LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Homehttp://newagelaGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Avlanion - A vízesések városa

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 12 ... 19, 20, 21
SzerzőÜzenet
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1157

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-07-12, 2:50 pm

//Mese: Égiháború//

*A robbanás megrázta a várost. Még a földön harcoló sötét elfek sem számítottak ekkora erőre, tán a fogadó volt az, mi kellően felerősítette, s a benne a végsőkig tartózkodó sötét harcosok.
Házakat sodort el, s letarolta a védelmet. Hatását el is érte, hisz a levegőből a sárkányfattyak sok elsodort védőt gyilkolnak le, míg talpra próbált kecmeregni.
Filnoren álnok varázslatai, mik kívül, s belül is pusztítják a várost, elérik céljukat.
Avlanion, észak gazdasági központja, s haderejének egyik csillaga e pillanatban elesni látszik.
A grifflovasok hősies harca sem állíthatja meg e küzdelmet, annyit érnek el csupán, hogy a repülő erőd védelme immár velük foglalkozik, s nem a város maradékára küldi a perzselő tüzet a magasból.
A csata kezdetén elfoglalt vízesésekből kiinduló fagyasztó átok a város jelentős részét dermeszti a jeges halál állapotába.

Akad harcos, mint Aldo, ki eme fagyott állapotban is tetszhalottként túlélni látszik, noha későbbi sorsa kérdéses.
Nem tudni, az ostromlóknak, s azok megbízóinak mi célja a várossal. Felhasználják tán erősségnek, kifosztják, s felégetik, hogy nyoma sem maradjon a háború további idejére, netán e cél csupán a benne élők kiirtása mind egy szálig.

Az árnysárkányon átrepül a gyöngysárkány által hozzávágott sárkányfatty, s az kővé is dermed röptében, majd szétporlad földet érve.
Az árnysárkány azonban tovább üldözi a város felé tartó fehér sárkányt.
Sou farkában ott van karmolása, annak nyomát követi, s az általa belé oltott feketeség sötét, kusza erezetként fut felfelé a fehér sárkány farka töve felé.
A fagyos fájdalom, mi mind jobban uralma alá veszi e testrészt, nem segíti, hogy összeszedje magát.
Azonban harcát nem egy grifflovas látta, s akad köztük néhány, ki ezúttal lefordul Filnorenről, s a sötétséget veszi célba. Mágusok által gyártott fénylő fiolák azok, mik az árnysárkány sötétségével érintkezve roppannak szét, s fájdalmat szülnek a lényben, pusztítva azt.
Jobbnak is látja a földre kényszerített fehér sárkány helyett a tucatnyi grifflovassal törődni, kik oly orvul hátba támadták üldözés közben.
Sounak maradhat ideje összeszedni magát, de ha Ritalea kegyes, útjába sodorhat a fehér rendből egy mágust, ki segedelmet nyújthat a sebesültnek, feltéve, hogy az nem végez vele.

A többi rend is harcba lépett már. Tanoncaik botjaikkal, pálcáikkal küzdenek, avagy puszta kézzel, hisz akad, kinek nincs szüksége fókuszra mágiája kifejtéséhez.
Fordítani ők sem tudnak a csata sorsán, a túlerő már a város nagy részén úr, s a maradék is csupán dél felé igyekszik, hol még kitartanak a védők.

Jeremy előtántorgása és elejtett szitkai felhívják rá a figyelmet, s csakhamar két sötét elf igyekszik felé. Kivont, fényes szablyáik rá várnak, s lobogó köpennyel ugranak a tolvaj irányába.
Tán még lehet esélye, ha kellően leleményes, mielőtt elérik őt, s oly sorsra juttatják, mint a környéken látott avlanioniakat.
A leomlott falrész helyén nyíló rés egérutat kínál, noha a tolvaj sem tudhatja, mi várja távolabb.
Az ismert veszedelem azonban közelít, s abban biztos lehet, nyilai ellen eme legendásan jó lövő elf faj tagjai ismernek módot védekezni.


Arveleg találkozhat Zeltarennel, s rendjük megmaradt tagjaival, tán már ők is dél felé tartanak, miként rendelte azt a város védelméért felelős tiszt.
A robbanás őket is megviselte, ahogyan Arveleget és harcostársát is.
A parancs egy sebesült, bekötött fejű lovas képében éri őket.*
- A Tanács utasítása! A lakosok a Déli Kapu felé menjenek, a rejtekutakon a hegyek közé menekítjük őket! A harcosok pedig tartsák a város azon negyedét, míg erővel bírják, hogy megmenekülhessen a nép!
*Ezzel tovább is vágtat, hogy minél többeknek adhassa át a parancsot, mielőtt végleg végez vele is egy nyíl, fatty, esetleg tűzgömb.

Kesa és Ryn mellett elfutnak az első lakosok, kevés motyójukat batyukba kapkodva. Egykor módos nemesi sarjak, egykor gazdag kereskedők, szegényebb helyiek, kik e városrészben remélnek menekvést a biztos halál elől.
A sárkány végre kimúlik, noha ráng még néha, a ballistákból belé lőtt újabb hatalmas fegyverek elvégzik dolgukat, s a grifflovasok is, kik hozzáláttak legyőzéséhez.
A két máguslány is láthatja, amint a dél felé visszavonuló védők, az arrafelé tartó lakosok a sárkányfattyakat, s sötét elfeket is odavonzzák.
Egy tiszt máris úgy rendezi, hogy az első menetbe vegyült tanácstagoknak megnyissa az egyik kapu közelében lévő ház ajtaját.
A pincébe vezet az út, mely pedig egy járatban folytatódik. A város építésével egy időben vághatták a sziklába titkon, hogy ily esetben menekvést adjon.
A Tanács tagjai is, tán csupán a három harcost kivéve - a karvalyorrú mágust, a törpét, ki immár tetőtől talpig vöröslik a vértől, s a tündét, ki megpihen egy pillanatra egy háznak dőlve – eme első csapatba vegyülnek.
Az alagút kijjebb visz a városból, s onnan úgy egy mérföldnyire, a hegyek árnyékában nyílik vége, túl a várost ostromlók látókörén.
Ám addig még érkeznek a mágusrendek tagjai, szürke, fekete, fehér, vörösköpenyesek, s barnák is, kivéve részüket a védelemből.
Nem egyen látszik, már jó ideje küzd, szakadt, kormos, égett ruházatban, fáradtan teszi a dolgát.
Velük szemben sárkányfattyak tömegei, s a házak tetején, az utcákon a sötétben settenkedő sötét mágusok, s elfek, kik már jó ideje Filnorent erősítik.
Akad olyan is, ki a menekülni próbálók közé vegyülni készül, hogy így derítsen fényt szándékaikra, elárulva őket.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Arveleg
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 72
Életkor : 31
Munkahely : Fehérló Rend

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-07-12, 9:10 pm

//Mese: Égiháború//

* Egy hatalmas robbanás, minek következtében Arveleg a kemény kőre zuhanva találta magát, megszabadulva a sárkányfatty szorításától. A feje lüktetett, a hangok úgy ostromolták azt, mintha a pokol harangjai zúgtak volna koponyája belsejében. Leemelte sisakját, amit egyre nehezebbnek érzett, annak vas és verejték illata megcsapta orrát, miközben eltávolította arcától. Tekintetével a cimboráját kereste, valamint Jeremyt, ám a félelfet sehol nem lelte. Társa életben volt, habár csaknem annyira meggyötörten, mint ő maga. De, még mindig lélegeztek, szívták a haláltól és szenvedéstől terhes levegőt, melyet a lángoló város füstje lengett körbe. A feleszméléssel együtt érkezett a fájdalom is, melyet a sebe okozott számára, amit egyik támadójától szerzett. Nem tűnt nagyon súlyosnak, mégis kellemetlen érzeteket okozott. A karja már alig fájt, eddig csupán azt érezte, most azonban nagyobb fizikai kínban részesült, az pedig elvonta figyelmét régebben szerzett sérüléséről. *
- El kell tűnnünk innen! Vissza a többiekhez, újjászervezni az erőinket!
* Harsant fel a hangja, miközben ismételten összekuszált hajára helyezte kobakvédőjét, felállt, megszorította a szédüléstől szenvedő társa karját, erősen húzott egyet annak végtagján, ezzel jelezve neki: kövesse őt. Nem kellett túl messzire menniük, megkísérelve keservesen átverekedni magukat a visszaúton, egy szintúgy megviselt katona érkezett lóháton, a Tanács utasítását hordozta. *
- Értettem, azonnal indulunk... Futár, tudsz valamit a Fehér Ló Rendről? Elesett a Tanácsháza, vagy visszaverték az behatolókat?
* A kérdések túl későn hagyták el Arveleg száját, mert a nagy robajban, sietségben, a küldönc megsarkantyúzva hátasát száguldott tova. A Tarsisból érkezett ifjú azon gondolkodott, vajon a végzetébe nyargalt-e a bátor hírvivő, avagy neki is esélye lesz elhagyni a romokat? *
- Elbukott hát a város.
* Suttogta, talán csupán önmagának. Kételyeket érzett, nem hullatták-e vérüket hiába? Ám, azon nyomban eloszlatta a kétségek felhőit, mikor bevillant neki, hogy a nép még mindig a segítségükre szorult. Ő esküt tett. Katona volt, parancsra élt s szükség esetén arra is kell majd meghalnia. A kockázatot vállalta. Mind vállalták. *
- Nyomás, ne késlekedjünk!
* Ösztönözte társát, aztán inkább kocogva, a tőlük telhető leggyorsabb iramot produkálva, indultak az övéikért. A levél még mindig Arvelegnél volt, az övére erősített erszényben pihent, melyben Onoria üzenete állt, de Morses Kalaton még nem értesült róla. A lovag abban reménykedett, miszerint a bátor grifflovas túléli majd az ütközetet, s az evakuáció közben találkozhatnak. Örömmel látta, Zeltaren túlélte a küzdelmeket, maradtak a testvérei közül néhányan, azonban sok ismerős arcot hiányolt. Badarság lett volna hollétükről érdeklődni, az igazságot tudta a szíve mélyén. *
- Örülök, hogy élsz, testvér. Mentsük a menthetőt! Irány a Déli Kapu, óvjátok a városlakókat!
* Hangzott Arveleg parancsa, vértől elsötétült kardját a menetirányba szegezte, viszont legutolsóként indult el. Úgy döntött, senkit nem hagy ezentúl hátra. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
avatar

Hozzászólások száma : 649

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-07-15, 9:02 am

//Mese: Égiháború//


Sohasem tudom, hogy mikor kell befogni a számat és ez most soha jobbkor nem derül ki, mint, amikor ez a földrengés vagy mi, ami majdnem mindenkit lever a lábáról és még jobban romba dönti a már, amúgy is romos várost, kicsalja belőlem, ahogy a nyílt utcára bucskázom tőle.
Talán jobb lett volna, ha mégis a tetőt választom menekülésre? Áááá, biztosan nem, hiszen akkor talán már a romok alatt feküdnék holtan vagy súlyos sebesüléssel.
Most meg csak annyi a bajom, hogy két nyomorult sötét elf is rohan felém, hogy karélre hányjon és még ki tudja ki figyelt fel, nagyszerű belépőmre.
Nincs kétségem, hogy még ha fel is merülne bennem a megadás gondolata, akkor sem nyernék vele semmit, amit a számtalan hulla is bizonyít körülöttem, így nem marad sok választásom, csak a harc……aztán, ha még életben maradok, a menekülés.
Természetesen elsőre megpróbálom lenyilazni őket, amíg elég távol vannak, hátha szerencsém lesz, de ha nem, akkor még az egyik felé elhajítom a tőrömet is, a másik felé a egy felkapott jó ököl nagyságú követ, ami talán némileg meglassítja őket, utána viszont teljes erőből a leomlott nyílás felé rohanok, lehetőleg sűrűn irányt változtatva, hogy ne kapjak egy nyilat a hátamba.
Nem tudom ugyan mi van a fal másik oldalán, de rosszabb biztos nem lehet és, ha egyszer a városon kívül vagyok, akkor talán nagyobbak lesznek az esélyeim is.
Futás közben, mintha szárnysuhogást hallanék a fejem felett, ezért önkéntelen behúzom a nyakam, majd hirtelen ötlettől vezérelve a levegőbe ugrom megragadva a repülő lényt, akármi is az, hiszen talán messzebbre jutok vele, mint a saját lábamon, nem szólva, mennyire meglephetem az üldözőimet.
Persze reményeim a megfogott szárnyas egy griff lovas, bár nagyobb az esélye, hogy sárkányfattyút fogtam, ezért a kardom már készenlétben feszül a kezemben, hogy lenyisszantsam még ha ezzel nagyot is esek, de legalább már kívül a falakon.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aldo Barras
Vörösköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 420
Életkor : 129
Munkahely : Vándor

Character sheet
Nép: Külhoniak
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-07-17, 5:13 pm

*Nem tudni, hogy az előbbi robbanás vagy Aldo mágiájának köszönhetően-e, de a jég a fal mellett repedezni kezd. Kis helyen bár, de épp ottan, ahol mágusunk várakozott ez idáig jégbe fagyva. A kötél megrándul és egyik kezét téve a másik után, nagy nehezen a sikerül a probléma fölé kerekednie. S bár eléggé be van lassulva, nem gondolkozik sokat, hogy merre folytassa útját. Hátat fordítva az ostromlott város falának megy végig a jégen, hogy aztán a parton levő fák közé bevegyülve maga mögött tudhassa az Avlanionban történteket.*


//Köszönöm a mesét!
Én itt kiszállok.//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ryn von Samok
Szürkeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 205
Életkor : 23

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-07-19, 9:38 am

Lunának igaza volt. Ha már most feladom, akkor tényleg esélyem sincs túlélni ezt az egészet. Csak azt nem tudtam, hogy honnan szedjem össze újra a bátorságom. Úgy tettem, ahogy a lány javasolta. Elővettem egy szál kis tőrömet és a varázspálcámat. Figyeltem, ahogy a nő készülődik. Nekem nem voltak spéci varázslatok a tarsolyomban. Annyit tudtam használni amit eddig megtanultam, és (ahogy azt eddig észrevettem) az nem volt túl sok.
Gondolataimból valami nagy lökéshullám térített magamhoz. Luna, aki előttem állt megtántorodott és nekem esett. Megpróbáltam elkapni, de elég váratlanul ért az ütközés és én is megtámolyodtam egy kissé. Azért még éppen sikerült megtartanom a nőt, így nem estünk el.
- Ez meg mi a fene volt? – cincogtam ijedten. Éreztem a mágiát, ami a lökéshullámmal érkezett. Visszaállítom a talpára a mágusnőt és körülnézek. Eléggé megsokasodtunk, de sajnos nem csak védők jöttek. Sárkányfattyak újabb seregével álltunk szembe.
Luna azt kérdezte felkészültem-e.
- Ne-nem igazán…- kezdtem elhúzott szájjal, de nem volt idő most azon hezitálni, vajon túlélem-e.
Luna azt mondta kerüljem a sárkányt, bár ezt nem is kellett volna megemlítenie, amúgy sem akartam szembetalálni velem a hatalmas állattal.
- Na jó, tűnjünk innen! – mondtam behúzott nyakkal.
- Amúgy van valami ötleted hogyan tudnánk innen elspurizni? – néztem körül.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1157

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-07-19, 2:47 pm

//Mese: Égiháború//

*Avlanionnak jószerivel már csupán délen van számottevő ellenállása. A város nyugati, keleti, s északi részein vagy a tűz, vagy a fagy az úr, avagy éppen csupán a sárkányfattyak, s egyéb sötét erők uralják. Kit életben találnak, s nem közülük való, kardélre hányják.
A lángok, a romok martalékává válik a város lassan, míg megmaradt lakosai a föld alatt menekülnek a rejtekúton, miként a rágcsálók.
Méltatlan vég ez egy szebb jövőre hivatott városnak. A levegőben grifflovasok köröznek, köztük Morses Kalaton is, vezére a Birodalom büszkeségeinek.
E pillanatban azonban büszkeségnek nyoma sincs.
A lentieket védik, akár életük árán is. Nincs választásuk, a Tanács rendelte így, a Tanács, mely immáron a rejtekutakon fut, miként bármely más lakosa a városnak, feledve feladatát, a város irányítását.
Az elfek küldötte, a törpéké, ki nem tud még mardani testvérei véres küzdelméről, s a mágusoké, a karvalyorrúé, kik hárman kezdetektől fegyvert fogtak kezükbe, s kivették részüket a harcokból, ők még most is harcolnak.
A város mágusrendjei is sok vért hullattak már, tanoncaik jelentős része elesett a harcokban, miként mestereik közül is páran.
A többiek sebesülten, fáradtan szórják még átkaikat, avagy gyógyítják a sebesülteket a harc kellős közepén.
A nép pedig menekül…

Sou farkában ott van még az árnysárkány karmolása, s az általa belé oltott feketeség sötét, kusza erezetként fut felfelé a fehér sárkány farka töve felé.
A fagyos fájdalom, mi mind jobban uralma alá veszi e testrészt, nem segíti, hogy összeszedje magát.
Azonban harcát nem egy grifflovas látta, s akad köztük néhány, ki ezúttal lefordul Filnorenről, s a sötétséget veszi célba. Mágusok által gyártott fénylő fiolák azok, mik az árnysárkány sötétségével érintkezve roppannak szét, s fájdalmat szülnek a lényben, pusztítva azt.
Jobbnak is látja a földre kényszerített fehér sárkány helyett a tucatnyi grifflovassal törődni, kik oly orvul hátba támadták üldözés közben.
Sounak maradhat ideje összeszedni magát, de ha Ritalea kegyes, útjába sodorhat a fehér rendből egy mágust, ki segedelmet nyújthat a sebesültnek, feltéve, hogy az nem végez vele.

Ryn és Kesa mellett mind többen futnak el.
A pincébe vezet útjuk, mely pedig egy járatban folytatódik. A város építésével egy időben vághatták a sziklába titkon, hogy ily esetben menekvést adjon.
Az alagút kijjebb visz a városból, s onnan úgy egy mérföldnyire, a hegyek árnyékában nyílik vége, túl a várost ostromlók látókörén.
Akad azonban oly mágus is, ki a helyiek ruházatába bújva, mint bárány a farkasok közé, vegyül el a menekülők között.
S e mágus kezének érintésével kórt indít útjára közöttük.
Hamarvást bukik el az első, még Kesa és Ryn mellett. Száján fehér hab buggyan ki, s átkozója már is elvegyülve halad tovább. Újabbak buknak fel, merre jár, de gondosan kivár, míg tiszta a levegős, s újra fertőzhet.
Ryn kérdése valóban jó kérdés, s ha Kesán múlik, bizonyára nem sokat fognak már tenni egy elesett város utolsó óráiért.
Ennyi maradt tán Avlanionnak, hogy a rajtaütést követőn még ellenálljon.
Nemigen akad már oly védő, kinek sebesülés ne apasztaná erejét, igaz ez a grifflovasokra is, kik hősiesen küzdve szoborerdővé varázsolták Avlanion egyes részeit, oly sokat öltek meg a fattyak közül.

E körülmények közé érkezhet a Fehérlő Rend megamaradt lovagi csapata Zeltaren és Arveleg vezetésével.
A hős vezéreknek út közben is akadt dolguk elég. Fentről sárkányfattyak, lentről olykor sötét mágusok által megidézett lények, olykor sötét elfek állták útjukat, de, noha újabbakkal lettek kevesebben, elérték a Déli Kapu környékét.
Láthatják még a megölt sárkány tetemét is a kapu előterében, s a kapu körül a rengeteg kőszoborrá dermedt támadót és védőt is.
Groteszk látvány ez mindenkinek, noha már láthattak effélét.

Jeremy nyilai nem okoznak komolyabb gondot a felé tartó elfeknek, noha kitérni kénytelenek a pontosan ellőtt vesszők elől, miként a tőr, s a kő elől is, s ez lassítja őket. Szerencséjére grifflovas lábát markolja el, s bár e két bátor harcos is sebesült már, céljuk épp a hátramaradottak kimentése, így viszik magukkal a félelf tolvajt is a Déli Kapu felé.
Jól jön az íjász, s ha hagyja, a griff erős lábai markolják meg övét.*
- Lőj, ha tudsz!
*Kiált rá a fenti grifflovas is, kinek egyik karja törötten, bénán lóg lefelé, a másiknak pedig épp elég, hogy kapaszkodjon társa légi műveletei közben.
A griff is fáradt, s talán nem egyszer kell a tolvajnak lábait nyakába kapnia, ha nem akarja elvinni valamely épület romos tetejét is, s törött végtagokkal folytatni útját.
A Déli Kaputól nem messze pottyantja le a griff, eddig bírta hozni. Láthatja még, amint néhány civil is arrafelé menekül.

Aldo maga is kiszabadula jég fogságából, s tán jól is teszi, hisz ha felfedik, hogy él az ellenség nem kímélte volna éltét.
A jégen haladva jól teszi, hogy nem a vízesések irányába menekül, noha az erdőben is akadnak sötét sziluettek, mik a menekülőkre várnak.
Azokra, kikre hiába, hisz a tömegek nyomtalanul tűnnek el a föld alatt, s oly helyen kerülnek ismét a felszínre, hol senki nem vár már rájuk.
Ha Glorienhez tér vissza, sincs biztosítva biztonságuk, hisz Avlanion környékén a város elestét követőn már Filnoren lesz az úr, s innentől a Lanur-hegység felé is szabad az útja a Sárkány-hegység felől közelítő erőknek.
Hamarvást Lanuria-szerte beszélni fognak Avlanion dicstelen elestéről, s arról, Stern, avagy Nortelon irányába immár az jön át nyugatról, kinek kedve tartja…*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
avatar

Hozzászólások száma : 649

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-07-21, 5:02 pm

//Mese: Égiháború//

Bár eddig egészen jól ment az agyag galamb lövészet elf módra, de úgy látszik nekem sincsenek vasból sem az idegeim, sem az izmaim és most már sokra nem megyek a közeledőkkel szemben. Persze ez nem jelenti azt, hogy hagyom, hogy elvágják csak úgy a torkomat, mint szerencsétlen lakosoknak, hiszen láthatóan nem a fogoly szerzés volt a cél, mindenkit lemészároltak, nőket, gyerekeket is.
Mikor már nincsenek hatékony nyíltávolságban és még csak meg sem karcoltam őket, jön a tőröm, aztán pár nagyobb kő, de tudom, hogy ideje lenne meglépni, már csak a hogyan kérdése az, amit nem tudok……egészen addig, míg valami Isteni csoda folytán meg nem hallom a fejem felett a suhogást.
Végül is nincs veszteni valóm, így ugrom és legnagyobb megkönnyebbülésemre – bár rosszabbat vártam, - egy grifflovas lábát sikerült megragadnom és még „jó” kedvében is volt a griffel egyetemben, aki nem akart ledobni, hanem inkább megragadta az övemet, ezzel biztosítva, hogy fenn is maradjak.
A lovasnak nem kell kétszer mondania, hogy lőjek. Maradék nyilaimat marokra kapva, egyiket lövöm ki a másik után, mert látom, hogy megmentőim sincsenek könnyű helyzetben. Sérültek és fáradtak, de legalább a kapun kívülre tartunk, amiért minimum annyit megteszek, hogy próbálom megtisztítani magunk körül az utat.
Néha épp az utolsó pillanatban sikerül felrántani a lába, annyira alacsonyan repülünk, de végül aránylag épségben ejtenek le pár menekülő közelében, de már a városon kívül.
- Köszönöm! – kiáltok még nekik, ha tovább szállnak, aztán nyíl nélkül egyelőre hasznavehetetlen íjamat a hátamra véve, nekilódulok, hogy minél messzebb jussak ettől a borzalomtól.
Biztos vagyok benne, hogy a város az utolsókat rúgja és én nem akarok a győztesek közelében lenni, ha ez bekövetkezik. Még így sem múlt el a veszély, hiszen valószínűleg nem csak a fenti várból támadtak, tehát jobb, ha észnél vagyok, ráadásul innentől kezdve nem mondhatni, hogy bárhol biztonságban lehetne bárki emberfia vagy elffia.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Arveleg
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 72
Életkor : 31
Munkahely : Fehérló Rend

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-07-22, 1:09 pm

// Mese: Égiháború //


* Arveleg az égre pillantott, megpróbálva átlátni a füstön és káoszon, s a grifflovasokat kémlelte, kik a végső órában sem voltak hajlandóak meghátrálni. Amennyiben képes lett volna szárnyat növeszteni, úgy felsiklott volna közéjük, hogy segítse őket a küzdelemben. Bár, amennyire kimerültnek érezte magát, attól tartott volna, miszerint pár szárnycsapás után visszazuhan a mélybe. *
- Ne álljatok meg, már közel a kapu!
* Biztatta bajtársait, ám a menekülési tervük sem bizonyult zökkenőmentesnek, ugyanis pár ellenséges szándékú teremtmény kiszagolta a várost elhagyni készülő tömeget, s rájuk vetették magukat. *
- Vigyázzatok!
* Üvöltött előre, de addigra egyik testvérét már kardélre hányták. A lovagok elkeseredett küzdelembe kezdtek ismét, fáradtan, ám nem megtörve. Arvelegre először egy sötét elf támadt, kinek mozgása kiszámíthatatlannak tűnt, s a tarsisi nemes ifjú érezte és hallotta, ahogyan a pengék apró vájatokat kreálnak a páncélja felszínén. Egy erős vágással megkísérelte kettéhasítani az ellenfelét, azonban ő oly könnyedén tért ki, ahogyan az őszi szél sodorja tova az elhalt leveleket. Arveleg úgy vélte, itt a fürgeségére lesz szüksége, nem pedig a brutális erőkifejtésre. Két fegyvert hárítani egyszerre azonban igencsak bonyolult feladatnak hangzott, mégis megkísérelte azokba az irányokba lendíteni saját kardját, melyekből a gyilkos szándékú suhintások érkeztek. Csattant az acél, majd az egyik penge mögé Arveleg becsúsztatta sajátját, hogy lecsapja vele az elf bal karját könyöknél. Ha sikerült neki, úgy támadója fájdalmas ordítását elnyomván kettéhasította annak koponyáját. Egy, a földre rogyott emberhez sietett, benyúlt annak válla alá, aztán cibálni kezdte a Déli Kapu irányába. Szerencsére, a férfi nem hagyta el teljesen magát, néha ide-oda bukdácsolt, akárcsak egy részeg. Annyi ereje már nem volt, hogy megköszönhesse a lovagnak a segítséget. A kiszenvedett sárnyák láttára megdermedt Arveleg, s néhány másodperc erejére némán bámulni kezdte a szörnyeteget, utána tűntek fel neki a csata áldozatai. Az egykor élő emberek, valamint sárkányfattyak, addigra szobrokként "díszítették" a kapu területét. *
- Valaki! Vegyétek át tőlem ezt a sérült férfit!
* Adta a rendtársainak az utasítást Arveleg, majd megvárta, ameddig mindenki biztonságos helyre ért a csapatából. Ezek után arra fog majd koncentrálni, hogy az ostromot követően megtalálja Morses Kalatont. Elvégre, a levél tartalma nem kerülhetett rossz kezekbe, így az ellenség semmiképpen nem szerezhette meg. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kesa Klensbane
Szürkeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 306

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-07-25, 5:08 pm

* Annak ellenére hogy Ryn azt mondja, még nincs készen, az ifjú nemes mégis úgy érzi, hogy ha több időt adna a lánynak, akkor sem lenne jobban felkészülve. Így csak egy széles mosollyal az arcán fordul felé. *
- Ideje indulni!
* Kesának is feltűnik, hogy sokkal többen érkeznek a kapu közelébe, és az újonnan érkezőknek csupán kis része katona. Erre pedig csak kevés magyarázat lehetséges.
Közben a sárkányt is legyőzték így korábbi figyelmeztetése már teljesen alaptalannak bizonyul, de így legalább korábbi kijelentése is beigazolódik, miszerint nélkülük is nagyszerűen boldogulnak, és csak útban lettek volna. *
- Szerinted miért van itt ennyi városlakó?

* Fordul ismét Rn felé mosolyogva. Ha pedig a lány nem jön rá magától, akkor ő mondja meg a választ. *
- Erre a szabadulás.
* Közben kezd szemet szúrni Kesának, hogy egy adott ház felé menekülnek az emberek, ráadásul indokolatlanul sokan. *
- Gyere, nézzük meg mi van arra!
* Nem újdonság a fiatal nemes számára a rejtett járatok, hiszen saját birtokán is akad belőlük, bár azok nem annyira a menekülést szolgálják. Ennél sokkal fontosabb céljuk van.
Alig tesz meg pár lépést Kesa, mikor egy városlakó ütközik neki, majd egyenesen folytatja tovább útját a véráztatta föld felé. *
- Héééé !!! Figyelj oda…!!
*Mondandója azonnal abbamarad, amint meglátja a földre kerülőt, és a felé forduló arcából előbuggyanó fehér habot. A legkevésbé sem tetszik ez a fiatal nemesnek, ezért megáll és leguggol az elesetthez. Az áldozat ajkai is teljesen színtelenné váltak, ami együtt nem jelent mást Kesának, minthogy ez nem a véletlen műve.
Közben többeknek is feltűnik az elátkozott, és habzó szájának látványa már el is kezdik kifejteni az a hatást, amit az átkozó el akart érni. *
- Figyelj oda! Nem vagyunk egyedül!
*Felállva, ismét megfogja Ryn kezét, bár nem olyan erősen, mint korábban, de egyértelmű hogy mozgásra szeretné bírni. *
- Sötét mágusok vannak a tömegben!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 68
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-07-26, 11:19 am

//Mese: Égiháború //

Nem kell elfelejtened őket, csak azt, ami történt!
Behunyhatta a szemét. Minden bizonnyal megtette, mert nem látott semmit. Hallani viszont hallott. Tompa morajnak tűnt, össze-visszakevert betűk egyvelegének. Taszító volt az egész, ennek ellenére még is inkább tisztult ez a káoszos zsivaj. Mély levegőt vett, fájt, még is inkább csak sajgott. Némiképpen még furcsállta is a dolgot, de nem ragadta meg annyira, hogy elkezdjen rajta gondolkozni, hogy miért is. Más csábította el ébredező figyelmét. Egy új és még is ismerős illat, ami a kora tavaszi világ hűvösét idézi. Még érezni a tél tiszta illatát, de az újjáéledés első hírnökeinek lágy eszenciája is felfedezhető. Ráismert!
Kinyitotta a szemét, igaz, éppen csak résnyire. Így a körülötte áramló emberek nem voltak többek, mint a pillái által elmosott és elnagyolt foltok. Igazán azt sem látta tisztán, amit a vékony résen át látott. Ezüstös fehér tincsek, amik a vállra fektetett álla és valószínűleg a felgyűrt csukja anyaga alá szorultak. Eddig fel sem tűnt neki a léptek sietségéből születő, ismétlődő döccenés, ahogy az sem, hogy lábit fogják, megakadályozva ezzel azt, hogy lecsússzon. A vállakon átvetett karjaival viszont már ő az, aki ragaszkodóan kapaszkodik a nagyon, nagyon-nagyon régen látott barátba. Apró mozgásával felhívta magára a figyelmet. A legközelebbről hangzó, rövidke párbeszéd megszűnt, erre abból is következtethetett, hogy a finom rezgés, moraj egyszerűen megszűnt. Hozzá szóltak, de inkább csak úgy érezte, mint tudta, mert másra figyelt. Egyik kezével elengedte a szorosan markolt anyagot, szellemszerű korvonalakat növesztő ujjait figyelte. Valami nem volt rendben. A probléma megoldásában azonban nem jutott előrébb, mert fogalma sem volt, hogy mi az, ami nincs rendben.
Valaki az arcához ért, a kéz hideg volt és hamar átvándorolt a homlokára. Az érintés azonban váratlanul érte, megrezzent és bár elhúzódott volna, csak a szemét hunyta le. Hogy annak a fura monoton hangnak lehetett e hozzá köze, vagy a fáradság gyűrte le, élve azzal a biztonsággal, amit egy másik gyöngysárkány jelenléte keltett. Mh? Ki tudja.
Nem tudni mennyi idő telt el mire újra kinyitotta a szemét. Már sokkal élénkebb volt, noha a zűrzavart, a rombolást és minden pánikot, amit képes volt lassan forgó elméjével feldolgozni, akkor is idegenül hatottak. A különbség még annyi volt, hogy most álltak és szemügyre tudta venni azt, aki korábban megérintette. Fehér köpeny fedte a keskeny vállait, ami szakadt és piszkos volt, ahogy a nő arca is. Feküdt valaki előtte, de hogy mi, vagy ki, azt már nem látta.
- Az útjaink itt elválnak. – tisztán hallotta a szavakat, igazából nem csak a mágusnőét, hanem a környezetben lévőket. – A menekülőkkel ti is kijuthattok.
- Az Égiek legyenek veled! – hihetetlennek hangzott a közömbös köszönés, attól aki Sout hordozta, aki mellesleg nem is késlekedett, hogy folytassa az útját. A felé a bizonyos épület felé tartott, amerre a város lakói is, Sou még az után is hátrafelé nézett, miután a fehér köpenyes alakját elnyelte a távolság és a sokaság. Úgy érezte sokat, sokkal többet köszönhet, mint fajtársának.
- Megpróbálsz járni? – sokat mocoroghatott, hogy felhívta magára társa figyelmét, akinek a vállaira tette kezét, hogy jelezze megpróbál megállni a lábain. Anyan le is engedte a földre, de nem eresztette el, támogatva azonnal sétára noszogatta.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1157

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-07-26, 3:14 pm

//Mese: Égiháború//

*Jeremy hallhatja a csatazajt. Tán taszítja a harc zaja, noha a civilek futása jelzés is lehet, arrafelé van kiút, hol a fegyvertelenek is életet remélnek.
Dönthet hát, a csata felé tart, mi a Déli Kapu körül dúl, s áttörve a harcolókon megleli a rejtekutat, min a lakosság most is menekül, avagy saját szakállára keres más menekvést oly vidékeken, hol már az ellenség az úr.
A város felett, hol nincs már ellenállás, sárkányfatty különítmények köröznek, kiknek egy feladata van: megölni mindenkit, kire rátalálnak, s még él.
Avagy sötét elfek, mágusok, esetleg a városra szabadított alvilági lényeik azok, kik járják a sikátorokat, hasonlatos céllal, mint odafent repülő szövetségeseik.

A kapuhoz közelítvén Arveleg egy sötét elffel végez. Vértje bizonnyal javításra szorul majd, hisz csupán ez ellenfele oly mély vályatokat hasított belé, mik csupán a szerencsén, avagy Ritalea kegyén múltak, hogy nem érték testét. A fémpáncélon rések, s mély barázdák ásítanak most.
Morses Kalaton odafent épp egy elkeseredett ellentámadásra szervezi csapatait. Ki még nem fogyott ki a különböző távolsági fegyverekből, most mellé szerveződik, s mielőtt a lenti tömegre ronthatnának a fattyak, a grifflovasok őrült rohamban zúdulnak rájuk.
Néhány mérgező, néhány robbanó fiola pukkan szét a sárkányfattyak páncélján, vértjén, pikkelyes bőrén, s hamarvást kőzápor hull a kapu körüli térre.
Embernyi, sárkányfatty méretű kövek ezek, s alakjuk is afféle.
Elkeseredett a harc, s hamarosan immáron újfent csupán az a cél az egyre fogyó sárkánylovasoknak, hogy a lentieket védjék.
A város lakói mind kevesebben maradnak a kapu mellett, miként mind csökken a védők által védett terület is odalent. Filnoren harcosai elérik ismét Arveleget és csapatát is.
Az egyik lovak sisakjára sötét, poliplábszerű kar tapad, s a belőle előtekergőző kígyószerű nyúlványok máris keresik a befelé vezető utat, hogy életét vegyék az ellennek.
Sötét mágus az, ki átkát mondta rá, s már a következő ellen lendül keze:
Ugyanily csáp száll Arveleg irányába is, fejét véve célba.
Ha sikerrel jár, csatlakozhat megmaradt csapatával a kapu körüli gyűrűhöz, s a védőkkel egyetemben hátrálhat a rejtekajtó felé.

Kesa és Ryn jól látják, a szabadulás felé vezet a tömeg, mi mind erőszakosabban tolong, hogy szabad utat leljen a város alatt húzódó titkos járatban.
Nem sokkal előttük újabb férfi hull a földre habzó szájjal, tán még fel is buknak benne.*
- Fertőzés! Valami komoly baja van…!
*Kiáltják a közelben állók, s csak ez kell már, hogy kitörjön a pánik.
A lakók végletesen túlfeszített idegei elpattannak. Törtetve, erőszakkal igyekeznek a lejárat felé, egymást tapossák.
Ryn és Kesa lábára is rálépnek, s próbálják félrelökni őket.
A lejáratnál álló katonák, kiknek dolga a nép védelme, segítése lenne, nem mernek ölni, hogy rendet teremtsenek.
A káosz nem segít a tömegen, sem a még tiszta elméjű menekülni vágyókon.
Morses, látva a lent zajló eseményeket, griffjével száll fejük magasába, s ott holtfáradt szárnyasa elrikoltja magát, remélve, tán magukhoz téríti a lentieket.

Sou immáron emberi alakjában, vérezve, sebesülten nyer menekvést. Fehérköpenyes mentette meg az árnysárkány átkától, kit lassan legyőznek a grifflovasok, miközben maguk is nagy árat, társaik életét fizetik ezért.
Sout eközben immár a tömeg felé viszik, mely épp most esik pánikba a sorai közé vegyült mágusnak hála.
A habzó szájú fertőzöttek, miket e mágus generált, elég ok arra, hogy mind egyszerre akarjon lejutni a menekvést adó úthoz. A grifflovasok parancsnokának szárnyasa oly mélyet rikolt, mely még az ifjú gyöngysárkányt is felverheti állapotából, s láthatja mindazt, mi a Déli Kapu körül zajlik.
Grifflovasok küzdenek az égen sárkányfattyakkal, kővé vált alakok hullanak a mélybe hangos robajjal.
Odalent lovagok, avlanioni közel- és távharcos katonák küzdenek azért, hogy a megmaradt lakók épségben juthassanak biztonságba. Filnoren sötét harcosai pedig mindezt egyre szűkítve a védők területét, próbálják meggátolni.
A város elesett, s az evakuálás sem megy zökkenőmentesen.
Egyetlen éj, mi elég ahhoz a repülő erődnek, hogy Lanuria egyik legnagyobb hírű városát bevegye.*


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
avatar

Hozzászólások száma : 649

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-07-27, 7:44 pm

//Mese: Égiháború//

Nagyon örülök, hogy épségben kijutottam a városból, pedig nem sok esélyt adtam volna magamnak, mikor az utolsó pillanatban megkegyelmeztek nekem az istenek és odaküldték a grifflovast.
Most azonban itt álltam és bár a fülembe még élesen hallatszódtak a csata hangjai, a halálsikolyok, a kardcsattogások, a harci vijjogások, nem bántam, hogy nem vagyok ott, hiszen már egyébként is csak a kardom maradt. Nyilaim elfogytak, a tőröm a rám támadó sötét elfekhez vágtam végső kétségbeesésemben.
Azonban felmerült bennem, ahogy körbenéztem, hogy bizony valószínűleg a környék sem igazán biztonságos, számíthatott Filnoren a menekülőkre és csapdát is állíthatott. A kapu felöl nem érkeznek menekült áradatok, pedig láttam, hogy sokan tartottak errefelé.
Nehéz döntés állt előttem, de nem láttam értelmét, hogy visszamenjek a csatatérre, ahonnan épp csak szabadultam. Elég volt csak a sikolyokat hallgatni és az égen kőröző sárkányfattyakra nézni, akik keselyű módjára csatak le időnként.
Biztos volt valami más menekülőút, ahol a lakosságot kijuttatták, ebben egyre biztosabb voltam, de nem akartam kockáztatni.
Már a falakon kívül voltam és, ha óvatos leszek, akkor egy szál magam elkerülhetem talán az ellenséget, ha fedezékről fedezékre, rejtekről rejtekre haladok, bevetve éles hallásomat és szememet, amik most sokat segíthetnek. Lépteim zaját mágiával fedem el.
Nem lesz gyors és nem lesz könnyű, de talán sikerülhet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 68
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-08-01, 3:03 pm

// Mese: Égiháború //

Túl sok és túl tömény az, ami az utcán zabolázatlanul hömpölyög. A kitörő pánik már aligha képes rontani a helyzeten, talán, így többeket taposnak össze a menekülők. Érdekes a természet eme tulajdonsága, nem számít semmi sem, csak egy: minél hamarabb a menedékbe érni! Valakinek már a saját vére sem fontos, ott hagyja maga mögött, had sírjon tehetetlen magányában, a minden elképzelhetőtől mocskos kövön, de ő megmenekül, megmenekül. Sou megtorpan, képtelen elmenni az anyjáért nyúló gyermek mellett. Nem lehet. Nem szabad itt hagyni! A kar, ami oly szigorúan tartja, nem hagy neki lehetőséget, tovább lép. Nem, nem egészen saját akarata mozdítja meg a lábait. Belemarkol a lenszínű anyagba, szavak nélkül tiltakozik és újra, meg újra megakasztja haladásukat. Az sem érdekli, hogy a számtalan karcolást megint felszakítja a fájóan erősé váló szorítás. Miért ilyen gyenge? Miért nem lehet úgy, ahogy szeretné?
Szokatlan rikoltás rezzenti meg, egy pillanatra mindennek a végét parancsolva. Nem csak Sou más is az égre szegezi tekintetét, de szentel bárki más ennél többet a borzalomra, lehet, hogy már csak az érdekli, véletlenül se essék egy lehulló kődarab áldozatává. A sárkány azonban követi az égen tovaszálló griff útját, a csatát, amit még mindig vívnak, a lovasok utolsó vérig védik városuk, ami már a retteget vár feltűnésével elveszett. Szürke anyag fosztja meg a fenti látványtól, a belőle áramló meleg libabőrt csal tagjaira. Megfogták, a köpeny masszív anyagával fogva le karjait, már nem tudott mivel ellenkezni, de még is maradt egy mentsvára. Nem mozdult, lejjebb rázva a csuklyát fejéről és amint látott a kék szempárt kereste, de Anyan éppen csak egy pillantást vetett rá.
- Ez nem a mi harcunk. – Sou megrázta a fejét, hogy ne lenne a mi, az ő harcuk is? Hiszen itt élnek, ezeken a földeken és az itt életükért futó lények között. Szólni akart, a némán rárivalló hideg kék tekintettől elakadtak a szavai. Anyan mindig is egy kicsit komor volt, de nem ennyire rideg és érdektelen mások sorsa iránt. Hová lett az a kalandozó bakfis sárkány, aki emlékezetében él, a felfedező, az újító?
- Ilhé ma a tuhn. – A szavak, mint a titkon súgott vallomás, halkan szóltak. Erejük azonban töretlen volt, ahogy korábban, úgy most is könnyen becserkészték maguknak a kimerült testet és Sou hiába akart volna bármit is tenni, sem idő, sem pedig erő nem állt a rendelkezésére. A város képétől egy álmoktól mentes álom fosztotta meg, megint. Azt sem érezhette már, ahogyan ölbe veszik és újra a kiút felé tartanak, amit át kis szerencsével meg is menekülnek.

Sem ember, sem sárkány, soha, de soha nem tett értünk jót. Csak ártottak. Az volna a legjobb, ha a végzet egymásra utalná őket. Egymásért, örökké!

Tiszta, a természet eszenciáitól átitatott szellő cirógatja az arcát, mire, mikor már közelebb férkőzött tudata az ébrenléthez. Megint viszik, ismét szavakat hall, amiknek értelme lassan ölti fel alakját, jelentést nyerve számára. Nem ismeri fel a három különböző hangot, megnyugszik tőlük, de nem lelke legmélyéig. Eltompultak a jajszavak, távolodnak, vagy ő távolodik tőlük? Nagy nehézségek árán bírta ólomsúlyú pilláit rá, hogy végre felnyíljak. A romokban álló várost, vért, feketére mart falakat, füstölgő és még égő házakat várt, egy olyan látképet, amitől nem önként búcsúzott el. Nem ez vette körül. Sziklába, mélyre ásott gyökereivel szilárdan álló sudár fenyők csoportjába botlott és szürke csipkézet orom fogadta, ahogy hátra tekintett mikor visszahajtotta fejét hordára vállára. Hol van? Kik vannak körülötte? Idegen az illatuk is, nem csak a hangjuk… Egy ezüstszürke szempár oszlatta el éledő aggodalmait, ilyen csillagporos tekintete csak egy gyöngysárkánynak van.
- Hová tartunk? – meglepte szánalmas hangja, de nem tett javításának érdekében semmit. Igyekezett ugyan is megfejteni az összefutó pillantások értelmét. Mosolyogtak, annak ellenére, hogy mit láthattak, örültek és nem sokkal ez után megérkezett a válasz is.
- Haza!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Arveleg
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 72
Életkor : 31
Munkahely : Fehérló Rend

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-08-02, 1:11 pm

// Mese: Égiháború //


* A csatlósok nem kívánták elengedni a menekülteket. Minden egyes alkalommal próbáltak a védelmükön gyenge pontot találni, s a lovagok bármilyen bátran is harcoltak, az erejük véges volt, ahogyan a létszámuk is. *
- Szemét férgek! Hát a becsület legkisebb szikráját sem leli meg bennetek az ember?
* Dühöngött a Tarsisból érkezett nemes, s lassan, azonban biztosan tudatosult benne, ezek a lények nem csupán azért jöttek ide, hogy elfoglaljanak egy várost. Az ő céljuk a totális megsemmisítés... El szerettek volna tiporni mindent, ami Lanuria Birodalmának kedves, Avlanion, stratégiai jelentősége ellenére, számukra olyannak bizonyult, akár a kutya elé vetett nyers hús. A tiszta lapok játékának befellegzett, ez a háború többé nem a dicsőség elnyeréséről szólt. A szívében és fejében kavargó gyűlöletet egy köpéssel fejezte ki, ezután észrevette, ahogyan egyik társát megtámadta valamiféle szörnyűséges átok. *
- Úgy utálom a varázslatot... Vigyázzatok!! Mágus van a közelben, mindenki legyen nagyon óvatos!
* Szólította fel fogadott testvéreit, ezt követően odasietett a bajbajutott páncéloshoz, kardját a földbe szúrta, előkapta a tőrét, majd nekiesett a férfi fejét szétzúzni készülő csápoknak. A fickó kétségbeesetten hadonászott, azonban semmit sem láthatott, elvére a sisakrostélyon keresztül akarta életét venni a fenevad. *
- Ne add fel, testvér!
* Biztatta a bajbajutottat. A polipszerű lény erősnek bizonyult, viszont Arveleg tőre lesújtott újra és újra, minden egyes suhintással másik csápot célba véve. Azonban sikerrel járt, vagy sem, túl későn vette észre a felé közelítő rettenetet, így csupán arra volt ideje, hogy kezével elkapta az idézett bestiát, mielőtt az szétroppantotta volna a koponyáját. Arveleg a földön fetrengett, megkísérelve önmagáról is letaszítani a csápot, mely a bal karjára fonódott. A nyúlványok beosontak a páncélkesztyű alá, erősen rászorulva a csuklóra és az alkarra, minek következtében az arisztokrata vérből származó férfiú erősen felüvöltött. Cselekednie kellett, így a tőrét megkísérelte becsúsztatni a kézvédője felülete és a csápok legvaskosabb része közé. Arra következtetett, ott lehetett a lény közepe, ahol a legvastagabb. A harci lázban kölcsönzött erejével rántott egy nagyot a tőrön, megpróbálva ezzel tőből kettészelni a szörnyeteget. Amennyiben sikerül majd neki, úgy ismét a kardjára támaszkodik, a kapu körüli gyűrű védelmét fogja erősíteni. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1157

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-08-02, 2:54 pm

//Mese: Égiháború//

*Avlanion elesett. A lakosok, soraik között mágus által terjesztett, gyorsan ölő fertőzéssel, pánikkal, miben egymást tapossák le az emberek, s a mind kisebb területre szükülő védősereg oltalmában próbálnak menedéket lelni a föld alatti rejtekúton.
E harc, s a menekülés még e pillanatban sem ért véget.

Kesa és Ryn jól látják, a szabadulás felé vezet a tömeg, mi mind erőszakosabban tolong, hogy szabad utat leljen a város alatt húzódó titkos járatban.
Nem sokkal előttük újabb férfi hull a földre habzó szájjal, tán még fel is buknak benne.*
- Fertőzés! Valami komoly baja van…!
*Kiáltják a közelben állók, s csak ez kell már, hogy kitörjön a pánik.
A lakók végletesen túlfeszített idegei elpattannak. Törtetve, erőszakkal igyekeznek a lejárat felé, egymást tapossák.
Ryn és Kesa lábára is rálépnek, s próbálják félrelökni őket.
A lejáratnál álló katonák, kiknek dolga a nép védelme, segítése lenne, nem mernek ölni, hogy rendet teremtsenek.
A káosz nem segít a tömegen, sem a még tiszta elméjű menekülni vágyókon.
Morses, látva a lent zajló eseményeket, griffjével száll fejük magasába, s ott holtfáradt szárnyasa elrikoltja magát, remélve, tán magukhoz téríti a lentieket.
Ha eljutnak a rejtekútra, lehet esélyük arra, hogy ők is távol Avlaniontól bukkanjanak ki.
Ám a fertőzés egy is áldozatait szedi a tömegben, sokszor nem is az, hanem a rémülte, életüket mentő embere tapossák agyon egymást.

Jeremy immáron a falon kívül jár, hol látszólag az ellen nem keres halálra szánt városiakat. Az erdő hívogató közelségben van, noha odabent sötét árnyak mozognak.
Mégis hol lelhetne az életét menteni igyekvő biztosabb menedéket, mint a sötét rengeteg fái alatt?!
Ha Jeremy belép ide, eme fák nem fogadják jó szívvel. Mintha bizony a menekülőnek nem létezne menekvés itt.
A fák göcsörtös gyökerei minduntalan gáncsot vetnek neki, ágak csapódnak arcába, s ruháját tövisek fogják meg.
Ám ha a városfal mellett marad, jó eséllyel csakhamar felfedik menekülő alakját odafentről, s több fatty is őt veszi célba, mint megölendő prédát.

Sout megmentői végül eljuttatják a rejtett járatba. Sötét, s nyirkos a hely, hol haladnak, s a levegő áporodott, emberek kipárolgásaitól nehéz.
A járat hosszan húzódik a föld mélyén, mielőtt újra felszínre bukna, távolabb a híres várostól.
Az első szabadba jutók mind felsóhajtva, többen felzokogva ismerik fel, tán biztonságba jutottak.
Emberek, sebesültek, betegek, öregek, nők, s gyerekek rogynak a földre a kijárattól nem messze.
Pihennek, s most jut el igazán lelkükbe első érzete annak, mit átéltek.
A vízesések városa, a Birodalom elit haderejének fészke elveszett. Ki tudja, hány ezren este el a küzdelemben, avagy az átkok, netán a tűz pusztítása által?!
A fehér sárkányt immáron tovább viszik innen, s példáját követve sokan talpra kecmeregnek, hogy elinduljanak egy új otthont keresni.
A háború várja őket. A háború, amely már elpusztította Ambaront, falvakat égetett fel, Avlaniont félig lerombolta, Mardanban törpék ezreinek életét oltotta ki, s mely Orod Opelé fehér elfjeit is próbára tette.
Souék biztonságba juthatnak, ám nem tudni, népük menedékét eléri-e, s ha igen, mikor a háború véres keze. Tán mindegy is lesz, mely oldalon állnak, netán egy harmadikon…

Arveleg sikerrel menti meg lovagtársát, s jól látja. Filnorent nem a becsület hajtotta Avlanion ellen.
Legalábbis nem a Fehérló Rend tagjaiban élő.
E küzdelem számára is elhozza az újabb harcot a mágia képviselőivel, hisz a rá támadó lény egyiküktől származik.
Hossza küzdelem útján jár sikerrel, de jól sejti, tőrével halálos sebet ejt a lény vastagabb részén, hol lényeges szervei vannak.
De jól látható, mily lényekről van szó, hogy szorítása még halálában is lassan enyhül a bátor lovagon.
Megszabadulta után a haderő lassan, de biztosan szorul visszafelé, hol egyre kevesebb túlélő törekszik menekülésre. Ha Kesa és Ryn nem kapták el, a fertőzéseket okozó mágus is elteleportál, így lassacskán már csak mágusok, s a többi védő marad, kik folyamatosan harcolva húzódnak hátra.
A terv készen: ha az utolsó harcos is biztos úton halad a rejtekúton, a mágusok lezárják a lejáratot, majd maguk is eltelportálnak, miközben a grifflovasok is feladják a küzdelmet, s más irányba, elhagyják Avlanion városát.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ryn von Samok
Szürkeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 205
Életkor : 23

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-08-03, 10:25 am

Lunának úgy tűnt van ötlete merre mehetnénk ki a városból, így követtem. Egy ház felé kisebb tömeg tartott és mi is csatlakoztunk hozzájuk. Egészen addig minden egészen jól ment, míg egy férfi össze nem esett mellettünk. A szája habzott és látszott rajta hogy már nem sokáig tart hogy kilehelje a lelkét. Ijedten néztem a haloklóra, aztán észrevettem, hogy egyre többen esnek össze.
- Luna! - szorítottam meg a lány karját. A lány megadta a választ a kimondatlan kérdésemre. Feketemágia...
- Óh forduljon már fel az a szemét! - toporzékoltam, aztán vigyázva elindultam a ház ajtaja felé.
- Minél előbb távozunk annál jobb. - jelentettem ki, de úgy tűnt mindenki ezen a véleményen van. Az emberek csak úgy rohantak az ajtó felé. Fellökték és eltaposták egymást, még a lábunkra is ráléptek.
- Na neeeem! Én nem maradok itt! - jelentettem ki enyhén hisztis hangon, aztán nekiiramodtam. Most én fogtam Luna kezét és húztam a nőt magam után. A tömeg végéhez érve belekezdtem a saját magam által kifejlesztett módszerhez, ami mindig bevált. Rúgtam, csíptem, haraptam, és mikor már betolakodtam magunkat így az ajtóig a két őrre olyan sajnálnivaló cuki kislányosan néztem, mintha öt éves lennék.


A hozzászólást Ryn von Samok összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-08-08, 8:59 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
avatar

Hozzászólások száma : 649

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-08-04, 6:04 pm

Az már biztos számomra, hogy a város elveszett és annak is örülök, hogy még, ha kicsit pengeélen táncolva, de időben sikerült kijutnom onnan, hiszen borzongva hallgatom a városkapu környékéről érkezett hangokat, amik csak halált és kegyetlen vérengzést hordoznak.
Lehet, hogy a bent rekedteknek van valami menekülő útja, mert hiszen a kapun nem sok embert látok kijönni, de semmi kedvem és indíttatásom, hogy visszatérjek oda. Egyelőre nem látom, hogy veszély fenyegetne, nem csapnak ki idáig a magasban kőröző sárkányfattyak.
Az erdő ott terül el nem messze, melynek fái között talán eltűnhetek, bár miután fürkészve meredek arrafelé, mintha mozgást érzékelnék. Talán még sem annyira kihalt az a rész, talán Filnoren-nek más segítői is vannak, akik a menekülőket várják.
Ezen igen csak elgondolkodtató. Azonban a városfal mellett maradni úgy gondolom életveszélyes, hiszen nyílt terepen azonnal felfedeznek.
Nagy levegőt veszek és halkan osonok bokorról bokorra, fáról fára. Ugyan nem kedvelem az erdőt, de most úgy néz ki, hogy ez kölcsönös, mert bár nem vagyok két ballábas, most lépten-nyomon botladozok, az ágak mintha ellenem esküdtek volna és ne egy bokorból úgy kell kiszakítanom magam, ami akaratom ellenére zajjal rá, pedig igyekszem azt mágiával elleplezni.
~ Csak egy kicsit könyörülj meg rajtam! ~ fohászkodom az erdőhöz, amit ha így folytatódik kénytelen leszek elhagyni, hiszen alig haladok benne.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 68
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-08-09, 8:49 am

//Mese: Égiháború //

Haza? Üresnek tűnt a szó, volt valami, ami hasonlított a honvágyra, de azt hamar megölte a tény, hogy nincs hová hazatérnie. Borostyánligetre gondolt, talán. Sou azonban oda biztosan nem akar visszamenni, az utolsó ott töltött nap emléke, elég erős ahhoz, hogy visszatartsa. Még nem tud másként ellenkezni, mint lehunyt szemmel elmenekülni a reá tekintő kíváncsi pillantások elöl. Csak egy pillanatig, vagy néhány elenyésző percig „bújt” csak el, mert nem volt a képzelete játéka, hogy bátorítóan megszorították a karját. Nem lesz baj. Ezt ígérte a kék tekintett, amiben szeretett volna hinni, bízni, de meglepetését csak növelte, hogy mindezen érzések hiányában fürkészte a másikat. Egy elrebbenő mondat, melyből csak egyetlen szó ragadta meg a figyelmét és az nem más volt, mint a felhő. Képtelenségnek gondolta, hogy újra a felhők közé költözzenek és végül is miért ne, hiszen itt van Anyan, ő nem volt rest elfogadni a kiváltságával járó kötelezettségeket. Tanult, de ettől függetlenül is tehetséges volt… Talán, talán ő tudott volna változtatni a város sorsán, ha nem is egyedül, de összefogva négyen. Ha saját magát is beleszámolja, öten már jelentős erőt képviselhettek volna. Nem így lett. Ott volt? Mindannyian ott voltak az avlanioniak között? Erre rá szeretett volna kérdezni, de a diskurálással még várnia kellett.
Minthogy a többi menekült is szedelőzködni kezdett, társai más utat kerestek, hogy közelebb érjenek a Sou számára ismeretlen céljukhoz. Ám az nem volt már olyan könnyen járható, így neki is sétálnia kellett. Meglehet, volt valami szándékosság a nehezebb terep megválasztásában. Hiszen, kénytelen volt arra figyelni, hogy rendesen megfogja a segítségre siető kezeket, hogy minél csekélyebb mennyiségben indítson útjára kőtöredékeket, hogy meg ne csússzon és ezt úgy tegye, hogy megszerzett, hevenyészve összeforrt sebeit ne szakítsa fel. Arra sem futott, talán csak egy negyed gondolat, hogy sokkal, de sokkal kutyábbul kéne lennie Így azonban, másra nem futotta, csak a „menetelésre”.
Mire az ég alja meghasadt, már felértek a második „oromra”. Az előttük elterülő erdőbe burkolózó völgy és a következő hegyek egymásba érő csúcsa a gyenge aranyfényben, szemet kápráztató volt. Csodálta volna még a látványt és bár egyetlen porcikája sem kívánt tovább menni, még is ment. A lelkes ösztönzések, a majdnem mindig jókor érkező buzdítások, egyszerű módon tartották szeme előtt a célt. Meg akarta nézni azt a helyet, amit a gyöngysárkányok a hazájuknak neveznek. Lehet ezúttal az, az ő otthonává is válhat…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kesa Klensbane
Szürkeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 306

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-08-09, 1:01 pm

* Úgy látszik Ryn hamar megértette a helyzetet, és a fiatal nemes aggodalmaival ellentétben nem foglalkozik a földre kerülővel. Pedig a sikátorban még ő emlegette a cselekvés gondolatát.
Azonban ez a legkevésbé sem zavarja a fiatal nemest, sőt örül a fejleménynek, még szája is enyhén mosolyra húzódik, ami hamarosan le is lohad hallva a sok tudatlan kiáltásait a vírust illetően.
Ezek az idióták még akkor sem veszik észre a mágiát, ha éppen az orruk előtt történik, de ez az ő bajuk. Nem érzi felelősségének, hogy felvilágosítsa a pánikoló tömeget tévedésükről, ezzel egy nagy célkeresztet helyezve magára a rejtőző sötét mágusok szemében. *
- Ne használd az erődet, és kerüld a csuklyás alakokat!
* Az ifjú nemes nem gondolja, hogy ennél alaposabban álcáznák magukat, hiszen még ha le is buknának ebben a tömegben, az is majdnem olyan hatásos pánikkeltés lenne, mintha folytatnák a tevékenységüket.
Az ajtóhoz érve, Kesa is megenged egy mosolyt az őrök felé, illetve egymásba kulcsolódó tenyerüket kissé felemelve hívja fel rá az őrök figyelmét, remélve, hogy ha Rynt beengedik, akkor azonnal ő lesz a következő. Odabent pedig talán már sikerül megszabadulniuk a mágusoktól is. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1157

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-08-09, 2:35 pm

//Mese: Égiháború//

*Jeremy menekülése nem marad rejtve, ám a sötét alakok, ha ügyesen óvakodik, végül nem állnak útjába. Kell, ki elviszi a vesztes csata hírét, hogy öregbítse a repülő erőd hírnevét.
Hírmondónak szánják a tolvajt, hadd rettegjen Lanuria ismét Filnorentől.

Az őr nem állítja meg Rynt és Kesát. Nehezen is tehetné meg, hiszen nyomja őket a tömeg. Tán még fegyverével sem tudná jobb belátásra bírni ezt a hatalmas emberanyagot.
Nem is teszi, immáron csupán azon dolgát cselekszi, mivel minél több avlanionit menthet meg.
A filnoreni mágus is keresztüljut a tömegen, be a szűk alagútba.
Ott is folytatja a nyirkos, sötét helyen a menekülők megfertőzését.
Hiába fekszik egyre több halott a járatban, a menekülők rajtuk is taposva jutnak tovább.
Sötét, s nyirkos a hely, hol haladnak, s a levegő áporodott, emberek kipárolgásaitól nehéz.
A járat hosszan húzódik a föld mélyén, mielőtt újra felszínre bukna, távolabb a híres várostól.
Az első szabadba jutók mind felsóhajtva, többen felzokogva ismerik fel, tán biztonságba jutottak.
Emberek, sebesültek, betegek, öregek, nők, s gyerekek rogynak a földre a kijárattól nem messze.
Pihennek, s most jut el igazán lelkükbe első érzete annak, mit átéltek.
A vízesések városa, a Birodalom elit haderejének fészke elveszett. Ki tudja, hány ezren este el a küzdelemben, avagy az átkok, netán a tűz pusztítása által?!
A filnoreni mágus is a menekültek között van. Csalódott, a keltett pánikban ugyan sokan meghaltak, mégsem érte el a teljes kavarodást, mit terveztek, midőn útjára indították őt.

Sou is sikerrel hagyta el a járatot, s hasonszőrű kísérőivel egyként hagyják el a vesztes csata sokkját átélteket, hogy a hegyek között el is tűnjenek szem elől.

A csata immáron végéhez közelít a városban is.
Az ott maradt védők, midőn már nem érkezik senki, maguk is a lejárat felé hátrálnak. A füstös, koszos sebesült mágusok, most nem számít, ki mely rendhez tartozik, védelmet emelnek, melynek célja távol tartani minél több mágiát.
Ám a fattyak ellen eme védelmük nem elegendő, csupán a sötét varázslatok ellen, mikkel Filnoren erői most is szép számmal támadnak.
Arveleg és társai sikerrel juthatnak le, s még láthatják, utolsók közt, hogy a mágusok közül két barnaköpenyes beomlasztja a bejáratot, s a föld alatti járat végét is.
A levegő még áporodottabb, hiszen immáron csupán egy vége marad a járatnak, amely majd bő mérföld után kivezet a hegyek közé, hol a pirkadat fényei vonják vérvörös színekbe a hegyek ormait, mintha a vízesések városában kiontott vér színezte volna be őket.
A grifflovasok is csupán addig küzdenek még egyre fogyatkozó számmal, mígnem a bejárat beomlik, s aztán a visszavonulás szomorú dallama fordítja el őket eddigi bázisuktól, Avlanion romos városától.
A fattyak még üldözik őket, de Filnorentől nem keverednek túl messzire.
Morses Kalaton szándékoltan nem a rejtekút vége felé vezeti megmaradt seregét, nem akarja nyomra vezetni Filnoren lényeit az ártatlan túlélők utáni hajszában.
Midőn már nyugodt lehet afelől, nem követik őket, seregével elfordul, s a hegyek között, az árnyékban keresi fel a rejtekút kijáratát.
Nem bírja nem tudni, hányan élték túl az ostromot, miben oly sok jó embere áldozta életét.
A zokogó, vagy csak apatikusan, fáradtan magukba omló emberek közé száll le, miként csapata is a környéken pihenteti griffjeit. A parancsnok csupa vér, csupa seb, hisz a harc őt is megviselte.

Avlanion felett Filnoren diadalmas, sötét sziluettje lebeg, midőn a pirkadat fényei elérik a lángoló, füstölgő várost. A vízesések még fagyosak, s a város egyes negyedei is, míg másokban a tűz az úr. A fattyak, sötét elfek túlélők után kutatnak, s ha találnak, irgalmat nem ismernek.
Avlanion elesett.*

//Csak a hangulat miatt egy kis aláfestő zene a végére:
//

// Köszönöm a játékot mindenkinek! Remélem, jól éreztétek magatokat. Akinek még van írni valója, megteheti, ha szükséges, reagálok majd rá. Smile Mesélő //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Arveleg
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 72
Életkor : 31
Munkahely : Fehérló Rend

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2015-08-09, 11:48 pm

// Mese: Égiháború //

* A csatának vége volt. Filnoren győzedelmeskedett. Arvelegnek apró örömei közé tartozott a tény, hogy legalább veszélybe került társát sikerült megmentenie, valamint a túlélőket átsegítenie az ösvényen. Mikor mindenki a túlélők közül bejutott a járatba, két mágus beomlasztotta annak bejáratát, ezzel meggátolva, hogy kövesse az ellen a megmaradtakat. A Fehérló Rend vezére nehezen lélegzett, végül azonban kijutottak a hegyek közé, s a Nap első sugarai megvilágították nekik a tájat. A páncélos férfiú végignézett az életben maradtakon, de akkor a fáradtság miatt majdnem térdre esett, így leült az egyik sziklára, kardját a földbe döfte. A fegyver véres volt, az ifjú nemest is piszok, s vér borította be. Emlékezett a dolgok elejére, miszerint előző este még nyugodtan írta a levelet apjának, a kellemes fürdő után, gyertyafénynél. Vérzést gátló kötéseket kért az alkarjára, felső testét is bebugyolálták a kisebb sérülések miatt. Üres tekintettel ücsörgött egyedül, azoknak arcképei pörögtek le elméjében, akik segítségére voltak a veszedelemben. Jeremy, a félelf tolvaj, a titokzatos Nawarean, az ifjúnak tűnő, ám annál bátrabb Sou. Vajon ők is kijutottak? Élve hagyhatták el a romhalmazt, mely egykoron a birodalom egyik legerősebb, legszebb városának számított. Avlanion nem létezett többé, talán még jó ideig vagy soha többé nem is fog. De, ő még mindig élt, lélegzett, noha a harci láz elmúlásával fájdalmai megerősödtek, feje lüktetett a kimerültségtől, a vérveszteségtől elsápadt a reggeli órákra. Tenyereire nézett, melyek remegtek. Ökölbe szorította őket, azután ismét kinyitotta, ám a remegés ekkorra sem akart elmúlni. Nála jobb emberek haltak meg ott, hol az istenek nem bizonyultak kegyesnek az ártatlanokkal szemben. Szerető asszonyok, életerős gyermekek. *
- Ez hát a háború pokla...
* Suttogta a lovag, majd újra az égre pillantott, ahol grifflovasok jelentek meg, leereszkedtek a menekültek közé. Arveleg tisztában volt vele, miszerint feladata nem ért teljesen véget, így odalépett az újonnan érkezettek vezéréhez, a hős Morses Katalon-hoz. *
- Uram, üdvözöllek! Arveleg vagyok, a Fehérló Rend lovagjainak egyik tagja. Van számodra egy üzenetem.
* Jelentette ki, s odanyújtotta a levelet a megviselt parancsnoknak. *
- Onoria főpapnő küldte ezt, Tarsis városából. Sajnálom, amiért nem állt módomban előbb közvetíteni számodra, remélem még nem késő! Biztosíthatlak, senki nem nyitotta fel ezidáig... Bátran harcoltatok, helytálltatok ott, hol mások megfutottak volna. De félek, a ti veszteségeitek is súlyosak. Ellenségünk nem kímélt bennünket a veszély sokkalta nagyobbnak látszik, mint eleinte hittem. Megtanultam a leckét.
* Hagyták el a szavak Arveleg száját, utána várta Morses reakcióját. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   

Vissza az elejére Go down
 
Avlanion - A vízesések városa
Vissza az elejére 
21 / 21 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 12 ... 19, 20, 21

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Északi szeglet-
Ugrás: