LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Homehttp://newagelaGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Avlanion - A vízesések városa

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next
SzerzőÜzenet
Kesa Klensbane
Szürkeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 306

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-04-19, 11:43 am

/Mese: Égiháború - Ryn, Aldo, Nawa/

* Aldo szavait látszólag a fiatal nemes elereszti a füle mellett, csupán a mágusra figyel. Addig nem is reagál a varázslataira tett megjegyzésre, amíg a mágus ismét be nem lép a fogadóba. *
- Valami probléma van vele?
* Kérdőn fordul végül Aldohoz, mikor már megbizonyosodott afelől, hogy nem kíván visszatérni a mágus. *
- Mint látod működött, és még a denevérjeidet is megoldottam! És igen Lanuriai vagyok, ami pedig Balált illeti, mégis hogyan mondhatta volna meg a nevemet, ha már nem élt?
* Kétkedően néz Aldora, a legkevésbé sem tűnik igaznak, amit állított, de ha mégis, legalább egy bosszantó személlyel kevesebbel hozhatja őt össze Ritaela. Viszont az annál inkább bosszantja, hogy Aldo őt akarja felelőssé tenni ezért. *
- Eddig nem túl sok fecsegő hullával találkoztam. Mindegy is … Ha meghalt, hát magának köszönheti…
* Bosszúsan fordítja el tekintetét Rynék felé. A végén még azt találja ki ez a fehér hajú idegen, hogy még Dremernek sem kell egy olyan szerencsétlen, ezért inkább visszaküldte az életbe. A végén pedig még elvárná, hogy higgyen is neki.
Mindenesetre azért kicsit kíváncsi, hogy kívánja kimagyarázni magát, ezért fél füllel figyel, és mikor meghallja a távolodó léptek hangját visszafordul.
Ekkor zuhan le a két démon is. Hírtelen Kesa is értetlenül fordul feléjük, de már ekkor érzi, hogy szíve erősebben kalapál, légzése is szokatlanul nehézkesnek tűnik és lábai sem kívánnak engedelmeskedni neki, hogy Aldo után indulhasson.
Hamarosan azt is meglátja, mi okozza ezt.*
- Démonok!
* Hallotta a történeteket, melyek az Olassiëben megjelenő démonokról szóltak, de a saját szemével látni ezeket az arctalan tépett szárnyú szörnyetegeket teljesen más érzés. *
- ALDO! TÖRD MEG A MEGIDÉZŐ VARÁZSLATUKAT!
* A korábban hallott történetek alapján hírtelen csupán ez az egy ötlet jut a fiatal nemes eszébe. Ha sikerül megtörniük azt a varázslatot, ami itt tartja őket, akkor talán sikerül oda visszaküldeni őket, ahonnan meg lettek idézve, már ha egyáltalán meg lettek idézve, és elég erősek ahhoz, hogy egy olyan erős varázslatot megtörjenek, ami képes démont megidézni. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ryn von Samok
Szürkeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 205
Életkor : 23

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-04-19, 7:46 pm

Magam se hittem, hogy a kardos fickók nem fognak utánunk jönni, de inkább ittam volna poshadt vizet, mint hogy ezt bevalljam Aldonak. Izgatottan várakoztam, de úgy tűnt igazam lett. Csodálkozva pislogtam az ablak felé, de a kardosok nem jöttek. Kaján vigyor terült szét az arcomon, mikor Aldora néztem.
- Na? Kinek lett igaza?? Na kinek? - fölényeskedtem. - A kicsi Rynnek, bizony ám. Szóval... - elakadt a szavam. Valami fura lények értek földet az utcában. Megjelenésükkel eltűnt az önbizalmam és a magabiztosságom. Pálcát szorongató kezem reszketni kezdett. Féltem, pedig az előbb még bárkivel megküzdöttem volna.
- Nem...én nem félek...én nem! - suttogtam saját megerősítésemre. Ám mikor Aldo kardja csörömpölve a földre hullott, már nem bírtam biztatni magam. Egész testemben remegni kezdtem és iszonyodva bámultam a lényekre. Kétségbeesetten gondolkoztam valami kiúton. Ki akartam jutni ebből a borzalomból. Kell lennie valaminek, ami segít túlélni. Én mindig is inkább észjátékos voltam mint erős harcos. Tudtam mindig hogy jussak ki a pácból, de most....
Hiszen ez mágia...nem lehet más. Biztos hogy az. Nem lehet hogy az előbb még vidám voltam most meg megkövültem a félelemtől. Mit is tanított Heon a mentális támadásokról? Le kell zárnom az elmém. De ez nem megy, akkoriban már nem akartam tőle tanulni és nem is gyakoroltam. Pedig most nem jönne rosszul.
A mágusnő azt kiabálta Aldonak hogy törje meg a megidéző varázsukat...megidézés? Akkor ezek démonok lennének? Segítenem kéne, de képtelen vagyok megmozdulni, csak állok mint egy szobor és reszketek. Aztán nagy nehezen odasétálok a nőhöz és szinte ösztönösen megfogom a kezét. Csak hogy ne féljek annyira.
- Elég gyenge vagyok, de hogy segíthetnék? - kérdeztem. Arra gondoltam hogy talán van A, B és C terve is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nawarean

avatar

Hozzászólások száma : 1461
Életkor : 25

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-04-19, 9:52 pm

*A lány kissé felhúzta magát. Bár elégedetlenségének nem sokáig adott hangot. Kis párcsevely következett s lám Aldot senki se szereti, valamiért idegölő a stílusa. Eme pillanatban valami alahullt az égből, éreztem ahogy a csontjaimat átjárja a hideg. Rámarkolok a kardomra, lassan elővonom majd halkan megszólalok.
-Ryn most lesz az első alkalom, hogy még magam sem tudom, képes leszek e túlélni ezt a csatát. Nem Ígérem, hogy megvédelek de azt igen, hogy melletted fogok harcolni...
*Emelem meg fegyverem, védelmem érdekében.
-A gyorsak tánca.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1157

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-04-19, 10:34 pm

//Mese: Égiháború//

*A felek kezdenek belemelegedni az ostromba. Avlanion városának falait kívülről nem támadja ellenség, noha senki nem tudhatja, hogy nem rejtezik-e odakint egy jókora falka ork, vagy valami egészen másféle népség, mivel tán sosem találkoztak az itteniek, s mi csupán arra vár, hogy megtámadja a kitörni szándékozókat.
A hajítógépek kövei tompán koppannak a repülő vár falain, s hullanak alá, kivéve azokat, melyek elég magasra szállnak, hogy átrepülhessenek Filnoren magas falain, s a vár udvarán puffanjanak.

A Ryn, Kesa és Aldo, valamint Nawarean alkotta négyes két arctalan, tépett szárnyú sötét démont kapott, melyekből lelket, elmét faló irtózat árad feléjük.
A fehér hajú férfi az, ki elhullajtja még kardját is, s eközben a másik démon immár Nawarean felé közelít. Ha a férfi kitér előle, karmai mélyen hasítanak bőrébe így is, hiszen lelke az, mit megbéklyóz, s mire táncába lépne, már elérte ellene.
Reá is hatással volt a démon mágiája, s eközben társa is riasztó közelségbe ér.
A jelenlévők, ha el tudják tépni tekintetüket a lény sötét, arctalan fejétől, tán enyhébbnek érezhetik hatását, noha nem szűnik meg.
Kesa ötlete tán eredményre vezethet, noha Aldonak igyekeznie kell, mert míg Nawareant elérte a démon, már az ő testének szánja karmait a másik, s ha nem tér ki előle, hát rögvest megismerkedhet azokkal a karmokkal, melyek a vértet is átszakítják.
Ryn is épp oly keményen küzd önnön félelmeivel, miként társai, de tán közös erővel hamarébb képesek lesznek megküzdeni e két veszélyes démonnal.
Filnoren régi harcosai ők már, s nem egy csatában, többek között Olassië falai között is bizonyítottak már.
A két máguslány biztos lehet benne, ha férfi társaikkal végeztek, ellenük fognak fordulni a démonok.

Mindeközben Sou a föld démon óriás alakjával találja magát szemben többedmagával.
Mit ne mondjak, eme lény, csontpáncéljával, s testének egyéb, fedetlen részeiből kiálló nyilakkal, lándzsákkal teletűzdelt alakjával meglehetőst súlyos látvány.
Házakat dönt össze, s ki tudja, a vízesések városának hány hős védője esett már áldozatul neki?!
A gyöngysárkány varázslata, mellyel a földet változtatta a démon lába körül posvánnyá, működik, s eme lépése tán kissé lassítja is a hatalmas jószágot, ám annak ökle így is képes szilánkjaira zúzni a gyöngysárkány pajzsát.
A hatalmas lény arcán buta kifejezéssel szemléli maga körül a lábát fogságban tartani kívánó furcsa anyagot. Nem ehhez, kőhöz szokott eddig, ám szó se róla, ez sem állítja meg. Földből, s csontból áll, s mi más eme ragadós anyag is körülötte, mint részben föld?
A lerombolt házak falainak darabjait, némelyik tán nagyobb, mint egy ember, emeli fel, s kezdi hajítani maga körül.
A záporozó kövek szépen illenek a Filnoren falairól aláhulló hajítógép-lövedékek sorába, csak eme darabok nagyobbak jóval.
Sou felé is száll egy fél házfal, s ha nem akar alatta maradni, hát sietve kell kitérnie, zsákmányolt kardjával egyetemben.
A lény megemeli lábát, melyről egészen lentig nyúlik a mocsaras, iszapos föld, majd tovább hajigálózik.*

- Tán azt hiszed, meg tudsz téveszteni, félelf.
*Szól a fogvatartó sötét elfek egyike a tolvajhoz.*
- Ám mi is pontosan onnan érkeztük, s ugyanazt kaptuk feladatul, mint ő.
*Még csupán pillantását sem ejti a halottra. Ellenben kardja még mindég kezében, s a hegye Jeremy felé fordul.
Tán esélye sem lenne visszajutni, noha gyors észjárását még nem mutatta be a tetőt uralóknak, ám erre lehet, sor sem kerülhet.
Griff holtteste zuhan alá, s a tetőről jól látható, honnét érkezett. A Filnorent megtámadó grifflovasok egyik hátasa zuhan a Tanácsháza tetejére, némi zavart keltve az ott álló őrségben.
Tán lehetőséget adva a fogolynak…
Innen jól látható, mintha embernél valamivel nagyobb sárkányszerű lények ezrei érkeznének odafentről. Bőrszárnyaikon ereszkednek lefelé, pikkelyes bőrükön, s afeletti vértjeiken megcsillan a lángok fénye, kivont kardjaik, buzogányaik, egyéb fegyvereik mind vérre szomjaznak, s a lények is, valahol emberszerűek. Kétség ne legyen felőlük, ezek valódi sárkányfattyak.




Mindezt éppúgy láthatja Nawarean, Aldo, Ryn, Kesa, s mind, kik a szabad ég alatt védelmezik épp a várost.

Ám odabent, hol az arctalan démonokkal viaskodnak a gnómokat leölő lovagok, s tanácstagok, nem látni mindezt.
Arveleget, s társait soká bénítja a lény, s nem csupán rájuk hat, minden a teremben lévő élő lény érzi az arctalanból áradó sötétséget.
A karvalyorrút is a Fehérló Rend alapítójának szavai billentik ki a nihilből, s első gondolatára tűzzel borítja be a démont, mi fényt is áraszt magából.*
- Nem épp a fény az, mi erősségem…
*Eme tűz e pillanatban beteríti, s felfalni látszik a tépett bőrszárnyak tulajdonosát, ám mikoron a füst eloszlik, látni, miképp szívja magába a tűz utolsó szikráit is, s halad tovább a lény.
A tanácstagok többsége páni félelemben keres menedéket, noha ez elől a lény elől nincs hová futni.
Az elf is támadásba lendül, s fénygömbjei megrengetik a démont, de hiába, nem képesek, csupán lassítani, s ereje még mintha nőtt is volna tőlük.
A lovagok helyett immár a mágus felé fordul, s indul meg lassúnak tűnő léptekkel, mégis sebesebben, mint bárki várná, s ha e pillanatban nincs, ki közbelépjen, hát a mágus élete oda lesz.
Ám ha akad oly bátor harcos, ki még szembeszáll a démonnal, a karvalyorrú köpenye alól újabb mozdulattal varázsol ki jeges, kék burkot, melyet a lény köré vonnak, s látni, miképp kezd dermedni bőre.
Zeltaren ezen idő alatt maga is egy hasonló démonnal viaskodik, még fejét is veszi, mi hamuvá porladva hull a földre, ám az eldőlő test túl gyorsan kap új erőre, s pótolja elveszített testrészét.
Miután a megismételt fővesztés sem állította meg a démont, hát tűzzel támadtak rá a lovagok, s a lángok körbe is ölelték sebesen a sötét lényt.
Míg a lovagok a tanácsterem felé vonulnak vissza, az arctalan magába szívja a tűz minden erejét, s megerősödve lépdel tovább a nyomukban, s ha Zeltaren, s megmaradt csapata a tanácsterembe ér, hát ott várja egy hasonló, mit a háta mögött hoz maga után.
Ha nem állítják meg, hamarvást a Fehérló Rendnek kettővel kell harcolnia.

A grifflovasok és a hajítógépek folyamatos támadásai közepette Zotreth parancsára megidéznek egy árnysárkányt, s rögvest a grifflovasokra ereszti. A tűzben égő szemű, hatalmas lény abban a pillanatban vérszagot kap, s míg harap, fogai, s testének egy része anyagivá szilárdul.
Több lovas hull alá holtan, s a sötétséget, s a levegőt mind sűrűbb oszlopokban telítő füstöt használva a sárkányfattyak is támadásba lendülnek.
A levegőből csapnak le a védőkre, s ha mégis akad, ki megöli egyiküket, vele együtt válik kővé.
A fattyak támadás alá veszik a hajítógépek őrségét, s a rövid harc tán csak percek kérdése lesz.*


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nawarean

avatar

Hozzászólások száma : 1461
Életkor : 25

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-04-21, 6:18 pm

*Hiábavaló volt a gyorsaság, az ellen most jóval hamarabb kapcsolt mint én. Bele tudtam még érni a pengével a halalosnak szánt csapásba lehet ez volt a szerencsém amivel csak a húsomba meredtek a karmok. Érzem a meleg vért kibuggyanni sebemből majd az lassan lecsordogál oldalamon. Utána fordulok a lénynek s a következő csapását már megfelelően felkészülve várom. S nem is sokat vacilál, ismét nekem ront viszont ezt már kardom fogja fel. Az arctalan fej félelmet kelt bennem nem hittem, hogy valaha is érezni fogok ilyent. Viszont aki Dremerrel is szembe nézett már s érezte milyen fagyos is a halál annak ezek a démonok már nem sok meglepetést tudnak okozni. Csak egy a különbség Köztük. Ők meg akarnak ölni. Csattan a karom a penge élén egy ügyes húzással ketté szelem a démont s az mint ha mit sem foglalkozna vele máris ellentámadást indított.
-Ideje lesz tennetek valamit mágusok ez túl van a fizikain.
*Majd ismételten védekeznem kell, s jobb ötlet híján mast nem is tudok tenni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Arveleg
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 72
Életkor : 31
Munkahely : Fehérló Rend

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-04-21, 10:02 pm

// Mese: Égiháború //

* A szörnyeteget, mely Avlanion nemeseinek, valamint a városi tanács tagjainak életére tört, hirtelen egy lángcsóva borította be. A Tarsis falai mögül érkezett, fiatal arisztokrata még a páncélján keresztül is érezte a hőt, amit kölcsönzött a tűzlabda. A feltündöklő fénynyalábok, valamint a hőhullám elől úgy kísérelt meg védekezni, hogy karját az arca elé tartotta, s akkor pillantott elő a csuklóvédője mögül, mikor a robbanás hangja elmúlt. Füstgomolyag keletkezett a teremben, Arveleg pedig egy reménykedő mosollyal pillantott hátra a karvalyorrú varázshasználóra. *
- Ez is megteszi, jó uram.
* Bólintott egyet a mágus irányába, elismerő jelleggel, csakhogy a kevesebb bátorsággal megáldott nemesek jajveszékelése egyből tudatta vele a szomorú valóságot, miszerint a sötétség szülötte sértetlen maradt. Valószínűleg sikerült még jobban felingerelni azzal, hogy megkísérelték elpusztítani azt. Már, ha egyáltalán ezeknek a démoni eredetű teremtményeknek voltak érzelmei, s nem csupán a gyilkolásra, a pusztításra lettek megalkotva. Ez a kérdés nem foglalkoztatta túlzottan Arveleget, az már sokkal inkább, miszerint a bestia a mágus irányába kezdett caflatni. A társaságukban lévő elf sem restelkedett, azon nyomban fénygömbökkel próbálta megtántorítani az ellenségüket, noha azt aligha érdekelték a világító, kerek idézések. A lovag tisztában volt vele, nem hagyhatta a szörnyetegnek terve véghezvivését, hiszen feladata a tanács megvédelmezése volt, amit élete árán is el kellett végeznie. Nem azért adta az életét már annyi bajtársa, hogy ő megfutamodjon, menedéket keressen valamelyik sarokban, vagy hanyatt-homlok meneküljön a szobából. A varázshasználó nem fogyott ki trükkjeiből, jeges áldással köszönte meg a démonnak iránta érzett szimpátiáját, mire meglepő módon, annak bőre elkezdett kékesfehér színben tündökölni. Tehát, hatott rá a mágikus idézés. *
- Ez az! A jég hatással van rá, csak így tovább!
* Kiáltotta Arveleg, miután felismerte a helyzeti előnyüket, azután lépteit megszaporázva a démon felé iramodott. Amikor kellő közelségbe ért, fegyverét a magasba emelte, majd kezeivel a markolatra szorított, s minden lendületét beleadva, a fagyásnak indult bőrréteg felé suhintott. *
- Dögölj meg!
* Rivallt rá, nem éppen kedvesen. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
avatar

Hozzászólások száma : 636

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-04-23, 6:32 pm

//Mese. Égiháború//

Tudtam, hogy borzasztóan kétségbeesett ötlet volt, hogy megpróbálom félrevezetni, vagy megtéveszteni a sötét elfeket, de hát, az vesse rám az első követ, aki egy tucat ellenséges támadó kardhegyének végén, jobb dolgot tud kitalálni. Már így is kész csoda volt, hogy nem hevertem holtan a megölt mágus mellett, de a sötét elf szavai után, valószínűnek tartottam, hogy ez csak némi haladék volt, lehet, hogy nem gyors halált szántak volna nekem, hiszen egy fekete mágus lelte halálát a tőröm által, ezzel elapasztva a gnóm utánpótlás vonalát.
- Én később jöttem. – vágtam vissza kapkodva, de én is tudtam mennyire gyenge válasz is ez és a felém forduló kardja is ezt mutatta.
Ekkor jött az égi segítség, ami szó szerinti volt és én nem gondolkoztam azon, hogy a griff hullája semmi jót nem jelent a városnak, nekem egy lehetőség volt, egy utolsó esély, hogy mentsem az életemet és én, nem is haboztam, hogy kihasználjam, különben minden bizonnyal perceken belül halott leszek.
Pillanatok alatt kellett döntenem és én a kisebbik rossz felé hajlottam. Megragadtam a griff fejéről lelógó, elszakadt hosszú kantárdarabját és elrugaszkodtam a tetőről, magamra idézve a könnyű test varázslatát, amivel a mászás is megkönnyítettem felfelé jövet. Csak abban reménykedhettem, hogy a az erős bőrszíj nem szakad el és az elfek sem ocsúdnak elég gyorsan hogy elvágják.
Mikor a rögtönzött kötél már visszafelé rántott a fal felé, lábamat berogyasztva fogtam fel az ütközést és már rúgtam is el magam, hogy a legközelebbi ablakot vegyem célba, ami remélhetőleg sikerül és akkor egy átgördüléssel érkezem guggolva a talpamra.
Az, hogy melyik ablakon jutok be, hát az már csak a szerencsén múlik, de ha valami szerencse vagy szerencsétlenség (nézőpont kérdése) folytán visszajutottam a lovagokhoz, akkor először dermedten bámulom az arcnélkülieket és csak mikor Arvaleg kiáltása nyomán elszakítom a szemem a lényről, akkor vagyok képes elvánszorogni az íjamig, miközben pár vesszőt is begyűjtök, bár úgy érzem egy örökké valóságig tart, aztán a fagyott szörny fejére célzok. Nem tudom eltalálom-e egyáltalán, mert úgy remeg a kezem, mint egy roskatag öregembernek.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aldo Barras
Vörösköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 420
Életkor : 129
Munkahely : Vándor

Character sheet
Nép: Külhoniak
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-04-24, 9:23 pm

- Mit számít az neked, hogy ki mondta meg a nevedet ott Sendelben? Ha azt mondom, hogy Balál nem élte túl, akkor az úgy is van! Azt hiszed, hogy ha lett volna ideje még beszélgetni velem, akkor pont rólad kezdett volna csevegni. Nem vagy kissé beképzelt, anyukám?!
*A démonok érkezése előtt pár pillanattal még Ryn is eljárta az örömtáncát, hogy neki lett igaza.*
-Neked! Boldog vagy? Állandóan azt szeretnétek, ha nektek lenne igazatok, mi, lányok?
*Tekintett Rynre, még mosolyogva.*
~Gyorsak tánca? Megőrült ez? Táncolni akar itt, vagy mi?~
*Nagyon nem volt ideje ezen a kérdésen filozofálni, mert a démonok rögvest támadásba is lendültek. Az egyik Adenre vetette magát, sajnos a másik sem várt vele, hogy Aldo felvehesse kardját a földről. Épp, hogy sikerült kitérnie a támadása elől, kezét most már a fegyvere felé nyújtva.*
- Solo bona!
*Mintha érezné is, hogy, amíg a földön heverő tárgyra koncentrált és nem a démonra nézett, könnyebben mozogtak végtagjai.*
~Talán van benne valami...~
*Kardját kézhez kapva suhint az újból felé forduló lény nyaka felé.*
- Ennyi is lenne.
*Szól, mialatt a fej a földre hullik, hogy porrá legyen. Az új FEJleményre azonban nem számított.*
- Igyekszem, de azért ti is besegíthettek azzal a szüntető varázzsal!
*Kiált a lányoknak hátra.*
- Ja, és ha nem muszáj ne nézzétek rá!
*Ő is törni kezdi fejét a megfelelő átkon.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kesa Klensbane
Szürkeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 306

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-04-24, 11:50 pm

/Mese: Égiháború - Ryn, Aldo, Nawa/

* A kiáltása után csupán csendben tudja remélni, ezzel nem sikerült felkeltenie a démonok figyelmét. Tudja, hogy saját hatalma, egyedül, csak egy jó adag szerencsével lenne képes megszüntetni egy ilyen erős varázslatot.
Tekintetét egyszerűen képtelen levenni a lényekről, miközben a félelem csak egyre erősebb gyökeredzik benne, egészen addig, míg Ryn meg nem ragadja a kezét, ezzel magára terelve a fiatal nemes figyelmét.
A lány szavai Felát juttatják eszébe, aki nem is olyan rég hasonlóan tőle várt segítséget, csak akkor orkok seregével kellett szembenézni, amiket mágiája könnyedén képes megtéveszteni, szemben a mostani helyzettel.
Most még Aldónak vagy éppen Nawareának sincs kedve visszaszólni, pedig a megfelelő válaszok valahol ott voltak a félelem mögött takarásban, így most csak arra figyel, ahogy Ryn közelsége neki is erőt ad cselekedni. *
- Ismételd ezeket a szavakat!

* A Klensbane ház örököse tisztában van vele, hogy még így sem lehet biztos a sikerben. Főleg, hogy semmit sem tud Ryn képességeit illetően. *
- Aku memerintahkanmu untuk berhenti!

* Megvárja amíg Ryn ismétlését, és ha szükséges újra és újra kijavítja, némi sürgetés közepette, hogy a megfelelő hangsúllyal mondja ki a szavakat. Hiszen nincs túl sok ideje a lánynak megjegyezni ezeket a szavakat. *
- Ez a varázslat nem túlzottan nehéz, viszont amennyiben nem bizonyulsz erősebbnek annál, mint aki vagy ami ellen használod, jelen esetünkben az idéző varázslatnál, akkor csupán energiapazarlás.
* Magyarázza el a varázslat lényegét tömören, miközben Ryn mögé fordul, és mindkét tenyerét a lány kézfejére helyezze. *
- A végén mutass Nawarea démonára! Akkor rajta!
Három … kettő … egy …
Aku memerintahkanmu untuk berhenti!

* A szavak kezdetével, karja is mozgásba lendül, vezetve Ryn karját is, hogy a megfelelő íveket írja le, majd végül a kiszemelt démon felé mutat, miközben reménykedve várja az eredményt. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 68
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-04-26, 9:18 am

//Mese: Égiháború //

Egyre inkább mutatkozott meg a tervnek nem nevezhető tervben rejlő hiba, mert inkább a kezeivel kellett volna foglalkoznia, mármint a monstruméival. Éppen csakhogy sikerült talpra kecmeregnie már kénytelen volt, kis híján, szó szerint szembetalálnia magát valami gyorsan közeledő kődarabbal. Amiről talán nem is feltételezné, hogy egy ház fala, ha nem azok vennék körül. Egyetlen futó gondolatot szán arra, hogy esetleg valamilyen varázslattal állítsa meg a közelgő faldarabot, de inkább a menekülés mellett dönt. A lába épp és még kétlábúként is fürgének mondhatja magát és holt emberen kívül más nem volt mellette, szerencsére. ~ Valahogy le kéne kötni a szorgos kis kacsóit. ~ Zsörtölődött magába, de megoldást valahogy nem tudott találni. Talán a karddal elérhetne pár hasznos vágást, de a csontpáncél túl erősnek látszik és a gyengének tűnő pontok meg nem tűnnek könnyen megközelíthetőnek.
Messze nem lehet biztonságos távolságnak nevezni azt, ahol egy számára érdekesnek tűnő gondolat késztette megtorpanásra. Emlékszerű volt, talán nem is egészen az övé, fura volt önmagában véve, hiszen egy kérdés volt. Miért nem varázsolsz belőle virágot? Egy pillanattal és egy újabb elzúgó, kitudja honnét leszakított faldarabbal később, már nem is tartotta olyan hihetetlennek a gondolatot. Ha a kedves csontpáncélos óriás újabb, méretes hajítani valót emel, mielőtt lendíthetné, hát a követ érő, az átalakítani kívánó varázslat nyomán, várhatóan több változatos, szín kavalkádban úszó virággá omlik. Sou azonban árgus szemekkel lesi, ugyan is ez csak az első lépés volt a „mókás” varázslat folyamatában, bár ehhez szüksége van a behemót néminemű közreműködéséhez. Ám, ha méltóztatik legalább egy virágot közelebbről szemügyre venni, a megfelelőnek vélt pillanatban, az összes virág újra összeáll. Így, egy tenyérrel, vagy két újjal a démon sem képes a tömböt megtartani és persze ennek esélyt sem akar hagyni, így lendületet is ad a kőnek, hogy az képen találva a démont lehetőleg nem csak megüsse, hanem kibillentve az egyensúlyából le is terítse.
~ Picinek tűnik ez a kard ahhoz, hogy mindkét kezét odaszögezze …~ A gondolat folytatása valahogy kellemetlen érzést keltett benne, mert levágni a kezét olyan, olyan… Nem kéne erre gondolnia, hiszen a démon sem hezitált egy fél percig sem, hogy lecsapja, vagy agyon nyomja egy méretes kődarabbal. Ha sikerül elérni, hogy a démon elterüljön, vagy legalább is megbillenjen, akkor közelebb fog merészkedni, hogy inkább még mindig a föld alá süllyessze ezt a szerzetet, minthogy bármijét levágja. De elég volt elszenvedni a korábbi pajzstörő ütést, hogy mást válasszon, méghozzá a kezében cipelt kardot, tud egy kis erőt és valamivel jobb élt biztosítani neki, így szüksége esetén azt fordítja elsőként a földből és csontból készült lény ellen és csak utána alkot pajzsot. ~ Eredeti alakomban mennyivel könnyebb lenne. ~ Futott át a gondolat tekervényein, hát igen, egyenlőbb küzdelem lenne, talán. De az erőt ott lebeg, ha nem is pontosan a feje felett, de felette és ki tudja, hogy az a sötét figura, vagy ahogy Ambaronnal egy felvigyázó sárkány mikor bukkan elő. Sok minden megváltozhatna, nagyobb eséllyel a rossz irányba.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aldo Barras
Vörösköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 420
Életkor : 129
Munkahely : Vándor

Character sheet
Nép: Külhoniak
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-04-26, 11:37 am

*A démon fáradhatatlanul támad, Aldo hol kitér előle, hol levágja egy-egy testrészét, mely szinte rögtön vissza is nő, máskor meg ő maga szerez sérülést.*
~Azt mondtam ez nem az én háborúm, most még is harcolok egy démonnal egy ostrom alatt levő városban. Mintha olyan sokat mozdítana a város sorsán, hogy nemsokára eggyel kevesebb szörny lesz benne, ami a vesztét akarta. Talán a pajti sem akarná az idejét velem vesztegetni, ha tudná, hogy hangyabokányit sem érdekel Avlanion fennmaradása vagy éppen pusztulása...Hogy a fene esne bele, miért nem jut eszembe egyetlen ideillő varázslat sem?!~
*Nem tudja eldönteni, hogy a sötét lény blokkolja-e ennyire elméjét, vagy csak simán önnön hibájából nem tud kigondolni egy jó kis átkot, viszont a kardvágások közepette mégis felvetődik benne valami. Nem is annyira bűbáj, inkább az előbbi álláspontjának megerősítése, s most már talán véghezvitele is. Lelép innen, most rögtön!
A lénnyel addig-addig kerülgetik egymást, míg Aldo kerül szembe a társasággal, háttal a szabad utcának, s a feketeség meg vele szembe. Mágusunk csak erre várt.*
- Resectum tracta!
*Két tenyerét felé fordítva hirtelen, kiáltja el a mellbetaszító bűbájt többször is, hadd ne bízzon semmit a véletlenre. Ha számításai nem csalnak, épp a két máguslánnyal fog nemsokára kellemetlen fizikai kapcsolatba lépni az égből érkezett, ami remélhetőleg tovább is bonyolódik...Ha sikerült a varázslat, hátat fordít mindennek és angolosan távozik a fogadó melletti utcára lépve. Ha nem jön össze és a feketét még csak ki sem bírta mozdítani egyensúlyából, úgy hát marad és tovább hárítja annak támadásait, míg eszébe jut valami...bármi.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ryn von Samok
Szürkeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 205
Életkor : 23

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-04-26, 1:08 pm

A nő közelsége valahogy megnyugtat. Amíg a lányra figyelek múlik kicsit a rettegésem is.
- Aku memerinta untuk berhenti! - nem így kellett ejteni, de a mágusnő megismételte a varázsigét, és biztos voltam benne, ha megint elrontom újra elmondja. Abban viszont nem voltam biztos, hogy jó ötlet-e, hogy megpróbálkozzak ezzel a varázslattal. Én még kezdő vagyok. Az alap varázslatokat tökéletesen elsajátítottam, és meg is kaptam a köpenyem, de még rengeteget kell tanulnom ahhoz, hogy tényleg Mágusnak hívhassam magam. Vajon képes vagyok...nem is, inkább: vajon van elég erőm nekem ahhoz hogy sikeresen hajtsam végre a varázslatot?
- Aku memerintahkanmu untuk berhenti! - sikerült kimondanom az igézetet. A nő mögém állt és irányította a kezeimet. Egy pillanatig végigfutott az agyamon, hogy vajon miért velem végezteti el ezt a bűbájt? Ha nem vagyok képes rá, akkor ez részemről csak pocsékolás. Neki megmarad az ereje és lelécelhet, én pedig ott maradok az ocsmányságokkal szemben...de tényleg, mióta lettem én ennyire bizalmatlan? Talán mióta összeismerkedtem Vogonnal. Az a férfi mindenkiből képes volt bohócot csinálni. De halottról vagy jót, vagy semmit. És...egészen megkedveltem a stílusát a végére, ezt be kellett vallanom magamnak.
De a lényeg, hogy más lehetőségem nem nagyon van, mint megbízni ebben a nőben, akinek még a nevét se tudom.
- áááá ha meghalok....- kerekedett ki a szemem és vállam fölött a nőre néztem.
- Mi a neved??? Tudni akarok minden részletet arról, hogy hogyan jutottam idáig, hogy aztán száz évig panaszkodhassak Dreamernek! - mondtam szinte pánikolva. Aztán eszembe jutott a piás mester edzése. Ő arra tanított, hogy komolyabb mágiát, csak hieg fejjel lehet jól végrehajtani. Ha ennyire nyugtalan az ember mint én most, akkor könnyen félresikerülhet. Becsuktam a szemem, fújtam eget és elképzeltem, hogy Melorral vagyok. Mesterem épp most mutat nekem egy új varázslatot. Ez itt csak játék, semmi több. Magam is meglepődtem mennyire megnyugtattam saját magam.
- Ha elhiszem hogy menni fog, akkor menni is fog! - jelentettem ki magabiztosan, és kimondtam a varázsigét.
- Aku memerintahkanmu untuk berhenti! - olyan erősen koncentráltam, ahogy csak tudtam. Majd mikor végeztem a varázslattal újra kinyitottam a szemem. Oldalra néztem és azt kellett látnom, hogy Aldo a taszító átkát használja. A baj csak az volt, hogy a démon felén repül, ha ez sikerül neki...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Zeltaren
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 9
Életkor : 24

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-04-26, 2:46 pm

A rend tagjai minél előbb elakarták felejteni a lényt, de az nem hagyta emlékét feledésbe merülni. Feltápászkodott a földről, majd újra erőt véve magán, megindult a visszavonuló lovagsereg felé. Mintha csak a sötétség kelt volna életre és öltött volna alakot ebben a groteszk testben. Érezni lehetett minden rosszat, valamint gonoszt, melyet az ember képes volt érzékelni. Többek közt ezért is volt oly rémisztő, s az csak tetézte, amúgy is misztikus hatalmát, miszerint nem halt meg.
- Hát ez sosem adja fel?! - tette fel a költői kérdést Zeltaren mikor hátra nézett, s igazán mást nem tudtak tenni, minthogy haladnak tovább, hiszen semmiféle dolog nem hatott a démoni lényre.
~ Remélem a tanácsteremben valaki tud ezzel a szörnyeteggel kezdeni valamit. Van bent varázsló, így is csak reménykedhetek benne, miszerint ő tud ellenük valami hatásos módszert. Mivé is váltunk? Menekült szökött ebként rohanunk, amely próbál a remény utolsó megmaradt sugaraiba kapaszkodni. Nincs más választásom. Az embereim életét többre tekintem, mint a rend becsületét. - töprengett el a rend magas rangú alapítója, aztán bejutottak az ajtón, ahol igazából elég nagy vérengzés folyt. Látni lehetett, amint a mágus egy hasonszőrű arctalan gonosszal viaskodik. A jég, ami mozdulatlanná dermesztette a szörnyeteget, Arveleget rögvest arra sarkalta, miszerint támadjon.
- Arveleg! Jöttünk, ahogy csak tudtunk, azonban hoztunk egy vendéget is! - adott tanúbizonyságot érkezésükről Talhart, mi több ezzel együtt a rossz hírt is megemlítette. Az ellenfelük magabiztosan haladt előre a terem felé. A fiatalabb parancsnok rögvest megparancsolta, miszerint zárják be az ajtót újból. Igaz nem sokat segít, ennek ellenére remélik, miképp feltartja legalább valameddig, amíg össze nem szedik magukat. A pihenés konkrétan csak néhány embernek volt megengedhető, hiszen a benti rémségekkel ugyanúgy harcolni kellett, ha életben akartak maradni.
- Mágus uram! Segítsen nekünk! Ha be jön a rémség támadjon!- szólalt fel újra a nemes, aztán várta mi sül ki a dologból.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1157

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-04-26, 9:36 pm

//Mese: Égiháború//

*Avlanion, a vízesések városa ostromlott várrá alakul, noha az ellene törő erők nem a környező hegyekből, erdőkből zúdulnak falaira, hanem az égből, egy fent lebegő erődből.
Filnoren támadó seregei kezdetben csupán a stratégiai pontokat szállják meg.
Épületeket a városban, a vízesések posztjait, a Tanácsháza tetejét, s további, taktikailag fontos helyeket.
Ezt követően démonok szabadulnak a városra, s a repülő erőd is égő olajjal, s kövekkel kezdi bombázni a megtámadottakat.
Midőn végre a védelem is méltó választ ad saját hajítógépeivel, s híres grifflovasai az égbe emelkednek, árnyékból szőtt testű sárkányt szabadít rájuk, s a város haderejének törzsét adó sárkányfattyak is belépnek a küzdelembe.
Sorra foglalják el Avlanion tornyain, bástyáin a város hajítógépeit, leölve őrségüket. Számukra kevéssé fontos, hogy fegyverük öli meg a katonát, avagy az öli meg őket, s haláluk pillanatában immáron ellenükkel együtt dermednek kővé.

A fogadót még mindig megszállva tartják a sötét elfek, s a mellette húzódó utcában két arctalan, tépett szárnyú, sötét démon küzd a három mágussal, s Nawareannal.
Nawarean első sebesülését követőn már felveszi a harcot, s képes súlyos sebet is okozni a démonnak, noha az sebesen gyógyul, s folytatja támadását ellene.
Tán gyorsabb a bérgyilkos, de ellenfele nem egészen evilági lény, s ekképp méltó ellenfele is a büszke kígyónak.
Nem használ szúró, vágó fegyvereket, ám karmai, s mágiája épp elegendők bárki ellen.
Aldo maga is felfedezi, hogy ha az arctalan arcát kerülik pillantásukkal, bénító mágiája kevésbé hatásos, s ezt közzé is teszi.
Kesa ezen idő alatt megszüntető varázslatra próbálja megtanítani Rynt, s eme türelmes gyakorlás csupán annak köszönhető, hogy Nawarean feltartja az egyik, Aldo a másik támadót.
A két máguslány közösen gyakorolt varázslata hatásosnak tűnik, s az arctalan elbizonytalanodva áll meg, majd omlik a szélben szálló, apró hamudarabkákká.
Ezenközben az Aldo által feléjük lökött démon letarolja mindkét lányt.
Ha nem pattannak elég gyorsan, éppen Kesa testébe mártja karmait, hogy feltépve a karcsú lányt, végre végezzen az egyik célponttal.
Aldo tán sikerrel hagyhatná el a terepet, ám megérkeznek az első sárkányfattyak.
Eme pikkelyes félsárkánynak tűnő humanoid lények vértben, pajzzsal, s közelharcos fegyverekkel támadnak.
Nem csupán rá, Nawareant is célba veszi néhány, s óvatosnak kell lenniük, mivel eme lények tán legyőzhetők, ámde halálukban az őket megölőket is kővé változtatják, legalábbis ezt tartja a szájhagyomány róluk.
A két lány felé forduló arctalan újabb támadásra szánja el magát ellenük.

A Tanácsháza tetején Jeremy újabb füllentéssel igyekszik kivágni magát, ám a bőrén felületes sebet ejtő penge, s a rá bámuló enyhén szólva baljós pillantások alapján nem jött be eme húzása.
Az aláhulló griff tetemét használja fel, s csupán a szerencse szegődik mellé, hisz a sötét elfek elvágják ugyan a bőrszíjat, ám röpke zuhanást követően a Tanácsot is rejtő helyiség ablaka párkányán kapaszkodhat meg.
Onnan bejutva már láthatja is, miféle teremtmény váltotta fel a gnómokat eme teremben.
A mágus Arvelegnek hála bevetheti a fagyasztó mágiát, s a lény megdermedő teste mutatja, ez most hatásosnak is bizonyult.
Arveleg kardja nem elvágja, hanem töri a fagyott testet, s az nem gyógyul be megfagyva.
A lény, ha további csapásokat mér rá, darabokra hullva végzi a terem padlóján.
Az elf, s a harcosok is csupán egy pillanatra lélegezhetnek fel, hisz érkezik Zeltaren és csapata, s a nyomukban ott jő a másik arctalan, tépett szárnyú lény.
A bereteszelt ajtón rögvest hangos döngés hallik, mi a támadó démon karmainak, s erejének jele.
Csupán percek kérdése, hogy a kemény fa megadja magát, miközben a mágus kimerülten guggol a terem padlójára. Az elf, s a törpe lépnek mellé, hogy támogassák.
A karvalyorrú varázsló Zeltarenre néz.*
- A folyosó ezek szerint elesett…..
*E pillanatban, honnét Jeremy is érkezett, hangos csörömpöléssel tőrnek be az ablakok.
Szárnyas, pikkelyes, sárkányszerű, ám kétlábú lények repülnek be rajta éles fegyverekkel, s vértet viselve.
Az első tanácstagok, s lovagok menten áldozatul is esnek, s az első, ki mégis végzett egy sárkányfattyal, még kardját sem eresztve vált eme győzelmének kővé váló szobrává.
Arveleg, Zeltaren, Jeremy, a lovagok, s a harcra képes tanácstagok pihenő híján kénytelenek folytatni a küzdelmet.

Sou illúziója a kővel hatásosnak bizonyul. A föld démon bambán méregeti a virágot, midőn az visszaváltozik faldarabbá, s közvetlen közelről meg is támadja. Megtándorodik, noha el nem vágódik, ám a mozdulatot követőn dühe elegendő, hogy kirántsa lábát a ragaszkodó, mocsaras talajból.
Döngve rúg oldalba egy házat, mi lassan omlik le a szerkezetét megtorpedózó óriás lábtól.
A lény másik lábát is kirántva indul meg, hogy puszta kézzel vágja agyon, mint az emberek egy legyet, az egyetlen közelében lévő élőlényt, Sout.
Immáron le is csap rá öklével, s ha a sárkány alatta marad, hát őt magát is beleveri a kemény, kő borította utca földjébe.
Ha kitér, másik kezének marka is kap utána, hogy megfogja.
Az elibe kerülő első katonát is megfogja, és Souhoz vágja.
Dühében porig zúz egy újabb épületet, ki tudja, élte-e benne, vagy az alatta húzódó pincében?!

A csata odafent is dúl. A sárkány fattyak megütköznek a grifflovasokkal,
Noha a lovasok vannak kevesebben, mégis méltó ellenfelei a támadóknak, s az árnysárkány, mely hasonlatos az Ambaronnál megjelenőre, szintúgy fogyatkozást ér el a lovasok között.
Zotreth hajítógépei változatlan szórják a követ, s a tüzet Avlanion lakosságára, nem törődve vele, hogy védmű, avagy csupán családi ház volt azelőtt.
S ha minden nem volna elég, az elfoglalt hajítógépek is a város lakosságát kezdik lőni. . Akadnak katonák a vízesések városában, kik megkísérlik visszafoglalni, vagy lerombolni ezen harci eszközket.
Addigra már ballisták is harcba kerülnek, még Avlanion katonáinak keze alatt, s a kilőtt súlyos, méretes nyilak fattyakat találnak, s gyilkolnak le.
Az ádáz küzdelem tovább folyik, vajon Filnoren mit húz legközelebb elő tarsolyából?
Avlanionban egyes területeken még mindig a tűz az úr, miközben a vízesések java is a támadók kezén van.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nawarean

avatar

Hozzászólások száma : 1461
Életkor : 25

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-04-30, 5:14 pm

*A lény gyors talán elég is lenne egymaga ellenem ami meglep hisz nem találkoztam még olyan lénnyel aki a Nawareani létem alatt elég lett volna egymaga ellenem. Viszont míg én vele viaskodom s kardom minden támadását hárítja addig a lányok mellettem már a megsemmisítésén fáradoztak. S egy szempillantás alatt nálunk lett az előny s a démon összeomlik, s elfújja a szél. Ekkor Aldo szavait hallom tekintetem ravetül a lényre akit a mágia eltaszít magától.
~Te fattyú!
*Nézek a férfira, legszívesebben kardomat a hátába haitanám, hogy ott vérezzen el. De erre most nincs idő, a gyorsak táncának hála a sebesség előnyével tudok reagálni az áruló eme lépésére.
-Sarkanyölő! Sárkánytánc....
*Az arctalan éppen csak fellöki a lányokat én már mellette termek. Látom ahogy emeli karmait, hogy az ismeretlen húsába mártsa azt. Lábam meglendűl, s a gonosz testéhez ér. A sárkányölő teljes erejét érezheti a sebezhetetlen test. Majd a mögötte lévő falnak csapódik s nagy posszanással a Földre ér. Ha emberi lenne most szetkenődött volna azon a falon de nincs ekkora szerencsém. Majd oldalamhoz kapok, a seb erőteljesen fáj. S kicsit meg is kell görnyednem eme fájdalomban. Majd térdre ereszkedek, kardomat magam előtt leszúrom a földbe, s azon támaszkodok meg.
-Keljetek fel! Azonnal!
*Zihálva lihegem ki ezeket a szavakat. S egyenesedek fel, a lányok ekkor fedezhetik fel fehér ingemen az erőteljes vörös foltot mi már a nadrágomra is átterjedt. Majd kétkézzel megmarkolom a kardot s a leny felső testére vezetem tekintetemet.
-Nem fogok itt megdögleni... Főleg nem egy olyan ellenféltől aki még csak nem is evilági... Gyerünk lányok találjatok ki valamit addig megvédelek titeket...
*Pillantok le Rynre aki talán most először láthatja arcomon a kétségbeesés jeleit.
~Bíznom kell bennük nincs más esély.... Bíznom KELL! biznom a társaimban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
avatar

Hozzászólások száma : 636

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-05-02, 2:21 pm

A szövegelés nem jött be, ez nyilvánvaló volt a rám bámuló sötét és hideg tekintetekből és, ha ez nem lett volna elég, akkor a vérem kiserkenése már rá kellett, hogy döbbentsen valószínűleg pillanatok vannak hátra az életemből.
A Sors kiszámíthatatlan istennője azonban úgy döntött kaphatok még egy mentőkötelet, talán megtetszett neki az a halállal dacoló mentalitás, amivel elvállaltam ezt a küldetést a lovagtól, minden esetre szerencsétlen griff veszte egyben az én megmenekülésemhez is lehetőséget adott, amit bűn lett volna nem kihasználni.
Szerencsém kitartott, mert a sötét tündék gyorsabban kapcsoltak, mint szerettem volna és hamar elnyisszantották a griffről lelógó kantárt, de addigra már a párkány fölé érkeztem és bár kemény volt a landolás, de nem lettem volna jó tolvaj, ha ez gondot okozott volna.
Nem kell sok idő, hogy felfogjam, nem túl jó az esély ezzel az arcnélkülivel szemben, de szerencsére utolsó percben megérkezik a mágus által a megoldás, a szörny Arvaleg kardjától egyszerűen darabokra törik és az én nyílvesszőm pedig a mögötte lévő falról pattan le, ellenfél híján.
De mielőtt örömünnepet ülhetnénk, bevágódik a másik lovag az embereivel és az a sietség, ahogy bezárják maguk mögött az ajtót azt jelzi, hogy nem jószántukból rohantak eddig, amit a szarvas sisakos vitéz meg is erősít.
A mágus meg elég erőtlennek tűnik az előbbi varázslata után, így eléggé kérdéses, hogy a nagyon bejönni akarót, vajon hogyan állítjuk meg, mert fegyverrel eddig sem sikerült.
Hogy hab is legyen a lassan alakuló tortán, ekkor robbannak be az ablakok és azon a szárnyas lények, akiket bár életemben nem láttam, de hallani már hallottam róluk dalnokok regéiből, bár általában a felét sem hittem el, most a saját szememmel láthattam őket és azt, ahogy még halálukban is ártanak.
- Ha van még abból a varázslatból, akkor először ezt a valamit kéne hatástalanítani, mert azt nem fogja más fegyver, addig ezeket jó lenne nem közel engedni hozzá. – bökök a karvalyorrú varázslóra, mert nélküle aligha van esélyünk az arctalan ellen, bár gondolom nem csak én jutok erre a következtetésre.
Közben, míg a lovagok első hulláma elesett vagy még harcolt, gyorsan összekapkodtam pár nyílvesszőt, hiszen láttam, miként válnak kővé azok, akik kardjukkal támadtak rájuk.
Úgy láttam a sárkányfattyak csak karddal jöttek, így az íj pont jó volt ellenük, egy oszlop mögé húzódtam és mivel vértben voltak, a fejükre, nyakukra és a lábukra céloztam. Minden képességemre szükségem volt, hiszen mozogtak és néha összegabalyodtak a lovagokkal, így nem mindig volt tiszta a célpont. Amíg csak bírtam a nyilakat használtam, aztán kaptam csak kardra, ha muszáj volt és addigra már sokan kitapasztalták, hogy csak akkor válik a támadó is kővé, ha nem elég gyorsan húzza ki a fegyvert az ellenfeléből. Tehát gyorsnak kell lenni. Ezzel nem volt gond, én páncél nélkül fürge voltam, bár sebezhetőbb is. Lehetőleg igyekeztem mindig valamelyik lovag mögül, mellől szúrni.
- Ki kéne törni innen! - lihegtem Arvaleg felé, ha sikerül közel kerülni hozzá. - Itt csapdába kerülünk.
Nem mintha ez már nem lenne amúgy is az, hiszen nincs hová visszavonulni.


A hozzászólást Jeremy Talbot összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-05-03, 4:56 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aldo Barras
Vörösköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 420
Életkor : 129
Munkahely : Vándor

Character sheet
Nép: Külhoniak
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-05-02, 7:58 pm

~Ezaz!~
*A varázslat hatásos volt, a démonnak ideje sem volt kinyitnia bőrszárnyait, hogy fékezze a sebességet, mellyel a lányokba csapódott. Aldo rögvest hátat fordított a kis társaságnak, utoljára visszapillantva még, hogy megbizonyosodjon róla lefoglalják-e a szörnyet az új játszótársai, de nem kellett csalódnia.*
~Jól ellesznek egy darabig.~
*Útját azonban újra keresztezték az égi várból érkező szörnyek, így hát maradt eredeti helyén a fogadó előtt. Ezek a lények kissé másabbak voltak. Külsőre olyanok mintha sárkányt, és trollt kereszteztek volna, némi emberi beütéssel. Félelmet nem igen generáltak a rájuk pillantókban, csupán az lehetett kissé zavaró, hogy vértben, pajzzsal, s közelharcos fegyverekkel jönnek rájuk.*
~Ezek szerint ezek sem trécselni jöttek ide...~
*Páran már igyekeznek is Adenékhez hátra, míg egy jó néhányan Aldot veszik célba megemelve fegyverüket.*
~Óriási! Gyertek csak!~
*Aden szavai ütik meg fülét, "Gyerünk lányok találjatok ki valamit, addig megvédelek titeket... "*
~A hős lovag...~
*Vigyorodik el gúnyosan, de nincs ideje most hátrapillantani, hogy pontosan milyen szituációba is kerültek az előbbi démonnal vagy a most rájuk támadó sárkányszerzetekkel. Figyelnie kell a saját támadóira, akiket már csak pár lépés választ el a vörösköpenyes pengéjétől.*
~Legyen enyém az első lépés, hadd mérjem fel fürgeségüket a vértben.~
- Flamma pila! Flamma pila!
*Több izzó tűzgömb is útra kél mindegyik célba véve egy-egy lényt, melyek gyorsan kell reagáljanak a jelenségre, ha nem akarnak megsülni. Remélhetőleg a pajzs sem fogja megvédeni őket, ha néhánynak eszébe jutna maga elé emelni az utolsó pillanatban. De nemsokára kiderül mennyire bírják a forróságot.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kesa Klensbane
Szürkeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 306

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-05-03, 1:08 am

/Mese: Égiháború - Ryn, Aldo, Nawa/

* Ryn szavait hallgatva kétségbe vonja korábbi elhatározását, miszerint ez a lány képes lehet segítségére lenni, de nincs mit tennie. Egyedül valószínűleg elbukna, így nincs mit tennie. Meg kell nyugtatnia Rynt. Még ha ehhez a legkevésbé sincs kedve. *
- Luna. Luna Fergala, és nem kell aggódnod, nem fogsz meghalni. Csak nyugodj meg és koncentrálj.
* A név olyan könnyedén hagyja el száját, mintha csak valódi nevét árulta volna el, hiszen már ez a név is hozzá tartozik.
Miután Ryn is megküzd saját démonaival,végre elérkezik az idő és ő is készen áll a varázslásra.
A varázslat eredménye pedig még a Kesa arcára is mosolyt csal. *
- Sikerült! Szép volt!
* Hangzanak el szájából az elismerő szavak, bár nem veti el, hogy a sikerül nem csupán kettejük tehetségén múlott. Mindenesetre a sikerükön ez akkor sem változtat.
Azonban az öröm nem tart sokáig. A váratlan sikernek köszönhetően rövid időre figyelmen kívül hagyja a másik démont.
Figyelmetlensége hamarosan meg is bosszulja magát. Aldo szándékosan feléjük lökött démona gond nélkül sodorja el a Klensbane név viselőjét. Hát így szálljon harcba az ember idegenekkel …
Rémülten mered az arctalan arcba, amitől egyre csak gyűlik benne a félelem és a rettegés.
Egyszer csak ismét a családi birtokon találja magát. Minden olyan ismerős számára, mégis annyira más, mint a megszokott.
Ez a különös érzés keríti hatalmába, mikor Waltz jelenik meg előtte, a ház komornyikja. *
- Kisasszony! Kesa kisasszony!
* Kesa számára furcsa ismét ezeket a szavakat hallani, de ami igazán meglepi az ősz komornyik megjelenése. Arca sokkalta simább, és ősz hajkoronája is viseli még egykori barna vonásait. *
- Waltz?!
* Kérdőn fordul a megjelenő alak felé, de Waltz mintha ezt meg sem hallotta volna, folytatja. *
- Jöjjön gyorsan! Luna kisasszony állapota rosszabbra fordult!
* Kesa szíve érezhetően erősebben kezd verni a szavak hallatán. *
- Neem! Ez nem lehet igaz!!!
- Jöjjön kisasszony!
-Neem!

* Tiltakozása ellenére, a következő pillanatban már húga ágya mellett találja magát. Luna éppoly erőtlen és sápadt, mint utolsó alkalommal, mikor látta.
A fiatal lány köhögései közepette fordul Kesa felé. *
- Te tetted!!
- Nem tehetek róla!
- Te tetted!!
- Neem…!!
- Végeztél mindannyiunkkal!!
- Neeeeeeeem…!!

* Kesa fülét befogva ismételgeti ezt az egyetlen szót, miközben szemei előtt rohad el Luna arca.
Mígnem egyszer csak ismét Avalnion sötét utcáján találja magát. Nawareannal felette, ahogy arra utasítja, hogy álljon fel.
Szíve még mindig zakatolva ver, amit talán Ryn is érez, ha még rajta fekszik, miközben Kesa kapkodva veszi a levegőt, mint akit egy rémálomból ébresztettek fel.
El kell telnie néhány pillanatnak, mire a fiatal nemesnek sikerül visszarázódnia az aktuális eseményekbe. A lángoló város, az arctalan démon, és szedett vetett csapatának társaságába. *
- Gyerünk! Ismételjük meg újra!
* Szavai bár talán erősnek tűnnek, de legbelül még mindig érzi a korábbi látomáshatásait. Még úgy is hogy tisztában van vele a sikeres varázslathoz, ezt mindenképpen ki kell rekesztenie magából. *
- Három … kettő … egy …
Aku memerintahkanmu untuk berhenti!



// Bocsánat a kései reagért. //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Zeltaren
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 9
Életkor : 24

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-05-03, 11:35 am

Nagy hanggal dörömbölt a démoni lény. Azon barikádot, amelyet átlagos napokon csakis formális akadálynak szoktak használni, annak most egy erős halhatatlan teremtményt kell feltartóztatnia. Repednek a falécek, s nyikorognak a rozsdás fémek. Az ajtó körüli kövekből hatalmas porréteg csapódik le minden egyes lökésnél.  Szerencsére a varázslónak, illetve Arvelegnek sikerült egyszer és mindenkorra megfékezni a pokolfajzatot, mely darabokra hullott. Azonban a mágus teljesen kimerítette a harc, s ez Zeltarenben is aggályokat keltett.
- Ügyes voltál testvérem! Remélem nekem is sikerül ily dicsőségben ledönteni a lábáról ezen másik rémséget! - szólalt fel a fiatalabb alapító, bár próbálta leplezni aggodalmát. Hirtelen a szarvasagancsod férfi felé egy gnóm csapott fegyverével. Félreugrott előle, aztán kardjával lenyomta annak gyilkolásra szánt eszközét a földre. Mikor a lovag elvette onnan hosszúkardját időt se hagyott az apró teremtménynek. Lentről, felfelé elmetszette annak nyakát. A páncélra, melyet amúgy is beterített az ellenséges vér, most újabb adag borította. A harc hevében lévő parancsnok felé, váratlanul  kérdést intézett a karvalyorrú tanácstag. Zeltaren nem is tudta mit mondjon hirtelen válaszul. Szégyellte bevallani, mégis nem tehetett mást.
- Sajnos igen. Még azokkal a kis ördögfajzatokkal elbírnánk, de ezzel az arctalan rémmel nem tudtunk semmit csinálni. Ezért is vonultunk vissza ide, hátha ti tudtok vele kezdeni valamit, és be is igazolódott az elképzelésem. Amint legyőzzük őt, visszafoglaljuk nektek a folyosót. - jegyezte meg a rend tagja, habár tudta miszerint más vérmes dögöket is tartogathat ez a háború ezért nem lehetett benne biztos.  Hitelen üvegtörés zajára lesz mindenki figyelmes. Sárkányszerű lények jöttek, azon helyre mely már amúgy is nehezen tartotta magát. A bestiák nem kegyelmeztek azoknak, kik eléjük kerültek. Akiknek pedig sikerült valamelyiket levágni azok mind üreges tekintetű szoborrá dermedtek.
- Védjétek a mágust! - adta ki a parancsot a szarvasagancs sisakban lévő lovag, ki teljesen megfeledkezett a vételen varázserejű tanácstagról, azonban a félig ember eszébe juttatta. Csakis azok változtak kővé kiknek kardjuk túlontúl sokáig az ádáz teremtményben volt. Valamelyik vitéz hiába húzta volna ki gyorsan fegyverét, a pikkelyes szörny megragadta kezét, majd vele együtt elbukott. Zeltaren pajzsával tompította az ütéseket, ezt követően pedig meglátott egy rést a páncélon. A két lemez közötti csatlakozási pont volt olyan nagy, miszerint áttudta azon szúrni fegyverét. Nem várt vele sokat gyorsan ki is rántotta azt. Hirtelen felvetült az is, miszerint törjenek ki, ugyanakkor kint arctalan teremtmény várt rájuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ryn von Samok
Szürkeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 205
Életkor : 23

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-05-03, 1:36 pm

Magam se hittem el, de a varázslat sikerült.
- Juhúúúú – bokszoltam a levegőbe. Szó szerint ügyesnek éreztem magam. A félelmem is elszállt, de aztán, oldalra néztem, mikor meghallottam Aldo hangját. A férfi felénk lökte a varázslatával a démont. Láttam, hogy túl gyorsan közeledik a lény, nem tudom kikerülni az ütközést.
- Félre! – sikítottam, és megpróbáltam elvetődni, miközben megragadtam Luna ruháját. Magammal akartam rántani, de nem sikerült. Az ütközés gyorsabb volt mint ahogy számítottam, és fájdalmas nyekkenéssel zuhantam, félig a földre félig pedig Lunára. Csukott szemmel feküdtem, a rettegés újra elöntötte a testemet, most minden eddiginél erősebben.
~ Innen nincs menekvés. Meghalok és a családommal se fogok soha többé találkozni. Vége…vége…én feladom, úgysem tudok harcolni. Vége…most vége…feladom…fela…~ ez a szó valahogy jobban fájt, mint az hogy meghalok. Nem! Én igazából nem akarom feladni. Még akkor se ha az sokkal könnyebb lenne. Nem azért tanultam ennyit, hogy itt dobjam fel a talpam. Erőnek erejével kinyitottam a szemem és láttam, hogy Nawa próbálja leverni a démont. Feltérdeltem és Lunára néztem. Talán elájult? Minden esetre nem itt jár…
- Luna! Luna, kelj fel! Luna ha nem kelsz fel itt halunk meg mind a ketten! Egyedül nem vagyok képes eltüntetni ezt a lényt! Kelj fel, hallod?! – minden megértés nélkül ráztam a nő vállait. Kissé megpofozgattam, hogy magához térítsem.
- Kelj már… - felébredt. Elég zaklatottnak tűnt. Gondoltam most én próbálom megnyugtatni őt. Nawa feltartotta a démont, így volt egy kis időm.
- Figyu, itt vagyok, itt is maradok veled, ne félj. – veregettem meg kissé esetlenül a vállát.
- Nincs semmi gond, csak az a valami ki akar nyírni minket. – Mutattam hátra egy erőltetett vigyorral az arcomon. Szerencsére a nő rögtön tudta mit kell tennünk. Mondjuk nem gondoltam, hogy esetlen „nyugtató” szavaim tettek ilyen hatást rá. Sokkal inkább a saját természetéből adódóan állhatott ilyen gyorsan talpra.
- Aku memerintahkanmu untuk berhenti! – kiáltottam Lunával egyszerre.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 68
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-05-03, 3:09 pm

//Mese: Égiháború - The Phoenix (nekem is kell egy olyan vörös ostor)//

- Hogy a penész enne meg! – morgolódott félhangosan, amikor inkább a győzelmet ünnepelte volna megkönnyebbüléssel. De úgy látszik a szikla közel sem csapódott olyan erővel a szörnyetegnek, mint az elegendő lett volna ahhoz, hogy az elterüljön. Ellenben nagyon úgy tűnt, hogy messze nem volt elég dühös, most már viszont az. Sou hátrébb lépett, karjait is védekezően maga elé emelve, de úgy hogy kilásson, elvégre, ha kénytelen a szertereppenő köveket más pályára állítani, vagy elugrani előle. Por és apró törmelék jutott csak el hozzá, a nagyobb darabok szerencsére másfelé gurultak és csak reménykedhetett, hogy senkit sem taroltak el és még kevésbé nyomtak agyon senkit, ha csak az égi áldás új formájaként hulló valamikből párat. Egyetlen pillanatnyi ideje, ha jutott arra, hogy megfontolhassa a következő lépést. Az aprónak mondható trükkjei nagyon nem váltak be, a kard ugyan ott van még a kezében, de semmi remény nem fűz ahhoz, hogy azzal bármi kárt okozhatna a démonban. Igen, az is megfordul a fejében, hogy most kellene megragadnia a lehetőséget az angolos távozáshoz. Nem harcos, nem ért ehhez a műfajhoz és ez látszik is.
~ Tegyünk egy próbát. ~ Józanabbik fele a menekülést szorgalmazta, ám az vadászatra termett lény, akinek bőrében megszületett nagyon nem viselte jól a kudarcot. Leeresztette karjait és türelmesen kivárta, amíg a bosszús lény ökle olyan közel nem ér, hogy szinte érezni véli roppant súlyát. Az alakváltása gyors és könnyed, bár most valamivel nagyobb szelet kavar maga körül, részben, hogy hátrébb tántorítsa a közelében lévőket és részben, hogy az esetleg kilőtt vesszőket is elterelje. Nem biztos, hogy megsérülne tőlük, de jobb nem kockáztatni. Elkapva a megfelelőnél kicsit későbbi időpontot, ráharap a földmonstrum karjára és azonnal el is rántja, hogy ez úttal az ne nyerhesse vissza az egyensúlyát. Szárnyait szorosan teste mellett tartja, hogy ne akadályozzák a mozgásban. Gyorsan akar cselekedni, méghozzá, hogy négy manccsal a földön tartsa az óriást, ha sikerült elrántania a hátára nehezedik, hogy minden késlekedés nélkül beborítsa a rémet fehérré fakuló lángjaival. Talán nem csak moccanatlanná fagy a lény, de hozzá is fagy az utca, immáron megviselt kövezetéhez. Ennyiben viszont nem merült ki új keletű ötlete. Bár csak felülről látszik, de az el nem aludt lángok alakzatokat alkotnak és mikor azok körül bezárul a kör ugrik csak odébb, hogy a megidézett roppant nyomás porrá zúzza földből és csontból született lényt. ~ Add, hogy ennyi elég legyen! ~ Fohászkodott az égiekhez, ahogy vissza nem fogott, de még is csak halk morgással elhátrált abba az irányba, ahol termetesebb alakjával már nem okozhat kárt. Hiába szerette volna a felszálló hideg pára eloszlásával látni, hogy sikerrel járt, vagy kezdhet terv kovácsolásának, de az égen zajló mozgás felhívta figyelmét és önkéntelenül is a fattyak felé kapta a tekintetét. ~ Nem hittem, hogy tényleg látni fogok ilyen lényeket. ~ A veszélyességükkel tisztában volt, azonban ami még ebben a helyzetben is táplálni kezdte érdeklődését az, az, hogy vajon milyen módon születtek meg ezek a teremtmények.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Arveleg
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 72
Életkor : 31
Munkahely : Fehérló Rend

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-05-03, 5:34 pm

// Mese: Égiháború //

* A jég láthatóan hatással volt a démonszerű teremtényre, Arveleg pedig egyre több csapást adott le felé kardjával, beleadva minden erejét és dühét, mire a szörnyeteg darabokban találta magát a padlón. Időközben megérkezett Zeltaren, valamint Jeremy is, szerencsére mind a ketten egészségesnek tűntek, legalábbis komoly sérüléseket első ránézésre nem lehetett észlelni rajtuk. A lovagok azonban nem maradtak oly sokan, mint amennyien megérkeztek, ráadásul a nemesek közül is fogyatkoztak már. *
- Köszönöm, fivérem! Jó látni, hogy egészben vagy. A másikat szíves örömest rád hagyom, nekem elég volt mára ennyi a sötétség fattyaiból. Sajnos, mágus urunk kissé elfáradt, ezért egyelőre hagy eméssze a fene odakint a rémséget.
* Jelentette ki az arisztokrata származású páncélos, miközben egy halvány mosolyt ejtett meg, két lihegés közepette. A tekintetét a félelfre szegezte, kinek tartozott egy bocsánatkéréssel, ugyanis megesküdött neki, segítségére válik majd a tetőn, midőn az itteni nézeteltéréseket sikerült lerendeznie.*
- Sajnálom, Jeremy! A dögök feltartóztattak. A gnómokkal még nem is adódott akkora probléma, viszont ez az árny majdhogynem elhúzta a nótánkat. Mindenesetre, te nélkülem is jól boldogultál, elismerésem.
* Biccentett a tolvajra, s egyben szövetségesére Arveleg, ezt követően leemelte kardját, kissé pihentette megfáradt karjait, amik már enyhébb lüktetésbe kezdtek a sok csatározástól. Az ablak felé fordította arcát, figyelmét a káosz tengerében hánykódó városra koncentrálta. Vajon mit tartogat még számukra az ostrom? A Fehérló Rend tagja kételyek között tengődött, mint talán még jó páran mások is a teremben. *
- Ti mindent megtettetek Zeltaren, ráadásul páratlanul helytálltatok. Lovagok vagyunk, nem pedig istenek, a mi erőnk is véges. Még életben vagyunk, ez a lényeg. Ameddig nem esünk el, addig kitart az épület is.
* Kelt bajtársa védelmére Arveleg, ezzel egy időben pedig próbált némi bizalmat önteni a varázshasználóba. Mielőtt huzamosabb ideig kifújhatták volna magukat, az ablakokból ismételten veszedelem tört rájuk, méghozzá két lábon járó, sárkányszerű lények formájában, kik érkezésük pillanatától nem sokkal számítva, tizedelni kezdték Avlanion tanácsának dicső védelmezőit. Jeremy megnyilvánulása teljességgel jogos volt, Zeltaren pedig parancsba is adta a fegyvereseknek, hogy halált megvető bátorsággal, saját életük árán is óvják a karvalyorrú öreget. Arveleg úgy érezte, az élvonalban már kevésbé vennék hasznát, ezért hátrébb húzódott, ismételtem maga elé emelte a pengéjét, melynek éléről ragacsos, alvadt vér csöpögött a padlóra, és csordogált a páncélozott ifjú kesztyűjére. A sárkányfattyak egyike kővé változtatta bátor rendtársukat, aki harcba szállt ellene. Nem kellett sok időnek eltelnie, az idősebb rendalapítóra szintén rávetette magát Flinoren szolgája, dühösen mordult a férfira, de ő nem habozott felé sújtani kardjával. Egy jobb szélről indított vágást alkalmazott, átlósan kívánta áthasítani a teremtményt, ámde az viszonozta a kihívást, a fegyverek egymásnak feszültek. Arveleg következő kísérlete egy, a feje felől meginduló hasítás, azután bal szélről, majd újra jobbról, viszont mindegyikre felelt a szörnyeteg saját gyilkolóeszközével. Ezeknek sokkalta jobb vívókészségük volt, mint a gnómoknak, fizikai erejük testméretükből adódóan is nagyobbnak számított. A lovag hátrébb lépett kettőt, megpördítette maga mellett kardját, ezt köbvetően csalogatóan integetett a lénynek. *
- Gyere, még nincs vége a táncnak!
* A hüllőszerű lény fogadta a kihívást, majd újra nekirontott a vasba öltözött férfiúnak, ő pedig elhajolván a támadás elől, egy vonalban felhasította ellenfelének oldalát. *
- Jeremynek igaza van. Ez a hely túlságosan a központban áll. Lennie kell itt valaminek, ami titkosabb és védettebb ahhoz, hogy ily könnyen megtalálja az ellenség. Javaslom, amint mágus uram összeszedte erejét, törjünk ki a folyosóra, s amíg a démon a jeges fogsággal küszködik, keressünk védhetőbb menedéket!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1157

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-05-03, 9:59 pm

//Mese: Égiháború//

*Avlanion, a vízesések városa felett az eget vörösre festik a város lángoló házai, s eme fény immár a jelzőtüzek mellett is messze jelzi, a várost megtámadták.
A sötét égen lebegő repülő vár alsó, sziklás alját is megvilágítják a tüzek, s azok mennyisége most sem csökken.
Zotreth, Filnoren helytartója tovább gyújtatja fel Avlaniont, mintha ezen taktikával akarná kifüstölni onnét a védőket.
A magasból grifflovasok hullanak, kik elestek az árnysárkánnyal vívott küzdelemben, ámde sárkányfattyak is ugyanígy esnek el.
A griffek, s lovasaik nyaktörő mutatványokkal kerülgetik a sárkányfattyakat, s vágnak le nem egyet közülük, mik aztán kővé válva zúzzák be a vízesések városa házainak tetőit.
A város hajítógépei egymás után esnek el, s a fattyak Avlanion ellen fordítják azokat is.

Aldo a négyesből az első, ki fattyakkal találja szemben magát, miután az arctalant a két máguslányhoz lökte.
Akad oly sárkányfatty, kinek vértjét átüti a mágus tűzgömbje, ám sebe csak súlyos, s nem halálos, hisz pikkelyei egy második védelmi vonalat is adnak neki.
S vannak olyanok is, kiknek van pajzsa, melyet maguk elé ránthatnak. Idő, mire a mágus annyi gömböt tud küldeni, amennyien vannak, s van már oly sebesült, ki ráveti magát a mágusra, szárnyaival is segítve a repülést.
A fehér hajú varázsló tán nem tudja, ám ha halálakor összekötve van egy ilyennel, hát vele együtt válik majdan kővé. S mintha a sebesült fatty tudná ezt, buzogányával, s karjaival is magához öleli Aldot, s szorongatja is.
Nawarean sebeket oszt, s kap is újabb arctalan ellenfelétől, noha olybá tűnik, társai el vannak foglalva saját lelki ügyeikkel. Mind Kesa, mind Ryn időbe telik, mire újfent képes felvenni a harcot.
Kesát Ryn rángatja vissza rémálmából, mibe az események taszították, s e rémületes élmény után immáron azon máguslánnyal együtt veheti fel a harcot az újabb démonnal, ki nemrég szintúgy saját félelmeivel, kételyeivel küzdött.
A két mágus kórusban olvassa igéit a lényre, s az éppúgy pusztul, miként tette elődje is.
A sárkányfattyak eddigre már nagy számban támadják nem csupán a vörös köpenyt viselő mágust, hanem Nawareant is, s a démon eleste után a két máguslányt is. Szöggel kivert buzogányok, kardok, pajzsok, s egyéb közelharcos fegyverek közelítik a levegőből, s a talajon is e bátor küzdőket.
S hogy teljes legyen, a levegőből egy griff vijjogása, Morses Kalaton fegyvere az, mit követően egy kővé vált fatty szobra hullik a magasból alá közéjük.
De a tűz is közelít azon keskeny utcához, hol leledzenek.

A föld démon hatalmas termete mellett egy fehér sárkány veszi fel alakját, Sou az.
A küzdelem immáron két méretes teremtmény harcává lesz, melyben a sárkány megingatja, s a földhöz is szegezi egyik kezét a démonnak.
A lény földet megrázó döndüléssel hull a város földjére, s eme csata kellős közepén fel is jut a hátára, midőn a lény máris feltápászkodni igyekszik.
A föld démonnak egyik karjával még marad ideje megmarkolni a fehér sárkányt, midőn az hátára lendül, de a fagyasztó lángvarázs már hat, s hamarosan megdermedve, széttörve marad az utca kövén.
Mikoron kitépi magát a démon markából, nem egy tolla marad annak kezében.
Másik tette, alakváltása azonban a környező harcosok számára újabb ellenséget jelent csupán, s hamarvást nyilak erdeje száll feléje.
Akad oly bátor harcos, ki elkeseredésében nem átall ellene fordulni, s hosszú nyelű lándzsájával már döf is Sou felé.
A katonák többsége immáron felfelé lő, s felfelé is harcol, hisz a repülő várból érkező lények tömegei már ott is a védőkre támadnak.

A Tanácsteremben dúló csata még nem érkezett el végéhez. Zeltaren vezetésével a folyosóról visszavonuló lovagok elreteszelik az ajtót az egyik arctalan démon előtt, míg a másikat a karvalyorrú mágus segítségével Arveleg győzi le.
Jeremy visszatérte után rögvest nyilakat szerez, s azokkal keres rést a tanácsteremre támadók között.
Nem egy sárkányfatty-szobor, avagy ellenük küzdő emberi lovag kővé vált mása díszíti a termet, s nem egy tanácstag lelte már halálát.
Az elf e pillanatban is küzd, miképpen az oldalán harcoló törpe is erőteljes kiáltásokkal vívja harcát.
A karvalyorrú Zeltarenhez intézett kérdésére őszinte választ kap, s megcsóválja fejét.*
- A tanácsterem jelkép, miképpen a Tanács tagjai is benne, ha elesik, a város feje esik el.
Ám még élünk…s a Tanács a helyén van. Oly tény ez, mely erőt adhat a város védőinek. Van miben bízni.
*Emelkedik fel a mágus. Fáradt, s nem is sieti el az arctalannal harcba szállni.
Az arctalan még döngeti az ajtót, miből darabok hasadnak le, s tán, miközben a fattyak a rémülten összetömörülő tanácstagok ellen indulnak a levegőben, a mágus elindul Zeltaren, s társai által bezárt, lassan gyengülő zár felé.
A folyosón eközben fattyak óvakodnak lefelé az elesett lovagok, s gnómok testein keresztül, ha az arctalan betöri az ajtót, hát követik majd ők is.
Természetesen tisztes távolból.
Zeltarenre, Arvelegre, s Jeremyre sem vár pihenő, miként a rend lovagjaira is. Bizonyára fáradnak, de kitartanak mind e nehéz órákban.
A kapu is beszakad, s darabjai a harcolók füle mellett zúgnak el. Az arctalannal a néma, bénító félelem is megjelenik újfent a teremben.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nawarean

avatar

Hozzászólások száma : 1461
Életkor : 25

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-05-03, 10:33 pm

*A harc csak addig tart míg a lányok meg nem szüntetik a lényt aki előttem állt. Minden istennek hálát adok, mikor elenyészik az előttem álló démon. Viszont nem egy sebet szereztem tőle ami hála az istennek még nem halálosak viszont fájnak. Testem minden erejével azon munkálkodik, hogy az ezernyi sebből vérző testet beforrassza. Most Salamon oly jól esne ha itt lenne, legalább valaki foglalkozna ezzel helyettem. Viszont már felső ruházatom olybá tűnik inkább rongyok mintsem ruhák. Letépem azt magamról, majd szem elé kerül az oldalamon tátongó sérülés amiből szivárog a vér. Elfintorodom a láttán, szerencsésnek mondhatom magam, hogy képes voltam túlélni. Eltekintek a közeledők felé, elhúzom szám szélét majd bal kezem sebesen kutatni kezd. S hamarosan ki is rántok a zsákból egy újabb zsákot amiben fehér por van, s sebtiben a sebre borítom tartalmát. Hatalmas kiáltás hagyja el számat, aminek következtében térdre esek majd könny csöppen ki a szememből. Tisztított só volt a tartalma mi most égető fájdalommal húzza össze a nyitott ereket. Tenyerem rá rakom, s a kisebb sokkból kikászálódva rázom meg fejem. Majd talpra állok. Két kezem a kardomra rakom, s felkészülök a mindent eldöntő csatára. Vagy mégsem, a tetők még nincsenek ennyire ellepve, s odafent talán könnyebben is eljuthatunk a városközpontba. Rynékre pillantok.
- Másznunk kell!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Zeltaren
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 9
Életkor : 24

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-05-05, 5:54 pm

Hihetetlen miként válik a tűz martalékává minden, amelyet oly szorgosan felépítettek. Nem is a munka, vagy az építőanyag volt fontos, hanem az emberek hite. A tanácsterem jelképezte a városban az igazságot, az egyenlőséget, valamint az erőt. Elestével mindenkinek Avlanionba vetett hite megtörik. A katonák se bírták már tovább, illetve a rend se engedhette meg magának, miszerint elfoglalják azt. Azonban hogyha meghalnak a tagok, akkor többet is veszthetnek. Más épületből is lehet irányítani a várost, ezért egyre inkább a vezetők védelme, mintsem az épületé lett az elsőszámú gondolat. Egyre inkább nagyobb zajt lehetett hallani az ajtó felől. Mintha több lény is tartózkodna mögötte, mint eddig.
- Gyorsan, tartsátok a kaput! Nem törhetik be! - figyelmeztette a maradék embereit Zeltaren. Jó páran nekitámaszkodtak a hatalmas nyílászárónak, még maga az ötletadó is. Hátukat persze megmaradt társaik védték, megannyi ellenségtől. Érezni lehetett, amint hatalmas lökéseket, átadja az ajtó a értet viselő férfiaknak, majd hátra löki őket. Hiába érte őket váratlanul egy-egy löket, ők mégis újból nekifeszültek. Az sárkányfattyak egyike célba vette a kapitányt. Oldalról akart volna elkapni őt, azonban egy bátor katonája szembe szállt a démoni lénnyel, így elterelve testvéréről a figyelmet.
- Varázsló Uram! Nincs valami mágiája, mivel.... - Talhart próbált volna segítséget kérni a mágustól, csakhogy hangja elcsuklott, mikor betört az ajtó. Földön eszmélt fel az ajtónál lévő kapitány. Pislogással próbálta homályos látásán javítani.
~ Mi történt velem? Csak zsibbadást érzek a vállamban. Vajon vége van megpróbáltatásainknak? - tette fel a kérdéseket magában, mire nagyjából magához tért. Mikor oldalára feküdt látta egyik szerencsétlen bajtársát, miként torkából jól megtermett faszilánk állt ki. Az esemény rögvest félelemmel töltötte el Zeltarent, illetve talpra állásra sarkalták azok.
Már érezni lehetett, a bestiából áradó dolgot is. Ehhez még hozzájött a karjában érzett fájdalom is. Az egyik lovag segíteni akart volna rajta azonban ő ellökte magától. Semmiképp se mutatkozhatott gyengének ebben a pillanatban. Nem csak az arctalan, hanem más teremtmények is átkeltek idővel a barikádon. Egyre inkább kilátástalanabb volt odabent a helyzet.
- Szentséges ég... - jegyezte meg halkan a fiatalabb vezér, aztán neki is látott a harcnak. Az sárkányfattyú mellkasába dobta tőrét, ami azzal együtt kővé dermedt.
- Jó Uram! Használja mágiáját, s a többit bízza ránk! Még most meg kell ölnünk ezt a szörnyeteget, úgy hogy igyekezzék! - próbálta cselekvésre sarkalni az idős karvalyorrút, igaz máskor tisztelet teljesebben beszél, ily nagy rangú emberekkel, de most nem volt rá idő.  Amin a varázsló cselekszik a Talhart-ház szülöttje megöli ellenfelét. Habár bárki is végezzék vele, mindenféle képen kiirányítja csapatát ebből a vérfürdőből.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Arveleg
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 72
Életkor : 31
Munkahely : Fehérló Rend

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-05-07, 5:37 pm

// Mese: Égiháború //

* Jeremy ötlete elvetésre került, habár Arveleg, és valószínűleg még Zeltaren is támogatta volna, azonban a tanácstagok másképp rendelkeztek. A védelmezőknek bele kellett nyugodniuk, hogy két lehetőség állt előttük: tovább folytatni a küzdelmet, ameddig csak futja a maradék erejükből, vagy a rövidebb utat választják, s reményt vesztve dőlnek bele a halál ridegen ölelő karjaiba. Meglehet, a mágus nem a legbölcsebb döntést hozta meg, szavai mégis erőt kölcsönöztek a bent tartózkodók számára, legalábbis Arvelegnek biztosan. *
- Akkor tartjuk magunkat, ameddig csak bírjuk... Ha a város többi katonája is akképpen vélekedik, ahogyan Önök, úgy tán látják az itt elszabaduló poklot, és hamarosan felmentőerőket küldenek. Máskülönben, Adama óvjon bennünket!
* Jelentette ki a Fehérló Rend idősebb alapítója, bár az utolsó mondatot halkabban ejtette meg, mint az előtte lévőt. Az ifjú nemes ugyebár nem tartozott a legnagyobb hívők közé, mégis úgy gondolta, hasznát tudta volna venni valamiféle isteni segítségnek abban a szituációban, melynek éppenséggel a közepén voltak. A sötét erők harcosainak elszántsága felért Avlanion védőiével, nem sok nyugalmat hagytak a bent küszködőknek. Arveleg nagyon kíváncsi volt rá, vajon hogyan halad az ostrom odakint, mégsem tudott mélyen belemerülni töprengéseibe, hiszen egy fegyver már felé is sújtott, védenie kellett a csapást, ezt pedig kardjának vízszintesbe döntésével oldotta meg. A sárkányfattyak nem ismertek kegyelmet, ráadásul a félélem legkisebb jele sem tükröződött rajtuk, noha ezidáig a lovagok is hősiesen küzdöttek. A két fegyver ismét összecsapott, a sárkányfajzat pofájából orrfacsaró bűz áramlott, amikor a férfira ordított, dühödten. Egyértelműen frusztrálta a dolog, miszerint nem bírtak egymással, karmos mancsai láthatóan egyre inkább ráfeszültek gyilkolóeszközének markolatára. Arveleg is kivillantotta a foga fehérjét, az erőlködés nyögésével borsozta meg a vicsorát. Karjaiban az izmok megfeszültek, sebében lüktető, hasogató fájdalmat érzett, szerencsére a gnóm támadása nem érintett fontos eret, különben a lovag már komolyan legyengült volna a vérveszteség következtében. Amíg erejüket fitogtatták a szörnyű teremténnyel, addig hallotta Zeltaren hangját, ki utasította társait az ajtó védelmére, melynek másik oldaláról maga a rettegés kísérelt meg behatolni a szobába. Az ajtó szinte berobbant, az egyik darabja a földre sodorta a tarsisi páncélost, ellenfelével együtt. Mindketten elejtették fegyvereiket, de a padlón a bestia Arveleg fölé mászott, szorongatni kezdte a férfiú torkát. Ő a kardjáért nyúlt volna, viszont az tőle balra terület el, s túlságosan is messze landolt. Jeremyre kúszott a pillantása, aki ugyanolyan ádázul harcolt Filnoren szolgáival. *
- Je... Jere... Jeremy...!
* Próbálta kinyögni, hogy segítséget kérjen a félelftől, csakhogy a csatazaj és a haldoklók rimánkodása elnyomta az egyébként is alig érthető hangját. Szédülni kezdett a nyomástól, tekintetét a jobbja irányába fordította, ahol hozzá elég közel meglátott egy fadarabot, melyhez egy vasszegecs kapcsolódott. Éppen elérte, aztán minden erejével a sárkányfattyú fejére suhintott vele, az pedig megbódulva gurult odébb a lovagról. Arveleg levegőért kapkodva mászott el a fegyveréért, tántorogva állt újból a talpára. Összeszedte magát, egy gyors szúrással végzett a nem régiben kupán vágott teremtménnyel. A démoni lény átjutott az akadályon, vele együtt pedig újabb ellenségek özönlöttek a folyosóról. Zeltaren már figyelmeztette a mágust a sietségre, ezért Arveleg energiát spórolt a fölösleges beszéddel, ismételten belevetette magát a harcba. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kesa Klensbane
Szürkeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 306

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-05-07, 10:47 pm

/Mese: Égiháború - Ryn, Aldo, Nawa/

* A varázslat kimondása után döbbenet ül ki a fiatal nemes arcára. Hiába az első varázslat sikere, az imént átéltek miatt kétessé vált számára a siker, de a jelek szerint, Ryn képes volt kompenzálni az ő megingását. Még a lány várható öröme sem biztos, hogy képes őt kiszakítani ebből a döbbenetből.
Mígnem végül Ryn felé fordul. *
- Ismét sikerült! Gratulálok!

* Összekapva magát próbál együtt örülni Rynnel, de látszólagos örömét beárnyékolja fülében még mindig ott motoszkáló szavak melyeket képzeletbeli húga mondott, ezzel pedig újfent felelevenítve egyik legnagyobb belső félelmét. *
- Nem is vagy olyan ügyetlen, mint amilyennek beállítod magad.

*Szolid mosolya rámutathat Ryn számára, valódi gondolataira, miközben szeme sarkából Nawareant látja, amint letépi magáról a ruháit.
Fejének mozdításával Ryn figyelmét is fel kívánja hívni a férfira. Talán most is szívesen sietne a segítségére. Közben Kesa is elgondolkodik, még akár hasznos is lehet ebben a helyzetben az eltitkolni kívánt ismeretéből származó tapasztalatok. Azonban egy csata közepe nem éppen az a hely, ahol csak úgy hagyják összevarrni a különféle sérüléseket. Azon kívül pedig csak az égetés marad, mint gyors segítség. Látszólag Nawarean is hasonló megoldáshoz folyamodik, amire össze is húzódik a fiatal nemes szeme, miközben szája is elhúzódik, hiszen tudja, mit érezhet át a férfi. Ő pedig ha lehet elkerülné.
A férfi megnyilvánulására a háztetők felé fordítja a tekintetét, ahol láthatja a lefele ereszkedő fattyakat, ugyanúgy mint az ellenük szembeszálló grifflovasok némelyikét. *
- Fel a tetőre?!

* Költői kérdését hamarosan ő maga válaszolja meg, ha nem tette meg korábban más. *
- Valóban jó ötletnek tűnik az égből alászálló ellenfélnél a háztetőkön közlekedés… Ha gondolod, még kiabálhatnál is közben, csak hogy biztos minden sárkányfatty felfigyeljen rád…

* Nawarean felől inkább ismét Ryn felé fordul. *
- Nem tudom, hogy vagy vele, de én kihagynám…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nawarean

avatar

Hozzászólások száma : 1461
Életkor : 25

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-05-07, 11:38 pm

*A lányra nézek, oldalamra teszem a kezem a seb még mindig éget s fáj viszont ha nem felfelé akkor nincs sok választás. Egyedül egy szempillantás alatt kijutnék innen viszont most mi hárman vagyunk. Egy ablakra pillantok, s agyamban megszületik az egérút tervezete.
-Ezesetben... A házakon vágjunk keresztül. Ablakon s ajtón át. A csapatok javarésze a főtéren gyülekezett ha van még ellenállás a városban akkor az a tanács ülésterménél lesz. S nem vagyok benne biztos ha kifelé tartanánk a városból akkor nem var minket odakint egy seregnyi ork. Kik Ambaron felől közelednek. Mit gondolsz kislány? Házak vagy az utca amit már most elleptek ezek a gyík szerű valamik.
*S már elég közel kerültek hozzánk s az egyik éppen elöttem landol, miként a háztetőről leugrik. Buzogányával suhint felém, viszont egy sebzett bivaly sokkalta veszélyesebb mint akármi amivel csak találkozhat az ember. Kezem lendül s még mielött a lény észbe kaphatna bezuzott arccal esik hátra. Majd pillanatok telnek el s a leny kövült teteme fekszik Előttünk.
-Erről beszéltél hat Sou...
*Majd egy egesz feltűnő jelenség ragadja meg tekintetem miként Aldo éppen szoros barátságot köt az egyik ilyennel. A lányokra nézek majd halkan megszólalok.
-Nem hiszem, hogy puszta veletlenből lökte rátok a démont... A kérdés az, hogy itt maradjunk segíteni ennek a... Vagy hagyjuk itt...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
avatar

Hozzászólások száma : 636

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-05-09, 3:53 pm

/Mese: Égiháború - Zeltaren, Arvaleg/

Azt hiszem nem akarok belegondolni, hogy vajon mi zajlik a városban, ha a Városházát ily könnyedén tartják egyre nagyobb ostrom alatt Filnoren szörnyei, bár lehet, hogy itt a legnagyobb a nyomás pont azért, hogy ha ezt a stratégiailag és lelki szempontból is fontos helyet elfoglalják, az már felérne egy fél győzelemmel?
Minden esetre valószínűleg sosem fogjuk megtudni, mert a nemes városvezetők inkább itt óhajtanak meghalni városukért, ami ki tudja, hogy bölcs vagy éppen botor döntés-e.
Azonban így nem marad más csak a kitartás, hiszen most már egymagam sem menekülhetek sehová, az ajtót egy arctalan döngeti és az már nem láthatóan tart ki sokáig már, az ablakon a szárnyas fattyak özönlenek be, így hiába győzetett le nem sokkal ezelőtt az össze gnóm, most sokkal nagyobb bajban vagyunk, mint eddig. Sokat nem javított a helyzeten, hogy egy mágussal kevesebb volt az oldalukon, sőt azt hiszem teljesen feleslegesen kockáztattam az életem. De én voltam a bolond, hogy ide jöttem vissza, habár sok választásom nem volt, vagy az utcaköve, ahol nagy valószínűséggel zúztam volna halálra magam, vagy az erkély.
A nyilak elfogytak, így karddal igyekeztem menteni a karvalyorrút elsősorban magamon kívül, hiszen ő volt az egyetlen, aki eddig tudott tenni valamit, ami használt is.
Már mindenki fáradt volt és a nyomás csak nőtt, hiszen sok lovag elesett, mire mindenki rájött, hogy miként harcoljon a fattyakkal és még akkor is félő volt, hogy maga Filnoren fanatikus katonája ragadja meg a kardot belemélyesztő kezet, hogy vele együtt váljon kővé.
Aztán beszakad a lassan forgáccsá váló ajtó és megjelenik ismét a rettegés. Csak abban reménykedek, hogy a mágus már összeszedte magát és ismét tudja használni a jeges varázslatát, különben jó pár nemest és lovagot vágnak le a sárkányfattyak, akiket megbénít a rettegés.
Látom, ahogy a szanaszét repülő roncsok elsöprik a szarvas agancsos lovagot, de aztán ott találom magam a karvalyorrú mágus és az arctalan között. Engem is lelassít a kétségbeesés és a hiábavalóság rám telepedett leple és sötét félelem kezd el fojtogatni, de nem nézek a szörny szemébe. Magamhoz képest irtó lassan hajolok le egy elhullott kardért, aztán az ezüst medalionhoz és rajta keresztül az Istenekhez fohászkodva, felhasználva a ruganyosságomat segítő mágiámat is minden erőmet megfeszítve vetődöm az arctalan felé, hogy a pengék kaszáló mozdulatával szabadítsam meg lábaitól.
Még előtte mintha a nevemet hallanám a hullámzó, összekavarodó harcolók közül, aztán meg a másik lovag hangját (ezek szerit legalább él), de már nincs megállás. Persze gondoltam én rá, hogy menthetném az életemet és hagyhatnám a mágust hagy boldoguljon, ahogy tud, de akkor csak elódáznám a végzetemet, nincs hová menni, csak ha elpusztítjuk ezeket a dögöket.
Soha még ilyen elszántan nem harcoltam, nem is volt rá szükségem, nem katona s még csak nem is kalandozó vagyok, hanem egy egyszerű (bár kiváló) tolvaj, csak hát itt ennek most nem sok hasznát veszem.
Különben is utálom ezt a gyomromba nehezülő, epeízű érzést!
~ Dögöljön meg minden mocsok! ~
Az a remény éltet azért, hogy a mágus - mindenki leghőbb vágyára -  időben cselekszik és nem rohanok egyenest a démon karjába, ha nem sikerülne a vágás után időben kitérnem előle. Na meg abban is, hogy bátor lovagok tartják a védelmet a tanácstagok és főleg a mágus körül.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 68
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-05-10, 12:10 pm

//Mese: Égiháború//

Fülében még mindig ott visszhangzott a dühödt lény ordítása, aminek földrengető ereje sem tudta megakadályozni azt, hogy jéggé fagyasszák. Látta a jégtől csillogó, szertehulló farabokat, győzelmének jelét, de akkor sem tudta morgás nélkül megállni, mint egy utólagos méltatlankodásképpen az elvesztett tollai miatt. Hálát adhat a szerencséjének, hogy gerince és legtöbb porcikája elég rugalmas, ugyan nem törhetetlen, de állta a lény szorítását. Nem tört el semmije, megemelte szárnyát, ami fájdalom nélkül engedelmeskedett, tehát a repülésnek sincsenek akadályai, hacsak, az égből hulló sárkányfattyakat nem veszi annak. Mielőtt azonban túlzottan elkalandozott volna, kénytelen volt újra az utca szintjére koncentrálni, mert hanyagul kitartott szárnyának tollai közé egy nyíl gabalyodott. Ami nem lett volna gond, csakhogy annak a nyílnak tengernyinek tűnő társa is felé száguldott. Méltán lehetett volna morcos, hiszen legyőzte a démoni teremtményt, amit sokan láthattak is, de tudta, hogy ha látták is, hát sárkány mivolta miatt, akkor is ellenség lenne. Megindult, nem szándékozott kárt tenni az emberekben, volt elég olyan lény a városban és a felett is, akik ilyesfajta szándékkal közelítettek. Gyors döntést kellett hoznia, a nyilak és a bátorságtól vagy éppen mástól fűtött, ellene emelt dárdákkal ellenkező irányba ugrott meg. Érezte, hogy farka vége meglegyintette nagy valószínűséggel pont az egyik dárdát tartó egyént, de nem állt meg, hogy visszanézzen, a mozdulatban nem volt kifejtett erő, nem okozhatott fájdalmas sérülést. A nyilakkal némiképpen nehezebb dolga akadt, azokat igyekezett minimális varázslat felhasználásával a levegőben „kigáncsolni”, de hogy egy-kettő elérte nem csak a gyanús koppanások árulták el számára.
Ha sikerül ép bőrrel kijutnia onnan, nem igyekszik messzire, csak egy viszonylag járható és üres – legalább is katonáktól és fattyaktól mentes - utcácskát keres magának és ha talál ilyet, oda ugrik be. Nem, nem kockáztatja meg, hogy esetleg beszoruljon két fal közé, a mozdulat közben inkább felveszi emberi alakját, még ha fárasztó is és viszkető, égető érzés kíséretében jelentkezik a bőrén megjelenő valamennyi vörös csík, amit a még is célt érő vesszők éle okozott. Igyekszik futni, így távolabb kerülve attól a helytől, ahol úgymond már nem látják szívesen, egy olyan hely felé tartva, ahol még meghúzódhat egy rövid ideig. Nem jut olyan messzire, léptei lelassultak és egy ház falának támaszkodott, tekintetét az égre emelve. Fent is harc folyt, ahogyan lent is. Ő pedig kénytelen volt rájönni, hogy lassan egyik irányba sem mehet, mert történetesen előtte a tűz világította meg az utat. ~ Egyszer már bevált, miért ne sikerülhetne…~ Gondolatába egy határozottan roppanó, recsegő hang és némi fentről érkező cserépszilánk szakította félbe. Nem, akarta megnézni, hogy mi pottyant a házba, de nagyon is tudni akarta! ~ Csak nem egy…? ~ Sikerült rábírnia magát, hogy látatlanul hagyja ott azt a valamit és inkább tovább indult, így legalább azt megtudhatta, hogy a választott utca egy újabb térhez kapcsolódik és a tűz nem innen, hanem a felé terjed. Legalább is úgy látszott onnan, ahol a látvány láttán megtorpant. Védők és támadók egymásnak feszülve, a földön pedig mindkét fél vesztesei és azon kevesek, akik igyekeztek menteni azt, ami még menthető.
A fagyasztó tűzet újra kis gömbbe zárja, csak most legalább fél tucat ilyen apróságot készít, hiszen most nincsen hozzá megvadult szele és amennyiben módja van rá, azt újra a forró lángok ellen fordítja, ha közben akadna némi sárkányfatty szerű problémája, akkor kénytelen arra pazarolni e fagyos kis áldásból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   

Vissza az elejére Go down
 
Avlanion - A vízesések városa
Vissza az elejére 
18 / 21 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next
 Similar topics
-
» Vízesések
» Elhagyatott város
» A nagy vízesés
» -= Masamune műhelye =-
» Denver városa

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Északi szeglet-
Ugrás: