LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Homehttp://newagelaGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Mardan - A törpeváros

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9 ... 14  Next
SzerzőÜzenet
Arglar Haran

avatar

Hozzászólások száma : 46
Életkor : 79

Character sheet
Nép: Törpék
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2014-03-12, 12:08 pm


Haran egyre dühösebben folytatta a bunyót. Akár mennyire is igyekezett, nem sikerült hatásos ellenszert találnia az elfre. Egyre inkább arra összpontosított, hogy zárt védekezéssel hárítsa a nála jóval magasabb ellenfél ütéseit. De ez azzal is járt, hogy bár nem érte őt újabb ütés, amitől valószínűleg végleg padlóra került volna, az ő messziről indított támadásai elől könnyedén hátra lépett és így a levegőt csapkodva egyre inkább az ereje is fogyott... mind a két félnek.
A mészáros végül úgy döntött, hogy nem várja meg a felesleges ütésekkel az érdektelenségbe fordulást és átlendül a holt ponton. Egy ütés elől elhajolva előre ugrott és a rabszolgakereskedő gyomrát megcélozva egy letaglózó ütést vitt be neki.
A sötét elf térdre rogyott, de volt még elég ereje ahhoz, hogy egy hatalmas horgot küldjön egyenest az Aréna bajnokának állcsúcsára. A meggondolatlan kirohanása -bár kis híján sikerrel járt-, meghozta a küzdelmük végét. A törpe elvesztett eszmélettel zuhant a padlóra, kétséget sem hagyva a győztes kilétéről.
Annak a győztesnek a kilétéről, akihez most a kocsmáros lépett oda.
-Uram! A számlája. Gondoltam kihozom. 10 darna lesz az este.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vogon Beebebrox
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 589
Életkor : 117
Munkahely : Rabszolgakereskedő

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2014-03-12, 4:53 pm

Vogon végletekig kimerült, mire Harant le tudta győzni. Nem egy ütés elérte a testét és ezeket igen fájdalmasan megérezte.
~Már az is kisebb csoda, hogy még mindig állok. Ha nem szurkolnának nyíltan ellenem, nem fűtene, hogy megmutassam ezeknek az elkényeztetett gyerekeknek, hogy egy elf mindig többre képes náluk, akkor nem hiszem, hogy lenne miből erőt merítenem a folytatáshoz.
*Amikor végleg elhagyni készült az ereje, akkor egy utolsó próbára összeszedte minden pontosságát, gyorsaságát és erejét. Bármennyire is jól titkolta az ellenfele is a tartalékai véges voltát, végül kénytelen volt megadni magát teste egyre gyötrőbb sérüléseinek és végleg elterült a padlón.
Az ifjú kereskedőt a győzelem mámorító érzése fogta el. Ez az érzés akkor is megmaradt, amikor öröme búcsút intett a tulajdonos szavai hatására.
-Uram! A számlája. Gondoltam kihozom. 10 darna lesz az este.
*Csak nézett rá addig, míg szemével kettőt pislantott és forgatta a szavakat, hogyan nem lehet úgy értelmezni, ahogyan ő nem szeretné, de kezdett rájönni, hogy itt iszonyúan át akarják vágni.
-Hát akkor megkérdezném, hogy milyen fajta sör volt az, amit én ittam? Mert még a borokból is a nagyon drága kategória ennyiért inni egy kupával.
-Van a számláján még egy hófajdragu és néhány összetört berendezési tárgy.
-Egy falatot nem ettem még és a vesztes fizet. -nézett szigorúan a földön fekvő harcosra.
-Úgy látom, nem értjük meg egymást. -pár izgatott megjegyzés jelezte, hogy a vendégek egy újabb izgalmas összecsapásban reménykednek- Haran híresen nem fizető vendég, ha valahol sokkal tartozik. Kizárt dolognak tartom, hogy ha átkutatná, akkor találna még nála annyit, amiből rendezheti akár a saját számláját. -ekkor fehéredett el Olavif, aki rájött, hogy ha nem az idegenre verik rá az egészet, akkor az ivótársra- Félek, hogy ezt a számlát most magának kell kiegyenlítenie.
-Hát azt már nem! Ne is álmodjon róla! Az magára marad, hogyan akarja behajtani rajta az elmaradását. Én kifizetem azt, amit fogyasztottam és magukra hagyom önöket.
*Ekkor egy hússzeletelő bárdhoz hasonló tűnt fel a kedves vendéglátó eddig maga mögött tartott kezében.
-Két módja van annak, hogy elmenjen. Vagy megfizetik az okozott kárt, vagy összeméri velem az ügyességét. -kezében lóbált szekerce nem hagyott kétséget afelől, hogy itt megint nem hímzésben mutatják meg az ügyességüket.
Vogon lehajolt a mészáros ruháját átkutatni. Egy tőr került elő csizmájából, melyet -a másik késsel ellentétben- elfelejtett letenni, mikor félmeztelenre vetkőzve nekikészültek az ökölharcnak. Viszont amit keresett, az nem volt nála. Egészen pontosan fogalmazva az sehol sem volt neki. Utolsó pénzét tette fel önmagára fogadva.
-Haran nem olyan nagy ellenfél, mint amilyennek mutatja magát. Egyszer régen vívtunk vele az arénában. Nem mondok róla rosszat, mert érti a dolgát. De én le tudtam győzni. Nem szeretném, ha kétségek merülnének fel, hogy mit tud egy törpe. Én vagyok a bajnok!
~Remek! Ide keveredtem egy csomó gyerek közzé, akik meg vannak győződve arról, hogy győzhetetlen harcosok. És mindegyik az ellen a betévedt vándor ellen akarja ezt bebizonyítani, aki egyszerűen csak azt akarja, hogy vége legyen ennek a napnak.
Ilyen kibírhatatlan várost még életemben nem láttam!

*Oda sétált az asztalhoz és kezébe vette a rövid kardot és a tőrét. Nem felejtette el Haran aljas első támadását, így fél szemét rajta tartotta új ellenfelén.
-Had figyelmeztessem, ha már elmondta ezt nekem, hogy én meg több időt foglalkoztam a vívás tanulásával, mint amennyit ön összesen élt, szerintem. De lehet, hogy a szájhőssel együtt is kevés a koruk hozzám képest. -nagyképű szavai nem csak hihetetlen fiatal önérzetéből táplálkoztak, de remélte, hogy elbizonytalanítja a vendégőst. A víváshoz erő is kell, neki viszont abból már nem sok van. Jobb szeretné inkább az egészet elfelejteni.
-Bizony, bizony. Van, aki lassan tanult és mégsem jutott a végére. Valami ilyesmi elf mondás lehet, amire figyelmeztetni akar.
*A tulaj nem nélkülözte azért azokat a nemesi vonásokat, amiket a nemes származású mészáros igen. Eszében nem volt, hogy orvul támadjon, miközben Vogon készülődik. Csak akkor lépett előre, amikor úgy látta, hogy már mindent összeszedett. Félre verte a rá szegeződő kardot és egy széles mozdulattal suhintott is. A tünde keze viszont nem mozdult, csak a penge. Lágyan követte a törpe fegyverének a mozdulatát és amikor az első mozdulat lendülete már fogytán volt, gond nélkül megkerülte vele, hogy a sújtást belülről védte, hagyva végig csúszni a vason. Nem erőlködött megállítani, csupán eltéríteni kicsit.
Már úgy érezte a két méter magas sötét elf, hogy az ez után jövő szúrással gyors és látványos győzelmet fog aratni, de legnagyobb meglepetésére a házigazda gond nélkül hajolt el előle, miközben újabb csapást indított. Oly hirtelen volt ez a váltás, hogy a kardját vissza sem tudta rántani a Beebebrox, csak a tőr az, ami megakasztotta. Ijedten próbált hátrálni, hogy teret nyerjen, mert amíg az ellenfele nem tudja elérni, addig jóval könnyebb dolga lesz. De nem lett. A rövid kard oldalsó kaszáló mozdulattal próbálta rábírni a rohamozó kis embert, hogy oldalra fordulva megtorpanjon kicsit, de amaz a földre vetve magát inkább csinált egy bukfencet. Az acél több arasznyira suhant el a feje felett.
A rabszolgakereskedő ez után a levegőbe ugrott fel, hisz mást nem is tudott tenni. A szekercének nem csak éle volt, de egy ennél sokkal rosszabb tulajdonsága. Az, hogy az ő lába felé száguld a levegőben, kezében tartva a gazdája, aki a bukfencből szinte fel sem állva indított újabb csapást.
Kis időbe beletellett, hogy újra a talpa alatt érezze a talajt, de megnyugodni így sem nyugodhatott meg. A fellelkesült öreg két kézzel megragadva a fegyverét olyan közelről indult, hogy az már kimondottan hátrányos volt a magas elf számára, aki sem távolságot nem tudott nyerni, sem a szűk helyen nehezebben mozgó hosszú kezei nem jelentettek számára előnyt.
Egyetlen védekezési lehetőségét abban látta, hogy a két fegyverét összetéve két kézzel blokkolja a támadást. Csak egy hajszál választotta el, hogy nem szelték ketté. Ennek ellenére hátra esett elég csúfosan. Nem volt más választása, ellenfele valóban tapasztalt harcos és nem lepte meg a magas ellenfél, mint Harant.
És pont az esésnél követett el egy nagyon súlyos hibát a kalmár. Nem hátra bukfencezett, hogy minél hamarabb lábra álljon, hanem úgy zuhant, mint egy krumplis zsák. Ez végzetes hibának bizonyult, mert a kocsmáros nem tervezte őt hagyni felállni. Egyszerűen rátérdelt a hasára és szűnni nem akaró támadás sorozatot indított.
-Ad már fel végre! Értsd meg, hogy vesztettél!
-Jól van. Ha ilyen gyerekes vagy, akkor legyen neked. De akkor sincs pénzem.
-Már hogy ne volna. Ott van a Harantól nyert zsé.
-Az nem a tied. Én nyertem becsületes párbajban.
-Én meg most elnyertem.
*Egyszer csak a csapkodás abba maradt.
-Szóval? Győztem?
*Vogon hirtelen elengedte a tőrét a kezében és elkapta a másik haját, aki megpróbált orran a földhöz vágni.
-Ne is álmodj róla! Csaltál, mert én fáradt voltam, mikor kihívtál.
-Akkor menj fel és aludj! Három darnáért kapsz szobát tőlem.
-Hogy is ne! Mondom, hogy nincs pénzem!
*Eszetlen kapálózásaik közben, mely során végül nagy nehezen az elf a hóna alá gyűrte a törpe nyakát, de mind a ketten elejtették a fegyvereiket az néhány kiadós gyomros vitt be neki.
-Rosszabb vagy, mint Haran! Ő se ismerné el a vereségét, még ha az anyja élete is múlna rajta.
*Vogon végül engedett a szorításon és így mind a ketten kicsit megnyugodtak. Kezdtek rájönni, hogy sehogy sem fog ez a vita kettejük között véget érni.
-Nem győztél! -förmedt rá felkászálódva. Felmarkolta az asztalra kirakott 10 darna tétjét és hátat fordított a másiknak. Az persze besöpörte ugyan onnan Haran 10 pénzét.
-Gyere! Még maradt egy ragud. És meghívlak egy kis sörözésre. Jól harcolsz, csak veszteni tudnál...

/Adósság küldetés lezárva/
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1157

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2014-09-15, 2:09 pm

*Dáin király szemében megcsillan a telér arany fénye, mi a fáklyák villódzó fényében csillogóbb, s melegebb benyomást kelt az otthon kandallójának melengető tüzénél is.
A vörös szakállú király most is kalapácsát tartja kezében, ahogy a dolgozó törpéket figyeli.
A nemrég felfedezett telér jóval nagyobb gazdagságot hoz Mardannak és a környező törpe területeknek is, mint remélte.
A hegy mélyébe futó telér, s az azt követő aknák, bányaalagutak,a csaknem tökéletesen megszervezett kitermelés pedig mind a hegyi törpék szakértelmét dicséri.
Dáin Azaghál büszke rájuk, s még inkább büszke arra, mily gazdagságot ad is nekik ez.
Eljöhet még az idő, midőn eme aranymennyiség lesz majd népének mentsvára, főképp, ha a tündék ura, Thalion a Tanács elé viszi ügyét.
A Birodalom egészét érintő dolgokról értekezett vele nem is oly rég, s oly súlyos dolgokról, mik magának a szövetségnek, mi összeköti Lanuria népeit, az alapját áshatja alá.
Maga a törpe király nem híve a politikának, ő jobban bízik két karja erejében, s kalapácsa iszonytató csapásában, miként harcosainak tisztességében is, de tudja, hogy a magasabb növésű népek körében nem ritka az efféle helyezkedés.
Nem is érti, miképpen lehet egymás háta mögött intézkedni annak tudta nélkül, hogyan kerülheti meg egyik fél a másikat.
Ez Dáin király szemében nem becsületes, s semmiképpen nem egyenes dolog.
De Mardan királya nagyon is bölcs ahhoz, hogy ne avatkozzon efféle játékokban. Ha majd fény derül az igazságra, akkor lesz lehetősége dönteni arról, Thalionnak, vagy Onoriának van igaza, s arról is, hogy állnia kell-e valahova.
Most azonban a tárnákból kikerülő csillogó ércek a fontosak, s az, hogy a mélybe futó szellőző nyílások elég levegőt vigyenek az alant dolgozó szorgalmas törpéknek.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Xerar
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 162

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-10, 9:25 pm

A hegy tárnáinak zavaró hangjához egész hamar hozzá is szokott. Kénytelen is, ha napokat óhajt eltölteni a törpék városában.
Fekete köpenyének szegélyét finoman meglengette a szél miközben határozott léptekkel közeledett a törpék egyetlen fogadója felé. Igazából nem is volt szükség többre egy olyan helyen, ahol inkább az ércek előkaparása volt az elsődleges, s csak azután a kéretlen átutazók kényelméért felelős fogadó felhúzása. Többre nem volt szükség, hiszen nem túl vendégcsalogató népség a hegyi törpék fajtája.
Xerar megállt az ajtó előtt, tekintete felvándorolt a fogadó sötét oldalán keresztül egészen a talán még attól is sötétebb tetőre, hogy azon túl a lilás, kékes fénypászmákkal megvilágított törpevárost megpillanthassa. Még neki is lenyűgöző látványnak minősült, pedig csak egy igen túlértékelt, harcban nem száz százalékos mértékkel használható faj tagjai hozták össze a hegy gyomrában.
Igaz, a túlértékelt mivoltuk pusztán Xerar véleményét tükrözte. Igazából nem is vetemedett vagy alacsonyodott volna le olyan mélyre, hogy egy vakarcs mérettel büszkélkedő fajzattal szövetkezzen. Egymás melletti harcról meg pláne nem beszélve.
Keze a kilincs köré fonódott ám még mielőtt lenyomta volna, hátra nézett.
- Mozognál, még mielőtt gyökereket is kezdenél növeszteni?!
Kérdése inkább felszólítás hangnemét hordozta magában.
Fejét csóválva fordult előre, mert tudta, hogy a mögötte lecövekelőt olyan szinten lenyűgözte a látvány, hogy az már rabul ejtő volt a lánynak.
Bosszus viszont nem is miatta volt. Valójában azért bosszankodott és tört rá a zsémbesség mert nem önszántából érkezett ebbe a törpéktől hemzsegő, túlméretezett nyúlketrecbe. Nem... Inaeth küldte. Sosem gondolta volna, hogy még neki is tehet egy-két szívességet, hiszen eddig kizárólagosan Fúriának dolgozott. Vagy inkább mondhatnánk úgy is, hogy Fúria oldalán harcolt.
Nagyra értékelte az ősi sárkányok többi egyedét is, ám azt mégsem szerette, ha egynél több utasítgatja.
Hát ezért volt kissé ingerült a hangja a mögötte jövő irányába, s nem mert baja volna vele. Most még nem volt. Persze tudta, ha vele van, akkor a gondok is hamarosan a fejére telepednek.
Végre kinyitotta az ajtót és belépett a fogadóba.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sydney H. Low

avatar

Hozzászólások száma : 311
Életkor : 27
Munkahely : a világ felfedezendő, kiismerendő részein

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-10, 9:41 pm

Szemei itták a pompázatos látványt, mit a törpe város nyújtott számára. Nagy kínkeservvel tudta elszakítani gondolatait is a látvány okozta döbbenetből.
- Lenyűgözően páratlan.
Más nem is csúszott ki száján.
Egy darabig még nézte a város fényeit, majd Xerarra pillantott, aki sikeresen vissza rángatta őt azzal a hidegrázós, érzéketlen megszólalásával. Meg is indult utána.
~Még, hogy gyökeret fogok ereszteni... Ha képes volnék rá meglehet, hogy te volnál az első áldozatom.~
Halálos elszántsággal nézett az ajtón belépő hátára, de annak fekete köpenyét teljes mértékben hidegen hagyta a lány fagyos pillantása. Pedig, ha szemmel ölni lehetne.........
Syd megszaporázta lépteit, így a fogadós előtt már egyszerre álltak meg.
Nem szólt semmit, hagyta, hogy a mágus intézze, amit csak akar.
Még mindig nem tért magához, mert mióta a romvárosból eljöttek, hát alig egy hét után már megint ott találta az orra előtt ezt az elvetemült, talán tébolyodott feketeköpenyest. Nem mondott neki semmi konkrétumot csak annyit, hogy kapja össze magát, mert negyed óra múlva vele kell mennie. Természetesen a varázserejű "kérem" szó megint kimaradt a férfi repertoárjából. Meglehet, emiatt érezte olyan nyers, barbár típusúnak őt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kalandmester

avatar

Hozzászólások száma : 177

TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-10, 9:43 pm

//Mese: A hegymély ostroma//

*Mardan városa a Lanur-hegység lábainál fekszik. A hegyeket már befedte a frissen hullott hó fehér takarója.
A hideg szinte csípi az ember szemét, s ha valakit meglep egy-egy hóvihar a szűk szurdokok között, könnyen lehet, hogy utolsó leheletét is ott hagyja.
A törpék hegyének bejáratát marcona törp őrök vigyázzák.
Most is csupán a király parancsára engednek be látogatókat méltán híres városukba.
A hideg, s a hó nem kímél senkit, aki odakint van.
A hegy mélye azonban az ide betérőknek igazi kincset rejt. S eme kincs ebben a pillanatban nem más, mint a törpék cseppet sem gyenge italai, s a város melege.
A barlangot megvilágító tüzek, s a hegyek mélyén bányászott kristályok fénye egyaránt megvilágítja, s a folyton dolgozó kohók, melyek természetesen nem a turisták által is látott, látványosan felépített csarnokok, házak, építmények szomszédságában helyezkednek el, oly kellemes klímát teremtenek itt, hogy a leghidegebb télben sem kell Mardanban senkinek fáznia.




Akad itt fogadó, hol megszállhat a vendég, s bár a hegyi törpék kívülről nem túl vendéglátó népség, itt azért mindig lelhet az ember egy jó korsó igazi törp sörre, s nehéz, fűszeres étkekre.
A város házai között a vendég sétálhat is, s gyönyörködhet Mardan messze földön híres építészetében, a roppant csarnokokban, melyek úgy tűnik, egészen a hegy csúcsáig tartanak.
Ha elég ügyes, kicselezheti az őröket, s eljuthat akár a bányászokig is, avagy a kovácsműhelyekig, ahol a törpék fémremekeiket készítik nagy gonddal.
A még ügyesebbek akár még a bányászokat is megpillanthatják munka közben.
Azonban Dáin király, s népe arra gondosan ügyel, hogy kincseskamráikhoz élve el ne juthasson sem ember, sem varázsló, sem elf, sem egyéb kintről jövő vendég.
Mardanban ebben a pillanatban is mulatozás van. A téli napfordulót ünneplik a törpék utólag, jóllehet, a nappal nincsenek olyan szoros kapcsolatban, mint a kinti népek.
Számukra azonban van ennek is sajátossága. Egy újabb alkalom, hogy jót egyenek s, legfőképp igyanak rá. Emiatt aztán nem a város kapujában rögtön, de a fogadóban már bizony magasra hág a vendégek hangulata, ahogy a falu házaiban és egyes utcáin is meglehetősen hangosak a helyiek.




Még maga Dáin király is így tesz, mikor kupáját magasra emelve kiáltja el magát.*
- Én, Vasöklű Dáin fia Dáin, kinek nagyapja Thor volt, az Építő, s annak apja Rettenthetetlen Girron és így tovább… meghívok mindenkit még néhány körre.
Csapos! Sört mindenkinek!
*Ezen mondatáért különösen kedveli népe a vörös hajú, s szakálló királyt, nem különben azért, amiért elődeit is. Mardan már jó ideje tündököl, s ennek a tündöklésnek nem is látszik vége szakadni…..
Azonban bár a városban akadnak vendégek, akiket a hideg hajtott be oda, odakint vastagon öltözött fajtája egy bizonyos erőszakos népnek is közeleg.




A szakadó hóesést kihasználva láthatatlan közelíti meg Frikk, a Hatalmas és ork serege a törpék városát.
A hegyekbe nyíló kijáratok őrségét rövid csatát követően vágják le, egynek sem marad ideje megfújni kürtjét, vagy meggyújtani az őrtüzet, hogy messziről is láthatóvá váljék, Mardant támadás fenyegeti.
Az orkok seregei áttörve az őrség vékonyka vonalát behatolnak az első járatokba, barlangokba, melyek talán épp menekvési céllal szolgálnának a város lakói számára.
Az orkok lábára, karjaira acélkarmok vannak kötve, hogy könnyűszerrel birkózhassanak meg a tárnák, járatok, barlangok, s még beljebb, a hegyi törpék csarnokainak mélységeivel és magasságaival.
Mardan veszélyben hát, de vajon erre a büszke törpe nép mikor ébred rá?*


//Szeretettel üdvözlök mindenkit a mesében! Természetesen, aki már játszott nálunk, annak nem lesz új, de aki még nem, nos:
Időn túliban játszuk, ami azt jelenti, akkor írtok, amikor akartok.
A hozzászólások sorrendje nem kötött, ahogy akár több hsz-t is lehet egy hét alatt váltani.
Én legkésőbb egy hét múlva jövök a következő hsz-szel, de ha addigra mindenki írt, megpróbálok hamarabb reagálni. Természetesen, amire nem reagálok, azt elfogadtam, és ha valamit leírok, mint mesélő, az úgy is van. Smile
Aki nem tud írni, arra kérem, szóljon, igyekszem tovább vinni a karakterét a mesében, ameddig visszatér. Smile
Jó játékot kívánok mindenkinek! Smile//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Maragun Moshator
Hegyi törpe
avatar

Hozzászólások száma : 21

Character sheet
Nép: Törpék
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-11, 8:51 am

A fogadó vágható füstjén át hasította a levegőt korsója, mikor felállt és magasra emelte azt. Többen is énekeltek és ezt a példát igen ragadósnak érezve Maragun is folytatta. Igaz, a többihez hasonló módon meglehetősen fejhangon harsogva szinte kárálta a szöveget de akkor is, az ének az ének. Még abban az esetben is, ha történetesen az éjszakai őrjáratozástól merőben alig maradt egy kicsiny normális hangja a rekedtségtől. Legalábbis reggelre ez volt a helyzet. Bár voltaképp azt sem zárhatta ki, hogy az azelőtti dínom dánom okozhatta hangjának reszelőssé válását.
Nem volt gond, Maragun olyan lelkesen énekelt, hogy az égvilágon senkit nem zavart vele.
Aztán az ajtó kinyílt, a törpe reflex szerűen hátra is pillantott, ám a betoppanó két alak közül igazából csak az egyik volt számára érdekes jelenség. Az is csak azért talán mert nem volt valami magas kiadású emberke, aki még nőnemű is volt, s ráadásul kimondottan a jobb kiadásúak közé sorolandó még egy törpe szemével is.
Végtére is csak ennyire méltatta őket figyelemmel, majd tovább énekelve inkább azt nézte, hogyan ugrik egy töpre társa az asztalra és kezdi ropni odafönt még az étel egy részét is odébb rúgva.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aireen Warren
Zöldköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 37

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-11, 10:57 am


A hóvihar közeledik és ezért is örülök, hogy időben sikerült beérkezni a városba. Utam során összetalálkoztam egy sebesült törpével, akinek elláttam a sebeit. Persze csak éppen hogy, elég súlyos fejsérülése volt, és a válla is csúnyán kiugrott. A törpe hálás volt a segítségemért, és elárulta, hogy bizony szörnyű hóvihar közeledik, úgyhogy tartsak vele Mardanba. Természetesen nem utasítottam vissza az ajánlatot, hiszen én is hallottam már erről a gyönyörű, csodálatos városról, az meg külön vonzott, hogy a törpe felajánlotta, hogy náluk töltsem azt a néhány napot, amíg a vihar elvonul. Így hát nem sokat gondolkoztam a dolgon, a törpét segítve érkeztem meg Mardanba néhány nappal ezelőtt. Azóta körbejártam a várost, de még mindig nem értem a végére. A törpe család igen kedvesen fogadott engem, és a férfi lánya pedig elvarázsolt engem lelkesedésével és izgatottságával. Nagyon érdeklődött a gyógynövényeim iránt, így elvittem egy körútra, ahol az üzletekben elmagyaráztam neki néhány dolgot, cserébe ő megmutatta a várost. Tökéletes idegenvezetésem volt, csak az izgalmas, játékos helyeket láthattam Mardanból, ami cseppet sem zavart. A vihar várható módon meg is érkezett, így tudom, hogy még néhány napig biztosan itt kell maradnom. Amit persze cseppet sem bánok, mert rengeteg más nép is képviselteti magát itt a városban, így talán még valaki ismerőssel is találkozom...
A téli napfordulón ünnepséget szerveznek a törpék és a családtól megtudom, hogy bizony erre érdemes elmenni, így én is - mint sok vendég a városban - a fogadó felé veszem az irányt, és leülve egy asztalhoz, ahol hozzám hasonló emberek ülnek, figyelem a törpéket hogyan vigadnak, miközben a gyógyfű teámat kortyolgatom, azt figyelve, hogy mikor kell majd beavatkoznom mint gyógytudó, mikor esik le valaki az asztalról, vagy dől hátra a székkel és veri be a fejét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gomora
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 134
Munkahely : sárkány, tekercskészítő

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-11, 2:10 pm

/Mese: A hegymély ostroma/

A vörös hajú elf lány már órák... nem, még több idő óta gyalogol Lanur hegyei között. A köves-kavicsos hegyi ösvény felfelé kanyargott, és ő már fázott.
A mini szoknyája előnye, amiért ezt választotta a mai csatára, hogy igen sokat megmutat a lábából. Azokból az erőben bővelkedő lábakból, melyre igen büszke. Ám nem is lenne talán gond ezzel... ha a TOP felsője nem lenne ennyire vékony. Nem kell tudniuk az orkoknak, miért kell velük tartania egy hegyesfülűnek. A sárkányok terve ez, és ezzel le is van zárva a kérdés. Elég, ha ő tudja...
Kecses ujjai megragadták a mellette menetelő gallérját és másik öklével kettőt rávágott az állkapcsára, mielőtt oda nézhetett volna. Gyorsan lerángatta róla a prémes kabátot és magára terítette. Felvette a lándzsát megőrzésre a földről, nehogy az eszméletlentől ellopják vagy ébredés után itt felejtse. Ha újra látja, majd vissza adja. A köröm cipő hatalmas rúgással taszította le a meredek hegyoldalon, ideje hagyni a többieket elférni az úton. A szerzett bundát összehúzta maga körül, de nem gombolta be és nem is kötötte össze. A foltokban kikopott szőrű szőrme nem volt a legjobb állapotban, ám így már elviselhető az idő Mardanig. Végig simított magán és a ruha tisztítás bűbáját elmondva kicsit elfogadhatóbb állapotúra hozta viseletét.
Az elől kibújó karjával lendületesen suhintott egy nem túl erős, annál gyorsabbat a közeli fa törzsére, hogy a pika nyele csattanjon.
~Hmmm... valamit azért kibírt. Egész jó lesz, a késem mellé.
*Gondolta, miközben párszor feldobta, majd elkapta, ujjai között pörgette, hogy szokja új séta botját.
Körbe nézett, nem látja-e Frikket, nem hiányzott neki egy kiadós goromba beszélgetés a csatlósok királytól. Gyorsan előre lendült, hogy gyorsabban elérjék a törpök fővárosát.
-Félre, agyaras! Elállod az utat. -lökött félre egy újabb orkot, aki majdnem elesett, de nem lett semmi baja.
*Az első sorok felé igyekezett, hogy megelőzve a többieket minél hamarabb feltüzelje nőstény testét a csata heve. Barna bőrtáskájába most csak a tűz elem irányításának varázslata van papírra vésve és egy füstkígyó idézés tekercse... két teleport mellett.

/Megérkeztem, drágáim! Frikk, bocsi az emberedért!/
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Borin Irgulh
Hegyi törpe
avatar

Hozzászólások száma : 66
Életkor : 73

Character sheet
Nép: Törpék
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-11, 2:36 pm

//Mese: A hegymély ostroma - Az ünneplő törpék között//

*Az ünnepség Borint a fogadóban találja. Ő, sokakkal ellentétben, kevéssé osztja a felhőtlen ünneplés örömeit. Azért egy korsós sör előtte is ott pihen a kemény faasztalon, vagyishogy inkább csak a korsó egy része.
Borin nem az a fajta, aki megvetné az italt.
Azonban ez az ünnepség minden évben arra emlékezteti, amikor településük tárnáit orkok támadták meg. Nem egy bányásztársa esett el akkor. Jóravaló, becsületes törpök, akik büszkék voltak a munkájukra. Büszkék arra, hogy aranyat sajtolnak ki a hegy méhéből.
Az orkok ellen azon az éjszakán vált Borin Irgulh, a bányász csákányforgató harcossá. Jó csákánya most is ott pihen mellette, az asztalnak támasztva, de már régen nem bányászik fele.
Harcossá vált, és hiába utal még mindig kötött izomzata korábbi dolgozó mivoltára, ezt a fegyvert mesterien forgatja.
Hosszú, barna bajszán most is ott csillog a sör habja.
A vihar egészen sok külvilágit sodort Mardanban. Borinnak azonban nincs baja azzal, hogy Dáin király részben megnyitotta részükre a kapukat.
Addig nincs, ameddig bajt nem kavarnak.
Látja a sötét mágust, és a kis termetű, vörös nőt, akivel jött. Ő is arra jut, amire nem is kevés helybéli társa. Bizony szemrevaló, s méretre is csaknem megfelelő teremtés.
Aztán felemelkedik és már állva szemléli tovább, ahogy egyik-másik törpe dalolva magára vonja a figyelmet. Látja az őszes hajú katonát is, aki dalra fakad, ahogy a másik törpét is, aki meg az asztal tetején ropja, kezével is ütve a ritmust.
Szép, törpék között méretes termete így már kimagaslik a környező társaságból.
Arcán azonban most is marcona kifejezéssel figyeli az ünneplőket.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Görbelábú Frikk
Ork törzsfőnök
avatar

Hozzászólások száma : 502
Életkor : 39

Character sheet
Nép: Orkok
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-11, 2:57 pm

//Orkok, előreeee! Twisted Evil //

*Az út hosszú volt, és bár Frikk, a Hatalmas, vigyázott arra, hogy a seregek ne fáradjanak el túlságosan, tehát pihenőt is tartott alkalomadtán, azért nem minden csapatnál tették ezt meg.
Persze, aztán volt, aki a gyülekezőhelyen tette meg.
Csak egy-két napot kellett várnia a seregnek, hogy megérkezzen mindenki, akinek érkeznie kellett.
Frikk szervezésének tudható be, no, meg a hírének, hogy minden törzsből, amit eddig behódoltatott, jöttek a harcosok.
Sokezres fehér és szürke ork sereg gyűlt össze itt, és bár út közben Ubahn valahol lemaradt, amit a vezér nem is bánt, érkezett helyette egy másik küldött Inaeth-től, a fekete sárkánytól.
Egy hegyes fülű, vörös hajú tünde lány.
Nem látszik mágusnak, s Frikk sem gondolja annak, nem is érti, mi vesz rá egy elfe arra, hogy orkokkal közösködjön, vagy sárkányokkal.
Ubahn azonban azt mondta, bízhat benne, így a Hatalmas nem is tehet mást, mint azt teszi.
Nem ritka eset még így sem, hogy egy-egy orkot a nehéz hegymenetben elvisz a halál.
Ezért sem foglalkozik azzal, hogy halálsikolyokat hall néha.
Azonban az már tetszik neki, amikor az előreküldött előőrsök megütköznek a törpe őrökkel.
Mire a sereg odaér, már csak halott törpe katonákat találnak.
Ork nyilak állnak ki belőlük, némelyik úgy néz ki, mint a sündisznók.
Van azért egy-két ork hulla is, de Frikk ezt a háború velejárójának tekinti. A hó úgyis belepi majd őket és eltünteti a vért és a halottakat is. Jól is jön nekik.
Maga köré hívatja a különböző alparancsnokokat. Mordont is.
Részletesen elmagyarázza nekik, hogy kinek mi lesz a dolga.
Hova kell majd vezetnie a csapatait, várhatóan hol lesz ellenállás.
Ezután fáklyákat gyújtanak, hogy beléphessenek a törpék járataiba. Tudja, hogy most jön majd igazán haszna azoknak az acélkarmoknak, amiket felkötöttek magukra.*
- Maradj a közelemben, Mordon!
*Az ork sereg egy tekintélyes részét a bejárathoz parancsolta, hogy a törpe erők oda koncentráljanak. Nem bánja, ha most még ott meg is verik őket, bár a leginkább annak örülne, ha ott is lemészárolnák az őrséget. Frikk úgy gondolja, itt jön meg majd a haszna annak, hogy egy ideje nem engedte már ölni őket.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gomora
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 134
Munkahely : sárkány, tekercskészítő

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-11, 3:51 pm

/Mese: A hegymély gyomrában/

Gomora lelkesen tülekedik, ahogy a csapat újra előre indul és kabátjában hamarosan átfúrja magát a Bölcshöz, kinek fehér hajszálait a szél lengeti a szállingózó hóesésben.
-Nem hagyhatsz ki engem se, Nagy Frikk! Ne feled, hogy céllal küldtek a sárkányok!
*Ezzel mutatva az előre induló ágyútöltelékekre maga is megered és egyik harcos grabancát elkapva maga előtt tolja, hogy több testfelülettel ne kelljen hozzá érni ezekhez, ám tempósan jussanak a Halál Táncába.
Ha az orkok vezetője engedi és nem ad más lehetőséget neki a harcra, hát ő is a bejárat ostromába veti magát élő pajzsával. És ebben az esetben igen gyorsan fél tucat lanur-hegyivel vállt vállnak vetve küzd a szűk bejáratnál.
Vele szemben egy harmincas éveiben járó törpe áll, ki megsuhintva hosszú nyelű csatabárdját, mely jó másfél méteres, hát sárkányunk kicsit előre lépve leguggol cipőjében, a lándzsa nyelét a földhöz támasztja, miközben két kezét blokkolva alátámasztva átnyúlik a pika vége magasan a másik oldalon a válla felett vagy fél méterrel.
Ellenfelének nem sikerült időben vissza rántania a lefelé száguldó fejszét, hogy a feje útvonalat változtatva keresztbe vágná a fát egy csapásra, így a veszett fejsze nyele tovább száguld, hagyva, hogy a fája bele akadjon a dárdába és eltérítse azt.
Miközben épp igyekszik a bátor apró nép a kőpadlóhoz csattanó fegyverét újra felemelni, a völgyi a sajátját a hegye mögött nem sokkal megfogva kapja fel és döfi bele ellenfelébe, mint egy kést. Háta mögött fájdalmas jajdulás.
-Áááá... úúúú...! Hülye liba! A t..öm, hülye p..a!
-Kussolj! -mordul magában az elszánt amazon, miközben hátra sem nézve már a következő ellenfelét szemléli két kézzel lándzsáját szorongatva- Ne zavard meg a koncentrációmat!
*Nem érdekli, hogy kit mely érzékeny pontján üt meg. Ne álljanak a közelébe, ha ennyire puha anyagból gyúrták össze őket!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eregathus El'dan
Kék sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 19
Életkor : 213
Munkahely : Változó

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-11, 4:24 pm

Ahogy a hóviharban sétálgat , egyre gyengébbnek érzi magát. Igazából ez nem is nevezhető sétálásnak, hiszen jó ha egyet tud lépni minden percben. Kezét feje fölé, tartja hogy ne hulljon annyi hó arcába. Most ugyanis elf formájában próbál boldogulni. Már akkor tudta hogy nem lesz jó ötlet elindulni amikor megkezdte utazását. De az a sok mese és vers amit Mardanról hallott, nagyon csábítóan hangzott, ezért elhatározta, hogy megnézi mi igaz a mesékből és mi nem. Viszont ez a vihar egyre kiábrándítóbb volt számára és már csak azért próbált haladni, hogy biztonságos helyre jusson a vihar elől. De már ez a reménye is szertefoszlott amikor rájött, hogy hegyek veszik körül. Látott már egy pár barlangot is útja során. De a barlangokat felfedezni amiket talált, semmi kedve sincs felderíteni. Arra meg nincs ereje hogy elegendő gallyat és levelet gyűjtsön össze ahhoz, hogy egy rögtönzött menedéket építsen magának. A hóvihar ráadásul el is lehetetleníti ezt, hiszen szépen lassan kezdi befedni hóval a földet, így a gallyakat és leveleket is. Így tehát ha nem akar halálra fagyni akkor marad az, hogy menedék után kutat. Eddig ez sem járt túl sok sikerrel, de hát ki az aki ilyen könnyen feladja. Az pedig csak fokozza a kutatásra való kedvet hogy ha nem talál menedéket akkor egészen biztosan meghal. Ezt pedig nem akarta. Amikor már térdei nem bírják el súlyát, összerogy. Már éppen feladná és belefeküdne a hóba hogy nyomtalanul eltűnjön örökre, amikor megpillant néhány alakot akik eltűnnek valahol vagy valamiben. Ez elég erőt ad neki ahhoz, hogy talpra álljon és elinduljon. Összeszedi minden erejét, majd kezeivel a földre támaszkodva megpróbál ráállni fájó térdére. Már úgy érzi hogy csontjai apró szilánkokra törtek és soha többé nem fog tudni járni. Ez lelombozó érzésem de ettől még sikerül nagy nehezen talpra kecmeregnie és elindulnia.  Sikerül kivennie, hogy egy ork az és az amiben eltűnik egy gyönyörűen megmunkált, vésetekkel díszített díszített kő kapu.
- Hát sikerült volna? Eljutottam Mardanba?
*Kérdezi saját magától. Egy kicsi rekedtség is hallatszik belőle. Szinte megszólalni se tudott így ez egyáltalán nem zavarja. Viszont arra ügyelnie kell hogy az orkok meg ne hallják. Nem örülne neki ha levágnák mint egy disznót. Harcolni meg nem tudna hiszen teljesen kimerült. Bár most nem igazán tud elbújni hiszen fekete lilás ruhája merőben elüt a mindent ellepő fehér hótól. Csak abban reménykedhet hogy majd a hóesés elrejti valamelyest. Ebben viszont segít magán egy kicsit. Lekuporodik és egy alacsony hófalat épít maga elé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Csatabáró Mordon
Sámán
avatar

Hozzászólások száma : 248
Munkahely : Minden idők legnagyobb ork sámánja és spirituális vezetője *morog*

Character sheet
Nép: Orkok
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-11, 7:13 pm

/Mese: A hegymély gyomrában/
/A harc után törphúst vacsorázunk!/

Eljött hát a nagy nap amit az orkok már régóta vártak. Az a nap, amikor kilépnek a sötétségből és lefektethetik hatalmuk újabb alapkövét, amin a birodalmuk nyugodhat. Ki tudhatja hogy ehhez hasonlóan nagy cselekedetet mikor vittek véghez valaha az orkok. Egy ostrom egy természet erőivel együtt épített erődváros ellen nem olyasfajta dolog amit sűrűn eshet meg a történelem folyamatos mozgása alatt.
Mordon minden alkalmat kihasznált hogy megalapozza jövőjét, és az idő homokja ne temesse be sírját nyom nélkül, miután visszatér teremtőjéhez.
Minden alkalmat megragadott hogy pallérozza növendékei képességeit. Amikor a hegyi menet fárasztó megpróbáltatásai a végére értek, akkor következtek a mágikus hatalmuk korlátait tágító munkálatok. A bajtársak kíváncsi tekinteteitől elzárkózva, barlangokban és tákolt sátrakban meghúzódva, mély transzban vagy épp éberen próbálták fejleszteni képességeiket, amik személyenként máshogy viselték meg a szedett-vetett kis banda minden egyes tagját, de a sámán tudta hogy ez csak így mehetett. Csak a húson jóllakott, edzett ork ököl és a megfelelő pillanat együttese képes arra hogy a mágia belső szikráját borító vastag csontburok porrá őrlődjön, ha kell akár áldozatok árán is. Erre gondolt Mordon minden alkalommal amikor kezei között formálta tanítványait. Nem múlt el nap keserves kínok nélkül, amik testüket és szellemüket nem tette próbára és edzette volna meg, és mint ahogy ilyenkor a természet újraírhatatlan törvényeiben írva vagyon, a gyengébbek elbuktak, de társaik akik erősebbek voltak, tovább haladtak a úton Mordon lépteit követve, lassan de biztosan belenőve hátrahagyott lábnyomaiba.
A hírek, miszerint új kolonc szakadt a nyakukba, hamar eljutott a fősámánhoz is aki továbbra is csak rosszalva tekintett a jövőbe. Ő maga csak nagy türelemmel volt hajlandó elviselni efféle férgek feltűnését, akik úgy vélik érnek annyit mint egy nagy hatalmú ork. Úgy vélte hogy egy vendégnek ildomos tisztelnie azokat akikkel együtt harcol, de akárhogy szemléte a dolgot, Mordon csak bábnak gondolta sajátjait a sárkányok kezében, amit azok kedvük szerint cibálhatnak. Ezen ellenszenve csak tovább erősödött amikor kiderült hogy a frissen feltűnt követ egy elf, egy általa okkal undorral szemlélt faj tagja. Vogon Beebebrox, Miriana, Erulassë Druindar. Bennük egy közös van. Mind elfek, és mind okoztak számára kellemetlenséget, vagy egyszerűen csak létük zavarta a sámán szemét, és ez csak egy plusz indok volt hogy ne veszítse szem elől a jövevényt, így amíg az Frikk közelében volt, maga is ott volt a közelben, fél szemmel figyelve a történéseket.
Amint eljött a pillanat és Frikk magához hívatta őt és a vezéreket és ismertette a terveket, valamint kiadta Mordonnak a parancsot arra hogy ismét maradjon a sarkában.
-Úgy lesz.-
Indulás előtt, mikor a fáklyák lángja fellobbant, Mordon még intézett pár szót követőihez és meghagyta nekik hogy ahogyan csak tudnak, maradjanak háta mögött és csak végszükségben éljenek erejükkel, mert nem volt szükségük feltűnésre.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Xerar
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 162

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-11, 10:43 pm

Röpke, kimondottan érdektelen pillantással mérte fel a fogadóban mulatozó, szedett vetett törpe hadat. Tovább nem is izgatta a dolog, hiszen egyértelműen olyan szintre hágott már kedélyállapotuk, hogy hamarosan úgyis részeg álomittasság felhőibe burkolózva fognak az asztalra és köré fekve, hangos horkolással végezni a rengeteg alkohol miatt, mit magukba döntenek.
Rájuk nem is számolt lényeges ellenfelekként vagy hátráltató tényezőként. Végül a fogadót tulajdonának mondható törpére nézett ismét, ki éppen egy törlőkendőt csapott saját vállára, így várta az új érkezők megszólalását.
- Isten hozott benneteket utazók. Ha szállás kéne, hát szerencsétek van... akad még egy-két szabad szobám. * a törpe tekintetét nem is palástolva mérte végig Xerar kíséretét, ki persze a Sydney névre hallgatott* - Külön szoba vagy közös kellene?
A törpe nem is hezitált kérdése kimondásakor. Nem sok esély lett volna arra, hogy ne legyen szüksége szállásra az ide beeső idegennek. Xerar futó pillantást váltott kis vörös kíséretével.
- Közös.
Szűkszavú válasza sem hozta zavarba a fogadóst, mert az átható vigyorral képén intett az emeletre vezető lépcsők irányába.
- Fent a folyosó végén... El se téveszthetitek, mert csak egy lesz nyitva... A kulcsot benne találjátok.
A mágus elindult, jelezve a lánynak, kövesse. Miközben elhaladt vendéglátójuk mellett, rutinos mozdulattal nyomott kezébe 10 darnát. Ez egyértelműen bőven sok is egyetlen éjszakára de, Xerar nem is tervezett hosszas ittlétet. Gyors körbenézéssel felmérte a többi vendéget is, majd felsétált a lépcsőn.
Valóban nem lehetett a szobát eltéveszteni, mivel a folyosó legvégén tárva nyitva ott volt a rájuk váró szoba. Belépett, persze közben már fel is mérte, hogy valóban csak maguk lesznek a helyiségben, majd mikor Sydney is bent volt már, bezárta kulcsra az ajtót.
Xerar egy határozott, gyors mozdulattal levette köpenyét, engedte lehullani az ágy szélére. Eddig nem igazán szabadult meg a mágusokra oly jellemző ruhadarabtól, ám most ott állt az ágy végében egy szál fekete ingben, és épp ugyanolyan fekete nadrágban.
- Maradj itt és senkinek ne nyiss ajtót. *kissé elgondolkodva nézett a padlóra mielőtt folytatta volna* - Bármit is hallanál, ne nyisd ki, és ne menj ki!
Ez utóbbi egyértelmű és határozott parancsként csengett a szobában.
Aztán kotorászott a köpenyében, néhány zacskónak tűnő, sötét csomagocskát előhalászott belőle. Igaz, hozzá nem értő szemek akárhogy is bámulnák, akkor sem jönnének rá, honnan is vakarta elő abból a vékony köpenyből, melyen nem is látszott korábban semmi rejtett tárgy. Aztán vissza felvette köpenyét. Ha a lány bármit is mondott vagy kérdezett volna erre tőle, hát válasz nélkül hagyva őt csak ennyit közölt vele:
- Egy órán belül visszajövök.
Alig hallható és más számára érthetetlen szavakat mormogott el orra alatt, hogy rögtön ezután sötét ködképződmény maradjon ott, hol az előbb még ő állt.
Xerar egy szempillantással később megjelent egy folyosó mellett, hol korábban elsétáltak miközben a fogadóhoz tartottak, így egy észrevétlen pillanatban megjelölte a helyet tőrével, hogy biztonságosan ide teleportálhasson. Szerencsére az utóbbi napokban sikeresen kipihente magát Elsga romjai között így teljes erővel érkezhetett Mardanba. Igaz, szükséges koloncként kénytelen volt magával citálni a kis vöröset is de, legalább nem tűnik fel senkinek sem a jelenléte. A kétlábúak hajlamosak beleképzelni dolgokat abba, amibe amúgy nem kellene. Jelen esetben az ő és Sydney párosába. Ezt is tervezte, hogy felbukkanásuk sokkal közelebbi kapcsolatra fog utalni, s mikor még közös szobát is kért, hát ő maga adta alájuk a lovat.
Gondolatait végül mégis a jelen dolgaira fordította. Csuklyáját mélyen szemébe húzva mondott el egy újabb sárkány igét, mely oly jelentéktelenné teszi használóját, hogy akkor sem fognak róla tudomást venni az erre járók, ha majd kiüti jelenléte a szemüket. Természetesen ez csupán az érzékszerveiket csapja majd be, hiszen a tudatok egy pillanatig sem fogja észlelni, vagy inkább úgy is mondhatnánk, nem fogja engedni, hogy észlelje. Ez az ige, a tudatos érzékelést blokkolja a használó irányába. Kellemes és igénytelen varázslat, mely azért nem teszi láthatatlanná, így hát ha véletlen erre tévedne valaki, hát addig felhagy ténykedésével, mert a külső zajforrás bizony kellemetlen módon de, mégis képes észhez téríteni a tudatot és észlelni azt, mit amúgy nem kéne.
Utóbbi bekövetkeztekor kénytelen volna megszabadulni a szerencsétlen észlelőtől.
Határozott, nagy rutinról árulkodó mozdulattal kezdte meg elvezetni az egyik erszényből fekete porként sziklára szóródó sötét csíkot, s egészen addig a hatalmas kőig húzta, mely láthatóan eltorlaszolta a járatot. Az egészet egy keskeny, nem feltűnő repedésvonalon keresztül szórta odáig.
Szemei őrök után kutattak de, jó volt az infója, mivel nem volt egy sem most itt. A váltás azonban már biztos úton volt, hát igyekezett végezni ideérésük előtt. Mire kész volt, s a fekete porszemcsék nagyon vékonyka erekként behálózták a folyosót, még mindig nem érkeztek meg az őrök.
Xerar a fekete érhálózat fölé irányítva tenyerét ezt motyogta:
- Nissei maronen!
Egy újabb sárkány igézet, mely hatására az általa alkotott háló hirtelen egy pillanat töredékéig felvillant sötét fényként, aztán már csak a sziklás talaj képe maradt nyomukban.
Így már nem fogják észlelni a törpék, hiszen az ige első fázisába lépett. Ami utána következik majd, hát az felettébb megrázó élmény lesz mindenkinek, ki épp a folyosón, s a szikla ezen oldalán tartózkodik.
Dolga végeztével nem teleportált vissza a szobába a lányhoz, hanem elindult felmérni a környezetet, mert a hely nem ismerése halálos bajt is hozhat nyakára.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gomora
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 134
Munkahely : sárkány, tekercskészítő

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-12, 12:50 pm

/Mese: A hegymély gyomrában/

Gomora igen lelkesen harcolt az első sorokban, midőn a Mardan ellen érkezett sereg összecsapott a járatok előőrseivel. Bár a kis hölgy lelkesedése nem váltott ki osztatlan elismertséget eme primitív fajból, mely -úgy érezte- inkább csak láb alatt van sokszor, mint komoly segítség lenne. Ám az ősiek tervét ez úttal nem kritizálta még magában sem oly hangosan, igyekezett elfojtani gondolatait, hogy ő hogyan hatolna be akár csak száz sárkánnyal ide. És a vér ízére összpontosítani, hiszen amíg fegyverek suhognak körülötte, eme gyenge alkatú megjelenésében minden percben óriási veszélyben van.
Már fél perce egy nyílvessző áll ki hátából, mely majdnem elment mellette, csak az ork pontatlanul célzott. Nem volt még ideje kivenni és ellátni a sebét. Most is épp egy méretes buzogánnyal néz farkasszemet, melyet könnyedén elkap baljával és nem rég szerzett fegyverével egy igen tekintélyeset vágott ellenfele combjára. A mellette lévő ork földre került, kinek a lendületétől elsöpörte a lábát és mikor oda pillantott látta, hogy egy csatabárd igen súlyosan állt bele hirtelen.
Gyorsan fogást váltott a pikán és hatalmasat csapva az elkövető immáron vérző fejére fordult vissza saját ellenfeléhez. Ahogy megpillantotta az elő villanó tőrt a másik kezében, mellyel már lendült is volna előre, ám sérült lába miatt kevesebb a mozgása, nagy láblendítéssel rúgta hátra és így hiúsította meg a támadást. Lándzsáját meg egy gyors döféssel bele szúrta a törpébe és nagy örömújongás és hátsó sorok tapsvihara közepette hátra felé indult, hogy végre ellássák sebeit. Az íjon kívül nem sok minden tett még kárt benne, néhány komolytalannak tűnő vágás van itt-ott. Ám remélhetőleg Frikk emberei között is vannak igen hatásos gyógyítók, akik hamar rendbe hozzák őt és újra harcolhat.
Ahogy egy sámánt meglátott azonnal fölfelé fordította a szemeit és kiadva eddig magába fojtott dühét üvöltött eltorzult arccal. Páran úgy vélhetik, hogy egy alig észrevetetőnyit nagyobbak lettek a szemfogai és a többi is hegyesebbnek látszik az átlag elfekénél. Ám amikor vissza fordult Mordon tanítványához, már ezek nem látszottak rajta.
-Gyógyíts meg azonnal! Szükségük van rám az első sorokban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Arglar Haran

avatar

Hozzászólások száma : 46
Életkor : 79

Character sheet
Nép: Törpék
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-12, 1:36 pm

/Mese: A hegymély gyomrában/

Az Aréna Bajnoka hamarosan leadja a szolgálatot, ahogy megjön a váltó társa. Mialatt a városban vidáman mulatoznak az ünnep alkalmával, ő vastagon felöltözve kortyint egyet a munkavédelmi italából. Ez a gyümölcs párlat felmelegíti őt a hidegben is csak nem tiltható meg Mardan bátor őreinek! Arra persze ügyel, hogy a hideg elleni gyógyszer ne váljék egyéb képességei kárára. Az utóbbi hónapokban kezdi megtanulni, hogy még eme unalmas melót is meg kell becsülni és több csata és viadal győztese se provokálja ki, hogy elbocsássák.
~Nem baj! Nem sok kell már és jön a váltás én meg mehetek sört inni a többi jókedvűvel. Valamit ki kéne találni, hogy megszaporítsam a zsoldomat, mert távol még a fizetés nap. Talán lesz valaki, ki elfogad egy szkander kihívást, vagy... egy párbaj se jönne rosszul! Már kezdenek elgémberedni a kezeim.
*Ezek jártak a fejében, mikor az első ork feje feltűnt az alagút végén. Azonnal csatarendbe sorakoztak és nem is volt rest a Mészáros sem, hogy a második sorból előre ugorva egy elesett társa helyére két támadót a túlvilágra küldjön, amint módot lelt rá. Bár elég közel volt egy tündéhez, őt nem vette célba, mert még emlékezett egy másik égi meszelőre, aki szabálytalanul verte meg őt már több, mint egy éve. A szintén vörös hajú tünde valószínűleg mágiával érte el, hogy az egyébként erősebb és képzettebb Haran végül a földön elterüljön.
A harmadik ork csapását is hárította és emelte végzetes ütésre fegyverét, amikor az őrülten csapkodó nőszemély kisöpörte a talajt a célja alól és ő átugorva az érkező botot már csak annak lábát metszette le.
-Megölöm! Eresszetek, megölöm! -üvöltötte a megcsonkított, miközben társai hátra felé húzták. De mit érdekelte őt? Eresszék csak el, hamar felaprítja, csak jöjjön újra közel!
*Egy váratlan ütés szakította meg mozdulatát, ahogy megpróbálta újra felemelni félelmetes hírű fegyverét. A sisakja felfogta az ütést, ám ő még így is kábán indult hátra felé, miközben szemöldökéből erősen ömlött a vér.
Harcban kevésbé járatos társai megvetően méregették, hogy ily kicsi kis sérüléssel megfutamodik a csetepaté elől, ám csak dühös szemeit vágta hozzájuk. Jól tudta, hogy mik egy nagyobb csatában a tánc lépései. Most még csak az első szakasznál tartanak, ahol keményen és fegyelmezetten kitartó törpe sorfal a leggyengébbeket üti ki az ellentől. Felkészültségüknek hála a főváros strázsái még egy ilyen túlerőt is fel tudnak tartani sokáig. És jó esélyük van váltott első sorral elérni azt, mikor már csak a velük közel azonos kaliberű felszíniek maradnak. No, addig kell kitartani, míg meg nem jön az erősítés!
Hátra nézve még látta, ahogy a hegyes fülű mögött meglóbálja valaki a kardját, ám vissza hullik valamiért a tömegbe, mikor a fúria is hátra felé indul.
~Nem tűnt olyan képzettnek, hogy ne bele álljon a darálóba.
*Hamarosan medikusért ordítva elővett egy szövet zsebkendőt és a flaskája szájához nyomva jól benedvesítette. Bár csípett veszettül, de el kellett állítania a vérzést. A szemébe ömlő vér elveszi egyik oldaláról a látását és így könnyen ott veszhet a sűrűjében. A fiatalok nem tudják felfogni ennek a veszélyét, ám ő ügyet sem vett rájuk.
Ahogy már vissza felé indulna, hirtelen látja, hogy a hátsó sorokon áttörnek az első szakadt rongyúak és nem volt mit tenni, hamarosan felmorzsolják a védők ezen sorfalát. Futva eredt a remélt újabb csapatok felé, mielőtt őt is elkapják. Egy percig nem gondolta volna, hogy ily hamar alul maradnak eme harcban sokat edzett nép fiai. És nem akart ő az egyik felesleges hulla lenni.
Hamarosan eltűnt a szemük elől.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sydney H. Low

avatar

Hozzászólások száma : 311
Életkor : 27
Munkahely : a világ felfedezendő, kiismerendő részein

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-12, 3:22 pm

/Mese: A hegymély gyomrában/

Eltelt előbb húsz perc, majd tíz perc, aztán még tíz és a mágus sehol sem volt. Egy nyikkot nem lehetett hallani a folyosóról. Már az is meglepte, hogy a földszinten vidulók zaja nem szivárog be szobájukba.
Syd leült az asztal melletti székek egyikére, előtúrta táskájából azt a könyvet melyet Elsgaban tanulmányozott. Igaz, már túl van a sok fejtörést okozó, nehézkesen besikerülő fordításon, mégis újra és újra ugyanolyan érdeklődéssel lapozta fel a könyv megfakult lapjait, mintha először tartaná kezében.
Eltelt negyed óra míg olvasgatott de, a mágus még mindig nem volt sehol. Aztán még fél óra, majd elunta a dolgot. Türelmetlen ábrázattal csapta össze a könyv fedelét, felpattant ülőhelyéről és bal lábával dobogva várakozott tovább még pár percig.
- Nagyszerű! Már letelt az az óra, hát ha eddig nem jött, legalább nem vetheti a szememre, hogy nem vártam elég ideig.
Könyvét táskájába csúsztatta, majd a táskát a székre fektette. Újabb türelmetlen dobogás de, most jobb lábbal és közben árgus szemekkel szinte szuggerálta az ajtót. Mégsem nyílt ki.
A lábdobogtatás abbamaradt, s a lány egy vállrándítás kíséretében az ajtóhoz lépett, kezét a kilincsre helyezte, majd lenyomta azt. Várt, majd hirtelen szinte tépve tárta ki. Pár pillanatig állt a küszöb belső oldalán, mintha azt várná, hogy menten belé csap-e a villám vagy sem, aztán átleépte a küszöböt. Megállt és voálá, most sem jött semmiféle villámcsapás de, még az idegbajtól szétrobbanni készülő mágus sem volt sehol.
~Hát ezt is túléltem... egy ajtónyitást... ez már egyenesen röhej.~
Sydney sietve ment a lépcsőhöz, onnan lesétált a korábban nagy vidámsággal mulatozókkal tömött helyiségbe és tessék... még mindig ott voltak, csak ezúttal egy csapat kiütött törpe képében. Persze véletlen sem valami alattomos támadás áldozataiként henteregtek a padlón, a székeken vagy épp az asztalon félig vagy egészen fekve... nem, csupán a kelleténél jobban a pohár, illetve korsó fenekére néztek.
Syd minél halkabban igyekezett távozni, bár azért azt még fel tudta mérni, hogy mégsem olyan kábák, mint azt hitte eddig, mert némelyik kiváncsi pillantással meredt rá egy ideig. Egészen addig míg feje koppanva nem hullott vissza az asztalra.
Végül nagyobb csatazaj nélkül kijutott a fogadó elé. Újra megcsodálta a törpe várost, s mikor egy törpe csapat épp arra masírozott el, megszólította egyiküket.
- Elnézést, van olyan hely ahonnan teljesen belátni a várost?
A katonáknak tűnő törpék megálltak, gyanakvón méregették egy kicsit, aztán egyikük mégis meggondolhatta magát, mert a lányhoz lépve megszólalt.
- Látod azt a nagy, ezüstös színű épületet? * kérdése közben a magasan a hegy oldalában tornyosuló építményre mutatott* - Ott van egy kilátó, onnan egész Mardant be lehet látni. Csak menj arra, amerről mi jöttünk egészen addig, míg el nem érsz az első kereszteződéshez és ott majd lesz egy egész meredeken felfelé tartó folyosó. Ott fel jutsz a kilátóhoz.
- Köszönöm szépen.
Sydney hálás tekintettel nézett segítőjére, ki kissé meghajolt mielőtt beszélt volna még.
- Igazán nincs mit köszönnöd. Vigyázz magadra, mert az a folyosó elég csúszós tud lenni... Ég veled!
Azzal megfordult és a többivel együtt elmasírozott előtte. Egészen addig nézett utánuk, míg el nem tűntek az egyik kanyarban. Aztán újra a kilátót nézte. Néhány perc múltán már javában a kilátóhoz vezető felyosón baktatott.
Időnként szembe találkozott kisebb-nagyobb törpe csapatokkal, na meg olykor az erre tévedő átutazó egyéb népség tagjaival is. Szerencsére a mágussal nem futott össze eddig, s bár biztos volt benne, hogy előbb utóbb elkerülhetetlen, hogy megtalálja őt de, ráér aggódni akkor is a férfi dührohama miatt, ami valószínűleg abban a pillanatban úrrá lesz rajta, amint rájön, hogy Syd nem engedelmeskedett neki, mint valami szófogadó kiskutya.
Némi kárörvendéssel mosolyában igyekezett fel a kilátóhoz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Csatabáró Mordon
Sámán
avatar

Hozzászólások száma : 248
Munkahely : Minden idők legnagyobb ork sámánja és spirituális vezetője *morog*

Character sheet
Nép: Orkok
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-12, 9:44 pm

Az első fegyvercsapások hamarosan visszhangozni kezdtek az északi szeglet hegyei között. Az edzett törp őrök kevésnek bizonyultak az előre nyomuló orkok és az elf küllemű élharcos számára, bár a sámánnövendékeknek így is elég korán munkájuk akadt, hála Gomorának aki nemcsak a törpök között vágott rendet, de még az orkok között is károkat okozott, amit ugyan Mordon nem szívlelt, de szükséges rosszként hajlandó volt elviselni, amíg ez nem megy az ő rovására.
A sámán Frikk nyomában elindulva haladt befelé a tárnákba, tekintete pedig folyamatosan fürkészte a járatot, hátha akad a keze ügyébe egy törp akit maga is jobb létre szenderíthetne, és hála Dremernek meg is találta a maga számítását az egyik őr személyében, akit bizonyára elbizakodhatta magát amikor Mordonnak támadt, mivel nem sejtette hogy buzogányt rejteget a kopott mágusköpeny alatt, amivel a sámán hamarosan arcon küldte ellenfelét. Ez a könnyed kis mozdulat hamar meghozta a sámán harci kedvét, aki hátra hagyva a szakállast, elégedetten szemlélte a véres buzogányát, majd üvöltve próbált Frikkel előre törni, néha fagyos lövedékeit előreküldve a járatban, hogy a nyílvesszőkkel együtt szelve a levegőt megfagyassza a vért az ellenség ereiben. Élvezte hogy ismét kedvére onthatja ellenségei vérét, minden következmény nélkül, mivel előre borítékoltnak érezte a sikert amit az ütközet hozhat számukra.
Néha meg-megállt hogy megcsapolhassa a haldoklók életerejét hogy azzal pótolja saját amit addig felhasznált varázslataihoz, és ekkor figyelt fel a közelben lévő Gomorára aki az első sorban, s tán annak szerepét magára öltve küzdött, saját testi épségét nem is féltve az előrenyomulásért. Most viszont egy időre megtorpanni kényszerült sérülései és a belőle kiálló nyílvessző miatt, ami miatt hamar segítségért kiáltott az egyik farkasbőrt viselő sámántanonc felé, aki hamarosan mentorára pillantott. A tanonc tudta hogy a sárkánynak szüksége volna némi segítségre, de nem merte megkockáztatni a mesterével való összetűzést, ezért is volt az a pillanatnyi tétovázása, amit Mordon hamar elfeledtetett vele, amikor a sérültre mutatott, akihez hamar oda is sietett. Elsőnek a nyílvezssőt távolította el egy határozott mozdulattal, majd valami gusztustalan színű és szagú kenettel látta le azt és a többi sérülést.
Ezalatt Mordon elég erőt gyűjtött magába hogy egy időre visszatartsa a védőket, amíg élharcosuk nem tér vissza. Egy újabb varázslatra szánta el magát, de ezt jelenleg kicsit nagyobbnak szánta mint az előbbieket. A bénító hatású mágia már lassan koncentrálódott kezei között, sötétlila fénnyel világítva meg a járat falait. Amint elérte a mágia a kívánt erősséget, a sámán nekifutásból előredobta a fekete-lila lövedéket, ami ugyan messzire előre repült de ő maga volt olyan ostoba, hogy nem figyelte hová is lépett, így megcsúszott egy vértócsában, és hatalmasat esett a hátára, megkarcolva az oldalát egy elhagyott törp szekercével,, ami felsértette a testét védő kötéseket, elérve bőréig, ahol az hosszú sebet hagyott, amiből hamarosan vér is serkent. A seb ugyan fájt, de tudománya épp elegendőnek bizonyult hogy ellássa annyira hogy tarthassa a lépést Frikkel.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Görbelábú Frikk
Ork törzsfőnök
avatar

Hozzászólások száma : 502
Életkor : 39

Character sheet
Nép: Orkok
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-13, 2:41 pm

//Mese: A hegymély ostroma//

*A sereg túl nagy ahhoz, hogy egyszerre beférjen az elfoglalt járatokba és Frikk nagyon jól tudja, hogy előbb-utóbb ahhoz kell folyamodnia, amit Ubahn készített és amit a háta mögött várakozó orkokra bízott.
Még nem akar élni ezzel.
Ki kell várnia, hogy a törpe járatokba betörő ork csapatok elég hatásosak-e.
Mordon engedelmességet fogad neki, s az a kevés törpe, akik megpróbálják tömörülve útjukat állni, csak rövid ideig tarthatják fel csapatait.
A többi járatba is betörtek már a seregek, az ottani parancsnokoknak is szigorúan meghagyta, hogy az ottani ellenállást is előbb a harcosaik harci szellemével törjék meg.
A csatában a sárkányok küldötte elf is jól teljesít. Más kérdés, hogy Frikk, a Hatalmas nem biztos benne, hogy az a nyílvessző véletlenül állt a hátába. Nagyon nem törődik azokkal, akik az ő oldalán harcolnak, s a Győzhetetlen örömmel látja, hogy van elég büszkeség a harcosaiban, hogy a hegyes fülűt ne tekintsék valami tisztelni való lénynek.*
- Előre, kutyák! Nehogy már egy hegyes fülű kényes elf jobb harcos legyen nálatok!
*Bődül el a fehér ork vezér és ő maga jár elöl a példával.
Ha még maradt törpe előtte, hát az általuk kovácsolt halálfejes fejszét forgatja ellenük, de ha a helyzet úgy kívánja, még fogazott kardja is ott lóg oldalára rögzítve, és az ostort is elő tudja kapni, hogy a törpék szemét csapja ki vele.
Frikk is vérre szomjazik, de közben figyeli is a harc alakulását. Látja Mordont, amint varázsol, látja a sebesült elf ellátását is.*
- Jegyezd meg, hogy kik mellett harcolsz!
*Morogja oda vörös szemét villantva az elfre, aztán nyomul tovább. Az ork sereg betölti a törpe járatot. Frikk mögött kis csomagokkal felszerelt fehér ork harcosok haladnak, uruk parancsára várnak.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Csatabáró Mordon
Sámán
avatar

Hozzászólások száma : 248
Munkahely : Minden idők legnagyobb ork sámánja és spirituális vezetője *morog*

Character sheet
Nép: Orkok
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-13, 6:48 pm

/Mese: A hegymély gyomrában/

Az orkok örökös harci kedve és bizonyítási vágya csak tovább hajtotta a leendő fősámánt, még sebe sem izgatta, amit a páncélját kitömő rongyok újrarendezésével tüntetett el a szemek elől. Amint végzett eme esztétikai procedúrával, felkecmergett a földről, majd az első közelében lévő törpe tetembe rúgott egy hatalmasat, hogy levezethesse pillanatnyi dühét, amit követően folytatta a csatát.
Ezalatt Mordon növendéke befejezte a sebesült elfszabású gyilkológép sebeinek ellátását, majd továbbállt. Ugyan a sámántanoncok eddig nem mutatták szemmel látható jelét mágikus hatalmuknak, de az talán már tapasztalható, hogy megfelelő képzést kaptak a sebek ellátását illetően. Annak ellenére hogy sokuk mennyire ódzkodott a mágia tanulásától, mégis egész jó munkát végeznek, amit Mordon Frikket követve is igen jól szemmel tudott követni.
Az ork sámán sietve haladt Frikk mellett, minél több támadást hárítva, ami feléjük irányult. Távolsági harcra Mordon a jól bejáratott árny- és fagymágiáit használva küzdött, közelharc során pedig erejét buzogányával fitogtatta az ellenségen, ha nem épp kórságokat idézett elő a hozzá csapódó alacsony testű ellenfeleiben. Ezen mágia még meglehetősen új volt a sámán számára, még nem tapasztalta ki annak korlátait, de jelenleg elégnek bizonyult ahhoz, hogy nyomorultan gyengévé tegye utolsó perceikre a védelmi erő harcosait.
-Frikk! Ez micsoda!?- Kiáltja oda a hatalmas csatazaj közepette vezérének a kérdést, miközben a csomagokra mutatott amiket fehér társaik cipeltek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gomora
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 134
Munkahely : sárkány, tekercskészítő

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-13, 7:28 pm

/Mese: A hegymély ostroma/


A tekercskészítő igen alapos ellátást kapott, bár a tanonc kezdeti habozása talán annak is betudható, hogy nem tudta, Mordonnak célja-e visszaengedni őt az első sorokba vagy inkább hagyná magától rendbe jönni a sebeket... idővel.
Igen jó gyógyfüveket kapott, melyek beszerzése ritka érték, ám jobbnak látta elmondani egy varázsigét mely hatására az egyik seb fölé helyezett kezéből fehér fény kúszott át testébe és ezzel is serkentette a regenerációját. A szövetséges pedig leteremtette valamelyik mellette álló emberét, hogy figyeljen jól, ha a sárkány mellett harcol, hiszen sok probléma származott már ma belőle. Ám igyekezni fog azért ő is, hogy minél kevesebb gondot okozzon. Nem célja keresztül húzni Furia terveit a közös támadásról.
Szeretne minél hamarabb helyre jönni, hogy újból teljes erővel visszatérhessen az első sorokba, ám addig is a fejedelmet és a fősámánját követve újabb játékszerhez jutott. Lándzsáját átdobva bal kezébe felemelt egy földön heverő szekercét a törp tulaja hullája mellől és gonosz mosoly jelent meg telt, vörös ajkain.
-Vigyáztam! -mondta a pár lépéses neki futás közben, hogy közvetlenül a fekete köpenyes bajtársa mögött megállva, válla felett jobbjával átlendítse a szerszámot teljes erejéből. Ahogy a baltát elengedte, az az ork első sorok között átvágódva csattant az egyik apróság pajzsán, majd számos kisebb-nagyobb sebet ejtve és két ellenfelet is leterítve szelídült meg a végén.
-Kristályok. -válaszolta hetykén, más helyett a varázslattal és buzogányával is épp oly jól harcoló kérdésére. Mivel Frikk népe nem jeleskedett a természetfölötti mély ismeretében és kevés varázs eszközről hallott, melyet ők állítottak elő, ezért volt sejtése, hogy kitől kapta ajándékba őket.
Az egyik halott mardanihoz lehajolva tépte le a karját, hogy a vérző végtagot szopogatva kicsit enyhítse most már igen csak megnőtt étvágyát. Nem érdekelte, ha visszatetszést vált ki, számára ez természetes viselkedés volt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Xerar
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 162

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-13, 8:25 pm

/Mese: A hegymély ostroma/

Egyhelyben ácsorgott és ez nem volt valami kedvező céljának előre haladtában, annak megvalósításában. Xerar néma mozdulatlanságban állt az általa nem sokkal korábban mágiával felkészített területhez közeli járatok egyikének fala mentén.
Ácsorgásának oka egyszerű volt és mégis számára felettébb kellemetlen: néhány, vagyis szám szerint három törpe, két ember és egy elf támogatta egymást a tárna árasztotta sötét árnyak között.
Bár az elf nem volt becsípve sem, míg a többi szinte csaknem ájulásig leihatta magát a fogadóban. A helyben biztos volt. Korábban mindet látta mikor megérkeztek Mardanba. A helyzet most kissé másabbul alakult. Most is látja őket, ám azok őt nem láthatják. Legalábbis addig míg egy hirtelen mozdulattal meg nem töri az érdektelenség igézetét. Azok hatan meg nem úgy támasztották egymást, mint akik hamarosan távozni óhajtanak.
Az egyik törpe hulla részegen leomlott a fal tövébe, alig egy lépsnyire a mágus lábától. Egy másik törpe két kézzel a falnak támasztva magát meredt a sziklás talajra. A maradék jelenlévők meg próbálták a tovább haladásra ösztökélni őket. Nem sok semmi sikerrel.

- Voran! Kapard magad össze már!

Ezt a falnak támaszkodó mondta saját magának, de ettől függetlenül a fal mellett ücsörgő reagált rá.

- Megyek már. Megyek... *megpróbálta feltolni magát de, visszaesett, újabb sikertelen próbálkozás jött eztán* - Megyek ha mondom... Máris megyek... Indulok...

Ezt csak mondta egész addig, míg talán az istenek is kínosnak érezhették a jelenetet, mert végül mégis csak feltápászkodott és jobb kezével támasztva magát indult tovább előre.
A Voran nevű ellökte magát a faltól és a folyosó közepén összegabalyodni kezdőkhöz csaknem zuhanva akaszkodott ruhájukba.
Xerar még ekkor is türelmes belenyugvással ácsorgott immár bő negyed órája. Előtte meg persze szisztematikusan felmérte környezetét, s épp a titkos tárna járatához tartott vissza, mikor ebbe a szerencsétlenek kavalkádjába botlott.
Nem gondolkodott. Még akkor sem, mikor a fal mentén tapogatózva araszoló törpe keze bele ütközött karjába.

~Itt a vége...~

Látta az értetlenséget kiülni a törpe szemébe a láthatatlan akadály észlelésétől. Aztán Xerar hirtelen megjelenni tűnhetett szemükben a nagy semmiből, s mire észbe kaphattak volna hát a mágus keze a még döbbent, egész szépen összekuporodva pislogó társaság felé lendült, és tenyerét feléjük tartva hangosan megszólalt.

- Franeste!

A mágia megidézésekor szemei sárgán felizzottak, s a következő pillanatban az előtte állókból hárman azonnal eleven tűzzé váltak, mintha belülről gyulladtak volna ki. A rémülettől eltorzult két hátsó riadt menekvés gyanánt eldobták magukat a földön, így nem érte el őket a megidézett tűzparázs, hogy az orra előtt hamvadjanak el egy szempillantás alatt. Mielőtt futásra adhatták volna fejüket, Xerar hirtelen megint semmivé vált, hogy rögtön mögöttük jelenjen meg, s amint látható lett már hasította is tőrös keze a levegőt, s vele együtt az elf torkát, ki épp csak rápillanthatott és máris vérben ázva terült el lábai előtt. A szempillantás alatt hamuvá váló emberrel és két törpével sem volt gondja, ám a máris felugrani szándékozó ember fejét természetellenes gyorsasággal ragadták meg kezei. Egy gyors rántás és már törött is volt az ember fajzat nyaka.
Xerar ujjairól pár csepp vér csöpögött le a nyírkos sziklatalajra. Mégsem foglalkozott vele. Most inkább a hitetlenkedő tekintettel rá meredő törpére nézett, kinek köszönhető volt mágiájának megtörése.
Arra számított, hogy majd kegyelemért fog esdekelni, hogy térdre omlik majd lábai előtt az életéért könyörögve. Mégsem így lett. A törpe előkapta csatabárdját, mely eddig is ott lógott hátán és teljes erőből csapott vele a mágus felé miközben előre lendült.
Xerar nem tűnt el, csak nemes egyszerűséggel leguggolt és a törpe csapása alá kerülve elkapta a lesújtó kart. Nem engedte tovább mozdulni. A törpe iszonyú dühvel ordított arcába de, a férfi elkapta torkánál, a falnak taszította, s a törpe az ütés erejétől elengedte fegyverét. Közelebb hajolva suttogni kezdett a halált váró szemekbe nézve.

- Értékelem a harciasságodat törpe, ezért olyan gyors leszek, hogy egy csöppnyi fájdalmat sem fogsz érezni.

Miközben beszélt, szabadon maradt kezén az ujjak lassan átalakultak, s különösen éles karmok bukkantak elő belőlük.
Valóban gyors volt. Talán a másodperc töredéke alatt suhintott a karmos kéz leendő áldozata felé, s a következő pillanatban már holtan omolt földre az élettelen test. A törpe körül kiszélesedő körként rajzolódott ki egyre erősebben a vére.
Xerar nem foglalkozott vértől ázott kezével, hiszen abból egyetlen csepp sem volt sajátja.
Viszont azzal már igen, hogy az ostoba törpe ordított egy sort, s azt bizonyára az őrség is hallhatta, hiszen a tárnákban különösen jól terjed a hang.
Most tartotta elérkezettnek az időt, hogy visszatérjen a szobájába, kis időre meghúzzák magukat, s az előre megbeszélt időben majd aktiválni fogja a mágikus csapdát, melyet felállított.
De addig a lányhoz kellett mennie, na meg nem ártott eltűnni a helyszínről... és kezet mosni sem ártott volna.
Egy szempillantás alatt teleportált vissza a szobába, hol korábban a lányt hagyta. Szétnéznie se kellett, hogy rájöjjön: a szoba kongott az ürességtől és Sydney nem volt a szobában.

- A fenébe!

Dühös morgásba kezdett az ostoba és őt felettébb hátráltatni szándékozó kis vörös virgácsról, akit menten ketté is fog törni, aztán saját karmaival foja széthasogatni, amiért nem bír a seggén maradni, ahogy azt megmondta neki. Ilyen dohogással gondolataiban tűnt el a szobából, higy elinduljon előkeríteni a valószínűleg felfedezési vágyban szenvedő lányt.

~ Jobban jár, ha holtan találom meg, vagy megölöm... Más mentsége úgysem lenne...~
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aireen Warren
Zöldköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 37

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-14, 10:39 am


//Sydney//

A fogadóban igencsak jól érzem magam, ám kicsit aggódva figyelem az egyre részegebb törpéket. Kisé szomorkásan csóválom a fejem, majd levegőt véve állok fel a fogadóból és sétálok ki elé. Szükségem van egy kis friss levegőre, ami habár egy barlang városban elég hülyén hangzik, mégis... Odakint nem alkoholtól bűzös emberek izzadsága a fő szag, hanem kellemesen hűvös levegő. Ha nem is friss, de kellemes.
Körbenézek, és ekkor látom meg, hogy Sydney, egy vörös hajú fiatal lány lép ki a fogadóból és elindul valamerre. Elmosolyodom, majd a lány után lépve elkapom a karját, habár nem erősen, nem akarom megijeszteni.
- Várj! - szólok utána és el is engedem őt, remélve, hogy megáll és megvár.
- Szia! Jól sejtem, hogy te is idetévedt turista vagy? - mosolygok rá kíváncsian, majd körbenézek és meg is látom a felfelé induló ösvényt, és a kilátót a végén. Már jártam itt, a törpe kislány megmutatta, így biccentek a lány felé.
- Csodás odafentről a kilátás, szinte varázslatos. Megéri felmenni. - osztom meg a véleményemet a lánnyal, majd a kezemet nyújtom neki:
- Aireen vagyok, gyógyító. - mutatkozom be mosolyogva és mélyen a lány szemébe nézek, aprót biccentve felé.
- Nem gond, ha felkísérlek? - kérdezem meg, hogy csatlakozhatok-e, majd ha a válasz igenlő, akkor lágyan belekarolva a lány karjába indulok meg felfelé az ösvényen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eregathus El'dan
Kék sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 19
Életkor : 213
Munkahely : Változó

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-14, 7:46 pm

/ Mese: A hegymély ostroma /

A hó miatt, mely lassan kezdi elfedni egyre kevésbé érzi végtagjait. Jobb kezét hó fedi, de mivel nem szeretne nagyon mozogni nehogy észrevegyék, ezért egyenlőre nem mozdítja el jelenlegi helyéről. De ez azzal is jár hogy már csak egy kicsit érez belőle valamit és az is csak annyi, hogy valami hideg van rajta. Megmozdítja bal kezét, hogy lesöpörje róla a havat. Ezt csak óvatosan meri megtenni. Alig emeli el a földtől, s olyan lassúsággal csinálja mintha az orkok figyelnék, és ezt csak észrevétlenül teheti meg. Amikor végez ezzel jobb kezét gyorsan ruhája egyik apró zsebébe csúsztatja, hogy felmelegítse. Most veszi csak észre, hogy a rögtönzött hó fal melyet most rögtönzött, kezdi felvenni azt a hőt, ami belőle árad. Egy kicsit jobb kedvre deríti. Így legalább nem biztos hogy halálra fagy és már nem vacog annyira. Szerencséjére az orkok nagy rész már eltűnt a folyosókon. Ezzel pedig azt teszik lehetővé számára, hogy hamarosan ő is elinduljon. Már alig tudja türtőztetni magát ahhoz, hogy kiugorjon a hó fal mögül és elkezdjen az egyik járat bejárata felé. Halkan elmormol néhány szót mire kezében apró tűz gyulladt. Alig volt fénye de elég meleg volt ahhoz, hogy felmelegítse magát vele. Mivel többnyire elfek között nevelkedett, ezért leginkább elf mágiákat ismert. Mivel ezek se mentek neki túl jól, ezért egy kicsit megégette magát. Ahogy ez megtörtént gyorsan megrázta kezét. Ez pedig azt eredményezte, hogy az apró láng kialudt. De elérte célját: elegendő hőt termelt ahhoz, hogy még egy rövid ideig itt maradjon. Reméli hogy senki sem látta meg. Bár mivel az orkok inkább az öldökléssel foglalkoztak, ezért ennek nem volt sok esélye. De ha mégis meglátják, akkor elmondhatja, hogy a mai nap egy szörnyen balszerencsés számára. Szemei most kezdtek csak igazán hozzászokni ehhez az időhöz. Ez nem igazán vigasztalja, de legalább jobban lát min eddig. tmiért pont feléjük azt csak azzal tudja indokolni, hogy azt az utat már nem védik őrök. Igaz hogy a hatalmas ork sereg sokkal rosszabb mint az a néhány őr akiket lemészároltak, de talán mögöttük lopakodva bejuthat Mardanba észrevétlenül. Ha viszont elkapják akkor azzal tiltakozik az ellen hogy kivégezzék, hogy ő egy sárkány. Amit tudott az orkokról az az volt, hogy a sárkányok szövetségesei. De azt nem érti hogy miért nem sárkányok támadják a várost. Lehet hogy az orkok a egyszerre minden erejükkel támadnak, de a sárkányok sokkal hatékonyabban és csendesebben tudnák ezt végrehajtani. De ez az ő meglátása volt. Lehet hogy aki más szempontokat helyez a legfontosabbak közé, annak így jobban megéri. Ez újabb kérdést vet fel számára: az mégis kinek érné meg hogy rengeteg ork odaveszik a csatában. Bár amennyit eddig látott az alapján nem lehet túl nagy veszteségük. Ha az összes törpöt csak lemészárolták, akkor az is csoda ha tíznél több a halott. De mindent persze odakintről sem lehetett látni. A hó, melyen lépkedett, rettentően ellehetetlenítette azt, hogy hangtalanul osonjon az ork seregek mögé. Egyetlen egy lépése miatt, nem túl hangos ugyan, de hallható ropogás tört ki. Ha pedig figyelembe vesszük hogy ez minden lépésénél megismétlődik és nem a leglassabban haladt, akkor rájövünk arra is, hogy lehetetlen nesztelenül haladnia. Amikor észbe kapott már csak annyi ideje maradt, hogy kezeit maga elé téve tompítsa az esést amit azzal idézett elő, hogy nekiment egy ork katonának. Észre se vette hogy már az egyik alagútban sétálgat. Nem jutott nagyon messze a kijárattól, de elég hangos volt az amikor elérte a földet. Az ork fegyverei és páncélja viszont elnyomva ezt. Néhány ork rögtön köré gyűlt és fegyvereiket rá szegezték. Ő erre gyorsan talpra ugrott, majd mielőtt az egyik ork bordái közé szúrhatta volna fegyverét, gyorsan jobbra pördül ezzel megkímélve magát attól, hogy itt meghaljon.
-Ne bántsatok!
*Mondja kétségbeesett hangon. Igaz hogy kétségbeesett volt, de még így is parancsoló volt. Nem beszélt még soha ilyen hangon és így nem volt túl hatásos. Hirtelen mozdulattal a kijárat felé iramodik és hogy átjusson az ott álló orkon, leguggol és átbukfencezik a lába alatt. Még meg sem állt de már fut. Amikor kiér rögtön elesik a csúszós havon. Egy kicsit csúszik mielőtt megkezdhetné átváltozását. Viszont amint elkezdi látja az orkok szemében tükröződő meglepettséget. Biztos nem számítottak arra hogy lesz itt egy sárkány is. De ő meg arra nem számított, hogy itt orkok lesznek.
-Ne bántsatok.
Ismétli meg előbbi mondatát. Ezúttal bár mély, s leginkább dörmögésre hasonlít hangja, lehet hallani, hogy sokkal nyugodtabb mint az előbb. A mély hang annak köszönhető hogy már átváltozott. Egyenlőre nem kel fel. Egy kicsit pihen a földön. Meggondolja magát és felkel. Talán így sikerül rávennie az orkokat arra, hogy békén hagyják.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Csatabáró Mordon
Sámán
avatar

Hozzászólások száma : 248
Munkahely : Minden idők legnagyobb ork sámánja és spirituális vezetője *morog*

Character sheet
Nép: Orkok
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-14, 8:35 pm

A kép továbbra sem volt éppen tiszta Mordon számára a kristályokkal kapcsolatban, bár biztosra vette hogy nem épp nyakláncot akart fűzni belőle a törpéknek, pláne hogy elkezdett jó ízűen falatozgatni, ami talán nem is baj, főleg hogy nem tett kárt több orkban. Viszont továbbra is ott lebegett az az ominózus kérdőjel, a kövek funkcióját illetően.
-Mégis mire kellenek?! Nekem erről senki sem szólt.- Háborgott a fősámán, és teljes joggal, legalábbis úgy érezte, mivel ugyan nem akadályozta ez semmiben, viszont ha valamiféle  gondolattól vezérelve mélyrehatóan kutatni kezdene a városban, és kristályok ezalatt valamiféle pusztító mágiával a nyakába döntenék az egész hóbelebancot, akkor nem venné a szívére ha az utolsó leheletével elátkozná a sárkányfajzatot, aki talán rövid úton jobb létre szenderült volna.
-Remélem hogy nem robbantod a nyakunkba a barlangot hegyesfülű.- Fejtette ki reményeit a tervekkel kapcsolatban amik a kristályokhoz kötődtek, miközben távolról kísérletezett a törp védők semlegesítésével bejáratott varázslatai segítségével. Elvetett ugyan pár fagyhullámot, de valahogy úgy érezte nincs valami egészen rendben az oldalával. Úgy tűnt apró ballépése most okozott csak igazi bajt a számára. Érezte ahogy valami meleg dolog árad az oldalából, ahova tekintve észlelte hogy kiserkent a vére az ellátatlan sebéből. Nem volt más választása, el kellett látnia magát amíg van rá ideje.
Letérdelt a földre és elvette a sebtől a rongyokat amik azt takarták, így vált csak igazán feltűnővé kóros soványsága. Fájdalmai ugyan voltak, de orkként nem érezte úgy hogy megengedheti magának hogy gyöngeséget mutasson, főleg a csatatéren nem, így hát vicsorogva és morogva törölte körbe a sérülést egy ronggyal, hogy a lefelé csordogáló várt eltüntesse, majd bekente a sebet a jól ismert undorító kulimászával, amit már rég rejtegetett a vértezete alatt, az egyik rongyba beletekerve, majd egy másikkal szoros kötést tett a derekára. A kezei éppen befértek a vért alá, hogy körbetekerje párszor a szövetet. Ugyan bajlódott a kezei ki és be dugdosásával, de nem akart a csatatéren megkockáztatni egy újabb sebesülést.
-Na és hova tartunk?-  tette fel a kérdést, miközben szorgalmasan tömködte vissza a töméseket a páncélzatába.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gomora
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 134
Munkahely : sárkány, tekercskészítő

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-14, 9:29 pm

/Mese: A hegymély ostroma/

A sárkány lady arca mosolyra húzódott. Nem igazán csípte, hogy ez a kétlábú ennyire fontosnak tartja magát, ám ösztönei az kétségtelenül voltak a férfinak.
-Nem kell tudnod mindent a tervről. Elmondunk mindent időben, ám elég neked annyi, hogy a fekete sárkányok oldalán a fajod végül győzelmet győzelemre halmoz majd. De hogy megnyugtassalak, nem robbantom a nyakadba a barlangot, amíg nem lesz rá okom.
*Ezzel ott hagyva a beszélgetést, ha a törzsek vezetője elkerülhetetlennek látja, akkor időben további utasítást ad varázslójának. Ám az ő orrát már bántotta az összetömörödött orkok szaga. Még nem járnak olyan túl messze a bejárattól, megengedett magának egy teleportálást a szabadba, hogy friss levegőhöz jusson.
Mivel ott, ahol bejöttek nem lett volna biztonságos, hiszen a fősereg megállíthatatlanul özönlött továbbra is befelé és semmi kedve nem volt fél testtel az egyik csatlós húsában újra materializálódni, ezért egy olyan barlangot választott célpontjául, mely felé mintha amúgy is elkanyarodott volna a Frikk által használt járat és majd eléjük vághatnak esetleg.
Meglepve látta, hogy egy fajtársát támadják épp a Győzhetetlen három embere. A dárda fájával egyiket gyorsan hátulról nyakon vágta, ahogy kilépett a vörös ködből, ha Ereg segít, akkor a másik kettőt is könnyedén maguk alá gyűrik, és van esély arra, hogy megkérdezze:
-Hát te meg mit keresel itt? Az ősiek említették, hogy lesz még más is talán, akivel összefuthatok. De miért estek neked? El akarnak árulni minket?
*Kérdezte a tünde lány, bár a vele szemben lévő átalakult testvére érezheti az elfektől különböző szagát. A fajuk képes megkülönböztetni ilyen közelről az álcázott társaikat a kétlábúaktól.
Bele harapott még egyet a letépett törpe karba, amíg a válaszra vált. Ám magában már a közel egy éve történtek kínos tapasztalata merült fel.
~Alapos letolást kaptam, mikor nem ismertem fel Kaint és a nevét. Nem érdekelnek az árulók és Furia vadászai. De vajon nem-e azért támadták meg, mert ő is elárulta népünket a...?
*Gyűlölködve gondolt bele, hogy a visszamaradott növésűeket védi a hím Frikkéktől és TŐLE! A szülőjét egy ártatlan vadászat során pont ezek a földtúró népség egyik tagja küldte Dremerhez. Ha ez kiderül, nem kegyelmez a másiknak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Arglar Haran

avatar

Hozzászólások száma : 46
Életkor : 79

Character sheet
Nép: Törpék
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-14, 9:53 pm


/Mese: A hegymély ostroma/

Ez alatt a mórini végre össze futott a remélt erősítéssel. Sikerült a váltás jó néhány emberét megmenteni az által, hogy a következő kereszteződés stázsáiig visszavonultak vele és nem futottak egyenként szállingózva a vesztükbe.
Talán lassan eszmél valamelyikük, hogy megfújja a harci kürtöket, figyelmeztetve a többieket a veszélyre. Ám a nemesi vér most származásához nem túl méltó módon lihegett, hogy elsőként érje el az újabb megállót.
-Megtámadtak! Orkok, sokan. Hívni kell a mellék járatokat, hogy bekerítsük őket!
*Bár a futás miatt megnőtt vérnyomása miatt lassan állt el a sebe, ám a pia és a rongy, mellyel felitatta, megtette hatását lassan. Már újra tisztán látott és húst kíméletlenül daraboló fegyverét szorongatva kicsit a hátsó sorokba húzódott, hogy kifújja magát. Ám ha megjelennek a fehér hajú harcosai, bizony nem fog tovább menekülni. Várni fogja őket és a mélyben még sok ezer tettre kész törpe várja a túl magabiztos ellenfelet. Nincs az a nagyra duzzadt ork törzs, mely a legnagyobb bányának akár csak főkapujához elérkezhetne!
Ám jól tudta, hogy ezek az előre tolt helyőrségek még csak az előszelei annak, ami eztán várja Frikk csapatát. És ott harcedzett katonákra lesz szükség. Egyszerre kell időt nyerni az Olassiët is megmentő nagy haderőnek és egyben nem szabad hagyni, hogy elaprózott védelmet külön-külön felmorzsolva már az elit nélkül nézzen farkas szemet a király a betolakodókkal.
-Adjatok inni! Kiszáradt a szám! -és bizony a vértől mocskos érkezőtől nem sajnálták a jó italt azok, kik időt kaptak tőle felkészülni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sydney H. Low

avatar

Hozzászólások száma : 311
Életkor : 27
Munkahely : a világ felfedezendő, kiismerendő részein

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-15, 5:05 pm

/Mese: A hegymély ostroma - (a kilátón)/

Syd korábban megdöbbenve, s talán riadtsággal reagált a karjánál fogva visszatartó érintésre. Első gondolata az volt, hogy a mágus megint jól le fogja teremteni de, mikor belenyugvó tekintete a kéz tulajdonosára siklott, hát meglepve látta, hogy az bizony távolról sem a feketeköpenyes, hanem egy zöldköpenyes.
Ez utóbbi sem nyugtatta meg annyira, hiszen a köpeny az köpeny, még ha zöld akkor is. Sosem tudhatta az embre, hogy hány őrült mágus rejti magát ilyen vagy olyan színekbe mártott köpenyekbe.
Persze a mostani feltartója mellett szólt egy jó pont is: nő volt. Szerencsére. Ez némileg megnyugtattta a lányt de, azért bizalmatlan pislogással hallgatta végig.
- Aireen vagyok, gyógyító... Nem gond, ha felkísérlek?
A máguslány neve nem is tűnt rémisztőnek, pláne nem olyannak, amit egy eszement őrültre tudna elképzelni.
- Sydney vagyok. Sydney H. Low... és nyugodtan velem tarthatsz, elvégül nem tulajdonom ez a város, hogy előírjam, hova mehetsz.
Mondata végén barátságos mosoly jelent meg arcán.
Nem is bénta, hogy kivételesen értelmes társaságra lelt. Ha belegondolt, hogy mekkora különbségek is vannak Xerar és Aireen kisugárzásában... Hát egy egész univerzum választotta el őket egymástól. Xerar a maga nyers, vad, szinte barbári bánásmódja teljes ellentéte volt a mellett álló nő barátságot sugalló, kedves hangon beszélő lényének. Igaz, Xerar negatív jelleme ellenére is kénytelen volt beismerni, hogy ha a férfi nem volna, hát most már nagyon mélyen szagolná alulról azt a bizonyos ibolyát...
Engedte, hogy belé karoljon a lány, s így mentek föl egészen a kilátóig.
A város szinte ezernyi fényben úszott az utcákon, s a házakon meg-megcsillanó színes fények miatt. Allattuk elterülve minden lilás, sötétes és mégis fényes színben játszott. Sosem gondolta volna, hogy a hagy mélyében is lehet valami nem vaksötét, egyhangú és színtelen. Pedig ez a város ilyen volt.
Nézte az utcákon ide-oda járkáló, siető népségeket melyek között azért szép számban akadt nem a törpék fajtájához tartozó alak is. Egyszer még azon is észbe kapott, hogy valamilyen, számára teljesen érthetetlen oknál fogva már azt kereste szemeivel, hogy vajopn megpillant-e valahol egy kicsi, fekete köpenyt... Aztán saját hülyeségén elhalva - hogy mégis minek gondol arra a barbárra, mikor örül, hogy nyugton van tőle egy ideig - jobbnak látta a látványt vele együtt élvező nőhöz fordulni.
- Elnézésedet kell kérnem. Korábban elmondtad, hogy gyógyító vagy és én nem mondtam magamról semmit a nevemen kívül. *kissé pironkodva nézett vissza az alant elterülő városra* - Felfedező tudós volnék.
~Meg időarányosan rabszolga is, ha annak az őrültnek a parancsára végzett munkát nézzük.~
- Sokat hallottam Mardanról, s arról, hogy nem igazán szívlelik a vendégeket. A varázstudókat meg különösen nem.
Igaz ennek okát sosem fejtegette.
- Mi járatban van erre egy zöldköpenyes? Ha szabad kíváncsiskodnom.
A mondat kimondásának pillanatában esett csak le neki, hogy bizony ez a kérdés oda-vissza fog működni, s akkor valószínűleg meg kell említeni neki Xerart, aki pedig nem állja, ha beszél, vagy akár csak utal bárkinek a létezésére.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Csatabáró Mordon
Sámán
avatar

Hozzászólások száma : 248
Munkahely : Minden idők legnagyobb ork sámánja és spirituális vezetője *morog*

Character sheet
Nép: Orkok
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-15, 8:57 pm

/Mese: A hegymély ostroma/

A sámán elfordulva a sárkánytól, csak morgolódott magában és orra alatt csendesen kezdte el az elfeket és állítólagos szövetségesüket a sárkányokat szidni, a szitkozódásból ki nem hagyva azok felmenőit és tán meg sem született leszármazottjaikat. Legtöbb szívélyes jókívánsága leginkább arról szólt hogy különböző ragadozók és dögevők martalékaként emlegette a két nemzet tagjait, netán különböző jól ismert kevésbé kellemes halálnemekkel illette az általa olyannyira gyűlölt fajokat.
-...Hogy a varjak kaparnák ki a szemeiteket...- Hangzott el jó párszor ez a kedves kívánság a sámán szájából, két efféle jelző közé sok más rossz szándékú kijelentést préselve. Ez a jelző általában egy afféle rövidített formulája volt a lassú, kínkeserves világtalan halálnak amire általában minden általa gyűlölt lényt rendszeresen kárhoztatott, és ezt a jelzőt Gomora tömör önkifejezésének hála, a sárkányok népe is magáénak tudhatta Mordon nem tetszését. Ha jobb fizikai állapota volna már rég ölre ment volna a sárkánnyal még a harctéri események ellenére is, de szerencsétlenségére testi korlátai miatt ő húzná a rövidebbet, így maradt csak a jó öreg mocskolódás.
Nem fért Mordon fejébe, hogy mint Frikk jobbkeze és az orkok fősámánja, milyen okból kifolyólag nem kaphatja meg az áhított információkat, ámbár megnyugtatta hogy nem fog Mardan a nyakába dőlni, így nyugodtan hódolhat kutakodási vágyának, ha épp rátörne. Viszont biztosra vette hogy az még messze nem elég a sárkányfajzat tiszteletének kivívásához hogy ő az orkok fősámánja, többet kell letennie az asztalra hogy nézzék valamibe.
-Bár pusztulna éhen az összes nyomorult pikkelyes dög, hogy a hollók a szemükkel játszhassanak!- Üvöltözött dühében a sámán, dögvész mágiával átjáratott buzogányával csapkodva a törpök sorai között. Hirtelen előtört dühe csak még inkább felpiszkálta a várszomját, amitől elméjére olyan vörös köd telepedett, hogy megfeledkezett Frikk utasításáról is. Jelenleg őt is szívesen elcsépelte volna a puszta kezével, mivel annak ellenére hogy társultak egymással, nem volt elég méltó arra hogy felfedje előtte a részletes terveknek legalább egy részét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   

Vissza az elejére Go down
 
Mardan - A törpeváros
Vissza az elejére 
5 / 14 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9 ... 14  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Északi szeglet-
Ugrás: