*Már jó néhány érdeklődő jelent meg és voltak vásárlók is. Lassan lemenőben volt a nap Valiantól nyugatra. Ropark bozontos szemöldöke alól kikémlelt segédjére, aki elkísérte ide, a piacra is. A fiú kitett magáért, komoly munkát végzett egész nap, pedig Ropart arra számított, hogy hamar kidől majd. Talán többen meglepődtek, hogy ebbe az ünnepek környéki vásárba nem a helyettesét hozta el, hanem azt, aki legrövidebb ideje tagja a műhelynek, de a kovács nem érezte sosem azt, hogy magyarázattal tartozna ezeknek a fiúknak. Most sem. Ki akarta próbálni az újoncot és eddig nagyon szépen teljesített. Látta, ahogy a piactéren egyre-másra gyúlnak a tüzek és mivel az ünnepek még csak mostanság kezdődnek, így az árusok többsége késő éjszakai nyitvatartásra készült. Ez Ropark számára nem újdonság, tüzet sem kell gyújtania, ugyanis nem csak hogy árulja a kész termékeket, de ha a szükség úgy hozza, még képesek akár patkót is kovácsolni, ha épp sürgősen arra van szükség. Náluk sosem alszik ki a tűz. Széles hátát most a vásár felé mutatta, majd elindult a sátrába, hogy befaljon néhány falatot. Addig úgy gondolta, hogy a fiúra hagyja az üzletet, de persze azért szemmel tartja a sátor belsejéből.*
*Végre megérkeztem Valianba néhány napos gyaloglás után, még mindig örülök, hogy annak, hogy túléltem Olassië ostromát. Csak annak már nem örültem, hogy elvesztettem a kardomat és a páncélomon megint horpadások vannak, bár nem olyan nagyon mint amilyet az a varázsló ütött az öklével. De még meg volt a buzogány amit szereztem, de inkább csak emléknek tartottam meg, hogy legyen valami ami emlékeztetni fog az ostromra. Ahogy látom most ünnepelnek a városban, és egy nagy vásár van itt, de nekem most egy kovács kell. Hosszú ideig keresgéltem még végre meg láttam, egy helyet ahol kovács termékeket árultak, oda is megyek gyorsan és megszólítom a fiút aki ott volt. -Elnézést maga itt a kovács, mert szeretném ki javíttatni a páncélomat..- Mondtam a fiúnak, majd vártam a válaszát, közben körbe néztem a vásárolható termékek közt.*
*A fiú rá kapta a tekintetét a férfira, aki megszólította. Páncélba volt öltözve és ez már önmagában is elég feltűnő volt a többi városi között. Kissé azért bizonytalan is volt, így hátra pillantott, de már addigra a mester fel is állt a helyéről, ahová épp az imént ült le, hogy elfogyassza az estebédjét.* - Uram, egy kis türelmet kérek, a mester mindjárt itt lesz. *Valóban, Ropark hamarosan oda is érkezett, de már távolról felmérte a páncélos harcost.* - Ropark vagyok. A kardokat a fiú meg tudja mutatni, de a páncélt nekem kell látnom. Én engedélye nélkül nem veszem le egy nemesről, de ha megengedi, máris nekilátok. *Láthatóan tisztában volt a jelzésekkel Lothár öltözetén, így azoknak megfelelően állt is hozzá. Ropark, ha Lothár arra fordul, esetleg oda is adta, már meg is nézte a kérdéses javítani valót egészen közelről. A lenyugvó nap fényében megcsillant a vért és Ropark már tudta, hogy nem lanuriai kovácsok munkájáról van szó. A csendes kovács nem is szólt többet, ha már nála volt a vért, hátra is vonult a fújtatóhoz, a tűzhöz és szerszámaihoz, míg a fiú máris kezeivel mutatta a fegyvereket a harcosnak.*
*A fiú fel figyelt rám, miután hozzá szóltam, majd a fiú bizonytalanul hátra nézet, ezután közölte velem, hogy legyek türelemmel, míg a mester meg nem érkezik. Hamarosan meg is érkezett a mester és meg is szólított amire én oda is fordítottam a tekintetemet. Miután befejezte a mondandóját, leveszem magamról a páncélt, de eltart egy kis ideig mire leszedtem szerencse, hogy a páncélom alatt hordok sima ruházatot, majd átadom a páncélt a kovácsnak. -Szeretném, ha kijavítaná ezeket a horpadásokat a páncélomon.- Mondtam a kovácsnak, aki közben már hátra vonult a műhelyéhez. Közben a fiú fegyvereket mutatott nekem, végig szemlélem a kínálatot, míg meg nem látok egy minőségi hosszú kardot. A kezembe veszem és közelebbről is szemügyre vesszem. -Mennyibe kerül ez a kard? Mert szeretném pótolni az elvesztett kardomat.- Kérdeztem a fiútól, közben még mindig a kardot nézem.*
*Ropark máris szakértő szemmel kezdte méregetni a vértet a nemes szavai után, majd mivel az időközben már levetett, csak biccentett.* - Rövid ideig várnia kell az úrnak. *Majd sietve elhagyja a helyet, hogy a sátorba bevegye magát. Ne igényli a fiú segítségét, a fújtatót tudja ő is kezelni, nem a nagy, műhelybeli példányt hozta ide magával. Ahhoz elég, hogy kisebb munkákat el tudjon végezni, a nagyobbakhoz meg úgyis több időt kér. Kissé felmelegíti a fémet, hogy könnyebb legyen kezelni, majd hamarosan az üllő következik, és a különféle szerszámok. Látható, hogy a férfi csatában vett részt nemrég. Ilyen horpadások nem hétköznaponta keletkeznek a vérteken. Eközben a fiú a kardokat mutogatja a harcosnak, ki értő szemmel szemléli őket, mígnem kiválaszt egyet.
*A fiú büszkén kihúzza magát, hiszen ezek már igencsak a jobb minőségű fegyverek közül valók. Ő maga is vett már részt ilyen elkészítésében.* - Nyolcvan darna az ára, nemes uram! Jó választás, ezek a típusok igen hatásosak tudnak lenni csatában és elkészítésük is nagy szakértelmet igényel. *A háttérből eközben hallatszik már, hogy Ropark mester dolgozik a horpadások kijavításán.*
*Még mindig szemlélem a kardot, közben hallom a háttérből, hogy a mester neki állt a páncéljavításának. De amikor, meg hallom, hogy mennyibe kerül a fegyver egy kicsit meglepődöm nem gondoltam, hogy ennyibe fog kerülni. ~Nem hittem, hogy ilyen drága ez a kard, meg kell próbálnom le alkudni az árát, mert csak száz Darnam van, kell hagynom a javításra is.~ Mondtam magamban, majd oda fordulok a fiúhoz, közben vissza teszem a kardot, majd megszólalok. -Ez túl sok ezért kardért, adok érte 65 Darnát, de semmivel se többet!-* Mondtam a fiúnak fennhangon, és vártam, hogy mit válaszol. *
*Ropark komoly munkában volt, de mivel szakavatott ismerője a szakmának, sőt mestere, így azért nem adta fel túlságosan neki a leckét néhány horpadás. Más kovácsok talán órákig, vagy napokig is dolgoznának rajta, de a „Vasgyúró” nem csak külseje után kapta a nevét. A fémek megmunkálásához igen nagy tudása és különleges érzéke van, ez pedig kimondottan sokat jelentette ennél a feladatnál is. Eközben a fiú kikerekedett szemmel figyelte, ahogy a nemes visszateszi a kardot.* - Megbocsásson az úr, de ez itt valódi remekmű! Nemhogy nyolcvan, de százhúsz darnát is megér, mi mégis csak nyolcvanért áruljuk, hogy a harcosoknak meglegyen életük fegyvere. 3 *Aztán az inas közelebb lépett Lothárhoz.* - Tudja mit? Bár azt hiszem, egy valódi nemes meg bírja fizetni a százhúszat is, az uraságnak odaadom hetvenötért! Mit szól? *Nézett fel kissé félretartott fejjel a harcosra.*
*A fiú kikerekedett szemekkel szemekkel nézett, biztos nem tetszett neki, hogy csak 65 darnát akartam fizetni a kardért. Majd elkezdi magyarázni, hogy ez a kard meg érne 120 darnát, amit én már túlzásnak vélem, majd kis idő után a fiú közelebb lépett hozzám és megszólalt.* - Tudja mit? Bár azt hiszem, egy valódi nemes meg bírja fizetni a százhúszat is, az uraságnak odaadom hetvenötért! Mit szól? *Miután befejezte a mondandóját, még egy ideig gondolkodok. ~Legalább egy kicsivel olcsóbban adja a kardot.~ Mondtam magamban, majd hátrébb lépek egy kicsivel, majd elkezdem össze gyűjteni a 75 darnát, de eltart egy ideig mire az össze gyűjtöm pénzt. Miután összegyűjtöttem a pénzt oda adóm az inasnak.* -Itt van a 75 darna a kardért.- *Mondtam az inasnak és, ezután magamhoz vesszem a kardot, majd a sátor felé nézek, hogy lássam mikor jön a kovács a páncélommal.*
*Az inas türelmesen vár. A hosszas gondolkodás számára jó jel. Nem egyszer mondta neki a mester legrégebbi segédje, hogy egy vásárlónál, ha az alkuban hosszan gondolkodik, az azt jelenti, hogy komoly vásárló. S azt is jelenti, hogy az árat talán már hajlandó is megfizetni. A segédnek igazat is kell adnia, ugyanos a nemes láthatóan végül elfogadja az árat, mivel elkezdi összegyűjtögetni a nála lévő darnát az árra. A fiút az már nem is izgatja, hogy a mesternél éppen javításon lévő páncélra maradt-e elég pénze a harcosnak. A gazdagok mindig igyekeznek lenyomni az árakat. Fösvényebbek, mint a szegények. A markában csörrenő darnát eltéve meghajol Lothár felé.* - Hálásan köszönöm a mester és a műhely nevében! Akarja, hogy becsomagoljam bőrbe? Természetesen a hüvelyt is, mert az is jár mellé. *Eközben Ropark felől már hangos sziszegés hallatszik, ahogy a mester hűti a felhevült fémet, majd még újabb munkálatok hangjai. A segéd pedig úgy tűnik, hogy valóban várja a választ a nemestől az ügyre, de eközben már újabb ügyfél is nézegeti a sisakokat. Valiani katona lehet talán. A fiú arrafelé is pillantgat.*
*Miután fizettem a kardért az inas meghajol és megköszöni, majd megkérdezi tőlem, hogy becsomagolja bőrbe a kardot és a hüvelyt. Gyorsan válaszolok a kérdésére, mert látom, hogy az inas más felé néz, hátra nézek, mielőtt válaszolók és látom, hogy más vásárló is jött, látom az inason, hogy szeretne vele is foglalkozni.* -Nem kell becsomagolni, csak a kardhüvelyt akarom.- *Mondtam az inasnak, közben sziszegést és más munkálatok hangjait, hallom a mester felől. * ~Remélem hamarosan befejezi a páncélom javítását.~ *Mondtam magamban, közben figyelem a mester sátrát, hogy mikor jön ki már, mert már szeretnék indulni az utamra.*
*Az inas örömmel nyújtotta át a kardot a nemesnek, majd buzgón el is sietett, se szó, se beszéd, a következő vásárlóhoz. Ropark végül csak végzett a munkával. Még újabb hűtés következett, majd a korábban sérült részekre egy saját készítésű vékony réteget is felvitt, melynek dolga óvni a fém jobban igénybevett részeit az idő pusztító hatásaitól. Hamarosan a mester már ismét ott állt a nemes előtt, hogy segítsen feladni rá a nehéz páncélruhát, természetesen, miután Lothár meggyőződhetett arról, hogy a hibák tényleg javításra kerültek. Ropark, mire a harcos megkérdezte volna tőle, már kiszámolta a munkáért járó összeget. Könnyű dolga volt, mert anyagot nem sokat használt fel, a tűz táplálását kivéve.* - Húsz darna lesz a munka díja, uram!
*Az inas átnyújtotta a kardot nekem, majd semmi szó nélkül tovább ment a következő vásárlóhoz. A mester is végzett már a javítással és oda jön hozzám a kész páncéllal. Még mielőtt felvenném a páncélt, jól átnézem, hogy jól végezte-e a dolgát a kovács. Miután átnéztem, nem láttam semmi ki vetni való a munkáján, ezután a kovács segítségével felveszem a páncélomat. Már kérdeztem volna, hogy mennyibe fog kerülni a javítás, de már megelőzött engem.* - Húsz darna lesz a munka díja, uram!- *Vele inkább nem akarok alkudozni, ezért gyorsan elő veszem a 20 darnát és oda neki. Majd szó nélkül elindulok, közben az új kardomat a kardhüvelyébe teszem, hogy ne kelje kézbe cipelni a fegyvert.*
*Ropark vetett egy pillantást még az inasra, amint a következő vásárlóval egyezkedett, majd segített feladni a vértet a harcosra. Látta a tőlük vásárolt kardot is, fel is ismerte és tudta, hogy az inasnak el is kell majd számolnia. Nem lepődött meg, hogy a nemes még átnézte a javításokat, de ez a mostani világban már természetes dolog. Rengeteg kókler, tisztességtelen ember forgolódik a világban. Ropark azonban nem volt sosem ilyen, így aztán teljes nyugalommal várta végig az ellenőrzést is. A férfi köszönés nélkül távozott, mire a mester azért még biccentett utána egyet. Ő sem híve a nagy körmondatoknak, de egy barátságos néma gesztust azért értékel valamire. Azonban nem sokáig morfondírozott ezen. Egyrészt, mert nem az a lelkizős fajta, másrészt pedig azért, mert máris megjelent a következő vevő, aki ezúttal jóféle pajzsot keresett a kiállított áruk között.*
//Köszönöm a játékot! Hamarosan feltesszük a vásárolt fegyvert a régi helyett, Lothár//
Akirtep Novalor Sötét elf
Hozzászólások száma : 62 Életkor : 347 Munkahely : Változó
*Furcsa figura jelenik meg, szinte a semmiből toppan elő, hangtalanul, bár a kinti kavalkád zajában nincs nehéz dolga. Ritka vendég lehet erre felé, többen titkon megbámulják hófehér haját, hamuszürke bőrét. Fekete utazóruhája kecses testére simul.
Könnyed léptekkel halad, még a tömegben sem ér senkihez, bár legtöbben szabad utat engednek neki. Néhányan szinte elhúzódnak előle. Tudja mit keres, egyenesen a kovácsműhely felé veszi az útját. Habozás nélkül belép. Szűk vágású mélykék szemeivel körbepislant.
- Te Lehetsz Vasgyúró. Téged ajánlottak. Kissé megkopott a régi tőröm, remélem akad nálad valami nekem való szerszám helyette.
Hangja kissé rekedtes, inkább suttogásnak mondható, mint beszédnek.
Lecsatolja régi tőrét és az egyik üllőre helyezi zajtalanul, de határozottan. A kemencéből kiáradó hőség meglebbenti hajzuhatagát, mintegy pontot téve mondatára.
Látszik rajta nem a szavakból él, egész más mesterségben lehet jártas, amit inkább csendben szokás művelni.*
*A kovácsműhely a szokásos üllőből, szerszámokból, fújtatóból, persze külön egy kisebb helyen égő tűzből, az asztalból és a kovács sátrából áll. Mint tavaly, ebben az évben is elhozott magával egy segédet. Ebben az évben másikat. Nem azért, mert a tavalyi, „új fiúval” nem volt megelégedve, hanem azért, hogy másik segédjének is esélyt adjon. A segéd ezúttal egy másik munkához végzi az előkészületeket. Nem minden feladatot Ropark végez, ugyanis ez a fiú már igen jól eltanulta az egyszerűbb munkákat, így például a csorbák javítását, vagy a patkolás művészetét. Ezúttal egy kalandor hagyta itt rövid időre a kardját, hogy a rajta lévő apró csorbákat, sérüléseket javítsák. „Vasgyúró” Ropark neve garancia az elvégzett munkára, ezt errefelé már mindenki tudja, így a vándor is nála hagyta a fegyvert, míg egyéb ügyeit intézi. A mester néha odapillant a segédre, de egyébként inkább áruit rendezgeti. A füsttel, a fém szagával és az izzadtság aromájával keveredve érzi már saját szagát is, de addig, míg a nap véget nem ér, már nem mosakszik meg. Az elé lépő elfra emeli tekintetét, majd koszos kezével megsimogatja szakállát, mielőtt választ ad. Letekint az elé rakott elf tőrre. Valóban kissé kopottas, de némi javítással kifogástalan darabot lehet belőle varázsolni. Természetesen tanult ő is valamicskét az elfek fémmegmunkálásból, de ha komolyabbról van szó, inkább régi elf partnereit keresi meg Olassiëben. Ők az igazi mesterei saját népüknek. Más kérdés, hogy ritkán vetődnek el Valian piacára, helyette inkább közvetítőként Roparkot használják, aki nagy tiszteletnek örvend köreikben. Ennek tudható be, hogy az emberi kovácstermékek mellett jócskán akad Ropark keze ügyében nem csak törpe, de elf termék is. Ropark szakállát elengedve megszólal.* - Ha ragaszkodik az uraság a tőrhöz, fel tudjuk újítani, de vannak valódi, elf tőreink is. Válasszon nyugodtan közülük! *Vaskos karját kitárva a sátor mellett álló paravánon függő arzenálra mutat. Az elfnek nem kell, csupán kettőt lépnie, ha közelebbről is meg akarja szemlélni őket.*
Akirtep Novalor Sötét elf
Hozzászólások száma : 62 Életkor : 347 Munkahely : Változó
- Megérett már a cserére ez a régi bajtárs. *Aprót biccent, kissé előrehajol, majd végigméri Ropark arzenálját. Rögtön szemet szúr neki egy szépen ívelt, hagyományokat őrző külsejű elf fullánk.* - Remek darabnak tűnik az a fullánk amott, igazán illene az oldalamra... Lehet felőle tudni valamit? *Leemeli a fegyvertartóról az említett fegyvert, súlyát méregeti, megforgatja, szinte automatikus mozdulattal ellenőrzi a penge minőségét, élét. Majd visszahelyezi a tartóra és tovább nézelődik, míg Ropark, vagy segédje válaszát várja.*
*A kovács értő szemmel követi az elf mozdulatait. Azt, ahogyan megfogja a tőrt, nézegeti, súlyát méregeti. Minden arra utal, hogy gyakorló használója e fegyvereknek.* - Olassië kovácsai készítették. Ahogy uraságod is érezhette, nem nehéz penge, a súlyeloszlása tökéletes. Igazi mestermunka. Az íve, s a penge vékonysága miatt a páncél réseit is könnyen megtalálja értő kezekben, s könnyedsége végett egy gyors, határozott szúrásra, vagy vágásra tökéletes. Nem terheli hordozóját, s a penge különleges kiképzése, az élezés speciális elf mivolta miatt igen sokáig megőrzi élességét használat alatt is. Jó választás szinte mindenkinek. *A kovácsmester nem szól bele abba, hogy az elf a régi tőrét nem akarja megtartani. A bajtársat, mely bizonyára sokáig szolgálta gazdáját. Nem az ő dolga. A régi elf tőrre pillant, majd még hozzáteszi:* - A régi tőrt két darnáért bele tudom számítani az új árába.
Akirtep Novalor Sötét elf
Hozzászólások száma : 62 Életkor : 347 Munkahely : Változó
- Lehet mégis megtartom régi barátomat is, tudsz adni lábszártokot hozzá? És esetleg egy reparálás is ráférne, ezenfelül ha a fullánkhoz egy jófajta, hozzá illő tok is volna, mennyi lenne a fizetség? *Keze végigsimít leendő "társa" szépen kidolgozott markolatán - valóban mintha a kezére formálták volna a mesterek - egy pillanatra kósza kép villant át gondolatain, valaha rég már volt hasonló a kezében... Elhessenti a gondolatot fejéből és elismerően biccent a kovács felé.*
*Ropark még egyszer megszemléli az elf tőrét. Értő kezei között megforgatja, a fénybe tartja, belenéz a markolat felől és a hegye felől is, sőt hozzáütögeti a pengét egy kőhöz, hogy hallja a fém zenéjét. Aztán fordul csak ismét Alkiterhez.* - Úgy három darna lesz a reparálás. Viszont a fullánkhoz jár egy tok. A kovács azt is készített hozzá. Természetesen az elfek népének díszítésével, hiszen első sorban e nép tagjai veszik. A tok is benne van az árában. *Ropark ezzel el is hallgat, és csak várja a válaszát az elfnek. A segéd is megáll egy pillanatra a munkában, hogy letörölje az izzadtságot homlokáról. Odafigyel egy kicsit, hiszen a kovácstól igen sok mindent lehet megtanulni.
Akirtep Novalor Sötét elf
Hozzászólások száma : 62 Életkor : 347 Munkahely : Változó
*Rezzenéstelen arccal erszényéért nyúl és kiszámolja a megadott összeget. Nem alkudozós fajta, láthatólag nem érdekli nagyon a darna. Megtoldja még egy darnával...* - Ne vegye sértésnek kovács uram, de tudna e segíteni, egy magamfajtának hol érdemes megszállnia errefelé? *Erszényét visszahúzza övére, majd még egyet pördít újonnan beszerzett fegyverén, majd azt is övére tűzi.* - Mennyi idő múlva lesz készen a régi tőröm? Ha lehet megvárnám.
*Ropark széles tenyerében számolja újra a darnákat. Ez azt jelenti, hogy kap a fullánkért nyolcat, valamint hármat a régi tőr javításáért. A plusszban adott egy darnát azonban visszanyújtja az elfnek.* - Ne vegye sértésnek, uram, de én becsületes kovács vagyok. A segítséget nem darnában mérem, hanem jó szóban. *Nem dühös, nem is szégyelli azt, hogy miként adja a választ a vásárlónak. Nem véletlen, hogy befogad utcagyerekeket maga mellé, s ők aztán éppúgy jó útra térnek, ahogy ő tette réges-régen öreg mestere mellett. Számára a becsület sokkal többet ér annál, hogy egy-egy darnában mérje.* - Valian határában találja a Nagy Kaszás fogadót. Nem olyannak tűnik, aki tart a temető kinézetű fogadótól. Gondolom, attól sem, hogy nem régen ott élőhalottak támadtak a fogadó vendégeire. Azóta viszont rendbe hozták és olcsó is, nem volt újabb támadás sem. A fogadós zsoldosokat is felfogadott, hogy őrizze a helyet. *Azért elgondolkodik, és mond egy másikat is.* - Van kevésbé „nagy múltú” hely is. Nem messze a piactól, Valian Gyöngyének hívja a tulajdonos. A javítás pedig legalább két óráig eltart. A jó munkához idő kell és én magam fogom megcsinálni.
Akirtep Novalor Sötét elf
Hozzászólások száma : 62 Életkor : 347 Munkahely : Változó
- Úgy hiszem a Kaszás jól hangzik számomra, időmből kitelik, épp semmi dolgom nincsen, amennyiben nem zavarja gyönyörködöm a munkáiban míg elkészül a tőr. Őőőő, jól hallottam ötven darna? Nos épp annyim van. *Kissé félrevonul és belemélyed a fegyverek és egyéb eszközök nézegetésébe. Néha a kovács, és a segédje felé pillant. Ha érdeklődő jön illedelmesen félrehúzódik, nem zavarja a boltot.*
- Ahogy óhajtja. *Jegyzi meg szakállában Ropark, s nem is rest. A segéd hamarosan már nyomja a fújtatót, izzik a láng, s a kovács egyes féltve őrzött szerszámait emeli ki ládájából a sátorban. Tünde szerszámok ezek, kovácsok eszközei. Kicsit mások, mint az emberekéi, talán könnyebb velük a munka elvégzése, a tündék speciális fémeinek karbantartása. Hamarosan már melegszik a fém, s dolgozik is a kovács. Segédje ilyen munkában még nem látta, s így nem egy, hanem több nézője is akad neki. Persze a segéd munkája is elkészült közben, félre is lett téve, hogy érkezzen majd a vásárló, aki megbízta vele őket. Mégis a mester izzadó homlokát törölgeti, miközben az elf fém alakul értő kezei alatt. Talán nem olyan ügyes, s ritkán is van lehetősége ilyen munkát végezni, nem úgy, mint elf kollégáinak, de tehetsége, s megszerzett tudása elég ahhoz, hogy amit ígért, azt be is tartsa. Bő kettő óra múlva „Vasgyúró” Ropark éppoly duzzadó izmokkal, mint amilyen duzzadó büszkeséggel nyújtja át a fegyvert a sötét elfnek. Előtt számtalanszor ellenőrizte már, belenézett, próbálgatta, hogyan is áll a kézben, javította tovább, élezte, edzette, formázta, mire elkészült. Most pedig Akirtep szavára vár csak, elégedett-e az elvégzett munkával. A segéd közben már a sokaid vásárlót szolgálja ki, így nem figyel oda.*
Akirtep Novalor Sötét elf
Hozzászólások száma : 62 Életkor : 347 Munkahely : Változó
*Az elkészült művet nézegeti, kifejezéstelen arccal, végül elismerően bólint az elf mesterekével vetekedő minőség láttán.* - Szép munka Vasgyúró uram, úgy érzem nem az utolsó alkalom hogy találkozunk, ajánlani fogom a munkáját. *Egy fél mosoly szalad át arcán miközben kecsesen meghajol, felszereli fegyvereit. Egy határozott biccentés után hangtalanul libben ki a műhelyből, útját a Kaszás fogadó felé veszi.*
*A kovács már régen megszokta becenevét. Egy időben csak kiemelkedő fizikumával rímelt, de mostanra már mesterségét is éppúgy jelenti.* - Az elégedett vásárlónál nincsen jobb hírvivő. Örülök, ha elégedett, uram! *Hajtja meg fejét a kovács. A segéd eközben már a következő vásárlóval foglalkozik, miközben az elf meghajol, majd egy biccentés kíséretében távozik. Ez utóbbit viszonozza a kovács is, majd visszasiet, hogy szerszámait letisztítsa, s visszategye a helyére. Minden apró darnának örül, hiszen nem egy segédje épp úgy került hozzá, ahogy ő is annak idején az öreg kovácshoz. Maguknak kell kitermelniük ruházkodásuk, ételük, italuk költségeit is. Hamarosan már ő is a következő vásárlóval foglalkozik, mert az élet nem áll meg.*
//Köszönöm a játékot!//
Merilien Lumel'Auvrea Vér elf
Hozzászólások száma : 335 Életkor : 737 Munkahely : Vérelfek vezetője, vérelf-hercegnő
A fogadó, melyet előző este Lys ajánlott, tényleg egész kellemes volt. Elég sok vendég volt, lévén most érkezett egy hajó, a munkásaik is ott szálltak meg.Volt is egy kellemes estém az egyik matrózzal, akit sikeresen megfosztottam kevéske pénzétől. Balga férfi! Másra nem is jók, csak kielégíteni a nő vágyát. Furcsa nézeteket vallok, az biztos, de ez soha nem zavart. Reggel korán keltem, hiszen a piacra akartam menni. Úgy hallottam, egy elég ügyes kovács van itt, akinek érdemes megnézni a portékáit. Rám fért már egy rendes, normális kard, ugyanis a múltkori munkám során sajnos elvesztettem. Szerencsére a két dobótőröm még megvan, bár azokra is ráférne egy kis élezés. Így hát a lovamat az istállóban hagyva gyalog indultam a piac felé. Rengeteg néppel lehet itt találkozni, még az enyémekből is láttam néhány élőt és egy olyan elffel is találkoztam, aki meghajolt és eligazítást adott nekem. Kicsit meglepődtem, hiszen már régóta vagyok úton. A kovácsot hamar megtaláltam a szaga és a hangja miatt. Körbenéztem, majd tekintetemet a férfire emeltem. - Üdvözletem Kovács! - köszöntöm a férfit, aki felnéz az egyik munkájából és végigmér. - Éleztetném a tőreimet, valamint egy strapabíró, jól kinéző kardot vennék. Akad ilyesmi?- térek rögtön a lényegre. Nem kenyerem a jó pofizás, vagy éppen a felesleges beszélgetés. Elmondom, hogy mit akarok, ő pedig vagy tudja teljesíteni, avagy nem. Felajánl néhány csinos és szép kardot és az egyiken megakad a tekintetem. Egy szilmar kard, mely jól néz ki, erőteljesnek tűnik és nem is drága. Intek, hogy azt kérem, majd a két tőrömet is odaadom neki, hogy élezze meg. Az öreg gyorsan és pontosan dolgozik, látszik rajta,hogy tisztességes ember, így normálisan megfizetem. Hangos csattanások és éles lángok közepette nézek még kicsit körbe a páncélok, íjak és nyilak között. Habár a saját íjamat még apám faragta nekem, és semmi pénzért nem cserélném le, megdobban a szívem néhány csodálatos munkájú íj előtt. Hamarosan készen vannak a tőrjeim és a kard is használatra kész. Fizetek a férfinek, majd megköszönöm a munkáját, és új szerzeményemet a hátamra téve indulok még egy kicsit körbe a piacon. Mágus énem a mágikus tárgyakhoz vonzz, így egy mágus portékái felé indulok meg, hátha ott meglelem a kristályt, vagy legalább egy aprócska információ morzsát róla...
Tárgy: Kovácsok termékei 
2011-12-18, 4:00 pm
" />
