LANURIA
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Kezdőlaphttp://newagelaGalleryKeresésRegisztrációBelépés

 

 Mardan - A törpeváros

Go down 
+29
Görbelábú Frikk
Csatabáró Mordon
Kőöklű Kimyne
Aireen Warren
Kalandmester
Maragun Moshator
Xerar
Eregathus El'dan
Sydney H. Low
Gomora
Yurin Akari
Vogon Beebebrox
Arglar Haran
Ilián Radomer Congrand
Nawarean
Regélő
Thalion Órëa
Black Robe Nen
Balál Tangeran
Sou
Raman
Mitsuko Midnight
Arash N'gobo
Kockázó
Formenya Hyalma
Kain Namelyr
Tarabas
Arielle
Mesélő
33 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 8 ... 14  Next
SzerzőÜzenet
Mesélő

Mesélő


Hozzászólások száma : 1520

Character sheet
Nép: NJK

Mardan - A törpeváros - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   Mardan - A törpeváros - Page 3 Icon_minitime2011-09-21, 1:44 pm

//Mese - Olassië alkonya - Formenya és a törpék//

*A tekercs, amit a mágusnő átad, Dáin király legrosszabb félelmeit hivatott igazolni. Magába mélyedve gondolkodik egy ideig, homlokát ráncolva, szemeit jártatva a terem boltozatán, s népe mulatozó tagjain. Döntésre jut, meg sem kell kérdeznie vezéreit, hiszen a törpék érdeke mindennél előbbre való.
Persze azért nem hagyja figyelmen kívül az ifjú mágusnőt sem.
Bátorságra vall ilyen helyzetben ezt a fontos üzenetet egy nőnek hurcolnia.
Bár a törpéknél a nők is hasonlóan jó harcosok, mint a férfiak, ezt a világ nagyobbik részén nincs így.
Csak ennyit jegyez meg az előtte álló nőnek.*
- Ha kissé alacsonyabb lennél, népünk soraiban is szívesen látnálak.
*Majd a törpe feláll, s ismét az asztalra csap kalapácsával. Rőt szakálla is beleremeg, ahogy kihúzza magát, egyik kezében az itallal, másikban a kalapáccsal.
Öblös hangját visszhangozza a terem, ahogy kiengedi azt.*
- Törpék! Minden rendbeli, rangbeli tagjai a hegyek népének. Régen volt dolgok történnek a világban, melyek ránk is hatással vannak.
Sötét erők, mocskos orkok, és mindenféle népek támadtak szövetségeseinkre. Tudom, nem kedveljük őket, főleg nem a hegyesfülű elfeket…
*Itt hagy egy kis időt, mert elégedetlen morgás jön válaszként a tündék népével kapcsolatban.*
- Igen, magasan hordják az orrukat, de ha őket elpusztítják, mi is sorra kerülhetünk.
A hegyek ugyan megvédenének egy ideig, de ha a barátaink is elhullanak, utánuk mi következünk.
Nekünk dicsőség, ha mi húzzuk ki fejsze alól azt a hosszúra nyúlt nyakukat! Mi tudjuk, hogy a legjobb harcosok vagyunk, s ím szükség van ránk!
Igyátok ki korsóitokat, öleljétek meg asszonyaitokat, mert én, Dáin Azaghál, Vasöklű Dáin fia mondom néktek, harcba megyünk!
Az én fejszém már ork vérre szomjazik!
*A mulatozók korsóikat, ivó alkalmatosságaikat emelik fel elégedett kiáltásokkal, büszkén.
Dáin végignéz rajtuk, elégedetten, szigorúan. Felhajtja korsóját, majd karjával letörli szakállát és száját.
Int a jelen lévő vezéreknek, hogy tartsanak vele a mögötte lévő szobába, majd Formenyához szól.*
- Pihenj meg, egyél, igyál. Szolgám a rendelkezésedre áll! Még két óra és útra kelünk.
Vissza az elejére Go down
Formenya Hyalma
Szürkeköpenyes
Formenya Hyalma


Hozzászólások száma : 53
Életkor : 35

Character sheet
Nép: Mágusok

Mardan - A törpeváros - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   Mardan - A törpeváros - Page 3 Icon_minitime2011-09-23, 2:44 pm

//Mese - Olassië alkonya//

Formenya halkan megköszöni a pihenés felajánlását, majd tisztelettel hajol meg Vasöklű Dáin fia előtt. Felegyenesedve ugyan már távozhatna is, ám a lánynak akad még némi kérni valója.
- Nemes gesztus ez részedről jó Uram. Maga a pihenés nem is volna ellenemre, ám arra kérnélek, engedd meg nekem, hogy "pihentetőleg" beszélhessek feljegyzéseitek tárának kezelőjével.
Egy röpke pillanatig kivár a nő, hogy vajon mennyire is feszeget kellemetlen témát Dáin fiánál. A törpék királyának azonban arcizma sem rándult. Pedig hallomásból tudja, a törpék nem szívlelik a hegyeikben kutakodókat.
- Tudom, kérésem nem logikus jelen helyzetünkben, ám nem teljesen önzetlen szándékkal vállaltam a futár szerepét. *ennél a pontnál végre látott valami érdeklődő csillogást a törpe szemében* - Egy nép sarjait keresem, kik távoli világból érkeztek Lanuria földjére. A myrte nép túlélőit kutatom világotokban bolyongva. Ha engednéd, hogy szót válthassak irataitok őrzőjével az nagyban megkönnyítené a dolgom barátaim felkutatásában.
Várakozón pillantott Dáin Azaghál szemeibe. Válaszát kivárva hajol meg a királyoknak kijáró tisztelettel, s az uralkodó válaszán múlik, hogy pihenni tér vagy indul a tárlat őrzőjét felkeresni.
Vissza az elejére Go down
Mesélő

Mesélő


Hozzászólások száma : 1520

Character sheet
Nép: NJK

Mardan - A törpeváros - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   Mardan - A törpeváros - Page 3 Icon_minitime2011-09-24, 7:17 am

//Mese - Olassië alkonya Formenya//

*Valóban, Dáinnak a kérésre arcizma sem rezdült, csupán kalapácsának nyelén lett szorosabb markának szorítása.
Azonban várt még a szavak folytatására. Ezért sem szólt, mert a kérés ugyan egyszerűnek tűnik, de a mágusnőről sem tudni, hogy ki fia-borja.
Feltétel. Azt kell szabni.
Aztán eszébe ötlik, hogy csak két óráról van szó, az alatt, ha tényleg csak a myrtéket keresi, a mágusnő, még csak el sem tud mélyedni a hegyi törpék harcos népének dicsőséges pillanatai között. A mágusnő ügyesen hivatkozik a futár szerepre, mellyel első sorban nem a törpéknek tesz jót, hanem az elfeknek. De a tettet a király változatlanul értékeli.*
- Bátorságra vall ilyet kérni egy idegennek Mardan királyától. Nem szívesen engedünk betekintést népünk irataiba, de te nem is olvasni akarsz.
*Kinyúl és magához húzza egyik társát.*
- Vezesd a mágust Óinhoz. Megkettőzött őrség legyen mindenkor mellettük és Óinra vigyázzatok.
*Ezután néz vissza Formenyára.*
- Óin nem éppen bőbeszédű fajta, ha idegenekről van szó. Ne tégy olyan lépéseket, amiket megbánhatsz. A hegyi törpék nem félnek a mágiától és igen jó harcosok.
Merülj csak el népünk dicsőségében, idegen! S neved, ha velem nem is, de Óinnal mindenképpen oszd meg, ő majd lejegyzi látogatásod.
*Ezzel biccent a nő felé és ha mást nem akar már, folytatja útját a többi társa után a szomszédos terembe, és egy óra múlva már bőszen szervezi az gyülekező sereg indulását.*
Vissza az elejére Go down
Mesélő

Mesélő


Hozzászólások száma : 1520

Character sheet
Nép: NJK

Mardan - A törpeváros - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   Mardan - A törpeváros - Page 3 Icon_minitime2011-09-28, 3:34 pm

//Mese - Olassië alkonya, Formenya és a törpék//

*Még úgy másfél óra telik el, mire a törpék serege immár indulásra készen áll.
Igaz, hogy néhány átmulatott óra áll csak mögöttük, de a kis, mokány lények olyan élénken gyülekeznek, mintha végigaludtak volna egy egész éjszakát.
Pedig éjjeli menet fog következni. A mágusnő ugyanis este érte el Mardant, s bár már javában éjjel van, a seregnek nincs várakozásra ideje. Majd megpihennek, ha találkoznak az emberek seregével a Hajnal partján.
Dáin büszkén feszít páncéljában. Fegyverzetét már réges-régen átellenőrizte, még azután, hogy segítői ráadták a vértet, s felszíjazták rá egyéb kiegészítőit.
Végignéz a törpék seregén. Talán mondani lehet, hogy a hegyit törpék nem vetik meg a mulatságot, az alkohol, de arról senkinek kétsége sem lehet, hogy az a több ezer törpe láttán, akik összegyűltek, s fejszéiken megcsillan a Hold fénye, ne tudnának hihetetlen gyorsasággal összeszervezni egy sereget. Bár messziről érződik az alkohol savanykás aromája, s a tárnák olykor fojtott levegője, a sereg igen impozáns látványt nyújt, a hegyek lábánál.
A király szemével keresi a mágusnőt egy darabig, majd ha meglátja, ha nem, kiadja a parancsot a seregnek az indulásra.
A mellette lévő kürtös megszólaltatja majdnem akkor kürtjét, mint ő maga. A hang mélyen, búgón indul, de mégis a hegyek verik vissza, s az erdők, lápok lényei inkább rejtekükbe húzódnak, meghallva azt.
Még Rettenthetetlen Girron öntette a kürtöt, mikor a törpék egyik rejtett városának tárnáit kellett megvédeni egy pusztítani és rabolni akaró fehér ork törzs ellen.
Az eredeti kürtöt akkor zúzta szét, a kürtössel együtt, egy lezuhanó szikla, mely a harcban levált a tárna tetejéről.
Girron pedig újat készíttetett helyette, s a törpék azóta is azt használják.
Formenya, ha végignéz rajtuk, láthatja az erőt sugárzó tömeget, a fejszék és a bizonyos helyeken égnek meredő lándzsák erdejét.
A törpék csatába mennek.
Sietve indulnak útnak, hogy időben megérkezhessenek a megbeszélt helyre.*
Vissza az elejére Go down
Formenya Hyalma
Szürkeköpenyes
Formenya Hyalma


Hozzászólások száma : 53
Életkor : 35

Character sheet
Nép: Mágusok

Mardan - A törpeváros - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   Mardan - A törpeváros - Page 3 Icon_minitime2011-09-29, 9:32 am

//Mese - Olassië alkonya//

Tekintete fürgén siklott végig a kezében tartott könyv lapjain. Közel egy órája keresgél már, de a myrtéknek ezidáig még nyomát sem találta a feljegyzések közt. Ez mostanra bosszantani is kezdte.
Mellette Óin böngészett egy feljegyzést, bár sűrű szakállal takart arcán a nyugtalanságnak semmiféle jele sem mutatkozott.
Hideg vér, gondolta Formenya. Persze távolról sem könnyű hideg vért erőltetni magára, amikor tudja, hogy kell itt lennie valaminek, hiszen néhány hónappal ezelőtt a törpék hegyein keresztül haladtak azok az ostoba myrték. Már pediglen, ha egyszer a törpe földre léptek annak nyomának kell lennie ebben az irattárban. Viszont eddig nem úgy tűnt, hogy valóban lenne itt bármiféle apró kis nyomocska a haladásukat illetően.
Hihetetlen... Ember észrevétlen itt át nem juthat. Akkor a myrtékről miért nem tud senki és ami a legfurább, miért nem találnak róluk feljegyzéseket?
Mostanra csupa kérdőjelekkel teltek meg gondolatai. Majd hirtelen... Formenya keze lapozó mozdulata közben megállt a levegőben, s a mágusnő szemei kissé összeszűkültek. Saját gondolatmenete adta meg számára a választ: ember észrevétlen itt át nem juthat. Talán épp ez lesz a kulcsa a dolognak. Hiszen a myrte nem ember, s mint azt már jó maga is megtapasztalhatta, az illúzió mágia csordogál minden sarj ereiben.
Végül arra gondolt, egyáltalán hogy a fenébe nem jutott ez eddig eszébe?

- Egek! Bolond vagyok, hogy nem gondoltam rá hamarabb.

Szavai meglephették Óint, ki enyhén összerezzent a mély csend megzavarásának pillanatában.

- Történt szokatlan természeti jelenség az elmúlt három hónap folyamán a hegyeitekben? Bármi szokatlan, ami bár szemet szúrt őrszemeiteknek, ám mégsem tartottátok figyelemre méltónak a dolgot? * Formenya reményteli pillantásokkal nézett le a törpére.*

Néhány másodpercig úgy tűnt, Óin mélyen elmerült gondolataiban. Majd megpördült saját képzeletbeli tengelye körül és elviharzott két kőpolc sora közt. Menet közben hátra vetett egy "Kövess!" felszólítást a lánynak.
Formenya mire beérte a férfi már javában pergette át egy könyv lapjait. Aztán egyszer csak megállt a lapozásban.

- Megvan! *s már tolta is a mágusnő orra elé a feljegyzést*

A lány érdeklődve tekintett a számára mindennél fontosabb sorokra melyre a férfi bökött ujjával. Más bizonyára nem tartotta volna érdekesnek azt a furcsaságot, amit ő olvashatott.
Formenya minden idegszála megfeszült olvasás közben. Mikor végzett fejét égre, vagyis plafonra emelve adott hálát az isteneknek, hogy végre sikerült nyomra akadnia.

- A feljegyzés szerint épp három hónapja, hogy szokatlan hosszan tartó, tejfehér köd ereszkedett hegyeitek közé, mely egy teljes nap múltán szállt csak föl. *Óin néma bólintással helyeselt* - Még azt is említi a könyv, hogy lavina borította be a köd teljes területét ezért nem néztek utána a természeti jelenség okának.

- Úgy van. Három nap múltán voltunk képesek odajutni, hogy az esetleges bajbajutottaknak segíthessünk, ha netán ott rekedt valaki. A harmadik nap delén egycsapásra eltűnt köd és lavina egyaránt. Csak úgy bumm... már ott sem volt. Varázslatot gyanítottunk a dologban, de mivel igazából semmi arra utaló jelet nem találtunk, hogy valóban járt volna arra valaki, hát egy rövidke feljegyzésen kívül nem kapott több figyelmet az eset.

- Ez myrte illúzió lesz... *mondta ki félhangosan gondolatait a lány, majd újra Óinra pillantott* - Hálás vagyok a segítségért. Megtennél még annyit, hogy megmutatod melyik irányban telepedett meg az a köd?

A törpe bólintott, s egy újabb "Kövess!" felszólítás kíséretében elviharzott a kijárathoz.
Percekkel később Formenya egy hosszan kiugró szirt széléről nézett abba az irányba amerre Ónin keze mutatott. A hideg hegyi szél kellemetlen borzongást okozva kap bele hajába. Utálja a hideget. Mindig is utálta. Ám most csöppet sem foglalkoztatta a jeges légi érintés. Szemei mereven bámultak egy bizonyos irányba.
~ Hát mégis sikerült nyomotok lelnem...~ *tekintete az alant gyülekező törpe seregre terelődött, majd róluk tovább siklott abba az irányba, merre a föntről parányinak tűnő méretű had fog masírozni, s mely egyúttal megegyezik azzal az iránnyal, merre a myrték haladtak.

~ De mi a fészkes fenéért fordultatok vissza? És mi a fenének mentek mindig arra, amerre épp háborúskodás tör ki?~

- Óin, kérlek vezess le a sereghez!

A törpe beleegyezően bólintott, s néhány perccel később Formenya már közvetlen közelről tanulmányozhatta a törpe sereg harci felszereltségét, mely igazából semmi kivetni valót nem hagyott maga után. Könnyed mozdulattal szállt nyeregbe.

~ Hát mégis kénytelen leszek kivenni a részem abból az ostoba harcból... hát akkor csapjunk a lovak közé és essünk túl azon a csatán, hogy mihamarabb újra a myrte nép nyomába szegődhessek.~

A törpe sereg megmozdult, majd egyenletes iramot diktálva haladtak Olassië irányába.
Vissza az elejére Go down
Mesélő

Mesélő


Hozzászólások száma : 1520

Character sheet
Nép: NJK

Mardan - A törpeváros - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   Mardan - A törpeváros - Page 3 Icon_minitime2011-10-05, 12:25 pm

//Mese - Olassië alkonya Formenya és a törpék//

*Dáin Azaghál megáll a kiemelkedés tetején. A törpe sereg rövid pihenőt tart az erőltetett menetben, s addig a király úgy dönt, felmászik a sík vidék nem messze lévő egyetlen kiemelkedésére.
Nem afféle mazochista hajlamról ad tanúságot, csak szereti tudni, mi van előtte, és ha már megpihentek, kihasználja a lehetőséget. A nap már felemelkedett, és míg Dáin nyugat felé néz, hátha felfedez akár ellenséges seregeket, akár valamit, ami a háborúra utal, esetleg veszélyre, háta mögül tűz az egyre magasabbra emelkedő nap.
Jó ütemben haladtak egész éjjel és hajnalban is.
Lussa lápos területe mellett már elhaladtak, hamarosan fel kell tűnnie Stern tornyainak is.
Innen semmi jelét nem látni sem tűznek sem füstnek, így a Hajnalon még biztosan nem terjedt át a harc.
Azaghál leereszkedik a dombról, és visszatér a táborba. Egyes törpék őseik dicsőségéről énekelnek egymásba kapaszkodva, mások pedig fegyvereiket tisztogatják, vagy vértjeiket igazgatják. Dáin tudja, hogy sokáig nem pihenhetnek, Olassië messze van még és minden perc késedelem közelebb hozza csak a hegyesfülűek vesztét. Persze nem első sorban miattuk aggódik, de népe ígérete az ígéret. Márpedig a hegyi törpék tartják a szavukat.
A király a mágusnőt keresi szemével. Végül meneszt egy törpét érte, s ha megjelenik előtte, akkor rőt szakállát simogatva egyik kezével, másikkal fejszéjére támaszkodva szól hozzá.*
- Megtaláltad, amit kerestél?
*Látszik, hogy igazán nem ez érdekli, hanem lényegesebb dolgok érdeklik.*
- Orkok ellen már sokat harcoltunk, de Filnoren harcosaival még nem találkoztunk. Mit tudsz elmondani róluk?
Vissza az elejére Go down
Mesélő

Mesélő


Hozzászólások száma : 1520

Character sheet
Nép: NJK

Mardan - A törpeváros - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   Mardan - A törpeváros - Page 3 Icon_minitime2011-10-12, 4:51 pm

//Mese - Olassië alkonya Formenya//

*A nap magasan áll, mikor végre megpillantják Stern várának tornyait. A végvárból lovascsapat jön elébük.
Dáin maga siet a menet élére, miközben még mindig a Formenyától hallottakon morfondírozik.
A király nem örül különösebben a repülő vár titokzatos népének, de a harc az harc. Csak az ősi sárkányok, kikkel sosem találkozott a sereg, meg az istenek a halhatatlanok.
Mindenki mást meg lehet ölni megfelelő erővel, taktikával.
Ha pedig így van, abban biztos, hogy törpéi megtalálják a módját.
Nem egy harcban részt vett már ő is és a sereg jó része is.
A fejszék, kalapácsok villogása messziről látszik, ahogy az is, hogy Stern katonái teljes vértben és fegyverzetben vannak.
Mikor megérkezik az emberek előőrse, a király maga lép elé.*
- Dáin Azaghál vagyok, Vasöklű Dáin, Építő Thor és Rettenthetetlen Girron utódja és sereggel jövök.
Célunk nem Stern megtámadása, hanem a hegyesfülűek megmentése Olassiëban. Vezetőitek biztosan értesültek már a történésekről. Ha jöttök ti is a csatába, menjünk együtt, ha nem, engedjetek áthaladni a váratok mellett!
*A tiszt, aki az előőrsöt vezeti, végigméri a törpe királyt, a sereget és szeme egy pillanatra megakad a mágusnőn, egy gondolattal többet is időzik rajta, mint indokolt lenne, majd a törpe királyra nézve szólal meg.*
- Sadir kapitány és Onoria főpapnő örömmel látja sereget, Dáin király. Kövessetek!
*Ezzel fordulást parancsol lovasainak, s mikor lehetősége marad rá, kissé lemarad a lovasok éléről és besorol Formenya mellé.*
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen szép nő lesz a törpék seregével. Slohan vagyok.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég




Mardan - A törpeváros - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   Mardan - A törpeváros - Page 3 Icon_minitime2012-04-08, 7:02 pm

// 1.küldetés – Adósság //

*A nap éppen készül eltűnni a dombok mögött a horizonton, jelét adva Lanurián élő embereknek, hogy esteledik. Az északi vidéken élők számára azt jelenti, hamarosan behúzódhatnak házaikba mert hamarosan hideg lesz. Fokozatosan egyre kevesebb fényben tündököl Lanuria, minden válik szürkévé később teljesen feketévé. Észak felől felébred egy enyhe hűvös szellő, átfrissítve a táj levegőjét kicsivel csípősebbre. A szél miatt a fák különös halk sírást énekelnek, mint amikor asszonyok siratják férjeiket kiket elvesztettek a harcban. Mardan felé halad egy vándor, egyenlőre azon céllal, hogy Mardanban meghúzza magát egy időre, míg el nem fog állni a nagy szélfújás ami erre végzetesek is lehetnek. Mardan bejárata nincs messze, nem most jár először itt élete során, kénytelen behúzódni mielőtt a nagy szélvihar megérkezik. Nincs hátránya abból, hogy sötétségben kell gyalogolnia mert alaposan ismeri a környéket. Háromszáz métert tesz meg akkor érkezik meg a bejárat szájához, kifújja magát egy kicsit, utána indul beljebb. A folyosón kellemesen sétál lefelé a Barlangvárosba, gondolatai pedig előre is valami finom ételen és italon járnak. A városba vezető könnyed sétaút, meg sem kottyan az ő edzett vándor lábainak. Beszélgetés hangjára lesz figyelmes, egyben jelzés, megérkezett a céljához.A törpe őrök előtt megválik a kendőjétől, úgy halad be nyugodtan, ha nem venné le, akkor gyanús alak lenne számukra. Nem áll le, a célpontja egy fogadó ahol némileg kipiheni a mai nap fáradalmait, a munkáját és legfőképpen a gyaloglást. Felfigyel arra, menni sok más fajú utazó rekedt itt a nagy vihar előtt, ami azt jelenti ha nem talál rövidesen helyet akkor le kell mondania jelenlegi terveiről. Meggyorsítja lépteit, a távolban megpillantja kedvenc fogadóját, amin örömmel olvashatja a ' Gyöngyöző Arany fogadó ' nevet. Emlékek fűzik ide, ez volt az első hely életében , ahol kocsmai verekedésbe keveredett. Természetesen nem ő volt a győztes hanem a házigazda, maga a tulajdonos. A nevére emlékszik, egy életre belevéste emlékezetébe a Kőfaragó Trufang nevét, az első törpe barátja Lanurián. Az emlékek feltörnek a felszínre, az egyik pillanatban még az utcán, a következőben már a kilincsért nyúl.
~Vajon emlékszik e még rám? ~Ezzel a kérdéssel nyit be a fogadóba, a benti melegség megcsapja őt. Minden tekintet hirtelen rá szegeződik, azonban nem foglalkozva velük bezárja maga mögött az ajtót. Ezüstös szemeit végigfuttatja egy kicsit, az új fényviszonyokat megszokva ezzel, utána indul meg a pulthoz rendelni. Új berendezéseket vél felfedezni, az egész hely fel lett újítva, a legnagyobb meglepetést az okozza, törpe barátját sehol sem találja.
~Biztosan dolga van.~Hagyja rá ennyivel, lesz ideje találkozni régi cimborájával, nem siet el.Pultnál furán néz rá a törpe a fekete kendő miatt, amely az arcát takarja.*
-Üdvözlöm a Gyöngyöző Arany fogadóban uram! Mi szél hozta?*Errefelé ez szokásos üdvözlési forma, mindenki ismeri a szélvihart, aki meg nem, az vagy tájékozatlan vagy bolond. A törpe hangjában érződik nem szívesen látja az elfet itt de ki kell használnia minden vevőt aki csillogó érmével fizet. A fogadós törpe középkorú, barna haja és szakálla van, mindkettő stílusosan omlik alá a föld felé. Erős alkatú, veterán katona lehetett hajdanán aki jó pár csetepatéban osztogatta fegyverével a pofonokat. Ruházata hétköznapi, föld színűek mind, kivétel a kék mellénye amit a tunikája felett visel. Hangja nagy, határozott jellemről tanúskodik.
-A vihar kergetett be.*Válaszol a törpének, a kendő miatt a hangja tompább. A törpe egy mosolyt húz, neki teljesen jó a helyzet. Nem habozik feltenni második kérdését.*
-Étel?Ital?Van itt minden...*Szétnéz a fogadójában van hely, a szeme megállapodik egy üres helyen, ekkor teljesen megnyugszik. Várja ezután mit kér.*
-Kecskesült sörrel locsolva, hagymás burgonyával és egy erős törpe sört. Több nem lesz.*A törpe biccent egyet, máris kezével odabök az üres helyre tömzsi ujjaival, miközben így szólal.*
-Foglaljon helyet, azonnal hozom. Azonban hadd mutatkozzak be, Fémököl Argadurin vagyok.*Megnézi amit mutatott neki a törpe, biccentve neki elindul a helyére, megérkezve jólesően ül le a kényelmes székre. Söre érkezik meg hamarabb,csak utána tíz perccel az étele.*
-Jó étvágyat!*Kíván a törpe neki jót az ételhez és italhoz, nem marad ott, megy a dolgára. Ránéz a gőzölgő ételére, megnézi az italát, egyenlőre nem fog bele a műveletbe. Nézi a személyzetet és a bejövő törpéket, hátha valamikor felbukkan régi ismerőse, az idő teltével egyre kisebbnek látja rá az esélyt. Nagy nehezen rászánja magát az evésre, továbbra figyelve a bentieket. Nyugodtan falatozik, senki sem zavarja őt a műveletében, számára mindig a sör megivása jelentette a legnagyobb kihívást. Szeret természetesen sörözni, csak a keserű ízt nagy kupából meginni nem könnyű. Pihen, megfigyeli a környezetét és jól érzi magát a bőrében. Az utolsó kortyokat nagy sokára gurítja le, átjárja testét az elégedettség érzése, nincs miért panaszkodnia.
~Kellemes a kiszolgálás, de most meg kell találnom Trufangot.~Áll fel a helyéről, ezzel egyetemben Argadurin a pult mögül odasiet hozzá, hogy bezsebelje a hasznot. Kicsit bemozgatja magát mielőtt a törpe odaérne hozzá, más részről készíti elő a pénzes szütyőjét, hogy kifizesse a fogyasztását. Mire a törpe odaért, azonnal a törpe kezébe nyomja a szütyőt. Távozni készül, mire Fémököl hangja felcsattan haragosan.*
-Nem elég az érme, hogy kifizesd a fogyasztásod! Nem mész te sehova! Vagy van nálad több pénz és fizetsz!Van pénzed?* Meg akar bizonyosodni, hogy van e nála még pénz. Kicsit meglepődik nem elég érmével rendelkezik, további pénze meg nincs. Nincs választása mint szembefordul a másikkal.*
-Sajnos több érmém nincsen.*Nyugodtan ejti ki a szavakat mire a törpe, felkapja a vizet, fekete szemei dühtől égnek. Látszik rajta nincs tisztában azzal mit csinál, a következő szavait intézi felé.*
-Akkor halld hát szavaim elf! Vagy dolgozol nekem a fogadómban míg az ennivalód és innivalód árát meg nem dolgozod, vagy ha elég tökös legénynek hiszed magad mint most, akkor kiállsz velem egy párbajra. Három sérülésig megy! Értetted? *Ordítja dühösen felé, várja a választ tőle, de nem kap választ csupán biccent felé, hogy tudomásul vette a játékszabályokat. Ránéz Fémökölre, a párbaj gondolata pedig kellő adrenalin löketet indít el testében. Nem fél, nem halálos párbajról van szó.*
-Braladag! A szekercémet!*Az ifjú inas azt se tudja mit csináljon hirtelen, mert még sosem látott küzdelmet. Az ifjú nem maradt el szakáll ügyileg mint Fémököl, a rövid haja fekete a szakállával együttvéve. Nem néz ki harcos alkatnak, inkább a lányok kedvencének lehet mondani.*
-Hozd már azt a Istenverte szekercét! Ne szobrozz ott estig!*Erre már cselekedett végre, hamar elhozta a szekercét. Argadurin a kezébe vette a fegyverét mire megszólalt keményen felé.*
-Húzd elő a pengét! Megmutatom én neked, hogy itt fizetni szokás!*Lecsendesítette elméjét, kitisztította gondolatait a küzdelem miatt. Tapasztalt harcos, így nem sietteti a küzdelmet a törpével akin egyenesen látszott olyan mint egy méregzsák, ami ki fog durranni. Gyorsan egy praktikus mozdulattal előhúzta a kardját, Fémököl természetesen erre várt. Rohamozva indult felé szekercéjét feje fölé emelve. Nagyot kiált méghozzá, mire kihasználva a törpe nagy lendületét ellép könnyed lépéssel előle jobb oldalra a megfelelő pillanatban. Elsüvít mellette a törpe nagy lendületében mire nem adva esélyt neki pördül utána, hogy szúrja finoman a hátát. A törpe idegesen felkiált, a tűz csak lobog a szemében. Jön a második támadás, ezúttal átlósan suhint a szekercével, jobb felülről egészen le a bal sarokig. Kénytelen hárítani kardjával a csapásokat, mire a kardja belereng. A törpe csépel, mint mindig egy dologgal viszont nem számol, az ő fegyvere a hosszabb. Egyik csapása elől elhajol, hogy utána kardjával a fegyvertartó kezet megsértse. Fémököl elejti a fegyverét egyben nekiugrik hirtelen, leteperve őt a földre. A kardja elgurult messzire mikor a földön találta magát.*
-Kiverem a szuszt is belőled! * Kezdi el verni a fejét, így megízlelheti azokat a acélos öklöket, acélpörölyként lesújtva rá. A törpe ütései nyomán, sikeresen ő is vérzik, egészen pontosan az orra, pár erősebb ütéstől. Próbálja lelökni magáról a törpét, azonban súlykülönbségük miatt ebben a helyzetben lehetetlen.
~A tőrőm!~Ugrik be a megoldás, odanyúl az övéhez, ahol sikeresen előhúzza. A feje így védtelenebb a másik csapásai miatt. Nem tudja meddig bírja még az ütéseket. Már a győzelem ott lenne a markában, mikor a törpe megáll és kifacsarja a kezéből fájdalmasan. Ekkor látja az alkalmat meg, a törpe közelebb hajol hozzá, rögtön lefejeli az orrnyergét, amitől megszédül Fémököl. Nem sokat totojázik ezután, megmarkolja tőrét és belemártja tövig a combjába. Fájdalmasan felordít, utána magától legurul róla. Sóhajt egyet, ezt legalább megúszta. Most tűnik fel neki, a bentiek mindvégig a küzdelmüket nézte. Lassan feláll és segít a vesztesnek.*
-Te győztél! Most meg menj! Még mielőbb meggondolom magam!*Ezzel küldi el, a fegyvereit összeszedi, aztán távozik a fogadóból. Nem sok ember mondhatja el, megküzdött az ételért, legalább ő az a egy.*
Vissza az elejére Go down
Raman
Mocsári törpe
Raman


Hozzászólások száma : 318
Életkor : 122
Munkahely : Ej, hát mocsári törpe...

Character sheet
Nép: Törpék

Mardan - A törpeváros - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   Mardan - A törpeváros - Page 3 Icon_minitime2012-12-01, 5:35 am

*A hideg, a hózápor, a csontig hatoló szél még az olyan jól táplált mocsári törpéknek is túl kellemetlen, mint amilyen Raman. Márpedig a mostani eléggé az volt.
Be is menekült az első adódó lehetőségnél, ami mit tesznek az istenek, maga Mardan volt, a hegyi törpék nagybecsű városa.
Persze az őrök fintorogva fogadták az ágról szakadt mocsári törpét és hezitáltak is egy kicsit, hogy beengedjék-e.
A látogató állítása volt az, ami végül erre bírta őket, miután valahonnan ruházatából előhalászott egy gyűrött pergament, s azt lobogtatva állította, hogy fontos küldeményt hozott egyenesen Lanur tornyából.
Hogy az állítás nem volt teljesen igaz? Hogy valójában az egy régi pergamen, ami nem véletlenül olyan viseltes már ruhájában? Az most nem számított, csak hogy végre védett helyen legyen és kifújhassa kicsit magát.
Beérve aztán a híres város még a sokat látott Raman tekintetét is magára vonzotta.
A hidegtől áthűlt kezeit összedörzsölgetve, fújogatva lépegetett beljebb, míg fel nem fedezte egy fogadó cégérét.
Az élelmes tulajdonos elég közel helyezte a bejárathoz ahhoz, hogy a városba érkezőknek kísértést jelentsen.
Raman is így volt vele, s miközben egy jó erős sörre vágyott, megkordult a hasa is.
Nem is törődve a fogadó nevével, kezét a kilincsre tette és be is lépett.*
Vissza az elejére Go down
Raman
Mocsári törpe
Raman


Hozzászólások száma : 318
Életkor : 122
Munkahely : Ej, hát mocsári törpe...

Character sheet
Nép: Törpék

Mardan - A törpeváros - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   Mardan - A törpeváros - Page 3 Icon_minitime2012-12-01, 12:44 pm

*A hely zsúfolásig tele van, javarészt hegyi törpékkel. Megismerhetők, sokan még a csákányukat is magukkal hozták. Raman sose értette ezeket a hegyieket, ő csak azért vitte magával az övén most is ott csilingelő, csörgő-zörgő kacatokat, mert jól tudja, hogy esetleges szorult helyzetében ezek milyen jól is tudnak jönni. Nem beszélve arról, hogy ő azért gyakran van úton. Mióta Rianna eltűnt Lanur tornyából, azóta ő sem sok időt tölt Mogan, Singarme és a torony többi őrének társaságában.
Jóllehet, nem nézték ki onnan, mégsem találja a helyét.
Újra megkorduló gyomra, mardosó éhsége az, ami végül elfeledteti a bámészkodást vele. Annál is inkább jó ötlet ez, mert a fogadós, az a fajta törpe, akinek talán még az arcát is csákánnyal faragták gyermekkorában, nem épp szívélyesen szemléli az újdonsült vendéget.
Ennélfogva az első szabad helyre le is huppan, hogy aztán ezzel kicsit jobb kedvre derítse a tulajdonost.
Persze nem lehet véletlen az sem, hogy rögvest elé is toppan, hogy aztán Raman, jó érzékkel kiválassza a helyi specialitást.
A fogadós láthatóan jobb kedvvel biccent, majd eldübörög, és hamarosan a mocsári törpe is ott falatozik a fogadóban. Nem fog gyanút egyes fejcsóváló hegyi törpék viselkedésében.
Bár szerinte továbbra is a mocsári törpék főznek a legjobban, azért meg kell hagyni, hogy ez az étek sem disznóknak készült.*
Vissza az elejére Go down
Raman
Mocsári törpe
Raman


Hozzászólások száma : 318
Életkor : 122
Munkahely : Ej, hát mocsári törpe...

Character sheet
Nép: Törpék

Mardan - A törpeváros - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   Mardan - A törpeváros - Page 3 Icon_minitime2012-12-02, 5:47 am

*Az erős törpe sör is jól esik, amikor legurítja torkán, bár meg kell hagyni, az lehetne kissé hidegebb. Felmerül a kérdés, vajon a mocsári törpe, ha most érkezett be a hidegből, miért épp hideg sörre vágyik, de azóta már elfogyasztott egy jó, meleg étket, valamint a fogadó helyisége sem éppen hűtött.
Jóllakottan, elégedetten dől hátra a széken, pocakja ki is villan ruhája alól.
Fúj egy nagyot, majd még egyet, és utána úgy dönt, pihen még egy keveset.
A fogadó tulajdonosa eközben szemmel tartja a jövevényt. Így amikor látja, hogy végzett teendőivel, sőt, már megpihent, rögvest oda is siet hozzá.*
- Jó volt az étel, koma?
*Raman ráemeli szemeit és gyanakodva, rosszat sejtve vizslatja a fogadóst, aki meglehetősen megtermett, legalábbis a törpék között.*
- Jó igen. Elismerésem érte!
*Válaszol magához képest igencsak röviden, hiszen nem szeretne bajba keveredni.*
- Kérsz-e még mást is?
*A mocsári törpe már egészen gyanakszik, olyannyira, hogy felegyenesedik ültében és úgy adja meg a választ.*
- Nem, ennyi elég volt.
- Negyvennyolc darna lesz akkor.
*Raman szemei kikerekednek. Hogy egy ételért, legyen az bármilyen finom, ennyit kérjenek tőle? Ez annál is inkább jelent problémát, mivel jól tudja, hogy ennyi nincs nála. Akkor pedig hogy is fogja kifizetni?*
- Mennyi?
*Dülleszti szemeit, miközben fúj is szakállában. Ekkorra a fogadó közönségéből is egyre többen figyelnek fel a kis párbeszédre. A fogadós elégedett vigyorát legszívesebben letörölné az arcáról, de most kisebb gondja is nagyobb ennél. A hatalmas törpe szakállát simogatva dörren rá.*
- Ha nincs elég pénzed, le kell dolgoznod, mocsári törpe….vagy….
*Közelebb is hajol hozzá, mire Raman inkább hátrébb húzódik.*
- Kiállhatsz ellenem egy párbajra. Ha legyőzöl, mehetsz…
*A környező vendégek harsány nevetése arról árulkodik, hogy nem akárkivel lehet dolga Ramannak.*
Vissza az elejére Go down
Raman
Mocsári törpe
Raman


Hozzászólások száma : 318
Életkor : 122
Munkahely : Ej, hát mocsári törpe...

Character sheet
Nép: Törpék

Mardan - A törpeváros - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   Mardan - A törpeváros - Page 3 Icon_minitime2012-12-04, 12:41 pm

*Raman nagy szemeket mereszt. A környező törpék arcából egyértelműen kiderül, hogy nem neki jósolják a győzelmet.
Node Sárkányölő Raman máskor is volt már reményvesztett helyzetben. Olyanban, amiből nem is tudott kikeveredni, csak a szerencse, vagy az istenek kegye alapján.
Ahogy a fogadós önelégült képére bámul, már eldöntötte, hogy nincs az az isten, aki rákényszerítheti, hogy kifizesse a semmi darnából, ami a zsebében csörren.
Hirtelen pattan fel, pocakjával fellöki az asztalt minden rajta lévővel együtt, míg a széket a háta mögé, ami nem kis robajjal jár, majd Raman, a mocsári törpe már meg is iramodik az ajtón kifelé.*
- Mocsári törpe!
*Bődül utána a fogadós.*
- Hol a csákányom?! Hadd hasítom ketté a becstelent!
*Hátra sem fordul, az útjába eső törpék közül viszont az egyik az ajtóban elkapja a grabancát. Raman levegő után kapkodva néz az elégedett, szakállas arcba.
Aztán kapálózni kezd, és mit adnak az istenek, érzékeny pontján találja el térdével a fogva tartót.
Persze ő maga is ülepére huppan, de nem állhat meg fájlalni. Felpattan és még hallja a mögötte a fogadó padlójában csapódó csákány hangját.
Ismét futásnak indul, noha a levegője eléggé fogytán van. Eszébe sem jut azonban az, hogy méretes pocakjából talán kellene valamicskét ledolgozni, hogy könnyebb dolga legyen.
Azt már hallja, hogy a rettenetes fogadós nem is olyan kitartó. Már csak a hangját hallja neki. Meg is áll, hogy visszanézzen, mennyi az előnye.*
Vissza az elejére Go down
Raman
Mocsári törpe
Raman


Hozzászólások száma : 318
Életkor : 122
Munkahely : Ej, hát mocsári törpe...

Character sheet
Nép: Törpék

Mardan - A törpeváros - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   Mardan - A törpeváros - Page 3 Icon_minitime2012-12-05, 8:20 pm

*Úgy tűnik, éppen elegendő, mivel nincs további üldözője. Azt viszont kétszer is meggondolja, hogy maradjon-e egyáltlalán ebben a barlangvárosban.
Nem a hegyi törpék városával van most baja, az építészetükkel sincs különösebb gondja neki.
A fogadóban átélt élmény sarkallja, arra, hogy hagyja el a várost. Meg is áll, két kezét a térdére támasztva fújtat egyet.
Ebbe a hirtelen menekülésbe megizzadt. Nem jó evés után futni, és ezt ő nagyon is jól tudja. Éppen ezért nem is szokott.
Talán lehetett volna előrelátóbb, de a gyomra hamarabb lépett az eszénél.
Magában azért gondosan megjegyzi, hogy melyik fogadó is az, amibe nagyon sokáig nem akar belépni sem. Sőt, ha teheti, kerülni is fogja.
Nem mintha Mardanba olyan sokat vinni az útja. A hegyi törpék kincskedvelő világa nem az övé.
Sokkal inkább érzi jól magát a mocsárban, vagy bárhol máshol, mint itt, a hegy gyomrában.
De nem tartózkodik már sokáig e helyen. Inkább a hideg, minthogy a fogadós mégis meggondolja magát és a pénze után ered.
Nem az az evés lesz ez, amit Raman szívesen visszaemleget majd.
Miután kifújja magát, el is indul a város bejárata felé. Önmagát igyekszik fel is vértezni a páncélba öltözött őrök marcona tekintete ellen is.*
Vissza az elejére Go down
Sou
Fehér sárkány
Sou


Hozzászólások száma : 772
Életkor : 73
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok

Mardan - A törpeváros - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   Mardan - A törpeváros - Page 3 Icon_minitime2013-01-06, 7:35 pm

1.küldetés – Adósság

Nem kis nehézség meglelni a hegyek zegzugos vidékén a városokat, városkákat, hátha még egy olyanról van szó, aminek házait nem is a föld felszínén, hanem alatta húzták fel. A fáradság is rátelepedett már. Érezte az egyre fagyosabb levegőben, hogy szárnyai nehezebbek, a pára alattomosan dermedt rá éjfekete tollaira. De nem kellett egy újabb kört tennie, mert végre ráakadt arra, amit már egy ideje majdhogynem bosszúsan keresett. Egy ösvény volt az, amit jóvoltából fekete madarak tömkelege lepett el, egy pillanatig meg is telepedtek, de aztán szárnyra kaptak. Már nehéz lenne megállapítani, hogy mikor tűntek fel az égen és a raj miként tűnt el a vihart ígérő felhők között. A lényeg az alaktát átvevő sárkányt eltakarták és Sou már el is haladt a valamikor fentről lepottyanó, faragatlan oszlopként az égnek meredő kövek mellett. Felfelé nézett, elsőként, aztán gondosan feltérképezte a terepet, meggyőződve arról, hogy biztos senki sem vette észre. De semmit nem vett észe és az útja is zavartalanul telt. Lleszámítva, hogy a szél egyre élesebben fújt és olykor hozott magával a magasból egy-egy alácsüngő jégdarabot, mintegy meglepetésként, színesítve az egyhangú kutyagolást. Így legalább éber maradt, s figyelme akkor sem lankadt, mikor végre elért a barlanghoz, ahhoz, amelyik Mardan városát rejtette. Sosem járt még itt és nem is nyugodt szívvel haladt beljebb. A sötétségben megelevenedtek előtte álmai egyes rémképei, parányi fénylő gömbbel igyekezet szertefoszlatni ezeket, sikerrel. Mikor azonban megpillantotta a várost, már nem volt rá szüksége. Tekintete lassan vonult végig a látható épületeken, elismerés fénye lobbant íriszeiben és az egymással szócsatát vívó őrök láttán, még el is mosolyodott. Ami utólagos megítélés alapján, nem volt jó pont. Legalább is az őrök szemszögéből és hogy az igazság legyen szólva, Sou nem is igazán beengedtetett, mint inkább besurrant a kapun, miután elérte, hogy a korábban egymással civódó páros ismét egymás szakállának essen.
A város sajátos sötétsége, fáklyától derengő fénye olyan volt Nawara számára, mint az aranyveretes, vörös szőnyeggel leterített út. Nem igazán ismerte a törpe népséget és Sounak sem volt még dolga velük, de meglepően hamar ráérzett a gyengéikre és erősségeikre. Így míg tisztelettudó maradt és ügyelt tetteire, ahogy szavaira is, könnyedén eljutott oda, ahová tartott. Csak egy apró szívesség volt, amit a fogadós asszony egyik barátja kért és ő kapva kapott az alkalmon, hogy kiszabaduljon abból a faluból és mivel Cloud is jó kezekben volt- a lehető legjobban, oka sem volt maradni. Így cserélt gazdát végül egy csomag. A nem túl szívélyes invitálást éjszakára, érthető módon visszautasította, így köthetett ki a város sok fogadója közül az egyikben. Még a cégérre sem emlékezett belépte után, pedig igen csak jól megnézte magának, mert pont felette nyikordult egy fülsértőt. A pipafüst és a meleg azonnal fejbe vágta, kellet is egy kis idő, míg magához tért. Addig levetette kölcsönkapott vastag kabátját és kényelmesen kiválaszthatta a néhány, még magányos asztal közül a legszimpatikusabbat is.
Eredetileg csak aludni tért be, de a faluban felejtett, amúgy gondosan előkészített vacsorája nélkül, fogyasztani és kénytelen lesz, már ha nem akarja egész este a gyomra korgását hallgatni. Bár talán az még mindig jobb lenne, mint belemerülni azokba a sötét és riasztó álmokba. Rendelt hát, de arra nem számított, hogy a fogadó Nagy Öregje, jókedvében pártfogása alá óhajtja venni. És jó néhány perc múlva.
- Nem csoda, hogy ilyen nyápic vagy. Kis fogpiszkáló. Hús kell ide, no! Hús, az angyalát!
- Nem, igazán köszönöm! – Tiltakozott, ahogy asztaltársa igyekezett tápláló étket is szervíroztatni a számára, de ő jól megvolt a maga kis hajában sült krumplijával és azzal a kevés vajjal. Sou körbepillantott, de több szabad asztal nem volt, így kénytelen volt tovább hallgatni a meglehetősen idős és már pityókás törpe „jótanácait”. Aminek persze az lett a következménye, hogy egy szépen megsült malacot fektettek az asztalára, krumpli ágyon, amihez a jó fajta savanyított káposztát sem sajnálták. Persze, Sou hiába tiltakozott, illetve tiltakozott volna, de a felszolgáló törpe egyetlen pillantására torkán akadt a szó. Fel sem tűnt számára, hogy egy ideje már nem hallja az öreg hangját, csak mikor bekapta az utolsó falat megvajazott krumpliját. A törpe békésen szunyókált az asztalra dőlve. A látványára halvány mosoly kéredzkedett ajkaira. Aztán a lehető leghalkabban felállt az asztaltól és a söntéshez ment, ama szándékkal, hogy rendezi a számláját. Ekkor még csak sejtelme sem volt róla, hogy az imént hallott összeg igen csak meghaladja a fizetőképességét. Ilyen még nem esett meg vele, némileg zavartan nézegette az erszényét és azt a néhány darnát, ami benne volt. Végül csak rákérdezett.
- Ennyibe kerül a krumpli és a szállás?
- Nem. – Ingatta meg a fejét a fogadós. – A szállás, a kupa sör, a krumpli, a sült és a tej. – Harsogta, hogy az utolsó tételen had mulasson a fogadó minden vendége, de ez még nem is zavarta volna Sout. Az viszont már inkább, hogy olyasmi is az ő számlájához lett csapva, amit nem ő kért és nem is ő fogyasztott el. Konkrétan a sült még mindig érintetlen hevert ott, ahová a felszolgáló tette.
- De ebből a sör és a sült… - Kezdett volna bele a lista sorainak ritkításába, de a vele szemben álló gesztenyeszín szemeinek elsötétülése már jelezte számára, hogy ez nem fog olyan könnyen menni.
- Nono fiacskám! Máskor annyit kérj, amennyi beléd fér.
- Márpedig ezt így nem fizetem ki! – Szögezte le Sou. A fogadóst, mintha átélt volna egyszer, kétszer, talán többször is hasonlót, elfutotta a méreg. Vaskos ujjai már meg is ragadták Sou könnyű ingét és szinte felhúzta a pultra a fiatal fiút. Ezek után nem nagy meglepetés, hogy az ingen ragadott sárkány meglepődött.
- Már pedig ki fogod! – Sou megrázta a fejét. Nem. Ugyan sejtette, hogy ezzel csak olajat önt, a már így is lobogó tűzre. – Grr… Na, ide hallgass! Most az egyszer. Ledolgozhatod, de .... akár meg is küzdhetsz velem! Ha nyersz, akkor a vendégem voltál. .. Hogy döntesz? – A törpe elengedte az inget és így Sou ismét két lábbal állhatott. Futólag megigazgatta a ruházatát is, de figyelmét a fogadós kötötte le. A törpe nem fog engedni, de ő sem hajlandó. A korábbi felfedezései, mintha meg sem történtek volna, ezért is esett gondolkodóba. Felmérve a viszonyokat, a semminél kevesebb esélyt látott arra, hogy tisztességes módon –azaz mágia nélkül, legyőzze a fogadóst. Így a másik ajánlat kedvezőbbnek tűnik. Tűnhet is, de melyik fogadós ne használná ki a potya munkaerőt? Látott már hasonló helyzetet a Pirkadati fogadóban is.
- Meddig tartana a munka? – A törpe fölényesen elmosolyodott a kérdése hallatán. Nem is várta, hogy ez a vézna kis kölyök bátran kiáll majd ellene. Végigsimított hosszú rőt szakállán, majd pödört egyet kunkorodó bajuszán is, miközben vetett egy pillantást a papirosra, amin az összeg szerepelt.
- Egy hét. De ha eltörsz valamit, vagy nem végzed el rendesen a munkát, akkor még egy nap. – Mintha ítéletet hirdettek volna felette, úgy érezte Sou. Nincs egy hete, vissza kell mennie Cloudhoz. Ha felébred és ő nincs ott, ráadásul még megtudja, hogy már vissza kellet volna érnie, az a bolond biztos útnak indul. A kastélyban történtek után, egyszerűen … Megacélosodott a tekintete, vonásai elhalványodtak és így arca teljesen nyugodttá vált, néhány perc múlva pedig már egy pimasz kis mosolyt is megengedett magának. Ezt azonban a fogadós sem tudta először mire vélni, de aztán már ő is somolygott a bajsza alatt.
- Akkor, kiállok ellened! – Választotta ki, eltökéltséggel a leggyorsabb lehetőséget. A fogadó eddigi alapzsivaja most megszűnt. A fülek és a szemek eddig csak oda-odapillantottak, de hallottak már hasonló szócsatát és a fiatal kölyök kérdése után, számukra már érdektelenné is vált a dolog. De most. Most az unatkozók várakozással telve figyelnek, akik felmérték a helyzetet legyintve fordulnak vissza kupájukhoz. Rövid küzdelemnek ígérkezik, akkor meg minek pazarolják a sörre szánt idejüket.
- Lásd a jóindulatom. Első vérig tartson a küzdelem, ha nyersz, ahogy mondtam, a vendégem vagy. Ha vesztesz, akkor egy hétig nálam dolgozol. – Sou a számlával ellentétben a feltételeket igazságosnak találta, így beleegyezően bólintott. – Remek! Bri a szekercémet! – Nem sokkal ez után előlépett egy takaros, de kissé morcos törpe asszony és morogva hites ura markába nyomta a jókora fegyvert. – Valaki adjon ennek a fiatalembernek egy kardot! … - De senki nem volt adakozó kedvében, így a törpe morcosan grimaszolt és miközben kilépett a söntés mögül, a következő ajánlatot tette. – Ha eltörik, vagy kicsorbul, megfizetem az árát a kovácsnál! – Több sem kellett, a fogadóban tartózkodó vándorok közül nem is egy hagyta ott asztalát. A mozdulat, amivel Sou átvette az első fegyvert engedett némi tapasztalatra következtetni, ért hozzá, csak éppen nem bírja felemelni rendesen. Ezzel végig is vonult az első nevetés hullám a fogadón, a fogadós csitítgatása pedig nemhogy apasztotta volna a jókedvet, még növelte is. Három fegyver fordult meg Sou kezében, de egyiket sem tudta volna úgy forgatni, hogy végül ne magát sebezze meg vele. A negyediket pedig már másként vette magához. Lehunyta a szemét, ujjait végigfuttatta a pengén és a markolaton is, mintát vett.
- Csak nem a kardhoz imádkozik? - És újra jókedvű kacagásban egyesült az egész fogadó, még az a vándor is küszködött a jókedvével, akinek végül Sou visszaadta a fegyverét. A következő jelentkezőtől viszont már nem fogadta el, ez újabb érdekes fordulatnak tűnt és többen már arra gyanakodtak, hogy a fiú csak színészkedik és csak az alkalmat lesi, hogy futhasson.
- Ej, hát csak nem pusztakézzel akarsz megmérkőzni velem? – Sou mosolyogva rázta meg a fejét, majd úgy mozdította kezét, mintha oldalra vágna egy karddal és mikor maga elé emelte a kezét, már volt is benne egy rövid kard. A fogadós jókedve egy pillanat alatt elszállt, sosem kedvelte és valószínűleg nem is fogja kedvelni a mágusokat. Márpedig mostani ellenfele az. Morogva szorította össze a fogait, aztán még is egy bődületes ordítással indított rohamot. Sou hátrább lépett, de aztán egészen addig nem mozdult, míg a szekerce meg nem indult az útján. Így eltáncolhatott előle és döfhetett kardjával. A törpe súlyos fegyver viszont közel sem olyan lomha és irányíthatatlan, mint amilyennek látszik, így a megidézett kard szikrát hányva pattant le róla, amikor fordultában találkoztak. ~ Erős! Semmi kép sem szeretnék ütést, de sebet sem kapni tőle. ~ A kard megremegett, de Sou nem szorította görcsösen, így nem táncolt ki a kezéből. A következő, ami elől ki kellet térnie egy kis híján labdaméretű ököl volt, aztán a szekerce és így tovább felváltott, egészen frappáns sorrendben. Az egész olyan volt, mint egy tökéletesen megkoreografált tánc. Amiben az első hibát végül Sou vétette, amikor egy újabb sikertelen támadás után, bár a fogadós egy hajtincsét lemetszve, nekitántorodott az egyik asztalnak. Nem volt hova mozdulni és ideje sem lett volna rá. A kiélezett penge még sem érte el. Sou előtt ugyan is felfénylett a levegő, égszínkék repedések futottak végig a láthatatlan pajzson, majd akárcsak az üveg, ezüstös szilánkokra szétesve tűnt el. Ezalatt Sou kikerülhetett a célkeresztből, sőt, újabb támadást is indíthatott.
- Ne hidd, hogy a kis trükkjeid sokáig megvédenek. – Bizony, a törpe már korábban rájött, hogy nem most ütközött fegyvere először ilyen láthatatlan pajzsnak. A fiatal sárkány azonban csak elmosolyodott és a suhanó fegyver alá lebukva egészen közel sikerült kerülnie a törpéhez, ráadásul a hátához. Fegyvere el is érte, de a vastag bőrszíjat -ami a nadrágot tartotta ellenfelén, tudta csak átvágni. Még egy vágásra már nem jutott ideje, ellenben a fogadós acélos ökle sikeresen lapockán találta Sout és a lendülettől egyenesen az asztalok és széke erdejébe szédelgett. Az egyik ülőalkalmatosságon még át is esett. Levegőt venni, vagy csak felfogni, hogy belukad a háta, nem volt ideje. Az újabb csatakiáltás megtöltötte az egész teret és a szekerce lesújtott. Ketté is reped a feje mellett heverő szék támlája. Az alkalom adott volt, csak fel kellet volna kelnie, csak' nem tudott és újra kénytelen volt végignézni, hogy a puszta erő hogyan képes összetörni a mágia alkotta pajzsát. Ám mást is meglátott, kötelet, ami a csillártól a falig fut. De hiába hullott darabokra védelme, az ököl nem érte el és mire ellenfele ismét fegyveréhez jutott, már ő is talpon volt. Aztán mindenki nagy meglepetésére eldobta a kését, mert ha már kardja nincs, legalább egy kése legyen, ami igazi. Egy pillanatig mindenki értelmetlenül pislogott, a fogadós viszont megindult, de két lépést tudott csak megtenni. Kénytelen volt a feje fölé nézni. A csillár ugyan is vészes sebességgel indult meg lefelé és egyben megcélozva azt, aki alatta áll. A törpe elugrott alóla, hasra vetődve ért földet, de még csak nem számított rá, hogy ellenfele ezt fogja kihasználni. Sou azonban már ott volt mellette és megidézett kardjával nem túl mély vágást ejtett a fogadós kezén. Csend lett. Sou mereven nézte a földön fekvő fogadóst, zúgott a füle, szúrt a tüdeje olyan iramban vette a levegőt.
- Győztél! – Ült fel a fogadós, akire néhányan megdöbbenve néztek. Morcos volt, de a fiú nem futott el, megvágta, de itt maradt, mert megbízott a szavában? – Nem kötöttem ki, hogy mágiát nem lehet használni. ... Na! Igyunk egyet! Egész kifulladtam!
Néhány perc múlva helyreállt a fogadó rendje és visszatért a beszélgetések zagyva zsivaja is. Sou azonban nem kért a sörből, pihenni akart, a mosogatórongy hozzá képest valami díszes és üde kelme, legalább is ő így érezte. Pirkadatig aludt is -álmok nélkül, mint a bunda. Amint megébredt, még a reggelit sem várva meg. Összeszedelőzködött, hiszen mihamarább vissza kell érnie abba a falúba, de a fogadós megállította mielőtt kiléphetett volna az ajtón.
- Régen nem láttam ezt a fajta kardtáncot. …



A hozzászólást Nawara’Sou összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2013-01-08, 7:55 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Balál Tangeran
Szürkeköpenyes
Balál Tangeran


Hozzászólások száma : 690
Életkor : 51
Munkahely : Szabadúszó

Character sheet
Nép: Mágusok

Mardan - A törpeváros - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   Mardan - A törpeváros - Page 3 Icon_minitime2013-01-06, 8:59 pm

//Személyes küldetés---//

Mardan kapuőrei nagy termetű fickók voltak. Ormótlan izomzat is tartozott hozzájuk, ami a vértjük alól kidagadt. Eddig csak néhány törpével találkozott, de mindegyik apró, bár zömök emberke volt. De ők... Bizonyára nem véletlenül lettek őrök. Meg is lepték ezzel Balált. A másik fanyar humoruk volt, amivel el akarták őt hessenteni a látogatástól, mondván, hogy könnyű az ilyen emberformának eltévedni a barlangjaikban, amik olyanok, mint az alagutak. Ám, mivel a próbálkozásuk épp oly gyenge, és gyermeteg volt, mintha valami kis madárkát akartak volna volna megijeszteni, hát hamar átlátott a szitán. Azért megpróbálkoztak még a fegyvereit kigúnyolni, melyeknek itt aztán nem sok hasznát venni, különösen a saját készítésű íj lett gúnyjuk tárgyává. A vadász azonban nem hagyta magát eltéríteni a céljától, s jószerivel nem vette fel a célzatos beszédet. Nem került sok szóba, s már benn is volt, visszaadva a tréfás kölcsönt, egy kis délvidéki falu sörözőjében hallott tréfával, amin aztán jót nevettek a marcona jómadarak. Messze földön híres volt ugyanis a törpesör, kivételes erejéről. A történet pedig eképpen szólt Balál szájából- aki meg kell hagyni, nem volt nagy sörrajongó:
- Egyszer egy részeg ember bement a kocsmába. "Kérek egy sört!"-mondta. "Részegeket nem szolgálunk ki!"- mondta a kocsmáros. Mire a részeg így szólt: "Nem nekem kell, hanem a barátomnak." "És hol a barátja?" "Odakinn fekszik az ajtó előtt."
Nos, ilyen évődések sora után lett szabad az út Balál előtt a városba. A városba, amit alig-alig talált meg. Napokig bolyongott a dél-keleti hegyoldalban, mire nagy nehezen rálelt a bejáratra. Már csak ezért sem akart még hosszabb időt várni, míg valamelyik őr csapat méltóztatik egyszerre beengedni... Ahogy a szikla nyiladéktól haladó bejárati folyosón bement, hirtelen kiszélesedett előtte az alant, fent, és mindenütt több szinten körbe futó csodálatos építmény. Vagyis építmény rendszer. Voltak itt egészen időtlennek tűnőépületek, de újabbak is. Ámulva bámulta az építészeti remeket Tangeran, meggyőződött róla, hogy nem túloztak a leírások, és mesék Mardanról. Azonnal megerősödött benne, hogy a térképet csak egy módon találja meg, ha utazónak tetteti magát. Talán még segítséget is kap valamilyen formában, hogy a legöregebb épületet becserkéssze. Még talán kicsit büszkélkednének is a törpék neki- volna is mivel.
Lefelé ereszkedve a jól kiépített lengőhídon, mely a barlang bejáratát összekötötte a belvárosi résszel, ötletszerűen nyitotta ki feneketlen zsákját, melynek egy kemény zsebéből kemény fedeles könyvecskét húzott elő. A könyvet még apjától kapta, néha hónapokig, évekig elő sem került. Máskor meg gyakran hívta segítségéül. nem akármilyen könyv volt. Lapjai üresek voltak mind, amikor kicsi gyermekként megkapta. Apja úgy nevezte, hogy a Valóság Könyve. Nem igen emlékezett másra, mint hogy neki kell kitöltenie a kopár oldalakat, feljegyzésekkel, történetekkel, naplóval, vagy akár rajzokkal. Valóban sok minden került már bele az évtizedek során, ám valahogy sosem telt meg a könyv. Mintha minden alkalommal, mikor kinyitotta még több hely lett volna benne,mint korábban. Néha erős késztetést érzett a gondolatait beleírni, néha így tett rendet a saját fejében-lelkében, hogy összeírta, ami benne zajlott. Máskor képtelennek tűnőötleteit írta bele. akadt, amit összefüggéstelenül, másokat meg konkrét tervszerűen. S persze leginkább a rajzaival, vázlataival, úti térképeivel teltek a lapok. Varázslat tartotta avatatlan szemek elől bezárva a könyvet. Nemhiába mágus ajándékozta mágusnak.
Most arra készült, hogy belerajzolja Mardan legöregebb épületeit. Emlékezett a regére, mely szerint egyetlenegy hatalmas földrengés volt Mardanban, mikor építeni kezdték a törpék a nagyvárost. Kevés épület volt készen ebben az időben, tehát amelyik ezek közül áll még ma is, azok viselik a rengés nyomait, és azok a legöregebbek. Valamelyiknek falában lesz a törpemágus térképe.
A magasból jól belátta, s már skiccelte is fel a szélesebb utcák, terek elrendezését. A borító kérgébe vájt tokból madártollat húzott elő. Hegyével felkarcolta hüvelykujja begyét, s alkalmasint saját vérét használta tintaként. Érdekes figura, érdekes látványt nyújthatott.
Vissza az elejére Go down
Black Robe Nen
Feketeköpenyes
Black Robe Nen


Hozzászólások száma : 58
Életkor : 38
Munkahely : Amerre éppen kellek

Character sheet
Nép: Mágusok

Mardan - A törpeváros - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   Mardan - A törpeváros - Page 3 Icon_minitime2013-01-17, 12:12 am

Küldetés: Törpék közt

- Nah már megint kirúgtak…
*Bosszankodott Nen miután már a második kocsmából rúgták ki a törpék. Csodálkozott rajta, hogy miért, hisz véleménye szerint jót tett a bútorzattal, azzal, hogy kicsit megfaragta őket. Ezek szerint a helyieknek ez nem igazán tetszett, így egy kis csetepaté következtében kipenderítették, s a második kocsmába épp csak leülni tudott, már jött is a hír, s kitessékelték. Azt hittem, hogy Maradan szélsőbb területein talán könnyebben megleli helyét, de ezen eseteket követően inkább a központ felé vette az irányt, abban reménykedve, hogy végre nyugodtan ehet, ihat, s kedvére szórakozhat a nők körében. Orra alatt szitkozódva, s minden létező elé kerülő dologba belerúgva haladt tovább, majd gyerek zsivajra lett figyelmes. Ideje se volt arrébb állni, a gyerek csapat telibe találta. Kezét már közbe felemelte, hogy valamelyiket nyakon lendíthesse, de még az is aki neki ütközött sikeresen elsurrant egy bocsánatkérést követően. Nen szép szavakkal fűszerezett mondataival futott utánuk, de hamar feladta, nem igen volt kedve testi energiáját ügyetlen gyerekek üldözésére fecsérelni.*
- Idétlen suhancok, hogy nincs jobb dolguk, mint futozgálni a városban.
*Dühe ezek után csak erősebb volt, de megerőltetve magát vissza tudta tartani azt, hogy az éppen elé kerülő emberek vagy tárgyak valamelyikét megkárosítsa. Nagy levegőt vett, majd miután sikeresen kifújta dühödten zsebre vágta a kezét, majd ismételten elindult keresni egy fogadót, ahol ha nem is mulatozást követően, de legalább nyugovóra térhet. Az első lépteket követően még nem tűnt fel neki semmi azon kívül, hogy valami furcsa volt. Lépteit lelassította, s úgy figyelt.*
- A francba!
*Kapott a fejéhez Nen, miután elért a tudatáig, hogy az, amit furcsának tartott nem más volt, mint a csörgés hiánya, s nem kellett sokat gondolkodnia, melyik volt az a pontja a városnak ahonnan már nem emlékezett erre a bizonyos csörgésre. Nem kellett neki egy pillanat se, derekán kabátjának összekötött ujjait szorosra rántotta, sarkon fordult s lendületet véve futásnak eredt. Ő maga sosem szerette a nyakában hordani az ékszert, mely anyjuk öröksége volt lényegében, az Nen szokása volt, s nem is zavarta volna az, ha elvesztik azt a fekete gyöngyökből álló füzért, de azt igen jól tudta, hogy mágikus erejük nagyban függ a füzértől, s ha elvesztik, erejük nem csak, hogy megcsappan, de újra használni is bele telik egy időbe, így nem volt más választása. Vissza kellett szereznie. Egy esti testmozgásnak is megfelelő futást követően falnak támaszkodva állt meg, s kezdte feladni a reményt, de dühe nagyobb voltt a feladásnál.*
- Csak kerüljenek a kezem közé a kölykök, De megbánják még azt is, hogy egyáltalán az élők közé bemerték tenni a lábukat.
*Mortyogta majd újabb lendülettel futott tovább a város már igen sötétedő utcáin mikor ismételten gyermeki kacajra lett figyelmes.*
-Meg vagytok kis dögöt! Most már nem menekültök.
*Ajkait szinte csak a levegő hagyta el nem is a szavak, majd egy ördögi vigyor keretében befordult az utcába. Az út másik felén található ház, mely lezárta, s így megakadályozta a gyerekek menekülésének lehetőségét még nagyobb vigyort invitált arcára.*
-Szép jó estét gyerekek…
*Járását úri módra váltotta, s lenge nyugodt léptekkel kezdte meg közeledését, mely párosítva az arcán szétterülő mosollyal nem igazán a legkellemesebb érzést keltette a gyerekekben a sötét sikátorszerű utcában.*
-Azthiszem van nálatok valami, ami az enyém… nagyon megköszönném, ha visszaadnátok…
*Mézes mázos hangja sem segített a helyzeten, s a gyerekeknek ennyi elég volt ahhoz, hogy a félelem legapróbb csírája gyökeret eresszen, s meginduljon a növésben. Szép lassú léptekkel, mely inkább segítették a falra lapulást, mint a biztos menekülést sem nyugtatták meg őket.*
- Én csak egy valamit kérnék. Valamelyikőtök elcsente. Melyikőtök volt az?
*A válasz egyhangú volt és barátias. Míg a banda a tettestől távolabbik eső része rámutatott, addig a közelebb állók megragadva a bandavonalon kívülre tolták őt. Természetesen a legkisebb s egyben a leggyámoltalanabb volt az amelyik már a nyakában is viselte az elkobzott ékszert. Nen nagy és nehéz léptekkel közeledett, majd egyik kezét a gyermek fejére téve, s így rátámaszkodva a másik kezét csípőjére tette.*
- Ti elmehettek.
*S azzal el is szeleltek a nagy csapat többi tagja. A tettes remegett, mint a nyárfalevél, s nem sokkal ezután, már a levegőbe emelve élvezhette a kilátást.*
- Nah… hogy is képzelted te ezt az ellopom, enyém, viselem dolgot?
- Én-én nem akartam. De ez már az enyém!
- Én nem így gondolom!
*Jelentette ki Nen, majd lenge mozdulattal a kölyköt a legközelebbi szemétkupacra lendítette s oda sétált hozzá.*
- Ha nem adod hát majd én elveszem!
*Azzal a gyerek nyakához nyúlt, s megragadta a füzért. Egy laza mozdulattal akarta kitépni a nyakából azt ami az övé, de bent valaki nem engedte, így elfordítva fejét s csak lehúzta a gyerek fején keresztül a nyakéket, majd saját nyakába akasztotta. Azzal, mivel úgy érezte meg kapta amit akart, megfordulta és elindult visszafelé, s némán elhagyta a csöndes kis utcát, ahol egy megszeppent gyermeket hátrahagyott.*

Vissza az elejére Go down
Balál Tangeran
Szürkeköpenyes
Balál Tangeran


Hozzászólások száma : 690
Életkor : 51
Munkahely : Szabadúszó

Character sheet
Nép: Mágusok

Mardan - A törpeváros - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   Mardan - A törpeváros - Page 3 Icon_minitime2013-01-26, 4:49 pm

// Személyes küldi- Mardan, 2. rész//

Balál már órák óta rótta az ódon belváros utcáit. Mardan e kései órákban kezdett éledni, láthatóan a törpék a hegy gyomrából estére kelve szállingóztak hazafelé, kisebb-nagyobb csoportokban tértek be egy-egy kiskocsmába. Egyszerre Balál meglátott a központban egy Fogadót. Feltűnő táblája rézveretes, díszes keretbe foglaltatott, és cirádás, ezüst betűkkel hirdette:
Hegyi Törpe Fogadó.

Ez a Fogadó nem látszott a legöregebb épületek közül valónak, szépen volt tatarozva, rendben tartva, mint egy magát kellető eladósorba lévő menyecske. A mágust nem zavarta a kortalan épület, annál inkább az ínycsiklandó illatok az oldalajtón, a konyha felől kúszva frissen serkent bajsza alá. Frissensültek, és hajába sült krumpli kínálgatta magát neki. Balált nem kellett sokáig körbeudvarolni, ha ilyen jó lakoma került kilátásba. Fáradt volt, a barlang hűvösének, a hegyek határtalan vendégszeretetének most már más oldalát is meg akarta ismerni.
Betért hát a Fogadóba. Vidám, nyitott tekintetű törpék pillantottak fel hatalmas korsók, és méretes tálaktól rogyásig telt asztalok mellől. Víg ritmusú zene szólt, igazi kellemes mulatság.
Nem nagyon akarták kiszolgálni, egy darabig levegőnek nézte a személyzet. Egyszersmind jól megbámulta mindenki. Végül a fogadós kényszerült elé menni, egy kackiás bajuszú, kerek uraság. Utat mutatott neki az asztalok között. Mégiscsak vendég volt. A törpe rövid lábainak fürge járását Balál komótos, apró léptekkel követte. Láthatóan ritka vendég itt az idegen. Rövidesen előtte is roskadásig telt az asztal minden jóval. Helyi módon elkészített specialitásokat kóstolt meg, pacalt kért sült krumplival, és ráadásnak kőszáli kecske ragut, hagymasalátával, és tésztával. Mellé erős barna sört kínált a fogadós, melyet Balál kis gondolkodás után elfogadott, hogy jobban csússzék az étel.
A mágusnak eszébe volt ugyan, hogy nem szokott az alkoholhoz, de azt álmában sem gondolta, hogy egyetlen korsó megárthatna, annál is kevésbé, mert látta a törpéket, hogy kicsit vidáman töltik ugyan az idejüket, míg egymás után rendelik az állítólag jó sört, de nem látott mámorosan egyet sem.
Persze rá, aki nem szokott ehhez az italhoz, másként hatott. Nem rúgott be tőle, de a nyelvét bizony alaposan megoldotta. Nem telt bele egy fertályóra, és az asztala köré gyűltek, a székeiket is magukkal hozva a törpék tucatjai. középpontban ő állt, aki izgalmas, és egzotikus vadászkalandjaival, valamint rettentő dzsungel béli történeteivel tartotta őket szóval. Csudálatos módon még élvezte is.
Éjfélre kelve egyik törpe még a kontóját is a sajátjára íratta át, hogy majd ő állja. Azt hívén, hogy a délvidéki vadásznak tán' nincs elég pénze, és ezért nem iszik még egy-két jó korsóval. Nem sértette meg őt a vendéglátója, diszkréten, a háttérben intézte el a számláját, és nem is említette a feltételezését. Csendben a mellkasát verő őszes bajsza alatt mosolyogva, csillogó szemmel hallgatta a valódinak tűnő, mégis hihetetlenül izgalmas kalandokat. Közben arra gondolt, hogy ha csak tizede is igaz ezeknek a meséknek, ez a messziről érkezett vándor bizony megérdemli, hogy vendégül lássa, és jól tarsa. Apjától ugyanis sokat hallott az ükapja utazásairól, aki bejárta Lanuria oly távoli földjeit is, mint ahol Menion szép vára épült, és a háború idején eljutott egészen a Hyarmanye-dzsungelig. A sárkányokkal vívott háború nem hagyta kalandvágyó, de békeszerető családját nyugodni, és bizony mind kivették az ősei a háborúból az osztályrészüket. Azóta békén élnek, és boldogan dolgoznak itt a hegyekben. A törpe elhatározta, hogy a vadászt meghívja magához a konyha bezártával, és holnap reggel megmutatja neki az ükapja rajzait, és az emlékiratait, melyek azóta is apáról fiúra szállnak, és egy napon majd ő is továbbadja arra érdemes fiának ezeket a becses, különleges emlékeket.
Az est végeztével Balál nem utasította el a kedves invitálást. Kettesben hagyták el a Hegyi Törpe Fogadót, és az öreg házában tértek nyugovóra.



A hozzászólást Balál Tangeran összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2013-10-13, 8:46 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Thalion Órëa
Elf vezér
Thalion Órëa


Hozzászólások száma : 634
Életkor : 1878
Munkahely : Elf vezér

Character sheet
Nép: Elfek

Mardan - A törpeváros - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Látogatás Dáin királynál   Mardan - A törpeváros - Page 3 Icon_minitime2013-02-14, 8:12 am

*Mardan nem azon helyek sorát gazdagítja, melybe az elfek szívesen lépnek. Mindazonáltal, a tündék nagyurát elhozta valami, hogy feladva büszkeségét a törpék méltán híres városában találkozzon Dáin királlyal.
A hegyi törpéknek sokat köszönhet városa, hiszen legutóbb, az ostrom idején nagy sereget hoztak és a kemény törpe harcosok jó és friss erejükkel, no meg a többi szövetségessel, valódi felmentő seregként széjjelverték az Olassiët ostromló sötét seregeket.
Akkor nem hozta fel azon szándékát, mellyel most érkezvén elő kíván rukkolni.
Thalion úr kísérettel érkezett, s nem mint tolvaj a kifosztandó házba.
Azonban kísérete nem oly népes, mint lehetne egy nép vezéréhez mérten. Sokkal inkább néhány harcos, kiknek feladata erősen kétséges, hogy mi is pontosan.
A kapun nevének elhangzásakor az őrök átengedik, hisz’ ismerik már régtől fogva.
Amartonról, hű lováról leszállva mutatja a példát népének, s a tündék kis csapata csuklyáik rejtekében, büszkén, könnyedén lépdel be a törpék fővárosának mélyére.
Dáin király elé jött, s a mindig gondterhelt homlok most is súlyos titkok és gondolatok rejtekéül szolgál.
Thalion úr gyorsan megtalálná Dáin Azaghál palotáját, ha nem vezetnék a roppant oszlopok, a föld kincseivel, s itt nem az aranyak, drágakövek értékire gondol, hanem kristályokra, melyek megőrzik a napnak fényét, megvilágított utak egészen a zsibongó királyi trónig. Mondani sem kell, van törpe, ki vezesse a kis küldöttséget, meg a hegyi törpék királyát hivatott látogatni.
A törpék látván a bátor elfek csapatát még nem is nyitnának utat. Thalion szúrós tekintetére is hasonlóval felelnek, de az elfek ura világosszürke köpenyét meglebbentve felfedi kilétét.
A sokat látott harcosok, kik közül bizonyára többeknek megadatott a harc Olassië falainál, ráismerhetnek Thalion Órëa nagyúrra, de kísérőjük is már előrefurakodik, hogy a királynak jelentse az illusztris vendég érkeztét.*
Vissza az elejére Go down
Regélő

Regélő


Hozzászólások száma : 335

Character sheet
Nép:

Mardan - A törpeváros - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Látogatás Dáin királynál   Mardan - A törpeváros - Page 3 Icon_minitime2013-02-14, 8:23 am

- Engedjétek elém az elfeket!
*Harsan a jól ismert, öblös hang a trón felől. A hegyi törpék egy törpeként nyitnak utat a küldöttségnek, miközben a vörös hajú és szakállú király erős markát kalapácsának nyelén nyugtatva szemléli az elé lépőket.
Palástolja meglepettségét. Számára már a is felér egy győzelemmel, hogy Thalion úr, az elfek nagyura elé járul. Az oly büszke törpe nép, mely valahol riválisként tekint a magas növésű, hegyesfülű elfek népére ritkán jár az elfek magasba nyúló falai között, s a tündék is ritkán keresik fel őket. Emlékeiben hiába is kutat efféle események után, nem talál. Sem atyja, Vasöklű Dáin, sem Thor, az építő, sem Girron, a rettenthetetlen, se többi ősei körében nem emlékszik ilyenre, pedig az efféle eseményt a hegyi krónikák biztosan megőrizték volna.
Az elé lépők közül ráismer az elfek urának tekintetére. Számára rejtély, hogyan élhet valaki mindig ilyen savanyún, mint Thalion úr, de az is tény, hogy népe valamiért különösen tiszteli, s neki nem érdeke kétségbe vonni ezt a tiszteletet. A törpék többségével ellentétben tud azért valamicskét a hegyesfülűek történelméről.*
- Minek köszönheti a hegyi törpék népe az elfek látogatását? Mondanom sem kell, ritka esemény ez népünk körében.
Vissza az elejére Go down
Thalion Órëa
Elf vezér
Thalion Órëa


Hozzászólások száma : 634
Életkor : 1878
Munkahely : Elf vezér

Character sheet
Nép: Elfek

Mardan - A törpeváros - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Látogatás Dáin királynál   Mardan - A törpeváros - Page 3 Icon_minitime2013-02-14, 8:32 am

*Hogyan máshogy fogadhatná a hegyi törpék népének királya, mint a most látott módon?
Thalion úr magatartása, büszke állása példát mutat kíséretének is.*
- Valóban ritka.
*Ad igazat Thalion úr Dáin királynak. Ha nem lett volna fontos, nem személyesen kelt volna útnak, félig titokban Olassië városának erős falai és égbe nyúló erdeje közül Mardanba.*
- Küldöttségünk fontos ügyben kíván tárgyalni a hegyi törpék és az elfek népének szövetségéről. Négyszemközt…
*Nyomja meg kissé Thalion úr az utolsó félmondatot, hogy Dáin király értse is a szót, mit mondani kívánt neki.
Ez esetben a küldöttség egy személyben a megszólaló vezért jelenti, s a szemközti rőt szakállú törpe királyt.
Ha ez elegendő, s elveszi valaki Amarton, s többi tünde harcosának kezéből azok lovaninak kantárját, Thalion úr kemény tekintete várja a hegyi törpék királyának válaszát.
Nem vár meleg fogadtatást, tudván tudva, miként vélekednek ezek az apró, de annál bátrabb szívű népek saját népéről, s nem is kíván ezen változtatni. Az idő ezt hozta, s ha az istenek úgy akarják, majd az idő hoz mást is.*
Vissza az elejére Go down
Regélő

Regélő


Hozzászólások száma : 335

Character sheet
Nép:

Mardan - A törpeváros - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Látogatás Dáin királynál   Mardan - A törpeváros - Page 3 Icon_minitime2013-02-14, 8:40 am

*Dáin király felemelkedik ültéből a kőből faragott trónon. Nem örül az elhangzottaknak, nagyon nem örül. Az elfek titokzatoskodása, s a szavak, melyek a szövetség jövőjét emlegetik közöttük, s nem Lanuria népei között, óvatossá teszik a királyt. Talán a hegyi törpéket harsány, hirtelen népeknek tartják, de Dáin király, aki ismeri őket, nagyon is jól tudja, hogy megvan a magához való eszük.
Int harcosainak, akik elvezetik az elf lovakat a kíséret tagjai mellől.*
- Lássátok el jól őket, adjatok nekik friss forrásvizet, s abrakot! Ne mondhassák a hegyesfülűek, hogy a törpék nem bánnak jól szövetségeseikkel. Az elf küldött kísérete pedig kapjon ételt, italt, s ne lehessen panasz vendéglátásunkra!
*Adja ki parancsát, kalapácsával egyszersmind a kemény kőpadlóra koppantva.
Aztán a király szemei Thalion nagyúrra fordulnak.
- Úgy, hát akkor vonuljunk félre. A trónom mögött nyílik pihenőszobám ajtaja. Amögött zárt ajtók között, négyszemközt tárgyalhatunk, elf uram.
Erős kezével egyszersmint int harcosainak, akik rögvest teljesítik is királyuk szavát.
Ha Thalion úr követi őt, maga elé engedve megvárja, hogy az alacsony nyíláson keresztülhaladva a vezér belépjen, aztán fordul hátra pohárnokához.*
- Hozz a legerősebb sörünkből! Mindkettőnknek.
*Úgy sejti, hogy súlyos dolgokra van kilátás, s kelleni fog a nedű, oldani a terheket.*
Vissza az elejére Go down
Thalion Órëa
Elf vezér
Thalion Órëa


Hozzászólások száma : 634
Életkor : 1878
Munkahely : Elf vezér

Character sheet
Nép: Elfek

Mardan - A törpeváros - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Látogatás Dáin királynál   Mardan - A törpeváros - Page 3 Icon_minitime2013-02-14, 8:48 am

*Thalion úr örömmel látja, hogy a király ért a szóból. Amarton kantárját átnyújtja a vaskos törpe tenyérbe, majd pillantást vált elfjei vezetőjével. Tudják, hogy mi a dolguk, s így nyugodt szívvel követi Dáint a trón mögé.
Az ajtót kitárják előtte, s a szálfa termetű vezér meggörnyedve lép be az alacsony bejáraton.
Aztán már ki is nyújtóztathatja tagjait, mert Dáin király pihenőszobája minden, csak nem kicsi.
Az oszlopsorok, melyek a mennyezetet tartják, valójában részben díszek inkább, s a hosszú asztal sem egy főre méretezett, ezért a nagyúr úgy sejti, nem csak Azaghál használja ezt a szobát, bár kétségtelen, hogy nélküle úgymond senki más.
Megvárja, míg a törpe király is követi őt a terembe, s addig mondandójába sem kezd, míg a kért italt meg nem hozva Dáin pohárnoka a teremben tartózkodik.
Midőn elhagyja azt, Thalion úr hátrahajtja mindeddig fejét takaró csuklyáját, s úgy néz a törpe király szemeibe szúrós tekintetével.*
- Bizonyára meglepett téged, Dáin uram, hogy ily váratlanul állítottam be, rejtőzködve csarnokodba, de jó okkal jöttem.
*Hagyja, hogy a király az egyébként is nyilvánvalót még jobban tudatosítsa magában, s csak azután folytatja megkezdett mondandóját.*
- Mondd csak, mekkora bizodalmad van Lanur szövetségében? Ne érjen meglepetésként, hogy épp azon város vezetője kérdi ezt, mely e szövetségnek is köszönheti, hogy megmenekült a sötétség pusztítása elől!

Vissza az elejére Go down
Regélő

Regélő


Hozzászólások száma : 335

Character sheet
Nép:

Mardan - A törpeváros - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   Mardan - A törpeváros - Page 3 Icon_minitime2013-02-14, 8:55 am

*Dáin Azaghál szuszogva siet a vastag tölgyfaszékbe, és huppan is le, mindeközben hellyel kínálva az elfek urát is. Nagyot sóhajtva állítja kalapácsát maga mellé a földre.
Nem szólnak egymáshoz Thalionnal, míg a pohárnok meghozza a hideg sört és leteszi eléjük.*
- Elmehetsz. Nem kell várnod, hogy kérünk-e, szólni fogok, ha igen.
*Ezúttal Dáin homlokát is ráncok szabdalják, nem tudva, hogy mit akarhat nála Thalion.
Amikor végighallgatja a vezér szavait, töpreng egy sort, szakállát simogatva közben erős kezével.*
- Meglepett, bizony, Thalion úr. Népednek nem szokása az enyémet felkeresni, csak ha élet-halál kérdéséről van már szó.
*Ismét hallgat, igyekszik jól megválogatni szavait. Thalion urat nem úgy ismerte meg, mint aki cselvetéssel, ármánykodással jut előbbre. A törpék is büszkék lehetnének rá, ha közéjük tartozna és ez most a tisztelet jele a hegyi törpék királyától.*
- Nincs bajom a szövetséggel, és való igaz, Olassië is sokat köszönhet neki. A Nagy Háború óta, úgy tudom, soha nem volt oka senkinek a Tanácsban szót emelni lényegesebb gonddal kapcsolatban. Most mégis ez szövetség mellett akarsz velem tanácskozni egy másikról, ha jól értem?
*Dáin király jól tudja, hogy nem minden népnek arányos a súlya Lanuria Nagytanácsában, de ezek az arányok már régen eldönttettek és tudomása szerint azóta sem feszegették sem ők, sem az elfek ezt, de még a nimfák sem. Az embereknek pedig nagyon is jól van így.*
Vissza az elejére Go down
Thalion Órëa
Elf vezér
Thalion Órëa


Hozzászólások száma : 634
Életkor : 1878
Munkahely : Elf vezér

Character sheet
Nép: Elfek

Mardan - A törpeváros - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Látogatás Dáin királynál   Mardan - A törpeváros - Page 3 Icon_minitime2013-02-14, 9:19 am

*Thalion úr látja, hogy Dáin mennyire megfontolja minden szavát. Óvatos és erre meg is van minden oka. Senki nem szívesen rúgná fel a szövetséget, mikor ezernyi szál fűzi már össze népeiket. A közös pénz, a kereskedelmi útvonalak, a közösen megvívott és megnyert háború a sárkányok ellen, s az újra és újra megújított kapcsolatok sokasága.
Azonban másra kíván kitérni, nem pedig erre.
Arról már nem beszél Thalion, hogy gyanúja szerint a háborúba épp az emberek csele, vagy talán épp Onoria ármánykodása rángatta bele az elfek népét, kiket addig nem háborgattak a sárkányok.
Ez csupán gyanú, minek kevés bizonyíték adja alapját ahhoz, hogy bármily bíróságon is helytálló lehetne.*
- Én nem beszéltem Lanur szövetsége ellen. Népemnek is hasznára vált az elmúlt hétszáz évben.
De folynak játszmák, melyek talán ide, a hegyek gyomrába már nem úgy jutnak el, mint illenék.
A Tanács a legfelsőbb szerve e szövetségnek, de a Tanács vajon tud-e mindenről? Vagy rejtve szemeik és füleik elől folynak dolgok, melyek talán érinthetik a szövetséget is?
*Thalion szigorú arca, s szúrós tekintete itt ismét csak a királyra esik. Jó volna tudni, hogy pontosan mi is jár a hegyi törpék urának rőt üstöke alatt.
Dáin király mennyire lehet tájékozott a szövetség, vagy talán nevezhető Birodalomnak is, dolgaiban?*
Vissza az elejére Go down
Regélő

Regélő


Hozzászólások száma : 335

Character sheet
Nép:

Mardan - A törpeváros - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Látogatás Dáin királynál   Mardan - A törpeváros - Page 3 Icon_minitime2013-02-14, 9:37 am

*A törpék királya végighallgatja Thalion szavait. Arcizma sem rezdül eközben, habár talán rőt szakálla rejtekéből ki sem nagyon látszana, csak szemének villanása jelzi éber figyelmét.
Mikor Thalion úr szünetet tart, megemeli korsóját és jót húz belőle. Szükségét érezte, hogy a sör kesernyés íze józanítón hasson rá.
Az elfek vezére súlyos kérdéseket feszeget. Dáin király csak rövid idegi gondolkodik rajta, hogy kik is folytathatnának a Tanács szeme elől rejtve konspirációkat. Lehetnének mágusok, vagy lehetnének akár az emberi nemesek, vagy a végvárak kapitányai is. A nimfákra, vagy elfekre nem gondol, hiszen akkor nem kereste volna meg őt Thalion nagyúr sem.
A kapitányok viszont kicsik hozzá. Dáin úgy tudja, hogy azokat a nemesség fizeti, ők nevezik ki is, persze a Tanáccsal egyetértésben. Vagy erősebb nemesi családok, vagy…és itt áll meg a gondolkodásban a király…vagy Onoria maga.
A hegyi törpe előrehajol az asztalon, úgy szegezi tekintetét egyenesen az elfek urára.*
- Azért van a Tanácsban minden népnek képviselője, hogy egymást is támogassák, ellenőrizzék. Amit az egyik nem lát, talán látja a másik. Minden tiszteletem mellett, Thalion úr, beszélj nyíltan! A törpéknek nem erőssége a rejtvények kibogozása!
Vissza az elejére Go down
Thalion Órëa
Elf vezér
Thalion Órëa


Hozzászólások száma : 634
Életkor : 1878
Munkahely : Elf vezér

Character sheet
Nép: Elfek

Mardan - A törpeváros - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Látogatás Dáin királynál   Mardan - A törpeváros - Page 3 Icon_minitime2013-02-14, 10:03 am

*Thalion úr nem lepődik meg a hirtelen mozdulaton. Ő nem nyúl a sörhöz, jobban szereti, ha elméje teljesen tiszta. Komoly arccal hallgatja meg előbb Dáin válaszát, majd felszólítását is.
Vajon mekkora bizodalma lehet a hegyi törpékben? Ha elmondja gyanúját, s vádjait is esetleg, mi a biztosíték arra, hogy Dáin Azaghál nem szalad egyenesen a Tanács, vagy Onoria elé, hogy elmondja, amit megtudott?
Átgondolta már a vezér e dolgokat, s döntött is, másképp meg sem jelent volna Mardanban, vállalva a hosszú utat, távol szeretett városától, mely végre ismét régi szépségéhez közelít, begyógyítva a háború ejtette sebeket saját testén.
Nem emelkedik fel ültéből, hangját sem emeli, s kemény tekintete állja a törpéét. Őt nem félemlíti meg, hisz tudja, hogy a nagy tét hozta ki Dáinból.*
- Vannak forrásaim, s oly hozzám hű bizalmasok is, kik mesélnek időnként. Talán te nem tudod, de az elnök, kit egész Lanuria úgy tisztel, s kinek köszönhetjük a háború megnyerését is, nem oly makulátlan, mint azt a főpapnőről hiszi a nép.
Mesélhetnék Elsga ősi romjairól is, melyek közül valaki elragadta egyik szent ereklyénket, megelőzve engem, ki azért tértem oda vissza, minden fájdalom ellenére, hogy jogos helyére, Olassiëba szállítsam azt.
Mondanom sem kell, hogy az ereklye nekünk csupán egy szent tárgy, mely nagyon fontos népünknek, de hatalma van neki. S van nálunk még valami, amivel ez a hatalom tovább növelhető.
De beszélhetnék a fejvadászról is, ki midőn bukása tudatosult benne, elárulta, ki küldte őt azzal a céllal, hogy alvezérem megölje, ki vérét is adta Olassië városáért, s azért is, hogy minket legyőzve a sötét erők ne nyomulhassanak beljebb a Birodalom belsejébe!
Arról, hogy vallomása után gyilkosok támadtak rá, kik beosontak városunkba az őrséget is kijátszva, s kik épp tőle is származhattak….
*Thalion úr megáll egy pillanatra, de folytatja utána tovább.*
- Ez a fejvadász elvitte volna azt is, mi növeli a hatalmát az ereklyének.
De vajh miért is oly véletlen, hogy amikor városunk falait éri időtlen idők után először támadás, és szövetségeseink, köztük a Tanács elnöke is odajönnek, valaki feltöri a rejtett kazamatákat a Remény temploma alatt, felrobbantva az egészet….
Mert ez a valaki úgy hitte, hogy van ott valami, ami neki kell. S tudta, Onoria főpapnő nincs ott.
Vissza az elejére Go down
Regélő

Regélő


Hozzászólások száma : 335

Character sheet
Nép:

Mardan - A törpeváros - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Látogatás Dáin királynál   Mardan - A törpeváros - Page 3 Icon_minitime2013-02-14, 10:24 am

*Dáin király csendben hallgatja végig az elfet. A mondatok, amik egymást követve úgy hatnak rá, mint újabb és újabb súlyok, a székhez szögezik.
Nem hiszi el Thalionról, hogy hazudna ilyen kérdésekben. Azt sem hiszi, hogy megbízhatatlan híreknek bedőlne. Vagy akár megbízhatatlan informátoroknak. Onoria főpapnő azonban egész Lanuria legismertebb és talán a leginkább tisztelt személyisége. A Remény templomának főpapnője, a Tanács elnöke. Valaki, akiben bíznak a népek, akire hallgatnak az emberek, sőt a mágusok, a kísértetek és a többi nép is.
Nehéz elhinni, hogy ilyeneket tehet. A szövetségen belül nem lehetnek ellentétek, azokat el kell simítani, mert ha a sárkányok visszatérnének, kell az egységes erő.*
- Onoria köztiszteletnek örvend.
*Nyögi ki első mondatát, majd újra egy jót húz a kupából.*
- A hatalom már sokakat megrontott, s ő már több mint hét évszázada benne van….
*Hatalom, olyan dolog, ami a gyarló halandókat képes megrontani, de vajon Onoria, akinek biztosan az istenek adtak ilyen hosszú életet, hiszen a többi ember, ahogy a törpék is, nem élnek ennyi ideig, miért is tenne ilyet? Ha a háborúban a győzelmet ki tudta vívni, akkor nem volt szüksége az ereklyére, ahogy arra sem, hogy az elfek népének egy hatalmasságát kiiktassa.
Dáin király arcát két kezébe temeti, majd megdörzsöli felük azt.*
- Mi egyszerű nép vagyunk, nem vagyunk otthon a hatalmi harcokban. Ha valami kell, azt egyenesen megmondjuk, nem köntörfalazunk, nem ármánykodunk!
Ez nem a törpék útja.
Mit vársz tőlünk? Talán álljunk melléd, buktassuk meg a Tanács elnökét?
Ha van bizonyítékod, miért nem hoztad elém?

Vissza az elejére Go down
Thalion Órëa
Elf vezér
Thalion Órëa


Hozzászólások száma : 634
Életkor : 1878
Munkahely : Elf vezér

Character sheet
Nép: Elfek

Mardan - A törpeváros - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Látogatás Dáin királynál   Mardan - A törpeváros - Page 3 Icon_minitime2013-02-14, 10:50 am

*Thalion úr látja, hogy Dáin királyt mélyen elgondolkodtatta mondanivalója. Ő is sokat gyötrődött rajta. Nagyon jól tudja, hogy nem hozakodhat elő mindazokkal, kiktől az információit jelzi, még a becsületes törpe királynak sem.
Ahogy máshova sem vihetné őket. Nem fedheti fel kilétüket, szavukban viszont feltétel nélkül bízik, főleg, hogy egyik szó erősíti a másikat.
Saját szemében, hitében pedig nincs oka kételkedni.
Bölcs a törpe király, s ezért Thalion úr is megemelhetné képzeletbeli kalapját szavai előtt.
Megértése jeleként meghajtja fejét.*
- Bölcs vagy, Dáin uram! Nem várok sem szövetséget, sem külön utakat tőled, sem népedtől, ahogy az enyémtől sem lenne elvárható ilyen.
Az elfek sem ármánykodó népség, meghagyjuk azt a sötétség fiainak, kik Gwaith-dúrban élnek, vagy az embereknek, kik között mindenféle található.
Csak ígéretet szeretnék, ha hiszel szavamnak, s később arra nyílik a sor, hogy a Tanácsban előhozakodhatunk Onoria dolgaival, küldöttjeid mellénk állnak.
Természetes, hogy a bizonyítékok sem fognak akkor már elmaradni, hiszen mi nekem kétségtelenül igaz, nem bizonyos, hogy másoknak is az.
Ez nem csak a hegyi törpéknek, s nem is csak az elfeknek érdeke. Ez érdeke minden népnek, kik a szövetségben képviseltetik magukat.
Ki tudja, milyen üzelmek rejlenek még Onoria elnöksége mögött, s hogy a Tanács becsületes tagjai mikre látnak még rá.
De ha nem tesszük meg, mit megtehetünk, akkor később nem fogunk tudni a tükörben saját szemünkbe sem pillantani.


Vissza az elejére Go down
Regélő

Regélő


Hozzászólások száma : 335

Character sheet
Nép:

Mardan - A törpeváros - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Látogatás Dáin királynál   Mardan - A törpeváros - Page 3 Icon_minitime2013-02-14, 1:35 pm

*A törpe elgondolkodva simogatja szakállát. Hátradől székében, majd megissza a sör maradékát.
Thalion úr ügyesen beleépítette azt, hogy nem mondhasson egyértelműen ellent. Hiszen milyen lenne már, ha a törpék királya azt mondaná, hogy nem hisz az elfek nagyurának szavában?
Körülbelül a szavahihetőségét, becsületét vonná kétségbe.
Ezt pedig nem teheti meg.
Másrészről nagyon súlyosak a vádak, amikkel illeti a főpapnőt. Nem gondolta volna, hogy az elfek ilyen dolgokat is tudnak, s persze az is egyértelmű számára, hogy ismét csak a mágia a ludas. A törpék között is van mágus, de Dáin nem becsüli olyan nagyra őket.
Végül hosszas gondolkodás után szólal meg.*
- Thalion uram bölcsen állított választás elé.
Természetes, hogy ha a bizonyítékok megállják a helyüket, támogatjuk az elnök leváltását. A Tanácsnak tisztának kell lennie. Ez a tanács irányítja az egész Birodalmat.
Ha beférkőzik a romlás, az ármánykodás, és egyik kéz nem tudja, hogy mit tesz a másik, az a szövetség romlását fogja eredményezni.
Ennyit ígérhetek, Thalion uram.
Szerencsét és bölcsességet kívánok a felderítéshez, s hogy tisztázva legyenek a szerepek.
*Dáin király ezzel fejezi be mondandóját. Úgy sejti, hogy Thalion úr és kísérete nem időzik olyan szívesen városában, hogy maradni akarjon, miután megtárgyalták, amit kell.
Ha az elf vezérnek nincs más célja, akkor kikíséri a Trón csarnokába, s annak rendje-módja szerint el is búcsúzik tőle.*
- Az istenek kísérjenek utadon, Thalion úr téged és kíséretedet!
Vissza az elejére Go down
Thalion Órëa
Elf vezér
Thalion Órëa


Hozzászólások száma : 634
Életkor : 1878
Munkahely : Elf vezér

Character sheet
Nép: Elfek

Mardan - A törpeváros - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Látogatás Dáin királynál   Mardan - A törpeváros - Page 3 Icon_minitime2013-02-14, 1:46 pm

*Az elfek vezére látja, elérte, amit elérhetett. Dáin királynál most előrébb nem juthat.
Fejét meghajtja, majd a korsót ő is kiüríti. Nem akarja megsérteni a hegyi törpék királyát.*
- Ennél többet nem is reméltem, Dáin uram! Meg kell köszönnöm a szíves vendéglátást, s a meghallgatást is. A hegyi törpék büszke népe jobb urat nem is kívánhat magának, mint te vagy.
*Ezzel Thalion úr is felegyenesedik, csuklyáját ismét fejére hajtja, majd elindul a kijárat felé. Nem érzi megalázkodásnak a törpék előtt útját. Lesz még ideje hazaúton átgondolni a beszélgetést, s levonni a következtetéseket is.
Hasonló elvárásokkal közeledett, s most viszonylagos elégedettséggel távozhat Mardanból. Dáinnal együtt jelennek meg az ajtóban, s ismét mélyen meghajolva ki is lép a trónterembe.
Elfjei ugyanott várják, mintha nem is váltottak volna szót a törpékkel, vagy ittak volna velük, de azért van, kin látszik, hogy fogyasztott a hegyi törpék erős italából.
Sejteni viszont sejthették, hogy a tárgyalás meddig fog tartani.
A király hozatja a lovakat, majd búcsúzik is az elfektől.
Thalion úr kezébe veszi a jó Amarton kantárját, s hamarosan már kifelé vezeti a törpék utcáin.
Hiába Mardan jó megvilágítása, azért a napfényhez szokott tündék fellélegeznek, midőn a várost rejtő hegy gyomrából újfent kilépnek a szabadba.
Már csak nyugat felé kell indulniuk, hogy jó hosszú lovaglás végén köszönthessék Olassië égbe nyúló erdejét.*

//Köszönöm a játékot! Smile//
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





Mardan - A törpeváros - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Mardan - A törpeváros   Mardan - A törpeváros - Page 3 Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Mardan - A törpeváros
Vissza az elejére 
3 / 14 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 8 ... 14  Next
 Similar topics
-
» Mardan arénája

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Északi szeglet-
Ugrás: