LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Homehttp://newagelaGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Avlanion - A vízesések városa

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20, 21  Next
SzerzőÜzenet
Aldo Barras
Vörösköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 420
Életkor : 129
Munkahely : Vándor

Character sheet
Nép: Külhoniak
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-05-10, 2:19 pm

*A tűzgömbök félig-meddig hatásosak csupán. A szörnyek egy része kivédi a támadást, van amelyiket komolyabban sikerül megsebezni, de eddig még egy sem került a földre véglegesen Aldo mágiájától. Bizony elég nagy munkának ígérkezik mindegyikre kilőni egyet, így egy pillanatban, mikor épp nem kissé jobbra fordul, hogy elküldje arra is a varázst, az egyik sebesült rárepül, s szó szerint átöleli.*
- Hé! Hééé! Erről nem volt szó! Tűnés az arcomból!!!
*Bármennyire is küzd ellene, a lény oly szoros "kapcsolatot" alakít ki kettejük között, hogy nem képes    lelökni azt magáról. Karjait is csak könyökből bírja hajlítani, vállára a harapások beszerzése elkerülhetetlen.*
- Ó, hogy pusztulnál el fajtáddal együtt!
*Kardját elengedi kezéből, hisz emelni azt képtelen. Ahelyett az övénél kezd matatni, hogy kihúzza egyik oda rejtett tőrét, s azzal hasítson bele a fattyú belébe. Rynéktől nem hall semmi jelet, hogy élnek-e még, vagy a démon elintézte őket. Talán meghaltak már mindhárman, most meg ő következik, hogy egy sárkányfattyú fojtogató ölelésével távozzon e világról. Persze amennyire visít meg vijjog a támadó lény a fülébe, nem is csoda, hogy nem képes érzékelni a többiek jelenlétét.
Végre kezébe akad tőre, s készen áll a végzetes döfésre de kézmozdulatainak korlátoltsága, meg a lény fészkelődése miatt csak a sárkányfattyú térdébe bírja beleállítani, ami még hangosabban és vadabbul kezd üvölteni.*
~Úgy néz ki ez eltart egy darabig, ha csak ki nem találok valami varázst. A Resectum nem jó, mert  hiába lököm el, magával rántana, jéggé nem fagyaszthatom, mert akkor továbbra is a nyakamban marad. Talán ez majd jó lesz...ehhez viszont közel kell hajoljak én is hozzá, hogy a fene vinné el!~
*Az őket figyelő emberek talán azt hihetnék, hogy e sárkányfattyúnak sikerült az, amit Aldo életében egyedül Glorien tudott elérni, amikor mágusunk visszaöleli a lényt közel bújva hozzá. De nem! Szó se róla, hogy megpuhította volna Aldo szívét. Épp csak azért hajolt a lény füléhez, hogy belesúgjon egy szót.*
- Somnus.
*Ha minden jól megy, a lény nemsokára már úgy fog csüngni Aldo nyakában, mint egy alvó gyermek anyja karjaiban....nem mintha jelen esetben ez a kép is nem lenne kevésbé nevetséges, mint az előbbi. Ha sikerül leválasztani karjait nyakából, úgy belepörögve hozzávágja a levegőben közelítő másik szárnyashoz.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1157

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-05-10, 10:35 pm

//Mese: Égiháború//

*Oly idők nyílnak meg ezeken a hideg éjeken, melyeknek eljövetelét egyesek várták, mások a legkevésbé sem, ám botorság lenne azt állítani, hogy nem lehetett számítani rájuk.
Oly idők ezek, melyek jellemet próbálók, melyekben kiderül, hogy kiben mi lakozik.
S oly idők, melyekben a vér patakzik, a lángok nyaldossák az ég alját, azét az égét, melyet immáron nem a madarak uralnak, hanem náluknál sokkal hatalmasabb lények.
Avlanion, a vízesések városa Filnoren ostromát kénytelen állni. A harcokban a fél várost lángba borították a repülő erődből aláhulló, vagy kilőtt gyújtó tüzek, s ezekben a pillanatokban immáron sárkányfattyak ezrei rohamozzák a füstöt és a sötétet kihasználva a védőket.

A fogadó melletti sikátorban legyőzetett a két démon, s arctalan testük az enyészeté lett.
Helyettük azonban oly harcosok érkeztek, melyek éppúgy nem kímélik a túlélőket.
Nawarean megtapasztalhatja, milyen az, midőn a halott fattyak kővé válnak, miközben immáron újabb sújt felé kardjával, s a levegőből akad olyan is, mely a környékbeli házak zsindelyeit hajítja egyenesen a harcos fejére.
Mágustársait sem kímélik, hisz csupán álldogálnának a harc közepette.
Nawarean nem lehet ott mindenütt, s az égből érkező támadók más irányból is közelükbe férkőznek. A lecsapó fegyverek Kesa és Ryn életének kioltására irányulnak, s jól teszik, ha védekeznek, mert az a négy fatty nem játszani érkezett a sikátorban, még ha könnyebben meg is pörkölődtek Aldo tűzlabdáitól.
S hogy a fehér hajú mágust se feledjük, halálos ölelésben fogta őt egy sebzett sárkányfatty, kinek csupán arra kellett várnia, hogy a vörös köpenyt viselő mágus elvegye életét.
Miután kardja, s tőre sem elég hatásos, Aldonak altató varázslata az, mi meghozza a szabadulás lehetőségét.
A fatty karjai elernyednek, miként teste is, így szabadulhat a mágus. Ha lelöki az alvó áldozatát, rögvest újabbakkal találja magát szemben, s noha hozzávágja alvó társát, a következő már sorban áll, hogy leölhesse őt.
Hogy a város védelme még nem egészen fulladt ki, jól mutatja a lovakon odavágtató harcosok sora. Nyergükre több dárda van erősítve, s azok közül vágnak egyet-egyet a mágusok körül nyüzsgő fattyak testébe.
Nincsenek sokan, s többen is sebesülten érkeztek, míg lovaik közül néhány lovas nélkül.
A tiszt is odakiált, ki a csapatot vezeti.*
- A délre nyíló kapu elesett, visszafoglalására a nem messze onnan nyíló téren gyülekezünk. Ha van bennetek bátorság, oda menjetek!
*Lepillant a kővé dermedt fattyakra.*
- Vigyázzatok, ne érintkezzetek velük, mikor halálukon vannak!

Sou, a fehér sárkány sikerrel győzi le a hatalmas földdémont, s az fagyott szilánkokká omlik szét varázslatától.
A sárkány farkának mozdulata rémületet kelt, midőn repülve keres egérutat a felé szálló nyilak, s közelítő fegyveresek elől.
Eme rémület annak ül ki arcára, akit meglegyintett vele.
Hálát is ad az isteneknek rögvest, hogy megóvták életét a bestiától.
A nyilak, szerencséjére, pikkelyein pattannak vissza, s csupán néhány akad, mi a bőrbe is vékony karcot húz, szinte sértetlen kerül távol tőlük.
Egyre több ház bensőjében végzi kővé vált szoborként sárkányfatty, avagy nemes halált halt hősként grifflovas, ki a repülő vár ellen harcolt.
Ilyen szakítja be az ifjú mellett is a tetőt.
Sou ellen, miközben a közeli tűz szívébe hajítja első fagyasztó varázslatait, azokat felfedő sárkányfattyak indulnak meg. Repülve teszik meg az utat felé, s akad, mely halálra fagyva végzik tevékenységét.
Miként a tűz is, noha csupán lassan szorul vissza, s ki tudja, a gyönysárkánynak van-e elég ereje az egész város tüzeivel elbánni.
E tette nem marad észrevétlen, Filnorenből egy sötét elf érkezik, ki ívesen hajlított kardját suhogtatva támad neki.
Noha közelharcnak indítja, szabad kezével varázslatot is küld Sou felé. Ha a gyönygysárkány nem óvja épségét, hamarosan kellemetlen, zöldes massza tapad testére, s kezdi savként marni őt, miközben az elf immár a nyakán van.

A tanácsteremben ezen idő alatt tovább folyik a küzdelem. A lovagok megpróbálják feltartóztatni a második arctalan démont, míg a karvalyorrú mágust, s a tanács többi tagját is, kivéve a harcba szállókat, a lovagok védik.
A fattyak így is leölnek egyet- kettőt, hiszen jelentős túlerőben vannak.
Az arctalan démon, s a nyomában közeledő sárkányfattyak nem sok jóval kecsegtetik a fáradóban lévő védőket.
Az elf is cikázva küzd még, orréből vér szivárog, míg a törpe is mind fáradtabban osztogatja csapásait a fattyak között, s ha van, ki körbenézzen, hát látja, mind több tanácstag nyúl fegyverhez rémülten, midőn látják, miként szaporodik az ellenség.
Jeremy csapása lábaitól szabadítja meg a sötét lényt, s hála neki, s az ajtót korábban tartó lovagok önfeláldozásának, hamarvást a mágus köpenye alól újabb fagyos löket száll a karmaival a tolvaj felé csapó démon felé, s vonja be dermesztő burkába.
Ha akad lovag, ki lekaszabolja a megfagyott démont, hát itt az ideje, mert ha kienged, újfent megindul.
A nyomában sárkányfattyak özönlik el az ajtót, s támadnak a lovagokra.
Ám eme pillanatban nyilak ütik át némely ellenség testét, s a nyilak nyomán avlanioni katonák érkeznek, íjakkal, nyilakkal felfegyverkezve a főtérről. Mind visel kardot, ám fő fegyverük a távharcosok kedvelt szerszáma.
Zeltaren, Arveleg némi könnyebbséget érezhetnek, hisz mind a démon, mind szárnyas ellenfeleik ellen erősítés jut hozzájuk.
A Tanácsháza falait ekkor rázzák meg az első lövések.
Az elfoglalt avlanioni hajítógépek lövedékei repülnek a falaknak, hogy lerombolják az építményt. Sárkányfattyak üzemeltetik őket, nem messze a Tanácsházától.

Ezen idő alatt a város több pontján is ellentámadásba mennek át a védők. Az összegyűlt seregek a már elfoglalt területek irányába tartanak, így a déli kapu környéke felé is.
A főtér erői is átcsoportosításra kerültek, s egy részük a Tanácsháza megerősítésére indult, míg mások a csata más pontjai felé tartanak, avagy fedezékből nyilazzák az égne rajzó fattyakat.
Morses Kalaton, a grifflovasok feje maga is kiveszi részét a csatából, a Filnoren árnysárkányát győzi le több társával együtt. Fehérköpenyesek által készített fénybombák pusztítják el a lényt, s a grifflovasok eközben Filnoren falai fölé is eljutnak, hogy onnan dobjanak tüzet a repülő erődre.
A fogadóban, honnét Nawareant, Aldot, Rynt és Kesát kiűzték, mozgolódás indul meg, hogy a sötét elfek végrehajtsák kitűzött céljukat.*


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ryn von Samok
Szürkeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 205
Életkor : 23

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-05-10, 10:57 pm

- Sikerült? – pislogtam bizonytalanul a köddé váló démon felé.
- Sikerült!!! – mikor pedig Luna megdicsér, megölelem a lányt örömömben. Pár lépést még táncikálok is. ~ Kinyííírtuk a démont! Kinyííírtuk~ Ujjongásom addig tartott, míg le nem zuhant mellém valami nehéz. Pont mellettem csapódott be, ha csak egy fél lépéssel arrébb álltam volna, akkor tuti, hogy agyoncsap. Ijedten szemléltem a tárgyat és konstatáltam, hogy valami hosszú kő tárgy lehetett valamikor a zuhanás előtt.
- Ezek követ dobálnak az égből? – gondolkoztam hangosan. Sajnos nem volt időm különösebben eltűnődni a témán. A sárkányfattyak ránk akartak rontani. Nawa pedig a tetőre akart küldeni minket, ahonnan – ahogy erre Luna felhívta a figyelmét rá – még több fattyú áramlott az utca felé. Nawa mintha tőlem várt volna választ, arra hogy hogyan meneküljünk.
- Én nem megyek be házakba. Ránk gyújtják őket, sarokba szoríthatnak ott. Az utca nyíltabb terep, de van fedezék, és könnyebb a menekülés. – mondtam olyan hangon, mintha ez evidens lenne és nem is érteném, ezen még mit kell ennyit agyalni. Nawa megjegyezte, hogy Aldo szerinte direkt lökte nekünk a démont és hogy itt kéne hagynunk. Ekkor jutott csak eszembe újra a férfi.
- Ugyan már Nawa! Paranoiás vagy! Miért tett volna ilyet? Nem kell mindenkiről a legrosszabbat feltételezni… Biztosan véletlen volt. - jegyeztem meg, majd a mágus felé pillantottam és azt kellett látnom, hogy épp ölelkezik egy sárkányfattyúval és suttog a fülébe. Egy pillanatig elkerekedett szemekkel néztem a jelenetet, de épp csak ennyi időm volt, mert most már menthetetlenül ránk rontottak a fattyak.
- Umbra lustrum. – intettem a pálcámmal és megpróbáltam kirántani a lények alól az árnyékukat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aldo Barras
Vörösköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 420
Életkor : 129
Munkahely : Vándor

Character sheet
Nép: Külhoniak
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-05-14, 10:10 am

*Kardját újra kezébe hívja, amint megszabadul az alvó sárkányfattyútól, de egyszerre túl sokan és túl sok irányból támadnak rá. Szúr hát, nem tehet más, de nem a támadók felé, hanem a lefele a föld fele. S így hozza létre következő varázslatát.*
- Lanta sum!
*Mely, ha hatásos, a Resectumhoz hasonlóan taszít, ám ez erősebb átok lévén, 360 fokos szögben mindenkit letarol, ha nem vigyáznak, még a kissé távolabb harcoló Kesáékat is. Ha úgy alakul, hogy beválik a varázs, csupán a magasabb pontokról támadó szerzetek azok, melyekre nem lehetett hatással, viszont, Aldo sem várja meg, hogy hozzá repüljenek, hanem igyekszik továbbállni. És mit ad az ég, megint útját állják. Ezúttal lovasok. Néhányuk oda is szegez dárdájával a földhöz egy pár sárkányfattyút és felhívják a kis társaság figyelmét a kővé válás veszélyére.*
~Gyülekező a téren? Kapu visszafoglalása? Neeeem! Ebben a mókában nem veszek részt! Tőlem aztán pusztulhat a város, csak előtte jussak ki innen valahogyan...~
*Több figyelmet nem is szentelve a katonákra, fordít hátat nekik, hogy az egyik kis oldalutcán elillanjon, de az onnan közeledő forróság hamar visszafordítja. Most már nagyon nincs választása, pillanatokon belül felugrik az egyik gazdátlan lóra, s a tiszt fele fordul.*
- Megyek veletek.
~...egy ideig....~
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
avatar

Hozzászólások száma : 636

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-05-16, 2:27 pm

Talán, ha lenne időm gondolkozni, akkor már nem lennék itt, bár, ha ezen kellően eltöprengenék valószínűleg rájöhetnék, hogy sehol nem lenne biztonságosabb, hiszen a városból beszűrődő zajok, sikolyok, az eget vérvörösre festő lángok azt mutatják, hogy ott sem jobb a helyzet. Itt legalább olyan harcosokkal vagyok körül véve, akik nem ijednek meg a saját árnyékuktól és mivel szerintem mindenki hasonló következtetésre jutott egy idő után, igazából veszteni valója sem volt senkinek. Vagy győzünk, vagy meghalunk, nem hiszem, hogy bárhol ki lehetett volna jutni a városból.
Még áldhatjuk a jó szerencsénket, hogy a városvezetők között volt pár talpra esett is, főleg a mágusnak vettük nagy hasznát, mert nélküle igen csak meggyűlt volna a bajunk az arcnélkülivel, amellyel úgy nézett ki, hogy csak mágiával lehetett végezni, más fegyver ártott neki, de meggyógyult röpke idő alatt.
Azonban a sárkányfattyak sem adják könnyen magukat és míg nekünk nincs utánpótlásunk, ők nem akarnak fogyni, ami bizonyára eléggé elkeserítő lehetne, ha lenne idő ezzel foglalkozni, de levegőt venni sincs, nem, hogy ezen agyalni.
Az ajtót betörő szörny mögött újabb adag ellenség zúdul a terembe és sajnos a lovagok közül rögtön áldozatul esik pár.
Az eddig is küzdő tanácstagokat láthatóan megviselte a harc, de még állnak és a kilátástalanság nem gyűri le őket, mint, ahogy eleinte vártam, sőt azok a nemesek is fegyvert ragadnak már, akik eddig ránk hagyták a harcot, hiszen nem reménykedhettek semmi jóban, ha védelmük elesik. És nem állunk jól!
Két felől fenyegetnek minket és az arctalan szerintem a nagyobb, így reménykedve a mágus segítségében vetem magam felé a lábát célozva meg, mert ha mást nem legalább lelassítom ezzel. Nem igazán gondoltam át a dolgot és nem nagyon volt tervem arra az esetre, ha nem sikerül, de nem kellett megtudnom, hogy mi lett volna, mert a karvalyorrú épp időben csap le a fagyos varázslattal, míg én a szinte belerobbanok a lábát vesztett és ezzel szinte elém pottyant szörnyre. Mivel a kardom magam előtt tartom és visz a lendület, így az arctalan elég kicsi darabokra robban ahhoz, hogy remélhetőleg már sose szedje össze magát.
Csak az a baj, hogy ezzel pont a mögötte lévő fattyak előtt sikerül lefékeznem, akik szép számmal nyomulnak be az ajtó beszakadt maradványain.
Az egyik kardcsapását éppen csak sikerül hárítanom, levezetve azt a föld felé, miközben a másikkal a torka felé suhintok. Eszemben tartom, hogy nem célszerű a döféseket alkalmazni, mert, ha nem tudom időben visszarántani a pengét, örökre szoborként díszítem a termet.
Azonban egy másik démonpofa terem az oldalamnál is kétségbeesetten látom, hogy nem fogok tudni időben felé mozdulni, szinte látom a kardját az oldalamba mélyedni, mikor egy nyílvessző üti át a torkát és a szárnyas dög kimeredt szemekkel hanyatlik az általam közben leterített mellé.
Talán nincs okom a megkönnyebbülésre mikor lángol az egész város, de mégis ezt teszem egy nagy sóhajjal, ahogy meglátom az avlanioni katonákat megjelenni.
Tudtam én, hogy az íj a legjobb fegyver! Most, hogy némileg csökkent a nyomás és ismét felénk billent a mérleg nyelve, a nyilaim után nézek, hátha feltölthetem a készletemet, mert nem hiszem, hogy ennyivel megúsznánk és szeretek előre készülni a meglepetésekre, ami……………….ami nem is késik soká, mert hangos robbanás rázza meg a termet, jó pár helyen a fejünkre potyogtatva a vakolatot a még maradék ablaküveg csörömpölésével együtt.
- Mi a frász ez? Ránk fogják dönteni az épületet, akármi is ez. – jegyzem meg éleslátóan Arvaleg felé, hiszen valószínűleg nem erre méretezték a falakat.
Újból átvillan rajtam, hogy sokkal biztonságosabb lenne, ha nem egy zárt épületben lennénk, de hát már hallottam egyszer, hogy a tanácstagok elvi okokból itt akarnak meghalni, így fel sem vetem, hogy pucoljunk. Inkább továbbra is gyűjtögetem a nyílvesszőket, amíg az újonnan jöttek és a lovagok lekötik a fattyakat, aztán, ha van elég már, én is beszállok a távharcba, miközben próbálok kilesni valamelyik ablakon.
- Azt hiszem bajban leszünk, ha azok a gépek továbbra is minket lőnek. – próbálom Arvaleg vagy Zeltaren figyelmét a dologra felhívni. – Ötlet? Ha már a város vezetői nem hajlandók elmenni? És nem hiszem, hogy a grifflovasok erre most ráérnének. - nézek egy újabb lezuhanó párosra.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Arveleg
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 72
Életkor : 31
Munkahely : Fehérló Rend

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-05-17, 4:58 pm

// Mese: Égiháború //

* A szituáció kezdett egyre rosszabbra fordulni, Arvelegnek nem voltak túl jó előérzetei a dologgal kapcsolatban. Minden esély megvolt rá, hogy otthagyják a fogukat, hiszen az ellenség túlerejével szemben csak bizonyos ideig voltak képesek tartani magukat. Szervezett, jól pozicionált hadtestet alkotva nyílt volna esélyük a támadó erők megtörésére, még mielőtt közelebb kerültek volna a védencekhez, azonban erre már nagyon rég nem állt fenn a lehetőség. Kezdetben a gnómok megjelenése, azután a démonok, sárkányfattyak... Az alakzatot fel kellett bontani, a káosz teljes mértékben elszabadult, így mind a lovagok, mind Filnoren szörnyűséges csatlósai vadul, csatakiáltások és zihálások közepette vetették bele magukat a csatározásba. Tarsis fiatal nemesének alig akartak a szavak is kijönni a száján, nem még a harci kiáltások. Érezte a szárazságot a szájában, a nyelve akárcsak a partra vetődött nedves hal, mely nem találta a vizet. Szíve vadul dobogott, miközben kardja lesújtott. Az egyik, éppen áldozatra váró fattyúra zúdította haragját, két felülről érkező suhintással megtörte annak védelmét, utána megpördítette kardját maga körül, és a rusnya fejet elválasztotta a testétől. Az acél úgy hatolt át a bestián, akárcsak a kés a vajon, de ennek az egynek a halála igencsak csekély veszteséget jelentett a vérszomjas hordának, ami szüntelenül próbálta elpusztítani az ott rekedteket. Arveleg hátrébb lépett párat, szemeivel végigpásztázta a termet, ezáltal is felmérte a helyzetét. Sóhajtott egyet, amikor szembesült vele, a mágusnak sikerült elegendő erőt gyűjtenie, a démon legyőzetett társai által. Ebben neki nem volt szerepe, de büszkén bólintott szövetségeseire. A terem maga volt a megtestesült pokol. Vértócsák, halottak, üvegszilánkok, fadeszkák, valamint kőszobrok, és kőpor lepték be a padlót, halál szaga terjengett a levegőben, izzadságé, kíné. A háború fogalma ekkor realizálódott igazán az ifjú lovagban, ám a borzadáson kívül egy másik érzést is generált benne, amit túlságosan nehéz lett volna definiálni, viszont jól esett neki. Legbelül úgy vélte, tényleg erre született, bármily elborzasztónak is hatott körülötte minden. Avlanion hősies védői az utolsó pillanatban érkeznek segítségükre, nyilaik megváltásként csapódtak bele a gonosz lényekbe, kik halálukat lelték tőlük.*
- Na végre! Szép munka volt, fiúk!
* Mutatta ki háláját Arveleg, kardjára támaszkodva vett egy mély levegőt, nem törődve a förtelmes szagokkal, azután kifújta magát. Egy pillanatra hagyta az újonnan érkezetteket belevetődni a küzdelmekbe. Sokáig nem tarthatott a pihenés, ugyanis lövedékek csapódtak az épület faliba. Jeremy nem beszélt ostobaságot, próbálta felhívni a figyelmet a közelgő veszélyre, amennyiben tovább bombázzák az objektumot. *
- Igazad van. Nem kötelező mindenkinek elmennie innen, én egy kis alakulattal vállalom, hogy a falakról megközelítve biztosítjuk azokat a katapultokat.
* Jelentette ki Arveleg, majd Zeltarenre pillantott. *
- Két embert elviszek a mieink közül is, a többieket itt hagyom a te irányításod alatt.
* Vázolta fel az elképzelését, nem sokkal később pedig kijelölt maga mellé két ifjút, akik épségben megúszták a csatározásokat, valamint tervének teljesítése érdekében öt darab íjászt is a csatlakozásra buzdított. *
- Jeremy, a döntést rád bízom, velem tarthatsz, avagy továbbra is védelmezheted a tanácstagokat. Biztos vagyok benne, hogy mindkét elhatározásod kapcsán jó hasznodat veszik.
* Bólintott egyet a félelfre, s maroknyi csapatával a kijárat irányába indult. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 68
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-05-17, 4:59 pm

//Mese: Égiháború//

Egyszerűnek tűnik, sőt, első pillantásra meglepően könnyűnek, ahogy a gömbbe zárt fagy lendítése nyomán célt ér és megteszi a maga munkáját. Már az első találat után látszik az előzőhöz mérten, a különbség. Ez koránt sem olyan hatékony, bár remélni attól még remélhette, hogy az lesz. De, meg sem fordul a fejében, hogy megteremtse a sikeres varázslat alapanyagait, makacsul tartotta magát ahhoz, hogy megoldja a saját erejéből. Ötletei azonban, meglehet a helyzet komolyságától megriadva már tovább álltak, mert semmi új, vagy legalább egy kicsit újszerű gondolata sem támad. Támadt azonban gondja.
Igen, a parányi kis labdákból csak kénytelen volt egyet-egyet a túl közel kerülő fattyakra áldozni. Milyen jó is lenne, ha meg lenne a korábban kölcsönvett kard! De, nincs. Mágiával pedig, ha szeretne sem lenne képes a végsőkig harcolni, persze az már más kérdés, hogy fegyverrel a kezében sem húzná tovább, sőt, e kellemes előny nélkül valószínűleg már csak Dremel oldalán állva szurkolhatna gyilkosai vereségének bekövetkezéséért. Azért nem kell úgy előre rohanni és mindjárt a legrosszabbra gondolni. Körbekapja pillantását, hátha talál valami közelharcban is értékesíthető tárgyat és a látható zugok számának növelése érdekében el is mozdult a helyéről. Noha ebben némi nehézséget okozott az, hogy kiszemelték maguknak a bőrszárnyas, talán távoli, nagyon távoli rokonok (?). ~ Tényleg semmire sem mennék varázserő nélkül. ~ Konstatálja önmagának, amikor is megtekeri a levegőt. Szerencséjére a sárkányfattyak a levegőben való közlekedést választották és bizonyára jól értik a repülés művelését, de Sounak sem kell szégyenkeznie. Mint azok közül való, aki a felhők között cseperedett, pontosan tudja, hogy milyen módon kell megmozdítania a levegőt ahhoz, hogy olyan láthatatlan örvényfolyosók szülessenek, amik kegyetlenül, akár a földhöz is vágják a nem megfelelően döntő szárnyas lényt. Így igyekszik elérni, hogy ha nem muszáj, akkor egy ilyen cseppet sem szívderítő külsejű lény se kerüljön túl közel hozzá. Közben pedig a markában a korábban megteremtett fagyos labdácskák száma, miután újra megnövelte őket, ismét csupán csak két darabra csökkent.
Egy pillanatra elveszettnek érezte magát, ahogy cseppet sem sikkes ugrását, tántorgását követően egy ház fala segítette ki és mindez csak egy kővé vált támadólepottyanása miatt. Méltatlankodhatna, moroghatna, és nyugodt szívvel adhatná fejét a kétségbeesésnek, de nincs rá ideje. Nem hallotta és nagy valószínűséggel későn vette volna észre az erődből érkezett vendégét, ha az nem játszik el fegyverével. Az élesen villanó, gyorsan suhanó ezüstös fény mozgása azonban elég figyelemfelkeltő volt. A falon elcsúszó keze valami hengeres dologba akadt, öntudatlanul ragadta meg a ki tudja mire használt, seprűnyélnek azért vaskosabb fadarabot. Ugyan akkor az egyik gömböcskét habozás nélkül a támadójához vágta, vaktában, amiért szidta is magát, mert mi van, ha nem sikerült eltalálnia? Baj. Ami ellen ösztönösen is mágiával igyekezett védekezni, hasonlóval, mint korábban a földdémon ütése ellen. Tekintetével a sötét elf alakját, mi több tekintetét kereste, de vetett egy pillantást a megszerzett botra. ~ Végül is! Ezt csak egyetlen kardcsapással vágja ketté. ~ A gondolattól függetlenül, nagyon is elszántan fogta a botot, hogy esetleg, ha a pajzsa ugyan úgy ripityára törne, mint korábban, akkor legyen mivel térden vágni az elfet. Ám, ahogy ellenfele, úgy ő is készül egy aprósággal, kicsi és éles pengékké szándékozik faragni a pajzs mágiadarabkáit. ~ Nem kifejezettebben szeretném, ha túl közel jönne. Olyan... olyan...~
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nawarean

avatar

Hozzászólások száma : 1461
Életkor : 25

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-05-17, 7:37 pm

*A lények hullnak s minden egyes fatty kit a túlvilágra küldök kővé dermed. Nincs sok időm a lányokkal foglalkozni ebben a helyzetben most csak magukra vannak utalva. Nehéz helyzetbe keveredtünk s agyam pörög miként lehetne kilábalni belőle. Majd egy dárda repül el mellettem s talál célba az egyik fattyú mellkasaban. Mire felpillantok a lovasok már mellettünk vannak.
-Lányok! Lóra... -majd átpillantok a lovagra-Persze ha te sem bánod, nem tudom ők ketten meddig kísérnek minket de én veletek tartok.
*Egy pillanatra megláttam Sou sárkány alakját az égen s láttam merre fele haladt. Ez nem jelentett semmi jót ha már át kellett változnia.
- Jobban mondva csatlakozok később vigyázzatok rájuk lovag. Nekem viszont most dolgom van.
*Bolintok egyet, majd elillanok.
~A gyors...
*S lábam futásnak ered annyira amennyire sérüléseim engedik. Egy igazi bérgyilkosnak a legjobb barátja a sötétség s bár lángokban áll minden én viszonylag könnyen s gyorsan veszem az utcákat egymás után. S néhol ahol fennakadok egy gyors vágás repít le egy egy fejet avagy kart. Éppen kit hol talál el. S most kutathatom a kis repkedő barátomat bár nyomot hagyott maga után rendesen. S nemsokára rá is lelek. Egy sötéttel játszadozik s vaktában eldobott fagylaltja majdhogynem az én arcomra fagyasztja a mosolyt. Viszont ezzel teljesen magára vonta támadója figyelmét itt varázslók csatája lesz. S ekkor a nesztelen talpak az égő város s a halál sikolyainak hangját ki tudják használni mert most korántsem olyan kecses a járásom mint eddig. De a lesből támadás sikeresnek kell hogy legyen. Sou mire felemeli botját figyelmes lehet egy ezüstös vékony kardra ami megcsillan a férfi szájából előtörve. A kisagyon keresztül a szájon át, azonnali halál s ami praktikus teljesen megbénítja az áldozatot hisz a központi idegrendszer veleje található itt.
-Megtépaztak?- halkan nevetem el magam
*Majd a kard félbe vágja a fejet mi egyik oldalán teljesen nyitottá válik s vér áztatja a földet.
-Helló pajti...
*Rázom le a kardról a sötét vért ami odafroccsen a földre.
-Mégis mi a nyavaját akartál azzal?
*Mutatok a bunkóra a kezében.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1157

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-05-17, 10:34 pm

//Mese: Égiháború//

*A vízesések városa. A Birodalom egyik jelképe, elit haderejének székhelye, s egyben egyik jelentős gazdasági gócpontja, melyet most a háború szele elér.
Egykoron dicső házait lángok nyaldossák, halottak lehulló testei zúzzák be tetőit, míg más részeit éppen a repülő vár magasból aláküldött romboló támadásai rongálják.
S ha ez nem volna elég, az elfoglalt helyi védműveket saját védendő városuk ellen fordítják a támadók.
Nizzre’Zotreth, Filnoren helytartója hatékonyan irányítja Avlanion ostromát, s egyelőre jele sincs annak, hogy az olassië-i csúfság ismét megessen eme hírhedt erőddel.

A fogadó melletti sikátorban a két máguslány közül Ryn az, ki hevesebben védekezik a támadó sárkányfattyakkal szemben, noha csupán azokra van hatással árnyvarázslata, kik lábaikkal a földet érintik is.
Ám a levegőből érkezők ellen eme trükk nem túl hatásos, s ezt tapasztalhatja is, midőn köpenyét hasítja fel az egyik sárkányfatty fegyvere.
Épp ezt tapasztalhatja Kesa is, ki tán még Rynnél is szorultabb helyzetbe kerül, ugyanis a fegyver nem csupán ruházatában, tesz kárt, bőrét is megsebzi, s eme tényt jól jelzi a vörös folt, mely megjelenik a seb környékén.
Aldo varázslata tán társainak legalább annyit ártott, mint saját magának, s szerencséje, hogy nem épp a lovasok felbukkanásakor sütötte el, hisz még őket is ledönthette lábukról.
Ám eme egyszerű tény az, mi megmenti éltüket, hisz a dárdák, melyekkel nem egy támadót szegeznek kővé vált szoborként a földhöz, falakhoz, igen jól jönnek.
A tiszt kérdőn pillant a két mágusnőre, jól jönne nekik pár varázsló, csapatuk fogyatkozott a küzdelemben, mikoron a tér felé tartottak.*
- Jöjjetek, minden harcra kész kar jól jön a városnak!
*Int, s két gazdátlan lovat juttat nekik, majd a fehér hajú mágusra néz.*
- Üdv csapatunkban!
*Üdvözli az újdonsült mágust is, s ha kiderül, hogy a két nő csatlakozik-e, hát megsarkantyúzzák a hátasokat, s a továbbra is a levegőből támadó fattyakkal harcolva haladnak tovább dél felé.
Noha hatékonynak tűnik e haladás, nem leányálom az utazás még rövid távon sem. Ha a két mágusnő velük tart, a lovak ellen is támadnak a levegőből rájuk repülő fattyak, s Aldo is újdonsült ismerőst üdvözölhet a nyeregben maga mögött. A hátas hátsó részére érkezik egy sárkányfatty, ki már emeli is buzogányát, hogy bezúzza vele Aldo fehér üstökét.

A tanácsterembe érkezett erősítés némi könnyebbséget eredményez a Tanács védőinek, noha ez csupán röpke másodpercekig tart.
Jó, ha tudják, a hajítógépek által lőtt épületet nem felejtették el még odafent, s újabb fattyak közelítenek az ablakokhoz, midőn épp töltik a hajítógépeket társaik.
A tolvaj szavaira, Arveleg lép akcióba, hogy gyors verbuválással igyekezzék csapatot faragni, mellyel képes lehet a közeli hajítógép ellenséges személyzetét deaktiválni.
Nem oly könnyű feladat lesz ez, de majd látni fogja.
Jeremy dönthet, vele tart, avagy marad a Tanács védelmére, melynek immáron két tagja is elesett.
A karvalyorrú mágus kimerült, miként az elf, s a törpe is az, hisz a kezdetektől harcban állnak, akárcsak az védelmükre rendelt lovagok.
Az újonnan érkezett avlanioni harcosok közül gyorsan csatlakoznak, míg Zeltaren, s az épületben maradók újra kénytelenek harcba szállni.
A Talhart ház fia egy fokost láthat közelíteni vértjének rése felé, ott keresve könnyed sebezhetőségetk. Egy sárknyfattyban végződik a fokos, csupán egyben, mivel társait az avlanioni katonák még tartják.
Arveleg elhagyja az épületet, s immáron odakint is támadás alatt állnak. A levegőből zuhanórepülésben támadja őket egy csapat fatty.
Jeremy is erre a sorsra jut, ha velük tart, noha maradása esetén Zeltarenhez hasonlóan, ő is kénytelen közelharcba bonyolódni.

Sou varázslatai beválnak, s nem egy sárkányfatty zúzódik össze a földön, vagy némely háznak falán, melynek aztán részévé is válik, immáron kővé dermedve.
Akad azonban olyan is, ki túléli, s kitör a légörvények csapdájából, s az ég felé veszi az útirányt.
Az ellene érkező sötét elf felé vágott fagylabda elszáll az elf mellett, majd csaknem Nawareant találja telibe.
Cserébe a sötét elf által küldött sav is beteríti a gyöngysárkány által húzott pajzsot.
Nawarean ekkor érkezik meg, s hogy nem a sötét elfet fejezi le, az a halott ábrázatán látszik.
Még egy sötét elf jelent meg, ki eddig a tetőről figyelt, s egy sárkányfatty is. A másik sötét elf immáron holtan fekszik, s a fehér hajú harcosnak ritka szerencséje volt, hogy nem egy fattyat szúrt nyakon, mert látványosnak szánt vérfürdője utolsó lett volna tettei közül.
Ezen idő alatt Sou ellenfele leguggolva visszakézből nyes Nawarean térdhajlata felé, s kitér oldalirányba, miközben Sou pajzsa ellen is indít mágikus támadást.
Nawarean ezen idő alatt jobban teszi, ha az ég felé pillant, ugyanis ott újabb fattyak veszik célba,s hajítják meg félfejnyi, szilárd kövekkel.
Nem gyerekjáték, noha tán annak tűnhet, de a Sou ellen érkező harcos közel sem könnyed ellenfél*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aldo Barras
Vörösköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 420
Életkor : 129
Munkahely : Vándor

Character sheet
Nép: Külhoniak
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-05-18, 7:45 pm

*Nem nagyon törődik a többiekkel, hogy jönnek vagy sem a katonákkal. Aden nemsokára el is tűnik a képből, a két máguslány, egyelőre még nem tudni jön-e. Akár úgy döntenek, hogy velük tartanak, akár nem, a kis csapat elindul, de nem kell messze jussanak, hogy a levegőből támadó fattyak újra lerohanhassák őket.*
~Remek, így még nehezebb felvenni a harcot velük szemben, nem tudok annyira kitérni támadásaik elől, mintha a földön lennék...és ez még rosszabb lesz, ha még sűrűbben jönnek ránk.~
*Hamarosan be is következik, amitől tartott. Mivel hátra nem tudott oly könnyen fordulni, hogy átkait arra fele is szórja, az egyik lény ki is használja ezt és a nyeregbe telepedik mögé. De ez most nem ölelkezni akar. Annyi szerencse/balszerencse még hozzáadódik az egészhez, hogy a hirtelen kapott plusz súlytól a ló megijed és két lábra ágaskodik, így a szerzet első ütését elvéti, mellyel Aldo fejét célozta be. Bár így is jól hátba találja a mágust. A ló viszont továbbra sem akar megnyugodni, így megbokrosodva, esztelen vágtába kezd, elhagyva a társaságot, miközben hátán a több, mint vérre menő küzdelem folyik.*
- Resectum tracta!
*Veti hátra kezét, a lény felé, mely nem tud ellenállni az őt tovataszító mágiának, bármennyire is mélyeszti karmait a ló farába, de mielőtt végleg lesöpörné az átok, még egy utolsó ütést megkísérel...
Távolról csak annyi látszik, hogy egy vörösköpenyes vágtat végig az utcákon, rádőlve lova nyakára, s ha közelebbről tekintenénk meg, csak akkor vennénk észre, hogy fehér fején is megjelenik valami vörös, mely idővel utat tör magának, hogy vékony patakocskaként elhagyja a fehér szálú erdőt, ahonnan felbuzogott, s lecsöpögjön a sötét ismeretlenbe.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nawarean

avatar

Hozzászólások száma : 1461
Életkor : 25

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-05-20, 2:39 am

*Nem sok idő maradt a csevegésre hisz van amit én sem veszek észre főleg, hogy egy ostrom közepén nincs sok ideje az embernek felmérnie a terepet. Meg is lepődök kissé az új ellenfél hirtelen bemutatkozásán. Nem sokat teketoriázik maris felém indítja a támadást. Kardommal terelem el a fegyvert, s közben hátrébb szökkenek, s igy a kard a levegőt hasítja csupán. De ez még csak a kezdet hisz a bőregerek is megerkeztek s koponya nagyságú köveket zuditanak ránk. Amit lehet azt csak kikerülöm amit nem azt kardommal még épp időben elteritem vagy ketté szelem
De elkerülhetetlen a nehannyal való találkozás. S ekkor lépek at az óriás tancaba. Majd egy hirtelen mozdulattal Sou mellett kötök ki.
-Fogd!
*Rántom elő Mambát a tegezéből s átnyújtom a fiúnak.
- Csak meg ne vágd magad vele.
*A furcsa sötét színű anyag ami csöpög le róla sejteti mire is használható. Egyértelműen egy remek koktél.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kesa Klensbane
Szürkeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 306

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-05-22, 9:30 pm

//Mese: Égiháború//

* Az égből aláhulló törmelék szakítja félbe Ryn örömtáncát és az ifjú nemes gondterhelt emlékmaradványait. *
- Azok nem kövek, hanem maradványok!

* Javítja ki Rynt. Jobb, ha mindenki tisztában van a sárkányfattyak képességével. *
- Ezek a lények halálukkor kővé dermednek, mindennel és mindenkivel, ami vagy aki hozzájuk ér.

* Kicsit talán nagyobb ismeretre mutat rá ezzel a magyarázattal, mint amekkorára szeretett volna, de most már mindegy. Mindenesetre tarsolyában már ott lapul a megfelelő válasz, ha az információira kérdeznének rá. Szerencsére ez nem történik meg.
Inkább Nawarea áll elő egy újabb ötletét, ami szintén nem nyeri el Kesa tetszését. Még szerencse, hogy nem neki kell ismét elutasítania az ötletet. Sokkal egyszerűbb lenne szépen elsétálni a sárkányfattyak között, hasonlóan, mint azt tette Avlanionban is lovával, de sem idő sem kedve nincs önként ilyen ajánlattal előhozakodni. Arról nem is beszélve, hogy egy illúziókat használó mágus akkor érheti el a legnagyobb sikereket, amikor senki sem tud az illúzióiról.
Így csupán helyeslően bólint Ryn válaszára.
Mígnem az ő figyelmét is felhívják Aldora és közeli társaságára. *
- Ijjj…
* Száját elhúzva fogadja a további szavakat, és Ryn válaszát. *
- Ha véletlen volt, ha nem, könnyedén megölhetett volna minket. Ráadásul nem olyan ügyetlen varázslónak mutatta eddig magát, aki gondolkodás nélkül elkántálja az első eszébe jutó varázslatot
.
* Még ha nem is látta, hogy Aldo valóban szándékosan lökte feléjük a démont, Nawarean szavai azonban bogarat ültettek a fülébe. Arról nem is beszélve, hogy eddig sem szívlelte a férfit.
Túl sok idejük azonban nem maradt Aldo tettén rágódni, vagy éppen szoros kapcsolatát figyelemmel kísérni, hiszen újabb fattyak érkeztek a fogadó elé, akiket Nawarean hamar kezelésbe is vesz. Ráadásul nem is akármilyen sikerrel. Ez pedig nem kerüli el a Klensbane ház örökösének sem a figyelmét.
Márpedig ha valaki ilyen könnyedén bánik el velük, akkor különösebb okot nem lát a beavatkozásra. Kardját elővéve tartja azt maga elé, amolyan fenyegetésképpen, és időnyerés gyanánt. Bár nincs túl nagy tapasztalata a használatában, azért még talán a fattyak sem rohannak csak úgy neki egy fegyveresnek, de tévednie kell.
Az egyikük hamar ráront a fiatal nemesre. Talán már a fegyver tartásából feltűnt neki, hogy nem egy harcossal van dolga. Vagy csupán a méretes erőkülönbségen az, ami kellő magabiztosságot ad erre.
Kesa bár fegyverét a sárkányfatty fegyverének útjába helyezi, azt azonban gond nélkül sepri félre a másik, hogy következő mozdulatra már a vékony teste célozza meg.
A váratlan és gyors mozdulatra nem is sikerül Kesának megfelelően reagálnia. Ha pedig nem ekkor érné el őket Aldo lökéshulláma szinte egészen bizonyos, hogy a felszíni sérülésnél súlyosabb következményei lettek volna a támadásnak.
Azonban ez a támadás meggyőzte a fiatal nemest, hogy nem szabad alábecsülnie a fattyak harci tudását, ezért amint sikerül visszanyerni egyensúlyát máris kezét kinyújtva kezd varázslatába. *
- Letupan cahaya!
* Szavai végeztével szemeit becsukja, hogy a tenyeréből feltörő vakító fénnyel saját magát egyáltalán ne vakítsa el.
Miközben pedig korábbi támadója látószerve időleges elvesztésével van elfoglalva, addig Kesa lesújt a lényre, ami talán végzetes is lenne, ha vértje és kemény pikkelyei nem védenék meg a testet a halálos sérüléstől.
Kesa már újabb csapásra lendíti kardját, mikor egy dárda szúrja át támadóját, majd pedig rövidesen már csupán szobor formájában mered vissza rá.
Először Ryn felé fordul, majd Nawareant követve, ő is megindul  a katonák felé. *
- Csatlakozom…
* Amennyiben azonban Ryn arcáról is ezt a választ olvassa le, akkor kettejük nevében válaszol.
Való igaz, hogy korábban esze ágában sem volt a városért harcolni, azonban ez a támadás kezd nagyobbnak ígérkezni, mint amekkorára elsőnek gondolta. Arról nem is beszélve, hogy nagyobb tömegben talán könnyebben ki tudja húzni magát a harcok alól. Csak nem küldenek ezek a lovagok két ”védtelen” nőt a frontvonalra.
Az egyik megüresedett hátasra felülve halad a csapattal, egyik kezét szinte folyamatosan sérülésén pihentetve.
Ha Rynnek már nem jutna saját négylábú cimbora, akkor Kesa felajánl egy helyet maga mögött, bár ha így tesz igen hamar olyan érzése támad, ezt a döntését még meg fogja bánna.
A sárkányfattyak támadásánál megpróbálja meghúzni magát, minél kevesebbek figyelmét felkelteni. Had foglalkozzanak a fattyak csak a katonákkal, ők úgy is jobban az ilyesmiben, mint egy olyan mágus, aki nem szívleli a szemtől szembeni harcokat. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 68
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-05-23, 7:43 am

//Mese: Égiháború - Nawa milyen fegyver is ez? nem volt időm utána olvasni ^^//

Nawarean megjelenése a megkönnyebbülés érzésével töltötte el, azonban az elhangzó szavain, ha csak úgy háttérbe szorítva a gondolatokat, nem tudta eldönteni, hogy most morogjon vagy inkább nevessen. Végül egyiket sem választotta, vagy pontosabban mindkettőt félig-félig.
- Te is alkalomhoz illően festesz. – mosolyogva, morogta motyogva az orra alatt, miközben kénytelen volt a korábbiaknál is komolyan venni az ellenfelét, azaz most már az ellenfelüket. Az anyag, ami pajzsán megtapadt cseppet sem volt bizalomgerjesztő, veszélyességét azonban jelezték számára a finoman csillogó szemcsék, amik feloldódtak pajzsa külső vonalán. Így tudatosan átformálta varázslatát, hogy elzárja ezt az anyagot, lehetőleg egy ugyan olyan könnyen kezelhető kis gömbbe, mint a fagylabdái. Szeretné ugyan is ezt a veszélyes anyagot a megalkotója ellen fordítani alkalom adtán és alkalom adódik, szinte azonnal. ~ Erős. ~ Állapítja meg magában, amit azért kezdetektől fogva sejtett és még valamit, hogy ez a sötétbőrű szerzet képzett is, tudja, hogy vigyáznia kell, de általában ezt az egy dolgot szokta felelőtlen módon „elfelejteni”.
Nem a fehér hajú harcosra összpontosít most, hanem az ellenfelükre, aki már is döf és varázsol is. Sou sem rest cselekedni, meglendíti a botot alulról felfelé ütve és közben lép is, abban reménykedve, hogy neki is sikerülhet az, ami ellene másnak már bevált. Mert akadt dolga olyan harcossal és nem csak orkkal, aki pusztán fizikai erejével zúzta össze a varázslatát. Egy bizonyos szintig számol azzal, hogy az új varázslat erősebb, mint az az erő, amit ő ki tud fejteni, ezért készen áll arra, hogy elugorjon és egyben elhajítsa vagy az ellenfele varázslatát tartalmazó kis göböt, vagy a saját fagylabdáját. Ezúttal azonban pontosan célozva, gondolva arra, hogy a guggoló ugorhat, dőlhet, vagy el is tűnhet, ahogy erre ő is felkészült és talán sikerrel el is kerüli a támadást. Nem egészen a testére irányozza, de kétségtelenül a lábait veszi célba.
Ha sikerül, épségben megúsznia a „merészségét”, akkor van ideje újfent meglepődni Nawarean hihetetlen gyorsaságán, ami még mindig ámulatba ejti, de ezúttal meg is rémíti. Nincs hozzászokva, vagy is Kaintól valahogy megszokta, hogy mindig mellette van, ha baj van, de az aranysárkány sosem keveredhetett Sou varázslatai elé, ellenben attól félt, hogy ez a harcossal megeshet.
- Veszélyes a gyorsaságod! – aggodalmát és egyben elismerését meg is osztja a másikkal, de ahogy előkerül a fegyver, némi értetlenség rí le az arcáról. Örül ő, de a látvány kissé bizarr és a figyelmeztetés nélkül sem szívesen próbálná ki azt a „löttyöt”. ~ Pedig azt hittem, hogy már láttam a legtöbb furcsaságot. ~ De nem szentel nagy figyelmet a kapott fegyvernek, mert nem teheti, az ellenfelük még itt van, ahogy annak a levegőben érkező társai is. ~ Ha lenne időm, azokat a köveket…~
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
avatar

Hozzászólások száma : 636

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-05-23, 12:34 pm

Az nem kérdés, hogy igazam van, csak az, hogy miként fogjuk ezt megoldani. Az újonnan csatlakozott városi katonaság legalább elég időt adott ahhoz, hogy összeszedjek egy tegezre való nyílvesszőt, mert úgy látom a legjobb taktika ezekkel a fattyakkal szemben, ha minél távolabb tartom őket magamtól, mert a kardnál könnyen előfordulhatott, hogy maga az áldozat akadályozza meg, hogy időben húzza vissza az elffia a pengét, aztán már csak a csoda segíthet, hogy időben engedje el a markolatot, mielőtt maga is kővé dermed.
Ezért nem is kísérletezek szúrással ha mégis kardot kell forgatnom, a kaszabolás sokkal biztosabbnak látszik……feltéve, ha nem omlik a fejünkre az épület, mert akkor teljesen mindegy, milyen taktikát választok.
Én már rég elmentem volna, ha rám hallgat a társaság, de most már felesleges ezen rágódni, mert valószínűleg már sehol nem lenne a nemes tanácstagság biztonságban.
Egy lemond grimasszal veszem tudomásul az épületet érő lövések szünetben az ablakokon beröppenő újabb szárnyas lények megjelenését. Úgy látszik őket nem zavarja, hogy, ha társaik sikerrel járnak, akkor velünk együtt pusztulnak el, de hát senki nem tudja mi járhat azokban az ocsmány fejekben.
A helyzetet Arvaleg igyekszik megoldani, azzal, hogy felveti, talán egy kis csapat leszerelhetné a katapultokat kezelő támadókat, ami tényleg nem rossz ötlet, de ahhoz oda kellene jutni.
~ Két ember? ~ hüledezek miközben a férfire nézek, de hát végül is teljesen mindegy, vagy az itteniek gyengülnek meg annyira, hogy a távozás után azonnal elesnek és akkor talán tényleg megrendülne a város egésze, vagy megpróbálkozunk – igen, vagyok annyira bolond, hogy menjek, - a lehetetlennel.
Valahogy még ez is jobbnak tűnik, mint, hogy egy épület rogyjon a fejemre.
Talán a szarvas agancsos Lovag ki tud tartani a most csatlakozott erősítéssel, de ha az épületet tovább lövik, valószínűleg mind itt veszünk.
- Megyek! ~ Bár biztos vagyok benne, hogy még nagyon megbánom. ~ mormogom a hangos beleegyezés után már az orrom alá, de a kezembe kapva az íjamat, lövésre készen tartok a már lassan társnak is beillő lovaggal.
Nem is bánom meg, hogy felkészültem, hiszen ahogy kitesszük a lábunkat, azonnal lecsapnak ránk az égből a sárkányfattyak. Próbálok az épület falánál maradni, hogy legalább a hátam védve legyen és amellett haladni, miközben a nyilam egymás után lövöm ki, hogy távol tartsam a lényeket, ameddig csak lehet.
- Ne álljunk le közelharcra, ha mód van rá. – kiáltom oda a lovagnak. – Ha lehet rohanjunk, ahogy tudunk a célpontunk felé.
Valószínűleg, ha megállunk megpróbálnak körülvenni és akkor négyesben sehová nem jutunk el. Nekünk most csak a gyorsaság segíthet, nem az erőfölény, ami nem nálunk van.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aldo Barras
Vörösköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 420
Életkor : 129
Munkahely : Vándor

Character sheet
Nép: Külhoniak
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-05-24, 7:48 am

*A lóháton való zötykölődésre ébred, szemei előtt még összefolyó ködfátyolfelhők úszkálnak. A ló ekkor ér az utca végére, melyet még mindig vágtában szel át, így amikor veszi a kanyart, Aldo meginog a nyeregben, s mire észbe kapna, le is vágódik a földre, hol az egyik ház faláig gurul. Kisebb trauma éri csontjait, de fejét ezúttal nem üti meg annyira, hogy megint eszméletét veszítse. Egy ideig nem is próbálkozik a felkeléssel, viszont a ház elemeit lángok emésztik, s ha nem vigyáz, még rádől valami, bár akkor már joggal gondolhatná, hogy a balszerencse mellé szegődött a mai napra.
Leporolva magát úgy-ahogy, egyenesedik fel. Tekintetét körbe sem kell hordozza, máris feltűnik neki, hogy mennyire közel került újra a város falaihoz.*
~Legalább egy ennyi…~
*Egyik várfal melletti lépcsőn felsietve tekint alá, s mivel a kapuktól szinte egyforma távolságra van, így nem is lenne gond azzal, hogy harcolnia kéne a túloldalon az ellenséggel. Csupán az a tömérdek vízmennyiség zavarja, amelyből időnként a lángoló város felfedi fehérfejű tükörképét. Az igaz, hogy nem a vízesés felőli oldalon van, de mi a garancia, hogyha ugrik, kiérhet a partra gond nélkül. A kapuk fölé menni, hogy ott ereszkedjen le a szárazra botorság lenne, hisz az ellenség karmaiba futna, ha addig le nem nyilaznák. A déli kapu amúgy is elesett már, ahogy a tiszt mondta, talán eddig az északi is. Így most már nem maradt más út ki innen csak a vízen keresztül.*
~Jobb, ha nem ugrok innen fentről, nehogy észrevegye akárki is a csobbanást. A vízben nem tudom amúgy sem védeni magam...Keresek egy kötelet és leereszkedem rajta a víz színéig, amennyire csak lehet.~
*Gondolkodva lépdel át több kivérzett hulla között is, egyelőre fel sem figyelve rá, hogy 100 méterre tőle intenzíven katapultoznak a falról a város fele.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Arveleg
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 72
Életkor : 31
Munkahely : Fehérló Rend

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-05-24, 8:42 pm

// Mese: Égiháború //

* Arveleg megbízott társaiban, s nehéz szívvel, de mennie kellett. Jeremy mellé áll majd a katapultok elfoglalásában, aminek örült, hiszen a félelf jó íjász volt, nem mellesleg fürge, tudott bánni a karddal, valamint a mágiával is, bizonyos szinten. Zeltaren pedig tartani fogja az állást, legalábbis erősen bizakodott benne a tarsisi arisztokrata ifjú. *
- Akkor előre bajtársak, foglaljuk vissza azokat a katapultokat a mocskos sárkányfattyaktól!
* Biztatta Arveleg a társait, azután a kisebb különítménnyel az ajtó felé vette az irányt. Néhány vágást megejtett az ellenség felé, viszont egyikkel sem kívánkozott párbajba keveredni, hiszen az idő szűkében voltak, az épület bármikor csődöt mondhatott a becsapódó lövedékekből kifolyólag. Az egyik ellenséges lény megkísérelte őt megtámadni, viszont mielőtt lesújthatott volna rá a bestia, ő a kardgombjával szándékozott képen vágni a sárkányfattyat, aki jobbik esetben ettől majd megrökönyödve hátrál meg. Amennyiben valamennyi egérutat biztosít Arvelegnek, úgy tovább nyomul. Kiérve az ajtón, ismételten bajba keveredtek, hiszen Filnoren csatlósai az égből zuhantak alá, mégpedig gyilkos szándékkal. A hegyes fülű tolvaj tanácsa jó ötletnek bizonyult, ettől függetlenül a kivitelezése nem lesz annyira könnyű, mint elképzelték.*
- Szabad utat kell biztosítanunk az íjászoknak, Jeremy! Nem mondom, hogy vágjuk le mindet, azonban néhányat fel kell tartanunk, ha csupán másodpercek erejére is!
* Szólt oda a félelf szövetségesének a páncélos vitéz, ezt követően egy alulról indított vágással próbálta életétől megfosztani a fattyat. *
- A várfal valamelyik lépcsője felé kellene vennünk az irányt, a falakról jobb a rálátás, sőt a bekerítésünkre is kisebb esélyt nyújtunk számukra.
* Tett ismét javaslatot a Fehérló Rend idősebb alapítója, miközben szemeivel feljáró után pásztázott. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1157

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-05-24, 10:15 pm

//Mese: Égiháború//

*A fogadó környékét végül az utolsó védők is elhagyják, magukra hagyva az azt megszálló sötét elf különítményt.
A sárkányfattyak nem könnyítik meg a déli kapu felé haladást, s nem egy katona végzi holtan, avagy kővé válva az úton, míg arra tartanak.
Aldo is csupán nehézkesen szabadul a maga ellenfelétől, s így, bár a katonák kiáltoznak utána, nem tehetik meg, hogy a lova nyakára borulva vágtató vörös köpenyes alak után menjenek. Így is vannak veszteségeik, s feladatuk más e pillanatban.
Hát folytatják útjukat, Rynnel, Kesával nyergükben a kapu irányába.
Ryn e menet alatt szintén elszenved egy kard ütötte sebet, igaz, vágást csupán egyik combjára, de még nyeregben bír maradni, amikor a kapu környékére érnek.
A tiszt, kezét felemelve jelzi, hogy álljanak meg.
Sárkányfattyak tömegei sereglenek a város déli bejárata előtti üres téren, s a kaput is vigyázzák. Nem nyitják ki.
Hamarvást felharsan az avlanioni helyőrség kürtje, mire válaszok érkeznek a különböző utcákból, s a katonák dárdákat lengetve rontanak a fattyakra, kik a kaput őrzik.
A tiszt még visszapillant a két nőre, majd ő is fegyverét felemelve támad.
A sárkányfattyak válasza nem marad el, s hamarvást az égből is támadás indul, mely már nem kíméli Kesát és Rynt sem.
A fattyak kövek záporát zúdítják a két mágusra, s a közelükben lévő harcosokra is.
Aldo, noha szerencsésen lekerült lováról, s nincs is túl messze a fal, s eme falon már elesett a katapult is, mely így a várost lövi e pillanatban is.
Botorság volna azt képzelni, hogy csupán a katapult személyzete létezik,s Aldo felett is hallani a szárnysuhogást.
Tán, ha feltekint meg is pillanthatja, a rövid karddal és pajzzsal felfegyverzett két sárkányfattyat maga felett, amint épp támadásra indulnak ellene.
Helyén kell, legyen az esze, ellenfelei összehangoltan próbálják becserkészni, s elvenni életét.

Nawarean a közelítő sárkányfattyakkal kénytelen felvenni a harcot. Nem is oly kevesen vannak, s mi előnynek tűnhet, egy idő után hátrányára is válhat, hisz sebessége mellett lába elé is kell figyelnie, hogy a fejméretű kövekben meg ne botoljék, hisz az még az ő sebességénél is halálos lehet.
Nem egy fatty hullik el halálos csapásai alatt, s tán ügyel is rá, nehogy szobrává váljék Avlanion hős védelmének.
A fattyak azonban fémhálót is kerítenek, s ezzel borítják le Nawareant. Az egyik ház tetejéről figyel egy árnyék, kitől szerezték, olybá tűnhet az ő műve a sebes, s erős harcos elleni csapda.
Nawarean érezheti, mint borul rá a fém, fojtogatón, mint a kígyó, mely áldozatát halálra szorítja.
Sou támadása elől elteleportál ellenfele, s e mágikus táncban a gyöngysárkány is sikerrel kerüli ki a pajzsát átütő átok hatását.
A hirtelen támadt ürességben szemlélheti a fehér bőrű, s hajú harcos küzdelmét a sárkányfattyakkal, mígnem a háta mögötti épület falából kiálló zászlórúdon meg nem jelenik újfent ellenfele, s lendül is onnan játszi könnyedséggel a fehér sárkány ellen támadásba.
Ledobott köpenye, hasonlatosan, mint a Nawareannak szánt fémháló, Soura száll, s az elf immár sebesen ugrik is, hogy lezárja a harcot s suhanccal.
A köpeny mélye meglepetést rejt, s eme meglepetés a sötétség maga, mely kiárad belőle, s a fehér sárkány szemére telepszik.
A hirtelen jött sötétségben, ha a köpenyt leveszi magáról, nem látja sem a várost, sem ellenfelét.
Nem tudni, mily idő, míg az átok múlik szeme világáról, ám abban biztos lehet, a sötét elf mindezt nem várja ki, s első célja, hogy kardját megmártsa a fiatal mágusban.

A tanácsteremben tovább dúl a harc. A tanácstagok, a Fehérló rend itt maradt, s még élő tagjai, s az erősítésként érkezett avlanioni katonák is immáron a Tanács makacskodó tagjait védik.
Zeltaren vértjét átlyukasztja a fokos, de csupán felsérti bőrét, nem okoz súlyos sebet.
Ha időben lépni tud, tán le is vághatja a sárkányfattyat, ki rátámadott.
A falakon újabb lövedékek csapódnak be, megrázva a termet is.
Egy újabb tanácstag esik áldozatul a támadóknak, de a többiek becsülettel helytállnak, néhány kivételtől eltekintve.

Arveleg ezen idő alatt Jeremyvel az oldalán elhagyta a termet, s a fal mellett haladva igyekeznek sebesen elérni a katapultot.
A sárkányfattyak hevesen támadják a kis csapatot, de a kilőtt nyilak mind célt találnak, s ez azért hatékony tud lenni.
Arveleg maga is kiveszi a részét a harcból, s a lovag vágásai is találnak. Kővé vált sárkányfattyak maradnak mögöttük, s egyik társuk, ki nem volt szerencsés ebben a harcban.
A keresett feljárat a falakra kínálkozik is, s csupán két sárkányfatty vigyázza, noha ki tudja, az égből mennyi érkezik még?
Ha elérik, a két fatty nem fogja megállítani őket, de az égre figyelniük kell, mert a falon sem válnak rosszabb célponttá, mint az utcán voltak.






A repülő erőd körül zajló csatának immáron számtalan sárkányfatty, néhány sötét elf, s fekete mágus is áldozatul esik, valamint szép számmal grifflovasok is.
Mégis akad olyan, ki a vár udvarára is betör, s nem is egy őrt elnémít örökre, mielőtt a repülő erőd túlereje őt is magával ragadja a halálba.
Fentről jól látszik, hogy a Déli kapunál ádáz harc folyik, ám az is, hogy egy újabb kapu is elesett az alant elterülő város védelmében.
Morses Kalaton, a grifflovasok parancsnoka a déli kapu visszaszerzésére tett kísérlethez száz grifflovast küld, hogy besegítsenek a levegőből a lent harcolóknak, s tán hamarosan a lentiek is tapasztalhatják, mennyit is jelent, midőn nem csupán a sárkányfattyak a levegő urai.
Avlanion egyik vízesése e pillanatban fagy be, teljes egészében, s eme fagy tovább halad.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nawarean

avatar

Hozzászólások száma : 1461
Életkor : 25

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-05-25, 2:42 am

*A penge végig simítja az oldalam, az ezüstös szín most a saját véremben pompázik ennek oka van. S nem is kicsi hisz a fattyak halálukkor magukkal viszik azt ki hozzájuk van kötve viszont most a vérem mérgezőbb mint akármi más e tájékon. S a csata csak most kezdődik, nincs időm figyelni Soura s neki is megvan a maga ellenfele, aki meglepően ügyes, nem is értem a dolgot.
~ Hova a fészkes fenébe bújtak ezek akkor mikor levágtam az elitjeiket... még régen...
*Viszont az ivadékok csak hulltak kezem alatt volt ki a méregtől s volt ki egy szempillantás alatt elvesztette fejét, s a két rész külön dermedt kővé, nehéz ekkora kupacban csatázni s már lépni sincs sok hely. Ekkor érzem valami rám terül valami súlyos, ami megtorpanásra késztet, egy lánc háló. Felpillantok ahonnan ez érkezett. Egy fekete elfet látok magam előtt, szemeim elhúzom s oda pillantok Sou ra. Nem akartam előtte használni, de kénytelen vagyok. S ami rosszabb hallani is fogja azt miben biztos vagyok, hogy soha nem szeretne hallani.
-Sárkányölő tánc...
*Kardom a földbe szúrom, markommal a láncot megragadom, s minden erőmből elkezdem húzni azt. Az ilyenek csak oly erősek mint a legerősebb láncszem, amin látszik, hogy ez egy egyszerű ember ellen készült, hisz hamar megadja magát. S szerte hullik s én ismét szabad utat kapok. Az első a legközelebbi fatty, épp elég távolságra van tőlem. Felmérem a köztünk lévő utat viszont a végén csak egy jókorát rúgok az előttem heverő társának fejébe mivel telibe csavarintom az övét. Egy mögülem támad hallom a lépteit, a kezének suhanását, majd az utolsó pillanatban megpördülök a kard mi eddig lefejezett volna most egy törött kéz tulajdona. Majd csörömpölve a földre esik, a lény előttem vergődik törött kezét sajnálgatva. De nem időzhetek vele sokat kardom most útban lenne, ez itt a pusztakezes harc ideje. A létfontosságú szerveket támadom bordát mi átszúrja a tüdőt, torkot min már nem szűrődik át a levegő.
-Nemis oly rég még elit harcosaitokat gyilkoltam halomra Gwaith Dur szívében... Ez most sem lesz különb...
*Majd mire ismét Soura pillantok egy lepel van a fején, s egy sötét elf vágná le azt a köpenyen keresztül. Egy buzogány van a földön s azt ragadom meg s teljes erőmből hajítom az elf felé, aki feltehetőleg kis barátomra koncentrálva már csak annyit érezhet belőle, oldalát egy buzogány zúzza szét. De ezt nem várhatom meg, hisz kardom után nyúlok s máris védem magam a további támadóktól, viszont fél szemmel Sout követem, valami furcsa rajta.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
avatar

Hozzászólások száma : 636

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-05-30, 2:49 pm

//Mese: Égiháború//

Azt gondolom, nem választottam a rosszabbik utat, mikor Arvaleggel tartotta, hogy megszabadítsuk a katapultok támadásától az épületet, mert kint legalább szabadabban lehetett mozogni, mint a négy fal között, ráadásul az íjamnak is nagyobb hasznát vettem a röpködő sárkányfattyak ellen, mint a nyüzsgő harcolók között, ahol akár véletlenül is megsebezhettem ,ég a bajtársat is.
Örültem neki, hogy annyi nyílvesszőt szedtem össze, amennyit csak tudtam, mert bizony, ahogy elhagytuk a Tanács épületét, rá kellett jönnöm, hogy az utcán sincs sokkal kevesebb ellenség, mint odabenn.
Amint a röpködő fattyak észlelték kis csapatunkat, azonnal támadni is kezdtek, én meg igyekeztem még a levegőben leszedni, amennyit csak lehetett, hiszen jobb volt ezeket a teremtményeket minél távolabb tartani magunktól, bár még így is néha ugrálni kellett a kőként becsapódó alakok előle.
A szerencse némileg mellénk szegődik, amikor csak az egyik lovag küzdelme sül el rosszul és ragad benne a kardja a rárohanó szörnyszülöttbe és mivel késlekedik fegyverét elengedni, válik sziklatömbbé a fattyal együtt.
- Ott a feljáró lovag! – intek állammal a lépcsők felé a falhoz vetve a hátam miután úgy néz ki, hogy épp nem akar a levegőből levadászni semmi, mert igazat adok neki, valahol fel kell jutnunk a katapultokhoz.
Ám az út nem szabad és ha nem vágjuk le gyorsan azokat a lényeket, bizony valószínűleg a levegőből is kapjuk majd az áldást ismét. Az ellenség sem bolond, számíthatnak ilyen akcióra.
- Még tíz vesszőm maradt, aztán már csak a kard marad, ami azt jelenti, hogy közelebb kerülhetnek majd. Ha lehetőséged van, akkor inkább vágj, mint szúrj. – feszítem meg az íjamat és szedem le az első őrt a lépcsőnél, a másikat a két lovagra bízom, de már kettesével véve a fokokat rohanok is felfelé.
A falon még védtelenebbek leszünk, mint lenn az épületek takarásában. Ha támadnak a fattyak elhasználom még a maradék nyilakat, aztán már a kardot kapom a kezembe.
Ha egyedül lennék valószínűleg használnám a mágiámat, hogy könnyítsek a testem vonzásán és gyorsabban fussak, de egyrészt, magamban védtelen lennék, másrészt, a lovag is jó volt velem, most nem hagyom magára.
- Ne álljatok meg. Futás! – biztatom őket.
Elég lesz, ha a katapultoknál harcba bonyolódunk. Remélem a lendületünk elég előnyt ad.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kesa Klensbane
Szürkeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 306

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-05-31, 2:32 pm

//Mese: Égiháború, Ryn//

* Mire a kapuhoz érnek, addigra már Aldo rég levált a csapattól. Kesa fejében még a szándékosság gondolata is megfordult, noha a látottak nem éppen ezt támasztották alá.
Minden esetre nem zavarja túlzottan a másik mágus távozása. A fogadó előtt kétszer is olyan varázslatot használt, mely rá is kihatott, noha az egyik véletlenségből segítségére volt, attól még biztosra veszi, nem azért használta, hogy neki segítsen.
A tiszt jelzésére Kesa is megállítja a lovát, bár nem tudja, mi jár a tiszt fejében, talán itt az alkalom, hogy a katonák segítségére legyen, és egy általa hasznosnak ítélt ötlettel álljon elő. Azonban mielőtt ezt megtehetné, felharsannak a kürtök, és megkezdődik a csata.
Nem éppen ez az, amire a fiatal nemes számított. Még csak esélye sincs elhúzódni a csata elől, miközben a fejük felett fattyak köröznek, sőt a kürtökre válaszul egyre többen és többen. *
- Már csak ez hiányzott…
* Dörmögi saját orra alá, ahogy ő is kiadja ideiglenesen kapott lovának a parancsot, hogy kövesse a többieket. Nem éppen egy csata széle a legalkalmasabb a nézelődésre, mikor az ellenség akkor csap le rád, amikor jónak látja. *
- Adj bele mindent, ha túl akarod élni!

* Szól oda Rynnek, majd kezét máris a levegőből érkező kövek egyike felé emeli. *
- Bergerak!
* A varázsigével egyidejűleg lendíti meg karját is, mintha a korábban becélzott követ akarná eldobni ő is, egyenesen az egyik sárkányfatty felé. Talán még Ryn is jól ismeri ezt az egyszerű varázslatot, mely a nem túl messze található és nem túl nehéz tárgy mozgatására szolgál.
Azonban egy kő nem sokat számít a kőzuhatagból. Azonnal azzal, hogy a támadással tart, a fattyaknak legalább több célpontjuk is van, így csupán egyszer sikerül őt eltalálni a hátán.
A fájdalom hangja utat is talál magának a fiatal nemes száján, ezzel pedig csak még jobban megerősítve azon elhatározását, hogy ezt visszafizeti nekik.
A varázslatot többször is megismétli, hogy annyi sárkányfattynak viszonozhassa az előbbit, amennyinek csak tudja. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 68
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-05-31, 3:25 pm

// Mese: Égiháború - Nawarean //

- Jellemző! – motyogta az orra alatt az elf mágus hűlt helyével szembesülve. ~ Nem hiszem, hogy túl messzire ment volna. ~ Tekintetét ezért gondos keresésre fogta, bánatára nem egy hely állt az elbújni szándékozók rendelkezésére. Tett egy teljes fordulatot, de az utca szintjén, még az elkanyarodó sikátorok sötétjében sem talált árulkodó jelet, amikor felpillantott, nos, az ég több mindennel is szolgált számára. Az egyik tető mintha nem fürödne csak úgy, egyszerű magányában a tűz és a telihold füsttel kevert rejtelmes fényében. Megnézné magának jobban is, akkor is, ha nem támadójára ismer rá, de a mai nap igazán csapadékos. Ez az eső pedig semmi jót nem hozz magával, így odébb botorkál a növekvő kőtörek között, hogy egy újabb fentről érkező szobor agyon ne sújtsa.
Jelen pillanatban egyéb sárkányfattyak nyújtotta problémával azonban nem kell szembenéznie, ez azonban nem a szerencsének köszönhető, hanem egy igazán állhatatosan küzdő harcosnak. Akit nem mellesleg éppen a szeme láttára hálóznak be és bár már gondolatban meglépte a segítségnyújtás első lépéseit, egy szempillantás múlva már kiderült, hogy Nawareanak semmi szüksége arra. Noha, amit kimondott az nem hagyta érintetlenül a fiatal sárkányt, ám ha lett volna rá lehetősége, még akkor sem fújta volna fel a dolgot. Látott és hallott már sok olyan dologról, ami szimbolikusan, vagy akár igazi jelentőséggel kapott nevet. De nem figyelhette meg a Sárkányölő, minden bizonnyal kivételesen hatékony táncát, sőt, egyenesen jobb lett volna, ha nem feledkezik meg arról, hogy a közelben megbújt egy elf, aki szeretné, ha kicsiny és meglehet bosszantó mágus jelenléte eltűnne az élők világából.
Első meglepetésként a karjaihoz érő anyag volt, ha felvágták volna a nyelvét, bizonyosan megjegyzi, hogy neki bezzeg nem fémből font háló jár, hanem bársonyköpeny. Lebecsülik? Azonban a gondos munkával alakot öltő ruhadarabban megbújó hatalom megérintette, ellökte volna magától, hogy sejtve ellenfele szándékát, legalább lássa, melyik irányból igyekszenek egy fejjel alacsonyabbá tenni. Csakhogy a mozdulat nem várt sikertelenségbe fulladt, ugyan a taszító löket meglebbentette a köpenyeget, de az maradt mert makacsul belekapaszkodott végül. Az egy helyben való ácsorgást ugyan is nem tartotta megfelelő cselekedettnek, így vállalva, hogy ellenfele kezére játssza magát próbált volna odébb jutni. A „szerteszórt” kődarabok azonban nem csak a sebes lábúakra jelentenek veszélyt. Sou nemes egyszerűséggel kötött ismeretséget az anyafölddel, így talán első körben sikerült eltűnnie lesújtó penge útjából, pláne, ha Nawarean dobás nem pontosan érne célba.
Oldalára fordul, kikerülve végre a lepel sötétsége alól. Zöld szemei a sarokba szorított macskák dühös lidércfényével villan, de vakon. A város zajaitól viszont nem fosztották meg és meglehet pont ezért nem is esik kétségbe. Meg persze, fent, a felhők között, nem volt ritka, hogy bármerre nézett csak a fehér és szürke felhők vették körbe, egy-egy elvétett irány után pedig nagy sikerrel akadhatott volna fel a szörnyek díszítette oszlopokon, vagy valamelyik magasra nőtt fa csúcsán. Ám, megtanulta, hogyan tájékozódjon, bár érdekes, hogy erre is pont most emlékszik teljes mélységében vissza. Minthogy egyik érzékszerve kiesett a játékból, a megmaradtakra koncentrál. Az elfeket ugyan úgy elárulják a testükben zajló kémiai folyamatok esszenciái, mint az embereket, noha a füst talán nehezíti némileg a szaglást, de ha az életben maradás a tét elég egy apró jel. Hogy fülét ne csalhassák meg olyan könnyen, egy kezét a földön nyugtatja és nem rest segítséget kérni sem. Egy alaktalan fecske telepszik meg a vállán, nem rezdíti meg a mágia érzékeny fonalait a jelenléte, de e kecses és villámgyors teremtmény lehet az, aki szükség esetén egyenest a támadó elf orrnyergének ront és mint egy sebes lövedék átlyukasztja annak koponya csontjait. E végzetesnek szánt tett készsége viszont nem csak egy személy felé fordított.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nawarean

avatar

Hozzászólások száma : 1461
Életkor : 25

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-05-31, 5:48 pm

*Nem fogynak el a fattyak egyre csak jönnek, s én minduntalan megsebzem őket másodpercekkel később kapnak csak szívükhöz s érzik meg mérgezett vérem erejét. Hol karddal hol viszont öklömnel aprítom őket s kővé vált társaikkal hajítom le őket a magas égből. Esélytelen a harc legalábbis az ő részükről. Viszont sokan vannak s lassan már kezd betelni a tér a sok kacattal mi belőlük maradt. Nincs időm ezekkel játszani a kígyót a fejénél fogva lehet csak megragadni fel kell jutni filnorea falai közé hogy ott elejét vegyük a továbbiakban ekkor perdülök Sou felé. S eme szent pillanatban egy madarat látok s pillanatokkal később egy kifröccsenő agyvelőt s egy halott fekete elfet hátra dőlni. Hangosan felkiáltok.
-Sou készülj kimegyünk innen!
*Kardomat övembe helyezem majd egy ugrással s két lépéssel később ragadom meg a fiatal sárkányt.
-Ne mozdulj s tartsad magad nehogy nyakad szegjed!
*Rántom át vállamon s rohanásban török ki, tény hogy nehéz lenne igy a harc de nem is torpanok meg egy pillanatra sem. Az igazság az, hogy teljes erőből rohanok s szedem az utcákat ahogy azt csak lábam bírja. Közben figyelek érzem akármelyik sarkon csapda várhat.
- Elhuzunk a főtérre ott gyülekezik a revans csapat.
*Ebben a szempillanatban megtorpanok s csak egy gondolat fut át agyamon.
~Na ezek most mocskosul sokan vannak.
*Ekkor nyilak fütyülnek el mellettem, majd ismerős hang üti meg fülemet. Amit utoljára ambaronban hallottam. Tényleg csapdába sétáltam viszont ez itt a felmentő alakulat csapdája volt élükön talán ambaron utolsó túlélőinek egyikével a bagjok egyszemélyes alakulatának vezetőjével.
-De jó téged újra látni mit kerestek itt s hogy jutottatok be?
*Halk kacaj a Négyestől majd megszólal
-Bérgyilkosok lennénk nem igaz? Milyen bérgyilkos az aki nem tud lopozni? A főnök küldött helyzetjelentésre, de arra nem számítottunk hogy te is itt leszel.... Viszont ahol te vagy ott mindig balhé van...Nawa...
*Dobom le vállamról az idáig cipelt Sout.
-Tervetek?- csak fejingatás- Akkor felmegyünk oda s lenyessük a kígyó fejét....
-Kerlek osszad meg velem hogy jutsz fel oda.
-Remélhetőleg szárnyakon....
*Pillantok Sou felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 68
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-05-31, 8:02 pm

Úgy lötyögött a harcos vállán, mint egy laza szövésű krumpliszsák. Igazából nem tudta, hogy végtelenül hálás a harcosnak, vagy úszik a vérig sértettség érzetében. Tehetetlennek érezte magát és egyre rosszabbul érte elméjét a mellettük elsuhanó hang kavalkád, valahogy így sokkal élőbb volt az egész, mint amikor lenyugtathatta élénk fantáziáját a valós látvánnyal. Ám, az egyenlőre, még úgy néz ki hiányzott. Pedig pislogott is, hátha. Mielőtt azonban a menekülésük irdatlan iramának vége szakadtak, még tisztességesen rá is ijesztenek, amit talán a harcos is megérzett azáltal, hogy eddig biztosan tartó szorítása sokkal erősebb lett. A nyílvesszők surrogása cseppet sem kellemes élménnyel gazdagította, hiszen nem egy sebezte már meg eddig is. Ezek azonban nem ellenük irányultak, de ez már állva, néhány pillanattal később tudhatta csak meg.
~ Bérgyilkos? ~ Hirtelen azon kapta magát, hogy szabadulna, feszélyezte, hogy még mindig Nawarean vállán csüng és most ezek az ismeretlen alakok, akik hivatásszerűen mások életének kioltásában munkálkodnak. Nem elég ez az egész borzalom, ami Ambaronnál elkezdődött és itt most folytatódik? Saját véleménye, így roppant hálás, amikor végre „megszabadulhat”.
Nehezen találja meg az egyensúlyát és mintha bele is akadt volna keze valamibe, amit ruhaként tudna beazonosítani, de egy pillanattal később már egy ház hűvös falának simulhattak tenyerei. Homlokát is a rideg falhoz nyomta, eddig fel sem tűnt számára, hogy a torkában dobog a szíve, de a mögötte zajló beszélgetéstől nem tudott elég távol lenni és elhangzott az a szó, amit most magára vett, noha korábban griffről volt szó.
- Te most rám nézel? – fordult meg. – Felejtsd… - inkább elhallgatott. De egyszerűen nem akarta megfizetetlenül hagyni a harcos tettét, megmentette, ahogy korábban is. – Van egy aprócska problémám, az orromig sem látok. – lehajtotta a fejét, de aztán eltökélten újra felemelte. – Felviszlek, szerezz kötelet, mert nem tudok majd úgy repülni, hogy le ne csússz. Elfogadod? – egy kicsit elbizonytalanodott, hogy valóban az ő szárnyaira gondolt e. De ez csak pillanatnyi megingás volt a részéről, megteszi, ha megfelelőnek tartják a feladatra. Azonban a látásával szándékozik valamit kezdeni. Lehunyja szemeit, egy nagyon régen hallott mantrát kezd ismételgetni magában, legalább kétszer megteszi. A fény útmutatása és a rosszakarat eltörlését foglalták szavakba, hogy sikerrel jár akkor derül ki, mikor újra felnyitja a szemét. Lát e, vagy vakon kell majd átjutnia a sárkányfattyak szövevényén, egy utassal?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Arveleg
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 72
Életkor : 31
Munkahely : Fehérló Rend

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-05-31, 8:33 pm

// Mese: Égiháború //

* Miközben a lovag a feljárót kutatta tekintetével, a másodperc erejére visszapillantott társaira, valamint a kővé lett sárkányfattyakra, akiket maguk mögött hagytak. Sajnálatosan látta, miszerint egyik beosztottja halálát lelte a kitörés közepette, a kővé dermedt forma hősies pózban örökítette meg a férfi utolsó mozdulatát, ki Avlanion népének védelméért adta életét. A levegőben füst, égett hús szaga terjengett, őrült táncot jártak a lángok, az utcán ártatlanok véréből képződtek patakok. Rémes volt. Egy pillanatra meglazultak ujjai a fegyvere markolatán, úrrá lett rajta a fájdalom, mialatt az épületek sokaságát bámulta, nem igazán tudta, hogy szemeibe a füstfelhők, avagy a gyász miatt szökött-e pár könnycsepp. Meglehet, mindkettő kivette a részét a dologból. A leblokkolását a villám gyorsaságával szüntette meg Jeremy megnyilvánulása, miszerint rálelt a lépcsőkre, melyeket a várfalba építettek az erődrendszer tervezői. *
- Jó szemed van, barátom! Akkor ne is vesztegessük az időt!
* Javasolta, mialatt csatlakozott az előretörő félelfhez. Az odajutás nem tűnt egyszerűnek, hiszen újabb ellenfelek környékezték meg a katapultok likvidálására megindult különítményt. A szövetséges tolvaj egy jól koordinált lövéssel a másvilágra is próbálta küldeni Filnoren egyik szörnyetegét, még a következőre Arveleg vetette magát. Egy tüskés buzogány száguldott a feje felé, mit a kardjának vízszintesbe fektetésével hárított, azután egy komolyabb erőkifejtéssel oldalra billentette a zúzófegyvert. Kihasználva a pillanatnyi előnyt, a kaszálás technikájával, jobbról és balról egyaránt vágássorozatot adott le a bestia fejének irányába. Remélte, nem lesz elegendő ideje a hárításra ellenfelének, hiszen a buzogány kecsessége messze elmaradt a fattyúkarddal szemben. *
- Ha kifogysz, kérj majd az öt íjásztól utánpótlást! Mert, amennyiben nem jutunk el teljesen valamely katapultig, úgy neked van rá a legjobb esélyed, hogy tisztes távból is kiiktasd annak kezelőit.
* Tanácsolta Arveleg, elvégre, félelfként, Jeremy az íjat jobban elsajátíthatta az emberek katonáinál. A nemesi származású páncélos bízott benne, nem szembesülnek a végzetükkel a falon, de haláluk esetén szerette volna magával vinni a rohadékokat, akik az addig hősiesen védelmezett tanácstagokat bombázták. Ő megvárta, amíg mindenki megindult a fokokon előre, utolsóként zárta a sort hét társa mögött. Szedte a lábát, olykor hátrapillantott, nem támad-e rájuk galád módon valaki? Egyetértett a hegyes fülű vagyoneltulajdonítóval, spórolniuk kellett a maradék energiájukkal a katapultokig. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1157

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-05-31, 9:39 pm

//Mese: Égiháború//

*A lángokban álló ostromlott város felett, a füstfelhők takarásában lebegő, óriási erőd körül tovább zajlik a küzdelem.
Grifflovasok tartják ostrom alatt, s Filnoren sötét mágusai, elfjei, s sárkányfattyai védik.
Az ütközetben száz lovas fordul le a várról, s indul Avlanion déli kapujának segedelmére, mire szükség is van.
A dárdákkal felszerelt lovas harcosok nem várt fogadtatásra érkeznek a kapu előtti térre a város utcáiból.
A fattyak felülről indított kőzuhataga, s magasba emelkedése nagyban hátráltatja őket.
Tán van azonban esélyük is.
A két mágus közül Rynt hamarvást fején találja egy kő, mit felülről küldött meg felé az egyik sárkányfatty. A lányon múlik csak, bódultan talpon marad-e, s harcba száll Kesa biztatására, avagy a város hideg, s kemény kövén pihen meg ideiglenesen.
A fattyak a mágusnő visszafordított támadására egymást követőn hullnak az utca kövére, s mindnek akad ellene, ki dárdával küldi őket a halál urának birodalmába.
Azonban nem egy lovas, s gyalogszerrel támadó katona esik el a kapu visszaszerzésére tett kísérlet közben.
A tisztek, látva a véres, s eredménytelen támadást látva, már-már visszavonulót fújnának, midőn megérkezik a Morses Kalaton küldte erősítés. Grifflovasok tömege csap le a kapu felett repkedő bőrszárnyú sárkányfattyakra.
Dobófegyverek, robbanó fiolák, átkok repkednek, s hamarvást a katonáknak, valamint segítőiknek, így a mágusoknak is az aláhulló, kővé váló testek elől kell menekülniük a griffek vijjogása közepette.
A csapás megrendíti a Déli kaput őrző ellenséget, s a tisztek újabb rohamra vezérelt csapatai végül már a kapu körüli falakon is megvetik a lábukat.
Akad azért még sárkányfatty, ki az utcákba leszállva támadja hátba őket, így a szélen hadakozó máguslány(oka)t is.
Kardjaik bosszúra, s emberi vérre szomjúhoznak.

Ezenközben Aldo Barras is támadással szállhat szembe. A két sárkányfatty egyike lefogja hátulról, míg másik emeli is kardját, hogy meglepve a mágust, ki a várfallal, s szabadulásával volt elfoglalva, átküldje a másvilágra.

Nawarean széttépi a fémhálót, mit ráhajított ellene, ám markában sebeket vág a fém, s így folytatja küzdelmét.
Nagyszámú ellenséget küld a másvilágra, s még a sárkányt támadó sötét elfet is megsebzi, kinek bordái darabokra törnek a buzogánytól.
A teleportálás viszi távolabb, s onnét követi figyelemmel a küzdőket sebzett oldalát fogva.
Midőn a fehér hajú harcos, a gyöngysárkányt vállára kapva futni kezd, íját emeli elő a tetőről, hol eddig rejtőzött, s nem törődve fájdalmával, nyilat ereszt el a teherrel futó harcos után.
Eme nyíl lapockájába áll be, noha meg nem állítja.
A téren, hol társai várják, bizonyára fel fog tűnni a belőle kiálló vessző, mit tán a vérében áramló adrenalin miatt nem érzékelhetett egész futása alatt.
A sárkány mágiája ezenközben megtöri az átkot, mit a sötét elf bocsátott látására, s az lassan tisztulva tér vissza a smaragdzöld szemekbe.
A bérgyilkosokra ekkorra már érkeznek is az újabb sárkányfattyak, s nem csupán a levegőből, a környező utcákon is futnak.
Hamarosan kettő marad a négy gyilkosból, kik a város falai között fogadták a menekülő sárkányt, s Nawareant.
A küzdelemben Soura is támadnak újfent, s a fatty, ki a levegőből száll reá, tán egy korábbi csatában veszítette fő fegyverét, az ifjút ölelve tőrt próbál annak torkába döfni.
Nawareanra is rávetik magukat, kardjaik, buzogányaik, de egyéb fegyvereik is a hős vérére szomjúhoznak.

Zeltaren páncélját ezen idő alatt a Tanácsteremben újabb helyen üti át a fokos, ám eme seb sem súlyos, s mielőtt még a sárkányfatty újabb lyukat üthetne rajta, a törpe tanácstag érkezik, gnómoktól zsákmányolt dupla baltákkal. A fatty térdeire csap le velük, hátulról, majd a feje a következő, midőn elég alacsonyra kerül az összerogyó ellennel egyetemben.
Kezét nyújtja a Fehérló Rend alapítójának.*
- Jer, lovag uram! Aprítsuk a sűrejét! Nincs még vége a harcnak, s állítom, míg a karom emelni bírom, nem is lesz!
*A hegyi törpe, az elf, s a mágus, mind-mind Lanuria egy-egy képviselője. Miként a tanácsban, úgy itt is képviseltetik magukat, hisz a grifflovasok elit ereje nem Avlanion tulajdona, az a Birodalomé, s ily módon közösen rendelkeznek felette.
A karvalyorrú mágus a varázstudó rendeket, az elf a tündék nemes népét, a törpe pedig a törpék büszke királyát képviseli itt.

A katapult felé tartó kis csapat íjászai, s a tolvaj, valamint a megmaradt lovagok megindulnak hát.
A tolvaj lövése talál, s az íjászok is kiveszik részüket a katapult őrzését biztosító fattyak ellen.
Nem két őr van, még jó néhányan megindulnak a csatazajra, s midőn Arveleg is legyűri magáét, elválasztva fejét törzsétől, immáron még többen rontanak feléjük.
Nem mindet van ideje íjászaiknak leszedni, s a levegőből is újabb fattyak érkeznek.
Utóbbiak a katapult lövedékei közül hullajtanak le, s az íjászok közül egyet agyon is üt. A nehéz kövek egymást követőn koppannak a lovagok, s az őket fedező távharcosok mellett. Van, olyan fatty, ki kővel a kezében, s nyíllal szívében zuhan le, de Arveleg, s társa feljuthat a lépcsőn, hol már a serényen dolgozó kezelő személyzet mellett pihent őrséggel találja magát szemben.
Jeremy felé nehéz kövek hullnak, s választhat íjász társaival, maradnak helyükön, vagy követik a Fehérló Rend alapítóját felfelé.

Filnoren még mindig szinte érintetlenül lebeg odafent, s noha támadják a grifflovasok, védői jól értik dolgukat. E küzdelemre is felkészültek.
Odalent a fogadóban is akadnak események. A fogadót megszállók többsége elhagyja azt, de az épület remegni kezd, mintha odabent gigászi erők mozdulnának.
Ki tudja, miféle irtózatot készül Avlanion megtépázott városára szabadítani a sötét sereglet, mely immár dolgát végezve hagyja el.
Avlanion keleti kapuja is a támadók uralma alá került, s az utolsó, nyugati kapu körül is ádáz harc dúl.
A megfagyott vízesést hamarvást újabb jégbe forduló követi, s eme varázs, mi jéggé tette az eleddig még zuhogó vizet a város falai, s házai felé tart. Nem egy akad, mi immáron megdermedve várja sorsát, a benne lévő, menekülésbe fagyott lakosokkal egyetemben.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aldo Barras
Vörösköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 420
Életkor : 129
Munkahely : Vándor

Character sheet
Nép: Külhoniak
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-06-01, 9:23 pm

//Mese - Égiháború//

~Á, ott van egy!~
*Végre talál egy kötelet az egyik hulla mellett a falon, viszont épp, hogy felveszi, hátulról karjait összekulcsolják.*
- Ne már! Megint ti vagytok?!
*Néz szembe a felé repülő fattyúval, amint az kardját megsuhintja a levegőben. Kicsin múlik, hogy feje a helyén marad, s mivel hátulról lefogják, valószínű, hogy előbb-utóbb célba talál a fegyveres, főleg, ha vágás helyett, szúrni próbál, mint például most.*
~Ha megunja velem a játékot, akkor társával végez, s vele nekem is annyi lesz, amíg a szorításában vagyok. Legjobb lenne félreugrani a megfelelő pillanatban, s úgy két legyet üthetnék egy csapásra...de amíg így megvagyok szorulva, bajos lesz az ugrándozás...~
*A hátánál levő időközben beleunva a mágus játékába, teljes erejéből szorítja össze annak karjait, hogy Aldo fájdalmában térdre kényszerül. A kard hegye ezúttal szívét vette célba.*
- Ghoerta garthoren!!!
*Kiáltja el magát, remélve, hogy az átok, mellyel megőrjíti ellenfelét hatni fog. És hatnia is kell, hiszen fizikai kontaktusban vannak. A kérdés csak az, hogy e rövid idő alatt, sikerül-e annyira elvesztenie fejét az őt kulcsolónak, hogy Aldo még időben eltudjon szabadulni tőle. És nem kétség, valami máris kiváltódik a fattyúból, eszeveszetten harapni kezdi a mágus vállát, miközben szárnyaival ide-oda csapkod, szorítása hol erősbödik, hol alábbhagy. Egy ilyen pillanatot(talán épp az utolsót) kihasználva ugrik félre, s még láthatja, ahogyan a kettő egymásnak repül, s egy szép kis szobor lesz belőlük, örökre összekötve egy kard által.
Most kéne valami frappánsat mondania, de nem tud, félreugrott, viszont, egyensúlyát a sorozatos harapásoknak és vérveszteségnek köszönhetően nem tudja megtartani. Szinte tehetetlenül bukik át a várfalon...*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
avatar

Hozzászólások száma : 636

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-06-06, 10:08 am

//Mese: Égiháború//

A lépcsőt őrző fattyúk egyikét aránylag gyorsan leszedi a nyílvesszőm, de mivel az egész városban nyüzsögnek ezek a lények, nem sokáig nézünk szembe csak egy megmaradt őrrel, azonnal kap segítséget.
Talán abban bízhat kis csapatunk, hogy a lángokban álló várost lassan beborító sötét füstfelhő a levegőben zsákmányra vadászó szörnyeknek is megnehezíti a dolgát. Nem vagyunk túl sokat, így talán kevésbé vagyunk feltűnőek, hogy ránk összpontosítsanak.
Bár nem vagyok ennek a helynek a lakója, amennyit így csata közben le tudtam mérni, hát nagyon szomorú látvány tárult a szemünk elé. Tűz égett szinte mindenhol, romba dőlt épületek, halálsikolyok és csatazaj vonta be a környéket. Nem tűnt túl biztatónak a helyzet és ez vagy a védők javára vagy ellene billenti a mérleg nyelvét. A látvány sokakat késztethet megadásra, hogy nincs tovább, de talál sokakat arra buzdít, hogy mindent beleadjanak, hiszen úgy is csak halál várhat rájuk, vagy még rosszabb. Úgy vélem ez volt az oka, hogy én most itt voltam és nem valami kiutat próbáltam keresni.
Egyáltalán nem gondoltam, hogy csak Filnoren az, aki a várost támadja, valószínűleg a falon kívül sem jobb a helyzet, meddig juthatnék?
Mindezek közben persze nyilaim igyekeznek minél több sárkányfattyút még a levegőben leszedni, ahogy a többi íjász is ezt teszi. Aztán elfogy a tegezből a vessző éséppen csak félre tudok ugrani egy jókora kőtömb elől, amit az egyik lény zúdított alá.
- Hogy csapna agyon egy tüzesvillám! – káromkodok egyet, hiszen két katona nem volt ilyen szerencsés.
Sokszor a kővel együtt zuhannak le a fattyúk, megsokszorozva a pusztítás erejét. Arvaleg már feljutott a lépcsőkön és közel került a katapulthoz, én sem maradhatok egy helyben, mert akkor könnyű prédák lennénk.
- Nyilakat! – kiáltok a mellettem állókra és kapok is egy marékkal az egyik mellettem állótól, így tovább segíthetem a lovagokat, akiknek így talán csak a földön lévőkkel kell küzdeniük. – A levegőben lévőket ritkítsátok! – mondom a távharcosoknak, akik velem együtt rohannak fel a lépcsőn és érnek Arvaleg emberei mögé.
Arra persze nincs idő, hogy még azt is figyeljük, egy-egy kővé vált fattyú hová zuhan, erre a lovagoknak kell figyelniük. Miután kilőttem a maradék hat nyilamat, már nincs idő újabbakat kérni, különben sem lenne már nagyon kitől, a többi íjász is kifogy lassan. Az íjat a hátamra vetem, kirántom a kardom és a tőröm, majd az egyik ellenségbe nyaka felé suhintok. A katapult ott tornyosul előttünk és remélhetőleg most kezelői nem tudják használni, mert velünk gyűlik meg a bajuk.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 68
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-06-07, 2:07 pm

//Mese: Égiháború - Nawarean//

Késni látszik a válasz, de nem az ellenség az mely most várakozik. A rémisztő hang kavalkádban is egyre jobban és jobban kihallani a közeledők lépteinek döngését, ijesztően közelinek tűnik a bőrhártyás szárnyak rendületlen suhogása is. Nincs hova futni. Sou ezt még nem látja, ösztönei súgják meg ezt neki, míg az újra és újra elismételt szavakra próbál figyelni, de készen arra, hogyha elfogadják szárnyait, megválhasson jelenlegi és igen sebezhető alakjától. Talán azzal is visszavethetné a sárkányfattyakat, azonban fogalma sincs, hogy ahol jelenleg vannak, az mennyire sárkánybarát. Továbbra sincs kedve egy szűkös helyre beragadni, ne adj isten, olyan módon, hogy csak egy újabb alakváltással, vagy a falak lerombolásával szerezheti meg a szabadságát. Kockázatos lépés, ám Avlanionban a jelen helyzet állása szerint élőnek lenni igen kockázatos.
Akkor nyitja fel, az ösztönösen lehunyt szemeit, mikor igen csak váratlanul megragadják. A homályban, sötét foltoktól hézagos látványtól meglepődik ugyan, fellélegezne, mert látása tisztul, ám ez most nem is olyan könnyű. Még sem szemének visszatérő világa árulja el számára, hogy nem barát karolta fel.
- Szedj inkább virágot! – szabadult volna, de nem tudott. A körülötte lévő levegő megtelt a fattyak szagával, eddig is érezte, hiszen olyan temérdek sokan vannak, de ilyen közelről még nem volt hozzá szerencséje. Most, egy életre van módja megjegyezni ezt az eszenciát. Ha már szerencse, csak egy kezét sikerült a támadójának lefognia, így szabadon maradottal kapálózva sikerült elkapni a vaskos csuklót. Nem markos legényke, át sem érte az és minden bizonnyal kicsúszott volna a szorításából, de valami alkarvédő szerű bőrdarab karimájába bele tudott kapaszkodni ujjaival. Sokat nem, de azt azért sikerült elérnie ezzel, hogy az imént megpillantott tőr ne kerüljön túl közel hozzá, vagy legalább ne a nyakát sértse meg. De nem csak karjának gyöngülő kitartása hátráltatta a fattyat a szándékában, Sou a mellkasa körül erősödő szorítást annak a biztos jeleként vette, hogy egy-egy rúgása bizony érzékeny helyen találta a fattyat.
- Miért vagy ilyen piszok állhatatos?! – legszívesebben kiabálta, de nem volt elég szusz ehhez. Erővel nem ment volna semmire, így maradt a jó öreg mágia. Akkor, amikor a tőr újra lendületet vett felé, igyekezett légneművé válni és kislisszolni a szorításból. Sokszor élt ezzel a „trükkel”, általában sikerrel. Nawarean még nem keveredett túl messze tőle, akit jelen pillanatban inkább világló hajszínéről ismert meg, mint körvonaláról. De lesz ez jobb, csak még várni kell egy kicsit. Habozás nélkül vette a harcos felé az irány futólépésben, nem engedve, hogy teste megszilárduljon, így ha nem is volt kellemes átélni, ahogy kardpenge és edzett fa megingatja szellemszerű alakját, így elérheti a harcost. Amint a közelébe ért.
- Nawarean fogd meg a kezem és kapaszkodj! – nyúlt a férfi felé, elhatározott pillantása az egyre tisztább kép láttán aggódóvá kezdett válni. ~ Azok a sebek…. ~ Hiába az aggódó gondolat, egyszerűen nem volt más ötlete hogyan szabadulhatnának meg ebből a jószerével igen csak csapdának tűnő helyzetből. Ha sikerült elérnie Nawareant, testének különleges állapotát igyekszik kiterjeszteni a harcos testére is és igyekszik visszakézből egy kis meglepetéssel is szolgálni. Nem késlekedik, hogy megismertesse a fattyakkal milyen egy kis helyre beszorított szélvihar, amit csak erejét tekintve nevezhető annak, mert valójában inkább olyan, mint egy robban elsöprő hulláma, ami remélhetőleg ad egy hosszabb szusszanásnyi időt nekik. Ám ezt a varázslatot már megérezte, szuszogva fordul a harcos felé, már mindketten újra teljesen szilárdak.
- Ilyen állapotban nem harcolhatsz odafent! Keressünk egy helyet, ahol egy kicsit rendbe jöhetsz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kesa Klensbane
Szürkeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 306

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-06-07, 6:52 pm

//Mese: Égiháború, Ryn//

* Habár több ellenséget is sikerül a földre kényszerítenie a visszadobott kövekkel, ettől még maradtak ép elegen a levegőben, hogy folytassák a dobálózást. Ezt a Klensbane ház fiatal nemese is megtapasztalja, amint egy újabb kő találja el, ezúttal bal karján, de ha ez még nem lenne elég, a kapuk felé is lassabban haladnak, ahol talán végre némi fedezéket remélhetne a fentről támadókkal szemben.
Érzi, ha ez így menne tovább, csak idő kérdése, hogy eszméletlenül végezze, vagy talán még még annál is rosszabbul. Habár nem szívesen, de kénytelen jobban belenyúlni a harcba, mint szerette volna.
Egyik oldalán lógó erszény tartalmából vesz egy csipetnyi homokkeveréket. *
-Istirahat untuk berbagai brilian warna!
* Szavai közben a homokkeveréket a legközelebbi sárkányfatty csapat felé szórja. Ha a varázslat sikeres, akkor a kezéből több színű permet spriccel az ellenség felé, hogy megzavarja őket, esetleg még el is vakítsa őket egy rövid időre. *
- Azokat lőjék le!
* Kiált fel, miközben a korábbi célpontjai felé mutat, remélhetőleg ezzel sikeresen felhívva a katonák figyelmét a kiszolgáltatott ellenségre. *
- Gyerünk Ryn! Ennél többre is képes vagy!
* Szól oda a lánynak, bár valójában nem tudja képességeinek a határát, de ha ettől a pár szótól jobban odateszi magát a harcban az rosszat nem jelenthet.
A grifflovasok megérkezése érezhetően javít a földön küzdők hangulatán, ez alól Kesa sem kivétel.
Még a támadásuk is újult erőt kapva halad a kapu felé. Remélve, hogy most már nem kell folyamatosan az ég felé is fordítani a figyelmüket, de hamar rá kell döbbenniük, tévedtek. Az aláhulló kővé dermedt sárkányfattyak vagy éppen griffek lovasaikkal egyetemben, legalább akkora veszélyt jelentenek a lent harcolóknak, mint a korábbi kőzápor. Igaz, hogy kevesebb dolog potyog az égből, azonban ezek most már sokkal nagyobbak, és sokkal komolyabb sérüléseket okoznak.
Egy földre hulló sárkányfatty nem messze Kesától ér földet, a fiatal nemes pedig végignézheti, amint az darabjaira törik a becsapódástól.
Aggodalmát pedig csak tovább fokozza, hogy korábbi varázslata nem képes ilyen nehéz tárgyakkal megbirkózni, de ha mindez nem lenne elég, akkor korábbi produkciójával sikerült felkeltenie a sárkányfattyak figyelmét és többen is az ő közelében szállnak le.
Na pontosan ezért nem akart a szükségesnél jobban belefolyni az ütközetbe. Most megint szemtől szembe nézhet pár sárkányfattyal, ráadásul még arra is figyelnie kell, tudásának mekkora részék akarja megmutatni, hogy kereskedő álcája és az a köré kiépített történet ne sérüljön meg túlságosan.
Amennyiben korábban megfelelően sikerült a katonákkal összedolgoznia, akkor ismét a permethez folyamodik, hogy gyorsan papírnehezékké változtathassák a támadókat.
Azonban ha ez nem így történt, akkor egy másik varázslathoz kénytelen folyamodni. *
- Aku di sini, aku ada, sekarang di mana aku?
* Szavai végeztével egy rövid időre eltűnik a fiatal nemes, majd három hasonmásával együtt újra láthatóvá válik, akik pontosan ugyanúgy néznek ki és ugyanúgy mozognak, mint az eredeti. Ezzel talán elég időt nyerve, hogy közben sikerüljön felhívnia néhány katona figyelmét, hogy most már legyen aki, elintézi a permet által elkábított fattyakat. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nawarean

avatar

Hozzászólások száma : 1461
Életkor : 25

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-06-07, 9:56 pm

*Egy szempillantás alatt megint csatába keveredünk, látom ahogy testvéreim elhullnak. Nehéz ez a szívemnek, jó harcosok egytől egyig. S ekkor ér el hozzám Sou hangja. Nem vonakodom kezemet a kezébe adni, s máris egy kisebb csoda szemtanúja lehetek. Bár az ötlet nem tetszik hogy bujjunk el viszont be kell látnom nemsok esélyem lenne odafent ezen állapotban.
- Rendben van...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   

Vissza az elejére Go down
 
Avlanion - A vízesések városa
Vissza az elejére 
19 / 21 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20, 21  Next
 Similar topics
-
» Vízesések
» Elhagyatott város
» A nagy vízesés
» -= Masamune műhelye =-
» Denver városa

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Északi szeglet-
Ugrás: