LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Homehttp://newagelaGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Mardan - A törpeváros

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 10 ... 14  Next
SzerzőÜzenet
Aireen Warren
Zöldköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 37

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-16, 1:35 pm



//Sydney//

Látom a riadalmat a lány tekintetében, amikor elkapom a kezét. Érintésem gyengéd, és érezhető benne az, hogy nem bántani akarom, és nem szorítom a karját, hogy visszatartsam, egyszerűen csak megérintem, hogy felfigyeljen rám. Az ijedtség hamar el is múlik a lány tekintetéből, ahogy végigpillant rajtam. Ezt egy apró mosollyal is segítem és úgy tűnik, hogy bejön: a lány nem fél tőlem tovább és a bizalmába fogad. Már amennyire egy idegent a bizalmába tud fogadni egy másik illető, természetesen.
Bemutatkozom neki, majd lágyan belé karolok, hogy együtt induljunk fel a kilátóhoz.
- Természetesen nem mondhatod meg, hogy hova mehetek, de én meg nem vagyok tapintatlan, hogy csak úgy melléd szegődjek. Hogyha egyedül szeretnél lenni, akkor van még számos csoda ebben a városban, amit megnézhetek egyedül. Ám sajnáltam volna, hogyha nem lenne társaságom! - adok egy kis magyarázatot a lány megjegyzésére és ismét egy kellemes mosollyal jutalmazom meg őt. Lassan érünk fel a kilátóba, ahol egy pillanatra ismét megállok, hogy tekintetemet körbefuttassam a városon. Mardan gyönyörű és innen fentről csak még inkább tért nyernek a barlang hatalmas falai. Habár kicsit rosszul érzem magam, amiért nincs ténylegesen friss levegő, és növényzet is alig van, csak néhány apróbb moha, ami megél a sziklák repedései között, mégis a város varázsa feledteti velem ezeket a dolgokat. Néhány másodpercnyi csendes szemlélődés után Sydney ismét felém fordul, és bocsánatot kérve elmondja, hogy mi is ő. Érdeklődve hallgatom a szavait és fel is vonom az egyik szemöldökömet.
- Felfedező tudós? Nocsak, ez igen érdekesen hangzik. És talán most is felfedezni jöttél ide Mardanba? - teszek fel egy igen logikus kérdést és bizony Sydney félelme valóssá vált, hogy tényleg kíváncsi vagyok, mi járatban errefelé. A kérdést persze ő is felteszi, de nekem - vele ellentétben - nincs titkolnivalóm, így elmesélem a történetemet:
- Az utolsó vizsgámat igyekszem teljesíteni. Egy különleges gyógyfőzetet/krémet/italt kell készítenem egy különleges betegségre. Éppen egy különleges összetevőét indultam útnak, amikor is találkoztam egy törpével, akinek igen súlyos sebesülései voltak. Őt kísértem haza, és most a kedves családjánál lakok addig, ameddig ez a nagy vihar el nem vonul. - fejezem be a történetet egy apró mosollyal.
- Van egy kislányuk, ő mutatta meg nekem ezt a helyet, meg az egész várost. Nagyon lelkes és imádnivaló! - kacagok fel és megcsóválom a fejemet. Ismét a városra nézek, ahol mintha valami felfordult volna. Néhányan sietősen rohannak, és a távolból kürtöt is hallok. Vajon ezek a törpék harci kürtjei lehetnek, melyek támadást jeleznek? Ijedten pislogok körbe valami jelet keresve, hogy mi is történt.
- Te is hallod? - fordulok riadtan Sydney felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Xerar
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 162

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-16, 5:41 pm

//Mese - A hegymély ostroma//

Nem mondaná, hogy nem eredne szívesen a bosszantó lány nyomába, ám jelen pillanatban sokkal égetőbb fontosságú feladat várt rá, mely mondhatni, csaknem az ajtót döngette sürgetés szempontjából.
A szobából hamar elteleportál nem is olyan távol az előbbi incidens helyszínétől. Fel-alá rohangáló törpéket látott. Ez alkalommal nem használt varázslatot rejtőzés céljából. Olykor a nyilvánvaló a legjobban elrejtett. Ami a szemünk előtt van azt nem szokás észre venni.
Xerar érdeklődő pillantása kísérte nyomon a soron következő három alak loholását, kik talpig fegyverben, tüdejüket is majd kiköpve captattak az emelkedőn fölfelé. Éppen arra, hol hátra hagyta áldozatait. Mégsem kezdett menekülni, hiszen értelmetlen volna magára vonni a figyelmet. Inkább tovább poroszkált a tárna azon bevezető folyosóján, mely oda vezetett, hol már felállította csapdáját. Az aktiváló igét persze már a felkészüléskor memorizálta, s így egy pillantásnyi idő sem kellene neki ahhoz, hogy feléledjen a mágia szálaival behálózott tér, s a természetben oly sokszor látható villámok a mágia hálójában osztogassák halálos érintéseiket. Ki oda belép, többé nem jön ki élve. Ha meg mégis megsegítené egy ostoba istenség, hát Xerar-ral találná szemben magát.
Hallotta a kürt átható hangját, mely torz visszhangként zúgott keresztül a város falain megütközve, és visszaverődve.
~Bár egy kicsit korán indultak be a dolgok de, ez van. Ezt az eshetőséget is számba vettem.~
Gondolatai végén kegyetlen mosoly jelent meg arcán, s ezzel egy időben ujjai közül lepergette az utolsó szemcsét is, melyet egész sétája alatt a központi folyosón végig szórt, s ezzel kiterjesztette a csapdát ide is, hogy a tárnába igyekvő katonákat egyetlen szavával megfékezze, s túlvilágra küldje. Persze ekkora felületen elkerülhetetlen volt a hatásfok hanyatlás is, hiszen az áldozatok száma lényegesen alacsonyabb lesz ezen a távolabbi részen, mint a tárna első csapdájában. A többi nem az ő dolga. Ennyi van rá bízva, ennyit tesz az ügy érdekében. Ezen túl, ha azok az ocsmány orkok netán kereszteznék útját... az nem volt feladata, hogy életben hagyja őket.
Tekintete a város utcáin mozgolódó árnyas alakokra esett. Nem is kellett megerőltetnie magát, hogy lássa, bizony még több és több törpe tart erre.
~Vajon hova mehetett?~
Tekintete tovább vándorolt. Közben szemei sárgán felvillantak. Így már sárkányként nézhette a terepet, ám ez sem segítette előrébb. A sárga szín elenyészett szemeiből, s Xerar egy nyugodtabb járatba húzódva megállt a falnak támaszkodva, lehunyta szemeit és fülelt. Úgy fülelt, mintha az élete múlna rajta. Lassan szűrte ki a számára jelentéktelen hangokat, s csak egyetlen hangra koncentrált, melyet már épp elégszer hallott ahhoz, hogy bármikor felidézhesse magában: Sydneyét. Fél perc után adta fel. Nem volt képes meghallani. Túl nagy volt a tér, és a vakarcs népség meg túl lármás. A szaglására meg sem próbált hagyatkozni, mert gyanította, hogy az áporodott levegőjű város teljesen összekeverte már a szagokat. Itt még egy sárkánynak sem volt egyszerű dolga. Igaz, alakot váltva már menne neki, viszont a leleplezést nem kockáztatta.
Jobbnak látta visszatérni feladatához. Úgy gondolta, hogy a nagy felfordulások alatt úgyis lesz alkalma megkeresni a kis minden lében kanál kisasszonyt.
Xerar átsietett egy a tárnával párhuzamosan elhelyezkedő útra, honnan tökéletes rálátás nyílt számára, egy sárkány éles szemeinek. Itt várta a pillanatot, hogy történjen valami, mely jelként szolgál neki, hogy elérkezett az ideje.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Maragun Moshator
Hegyi törpe
avatar

Hozzászólások száma : 21

Character sheet
Nép: Törpék
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-16, 6:02 pm

//Aireen és Sydney//

Maragun kikapta fejét a hideg vizes hordóból. Haján, szakállá, bajszán csorgott a víz, a törpe meg fülelt, merről is hallotta immár másodjára a kürtöt. A hangja támadást tudatott velük.
Lassan teljesen kijózanodott végre. A hideg vizes fej áztatás megtette hatását. MOst arra próbált rájönni, hogy vajon miféle támadást adhattak hírül a kürtök. Igazából ő semmi olyan mozgolódást nem észlelt, hogy az külső támadásra utalna. Felnézett, feje fölött jó magasan a kilátó volt, hát eleresztette eddig markolt szélét a hordónak és futva megindult felfelé a kilátóhoz.
~Onnan talán többet lehet látni.~
Rohant, ahogy csak bírták lábai, ami nem is volt olyan könnyű a meredek emelkedőn felfelé haladva. Végül mégis sikerült felérnie. A kőteraszra érve kezeivel térdén támaszkodva fújta ki magát, s közben előre pillantva meglátta a már ott állókat. Két nő volt, így nem látta okát, hogy gyanakvón viselkedjen velük. A vörösre, meg határozottan emlékezett a fogadóból. Bár egy kimondottan sötét tekintetű mágussal érkezett, ez mégsem érdekelte igazán a törpét.
- Üdv hölgyek! *dobta oda szinte a szavakat* - Látni innen valamit, hogy mi történik?
Kérdése feltevése közben már oda is sietett a terasz kő korlátjához, mely neki úgy a mellkasának közepéig ért.
Bámulta a város meozgolódó alakoktól nyüzsgő utcáit, ám még most sem látott harcra utaló jeleket.
- Különös... Riadót fújtak de, semmi olyat nem látni, ami harcról árulkodna.
Ezzel el is engedte a korlátot. A lányokhoz fordulva kihúzta magát, hogy illő módon mutatkozzon be.
- Maragun vagyok és bocsánatot kérek, ha megijesztettelek benneteket. Nem állt szándékomban ilyen őrült módjára ide rohanni.
Azért még most is aggódó pillantással nézett a városra.
- Remélem, semmi komoly nem történt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sydney H. Low

avatar

Hozzászólások száma : 311
Életkor : 27
Munkahely : a világ felfedezendő, kiismerendő részein

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-16, 7:12 pm

A vizsga szó hallatán felcsillantak szemei. Mindig is érdekelték, hogy miket is kell tenniük a mágiát használóknak ahhoz, hogy újabb fokot érjenek el tudományukban. Igen, tudománynak tartotta egy bizonyos szinten, s módon magát a mágiát is. Hiszen még mágia tudományról is szoktak értekezni talán a Mágusok Tanácsában is, ha jól emlékszik a hallottakra.
Ránézett a nő zöld köpenyére. Egy megnyugvó sóhajjal konstatálta magában, hogy már maga a színe is megnyugtatja, s nem pánik rohamot okoz neki. Nem úgy, mint azé, akinek nevére azért sem gondolt.
Ami viszont mégsem oldotta feszültségét, az a nő kérdése volt. Ó, de tudta, hogy ez lesz.... hogy felelnie kell olyanra, amire nem biztos, jó ötlet felelni. Igaz, nem volt titkolni valója, csak tartott a feketeköpenyes haragjától. Elvégül saját bőrén tapasztalhatta meg már számtalanszor a haragját.
Mégis válaszolni akart. Annak ellenére válaszolni akart, hogy talán bajt hozhat saját fejére ezáltal.
- Nos, én csak mellékszereplőként vagyok itt jelen, mivel akivel érkeztem, s ki szintén mágus, ahogy te is... Hát ő szerette volna, ha vele tartok. Én meg nem mondhattam nemet arra, hogy Mardant a saját szemeimmel is láthassam.
Persze ez részigazság volt. Méghogy szerette volna az a barbár, hogy elkísérje? Soha... Bizonyára még a tudat is megölné a feketemágust, ha netán kérnie kellene, nem pedig parancsba adnia dolgokat.
Aztán fülelt, mert ő is hallotta a kürtöket.
- Ezek kürtök... Talán csak szórakoznak a törpék. * ezután nem is foglalkozott tovább vele* - Tényleg olyan nehezek a vizsgáitok, nektek varázstudóknak? *Ezzel persze felmerülhetne a másikban, hogy egy mágussal lófrál és mégsem tudja ezt?* - Bár magam is egy mágussal vagyok itt, ő nem kimondottan csevegő fajta. Amolyan hallgatag, csendes típus.
Méghogy hallgatag meg csendes... Akkorákat állít, hogy még a világ legnagyobb hegye is összeomlana szavaitól. Még jó, hogy nem olyat állít arról a barbárról, hogy melegszívű. Inkább hidegvérű...
- Időnként segíteni szoktam neki némi kutatásban, más hasznomat meg nem igen veheti senki. Csupán a tudásom jelentős.
Arcára savanykás mosoly szegődött. Igaz, valójában csöppet sem volt szomorú.
Ekkor zajra kapta oldalra tekintetét, s meglátta a térdeire támaszkodó törpét.
- Üdv hölgyek! *mondta a törpe, aztán azonnal kérdezett is* - Látni innen valamit, hogy mi történik?
A hegyitörpe a várost kezdte szemlélni, s még erre sem jutott eszébe reagálni Sydneynek. Csak állt ott és félig tátott szájjal bámult.
- Különös... Riadót fújtak de, semmi olyat nem látni, ami harcról árulkodna.
A törpét figyelve sikerült végre becsuknia résnyire nyitva felejtett száját, s végre fel is fogta, lényegében mirő is hadovál ez a tőle is kisebb alak.
~ Miért fújnának riadót? ~ Lenézett ő is, de a nyüzsgést figyele ő még nem gondolt volna harcra, hiszen nem volt arra utaló jel.
Ekkor a törpe megfordult és rájuk nézett.
- Maragun vagyok és bocsánatot kérek, ha megijesztettelek benneteket. Nem állt szándékomban ilyen őrült módjára ide rohanni. *a törpe elég aggodalmas arcot vágva nézett le megint* - Remélem, semmi komoly nem történt.
Sydney követte a tekintetét, s akkor látta csak meg az arra egyre gyülekező létszámú. ezüstös fényben tükröződő páncélzatú törpéket. Legalábbis úgy hitte, azok lehetnek, mivel másra nem igen számítana az ember egy törpéktől hemzsegő városban, a törpék hegyének belsejében.
- Talán megnézhetnénk közelebbről is, hogy megtudjuk, mi történt.
Ötletének végén a mágus lányra majd Maragunra nézett.
- Nos? Vagy rossz ötlet?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eregathus El'dan
Kék sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 19
Életkor : 213
Munkahely : Változó

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-16, 8:35 pm

/ Mese: A hegymély ostroma /

Mielőtt bármit is cselekedhetne, az egyik ork felé döf.
~Ilyen hülye népet! Nem csoda hogy a tündék szívből jövő gyűlölettel néznek rájuk!
*Először nem akart harcolni, de most ezek az orkok kényszerítették. Amint rájött, hogy elf alakban sokkal könnyebben végezhetne velük, rögtön elöntötte a méreg. De ettől még nem fog rögtön visszaváltozni. Előbb minimum egyet meg fog ölni eben az alakban. Végül is, ha csak az elf alakjában harcol, akkor nem tud majd harcolni sárkány alakjában. Egyik kezével az ork felé csap, mely rátámadt. Egy miniméterrel ugyan de elvéti az ütést, mert az ork nem röpül a falnak. De karmai így is eltalálják az orkot és páncélján áthatolva, felsértik annak bőrét. Az ork mellhasából valamilyen büdös folyadék kezd folyni, melytől bárki elájulhatna. Egyenlőre még kibírja, de csak idő kérdése, hogy mikor okádja el magát. Az ork a következő pillanatban holtan esik össze.
~Egy orkkal végeztem.
*Amikor látja, hogy vörös füst keletkezik, egyszerűen nem tudja mire vélni. Nem számított rá hogy bárki is erre téved. Viszont ha már valaki itt van akkor igazán segíthetne neki. Mintha csak a gondolataiban olvasna a füsthöz legközelebb levő ork holtan esik össze. Ebben a pillanatban pillantja meg azt is aki segített neki: egy elf lány. De hát miért segít neki? Hiszen ő egy sárkány! Talán nem látta meg. Valami elkezdi zavarni. A lány olyan szagot áraszt, melyet csak a sárkányok ismernek. Hirtelen rájön, hogy miért is segít neki. A lány egy is sárkány. Megkezdi átváltozását, hogy ő is ölhessen valamennyit .Csak fél füllel hallja meg amit a lány mond, de meghallja. Egyenlőre nem válaszol neki. Nem akar szégyenben maradni. Amint átváltozik rögtön elküld rohanni az egyik ork felé. Mielőtt az bármit is cselekedhetne, ő már ott van. Kezét a fegyver markolatára kulcsolja, majd erősen az ork mellhasa felé húzza. Ahhoz nem elég erős, hogy meg is ölje vele az orkot, de ahhoz igen, hogy kicsavarja kezéből a fegyvert. Az ork páncélja megvédi az ütéstől, de egy pár lépést hátrál. Kezéből kicsúszik a fegyver, így Eregathus könnyedén megszerezheti. Nem tud semmit tenni, mert Eregathus szinte úgy mozog, mint falevél a szélben. A fegyvert markolatával előre fordítja, úgy, hogy a penge hónalja alatt legyen. Egyenlőre az a célja, hogy harcképtelenné tegye az orkokat. Ha ezzel végez, akkor már könnyedén megölheti őket. Egyel már így is végzett, tehát a többi sem lehet túl jó. Az ork, akit megfosztott fegyverétől végre felfogta hogy mi is történt és elindult felé.
-Már kezdtem azt hinni, az orkok annyira buták, hogy fel sem fogják azt, hogy mi történt velük! *Jelenti ki gúnyosan. Ezzel egy kicsit növeli harci kedvét, de ugyan úgy jó arra is, hogy ellenfelét feldühítse. A düh még a legjobb harcosokat is megölheti. Ha valaki dühösen harcol, akkor nem tud gondolkozni. Ha pedig nem tud gondolkozni, akkor harcolni se. Az ork kis híján eltalálja öklével, de az utolsó pillanatban jobb vállával balra fordul, így az ork mögötte üt el. A lendültttel továbbhaladva az ork, egy kicsivel vállától balra áll meg. Hátradöf válla alatt, hátha eltalálja az orkot. Ugyan döfése nem talál célba, de időt nyert arra, hogy megforduljon. Amint megfordul az ork öklét érzi arcába csapódni. Az ütéstől feje hátra bicsaklik. Az ütés ereje miatt kénytelen néhány lépést hátrálnia. A fegyver pengéjét az orkra szegezi. Tudja, hogy már végezhetett volna vele, de egy kicsit szórakozni szeretett volna. Ösztöneire hallgatva jobbra pördül, így elkerül a csapást, melyet egy másik ork kezdeményezett. Gyorsan az ork bordái felé döf a karddal. Mielőtt az bármit is reagálhatna, a penge áthatol húsán. A kardot nem veszi ki a lassan térdre eső, majd a földön élettelenül elterülő orkból. Ahogy az ork elterül és a fegyver markolata a földhöz ér, lassabb elkezdi felnyársalni. Egy kicsit nézi, majd a fegyvertelen ork felé fordul. Elkezd rohanni az ork felé. Kezeit mellmagasságba húzza, hogy rögtön üthessen ahogy odaér. Már csak pár centi választja el az orkot tőle, amikor hirtelen lelassít és jobb lábával az ork térde felé rúg. Minden erejét és lendületét beleadja ebbe a rúgásba. Azt reméli ezzel eltörheti az ork lábát. Egy hajszállal ugyan, de mellény rúgása, így kicsivel az ork háta mögött áll meg, terpeszben. Először elfordul balra, majd egy gyors lendülettel jobbra fordul. Amikor egy helyben megáll rögtön az ork feje felé üt, miközben lábával megpróbálja kibuktatni. Az ütés ugyan célba talál, de mivel nem volt lendülete, így ő maga esik el a helyett, hogy az orkot kibuktatná. Az ork lábával felé rúg és el is találja. A következő pillanatban azt veszi észre, hogy az ork diadalittas mosollyal, rajta áll.
~Ezt nem hagyom!
*Mondja magában. Úgy tűnik nem sikerült elkerülnie azt, hogy megszégyenítsék. Megragadja az ork lábát, majd mivel az valószínűleg nem számított ellenállásra, felemeli lábát. Egy hirtelen mozdulattal elcsavarja, majd megelégedve hallja a reccsenést, mely arra utal, hogy az ork lába eltört. Egyenlőre megelégszik az ork fájdalmas üvöltésével. Még pár percig a földön marad hogy pihenhessen egy kicsit. Lassan feltápászkodik és odasétál az orkhoz. Egy hanyag mozdulattal meglöki, mire az elesik. Lassan odasétál a földön lévő orkhoz. Egy kicsit méregeti és gondolkozik. Felemeli lábát és egy erőteljes mozdulattal, az ork képébe tapos. Ezt még párszor megismétli, hogy biztosan megölje az orkot. Ahogy eszébe jut hogy a lány hozzá szólt elkezd gondolkozni azon, hogy mit mondjon. Nem igazán tudja hogy szóljon hozzá. Egyenlőre úgy dönt, hogy megpróbál normálisan beszélni.
-Én Mardant keresem itt. Elnézést ha megzavartam valamit, nem állt szándékomban. De te mit keresel itt? Szerintem inkább ez a kérdés.
~Ha egy ork támadás közepén vagyok akkor kénytelen leszek segíteni. Még a végén árulónak néznek.
*Ahogy ezeket végiggondolja, rájön, hogy talán túl sok időt töltött az elfek között. Amióta anyja meghalt csak elfek között volt. Csak néha volt emberek között, más sárkányt meg már régóta nem látott. Igaz hogy ennyi idő alatt rengeteg dolgot megtanult amit még felhasználhat ellenük, de ez az idő szinte teljesen elvette személyiségét. Ahol régen egy sárkány volt, ott már többnyire csak egy elfet találni. Egy kicsi sárkány még maradt benne, de már csak egy kicsi. Talán most végre esélyt kap arra, hogy újra a sárkány éne legyen előnyben. Ez egy kicsit jobb kedvre deríti, de az ütések melyet az orktól kapott ajándékba még mindig fáj.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gomora
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 134
Munkahely : sárkány, tekercskészítő

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-16, 9:01 pm

/Mese: A hegymély ostroma/

A kék sárkány úgy tűnik, kevésbé volt megszorulva, miután megjelent a vörös és feltüzelte a hangulatot. A saját orkját leütötte, de a többit hamarosan a hím elintézte egymaga. Majd miután csak annyit közölt vele, hogy Mardant keresi, nyíltan rákérdezett, hogy ő, a tekercskészítő, ugyan miért is van itt?
-Hát kb. ugyan azért, amiért te. Csak én már megtaláltam. Kicsit kijöttem levegőzni, mert oda bent túlságosan büdös van. Fogd, kis kaja! Le vagy gyengülve.
*Ezzel oda dobta az eddig rágcsált törpe kart neki, hogy ha nem kapja el, akkor megérezze a kételkedést benne. És azonnal neki essen egy rúgással a tűsarkú cipőjétől. Majd szinte ezzel egyszerre a feje felett megpörgetett lándzsával a jobb karja felé szúrjon.
Ha elkapja és nem finnyáskodik a hústól, akkor úgy gondolja, bízhat benne, mert egy áruló nem enné a szánalmas kis barátait. Így oda lép hozzá, hogy leporolja a ruháját és egy tisztító bűbájt mondjon ki közben. Elmondja a teleport igéjét is, mely vissza viszi őket majdnem arra a helyre, ahol az előbb volt. Csak kicsit még előrébb, egészen pontosan Mordon előtt bukkannak ki a piros füstből.
Ha nem rántja ki magát a fogásból a férfi, akkor még taszít is az elf lány rajta, hogy az első vonalbeliek között nyerje vissza az egyensúlyát. Ha vérre szomjazik, itt kiélheti Furia tervében harcolva.
Akár sikerül a mozdulat akár el se kezdődött és elhúzódott tőle időben a férfi, ő az egyik mellettük elhaladó szövetséges kezéből kiveszi a fáklyát és oda kiállt Frikknek, a Hatalmasnak.
-Eresszék le a lángokat a lábukhoz, fejedelem! Le minden fénnyel! Ők nem tudnak harcolni a sötétben.
*Bár így sem hoztak annyi tüzet magukkal, hogy eme árnyékhoz és éjszakához szokott fajnak ne csak pont elég legyen, ám a völgyi tervéhez nem árt még egy kis homályosítás. Maga is jó példával járva elől leengedi maga mellé a fát és a másik kezében egy fénygömböt idéz meg. Ha a vezér kiadja a parancsot és az emberei alig itt-ott táncoló halvány foltokat csinálnak a most még jól látható vájatból, akkor feldobja magasra a kölcsön kapott fényforrást és a mágikus izzó gömbbel pedig a kátrányos végét célozva dobja utána. Ahogy sikerül eltalálnia és a lángok elnyelik a varázs fénygömböt, hatalmas villanással semmisül meg.
Ez valószínűleg elég kellemetlen a mögöttük érkező íjászoknak, ám elvakítja szinte az összes törpét, nagy előnyt biztosítva az első sorok közelharcosainak, hogy néhány másodpercig vagdalkozhassanak közöttük.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kalandmester

avatar

Hozzászólások száma : 177

TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-16, 9:16 pm

//Mese: A hegymély ostroma//

*A mulatozás tetőfokára hág, úgy a fogadóban, mint a város több pontján. A hegyi törpék majdnem annyira szeretik a vigadalmat, a jóféle étketek és italokat, mint a kincseket, amiket tárnáik mélyéből hoznak fel.
Hamarosan a városban gyönyörködő vendégek is kiveszik a részüket ilyen-olyan módon a mulatozásból.
Ott mulat Maragun Moshator, a bátor harcos, s ott mulat népével maga Dáin Azaghál, Mardan királya is.
Borin Irgulh, a hegyek bányászainak leszármazottja nem engedi el magát, ahogy nem teszik azt többen, akik ebbe a városba tértek.
Miközben a lakosok nagy többsége gyanútlanul mulat, s ünnepel, akadnak olyanok, akik sötét utakon járnak, mások egyszerűen gyönyörködnek abban a látványban, amelyben sehol másutt nem lehet részük széles e világon.
A fogadóban hamarosan elszabadul a dínom-dánom, s a népek vagy kidőlnek az italtól, vagy pedig egymás ökleitől, hiszen melyik hegyi törpe harcos maradna ki egy kis baráti pofozkodásból.
Miközben ezen ünnepség folyik, a városba érkezett Xerar, a sárkány, s a tudós Sydney útjai is szétválnak.
A lány nem sok idő alatt keveredik a fogadóból kijutott zölköpenyes mágus, Aireen kíséretében a hegymélyi város egyik kilátójába.
A látvány magáért beszél, s innen bizony Mardan tetemes részét be lehet látni. Éppúgy, mint a boltozatba ékelődött kristályokat, melyek derengő fénnyel világítanak fentről is.

Miközben a lányok odafent gyönyörködnek az eléjük táruló látványban, Xerar ügyködése sem marad észrevétlen.
Habár az őt észlelőknek életük utolsó cselekedete lett ez.
A sárkány csendes motozását mások nem észlelik.

Míg odabent e békés események csordogálnak medrükben, a járatokban egészen más dolgok történnek.
A Frikk vezette sereg betört az őrséget lemészárolva.
Új sárkánya, akit az ősiek küldtek mellé nem kímélve saját szövetségeseit is, előretör a szűk helyen, hogy részt vegyen a küzdelemben.
Mordon, az ork vezér sámánja is előrehalad, s habár Gomora azt hiszi, hogy csupán véletlenségből áll ork nyílvessző hátába, valójában egyik, a társai rovására folytatott tevékenységét megelégelő távharcos ork küldte bele, elérve célját.
A Frikk mögött érkező orkok csomagjaikkal szorosan a vezér mögött érkeznek, s igen fegyelmezetten kimaradnak a harcokból.

A törpék járatbeli védelme, melyet maga Haran is alkot, nem képes ebben a pillanatban feltartóztatni a betörő ork seregeket.
A bajnok azonban inkább a taktikai visszavonulást választja ahelyett, hogy hősi halált haljon társaival.
Az ő szavaira, melyeket nem tart túlzónak a helyi erők vezetője, egy őszülő, torzonborz szakállú tiszt, főleg, amikor megpillantja az első orkokat, s rájön, hogy már idáig is eljutottak, megfújatja a kürtöket.
A környező járatokban, ahol az orkok még nem vették át a hatalmat, egymás után szólalnak meg a kürtök, s ezek a kürtök azok, amelyeknek hangja eljut Mardan belvárosába is.

Odabent Dáin király emeli meg fejét, s kapja marokra kalapácsát.*
- Mi zaj, mi erő zavarja meg az ünnepséget?!
Talpra, harcosok! Tudjátok meg, mi folyik a hátsó járatokban!
*A város megélénkül. A tartalékban álló törpe harcosok fegyverre kapnak, hogy elinduljanak a járatok felé.

Fentről, Sydney, Arieen és Moshator szemszögéből felbolydult méhkasra emlékeztet az előbb még ünneplő nagyváros. Törpe csapatok sietnek fegyverben, páncélban a járatok felé, míg mások fegyverért rohannak. Akadnak persze, akiket legyűrt az alkohol, jó páran.
Azonban mielőtt még a járatok elnyelnék Mardan első seregeit, másik kürt is megszólal, a kapuk felől. Az ottani őrség is riadót fúj, ugyanis megérkezett Frikk előreküldött serege, amely a hegy bejáratát hivatott elfoglalni.
A törpék egy része már a járatokban halad, ahol Frikk, Mordon és társaik hamarosan belebotlanak az első akadályokba. A járat padlójában kőfalak emelkednek, hogy útját állják a betörő orkoknak. Mögötte pedig a törpe harcosok dobják közéjük első hajító kalapácsaikat, s repülnek a törpe nyílvesszők nyílhegyei, amelyek átütik az ork páncélt is.

Kint, a hóban, Eregathus és Gomora egymásnak esik az orkokkal.
A harcosok ugyan nem sebezhetik meg a két sárkányt, legalábbis ebben a pillanatban még, de mielőtt valójában megindulna a harc közöttük, egy újabb sárkány jelenik meg.
Sötét köpenye leng a hideg, havas szélben, jelenléte pedig csaknem annyira tekintélyt parancsoló, mint egy ősi sárkányé.*
- Ha le akarjátok vezetni a fölös energiátokat, inkább a törpéken tegyétek!
*Hidegen pillant Gomorára.*
- Úgy tudom, a te dolgod odabent van.
*Aztán a kék sárkány felé fordul.*
- Rólad nem tudtam, de ha harcolni akarsz, a hegyi törpék a célpontok. Ha nem, ne zavard a felvonuló sereget! Ez Inaeth, az ősi sárkány akarata!
*Megcsóválja fejét. Nem gondolta volna, hogy ennyire hiányzik a fegyelem a sárkányokból.
Még egyszer két társára tekint, aztán mielőtt eltűnne szemük elől, még rájuk szól.*
- Rajtatok tartom a szemem.
*Az orkok már nem támadják a két sárkányt, inkább megindulnak ők is, halottaikat hátrahagyva a hóban. Majd betemeti idővel.
Elégedetlenül morognak, hiszen hamarosan már a kezükbe került volna a két sárkány, de Ubahnt, akit a fekete sárkány küldött Frikk, a Hatalmas mellé, mind ismerik és félik is.




A járatban, ha az orkok áttörnek a falon, Haran egy tagbaszakadt fehér orkot kap szemből, rozsdás karddal. Jól teszi, ha óvatos, ezen ork méltó ellenfél lesz neki.
Mordon felé balta száll, ha nem elég gyors, vállát találja el. Utána máris egy fekete hajú, fonott szakállú törpe hajítja felé a következőt és egy másik is kardját felemelve tör előre.
Frikk felé nyílvesszők száguldanak, s a vezérnek máris veszélybe kerül az élete.
Gomora, ha megérkezik, fényvarázst indít el, ami vakítja a harcos törpéket, de ugyanígy vakítja az orkokat is, így senki sem lát semmit a két fél harcolói közül, hiszen legfeljebb félhomályos volt a járat eddig is.
A harc még igazán el sem kezdődött. Vajon eljuthatnak-e az orkok Mardan szívéig?
Lesz-e elég védő, hogy a kapuknál feltartóztassa Frikk második seregét?*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gomora
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 134
Munkahely : sárkány, tekercskészítő

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-17, 2:04 pm

/Mese: A hegymély ostroma/

Gomora nem örült teljes mértékben Ubahn beavatkozásának, bár szavaival teljesen egyet értett. Nem véletlenül csak egy orkot ütött le idekint, igyekezett szétválasztani a már küzdő feleket, de nem volt célja, hogy Frikk emberei életét ő ontsa ki. Még ha nem is sokat törődött azzal, hogy ha útban vannak, akkor ne tegye.
A fő célja viszont az lett volna, hogy kiderítse, vajon a fajtársuk velük van-e. És fokozta a gyanúját, hogy még az ősi már régen beavatott embere (izé... sárkánya) sem tudott a kék érkezéséről. Ám végül is... testvére szavai mégis választ adnak majd, hiszen ha úgy érez, mint ők, akkor nem fog habozni a sűrűjébe teleportálás után. De nehogy késő legyen és a kritikus pillanatban forduljon ellenük!
Addig is fényvarázslattal vakította el az ellent és az orokkat is, ő maga persze becsukta időben a szemeit. Így nem volt rest a nyílzápor és az egyéb repülő fegyverek kereszttüzében előre rohanni. A fal szemre való akadálynak tűnik a csatlósokat nézve, de nem őneki. Most, hogy mindenki pár percig a szemét fogja megragad pár fickót az első sorokból, akik hamarabb térhetnek valószínűleg magukhoz, hiszen ők háttal álltak a villanásnak. És rohamra lökdösve őket igyekszik magával ragadni egy kisebb csapatot, a teleporttal vele érkezett fajtársát is.
-Gyerünk, lusta bagázs! Ostromra fel! -kiáltotta buzdítólag- Most nem tudnak lőni ők se, nem látnak! Fel a barikádra, fel!
*Igen hasznos lehetnek azok a kampók, melyet majdnem mindenki hozott csak ő nem. A tűsarkú nem épp hegymáshoz a legpraktikusabb, ám ő nem is kér a fém mászó eszközökből. Karmokká válnak kezei, a félhomályban úgy tűnhet, mintha kölcsön kért volna mégis egy hullától. És azzal lendíti át magát a mellvérten.
-Előre, agyarasok! Nem futamodunk meg! -hergelte az önbecslésüket.
*Ám oda fent lassan azért elmúlik a vakító trükk hatása és igen hamar maga elé kell kapnia a lándzsáját, hogy a minden felől reá záporozó balták, pörölyök és egyéb gyilkos szerek ütéseit védje, csak néha jut ideje vissza szúrni. Jól jön hatalmas testi ereje, mellyel könnyebben tudja megállítani a súlyos fegyverek csapásait, mint a kétlábúak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Arglar Haran

avatar

Hozzászólások száma : 46
Életkor : 79

Character sheet
Nép: Törpék
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-17, 3:11 pm


/Mese: A hegymély ostroma/
//Nem sietünk sehová, játékostársaim!//

Az Aréna rettegett harcosa szemét is elvakította a hirtelen felvillanás, noha őneki kitakarta valamelyest az előtte álló. Rosszabbul járt az első sor, kik minden félét hajigáltak az érkezőkre vagy az, aki szemmel követte a furcsán feltűnő fáklya lángját, vajon miért zsonglőrködnek vele a fosztogató faj tagjai...
Ám nem járt sokkal jobban azzal, hogy látta, mi történik. A riadó kürtöket megfújták és érkezik az erősítés, ám ki kell tartani és az minden bizonnyal nem kevés idő még. A felugró vörös ördögöt pár észnél lévő harcos elkezdi csépelni, ám ők java részt a hátrébb lévő sorokból tolakodtak oda előre, amikor felocsúdtak, hogy mi is történt. És az eddig gyilkos záport adókat most ork kezek tapogatták és amint ellenségnek vélik, rántják le a mélybe, hogy helyükbe ők másszanak. Egyre több rusnya lény lép fel a biztonságot jelenteni kellene védműre és Haran úgy látja, most kell saját életüket áldozniuk, hogy mások megmeneküljenek.
Csatabárdját maga előtt keresztbe tartva indul meg ezzel meglökve még két előtte szemeit tapogató katonát, hogy előre nyomva letaszítsa őket az ellenséggel együtt.
-Nyomjuk vissza őket! Nem törhetnek át! -kiálltja.
*Ha elég sokan csatlakoznak a már észbe kapott másod és harmad vonalból, akkor a tömeg erejével szorítva le a bástyára fellépőket néhány társuk feláldozásával megvédhetik még a szélét is. Ott, ahol még felkapaszkodhatnak a büdös lények, de a mászók nyakát bizony fejszék és két kezes kardok fogják szegni.
Bár a sárkány igen jól forgatja kölcsön vett eszközét és ereje több törpével is felér, ám a hátsó sorokból érkező egységes nyomást nem bírhatja ki lábbelije és minden bizonnyal ő is leesik a többi fellépővel, hiszen még nincs nagy számuk, épp csak megvetni próbálják lábukat, hogy biztosítsák az utat a mögöttük érkezőknek.
Maga a Mészáros is azok közzé került, akiket a biztatására leszorítnak társai és guggolásba érkezve máris a feje felett rozsdás kardot lebegtető fehér orkkal néz szembe. Már nincs ideje kivédeni a csapást, így inkább előre szökkenve próbál átbújni a lábai között. Bár valószínűleg csak a még mindig zavaros látásának és rossz térérzékének köszönhető, túl hamar kapja fel a fejét és szárnyas sisakja a másik lágyékába fúródik. Hamar korrigálja hibáját és fejét átdugva bújik végül alul, hogy gyilkos húsdarabolóját a feje felett meglengetve előbb a fájdalomtól gyötört ellenfelébe mártsa, majd egy vízszintes kaszálással három vágást is elhárítson feléje, illetve a mellette álló egyik törpe harcos felől.
A lenti halálra elszánt brigád egy emberként veti magát a behatolók sűrűjébe, vállt vállnak vetve. Fejük felett társaik újra a kosarakba és egyéb tároló alkalmatosságokba nyúlnak a távolsági fegyverekért, gyilkos záport zúdítva a lent küzdők elé, hogy ezzel is segítsék a még élőket.
A Bajon vére viszont már lehűlt kissé, hogy elhárult Mardan védelme felől a közvetlen veszély és inkább csak valami könnyebben legyőzhető ellent néz magának. Egy sötét köpenybe burkolózó mágusnak öltözött épp ennek tűnt. Mordon bal válla felé suhint fegyverével, hogy nem vigyázz, akkor keresztbe átvágja csípőig. Vagy egy hajító balta találja el, mit dobálnak rá.
~Egy mágus mégis csak jobb, mint egy elf! Mind a kettő hókuszpókozik, de a varázslók nem állnak olyan hírhedt közelharcosok hírében. Bár nagyobbnak mondják erejüket, a való életben mégis hamar legyűri őket egy szekerce vagy egy jól kimunkált buzogány.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aireen Warren
Zöldköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 37

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-17, 7:01 pm


//Sydney, Maragun - Kilátó, majd fogadó//

A kilátót látogatom meg ismét és szerencsére ehhez most már egy igen kellemes - és mint később kiderül - érdekes társaságom akad. Sydney-vel bemutatkozunk egymásnak és eláruljuk, hogy mit is csinálunk itt Mardanban. Én elárulom, hogy zöld köpenyes mágus tanonc vagyok és talán - remélhetőleg - az utolsó vizsgámat teszem le tanoncként, hogy aztán immár "igazi" mágusként járjam a saját utamat gyógyítóként. Természetesen még hosszú út áll előttem, sokat kell tanulnom, de talán a lépcső legnehezebb fokát immár magam mögött tudhatom. Már ha sikerül innen kikeverednem és elkészítenem azt a főzetet a vizsgámra. Ezt el is árulom a lánynak, aki érdeklődve hallgatja a történetemet. Nincs okom arra, hogy ne bízzak meg benne és úgy gondolom, hogy nem is osztok meg olyan hatalmas nagy titkot vele. Nagyon érdekes lehet Sydney élete is, ahogy megosztja velem, hogy tudósként dolgozik és éli az életét. Rá is kérdezek, hogy vajon Mardan-t is azért látogatta-e meg, hogy információkat gyűjtsön? A válasza elég titokzatos, ebből érzem, hogy nem szabad többet kérdeznem róla, mert nem tartozik rám. De annyit elárul, hogy ő is egy mágussal érkezett, amire érdeklődve csillan fel a szemem.
- Egy mágussal? És ő milyen köpenyes? - érdeklődöm, hiszen nagyon jó élmény lenne, hogyha esetleg pont egy zöld-, vagy egy fehér köpenyessel hozna össze itt a sors. Biztos, hogy maradandó találkozás lenne és hasznomra fordíthatnám. A figyelmemet azonban hamarosan a törpék kürtjei vonják el és kérdezek rá, hogy vajon ezek mik. Sydney kijelentésére, miszerint biztos csak szórakoznak a törpék megütközve nézek rá, mint valami idiótára, aztán elhúzom a számat.
- Nem hiszem, hogy ilyesmivel szórakoznának... - jegyzem meg és tényleg látszódik rajtam, hogy eléggé ostobaságnak tartom ezt. Közben vendégünk érkezik - már ha vendégnek lehet nevezni egy mardani lakost. Inkább társaság, egy törpe, aki érdeklődve pislog le a városra és jegyzi meg azt, amit én is: hogy valami kavarodás van odalent és ő is hallja a kürtöket. Sydney utolsó mondata már nem is nagyon jut el az agyamig, a törpére és az alattunk elterülő városra koncentrálok.
- Üdvözöllek Maragun! Gyönyörű a város idefentről, ám tény, hogy a kürtöket mi is halljuk és egy kisebb kavarodást is látni véltem arrafelé. - bökök fejemmel az egyik járat felé, ahova több páncélos törpe indul neki.
- Mond csak, olyan gyakran szoktak téves riadót fújni a törpék? - teszek fel egy költői kérdést, hiszen mi az, hogy semmi komoly?! Ha nem lenne komoly, akkor bizonyára ezek a riasztó kürtök sem szólalnának meg. Sydney azt javasolja, hogy nézzük meg közelebbről is, mi történt, mire ismét kicsit elhúzom a számat.
- Nem hiszem, hogy a mi dolgunk lenne, és hogyha valami katasztrófa történt, hát... Nem szeretnék az első sorban lenni. Ám menjünk le, ha vannak sebesültek, akkor szívesen segítek én is. Azt hiszem, kezdjük a fogadóban, hátha ott többet tudnak az emberek/törpék és ott nem is zavarunk! - jelentem ki és hogyha Sydney, esetleg Maragun is egyet ért, akkor megindulunk lefelé a kilátóból a fogadó felé. Immár egyértelművé vált számomra, hogy valami támadás történhetett, és belül szinte rettegve hagyom magam mögött a kilátót. Eszembe jut, hogy talán jobb lett volna odafent maradni és elbújni, de tudom, hogy ez nem járható út. Ha tényleg megtámadták Mardant, akkor szükség lesz a segítségemre és a tudásomra. Habár a növényzettől idebent nem sokat kérhetek, a magammal hozott gyógyfüveimmel és krémeimmel, és persze a gyógyítói tudásommal sokak életét menthetem meg. Ez lüktet hát az ereimben, ez késztet tettre, hogy hamar, szinte szaladva jussunk a fogadóba és ott kérdezzük meg valakitől akár kiabálva, hogy mi történt, és mi ez a felfordulás. Remélem, hogy választ is kapunk, és esetleg iránymutatást, hogy hol tudnánk a legjobban segíteni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Csatabáró Mordon
Sámán
avatar

Hozzászólások száma : 248
Munkahely : Minden idők legnagyobb ork sámánja és spirituális vezetője *morog*

Character sheet
Nép: Orkok
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-17, 8:05 pm

/Mese: A hegymély ostroma/

Mordon őrült tombolásának több törp is áldozatul esett, és farkasbőrrel dekorált köpenye csuklyája is lecsúszot . Akik nem voltak olyan szerencsések, hogy hamar Dremer elé járulhassanak, azoknak a dögvészes mágia okozott keserves kínokat. Különféle gusztustalan színű, gennytől dagadó kelések és a rosszullét különböző jelei jelentkeztek a még élő törpökön és Mordon nyomán lassan olyan dögszag lengte be a csatateret, mintha már ég rohadásnak indultak volna a holttestek. A különbség csupán annyi volt, hogy jelenleg a még élő ellenálló erők tagjai indultak lassan eleven rothadásnak. A fősámán nyomába szegődött valamennyi tanítványa, akik őt követve és fedezve végeztek a szenvedők egy részével, megadva az egyetlen végtisztességet amit egy ork megadhat ellenfelének, a csatában való halált.
A harc hevében átéltek épp elégnek bizonyultak ahhoz, hogy Mordonnak hatalmas veszélybe kerüljön az élete, egy feléje száguldó fejsze által. A fegyver csak úgy hasította a levegőt és Mordont talán el is találta volna, ha nincsen a közelében egy nagyobb lélekjelenléttel rendelkező ork, aki fellökte őt. Az egyik tanítványa volt az, aki magát sem sajnálva mentette mestere életét. Mordon épp erre nem számított, főleg nem egy olyan orktól aki kényszer hatására vált tanítványává. A fősámán egy pillanat erejéig rátekintett a mellette hasra esett növendékére, aki a Gargh névre hallgatott, és a hátára terített farkasbőr ellenére alig volt több a körülöttük harcoló tucatnyi orktól. Ő is sokat ellenkezett annak idején Mordon ellen, de hamar ráérzett a mágiára, mivel volt ki foglalkozzon vele.
-Élsz még?- Kérdezte nyers stílusával a növendék a mesterére tekintve, aki csak bólintott egyet, de amint fel akart állni, egy újabb fejsze száguldott fejé, ami talán Mordon kezébe is kerülhetett volna, ha nem figyelt volna jobban az előző eset után. Ugyan tenyere, amelybe nagy gonddal szedegette hosszú évekig az apróbb magvakat és növényeket megmenekült azzal hogy arrébb húzta, a földbe csapódó balta mégis jobb keze kis- és gyűrűsujjának első ujjperceit követelte magáénak. A jól élezett fegyver minden gond nélkül hasította le a csontos ujjhegyeket a szikkadt húsú sámánról, aki fájdalomtól és dühtől elborult hangon üvöltötte el magát, és kapta maga mellé vérző kezét, amivel annyi harcot megvívott már. Annak idején a fekete mágus, aki gondjaiba vette és tanította, azt tanította neki, hogy a fekete mágus, aki kísérletezéssel ismeri meg az árnyakba borult világ titkait, annak a kezei az egyik legfontosabb testrészei. Orkként pedig büszkesége azt diktálta hogy megtorolja a gyalázatot, ami ezzel érte őt. Nem érdekelte már hogy ugyan melyik mélynövésű féreg támadt rá először, csak annyi érdekelte, hogy azok fejét lándzsára tűzve tudja magáénak.
Mielőtt felkelt a vér által festett pórból, gyorsan elkapta lemetszett ujjait a fejszétől, majd eltette azokat.
-Ma a vérükkel akarom a szomjam oltani! Végezzünk velük!- Fejtette ki lényegre törően terveit Mordon, majd rámarkolt a buzogányára és a velük szemben álló törpökre pillantott, de a háta mögül is felé rontó csörömpölő páncélzatot viselő törp hangjai szűrődtek felé, de azt Gargh egy földről felemelt holttesttel hárította, majd a támadója felé vetette azt, akit a holttest úgy terített földre, mintha egy krumpliszsákkal dobták volna meg. Amíg ellenfele kiverekedte magát a test alól, addig felvette a földről a fejszét, ami nemsokkal azelőtt csapta le a mestere ujját.
A főrámán elégedettem vette tudomásul van a tanoncai között olyasvalaki akire a harcban is számíthat. Biztosra vette hogy ha túlélik a csatát, komolyabban foglalkozni kezd a növendékével, és ez talán a legkevesebb.
Hála a hűséget mutató tanítványának, Mordonnak csupán két ellenfele maradt, akikkel szemben bizonyítania kell, és talán nem is tudják hogy mifélével lehet dolguk, ami épp elégnek bizonyulhat velük szemben. Mind a két ujjáért egy-egy törp életének fog véget vetni. Nem is késlekedik sokat, és száját üvöltésre nyitotta, amiből egy új varázslata bontakozott ki lila koponyák tekintetében, amik Haran és másik támadója felé szálltak, majd beléjük szállva minden általuk megölt ellenfelük halálsikolya és életükért való könyörgése egyszerre kezdett el zengeni a fejükben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Borin Irgulh
Hegyi törpe
avatar

Hozzászólások száma : 66
Életkor : 73

Character sheet
Nép: Törpék
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-17, 9:37 pm

//Mese: A hegymély ostroma - fogadó, Arieen, Sydney, Maragun//

*Borin, a maga egyenes modorában inkább külső megfigyelőként álldogált a fogadóban. Egészen addig, amíg a maradék részeg törpék verekedése eljutott hozzá is és magával sodorta őt, mint falevelet a folyó árja.
Azon kevesek közé tartozik, aki talpon is maradt a bunyó végére. Elégedetten törölte le alkarjával a vért felrepedt szájáról, aztán csákányát vette kezébe.
A harci kürtök zajára előbb szusszan egy nagyot. Ismeri a jelet, és azt is tudja, hogy ha az a háta mögül érkezett, akkor azokban a járatokban van a baj.
Elég törpe harcos van még fegyverben, hogy Borinnak ne kelljen törnie magát nagyon.
Inkább kipiheni a verekedést, hogy ha kell, pihentebben tudjon csatlakozni a harcokhoz.
Nem kételkedik abban, hogy erre nem lesz szüksége. Az őrség és Mardan serege elég erős ahhoz, hogy egy fosztogató ork bandát vissza tudjon önerőből is verni.
Azonban az, hogy a kapuk felől is hallatszanak a kürtök, már fenyegetőek rá nézve is.
Ez azt jelenti, hogy mindkét helyen elég erős a támadás ahhoz, hogy az őrség riadóztasson.
Borin csákányát markolja meg, és indul el a kijárat felé.
Azon azonban berontanak.
Ha Aireen, Sydney, esetleg még Moshator is megérkezik, meghökken a furcsa társaság láttán.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Arglar Haran

avatar

Hozzászólások száma : 46
Életkor : 79

Character sheet
Nép: Törpék
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-18, 8:27 am


/Mese: A hegymély ostroma/

A nagy darab törpe teljes lendületével sújtott le a sámánra. Talán csak a tanítványa mentette meg az életét... vagy Ritalea, ki még tervez vele valamit. Ám hiába kapott segítséget is a Mészáros, úgy tűnik, ketten sem tudják megfékezni a varázslót.
Amikor annak szájából lila koponyák törnek elő, a sok csatát látott Haran már megdöbbent, hiszen tűzgolyókon át sok mindent megélt tapasztalt isiszén át, de semmi jót nem ígért a halál jele ilyen túlvilági derengésben.
Ahogy a fejébe szállt, azonnal vádló hangok kezdték gyötörni, de nem csak a megölt ellenfeleié, bizony volt közöttük élő is. Olyan messze földről jött idegenek, kiket egy kis pénzes párbajra provokált vagy fiatalabb ivó fajtársai, kik önérzetét ingerelte egy-egy próbára, csak hogy még több pénzhez jusson inni.
A legtöbbször nem törődött ezzel az érzéssel. Miért áll ki vele valaki, ha nem akarja állni a cechet? Ám most mégis a kisemmizettek jutnak eszébe a túlvilágra küldöttek mellett. És a szülei, akik vádlón kérdezik, hogy mi lett az örökséggel és a fiúkból.
Tébolyodva hátrált és hagyta, hogy a többiek átvegyék a harcot... már akik maradtak a sorban! Most látja csak, hogy a leesett védőkből már alig csak néhány él, még ha igen súlyos árat is kell fizetniük a fentről íj és balta záport kapó betörőknek. Ahogy felsejlik lelki szemei előtt újra, hogy itt fog meghalni, a szülei hangja felerősödnek, kérlelhetetlenül gyötörve, hogy vajon mi volt eme fájdalmat és szenvedéseket hozó élet értelme!?
Talán nem is az orkoktól menekült, mikor zavarában kétségbeesve kapkodta a fejét kiutat kutatva.
~Ha még az egyszer kijutok innen, mindent helyre tudok hozni! Csak még egyszer segítsetek nekem, istenek!
*És fohásza -lám!- meghallgatásra talált. Talán tényleg van még remény számára újra kezdeni mindent, ha már ilyen vakszerencse tárult a szeme elé. A falat oldalt Frikk emberei bontják, földről felkapva elesett helyiek súlyos fegyvereivel püfölve vagy sajátjukkal feszegetve az így keletkezett repedéseket. Úgy tűnik, nem mindenki akar a veszélyes magasba felmászni, mint a sárkánylány. Van, aki egyszerűen csak át akarja fúrni magát.
~Meg kell állítanom őket!
*Csatabárdjával a neki háttal álló dolgozókra suhintott és hamar elintézte azt, mely figyelte, ahogy társa már próbál is átfurakodni a szűk résen és egy vas rúddal feszegette a még helyén lévő köveket. Úgy tűnik, hogy beszorult a másik nagy darab agyaras, és hamar követte ő is Dremerhez.
Kirántotta az egérlyukból a holttestet, hogy a fekete vértől csöpögő baltát átdobja a nyíláson és négykézláb igyekezzen át. Jóval kisebb termete könnyebben fér át, még ha fenekét kell is fordítani az ellennek ehhez.
~Megjavulok, anyja, csak most az egyszer segítsetek még, istenek!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gomora
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 134
Munkahely : sárkány, tekercskészítő

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-18, 1:31 pm

/Mese: A hegymély ostroma/

A völgyi igen keményen tartotta magát, már úgy tűnt, meghozza a sikert és amíg a védők vele voltak elfoglalva, már amelyik nem fogta a szemét, addig az utána jövők felkapaszkodnak és megvetik ők is a lábukat. De hirtelen mindenki megindult hátulról előre és őt egyszerűen elsodorta az áradat.
Kicsit igazgatta még a cipőjét a lábán, melyből kijött a sarka, mikor igyekezett lábujjhegyre és tenyérre érkezni. Azt gondolta, tovább fognak vakoskodni a lehullók vagy a fejüket forgatni, de amikor felpillantott, akkor egyáltalán nem a kis manóméretűek voltak gondban. Összekeveredtek picit a fejedelem embereivel és alacsony termetüket kihasználva testközelből kerültek fölénybe a langaléta szövetségesekkel szemben.
Nem is kellett több, hogy újra úgy érezze, neki kell megfordítani a Sorsot, még ha ez őt ismerve igen kétséges, hogy egyszer is sikerült volna neki az életben. Talán csak a vakszerencse okán folyt bele mindig jó időben a dolgokba. Mint múltkor Sendelben a főtéren.
Bele vágta hátulról a Mordonra támadó egyik törpébe a lándzsáját, hogy az új érkezőt meg a sámánra bízza. Ő maga pedig a menekülő Haran után nézett. Épp ekkor tűnt el az egyik lyukon, amit csak most vett észre.
A pikát még utána döfte, remélve, hogy megsebzi ezt a növésben megálltat. S utána maga is kezében a dárdával négykézlábra ereszkedve igyekezett utána. Az eredmény nem maradt el, ugyan úgy beszorult, mint a fehér ork, ki csak halottan jött ki aztán onnan. És bizony a nőstény sárkányra is ez a sors vár, ha nem tesz hamarosan valamit.
Egyetlen reménye, mivel hátra felé nem engedte valami visszakúszni, hogy a bőrtáskájából kikotorta az első varázstekercset, ami a kezébe került. Épp a teleport igéje volt rá írva.
~No, ez kész szerencse. Pár napja felmértem a terepet és nem csak az alagutak némelyikét láttam, de a városban is egy kocsmát. Ott remélhetőleg kicsit kipihenhetem magam és körbe kémlelhetek, mi folyik velünk szemben.
*Elkezdte olvasni és ahogy haladt benne, úgy égett el a papír a felszabaduló erőktől.
-Ááúúúú!
*Sikított, mikor határozottan olyan érzése volt, mintha lángoló szurkot öntöttek volna a lábikrájára. Ösztönösen átváltozott volna a hőre ellenállóbb sárkány testbe, de a szűk tér megakadályozta és menet közben visszafordította. Csak azt érezhette egy szemvillanásnyi időre mindenki a környéken, hogy az erődítmény megremeg.
Az utolsó szavak kiejtése után vörös köd lepte körbe és azonnal egy szobában termett. Miközben lerázta magáról a vele jött kősziklákat, gyorsan csapkodta lábait, hogy eloltsa a lángokat. Testén amíg ez el nem oltódik apró sárkánypikkelyek láthatóak, igyekezve csökkenteni az égési sérüléseket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Görbelábú Frikk
Ork törzsfőnök
avatar

Hozzászólások száma : 510
Életkor : 40

Character sheet
Nép: Orkok
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-18, 2:37 pm

*Frikk, a Győzhetetlen elárulhatná Mordonnak, de ebben a helyzetben mégsem beszél arról, hogy mit is rejtegetnek orkjai a zsákokban.
Nem a sámán felé bizalmatlan, nem akarja, hogy akárki is a védők közül meghallhassa ezt.
Nekik szánt meglepetést hoz.
Az előretörő orkok között el is tűnik szeme elől a vörös hajú elf, de nem is bánja.
Hadd mutassák meg orkjai, mire is képes.
S valóban, mert az előtörő seregnek hamarosan már egyre inkább az élén találja magát.
A hirtelen feltűnő fal azonban nem állhatja útjukat és van olyan taktikus a Hatalmas, hogy még mindig nem parancsolja az orkoknak a csapást. Ehelyett a falon innen kerülő egyik törpének támad.
Ha már elé került, ideje megmutatni az ork csapatoknak, mire is gondolt.
S előkapja ostorát, amivel a magabiztosan ordítva felé támadó hegyi törpe lába felé támad.
Az ostor egyik előnye, hogy ha a törpe azt hiszi, hogy majd jobbról kell számítania rá, hát balról fogja érni.
Így épp azon lábára tekeredik rá az ostor szíja, amin támaszkodik.
Frikk erőből meg is rántja, ebben már nagyon gyakorlott és a törpe úgy vágódik hanyatt, nagy csörömpöléssel, ahogy kell.
Ekkorra már lendül is a halálfejes fejsze és nem csak annak pengéjét, de még a Hatalmas fakószürke arcát is vörösre festi a fröccsenő törpevér.
Frikk gusztustalan nyelvével nyalja meg az arcát és ezen a szépségen nem segítenek sem sárga fogai, amelyeket most kivillant győzelmi ordításával, sem pedig az Akahana által betört orra, vagy néhány szál fehér haja.
Az ordítás célja, hogy tovább tüzelje a sereget is.
Hirtelen villan valami nagyon fényes, és most Frikk is elvakul, pedig állnak előtte.
Azt hiszi hogy a törpéknek valami trükkje, hogy amíg őket elvakítja a fény, hiszen sokkal érzékenyebbek rá, addig majd leölik őket.
Oldalra is ugrik és, bár nem tudja, ez menti meg attól, hogy törpe nyilakkal a testében máris elessen a tárnák mélyén. Helyette az egyik zsákhordozó dől arcra.*
- Öljetek, ezek az apró szörnyetegek azt hiszik, hogy a fénnyel árthatnak nekünk! Öljétek meg mindet!
*Ordítja még mindig félvakon.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Csatabáró Mordon
Sámán
avatar

Hozzászólások száma : 248
Munkahely : Minden idők legnagyobb ork sámánja és spirituális vezetője *morog*

Character sheet
Nép: Orkok
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-18, 4:09 pm

Ez az egész kettő az egy ellen felállás nem volt ínyére Mordonnak. Ugyan ork temperamentuma azt diktálta hogy lehetnének akár kétszázan is, ő aztán akkor is elbánna velük, ezt pedig elszánt arckifejezése is tükrözte, de persze legbelül harci kedvét az ujjai megbosszulása hajtotta nem pedig ez az ominózus ork hozzáállás.
Új, dühből fakadó varázslata a fősámán képzeletét is felülmúlta, pedig kevés ork rendelkezik élénk fantáziával, amit tudatmódosulás nélkül ér el. Ez az új varázs véletlenül hagyta el Mordon testét de egész hatásosnak bizonyult ahhoz hogy megszabaduljon támadóitól. Az előtört mágikus erő olyan hatást gyakorolta törpökre, mintha valamiféle téboly szállta meg őket, bár ennek a varázslatnak is voltak olyanok akik ellenálltak. Amíg az egyik törpe a fejét fogva, sírva térdepelt a földön, addig a másiknak még volt annyi lelki ereje hogy összeszedje magát annyira hogy elmeneküljön. A másik törp már nem élvezhette Mordon figyelmét, mivel egy másik ork rövid úton végzett vele, ennél fogva Haran teljes figyelmet élvezhetett Mordon részéről, aki egészen a falig üldözte őt, ahol egy frissen felszabadított lyukon át átkúszott a biztonságot jelentő túloldalra. A sámán talán még végezni is tudott volna vele, miközben a törp a résen átslisszanni készült a túloldalra, de ebben a magasban megjelenő fényjelenség akadályozta meg, ami a tűző napnál is fényesebben sütött a küzdőtérre, ami miatt sok törp és ork elvesztette rövid időre a tájékozódás képességét, köztük a fősámán is, akit végül ismét Gargh és pár vele tartó másik növendéke mentett meg, és menekítette az egyik cseppkőoszlop mögé, hatalmas szégyenére, hogy ott nyerje vissza szeme világát. Viszont ennek ellenére sem vesztette el kedvét a város ostromától, mivel most már tudta hol van a rés amin át betörhetnek. A feladat csupán annyi volt, hogy ki kell tágítani azt annyira hogy minél többen átkelhessenek, ehhez pedig tudta hogy számíthat tanítványaira, de szüksége volt minden erejére.
-Amíg nem nyerem vissza a látásom, addig védekezzetek. Lehetnek mások is akik még látnak.- Adta ki az utasítást Mordon, majd letelepedett és visszahúzta a fejére a csuklyáját aminek lecsúszása tán közrejátszhatott eme balszerencsében.
Ezalatt az idő alatt amíg Mordon és követői fedezékükben vártak, lassanként felszaporodtak még pár hasonló sorsú orkkal és pár másik növendékkel, akik kihasználták a pillanatnyi szünetet, aminek aláfestőzenéjét a tévelygő küzdőfelek kiáltásai és néha összecsapó fegyverek zaja adott.
A fősámán becsukott szemmel pihent meg a földön ülve és sebeit ápolgatva, betörési terveit kovácsolta. Úgy vélte hogy talán képes lehet a tanítványaival egyesíteni az erejét annyira, hogy azzal áttörjön a falon, persze ez nem jelenti azt hogy az sikerülhet is, hiszen azok ereje nem üti meg még azt a szintet amivel harci mágiát űzhetnének, de Mordon úgy vélte, hogy ha ez az ő irányítása alatt elég jól hasznosítható lesz ehhez, de ez azt a veszélyt hordozta magában, hogy az ütközet végéig nélkülözniük kell minden nemű mágiát, amit a fősámán használni képes, de más választás nem is igen volt. Vagy ez, vagy a halál.
-Gargh! Készüljetek! Amint visszatér a látásom minden tanítványom legyen itt!- Morogta maga elé, a vak világba, miközben behunyt szemei előtt élénk színű foltok kúsztak el. Ha a sárkányok harcosának vagy Frikknek vannak tervei, a legjobb ha mielőbb hozakodnak vele.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sydney H. Low

avatar

Hozzászólások száma : 311
Életkor : 27
Munkahely : a világ felfedezendő, kiismerendő részein

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-18, 8:25 pm

//A fogadóban - mindenki, aki ott van//

A gyógyító nem épp kellemes érzést keltő szavait jobbnak látta elengedni füle mellett és nem magyárazkodába bocsájtkozni, hogy neki miért is kellene ismernie a törpe városban élők szokásait. Honnan is tudhatná, hogy nem az ünnepség miatt fújták azokat a kürtöket, hiszen jobb helyeken nagy lármával, kürtökkel, trombitával és még egy rakás más dologgal is zajonganak ünnep címszó alatt. Persze ez leginkább az emberek táján fordult elő. Ők talán a világ leglármásabb népei közé tartoznak, s ott is az első helyet bitorolva örökre.
Minden esetre annak meg örült, hogy a helyzet megnézése egyöntetű egyetértést eredményezett, így aztán percekkel később újra a fogadónál voltak.
Jó ötletnek tűnt bent érdeklődni, hátha eljutott már ide a történések híre, ezért gyors tempóban siettek be a még most is pipafüstöt fogadóba. Azonban most nem voltak ott dínom dánomban kifulladt ünneplők, csak néhányan tébláboltak tanácstalan ábrázattal.
Némelyikre még megérkezésükről emlékezett is. Legalábbis arcra rémlett neki pár törpe.
Nem rohangt fejvesztve, kiabálva kérdezősködni. Ezeket inkább a többiekre hagyta. Na meg az sem ártott, ha történetesen felszáguldozik a szobába, hátha már ott találja a feketeköpenyest.
Igen, egyértelműen ezt tartotta most elsődlegesnek.
- Míg kérdezősködtök addig felszaladok az emeletre, hátha vissza jött már a társam.
Tovább nem is maradt, hanem a megértés első jelére bizony felszaladt a lépcsőn.
Riadt vadként rontott be szobába, s az ajtó nagy döndüléssel záródott be mögötte mozdulatának lendületétől. Az ágynál megtorpanva nézett körbe de, hiába, mivel egy teremtett lelket sem látott.
- Hát mégsincs itt.
A szomszédos szobát elválasztó falra kapta tekintetét, mikor erős lábdobogást halott onnan. Egyértelműen valakinek a lábbelije keltett ekkora zajt. Mivel kizártnak tartotta, hogy Xerar elvétse a szobát, hát nem foglalkozott a zajos szomszéddal tovább, hanem kiviharzott a folyosóra. Ám, mielőtt lement volna vissza mégis megfordult és farkas szemet nézett a szomszéd szoba ajtajával, ami történetesen nem volt nyitva. Egy közepes sóhaj után mégis odalépett, némileg tapintatos erősséggel bekopogott de, be nem nyitva szólalt meg úgy, hogy jó esetben a bent lévő is hallhassa őt.
- Elnézést a zavarásért, csak gondoltam szólok, hogy valami gond lehet a városban, mert a törpék riadót fújtak a kürtjeikkel...
A lábdobogásnak vége volt már persze és most más neszt nem is hallott. Fülét egy picit az ajtóhoz nyomta, hogy hátha de, így se volt semmi zaj. Azért mégis megszólalt, ám most utoljára mielőtt elrohanna le a többiekhez.
- Lehetséges... Talán támadásról lehet szó... még nem tudni de, amint megtudok valamit, azonnal vissza jövök a fogadóba, hogy mindenkit tájékoztathassunk. Rendben?
Az utolsó szó, mely egyben kérdés is volt, megint csak a néma csendet eredményezte. Nem várhatott tovább. Megfordult, hogy viharos tempóval leszáguldjon a lépcsőn, s ha nem jött ki senki az ajtón, hát ezt is tette.

//Gomora, a te szobád ajtaján kopogtam. XD //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Maragun Moshator
Hegyi törpe
avatar

Hozzászólások száma : 21

Character sheet
Nép: Törpék
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-18, 8:42 pm

//a fogadóban//

Maragun nem válaszolt a vörös hajú lány szavaira, csupán beleegyezően bólintott, hogy nyugodtan társa után nézhet. Szemeivel kísérte végig a könnyed, lágy hullámzású ruha mozzanatait egészen addig, míg el nem tűnt a lépcsőfordulóban a viselőjével egyetemben. Aztán a gyógyítóra nézett.
- Van pár ismerősöm itt, én velük kezdem a kérdezősködést.
Megvárta, hogy egyértelműen nyugtázza ezt a nő.
- Ha bármelyikünk előbb végez az csatlakozzon a másikhoz!
Azzal el is viharzott. Az utolsó mondatát azért is ejtette meg, mert nem akarta, hogy elveszítsék egymást szem elől. Ha valóban akkora baj van, mint arra a kürtök is utalnak, hát jobb ha nem vesztik egymást el.
Első útja egy törpéhez vezetett, kivel egyazon asztalnál mulatoztak még a fogadóból való távozása előtt. Egy csöppet még agyalt is a nevén, hogy talán Boron, vagy barun a neve de, aztán mégis beugrott neki a név... Borin, ez volt a neve annak a törpének. Persze azon nem kezdett gondolkodni, hogy amaz vajon emlékszik majd rá vagy teljes értetlen ábrázattal fog rá bámulni. Fontosabbnak tartotta a mostani helyzet kipuhatolását.
- Borin! *már jó három lépésnyiről odaszólt neki* - Ti is hallottátok a kürtöket? Mi a fene folyik a városban?
Végül elhallgatott, s a törpe előtt megállva nézett végig a többieken is. Ők szintén egyazon asztalnál ültek velük korábban, ám valamiért ez a szemközti törpe jobban megmaradt a fejében. Talán fenemód jól énekelhetett. Ezt sem tudta volna eldönteni Maragun, és már nem is ez járt a fejében, hanem a kürtök és a felbolydult méhkasra emlékeztető város magaslati látképe, melyet a kilátóról nézett.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Xerar
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 162

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-18, 9:24 pm

Tanakodott pár percig magában, hogy vajon volna elég ideje elteleportálni magát a fogadóba mielőtt a tárna rejtett, lezárt járata újra megnyílik, avagy nem volna rá elég ideje? A választ végül az egymás sokszorozott hasonmásaként rohangáló törpék adták meg. Ha jól saccol, mostanra legalább ötven, vagy akár még több törpe harcos is odaloholt. Mindezt a párhuzamosan futó oldalról szemlélte. A fő folyosón, mely ahhoz a tárna járathoz vezet, honnan érkeznek hamarosan csőstül az orkok, hát még mindig nem voltak elegen ahhoz, hogy beindítsa a csapdát. Na meg nem mellékesen olyasmit se hallott még, hogy netán bárki is berobbantotta volna azt az átkozott járatot. Pedig nem ártott volna már ide érniük.
Xerar sosem szerette a tétlen várakozást. Ő ölni akart. Igazság szerint csöppet sem érdekelték a törpék, ám az orkokat annál inkább szívesen tizedelgette, amikor csak útjába sodorta őket a balsorsuk. Balsors volt ő nekik, mert egy sem távozott élve a vele való találkozásból. Azonban most nem ölhet orkot. Rühellte a helyzetet, hogy Furia egy maroknyi degenerált lényt használ ennek a városnak az elpusztítására. Mégsem tett egyetlen ellen megjegyzést sem akkor, amikor a fekete sárkány megbízta ezzel a - ahogy Furia maga is fogalmazott "rangon aluli feladattal" - hülye munkával, amit akármelyik halandó mágus is elvégezhetett volna. Persze ha volna valamire való mágus soraikban. Hát a végkifejlet érdekében így marad a régi felállás: magad uram, ha szolgád nincsen.
Az utolsó gondolataiban megint csak a vörös lányhoz tért vissza. Nem futott volna fejét elhagyva, hogy mentse a bajból de, azért azt sem szerette volna, ha baja esik. A halálát meg végképp nem. Volt olyan szinten hasznára eddig is, hogy tisztában legyen azzal a ténnyel, hogy még sokszor kelhet el neki a lány segítsége. Legalábbis egyértelműen ezzel magyarázta azt, hogy nem óhajtja veszni hagyni őt.
Tovább várakozott hát, s lassacskán megtelőben volt már a folyosó jókora része is, s maga a tárna elzárt járata előtti hely meg pláne tömve lehetett már.
Tudta, hogy ha mihamarabb nem fogja aktiválni a csapdát, akkor olyan magas számmal lesznek ott a törpék, hogy az már meghaladja majd a halálos kimenetel biztosságát. Ő pedig sosem hibázik. Így is, ha valaki mégis túlélné, hát saját kezével fog végezni vele. Viszont nem mindegy a száma a túlélőknek. Xerar nem hülye és főleg nem halhatatlan. Ismerte saját és képességei határait, s azok egyike sem nyúlt olyan messzire, hogy egy egész sereggel elbánjon mágus alakban. A sárkány jelenlét leleplezése meg szóba sem jöhetett. Azért úgyis Furia belezné ki, méghozzá teljes joggal. Hiszen Xerar is ezt tenné azzal, aki az ő megbízásakor hibázik. Ilyen a sárkányok egyértelmű elvárása: vagy végezd jól, vagy halj meg. Ilyen egyszerű.
Memorizálta a mágikus igét, mely kimondásakor több tíz méternyi területen fog aktiválódni a halálos villámok sokaságának gyilkos lecsapása legalább egy percen keresztül. A látvány meglesz, abban biztos volt. Meg abban is, hogy mire elül a varázs, már az egész városban tudni fogják, hogy nagy a baj... De akkor már késő. Akkor már Xerarnak is ideje lesz távozni, persze a kíséretével együtt. Rá még szüksége van, méghozzá egészben és épségben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gomora
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 134
Munkahely : sárkány, tekercskészítő

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-18, 10:05 pm

/Mese: A hegymély ostroma/

Nem tudni, hogy Sydney csak a lábán lévő tűz eloltását hallotta-e kopogásnak vagy tán más hangokat is hallott még. Ám amikor a varázstekercsek készítője körbe nézhetett végre a szobában, hová is érkezett, hirtelen mocorgást hallott az ágy felől.
Oda kapva a fejét egy rőt szakállú törpe hánykolódott a dunna alatt, úgy tűnt megzavarta a kellemetlen érkezés zaja és hamarosan felébred. Gyorsan szedve hosszú, egyenes lábait futott oda hozzá a váratlan vendég, hogy mire kinyitotta a szemét, már a szájára tapaszthassa a bal kezét. Nem sokáig kellett törölgetnie az itt megszállónak szeméből a csipát, hiszen nem csak egy fiatal, vörös hajú elf nézett vissza, nyomát sem látva már a nem rég rajta volt pikkelyeknek, de egy világító szempár is és egy karmokban végződött jobb kéz.
-Csssttt! -súgta csendesen, nehogy a szomszéd szobában valakit is felzavarjanak, mikor jobbja a férfi mellkasa felé kapott és kitépte annak szívét. Mint a nimfák a legendákban, úgy ette meg eme nőszemély a bele szerelembe eső -vagy nem- érzelmeit szervestűl. Tünde nyelvével nyalogatta róla a meleg vért, miközben szét nézett.
A szurok, melyet még a védők öntöttek a magasból rá nem maradt nyom nélkül a fa padlón. Kis tűz kezdett el terjedni a helyiségben. Körbe nézve, hogy mit csinálhatna, az éjjeli szekrényre tévedt tekintete. Egy égő gyertya adott világítást, vagy várt valakire a hálósapkás vagy csak nem szeretett sötétben aludni.
Gyorsan megragadta és a takaróhoz tartva, majd körbe víve minden felé hamarosan több helyen is lángok lobogtak, de még nem volt akkora a füst, hogy ez komolynak legyen mondható. Ekkor kopogtak az ajtón.
~Lebukás! Még egy átkozott gyújtogatást sem tudok végig csinálni.
*Ám a beszűrődő hangok megnyugtatták, hogy még talán nincs minden veszve.
- Elnézést a zavarásért, csak gondoltam szólok, hogy valami gond lehet a városban, mert a törpék riadót fújtak a kürtjeikkel... Lehetséges... Talán támadásról lehet szó... még nem tudni de, amint megtudok valamit, azonnal vissza jövök a fogadóba, hogy mindenkit tájékoztathassunk. Rendben?
*Egy rövid ideig habozott, de hamar átgondolta.
-Rendben! Az nagyon jó lenne. Akkor várom.
*Ez után folytatta azt, amibe bele kezdett. Letette maga mellé a gyertyát.
~Hmmm... Hogy én ilyenekre nem gondolok! Ha már itt vagyok, megtudhatok ezt-azt. Jobb, mint fejjel előre rohanni egy sötét alagútban.
*Nem csak a gondolatai jártak, de a keze is. Már elő is vette a kis táskából az újabb tekercset. Halkan mormolta a rá írt szavakat, közben mind két kezével a parkettához szorította. A tűz elem irányításának igéje, melyet Sendelben előre megírt papír nélkül is használt, de most jól jött a koncentráláshoz, hiszen a nyílvessző ellátása után kimondott gyógyító bűbájt is megszakította, hogy minden erejével és figyelmével erre összpontosíthasson.
A lángok és a füst beszivárogtak a fába, gerendába, parkettába, ágyba; csupán elszenesedés jelezte, hogy valami emészti az éghető anyagokat. Ám a korom már elfojtani látszott avatatlan szem számára a tüzet. Pedig csak az anyagban tárolt energiát vonta el a sárkány, tárolva el nagy hőhullámra.
Miközben odalent a többiek beszélgettek, hirtelen két tűzkarom nyúlt át a szomszéd házhoz, hogy az ablaknál a függönyt meggyújtva okozzon ott is egy kis tűzfészket, melyet ha nem oltanak el, hamarosan a gerendák felé veszi az útját. Más karmok pedig a fogadó főbejárata vagy épp a szoba gerendái felé indultak útnak.
A lentieknek egy női sikoly volt hallható majdnem ezzel egy időben. Gomora ijedten nézett farkas szemet, ahogy felpillantott, a falon mászó csótánnyal. Gyűlölködve küldött ellene is egy tűznyelvet, egy féreg se maradjon Mardanban élve!
~No, tessék! Élete legjobb dolga ennek a helynek, ha én felgyújtom, és én megtettem ezt a jótéteményt!
*Pánik köd telepedett az agyára és úgy rohant le a lépcsőn. Az sem jutott eszébe, hogy varázs erejét használja, csak az járt lelkében szakadatlan, hogy nem akar olyan helyen maradni, ahol csótányok a szeme előtt szaladgálnak. Ki akart jutni saját csapdájából amilyen gyorsan csak lehet.
Egy tűsarkút viselő miniszoknyás vér elfet pillanthatnak meg, ahogy fekete és vörös vértől lucskosan lélek szakadtan rohan. Bár sok felszíni vágás begyógyult már rajta, de hátán a TOP még mindig a nyílvessző által kiöntött vérétől foltos. De ugyan csak észrevehető a lábán az égési seb, melyet csak részben tudott felfogni a hüllő pikkely.

/No, ahogy a Csevegőben kértétek, hamuvá égetem Furia terveit./
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Borin Irgulh
Hegyi törpe
avatar

Hozzászólások száma : 66
Életkor : 73

Character sheet
Nép: Törpék
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-19, 8:48 am

//Mese: A hegymély ostroma - fogadóbeliek//

*A berontó hármasból előbb a mellette elsiető vöröset nézi meg. Maragun tekintetéhez hasonlóan az övé is követi a lépcsőn felfelé libbenő kis vöröst, aztán pillantása találkozik a másik törpéével.
Bizony, szemrevaló nő, kár, hogy nem törpe. Habár talán épp ez az az előnye, ami miatt mindketten figyelik is.
A fekete hajú mágusnőn is megállapodik egy pillanatra, aztán ismét a törpére néz, aki a nevén szólítja.
Ő bizony hiába erőlteti az agyát, nem jut eszébe az őszes harcos neve.
Zömök vállait megvonja, hiszen éppúgy fogalma sincs a történtekről, ahogy az érkezőknek. Végig a fogadóban volt.
Azért eldörmögni tudja gondolatait.*
- Komoly támadás lehet és mindjárt két helyen is….
A hátsó járatokból jött előbb a kürt, és ha már riadóztatnak, az azt jelenti, erősebbek, mintsem bírnának velük.
Aztán a kapuk felől. Valami nagyon elkerülte a figyelmünket…
*Ebben a pillanatban érkezik a miniszoknyás másik vörös, ezúttal egy hegyesfülű lefelé.
Borin meglehetősen jó belátást nyert, nem csak a lábán éktelenkdő sebre, hanem a szoknya alá is.
Csákányának nyelét a földre koppantja, két kezét pedig a fegyver fején nyugtatja.
Azonban eközben az utcáról újabb törpe esik be.*
- Megtámadták a várost! A kapuhoz kellenek most harcosok, a járatokat még tartjuk, de elől kevés az őr!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aireen Warren
Zöldköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 37

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-19, 11:09 am


//A fogadóban//

Úgy tűnik, hogy az ötletem, miszerint odabent a fogadóban kérdezősködjünk, osztatlan sikert arat. Habár sejtem, hogy Sydney kicsit magára vette az előbbi megjegyzésemet, úgy döntök, hogy nem foglalkozom vele. A fogadóba gyors léptekkel érkezünk meg és betérve körbenézek. Én sajnos nem igen látok ismerőst, akihez odamehetnék. Sydney gyors léptekkel indul felfelé a szobájába, amire csak felvonom a szemöldökömet, de persze biccentek. Izgalom járja át a tagjaimat, hogy talán találkozhatok a mágussal, aki Sydney-vel érkezett a városba. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hasonló tanonc mint én, vagy esetleg már egy idős korú mester. Biztos, hogy sokat tanulhatok tőle és emlékezetes lesz a találkozás. Én is követem a vörös útját, ahogy eltűnik, majd csatlakozom Maragunhoz és az asztalnál ülőkhöz.
- Üdvözletem az Uraknak! - biccentek a törpék felé egy fél mosollyal, de látszik, hogy inkább most az ijedtség és a tanácstalanság uralja az arcvonásaimat.
- Hallottuk a kürtöt és nem tudjuk, hogy... - kezdek bele a mondandómba, amikor is beront egy újabb törpe harcos és elhadarja, hogy mi a helyzet. Felkapom a fejemet és ijedten pislogok rá.
- Megtámadták a várost? Kik?! - a hangom néhány oktávval magasabban hangzik, mint szeretném. Soha nem voltam még csatában és a helyzet az, hogy nem is nagyon terveztem. Igyekszem összeszedni a gondolataimat, de csak a sebesülésekre tudok koncentrálni. Ekkor érkezik meg az elf is odafentről és látom, hogy véráztatta a ruhája, így bizonyára sebei is vannak.
- Úristen, veled meg mi történt? - kerülöm meg az asztalt és lépek a nőhöz.
- Gyere, segítek! - karolok belé és lágy mozdulatokkal ültetem le az egyik asztalhoz, miközben hozzáértő szemmel vizslatom a testét sebesüléseket keresve. Meglátom a hátán a nyíl ütötte sebet, és összevonom a szemöldökömet.
- Hát ezt honnan szerezted? Már idebent vannak a városban a támadók? Vagy talán a járatokban voltál, mikor a csata elkezdődött? - szegezek neki néhány kérdést, bár nem hiszem, hogy nagyon fontos lenne. Megcsóválom a fejemet, majd a kezemet a sebre teszem, veszek egy mély levegőt és lágy hangon mormolni kezdek egy egyszerű gyógyítóvarázst, ami habár nem gyógyítja meg teljesen a sebet, de összezárja azt, elállítva a vérzést. A táskámból kötszert kotrok elő és gyorsan fertőtlenítve a sebet egy kis alkohollal kötöm be a nő vállát.
- Tessék, egy darabig kitart, csak igyekezz távol maradni a harctól! - simítom meg az elf vállát, majd a fogadós felé pillantok, végül a törpék felé.
- Én tudok gyógyítani, mutassátok meg merrefelé van a kórházatok, vagy valami olyan hely, ahogy vannak gyógyításhoz szükséges dolgok. Ott leszek, oda hozzátok a sebesülteket. Te értesz valamennyit is a sebekhez? - nézek az elfre, majd ha esetleg Sydney visszatér, tőle is megkérdezem ugyan ezt. Tudom, hogyha nagy csatáról van szó, akkor egyedül nem fogom bírni a sok sebesültet, kell a segítség.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Csatabáró Mordon
Sámán
avatar

Hozzászólások száma : 248
Munkahely : Minden idők legnagyobb ork sámánja és spirituális vezetője *morog*

Character sheet
Nép: Orkok
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-19, 11:15 am

Ahogy Mordon behunyt szemmel pihent rejtekében azzal a kevés szerencséssel akik odataláltak hozzá, egyre inkább azon járt az esze, mihez is kéne kezdenie abban a nyomorult helyzetben amibe belecsöppent. Csak nem játszhatta el az összes erejét arra hogy ideje korán fitogtassa a hatalmát a mardaniak előtt a fal lerombolásával. Sokkal elképzelhetőbbnek tartotta hogy az egyszerű, de nagyszerű elvet követve nagyobb sikere lenne egy egyszerűbb varázslattal. Azzal legalábbis úgy bizonyíthatná hatalmát, hogy legalább lenne pár szemtanúja hatalmának, aki létezéséről számot adhat a világnak, ami lássuk be, egy ismertségre vágyó ork számára kezdetnek ideális. A pusztítós-rombolós dologot úgy érezte elhalaszthatja legközelebbre.
Tervezgetés közben néha kinyitotta a szemét és körbetekintett, azt ellenőrizve hogy mennyire nyerte vissza a látását. Ezt időközönként eljátszotta, és azt vette észre hogy a színes foltok egyre inkább elúszkáltak a látómezőjéből, mögöttük pedig előtűntek az odagyűlt orkok. Nem is igazán sejtette hogy annyi hasonló sorsú ork volt mint ő, de azzal hogy ismét látott eljött az ideje annak hogy akcióba lépjen. Úgy vélte hogy a törpök is valahogy úgy állnak szemük világával mint ő, de még mindig volt esélyük a meglepetés erejével odacsapni a védőknek, ebben pedig oroszlán részt vállalt új varázslata használatával, de előtte fel kellett ráznia a pihegő csúszómászó bandát aki körbevette őt, így hát elővette keményebb, vezéri énét, hogy annak megfelelően szólítsa fel harcra bajtársait!
-Talpra férgek! Nem ejtőzni jöttünk ide! Kaparjátok fel a földről magatok ocsmány banda és utánam!- Hördült fel a fősámán miközben maga is felállt a helyéről, de parancsát csak kevesen, főleg csak fajtársai és tanítványai.
-Nekem aztán nem parancsolsz!- Ellenszegült a parancsnak egy harcos, amire Mordon válasza egyértelműen egy fagyhullám volt, ami az ellenszegülő ork egyik lábfejét jéggé dermesztette, majd hamarjában egy buzogány követte ami szilánkokra törte a védtelen ork lábát aki őrjöngve kapott oda. A vezetői feladatok kemény fellépést követeltek és még keményebb büntetéseket helyeztek kilátásba az ellenszegülők számára. Viszont megértő vezérként nem kívánt olyan orkot vezetni aki képtelen utána menni, és mivel nem érezte volna magát jobbnak a sárkányfajzat nőszemélynél, ezért csak a lábát vette a harcosnak az élete helyett. Ki mondta hogy az orkok igazságszolgáltatása nem tud költői lenni? Tette után Mordon mintha mi sem történt volna, folytatta amit nemrég elkezdett.
-Az aki csak képes fogjon ijjat vagy lándzsát és a kezdje el a védőket lelőni! Aki meg csak tud kezdjen el felmászni a falra! Azt akarom hogy a mocskok sorban pusztuljanak!- Adta ki a parancsot a fősámán, majd az alig pártucat fős csoport élén elindult a fel felé harctól pezsgő vérrel és vérszomjasan. Nem érte be egy törp ujjaival. Már nyakláncként akarta azokat hordani az összes nyomorult kis pondró ujját akik csak az útjába mertek állni. Rohamtempót diktálva rontott a fal irányába velőtrázó völtés kíséretében, amit követően a varázslata ismételten előtört szájából, egyenesen a védők felé, akik a varázs célba érése előtt már zúdították is feléjük a nyílzáport, aminek következtében sok ork elesett és magát Mordont is megsebezte két nyílvessző, az egyik a vállába fúródva, a másik pedig a lábszárába csapódva akadályozta mozgásában, de csapásának hála sokan váltak harcképtelenné a falakon főleg a szuroköntők és az ijjászok között, így a roham sikeresen megindult felfelé, a falon.
Nem engedhette meg magának azt a luxust hogy nyalogassa sebeit, így csak letörte a nyílvesszők zavaró darabjait, és harci hevétől vezérelve maga is elindult a falon felfelé a mászókarmok segítségével, amiket Frikk adott át neki. Ugyan nem mászott olyan gyorsan mint az élvonalbéli harcosok, de kitett magáért. Megesett ugyan hogy egy-egy követ a még maguknál lévő védők megpróbált rá vetni, de a fagyhullámot használva valamennyit sikeresen kiiktatott. Az viszont hogy a fal tetején mit kezd, azt már maga sem tudta.


A hozzászólást Csatabáró Mordon összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-01-19, 4:08 pm-kor. (Reason for editing : Csatabáró Mordon)
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sydney H. Low

avatar

Hozzászólások száma : 311
Életkor : 27
Munkahely : a világ felfedezendő, kiismerendő részein

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-20, 4:53 pm

Aireen mellé érve már csaknem szóra nyitotta száját, mikor nagy sebbel, lobbal leviharzott a lépcsőn egy magából feltűnően sokat megmutató elf. Sydney kérdőn húzta fel szemöldökét, hiszen teljesen idegen látványként hatott sokat látott szemei számára a lerohanó elf ruha viselete. A több évnyi expedíciók alatt bizony sok alfajával találkozott az elfeknek, ám egy sem volt köztük ilyen... Nem is találta volna rá a megfelelő szavakat, mivel a most látott elf nő bizony messze kirítt a szokásos elfek közül. Viszont nem volt ideje erre rá kérdezni az érkezőtől, s még arra sem, hogy a gyógyító szavaira regaáljon, mivel odakintről kiabálást halott beszűrődni. Eleinte nem volt abban biztos, hogy jól hall, ám mikor berontott egy sipákolón visítozó törpe nő, hát elsősorban nem a furcsa, férfias kinézete lepte meg, hanem inkább a szavai.
- Tűz van! Ég a fogadó és a szemközti épület! *sipította a törpenő*
Syd tudatáig egy jó időre csak az vészkelődött be, hogy a fogadó ég, hol most is vannak. Viszont nem látott sehol füstöt, mi tűzre utalhatna. Egy ideig nem. Mégis jobbnak látta kirohanni az épület elé, s a fogadó előtt megtorpanva, döbbent szemeiben tükröződött vissza a szemközti épület emeletét nyaldosó lángoszlopok sora. Aztán megperdült és szemei még jobban elkerekedtek, ám ezúttal a rémület is ott csillogott már szemeiben. A fogadó több szobája is lángolt már odafent, s hogy még miért nem ontotta a füstöt magából a bensejében, hát annak normális okát nem talált. Gyakorlatilag az ekkora tüzeket jókora füstnek is kell kísérnie. Ha pedig valami nem a természet rendje szerint történik, annak ő is tudta, hogy komoly oka volt: például az, hogy valaki mágiát használt. Szemei végig futottak az időközben utána kiözönlő társaságon, ám  gyógyítón kívül nem volt egyetlen mágus féle sem a jelen lévők között. Eszébe jutott Xerar, hiszen tőle aztán kitelne bármi természetellenes dolog, ám ugyanilyen gyorsa ki is zárta ennek lehetőségét. Már csak azért is, mert abban az esetben, ha ő okozta volna a fogadóban a tüzet, hát már rég Syd torkát szorongatnák ujjai a dühtől, amiért már megint nem hallgatott rá, nem engedelmeskedett neki. Viszont nyakát nem szorongatta egyetlen ujj sem, így Xerar még mindig nem tért vissza, ebben biztos volt.
- Vödrök... Kellenek vödrök, meg ha van tűzoltáshoz értő törpe csoport, hát elkelne a szakértői segítség is.
Hangosan mondta ezeket, s várta, hogy egyáltalán valaki megmozduljon a kérdéses vödrök ügyében. Hiszen tüzet kell oltani és kimenteni akit csak lehet.
Egyelőre háttérbe tolta önmagában a fura elfhez való kérdéseket. Az ráért a baj után is.
A fogadóból hangos sikoltás hallatszott ki. Ekkor döbbent rá, hogy az egy dolog csupán, hogy akik lent voltak, azok sikeresen kint is vannak de, valamire nem gondolt még ő sem a felfordulásban: hogy lehetnek bent még mások is.
- Vannak még odabent! Valaki segítsen!
Nem mert volna berontani az egyre elharapódzó tűzbe de, végül mégis a bejárathoz sietett...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gomora
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 134
Munkahely : sárkány, tekercskészítő

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-20, 5:51 pm

/Mese: A hegymély ostroma/

A sipítozó tünde alig jutott szóhoz, mikor rájött, hogy ide lent egy csomóan vannak... És bármennyire is hitt képességeibe, nem vett volna mérget rá, hogy a jórészt ájultan fekvő vagy mélyen hortyogó részeg bandát egymaga falhoz vágja, ráadásul észrevétlenül és kiosonva egy égő házból láthatatlanul kihallgat egy-két beszélgetést, hogy hasznos információkat tudjon meg.
Borin kajánul vigyorgó képére igen mérges szemeket vetett és jobb, ha vigyázz, hová néz a továbbiakban, mert a sárkányhölgy szépségétől könnyen megvakulhat. De bármelyik részeg alak így járhat, ha túl sokat akar.
A gyógyító viszont felkelti a figyelmét. Főleg, mert erről a mesterségről mindig egy másik rend ugrik be neki először, de tudja, hogy az élet megóvásnak képessége majdnem minden mágikus lény sajátja. Ráadásul, hogy ne a természetben barangoló és a (gyógy)növényeket jól ismerő zöldek lennének kivételek. Hagyja neki, hogy leültesse, keresztbe teszi formás lábait, feltűnhet Aireennak, hogy már a nyílra kapott jó nagy adag kenőcsöt és egyéb gyógyhatású szereket, így csak vigyáznia kell, hogy ezeket ne leszedve kösse újra saját tudását is bele adva, nehogy felszakítsa a gyógyuló félben lévőt.
-Egy csótány van oda fent! -nyögte ki végül már kicsit lehiggadva az első dolgot, ami eszébe jutott- Igen. -bólintott elkésve a kérdésre- Épp kifelé tartottam, hogy Olassieben is megnézzem az ünnepet, mikor belefutottam a törpék és az orkok harcába. Úgy tűnt nekem, lassan felül fognak kerekedni a mieink -igyekezett hűteni a kedélyeket-, de súlyos sebeket kaptam és vissza kellett teleportálnom.
*Ez után várta, hogy mi történik, ne csak ő fecsegjen össze-vissza, valami hasznosat is akar hallani. Tudta jól, hogy támadás van, de jó lenne körül nézni, merre mennek a legtöbben felszabadítani. Vagy valami más előnyhöz jutni. De amikor páran kirohantak a fogadóból, akkor kénytelen volt ő sem bent maradni megégni. Ha csak a szabadon szaladgáló csótányokra gondolt, melyek Sendel szörnyű ostromának előhírnökei voltak, már ki akart menni.
 -Én tudom, merre van a fehér mágusok tornya és az ispotályuk. Már jártam régebben itt. Ha gondolod, elvihetlek oda. Bár... -nézett bele a táskába, ahol észre vett valamit, már akkor, mikor a sebét húzta össze- Én inkább a tekercs készítésben vagyok jártas. Erre épp nem vagyok most felkészülve, de ha megmutatod, hogyan kell a gyógyír sorait megírni és adtok papírost meg felszerelést, sokat tudok gyorsan legyártani.
*Remélte, hogy a varázslónő bele megy és együtt mehetnek a kórházba. Jelenleg ez volt a legjobb ötlet, hol tudhat meg valami újat. Nem igazán törődött a még bent lévőkkel, erősen ragadta meg a tanonc egyik karját és húzta ki az ajtón, ha úgy döntött, hogy menni akarnak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Csatabáró Mordon
Sámán
avatar

Hozzászólások száma : 248
Munkahely : Minden idők legnagyobb ork sámánja és spirituális vezetője *morog*

Character sheet
Nép: Orkok
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-20, 7:04 pm

-Egy se maradjon élve! Harcoljatok!- Üvöltözte torka szakadtából, miközben lassan felért a falra. Ugyan a kövek hullása már abbamaradt, helyette most már inkább csak néhány ork hull alá a mélybe, akiket az elvetemült törpök két-három fős csapatokban kezdenek el lelökni a falról. Mordont ez pechére csak annyira érint, hogy egy lefelé zuhanó ork a sérült válla felől találja el, ami miatt fájdalmában felüvöltve kezd el lefelé csúszni a falon. A mászókarmok szikrákat hányva súrlódnak a kőfalhoz, lassítva ugyan a zuhanást, egészen addig, míg végül az meg nem állt. A sámán vissza csúszott a falon megtett útja felére, ahonnan dühösen látott neki annak hogy az élvonalba küzdje fel magát. Az általa vezetett támadóbrigádnak hamarosan új segítsége akadt egy nagyobb támadóhullám fejében, akiknek kíséretében sikeresen kezdett el felkecmeregni. A nála nagyobb, a halál urának arcába vígan kacagó orkok többsége gyorsan haladt és meg is előzték őt több ízben is, ami számára csak annyit jelentett hogy nem hajigáltak rá mindenfélét a magasból, így semmi sem akadályozta a haladásban. Ugyan utolsóként ért fel a fal tetejére, de fent már csak úgy dúlt a harc. Az orkok erőnek erejével ritkították a falon lévő ellenséget, és mint valami elvetemült farkasfalka, minden eszközt bevetettek. Akit először megpillantottak, arra azonnal rávetették magukat, vagy akár többen is rátámadtak egy törpre, aki szinte elveszett a felettem magasodó orkok között, akik pillanatok alatt végeztek vele. Persze voltak törpök akik társaik segítségére siettek, de a meglepetésként jött támadási hullám, a fénycsóva és Mordon varázslata olyan hirtelen jött hogy nem volt elég idejük rendeződni, így ezt csak utólag ejthették meg, amikor már jó pár ork fent, a falon rontotta a levegőt.
Felérve a falra, a fősámán hamarosan a nyakába kapott egy feje tetejéig páncélba bújtatott harcost az aprónépek harcias sorai közül. A az ork sámánok leendő vezetője ennek láttán csak körözni kezdett a szemeivel, mivel mindig valami félbolond az útját akarta állni akiket egyébként sem szeretett, de a mostani sérülései miatt még inkább fintorogni kezdett az előtte álló ellenfele láttán, aki feltehetőleg valami nemesi származású törp lehetett, aki magas rangra küzdötte fel magát. Jós képesség nélkül is egyértelmű volt Mordon számára hogy kemény fába vágta a fejszéjét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Maragun Moshator
Hegyi törpe
avatar

Hozzászólások száma : 21

Character sheet
Nép: Törpék
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-20, 7:22 pm

//Mese - A Hegymély ostroma//

Még arra sem volt ideje, hogy feldolgozza a törpe szavait és máris berontott egy újabb törpe, ki ezúttal egyértelművé tette az eddig kérdéses helyzetet.
- Megtámadták a várost! A kapuhoz kellenek most harcosok, a járatokat még tartjuk, de elől kevés az őr!
Maragun ha eddig nem józanodott volna ki sikeresen a jéghideg víztől, most ez a hír megtette volna kijózanító hatását.
Épp csak lépett egyet a befutó felé, s máris lábdobogás hallatszott a lépcsők felől, s ezúttal nem a kis vörös lányka futott lefelé, hiszen az már ott álldogált a közelében. Ez alaklommal egy elf loholt lefelé kire pillantva Maragun vaskos szemöldökei érdeklődve szökkentek föl homlokán. Utána az érdeklődés szikrája ki is húnyt szemeiből. Ennek egyszerűen az volt az oka, hogy sosem értékelte sokra az elfeket. Mindig is különcnek, fennhéjázónak, önelégültnek, beképzelt népségnek tartotta az elfek népét. Emiatt vesztett érdeklődéséből, hiába a mini szoknya, meg a formás lábak, az is csak egy elf végtag volt számára, semmi több.
Harcos törpénk eztán már Borinra szögezte tekintetét.
- Úgy tűnik, a tipped bejött és tényleg áll a bál két fronton is.
Ezen dolgok két kérdést vetettek fel benne elsőként: Először is azt, hogy melyik városrész lehet most szorultabb helyzetben, a bejárati vagy netán a mélyről feltörekvő tárna járatok felőli? Második kérdése az lett volna, hogy mindezt miért éépen a bulira időzítették azok az ostoba orkok? Na jó, ez lényegtelen volt élete szempontjából, csak bosszantó mivolta miatt tenné föl a kérdést.
- Úgy hiszem, és apám, Doreon nevére mondom, hogy törpeként ott a helyünk, hol társaink vére hullik. *elgondolkodva nézett Borinre* - Már csak az a kérdés, hogy melyik verziót válasszuk: tárna vagy bejárat?
Igaz, az érkező elmondását figyelembe véve a bejáraton nagyobb a nyomás, s lassan be is jutnak tán, ha így folytatódik a dolog, ám a döntést most közösen óhajtotta meghozni a másik törpével. Na meg azokkal a törpékkel, kik történetesen erre a támadási hírverésre emelték föl kijózanodni kezdő tekintetüket, hogy aztán vicces esetlenséggel igyekezzenek lábra küzdeni magukat miközben beszéltek hozzájuk.
- Én a bejárathoz megyek... Ott voltam a váltás előtt szolgálatban. Ott a helyem.
Közölte kissé támolygóan az egyik törpe, s egy röpke visszahuppanás után a feje hangos koppanással landolt az asztal lapján. Utána a törpe hortyogása követte.
Ezt a jelenetet egy újabb követte, csak az odakintről érkezett és tűzről hadovált valamit.
- Tűz? Egek, még mit kapunk nyakunkba, tán sült orkot?
Mivel mindenki megindult a tűz hírét ellenőrizn ő a többi törpével közösen - már azokkal, kik képesek voltak az önálló és nagyjából stabil mozgásra - felnyalábolták részeg társaikat és kitámogatták egymást az utcára.
Maragun csak ekkor látta meg, hogy valójában a fogadón is egész nagy méretekben kezd elharapózni a tűz.
Pillantása a gyógyítót győzködönek tűnő elf nőszemélyre esett, ki nagyban azon volt, hogy magával citálja az ispotályba a mágus nőt. Pedig a tűzben még lehetnek olyanok, kik segítségre szorulnak.
Hallotta, mikor Sydney vödrökről kérdezte a többieket, köztük őt magát is, na meg azt is, hogy odabentről sikoly hallatszott.
Alány megindult igen csak nagy sietős léptekkel. Maragun úgy vélte, ha a vöröske bemegy, hát nem lesz nagy esély a kijövetelére, így hát rohanva vetette magát a nyomába.
- Megállj te lány! *Sydney hátánál zengett a törpe mély, parancsoló hangja* - Elment az eszed?
Megragadta a lány karját mielőtt az bemehetett volna az égő fogadóba. Maga felé fordította őt, s akkor szólalt meg újra.
- Hosszú ruhában, hosszú fürtökkel és a légutaidat nem védve akarsz bemenni az izzó gerendák közé, hogy aztán lángra lobbanjon valóban a tűz vörös hajad, a ruhád... vagy netán a tüdődet óhajtod fulladásra kényszeríteni a füsttel, mit belélegzel?
Ha ez nem hatott volna, hát gyorsan csavarintott párat saját hajfonatán, azt a nyaka köré rögzítette, szájára kötötte eddig derekát ékesítő színes derékövét, mit valójában még évekkel ezelőtt kapott egy törpe leánytól, annak várakozása jeleként. Megfordult, Borinra nézett.
- Kerítsétek végre elő azokat a vödröket, amit a lány mondott és essen neki mindenki az oltásnak... Én bemegyek és kihozom a bent rekedtet.
Ennyit mondott. Mást nem is akart, mert a sok beszéd könnyen okozhatta volna a benti halálát. Hacsak nem lesz így is túl késő már a megmentésére sietnie. Mindettől független vett egy mély levegőt, betaszította az ajtót, méghozzá teljes erőből, s csak úgy döngött az a falnak csapódva. Odabent még nem látott lángokat, melyek talán csak a felső szintet emésztették még most. Viszont a füsttől már az orrán túl sem nagyon látott. Ráadásul még a szája és orra elé erősített anyag is csak részben vetett gátat a tüdőt kikezdő füstnek. Ő akkor is megindult az újabb hang felé. Most segítségért kiabált az eddig sikoltozó női hang, mely valószínünek tartotta, hogy a fogadóbeli törpe lány hangja, ki az étkeket szolgálta fel korábban a társaságának. Bár igazából mit sem számított, hogy fiú vagy lány van bent. Lényeg, hogy senki ne vesszen oda a lángokban.
Maragun tapogatózva araszolt végig a pult mellett. Egyszerűen csak nem állt szándékában semmiben átesni, hogy aztán még több füstöt lélegezzen be riadalomtól levegőért kapkodva.Már ott volt közel a konyhához, ezt is tudta. Ajtó állta útját, melyet megpróbált kinyitni de, az makacsul ragaszkodott zárt helyzetéhez.
- Beragadtál... az istenek égettek volna el faszénként te átkozott.
Morgását az ajtón kívül más talán nem is hallotta.
Hátrált kicsit, nekifutott, neki is csapódott az ajtónak de, az nem mozdult. A füst meg egyre csak sűrűsödött, és már a lángok is megindultak lfelé a lépcső száraz korlátján.
Maragun újra nekifutott és újra nem sikerült betörnie az ajtót. Megállt, az ajtóra tapasztotta fülét és úgy kiabálta túl a lángok sercegő hangját.
- Nyugalom kislány, kihozlak!... El tudsz jutni az ajtóig?
- Nem tudok mozogni... a szekrény alá szorult a lábam.
Ez nem volt kecsegtető hír. Hát Maragun újra nekifutott, hogy betörje az ajtót, ami ezúttal sem adta meg magát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Xerar
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 162

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-20, 8:12 pm

Szemeit most sem hagyta elvándorolni a szemközti járatokról. Egyre erősebben hallotta a harci zajokat. Ugyanakkor az erősítés is szép számban várta immár a behatolókat. Mostanra elég időt biztosított a behatolásra való felkészülésre, hát nem volt más dolog hátra, mint előre, véghez vinni feladatát.
Sötéten gomolygó füst képződött előző helyén, s rögtön eztán megjelent a tárnához vezető folyosón, hol az utóját is elszórta mágikus kellékeinek. Nem volt ott most senki. Mostanra mind oda tódultak a tárna járathoz. Ez lesz az utolsó tettük az életben, ezt gondolta.
Xerar leguggolt, bal kezével megérintette a varázslatra kijelölt hely végét, elsuttogta az aktiváló igét, és mire elhalt hangja már fel is állt, két lépéssel hátrébb a mágia színhelyétől.
Ekkor hallatszott végre egészen oda, hol ő is állt, a tárna járatának beomlása. Ez egyértelmű bizonysága volt számára annak, hogy az orkok idelent bejutottak. Most még sürgetőbb lett a varázslat kezdete, mely nem is váratott magára tovább.
Ezüstös fehér fény izzott a szikla falakon, hogy egy időben villámok százai sújtsanak le a teljes mágikus területen, hol a sárkányok átkát használta.
Halál égett szaga és a törpék halál félelemmel vegyes ordítása keveredett a levegőben. Xerar látta, mint próbálnak meg menekülni de, lehetetlen volt. Valódi villám erejével sújtott le a törpékre minden egyes mágikus kisülés. Percek teltek el, s nem maradt csak egy-egy nyöszörgés, és páncéljába sült törpe, s a hozzájuk tartozó orrfacsaró szag.
Xerar összesen két, a felismerhetetlenségig eltorzul hústömeggé váló törpéhez lépett oda, hogy megkímélje őket a hátra lévő szenvedéstől, és egy mozdulattal eltörje nyakukat. Legalábbis ami nyakként szolgált eredetileg számukra.
A mágus tenyerén érezte a kellemetlenül ragacsos hús tapadását miközben kioltotta szenvedő életüket. Majd halotti csönd ült a tárnára, hogy utána az orkok csatakiáltása, ordítása, üvöltése és dobogó lábainak hangja vegye át helyüket.
Ennyi volt az ő dolga, hát elteleportált korábbi megfigyelő helyéhez.
Füstöt érzett érzékeny orra és füleibe sikoltás, és ordítozás jutott be. A férfi a hangok, szagokkal közös irányába fordította fejét. Nem kellett gondolkodnia a helyzeten, hiszen az egyértelmű volt: a fogadót lángokban állt. Meg körülötte néhány túl közelre épült ház is.
Ez rossz jel volt. Rossz abból a szempontból, hogy valahol ott lesz Sydney is. Biztos volt benne, hogy nincs akkor szerencséje, hogy a lányt elkerülje a baj. Vonzotta azt, mint fény a lepkét.
Újabb teleportálás után megjelent közvetlen a fogadó előtt. Szemei hamar hozzá szoktak a tűztől villódzó látványhoz, s észre is vette a kis termetű vörös lányt. Természetesen mi mást is tett volna, mint éppen bemenni akarna egy égő házba. Hát ezt az ötletet még Xerar is vadnak tartotta részéről, hiszen magát sem volna képes menteni, nem hogy másokat.
Szerencsére legalább egy törpének volt annyi esze, hogy meggátolja a kis bugrist a hősködésben. Amúgy sem volt valami nagy, hős méretű teremtmény az a lány.
Megfontolt, egyenletes tempójú léptekkel masírozott a lány felé. Közben oldalra pillantva sárgán felvillanó szemmel nézett farkas szemet a másik sárkánnyal, hiszen jelenléte üvöltött érzékeinek, s szeme színét is csak azért hagyta jelzés értékűként megváltozni, hogy egyértelművé tegye a másik számára, hogy a célpontja, kihez tart, kizárólagos tulajdonát képezi. Legalábbis sárkányok között ez elég egyértelmű szokott lenni. Másik oldalról azért is merészelte ezt a tüntetőleges ránézést megejteni, mert történetesen az elf bőrt öltött nőstény társasága éppen neki háttal volt.
Sydneyhez érve nem épp gyengéden megmarkolta a lány csuklóját és biztosabb helyre húzta magával. Mire elvitte távolabb, akkor már talán a másik mágus is észrevette őt, a gyógyító. Xerar most nem is foglalkozott annyira a környezettel. Fontosabb dolga volt az, hogy lassan távozóra venni a dolgot ezzel a kis bugrissal.
- Nem kérdezem meg, hogy mire készültél, mert gyanítom, hogy csak fejfását okozna nekem.
Mikor egyértelműen észlelte, hogy a lány nem fog semmi váratlan és ostoba dolgot művelni, hát elengedte karját.
- Ork támadás érte a várost. Ideje innen távoznunk.
Meg sem várva a lány válaszát már újra megfogta csuklóját, és megindult vele az egyik félre eső utcába, hol nem lehetne senki szemtanúja teleportálásának.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Görbelábú Frikk
Ork törzsfőnök
avatar

Hozzászólások száma : 510
Életkor : 40

Character sheet
Nép: Orkok
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-20, 8:31 pm

/Mese: A hegymély ostroma/

*Frikk, a győzhetetlen, félvakon is előrefurakodik az első sorba.
Ideje hát példát mutatnia ennek a rozzant csürhének. A szemei előtt ugráló karikák ellenére karjaira, s lábaira szerelt karmait használva jut előbbre. Az íjászok, s a hajítóbaltás férgek ellenére felér. Talán ebben nagy haszna van annak is, hogy a törpék kovácsolta fegyver, a fejsze, amit forgat, többcélú. Végein hegye is vannak, így, bár homlokán jókora dudor éktelenkedik egy hozzá vágott kőtől, s sötét vérének csíkja is csorog már le orra mellett szájáig, a döféssel törpe torkot szakít át.
Vértben volt a disznó, de a vért a nyakat és a torkot nem védte eléggé.
Ostorával pedig a másik törpe szemét, aki épp baltáját igyekezett hozzávágni, verte ki.
Orkjai talán nem is érti, mire jó ez a fegyver, de ő tudja.
Nem egyszer használta már győztes harcban.
Ordítása visszhangzik és abban biztos, hogy a körülötte harcoló fehér és szürke orkok már megérezték a Győzhetetlen kiáltásait, s hamarosan sikerre vezeti a fal ostromában őket.
Nehogy már a járatok kellős közepén akadjanak el, ahol még csak maroknyi törpe állja útjukat.
Sárga fogait vicsorítva mutatja a védőknek és elégedetten látja, amint Mordon is csatába vezeti övéit.
Így kell ezt, erőből lenyomják ezt a kisnövésű népséget.
Nem egy tárna áporodott szagában állítják meg Frikk, a Hatalmas seregeit! Győzni fog, ebben biztos!
Talán már seregének másik része is elérte a város kapuit, és ha jól mennek a dolgok, hamarosan át is törik, akkor pedig Mardant két tűz közé fogják majd.
Frikk sajgó homlokkal emeli fejszéjét, hogy újabb törpét küldjön a másvilágra.*


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sydney H. Low

avatar

Hozzászólások száma : 311
Életkor : 27
Munkahely : a világ felfedezendő, kiismerendő részein

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   2015-01-21, 7:29 am

//Xerar és akik a közelben vannak//

Micsoda váratlan bejelentés és minő meglepő hírek, gondolta a lány. Mintha ő ezt nem tudta volna. Igaz, a férfi nem tudhatta, hogy nem is sokkal ezelőtt bizony már megjött a vészes hangzatú hír, miszerint ostromolják a törpék városát. Meglepetten érezte, ahogy a mágus ujjai nem kevés fájdalmat okozva megragadják csuklóját és elindul vele az egyik mellékutca irányába. Mikor rájött, hogy valóban az a feltett zándéka, hogy távozzanak innen, hát hirtelen riadtan megtorpant, ezzel megállítva Xerart is, s ha kérdőn nézne vagy szólna neki, hát most szólásra nyitotta ajkait.
- Nem mehetek el innen úgy, hogy hátra se nézve, nemtörődöm módon sorsukra hagyom azokat, akiknek talán szüksége lehet rám ebben a... ebben a tűzben, vagy az ispotályban.
Amolyan "nem hiszem el, hogy ezt tenné" ábrázattal meredt a mágusra, várva a reakcióját, s azt, hogy netán szabadon is engedi kezét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   

Vissza az elejére Go down
 
Mardan - A törpeváros
Vissza az elejére 
6 / 14 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 10 ... 14  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Északi szeglet-
Ugrás: