LANURIA
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Kezdőlaphttp://newagelaGalleryKeresésRegisztrációBelépés

 

 Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén)

Go down 
+30
Mia Ruton
Shuga
Glorien
Kroloth Naelgrath
Isabelle
Hossin
Aldo Barras
Daxa Lavenir
Garret Silvershard
Jeremy Talbot
Ryn von Samok
Kesa Klensbane
Fela Husani
Amíra Nox
Merilien Lumel'Auvrea
Darthys Indoril
Wyerre von Morhan
Nawarean
Lysanor Eweny
Edward Dylan
Haleran
Dremer
Vastörő Regendorf
Helen Hoa
Arielle
Akahana
Carnë
Mitsuko Midnight
Alex Ian Keegan
Mesélő
34 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 10 ... 18  Next
SzerzőÜzenet
Carnë
Föld nimfa - Oresad nimfa
Carnë


Hozzászólások száma : 62

Character sheet
Nép: Nimfák

Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén)   Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Icon_minitime2010-12-12, 5:57 pm

*Carnë amint kimondta a segítségkérést, gyorsan megkapta rá a viszont választ, de nem a sötétköpenyes alaktól, akinek ez idáig még nem sikerült bemutatkozni. Stefán a fogadós válaszolt neki, hogy a griffet az istállóban szállásolták el. A következő nem túl megnyugtató biztos ok, hogy nem kell kimenniük, az ajtón és ablakokon betóduló tömérdek nagy fekete madár volt. Egyértelműen varjú kinézetük voltak.
A nimfa a kezein és a lábain is érezte a madarak hegyes csőrének nyomait. Erős szárnycsapásaikkal beterítették az egész helyet. A fogadó egyre szűkebbnek bizonyult. Ennyi vendég régen járt már Stefannál egyszerre, de ennek most láthatóan ő sem örült annyira.* ~Ekkora túlerővel szemben képtelenség győzni. A zöld sárkány, repkedő virágai itt most nem sokat segítenek. Legfeljebb a zombik és varjak ettől még inkább egy nagy virágos rét közepén érzik majd magukat. Valamit sürgősen ki kell találni. Én erdei nimfa vagyok, biztosan vannak olyan képességeim, amit itt most segítségül hívhatnék. Még egészen fiatal voltam, amikor az erdőből a hegyekbe költöztem. Ott nem éltem együtt olyan nimfákkal, akikkel képességeimet együtt gyakorolhattam volna. Most kipróbálhatom, hogy mire vagyok képes.~ Gondolta Carnë magában.
*A fogadót a temetőben hatalmas fák is veszik körül. Egészen mélyen a földbe erős gyökerekkel kapaszkodnak. Egy –egy ilyen gyökérben hatalmas erő lakozik. Mindenképpen meg kell őket kérni, hiszen csak nyerhetnek vele, túl sok veszítenivalójuk nincsen.
Közben a varjak egyre csak özönlöttek a fogadóba. A madarak az emeletet is elárasztották. Innen lentről nem lehetett tudni biztosra, hogy az emeleti részen van- e olyan aki még biztonságban érezheti magát, vagy a gonosz keze már mindenhová elért. Egy éles hang kiálltja, hogy a madarak fentről a tető felől is támadtak. A meglazult lécek, cserepek között könnyedén beférkőztek. A lenti ablakok, ajtók tárva nyitva, a vörös színű fény tisztán beszűrődik rajtuk. A varjak nem csak Carnë, hanem a többiek testrészeit is ugyanúgy csipkedhetik. Van olyan, akinek már csupa vér a karja, vagy lába, de ennek ellenére tovább harcol. Mindenki a szemét védi, mert a madarak nagy előszeretettel csípnék ki az ellenség szeme világát. Mivel főleg magasabban szállnak, így a nimfa mellett harcoló törpe szerencsésnek vallhatja magát, mert ő védve van a többiek által. A zombikkal harcol, és közben szinte szökken egyet a levegőben, hogy biztosan a fejüket csapa le.
A szürke köpenyes alak is nagyokat suhint a levegőben, így több zombi leli halálát a csilláron és az ajtón kívül. Ott biztosan tágasabb.
Kintről kutyák vonyítását hallani.*
~Vajon mit ugatnak annyira, mert a holdat biztosan nem! Úgy tudom, hogy teliholdkor vonyítanak ilyen hangosan. Ez nagyon ijesztő és mintha egyre közelebbről hallanám. ~ Egy háromfejű kutya, világító szemekkel? Na, ilyen még nem pipáltam. Hangosan liheg, csorog a nyála és a szájából kilátszanak hegyes szemfogai. Azt hiszem, most azonnal kell az a segítség. ~
*Kap észbe a nimfa. Magasba emeli a kezeit és hangosan Isrához, a nimfák istenéhez fordul segítségül!*
- Égbe nyúló fák! Kérlek, benneteket segítsetek nekünk gyökereitekkel, hajtásaitokkal a túlerőben lévő zombikat és madarakat megölni. Nem győzzük ellenük a harcot!-
*A nimfa feje felett éles, sárga fénycsóva jelenik meg, ami hirtelen kiterjed a fogadó egész területére. Pár pillanat múlva mintha kisebb földrengés rázná meg a földet. A föld alól gyökerek, indák törnek a föld felszínére s kapnak el zombikat, madarakat.!*
Vissza az elejére Go down
Kain Namelyr
Arany sárkány
Kain Namelyr


Hozzászólások száma : 2045
Életkor : 743
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok

Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén)   Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Icon_minitime2010-12-12, 8:27 pm

*A máguslány egy kis szünethez juttatja a sárkányt is. Van ideje szemügyre venni a környezetét. A földön már hever néhány szétdarabold élőhalott, de a kívülről jövő zajok nemigen jósolnak jót.
Tekintete végigsiklik a fogadón. Sárkány varázst érez az emeletről is, de nem a szokásosat. Nem találkozott még ilyennel, sem a Lanuriában ismert halandó sárkányokéhoz, sem az ősi sárkányokéhoz nem hasonlít.
Valami más. Akahana láthatóan nincs túl jól, de ettől függetlenül őt félti a legkevésbé.
Jól láthatóan ura a helyzetnek.
Ami azt illeti, Kain egy kicsit még meg is könnyebbül, hogy nem őt szemelte ki ezúttal magának, hanem a harmadik sárkányt, aki nem messze az ajtótól harcol.
A nimfa kissé eltávolodott a harcban tőle és bár értette, hogy mit is kér tőle, a fogadós megelőzte a válasszal.
S még valami kizárja, hogy segíthetne.
Az előbbi szünet után hirtelen madarak kezdenek beözönleni a fogadóba, s közben a földön heverő fél zombik is megindulnak.
Az arany sárkány az első felé repülő varjút bal kezével kapja el és vágja a földhöz.
Letekint Stefanra.*
- Vidd a cselédet az ablakhoz és maradjatok is ott.
*Nem érti, hogy lehet ilyen semmire sem jó ez a kétlábú. Csak reméli, hogy a pult mellől végre elmennek, legalább egy védendővel kevesebben lesznek.
Kain felugrik a pultra, miután lerugdossa onnan a „döglött” zombik darabkáit. Arra minden esetre jó ez a tette, hogy a varjak java remélhetőleg felé fog elindulni, ha már így kitűnik a harcolók tömegéből.
Fekete haját kisepri szeméből, miközben kardjával épp levág a levegőben egy óvatlanul érkező varjút.
Megvárja, amíg elég madár sereglik köré, addig is fekete bőr köpenyével burkolja be magát. Persze így is kellően megtépik, valószínű, a kabátot dobhatja is ki, de legalább a többséget jóval kevesebb madár találja meg.
A gallér mögül felvillannak sötét szemei, egy pillanatra felsejlik igazi énje, szemei aranysárgán villannak, s arca is inkább hasonlatos egy sárkányéhoz, mint emberéhez.*
- Vuur storm!
*Jobb híján választotta ezt a megoldást, aminek remélhetőleg az lesz az eredménye, hogy egy pillanatra tűzgömb jelenik meg körülötte, s a testét ellepő varjak lángolva hullanak a földre.
Nem akármilyen szaguk lehet nekik, de ez most a legkisebb gond.
Ő is hallja a vonyítást és látja azt is, hogy egy törpét tolnak be az ajtón ismét betörő zombik.
Nem tudja, mikor került az ajtón kívülre, vagy ott hogy maradhatott életben, mivel a harc hevében nem látta, ahogy felébredt Regendorf és kirontott az élőhalottak közé.
Carnë varázslatát látva elismerően pillanat rá, miközben ő maga cafatokra tépett bőrkabátjától igyekszik éppen megválni. Ahogy látja, jó néhány zombit megfognak a gyökerek, amik a földből törnek fel.
Azért a kabát arra még jó, hogy az újabb befelé igyekvő madarakat a kabátot körbelengetve a feje felett lecsapja.
Időközben derékban kettétört zombi azon dolgozik, hogy a nimfa lábát elkapja és megkóstolja.*
- Vigyázz, nimfa!
*Kardját dobja bele, amivel sikerül is időben a földhöz szegeznie a zombit.
Ekkor pillantja meg az ajtóban, ahol a törpe áll, a hatalmas, háromfejű kutyát.
Egy pillanatra a lélegzete is elakad. Hallotta már az emberek meséjét a halál urának kutyáiról, de eddig még egyet sem látott.*
Vissza az elejére Go down
Helen Hoa
Szürkeköpenyes
Helen Hoa


Hozzászólások száma : 80
Életkor : 32
Munkahely : Vándorcirkusz

Character sheet
Nép: Mágusok

Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén)   Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Icon_minitime2010-12-13, 8:19 am

Mire befejeződött a varázslata, már hallottais a távoli szárnysuhogásokat. Arrébb tántorgott az ajtóból, majd anna rendje és módja szerint lerogyott a földre. Veszettűl fájt a feje. kavargott vele a világ, egyszerűen nem bírta egy helyben tartani a buksiját. Pár percig tehetetlenül térdelt a földön, és várta hogy szünjön a fájdalom.
-Varjak...
Mondta ki hangosan a közelgő veszedelem nevét, még mielött amaz megérkezne. Jellegzetes suhintást ad a szárnyuk, s habár ezek mintha kissé másmilyenek lennének, azért mégis hasonló hangot adtak ki. Lassan felállt, hogy felvehesse a küzdelmet újra. Épp jókor mert egy halálmadár meg is találta magának. Megfogta az állatot és a földhöz vágta, de ez sem elég, jól rá is taposott, hogy biztosan ott maradjon. Igazán elege volt már az egészből, és ami azt illeti egyedül is érezte magát ebben a fejetlenségben. Ekkor szorították be azt a törpét aki a szélörvénye elött slisszolt ki, mint egy dúvad. Cinkosan elmosolyodott. Ez lesz az ő embere, legalábbis most. A törpe egész jól elbánt a zombikkal, nem kellett félteni, de a kutya vonítása, majd megjelenése után úgy érezte a lány, hogy itt az ideje megismerkedni a törpével.
-Helló, -Lépett oda mellé.-Azt hiszem elkél egy kis segítség.
Vidám mosollyal köszöntötte, majd a kutya felé fordúlt.
-Figyelj, én elterelem a figyelmét, te pedig rohamozd meg. Ha sikerül a leggyengébb pontját eltalálnunk, nyert ügyünk lesz.
Azzal a felhőket manipulálva a nagykutya szemére, mindhárom feje fölé helyezte, s az állat hiába akart volna lenézni a lány úgy irányított, hogy ne lásson semmit. HA Regendorf megindúlt szurkolt a sikeréhez, de nme csak ezt tette, Figyelt, nehogy baja essen a törpének. Ha úgy nézett ki, hogy a törpe nm ebír a kutyával, a szél erejével viszíröpítette a fogadóba.
Vissza az elejére Go down
Alex Ian Keegan
Vörös sárkány
Alex Ian Keegan


Hozzászólások száma : 647
Életkor : 38
Munkahely : épp ahol

Character sheet
Nép: Sárkányok

Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén)   Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Icon_minitime2010-12-13, 12:47 pm

*Nagy hadakozása közben a nimfa hozzászól és őszinte részvétét mutatja elvesztett hajtincse miatt. Alex egy pillanatra megállt, elmosolyodott, kacsintott is egyet, majd így szólt.*
-Ó, köszönöm Szép Hölgy!-
*De már rá is ugrott hátulról egy zombi, így a falhoz kellett vágnia saját magát, hogy a zombi odapréselődjön. Majd megfordult és annak a fejét is levágta. Majd folytatta a kaszabolást. Észrevétlenül kezdett egyre kevesebb ellenség rátámadni, bár nem mintha eddig megvárta volna, hogy ők támadjanak. Volt egy pillanat nyugija. Akkor kiáltott fel a máguslány, majd jól megütötte egy zombi. Alex már menni is akart segíteni, de megint rá ugrodt hátulról egy zombi. Így vele kellett foglalkoznia. De közben mindent látott, ami a lánnyal történt. Úgy tűnik, ki tudta magát vágni, újra használta a szelét. A férfi körbenézett, akkor látta, hogy az a nő, aki lekékvérűzte, most megint neki dirigál, de hát igaza van, mert nála már elfogyott a sok bűzbomba. A holtak a nőket, időseket alkotó csoportot kezdték támadni. Alex határozott léptekkel indult egyenesen egy zombihoz, aki most nem vele foglalkozott. A férfi megragadta a fejét, ami a kezében maradt. Pillanatra elcsodálkozott, majd gonoszan elvigyorodott. A fej nélküli megfordult és keresni kezdte tartozékát. De azt Alex tiszta erejéből a földhöz vágta. Az élőholt "holtan" összeesett. A férfi felkiáltott. *
- Hé!! Büdös bagázs!! Rám koncentráljatok!!-
*Akkor jó páran megfordultak és őt vették célba. Folytatódott a vérengzés. Közben látta, ahogy a mágus lány a zombik közepébe mászik a plafonon keresztül és kipenderíti őket. Páran a csillárra repülnek. Alex elvigyorodott, Majd ha olyan volna, tátott szájjal bámulná, ahogy egy apró törp a kirepült halottak után veti magát. Úgy fordítja a fejét, ahogy elhalad mellette az apró hős. Nem mond semmit, nem is akar gondolkodni ezen. El van foglalva a saját dolgával. A lépcső felé tekint, onnan jönnek az acélvirágok. Majd egy kiáltás, hogy mindenki csukja be a szemét. Ő is eltakarja arcát a köpenyével, a fény elég hatásos volt. A még körülötte álló zombik megzavarodtak. Így azokat könnyedén le tudta vágni. Egy pillanatra megüresedett a fogadó. Alex a tehetetlenül lógó ellenségekhez fordult és mindnek levágta a fejét. Volt pár testrész, ami vakon kereste a fogható húst, de azok is elpusztultak, amikor a férfi megtalálta a hozzá tartozó fejeket és a földhöz vagy falhoz vágta őket. Eddig tartott a pihenő. Az ajtón keresztül özönnek befele a zombik, tolva maguk előtt a törpét. De nem csak azok jönnek ám, hanem hatalmas fekete varjak is, amik érkeztét a mágus lány is előre megjósolta, de azok az ablakokat is megtalálták. Alex csak bámul, mert lám ilyet még nem nagyon látott. Épp felé szárnyal egy. Ő pedig meglendíti a kardját, és tökéletesen félbemetszi a madarat. Látja, amit a titokzatos alak tesz, igazán elképed rajta.*
~Vajon erre én is képes volnék? Ezért megyek Valianba, hogy megtudjam.~
*Vagy akár békeidőben beszélhetne is azzal az emberrel, de most ugye nincs békeidő. A nimfa is cselekszik valami érdekeset, valami igazán hatásosat. Kisebb földrengés alakul ki, és az alulról feltörő gyökerek elkapják az oldalról betörő zombikat, madarakat. Alex jólesőn el is vigyorodik gonoszan, de akkor meglátja a bejárat felé siető háromfejű kutyát.*
~ Harcoltam már emberrel, orkkal, griffel, és már élőholttal is, de ez már döfi! ~
*Épp elindult volna, hogy kiszemelje magának zsákmányul, de akkor meghallotta, hogy a máguslány és a törpe már dolgoznak rajta. Nem volt ínyére, hogy a fiatal lányt hagyja harcolni a vadkutya ellen, de akkor olyan érzése támadt, mintha azt a kutya szagot hátulról is érezné közeledni. Sejtelmesen megfordul és pont ott áll mögötte a konyhából érkezvén egy ugyanolyan háromfejű szörnyeteg. Alex megint elvigyorodott halál éhesen, s a sátán kutyája felé tartotta kardja pengéjét.*
-Gyere kutyuli-mutyuli! Nem bánt a bácsi!-
*Majd megindította vágtáját a szörny felé, mélyen annak középső fejének két szemébe nézve. Kardja lendületben volt...*


Vissza az elejére Go down
Akahana
Istennő
Akahana


Hozzászólások száma : 1106
Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője

Character sheet
Nép: Istenek

Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén)   Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Icon_minitime2010-12-13, 7:09 pm

A kérésem hatásosnak bizonyult, pár pillanaton belül minden mozgásra képes egyén, aki nem volt harcos, az ablak és a sarok közti helyre vonult, ahonnan legalább hátba nem tudták őket támadni. Stratégiailag nem éppen a legjobb ötlet volt minden gyengébb személyt egy helyre tömöríteni, de még mindig ez a legbiztosabb megoldás abban az esetben, ha komolyan gondolom, hogy meg akarom őket védeni minden egyes rájuk veselkedő nem túl kellemes helyzettől. Bár nem vagyok éppen az erőm teljében, sőt, ami azt illeti, hála a vidám kedvű, idegbeteg kavarógépnek, aki ezt a helyet létrehozta, alig tíz százalékban tudom csak a holdból nyert erőt hasznosítani. Nos, ez minden, csak nem éppen jó helyzet, hiszen nem arra számítottam, hogy pont ma akarják lecsapolni az energiáimat. Az erő, amit kapok, bőven elég, hogy életben maradjak, de ezen felül a képességeim nagy része hála ennek teljesen elveszett, jelenleg a közelében sem vagyok annak a teljes állapotnak, amelyet teliholdkor érzékelni szoktam. Most, hála annak a furcsa fekete ködnek, ráadásul még a helyzet ismeretem sem éppen a legjobb. Holdvilág nélkül nem tudom rendesen megtalálni a dolgokat, nincs semmilyen támpontom, amely segítségével képes lennék megmondani, mennyi élőhalott van még odakinn, akik csak arra várnak, hogy meg tudják kaparintani ezeket a szerencsétleneket. Most hála a redukált erőmnek, sajnos értük nem sokat tehetek, az egyébként ilyenkor remekül használható fénypajzsot meg sem próbálom megidézni, biztos vagyok benne, hogy esélyem sem lenne akárcsak a leggyengébb változatának létre hozására sem. Ehelyett csak annyit érnék el vele, hogy elveszteném a maradék erőmet, amelyet szándékomban állt arra használni, hogy végre-valahára segíteni tudjak fizikai képességeim nélkül is a harcolóknak. Egyenlőre a helyzet nem tartja indokoltnak, hogy bármit is bevessek, de ha valaki ennyit fáradt ennek a helynek a létrehozásával, akkor egészen biztosan más is van a tarsolyában pár darab oszladozó hullán kívül. Megjegyzem, ha kábításról lenne szó, ezek is bőven elég hatásosak lennének, csak éppen itt vannak páran, akik alaposabban átrendezik a helyzetet...
Az egyetlen hátránya annak, hogy egyetlen komolyabban sebezhetetlenként magamra vállaltam a nők és a harcképtelenek védelmét, hogy éppen emiatt több csont támadt rám egyszerre, mint akárki másra. Fizikai képtelenségnek tűnt, hogy egyszerre mindet távol tudjam tartani a szerencsétlen áldozatoktól, ezért is kezdtem el komolyabban keresni valakit, aki tud nekem segíteni. A sárkány épp kapóra jött, és habár gondolom az előző művelnek hála még mindig nem vagyok a szíve csücske, annyit csak meg tud tenni, hogy segít nekem, mások érdekében. Legalábbis csak saját magam miatt nem kérném meg rá, hogy jöjjön ide, és erre számtalan indokot tudnék felsorolni. Példának okáért először is még mindig én vagyok a legkevésbé bajban, másodszor pedig a sérüléseim észrevehetetlen sebességgel gyógyulnak be. Ezek után pedig azt is elmondhatjuk, hogy van eléggé szép adag büszkeségem is, és csak akkor kérnék segítséget, ha tényleg bajban lennék, egészen addig felesleges dolognak tartanám az ilyen nyafogást. Semmi értelme, csak még gyengébbnek mutat, ez róla az én felfogásom. Most mindenesetre le kellett nyelnem az epét, hiszen tényleg nem vagyok képes egyszerre ennyi ellen harcolni a csontok közül. Az még úgy is lehetetlen, hogy az első néggyel végzett próbák alapján kiderült, elég csak megsemmisítenem a fejüket ahhoz, hogy mozgásképtelenné váljanak. Párnak azóta már feltűztem, lerúgtam, letapostam az elméletileg fontos testrészét, ugyanakkor lassan annyi lesz már a közelben a mozdulatlan csontváz, hogy nem fogom köztük megtalálni azokat, amelyeknek még mindig szándékukban áll rám támadni. Nem tudna ez ellen valaki valamit tenni?
Csak kérnem kellett, úgy tűnik, mert a következő pillanatban az események újra elszabadultak, valami szürke köpenyes máguslány ugyanis szép kis beltéri forgószelet produkált, aminek hála alaposan szétcsaptak az élőhalottak között. Jó pár csapódott be darabokra törve egy-egy falra, és nekem is ugranom kellett egyet oldalra, mivel a szerencsétlenebb példányok egyike majdnem magával együtt kent rá egy hatalmas gyertyatartóra. Van egy olyan érzésem, hogyha arra az izére engem is felnyársalnak, azt nem fogom megköszönni senkinek. Nem hittem volna, hogy valaha még zavarni fog, mennyire könnyű vagyok valójában. De most, hogy a legtöbb nem éppen normális lény is többet nyom nálam, kezdem érteni, miért mondják, hogy nem minden az erő. Nekem kifejezetten hátrányom lesz ezekkel szemben lassan.
Sikerült annyira elmerengenem a gondolataimban, hogy csak utólag vettem észre, nem a mágus volt az egyetlen, aki fogta magát és akcióba lendült. Valahonnan előkerült egy törpe is, aki azonnal egy véres csatabárddal esett neki minden mozgó és nem emberi lénynek. Nem mondom bátor kis egyén volt, azonnal kirontott az ajtón. Mondjuk nekem aztán igazán nem illene kicsinek nevezni, majdnem akkora mint én. De jó -.- Újabb fényes bizonyítéka, hogy végképp nem tartozom az istenek gyöngyszemei közé, főleg ha nem figyeljük az idegesítés nevű részt. Éljen a minden lében kanál kisasszony...
A következő figyelmeztetést szerencsére meg is hallottam, és bár éppen megint találtam egy ellenfelet, jobbnak láttam erősen behunyni a szememet, ha egyszer ezt kérte a sárkány az emeleten. A villanást még így is érzékeltem, és biztos voltam benne, hogy mindenkinek, aki belenézett, mostanra a retinája nagyon kocsonyás állagúvá és használhatatlanná vált. Bár a kriptaszökevénynek előttem szerencséjére nem volt már ilyen könnyen lebomló része, azért valamit csak érzékelhetett ő is, mivel már nem rám figyelt. Gyorsan az ő gerincét is átvágtam egy jól irányzott suhintással, ugyanakkor már teljesen biztos voltam benne, hogy nem itt szándékoznak abbahagyni minden próbálkozást a civilek megszerzésére. Aztán meg is jött a figyelmeztetés, majd maga az újabb támadás, ezúttal a levegőből, méghozzá több szár fekete varjú képében. Minden madár ott körözött a csillár körül, amin mellesleg fogadni mernék, hogy eredetileg nem csontváz dekoráció, és időnként támadást intéztek egy-egy óvatlan ellenfél felé. Pár engem is kinézett, és csőrüket csattogtatva kezdtek zuhanórepülésbe, de mielőtt még bármelyik is elért volna, szárnya vesztetten hullott le a földre, ahol már szinte talpalatnyi szabad hely sem volt a közelemben. Jól van na, tudok én pusztítani, ha kell, csak nem a kedvenc elfoglaltságom. De úgy tűnik a mai napon kénytelen vagyok kivételt tenni. Ráadásul már nagyon sok kezd itt lenni a különféle rémálombeli teremtmény, itt az ideje, hogy kicsit én is megpróbáljak segíteni az ellenállásban komolyabban. Bár a holdról lemondhatok, még mindig egy erdő mellett vagyok, ami nagy előny. Vadászat, nem vadászat, az állatok még mindig képesek segíteni, ha kell.
Pár pillanat múlva egy tőlem származó éles fütty szelte át az eget, felébresztve ezzel az erdő nyugalmát. A fákról felszálló madarak jelezték hangjukkal, megértették a kérést, és megpróbálnak segíteni. Nem sokkal később az éjjeli madarak egész falkáját éreztem a közelben, amint elkezdtek a fogadó körül csoportosulni, majd pár pillanaton belül támadtak is a hatalmas varjakra. Baglyok, sólymok, sasok és éjjeli vadászok egész sora reagált a vészjelre, ezzel segítve a nem túl ütemképes ellenállást. Bár a fogadó belsejébe nem sok mert közülük merészkedni, arról tettek, hogy a fekete tollasok egész serege is kinn rekedjen a fojtogató ködben. Nem túl sok, de jelenleg nem vagyok képes rendesen alkalmazni az erőmet, így meg kell elégednem ezzel. Ellenben velem a többiek még mindig teljes erőbedobással küzdöttek, és egyre többször hajtottak végre különböző varázslatokat. Az egyik nimfa mágiájának hatására a fák nagy része volt kedves gyökereivel csapdába ejteni a csontokat, míg Kain saját erejével több tűzgömb szerű varjúk alkotott, amelyek ezután elhullottak, folyamatosan csökkenve a csapatuk létszámát. Mielőtt azonban még megpróbálhattam volna újra jelezni, iszonyatos vonyítás jelezte, valami olyasmi közeledik, amely komolyan ráhozta a frászt az erdő állataira. Hamarosan meg is érkezett a jelenség, két óriási, három fejű kutya formájában. Az egyik azonnal rá is vetette magát majdnem egy emberre, amikor a máguslány és a törpe együttes erővel estek neki.
Ugyanakkor tőlem nem messze, az ajtónál is megjelent egy, amely éppen a sarokban lévő embereket akarta magának kinézni. A sárkány azonnal támadt volna neki, de az oldalánál elnézve észrevettem az állat szemét, amelyben a vérszomjon kívül ott csillogott az értelem, és még valami. Láttam már ezeket a szemeket egyszer, még kisgyermekként. Ha jól emlékszem egy kirándulásom alkalmával nagyon rossz helyre tévedtem, és ott várt rám ő, vérszomjasan.

- Cerberus... - suttogtam a szavakat szinte hangtalanul, hiszen végre felismertem az állatot. Dremer egyik kutyája ő, a halál urának véres fenevadja. De mit csinál itt? És ami még jobb kérdés, merre lehet a gazdája? Egy pillanat, ha jól tudom ez az állat parancs nélkül nem támad. Valaki itt eltévedhetett, mégpedig a halál felé vezető úton. Egy gyors mozdulattal az egyik csontvázat a szájába dobtam, majd a sárkány mellé kerültem. - Engedj! - suttogtam neki a szavakat, majd választ sem várva, az egyik tőrrel a kezemben kikerültem. Ismerem ezt a kutyát, az ominózus eset után parancsot kapott, hogy nem bánthat. Elméletileg ezt a parancsot nem szegheti meg, de jobb biztosra menni. A tőrt ugyan leeresztettem a kezemben, de csak lassan közelítettem az állat felé, miközben az erőmmel próbáltam megtalálni gondolatban a gazdáját. Ha szerencsém van, el tudom érni fejben, és végre kiderülhet, mi a fene történik errefelé. ~ Dremer, hallasz? Dremer! Most azonnal mond el, mi a jó élet folyik itt? Miért támadtak a halál teremtményei ránk? Lehetőleg azelőtt választ is kapjak, hogy felaprítom a Cerberust! ~ sorjázom a kérdéseimet gondolatban, miközben a kutyához közel, de ő és az emberek között állok és várom, hogy végre választ kapjak nem kevés kérdéseim egyikére, vagy legalább sikerüljön lenyugtatnom mindenki érdekében Cerberust. Ha ugyanis magától nem adja fel, kénytelen leszek bántani, azt pedig nem akarom. Nem egy kezesbárány, de attól még megkedveltem.

//asszem minden előzmény nélkül ez a leghosszabb üzim az oldalon... bocsi -.-"//
Vissza az elejére Go down
Mitsuko Midnight
Zöld elf
Mitsuko Midnight


Hozzászólások száma : 745
Életkor : 912
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek

Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén)   Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Icon_minitime2010-12-15, 10:13 pm

*Hallottam, ahogy lent folyik a harc, és a bűzt is éreztem. Reméltem a mérgezett kardom segíthet majd valamit. Egyszer csak kaparászást hallok az ablaknál, majd hírtelen üvegszilánkok röpülnek felénk. Kezemet rögtön az arcom elé kaptam. Madarak!*
- Arielle vigyázz!
*Ordítottam majd kardommal kettévágtam a varjúnak kinéző madarat. A madár kettévágva a földre esett, majd kék lánggal elkezdett égni. Végre hasznát vehetem a kardomnak. Ezt az egy madarat több is követte, így nem álltam le nézni, hogy ég a földön az előbbi.
A madarak szemében sötétség volt, nem volt meg bennük élet. Sajnáltam őket, hisz tudtam, hogy ők nem ilyenek voltak. Ki lehetett az aki nem hagyta őket holtan nyugodni?? Kardomat használva egy egy madarat meg lehetett ölni, de túl sok volt ahhoz, hogy egy "egyszerű" kardal az összeset megölhessem, de erőm sem volt még teljes. A tűzre gondoltam, így remélem, hogy bármit hozzám ér az legalább egy kicsit megpörkölődik. Egy egy madarat kettévágtam, melynek köszönhetően a közelemben már egy kupa, eredetileg is halott madár kék lánggal égett. Egy kettő túl közel jött hozzám és hozzá ért bőrömhöz, könnyű tollai lángra kaptak. Egyszer csak valami megragadta a lábamat. Felsikoltottam. Nem mertem lenézni, de tudnom kellet mi az. Egy csontkollekció, de csak a keze. Ezek szerint a testrészeik külön is élnek. Nincs értelme leszúrnom. Hát jöjjön a mágia!*
- IGNIS!
*Szinte ordítottam a varázsszót, melyet csak én tudtam használni, majd megragadtam a csontokat és lerántva lábamról kihajítottam az ablakon melyek először csak izzottak, majd elhagyva kezemet lángra kaptak.*
- Úgy kellett neked!
*Hirtelen hasítást éreztem a fejemben. VÉR! Valakinek folyik a vére. Ellen kell állnom. Most nem szabad! Szinte éreztem ahogy a saját vérem felforrósodik. Muszáj lesz nemsokkára vért innom, ha már "felébresztettek", hisz nem szeretnék visszaesni.*
*Lentről hátborzongató üvöltés jött fel. Kutya szag van. Mi lehet lent? Nem is vártam sokáig el futottam Arielle mellett le a lépcsőn, átvágva magamat a zombik között, de egyet egyet a fejénél megragadtam és elsuttogtam a varázsszót.*
- Ignis!... Arielle én megyek le!
*Kiáltottam hátra lefelé menet.*
Vissza az elejére Go down
Mesélő

Mesélő


Hozzászólások száma : 1520

Character sheet
Nép: NJK

Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén)   Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Icon_minitime2010-12-23, 5:45 pm

*Az élőhalottak sosem látott tömegei, majd a támadó varjak próbára teszik a fogadó vendégeit, de jól állják a sarat. Nem adják fel és hol itt, hol ott villan fel egy-egy varázslat is, a pengék pedig lankadatlanul aprítják a bűzlő lényeket.
Carnë varázslata jó néhány zombit lebéklyózott és bár nem pusztította el őket, ennyivel kevesebb ellenféllel kell társaival szembe nézniük.
Azonban jól teszi, ha figyel, mert bár erősek a gyökerek, az élőhalottak nem fáradnak el és idővel kirágják magukat az őket fogva tartó gyökérzetből.
Emellett a fogadó ablakán újabb zombik érkeznek, s rávetik magukat a nimfára.
Karcsú nyakába csimpaszkodnak, kezeit igyekeznek lefogni, s ha tehetik, megpróbálják szét is tépni.
Kain szavaira, bár az irányt nem mutatja, Stefan megérti, hogy az Akahana melletti ablakra gondolt, s cselédjét és kardját is ugyanolyan görcsösen szorítva át is botladozik az istennő melletti tömeghez. A Holdistennő még láthatja is, ahogy átmásznak a csontok halmazán, hogy védelmébe érjenek.
Kain varázslata sikerrel járt és jó néhány varjút sikerrel el is pusztított, de az utánpótlás nem sokáig várat magára, s mivel kardjától már megvált, hogy a vörös hajú nimfát védje, kénytelen puszta kézzel felvenni a harcot az újabb varjakkal és a fogatóba Dremer kutyái előtt érkező újabb élőhalottakkal.
Helen és a törpe kiemelkedő bátorságról tesznek tanúbizonyságot, ahogy a betörő zombikkal felveszik a harcot.
A bejáraton azonban nem azok a legnagyobb betörő veszély, hanem a háromfejű, vérszomjas fenevad.
Hatalmas teste betölti az ajtó keretének helyét, s tovább bontja a falat, ahogy közelebb merészkedik. Éppen a bejárati ajtón áll meg, amikor nekiront a törpe, s bár szemét sikerrel vakítja el a lány, hat füle éppoly éles, s szaglása is, mint látása. Mancsaival kis híján le is üti a bátran neki támadó Regendorfot, ha a máguslány ki nem menti szorult helyzetéből. Vigyázni kell, mert az állat karmai úgy hatolnak bele még a legvastagabb páncélba is, mint kés a vajba.
Az ajtó alatt megbújó férfit azonban szerencséje elhagyja, mert a kutya, mely rajta áll hatalmas súlyú, így az ott leledző ember utolsó sikolyával együtt hal a súly alatt.
A kutya mindhárom fejével csapkod, s csattogtatja fogsorát is, abban a reményben, hogy valamelyik támadója épp oda kerül.
Alex hősiesen harcol, s ha tehetné, nekirontana kardjával a kutyának is, ám minden bizonnyal életét menti meg az istennő, hiszen a fegyver nem ejthet sebet az állat minden testrészén, s ki tudja, valaki a fogadóban tisztában van-e a lények sebezhető pontjával…
Akahana hívására valóban álmukból felriadó állatok seregei lepik el a fogadót körbevevő varjakat, s ebben már aktívan részt vesz egy bizonyos griff is, aki az istállóból szabadult ki.
Az állatok véres csatába bonyolódnak a fekete madarakkal, s ki-ki erejéhez mérten segíti ki a fogadóba szorultakat.
Az istennő helyesen ismeri fel a támadó állatot, ám a neki kínált élőhalott konc, cseppet sem csillapítja az éhségét.
Az állat valóban nem támad az istennőre, emlékszik a régi parancsra, mely szerint nem nyúlhat a vadászat istennőjéhez, de megpróbálja kikerülni a nőt, hogy helyette a sárkányt vegye célba, aki botor módon neki mert támadni. Hosszú mancsain lép előre, oldalvást próbálva elhaladni Akahana mellett, magával sodorva a fél pultot is. Vigyázniuk kell, mert Alex lesz a célpontja neki, s ha vele végez, megízlelve a sárkány vért, elfeledkezik arról is, ami eddig visszatartotta.
Az istennő ereje pedig még mindig épp csak csordogál, így hívására a ki tudja épp hol tartózkodó Dremertől válasz nem érkezik. Érkezik azonban a lépcső felől három újabb zombi, egyenesen az istennő nyakának szánva fogait, ha nem elég óvatos, sikerül is nekik elkapni, s ha ez még nem lenne elég, az emelet felől is egy kisebb rajnyi varjú veszi célba, mintha parancsra tennék.
Mitsi kardja hatásos fegyver, de a méreg, mely a pengében rejlik véges, s csak erősségének köszönhetően lobbantja lángra a varjakat.
Varázslata hatásosabb, s pengéjének éle is, mint a szer benne. Emellett meg kell küzdeni egyre erősödő szomjúságával is, s a vér ott csordogál lassan mindenhol, mert a harcosokat magára hagyva a zsebtolvajt gyorsan elkapják a zombik, s mikor végeznek, néhányan az elf után erednek, hogy az ő vérével is jól lakhassanak. Lábát, karját fogják le, s testéből kívánnak lakomázni.
Arielle magára marad odafent, s a kinti állatok elől a tetőn át befelé menekülő varjak őt támadják elsőnek, és a még életben lévő veteránt, de a szekrény nem tartja már vissza a zombikat sem, ők is előre törnek rájuk. A zöld sárkány felveszi velük a harcot, immáron az életéért küzd.
A fogadót ellepik a támadók, s mindenhol mintha megfeszülnének az erők, melyek előidézték eme rémes éjszakát, hogy végre leszámoljanak a fogadóban lévő összes élővel.
Nem lehet tudni, ki mozgatja a szálakat, de ereje mindenképpen hatalmas, s lehetséges, hogy még együtt sem bírnak el vele.*
Vissza az elejére Go down
Carnë
Föld nimfa - Oresad nimfa
Carnë


Hozzászólások száma : 62

Character sheet
Nép: Nimfák

Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén)   Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Icon_minitime2010-12-23, 8:35 pm

*Carnë nehéz helyzetbe került a zombik a nyakában csimpaszkodtak. Hirtelen nem egy, hanem négy támadója akadt. A nyakától a lábáig lógott rajta valaki, és jobbra-balra ráncigálták. Szemét, fülét befogták, így nem látott és nem hallott semmit. Az egyik zombi a nimfa szemét lefogta, míg lábával a nyakát átkulcsolva, és erősen szorította. Kezeivel nehezen tudott saját magán segíteni, mivel mondhatni teljesen harcképtelenné tették. Carnë észrevette, hogy a zombinak az a karja megsérült, amivel a nimfa egyik kezét lefogta, így ott egy picit gyengébbnek bizonyult.*
~ Ki kell, hogy használjam az alkalmat! Gyorsan cselekednem kell!~ Gondolta Carnë magában!
*Minden erejét összeszedve a zombi sérült karját megpróbálta szétfeszíteni! Közben arra is figyelnie kellett, hogy a dög meg ne harapja a nyakát, mert akkor bizony ő maga is csúfos zombivá változik. Így is többségben vannak, nincs már szükség több zombira. Hatalmas volt benne az élni akarás, és ez sok energiát adott neki a további harchoz. Szabaduló karjával megpróbálta kardját kihúzni a tokból. A zombiknak szerencsére eddig még nem jutott eszükbe, hogy fegyverét megszerezzék. A nimfa nagyot rántott az ellenség sérült karján, majd egy hirtelen mozdulattal, a kardjával a támadók felé suhintott. A fején, nyakán, karján lévő zombit sikerült lekaszabolni, de a lábába éppen beleharapni készülő támadótól a mellette harcoló alak mentette meg. A segítség is ott volt mellette, a sötét köpenyes alak személyében, aki közben kardjától is megvált, hogy őt segítse. *
- Vigyázz nimfa!- Kiáltja oda!
*Carnënak még időben sikerül a száját nagyra tátó zombi fejét lenyesnie.*
- Hatalmas szerencse, hogy időben szóltál! Köszönöm a segítséget!
* Carnë közben szól a fákhoz, hogy az ellenséget akkor tudják csak harcképtelenné tenni, ha a nyakukat törik. Indáikkal körbe tekerik, és jól meghúzzák azt. Hiába lógatják őket lábuknál fogva és utána vágják földhöz, az nem sokat ér. Innentől kezdve hatásosabb lett a fák támadása. Nem kímélték a dögöket. Emellett azt is kérte a fáktól, hogy az őt kisegítő fegyvertelen ismeretlenre különös figyelmet fordítsanak, mert puszta kézzel nehéz dolga van.* ~ Habár, olyan harcosnak tűnik, aki nehéz helyzetekben is feltalálja magát! Emellett azt is bizonyította, hogy vannak még úri emberek. Itt ketten biztosan azok, mert valaki már szép hölgynek szólította. ~- Gondolta a vörös hajú nimfa.
*A háromfejű fenevad nem tágított az ajtóból. Az istennő próbált rá hatást gyakorolni. Annyit sikerült elérnie, hogy őt nem bántotta. A kutyák előtt kardját suhogtató alak láthatóan nagy fába vágta a fejszéjét, amikor azt gondolta, hogy a vérebet könnyű szerrel legyőzheti. Nagyon biztosak a dolgukban és az is, aki felsőbb utasításban ideküldte őket! A szemük olyan félelmetesen világít, hogy nimfa félt beléjük nézni. Nem tudta biztosan, hogy ki irányítja őket és az istennő, hogy volt képes elérni azt, hogy őt ne bántsák. Minden bizonnyal a többiek mellett is kiáll, ha valaki bajba kerülne. Mindenesetre tíz zombi sem ér föl egy ilyen dög erejével. Carnë egyelőre nem merte a fákat segítségre szólítani, fél, hogy esetleg rosszat tesz vele.
A varjak felülről kaparászták éles csőrükkel a harcolók fejét. A legtöbben az emelet felől érkeztek. A fák indáikkal a földhöz csapkodták őket. Megölésükhöz nem kellett akkora erőt kifejteni, mint a zombiknál. Rengeteg döglött madár feküdt már a földön. A fekete szárnyas támadók között feltűnt segítségként a nimfa griffje is. Éles csőrével és erős szárnyaival jó kis figyelemelterelést végzett.
A cselédlánynak nem sikerült Stefannal együtt az istennő után mennie. Egyedül maradt a sok zombival, így fegyvertelenül nem volt esélye ellenük. Egyszerre négyen támadták és harapták, így gyorsan zombivá változott. Arca eltorzult, mozgása lomhább lett, látszott a tekintetén, hogy teste felett teljesen átvették az irányítást. Carnë tudta, hogy cselekednie kell, hiszen a szeme láttára vált szörnyé a széplány. Egy suhintással levágta hát a fejét.*
Vissza az elejére Go down
Kain Namelyr
Arany sárkány
Kain Namelyr


Hozzászólások száma : 2045
Életkor : 743
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok

Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén)   Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Icon_minitime2010-12-24, 8:31 am

*Kain egy pillanatra meglepődik. A nimfa lábára támadó zombit könnyűszerrel elintézi, de mostmár rajta is vannak többen. A kard egyenlőre elérhetetlen távolságra áll ki tőle a padlóból, épp Carnë lába mellett, így kénytelen puszta kézzel szembeszállni újabb támadóival. Hátulról érkezik az egyik, igyekszik a nyakát átkulcsolni.
A sárkány azzal a lendülettel el is kapja a nyakánál és átrántva maga felett, a földre teremti, majd sarkával tapos a fejére. Hallja a jellegzetes reccsenést, ahogy a csont megadja magát.
Az újabbat azon mozdulattal rúgja hasba, majd felugorva másik lábával fejen is találja.
A következő páciens sikeresen fejen találja a sárkányt csontos öklével, mire az egy erőteljes jobb horoggal válaszol.*
- Szívesen, hölgyem!
*Ez utóbbi a vörös hajú nimfához szól végre, s nem csak szavával, sötéten villanó tekintetével is megtalálja a lányt.
A vér szaga és a harc zsivaja már rá is kezd hatással lenni, pedig azt hitte, a harci szellem már régen kiégett belőle.
A következő támadót karjainál igyekszik magával rántani, mivel előre nyújtott kezekkel igyekszik a sárkány felé. A rántástól azonban mindkét végtag Kain kezében ragad.
Egy pillanatra megáll, majd a gazdájához vágja mindkettőt, s míg az elvakul saját karjaitól, egy mozdulattal magához rántja, hogy ugyanazzal a lendülettel el is törje a nyakát, majd lerántsa a fejét a helyéről.
A varjak, amik eddig elkerülték, talán épp a róla áradó égett szag miatt, ismét megtalálják. Kezével marja el őket s vagy tekeri meg a nyakukat, vagy vágja falhoz, földhöz őket, majd kezét a még mindig a földből kiálló kard felé nyújtja és elkiáltja magát.*
- Hapa!
*Az egyik varjú már a fülébe mar éppen, de a penge már ismét nála van, így néhány gyors villanást követően jó néhány újabb madártetem éktelenkedik körülötte.
Közben közvetlen közelről látja, ahogy a gyökerek az eddig fogva tartott élőhalottakat kivégzik.
Kain egy pillanatra körbepillant. Úgy tűnik, eközben az istennő Dremer kutyájával van elfoglalva, vagyis az ottani emberek védtelenek maradtak. Érkezik is újabb támadó, ezúttal a bejárati ajtó helyén álló kutya mellől.
Kain egy mozdulattal alulról átdöfi egy újabb zombi fejét, majd lábával löki le a kardról a tetemet. Nem érhet oda, mielőtt még a hulla el nem éri a sikoltozó embereket, így az előbbi zombit emeli a feje fölé, addig kardját az egyik hullába szúrva és vágja hozzá a zombihoz. A két test egyként kenődik a falra, ez az idő elé ahhoz, hogy az arany sárkány kardját ismét felkapva elinduljon az emberekhez. Menet közben újabb varázsigét mormol, hogy a varjak által a lassan földre szoruló ablak mellettieket védje.
Tűzörvény jelenik meg felettük, s a lángoló tetemek így pont közöttük hullanak a földre. Azzal a sárkány már nem törődik, hogy esetleg valamelyiküknek nem bírja az ilyesfélét a gyomra. Kardját forgatva vág magának utat a harcolók közepette, s eközben látja, amint egy újabb vendég esik el a támadók gyűrűjében. Talán szükség lenne rá a kutyánál is, nem tudja, hogy a máguslány hogy boldogul a törpével az oldalán, de a védtelen embereknek is szükségük van valakire, s ezt a feladatot most ő vállalta magára.*

Vissza az elejére Go down
Alex Ian Keegan
Vörös sárkány
Alex Ian Keegan


Hozzászólások száma : 647
Életkor : 38
Munkahely : épp ahol

Character sheet
Nép: Sárkányok

Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén)   Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Icon_minitime2010-12-25, 9:37 pm

*Hogy mi is folyik itt, arról Alexnek fogalma sincs. De igazából nem is érdekli. Az egyik hölgyemény, aki eddig a gyenge népet óvta, most melléállt, és mondhatni gyengén elküldte Alexet a nem tudni hova. Mármint a férfi így fogta fel. Sötéten pillantott a nőre, de leállt a nagy lendületben. Ugyanis a nő kizökkentette. Azonban észrevette, hogy a nőt nem bántja a vadállat. Helyette inkább zombik és madarak támadnak rá. Alex nagyon szívesen segítene a nőnek, csak hogy neki most nagyobb problémája akadt. A háromfejű őt pécézte ki, így ideje védekezni. Aminek örül is. Nem nagyon szereti, ha bárki is megmondja neki, mit kell tennie. És ő ki akarja végezni a sátán kutyát, tehát kis gonosz vigyorral a szája szegletén meglendíti a kardját és már várja is, hogy rárontson a dög. Az rá is ront. Hatalmas testével a sárkány felé vágtázik, és hatalmas mancsával és körmeivel kész arra, hogy felvágja a sárkány húsát. Alex hirtelen nem tud mit tenni, arrébb ugrik. De a kutya egy csöppnyi pihenőt sem hagy, már fojtatja is a támadást. A férfi meg csak arrébb ugrik, lehúzza a fejét, hátrahőköl. Jobb szereti, amikor ő támad, mert akkor össze tudja szedni a gondolatait. Most viszont arra kényszerült, hogy védekezés közben gondolkodjon. És az ugye bonyolultabb. De ő képes rá. A farkas egyik fejével pont felé kap, ő meg a kard lapjával egy hatalmasat ráüt. Az ütést ért fej megrántja magát, de a többi fej és maga a test nem tántorodik meg. Egyre csak jönnek a csapások, majd a karmaival végigszántja a férfi oldalát. Alex felüvöltött a fájdalomtól, de megint csak nem volt ideje babusgatni magát. A farkas halál szemeivel rámeredt és már ugrott is. Alex egy csatakiáltás kíséretében meglendítette kardját és le is vágta támadójának jobboldali fejét. //Alex nézőpontjából jobb// Most viszont megtántorodott egy pillanatra az állat, így a férfi kapott egy kis időt. Itt az ideje, hogy ne csak a puszta erejére hagyatkozzon, hanem vesse be azt, amit a Jégkirálynőnek mutatott. Jobb kezében volt a kard, bal tenyerét a szörny felé tartotta és belekezdett a nagy koncentrálásba. Mélyen a farkas szemébe - középső fejének a szemébe - nézett. Egyszer csak az volt érzékelhető, hogy a férfi körül a levegő felforrósodott és ez a forróság a keze irányába halad egyenesen a vadállat felé. Nem csak a jeget képes ezzel megolvasztani. Ha nagyon koncentrál, képes arra hogy meggyújtson valamit. Most éppen ezt teszi. De a farkas sem vár addig. Újra felé vágtat és épp a férfira készül ugrani, amikor meggyullad. Egy lángoló pokolfajzat száguld Alex felé, aki a kardját belemélyeszti a rázuhanó testbe. Vajon a kard a szívet találta el? Vagy talán a tűz elvégzi a maga munkáját? Egy biztos. A férfi most ott fekszik a földön egy több kilós kutyával a testén, amely ráadásul lángol. De a férfit nem éri a tűz. *
Vissza az elejére Go down
Mitsuko Midnight
Zöld elf
Mitsuko Midnight


Hozzászólások száma : 745
Életkor : 912
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek

Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén)   Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Icon_minitime2010-12-26, 12:35 am

*El sem tudom képzelni mi lesz itt velem. Vérszag van! És nem egyszerű vér. Finomabbnál finomabb vér illatát érzem. Van itt sárkány, mágus, nimfa, belegondolni is rossz, hogy ha nem kapok egy keveset valamelyikből mire leszek képes.
Gondolkodás közben sem állhatok le. A méreg nem sokat segít, de kardommal egy két zombi fejét szépen palacsintává lehet ütni. Hirtelen megálltam.*
- Ez....ez a vér.... vörös sárkány!!...csak....csak azt ne....
*Egy kis figyelmetlenség is elég volt és máris rengetek zombi akaszkodott rám. Én szinte nem is éreztem őket, csak egy bizonyos, émelyítően kívánatos vér szagát. MEG KELL TALÁLNOM ŐT!! Pillanatnyi mámoromból egy erős fájdalom hasítása "ébresztett" fel. Melyet követett több is.*
- HOGY ROHADNÁTOK MEG! IGNIS!
* Ordítottam el magam, s lábamra lenézve láthattam fájdalmam okozóját. Már megint ezek a rühes csontkollekciók, de elég volt kimondanom a varázsszót, s a zombik, melyek belém mélyesztették még meglévő fogaikat, a véremmel érintkezve még látványosabban égtek szinte porrá. Úgy döntötte ideje bepótolnom az "átaludt" időt, de előtte megkeresem a vér "forrását".
Nem volt nehéz megtalálni, bár igaz, hogy át kellett vágnom magam egy zombikból álló erdőn, de a "forrást" megtaláltam egy óriási háromfejű kutya alatt. Ha már itt vagyok akkor segítek neki, nehogy kárba vesszen az a sok vér.*
- Hét te dög figyelnél rám? Legalább az egyik fejeddel!
*Furcsa módon ingerült voltam, de nem csodáltam. Kérésemre egyik fej sem nézett felém így nem dönthettem másképp, elővettem hát nyilamat. Nem tétováztam ahogy elővettem a nyilat, megmarkolva annak fejét, sikerült felforrósítanom. Rögtön célba vettem a fenevad egyik szemét, majd szabadjára engedtem nyilamat. Célba érését egy fűl szaggató ordítás követte, majd a megsebzett szemű fej felém harapott, de sikeresen arrébb ugrottam.
Mindenhol zajlanak az események. Most elugrálva a kutya támadó feje elől figyelem meg mi történik itt lent. Egy vörös hajú nő éppen lefejez egy átalakulóban lévő zombit, egy hosszú fekete hajú ember pedig kard híján varázslattal pusztítja a madarakat, lehet hogy neki jobban kellene a kardom mint nekem? Egy próbát megér, s ha nem kell neki, majd hasznát veszi valaki.*
- Hé te hosszú hajú férfi! Itt a kardom, te talán nagyobb hasznát veszed mint én!
* Kiáltottam majd egy kicsit távolabb ugorva a kutyától, mely még mindig nem engedte el a vörös sárkányt, és csak egyik fejével fordult hozzám, a sötét hajú férfi felé hajítottam a kardomat.
*A neheze még csak most jön, gondoltam majd a tűzre gondolva felforrósítottam a testem.*
- Kezdődjék hát a harc!
*Suttogtam majd elrugaszkodva a földtől a kutya egyik nyakának vetettem magam.*

//ez eig a leghosszabb.... hát igen...kicsit sok.... e éjfél már elmúlt. //
Vissza az elejére Go down
Helen Hoa
Szürkeköpenyes
Helen Hoa


Hozzászólások száma : 80
Életkor : 32
Munkahely : Vándorcirkusz

Character sheet
Nép: Mágusok

Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén)   Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Icon_minitime2010-12-26, 9:50 pm

Hátrálni kezdett amedddig csak lehet, megdermedt, és csak a halál járt a fejében. Mikor az ajtó alatti szerencsétlen felkiáltott a maradék nyugalma is végleg elszállt. Nem bírt magával, egy dolgot akart, viszont azt nagyon. Körös körül mindenütt, csak a halál és a halál, nők és öregek nyögése, segélykiálltása, és a fenevadak nem akarnak fogyni. Reménytelen, reménytelen a helyzet! Helen végleg kiborult, üvöltözni kezdett.
-Mire való ez? Értelmetlen mészárlás! Ki ennek az okozója? KI tette ezt, tudni akarom! Jelenjen meg a szadista gyávája, és tegyen számot erről. Mégis milyen meggondolásból kell ezt tenni? Embereknek meghallni? Nincs semmi joga! SEMMI JOGA!!!!
Hírelen a hangja betöltötte az egész terültet. A szél szárnyén vitte el a helység legtávolabbi zugaiba is. Őmaga pedig határtalan dühében olyat tett amelyre talán képes sem lenne rendesen. Szeme elfehéredett, karjait leengedte, azonban körülötte feltámadt az elöbbinél is nagyobb forgószél. Pengeként csapott le mindenre, amit körülötte ellenségesnek vélt. Az elöte álló kutyára, Alex kutyájára, a nimfa szörnyeire, az arany sárkány varjaira, sőt, avagy sajnos ez a szél mindenre hatással volt. Elolltott minden tüzet maga körül, s minden melegség kihűlt a fogadóban. A lány pár méterre a föld fölött lebegett és még csak megközelíteni sem lehetett amíg a varázs hatott. Közben szórta szitkait eme szörnyűség elindítójára, s verte az elötte álló kutyát, amíg csak érezte a jelenlétét.
Vissza az elejére Go down
Akahana
Istennő
Akahana


Hozzászólások száma : 1106
Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője

Character sheet
Nép: Istenek

Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén)   Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Icon_minitime2010-12-28, 2:19 pm

Hihetetlen, hogy itt vagyok. Az első dolog, ami még mindig a fejemben kószált, hogy mégis mi a fenét keresek én errefelé. Tudtommal mára sok minden volt a programom, de az egészen biztosan nem szerepelt közöttük, hogy egy hihetetlenül erős, és nyilván magát humorosnak tartó ember varázslataival kell megküzdenem. Már bocsánat, de szerintem ennek a fejében messze nincsenek rendben a dolgok, hiszen kinek jutna eszébe ilyen helyen ekkora fejetlenséget okozni. Elnézést a nem teljesen 100-as fogadó tulajdonosnak, de igazán megmondhatná nekem, hogy mégis miért kellett egy valódi temető kellős közepén megnyitnia ezt a helyet. Ha jól emlékszem, régen senki nem merészelt volna ilyen tenni, a temető mellé csak két dolgot mertek tenni, ezek közül az egyik a ravatalozóhely, a másik pedig a templom volt. Most ennek a hülye aurának hála mindenki azt hiszi, nagyon bátor meg erős, ha meg mer szállni egy ilyen helyen, és jelenleg az emberlétszám kifejezetten aggasztó. Az meg megint melyik beteg állatnak juthatott eszébe, hogy ha már ilyen szép hely is létezik a világon, miért ne keltsék fel a közelben tartózkodó összes holtat, és zúdítsák a vendégekre. Legszívesebben most rögtön elküldeném ennek az egésznek a kiagyalóját valami jó meleg helyre, például a pokol fenekére. Csak az tart vissza attól, hogy szóban tényleg megtegyem ezt, hogy nem szokásom káromkodni. Most azonban egészen biztos vagyok benne, hogy jó pár szép jelzővel tudnám illetni ezt az erkölcsi idiótát, aki komolyan gondolta, hogy jól fog ezzel szórakozni. Egyébként pedig már nagyon kezd elegem lenni az egészből, és azzal, hogy valamelyik gyilkos humorú egyén volt olyan kedves, és árnyékolta a holdat, el is érte, hogy nagyon az idegi tűréshatárom szélére kerüljek. Nem szeretek erőtlen lenni, most pedig kifejezetten az vagyok az átlaghoz képest, és ez minden, csak éppen nem szívderítő a számomra. Nem is tudom pontosan miért, de már komolyan kezd elegem lenne mindenből. Ha nem lenne ilyen reménytelek a helyzet, fontolgatni kezdeném, hogy lelépek, méghozzá a lehető legnagyobb sebességgel. Most azonban nem tehetek meg, ráadásul hála a jó égnek meg a hülyeségének voltak kedvesek felbukkanni Dremer kutyái is, hogy kicsit fokozzák az amúgy is szó szerint gyilkos hangulatot. Nem tudom mit keres itt ez a két farkas testű szörnyeteg, de komolyan az az érzésem, hogy nem véletlenül kerültek ide. Azonban ennél többet egyenlőre egészen biztosan nem fogok róluk megtudni, hiszen a gazdájuk eltűnt a süllyesztőben. Bármit is csinál jelenleg a halál „rettegett“ ura, remélem jó fontos, mivel nagyon nem szép dolog tőle, hogy nem reagál a hívásomra. Tudom, hogy el kellett hozzá jutnia, éreztem egy pillanatra a jelenlétét, de arra nem vette a fáradtságot, hogy válaszoljon, így a helyzet egy leheletnyivel sem lett világosabb az ég adta világon senki előtt. És mindennek a jónak persze még nincs vége, hátra van a feketeleves, vagyis, még el is kellene érnem, hogy Cerberus játssza el a mintakutyát, és ne okozzon itt túl nagy galibát. Bármilyen vérszomjas eb is ő, azért én mindig is kedveltem, és tudom, nem csak neki fájna, ha bántanom kellene, éppen ezért remélem, hogy képes lesz fékezni magát legalább arra az időre, amíg ki nem élesedik a helyzet. Hú, mit nem adnék, ha most valaki már állna a helyemen és nekem csak nézőközönséget kellene játszani, de nem, előbb fog piros hó hullani a pokol tüzére, minthogy engem itt elengedjenek vagy leváltsanak bárki másra.
Végül nagy levegőt vettem, és a tőrömet óvatosan az övemhez erősítve megtettem a maradék két méter távot köztem és Cerberus között. A kutya most mindhárom fejével engem figyelt, és orra rándulásán látszott, megérezte a szagomat, és tudja ki vagyok. Egy pont ide, mivel akkor azt is tudja, nem akarok neki ártani, ráadásul ezt ő sem teheti meg velem. Nyilván nem túl boldog a felfedezéstől, de ha jól viselkedik, egészen biztosan megússza a dolgot minden sérülés nélkül. A szemem sarkából még így is láttam, hogy a sárkány eléggé borúsan tekint rám, de reméltem, hogy nem szándékozik beleavatkozni a dolgokba. A pokol kutyáinak csak arra van parancsuk, hogy engem nem bánthatnak, arra már messze nincs, hogy a társaságomban tartózkodóakat is békén kell hagyniuk. Szerintem éppen elég dolgom lesz, míg azzal kell törődnöm, hogy egy olyan kutyát cselezzek ki, amelyik három fejjel is tud gondolkodni, nem hiányzik hozzá valami önbecsülését sértő kékség szemrehányása is. Remélem senki nem hitte el, hogy ezt felvágásból csinálom, mert köszönöm, ahhoz annyi is bőven elég lenne, hogy elharsogjam, istennő vagyok. Nem, azért teszem, hogy azok a szerencsétlen emberek túléljék a napot, és a helyzeten nem sokat segít, hogy gyilkos szemeket meresztenek egyesek rám is. A kutya középső feje felé nyúltam óvatosan, majd egy pillanatra a kezem megmerevedett az orra előtt. Hagytam, hogy megszokjon, mert emlékszem rá, mennyire fel tudják húzni ezt az állatot a hirtelen mozdulatok. Nagyon lassan mozogtam, és álltam úgy be elé, hogy még véletlenül se tudjon kikerülni, miközben közel akar jutni a sárkányhoz. Ez a stratégia hatásosnak bizonyult, és bár az állat oldalával majdnem elvitte egyszer a pultot, egyenlőre majdnem kezesbárányként viselkedett velem szemben. Végül azonban megelégelte valószínűleg a dolgot, mivel volt olyan kedves és megpróbált engem kikerülve átjutni a harapós kedvű sárkányhoz. Szerencsére ez nem sikerült neki, de mielőtt még komolyabban megnyugodhattam volna, egy kiáltás figyelmeztetett rá, hogy vigyázzak, támadni akarnak.
A fejemet ijedten felkapva néztem farkasszemet három csontvázzal, akik nem tudom pontosan honnan indultak el felém, de már majdnem elértek, és szemmel láthatóan nem köszönni akartak nekem. Mielőtt még sikerült volna az egyiknek a nyakamat megragadnia, félre léptem és a következő pillanatban egy lendület miatt nemes egyszerűséggel a padlóra is kenődtem. Úgy tűnik a kutyát nem izgatta a támadás, amint látta, hogy gyengül a védekezésem, elment mellettem, egyenesen neki a kék sárkánynak. Azonban jelenleg fontosabb dolgom is volt annál, hogy emiatt bosszankodjak. Az egyik csontos talált magának egy kést is, és eszeveszett sebességgel kezdett felém vagdosni vele. Végül egy nagy levegővétel után sikerült elkapnom a kezet, ugyanakkor éreztem, hogy a kés végigszántja a bőrömet, csúnya, véres csíkot hagyva maga után. Magamban átkozva a szemetet egy mozdulattal felkentem az egyik fáklyára a zombit, mire az hamarosan szinte hamu állagúvá égett. A másik kettő valamivel könnyebb eset volt, miután sikerült a fejüket bezúzni, zsák krumpli módjára érkeztek a földre, és többet nem is mozdultak. A talajt már szinte csonttakaró fedte, de közben sokkal fontosabb dolog is a szemem elé került. Cerberus vicsorogva, égő bundával próbált rárontani a sárkányra, aki oktondi módon felgyújtotta. Könyörgöm, a sárkányok nem hallották még a mitológiát? Csak gratulálni tudok neki, ezzel a kutya harci kedvét hergelte csak.

-Idióta, ez a kutya a pokol tüzéből született, szerinted tud az ilyesmi ártani neki? – kiáltottam rá jegesen, de nem hiszem, hogy sokat hallott belőle, hiszen a következő pillanatban ismét rárontanak. Csak most tűnt fel, hogy szemmel láthatóan mindketten komoly sérüléseket szenvedtek, a sárkánynak az oldalán csúf karmolásnyom van, miközben én mintha csak két fejet látnék szegény állaton. Igen, a harmadik már a földön van, nem messze tőlem. De az a fura, hogy a szeme még életet tükröz, mintha élne, és csak arra várni, mikor illesztik a helyére. Látom Dremer jó munkát végzett a kis kedvenceivel, ezek aztán nem harapnak fűbe egykönnyen. Meg ami azt illeti nehezen se nagyon, de ez már mellékes. Remélem visszanöveszteni nem tudja, mert azt az ellenfele nem fogja jó néven venni. Közben viszont sikerült nekem is komolyabban szemügyre venni, mennyire vágta a nem normális hulla a kezembe a kését. A seb nem volt széles, és a mélysége is szemmel láthatóan csökkent, így mire bárki is észre vette volna, hogy megkaptam, már csak egy vércsík volt, amiről az sem volt biztos, hogy tőlem származott. Legalább egy előnye van ilyenkor a létformámnak.
Még mindig úgy tűnt, hogy nincs vége a játéknak, hiszen újabb támadás következett, ezúttal ismét varjak formájában. Ha idebenn ennyi van belőlük, nem akarom tudni, a házon kívül mennyi tartózkodhat. Remélem nem esik súlyos baja a madaraknak, azért. Mielőtt azonban még felkészülhettem volna rá, hogy ismét szembe kell néznem a tollas fenevadakkal, csak egy lángcsóvát láttam, majd az összes a földre hullott. Döbbenten pillantottam oldalra, ahol Kain éppen az én helyemet átvéve próbálta az ártatlanok védeni. Csak egy hálás pillantást tudtam felé küldeni, mert közvetlenül ezután újabb támadáshullám kezdődött, ezúttal az eddig tudtommal kiütött lány kezdett a hajszába belekapcsolódni. Láttam, amint a nyila betalál, és csak centikre kerüli el Cerberus szemét, aki ettől még inkább feldühödött. Azonban a sárkányról még mindig nem szállt le, és félő volt, nem csak az oldala, hanem pár bordája is csúnyán megemlegeti ezt a találkozást. Hacsak nem sikerül a szívét kikaparnia. Elindultam én is feléjük, hogy végre hatástalanítani lehessen a fenevadat, azonban fél méterre tőlük meg kellett állnom, mivel egy szélvihar majdnem hátra tántorított, egészen a falig. A máguslány, aki az előzőt is okozta, most szapora szitkokkal illette a helyzet teremtőjét, és minden szavával egyet értettem magamban. Ugyanakkor láttam, hogy gyengül a lány el az ereje használata közben, és ez messze nem volt hasznos dolog.

- Vigyázzatok, el fog ájulni! – kiáltottam, miközben a szél eltűnt, és a test ha jól láttam, zuhanni kezdett a kemény talaj felé. De most már én nem tehettem semmit, túl messze voltam, ráadásul a kutya, amelyet eddig ő tartott féken, éppen elszabadulni készült. Gondolkodás nélkül indultam meg az állat felé, keresztül ugorva pár emberen, és közben őszintén reméltem, hogy nem nekem kell őt elintézni. Közelebbről már nem tűnt olyan ijesztőnek, inkább kétségbeesettnek hatott, és látszott rajta, hogy nem egy egyszerű vacsora miatt jött ide. Úgy tűnik a kettő közül ő volt a gyengébb, ráadásul mintha már kezdett volna komolyan hátrálni is.
- Ne! – kiáltottam rá egy férfira, aki megpróbált neki rontani. – A két kutya közül ez a gyengébb, nőstény, a másik párja. Ha ennek bármi komolyabb baja lesz, együttesen sem fogjuk tudni leállítani azt ott... – mutatok rá Cerberusra, aki szemmel láthatóan nem nagyon vette fel az eddigi támadásokat, és még mindig próbált falatozni a túl sok sárkányból a közelben. Viszont még mindig fél fejjel a másikat nézte, akit most próbáltam én sakkban tartani, és a sarok felé terelni, hogy biztosan ne tudjon mellőlem kitörni. Ha őt fékezem, az már fél siker, és ha egészben ki is jut, nagy eséllyel a másik követné. Legalábbis remélem...


//Bocsi, én és a nagy szám -.-" //
Vissza az elejére Go down
Mesélő

Mesélő


Hozzászólások száma : 1520

Character sheet
Nép: NJK

Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén)   Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Icon_minitime2010-12-30, 5:01 pm

*Javában folyik a küzdelem a fogadóban. A többség az életéért harcol a sötétség lényeinek meg-megújuló rohamai közepette.
Arielle ügyesen védekezik, a fényvarázslatok, amiket bevet a zombikra ugyan nem, de a varjakra éppen elég erősek, bár közben magának a zöld sárkánynak is csökken az ereje. Társai, akik vele együtt az emeleten tartózkodnak, hálásak lehetnek neki érte. Míg a lépcsőnél a két harcos megkísérli tartani a zombikat
Carnë sikerrel védi meg magát az élőhalottak támadásától, köszönve a segítséget Kainnak is, majd a fákat is beveti, hogy végre a betörő varjakkal és a már bent lévő zombikkal számoljanak le.
Még arra is marad neki ideje, hogy az átváltozó cselédlánnyal végezzen.
Kain sikerrel szerzi vissza kardját, s utána odaáll védeni az ablak mellé szorult gyengéket.
Varázslata nem csak a felettük cikázó varjakkal végez, hanem az Akahanára támadókkal is.
Alex hiába védekezik ügyesen, fürge kitérésekkel, végül csak megsebzi Cerberus.
A fej, melyet kardjával sikerült levágnia, egyenlőre nem messze a küzdőktől hever. Tűzvarázslatot használ Dremer kutyája ellen, ám az állat részben tűzből született, s a kilőtt izzó nyíl sem sokáig tartóztatja az állatot.
A lángok, melyek egész testét elborítják, ki-kicsapnak, mígnem a fej, mely külön feküdt a padlón hirtelen el nem hamvad. Mintha csak erre várt volna, az eddig csonkán lógó nyak végére hihetetlen gyorsasággal nő egy másik, s a szemből, melybe a nyílvessző csapódott, szintén kiugrik Mitsi vesszője. Alex kardja igen pontos volt, csak millimétereken múlt, hogy nem a szív helyett az állat tüdejét érte el.
Arra elengedő, hogy míg Cerberus kihűl, hála Helen varázslatának, addig regenerálódik is, s ezt az időt, ha akarja, a vörös sárkány kihasználhatja, hogy kiszabaduljon alóla.
Mitsukonak nincs szerencséje. A vér, melyet érez, éppenséggel Alex vére, s mivel elvonja éhsége a figyelmét, így sikerül az egyik rátámadó élőhalottnak megharapnia.
A harapás hatására azon végtagja, melyre a seb kerül, elkezd kihűlni, de ez az érzés csak hasonlatos tetszhalott állapotával, ugyanis ha eléri a szívét, többé élő tündeként nem fog magához térni. Annál inkább élőhalottként, s az érzés meglepően gyorsan halad végig rajta, s varázsereje, mellyel felforrósította magát, szintén csak rövid idegi tudja gátolni a terjedését.
Helen ugyanazon morfondírozik, ami Akahanát is foglalkoztatja, ám ő igencsak felhergeli magát rajta. Erejét minden határon túl megfeszíti, s az így keletkezett szél az élőhalottakat ismét megtizedeli, de Dremer kutyáira nincs hatással.
Cerberus lángjait oltja ki csupán vele, viszont saját magát annyira kimeríti, hogy eszméleténél maradni is komoly sikert jelenthet. Újabb varázslat bevetésére már nem lesz képes. Kétszer seperte tisztára a fogadót, s ez az ő erejét már igencsak igénybe vette. A többieknek azonban könnyebbséget jelent, bár nem minden varjú és élőhalott lett ártalmatlan, s kívül még mindig sokan vannak.
Regendorf is kis szünethez jut, mert úgy tűnik, a bejárati ajtóban álló kutya is megáll egy pillanatra.
A pillanatnyi szünet, mely a harcban beállt, végre kis pihenőhöz juttatja a harcolókat, amint a földszinten, úgy az emeleten is.
A hideg, melyet eddig csak Helen varázslata teremtett tovább fokozódik, immár nélküle.
Jeges szél süvít be a bejárati ajtón, s Dremer nőstény kutyája engedelmesen, meghunyászkodva áll félre előle.
A hatalmas fekete felleg, mely hirtelen csavarogni kezd a fogadó szűkös terében, mindenkit arra késztet, hogy a lehető legkisebbre húzza össze magát, mind a hideg, mind pedig a hatalmas erejű szél miatt.*
Vissza az elejére Go down
Dremer
Istenség
Dremer


Hozzászólások száma : 71
Munkahely : A halál ura

Character sheet
Nép: Istenek

Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén)   Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Icon_minitime2010-12-30, 5:04 pm

*A bent örvénylő fellegből egy földig érő fekete köpenyes alak kezd kibontakozni, s lassan eláll a szél is. Az alak a levegőben lebegve tekint körbe a bamba halandókra, akik még mindig a földön reszketnek nagysága előtt.
Körbetekint, majd kezét diszkréten szája elé emeli, s hatalmas köhögésbe, harákolásba kezd.
Közben leereszkedik a földre.*
- Affene…! Mindig is utáltam ezt a felleges belépőt…he-he
*Körbetekint, tenyerét felemeli Akahana felé, majd ő maga hirtelen mozdulattal átnyúl a pult mögé, s hosszú karjával megragadva valamit, magához rántja.
A semmiből egy újabb lény jelenik meg, s ez a lény egy másfélszer akkora kaszát tart a kezében, mint ő maga. Le is veri a csillárt a még mindig rajta lógó zombival egyetemben.
A kaszába még kapaszkodik az, akit vele együtt kirántott a pult mögül. Fekete szárnyai azonban hiába verdesnek, Dremer hanyag mozdulattal vágja át a fél fogadón, majd egy pillanat múlva megjelenve az ott épp feltápászkodó szőkeség mellett, a fülénél fogja meg és húzza vissza a fogadóba a nyivákoló alakot.
Morgolódva áll meg a romok között.*
- Az még hagyján, hogy elaltatsz, hogy ellopod a kaszámat, felébresztesz egy egész temetőt és egy raj rég halott varjút, hogy ezekre a halandókra irányítsd őket….de hogy a kutyáimat is rájuk is uszítod, pláne a Holdistennőre…na, azt nem nyelem le!
*Hirtelen felemeli tekintetét, szemei kitágulnak, ahogy végignéz a rommá vert fogadón.*
- Elnézést mindenkitől! Tőled is, Akahana….!
*Azzal ismét végighordozva egy szándékosan rémísztő és vészes tekintetet, Dremer és a kezében lévő fül, no meg a végén lógó Haleran, egy pillanat alatt eltűnnek szem elől.
Így tettek a megmaradt élőhalottak is. Szépen elkezdtek kimasírozni a fogadóból, van, ki mászva, van, ki kúszva, a varjak is elindultak, s visszatérnek oda, ahonnan jöttek.
Cerberus is hátat fordít és ha Alex nem húzza ki a kardot, el is lépeget, s így tesz a másik kutya is, mindketten békésen, mint a legjobb házőrzők.*


A hozzászólást Dremer összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2010-12-30, 5:22 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Haleran
Istenség
Haleran


Hozzászólások száma : 34
Munkahely : A Káosz istene

Character sheet
Nép: Istenek

Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén)   Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Icon_minitime2010-12-30, 5:05 pm

*Nem kellett volna a szférák hárfáját használnia. Tudhatta volna, hogy ha más nem, Akahana, meg az ő éles hangja felébreszti álmából a békésen alvó Dremert.
Na persze, ő altatta el, de ezt nem kell senkinek sem tudnia.
Eddig egészen jól szórakozott.
A halál istenének kaszája jó kis kacat.
Tetszett neki, ahogy nekifeszültek a halandók a holtaknak.
Na igen, a Holdat sem véletlenül takarta el.
Nem várt komplikáció adódott a játékban. Akahana.
Nem számított istenségre, de legalább neki tudja a gyengéjét.
Ügyesen bánt is vele, elég volt a Holdat leárnyékolni, s egyúttal ezzel visszahozni a kék elfet az élők sorába.
Na igen, de most itt van Dremer.
A szőke üstök és a szárnyak behúzva, pedig halandó nem láthatja, Akahana elől pedig elég ügyesen bújkált egész idő alatt. Dremer más. Neki nincs humorérzéke. Ezért is kötötte össze a kellemeset a hasznossal a káosz istene, s altatta el Dremert, lopta ki kezéből a kaszát, s rendezett egy kis ramazurit.
De most Dremer markában a grabanca és már repül is, előbb csak a halál istene mellé, kaszástól, mindenestől, majd tovább.
Mit neki egy fal? Ő isten!
Csakhogy a fal túlfelén, mire észbe kapna már egy újabb Dremer jelenik meg és hát a fül, az fáj.
Mindig is fájt és valamiért mindenki azt ráncigálja, ha sikerül elkapni az örök lókötőt. Mármint Halerant.
Kényszeredetten rávigyorog a halandókra, egy vicsort megenged Akahanának is, majd a következő pillanatban már el is tűnnek.
Az okosok ezt átlényegülésnek hívják. Haleran csak meglógásnak.
Sajna a Hold ismét a régi, valószínűleg az istennője is. Pech.
Sőt, a halál istene nem átallja egy laza csuklómozdulattal kihúzni Mitsuko lábából a fertőzést is, amit a harapás okozott.
A franc...!*
Vissza az elejére Go down
Carnë
Föld nimfa - Oresad nimfa
Carnë


Hozzászólások száma : 62

Character sheet
Nép: Nimfák

Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén)   Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Icon_minitime2010-12-30, 9:48 pm

* A támadók sokaságából a legnagyobb veszélyt még mindig a kettő háromfejű kutya jelentette. Habár a bejárattól végig nem mozdulnak, de ezzel megakadályozzák a kijutás lehetőségét. Na, nem mintha, odakint jobb lenne a helyzet. Van olyan bátor harcos, aki változatlanul próbál elbánni a döggel, és az egyik fejét sikerül is lenyesnie, de ő mintha meg sem érezné. Vajon milyen vér csörgedezik az ő ereiben, hogy egy fej levágása fel sem tűnik neki? Egy hétköznapi kutya ettől ott menten hanyatt vágta volna magát, de ő nem! Az azt követő tűzvarázslat sem hatotta meg túlságosan. Kemény fából faragták az istenségek. A sok támadás csak feldühíti őt annyira, hogy a vörös sárkánynak ront és megsebzi az oldalát. A kiserkenő vér szaga eltereli a kék elf figyelmét, ezért megharapja őt egy zombi. *
- Egy újabb átváltozás a társak közül? Elég volt már a vérengzésből! Mennyi áldozatot követel még tőlünk ez az értelmetlen harc? Egyáltalán miért történik ez a sok minden?- Ez a sok gondolat mind egymást követte Carnë fejében.
* Folyamatosan hűvös levegő kavarog a helyiségbe… Szürke porfelhő….Sötét köpenyes alak tűnik fel a semmiből, hangosan köhög és emellett még vicces kedvében van. Láthatóan Akahanat ismeri, hiszen a nevén szólította. Rögtön a pulthoz megy és hirtelen kiránt onnan valamit, pontosabban valakit. A párbeszédből nagyon úgy tűnik, hogy minden baj okozóját. Ő Haleran, a káosz istene, aki ezt az egészet művelte velünk. Mégpedig ellopta Dremer hatalmas kaszáját, azért tudta mindezt véghezvinni. Segítségével élőhallott varjakat, zombikat és nem utolsó sorban két óriási kutyát küldött ránk.
Dremer, akit méregbe hozott Haleran butasága, elnézést kért Akahanatól. Habár tudta, hogy mindazért a kárért, amit a káosz istene okozott, egy ilyen bocsánatkérés messze kevés.*
- Szóval vége van? Fellélegezhetünk? - Kérdezte a vörös hajú nimfa.
*Dremer nem sokáig időzött a fogadóban. Halerant a fülénél fogva megráncigálta, majd távozott az összes itt tanyázó szörnyűséggel együtt. Végre csönd lett és nyugalom, vége az öldöklésnek. Carnë megköszönte a fák segítségét, és mondta nekik, hogy most már nyugodtan visszavonulhatnak gyökereik, indáik a helyükre. A nimfa megkereste hát griff madarát, majd elindultak a nimfák erdeje felé.*
Vissza az elejére Go down
Helen Hoa
Szürkeköpenyes
Helen Hoa


Hozzászólások száma : 80
Életkor : 32
Munkahely : Vándorcirkusz

Character sheet
Nép: Mágusok

Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén)   Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Icon_minitime2010-12-31, 11:02 am

//Alex Ian Keegan//
Szerette volna addig verni a dögöt amíg ki nem múlik, de ereje gyorsan szerte foszlott. Sajnos nincs eléggé birtokában az erejének, és kiszívta belőlle az energiát. Sokat kell még tanúlnia ahhoz, hogy kimondhassa magáról, hogy mágus. A szél eltünt, mellyett előidézett, s ő maga mint ahogy Akahana is mondta, elájult. Elterült a zombikkal beborított padlón. Nemsokára előkerült a baj okozója, s a büntetése pár hajígálás lett, hanem gyorsan el is vonult, s mire a kis zsonglőr újra magához tért, már nem volt ott sem zombi sem semmi ami elötte az életüket veszélyeztette. Ez a csöndesség megilyesztette a lányt. Felugrott, s belecsimpaszkodott a hozzá legközelebbi élőlénybe. Le se lehetett volna kaparni a srácról. //Alex Wink //
-Mi történt? Meghaltunk, és ez már a túlvilág? Vagy netalán csak mi éltük volna túl... istenek mihez kezdjek?...Tudom már!
Arra emelte a fejét, ahol a másiké is lehet.
-Ez biztos csabda. Legyünk résen, hátha valami váratlanra készülnek...mondjuk a föld alól! Óóóó, én nem vagyok nagy varázsló, csak egy szegény mutatványos! Meg fogunk hallni!
Úgy néz ki kicsit az idegeire ment az elöbbi zombis játéka Halerannak, és ezt a sárkány is jól megérezhette, mivel teljes erejéből szorította a lány.
Vissza az elejére Go down
Alex Ian Keegan
Vörös sárkány
Alex Ian Keegan


Hozzászólások száma : 647
Életkor : 38
Munkahely : épp ahol

Character sheet
Nép: Sárkányok

Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén)   Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Icon_minitime2010-12-31, 1:47 pm

*Azóta, hogy a lángoló vadállat ráesett, sok minden történt. Nem találta el a farkas szívét, csak a tüdejét. Mindegy. Természetesen hallotta Akahana kedves megjegyzését, hogy nem lehet bántani a kutyát tűzzel, de Alex mégis honnan a manóból tudta volna, hogy ez a pokolból jött?! Bár sejtése volt, de azzal már nem foglalkozott, hogy talán a tűz nem is árt neki. Még csak most jött át ebbe a világba, a hiedelmekről, istenekről nem tud semmit. Szóval ez neki új volt. De nem is reagált. Hogy reagálhatott volna, amikor több kilós cucc van rajta?! Ráadásul az nem áll le a támadással. Két tenyerével próbálja a két fejet magától távol tartani. A kék elf, láthatóan jobban van, és próbál segíteni, de most már rájöttek, a tűz nem valami hatásos. Ekkor megszületik az újabb feje a kutyának. Azt már nem látta a férfi, a régi hogyan hamvadt el.*
~Két kézzel hogyan tartsak három fejet?~
*Közben a háttérben hallotta, ahogy az egyik nő kikel magából és ordibál. Megérti. Legszívesebben ő is ordibálna. Mire végiggondolja a fentebb említett kérdést, már jött is a válasz. Hirtelen lehűlt a levegő. Majd egy hatalmas forgószél kipenderített minden lényt, kivéve a jó kényelmesen fekdécselő Cerberust a sárkányról. Alex rángatózik valamilyen szinten, mert a felette fekvő kutyát rugdosni kezdi a dühös lány.*
- Nyugodjál már le!-
*Kiált rá, az meg válaszképen elájul.*
~Tudtam, hogy hatással vagyok a nőkre, de ennyire?~
*Mosolyodik el magában, persze aggódik a lány miatt, na meg a dög miatt, ami eddig nem nagyon akarta ereszteni. De ahogy kihűlt a kutya, látszódott, most a regenerálódásával van elfoglalva. Így Alex végre elkezdhetett mozgolódni. Kissé fájdalmasan a sok sérülés miatt kimászik a kutya alól , majd ki is húzza a testéből a kardot. Épp lecsapna vele, amikor még hidegebb lett. Alex már majdnem fázott, ekkor megint egy apró varázslatot elszabadítva, teste köré vékony ívben meleg levegőt árasztott, hogy ne fagyjon meg. Addigra az ájult lány is felébredt. A kutya már nem támad. Alex meglepetten néz hátra, amerre mindenki, mégpedig a bejárat felé. Kezében a kard még mindig a magasban volt. Majd látta, hogy a fogadó közepén egy fekete felhő kerekedig. Tudja, hogy hideg van, de ő nem fázik a magából áradó hő miatt. Összehúzza a szemöldökét.*
~Most mi következik?~
*Legszívesebben kinyiffantaná már az előtte álló pokolfajzatot, de most inkább a közeledő eseményre koncentrál. Cerberus most nyugodt. Alex nézi az alakot, ami már előttük áll és élvezi, hogy hatással van rájuk. Hát a sárkányra aztán nem. Lehet felőle az előtte álló isten vagy démon, túl dühös ő most ahhoz, hogy tőle is rettegjen. Kardja még mindig a magasban van, melyről a vér az arcára csöppen. Ekkor leereszti. A lebegő alak leereszkedik a földre és poénkodik. Alexet a hányinger kerülgeti. Ekkor az alak benyúl a pult mögé és kaszástul előhúz egy lényt. A kasza leveri a csillárt. Majdnem Alexre esik, de inkább csak mellé esett zombistul. Majd a szőke egyén repülésbe kezdett, bár nem úgy tűnt, hogy önszántából. A fekete alak megjelent ott, ahol földet ért a másik, majd a fülénél fogva újra középre ráncigálta őt. Alex csak bámult, hogy mégis mi folyik itt. Az előbb még öldöklés volt ezerrel, három fej majdnem leharapta az ő egy fejét, most meg visít itt egy gyerek egy fekete idióta ráncigálása miatt. Tombolhatnékja volt. De a döbbenettől mozdulni sem tudott. Majd mindenre fény derült. Válaszra leltek a miértek, az okok, sőt arra is válasz jutott, miért érezte másnak Akahana illatát a többiektől. Neki összeállt a kép, ő a Holdistennő. Így azt is érti, a hold miért változott el. Ezzel tudta az istennőt kordában tartani az a mitugrász. Hú de kinyírná most. De már azt is tudja, hogy az előtte állók is istenek... El is tűnnek. Lassan mindegyik lény távozik is. Az Alex előtt álló háromfejű is nyugodtan elsétál mellette és elhagyja a házat. Alex döbbenten, felháborodottan fordul utánuk és csak nézi vérző sebére téve kezét, hogy ami az előbb még volt, már nincs. Csend volt. A nimfa megszólal. Alex csak ránéz sötét tekintettel, de nem a nőre dühös. Az már távozik is.*
~Hogy... hogy tud csak ilyen egyszerűen elmenni???!!!~
*Egy pillanatra felkiáltott. A nem rég ájult lány belé csimpaszkodott. és kérdezősködött. Nem volt valami kényelmes ez a férfinak, mert tele volt sérülésekkel, szóval fájt ez neki. Nem csak az oldalán volt mély seb, hanem az arcán is, és a kezén rengetek, mivel azzal tartotta távol a fejétől a kutyák agyarait. A lány őrült módon viselkedett, kérdezősködött, kétségeskedett. Alex megfogta a lány fejét és a szemébe nézett.*
-Nyugodj meg!!-
*Mondta mélyen, ellent mondást nem tűrőn.*
-Már vége!-
*Bár a lány nem nagyon eresztette, ő az ajtó felé lépett egyet. Kardja a jobb kezében volt, baljával a lányt karolta át, hogy az ne féljen annyira. A karddal hadonászva ordibálni kezdett.*
-KI A FRANC VAGY TE?!!! Képes vagy ennyivel lezárni a dolgot?!Egy poén?! Egy bocsánat kérés?! Egy fülön csípés?! Tudod te mit művelt az az idióta??!! Emberek haltak meg!! Felfogtad te kaszakezű sötétbőrű senkiházi???!!! Ha már nem tudod féken tartani a fajtársaidat, hozd rendbe, amit elrontottatok! Ártatlanok vére van rajtatok!!! Hozd őket vissza! Mindet! Te, ki a pokolból jöttél!!! NINCS JOGOD ŐKET ELRAGADNI!!!!-
*Tiszta erejéből üvöltözött, berezonált az egész ház. Hangja rekedtessé vált, légzése a duplájára gyorsult, szívverése is legalább annyira. Azzal már nem foglalkozott, hogy egy istennel kiabál, őt rágalmazza, azzal sem foglalkozott, hogy talán válaszul holtan rogy össze. Az igazságtalanság az, ami felett nem tud szemet hunyni. Az is dühítette, hogy a többiek nem akadtak ki annyira, mint ő. Ezután elszállt az ereje. Most vette észre, és talán a többiek is, hogy a férfi körül nagy vértócsa van. Ömlik a fejéből az oldalából és a kezeiből is a vér. Dühös kitörése után térdre rogy eleresztve a lányt. Bár ha az nem ereszti, ő is esik vele. Alex próbál a kardjára támaszkodni, igyekszik nem elájulni. De most nagyon rosszul van. Érzi, hogy forog körülötte a világ. De nem ájul el. Azt aztán nem.*

//Talán itt az én rekordom. Smile //

Vissza az elejére Go down
Akahana
Istennő
Akahana


Hozzászólások száma : 1106
Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője

Character sheet
Nép: Istenek

Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén)   Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Icon_minitime2010-12-31, 2:28 pm

A helyzet most már erősen ingadozott a kibírhatatlan és a sírni valóan nevetséges között. Nem tudom ki, és miért csinálta ezt a hatalmas felfordulást, de egyre inkább biztos voltam benne, hogy ilyen ereje nincs e világi személynek. A hold árnyékolásához akkora hatalom kell magában is, amekkorát egy isten képes mozgósítani, ezt tapasztalatból tudom, és e mellé még felébreszteni az összes holtat a közelben és az erdő minden varjúját nem kis munka, bárhonnan is nézi az ember. Bár engem az egészben leginkább az lepett meg, hogy egyenlőre semmi ötletem sem volt rá, hogy ki csinálta az egészet. Az istenek csapdáit kilométerről ki lehet szagolni legtöbbször, hiszen egyik sem törődik túl sokat azzal közben, hogy a többi isten elől elrejtőzzön, és ennek hála mindig ki is lehet őket kerülni. Most viszont senki másnak a jelenléte nem tűnt fel a közelben, szóval vagy olyan erős rejtőmágiára is képes, ami magában nem semmi, és összeakadtam egy főistennek, vagy nem is egy személy játssza itt az eszét és próbál engem, meg persze ezt az egész helyet alaposan helyre tenni. Ebben az esetben nem érdekel ki az illető, le fogom rajta verni az egészet az utolsó varjúig, ugyanis ez nekem már sok. Nagyon debil, elvont állatnak kell annak lennie, aki ezt élvezi, és tetszik neki, hogy engem is beutalt a szívók társaságába. Remélem nem gondolja komolyan, hogy én itt jó kislány is leszek, mert a végén még akkorát esik, hogy többet fel sem fog tudni kelni a helyéről. Vagy ha véletlenül sikerül is neki valami csoda folytán felkaparnia magát a padlóról, mindjárt vissza is küldöm rá, és még örülhet, ha nem egyenesen a pokolba röpítem tovább. Ami azt illeti, azok után, hogy Dremer kutyáit is bevonta a játékba, szerintem a kedves gazdájuk tárt karokkal várna minden bűnöst egy ingyen kínzásra, ami komolyan néha sokkal rosszabb tud lenni, mint amit az összes többi isten együtt ki tud sütni. Nem tudom miért, de egyre inkább az a véleményem, a szálak mozgatója ezt nagyon meg is érdemelné, ha még nem többet. Most már tényleg mérges vagyok rá, és ez meg is látszik rajtam. Komolyan remélem, hogy az illető halhatatlan, mivel akkor még nekem is lesz időm sorra kerülni a megleckéztetésében, miután végeztek vele a többiek. Mit végeztek, én fogom kezdeni, elvégre engem próbált ez totál idiótának beállítani, és akkor még nagyon-nagyon szépen fogalmaztam meg, hogy mit gondolok róla meg az értelmetlen észjárásáról...
Úgy tűnik nekem időközben sikerült a legkönnyebb feladatot valahogy kiszúrnom, hiszen a másik kutya, akin szemmel láthatóan még semmilyen sérülés nem volt, szintén felismerte, hogy istenséggel van dolga, és meg se próbált kikerülni az őrizetemből. Sőt, ami azt illeti még az sem zavarta, hogy hozzá értem, és kisbárányként hátrált el egészen az ajtó melletti sarokig, ahonnan csak engem fellökve tudott volna kijutni. Nem is rossz, kettőből egy ezek szerint az irányítható fajta volt. Egyik kezemmel simán próbáltam megsimogatni, hátha akkor végre teljesen meghunyászkodik, és úgy tűnik a próba be is jött. Kicsit furcsán szagolgatta ugyan a még mindig a kezemre száradt vért, de már egy mozdulatot sem tett a lábaival, így esélyem nyílt kicsit komolyabban körbe is nézni a fogadóban. Nagyon úgy nézett ki, eddig én vagyok az egyetlen, aki könnyebb dolgot kapott, mert bár a kutyát elvontam az ájult mágus mellől, ő még nem tért magához, és a csontvázak, amelyeket eddig nem tudott elpusztítani, most éppen újra támadtak minden élő dologra, ami a közelben volt. A madarak szerencsére már nagyon megszűnőben voltak, hiszen legalább arról tettem, hogy az erdei vadászok többet közülük ne eresszenek be ide. Már most hallottam a rikoltozást, ahogy próbálták a maradékot is tépni csőrrel meg karmokkal, hogy utána azok lendületüket vesztve zuhanjanak immáron örökre a földre. A griff volt a leghatásosabb, ha jól láttam idő előtt le is nyelt párat, majd egy hirtelen mozdulattal betört és a gazdájához sietett.
Cerberus ezzel szemben még mindig nagyon ép volt, ahogy eltűnt a levágott feje a földről, azonnal vissza is nőtt, a nyíl pedig a szeme mellől pár pillanaton belül kilökődött, és a seb szinte olyan sebességgel zárult össze, ahogyan az enyémek szoktak, már amikor rájuk pillantok. Ha nem nézem meg, hajlamosan sajnos kicsit lassabban összezárulni, és az néha eléggé bosszantó dolog tud lenni. Mindenesetre minden elismerésem a halál urának, ez a két kutya valóban nem piskóta, vissza is kell vonnom a kijelentésemet, miszerint meg tudtam volna ölni őket. Szerintem egyszerre én is csak eggyel tudnék elbánni, ha átszúrom a szívét, már ha egyáltalán azt a szervet bűvölte beléjük a kedves gazdi. Mert igen, tőle kitelik az is, hogy egy ilyen apró dolgot kihagy, aminek hála az állatai is érdekes kategóriába fognak tartozni, de ez már nem az én dolgom. Örülök, hogy nem kell őket bántanom, elvégre ők is csak állatok, ha nem vesszük, hogy kicsit több fejük van, mint kellene...
Az ajtó mellett állva díszpáholyból nézhettem végig, ahogy hirtelen minden megváltozik. Egy pillanatra a levegő mintha felforrósodott volna, utána pedig hirtelen még a szélnél is hidegebb lett idebenn, miközben a kutya határozottan nyűszülni kezdett. Csak egy okból szokott ez így megijedni, és már én is éreztem ezt. A gazdája közelített felénk, hatalmas iramban. Az ajtóból először semmit nem lehetett látni, majd a semmiből jelent meg egy fekete füstfelleg, amely lassan kezdett alakot is ölteni. Mikor végre teljes pompájában nézhettem meg, immáron a halál urának alakját vette fel, aki szemmel láthatóan nem volt éppen túl jó kedvében, és ezen az sem segített, hogy nyilván most nézhette meg először ezt a felfordulást. Mondjuk a helyében én sem repestem volna az örömtől, ha azt látom valaki az állataimat használja fel valamire, így meg tudtam érteni. A dühe mindenesetre elsöprő volt, szinte mindenki megremegett attól, amilyen aurát árasztott. Engem is rossz érzés fogott el, pedig nekem aztán semmi okom nem volt félni tőle. Nem is mutattam ezért, hogy megérintett, hiszen nem nekem szólt a nagyjelenete. A furcsa köszönését egy apró bólintással azért viszonoztam, majd megnéztem, hogy mégis mi a fene húzta fel ennyire.
A szemem tányérnyira tágult, mikor megláttam, hogy a pult mögül rántja elő előbb a kaszáját, majd vele együtt Halerant is. Hogy az a ... Hát persze, ki más tenne ilyen ingyencirkuszt ide, mint a káosz istene. De az azért piszkosul érdekelne, hogy honnan a jó fenéből bűvölte ő elő Dremer túlvilági erővel bíró kaszáját, hiszen tudtommal azt a tulajdonosa mindennél jobban védi. Én már csak tudom, hiszen kiskoromban egyszer megpróbáltam kölcsönvenni, és alig tudtam utáni lelécelni a közelből. De mielőtt még kérdést tehettem volna fel, a rettentően dühös tulajdonos egy szidás keretein belül megadta rá a választ. Így már értem miért készül robbanni a dühtől, hiszen a tudta nélkül, altatás alatt történt minden. Hm, fogadni mernék, hogy a kedves gondolatbeli szidásom volt az, ami kiszedte őt az álmok birodalmából. Most már nem is bánom, legalább vége az ingyencirkusznak. Pontosabban itt, merthogy a Főnix-völgyben ezért olyan kap Haleran, amit megemleget, abban nagyon is biztos vagyok.

- Rád nem haragszom Dremer, de ezt a hülyét még kezelésbe veszem... - válaszoltam idegesen, de nem csak én voltam így. A kék bőrű sárkánynak is szemmel láthatóan voltak fennakadásai. Meg tudom érteni, de akkor sem kell ennyire kiakadni. Én sem örülök a dolgoknak, de addig tolerálom magamat, amíg külön nem leszünk vele. De ha ez tovább ordibál, szerintem az életétől elbúcsúzhat. Nem akartam ezt, ezért még mielőtt Dremer reagálhatott volna a sárkány elé ugrottam, és rá néztem. Jövök eggyel ennek az önfejű hülyének, így kénytelen vagyok megvédeni, de utána látni sem akarom az öntelt képet egy ideig.- Idióta, talán nem a halál urának kéne beolvasnod! Hagyd, majd én elintézem, a bátyám mellett megszoktam... - néztem rá ártatlanul, mire beletörődően sóhajtott, majd hagytam, hogy elmenjenek. Szerencsére a sárkány nem állt ellen, különben nagy bajban lenne. Fogadni mertem volna, hogy Dremer csak azért hagyta rám, mert tudta, hogy nem szívlelem a sárkányokat. Kapnak fél perc előnyt, utána megyek én, jobb, ha az alatt beszereznek egypár füldugót, mert amit ezért tőlem kap a vidámság bajnoka, azt egészen biztosan nem teszi zsebre a következő évezredben sem. Minimum megnyúzom ezért. Vidáman álltam félre az ajtóból, hogy a két kutya végre távozhasson, mivel nem lesznek attól sokkal boldogabban, hogy ide voltak bezárva. Közben a sárkányra csak rápillantottam jelezve, megúszta a dolgot.
- Köszönöm a segítségeteket, elmehettek! Viszlát mindenkinek! - szóltam még, miközben az ajtón kisétálva hagytam, hogy a vadászmadarak körém gyűljenek. Őket engedtem el, hiszen most már semmi dolguk itt, hagynom kellett őket, hogy vadászhassanak. Amit eddig tettek, az is nagyon szép dolog volt, ráadásul igazán megérdemelték, hogy pihenhessenek. Szerintem csak ők több száz varjútól mentették meg a benn tartózkodókat. Párat még meg is simogattam, miközben kijjebb mentem egy világos pontra. Amint a holdfény hozzám ért, vissza kaptam az erőmet, sőt, ami azt illeti, többet is. Minden holdfény, ami eddig nem volt képes áthatolni a fellegeken, most eltalált, teljesen új erővel ruházva fel. Csak pár pillanatot élveztem a helyet, utána egy könnyed mozdulattal eltűntem a közelből, hogy végre én is beolvashassak annak a vicces kedvű idegbetegnek.
- Haleran! Te utolsó mocskos, szadista szemétláda! - abban a pillanatban, amint felbukkantam az előző két isten után, a hangom betöltötte a teljes helyet, és szerintem mindenki első sorból élvezhette a dühkitörésemet, amit ez a nem normális váltott ki belőlem. Mert igen, dühös voltam, nem is kicsit. Inkább nagyon. Hogy merészel előttem ártatlan embereket széttépetni. Ennek minimum nincs józan ítélőképessége, de szerintem esze se nagyon. Mindjárt meg is kapja a magáét érte. - Hogy merészelted ezt tenni? Neked elmentek otthonról? - nem érdekelt, hogy komoly halláskárosodást szenved mindkét isten, most már nagyon elegem volt. Ráadásul hála az erőm visszatértének, az idegeim is eléggé nyomás alatt voltak. Esküszöm egyszer én még ezeket alaposan helyre rakom. De miért ne most? Már így is fel vagyok húzva, de nagyon. Oda mentem elé, és akkora pofont zúdítottam az arcára, hogy az még nekem is fájt. Ebben benne volt minden dühöm, és még messze nem végeztem. A kezemet nem húztam kapásból el, közben sikeresen négy karmolási csíkot is hagytam a becses istenség pofiján. Ne velem szórakozzon ez az őrült. - Ha a következő száz évben a közelembe jössz, nemcsak a párját kapod meg, de én veszem kölcsön azt a kaszát, és szedlek vele darabokra. Remélem érthető voltam! - a végére már kezdett kifogyni a hangom, de nem érdekelt. Más is kiabált már, az én hangoskodásaimtól meg rendszeresen hangos a hely, volt idejük megszokni. Bár nem tudom, mennyire örülnek neki. A kedves családom bizonyára tolerálja, hogy nem őket nyírom, de a többiek tuti, hogy nem veszik jó néven, hogy másokat is helyre rakok, ha azon múlik. - Most már a tiéd, Dremer! - fordultam még hátra, majd eltűntem a semmibe, hogy kicsit lehiggadjak végre. Szerintem mindenki egyet ért vele, hogy rám férne...

//huu, mindenki örülhet, ez volt az utolsó üzim ide Very Happy //
Vissza az elejére Go down
Kain Namelyr
Arany sárkány
Kain Namelyr


Hozzászólások száma : 2045
Életkor : 743
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok

Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén)   Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Icon_minitime2010-12-31, 5:12 pm

*Amíg Helen szélvihara el nem takarítja a maradék támadókat az útból, addig Kain is vitézül aprítja még őket. Jó sok csont hever már körülötte halomban. Stefan a nők és öregek közé vegyül, próbálja a legkisebbre összehúzni magát.
Hirtelen éri az arany sárkányt a hideg szél, s az érkező még nagyobb hideg még inkább.
Kabátja már régen darabokra hullott, így kénytelen összébb húzni magán a maradék ruházatát.
Igyekszik takarékoskodni erejével.
Hamarosan lehetősége van végignézni Dremer nagyjelenetét Halerannal.
Kain egyre inkább gyűlöli az isteneket. Nagy hatalmú népségnek gondolja őket, akik cseppet sem törődnek a halandókkal, csak saját érdekeikkel foglalkoznak, semmi más nem érdekli, nem élteti őket.*
~Ez a két isten is csak saját kis viszályukkal törődik, Haleran meg ugyan mi okkal árasztotta el halottakkal a fogadót? Nem normálisak…bár ne is léteznének. Jól meglennénk nélkülük is. Jobban, mint így…~
*Nem szól azonban egy szót sem. Sötét tekintettel néz körbe, s figyeli, hol, mi történik.
Szerencsére Dremerrel a hideg is távozik, de az a másik sárkány, most látja csak Kain, hogy kékes színű a bőre, épp azon van, hogy végre kiordítsa dühét a világba, nevezetesen épp Dremerre.
Az arany sárkány abban legalább biztos, hogy legkevésbé Dremer tehet a történtekről, de ő ugyan Halerannak sem menne neki. Értéktelen életét jobban félti annál.
Látott már eleget a halhatatlanok hatalmából ahhoz, hogy ne legyen olyan nagy legény, ha istenekről van szó.
Legutóbb is csak kissé emelte meg hangját Rooberrel és Akahanával szemben.
Látja, amint az élőhalottak is elvonulnak, és a halál urának kutyái is szépen kisorjáznak a fogadó romjai közül.
Szép.
Akahana ekkor állítja le a forrófejű sárkányt. Jobban is teszi, de láthatóan a fiú nincs a legjobb állapotban. A máguslányt nem félti, jól tudja, hogy csak kimerült, de a sárkány sebesült.
Mielőbb át kellene változnia ahhoz, hogy meggyógyulhasson.
A nimfa közben el is tűnik, köszönés nélkül, a többiekkel meg nem foglalkozik. Fajtársa érdekli.
Odasiet az összerogyó sárkányhoz és nem törődve a vérrel, ami ömlik belőle, vagy a mellette lévő mágussal, óvatosan a hóna alá nyúl, hogy minél kevésbé okozzon fájdalmat. Ismeri az ilyen sérüléseket, csak ő éppenséggel sárkánytól szenvedte el őket és nem kutyától.
Jól tudja azt is, hogy sárkány alakjában gyorsabban rendbe jön.
Odahajol a szenvedő alak kék arcához, egészen közel és sötét szemeivel az övébe néz, majd elrebegi a teleport igéjét.
Csak egy kisebb, ködös villanás marad mögöttük a fogadóban, s Alex is csak annyit érezhet, hogy egy réten állnak már, s éppenséggel Kainra támaszkodik.
A Valianhoz legközelebbi erdőségben vannak, jó mélyen a fák között.
Az arany sárkány lassan leengedi a földre a másikat, lenéz rá, kifürkészhetetlen arccal.*
- Ideje átváltoznod, ha nem akarsz hosszabban szenvedni….
Vissza az elejére Go down
Mesélő

Mesélő


Hozzászólások száma : 1520

Character sheet
Nép: NJK

Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén)   Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Icon_minitime2010-12-31, 5:46 pm

*Nem célom elmesélni, miféle büntetésben is részesítette Dremer Halerant, de miután a Holdistennő hangja után visszatért a hallásuk az isteneknek, még sokáig hallatszott fel a Főnix-völgybe Dremer uradalmából Haleran nyöszörgése.
A béke köszöntött a Nagy Kaszáshoz címzett fogadó vendégeire.
Carnë, a vörös hajú nimfa griffjén sebesen el is hagyja a helyszínt, bizonyára már nagyon elege lehetett.
Helen idegei némi fáziskéséssel adják meg magukat. Nem is csoda, de becsületére legyen mondva nagy könnyebbség volt jelenléte a harcolóknak, hiszen több alkalommal is megtisztította az ivót a támadóktól.
Alex még kikiabálva felháborodását magából időben abbahagyja, hála Akahana közbelépésének, mivel kis híja volt csak, hogy Dremer vissza nem tért, elégtételt venni a tiszteletlen sárkányon. Nem ölte volna meg, de olyan kínokban részesítette volna, amelyhez képest Cerberus mancsai és karmai, vagy a sárkány korábban átélt fájdalmai csupán csiklandozások lettek volna.
Ereje és vére fogytával az arany sárkány viszi ki a fogadóból, s már csak rajta áll, hogy mit kezd az idegen hirtelen jött segítségével.
Arielle és a fogadó megmaradt vendégei még láthatják, amint Mitsuko ismét összerogy a Hold újbóli megjelenésével, de a fogadó legalább már többen is tudják a helyszínen, hogy nem hal meg a lány, csupán tetszhalott állapotban vészeli át az éj hátralevő részét.
A zöld sárkány is igen elfáradhatott a küzdelemben, ahogy a törpének is kijár a tisztelet a helytállásért.
Azonban ezt a romok között kódorgó fogadóstól ugyan ne várja el senki. Most veszítette el mindenét.
A maradék vendégsereg is amint tudja, sietve hagyja el az átkozott helyet.
Azonban az egykor volt vándorszínésznek nem kell aggódnia, Dremer gondoskodik róla, hogy kárpótlást kapjon. Az egyik fal hamarosan nagy robajjal dől ki a helyéről, s ki tudja, hogyan került oda, a föld alá, egy kriptába vezető lejárat aljában régi kincses ládika hever, melyben éppen elég arany rejtőzik a fogadós részére ahhoz, hogy ha akarja, újjá építhesse lerombolt házát.
Még egy fontos mesélni valóm van ezzel kapcsolatban, mellyel Dremer, a halál ura bízott meg.
Senki nem hal meg ok nélkül, s akik a Nagy Kaszásban hullottak el a holtak kezétől, azok sorsfonala itt ért véget. Nem volt hosszabbra szabva idejük, mint amennyit éltek. Ha máshol szállnak meg, más véget érnek. Döntésük, hogy a fogadót válasszák éjszakára, csupán arról döntött, hogy itt, s így kell véget érjen földi pályafutásuk.
De jól vigyázzatok, mert Dremer, a Nagy Kaszás nem késik, ha itt az időtök, értetek is eljön.*

//A mese véget ért, köszönöm, hogy részt vettetek rajta Smile//
Vissza az elejére Go down
Alex Ian Keegan
Vörös sárkány
Alex Ian Keegan


Hozzászólások száma : 647
Életkor : 38
Munkahely : épp ahol

Character sheet
Nép: Sárkányok

Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén)   Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Icon_minitime2011-01-01, 5:07 am

//Kain//

*Bár Akahana leállítja, amúgy is befejezte volna az ordibálást, mert már nem volt több ereje. Alex figyeli, ahogy mindenki elvan magával és észre sem veszik az ő szenvedését. Szerencsére... Őt aztán ne babusgassa senki! Mindjárt visszajön az ereje... mindjárt. És akkor tud magán segíteni. De nem. Az az erő nem akar jönni, egyre gyengébb. Akkor az, akiben valami közöst érez belülről, az hajol le hozzá és teleportálnak el egy erdőbe. Végre teljesen csend van. Elmúlt a zombik bűze, az istenek okozta hideg. Már csak ők ketten vannak. És a férfi valami furát mond Alexnek. Az kissé megdöbbenve tekint rá.*
- Hogy mit? Én nem tudok átváltozni. És... honnan tudod, hogy én...-
*Még soha nem mondta ki hangosan. Mert soha nem merte elhinni.*
-... sárkány vagyok?
*Fejezte be erőtlenül. Bár látszott rajta, hogy harcol magában, és nem akar elájulni.*
-Még sohasem változtam át... önszántamból...
*Mondja fáradtan.*
Vissza az elejére Go down
Kain Namelyr
Arany sárkány
Kain Namelyr


Hozzászólások száma : 2045
Életkor : 743
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok

Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén)   Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Icon_minitime2011-01-01, 4:43 pm

*Most az arany sárkányon az elképedés ideje. Arca kissé megnyúlik, míg fekete szemei kitágulnak.
Persze Alextől már ő is tiszta vér, de előtte is rengeteg vér került rá, s egy része a sajátja is, legfőképpen a varjaktól. Azok az átkozott madarak azért csak átcsíptek-martak a kabáton is, és utána is sikerült a sárkány védelmén áthatolniuk.
A sebei szerencsére messze nem olyan súlyosak, mint a másikéi.*
- Nem tudsz....?
*Egy pillanatra csendben marad. Ha a másik nem tud átváltozni, akkor igen érdekes sárkány lehet. Mert arra meg merne esküdni, hogy az. Még sosem csapták be az érzékei.
Elég rossz bőrben van a kék arcú.
Kain csak arra tud gondolni, hogy olyanok körében élt, akiknek ehhez hasonló bőre volt, s így mivel nem látott más alakot, ilyen lett az övé is.*
- Honnan tudom? Te is tudod, hogy én az vagyok. Érezned kell.
Mind sárkányként jövünk a világra, csak utána tanulunk meg kétlábúként élni....legalábbis én úgy tudom.
Még sosem találkoztam hasonlóval, mint te.

*Rápillant Alex sebeire. A természetes út lenne a legjobb számára. Semmi kedve erejét megfeszíteni az idegen érdekében, hogy gyógyítgassa.
Ami azt illeti igencsak elege van már mindenből, legfőképpen az istenekből.
Menne már haza, minél hamarabb.*
- Miért, nem önszántadból már sikerült?
Vissza az elejére Go down
Alex Ian Keegan
Vörös sárkány
Alex Ian Keegan


Hozzászólások száma : 647
Életkor : 38
Munkahely : épp ahol

Character sheet
Nép: Sárkányok

Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén)   Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Icon_minitime2011-01-01, 6:20 pm

*Az első kérdésre nem felel, mert az majdnem hogy költői volt. A férfi következő szavai azonban érdekesek voltak.*
~Akkor azt éreztem... ~
*Fáradtan elmosolyodik. *
-Hmm... tudtam, hogy van bennünk valami közös.-
*Az utolsó kérdésre, és az előtte kijelentett mondatra csak utána felel.*
- Én amióta az eszemet tudom, ebben az... alakban vagyok.-
*Furcsa neki ez a kifejezés.*
- Nem tudtam arról, hogy sárkány vagyok. Azonban... egy éjszaka nagyon rosszul voltam és elájultam. Másnap a csirkeólban ébredtem szétszaggatott tetemekkel körbevéve. -
*Nem szívesen emlékszik vissza ezekre az időkre. Amikor csak lehet, elkerülné az átváltozást. Legutóbb a jégkirálynővel való találkozásnál ez nem jött be. Bele sem akar gondolni, hogy talán rengeteg ártatlant ölt már megint.*
- És ez egyre rosszabbodott. Mindig elájultam. Olyan fájdalmaim voltak, olyan érzésem, mintha ki akarna a testem fordulni önmagából. Utána meg semmi. Minden törlődik, amit sárkány mivoltomban teszek. Régen meg sem tudtam nevezni, hogy sárkány. Nem is hallottam róla. Csak később merült fel, hogy talán az vagyok. De ez a Vadalanok földjén... kivételes.-
*Elfáradt, nem bír sokat beszélni.*
Vissza az elejére Go down
Kain Namelyr
Arany sárkány
Kain Namelyr


Hozzászólások száma : 2045
Életkor : 743
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok

Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén)   Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Icon_minitime2011-01-01, 9:48 pm

*Kain elhűlve hallgatja Alexet. Szinte hihetetlen számára, hogy egy sárkány így megtagadja igazi valóját, hogy kétlábúként élhessen.
Ő is sokat mutatkozik mágusként, mégis amikor csak teheti, felveszi valódi alakját és ez mindig nagy öröm is neki.*
- Azt hiszem, nem csoda, hogy tombolsz sárkányként...
*Szól végre elgondolkodva.*
- Valódi énünk a sárkány és valódi testünk is az. Ez a kétlábú forma csak egy élethű illúzió...
Olyan, mintha megtagadnád igazi éned és helyette valami másként gondolnál magadra.
Nincs annál jobb érzés, amikor végre önmagad lehetsz.

*Feltűnik neki a szó: Vadalanok...
Fogalma sincs, miről beszél a fiú, de nem is tartozik rá.
Kezd az a gyanú ébredezni benne, hogy megint az istenek, nevezetesen Roober keze van ebben a dologban is.
Megint a nyakába sóztak valami ifjoncot. Nem érti, erre miért nem talál az az isten valaki nála jobbat.
Esze ágában sincs szárnyai alá venni, nem is fogja.
De szíve sincs így magára hagyni a szerencsétlent.*
~Nem hiszem el, hogy nem tudnak végre békén hagyni!~
- Én már ösztönösen csinálom az átváltozást, de ezt is meg kellett tanulni...
Próbáld elképzelni magad, arra koncentrálni, hogy ki is vagy valójában!
Gyerünk, lássuk! Igazi tested sokkal gyorsabban gyógyul, mint ez...

*Villanás helyett ő maga akarja mutatni a példát a fiúnak.
Kissé távolabb áll, hogy nagyobb teste nehogy kárt tegyen benne.
Alex szeme előtt szépen lassan bontakozik ki a sárkány.
Ami máskor egyetlen villanás alatt zajlik le, most mintha lassított felvétel lenne.
A sötét alak teste előbb arany színben kezd fényleni, majd lassacskán nőni, alakulni kezd. Végtagjai helyén megjelennek a sárkány mancsok, háta mögött a hatalmas, tüskés farok, míg végül mellkasa, és feje is felveszi fokozatosan igazi alakját. Örömmel lendíti is meg két hatalmas szárnyát.
Kain valóban impozáns látvány. Aranyszínű pikkelyes teste a halandó sárkányok között is nagynak számít, s bár elmarad az ősi sárkányok termetétől, közelít hozzájuk. Bőrét aranyszínű pikkelyek borítják, melyek hátán jóval erősebbek, mint a hasi oldalon. Szemei arany-narancsos színűek. Fejét két szarv díszíti, melyek hátrafelé nyúlnak, enyhe dupla ívbe hajolva. Tarkójától végig a gerinc mentén egy tüskesor húzódik egészen hosszú farka tövéig. Ezek mindkét hártyás szárnya feszítőinek találkozó pontjában és könyökökénél szintén megtalálhatók. Mellső mancsain három karom található, míg hátsó lábai elől két karomban végződnek.*
Vissza az elejére Go down
Alex Ian Keegan
Vörös sárkány
Alex Ian Keegan


Hozzászólások száma : 647
Életkor : 38
Munkahely : épp ahol

Character sheet
Nép: Sárkányok

Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén)   Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Icon_minitime2011-01-02, 4:10 pm

*Csak itta az előtte álló szavait. Neki ez teljesen új volt. Hogy az eredeti test valójában sárkány? És ez csak illúzió? Megtagadni önmagunk? Jobb sárkánynak lenni? Főleg az utolsótól riadt vissza. Ó nem. Ő gyűlöl sárkánynak lenni. Ezért nem is felel. Majd a férfi folytatja. És átváltozik. Alex szemei kikerekednek. Még életében ne látott sárkányt (most már tudja, hogy sárkány alakban). Megdöbbenve figyelte, nézte a színeket, az alakot, és csodálta a szépségét. Majd megszólalt.*
-Ez... ez nagyon fura nekem. Egyáltalán hogyan gondoljak az eredeti énemre, amikor fogalmam sincs, hogy milyen. Ráadásul, én nem... én nem érzem magam sárkánynak. Végig az volt bennem, hogy ember vagyok, emberi érzésekkel, csak talán a vér szagára hamarabb reagáltam lelkesebb harcmodorral.-
*Milyen szépen fogalmazta meg azt, hogy hogyan változik át egy véréhes gyilkoló géppé. Persze az ártatlanokat sosem bántaná.*
-Félek... ha megpróbálnék átváltozni, megint elveszíteném az uralmat az agyam fölött és... meg is támadnálak. -
*Ez neki sok volt mára. Ártatlanok halnak meg valaki szórakozására, gyilkolásznak össze-vissza, ő is majdnem meghal, majd előtte terem egy sárkány életnagyságban és tudatja vele, hogy neki is ilyennek kellene lennie. Már-már dühítő volt ez az állapot. És még annyi, de annyi kérdése lenne még. Miért jó sárkánynak lenni? Mi az előnyük a vérengzésen kívül? Mit nyújthat neki ez az érzés? Mennyi ideg élnek? Lehet-e ember párjuk, vannak-e különböző fajok, azoknak mi az egyéniségük? Sorolhatná magában és akár fel is tehetné őket, de ereje egyre fogy. Döntenie kell. Ő nem az a megfontolt típus, bele szokott menni a kalandokba. Na de ez egészen más. Olyanná kell válnia, amit gyűlöl. Lehunyja a szemeit és megpróbálja a tanácsot követni. Elképzeli, hogy ő most egy sárkány. Koncentrál. De a szíve egyre gyorsabban ver, és fél. Igen. Retteg attól, hogy sárkány legyen. Így nem működik. Felnéz az előtte állóra és megrázza a fejét.*
-Nem megy.
Vissza az elejére Go down
Kain Namelyr
Arany sárkány
Kain Namelyr


Hozzászólások száma : 2045
Életkor : 743
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok

Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén)   Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Icon_minitime2011-01-02, 9:00 pm

*Kain sóhajt egyet. Alexen első sorban az segítene, ha ismét sárkány lehetne. Nem ismeri a lelkek rejtelmeit, nem is szeret foglalkozni velük, még a sajátjával sem.
Fel nem foghatja, valaki hogy hiheti magát embernek, ha egyszer sárkány. Sosem alacsonyodna le addig, hogy igazi énjét elfeledve a kétlábúak egyikének higgye magát.
Aranyszínű fejével lejjebb hajol, egészen közel Alexhoz.
A fiú nem fogja túlélni, ha így itt hagyja.*
- Ember, elf, nimfa…ugyanolyan érzéseik vannak. Nincs különbség….azért veszíted el az uralmad önmagad felett, mert életed nagy részében elnyomtad magadban igazi éned.
Nem lennél ilyen, ha lehetőséged lett volna akként élni, aki vagy.

*Ismét kissé távolabb húzódik. Arany szemei megcsillannak annak a gondolatára, hogy a másik megtámadná.*
- Nem kell tartanod attól, hogy megtámadsz…tapasztaltabb harcos vagyok, mint hinnéd…
~Ha tudnád, mennyire tapasztalt…~

*A tapasztaltat megnyomja, szinte undorral ejti ki. Háború, árulás, kétlábúak között élés. Tudja, milyen érzés akként élni, azzal a különbséggel, hogy ő nem akart soha azzá válni.
Keményebb hangnemre vált.*
- Nem gyűlölheted azt, aki vagy! Minél jobban elnyomod, annál inkább ki akar majd törni.
Engedd el! Csak így gyógyíthatod meg magad és csak így szabadulhatsz végre fel.

*Ismét csak a sebeket nézi. A vér még mindig szivárog belőlük, a kék bőrszín ellenére sápadtnak tűnik.*
~Nasuada kellene ide…~
- Próbáld újra!
~El sem hiszem, hogy ezt csinálom. Rég Norlan felé kellene tartanom...ahelyett, hogy itt szenvedek ezzel a fiatal sárkánnyal!~

Vissza az elejére Go down
Alex Ian Keegan
Vörös sárkány
Alex Ian Keegan


Hozzászólások száma : 647
Életkor : 38
Munkahely : épp ahol

Character sheet
Nép: Sárkányok

Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén)   Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Icon_minitime2011-01-03, 12:22 pm

*Figyelmesen hallgatta a sárkányt. Meglepődött, hogy sárkány alakban is képes emberi nyelven beszélni. *
~Van benne logika.~
*Gondolja, amikor a sárkánykitöréseket az elnyomással azonosítja az arany sárkány.*
~Nem kellene annyit gondolkodnom. Ez nem jellemző rám. Az életem függ rajta.~
*Belenyugvón lehunyja a szemeit.*
-Jól van... remélem, sikerül. -
*Elkezdett koncentrálni arra, hogy ő egy sárkány. Közben azonban másra is gondolnia kellett. Például meg kellett bocsátani magának. Nem tehet róla, hogy ennyi ártatlant megölt. Mondhatni a szülei a hibásak, hogy eltitkolták előle az igazi énjét. Ugyanakkor őket is megérti, hisz tud arról, hogy meddő volt az anyja, szüksége volt gyermekre. Csak azt nem tudja, honnan szedett tojást... mindegy is. A lényeg. Megbocsát magának, a szüleinek és igyekszik nem gyűlölni magát, sem a sárkányokat. Egy értelmes lénnyel beszélt az előbb, akkor biztos ő is értelmes lény lesz. Legalábbis reméli. Az előtte álló sárkány már gondolkodhat azon, vajon miért tart ilyen sokáig ez, de le kellett magában ezeket a dolgokat tisztázni. Anélkül nem megy.*
~Talán... sárkányként tehetek majd annyi jót, amennyi rosszat tettem, s talán ki tudom fizetni a tartozásomat...~
*Majd különös bizsergést kezdett érezni. Olyan volt, mint amikor hőt bocsát ki magából. Tüzes fénnyel kezdett világítani, majd ugyanúgy megnyúltak a tagjai, mint az előtte állónak. Végül kialakult belőle egy igazán nagy vörös sárkány. Bár közel sem volt akkora, mint az arany sárkány, hisz azért van pár száz év köztük. *

Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Sunset_Dragon_by_eragonfanclub
Vissza az elejére Go down
Kain Namelyr
Arany sárkány
Kain Namelyr


Hozzászólások száma : 2045
Életkor : 743
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok

Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén)   Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Icon_minitime2011-01-03, 1:25 pm

*A férfi csak hallgat, nem is néz rá, valahova a távolba mered.
Kain viszonylag türelmes fajta, de most nagyon mehetnékje van már neki.
Kissé hátrébb húzódik, mikor Alex ismét megszólal. Nagy kő esik le a szívéről, hogy legalább megpróbálja.
Nem kell neki az, hogy egy kétlábút pátyolgasson itt. Gondoskodjon csak magáról, főleg, hogy sárkány, s nem egy szimpla kis kék arcú halandó.
Méreteiből is látszik, hogy bizony még elég ifjú a vörös, aki előtte jelenik meg. Látott néhány kölyök sárkányt, s az előtte álló éppenséggel azon már túl van, de még igencsak élete elején jár. Kain már fiatalon is nagyobb volt az átlagnál, talán ezért is suttogták a háta mögött, hogy egy ősi sárkány fattya lehet, hiszen köztudott, hogy ők a leghatalmasabbak.
Az arany sárkány nem tartózkodón, de harcra készen figyeli a másikat. Nem tudja, hogy mennyire uralja a düh és mennyire van magánál. Cseppet sem mindegy.
Bár nem is olyan rég a Pirkadati fogadó közelében összetört egy fanatikus kéket, de azért nem szeretné ismét összemérni erejét eggyel.
A sebek, melyeket lát a másikon jóval kisebbnek tűnnek egy ekkora testen, mint azon a satnya kétlábúén voltak.
Láthatóan jobban is viseli őket a vörös sárkány.*
- Helyes! Így jóval gyorsabban rendbe fogsz jönni. Én viszont távozok is, hosszú út áll előttem.
*Ismét végignéz rajta. Egy kérdés böki a csőrét. Hiába akar olyan nagyon távozni, erre még választ akar kapni.*
- Csak egy szóra még….mi az a Vadalanok?
*Éberen figyel, s tudja, hogy a másik első gyanús mozdulatára meg is idézi védőpajzsát, de még úgy ítéli meg, hogy nincs rá szükség. Csak energiapazarlás lenne az is.*
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén)   Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) - Page 2 Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén)
Vissza az elejére 
2 / 18 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 10 ... 18  Next
 Similar topics
-
» Éjszaka a Nagy Kaszásban
» Valian központja
» Valian piactere
» A fogadó
» Tűz fogadó

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Keleti szeglet :: Valian - A birodalom fővárosa-
Ugrás: