LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Homehttp://newagelaGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Avlanion - A vízesések városa

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 11 ... 19, 20, 21  Next
SzerzőÜzenet
Ryn von Samok
Szürkeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 205
Életkor : 23

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-06-07, 10:23 pm

A fene, már megint nem vagyok biztonságban. Úgy döntöttem ugyan, hogy a lovasokkal és Kesával tartok, de azt gondoltam, út közben nem lesz semmi baj...nos, nagyon naiv voltam. Újabb sárkányfattyak törtek ránk és én ugyan legszívesebben elbújtam volna valahová, ez sajnos nem volt kivitelezhető. Épp körülnéztem menekülési lehetőségek után kutatva, mikor egy koppanás, éles fájdalom a fejemben...egy pillanatig csillagok repkedtek a szemem előtt.
- Áuuuu - fakatam ki a fejemre szorítva a kezem. Szédültem és nagyon-nagyon fájt az a nagy púp ami egyszer csak nőni kezdett a kobakomon. Valami fejbe talált, de elég bódult voltam még, nem tudtam volna eldönteni mi volt. Az is nehezemre esett hogy ne ájuljak el, nem hogy még gonolkodjak is.
Hallottam Kesa bíztató kiáltását, de most képtelen lettem volna bármit tenni. Csak behúztam a nyakam amennyire tudtam és reménykedtem, hogy a dögök, a nagyobb termetűekre támadnak, nem egy ilyen kicsi és vézna lányra mint én. Mikor már úgy éreztem jobban vagyok a körülményekhez képest kinyitottam a szemem...
- mégsem vagyok jól három Kesát látk...ez tuti erős agyrázkódás...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1157

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-06-07, 10:29 pm

//Mese: Égiháború//

*A fal közelében Aldo küzdelme nem hagy alább. A fehér hajú mágus két sárkányfattyal küzd meg, s élet-halál harcukból előbbi kerül ki győztesen.
Mégsem örülhet túlságosan, hisz ki tudja, miféle erő várja, midőn átbukik Avlanion külső várfalán.
Ritalea kegyeltje lehet a férfi, hisz nem a befagyott területre zuhan, hanem a hideg, de folyékony víz fogadja magába. A lendülettől teste felett átcsapnak a hullámok, s a mélybe merül.
A hideg víz úgy fogadja magába, mint ölelő közeg, ám eme közeg hamarvást végét is jelentheti, ha a vízesésektől kiinduló fagyáshullám eléri a város azon részét is, hol a mágus zuhant a vízbe.
Nincs, ki kimentse onnét, magának kell boldogulnia, s könnyen lehet, ha partra evickél is, jobban járt volna, ha marad az ostromlott város falai között küzdeni.

Idővel Jeremy nyilai is elfogynak, miként az íjászokéi is, s miként látható, a katapult védői sem rendelkeztek távfegyverekkel, azoktól elvenni sem lehet ilyet.
Kézifegyvereik maradnak mentsvárként, s eszközként, hogy túléléshez segítsék magukat, s a várost magát is.
Odafent Arveleg is immáron a fegyvert magára hagyó személyzettel küzd. Egyikük kardot szegez a lovagnak, s keresi is a páncél rései között a megfelelő pontot, hol majd fegyverével halálos, de legalábbis fájdalmas sebesülést ejthet a Fehérló Rend alapítóján.
A másik lovagnak is meggyűlik a baja az ellennel, Jeremynek is.
Vágása talál, s a nyakához kapó sárkányfatty össze is rogy, s úgy válik sziklává, ám a következő előbbi társának helyét elfoglaló kőszobrát rúgja meg, hogy az elbillenve egyenesen a tolvaj felé dőljön.
Ha elkerüli azt a félelf, hát ráront a fatty, hogy életét vegye.

A küzdelem, mit Sou vív az őt ölelő sárkányfattyal, végül mágiájának köszönhetően ér véget.
A gyöngysárkány varázslatai elviszik onnét Nawareant, de a még ott küzdő két bérgyilkos bizony megsínyli a varázslatot, mivel teret sepert a menekülés közepette. A sárkányfattyakkal együtt ők is elesnek.
Nawareannak a halál pecsétje nehezíti gyógyulását, s a városnak sem igen van oly része, hol soká békességben lenni lehet.
Azonban az, hová Sou vitte, kétségtelenül annak tűnik.
Rövid ideig sem sárkányfatty, sem pedig sötét elf, mágus nem jelenik meg azon területen.
Tán itt a lehetőség, hogy a fehér sárkány is pihenjen valamicskét, hisz erejét jó ideje igénybe veszi a harchoz.

A Tanácsteremben végre megszűnik a hajítógép bombázása, s legalább ez adhat némi megnyugvást, s az is, hogy noha sokan elestek, mind a tanácstagok, mind az őket védelmező lovagok, s katonák közül, a védők kezdik kiszorítani a teremből a támadókat.
Zeltaren is pihenhet valamelyest, s, noha vannak még betörni próbáló sárkányfattyak, rendbe szedheti mind magát, mind a védők seregletét, mint a teremben életben lévő katonai vezető. A tanácstagok rövid tanácskozást követően a karvalyorrú mágussal üzennek Zeltarennek.*
- Amennyiben van szabad út, mégis elhagynánk eme épületet. A városban küzdők nem tudhatják, hogy a Tanács él-e még, s így nem mi adjuk a mozgatóerőt a védelemben. Irányítani pedig máshonnan is lehet.

*A Déli kapunál e pillanatban végre a védők átveszik az irányítást, s kiverik onnét a sárkányfattyak csapatait. Ebben komoly része van Kesának is, hisz varázslatai nem egy sárkányfattyra gyakorolnak hatást, s ezáltal a katonák könnyebben vadászhatják le őket.
A dárdák azonban fogyatkoznak, noha a házak belsejéből immáron a főtérről érkezett íjászok is bekapcsolódnak a harcba. Így menti meg egyikük Ryn életét, s a máguslány szerencséjére az átlőtt sárkányfatty nem rá, csupán mellé dől, immáron kővé válva.
Eközben mágustársa következő varázslata folytán három Klensbane-ivadék jelenik meg a csatatéren, mi kellően össze is zavarja a sárkányfattyakat. Mindháromra támadnak, nem tudván melyik az igazi.
A megmaradtak a levegőbe emelkedve igyekeznek menekülni a mágusok, és a katonák, valamint a grifflovasok együttes támadása elől.
Kesa varázslatai hatásosak, s a pillanatnyi nyugalomban választhat ő is, és Ryn is, hogy maradnak, avagy távoznak a felszabadított kaputól.
Amennyiben maradnak, láthatják a fent köröző grifflovasokat, kik a támadók újabb hullámával felveszik a harcot.
Odalent akad lehetősége eltűnni is, noha talán e városrész e pillanatban a legbiztonságosabb.

Tom Lorneas Nightwalker eleget látott már. Valian feketeköpenyes rendje küldte Avlanionba a város védelmét felderíteni, s az itteni toronnyal fel is vette a kapcsolatot.
Miként a jelenlévő többi mágusrend is, immáron az övé is beszáll a küzdelembe.
A mágust, több társával egyetemben az egyik legerősebb mágikus kisugárzású helyre küldi. Ez pedig ama fogadó, hol sötét elfek, s mágusok vetették meg lábukat, kiűzve onnan Aldo, Kesa, Ryn, Nawara társaságát, ez ama hely, hol gigászi erők lépnek működésbe.
Az épület remegése mind erősödik, s ha így folytatódik, idő kérdése csupán, mikor szakítják szét azt a benne feszülő energiák.
S tán akkor fény derül arra, mit készítettek elő az oda sereglő sötét harcosok.
Eme rejtély az, minek kiderítésére, s a kitörni készülő dolgok elfojtására küldték a mágust és két társát.
Ha megérkezik a fogadóhoz, érzékelheti a bent forrongó mágiát, mi az épületet rázza.
Cserepek hullnak a mélybe, s a falak is hullámzani látszanak.
Odabent azonban nem üres még az épület.
Akad oly sötét alak, kinek pajzsa még bírja ezen erőket.

A város falain bekúszó fagy egyre több házat ölel át, s ahol áthalad, csak jéggé dermedt holtak maradnak nyomán.
E pillanatban nincs, ki megállítsa a rettenetet, tán később akad majd oly bátor varázstudó, ki rájöhet a dolgok nyitjára?
Hamarosan kiderül.
Filnoren falai ellen a grifflovasok támadása tovább folyik, rendületlenül küzdenek mind a vár sötét védőivel, mind a sárkányfattyakkal, noha számuk mind csökken.
Morses Kalaton azonban nem adja fel. Nem teheti.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nawarean

avatar

Hozzászólások száma : 1461
Életkor : 25

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-06-09, 2:29 pm

*Pillanatnyi csend fogad, kissé rossz érzéssel tölt el. Viszont mégis megnyugvást hoz Számomra az a tudat, hogy lesz egy kis időm még mielött megindítom az akciót. Szívem szomorú, láttam ahogy társaim oda vesznek bár ez a szakma nem a hosszú élet záloga. Amikor belépsz egy gyilkos céhbe el kell fogadnod a tudatot akármikor elérhet a vég. Leereszkedek a Földre s hátamat neki támasztom egy falnak. Megsínylettem ezt a csatát, fejemet az ég felé fordítom s halkan megszólalok.
-Ha Megtaláltam volna.... Talán minden másképp alakul.
*Fordulok Sou felé.
-Szerinted... Képes lehet akárki végezni egy fekete társaddal?
*Arcomra keserves mosoly húzódik. Mély levegőt veszem majd keservesen kifujom azt.
-Mert túlélni képes voltam az első találkozást... De vajon a következőnél győzhetek is... Fogós kérdés. Dremer azt mondta az istenek most nem fognak nekünk kedvezni mint Lanur idején.
*Hajom le a fejem.
-Sou-agyamban egy gondolat furakodik- egy fekete sárkányt ha csak egy másik tudna legyőzni... Ez azt jelentené, hogy saját ereje is képes lenne megsebezni őt?
*Fogós gondolatok, mert az ezköz megadatott csak használni kell... Nem látom Sou arcát nem igazán merek ránézni.
-Neharagudj... Nem tudom, hogy erezhettek iránta... Viszont az első találkozásunkkor lattam ahogy hideg vérrel tépi le egy tarsatok fejét... Ezért gondolom azt, hogy inkább a félelem tartja a sárkányokat mellette mint a tisztelet.... De Kain sem félt... S nagyon buzgón keresi, még egy embert is megbízott azzal hogy fejét elvigye neki.
*Mely sóhaj következik.
-De nem találtam meg, hogy segítséget tudjak kérni... Az első feladat mit elbuktam s talán ennek volt a legnagyobb tétje....
*A kis monológ után felpillantok Soura.
-Hogy érzed képes vagy folytatnia a harcot? Ezeknek a tudatában? Abban a tudatban, hogy ez a "Jelentéktelen" ember meg akarja ölni az egyik legerősebbet közületek?
*Majd mély csend ül ajkamra s kissé Feszülten várom a választ.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 68
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-06-11, 7:24 pm

// Mese: Égiháború - Nawarean //

~ Kit? Kit kereshet? ~ Lélegzetét csitítva dőlt a falnak, ahogy korábban, most is jóleső volt a kövekből sugárzó hűvös és zavartalanul hallgathatta a harcost is. Valami azonban nem hagyta nyugodni, ott táncolt a közelben, incselkedve pendíti meg érzékeit. Talán eddig is érezte, csak módja, sem pedig alkalma nem volt arra a figyelni, ami lassan, de annál biztosabban bekebelezi a várost és ez most nem a füst, vagy a tűz. De gondolat sem fogant meg hozzá benne, nem foglalkozott vele, még nem, de lehet eztán sem lesz rá ideje. Lassan térdre ereszkedett és szólni szeretett volna, de a harcos megelőzte és kérdésével alaposan meg is lepte. Szólásra nyitott száját azonban becsukta, erre a kérdésre nem ismerte a feleletet.
- Te…- hitetlenkedő szavát elharapta. Kételkednie kellett volna és ezt éreztetni, mert eddig nem igen hallott olyanról, aki túlélte volna a találkozót egy ősivel és az illető egy ember. De nem kételkedett, ám megrettent. Furia neve elevenedett fel benne és a tény, hogy számos praktikával próbálta már meg Kaint Dremerhez küldeni és mi van akkor, ha Nawarean a következő csele a nősténynek és erről a harcos lehet, hogy nem is tud. Elhessegette magától ezt a gondolatot, de az még sem tűnt el egészen. A kérdés, az utolsó, pedig már elhangzott. Némán térdelt Nawarean mellett, a gondolatai tisztességesen összekuszálódtak, mintha egy nagy kupac apróra tépet cetli között kéne megtalálnia az összeillő darabokat.
- Nem te vagy az egyetlen, aki így látja jónak és bolond az, aki nem érti ezt meg. Én értem, de nem fogadom el feltétel nélkül. Hogy képes vagyok harcolni? A magam elvei szerint igen. – elhallgat egy pillanatra, felpillant, de a gomolygó füstből semmi sem válik ki. Még van idejük. - Kellemes gondolat volna, hogy a sárkányokat a félelem tartja az ősiek oldalán, de nem csak az, jobban hozzájuk láncolja őket a közös ügy, a bosszú és a gyűlölet. Ott Ambaron felett, azt a vörös sárkányt kicsit sem érdekelte, hogy miért próbálom megvédeni az embereket, a helyett, hogy lángba borítaném őket, ahogy mutattam neki. – keserű mosolyra görbültek ajkai, mély levegőt vesz, amit kifújva igyekszik megszabadulni a savanyú gondolatoktól, sikertelenül. Még is erőt vett magán, kesergéssel semmire nem fog menni.
- Mutasd a sebeidet, most van még erőm és időnk, hogy egy kicsit jobb erőben légy. – nem akarta elterelni a témát, csak igyekezett szem előtt tartani a helyzet kínálta lehetőségeket. – Ebben tudok segíteni, abban azonban nem, hogy miként lehetne legyűrni egy ősit, vagy, hogy találhatnád meg Kaint és mint sárkány, azt kívánom, hogy ne is találd meg őt, vagy bárki mást az árulók közül. Én találkoztam egyel… - lehunyja szemét egy pillanatra, maga elé idézi az agg képét, ezzel fedve el azt, hogy tulajdonképpen három árulót ismer. – .. és nem biztos, hogy tetszene az, amit mondana. – nem akarta kimondani, hogy a legtöbb áruló minden bizonnyal, halehetősége lenne rá, másképpen döntene. - De nekünk előbb még túl kell élnünk a mai napot! Mondd csak, hogyan szándékozod legyőzni Filnorent?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nawarean

avatar

Hozzászólások száma : 1461
Életkor : 25

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-06-11, 8:50 pm

*Hallgatom a sárkányt, kis hitetlenkedést vélek kivenni szavából. Egy elharapott mondat volt csupán. Arcomra mosoly ült ki érthető miért is nem hisz nekem, nehéz elhinni azt, hogy egy kétlábú túlélhet egy ilyen véres találkozót. S én csak némán hallgatom a szavait, közben szemem az övén tartva. Majd a sebeimről kérdez, felső ruházatom híján szem előtt is vannak, majd egy fogós kérdéssel áll elém Sou.
- Valaminek az égben kell tartania azt a kőkupacot, varázslat vagy mágikus kövek. Egy kastély csak magától képtelen repülni... Azt kell megtalálnom s elpusztítanom mi odafent tartja... Ilyen egyszerű a dolog...
*Mosolyodok el ezen a mondaton hisz elképzelni sokkal könnyebb mint megvalósítani ezt a tervet.
- Nem kérem, hogy tarts velem odafent... Nem sok okot tudnék felhozni amiért ebben a közel öngyilkos merényletben részt kéne venned...
*Fordítom tekintetem a lebegő vár felé...
- Ez eddigi életem egyik legnehezebb csatája lesz... talán lesz olyan nehéz mint akkoriban Lanur oldalán... - Tekintek fel az égre- Kérlek ma éjjel legyetek kegyesek hozzám, s vezessetek utamon...
*Viszont mindenek előtt ebben a kis időben kardomhoz nyúlok s lerakom magam elé. A kard hírtelen alaktalanná válik, elmémben egy fegyver fogalmazódik meg, mit kezemre húzhatok, s ez lesz a sárkányölő legerősebb fegyvere. Két irányba néző pengék mik még egyben vannak s csak a parancsra várnak. A pengék közepén három tüske.
- Válj szét...
*S ebben a pillanatban az egy furcsa kinézetű fegyver ketté válik, s én beledugom kezeimet.
- Most már jöhet a gyógyítás drága barátom...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 68
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-06-11, 10:16 pm

- Te egy nagyon furcsa ember vagy... bár, néha nem tűnsz annak. – bóknak szánta, akkor is, ha nem egészen hangzott úgy. Érzi, hogy nem csak meg kellett volna lepődnie azon, hogy Nawarean Lanurt említi és nem pusztán, mint egy személyt, hanem azt, akinek az oldalán harcolt és ezt tisztán hallotta. De valamiért képtelen és a tetejében még el is hiszi, úgy, ahogy elhitte, most már kétség nélkül, hogy valóban megesett az a találkozó. ~ Valóban egy nagyon fura figura. ~ Ezek után még is mit fűzhetett volna még a fegyver alakjának változásához.
- Ha vakon azt mondtam, hogy felviszlek, az, hogy most már újra látok szerinted változtat a döntésemen? – nem megsértődve, de éreztetett morcossággal tette fel a kérdést, amire nem feltétlen várt választ. Tisztában van azzal, hogy bőven lehet fent olyan, vagy hasonló mágus, mint akivel szembetalálta magát, sőt a sárkányfattyak mellet a griff lovasok sem fogják tárt karokkal várni, ha meg még azt is hozzáveszi, hogy nem kifejezettebben jó harcos. Jobban tenné, ha visszakozna. De gyors és még nem szerzett olyan sebet, ami akadályozná és egyelőre azért még szusszal is bírná.
- Amúgy, nem hiszem, hogy idelent nagyobb biztonságban lennék, mint odafent és minden bizonnyal, ha menekülnék úgy is azt az utat választanám, de rajtad áll. – szavaival ellentétben, egyre kevésbé akaródzott felfelé venni az irányt, de tekintete ott ragadt a folyton kavargó baljós fellegen. Lehunyta a szemét, majd a harcosra pillantott. ~ Drága barát? Mond ezt akkor, ha mindketten épségben megéljük a holnapot.~ E gondolattal remélte a legjobbakat és nekifogott annak, amit már egy ideje tervezett. Népének sosem volt szüksége a szavakra, hogy igába fogják a mágiát, Beleg azonban megtanított neki pár igét, de azok közül csak kevés volt olyan, amivel ártani lehetne. Nawarean felé emeli kezeit és inkább csak suttogja a szavakat, hogy történik valami, nem csak lágy árnyalatú sárgás fény jelzi, hanem hogy a harcos testén a sebek várhatóan a legmélyebb pontjuktól indulva, tisztulnak és záródnak össze. Persze a „kötés” nem lesz tökéletes, a sebek nem gyógyulnak be teljesen.
- Ennyire telik tőlem, de legalább már nem vérzel. – elmosolyodott kissé. Most már határozottan fáradtabbnak érezte magát, de még így sem panaszkodhat, most valamivel jobban áll, mint azon az éjszakán, Ambaronban. – Őszinte leszek, ebben a testben közeledek a korlátaimhoz, azt hiszem. Sárkányként pedig aligha tudok majd segíteni, egyrészt mert a jó barát is ellenség lesz másrészről pedig nem sárkányoknak építették azt az erődöt és ezt a várost.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nawarean

avatar

Hozzászólások száma : 1461
Életkor : 25

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-06-11, 11:47 pm

*Elkacagom magam Sou kijelentésén, majd tekintetem lesütöm. S kis ideig hallgatok.
-Lehet azért van hogy nem tűnök embernek mert nem vagyok az... -Tűröm el hajam a fülemeről min egy enyhe hegy látszik.- Félvér vagyok... Egyszerre vagyok ember és elf... Viszont őseim között akadt minden mit lanuron megtalálsz... Még hüllő is.
*Sanditok oda Soura kivancsi vagyok a kifejezésre mit arca vág.
-A legelső a Nawareanok listáján egy olyan volt kiről bizonytalan az eredet...Áspisnak hívták de annyit hazudott, hogy a végére már nem mertem hinni neki... De véleményem szerint egy varázserővel rendelkező kígyó volt. Nagyjából úgy változott emberi formába akárcsak ti... A neve Nawarean Soul Salamon.  S egy varázslat által kerülte el a halált... S egy lélekként élt minden egyes ősömben. Erről jut eszembe... A nevem Aden... Aden Von Zaken a Nawarean vérvonalból.
*Mosolygok rá a sárkányra.
-Csak azért mondom el, hogy tudd ki mellett harcolsz s talán ki lesz az ki mellett meghalsz... Szomorú de igaz.... S nem kételkedem benne, hogy velem jössz, ha már vakon is velem tartottál volna.
*A varázslat végén s Sou utolsó mondata után ismét megszólalók.
-Őszinte leszek régen túlestem a határaimon... De nem lehetnék büszke Nawarean, sőt Lilith fia Aden... Ha nem folytatnám a harcot... S tudod mit gondolok? A határ csak azoknak lett kitalálva kik nem elég elszántak ahhoz hogy kitőrjenek belőle.
*Egy pillanatnyi csend.
-Aznap mikor a feketével találkozunk, egy közönséges félvér voltam. De aznap felébredt bennem valami, miközben saját véremben feküdtem. Felébredt bennem az ösztön a vágy mi azt kiáltotta élni akarok. Erőt akarok mivel vissza fizethetem ezt a kölcsönt. Akkor éledt fel bennem a Nawareanok hagyatéka csak meg kellett halnom hozzá, hogy újra éljek. Máig nem tudom ha legközelebb a fekete előtt állok majd... Mint ellenség vagy mint társ teszem azt. De annyit tudok... hogy jelen pillanatban még ellenségek vagyunk. Volt már halandó ki végzett fajtájával, s lesz is még annyi szent.
*Majd sebemre pillantok.
-Köszönöm, szólj ha készen állsz az indulásra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kesa Klensbane
Szürkeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 306

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-06-13, 2:56 pm

//Mese: Égiháború, Ryn//

* Az illúziók száma igen hamar fogyatkozásnak indul, amint a fattyak mindegyiket megtámadják. Nehéz is lenne úgy mozogni, hogy mindegyik elkerülhesse az éppen őt érő támadást, éppen ezért meg sem próbálkozik ezzel a fiatal nemes. Egyet azért megpróbál megmenteni, sikeresen, miközben a másik két hasonmásán pontosan oly egyszerűséggel hatolnak át a kardok, mintha csak a puszta levegőn vágnának keresztül, miközben a hasonmások is semmivé foszlanak.
Annak az egynek a megmentésével is csupán azért próbálkozott meg, hogy továbbra is legyen esélye összezavarni a sárkányfattyakat, míg a katonák ismét foglalkozni szándékoznak a rátámadó ellenséggel.
Miután a varázslatának köszönhetően kiszolgáltatottá váló pikkelyesekkel végeznek a katonák, egy elismerő és köszönetnyilvánító bólintás erejéig feléjük fordul. Még úgy is, hogy valójában ő maga szolgálta fel az ellenséget nekik, így az a legkevesebb, hogy végezzenek velük.
Csak ezt követően veszi észre a kábán támolygó Rynt.
Illúziójával egyetemben siet a lány felé. *
- Jól vagy? Mi történt?
* Mindketten Ryn felé hajolnak, és azt a pontot kezdik figyelni, amit Ryn fájlal. Ekkor már sejti, mi történhetett. *
- Mutasd!
* Óvatosan emeli le Kesa és illúziójának keze Ryn kezét, ha engedi.*
- Szép pukli, de ne aggódj, hamar rendbe jön. Addig is magasabbnak tűnsz.
* Jegyzi meg szórakozottan, miközben az utolsó illúziója is szertefoszlik.
Az első győzelmi kiáltások ekkor hangzanak fel a kapu felől. *
- Gyere húzódjunk be valahová.
* Ha Ryn is egyetért, és nem haragudott meg túlságosan a korábbi megnyilvánulásra, akkor megpróbálja betámogatni a város kapujának fedezékébe, miközben a katonákra hagyja a megmaradt sárkányfattyak elintézését.
Ha így tesznek, akkor a séta közben Kesa többször is elfordítja a fejét, mintha még mindig támadás miatt aggódna, ami valójában csupán részben igaz, sokkal inkább a rangidős személyt próbálja megtalálni a között. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
avatar

Hozzászólások száma : 641

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-06-13, 3:44 pm

Már a lépcső alján tisztában voltam vele, hogy a nyilaim nem tartanak örökké, még, ha meg is könnyítették jó darabig az utunkat és még kaptam pár kölcsön vesszőket is, amiket jó kufárként használtam fel és nem kevés fattyú vált kőtömbbé általa. De egyszer minden jónak vége szakad egyszer, így az utolsó nyíl is még lehoz egy rémlényt, ami zuhanás közben sikeresen nekiütközik egy másik társának és az az utca öveire zuhan, ahogy társa maga alá temeti.
Viszont legalább egy kis időre elfogynak a fejünk fölük és én is végre feljutok a katapultot védő ellenségünkhöz, ahol már Arvaleg és társai már nagyban csatáznak. Most már mindenki magára van utalva, az íjászok is kardra kell, hogy kapjanak, ahogy magamnak is.
Nem is igen van más választásom, ha már idáig eljöttem, bár igen szívesen látnám magam a városfalakon kívül, ha lett volna rá módom, mint, hogy élethalál harcot vívjak ezekkel a szörnyekkel.
De most nem a vágyódó gondolataimon kell rágódnom, hanem azon, hogy ne hagyjam elvágni a torkom, vagy nagyon is valósághű szoborként díszíteni a város falát.
Az első csapásom gyors és meglepi a sárkányfattyat, aki a lábamnál már kőként tornyosul egy pillanat alatt, de társa már sajnos nem ilyen lassú és azonnal reagálva, felém rúgja elnehezült társát, ami éppen csak alig elkerülve, szinte súrolva csattan el mellettem, csak fürge reflexeimnek köszönhetően nem sodorva le a lábamról, azonban ezt csak egy pillanattal később követi a másik szörny, akinek kardját éppen csak el tudom ütni. A pengéjének halálos szele alig kerüli el a torkomat, de a bal kezem önkéntelenül mozdul és szúrok tőrömmel felfelé, hogy a gyomrán keresztül annak hegye fekete szívébe hatoljon.
~ Csak gyorsan! Azonnal vissza kell rántanom a kezem! ~ mantrázom magamban, ahogy lendül a lábam és talppal lököm el a testét magamtól minél előbb.
Nem akarok itt meghalni, egy olyan csatában, amit csak azért vívok, mert beszorultam ide és mivel nincs más lehetőségem. Annak azonban örülök, hogy a katapultot nem tudják már használni a sötétség harcosai és, hogy a lovagok is velem vannak, ha már ebben a helyzetben vagyok.
- Ki kell tartanom! – morgom az orrom alatt, ahogy újabb ellenséget keresek, igyekezve védeni Arvaleg hátát.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ryn von Samok
Szürkeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 205
Életkor : 23

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-06-13, 8:12 pm

/ Égiháború - Kesa/

~Mégiscsak megmenekültem. Piszok egy mázlista lány vagyok. Hajszálon múlt, de sikerült! Ez hihetetlen.~ gondoltam magamban. Lunából is már csak kettőt láttam és ezt jó előjelnek tekintettem. Talán mégsem olyan súlyos ez az agyrázkódás ahogy gondoltam. A mágusnők hozzám siettek és csak ekkor jöttem rá, hogy nem hallucinálok, hanem nagyon valószínű, hogy ez egy illúzió. Bárhogy is, hálás vagyok neki. Hagyom hogy megvizsgálja a púpot a fejem búbján.
- Nem lehet mindenki égimeszelő. - dudogok durcásan a lány csipkelődésére, aztán követem.
- Szerinted most biztonságban vagyunk? Úgy értem...talán most gyorsan eltűnhetnénk innen és akkor talán megúsznánk...- mondom bizonytalanul. Aztán valami más is eszembe jut. A családom lehet valahol itt van a környéken. Vagy talán épp bent rekedtek a városban. Legörbült szájjal nézek vissza az égő házakra.
- Mit gondolsz? Mennyien élik túl ezt a városban tartózkodók közül? - nézek bizonytalanul Lunára. Talán vissza kéne mennem, de hát azt se tudom hogy pontosan hogy néznek ki azok akiket keresek. Döntésképtelennek éreztem magam. Annyira bizonytalan volt a helyzet... Lunától vártam, hogy megmondja mit is kéne tennem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kesa Klensbane
Szürkeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 306

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-06-14, 12:34 pm

//Mese: Égiháború, Ryn//

* Rezzenéstelenül hallgatja Rynt, miközben szinte saját gondolatait hallja vissza a lánytól. *
- Jelenleg kevés ennél biztonságosabb hely lehet a városban. Ez igaz lehet a városon kívüli területekre is.  Nem ép biztonságos az északi hegyeknél magányosan mászkálni…
* Gondolatait szívesen folytatta volna tovább, de Ryn arcán végbemenő változásokra inkább félbeszakítja, hogy a lány kimondhassa, ami a szívét nyomja. *
- Többen, mint gondolnád!
* Szolid mosolya talán hatásosabbá teszi ezt a pár szót, mielőtt folytatná. *
- Szükség helyzetben meglepően leleményesek tudunk lenni, mi emberek. Gondolj csak vissza, nekünk is sikerült meglógni sötét mágusok, démonok és sárkányfattyak elől.  Elhitted volna, ha a nap folyamán valaki azt állította volna, hogy ezt mind túl fogod élni?
* Mosolya továbbra sem lankad, miközben rövid szünetet tart, hogy Rynnek legyen lehetősége végiggondolni, és esetleg válaszolnia is, miközben a fiatal nemes fejében már más gondolatok kavarognak.  Részben akörül, hogy mit is mondhatna a rangidősnek, ha sikerül megtalálnia.
Amennyiben Ryn válasza nem marasztalja, akkor jobb kezét a vállára helyezi. *
- Most pihenj! Használd ki jól ezt a nyugodt időszakot, én addig megkeresem a rangidőst.
* Ha Ryn továbbra sem marasztalja, akkor elindul a rangidős keresésére, akit ha korábban nem szúrt ki a tömegből, akkor az egyszerű katonáktól kér útbaigazítást.
Számára sem jönne rosszul, ha pihenhetne és visszanyerhetné elhasznált erejének nagy részét, de saját erejének ismertében, és az eddig használt varázslatok tükrében még nincs feltétlen szüksége erre. Ha pedig sikerülne elérnie a célját, talán már nem is kell többet varázslataihoz folyamodni. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1157

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-06-14, 9:44 pm

//Mese: Égiháború//

*Avlanion, te csodás, gyöngyszeme Lanuria Birodalmának! Gazdag, s erős város, hol a Birodalom elit hadereje is székel! Hát hová lett dicsőséged, gazdagságod?!
Seregeid harcban állnak, tűz marcangolja házaid, lakosaid sárkányfattyak, sötét harcosok, avagy a vízesésektől kiinduló fagy küldi Dremer világába, s a ráomló épületek romjai is.
Flottád, mely léghajókból áll, fel sem emelkedhetett, s értelme sem lett volna, hisz lassú e gyors légi támadáshoz.
Hová lesz hatalmad, ha Filnoren, a repülő vár, s hadereje szétzúzza erőd, s falaid?!

A fogadóhoz megérkezik Tom Lorneas Nightwalker.
Az épület remegése mind erősödik, s ha így folytatódik, idő kérdése csupán, mikor szakítják szét azt a benne feszülő energiák.
Tán akkor fény derül arra, mit készítettek elő az oda sereglő sötét harcosok.
Eme rejtély az, minek kiderítésére, s a kitörni készülő dolgok elfojtására küldték a mágust és két társát.
Ha megérkezik a fogadóhoz, érzékelheti a bent forrongó mágiát, mi az épületet rázza.
Cserepek hullnak a mélybe, s a falak is hullámzani látszanak.
Odabent azonban nem üres még az épület.
Akad oly sötét alak, kinek mágikus pajzsa még bírja ezen erőket.

Aldo még a víz hűs hullámai között evickél, midőn a vízesések közeléből érkező fagyvarázs egyre hidegebbé teszi a közeget, mi körbeöleli testét, Sietnie kell, hisz fehér haján a hideggé váló vízből vékony jégréteg válik ki, s mikoron testét a jegessé váló hullámok kerülik, lehelete az, mi szeme elé von fehéres ködöt.
Az odalent úszó harcosnak a falról egy kötél hull alá, de kérdéses, képes lesz-e elkapni gémberedett kezével, s elég erős-e, hogy feljusson rajta a falra.

A tanácsterem védelme, hála Arveleg, s társai hősies küzdelmének, fellélegezhet. A hajítógép nem támadja tovább a házat, hol székel, s, noha ellenei még támadnak, Zeltaren és csapatai, igaz, kimerülten, de állják a sarat. A tanács, beleértve a bátran harcoló törpét, s az elfek küldöttét is, úgy dönt, hajlandó elhagyni a helyet, s csupán Zeltarenen múlik, megszervezi-e az épület evakuálását, avagy marad, s csapataival, valamint az erősítésként érkezett avlanioni harcosokkal tovább védi azt.

A hajítógépnél a lovag, s csapatai végül legyőzik a sárkányfatty személyzetet is, noha Jeremy tőre a kővé dermedő ellenfélben marad, így tudja kezét, s életét menteni.
A hajítógép körül e pillanatban Jeremy, Arvaleg, a lovag, mind csurom véresen, s egyetlen életben maradt íjász leledzik még.
Bizony, ha nem akarják a hajítógépet ismét átengedni a már közeledő ellenségnek, valamit ki kell találniuk, hiszen az újfent érkező sárkányfattyak, valamint a sötét mágus ellen, ki megjelenik a lépcsőnél, elzárva a menekülés útját, nem küzdhetnek a végtelenségig.
Az ereszkedő sárkányfattyak bőrszárnyainak suhogása a lihegő harcosok fülében surrog már, s csupán pillanatok kérdése, hogy újfent harcolniuk kelljen.

A Déli kapunál Kesa keresése nem hiábavaló, hisz egy magasabb rangú, véres fegyverzetű, s öltözetű, harcedzett katona személyben rálelhet a szárazföldi harcosok vezérére. Látható, ő is kivette a részét e küzdelemből.
Tán még kérdését is felteheti, midőn az elesett grifflovasok, fegyverek, kővé vált sárkányfattyak újfent hullani kezdenek a kapu környékén az égből.
Az íjászok célba veszik az újabb ellenséges hullámot, miközben kívülről a bezárt kaput óriási erő rázza meg.
A hangos döngés jól mutatja, mily erő lehet az, mi megrázta nem csupán a vastag kapuszárnyakat, hanem magát a falat is. A kapu kőépítményén többen is megkapaszkodnak, s falfehér arccal tekintenek le a mélybe, hol megpillanthatják a kapun felfelé mászó lény tűzben égő tekintetét.*
- Sárkány, egy sárkány az!
*Az első ordításokat követően vörös színű karmok vájódnak a kemény kőfalba, s az első katonát ketté is harapja a hatalmas állkapocs.

Mindezen idő alatt Sou Nawarean sebeit látja el, s noha mágiája kétségtelenül erős, a sebek mégsem gyógyulnak oly hatékonyan, mint azt várná, köszönhetően a fehér hajú harcos testében lüktető méregnek, melyet a Halál pecsétje erősített fel.
Nawarean még is jobban van, hisz sebeit ellátták, bekötözték, de e pillanatban nincs épp csúcsformában sem, miként Sou sem.
A bérgyilkos e pillanatban immáron fegyverét szétválasztja, hogy azzal szálljon harcba elleneivel.
Már csupán szándék kérdése, hogyan indulnak el, ám ha Sou sárkányként emelkedik a magasba, ha grifflovassal kerül szembe, az lendül támadásba ellene, hisz ellenségnek hiszi őt, ha sárkányfattyal, akkor pedig azért, mert nem várt lépés ez egyetlen sárkánytól sem, hogy épp Filnoren felé veszi az irányt. A füst rejti, s el is árulja őt, midőn felfelé száll, s a vár falairól is hamarvást egy sötét árnysárkány indul meg ellene. Eme sárkány sötétségből van, hasonlatosból, mint ama féreg, mely Nawarean testébe rágta magát, noha hatalmasabb, s harapása e sötétséget, mint fertőzést terjeszti el áldozata ereiben, melyre nincs gyógyszer, nincs méreg, mely segedelmet nyújtana.

S hogy ne feledjük, Filnoren vára a magasból újabb tüzeket zúdít a még nem felgyújtott városnegyedekre, s habár így is sokan haltak meg a tűzben, melynek oltásával most is foglalatoskodnak, hisz a várost nem lehetett kiüríteni, újabb lakosok lelik halálukat a tűzben, s a fagyban, mely a vízesések felől terjeszkedik a városban.
Zotreth, Filnoren helytartója elégedetten szemlélheti a csata alakulását, hiszen a nyugati kapuja a városnak immáron övé, a délinél szövetségese, egy sárkány készül segítségére lenni csapatainak, a harmadik kapunál pedig még folynak küzdelmek, ám idővel az is övé lehet. A várost lángba borította, Filnorenben eziádig csupán betörni volt képes grifflovas, s a hajítógépek sem árthattak a levegőben lebegő erődnek.
Újabb csata lehet ez, mely öregbíti a rettegett vár hírnevét.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nawarean

avatar

Hozzászólások száma : 1461
Életkor : 25

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-06-20, 7:38 am

*Vissza nézek Soura. Majd megszólalok.
-A terv a következő. Felviszel az égbe s ott várhatóan mindenki megtámad majd minket... Az emberek azért mert sárkány vagy, a madárkák meg valószínűleg megszeppennek majd, hisz nem várt fordulat leszel számukra... Ezt a pillanatnyi időt kell kihasználni. Ahogy láttam képes vagy uralni az elemeket. Annyi kell, hogy egy jegcsúszdát hozol létre, avagy a szelek segítségével bejuttatsz a várba.
* Hangom elnyeklik... S kissé megrémiszt amit mondani fogok.
-Onnantól kezdve magam maradok, egy sárkány földetérése filnorea falai között odavonzana mindenkit. Viszont egy árnyék nem fogja felkelteni a figyelmüket. S onnantól egymagad maradsz, ha el is menekülsz nem fogom szóvá tenni, ez egy olyan háború ahol te idézőjelesen a rossz oldalon állsz....-Hangomon érezni a fájdalmat mikor ezt kimindom- Ne kímélj meg odafent senkit se embert se fattyat... Ígérd meg Sou, hogy a saját életedet többre fogod tartani mint a másikét... Az enyémnél is többre...
*Pillanatra elhallgatok hátha mondana valamit majd ha nem Avagy megtette ismét megszolalok.
-Milyen indok vett rá, hogy Lanur szövetsége mellett harcolj? Szerelem, szánalom, félelem? Mi vehet rá egy olyan lényt mint te... Hogy a biztos vesztes oldalára álljon?
*Mosolyodok el, én azt érzem e háború most másképp fog véget érni mint az előző... Vagy béke vagy vereség.... Legalábbis az emberek oldalán.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Arveleg
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 72
Életkor : 31
Munkahely : Fehérló Rend

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-06-20, 2:24 pm

// Mese: Égiháború //

* Az addigi cselekedeteik sikeresnek minősültek, habár Arveleg érezte magán, miszerint energiája igencsak fogytán volt. De feladni nem lehetett, most túl sok minden múlott ezen a pengeélen táncoló mentőakción, melyet a katapult likvidálásra indítottak a bátor védők. Egyik társuk ugyan már életét adta a győzelemért, ugyanúgy, mint oly sokan a Tanácsteremben, nekik tovább kellett nyomulniuk. Azonban, az előrenyomulás következtében, a hatalmas, távolsági fegyvert rájuk szegezték, majd az első találat meg is ölte egyik társukat, ki az íjászok táborát gyarapította, ameddig lélegzett. Nem időzhettek sokat, hiszen folyamatos támadás alatt tartották őket, szerencsére Jeremy és az íjjal ellátott katonák is gondoskodtak az ellenség megtizedeléséről. A félelf kiadta a parancsot, miszerint azokra a bestiákra koncentrálják a nyílzáport, amelyek az égből próbálták megakadályozni a kompánia küldetésének sikerét. Addig, a két életben maradt lovagnak ügyelnie kellett a falon elvétve megtalálható sárkányfattyakra. Arveleg nem tétovázott, gyors, erőteljes sújtásokat adott le, vagy testének, páncélzatának erejével próbálta oldalra taszigálni Filnoren csatlósait, utat biztosítva ezzel a különítménynek. *
- Már nincs messze, csak még egy kicsit tartsatok ki!
* Kiáltotta, habár nem volt tisztában vele, maradt-e még erő a hangjában a társai biztatására? Összefolyóban volt a világ, Arveleget csupán a kiképzésének emléke éltette, mintha ösztönből cselekedte volna a tetteit. Az egész lázas álomnak látszott, érződött, mintha nem lett volna képes megkülönböztetni a valóságot a képzelgéstől. Mégis, lábai előre vitték, egyre közelebb a katapulthoz, már pontosan kirajzolódtak a védők, noha egy, a homlokáról csorgó izzadságcsepp, a szempilláján himbálózott, még egy másiknak sós íze megnedvesítette kiszáradt ajkát. Mit meg nem adott volna egy kupa borért, vagy jó hideg malátasörért! Nem az élvezetéért, csupán a frissítő hatásért vágyott az ital bársonyos patakzására. Eme gondolatfoszlány a másodperc tört része alatt suhant végig az agyán, jelentéktelennek tűnt, akárcsak a külvilágból érkező hangok, mik griffek vijjogására emlékeztették. A következő pillanatban már a sárkányfattyakra rontottak, egy kard éle közelít felé, melyet megkísérelt oldalra hárítani, azonban az rést talált a vállánál, s fájdalom nyilallt a tarsisi nemes férfiú testébe. Alantas fájdalom ez, sunyi módon rázta össze a fáradtságtól már egyébként is sajgó végtagjait, azonban észhez is térítette a lovagot, mondhatni kijózanította. A következő csapást ő mérte, megpróbálva kettészelni a lény mellkasát, ámde az gyorsnak bizonyult, ezért egy pajzsba ütközött a lovagi kard. Ha már lúd, legyen kövér, ezért még két, felülről érkező ütést mért a védelmeként funkcionáló eszközre, két kezével szorítva a markolatot, minden erejét beleadva. Az utolsó csapás, mintha némi törést kölcsönzött volna az ellenséges szörnyeteg védelmén, így Arveleg megkísérelte kettéhasítani a gonosz teremtmény koponyáját. Mikor újból körbenézett, rátámaszkodva a hajítógépre, a Fehér Lóhoz tartozó társát életben találta, ahogyan Jeremyt és egy íjászt is. Szíve a torkában dobogott. *
- Szép munka volt! Igazi... Igazi hősök vagytok.
* Lihegte, kimerült mosolyt erőltetve arcára. A lépcsőnél viszont egy mágus jelent meg, a sárkányfattyak sem adták fel az ostromot. *
- Jeremy! Ha ők rá tudták fordítani a katapultot a lépcsőre, nekünk is sikerülhet! Amondó vagyok, teszteljük le azt a mágust, hogy mennyire szereti a kövek viharát!
* Javasolta az ifjú nemes, rámarkolva a tekerőszerkezetre, s várva a félefl cimborája segítségét. *

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
avatar

Hozzászólások száma : 641

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-06-20, 6:40 pm

Soha életemben nem voltam még ilyen kimerült, mind testileg, mind szellemileg, hiszen már az idejét sem tudtam mióta röpködnek a nyilaim vagy forgatom a kardom tolvaj létemre, akinek ezek az eszközök csak eddig védelemre kellettek hébe-hóba. Egy idő óta nem számoltam, hány különféle lényt sikerült eltalálnom, megölnöm, megsebesítenem, csak a cél lebegett a szemem előtt, hogy eljussunk ahhoz a nyomorult katapulthoz és véget érjen ez a végelláthatatlan küzdelem legalább egy kis időre.
Egészen addig nem is érzékelem, hogy mi van a többiekkel, míg végül elfogynak a sárkányfattyak és ott állok nyakig véresen, zihálva, miközben az utolsó kővé vált szörny mellkasából a tőröm mered rám, amit az utolsó pillanatban sikerült elengednem.
Kimerülten nézek körbe és látom, alaposan megfogyatkozott csapatunk, két lovagra és két íjászra csappanva, akik legalább annyira rossz bőrben vannak, mint én, cseppet sem tűnnek frissebbnek.
Ha azt reméltem ennyi lesz és végre kifújhatjuk magunkat, akkor alaposan tévedtem, mert még szót sem tudok váltani Arvaleg-gel, máris újabb szárnysuhogás figyelmeztet, hogy az ellenség csak időlegesen fogyott el, de van utánpótlás bőven, ahonnan jöttek. A sötét mágus megjelenése már csak hab a tortán.
- Szerintetek még van értelme ennek? Egyáltalán mi van a várossal, talán már csak mi vagyunk itt egyedül. – sóhajtok egy nehezet elkeseredve, mert úgy érzem, képtelen leszek újból felemelni a kardomat.
És még egy mágus sincs velünk, az a boszorkány meg túl messze van, hogy megkockáztassak akár egy tőrdobást, más ha nem maradt volna a fattyú kőmellkasában.
Arvaleg szavai azonban megmozdítják meredt izmaimat és segítek neki a katapultnál, mert azt nem akarom ölbe tett kézzel meg várni míg lemészárolnak.
- Vigyünk magunkkal annyit a többiből is, amennyit csak lehet lovag. – szorítom a másik kezemmel a kardom, hogy ha a levegőből is kapjuk az áldást legalább védjem magam.
Szerencsére a katapult töltve volt, úgy látszik időben zavartuk meg az ellenséget, így ha irányba állt a gépezet, rajtam nem múlt, hogy teszteljük a mágus kőállóságát és ha van rá idő a fattyúékét is.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aldo Barras
Vörösköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 420
Életkor : 129
Munkahely : Vándor

Character sheet
Nép: Külhoniak
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-06-21, 4:05 pm

*Amint körülöleli a jéghideg víz, rögtön magához is tér. Egyetlen gondolata jelent pillanatban, hogy kijusson a fagyos környezetből. A közeledő fagyvarázs lassan minden kisebb hullámot megdermeszt, Aldo meg csak evickél a fal fele, de a fagy lassan körbeöleli testét is. Sietnie kell, hisz fehér haján a hideggé váló vízből vékony jégréteg válik ki, s mikoron testét a jegessé váló hullámok kerülik, lehelete az, mi szeme elé von fehéres ködöt. A kötelet talán észre sem veszi már, végtagjai annyira elgémberednek a hidegben, hogy nem bír tovább előrébb haladni a vízben. Márcsak egy varázslat lehet az, ami megmentheti, de mivel a jegesítő varázst túl erőteljesnek véli, hogy megállíthassa, ezért nem is azzal törődik. Ha be kell fagynia a folyónak, miközben ő benne van, hát legyen. Majd csak felolvad minden jég, arra az időre meg, egy védő bűbájjal megpróbálja távol tartani magától a fagyhalált. Csak egy enyhe hibernálással úszná meg legalább...
A jég közben megállíthatatlanul közeledik, keze az utolsó pillanatban elkapja a kötelet, de nincs ereje felhúzni magát. Minden csak lefele húzza, ő meg nem tehet mást, enged a nagyobb erőnek. Feje is a víz alá kerül, s épp akkor, midőn teljessé válik a folyó befagyása. Valóságos jégbörtönbe esett, mely halálos lehet számára, ha csak nem sikerült még előtte még végrehajtania a varázst, melyet kigondolt...

//Egy-két körre muszáj befagyasszam a játékomat...
Aztán majd jövök és megmentek mindenkit Very Happy//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 68
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-06-21, 6:36 pm

// Mese: Égiháború - Nawarean és bocsánat ez most kutyafuttában készült T.T //

Egészen ámulatba ejtő az, amit hall a harcostól. Szólni sem tud, félig hitetlenül, de ezzel félig igaznak fogadva el a szavakat néz a sebzett, ám még mindig harcra kész férfi szemébe. Talán pont egy ilyen misztikus gyökerekkel rendelkező hősre van szükség, hogy a világ változzon és add annyi esélyt ennek a gondolatnak, hogy reménnyel gondoljon rá. Ugyan akkor önmaga is merítkezik e szavakból, mert mintha még Nawarean sem döntött volna, melyik oldalon is van –lenne - a helye, ahogy Sou sem. Mindeközben nem csak a kötés készül el, hanem terv is fogan a fejekben, méghozzá közel hasonlóak.
- Igen. – felpillant, miközben kibújik köpenyéből. – Odafent csak ellenség vár. …Megpróbálok alóla felfelé menni és így lesz időt átugrani, persze egy kis mágiával megsegítlek. – nyújtotta Nawarean felé a köpenyét, lehet nem a harcos mérete, de elég bő ahhoz, hogy a rejtőzködésében segíthesse a sötétebb színvilágú ruhadarab. Körültekint, tüzetesen mustrálva kutat egy bizonyos dolog után, az után, amit már korábban is említett. Kötél, szükség lehet rá. De már ez idáig is túlzottan nagy szerencsének örvendhettek, hogy ilyen hosszú időre háborítatlanul maradhattak. Némi csodálkozással kapja tekintetét a harcosra, de hamar átérzi, eddig is érezte sanyargatott helyzetüket, de még is elmosolyodik, biztatóan.
- Nem tudom megígérni…- elpillant oldalra, némi bűnbánattal. – Ha saját épségem előrébb valónak tartom, az olyan, mintha elfogadnám helyesnek azt, ami most történik. De, azért nem fogom hagyni, hogy csak úgy levadásszanak. – egészen más volt a hangja, mint a harcosnak. Egyszerűen nem adta meg magát a helyzetnek, pedig, talán nagyon is megtetette volna, csak nem akarta és ezért nem hagyta, hogy ez érződjön is rajta. Olyan dologra készül, amiben könnyen a nyakát szegheti, ripityára törheti minden csontját és valószínűleg egy sárkánynak nincs is „nagyobb” félelme annál, minthogy soha többé nem ízlelheti meg a repülés felszabadító érzését.
- Mert ez nem helyes. – felelt gondolkodás nélkül a számára különös kérdésre. – A sárkányok ugyan azt teszik, mint amit az emberek. De persze nem ilyen egyszerű a dolog. Valahogy, azt hiszem, mást várok el a fajtámtól… többet, talán. - hangja komoly volt és bizony, elvárásokkal teljes.  Most azonban nincs idő, hogy ezt rendesen átbeszélhessék, pedig talán jó volna, a kétlábúak összes népe és a sárkányok megbeszélnék végre a gondjaikat a másikkal. ~ Képtelenség! ~ Annak tűnik, az azonban nem, ahogy lassan felölti sárkány alakját és kissé feszengve lehasal a földre. Kissé szűkös ez a hely, még az ő karcsú alakjának is, de azért képes lesz felemelkedni. Megint mágiához kell folyamodnia, hogy marjánál szíjak jelenjenek meg, amikbe majd Nawarean tud majd kapaszkodni.
- Induljunk! – bökött a háta felé. – Aztán kapaszkodj ám! – incselkedő figyelmeztetés volt Sou részéről, de utána mély levegőt vett, amit egészen addig benn is tartott, míg a harcos el nem helyezkedett. Felállva, mint egy macska ugrott felfelé, reménykedve abban, hogy a ház teteje elírja, legalább is arra a rövid időre, amíg szárnyait ki nem tárja és egy utolsónak szánt ugrással lendületet vegyen. Nem emelkedett a füstfelhő fölé, élvezni akarta a szürke matéria takarását ameddig csak lehet és így lopott el jelentős távolságot az erőd és korábbi búvóhelyük között. Talán ezen a magasságon csak a sárkányfattyak okoztak gondot, de tőlük annyira nem sajnálta fagyos leheletét, de megpróbált inkább kitérni. Igyekezett eljutni a lebegő erőd pereméig.
- Simulj hozzám, amennyire csak tudsz! – kérte, félig kiáltva, mielőtt élesen felfelé vette az irányt. Ha minden a kigondoltak szerint alakul, akkor elkerülve az esetlegesen még lefelé folyó lángoló olajat, az erőd fala mentén száguldhat felfelé, kicsit a felső udvar felé kormányozva magát, hogy Nawarean leugorhasson. Ezzel egy időben a harcos érezheti, ahogy teste könnyebbé válik, pontosabban valami a vállánál fogva megemeli. Nem lesz képes repülni, de teste mozgatásával vitorlázhat, mindaddig, míg a megbűvölt légtömeg felette van. Amennyiben ily módon sikerül elválniuk, úgy már egyedül kénytelen szembenézni a baljós fekete tömeggel, ami nem is olyan messziről indult el felé.
~ Ez ismerős. ~ Ambaron jutott eszébe, így egy pillanatig sem hezitált, hogy a lényt, vagy a sárkányfattyak és griff lovasoktól hemzsegő tágasabb eget válassza. Éles kanyarra lefelé vette az irányt, de nem szándékozott a szúrós szagú felhőbe bújni, bár az talán tompítaná a Hold fényében derengő pikkelyeit. ~ Tökéletes célpont, mi? ~ Találomra választotta meg az irányt, a lényeg az volt, hogy minél távolabb juthasson az erődtől és a nyomába szegődő rosszindulatú valamitől. Most is inkább igyekezett kikerülni az útjába akadó akadályokat. ~ Túl zsúfolt az ég. ~ Mintha, csak igazolni akarná a gondolatát, egy éles kitérő után egyenesen belerohant valamibe. Ismerős szaga volt, az ütközéstől sötétbe folyó világ ennyit őrzött meg számára. Hamar leért volna, de még bőven idő előtt, egy másik ütközés felverte kábulatából.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ryn von Samok
Szürkeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 205
Életkor : 23

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-06-21, 7:20 pm

Lunára néztem és halványan elmosolyodtam. Milyen optimista ez a lány.
- Az igaz, hogy nem gondoltam hogy eddig életben maradok, de még nincs vége...A város még nem menekült meg és még bármi történhet. - mondtam aggodalmaskodó hangon. Úgy tettem ahogy Luna mondta, megpróbáltam kissé kipihenni magam.
- Tudod mit? Maradj itt velem te is és pihenjünk együtt... - kaptam el a lány karját, mert láttam hogy el akar menni. Jobban éreztem magam ha velem volt, kissé féltem egyedül maradni.
Sok időm viszont nem volt szusszanni, mert újra potyogni kezdtek a kővé vált sárkányfattyak. Behúzódtam a kapu tövébe, hogy védjem magam a lehulló lényektől. Már-már azt hittem vége, mikor hatalmas dörrenés rázta meg a kaput.
- E-ez meg mi volt? - néztem Lunára ijedten. Eltávolodtam a kaputól és valami olyasmit láttam meg amit rémálmaimban sem akartam. Egy hatalmas karmos láb...ha-tal-mas!!!
- Sárkány? Miéééért???? - toporzékoltam. Aztán összeszedtem magam és Lunához fordultam.
- Van valami halvány ötéeted hogy egy sárkányt hogy tudnánk elintézni? - kérdeztem félig sírva félig röhögve. Kissé rosszul reagáltam a sokkhatástól.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1157

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-06-21, 10:13 pm

//Mese: Égiháború//

*A vízesések városa önnön létéért küzd. Már közel sem a hírnév, a gazdagság az, mi célt adhat eme élet-halál harcban.
A csata elején elfoglalt vízesésektől, hol sötét mágiát gyakorlók vetették meg lábukat, fagyasztó átkok indultak meg, s elérve a várost egyre nagyobb területeket dermesztenek tetszhalott állapotba, hol élőt már nem láthat senki.
Igen súlyos csapás ez, s míg a város egy részét a téli fagy, másik részét a tűz pusztítja el.
Filnoren repülő erődje él helyzeti előnyével, s felülről borítja lángba az alant elterülő épületeket.
Sou, s Nawarean ezt veszik célba, s miként eltervezték, a magasba szállnak, kihasználva a füstöt, s annak rejtőzködésre hajlamosító képességét.
Az út viszontagságos, de a gyöngysárkány jól számított, a füstbe nem látnak bele a repülő vár védői sem.
Midőn már fentebb ér, pikkelyein előbb elf nyílvesszők pattannak meg, majdan, midőn észbe kapnak a védők, immáron tűzvarázslatok, átkok is szállnak felé.
Akad oly pikkelye, mi elveszíti tartását, noha ez csupán akkor fog kiderülni, midőn épp azon pikkelyt éri fizikai támadás.
Noha az őt üldöző árnysárkány veszélyesnek tűnik, immáron nem csupán ő az, kivel vigyázni a kell.
Előbb egy sárkányfatty állja útját meggondolatlan, de hatalmas test lendülete elsodorja a lényt, csupán kiütni képes a fehér sárkányt. A következő azonban immáron nem sárkányfatty, hanem grifflovas, kinek tűzgömbje találja telibe a fehér sárkány képét, s erre térhet magához. Tán jobb is, mivel eddigre az első sárkányfatty leereszkedik a hátára, s belé vágja kardjának pengéjét szárnya tövébe, hol pikkelyei már nem védik úgy. Kínzó, szúró fájdalom hasít bele Sou testébe.
Mindezek tetejére, az árnysárkány karmai is elérik a fehér sárkány farkát.

A fogadónál, hova Tom Lorneas Nightwalkert vezényelték, immáron megrepednek az első falak, s a zöldes derengés, mi e repedéseken kiszűrődik, örvénylő, kavargó erőket mutat, mik egyre gyorsulva bontják elemeire az épületet.

Aldo, kit immáron a gyilkos tél karmai töltenek el csontig hatoló faggyal, a megdermedő vízben még eléri a kötelet, mibe kapaszkodni kezd.
Védő varázslata látszólag megfagyva tünteti el a jég mélyén, csupán fagyottnak tűnő keze áll ki, a falról leeresztett kötelet markolva. //Visszavárunk.//

A Tanácsteremben végül Zeltaren határozatlanságát megelégelvén a Tanács maga szervezi az épület evakuálását.
Természetesen igényt tartanak mind az avlanioni harcosokra, mind a Fehérló Rend maradék haderejére, hogy kitörhessenek a Tanács épületéből.
A karvalyorrú mágus, az elf, s a törpe is élnek még, s a védősereg végül lefelé próbál kitörni a kint tömörülő ellenség, s a lemészároltak tömegein keresztül.
A véres küzdelem hamarvást újraindul itt is, s Zeltarenre, s lovagjaira újfent nagy kihívás hárul, hisz új, védettebb helyükre kell kísérni a jelen lévőket, lehetőleg még életben.

A hajítógépnél Arvaleg, a lovag társa, valamint Jeremy, s az íjász immáron újfent küzdeni kénytelenek. A lentről érkezők ellen sikeresen üzemelik bel a hajítógépet, mi egyébiránt lefelé is volt irányozva, s a mágust sikerrel győzik le a legördülő kődarab segedelmével.
Noha őt sikerrel kivégzik, a korábbi harcok eredménye, hogy több, tapasztalt sárkányfatty, s elf is érkezik.
A levegőből, lángoló, olajjal töltött edények hullnak alá, s szétloccsanva egyre nagyobb területet borít be a tűz a hajítógép mellett.
Arveleg páncélját karmok ragadják meg, könnyen lehet, újdonsült ellene egyetlen céllal kezdi őt emeli  magasabbra. Le akarja dobni, hogy a mélységben lelje halálá.
Jeremy felé sötét elf vesszők szállnak, szám szerint három, s ha ezek találnak, könnyedén másvilágra küldhetik a félelf tolvajt, miként teszik  azt íjász társával.
Túlerő ez, s ha visszaszerzik a hajítógépet, bizonnyal újfent a Tanácsházát veszik majd vele célba.

A Déli kapunál a sárkánynak immáron nem csupán karmai, fogai, de hatalmas, tüskés bunkóban végződő farka is belép a küzdelembe. Végigseper a kapu felső védelmi vonalán, s a harcosok, mik az imént még hősiesen harcolva leölték a fattyakat, mik a kaput őrizték, holtan hullnak alá. Mindeközben a harc is tovább folyik a grifflovasok, s a fattyak között odafent, ekképpen hull alá szép számmal kővé dermedt harcos.
Ryn kétségbeesése jogos, s hogy az istenek mindennek hangot is adjanak, a sárkány épp megcsóvál fogai között tartva egy halott harcost, s a két máguslány közé hajítja.
Ez nem dermedt kővé, noha így is elkaszálhatja a Rynt és Kesát.
Lábai lassan a kapu kövébe marják karmait, s onnét rikoltja körbe hangját Avlanion egy része felett.
A grifflovasok tűzlabdái haszontalanok pikkelyei ellen, miként az íjászok nyilai is.

Nawarean ezenközben megérkezik Filnoren udvarára. Midőn földet ér, az első tűzlabdák és nyilak már készenlétben is vannak, s az idegeket elhagyva süvítve szállnak Nawarean felé.
Betolakodó, mint bármely grifflovas érkezése esetén rögvest nyakába is kapja a neki készített fogadtatást.
Ha elég nyíl, s átok éri őt, hát immáron csaknem holtan terülhet el az udvaron.
Ha mégis túléli, hát e hely a sárkányfattyak birodalma, bátorsága itt kevés, s képességeit gyengíti a Halál pecsétje, s a sebesülések, melyeket még odalent szerzett.
Nagy fába vágta fejszéjét, ez kétségtelen, s eme kaland könnyen lehet az utolsó életében.*


//Nawarean, a te játékod Filnorenben folytatódik.//


A hozzászólást Mesélő összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-06-22, 5:35 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
avatar

Hozzászólások száma : 641

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-06-27, 1:35 pm

//Mese: Égiháború //

Igazán nem hittem volna, hogy a hajítógéppel sikerül legyőznünk a mágust, de igyekeztem Arvaleg-nek mindenben segíteni, hiszen más választásunk hirtelenjében nem igen volt. Valószínűleg csak azért sikerült eltalálnunk, mert meglepte ez fajta támadás és nem számított rá, nem készült olyan varázslattal, amivel egy böhöm nagy követ téríthetett volna el az útjából.
Azonban, ahogy sejtettem, ez a fegyver nem alkalmas rá, hogy az egyre másra érkezett sárkányfattyakkal is felvegyük a harcot, bár legalább mágikus támadástól nem kell egyelőre tartanunk most, ami ellen nem tudnánk védekezni.
Viszont négyen nem is szállhatunk eséllyel szembe velük, ráadásul már mindegyikünk eléggé kimerült mire idáig eljutottunk.
- Nem tarthatjuk meg a helyet! És, ha elbukunk, akkor ismét használhatják a gépet. – nyögök fel, ahogy éppen csak elkerülve egy felém hajtott dárdát. – Tegyük tönkre a gépet és hagyjuk itt ezt a halálos nyílt terepet. – csapok félre egy a fejem felé lendülő kardot és a vason végig csúsztatva a pengét azonnal szúrok is.
Még eggyel több szobor!
Felkapom az előbbi dárdát és a gép fordító szerkezetének kerekei közé vágom, majd a lendülettel bele is töröm.
Csak a jó szerencsémnek köszönhetem, hogy egy bukfenccel elkerülök egy tüzes bombát, bár a bal kezem és a nyakam megégeti a rám csapódó olaj, a ruhám nem kap lángra.
Ekkor emelkedik fel mellettem a lovag hirtelen és bár utána kapok, hogy visszarántsam, mert nincs kétségem felőle, mitől kapott „szárnyra”, hamar el kell engednem, mert egy nyílvessző áll a vállamba, aminek ütésétől arrébb penderedek és ez ment meg attól, hogy a másik két nyíl a szívem és a torkom helyett a levegőt hasítsa szét csak. Az íjászunknak nincs ilyen szerencséje, más csak hárman álljuk a sarat.
Nincs értelme már itt maradni, hiszen már csak a halál várhat itt ránk ez biztos. Ha Arvalegnek sikerül visszakeverednie akkor vele, ha nem akkor nélküle, de én a lépcső felé vetem magam és amennyire csak maradék erőmből telik lefelé rohanok, ide-oda cikázva, hogy ne találjanak el. Olyan helyet próbálok keresni, ahol legalább a levegőből nem esnek a nyakunkba sem a fattyúk, sem tüzes lövedékeke, de már nehéz olyan pontot találni a városban, ami nem áll lángokban.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kesa Klensbane
Szürkeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 306

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-06-27, 3:54 pm

//Mese: Égiháború, Ryn//

* Már éppen indulnak, mikor Ryn keze visszahúzza. *
- Rendben.
* A fiatal nemes is helyet foglal, Ryn mellett. Egy kis pihenés nem árthat neki sem.
A katonáknak pedig talán akad annyi sütnivalójuk maguktól is, hogy kitalálják, mit is kellene most tenni.
Mindenesetre, majd ha Ryn végre megpihen, azért utána kíván ennek járni. Semmi kedve egy szélmalomharcban őrlődni.
Pihenésük, azonban igencsak rövidnek bizonyul, amint egy hatalmad dörrenés rázza meg a kaput.  Kesa szinte azonnal felpattan. Nem számított rá, hogy a kapu túloldaláról fog a következő támadás érkezni. Ráadásul nem is akármilyen.
Ryn kérdésére ő maga sem tudja a választ. Csupán fejét rázza. Először orkokra gyanakodott, azonban az átszűrődő hangok inkább arra utaltak, hogy az a valami felfele mászik a kapun. *
- Gyere vissza!
* Szól rá a lányra, aki kíváncsiságától hajtva eltávolodik a kapu tövéből. Azonban mintha meg sem hallotta volna mered egyenesen felfele, így Kesának is kintebb kell lépnie, hogy megragadhassa a lány kezét, és egyenesen visszafele rántsa, közel sem olyan óvatosan, ahogy korábban Ryn tartotta őt vissza, de most nincs is idő finomkodni. Arra azért ügyel a fiatal nemes, hogy ne essen el a lány, hiszen se kedve sem ideje nem lenne onnan felszedni.
Amint Ryn kellő közelségbe kerül, Kesa úgy szorítja magához, hogy közben a lány száját is befogja. Már csak az hiányozna, hogy még jobban felkeltse a sárkány figyelmét.
Szabad kezével pedig egyik szempillájától próbálja megszabadítani magát, de vagy Ryn reakciója, vagy csupán a jelenleg egyik szempillája sem elég gyenge ahhoz, hogy ujjai között maradjon. *
- Egy szempillát gyorsan!
* Szavai nem hangosak, azonban annál parancsolóbbak. Közben ő maga is újrapróbálkozik, ha pedig Ryn viszonylagos nyugodtságot tanúsít, és nem sikerült korábba kiszabadulnia, akkor most elereszti. *
- Meg akarsz halni?! Gyorsan!
*  Ismétli meg. Közben pedig magában korholja az isteneket, amiért éppen most nem akar egyik szempillája sem engedni.
Hiába minden bosszúság, egyszerűen egy sárkányt nem lehet figyelmen kívül hagyni. A feléjük repülő harcos látványa azonban nem az, amire a fiatal nemes számított volna. Ép hogy csak sikerül lehúzódnia a test elől.
Amennyiben Rynnek sem sikerül, szempillával előrukkolnia, akkor Kesa, amint átrepül a feje felett a katona egyenesen a test után veti magát, ha szükséges, Rynt ismét magával húzva, hogy a testtől szerezze meg a szükséges alapanyagot.
Annál már legalább egyáltalán nem kell finomkodnia.
Ha sikerül megkaparintania azonnal kántálásba kezd!
- Saya akan menjadi kenyataan, tidak …
* Befejeznie azonban már nem sikerül, mert a sárkány erőt sugárzó üvöltése félbeszakítja. Erőt kell vennie magán, hogy ki tudja zárni a külvilág ilyen erőteljes zavaró tényezőjét az újrakezdéshez.*
- Saya akan menjadi kenyataan, tidak terlihat dan semua apa yang saya ingin menjadi langsung lingkungan saya!
* A varázslat közepette szája elé emeli a szempillát és végre elengedi ujjai közül, hogy a száján kiáramló levegő elrepítse, a varázslat pedig kifejthesse a hatását.
Ő és ha Ryn még kellő közelségben van, akkor láthatatlanná váljanak. Talán így sikerül kellő távolságba jutniuk, közben a sárkány figyelmét leköti a több tucatnyi katona, illetve a korábbi támadásnál használt mágikus erő maradványa .
Amennyiben Ryn kellő közelségben volt, és szólalni próbál, akkor ismét betapasztja a száját, vagy csendre inti. Mivel amíg Ryn nem szakad el Kesától túlságosan, addig ők képesek látni egymást, de más őket nem. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1157

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-06-28, 2:12 pm

//Mese: Égiháború//

*Avlanion városát elözönlik a sárkányfattyak seregei. Filnoren sötét mágusai, s elfjei időben foglalták el a várost övező vízeséseket, s onnét immáron fagyos átkaik hatása keríti hatalmába a várost, minek nincs igazán válasza erre. Hol a tűz nem, ott a jég válik úrrá, avagy a sárkányfattyak, sötét elfek csapatai, mik sorra foglalják el a fontos pontokat a városban.
A Sou farkába harapó árnysárkány harapása nyomán sötét erezet jelenik meg a fehér testen, s halad mind feljebb, a farok vonalán, pokoli fájdalommal marva, s egyfajta hidegséggel töltve a megfertőzött testrészt.
A sárkányfatty fegyverét megfordítja a gyöngysárkány hátában. Ha nem tesz valamit, hamarvást a város romjai között ragadhat ő maga is.
maga is.
Nem ismeretlen a fattyak, s a repülő vár eme támadása, Olassië ostromakor egy másik sárkány, ki kedves a fehér sárkány szívének, épp ezen ellenfelekkel volt kénytelen küzdeni.

Hol Tom Lorneas tétlenkedik, tán maga is töri fejét a megoldáson, mi útját állhatná a fogadó mélyén derengő, zöldesen világító erőnek.
Eme erő hatására leomlik az egyik külső fal, megmutatva ama erős fényű energiát, mely hamarvást a fogadót magát is szét fogja vetni, s tán Avlanion egész negyedével együtt pusztulnak a környékbeli védők is.
Feltűnő, hogy a város ezen részét nem támadják Filnoren harcosai.

Aldo e pillanatban is vízbe fagyva vegetál, hála mágiájának, még van benne élet.

Zeltaren, a Fehérló Rend megmaradt lovagjai, s az avlanioni védők áttörnek a Tanácsterem ostromgyűrűjén, s a terem alatti rejtekutat használva, azt felülről lezárva indulnak el a város egy másik pontja felé, hol még állják a védők a rohamokat.
A nyirkos, sötét folyosókat fáklyák világítják meg, s ez lehetőség most a harcban kimerült harcosoknak is, hogy erőt gyűjtsenek a folytatáshoz.

Jeremy jól látja a helyzetet. Ő és Arveleg, valamint megmaradt egy szem harcostársuk nem védhetik soká a hajítógépet.
Amennyiben megpróbálják, rövid úton halnak hősi halált, s ezt követőn az ellenség újra használni fogja azt.
Ha feladják, tán hamarabb veszik újra használatba.
A tolvaj végül egy dárdát tör belé, de tán még ezt is kihúzzák majd, nem tudhatni előre.
Arveleg, s társa még megmenekülhet, lehet még idejük további károkat okozni a hajítógépben, s elverekedni magukat onnét.
Ha ügyesek, tán még nyomára lelnek a félelfnek, hogy együtt próbálják meglelni a legközelebbi ellenálló pontot a városban.
Utóbbiakban mind kevesebb van, noha a harcosok, kik lent védelmezik Avlaniont, hősiesen ellenállnak.
Sárkányfattyak törnek be házakban, s hányják kardélre a város megrettent, még élő lakosait, hol már nincs védő, ki óvja őket.

A nyugati, s a keleti kapuk már az ellenség kezén vannak, miként a várost övező vízesések is.
Az erdőkben nem tudni, akad-e ellenség, noha intő jel lehet a déli kapunál megjelenő sárkány.
Eme hatalmas lény rikoltása után tűzzel árasztja el a falu közvetlen közelségét, nem egy védő táncol haláltáncot lángokkal testén, míg a szerencsésebbek a tűzáradatban rögvest haláluk lelik.
A grifflovasok egyike akad oly bátor, hogy közel merészkedjen a megtisztult kapuhoz, s a griff elmetrükkjét be is veti a sárkány ellen.
A vörös sárkány vakon csap a levegőbe, miközben a grifflovas halált megvető bátorsággal landol a lény szarvai között.
Megkapaszkodva igyekszik tartani magát, miközben a griff a sárkány orra előtt szállva igyekszik elterelni figyelmét.
Ha jól figyelnek a védők, láthatják, hogy más grifflovasok az egyik, még álló torony parkányára lendülnek szárnyasaikról, s az abban meredező ballistát kísérlik meg elérni, hogy leszedjék a sárkányt.
Kesa és Ryn előbbi varázslata nyomán láthatatlan maradnak, de, ha harcolni restek, jobb, ha keresnek még oly helyet, hol a védők kitartanak, mert ebből is egyre kevesebb van a városban.*
- A léghajók….tán ott még van esélyünk!
*Fut el két katona mellettük.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
avatar

Hozzászólások száma : 641

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-06-29, 2:34 pm

//Mese: Égiháború//

Már olyan kimerült voltam, hogy a gondolataimban csak az fordult meg, hogy miként próbáljak meg életben maradni, arra már nem maradt erőm, hogy ismét elátkozzam magam, amiért pont most határoztam el magam, hogy ebbe a városba jöjjek.
Ami már lassan csak egy volt városra hasonlított, egy romos városra, hiszen mindenfelé lángokat vagy kiégett házakat láttam, amit a hajítógéptől való menekülés közben futólag észleltem, mert szerettem volna legalább nagyjából betájolni magam, hogy merre is mehetnék.
Nem gondoltam, hogy az életem kéne áldoznom egy olyan célért, ami már halálra volt ítélve, hiszen a gépet megvédeni már képtelenség lett volna és egyre több sárkányfatty csapott le ránk. Már itt is lángok csaptak fel, így úgy véltem, ha legalább ideiglenesen is, de mozgásképtelenné teszem a katapultot, akkor, mire ki is szednék a beletört lándzsát, elérheti a tűz, ha meg nem…….hát én mindent megtettem.
Nem vagyok katona, többet senki nem várhat el, már ez is túlzás és csak a lovag miatt tartottam ki, de egymagam nem szállhatok szembe egy falkányi szárnya szörnnyel.
Lefelé menekültem és az istenek legalább annyiban rám mosolyogtak, hogy újabb nyilak nem találtak el, elég baj volt, hogy a vállam szinte nem is éreztem. Leérve a házak közé, egy pillanatra megtámaszkodtam az egyik falnál és a számba harapva rántottam ki a nyilat, elfojtva jajdulásomat, de ha bennem marad, csak akadályozott volna.
Vérzett, de úgy néztem nem volt olyan súlyos, mint amilyen fájdalmas.
~ Ki kell jutnom ebből a pokolból! ~ lélegeztem egy mélyet a füstös levegőtől azonnal köhögve, majd a katapultnál látottak alapján déli irányba indultam lehetőleg a falak árnyékában maradva. Az egyik épen maradt ház nyitva hagyott bejáratánál megpillantottam egy halom egymásra dobott kötelet, amiből egy tekercset átvetettem a vállamon és most már célirányosan a városfal felé igyekeztem, hátha valahol feljuthatok rá és a másik oldalon le tudnék ereszkedni.
Egymagamnak talán még van esélyem, talán nem vesznek észre. A lábam alatt szinte rengett az egész város és egyre baljóslatúbb érzések kerítettek hatalmukba. Nem voltam rá kíváncsi Filnoren, milyen, eddig még soha nem látott szörnyeket szabadít el itt. Menet közben, ha találok nyílvesszőket, persze felszedem, mert azért nem biztos, hogy könnyű utam lesz.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ryn von Samok
Szürkeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 205
Életkor : 23

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-07-05, 6:39 pm

~Sárkány! Sárkány! Sárkány! ~ kiabáltam magamban, mivel Luna befogta a számat, ezt hangosan nem tehettem meg. Mi a fenéért vagyok én ennyire szerencsétlen. Vonzom a bajt! A nő szempillát kért, mire én kérdés nélkül megpróbáltam kitépni egyet, de a kezem annyira remegett, hogy ha ki is szakadt éppen egy szál az lehullott az ujjamról. Aztán épp mikor újra próbáltam volna, tompa puffanással egy test repült mellénk. Luna kihasználta az alkalmat és tőle szerezte be a szempillát. Nem tudtam mire készült, de mikor elkezdett kántálni, már nem is akartam megkérdezni. Jobb nem megzavarni egy mágust varázslás közben. Később rájöttem, hogy láthatatlanná váltunk. A lány menekülni akart és ez is lett volna a legjobb ötlet, de mégis hová?
- Luna, nem mehetünk. Nincs hová mennünk! - mondtam és visszafordulva a sárkányra néztem. Ki akartam találni valamit, ami segíthet. Ekkor két katona futott el mellettünk, valami léghajókról beszélve.
- Te tudod hogy mit akarnak? - néztem a lányra. Vajon jó ötlet lenne követni a katonákat? Vagy jobb lenne megpróbálni kicselezni a sárkányt.
- Szerintem maradnunk kéne...- mondtam olyan hangon mintha én magam se hinném el mit mondok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kesa Klensbane
Szürkeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 306

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-07-05, 7:31 pm



* Talán már kellő távolságban vannak, mikor Ryn megszólal. Eleinte Kesa mintha észre sem vette volna, halad tovább, azonban a kérdésére megtorpan és Ryn felé fordul. *
- Ötletem sincs mire készülhetnek…
* Azzal ismét megfordul, hogy valami fedezék felé vegyék az irányt és feloldhassa a varázslatát.
Ha sikeresen elérnek egy ilyen helyre, akkor a varázslat feloldása után egyenesen Ryn szemébe néz. *
- Van valami ötleted, hogy szállhatnánk szembe egy sárkánnyal? … Mert nekem nincs! … Nem vagyok csatamágus, hogy tűzlabdák tucatjaival sorozzam a szörnyet, vagy villámok kereszttüzébe fogjam! Felkészületlenül pedig semmi kedvem szembenézni egy sárkánnyal!
* Bár belegondolva talán lenne módja, hogy megölje a fenevadat, de az a varázslat saját magára is komoly veszélyt jelenthet, ha nem sikerül kellően félrevezetnie a célpontját. Márpedig ha a tekercsek igazat írtak róluk, akkor meglehetősen intelligensek, ami megnehezíti a dolgot. *
- Tudod mi ez a hely? … Pontosabban miért vannak itt a grifflovasok?
* Megvárja míg Ryn legalább elgondolkozik, vagy valami válasszal előrukkol, és ha nem a helyes választ adja meg, akkor kijavítja. *
- A sárkányok elleni harcra.
* Ha sikerül eltalálnia, akkor egyszerűen bólint, majd folytatja. *
- Ők tudják, mit kell tenni egy sárkány ellen, mi nem. Ha vissza is mennénk, azon kívül, hogy veszélybe sodornánk magunk, még könnyen útban is lennénk.
* Tekintetét továbbra sem veszi le a lányról, várja milyen reakciót sikerül kicsalnia belőle. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ryn von Samok
Szürkeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 205
Életkor : 23

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-07-05, 8:12 pm

Kesa nem akart maradni és ezt teljesen meg is értettem volna 5 perccel ezelőtt, de most valami más érzés bujkált bennem. Természetesen fogalmam se volt, hogyan lehetne legyőzni egy sárkányt és mikor a grifflovasokra kérdezett, csak nemlegesen megráztam a fejem. A lány felvilágosított, hogy sárkányok elleni harcra vannak kiképezve és hogy mi csak útban lennénk nekik.
Kis ideig csendben emésztettem a szavait.
- Értem és megértem az érveidet, de... a városból már nem tudunk kijutni, eléggé úgy tűnik elbuknak a védők - itt a város égő, füstös, romjai felé pillantottam. - és mi? Mi itt várjuk tétlenül hogy felkaszaboljanak minket. Ha mást nem legalább egy kicsit tegyünk azért hogy...nem is tudom. ~azért, hogy ne tehetetlenül haljak meg. ~ fejeztem be a mondatot magamban. Hangosan képtelen lettem volna kimondani.
- De végül is mindegy. Én már veled maradok, szóval ahogy te döntesz, úgy fogok dönteni én is. - mondtam megvonva a vállaimat. Valahogy elfogadtam a gondolatot hogy ezt én nem úszom meg élve, és meglepő módon így sokkal kevésbé voltam ideges.


A hozzászólást Ryn von Samok összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-07-06, 3:08 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1157

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-07-05, 9:26 pm

//Mese: Égiháború//

*Az ostrom tovább tart. Harcosok sokasága esett el mindkét oldalon mostanra már. A küzdelem pedig maga is oly mérvű, mit e gazdag, s erős város még nem látott.
E harcban varázslatok fagyasztják halálra a város vízesésekhez közeli részeit, más részeit Filnoren tüze hamvasztja el, s a lángoló romokból árad a sötét, fojtogató füst.
Sou küzdelme a levegőben tovább folyik az árnysárkánnyal, s a hátára akaszkodott sárkányfattyal, ki kardját forgatja testében, s egyetlen célja van csupán, lezuhanásra késztetni a fehér sárkányt, avagy addig döfni fegyverét, míg eléri annak szívét, s megállítja azt.

Odalent Aldo még mindig a jég fogságában piheni fáradalmait. Tetszhalott állapotát nem zavarja a tűz, mi a város más részein lángol, s a kötél is tart még, hisz vele együtt fagyott bele a lenti vízbe.

A fogadó, hol Tom még mindig tétlenkedik, hirtelen vetül szét. A mágus egyetlen szerencséje, hogy védelmet emelt maga köré, mert az iszonyat, mi kiszabadul a falakat szétvetve, végigsöpör a városon.
A robbanás Avlanion egész negyedét teszi a földdel egyenlővé, s kinek nem volt kellő védelme, megsemmisült, avagy holtan fekszik odalent.
Tom Lorneas Nightwalker maga is ott fekszik, immáron védelme nélkül, azonban csupán eszméletlenül.
//Ha user nem tért vissza, a mese számára itt véget ért. Amíg tart, visszatérhet a mesébe.//

A Tanács a föld alatt a város egy újabb épületét vette célba, azonban a robbanásra a földalatti járatok is megremegnek. A tanácstagok maguk is megpihennek, miként az új épület védői is épp azt teszik, noha többen közülük a bedeszkázott ablakok részen keresztül bámulják meredten a robbanás okozta pusztítást.
A karvalyorrú mágus odalép Zeltarenhez, a Fehérló Rend alapítójához.*
- Hálásak vagyunk szolgálataitokért, városunk védői látják el innentől a védelmünket.
Csapataidra, kik hősiesen, s bátran harcoltak eddig is, odakint nagyobb szükség van…..
//Ha user nem tér vissza, a mese számára itt véget ért, a Tanács elbocsájtja, s visszatérhet a harcba a karakter. Amíg tart, visszatérhet a mesébe.//

Jeremy e pillanatban magára hagyja harcostársait, kik lemaradva követik, s eltűnik a háború forgatagában.
Arveleg és megmaradt lovagja még küzdhetnek, avagy ők is kereshetnek egy harcoló csapattestet, hol hasznosabban küzdhetnek, mint az újfent elesett hajítógép mellett.
A tolvaj eközben köteleket és nyilakat vesz magához, s jól is teszi, a városnak azon részein, hol nem fagyott meg minden, még vagy dúl a harc, vagy már elestek, s a sárkányfattyak, avagy a sötét elfek az urak.
Amerre igyekszik, immáron sötét elfekbe botlik. Még nem észlelték azok, kiket lát, de itt létüket mi sem bizonyíthatná fényesebben, mint a házak előtt leölt lakosok.
Akad közülük a házakban, a tetőn is, vigyázzák a városrészt.
A robbanás őket is kissé megtépázta, miként Jeremyt és még sokakat.

A város nyugati és keleti kapuja elesett, a délinél pedig még e pillanatban is küzdelem folyik.
Kesa és Ryn is érezhetik a robbanást, csaknem őket is ledönti a lábukról. A még harcoló védők mind megdermedve néznek a robbanás irányába, s a felszálló por eltakarja szemük elől a repülő várat.
A sárkány e pillanatban mancsával, s karmaival a földre zúzza a griffet, mi gyenge nyöszörgéssel múlik ki, s gazdáját is fogai közé kapja, hogy aztán gerincét törve köpje ki kimúlt hátasa mellé.
Látása még csak ezután térne vissza, azonban a katonák már elérték a ballistát, s annak súlyos lövedéke e pillanatban áll a sárkány torkába.
Az veszettül vergődve zuhan a kapu mellé, s haláltusájában tör és zúz mindent, min közelébe ér.
Nem is oly távol látható, miként emelkedik a magasba egy léghajó, s miként rontanak rá a közelben lévő sárkányfattyak.
Csupán fél percig bírta, máris lángolva zuhan vissza a földre.
Az avlanioni katonák újabb fegyvert lőnek ki a sárkányra, ám az még mindig pusztít, ki meg merte közelíteni, immáron holtan hever.
Elhaló hörgése mutatja, közelít hozzá is a vég.

Avlanion tanácsának parancsa ezen időben hangzik el. A civil lakosságot evakuálni kell, s a védelemnek ki kell tartania addig, míg a túlélők biztos távolba nem érnek a csatától.
Avlanion.
A védők között oly hősöket keresnek, kik a Déli kapu mellett fedezni tudják az elvonuló lakosságot.
Sokan ismerik a rejtekutakat, mik a hegyekbe vezetnek, s a Déli kapu melletti kijáró környéki házakban már gyülekeznek is a menekülni vágyók.
A grifflovasok is úgy koncentrálják erőiket, hogy ezen negyedet tartsák még ellenőrzésük alatt, s a főtéren, valamint a kisebb tereken összegyűlt védelmet is e területre koncentrálják.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
avatar

Hozzászólások száma : 641

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-07-06, 10:48 am

//Mese: Égiháború//

Úgy gondolom én már megtettem a magamét és kivettem a részem a csatából és a város védelméből, azonban még számomra is egyre nyilvánvalóbb, hogy a védők nem vehetik fel a versenyt a váratlan és nagyon jól megszervezett támadással. Amerre csak nézek vagy tűz, vagy jég borítja el a várost és valami határozott rázkódás is hallatszik a föld alól, ami a sötét varázslók praktikát elnézve nem jelenthet túl sok jót. Nem vagyok harcos, csak egy egyszerű tolvaj és itt az ideje, hogy búcsút mondjak a valaha volt egyik legszebb városnak, ami most romokban hever és a saját bőröm mentésével foglalkozzam.
Kapóra jön a kötélcsomó, amit találok és a déli fal felé irányított utam során, a tegezem is megtelik nyílvesszőkkel, mert van belőle bőven, igaz jó néhányat halottakból kell kihúznom. De, hát ilyen időkben nem válogasson az elf fia.
Azonban egyre óvatosabban osonkodok a megtépázott házak tövében, mert látom, hogy ezen a részen bizony már az ellenség az úr, lépten-nyomon városlakók és védők hulláiba botlok, bár eddig a szerencsém és a füst velem volt és nem fedezett fel egy sárkányfatty és egy sötét elf sem, de tudom, hogy ez nem tarthat ki örökké.
Egy nyitott ajtóba húzódba azon gondolkozom, hogy menjek-e tovább, de semmi sem garantálja, hogy máshol jobb lesz a helyzet, itt meg a falak felől még csatazaj hallatszik, így még lehet esélyem, hogy azt a részt nem foglalták el.
Döntésre jutok és bár szívem szerint a tetőkön mennék tovább, ott a levegőben kőröző fattyak könnyebben észrevehetnek, a földön azért mindenhol van fedezék és könnyebben el tusok bújni.
A csendes lopakodás mágiáját azért magamra idézem, majd tovább haladok, hogy elérjem a falat, ahol a kötél segítségével megpróbálok átvergődni rajta. Azért persze nem szalasztom el az alkalmat és ha pár lenyilazni való elf vagy fatty az utamba akad, akkor nem habozok beléjük ereszteni párat.
Aztán majdnem lebukom, mikor a robbanás lever a lábamról és majdnem rám zuhan egy fél fal, alig bírok elgurulni előle, de így pár pillanatig nyílt terepre tántorgok ki.
- Mi a franckarika ez? - nyögök fel ijedten körülnézve.


A hozzászólást Jeremy Talbot összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-07-11, 9:09 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kesa Klensbane
Szürkeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 306

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-07-11, 6:54 pm

*Rynnek nem sikerül válaszolnia a kérdésére, így neki kell megmondania a választ. *
- Miért várnánk itt arra tétlenül …? Vagy netán ennyire meg szeretnél halni…?

* Költői kérdései után folytatja mondandóját. *
- Ha már most feladod, akkor könnyen úgy végezheted. Azonban mint már mondtam, egy sárkány nem olyan ellenfél, ami ellen kiállhatnánk. Legalábbis felkészülés nélkül….
* Utolsó szavát már csak alig hallhatóan tudja befejezni, miközben a sárkány erőteljes hangja ismételten bejárja a környéket és Kesába fojtja mondatának maradékát. Miután újra csendesebbé válik a környék folytatja. *
- Az egyetlen kiutat továbbra is az a kapu jelenti. Már egyszer sikerült elfoglalni, és ha a sárkánnyal végeznek a grifflovasok, akkor újra sikerrel járhatunk, és megkezdődhet a város kiürítése. Habár odakint további ellenségekbe futhatunk, talán egy egész ork horda vár ránk odakint, de akkor is meg kell próbálnunk. Így talán nem pusztulnak együtt az ittlévők a várossal együtt.  
* Szavait mintha csak megerősíteni akarná, a föld megremeg, a lökéshullám, ami a fogadónál történő robbanást követi, Ryn karjaiba löki a fiatal nemest. Ha Rynnek nem sikerül elkapnia, lehet mindketten a földön kötnek ki. *
- Ez nem sok jót jelent!
* Jegyzi meg halkan, a lökéshullámban terjengő erőteljes mágikus kisugárzásra. *
- Készülj a harcra! Gondold végig, mit és hogyan fogsz használni, majd készítsd elő, amire szükséged van hozzá. Nincs sok időnk!
* Ennek megfelelően Kesa is leoldja övéről a homokot tartalmazó zacskót, hogy kezében tartva könnyebb legyen szükség szerint akár többször is felhasználni a tartalmát. Majd egy másikból pár csipetnyi gyapjút szed elő, hogy a zacskó összezárásához használt fűzőhöz gyömöszölje be. Végül az utolsóba egy szempillát állít bele, hogy ne hagyhassa el olyan könnyen, és ne járhasson úgy, mint legutóbb.  *
- Felkészültél?
* Ha Rynnek feltűnik és szóvá is teszi, hogy a sárkány ekkor még nem lehelte ki a lelkét, vagy ami osztályrészül jutott nekik helyette, akkor az alábbi módon válaszol. *
- Nem várhatunk tovább! Te nem érezted? … Valami sokkal rosszabb van készülőben, mint egy sárkány! Nem igazán szeretném megtudni mi az…
* Teszi hozzá végül amolyan megjegyzésként. *
- Kerüld a sárkányt amennyire csak lehet!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 68
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-07-12, 12:56 pm

//Mese: Égiháború//

Éles kiáltással reagált a hirtelen jött fájdalomra és minden gondolkodás nélkül harapott. Nem is nagyon volt más lehetősége, megragadni azt, ami bántotta és viszonozni eme szokatlan „kedvességet”, vagy engedelmeskedni a támadó akaratának és a föld felé fordulva, lemondani az életéről. Nem akart! A fájdalma szülte dühtől pedig éppen hogy nem harapta ketté azt, amire állkapcsai rázáródtak. Talán csak a tudat szikrája állította meg, hogy ha nem az okozott seb okozza vesztét, akkor az aki okozta változtatja kővé. Nem kis erőfeszítésbe került, bár e pillanatban nem érezte annak, hogy alig szemrebbenéssel az után, hogy megragadta a fattyat el is hajítsa. Célpontul nem nagyon válogathatott, a felé hajította, ami balszerencséjére elérte őt. Az a fekete felleg, bár tűnt valami végzetes méregnek, mint puszta sötétségnek, lényegét tekintve azonban mindet ez vagy az, egyikkel sincs jó viszonyban. Ám bár, ez nem egészen igaz…
Nem várhatta és nem is várta el, hogy a szerencséje az egész éj leple alatt kitartson, azonban a fájdalom az, amivel kénytelen volt megbarátkozni, míg felépült. Lehet éppen ezekben a percekben, míg nem túl sikkesen, szárnyait összehúzva zuhanni engedi testét, hagyva, hogy megmaradt ereje átitassa minden porcikáját, hogy nem akarja mogorva, magát füvésznek mondó Beleg kedvességét semmibe venni. Így igyekszik kihasználni fajának egyik jellegzetességét, azt, hogy a Hold fényében – ami a telihold okán akad bőven - nem pusztán pikkelyei, de még csontjai is fényt árasztanak. Erre mondják, hogy egyes sárkányok tüskét növesztenek védelmük érdekében, míg mások más védelmet választanak maguknak.
Elsőre nem tűnhet hatásosnak, de ez a fény tiszta és szó szerint éles. A felszabadított mágiának köszönhetően pedig erősebbé válik, szabva egy határt, az esetleges támadások és a teste között. Csak a fény növekedésével ellentétesen fogy a távolság közötte és a város még épnek mondható háztetei között. Elég gyors, ahhoz, hogy ne tudjanak belékapaszkodni és az, aki esetleg a korábbi sikeres megmozdulás láttán megpróbálná, az több mint valószínű, hogy megtapasztalja milyen, amikor egy „papír” éle csontot karcolva bemetszi a húsát. Talán elég hamar leér, ahhoz talán túl gyorsan is, hogy megnézze hová, kik közé érkezik. Erőfeszítést tesz azért, kerüljön bármibe, hogy ne tehetetlen teherként csapódjon egy házba, sérült szárnyát is kitárva érkezik meg. Az épület szerkezete kitart, az alaptól a csúcsáig, de megérzi a landoló test súlyát és falain végigfutnak az első ijesztő repedések, amik csak szélesednek, ahogy a meg megremegő lábak elrugaszkodnak, hogy végre szilárd talaj lehessen a talpa alatt. Nem sokáig marad állva, a földre ereszkedve, félig az oldalára dől. Nem vet pillantást a penge vágta sebre, amit szürke réteg borít be, már nem vérzik. Farkát mozdítaná, de helyette feje koppant a földön, nem volt még itt az ideje, még is erőt vett rajta a fáradság és még nem is tudja, hogy legalább az árnysárkány okozta átokkal fel tudta venni a harcot. ~ De jó volna egy kicsit aludni. ~
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   

Vissza az elejére Go down
 
Avlanion - A vízesések városa
Vissza az elejére 
20 / 21 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 11 ... 19, 20, 21  Next
 Similar topics
-
» Vízesések
» Elhagyatott város
» A nagy vízesés
» -= Masamune műhelye =-
» Denver városa

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Északi szeglet-
Ugrás: