LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Homehttp://newagelaGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Birodalmi kikötő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 10, 11, 12, 13, 14  Next
SzerzőÜzenet
Alex Ian Keegan
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 647
Életkor : 32
Munkahely : épp ahol

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2012-12-13, 7:26 pm

*Alex ebbe az alkalomba valahogy magányát elégítette ki. Nagyon rég óta egyedül volt, az egy dolog, hogy majdnem fél évig gyönyörű nimfák társaságában élt, de sokat nem élvezhette a társaságukat, mert sokáig betegágyon volt, illetve a nimfák nem nagyon örültek a jelenlétének. Legalábbis a vezetők. De lehet, hogy csak önmagukat féltették egy jóképű férfitól. // Smile // A lényeg, hogy azután se volt nagyon alkalma társaságban lenni, köszönhetően paranoiájának. Csak Zack volt az, akivel ellehetett egy darabig, na meg az a bizonyos Dylan is volt, aki sokat változott. De igazából jó ideje egyedül van. Még akkor is, ha körbe vették más személyek. S ezt a borzalmas magányát már nem tudta elviselni, kellett valaki, akinek megnyílhat, akinek odaadhatja magát. Ennek "elszenvedője" volt Eli. Egy darabig a lányt ölelve nézte ő is a naplementét, de aztán hamar elengedte. Leült az ágyra, s kicsit elgondolkodott.*
~ Ez nem fog örökké tartani. Nem tarthat örökké. ...nem is akarom, hogy örökké tartson... ~
*Rápillantott a lányra kis bűntudattal. De ha Eli megfordult, rámosolyodott. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Elisabeth De Winter
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 73
Munkahely : Nem erőltetem meg magamat...

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2012-12-13, 8:02 pm

*Éreztem hogy Alex felül mögöttem, ezzel megtörve az idilli pillanatot. Megfordultam, erre ő rám mosolygott.*
- Engem nem versz át. Előlem nem rejted el a bánatodat egy kis mosollyal... Min gondolkozol?
*Valahogy kezdek hozzászokni a hirtelen hangulatváltozásaihoz.*
~Mindig eszébe jut valami, ami elrontja a hangulatát... tényleg ilyen rossz múltalt rendelkezik?...~
- Szeretnél róla beszélni?
*Kérdeztem együtt érzően. Válaszát meg sem várva, magamra kapkodtam a ruháimat majd leültem az ágyra és vártam.*
~Remélem beszél nekem a gondjáról, gondjairól...~
- Mindenkinek jó ha kibeszéli magából a fájdalmát...
*Fejeztem be hangosan a gondolatomat.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alex Ian Keegan
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 647
Életkor : 32
Munkahely : épp ahol

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2012-12-13, 8:09 pm

* A kijelentésre elkomolyodott. Majd Eli rákérdezett, de fel is öltözött. Alex visszafeküdt elgondolkodva, s kibámult az ablakon. Nem érdekelte, hogy teljesen nesztelenül van, nem érdekelte semmi sem. *
~ Mindenkinek jó, ha kibeszéli magából a fájdalmát? ~
* Lassan megszólalt, de még mindig a kinti eget bámulva.*
- Talán... de... én még nem tudok róla beszélni. Most még nem.
* A mondata végén sem nézett a lányra.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Elisabeth De Winter
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 73
Munkahely : Nem erőltetem meg magamat...

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2012-12-13, 8:24 pm

*Kifelé bámult miközben beszélt.*
- Rendben van. Mint mondtam én nem foglak siettetni... majd ha úgy érzed hogy beszélni szeretnél róla szólj.
*Mosolyogtam, majd oda álltam elé és adtam egy puszit a szájára. Leültem mellé és én is kinéztem az ablakon.*
- Alkonyat van... ez a legszebb része egy napnak szerintem... már nincs teljesen világos de még nincs korom sötét se... és az ég is szép a napsugaraktól... Minden nap megnézem ahogy alkonyodik... olyan szép és megnyugtató látvány...
*Mondtam elrévedve.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alex Ian Keegan
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 647
Életkor : 32
Munkahely : épp ahol

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2012-12-13, 8:34 pm

* Eli nem erőlteti a dolgot. Hálás érte Alex. Azonban a témaváltás olyan erőltetett volt számára. Nézte a naplementét ő is. Arra gondolt, jó lenne most kint a szabadban szárnyalni. De valahogy úgy érzi, akkor sem tenné, ha egyedül lenne, s nem egy hajón utazna. Néha el tudja uralni a depresszió. Elég egy pillanat.*
~ Pedig sokszor végiggondoltam a történetemet. S eldöntöttem, hogy nem hagyom, hogy lelombozzon. De... ~
* És most rátekintett Elire. De felült, s előre hajolt. Szemébe lógott a haja, alig látszódott arcából valami. *
- Nem vagyok kellemes társaság. Sajnálom.
*Mondta maga elé. *
- Tudod... ez... nekem nem megy. Képtelen vagyok... társasági életet élni. Azt hittem meg tudok változni. De nem tudok.
* Felemelte a fejét, de csak előre bámult, nem a lányra.*
- S azt hiszem, nem is akarok.
* Összevonta szemöldökét erre a mondatra.*
~ Nem akarok megváltozni. Magányos farkas akarok lenni. Talán boldoggá tesz a magány? Talán tetszik, hogy mártírt csinálok magamból? Mi értelme ennek? ~
- Újra és újra végiggondolom az életemet, újra és újra felteszem a kérdéseimet, melyekre nem lelek választ. Vagy ha adok is választ, később újra felteszem, mert nem elég az előző válasz. Célt, értelmet keresek az életemnek, de nem találok. "Valami menő módon meghalni" Ch... szánalmas. Ez nem cél! Ez nem lehet cél!!
* Most pedig szinte kibuggyantak a szavak a szájából. Jó volt ezeket kimondani. Újra lesütötte tekintetét.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Elisabeth De Winter
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 73
Munkahely : Nem erőltetem meg magamat...

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2012-12-13, 8:52 pm

*Nem néztem rá, miközben beszélt. Elgondolkodtam a hallottakon.*
~Én is magányosan éltem eddig... de ha van miért megváltozni akkor meg tudok...~
- 2 ember az társaság de 3 már tömeg mi?
*Kérdeztem szomorkás mosollyal.*
~Tényleg egyedül szeretne élni?... Barátok nélkül?... Minden nélkül?...Ha..~
- Ha most tehetnéd engem is itt hagynál?
*Kérdeztem komolyan de még mindig nem néztem rá.*
~Ahogy mondta hogy nem is akar megváltozni... minden probléma nélkül ki nézném belőle hogy itt hagyna és menne a saját feje után... Végül is... nincs jogom itt tartani... azt hiszem erre is fel kell készülnöm... egyik reggel felébredek és ő már nem lesz sehol se...~
*Alább hagyott a hangulatom.*
~De mégis mi lesz velem ha itt hagy?... Hova menjek... a családtagjaim keresését már régen feladtam... Azt sem tudom biztosan hogy most hova megyünk... csak megyek bele a vak világba... Így nem lehet ÉLNI!~
*Fejben most borultam ki teljesen. Hirtelen felálltam és idegesen a hajamba túrtam, majd fel alá járkáltam a földet nézve. Egyre gyorsabban róttam a köröket.*
~Most mit csináljak?~
*Teljesen megfeledkeztem arról hogy Alex is itt van a szobában. Elvesztem a gondolataimban.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alex Ian Keegan
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 647
Életkor : 32
Munkahely : épp ahol

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2012-12-13, 9:16 pm

* A kérdésre legszívesebben ő maga is elmosolyodott volna, de nem ment. Egy izma se rezdült. A furcsa kérdésre megdöbbent. Egy pillanatra mintha meg is állt volna a szíve.*
~ Hiszen... sosem gondoltam, hogy együtt maradunk. ~
* De ezt más szájából sokkal rosszabb hallani. Nem felelt. Csend volt egy darabig, aztán Eli fel-alá járkált idegesen. Alex ránézett, s figyelte egy darabig. *
- Sajnálom.
* Mondta csendesen.*
- De biztos, hogy nem maradhatsz velem. Hosszú távon... biztos nem.
* Hatásszünet. De folytatta, nehogy Eli közbeszóljon valamit.*
- Azt az életet nem élheted, amit én. Ha velem maradsz, a te életed is veszélybe kerül. Nekem mindig vándorolnom kell. Nem maradhatok hosszú ideig egy helyen. Nincs otthonom. És nem is lehetnek barátaim, mert csak bajt hoznék rájuk. Viselkedésem, életstílusom, és életfelfogásom elviselhetetlen. Hangulatom változékony és kiszámíthatatlan. Egyszer halálosan nyugodt vagyok, egy másodperc után pedig képes volnék bárkit megölni. Magamat sem ismerem, önmagamtól is félek. Akkor hogy a fenébe kockáztathatnám meg, hogy valakit magam mellett tartsak?! Főleg, hogy ő lenne a gyenge pontom. -
*Kereste a szemkontaktust a lánnyal.*
- Ha valakit szeretek, ő lenne az áldozat. Vagy ha nem védeném meg a magam érdekében, akkor én lennék a leggonoszabb személy a világon. De ha megtenném, olyat kellene tennem, amit nem akarok. Vagy éppen meg kellene halnom. Remélem, ezek után te is belátod, hogy nem maradhatsz velem.
* Mondta teljesen komolyan. *
- Neked le kell telepedned, családot kell alapítanod, s békében kell élned. De ezt mellettem nem kapod meg... soha!
* Ennyi. A tényeket közölte, innentől más dolga nincs.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Elisabeth De Winter
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 73
Munkahely : Nem erőltetem meg magamat...

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2012-12-16, 2:35 pm

*Megértettem Alexet.*
~Nem úgy néz ki mint aki ez ellen bármit is akarna tenni...~
*Előtört belőlem az önbecsülésem.*
- Rendben van! Akkor még most vessünk véget mindennek, mielőtt még elmélyülnének a dolgok!!
*Keltem ki magamból. Minden gondolkodás nélkül cselekedtem. Elindultam az ajtó felé, amit feltéptem és berohantam a szobámba. Az ajtókat nyitva hagytam. Nem foglalkoztam a külvilággal. Szerencsére nem volt semmi holmim csak a pulcsim volt az ágyon. Felvettem, majd felrohantam a fedélzetre. Már egy sugara sem látszott a Napnak. Sötét volt. Senki sem volt a fedélzeten. Nekem pedig ez éppen kapóra jött. Átmentem a hajó végébe, ahol a kapitány sem láthatott. A hajó nagyon lassan haladt és még lehetett látni Valian-t, bár a sötétség miatt nem lehetett tisztán kivenni a szárazföldet. Nem tudtam, hogy Alex utánam jött-e a fedélzetre, de akkor nem is érdekelt. Fel vettem "igazi" alakomat és ezzel egy időben elrugaszkodtam a talajtól és felrepültem a felhők közé. Nem néztem vissza a hajóra, de semmi különösebb dolgot nem hallottam, ami arra utalna, hogy lebuktam.*
~A sötétnek hála szinte láthatatlan vagyok...~
*A kikötőig repültem, de ott volt néhány ember, valószínűleg néhány hajótulajdonos, ezért ott nem szállhattam le. Megláttam egy kisebb erdőt ahova semmilyen fény nem ért el. Leszálltam a tenger és az erdő fái közé és újra emberi alakomat öltöttem fel, majd bevetettem magamat az erdőbe. Vissza se néztem. Nem tudtam, hogy Alex utánam jött-e vagy még mindig ott ül a szobájában. Egyszerűen nem érdekelt annyira felidegesített. Szavai ott visszhangzottak a fejemben.*
~Az ő életében se család, se szerelem, se nyugalom, se semmi... hogy lehet így élni!!?? Egész életében menekül a "semmi" elől... és még csak meg sem fordul a fejében, hogy ezen változtatni is tudna ha akarna... de nem akar... láttam rajta hogy nem akar... de lefeküdni lefeküdt velem... micsoda egy álszent szemétláda!!!~
*Az erdőben volt egy rozzant kis pad. Leültem rá és azon merengtem, hogy az elmúlt néhány órában mik történtek és hogy ezek hogy bolygatták meg az eddigi unalmas, ám nyugodt életemet.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alex Ian Keegan
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 647
Életkor : 32
Munkahely : épp ahol

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2012-12-16, 3:11 pm

* Eli felcsattant, s kitombolt a szobából a sajátjába. Alex mereven maga elé bámulva ült az ágyon. Hallotta, ahogy felsiet a lány a fedélzetre.*
~ Elmegy... ~
* Az ablakból lehetett látni messziről azt a részt, ahol a lány állt. Átváltozott, s elszárnyalt. Alex még egy darabig nézte az eget, ahol eltűnni látta a lányt már sárkányalakban. *
~ Most biztosan gyűlölsz. És soha nem fogod megérteni. Nem rajtam múlik ez az egész. Sajnálom, de így mentettelek meg... ~
* Majd hátradőlt. Eszébe jutott, hogy hőt tud kiáramoltatni magából, ami valódi meleg áramlatot indít el.*
~ Vajon tudok annyi erőt összegyűjteni, hogy... ~
* Dühös volt. Ebből a dühéből táplálta erejét. Koncentrált, hogy a hőből ne tüzet, csupán áramlatot, meleg szelet alakítson. Ezzel becsapta az ajtót. Hátradőlve bámulta a plafont. Nem mozdult.*

//Köszönöm a játékot, kicsit drámaira sikerült! Smile Élveztem. Smile //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Elisabeth De Winter
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 73
Munkahely : Nem erőltetem meg magamat...

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2012-12-16, 3:15 pm

//Én is nagyon szépen köszönöm! Smile Ez volt itt az első játékom és nagggyyyon jó volt Very Happy//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dropie Dan

avatar

Hozzászólások száma : 103
Életkor : 23

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2012-12-17, 7:42 pm

// Ismét a surranókaland Smile Emelerald bocsi a késés miatt. //

Jobb láb, bal láb, majd megint jobb, s így ment még párszor, mire a nagyobbiknak hiányérzete nem támad. Ami egyáltalán nem is csoda, hiszen az eddigi páros időtöltés, név szerint a futás, most csupán szóló cselekedetté történő leminősülése, nem olyan, ami könnyen elkerülheti bárkinek is a figyelmét. Főképp, ha az egészet arányaiban kívánjuk nagyító alá venni, ami jelen esetben nem kis mértékű lemorzsolódást jelent. Azt pedig mindannyian tudjuk, hogy a dolgok többségének szórakoztatósági mutatója sokkal magasabb, ha azt az illető nem egymaga kívánja csinálni. Nem hiszem, hogy tovább kéne ragoznom az indokokat, hogy néhány pillanattal a felismerés után, miért is lehet egy rövidebb csíkot megpillantania a nagyobbik surranó sarkától visszafele.
- Hé Emerald! Gyere! – kiabálja visszafordulva. – Már nem vagyunk messze! – de hiába a hangos szavak, válasz csak nem érkezik. Legalább is szavak formájában biztosan nem, vagy talán az is meglehet, hogy csupán a mi surranónk füle kezdett sztrájkolni, de ebben az esetben szemeinek is hasonlóképpen kellett cselekedniük, hiszen Emerald szájának mozgásáról sem kapott értesítést surranónk gondolkodó szerve. Csupán valami, számára ismeretlen jelentéssel bíró mimikáról.
Az éles surranó szemek kikerekedve figyelik fajtársának arcjátékát, már ha az egyáltalán arcjáték kívánna lenni, de hát kalandunk szereplője még ezt sem tudhatja. Mindenesetre annyi biztos, hogy fogalma sincs, mit kíván ezzel kifejezni fajtársa.
- Jól vagy? – lassú léptekkel megindul visszafele, miközben szemeinek célkeresztjét le sem veszi fajtársának arcáról, ami nem is csoda, hiszen nem minden nap láthat az ember ilyen arcmozdulatokat. – Egyébként, hogy csinálod ezeket?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Elisabeth De Winter
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 73
Munkahely : Nem erőltetem meg magamat...

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2012-12-17, 8:40 pm

*A gondolataimból 2 férfi beszélgetése zökkentett ki, amikor elhaladtak az erdő széle mellett.*
- Tarsis? Arra gondolsz ahol a Nemesi udvarház van?
- Igen arra! Jó lenne egyszer ellátogatni oda...
- Majd egyszer... ha valaha nemes lesz belőlünk..

*Majd felnevettek, és tovább álltak.*
~Nemesi udvarház? Van valami esély arra, hogy... Áh... igazából nekem mindegy, hogy vannak-e ott rokonaim... de azért ellátogattok oda... a remény hal meg utoljára...~
*Majd felpattantam a padról. Alexel már nem foglalkoztam. Végleg elfelejtettem. Mivel még este volt, nyugodtan útra kelhettem sárkányként, mert nem láthattak meg. Szerencsére a kereskedelem miatt rengeteg hajó megy arra fele, és könnyen megtaláltam a megfelelő utat.*
~Micsoda szerencse...~
*Tarsis repülve egyáltalán nem volt messze. Bár az is közre játszott, hogy hamarosan fel fog kelni a nap és sietnem kellett. Egész hamar oda is értem, majd az egyik erdőben leszálltam és újra felvettem emberi alakomat.*


// Folytatás ott...//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emerald

avatar

Hozzászólások száma : 19

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2012-12-26, 6:58 pm

//Dorpie Dan Smile surranókaland//

Emerald nem értette, hogy hozhatta össze a sors a világ legjóhiszeműbb surranójával. Nem tudta elképzelni, hogy Dorpie nem érti. Komolyan nem fogja föl, hogy az emberek bántani akarják őket? Tényleg úgy gondolja, hogy ez csak egy jó kis móka? Ennyire tisztázatlan előtte a világ? Nem számít, nem ő fogja felvilágosítani. Emerald sosem volt gonosz, nem is akarta, hogy Dorpie csalódjon a kis képzeletvilágában így hát inkább nem is szólt semmit. Jobban érdekelte a rajz, amit még mindig nem tudott beazonosítani. Honnan olyan ismerős? Persze, látta már Dorpie kezében, ám már akkor sem volt idegen előtte. Lehet, hogy nem puszta véletlen az, hogy találkoztak? Kezdett benne újraéledni a nagy surranó iránti bizalmatlanság. Mi van, ha valaki ideküldte? Míg Emerald ily paranoikus gondolatokat képzelt be magának eszébe sem jutott felvetni azt az opciót, hogy netalán tán benne van a hiba. Ez idő alatt a nagy surranó is odaért hozzá és már ketten bámulták a jelet. Valószínűleg Dorpie nem tudta, hogy mi olyan különös abban a rajzban, ám az is biztos, hogy ezzel nem csak ő van így. Emerald sem tudta, hogy miért izgatja ennyire az a dolog.
Tulajdonképpen Dorpie nem tűnik gonosznak. Teljesen valószínűtlen, hogy rosszat akarna, de akkor mi ez az egész?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dropie Dan

avatar

Hozzászólások száma : 103
Életkor : 23

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2013-01-11, 12:57 pm

- Hahó Emerald!? – kérdezi ismét, bár ez alkalommal már feje is szinte teljesen megfordul az eredeti állásához képest, hogy úgy próbáljon társát figyelni, hátha az új perspektíva több értelmet kölcsönöz cselekedetének.
Azonban hiába az új látószög, ha nincs mit látni, csupán félrevezethet. Mondjuk egy olyan apróság is elkerülte a nagyobbik surranó figyelmét, hogy idő közben abbamaradt kisebb társának arcjátéka, legalább is, ami a különös fajtához tartozna.
- Azért válaszolhatnál. – hányja fel társának, aki az utóbbi időben szóra sem méltatja őt. Pedig igazán kíváncsi lett volna a grimaszok mibenlétére, de ha nem, hát nem. Nincs mit tenni.
Visszaérve Emeraldhoz, korábban már többször is enyvesnek titulált ujjait a kis surranó kézfejére kanyarítja, hogy végre nekiláthassanak annak a bizonyos szakasznak, ami még előttük áll a hajóhoz.
- Gyere, vagy a végén már nem találjuk ott azt a …
- szavai megakadnak, hiszen valójában ő sem tudja, hogy mi is az a bizonyos tárgy, amiért vissza akarnak menni, legalábbis ő. Mindenesetre, csak nem akar a megfelelő kifejezés alakot ölteni ajkain, hogy befejezhesse mondatát. – No mindegy. – vállai emelkedése tudatja minden közelben tartózkodóval, hogy ezennel lezártnak tekinti a kérdést. - Induljunk.
Ha fajának apróbb termetű képviselője ez alkalommal már nem ellenkezik, akkor még talán különösebb galiba nélkül is eljuthatnak egészen a hajó közvetlen közeléig.
- Ez az a hajó! – osztja meg vidáman ezt a tényt, miközben már szemeivel a hajóról levezető palló előtt álló ládakupacot kezdi vizsgálni. A mérete ugyan megváltozott mióta nem látta, de attól még annak kell lennie. – Nézd csak! Ott volt! – a méretbeli változással nem törődve mutat pontosan arra a térbeli helyre, ahol anno, még a repülő pályafutása előtt pihent az a bizonyos tárgy. Még olyan apró-cseprő dolgok sem foglalkoztatják a nagyobb surranót, hogy a megnevezésre kerülő térbeli ponthalmazon, mely a ládát lenne hivatott szimbolizálni, most nem található más, csupán sós tengeri levegő.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emerald

avatar

Hozzászólások száma : 19

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2013-01-11, 4:22 pm

Végül mégiscsak felülkerekedett a kis surranón a kíváncsisága és elindult nagyobbik fajtársával vissza kikötőhöz. Ám a hajó már nem volt a helyén. Méterekkel a tengeren volt már. Emerald körülnézett a tárgyat keresve, ám kutató pillantása nem ért célba. Egy kis csalódottság lett úrrá rajta, ám elhatározta, hogy ezt nem hagyja annyiban. Már látta valahol azt a tárgyat, most nem fogja hagyni, hogy csak úgy hátat fordítson neki. Lénye egyik felét ette a kíváncsiság, viszont volt egy olyan fele, amely felismerte a veszélyt és azt suttogta, hogy ne kísértse a sorsot. Töprengett egy-két percig aztán döntésre jutott. Kalandra fel! Dorpie bizonyára már sejtette, hogy nincs minden rendben kisebbik társával, ám nem mondta ki. Lehet, hogy ez a lehetőség soha többet nem jön már el és Emerald tudta, hogy az elszalasztott alakalom egyike a soha vissza nem térő alkalmaknak. Mert ilyen az élet. Ám később nem akarta megbánni azt, hogy most nyugton maradt. Szinte még el sem gondolkodott társa megbízhatóságáról mikor kicsusszant a száján a mondat:
- Én utána megyek. Velem jössz?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cloud Revan's

avatar

Hozzászólások száma : 440
Életkor : 24
Munkahely : Gyalogság/Al'Eron Ryden tanítványa

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2013-01-14, 1:31 pm

Aldo Barras írta:
*A vízbe érve nem tétovázott sokáig, előrántotta kardját és a férfit kereste, de az első pillanatokban még nem nagyon látott semmi a szemében jutó vízmennyiségtől. Végül is tisztulni kezdett a kép és feltűnt neki a vízből kievickélni próbáló alak.*
- Na, most megvagy! Megállj csak!
*Megindult felé úgy csuromvizesen, feltartott karddal, hogy, amint a közelébe ér, lesújthasson rá, de egy pillanatban, mikor már épp beérte volna, elvesztette lába alól a talajt, vagy talán megcsúszhatott, de a lényeg, hogy feje másodszorra is a víz alá került. Szinte most is ugyanolyan gyorsan talpra állt, de kardja már nem volt a kezében, lesüllyedhetett az iszapba. Keresnie meg nem egészen alkalmas most, puszta kézzel is simán el tudja intézni a fickót, azaz eltudná, de valamiért már nem akarja. Mióta beleesett a vízbe, mintha tisztulni kezdtek volna a gondolatai. Dühe és indulatai is elcsitulni látszottak.*
- Hé! Nem esett bajod?
*Tette fel a kérdést, bár maga sem tudta, hogy miért érdeklődik a másiknak az egészségi állapota felől.*

//Küldi//

*Eszelősen próbál menekülni a mágus elöl, mert ha nem az akkor megeszi a nem létező kalapját. Szóval eszelős iramban és olyan hanyagul is veszi a tempót gyorsabbra, menekülőre. Egyszer, létszer el is esik, újra a víz alá merülve, de szinte azonnal fel is pattan, mintha meg csípték volna, és meredten bámulva a fehér hajút hátrál el tőle. Nem érdekes, hogy most kedvesen szól hozzá, hiszen eddig is csak alakoskodott. Nagy nehezen feltornázza magát a mollóra, majd a kardján tartva jobb kezét oldalazik el a piros köpenyes mellett.*
- Ne közelítsen. Maga egy közveszélyes ember, deee, ....és én egy katona vagyok. Letartóztathatnám. Ha, ha még egyszer meglátom, ....hogy, hogy valamit csinál. Olyasmit, amit nem szabad, akkor felelni fog a tetteiért. Dee, de most vissza kell mennem az őrhelyemre.
*Hangja remegő volt, és félelemmel teli. Még nem találkozott igazi mágussal, és az erő amit birtokolt amaz, őellenében, rémisztő volt. Így hát a kis mondókája után már itt sem volt.*


//Köszi, érdekes volt, és ezer bocsánat, hogy nem tudtam írni Sad //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dropie Dan

avatar

Hozzászólások száma : 103
Életkor : 23

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2013-01-22, 5:15 pm

// Surranókaland //

Apró növésű kalandorunk szavai alig hagyják el lepénylesőjét, mikor a hajóról hangos kürtszó zengi be az egész kikötőt. Hőseink, talán nem is értik mire ez a hangzavar, ez esetben sajnálhatják is, mivel mire feleszmélhetnének, a pallót már fel is húzták a hajóra, ami szinte azonnal el is indul a kikötőből kifelé. Egyenesen a nyílt tengerre.
A nagyobbik surranó csak értetlenül nézi a még mindig ott maradt ládahalmot, mikor társa megszólal.
- Én utána megyek. Velem jössz? – több se kell a nagyobbiknak. Máris érzi, ez érdekesen fog alakulni. Éppen ezért ennek megfelelő, vidám arckifejezéssel kezd bele válaszába.
- Meghiszem azt! – hangulata csak még inkább a tetőfokára hág, ahogy tudatosul benne, még egyszer sem járt a nyílt tengeren, pedig annyi érdekes dolgot lehet hallani a nagy kékségen történő dolgokról. Melyik surranó ne élne egy ilyen lehetőséggel?
Most talán azt kérdezhetitek, mégis hogy gondolhatja ez a két teremtés, hogy követhetnek egy hajót? Fajának nagyobb növésű képviselőjében is felmerül ez a nem túl hosszú, de annál lényegesebb kérdés. Mégis sokunkkal ellentétben neki szinte azonnal válasz is kerekedik a kérdésre. Hát mi mással, hajóval.
Már csupán egy hasonlóan most induló hajót kell keresniük.
- Akkor mire várunk? – érkezik is tőle a költői kérdés, de már folytatja is, megválaszolva saját kérdését. Egy kellően triviális válasszal - Találjunk egy hajót! Gyere! – Kezével int is a kis surranónak, hogy minél hamarabb induljanak neki a keresésnek, hiszen épp elég nagy a birodalom legnagyobb és legforgalmasabb kikötője. Akad itt bőven hajó amiből válogatni lehet, már csak arra kell rájönniük, melyik is az, amelyik induláshoz készülődik.
Ha Emerald is elindul, akkor igen hamar maguk mögött hagynak egy, majd még egy, s megint egy hajót, miközben semmi jele az indulásnak, hiszen még lefele hordják az árukat, kivéve az egyiknél. Ott olyan haláli nyugalommal nem történik semmi, hogy a nagyobbik surranó fejében még az is felmerül, esetleg egy szellemhajóval van dolguk. Enyhe kísértést is érez, hogy felnézzen rá, s ha egyedül lenne talán még meg is tenné, de most a közelben látható fajtársának képe gyorsan visszarántja mostani feladatukhoz.
Még időben. Ugyanis nem sokkal ezt követően, egy ismerős kürtszó üti meg a fülét.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aldo Barras
Vörösköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 395
Életkor : 128
Munkahely : Vándor

Character sheet
Nép: Külhoniak
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2013-01-22, 10:54 pm

//Küldi//
*Értetlenül nézi, ahogy a fickó egyre távolodik tőle, mindenfélét össze-vissza hajtogatva, neki meg még esélye sincs megmagyarázni semmit, mert mire kikászálódik a vízből és szóhoz jutna, az illetőnek nyoma sincs.*
-Fura egy figura, meg kell hagyni.
*Már éppen indulni akar vissza a város fele, amikor egyszerre megtorpan és mozdulatlanul kezd meredni a semmibe. Hirtelen világos lett számára minden.*
~Glorien, hiszen ő Evolyranon van...~
*Otthagyta azután a beszélgetés után. Ezen a helyen meg már nem először jár. Legutóbb valóban azért volt itt, mert kereste eltűnt szerelmét, de azóta sok minden megváltozott. Most felejteni jött. És szemmel láthatóan sikerült is. De hol veszíthette el ennyire az eszét, hogy ne is emlékezzen ezekre a dolgokra, sőt még össze is keverte egy szerencsétlen lánnyal élete szerelmét. Vajon ennyire hiányozhat neki? Vagy útközben kapott el valamilyen betegséget?
De most már mit is számít, a lényeg, hogy túl van rajta és lehetőleg az elfen is.
Aztán bevillan Lysanor képe...*
~Hú, mikor is láttam őt utoljára? Akkor még épp Glorien felkutatásán igyekeztem. Neki meg azt mondtam, hogy tíz nap múlva találkozunk a partnál. Több, mint egy is van már annak.
Biztosan megfeledkezett már rólam és talán kapott híreket Glorien felől is, amelyek csillapítják aggodalmát. De mi közöm is már hozzájuk. Azért jöttem el Evolyranról, hogy újra kezdjem, vissza térjek a régi független életemhez és azt tegyek, amit akarjak, következményekkel nem számolva, ahelyett, hogy másokért aggódjak!
Na lássuk csak, mi vár ezen a szigeten rám!~

//Köszönöm a játékot!
Küldi befejezve, őrült mágus szerepe letudva.
Előtörténet folyamatban//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emerald

avatar

Hozzászólások száma : 19

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2013-01-24, 9:16 am

Emerald rábólint és a két kis surranó, illetve a nagyobb és a kisebb surranó teljese természetességgel fölmegy a hajóra. Hiszen, ha úgyis elmegy miért ne vihetné el őket? Biztosan szívesen segítenek. Legalább is ez járt a kis surranó fejében. Emerald nem bírta elterelni gondolatait a kerek tárgyról és arról, hogy meg akarja szerezni, bármi áron. Ekkor magában a kapzsiság érzését vélte fölfedezni, de jelenleg nem érdekelte más csak hogy megtudja, honnan ismerős az a bizonyos tárgy,a mit legutoljára az égszínen repülni látott, illetve egy porba rajzolt skiccben is a tárgyat ismerte fel. Dorpie valahogyan minden alkalommal gyorsabb nála, ezért neki már megint kocognia kell, hogy utolérje fajának nagyobbik képviselőjét. Már csak az a kérdés, hogy hogyan fognak észrevétlenül fönn maradni a hajón, amíg az utol nem éri a másikat. Felérvén a pallón, a két surranó a hajó belseje felé vette az irányt, a rakodó tér felé, ahol valószínűleg és remélhetőleg csak a ládák lesznek az utastársaik. Emerald elvesztette szem elől társát a ládák és mindenféle kötelek, szövetek és áruk hálójában. Ám nem kerítette hatalmába a pánik, mert pár pillanat múlva újra megpillantotta a nagy surranót, aki minden bizonnyal azt hitte, hogy társa mellette van, ám nehéz volt lépést tartani a kis surranó számára.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Balál Tangeran
Szürkeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 646
Életkor : 44
Munkahely : Szabadúszó

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2013-02-11, 6:43 pm

// Aldo Barras, Időntúli//

Balál keresett, és talált. A legjobb hajókötelet sikerül céljaihoz megszerezni. Feltekerte és hanyagul keresztbe dobta széles vállán. Fújt egyet, ki kellett engednie a feszkót.
A gyomrára ment már ez a tömeg, az áporodott szagok, a fekália pedig a part közelében különösen illatozott. Sejtései szerint pont a kikötő közelében eresztették le a csatornák tartalmát a tengerbe. Feszélyezte, és idegesítette az egész Főváros. De ha már itt ragadt pár napra, kéretlen társával, akiért felelősséget vállalt, gondolta beszerez a csapdáihoz néhány elmaradhatatlan eszközt. Még egyszer meghúzkodta a vállán a kötelet. ~ Kiváló, örülni fognak a NagyMancsok~ más helyzetben elvigyorodott volna, honnan is jutott eszébe ez a szó, hiszen gyerekként nevezte így az erdő nagy vadait, most azonban egy halvány mosolyt sem bírt kicsikarni magából.
Éppen egy hatalmas kereskedőhajó matrózai rögzítették a hajót, és tolták partra a pallókat, amitől hatalmas volt a torlódás. Felbolydult minden. Utcalányok szaladtak, kivillantva a vállaikat, gyerekek, tolvajok özönlötték el a rakpartnak ezt a szakaszát. Teherhordók, és szekerek gyűltek össze, és a mivel a hajó néhány utast is hozott Valianba, a környék kocsmárosai, és fogadósai kikiáltókat szalajtottak oda, akik fennhangon hirdették a legjobb szállást, és a legízletesebb ételeket, de főleg, hogy a legjutányosabban éppen náluk találod mindezt.
Balálnak megfordult a fejében, hogy korán van még, és a hölgye lepihent, estig biztosan nem ébred fel, vállalhatna valami alkalmi munkát addig. Majd rögtön elvetette, neheze viselte ezt a mocskos környezetet, a zsivaj pedig annyira az agyára szállt, hogy egy 7 éves forma, maszatos kölyköt úgy teremtett le, mikor az meglökte a tömegben, hogy azt hitte a fiú menten bepisil ijedtében.
Köpött egyet a foltos kőre, és elkezdett a parttól távolodni. Faképnél hagyta a dermedt gyereket. Lökdösődve haladt, szinte araszolnia kellett. Életében nem volt még hasonló helyzetben. Nem csak rosszul érezte magát, de kezdett piszkosul dühös lenni, és még csak nem is jutott távolabb 9-10 lábnál a parttól. Történnie kell valaminek, mert még felöklel valakit mérgében. Kellett neki ide jönni.. Még hogy munka... ha egy fillérje sem lenne, akkor se maradna egy perccel sem tovább itt, mint muszáj. Nem tudna eleget kínálni számára senki.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aldo Barras
Vörösköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 395
Életkor : 128
Munkahely : Vándor

Character sheet
Nép: Külhoniak
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2013-02-11, 7:26 pm

*Még mindig a parton sétált. Azután az incidens után a katonával -Clouddal, vagy kivel- próbálta összeszedni gondolatait, hogy mi üthetett bele, miért támadott rá, és miért hitte azt arról az idegen lányról, kit halálra ijesztett, hogy ő egykori…hmm, egykori, inkább csak nemrégi szerelme. Addig már eljutott, hogy biztosan rosszat ehetett, vagy megártott neki valami az itteni környezetből, mivel még a három nappal ezelőtti idejövetelére emlékszik. Arra is, hogy egy fogadóban kivett egy szobát pár napra, de aztán, hogy az utóbbi két napban mi volt vele…mintha csak a régi Aldo lett volna, ki örökké keresi szerelmét, mert az élet viszontagságai újra és újra elválasztották egymástól. Na, de nem! Ő nem az a régi, szenvedő Aldo akart lenni, megunta már, hiszen azért jött el Evolyranról, azért váltak el közös megegyezéssel ő és Glorien. Vissza akarta kapni életét, viszont a még régebbit, mielőtt még ismerte Glorient. Azok voltak ám a szép idők. Nem törött össze a szíve periódikusan minden egyes alkalomkor, ahányszor elszakadtak egymástól, nem foglalta le gondolatait az elf, mivel nem ismerték még egymást. Igaz, voltak egyéb gondjai, de mintha boldog lett volna akkor, vagy mégsem? Ezt akarja megtudni most! Milyen volt az élet nélküle. Hadd ébredjen fel a vakmerő, tetteinek következményeitől nem rettegő, bár ellenségekkel körülvett Aldo Barras!
Annyira belemélyedt gondolataiba, hogy észre sem vette, hogy a parton így felgyűlt a tömeg. A nagy zsivaj végül csak visszahozta őt a való világba, de akkor már szinte a gyülekezet közepében volt.*
~Jobb, lesz ha lépek innen. Semmi vágyam ezek közé még jobban bekeveredni.~
*Nem kedvesen félre taszigálva az embereket az útjából, el is indult kifele, de nem tett pár lépést és oldalról egy nála még gyorsabban igyekvő személy vágódott neki, mit sem törődve másokkal…azaz, hogy vele. Mégis mit képzel az ilyen? Aldo pillanatnyi gondolkodás nélkül kapta el a másik gallérját és másik kezét ökölbe szorítva emelte meg.*
~Kíváncsi vagyok kitudok-e hozni ebből egy tömegverekedést..~
*Egy pillanatra egymás szemeibe tekintettek, ő és a szürke köpenyes férfi. Aztán Aldo mély lélegzetet vett és…~á, hagyjuk, nem éri meg~ ellökte magától az idegent. Mit sem törődve vele, próbált továbbra is kipréselődni a tömegből.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Balál Tangeran
Szürkeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 646
Életkor : 44
Munkahely : Szabadúszó

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2013-02-11, 9:47 pm

Tehetetlen harag fojtogatta. A fogadóban pihenő sebesült szépség hiába titkolta, tartott valamitől, vagyis inkább valakitől. A nemes hölgy miatt, mióta találkoztak, kerülte Tangeran a feltűnést. Most is csak azért nem teleportált, nehogy a hölgyet üldözők felfigyeljenek rá.
Még mindig ez a tömeg, és zaj. Óhatatlanul nekilökték valakinek. Na ebből elég! Nyitná is a száját, valami méltóságán aluli keresetlent kiáltani a tovahaladó felé, mert nem hitte el, hogy ekkora lakli, vállas férfit nem látott a szemétől, amikor a másik oldalról egy erős marok ragadja meg , mint valami zsákot, és taszít rajta egyet, s már az orra elé is villantja nem épp kisded öklét. Összeakaszkodik a tekintetük, mint a bikáé, meg a kardfogú oroszlané a déli pusztán. Épp csak azt nem lehet tudni e pillanatban, hogy melyikük melyik. Aztán a fickó szemében kihuny a tűz. Elengedi a vadászt, és annak legnagyobb döbbenetére tovább sétál.
Balálnak leesik az álla. Orrlukai kitágulnak, szája pengévé húzódik egy torz fintorba, szeme résnyire szűkül. Abban a minutában lapátra emlékeztető keze hátulról beleváj az izmos vállba, mint egy karom . Jól megszorítja a beton izmokat. Hátrarántja a férfit, és ugyanezzel a mozdulattal megpörditi, hogy ha sikerül, szemtől szembe álljanak egymással.
- Mit képzel?! Ha táncleckét akar, kérjen meg szépen! Jegyezzen be a tánc rendjébe - sziszegi gyilkos indulattal a metszett élű, fagyos arcba, közvetlen az orra elé hajolva. Rég érzett már ilyen heves indulatot, de most valahogy képtelen uralkodni magán.
-Vagy legyen férfi! Előlem so-ha-töb-bé-ne-búj-jon-el! Megértette?! Nézzen szépen a szemembe! Most pedig tanulja meg a lépéseket a mestertől!
Nyirkos jobbja még a másik vállán. Baljának nyitott tenyere élével ha hagyta, úgy vágta pofon, hogy egy lépést hátrált tőlük a fojtó tömeg.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aldo Barras
Vörösköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 395
Életkor : 128
Munkahely : Vándor

Character sheet
Nép: Külhoniak
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2013-02-12, 5:40 pm

*Nem is kicsit lepődött meg, amikor vállán érezni véli egy másik ember kezét.*
~ Mi a fene? Van, aki igazán szeretne kapni egyet az öklömből?~
*Mire a másik hátraperdíti, kezei újra ökölbe szorulnak, s még egy pillanatra látni véli, hogy ugyanaz a szürke köpenyes alak, akit az előbb szinte megütött. Az idegen megfeszült izmokkal állva előtte szól pár szót, aztán elcsattan az első pofon. Aldo meg sem próbál elhajolni előle, talán nem hitte, hogy a fickó valóban ennyire kívánja az ispotályi kaját, vagy talán éppen azt akarta, hogy kapjon egyet, hadd legyen oka nekirontani. Bár megérezte a pofont, de azért a tömeg a helyett, csak a szenvedő alanyunk tett éppen egy kisebb lépést hátra. Nyugodtan, szinte idegesítő lassúsággal szája széléhez emelte kezét és éppen csak rátapintott az ütés helyére, hogy vérzik-e. Negatív. Csupán arca égett még kissé, de ahhoz képest, hogy szemében most már milyen lángok gyúltak, semmiség volt.*
- Hogy elbújni? Előled? *tegezte le gondolkodás nélkül a másikat*
- Inkább megtanítalak táncolni, mert eme lépésed, akár egy kislányé.
*Hergelte a vele szemben állót.*
-Nos, akkor kezdjünk is neki, kislány!
*Még be sem fejezte mondatát, ugrott is a másik torkának, már nem éppen szó szerint, de az ütés, amelyet bevinni kívánt, a szürke állkapcsa fele vette irányát. Kérdés az, hogy célt ér-e, és ha igen, mekkora kárt tudott vele okozni.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Balál Tangeran
Szürkeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 646
Életkor : 44
Munkahely : Szabadúszó

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2013-02-12, 8:55 pm

Balál szenvtelen arccal állt bele az ütésbe. Kezdett felsejteni elborult agyában, hogy felelőtlenséget csinál. Perceken belül akkora feltűnést keltenek ezzel a boszorkányok vörös mágiájának a bűzét árasztó idegennel, hogy ide özönlenek a rendfenntartó erők, és csak bízhat abban, hogy a hölgye 'jó' ismerősei nem sétafikálnak errefelé. Remélte, nem lesz ebből tömegverekedés... A bunyót azonban akarta most már, felforrt a vére. Ez a pofátlan fickó megérdemelte, hogy felhergelje, a fájdalom majd enyhít a belső feszültségén. Nem is sejti ez a kis...kis...izé, hogy mekkorát segít rajta ezzel.
- Te...NYIKHAJ!- köpte ki a szót. Az ököl az álla felé száll, míg ő terpeszbe helyezkedve megtámaszkodik. Úgy tűnik, belehelyezkedett a csapásba, amaz talán biztos is benne, hiszen látszik a vadászon, bunyót akar. Az utolsó pillanatban azonban macska-fürgeséggel kicsit jobbra elhajol, épp csak hogy bal arcán csússzon meg s ezzel enyhüljön a zúzás mértéke. Egyidejűleg ezzel a lendülettel ügyes baljával ő viszont beakaszt egy horgot balról, alulról. Ha a másik jobbal ütött éppen, akkor ez így szinte kivédhetetlen.
Bekapta az állkapocscsont felett az ütést a vadász, amitől megkondult a füle. Megrázta a fejét, s arrébb szökkent vagyis inkább tántorodott. Azok a kemény izmok bizony közelharcra temettek. Figyelte a vörösköpenyes reakcióját a bal horogra. Józanság lett úrrá felette. A hatalmat azonban még a férfi gyakorolta benne, akinek csorbát kellett küszöbölnie a becsületén. Úgy látta, hogy az idegen is verekedésen gondolkodik, különben már előkerült volna kézifegyver, vagy varázslat. Eddig egész jó! Pedig ellenfele ereje az ő jól megtermett fizikuma ellen, olyan, mint egy gyapjas bölényé, a gepárddal szemben. Csakhogy a gepárd fürgébb...
Vállával nekiütközött egy rossz arcú elfnek, aki egy mögötte álló matrózt jól gyomorszájon könyökölt.
- Na, mi lesz, Hófehérke? Ütni is fogsz? Vagy csak simogatsz, mint a barátnőd?- egyenesedett fel Balál visszarendezve saját állkapcsát. A fehér üstökű szemébe meredt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aldo Barras
Vörösköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 395
Életkor : 128
Munkahely : Vándor

Character sheet
Nép: Külhoniak
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2013-02-17, 2:02 pm

*Jobbjával meg is "simogatta" a nagyszájú szürke állát, bár nem ott, ahol szerette volna és nem is akkor erővel, mint amekkorával nekiindult, de ez még nem is lett volna baj. Csak a másik rögtön készült már egy válasz ütéssel, amire Aldo éppoly hirtelen nem is számított, szóval bekapta a horgot balról. Nézett is egy nagyot. Ahhoz képest, hogy a legelején ő szeretett volna verekedni, aztán mégis csak lenyugodott, eléggé kapja agyba-főbe az ütéseket. Bírni bírja, nem kétséges, de ha verekedő partnere továbbra is ilyen fürgén hárít és osztja az ütéseket, ki tudja meddig eltarthat ez az egész? Ebben a halszagú tömegben meg, ahol össze-vissza lökdösődnek nem kellemes még ráadásnak kapni az ütéseket a fejére. Csak egyszer tudná a kezei ügyébe keríteni a kis cselest, rögtön tekerne egyet a nyakán. Elvégre mikor neki jött ez az önmagát megsértettnek érzett, a kis büszkeségéért ugrándozó ürge egyből azt gondolta, hogy egy, maximum két ütéssel lerendezi. De itt forgolódni össze-vissza, remélve, hogy a következő ütés betalál...hát...kész időpocsékolás. Az idő meg pénz. S mivel ez a szemtelen idegen rabolja az idejét, hát ő meg lenyúlja az erszényét, s aztán továbbáll. Döntötte el magában mindeközben, hogy már valami hasznot is húzzon az egészből. Mert ha a keze ügyébe is kerülne valahogy, nyilvánosan, ennyi ember előtt csak nem pofozhatja ki belőle a lelket, előbb-utóbb valakik szétválasztanák. S ha netán sikerülne is hamar végezni vele végérvényesen, akkor is, itt ez a sok szemtanú. Nem tudni, hogy ki látta és ki nem, sorra le kéne vadássza az egészet, ami ha így belegondolunk, jó móka lenne, de most valahogy nincs kedve hozzá, hogy így betáblázza a naptárát.
De ideje lépni valamit, hadd rugózzon még egy néhányat az ellenfél. Szemeiben ugyanazzal a tűzzel ront neki a mágusnak, ahogy elérné, azonban valami öngyilkosjelölt épp kettejük között próbál elhaladni nem figyelve az előzményekre, és hogy itt egy verekedés zajlik. Kap is egyet halántékára az arra tévedt áldozat, de még mielőtt kidőlne, Aldo úgy löki félre az útból, mint egy zsák szalmát. Hogy aztán a földre zuhant-e, vagy valaki elkapta, már nem érdekes. Rossz időben volt, rossz helyen, ennyi. De most jöjjön a főfogás. Mikor végre szeme elé kerül újra a szürkeköpenyes, öklét meglódítva készül az ütésre, de a másik már résen lehetett mindeközben, s miután Aldo elintézte az útban álló embert, könnyen lecsaphatott a vörösköpenyesre. Nem túlzunk, de Aldo számított is rá, sőt már várta, hogy megüsse a másik, hadd rogyjon földre az ütéstől, most eltekintve attól, hogy mekkora volt valójában az ütés ereje. A lényeg, hogy amikor már lent volt, egész véletlenül megkapaszkodott egy rövid időre a szürke övében és egy kis erszényt leoldott onnan egy szempillantás alatt, még mielőtt a mágus arrébb léphetett volna.
Most már csak fel kell állni féltérdről és belevegyülni a tömegbe, előtte még jó lenne egyet lökni a másikon, de ha sokat ugra-bugrál megint, akkor nem fogja az időt vele tölteni.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Balál Tangeran
Szürkeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 646
Életkor : 44
Munkahely : Szabadúszó

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2013-02-17, 5:47 pm

Most már kicsit sok az inzultusból. Eléggé elnyúlott a dolog, közte, meg a vörösköpenyes között, és végre igazán vissza vonulót fújna, hogy a nemes hölgyét ápolgassa a fogadóban. Ráadásul ez a piszok még a járókelőket is egyeli, mint a répát. Hihetetlen, milyen alakok szaladgálnak ebben a városban. Ez egy fertő! Ez meg egy haramia! Ideje móresre tanítania. Mire a kellemetlen fráter ártatlan áldozata a földre omlik, és a fehér hajú emeli a kezét, Balál se rest, már le is csap rá. Szó szerint, ugyanis úgy vágja fejbe, hogy az egyszerűen összecsuklik, és Balál hatalmas lábfeje elé rogy. Előbb kell felkelnie, ha Balál Tangerannal akar szembe szegülni. Ahhoz a Hyarmenya-dzsungel minden lakója is kevés lenne.
Pár elnyúlott pillanat kell, míg összekapja a gondolatait. Pont elég, amit Hófehér féltérden tölt előtte. Talán már meg is bánta a fickó, hogy éppen vele kezdett.
Vagy lehet, hogy nem?
Enyhe megvetéssel néz le a világosbarna szemekbe, amikből még mindig süt a harag.
- Segítsek felállni, vagy menni fog egyedül?- A metsző gúny elmaradhatatlanul hagyja el a száját. Nem hiszi, hogy akkorát sikerült adnia, hogy így elgyengült a fickó, de tény, hogy ami erejéből tellett, beleadott apait-anyait az ütéseibe. Ahogy azonban ő érezte, és valószínűleg ez a valóság, a másik egy izomkolosszus hozzá képest. Ezért kicsit szemet szúr, mit fetreng térden előtte a férfi.- Elég lesz, nem kell szerelmet vallanod, ember! Csak egyet jegyezz meg, ne kezdj készületlenül Balál Tangerannal soha többé!
A balját nyújtja, hogy ha a másiknak szüksége van rá, bele kapaszkodhasson, míg feláll. Nem lovagias gesztus ez, Balálnak semmi ilyenforma előképzettsége sincs. Egyszerűen csak esze ágában sincs a földön hagyni bárkit is, ha mégoly ritka unszimpatikus ellenfél is, mint ez a vörösköpenyes itt. A vadász ezzel, hogy az földre került, egyszerre lezártnak is tekinti a bunyót. Nem sejti, hogy megrövidítették valamivel.
A másiknak meg arról nincs sejtelme sem, hogy a kis erszényben mi van. Ha végre odébb áll majd, akkor Balálnak lesz talán ideje végigtapogatni alaposan meggyötört testét, és ráeszmélni, hogy az egyik erszénye hiányzik az övéről. Az, amiben egy zöld, vagy egy szürkeköpenyes kincset találhat, de egy vörös semmiképp, mivel a növényi mágiáknak nem szakértője. A peratuja virág apró ezüst fényű szirmai, melyeket Balál a dzsungel mélyéről hozott, hogy egyfajta életmentő gyógyításra használja, hozzá nem értő szemében ezüst ragyogásukkal szépek ugyan, de értéktelenek. Ha pergő darnákat szeretne szerezni a tolvaj, ahhoz Balálnál gazdagabb hízott falatot kell találnia. Az erszény rossz kézbe kerülése bizonyára dühíteni fogja mindkettőjüket, tolvajt, és áldozatot egyaránt.
Balál az idegen felé nyújtott baljával várja, hogy mit akar a másik. Fogalma sincs, hogy valóban befejeződik-e itt a történet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dropie Dan

avatar

Hozzászólások száma : 103
Életkor : 23

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2013-02-22, 12:29 am

// Surranókaland //

Sokan azt gondolhatnák, hogy egy hajóra nem is olyan egyszerű az észrevétlen feljutás, mégis ki kell ábrándítanom azokat, akik ezt így gondolják, hiszen még a hajó főbejáratának számító rámpán is olyan egyszerű a bejutás, mintha csak a hátsó bejárat lenne, ha az emberek, azaz most a surranóknak, adott hozzá két nagyon is fontos feltétel. Az egyik egy, a legénység figyelmét alaposan lekötő esemény, míg a másik nem más, mint egy jó nagy adag szerencse, hogy senki se pillantson a szóban forgó irány felé. Na már most hőseinknek ez a két alapvető dolog mind megadatik, köszönhetően egy rakoncátlankodó ládásnak, mely kellő figyelmet követel a legénység tagjaitól, míg a két alacsony növésű élőlény sikeresen leoson a fedélközbe. Onnan már egyenes út vezet, na persze ha előtte a megfelelő mennyiségű alkoholt elfogyasztotta az illető, akkor biztosan egyenesnek tűnhet, egészen a rakodótérig.
Nem tudom közületek hányan jártak már egy hajó rakterében, meg kell hogy mondjam, még én sem, mindenesetre igazán labirintusszerű hatást nyújthat az a sok láda, hordó és egyéb tároló ami ott lehetett, de nem is ez az ami igazán felkelti nagyobbik surranónk érdeklődését, hanem az ezekben fellelhető dolgok. Ámbár nem holmi vandál ő, hogy csak úgy feltörje a dolgokat, már ha meg van rá az esély, hogy esetleg nyitottat is találhat még. Így hát lépteit megszaporázva keres a célnak megfelelő tárolót. Egyszer jobb, majd ballra, amit egy újabb jobb kanyar követ és már ő maga sem tudja, hogy pontosan merről is indult el, mégis szemei előtt ott áll a főnyeremény, egy apró repedés az egyik láda oldalán.
Szerintem egyesek már azt is kitalálták, hogy ez nem olyan dolog, ami elkerülné éles surranó szemeket, s egy szemvillanásnyi idő, még annyi sem kell, hogy jobb karját egy megfelelő bűvészmutatvány keretében el is tüntesse annak a bizonyos ládának a mélyére, hogy nagy koncentrálás közepette találjon valamit a ládában.
Gyötrelmes és még annál is nagyobb koncentrációt igénylő pillanatoknak kell eltelniük, mire egy újabb bravúr keretében ki nem szabadulnak az az apró kéz, ami már nem is tűnik olyan aprónak, kezében egy méretes almát szorongatva. Csupán ekkor indul fürkésző tekintette ismét a kisebbik surranó keresésére, aki idő közben sikeresen lemarad nagyobbik társához képest. Azonban még annyi időnek sem kell eltelnie, mire a nagyobbik fejében tudatosulna az a gondolat, hogy el kéne indulni megkeresni fiatalabb társát, az már meg is találja őt.
- Tessék! Fogd! – s már lendül is keze, benne a zamatos gyümölccsel, hogy rövid ívet leírva az út hosszabbik részét a levegőben megtéve remélhetőleg a kis surranó kezei között fejezze be, rövid repülő pályafutását. Mindenesettre addigra a nagyobbik keze már ismételten a láda mélyén történő kutatás után tér vissza saját környezetébe, de a korábbi tapasztalatoknak köszönhetően sokkalta gyorsabban.
- Igazán jól néznek ki! – osztja meg a másikkal, miközben ruhájában gyorsan meg is törli a gyümölcsöt, mielőtt egy ízletes harapás keretében meg nem ízlelné, hogy az ínycsiklandozó külső még csak meg sem közelíti a benne rejlő ízeket.
Nem is kell sokáig várni, hogy az almából már csak a csutkája maradjon meg, s egy pillanat múlva már annyi se.



//Bocsi a késésért, kiment a fejemből. //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emerald

avatar

Hozzászólások száma : 19

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2013-02-25, 9:15 pm

-Kösz. - Emerald csak ennyit bírt mondani, mert egyszer csak arra eszmélt, hogy egy levegőben repülő hatalmas alma után kap. Dorpietól származott a jól irányzott dobás és a kisebbik surranó egy íves mozdulattal el is kapta. Nem is gondolkodott el rajta, hogy honnan lehet a gyümölcs, hiszen egyértelmű volt, hogy az egyik össze-vissza dobált ládából. Az, hogy hogyan került Dorpiehoz, már legyen inkább titok. Ahhoz képest milyen nagy alma volt, elég hamar elfogyott és a kis surranó csak most döbbent rá, hogy mennyire éhes. Hogy mennyire? Nagyon. Nem csak a futástól, hanem attól is, hogy már egy egész napja nem evett semmit. Mikor látta, hogy a nagyobbik surranó kezéből is eltűnik a gyümölcs, leült a földre és körül nézett, vajon van-e más is a rakodótérben rajtuk kívül és ha igen, akkor látja-e őket, de senki nem volt lent. Kíváncsi pillantása végigpásztázta a ládákat és nagyon kíváncsi lett, hogy vajon mi lehet bennük, ám tudta, hogy nem nézhetik meg az összeset. Tekintete most Dorpie felé fordult.
-Itt maradunk? - kérdezte, ám maga sem tudta, hogy innen alulról hogyan fognak feljutni a másik hajóra, de azzal ráérünk még. Biztosan fel lehet menni észrevétlenül is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aldo Barras
Vörösköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 395
Életkor : 128
Munkahely : Vándor

Character sheet
Nép: Külhoniak
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2013-02-28, 6:09 pm

//Balál Tangeran//
*Egy laza mozdulattal félrelökte a másik kezét. Még hogy ő fogadja el ennek a semmiházinak a segítségét, különösképpen amikor nem is szorul rá? Nagyot lendíthetett az egóján a másiknak, azzal, hogy saját magát földre küldte. Most már szívesen lerázná eme irritáló társaságot, de a szája csak nem akar beállni és egy bizonyos ponton túl, már Aldonak annyira kezd elege lenni belőle, hogy úgy dönt, nem távozik, inkább péppé veri.*
- Balál...*ismétli meg gúnyos hangnemben a nevet, miközben felegyenesedik.
- Én is mondok egy nevet, de azt nem kell megjegyezzed, fölösleges lenne, arra a kevés időre, amíg még életben vagy.
*Igen, a harag még mindig ott lobogott szemében, de most már kezdett gyűlöletté robbanni. Nem látott már senkit és semmit maga körül, csak a célpontot. Akár csak egy tárgy, ami arra vár, hogy széttörjék apró, összeragaszthatatlan darabokra. Nem érdekelte már sem a másik lénye, sem a tömeg körülötte, törni, zúzni akart, következményekkel nem számolva.
Egyelőre nem került elő sem a tőr, sem semmi varázs, a puszta öklével akarta kipréselni az életet a mágusból, hadd szenvedjen hosszan, fájdalmasan. Aztán megindult felé. De nem úgy mint az előbb, most nem ereszti el, ha egyszer elkapja, s márpedig elkapja, mert testének fáradtsága most nem befolyásolja, képes lenne ütni a szürkeköpenyest egész
végkimerülésig. Hát rajta!
Első két alkalommal, amint a másik után nyúlt, az ügyesen kicsusszant kezei közül, sőt, még egy-két kisebb ütés is becsúszott megint, de amire Balál nem számíthatott, az ütések most nem, hogy megállították volna Aldot, még le sem lassították, mintha meg sem érezte volna őket. Így, amint újra közel jutott hozzá, és Balál már utat is indított a következő ütésének, Aldo kőerővel megragadta alkarját és csavart egyet rajta. Hogy ezzel mekkora fájdalmat okozhatott, nem is érdekelte, már célozta is be öklével a mágus képét és amekkorát csak tudott, lesújtott rá. Aztán még egyet, majd még egyet. Egészen addig, amíg a földre nem került a szürke. Utána elkezdte eszeveszetten rugódni, nem törődve a cipőjére fröccsenő vérmennyiséggel sem. Egy idő után lehajolt hozzá, egy pillanatra tekintete végigpásztázta a véres fejet, majd a fülébe súgta a nevét.
Aztán keze véletlenül rátévedt az illető nyakára és azon egyre csak szorosabbra fűződött.
Már-már közel volt a vég a földön fekvő számára, már Aldo is vélni érezte kezei közt a múló élet utolsó dobbanásait, de ekkor hirtelen, mintha a mennykő csapott volna bele, erős ütést érzett tarkóján, majd elsötétült minden előtte, s a vörösköpenyével elnyúlt a szürkeköpenyes teste mellett eszméletlenül.*

//Köszönöm a játékot!
Legközelebb nem úszod meg:)//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Balál Tangeran
Szürkeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 646
Életkor : 44
Munkahely : Szabadúszó

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2013-03-02, 8:12 am

Balál nem számított rá, hogy arrogánsan vissza utasítja a térdelő a segítő kezet, ahogyan arra sem, hogy elcsattan gyors egymás utánban néhány jól irányzott pofon az arcán, míg a másik feláll. Égett mindkét orcája rendesen. A következő jobbosok elől már észhez térve kitért, jobbra-balra, s körözve derékból, és néhány kéretlent teljes erőből bemosott Hófehérnek, de ez most már kevésnek bizonyult. Az ellenfél tekintete elsötétült, haragja elborult gyűlöletre váltott, szavai is erről árulkodtak.
Bekövetkezett, amitől a vadász tartott, a vörösköpenyes innentől beleadott apait, anyait az ütésekbe, és Balál megízlelte, hogy valójában majdnem kétszer erősebb nála a másik. Bele se mert gondolni, mi van, ha ugyanennyivel tapasztaltabb mágia használó is, és azt is előszedi. Most inkább úgy tűnt a két kezével kívánja a vérét ontani. Eljött a perc, ahonnan már nincs visszaút. Kicsúszott egy bal egyenesből a fickó, és két marokkal elkapta az ő bal alkarját. Akkorát csavart rajta, hogy a fájdalomtól Balál még balgán bele is mozdult, s így egyetlen rándulással kijött a vállából a karja. Csontja nem reccsent ketté, az éles fájdalom így is végigszaladt a kulcscsontján át a gerincoszlopán, s az ujjbegyétől a medencéjén át a feje búbjáig lebénította néhány percre. Most ő esett térdre, dermedtségében kivédhetetlenül szaporodtak rá az öklösök, csont a csonton csattant nem egyszer, máskor meg mindkettejükről lezúzódott a bőr a vérző húsig, ökölről, fejről egyaránt. Balál további védekezése erőtlen játéknak bizonyult.
A vörös is kapott azért rendesen, de nem vette fel, a feszültség hajtotta gyilkos indulattal... Talán ki akarta verni a vadászból a lelket, hogy holtan lássa. Kegyetlen, kínzó módját választotta a gyilkosságnak. Balál képtelen volt beleakaszkodni a karjába, vagy a lábába, őt nem turbózta fel a fájdalom. Hamarosan kifeküdt egy, az arca közepébe talált egyenestől, mert úgy tűnt, a tarkóján jön ki az orra. Könny homályosította el a látását, és a vér fanyar, sós íze marta, s telítette el a torkát. Nem érzett tovább semmi fájdalmat. Ami ezután érte, attól lehet, hogy jobb is így. Igaz, védekezni sem bírt tovább, pedig szeretett volna szabadulni, túl akarta élni. Karját gyengén emelte a rúgások és a feje közé, de kíméletlenül el lett söpörve, s az összes rúgás telibe talált. A vére fullasztotta, hörögve feküdt az oldalán összekuporodva, mint egy csecsemő. Akkor lehajolt hozzá a férfi, s a fülébe súgott valamit. A nevét: Aldo Barras.
Balál rájött, hogy megszűntek a hangok körülöttük. Mintha a tömeg is vele együtt kereste volna az elveszett lélegzetét. Erőszakkal kinyitotta bedagadt szemét. Egyiket sikerült is. Látta ahogy az eszeveszett ellenfele lassan, szinte rituális mozdulatokkal végigsimítja két tenyerével az arcát, elsimítva a hajat róla, összetapadtak a vértől, de nem érezte ezt sem, csak amikor az álla alatt rákulcsolódtak e vasmarkok az ő izmos nyakára. Amúgy is sújtotta a befelé utat törő vérmennyiség, levegőért kapott, és az ujjak és a nyaka közé próbálta préselni hatalmas kézfejét. A halálfélelem egy kevés új erőt adott, és sikerült az ujjait a torka elé bedugni, de nem volt képes sem eltávolítani a kezeket, sem pedig rájuk kulcsolódni. Nyomást érzett a gégéjén, köpni szeretett volna, már nem a vér kúszott lefelé a légcsövén, s a torkán, hanem a nyomás erősödött pillanatról pillanatra a gégefőn, kevés hiányzott, hogy szétroppantsa.
A férfi tekintetéből eltűnt minden érzelem, kiszámítottan, hidegen, részvét nélkül nézett rá. A vadász szeme kiguvadt, s elvesztette a kontaktust újra minden mással, ereje fogytán már nem bírt tovább küzdeni. Elernyedt, zsibbadtan feküdt, kinyúlva, amikor megszűnt a fojtás, és sípolva áramlott a levegő a torkába. Hosszan felköhögött, és vért köpött. Orrán, és száján is dőlt a vér, hirtelen minden tagját érezte, a kínok a csontjaiig hatoltak, de jóleső volt ez most, hihetetlen az ember élni akarása az utolsó lélegzetig.
Valahogy féloldalasan felült, kierőszakolta a szemét, és nézte az elterült fehér hajút maga mellett. Nehezen fogta fel, mi történhetett, valaki megelégelhette, hogy a földön fekvőt gyilkolássza, és biztosan leütötték. Nem volt kedve tovább várni, hogy kiderüljön, ki tehette, és meglátni, hogy a helyi katonaság jelen van e már. Sem ispotályba, sem dutyiba nem vágyott. Maga sem értette, hogy nem vett erőt magán, hogy mágiával cselezze ki ezt az őrültet, de tán' szerencse, hogy csökevény gondolataival még csökevényesebb varázslatot nem bénázott itt el, hogy amannak is eszébe jusson előszedni a varázstudását, és azzal végképp eltörölték volna egymást a fizikai világból. Most viszont kényszerűen körül sem nézve, még mindig kevésbé tiszta gondolatok között, egyszerűen teleportált a tömegből.
Pár utcával beljebb tette le őket a kis ereje. Igen, őket... merthogy a fickó félig meddig rajta feküdt, Tangeran meg észre sem vette. Felszívta az orrát, majd nem túl elegánsan kiköpött egy fél-alvadt vérfoszlányt a vörösre. Nem volt ereje káromkodni. Egyáltalán szinte semmire sem volt. Valahogy mégis lerázta magáról az alélt férfit, és arrébb vonszolta sajgó testét. Tudni sem akarta, hogy mire volna ő is képes, ha most hirtelen visszanyerné az erejét. Vajon nem verné-e cserébe ugyanúgy péppé ezt az eszméletlent, aki alig egy perce még a kínhalál kapujában táncoltatta őt? Borzalmas kényszerképzetét lerázta. Magától megriadva bámulta kínzóját, felhúzott lábakkal ülve.
Épp senki sem járt ezen a kis utcán, de várható, hogy felbukkan itt valaki. Erősen koncentrált, és a Piachoz, a Fogadó mellé teleportált, otthagyva a vörösmágust, akinek a neve sem rémlett. Ott nagy nehezen felállt, egy fiatal fiú kísérelt meg a segítségére lenni, de lerázta magáról a kezét. Odatántorgott a fogadó sarkához, és a bal vállával a falnak ugrott. Hatalmas reccsenéssel ugrott a helyére vissza a vállízülete. Öntudatlanul felordított. Ez volt az egyik utolsó tette. Még beteleportálta magát Silarona harmadik emeleti szobájába, és a bezárt ajtón belül egyszerűen összerogyott.

// Most mit mondjak? Hát én is köszi, ez cefet jól esett! Very Happy
Azért kétszer gondold meg, hogy a szemem elé kerülj az "életben", én is felfejlődök még hozzád! //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   

Vissza az elejére Go down
 
Birodalmi kikötő
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
11 / 14 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 10, 11, 12, 13, 14  Next
 Similar topics
-
» Kereskedelmi kikötő
» Kiképzőterepek
» Kikötőváros
» Kiképző terep
» Kiképzőterep

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Keleti szeglet :: Valian - A birodalom fővárosa-
Ugrás: