LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Homehttp://newagelaGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Avlanion - A vízesések városa

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 21  Next
SzerzőÜzenet
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 27

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-10-15, 10:02 pm

2. küldetés - Vadászat ( Mitsivel)

* Jó volt látni a Mitsukon végbemenő hangulatváltozást. Most már sokkal jobban hasonlít arra az elfre, akivel volt szerencsém jobban is megismernem.
Az erdőbe lépve ennek megfelelően már nem sok nyoma mutatkozik a korábbi feszült pillanatoknak.*
- Milyen vacsorát szeretnél Gyl? Egy ropogós vaddisznót esetleg egy finom puha őzet szeretnél?
* A lehetőségek hallatán szinte érezni vélem a finom illatokat, melyek hatására nyáltermelésem is igen csak beindul.*
- Egy vaddisznó most igazán jól esne. Nem gondolod?
* Érkezik hamarosan a jó kedélyű válaszom.
Látom, amint Mitsuko elvégzi az előkészületeket. Én is így teszek. *
~ Lehet nekem is alkalmasabb felszerelést kellett volna hoznom.
* Jegyzem meg magamnak kicsit szórakozottan, mikor tőrömet elővéve felkészültnek titulálom magam.
Egy ideig semmi említésre méltó nem történik velünk. A vadak mintha elkerülnének minket.*
- Egy nagyobb állat közelít felénk…
* Megtorpanok.*
~ Mennyire nagy?
* Kezem a hátamon pihenő kard markolatára kulcsolódik, hogy szükség esetén egyből előkaphassam. Közben pedig tőrömet inkább visszateszem eredeti helyére.
Hamarosan már én is hallom az állat keltette zajt és ez meg is válaszolja kérdésemet. *
~ Nagyon !
* Kardom lassú mozdulattal hagyja el eddigi helyét, hogy testem előtt foglalja el harcban megszokott helyét.*
- Mindjárt előjön…
* Mitsuko suttogására csak egy bólintás a válaszom, hogy én is egyet értek vele.
A zaj egyre hangosabb és egyre közelebbről hallatszódik, míg nem egyszer egy közvetlen mellettünk lévő bokor meg nem rezzen. Addigra már mind a ketten azt az irány figyeljük, de a bokor rezgése elég indok mindkettőnknek, hogy kicsit távolabb húzódjunk. Már amennyire az idő engedi.
Végül a bokor sem jelent akadályt méretes állat számára, ami szinte gond nélkül trappol keresztül rajta.
Ekkor bontakozik ki előttem az állat igazán.*
- Egy medve!!
* Mintha csak hallotta volna, hamarosan két lábra áll. Kicsit hátrálok. Nem feltétlen akarok összemérni testi erőmet egy medvéével. Közben várom, Mitsuko mit reagál a helyzetre, hiszen az ő népe mégis csak szorosabb kapcsolatban áll a természettel, mint az enyém.
Ha a vessző elhagyja az ideget, én sem várok tovább. Kardommal rátámadok a megtermett medvére.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mitsuko Midnight
Zöld elf
avatar

Hozzászólások száma : 743
Életkor : 906
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-10-15, 11:09 pm

// Gyl 2. küldetés vadászat//

*Meglepetésünkre egy igen nagy teremtés jön elő. Én is meglepődök, hisz nem figyeltem eléggé, így nem vettem észre, hogy mi is az. Egy igen csak nagy méretű Medve jön elő a bokrok közül, gyermeki egyszerűséggel áttörve mindenen. *
- Egy medve!!
*Mondta a kelleténél igencsak hangosabban Gyl, mire a medve két lábra állt. Automatikusan mindketten tettünk egy hátra lépést. Egy testes medve, nem egy könnyű préda főképp, ha az még bal mackólábbal kelt. Íjamat fel is emelem s célozni kezdek vele. Megfeszítem az ideget, majd a kellő pillanatra várok. Amikor már épp engedtem volna nyilamat célpontja felé a bokor ismét megrezzent, s a medve rögtön visszatért négyes állásba. Két bocs jelent meg. Több se kellett számomra íjamat leengedtem, s Gyl kezéért nyúltam, hogy ő is engedje le fegyverét.*
~ Én is ilyen leszek....
* Gondoltam, majd felegyenesedtem.*
- Kerüljük ki őket valahogy, nem kéne bántani egyikőjüket sem.
*Suttogtam halkan, s tudtam Gyl is egyet ért velem, ezért jobbról nagy kerülőt akartunk tenni, mely igen jól kezdődött, adig a pontig amikor egy vastagabb ágra léptem, mely méretéhez képest elég nagy hanggal tört ketté, bár lehet, hogy ez csak az erdő "csendjében" vagy az körülmények hangosították fel. mindenesetre annyira elég volt, hogy a medve ismételten két lábra állt,, megkeresett minket, majd szélsebesen megindult felénk.*
- Ne fuss el maradj itt.
* Mondta Gylnek majd egy határozott lépést tettem előre és megkerestem a medve tekintetét, melyet igen rövid idő alatt enyémekéhez kötöttem. Valahogy éreztem anyai féltését a bocsai iránt, s megértettem.*
- Nyugodj meg medve. Lassíts, állj meg....
*Mondtam halkan, szelíd nézés közben. A medve, mintha egy csapás érte volna, satuféket használt, majd megállva a lehető legérthetetlenebb módon nézett rám. Kezemből letettem a földre íjamat, majd két kezemet felemelve szép lassan tettem egy apró lépést felé. Persze végig nem engedte el tekintetét.*
-Donec facilisis ...
* Suttogtam halkan a szavakat, s ha lehetett még érthetetlenebbül nézett rám. Mint egy kapcsoló kattant volna fejében, hirtelen vicsorítani kezdett, s mancsát is csapásra emelte. Ekkor döntöttem úgy h meglepem. Levegőbe emelkedtem, íg a csapása semmissé nem lett. Közvetlenül a medve mellett szálltam le, s kezemet óvatosan közelítettem felé. Addig teszem ezt s közben suttogom az előbb elhangzott két szót amíg kezem hozzá nem ér szőréhez, s meg nem engedi, hogy simogassa fejét, s vakarhassam füle tövét.*
- Csak a bocsait félti....
*Mondtam miközben láttam, hogy időközben a bocsok is megérkeztek.... hát igen a kiváncsiság...*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1157

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-10-18, 3:02 pm

//Mese - Olassië alkonya - Akahana, Aventhis//

*A kristály pedig működésbe is lép. Időben visszafelé haladva kezdi el kiszelektálni az emlékeket, kezdve a tanácsteremben elhangzottakkal, s ezekben Aventhis szerencséjére a korábban előhívott emlékek nincsenek benne.
Vagyis a múltjával kapcsolatban egyetlen emlékfoszlány sem jelenik még meg.
Megjelenik azonban az érkezésük. Csupán képekben. Így a karvalyorrú tekintete is, ami őt vizslatja, s a tanácsterem látványa, a tanácstagok tyúkudvarra emlékeztető vitája, majd még mindig visszafelé az időben érkezésük Avlanionba.
Itt néhány tanácstag először elámul a teleportáláson, majd többen nem bírják visszafojtani kuncogásukat Akahana vízeséses landolását látva.
Azonban a képek peregnek tovább, mindeközben Aventhis fájdalmat érezhet a kristály belsejében. Olyasfélét, mintha még élne, s minden tagját, annak minden parányi darabkáját zsibbasztó fájdalom járná át.
Az emlékekben a következő képek is megjelennek a kristály körül.
Ezek pedig már Olassië sietve készülődő erőit mutatják. A karavánt, amely elhagyni készül a várost, a gyülekező harcosokat, akik az erdőbe készülnek, hogy feltartóztassák az orkok seregét, valamint a palotában a tanácskozó elfeket és az ott megjelenő védőket. Akanahát, egy nimfát, és két fekete öltözetű férfit, egy kék hajú tündével egyetemben.
De látják még a lombkoronát tűz alá vevő vár árnyékát is, ha az eddigiek nem lettek volna elegek. A fájdalom egyre növekszik Avnethisben, s talán nem túlzás állítani, hogy a kínok nem úgy tűnnek, mintha meg akarnának szűnni.
A tanácstagok néma csendben, megbabonázva nézik a kristályt és a felőle kivetülő képeket.
Morses az, aki közbelép, s elkiáltja magát.*
- Elég jel ez már! Elég a bizonyíték. Ez támadás. Nincs mit kételkedni benne. Nem kell több mágia!
*Az elnök kapcsol először, a karvalyorrúra néz, aki szenvdelen arccal figyeli a kísértetet. Őt nem a képek érdeklik. Az elnök előbb a torkát köszörüli meg, majd meg is szólal.*
- Engedd ki a kísértetet! Eleget láttunk!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 27

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-10-18, 4:08 pm

2. küldetés - Vadászat ( Mitsivel)

* A vessző suhanásának hangjára várok, mikor egyszer csak egy ismerős kéz érintésére leszek figyelmes. Mitsuko állítja le feszült figyelésemet.*
- Kerüljük ki őket valahogy, nem kéne bántani egyiküket sem.
* Közben én is észreveszem a bocsokat, ami az én meglátásom csak még problémásabbá teszi a helyzetet. Most már végkép bármikor érkezhet a medve támadása. Ki tudja mikor kerekedik felül benne ez az ösztön.
Nem is kell sokat várnunk. Egy ág reccsenése elégnek bizonyul, hogy ismét kellemetlen helyzetbe kerüljünk.
Kezemben a markolat szorítása erősebbé válik és felkészülök a medvével való találkozásra, de még mielőtt elindulnék Mitsuko megállít.*
- Ne fuss el maradj itt.
* Nem igazán nyeri el a tetszésemet, hogy egyedül nyugodtan elkezd a medve felé sétálni.*
~ Csak tudja mit csinál, hiszen egy elf.
- Nyugodj meg medve. Lassíts, állj meg....
* A jelek szerint tudja. Bár kardom leengedem, figyelmem továbbra se lankad, hogy szükség esetén a segítségére lehessek. *
-Donec facilisis ...
* A medve vicsorítására ismét szorítok egyet a markolaton. Nem tetszik a medve reakciója a közeledésre.
Igazam is van, hiszen egy csapással fogadja a közeledő elfet, aki ellebeg előle.*
~ No igen… Erről meg is feledkeztem.
* Meglepetésemre, a medve nem támad többet, sőt még közelebb engedi Mitsukot, aki el is kezdi kényeztetni a medvét, akár csak egy háziállat lenne.*
- Csak a bocsait félti....
- Akkor, ha rendeztük ezt a kis félreértést, szerintem távozhatnánk is, mielőtt meggondolja magát.
* Ha nem sikerül egyből meggyőzni, akkor kicsit később folytatom.*
- Ha elfelejtetted volna, még be kellene szerezni a vacsora alapanyagát is.
* Ezzel én is kezdek távolodni a helyszínről, hogy kellő távolságban várjam meg míg Mitsuko is végez a búcsúval és folytathassuk a vadászatot. *
- Néha nekem is jól jönne, ha így tudnék állatokhoz közeledni…
* Jegyzem meg Mitsukonak egy mosoly közepette, mikor megérkezik.*
- Viszont ideje lenne találni valamit, különben sose fogunk enni.
* Ha Mitsuki is egyetért velem és elindulunk, egy kiadós séta közben friss nyomokra leszek figyelmes.*
- Nézd csak!
* Megvárom, míg ő is szemügyre veszi.*
- Arra lesz a vacsora!
* Mutatok a nyomok által mutatott irányba.*


// azt hiszem a küldinek itt van vége Very Happy, de a történet még folytatódik Very Happy //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akahana
Istennő
avatar

Hozzászólások száma : 1106
Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője

Character sheet
Nép: Istenek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-10-18, 7:59 pm

Mese - Olassie alkonya




Hiába mondtam én a magamét, már közben is érzékeltem, hogy az itt lévők nagy része bizony előbb fogja a mellbőségemet szemügyre venni, mint elgondolkodni a figyelmeztetésemen. Az az egy szerencse, hogy legalább a vezetőt úgy tűnik, nem sorsolással választották, így szépen ő komolyan is vette a figyelmeztetésemet, hogy én bizony nagyon nem fogok neki örülni, ha Aventhisnek bármilyen baja is esik. Nem a kedvenceim a szellemek, de jó pár tagját nagyon kedvelem a fajuknak, még ezt a kislányt is, így nem értem, miért kell kínozni. Mindenesetre nekem nem hisznek, magamat nem leplezhetem le, akkor nem marad más lehetőségük, mint őt kérdezni. Fogadni mernék, hogy ezt a köves javaslatot azonban nem a vezető tette meg, hanem a mágus, aki már korábban is mereven nézte őt, hiszen fel sem tűnt neki egész eddig, hogy jó párszor megeresztettem felé egy-egy gyilkos tekintetet, annak jeleként, hogy most aztán már igazán nem ártana, ha fogná magát és kevésbé feltűnően próbálná a szellemet tanulmányozni. Persze ez nem jött be, körülbelül annyit érthettem el vele, hogy rajtam kívül már az elfnek is feltűnt, hogy nem a vezér szavai feszélyeznek, hanem ennek a mágusnak a képe, amelyet igazán kedvem lenne beverni, ráadásul szerintem Morses itt mellettem sem éppen pusztán unalomból csinál úgy, mintha fel akarná hívni valamire a figyelmet. Inkább mintha rá akarná vezetni a kedves elnököt, hogy most már igazán leállíthatná a tanács egy szem, egyébként sem túl tehetséges mágusát, akinek nyilván céljai is lennének. Nem szimpatikus eleve a képe, ezen az nem segít, hogy rossz embert nézett manipulálható bábunak, és igazság szerint én tartom magam az ötletemhez, hogy amennyiben még sokáig táncol az idegeimen, távozás előtt még hagyok itt neki ajándékba egy csinos kis átkot is. Persze nem valami világromboló dologra gondolok, inkább egy balesetekkel megcifrázott rontásra, aminek hála mondjuk sikeresen kitörhet a széke lába, vagy neki mehet a falnak, esetleg telibe találja egy kósza vödör víz és ilyenek. Ezzel különösebben nem avatkoznék bele az életébe, van lejárási határideje is, így nem túl veszélyes, de nagyon is sok baja lesz még vele, ha nekem komolyan gondolja, hogy szórakozni akar a küldöncökkel. Ugye, hogy kedves vagyok? Pedig már azt hittem, mikor ide jöttem, sikerült egy kis időre félre tenni a saját, külön bejáratú vadóc énemet, de ezen szerint csak diszkréten elbújt előlük egy időre. Ha viszont sokat fognak még itt játszadozni, akkor előjön és díjnyertes mosollyal fog mindenkit kiirtani a közelben.
Még időben sikerül kicsikarnom egy ígéretet a vezetőből, mielőtt elő kerülne a kristály, amiben annyira bíznak. Már akkor látom, hogy nem valami nagy szám, amikor előhozzák, ha most nem ezen múlna Olassie sorsa, akkor szép nagy mosollyal nézném meg, mennyire is törésálló, mert ránézésre bizony nagyon nem az. Csak egy átlagos hegyi kavics, amit mindenhol találni és valamelyik istennel megáldatták, ennyi. Mindegy, remélhetőleg Aventhisnek nem esik tőle semmi baja, legalábbis ebben nagyon is reménykedem jelenleg. Ha mégis, akkor gondoskodom róla, hogy annyi darabra robbanjon a kavics, ahány ember a teremben van és jól szórakozik a szellemen, aki immáron csak a kőből néz felém. Nagy szemekkel nézek rá, biztatva, hogy essen túl a dolgon és jó ideig csak várom, immáron kezdődjön a bemutató. Azonban még mielőtt az első képek a felszínre törnének, Morses mellém kerül és megérinti a karomat, mire reflexből kicsit szikrázó érzést tapasztal. Nem vettem észre, hogy ott van, így azonnal reagált a védelmi rendszerem egy nagyon kicsi áramütés formájában, amelynek ugyan nyoma nem marad, de remélem, nem is leplez lesz.
- Ahol én álltam, onnan nem, csak annyit tudok, hogy a szorosok közt több ezren is összegyűlhettek. - jegyeztem meg, miközben visszagondoltam az eseményekre. Régebben azt hittem, az a hegyvonulat biztos határ Olassie számára, hiszen természetesen akadályozza meg a nagyobb csapatok mozgását, de ilyen erejű túlerővel szemben jókora probléma is, hiszen a feltorlódott orkoknak nagyon is nehéz megbecsülni a pontos számát még a kémeknek is. Azért remélem, ha más nem is, a grifflovasok vezetője felmérte, hogy mekkora hátrányt is jelent ez, mivel egyenlőre mást nem kérdez. Nem mintha sok ideje lenne rá, hiszen az előadás máris kezdődik, Aventhis szemszögéből a látottak elkezdenek felderengeni a tér közepén. Mázli, hogy hang nincs hozzá, nem örülnék, ha most elharsognák, hogy Akahana vagyok. Pontosítsunk, ha ez megtörténik, itt robbanni fogok, de nagyot és erősen. Szerencsére eddig semmi jele,de vicces most Aventhis szemével végignézni a tanácstagokon, igazság szerint nekem nagyon tetszik, hogy milyen fejeket vágnak, még akkor is, ha a mágus most mindenki előtt is nem túl kedvesen figyeli a szellemet. De azért annak nem örülök, hogy most volt olyan kedves és megjelenítette a megérkezésünket is, kezdve a teleporttal és a landolással a tóban, minek hála kaptam pár csodálkozó pillantást és egy-két kacagást is. Fogadni mernék, Morses most azért nem eresztett meg egyet, mivel közvetlenül mellette állok és szépen szólva is jól hallhatóan köhögtem, hogy álljanak már le addig, amíg én is jelen vagyok a teremben. Egyébként az események annyira engem nem érdekelnek, igaz, hogy szinte mindenki oda van tapadva a képekre, de én már láttam és sokkal jobban izgat, hogy Aventhis szemmel láthatóan erősen szenved miattuk. Szegény, most nagyon szeretnék neki segíteni, csak azt nem tudom, ezt hogyan is tehetnék meg probléma nélkül. Az látszik, hogy nem avatkozhatok a dolgokba, így egyenlőre nyelek, de akaratlanul is szerintem megszorítottam a vezér kezét. Nagyon rossz ezt nézni, de közben már feldereng Olassie, végre-valahára, és megmutatja azt, amit egészen eddig állítottunk, a támadás mozzanatait. Már le akarom őket állítani, de az erőtlen kérésem, hogy legyen elég, süket fülekre talál, a legtöbben nem úgy néznek ki, mintha egyáltalán a hang elérné őket. A férfi mellettem hangosabban reagál, ezt észre is veszik, miközben egy hálás pillantás mellett én folyamatosan közelítek a kőhöz, amíg a varázslón tartam a szemem. Na, most ajánlom neki, hogy azonnal álljon le, vagy homokká aprítom a büszkeségét, ez a szegény lány éppen eleget szenvedett már...


//a netem kinyírom -,-"//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aventhis
Kereső szellem
avatar

Hozzászólások száma : 56
Életkor : 25

Character sheet
Nép: Kísértetek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-10-19, 11:47 am

*Habár a kőnek nem nagyon örülök, rájövök, hogy bizony sajnos muszáj, hogyha meg akarjuk menteni Olassie-t. Így hát nagy sóhajjal fejet hajtok a dolognak és a kő működésbe lép. Kíváncsian várom, hogy mi fog történni. Igazából csak annyit érzek, hogy egy apró, szűk, sötét helyre préseltek be. Visszagondolok Olassie-re és az elmúlt néhány percre és lehunyt szemel élem át ismét a történéseket. Ahogy azonban az emlékek haladnak visszafelé, érzem, hogy a tagjaim kezdenek zsibbadni, majd mintha éles tűkkel szurkálnák a bőrömet és a húsomat. Fáj, rettentően fáj, pedig már régen nem éreztem fájdalmat, de most érzem, a húsomig hatol a döfködés és egy sikoly, majd egyre több sikoly hagyja el az ajkamat és hogyha lennének könnyeim, bizony sírnék is a fájdalomtól. Kinyitva a szememet látom Akahana-t, hallom Morsas hangját a sikolyaimon keresztül. Végül a képek ismét visszafele kezdenek pörögni és megjelenik a karvaly orrú ember, valamint a volt férjem, akit megöltem, ahogy velem háltak és ahogy kínoztak. Sikítva kiáltom, hogy legyen elég! és igyekszem ezeket az emlékeket kizárni a fejemből, Olassie-ra koncentrálni. Megjelenik Thalion, a tünde vezér és a tanácstagok hallhatják biztató beszédét is. Nem tudom, hogy meddig kell még kiállnom a szenvedéseket, de már nem sokáig fogom bírni.
Hamarosan azonban a karvalyorrú férfi odasétál a kőhöz, majd érzem, hogyan szállok felfelé a szabadba. Sokkal halványabb lettem, mint amilyen eddig voltam és lágyan, mint valami tollpihe szállok le, majd terülök el a földön. Hogyha ember lennék, azt mondanám, hogy teljesen kimerültem. De ez rosszabb... Sokkal rosszabb.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1157

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-10-20, 9:09 pm

//Mese - Olassië alkonya - Akahana, Aventhis//

*Morses is érzi a kézszorítást és érezte korábban az elektromosságot is, de mégsem emiatt, hanem saját egyszerű, de tiszta szíve miatt kelt ki a kísértet kínzása ellen.
A mágus az elnök utasítására sétál oda csak a kőhöz. Nem sieti el, de ekkor már két kezével érinti meg a sima felületet, s elmormolja a kristály feloldó igéjét.
Látni, ahogy Aventhis kikerül a kristályból, de a karvalyorrú jól tudja, hogy nem minden kép jelent meg a tanácstagok előtt. Konkrétan csak a lány közelmúltjára vonatkozók.
Azok, melyek felfedték volna, hogy neki bizony van köze Aventhis halálához, legfeljebb varázstudók számra voltak láthatók, azok pedig nem sokan vannak ebben a teremben.
Már megjelenésekor felismerte Aventhist, s jól tudta, hogy kit tisztelhet a kísértetben. Neki nem árthat, védve van a szellemlények ellen, hiszen jól ismeri az árnymágiát is.
Lenéz a földön heverő lányra, szája szegletében mosoly bújkál, majd szemét végigfuttatja az istennőn, igaz, jóval visszafogottabban, csak azután fordul az elnök felé.*
- Avlanion tanácsának teljes jogú tagjaként, a mágusok képviselőjeként indítványozom a fentiek alapján Olassië megsegítését.
*Morses, bár nem tanácstag, már most azt várja, hogy ha nem lenne elég a korábbi kifakadása, megkérdezzék ismét.
A törpe csattan fel először.*
- Adjatok alám egy griffet és én is megyek!
- Támogatom!
*Szólal meg az elf is immáron megemelve a hangját, s bár a hajlékony, könnyed hang nem szelné át a levegőt, talán valamiféle mágiát vesz igénybe, mert jóval erőteljesebb a vártnál.
Az emberek egy része is így van ezzel, csakhogy akadnak jócskán, kik a városban álló haderőt, valamint Avlanion Lanuria városai között elfoglalt előkelő helyét féltik, s nemmel szavaznak.
Az elnök maga is csatlakozik támogatólag, de a szavazók száma végül egyenlővé válik a két fél között.
Eközben az elf elhagyja helyét, egy pillanatra farkasszemet néz a mágussal, majd leguggol a kísértet mellé.
Kérdőn néz az istennőre, majd Aventhisre is.*
- Jó voltál népemhez, s bár élő már nem vagy, mégis segítenék rajtad. Mit tehetek?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miranda Walchot
Vízi nimfa - Helian nimfa
avatar

Hozzászólások száma : 41
Munkahely : Van is nincs is

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-10-22, 9:29 pm

/Dropie Dan/

Miután ismét körbe tekintettem megpillantottam surranó barátomat.
- Gyorsan végeztél. Szerinted merre induljunk? – kérdezte, és közben észre vettem hogy érdekesen néz rám.
Valahogy más volt az arckifejezése. Nem gondolkodtam viszont sokáig azon hogy mit válaszoljak.

- Szerintem a fogadó felé, jó lenne kicsit pihenni is, mára túl sok volt a kaland. – mondtam.
- Irány a fogadó! – mondta Dropie és lassan el is indultunk. Kicsit később újra megszólalt:
- Milyen kár, hogy Mr. Sörhas nem járt erre.
- Persze még csak az kellett volna ide! – motyogtam magamnak.
- Őt nehezebben nyomtad volna víz alá. Nincs olyan erő ami képes lenne rá. Csak lebegne, amíg léket nem kap és akkor – majd Dropie el kezdte mutogatni mi történne közkedvelt ismerősünkkel – a vízszint pedig. – folytatta az imitálást.
A kis surranó megint furcsán nézett rám… nem is tudom miért, de ugy fura volt az egész emberke. Nem tudom mi történt vele, de nem akartam még rákérdezni, majd ha akarja kis szószátyársága miatt úgyis elmondja. Utunk további része nem volt esemény dús.
Vissza értünk a fogadóba, és ott azonnal a pulthoz mentem.

- Szeretnénk meg szállni itt. Lenne 2 üres szobájuk? – kérdeztem a fogadósnőt.
- Van, de csak 1. Az is megfelel? – Dropiere néztem aztán vissza a nőre.
Olyan fáradt voltam, hogy csak egy fekhelyre vágytam más nem érdekelt. Ezért vissza szóltam a nőnek:
- Igen, jó lesz! – a nő megmutatta hogy merre kell menni a szobákhoz és adott egy kulcsot amin rajta volt hogy melyik szoba a miénk.
Dropiének megint furcsa kifejezés volt az arcán, ezért megkérdeztem tőle:

- Probléma hogy egy szobában fogunk aludni?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dropie Dan

avatar

Hozzászólások száma : 103
Életkor : 24

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-10-22, 10:27 pm

// Miranda Walchot //


A fogadóban uralkodó légkör nem mutat túl nagy változás, mióta Dropie és Miranda maguk mögött hagyták. Ez a változás, csak a padlóra nyomódó tömegben mutatkozik meg, hiszen sem a levegő nem vált a kintihez hasonlóbbá, sem pedig a surranó dobhártyáját elérő rezgésszámban nem mutatkozik különösebb változás.
A sok ismerős arc nem veszi el Dropie kedvét, hogy újra szemrevételezze a társaságot, akik közül néhányan az ajtótól kezdve figyelemmel kísérik a jövevényeket.
A szemrevételezés alatt Miranda már el is kezdi a beszélgetést a pultnál álló nővel. A társalgás alakulása elég hamar elég érdekes mederbe terelődik, ahhoz hogy a kis surranó is érdeklődve figyelje annak alakulását.
- Igen, jó lesz! – Miranda szinte azonnal érkező válasza, meglepetésként éri a surranót, aki ezzel egy időben el is mosolyodik.
- Probléma hogy egy szobában fogunk aludni?
- Ha téged nem zavar engem miért zavarna? Még sosem aludtam együtt egy nimfával! – érkezik a kicsit megkésett válasz, vidám mosollyal befejezve. Tekintetével a nimfáét keresve.
- Melyik szobát kaptuk? – kérdezi hasonló vidámsággal.
Ha Miranda is egyetért, akkor Dropie szapora lépésekkel elindul a szoba felé, egészen addig, míg nem sikerül meglelni a kulcson szereplő számjegyet, vagy számjegyeket az ajtón is.
- Ez az! – mutat rá az ajtóra. – Szerinted mi vár ránk az ajtó mögött? – kérdezi, a tőle megszokott lelkesedéssel, a nimfától. Hátha belemegy a kis kitalálós játékba.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akahana
Istennő
avatar

Hozzászólások száma : 1106
Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője

Character sheet
Nép: Istenek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-10-26, 10:02 pm

//Mese - Olassie alkonya//




A kezem már remegett az idegtől, hiszen pontosan láttam, mennyire szenved Aventhis a mágiától, mégsem tudtam neki segíteni, semmiben. Jó ideje közeledtem a kristály felé, közben folyamatosan a mágust nézve, hiszen már korábban is figyelmeztettem őket, nagyon nem érdemes a kísértetet bántaniuk, mert attól aztán végképp nem leszek én boldog. Most, hogy megtette, amit kellett, igazán megérdemelné, hogy végre elengedjék, de a tanács nagyra becsült tagjai szemmel láthatóan nem ezen az állásponton vannak, mivel jó ideje próbálják rávenni, hogy mutasson még többet. Csak tudnám mi az, ami ennyire érdekli őket, hiszen a belépésemtől kezdve gyakorlatilag mindent láttam egészen Olassie megtámadásáig, itt már semmi nem lehet kétséges. Lassan, óvatosan már el is értem a követ és próbáltam hozzá nyúlni, de valami az utolsó pár centiben megakadályozott benne. Nem olyan volt, mint egy egyszerű kis varázslat, sokkal inkább egy falként működött, ami egyenlőre nem engedett oda. Azt nem mondom, hogy erős is volt, leginkább üvegre hasonlított, volt, de egy csapás képes lett volna összetörni. Ennek ellenére nem tettem meg, csak azon keresztül juttattam el egy kevés energiát a szellemnek, hiszen neki egyedül nem hiszem, hogy még sokáig sikerült volna megbirkóznia az erővel, amely folyamatosan követelte tőle az emlékeit, tekintet nélkül azoknak személyes voltára. Végre elért ide az a varázsló is, akitől korábban nem egyszer rázott ki a hideg, és bár még mindig nem bíztam benne abszolút, abban biztos voltam, hogy az esélyeimen nem sokat fog segíteni, ha felrobbantom az egyik legbecsesebb kincsüket. Így csak gyilkos szemekkel vártam, amíg kiengedte Aventhis a börtönéből, majd egy apró kis erőlökést is produkáltam felé, amit csak ő vehetett észre, jelezve, hogyha most nemmel mer szavazni a segítségnyújtásban, bizony a feje nem lesz túl hosszú életű. Szerencsére úgy tűnik kapcsolt, mert akcióba lendült, közben pedig a törpe is támogatni kezdett, jelezve, nagyon nem volt rossz ötlet korábban kicsit dicsérni a faját. De ez még így is kevés volt, az emberek nagy része szinte kitalált indokokkal próbálta visszautasítani a kérést, pedig fogadni mernék, hogy csak a saját feneküket féltették. Hogy mennyire nem szeretem az ilyen gyávákat. Komolyan kezdem azt hinni ilyenkor, hogy valaki nagyon nagyot tévedett, mikor sikerült rám ruháznia a hold erején kívül a vadászatot, mert nyilván általában a felbukkanásom helyén a fejetlenség és az egyet nem értés gyakoribb, mint a jó zsákmány. Megvetően néztem körül a teremben, majd újra kinyitottam a számat, hiszen nem akartam ennyire gyorsan feladni.
- Rendben, ha így döntenek én elfogadom és távozunk. De előtte lenne még egy kérdésem: ha Filnoren van olyan elszánt, hogy megtámadja Olassiet és ennek folyamán az egyik legerősebb város el is esik, miből gondolják, hogy nem fog Avlanion ellen fordulni, hogy fényezze a hírnevét? - néztem körül ismét a díszes társaságon, hiszen ha most ezek komolyan is gondolják, hogy nem segítenek, nagyon jók a kilátások az általam felvázolt jövőre. És ami azt illeti, ők hiába rendelkeznek a lovassággal, sokkal kevésbé védhető ez a hely, ráadásul biztos vagyok benne, hogyha híre megy, ők hogyan fordítottak hátat másoknak, nekik se nagyon fognak segíteni. Ezek után, hozzátéve, hogy itt már az isteneknek sincs befolyása, kérdem én, miként akarják túlélni ezek a gyávák? Nagyon remélem, hogy nem arra gondoltak, hogy csodával, mert arra aztán várhatnak, előbb fognak a nimfák jelentkezni városépítésre. A városi tanácsról eddig azt hittem a legbölcsebbeket gyűjti össze, de nyilván valóan nagyot tévedtem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1157

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-10-28, 9:15 pm

//Mese - Olassië alkonya, Akahana, Aventhis//

*Bár az elfre nem figyel senki, ő megfogja a nyakán lógó amulettet egyik kezével, másikkal pedig energiát kezd áramoltatni a régen halott lány derengő alakjára.
A tanács eközben egyenlő arányban támogatja és ellenzi a hadba lépést Olassië oldalán.
A Holdistennő szavai felkeltik a figyelmet. A mágus a korábbi figyelmeztetésnek hála, meghúzza magát. Ő továbbra is támogatja a háborút, s ezzel az elf, a törpe, az elnök és még néhány nemes mellé áll, akik az elfek megsegítése mellett álltak ki.
Morses most némán, szája szegletében enyhe megvetéssel szemléli a társaságot. Ő tudja a legjobban, mekkora erőt is képvisel a grifflovasok serege, mely létszámban ugyan nem vehetné fel a versenyt egyetlen komolyabb hadsereggel sem, azonban lényegükből fakadóan elég ütőképes haderőnek számít.
A kísértetről láthatóan az elfet kivéve mindenki megfeledkezik.
Az istennő szavaira újabb felzúdulás tapasztalható.*
- A hegyek megvédenek minket. Légi támadás ellen pedig ott vannak a griffesek!
- Avlanion sosem volt gyáva, nem is lesz soha!
- Mikor állt mellénk Olassië a Nagy Háborúban? Amikor nagy nehezen a végére sikerült bevonni őket, már majdnem vége volt. Miért kellene nekünk erőltetni, hogy meggyengüljünk miatta?
*Az elnök a kis gongot ütögetve teremt némi csendet.*
- Úgy vélem, érdemes lenne kikérni a hadászatilag legképzettebb véleményét is a teremben. Morses?
*Nevezett előrelép. Arcán látszik, hogy semmi kedve a szócsépléshez. Ő a tettek embere, nem pedig a szavaké.*
- Hadászatilag nálunk jobb célpontok vannak Középvidéken, földi seregük is van. De a hegyek a repülő városnak nem jelentenek akadályt. Mi sem vagyunk biztonságban ellene.
Amondó vagyok, támadjuk most hátba Filnorent, amíg még esélyünk van rá, hogy áll az elfek városa is.
A késlekedés hátráltatja a sereget is. Sokan távol innen gyakorlatoznak. Idő őket visszhívni.

*Morses elhallgat. Számára ez a rövid beszéd már felért egy kiselőadással.
Az elnök szólal meg ismét.*
- Ha mások is megsegítik Olassiët, abból mi sem maradhatunk ki. Városunk hírnevén esne csorba ezzel nem is beszélve a szövetségről, melyet megkötöttünk velük és most is él.
A követek okkal jöttek ide. Most kell megfékezni a támadást, mert ha nem, mások is vérszemet kaphatnak és beállhatnak Filnoren mellé. Jól gondolom?

*Néz a követekre. A mágus eközben már ismét a kísértetet tartja szemmel, a törpe pedig az asztalra csap.*
- Elég a vitából! Legyetek már férfiak!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miranda Walchot
Vízi nimfa - Helian nimfa
avatar

Hozzászólások száma : 41
Munkahely : Van is nincs is

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-10-28, 10:29 pm

/Dropie Dan/

Dropie válaszát hallva magamban elmosolyodok. Azonban az arcvonásaimat próbálom kordában tartani.
- Melyik szobát kaptuk? – kérdezi. Megnézem a kulcsot.
- A 4-est. – válaszoltam, aztán Dropie nyomába szegődtem, hogy megkeressük a szobát.
- Ez az! – torpant meg az egyik ajtónál surranó barátom. – Szerinted mi vár ránk az ajtó mögött?
Itt már nem tudtam vissza folytani egy mosolyt.
- Hmm.. talán egy hatalmas ágy, puha párnákkal és paplanokkal.. - mondtam elgondolkodva.
Megvártam Dropie reakcióját, aztán kinyitottam az ajtót. A látvány nem volt meglepő… talán az előbb említettektől kicsit eltért. Egy sötét szobába léptünk be, ahol egy kisebb ágy volt (legalábbis 2 személynek kicsi) egy asztal és egy nagy fotel. Oda sétáltam az ágyhoz és leültem rá… mintha egy fatörzsre ültem volna… kissé kemény volt.
- Ez kemény… hmm.. nem baj. Ha más nem hát ez. – aztán ránéztem Dropiere. Vártam a reakcióját.
Eldőltem az ágyon, rá a párnára, de nyomott a hajdíszem, ezért kivettem a hajamból. El is felejtettem hogy mikor is tettem vissza, mert amikor öltöztem ugy emlékeztem kivettem a hajamból. Hát mindegy. Dropie ha még mindig az ajtóban áll, akkor megkérdezem:
- Nem ülsz le? Ne álldogálj ott. – és csak akkor vettem észre, pedig felkellett volna tűnnie. Éreznem kellett volna hogy a fűzőm hátul elbomlott.
Most is csak az tűnt fel, hogy a vállamról kicsit lecsúszott a ruha. Azonnal vissza húztam a helyére, és a madzagot kezdtem keresni a hátamnál. Mikor megtaláltam próbáltam dupla csomóra kötni.. nem ment. Persze, nincs hátul szemem. Dropie-re néztem.

- Segítenél?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dropie Dan

avatar

Hozzászólások száma : 103
Életkor : 24

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-10-29, 7:14 pm

// Miranda Walchot //


- Az úgy elég unalmas lenne! – Dropie kicsit rosszallóan néz a nimfára, de közben egy kis mosoly is kiül az arcára. - Mit szólnál, ha lenne még mellette egy asztal, két szék, egy nagy szekrény mindenfélének. Mindezek mellett egy kellemes kis ablak, ahol a holdfény is utat találhatna magának. Az asztalon pedig legalább két gyertya.
A szoba sajnálatosan nem tükrözi a kis surranó elképzeléseit. Már a szoba mérete sem akar egyezést mutatni az elképzelttel, ráadásul néhány dolog hiányzott is az elképzelthez képest. Erre megfelelő példa a szekrény helyett helyet foglaló fedél nélküli láda. Ráadásul az ágy mérete is hasonló arányban marad alul az elképzelthez, akár csak a szoba maga.
Dropiet azonban ilyen apróságokkal nem lehet letörni. Főleg, hogy a székek helyett egy kényelmesnek ígérkező fotel foglal helyet az asztal mellett.
A fotel, mintha mágnesként vonzaná a surranót, először azt akarja alaposabban megvizsgálni.
Útközben nem messze kellene elhaladnia a láda mellett, így egy rövid kitérőt megengedve magának, lepakolja pakkját, hoopakját pedig a falhoz támasztja.
A fotelhez érve, illő képen lát neki a vizsgálatnak. Egy kellemes hátrafele szökkenéssel vetődik bele. Ekkor megmutatkozik a fotel problémája is. Az évek alatt, mióta szolgálatba állították, kellően sikerült kiülniük a vendégeknek, ami nem kevesebbet jelent, minthogy a surranó pillanatok alatt eltűnik a fotel támlája mögött.
- Ez kemény… hmm.. nem baj. Ha más nem hát ez.
- Ez pedig kicsit túl puha. – válaszolja kuncogva - Átlagoljuk a kettőt és máris tökéletes mindkettő.
Ez a kis ellenőrzés elégnek is bizonyul a surranónak, Miranda véleménye kellően felkelti az érdeklődését az ágy iránt is.
Elegánsnak nehezen nevezhető mozdulatokkal kászálódik ki a fotel fogságából, hogy a korábbi ellenőrzést az ágyon is elvégezhesse. Közben feltűnik neki a lecsúszott ruharészlet, de még alig veszi észre, mikor a nimfa eredeti helyére tessékeli.
Dropienek be kell ismernie, Mirandának tényleg igaza volt az ággyal kapcsolatban. Egy apró nyögéssel fejeződik be a surranó levegőben tett rövid kirándulása, amit egy, a nimfa felé irányított mosollyal próbál leplezni, miközben Miranda a madzaggal van elfoglalva.
- Segítenél?
- Persze! – válaszolja mosolyogva. Hamarosan már meg is szabadul surranójától, hogy az ágyra felülve kényelmesebben férhessen hozzá a madzaghoz.
A nimfa mögött lábait maga alá temetve, már kellő rálátása lehetne a madzagra, ha Miranda selymes kék haja nem gátolná őt ebben, ezért pár apró, gyengéd mozdulattal előre tessékeli a jelen esetben problémás hajtömeget.
- Tudtad, hogy kellemes tapintása van a bőrödnek? – ekkor már semmi sem gátolja Dropiet, hogy figyelemmel végignézhesse a madzag útját.
A feladat elvégzése után ügyes ujjacskái munkához is látnak, bár lehet nem úgy, ahogy azt Miranda először szerette volna, mert tovább lazítja azt. Este révén inkább lefele szokták venni, gondolja magában.
Ha Miranda észreveszi a surranó tévedését és valami úton, módon tudomására hozná.
- Upsz. – kicsit előredől, hogy álla a nimfa vállán átérhessen,majd követve a selymes kék haj példáját, lepihenteti azon. Hogy így kicsit zavart mosollyal nézhessen a nimfa szemeibe.
- Bocsi! Akkor meg kellene kötni?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miranda Walchot
Vízi nimfa - Helian nimfa
avatar

Hozzászólások száma : 41
Munkahely : Van is nincs is

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-10-29, 9:03 pm

Dropie fotel vizsgálós bemutatója után oda telepedett hozzám az ágyra, és segítő készen a hátam mögé ült, mikor megkértem hogy segítsen. Hajamat finoman előretűrte, aztán elkezdett a madzaggal harcolni.
- Tudtad, hogy kellemes tapintása van a bőrödnek?- kérdezte Dropie.
Éreztem fürge ujjai érintését, aztán mást is. Azt hogy a ruhám egyre csak lazul.

- Hé! – szóltam.
- Upsz! – hallatszott a válasz és éreztem a vállamon, Dropie fejének súlyát. – Bocsi! Akkor meg kellene kötni? – érdeklődött mosolyogva, ahogy a szemembe nézett.
Az arcunkat csak pár centi választotta el egymástól. Olyan hivogatóak voltak azok a finom vonású ajkak, és az a meleg kéz ami végig simított a hátamon. Elvarázsolódtam. A pillanat hosszú volt, és hirtelen jött. A napokban így sem ismertem magamra, hát még most! Ugyanis még közelebb húzódtam és megcsókoltam Dropie-t. Olyan lágy, finom puha és édes ajkai voltak. Egészen forró lett a levegő. Teljes testemmel a surranó felé fordultam, és átkaroltam a nyakát. Meglepettnek éreztem, megleptem a csókommal, de úgy éreztem, hogy neki sincs kifogása a csók ellen. Mintha nem először csináltam volna. Persze, mert már képzeletben rengetegszer lejátszottam egy csók jelenetet. Ravaszul felkúszott a kezem copfjáig és végig simítottam rajta. Aztán mosolyogva elhúzódtam Dropie-től és vártam a reakciót.

- Bocsánat- de igazából egyáltalán nem bántam és ezt be is vallottam. – Vagyis nem! Nem kérek bocsánatot. – és mielőtt még szóhoz jutott volna ismét megcsókoltam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dropie Dan

avatar

Hozzászólások száma : 103
Életkor : 24

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-10-29, 11:13 pm

Dropie önfeledt mosolya igen hamar megdermed, miközben a nimfa ajkai érintik az övét. Sikeresen meglepte ezzel Miranda. Nem is kicsit. Rövid ismeretségük alatt igen csak megkedvelte a nimfát, sőt talán annál is jobban. Így a hírtelen jött csók kicsit össze is zavarja, de rövid eszmélést követően sikerül nagyjából magához térnie, addig már azok a kecses karok sikeresen körbefonják nyakát. Talán pont azok érintése segített neki visszatérni a valóság mezejére.
Eddig észre sem vette, hogy miközben Miranda felé fordult, véletlenül, vagy tudat alatt az ő keze továbbra is a nimfa hátára tapadva pihen. Ekkor eszmél rá Dropie arra, mennyire nem szereti, ha nagyobb távolság van két tenyere között, ezért másik kezét is a nimfa köré kanyarintja, miközben a már eddig is ott pihenő lassú mozgásba lendülve látja el korábbi feladatát.
Az arcok távolodásával láthatóvá válik egészében Dropie feje, mely még mindig alig mutat több értelmet, mint a nimfa iránt korábban érdeklődő pocakos egyéné. Szerencsére a helyzet folyamatos és erőteljesen javuló tendenciát mutat.
- Bocsánat. … Vagyis nem! Nem kérek bocsánatot.
A kis surranó, mintha visszanyerné életerejét a szavak hallatán, a korábban odafagyott mosoly ismét életre kelve sugározza jókedvét. Ez a csókra is rányomja bélyegét. Sokkal élettel telibb, mint a korábbi.
Ennek leglátványosabb nyoma akkor mutatja meg magát, mikor egy kis súlypontváltozás következtében dőlnek rá az ágyra. A surranó kezek ugyan megálljt parancsolhattak volna ennek a lassan elinduló folyamatnak, de azok valahogy inkább a nimfa testet kívánták megóvni az ágyat éréstől. Ezért a surranó egyik mancsa lassan, de még is elég gyorsan ér el Miranda fejéig, hogy a lehető legkisebb károsodást okozhasson az ágyat éréssel együtt járó sokk.
Dropie ezúttal saját kezein tapasztalhatja meg az ágy keménységét. Ez azonban nem igen zavarja a kis surranót. Az ő figyelmét most sokkal fontosabb dolgok kötik le, egészen addig, míg az ajkak el nem távolodnak egymástól.
- Bocsi! … Mégse! Nem kérek bocsánatot! – mosolyogva ismétli, tartalmilag, a nimfa korábbi szavait, végezetül, hogy semmi se mutasson lényeges eltérést a korábbiakhoz képest, ő is megpróbálja még a válasz előtt betapasztani a nimfa kellemes érintésű kereplőjét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mitsuko Midnight
Zöld elf
avatar

Hozzászólások száma : 743
Életkor : 906
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-10-30, 8:54 pm


/Gylnar Radek Vadászat küldetés vége/
- Akkor, ha rendeztük ezt a kis félreértést, szerintem távozhatnánk is, mielőtt meggondolja magát.
*Kezdte Gyl, s én, mint aki nem is hallottam volna, folytatta a medve simogatását, miközben az a bocsait figyelte.*
- Ha elfelejtetted volna, még be kellene szerezni a vacsora alapanyagát is.
- Jól van, jól van. Értem a célzást, megyek én is.
*Gylre néztem, majd vissza a medvére. Értelmes barna szemeibe nézve nyugalmat láttam. Hát persze, most már tudja, hogy nem bántani akarjuk. Még egy utolsó simítást engedélyezte magamnak, majd szépen lassan távolodni kezdtem, míg végül Gyl mellé nem értem.*
- Néha nekem is jól jönne, ha így tudnék állatokhoz közeledni…
- Te is tudsz, csak nem kéne félni tőlük, de azért meg kell hagyni, egy ember nehezebben tud közeledni hozzájuk.
- Viszont ideje lenne találni valamit, különben sose fogunk enni.
- Rendben van menjünk és találjuk meg vacsoránk díszvendégét.
*Mondtam egy széles mosoly keretében, majd elindultunk Gyllel. Jelezte neki, hogy maradjunk csendben, hisz így elősegítjük azt a lehetőséget, hogy bármilyen vacsorára éppen ideális állat közelébe juthassunk. Szépen csendben haladunk egy jó ideig, Figyeltük az apróbb rezdüléseket illetve, hogy találunk e valamilyen állat nyomot, de úgy tűnt a szerencse nem akar mellénk állni.*
- Nézd csak!
*Törte meg a hosszú csendet Gyl s közben leguggolt a földre. Odamentem hozzá s én is közelebbről vettem szemügyre a nyomokat. Frissek voltak még, s az állat tömege számunkra valószínűleg éppen megfelelő lehetett.*
- Arra lesz a vacsora!
- Pontosan. Elő a szerszámokkal….
*Suttogtam halkan, majd leemeltem hátamról az íjamat, s tegezemből kivettem egy nyilat és húromat kicsit megfeszítve, de még leengedve tartottam az íjat. Megvártam míg Gyl is elővette a számára vadászatra ideális szerszámát, s halkan odasúgtam neki, hogy akkor most jön a csendben járkálós rész. Megkönnyítve a dolgomat egy könnyed elrugaszkodással már a levegőben voltam, néhány centivel a föld felett haladtam tovább.*
- Az úgy jó lesz neked, ha én megsebzem te meg leszúrod?
*Teszem fel halkan a kérdést Gylnek, hisz íjammal én messziről eltalálom, már csak a kegyelemdöfés lesz az ami nem rám vár. Nem is kellett sokat haladnunk pár perccel később egy kis tisztást vettünk észre. Nem léptünk ki a fák takarásából, hisz akkor értékes vacsoránk felhúzta volna a nyúlcipőt, és mint tudjuk a nyúlcipő nem áll jól az őz sutáknak. A biztosabb és pontosabb lövés érdekében kicsit feljebb emelkedtem, s úgy céloztam be az éppen még nyugodtan evő őz suta szívének helyét. Felemelte a fejét, körülnézett, majd lenyelte élete utolsó falatját. Ez volt az a pillanat amikor elengedtem a húrt, s a nyíl szabadon száguldott az őz szíve felé. Az őz az utolsó pillanatban megugrott, így nem a szívét hanem oldalát találtam el, de így nagyobb feladat várt Gylre. Az őz sérülten terült el s rúg-kapálózott.*
- Mehetsz Gyl.
*Mondtam Gylnek miközben leereszkedtem, s íjamat is leeresztettem.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miranda Walchot
Vízi nimfa - Helian nimfa
avatar

Hozzászólások száma : 41
Munkahely : Van is nincs is

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-10-30, 8:55 pm

/Dropie Dan/

Hirtelen elkezdtünk dőlni az ágyra. Dropie a fejem mögé csúsztatta kezét, és továbbra is csókoltuk egymást. Aztán Dropie eltávolodott kissé.
- Bocsi!... Mégse! Nem kérek bocsánatot! – mosolygott, én pedig az iménti megjegyzésemet hallottam vissza.
Mielőtt reagálhattam volna ismét megcsókolt. Finom puha ajkai újra az enyémhez tapadtak. Kezem felvándorolt copfjáig és kibontottam haját, ami előre zúdult, és keveredni látszott az én tincseimmel. A ruhám kezdett lecsúszni a vállamról… erre már feleszméltem.

- Várj, én… - de alig jutottam szóhoz, mert egyre vadabb lett a helyzet, mintha egyre jobban kívánnánk egymást.
Hagytam hogy tovább folytatódjon. Mikor ajkaink szétváltak elkezdtem Dropie nyakát csókolni.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dropie Dan

avatar

Hozzászólások száma : 103
Életkor : 24

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-10-30, 10:36 pm

// Miranda Walchot //


A lassan vándorló kezek, hamar felkeltik Dropie érdeklődését, de csak egy röpke pillanatig. Most szívesebben élvezi a nimfa ajkainak kellemes érintését.
De ez az állapot nem maradhat sokáig így, mert elszabadult hajkoronájának néhány szála valamiért nem Miranda kék tincsivel való találkozást választják úti céljául, hanem a surranó szemhéját.
A zavaró szálakra, a felügyelet nélkül maradt surranó test, a kezeket hívja segítségül, de azok Miranda alatt pihenve élvezik a nimfa érintését. Egészen eddig.
A mozdulat közepette Miranda ruhája is mozgásba lendül, köszönhetően annak, hogy a madzagok két végének még mindig nem sikerült egymásba gabalyodnia, sőt köszönhetően Dropie tévedésének még kevésbé képes ellátni eredeti feladatát. Nem is meglepő, hogy ezek után a surranó kezeket követve, lecsúsznak a nimfa válláról.
Miranda mondandója szinte el sem jut a kis surranó tudatáig, az első hangjegyek már jelzik számára, hogy elég levegő van a nimfa tüdejében, ezért ajkait ismételten a nimfáére helyezi.
A csók közben sikeresen megszabadul a bosszantó szálaktól is. Köszönhetően ennek, ismét semmi sem állja útját, hogy egészében átadhassa magát az érzésnek.
Dropie már csak arra eszmél fel, hogy a kívánt ajkak ismét távolodni kezdenek. Ez talán nem is a legjobb szó rá, vagy csak más felfogásban. Ez alkalommal nem tőle távolodnak, hanem csak szájától. Kicsit csiklandozza a nyakát érő nimfa csókok, erre legjobb bizonyíték a surranó bőrön végbemenő apró változás.
A kellemes inger hatására a surranó kezeken helyet foglaló apró ujjak ismét nem tudnak veszteg maradni, ezért a kecses nimfa karok kényeztetésébe kezdenek.
Amennyiben Miranda sokáig kíván elidőzni Dropie nyakánál, a surranó csókok, melyek az idő előrehaladtával mind veszendőbe mennének. Dropie azonban ezt nem hagyhatja, ezért a kis surranó, a nimfa vállához hajolva apró csókok sokaságával halad szépen a kissé lecsúszott ruha mentén, egészen addig, míg már nem tud tovább haladni. Ekkor a tőle már megszokott életvidám arckifejezéssel lassan fordítja fejét a nimfa arca felé, közben tovább folytatva eddigi feladatot egészen Miranda szájáig.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 27

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-10-31, 12:22 am

/ Küldetés után Mitsivel az erdőben Wink /

- Pontosan. Elő a szerszámokkal….
* Bár kicsit korainak találom, de azért, én is ismét kézbe veszem tőrömet. Megvárom, amíg Mitsuko is végez íjának előkészületeivel.*
~ No igen … Így könnyű csendesen mozogni.
* Gondolom magamban, miközben látom a föld felett lebegő elfet.*
~ Ezek után nem kétséges, kettőnk közül kinek lesz több problémája a csendes közlekedéssel.*
- Az úgy jó lesz neked, ha én megsebzem te meg leszúrod?
- Legyen csapatmunka? Benne vagyok! Enyém a piszkos munka.

* Az utolsó mondat már közel se volt, komolynak nevezhető. Minden porcikám erről árulkodik.
Korábbi sejtésem igen hamar beigazolódik. Nekem kell jobban odafigyelnem a zajszintre. Szerencsére még nincs olyan közel prédánk, hogy minden neszre oda kellene figyelnem, így a néhány percnyi séta alatt egész kellemes távolságon át tudjuk követni a nyomokat, mígnem megpillantjuk Akahana ajándékát. Egy legelő őzet.
Mitsuko nem is vár sokáig, mielőtt célba venné.*
- Mehetsz Gyl.
* Nekem se kell több, az eldőlő őz, megadja számomra a szükséges jelet az indulásra. Gyorsan török előre, hogy még azelőtt érjek az állathoz, mielőtt sikerülne összeszednie magát és újra felállnia. Különben, ha Mitsi nem találná el egy újabb vesszővel, akkor üldözhetjük egy darabig, mire a sérülés végez vele, ha végez vele.
A szerencse ismét mellém szegődik, mert sikerül még időben odaérnem, így egy kis birkózás közepette sikerül elvágnom a torkát.
Hamarosan az őz testéből távozik az élet utolsó szikrája is.*
~ Ez megvolna.
* Eddigre már Mitsuko is odaér a helyszínre, így feltehetek neki egy igen fontos kérdést.*
- Ugye itt fogyasztjuk el?
~ Nincs kedvem a városig cipelni.

* Megvárom az elf igenlő válaszát.*
- A továbbiak mely részét szeretnéd elvégezni?
* Teszem fel a költői kérdést. Szinte biztosra veszem válaszát.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miranda Walchot
Vízi nimfa - Helian nimfa
avatar

Hozzászólások száma : 41
Munkahely : Van is nincs is

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-10-31, 9:54 pm

/Dropie Dan/

Dropie végig csókolta a vállamat, egészen a ruhámig, ameddig az lecsúszott. Aztán mosolyogva vissza fordult és addig csókolt, míg el nem jutott újra az ajkaimig. Szembenéztünk, én pedig el húztam hajától a bal kezem és a mutató ujjamat ráraktam finom puha ajkaira.
- Ugye tudod, hogy még csak ma ismertük meg egymást? – kérdeztem.
Megvártam Dropie válaszát, aztán megcsókoltam ismét. Eszembe jutott, hogy a pakkomban van egy kis fiola. „Majd reggel megiszom.” – gondoltam és még jobban magamhoz húztam Dropie-t, odébb csúsztam az ágyon, és magam mellé fordítottam. Kissé meglepettnek tűnt. Szépen lassan kezdtem legombolni róla felső öltözékét, ujjaim gyorsan dolgoztak a folyamaton. Mikor már sikerült szétnyitottam öltözékét és végig simítottam mellkasán. A bőre bársonyos volt és kellemesen meleg.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dropie Dan

avatar

Hozzászólások száma : 103
Életkor : 24

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-11-01, 12:12 am

// Miranda Walchot //

Miranda közbeavatkozó ujja sikeresen eléri, hogy a kis surranó bebizonyíthassa, korábbi megdöbbenő arckifejezését nem káprázat volt csupán. Szerencsére ez az állapot mutat néhány különbséget a korábbihoz képest. Példának okáért, a nimfa kecses karjainak szerepét most hangjának csengése veszi át.
Az elhangzó szavak hallatán, a surranó arcán szélesebbre húzódik a mosoly.
- Ezek szerint várnunk kellene éjfélig? – érdeklődve várja Miranda válaszát, ami ismét sikeresen megcsalja kitűnő surranó ösztöneit. A várt szavak helyett a nimfa az információátadás egy sokkal kellemesebb formájához folyamodik, ebben a helyzetben mindenképp.
A menet közben kialakuló lassú vándorlást egészen addig nem tartja elég fontosnak a kis surranó, míg végül az ágyon ki nem köt. Kicsit meg is lepődik ezen. Eddig kellemesebb helynek bizonyult a nimfához simulni. Egészen addig ezen a véleményen volt, míg a nimfa ujjak el nem kezdik lehámozni róla ruháját.
- Vagy talán mégse? – válaszolja meg korábbi kérdését egy kellemes mosoly társaságában.
Kellemes érzésnek bizonyul a nimfa érintése. Egy ideig élvezi, sőt még követi is a kezek útvonalát mellkasán, mielőtt őt is elkezdené zavarni, a Mirandán található ruha mennyisége.
A probléma orvosolása érdekében, egyik kezét a nimfa nyakánál bújtatja át, miközben a másik ellenkező irányból kerüli meg a karcsú testet, hogy korábbi félbehagyott munkájukat folytathassák. A fűző kioldását.
A nehéz feladat közben olykor-olykor kis szünetet tartva kontaktusba kerülnek a nimfa bőrével.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mitsuko Midnight
Zöld elf
avatar

Hozzászólások száma : 743
Életkor : 906
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-11-01, 7:56 pm


/Gyl/
- Ugye itt fogyasztjuk el?
*Hallottam a kérdést Gyltől, miután sikeresen leszúrta az őzet s megérkeztem mellé. Csak bólintottam, majd leguggoltam mellé.*
- A továbbiak mely részét szeretnéd elvégezni?
- Ismételten tied a piszkos munka, de a kivéreztetést vállalom.
*Egy gyenge mosoly jelent meg arcomon, majd kihúztam óvatosan Gyl eszközét s végig néztem ahogy a vér végig fut élén és végül lecsöppen.*
~ Szükségem van rá....
*Gondoltam magamban, majd nyelvem hegyével lenyaltam a vért a kardról.*
- Igen édes... bár nem annyira mint a tied.
* Kacér mosolyt villantottam Gylre, majd felemelve az őzt a legközelebbi fához vittem ahol felakasztva kifolyathattam az állat vérének nagy részét. Csak egy-két lépésnyire lehettem Gyltől, így tisztán láthatta mosolyomat. Tenyeremet, ujjaimat összezárva, az őzön tátongó sebhez tartottam, így a friss, még meleg vér a tenyerembe folyt. Gyönyörűen csillogott. Megigézett engem, s arcomról nyomban eltűnt a mosoly. Nem is vártam sokat, kezemet számhoz emeltem és jólesően belekortyoltam. Már rájöttem, hogy a hold most nincs rám olyan hatással, hogy itt kéne hagynom ezt a világot, de ennek fejében viszont többször szomjaztam. Nem örültem neki, de annyit tehettem, hogy csak állatok vérét fogyasztottam, ha már nagyon szükségessé vállt. Most nem volt szükséges, de nem akartam Gylt semmilyen "veszélynek" kitenni. Miután, személyes belátásom szerint, eleget fogyasztottam, a még megmaradt vért lenyaltam ujjaimról, majd leeresztettem kezeimet. Éreztem, hogy még ajkaimon is van egy két csöpp vér, de nem érdekelt. Gylnar arcát figyeltem. Nem tudtam mennyire rémiszthetem meg ilyen tettekkel.*
- Félsz tőlem?
*Kérdeztem tőle, miközben éreztem, ahogy az ajkamról lefolyik egy csepp édes nedű.*


A hozzászólást Mitsuko Midnight összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2011-11-03, 6:14 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1157

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-11-03, 4:37 pm

//Mese - Olassië alkonya Akahana, Aventhis//

*A törpe amilyen kicsi, olyan vehemens is. A nemesek egy pillanatra megállnak és a teremben síri csend áll be.
Az elnök, ha szólnak neki, meghallgatja a követek szavát, ha nem, akkor ismét megszólal. Láthatóan a legnagyobb tekintélye neki van.*
- Kérem a nemes urakat, hogy fontolják meg a háborúba lépés lehetőségét. A grifflovasok serege véleményem szerint Lanuria tulajdona, Avlanion csak egy állomáshely. Nem hagyhatjuk, hogy saját érdekeink szerint rendelkezzünk felettük.
Ha túllövünk a célon, támadás nélkül is elveszíthetjük ezt az erőt, ha máshová helyezik át az állomáshelyet. Ezzel pedig már csökkenni fog szeretett városunk súlya.
Ez politika, uraim! Lássanak túl a saját érdekeiken, mert a mi érdekünk az, hogy Lanuira érdeke szerint tegyünk.

*A törpe csak a szemét forgatja, miközben mérgesen fújtatva ül le. Az elf felpillantva odabólint az elnöknek elismerése jeléül, majd ismét a kísértethez fordul, hogy szüksége van-e még segítségre.
Morses ismét az istennőre néz. Érzi a hatalmat belőle. Van annyi büszkeség benne, hogy ne akarjon semmit tenni, de valahol érzi, hogy ez a kis törékeny nőszemély olyan erőket birtokol, melyek az összes teremben lévőn túltesznek.
Ő nem szól, már csak a döntést várja, hiszen minden perccel késedelmet szenved, hogy a gyakorlatozókat visszahívja, nem is beszélve arról, hogy az elfek városához azért el is kell jutniuk.*
- Akkor az elhangzottak fényében kérem, kézfeltartással szavazzanak! Ki támogatja, hogy a lovasokat felmentő seregként küldjük Olassiëba?
*Emeli fel saját vaskos tenyerét az elnök.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miranda Walchot
Vízi nimfa - Helian nimfa
avatar

Hozzászólások száma : 41
Munkahely : Van is nincs is

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-11-03, 9:14 pm

/Dropie Dan/

Karjaival átfont, és kezdte egyre jobban kibontani a hátamon a fűzőt. Éreztem a leheletét az arcomon, a bőrömön, ahogy fölém hajol. Túl fűtött vágyaink szabadjára engedték magukat, mi pedig élveztük a helyzetet. Megint csak felül kerekedett rajtam, de ezt nem sokáig hagytam és testhelyzetet kellett változtatnia. Átvettem a vezető szerepet, és játszadozni kezdtem vele. Számat az övé előtt pár centire megállítottam, mélyen a szemébe néztem. Éreztem a leheletét, a forróságot. Kiváncsi voltam, hogy ki adja fel előbb, ki fogja előbb megcsókolni a másikat. Nem tudom meddig nézhettünk így farkasszemet, de tudtam hogy én fogok engedni előbb, hiába én kezdtem a játékot, tudtam hogy nem tudom majd kordában tartani magam. Lassan közelítettem meg ajkait az enyéimmel és forró vad csókkal árasztottam el. Ruhám lassan kezdett lecsúszni rólam, ez annak is köszönhető, hogy mindegyikünk közreműködött a dologban és annak is, mert a madzag már csak épp egy hajszálnyira tartott. Szorosan lapultam Dropie-hez, fejemet pihenésre hajtottam a vállára.

- Ohh.. – szusszantam fel, mikor éreztem érintését hátamon. – Én. – kezdtem megfogalmazni mondatomat, de Dropie betapasztotta a számat ajkaival, majd jobb kezével beletúrt hajamba.
Kezeim kicsusszantak a ruha pántjaiból és úgy öleltem át Dropie-t. És itt döntöttem úgy, hogy magamra húzom a takarót. Nem fáztam igazából.. nem.. csak.. így kényelmesebben éreztem magam. Ezzel a mozdulattal egyetemben lesegítettem Dropie-ről felső viseletét és hozzásimultam csupasz mellkasához és megosztottam vele a takarót. Kisimítottam arcából a belehullott tincseket és megcsókoltam ismét finom puha ajkait. Közben végig simítottam nyakán és újból átkaroltam. Szinte szárnyaltunk, nem is ott abban a fogadóban voltunk, hanem máshol. Egy még jobb helyen, valahol a felhők között. Legalábbis én ott jártam. Aztán ismét elváltak ajkaink és elindultam a nyaka felé, végig csókoltam és kezeimet a hátára tapasztottam. Olyan forró volt a teste, olyan puha a bőre.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dropie Dan

avatar

Hozzászólások száma : 103
Életkor : 24

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-11-05, 9:40 pm

// Miranda Walchot //


Dropie továbbra sem szívesen engedi el a karjaival körbezárt gyönyörű nimfát. Fajtájának igen kevés példánya mondhatja el magáról, hogy akár csak ilyen közelségbe kerülhetett az istenek egyik ajándékával, de valamiért, jelen helyzetben, ez a gondolat fel sem merül a kis surranóban.
Ki tudja, talán a Miranda csókjai, talán tengerkék szemének ragyogása, talán bőrének érintése, talán valami egészen más, vagy talán ezeknek bármilyen kombinációja okozza, hogy a szerteágazó surranó gondolatok, most csak egyetlen személy felé mutatnak érdeklődét. Azért a nőért, akivel éppenséggel megosztja a takarót.
Megvárja, míg Miranda a nyaka felé tett rövid kirándulásból vissza nem tér korábbi helyére, ekkor a kis surranó elhatározza, hogy ismét felhozza a korábbi kis játékot, de ez alkalommal ő indítja el. Kivárja, amíg Miranda ismét feladja és meg szeretné csókolni, addig a felül lévő kezét lassan a nimfa oldalához húzza.
Dropie a tengerkék szemekből értesül tulajdonosuk szándékáról, ezért ujjai egyik leghosszabbikát, ami az esetek többségében iránymutatásra szokott használni, még azelőtt helyezi a nimfa ajkaira, mielőtt azok elérhetnék az övéit.
- Nem, nem – mosolyodik el a nimfára. Megvárja, amíg a nimfa arcán el nem foglalja helyét a megfelelő érzelemre utaló vonások, csak ekkor folytatja. - Most én következek. – a mostanra már, csak zavaró tényezőnek minősülő ujj, rövid úton el is hagyja a puha ajkak közelségét, hogy máshol érintkezhessen a nimfa bársonyos bőrével.
A kis játék Dropie vágyait is feltüzelik, ezért csókja igen csak hevesre sikeredik.
Az ajkak eltávolodásakor a surranó arcára a szokásostól eltérő mosoly keveredik. Kezei is idő közben eltávolodtak a nimfától, az egyik a takarót találta meg magának.
Még egy mosolyt megejt a nimfa felé, mielőtt teste többi részének is kiadná a parancsot. A kéz lendül, hogy feljebb húzza a takarót, miközben a kis surranó összébb húzva magát a takaró alá bújik, hogy ott, a takaró rejtekébe megbúvó részeket is köszönthesse ajkaival.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 27

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-11-09, 3:50 pm

/ Mitsi /

- Ismételten tied a piszkos munka, de a kivéreztetést vállalom.
* Jót mosolygok a válaszén. Valahogy én is így képzeltem, bár a véreztetés iránti vágya kicsit meglep.*
~ Miért is ne?
* Bár amikor nyelve a pengét érintve megízleli a vér ízét, kicsit furcsán nézek rá. Pedig már megszokhattam volna a vérhez fűződő furcsa kötelékét, de eddig úgy véltem ez csupán az átok mellékhatása. Most azonban még nincs telihold, hogy ez időszerű lehetne. *
~ Talán a mellékhatás mellékhatása …
- Igen édes, … bár nem annyira, mint a tied.
* Igen csak érdekes arckifejezés tükröződhet vissza ezen szavak hallatán. Ritkán dicsérik meg az embert az íze miatt.*
- Azt hiszem … ezt jó hallani, de ugye tudod, … hogy az igazán jót tartogatni szokás?
* Válaszolom egy meggyőző mosoly kíséretében, közben visszagondolok korábbi vérvételeire.
Mire sikerül végigvennem mindet, addigra Mitsuko már az őzet cipeli az egyik fához.*
- Várj! Segítek!
* Utána indulok, de mire odaérek, már végez a feladattal. Nem is vesztegeti az időt, újabb vágást ereszt az állaton, hogy a vér könnyebben távozhasson.
Ekkor pillantom meg mosolyát és a vérfolyam alá helyezett tenyereit, majd amint elfogyasztja a tenyerei fogságába kerülő vérmennyiséget.*
~ Nem egy mindennapi elf …
* Némi aggodalom költözik arcomra, ami csak fokozódik, mikor felém fordul és szája körül még mindig látszódik a vér.*
- Félsz tőlem?
- Nem …
* Kezdek bele válaszomba, szinte egyből a kérdés feltételét követően.*
~ De miért nem … ?
- Amíg nem az én véremet akarod ilyen formában elfogyasztani.

* Némi gúnyos mosoly keretében képzelem el a szituációt.*
- De azt meg kell hagyni, nem mindennapi látvány. … Ennyire szereted a vért? … Azt hittem, csak az átok miatt kell…
* Érdeklődve várom a válaszát. Talán túlságosan is.
Mikor meglátom, hogy egy újabb csepp próbálkozik meg a meneküléssel, ujjammal meggátolom ebben. Majd egészen az elf ajkakig tessékelem vissza.*
- Azért az ujjam maradjon. … Még hasznát venném.
* Egy kellemes mosoly keretében, hagynak el ezek a szavak.*
~ Ha az én vérem akarná, már rég megtehette volna.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akahana
Istennő
avatar

Hozzászólások száma : 1106
Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője

Character sheet
Nép: Istenek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-11-09, 10:53 pm

//Mese - Olassie alkonya//





Hiába, nem mindenki érdemli meg még a tanácsban sem, hogy férfinak nevezzék. Komolyan mondom, ezeket a nagy darab, lomhán mozgó embereket elnézve kezdem leginkább elhinni, hogy miért is kezdték el a nimfák elzárni magukat a férfiaktól. Ilyenekkel én sem szívesen vagyok egy teremben, ha érezhető lenne a félelem, ami a szívükben van, biztos vagyok benne, hogy ez az egész tanács helyiség úgy bűzlene, hogy itt megmaradni nem lehetne. Hiába, a politika ilyen, mindenki azt nézi, neki mi a jó és az emberek sokszor hajlamosak arról is elfeledkezni, hogy hosszabb távra kellene tervezniük, nem pedig egy nappal előbbre jó esetben is. Most nekik tényleg az lenne a legkönnyebb, ha egyszerűen nem avatkoznának a dolgokba, nem hiába intéztem feléjük a kérdéseimet. Azzal, hogy most itt ülnek, kapnak egy kis nyugalmat, de nagyon megnézném a képüket és az elszántságukat, ha veszélyben forogna a saját életük és vagyonuk. Most nem fogják fel a veszélyt, és ez olyan dolog, amit a legszívesebben az orruk alá dörgölnék. Igen, megfogadtam magamnak, hogy nyugton maradok és diplomatikusan fogok viselkedni, de ilyenek mellett nagyon nem könnyű nem kiesni a követ szerepéből és megtartani magamnak minden egyes csípős beszólásomat, főleg akkor, ha újabb felesleges vitába akarnak bocsátkozni egy olyan témában, amelyet már vagy fél órája illett volna megtárgyalniuk. Elég nehezen tudom megállni, hogy ne rázza meg a remegés az egész testemet, természetesen nem a hideg, hanem a düh miatt. De végül nem teszem, helyette próbálok a mondandójukra és Morsesre összpontosítani, időnként bevonva harmadiknak Aventhist is, így elterelve a figyelmet a mérgemről. Azért azt nem mondom, hogy sikerült száz százalékig, de az biztos, hogy mire a törpe kifejtette a véleményét, már képes voltam nem olyan arcot vágni, mint aki citromba harapott, ráadásul még egy mosolyt is megeresztettem felé. Hiába, ő az első ma, aki nem ködösít, nem fogalmaz kétértelműen és azt is mondja, amire gondol. Kicsi a bors, de erős és szemmel láthatóan emberségesebb is, mint sokan mások a közelben, akik pedig tényleg a szóban forgó fajhoz tartoznak. Mondjuk a második helyen még mindig erős holtverseny van, eddig Morses, az elf és az elnök vetélkedik a címért, a többiekről pedig már régen lemondtam. Oké, nem mindenki menthetetlen, de nekem jelenleg nincs több órám arra, hogy megpróbáljam meggyőzni a jelen lévők közül a felém hajlókat, így is alig tudok megállítani egy megkönnyebbült sóhajt, mikor az elnök hajlandó végre újabb szavazást elindítani az ügyben. Ezúttal már mintha többen is kezdenének bizalmasan egymásra nézni és kezeket emelni, köztük pár olyan alak, akiből eddig nem néztem volna ki azt sem, hogy a hangján kívül akár az ujját is fel tudja emelni. Úgy tűnik az hatásos kezdő lökés, hogy saját maga miatt is aggódnia kell.
- Ohm, azt mondtad, a sereg egy része gyakorlatozik. Milyen messze? - néztem rá Morsesre, miközben páran megpróbálták összeszámolni, most hány szavazat is érkezett. Amennyien vannak, nem hiszem, hogy nagyon sokat tévedhetnek, nekem pedig fontosabb, hogy kiderüljön, mennyi idő is kell a távol lévő katonák értesítésére. Ha szerencsém van, akkor nekem pár perc és megkapok egy engedélyt is rá, hogy megtegyem ezt. Ha meg nem, akkor egyszerűen megpróbálom a futárt helyre küldeni, fogadok, hogy nagyjából 100 méteres pontossággal el is tudnám találni a célt, ha nincs messzebb sokkal, mint Olassie. Tekintve, hogy vissza is kéne jutnunk és még nincs este közel sem, nem ártana, ha az emergiám olyan szinten maradna, amely senkit nem veszélyeztet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1157

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-11-10, 4:44 pm

//Mese - Olassië alkonya Aventhis, Akahana//

- A főnix völgy határán, ameddig az istenek engednek minket a hegygerincek közelében eljutni.
*Adja meg a választ Akahana kérdésére a kapitány.
Nem telik sok időbe, hogy néhányan belefogjanak megszámolni a szavazatokat és bizony az elnök hamarosan a követekre néz.*
- A szavazás eredménye alapján értesítést küldünk a gyakorlatozó erőknek, és Morses vezetésével amint lehet, indulhatnak a grifflovasok Olassië megsegítésére.
A helyzet komolyságára tekintettel a mai többi napirendi pontot elnapolom a következő napra.
Amennyiben a követeknek és a tanácstagoknak nincs más mondani valója, a mai napot berekesztem.

*Néz körbe. A tanács tagjai közül senki nem jelentkezik szólásra. Ha a követek még szólni kívánnak, megadja nekik a szót.
Az elf csak biccent egyet az elnök felé, de szeme csillogásából és mosolyából látszik elégedettsége. Azonban azt azért sajnálja, hogy nem tarthat szeretett városuk védelmére. Az ő küldetése Avlanionba szól.
A törpe még mindig hevesen odalépne Morseshez, de az elnök egyetlen pillantása visszatartja.
Emlékeztetnie kell magát arra, amit az elf amúgy is szem előtt tart.*
- Ha nem azért küldött volna ide Dáin király, hogy őket képviseljem, már most követelnék egy griffet tőled. De azért egyet mondhatok.
*Közelebb lép és felnéz Morses szemébe.*
- Vágjátok le mindet, a nevemben is!
*Ezzel kisiet a teremből. A mágus most is teljes csendben van, de amikor a szolgák kiviszik a kristályt a teremből, ő is követi, egy pillantásra sem méltatva Aventhist, vagy Akahanát.*
- Magam választom ki a leggyorsabb itt maradt lovast, hogy hírt vigyen a gyakorlatra.
*Az elnök néz még a követekre. Avnethis már nem a földön fekszik, hiszen jobban lett időközben.*
- Biztosan hosszú volt az út, és kimerítő. A városháza vendégszállásai rendelkezésükre állnak. Ha van egyéb kívánságuk, kérem, adják elő!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miranda Walchot
Vízi nimfa - Helian nimfa
avatar

Hozzászólások száma : 41
Munkahely : Van is nincs is

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-11-12, 6:52 pm

/Dropie Dan/

A kis játék amit én kezdtem el először ismét megismétlődött, csakhogy most Dropie kezdeményezte. Természetesen megint én voltam a gyengébb és én csókoltam előbb. Aztán reakcióm után Dropie ujja érintette ajkaimat.

- Nem, nem. Most én következek. – elmosolyodtam ezekre a szavakra, aztán egy pillanatra becsuktam a szemem.
Az a forró csók amit kaptam olyan érzéseket ébresztett bennem, olyan voltam mint aki abban a pillanatban el tudna égni, és nem tudná lehűteni magát semmivel. Aztán Dropie magára rántotta a takarót, én pedig élveztem a helyzetet. Nem tudtam elviselni párpercnél többet, ajkai érintése nélkül, ezért én is teljesen a takaró alá bújtam és felkutattam a keresett ajkakat. Csipetnyi meglepődést érzékeltem surranó szeretőmön, aztán a meglepetést vadság vette át. Bele túrtam hosszú barna hajába, egész testemmel hozzásimultam és élveztem a helyzetet. Kissé bele gabalyodtunk a takaróba, de ezt is megoldottuk, azzal együtt hogy lekerült a többi felesleges ruha darab rólunk és csak a takaróval voltunk leplezve egymás előtt. A sok csók megszédített.

- Egy.. egy kis.. egy kis pihenőt ha kérhetem. – bukott ki belőlem. – Szomjan halok! – jelentettem ki utána és ki lestem a takaró alól, hogy megtaláljam pillantásommal táskámat.
Dropie reakcióját meg sem várva a táskámhoz másztam, ami az ágytól pár méterre volt, hanyagul ledobva. Már el is felejtettem hogy ilyen hanyagul raktam oda. Vagy hogy egyáltalán oda raktam. Hajam körbefogta testemet és eltakart. Leguggoltam a táskámhoz és kihalásztam belőle egy kulacsot. Bele hörpintettem, aztán felálltam, és mosolyogva Dropie felé fordultam. Hajamat használtam hogy eltakarjam magam, aztán elindultam az ágyhoz. Mikor oda értem bebújtam a takaró alá és meg kínáltam Dropiét a frissítő vízzel. Kissé le is hültem miatta.

- Kérsz egy kortyocskát? – néztem rá játékosan, ravaszul.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akahana
Istennő
avatar

Hozzászólások száma : 1106
Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője

Character sheet
Nép: Istenek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-11-16, 7:48 pm

//Olassie alkonya//


Morses egy kicsit nyilván meglepődött, mikor a sereg holléte vált a legégetőbb problémámmá, de valószínűleg ő is volt elég jó stratéga ahhoz, hogy rájöjjön, ha azért akartam volna tudni, hogy ártsak neki, akkor nem a tanácsot győzködtem volna az elmúlt fél órában, hogy legyenek már olyan kedvesek és engedjék meg, hogy bevethessük a grifflovasokat Olassie védelmére. Végül rövid mérlegelés után úgy döntött, nem probléma, ha elárulja a helyet, igaz, erre nagyjából szépen le is olvadt az arcomról a mosoly. Nem a távolsággal volt a baj, az nem nagyon kottyant meg nekem, tekintve, hogy a főnix völgy éppen eléggé közel van, csak északra, sokkal inkább az elhelyezkedésével. Mintha emlékeznék rá, hogy pár nappal korábban megígértem magamnak, hogy nem megyek a közelébe, ha nem muszáj, de nagyon úgy tűnik, ez az ígéret nem sokat segített nekem. Kénytelen leszek odamenni, mert nálam gyorsabban még a szellem sem hiszem, hogy meg tudná találni a csapatokat. A főnix völgy védve van, méghozzá nagyon is erősen, miközben szépen szólva is több ott az isten, mint amennyit képesek lennének elkerülni, vagy én kibírni egy év alatt. Nem mondom, sikerült a legjobb helyet megtalálniuk a gyakorlásra, és akkor még sikerült nagyon enyhén kifejeznek a véleményemet azt illetően, hogy mennyire nem tetszik nekem az ötlet, ami az ott tartózkodásukat illeti. Egyetlen szerencse, hogy ahhoz a helyhez nekem aztán nem kell külön célzás és belépő, a legtöbb istenség még vakon is képes lenne megtalálni a széleit, mivel a hely kisugárzása éppen olyan erősen vonzza őket, mint valami nagyon erős útmutatás. Ha kell, én is egy találomra ugrással oda tudok jutni, csak éppen a hátam közepére sem hiányzik nekem az a hely éppen. Kicsit sok ott az olyan lény, akiknek anyám nem éppen a szíve csücske, és ők általában engem is elég irritálónak találnak. Bár ez fordítva is igaz, én is idegenkedem eleget tőlük, ha találkozunk. Vagy hatalmas patáliát csapok, az a másik véglet, amelyet kevésbé kedvelnek...
Sikerült kicsit elgondolkodnom, miközben az elnök megejtett egy befejező beszédet és lassan kezdte a városi tanács tagjait az útjukra engedni. Nekem még ez akkor is kicsit túl sekélyes volt, így az utolsó lehetőségkor, amit még megkaptam a beszédre csak apró biccentéssel jeleztem, hogy nem szándékozom már megszólalni. Mikor az előbb kérdeztem őket, megmondtam, hogy az az utolsó alkalom, hogy megszólalok a jelenlétükben és ezt szándékomban is állt betartani, ha van rá esély. Egyébként is, mit mondhatnék nekik, köszönöm az időhúzást? Na, nem, akkor már inkább megnézem szegény Aventhist, elég meggyötörtnek tűnik így is. Igaz, most, hogy a kristály elengedte, kezd már magához térni, de ez nem elég indok, hogy ne figyeljek rá. Lassan viszont szemmel láthatóan nyeri vissza színét, mire azonnal elkezdek megkönnyebbülni. Nagyobb baja akkor nem esett... Közben felbukkan a törpe is a közelben és fél füllel figyelem is, mi mindent mond a grifflovasok vezetőjének, de ennyire a téma nem érdekel. Pontosabban a harc az, amiről jól tudom, mit mond, ha mehetne, már biztosan az első sorban állna, de még maradnia kell, sajnos. Az már jobban megüti a fülem, hogy szemmel láthatóan ők biztosan benne, hogy mi végeztünk és csak úgy félre tudnak minket állítani. Na, nekem mindegy ki Morses, de ezt most rögtön ki is verheti a fejéből, mert halva született ötlet a javából.
- Tudom, hogy nem ez a szokás, de szeretném én értesíteni a grifflovasokat. Hamarabb elérem őket, mint bárki... - jelentettem ki, mikor már csak páran tartózkodtak a teremben, akik hallhatták a közlésemet. Egyenesen az elnöknek céloztam be, mert ő dönt, de közben nem felejtettem el, hogy mellettem van a gyakorlati hatalom képviselője, aki nyilván most éppen a válogatott tiltakozásokat próbálja a fejében összeszedni ez alkalomra. Hát, nagyon remélem, hogy jól halad, mert nekem az a véleményem, még egy esélye nem lesz. - Ha kell Morses Kalatont is magammal tudom vinni... - tettem még hozzá, mikor láttam, hogy nagyon is erősen nyitnák egyesek ki a szájukat, hogy tiltakozzanak és kioktassanak róla, mit is képzeltem...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   

Vissza az elejére Go down
 
Avlanion - A vízesések városa
Vissza az elejére 
6 / 21 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 21  Next
 Similar topics
-
» Vízesések
» Elhagyatott város
» A nagy vízesés
» -= Masamune műhelye =-
» Denver városa

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Északi szeglet-
Ugrás: