LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Homehttp://newagelaGalleryKeresésRegisztrációBelépés

Share
 

 Vén kujon fogadó

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
SzerzőÜzenet
Mesélő

Mesélő

Hozzászólások száma : 1185

Character sheet
Nép: NJK
Vén kujon fogadó Empty
TémanyitásTárgy: Vén kujon fogadó   Vén kujon fogadó Icon_minitime2009-07-12, 12:34 pm

*Messze Telar városának központjától egy különös épület áll a városhatárban. Eme épület egy fogadó, amit még jóval Telar épülése előtt emeltek fel. Voltak is gondok, mikor a hatalmas falat építették a város köré. Ugyanis akkoriban a fogadó még elég messze állt a város határától. Telar akkoriban még nem volt ily hatalmas. De mivel számítottak arra a lakosok, hogy fognak ide költözni, ezért úgy döntöttek, hogy a fogadót is a falon belül veszik, így lesz egy remek hírű fogadójuk, valamint hely is lesz az esetleges építkezések számára, hogy még több házat építhessenek és még többen költözhessenek az akkoriban még egészen kis méretű városba.
Ez be is vált. Mára már Telar lakóházai elérték a fogadót. Majdhogynem bekebelezte már a város. De egyelőre még mindig egy kissé távolabb áll a lakóházaktól. A tulajdonos legnagyobb szerencséjére. Ugyanis a fogadó egy elég különös szolgáltatást is nyújt vendégeinek. Eme szolgáltatást Telar férfijai és a környező falvak, városok férfiemberei nagyon is kedvelik. Maradjunk annyiban, hogy sok-sok szép "hölgyet" találhatunk itt, akik...nos, akik egészen különös munkakörben dolgoznak.


Vén kujon fogadó Vnkujonfogadszerk_by_stixion-d9owgjt


A fogadó éppen ezért is oly különös. Lanuriában, s messze földön nincs még egy ilyen fogadó. Már arra is volt példa, hogy a szomszédos birodalomból is eljöttek, csak azért, hogy megnézhessék, s betérhessenek a fogadóba. Még a vének is, az aggastyán korú férfiak is szívesen látogatják eme helyet. Persze nem kis pénzükbe kerül, amit kapnak, de ennek ellenére is sokan térnek be. Eme szolgáltatás, amit a "hölgyek" nyújtanak a "fáradt" és "kimerült" férfiaknak, nagyon is kedvére van az öregeknek is. Hisz ki ne szeretné egy kicsit jól érezni magát?
Persze nem valamiféle mennyország ez a hely. Ugyanis több halálesetről is lehet hallani Telar-ban, na és persze a sok embereltűnésről ne is beszéljünk! Beszélik, hogy néhány férfit ott marasztalnak, s rabláncra vernek, hogy az ott élő "hölgyeket" és a tulajt szolgálja. A tulaj nem mellékesen egy gazdag mágus, aki a mágusiskolában nem teljesített valami jól, s ezért kicsapták. Egyfolytában csak a lányokon járt az esze, ahelyett, hogy a tanulásra összpontosított volna. De talán jobb is lett így az élete...hisz gazdag lett és egyre több pénz folyik be a fogadó bevételéből.
Persze néha a "hölgyei" közül is rabolnak el egy párat. Volt, hogy egy férfi beleszeetett egy nőbe, aki a fogadóban "dolgozott". A nő is megkedvelte a férfit, így megszöktek, s hetedhét határon is túl mentek. Azóta sem látta őket senki sem. Eme hiányt a tulaj állítólag úgy pótolja, hogy maga rabol el fiatal és gyönyörű lányokat Telar városának lányai közül. Ki tudja? Talán igaz, talán nem. Sok a pletyka, így nem lehet tudni, mi az valóság és mi a hazugság és kitaláció. Egy biztos...a férfiak kedvelik ezt a helyet és nagyon sűrűn járnak errefelé...
Vissza az elejére Go down
Marius Dior

Marius Dior

Hozzászólások száma : 181
Életkor : 43
Munkahely : Jelenleg nincs

Character sheet
Nép: Emberek
Vén kujon fogadó Empty
TémanyitásTárgy: Re: Vén kujon fogadó   Vén kujon fogadó Icon_minitime2012-03-09, 11:46 am

*Amikor elhagytam a nimfák erdejét, és átkeltem a Hajnalon, nem gondoltam, hogy ide fogok jutni. Kitana járt csak a fejemben. Az ő csókjai mosolyt csaltak arcomra, amikor csak rájuk gondoltam.
Elég sokat gondoltam rájuk.
A környékbelieket megkérdezve, nem értettem, mi az az arckifejezés, amikor a Vén kujon fogadót emlegették. Még odaérkezésemkor sem fogtam gyanút, amikor megláttam a forgalmas épületet.
Stormot bevitték az istállóba, én pedig, mivel ehhez ragaszkodtam elláttam és még egy adag tiszta szalmával le is csutakoltam.
Csak utána néztem inkább a szobám után.
A fogadós első kérdése a „szőkét, barnát, vagy vöröset” volt, amikor kértem egy szobát. Bizalmasan közel is hajolt, és én nem értettem, mit akar. *
- Csak adjon egy szobát, mást nem kérek.
*Közben a tarisznyámban lévő kevés aranyra gondoltam. Aggódva, hogy mennyire lesz elég.
A fogadós egy kulcsot nyomott a kezembe, én pedig a rajta lévő számot követtem és nem sokára levetettem magam az ágyra.
Kitana jár a fejemben és nem tudom, hogy mit akar az a szőke hajú nő, aki lenge ruhában belibben a szobámb. Hoz egy üveg bort is és két poharat.
Kikerekedett szemekkel meredek rá.*
- Itt valami tévedés lesz, kisasszony!
*Állok el udvariasan az ágyról. A nő azonban csak közelebb jön és bátorítón mosolyog rám. A dugót is kihúzza az üvegből, én pedig nem értettem, hogy mit akar.*
- Kérem, biztosan rossz szobaszámot nézett….
*Nem tudok másra gondolni, így elindulok, hogy kitárjam az ajtót és megmutassam rajta a számot. A nő azonban megfogja a kezem és közelebb húz magához.
Kedves, évődő hangon szól hozzám.*
- Nincs itt tévedés, én a szobához járok…
*Az állam leesik, majd kicsivel később el is pirulok. Érzem, ahogy a forróság elönti az arcomat. Kihúzom a kezemet az övéből és hátrálok néhány lépést.*
- Én nem kérem ezt….
*Talán ha nem a Dior-kúrián nevelkedek, könnyebben kezelem a helyzetet, de akár a lovász, akár apám mind arra neveltek, hogy tisztelettel bánjak a nőkkel. Ez a helyzet nekem teljesen új. Szerencsémre a nő végül ért a szóból. Végigmér engem.*
- Kár…akkor én megyek.
*Megsajnálom, de nem tudok mit mondani. Nem tudtam, hogy ez egy „olyan” hely. Mert azért a kúrián is hallottam hasonló dolgokról. Nem nyeretlen két éves vagyok már. A bort és a két poharat itt hagyja, én pedig meghajolok, amikor még visszanéz az ajtóból.
Hallom, ahogy halk kuncogással becsukja, én pedig még mindig égő arccal visszaülök az ágy szélére. Most jól jön az a bor, amit itt hagyott a nő.
Teletöltöm az egyik poharat és le is hajtom a tartalmát.*

Vissza az elejére Go down
Marius Dior

Marius Dior

Hozzászólások száma : 181
Életkor : 43
Munkahely : Jelenleg nincs

Character sheet
Nép: Emberek
Vén kujon fogadó Empty
TémanyitásTárgy: Re: Vén kujon fogadó   Vén kujon fogadó Icon_minitime2012-04-20, 11:24 am

*Már egy hónapja vagyok Telarban. A Vén kujon fogadóban néhány alkalom után rájöttek, hogy felesleges nálam próbálkozni. A fogadós ugyan húzza a száját minden alkalommal, de nem dob ki.
Engem az ottani dolgok nem foglalkoztatnak, pedig ha végignézek a vendégeken és a velük mulató lányokon, elfog a hányinger.
Szívesebben lovagolok ki nap, mint nap Storm hátán a Hajnal partjára, és figyelem onnan a túlpartot.
Kitana nem tűnik fel.
Napról napra csak várom, és közben Stormot járatom. Néha csak leülök a folyó homokos partjára, nézem, ahogy a tiszta, hideg víz folyik előttem és várok.
Tudom, hogy el fog jönni, amint Elonar úrnő engedi neki.
Néha haragszom. Nehéz elfogadni, hogy akkor nem engedték velem. Van, hogy a folyón leúszó hajókat, uszályokat figyelem, a rajta lévő embereket, és néha más lényeket.
Mostanában többször is nekiálltam horgászni, de sok nem akadt a horgomra.
Pedig örülnék neki, ha nem a fogadó főztjét kellene ennem nap, mint nap.
Nem mintha rosszul főzne a szakács, de darnába kerül, és az fogytán van. A Főnix-templomban is szoktam várakozni, oda beszéltük meg. Már ott is ismernek és van, hogy köszönnek is nekem előre.
A templom nem köt le, nem érzem ott jól magam. Szívesebben megyek inkább a kapun kívülre. Ott várakozok, csak ha kéregetők jönnek oda hozzám, akkor állok arrébb.
Nem adakozok, de nem azért, mert kemény a szívem. Igaz, hogy nehezen értem meg, amikor legjobb korukban lévő férfiak állnak oda néhány darnáért elém, ők találhatnának munkát.
Én is gondolkodok már rajta, hogy elvállalok valamit a templom mellett, mert az a pénz, amit még a Dior-kúriából elhoztam, hamarosan elfogy.
Nem leszek válogatós, a kétkezi munka is megteszi. De az is lehet, hogy a nemesség felé indulok inkább. A lovakhoz értek igazán.
Felemelkedek a folyópartról és leporolom a nadrágom a fatönk után, amin eddig ültem.
Lassan lemegy a nap, vissza akarok érni éjszakára a fogadóba.*
Vissza az elejére Go down
Marius Dior

Marius Dior

Hozzászólások száma : 181
Életkor : 43
Munkahely : Jelenleg nincs

Character sheet
Nép: Emberek
Vén kujon fogadó Empty
TémanyitásTárgy: Re: Vén kujon fogadó   Vén kujon fogadó Icon_minitime2012-05-17, 10:42 am

*Hogy miért esett a választásom a del Fiore családra Telarban, azt csak az istenek tudhatják.
Leginkább az lehet az oka, hogy ők kerestek favágót. Nem egy könnyű munka, kemény férfiaknak való, de jobb híján be kell érnem vele, ha már lovászt nem keres senki ebben a városban.
Nem félek a fizikai munkától, pedig a kezemen nem látszik, hogy sokat dolgoztam volna ilyet életemben. A lovakhoz sokkal jobban értek, de azt most nem tudom kamatoztatni.
A darnám vészesen fogyásnak indult, így esett, hogy bár a fogadót még nem hagytam el, napszámba beálltam a del Fiorék favágói közé. Persze tudom, hogy a nemeseknek fogalmuk sincs arról, hogy ki dolgozik nekik, a köznéppel nem keverednek. A Diorok sem tették.
A munkavezető rövid méregetés után oszt be engem is, hogy aztán a társaim mind gúnyosan nézzenek össze a hátam mögött. Úri fiúnak gondolnak, ami részben igaz is.
A munkát azonban állom, még ha az estére a tenyerem fel is hólyagzik a fejsze nyelétől.
A vállam, a hátam fáj, a karomat pedig alig bírom emelni, így érek vissza a fogadóba. Holtfáradt vagyok, de még nem pihenhetek. Gyors mosakodás után Stormot nyergelem fel és a ló örömteli ugrándozással és nyerítéssel fogad.
Tudja, hogy most kimegyünk a templomhoz, ahova meg lett beszélve a találkozó Kitanával.
Egész nap rá gondoltam a munka közben is. Bántam, hogy nem lehetek ott a Hajnal partján, hogy várjak rá, vagy a templom körül. De már pénzre van szükségem. Féltem tőle, hogy talán épp ma érkezik.
A Főnix-templom előtt, majd belül sem találom, pedig tudom, hogy ha ott lenne, akkor ő várna rám.
Lehangoltan ügetek vissza a városon kívülre, a fogadóba. Vagyis ügetnék, mert Storm igyekszik felvidítani. Mindig mondom, a lovaknál jobb társa nem lehet az embernek.
Pontosan érzi, hogy mi zajlik bennem és egészen vaddá gyorsuló vágtával próbál jobb kedvre deríteni.
Részben ez sikerül is neki. A folyóparton vágtatás feldobja a hangulatom, és még közben gyönyörködhetek a naplementében is, amikor végre lassabbra váltunk.
Visszatérve a fogadóba ellátom Stormot, belépek a fogadóba, hogy végre megvacsorázzak.*
Vissza az elejére Go down
Sou
Fehér sárkány
Sou

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 69
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
Vén kujon fogadó Empty
TémanyitásTárgy: Re: Vén kujon fogadó   Vén kujon fogadó Icon_minitime2012-07-09, 9:12 am

//Erychar Kryen és Marius Dior, időn túli//
Vannak jó napok és vannak határozottan rossz napok. A mai jónak indult, de aztán más irányt vettek a történések és végül egy újabb okká vált, hogy miért ne szeresse ezt a helyet, ezt az ennyire kétarcú várost. Egy biztos, a rabszolgapiacnak még a közelébe sem fog menni, hacsak nem égetően szükséges az egyik ház aljában szorongó kis boltocska meglátogatása. Az idős sárkánytól már egy jó ideje elvált, itt sem akart maradni, de Níbevel sem szeretett volta tovább haladni, az idős sárkány társaságából ennyi éppen elég volt.
Állát a söntés hideg lapjának támasztotta és mintha csak túl sok lett volna a habos serből, vagy a vöröslő nemes italból, csak merőn nézte az orra előtt tornyosuló fakupát. Persze, kizárt, hogy megittasult volna, hiszen a kupában a fogadós fanyar humorának eredménye tölti ki az űrt. A hűvös, fehér ital pedig jó néhány perccel ez előtt harsány hahotában egyesítette a fogadó jelenlévő népességét, mert ez az ital nem más, mint a tej. Ennyit még igazán túl lehet élni, hiszen az élc fiatal arcának és az által saccolt korának szólt, meg persze annak is, hogy az igen forró fogadtatás, amiben része volt egy igen szép hölgy által, fülig vörössé varázsolta az arcát.
- Hah. – Sóhajtva fordította oldalra a fejét, napszítta szőke tincsei pedig szépen lesorjáztak az arcán, hogy elterüljenek a sötét, megszámlálhatatlan karcot magán viselő fa lapon és egyúttal rejtekükben húzódó friss sebet is megmutassák az arra járóknak. Alacsony, tehát a jó nép még azon is elviccelődhetne, hogy biztos nem hajolt meg tisztelettel egy szemöldök a előtt, de ezen a helyen a férfinépnek van jobb dolga, mint egy fiatal társukat szekálni, ahogy a hölgyeknek pedig a fizető urakkal van ilyen, vagy olyan dolguk. ~ Nem mintha azt hittem volna, hogy egyik pillanatról a másikra el fog tűnni, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire tud fájni. ~ Nem mindennap vágják fejbe a sárkány fiát egy túlméretezett bilinccsel és Sou is most találkozott közelebbről ilyen dologgal, de soha többet, ez a vélemény született meg fejében. Bár ez is az olyan kijelentések egyiket, amit nagy előrelátással lehet csak elkerülni. Mert itt, ebben a fogadóban sem véletlenül üldögél, ráadásul a söntésnél, ahol a régi motorosnak tűnő vendégek fogyasztják erős alkoholszagú italaikat. Ide menekült a két őr és annak három társa elöl, akikbe merő véletlenségből találkozott össze ismét nézelődése alatt és hát az elmúlt események bennük sem múltak el nyom nélkül. Most is ott ülnek az urak az egyik sarokban elrendezett asztalnál, de a tömeg és a figyelemreméltó látvány, elvett kicsit bosszúszomjukból.
~ Igazán mehetnének. ~ Dohogott magában. Csak sárkány és mint olyan lény, igen jó az orra és azaz orr már megtelt mindenféle illattal, pipafüst aromájával, édesebbnél is édesebb kölnik nehéz illatával és az utazók védjegyének is tekinthető szaggal. ~ Mibe, ha elindulnék biztos, hogy az a kettő rögvest utánam jönne … már pedig én nem akarok újra szembe kerülni velük. ~ Újabb sóhaj hagyta el ajkait, majd meg sem mozdítva fejét az ablak felé pillantott. ~ Már besötétedett volna? Remek. ~ A függönyök redői között megbújó résnyi nyílásokon látott csak valamicskét, de időérzéke teljesen elveszett, világosban jött ez biztos, de az sem elképzelhetetlen, hogy már be is köszöntött az este. Karjaival is feltelepedett a pultra, keresztbe fonva, hogy aztán a puha anyagba fúrhassa az arcát.
- Megártott a tej kölyök? – Kérdezte a már ismerősen csengő reszelős hang, mire Sou felemelte a fejét és nemet intett vele.
- Van sülthall? – Kérdezte végül, nehezen állva a kitartó, várakozó nézését a fogadósnak, aki amint meghallotta a rendelést, rögtön nyájasan el is mosolyodott.
- Perceken belül lesz. – Erre mit is tehetett volna Sou? Igen, beleegyezően bólintott, még sem ülhet itt egész este egy korsó tej mellett, foglalva a jobban, többet fizető vendégek helyét. Amíg viszont meg nem érkezik a vacsorája, visszahajtja karjaira fejét, még mindig fáj, alattomosan, bár már nem olyan biztos benne, hogy a rá kapott ütés ennek az oka, vagy a teremben uralkodó szagorgia.
Vissza az elejére Go down
Marius Dior

Marius Dior

Hozzászólások száma : 181
Életkor : 43
Munkahely : Jelenleg nincs

Character sheet
Nép: Emberek
Vén kujon fogadó Empty
TémanyitásTárgy: Re: Vén kujon fogadó   Vén kujon fogadó Icon_minitime2012-07-09, 10:50 am

//Erychar Kryen, Nawara'Sou időn kívüli játék//

*Estefelé jár az idő, Kitana pedig ma sem érkezett meg a Főnix-templomhoz, ahogy a Hajnal partján sem találtam. Eléggé lehangolt állapotban érkeztem meg a fogadóhoz, annál is inkább, hogy még nincs meg a munkám, így abból fizetségem sem érkezik.
A nemeseknek végzett alkalmi munkák legalábbis nem sorolhatók ebbe a kategóriába. Gyógyítottam már gyulladt patát, húzódást, végeztem már betörést, vagy éppen megmutattam az elkényeztetett kis nemescsemetének, hogy is kell feltenni a nyerget.
Ezek viszont csak alkalmi darnák, amiket el is visz a szállás és az étel-ital.
Stormot lecsutakoltam már, így ott hagyhatom az istállóban és belépek a fogadóba.
Az orromat megcsapó alkohol, füst és kölniillat már nem új. Belépek és elindulok a pult felé. A Vén Kujon fogadó lányai már rám sem hederítenek, tudják, hogy nem vagyok kapható a szolgáltatásaikra. Én a fogadót csak fogadónak használom.
A szemem egy szőke üstökön akad meg a pultnál. Ismerős, de azért nem akarok bakot lőni.
Óvatosan jövök közelebb, és ha nem emeli meg a fejét, amit most a karjaira hajtva pihentet, akkor leülök a mellette lévő székre.*
- Juhtúrós puliszkát kérek és hideg vizet!
*Nézek a fogadósra, mire az elfordul egy „máris” kijelentéssel, de morgolódik valami olyasmit az orra alatt, hogy „tejet, vizet….itt a másik…”.
Nem zavartatom magam, semmi értelme. Rám mióta az első nőt kiküldtem a szobámból, azóta néznek itt furcsa szemmel.
Ahogy oldalra fordulok, a szemem megakad a mellettem ülő poharán és a benne lévő tejen. Egyre inkább emlékeztet Soura.*
- Sou….
*Ejtem ki halkan, mintegy magamnak a nevet. Aki nem ismeri, talán nem is tudja, hogy egy névről van szó, de ha a fiú az, akinek gondolom, fel fog figyelni rá. Legalábbis remélem.*
Vissza az elejére Go down
Erychar Kryen
Feketeköpenyes
Erychar Kryen

Hozzászólások száma : 4
Életkor : 32

Character sheet
Nép: Mágusok
Vén kujon fogadó Empty
TémanyitásTárgy: Re: Vén kujon fogadó   Vén kujon fogadó Icon_minitime2012-07-10, 2:36 pm

//Marius Dior, Nawara'Sou időn kívüli játék//

A nap utolsó sugarai vonta mélységesen mély vörösbe a tájat, melyen miként az uralkodó a trónusán egyetlen város falai terpeszkednek. Közel és távol nem mutatkozik semmi élő. A város messziről is úgy tűnt mint egy kísértetváros, ám jobban megfigyelve számtalan füstcsík bodorodott az ég felé. A lovas, aki barna heréltjén közeledett épp a kapucsukás előtt ért a városba. Csuklyáját mélyen arcába húzta, talán hogy a perzselő nap ne süsse az arcát vagy a városiak ne lássák az arcát, ki tudja?!
- Végre itt vagyok. A híres Telar.
A lovát a kapuból rögtön egy bizonyos irányba állította, mint aki tudja merre tart. Nemsokára a város híres vagy inkább hírhedt fogadója a Vén kujon állt előtte. Lovát az épület mellett hátra vezette az istállók felé, ahol bár késő volt, de még így a fogadó egyik lovászfiúja szaladt ki a jövevény elé.
-Uram! Parancsoljon velem! -szólt a fiú kedvesen mosolyogva az idegenre. Ekkorra már eléggé besötétedett, csupán az udvarra kitett fáklyák és a fogadóból kiszűrődő lámpások nyújtottak némi fényt. Az idegen leugrott a nyeregből, a ló faráról leoldotta hátizsákját és a kantárt a fiúnak dobta.
- Csutakold le. Etesd és itasd meg, bánj jól vele. És akkor ez az ezüst a tiéd lesz ha elmegyek. Ha úgy látom rosszul bántál vele... -mondatát nem fejezte be, csupán fejét emelte feljebb így a csuklya sötétjében megvillanó szemek baljós jövőt ígértek. Majd egyszerűen besétált a fogadóba.
A belépő idegen nem keltett túlságosan nagy feltűnést, hisz a fogadó jó forgalomnak örvendett. Erychar miután már benn volt, hátratolta arcából a csuklyát, látni engedve kissé sápatag bőrét és mélyfekete szemeit. Arca nem árult el különösebbet arról vajon mit is gondol a fogadó sajátos bűzéről, amiben izzadtság, alkohol, parfüm és trágya szaga keveredett, sem a színes vendégseregéről. Ruhája finom bársony volt, ezüstös hímzéssel tarkítva, ami pénzes hanem nemes származást feltételezett, amit alátámasztott megjelenése is. Az egyszerű fekete, szélén ezüst sújtásos köpeny, ami válláról hullott alá pedig foglalkozását is sejtette: fekete köpenyes varázsló. Ennek ellenére a fogadó egyik hölgye minden bátorságát összeszedve a férfi felé lépett.
- Nagyuram! Üdvözlöm nálunk, Lyra vagyok! Állok szolgálatára mindenben! -incselkedett a nő. Erychar ráemelte tekintetét és csupán kis bólintással adta tudtára, hogy hallotta amit mondott.
- Ez esetben, fogd a csomagom és vidd egy üres szobába. -majd a meglepetten pislogó lány mellett ellépve a pult felé közeledett. A meglepettségből ocsúdva Lyra kérdőn tekintett a kocsmárosra aki csak bólintott és Lyra felvitte a csomagot.
- Estét Uram! Mivel szolgálhatok?! -nézett a kocsmáros kissé ferde szemmel Erycharra.
A pultnál csupán ketten voltak, két férfi. Az egyik talán aludt, a másik pedig érdeklődve figyelte ezt az alvót. Erychar kissé távolabb leült a pulthoz.
- Egy kupa bort, mellé némi vacsorát. Ezeken kívül pedig egy szobát és ellátást a lovamnak. -A kocsmáros bólintott, majd kitöltött morogva egy kupa bort és az ételek után nézett. Erychar pedig belekóstolt a borba, majd kissé jobban szétnézett a kocsmában.
Vissza az elejére Go down
Sou
Fehér sárkány
Sou

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 69
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
Vén kujon fogadó Empty
TémanyitásTárgy: Re: Vén kujon fogadó   Vén kujon fogadó Icon_minitime2012-07-11, 6:12 pm

Lassan, borzasztóan lassan telt az idő Sou számára, már-már kérdőre akarta vonni a fogadóst, hogy talán éppen most fogják ki a vacsorának való halat? De könnyebb lenyelte morgolódását, mert ezek közepette akadt egy aprócska kis sejtés, méghozzá olyatén forma, aki megsúgta számára, hogy elveszett időérzéke játszik vele csupán. Eddig szárnyalt, gyors röptű madárként suhant az idő, éppen elékezett a megfelelő pillanat, hogy gyorsaságából visszavegyen. ~ Így el fogok aludni. ~ Kósza gondolat, amivel figyelmeztette magát a veszélyre. Mert hát ellenséges elemekkel a háta mögött igen csak könnyelmű dolog lenne a pultnál elszundítani, ahonnét valószínűleg gyorsan el is paterolnák és ilyenkor könnyen jön a jó ötlet a bosszúra vágyók számára. ~ Viszont így a legkényelmesebb. ~ Természetes, hogy akad mindennek egy ellen javallatta és ez alól ez az eset sem kivétel, de hogy még is megmoccan, az egy hangnak a hatása. Jobban mondva egy bizonyos hangnak, ami közelségének okán nem olvad bele annyira a terem duruzsolásába. Meg is emelte, bár csak szemöldökét. Ismerős volt számára, hiszen több tónusában is volt szerencséje hallani, ahogy tulajdonosával is többféle helyzet megjártak. Még is, egészen valószínűtlennek tűnt, hogy Marius üljön mellette, mert hallotta és érezte is, hogy a mellette lévő eddig üresen álldogáló széknek tulaja akadt. De a gondolat csak nem hagyta nyugodni. ~ És, ha még is?! ~ Azonban hosszú huzavonának ígérkezett, noha egyetlen apró mozdulatról lett volna csak szó, amivel kikandikált volna karja takarásából. Az a három betűcskéből álló szó –tulajdon neve- elhangzása azonnali hatállyal vetett véget ennek a borzasztóan nehezen eldönthető kérdésnek. Felnézett, egészen pontosan a mellette ülőre vetett élénk csillogást ringató zöld szemeit, hitetlenül pislogott egyet, de a barát alakja nem foszlott szét, ebből következik … valóság és semmi képzelgés sincs benne.
- Marius? – Ettől függetlenül kérdő íve lett a felismerésnek, de határozottan látszott rajta, örül a viszontlátásnak. Unott, talán kissé csüggedő vonásait rögvest ellágyította a tudat, hogy végre van valaki a közelében, akivel szívesen tölti idejét. Eltelt egy kis idő.. jó néhány nap, hónap. Erről azonban eszébe jut a szőke, kékszemű nimfa és az emlékének képével együtt érkezik sokaké és mégy egy kérdés. ~ Vajon eljött? ~ De nem akart rákérdezni, amúgy is modortalanság lenne így indítani. ~ Gh, még mindig figyelnek. Ezeknek nincs jobb dolguk? ~ Cseppet sem leplezve érzéseit nézett abba a bizonyos sarokba, ahol az öt uraság élvezte a hölgyek és az alkohol nyújtotta örömöket, de egy kitartóan fixírozta Sout, mintha igyekezett volna lyukat égetni a fiatal sárkány hátába. ~ Egyszer csak megunják, de az nekem bele fog kerülné néhány darnámba. ~ Nem mintha sajnálná, de talál ő jobb helyet is az érméknek e fogadó tulajának zsebén kívül is.
Ahogy tekintete visszavándorolt, felfedezte az újabb „asztaltársat”, aki talán éppen szemrevételezte a fogadó tágas és szolidan díszített terét. Pillantása találkozott a férfiéval, elránthatta volna a fejét, nem is törődve a dologgal, mert hát nem nagy a jelentősége, de ha már így alakult hát egy apró biccentést, amolyan köszöntésféleként megengedhet. Ezt nem érzi tolakodónak, sem pedig illetlennek, mivel nem zavarta meg, de megadta a tiszteletet.
- Álmomban sem gondoltam volna, hogy egy ilyen helyen … - Elakad a szava, mert hát mit is keres Marius egy Ilyen helyen? – Mármint, hogy Telarban találkozunk. - Igyekezett szépíteni a helyzeten, hiszen ezek után akár elújságolhatja, hogy mennyire nem kedveli ezt a várost. - Csak nem itt kaptál munkát? – Puhatolózik óvatosan. Végül is, neki semmi köze, hogy hol szál mg és mit is csinál szabad idejében vagy mit nem. Zavartságán a fogadós megjelenése a szélesre szabott fatálcával segített, de valami fura oknál fogva először a söntéshez utolsónak érkezőt szolgálta ki, nagy eleganciával, de szűkszavúan. Aztán jött ő,Sou, mintha csak a ruha tenné az embert, egy nemes mágus, után jöhet a szimpla nemes idetévedt „selyeminges” porontya, aztán pedig az állandó szállóvendég.
Vissza az elejére Go down
Marius Dior

Marius Dior

Hozzászólások száma : 181
Életkor : 43
Munkahely : Jelenleg nincs

Character sheet
Nép: Emberek
Vén kujon fogadó Empty
TémanyitásTárgy: Re: Vén kujon fogadó   Vén kujon fogadó Icon_minitime2012-07-12, 10:38 pm

*Miközben arra várok, hogy a mellettem ülő végre felnézzen, vagy maradjon abban a helyzetben, ahogy hagytam, valaki le is ül a közelünkben. Nem foglalkozok sokat vele. Sou jobban érdekel.
Amikor saját nevemmel kérdez vissza az említett szőke ifjú, meghajtom a fejem. Még mosoly is kerül az arcomra, pedig olyan túl jó hangulatban nem vagyok. Kitana hiánya még mindig ugyanolyan rossz, vagy ha lehet mondani, még rosszabb, mint volt.
Nagyon várom már, hogy végre a karjaimba zárhassam.
Tovább szélesedik kissé szomorú mosolyom, amikor az „ilyen helyen” kérdést hallom.*
- A hazátlan nem nagyon válogathat.
*Jegyzem meg halkan válasz gyanánt.
Aztán úgy tűnik, Sou sem sokat változott, próbálja kimagyarázni az előbbi mondatát. Nem veszem magamra.
Megvakarom a fejem.*
- Munka az még lenne…de csak ideig-óráig tart.
*Elfordítom a fejem és odanézek a fekete bársonyba öltözött mágusra. Messziről lerí róla, hogy kiféle. Nem idegeskedek miatta, ha ide akart ülni enni és inni, hadd tegye.
Én is megkapom a puliszkámat és Sou is a maga ételét, miután a mágust kiszolgálja.
Pénzéhes fajta, látszik. A mágus jó ruhákat visel, előkelő a viselkedése, mi kell ennél több?
Inkább azok zavarnak, akik még most is zajonganak mögöttünk.
Nem látom, de az egyik a lányok társasága helyett talán más izgalmakra vágyik, mert elindult a pult felé.*
- Fiúkák! Mi az , hogy semmi alkohol? Egymás mellé ültetek szépen, mint a jó barátnők szokták….hihi!
*Kuncogja el magát. Én maradok az ételemnél, Souról és végképp a mágusról nem tudom, hogy mit fognak kezdeni a készülődő helyzettel, de a levegő egyre töltöttebbé válik.*
Vissza az elejére Go down
Balál Tangeran
Szürkeköpenyes
Balál Tangeran

Hozzászólások száma : 689
Életkor : 46
Munkahely : Szabadúszó

Character sheet
Nép: Mágusok
Vén kujon fogadó Empty
TémanyitásTárgy: Re: Vén kujon fogadó   Vén kujon fogadó Icon_minitime2012-12-26, 1:04 am

// Időntúli játék Marius Diorral... folytatás a Középvidékről.//

Méghogy lehengerlő... még jó, hogy ezt a marhaságot nem mondta ki hangosan. Ez valami egészen más...
Valójában úgy hat rá ez a hely, mint amikor először álmodott robbanóporról gyerekként. Utána hetekig alig merte lehunyni a szemét. Egy mágussal találkozott előtte, és ő vitt véghez a jelenlétében egy robbanó varázslatot. Balál meg másnap tüzet csiholt álmában. és porrá vált fakéreg, és valami porállagú ásvánnyá változott. Kipergett a keze közül, és Balál dühös lett. Tüzes varászlat hagyta el testét, és a por többszörösen felrobbant. Akkor úgy tervezte, egy napon megkeresi az ásványt, hogy élőbe láthassa, kipróbálhassa. Mindig így volt mindennel, amit csak elképzelt, vagy aminek a létezéséről akárcsak hallomásból értesült. Az imént említett robbanások után eléggé megkavarodott. Vagy felkavarodott. Ezt is mondhatnánk.
Már eszébe sem jutott a vágyott ló, vagy a vágyott saját tervezésű fegyver. Elfelejtett darnát, délvidéki sűrűket. Csak a vágyott főtt étel szállongó illata hozta vissza az egyensúlyába ezután a kulturális, és ingerületi kavalkád után, amit a Fogadó ajtaján belépve tapasztalt. Hangosan viszont csak ennyit mormogott el:
- Talán ünnepnap van, hogy ennyire tele van népekkel?
Alighogy kimondta, jólfésült társát megszólítva egy kissé ledéren öltözött nőszemély simult őhozzá. Mintha csak egy tárgy volna, simogatta meg erős mellkasát, hogy aztán vállain szaladjon két karcsú kézfeje egy-egy körtáncot.
- Honnan hoztad ezt a magas harcost, fiú? Hol rejtegetted eddig?
Tangeran először annyira meghökkent a váratlan emberi testközelségtől, hogy meredten a nő szemébe bámult. Ezt az persze biztatásnak vette, és tovább dörgölőzött. Majd hirtelen mozdulattal szinte lependerítette magáról Balál a nőt.
- Mit képzelsz, te némber? Eredj dolgodra! -csattant fel erős baritonja.
Láthatóan Marius nem ütközött meg semmin. Egy asztalhoz tessékelte a pult egy homályos sarkánál, és szólt a kocsmárosnak.
Vissza az elejére Go down
Marius Dior

Marius Dior

Hozzászólások száma : 181
Életkor : 43
Munkahely : Jelenleg nincs

Character sheet
Nép: Emberek
Vén kujon fogadó Empty
TémanyitásTárgy: Re: Vén kujon fogadó   Vén kujon fogadó Icon_minitime2012-12-26, 2:20 pm

*Az idegen hamar eldönti a továbbiak sorsát. Úgy tűnik, hogy könnyebben szerzek ma társaságot, amit nem is áhítottam annyira.
Nincs más tennivalóm, mint elkísérni akkor egészen Telarig. Kitana úgy tűnik, már nem jön. Várhatóan, az idegen által jósolt viharban amúgy sem kelne útnak, így jobb híján nekem is a visszaút marad.
Nem tudom eldönteni, hogy Balál bókolni akar, vagy őszintén beszél. Én tudom, hogy Stormot jól tartom, csikó kora óta én nevelem. Én törtem be, és én alakítottam a kapcsolatunkat is olyanná, amilyen most. Persze a ló hathatós együttműködésével.*
- Storm.
*Válaszolok neki. Úgy emlékszem, a nevet már mondtam egyszer, de lehet, hogy nem jegyezte meg. Nagyon úgy tűnik, hogy régóta nem volt társasága. Annyit beszél, mint amennyit én egy nap alatt szoktam. Főleg, ha valamelyik alkalmi munkám alatt csak lovakkal van dolgom.
Telar nemessége közül senki nem vett magához, de a környékbeli lovászok között már elterjedt, hogy értek az állatok gyógyításához. Mindegy, hogy ficam, vagy rándulás, esetleg komolyabb sérülés az, ami miatt kihívnak a lóhoz, eddig nem volt olyan, akinek nem tudtam segíteni. Igen, akinek, mert ezek az állatok, amikor közel megyek hozzájuk, és a fülükbe súgok, megértik, hogy én más vagyok, a kezemtől nem kell ostort várniuk, sem kötőféket, csak enyhülést fájdalmaikra.*
- A legtöbb nemesnek van saját vadásza, de úgy hallottam, nemrég halálozott el az egyik déli családé.
*Teszem hozzá a magam szavait az övéihez. Tudom, hogy nem most fog nekivágni, mert az imént említettem a vihart.
A hencegést viszont nem veszem jó néven. Én is sok mindent megtanultam, amíg vándoroltam, vagy Ephenezer mellett, hiszen sokszor hetekig is távol kerültünk a Dior kúriától egy-egy vadászat alkalmával. Aki a természetben és a természetből él, gyorsan megtanulja, amihez értenie kell a túléléshez.
A továbbiakban csendesen baktatok Balál közelében. Storm pedig a hátam mögött üget a nyomomban. Furcsa egy páros lehetünk, de egyszer megállok a városhoz közeledve, hogy a nyerget a ló hátára tegyem. Nem azért, hogy felüljek rá, nem tartom magam nagyobbnak a vadásznál, s nem is vagyok nemes, hogy lóhátról nézzek le rá, de Stormot sem akarom most terhelni.
Majd holnap kivágtatunk, amikor végre újfa a folyó partjára jövök ki. Előbb persze a Főnix-templomhoz is elmegyek, hátha Kitana valahogy mégis megérkezett és ott vár rám.
A fogadó már egészen közel van. Érzem az illatokat.
Mielőtt belépnének, Stormot átadom ezúttal a fogadó egyetlen lovászának, aki meghökkenve veszi át tőlem. Tudom, hogy min lepődött meg, én szoktam ellátni az állatot, s úgy bánok vele, mint a hímes tojással. Magam kefélem, etetem, itatom, neki sosincs dolga vele. Amikor belépünk, csak vállat vonok Balál kérdésére.*
- Itt mindig ez van.
~Majd megszokja, ha elég időt tölt itt.~
*A Balálhoz dörgölőző örömlány szavaira, megvető pillantással válaszolok a nőnek. Felnőtt férfi vgyok, semhogy fiúnak nevezzenek, de már megszoktam az itteni fehérnép szabadszájúságát.
Megvárom, amíg a vadász szinte ledobja magáról a nőt, aztán fejemmel egy szabad asztal felé intek. Ha nem figyel rám, akkor kezem a férfi vállára is teszem, hogy felhívjam a figyelmét.
Ezután már csak a kocsmárosnak kell kijönnie, hogy mit is kérünk.
Én csak vizet kérek, még enni sem, pedig az utóbbi időben bőven kaptam a lovak után darnát.*
Vissza az elejére Go down
Balál Tangeran
Szürkeköpenyes
Balál Tangeran

Hozzászólások száma : 689
Életkor : 46
Munkahely : Szabadúszó

Character sheet
Nép: Mágusok
Vén kujon fogadó Empty
TémanyitásTárgy: Re: Vén kujon fogadó   Vén kujon fogadó Icon_minitime2012-12-27, 6:03 pm

Sosem tudnám megszokni. Hangosan azonban nem mondta ki. Gyakran érzett késztetést, hogy ne ossza meg a gondolatát. nem is akarta megbántani az ide tartozó férfiút. Akit nem mellékesen sehogyan sem tudott itt elhelyezni. Nem érezte ide valónak őt.
Végre ideér a kocsmáros. Marius csak szomját szerette volna oltani. A vadász nem lepődött meg, hogy társa csupán vizet kért. Számára is ez volt természetes. Igaz, egy-egy korty bor még soha senkinek sem ártott. Sőt néha kifejezetten kívánta a szervezete. Tartalmas ital. De többnyire vízen, és tejen élt. Most viszont majd kilukadt a gyomra. A fürdőzés, ha lehet, még jobban kiéheztette. Egy kiadós, sűrű húslevesre vágyik. Hamarosan meg is kapták, ki-ki amit kért. Oly gyorsan, hogy Balálnak gyanús, hogy frissen készítették-e el a levest. De beleszagolva hamar elvetette az ötletet, hogy kinézzen a konyhára. Fáradtság lett rajta úrrá. Belekóstolt a levesbe, majd mohón falni kezdte. Tetszett neki az ízharmónia. Kis időre kizárta a külvilágot. Belső békéjének jót tett a forró, dúsan zöldségelt húsleves. Megevett egy tányérral, majd még eggyel. Mikor befejezte nézett csak fel Máriusra. Majd el feledte, hogy ő is ott van. Pedig jóravaló fiatalembernek látszott. És beszélgetni kívánt még vele a környékről, és a munkáról is. Sőt, az övére is kíváncsi lett.
- Elnézést uram! Valahogy elfeledkeztem magamról - szólt, miközben az asztalkendőben törölgette a száját- Szeretném tudni, merre a hely, ahol vadász híján van az a birtok. És szeretném tudni, hogy miféle szerzetek élnek ott. Tud róluk valamit? Esetleg ismeri az uraságot? Tudja, sokáig nem szándékozom letelepedni sehol. Nem szokásom. És senkinek nem akarok gondot okozni... Átmenetileg helyettesíthetem az eddigi vadászt, mondjuk, míg nem találnak másikat... Előfordul hogy egy alkalomra van szükség a szolgálataimra egy birtok vadászterületén. Tor, menyegző, egyéb neves alkalom esetén... Nekem az is megfelel. Megérti, ugye? A legfontosabb, hogy egy jó szívós, hosszú utazást bíró lovat vehessek. Sejtésem, hogy lovakkal foglalkozik. Talán azt is tudna egyet?


A hozzászólást Balál Tangeran összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2012-12-28, 8:37 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Marius Dior

Marius Dior

Hozzászólások száma : 181
Életkor : 43
Munkahely : Jelenleg nincs

Character sheet
Nép: Emberek
Vén kujon fogadó Empty
TémanyitásTárgy: Re: Vén kujon fogadó   Vén kujon fogadó Icon_minitime2012-12-27, 10:35 pm

*A hely nyüzsgése az elmúlt hónapokban már csak háttérzajjá vált számomra. Bejöttem, ettem, ittam, aztán mentem lefeküdni, hogy a következő nap reggelén már el is hagyjam ezt a helyet. Nem kell, nincs rá szükségem, hogy ezzel nyugtalanítsam magam. Megesett az is, hogy enni sem ette, s nem is ittam, egyszerűen kértem a kulcsom és mentem fel a szobámba.
Balál nem sokat törődik velem, de jó is nekem így.
Miközben a vizet kortyolom a kupámból, elmerngek azon, vajon meddig kell még itt várnom.
Elonar úrnő szavai arra vonatkoztak, hogy Kitanának át kell adnia a közösségben végzett feladatait, ha el akarja hagyni őket.
Ha jól emlékszem, ki is jelölte a feladatait, de a nimfa nevére, akit említett, ha megvernek sem tudnék már visszaemlékezni.
Olyan sok feladata van az én szerelmemnek, hogy még mindig nem sikerült neki átadni mindet? Gondolatban utánaszámolok az elmúlt hónapoknak, az évszakoknak, és arra jutok, hogy lassan már eltelik egy év. Mindez úgy, hogy egyetlen üzenet nem érkezett a nimfáktól, pedig jól tudják, hogy várok rá.
Elonar burkoltan, de kifejezte ott, előttünk azon óhaját, hogy szeretné, ha Kitana átgondolná még egyszer.
Mind tudjuk, hogy én nem élhetek addig, mint ő. Ha a szerelmünk ki is tart, sokkal hamarabb magához szólít Dremer, mint őt.
Vajon a szőke nimfa meggondolta volna magát, s akár évekig tengődhetek itt?
Megrázkódok, tekintetem talán fénytelenné is válik, amikor Balál hangja visszarángat a valóságba.*
- Hogy? Óh…elnézést!
*Nem magyarázkodok, lassan eljutnak a tudatomig a szavai.*
- Az uradalom Solar urasághoz tartozik. A minap jártam ott az egyik kanca vemhessége miatt. Ott hallottam, hogy vadászt keresnek. Az uradalom a Hajnal túlpartján van, még azelőtt, hogy a folyó éles kanyart venne kelet felé. Érthető is, mert itt délebbre addig csak a Kietlen puszta van.
Többel sajnos nem szolgálhatok.
*A lovon kezdek még gondolkodni, már ha megvárja válaszom.*
- A nyugati lovak a legszívósabbak, gyorsak és egészségesek. A természetük viszont nehéz és néha túl szabadok….de ilyet esetleg a piacon talál, ha itt van Maphor, a lókupec. Sötét alak, de a lovakhoz ért.

Vissza az elejére Go down
Balál Tangeran
Szürkeköpenyes
Balál Tangeran

Hozzászólások száma : 689
Életkor : 46
Munkahely : Szabadúszó

Character sheet
Nép: Mágusok
Vén kujon fogadó Empty
TémanyitásTárgy: Re: Vén kujon fogadó   Vén kujon fogadó Icon_minitime2012-12-28, 8:20 am

-Aztán miféle ember ez a Solar úr? Egyáltalán ember-e?
Neki zsigerből fontos ez a kérdés is. Meglehet, hogy másnak kevésbé számít. Végül is lehet ember, lehet elf, vagy mágus - számíthatnak a körötte élők akármire. Sosem a fajta mondja meg, kivel kerül szembe valaki, hanem a személy maga. Minden élőlény oly összetett, és annyi mindenből táplálkozik a lénye. Amit azonban nem kíván az ellenségének sem, az a fajta, aki az összes gondjára a mágiában talál egyetlen megoldást. Na ott aztán összekuszálódnak a sorsfonalak...
Türelmesen vár Marius válaszára. Hiszen ő ismeri, legalábbis az uradalmat... Türelmesen tekint az érdekes fiatalemberre, akit láthatóan el-elszakítanak a gondolatai a valóságtól... Ő is volt már hasonló helyzetben. Kíváncsi volna, ezt az értelmes fickót mi vonhatja ennyire el, és tényleg mit keres itt. De nem kérdez, nem is utal semmire. Mindehhez semmi köze nincs, hacsak a másik nem akarná megosztani vele. Ám ettől ők ketten messze vannak. Természetesen. Talán keres valamit... Ehh... Most nem megy ebbe bele. Fáradt, és tompulnak az érzékei. Enyhe zsibbadást is érez a végtagjaiban, mint mikor átvirrasztott éjek során hirtelen rátör az álmosság. Tudta, hogy apránként nem lesz ura kimerült testének, és elméjének. Pedig amikor már utóbbi sem pörög úgy, ahogy szokott, akkor valóban nincs mese, nyugovóra kell térnie.
- Köszönöm, h segítségemre van, és elkalauzol! Ön Igazán jóravaló! A reggeli órákban ugye beszélhetnénk még, Uram! Félő, ha most mondaná el, hol is van pontosan a birtok, még a Hajnalon átvezető utat sem tudnám megjegyezni... Pihenésre van szükségem- mondta laposakat pislogva- Bármennyire sajnálom, mára el kell hogy köszönjek Öntől!
A fogadóstól egy akármilyen eldugott, csöndes kis szobát kért.
Vissza az elejére Go down
Marius Dior

Marius Dior

Hozzászólások száma : 181
Életkor : 43
Munkahely : Jelenleg nincs

Character sheet
Nép: Emberek
Vén kujon fogadó Empty
TémanyitásTárgy: Re: Vén kujon fogadó   Vén kujon fogadó Icon_minitime2012-12-28, 10:19 pm

*Kissé meglepetten térek vissza az előbbi kérdésre. Solar milyen ember? Csak egyszer volt ott, a déli birtokon, így sokat nem mondhat a nemesről.*
- Kissé köpcös, puha ember. A cselédek kedvelik, így nem az a fajta nemes, aki nyúzza a nála kisebbeket. Csak egyszer voltam nála, többet nem mondhatok.
*Közben látom, amint a férfi szeme fehérje lassan vörösebbé válik, s a korábban élénknek tűnő nyílások lassan szűkké válnak. Magyarán szólva, egyre álmosabbnak tűnik.
Részemről már jó ideje nem alszok jól. Azóta, hogy az első kétségek felmerültek bennem, hogy Kitana nem jön el.
Jóravaló? Én? Mintha ez számítana bármit is!
Nem tartom magam valami jó embernek. Becsületes vagyok, mert a becsületem maradt csak nekem, meg a lovam. A többiért meg kell küzdenem, ahogy egész életemben meg kellett.*
- Nem is ismer uraságod. Elhamarkodott ítélet ez.
*Felállok az asztaltól, jelezve vele, hogy én sem akarok tovább tartózkodni itt. Vár a puritán, kis szobám.*
- Pirkadatkor kelek, várnak a lovak. Előtte még tudunk beszélni. Jó éjt!
*Ezzel el is indulok. Valahogy mindig úgy érzem, mintha Balál többre tartaná magát nálam és lehet, ez így is van. Végül is én csak egy fattyú vagyok, egy halott család fejének fattya. Szerelmem sem jön meg tán sose.
Minek is lennék én valaki?!
Keserű szájízzel megyek fel a szobámba, ha nem tartóztat fel senki.
Még jó ideig bámulom a plafont, mielőtt végre elnyomna a fáradtság. Ennek ellenére a reggeli kakasszóval már talpon vagyok. Az ajtóm előtt már vár a mosakodásra szánt dézsa, tele friss, hideg vízzel.
Ha Balál esetleg még tartóztatna, akkor maradok, bár nem túl nagy kedvvel, hogy meghallgassam, mit is akar még tőlem.*
Vissza az elejére Go down
Balál Tangeran
Szürkeköpenyes
Balál Tangeran

Hozzászólások száma : 689
Életkor : 46
Munkahely : Szabadúszó

Character sheet
Nép: Mágusok
Vén kujon fogadó Empty
TémanyitásTárgy: Re: Vén kujon fogadó   Vén kujon fogadó Icon_minitime2012-12-29, 3:42 pm

A szobája a földszinti folyosó legvégén, egy kicsiny asztalka a fal mellett, két székkel, és egy ágy. Egy asszonyt kért meg a kocsmáros, hogy kísérje oda. A cseléd néhány maga kellető, ép fogsorát kivillantó mosoly, és fejbillentés kíséretében nyitotta előtte az ajtót, majd mutatta a dézsát. Balál kért egy kora hajnali fürdőt. Nincs annál jobb. A nő végül kissé kelletlenül behúzta maga mögött az ajtót, és végre magára hagyta. A szobában épphogy csak meg tudott fordulni, de neki, aki a fák, sziklák, és pajták védelméhez szokott, ez mesebeli palota. A fülledt párás levegőben, semmitől sem tartva kitárta az ablakát, hogy levegőhöz jusson az éjjel.
De meséhez nem volt most kedve. Az ágy szinte magába húzta, ahogy letette a zsákját, a csizmáját, és megoldotta a derékszíját. Úgy, ahogy volt, ruhástól zuhant bele.
Utolsó és egyetlen gondolata, hogy ha még északabbi vidékeket is látni kíván, akkor tényleg sürgősen szüksége lesz egy kitartó, erős lóra. Még átvillan szürkületbe burkolódzó agyán a kósza gondolat, hogy fenn északon csak a titokzatos sárkányoknak nincsen szükségük soha lóra. És hogy azért megnézné, képes-e egy is olyan élvezettel szárnyalni, ahogyan ő vágtázik lóháton, a széllel versengve. Mikor átjárja a gyönyör minden ízében, és tele tüdőből rikoltozni képes a végtelen tájba, ahogyan egy ragadozómadár. Megnézné, valóban olyan magával ragadó, tisztelettel vegyes félelmet keltő-e a sárkány röpte, ahogyan egyes világ járt vándorok, sokat élt mágusok, háborút járt veteránok állítják.
Utoljára még a barna csődöre, Szeles jutott eszébe, akivel eggyé váltak a végtelen dombságokon, közös vágtáik alkalmával. Legkedvesebb lova volt, s miután kimúlt, sokáig nem is akart más lovat. Azóta se lelt hozzá foghatót.
Elnehezedett szemhéjain keresztül alig jutott el hozzá a külvilág. Ehelyett a Déli esőerdőkben járt, majd a dombvidékre tért vissza Szelessel, és a hátára ülve repültek együtt Észak ismeretlen tájai felé. A sárkányok vidékét még meg se közelítve gyanútlan jártak egy kihalt tájon, egy ismeretlen várost kerülve, ahol egy bozótoson átvágva a pusztában száguldó szépség tárult elébük. Szeles mintha a fejével intett volna neki, mintha megtorpanva mutatta volna a gyönyörűséges fekete lovat, aki ereje teljében, ifjonti hévvel szinte repült sötét lovasával. Az nemes tartással, erős kézzel fogta a lovát, de nem irányította azt. Látszott az ébenfekete kancán, hogy most szabadon száguldhat, oly szabadon, mint mielőtt az első kétlábú megülte őt. Lovasában partnerre talált, mintha ő maga szinte repülni vágyakozott volna. Balál szívesen csatlakozott Szelessel a vad, és zabolátlan vágtához, aminek értelmét szegte, hogy a sötét lovas élvezete vágyként sugárzott át Balál nyitott lelkébe. Eme vágyban madarak suhanó röptét látta a saját szemével a magasból, és szárnyas ragadozók sebesen suhanó árnya villant fentről. Nagyon nagy ragadozóké. A távolban elhalt egy ragadozómadár ijedt rikoltása, mint egy figyelmeztetés. A következő pillanatban Balál beérte a fekete mágust- merthogy az volt a lovas-, és maga is rikoltott egyet, mintegy elismerően, hogy ez aztán a vágta. Szívébe nem ült félelem.
A megtermett férfi sosem látott mélységben csillanó fekete szemekkel az övébe tekintett, majd hontalan, hitehagyott, magányos, rászakadó szomorúság lökettel ontott le magáról némi terhet kéretlen társa felé. Lobogó köpenye életre kelt, és suhogó fekete szárnyakként kitárult. Aztán hirtelen, ily közelről beláthatatlan óriássá növekedett ormótlan alakja, és hosszas, panaszos üvöltéssel elrepült.
Szeles megbokrosodott, és fejre állt nyakát szegve. A fekete kanca pedig vészterhes nyerítéssel, habzó szájjal vetette magát a beláthatatlan tájba. Balál nehezen eszmélt, arcát hideg csapdosta, mire magához tért. Első rettenetében azonnal felült, és hátrálva maga alá húzta a lábát. A hátát a falnak támasztotta. Nyirkos falak közt volt. A Fogadóban... persze hogy a szobájában. Szakadt róla a veríték. Sűrűn kapkodta a levegőt minden légvételért. Kintről az erősödő szél behozta a vastag esőt. Csapkodta a csikorgó, csattogó ablaktáblákat.
Balál odarohant. Künn a holdat sem lehetett látni. Nem tudta mennyi ideje aludhatott. Némi káromkodás kíséretében becsukta az ablakot. Falnak támasztott háttal visszaült az ágyra.
Ó mennyire gyűlölte az álmokat! Ennél jobban már csak az ismeretlenre haragudott. És lám... történetesen egyetlen fajt nem ismert, és nem is látott még. Egyetlen megegyező elbeszélést, vagy mesét sem halott róla. A sárkányokét.
Micsoda hatalmasságok bújnak így el! Mekkora tér kell nekik, hogy elrejtőzzenek... és miért gyűlölik, és vetik meg ennyire a földhözragadt nemzetségeket, hogy képtelenek kicsit is közösödni velük?
Izzó szemekkel bámult a függönytelen ablakon át a semmibe. De közben bejárta a fél világot. Képzelete határtalan volt, sem esőfüggöny, sem évszázadok vihara nem állhatott az útjába sosem.
Hajnal előtt csitult az eső, de nem állt el teljesen. Balál álomtalan szunnyadt egy kicsikét valahol az Istenektől eredő tervezés, Lanuria teremtése, valamint a nagy háború egy híres csatája közt. Pirkadatkor még mindig sárkányokon járt az esze. Értelmetlen... értelmetlen! Mormogta frissen serkent bajsza alá.
Mérgesen lecsutakolta egész testét. Haját is beszappanozta, és megmosta. Megint gyorsan nő. Végighúzta érdes tenyerét erős borostáján, de nem törődött vele, csak megállapította, hogy a természetes körforgás az ő életében sosincs egyensúlyban. Így, mint időszakonként már annyiszor, az éjszaka megváltozott az öregedése. Mintha mágikus igékkel aludt volna. Sejtése szerint a saját védelmében. Morogva öltözködött fel.
Még az első napsugarak előtt odakünn járt az épület mögötti istállók ébredő neszében. Aztán a Fogadó bejárata felé vette útját, hogy el ne kerülje a jobb sorsra érdemes Marius Diort. Ezzel kisebb ribilliót okozott a gyülekező cselédség sorában, mert csizmáján rettentő sarat hordott be az előtérbe, ahol Dior már várta.


A hozzászólást Balál Tangeran összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2012-12-30, 10:33 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Marius Dior

Marius Dior

Hozzászólások száma : 181
Életkor : 43
Munkahely : Jelenleg nincs

Character sheet
Nép: Emberek
Vén kujon fogadó Empty
TémanyitásTárgy: Re: Vén kujon fogadó   Vén kujon fogadó Icon_minitime2012-12-30, 2:55 pm

*A dézsa és a friss, hideg víz megteszi a hatását. Gyorsan elmúlik fejemből a kialvatlanság, csak a szemem alatti táskák jelzik, hogy nem könnyű éjszakán vagyok túl.
Kitana még mindig nem jött és ez egyre nyomasztóbbá válik nekem.
Ezen gondolkodtam, amikor a frissen kiserkent borostát vakargattam le éles tőrömmel az arcomról. Az évek hosszúsága alatt bőröm megkeményedett annyira, hogy meg sem érzem, hogy nem használok semmit hozzá. Egyesek síkosítják a bőrüket, a nemesektől még illatosítást is láttam.
Nekem ez luxus, kénytelen vagyok a saját pőreségében elviselni a borotválkozást.
Amikor lemegyek, még nincs senki lent, így Stormot előkészítem az útra. Ma nem délre kell mennem. A fogadós elém csúsztatja a legutóbbi megkeresésem. Már jártam ennél a ménesnél. Nem nemes, Telar főlovásza keresett meg. A város urának ménesében ütötte fel a fejét valami betegség. A rövid cetli szokás szerint semmit nem tartalmaz.
Sosem fogom tudni elmondani nekik, milyen fontos az, hogy a pontos tüneteket leírják, mit, mikor vettek észre.
Nekem kell személyesen kifaggatnom a főlovászt, aztán pedig azt, aki tényleg megtalálta a beteg lovat.
Valószínű, hogy az az istállósfiú, vagy lovász tudja a legtöbbet.
Miközben megpaskolom Storm nyakát, végigsimítom tenyeremmel az oldalát. Az istállósfiú rendesen kikefélte a szőrét.
A nyergem és alá a pokrócot is felszerelem, majd jön a kötőfék, amit csak a nemesek finnyássága miatt teszek fel szokásos módon. Ők nem fogadnák el, hogy milyen kapcsolatom van a lóval és ha darnát akarok, nem szabad rosszban lennem eggyel sem. A hírem terjed, így egyre többen fordulnak hozzám.
Amíg Stormot az ajtó előtt hagyom, visszasétálok az előtérbe.
Nem kell sokáig a falat támasztanom a vállammal, Balál megjelenik.
Van benne valami furcsa, mintha más lenne, mint az este volt, de ahogy általában, nem kérdezek rá erre sem. Ha rám tartozik, el fogja mondani. Ha meg nem, akkor nem tartozik rám.
Biccentek neki.*
Vissza az elejére Go down
Balál Tangeran
Szürkeköpenyes
Balál Tangeran

Hozzászólások száma : 689
Életkor : 46
Munkahely : Szabadúszó

Character sheet
Nép: Mágusok
Vén kujon fogadó Empty
TémanyitásTárgy: Re: Vén kujon fogadó   Vén kujon fogadó Icon_minitime2012-12-30, 4:00 pm

Balál izgatottan fogadta a biccentést. Mehetnékje volt. Mintha égett volna a talaj a lába alatt. Úgy érezte menekülnie kell. Persze tisztában volt vele, hogy ezek a dolgok, mint az álmai, a félelmei, a vágyai, mind legbelülről jönnek. Mélyről. Olyan mélységekből, amelyek ezt a férfit is maradásra bírják itt, ahol nincs helye. Nem tudta, van-e Marius számára egy hely, amit talán otthonának, vagy szerettei körének nevezhet, vagy olyan hontalan, mint ő maga. Most ahogy végigméri, borotvált arcát, fésült frizuráját, kifogástalan lovasöltözékét, inkább mégis a vidéki városkába valónak látja, de eddigi benyomásai, és a szeméből, a tartásából áradó szomorúság alapján valahogyan mégiscsak hasonlónak érzi magához. Ebben, és a természet, a lovak szeretetében. Semmi másban. Ezért megjegyzi magának. Utoljára végigméri. A melankolikus kifejezést az arcán, ami mélyen gyökerező mélabúból fakad- mintha gyászolna, s nem bírná elereszteni halottját. Az egyenes nyílt tekintetet, ami nem kíváncsian követelőző, nem fürkész, mint az emberek többségéé. Hallotta hajnalban az istállónál a legénytől, hogy a környéken messze-távol Mariust hívják, ha valami baj történik a lovakkal. Mert nála jobban, itt senki sem ért ehhez, ő meg mintha érezné a lovakat. Balál sosem értett ennyire a lovakhoz, talán ezért sem sikerült még Szeles után méltó lovat találnia társául. Mindenesetre mindig becsülte a hozzáértő avatottakat- ahogyan nevezte őket.
Egy lépést tartva megáll előtte. Az ajtó előtt látta Stormot, tehát ő is útra kész. Így azonnal rátér a kérdésére, azzal is saját feszültségét oldja, mint a korai sétával az istállóknál.
- Mondja csak! Merre is kell elindulnom? Hogyan találom meg Solar úr birtokát? És hogyan jutok át a Hajnalon?

Miután meghallgatta a lovászt, kezet nyújtott neki. Remélte, hogy nem röstelli a gyógyító.
- Tudja, nekem most muszáj mennem. Ahogy látom, Önnek is sürgős dolga van. Rendeztem a számlám a Fogadóssal. Még egyszer köszönöm, áldják meg az ősök, és az Istenek legyenek kegyesek az életében!

Megvárta a férfi reakcióját.

Nem szokott búcsúzni. Hamar sarkon fordult, és öles léptekkel elindult a városból. Már nem remélte, hogy maga mögött hagyhat mágiát, meg ártó szellemeket. Már csak ment, mintha nem lenne más választása. Mintegy megszokásból.
Nem nézett vissza a koros épületre, ami a lelkébe itta bele magát e fergeteges pokollal táncoló álommal. Marius Dior egyenes alakját látta még megvillanni egy pillanatra, ahogy távolodott.

//Nagyon szépen köszönöm a Játékot Marius! Élmény volt, és fogunk mi még játszani Fiatalember! Hamarabb,mint gondolnád... Smile //
Vissza az elejére Go down
Marius Dior

Marius Dior

Hozzászólások száma : 181
Életkor : 43
Munkahely : Jelenleg nincs

Character sheet
Nép: Emberek
Vén kujon fogadó Empty
TémanyitásTárgy: Re: Vén kujon fogadó   Vén kujon fogadó Icon_minitime2012-12-30, 9:53 pm

*Balál megáll előttem és nem is teketóriázik sokat. Felteszi a kérdéseit. Habár tegnap elmondtam már egyszer, türelmes maradok és megismétlem ma is. Egyrészt mondta, hogy fáradt, másrészt pedig nem engedhetem meg magamnak sem azt, hogy vele, sem azt, hogy mással haragba keveredjek.*
- Solar uradalma a Hajnal túlpartján van, még azelőtt, hogy a folyó éles kanyart venne kelet felé. Érthető is, mert itt délebbre addig csak a Kietlen puszta van.
A várostól úgy fél mérföldre délre van egy gázló, ott át lehet kelni, de rögtön itt, a nyugati fal mellett van egy rév is.
*Nem sietve, de amúgy férfiasan megfogom a kezét Balálnak. Nem vagyok elkényeztetett nemes, én a fizikai munkát is megszoktam, a vándorlást, s aki lovakkal dolgozik, néha komoly erőt is kell tudnia kifejteni.*
~ Legyenek kegyesek…~
*Gondolom magamban. Egy kis kegy rám is rám férne, mert Kitana már nagyon régen várat magára.*
- Veled is!
*Nem mondok többet. Balál távozik, én pedig még nézek utána a lovam mellől egy darabig, aztán felszállok Storm hátára és szabadjára engedem a lovat. Amikor együtt vágtatunk, úgy érzem, mintha én is egy lennék vele. Élvezem a szabadságot és ilyenkor mintha elfelejteném, mintha magam mögött hagynám a nehéz gondolatokat, csak a szabadság létezik, Storm, meg én. Élvezem a lovaglást, és közben már úton vagyok. Gondolatban már a beteg lónál járok. Na meg nevelőapámnál, aki mindenre megtanított.*

//Én is köszönöm a játékot! Jó volt veled játszani! Smile//

Vissza az elejére Go down
Balál Tangeran
Szürkeköpenyes
Balál Tangeran

Hozzászólások száma : 689
Életkor : 46
Munkahely : Szabadúszó

Character sheet
Nép: Mágusok
Vén kujon fogadó Empty
TémanyitásTárgy: Re: Vén kujon fogadó   Vén kujon fogadó Icon_minitime2013-01-26, 2:54 pm

// Nos akkor következzen egy nevesített időntúli játék Marius Diorral - 1. hsz.- :

Az 'avatott' lovász mester //


A lenyugvó nap a melegen vibráló levegőn áttörve hosszú-hosszú árnyékot vetített az ódon épület falára, aminek ismerős volt kicsit ez az árnyék, de valahogy mégsem. Amikor legutoljára látta a Vén Kujon Fogadó, akkor ugyanígy imbolygott a népéhez mérten roppant magas, és vállas alak tulajdonosa, hosszú karjait is így lóbálta, hátán ez a nagy hátizsák volt általvetve, a különös íjjal, és a karddal. A kopottas, kétrészes, szürke bőr felsőt, nadrágot, és a bakancsot viselte, ezzel a mágus voltát rejtve el a felületes szemlélő elől emberi öltözékbe bújtatva. A végtelennek tűnő, erőltetett menetben végigjárt magányos úton éppen ennyire elfáradt, mozgása kissé nehézkesnek, és lomhának hatott. Akkor nem volt egyedül. Egy számára idegen férfi, aki a környék jó ismerőjeként mutatkozott be, kísérte a mágust ide.
A vadász-mágus most heves reménnyel a szívében érkezett az idegen lovász, Marius Dior felkutatására, akinek személyében tapasztalata szerint az egyetlen segítségre lelhet, nagy gondjában. Mégis úgy tűnt, mintha egy másik férfi érkezett volna most. Rendkívül dús, erős szálú, és forgókkal teli fekete haja hátul váll alá ért, körben rakoncátlanul táncoltak szerteszét a vaskos fürtök, furcsa borzas fészekként keretezve arcát, elől pedig egyenetlenül nyírva egy-két fürt a szeme elé tolakodott, míg mások nyugton lapultak a homlokára. Hasonlóan erős, és vastag, szakáll borította a képét. A rőt arcszőrzetet gazdája minden reggel fél centisre nyírta, az utóbbi hetekben azonban nem bírt vele, estére kelve 5-6 ujjnyira nőtt. A mágus arca ránctalan volt, a szeme körüli, alig észrevehetetlen, apró szarkalábaktól, és az orrcimpáitól a szája szegletéig húzódó, mélyülésnek indult nevető ráncoktól eltekintve makulátlan sima volt naptól, és széltől edzett bőre. Nem látszott többnek 26 évesnél, talán esti szakálla öregíthette egy keveset ennél a látszatnál.
A szürkeköpenyes csendben lépett be a hívogató, nyitott főbejáraton. Odabentről jól hallotta a kiszűrődő nevetéseket, és a ricsajt. Vacsora idő is elmúlt már, és farkas éhes volt. Elfogyott minden tartaléka az idevezető úton, és most szívesen élt a hely marasztaló vendégszeretetével, pedig máskor elvetette volna azt. A konyha melletti pulthoz lépett, ahol egy kis, ledér öltözékű lányka mutatott neki helyet a közeli, kétszemélyes asztalnál, kérdve, van-e útitársa, akivel asztalra volna szükségük. Balál csak nemet intett a fejével, míg ellépett a pulttól, és a lány kezébe egy darnát nyomva halkan így szólt:
-Magam vagyok, de két személyre hozz egy jó csirkehúslevest! Aztán közbe' mond csak, itt találom-e Marius Diort, a lovászt? Ha igen, eredj, és mond meg neki, hogy Balál Tangeran keresi őt, és meghívja az asztalához!
- Igen, jó helyen jár az úrfi! Dior úr itt lakik, sok ideje már! Ilyentájt gyakran itt van valahol...
- Akkor szaladj, kerítsd elő! Mond, hogy siessen, sürgősen beszélnem kell vele!
Míg a leány indult, Balál elégedetten hátradőlt a székén. Elmélázva nézte a mulatozó népséget, kik lányokkal, asszonyokkal, étellel, itallal, zeneszóval szórakoztak, és harsány nevetésükkel töltötték be a helyet. Voltak itt utazók, és láthatóan a környék lakói közül is, szinte kizárólag férfivendégek, öregek és ifjak egyaránt. Még néhány tejfölösszájú suhanc is kapott helyt egyes asztaltársaságokban, némelyek ölükben hölgyekkel.
Balál nem sokáig figyelt rájuk, ennél fontosabb dolgok vonták el egyszerű hétköznapjaitól. Lassan már másra koncentrálni sem tudott, mint az összes napját megmételyező álmokra, és látomásokra... Most is kezdett a fekete lovasa nélkül száguldó tünemény belső tekintete elé kúszni. Tudta, ennek véget kell vetnie. Látomásai a valósággal egybe-egybe folytak, és álmai után kimerültebb volt, mint míg el nem aludt. Bízott benne, hogy Marius Dior segíthet, de még nem tudta, vajon mi lesz az ára, ha elvállalja a rá szabott feladatot. Egyáltalán vállalja-e?
Balál testére az állandó jós állapot jeleket tett, szervezete hetek óta nem úgy működött, ahogy az normális, és elvárható volna. Ez halaszthatatlanná tette eme találkozást.
Balál a zsákja vízállóan zárt zsebéből, egy kemény fedeles, bőrkötésű könyvet húzott elő, de csak félig, aztán inkább visszacsúsztatta. Ráérnek együtt tanulmányozni, ha már tudja, mit mond a lovász, egyáltalán itt hagyná-e egy kis időre züllött helyet, ami szállását, a környéke pedig jelenleg a megélhetését jelenti.
Türelmesen, egyenes derékkal várakozott.
Vissza az elejére Go down
Marius Dior

Marius Dior

Hozzászólások száma : 181
Életkor : 43
Munkahely : Jelenleg nincs

Character sheet
Nép: Emberek
Vén kujon fogadó Empty
TémanyitásTárgy: Re: Vén kujon fogadó   Vén kujon fogadó Icon_minitime2013-01-27, 2:29 pm

//Időn túli játék: Balál Tangeran//

*A keserűség, mintha epével telt poharat innék ki, olyan erősen tör rám. Kitana még mindig sehol. Egyre inkább azt gondolom, hogy a nimfák úrnője elérte a célját.
Azt még mindig nem merem elképzelni sem, hogy amit ott, az erdőben éreztünk egymás iránt, mert tudom, hogy ő is érezte, amit én, az már nincs.
Én még mindig szeretem, de már nagyon régóta várok rá.
Az idő, pedig telik. Egy nimfának talán ez semmiség, talán csak egy pillanat hosszú élete során, de én ember vagyok. Ki tudja, hogy meddig tart rövid életem? S én öregszem is. Gyorsan, visszafordíthatatlanul. Most akarom Kitanát, de van egy olyan érzésem, hogy már sosem fog eljönni.
A Hajnal partján ülve tépdestem jó darabig a fűszálakat. Mára nem volt megbízatásom, ráértem az időmet tölteni Storm társaságában. Már hiábavalóságnak érzem ezt a várakozást.
Igazam van hát, amikor azt gondolom, hogy egy ember sosem közelíthet meg egy lovat.
Tiszta, hűséges szívükhöz közel sem férhetünk. De talán a nimfák sem különbek nálunk, embereknél.
Vajon Kitana miért nem hagyta ott Elonart? A bölcs úrnő megoldotta volna a pótlását, afelől nincs kétségem.
Ahogy afelől sem, hogy biztosan miattam kötötte ki a betaníttatást is szerelmemnek. Hát meg kell hagyni, az úrnő jól számított.
Nem tudok haragudni rá, ha tőlem akarnák azt a szőke szépséget elvenni, én sem örülnék neki.
Belerúgtam egy fába, mely a folyó partján nőtt és eddig az árnyékot adta nekem, majd felszálltam Storm hátára.
Az a vágtatás az egyetlen, amit szeretett lovam társaságában tehettem meg, ami képes kis fényt hozni a szívembe ezeken az egyre sötétedő napokon. A szél belekap a hajamba, napbarnította arcomat simogatja végig. Érzem magam alatt a lovat, mintha egyek lennénk, mi ketten.
Több ő számomra, mint egy állat. Ő a társam, jóban és rosszban.
A szám keserű mosolyra húzódik, amikor visszatérek a Vén kujonhoz címzett fogadóba.*
~Talán Stormot kellene feleségül vennem…~
*Amikor benyitok, az egyik fehércseléd siet elém. Türelmetlenül küldeném el, de azt mondja, hogy Balál Tangeran hív az asztalához engem.
Egy rövid gondolatnyit várok, magamban elszámolok tízig, mielőtt valami durvát mondanék. Ki az a Balál Tangeran?
Aztán jut eszembe, hogy nemrég találkoztam vele épp a folyóparton.
Nem telik sok időbe már a szememmel észrevennem.
Nincs kedvem most társasághoz, ezért habozok is, mielőtt végül elhatározom magam és az asztalához somfordálok.*
- Üdv!
*Köszöntöm kurtán, majd megállok az asztal mellett. Nem ülök le, ha csak valami rövidet akar, hamarvást végzünk és én mehetek fel a szobámba. Ma már élő embert látni sem akarok.*
Vissza az elejére Go down
Balál Tangeran
Szürkeköpenyes
Balál Tangeran

Hozzászólások száma : 689
Életkor : 46
Munkahely : Szabadúszó

Character sheet
Nép: Mágusok
Vén kujon fogadó Empty
TémanyitásTárgy: Re: Vén kujon fogadó   Vén kujon fogadó Icon_minitime2013-01-27, 10:32 pm

Balál csak a kimért üdvözlésre tekint fel. Mégis elég végignéznie Mariuson, az a benyomása támad, hogy úgy jött ide, mint aki megy, és úgy áll itt, mint aki máshol van.
Balál is köszönti:
- Önnek is üdv!
Feláll és kezet nyújt a lovásznak, s ha fogadja, még a kezét rázva folytatja:
- El sem tudja képzelni, mennyire örülök, hogy megtaláltam! Napok óta úton vagyok Önhöz!
Még mindig a másik jobbját fogva mutat a szemben álló székre. A
- Kérem! Látom, hogy hosszú napja volt, mégis tiszteljen meg kicsit a tarsasagaval! Hadd osszak meg önnel egy tál levest! Közben elmondanám, miért van önre szükségem! Csak maga segíthet, Marius! Jól megfizetném a szolgálatait, és higgye el, önre szabott a feladat, amivel meg kívánom bízni!
Most végre előveszi a vaskos kis bőrkötéses könyvet, és becsukva az asztal közepére teszi.

- Itt van benne minden!

Várja, hogy leüljön a lovász. Ha leül, Balál maga is visszatelepszik a székére. A reakció függvényében kezd mesélni. Izgatottsága talán elragadja Mariust a problémái ködéből, mik látható jeleket tettek kellemes arcvonásaira.
Vissza az elejére Go down
Marius Dior

Marius Dior

Hozzászólások száma : 181
Életkor : 43
Munkahely : Jelenleg nincs

Character sheet
Nép: Emberek
Vén kujon fogadó Empty
TémanyitásTárgy: Re: Vén kujon fogadó   Vén kujon fogadó Icon_minitime2013-01-28, 9:50 pm

*A férfit minden bizonnyal meglepte az érkezésem. Úgy néz fel, mint aki valami egész másban merült el előtte.
A felém nyújtott kezet habozás nélkül fogadom el. Jól neveltek, mint Ephenezer, mind nevelőapám, tudom mit illik ilyenkor.
Nem mondom ki, mit érzek, hogy én cseppet sem örülök a látogatásának, ahogy annak sem, hogy a kezem is olyan sokáig szorongatja, mintha sose akarná elengedni.
Ahogy elengedi a kezem, mindkét tenyeremmel az asztalra támaszkodok, úgy nézek rá.*
- Ki kell ábrándítanom, ma nincs étvágyam…
*Kezdek bele, de ekkor egy bőrkötéses könyvet vesz elő és leteszi elém.
A férfi arcáról a könyvre nézek és gondolkodok.
Megbízásom itt is akad, már egészen jól megszoktam a helyet, de első sorban Kitana miatt maradtam. Csak ő köt ide, és csak ehhez a helyhez kötődöm. A Dior-kúria már réges-régen lángok martalékává vált, és fattyú mivoltomban nem is tarthatnék igényt rá. Idős nevelőszüleim halottak, apám úgyszintén. Nincs hova mennem és nincs kihez tartoznom.
Az egyetlen lény, akihez kötődést éreztem, anyám régi barátnője, és immár a szerelmem, Kitana, lassan egy éve várakoztat. Nem számolom az időt, csak az évszakok váltakozását.
Miért maradjak? Vagy miért menjek? Mihez kezdjen az az ember, akinek az életében nincsenek célok? Az erdőbe nem mehetek vissza, a nimfák nem szeretik a férfitársaságot ott.
Talán nekem is ott kellett volna maradnom Stormmal a lángok között, a gyilkosok között, harcolnom. Ephenezert nem tudtam megmenteni, csak magamat.
A könyvön időző tekintetem olyan, mintha már hosszú ideje állna, most újra a férfi arcára nézek, aztán leülök.
Nem hat rám a lelkesedése, nincs miért, de azt azért megnézhetem, mit is akar mutatni.
Nevelőapám nem tudott olvasni, egy lovásznak ilyen tudományra nincs szüksége. Ephenezer azonban végül fiaként tekintett rám és megtanított a betűk nyelvére.
Kezembe veszem a könyvet és felütöm.*
Vissza az elejére Go down
Balál Tangeran
Szürkeköpenyes
Balál Tangeran

Hozzászólások száma : 689
Életkor : 46
Munkahely : Szabadúszó

Character sheet
Nép: Mágusok
Vén kujon fogadó Empty
TémanyitásTárgy: Re: Vén kujon fogadó   Vén kujon fogadó Icon_minitime2013-01-29, 10:14 pm

Balál úgy látja, hogy Marius tekintete zárt, és hogy alaposan meggondolja, mit tegyen. A vadász nem számított rá, hogy Marius szó nélkül felüti a könyvet, de közömbös arca mellé, ezt jó előjelnek veszi. A lovász viszont biztos arra nem számít, amit a könyvben lel.
Az egyszerű, világosbarna, dísztelen bőrkötés a teremtett világ leghatalmasabb titkait rejti. Még jelenlegi tulajdonosa sem tud minderről, bár számára nagy értékű kincs, édesapjától kapott egyetlen öröksége, amiről az hirtelen halála előtt már alig valamicskét volt képes átadni. Maga a könyv létezése, és működése részletei ezek közül a titkok közül a legnagyobbak. Egyik-másik pedig éppen most fog teljesen, vagy részben nyilvánvalóvá válni az egyszerű, de hányatott sorsú Marius Dior előtt. Hogy ő ebből mennyit fog fel rögtön, azt nem tudni, de biztosan foglalkoztatni fogják meg ezután a könyvvel kapcsolatos kérdések, mint eddig mindenkit, legyen az halandó, vagy halhatatlan- aki csak találkozott vele, bár lehet, hogy nem azonnal kezdte érdekelni őket. Akadtak ugyanis eddig szép számmal olyanok, akik megkísérelték elfelejteni az emlékét is a vele való szembesülésnek.
Az öreg, agyonhasznált, de erősen összefűzött lapok  elvarázsoltak, és csak akkor teszik láthatóvá a tartalmát, és csak az előtt, amikor, és aki előtt Balál kívánja. Így eshet meg, hogy először Marius mást nem láthat, mint üres lapokat.
Ez kiválthat belőle dühöt, mert hiheti, hogy netán a bolondját járatják vele, de válhat egyszerűen csak türelmetlenné. Balál egyiket sem szeretné, ezért amint leül Mariussal szemben, nem tétovázik, hanem már emeli is a két tenyerét a nyitott lapok fölé.  Mielőtt megtenné, amit kell, szól a társához:
- Ezek a jegyzeteim. Legyen szíves a jelölésnél nyissa ki!
Majd mit sem várva  már folytatja is:
- Fargaso cali dufrun tirses!
Az igézet olyan régi, és oly ismeretlen Lanuria halandói körében, hogy legközelebb tán' a nimfák erdejében akad olyan személy, aki hallotta valaha is.
A mozdulat, s a halk szó nyugtató, de a látvány drasztikus. Az egyik oldalon apránként, mintha most  íródna, úgy hurkolódik egymásba a kézzel nem túl egyenletesen formázott szöveg. A másik oldalon ellenben egy rajz bontakozik ki, sokkal szebb, igényesebb, aprólékosan kidolgozott, és kiforrottabb az írásnál.
- Meg ne ijedjen!
Teszi hozzá a mágus, de ez valószínűleg csak olaj a tűzre, mert maga sem hiszi, hogy a másik felkészülhet a következőkre. Annál is inkább, mert még mindig ott van nyitva a könyv, ahol  Marius szórakozottan felütötte, és lapozásra készülő kezei kétoldalt nyugszanak még, belemarkolva. Ekkor megelevenedik egy szárnyas bestia, és egy páncélos lovag mozgó, és csupán méretében nem élethű figurája, és a lapok fölé emelkedve folytatják egyenlőtlen viadalukat.  Hallani is őket.Mintha a két férfi orra előtt a valós csata zajlana kicsiben. Tökéletesen valósághű. Még Balál is összerezzen, s arca megrándul. Egészen elfelejtette, miket rajzolt élete során az apjától kapott könyvbe. Pff .. ez is jó régen volt. Megijesztette a lovászt, és az bármit tesz e percben, Balál kapkodva lapoz a könyvjelzőhöz. Szerencsére szinte ott válnak szét a lapok.
- Bocsánat!  Elfelejtkeztem erről. De higgye el, az nem olyan rémisztő, amit mutatni akarok. Nyugodjon meg! Mások nem látják- szól fojtott hangon, körbepillantva,  mintha ez olyan megnyugtató lenne.
Eme lapon egy kristályváros eget ostromló tornyai elevenednek meg pazar  formájukban, és a négy kapujához induló  keresztút, a közelében pedig a ligetes erdők fáit kerülő tisztáson szaladó, ragyogó fekete jelenség.
A nyugati telivér kanca vágtázott, majd megállt, beleharapott a harsogó zöld fűbe. Amikor felnézett, Mariusra pillantott, olyan tekintettel, ami az összetört, s zabolátlan lelkének mélyèről jött. Ha még mindig nézte a lovász, a fekete szempár belekapcsolódott a férfiéba, oly pillantással, mintha mindjárt esennen könyörgni kezdene, hogy a férfi segítsen!  Majd páni félelem lett úrrá benne, s ereje teljében, vadul tova vágtatott.
Balál Tangeran többek között azt sem tudta, hogy hatást válthat ki a könyvben sorakozó egyik-másik dolog azokra, akiknek a lelke érzékenyen nyitott az adott témára. Fogalma sem volt róla hát, mi zajlik le a nemes lovászban.


A hozzászólást Balál Tangeran összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2013-10-13, 9:57 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Marius Dior

Marius Dior

Hozzászólások száma : 181
Életkor : 43
Munkahely : Jelenleg nincs

Character sheet
Nép: Emberek
Vén kujon fogadó Empty
TémanyitásTárgy: Re: Vén kujon fogadó   Vén kujon fogadó Icon_minitime2013-01-30, 2:07 pm

*A szemeim előtt azonban nem cirkalmas írás, vagy esetleg szépen vezetett napló jelenik, meg. Üres lapokra esik tekintetem.
Meglepetten pillantok fel a férfira, enyhe bosszúság van a szememben. Talán a bolondját járatja velem ez az alak? Korábban nem olyannak tűnt.
Pedig láttam már varázslatot a nimfáknál és Soutól is, most mégis meglepődök egy kicsit.
A mágus játszik velem. A játéka viszont hatásos, ugyanis az előbbi bosszúságom a meglepődéstől elmúlik.
Nem vagyok az az ijedős fajta. Megingatom a fejem a figyelmeztetésre. Láttam már ezt-azt, és szerencsére a könyvből sem ugrik egyből a fejemnek semmiféle szörny.
A szárnyas bestia és a harcoló alak harca azonban ott marad, még ha teljesen élethűen is, a könyv felett. Kicsit azért hátrébb húzódok, hiszen ki tudja, miféle varázslatok rejtőznek még a könyvben?
Óvatos vagyok, és mi tagadás, nem vagyok túl nagy bizalommal Balál felé, fel is pillantok, miközben sietősen lapoz tovább.
Mostmár ott nyílik a könyv, ahol tervezte. Megingatom a fejem, a mágus nem bír a saját mágiájával?
A ló valóban gyönyörű, talán még formásabb is, mint Storm. Igazi nyugati vadló lehet, bár a tekintete arról árulkodik, mintha már lett volna kötelékek között.
Nem veszem le róla a szemem, hiszen ez a fajta mindig is lenyűgözött, pedig kevesebbet láttam belőle, mint a Közép-Lanuria, vagy Kelet ménjei közül.
Valahol őket tartom az igazi Szabadság megtestesítőjének.*
- Valóban gyönyörű állat. Mit akar tőlem?
*Gyorsan a tárgyra térek, mert ha nem tud valamivel lebilincselni, magára hagyom és felmegyek végre a szobámba.*
Vissza az elejére Go down
Balál Tangeran
Szürkeköpenyes
Balál Tangeran

Hozzászólások száma : 689
Életkor : 46
Munkahely : Szabadúszó

Character sheet
Nép: Mágusok
Vén kujon fogadó Empty
TémanyitásTárgy: Re: Vén kujon fogadó   Vén kujon fogadó Icon_minitime2013-01-30, 2:38 pm

Mariust szerencsére nem olyan fából faragták, mint aki túlzottan megütközne bármin is. Elfogadta a kissé tán' zavarosnak tetsző varázslatot, s pár pillanatig mélázva tekint a kancára.
- Valóban gyönyörű állat. Mit akar tőlem? - szögezi hamarjában a kérdést Balál felé, akitől végre gyors választ vár.
Balál másodpercnyi habozás után, míg összeszedte a nehezen kezelhető könyvről a gondolatait, örömmel, hogy legalább nem kell magyarázkodnia- s már nyitja is szólásra a száját:
- Norlan. Utánajártam, hogy a hely, ahol álmaimban látom ezt a lovat, valóban létezik. Magam rajzoltam le, olyan valóságos, mivel ő egy látomásban jelenik meg előttem. Gyakorta megesik- beszéd közben legyint egyet az arca előtt, mintha elhessentene onnan valamit, történetesen egy gondolatot-. Tudja, ez a csodás kanca nem hagy nyugodni. Először nem láttam semmi összefüggést ön és a ló között. Sőt megvallom, magam és a ló között sem. Pedig éppen amikor mi ketten találkoztunk, töltöttem első zaklatott éjszakámat e szépséggel, itt a Vén Kujonban. Azóta is látom, most már éjjel-nappal bármikor. Biztosíthatom róla, tudom, hogy létezik az állat. Norlan városhatárához közel bóklászik valahol, mióta elhagyta korábbi gazdája. Egyszerűen nem lévén tovább szüksége rá, elhajtotta.
Az előző gazdáról, a fekete mágus személyéről, aki bestiális alakváltásra képes álmaiban, sőt repül, mint egy sárkány, inkább hallgatott. Jobbnak látta mélyen magába zárni ezt a tényt, nehogy elijessze ezt az embert. Nem beszélve róla, hogy ő maga nem sokat tudott a bestiákról, hallott ugyan legendákat a háborúról, mégis csak elképzelései voltak e lényekről, így nem adhatott rájuk.
Márius tekintetét elkapva nyomatékos hangsúllyal folytatta:
- Szükségem van erre a lóra. Be akarom fogni, de tartok tőle, hogy nem lelem olyan állapotban, ahogyan természetes volna. Hiszem, hogy mindenek előtt neki saját magával kell megbirkóznia, hogy elfogadja, és újra megismerje önnön magát. Ezért azt szeretném, ha elkísérne az utamon, és segítene mindkettőnknek, hogy egymásra találjunk. Tudom, hogy ön az egyetlen, aki erre képes. Ez igazi kihívás lehet önnek. Hogy a sérelmek ne csak a felszín alá húzódjanak, de megszűnjenek, és átadják a helyüket valami újnak. Én magam nem vagyok hagyományos lótartó gazda. Mellettem szabad, és önmaga maradhat, ha elfogad. Ezért van az, hogy olyan nehezen találtam rá arra a lóra, amely az én Szelesemet helyettesíthetné, vagy pótolhatná. De végre meg van. Ő volna az.
A mágus nézi a barna szempárt, és megtoldja még a mondandóját.
- Nem ingyen kérem, megfizetem. És amíg velem tart, gondoskodom az ellátásáról. Gondolja meg! Mit mond?
Vissza az elejére Go down
Marius Dior

Marius Dior

Hozzászólások száma : 181
Életkor : 43
Munkahely : Jelenleg nincs

Character sheet
Nép: Emberek
Vén kujon fogadó Empty
TémanyitásTárgy: Re: Vén kujon fogadó   Vén kujon fogadó Icon_minitime2013-01-31, 8:58 am

*Sosem fogom megérteni a varázslókat. Olyan dolgokat tudnak, amik nekem, aki egyszerű lovászként nevelkedett, valahol az istenek magasságában vannak.
Az én álmaim zavarosak, sokszor feltűnik bennük a halál, a tűz, a szenvedés és a vér. Persze, amikor nagyon fáradt vagyok, nem is emlékezem rájuk, de volt egy rövid idő, amikor Kitanával találkoztam. Akkor szabadon nyargaló lovakat láttam a dús, zöld síkságok végeláthatatlan terein. Egymása mellett száguldottak, kergetőztek, játékosan kerülgették egymást.
Aztán ahogy a kétely Kitana távolmaradása miatt felmerült bennem és egyre erősödött, úgy vették át egyre többször a békés szabad álmok helyett az éjeim feletti uralmat a rémálmok.
Nem alszok jól mostanában, de rosszul sem.
Egy ideig azt hittem, lesz olyan, akit szerethetek, akivel megoszthatom az életem. Már ki is néztem nyugat felé egy félreeső kis birtokot, amit megvettem volna Kitanával. Ott élhettünk volna.
De ez az álom már dugába dőlt. Magányos most sem vagyok, itt van nekem Storm. Olyan, mintha a testvérem lenne. Partnerem ő az életben, s amíg él, én is partnere leszek neki.
Balál viszont olyan dolgokról beszél, amik megfoghatatlanok nekem. Hogyan tud utánajárni saját álmainak?
Norlan? Erre meg hogy ébredt rá?
Megannyi kérdés merül fel bennem, miközben hallgatom és fel sem tűnik nekem, hogy már érdeklődök is a dolog után. Valószínűleg csak a ló miatt, ember nem érdekelne ennyire.
Rá nézek, egyenesen a szemeibe.*
- Olyan biztos abban, hogy egy álmában létező állat a valóságban is létezik és Norlan közelében él. Honnan tudja?
*Mielőtt válaszolna, tovább fűzöm gondolataim fonalát.*
- Úgy beszél rólam, mintha varázsló lennék, mint ön. Én csak egy egyszerű lovász vagyok, gyökerek és jövő nélkül. Nem biztos, hogy én vagyok a maga embere. Talán nálam többet tehet érte.
*Toldom meg korábbi szavaim, de a mélyben nem csak ez szerepel. Egy parányi, még izzó parázs a régi tűzből, a remény, hogy Kitana mégis megérkezik, s akkor, amikor én nem leszek itt. Ez a nehéz benne. Sosem tudnám meg, ha nem várna meg Telarban, tudván, hogy én nem voltam elég állhatatos, hogy várjak rá. Ezt sosem bocsátanám meg magamnak.*
Vissza az elejére Go down
Balál Tangeran
Szürkeköpenyes
Balál Tangeran

Hozzászólások száma : 689
Életkor : 46
Munkahely : Szabadúszó

Character sheet
Nép: Mágusok
Vén kujon fogadó Empty
TémanyitásTárgy: Re: Vén kujon fogadó   Vén kujon fogadó Icon_minitime2013-02-01, 8:52 am

A vadász látja, hogy Mariuson erőt vesz a bizonytalanság, és itt nem az álom a kérdés.
- Legyen elég annyi, hogy tudom, hogy így van. Norlan mellett kóborol ez a csodás ló, és szüksége van lelki támogatásra. Amit én adhatok neki, az önmagában nem biztos, hogy elég. Varázslat alá pedig semmiképpen se helyezném.
A fiatalember aggódik valamiért, amihez neki, idegenként a világon semmi köze sincsen. Balál már régen is észrevette, hogy úgy vívódik valamin, mint aki nem bírja elengedni halottait. Jól tudta azonban, hogy bármi is az, sokkal kevesebb köze van a ló körüli tennivalójukhoz, mint az ő mágiaundorának, és mégis, ha nem lép túl rajta Marius, még a megállapodásukat is meggátolja. Ezért Balál a látszatát is kerülni akarta holmi erőszakoskodásnak. Halkan ütötte fel a szót, ahogy a finom érc lágyan megkondul. Úgy beszélt, mint aki mesél.
- Nézze, én egyszerű ember vagyok. Vadászatból tartom fenn magam. Ha valaki szükségét enyhíteni tudom, vagy betölthetek egyfajta hiányt, megteszem. Ha szükséges, használok varázslatot, amit mások az áldásomnak tekintenek, de nem élek vele minden áron. Egyszerű vadászként élek, s ember fejjel gondolkodok. Még a szívem is együgyű. Néha viaskodok magammal, amikor látom, egy új úton kell elindulnom. Van olyan, hogy sikerül, van, hogy valami visszatart. Ám mindkét esetben előfordult már, hogy kétségeim támadtak később, nem a másik utat választva jártam volna jobban. A sikeres végeredmény, amiért ennek dacára végülis szivvel-lélekkel megküzdöttem, eddig meg mindig kárpótolt. Sőt az esetleges kudarc is adott nekem, hozzám.
Eltévedt valahol a múltban járva, és elmosolyodott a felismerestől. Erőt vett rajt az érzés, hogy elmondja a történetét.
- Tudja, évekig vártam az édesanyámra, és a testvéreimre egy távoli helyen, ahol apám halálakor, még kisgyermek koromban otthagyott. Sajnos sosem érkezett meg értem a családom. Mégis járnom kellett az utam, el kellett indulnom egy napon. Zokogott a szívem, s én is sírtam, amikor nem látta senki. De aznap megtört a keserű vágyakozás. Képessé váltam elengedni őket, mint a halottaimat, s ha öszetalálkoznánk, ma ugyanolyan felhőtlen örömmel fogadnám őket, nincs bennem fájdalmas keserűség, sem irigység, hogy ők mindvégig ott voltak egymásnak. Ez a szeretet tartja ébren bennem mégis a reményt. Ha tovább vártam volna, rátelepedett volna az elmémre, s megfojtva az életemet, eltorzította volna az érzelmeimet irántuk. Most egy nyugati telivér él hasonló lelki zavarban, kiszolgáltatva a múltjából egy fontos személynek, aki nélküle él. Elűzte öt. Magára hagyta. Ezért van szüksége Önre. Sok kiváló lovásszal találkoztam, de ahogy Ön viszonyul a lovakhoz, az különleges. Talalkozniuk kell! Kérjen cserébe amit gondol, ha módomban áll, már az öné. S hírét viszem, ha meggyógyítja.


A hozzászólást Balál Tangeran összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2013-02-01, 12:43 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Marius Dior

Marius Dior

Hozzászólások száma : 181
Életkor : 43
Munkahely : Jelenleg nincs

Character sheet
Nép: Emberek
Vén kujon fogadó Empty
TémanyitásTárgy: Re: Vén kujon fogadó   Vén kujon fogadó Icon_minitime2013-02-01, 11:05 am

*Nem tudom, hogy mennyi látszik rajtam abból, ami bennem zajlik. Talán több, mint amennyit én akarnék.
A mágus nem árulja el azt, hogy miért biztos az álmában. Nekem meg úgy kellene elhagynom Telart, hogy egy álomképet keresek egy idegennel, aki felkért rá, mint lovászt.
Hát ez elég gyenge lábakon áll.
Az, hogy a varázsló megpróbál átlátni rajtam, szinte természetes. Az udvarunkban járt mágusok is ezt tették, ha akartak valamit.
Ha rájött, hogy van valami bajom, akkor megpróbálhatja kitalálni azt.
Érzem a tapogatózását, ahogy a választott utakról beszél. Hát igen, én csak egy utat választottam, az egyetlen lehetségeset, miután apám és nevelőszüleim halála után nem maradt más gyökerem, csak a nimfák.
Onnantól az én utam az, amibe Ritalea sodor.
Nem választottam mást.
Gondolataimba merülök, miközben azért valahol hallom Balál szavait is. Nem érinthet meg az, amit a családjáról mond, és csak sejtem, miért mondja. Rám akar hatni vele.
Pedig a döntésembe nem szólhat bele, azt én hozom meg. Éljem a kószák életét, feladva a reményt, hogy egy év után tovább várjak Kitanára? Miért nem próbált legalább egy madárral üzenetet küldeni nekem? Akkor biztosat tudnék, talán tovább várnék rá.*
- Más utakat jártunk be, uram.
Nem a pénz dönt arról, hogy vállaljam-e, vagy sem. Személyes okaim vannak, amiket mérlegelnem kell.
*Elhallgatok, majd újra megszólalok.*
- Gondoljon bele az én helyzetembe. Megjelenik egy idegen, aki elhív akár egy heti járóföldre, hogy egy álmában látott lovat segítsen befogni, akinek lelki problémái vannak.
Maga vállalná? Esetleg kész lenne elengedni egy élő személyt, aki az egyetlen, akihez kötődik, s ott a gond, hogy ha elmegy, akkor lehet, hogy a hosszú várakozás után akkor érkezik meg, s nem találja ott.
*Belenézek a szemébe, miközben bent egyre több gondolat jár a fejemben.*
- Mit tenne?

Vissza az elejére Go down
Balál Tangeran
Szürkeköpenyes
Balál Tangeran

Hozzászólások száma : 689
Életkor : 46
Munkahely : Szabadúszó

Character sheet
Nép: Mágusok
Vén kujon fogadó Empty
TémanyitásTárgy: Re: Vén kujon fogadó   Vén kujon fogadó Icon_minitime2013-02-01, 12:14 pm

- Ha úgy döntenék, hogy megnézem a lovat Norlanban, ezzel a fura szerzettel, aki úgyis azt mond, amit akar, akkor sem jelentené, hogy átlépek a szeretett kapcsolat felett, ami ki tudja, mi óta idefűz. Viszont azt biztosan jelentené, hogy az új környezetben eltöltött idő alatt kiszellőztethetném a fejem. Ez persze mást jelent Önnek, és mást nekem. Amit tennék: üzenetet hagynék a hollétem felől például az édesanyámnak, s biztosítanám a nem szűnő szeretetemet illetően, s hogy nem maradok örökké távol innen. Ha a szívem azt súgná, visszatérnék, ha kell a válaszért. Így értem el, hogy szolgálatomra, munkámra koncentrálhassak.
Gyorsan adott választ a bizonytalannak, de nem meggondolatlanul. Valóban jól ismerte ezeket az érzéseket, s esze ágában sem volt dönteni a lovász helyett. Határozza el ő magát.
- Kérem, tekintse szolgálatnak e lehetőséget! Ha elfogadja, a szolgálatomba helyezem. De csakis addig, míg Ön is rendben lévőnek találja a helyzetet. Higgye el, nem tettem volna meg ezt az utat, alighogy a Lanur hegyei közül visszatértem Középvidékre szolgálatom után. Fáradtan indultam útnak, s most is érzem, hogy pihennem kell, mégis itt vagyok. Mert maga a reményem. Nem volt muszáj idejönnöm. Tarsisból érkeztem, ahonnan mehettem volna egyenest Norlanba. Állítólag fele út se lett volna, mint ide. Így tettem volna, mivel bízok magamban, s nem bújtam még ki feladat elől. Így tettem volna, hisz magam is elbírok egy lóval- ha nem találkoztunk volna korábban. Ám hogy lássa, az elképzelésem sziklaszilárd, kérem, aludjon egyet az ajánlatomra, s reggel mondja el a feltételeit, s döntése szerint álljon a szolgálatomba!-felnézve még egyet hozzáfűzött- Na jó, nem akarom összezavarni ezzel, de nem hagyom kétségben: amikor leadtam a szolgálatomat a Főnix-templomban, akkor, ott kérdeztem utána a kristály kupolás tornyú városnak az álmomból, a képeim alapján.
Nem szándékozott szólni többet, ha nem vált szükségessé. Mindent elmondott, amit akart. Felöltötte a csend köpenyét. közben kihozták a csikehúslevest, frissen, illatosan, dúsan, forrón gőzölgött. Nem kínálta ismét a lovász, amikor a másik étkészletet elébe is odahelyezték. Ha valóban nem kívánja a levest, visszautasítja újra, vagy egyszerűen nem nyúl hozzá. Ő nem erőlteti többet, ahogyan a munkát sem.
Várt egy picit, ha Marius is szedett magának, jó étvágyat kívánt, s úgy nyúlt a kanálhoz. Ha mégsem, akkor is kisvártatva jóízűen falatozni kezdett.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Vén kujon fogadó Empty
TémanyitásTárgy: Re: Vén kujon fogadó   Vén kujon fogadó Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Vén kujon fogadó
Vissza az elejére 
1 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Középvidék :: Telar-
Ugrás: