Gyilkos tó

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-02-26, 1:19 am

És igen! Teljes siker... Egészen addig míg a diadal halovány mosolya le nem kúszik arcáról amikor Radek felpillant rá. Hirtelen nem is tudja megítélni vajon dühös-e a könyv miatt, de jobbnak látja, ha egy zavart mosoly kíséretében gyorsan elsüllyeszti a nyeregtáskába hírtelen talált észheztérítő eszközét.
- Bocsánat... Jobb ötletem nem volt... Annyira elszántan igyekezett a tó.......
Idáig jutott a beszéddel, amikor hangja elcsuklott a látványtól. Az égből aláereszkedő akármi látványos módon kezdte megváltoztatni a víz színét. A tó sötét szürkén magasló hullámokban lódult meg a part felé.
Syd még hallotta Gylnar hangját, de már nem igazán a szavai foglalkoztatták.
Hallotta az elfutó lábak zaját, s ekkor Sydney görcsösen kapaszkodott meg a ló sörényében, s borult rá hátasa nyakára. Olyan erőteljesen lapult a ló meleg bőréhez amennyire csak képes volt rá.
Aztán már jött is az égi áldás szürke folyama. De amilyen hirtelen és erősen kapta telibe, olyan gyorsan is lett vége.
Syd nagyokat pislogva egyenesedett föl az iszaptól is sötétebbé vált ló nyergében. Köhögött párat a szájába is kerülő és kellemetlen ízű folyadéktól aztán lemondóan végig mérte magát.
- Istenem... már megint hogy nézek ki?
Nagy cseppekben csöpögött róla a szürke víz. Ám mások sem jártak jobban. Tekintetét körbe hordozrűta a tájon. Az egyik fán valaki fennakadt láthatólag, de nem tudta eldönteni ki, vagy mi lehet az. Majd szemei megtalálták Mitsit és Radeket.
Ők sem úszták meg szárazon. Az erdőig mindent belepett és letarolt a szürke vízáradat.
Lassan leszállt a nyeregből és elkezdte lecsapkodni magáról a szutykos lét. Nem sok semmi sikerrel persze, hiszen a sár nem fog kijönni porolással a ruhából. Halk szitkozódás közepette indult el Mitsiék felé. Közelebb érve még kiabálásra is adta fejét.
- Ott minden rendben? Csak mert igen erős volt ez a zuhany. És csupa mocsok is jött vele...
Ez utóbbi mindennél joban bosszantotta. Ki nem állhatta, ha a ruhái tönkre mennek. Már pedig ez az akármi szutyok nem valószínű, hogy jót tett vele.

Hozzászólások száma : 335 Character sheet Nép:

*Akahanát és Kaint elsodorja a hullám, de a sellő sikerrel kapaszkodik a sárkányba. Így amikor a préda kiteleportál a tópartra, azt sellőstől teszi, vele együtt érkezik meg. Akahana még a vízben van, úgy tűnik az arany sárkány nem foglalkozott vele, mikor menekülni próbált.
Mitsit, Sydet és Gylnart is elsodorja az első hullám, mely kicsapott a tó medréből.
A csapás magához térítette a férfit, míg az őt hívogató sellőt a egy fára függesztette, így kettőjük játéka véget ért.
A tó hirtelen felbolydulása közepette a vihar végül csendesülne, csakhogy van valami, vagy valaki, aki ezt nem hagyja.
A víz újból keveredni látszik, most egymás után buknak fel a tetejére a tóban lakozó sellők. Ez a szürke kosz, ami a vízbe került, nem hagyja őket odalent élni, nem tudnak lélegezni, s nem is látnak rendesen.
Éktelen visongással adják tudtul nemtetszésüket és keresik is a bűnöst.
A bűnös pedig megjelenik a tó felett lebegve. Ocsmány külsejét ki tudja, hogyan szerezte, mert kísértetről van szó.
Vörösben forgó szemei arról árulkodnak, hogy gyűlölet forrong benne. Kezét emeli épp újra, s a kéz meghosszabbodik, szürkén, mocskosan, hogy újra a tóba mártsa.*
- Pusztuljatok, mind! Ha engem élni nem hagytatok, hát legyen itt végetek! Minden élőnek ebben a mocskos tóban!
*Vérben forgó szemekkel készül az újabb csapásra, amely valószínű újabb hullámot fog elindítani a tóból. Már látható, hogy a sellők után halak tömegei is kezdenek a felszínre emelkedni, ez pedig rövid úton a tó kipusztulásához vezethet, akkor pedig Gyilkos-tó helyett Holt-tó lesz a neve.*

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-02-26, 1:45 am

*Gyl már nem ott volt ahol legutoljára láttam, sokkal közelebb hozzám, s vele együtt a lány is élve megúszta a szürke vizes iszap áradatát. Miután arcomról s kezemről is letöröltem az iszap nagy részét, elindulok én is Gyl felé s térdre esve érkeztem meg hozzá.*
- Gyl! Jól vagy? Semmi bajod?
*Kezdtem el rögtön vizsgálgatni Gyl arcát, miután az arcáról elkezdtem letörölni az iszapot. Segített az eső, de annak volt köszönhető az is hogy a hajunk az arcunkra s ránk tapadt.*
- Ott minden rendben? Csak mert igen erős volt ez a zuhany. És csupa mocsok is jött vele...
*Hallottam a lány hangját, aki időközben megindult felénk.*
- Igen, minden rendben, de teneked sem esett bajod? Jól vagy?
*Kiáltottam felé, majd a visító hangok hallatára fülemhez kapva a kezemet, s ijedten néztem a tó felé. Valami borzalmas jelent meg a tó felett, s nyúlványszerű valamijét a vízbe dugta, melynek hatására ha lehetséges még hangosabb visításba kezdtek a tó lakosai, s egymást követve buktak fel a víz felszínére a még lent maradtak, s hallgattak el sorjában. Így történt az, hogy a Gyilkos-tó lakosai maguk is egy általuk meggyilkolt gyilkos keze által indultak meg a kipusztulás felé.*

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-02-26, 1:59 am

Nem telt bele két percbe, hogy belássam, immár használhatatlan a menekülés szempontjából az iszap szerű anyag, amely minden oldalról körülvett, és egyébként sem voltam oda a szépségápolás azon részeiért, amikor ezzel és ehhez hasonló keverékekkel kezdték a mindenféle fajú nők kenni az arcukat, így rövid úton a távozás mellett döntöttem, mielőtt még valami komolyabb bajom is lett volna az anyagtól. Épp elég volt az, hogy sikeresen majdnem felfordította a gyomromat, ami a színét, az állagát és természetesen a kifejezetten ellenszenves szagát illeti, de eddig legalább nem kellett közelebbi ismeretséget kötnöm az ehhez hasonló anyagokkal, itt viszont sikeresen elértem a tűrőképességem felső határát, ami azt jelentette, hogy amint megbizonyosodtam róla, hogy Kain már nincs a közelben, én is elkezdtem kiemelkedni az erőm segítségével az anyagból. Szerencsére nem volt nagyon ragacsos és viszonylag könnyen ment a dolog, bár szépen szólva is egy frissen született mocsári szörnyre emlékeztethettem, mert feltett szándékom volt addig nem lebontani a védőpajzsot a bőrömről, amíg elég távol nem kerülök a tavacskától, amely nyilván nem lesz az emberek kedvence. Nos, legalább az kiderült, miért volt annyi baja vele az erre járó lényeknek, a legtöbb nyilván férfi volt, akik nem éppen könnyen szabadultak ki a sellők ölelő karjaiból még akkor sem, ha szép, hosszú idejük volt kijózanodni a kábulatból, ami a tóba csalta őket. Egy részről sajnálom is, ez a hely gyönyörű, ráadásul ha itt lenne a hely, amit keresek, azért csak hálás lehetnék, így viszont esélyem sincs a megtalálására, ráadásul még közben magamra is haragítottam egy kupac sellőt. Remek, mintha egyébként dúskálnék az olyan barátokban, akik még nem kaptak tőlem agyvérzést, de azért nem akartam az ellenségeim listáját még pár tétellel meghosszabbítani, hiszen így is méretesebb, mint a magasságom, pedig ez abból a szempontból ritkán felülmúlható dolog. Oké, anyámnak gond nélkül sikerülne, de másnak nem nagyon szokott...
Mielőtt még sikerülne a tavat teljesen elhagynom, valami történik, amire én sem számítottam, igazság szerint. Hirtelen egy csomó sellő kezd el nyafogni, amitől komolyan veszélyeztetve lesz a fülem és a fejem épsége is, miközben egymást próbálják túlharsogni abban a témában, hogy kinek van rosszabb sorsa most, hogy nem kap levegőt és nem talál valamit odalenn. Nagy levegőt véve próbálok nem füldugókért könyörögni, miközben középen megint megmozdul valami, ami nagyon nem egy sellőre emlékeztet. Sokkal inkább egy absztrakt képre egy csontvázról, és igazság szerint ez a megoldás sem áll messze az igazságtól, miközben a lény újra neki áll irtani a tó vizének élőlényeit. Na, épp a legjobbkor jött, én kifejezetten nem szeretem, amikor olyan dologba avatkozik valaki, amihez semmi köze, ráadásul azt hiszem még tartozom is eggyel a vizek isteneinek a nem olyan régen felhasznált heliokrit kristály miatt.
- Ebből elég volt! Nem avatkozhatsz bele az élet körforgásába, bármit is tettek ellened! - jegyeztem meg, miközben a tó fölött lebegve végképp lehámoztam magamról a pajzsot és vele együtt minden gramm iszapot és vizet is, amelyet a tóba lépésem óta megismertem közelebbről, hogy végre megszabaduljak tőle. Nincs szükségem rá, éppen elég, hogy az esőnek hála kicsit elázott a hajam. Nagyon lassan kezdek el felé közeledni, miközben egy kerek mezőt vonok magam köré és felkészülök rá, hogy itt nem lesz szerencsém. - Tereljétek el a figyelmét! Két perc kell nekem! - érkezett a sugallat egyszerre minden gondolkodó lény fülébe a környéken, miközben a mágia szavait mormoltam csendesen, hogy kapcsolatba tudjak velük lépni. Nem mondom, hogy ügyetlen vagyok, de erő kell minden varázslathoz és a következőhöz végképp, így nincs más lehetőségem, mint minimálisat fektetni a saját védelmem biztosításába. Nagyon lassan a tó közepére érve teljesen a vízfelszín fölé engedem a burkot, majd a kezeimet összerakom és lassan belekezdek a szellem megkötő varázslatba. Nem fog szeretni érte, és valószínűleg tiltakozni is fog ellene, de ha egyszer szellem, egy varázshatalmú egyén szavait kénytelen követni, amíg Dremer pecsétje él. Nagyon lassan ismétlem a szavakat egy ősi, elfeledett nyelven többször is, minden egyes szó után gyengítve a lelkét és egy újabb fonállal erősítve a céljához. A tizedik ismétlés után a lény még él, de már nem képes támadni. - A természet és a hold erejénél fogva megkötlek, kinevezlek őrszellemmé! Mostantól nem hagyhatod el a tavat körülvevő erdőt és meg kell védened a férfiakat a sellők bűbájától! Nem szabadulhatsz, amíg az utolsó sellő ki nem pusztul! - a hangom folyamatosan erősödött, miközben az egész erdő derengeni kezdett, végül egy ezüstös fény következtében a lélek elhalványodott. Azt hiszem, sikerült, az erdőhöz kapcsolatban...

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-02-26, 2:14 am

* Érzem a szememre ragadt hordalékot, így szememet még nem nyitom, ki miközben végre ismét sikerül talpra állnom. Erőteljes mozdulattal próbálom meg lerázni kezem többségéről a ráragadt furcsa anyagot, mielőtt arcom egy részét is megszabadítanám ettől, visszaadva magamnak a látás nyújtotta örömöket.*
- Gyl! Jól vagy? Semmi bajod?
- Túlélem … Phe…
* Csupán ki kellett nyitni a számat, hogy ez kellemetlen ízű massza a számba kerüljön, amitől nem túl elegánsan szabadulok meg.
Látom Mitsuko is osztozott velem a mocsokban, bár közel sem olyan mértékben kapott belőle mint én.*
- Ott minden rendben? Csak mert igen erős volt ez a zuhany. És csupa mocsok is jött vele...
- Minden rendben.
* Kiabálom miközben a nő felé fordulok. Ekkor pillantom meg a fára akadt sellőt.*
~ Őt hallottam volna?
* Gondolatimból visító hangok térítenek magamhoz, ami egyre erőteljesebbé válik, olyannyira, hogy már kellemetlenné válik. Kezemmel tompítom a hang erejét, miközben megpillantom a tó felett alakot öltő képződményt.*
~ Egy szellem?
* Bár tisztában vagyok vele, hogy kardom még a bosszantásához is kevés lenne, mégis előveszem, úgy állok közé és Mitsuko közé.*
- Maradj mögöttem.
* Ekkor egy ismerős alak kezd alakot ölteni a levegőben. Az aki még mindig lóg nekem egy ruhadarabbal.*
~ Egy istennő itt? Hogy kerül ide?
- Tereljétek el a figyelmét! Két perc kell nekem!
~ Azt hogy ...?
* Merül fel bennem a kérdés egy grimasz társaságában.*
~ Mit kezdjek egy tó közepén lebegő szellemmel? Dobáljam meg kővel?
* Végül inkább a helyemen maradva figyelem az események alakulását.*

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-02-26, 2:16 am

*Kain első dolga a ráakaszkodó sellő. Csak most látja, így közelről, hogy milyen rusnya egy teremtmény is az.
A teleportálás sikerült, de jobban örülne, ha a kolonc nélkül jutott volna ki. Idekint viszont a karmai teljes mértékben használhatók. Ha pedig így van, akkor be is veti őket. Ez már az ő közege.
Tudja, ő a tápláléklánc csúcsa, s nem pedig ez a kis halféle. Nagyon rövid időben telik csak, mire a sellő már visítva vonul vissza, míg a korábbi fekete alak, immár teljesen szürkébe burkolva, csapzotta, mint egy ázott macska felnéz a tó felett lebegő kísértetre. Nem ez az első, akivel találkozik.
A sárkány elméjében ekkor jelennek meg az istennő szavai. Az első, amit tesz egy szintén elég ősi varázs. Ő nem akar életet menteni, az egész csak arról szól, hogy végre üssön.
Nem a jóság vezérli, bár neki is vérforraló az a szándék, amivel bosszúját olyan túlzottan akarja keresztülvinni az egész tavon és annak minden lakóján, de egyszerűen elege van az egészből, ami körülötte folyik ezen a délutánon. A viharból, a vízből, az iszapból, de legfőképp a sellőkből és ebből a semmire sem jó kísértetből.
Totálisan, teljesen. Az első csapás, amit indít a burok, mely a sárkány szinten hangtalanul, folyamatosan mormolt szavaira jelenik meg a kísértet körül. Elfutni, elmenekülni már nem bír, a burok ott tartja, ahol van.
A második pedig nem más, mint egy lélek-bűbáj. Miért is lenne más, mint az, ami felerősíti benne a fájdalmát.
Oktalan talán, de a sárkány ezúttal egyetlen csapás erejéig megfogja. A kísértet olyan fájdalmat érezhet, mint amilyet csak halálakor. Szemmel nem látható, de a kísértetnek éreznie kell az átkot. Ennyi az istennőnek is elég kell legyen, hogy végrehajtsa, amit eltervezett, bármi legyen is az.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-02-26, 2:27 am

Némi megnyugvással fogadta, hogy amazoknak nem esett bajuk. Úgy érezte, hogy neki sem esett baja és lovának sem. Aztán fülére tapasztotta kezeit, hogy a fájdalmas sellő hangok ne gyötörhessék hallásán keresztül. És akkor végre megfordult a tó felé és meglátta azt az iszonytató látványt, amit még sosem láthatott ezelőtt. Nem mondja, hogy nem látott még szellemeket, ám azok igen csak ártalmatlannak tűntek a tó felett megjeleőhöz viszonyítva.
Majd egy halk de tisztán érthető hang kúszott elméjébe.
- Tereljétek el a figyelmét! Két perc kell nekem!
Fogalma sem volt, hogy honnan és legfőképp kitől jött a hang. A bosszantó meg az volt az egészben, hogy ő ugyan ezer örömmel segítene bárkinek ebben a helyzetben, azonban pillanatnyilag nem állt módjában elterelni bárki vagy bármi figyelmét, hiszen távol volt ahhoz a tótól.
Ráadásul nem is értette, hogy mi a fene folyik itt már megint. Így jobbnak látta vissza loholni azokhoz, kiknek egyszer már segítségére sietett.
Talán jobb ha nem lesz láb alatt, bármit is tervezzen az a valaki.
- Mi a fene folyik itt? *ezt a kérdést sokkal inkább magának tette fel, mint Radekéknak.*

Hozzászólások száma : 335 Character sheet Nép:

*A kísértet nem számolt azzal, hogy egy istennő is lesz a közelben. Bosszújával valóban túllőtt volna a célon. Dühe ugyan csak nő, de a sellők sikongásai már kárörvendő vicsort csalnak rá. Egészen addig, amíg meg nem érzi a burkot maga körül. A vízhez sem tud már hozzáférni, majd hirtelen üvölteni kezd fájdalmában, s szellemteste egészen apróra zsugorodik össze egy rándulással. Mire magához térhetne, kénytelen tudatosítani, hogy Dremer pecsétje épp azokhoz a gyűlölt dolgokhoz köti, melyek miatt az egészet véghez akarta vinni. Óvnia kell a helyet.
A sellők pedig ki tudja, meddig fogják még e helyet lakni…
Azonban első tetteként kénytelen az átkot is visszavonni, mellyel a vizet szennyezte meg.
Nem reagál az istennőnek, csak bólint magában morogva. A szürke szennyet könnyen kiveszi, végül csak a felhőkből szakadó eső marad, amely lassan lemossa a fákról és minden másról is a koszt. Csak ezután tűnik el a jelenlévők szeme elől.
A sellők visszatérhetnek a vízbe, amely már újra korábbi állapotában várja őket.
Akahana, Kain, Mitsuko, Gylnar és Sydney pedig békében elhagyhatják a helyet.
A Gyilkos-tóra és partjaira pedig nyugalom és béke száll. Olyan, amit talán ég sosem tapasztalhattak az erre járók.*

//A mesét ezzel lezárom. Köszönöm mindenkinek a részvétel és nyugodalmas, jó éjszakát! //

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-02-29, 9:37 pm

*Kain már odakintről szemléli tette következményeit. A tó partján minden tiszta sár és víz. A vihart már felváltotta az eső, miközben Akahana rendezi a dolgot a kísértet és a sellők között.
A sárkány két dolognak örül. Az első, hogy megúszta a dolgot, még ha tiszta sár és víz is lett, a másik pedig, hogy Akahana per pillanat nem ellensége neki.
Nem örülne neki, az biztos.
Abban azonban teljesen biztos, hogy mielőbb el akar tűnni innen.
A tisztító varázs ráér később is, a vízből már úgyis elege van.
Első gondolata az, hogy el innen, minél messzebb. Így aztán csakhamar búcsú és üdvözlet nélkül, öles léptekkel elindul vissza, az út felé, hogy elhagyja ezt az átkozott tavat minden sellőjével és kísértetével együtt. Igyekszik minél észrevétlenebbül eltűnni szem elől, hogy aztán amint lehetősége lesz rá, előbb megtisztítsa magát, aztán pedig elhagyja a környéket.*

//Köszönöm a játékot Smile

//

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-03-19, 9:20 pm

*Amikor minden halandó távozott a tó mellől, lágy hullámok szaladtak végig a Gyilkos-tó felszínén. A vízben mindvégig jelen volt, így nem csak a tóban, hanem a szakadó esőben, a felhőkben, a párában, sőt még a cseppekben a halandók ruházatán.
Az istennő nem akart megtestesülni. Miért is tenné, hiszen így teljes lényével jelen van.
Nem tervezte, hogy közbeavatkozik az események fonalában. Akahana felett pedig nem kívánt ítéletet mondani. Ha kell, megteszi azt majd az istenek tanácsa. Nem marad semmi titokban.
Ahogy Garath, a háború istene a küzdelemben, úgy ahol levegő van, ott Wisca, vagy a mit sem sejtő halandók lába alatt a talajt átszövő ideákat megtestesítő Ariel is ott volt, hogy csak pár eszébe jusson a vizek úrnőjének társaik közül.
A hullámok tovább mosták a partot, miközben a sellők egymás után újra a vízbe vették magukat és a kísértet immár az ő védelmükben kezdte megtisztítani a tó vizét.
Worina elismeréssel adózott Dremer hatalmának is. A kísértet, aki az imént még megölte volna valamennyi sellőt, most az életük jobbá tételén dolgozik.
Természetes, hogy a tavi sellők meg fogják próbálni továbbra is csábítgatni az arra tévedőket, de ebbe sem fog Worina sem beleavatkozni. Abban az esetben csak, ha a kísértet annyira jól teszi a dolgát, hogy az éhhalál küszöbére sodorja a tó lakóit.
A víz továbbra is csendesen simogatta a partot és szinte összemosolygott a földdel, mely ölelőn karolta körül.*

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-03-20, 2:54 pm

A tó folyamatosan elhalkult, a háborgás a felszínén megszűnt, miközben a sellők is megnyugodtak. Nos, lehet, hogy nem tetszett nekik, hogy magához térítettem a megszállt sárkányt, de attól még nem akartam, hogy bárkinek vagy bárminek baja essen itt. Nos, kivéve talán a szellemnek, hiszen ő gonosz volt. A legtöbb lény egyszerűen csak megbékélt volna a sorsával, hogy nyugalmat nyerjen Dremer birodalmában, ő viszont dacolt vele és olyan erőket hozott magával a síron túlról is, amelyek rám veszélyesek voltak. Nem hiszem, hogy nem láttam ennél jobban, de attól még igen is érdekes volt szembesülni egy ilyen erős szellemmel. Pontosan ezért kellett nekem az idő, hogy lefoglalják, nem tudtam egyszerre a megkötő igét előhalászni az emlékeim közül és védelmet biztosítani saját magam számára. A másodikra nem is nagyon volt szükség, csak a hangokat hallottam és biztos voltam benne, hogy az illető, aki ezeket kiadja, a szellem. Hát, nem csodálom, hogy megteszi, fogadni mernék, hogy most találkozott a sárkánybűbájokkal. Annak ellenére, hogy ilyeneket már én sem láttam egy ideje és érdekeltek, próbáltam nem oda figyelni, hanem a feladatomra összpontosítani. Nem tudom, hogy ez azért ment ilyen nehezen, mert a bűbájt egy ideje nem használtam, vagy a szellem volt túl erős, mindenesetre jó pár percbe beletelt, mire megoldottam a feladatot. Utána viszont biztos voltam benne, hogy a szellem nem fog mozdulni és ezért megvártam, amíg a többiek elmennek, hogy feltegyek neki egy kérdést. Itt halt meg, az biztos, de hatalmas ereje volt, amit nem biztos hogy magától szerzett. Egyszerűen csak össze is akadhatott valamilyen erőfolyammal. Mikor már senki nem volt a helyszínen, lassan a fák közé sétáltam, majd körülnéztem, várva, hogy a szellem előjöjjön. Hamarosan ott is volt előttem, még mindig dühösen, de már nyugodtabb formában.
- Hol születtél? - tettem fel neki a kérdést óvatosan, remélve, hogy nem fog megsértődni miatta.
- Egy kis faluban, Meniontól délre... - suttogta, mire egy mosollyal jutalmaztam meg. Lehet, hogy nem leszek a kedvenc istene, de nem akadályoztam meg benne, hogy a bosszúja egy részét beteljesítse azzal, hogy az értékes férfiakat egyszerűen nem engedi a tóhoz. Többet nem tudok tenni érte és ezzel nyilván az istenek is egyetértettek, mivel azonnal hagyták, hogy végezzek. Ha nem tetszene nekik a dolog, már régen a nyakamra küldtek volna valakit. De egyenlőre az egyetlen, akinek a jelenlétét igazán éreztem, az Worina volt, és ő egészen biztosan nem szokott döntőbíró sem küldönc szerepében tetszelegni. Egyszerűen csak ellenőrizni szokta a dolgokat, amelyet most is megtehet, nem fogom benne megzavarni. És remélem, ezt elfogadja egyenlítésnek a heliokrit kristályos balesetért a tengerben...

//bocsi, de nincs más ötletem érkezésnek a másik játékhoz xD //

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-06-06, 3:27 pm

Roober:

* Lysanor érkezik a Gyilkos tóhoz. De nem merészkedik közel, mert megtanulta, hogy soha nem bízzon olyan dologban, aminek nem látszik, hogy hol az agya. És ez a tó felettébb különös volt. Így inkább csak a tópartra ült le. Bele nézett a tóba. Meglátta tükörképét. Nem volt túl jó kedve, ezért egy bottal felzavarta a vizet, ott, ahol az imént saját maga arca nézett vissza rá. Vegyes érzései voltak. Eddig nem nagyon mászkált el otthonról, és nem volt felkészülve a kinti életre. De most már mindegy is, mivel ő itt van, haza már nem mehet. De ha tehetné akkor se menne. Az lenne az utolsó hely, ahova visszavágyódna. Bár anyja hiányzott neki és talán picit az apja is, de ezt még magának sem vallotta be nem hogy másnak. Elvégre olyan nagyon nem volt már fiatal, még is annak tűnhet elsőre. Persze, ha kíváncsiak rá, akkor rájöhet az idegen, hogy nem egy buta lánnyal áll szemben. Csak azon törte a fejét, hogy ma mit is kezdjen magával. Unalmas így egyedül.*

_________________
Gyilkos tó - Page 2 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-06-06, 10:28 pm

//Lysanor - időn túli játék//

*Általában fél szemét kishúgán tartja, s ennek köszönhető, hogy végre, igaz, síkokkal az anyagi világ felett, de a Gyilkos-tó ideája környékén leledzik. Értesülései nem csaltak, Akahana valóban itt tevékenykedett, mi sem mutatja ezt jobban annál, semmint az a friss kötés, mellyel egy szellemet láncolt a tóhoz. Roober úgy gondolja, ez leginkább a sellőket kárhoztatja lassú éhhalálra, feltéve, hogy kifogy a tó a halakból, amire kénytelen ráfanyalodni, miután a halandókat már nem ehetik meg.
Minden esetre, ha Ritalea nem szól érte, vagy Dremer, neki nincs kifogása előbbi ellen. Igaz, hogy Akahana sok utóbbi időbeni piszkálódásáért megérdemelné, hogy feltörje a kísértetet ott tartó pecsétet, de a sárkány istenség nincs épp bosszúálló kedvében.
Ellenben felfedez egy halandót a tó partján, szemlátomást a semmittevés kellős közepén.
Nem a tevékenység, nem is a külső az, amely felkelti a figyelmét.
Sokkal inkább az, hogy e földön idegenről van szó. Még érzi annak a földnek és a tengernek az esszenciáját, mely az elfre tapadt út közben. Csak azoknál fordul elő az ilyesmi, akik nemrég érkeztek, aztán szépen lassan átveszik a hely rezgéseit és semmi nem marad lassan ebből a furcsa keverékéből a két világnak.
Minden esetre azért annyit megtesz, hogy nem egyenesen előtte ölt testet.
Megnézi magának a halandót, s legfeljebb Eclairnak tesz szívességet, ha törődik kicsit vele, hiszen az elfek istennőjéhez tartozik szemmel láthatóan a halandó.
Az alak, melyet egy kanyarral távolabb felvesz, ismét magas, karcsú, de legalább olyan ruganyos, kortalan férfi alakja. A fehér, a kék, és a fekete árnyalatai váltakoznak sárkánymintás öltözékén, ahogy közelebb sétál a nőhöz.
Amit az idegen érezhet, nem más, mint maga a Jelenlét. Roober úgy van jelen, hogy nem csak egy test, s egy lélek, hanem a rezgések, a sárkányokra jellemző energiák is ott csoportosulnak körülötte, még ha javát ezeknek el is fedi a halandó elől.
Nem kellene felismernie őt, de a szemekből sugárzó erő és hatalom alapján gondolhatja az elf, hogy semmiképpen nem akárkivel van dolga.*
- Nem a Gyilkos-tó partja a legalkalmasabb merengésre e földön.
Segíthetek esetleg valamiben, hölgyem?
*Hallatszik kellemes hangja, s ehhez, a második mondat végén meg is hajol.*

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-06-07, 1:24 pm

Lysa éppen belemélyedt a gondolataiba, amikor olyan érzése támadt, mntha figyelnék. Hátra is nézett, de nem látott senkit. Oldalra is kitekintett, de ott sem volt senki. Hirtelen nyugtalan lett, de nem állt fel. Aztán megszólították és kis híján a tóba zuhant úgy megijedt. Megfordult és felállt. Egy férfi volt.
- Szép napot.
Mondta immár mosolyogva. A férfi jelenléte késztette a mosolygásra. megnyugodott és amit látott az felülmúlhatatlan volt. Gyönyörű, szinte már emberfeletti férfi. Ha nem látná, hogy itt áll előtte, biztosan azt hinné, hogy nem is valódi. Meghajolt és ez is tetszett a lánynak.*
- Örülök, hogy vannak még férfiak ezen a világon, akik tudják, hogy mi az illendő. Tudom, hogy nem ez a megfelelő hely, nem bízom ebben a tóban. Hogy miért? Azt nem tudom megfogalmazni.Különben hogy kerülsz ide? Itt laksz netán?
*Érdeklődik tovább és kicsit közelebb megy. Úgy megérintené a férfi arcát, de nem lehet, hiszen furán nézne rá az biztosan. Kicsit megbabonázva érezte magát. Ezért állt ott és bámulta a férfit. Kis idő múlva megrázta a fejét és el is pirult.
- Ne haragudj. Nem szándékosan bámullak, csak te valahogy olyan más vagy.
*Nyögte ki végül és figyelt tovább.*

_________________
Gyilkos tó - Page 2 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-06-07, 3:16 pm

*Roober ajkán játszó mosollyal emelkedik fel, mikor az elf válaszol és kifejezi tetszését a meghajlást illetően.
A sárkány istenség jól ismeri a halandók szokásait, s azt is, miféle udvariassági formulák azok, melyekkel egy hölgyet illetni szoktak.*
- Bocsáss meg, nem akartalak megijeszteni. Habár mentségemre legyen mondva, ha mégis a tóban kötsz ki, magam mentettelek volna ki, mielőtt valamelyik sellő megpróbált volna a mélybe húzni.
Mert erről híres e tó.
*Szándékosan nem árulkodik arról, hogy jelen helyzetben sokkal komolyabb eseménysor venné kezdetét, ha ilyesfélével kísérletezne bármelyik vízi élőlény is.
Valószínűleg épp az a kísértet lépne közbe, amelyiket Akahana kötött a vízhez.
Roober a hely anyag feletti szövedékében már felfedezte a közelmúlt eseményei között azt a jeleset, mely ehhez vezetett.
Már azt is tudja, hogy egy sárkány, védencei közül épp Kain, volt jelen. Alkalomadtán meg is jegyzi majd hugának, hogy lám-lám, nem is gyűlöli annyira az égi bestiák népét.
A mosoly még szélesebbé húzódik, amikor érzi magán a nő tekintetét.*
- Varázstudó lévén bizonyára tudod, hogy az alakváltó mágia miféle eredményekre képes, ha valaki elmélyed benne.
Mentségemre legyen szólva, hiúságom legyezgeti tekinteted.
*Nem zavartatja magát akkor sem, ha Lysanor arcán jelenleg is fent lévő pír mélyvörössé színeződik.*
- Aramis vagyok, s hogy kérdésedre is válaszoljak, nem itt lakom, de utam sűrűn vezet el a Gyilkos-tó melletti ösvényen. A legendáktól nem tartok, s nem is támadtak még meg itt.
A te becses neved megtudhatom-e? Eclair népének tagjait rendre örömmel látom, hiszen bölcsességükről és tisztaságukról híresek.
*Már igyekszik oldani a hangulatot, miközben élvezi a nő alig leplezett érdeklődését.*

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-06-08, 10:26 am

Amit a férfi a tóról mondott egy biccentéssel jelezte is, hogy felfogta, majd hátra nézett.*
- Értettem. Nem állt volna soha szándékomban akár belenyúlni is, hiszen túl szép, ahhoz hogy valami jó süljön ki belőle.
* Mondta és visszanézett a férfire. Már kezdte megszokni a különösen szép arcát, így már nem is bámulta olyan feltűnően. Az alakváltásról kezdett el beszélni és Lysa tudta, hogy mi az. Erre is bólintott. *
- Az én nevem Lysanor. De szólíts Lysának.
*Mutatkozott be végre.
- És mi késztetett arra, hogy megszólíts? Elvégre, ha jól sejtem tovább is mehettél volna.
*Nézett rá kérdőn. Már tudta, hogy hogyan is győzze le pirulásait. Egyszerűen Daevinre gondolt és már is el is múlott a zavartsága teljesen. Nyugodt maradt és úgy nézett a férfi immár, mintha az előbb semmi sem történt volna. Bár még mindig nem tudta eldönteni, hogy milyen szerzet, de majd úgy is elmondja a férfi maga, ha akarja.*
- Van családod?
*Érdeklődik tovább. Soha sem árt ha van egy új ismerőse az elfnek, pláne, ha ilyen más, mint az átlag. Vajon vannak többen is erre felé ilyen különös lények?*

_________________
Gyilkos tó - Page 2 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-06-08, 8:43 pm

- Helyesek az ösztöneid, hölgyem, de nem is várhatnék kevesebbet a szépek népéhez tartózóktól.
Nem sietek sehova és ha valakit magányosan látok egy veszélyes tó szélén üldögélni, miért ne szólíthatnám meg?
*A mosoly még mindig ott van az arcon, s bár látja, hogy a lány összeszedte magát, azért még mindig imponál neki az előbbi jelenet.
Roober arcán mosoly fut át. Az előbbi tündöklés megkopik, hajába ősz szálak vegyülnek, míg arcán a ráncok sokasodnak meg. Mintha húsz nehéz évvel lenne idősebb, mint az imént volt.
A sugárzó erő és hatalom is szinte eltűnt az általa mutatott képből.*
- Talán világosabb, ha így mutatom magam. Ha család alatt utódokat értesz, ahhoz tudtommal még nem volt szerencsém.*Válaszolja halkan. Na igen, azért találkozott néhány szépséggel már, legyen szó istennőről, vagy halandóról, de amennyire ő tudja, egyik sem szült utána utódot, így bátran állíthatja, hogy nincs családja.*
- De apám és testvérem akad, még ha a viszony nem is túl jó közöttünk.
*Fejezi be. A tekintet megállapodik a nő arcán.*
- És te miért épp a Gyilkos-tó partján kötöttél ki? Sok más hely is van, és tevékenység is, mint e tó partján üldögélni.

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-06-09, 12:17 pm

- Megszólíthatod, persze.
*Mondta kicsit elbizonytalanodva. A férfi átváltozik és ő csodálkozva figyelte. Először a haja, majd az arca változik. Érdekesnek találta a lány nagyon. Ezt biztosan észrevette a férfi is.A testvér szó hallatán elmosolyodik.*
- De jó neked, hogy van testvéred. Nekem sajnos nincs, bár mindig szerettem volna egyet.Nem jött össze, akár hogy is könyörögtem. Fiú vagy lány testvéred van?
*Kérdezte érdeklődve. Aztán meghallja a kérdést. és gyorsan válaszol is.*
- Nos, északról érkeztem, mert ott volt dolgom, de szeretnék pénzt keresni és az utam közben idetévedtem.Gondoltam kicsit megpihenek, mielőtt folytatnám a munkakeresést.
*Azt, hogy mivel töltötte északon napjait, nem fogja elárulni, hisz az magánügy.Pláne az, hogy megtalálta a szerelem. Na de elgondolkozott és fel is tette kérdését a férfinak, elvégre lehet tud neki segíteni.*
- Nem tudod véletlenül, hogy hol keresnek esetleg íjász oktatót?

_________________
Gyilkos tó - Page 2 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-06-09, 9:51 pm

*Roober/Aramis tisztában van azzal, hogy az átváltozás milyen látványos és látja a lányon is, miként figyeli őt közben.
Pontosan ezért választotta, hiszen célja az, hogy ne gyanakodjon saját magánál hatalmasabb lényre a nő, s bár előtte még úgy jelent meg, immár sokkal inkább egy korosabb varázstudóra vall ez, aki mestere külső változtatásának.
A nagy kérdés már csak az lehetne, hogy vajon melyik a valódi?*
- Nem mindig öröm egy testvér, de a húgommal meglehetősen jól elszórakozunk a köztünk lévő számos ellentét dacára is.
*Szól olyan tekintettel, mely sejteti, hogy ő és a testére bizony több ellentétet mondhatnak magukénak, mint közös tulajdonságot.
Roober/Aramis csak röpke percig gondolkodik, majd arcán újabb mosoly suhan át.*
- Furcsa, hogy éppen saját néped körében nem néztél e hivatás ügyében körbe. Az elfek városát, Olassiët nemrég ostromolták meg, s a sok veszteség miatt egy íjásznak, vagy épp egy azt oktató személynek bizonyára nagy hasznát vennék. Az ifjakat is fel kell készíteni az eljövendőkre, s ismerve Eclair népét, ezt idejekorán el is kezdik.
*A sárkány istenség karja felemeledik és észak felé mutat, amerre Olassië városa is található a Sárkány-hegyésg lábai és a Hajnal-folyó között elterülő magas erdőség közepén*
- Éppen mellette kellett, hogy vezessen utad.

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-06-10, 2:43 pm

~ Szóval van egy húga.
*Gondolja Lysa és már kíváncsian kérdezi is.*
- És szabadna megtudnom a húgod nevét? Biztosan szép lány.
*Kérdezi mosolyogva. Érdekes lehet, akkor ha ennyire ellentétesek.*
- Ellentét van köztetek? csak nem sok a veszekedés?
*Hiszen a testvérek között ez szokott lenni a legnagyobb probléma. Persze ettől függetlenül kíváncsi, hogy milyen lehet az, ha van egy testvére.*
- Igen, voltam arra felé és tanítgattam az ifjakat, de gondoltam, hátha van máshol is munka. Sebaj, mert oda visszatérek. Csak gondoltam eljövök délre, mivel szerencsét akartam próbálni. Úgy veszem észre a legnagyobb szükség rám bizony az elfeknél van.
*Mondja kicsit elgondolkodva, de hamar visszatér.
- Melyik az eredeti arcod, Az a fess fiatal, vagy ez az öregebb?
*Kérdezi és elmosolyodik. Érdekes dolog ez az alakváltás és sokféle meglepetést okozhat a lánynak. Egyszer csak egy ismerős madárka jelenik meg a vállánál, akinek a lábára egy apró fecni van erősítve. Lysa azonnal felismeri.Lekötözi a lábáról és felismeri a kézírást.
- Ha megbocsájtasz kicsit, elolvasom és visszajövök.
* Arrébb húzódott a lány, és elolvasta Daevin levelét. keleten szeretne vele találkozni egy fogadóban 5 nap múlva. Gyorsan visszatér dobogó szívvel Rooberhez.*
- Jó hírek.
*Mondja és kicsit még mindig az üzenet jár a fejében.*

_________________
Gyilkos tó - Page 2 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-06-11, 12:28 pm

- Hanna…
*Nyomja meg a szó végét. Nos, a szépség meg relatív dolog. Ő sosem nevezte Akahanát szépnek, nem is nézte eszerint a Holdistennőt.
Arcán végigfut néhány érzelem, mielőtt aztán teli szájas mosollyal nem válaszol.*
- Fess? Hm…hát neked ennyire lényeges a külső? Sosem néztem a húgomat aszerint, szép-e, vagy sem. Nem izgatott ez a kérdés. Azt hiszem, az igazi alak nem is lényeges. Sokkal többet számít az, amit idebent van.*Mutat mellkasára, oda, ahol a szív helyezkedik el.*
- Ha tényleg kíváncsi vagy, hát nem vagyok épp már fiatal.
*Adja meg a feleletet a nőnek.
A madár megérkezése éppen jó, hogy háttérbe szoruljon. Az elvonul olvasni, s Roober így nyugodtan elsétálgathat zsebeibe dugott kezekkel a tó partján.
A vízen fodrozódó hullámok jól mutatják a csendes felszín alatti életet. Egyszer még mintha egy sellő kontúrjait is megpillantaná, de ha csak halandó szemekkel nézi, ilyen erővel könnyedén lehetett az egy nagyobbacska hal is.
Aramis akkor néz vissza, amikor hallja közeledni a lányt.
A szaporán emelkedő keblek, a csillogó szemek és az enyhe pír jól mutatják, hogy felvillanyozta az a jó hír.*
- Egy szerencsés férfiú, valahol a világban…
*Jegyzi meg mosolyogva az istenség. Nem telne sokba lekövetni az útját a madárkának, talán még maga Narla is segítene neki, elvégre a madarak istennőjével jó viszonyt ápol.*
- Aki madárral üzen, az nem a szomszédban van.+*Teszi hozzá még a tudás nyugalmával.*

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-06-13, 12:47 pm

- Hana? Szép név, nagyon. Szívesen megismerkednék vele. Most az elsődleges célom, az álláskeresések mellett, az új barátok szerzése, mivel még nincs sok. Nem olyan rég érkeztem ide.
*Magyarázza felszabadultan.*
- A külső? Tulajdonképpen nem fontos. Csak annak, aki az alapján ítélkezik. Én sem vagyok olyan, a belső az ami számít, ebben egyet értek veled.
*Aztán a szavai már elfogadtatják a lánnyal, hogy bizony nem valami fiatal. Aki ilyen ékes szavakat használ, az bizony nem mostanában jött a világra. De erről többet nem kérdez, mert nem illik.*
- Igen, valahol a nagyvilágban jár. De megírta, hogy mikor és hol szeretne látni. Egy pár nap múlva.
*Kicsit elmélázik, szét néz a természetben, majd sóhajt egyet.*
- És ez a pár nap lesz a leghosszabb pár nap az életemben.
*Mosolyog és úgy gondolja, hogy már felteheti kérdését*
- Mondd csak Aramis! Voltál te már szerelmes?
*A mosolya vigyorrá változott és úgy várja a férfi válaszát.*

_________________
Gyilkos tó - Page 2 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-06-13, 1:57 pm

*Aramis teljes nyugalommal szemléli a nőt, majd ismét mosolyogva válaszol.*
- Töltsd ki valamivel azt a pár napot, Lysanor!
Barátok? Ebben az esetben csak nézz körbe! Lanuria minden táján akadnak olyanok, akik szívesen barátkoznának veled.
*Persze miközben beszél, a sárkányisten sorra veszi fejében a nőket, akikhez volt szerencséje. Nehéz megmondani, hogy épp Thaloma, vagy Lust az, aki közelebb került szívéhez. Nehéz azért is, mert mind teljesen különbözött a másiktól. Míg Thaloma tökéletes isteni szépség, addig Lust egy elf fejvadász, akinek mégis sikerült megérinteni Roober szívét.
Persze akadt más is az évek végeláthatatlan sorában, akivel közeli kapcsolatba került, a sárkányistent eléggé kedvelik a nők.*
- A levél felbátorított téged, látom.
*Tette hozzá mosolyogva, hogy időt nyerjen, majd folytatja is, még mindig mosolyogva, miközben lassú léptekkel közelebb sétál az elfhez.*
- Fogas kérdést tettél fel, mert minden nő fontos számomra, akikkel voltam, de talán csak egyikük érintette meg a szívem.
Csodálatra méltó érzés az, mellyel Helna megajándékozott téged. Használd ki, mert e világon minden véges. Éld át a szíved legmélyebb zugában is!
*Már egészen közel ért a szőke elfhez, de megáll tisztes távolságban. Elegánsnak még mindig elegáns, így idősebb alakjában is.
Nem egy hölgy épp a őszülő halántékért szerette, de ez már teljesen más tészta. Sokkal inkább érdekes számára ez a nő, aki tiszta szívével érdeklődését még mindig magáénak mondhatja.*
- Messzi hazádban eszerint nem hagytál magad mögött senkit, aki iránt hasonló érzéseket táplálsz. Mi vett rá, hogy ilyen messze utazz?

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-06-15, 6:20 pm

- Igen, azzal fogom tölteni, hogy minél több barátom legyen. Ebben biztos lehetsz.
*Mondta mosolyogva. Amit pedig a szerelemről mondott arra bólintott.*
- Igen, szándékomban áll kihasználni, hiszen ez minden vágyam. Csak néha nehéz. Főleg a távolság. Persze meg lehet szokni, de azért még is más, így.
*Kicsit elgondolkozott. Igen, valóban más volt a számára. Jobban szerette az érintéseket. Az utolsó mondatoknál keserű mosoly jelent meg arcán.*
- Otthon? nem. Onnan inkább menekültem. Hozzá akartak adni egy olyan elfhez, akit nem szerettem és apám barátja volt. Ahogy tudtam el akartam onnan jönni. Szinte be voltam zárva.Amint alkalmam nyílt rá, már rögtön indultam is. Sajnos apám szigorú elf.És van egy olyan érzésem, hogy még fogok vele találkozni.
*Mondta kicsit szomorúan. Aztán ő is tett előre egy lépést. Valóban, így őszes hajjal is igen vonzó volt. Talán, ha nem lenne Daevin, akkor merne reménykedni. De így neki most nem kell más. És remélhetőleg ez így is marad.*
- Szóval, ez a kis történet vezetett el idáig. Szívesen vagyok itt, szép hely. Viszont talán igaz az a mondás, hogy a könnyen jött dolgokat ugyan olyan könnyen el is veszíthetjük. De amit nehezen szereztél meg, arra vigyázni fogsz egy életen át. Remélem velem is ez fog történni. Ha nem, majd túlélem. A szabadságot könnyen kaptam a szerelemért már dolgozni kellett.
* Kicsit elnevette magát, mert eszébe jutott, hogy valóban nem volt könnyű dolga Daevinnel. na de most már minden rendben van. *
- És nem vágsz újra az ölelésre? A csókokra? Mert akár hogy is nézzük vonzó vagy és minden ujjadra akadhatna valaki.

_________________
Gyilkos tó - Page 2 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-06-15, 8:48 pm

*Egyetértően meghajtja a fejét, de eközben szemeit le sem veszi Lysanor arcáról.
Ő ugyan nehezebben vonatkoztat el attól az isteni léttől, amiben legtöbbször leledzik, de kétségtelen, hogy a halandó test és annak ösztönei őt is megmozgatják néha.
Lysanor hosszú válasza viszont rövid hallgatásra készteti és cseppnyi komolyság is kiül arcára.*
- Igen, a család kényszerítő ereje képes elrontani a jó dolgokat is. A szabadság viszont olyan dolog, amit feladni bűn. Nem arra gondolok, hogy elkötelezi magát egy nő egy férfi mellett, hanem arra, amikor a lelkét is leköti, s a szellem már nem mozoghat szabadon.
Óvni kell, mert ha gondolataid is megkötöd, nem marad semmi, ami szabadon szárnyaljon.
De elkanyarodtam a témától.
*Nevet fel könnyedén, s az arcán megjelenő gödröcskék, ahogy minden apró mosolynál, most is megjelennek. Két kezét széttárja, mintegy bocsánatkérésként.*
- Nézd el nekem, néha elvont gondolatok felé kalandozok a való élettől!
*Még nem válaszolt az ölelésre, csókokra való vágyakozásra. Felrémlenek benne azok a forró, szenvedélyes, néha lágy, puha és játékos csókok, amiket váltott, a vad és mindent elsöprő ölelésekkel együtt. Amikor halandó testet ölt, őt is megkörnyékezik ezek a vágyak és bizony nem is mond mindig ellent nekik, különösen, ha kedvére való nővel hozza össze Ritalea fonala. Utólag is hálás a végzet istennőjének azokért a lopott pillanatokért, amiket könnyen lehet, hogy apja, Alseran nem nézett volna olyan jó szemmel, ha tudna róluk.*
- Talán nem válaszoltam még neked. Aki eme anyagi testben járja a földet, mind vágyik legalább titkon ölelésekre, csókokra. Mondhatnám, hogy én nem, de hazudnék.
Talán ha valahol, egyszer akad egy olyan nő, aki elragadja a szívem, hogy csak rá tudok majd gondolni, ő lesz az, akire utána vágyni fogok. Mert lehetne, de nem kellenek már futó örömök.
De térjünk vissza rád!
*Neveti el magát ismét. Túl sok szó esik Aramisról, s a kívántnál jóval kevesebb Lysanorról.*
- Nem lehet, hogy édesapád szívét a nélküled töltött idő, s a szökés meglágyítja irányodban?

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-06-16, 11:58 am

- Nocsak. Meguntad a röpke kalandokat? Csak nem arra vágysz, hogy legyen valaki, aki mindig ott van, ápolgat, szeretget, netán gyermeket szül?
*Néz végig a férfin és már mosolyog is. *
- Hogy mik vannak! És manapság, azért ilyet férfi szájából nem igazán hallani. Illetve, de. Egytől hallottam hasonlót, de nyilván minden férfi azt mondja, amit a nő szeretne hallani.
*Kicsit elgondolkozik, és tényleg így gondolja. Minden férfi egyforma. Ha elég nagy a csábítás, simán belemennek egy röpke kalandba. Nagyon de nagyon kevesen vannak, akik hűségesek tudnak maradni egy életen át.*
- Hogy az én apám szíve meglágyuljon? Ezt teljességgel kizártnak tartom. ő elítéli az ilyen dolgokat, hogy szökés. Bár kétszer sem mondom, hogy már keres és szinte magam előtt látom, amint betoppan és előttem terem. Igazából, ameddig lehet elkerülném a találkozást.
*Vesz egy mély levegőt és már el is hessegeti maga elől, az apja morcos képét. Felnevet egy picit.*
- El nem tudod képzelni, milyen arcot fog vágni, ha megtudja, hogy találtam egy társat. Neki szent meggyőződése, hogy a barátai közül kell férjet választanom. Mert ők idősebbek és műveltek és gazdagok. Nem mintha Daevin nem lenne idősebb és művelt, persze nem gazdag, de van elég pénze. Én vele tudom elképzelni az életet. Szóval kicsit tanácstalan vagyok azzal kapcsolatban, hogy mit is kéne majd akkor mondanom. De ráérek még ezen gondolkodni.
*Legyintett egyet kezével. *
- Melyik alakot szoktad többször használni? Az idősebbet vagy a fiatalabbat?
*Kérdezi kíváncsian Lysa.*

_________________
Gyilkos tó - Page 2 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-06-16, 9:45 pm

*Aramis jóízű nevetéssel válaszol a kérdésre.*
- Nem is vagy te olyan tapasztalatlan leányzó, amilyennek elsőre tűntél. Igen, a férfiak többsége tényleg hasonló, amilyennek leírtad, de a kevés kivétellel azért nem találkozol, mert többnyire lecsapnak rájuk és már foglaltak. De miért is ne vágyhatna férfi ilyenre?
Az apai szívet pedig ne becsüld alá. Bizonyára keres már téged és ilyenkor a dühöt felválthatja a kétségbeesés, hogy a leánya vajh’ hová tűnt. *Felnéz az égre, mellkasát megtölti levegővel. Élvezi az anyagi létet. Az éteri, isteni forma talán mindenben jelenlévő, kiterjesztett létezés, de amikor a levegőben ott remeg a virágok illata, a fű zöldje és az eső áztatta föld sóhaja, azt csak ebben az anyagi szférában lehet megtalálni.
Roober pedig mindig kihasználja ezt a lehetőséget.*
- Lanuria nem kicsi és nem is az egyetlen földrész e világban. Atyád bizonyára azt sem tudja, merre keressen téged.
*Az elfet kimondottan érdekli az alakváltás. Nem ez az első kérdése neki, ami erre vonatkozik.
A sárkány istenség egy villanás múlva már botját markoló reszketeg lábakon álló öregemberként áll előtte, a következő pillanatban pedig dús keblű menyecskeként, akinek ringó csípőjére, s nádszál derekára elégedetten csettintenének a legények.
Bűbájos mosolya és egy pillanatra megvillanó dekoltázsa már mutatja is Lysanornak, mennyire valószerű ez.*
- Az alakváltás illúzió, ha jól csinálja a hozzáértő, nincs ennél erősebb és sokoldalúbb eszköz.
*Búgja a lágy, kissé mély női hang, majd a következő pillanatban már ismét változik, hogy újra az idősebb, de kortalannak tűnő férfi álljon a nő előtt.*
- Azért az íjászat sokszor célravezetőbb. Mi vitt rá, hogy ezt a hivatást válaszd?

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-06-17, 1:28 pm

*Lysanor is mosolyog, amikor hallja, hogy nem is olyan tapasztalatlan. És valóban így igaz. Lehet nem volt sok férfival dolga, de mindig is jó megfigyelő volt. Ami pedig az apját érinti, nem kíván erről többet szólni. De aztán Aramis hirtelen öregember lesz, majd egy nő. Ezen annyira elcsodálkozott Lysa, hogy talán még egy kicsit nyitva is maradt a szája. A nő hangja téríti magához. Mire feleszmél, már ismét a férfi áll előtte.*
- Érdekes. Nagyon is. De, számomra inkább ijesztő. Bele se merek gondolni, hogy hányan lehetnek a világon, akik tudják alkalmazni az alakváltást. És hányan vertek már át gyanútlan embereket, elfeket és még sorolhatnám. Bár hasznos dolog, csak az a baj, hogy nem mindenki tudja szerintem megfelelően végzi ezt a tevékenységet. Lehet valaki a rabja lesz, vagy mániákussá válik.
*Kicsit bele is borzongott a dologba. És tisztázta is magában, hogy ő ezt soha nem akarja megtanulni. Félt, hogy úrrá lesz rajta a tudás eme része.*
- Az íjászat? Először csak muszájból tanultam. Aztán hobbi lett belőle, majd szenvedély. Szinte hallom minden egyes kilőtt nyílvessző történetét. Pár másodperc alatt többet tudnak mesélni, mint bárki más. Elmondják, hogy honnan származnak, miből készültek. Bizony harc idején sírnak. Mint mindenki. A másik meg az íj. Ahogy a húr feszül az ujjaim között, az leírhatatlan érzés. És ha megtanulod hallani a meséket, a zokogásokat, akkor válik belőled igazán pontos céllövő, mert senki és semmi nem tudja róla elvenni a figyelmedet.De nem is fecsegek tovább. Remélem elnézed ezt a kis hóbortomat.
*Mondta nevetve, mert így még talán soha senkinek nem mesélt az íjászatról.*
- És Aramis! Te mivel töltöd szabadidődet? Miben leled boldogságodat?

_________________
Gyilkos tó - Page 2 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-06-18, 12:32 pm

*Aramis mosollyal felel a lány mosolyára.*
- Ez minden mágiaágra ugyanúgy igaz, hölgyem! Nem az erő a gonosz, nem a mágia, hanem a cél, amiért használják, a módszer, amivel használják és az, aki használja.
Mindig vannak olyanok, akik a többiek ártalmára akarják adottságaikat felhasználni. *Roober egy pillanatra elidőzik Thaloma gondolatánál. A gyönyörű istennő a megmondhatója, hányféle mágiaág is létezik és milyenek is azok használói.
Örül neki, hogy nem ő őrzi, követi a mágiát. Éppen elég neki az égi bestiák népe.
Lysanor eközben éppen az íjászatról tart olyasféle előadást, amit csak azok tudnak bemutatni, akiknek szenvedélye az adott téma.
A sárkányistenég is tudja, milyen az, amikor valaki szívesen beszél saját területéről.
Csak újabb könnyed mosoly a válasz a szabadidőre.*
- Én afféle utazó vagyok, aki szabad idejében a világ tájait járja be. Sokfelé megfordultam már és meg is fogok még. Az én hobbim a világ gyönyörűségeinek tanulmányozása, a figyelem. Nincs is nagyobb csoda annál, amikor virágba borul egy rét, és az ember megáll rajta, hogy az illatos levegővel megtöltse tüdejét.
Vagy az emberek, elfek és más népek között járni és megismerni tudásukat, vagy éppen szívük legmélyebb vágyait. Vagy éppen bemutatót tart íjászatból.
Én ebben lelem boldogságom, Lysanor. Így már értheted, miképp is álltam meg melletted, amikor megpillantottalak a tó mellett ücsörögve.

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-06-20, 8:03 pm

*Amikor arról mesélt, hogy miben leli örömét Lysa kicsit elgondolkozott.*
- Hm. Igazad lehet. Tudod, így még nem is gondolkoztam el a természeti jelenségekről. De tényleg szép egy virágos rét és az illatuk. Az mennyei.
*Kicsit elrévedt a tekintete a messzeségbe. Most egy kicsit hiányzott az otthona. A birtok virágai és az illatok, a gyümölcsfák és a veteményes. Kicsit furcsán kezdte magát érezni, ezért is tért gyorsan magához.
- Jaj, ne haragudj, de azt hiszem kezdem érteni miről is beszélsz. És valóban olyan sok gyönyörű dolog vesz minket körül. Ha erre jártam volna és te ücsörögsz itt, akkor én is megszólítottalak volna.
*Mondta őszintén. Olyan furcsa ennek ellenére ez a férfi. Nagyon is. De nem meri megkérdezni, hogy mi is ő valójában. Elf nem, mert a fülei nem olyanok és nem is olyan a kisugárzása. Ember biztos, hogy nem, mert annál sokkal fentebb álló személy lehet, mivel ez érzékelhető Lysa számára. És nem tudja hova tenni ezt a dolgot. Aztán úgy dönt, hogy nem illik, nem is teszi.*
- Mondd csak. Mi ennek a tónak a története? Esetleg lakik benne valami érdekes?
* Kérdezi kíváncsian. Hátra is néz a tóra. Van benne valami csalogató. Legszívesebben bemenne és megmártózna, de nyilván nem normális dolog ez, mivel ennyire hívogat. Hát csak kérdőn néz Rooberre.*

_________________
Gyilkos tó - Page 2 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

» A Gyilkos-tó