LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Homehttp://newagelaGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Valian központja

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 11 ... 16  Next
SzerzőÜzenet
Alex Ian Keegan
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 647
Életkor : 32
Munkahely : épp ahol

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2012-11-13, 8:40 am

* Elmosolyodott a "felfogása" miatt. Kicsit bántotta a dolog, hogy nem hisz a nő neki.*
~ Pedig ha tudnád, találkoztam nem is eggyel... összeszámolva... Akahana, Thaloma, A Víz istennője, az az idióta káoszisten, vagy mi a manó, és persze Dremer fejét is leordítottam. De sebaj. Vannak emberek, ... sárkányok, akiknek talán jobb, ha nem hisznek bennük. De pont a sárkányok ne hinnének az istenekben? Az istenek legcsodálatosabb teremtményei? Milyen szomorú! ~
* Nevetne magában a gondolatra. Annyira azért nem sajnálja a dolgot. Sok haszna nincs neki sem az istenekből. Na jó... Thaloma áthozta, Akahana meg megmentette az életét... de csak viszonzás volt, hisz ugyanezt megtette Alex is vele szemben. Akármilyen nevetséges is volt a szituáció. A tény az már csak tény marad. Alex megrázta a fejét.*
- Nem igazán volt tervem a mai napra, talán csak annyi, hogy továbbindulok. De sehova se üldöz a sors, nevezzük így, így ráérek bármire.*
~ Persze azért Norlanba jó lenne hamarosan eljutni. ~
- Van valami ötleted esetleg?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Elisabeth De Winter
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 73
Munkahely : Nem erőltetem meg magamat...

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2012-11-13, 3:50 pm

- Nekem sincs túl sok tenni valóm... Nem igazán láttam erre felé léptem nyomon rokonlelket... Lehet, hogy tovább kellene indulnom... csak az az igazság, hogy már nem igen tudom hogy merre...
*Fejeztem be kicsit bánatosan, majd megittam az italomat.*
- Nem szeretnék egész nap a nyakadon lógni, úgy hogy ha mehetnéked van akkor nyugodtan szólj... Majd kitalálok valamit...
*Elgondolkodtam egy pillanatra.*
~Lehet, hogy jobban szét kellene néznem a környéken? De merre kezdjem...~
*Kissé tanácstalan arcot vágtam.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alex Ian Keegan
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 647
Életkor : 32
Munkahely : épp ahol

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2012-11-19, 1:27 pm

*Hallgatja a lány válaszát, érdekli, hogy most mi lesz. A következő kijelentés kicsit sokkolta.*
- A nyakamon? Ha ilyen hölgy lóg a nyakamon, mint te, csak hálát adhatok az isteneknek, hogy elküldték egyikőjüket.
* Mondta egy kis mosollyal a bókot. Majd komolyra fordítva a szót, ezt mondta.*
- Igazából én Norlan felé tartok, ha van kedved, velem jöhetsz. De ha még maradnál, körbenéznél, szívesen megismertetem veled a várost. Ismerem, nem mint a tenyeremet, de közel állok ahhoz a szinthez.
*Kicsit felnevetett, s beszélgetőpartnere szemébe nézett. *
- Komolyan... szívesen segítek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Elisabeth De Winter
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 73
Munkahely : Nem erőltetem meg magamat...

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2012-11-19, 7:25 pm

*Kicsit zavarba jöttem a bóktól és elkaptam róla a tekintetemet.
Felcsillant a szemem a mondanivalója hallatán.*
- Szívesen elkísérnélek ha nem gond!
*Mondtam kedvesen.
Nem sok esélyt adtam ennek a helynek... ahogy teltek az évek úgy csökkent a lelkesedésem a rokonaim keresgélése iránt.*
~Talán fel kellene adnom? Végül is... Nem dől össze a világ ha nem ismerem a rokonaimat. Nem kereshetem őket egész életem alatt... Most már barátkoznom is kellene... Meg találni a helyemet a világban, a megfelelő társaságot... Mély barátságokat kell kötnöm... Megtalálni a szerelmet...~
*Erre a gondolatomra felnéztem Alex szemébe és megint zavarba jöttem.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alex Ian Keegan
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 647
Életkor : 32
Munkahely : épp ahol

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2012-11-19, 7:39 pm

*Csak mosolygott, mikor a lány zavarba jött. Természetesen jól esik az ilyesmi egy férfinak. Majd Eli beleegyezik abba, hogy együtt tartsanak Norlan felé. Alex bólintott. *
- Rendben. Hogy szeretnél menni? Gyalog, hajón, vagy...
* Közelebb hajolt a lányhoz és úgy tett, mintha cinkosan súgna valamit, de tényleg lehalkította a hangját.*
- ... vagy inkább szárnyaljunk?
*Hátrébb húzódott, s kacsintott egyet. Nem elbűvölni akarta a lányt, inkább csak játékos viselkedés volt ez a részéről. Szeretné, ha a lány nem lenne olyan gondterhelt, mint amilyennek látszik.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Elisabeth De Winter
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 73
Munkahely : Nem erőltetem meg magamat...

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2012-11-19, 9:58 pm

*Először nem értettem, hogy miért hajol közelebb és miért nem mondja hangosan, de miután megszólalt elnevettem magamat.*
- Egy igazi rossz fiúval van dolgom..
*Nevettem még mindig.*
- Menjünk hajón!!
*Néztem rá boci szemekkel.*
- Már régen hajóztam, és amúgy is életem nagy részét aaa... másik két tevékenységgel töltöttem...
*Kuncogtam.*
- Egyébként is szeretem nézni a tengert... olyan megnyugtató..
*Mosolyogtam rá, és így vártam válaszát.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alex Ian Keegan
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 647
Életkor : 32
Munkahely : épp ahol

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2012-11-20, 12:04 am

*A nevetés utáni kijelentésre Alex mosolya szélesebbre húzódott. Nocsak, nevetésre bírta a leányzót. Ennek örült. A választáson meglepődött. Majd egyre inkább mosolygott hallgatva az indokot.*
- Megleptél. Ugyanis ha nem tartottál volna velem, én magam is hajóra szálltam volna. Hiszen én is rég hajóztam, és az olyan békés. Ráadásul nem rohanok sehova, s nem is veszélyes, nekünk kettőnknek legalábbis biztos nem, így rendben. Benne vagyok!
* Eleresztett ismét egy széles mosolyt. Felállt, s a lány felé nyújtotta a kezét.*
- Hölgyem, ha nincs más kívánsága, akár indulhatunk is.
* Mosolygott a lány szemeibe. Közben baljával a zsebébe nyúlt, hogy aprót keressen a két italért.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Elisabeth De Winter
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 73
Munkahely : Nem erőltetem meg magamat...

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2012-11-20, 3:22 pm

*Mosolyogva hallgattam válaszát.*
~Huh.. reméltem, hogy nem lesz ellenére.. és még az eredeti ötlete is a hajózás volt...~
*Könnyebbültem meg.*
*Megmosolyogtam a gesztusát.*
~Igazi úriember.~
*Még mindig mosolyogva, megfogtam a kezét és én is fel álltam. Látta a pincér, hogy menni készülünk, ezért oda jött hozzánk és személyesen vette el a pénzt Alextől. Amikor a pincér elment akkor vettem észre, hogy még nem sikerült elengednem a kezét, ezért gyorsan elkaptam a kezemet, és ha erre Alex rám nézett, akkor elfordítottam a fejemet. Majd, ha elindultunk, Alex ment előre, mivel ő jobban ismerte a környéket nálam.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alex Ian Keegan
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 647
Életkor : 32
Munkahely : épp ahol

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2012-11-26, 10:17 am

*Felsegítette hát a hölgyet Alex, s közben jött a pincér, akit ki is fizetett. A lány keze azonban a sajátjában maradt. Eli gyorsan kikapta, s el fordult, hogy Alex ne tudjon a szemébe nézni. Alex kicsit megilletődött, ha olyan lenne, most elpirult volna. De inkább nem. Úgy tett, mintha mi se történt volna. Elindultak. Az úriember kinyitotta a nő előtt az ajtót, majd valóban vezette az utat, de inkább igyekezet a lány mellett menni. A kikötő felé tartottak. Egy darabig csendben voltak, de Alex inkább megszólalt, hogy ne legyen kínos a csend. *
- Nem is tudom, mikor utaztam utoljára hajón. Életem során nem sok szükség volt rá, inkább gyalog, vagy lovon ülve jártam végig a helyszíneket. Itt befordulunk...
*Befordultak egy utcába.*
- De természetesen a szárnyalás kicsit kényelmesebb, s meg van az előnye, de a hátránya is. Eléggé rosszul esik, mikor nyilakkal lövöldöznek, persze sárkány alakban úgy érzem, mintha fogpiszkálókkal próbálnának legyilkolni, de elég rossz érzés, amikor ráadásul az emberek segítségére vagyok, és azt hiszik, én vagyok az ellenség. De mindegy is... Csak jártatom feleslegesen a számat. Már itt is vagyunk. Ez a birodalmi kikötő.
* Állt meg egy pillanatra, s nézett a hatalmas kikötőre, mely méltán kapta nevét, sok csodálatos hajóval.*
- Keresnünk kell egy hajót, ami Norlanba megy.
*Majd elindult egy irányba.*

//Szerintem írj a birodalmi kikötőbe, ott folytathatjuk. Smile //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Silarona
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 297
Munkahely : Néha van, néha nincs

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2012-12-26, 1:17 am

// Balál Tangeran - időn túli //

*Törékenynek tűnő elf nő halad keresztül sietős tempóban az embertömegen. Vagyis inkább tömeg, mert az embereken kívül törpök, tündék és nimfák nyüzsögtek, szinte minden népet képviseltetve a nyüzsgő kavalkádban. Bár Silarona sárkányt nem érzett a közelben.
Még ha máskor olyan szívesen is vette, ha fajtársaival találkozott, túl élénken élt még benne a legutóbbi váratlan találkozás egy sárkánytársával. Ezmot, az áruló kék sárkány benne is és szerelmében is olyan dolgokat kavart fel, amelyekre még egy kicsit egyikük sem akart gondolni. Olyanokat, amik fájdalommal jártak.
Silarona visszarángatta elkalandozó gondolatait. Most nem a távollévő arany sárkányra kéne koncentrálnia, hanem mondjuk, hogy ne menjen neki senkinek és semminek. Erővel koncentrált a környezetére. Nem szívesen jött be ide. Nem nézte le annyira a kétlábúakat, mint a legtöbb sárkány, a hatalmas tömegben élők szaga mégis facsarta az orrát, és önkéntelenül is igyekezett némi távolságot tartani a körülötte haladóktól. Persze sikertelenül, hiszen még így is újra és újra nekiütközött valaki.
A gondolatai megint elkóboroltak, alig tűnt fel neki a mögüle előbukkanó ember suhanc. Talán ezért is volt, hogy csak későn tudott reagálni, amikor az elemelte az övéből lógó erszényt. De mielőtt utánakaphatott volna, éles fájdalom hasított a combjába. A már menekülő fiú, amíg ő az enyves kezére figyelt, addig a másik kezében tartott késsel felhasította az egyszerű szabású, egyenes szoknyát, és az alatta lévő vékony bőrnadrágot, egy időre még az ő, valódi elfeknél jóval erősebb szervezetét is mozgásképtelenné téve.
Silarona - inkább a dühtől, mint a fájdalomtól - a fogát szívva, villámló szemekkel került ki pár embert, hogy leüljön egy padra. Benyúlt az oldaltáskájába, leellenőrizve, hogy a szütyő, amiben a pénzét tarja, megvan-e. A suhanc nem járt jól az akcióval, mivel az erszényben mindössze pár különös alakú fémdarab volt. Neki nem értékes.
De a vörös sárkányt most ittragasztotta, a kétlábúaktól bűzlő város közepén.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Balál Tangeran
Szürkeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 646
Életkor : 44
Munkahely : Szabadúszó

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2012-12-26, 2:20 am

//Időn túli játék a cinkos Silaronával Smile //

Balál alig várta, hogy a város központjába érjen. Sohasem látott még ehhez fogható építészeti remeket. Igaz, ekkora zsúfolt tömeget sem. Kizárólag a festett képeken, és rajzokon látott Toronyra volt kíváncsi. A piacról is halott már, ami a központban épült, de e percben el sem tudta volna képzelni, hogy bárki is másért jönne ide,mint hogy ezt a híres tornyot lássa. Mi másért? Bár néhányan sietősen, akár tolakodva is haladnak az utcán, mint a nemes tartású elf nő, nyomában a szolgájával. Nem is értette minek siet,mikor bizonyára mindene meg van, ami csak kellhet a jóléthez. Mesteri...Mesteri! Ismételgette magában. Még mindig a toronyra koncentrálva. Figyelmét azonban csak nem kerülhette el, hogy a "szolga" tartása kissé előregörnyedt, és feszültté vált, ahogy aközben kissé nyoma vesztett nemes hölgyet újra megközelítette. Lépteit pedig tovább szaporázta, pedig már egészen szorosan a nyomába ért újra. Aztán megtorpant a páros. Egyetlen másodpercnyi jelenet volt. Az elf nő szemének villanásán máris látta, hogy baj van. Egy pillanatra a fájdalom is jelet tett az arcára.
Olyan gyorsan történt az egész. Hirtelen nem is tudta, merre ugorjon meg. Ám azonnal látszott, hogy a szépség sérülése komoly, de mégsem jelentősen korlátozza. A lába, vagy esetleg az alhasa kapott egy sebet. Talán megszúrta a tolvaj. Lovas voltában nem mindig örült, hogy ilyen magasra növekedett, most azonban legalább jól látta az eseményeket, és elébe ment a dolgoknak. Odarohant volna a nőhöz, de inkább a tolvajt előzte be oldalról, ahonnan nem sejtette a támadást. Így az váratlanul érte, s gyorsan. Még a lopott motyójától sem volt ideje megszabadulni. Balál úgy ugrott neki, hogy feldöntötte, majd úgy ütötte pofon hatalmas tenyere élével, hogy betakarta. Az ilyenek soha sincsenek egyedül a közelben. Ezért alaposan körülkémlelt a bajra még jobban összecsődülő tömeg lábai közt. Nem talált veszélyforrásra, ezért a következő mozdulattal az előbb osztó jobbját kinyújtotta, s nyitott tenyerét a földön fekvő orra elé tartotta. Amaz rögvest megértette a mozdulatot, és a kezébe nyomott egy kis erszényt, és egy aprócska, sertésbőrbe csomagolt, szorosan átkötözött csomagocskát. Balál felegyenesedve teret hagyott neki. Senki sem közelített hozzájuk a tömegen át, ezért nyugodtan állva annyit mondott:
- A helyedben bunyó-, és futó leckéket vennék. És csak azután mernék ide visszatérni ember!
- Elengedsz?- kérdezte meglepetten a másik, de nem várt válaszra. Felpattant és eliszkolt.
Balál ekkor már tekintetével a nemes hölgyet kereste. Volt a törékenységében valami, ami menthetetlenül rabul ejtette a gondolatait - és ahogy közeledett a padocska felé, amire az leült első fájdalmában -, még az érzékeit is. Csalóka volt ez a törékenység. Szigorú összeszedettségnek nyoma sem volt, mégis valahogy előkelőnek, és nemesnek érezte őt. Egyszerű szóval érzékelte, hogy a másik felsőbbrendűnek tartja magát.
Igen, ez az. Ezt érezte a tartásán, a mozgásán, ahogy imént haladt a tömegben, és most ahogy ott ül immár vele szemben, a combját lapogatva ruhájával, még valamit érzett. Mágiát. Az ősök szétszórt erejénél többet. Sokkal többet. Találkozott már fekete mágussal, aki erősebb varázslattal élt, de ez az elf nő valami egészen másként bírt az erővel. Balál nem tudta magyarázni. Nem is akarta. Elhessegette a gondolatot. Maga a mágia zavarta. Nem a különlegessége. Egyébként is a hölgy gyönyörű volt, és kissé elesett eben a helyzetben. Balál legalábbis annak látta. Ő maga volt különleges, ő tette azzá ezt az egész jelenetet.
A marcona férfi ritkán mosolygott - különösen mágiával bíró lényekre- most mégis, talán bátorításul a nőre küldött egy gyorsan villanó mosolyt. Jobb tenyerét mutatva a baljával az erszényt, és a kis csomagot nyújtotta felé.
Ahogy a nő az arcába tekintett, egy pillanatra a tekintete a földre révedt, érdemtelenek érezte magát a pillantására. Pár pillanat után nézett csak fel.
- Ezek az ön értékei. Parancsoljon velem!
Ahogy az elvette, Balál máris a zsákjába nyúlt, és előhúzott egy erős, tiszta vászoninget. Néhány széles csíkra tépte, és letérdelt a szakadt vékony ruhával bajlódó kezeket finoman megérintve.
-Szabad? - éles szemét nem kerülte el, hogy a nagyfokú vérveszteséghez képest mily gyorsan gyógyul a mély seb. De nem szólt. Csak finomnak éppen nem mondhatóan átkötözte, jól rányomva a kötést, hogy a lehető legkevesebb legyen a vérveszteség, és a fertőzésveszély. csak ennyit mondott,némi éllel: - Olyan nagy itt a kosz, és a szemét. Máskor vigyázzon jobban! Még így is lesz ezzel sok gondunk...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Silarona
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 297
Munkahely : Néha van, néha nincs

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2012-12-28, 10:31 pm

*Silarona mérgesen kutatja a a tömeget. Tudta, hogy hiába, hiszen a fiú már régen eliszkolt, de nem tudott most mást csinálni.
Talán e miatt, talán csak a düh és a fájdalom okozta figyelmetlenség miatt nem tűnt fel neki a közeledő férfi, csak amikor már szinte közvetlenül előtte áll. Az elf egy hosszú pillanatig még a tömegbe figyel. Nem látszik rajta, hogy a megjelenő megijesztette, meglepte volna, de kell neki az a pillanat, hogy elrejthesse ezeket.
Felnéz, az előtte álló idegen - egy mágus - pedig lenéz, minthacsak zavarban lenne.
Silarona kék tekintete a felemelt íves szemöldök alól végigsiklik az előtte álló alakon. Magas, így ülve pedig szinte zavaróan fölémagasodik. Erős testalkatú és kissé talán ápolatlan. Fekete haja szanaszét áll.
Ehhez a külsőhöz nem igazán illik a mosoly és a lesütött szemek. Mégis, ahogy a férfi felpillant és megszólal, úgy tűnik, nem olyan elutasító, mint azt külseje sugallaná.
Silarona elveszi az erszény és a zsákocskát, és egy pillantás után válltáskájába süllyeszti őket. Nem mutatja, hogy a bőr zsák nem az övé lenne, de magában megjegyzi, hogy később megvizsgálja. A tolvaj egyik szerzeménye lehet.*
- Köszönöm. - *Halkan, egyszerűen szólal meg, hangjából hiányzik mindenféle érzelem, nem jutattva tudtára az előtte állónak, hogy valójában hálás az erszény visszakerüléséért. Ennél óvatosabb, még akkor is, ha nem gondolja, hogy a nagy termetű, furcsa mágus igazából ellenséges lenne. Akkor, most, hogy sebesült, nem bajlódna azzal, hogy ilyen bonyolult módon jusson a közelébe. Főleg, hogy valódi énjéről nem igazán tudhat.
Mielőtt azonban bármit is tehetne az elf, a túlbuzgó mágus nekilát bekötözni a sebét. Legszívesebben elhessegetné, de végül hagyja, hogy ellássa. *
- Kit tisztelhetek benned? - * Kérdez rá, mostmár valamivel kedvesebben. Talán egy felnőtt férfire nem illik ezt mondani, de kicsit aranyosnak tűnt, ahogy lelkesen segített. Silarona elmosolyodva néz le rá.*
- Megintcsak köszönöm a segítséget. Figyelni fogok.
*"gondunk"??*

- Hová tartasz? Nem szeretnélek feltartani.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Balál Tangeran
Szürkeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 646
Életkor : 44
Munkahely : Szabadúszó

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2012-12-29, 4:40 am

- Elhiszem. Ám a tested ennél bonyolultabb szerkezet. Nem szeretnélek megijeszteni, de nem jó helyen ért a penge. Az érből bugyog a vér. Ez egy ilyen ér. Máris rengeteg vért veszítettél, és ez rövid időn át csak növekedni fog. Persze lehetett volna még rosszabb is, súlyosan sérülhettek volna izmok, idegek, még a csont is... Szerencsének tudható be, nem így volt. Mégis... A vérzés legyengít annyira, hogy lehetséges, innen már felállni sem fogsz tudni. Ha mégis, mielőbb haza kell kísérjelek. Azonban ez 1-2 napon belül szépen mérséklődni fog, és megerősödsz hamar. Igazán csak egy dologtól kell tartanod, a láztól.
Jobbnak látta ilyen kimerítően elmondani a nőnek, hogy mire számíthat. Aztán lehet, hogy akadnak ilyen irányú tapasztalatai. Értelmes, finom hölgy. És nem olyan lágy és törékeny, mint aminek elsőre tűnik. Szenvtelen viselkedése mögül nem mutatott örömet, se semmit. Részben lassan jutottak el Balálig a kérdései, de a tegezését fogadta. Azon gondolkodott, hogy azt sem tudja, egyáltalán idevalósi-e a hölgy. Milyen messze lehet a szállása? Elég erős-e oda sétálni? El kell kísérje. Nem hagyhatja magára ebben a helyzetben.
- Balál Tangeran a nevem, asszonyom. És mindig úton vagyok. Oda tartok, ahol szükség van rám, vagy ahová úgy érzem, mennem kell. Gyakran megálmodom. Mintha állandó küldetésben lennék. Az épülésemre szolgál. Most ennyi volt a célom. Vailant - Lanuria szívét kerestem. Valójában Pelatonis csalt be ide. Látnom kellett, ő miről is álmodott. Már megbocsáss a nyersességemért, de ki nem állom ezt a fülledt tömeget. Máris fullaszt. Ha tehetném, azonnal elhagynám a várost. Jobban érzem magam bárhol a városfalakon túl...- elharapta a mondatot....a vadonban... Ritkán ilyen közlékeny. Mi a csuda ütött belé, hogy így kiadta magát az elfnek. Bízott benne, nem valamiféle mágia hatása. Bár az övé jelentéktelen, cserébe viszont róla kevésbé szokták érezni, ő viszont gyermekkorától fejletten észleli a környezetében a mágiát. Nem, nem. Nem használ az elf semmi ilyesmit vele szemben... Mégis megint felötlött benne, hogy egész másként él a mágiával. Valahogy más ettől a nő. - De most segítenem kell neked. Az utam tehát éppen arra visz. Messze laksz? Persze nem akarok rád akaszkodni, ha van aki segítsen...Ha szeretnéd, szólok a családodnak, jöjjenek ők érted.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Balál Tangeran
Szürkeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 646
Életkor : 44
Munkahely : Szabadúszó

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2012-12-31, 9:06 am

// HAVI KÜLDETÉSEK: 4. JANUÁRI KÜLDI- Igazságtalan vádak //

Balál újra megcsodálta a Tornyot. A Tanácsháza tornyát. Az épület egy remekmű. Kifejezett jelképe a Lanuriát felügyelő és összetartó Tanácsnak. Ez az, ami miatt a zsúfolt, rengeteg tömeget újfent hajlandó volt elviselni. Az ormótlan zsákját most lezseren egyik vállán átvetve viselte, hogy ne akadályozza a tömegben, és hogy ráláthasson, ezzel is riasztva, aki megközelítené azt. Kissé kilógott belőle a Karana, mely szokás szerint becsomagolva pihent, így felismerhetetlenül, csak sejtését adva, hogy fegyver lehet. Balál nem tartott semmitől, de megelőzni a bajt mindig egyszerűbb, mint orvosolni.

Elővigyázatossága, és tekintélyt parancsló termete ellenére mégis a zsákjához nyúltak. Egy köpönyeges alak volt, aki elszaladva mellette meg is lökte. Bár nem előzhette meg, Balál éber figyelmét mégsem kerülte el, hogy a másik a zsák oldalzsebébe nyúlt egy pillanatra, ahogy nekiszaladt. Még pimaszul fel is tekintett rá- bár talán zavart tükrözött a tekintette, mint maga a fejmozdulat is, hiszen inkább el kellett volna forduljon, hogy ne láthassa meg az arcát. Igaz, a fejébe húzott csukja árnyéka még sejtetni sem engedte a vonásait. Szeme fehérje villant egy pillanatra- ember lehetett. zavart volt a tekintete. Balál az alak után kapott, de az botladozva, és a járókelőket kerülgetve megugrott, és gyorsan távolodott egy szűk sikátor felé.

Bármit is akart, ott nem talált semmit, egy pár édes cukorrépa darab volt csak ott a városhatárban hagyott lovának. Balál mégis önkéntelenül a zsebbe nyúlt, de a következő pillanatban megrökönyödve mozdult. Ujjai ragacsos, hideg fémet értek. Kihúzta a zsákból. Egy rövid pengéjű, véres tőr volt az. Elszörnyedve látta, hogy a hegyétől a markolatáig lucskos a vértől. A penge és a markolat találkozásánál a hajlatban megcsillant a fémen a napfény. Odavonzva a pillantását. A már száradó vérbe jól látható lenyomatot vájt ki egy karikába hajló ragadozómadár fej maszatolt profil rajza.

Balál megugrott az ember nyomában, de máris katonák fogták körül. A polgárok tömege pedig szörnyülködve kiabált, és mutogatott Balál felé:
- Gyilkos! Ott a gyilkos! Fogják el!
Bekerítették, és egy őrmester állt elé:
-Azonnal add ide a fegyvereid! Az ellenállás hasztalan, s az életedbe kerülhet.
Már le is vették a válláról a zsákját, és íját, s most a kezében tartott tőr felé kapott egyikük, és a kraftjára meredt az őrmester.
Balál tartása fenyegetővé vált, ahelyett, hogy megadóan viselkedett volna.
- Nem addig a'!- kiáltotta mérgesen-A zsákomba dobta a gyilkos a kést. Nem engem kell elfognotok.
-Mind ezt mondjátok...- színlelt unalommal a parancsnokuk lépett elő a háttérből. Megvetően mérve végig Tangerant- Valami újat is tudsz? Megörvendeztetnél!

Balál éles mozdulattal szembe fordult vele. Kockáztatva, hogy a katonák megtámadják, esetleg megsebzik. De nem történt meg. Bal keze fejét a kraftján nyugtatta. Nagyon gyűlölte, ha lenézik. A megvetésre kissé gúnyosan reagálva így szólt:
- Ó hogyne, máris....Óhajod számomra parancs...
Azzal a másik orra magasságába emelte a véres fegyvert. Két ujjal tartva vízszintbe, hogy ne hasson fenyegetésnek, mutatta a nyomatot.
- Ez elég lesz?
A parancsnok nyugtatóan felemelte fegyver nélküli jobbját. Közelebb lépett.
- Ez nagyon hasonlít a de Porani család címerére. A pecsétgyűrűjükön is ez látható- mondta meglepetten. Arcán egy mosolyt rejtett el. Nem szerette a szarkazmust. Szigorúságot erőltetett az arckifejezésére- Odamegyünk! A legrövidebb út a sikátoron át vezet!- irányította a katonáit- Összehasonlítjuk. De ha átvertél... Én azonnal felnégyellek az arcátlanságodért!- nézett rá indulóban.
- Megtalálom neked, ha a házban van!- ígérte Balál.

A parancsnokkal előre lépve mutatta, hogy abban a sikátorban tűnt el az idegen, a tér közel eső szélén. A parancsnok nem mutatta, de erre a sikátorra célzott imént a katonáinak. Ahogy elhagyták, a parancsnok jobbra fordult, majd kisvártatva megállt egy kis terecske sarkán lévő cirádás kapu előtt. A kopogtatóhoz nyúlt, s a kapuban máris megjelent egy őszes, nyurga lakáj. Balál nem várt tovább, megugrott, és vállával belökte a nehéz kaput. Berontott az épületbe.
- Merre van a hazaért úr? A szobájában mosdik?
Az inas a fegyveresek láttán kerekre nyílt szemmel csak a fejével intett, hogy fel a lépcsőn, majd hozzátette:
- A folyosó végén szemben...
Balál berontott, a parancsnokkal a nyomában. S ott találták a fiatalurat a mosdótál fölé hajolva, feltűrt ingujjban, a vértől mocskos víz felett. Egy kis asztalhoz penderült, a bekészített hidegtál mellett egy filézőkés feküdt. A hosszú rugalmas penge íjként hasítva szállt a levegőben a parancsnok arca felé, hogy elsőként a fegyverest iktassa ki. Balál egy levegősodró átkot kiállva a levegő erejével egyszerűen megfordította a kést a katona torka elől, a gyilkos felé, aki a következő szempillantásban holtan rogyott össze.
A parancsnok vértől maszatos jobbjának gyűrűs ujján megtalálta a pecsétgyűrűt. A holdkaréjba forduló saskeselyű profilját.
- Köszönöm Uram! - mondta valóban hálásan és elismerően Balálnak, ahogy felpillantott a test mellől.





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Silarona
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 297
Munkahely : Néha van, néha nincs

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2013-01-08, 4:11 pm

// Balál Smile //

*Silarona szélesen elmosolyodva hallgatja a mágus fejtegetését a sebről. Nem azért, igaza van, a kés valóban rossz helyen érte, a seb veszélyes lehet, még ha gyorsabban is gyógyul majd, mint ahogy egy humán lénynél számítani lehetne rá.
De a férfi mégis egy hétszáz éves lénynek próbálja elmagyarázni ezt... Főképp olyannak, aki sohasem volt a legóvatosabb, került már párszor ilyen helyzetbe.
De a vörös sárkány nem szól, a férfi – mint kiderült Balál Tangeran – vélje, aminek akarja a széles mosolyt. A hazakísérést viszont már hárítaná el. Nem csak, mert nincs hova, hiszen nemhogy a városban nincs otthona, de állandó lakhelye sincs sehol, hanem annak okán is, hogy nem vágyik rá, hogy Lanuria fővárosában, egy zsúfolt fogadóban töltse az éjjelt.
Csakhogy nem sok választása van. A sebesült lábával nem lenne jó öltet kigyalogolni a város szívéből. Keresnie kell egy fogadót.
A gondolatokra méla viszolygás önti el. Most érezi csak, mennyire nem akar itt lenni, a nyüzsgő tömegben, az egymáshoz dörzsölődő testek fullasztó izzadtságszagától bűzlő, az akarva-akatarlanul felkavart portól néha elhomályosodó levegőtől körüllengett zsibolygó, zsúfolt városban.
Amikor idejött, csak azért tette, hogy tegyen valamit, ne csak céltalanul kóboroljon, arra az egyre figyelve, hogy ha teheti, ne fusson össze Furiával. De most úgy érezi, hiba volt, nem érte meg. Annyi más helyre mehetett volna, ahol nincsenek tömegek, házak, ez a fullasztó érzés... Csak szabadság, levegő, természet, nyugalom.
Silarona még mindig úgy érezi, hogy nem sok választja el attól, hogy rosszul legyen. Ez is csak rátesz egy lapáttal, hogy mennyire ne akarjon itt lenni. Valahol messze, sárkány alakjában ilyen nem történhetne meg vele. Nem lenne rosszul csupán a kétlábúak fullasztó közelségétől.
Csak fél füllel figyel a hozzá beszélő férfira, de a belsejében dúló érzésekkel egybecsengő mondatok feltűnnek neki. Felnéz. Észre sem vette, hogy közben már a földet nézte maga előtt.
Megint elmosolyodik, de ez nem valódi mosoly. Kedves, de nem jókedvből fakad.
Ha van, aki segítsen”. A mondatra egy hatalmas arany sárkány alakja merül fel az elf fejében. Soha nem indulna utána, ha ezzel kockáztat, csak egy ilyen sebesülés miatt, ám mégis segít, hogy van valaki, akinek igazán számít, hogy mi is van vele.*
- Nincs családom. Látogatóba jöttem a városba, nem akartam ittmaradni. * Egy pillanatra elhallgat, majd folytatja. Hangja, amikor a tolvajról beszél, megtelik haraggal.* - De hála a fiúnak, kénytelen leszek. Csupán egy fogadót kell keresnem, hamar jobban leszek annyira, hogy elmehessek a városból.
*Szándékosan beszélt csak magáról. Ám egy hirtelen döntés után újra megszólalt.*
- Ha tényleg nem zavarok, elfogadnám a segítséget. Nem tudom, merre találhatok itt egy egyszerűbb fogadót, ahol nyugalomban lehetek.
*Ha Balál még mindig segíteni akar, megköszöni.
Magához képest nehézkesen tápászkodik fel a padról. Nem szólal meg, ám a szemén látszik, hogy a seb még fáj, arcán pedig alig láthatóan megfeszülnek az izmok.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Balál Tangeran
Szürkeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 646
Életkor : 44
Munkahely : Szabadúszó

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2013-01-12, 3:03 pm

//Sil..a várva várt- végre Wink //

Balál felegyenesedve várt a válaszra. A sebet hamarosan át kell kötözni. A vérzés nem áll el magától ilyen gyorsan, hanem némi erőt kell rá kifejtenie. Egy ilyen erős, szoros kötés megéri. Viszont a vérveszteség nagy, és gyorsan kell cselekedjen. Nem is szólva róla, hogy ez a a lassan gyógyuló mély seb, könnyen fertőzések melegágyává válhat. De mindezekre akad a zsákjában valami még, ami segíthet.
A korábbi futó kedves pillantás utáni szenvtelenség a hölgy arcán Balál számára észrevehetővé tette a mesterkélt mosolyt. Majd a tolvaj okozta indulat sem marad rejtve előtte. Ám nem szólt. Különben is a nő láthatóan bensőjében valahol távol jár. Talán nagyon is távol. Mint kinek nyomja a vágy a szívét, valami, vagy valaki után. Annál inkább tiszteletben tartotta ezt, mert ahogy el-elrévedt a másik a földet bámulva, őbenne meg felkavarodnak az érzelmek. Ő maga pedig ahhoz van hozzászokva, hogy minden további nélkül kiélje azokat, s így kimutassa, pedig ez a népek közt annyira nem szokás, ezt látta a barangolásai során. Minél sűrűbben lakott egy vidék, annál kevésbé mutatták egymás felé az érzéseiket.
A válasz alapján nincs más hátra, neki kell továbbra is segítségére lennie a hölgynek. Még jó, hogy ennyire kedveli az elfeket, talán a legjobban kedveli őket az összes eddig megismert nép közül. Idegenekhez nem szokva, ez a gondolat azért akaratlanul is átfut rajta. Így legalább nem morózus, kiállhatatlan pokróc a nemes hölggyel. Meglehet, amúgy sincs ellene kifogása. Szíves örömest ajánlja fel további szolgálatait a sebesült nőnek. Miközben maga sem érti, szívének mely szeglete indítja ekkora jó cselekedetre, hogy egy fogadóban töltse az éjszakát. Máskor már ennek a puszta gondolata is alapos megfontolásra kényszeríti. Most viszont nem érez kényszert. Valamitől tetszik neki a lány, nincs mese, be kell ezt látnia. Valamilyen formája ez is a titkolni való érzelmeknek, vagy érzéseknek. Biztosan férfi ösztönei játszanak vele. De elbír ő az ilyesmivel, nem kisfiú már, nem is ifjú nyikhaj.
Barátilag persze közeledhetnének egymáshoz, mint érett felnőttek, de belátható, hogy Balál számára még ez is megerőltető, nem csak mert a másik erősen visszafogott vele szemben, vagy mert egy kivételes erőt sugárzó nemes szépség, de mert neki valójában nem nagyon akadtak eddig barátai. Nehéz természete és a sok esze, meg mesterségei nem erősítették élete emez oldalát. Kivéve persze az egyetlent, akihez viszont szinte olyan erős és eleven érzések fűzték, mint kisgyermekként az apjához. Ám ezt az egyetlen szeretett barátot is elvesztette. Így aztán ha tehette, közvetlen volt, ahogyan neki ez természetes, de ha nem lehetett, vagy úgymond megcsúszott miatta, hát zárt maradt, sőt mogorva stílusával, megmondó morgolódásaival el is riasztotta azt, aki mégis próbát tett volna közelebb kerülni hozzá.
Belső világához valahogy mégis közel érezte a lányt, lám, kisült, neki sincsen családja, és mintha ő maga is viszolygott volna egy pillanatra a fogadót emlegetve. Ám, ha volt is ilyesmi, ügyesen igyekezett palástolni, s máris eltakarta.
Balál pedig megszokta már, minek utána apja halála után félig meddig a vadon nevelte fel, hogy ne vegyen minden rezdülést készpénznek egy civilizált lénytől. Így hát el is hessegette a megérzések tömkelegén át éles elméjébe befurakodó gondolatot, miszerint nem egy említésre méltó hasonlóság akad kettejük közt. Pedig egy pillanatra átfutott a fején, hogy meg kell említse, hogy a város menti kényelmes szállása, amit a fák lombjai takarnak avatatlan szemek elől, menyivel kényelmesebb pihenést biztosítana a friss levegőn, a csillagok alatt, mint holmi emberi szálláshely. A hölgyet azonban csak a városon kívül hagyott lován vihetné ki oda, s minő badarság, hisz a fogadóban bizonyára az épülésére szolgáló ételek és segítségére lévő lehetőségek tárháza várja majd.
Ezt lejátszva végül a civilizáció győzött.
Hát persze, hogy segít, de fogadót neki is keresnie kell. Láthatóan egyikük sem ismerős itt. Várjunk csak!? Mintha látott volna korábban valamit...
- Amott, a piachoz közel láttam egy cégtáblát, ami szállást, ételt italt jelzett. Nem messze van innen. Odaviszlek! Ha megengeded, csatlakozom hozzád ott, és segítek legalább rendbe tenni a lábad. - Mondta ellentmondást nem tűrő hangon, mint aki ahhoz szokott, hogy úgy van minden, ahogyan elgondolja. Mégsem volt a hangjában kényszer, vagy bármi más parancsoló él. Inkább mutathatta ez, hogy többet volt egyedül a kelleténél.
Balál a fejével intett csak a piac másik vége fele, mutatva, hogy a sátrak közt még zsúfoltabb tömegen át vezet az út. A hölgy lassan feláll, pontosabban feltápászkodik. Láthatóan nehezére esik a mozdulat, fájdalmas sérülése. Kivételesen titkolhatatlanul árulkodik a szép arc is.
Ha az elf hölgy engedi, Balál felnyalábolja a saját, hatalmas termetéhez képest pehelykönnyű nő karcsú testét. Ahelyett választva ezt, hogy támaszként vezesse maga mellett. Míg így, vagy úgy elindul, felteszi a kérdéseit, bízva abban, hogy nem túl tolakodó e szorult helyzetben, sőt talán inkább oldja annak feszültségét:
- Elárulnád, a te nevedet is? S mond csak, honnan érkeztél a fővárosba, és mi céllal?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nawarean

avatar

Hozzászólások száma : 1461
Életkor : 24

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2013-01-21, 11:24 am

//Januári 4. küldetés – Igazságtalan vádak//

*Aden épp a kovácstól távozott kinek eladta azt a tőrt mit a körgyűrűn szerzett. Nem is baj legalább kis pénzhez jutott. Ha az csupán csak öt darana is volt. Egy vacsorát legalább állt neki az a bolond, régi emlékek ezek. Majd bumm egy férfi löki meg vállánál, szemei rávillannak az arcra. Félelmet látott s valaki elől menekül, karja már majdnem elkapta grabancát mire bele gondolt miért is tenné? Hát nem mozdul utána. Megfordul őröket lát érkezni, de valami mintha nem lenne rendben jobb zsebe sokkal nehezebb mint volt benyúl megtapintja mi az. Egy tőr csupa vér, majd felpillant a katonákra.
-Nenenene -Tartja ki maga elé kezét- Tudom hogy mire gondoltok de ne hamarkodjuk el! Ti is keresitek őt én meg meg akarom ölni ezek után!
*A katonák rábámulnak nem értik a helyzetet miért állt meg a fazon akit eddig kergettek s most jön a szöveggel. Látszott rajtuk a bizonytalanság, lehet nem is ő az csupán a véres kést dobták neki oda. Előre lép a kapitányuk majd megszólal.
-Ne tréfálkozz! Véged van!
*Aden kezdett kicsit méregbe gurulni s most kapott zöld utat ahhoz hogy végezzen velük. Higgadt tekintetet vett fel lehúzta a leplet arca elől majd megszólalt.
-Bolond vagy ha azt hiszed hagyom magam elkapni miután megöltem valakit... Ez az egyik. Míg ti itt engem szorongattok az ott -Mutat utána a fazonnak- meg fog szökni. De mivel ti látom nem az eszetekért kaptok zsoldot... Idehozom nektek... Megállapodhatunk ebben?
-Ha hazudsz kutya ne feledd láttam az arcod olyan vérdíjat kapsz amiért érdemes lesz levadászni téged.
*Csak bólintott egyet, feldobta a tőrt majd pengéjénél fogva elkapta s átnyújtotta a katonának. Ki elfogadta azt, majd összefont karokkal morcos hanggal szólalt meg.
-Mire vársz még? Engedj utat neki!
*Aden perdült egyet majd neki iramodott a város nyüzsgő utcáinak, kik útjába kerültek nagy valószínűleg vesztettek egyensúlyukból. A vér az ujjáról arcára került, hálaisten nem kell megint ahhoz vetemednie bár ebben a nagy városban, semmi értelme nem lenne s valószínű megölnék. Ujjait égnek tartotta majd megszólalt.
-Naur Ti második lépés a gyors.
*Majd neki iramodott ahogy csak lábai bírták, kereste azt az érdekes illatot mit érzett a férfin, majd orrát megcsapja. Egy ház ajtaja előtt áll, benyit máris tudja mi volt az az illat. Ecetbűzben ázott az egész ház legalább is alsó szintje, belép az ajtón úgy látszik várták mivel egy kard akarja nyakát szegni hátra dől hogy kivédje majd rápuffan derekára. Nyekken egyet majd felpillant a kard átszelte az ajtó nagy részét. Nem viccelt a fiú aki az előbb jól kibabrált vele. Keze máris kést ragadott s a fiú lábába akarta csapni mit az szerencsésen elrántott előle.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nawarean

avatar

Hozzászólások száma : 1461
Életkor : 24

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2013-01-21, 12:04 pm

//Januári 4. küldetés – Igazságtalan vádak//

*A kemény fenyves nem engedi a kardot sem arrébb, az istenek ma Aden mellett állnak. Bár ezt akkor már kétszeri is meggondolja mikor a láb mit hátrébb rántott a fiú az ő arcába érkezik vissza, vér patakzik orrából s reménye maradt meg az iránt hogy azt nem sikerült eltörnie. A fiú még egyszer belé ereszt egy erőteljes rúgást most mellét próbálva eltalálni. Sikerült is bár azt ő se gondolta volna hogy egyből egy kéz kapja el azt a lábat.
-Eressz!
*Esze ágában nem volt elengedni a fiút, innen most már az ő kezében van az élete s ha most harc nélkül meg adná magát talán még túl is fogja élni. A láb elszabadulni vágyott a most már két kéz szorításából. Aden lábaival körbe fonja támadója derekát majd erőteljes rántás éri a fiú lábát ki hátra vetődik Aden mellé a földre. Nem volt kényelmes a helyzet hisz a fiú szinte egész testével a lábra érkezett. Aden felszisszen térde bánta e rögtönzött akciót. S eresztette annak szorítását majd a fiú lábai is végre szabadok voltak. Már ült is volna fel hogy talpra pattanhasson s az egész egy hajtóvadászatként kezdődjön az elejéről. De nem volt ekkora szerencséje. Már ültéből fölfelé egy ököl suhant arca közepébe majd orrába érkezett.
-Az anyádat most megkapod.
*A fiú hátra vetődött egyből orrához kapott végre egyensúlyban van a két fél, mindegyik eleresztette vérének pár cseppjét. Aden egyből rávetette magát a fiúra majd arcába húzott még két erősebbet. Grabancát megragadva húzta fel fejét a földről majd találkozott egymással a két homlok. S az alul lévő ember nem moccant, elszenderedett. Aden kipillant az ajtón micsoda nézősereg támadt körülöttük, s halk beszéd vette kezdetét s tanakodás mi is történhetett itt.
-Hívjátok az őröket megvan a gyilkosuk...
*Aden orrához ért, könnyei szöktek szemébe. Eltört. Két tenyerével közre fogta orrát majd nagyot roppant s végre helyére állt. Felállt a fiúról ki fetrengett még előtte, lábát fájlalva kiállt az ajtó elé majd megvárta az őröket.
-Szerintem elég bizonyíték ez...
*Mutatott az ajtóra miből még mindig kiállt a kard, az őr csak bólintott rá majd rámutatott az eszméletlenre akit katonái egyből elkaptak. Kattant a perec zárja bár fölösleges volt mély álmú barátunk lehet ma már nem is kel fel.
-Álltad a szavad idegen... De vigyázz legközelebb lehet hogy nem lesz ekkora szerencséd hogy velem találkozol s holnap a te fejed kerül a kosárba...
*Aden csak elmosolyodott ezen majd kezét nyújtotta.
-Legközelebb már nem lesz. S köszönet a bizalomért. Aden vagyok.
*Az őr csak rábámult a kézre majd elnevette magát, s belecsapott.
-Üdvözöllek de most már mennem kell egy fejtől kell megszabadítani valakit.
*Majd az őr hátat fordított s elbandukolt katonái után.
-Biztos hogy meg fog látszani az orromon... Mit mondok majd Lysnek miért ferdült el... Áhh mindegy.
*Majd a város kijárata felé igyekezett minél messzebb szerette volna magát tudni ettől a helytől s ettől a kalandtól mi majdnem életébe került.

////Januári 4. küldetés – Igazságtalan vádak befejező reag////
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Silarona
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 297
Munkahely : Néha van, néha nincs

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2013-02-07, 8:41 am

// Balál - elnézést a késésért Embarassed //

- Köszönöm a segítséget. Egyedül nem biztos, hogy boldogulnék. - *Ez nem volt teljesen igaz, de a vörös sárkány már rég nem érezte hazugságnak a kissebb-nagyobb ferdítéseket, melyek "emberibbé" tették egész lényét a többi lény számára.
De a seb még sárkány szervezetét is kiekezdené hamarosan, hiába bírná tovább, mint külseje mutatja.
Ez a másik oka, hogy nem ellenkezik a határozott hangnemmel, s nekiáll felküzdeni magát a padról. A művelet fájdalmasabb, mint amire számított.
Végül sikeresen feláll, és abba az iránybe pillant, melyet Balál jelzett. A tömeg ott még sűrűbb, és a sárkányt már a gondoltra is elkapja a fullasztó kétlábúgyülekezet szagoktól terhes, folytogató érzése. Vág egy fintort Balál felé, jelezve, mennyire nem vágyik rá, hogy ezen kelljen eresztülvágnia. Láthatóan a férfiben rokonlélekre talált e téren. A gesztus barátságos kisugárzása köszönet a segítségért. Ez nem teljesen az álcához tartozik, Silaronának be kell látnia, hogy igenis jól jön a férfi támogatása. A városban nem változhat át, hiába, hogy a sebnek az lenne a legjobb. Még a várostól is jó távolságra kellene jutnia, hogy biztosnágban felvehesse valódi alakját.
Első pillanatban nem ellenkezik a váratlan mozdulat ellen, ami elemeli a talajtól, de csupán a meglepetés miatt. Igaz, hogy a segítségére siető mágus megjelenése is váraltan volt, de erre nem számított egy idegen férfitól.
Ez az egy pillanat elég volt arra, hogy döntsön: egyébként sem fog tiltakozni az engedély nélkül végrehajtott segítség ellen, hiába zavarta, hogy egy olyan ember tartja a karjában, aki habár megbízhatónak tűnik, mégis idegen még ahhoz, hogy ilyet megengedhessen magának. Főleg, hogy nagyon kevés lény van, akinek ezt a vörös sárkány megengedné.
A kérdésekre megvillan a szeme. Annyira még közel sem bízik Balálban, hogy ilyen helyzetben még készséges is legyen vele.
Más nem árulkodik az arcán a berögződött elllenérzésről, s hamarosan válaszol mégis a kérdésekre.*
- Silarona, a legtöbben így ismernek. - *Ez igaz is volt. Nem tartotta most veszélyesnek elmondani valódi nevét. Máskor azonban nem volt ilyen nyílt, s nem egy személy van, aki nem igazi nevén ismerte meg.*
- Nem határozott céllal jöttem a városba. A tömeg és a nyüzsgés ellenére úgy éreztem, itt nyugtom lehet az elől, amit el akarok kerülni. - *Ezt többféle képpen is lehet értelmezni. És habár Balál valószínűtlen, hogy elsőre úgy értelmezné, ahogy van - hiszen Silarona Furiát akarta elkerülni - a kijelentés mégsem hazugság.
Körülöttük az örvénylő tömeg lökdösődött, egymást kerülgetve morajlott. Az embereknek eszük ágában sem volt félrehúzódni a sebesült nőt cipelő mágus elől, aki pedig mégis megtette volna, annak sokszor nem volt helye, hogy félreálljon.
Csak nagy nehezen jutottak át a kavargó lények sűrűjén. Hamarosan azonban megpillanthatták a cégtáblát, amit Balál az imánt említett. Egyszerű, sokablakos ház falán lógott, a fülledt levegő meg sem mozdította a kézzel festett, egykori élénk színeiben már megfakult cégért.
Silarona, ha Balál hagyja, megpróbál saját lábára állni, megkapaszkodva az ajtófélfában, majd úgy beljebb menni. Nem nagyon vágyik rá, hogy úgy kelljen bemennie, hogy egy kétlábú viszi a karjaiban, főleg az után, hogy a mágus a piacon is így vitte keresztül - s a sárkány bosszúságára nem nagyon ellenkezhetett, ha nem akart sem feltűnést kelteni, sem ebben e gyenge kétlábú formában elvérezni.
Ha viszont a férfi nem hagyja, hogy saját lábára álljon, nem ellenkezik tovább, s hagyja, hogy Balál vigye be a fogadóba.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Balál Tangeran
Szürkeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 646
Életkor : 44
Munkahely : Szabadúszó

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2013-02-13, 1:37 pm

// Sil, semmi gond. belülről jön, szép sunny //

Balál nem kérdez többet, egyenlőre. Tiszteletben tartja Silaronát. Pedig ez a név, szokatlanul kedves hangzású az ő egyszerű férfi fülének. Valószínű nem csak a fülének.
A hölgy a fogadó bejáratánál megkísérel egy mozdulatot, hogy leszálljon a mágus öléből, de Balál nem engedi, pedig sejti, hogy a méltóságát akarja megőrizni a nő, s igyekezne talán minél kisebb feltűnést kelteni.
Balál csak ölben tartva viszi be a pehelykönnyű elfet, hogy aztán odabent két szobát kérjen a nem éppen bizalom gerjesztő figurától, aki a belépéskor fogadja őket. A férfi a fogadósként mutatkozik be, de a vadászt inkább valami sunyi szélhámosra emlékezteti, aki valószínűleg alig várja a zsebébe hulló darnákat. Úgy tűnik a mai eseményeken túl, a bizalmatlanság jegyében telik tovább a nap.
Balált még mindig ölében Silaronával kísérik fel a lépcsőn. A fogadó tiszta, rendezett, de nem fényűző. A mágusnak ugyan ez egy palota, mégis tudja, hogy egy ekkora világváros, mint ez, megérdemelne a központjában egy roppant elegáns vendégfogadó épületet.
Balál előre fizet két éjszakára a szállásért, az ár ugyan nem csekély, de valahogy megoldja. Ebből is látható, hogy bár méltatlan a szolgáltatás az árhoz, mégis ennyi utazó között terjed a híre. hogy egyáltalán van hova betérni, s a fogadós bátran elkérhet ennyit, hiszen nem akad a belvárosban vetélytársra, a hírhedt Nagy Kaszás pediglen messze esik innen. Ez aztán a fületlen gomb! Ha Balál fogadót találna nyitni a Főváros szívében, biztosan erre a névre keresztelné.
Fürdőről sem feledkezik meg, és kérdi a hölgyet, mikor, és milyet szeretne?
Meg sem fordul a fejében, ez milyen viselkedés, hogy mennyire lovagias-e, számára a legtermészetesebb, hogy a bajba jutottat nem engedi, hogy még ezzel is tetézze saját gondját, hogy fizet, fel sem merül benne az ellenkező lehetőség, vagy az egyenlőség. Nincs anyagi gondja, megteremt az életéhez mindent, és nem túl nagyigényű. Leginkább a találmányai visznek el több pénzt. Tehát olyan természetesen tesz mindent, hogy még tolakodónak sem tűnhet, maximum baleknak. A fogadós viszont mielőtt felkísérteti őket a cseléddel, sokáig gondolkodik, vakargatja a csupasz állát. Egyetlen picike szobája van, a legfelső szinten, ami a harmadik. Se cselédszoba, se semmilyen helyiség nincs üresen, a közelben ugyan egy udvarházban szokták a lovakat, és a szekereket elhelyezni, de igazából ott nem veszik jó néven, ha valaki mondjuk a lovával aludna.
Felviszi Silaronát az emeleti szobába a mágus. Megmutatják nekik. A cselédasszony még toporog, míg egy darnát nyom a kezébe Balál, és ha akarja, a nemes nő elmondja neki az igényeit. Aztán beteszi maguk mögött az ajtót végre. A még nyitott ajtóban csak így szól az elf hölgynek:
- Kitalálok majd valamit magamnak. Ez a te hajlékod, Hölgyem! Most megnézem a sebedet.
Jelezve ezzel, hogy ha szeretné, sem küldheti most még el őt.
Silaronát az egyetlen, fejével a falhoz tolt ágyra ülteti, roppant gyöngéden, majd leguggol, hogy megnézze a sebet, ki is oldja a nyomókötést, amitől erősen kibuggyan, majd szivárog belőle a vér, de nem nyúl már a ruhákhoz. Túlságosan intim ez a helyzet, és illetlennek tartja, ha ő maga oldja meg a sebet takaró, és szorosan körülvevő ruhákat. Várja, mit tesz a másik, és ha le kívánja venni a szoknya alatti szűk nadrágocskát, feláll, és erős zavarában a padlót bámulva elfordul. Hirtelen úgy érzi magát, mint valami kamasz kölyök. Úgy is viselkedik. Biztosan a bezárt ajtó tehet erről, semmiképpen nem a tapasztalatlansága a másik nem terén. Nem is arról lehet szó, hogy a lány csöppet sem hagyja hidegen. Csak az ajtó lehet, vagy valami ilyesmi...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Silarona
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 297
Munkahely : Néha van, néha nincs

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2013-02-16, 5:58 pm

*A vörös sárkány kénytelen hagyni, hogy a fogadóba is Balál karjai közt jusson be. Nem szól, még akkor sem, amikor a mágus saját erszényéből fizeti ki az ellenszenves fogadóst. De megjegyzi. Sejti, hogy a férfi nem hagyná, hogy a pénzt visszatérítse, de talán egyszer még segítségére lehet, hiába, hogy nem akar senkinek adósa lenni, főleg nem egy kétlábúnak.
Balál azonban önzetlenül segít neki, a sebesült mögé rendelve saját érdekeit és eredeti elképzeléseit. Ezt nem felejti el neki, s hiába, hogy a kissé ápolatlan, különös férfiban egyébként igencsak nehezen bízna meg, a mostani helyzetben már a mindig jelen lévő óvatosságon kívül - ami alól csak Kain, az áruló arany sárkány kivétel - már megbízik Balálban, s hálás neki a segítségért, még ha nehezére is esett bevallani magának, hogy szüksége van rá.
Silarona sem gondolkozik azon, hogy a mágus viselkedése mennyire felel meg az úgy nevezett lovagias, udvarias viselkedéstől elvártaknak. Az egyszerűbb, logikus viselkedést sokkal többre tartja, mintha a másik kacifántosan udvarias kérdésekkel és fordulatokkal venné körül. *
- Köszönöm, elég lesz valamivel később, s csupán egy egyszerűt kérnék. Először mindenképp a sebemmel kell valamit kezdeni. - *Hiába, hogy innentől ő maga is ellátná a sebet, s az előbbi mondatát is így értette, a szobában nem ellenkezik Balál utolsó mondata ellen.
Már csak annyival is tartozik a mágusnak, hogy nem utasítja vissza a felajánlott segítséget.
A cselédtől nem kívánt semmit. Nincsenek olyan igényei, mint azt egy nemes elftől - ahogy külseje sugallja - elvárnák. Legszívesebben egy erdőben vagy egy tisztáson töltené az éjjelt majd, mintsem a fogadó kényelmesnek mondható szobájában. Az egyetlen előnye a városnak, hogy itt még kisebb az esélye, hogy belefut Furiába, hiszen az ősi sárkány, hacsak nincs dolga a városban, nem valószínű, hogy betenné a lábát az alsóbbrendű kétlábúak nyüzsgő tömegébe.
Az elf az egyetlen ablakon nézett ki, s mintha nem is lenne jelen a szobában. Gondolatai a fekete sárkány körül járnak, s csupán pár pillanat késéssel pillant le. Kell még egy szívdobbanásnyi idő, míg teljesen tudatára ébred a problémának.
Ha nem ilyen helyzetben lenne, egyszerűen eltépné a szakadásnál a nadrágot, s leválasztaná az alsó felét, hogy felhajtva a maradékot, hozzáférhessenek a sebhez. De a szoknya, mely ugyan eltakarná a nadrágot, a combjáig fel van hasítva - leginkább a szabad mozgás érdekében - s nem valószínű, hogy az elf a következő pár napban hozzájuthat másik nadrághoz. Már csak azért sem, mert nem biztos, hogy segítője tolerálná, ha rövid idő múltán már járkálna, tönkretéve azt, amiért addig dolgoztak: a seb gyógyulását. Hacsak nem akarja az orrára kötni sárkány mivoltát, s hogy ebből kifolyólag gyorsabban gyógyul a seb, mint ahogy arra számítani lehetne elf külsejéből.
Silarona sóhajtva dönt a megmaradó megoldásnál. Nem jut eszébe más, ha nem akarja még jobban tönkretenni a nadrágot. Ezt a szakadást még meg tudja varrni.*
- Várj... - *Áll fel. Ha Balál akarna segíteni, most akkor sem hagyja. A seb annyira nem súlyos, hogy ennyi időre ne tudja megtartani magát, még ha jóval nehezebb is, mint egyébként. Az ágy sarkához lépve hátat fordít, s úgy oldja ki a nadrágon az övet, s veszi le, örülve, hogy a hosszú szoknya takarja. Mint sárkány, közel sem lenne annyira kényes erre, de a kétlábúak között töltött hétszáz év alatt önkéntelenül is felvett néhány rájuk jellemző vonást.
Visszafordulva az ágyra teríti a véres nadrágot, s csak ezután ül vissza, s keresi meg tekintetével Balált.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Balál Tangeran
Szürkeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 646
Életkor : 44
Munkahely : Szabadúszó

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2013-02-16, 7:36 pm

A suhogó szoknya lágyan hull alá, ahogy a kicsit korán megforduló férfi izzó tekintete siklik végig a hosszú, karcsú lábakon az anyag előtt. Balál örül, hogy Silarona megengedi, hogy kezelje a sebét. Furcsa kis kaparászással a torkában, és arcán a lehajtott fejjel reménytelenül takart, enyhe pírral hajolt ismét a feladat, vagyis a fehér márvány oszlopra emlékeztető comb fölé. A mosdótálat odahozta magával, a víz tisztának és frissnek tűnt. Széles tenyerét fölé helyezve érezte is, hogy valóban így van. Egy perc múlva a seb, és a környéke szépen kitisztítva volt előtte. Parancsolnia kellett a kezének, hogy ne simítsa meg újra, meg újra feleslegesen a hibátlan feszes bőrt. vajon mennyi idős lehet a lány? Nem látszik annyira fiatalnak, mint a bőre mutatja. Jó örökség. befelé mosolygott, fel se mert pillantani, mintha attól tartana, hogy Silarona meglátja a gondolatait. Megért már néhány évtizedet, szebbnél szebb nőket látott, mégis be kellett látnia, hogy kamasz kora óta nem volt egyikük sem ilyen hatással rá. Azóta meglett férfi már, uralkodik ő magán. Az igazat megvallva valami zavarta a hölgyben, valami, ami sem az eddig megismert elfekre, sem pedig a varázstudókra nem volt jellemző. Ez a valami idegen alapú mágia volt, ami a nő ereiből áradt szerte. nehéz illat volt ez, de Balál számára most már kedvessé vált, tudta, hogy életében meghatározó emlék marad. Emlékeztette valakire, mintha találkozott volna már ezzel, akkor nem zavarta, túl fiatal legényke volt, kevéske tapasztalattal... ha valóban van összefüggés, jobb lesz ha távol tartja magát Silaronától, ahogy ha annak idején tudta volna, amit most, akkor bizony attól a lánytól is jobb lett volna nagyobb távolságban maradnia. vajon valóság ez, vagy csak megérzés, netán csak egy ismeretlen mágia, és köze nincs ahhoz a másik nőhöz?
Megrázkódott... Néha ostoba álmai, és kényszerképzetei nagy befolyással voltak az életére. Ez a jóslás átka. Balál pedig határozott erős jóstehetség volt. Lehetséges, hogy itt is csak egy rossz megérzés van, így el is hessegette az egészet magától. Tény, hogy a lány gyönyörű, és vonzó, olyan, amilyen az ilyen egyszerű életű férfiaknak csak a legmerészebb álmaiban fordul elő.
Erővel helyezte előtérbe a sebesülést, férfias hevületére szinte haragudott, hogy akadályozza abban, amit tenni akart. Veszélyes területre tévedt, de végül is 1-2 napról van szó, meg akarja gyógyítani Silaronát, és útjára engedi majd. Nem akar bajt, csak segíteni.
nagyokat nyelt, mintha lenyelhetné a gombócot a torkából, érezte, ahogy hűvösség veszi át a pír helyét az arcán.
- Van nálam egy kis szárított peratuja szirom. A Hyarmenya egy opáltükrű tava mellett találtam. Ember nem járt még annyira mélyen a dzsungelben.- Beszéd közben fel merte most már emelni a tekintetét, hogy az égszínkék szempárba pillanthasson- Élet van e kis szirmokban. Mint a tekintetedben, az tiszta ég, és a korund kő szennyezettsége, a kék zafír. Nem kell tartanod tőle. Nézd!
Ahogy a pici tarisznya kinyílt, ezüstös fény szűrődött ki rajta. A mágus két ujja közé csippentett a parányi, fényességes szirmokból. A seb fölött engedte útjára őket, úgy szálltak, mintha könnyű szellő lengedezne a szobában, pedig a levegő nem mozdult. Ahogy szálltak, egyre apróbbak lettek, majd közvetlenül a seb felett el is tűntek, helyükben csak lebegő fény maradt, mely hirtelen egyenesen a nyílt sebbe hatolt, és a seb néhány másodpercig ezüstösen felragyogott. Ettől a seb mélyén langy meleget érezhetett Silarona. Balál a seb fölé helyezte kinyitva a jobbját, mire az még egyszer felfénylett, majd a vérzés elállt.
- Asconara vorrana!- olvasott rá- Neked őriztem ezt a virágot!- csúszott ki óhatatlanul a száján.
Legszívesebben leharapta volna a nyelvét. Ez a szoba...jobb lesz ablakot nyitni a városra, hátha elterelődnek a gondolatai a hölgyéről. Felelős érte. Ki kell vernie a fejéből!
Újabb vászoncsíkkal fedte be a sebet, finom mozdulatokkal, mintha valami roppant törékenyet érintene. Már nem volt szükség a nyomó kötésre, a szirmok fénye gyógyította a roncsolt ereket.
Csak tudná, mi a fene van vele. Legszívesebben elszaladt volna a zafírkék szemek, és a márvány combok elől...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nawarean

avatar

Hozzászólások száma : 1461
Életkor : 24

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2013-06-16, 10:15 pm

//Szeptemberi 4. küldetés: Szabadulás. //
*Sajgó fejjel ébred fel, körbe pillant hűvös környezet fogadja itt ott mohát pillant meg. Majd alig fél méterre a földet maga alatt. Felül fejét fogja s halk szitok hagyja el a száját. Megint kocsmázni kezdett s megint mi vége lett a dolognak. Csak azt tudná mit keres itt. S körbe nézve az itt egy tömlöc alja, ahol nem éppen kellemes az ébredés. A rácsokhoz veszi az irányt kezével a fejét fogva. Az őrt keresi hátha egy kis eligazítást tud tőle kérni, hogy elvégre miért is került ide.
-Hé! Őrség!
*Senki nem válaszol, dolgai is megvannak s fegyverét sem kobozták el, egyre furcsább lett számára a helyzet. Még sose került úgy fogságba, hogy azt sem tudta miért s mikor. Cellatársak nincsenek s láthatóan az egész szárny az övé. Kezét az oldalára helyezi szemével körbe pillant s megbizonyosodik róla totálisan egyedül van. Szájából egy apró kulcsot húz elő, majd a rácsok között átnyúlva matatni kezd a zárban. Alig pár perc kell hozzá, hogy az idős kapu megadóan kiengedje őt börtönéből. Óvatosan kúszik ki a fal mellett a tömlöcből, majd kulcsát ismét csak vissza helyezi oda ahonnan jött. A kapu bezárul mögötte s ő követni kezdi az egyetlen utat ami jogosan gondolható a kivezetőnek is. Egy fa ajtó állja útját a túloldalon hangok hallatszanak. Valaki beszél odaát, mintha csak magában szónokolna a férfi s valamit emleget a zsoldjáról. A kilincs megmoccan s a férfi egy vöröslő szempárral találja magát szembe majd a tulajdonos ökle megsimogatja az őr arcát, aki könnybe lábadt szemekkel arcához emeli kezét s seggre ül. De a játék még nem ért véget kap még egyet s máris nem fáj neki annyira az előző s eldől.
-Ezek szerint börtönben vagyok... semmi kétség de miért?
*Elméjében megpróbálja lepörgetni az estét de egy hatalmas fekete lyukon kívül semmit sem talál. Biztos benne, hogy túltöltött az éjjel s mint mindig erejét fitoktatva került ide. Az útja átvezet egy másik folyosóra ahol több cellával találja magát szemben. Erre nem számított, hogy még hosszabb lesz az út kifelé mint az átlagos börtönből. Egy férfi fekszik az egyik cellában, éles fájdalom üt fejébe. Ismeri őt csak nem tudja honnan. Elmélázik a látványon majd úgy dönt, hogy megkérdezi hátha ő is ismerősnek találja majd s talán kicsit többet tud mint ő maga.
-Te... Hé te nem hallod!
*Dobja fejbe az első kaviccsal mi keze ügyébe akad. Mire a férfi megremeg majd odakap az érintett ponthoz. S hangos szisszenés hagyja el ajkait.
-Te ostoba nézd meg mit csináltál miattad akarnak elítélni!
-Ezt mégis hogy érted?
-Piálni kezdtünk majd a menet végén egy kártyapartyt indítottunk meg. S te csalót kiabáltál s neki estél a jobboldali fazonnak. Hatalmas verekedést robbantottál ki... majd jött az őrség a többit meg te magad is láthatod. S ha már itt tartunk, hogy a fenébe vagy te ott?
-Én nem várok ítéletet... ember felettem nem ítélkezik.
*Majd a férfitől a választ megkapva csak intett neki egyet s tovább indult a folyosón. A férfi száját még elhagyta pár szó könyörgött a megszabadulásért. Bárcsak ilyen egyszerű lenne ez az egész. Ez itt nem egy szabadító akció hanem szökés. Épp elég egy embert kivinni innen s ez esetben ő maga lesz. Nincs szüksége koloncra az út során, hogy még a saját testi épségén kívül másét is óvja. A börtön meglepően üres volt, az őrök talán éppen váltást produkálnak, hogy sehol sincsenek. Annyi baj legyen így másnaposan semmi kedve sincs verekedni. S párbajba kerülni még kevésbé lenne kedve. Bár nem tudja melyik lanur katona tudna vele méltóan szembe szállni. De eddig még váratott magára a találkozás. Ismét egy fa ajtó, talán a vége ennek a borzalmas álomnak s ahogy kinyit rajta pálmafák s szép fekete bőrű nők fogadják pálma levéllel. S miközben a gondolataival játszott az ajtóra tette kezét, lenyomta a kilincset s átlépett a túloldalra. Éppen falatozó katonákkal találta magát szembe, kiknek még a kanál is megállt kezébe s bamba szemekkel néztek rá.
-Mi a fene?
*Ejti ki kezéből a tál levest majd bamba ábrázattal néz rá az imént bölcsen megszólaló katona. Mire ő csak emeli kezét, s halkan megszólal.
-Ha most nem kezdetek el pattogni nem rendezek eszméletlen bulit.
*Természetesen a katonák nem vették olyan viccesen eme megnyilvánulását mint ő, s rögvest ökölre mentek az idegennel, minek az lett a vége, hogy Nawa egy mokkával a szeme alatt s háta mögött három eszméletlen buliba torkollott katonával lépett a rácsokhoz mit kulcsra zártak. Egyértelmű itt a szabaduláshoz vezető út, vagy miért lett volna három katona is pont ennek az ajtónak az elejébe. Átkutatta a tombolókat, s megtalálta a kulcs csomót amit keresett. Hosszasan próbálgatta a kulcsokat egyiket a másik után mígnem egy nagyobb s rozsdásabb darab elkattintotta a pofát a zárból. Hatalmas mosoly húzódott végig arcán, mi kissé keserű lett hisz jobb szeme kissé beduzzadt s ahogy az arcizma megmozdult égető fájdalmat érzett.
-Szomorodj meg...
*Vetett még egy pillantást a trióra, majd a rácsokat kilökve egy ajtón keresztül kiérkezett a szabadba ahol végre a friss levegő fogadta. Mélyet szippantott belőle akárcsak aszály idején a víz oly jóleső volt ez a lélegzetvétel azután a poshadó szag után amit a börtön árasztott magából. Bár felróni senkinek nem tudja csakis magának hisz megint a butaság vitte be oda. A nap melengette az arcát s hívogatta magával a szabadságba. Bezárta az ajtót maga mögött majd sebtiben kimenekült a városból. S elhatározta magát, hogy jó ideig nem jön errefelé. Hátha egyszer csak saját portréjával találja itt szembe magát egy házfalon. Majd az idő múlásával elfeledik a katonák ezt a kis csetepatét s remélhetőleg arcára már holnap nem fognak emlékezni. 
//Vége//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cloud Revan's

avatar

Hozzászólások száma : 440
Életkor : 24
Munkahely : Gyalogság/Al'Eron Ryden tanítványa

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2013-06-19, 6:51 pm

//4. Küldetés, Szeptember-november: A Szabadulás//


~krhm 16+~


Egy vékonyka fiú lép be az általa már oly jól ismert városba. Nem hiába dolgozott itt annyit, mint hivatásos katona, azonban most más miatt van itt. El kellett intéznie valami "kis csekélységet" Eronnak, és az volt megbeszélve, hogy itt találkozzanak. Időközben a megbeszélt időpont el is érkezett, és ő a helyén várt, de a tündének semmi nyoma nem volt, így elindult egy jó két óra várakozás után a fogadóba ahol meg szoktak itt szállni. Van egy a város szélén, amit úgy néz ki, a szívébe zárt valamiért a szürkés bőrű elfünk. Felcsörtet a szobába, és leteszi az üres füzetet, amit vennie kellett. Írószert is szereznie kellett, és már a füzet sem volt kis fáradság. Mégsem minden utca sarkon található egy írószer bolt, a lakosság fele még csak olvasni sem tud. Erre a gondolatra ki is rázz a hideg a kis szőkét. Ő aztán tud olvasni!... csak nem minden szót. Egy darabig a két ágyas szoba közepén ácsorog, majd a saját ágya szélénél lóbálja a lábait... öhm, magasak ezek az ágyak. Pedig sosem érezte magát olyan húúú de alacsonynak, habár mindig van egy két olyan motívum ami nem mutatja azt, hogy ő lenne a legmagasabb egyén a föld kerekén. Na és? Még nőhet! Nem izgatja, meg aztán, nem volt még belőle hátránya, hogy nem egy égi meszelő. Egy jó fél óra elteltével azonban megunja ezt is, és bezárva az ajtót lebaktat az alsó szintre, ahol a fogadó vendéglős része van. Páran már iszogatnak. Estére jár, ilyenkor mindig többen vannak egy ehhez hasonló ivóban. Először nem foglalkozik a jelenlévőkkel. Nem szomjas,és már evett egy zsömlét. Kedves néni, akitől rákérdezett a füzetre, adott egyet. Így tovább is ment, ám nem akarta itt hagyni a fogadót, mi lesz ha visszatér Eron és nem tud bemenni a szobába. Ezért csak a megbeszélt helyet kereste fel gyorsan, és miután a tünde még mindig nem mutatta jelét annak, hogy meg akarna jelenni, visszasurrant a "helyére". Leült az egyik szabadon lévő asztalhoz, de nem rendelt semmit. Az a kis pénze, ami maradt a legutóbbi fizetése óta, nem kéne, hogy emiatt elússzon. Azonban ekkorra már egy nagyobb ünneplő (?) csapat gyűlt össze mellette. Férfiak talán  a munkából jövet, vagy valamilyen ünnepség alkalmából ittak az "egészségükre", és nagy vidámságukban az egyedül ücsörgő Cloudot kiszemelték maguknak.
- Hé fiú! Ne légy olyan magányos, gyere igyál velünk!
Clo csak nézett körbe elsőre, aztán a mellkasa felé bökve rá is kérdezett a tényre, hogy...
- Én...?? - A választ követően, már nem volt semmikétség, hogy ő e. Mit tehetett, végtére jól esett, hogy észre vették, és még meg is hívták egy italara. Mosolyogva fogadta el az invitálást.




A következő kép már nem biztos, hogy megtörtént, ami még az emlékeiben él. Történetesen, hogy feláll az asztalra, és kijelenti, hogy ő lesz Lanuria legerősebb harcosa, aztán képszakadás. Hideg helyen ébred, víz csöpög a padlóra nem mesze, és messzi, de állandó duruzsolást hall. Nyirkos egy hely, egyáltalán nem olyan, mint a fogadó, de akkor hol lehet? Nagy nehezen rápislog a vele szemben lévő falra. Egy tégla fal, le sincs meszelve... nagyon ismerős a hely. Nagyon gyanúsan ismerős. Zsong a feje, így csak egyelőre a zaj forrását szemléli meg. Messzebb lámpa ég, vele szembe pedig egy cella. Egy cella, de még előtte mi van? Egy rács, rács, még pedig az út és ő közte! A fénynél ülők beszélgetnek.
- Hát, és így behoztam.... habár kicsit lapos volt itt elő, ha érted hahahaaa
- Ha holnap úgy is kiengedjük a kis részegest, akkor miért is nem látogatjuk meg? Hmmm?
- Jó ötlet!
~ Ezek meg kiről beszélnek? ~
Felállt, ha mellette mennek el, jobb ha nem a földön fekve várja őket, talán még válaszolnak is a kérdésére. Hallhatta ahogy amazok is elhúzzák a székeket, és kulcsok csörömpölése mellett nyílik az a bizonyos ajtó ami az őröket és a cellákat köti össze. Árgus szemekkel figyelte a fény közeledését, ám a ruha amiben volt nem olyan volt, mint amiben eddig járkált. Szűkös, nehézkes....talán a víz miatt? Meg kell néznie mi ez a nagy kellemetlenség, ám ami érte, az sokkal több volt, mint amire számíthatott. Ez meg miért van rajta, mégis mikor?
- E-eez egy ruha? De miééééééért???? ....
Egy szép, kislányos, lila ruhácska, Igazán bájosan festett benne, és még nem vette észre az "édi" copfokat a hajában.




Teljesen lesápadt, meg se tudott mozdulni. Az őrök közeledése most már nem várt tényezővé vált. Nem akart itt lenni, valójában jelen pillanatban létezni sem akart. Szemből valaki ráfütyült.
- Felébredt Csipkerózsika! Hajaj... mi az szívi megijedtél?
Nem jutott eszébe semmi, csak az az egy dolog, hogy ne is lássák. Megfordult, épp mielőtt az őrök megérkeztek volna, és egy szép ívben átbukfencezett a mögötte lévő vaságyban. Át a másik oldalára, majd ott be is verte a fejét. Összekuporodva mondhatni reszketni kezdett ahogy a zár kattant és az őrök is megszólaltak végül.
- Hahó. Csak nem hagyta itt a lakosztályát kislány?
Persze nem telt semmibe, hogy ne találják meg, nem olyan nagy ez a cella, és direkt olyanba tették, ahol nem volt más rab.
- Gyere csak - *kapta fel Cloudot fél kézzel* - Nem bántunk kislány, csak játszunk egy kicsit.
Akart valamit mondani, mondjuk az igazságot, ám ekkor eszébe jutott valami. Az előbb is biztos róla beszéltek, és volt szándékuk azzal, hogy nem felébresztették ott ahol volt, és az őrszobára vitték, hanem ide. Talán mérgükben még olyat tennének, aminek maradandó következményei lehetnek. Kényszeredetten elhúzta a száját. Hátrálni kezdett, ám egy idő után ott volt a fal, és a nyugtalanabb őr amúgy is nagyon közel jött hozzá. Már már érezni is lehetett a leheletét az arcán.
~Ha ez az osztagom parancsnokához is eljut, lehántja rólam a bőrt is... ki kell innen jutnom mielőtt rájönnének bármire is.... ~
Ám előbb a rá akaszkodó pasassal kell kezdenie valamit. Elfordította a fejét, ekkor bevillant, hogy most valami lányosat kéne mondani. ...
- Öhm... izé, öhm, ez nagyon kínos nekem...
A húga mindig ezt mondja, ha nem akar valamit. Ebbe a zavarba még bele is pirult, ami meg még csak rájátszás volt az eredeti színjátszáshoz. Az őr egyből taktikát váltott.  Hátrébb lépett, és újabb agyament szöveget hordott össze.
- Ne félj kicsim, nem fog ám fájni...
~ Pff, ez teljesen hülye... , né már még vetkőzik is.... ~
Clo jól látja, börtönőrünk már az övével ütyködik.
~ Nah jó, sztem elég mesze áll...~
És ekkor egy kis célzás után jól alsón rúgta. A bakancsa volt még rajta, és ahogy érzi, nem öltöztették át, alatta ott a rendes ruhája, csak ráadták a ruhát. A férfi meglepetésében elsőre középre vitte a kezeit, hiszen az admirális a legfontosabb, de ekkor már Clo vállon ragadta és egyeneset bele vezette az előtte lévő falba fejjel. Egy kész, a következőt meg a kezében a fáklyával egyszerűen csak ellökte futtában. Remélhetőleg ennyi is elég lesz. Azonban a kulcsokat nem tudta elvenni, annyi ideje nem volt, de hála az isteneknek, nem volt bezárva a cella ajtaja. Indult a másik ajtó felé, már a záron volt a keze, mikor az előző ellökött őr elkapta és hátra csavarta a karját.
- Nem mész sehová kislány. Ezért meg kell büntesselek. Eddig kedvesek voltunk, de ez már túlmutat a tűréshatárunkon.
- Az sajnálatos...
Vágott hozzá egy fancsali képet még, de inkább a fájdalom hatására, mint a poén kedvéért. Habár ez a tökkel ütött valószínűleg nem is venné a poént, ahogy nem is vette. Megszorította szöszink karját, és a másik kezével belemarkolt a hajába. Clo elnyomott röpke kiáltása mellett felhangzott a meglepett férfié is, ugyanis a kezében maradt a copf és a "kislány" hajának legnagyobb része.
- P-paróka?
~Itt a lehetőség...~
Azzal a lendülettel, ahogy az őr visszahőkölt Cloud lefejelte hátulról, majd hogy biztosan érjen az ütése a torkára adott egy isteneset. A férfi fél térdre esett, de Cloud egy újabb ütéssel a tarkóra végleg a földre küldte.
Diadal ittasan egyenesedett ki, miután magához vette a parókát. Ne maradjon bizonyíték, és még egyszer utoljára rányomta a cipője talpát az ájult férfira.
- Tanulj meg bánni a lányokkal, Tahó!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Silarona
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 297
Munkahely : Néha van, néha nincs

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2013-06-21, 3:45 pm


// Balál Smile //
 
*A vörös sárkány éles szemei vidáman csillannak meg, ahogy megérzi a férfi tekintetét a lábán, majd észreveszi a pírt az egyébként kemény arcon.
Mindig is mulattatták a kétlábú férfiak reménytelen, koslató próbálkozásai, a sóvárgó pillantások. Nem zavarták kifejezettebben, hiszen ha valaki túl messzire menne, hamar megtanulja, hol a helye. Jó messze tőle.
És bár most nem akarja leszerelni Balált, aki ismeretlenül a segítségére sietett, a rejtőzni vágyó pír vidámsággal tölti el. Talán ez enyhítené a még mindig láthatatlanul jelen lévő feszültséget, de a mágusból áradó furcsa érzelmek még megtámogatják azt.
Silarona nem látja meg a férfi gondolatait, de erősen gyanítja, hogy nem a tolvaj jár a fejében. Ezen is mosolyog, ahogy megmagyarázhatatlan jókedv kapja el. Tisztában van vele, hogy volt már jobb helyzetben is. De mégis, a sebnél sokkal jobban zavarja a környezet, a fogadót átitató kellemetlen kétlábú-szag, ami ritkás takarításról árulkodik, s a lentről felszivárgó utcazaj, amely ékes bizonyítéka annak, mennyire nem figyelnek egymásra a kétlábú népek tagjai.
Aztán elterelődnek a gondolatai.  Lenéz a mágusra. Azért ezek között is vannak olyanok, akik többet érnek, mint sok magukfajta együttvéve.
De a feszültség még mindig vibrál a levegőben, még ha alig észrevehetetlenül is. Az elf kicsit elkomolyodik, szinte észrevehetetlenül rövid életet hagyva csupán a vidámságának. A tengerkék szemek a férfit kezdik vizslatni, azon töprengve, mi rejtőzhet a nyugodt arc mögött. Aztán Balál összerázkódik, s a sárkány elkapja a tekintetét. Nem mintha zavarná, ha bámuláson kapják, inkább úgy érezi, megtehet annyit a segítségért, hogy az emberek udvariassági szokásaiból legalább néhányat megtart. Az álcájáról nem is beszélve…
A pír eltűnik, s hamarosan felhangzanak az első szavak. Mintha az oldana meg egy gátat, Balál feljebb emeli a pillantását, hogy aztán az találkozzon a nő világos szemeivel.
A sárkány rámosolyog az emberre, ahogy az a szeméről beszél. De a tekintete most komoly, s nem mosolyog, ahogy a szirmokat vizslatja.
Találkozott már velük, még ha nem is így, ilyen közelről. Leírásban olvasott róla, s habár ábrázolás nem volt a szöveg mellé, az író egészen pontosan eltalálta, hogyan néz ki. Az az egy alkalom volt, hogy hallott – olvasott – róla, egy tünde könyvben. Azóta nem is jutottak eszébe.
A hő, amely a szirmok fényével együtt tűnik el a sebben, hamar eloszlik, hogy aztán nyoma se maradjon. Ugyanígy fogynak el a lassan eredő vércseppek is, hogy utat adjanak a gyorsabb gyógyulásnak. Silarona sárkány szervezete gőzerővel dolgozik, s hamarosan majd már látszani is fog a javulás.
„Neked őriztem”. Erre megint megjelenik egy mosoly. A kétlábúak néha olyan ostoba dolgokat jelentenek ki, ám a vörös sárkány most nem tudja emiatt lenézni a férfit.*
- Köszönöm.
*A virágot? A gyógyítást? A segítséget?
Ahogy utolsó simításként felkerül a vászoncsík, a Balál számára most olyan jelentős kék szemek az ablakra fordulnak. Eltöpreng egy pillanatig, kinyissa-e. Nem ártana a szobának egy kis szellőzés, érzékeny sárkányorrát rettentően zavarja az igénytelen emberek itt töltött éjszakái után maradt szag. De kintről is csak a fülledt tömeg szaga jöhetne be. Végül dönt. Még az is jobb, mint ez az állott levegő. A fogadós, s a vendégek talán nem érzik annak, de a sebesült sárkányt egyre jobban idegesíti.
Lassan feláll, vigyázva, hogy ne tegye tönkre Balál eddigi munkáját, s az ablakhoz lép. Kitárja, majd hirtelen ötlettől vezérelve visszafordul, s az ágyra ülve előveszi a tolvajtól kapott „ajándékot”. Már korábban végigfutatta rajta az ujjait, de a csomagoláson keresztül nem tudta kitalálni, mi lehet az. Csak a belőle sugárzó enyhe – vagy visszafogott – mágiát érezte.*
- Tudod, mi ez?

*Húzta most elő, s mutatta oda a mágusnak. Egy próbát megér. 
A mondat inkább úgy hangzik, mintha ő maga tudná, s csak megmutatni akarná Balálnak. Esze ágában sem volt egyelőre elárulni, hogy nem sok köze van az apró kőkarikához.
Maga a karika apró, túl vastag és túl kis átmérőjű gyűrűnek, mintha valaki medálnak szánta volna. Lapos, akárha egy korongból kezdődött volna az egész. Mélyzöld felületén sötétebb, majdnem hogy fekete erek szaladtak szét, mint a repedések. Sima felülete furcsán hideg a fekete bőr csomagolás és a kinti meleg ellenére is.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Balál Tangeran
Szürkeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 646
Életkor : 44
Munkahely : Szabadúszó

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2013-08-02, 4:11 pm

//Silarona - megkésve bár... Smile//

Silarona vigyázva állt fel, mégis aggodalom töltötte el Balált. Szájára mégis feddés hangjai tolultak, amiket aztán gyorsan félbehagyott. Annál is inkább, mert a lány a csomagocskát szedte elő, és a mágust kérdezte, tudja-e, mi ez.
- Nem láttam még hasonlót, pedig sok dologgal találkoztam már. Az bizonyos, hogy mágia árad gyengén belőle. De ez ne tévesszen meg! Maga a varázslat nem biztos, hogy gyenge, lehetséges, hogy varázsige, más varázstárgy, vagy valamilyen helyzet hozza ki jól az erejét. Persze lehet az is, hogy például egy folyamatos, enyhe védelmet adó tárgy például, amit mondjuk minél többet visel valaki, annál erősebben hat rá. Nem érzem ártalmasnak, de az is előfordulhat- A szürkeköpenyes elmosolyodott, érezte, ahogy leküzdi a zavarát Barna szemeit Silaronára emelte, és emelt hangszínnel folytatta, a kételkedők emelt hangszínével:- Mondjuk, te megmondhatod, hogy mi is ez valójában! Hiszen a tiéd... ugye?- Nyomatékosította a végét. És várt... Újra várt.

//Bocs, ezt a kis szarkazmust a végén nem hagyhattam ki Sil! //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Silarona
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 297
Munkahely : Néha van, néha nincs

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2013-08-02, 7:38 pm

//Balál sunny  //

*Az elf nő figyelmesen hallgatja a mágus szavait. Nem lehet kívülről megállapítani, hogy nem csupán Balált teszteli, hanem a kőre is kíváncsi.
Az enyhe mágiát ő is megérezte. Ha nem is egy mágus típus, ennyi tőle is kitelt.
De valamiért nem hisz benne, hogy tényleg ennyire gyenge ereje lenne a tárgynak. Bár lehet csupán mágikus ékszer a nemes hölgyeknek, akiknek nem egyszer adnak el a mágia legkisebb jelével sem rendelkező dolgokat többszörös áron, varázslatos képességeket tulajdonítva neki. De akkor csicsásabb lenne.
De lehet a gyenge varázserő csupán egy, a valódi erőt elrejtő varázslat kisugárzása is.
A kételkedő hangnem felbukkanására Silarona számított valamilyen szinten. Bár kifejezett eredmény, hogy a medál - medál? – leírása után jelent csak meg.
De a sárkány nem is bánja, hogy „lebukik”. Jelentősen jobban zavarná, ha alkalmi orvosa nem venné észre az elég nyilvánvalót. Mert bármilyen jól játszik is, akinek van némi tapasztalata az életben, nehezen esik hasra ilyenen.*
- Már az enyém. - *Elbűvölő mosollyal néz a mágusra, a zavar legkisebb jele nélkül. A kék szemek is mosolyognak, és egy pillanatra sem rebbennek meg.*

// Ettől lesz izgalmas a játék WinkVery Happy//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Merilien Lumel'Auvrea
Vér elf
avatar

Hozzászólások száma : 335
Életkor : 730
Munkahely : Vérelfek vezetője, vérelf-hercegnő

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2013-08-04, 5:35 pm


Januári küldetés 4. - Igazságtalan vádak


Valian. Habár már jártam ebben a városban, most is erre sodort az utam. Az utam, mely úgy látszik, hogy soha nem ér véget, soha nem szabadulok meg a mágusomtól, és örök kárhozatra vagyok ítélve. Én mégis küzdök, én mégis igyekszem megszabadulni tőle, habár ez nem olyan könnyű, mint amennyire más gondolná. Most azonban nem én vagyok, a mágusom éledt fel a testemben, így az éjszaka folyamán indultam el Valian felé. A mágus ott suttog a fejemben, furcsa hangokat, furcsa szavakat és egy nevet: Latanos. Fogalmam sincs, hogy kihez tartozik ez a név, de tudom, hogy meg kell találnom, tudom, hogy itt van Valian-ban, és tudom, hogy lehet, hogy közelebb segít a szabaduláshoz. Ahhoz a fajta szabaduláshoz, ami senkinek nem lenne jó, hiszen Gaireth újraéledne. Habár elhagyná testemet, lelkem és elmém ismét szabad lenne, a világra egy gonosz feketeköpenyes mágus borzalmas tettei várnának, és ki tudja, hogy meg tudná-e bárki állítani. Most mégis ő irányít, ő suttog szavakat a fejembe, és mintha a lovam is értené és hallaná a szavait, őrült módjára vágtat Valian felé. Ahogy megérkezem a Központba, hatalmas embertömeg fogad. Idegesen lökdösöm félre az embereket, hogy a szentély felé siessen.
~A tanácsházban van.~súgja egy hang a fejemben, és habár egyelőre még fogalmam sincs, hogy mi, vagy ki vár ott a tanácsházban, oda kell mennem. A híd előtt megállva gyönyörködök a tanácsházában, hiszen ez tényleg egy fantasztikus, robosztus, mégis művészi építmény. Senki nem csinált még egy ilyen hasonlót, csak az, aki ezt megépítette. Ezt még az elfek büszke népe is elismerni, így én is tisztelettel adózom az építésznek. A lovam hangosan prüszkölni kezd, majd hirtelen felnyerít és felágaskodik, elkapva egy mágus köpenyét. Határozottan lépek oda, miközben észreveszem a lovam nyergében a véres tőrt. Hirtelen mozdulattal fagyasztom oda a lábát a földhöz, megbénítom, hogy a vér ne tudjon a lábába áramolni. Hangosan mormog valamit, mire pofán vágom.
-Fogd be, boszorkány! Mi ez? – tartom elé a tőrt és mélyen nézek a szemébe. A tőr véres, így élvezettel nyúlok bele a nyúlós testnedvbe, és érzem, hogy két ember vére keveredik: az áldozaté és a gyilkosé. Ekkor hallom meg a katonák kiáltását és nem figyelve az erőmre és a boszorkányra, az gyorsan siklik ki a kezem közül és rohan el. A lovam utána siet, én pedig tanácstalanul fordulok a katonák felé, akik határozottan rohannak felém.
- Maradj ott, vérelf! – kiáltják felé, én pedig lassan felemelem a kezemet.
- Elnézést biztos urak, de tévedésbe keverednek! Nem én vagyok a gyilkos, akit keresnek! – szólalok meg határozottan.
- Hát igen, persze. Maradjon nyugton, elvisszük a börtönbe, és majd a bíróság kihirdeti az ítéletet. – tartja a torkomhoz az egyik őr a dárdát. Titokzatosan elmosolyodom, és a távolból meghallom a lovam nyihogását.
- Az igazi gyilkos egy boszorkány, akit – mivel maguk totálisan eltévesztették a gyilkos kilétét – a lovam éppen fogva tart. – jelentem ki mélyen a vezér őr szemébe nézve. Lassan leengedem a kezemet, majd a tőrön lévő vérbe helyezem és elmormolok néhány szót. Az úton kétfelé vércseppek jelennek meg.
- Az egyik út az áldozathoz, a másik a gyilkoshoz vezet. Kövessék hát az utakat! – szólalok meg. Határozott megjelenésem úgy tűnik, hogy meggyőzte a katonákat, mert a vezér lassan leengedi a dárdáját, és kétfelé osztja a csapatot. Két őr marad ott velem, még mindig felém tartva a dárdájukat. Unottan ácsorgok, és gyönyörködöm a tanácsházban, majd egy kis idő múlva megjelennek az őrök a lovammal, aki nem nagyon tűri, hogy bárki is korlátozza, és a gyilkos boszorkánnyal.
- Igazad volt, vér elf! Ártatlan vagy, ez a boszorkány lesz kivégezve. Elnézésedet kérjük! – hajol meg előttem a vezér őr, vélhetőleg rájött, hogy kivel is beszél. Határozottan bólintok, majd a boszorkányra nézek. Észrevétlen mozdulattal szorítom össze a szívében a vérét, mire a szívéhez kap és hangosan jajgatva vonaglani kezd a földön.
- Talán még a hóhér sem kell! – jelentem ki, felpattanok a lovamra és elvágtázok oda, ahova Gaireth irányít, a nevet suttogva a fejemben.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dremer
Istenség
avatar

Hozzászólások száma : 61
Munkahely : A halál ura

Character sheet
Nép: Istenek
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2013-08-07, 2:51 pm

*Wyerre oly nagyon messze nem is juthat a kikötőtől Lanuria fővárosának házai között, miközben a fekete fellegek egyre közelebb ólálkodnak.
A feltámadó hideg szél már hozza a készülő égiháború feszültségét, mely ott vibrál a levegőben. A kikötői sirályok is biztos helyet keresnek maguknak, míg az eső illatával megtelik a levegő. Mintha útjának javán kísérné egy tekintet, mintha árnyék vetülne rá a fellegek felől, tán a Halál urának uszálya simítja a szélben arcát?
Valian városában, nem messze az újszülött lénytől, egy eldugott sarkon megjelenik valaki. Ez a valaki egy vörös köpenyes férfi, minden bizonnyal egy mágus, mit jól jelez kezében tartott, szinte világítón fehér botja, minek tetején egy hosszú, tekergőző, sárkányforma lény trónol. Köpenyén jól látható a vörösköpenyesek rendjének jelzése.
A fekete hajú férfi mellett áll egy alak, egy kísértet, ki nagyon hasonlatos ahhoz a hullához, melyet Dremer hagyott nem is oly régen a parton. A vihar múltával bizton ráakadnak majd a kikötőben mozgolódó emberek.
A férfi hangosan köhög párat, miközben hátrasandít a szellemre, majd szabad kezével megsimogatja hosszú, hegyes szakállát, melybe őszes szálak vegyülnek, így inkább már szürkés árnyalatot vesz fel, semmint hajához hasonlatos hollófeketét.



Vár valamire, ez bizton állítható, míg a mellette ácsorgó szerencsétlen kísértet magát a lehető legkisebb méretűre összehúzva próbál szinte láthatatlan lenni.
Nem esik nagyon nehezére, hisz látható alakját így is nagy nehézségek árán tudja csupán fenntartani.
A Halál ura oly dolgokat mondott neki, mikre még életet hagyott lelke is görcsbe rándult. S Dremer most ott áll mellette, látszólag nem is törődik vele, de azt bizton tudja, hogy tán moccannia sem kellene ennek a vörös köpenyes hatalmasságnak, s ő semmivé foszlana azelőtt, hogy rájönne, készül valamire az istenség. S hova is futna, e világban? Hol Dremer az úr, menedéke nincs, s ama másikba, hol eddig életét élte, már nincs keresni valója.
A távolban, a kihalt utcán feltűnik valaki, kiben a kísértet arra vél ráismerni, ki nemrég életét vette.
Dremer, azaz a vörösköpenyes kivár, nyugodtan, botjára támaszkodva ácsorog a sarkon, majd midőn biztos benne, hogy a közeledő látta, amit látnia kellett, biccent a kísértetnek, ki szíves örömest foszlik szét annak rendje, módja szerint eltűnve a helyről.
A férfi egykedvűen ácsorogva szemléli tovább a női alakot, s az öltözékéből hulló tengervíz cseppeket.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wyerre von Morhan
Barnaköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 226
Életkor : 24

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2013-08-07, 6:46 pm

//Dremer a haláli Nagyúr Very Happy //


A kikötői táj elenyészik a házak tengerében, a hely ahol születtem immár látóhatáron kívül esik. Talán nem is bánom, leöltött gyengeségem a víz alá fúlt, új korok kezdetének ideje ez. Olyan kor, amiben a már megszűnő kettősség csak egy rossz álomkép, létezése is homály, borús, akár az ég.
A borongós idő mosolyt csalt elő, a kijutó tisztes zárás mintha szánt szándékkal követne utamon. Ijesztő volna? Nem… Egyenesen felemelő. Valamiféle magasztos impériummal táplál, jóleső, mámorító érzéssel telítődök el. Mélyen magamba szívom a lehűlt, friss levegőt. A barna köpenyt lerántom magamról, bár nem egyszerű, mégis zavar a jelenléte, átdobom vállam felett, s úgy haladok tovább. Az alkalom nem is oly távoli, hamarosan elhajíthatom a közelemből, de így vizesen még fojtogatóbbnak tűnt, és nem utolsó sorban irritálónak.
A gyülekező felhők sűrűsödő cseppekkel színezik meg az utca kövét, mire kitérve gyanakodva tekintek vissza. Megállok. Fejem hátrabillentve ízlelem meg a még mindig sós ajkaim, mindeközben kezem végigsimít a nedves hajkoronán. Mozdulataim lassúak, hagyják, hogy az eső nyugodtan pergesse le a magzatvíz szikkadt levét, s új helyről borítsa be a "harmat". A lefelé billenő államról fehér ingemre csöpög a hidegség, bőröm második rétegeként tapadt vonalaimra a szövet. Felsóhajtok, ösztönösen nézek oldalra a felbukkanó vörösségre.
Összeszűkölt szemeim a mellette lebegő alakot mérték fel, már felé tettem egy lépést, mikor az szertefoszolva vált semmivé. Teljességében szembefordultam a férfival, kinek öltözetén a jelzés új ízt adott számnak, ha nem lett volna az előbbi attrakció, nem időznék itt egy helyben. Az idegen számomra ostromló pillantása, újult ábrázatot vált ki bennem. Kétlem, hogy már valakinek a szolgálatába állt az a féreg, akkor…
Ridegségem most merev arckifejezés, közönyös tekintet ötvözte, az oldalról érkező széláramlat földöntúli kimértséggel indított meg. A fehér boton trónoló sárkány alakról a férfi szemeibe meredtem, ahogy lassú lépteim felé intéztem egyre közelebbről mérhettem fel. Léptényire tőle zárulnak össze lábaim, az idegesség legapróbb jele nélkül nyílik szám, ami mintha szólni kívánna az alakhoz, hang azonban nem jön elő, csak nyugodt sóhajtásaim szűrődnek ki közüle. S mit fogok tenni? Talán táplálni akarom Dremer feneketlen katlanát… Akár az is lehet, ez a Mágus is a verem lakója, véletlen egybeesés nem lehet, hogy ugyanazon szemekbe révedhettem ilyen hamar, kinek szívére ért rohamot én idéztem elő. 
A felhők már teljesen a város felé húzták magukat, hirtelen robajuk elementáris erővel, szerteágazva cikázott szét. Rezzenés nélkül, halvány mosollyal töröm meg kinyúló kezemmel az esőt, olybá tűnhetett készülök valamire. Előfordulhat. De most csak újonnan, határozott mozdulattal söpröm le homlokomon végigszántó égi nedvet, mi íves sugárban fröccsent egy lendítéssel a földre. 

 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   

Vissza az elejére Go down
 
Valian központja
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 16 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 11 ... 16  Next
 Similar topics
-
» A Seals Gyógyszergyártó cég központja

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Keleti szeglet :: Valian - A birodalom fővárosa-
Ugrás: