LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Homehttp://newagelaGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Birodalmi kikötő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 11, 12, 13, 14  Next
SzerzőÜzenet
Dropie Dan

avatar

Hozzászólások száma : 103
Életkor : 23

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2013-03-09, 10:08 pm

// Surranókaland //

Vidáman nézi végig, amint fajának alacsonyabb képviselőjének is igen hamar sikerül egy igen egyszerű bűvészmutatványt véghez vinnie, mármint a lédús gyümölcs eltávolítását. Majd pedig a kíváncsiságtól hajtva kezd bele a keresgélésbe. A nagyobbik surranót azonban túlzottan nem foglalkoztatja ez az apróság, sőt kimondottan hiányolja is, hogy egyetlen matróz sincs a közelben. Legalább választ tudnának adni arra az igen fontos kérdésre, mégis mikor fogják utolérni a másik hajót. Nem mintha túlzottan nagy fontosságot szentelne ennek az egyébként igen csak lényeges kérdésnek, de mégis jó tudni, hogy mennyi időt üthetnek el ezen a hajón.
- Itt maradunk? – nagyobbik surranó gyermeteg arcára ismét a vidámság költözik a röpke töprengés helyett.
- Igazad van! – kezd bele vidáman. – Még rengeteg ismeretlen van a hajón! – egy gyors szökkenés és máris, mint aki felhúzta magát, mozgásra készen várja az indulást. De csupán várja, mert ekkor hirtelen megtorpan, hogy fejét az előző láda felé irányítsa. – Nem kéne vinni még egy almát? – kérdését gyomrának hangorgiája is érzékelteti, arról nem is beszélve, hogy már csupán ama lédús finomság gondolatára is újból megindul szájában a túlzott nyáltermelés. Most szóljon, aki ilyen helyzetben nem próbálkozna meg ismét a szóban forgó láda tartalmának újbóli megkönnyebbítésével. Hát a nagyobbik surranó sem cselekszik másképpen. Nagynak egyáltalán nem mondható keze máris a kincsesbánya tartalmát kutatja, név szerint az almás ládát, s ha társa nem kíván csatlakozni hozzá, akkor csupán egyetlen alkalommal könnyíti meg ama kincsesbánya tartalmát. Az alábbi mondatokból mindenki számára látszódhat, hogy ellenkező válasz eseten legalább kétszer merül el vállig a fa tengerének is felfogható ládákban zsákmány után kutatva, mielőtt útra indulnának.
Csupán néhány lépés, ennyi jut a nagyobbik surranó részéül, kisebbik társa felé, mikor egyik pillanatról a másikra életre kíván kelni lába alatt az eddig viszonylagosan stabilitásról tanúbizonyságot tevő talaj, s a kezdeti meglepetést követően örömittas kacsázással közeledik bajtársa felé.
- Ez tök jó! Gyere velem! – s azzal máris elindul visszafele kacsázva, miközben próbálná tartani az egyenest. Persze a mozgó hajó és a tengeri hullámok egyvelege próbálja meghazudtolni a természet törvényeit és eltéríteni az egyenest az egyenes vonaltól. Természetesen hős surranónk ezt nem hagyja annyiban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emerald

avatar

Hozzászólások száma : 19

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2013-03-17, 9:13 pm

A kisebbik surranó elnevette magát, mindőn fajtársa igen érdekes mozgását figyelte. Ám derűjét csakhamar meglepetés váltotta fel, mivel a padló kicsúszott a lába alól, ő pedig egy kapálózó mozdulattal a földön találta magát. Ez viszont annyira viccesnek bizonyult, hogy nem állhatta meg nevetés nélkül. Magashangú nevetés tört fel tüdejéből a száján át. Emerald nagy nehezen próbál feltápászkodni és mikor végre sikerült megállnia, egy hirtelen mozdulattal, melyet jobb karjával végzett el, belekapaszkodott az almás ládába és azon támaszkodva igyekezett egyensúly helyzetet teremteni, várván, hogy Dorpie is nevetni kezdjen. A dülöngélés apadni kezdett és a kis surranó biztos lehetett benne, hogy a hajó elindult. Már nagyon várta, hogy utol érhessék a hajót, mivel eredetileg a kerek tárgy megtalálása végett kerekedett ama ötlet, hogy hajóra szálljanak. A kis surranó, azonban egyre jobban kezdett megfeledkezni erről az elhatározásról és inkább izgatta az a kaland amibe most keveredtek. A jókedvnek nem is vethet véget semmi. Kivéve egy izmos kezet, ami a kis surranó grabancát markolta. Emerald nem tudta, hogy mit kellene csinálnia meglátván az izmos matrózfiút, akinek, alapból gyermeki vonásai, mogorva ábrázatba ugrottak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dropie Dan

avatar

Hozzászólások száma : 103
Életkor : 23

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2013-03-27, 3:16 pm

Kellemes rekeszizomrángásából, melyet kisebbik fajtársának mutatványa váltott ki belőle, a hajó személyzetének egyik tagjának megjelenése próbál meg véget vetni. Persze tudhatjuk, hogy nem olyan egyszerű kényszeresen elfojtani a feltörő nevetést, hősünk mégis ezzel próbálkozik meg, több-kevesebb sikerrel.
- Láá-hmm-láttad! Nem egy tengeri surranó. – próbálja meg kinyögni kezdésnek, de ki tudja, hogy pontosan így sikerül e neki, majd levegőben lógó társához intézi szavait. – Legalább nem kell előkeríteni. Pont jókor jött. – széles vigyorra teszi meg azt az apró fejmozdulatot, ami azt jelenti, hogy ismételten a legényhez kíván szólni. – Megtennéd, hogy leteszed a barátomat?
- Mit kerestek a hajón? – a kedves surranó kérdésre annál kellemetlenebbül érkezik a visszakérdezés, de ez nem is zavartatja túlzottan a még talpon álló surranót, s mintha a világ legtermészetesebb dolgát kívánná elmondani, hát válaszol is.
- Segítséget. – magabiztosan húzza ki magát, hogy még morcos matrózunk is tudhassa, ő aztán az igazat mondja, és kétségbe ne merje vonni. – De tényleg letehetnéd Emeraldot. Mit szólnál, ha téged tartanánk úgy? – vált át szemrehányóbb hangra, amiért társa még mindig nem került közelebb a kissé még mindig imbolygó talajhoz.
- Ugye már elindultunk? – érkezik a következő kérdés nem is törődve a fiú reakciójával, mármint hogy idő közben letette a társát, vagy esetleg még mindig magaslati levegővételre kárhoztatja őt.
- Ööö. Igen. – válasza ennek ellenére tisztának és érthetőnek se igazán mondható, de legalább érkezik. Mégis, mint aki az imént nyerte meg a főnyereményt, a nagyobbik surranó úgy örülve fogadja a hírt.
- Nagyszerű, akkor hamarosan utol is érjük a másikat. Igaz? – ezt az egyértelműen költői kérdésnek szánt megnyilvánulást alig címzi erőteljes izomzattal megáldott matrózunknak, máris széles vigyorral fordul társához, függetlenül annak térbeli helyzetétől, hogy vele is megossza az általa is hallott információt. – Hallottad? Lassan át is szállhatunk a másikra!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emerald

avatar

Hozzászólások száma : 19

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2013-04-21, 4:17 pm

Emerald nagyon megörült mikor végre újra két lábbal állhatott a földön.
-Kösz. - mondta, bár hangjából hallatszott egy kis szemrehányás is. Most komolyan, miért emelgeti? - Én is meg tudtalak volna emelni, ha akarom. - mondta sértődötten és felnézett a nála két-három fejjel magasabb és sokkal izmosabb matrózra, aki majdnem elnevette magát, de tudta, hogy most komolynak kell lenni. A kis surranó meghallotta nagyobbik társa mondatát és elvigyorodott, tudta, hogy már nincsenek messze a céltól. Már égett a kíváncsiságtól, hogy mikor tudhatja meg a kerek tárgy mivoltát, de aztán eszébe jutott valami.
-És honnan fogjuk megtudni, hogy mikor kell? - nézett nagyobbik társára tanácstalanul, majd a matrózra, aki nem igazán tudta eldönteni, hogy mit tegyen. Két kis szerzet fellopózott a hajóra, ezt csak nem jelentheti ellenséges behatolásként. Mivel mindenki gondolkodóba esett, ő sem tett másként. Végül is nem megy olyan gyorsan egy hajó, hogy ne lehessen átszállni, mondjuk átugrani? Emerald tisztában volt a mérteivel és tudta, hogy nem tudna ekkorát ugrani, de azért megpróbálni lehet, nem? Most Dorpiera nézett és várta a válaszát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wyerre von Morhan
Barnaköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 226
Életkor : 24

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2013-08-06, 12:57 am

//Februári 4. küldetés - A segítség//

A nap aranyló fénye beborítja a víz felszínét, lassan beköszönt az éj sötét leple, s elfedi a csodás látványt. Elfeledteti a nem is oly rég történt küzdelmet a vadászokkal, kissé hiányzik is az érzés, amikor valamiért küzdeni kell, legyen akár az az életem is. A már lehorgonyzott hajók kopár fedélzete csendes, egyetlen legénysége az árbocra szállt sólyom, mely nemesen meredt az ég felé. Felcsillanó vörös szemeit még ily messziről is láttam, különös, de amíg nincs rá okom, pusztán elsiklok felette. Nem tagadom, előfordul, hogy érdekelnek a miértek, de ennek hátterében biztosan nem a természet áll.
Közeledő hajók kavarják fel a vízfelszínt, az egyik kitűnő két magas árboca messze túlszárnyalta a mellette haladó szárnyas vitorlást, minek fedélzetén cifra öltözetű emberek hangjukkal verték fel a csendet. A fregatt fehér vásznait már nem lengeti a szél, elég az áramlat, s lehorgonyzást követően a matrózok talpa alatt recseg a stég.
A szürke szárnyak egy pillanatra megtörték a fényt, a felbukkanó vértesek feje felett lebbent tova a fedélzetre. A lándzsákkal, s kardokkal felszerelkezett katonák egyértelművé tették, hogy egy hadihajóról van szó. Az elhaladó többségükben férfiak, méregetve haladtak el mellettem a város központja felé, vetek utánuk egy pillantást, aztán megfordulva akadályba ütközök...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wyerre von Morhan
Barnaköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 226
Életkor : 24

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2013-08-06, 1:05 am

//Februári 4. küldetés - A segítség//

Az apró gyermek hátrahőkölve tántorodik meg, a lendülettől a víz felé billent, ruhájánál fogva hozom vissza egyensúlyát. Zihálva néz körbe, szakadt öltözéke elárulja hovatartozását.
'- Engedj el kérlek, különben utolér! – Ruhájába markolt kezemmel közelebb húzom, kérdőn vizsgálom körbe a környéket, de semmi szokatlant nem vélek felfedezni. 
- Tán menekülsz valaki elől? – Mosolyogva mondom ki az egyértelműt, leginkább incselkedés gyanánt.
'- Ő nagyon gonosz, hagyj elmennem, téged is megbüntet, mert beszéltem veled! – A leánygyermek rám mért ütlegelése, no meg szavai felkeltették az érdeklődésem. Az eddiginél nagyobb vigyorral vágom őt pofon, hogy kissé észhez térítsem a feldúlt állapotából.
- Akkor megvárjuk, kíváncsi vagyok arra a büntetésre.Talán jő’ egy kis izgalom…
Árnyék suhant tova a lány ábrázatán, felnézve már láttam a tettest. A sólyom újból kőröket tett, szélsebesen vette meg az irányt egyenest felénk.
A gyermeket bal karommal fogtam oldalamhoz, hogy kardommal zavartalanul suhintsak a levegőbe az érkező láttán.
- Ő lenne az? – Nem merészkedett túlságosan közel hozzánk, tisztes távolból tette meg tőlünk szárnycsapásait.
’- Kicsi fiam! Már mindenütt kerestelek! – A hátam mögül felszólaló női hang irányába fordultam. Koszos, szakadt ruháiban hasonló volt a gyermekhez, szavai aggódással teltek, könnyei pedig őszintének tűntek. Az apró ember is befejezte szabadulásáért küzdő kapálózását, csak eltátott szájjal nézte a térdre rogyott asszonyt.
’- Gyere haza szépen kicsikém. – Könyörgő tekintetéből nekem is kijutott bőven, mire csak szemeim forgatása a válasz. Engedek a szorításból, a lány kiszabadulva lép egyet előre, s vacillálva néz rám aztán a kérlelő nőre.


A hozzászólást Wyerre von Morhan összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2013-08-06, 2:21 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wyerre von Morhan
Barnaköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 226
Életkor : 24

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2013-08-06, 1:16 am

//Februári 4. küldetés - A segítség//


~ Szép álca mi tagadás… - Egyet kell hogy értsek Mal’lyorral. Tökéletesen használja az illúziót, de rés van az álcán, a lefolyó könnyek alatt feltünedező más bőrszín felett nem siklok el.
~ Nyisd ki a szemed szellem. Láthatsz egy igazi küzdelmet és kínkeserves halált…
~ Azért mielőtt odáig eljutnál, talán előidézhetnél, hogy megmentselek. – Mal’lyor megadta a kezdőlökést, hogy kedélyem már felkorbácsolva lökjem el a földre a gyermeket.
~ Hős megmentő…
~ Magamért teszem, a gyermek pusztulása hidegen hagy.
A ráeszmélt idegen oldja az illúziót, pálcája elővillan ruhájának ujjából, s már felém szegve megsuhintja azt.
’- Jioba Leph’ráLepra? Ráeszmélve már túl késő volt, a fekete csóva felém tartott, a belőle áramló fertő elrohasztotta az alatta fekvő gerendákat. Ez elől nem elég csak úgy elugrani, a legalattomosabb varázslat mind közül.
- Etak S’or Neula! – Kezem magam előtt nyújtva idézem meg a föld különös erejét. Már használtam másutt is ezen mágiát, mi valóban, sokszor ment ki szorult helyzetekből.
A föld mélyen alattunk van, de a varázslat még így is hatásos, elnyel minden élő varázslatot. A lefelé szoruló fekete örvény hosszasan bugyogtatja a víz felszínt, néhány elpusztult vízi állat is a magasba emelkedik, ahogy a gyorsan lefolyó kór eléri őket.
- Syori Vex… - Akár egy név, úgy cseng, s nem téved nagyot aki ezt gondolja. Az idegen eredeti alakja kellőképpen elfedett, hogy ne láthassam arckifejezését a most történtekre. Már nagyobb távlatban álltunk egymástól, hisz a fertő nagy ívben rágta át magát a fán.
A gerendák hangos reccsenést követően szakadtak be a Mágus alatt. A fa a földben gyökeredzik, sok veszély leselkedhet az idegenre ennyi hajó közt… Látszólag a vízbe zuhant, a csobbanás is azt jelezte, de valahogy úgy éreztem ennyivel nem tudhatom le. Közben a menekülő lány után néztem, ki jobban is teszi, ha minél messzebb kerül innen.


A hozzászólást Wyerre von Morhan összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2013-08-06, 2:22 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wyerre von Morhan
Barnaköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 226
Életkor : 24

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2013-08-06, 1:25 am

//Februári 4. küldetés - A segítség//

A mágikus szavakat talán nem hallottam, de az alólam kirobbanó erő ráébresztett arra, hogy az ismeretlen furmányosabb, mint azt hittem…
A mélybe zuhanva csak süllyedtem, kezeim engedetlenül nem küzdöttek a menekülésért, ernyedten pislogtam felfelé. Csak egy pillanatra voltam figyelmetlen, és erre tessék… 
~ Wyerre! Wyer… - Szemeim lecsukódtak, azóta fordult fel fenekestül az életem amióta Ő a részemmé vált. Belefáradtam. Bosszant a tény, hogy vele kell leéljem az életem. Az ajkaim közül kibukkanó buborékok sűrűjében áttetsző kéz nyúlt kifelé. ~ Bár sokszor nem engeded, benned élhetek először igazán. Ha még emlékszel az ajánlatomra, most utoljára felvetem. Akkor megszűnhet ez az egész, új személyként néz ez a test a világra. Sosem szabadulok meg tőle, hiszen a jel, amit a hátamon viselek hozzá köt, ezt az átkot már sokan feszegették, mindhiába. Ha értem eldobná az öröklétet, okkal teszi. Oly sok idő engem is átformál majd, az a sok emlék, érzés, cselekedet, amit a magaménak tudnék. - Legyen úgy Mal’lyor… - A gondolat alig illant tova, már ragyogó fény vakított el.
~ Az élet princípiumának felbolygatása ez, készülj fel, mert magam sem tudom milyen érzés lesz… - A büszkeségemet ezzel a beleegyezéssel tiportam agyon, de ha nem akarok így élni, nincs más választás.
~ Ni ’er Sirilla Ëala nel hôyda Paktum Tel…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wyerre von Morhan
Barnaköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 226
Életkor : 24

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2013-08-06, 1:44 am

//Februári 4. küldetés - A segítség//

Vártam a felsorakozó képeket, emlékeket, érzéseket, meglehet még reménykedtem is benne, hogy ez fog következni. Tévedtem. Testem megrándult, mintha újféle fájdalom söpört volna végig rajta, melynek kínjai beszínezik környezetét. A piros vízért a belőlem ömlő vér a felelős, nagy erőt véve magamon végül az orromhoz nyúlok, érzem a melegséget amit a vörösség okoz. Gyorsan érkezik egy újabb hullám, az eddig átélt kínjaim hozzá képest mit sem számítottak. Olyan, mintha a józan tudatom zabolázatlan vaddá vált volna, s most idegeimen űzi félelmetes táncát.
Alig néhány perce lehetek a vízben, levegőm már vészesen elfogyott, végtagjaim most először tettek néhány keserves próbálkozást a kijutás felé. Fáradt próbálkozásomnak a kín vetett véget, csak süllyedtem lefelé, egyre mélyebbre a sötétség felé. 

 A tér meghasadva nyílt ketté, a távolodó Mágus hátrafordult a mágikus esszencia hirtelen pulzálására. A belőle kiáramló vízből csak egy kiugró árnyat engedett láttatni, nem számított, hogy ebben a percben kapok ismét levegőt, rögtön felé vettem az irányt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wyerre von Morhan
Barnaköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 226
Életkor : 24

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2013-08-06, 1:58 am

//Februári 4. küldetés - A segítség//

Csak egy lökés a mellkasán, elkántált szavaim, s már léptem is tova. A szívét ért bénulást nem tudta kivédeni, a kezem nyomán csak a szúró érzés maradt, s jobb tájékába állt görcs térdre késztette. A kamrákban pumpált vére mostanra már megrekedt, az izmok utolsó próbálkozásait teszik a menekülés felé, mire rohamuk már légzését is megbénítják, ahogy a vér nem tudja ellátni az agyát. 
A víztől súlyos öltözetemmel mit sem törődve veszem az irányt a város utcái felé, azonban a röptében alább hulló szárnyas puffanására oldalra sandítok. A vörös szemek eltűnnek, a sólyom tollas testéből sötét aura emelkedik kifelé, mire az megrázva magát, körülötte már szerte is foszlott az. Visszatekintek a Mágus felé, már ernyedt testéből kihunyt az élet legapróbb szikrája is. Félelem nélkül jött hozzám közelebb a földön araszolva. Az emberek közt talán van hála, de egy állattól ritkán látni ilyesféle bizalmat. Leguggolva nyújtom felé alkarom, mire az rászökkenve karmaival a szöveten át végigkarcolta bőröm. - Már egymagad vagy. – Ahogy én is. Tisztában vagyok azzal, ami történt, még sincs bennem olyan érzés, hogy egykor két különálló személy voltam. Az emlékek elnyúlnak egészen a kezdetekig, a kitaszításomig, a vándorlásig, a klánom megalapításáig, halálomig, s végül az újjászületésemig (Wyerreként). Lendületet véve segítem meg a felszállásban, majd magam is nekiindulok, hogy egy fogadóban megszállva pihenjem ki a mai napom. Büszkén tekintek vissza erre napra, mikor is, két elgyengült személy lelkének fonalaiból születtem meg…
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dremer
Istenség
avatar

Hozzászólások száma : 61
Munkahely : A halál ura

Character sheet
Nép: Istenek
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2013-08-06, 1:50 pm

*Árnyék borul a Birodalmi kikötő szétrombolt stégjének környékére. A halott mágushoz egyre közelebb lopózik, mígnem a sötétségből kibontakozik egy alak.
Fakó, hullaszürke bőre borítja csak fejét, s arcnak azon nyoma sincs. Hatalmas, nálánál másfélszer nagyobb kaszát nyugtat lazán vállán, s midőn elpillant a távozó után, elismerőn biccent.
A halandókban éppen az a jó, hogy oly kincsek rejteznek bennük, mivel meglepik néha még a halhatatlanokat is.
Most is ez történt. Áldozat az, melyet Wyerre von Morhan meghozott, s inkább részéről az, semmint a szellem részéről, kivel a paktumot köttette.
Lemondott önálló életének egy részéről, mi, még ha rövidebb is lett volna, mint indokolt, mégis sajátja maradt volna részben.
A szellem jól járt, noha ő is lemondott önnön erejéről.
Egyesültek, s így már egy személyben használják a testet, annak minden erejével, ám a kísértet korábbi életéből megmaradt erejét, mivel még szellemként bírt is, eldobta, hogy beérje azzal, mit Wyerre teste nyújtani tud.*
- Találkozunk még, találkozunk…
*Morogja a távozók után, ám ezt hallani, s látni egy halandó sem láthatja, s a távozó lény teljes egészében halandó már. Dremer feje tán mosolyra derül, noha arc nincs azon a fakószürke fejen, majd lenéz a mágusra. Ők már nem e világban vannak. Egyszerre hatalmasnak tűnik, az árbócok fölé magasodik.*
- Te meg jöjj velem, mert dolgod van.
*Ezzel lenyúl, s egy szempillantás múlva már a mágus lelke nyomorog az óriásivá növő alak tenyerében. Dremer sötétlő formája a felhők közé nő, s egyre csak homályosodik, mígnem teljesen áttetszővé válva eltűnik.
A Remény tengere felett viharfelhők gyülekeznek. Sötét sziluettjük mintha csak a Halál urának köpenyéből lenne, lassan, vészt jóslón közelít a Birodalmi kikötőhöz.
A kislány, kit megmentett a távozó lény, tágra nyílt szemekkel néz hol Wyerre eltűnő alakja után, hol a közelgő viharfelhőkre.
Megborzongva húzza össze magán cseppnyi ruhadarabjait, melyek szakadozott mivoltukban csekély védelmet nyújtanak a hirtelen jött hideg ellen.
Úgy érzi, valami nagy részese volt, itt, noha csupán a halál röpke, gyors végzését látta, mi könnyedén ragadott el egy életet.
Végül sarkon fordul, s futni kezd, tán a parton lel majd fedezékre a vihar elől.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Adria Belorian

avatar

Hozzászólások száma : 79
Életkor : 27
Munkahely : a nagyvilág

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2013-10-12, 6:52 am

[Megérkezés]

*Dél körül járt az idő amikor a ki tudja hányadik hajó befutott a nagyváros kikötőjébe. Ez az egy csak azért volt fontosabb mint a többi, mert Adria ezen érkezett. Utolsónak lépett a pallóra, mögötte hollófekete kancája kopácsolta a fát patkóival. Bizonytalan léptekkel követte gazdáját, néha picit megtorpant mert már nagyon elege volt abból, hogy mozog lábai alatt a föld. A lány kedves szavakkal, cirógatással csalogatta egyre lejjebb s mikor végre elérték a biztos talajt, Fella felnyerített. A hajó korlátja mögül egy nagy darab, vörös hajú és szakállú, sebhelyes arcú férfi kiáltott le az olcsó, tüzes pálinkától reszelős hangján nagy vidáman.*
-Aztán ha nem jönnek be a számításaid, gondolj rám mint „B” tervre kislány!
-Úgy lesz Bíborfej, te leszel az első!
*Százkarátos vigyorral köszönt el a fura férfitól. Barátságuk az indulás második napján kelt életre midőn a kiütött matróz magához tért. Az elsőn ugyanis határozottan és tettleg óhajtotta Adria tudomására hozni mennyire meg akarja hágni és nem is egyszer. Ám hamarost azon vette észre magát, hogy nyöszörögve kap két lába közé, aztán csillagok kezdenek sziporkázni szemei előtt miután kapott egyet az állcsúcsára. Végül minden elsötétült. Igaz, Adriának is meggyűlt a baja ezzel az ütéssel, bár tőrének markolatát használta ökle helyett – szegény ember vízzel főz az apró lány meg többet ésszel mint erővel – de azért a tenyere is meg az ujjai is bánták a keményfejű férfival való találkozást. Két napig borogatta a kezét, viszont szerzett egy barátot. Bíborfej ugyan megvolt vagy két méter, mégis felnézett az apró, törékeny lányra és küldetésének érezte, hogy ezek után az út hátralévő részében vigyázzon rá, etesse, itassa és szórakoztassa. Így Adria immár nem üres zsebbel lépett Lanuria földjére, hanem egy marék darnával amit kockán nyert el Bíborfejtől. Sokak szerint azért kapta ezt a nevet a férfi, mert amikor mérges volt, belilult a feje és igen gyakran gurult dühbe, ám a matrózok másik fele szerint a kikötői szajhák terjesztették el mindig tettre kész, ágaskodó hímtagjáról ezt az információt. Végül is mindegy, régen volt és már Bíborfej sem tudta mi az igazság, viszont úgy bánt Adriával mintha a lány a saját gyereke lett volna.*
-Gyere Fella keresünk szállást meg egy kis abrakot. Van pénzünk is, szóval nem kell semmit ellopni.
*Elindult hát kantárszáron vezetve lovát a zsúfolt kikötőn keresztül, ügyelve erszényére nehogy valamelyik utcagyerek harsonának nézze és megfújja. Sötétre cserzett, puhatalpú csizmájában könnyedén és már boldogabban lépkedett a már szilárd talajon, teljesen egyet értett lovával mikor amaz megörülve felnyerített a parton. Ő is szívesen tette volna de biztosan hülyén nézett volna ki ha nekiáll nyeríteni, másrészt nem is volt jó nyerítésben. Azt hitte volna az ember, hogy apró termetével könnyedén el tud vegyülni a forgatagban, de mivel szemrevaló teremtés volt, ez mégsem ment olyan simán. Fekete haját néhol feltűzve viselte, volt pár fonata melyek félúton hullámos tincsekre hullottak szét, obszidián fényű szemei pedig buja éjszakákat juttattak mások eszébe….pedig jobb ha nem is álmodoznak róla. Fekete nadrágot viselt, felette fényes anyagból varrt inget melynek ujjai lefelé bővültek és szélein hímzés díszítette, mellényének szürkefarkas bundájából varrtak szegélyt és azzal is bélelték, ami kiemelte arcát és szemeinek sötét színét. Fegyverei a nyeregre voltak erősítve, de a tőr és a kard ellentétben az íjjal, kéznél voltak. Nem volt nagy kardvívó, egy kitűnően képzett, csavaros eszű férfi minden bizonnyal könnyedén legyőzhette volna, de azért még itt volt egyben és csupán egyetlen sebhelye volt a csípőjén, amit egy fránya szög okozott utazásának első fogadójában. Érdeklődéssel nézett körül valami egérút reményében, hogy kikerüljön a zajos tömegből, közben persze megcsodálta a forgalmas kikötőt, a távolabb álló házakat, a hajók vitorláit.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vogon Beebebrox
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 589
Életkor : 116
Munkahely : Rabszolgakereskedő

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2014-06-20, 8:35 am

/Blasio/

A sötét tünde csendesen szemlélődött a lovát vezetve a kikötőben. Nem régen vált el Ryntől, a szürke mágustól, de egy hirtelen jött elintéznivalója miatt még a városban maradt.
Ahogy csendben ballagott a dokkok egyik kocsmája felé, fel-felbukkant emlékeiben anyukája mosolygós arca. Szerette, mikor boldognak látja, pedig ebben a családban sosem tudni, mi a valóság és mi a látszat. A kicsi gyermeket is arra nevelik, hogy a vevők esetén a kedvesség a legjobb befektetés.
~Vajon tényleg az igazi érzelmei voltak a vonásain, mikor megkért, hogy szervezzem meg a karaván védelmét? Nálam fél évezreddel idősebb, ráadásul én már kiszakadtam ebből a városból. Az elmúlt 13 év alatt a gyerekkori barátok java része már családos gyerek lett. Úgy tesznek, mintha már komoly férfiak lennének és távol tartják magukat a balhéktól. Miközben csak pár év telt el, amikor még fütyültek a leányok után az utcán -már amelyik rossz családban nevelkedett, voltak példás neveltetésűek is- vagy nekem kellett szétszednem őket, mikor kósza sértéseken összeverekedtek.
*Ezen törte a fejét, majd újra bevillant egy terv a fejében. Ha már tengerparton vagyunk, hajón kéne utazni Stefi néniékhez Verinolba. Nem véletlenül a hajók környékén akart érdeklődni az induló szekérkaravánok és a fegyverforgató emberek után. Nem tudta kiverni a fejéből, hogy a vízen olcsóbb, gyorsabb és biztonságosabb lenne.
Az úton előtte vagy pont vele szemben haladva kereskedők, városi őrök, mágusok és nemesek szép számmal haladtak saját céljaik felé, nem keveseket kisebb sárkányfarokként követte udvartartásuk. A főváros legforgalmasabb útja, mely a kikötőt meg a piacot és Tanácsházát is magába foglaló főteret kötötte össze.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Blasio
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 29

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2014-06-22, 7:01 pm

Merena szökése után hónapokig a kastélyomban voltam gondolkodtam eddigi életemről. Elhatároztam hogy mostantól egyszerű emberek védelmére összpontosítok csapatommal. Jót is teszek és még pénzt is keresek. No meg hátha akad egy megmentésre váló hölgy is, akinek társa is leszek.
Az utcán barangolok, míg meg nem látom a rabszolga kereskedőt, akitől Merenát vettem. Meg is állítom:
,,Jó napot Vogon úr! Jó is hogy találkozunk, a hölgy sajnos megszökött előlem, mert társam akart lenni, és nem elkényeztetett szolga én meg nem jöttem rá idővel. Csapatommal szeretnék szolgálatába állni, ha lenne valami munka számomra. Így jobban tudnék törlesztenék is önnek, meg nekem is jutna is valami a fizetségből.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vogon Beebebrox
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 589
Életkor : 116
Munkahely : Rabszolgakereskedő

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2014-06-22, 9:03 pm

Vogon összerezzen a váratlan megszólításra, majd igen gyorsan felismeri az előtte állóba, akivel épp annyira szívesen találkozott, mint amennyire nem.
Volt rá oka. Amióta elváltak, remélte, hogy csak egyszer fogja viszontlátni -legalább is ebben az esztendőben-, amikor a nyári munkák befejeztével a termés felesleget eladja a birtokról és kifizeti. Jó lett volna főleg csendben, mint feltétlenül hamar elszámolni a közös dolgaikat.
És nincs helye kertelésnek. Ez az oka, amiért épp oly kellemetlen ez a meglepetés, mint kellemes első hallásra. Hiszen bármennyire is öröm a szívnek egy kintlévőség beszedése, ami kettejük között történet azt nem tervezte soha nagy dobra verni. Ahogy bölcs ősei mondták: „Amit titokban akarsz tartani, ne mondd el senkinek!”
Fél perces merengését egy gyors fejrázás szakította meg, mikor rájött, hogy már egyikük sem beszél. És kellene mondania valamit.
-Hát... -látott is hozzá, igyekezve visszaidézni minél többet és minél gyorsabban azok közül, amikre csak félig figyelt- No, azt hiszem, nem sok dolgom lesz a kettejük szerelmi életével. Örülök, hogy rendeződtek a dolgok és már nem haragszanak egymásra.
*A hegyes fülét kezdte el vakarni, miközben a földet bámulta, jelezvén, hogy még gondolkodik. Kis időre lesz szüksége, mire egy frappáns válasz-félét összehoz majd.
-Nem tudom, hogyan lehetnék a segítségére. Talán ha pár nap múlva felkeres Telarban, akkor az egyik kereskedőhöz be tudnám ajánlani, én nem igazán foglalkozok emberek alkalmazásával...
*Hirtelen újból megjelent édesanyja arca, ahogy nem rég elváltak kis időre. Ez gyökeres fordulatot hozott a viselkedésébe, mert úgy tűnt számára, megtalálta a választ.
-Várjon csak! Megvan. Épp embereket keresek egy készülődő karaván védelmére, mely átszeli a kontinenst. Magának vannak emberei, azt hiszem, elvállalhatná, hogy megszervezi ezt nekem. Ha megegyeztünk, akkor felejtse le a tartozást. -legyintett jobb kezével- Nem olyan nagy pénz, leírom a katonák költségeként.
*Nagyvonalúsága határtalan volt, hiszen a lassú kordélyokkal legalább egy hetesre számította az utat. Nem egy ember kell a fegyveresek közé, ráadásul nem mindegyiknek fog ízleni, mikor rájön, hogy fogdmeg és egyéb lóti-futi munkákra is be akarják majd a kereskedők fogni őket, hogy ezzel is csökkentsék az út alatt kiadásaikat.
-Ha jól emlékszem, maga nemes rangban van. Birtokkal... Azt hiszem, az élelmiszer beszerzését is magára bízhatom, ha nem gond. Nem most mondanám meg rögtön, mennyit is. Még össze kell szerveznem a kereskedőket és a szekereket. De ezt nyugodtan rám bízhatja. Amint meglesz, hogy hány emberrel megyünk, összeülünk megbeszélni, hogy mennyi ételt is kéne felpakolni a menetre.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Blasio
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 29

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2014-06-23, 11:18 am

Nagyon megkönnyebbült Blasio, végre kapott megbízatást vége az unalmas földműves munkáknak. Így válaszolt:
Köszönöm a remek lehetőséget. Természetesen adok ellátmányt amennyi kell. Így tartozni sem fogok. Akkor majd szóljon a szolgámnak a találkozót illetően. Miután megegyeztek Blasio visszament a birtokára leltározni, és összeállítani a csapatát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vogon Beebebrox
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 589
Életkor : 116
Munkahely : Rabszolgakereskedő

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2014-06-23, 11:41 am


Az elf kereskedő elégedetten nyugtázta, hogy hamarabb és könnyebben sikerült a nehezebb részen túl lennie, mint azt várta.
Pár napra volt szüksége csak, hogy a helyi kereskedők zömét felkeresse, így megtudta, hogy húsz kereskedő is szeretne Menion felé valahová eljutni. Nem mindannyiuknak volt ugyan az a célállomása, viszont kezdetnek biztató. Hiszen így Tarsisban a Hajnalon átkelve majdnem egyenes út vitt a dzsungel széléig, hogy az után egyenesen nyugatra forduljanak, hogy a tengerparti városban újra láthassák egyetlen élő szülőjével Stefán bácsiékat.
Ahogy a kikötő környéki raktárak között egy tágasabb helyen felsorakozott a szekéroszlop, már csak az ígért védők és útravaló megérkezését várták.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Blasio
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 29

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2014-07-01, 9:50 am

Már egy hete hogy Blasio letárgyalta küldetést Vogon úrral, s miután elkészült az ellátmánnyal, szolgát küldetett Vogonhoz hogy érdeklődjön az indulásról.
"Fiam, menj el Vogon úrhoz és kérdezd meg az indulás pontos helyét, mennyi ellátmányt vigyek, illetve hány emberrel induljak?" A szolga nyomban el is indult.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vogon Beebebrox
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 589
Életkor : 116
Munkahely : Rabszolgakereskedő

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2014-07-01, 10:17 am

Vogon örömmel fogadta, mikor egy ismeretlen alak oda jött hozzá és bemutatkozva kiderült, hogy Blasio úr embere, aki már alig várja, hogy végre elkezdődjön az utazás.
-Mi elindulunk és a város déli kapujánál lévő réten letáborozunk. Ha tud, hozzon húsz fegyverest és negyven ember egy heti élelmét. -válla felett hátrasandítva a kalmár társaira- Ha van bőven a készletekből, akkor hozhat egy kicsit többet is, fel fogják vásárolni a kalmárok.
Amint megérkezik, indulunk is Tarsis felé. Mond meg, hogy jobb lenne málhás állatokon szállítani az elemózsiát, mint szekereken, de ezt rábízom. Hosszú lesz az út Verionba!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Blasio
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 29

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2014-07-01, 10:31 am

Blasiohoz visszaérkezett a szolga, aki elmondta Vogon üzenetét, így összehívott 20 szolgát:
,,Vogon úr megbízott hogy a karavánját védelmezzük Verionba menet. Készítsetek elő 40 emberre való ellátmányt, de lehet több is. Málhás szamarak is kellenek." Nyomban intézkedtek a szolgák. Másnap a város déli kapuján találkoztak Blasioék Vogonékkal.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vogon Beebebrox
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 589
Életkor : 116
Munkahely : Rabszolgakereskedő

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2014-07-01, 10:43 am

Az ifjú elf egy kötelet font ismeretlen anyagból, mikor a Nap első sugarai ébreszteni akarták. A tábortűznél már nem találta ott a vacsoráról megmaradt vadkecskét. Emiatt bizony a melengető sugarak ellenére is hidegek maradtak sötét szemei.
Nem is szokott eme napszakban sokszor boldog lenni, az éjszakát jobb szereti még akkor is, ha újra a visszatérő álmát aludta. Ezúttal szerencsére nem őrá vadászott a nagy, fekete sárkány, hanem egy nőre, aki valami megfoghatatlan érzés miatt fontos volt neki. De nem tudta, hogy miért.
Hát ott ült a tűz kialudt maradványa mellett és szőtte a terveit a távoli jövőre és szőtte a kötelet tovább. Hamarosan az ébredező táborba egy igen jól szerelt csapat lovagolt be.
-Talpra, lusta banda! Indulunk! Aki nincs menet kész tíz perc múlva, azt itt hagyjuk.
*Ő maga is, bizonyítvány az idő sürgetését, felugrott, nehogy lemaradjon.

/Következő helyszín majd Tarsis kapuja lesz./
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Blasio
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 29

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2014-07-01, 11:25 am

Blasio katonáival is feltápászkodott és indult Vogonékkal.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mia Ruton
Feketeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 346
Életkor : 21
Munkahely : Vailani Tanácsháza

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2014-08-06, 10:48 pm

// Glorien - Időntúli, Mia és Aldo elválása és a valiani hivatali munka elfoglalása után jóval... //

Gondolkodni próbált, ezért nem értette, hogyan került erre a nyüzsgő rakpartra. Éppen annnyi ereje volt az egész napi fáradtságos munka után, hogy felvett egy csinos fekete-vörös alkalmi ruhát óarany hímzéssel a mély dekoltázsa alatt és rövid, bő ruhaujjain. Az időjárás, a napsütés, vagy a parton hemzsegő árusok magát kellető apróságai tehettek talán róla, hogy a kikötő tömegébe vegyült. Egy darabig élvezte a sokrétű népséget, a csecsebecséket kínálgató rigmusokat, de aztán valahogy ráébredt, hogy pihenni jött ide. Bármit szívesebben csinál a tömegben való lökdösődésnél, ami kis termetére való tekintettel mindig külön harc volt. Álmodozni szeretett volna, gondolkodni és ehhez most egy kicsit csendesebb helyre vágyott. A nap további része sajnos úgy alakul majd, hogy már túl messze nem mehet innen, ezért a rakparton a legrövidebb úton levágott a kikötő széle felé.
A nap ragyogott, széles karimájú fekete kalapját vérpiros csipke szalaggal szorosabbra kötötte az álla alatt. A bőre kissé még kényes volt a lanuriai napra, és meleg lévén jócskán kilátszott itt-ott a fehérsége. De már kezdte megszokni, ahogy a különös színeket is.
Kiérve a tömegből sziklás partrész mellett egy hatalmas tengerjárót pillantott meg. Roskadásig pakolták befelé és rengeteg utas áramlott a széles rámpákon, amiből többet is leengedtek, hogy ki tudja szolgálni az igényeket. A szél itt már szabadon járt-kelt, a durva kikötői szagok elkerülték, ahogy a sűrű tömeg is. Messzebb a hajótól, a homokon a sziklák közé lépdelve megállt, onnan figyelte kíváncsian az óriási hajót és megpróbálta kitalálni, milyen távolra tervezték. Tudta, nem mehet olyan messzire, mégis azt képzelte, hogy akár Mannahonba is indulhatna ez a nagy, erős hajó. Vagy talán Evolyranba... Ki tudhatja... Nem! Nem, ezt már végképp nem akarja tudni!
Inkább saját gondolatai elterelésére a ruhája alatt finoman megérintette az elmaradhatatlan kis szütyőt, amit csak erőszakkal vehettek volna el tőle. Egy másik ugyanilyet Tarsisban hagyott, belegondolva jó döntésnek tartotta elhelyezni ott a kedves bizalmasánál. Talán így némileg biztonságban van, még ha úgy alakul is, hogy felbukkan valaki Mannahonból és mágiával próbálnak a nyomára jutni. Ha apja tanítványai, vagy hívei, akkor az ő nyomait a legegyszerűbb keresniük. De az ott maradt közel a Főpapnőhöz, de kellően távol tőle. Mégis, ha nyomára akadnának, ő hamar értesülni fog róla, hogy előttük léphessen. Igen, ez volt a legjobb, amit tehetett, még ha úgy hiszi is a bizalmasa, hogy külhoni kincseit bízta rá.
Emitt a kincsek, de ezek valójában csak annyira értékesek, amennyire információt, befolyást és hatalmat vásárolni az. A valódi kincse...Nos az a szívében sikongat halkan, hogy alig hallja meg ő maga is... Elfojtaná ezt a kis nyeszlett lányka hangot... megfojtaná a nőt, aki ilyet mer kiadni magából, midőn fontosabb dolgai vannak.
Otthagyta ezt a kincset, hogy biztonságban élhessenek. Elhessegette a gondolatot, mint a varjakat a veteményesből a parasztok, kíméletlenül és hideg fejjel, elhessegette annak a lehetőségét, hogy valami érzelem bontakozott ki a szívében. Erőszakkal megtörte a varázst, amikor meglátta a vágyat a másik szemében, amikor végre felismerte azokban tükröződve a sajátját.
Nincs szerelem, nincsenek vágyak és nincsenek érzelmek! Az érzelem halálos ítélet volt Mannahonban s ki tudja, milyen sötétség kúszik még utána, ami kettévágja életük fonalát, ha egyszer, igen, ha csak egyszer is egymásba szeretnek. Mia sosem volt még szerelmes és hálával telt a szíve, hogy időben feleszmélt és elég ereje volt ellökni magától, elszaladni a vonzalomból. A szeme pedig könnyekkel telt. Alig tudta elrejteni. A szélre fogta volna, ha valaki kérdezi, s a vakító lanuriai fény aranyhídjára a kék vízen. Ironikusnak találta: a Remény tengerén...
Elmélkedni akart, de nem bírt, pedig a következő hónapok nagy terheket róttak rá, ami a Birodalomról való tanulást és a hivatalában a teljes jártasság megszerzését illeti De Sanctis úr mellett. De csak Aldo arcát látta. Elképzelte, hogy a hajó korlátjának támaszkodva, mosolyogva integet neki, mintha épp most nyugtatta volna meg, hogy hamarosan visszatér hozzá, mert nem engedi így el. És a mágusból ezt ki is nézte, ha lett volna egy lehetősége, mint Tarsisban az utolsó reggelen, úgy a nyomában járna most is. Szinte érezte karjai súlyát a derekán, a vállán.
Fedetlen mellkasára tette egyik fekete csipke kesztyűs tenyerét. Indulnia kéne, de lába gyökeret vert és csak nézte, nézte azt a gyönyörű tengerjáró hajót. Talán egy nap majd ő is hasonlón utazik egy új világba...
A néma kuvik jelent meg valahonnan a szél szárnyán. Ha megszólal, halált jelent. Mondták neki, s Aldo is csodálkozott, miért ragaszkodik hozzá éppen egy kuvik. A hallgatag madár, aki a Valianba vezető hosszú úton szegődött mellé. Csak arra mert gondolni, hogy az éjszaka gyermeke, mint ő. Bár éjjel-nappal követte mindenhová. Azt is mondták róla, hogy a halálukon lévők ablakába ül. Lehet, hogy halálos beteg a lány lelke, a sötétség végzetes kórja emészti. Most is csendesen leült a kis bagoly a közelében egy alacsony sziklára, és fejét forgatva elnézett valahová, mintha látna valakit közeledni. Mia is arra pillantott.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Glorien
Zöld elf
avatar

Hozzászólások száma : 54

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2014-08-07, 7:16 pm

//Mia//

*Glorien sétál le a tengerpartra, hiszen lassan elérkezik az ideje, annak, hogy újra hazamehessen szerelmével. Már messziről feltűnt neki egy fiatal nő, aki az öltözetével nem volt mindennapi, de Gloriennek tetszett az ízléses kalap. Valami nem stimmelt a nővel, kissé gondterheltnek tűnt. Talán jobb lenne elmenni mellette, de egy megmagyarázhatatlan érzés arra késztette, hogy megszólítsa.*
- Elnézést.
*Állt a nő mellé.*
- Ne haragudjon, hogy csak így megszólítom, de messziről láttam, hogy valami aggasztja. A nevem Glorien, az evolyrani elfek vezetője. Megkérdezhetem, hogy tudok e segíteni?
* Ahogy ott állt a lány mellett hirtelen elöntötte a méreg. Nem tudta hova tenni, hiszen oka nem volt rá, de nem tudott ellenni tenni. Mindenesetre türtőztette magát és várta a választ. Ahogy ott lenézett meglátta a hajóját, már is tova szállt a méreg és Galwor mosolygós arca jelent meg előtte. Elképzelte, ahogy újra a karjaiba zárhatja kisfiát. Annyira elmerült gondolataiba, hogy kezeit a hasára tette és megsimogatta azt. A második gyermeket ugyan úgy várja, mint annak idején a kisfiút. Csak a születése nem volt túl jó helyen és helyzetben.
~Ez most más lesz! Aldo ott lesz érzem!~
*Gondolta és szíve megtelt szeretettel.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mia Ruton
Feketeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 346
Életkor : 21
Munkahely : Vailani Tanácsháza

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2014-08-07, 11:03 pm

A tünde karcsú és elegáns volt, szinte légiesen lépett Mia mellé. Aki valahogy úgy érezte, hogy egy indulathullám suhan át felőle hozzá, alighogy befejezte a mondatát. Ha rendelkezne a mágiájával meg tudná mondani, szüksége van-e védő varázslatra, vagy nincs. De bárhogy volna is, csak élne vele, biztos, ami biztos.
A kuvik megrázkódott és zaklatottan előreszegve a fejét, kétszer körülrepülte az elfet, majd vagy egy méterrel odébb állt meg egy ember magas szikla tetején, mintha szemmel akarná tartani, mint a prédát. Még jó, hogy főleg kisemlősökre és madarakra vadászik, azt is éjszaka. Alkonyatkor csupán rovarokra... de most még nem is szürkül...
-Üdvözlöm! A helyi tündék segítő szándéka és varázserejük híre már hozzám is elért. Segíteni? Nem is tudom, miben tudna... Sötét erők állnak a háttérben. Nagyon sötétek. Persze van, hogy pár jó szó is elég, asszonyom!
Mondta Mia udvariasan és szigorúan igyekezett kisimítani az ábrázatát. Persze még mindig túl fiatal ehhez. valahogy sose akar elsőre sikeredni a faarc. Míg a látszattal volt elfoglalva, lassan értette meg, amit a nő mondott. Elég hirtelen reagált, szinte kiáltott egyet:
- Ja, hogy Evolyran? Elnézést, azt hittem, rosszul hallom... vagyis, hogy csak a fejemben visszhangzik.
Úgy is volt, ez a szép szó, ez a szörnyű név a koponya csontjain dobálózott ide-oda- Evolyran... Evolyran... Keserű és édes. Nyelt egyet.
- Ó, a hajó! - Fordult meredten arra, majd a nő felé. - Talán tényleg oda megy? Éppen ezt találgattam. Ha tehetném, oda utaznék magam is.
Most már teljesen szembe fordult az elffel, és minden további teketória nélkül alaposan szemügyre vette tetőtől talpig. Igen, volt benne valami szokatlan elegancia, nem illett ide Lanuriába. Előkelő körökből származó úri hölgy. Miának jó szeme volt a divathoz és a stílushoz. Jól látta azt is, ahogy a vékony kezek az alig domborodó hasra nyugszanak. Szenvtelen viselkedése nem tartott tovább pár másodpercnél, majd a szemébe nézve szólalt újra meg:
- Az én nevem, Ruton nagyasszony. Szintén távoli föld szülötte vagyok. Az állapotában akkor se mondanék semmit, ha rég ismernénk egymást. Meg ne haragudjon, inkább örüljön, hogy nincs köze a a múltamból sarjadó varázslathoz se a nyomorult lelki életemhez.- Mondta teljesen őszintén, maga sem értette, mitől jött ez ki belőle. Valahogy bizalmat és egyszerű szeretetet érzett az elf asszony iránt. Talán, mert gyermeket vár.- A kisbabája fiú lesz vagy lány? Lehet tudni ezt, vagy az istenei megtartják magunknak?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Glorien
Zöld elf
avatar

Hozzászólások száma : 54

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2014-08-13, 9:37 am

-Sötét erők? Hm. Azok mindenhol vannak.
*Mondta elgondolkozva, hiszen sehol sem tudunk sötét erők nélkül létezni. Ha csak a jó lenne, nem lenne élet, unalmassá válna.*
- Netán hallott már Evolyranról? Ne haragudjon, nyilván, aki itt él hallott már, de Ön olyan idegennek tűnik ebben a világban.
*Mondta ki őszintén, amit gondolt, hiszen ez a nő biztosan nem ide való. Persze remélte azért Aldo nem marad el sokáig, hisz a hajót, már pakolják fel.*
- Igen oda megyek. Vissza a fiamhoz az apjával együtt most már.
*Mondta egyhangúan. Valami nem stimmel itt. Nagyon rossz érzése van. Mintha ez a nő többet tudna Evolyranról, mint, ahogy ezt gondolta. Vagy lehet nem is a helyről tud többet? A nagyasszony megnevezésre kissé elmosolyodott.*
- Az én állapotomban? A mostani állapotom nagyon jó. Ne haragudj meg de tegezni foglak, hiszen olyan fiatalka vagy. Szóval, ha tudnád én miken mentem keresztül. Terhesen egy háborúban, ráadásul egy olyan hm...egy olyan személy társaként, akit mindenki látna holtan, mintsem életben. Tudod nekem sem volt könnyű. És nem tudnál olyat mondani, ami rosszul érintene.
*Mondta ezt úgy, hogy nem tudta Mia itteni életét. *
- Én úgy érzem most lány lesz. De hát ez egyáltalán nem biztos. Majd kiderül.
*Mondta mosolyogva, de valami nem hagyta nyugodni.*
- És te miért vágysz Evolyranba? Ismersz ott esetleg valakit, aki közel áll hozzád?
* Nézett rá gyanakvóan. Már egyre biztos abban, hogy ehhez a lányhoz az ő kedves kis párjának bizony köze volt. Hogy miért érzi így? Mert ismeri a férfit , nála jobban talán senki sem, és ez a lány pedig pont olyan,mint annak idején ő volt. Fiatal, harcias, öntudatos. Mi kell még egy Aldo féle férfinak, aki ráadásul nem emlékszik a múltjára és hajtja a nőket? Hát Mia.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mia Ruton
Feketeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 346
Életkor : 21
Munkahely : Vailani Tanácsháza

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2014-08-13, 12:41 pm

- Igen, néhány hete érkeztem Lanuriába. Egy Evolyrantól távolabbi birodalomból. 
Megint illetlenül megbámulta a nőt. Látta a mosolyát. És látta, hogy nagyon gondolkodik valamin, de nem értette. Az jutott eszébe, hogy talán hátsó szándékkal jött hozzá, vagy meg akarja kérni valamire, csak nem meri. De jobban meggondolva ezt nem hitte erről a határozott hölgyről. A mosolygásra öntudatosan reagált, simulékony kedvességgel, mert nem értette, hányadán állnak:
- Nem zavar a közvetlenséged! Csak nyugodtan! Igazán nincs abban semmi, hogy elf vezető vagy, az én atyám s férjem pedig a császár legbelső bizalmasai voltak. Tegezz csak nyugodtan...igaz, mintha nyugtalan lennél. Örülök, h jól vagy, ez napról napra jobb lesz, ha akarod! Minden fejben dől el.
Ő is megengedett egy elnéző mosolyt az elf tudatlanságáért. Egyes kultúrkörökben talán kissé leereszkedőnek is hitték volna. Pedig olyan kedves ez a Glorien.
- ó, hogyne hallottam volna róla, mint Vadalanról is! Vágyakozom világot látni! - mondta diplomatikusan s játékosan.
Aztán jött az ismételt villámkérdés Evolyranról. Itt lesz a bibi. 
- Szóval a családoddal utazol? A férjeddel? 
Hallgatva a hajóra nézett, de csak egy tejfelszőke mágus kihívó mosolyát látta. A pajkos szeme villanásait, ahogy semmi se hagyja nyugodni. Teli erővel és energiával. Szárnyalva az akarattól. Akár Aldot is kívánhatnák többen holtan, amilyen két végéről égeti a gyertyát, meg amilyen célratörő s vehemens alkat.
- Nemsoká indulhatsz is drága elf! Bevallom igaz!
Pici csendet generált:
- Az én szőke Sárkánylovagom szintén nagyon messze van! Ha arról volna szó én is átutaznám érte a világot, ha tudnám, hogy azzal segíthetném! Csodálatos férfi. Nála játékosabbat sosem láttam. Ahogy igazibb partnert sem. Maga a szenvedély és a tűz! De biztonságosabb, hogy távol van a sötétségemtől, bármennyire... szeret! Igazából mennél jobban szeret...annál távolabb... Most azt kérdezném a helyedben, hogy én mit érzek. De az most mindegy, mert messzi van, s mert magam sem tudom, mi ez az érzés.
Egy kerek követ rugdalt odább csizmája orra hegyével. Alóla kibukkant egy opálos, rózsás, szív formájú kavics. Rábámult, majd rá akart taposni, ne is lássa. A bagoly megelőzte s a kis csőrébe kapta. Mint ki jól végezte dolgát, visszaült vele a magas sziklára, Gloriennel szembe.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Glorien
Zöld elf
avatar

Hozzászólások száma : 54

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2014-08-14, 9:47 am

- Nincs abban semmi, hogy elf vezető vagyok? Te tisztában vagy azzal ez milyen felelőséggel jár? És igen, az én atyám pedig egy uralkodó. Evolyrantól nem messze van egy hatalmas sziget, ahol szintén különböző népek élnek. Ott az én atyám az uralkodó. A fiam a herceg. Atyámnak én vagyok az egyetlen gyermeke. Sajnos nem könnyű neki megfelelni, itt a férfiakra gondolok.
*Mondta kissé elmosolyodva és eszébe jutott, hogy Aldo mennyire nem a szíve közepe. Csak azért viseli el, mert a gyermeke apja. És most már a másiké is.*
- Igen a férjemmel utazom a fiam atyámnál van, és ha megérkeztünk Evolyranon találkozom vele. Szegényem, újra látja az apját és még egy kistestvérrel is szembesülnie kell. Bár átélt ő már többet is.
*Mondta, de már nem vidáman. Szegény gyerek nagyon sok mindenen átment.*
- Sárkánylovag? Akkor biztosan nagyon bátor. Nem kérdezem, hogy mit érzel, egy ilyen tapasztalt elf, mint én ezt észreveszi abból, ahogyan beszélsz róla kedvesem. De egyik férfiban se bízz meg teljesen.
*Ahogy ezt mondta, természetesen Aldora gondolt. Hányszor hagyta már cserbe. Persze volt fordítva is, de az önhibáján kívül.*
- Ő szeret téged? Ebben biztos vagy? Sajnos képesek arra a férfiak, hogy fűt, fát ígérnek csak azért, hogy megkapjanak. Amikor olyan fiatal voltam, mint te ebbe a hibába estem. Ismered a myrtéket? Ahol régen éltem ott laktak ők is és a myrte vezető volt...a párom. Mondhatni annak, mert pár hétig együtt voltunk. Aztán jött egy mágus és neki meg egy másik elf és tulajdonképpen úgy váltunk szét, hogy én megtudtam, hogy neki van az a másik. És ez a mágus akire felfigyeltem. Jaj képzeld! Gyűlöltem az elején. Annyira arrogáns, beképzelt szájhős volt. Fekete szívvel. De ez hosszú hagyjuk.
*Mélyen elgondolkozott. Mytriast ő soha nem fogja elfelejteni. Ő volt az a férfi, akivel először együtt volt, akire akkor az életét is rábízta volna. De átverte, megcsalta. Ezért is gyűlölte a férfiakat akkor, de jött Aldo, aki csak játékszernek akarta. De nem az lett belőle.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mia Ruton
Feketeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 346
Életkor : 21
Munkahely : Vailani Tanácsháza

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2014-09-17, 7:51 pm

- Ó! Nem vonom kétségbe a felsőbbrendűségedet, felséges hercegnő.- Itt belekezdett egy pukedlibe, de egyszerűen félbehagyta a mozdulatot, s kihúzott háttal, felszegett állal inkább így folytatta:- Igaz, pontosan tudom, hogy a pór népektől származó mondás a legtöbb esetben hamis, miszerint a hatalomba csak beleszületni lehet, ahogy a gazdagságról való hasonló szólamok sem állják meg a helyüket. Valójában az oda vezető képességekkel kell bírni s a kellő céllal. Egyetlen fontos különbség van a hatalmasok és anélkül, és a gazdagon és anélkül születettek között: ha rendelkeznek a jó módúak az imént említett képességekkel, jó esetben megtanítják nekik, hogyan használják ezeket. Az egyszerű népek sarjának magától kell rájönnie. Ez viszont erősebbé teheti őt. A sárkány a szelet lovagolja meg, amitől még a vihar elragadhatja. Ettől függetlenül nagyon tisztelem a ...gyermekedet. Ő... mennyi idős is? És még lehet az is, hogy újra át kell élnie nehezebb időket is. Ki tudja, mit tartogat neki a jövő? Vajon úgy lesz, ahogyan az édesanyja elképzeli?
Furcsa, hogy ismét negatív érzések lettek úrrá felette. Már meggyőződése, hogy az asszony szavai mögött önös szándék lapul. Pedig annak, amit mond megfelelő éle van, figyelmeztető éle. De miért is van éle? Miért nem érez inkább együtt vele, egy olyan nő, aki boldog párkapcsolatban, újra egyesülő családban él. Mit emlékezik rá, milyen volt régen, s milyen csalárdak a férfiak? Ugyan már! Lila ködben kéne járnia. Valahogy beburkolózott volna a jeges gondolatai burájába. Egyszerre nem tudta hova tenni ezt az egészet. Legjobb, ha rövidre zárja a témát, hiszen egyetlen és friss tapasztalattal aligha nyerhet, bármilyen játszmát játszik Glorien.
- Hogy szeret-e? A szív beszéde számunkra halál. Az élet sója, hogy nincs többé jelentősége, mert sose látjuk egymást viszont. Veled s férjeddel ellentétben. Tudod, nincs miért aggódnod miattam! Fogtam magam és elhagytam, hogy ne is találjon a nyomomra többé. Így megvédem egy szörnyű átoktól és...láthatod, a világon semmi bajom sincs. Én erősödtem csak ebben a kalandban...persze nem az, de az elmének kicsi is elég, hogy elhitessük vele az ellenkezőjét. Így, hogy eltűntem a szeme elől, neki bosszantó, elkeserítő fordulat. Így, hogy ő tehetetlen utánam jönni bármely okból, nekem szabadság és győzelem felemelő ereje. Mindegy a valóság! Az elme mellettünk van s elhiteti a magunkfajtával, hogy kaland volt.
Sok kép szaladt a szeme előtt, s Aldo szerető pillantása, fesztelen, boldog nevetése minden mást elnyomott. Hol volt, hol nem, volt egyszer egy Sárkánylovag...és megette a sárkány a távoli evolyrani hegyekben...Ó, mennyire bolond volt! Mennyivel egyszerűbb lett volna azt mondani, hogy meghalt. Hirtelen azt kívánta, bár igaz volna, könnyebben birkózna meg a tudattal, hogy meghalt, mint azzal, hogy valahol messzi él a kedvese. Evolyranban... talán már ott szeli a kalandokat, hogy elfelejtse. A kisördög fészkelődni kezdett a fejében, hogy talán már sikerült is neki, de biztos volt benne, hogy egy ilyen lányt nem olyan könnyű elfeledni. Különleges dolgok kell mozgassanak meg egy férfit, hogy ez gyorsan sikerüljön. Különösen, ha olyan érzékeny hangszer a szíve, mint Aldoé. Az ő Aldojáé. Az ő boldogságra vágyó Aldójáé, akinek ez még nem adatott meg... Ahogyan neki sem. A Sors Istennőjére, mennyire hasonlítanak! Magához szerette volna szorítani, hogy soha többé ne legyen magányos a szíve. Átkarolni s megcsókolni. Összeszorította a szemét, hogy ne buggyanjon ki a könnye, az árulója. 
A bagoly idegesen röppent egyet, a hajóról pedig a veszteglés végének közelségét jelző, első kis harang hallatszott. Mentsvárul arra fordult, mintha belefeledkezne a látványba. Befejezték a berakodást, felhúzták a felesleges rámpákat.
Hirtelen megpördült maga körül, s nagy szemeket kerekítve az elfre nézett:
- Glorien! Mennyi ideig tart az út Evolyranba?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Glorien
Zöld elf
avatar

Hozzászólások száma : 54

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   2014-10-04, 10:31 am

* Figyelte a lányt, hallgatta a szavait, amikor lentről egy hang megzavarta.*
- Asszonyom! Kész a hajó, lejöhetne megnézni, hogy jó lesz e így!

* Majd Miához fordult.*
- Azt hiszem itt a beszélgetésünk a végéhez ért. Jegyezd meg leány! Lehet, hogy jobb, hogy eltűntél az életéből. A férfiban soha nem szabad teljesen megbízni. Azt hiszed, hogy fáj neki az elválás, amikor már erre vár egy ideje. No, de nem akarok én itt a vészmadár lenni. Jó volt veled találkozni! Mennyi az út? Beletellik pár napba, de egy alacsonyabb rangú hajóval többe. További szép napot.
* Majd lesietett a hajóhoz és ment a munkása után, hogy meglesse kellő képpen felszerelte e a vizijármű.*


// Köszi a játékot Smile //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Birodalmi kikötő   

Vissza az elejére Go down
 
Birodalmi kikötő
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
12 / 14 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 11, 12, 13, 14  Next
 Similar topics
-
» Kereskedelmi kikötő
» Kiképzőterepek
» Kikötőváros
» Kiképző terep
» Kiképzőterep

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Keleti szeglet :: Valian - A birodalom fővárosa-
Ugrás: