LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Homehttp://newagelaGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 A természet temploma

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1774
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: A természet temploma   2010-11-10, 5:12 pm

*Kain kap választ. Szó se róla, kap. Csak nem teljesen azt, amit várt volna. Magában Roobert okolt minden nyomorúságért, ami az utóbbi időben történt vele.
Az istenség azonban csak a másik aranysárkánnyal kapcsolatos eseményekért vállalja a felelősséget.
Ugyan vajon miért is tagadná a többit. És Kain miért is fogadná el a szavát? Honnan tudhatja, hogy tényleg igazat beszél?
Nehéz elfogadni, hogy a tettekért a felelősség őt terheli. Vállalta, igen és most is vállalja árulásának terhét, de arra nem gondolt, hogy ez többre is kiterjed, mint saját népe közül kitaszítottnak lenni.
Elárulta őket. Miért is várnák vissza?
Az arany sárkány nem keresi a válaszokat, nem vár az élettől semmit. Ha történik valami, reagál rá, reagál úgy, hogy életét mentse, de nem gondol bele, hogy valójában bezárta magát valamibe, amit életnek hív, de csak torz árnyéka annak, amit élhetne.
Egykor más volt, de egykor elvakította az Anzarból áradó gyűlölet a többi nép iránt. Később meghasonlott magával, vagy inkább a képpel, mely élt népéről, nevelőapjáról, saját magáról benne, követte szíve pillanatnyi parancsát és átállt.
Megcsömörlött ő már mindentől, tele van félelemmel, fájdalommal. Nincsenek céljai, nincs élete, csak létezik.
Belegondolt Roober szavaiba. Nem hosszan, és nem túl mélyen. Nem akar több felelősséget, nem akar több döntést.
Valahol most olyan távolinak érzi a két istentestvér szópárbaját, huzakodását saját magától.*
- Miért nem tudtok békességben lenni egymással? Nem féltek, hogy megmérgez mindent ez az állandó egymásnak feszülés?
Akahana, téged ugyan senki nem akar bántani, szerintem a saját testvéred sem. Tele lehetnél tisztelővel, rajongóval, ha kicsit barátságosabb lennél másokkal.
Roober, neked meg nem kellene olyan magas lóról beszélni mindenkivel. Még ha isten vagy is, tisztelhetnél annyira másokat, hogy normálisan beszélsz velük!

*Elege van mindenből. Hiba volt ide jönnie. Úgy érzi, nem kellett volna feszegetni a dolgokat.
Elege van a két istenből is. Mást remélt és csalódottnak érzi magát.
Nagy, fekete szemeivel hol Akahanára, hol Rooberre néz. Csak most fogja fel, mit is tett. Valójában beolvasott mindkét istenségnek. Nem lepődne meg, ha valamelyik most halálra sújtaná.
Legalább véget érne minden, és így belegondolva…mennyivel könnyebb is lenne!*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akahana
Istennő
avatar

Hozzászólások száma : 1106
Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője

Character sheet
Nép: Istenek
TémanyitásTárgy: Re: A természet temploma   2010-11-11, 1:15 pm

A beszélgetés eléggé egyoldalúvá vált, ha időnként nem szóltam volna közbe, egészen biztosan olyan érzésem támad, mintha rám parancsoltak volna, hogy most márpedig kussoljak. Na, ez utóbbi az életben nem fog előfordulni, csak akkor vagyok hajlandó csendben maradni, ha tényleg elfáradok, vagy éppen valaki olyannal beszélek, akihez szó szerint nem lehet szólni, mert minden egyes félmondatot elért, és komolyan perverz gondolatai támadnak. Ez utóbbi elég érdekes dolog, szerintem minimum komoly agyi problémákra utal, csak ezt pontosan azok nem képesek önként bevallani, akiket a jellemzés érint. Ők persze úgy tesznek, mintha az extra perverzség egyszerű dolog lenne, én pedig néha a falra tudok mászni egy-egy idióta megjegyzéstől. Brrr, legszívesebben ilyenkor felképelnék pár embert, és bevallhatjuk, hogy legtöbbször meg is teszem, ha túllépnek egy-egy határt. Bár komolyan mondom, volt olyan, hogy majdnem csuklótörésben részesültem egy ilyen húzásom után. Hm, talán nem a két méter magas férfiaknál kéne próbálkoznom az erőfitogtatással, akkor kevésbé sérülnék meg. Mondjuk megjegyzem, nálam nem nehéz magasabb embert találni, hiszen a magasságom valahol a törpék szintjén van majdnem, és ezt páran nem is felejtik el az orrom alá dörgölni. Mondjuk emberi kinézettel meg tudnám növelni, de már próbáltam, és kb. tudom, hogy nehezebb úgy mozogni, mintha egy tűsarkúval lenne a probléma kompenzálva. Ez utóbbit mondjuk nem nagyon használok, inkább maradok picike és kicsit sem észrevehetetlen. Szépen szólva én vagyok az, akire mondják, hogy amilyen kicsi, olyan idegesítő is tud lenni. Szerintem az életben nem fogok olyan embert találni, aki ezt az állítást megcáfolja, hacsak nem a hazugságok nem létező istene az. Talán ő az egyetlen, akit nem néznének érte hülyének...
Közben próbáltam figyelni a fiúk vitájára, de valahol a második mondatnál már komoly szalagszakadás volt a fejemben, és ezt szerintem senki nem tudta volna összekaparni. Valójában az az érzésem, hogy ezek valami súlyos vétséget tárgyalnak ki, de mivel engem aztán nem igazán érdekel mások sorsa, meg megjegyezni sem tudom őket, hála a memóriám egyes részeinek, amelyek nem használhatóak. Azért kb. megértettem, hogy Roober picit bekavart a sárkánynak, de a fontosabb dolgokban ártatlannak vallotta magát. Hát, ezen nem csodálkozom, szerintem ideje lenne Kainnal közölni, hogy a sors istennőjével mi is csak vitázni tudunk, a döntéseit megváltoztatni soha nem fog sikerülni. Egyíébként ami volt, már régen elmúlt, ideje lenne megemésztenie ezt neki és mindenki másnak is. Nekem is vannak olyan dolgok, amelyekre nem vagyok büszke, de igyekszem, hogy ne ezek alapján ítéljenek meg.
Drága bátyám sikeresen engem is előszedett időközben, és szemmel láthatóan cseppet sem zavarta, hogy képes lennék a maradék felkészülési idejét nullára redukálni, mivel felhúzott. Aha, nyilván előre tudta, hogy nem fog minden a tervek szerint menni, és számolt egy változó tényezővel is. Csak az a hiba az elméletében, hogy én olyan tényező vagyok, amellyel nem lehet csak úgy számolni, mivel saját magamon sem tudok néha eligazodni. Remélem ha már ilyen kedvesen megengedte, hogy vele menjek, felkészült arra is, hogy része lesz pár epés megjegyzésben. Amúgy is kíváncsi vagyok rá, a saját népe, a sárkányok meddig mernek elmenni a kérdezz-felelekben. Szerintem azért fékezni fogják magukat, elvégre Roober az Roober.

- Ezt ki nem hagyom. - jegyeztem meg kuncogva, hiszen szerintem jól fogok mozizni rajta, ahogy próbálja a napot túlélni. Szerintem piszok fárasztó dolog lesz, remélem jövőre én könnyebben túlélem, hiszen nekem nem egy egész faj van a felügyeletemre bízva, azzal nem is próbálkozna egy épeszű isten sem. Viszont Kain újabb beköpésére először csak pislogtam nagyokat, utána esett le az értelme. Hmm, nem mondom bátor, hogy ki merte osztani az isteneket. És asszem kicsit naiv is. Mindenesetre elismerésem neki, ezt a jelenetet csak egy kacagással tudtam lereagálni először, ráadásul olyannal, hogy szabályosan sajgott az oldalam, mire abba tudtam hagyni az egészet. Hát, érdekes helyzet.
- Fogadni mernék, hogy neked nincs testvéred, különben megértenéd, hogy a vér összeköt minket, és bármennyire is összeveszünk, túl jól ismerjük a másikat, és tudjuk, mi van a szavai mögött. - utalok rá, hogy komoly, véres vita soha nem volt közöttünk, csak egyszerűen én kicsit konfliktusfüggő vagyok, a bátyám pedig egyszerűen csak nem tudja kivonni magát alóla. De ez soha nem zavarta, mert amíg velem vitázott, legalább tényleg testvéreknek tűntünk, igaz, a kis csetepatékról mindenki hallott a közelünkben. De azért soha nem vágtam a fejéhez se berendezési tárgyat, se fegyvert, a szócsatákkal bőven megelégedtem. - Egyébként pedig, nem tudom neked mennyire tűnt fel, de én ezt nem akarom. Túl erős a szabadságvágyam, nem bírnám ki, ha valaki miatt lennének korlátaim. Viszont amit Rooberről mondtál, az betalált... - mondom kuncogva, miközben ránézek a bátyám képére, mert most már nagyon érdekel, hogy mit is fog ő mondani erre. Jól megkapta a magáét, szerintem vele bántak el csúnyábban, ráadásul mások véleménye engem soha nem izgatott, így kevésbé feszélyez a helyzet. De az biztos, hogy Kain egy plusz pontot kap a merészségéért, és tuti, hogy nem hagyom, hogy bármi baja legyen emiatt. Csak öszinte volt, szerintem az nem baj, főleg mivel nagyrészt én is az vagyok. Csak nem mindig...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Roober
Istenség
avatar

Hozzászólások száma : 440
Munkahely : Sárkányistenség

Character sheet
Nép: Istenek
TémanyitásTárgy: Re: A természet temploma   2010-11-11, 4:24 pm

*Kain bizony meglehetősen furcsán gondolkodik az istenségről. Rooberről nem hiába tartja még a húga is azt, hogy hidegvérű. Most sem akad ki nagyon.
Felhúzz a szemöldökét csupán, ahogy hallgatja az előbb az arany sárkányt, majd a mellette álló nőszemélyt.
A kacagásra persze ő maga is elmosolyodik. Természetes reakció, mondhatni, ez az ő húga. Mindig és mindenkor. Nincs körítés, nincs mismásolás. Nyersen, keményen, bele mások képébe.
Szó, mi szó, Roober szeret beszélni, sőt, okítani is, és előszeretettel avatkozik bele mások életébe úgy, hogy arról azok lehetőleg ne tudjanak.
Miért is ne tenné? A sárkányok az ő területe, velük foglalkozik első sorban. Neki ez nem jog, hanem feladat, és tetszik, vagy sem, Kain is sárkány. Mégpedig nem is akármilyen. Sokkal többre hivatott, mint a többség, csak erről nem tud, nem is tudhat.
Nem véletlen, hogy az istenség külön figyelmet szentel neki.
Nincs ugyan mindig mellette, de semmiképpen nem hagyja teljesen elkallódni. Az a cél, hogy végre magához térjen.
Minden esetre Akahana valamennyire megvédi a testvéri köteléket közöttük. Legalábbis Roober ezt így értelmezi, mert néha nem könnyű a lányon eligazodni.*
- Kain. Sajnálom, ha neked kioktatónak tűnt, amit mondtam, sosem gondoltam magam többnek, mint bármelyik halandó. Természetesen tisztában vagyok az erőviszonyokkal, de tisztelem azt is, hogy röpke létezésetek alatt mennyi mindent elértek, mi mindenre vagyok képesek.
Csodállak benneteket.
Ha valaki életébe beleavatkozok, sosem intrika vezérel, csupán a szándék, hogy jobbítsak a sorsán. Olyat látok meg bennetek, amit magatok nem is sejtetek és csak segítek ráébredni dolgokra. Minden esetre bátor dolog volt ilyen hangnemben kikelni itt előttünk.
Húgom, afelől szemernyi kételyem sincs, hogy te mit gondolsz rólam.
*Elmosolyodik.*
- Te viszont elfogult vagy, úgyhogy meg sem lepődök, ha támogatod a véleményében sárkányunkat.
Nekem viszont lassan jelenésem van, úgyhogy lépek, hacsak Akahana el nem kurjantja néhányszor a nevem..

Kacsint a nevezett lányra kis mosoly kíséretében.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1774
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: A természet temploma   2010-11-11, 5:13 pm

*Kain megkönnyebbül, mikor az egyik isten felkacag. Naná, hogy a lány az, Roobertől nem is várta.
Tartott tőle, hogy komolyabb büntetés nélkül meg sem ússza, hiszen legutóbb a Nap istene még ettől kisebb vétségért is csaknem halálra ítélte. Csak egy bizonyos vörös sárkánynak köszönhette, hogy más vége lett, aki épp füstjével homályosította a Nap fényét.
De még hátravan az istenek válasza.
Akahana jól fogadja, s Kain még úgy is érzi, hogy talán ha kenyértörésre kerülne a sor, minden előzmény ellenére számíthat a lány szimpátiájára.
De Roober más tészta.*
- Nem, nekem senkim nincsen…
*Mondja halkan az istennő szavaira válaszként. Nem hajtja le a fejét, ez már régi történet. Több mint hét évszázados. Sötét szemeivel az istennő tekintetét keresi. Anyja meghalt, mikor ő született testvére nincs, apját sosem ismerte, nevelőapját meg épp ő árulta el. Ez a teljes család, amivel valaha is dolga volt.
Roober sem esik a torkának, bár az arckifejezése arról árulkodik, hogy nem fogta fel olyan viccesen a sárkány szavait, mint testvére.
Namelyr nem is erőlteti a további vitát, mégiscsak egy istenség áll előtte, vagyishogy kettő.
Érdemes inkább figyelni arra, hogy mit mond.*
~Szándék…meg akar változtatni. Hadd legyek már olyan, amilyen én akarok! Nem kell külső segítség, nem kell nekem semmi.~
- Nincs bajom a szándékkal, de ha már szabad akaratom van, hadd legyek olyan, amilyen én akarok lenni és hadd éljek úgy, ahogy nekem tetszik.
Nem kérek segítséget.
Nem is tartalak fel tovább titeket, isteneket.
Örültem a találkozásnak, Akahana, köszönöm a választ, Roober!

*Egy pillanatra megáll. Mégsem köszönhet úgy el, hogy „az istenek legyenek veletek”.
Elég furán jönne ki.
Végül pillanatnyi habozás után meghajol mindkét istenség felé. És úgy fordít hátat nekik.
Némi félsz azért van benne még, de reméli, hogy egyikük sem akar már ártani neki és reméli, hogy Roober is békén hagyja az életét végre.*

//Köszönöm a játékot! Smile//


A hozzászólást Kain Namelyr összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2010-11-12, 5:03 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akahana
Istennő
avatar

Hozzászólások száma : 1106
Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője

Character sheet
Nép: Istenek
TémanyitásTárgy: Re: A természet temploma   2010-11-12, 4:52 pm

Tudom, néha meggondoloatlanul mondom ki a dolgokat, és ezzel másnak az idegein táncolok, vagy éppen kicsikét kikészítem, de előnyömre szóljon, hogy a hazugságot soha nem lehetett rám fogni. Inkább ilyenkor kíméletlenül őszinte tudok lenne, mert ami azt illeti, soha senki nem tiltotta meg nekem, hogy a velem szemben álló képébe olvassam bele a kész véleményemet róla meg a tetteiről. Most éppen ugyanezt tettem Kainnal, csak éppen a gondolkodásával kapcsolatban lebbentettem fel a fátylat pár dologról, ezzel viszont sikeresen elértem azt is, hogy bevallja, amit sejtettem, hogy nem éppen a szociális érzékéről híres. Oké, én sem vagyok az, de a család megtanít elfogadni másikat úgy, ahogy van, és úgy látom ez a része a fiú természetének nem éppen fejlett. Na, nem olyan nagy probléma ez, csak szerintem nem éppen a legnagyobb örömmel ismeri el, hogy egyedül van, azért ilyen kicsit kesernyés és ideges Roober intézkedései miatt. Ahogy nézem ő nem az a tipikus magányos farkas típus, inkább akit az élet nevelt ilyenné. Nem lehet ez sem kellemes dolog, és még kevésbé elviselhető akkor számára ez a nagy tömeg, ami éppen most tartózkodik a templomban. Már értem miért akart egyedül lenni, hogy senki ne zavarja meg, pechje volt, hogy pont belém botlott az egyetlen olyan folyosón, amely viszonylag néptelennek számított az épületen belül. De akkor is, ahogy megismerem, kezd az az érzésem lenni, hogy hasonlít hozzám, csak éppen férfi kiadásban van, így kevésbé feltűnőek ezek a jellemvonásai. Hiába, egy nőtől a legtöbben még most is az engedelmességet várnák el, így jobban kinéznek engem a viselkedésemért, mint mondjuk hasonló gondolkodásmóddal rendelkező más nemű lényeket. Nem baj az, nem éppen ritka jelenség vagyok, csak tanult és az egyetlen, aki komolyabban forog férfikörökben is. Elvégre nem éppen a legismertebb lény például általuk a nimfa vagy az erdei elf. Mondjuk ez utóbbi nem is baj, legalább senki és semmi nem háborgatja őket ok nélkül. És ha már itt tartunk, nekem is meg kéne őket látogatnom lassan már, a drága tanárom kitekeri a nyakamat, ha megtudja, hogy a közelben jártam és nem néztem be hozzá. Inkább essünk túl rajta a héten, akkor esetleg megúszhatom a rosszabb fogadtatást...
Közben Roober is sikeresen megvédte a saját véleményét, legalábbis ahogyan innen néztem a dolgok állását, hozzám hasonlóan igyekezett a sárkányka téves feltevéseit kiigazítani. Nos, ebben az egyetlen baj az volt, hogy amíg az enyém indokoltam hülyeség volt, hála annak, hogy Kain nem a megfigyelés bajnoka, az övével én is egyet értettem, hiszen tényleg tud néha érdekesen viselkedni. Ellenben bátyámnak a felállás nem tetszett, és azonnal kiigazította a felsőbbrendűségi komplexusát, elvégre istenkomplexust csak nem kaphat, egy tanár bácsis viselkedésre. Brr, szerintem ezzel sem szerzett túl sok pontot, ha Kain csak fele annyira is harapós a szabadságára, mint én, akkor ez a válasz sem elégíti, inkább csak próbálja lenyugtatni picikét. Aha, asszem játszanom kéne, ez betalált. Ki hitte volna, hogy egy több száz éves sárkányt ilyen könnyen ki lehet ismerni, még akkor is, ha nem éppen a kedvesség mintaképe. Bár, a bőbészédűségével nem volt baj, csak éppen én nem értem a szöveg felét, mivel kicsit sem voltam érintett egyik általa felemlegetett ügyben sem, de ez már megint nem az én problémám, hanem Rooberé. Közben végre úgy tűnik, elfogyott a kérdése és már indulni is készül. Fura, ha nem lennék rá annyira kíváncsi, mennyire tudja kiakasztani bátyámat a saját népe, még tuti megtámadnám pár kérdésemmel. De nem, ez most jobban érdekel, van egy olyan érzésem, hogy szerencséjére.

- Remélem még találkozunk Kain! - szólok utána vidáman, hiszen akárhonnan is nézem, a mai nap nem sikerült olyan rosszra, ráadásul bárki más fejvesztve menekült volna el innen legalább fél órával ezelőtt. Nem rossz teljesítmény, remélem még összefutok vele, hiszen igazam volt. Közben pedig már a bátyám is kezdi elveszíteni az érdeklődését az áldogálással kapcsolatban, amit meg tudom érteni. Egyszer rápillantok, majd rövid összegzés után döntök: - Veled megyek, de ne szólíts huginak! - jelentem ki halál nyugodtan, hadd higgye mindenki azt, hogy valami kósza tanítvány vagy kísérő lehetek. Azt sokkal könnyebb elviselni nekik és nekem is.


//Köszi a játékot, én ezzel be is fejezném//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Roober
Istenség
avatar

Hozzászólások száma : 440
Munkahely : Sárkányistenség

Character sheet
Nép: Istenek
TémanyitásTárgy: Re: A természet temploma   2010-11-13, 10:22 am

*Roober ismét csendben marad. Úgy látja, hogy valamennyire lenyugodott a sárkány. Nem is baj, mert bemelegítésnek tökéletes volt ez a nap hátralevő részére.
És az, hogy Akahana is belement, hogy mellette álljon inkább egyfelől jó, mert nincs egyedül a tömeg előtt, és húgát is tudja figyelni, márpedig az előéletükre tekintettel biztosabb, ha szem előtt van, még ha időnként bele is kotnyeleskedhet a dolgokba.
Annyi baj legyen.
Biccent Kain után.*
- Légy boldog, Kain!
*Majd testvéréhez fordul. A lány arcáról bár nyugodtnak tűnik, ő, aki már időtlen idők óta ismeri, sok mindent le tud olvasni.
Első sorban a Kainnal kapcsolatos gondolatai ütköznek ki arcára. A sárkány istenség még egyszer utánanéz az arany sárkánynak, aki lassan eltűnik a folyósón, majd Akahanára tekint.
Elenged egy mosolyt, most, testvére előtt egy picit látszik rajta, hogy túl sok kedve azért nincs ahhoz, ami következik.
Hát huginak nem fogja szólítani, hiszen kérte. Másképp azért hívhatja.*
- Menjünk, hugocskám!
*Vigyorog egyet, majd egy nagy sóhaj kíséretében anyagi teste szertefoszlik, lényege pedig egy pillanattal később megjelenik a templomban, hogy újra emberi alakot öltve fogadja a már ott tülekedő sárkányokat.
Végignéz rajtuk, megvárja, amíg testvére is megjelenik vagy az emelvényen, vagy mögötte.
Némi kis varázslattal megemeli hangját épp annyira, hogy a Természet temploma környékén minden élő hallhassa, amit mond.*
- Roober vagyok, a sárkány istenség. Megkérek mindenkit, hogy csak az szóljon, akit én kérek, hogy elkerüljük a felesleges kiabálást! Mindenki sorra kerül.
*Majd a hozzá legközelebb álló alakra mutat.*
- Csak bátran! Halljuk, miben segíthetek neked!


//Köszönöm én is a játékot! Smile//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mia Ruton
Feketeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 346
Életkor : 21
Munkahely : Vailani Tanácsháza

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: A természet temploma   2014-10-16, 5:51 pm

//Akahana Hold és vadászat Istennő, Időntúli játék//

Mia az épület melletti tisztáson üldögélt kora hajnal óta. Nem tudta, mennyi ideje. Mit számít, amikor előző életed eltűnt a semmiben? S személyednek is csupán töredéke vagy? Lehet hatalmad, befolyásod, bomolhatnak utánad a férfiak, ha az, amiért éltél, a hazád, a varázserőd nincs többé?
Ritka alkalom adódott kis szabadidejében. Eljött ide, amit hallott e helyről, amiatt azt gondolta, ideális egy új próbát tennie. Mert az új hazája majdnem rendben van, csak hiányzik belőle a mágiája. Rengeteg próbát tett már Lanuriában s akarva-akaratlan is használt volna varázsigéket, védelmet, átkokat, mindennapi varázslatokat, amik közül egyik se megy. Viszont a szívét nem ezek keserítik, hanem melyekre a tanulmányait, életét feltette.
Méltó környezet, hogy visszaszerezze a hatalmát. Imádkozni és zenélni jött ide, hátha legalább jelt kap. Remélte, nem zavar itt senkit. Mannahonban mágus-papok áldozatával felszentelt zeneszámokat tervezett mára. Vágyott a sikeres varázslatra, de félt is. Nehezen viseli a kudarcot e téren, hiszen neki természetes. Vele született erő. Csak a hatalmat kell megtanulnia felette.
A lanuriai elf pán-sípot fújdogálta eddig az imák után. De csak mannahoni istenségeket tudott szólítani.
Most felállt és összeszedte az összes erejét, koncentrált.
Fogta a hegedűjét és elementáris energiával játszani kezdett. Zenéje temperamentumos volt s nagyon otthoni. A helyi népek talán mind elbújhattak a vitalitásától és lendületes együtthangzásától. Különleges, egzotikus dallam volt,  tele fordulatokkal, csavarokkal s mikor azt hihetted, végre megnyugodott, új hévvel emelkedett s kavargott mindent betöltve.
Mia a császárnak és a családjának rendszeresen adott hegedűkoncerteket. Igazi virtuóz volt. Teljes átéléssel játszott most is. Alig melegedett bele, behunyta a szemét. 
A szellemvilágot hívta. Életében először Lanuria szellemvilágát. Jobban szerette volna, ha már éjjel van. Az az ő közege.
- Lennék bár Holdvilágnál!
Sóhajtott, mert holnap kora délelőtt Reus úr hivatalában a helye, korán kell kelnie. Mégsem mondhat le a saját mágiájáról. Ennyi játék a természetben s otthon már állatok tucatjai rajzanának körülötte. A Természet Templomának segítenie kell! 
- Ó, ti lanuriai Istenek! Mind behunytátok a szemeteket és becsuktátok a fületeket? Vagy hallotok engem?
Kiáltása alig hallik, elveszett a zenében.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akahana
Istennő
avatar

Hozzászólások száma : 1106
Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője

Character sheet
Nép: Istenek
TémanyitásTárgy: Re: A természet temploma   2014-10-16, 10:45 pm

Most már teljesen felesleges rejtőzködnöm. Úgy is tudják az istenek, hogy mit tettem, hiszen nem is feltételezem, hogy Roober képes magában tartani azt, amit vele osztottam meg. Igazából hiába a bátyám, ezt tőle nem is várnám el, hiszen első sorban nem nekem, hanem apánknak tartozik a lojalitással. Ebből a szempontból én nála sokkal szerencsésebb vagyok, hiszen szabadon választhatok két isteni szülő között. És valljuk be, ha anyámnak az indíttatásaival ellentétben is van minden, ami kapcsolatos a gyermekével, legalább a maga módján törődött velem. Ráadásul képes segíteni is, ha nagyon kell. Ezen még én is meg tudok lepődni, de attól még ez van. Nincsenek vele kapcsolatban nagy elvárásaim és neki sem irányomban, de szerintem a daccal, ami megint kikívánkozott belőlem, bebizonyítottam, hogy a lánya vagyok. Viszály istennője, imádni fogsz, mert ha kell, tényleg képes vagyok szembe szállni az egész bagázs akaratával. De valószínűleg erre nem lesz szükség, hiszen a nimfákat nem csak én szeretném megvédeni. Ők sokkal békésebbek a többi népnél, maguktól nem fognak harcolni, a kényszerítés ellen pedig nem csak én, de nyilván valóan Izra is ki fogja fejezni a nem tetszését, hogy másról be beszéljek. Szóval valamilyen módon azért megnyugodtam, de annyira nem, hogy vissza akarjak nézni a Főnix-völgybe. Inkább az egyetlen helyet választottam, ahol biztosan nem keresnének, a természet templomát. És hogy miért ezt?
Nos, kezdetnek azért, mert itt kéne lennem. Nagyjából három évszakos késésben lehetek így is az éves isteni megjelenéssel, ahol én lennék a soros jó ideje. Csak éppen nekem nem hiányzott a dolog, és nem nagyon hiszem, hogy lennének követőim. A vadászoknak van jobb dolguk mint mindent nekem megköszönni, a holdat külön senki nem imádja, az állatok pedig maguktól is megtalálnak, nem kell nekik egy templom hozzá. Így egyszerűen kihagytam a saját megjelenésemet, a papok pedig azt hiszik, hogy nem vették észre a jelenlétemet. Mert számukra elképzelhetetlen az, ami én vagyok, az örök lázadó istennő.
A közelben vagyok már egy ideje, mikor megszólít a zene. Nem tudom mi az, a hegedű hangja sokkal feltűnőbb mint bármi más a közelben. Még az állatokat is megzavarja, és a hangok sokkal többet árulnak el a játékosról, mint bármi más. Düh, csalódottság, méreg. Benne van mint a zene áthajlásaiban, minden egyes erőszakos ütemben. Gyönyörű és sértett, lehunyt szemmel hallgatom. Nem tudom ki játssza, de egészen biztosan nem a papok vagy a papnők teszik, ők dicsérni tudnak csak, nem pedig panaszkodni. De nekem tetszik, lázadó szellemű. Árnyékba burkolózva lépek közelebb a lányhoz, aki játssza. Hihetetlen tehetsége van, de hiányzik belőle valami. Valamit, amit mintha kiszakítottak volna belőle...
A hirtelen abbahagyott zene meglep, rávesz, hogy visszahúzódjak az árnyékba és onnan figyeljek. Körülöttem az állatok teszik a dolgukat, mókus szalad végig a rövid, sötétbarna ruhámon, madarak csipognak felettem az ágakon, még egy nyúl is van a fa tövében lévő üregben. Megértettem, hogy nem kell figyelniük, rejtőzni akarok én is, akárcsak ők. De a lány, a szavai nem hagynak. Annyira, hogy elő kell bújnom, miután megengedek egy keserű, csalódott kacajt magamnak. Ő még nem ismeri az itteni isteneket, nem tudja, hogy milyen képmutatóak és bizakodik. Szegény!
- Próbálj egyet név szerint választani, akkor van esély, hogy válaszol - jegyzem meg, miközben előlépek, mintha csak most jöttem volna az erdőn keresztül és csak az utolsó szavakat hallottam volna. Még el is megyek vándornak, hiszen a vállamon ott van a nyílvesszőkkel teli tegez és az íj, a ruha bő nyakrésze csuklyában végződik, térdig érő csizmáimon ott van az erdő nyoma...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mia Ruton
Feketeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 346
Életkor : 21
Munkahely : Vailani Tanácsháza

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: A természet temploma   2014-10-17, 5:46 am

Még mindig nem csügged el Mia, amikor befejezi ezt a kissé talán kaotikus hangzású zenét. 
~ Nem engedhetem meg magamnak, hogy feladjam! Nem, nem, soha többé!~ Gondolja keserűen. Következőnek a harcos amazonokhoz méltó szentelt zenét választ, s már emeli is a hegedűt, amikor valaki megszólítja az árnyékból. Odapillantva felnyög és szisszen: szelíd állatok kergetőznek s teszik a dolgukat körötte s rajta csoportosulva, mintha vonzaná őket, ahogy Miának kéne most a ragadozókat, akik többségében persze pihennek most, vagy családjukkal foglalkoznak, hisz nappal van. Jól ismeri őket, a szokásaikat, a habitusukat, a gyengédség csodáját, amivel családjukhoz fordulnak, nincs ember, aki úgy tenne, mint mondjuk a farkas. A kis kuvik lendül csak közelebb az ágon, a néma baglyocskája. Legalább ő önként választotta társául, mikor Valianba jött. Miért ne pont akihez a halált is kötik? Szárnyát rebegteti, fejét forgatja az apró kuvik, mikor meglátja ő is a barna ruhás lányt és mert Mia nem játszik tovább, a bal vállára száll. 
Mia felvonja szemöldökét s odafordul. Végigméri, látszik, hogy vándor, hátán a tegez, az íj szimpatikus. Vadász, vagy harcos. A lány gyönyörű szép s sugárzik belőle valami elemi ellenszegülés, dac, akarat! Valahogy a tartásából, szeme villanásából.
- Igazán fogalmam sincs, kit szólítsak! Aki felelős lehet a helyzetemért? Haleran és Helna nyakig benne vannak mióta megszülettem. Már ha beazonosíthatom e kontinens Isteneit az otthonoméval. De tudnának segíteni? Szerintem csak még jobban összekutyulnák a dolgokat! Aki segíthetne s talán felelős: Ritalea, Thaloma és Nibelion. Persze Garat és Adama felvértezhetnének engem az ellen, ami vár...
Elhallgatott. Egy percig tágra nyílt szemmel nézte a jelenést, de mintha hirtelen felgyűlt volna belsejében az indulat. A zene szokott ilyet tenni, sírni, vagy ölni bírt volna. Ehelyett behunyta a szemét. Megfojtott egy kövér cseppet a szeme sarkában, ahogy szokott. Szája harcos-dacos görbületet vett.
- Láthatod vándor, egy idegennek ki segítene? Mert az vagyok a hazádban... hosszú ideje érkeztem, de nem tobzódnak, hogy legalább válaszra méltassanak. Talán a Halál ura megteszi! És a szívem...az máshoz húz...Az egyik fiatal Istennőhöz, Istenek gyermekéhez, aki a Hold Istene. Ő képviseli a benső lényeget, a kötődésemet. A többiek e szerelmetes szeretet s alázat híján vannak s tán ezért is fordulnak el tőlem. Nem tudom.
A lány szemébe nézett. Sokat mondott neki. Mi nyitotta így meg?
- Elnézést, rád zúdítom itt a gondjaimat! Ideje bemutatkoznom: Mia Ruton vagyok. Fekete mágus Mannahonból.
Azzal a kezét nyújtva közelebb lép a karcsú lányhoz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akahana
Istennő
avatar

Hozzászólások száma : 1106
Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője

Character sheet
Nép: Istenek
TémanyitásTárgy: Re: A természet temploma   2014-10-17, 9:48 am

A lányt meglepte a megjelenésem, természetesen, vagyis nem érezte meg korábban a jelenlétemet az erdőben, ahol az árnyak közé rejtőzve vártam, hogy mire képes még a zenéjével. Elbűvölt még engem is, ami nagy tehetségre utal, ez a lány sokkal jobb annál, hogy egy ilyen helyre pazarolja el az idejét. Hiszen az istenek jó esetben is csak évente egyszer jelennek meg itt, már amikor nem felejtik el. Vagy hagyják ki csak úgy, mert épp nincs hozzá semmi kedvük. Az utóbbi ugyanis én vagyok, az előbbi meg? Őszintén fogalmam sincs, hiszen a Főnix-völgyben épp elég ideje van rá a többieknek, hogy értesítsék a soron lévő delikvenst, de szerintem így is fordult már elő. Én legalább bevallom ugyanis, hogy testileg sem vagyok ott az istenek mezején, más viszont csak fejben jár egyéb helyeket. Vagy ilyen hatást váltok ki azokból, akik kicsit el vannak szállva alapból. Mindegy, a lényeg, hogy a lánynak jó oka kell, hogy itt legyen és engem ez már kezd is érdekelni. Ha szerencsém van, még önként is el fogja mondani, ha nincs, nos, akkor már kicsit jobban bajban vagyok, mint eddig sejtettem, mert sikeresen elveszítettem a remek meggyőző erőmet és megtévesztő képességemet is. Amiért igazán kár lenne...
- Ez aztán a csapat. Káosz és szerelem; végzet, mágia, idő; háború és tudás. Ha minddel beszélned kell akkor tényleg nehéz lehet elsőre választani valakit - jegyzem meg, miközben elindulok a templom külső, fedett folyosója felé. Előléptem az árnyékról, a napfény nyilván valóan megcsillan még mindig a barna bőrömön, amely úgy néz ki, mintha a családfámon lenne valami egzotikus, idegen ország szülötte is, akinek kinézete visszaköszön hosszú időn keresztül a leszármazottakon. Én speciel gyűlölöm, mert valójában árulkodik a származásomról, apám személyéről még akkor is, ha eddig nem lett volna elég nyilvánvaló mindenki számára. Legalábbis az istenek között egyértelműen, a viszály egyetlen okból kezdett mással, hogy annak meglévő kapcsolatát mérgezze meg. Most akkor számoljon utána valamelyik isten tudó, hány stabil pár is létezik arra. Nem sok, ugye?
Lassan lépkedtem, mindent megnéztem magamnak, miközben legszívesebben már a tornácra ugrottam volna, csak hogy biztonságban legyek a napsugaraktól és hatásuktól. De erőt vettem magamon, lassan, magabiztosan mentem, és közben másik oldalról is megnéztem a lányt. A vállára szálló bagoly meglepett, kissé felhúzott szemöldökkel néztem, hogy a kis kuvik elfészkel rajta, miközben végig néztem a ruháján is. Ha nem is feltűnő, de én jól látom, hogy finom anyag, nyilván valóan nem is olcsó, de praktikus is. Már innen látom, hogy tartós is egyben. Nem is rossz, nyilván valóan ő sem kezdő utazó, vagy valakitől nagyon jó tanácsokat kapott. Nem tudom, de a szavai nekem adnak igazat, tényleg vándor ő is. De más célokkal mint én, az is nyilvánvaló. Arcom nem árul el felismerést, csak meglepetést, miközben folytatja az istenek felsorolását, hiszen ebben jó kis tehetségem van. Nagyon ritkán fedem fel magamat, még akkor is, ha valaki már sejti, hogy én vagyok Akahana, így már megtanultam, hogyan ne leplezzem le magamat. Én itt és most csak egy íjásznő vagyok, akinek valami dolga akadt erre, vagy csak szeretett volna egy kicsit pihenni a templomnál. Rá hagyom, hogy melyikre gondoljon.
- Sikerült két elég közömbös Istent kiválasztanod. Sok siker bármelyikhez is! - mosolyogtam, miközben elképzeltem Dremer gesztusait, ha valaki megpróbálná számon kéréssel megidézni. Az arcát nem, az mindig is titkos marad neki, de megtanultam már nagyon régen olvasni a mozdulataiból. Sokkal jobban is, mint a többiek, akiket csak a szavai érdekelnek, de azok is csak amikor nekik jó. Hiába, a halált senki nem kedveli túlzottan, aki tart tőle. Tekintve, hogy képletesen értve nekem milyen hosszú ideje is van a kaszája a nyakamnál, szerintem már egészen megbarátkoztam volna vele akkor is, ha nem kedvelném annyira. Valaki, aki hozzám hasonlóan az árnyékok szülötte, de ősi és erős, számomra pedig sokkal inkább vonzó a tőle származó csendes magyarázat, mint a többiek által egyszerűen tényként közölt eredmény.
- Örülök, hogy találkoztunk Mia. Rose vagyok, örök bajkeverő a középvidékről - mosolyodtam el, miközben kezet fogtam vele, gondosan ügyelve rá, hogy az erőm észrevétlen maradjon. Nem nagyon kedvelem, ha megérintenek, mert olyankor mindig figyelnem kell, így minél gyorsabban húzom el a kezemet is utána. Ez van, sok mindenhez hozzá szoktak, de az ölelések soha nem voltak benne ebben a halmazban. Szóval sok gesztus még mindig idegen nekem, és ez akaratlanul is meg fog látszani rajtam. De legalább elvonja a figyelmet sok dologról. A nevemről például, ami kissé idegen, hiszen egy régen nem hallott nyelv szava. Ugyanazt jelenti, mint az igazi, az Akahana. Rózsa mindkettő, és még jó néhány kihalt nyelven ismerem ezt a szót és sokszor használom, ha nincs más lehetőségem. Rose, a fiatal mágus már párszor felbukkant Lanuriában, mikor valaki baj volt és segített. Ahogy Ana, a nimfa is, bár ő már nem olyan gyakori a közelmúltban. Ez van, nem szeretem hirdetni, hogy isten lennék...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mia Ruton
Feketeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 346
Életkor : 21
Munkahely : Vailani Tanácsháza

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: A természet temploma   2014-10-18, 11:40 pm

Rose nyugodtnak látszik, mégis mintha Mia megégetné a tenyerét, olyan gyorsan húzódik el.
- Két közömbös Istent? Ó, szerintem nem sok lehet köztük, aki nem az, ha egyszer a fülük botját se mozdítják sosem. Melyik kettőre gondolsz?
Még nem mondta el, mitől tartott valójában, kétszer meggondolta, kimondja-e nagy szemforgatások közt.
- Tulajdonképpen attól tartok, nem érdekli őket egy ilyen idegen utazó sorsa. Különben már itt lennének, hogy segítsenek, vagy legalább meghallgassanak. Ó hol is élek én? Mit is gondolok, hogy majd kitalálják, mi a gond velem és talán még segítenek megoldást is találni?
Látszott, hogy kicsit felment benn az ideg a gondolatra, pedig alapjában nagyon is optimista volt.
Nem kezdett új dallamba, hanem egyet sóhajtva követte a lányt a tető alá. Gondolta, legalább megnyugszik. Azért jó beszélni valakivel, akivel keresztúton találkoznak, és egyik jobbra megy, a másik tán' balra. Ki tudja? Jobban szemügyre vette Roset, tetszett neki a lány. Nem si tudta megfogalmazni, miért, de szimpatikus volt, bizonyára van köztük hasonlóság...Mindegy is, ráér ma, majd később zenél és imádkozik, van még ideje bőven.
Közben beértek a tető árnyékába.
- Meg van! Egyik: a 'bajkeverő' szó tetszik!- Kiállt fel önkéntelenül, majd csillapodva folytatja:- Miért is vagy te bajkeverő, ha szabad tudnom?
Máris mosolyog a gondolatra, hogy lám, ebben sincs egyedül!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akahana
Istennő
avatar

Hozzászólások száma : 1106
Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője

Character sheet
Nép: Istenek
TémanyitásTárgy: Re: A természet temploma   2014-10-21, 1:20 pm

Úgy tűnik, Miának is feltűnt, hogy nem éppen a testi érintkezés az én stílusom. Oké, néha belefér, de általában csak olyanoktól fogadom szívesen, akik pontosan tudják ki és mi vagyok, ebből pedig nincs sok. Ráadásul a nagy részük magától dönt úgy, hogy jobb nekik, ha nem tudják, milyen a bőröm érintése, ez alól az egyetlen kivétel, mikor nem vagyok annyira magamnál, hogy tiltakozni tudjak. Régen előfordult, mikor túlerőltettem a képességeimet, olyankor akár el is ájultam, de ezt is fejlesztettem a "szabadságom" alatt. Meg persze a másik felét is, mikor akaratlanul tört ki és leplezett le, bár ezt még gyermekként nagyrészt meg kellett tanulnom kezelni, de voltak mindig is árulkodó jelek. Anyám vére bennem van, egy nagyobb vita és máris vörösen villogó hárpia szemekkel figyelhettem az ellenfelemet, akinek nem egyszer jó kis riadalmat is okoztam ezzel. Mostanában már csak az istenekkel szemben mutatkozik meg gesztenye barna íriszemen ez az árnyalat, előttük meg egyébként sem tudom elrejteni az érzelmeimet. Ahhoz túl jók a szélsőséges helyzetekig való terelésében. Sajnos. Mindenki másnál ezzel már nincs problémám, tudtommal. Így a lelepleződéstől való félelmem abban a pillanatban kiiktatható, amint már nem érnek hozzám. Igaz ez azt jelenti, az állatok megnyugtató jelenlététől is el kell búcsúznom. Valamit valamiért, tartja a mondás.
- Az utolsó kettőre. A halál istene csak akkor tudja végezni a munkáját, ha senkit nem sajnál meg, így közömbös. Akahana pedig tavasz óta késik még azzal is, hogy itt megjelenjen - válaszoltam vállat vonva, miközben levettem a tegezt és az íjat a vállamról, mintha csak ellenőrizni akarnám őket. Mindkettő jó minőségű, erős és dísztelen anyagból készült, remek készítmény, de nem elég feltűnő a tolvajok számára. Ha nincs rajta semmilyen jel, akkor senki nem képes rájönni, ki a gazdája. Most jól láthatóan kezdem vizsgálgatni, bármiféle kilengést, kiálló szálkát, szakadás legkisebb nyomát keresve mindenhol. Elvégre egy utazó vadásznak a fegyverei épsége a legfontosabb. És én elvileg csak ezt használom, bár szerintem egy vérbeli harcos kiszúrja, hogy a lábamon nem mindenhol ugyanolyan feszes a csizma. Már ha van hozzá mersze, mivel ritkán veszik a nőt jó néven, ha sokáig bámulják a szoknyájuk alját. Szóval igen, nem vagyok végtelen, még emberként sem lennék, csak trükkös...
A lány hogy úgy mondjam elég naiv, ha képes volt benne hinni eddig, hogy ha tetszik a zenéje az isteneknek, akkor segítenek rajta. Ahhoz nem ártana egy konkrétat választania először, őt próbálni megidézni és elnyerni a jóhiszemét. Ráadásul az sem baj, ha a megidézettnek van fogalma arról, hogy hogyan érheti el, amit szeretne, és miként érheti el. Szóval ez nem volt rossz próbálkozás, de ha csak nem azt akarja megtanulni, hogyan legyen jó céllövő, nem velem van dolga. Másba éppen nem avatkozhatok bele, Ritalea pedig így is személyes támadásnak vesz pár húzásomat, éppen semmi kedvem még őt is felhúzni úgy igazából. Sokkal jobb, hogy ő a szeret-nem szeret listámon a semleges részen marad.
- Nem vagyok rossz íjász, valami alap szinten mágiám is van, ismerem a növényeket. Sok problémában tudok segíteni, de rendszeresen "rontok rajta, mielőtt megoldanám" - idéztem a legutolsó pár megjegyzést, amit a segítségemért kaptam. Ez van, én nem a felületi javításom híve vagyok, a gyökereknél irtom ki a bajt, de ez sokkal kellemetlenebb másoknak. Feje tetejére állítani a dolgokat a specialitásom. Ráadásul emberi mércével mérve túl kíváncsi és merész vagyok, ráadásul számukra ahhoz is túl erős, hogy meghátrálásra kényszeríthessenek. Ami valljuk be, rossz kombináció. Nekik...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mia Ruton
Feketeköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 346
Életkor : 21
Munkahely : Vailani Tanácsháza

Character sheet
Nép: Mágusok
TémanyitásTárgy: Re: A természet temploma   2014-11-03, 8:21 am

- Megértem, hogy így viszonyul a halál istene az élőkhöz. De a többiek, miért?
Elnézi Roset, aki ha valóban olyan, amilyennek vallja magát, valódi párhuzamot vonhat vele.
Hamar letelepszik a lány, ellenőrizni a felszerelését, rajta nyoma sincs izgatottságnak.
- Miért mondanak ilyesmit rólad? Mivel érdemelted ki konkrétan?
leül a teraszon és bámulja a kertet, jól látja, hogy Rose jobban szeret az árnyékban.
- Mi tagadás én is jobban érezném magam, ha éjszaka volna. Ezért talán Akahana az, akit közel érzek magamhoz. Az éjszakai erdő a barátom. Vadászat, csend és a vadállatok...mindannyian az éjszaka gyermekei vagyunk.
Jegyzi meg csappanó érdeklődéssel. Lemondónak tűnik, pedig csak elkeseredett. Mi lesz vele a jövőben a mágiája nélkül? Minden ősi tűz abban sűrűsödik össze. Egyetlen szerencséje, hogy kiválóak a génjei és megfelelően csiszolja az elméjét.
- De ha ennyire érdektelen ő is... nem tudom, szólhatnék e valahogy Mannahon isteneihez? Nem hallanának meg?
Költői a kérdés, de lehetséges, hogy válaszra lel, ha mégis jó helyen tette fel. Talán meghallja valaki, aki illetékes.
- Talán Akahana mégis erre jár, csak rejtőzködik...Túl nagy a gondom, mintsem megtartsam magamnak. Kezdek elfáradni, még az is lehet, hogy én tehetek az egészről. A végén még kiderül, hogy az életem egy balsorshozó élete...A balsorshozók a hazámban erre születnek! Taraja, aki talán Haleran megfelelője itt, a gyomrából okádja ki e lények szellemét és ha születésük pillanatában jelen van és megtörik a léte egy pillanatra is, akkor kicseréli az új szellemmel az újszülöttét. Azután egész világon való életében kénye-kedve szerint tehet vele. - Vallotta meg szomorú melankóliát öltve fel.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Onoria
Főpapnő
avatar

Hozzászólások száma : 173
Munkahely : Főpapnő, a Tanács elnöke

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: A természet temploma   2015-06-05, 8:41 pm

//Egy háború margójára//

*Fekete haját kontyba fogta, s szokásos hófehér selyemruhája takarja testét.
A Természet templomában térdel az oltár előtt, fejét kezein nyugtatja.
Az istenek talán elfogadják közbenjárását az emberekért, Lanur népéért.
A minap látta az újonnan felállított sereget. A kiképzés még tart, s a sok zöldfülűnek jelzésértékűnek szánta megjelenését, s, ahogy gondolta, olyan hatást is váltott ki vele.
A katonák mind tisztelettel tekintettek rá, még a parasztok is, akik a kaszárnyákhoz az élelmet hozták.
A főpapnő látta a háborút. Szívének mélyén tudta, hogy kivételes szerencse volt, hogy szövődött az a szerelem Riana és Risan, az egyik ősi sárkány között.
Ennek köszönhette ugyanis, hogy Lanur eleste után egy új fegyver született a sárkányok ellen.
Hiába a háborúba belerángatott elfek, a nimfák hősiessége, az emberek önfeláldozása, s új találmányai, a törpék bátorsága, a sárkányok akkor megnyerték volna azt a háborút.
De volt egy szerelmes, aki vívódott saját népe, s az ellenséggel szövődött szerelme között, s a főpapnő ezt kihasználhatta.
Minden hasznos érvet, minden rábeszélő képességet bevetett, hogy a nő elárulja azt, akit a legjobban szeretett, egy olyan jövőért, amit talán nála is jobban akartak Lanur szövetségesei.
Most ki fogja megvívni a harcot?
Vajon az emberek között, a mágusok között lesz-e valaha olyan hatalmas, mint Lanur volt?
S felkészültek-e az elfek, a nimfák, a törpék, az összes szövetséges faj arra a vérontásra, ami a Birodalomra vár?
A főpapnő büszkén felemeli fejét.
Nem! A kétely rajta nem vehet erőt. Bárkin, de a Remény templomának főpapnőjén nem!
Neki kell tartani ezt a Birodalmat, neki kell a Reményt tartani akkor is, amikor ezrek hullanak el fertályórák alatt, amikor vér borítja el a földet és a vizek is vörösen folynak a tengerbe.
Igen! Ritalea majd gondoskodik lehetőségről, s ő, Onoria az a személy, aki talán ezen lehetőségek megragadásában a legjobb.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thaloma
Istennő
avatar

Hozzászólások száma : 30
Munkahely : A Mágia istennője

Character sheet
Nép: Istenek
TémanyitásTárgy: Re: A természet temploma   2015-07-01, 8:50 pm

*Kecses tagjain átlejt a templom előtt. Nem látta senki, hiszen a mágia szálain csüngve ereszkedett alá a Természet templomába.
Csupán körülnézni érkezett. A halandók vívják esztelen háborújukat, s ontják egymás vérét.
A mágia úrnője hibátlan bőrű karjaival hátranyúl, s összefogva hosszú, fehér loboncát, lágyan ringó csípővel sétál át a zöld pázsiton.
Talán régen volt már, ő mégsem feledi el azokat az időket, amikor a háború ugyanígy borította be ezeket a tájakat.
A mágia, amely már akkor is átszőtte a világot, része volt, miként most is része a harcoknak.
Használják Thaloma erejét egymás ellen, mágiát vetnek be mágia ellen.
S ez ellen sem tesz semmit.
Kék szemeit behunyja. Szánja a halandókat, szánja nyomorult életüket, melyet most áldoznak fel az esztelenség oltárán.
S ők, az istenek karba tett kézzel szemlélik, miként ismétli meg önmagát a történelem.
Való igaz, ez az önmagába hajló spirál addig ismétli még magát, míg nem tanulnak önnön hibáikból.
Csak Ritalea tudhatja, mily véget fog érni ez, s a mágia istennője, ahogy felül a templom tetejére, s maga elé húzza hosszú lábait, a távolba mered.
Állát leengedi a térdein nyugvó karjaira, s hagyja, hogy a szél lebegtesse hófehér haját.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1774
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: A természet temploma   2016-04-20, 3:23 pm

//Jeremy, időn túli játék, Valian központjába írtak folytatása//

*Kain keze még mindig a csuklót markolja. A tolvaj, mert már biztos benne, hogy az, ugyanis arról a kézről hiányzik a gyűrű, amely a félszerzet kezét tartja fogva.
Talán a férfi arcátlansága teszi, talán az, hogy félkegyelműnek nézi, s megrántva kezét, teszi az ártatlant, miközben nagyon jól tudja, hogy a kölyök nem érhetett kezéhez, amelybe szorosan kapaszkodott a gyűrű, nem tudni.
Talán mindezek, ám a mágus sötét pillantása csupán a válasz, s egy még erőteljesebb szorítás, amely közben még csavar is a csuklón. A sárkány halk reccsenést vél hallani, s közben közelebb húzza magához a tolvajt.*
- Segítek, hogy felfogd, mibe ártottad magad!
*Ha Jeremy még nem kiáltott volna, ezúttal talán már nem is fog, ugyanis Namelyr baljával elkapja nyakát a férfinak, s a jobbéhoz hasonló bal vasmarokkal szorítja össze azt.
A sárkány ebben a pillanatban a teleportálás igéjét suttogja el, s a tolvaj érezheti, amint a világ körbefordul körülötte. Ha nincs hozzászokva a teleportálás érzéséhez, bizonyára lassabban áll át elméje az új helyszínhez. A tó közepén álló templomra jó rálátás esik. A víz felszínében pedig visszatükröződik a sötét alak, amely épp most tartja fogva a tolvajt.
A sötétlő köd lassan eloszlik körülöttük. Közel, s távol nem látszik élő. E pillanatban ugyanis nincs isteni látogatás ideje a Természet templomában. Kain azonban jól ismeri ezt a környéket, járt már erre. Legutóbb épp akkor, amikor szerencsésen, s meglehetősen fájdalmasan találkozott Akahanával, s fivérével, a sárkányok istenével.*
- Van nálad valami, ami az enyém.
*Hallatszik a metsző hang ismét, s az arany sárkány folytatja is.*
- Utolsó esélyt kapsz, hogy visszaadd, s talán akkor nem tépem le a kezed. Ha nem….elég mély ez a tó.
*Újfent szorít jobbján, de a balon nem, még nem akarja eltörni sem a kezet, sem a nyakat, ám annyiban jól gondolkodott az idegen, hogy az őrséggel sem kíván közelebbi ismeretséget kötni.
Lenne pedig aduja, mellyel saját igazát bizonyítaná.
Vajon a tolvaj megtörik-e, s visszaadja ellopott tulajdonát, vagy továbbra is játssza a hülyét, hogy végül a halakkal vacsorázzon?*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
avatar

Hozzászólások száma : 577

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: A természet temploma   2016-04-21, 9:13 pm

Bízom abban, hogy a tömegben, katonákkal körül véve nem fog semmilyen drasztikus tettekre vetemedni a fekete ruhás férfi, akit viszont úgy látszik egyáltalán nem hatott meg és el sem bizonytalanított egy percre sem az, hogy az utcakölyökre próbáltam kenni a tolvajlást.
Vagy jobb a megfigyelőképessége, mint gondoltam volna, vagy tapasztalata van már a magamfajtákkal, de szorítása egy cseppet sem enyhül a karomon, bár én sem gondoltam komolyan, hogy azzal a kis rántással ki tudnám szabadítani magam, csak jelezni óhajtottam neki, hogy jó lenne, ha elengedne.
Ez azonban rossz ötletnek bizonyult, mert nem elég, hogy az a komor tekintet a vesémbe látóan izzasztott meg, hanem még marka is úgy szorult meg a csuklómon egy kisebb csavaró mozdulattal, hogy most már tényleg képes voltam elhinni, hogy le is tépi, ha nagyon ugrálnék.
A fájdalom, ami a kezembe nyilallik, kényszerít, hogy közelebb lépjek a férfihez, akinek fenyegető szavai mire beindítják önfenntartó ösztöneimet és rántanám hátra magam, már el is késtem vele.
Nem vagyok lassú, ez a szakmámmal jár, de a fickó gyorsabb, mint amit eddig bármikor tapasztaltam. A lecsapó kígyó fürgeségével szorul meg bal keze a nyakamon, belém fojtva, mint a kín, mind a rémület hangját. Fogalmam sincs miket motyog közben, mert egyrészt balommal megpróbálom lefejteni ujjait a nyakamról, hogy levegőhöz jussak, másrészt összefolyik a szemem előtt a világ és olyan szédülés tör rám, hogy örültem, ha a gyomrom tartalma a helyén maradt.
Mire fuldokolva ismét összeálltak szemem előtt egésszé a foltok, már egy másik helyen találtam magam és ami még rosszabb volt, hogy szorult helyzetem nem változott, viszont már nem számíthattam a tömeg és a katonák segítségére, hiszen felismertem a helyet, még úgy is, hogy sosem jártam a szigeten, de messziről már láttam és hallottam is róla.
Most egy lélek nem sok, annyi sem volt rajtam és a sötéten rám meredő fogva tartómon kívül, akinek semmit sem enyhült a szorítása és a kedve sem.
Most már nem suttog, bár nem is emeli meg a hangját, mégis vészjóslóan hat rám. Valahogy egy pillanatig sem kételkedem benne, hogy betartja a szavát és semmiből sem tartana neki a hullámtól visszavenni a gyűrűjét.
Nem elég, hogy kifogtam magamnak egy mágust, még az ereje sem megvetendő.
Továbbra sem hagyom abba a keze lefeszegetését, csak akkor, amikor újra rászorít a csuklómra, amire hangosan felnyögök.
- Hagyd abba, eltöröd a kezem! – nézek rá megadóan. – És nem tudom odaadni, míg nem engedsz el. – próbálok az eszére hatni és elérni, hogy szabadon eresszen. – Nem kell szorongatnod, hisz hová futhatnék itt. – ütöm tovább a vasat, bár ehhez minden tartalék levegőmre szükségem van és egyre vörösebb leszek a levegőhiánytól. – Egyébként sem tartottam volna meg, csak véletlenül csúszott a kezembe, ahogy segíteni próbáltam. Csak te rögtön felkaptad a vizet és így nem volt rá időm.
- magyarázkodom azonnal tovább, mert mentem, ami menthető. Máskor biztosan megpróbálnák védekezni, kiszabadulni, hiszen a tőröm is ott lógott az oldalamon, de az eddig történtek, a képességei igen meggyőzőek voltak, hogy ne tegyem, ha meg akarom tartani a kezem és…….az életem.
Néha be kell látnia az embernek, hogy rossz lóra tett.
- Nem szükséges erőszakoskodni, soha nem tudhatod, hogy nem segíthetek-e neked valamiben. – igyekeztem meggyőzni róla, hogy jobban jár velem élve.
Ha legalább annyira elenged, hogy levegőt kapjak, akkor előhalászom a gyűrűt és az orra elé emelem.
- Látod, itt van. Ez is a készségemet bizonyítja, más már megszabadult volna tőle, ahogy a nagykönyv írja.......már, ha tolva lennék, de én megtartottam és visszaadom.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1774
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: A természet temploma   2016-04-22, 2:09 pm

- A tolvajnak az jár.
*Hangzik a jéghideg válasz. Ha kétlábú lenne, most hangosan felnevetne a sárkány, hogy lám, a féreg félti a kezét. Akkor nem féltette, amikor meglopta őt.
Hasztalan jártatja a száját, Kaint az üres érvek nem győzik meg. Egyik keze még szabad a félszerzetnek, azzal könnyedén előkerítheti azt a bizonyos gyűrűt. Ha nem teszi, majd a hullájánál megleli, biztos benne, hogy nála van.
Szabadon pedig, egyelőre, biztosan nem fogja engedni. Talán első dolga lenne megiramodni, bárhová, csak el a mágus elől. Neki pedig semmi kedve a fogócskához. Habár abban biztos, hogy addig meg nem állna, míg vissza nem szerzi azt, ami az övé.
A magyarázkodásra csupán röviden felel, megelégelve azt.*
- Hazudsz! Add elő, amit elloptál!
*Engedi el a nyakát a férfinak, s az menten előkaparja a keresett tárgyat. Kain szabad, bal tenyerét tartja oda, hogy a tolvaj abba tehesse bele, addig még mindig szorítja jobbjával a félelf csuklóját.
Ha beleteszi, Namelyr a kabát belső zsebébe süllyeszti az értékes tárgyat, s aztán éjfekete szemeivel ismét Jeremy szemibe néz.
Nem tudni, mennyire képes egy tolvaj olvasni valakinek a szemeiben, azonban azokból a sötét tükrökből nem sok jót olvashat. Össze-vissza beszélt, hiszen esélye sem volt elhajítani a zsákmányt, annál hamarabb lecsaptak rá, s láthatóan szándékában sem volt visszaadni. Előbb az utcakölyökre fogta a lopást, s tagadott, amíg lehetett, ám amikor már élete forgott veszélyben, s nem remélhetett menekvést, csak visszaszolgáltatta.*
- S ha már úgy vágytad a városi őrséget, mehetünk is oda….
*Néz a kétlábú szemei közé. Fakó arca érzéketlen mered rá, csupán a fekete szemek beszédesek.
Blöff ez, valóban nem hiányzik neki a feltűnés, annál is inkább, mert jól tudja, hogy a sárkányok milyen sok helyre épültek be, s ha csak egy is felismeri, példának okáért a városőrségnél, akkor bizony sietve kell elhagynia nem csak a város, de annak környékét is.
Márpedig neki most még dolga van Valianban.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
avatar

Hozzászólások száma : 577

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: A természet temploma   2016-04-22, 10:00 pm

Nem, nem és nem! Ezzel a fickóval nem vergődök zöldágra, egyáltalán nem könnyű eset, sőt egyre jobban kúszik fel a gyomromból a félsz a szívem felé, hogy alaposan megjárhatom még vele.
Volt már részem verésben, bár nem sokszor, de eddig még mindig megúsztam ennyivel. Voltam persze elzárva is, de bizonyítani nem nagyon tudtak semmit, így hamar újból az utakat róhattam.
De most először érzem úgy igazán, hogy aggódnom kellene az életemért……egy gyűrű miatt!!!
A keze olyan erővel szorítja a csuklómat, hogy kezdek kételkedni benne, hogy ez normális, hiszen látszólag nem egy izompacsirta, mégis úgy érzem, hogy lassan elroppantsa a csontomat is és örökre megnyomorít vele.
- Én csak megélni próbálok! Ez meg csak egy gyűrű! – motyogom, miközben próbálom visszafojtani a nyögésemet, amit a karomon végigfutó fájdalom vált ki.
Azonban nem látom, hogy egy jottányit is enyhülne a tekintete, ami hideg közönnyel bámul rám és a szorítás sem változik egy hangyányit sem.
- Jól van, jól van, itt van már. – adom meg magam a kényszernek, ahogy hidegen rám parancsol és ehhez nagy megkönnyebbülés, hogy végre elengedi legalább a nyakamat.
Mikor kinyújtja a férfi a tenyerét, egy nehéz sóhajtással ejtem bele az ékszert. Szép darab volt és örültem volna, ha a magaménak tudom. Nehéz megválni egy zsákmánytól, de vannak esetek, például ez is, amikor nincs más választás. Az életem többet ér, mint e gyűrű, még ha értékes is.
A sötét kisugárzású férfi elteszi a holmit, de ha azt vártam – és azt vártam, - hogy elenged, akkor csalódnom kellet, mert fogva tart továbbra is és úgy néz rám, mintha épp a vacsoráját szemlélné.
Kezdem igen kényelmetlenül érezni magam. És e csak fokozódik, ahogy az őrséget kezdi emlegetni.
- Na ne…..! Visszakaptad, vagy nem? – rándulok meg önkéntelenül. – Különben sem tudod bizonyítani!
Kezdek kétségbeesni, mert ha nincs is bizonyíték, talán mégis rám kennek valamit.
- Láttam…..láttam, hogy te sem….kedveled őket…..talán megoldhatjuk másként is…..- igyekszem menekülni a helyzetből.
Ha sikerült elaltatni kicsit a figyelmét azzal, hogy csak egy szánalmas tolvajt látott bennem, akkor szabad bal kezemmel a szeme felé kapok, aztán a sípcsontját célzom meg.
Eszemben sincs az őrséggel randevúzni.
- Nem fogsz feladni! De hajlandó vagyok üzletet kötni veled, ha visszaviszel épségben. – alkudoztam, ha kicsit is sikerrel jártam, hiszen a sziget jó kis csapdaként működött. – Úgy láttam keresel valamit, talán segíthetek……



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1774
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: A természet temploma   2016-04-25, 2:27 pm

*Újabb oktalan mentség. Megélni nem csak lopásból lehet. Felnőtt férfiember, háborús időkben zsoldért katonának állhat, erre bizony van bőven kereslet. De más fizikai munkákra is rálelhet kétlábú uraknál, amit megfizetnek.
A lopás csupán a könnyebbek egyike, ha a veszélyt vállalja.
Kain a sóhajra sem reagál, arcán nem fut át elégedettség, vagy öröm, csak a fakó maszk, amely mögött ott figyelnek a hideg, fekete szemek.*
- Talán azt hiszed, csak a tetten érés kellő bizonyíték?
*Hangzik a kérdés. „Mágussal” áll szemben, erre utalt a kérdés. Vajon meddig tart egy helyi mágust rávenni, hogy igazmondásra bírja a tolvajt? Valianban minden rendnek van tornya, s bizonyára jó kapcsolatokat ápolnak a helyi őrséggel.
Nem köti ezt Jeremy orrára, csupán meg akarja leckéztetni a tolvajt. Ő sem vágyik az őrség elé, jobb szereti a rejtőzést, egy lenni a sok kétlábú közül.
S most jön a következő lépés. A szolgálat, amit felajánl. Természetesen Kain tudja, hogy bűnös, azt is tudja, hogy van rá lehetőség, hogy rábizonyítsák, de ő nem akarja ezzel tetézni a dolgot.
A kétlábú azonban ismét bizonyítja fajtájának kétszínűségét.
Amíg az arany sárkány hallgatja a túl hosszúra nyúló szóáradatot, szabad kezével a szeme felé kap.
Arra még van ideje, hogy elrántsa arcát, így szeme világa nem sérül, ám a kéz arcán végighúz.
A sípcsontját érő rúgásra a fájdalom átsugárzik lábszárába is, ám csak felhördül rá.
Jobbja most szorít rá igazán arra a csuklóra, míg bal ökle lesújt a tolvaj orrára.
Ha a félelfet ez eltalálja, tudja, hogy a hatása fájdalom, könnybe lábadt szemek, s esetleg, ha az orra törik is, akkor vérzés is.
Fájdalom a fájdalomra, bár lehet, a csukló ettől jobban sajog markának szorításában. Ki tudja, azok a csontok meddig tartanak ki.
A sárkány nem akarja megölni, habár ez csupán röpke idő kérdése lenne. Sújthatott volna le az orr helyett a torokra is.
Lassú és fájdalmas halált okozott volna, ám nem teszi.*
- Ostoba tolvaj!
*Sziszegi a férfi, s megragadja az elkapott kézen lévő ujjak közül a hüvelyket. Ha ezt eltöri, azzal a képzel többé rendesen fogni sem fog a félelf.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
avatar

Hozzászólások száma : 577

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: A természet temploma   2016-04-26, 5:08 pm

Talán ez a mentség, már annyira hozzátartozik az életemhez, hogy magam is elhiszem, hiszen Fela-nak is ezt mondtam és bár akkor, vele, úgy éreztem talán meg tudnék változni, az is már a múlté.
Ehhez értek és ez az, amivel könnyen és hamar lehet pénzhez, értékekhez jutni. Talán még csak nem is a munka büdös, harcolni is harcoltam már nem is keveset, de ……..de ez vagyok én.
És lehet, hogy most végképp sikerült annyira kockáztatnom, hogy ez is lehet az utolsó. És miért? Egy gyűrűért, amiről még azt sem tudom, hogy egyáltalán értékes volt-e, mivel még meg sem melegedett nálam.
Általában azért sikerül némi érzelmet kicsikarnom „beszélgető” partnereimből, de most a hideg tekintető fogva tartóm arcáról semmit nem tudtam leolvasni, mintha csak egy kősziklával néztem volna farkas szemet.
Persze tudom, hogy mire gondol, amikor a bizonyíték hiányának feleslegességére hívja fel a figyelmem és kínomban nagyot nyelek, mert igaza van, bár jobban örültem volna, ha nem ilyen felvilágosult. Ez felveti azt is, hogy nem „csak” a fizikai erejével nézhetek szembe esetleg.
Semmi más vágyam nincs, mint, hogy szabaduljak szorult helyzetemből, sem vele, sem az őrséggel nem akarok hadakozni, de pont ezért szabadulnom kellene.
Na meg, ha azt látja, hogy nem vagyok olyan könnyen befolyásolható és megfélemlíthető, akkor talán nem is nézne rám úgy, mintha egy porszem lennék a fene nagy egóján, bár tény, hogy meg van hozzá az ereje és fellépése.
Igazából csak nem akarom elismerni, hogy ilyen könnyen elbántak velem, kellene egy kis sikerélmény.
Már persze, ha bejönne a tervem és persze, ha nem lenne sokkal jobb, mint én.
Ezt nagyon gyorsan el kell ismernem, ahogy a csuklómba újabb kín hatol és érzem, ahogy csak egy hajszál választja el a csontot, hogy elpattanjon. Aztán az ökle már az arcomban is van, amire újabb fájdalomhullám tört rám, az orrom megreccsen és érzem, ahogy a meleg vér elönt. Hirtelen nem látok semmit, csak sötét foltok ugrálnak a szemem előtt, aztán könnyfátyol homályosítja el a látásom, miközben szinte térdre rogyok előtte.
Nem tudom mi fáj jobban a kezem vagy az orrom, de mikor megragadja a hüvelykujjam, az agyamat azonnal tisztára söpri a félelem. Ha eddig nem éreztem volna hol a határ, amíg türelme tart, most villámgyorsan tisztába lettem vele.
- NE! Kérlek ne! Tényleg ostoba tett volt, már megbántam! Nem tudom mi ütött belém! Kérlek……kérlek……tényleg nem gondoltam át! Nem vagyok ellenfél neked és még bolond is vagyok. Te vagy a főnök, ígérem jóvá tudom tenni a hibám, csak ne törd…..el …az ujjam…..
Hangomból süt a rémület és ennek jó részét nem játszom meg, hiszen ha megteszi, akkor nézhetek új foglalkozás után. Remélem még nem késtem el és sikerül meglágyítanom a szívét, igaz eddig nem láttam nyomát, hogy olyanja is van, ha csak abban nem, hogy még életben vagyok.
- Anyám öt éhes szájat etet otthon és, ha nem tudok segíteni neki, akkor éhen halnak. Apám eltűnt amikor sárkányok csaptak le a faluban, ahol munkát vállalt. Ha megcsonkítasz, akkor nem csak velem végzel, hanem még hatukkal is. – folytatom, de meg sem merek már moccanni, nehogy meggondolatlan tettekre sarkaljam.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1774
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: A természet temploma   2016-04-27, 11:59 am

*Vannak azok a helyzetek, amikor a baj csőstül jön. Ez a helyzet épp olyan. A gyűrű megvan, a tolvaj pedig hazugságot hazugságra halmoz, míg bő beszédével elterelve a figyelmet saját magáról, szabadulni próbál. Az arany sárkány észnél van, s a váratlan támadás csupán hergeli.
Igen nagy kedve lenne a kétlábút ebben a pillanatban kettétépni, felszakítani karmaival a hasfalát, letépni fogaival a fejét, s aztán úgy, ahogy van, belehajítani a Természet temploma körül elterülő tó hűs vizébe.
Épp az jut eszébe Kainnak, ami mindig, ha egy kétlábú atyjának, Anzarnak igazát bizonyítja neki. Ezekért áldozta fel népét, ezekért vált a sárkányok árulójává, számkivetett, üldözött sárkánnyá.
Undorodva hallgatja a kérlelést, a nyavalygást. Talán azt gondolja, hogy ennyi hazugság után elhiszi, hogy nem szándékosan tette?!
Olyanokkal hozakodik elő, amiket Namelyr eddig is tudott. Természetesen erősebb, természetesen a tolvaj fel nem érhet hozzá. Azonban ostoba hivatkozás, hogy nem tudta, kit lop meg.
A sárkány nem moralizál magában. A tolvaj jól érzi, hogy a legfőbb gondja épp azzal van, hogy pont őt próbálta meglopni. A hétszáz év tapasztalata azonban nem veszik kárba egyetlen szempillantás alatt.
Jól tudja, hogy a kétlábúaknál milyen fontos a másik néggyel szembenálló hüvelykujj. Ez a rendes fogás alapja, enélkül az egész faj nem tarthatna ott sem, ahol jelenleg van.*
- Mit érdekel engem a te, vagy az ő sorsuk?! Viseld el következményeit tettednek, ostoba!
Hazugságot hazugságra halmozol, s még várod, hogy higgyek neked!

*Elengedve az ujjat baljával elkapja a kétlábú mellkasán a ruhát, s felemeli a levegőbe.
Könnyedén, mintha csupán tollpehely lenne. Riana jut eszébe, a vörös nimfa, aki a Hajnal völgyébe vitte anyjához. Azok a kétlábúak, akikhez ez a tolvaj fel sem érhet, akiket becsül, mert ilyenek is vannak.
Sötét szemei lángolnak, most első ízben nem hidegen. Szorít még egy kicsit a kézen, hadd repedjen meg az a csont, ám mielőtt eltörne egésze, megfogja, s belevágja az elfet a vízbe.
Az kétlábú hangos csobbanással landol a tóban, s a fekete köpenyes mágus lenéz rá. Fakó arccal mered oda, sötét haja most, így arcába lóg, ám még sötétebb szemeiben ott pihen valami. Benyúl belső zsebébe és ujjára húzza a gyűrűt ismét.*
- Nem érdemled meg a kegyelmet.
*Jelenti ki közönyösen.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
avatar

Hozzászólások száma : 577

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: A természet temploma   2016-04-29, 1:28 pm

Semmi szégyellni valót nem látok benne, hogy könyörögni kezdjek az életemért, miután már minden trükköt bevetettem a szabadulásom érdekében és eddig semmi látszatja sem volt, még csak a tekintetében sem láttam egy pillanatnyi megingást sem, nem, hogy az arcvonásin. Egy kőszoborból is több érzelmet tudtam volna kicsiholni, mint ebből az emberből……emberből?
Azért elég régóta koptattam e világ földjét, hogy tisztában legyek, mások is bújhatnak emberbőrbe, vagy tehetik magukat olyan erőssé, hogy csak egy eltaposni való porszem legyek a szemében.
Általában elég jó megérzéseim vannak és most is éreztem a hideg borzongást végig futni a testemen, a férfi felől áradó sötét hidegség miatt, ami még jobban ösztönzött benne, hogy megtegyek mindent szabadulásom érdekében.
Hallani mendemondákat a kétlábon, emberi alakban sétáló sárkányokról persze én is hallottam, de bőrszárnyút csak teljes valójában volt szerencsém látni, de hála az isteneknek, azt is csak messzebbről, így ez a lehetőség most sem az első, ami felmerül bennem, sőt az életben maradásomért tett erőfeszítéseim minden más gondolatot felülírnak jelenleg.
Olyan őszinte kétségbeeséssel adom elő a szánni való háttértörténetemet, hogy az legtöbb embert megfogja és most is abban reménykedek, az ellenfél dicsérete meg általában meghozza a másik felsőbbrendűségébe vetett önbizalmát és akkor kegyesebb hangulatba jön.
Ezt nem is elég többször megerősíteni, hiszen az engem fogva tartó minden valószínűség szerint, már nem magáért a gyűrűért akar minimum a tekintetével megölni, bár a csuklóm is alaposan meg fogja sínyleni az már biztos, hanem magáért a lopás tényéért, hogy pont ŐT szemeltem ki áldozatnak!
Mikor a hüvelykujjamra fog rá, könyörgésem még hadaróbb fázisba lépett és minden bizonnyal a férfi is érzi, ahogy kiver a víz a félelemtől, hogy örökre lebéníthat.
- Igaza van, uram, teljesen igaza, de, …………….ha megnyomorít, akkor sosem tudok más munkát sem találni. Tudom, hogy jogosan dühös rám, de biztos jóvá tudom tenni valahogy, csak adjon egy esélyt……Bebizonyítom, hogy hihet nekem…….
Megkönnyebbülhetnék, amikor elengedi az ujjam és a csuklóm, bár felnyögök a belém nyilalló fájdalomtól, de bizony inkább bent reked a levegőm, ahogy olyan könnyedén emel meg a mellkasomon összemarkolt ruhámnál fogva, mintha nem is lenne súlyom.
~Ez biztosan nem ember! Ez képtelenség! ~ villan át a fejemen, de a lángoló fekete tekintet a gyomorgörcsön kívül minden mást kisöpör a fejemből hirtelen.
Aztán egy utolsó villanás és lendületesen elrepülök mozdulatától. Ösztönösen húzom kicsire magam, hogy enyhítsem a becsapódást, de biztos vagyok benne, hogy fájni fog, azonban a víz még sem üt akkorát, mint vártam. Viszont nem tudom mi a szándéka, ezért jobb, ha kicsit rájátszom a dologra!
Jól láthatóan és érzékelhetően az életemet mentve kezdek csapkodni, ám ez csak pillanatokra segít, hogy kapkodva vegyek néha egy-egy kortynyi levegőt, de egyre több vizet nyelek és fulladozva, köhögve, prüszkölve kezdek el-elmerülni.
Jó trükk a fickó részéről, hiszen így még bepiszkolnia sem kell a kezét és hulla sem marad utána.
Valószínűleg nem hatódott meg a szavaimtól, de nem akarok így meghalni persze, de annak, aki kívülről nézi, remélem egészen hihető.
- Se…….hrr…….segí……..(bugy-bugy! Very Happy)
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1774
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: A természet temploma   2016-04-30, 7:37 am

*Elengedte a füle mellett a tolvaj szavait. A kétlábúak ostobasága, hogy amit el lehet mondani két szóval, azt perceken keresztül magyarázzák, színezik, körítik. Ha két szóból nem hitt neki, ha nem kegyelmez három szóra sem, nem fog, ha egész zsoltárokat zeng is neki.
Márpedig a félelf épp ezt próbálja.
Természetesen nem kegyelmez, s a férfi dicstelen repülést követően a tó vizében landol.
Az arany sárkány maga nem megy a vízbe, ő valóban nem tud úszni, s nem is szándékozik megtanulni. Nem holmi hal ő, hanem a levegőég királya!
Hogy a kétlábú most a vízben tapicskol, s lármát csapva merül lassan, nem érdekli.
Nem fogja végignézni, ahogy kiszenved előtte.
Összehúzza magán fekete bőrkabátját, majd elfordul, és lassú léptekkel megy egyre távolabb a Természet templomától és az azt övező tótól.
Bugyborékoló hangok jutnak már csak el hozzá, s ebben a pillanatban megtorpan. Talán egy lopási kísérletért még nem kellene halállal lakolnia a tolvajnak. De mégis miért kellene megmenteni? Maga kereste a bajt….*
~Ezt még bánni fogom…~
*A „mágus” két kezét nyújtja ki a víz felé, s ezúttal a koncentráció meglátszik fakó arcán. Fekete szemei aranylón villannak fel, ahogy kézmozdulatainak hatására a vízből kiemelkedik a félelf csurom vizes teste. Még mozog, ahogy látja, így sokkal nehezebb tartani is, ezért aztán nem teketóriázik sokat.
A partra irányítja, s az sem igazán zavarja, ha nyekken egyet, amikor a tó peremétől nem messze landol. Kain ebben a pillanatban azért nem áldja az eszét, hogy kihúzta a vízből az idegent.
Minden esetre abban azért biztos, hogy ettől a félelftől semmit nem fognak megtudni üldözői róla.
Ha pedig mégis…nos, akkor előkeríti a föld alól is, s olyan mélyre ássa, hogy még az istenek se leljenek rá!
Szemei immár ismét hollófekete színüket mutatják, s karjait is leengedte. Némán szemléli, hogy a földön lélegzik-e az ázott macskát idéző alak, vagy sem.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
avatar

Hozzászólások száma : 577

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: A természet temploma   2016-04-30, 7:59 pm

Mivel a sárkány nem tudhatja, hogy tudok-e úszni, ezért abban sem lehetek biztos, hogy nem-e a könnyebbik utat akarta választani és a vízbe veszejteni. Mivel ez utóbbit feltételezem az eddigi viselkedéséből, meg, hogy nyomát sem láttam rajta a szánalomnak. Ezért, hát megadtam neki, amit akart és olyan remek fuldoklást rendeztem neki, hogy bárki biztos lehetett benne, hogy tényleg a halál torkából igyekszem kétségbeesetten kimenekülni.
Egy darabig láttam, ahogy mozdulatlanul áll a parton és engem figyel és biztos voltam benne, hogy elégedett a látvánnyal.
De aztán már tényleg sok vizet nyeltem és a csapkodás is megerőltető volt, hamarosan abba kell hagynom a színjátszást és megkezdeni a kiúszásomat, ha nem akarok valóban bajba kerülni.
Megrázom a fejem, hogy a szememből kimenjen a víz és egy sóhajtással veszem tudomásul, hogy úgy néz ki mégis beválik a terv és elmegy. Így hát fulladoztam még egy kicsit,amíg látó és halló távolságra nem kerül.
Már-már így is lesz, amikor mégis megáll.
~ Talán észrevett valamit és mégis biztosra akar menni? ~ rémültem meg egy pillanatra, főleg, amikor kinyújtja irányomba a kezét, amiről meggyőződésemmé válik, hogy most fog valahonnan villámot idézni és agyonütni vagy hasonló. Na ettől aztán megélénkülök és próbálok menekülni!
A várt csapás helyett azonban hirtelen emelkedni kezdek, mintha valami láthatatlan erő húzna felfelé, majd a part felé, ahol nem túl óvatosan ereszt el, pár lábbal a föld felett.
Nyögve érek földet, aztán mozdulatlanul zihálok és köhögök felváltva, mikor mennyi levegőm van.
Nem tudom elhinni, hogy kihúzott! Ha meg akart volna ölni és ha annyira kegyetlen, mint amit a szemeiből kiolvastam, miért tenne ilyet?
Mégis megenyhült volna irányomba, vagy más, számomra kellemetlenebb dolog áll a háttérben. Szórakozni akar?
- Kö……köszönöm! – kockáztatom meg, mikor nem történik semmi és térdre kecmergek.
Rólam és a ruhámból is csöpög a víz és hiába van ragyogó napsütés, a nedves gönc kellemetlen hideggel áraszt el.
- Az életemmel tartozom neked, ezért hálás vagyok.
Nem akarom az orrára kötni, hogy magamtól is ki tudtam volna úszni, de mivel életben hagyott, sőt még segített is, kezdett kíváncsivá tenni mi és ki ő tulajdonképpen.
Maga intézte a dolgot a tetten érésem után, nem kiáltott őrökért és egyáltalán nem volt mindennapi sem az ereje, sem amit most tett. Nem tűnt mágusnak sem…….
Vajon mi a titka?
- Biztos viszonozhatom valamivel. – nézek rá kérdőn, egyre jobban összeszedve magam.
Ha hagyja, akkor felállok és lehámozom magamról a tocsogó köpenyt, majd hátra fésülöm ujjaimmal vizes tincseimet.
- Jól ismerem a várost, ……………..az olyan helyeket is,amit sokan nem, ha érted mire gondolok. – teszem hozzá.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1774
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: A természet temploma   2016-04-30, 11:12 pm

*Ahogy figyeli a kétlábút, kezd az a baljóslatú érzése lenni, hogy máris bánhatja, hogy kihúzta a vízből.
A félelf lélegzik, köhög. Úgy tűnik, életben marad, s ez elég kell, legyen az arany sárkánynak is.
A fakó arcba hulló haján keresztül figyeli az ázott alakot, ahogy lassan feltérdel. Karjait összefonja széles mellkasán, s e mozdulattól a bőr halkan reccsen kissé.
Hideg, fekete szemei még figyelnek, de amikor megszólal, belé hasít a felismerés.*
~Hiba volt!~
*Talán még hasogat a csuklója, de az is lehet, hogy a víz hűtötte annyira, hogy csak most kezdjen el fájni. Minden estre ennek jelét nem adja, de éppen úgy kezd el feleslegesen csevegni, mint ahogy azt Lysanor szokta.
Vél felfedezni néhány hasonlóságot a két elf között, s ettől újabb vészcsengők szólalnak meg az agyában.
Nincs szüksége még egy hasonló kétlábúra maga mellett. A fehér hajú elf nő ugyan belopta magát a szívébe, de cserfessége éppen elegendő neki.*
- Köszönd meg a végzetnek, hogy élsz, s élj jobban, mint eddig…Nincs rád szükségem.
*Morogja el magát hidegen, majd hátat fordít. Nem érdekli, hogy meghűl-e a tolvaj, ha igen, az istenek akarták így, s igazságot szolgáltatnak, ha nem, az sem baj. Kain úgy érzi, aki meglopta, megkapta az ezzel arányos büntetést.
Abban biztos, hogy ha még segíthetne is Ohen fellelésében, nem kér a segítségéből.
Ha a nevezett sárkány észlelné, hogy egy kétlábúval érkezik, előbb támadna, majd menekülne.
A „mágus” ebben a pillanatban fordul sarkon, s leengedve kezeit, elindul a tó felől. Könnyen lehet, hogy hamarosan ismét a városon belül lesz, s kutat a másik áruló után, ha nem gátolja meg semmi útjában.*


_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
avatar

Hozzászólások száma : 577

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: A természet temploma   2016-05-01, 3:34 pm

Érzem a férfi sötét jelenlétét, ezért semmilyen módon nem akarom, hogy azt lássa, nem vagyok olyan gyenge, mint amilyennek láttatni szeretném magam.
Megszokásból beszélek tovább, mert ezzel mindig sikerül elterelnem a figyelmet az előzményekről, lehetőleg meghunyászkodva, mert az erős emberek szeretik ezt hallani.
Ha elég jól csinálom, akkor elégedett lesz és talán még hasznosnak is tart annyira, hogy ne akarjon még bántani.
Ha már kihúzott a vízből, akkor ezt ki kell használni és nem kiprovokálni, hogy ennél rosszabb legyen a helyzetem, ami már így sem túl fényes. Nem lég, hogy tele a gyomrom a tó vizével, amit a nagy szerepjátszásban nyeltem és, ami undorító, hanem még csurom víz is vagyok és most, hogy igyekszem feltornázni magam, fájdalom fut végig az egész karomon a csuklómból kiindulva.
Mivel jó darabig csak figyelő fekete tekintetét érezhetem magamon, de nem szól egy szót sem, kezdem rosszul érezni magam, hogy valamit rosszul mérek fel vele kapcsolatban.
- Na, de……. – grimaszolok egyet, ahogy ismét előtérbe tolja magát a csontomba hasító kín. – Váááááárj! – állok talpra gyorsabban, mint kéne és teszek egy pár bizonytalan lépést, míg az egyensúlyom visszanyerem.
Lehet, hogy ostobán hangzik, de nem akarom, hogy most elmenjen, már csak azért sem, mert hogyan megyek el innen, ha itt hagy és mit mondanék a papoknak?
Na meg, bár valószínűleg bolond vagyok, de érdekelni kezdett a fickó.
- Kérlek, ne hagyj itt…..a kezem…..talán el is tört……találnom kellene egy gyógyítót. Nem vinnél …….vissza? – nézek rá kérlelőn.
Ha egyszer megszánt, talán ennyit még megtesz. Aztán volt valami, ami még kikívánkozott belőlem.
- Sosem tudhatod, hogy mikor lehet szükséged, egy fürge kézre. Biztos vagyok benne, hogy nem akartál feltűnést és ebben szakértő vagyok. Én bele tudok olvadni a környezetemben, de te…….nézz magadra. Én is azért figyeltem fel rád, mert kitűnsz az egyszerű emberek közül és van benned……valami. – érintem meg a mellkasom, ahol a gyenge kis mágiám is érzi a hatalmát.
Ha én érzem, más is.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1774
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: A természet temploma   2016-05-01, 10:12 pm

*A hét évszázad alatt már sokféle kétlábúval találkozott, s bizony néha elkövette azt a hibát, hogy kategóriákba sorolta őket. Addig tette ezt, míg meg nem tanulta, hogy amennyire hasonlók az egyes kategóriákba sorolta, annyira különbözők is egymástól kategórián belül is.
Épp ezért inkább figyelmen kívül hagyja a lényegtelen dolgokat, s értő szemmel tanulmányozza az elé kerülőket.
Magában kezd már elege lenni a tolvajból, a csevegésből. Már nincs veszélyben, s mégsem akarja hagyni őt elmenni. Talán mégis kívánja a halált?
A szerencsétlen nem is tudja, mivel jár Kain Namelyr ismerősének lenni.
Sorolhatná, hányan kerültek azóta Dremerhez, hányak lettek a vadászok áldozatai. Azon vadászokéi, akiknek nem volt más céljuk, mint leölni népének árulóit, például őt. Ezek nem ejtenek foglyokat.
A kiáltásra megáll, de nem fordul meg. Így is hallja, hogy talpra kecmereg a félelf, a szavaihoz sem kell megfordulnia.
Az utolsó szavakra fordul meg lassan.*
- Ez jár a tolvajnak….
*A hollófekete szemek azonban hidegen tanulmányozzák a víztől csepegő alakot. Furcsállja, hogy azt kéri, vigye vissza. Mintha ő valami fuvaros lenne, vagy kocsis.
Az utolsó okfejtésre pedig lassan megingatja a fejét. Éjfekete haja követi mozgását, de épp csak annyira, hogy kicsit mozduljon fakó arca körül.*
- Alaposan mellélőttél. Nem kell rejtőznöm senki elől, s tolvajra sincs szükségem. Örülj, hogy meghagytam az életed.
*Ezzel ismét elindul. Feleslegesen ő maga sem teleportálgat, s mivel a Természet temploma a város szélén fekszik, gyalog is viszonylag rövid idő alatt visszatérhet Valianba.
Ohen bizonyára még nem is sejti, hogy megérkezett.
Paranoiáját meglehetősen nehéz kijátszani, a hét évszázadnyi menekülés és túlélés a bizonyítéka ennek, s Namelyr legalább olyan szakértő ebben, mint amilyen szakértő a tolvaj a lopásban.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
avatar

Hozzászólások száma : 577

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: A természet temploma   2016-05-03, 8:25 pm

Talán nem tudom pontosan, hogy milyen szerencsés vagyok abban, hogy nem tépett szét abban a pillanatban az emberbőrbe bújt sárkány, ahogy lábunk érintette a szilárd talajt, de azért nagyon is tudatában voltam annak, hogy valószínűleg olyan erővel és képességekkel rendelkezik, amiknek én a nyomába sem érhetek.
Persze ehhez feszegetnem kellett a határokat, de szerencsére azok mögött a hol fagyos, hol lángoló fekete tekintetek mögött még dobogott valamilyen érző lélek, mert végül is életben hagyott, sőt még a vízből is kihúzott, ami főleg azt mutatta, hogy nem nézte volna el, ha belefulladok a tóba.
Ezek után szinte természetes volt számomra, hogy nem hagyom annyiban. Egyrészt jó lett volna a sérüléseim miatt mielőbb gyógyítóhoz kerülnöm, másrészt megtudni mi hozta ide, ezt a rejtelmes……embert? Nem, az aligha volt és mivel már jócskán megváltozott a világ körülöttem és a régen hitt legendák is megelevenedtek a szemem láttára, miközben életemet mentve igyekeztem el a háború elől, talán most egy újabbal legenda megelevenedésével álltam szemben.
Nekem a lételemem az, hogy lyukat beszéljek mások hasába, ha kell, de nem kerüli el a figyelmem, hogy a férfi alig szól, ha meg igen csak épp a legszűkszavúbban, bár ez engem nem zavar.
Hogy nem sajnál meg még jobban ez azért várható volt, de akkor is vágok egy fájdalmas grimaszt rá.
- Tolvaj…..tolvaj…..néha, nem tudom visszafogni a kezem……de már megbüntettél érte, igazán fátylat boríthatnánk rá. – jegyeztem meg, de inkább csak az orrom alatt, mert úgy néz rám, mint a sas a pocokra, mielőtt elfogyasztani készülne.
Persze ezek után a további fejtegetésem sem kerül egyetértő fülekre, amit amikor a férfi elfordul nagy sóhajtással reagálok le.
- Szóval akkor …..mehetek gyalog.
Egy pillantást vetek egyre jobba dagadó csuklómra, ami most már minden mozdulatra fáj és lassan elindulok arra, amerre a fekete ruhás fickó eltűnt, hogy keressek egy kuruzslót, aki helyre teszi, különben napokig, de akár hetekig sem fogok tudni dolgozni.
- Nem olyan nagy a világ ……rejtélyes idegen, hogy ne találkozzunk még……van egy ilyen érzésem……


//Köszönöm a játékot, a mielőbbi viszont látásra Smile//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1774
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: A természet temploma   2016-05-04, 1:26 pm

*Mentségeket keres, ám az arany sárkány nem tud mit kezdeni velük. Ha mástól lop, közel sem zavarja. Egyik kétlábú megöli a másikat, egyik elveszi a másik női tisztességét, megint egy meglopj a másikat. Mégis mitől tekintene úgy rájuk, mint egy bölcs, és erős fajra?! Egy olyanra, amelynél rabszolgasorba hajtják egymást a faj tagjai, amelynél egymással harcolnak, küzdenek ahelyett, hogy összefognának. Olyannal, amely kizsákmányolja a földet, az erdőt, nem törődve a következményekkel?
Kain nem tudja becsülni őket, még úgy sem, hogy jól tudja, akad közöttük jóravaló, tiszta szívű, becsületes. Találkozott velük, olyanokkal, akiket tudott becsülni.
Többen meg is haltak közülük. Volt olyan, akit épp Furia vett rá az árulásra, s arra, hogy megpróbálja megölni őt. Rodelusra gondol, arra, aki különös varázstárgyakat hajtott fel a számára, egészen addig, amíg az egyik meg nem próbálta kioltani az életét.
Erre válaszként ölte meg Nortelonban. Azok az események szerencsétlenül alakultak, hiszen nem akart a nyomorékkal végezni, mégis, amikor az tőrt szúrt belé, hirtelen haragjában karmaival szántotta fel a kétlábú barát hátát.
Mindezek tanúja csak egy arany nőstény volt, Nasuada, aki ki tudja, hol jár most. Él-e még, vagy elkotyogta, hogy ismeri Kaint, s a sárkányok akkor végeztek vele?
De sorolhatná még, ki mindenki halt meg, aki közelebbi kapcsolatba került vele, kit vett rá Furia, hogy végezzen vele.
Silarona miatta kényszerül bujdosni, menekülni, Sout igyekszik titokban tartani, de vajon őt nem találták-e még meg a vadászok? Lysanor hasonlóan közel került hozzá, s bár most nincs mellette, könnyen lehet, hogy legközelebb nem lesz olyan szerencsés, mint a Nyugati szeglet erdejében, vagy a Gyilkos-tó partján.
Nem válaszol Jeremy szavaira. Jobb a tolvajnak is, ha nem ismeri meg Namelyr valódi természetét.
Fekete bőrkabátjának zsebébe süllyeszti kezeit, s határozott léptekkel indul vissza Valian városába, hogy felhajtsa azt, akit elvileg nem találhatna meg.*

// Köszönöm én is, remélem, nem fáj nagyon Wink //

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: A természet temploma   

Vissza az elejére Go down
 
A természet temploma
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
 Similar topics
-
» Ishimaru Hatsuharu
» Genshino Temploma
» Part 14 / 11
» Faj: Természetfelettiek (angyal, ördög, démon, stb)
» A Tűz Templomának romjai

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Keleti szeglet :: Valian - A birodalom fővárosa-
Ugrás: