melynek szépségéhez foghatót még a nimfák sem láthattak.
A rét közepén egy szőke kobakú, fiatal férfi ácsorgott. Érkezésük után feléjük fordulva annyit mondott: "Végre! Mi tartott eddig Nibelon?"
Riana szája félig tátva maradt a csodálkozástól. Mellette Nibelon állt, kinek korlátlan hatalma van idő és tér fölött. Velük szemközt (őt nem igen kell egy nimfának sem bemutatni) ott várakozott minden nimfa teremtője: Izra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Elkator Rayen
Kék sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 177

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: A Remény temploma   2010-10-11, 1:39 pm

//Onoria//

Csendben haladtam az utcán, miközben táskámon rántottam egyet. Már egy ideje úton voltam, hisz levelet kaptam a főpapnőtől magától Onoriától, hogy hivatott engem. Azóta többször is átolvastam a megbízatásomról írt levelet, de semmit sem tudtam küldetésemről, csak azt, hogy a remény templomába kell mennem, minél előbb. Az út 3 napnyi séta volt, mert a közelben nem volt semmi folyó mellyel rövidíthettem volna. Csendesen haladtam a tömegben, közben a város látványosságait néztem, mint holmi turista.
Nem arról volt szó, hogy nem tudtam hova kell mennem, csak hű maradtam szokásomhoz.
Nem tartott sokáig, hogy elérjek a templom bejáratához. Amikor kinyitottam az ajtót, körbe néztem az épületben. A keleties kialakítás bent is megvolt, pont úgy mint kint. Eltartott egy ideig míg találtam valakit aki segíthet, merre menjek tovább. Végül is kaptam útba igazítást, és oda sétáltam az ajtóhoz. Az őrök, furcsának tűntek nekem, de tovább engedtek, miután megmutattam a levelet, és bemehettem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Onoria
Főpapnő
avatar

Hozzászólások száma : 174
Munkahely : Főpapnő, a Tanács elnöke

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: A Remény temploma   2010-10-11, 4:37 pm

//Elkator időn kívüli játék//

*Onoria az oltár előtt áll. Tekintet a távolba mered, de ez ne tévesszen meg senkit. A Remény templomának főpapnője nagyon is tud a környezetéről. Tud arról is, aki épp belép a helyiségbe. Az oltáron égő gyertyák egyike fölé tartja tenyerét, és közben érzi annak kellemes melegét.
Nem, nem akarja magát megégetni, csupán elmélkedésében emeli a láng fölé kezét, de már el is húzza onnan, s méltóságteljesen fordul meg, hogy szembe nézzen az érkezővel.
Sárkány az, tudja, s nem véletlenül éppen őt hívta ide.
A feladat, melyet rá kíván bízni, éppen egy fajtájabelinek való.
Halvány félmosollyal fogadja Elkator Rayent, kit épp az imént engedtek be az őrök. Tudja, hiszen a levél, melyen Onoria pecsétje díszeleg, ott van még a kezében.
A papnő vár egy pillanatig, de jól sejti, hogy a sárkány van olyan jól nevelt, hogy megvárja, ő szólaljon meg előbb.
Hangja határozottan cseng.*
- Légy üdvözölve a Remény templomában, Elkator Rayen! Már vártalak.
*Hátat közelebb lép, hogy megcsodálja a pecsétet a fiú homlokán. Innen közelről a szemben álló még fiatalabbnak látszik, mint gondolta, de nem sieti el az ítéletet.*
- Bizonyára foglalkoztat, miféle üggyel hívtalak ide. Hamar megosztom veled, nem rabolom egyikőnk idejét sem. Hallottál már Agare sivatagjáról?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Elkator Rayen
Kék sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 177

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: A Remény temploma   2010-10-12, 7:47 am

Megvártam, hogy a főpapnő elmondja amit szeretne, közben meghajoltam amikor felém fordult. Egy ilyen magas rangú személynek illik megadni a tiszteletet. Amikor közelebb lépett, én kitartóan egy helyben maradtam, és figyeltem rá. Ezután a papnő belekezdett a következő mondatba, amire úgy éreztem már válaszolhatok.
-Nos Onoria... Őszintén szólva, még nem igazán hallottam róla.-Mondtam, és közben kicsit körbe néztem a teremben, majd vissza a papnőre ha újabb mondatba kezd.
Nem voltam biztos benne, hogy könnyű küldetésnek állok elébe, ezért próbáltam tántoríthatatlannak tűnni előtte, hisz nem akarok csalódást okozni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Onoria
Főpapnő
avatar

Hozzászólások száma : 174
Munkahely : Főpapnő, a Tanács elnöke

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: A Remény temploma   2010-10-12, 1:35 pm

*A főpapnő végignéz a fiún. Dicséretre méltó, ahogy próbálja magát tántoríthatatlannak mutatni, ám az igazi próba nem ez lesz, hanem ha véghezviszi a küldetést.
Megvárja, amíg Elkator megtekinti a termet. Nem éppen túl díszes, de mindenképpen szemrevaló a fogadóterem. Elég nagy ahhoz, hogy nagyobb küldöttségeket is tudjon fogadni benne a mindenkori főpapnő és mégsem olyan nagy, hogy teljesen elvesszen benne az oltárral együtt.
Mikor a sárkány ismét rá figyel, újra megszólal.*
- Nos, nem szívesen beszélünk róla. Lanuria nyugati szegletében van egy félsziget. Régen ez gazdag, zöldellő vidék volt, ám egy ősi sárkány elpusztította a vidéket, annak lakóival együtt. Nem sokan maradtak, akik az ott élő elfek közül elmondhatták volna, mi történt.
A sárkányt Agare névvel illették és így a pusztítás nyomán maradt sivatag is róla kapta a nevét.
*Egy pillanatra elhallgat. Elég a történelemórából. A sárkány, ha akarja, könnyedén utána járhat a térség történelmének.*
- A lényeg. A sivatag közepén terül el Elsga városa, vagyis ami maradt belőle….Van ott az elfeknek egy régi, szent ereklyélye, egy serleg. Valószínű, hogy a templomuk romjai között lehet, hacsak nem próbálták biztos helyre menekíteni a támadás alatt.
Kutasd fel nekem ezt az ereklyét és hozd el, hogy Lanuria hasznára válhasson!
Ha jól teljesíted a küldetést, jutalmad nem marad el, de légy óvatos, veszélyes vidékre térsz, s elképzelhető, hogy a serlege mások is fenik a fogukat!
Van kérdésed?
*Onoria elmulasztja közölni a sárkánnyal, hogy a sivatag maga is veszélyes, és már magába zárt egy felderítő egységet, ahogyan azt is, hogy a serleg nem csak egy ereklye, hanem hatalommal bíró varázstárgy.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Elkator Rayen
Kék sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 177

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: A Remény temploma   2010-10-12, 8:39 pm

Csöndben és figyelmesen hallgattam a főpapnő szavait, miközben néha le-lenéztem az ősi sárkány tetteinek hallatán. Azt nem tudtam, hogy miért kelhetett a papnőnek azaz ereklye, és hogy miért engem küldött oda. Pont engem akinek az eleme a víz, és a vízhez kötődik leginkább egy olyan szárasságba küld, ahol a víz csak a levegőben található ott is kevés. Kicsit eltöprengtem, hogy akarom-e ezt, hisz ebben a küldetésben sok veszély lehet, és nem egy halálos csapda, mely a várost védi. A szenvedés egyik forrásába kell behatolnom. Végül aztán mégis rászedtem magam, hisz lehet, hogy nem lesz olyan szörnyű mint ahogy sejtem.
-Egy kérdésem lenne. Hogy jutok el odáig? Hisz gondolom a sivatag nem éppen kicsi, és a város sem a szélén van.-Mondtam miközben kicsit megigazítottam a ruhámat, és újra a papnőre néztem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Onoria
Főpapnő
avatar

Hozzászólások száma : 174
Munkahely : Főpapnő, a Tanács elnöke

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: A Remény temploma   2010-10-12, 11:22 pm

*A sárkány okos, és igen, a papnő jól tudta már belépése előtt, hogy egy kék sárkány az, akit megbíz a feladattal. De nem is gondolhatta komolyan a fiú, hogy egyedül engedi el az ereklyéért.
Onoria felemeli két kezét és tapsol kettőt. Tagbaszakadt, de már nem fiatal férfi érkezik, cserzett bőre olyan emberre utal, aki jobban kedveli a szabad levegőt, mint a házak védett közegét. Mélyen meghajol Onoria előtt és biccent Elkator felé.
A főpapnő fejedelmi fejmozdulattal nyugtázza érkezését, majd ismét a sárkány felé fordul.*
- Természetesen nem egyedül küldenénk. Ő itt Bodur Thoren, tapasztalt karavánvezető és kalandor is egy személyben. Egy kisebb karavánként indulnátok, rendesen, lovakkal, felmálházva, megfelelő mennyiségű vízkészlettel és fegyverekkel.
Bodur ismeri a vidéket és ő az, aki legmélyebbre behatolt a sivatagba és vissza is tért onnan.
Ő lenne a segítséged. Persze, a várost még ő sem látta, de talán együtt elég jók lesztek, hogy végrehajtsátok a küldetést.
Mi a véleményed? Vállalod, Elkator?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Elkator Rayen
Kék sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 177

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: A Remény temploma   2010-10-13, 8:33 pm

Amikor a papnő tapsolt kettőt egy férfi jött be aki biccentett, amit viszonoztam.
A papnő elmondta a dolgokat miket tudnom kellett róla. Újra ránéztem, és alaposan végig mértem kire is bízom rá az életem. Végül újra felé fordultam és bólintottam.~Lesz ami lesz, vagy hős leszek, vagy halott, nincs túl sok választásom, és előbb utóbb mindenki meghal szóval ha most kell akkor most fogok és kész... Legalább nem kell hátba szúrnom a barátaim ha azelőtt halok még mielőtt találkoznék azzal a személlyel.~
-Remélem sikerrel járok.-Mondtam azzal meghajoltam, és ha megengedte akkor új útitársammal elindultam kifele. Nem szóltam hozzá inkább arra vártam, hogy ő kezdeményezzen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Onoria
Főpapnő
avatar

Hozzászólások száma : 174
Munkahely : Főpapnő, a Tanács elnöke

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: A Remény temploma   2010-10-14, 1:00 pm

*A papnő kegyesen int kezével a párosnak. Ő nem tartóztatja tovább őket.*
- Legyenek veletek az istenek, hogy Lanuria szolgálatára lehessetek és épségben hozzon vissza benneteket az útról.
*Nem is szól többet, hiszen bokros teendők várnak még rá. Még figyeli, ahogy a fogadóteremből kilép az ifjú sárkány és a korosodó kalandor.
Kíváncsi, sikerrel járnak-e, mert a sivatag és a romváros még számára is ismeretlen veszélyeket rejt.*

*Bodur is meghajol Onoria előtt. Neki nem áll szándékában semmi egyebet mondani, a sárkány beszélt helyette is, úgy veszi.
Ráérősen baktat Elkator mellett, majd mikor kiértek és a terem vaskos tögyfa ajtajai becsukódnak mögöttük és maguk mögött hagyták az őröket is, Elkator felé fordul, s kezét nyújtja.*
- Bodur Thoren vagyok. Remélem, felkészültél, mert kemény hetek várnak ránk. De ha nem, hát akkor majd megkeményedsz, mire visszatérünk.
Egy nap alatt készen van a karaván és útnak indulhatunk. Addig pihend ki magad, hogy erőd teljében kelhessünk útra!

//Innentől a feladat végrehajtása és a karaván és a vezető is a tiéd, Elkator, sok szerencsét hozzá Smile //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Elkator Rayen
Kék sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 177

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: A Remény temploma   2010-10-28, 12:53 pm

Két hónap és két hét telt el mióta utoljára itt jártam. A megbízásom itt kezdődött, és úgy tűnik itt fog véget érni, de mint eddig is éreztem azt az érezést mintha valaki még ide is utánam jött volna.~Vajon idáig követett? Vagy csak paranoiás vagyok?~Kérdeztem magamtól, miközben a folyosókon haladtunk Boudurral. Néhány perc séta után visszaértünk oda ahol ez az egész kezdődött. Boudur rögtön kopogni kezdett az ajtón. Én viszont az üres folyosókat néztem. Éreztem, hogy közelben van, de hogy ez a közel az épület előtt vagy mellettem van nem tudtam megmondani. Az ösztöneim, teljes éberségre késztettek.~Ha az a valami idáig követett, akkor biztos akar valamit... Talán azt, hogy Onoria mit akar a serleggel?~A tudat, hogy az a lény valami olyasmit tud meg amit nem kéne félelemmel töltött el. De nem tudtam mit mondhatnék.~Onoria úrnő, egy démon meg akarja tudni mit kezdesz a tárggyal... Igen, eléggé furcsa lenne, de el kell mondani a gondolataim, különben még rosszabb lesz a helyzet.~
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Haleran
Istenség
avatar

Hozzászólások száma : 33
Munkahely : A Káosz istene

Character sheet
Nép: Istenek
TémanyitásTárgy: Re: A Remény temploma   2010-10-28, 5:05 pm

*Haleran jót mulatott a sárkány és az ember csevegésén. Ha tudták volna, hogy szőkesége ott leledzik körülöttük és hallja minden szavukat…bár a sárkány sejtette.
Látta a szeme járásából, a tartásából.
A további úton sem maradt el tőlük. Nem indított már olyan támadást, ami akár halállal is végződhetett volna.
Kissé rásegített a dombok között keletkező homokviharokba, különös tekintettel a hajnali és az alkonyi órákra.
Jó volt figyelni, ahogy a karaván sietve menedékbe húzódott. Gyakorlott emberek alkották, tudták mi a teendő ilyenkor, de azért a vége felé már nagyon elegük lehetett.
Később, már a termékeny vidékeken járva, könnyedén talált rablóbandákat, akik egy jó fülesnek vették az ő üzenetét.
Elkator s Boudur sem láthatták, ahogy szakadt martalócként megbújt a szétkergetett útonállók között.*

*Megáll egy pillanatra, míg bemennek a templomba. Felnéz a csúcsára. Igen. Ide nem szeret jönni. De ez Onoria rejtekhelye, vagy ahogy a tisztelői mondják, székhelye.
Pislant egyet, s már a nagy ajtó mellett áll. Elvigyorodik.
Most ő is izgul kicsit, reméli, szemtől szemben állhat a papnővel.
Mikor a karavánvezető kopogtat, ő is kopogást imitál, miközben egészen közel hajol Elkatorhoz. Látja, hogy gondolataiba van merülve.
Eljátszik a gondolattal, hogy talán épp rajta morfondírozik.
Hát tegye is! Reméli, megemlíti Onoriának is!
Gúnyosan elmosolyodik. Hát végre ideértek!
Az ajtók kitárulnak, s az őrök látva, hogy kik érkeznek, beengedik a két utazót a ládával, majd kívülről maguk után be is csukják.
Odabent láthatóan Onoria várja őket.
Haleran a sárkány mögött settenkedik, még mindig észrevétlen, onnan les a főpapnőre.*

//Írj nyugodtan, Onoriát illik előre üdvözölni az érkezőnek//
bounce
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Elkator Rayen
Kék sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 177

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: A Remény temploma   2010-10-28, 7:38 pm

Kellett egy kicsit várnunk végül az őrök kinyitották nekünk a kapukat. Ahogy bementünk letettük a ládát, és mindketten meghajoltunk Onoria előtt.
- Üdvözlet Onoria úrnő. Visszatértünk hosszú utunkról, és elhoztuk amit kértél.-Kezdte Boudur.
-Igen a serleg a ládában van.-Mondtam szerencsére nem biztosan, hisz minden harc után leellenőriztük, hogy biztos nem kaparintotta meg senki se, és a templom bejáratánál is belenéztünk, a biztonság kedvéért.-De mielőtt átadnám, szeretnék beszélni önnel négy szem közt, ha megengedi.-Mondtam, mire Boudur kicsit felvonta a szemöldökét, hisz még neki sem beszéltem érzéseimről, és csakis vele akartam megosztani, ami a fejemben volt. Boudur, nem tudta, de úgy tűnt nem nagyon érdekli csak meglepődött azon amit mondtam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Onoria
Főpapnő
avatar

Hozzászólások száma : 174
Munkahely : Főpapnő, a Tanács elnöke

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: A Remény temploma   2010-10-28, 10:14 pm

*Már akkor tudott az érkező párosról, amikor még el sem érték Tarsist. A főpapnőnek jó informátorai vannak, s ezek most sem hazudtak. Tudta, hogy sikerrel jártak a megbízott kutatók, s hoznak valamit. A kérdés már csak az volt, a ládában van-e valami és ha van, az-e, amit ő kerestetett.
Mikor a fogadóterem nehéz kapui kitárulnak és az őrök helyet cserélnek az érkezőkkel, megfordul Onoria is.
Előbb Boudur szólal meg. A hűséges, a régi szolga, majd utána a sárkány.
Onoria figyelmesen hallgatja őket. Tekintete a ládára téved. Szívesen kinyitná a serleget, de egyenlőre uralkodik magán. Nem szabad, hogy a többiek észrevegyék érzelmeit.
Kegyesen üdvözli őket.*
- Hoztak benneteket az istenek, Boudur és Elkator!
*Elkator kérését nem akarja figyelmen kívül hagyni. Tekintete közben a termet veszi szemügyre. Jól sejti vajon, hogy a két megbízott vendéget is hozott magával?
Szemei előtt nem jelenik meg senki és semmi, de érezni érez valamit.
Int a sárkánynak, hogy kövesse.
Királynői léptekkel sétál az oltár mögé és az ott rejtett kis ajtót kitárva be is lép.
Elkatornak követnie kell, ha beszélni akar vele.
Ha a sárkány belép utána és becsukja az ajtót, egy szűk, kis fülkében, akkor szembe fordul vele, hogy hallja a fontos mondani valót.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Haleran
Istenség
avatar

Hozzászólások száma : 33
Munkahely : A Káosz istene

Character sheet
Nép: Istenek
TémanyitásTárgy: Re: A Remény temploma   2010-10-28, 10:29 pm

*Kíváncsisága viszi előrébb. A papnőt nagy tisztelttel köszönti a két utazó.
Haleran nem emeli klapját előtte. Kíváncsisága nem engedi, hogy lemaradjon a fontos történésekről, ám még mielőtt megjelenne az oltár mögötti kis zugban, egy pillanatra belesúg Boudur fülébe.*
- Mit csinálnak ott bent? Mi az, amit nekem nem mondhatnak el?
*Egy villanásnyi idő múlva már odabent van, hogy érdeklődve hallgassa meg, mit is akar Elkator közölni a nővel.
Tart tőle, hogy Onoria észrevette. A sárkányban biztos, de az eddig is figyelte, sokszor megsejtette ottlétét, ha jól látta, de biztosan sosem tudhatta, hogy jól érzi-e a jelenlétét.
Kivételesen nem lép semmit. Nem kísérli meg egyiküket sem befolyásolni, jelét sem adja annak, hogy ott lenne.
Csupán figyel….*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Elkator Rayen
Kék sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 177

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: A Remény temploma   2010-10-29, 11:41 am

Amikor Onoria intett, felegyenesedtem, és elindultam utána. Miután kinyitotta az ajtót, mögötte én is besurrantam. Magunkra maradtunk, de az érzés csak egy pillanatra tűnt el, majd ismét visszatért. Kicsit féltem attól, hogy beszéljek, hisz lehet, hogy a végén csak nagyobb baj lesz. Végül vettem egy mély levegőt és belekezdtem.
-Bocsássa meg, hogy íly módon kell beszélnünk, de meg kell osztanom a gondolataimat. Amikor eljutottunk a romvárosba, és megszereztük az ereklyét találkoztunk egy sötét erővel. Ez a sötét erő egy ideig feltartóztatott minket, és manipulálta a gondolataink, hogy egymás ellen forduljunk. A haja szőke volt, szarvai voltak, és az egyik kezén páncél kesztyű volt. A szemeiből mértéktelen káoszt olvastam, és olyan érzésem volt, mintha az én erőm eltörpülne az övé mellett. Többnyire láthatatlan, és körülöttünk ólálkodik. Én azt hiszem éreztem ezt, és ez az érzés most sem akar múlni, most, hogy csak mi ketten vagyunk itt. Azaz érzésem, hogy követett bennünket. Azért mondom ezt el, hogy figyelmeztessem. Nem akarom, hogy valami baj történjen önnel.-Itt abbahagytam, és vártam az esetleges kérdéseket, vagy bármit amit a papnő mondani kíván. Közben kicsit körbenéztem, és hiába nem láttam semmit, mégis úgy éreztem, mintha egy harmadik személy is itt lenne, pont mellettem. Féltem megnézni, hogy igazam van-e, ezért nem is tettem. Ismét Onoriára néztem, de még mindig nem szólaltam meg, és ha ő sem akkor meghajoltam.
-Nos, erről lett volna szó.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Onoria
Főpapnő
avatar

Hozzászólások száma : 174
Munkahely : Főpapnő, a Tanács elnöke

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: A Remény temploma   2010-10-29, 4:22 pm

*Onoria csendben hallgatja a sárkány szavait. Balsejtelmeit igazolják Elkator szavai. A két kutatót nem hibáztathatja, hiszen az is szép teljesítmény, hogy a serleggel együtt sikerült visszajutniuk Tarsisba.
Találkozott már néhány istennel. A leírt alak Haleranra, a káosz istenére illik.
A főpapnő szeme is körbejárja a kis helyiséget.
Természetesen nem látja a bent lévő istenséget, mert kétség sem férhet hozzá, hogy aki ilyen hatással lehet egy sárkányra, az egy istenség.
Látja a feszültséget a sárkány szemében.
Ő azonban nem mutathatja, hogy mit érez ezzel kapcsolatban. Nyugodt hangon szól Elkatorhoz.*
- Jó szolgálatot tettetek nekem. Tudtam, hogy nem lesz nehézségek nélküli az út, ám bíztam a képességeitekben, s nem is csalatkoztam.
A küldetést sikeresen végrehajtottátok.
Most térjünk vissza a fogadóterembe, hogy ott beszéljük meg a dolgokat.
Halerant pedig bízd rám, vele majd foglalkozok én. Nem kell aggódnod, az istenek kegyelemmel tekintenek rám. Nem fog bajom esni.
*Ezzel jelzi is a sárkánynak, hogy visszatérhet a terembe, ha elindul, ő is követi.
Odakint Boudur fogadja, őket, meglehetősen kérdő tekintettel. Onoria nem sejti, hogy ismét próbált rá hatni a káosz istene.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Haleran
Istenség
avatar

Hozzászólások száma : 33
Munkahely : A Káosz istene

Character sheet
Nép: Istenek
TémanyitásTárgy: Re: A Remény temploma   2010-10-29, 4:24 pm

~Ejj-ejj, sárkánykám…árulkodunk anyucinak? Veled még dolgom lesz emiatt….~
*Hangosan is megszólal, bár tudja, hogy amíg nem akarja, ezt sem hallják meg.*
- Miféle sötét erő?
*Színpadiasan megszemléli magát, majd beletúr szőke hajába, megállapítva, hogy ő bizony cseppet sem sötét.
Haleran megint odapillant a papnőre. Látja a szemén, hogy tudja, miről beszél a nő.
Naná, hogy tudja…
Látatlanul, nagy szemeket meresztve dugja szőke képét közéjük, hogy egyenesen Onoria szemébe nézhessen.*
- Te ezt komolyan gondoltad?! Kik kegyelnek téged?
*Felnevet, kajánul, gúnyosan.*
- Te akarsz velem foglalkozni? Kislány vagy te még ahhoz!
*Ekkor azonban a papnő már befejezi a mondandóját és tessékeli kifelé a sárkányt a helyiségből, úgyhogy az istenség is gondol egyet és egy villanással később már kint áll Boudur mellett. Könyökével Boudur vállára támaszkodik, onnan figyeli az ajtót, amin Elkatornak kell kilépnie.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Elkator Rayen
Kék sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 177

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: A Remény temploma   2010-10-29, 5:58 pm

~Szóval Haleran a neve. Tehát ismeri~A papnő szavai megnyugtattak egy kicsit, de még mindig nem teljesen. Addig nem leszek nyugodt, amíg nem tudom biztosan, hogy elment. Végül elindultunk visszafelé.
Ahogy kiléptünk, észre vettem, Boudur arcát, de nem feleltem. Oda mentem a ládához és felnyitottam, majd elővettem az ereklyét és átnyújtottam Onoriának.
-Parancsoljon!-Mondtam, és vártam, hogy elveszi-e vagy sem, majd ha ez megvolt ismét körbe néztem, miközben a fejleményeket vártam, valamiért még mindig úgy éreztem, mintha több szem nézne mint kéne, és az érzés már kezdett megőrjíteni. Néha már gondoltam, hogy jég szilánkokat küldök abba az irányba ahol sejtettem a helyét, de aztán mindig emlékeztettem magamat arra, hogy meg se karcolhatom illyes fajta gyenge mágiával. Többet nem szóltam csak vártam a jutalmam, és hogy minél gyorsabban lezárhassam ezt a küldetést, akkor talán egy kis időre megszabadulok, tőle.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Onoria
Főpapnő
avatar

Hozzászólások száma : 174
Munkahely : Főpapnő, a Tanács elnöke

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: A Remény temploma   2010-10-30, 10:59 am

*Tekintetén látszik csak, milyen türelmetlenül várja a serleg előbukkanását. Arca hideg marad és előkelő. Tudatában van annak, hogy továbbra is itt van Haleran, ugyan ki más lenne.
Már tervezgeti, hogy mit is fog tenni.
De most. A láda fontosabb. Rászegezi tekintetét a ládára, majd a sárkány kezeire, amint az ereklye megcsillan benne.
Kezét azonban szertartásosan nyújtja ki érte, ahogy a gyertyákat gyújtja meg, vagy a kegytárgyakat fogja.
Érzi a serleg hűvösét, nehéz így elképzelni, hogy pár héttel ezelőtt még a sivatag forróságában volt.


A serleget körülvevő mágia ereje besugározza őt is. Igen, ezt kereste, ezt akarta maga mellett tudni, de lesz még dolga, mire használható lesz. Nem csak erre van szüksége.
Tudja, miféle menetek várnak még rá.
Mégis most a két kutatóra veti tekintetét.
Hüvösen elmosolyodik, s majd mosolya meleg, kedves mosolyban sugárzik ki.
Leteszi a serleget maga mögé az oltárra, majd tapsol kettőt.
Papnők érkeznek, s két kis dobozt hoznak be.
Először Boudurhoz megy, akinek gyanakvó tekintete csak akkor enyhül meg, mikor átnyújtja neki az első dobozt.
Majd Elkator elé lép, s neki is átnyújt egyet.*
- Barátaim, nagy szolgálatot tettetek most Lanuriának fogadjátok e két kis ajándékot jutalom gyanánt.
*Mindketten egy-egy medaliont tarthatnak kezükben, ha kinyitják a dobozt. Mindkét medalion ónix kristályt tartalmaz, s mindkettő varázserőt ad használójának a harcban.


//Védekezésben +1 támadásban +2 pontnyi varázserőt ad//

Ám amit a papnő nem mond el, hogy ha kell, meg tudja találni a kristályt, bárhol legyen is az Lanuriában. Ha esetleg szüksége lenne a használójára. Okos találmány, hiszen a már bevált harcosokat, segítőket nem téveszti szem elől vele.*
- Amennyiben nincs más megbeszélni valótok, menjetek utatokra! Az istenek legyenek veletek.
*Emeli áldásra a kezét.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: A Remény temploma   

Vissza az elejére Go down
 
A Remény temploma
Vissza az elejére 
1 / 10 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next
 Similar topics
-
» Genshino Temploma
» A Tűz Templomának romjai
» Szabadság temploma
» A Szabadság reménye
» A jövő soha nem lesz pontosan olyan, amilyennek tervezed vagy reméled

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Keleti szeglet :: Tarsis-
Ugrás: