Aden Von Zaken

Név: Aden Von Zaken (Éden Fon Zaken)
Kor: 19
Nem: férfi
Faj: Ember
Csoport: --
Foglalkozások: Orvgyilkos, Vadász, Kézbesítő, Méregkeverő
Kaszt: Assasin

Kinézet: Az arcát ritkán mutatja szemei cián kék színben pompáznak, haja fiatal kora ellenére fehér, arca markáns, orcájának bal részén S alakú heg. Testének teljes részét fedi ruhája. (lentebb leírás)

Jellem: Mogorva s bizalmatlan természet nehezen ismerkedik össze más fajból valókkal. Előítéletei miatt nem szereti az embereket. Inkább keresi a magányt s a békességet. Folyton munkát hajhász, akármilyen bozar kalandba belevág ha jól megfizetik azt. Szűkszavú s ha útitárs mellé kényszerül inkább csak némaságával halmozza azt el. Bizalmát nehéz megszerezni, de aki elnyeri azt könnyen el is veszítheti. Kevésbé szívleli az orkokat mint akármilyen más lényt. A komor külső alatt s a faragatlan olykor pimasz s egoista feltét alatt egy barátságos lény lapul csak nehéz előcsalni.

Előtörténet:
*Szürke őszi nap virradt, a távolban az éppen csak gyenge napsütés ért arcához. Szemei kinyílnak s ágyán egy kezével megtámasztva magát felül. Fejét elbiccenti jobbra majd szabad kezével kitörli csipáit. Valaki benyit halk zörej amit az ajtó ad ki. Szemeit odafordítja egy fehér hajú nő lép be kék szemei szinte sugároznak az örömtől. Egy tálcát kap a kezébe s azon egy kis élelmet egy meleg csokival poharában. A gyermek felnéz a nőre rámosolyog majd mohón kezd falatozni. A nő megfordúl majd int egyet, s amerről jött arra távozik is.
Nem sok idő telt el de máris a fiú a konyhában áll s vele szembe egy mogorva kinézetű szakállas ember ült. Arcán meglátszik a kor nem úgy mint a nőén. A férfi arca megviselt volt több helyen hegek voltak rajta. Sötétkék szemei szinte szikráztak a gyermek láttán.
- Fiam!
-Apám!
*A gyermek fut oda apjához majd öleli át jó szorosan ahogy gyenge karjai bírják, Hosszú idő telt el már hogy nem látták egymást s most hogy épp nyolc éves korba lépett a fiú ideje volt hazatérni.
-Holnap megkezdődik a kiképzésed.
*Nem szólt semmit a gyermek engedelmesen bólintott egyet majd kiment a szabadba kiélvezni utolsó szabad napját.

Évek teltek el s a kiképzés egyre keményebb volt, főként a közelharci s a rövid harci fegyverek gyakorlásával telt. Tízen nyolcadik életévét betöltve már nem volt gyermek a gyermek. A felnőtté válása befejeződött. Testét a vadon edzette apjának segítségével. Anyja három éve eltávozott s itt hagyta e borzasztó világot. Nehéz s gyötrelmes gyerekkora igazi férfit faragott belőle ki csöndben tűri a fájdalmat. Majd az utolsó éve közeledett s ez is már a végén járt. A tízen kilenc a szabadulás éve ennyi idő kellett hát ahhoz hogy a gyermeket férfivé s a férfit vadásszá tegye. Az utolsó éve kínkeservesebb volt mint akármelyik az előzőkből. Minden nap egy kínszenvedés volt számára de már közel járt a véghez.
Felvirradt a hajnal ismét csak egy őszi nap köszönt rá. Gyenge sugár kényezteti megviselt arcát. Keze párnája alá kúszik zaj hallatszik odakinn. Léptek hangja ez mik közelednek egy ember csupán- Halkan nyikordul az ajtó. Egy öreg lép be rajta kezében ruhát tart. Szakálla megőszült de szemeiben még mindig ott a vad kékség mi régen is megtalálható volt. Egy ruhát tart kezében mi régi emlékeket idéz fel számára s nehéz szívvel de mégis örömmel telien fekteti le a karosszékre azt majd zárja be mag mögött az ajtót.

A fiú felkel lassan odasétál a ruhához kicsit megviselt hordták már s pár öltésen kívül egész jó állapotban volt. Belebújt az ingbe, selymes érzése volt könnyű s jól mozoghat benne az ember. A nadrág pont ugyan ilyen volt. Szabad mozgást biztosított akár nedves akár száraz állapotban is lehetett kényelmes viselet. Szíján egy tegez volt mibe pontosan egy orvgyilkos kés fért bele ami nem volt a tartozékban. A ruha fekete s kék színekben pompázott kivéve a fehér ing mi nem látszott ki a kabát alól min egy csukja van. Nemsoká elkészült s kilépett az ajtón. Még egyszer utoljára visszafordult ránézett ágyára, majd becsukta az ajtót s elindult a konyhába.

*Az öreg ott ült az asztalnál a megszokott helyen várta már hogy a fiú belépjen s megcsodálhassa őt. Ki emlékeztethette hajdani önmagára. A keze a kést szorongatta mi a ruhához tartozott. Végigmérte a fiút majd halk megfáradt hangja zengte be a konyhát.
-Itt az idő fiam a búcsú ideje.
*A fiú nem szólt semmit örege nehezedő arcát nézte. Odasétált hozzá majd átölelte.
-Tudom hogy itt az idő. Köszönök mindent mit értem tettél s hogy vigyáztál rám jóban rosszban.
*Az öreg keze a késsel megindult a gyerek arcához majd egy éppen csak mély S betűt húzott bele. A fiú felszisszen de tűri a fájdalmat. Szemei komoran bámulnak előre míg az öreg be nem fejezi.
-Most már vadász lettél indulj hát fiam az utad már csak rád vár.

*Egy utolsó csókot nyomott az öreg arcára majd a csukját a fejébe húzva indult ki az ajtón s csukta be maga mögött s csak ennyit hallott odabentről.
-Jó szerencsét!


Felszerelés:
Egy kés, pár dobó tőr s a két keze. Fekete nadrág Kék felsővel amin fekete csukja van . Egy kis táska a hátán miben háromnapi élelmet s vizet hordoz. Két fekete bőrkesztyű.

Hát remélem elfogadható a töri felszerelés rovatban + előtöriben leírtam a kinézetet, tárgyaimat. Csak egyet nem értek hogy értetted azt hogy az előtörténetben jelöljem meg azt hogy melyik fajba tartozok. Nem erre van a csoport? "Emberek"