LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Homehttp://newagelaGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Valian központja

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2011-06-17, 12:44 am

* A fiatal gyilkos tehetetlenül áll a helyén, esélyeit latolgatja, belenéz a kék szemeibe. Nem támad, inkább az látszik rajta, nagyon is fél most. Végül is nekitámad, mivel nincs szándéka megölni őt, így csak eldobja a fegyverét, védekező pozícióba várja az ifjút. Az támad is, mire kissé fájdalmasan hárítja az ütéseit. Egy kis szünetben pedig ő támadja le a másikat, aki elég erősen védekezésre áll be. Addig kell kibírnia míg meg nem érkezik az őrség, lehetőleg azok akikkel találkozott. Támadás sorozata végén kirúgja a másik lába alól a talajt mire az beveri a fejét a földben. Csillagokat lát, nem tudja hol van. Újra hallja a páncél csörgést, meg is érkezik az őrség, akik elégedetten veszik át a terepet.*
- Szép munka kisasszony! Itt a jelvénye! * nyomja a kezébe, miközben az ifjút felkapják a földről. Meglátják a másikat és megkérdezi*
- Ez meg miért van itt? * Aki éppenséggel most kezd ébredezni.*
- Az a bűntársa. * Szólal válaszként, mire őt is felveszik a földről. Még nem indulnak, mert a vezetőjük vele beszél.*
- Elnézést amiért rosszul bántunk önnel kisasszony, meg gyilkosnak néztük. * Erre csak kedvesen mosolyog rá.*
- Semmi gond. * Fájlalja kicsit kezeit, meg az oldalát, ahol ütés érte.* további jó utat * Köszön el az őrségtől, akik keményen kezdik eltoloncolni a két embert, ő pedig visszatér a saját tevékenységéhez.*
Vissza az elejére Go down
Mitsuko Midnight
Zöld elf
avatar

Hozzászólások száma : 743
Életkor : 906
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2011-08-01, 8:10 pm

Februári 5. küldetés A másik én.



- E- elnézéts!
- Igen?
*Kérdeztem az engemet éppen megállító fiatal lánytól. A városban csak egy sétára indultam, semmi különöset nem volt kedvem csinálni az nap. A mágikus tanoda előtt haladtam el amikor a lány megállított.*
- Segítene nekem egy kicsit?
- Mit szeretnél? Miben kéne segítenem?
*Már kezdett furcsa érzésem lenni. Sejtésem sem volt, hogy mit akart tőlem egy fiatal lány. Amikor kezével felmutatott a mágusok tanodáját jelző táblára szinte már tudtam mit akar.*
- Melyik varázslatot nem tudod?
- Én mindegyiket tudom!
- Igazán? Hát akkor?
- Csak elméletben tudom őket igazán… gyakorlatban már macerás.
- Hát igen… ezért kéne többet gyakorolni.
*Mondtam mosolyogva, majd biccentve egyet indulni készültem, de a lány megragadta a karomat.*
- Kérem segítsen, hogy gyakorolhassak!
- De én nem vagyok mágus!
- Azt tudom, de önön kipróbálhatnám az egyiket? Most tanultuk nem rég.
- Gyakoroltad már?
*Kérdeztem gyanakodva. Rendben van az, hogy segítsek neki, de azért nem kéne rögtön emberen kezdeni. A lány elcsendesedett majd őszintén rám nézett*
- Eddig minden tárgyon és kisebb állatokon sikerült.
- Melyik az a varázslat?
- Átalakító.
- És visszafelé is sikerül?
- Igen.
*Nagy levegőt vettem. Átfutottam minden lehetséges alakot, melyben le kell élnem néhány percet, míg valaki vissza nem varázsol. Már ha az ember egy mágus tanoda előtt áll akkor csak jön valaki aki visszájára tudja fordítani a varázslatot. Szembe fordultam a lánnyal majd bólintottam.*
- Rendben bele egyezem, de… másik emberi alakot… nem állat… emberi alak… értetted?
- Persze, csak menjünk inkább oda a parkba, ott most úgy is kevesen vannak.
~Ajjaj… mire adom én a fejem. Ha már üres hely kell neki akkor igencsak óvatosnak kell lennem.
*Elindultunk a parkba s miután odaértünk úgy álltam meg, hogy sem fák, sem egyéb tárgyak ne essenek a varázslat útjába.*
~ Ki tudja, mire számíthatok..
- Felkészült?
- Én igen.. de remélem te jobban.
*Mondtam mosolyogva, mire a lány is elmosolyodott. Eddig igencsak feszültnek, de most már szabadabbnak tűnt. Lehunytam szememet s vártam a varázsszavak elhangzását.*
- αναδιπλασιασμός
*Mormolta orra alá a lány. Szinte a varázsszó után már éreztem is a hatását. Egész testemet furcsa meleg bizsergés árasztotta el.*
~ Nah várjunk… az átváltoztató varázsszó az nem a αναμόρφωση?
*Kérdeztem magamtól, majd megvárva míg elmúlt az érzés félve kinyitottam a szememet. Először azt hittem tükörbe nézek, de miután a „tükörképem” előrántotta kardját, márpedig én nem ezt tettem, rájöttem, hogy nem az történt aminek történnie kellett.*
- Te lány! Rossz varázsigét használtál!
*Kiáltottam a lesápadt lány felé. Rögtön előkapta a könyvét és mohón bújni kezdte, s közben szabadkozott míg én előrántottam saját kardomat. Csöppet furcsa volt saját magamat látni magam előtt. Nem voltam hozzá szokva. Még inkább meglepett az, hogy önmagamra támadtam, vagyis hogy a másik én rám támadt.*
- A fene, hogy saját magammal kell harcolnom.
*Gondoltam, majd kardommal védtem ki a támadásokat. De ez nem csak a védekezésről szólt, támadni is kellet, hát támadtam is. Egy- egy láb illetve ökölütés is ment, de szinte magamon éreztem ezeket, így hát maradt csak a védekezés.*
- Sikerült már… menjé vissza.. sikerült már megtalálni valamit?
- Igen ez a kettőző varázslat..
- Na ne mond! Ezt én is észrevettem. Inkább a vissza fordítót keresd.
*Mondtam kis gúnnyal a hangomban, majd tovább küzdöttem önmagammal. Már kezdett elegem lenni saját magamból, s már azt is untam, hogy meg akar ölni ezért úgy döntöttem kiszögezem magam.*
- Találd meg most gyorsan!
*Ordítottam, majd jó erősen gyomorszájon rúgtam magam, így csapódva az egyik fához. Rögtön elővettem egykezesemet s kivéve tokjából magam felé hajítottam, persze csak óvatosan. Ruhámnak vastagabbik részénél szegeztem magamat a fához.*
- Most mondd a varázsszót! Az összeolvasztást!
- συγχώνευση
*Sikítva tűnt el a másik én, s éreztem, ahogy vissza szállt belém*
- Ennyit a nyugodt napomról.
- Az összeolvasztás varázslatot tudtam…
- Mi?
- Az az egyetlen amelyiket hibátlanul tudok mindenen végrehajtani
- Istenek… akkor mért nem használtad hamarabb.....
*Sóhajtottam nagyot miközben szinte fejbe vágtam magamat. Levegőt kapkodva huppantam le a földre és néztem a lányra, aki igencsak érdekessé tette a napomat.*
- Egyet azért kijelenthetünk. A kettőző varázslatot tudod… De mostantól inkább állatokon gyakorolj..
- Hát inkább…
*Percekig ültünk csendben lihegve a földön, mikor úgy döntöttem itt az ideje folytatni napi semmit tevésemet, de előbb ki kell szednem az egykezesemet a fából. Amint sikerült kiszednem odasétáltam a lányhoz és a vállára tettem a kezemet.*
- Ügyes vagy de összpontosíts.
* Mondtam mosolyogva, majd visszaindultam az útra.*
- Köszönöm!
- Nincs mit de ha élni akarsz akkor ne keverd össze a varázsigéket!
* Mondtam vállam fölött hátra nézve, s mosolyogtam. Visszatérve az útra úgy döntöttem inkább vissza megyek a fogadóba. Nem volt valami nagy kedvem újabb különleges dolgokba ütközni.*




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mitsuko Midnight
Zöld elf
avatar

Hozzászólások száma : 743
Életkor : 906
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2011-08-16, 11:09 pm

Februári küldetés 4- A segítség


*Már egyszer megfogadtam, hogy nem segítek mágusoknak… végül is most sem segítek. Most csak mágussal szemben segítek. Ez a napom is úgy kezdődött, mint az összes többi átlagos, melyek végül mégsem lettek azok, amiknek szántam őket. Reggel kelés, evés aztán séta. Eddig ma meg is volnánk. Csak, hogy ismételten sikerült össze szednem egy olyan gondot, ami nem is az enyém, de én mégis felvállalom, mintha az enyém lenne. De végül is ki tudna ellen állni egy édi-bédi, szőke, kék szemű, kétcopfos kislánynak?*
- Néni néni néniiiii segííítseeeen!!!
*Ijedten fordultam meg, amikor ezeket a kiáltásokat hallottam. A már előbb említett kislány ott állt előttem óriás könnyeket nyelve. Apró tenyérben végződő kacsóit nyújtotta felém, s nem habozva fel is kaptam ölömbe. Megijedtem, amikor kezeivel szorosan átkarolta nyakamat, első gondolatra az futott át az agyamon, hogy biztos átverés és meg akar ölni, de végül ezt az aggodalmat a z „ Amit a feszültséggel teli élet okoz” listámra írom fel.*
- Mi baj van kincsem?
- Van egy bá…
- انفجار (arab)
*Mint derült égből villámcsapás, úgy lepett meg a robbanás, nem kis riadalmat keltve a járókelők között is, akik sikoltozva futottak százfelé. *
- A fene…háháhá hogy elvétettem.
*Mondta jó ízűn nevetve az egyik ház mellől kilépő fura alak. Az előbbi robbantást az ő számlájára írtam, mivel nem igen akadt más, aki ilyen mondattal köszöntene bárkit is. Szorosabban öleltem magamhoz a kislányt, s úgy fordultam, hogy a mágus ne láthassa.*
- Mit akar?
- Hehehehé én semmit… csak hihih azt a kislányt, akit magánál tart…
*Egyre csak közelebb és közelebb jött, én meg csak szépen lassan lépdeltem hátrafelé. Tudtam, hogy nem komplett ez a mágus és félne is kell tőle, hisz ha nincs észnél még veszélyesebb… így nem tudja irányítani erejét, még inkább célozni.*
- Minek neked?
*Ordítottam felé, miközben letérdepeltem s a kislányt letéve magam mögé küldtem. Mind két kezemet igyekeztem minél hamarabb a földre tenni, s felkészülni a varázslatra.*
- Szerinted?
* Kezdett közelebb jönni. Úgy látszik nem csak őrült volt, de részeg is. Ide- oda imbolygott, s dobálta magát. A vérének is inkább volt szaga, mint illata.*
- Kell nekem… hehehe… egy kis kísérlethez… hihi… ő lesz az én.. auu
*Ordított fel, mivel a nagy imbolygásnak köszönhetően egy fa ágába verte be azt az ütődött fejét. Elkezdtem koncentrálni, az erőt a kezeimbe összpontosítani, vártam azt az apró jelet, a bizsergést, hogy elmormolva a varázsszót támadhassak, vagy éppen védekezhessek, ha a mágus rájön, hogy mire készülök és ellenem támad.*
- Keress magadnak más kísérleti alanyt. Mondjuk egy patkányt, vagy önmagadat!
*A férfi feje igencsak bevörösödött a hirtelen haragtól, s igencsak elhatározott valamit.*
- Crack in terra
*Mondtam el a varázsigét, s szabadjára engedtem az erőt, de a varázsló gyorsabb volt s védekezett. Nem is érkeztem meghallani mit mond, Felemeltem kezeimet a földről, így megszakadt a varázslat, s ismételten megfogva a kislány elugrottam a keletkezett tűzgolyó elől. Szerencsétlenségemre, nem csak egyet küldött felém, s mivel célozni sem igen tudott, nem tudhattam, hova csapodnak be, csak azt, hogy minél messzebbre kell kerülnöm, a lehetséges célzástól.*
- Maga meghibbant!
*Leraktam a kislányt egy nő elé, aki úgy tűnt nem fog elfutni, és nem hagyja magára a kislányt, majd a kikerülve egy két újabb tűzgömböt, s elmormolva egy újabb víz varázslatot, amely igen hamar előjött, az előbbi koncentrálásnak köszönhetően, lehűtöttem a férfit egy kiadós zuhannyal. Eléggé meglepte őt, így megfeledkezett arról, hogy éppen felé tartok. Mögé kerülve végül sikerült úgy tarkón vágnom a könyökömmel, hogy eszméletlenül esett össze.*
- Hívna valaki egy őrt? Igazán örülnék, ha ez a mágus legalább egy hétre a rácsok mögé kerülne!
*Elég nehezen akartak megindulni az emberek, de végül mégis csak kerítettek egy őrt, aki jó erősen megkötözve végül elvitte a mágust. Nagy levegőt véve kicsit kifújtam magam. Ritkán vannak ilyen mozgalmas napjaim. A végül már igencsak fáradtan elköszöntem a kislánytól, majd visszaindultam a fogadóba, hogy végre pihenhessek. Úgy tűnik, ahányszor Valianban járok, mindig történik velem valami… és ez nem pozitívum a város felé a szememben.*



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 27

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2011-09-02, 8:36 pm

// 4. küldetés – Igazságtalan vádak //

* Még szinte alig hagyom el szülőfalum, mikor utam a birodalmi fővároshoz vezet. El se tudok képzelni más úti célt magamnak. Még akkor se, ha tucatjával hallottam olyan helyről, amit mindenképp meg akarok nézni magamnak.
A városba érve megdöbbenek. Egyrészt maga a város méretei, épületeinek léptéke, és a benne nyüzsgő emberek száma.
Falusiként nem vagyok ekkora emberáradathoz szokva. Még akkor se, ha utam során sikeresen érintettem néhány várost, de még azok se bizonyulnak elég felkészülésnek ehhez. Nem is igazán érzem jól magam ekkora tömegben, de hát nincs mit tenni, ha meg akarom ismerni a várost el kell viselnem.
Érdeklődésem hamar felülkerekedik korábbi problémámon, már szinte gond nélkül sétálok a városban. Fejemet szinte folyamatosan forgatva, hogy semmi se kerülhesse el a figyelmemet.
Bár ez elég érdekes megfogalmazása a helyzetnek, hiszen a folyamatos épület és a város lakói figyelése közben nem is egyszer csak egy hajszálon múlik, hogy nem megyek neki valakinek. Nem szeretnék felesleges problémát magamnak, még akkor se, ha szerintem itt az ilyen apróság mindennapos dolognak számít.
Némi kérdezgetés és némi kutakodás után sikerül megtalálnom a helyes utat a tanácsházához. Valian sok nevezetessége közül ez az, amit mindenképp meg akarok nézni magamnak. Egy hatalmas lyuk közepére épített elképesztő épület. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 27

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2011-09-02, 8:37 pm

// 4. küldetés – Igazságtalan vádak //

*Egy egész kört teszek az épület körül, közben alaposan megnézem minden külső jellemzőjét. *
~ Hogy épülhetett? Belülről is körbe lehet járni?
* Ezek a kérdések motoszkálnak a fejemben, miután sikeresen körbeérek.
Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy valaki matat a tarisznyámban.*
~ Engem akarsz meglopni??
* Azzal a lendülettel nyúlok is a tarisznyámba, hogy elkapjam az oda nem illő kezet, közben pedig megfordulok.
De csak egy adag fájdalmat sikerül elkapnom, mikor rámarkolok az oda rejtett késre. Egyből kikapom a kezem. Közben sikerül megpillantanom a tettest is, aki sietősen próbál utat törni magának az emberek között. Egy nagyjából velem egykorú fekete hajú srác lehetett, egy világosbarna köpenybe burkolózva, melynek a csuklyáját nem húzta a fejére, vagy csak leesett onnan a nagy tolongás közepette.*
- Hé te!
* Kiabálok utána, miközben ez alkalommal már óvatosabban veszem elő a kést. Ezzel a lendülettel fel is emelem, jelezve a fiúnak ezt elhagyta. A fiú egy pillanatig hátranéz, közben pedig csak mosolyog, majd befordul egy sarkon.*
~ Ebbe meg mi üthetett?
* A kés fúrcsa vöröses színben pompázik.*
~ Vér!! Ez nem az én vérem!!!!
* Ekkor tudatosul bennem mi történt korábban. Eddigre azonban már szinte mindenki engem és a kezemben pihenő véres kést bámulja. Az első dolog, ami eszembe jut, hogy követnem kellene a másik srác példáját és el kellene menekülnöm, de már az ötlet kezdetén megzavarnak.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 27

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2011-09-02, 8:39 pm

// 4. küldetés – Igazságtalan vádak //

- MARADJ OTT!! VÉGRE ELKAPTUK A NYAVAJÁST!! AZT HITTED MEGÚSZHATOD A GYILKOSSÁGOT?! KÉSZÜLŐDHET A HÓHÉR, hehe!
~ Na nee … Pedig most semmit se követtem el.
- Nem én tettem!

* Elég érdekes kijelentésnek hangozhat, öt őr előtt egy véres késsel a kezemben. Még saját magam se nagyon hittem el, pedig én aztán tudom, mi a helyzet.*
- Egy fiú rejtette a tarisznyámba az előbb!
- Na persze! Én meg Onoria papnő vagyok!! Dobd el a fegyvereket!!
- Maga szerint miért álltam itt, míg ideérnek, ráadásul a kést is látható helyen tartva?? Én is akkor szembesültem vele, mit tartok a kezemben !!

- Szerintem inkább csak elfáradtál és így akarod menteni az irhádat! A fél városon át üldöztünk és előttünk is üldöztek már!
~Na ez így nem vezet sehova!
- És fáradtnak látszom?

* Az őr végignéz rajtam, látszik rajta ez a kérdés megfogta, de nem adja meg magát.*
- Dobd el a fegyvereket!! Majd erre később visszatérünk!
* Hogy mondandóját még jobban nyomatékosítsa, lándzsáját felém szegezi. A mozdulatot a maradék négy őr is követi.*
~ Később esélyem sincs bizonyítani az igazamat.
* Eldobom a kést, majd elkezdem leoldani a hátamra fogott kardot. *
~ Még elkaphatom a fiút. Ezek szerint elég fáradt lehet. Nem futhatott sokkal messzebb.
* Miután eloldom a kardomat rögzítő csomót.*
- Nem szívesen válok meg ettől, majd kérem vissza! Hova tegyem?
* Mondandóm közben kezembe veszem a tokban pihenő kardot.*
- Mindegy, csináld már! Más dolgunk is van, mint rád …
* A kezemben pihenő kardot, hosszában dobom az őröknek, miközben az ellenkező irányba már el is kezdek futni.*
- Maga mondta! Vigyázzanak rá visszajövök érte!
* Bár az elindulás pillanatában még volt olyan, aki megpróbált elkapni, ezzel segíteni az őröknek, de sikeresen kicselezem, így szabad utat nyerve magamnak. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 27

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2011-09-02, 8:41 pm

// 4. küldetés – Igazságtalan vádak //

*Befordulok azon a sarkon, ahol a srác tette.*
~ Itt kell lennie!!
* Próbálom megtalálni azt a köpenyt, amit korábban láttam rajta, majd fekete haját, vagy ami még valószínűbb mostanra már csuklyáját. Közben persze nem sokat lassítva, hiszen az őrök valószínű most engem követnek.
Nem is kell sokáig keresnem. Szerencsémre nem túl sok olyan színű köpenyt látok, és még kevesebbre illik a többi szempont.
Ezeket az alakokat azonban egyenként kell ellenőriznem, ezzel elég sok időt veszítve. *
~ Nem ő az.
~ Ő sem …

* Már lassan kezdem feladni a reményt, hogy meglelem. Hallani vélem a katonák lépteit, vértjeinek csörgését a fülemben, mikor meglátom a srác arcát az egyik csuklya takarásában.*
~ OTT VAGY!!!
* Balszerencsémre ő is kiszúr engem. Ráadásul eddigre, az őrök is sikeresen rám akadnak.
A srác elkezd futni, én utána, engem pedig az öt őr követ. Ez a hetes fogat rohan két utcán keresztül, mire sikerül kellő közelségbe kerülnöm, a fáradt fiúhoz, hiába próbálta különféle dolgokkal akadályozni haladásom.
Végül egy ugrással sikerül a földre tepernem a fiút, majd kezét hátra feszítve ártalmatlanítanom.
Így várjuk meg a lihegő őrök megérkezését. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 27

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2011-09-02, 8:44 pm

// 4. küldetés – Igazságtalan vádak //

- Most … már .. elég ebből!!
* Szólal meg levegő kapkodás közben az egyik.*
- Őt kerestétek! Ő a gyilkos!
- Nem én tettem!
- Ne hazudj!
* Feszítek egy kicsit kezén.*
- AÚÚ!! Rendben, rendben én tettem!
- Így máris jobb!
- Engedd el azt a fiút!
- De hát …
- Mi a bizonyítékod?

- Nézzék meg a kezét! Még mindig véres!

* Mutatom az őröknek is azt a kezet, amelyiket hátra feszítem. Fel se tűnik, hogy a mutatásnál húzok rajta még egy kicsit, de a srác kiabálása észreveteti velem.*
- MONDTAM MÁR, ÉN TETTEM!!
* Az korábbi őr megnézi a fiú kezét, majd bólint egyet. *
- Rendben! Fogjátok el azt a fiút!
* Mutat rá a földön fekvőre.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 27

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2011-09-02, 8:45 pm

// 4. küldetés – Igazságtalan vádak //

* Mutat rá a földön fekvőre.*
*Felkelek a földről és hagyom, hogy két őr kezelésbe vegye a fiút.*
- Visszakaphatom a kardom?
* Kezemet kinyújtva várom az igenlő választ, de nem pont az érkezik.*
- Tudod, nálunk súlyos bűn a rend őreire támadni!
* Körbe néz a társaira.*
- 5 darna fejében elfeledkezhetünk arról a kis malőrről.
- MICSODA?! MAGUK AKARTAK ÁRTATLANUL A HÓHÉR ELÉ VINNI!! EZEK UTÁN MÉG ÉN FIZESSEK A MAGUK TÉVEDÉSÉÉRT ?!
- Ha nem fizetsz, osztozhatsz az ő sorsában is!

* Fejem vöröslik a méregtől, de semmi kedvem sincs ilyen hamar befejezni utazásaimat, hiszen még szinte el se kezdődött.
Magamban mérgelődve számolom le az 5 darnát az őrnek. Ezek után vissza is adják kardomat és folytathatom az utamat. *
~ Ez se lesz egyhamar a kedvenc városom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1774
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2011-09-27, 5:11 pm

//Alex - időn túli játék//

*Valian városa mindig tele van tömeggel. Felmerül a kérdés, hogy mit keres akkor itt egy olyan sárkány, aki mindenfajta kétlábúakból álló tömeget gyűlöl. Nem beszélve arról a tényről, hogy a szaguk mindennél erősebben beleissza magát az orrába és csak egészen hosszú idő után kerül ki belőle. Kain mégis idejött és ennek jó oka van. Nem őrült meg, de a csata Olassië városában felkeltette benne a gyanút, hogy kellőképpen feltűnt ott az ostromló Filnoren seregeinek.
Márpedig a bár repülő vár nem csatlósa legjobb tudomása szerint egyetlen sárkánynak, vagy ősi sárkánynak sem, semeddig sem tart, hogy hírt vigyen egy bizonyos ősi sárkánynak, vagy akármelyik gyűlölettel telt fajtársának, hogy bizony láttak egy megtermett arany sárkányt az ostrom alatt.
Nincsenek olyan sokan arany sárkányok, akik a világot járják és nem a Sárkány-hegységben, vagy azon belül is a Sárkányok völgyében, esetleg pont Enionban lennének. Ez az oka annak, hogy tudja, a vár könnyedén hírét viheti neki. Akkor pedig először is Furia, ha még nem tudná, biztosan megtudja, hogy él. Másodszor pedig egészen könnyen a nyomára akadhat neki. Harmadrészt az a furcsa, hogy ez még nem történt meg. Rendben van, hogy a kísértetek nagy többsége szövetségre lépett Lanurral, így nem szolgál ősi sárkányt, de mindenhol vannak árulók. Ezt nála senki nem tudhatná jobban. Mégsem akadtak még nyomára, pedig egy kereső szellem elől még ő sem tudna egykönnyen köddé válni.
Namelyr megáll a város főterén, tekintetét a városházára emeli. Ismét fekete kabátban van, mely jól rejti narancs köves kardját, s széles, izmos alakját is valamivel kisebbnek mutatja. A leomló, fekete haj ezúttal is ki van engedve, takarva arcának jelentős részét is, hiszen így jobban rejti arcát, mely a hét évszázad alatt talán többekben maradt meg, mint kellene.
Szó, mi szó, az emberek egy dologhoz azért elég jól értenek. Minél nagyobb városokba zárni magukat, ahelyett, hogy a szabad vidékeket népesítenék be. Az itt látható épület viszont akármelyik elfnek, vagy törpe építésznek is a becsületére vált volna.Egy kicsi még elmélázik, de utána már hátat is fordít neki. Nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy elbámészkodjon egy mégoly sűrűn lakott helyen is, mint a tér környéke.
Legjobb, ha a kikötőbe megy, ott hajóra száll és meg sem áll egészen Norlan kikötőjéig. Emlékszik egy szürke mágusra, akivel a sors itt sodorta össze, vagy inkább maga Furia. Egy ismeretlen megbízó, aki oda küldte a szürkeköpenyest hozzá a kikötőbe. Valian kikötőjében, akkor akadt újabb nyomra, s ez elég is volt ahhoz, hogy tovább nyomozzon a Rodelus-féle merénylet miatt. Az a szerencsétlen is Furia hálójában keveredett, s végül maga Kain oltotta ki az életét.
Az arany sárkány megint mélázáson kapja magát. Akkor még nem is beszélve Carnëról, aki mostanában elég sokszor eszébe jut a csata óta. Az ott történtek emlékeibe égették a vörös hajú nimfát. Pedig ő is csak egy kétlábú. De ideje menni. Az érzés, ami hirtelen, mint villámcsapás hasít belé, ott sikolt elméjében. Sárkány! Valahol a közelben. Csak reméli, hogy ha orra ebben a tömegben nem, de legalább szeme nyomra vezeti majd.A fekete kabát alatt megfeszülnek az izmok és a sötét alak már körbe is néz ében szemeivel, hogy felfedezze azt, aki talán a következő lesz a sorban, hogy megpróbálja kioltani életét.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alex Ian Keegan
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 647
Életkor : 32
Munkahely : épp ahol

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2011-09-30, 1:23 pm

//Kain//

*Nehéz időszakon van túl a sárkány. Sok minden történt vele az elmúlt egy hónapban, s mostanra egyre idegesebb, hisz van egy feladat, amit nem akar teljesíteni, de ha nem teljesíti, meghal. Egy hónapja keresi már Kaint, s kezdi hülyének érezni magát, hogy Valianban keresi, hisz mit keresne itt egy olyan sárkány, aki hiába barátságosabb velük, de attól még nem szívleli a kétlábúakat. Mégis itt van, mert reméli, hogy Furia nem megy ilyen helyekre. De tudja, attól a boszorkánytól nem menekülhet semerre se. Egy napja van még hogy végignézte Dylan kínzó műveletét, egy napja, hogy egy kicsi falu vezetőjét halálosan megfenyegette, de most mégsem gondolhat mindezekre. A város közepén sétálgat. Felrémlik benne egy emlék, hogy itt helyeztek egy véres kést a táskájába. Elfintorodik. Akkor majdnem megölte a gyilkost. Viszont, mikor Mitsivel töltötte azt a bizonyos éjszakát... akkor kegyetlenül meggyilkolt valakit. *
~Egyre sötétedne a lelkem?~
*Most miért van lelkiismeret furdalása és az arénában miért nem volt? Nem tudja, de most végre valami kizökkenti pusztító gondolataiból. Sárkányt érez a közelben.*
~ Ugye nem Fúria? Még van pár napom. Nem lehet ő!~
*És csak reménykedik, hogy az, akit már rég óta keresett. Végigpásztázta a tömeget, s meglátott, egy különösen sötét alakot, aki így már ismerős volt. Nem könnyebbült meg Alex. Ellenkezőleg. Szíve a torkában kezdett mélyeket dobogni, vérnyomása megnövekedett, s görcsösen markolászni kezdte kardja markolatát. Lassú léptekkel közeledett bajtársa felé.*
~ Mit tegyek? Ismer engem, s bízik bennem. Nem számítana a támadásra. Ha megölném... nem kellene többet rettegnem Furiától. Szégyellem, de rettegek tőle, hisz ki vagyok én, hogy szembe merjek szállni egy halhatatlan parancsával? Nem... sosem szabadulnék meg tőle. Akkor sem, ha megölném Kaint. Hiába fogadna el... örökké a szolgája maradnék... s nem... harcolnom kell a sötétséggel, ami kezd felülkerekedni rajtam. Nem akarok olyanná válni, mint az a bizonyos Dylan! NEM!~
*Addig gondolkodott, hogy már Kainhoz ért. Ha az arany sárkány már korábbról észrevette őt, láthatta, nagyon elmélyült a vörös sárkány a gondolataiban. Bár most nem sok látszik Alexből sem. Fekete bőrkesztyű a kezén, fekete nadrág, fehér vászoning, s a fekete kabát is rajta van, de mindezek felett egy fekete köpeny, mely csuklyája mélyen a fejébe van nyomva. Elfogyott a kenőcs... csak ennyi a gond. Most ismét kék a bőre. Szemben áll hát Kainnal, s még mindig a keze a kardja markolatán van. Titokzatosan néz társa szemébe, majd lehajtja fejét.*
- Üdv, testvérem!
*Egy darabig lent hagyja a fejét, majd újra feltekint, mégsem mer a sárkány szemébe nézni. Tekintete zavaros, és ideges. Azonban nem tesz semmit. Képtelen barátjára támadni. Hisz az már megmentette egyszer az életét éppen Furiától. S kezdi felfogni, hogy inkább meghal, mint megtegye. De fél... egyértelműen retteg.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1774
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2011-09-30, 11:15 pm

*Nem telik sok időbe felfedezni a sötét alakot, aki felé közeledik.
Ha más nem, rejtőzködése elárulja. Elvégre még paranoiás arany sárkányunk sem húzza fejébe a csuklyát a napsütésben, igaz, a fekete színtől így sem válik meg.
Hét évszázad tapasztalata, melynek része volt bizonyos szabotőri, és kémtevékenység is a kétlábúak között elegendő ahhoz, hogy felismerje azt, amikor valaki kardját markolássza, még ha takarja is azt köpenyével, vagy mással.
A mozgása, mikor fegyver van keze ügyében megváltozik szinte mindenkinek.
Az idegen sárkányé is ilyen, s Kain már eleget látott ilyet, hogy tudja, közel a harc lehetősége. De látta már azt is, mikor valaki feszülten, idegesen viselkedik, s a csuklya árnyékában villogó szempár erről, valamint olyan titokról árulkodott, melyet nem szívesen árulna el neki.
A lelkiismeret, ahogy a kétlábúak mondják, az a dolog, mely mindig utoléri a halandót, ahogy Kaint is utolérte, s kísérti azóta is.
Az idegen sem néz szemébe, s mikor odaér hozzá, már látja, hogy kivel van dolga. De ha nem is látná, a szaga, mely ilyen közelségben már egyértelműen érezhető, elárulja neki.
A kis vörös sárkány az, kit már kihúzott kétszer is a csávából. Előbb a Nagy Kaszásban, nem is olyan messze innen, másodjára pedig Sternben, Furia béklyója alól.
Azonban az akkori egyenes viselkedése szöges ellentétben állt a mostanival, s az arany sárkány óvatossága, paranoiája éppen elég ahhoz, hogy még óvatosabbá tegye.
Azonban pont emiatt nem ránt kardot. Nem féli a halált, bár életét azért nem adná ingyen, főleg egy fajtársának. Akinek Anzar nevelt fiának, s elárulójának feje kell, az küzdjön meg érte.*
- Hét évszázada nem hívtak így, s te sem tetted eddig.
*A hosszas hallgatás után a hang, mely száját elhagyja, kissé rekedtes, de a mondat végére kitisztul.
Nem kegyetlen, inkább szánakozó, mikor szinte érezni véli a félelmet Alexből, s ekképp is reagál rá.
Hangja nem bántó, inkább csak lemondó.*
- Ha a démonjaidra keresel gyógyírt, nálam nem találsz. A magaméival sem bírok…
*Sötét, szomorú szemeiből most sugárzik a legmélyebb bánat, s velük egyenesen a vörös sárkány tekintetét keresi.
Ha harcolni akar, ám legyen, de nem kívánja ő kezdeni. Csak egy pillanat kell ahhoz, hogy ha a vörös kirántja a kardját, elteleportáljon, s ha akarja, akár vissza is, a sárkány háta mögé. Akkor már kivont karddal.
De nem akar küzdeni, s talán Alex sem, hiszen eddig csak bátran küzdeni látta, nem így, mint most. Szoborként áll, készen arra, hogy ha kell, reagáljon, de azért még megszólal.*
- Elengedheted a fegyvered. Nem vagyok ellenség.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alex Ian Keegan
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 647
Életkor : 32
Munkahely : épp ahol

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2011-10-01, 9:51 am

*Mikor Kain reagál a köszöntésre, Alex így felel.*
- A neveden nem szólíthatlak.
~Főleg nem ekkora tömegben...~
*Majd Kain folytatja. Ekkor Alex nem felel, csendben marad. Még nem tudja mit tegyen. Talán el kellene menni a közelből valami olyan helyre, ahol nyugodtan beszélhetnek. Eszébe jut az a sikátor, ahol Akahanával beszélgetett.*
~Arra nem jár senki.~
*Kain most újra megszólal. Alex a kezére néz, s lassan elengedi kardja markolatát. Majd megfordul, s egy lépést előre tesz, majd hátrasandít.*
- Kérlek kövess! Beszélnünk kell! De nem itt!
*Majd elindul. Reméli, hogy az aranysárkány követi. Ha először nem is, azért csak van annyi kíváncsiság Kainban, hogy követi társát. Legalábbis ezt reméli Alex. Végre kiérnek a térről, addig Alex egy szót sem szól. Azonban ökölbe szorítja kezét, majd enyhít a szorításon. Majd megint ökölbe szorítja kezét, s megint elengedi. Ideges. De a legjobban amiatt, hogy fél. Ezt gyűlöli. Végre megtalálja a sikátort, bemegy, lehajtja fejéről a csuklyát, s a falnak támaszkodik. Ekkor előhúzza kardját, de nem támadólag, csak nézegeti. Majd így szól csendesen a kardot nézve.*
- Csak egy gond van. Te magad vagy az én démonom. Meg kellene, hogy küzdjek veled.
*Az utolsó mondatra Kain szemébe néz. Azonban újra a kardra pillant, s elengedi. Kísérteties hangon puffan a kikövezett utcán. *
- De inkább meghalok, mint hogy fejedet vegyem.
*Újra fajtársa szemébe néz, s el is ereszt egy szomorú mosolyt.*
- Bár nem aggódok érted. Biztosan legyőznél engem anélkül, hogy egy karcolást is ejtenék rajtad. Csak akkor ölhetnélek meg, ha bíznál bennem, s váratlanul hátba támadnálak, s elárulnálak. Sőt... talán még azt is túlélnéd. Így bármit teszek, a halál fia vagyok.
*Nem szól többet. Így is biztos van valami reagálni valója fajtársának is.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1774
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2011-10-01, 9:43 pm

*Végre reagál a sárkány, de közben úgy viselkedik, mintha állna valaki a háta mögött, szavai előtt még hátrasandít.
Kain azonban nem nézné ki belőle ezt a kétszínűséget, s a csapdaállítást.
Igaz az is, hogy Rodelusból sem nézte ki, s mégis majdnem elpusztította a főnixtoll.
Ha az egyáltalán valóban az volt.
De nem szabad elkalandozni.
A sötét szemek nem néznek félre, végig Alex alakján nyugszanak.
A vörös sárkány beszélni akar vele. A nyugodtabb helyekkel az a baj, hogy a rejtettségükből fakadóan kevésbé biztonságosak is, ha valaki tart tőle, hogy meg akarják ölni.
Kain sem indul azonnal.
Egy darabit még nézi Alex távolodó alakját, de végül arra a következtetésre jut, hogy ez a nap ugyanolyan jó a halálra, mint bármelyik.
Ha már megszőtték sorsa fonalát, s meg kell halnia, hát haljon ahhoz méltón, ahogy élt. S ez alatt most nem az árulást, a menekülést, a félelmet érti, hanem csak ennyit: sárkányként.
Mikor beérnek egy kis utcába, a vörös sárkány megáll, és nekidől a falnak.
A lehajtott csuklya mögül elővillan a kék arc, s a köpeny alól a kard is.
Az arany sárkány nem torpan meg. Még tesz néhány lépést Alex felé. Amikor itt a harc pillanata, a félelem valahogy mindig tovaszáll belőle.
Figyeli a kihulló kardot, amint az utca kövezetén koppan, majd sötét tekintetét ismét a szemben állóra emeli.*
- Nem tudhatod. Ez a szép a harcban. De egyben tévedsz, nem kell megküzdened velem.
*Azért a gondolatok özöne megindul az arany sárkány fejében is. Az nem lehet, hogy már ezt az újnak mondható ismerősét is megtalálták. Vajon ki? Furia maga?
Nem is kérdéses számára, hogy nem saját szándékból akarja megölni. Nem tett neki semmit.*
- Bárki is küldött, van választás, ahogy az eredmény sem lehet csak egyféle.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alex Ian Keegan
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 647
Életkor : 32
Munkahely : épp ahol

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2011-10-02, 2:45 pm

*Elereszt egy gúnyos vigyort a hallottak után.*
-Milyen optimista vagy. Nem ilyennek ismertelek meg. De abban biztos voltam, hogy az a feladós típus sem vagy.
*Lenéz a földre, s kis szünet után folytatja felemelt fejel.*
- Van választásom. Tudok róla. Vagy megöllek, vagy te ölsz meg, vagy nem öljük meg egymást és ezért más öl meg, de ha megöllek, attól még az a másik is megölhet, stb, stb... és a legszebb variáció, hogy nem öllek meg és még én sem halok meg.
*Újabb vigyor.*
- Van egy apró remény erre. Ezért ezt választom. Azonban van egy kérésem feléd. Nincs más csak te. Ezért arra kérlek, légy te az az egyetlen sárkány, akiben megbízhatok. Furia megtalált engem. Csodálkozott, hogy még életben vagyok. Majd kikövetkeztette, hogy csak te lehetsz az, aki megmentett, hisz átkának feloldását csak te ismered. Én nem mondtam neki, hogy te voltál, azonban ez nem érdekelte őt. Árulónak nevezett engem, nem is azért, mert a kétlábúakat védtem, hanem azért, mert a sárkányok ellen harcoltam. Azt mondta, akkor fogad csak be a sárkányokhoz, ha elviszem neki a Sárkány-völgybe a fejedet. Egy hónapot kaptam a feladatra. Napok vannak már csak hátra belőle. Hamarosan felkeres engem, ha én nem megyek, s ha megtudja, hogy nem öltelek meg, akkor nekem végem. Mit tehetnék egy halhatatlan ellen? Harcolni sem érdemes. Azonban kétszer is megmentetted az életemet. Illetve nem vagyok az a típus, aki felkérésekre csak úgy gyilkolászik. Nem vagyok én fejvadász. Főleg, ki vagyok én? Egy 25 éves kis sárkányka, aki talán emberi mércével érett, de sárkány mércével semmiképp sem. Ha mást nem is tudok tenni, csak figyelmeztetlek. Furia nagyon rád állt, s meg akar semmisíteni. Vigyázz magadra!-
*Ahhoz képest, milyen hallgatag volt eddig, most minden kibuggyant belőle. Jó kiereszteni a gőzt.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1774
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2011-10-02, 9:46 pm

*Hogy miféle viharok dúlnak a sárkányban, miközben hallgatja Alexet, azt csak szeme jelzi. Egyébként fakó, fehér arca, ha lehet, még fakóbbá válik, míg sötét szemei pislogás nélkül nyugszanak a vörös sárkány kék arcán.
Ezekben a szemekben hullámzik tova a kétségbeesés, a bizonyosság érzése, hogy gondolatai megint találtak, hiszen felmerült benne, hogy az ifjú esetleg épp Furia hálójába keveredett, de igyekezett elhessegetni ezt.
Amikor a vihar lecsendesül, akkor szólal meg ugyanolyan halkan. Nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy energiáját elfecsérelje ilyesféle dolgokra, s valami azt súgja neki, jobb is, ha az ifjú előtt nem mutatja ki teljesen, ami benne van.*
- Amit te optimizmusnak tartasz, csak tény. Olyan tény, amibe a magamfajta kapaszkodhat, mint utolsó szalmaszálba.
Ha nem így lenne, már hét évszázada halott lennék.

*Maga elé néz, szeme előtt leperegnek azok a harcok, amiket vívott, s kezdetben még Furia oldalán is, hiszen nem csak egyetlen ősi sárkány vett részt a háborúban, Risan, Anzar, Furia is ott volt. S még halandó sárkányok ezrei. Olyan hatalmas csatákat és akkora vérengzéseket talán azelőtt sem, de azóta biztosan nem látott a világ.*
- Furia okos. Nem is lehetett reményem, hogy nem jön rá, ha megtalál téged. De már éltem túl támadását neki, még ha szerencsével is. És azóta is élek.
Nem csak ő van a nyomomban. Más sárkányok is a fejem akarják, nagyobb dolgokért, mint amit te tettél Sternben.
Talán jobban tetted volna ott, ha kimaradsz mindenből.

*Közli vele véleményét.*
- De mint ahogy az idő keretét sem lehet visszaforgatni, úgy a megtett dolgokat sem visszaszívni. Viselni kell a múltat…
*Szív egy mély levegőt.*
- Nem tudok neked mit tanácsolni, talán, csak ha hiszel abban, hogy Roober valamiképp meghallgat, vagy Ritalea, akkor imádkozz hozzájuk. És köszönöm a figyelmeztetésed.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alex Ian Keegan
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 647
Életkor : 32
Munkahely : épp ahol

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2011-10-03, 7:15 pm

*Nem sokat haladtak előre a beszélgetésben. Kain semmit nem reagált arra, hogy legyenek ők ketten, akik bízhatnak egymásban. Elereszt Alex egy fintort.*
- Nincs tanácsod? Csak az istenek? Ha könyörgök nekik, tán halhatatlanná tesznek? Az istenek nem mások, mint akik szeretnek zűrt kavarni a földön, s mikor megoldhatatlanná válik a helyzet, az első sorból nézik a műsort falatozgatva.
*Oldalra fordul.*
- Ch... akkor csak magamra hagyatkozhatok.
*Morogta maga elé azért hallhatóan. Lehunyja a szemét.*
~ Nem szabad félnem. A holtak istenével mertem kiabálni, akkor mit nekem egy ősi sárkány? Ha akkor nem féltem a haláltól, most sem szabad. Azonban... mielőtt meghalok...~
*Felnyitja a szemeit.*
- Sternben Akahanával intéztétek a kristály megsemmisítését. Nem tudod, hol találom meg őt? Eddig akkor jelent meg, amikor fel tudott idegesíteni, de most szükségem lenne rá. Talán mégis van egy valami, amit egy isten megtehetne értem...
*Az utolsó mondatot ismét maga elé mondta. Kis szünet után újra megszólalt Kain szemébe nézve. Most már elmúlt rémülete. S az a tudat, hogy most már biztosan nem fogja megölni társát, lenyugtatta. Nincs lelkiismeret furdalása.*
- Esetleg... nem tanítanád meg nekem, hogyan vegyem le Furia átkát? Láttam a Nagy Kaszásban is, hogyan harcoltál. 700 év sok idő. Talán volna valami, amit megtaníthatnál nekem. De előbb...
*Ismét elfordul, s elgondolkodva fejezi be.*
- ... vissza kell jutnom.
~ Furia mondott pár érdekes dolgot a sárkányokkal kapcsolatban, ami viszont nem egyeztethető velem. Beszélnem kell a vadalani mágussal.~
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1774
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2011-10-05, 5:13 pm

*Kain csendben hallgatja Alexet.*
- Mindig csak magadra hagyatkozhatsz. Ha egyszer egy ősi sárkány ellen szegültél, legfeljebb a hozzám hasonlók állhatnak melléd, de mi egyre kevesebben vagyunk.
Mi, az árulók.

*Mondja ki Alexnek a szót, aminek magát tartja. Ismét csak hallgat. Akahanát Olassië óta nem látta, de amennyire ő tudja, nem különösebben kedveli a sárkányokat.
A sötét szemek most először kutatón figyelik az ifjú sárkányt. Van benne valami, a kék színén kívül valami egyéb még.*
- Olassiëban ott volt, amikor megtámadták a várost….de azóta nem láttam. Nem is keresem én egyetlen isten társaságát sem. Annak örülök, ha magam intézhetem a sorsom, amíg még dönthetek felőle.
*Egy pillanatra elgondolkodik. Az ősi sárkányok sosem adják ki varázslataikat. Ő sem ismeri mindet, pedig Anzar jó néhányat tanított meg neki, ha esetleg egy másik ősivel kerülne szembe, arra az esetre.
Azonban a fejébe verte, hogy más halandónak azt ki nem adhatja.
De hol van most Anzar? A világnak vajon melyik részén? Az Éj-hasadékba zárva, ki tudja, milyen helyen, körülmények között.
Ő pedig, bár megesküdött neki, már elárulta.
De akkor nem esküt szegett meg. Népét árulta el. Szavát azonban még nem szegte.
Az még megmaradt neki.*
- Megesküdtem, hogy sosem árulom el más halandónak, amit Anzar tanított. Ősi sárkány varázslatok. A feketék varázslatai.
De a hét évszázad sok tapasztalatot és veszteséget hozott. Neked jó, lehet más életed, még most indulsz csak….
Láthatod, amennyire lehet, eddig is melléd álltam, bár fennállt a veszély, hogy elárulom magam az üldözőimnek.

*Az arany sárkány arrébb sétál, most nem néz Alexra. Sout tanította, bár előbb őt is visszautasította. Ki tudja, ha Alex elég kitartó, őt vajon tanítaná-e?*
- Te vállalnád azt, hogy velem mutatkozol? Mit gondolsz, hány barátom van még életben? Szerinted milyen elveszíteni azokat, akikkel te jót tettél, vagy veled tettek jót? Egy számkivetett sárkánynak vajmi kevés ilyen van…
*Az utolsó mondatoknál felemeli fejét és a kék arcba néz. Megkeseredett a hang és szűkre húzza a fájdalom a fekete szemeket. Azok utáni fájdalom, akiket már elveszített, hazáját, népét vesztett lény fájdalma, s az ilyentől bizony megkérgesedik a szív.
Némi csend marad. Sok mindent megmutatott most magából, amit eddig nem sokaknak. Az ifjú sárkány máris bizalmasa, még ha talán nem is érzi. És minél közelebb engedi magához, annál nagyobb az esélye, hogy ő is elveszik majd, mint ahogy mások is.*
- Hova akarsz menni?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alex Ian Keegan
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 647
Életkor : 32
Munkahely : épp ahol

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2011-10-05, 7:29 pm

*Legelső mondatára nem reagál Alex, bár valami olyasmit mondott volna: Hát pont azt szeretném, ha egymás mellé állnánk. Majd valami érdekeset mond Kain.*
- Olassié?
*De nem folytatja, mert van fontosabb dolga, mint a tündék városán morfondírozni. Arra, hogy tanítsa meg Kain neki az átok levételét, még meglepőbb választ kapott. Erre már reagálnia kellett.*
- Most kezdem az életem? Ha nem tudom levenni Furia átkát, akkor nagyon hamar be is fejezem. De akkor legyen úgy. Nem kérhetlek esküd megszegésére.
*Kicsit dühös volt a helyzet miatt, hisz ez egy nagy reménye volt számára. Így most már teljesen reménytelen védekeznie az ősi boszi ellen. Ugyanis lehetetlen. Majd az utolsó megszólalásánál Kainnak, elgondolkodott, s egy darabig csendben volt. Megérezte, hogy most komoly dolgokról beszél az aranysárkány, s a szívét nyitotta ki felé, ha nem is tágasra, de egy résnyire biztos. És egy ki tudja hány száz éve árulás miatt bujdosó irányából ez nem is rossz. Értékelni kell. Kis csend után megszólalt.*
- Nem hiszem, hogy az én tapasztalataimmal vetekedhetnék veled. De igenis vállalnám, hogy veled mutatkozzak. Hisz mit veszíthetnék? Így is, úgy is halálra vagyok ítélve, s jobb egy barát társaságában meghalni, mint egyedül. Te sok barátot vesztettél. Nekem egy sincsen. Végülis ugyanott vagyunk. Én is számkivetett vagyok, persze csak kemény pár hónapja, de már az egész világ ellenem van. Hoh, szegény Alex! Nem értheted az én szenvedésemet, hisz közel sincs akkora, mint a tiéd. De fogadd el, hogy most egy cipőben járunk, s jobb volna összefognunk, mint játszani, s folytatni a "számkivetett szegény koldus vagyok" életet. Ha nem változtatunk az életmódunkon, akkor minden olyan marad, mint 700 éve, s azzal mit érünk? Inkább meghalok, mint az életem további részében egyhangúan éljek. Tartsunk össze! Mindkettőnk számára előnyös volna. Ahm... bár, hogy én mit adhatok neked, azt nem tudom, talán csak társaságot, de ahogy elnézem, az neked nem ártana.
*Mondja egy kis poénos beütéssel, majd újabb csend következik. Kain csak rákérdez a dologra, persze gondolhatta volna Alex, hogy ha hangosan gondolkodik, akkor ez bekövetkezik.*
- Vadalanba. Van ott egy kis elintézni valóm. Aztán meglátom, mit teszek. Lehet, hogy ott kellene maradnom. Lehet, hogy neked is át kellene jönnöd, ott nem érhet el Furia keze... öhm... karma.
*A végén elereszt egy béna mosolyt. Most kifejezetten jobban van már. A feszültség elment belőle. Sőt. Újra érzi, hogy van értelme az életének. Az pedig egy cél. S a cél: valami menő módon meghalni.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1774
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2011-10-07, 1:25 pm

*Az arany sárkány semmit nem reagál Alex azon kijelentésére, miszerint ha nem tanítja meg Furia átkának levételére, akkor már be is fejezi az életét.
Ő tudja a legjobban, hogy az ősi sárkány mennyire kreatív, ha a gyilkolásról van szó. Kicsi az esélye, hogy legközelebb ugyanazt a módszert használja majd a vörös sárkány ellen, mint amit már egyszer bevetett ellene.
Miközben a vörös sárkány beszél, nem néz rá. A falakat bámulja, a szűk utca még így is karban van tartva most, ilyen közel a főtérhez. Nem sok nézni valót talál rajta, így végül vissza is tér tekintete az ifjú sárkány kék arcára. Vadalan. Az a hely, amiről hallott ugyan, leginkább Anzar elbeszéléseiből, de sosem vágyott oda.
Nem mosolyodik el Alex vicces befejezésén. Ő nem találja ezt komikusnak, de biztos abban is, ha a fiatal vadalani sárkány megélte volna azt, amiket ő, eszébe sem jutna mindez.*
- Úgy tudom, Vadalant az istenek elzárták tőlünk, te mégis átjutottál. Nem tudom, hogyan és ki segített, de egyben biztos vagyok. Arra a segítségre megint szükséged lesz. Én is csak Alseran két gyerekét tudnám ajánlani, Akahanát és Roobert.
Találkoztam már mindkettővel.
~Nem túl békés hangulatban…mindkettőt leteremtettem és még élek. Talán mégis van valami oka, hogy még itt vagyok. Lehet, hogy a Hajnal völgye a megoldás mindenhez…~
- Vadalan viszont nem lehet az én világom és ezt a földet én el nem hagyom. Nem is beszélve arról, hogy én nem leszek egyetlen istennek sem adósa. Ha pedig végképp meg akarok halni, visszatérek oda, ahol születtem: Enionba.
Ott úgyis lesz egy rakás sárkány, akik rám pályáznak, csak át kell adnom magam nekik.
Ha egyszer lehetőséged lesz rá, Eniont látogasd meg. Annál jobb hely sárkánynak nincs e világon.

*Elhallgat. Fáradtnak érzi magát. Nekidől a szemközti falnak, kezeit pedig összefonja széles mellkasán. Hosszú a menekülés, egyre gyakrabban érzi azt, hogy jó lenne már, ha vége lenne. Talán ha legközelebb Furia megint ráakad már nem áll ellen. Vagy csak szól Alexnek, hogy itt van. Csak annyi, hogy levágatja a fejét az ifjú sárkánnyal és vége is. Akkor nem Furia ölné meg.
Egyszerűbb lenne. Alig maradt valaki, akinek hiányozna, s csak rövid fájdalom lenne az ára neki.
Mert kiknek lenne fontos? Carnënak, a vörös nimfának? Talán, de csak néhány közös csatát éltek meg. Vagy talán Sounak? Az ifjú sárkánynak egyéb gondjai is vannak. Ott van saját népe, emberi családja, akik fontosak neki. Van bőven dolga, s talán a halála híre el sem jutna hozzá. Nem tartja a kapcsolatot más sárkányokkal.
Más hirtelen eszébe sem jut neki. Mindösszesen két ismerős, egyikük egy kétlábú, másikuk egy ifjú sárkány.
Mégsem tudja még megtenni. Úgy érzi, még dolga van. Valami hívja a Hajnal völgye felé. Aztán meg ha a vörös vállalja azt, hogy bármikor elpusztulhatnak, akár együtt is, hogy meghalhat bármelyikük, nem tiltakozik tovább. Halkan szólal meg újra, már ismét Alexra nézve.*
- Ha visszatérsz, Norlan határában megtalálhatsz, ha még élek. Ott előbb-utóbb megjelenek…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alex Ian Keegan
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 647
Életkor : 32
Munkahely : épp ahol

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2011-10-08, 2:07 pm

*Amikor a sárkány a két istent ajánlotta, Alex biccentett.*
~ No igen... Akahana...~
*Mikor azonban arról volt szó, hogy az aranysárkány nem menne Vadalanba, az nem is volt furcsa Alexnek. Igazából számított erre a válaszra. Kaint nem egy menekülő típusnak gondolja. Majd az isteneknek adósnak lenni szöveg. Alex elvigyorodott, hiába nincs valami jó kedve Kainnak. Enionra biccent.*
- Remélem eljön az az idő, amikor elmehetek oda. Talán együtt is mehetünk. Azonban... tudod jól, hogy nekem sem lenne ínyemre, hogy tartozzak egy istennek. Ch... még csak az kéne. Viszont Akahana tartozik nekem. Lehet a kérésem tőle egy oda-vissza út.
*Majd egy hosszabb csend következik. Alex már gondolt arra, hogy el kellene mennie. Majd Kain végre megszólal. Alex megkönnyebbült kicsit. Megint bólintott.*
- Rendben. Akkor Norlanban találkozunk. Azonban most megyek. Örülök, hogy végre megtaláltalak.
*Majd kezét nyújtja Kainnak.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1774
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2011-10-08, 3:37 pm

*Az arany sárkány fakó arca megnyúlni látszik egy pillanatra. Az ifjú vörös lekötelezettjévé tette a Holdistennőt. Még a tojáshéj szinte le sem esett a farka végéről, de máris ilyen tettet hajtott végre. Ez teljesítmény. Lényegtelen, mivel érte el, ez akkor is igen nagy dolog.
Kain ellöki magát a faltól és közelebb lép, hogy elfogadja a felé nyújtott kezet.
Erőteljesen szorítja meg, de nem adva nagy erőt bele. Csak férfiasan, ahogy egy hozzá hasonló sötét mágushoz, vagy egy sárkányhoz illik.*
- Jó, hogy nem akartál megölni.
*A sötét szemek a kék arcban nyugvókba mélyednek. Az arany sárkány még mindig úgy érzi, hogy van a másikban valami. Valami, amiben hasonlók és valami, amiben talán különböznek. Ez utóbbi különbség az, amire igencsak kíváncsi. Zavaró, hogy ez a sárkány más, mint akikkel eddig találkozott. A mélyfekete szemek azt is suttogják, „Vigyázz magadra, te forrófejű!”
Elengedi a másik kezét, majd ha az már nem tartóztatja tovább, akkor biccent egyet köszönésképpen, s hátat fordítva elindul Valian kikötője felé, hogy találjon egy Norlanbe tartó hajót.
Bár a fekete bőrkabát nem reagál, a sárkányfülek óvatosságból hátrafelé figyelnek.
Nem szívesen hagyná magát meglepni, s mivel örökös paranoia uralkodik lelkén, megbízni sem bízik olyan könnyen még egy hozzá hasonlóban sem.
Ha Alex már nem szól utána, akkor el is tűnik az utca végén, hogy a számra oly visszataszító kétlábútömegben eltűnjön szem elől.*

//Ha már nem folytatjuk, akkor köszi a játékot és folyt köv. Smile//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alex Ian Keegan
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 647
Életkor : 32
Munkahely : épp ahol

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2011-10-08, 4:38 pm

*Kain elfogadja a kezet, s határozottan, férfiasan kezet fognak. A mondatra megrökönyödött Alex, de csa a gondolataiban, kívülről nem látszott semmi.*
~ No igen... jó.~
*Csak biccent egyet. Ő is a sárkány szemébe néz, s talán még veszi is az adást. Majd eleresztik egymást, s Alex csak nézi a távolodó alakot.*
~Egyre távolodik, egyre távolabb az esély, hogy Furia magához fogad. De nem baj. Ezt választottam. Nem leszek a szolgája senkinek sem.~
*Majd lehajolt kardjáért, s hüvelyébe helyezte. Még egyszer utoljára Kain felé tekintett, majd a másik irányba indult. Célja innentől megtalálni Akahanát.*

//Én is köszönöm! És igen... Smile //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sydney H. Low

avatar

Hozzászólások száma : 311
Életkor : 26
Munkahely : a világ felfedezendő, kiismerendő részein

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Karácsonyi családlátogatás...   2011-12-25, 10:03 pm

Megigazgatta magán ruháját, amit alig egy órával ezelőtt akasztott ki szekrényéből. Még szerencse, hogy akadt egy-két szükséges darab ruházata. Kínos lett volna abban a szakadozott öltözékben lófrálnia. Bár az a szakadozott darab a kedvenc ruhája volt. Ráadásul az összes közül a legújabb.
Lényegtelen - gondolta - most nem az a legnagyobb gonja, hogy egy megátalkodott alak garázda tettein agyaljon. Izgágaságának nagyon is komoly oka volt. Nem érezte sehogy sem jól magát bőrében, s ennek csupán egyetlen oka volt: szülei magukhoz invitálták, amikor megtudták, hogy ő is éppen abban a városban tartózkodik, hol ők átutazóban megszálltak.
Nem szerete a lány az effajta invitálásokat. Mert bár meglehet, tisztelettel meghajló küldönc hozza azt a bizonyos invitáló levelet, ám ez a meghívás nem elfogadható, hanem kötelező megjelenést kíván. Sydney épp elégszer próbálta meg elkerülni szülei lelkes meghívását a múltban. Valahogy mindig ugyanúgy végződtek azok is: ott állt a fogadóterem kellős közepén, s szemeit a padlóra szegezve, ujjait idegesen nyomorgatva hallgatta végig az ősei azon sirámait, hogy mennyire is rangjához és hölgy létéhez méltatlan életmódot folytat, s térjen már észhez és élje életét úgy ahogy azt a "Low" név megkívánja.
Hasonlóra számít most is. A végeredmény is hasonló lesz. Szülei csalódottan engedik útjára, s egy minimális havi apanázzsal próbálják rávenni, hogy adjon fel a kalandor élettel.
Pedig ő még csak nem is kalandor... Ő tudós, felfedező... Minden csak nem kalandor nő.
Hosszú vörös haját finoman táncoltatta a szél jobra-balra. Köpenyét erősen megkötve hordta magán, s nem félt attól sem, hogy egy esetleges erősebb szélroham lesodorja vállairól. Igaz, most szüksége is volt a köpenyre, mert a központi hidak egyikén sétált éppen átfelé.
Időnként le-lepislogott a sötéten tátongó szakadékba, mely a teljes központi részt közrefogta. Hideg széllökések kaptak bele olykor köpenye szegélyébe, s még hosszú ruhájának alját is fodrozgatták.
A lány néma csöndben haladt tovább. Egészen addig míg a hídról leérve meg nem pillantott egy ismerős arcot. Egy férfi állt vele szemben éppen a híd végében, hol ő most meg is állt az illetővel szemben. Amaz mélyen meghajolt, s úgy is maradva szólította meg a nőt.
- Mélységes örömmel tölt el kisasszony, hogy újra személyesen üdvözölhetem önt.

Sydney ajkain gyengéd mosoly jelent meg miközben finom érintésével felegyenesedésre bírta a nálánal jóval korosabb férfit.

- Hasonlóképp örülök én is Oliver! *Sydney szemeiben a vidámság szikrái látszottak, mikor az ötvenes éveinek végét taposó személyi inas szemeibe nézett* - Meséljen nekem, mi történt önöknél azidő alatt míg nem találkoztunk. Kíváncsi vagyok ám a piszkos kis részletekre is, s az idő is jobban telík majd a meséjével, míg apámék színe elé érünk.

Az inas büszke tartással lépdelt a még hozzá is aprócska termetű lány mellet, miközben előadta azt a sok hol nevetséges, hol kisssé szomorkás hangvételű történetet melyet az elmúlt három hónapban élt meg.
Negyed óra is alig telt el és a drága, szeretett Oliver már nem állt ott mellette, s nem szórakoztatta humoros előadásmódjával.
Nem... Most ott állt egy már neki is puccosnak tűnő, túldiszített, hivalkodó szoba kellős közepén.
Vele szemben egy finom ruhákba díszcsomagolt, illendő mennyiségű festékkel kifestet nő robogott felé karjait szét tárva. A közeledőről akkor is ordított volna, hogy nemesi származású, ha mezítelen szaladgál végig az épületben. A tartása, a járása, a gesztusai de még az arcmimikája is árulkodott rangjáról és neveltetéséről.
Az anyja volt. Az anyja, akiről meg sem nagyon mondanák, hogy egyáltalán Syd korú gyermeke van. Koránál jóval fiatalabbnak tűnő jelenésként ölelte keblére rég nem látott lányát.
- Édes kiscsillagom! Drágám úgy hiányoztál... *szavait itt félbehagyta, s a lányát kissé eltolva magától vételezte szemre az esetleges fizikai változásokat rajta* - Egek kicsikém, csont sovány vagy!
- Te is hiányoztál anya...
Syd hagyta, hogy a nő kifakadjon állítólagos véznaságán, pedig csak a vak nem láthatta, hogy igenis kellően gömbölyű ő mindenütt, ahol csak kell. Éppen annyira és éppen ott, ahol kell. De mi mást is várt volna édesanyjától? Minden alkalommal így üdvözli őt és Syd minden egyes alkalommal elnéző mosollyal fogadja a kritikát ami megjelenését és külsejét illeti.
Közben anyja már kézen is ragadta. Sydney alig bírta tartani vele a tempót. Érezhetően fel volt pörögve a nő, de nem volt ezzel így a lányka.
Örült, amikor anyja csacsogása mellett végre leülhetett abba a karosszékbe melyhez vezette őt, s az előtte lévő azstalról kezébe nem nyomott egy csésze, isteni finom illatot eregető teát. Ez volt a legjobb pillanata az elmúlt öt percben. A tea gyümölcs és méz illatkeveréke. Élvezettel szívta be tüdejébe a csábító illatot.
Kellemes pillanataiból összerezzenve szakította ki a mögöttük lévő ajtó finom csukódása, majd az irányából felszólaló hang.
- Valerie! Hagyd azt a gyereket szóhoz jutni! Még a végén negyed évente sem fogja betolni pisze orrát vénülő szüleihez, ha folyton bolondságokkal zaklatod.
A név szerint említett hölgy lelkes odaadással emelte ajkaihoz a gőzölgő csészét, s apró kortyokban kóstolgatta a forró italt.
Sydney nemesekhez illő hidegvérrel tette le teás csészéjét majd felállt, lesimította ruhájának széleit, s úgy fordult a kivételesen jól ismert hang tulajdonosa felé.
Mire pillantásuk találkozott a férfi már alig három lépsnyire állt tőle.
- Apa... örülök, hogy újra láthatlak. * mondta kissé visszafogottan a lány*
A férfi pár másodpercig néma csöndben mérte végig lányát tetőtől talpig. Végül, Syd legnagyobb megnyugvására, a férfi elmosolyodott, s szét tárta karjait.
- Na gyere már ide te csökönyös lány!
A lány szemeiben újra ott ugráltak a vidám kis szikrák, ahogy az apjához rohant, és karjai közé vetette magát. Boldog volt, hogy apja szerető karjainak ölelésében álhatott újra. Még akkor is, ha ez nem tart sokáig. Hiszen úgyis csalódottan fog a végén elvonulni, amikor egyértelművé válik, hogy leánya bizony nem hajlandó most sem haza térni a családi otthon melegébe, biztonságába.
- Annyira hiányoztatok... *és ez igaz is volt, hiszen nem volt olyan nap, amikor ne érezte volna fájdalmas hiányát szüleinek.


A hozzászólást Sydney H. Low összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2011-12-26, 12:14 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sydney H. Low

avatar

Hozzászólások száma : 311
Életkor : 26
Munkahely : a világ felfedezendő, kiismerendő részein

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Karácsonyi családlátogatás...   2011-12-26, 12:02 am

A férfi arcán felhős mosoly bújkált. Öröm és bánat egyszerre tükröződött szemeiben, amikor lányát elengedve a napfényben fürdő ablak földig érő, hófehér bársonyfüggönye elé sétálva megállt, s figyelmét az odakint nyüzsgő emberekre fordította, majd újra megszólalt.
- Nem kérdezem, szándékodban áll-e hazatérni velünk. *mély hallgatás után szólalt meg csak ismét* - Ez alkalommal szeretném elkerülni az olyan felesleges dolgokat, mint a győzködésed.
Sydney letette a közben kiürült csészét az asztalra, s úgy szakította félbe apja szavait.
- Apa én...
Eddig jutott aztán néma csönd. Elhallgatott mert vele szembe forduló apja mutató ujja felemelkedett így kérve csendet, hogy befejezhesse mondandóját.
- Úgy döntöttem, várok türelmesen. Előbb vagy utóbb úgyis elérkezik az a nap, amikor végleg hazatérsz az otthonodba. Addig is...
Mondatát félbe hagyva lépett el az ablaktól, hogy egy - a helyiségre annyira jellemzően túldíszített - asztalhoz menjen. Kihúzta a felső fiókot. Egy zárt ládika került elő belőle. Az apja zsebébe nyúlva emelte ki a látszólag hozzá való kulcsot. Valóban ez nyitotta. Végül a fedél felnyílt, s a férfi kiemelt belőle egy bársonyos anyagú zacskót.
Finom csendüléssel koccantak össze benne a pénzérmék. Sydney már-már tüntetőleg felállt, hogy sértve elforduljon a sejthető történés elől. Apja hangjának megtörtsége mégis megállította megkezdett mozdulatában.
- Sydney drágám! Ez alkalommal mindenféle hátsó szándék nélkül kínálom fel neked a támogatásunkat.
Syd szó nélkül állt ott, míg a férfi megállt előtte. Sydney érezte apja kezének jóleső melegét amikor az megfogta, s felemelte a kezét. Fölfelé fordított tenyerében landolt a puha anyag. A súlyán azonnal érezte, hogy ez bizony jóval több, mint azt megszokta.
- Apa ezt nem szabad! Már a havi apanázsom is nehéz szívvel fogadom el tőletek. Ez annál jóval több lehet.
Sydney előre nyújtotta kezét visszautasítása jeleként de, apja mindkét kezével fogta meg a felé nyúló kezet, s finoman összecsukta a lány tenyerét.
- Sydney, kérlek! Valóban több, mint az apanázsod. Ám hónapok óta már azt sem fogadtad el. Szeretném ha úgy tekintenél erre a pénzre, hogy az elmulasztott hónapok lettek pótolva.
Syd kérdőn nézett rá.
- Ez sokkal több, mint három havi apanázsom.
A férfi mosolygott. Ettől midnig kellemes érzés bújt a szívébe. Közben anyja is felállt, s férje mellé állva szólalt meg.
- Apád és én úgy gondoltuk, nem sértünk meg azzal, ha az apanázsodat megemeljük és kipótoljuk egy kevés darnával az ünnepek alkalmából.
Ez használt. A leányzó sóhajtva nézett hol a szülőkre, hol a kezében tartott bársony anyagra. Mégis engedett nekik. Újra engedett az akaratuknak három hónapi sikeres ellenállás után. De tudta, most nem hozakodhat elő kifogással, hiszen ezek ketten okosan úgy időzítettek, hogy az ünnepek okán ne utasíthassa vissza gesztusukat.
- Nem bánom... Elfogadom. *kivárt, míg szülei arcán feloldódnak azok a sötét árnyak melyek a visszautasítás félelméből telepedtek finom arcbőrükre* - Nagyon szépen köszönöm, hogy gondoltok rám... és annyira sajnálom, hogy mindig ennyire külön utakon sodródunk.
Hirtelen mindkét szülőjét átölelte, s erősen kapaszkodott bennük, s úgy szólalt meg.
- Szeretlek anya... szeretlek apa... És bocsássatok meg nekem, amiért ennyi szívfájdalmat okozok nektek a távollétemmel.
Fején érezte a nyugtató hatású simogatást. Mindkettő szülője simogatását. Majd apja újra megszólalt.
- Gondolom mindjárt megint elviharzol, ahogyan azt tenni szoktad... *halk kuncogás volt erre a válasz, ami felért egy igennel* - Egy feltételem mégiscsak volna.
- Apaaa... *Syd tiltakozó hangja elhalt, amikor a férfi az ajkaira tette ujját, hogy halgassa őt meg.
- Az egyetlen feltételem csupán annyi, hogy az ünnepi vacsoránál megjelensz, hogy ennyi év után végre büszke apaként, s egyben családként ülhessünk le egy ilyen szent ünnep alkalmából.
A lány elnevette magát.
- Hát persze, hogy eljövök... Igen! Számíthattok rám a vacsoránál. Számíthattok.
Percekig álltak ott így összeborulva. Végül diszkrét kopogás rebbentette szét őket.
- Tessék!
A családfő hangjára kinyílt az ajtó és tisztelettel meghajolva jelent meg Oliver.
- Elnézést milord! A kért kocsi megérkezett.
- Köszönöm Oliver. Távozhat kérem. *volt a válasz*
Az inas újra meghajtotta derekát, s diszkréten távozott a helyiség ajtajából bezárva azt maga után.
A lord a lányához fordult ezúttal felszabadultan mosolyogva.
- Este találkozunk. Küldök érted kocsit.
Sydney nem ellenkezett. Felesleges és értelmetlen is lett volna. Ebben mindig hajthatatlan volt apja, mert ő azon mottó gyakorlója, hogy mindennek adjuk meg a módját!
Nem egész egy órával később ott ült bérelt szobájában, s az ágyra kiborított darnákat nézte kicsit dühös pillantással.
- Még, hogy kicsit megtoldottátok... Persze... Megtoldani semmit nem szoktunk majd' 30 darnával... Miért kellett 50 darnát rám bíznotok? Ez rengeteg pénz.
De a dohogást félretette inkább és feltúrta ruháit. Kiakasztotta a legjobbat, melyben elviselhető kiadásban jelenhet meg azon a flancos vacsorán.
Persze tudta, szülei nem lesznek elragadtatva attól az apróságtól, hogy történetesen egyetlen valóban ünnepi alkalmakra való ruhája sincs meg már. Minden feleslegesnek ítélt darabtól jó pénzért megszabadult. Máskülönben hogyan is fedezte volna eddig életmódját. Mégsem az utcán nőtt ő fel, hogy bármilyen körülmény között megéljen. Azért ott volt benne a nemesi vérvonal, ami üvölteni is kezdene, ha nem patyolat tiszta ágyban hajthatná álomra fejét. Ahogyan azt egy nemesi sarj teszi minden áldott este.
Összekaparta a pénzdarabokat, magára kapta köpenyét, s alaposan biztonságban tartva a kis vagyonát (a kebelében) elhagyta szállását, hogy az ünnepi vásáron szétnézhessen hátha talál valami hasznosat. Egy ruhát vagy akár valami feljegyzést. Bármit, ami csak felkelti figyelmét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2012-04-10, 7:18 pm

//4. küldetés – Igazságtalan vádak//

* Kellemes napsütéses délutánnak néz elébe, az égen pár gomolyfelhő hömpölyög át az égen. Nincsen meleg, s ez tetszik neki, nem fog leizzadni mint múltkor a döglesztő Agare Sivatagban. Ha felnéz a felhőkre,akkor látni, ma nem kell attól tartania esni fog, még zivatarral sem kecsegtet. Valianba azért jött, mert fel kell töltenie a készleteit, nagyobb útra indul,ahhoz szükséges egy alapos felkészülés, ami tartalmaz ennivalót és innivaló . A város mint általában szokott lenni eléggé forgalmas, emellett megszokta kendője levételét mikor őrökkel találkozik, nehogy gyanút keltsen és cellába zárják.. Természetesen este, mikor megfogyatkozott a tömeg vagy kinn a szabadban előszeretettel rejti el arcát mások elől. Hozzá kell tenni ez a titokzatosság nem csak rá jellemző, hanem az összes fehér elfre. Valian utcáit utálja mikor nagy tömeg van, megy a lökdösődés ami könnyen felkorbácsolhatja egyes emberek vérét, nem egyszer látott már verekedést, esetleg halálos kimenetelű párbajt. Óvatos általában, ha meglök valakit véletlenül, máris kér bocsánatot az illetőtől. Általában bejön a módszer, természetesen párszor előfordult, hogy egy zsémbesebb emberbe botlott akivel összeverekedett a lökdösődés miatt. Azt gyorsan lerendezte míg megjöttek a városőrök, akik már egy összevert férfit nyalábolhattak fel a földről és vihettek az ispotályba gyógyulni. Ennyi év után sok kis történetet megélt, amelyek köthetők egy-egy helyhez és időhöz. Valian nem csak a forgatagáról híres, hanem a tanácsházáról, amit még egyszer sem látott, most arra igyekszik éppen. Még mielőtt odaérne a tanácsházhoz, elidőzik a házakon, a háztetőkön és az utcák rendezettségén. Az emberek közül csak azokat figyeli meg, akik igazán kitűnnek a tömegből. A fél órás séta után, Valian szívében megpillantja célját. Lenyűgöző látványt mutat a többi ház között, mutatva méltóságát a többi felé, meg részben kirívó, így minden könnyen felismerheti. Túlozva kicsit a dolgot, még a vak is ide találjon, ha esetleg dolga akad a tanácsházban. Egyre közelebb érkezik az épülethez, egyre több részletet fed fel maga az épület, ugyan nem ért az építészethez de egy hozzá hasonló embert megindít egy kicsit egy ilyen látvány. Figyelme teljesen elkalandozik, oda tapad a látványosságra, nem vesz tudomást arról ami zajlik körülötte. Egy rohanó alak jelenik meg, meglökve az embereket akik változatos módon adják ki dühűket. Egyenesen felé tart, hangosan zilál a gyors futástól, az egész Valian városőrség üldözheti. Őt valamiért nem löki fel mint a többit, viszont a tarisznyába rejt egy tárgyat, amitől a tarisznyája nehezebb lesz és kicsit jobban húzza a vállát. Annyi időre látja a távozót, hogy a hátát és az öltözetét lássa, számára több információ nem kell. A kíváncsisága utat tör agyában, benyúl a tarisznyába mikor éles fegyverbe ütközik a keze, végül a markolatnál megfogva kiveszi a tört. Nem telik bele pár pillanat mikor tetőtől talpig felfegyverzett őrök lépnek oda hozzá, megragadják erősen, kezéből kiveszik a gyilkos eszközt, s teljesen lefegyverzik. A négy fős csapat vezetője csak utána érkezik futva, s látja sikerrel jártak akkor odalép hozzá.*
-Megvagy te gyilkos végre ! Több esélyed nem lesz, hamarosan viszünk kivégezni! *Még nem fújta ki teljesen magát, a levegőt kapkodja. Kis idő után folytatja.*
-Ugye örülsz ennek? Drága életedtől elbúcsúzhatsz. * Kemény vezetőnek látszik, azonban egy mosolyt küld felé, egy halványat. Összeszedi a gondolatait, teljes hitelességgel és nyugodtsággal kezd el a kapitányhoz beszélni.*
-Az lehet elkaptak, viszont én teljesen ártatlan vagyok. A gyilkos a fegyvert bepakolta a tarisznyámba, én meg kíváncsiságból kivettem mikor ezt a szép épületet néztem. Aztán a maga emberei leszereltek.* Mondana mást, azonban a kapitány azonban rögtön felcsattan mérgesen, mert nem hiszi el ezt az egészet.*
-Hazudsz te fattyú! Úgy hazudsz mint mindenki más! Meg akarsz téveszteni! Mond el rendesen az igazságot. Mond meg te ölted meg a feleségem és a lányom!*Kérdő tekintettel néz a kapitányra, egyrészt új dolog a számára ez az információ, más részről ártatlanokat még sosem ölt mint anya vagy gyermek. A kapitány szemmel láthatólag még inkább dühösebb, látni mennyire fáj a felesége elvesztése, nem csak a feleségéé hanem a gyermekéé is.*
-Tagadod?! * Nem tudni, hogy keseredettségében, esetleg más miatt de egyszer hasba veri, még szerencsére az őrök fogják. Összegörnyed az ütéstől, azonban lesújt a második csapás ami az arcát éri. Meg se nyekken tőle, a kapitány picit levezette a feszültségét és dühét.*
-Mocskos egy fehér elf vagy! S ne nézzük le fajtársaid? Ne vessük meg az elfeket, mert tovább élnek? Tévedsz!* Az események nem túl rózsásak mikor egy szavahihető kereskedő megy oda társával, felvázolják a helyzetet amit láttak, hevesen rá mutatnak, hogy ártatlan. A kapitány felé ránéz a fogolyra, látszik nem igazán akarja elengedni. Végül csak int a katonáinak, hogy engedjék el aztán visszakapja a fegyvereit.*
-Megúsztad elf!* Már lépne le a kapitány mikor odaér a vállához, szemmel láthatóan szigorú szemmel pillant vissza rá, hogy mégis csak meg akar halni?*
-Én elkapom a férget, legyen az élve avagy holtan. Többet nem ígérhetek. Bár gyanítom inkább élve kell.* Nem enyhül a pillantása a kapitánynak, csak haragosabb lesz, hogy mit képzel minek képzeli magát?*
-Tegyen ahogy akar, ha elfogja talán jutalmat adhatok. * Nem foglalkozik vele többet a kapitány, elsétál az embereivel együtt. Az ütései még mindig sajognak, fölég ami gyomron találta. Nincs sok ideje, nem szabad engednie, hogy meglógjon a tettes. Még odabiccent a két kereskedőnek köszönetképpen, aztán utána ered a gazfickónak. Enyhén kocogni kezd, ösztöneire hagyatkozva kezdi el keresni. Fejvadászat során, mindenképpen szükséges az ösztön, legtöbb esetben úgy megtalálja meg az alantas alakokat.
~Eclair istennő, elfek őrzője segíts.~Küld fohászt Istene felé, ami talán Istene fülébe jut, vagy sem. Befordul egy sikátorba, ott végigszalad a másik utcáig. Átvág a tömegen, beszalad a következő sikátorba, ahol zajokra lesz figyelmes. Előveszi a tőrét, a zaj forrása felé lép, azonban egy kóbor állat jelenik meg amire fellélegez. Elrakja fegyverét, tovább indulva elkezd érdeklődni, nem láttak-e egy elrohanó embert? Kezdetben nem jár sikerrel, később viszont tájékoztatják, hogy láttak egy embert elrohanni nem sokkal ezelőtt mielőtt megérkezett volna, ráadásul amerre haladt azt is megmutatják neki. Minden információt megköszön, egyben gyors tempóra vált, amilyen a gyilkosé. Sikátorokon, tömegen halad át, mikor erőfeszítései talán odafenn fülekre találtak. Megpillantja a gyilkos hátát amikor távolodik, ő pedig utána veti magát. A másik alkata alapján embernek néz ki, ahhoz képest gyorsan fut és kitartóan, azonban ő a könnyebb ezáltal gyorsabb is. A távolság kettejük között, csökkenni kezd elég közel jár mikor a gyilkos észreveszi el akarják kapni. Elkezd cikázni, borogatni maga után, azonban az előtte levő tömeg lelassítja. Mikor pár lépés van hátra, akkor ráugrik, ezzel a földre terítve. Megkezdődik a küzdelem a vadász és a vad között. Próbálja megrúgni őt a gyilkos de kitér előle, aztán visszatámad az öklével. A gyilkos fejében meg sem fordul az, hogy elmeneküljön, inkább vele akar végezni. Dulakodásukat az egész város látja, a verekedést élvező közönség még fogadásokba bocsátkoznak, hogy ki fog nyerni. A gyilkost nagy nehezen de megveri, jó pár megrúgassál és öklössel.Megviseli a gyilkossal való verekedés, kemény ellenfél, beszerzett jó pár sérülést. Végül amikor kifújta magát, akkor megkötözi a gyilkost, s aztán megy megkeresni a kapitányt. Prédáját példaképpen toloncolja végig az utcán, az emberek szemében némi hála látszik, főleg azokéban akiket fellökött. Megérkezik a kapitányhoz, aki jelenlétében alaposan kifaggatja a bűnös személyt, aki megtörten bevallja minden elkövetett gaztettét. Két őr kíséri le a cellájába, a Kapitány elégedve indul felé.*
-Köszönöm, nagy szolgálatot tett a városőrségnek. Minden elismerésem az Öné.* Ejti ki a szavakat hálásan, miközben jól felméri a lényét, meg milyen sérüléseket szenvedett el.*
-Látom jól megküzdött vele. Holnap felakasszuk az igazi gazfickót. Esetleg eljöhetne megnézni. *Hirtelen válaszolna a Kapitánynak, de letesz róla, nem akarja felfedni fejvadász mivoltát előtte, így átgondolja végül mit mondjon.*
-Nem minden lehet könnyű falat. Ami a feleségét és gyerekét illeti sajnálom. Tudom miken megy keresztül, én szintén elvesztettem a családom. *A kapitány szeme elkerekedik, nem nézte volna ki belőle, azonban nem sokáig marad hallgatag, mert még sok tennivalója van. Kissé félre húzza, kissé zavarban van.*
-Ami a két ütést illeti, bocsánat érte. Elvesztettem azt hiszem a fejem akkor. * Másodjára teszi meg, ráteszi a vállára a kezeit, ezúttal tényleg megnyugszik tőle a férfi.*
-Fátylat rá. Inkább azt hiszem meglátogatnám a helyi Ispotályt.*A kapitány készségesen elmagyarázza az útvonalat neki, elköszön tőle és megy a saját dolgára. Nem lettek barátok, amit nem sajnál. Az útmutatásnak megfelelően, rögtön felkeresi az Ispotályt, ahol megvizsgálják alaposan és ellátják. Mikor ott végzett, az igazi céljára összpontosítva vegyül el a tömegben.*
Vissza az elejére Go down
Al'Eron Ryden Savion
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 118
Életkor : 616
Munkahely : Úton-útfélen

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2012-08-24, 2:28 pm


//Decemberi küldetés 3. - Ki a tolvaj?//

*Valianban van ismét. Sokat jár erre. Most éppenséggel nem Onoria küldte, egyszerűen csak sziesztázik itt, s ha akad valami munka, elintézi. Egy nap a nagy tanács háza előtt ácsorgott, egyik ház falának nekidőlve, s csak bámult maga elé. Griffje most nem volt vele, elhagyta a várost, hogy vadászhasson. Reggel volt, nagy volt a nyüzsgés a központban, mindenki sietett valahova, szinte csak ő volt az egyetlen, aki nyugodtan ácsorgott, s nem idegeskedett semmi felől. Nem tett egyebet, csak nézte az embereket.*
~ Ch... bár érteném, miért teszik. Mi hajtja őket? Mely az a szívbéli érzés, ami igazán motiválja őket? A remény? Vagy a félelem? Talán a remény elvesztésétől való félelem. ~
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Al'Eron Ryden Savion
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 118
Életkor : 616
Munkahely : Úton-útfélen

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2012-08-24, 2:29 pm

*Elmerengve figyelte az embereket, néha egy vitát jobban megfigyelt, s a végén mosolygott, függetlenül attól, melyik fél is nyerte meg a vitát. Egyszer csak odalépett hozzá egy férfi, akinek sötét szemei árulkodók voltak. *
~ Valamiben sántikál. ~
- Te vagy Al'Eron Ryden. Igaz?
*A tünde biccentett.*
- Hallottam, hogy elfogadsz bármilyen munkát egy kis darnáért.
*Ryden elfordította a fejét, s a tömeg felé tekintve válaszolt.*
- Hogy bármit? Egyedül a kedvemtől függ, hogy elvállalom-e avagy sem.
* A végén a férfira nézett. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Al'Eron Ryden Savion
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 118
Életkor : 616
Munkahely : Úton-útfélen

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2012-08-24, 2:30 pm

*Az biccentett. Majd átadott egy csomagot. Kis bőrzsákba volt csomagolva. Méretéhez képest nehéz volt. Eron nem nézett bele.*
- Szeretném, ha vigyáznál erre, míg vissza nem térek. Csak pár percről lenne szó. 30 darnát adok, ha nem adod át senkinek semmilyen körülmények között.
* A tünde biccentett, a csomagot a vállára vetette, majd tovább ácsorgott. A titokzatos alak elvonult.*
~ Nocsak... titkok mindenfelé. ~
*Nem tett semmi különlegeset, csak állt tovább. Alig telhetett bele egy percbe, hogy távozott a különös alak, megjelent három másik. Egyikük nő volt, aki vélhetően nemes származású volt, mellette két harcos szolgáló. A nő igazán szép volt, fekete hullámos haja derékig ért, türkiz ruhája kihívóan gyönyörű. Ryden mikor látta, hogy felé közeledik a hölgy, felvonta a szemöldökét. Majd a nő szólalt meg először.*
- Elnézést uram. A csomag, ami éppen önnél van, az az enyém. Szeretném, ha átadná nekem.
* A sötételf elmosolyodott. *
- Sajnálom, kisasszony, de nem tehetem. Fizetnek azért, hogy ezt magamnál tartsam, s az ég világon senkinek sem adhatom át.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Al'Eron Ryden Savion
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 118
Életkor : 616
Munkahely : Úton-útfélen

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2012-08-24, 2:31 pm

* A nő mérgesen összehúzta a szemöldökét. *
- Az az ostoba Calen adta át magának, amit ellopott tőlem! Engem illet! Szükségem van rá, az az én holmim.
* Ryden megvonta a vállát. *
- Sajnálom. Ezt a munkát kaptam, ezt is fogom teljesíteni.
- De maga egy csalónak segít!
- Az már nem az én bajom.
*Felelte teljesen nyugodtan. A nő elképedt. Majd alkudozni kezdett.*
- Mennyit ígért magának? A dupláját adom, ha átadja a csomagot.
* Ryden elfintorodott.*
- Nem szoktam a munkaadóim ellen dolgozni. Addig míg be nem fejezem a feladatot.
* A nő felcsattant.*
- Na persze! S azután, hogy visszaadta Calennek a csomagot, felbérelhetném magát, hogy ölje meg, s vegye el tőle?
* A férfi rezzenéstelen arccal reagált.*
- Akár...
* A nemes nő szemei kikerekedtek. Majd közelebb lépett.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   

Vissza az elejére Go down
 
Valian központja
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 16 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next
 Similar topics
-
» A Seals Gyógyszergyártó cég központja

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Keleti szeglet :: Valian - A birodalom fővárosa-
Ugrás: