LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Homehttp://newagelaGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Avlanion - A vízesések városa

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 12 ... 21  Next
SzerzőÜzenet
Dropie Dan

avatar

Hozzászólások száma : 103
Életkor : 24

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-09-10, 7:04 pm

Dropie csak úgy falja a nimfa válaszát. Le se tagadhatná, mennyire élvezi Miranda társaságát, egyenesen arcára van írva.
Kicsit elhallgat, hogy elméjébe véshesse a hallottakat, közben újabb kérdések fogalmazódnak meg benne, de a nimfa megelőzi.
- Te honnan jöttél, és mi a célod? Van hely, ahova kifejezetten el akarsz jutni? Vagy csak az ismeretlen vár?
A surranó is jót mosolyog a kérdéseken, főleg az utolsón. Nehéz lett volna nem észrevenni, saját kérdésének megismétlését.
- Nem rég hagytam magam mögött a falunkat. Kellemes kis falu. Érdemes meglátogatni, bár ezt kevesen teszik. – kicsit le is biggyeszti orrát, de csak egy rövid ideig, mert mikor gondolatai a nimfa következő kérdésére terelődnek, már újra vidám. – A célom, megtapasztalni a repülést. El tudod képzelni, milyen érzés lehet együtt szállni a madarakkal? … Közben pedig felülről nézni a világra? … Milyen mulatságos lehet kicsinek látni mindent, akár egy fa tetejéről, csak itt még sokkal magasabbról. … Vagy akár csak a magasban megtapasztalni a szél érintését, minden zavaró tényező nélkül?
Dropie annyira beleéli magát a válaszokba, hogy közben kezei is táncra perdülnek és mutatja válaszát. Közben észre sem veszi, hogy a közelben járóknak néha igen jó reflexről kell tanúbizonyságot tenni, ha el akarják kerülni hoopakjával történő találkozást. Ezek után nem csoda, ha mérges tekintettel fordulnak a távolodók felé.
Az egyik megtermett férfi nem hagyja megtorlás nélkül az orra előtt elsuhanó surranó fegyvert.
- Hé te! - mordul rá a surranóra, s mire az felé fordul, már meg is ragadja ruházatát, melynél fogva fel is emeli a könnyű surranót. - Jobban is figyelhetnél, merre hadonászol azzal a vacakkal! - fejével a hoopak felé bólint - Különben még valami bajod eshet!
Miután jól megtermett öklét a surranó orra alá dörgöli, leteszi Dropiet, akinek arcáról egész idő alatt nem akart lefagyni a mosoly, mintha csak provokálni akarná a férfit, pedig erről szó sincs. Egyszerűen csak élvezte az eddig szokatlan helyzetet, melyet a levegőben töltés jelent.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miranda Walchot
Vízi nimfa - Helian nimfa
avatar

Hozzászólások száma : 41
Munkahely : Van is nincs is

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-09-10, 9:29 pm

Miközben újdonsült ismerősömet figyeltem, ő előállt a válaszokkal. Természetesen közvetlenül utána kérdések zúdultak a nyakamba. Kissé kezdett hiperaktívnak tőnni, ugyanis szinte táncra perdült a kérdések zápora közben.
- A célom megtapasztalni a repülést. Eltudod képzelni, milyen érzés lehet együtt szállni a madarakkal?...-ezen a kérdésén elgondolkoztam, és a többire már szinte nem is tudtam figyelni, mert elindultunk. Út közben Dropie fegyvernek látszó tárgya ide oda himbálózott, egy férfi meg is álította őt, főként azzal hogy a levegőbe emelte. A legfurcsább az volt, hogy a kis surranó arcán végig mosoly ült. Nem értettem az egész dolgot, de mikor Dropie sikeresen földet ért ismét elindultunk a grifflovasok felé. A tömeg nagy volt, de ez nem akadályozta meg hogy megtaláljuk a griffeket. Azok a csodálatos hátasok! Az egyikről éppen akkor szállt le lovasa.
- Minden bizonnyal ő szállt le az imént.- állapítom meg, és elindulok felé. Hihetetlen de a gyönyörű állat úgy vonz engem, mintha csak engem várt volna. Nem is figyelem már hogy Dropie mellettem jön-e vagy sem, mert már csak a griff a lényeges. Fent az égben is gyönyörűen nézett ki, de itt lenn a földön még szebb. Viszont mielőtt oda érhettem volna egy férfi elállta az utamat.
- Kisasszony ez tiltott terület, csak a grifflovasok léphetnek be!- az őr szerű férfira nézek... már azért is mert elállta az utamat, másrészt pedig csak körülbelül a válláig érek, ezért már nem is látom a griffeket. Végig mérem a pasast, és gondolkozok hogy mit is válaszolhatnék erre. Közben észreveszem hogy kis surranó barátom is megérkezett, bár lehet hogy egész végig mellettem volt. Kiváncsi tekintettel néz rám, gondolom arra vár ő is hogy mit felelek a férfinak, bár nem kérdést tett fel.
- A barátom és én szeretnénk kipróbálni egy ilyen hátast.- világosítom fel a férfit és ellépek mellette.
- Sajnálom hölgyem, de ide akkor sem engedhetem be!- fogja meg a karomat az őr. Áramütésként ér, ami végig fut rajtam. Ismét kezd fellángolni bennem a düh.Próbálom kontrollálni magam, hiszen sok ember van a környezetemben és egy ilyen ügy miatt nem tehetem tönkre a környéket. Bár amúgy se lenne jogom hozzá, sem okom rá. Elszámolok magamban 10-ig és ránézek Dropiére. Valami reakciót várok újdonsült barátomtól, vagy bátorítást vagy tanácsot vagy hasonlót.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dropie Dan

avatar

Hozzászólások száma : 103
Életkor : 24

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-09-10, 10:32 pm

Szerencsére a férfi nem veszi provokálásnak a surranó viselkedését, így Miranda és Dropie folytathatják útjukat a grifflovasok felé.
Dropie szinte vérében érzi, ahogy közelednek a griff felé, bár a mérete és a tömeg nagysága miatt, esélye sincs túl messzire ellátni. Reméli Miranda szerencsésebb ilyen téren.
- Minden bizonnyal ő szállt le az imént.
Miranda egyből a griff felé veszi az irányt. Dropie követi őt.
- Kisasszony ez tiltott terület, csak a grifflovasok léphetnek be!
Az őr hangjára felfigyel Dropie is. Alaposan szemügyre veszi a számára óriás katonát. Mogorva katona benyomását kelti, ráadásul teljes felszerelésben. Övén azonban megpillantja az egységét jelző értéktelen medaliont, de mégis felkelti a surranó érdeklődését. Szeretné közelebbről is megnézni, miközben hallja Miranda válaszát.
- A barátom és én szeretnénk kipróbálni egy ilyen hátast.
- Sajnálom hölgyem, de ide akkor sem engedhetem be!
Miközben a katona elkapja a nimfa karját, Dropie apró méretét kihasználva a másik irányból elhalad a grifflovas mellett, közben gyors kézmozdulatokkal szabadítja meg medáljától és helyezi tarisznyájába, hogy egy alkalmasabb időpontban alaposan is megnézhesse ezt a különös dolgot.
Lassú léptekkel közelít a griff felé, azonban a jószág nem veszi jó néven az idegen apró teremtés közeledését. Hangjával fel is hívja lovasa figyelmét a közeledő surranóra, aki ezek után egyből elengedi a nimfa kezé, a surranó felé rohan.
- Állj csak meg! Nem hallottad, ez tiltott terület!
Dropienek se kell több. A felé közeledő mérges katona látványa még neki is elég ok, hogy az ellenkező irányba induljon.
- Mi csak egy kicsit repülnénk vele. Miért olyan nagy baj ez?
- Tiltja a szabályzat! Na várj csak, mindjárt elkaplak! Maga meg maradjon itt!
Az utolsó mondatot már Miranda felé mondja. Végül a surranó nyomába ered, még mielőtt nagyobb galibát okozhatna.
Dropiet azonban nem kell félteni, bár apró termetű, lábai mégis jól szolgálnak. Felveszik a versenyt a nagydarab katona méretes csülkeivel.
Dropie a katonával ellentétben élvezi a hajszát, közben még incselkedik is a katonával.
- Nem arról volt szó, hogy elkapsz?
A katona fejében többször is megfordul az a gondolat, hogy erősítést hívjon, de végül csak nem akar egy ilyen bosszantó apróság miatt nevetség tárgyává válni, hogy nem bír el vele egyedül.
Közben a surranó szisztematikusan próbálja elcsalogatni a griff közeléből, lehetőséget adva Mirának, a lény közelébe férkőzéshez.
Rövid kergetőzés után egy megfelelő helyen visszafordul és a griff felé veszi az irányt. Reméli, mire odaér, addigra Miranda felkészül a felszállásra.
Mikor a nimfa meglátja a surranót, a változatosság kedvéért, arcán ismét örömteli mosoly vehető ki.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miranda Walchot
Vízi nimfa - Helian nimfa
avatar

Hozzászólások száma : 41
Munkahely : Van is nincs is

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-09-10, 10:47 pm

Kisebb meglepetést okoz Dropie reakciója, amikor el kezd futni a griff felé. Nem gondoltam volna, hogy vakmerő. Természetesen még futkározás közben is kérdésekkel bombázza az őrt. Úgy veszem észre hogy direkt el akarja csalni az őrt a griffek közeléből. Kapok az alkalmon, és máris az egyik mellett termek, nyugalomra intem, mert látom rajta hogy felizgatta jelenlétem. Közben körbe nézek, hogy hol van a kis surranó, és egy kis izgalommal várom hogy vissza térjen és nyeregbe szálljunk, ha sikerül. Bár tudtam hogy ebből még nagy baj lehet, de olyan szép és vonzó volt az a hátas hogy nem tudtam ellenállni neki. Pár perc elteltével Dropié megjelenik és én egy mosollyal üdvözlöm, majd felpattanok a hátasra, és elkapom az ifjú karját, hogy ő is sikeresen felszálljon. Az őr kiabál utánunk, de mi már a griffen ülve a magasba szállunk. Isteni a magasban szárnyaló griffen ülni, sosem volt még ilyen érzésem. Társam a derekamba kapaszkodik, nehogy lezuhanjon, közben pedig mikor hátra tekintek rá, mégis mosolyog. Ő is ugy érezhet mint én talán?! A griff egyre gyorsabban száll, én pedig próbálom irányítani. Csak hogy egyik kalamajka követi a másikat. Megjelenik egy másik griff lovas a levegőben. Csak messziről látom, és gondolom nekünk akar kiabálni, de nem értem mit mondd ezért vidáman tovább suhanunk Dropiével és hátasunkkal.
- Kiváncsi lennék vajon mit akarhat az a lovas. De olyan jó itt szállni... igazad volt. Még nem gondoltam bele milyen lehet repülni a madarakkal, de csodálatos érzés.
Mosolyogtam hátra Dropiének. Ő is szóra nyitotta a száját.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akahana
Istennő
avatar

Hozzászólások száma : 1106
Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője

Character sheet
Nép: Istenek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-09-11, 10:22 am

//mese Olassie alkonya//


Eltartott pár pillanatig, mire a fejemben megjelent a főtér képe éppen úgy, ahogyan ki kéne néznie, ha mondjuk az egyik árnyékosabb sarkáról akarná az ember belátni az egész épületekkel szegélyezett térszerűséget, amelyet oly mily meglepő módon pontosan olyanra készítettek, mintha egy tavat akarna formázni, nádassal körbevéve. Nem a legtisztábban, de azért ott volt, ki tudtam venni a százcsúcsú szökőkutat is a távolban, amely egyszerűen szólva is úgy volt kialakítva, mintha vízesések egész sora alkotta volna meg a természet számára hosszú évekkel ezelőtt. Meg persze a túldíszített városi tanács épületét is, amely most is ott magasodott óriásként az egyik oldalon. Szép lehetett valamikor, de csak ennyi, láttam már többször is élőben, így a képzeletemet nem ragadta meg, ráadásul éppen eleget kísérleteztem azon a tájon, hála az északi fekvésének. Elvégre ami északon van, az hidegebb helyen is van, ráadásul pedig ott sokkal kevesebbet süt a nap és több a felhő is, így egy északi fenyőerdő nekem tökéletes helyszín tud lenni, amikor le akarom hűteni az agyvizemet, hiszen sehol az áruló fények, amelyek elmondanák, hogy merre is járok. Elvégre a napfény mindenhova nem jut be, arra nem képes, és ennek hála apám sem tud mindent, ami annyira érdekelhetné velem kapcsolatban. Kész szerencse, ha kiderülne pár dolog, én egészen biztos vagyok benne, hogy már messze nem érdekelné, mennyire irritál a jelenléte és mennyire nem hozzá méltó, hogy leszálljon Lanuriába, hogy kioktassa a lányát. Láttam már vérszemet kapni, az esetek nagy többségében ennek én vagyok az oka, de a vicces része a dolognak az, hogy általában olyankor jönnek elő ezek a nagyon nem kívánt alkalmak, ha sikerül olyan dologra rátapintanom, ami ugyan igaz és köztudott is, de ha össze kapcsoljuk az eseményeket, akkor kiderül, hogy messze nem festi le őt olyan jó színben, mint ahogy azt reméli. Milyen jó, hogy engem ilyesmi nem tud érdekelni, mert már nagyon régen rájöttem, hogy a korom komoly szálka azok szemében, akik esetleg képesek tiszteletet is érezni, akkor meg mi a jobb, mint egyszerűen lázadó tinédzsernek lenni, akit kevésbé próbálnak irányítani. Marad a remény, hogy egyszer még kinövöm ezt az életét, addig pedig lehet számítani rá, hogy én senki és semmi kedvéért nem fogok tisztességesen kinézni és úgy is maradni. De az erőmet nem tudják elvenni, emiatt pedig meg is maradok eredeti valómban. Ez nekem többet ér, mint azok a kitalált rangok és események, amelyekkel valaki próbál jobbá válni.
Óvatosan lehunyt szemmel próbáltam megtalálni a helyet, ahova teljesen el kéne jutnom, miközben éreztem, hogy a szellem, Aventhis is mellettem már megkezdte a próbálkozást. Hirtelen elragadott a varázslat és a kelleténél kicsit gyorsabban zuhantam egyenesen az általam felfedezett nézőpontnál álló árnyékos rész felé a téren. Nem tudom mi történt utána, csak annyit éreztem, mintha sikerült volna valaminek egyszerű parittya módon visszadobnia, de utána már nem a téren voltam, sőt még a várost sem sikerült elérnem, helyette vészesen közeledtem egy jókora vízesés kellős közepe felé, amely nagyon is úgy nézett ki, mintha örömmel várná, hogy abban érjek földet. Reflex szerűen próbáltam megállítani a zuhanást, amely ugyan félig sikerült is, hiszen jóval lassabb lettem, de a tó mélye még így is határozottan közeledett felém. Végül a víztükröt el is értem, és a sebességem ugyan kicsi volt, de akkor is sikeresen bele is zuhantam. A fene a védelmi rendszerükbe, én ma igazán nem akartam úgy kinézni, mint egy vízbe fújt csirke. Vagy inkább macska, mert ha én innen kijutok, a karmaimat nagyon bele mélyesztem egyesekbe, minimum. Helyette most azonban kerülhettem a felszínre, ahol már nem is voltam egyedül.
- Ne nevess ki! - szólítottam fel a szellemet, miközben apró morgások közepette a tó széléhez értem és ki is léptem a biztos talajra. Remek, szépen eláztam, ide már csak ez hiányzott. Lassan, szinte lehetetlenül lassan néztem körbe, és szerencsémre senki nem látta a zuhanó bombámat, így kissé lenyugodva kezdtem el a hajamból a vizet kicsavarni, majd egy bűbáj segítségével először azt, utána pedig a ruhámat megszárítani. Ez utóbbi sikerült, a hajammal kapcsolatban azonban volt egy kis gond, ugyanis kissé göndörré vált a párától. Nem feltűnően, közben pedig már volt időm körülnézni is, majd követhetetlen sebességgel elindulni a megfelelő ösvényen. Most már remélem, hogy semmi nem fog kiakadni, ha a kapun akarok bemenni, elvégre a vizek kedves isteneit az előző malőröm óta már régen kibékítettem. A szokottnál is gyorsabban értem el a város egyik bejáratát, ha jól néztem, a délit, de ez nem sokat számított, hiszen mindegyiktől ugyanolyan távolságra volt az általam keresett épület, ahova nem ártana előre riadót fújni. Gyorsan körülnéztem, majd sikerült kiszúrnom két katonát, akik éppen a közelben "járőröztek", miközben majdnem elaludtak a székükön. Na, nekik nincs dolguk, nem ők a kapuőrök, akkor igazán tehetnének is meg dolgokat. Céltudatosan mentem eléjük és a lehető legkomolyabb arccal néztem rájuk, hátha ez segít.
- Hé ti ketten! Azonnal segítségre van szükségem! Messziről jövök, fontos híreket hoztam a városi tanács számára. Az egyikőtök menjen előre és mondja meg nekik, hogy maradjanak még, mert beszélnek kell velük. A másik keresse meg Morses Kalatont, neki is ott kell lennie. Indulás! - néztem rájuk mérgesen, miközben egy nagyjából még érzékelhető szinten kieresztettem az erőmet és rájuk irányítottam, hogy érezzék, nem csak egy kislány akarja őket megijeszteni. Egy pillanatra ugyan lefagytak, de mivel elég dühös és tőlem származó szempár rántotta őket vissza a valóságba, tőlük szinte elképzelhetetlen sebességgel indultak a feladatukra. talán így jobb is lesz, kezdhetnék én is a városi tanácsnál egy belépővel, de akkor várnom kéne jó ideig, mire ők megtárgyalják, hogy egyáltalán higgyenek-e nekem, majd hívják a griff lovasok vezetőjét, akinek adhatom elő újra a történetet és végül megvárhatom, amíg döntenek is. Nos, az első kettő ki lett így pipálva, a harmadikban pedig Aventhis tud segíteni, ha kicsit ráhozza a frászt a tagokra...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dropie Dan

avatar

Hozzászólások száma : 103
Életkor : 24

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-09-11, 8:39 pm

// Miranda Walchot //

Mire Dropie visszaér a griffhez, már látja a mellette álló nimfát. Jó kedélyűen néz hátra, mennyivel jár a lovas előtt. Szerencsére, sikerült egy kis előnyre szert tenni.
Gyors léptekkel halad a griff felé, ami támadásnak véli a közeledésnek eme formáját, így mikor a surranó közel ér hozzá, a griff csőrével támadásba lendül.
Dropie hoopakja, azonban kéznél van, így oldalra történő ugrás közben, már azzal is rá tud segíteni, hogy a griff ne őt, hanem csak a mellette lévő levegőt érje el. A földet érést, egy gurulással fejezi be, aminek köszönhetően a griff mellé érkezik. Miranda segítő kezét igénybe véve ő is a griff hátán tudhatja magát.
A griff ugyan nem örül a hátára kerülő surranónak, azonban a nimfa parancsának engedelmeskedve a levegőbe emelkedik.
Dropie a minden csapással egyre távolabb kerülő földet bámulja. Hamarosan a griff lovasa is Dropie látóterébe ér, de hiába próbálja leparancsolni a hátasát, az valamiért, inkább Miranada utasítására hallgatva folytatja az emelkedést.
Dropie jól szórakozik a helyzeten, s mikor a griff végre tényleg elkezd szárnyalni, a surranónak is valami kapaszkodót kell keresnie, nehogy leessen. Szabad keze hamar Miranada karcsú derekára tekeredik, miközben ő a másik irányba dőlve, a nimfa takarásából így kikerülve, élvezheti az elé táruló látvány és arcába csapódó szél érzését.
- REPÜLÖK!!! JUHÉ!!!
Hoopakját tartó kezét oldalra kinyújtva kis köröket ír vele, hogy karján érezhesse a változó erősségű légáramlatot. Eleinte észre sem veszi a megjelenő másik grifflovast.
- Kiváncsi lennék vajon mit akarhat az a lovas. De olyan jó itt szállni... igazad volt. Még nem gondoltam bele milyen lehet repülni a madarakkal, de csodálatos érzés.
- Lovas? Lehet, csatlakozni szeretne. – válaszolja a surranó viccelődve – Annyira csodálatos minden idefent.
Dropie a lovas felé fordul. Hoopakját tartó kezével még integet is a folyamatosan közeledő lovasnak.
Az üldöző nem tűnik ilyen jó kedélyűnek, sőt hamarosan újabb griffek jelennek meg az égen lovasaikkal a hátukon.
- Nézd! Légi bemutatót is kapunk. – mutat körbe mosolyogva, ha a nimfa még nem vette volna észre a közeledőket.
A hajsza nem tart túl sokáig, hamar hallótávolságra kerül több lovas is.
- Szálljanak le! Ne súlyosbítsák a helyzetet! Így is nagy bajban vannak! – harsogják többen is.
Hamarosan fegyverek is kézbe kerülnek, hogy nyomatékosítsák felszólításukat.
Mégis inkább néhány manővert követően a griff elé, illetve köré repülnek, hogy fajtársaival kényszerítsék leszállásra a szárnyas teremtést. Talán nem akarják megkockáztatni az értékes hátas elvesztését.
Dropie fejét forgatva nézi, a grifflovasok tökéletes manővereiket.
- Gondolj bele, ők nap, mint nap ezt csinálhatják. – súgja a nimfa fülébe.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aventhis
Kereső szellem
avatar

Hozzászólások száma : 56
Életkor : 25

Character sheet
Nép: Kísértetek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-09-13, 11:20 am

[Olassie alkonya- MESE - Akahana]


Ott hagyva a várost, a feladatunkra indulunk és miután Akahana elmagyarázta a tervet, a fejemben meg is jelenik a vízesés városa. Habár még soha nem jártam itt éltemben, elég csak rá gondolnom és hamarosan mára vízesés város Fő terén állok. Érdekes, hogy egy darabszempár nem figyel rám, azonban egy férfi átrohan rajtam. Megáll, visszanéz oda, ahol engem sejt, megborzong, majd fut tovább, mintha mi sem történt volna. Megcsóválom a fejemet és szomorkásan gondolkodom el az élet dolgairól, de ekkor jelenik meg Akahana totális vizesen és bizony egy kis kuncogás csak kicsúszik a számon.
-Még nem jártál itt és nem tudtad betájolni a dolgokat? - kérdezek rá az Istennőnél széles vigyorral, de hamarosan lehajtom a fejemet és igyekszem szenvtelen arcot vágni, mintha nem is én röhögtem volna ki az előbb.
Hallom, hogy néhány férfinek beszél, utasítja tettre őket. Kíváncsian pislogok a nőre, hogy nekem mi is lenne a feladatom, mert nem igazán értem, hiszen a férfiak valószínű, hogy megindulnak az Istennő tekintetére. Így egyelőre csak várok, hogy mi is lesz és lassan a nő mellé siklok még mindig láthatatlan testben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1157

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-09-13, 5:17 pm

//Akahana, Aventhis//

*A két követ végül csak megérkezik Avlanion városába. Akahana ugyan tesz nemi kitérőt, de végül mindketten a városban állnak. Az istennő a dolgok közepébe vágva némi meglepetést okoz az éppen ejtőző őröknek – jaj, ha az őrparancsnok erről tudomást szerez – és igyekszik két legyet ütni egy csapásra.
Ez annyiban sikerül is neki egyből, hogy az illető két katona hirtelen felugranak. Csakhogy egymásba gabalyodnak cseppet és komikus ugrálásban igyekeznek méltóságuk maradványait összeszedni, majd mivel Akahana kellően nyomatékosan adta elő mondandóját, így egyik elrohan a tanács után, másikuk pedig a grifflovasok bázisára, hogy előkerítse a nevezett vezetőt.
Eközben a falakról is kíséri néhány kíváncsi szem az egyszem vékony kis nőt, aki ugráltatja társaikat.
A tanács tagjainak többsége amúgy is ülésezni készült, így már a városházán vannak, a maradék néhány tag is igyekszik már afelé.
Ellenben Morses Kalaton kevésbé fellelhető, az lovasok őrsége szerint éppen a levegőben járőrözik az északi oldalon, így ha Akahana és az istennő megérkezik a tanács elé, Morses még sehol nincs, csupán az előbbi őr feszes vigyáz állásban. Jelzi, hogy a nevezett lovas merre is található, de már elindultak érte, tehát valószínűleg hamarosan megérkezik.
A tanács elnöke, egy testesebb, éltes férfiú, vaskos ujját hívogatón az érkező istennőre emeli. Ha a kísértet még mindig láthatatlan, akkor csak rá, ha már megjelent, akkor rá is. Láthatóan ő a helyi nemesség legjelentősebb tagja.*
- Fáradjatok előrébb, hogy előadjátok nekünk, miféle fontos hír hozott ide benneteket! A grifflovasok vezére is hamarosan körünkben lesz, amint befejezi a járőrözést.
*Jól szemlélve a tanács tagjai között van mágus, egy elf, s még akad egy törpe is, minden további tag ember. Az elnökkel egyetemben figyelmesen hallgatják, mit is akar a követ tőlük. A mágus, egy karvalyorrú, vézna figura, vörös köpenyben, kitüntetett figyelmet szentel a kísértetnek, akár megjelent, akár nem. Mintha érzékelné őt, de nem szól, hanem ő is várja, hogy előadják jöttük célját. Csak szeme ugrálás jelzi, hogy foglalkoztatja Aventhis. A törpe láthatóan előre unja az egészet, míg az elf kissé sápadtan figyel.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miranda Walchot
Vízi nimfa - Helian nimfa
avatar

Hozzászólások száma : 41
Munkahely : Van is nincs is

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-09-17, 8:29 pm

/Dropie Dan/

Dropie-vel a szárnyason ülve ittuk a felsőbb rétegekben terjengő hideg ám annál jobb levegőt. Szóltam neki hogy közeledik egy lovas, erre ő azt mondta hogy lehet csatlakozni akar. Micsoda mókamester! Bár, mikor egyre többen kezdtek lenni és fel is szólítottak hogy szálljunk le kezdtem feleszmélni hogy talán mégsem engedély nélkül kellett volna elvinnünk a hátast. Jelt adtam a griffnek hogy kezdjen el lefele szállni. Mikor a kis surranó mögöttem ezt észrevette megrökönyödött és értetlenül kérdezte.
- Te most mit csinálsz? Miért szállunk lefelé?
- Figyelj. Őszintén bevallom hogy én nem vagyok az a típus aki bajba szeret keveredni... ezért jobb lenne ha leszállnánk tényleg, különben lehet hogy bevisznek minket egy börtönbe.
Dropie arcáról lelankadt a mosoly. Sajnáltam hogy ilyen rövid ismeretség alatt csalódást okozok neki, de nem akartam, hogy valamiért a fogadó helyett a börtönben kössünk ki.
Leszállásunk után, próbáltunk észrevétlenül eltűnni. Dropienek lehet sikerült is mivel ő egy surranó, bárhonnan bármikor tökéletesen el tud tűnni - szemelől vesztettem miközben leszálltam a hátasról. De én nem voltam elég gyors.

- Kisasszony! Velünk kell jönnie!- hallottam magam mögött az őr hangját. Megfordultam és hát.. mit tehettem volna most őszintén? Oda mentem hozzájuk ők pedig elkísértek egy furcsa épületbe. Csak abban tudtam reménykedni, hogy Dropie majd vissza jön. Bár lehet azt gondolta rólam hogy mennyire nincs bátorságom hogy tovább suhanjak inkább a griffel. Hát ahogy mondani szokták a remény hal meg utoljára. Az őrök között az épület felé lépkedtem és halkan megjegyeztem.
- ... s ha meghal hát vele halok én is.- és megint csak sírás kerülgetett pont úgy mint amikor eljöttem othonról. Beléptünk egy hatalmas szárnyasajtós épületbe... és azt hittem elnyelt engem a körülöttem levőkkel együtt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dropie Dan

avatar

Hozzászólások száma : 103
Életkor : 24

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-09-17, 9:30 pm

// Miranda Walchot //

Dropie már lassan bele is feledkezik a repülés szépségébe. A grifflovasok manőverei kötik le a figyelmét. Hátas és lovasának tökéletes összhangja. Úgy érzi, órákig tudná nézni őket, ami igen valószínűtlen, nyughatatlan természetének köszönhetően.
Nem is következik be ez alkalommal se, hiszen Miranda ereszkedni kezd.
Mondani se kell, ez a mozdulat nem nyeri el a kis surranó tetszését.
- Te most mit csinálsz? Miért szállunk lefelé? – kérdezte értetlen. Még ülni akar a griff hátán, még repülni akar, még nézni akarja a grifflovasokat.
- Figyelj. Őszintén bevallom, hogy én nem vagyok az a típus, aki bajba szeret keveredni... ezért jobb lenne, ha leszállnánk tényleg, különben lehet, hogy bevisznek minket egy börtönbe.
- Az nem lenne jó. – válaszolja szomorúan. – Unalmas hely. Inkább lépjünk meg.
Miranda válaszát meg se várja a surranó. Gondolja, a nimfa is hasonló képen vélekedik, ezért amint földet ér a griff, Dropie már le is pattan róla és elindul egy nagyobb csoport felé. Hamarosan sikerül is beleolvadnia környezetébe, mikor elkezdi keresni Mirandát, de nem találja. Emlékszik, hogy leszállás után a nimfa is elindult utána, de most nincs sehol.
El is kezdi keresni a nimfát, kellemes társaság volt, és még annyi mindent szeretne megtudni tőle.
Egészen a földet érés helyéig megy vissza, mikor megpillantja a nimfát, a grifflovasok gyűrűjében. Tudja ez nem jó előjel, de ő nem az a nagy harcos, aki ennyi katonával felvehetné a harcot, ezért csak követi őket. Egészen addig, míg egy őrökkel őrzött erődszerű épületbe nem viszik.
Dropie még nem próbál meg besurranni az őrök mellett, igencsak nehéz mutatvány lenne, ráadásul, lehet, el is engedik a nimfát. Engedték már el őt is pár szó után, ezért vár egy ideig.
Ha Miranda nem jön ki az épületből, a surranón erőt vesz a kíváncsiság, hogy megtudja, mi történhetett a nimfával.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miranda Walchot
Vízi nimfa - Helian nimfa
avatar

Hozzászólások száma : 41
Munkahely : Van is nincs is

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-09-18, 8:30 pm

Az épület ahhoz képest hogy börtönnek vagy valami erődféleségnek tűnt, elég jól nézett ki belülről. Kívül romos kicsit belül pompázó... nem hinném hogy ez egy börtön... vagy mégis?! Tanácstalanságban szenvedtem, és arra vártam hogy valami főúrhoz vagy parancsnokhoz visznek. Felmentünk egy lépcsősoron, majd végig mentünk egy hosszú folyosón és végül beléptünk egy kétszárnyú ajtós terembe, aminek a közepén egy asztal állt körülötte székekkel. Az egyiken egy nagy marcona külsejű szakállas férfi ült olyan egyen páncélzatban ami az őrökön is volt. Mikor beléptünk végig mért engem.
- Ifjú nimfa hölgy! Mi járatban erre? Mi oka volt arra hogy elraboljon egy griffet? Ha jól tudom nem is egyedül volt! Hol a surranó?- elkerekedett szemmel néztem a férfira.
Ez mindent tud?! Válaszomat várva felállt az asztaltól és felém lépkedett, majd 2 méterrel előttem megállt, és neki támaszkodott az egyik székhez.

- Kisasszony! Válaszoljon! Vagy magát nem nevelték illedelmesen?!- csapott a férfi az asztalra. Őszintén szólva belém fagyott a szó, és a gondolataim össze vissza voltak. Mivel abban reménykedtem ha válaszolok el engednek ezért megszólaltam.
- A griffet azért vettem kölcsön, mert ki szerettem volna próbálni. Nem tudtam hogy engedély is kell hozzá, vagy hasonló, bár az egyik őr mondta hogy tilos, de én mindig is kiváncsi természet voltam. A kis surranót nem ismerem. Csak felvetődött mögém észrevétlenül.- hazudtam, mert nem akartam belekeverni őt is.
A férfi végigmért, aztán döntött.

- Kisasszony még egy ilyen húzása lesz és megy az egyik börtönbe! Most távozhat! Többé ne kelljen találkozunk!- figyelmeztetett. Azzal az egyik őr megfogta a karomat és kivezetett az épületből. Mögöttem az ajtó nagy csapódással zárult be. Elindultam a fogadó felé, és útközben figyelmesen néztem a távolabb ácsorgókat, hátha megpillantom Dropie-t. A kis surranó nem is volt olyan távol tőlem, máris előttem termett és szokásához híven kérdésekkel bombázott.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aventhis
Kereső szellem
avatar

Hozzászólások száma : 56
Életkor : 25

Character sheet
Nép: Kísértetek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-09-20, 10:55 am

[MESE - Olassië alkonya - Akahana]


A Fő térről hamarosan néhány katona vezet be bennünket a Tanácsházba. Ámuldozva figyelem az épületeket, a Fő teret és a csodálatos hidakat és szökőkutakat, amik keresztezik és körbe veszik a várost. Egyszerűen gyönyörű és még levegőt is elfelejtenék venni, hogyha szükségem lenne rá. De mivel már szellem vagyok, ezért nincs szükségem ilyesféle emberi javakra, mint a levegő. Elvagyok én nélküle is, köszönöm szépen. Akahana nem hiába istennő, elég nagy befolyása van kb. mindenre. Örülök, hogy vele kerültem "egy csapatba", habár még nem igazán értem, hogy mi is történik itt. Egyszerűen csak azt tudom, hogy veszélyben van az egyik elf város és felajánlottam a segítségemet. Nem igazán tudom még, hogy miben is tudnék segíteni, de az biztos, hogy lelkesen fogom tenni, mert még soha nem láttam ennyi különleges népet együtt és ekkora csatát. Na meg... Elvileg én már nem halhatok meg, úgyhogy innentől kezdve nem érdekel.
A két őr nyomban elrohan előkeríteni az emberkéket, én pedig kíváncsian pislogok a mellettem álló nőre.
-Bemegyünk? - bökök fejemmel a tanácsháza felé, majd ha a nő biccent vagy válaszol, akkor meg is indulunk a ház felé. Besétálva/lebegve a Tanácsházába rengeteg tanácstagot látok és kissé riadtan nézek körbe. Mikor rájövök, hogy a tagok még nem látnak engem, elvigyorodom, majd Akahana fülébe súgok valamit: "Ezt bízd rám!".
Megperdülök fehér selyem köpenyemben és kissé feljebb emelkedem, majd láthatóvá válva szólalok meg:
- Olassie, az elfek városa veszélyben van. A segítségeteket szeretnénk kérni ahhoz, hogy megmentsük a várost! - jelentem ki határozott hangom, Akahana feje fölött lebegve néhány centivel, onnan nézek le a tagokra és várom a reakciójukat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1157

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-09-20, 4:29 pm

//Mese - Olassië alkonya Akahana, Aventhis//

*Egy dolog, hogy Avlanion urai hallottak a kísértetekről. (Ki ne hallott volna azokról, akik Lanurral léptek szövetségre?) Azonban többségük nem mágus, nem is varázstudó. Talán csak a mágus az, ki látott is már, persze csak ha dolga volt velük.
Amíg csak a fiatal lányka állt előttük, s nem látták az eltávozottat a maga részben áttetsző valójában, nem is volt gond. Viszont a tanácstagok között igen nagy a felhördülés, mikor megjelenik a kísértet.
Csupán a karvalyorrú mágus áll fel, hogy mély hangját megemelve csitítsa őket.*
- Nyugalom, nyugalom! Nincs baj, a kísértet bizonyára a hölgy kereső szelleme. Rendben van…
*A törpe azért még morgolódik magában egy darabig azokról a lényekről, akiket sem megfogni, sem jóféle fejszével sakkban tartani nem lehet, de végül néhány rosszalló pillantás hatására inkább jobbnak látja elhallgatni.
Épp, mire a csend beáll, akkor nyílik az ajtó és egy nem túl testes férfiú lép be az ajtón. Cserzett bőre jelzi, hogy igencsak ki van téve az időjárás viszontagságainak, s ruganyos járása, hogy remek kondícióban van. Arányos testalkata pedig készültséget és magabiztosságot sugároz magából.
Érdes, erős hangon szólal meg, miközben szigorú szemmel néz végig Akahanán és a felette lebegő kísérteten. Ő nem tűnik meglepettnek.*
- Morses Kalaton! Mi oka van annak, hogy a tanács iderendelt?
*Jóllehet látszik rajta, hogy tudja, köze van a fiatal nőhöz és a kísértethez felette, de nem mond többet, hanem várja a választ.
Végül az elnök szólal meg.*
- Avlanion városa miben tudna segíteni Olassië népén? Miféle veszélyről van szó? Többet kell tudnunk. Gondolom, a grifflovasok vezérének jelenlétére sem véletlenül van szükség.
*Ezzel a két jövevényre néz, mintegy átadva nekik a szót.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dropie Dan

avatar

Hozzászólások száma : 103
Életkor : 24

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-09-22, 8:47 pm

// Miranda Walchot //

Az erődtől nem messze várja a surranó, a nimfa felbukkanását.
A várakozás percei, hogy ne unalommal teljenek, előkotor holmija közül egy méretesebb papírt, hozzá illő eszközökkel együtt, hogy a papírra vethesse a griff hátáról látott tájat. Ritkán adatik meg a surranó életében, hogy ekkora magasságból láthatja a tájat.
Nincs túl sok ideje, ennek a tevékenységnek az űzésére, mert miután megpillantja az erődből kitessékelt nimfát, gyorsan összepakolja holmiját, nem adva meg annak a lehetőségét, hogy elkerüljék egymást.
Mikor végez a pakolással, el is indul a nimfa felé, aki pont az ellentétes irányba néz, így nem nagyon veheti észre a közeledő surranót. Pedig Dropie igen nagy lelkesedéssel közelít Miranda felé.
- Ez nem tartott sokáig. – jegyzi meg a nyilvánvaló tényt szokásos mosolygós arckifejezésével.
- Ilyen hamar sikerült elcsavarni a fejüket? – folytatja kuncogva. – Te aztán tudod, hogy kell ezt csinálni. – folytatja kuncogva. Végighallgatja a nimfa válaszát, de már látszik rajta, mennyire fűti a kíváncsiság, hogy Miranda beszámoljon a bent történtekről.
- Meséld el milyen volt odabent? Láttál valami érdekeset? Bent is voltak őrök? – teszi fel kérdéseit, egyből, miután Miranda ad neki egy kis lehetőséget erre. Dropie le se tagadhatná, mennyire érdekli a nimfa válaszai, szemei szinte csillognak, hátha látott volt bent valami elképesztő dolog.
Dropie már rég megfeledkezett a lovastól elszedett medalionról, melyet szeretett volna megvizsgálni.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miranda Walchot
Vízi nimfa - Helian nimfa
avatar

Hozzászólások száma : 41
Munkahely : Van is nincs is

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-09-23, 8:53 pm

/Dropie Dan/

Nem tudtam mit mondjak neki először.
- Ez nem tartott sokáig. Ilyen hamar sikerült elcsavarni a fejüket? Te aztán tudod, hogy kell ezt csinálni!
- Nem csavartam el senki fejét Dropie!- néztem rá duzzogva.- Elengedtek, de még egy húzásom nem lehet, mert különben benn fogok csücsülni az egyik börtönben!
Kissé megviselt az a beszélgetés ami ott benn történt, pedig nem is mondott semmi olyat a férfi amitől félnem kéne vagy hasonló. Csak a kisugárzása... talán az volt kicsit ijesztő számomra. Dropie közben ismét kérdéseket tett fel.
- Meséld el milyen volt odabent? Láttál valami érdekeset? Bent is voltak őrök?
Lassan végig gondolom, hogy mit is láttam ottbent.
- Hosszú kicsit sötét folyosón vezettek végig. Voltak őrök igen, a folyosóról sok ajtó nyílt, amellett álltak. Aztán bementünk egy nagy terembe, ahol egy asztal volt. Egy férfi támaszkodott az egyik széknek. Valami vezető szerüség lehetett... a pontos megnevezését nem tudom. Ő mondta hogy még egy húzásom van.- szomorkásan néztem a messzeségbe, úgy éreztem szégyent hoztam a fajtára... tolvajkodtam. Aztán megkérdetem Dropiét:
- Mi az a harci eszköz ami állandóan a hátadon himbálózik? Még sosem láttam ilyen dolgot Várj! Ne válaszolj még! Elindulnánk a fogadó felé? Kissé kiszáradtam, és picit éhes is vagyok.- a surranó válaszát várva ismét csak őt néztem. Mikor szembe nézett velem, elpirultam és elkaptam róla a tekintetem. Közelebbről megnézve egészen jóképű fiú volt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dropie Dan

avatar

Hozzászólások száma : 103
Életkor : 24

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-09-23, 10:26 pm

// Miranda Walchot //

Miranda alig kezd bele válaszába, Dropie már szinte látja is saját szeme előtt a leírt helységet. A sötét folyosót, rajta megadott távolságra díszes páncélba öltözött katonákat, melynek folytonosságát egy-egy ajtó szakítja meg, ki tudja milyen csodás helyeket elrejtve a kíváncsi szemek elől.
Ahogy a nimfa halad előre történetében, a surranó is folytatja képzeletbeli utazását. A folyosó végén egy hatalmas ajtó, melynek kinyitásához, látszatra, két őr ereje kellene, mégis könnyed mozdulattal tárja fel titkait az érkezők előtt.
A termet Miranda jelzőjétől eltérően, hatalmasnak képzeli el, melynek csak egy kis részét teszi ki az igen csak megtermett bajszos figura az székkel egyetemben.
A képzeletbeli terem részeit, már nem tudja részletesen kigondolni. Miranda kérdése visszarántja a valóságba.
Az étel gondolatára, a surranó gyomra enyhe korgásba kezd. Talán a repülés hozta meg az étvágyát, netán az azt megelőző kergetőzés. Némi zavartsággal egybeolvadt mosollyal tekint a nimfára, hátha nem halotta az előző hangokat.
Ha hallotta, ha nem, tekintetük így találkozik. Dropie sem kerülheti el a nimfa gyönyörű tengerkék szemeinek magával ragadó vonzerejet. Számára csak egy pillanatnak tűnik, mire a nimfa elfordítja fejét, de ez a pillanat hosszú ideig a surranó emlékezetében fog maradni.
Néhány pislogásnyi ideig, még nézi Miranda arcának vonásait, mielőtt eszébe jutna, hogy indulni készültek és rajta a sor, hogy válaszoljon a kérdésekre.
Mirandát követve el is indul, de az első pár lépés erejéig, némán követi. Még maga előtt látja azokat a szemeket.
- Szóval ez? – kérdez vissza, most már a tőle megszokott mosollyal az arcán, miközben egy villámgyors mozdulattal kezébe kerül a fegyver.
- Ez egy hoopak, főleg magamfajták használják. Ezt például, apám készítette. – büszkén, hozza a nimfa tudomására ezt a dolgot, hiszen egyszerűsége ellenére egy nagyszerűen elkészített eszközt tudhat a kezében. – Igazán sokoldalú. Leggyakrabban mégis, sétabot vagy horgászbotként használom, de akár harcban is többfélekép lehet használni. Ráadásul még sok más helyzetben is hasznos tud lenni. – az utolsó mondat újabb kuncogásra sarkallja Dropiet.
- Megnézed? – kérdezi mosolyogva a nimfa felé fordulva, közben pedig már szinte felé is nyújtja a hoopakot.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akahana
Istennő
avatar

Hozzászólások száma : 1106
Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője

Character sheet
Nép: Istenek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-09-25, 10:32 pm

//Mese - Olassie//



Nagyon nem volt kedvem végig várni, amíg ezek az őrök az útjukra indulva szapora szitkozódással, előbb még megpróbálják kidumálni magukat, de jelenleg nagyon is úgy nézett ki, hogy én kénytelen leszek ez ellen eléggé élesen villogó szemekkel tenni, különben még jó húsz percig szobrozhatunk itt, amíg ők azt próbálják mindenkinek magyarázni, hogy a kötelesség mulasztás csak úgy jött, nem olyanok, ráadásul pedig egy nő miatt miért is kéne nekik mozdulni. Nos, ennek egy dühös pillantás nagyon is könnyen véget tud vetni, miközben én szaporán azért imádkoztam, hogy többet ne kelljen nekik mondanom, mint ami feltétlenül szükséges. Oké, tudják mit kell keresniük, de ha ők most elkezdik kérdezgetni, hogy ki vagyok és mit keresek itt, akkor fel fogok az idegtől robbanni, mielőtt még válaszolnék. Valószínűleg ez nagyon szépen leolvasható volt az arcomról is, mivel a fiúk egyszerűen csak egymásra néztek, majd a földet fixírozva indultak el az útjukra. Azt nem mondom, hogy hű de sokáig el is jutottak közben, mivel először is nem az orruk elé figyeltek, így szépen keresztezték a másik útját, különben pedig nagyon is közel voltak hozzá, hogy életük legnagyobb hasra esését mutassák be a lábam előtt, pedig most még kifejezetten tartóztattam magam a feltűnőbb megnyilvánulásokból. Mikor már éppen elkezdhettem volna gondolkodni rajta, hogy szépen egy rúgással billentem vissza őket az egyensúlyukba, hirtelen olyan egyenesedést mutattak be, mintha valaki zsinóron megrántotta volna őket. Nos, nem rossz dolog, nagyon is remélem, hogy most már képesek lesznek egyenesen menni, mert azt azért nem tudtam nem észrevenni, hogy már eléggé szép kis feltűnést keltettem, pedig a hangom még nem ment decibelekkel a tűrhető mérték fölé sem, egyszerűen csak hoztam egy gyengébb formámat, hátha sikerül ezzel az amúgy is lassan folyó dolgokat kicsit begyorsítani. A legszívesebben most azonban, hogy a többiek szemében, akik nem látták Aventhist, egyedül maradtam, nagyon szívesen kiáltottam volna egyet, hogy legyenek már szívesek nem engem bámulni, mivel ha jól tudom, időközben nem színeződött el a hajam, nem lett zöld a bőröm, ráadásul pedig még mindig egy egyszerű nő vagyok csak, akiben semmi feltűnő nincs. Most legalábbis csak egy enyhe jele van annak, hogy varázserejű vagyok, más nem. De azért így is eléggé feltűnő voltam, amint keresztül mentem az utcákon, egyenesen a főtérre. Erre még nem nagyon jártam, de két dolognak köszönhetően biztos voltam benne, hogy nem pont most fogok eltévedni. Az egyik, hogy a főúton voltam, ami egészen biztosan a főtér felé fog vezetni nagyjából, a másik pedig, hogy a tanács épülete rendelkezik egy szép nagy toronnyal, amit már innen ki tudtam szúrni és ennek hála mehetek is arra, célirányosan. Persze közben diszkréten beszélgetve a kísértettel, hiszen róla még nem tudnak, ő ellenben nagyon is tud rólam és éppen jót nevet a szerencsétlenségemen. Hát, köszönöm szépen, szerencséje, hogy nem tudok neki ártani, így csak egy apró grimaszra telik tőlem.
- Nem tévedtem el, egyszerűen csak a pajzs visszadobta a testtel rendelkező lényeket, márpedig én úgy jöttem... - adtam apró választ rá, hogy mégis mi a fenének kerültem én az egyik vízeséshez tartozó tó közepébe, még ő minden gond nélkül földet ért a város egyik legbiztonságosabb kapujánál. Lehet örülni, hogy ennyire elfelejtettem, ha nem ismernek fel, akkor a védőfalak lazán vissza is dobhatnak, kaptam érte egy ingyen zuhanyt. Most azonban már végeztem, így próbáltam nem foglalkozni a nagyon is vidám Aventhissel, miközben a lépteimet megszaporáztam. A katonák már egy ideje elmentek, ráadásul pedig futva, vagyis az én nőies lépteimmel mire oda érek, nem fog már senki csodálkozni. Közben pedig szemügyre vehettem a várost, amely oly sok titkot rejtett számomra. Az épületek és az utcák szépen voltak, tiszták, jól karban tartottak, ellenben az emberek modorával. Mire sikeresen elértem a célomhoz kiosztottam jó pár gyilkos pillantást, mivel jó pár "úriember" kifejezte érdeklődését az éjszakai terveimmel kapcsolatban eléggé félre nem érthető módon. Nos, ezen után lehet örülni, hogy sietek, különben elintézném, hogy egy évig ne legyenek ilyen kérdésekkel kapcsolatban gondjaik. Meg is érdemelnék, nagyon nem tudják, hogyan kell egy nővel viselkedni. Szerencsére azonban elértem a tanácsházat, ahol már elég sokan voltak. Egy pillantásból fel tudtam mérni, hogy majdnem minden nemes és jó pár lény is van itt, az egyetlen, akinek a hiánya a szemembe ötlött, az pedig a grifflovasok vezére. Gratulálok, belőlem ugyan addig nem szednek ki egy szót sem, amíg ide nem ér, nem fogom magamat ismételni, mint egy papagáj. Miközben Aventhis kérésére átadtam neki egy apró bólintással a kezdeményező szerepet, szépen egyesével végig néztem a fontosabbnak ítélt személyeket, miközben a szemükbe is belenéztem kereken jelezve, nem érdemes engem lebecsülniük. Persze azokra volt csak ez érvényes, akik éppen nem az állukat keresték a padlón, köszönhetően a kísértet felbukkanásának. Mindenesetre úgy tűnik legalább a vezetőnek volt egy kis esze, mivel mindenkit megnyugtatott, miközben én még mindig nem nagyon mozdultam. Végül azonban feltárult az ajtó és hátra fordulva közelről is tanulmányozhattam a város egyik legbefolyásosabb emberének arcát. Nos, elmondható, hogy hasonlóan képzeltem el őt, még a modorát is sikerült telibe találnom, pont olyan mogorva, mint vártam. Akkor ideje végre felhívni rá a figyelmet, hogy én vagyok a szálak mozgatója a teremben.
- Nem a tanács rendelte ide, az én kérésemre hívták, mivel fontos lenne, hogy mindent halljon, ami itt kiderül. - jegyeztem meg teljes lelki nyugalommal, miközben elkönyveltem magamban, hogy ezek után ő sem lesz a puszi pajtásom. Nagy csoda, már évekkel ezelőtt megszoktam, hogy az emberek nagy része nagyon utálja, ha egy nő ugráltatja, a kinézetem pedig még mindig kislányos, ami újabb lapáttal rápakol erre a véleményre. Lehet örülni, bár, én nem teszem ezt meg. Közben azért nyilván kezdik ők is felfogni, hogy nem a kedélyek felforgatása az egyetlen célom, így eléggé hamar sikerül visszakapnom a szót, hogy végre el is áruljam, mi történt. - Thalion nagyúr küldött, hogy a grifflovasok és Avlanion segítségét kérjem, ugyanis Filnoren, a repülő város megtámadta az elfek földjét. Nagy szükségünk van a segítségre, a védteleneket ugyan már evakuálták a városból, de az indulásomkor is már több irányból támadásba lendültek. Az ellenálló erők próbálják fenntartani, de a légi támadások ellen az elfek, varázslók, nimfák és esetleges törpék nem túl hatásosak. Kérem Önöket, hogy nagyon gyorsan döntsenek, ugyanis nekem fél óra múlva mindenképp vissza kell indulnom Olassieba! - néztem rájuk jelentőségteljesen, mert jelenleg nagyon nem volt kedvem kivárni, amíg elkezdenek egy vitát arról, hogy érdemes-e segíteni nekik, vagy nem. És nem véletlenül hangsúlyoztam ki, hogy több faj is van ott, remélhetőleg a bajtársiasság is hatásos dolog. Nos, amíg ők itt tartják a beszédjeiket, én újra szemügyre veszem Morses Kalatont. Van egy olyan érzésem, hogy a döntő szó az övé lesz, akkor pedig ez nem fog ártani...


//bocsi a kimaradásért aventhis, kis szemproblémáim voltak -.-" //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1157

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-09-27, 1:25 pm

//Mese - Olassië alkonya, Akahana, Aventhis//

*A nemesek felhördülnek Akahana felszólalását követően. A törpe elégedetten összedörzsöli a kezét, leginkább azon örömködik, hogy végre történik valami érdekes.
A nemesek többsége azonban menten felzúdul. Több felől hallani a „hallatlan” jelzőt, meg a „háború” kifejezést.
Furcsamód a repülő vár híre miatt éppen a sárkányokra szó sem terelődik.
A felbolydulásban a tünde nem vesz részt, ő inkább higgadtan, de kissé nyugtalan tekintettel szemléli a történéseket, valamint az istennőt. Ő már tisztában van vele, hogy nem akárki érkezett, nem is egy sima mágus. A távolságot egy erősebb mágus átugrotta volna, de a kislányos külső mögött nagyobb hatalmat sejt.
Mégsem áll fel helyéről, csak tekintetével kíséri a nőt, miközben a kísértetre egy pillanatra még megvetéssel tekint.
Tisztában van vele, hogy hiába kezdene most ugrálni, toporzékolni, vagy akár csak megemelni a hangját, azzal vajmi keveset segítene a nemesek egymással vitázó csoportjai között.
A karvalyorrú mágus egy rövid ideig gyanakodva méregeti az istennőt, de végül inkább visszahúzódik a székére, s ajkai halk rebegéséből értő szem talán kiolvassa egy erős védőpajzs megidézését.
Utána már a kísértetet bámulja leplezetlen érdeklődéssel. Nem is csak a nő kísértet mivolta érdekli, láthatóan a félig áttetsző lény vonalai is felkeltik az érdeklődését.
A törpe élvezi a leginkább a helyzetet, de ő sem szól közbe, inkább csak ül a helyén. Várja, hogy mikor nyugszanak le a kedélyek.
Morses eközben a nyugalom sziklaszilárd szobraként áll a terem közepén. Egy darabig követi még szemével a hevesen gesztikuláló tanácstagokat, majd inkább Akahanához és a kísértethez fordul.*
- Filnoren mikor ért oda? Hányfelől és mekkora erővel támadnak? Van-e pajzs Filnoren körül?
*Teszi fel a kérdéseket a zsivajban az előtte álló istennőnek és a kísértetnek.
Talán még válaszolni sincs rá idő, miközben az elnök láthatóan megelégeli a nemesek egymást túlkiabáló felháborodását, s az eddig csak keze mellett heverő kis kalapáccsal a maga mellett lévő csengőt kezdi el ütni. Éles, szinte zavaró hangja betölti a termet, mire az eddig kiabálók végre elhallgatnak.*
- A grifflovasok Lanuria egyetlen olyan hadereje, mely nem a nemesi házaktól függ. Ezért is van a szövetségesek többségének küldötte Avlanion tanácsában. A Nagytanács utasítása nélkül is dönthetünk a sereg bevetéséről.
Az elfek szövetségeseink. Viszont hét évszázada nem volt háború e földön.
Bizonyára önök is megértik, hogy nem mozgósíthatjuk a hadsereget két mondat miatt, még ha maga Thalion úr érkezett volna hozzánk, akkor sem.
Mivel tudják megerősíteni azt, hogy Filnoren tényleg elhagyta a hideg ézsakot, hogy épp az elfek védett városára támadjon?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aventhis
Kereső szellem
avatar

Hozzászólások száma : 56
Életkor : 25

Character sheet
Nép: Kísértetek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-09-28, 11:01 am

//Semmi gond Akahana, remélem most már minden rendben!//

*Nem terveztem ilyen ijesztőre a belépőmet, de az biztos, hogy néhány embernek (vagy egyéb fajnak) kimeredtek a szemeim és leesett az álluk. Persze, semmi ijesztő dolgot nem terveztem, hiszen nem is szoktam ijesztegetni, azt hiszem nincs meg hozzá a kiállásom. Hiszen ki ijedne meg egy alacsony, vékony leányzótól, aki alig múlt 18? Először nem is értik, hogy miért kerültem ide, majd az egyik tünde közli, hogy bizonyára Akahana kísérőszelleme vagyok, mire csak összevonom a szemem. Abszolút nem vagyok senkinek sem adósa, kivéve azt a Sötét Sárkányt, aki megesketett, hogy a Kereső szelleme leszek. Már a nevére sem emlékszem, de azt tudom, hogy amint hív,egy légörvény kap el és máris ott vagyok nála. Az első alkalommal igen csak megijedtem. De most már megszoktam.*
-Nem vagyok kísérőszellem * motyogom magamban, remélve, hogy senki nem hallja meg a sértődött dacot a hangomon. Szerencsére nem nekem kell elmondanom a dolgokat, mert nem igen vagyok képben, de határozottságot ültetek ki az arcomra, ami azt jelzi, hogy teljesen képben vagyok és teljesen egyet értek Akahana szavaival. Habár ezt a fél órát kicsit kevésnek érzem, de hát Akahana bizonyára tudja, hogy mit csinál. Lelkesen bólogatok a nő háta mögül, majd lassan leszállok a földre - habár persze lábam nem érinti a földet, csak lágyan suhanok a padló fölött néhány centivel - és Akahana mellé suhanok, hogy teljes egészében látszódjak én is. Hiszen fontos feladatom van, talán nem is kaptam még ilyen fontos feladatot.
Tekintetem találkozik a mágussal és észreveszem vizslató tekintetét, ami lágy, kellemese átlátszó leplemre irányul. El is pirulok - illetve csak pirulnék, ha tudnék, így csak szégyenkezve lesütöm a szememet. Voltam már ágyas a férjem mellett, a barátai mind kihasználtak, így ismerem már ezt a tekintetet. És szörnyű emlékeket idéz fel bennem. Érzem, ahogy a harag kezd megindulni szívemből, de nem engedem sokáig menni, hiszen legutóbb, mikor haragos lettem, lemészároltam mindenkit, aki hozzám ért.
Morses halál nyugodtan áll, majd mintegy véletlenül feltesz néhány kérdést. Felvonom a szemöldökömet, majd válaszolok:*
- Körülbelül néhány órája. Mikor megtudták, hogy ők támadnak, egyből elküldtek minket ide. Azért minket, mert mi értünk ide leghamarabb. De már itt vagyunk lassan 1 órája... * válaszolok kissé bővebben, mint kellene és egy kis neheztelés is kihallatszik kislányos hangomból, hiszen végül is Morses-re vártunk. A többi kérdés azonban nekem homályos, hiszen ezek már mágikus kérdések, így kérdőn és várakozón Akahana-ra pislogok, hogy válaszoljon ő, én nem értek a mágiához.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miranda Walchot
Vízi nimfa - Helian nimfa
avatar

Hozzászólások száma : 41
Munkahely : Van is nincs is

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-09-30, 8:33 pm

/Dropie Dan/

A magyarázat hogy mi is az a fegyver amit magával hord egész érdekes volt. Tehát ez náluk majdnem olyan hagyományos szerszám lehet mint nálunk az hogy vándorlunk szeretett otthonunktól. Kezembe vettem a felém nyújtott hoopakot és alaposan megnéztem. Jó kis szerszámnak tűnt. Megforgattam aztán visszaadtam tulajdonosának.
- Szép fegyver!- mondtam mosolyogva a surranónak. Aztán mutattam az irányt, hogy már elérhetnénk végre a fogadóhoz.
- Nem tudom hogy vagy vele, de én már farkas éhes vagyok!- azzal Dropie válaszát hallva megindultunk. Már nem volt akkora a tömeg mint azelőtt, ezért könnyebben mozogtunk. Csak semmi meggondolatlanság! - mondtam magamnak. Bár nem hittem hogy megint valami zűrbe keveredünk. Lassan odaértünk végre uticélunkhoz, és beléptünk a tágas terű helyiségbe. A szemem tágra nyílt, ahogy szemléltem a különféle teremtményeket, hol ember kinézetűeket, hol más, számomra még ismeretlen fajhoz tartozó eleven lényeket. Nagyon tudatlannak éreztem magam. Pedig sokat tanultam míg anyámmal a faluban laktam, csakhogy én nem a többi fajról tanultam, hanem az olvasásról és az írásról, meg persze a nimfák dolgairól. Róluk vagyis magamról sokmindent tudtam. De másokról nem. Nem figyeltem, hogy Dropie hogy reagál a sok élőlényre, elindultam hát a fogadó végéhez, ahol kiszolgálták az embereket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dropie Dan

avatar

Hozzászólások száma : 103
Életkor : 24

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-09-30, 9:34 pm

// Miranda Walchot //

Miközben a nimfa megvizsgálja a szerkezetet, Dropie érdeklődve nézi Miranda arcát. Eddig se lehetett panasz a kis surranó hangulatára, ami az elismerő szavak hallatán egyre csak fokozódik.
- Nem tudom hogy vagy vele, de én már farkas éhes vagyok!
- Hasonlóan érzek én is. – válaszolja némi kuncogás közepette. Ezek szerint a nimfa nem hallotta, korábbi korgását. Örül ennek.
Az út további részén csak követi a nimfát, kettejük közül ő talán tudja, merre tartanak, Dropie meg csak a nem túl híres surranó ösztönökre támaszkodhatna ebben a kérdésben.
A fogadó meglehetősen forgalmasnak bizonyult, látva a sok vendéget. Dropie egy pillanat alatt felméri a fogadót. Akad itt minden. Elf, ember, fél-elf, ezt csak a férfi szakálla és hegyes fülei alapján gondolja, amit észrevesz, és még néhány egyéb faj példányai is megfordulnak a helységben, de egyik se ragadta meg túlságosan a surranó kíváncsiságát.
Mirandát követve foglal helyet. Miután helyet foglalnak, Dropienek újabb mosoly fut végig arcán, miközben a nimfa szemeibe néz.
- Mit szólnál … egy kis versenyhez? –kicsit lassan kezdi, de a végére már nagy beleéléssel ér el
- Ki bír többet …
Egy méretes kéz csap le az asztalra. Dropie érdeklődve néz végig a tulajdonoson. A kéz méreteit már csak tulajdonosának adatai múlja felül.
Méretes hasát egy megfelelően kis öv tartja meg a helyén, még mielőtt külön életet kezdene élni testének többi részétől és első teendője az asztal lapján történő landolás lenne. Ezt az igen jelentős tényt pedig ruházata csak még jobban kiemeli azzal, hogy semmit se takar el ebből.
Ez még nem minden. Ahogy Dropie tekintete egyre felfele halad, egyszer csak megpillantja hosszú fekete szakállát, melynek hegyéről egy sörcsepp akarja kipróbálni, a szabadesés nyújtotta élvezeteket. Sajnos ez a mutatvány nem következik be, mert a fickó másik kezét végighúzza szakállán.
Így hát Dropie tekintete tovább folytatja útján a fickó feje felé. Sajnálatos módon a szakáll és a hozzá tartozó bajusz, túl sokat kitakar a férfi arcából, hogy megérjen akár csak egy gondolatot is pazarolni rá, viszont a tekintete már más lapra tartozik. A surranó próbál, értelemre utaló szikrát találni benne. No, de az nem sikerült. Talán az alkohol hatására, vagy meglehet egyébként se rendelkezett valami túl sokkal ebből az árucikkből, ezt most nem fogja kitalálni. Már csak az érdekli, mi hozhatta őt az asztalukhoz.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miranda Walchot
Vízi nimfa - Helian nimfa
avatar

Hozzászólások száma : 41
Munkahely : Van is nincs is

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-09-30, 9:59 pm

Mikor helyet foglalunk Dropie egy versennyel hozakodott elő. Először nemértettem mit akar, de aztán utolsó mondatából rájöttem. Még sosem versenyeztem ivás terén, hát ideje lesz kipróbálni. Gondolataimból egy marcona husos kéz riaszt fel ami az asztalunkra csapódik... megfosztotta a meghittségtől vagy a versenyszellem ébredésétől? Sose fogom megtudni. A fickó csak ott állt és bambán bámult minket. Valószínüleg már nem volt önmaga. Hatalmas hasát csak méretes szakálla és bajusza múlhatta volna felül, ha azok is ugyan olyan terjedelmesek lettek volna. Nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Ránéztem Dropiére és értetlenségemet kifejezve rápislogtam majd a nagyhasú férfira, aztán meg se várva reakcióját csak vállat vontam. A férfi megszólat:
- Kicsi lány! Mi jáááratbann elrefelééé?- tarkómon az összes szőrszál ami volt égnek állt és hosszú dús kék hajam is úgy éreztem legszívesebben az ég felé nyúlna. Ez a mondat, ez a kifejezés... túl sok volt egy napra, de megőriztem a hideg vérem. Felnéztem a férfira, bele a szemeibe... az üres unott sörrel vagy más itallal átitatott hideg szemekbe.
- Éppenséggel a .... a.. barátommal randevúzom nem látja?! Kérem ne zavarjon minket!- helyzet mentés? nem annak nevezném.. csak más nem jutott eszembe, mert féltem hogy rossz szándékai vannak a férfinak vagy csak alapból perverz. Ezt abból itéltem meg hogy kicsi lánynak szólított.
- Kivvel?? Ezzel itt?- nevetett a férfi és az egész csupasz hasa megrázkódott.
- Hé Hasi! Gyere már! Itt a következő ítalod! Hagyd őket! Nem ide valósiak.- szólt egy nő a pasasnak. Hasi? Mi ez valami idétlen becenév? Kicsit elgondolkodtam, miután a férfi dülöngélve nagyon lassan tovább ment. Volt egy olyan érzésem, hogy még az este folyamán lesz szerencsénk a társaságához. Aztán a pillantásom Dropie felé kalandozott. Szembe néztem vele... hosszan, nem akartam elkapni a tekintetem. Aztán ráeszméltem mit hazudtam a férfinak. Elvörösödtem és félre néztem. Még nincs 1 napja hogy ismerem a surranót, de már szerelmes párként vallok magunkról egy idegennek, hogy eltűnjön hogy kettesben legyünk. Nem tudom mennyire imponált vagy sem Dropienek, de ugy éreztem majd kifejti véleményét. Ismét ránéztem.
- Hol is tartottunk mielőtt megzavart Mr Sörhas? Mit is fogunk játszani?- és kiváncsian mosolyogva néztem a surranóra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dropie Dan

avatar

Hozzászólások száma : 103
Életkor : 24

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-09-30, 10:49 pm

Bár megvan az ittas embereknek az az elbűvölő tulajdonságuk, hogy elképesztő történeteket lehet tőlük hallani, ezt tudja Dropie is. Mindemellett árnyoldal is párosul ehhez az állapothoz.
A fickó első megszólalása fel is kelti a surranó érdeklődését. Érdekli mi fog kisülni a helyzetből.
Hasi értelem gazdag szeme rövid kacsintást küld a nimfa felé. Ez már Dropienak is sok, alig bírja magába fojtani feltörő nevetését. A fickó talán még észre is vehette volna ezt, két torkát olajozó itallal ez előtt. A jelek szerint mostanra már csak a kékhajú nimfa kicsit mozgó képe lebegett szemei előtt.
A fojtott nevetés, hamar abba marad, mikor Miranda válaszol a férfinek. Érdeklődve nézi a nimfát, mennyire gondolja komolyan az elhangzottakat. Észre se veszi a férfi vontatott fejmozdulatát, amivel alacsony termete kerül a félig elhomályosult látótér közepére.
A férfit végül eltávolodik az asztaltól a megfelelő csali szó elhangzása után.
Dropie azonban még mindig a nimfát figyeli, kicsit mosolyogva.
- Hol is tartottunk mielőtt megzavart Mr Sörhas? Mit is fogunk játszani?
- Mr Sörhas! – ismétli a nimfa után, kuncogva.
- Igaz is … Mit szólnál egy kis evő, vagy ivó – majd még szélesebb mosollyal – esetleg egy evő-ivó versenyhez?
Ahogy telik az idő látszódik a kis surranó egyre gyakrabban mocorog székében.
- Komolyan gondoltad, amit Mr Sörhasnak mondtál? – bökik ki végül a kérdést barátságos mosoly közepette, habár nem akarta, de túlságosan érdekli a nimfa válasza, ahhoz hogy ne tegye meg.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miranda Walchot
Vízi nimfa - Helian nimfa
avatar

Hozzászólások száma : 41
Munkahely : Van is nincs is

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-09-30, 11:02 pm

Dropie beavatott a játékba... nem is hangzott rosszul. Mondjuk ha iszunk is meg eszünk is és ezt gyorsan tesszük lehet hogy vissza jön belőlünk... gondolkodtam. Aztán egyszercsak a surranó nekem szegezett egy kérdést.
- Komolyan gondoltad, amit Mr Sörhasnak mondtál?Kérdezte kíváncsi tekintettel. Hát azok az izgatottan csillogó szemek... Miranda! mégis mire gondolsz??? Nem szerethetsz bele az első beléd botló jóképű srácba. Szóltam rá magamra. A kérdés egyszerű volt hiszen az előbb elhangzottakhoz fűződött... már csak a válaszon kellett agyalnom.
- Hát.. én... őszintén szólva... csak ...- őszintén szólva csak hebegtem habogtam... nem tudtam mit mondani... nem tudtam egyáltalán mit gondolok.. aztán kipattant az agyamból a mentőöv.
- Hát ez egy amolyan baráti randi... mármint hogy a megismerkedésünket és első kalandunkat megünnepeljük...- Dropie fürkésző tekintettel nézte arcom, amit éreztem hogy lángra kap... próbáltam hűteni magam. Éreztem hogy az összes szavamat csak úgy issza. Aztán nem tudtam tovább figyelni mert oda jött hozzánk az iménti nő aki Mr Sörhast magához hívta.
- Mit hozzak nektek?- szegezte nekünk a kérdést.
- Na akkor mi legyen? Igyunk is meg együnk is?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dropie Dan

avatar

Hozzászólások száma : 103
Életkor : 24

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-10-01, 8:21 pm

A nimfa hebegése csak még jobban felkelti Dropie érdeklődését. Kicsit fel is emelkedik a székből, csak azért, hogy rátámaszkodhasson az asztalra és így kerüljön közelebb az események alakulásához.
- Hát ez egy amolyan baráti randi... mármint hogy a megismerkedésünket és első kalandunkat megünnepeljük...
Dropie számára ez a válasz nem bizonyul túl meggyőzőnek. Továbbra is kifejezett érdeklődést mutat Miranda bájos arca iránt.
Éles surranó szemei elől semmi se maradhat rejtve, főleg ha éppen arra koncentrál.
Szájának íve kicsit feljebb kerül, mikor észre veszi a kék hajjal körülölelt festői arcon felbukkanó jelet.
- Mit hozzak nektek?
- Na akkor mi legyen? Igyunk is meg együnk is? – hallatszik a kérdés, mikor Dropie visszahuppan eredeti helyére.
- Én mindkettőt fogom csinálni. – kezdi mosolyogva – Hiszen ünneplünk! – folytatja jókedvűen, kezét kicsit széttárva. Mikor kezei ismételten helyet foglalnak az asztal peremén folytatja hasonló kedélyállapotban – Közben fogainkat se pihentessük.
Érdeklődő tekintete továbbra is Mirandát veszi célba, egyet ért e vele.
- Egy sült kacsát kérek – szólal meg a újonnan érkező nő felé, még akkor is, ha Miranda nem értett vele egyet.
- Egy egészet? – érkezik az aggódó kérdés, miután kicsit alaposabban is szemügyre veszi a rendelő fél, nem túlságosan meggyőző méretét, a rendelés elfogyasztásához.
- Miért ne …? – érkezik a magabiztos válasz.
- De az ekkora! – mutatja a kacsa tálon elfoglalt méretét – Biztos benne, hogy ezt kéri?
- … Igaza van! … Még egy cipót is kérek mellé. Köszönöm. – egy őszinte mosoly keretében befejezettnek véli rendelésének ezt a szakaszát. Visszafordul Miranda felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miranda Walchot
Vízi nimfa - Helian nimfa
avatar

Hozzászólások száma : 41
Munkahely : Van is nincs is

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-10-01, 9:27 pm

Surranó barátom úgy pásztázza az arcomat, mintha csak olvasni tudna róla. Elgondolkodom közben hogy mi is legyen... vagy mi is a helyzet. Ekkor a gyomrom hangosan kordult és én ismét elpirultam, aztán a pincérre néztem. Majd vissza Dropiére, hiszen éppen válaszolt a kérdésemre.
- Én mindkettőt fogom csinálni. Hiszen ünneplünk! Közben fogainkat se pihentessük.- azzal Dropie bejelentette a pincérnek hogy egy egész kacsát kér. Én is kissé megrökönyödve néztem rá, hát még a pincér.
- Egy egészet? Dehát az ekkora! Biztos benne hogy ezt kéri?-kételkedő pillantást vetett a kis surranóra. Barátom még rá is tett egy lapáttal.
-... Igazavan!... Még egy cipót is kérek mellé! Köszönöm.- benn tartottam a nevetésem, ahogy rám mosolygott és kacsintott egyet. A pincér pedig felém fordult.
- És neked mit hozzak?- érdeklődött. Tanácstalanul néztem körül, vajon mit tudnék enni, vagy hogy egyáltalán mit kívánok most. Aztán úgy gondoltam hasonló képp rendelek, mint Dropie.
Én egy sült kacsa combot kérnék... Meg egy nagykancsó vizet.- az utolsó szóra elmosolyodtam. Éreztem ahogy Dan végig az asztal fölött engem figyel... már már bámult. De nem zavart, sőt jól esett. A pincér elment és még jó ideig nem jött vissza az ételeinkkel, addig is vissza néztem surranó barátomra... Bele a szemeibe. Viszonozta a pillantást... ami hosszú volt... hosszabb mint illet volna. Aztán természetesen ismét csak kérdezősködni kezdtem tőle.
- Most hogy már láttad a griffeket és már ültél is egyen, merre visz az utad, vagy mit szeretnél csinálni? Esetleg ..... veled tarthatnék? Kissé unalmas az út egyedül....- az utolsó szavak lassan buktak ki belőlem... igazából nem is értettem miért akarok bárkivel is tartani, hiszen szerettem egyedül lenni. Aztán lassan kezdtem rájönni. Ahogy mondta a szavakat végig az arcát néztem. Kezdett úgy tűnni hogy nem tudok betelni vele... és még csak 1 napja ismertem. Vajon mi történik velem?! A kérdésre még jó darabig nem tudtam válaszolni...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dropie Dan

avatar

Hozzászólások száma : 103
Életkor : 24

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-10-01, 10:04 pm

Dropie egy apró elismerő bólintással nyugtázza a nimfa rendelését. Tudja ő jól, nagyszerűen választottak.
A nő távozása után tekintete ismét találkozhat a nimfa tengerkék szemivel, melyek ez alkalommal talán még jobban felkeltik kíváncsi érdeklődését, mint a legutóbbi alkalommal. Ez talán a fogadóban uralkodó pislákoló fényviszonynak, talán az elmúlt, nem igazán cselekmény nélküli, perceknek köszönhető.
- Most hogy már láttad a griffeket és már ültél is egyen, merre visz az utad, vagy mit szeretnél csinálni? Esetleg ..... veled tarthatnék? Kissé unalmas az út egyedül....
A surranó, a fogadóba érkezés óta most első alkalommal, használja ki a szék azon tulajdonságát, hogy akár hátra is lehet dőlni rajta.
- Még nem döntöttem el ... – talán ez az első alkalom, hogy a nimfa kicsit komolyabb gondolkodás közben láthatja a surranót. - ,merre indulok tovább… Annyi érdekes dolog és hely van ezen a világon. – A végére újra visszatér hangulata és buzgósága. – Szeretném mindet megörökíteni, megtapasztalni… - végül eszébe jut, a többi kérdés is. - Örömmel fogadnám a társaságod. – válaszolja egy bíztató mosoly keretében.
Némi hallgatást követően, elékezettnek látja az időt a mi kis surranónk, hogy átvegye a kérdezés lehetőségét.
- Merre szeretnél menni?
A nimfa válaszát követően, vet egy kósza pillantást a konyha felé.
- Most kapják el a kacsákat. - súgja mosolyogva a nimfa felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miranda Walchot
Vízi nimfa - Helian nimfa
avatar

Hozzászólások száma : 41
Munkahely : Van is nincs is

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-10-01, 10:29 pm

Dan most először tűnt úgy hogy nagyon elgondolkodik, mélázik kicsit a kérdésemen. Örömmel veszem válaszát mikor azt feleli, hogy örülne ha vele tartanék. Aztán felveti a kérdést.
- Merre szeretnél menni?- kicsit elgondolkodom mit válaszolhatnék. Talán a nagy vízesésekhez... talán oda... vagy más látványosság felé?
- Azt hiszem jó lenne közelebbről is megnézni a hatalmas vízeséseket. Mit gondolsz? Lenne kedved hozzá?- elgondolkodva húztam végig kezem az egyik hosszú kék hajfürtömön, aztán vissza néztem Danre.
- Most kapják el a kacsákat.- mosolygott felém, én pedig hirtelen nem tudtam elfolytani nevetésemet. Régen volt már hogy valaki megnevettetett. Én is a konyha felé néztem és figyeltem a pincérek sertepertélését.
- Vajon meddig kell még várnunk? Már kezdek egyre éhesebb lenni.- gondolataim aztán a vízesésekhez terelődtek. Hallottam a fülemben messziről a csobogísukat, a lenyűgöző magasságból a mélybe nyomuló víztömeget. Fantasztikus látnyt nyújtott messziről is. Hirtelen be is csuktam a szemem és magam elé képzeltem.
Nem tudom meddig tarthattam csukva a szemem, de az riasztott fel hogy döngő léptekkel valaki felénk közeledik és az asztalra csap. Bosszúsan felpillantottam, mivel egy nagyon szép festői képzelményből ébresztettek fel. Mr Sörhas újra színre lépett.

- Azzelöbb kérdeztem valamittt amireenem válaszoltáááál kitsilány. Mi járattban eremifelénk?- nagy sörhasát asztalunknak támasztotta és üres tekintettel méregetett. Nem tetszett a pillanat.
- A vízeséseket jöttem megnézni uram. Ez elég kielégítő válasz? Miután közelebbről is szemügyre veszem őket távozom!- mára elegem volt ebből a kiállhatatlan pasasból.
- Érrtemén. De tudod-e merre kell menni?
- Majd kérdezősködök. Az partneremmel gyorsan megfogjuk találni higgye el uram.- biztosítottam a férfit. Lassan egy nagyon finom illat vegyült a többi izzadság és meg nem tudom mondani hogy milyen szag közé.
- A kacsák! Parancsoljatok. Hasi! Mondtam már hogy hagyd őket!- azzal elhessegette a pasast, erre az estére feltehetőleg végleg.
A kacsa illata isteni volt, és mint később megízleltem az íze is kitünő volt.

- Hogy ízlik?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dropie Dan

avatar

Hozzászólások száma : 103
Életkor : 24

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-10-02, 3:09 pm

A nimfa nevetésének kellemes csengése, nem mindennapi élménynek bizonyul Dropie számára. Igaz, hogy is lehetne mindennapi, ha a mai nap találkozott az első nimfával, de ez a tény egyáltalán nem csökkenti az élményt.
- Vajon meddig kell még várnunk? Már kezdek egyre éhesebb lenni.
- Remélem nem sokáig. Jussanak hamar megegyezésre azokkal a kacsákkal. – az utolsó mondatot ismét csak halkan említi meg, amit lehet gondolatai közt elmerülő nimfa már nem is hallott meg. A nimfa gondolatai, lehetőséget ad a kicsit szétszórtnak bizonyuló Dropienak rendezni terveit, elképzeléseit. Végig gondolni mennyi mindent szeretne megnézni a városban és annak környékén.
Egy ismerős kéz csattanásának hangja és látványa rántja vissza teljesen a valóságba. Már a kéz is elég ismerős a surranó számára, azonban a hamarosan elétáruló has megjelenése nem hagy kivetnivalót maga után, mégis kit tisztelhet ismét az asztal mellett. Egy gyors pillantást vet Miranda felé, látszik rajta, nem örül a visszatérő méretes társaságnak.
- Azzelöbb kérdeztem valamittt amireenem válaszoltáááál kitsilány. Mi járattban eremifelénk?
Ez volt az a mondat, mikor Dropie elhatározza, kicsit megvicceli ezt a nagydarab melákot, ezért miközben az a nimfával folytatja magasröptű beszélgetését, aki persze ezt nagyon élvezi, addig Dropie beveti ügyes és fürge ujjait. Szerencsére a férfit annyira leköti Miranda iránti érdeklődése, no meg persze az alkohol hatását sem lehet figyelmen kívül hagyni, aminek eredményeképpen észre sem veszi, amint a kis surranó óvatos és precíz mozdulatokkal meggyengíti azt a bizonyos övet, mely a has megfogásáért felelős. Persze Dropie nem azonnali hatást akar elérni, inkább úgy állítja az övet, hogy az könnyen, magától kioldódhasson egy megfelelő mozdulat esetén.
Ez a precíziós művelet nem ölel fel túlságosan sok időt, ezért kényelmesen visszaülhet helyére, hogy élvezhesse az ”Egy részeg és egy nimfa” című előadás utolsó felvonását, melyben megjelenik a korábbi nő, és az étel felszolgálásával egy időben elráncigálja a mű egyik igazán magával ragadó főszereplőjét.
Dropie ebből adódó szomorúságát az elé került kacsa látványa és a körülötte terjengő illatok igen hamar feledtették.
- Jó étvágyat! – egy mély szippantás, keretében ismét kellemes illatokkal kényezteti szaglószervét.
- Hogy ízlik?
- Fenséges! … Szerinted is? – talán válaszolnia se kellett volna, mert fogyasztásának üteme is kellően tükrözheti véleményét, talán túlságosan is.
- Kérsz belőle? – kérdezi a nimfa válasza után a cipót felé emelve. Ha kér a nimfa, átnyújtja neki, hogy törjön belőle, ha nem akkor csak magának tép.
Rövidesen Dropie kacsája az erőteljes fogyókúrának köszönhetően, igen hamar megszabadul egyik, majd kicsivel később másik combján található súlyfeleslegtől. Furcsa mód a művelet apró termetű vezénylője, még mindig nem adja jelét elégedettségének, mikor egy harsány, tömeges nevetés, a pult felől, zavarja meg munkájában. Széles mosoly fut végig arcán, majd apró fejmozdulattal és szemmozgással próbálja rávenni Mirandát, hogy ő is forduljon a hangforrás epicentruma felé.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 27

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   2011-10-02, 8:05 pm

2. küldetés - Vadászat ( Mitsivel)

* Komótos léptekkel haladok át Avlanion városának kapuja alatt.
Furcsa érzés kerít hatalmába, hiszen már annyi alkalmam lett volna meglátogatni ezt a várost, de valahogy minden alkalommal más irányt vett az utam, pedig azóta szeretném meglátogatni ezt a várost, mióta az első történetet hallottam róla.
Mindig is érdekelt, vajon hogy nézhet ki egy vízesések tömkelegével körülölelt város.
Ennek megfelelően, némi harapnivaló beszerzése után, első utam az egyik ilyen vizes megnézésére sarkall.*
~ Úgy látszik, ezzel nem vagyok egyedül.
* Gondolom magamban, mikor meglátom, hogy többen is az egyik vízeséssel szemben állva figyelik azt.
Kicsit távolabb a többi érdeklődőtől, én is ugyanazt a természeti jelenséget kezdem figyelni, közben lassan, de biztosan elkezd fogyni, a korábban vásárol élelem is.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Avlanion - A vízesések városa   

Vissza az elejére Go down
 
Avlanion - A vízesések városa
Vissza az elejére 
4 / 21 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 12 ... 21  Next
 Similar topics
-
» Vízesések
» Elhagyatott város
» A nagy vízesés
» -= Masamune műhelye =-
» Denver városa

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Északi szeglet-
Ugrás: