LANURIA
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Kezdőlaphttp://newagelaGalleryKeresésRegisztrációBelépés

 

 A rabszolgapiac

Go down 
+25
Fela Husani
Ryn von Samok
Vogon Beebebrox
Sydney H. Low
Kesa Klensbane
Sol
Nill
Belnir
Huor Tiwele
Nawarean
Balál Tangeran
Cloud Revan's
Furia
Alex Ian Keegan
Sou
Edward Dylan
Gylnar Radek
Mitsuko Midnight
Melhior Norin
Kain Namelyr
Áron Minden
Tarabas
Zylar
Arietta
Mesélő
29 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
SzerzőÜzenet
Balál Tangeran
Szürkeköpenyes
Balál Tangeran


Hozzászólások száma : 690
Életkor : 51
Munkahely : Szabadúszó

Character sheet
Nép: Mágusok

A rabszolgapiac - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A rabszolgapiac   A rabszolgapiac - Page 4 Icon_minitime2013-01-24, 2:05 pm

// Láncok között című küldetés- záró hsz. Cloud Revan'ssal //

Balálnak nincs ínyére, a katonai kíséret, pedig valóban csupán kíséret. Ha tudják, igazolniuk kell magukat, és a katonák nem sokkal kevésbé bíznak benne, hogy ez sikerül, mint ők. A mágus szerint nem akarnak ők sem további bonyodalmat.
Lehet így is elegük lesz a rabszolgapiac eseményeinek rendezése közben.
A vadászon még talán kevésbé látszik, mint a kiskatonán, hogy nagyon elfáradt. A varázslás szedte ki belőle az energiát. Megfigyelte már, hogy minden varázslata másként hat rá, de szinte mind hat. Most már kezd végletekig elfáradni. Ha ezek itt véletlen meglöknék, tutira nekik fordulna, amilyen heves a vérmérséklete, és idegrendszere is kimerült. Érzi, hogy már gondolkodni is alig bír. A holmijára vágyik, amit a Vén kujon közelében hagyott, a lovával együtt, amiért vissza kell mennie. Nagyon kötődnek egymáshoz, a befogásához felkért avatott lovász segítségével kicsit erősebbre sikerült kötelékkel, mint az ló és lovasa közt átlagos. Balál csak tudja, hogy ezt kell tennie, de nem fog menni, ha még utca hosszokat kellene gyalogolnia, nem bírná.
Besokallt. Érjenek már oda ebbe a fogadóba, ahol Cloud megszállt! Csak legyenek már ott! Különben baj lesz. Szokása szerint nem szól, csak megy. Egyszer véget ér az útjuk... Balál már fázni kezd, karjai zsibbadtan lógnak, lábait alig vonszolja már. Teste kissé előre görnyed. Olyan érzés, mint mikor azonnal le kell feküdni, mint mikor muszáj aludni térni.
De végre megérkeznek.
Cloud elé lép az egyik katona, és így mennek fel egy kis kültéri lépcsőn, és így is lépnek be sorban utána a fogadóba.
Balál rögtön meglát egy kanapét az előcsarnokban. Nem törődve a katonákkal, és Clouddal, menten leül oda, és megtámasztja a hátát. Az őrök nem veszik rossz néven a hirtelen mozdulatot, de ketten két oldalról mellé állnak.
Ne is adjatok levegőt! Gondolja az elgyötört mágus, majd hátradől a kanapé támlájának, és a fejét is hátrabillenti, amennyire lehet. Ezután egy szemben álló kisasztal szélén átveti a lábait. Nyúzott lábak. Furcsa, hogy arra sem emlékszik, mikor vette fel a bakancsait!
Színtelen hangon csak annyit szól a láthatóan modortalanságán kissé megütköző kesének:
- Fiatalúr! Intézkedj kérlek az ügyedben!- e mondatra úgy tűnik, Balál nincs tisztában vele, hogy magát is igazolnia kell. Átvillan persze rajta valami, de neki semmilyen igazolványa nincs. Sosem volt. Telarba érkezve sem adtak számára semmilyen belépőt, vagy egyebet. Tehát kár is gondolkodnia ezen. Ami még lényeges, ez igazán nem lehet a fiú dolga. Ő megmenekült.
Tangeran pár percre mintha álomba is szenderülne, mindenesetre jót tesz neki, hogy minden szempontból teljesen ellazul.
Vissza az elejére Go down
Cloud Revan's

Cloud Revan's


Hozzászólások száma : 440
Életkor : 30
Munkahely : Gyalogság/Al'Eron Ryden tanítványa

Character sheet
Nép: Emberek

A rabszolgapiac - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A rabszolgapiac   A rabszolgapiac - Page 4 Icon_minitime2013-01-24, 2:51 pm

*Mielőtt bement volna előtte termett az egyik katona, amelyik eddig hátul járkált társával, s a másik hátra sorolt, így jutottak hát be. Balál egyből a kanapét találta meg, ami személy szerint Cloudnak poénos volt, hiszen jól emlékszik hogy dőlt le ő is arra a kanapéra, mikor megérkeztek a városba és végre letehette azt a dög nehéz csomagját. Szegény lovak. Nekik is cipelniük kellett jóformán 5 kilónyi felesleget, szépen bebugyolált homok formájában. Jah, azért, hogy Clo erősödjön csak. Vagy kapjon sérvet, nah de ilyet nem mondjunk egy ifjúról, csak nem fog elsorvadni egy kis fölös cipekedéstől. A szétvetett, majd az asztalra dobott lábakat a katonákat nem igazán izgatta, de Cloud kicsit felhúzta a szemöldökét. Minden idős ilyen nyegle? Eron sem törődik jóformán azzal mit hová tesz //hehe xD, kis irónia, nah mire gondoltam? Razz//
De hát mindegy, ki is adják neki az útját, s az egyik őr kíséretében felbandukol a szobájukba. Csak legyen ott!*
~ Minden létező és nem létező istennek. Legyen ott Eron, ÉS! Legyen jókedvében. ~
*Máskülönben nem biztos, hogy megússza élve. Az őr kopogtat be,és ha tényleg vannak, akkor hát szépen megkéri Eront az őr, hogy jöjjön le velük, hogy tisztázhasson néhány furcsa tényezőt a szőke fiúval kapcsolatban. Clo meg hátul már a "lelkét is kilehelte" eközben...*


//Most akkor tényleg Eron jön, légyszi jöjjél **//
Vissza az elejére Go down
Nawarean

Nawarean


Hozzászólások száma : 1461
Életkor : 31

Character sheet
Nép: Emberek

A rabszolgapiac - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A rabszolgapiac   A rabszolgapiac - Page 4 Icon_minitime2013-03-02, 7:02 am

//Márciusi küldetések: 4. küldetés Láncok között//
*A rabszolga piac gusztustalan hely, hogy engedhetik a törvények azt, hogy egy másik lényt tarts úgy mint valami állatot. Tekintete elkalandozik a népek sokaságában s leginkább a gyermekek fogják meg tekintetét. Legszívesebben most azonnal neki állna lemészárolni a rabszolgatartókat. Egyszer csak érez valamit zsebében, egy kezet talál kezével megszorítja azt. Roppan egyet majd egy gyermeki hang kiált fel. Rápillant a gyerekre ki éppen zsebét szerette volna megfosztani vagyonától. Kihúzza a kezet majd elereszti azt, másikat emeli mint intő jel a pofonra s a gyerek már kereket is old. Elhúzza száját bár nem méltatlankodna de mégis megteszi szül ez a kor is elég tolvaljt, épp úgy mint az előzők. Felpillant maga elé egy méretes fazon áll előtte papírost tartva kezében. Majd Adent vizsgálgatja majd rábök mellére s így szól.
-Megvagy!
*Észbe sem kap már több erős kéz fogja le az övéit majd kattan egy bilincs a csuklóján
Vissza az elejére Go down
Huor Tiwele
Fehérköpenyes
Huor Tiwele


Hozzászólások száma : 99
Életkor : 35

Character sheet
Nép: Mágusok

A rabszolgapiac - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A rabszolgapiac   A rabszolgapiac - Page 4 Icon_minitime2013-03-18, 10:41 pm

//Márciusi küldetések: 4. küldetés - Láncok között//
*Huor ezelőtt csak egyszer járt Telar-ban, a rabszolgapiacon pedig még egyszer sem. Leginkább azt lehet elmondani erről a helyről, hogy nagy, zsúfolt, hangos, büdös és veszélyes. Ha az ember nem figyel, könnyen bajba keveredhet és barátok nélkül ezen a helyen a túlélés egyáltalán nem garantált. A tömeg kiválóan alkalmas terepet nyújt a zsebtolvajoknak, Huor erszényében pedig éppenséggel nem kevés pénz csörög. Még be sem ért a piac sűrűjébe, amikor érezte, hogy az oldalán hordott pénzes zacskó megmozdul.*
-A helyedben én nem tenném. *Huor ujjai a kisfiú zsíros, barna hajába kapaszkodtak és elemelték őt a földtől.* - Nem szép dolog olyantól lopni, aki nem szolgált rá. *Ezzel elengedte a kölyköt és az erszényébe túrt.* - Tessék. 5 darna. És hagyj fel a lopással! *A kisfiú belevetette magát a tömegbe. Huor is tovább indult... vagyis csak indult volna, de két termetes zsoldos az útját állták.*
-Félreállnátok? *Válasz helyett azonban a földre lökték, majd két súlyos acélkarperec csattant a csuklóján... egy hatalmas ököl pedig az arcán.*
Vissza az elejére Go down
Huor Tiwele
Fehérköpenyes
Huor Tiwele


Hozzászólások száma : 99
Életkor : 35

Character sheet
Nép: Mágusok

A rabszolgapiac - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A rabszolgapiac   A rabszolgapiac - Page 4 Icon_minitime2013-03-19, 12:41 pm

//Márciusi küldetések: 4. küldetés - Láncok között//
*Huor a földön fekve tért magához. A kemény kőpadló, a kinti forróság ellenére, hideg volt és nyirkos. A levegőben terjengő ürülék- és húgyszag szinte elviselhetetlen volt. Huor megpróbált föltápászkodni, de még mindig szédült az előzőleg a fejére mért ütéstől. Beletelt egy kis időbe amíg fel tudta mérni a helyzetet. A botját, a kardját és a tőrét is elvették, a lábai és a kezei pedig a falhoz voltak láncolva. A falakat már valószínűleg jó ideje penész takarta; ablak gyanánt egy gyerekfejnagyságú lyukat vágtak, közvetlenül a plafon alatt. Ám még ezt a szellőzőnyílásnak alig nevezhető űrt is rácsokkal zárták el. A cella nem egyszemélyes volt. Erre a falon lévő karikákból jött rá, amik azt a célt szolgálták, hogy a rabok láncait rögzíteni lehessen. Összesen hat vaskarika volt a falban, rajta kívül azonban csak négyen voltak a cellában: két kislány, egy öregember és igen-igen rossz arcú férfi. A cellát három oldalról kőből és sárból emelt falak vették körbe. A negyedik fal ellenben masszív vasrudakból állt, amin keresztül a strázsa járkálásának, igen érdekes, procedúráját lehetett megfigyelni. Huor próbált szemkontaktust teremteni az őrrel, bár ez igen nehéznek bizonyult, mivel a félhomály és egy leeresztett sisakrostély állt a két szempár között. Végül úgy döntött, hogy inkább a rácsoknak címzi a mondanivalóját:*
-Mégis mit keresek itt? Nem csináltam semmit! *A foglár, mintha nem is hallotta volna.* - Hé! Te ott, avval a hosszú lándzsával! Elárulnád, hogy mégis miért zártatok be?! *Az őr abbahagyta a járkálást és Huor felé fordult.*
-Ha már ennyire érdekel, hát tudd meg, azért gyűjtöttünk be, mert értékes vagy. *Egy apró kis mosoly suhant át az őr arcán.* - De ha még egyszer megszólítasz, kivágom a nyelvedet. A gazdádnak úgysem lesz rá szüksége. *Ezzel visszatért a munkájához, a sétálgatáshoz. "Nekem viszont még szükségem lesz a nyelvemre, ha kiakarok jutni innen..."*
Vissza az elejére Go down
Huor Tiwele
Fehérköpenyes
Huor Tiwele


Hozzászólások száma : 99
Életkor : 35

Character sheet
Nép: Mágusok

A rabszolgapiac - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A rabszolgapiac   A rabszolgapiac - Page 4 Icon_minitime2013-03-21, 9:03 am

//Márciusi küldetések: 4. küldetés - Láncok között//
*A kaja szar volt, a bánásmód kimondhatatlan, a kényelem pedig nem létezett. Moslék reggel, moslék este, közte egy kis moslék ebédre is. "Ha valaha disznótartásra adom a fejem, biztos, hogy ezüsttálcáról fogom etetni őket." Uzsonnára kaptak egy jó kiadós verést az őröktől, hogy jobban menjen az alvás a saját ürülékükben a következő moslék felszolgálásáig. Huor már legalább egy hete be volt zárva. Ez idő alatt végig, mindenki a falhoz volt láncolva. Az volt az egyetlen szórakozása, hogy megtippelte, alul vagy fölül fog távozni a gyomra tartalma. A végére már egész jó volt benne.
Sikerült kihallgatnia egy, őrök közötti, beszélgetést, amiből megtudta, hogy az ő cellájuk (vagy harminc másikkal együtt) négy nap múlva kerülnek eladásra. Azt is megtudta, hogy a bevétel egy igen befolyásos rabszolgakufár, Mighamos Danad erszényét fogja táplálni.
Még aznap hoztak egy újabb foglyot, egy kisfiút. Már csak egy hely volt a cellában, de az bőven elég volt. Barna, zsíros fürtök… "Ő próbált meg kirabolni!" Huor még soha nem örült ennyire annak, hogy találkozhat valakivel, aki megpróbálta megfosztani az erszényétől. Amint találkozott a tekintetük látta, hogy a kölyök is felismerte. Az őrök egy időre elmentek, hogy leltárba vegyék azokat az apróságokat, amiket a kisfiúnál találtak, így egy rövid és halk beszélgetés, senkinek nem került volna a nyelvébe.*
-Kit raboltál ki kölyök?
-Danad egyik szajháját.
-Akkor örülhetsz, hogy ennyivel megúsztad…

*Huor ekkor vette észre a fiú hátán húzódó véres csíkokat…*
Vissza az elejére Go down
Nawarean

Nawarean


Hozzászólások száma : 1461
Életkor : 31

Character sheet
Nép: Emberek

A rabszolgapiac - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A rabszolgapiac   A rabszolgapiac - Page 4 Icon_minitime2013-03-22, 7:52 am

//Márciusi küldetések: 4. küldetés Láncok között//
*Kisvártatva egy cellába kerül, s mintha csak egy majom lenne úgy mutogatják odabenn. Kissé feszülten érezte magát bár szemmel láthatóan nem volt egyedül. S talán nem is ő az egyedüli aki szabad lanuria népei közül üldögél itt. Szemeivel végig pásztázza a környéket ezer s egy út lenne a futásra. Ekkor egy rab kerül mellé kinek nyelvének kivágásával fenyegetőznek, halkan felnevet, majd kezeit átengedi a rácsokon.
-Ma este eljő a halál érted idegen. Látom a jövőd! S az ott - mutat a fekete késre az oldalán - gazdáját fogja szolgálni ismét.
*Az őr nem méltatja válaszra, egyszerűen oda sóz a rácsoknak pont ott hol Aden kezei kinn vannak. A lándzsa még mielőtt elérné a rácsot s nagyot suhintana rá megáll. Aden szorosan rámarkol, majd nem is ereszti azt. A katonát elfutja a méreg s haragjában már venné is elő a korbácsot mikor valaki üvölt felé.
-Ne piszkáld az árút!
*A férfi hátra tekint valószínű főnöke lesz az, mérges tekintete a fiúra irányul aki még mindig fogja a lándzsa végét. Nagyot ránt rajt a katona hogy kitépje kezéből, s nemsoká meg is bánja. Hisz akkora lendülettel állt neki, hogy a végén ő borult el. A népek csak nevettek rajta hisz ki ne mosolyogná meg a jelenetet hol egy nagy melák zsákként borul a földre.
-Széttéplek TE!
*Aden csak legyint egyet ugyan az üres fenyegetőzés semmit sem használ ellene. Majd a katona tovább áll. Lehet belátta, hogy ezt a viadalt már elvesztette.
Teltek az órák, s mentek a percek oly gyorsan pörgött el egy nap a semmittevés közepén, hogy észre sem vette az este eljövetelét. Felocsúdik félálmából körbe tekint, csak az az őr vigyázza őket aki ma délután oly bátor volt. Senki mást nem lát már kinn, bezárhatott a piac estére. Vagy talán csak holnap jönnének érte, mind egy is mire a nap felkel csak hűlt helyét fogják látni. Az őr nem figyel itt az alkalom, maszkját lerántja maga elől szájában matat valami után. Nemsoká elő is kerül a tolvajkulcs, nem kell nagy tehetség hogy a zár kinyíljon. Az lekattan bár Aden még mindig nem lép ki a ketrecből. Visszahelyezi szájába a kulcsot majd megszólal.
-Hé te csimpánz!
*Egyből tudta akihez beszélt már fordult is felé s vöröslő fejjel ért a rács széléhez. S kardja után nyúlt.
-Ki cakkozom a füleidet, hogy tudd hol a helyed.
*Már nyúlt is kulcsáért, hogy nyissa a ketrecet s mire vissza néz a rácsos ajtó képen találja. Aden teljes erejéből rúgott bele miből szép kis csíkok jelentek meg a katona arcán. Az elterül mint egy darab fa. Aden kimászik börtönéből, vissza szerzi a katona oldaláról mi jogosan az övé. A többi rabszolgára néz, ez nem az ő dolga s most ha kiengedi őket csupán még nagyobb bajba kerül.


A hozzászólást Aden Von Zaken összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2013-04-11, 1:17 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Huor Tiwele
Fehérköpenyes
Huor Tiwele


Hozzászólások száma : 99
Életkor : 35

Character sheet
Nép: Mágusok

A rabszolgapiac - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A rabszolgapiac   A rabszolgapiac - Page 4 Icon_minitime2013-03-27, 9:17 pm

//Márciusi küldetések: 4. küldetés - Láncok között//
*Letelt a négy nap. Az őrök korán reggel, valójában hajnalban jöttek. A falhoz rögzítő bilincseket kinyitották, egymás mögé állították a foglyokat és a bokájuknál fogva össze láncolták őket. Huor azonban nem kelt fel, ezzel okot adott az őröknek, hogy ráförmedjenek:*
-Hé te! Mozdulj kutya!
-Mennék én, de magatok is láthatjátok, hogy nyomorék vagyok...

*A két őr egymásra nézett, majd Huor-ra. És elindultak. "Tökéletes." Mindketten a felkarján fogták meg, Huor pedig a vállukba kapaszkodott. "Megvagytok!"
-Oblivionem!
*A két szerencsétlen hátratántorodott. Az arcukról eltűnt, az addig ott terpeszkedő agresszió és felváltották az együgyűség félreismerhetetlen jelei. Huor felállt (a saját erejéből). "Ez bejött. Beletelik pár órába, mire visszanyerik az emlékeiket." Leakasztotta az egyikőjük övéről a kulcsait, majd sorban eloldozta a többi foglyot. Azok hálásan felhördültek, de Huor a szája elé tette az ujját, jelezvén, hogy maradjanak csöndben. A kulcsokkal a kezében kibicegett a cellából. "Iszonyatosan zúg a fejem... a varázslat mellékhatása. Majd elmúlik." A holmija az őrök fülkéje melletti, raktárnak használt falmélyedésben volt, sok más aprósággal együtt. Felkötötte a kardtartó övét és a vállára kanyarította a köpönyegét. Végül a botját vette a kezébe. A többi rab, időközben kijött a cellából és Huor mögött várakoztak. Nem igazán tudta, mit kezdjen a helyzettel. "Ezek meg mit akarnak tőlem?" Jobb ötlet híján, próbált úgy tenni, mintha ott se lennének, így indultak el hatan a szűk folyosón. Hosszú perceken keresztül mentek egyenesen, mire egy elágazáshoz értek. Jobbról kiabáló tömeg morajlására emlékeztető zaj hallatszott. Balról pedig néma csend. Huor balra indult. Az egykori cellatársai pedig utána. Be is jött a számítása. Öt perccel később kiértek a napfényre, a piac zajától néhány mérfölddel délebbre. A rabok (,vagyis most már szabad emberek) némán elindultak a szélrózsa minden irányába, csak a kisfiú állt ott, földbegyökerezett lábakkal. Huor összeborzolta a haját, majd hátat fordított neki és elindult a folyó felé.*

//Vége//
Vissza az elejére Go down
Belnir
Zöld elf
Belnir


Hozzászólások száma : 26

Character sheet
Nép: Elfek

A rabszolgapiac - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A rabszolgapiac   A rabszolgapiac - Page 4 Icon_minitime2013-03-29, 8:29 am

//Márciusi küldetések: 4. küldetés - Láncok között//

*Belnir Telarban nőtt föl. Vagyis, inkább Telar határában Ellon birtokán. Sokszor járt már a városban, de sohasem engedték meg neki, hogy a rabszolgapiac közelébe menjen. De most már, senki sem köti meg a kezét. Elhatározta, hogy ellátogat a rabszolgapiacra. Sokáig sétált a szűk utcákon, mire meghallotta a zsibajt. A hang után, már könnyen megtalálta a teret. Rengeteg ember, egymás hegyén-hátán. Mindenki kiabált. Mindenhol ketrecek, és láncba vert emberek. Belnirnek nem tetszett, amit látott, de beolvadt a tömegbe. Nézegette a különböző portékákat, nők, férfiak, gyerekek. Egyre jobban elszörnyülködött. Érezte, ahogy felfordul a gyomra a bűztől, és valami mást is. Valaki kutatott a zsebében. A tolvaj kivette Belnir erszényét, és már épp futni akart, mikor Belnir megfogta a csuklóját, és megszorította.
- Ha nem veszed le a mocskos kezedet a tárcámról, levágom!- kiabált a tolvajra, miközben a tőre felé nyúlt. *Eléggé feldühítette a rabok látványa. Hirtelen felgyülemlett haragját a tolvajon vezette le. A tolvaj csak ijedten dadogott. Belnir elővette a tőrt és… Egy alak megfogta a karját. Egy kigyúrt, Belnirnél egy fejjel magasabb fickó. Szegény tolvaj iszonyatosan félt. Lebukott. Elengedte a tárcát, kirántotta csuklóját a meglepett Belnir szorításából, és elszaladt. Belnir, kezében a fekete tőrrel, egyre agresszívabb lett. Hasba rúgta az izmos alakot, amitől rögtön elengedte a kezét, és összerogyott. Belnir ekkor kapott észbe, hogy mit tett. Eltette a tőrt és sajnálkozva fölsegítette a földről. De ekkorra, már további öt kigyúrt ember állt körülötte. Lehajtotta a fejét.
- Én… nagyon sajnálom. Tényleg, én nem akarta…
* Hátulról leütötték. Eszméletlenül hullott a földre. A hasba rúgott, fölvette Belnir tárcáját, majd rá nézett, és mosolyogva mondta a többieknek:
- Remek fogás ez a mai!
Vissza az elejére Go down
Nawarean

Nawarean


Hozzászólások száma : 1461
Életkor : 31

Character sheet
Nép: Emberek

A rabszolgapiac - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A rabszolgapiac   A rabszolgapiac - Page 4 Icon_minitime2013-04-11, 1:28 pm

//Márciusi küldetések: 4. küldetés Láncok között//
*Nem tudja mi tévő legyen, szíve szerint szabadjára engedné őket. Hisz ki tudja nem e úgy toborozták őket ahogyan őt is. A horpasztó katonára tereli figyelmét ki mocorogni kezd. Talán nem rúgta meg elég erősen azt az ajtót? Gonosz tekintettel néz le rá, valami gonoszságon töri a fejét. De mit tegyen vele, hogy a kölcsönt vissza adja. Kis táskájába tereli kezét kihúz onnan egy fiolát majd az éledező ajkára cseppent belőle két cseppet. Mitől egy zsák módjára heveredett vissza. Kését megpörgeti kezébe majd lefejti ruháit a katonáról, csupán csak fehér alsóneműjét hagyja rajta. Alá nyúl a méretes embernek majd megfordítja, s tomporánál kihasít belőle egy darabot. Ahogy munkáját befejezte Mamba ismét tegezébe került. Hónaljánál megragadta a katonát mihez szinte minden erejét be kellett vetnie. Méretes egy darab volt annyi szent még bele is nyögött miközben felültette a ketrec oldalára. S a katona egy darab kőhöz méltóan hanyatt esett befele. Az éj neszei nem voltak szokatlanok s léptek zaja sem törte meg a csendet. S így nyugodtan folytathatta a ténykedést. A ketrec másik oldaláról húzta a katonát kezénél fogva egyenesen neki a rácsoknak. Körbe tekint kötelet keresve s kis nézelődés után talált is. Levágva belőle egy szebb méretet a katona kezeit a rácson kívül kötötte össze. Arca mosolyra húzódott, miközben a kötélre még egy csomót tett.
-Mindennek megvan a maga büntetése... Életért életet szoktam mondani... De most nem ez a helyzet így csak jól helyben hagylak...
*Majd sarkon perdült az ajtó felőli oldalhoz ment. A katona kulcsaival bezárta azt majd a kulcsot teljes erejéből feszítette a zárban míg annak anyaga meg nem adta magát s abba bele nem tőrt.
-Szép álmokat bumburnyák...

//Vége Kiegészítve lett mert nem volt meg a megfelelő mondatszám. //
Vissza az elejére Go down
Belnir
Zöld elf
Belnir


Hozzászólások száma : 26

Character sheet
Nép: Elfek

A rabszolgapiac - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A rabszolgapiac   A rabszolgapiac - Page 4 Icon_minitime2013-04-14, 3:15 pm

//Márciusi küldetések: 4. küldetés - Láncok között//

*Belnir nagy ricsajra tért magához. Egy oszlophoz volt kötözve. A kezei, fölül, egy kampóra akasztott kötéllel voltak összekötve. Mellette két-két oszlop, amikhez szintén emberek voltak kötözve, hasonlóképpen. Az oszlopok előtt fegyveresek álltak, háttal a raboknak, távol tartva az érdeklődő tömeget. Egy férfi a tömegből föltette a kezét, majd túlordítva a tömeget, megszólította az egyik őrt:
- Az a középső érdekelne!
Az őr biccentett egyet, majd átengedte a férfit, aki egyenesen Belnirhez sétált, megállt az oszlop előtt és méregetni kezdte.
- Mondd csak, öcsi, honnan való vagy?
- Mondd csak, mikor fürödtél utoljára?
- Nagy a szád, mi? Ne legyél olyan nagyra magaddal, rabszolga!
- Rabszolga? Nem vagyok rabszolga, te igavonó barom! Inkább csak rab.
- Rab? Mit kezdjek én egy rabbal?- majd az őrhöz fordult.- Hé, ez a fazon azt monda, csak rab! Nem világosítaná fel valaki?
*Az őr is odasétált az oszlophoz, arrébb lökte a férfit, és fenyegetően beleordított Belnir arcába.
- Na, ide figyelj! Vagy rabszolga vagy, vagy egy halott rab! Értetted?!
- Hol vannak a cuccaim?
- Azt kérdeztem: MEGÉRTETTED?!!!
„Itt a lehetőség!” *Belnir ágyékon rúgta az őrt, aki menten össze is rogyott, majd lábaival ellökte magát az oszloptól, és az érdeklődő férfit állba rúgta. A férfi ájultan esett össze. Az őr, kezdte összeszedni magát. Előrántotta a kardját, és megpróbálta levágni Belnir fejét. Belnir azonban, még egyszer elrugaszkodott, és kirúgta a kardot az őr kezéből. A kard beleállt az oszlop tetejébe. Belnir az őrt is le akarta rúgni, akár csak, a már földön fekvő, férfit, de ő ügyesebb volt. Megfogta Belnir lábát az álla előtt. A másik lábával, már nem volt ekkora szerencséje. Nem csak, hogy eltalálta, de elég lendületet is nyert ahhoz, hogy fellendüljön az oszlop tetejére. A többi őr a jelenetet döbbenten nézte végig, egészen addig, míg Belnir el nem vágta a kötelét, az oszlopba fúródott karddal. Ők is észbe kaptak. Kardot rántottak és körbeállták az oszlopot. „Jó. És most, hogyan tovább?” *Nem csak őrök, néhány fegyveres idegen is csatlakozott a megtorláshoz.
- Mit képzelsz magadról, rabszolga?!!! - Te senkiházi!!! - Honnan veszed a bátorságot?!!!
- Hogy merészeled?!!! - Még van képed…!!! - Hogy merted?!!!
„Talán, nem ártott volna tovább gondolni a tervet.” *Belnir kihúzta a kardot az oszlopból, és próbálta védeni vele a lábait. Látta, hogy néhányan, már felhúzzák a nyilaikat. Becsukta a szemét és felkészült a legrosszabbra.
- ÁLLJ!!!- ordította valaki tömegből.
*Egy kövér alak, tigrisbundában, ujjain arany gyűrűk, nyakán egy hatalmas aranylánc, mögötte pedig három szolga. Kettő karddal, a harmadik pedig, egy nagy ládát cipelt. A tömeg hirtelen lecsendesült.
- Elég legyen ebből!!! - mondta a kövér, miközben egy re közelebb jött Belnir oszlopához.
*A tömeg elállt, az útjából. Megállt az oszlop előtt, majd felnézett Belnirre.
- Elnézést a kellemetlenségekért uram, félreértés történt.
- Hogy mi?
- Kizárt dolog, hogy egy ilyen jól képzett harcos rabszolga legyen. Nálam jobban senki sem tudja, milyen egy igazi rabszolga, és maga egyáltalán nem az.
- Miért, ki maga?
- A nevem Tauron. Tauron nagyúr. Én vagyok a rabszolga-kereskedelem császára.
- Aha.
- Még egyszer, elnézést kérek.- mondta, miközben lesegítette az oszlopról. – Egyáltalán, hogy került maga ide?
- Azt hiszem, hat majom hurcolt ide.- elgondolkodott, majd körbenézett a tömegben. – Ők, ott!
- Értem. Nos, velük majd számolunk. Parancsoljon. - a ládás szolga előlépett, letérdelt, majd kinyitotta a ládát. – Ha jól tudom, ezek a maga cuccai.
*A ládában ott feküdt a fekete íj, és a nyilak, a tegez, a köpeny, és a két fekete tőr.
- Köszönöm.
- Kívánunk, további szép napot, és még egyszer elnézést!
*Belnir felvette a cuccait, majd elindult, ki a piacról. Az utolsó pár mondat, amit hallott, Tauroné volt.
- Idióták! Miért nem kötöztétek meg a lábait! Fogjátok el őket. Új áru van a piacon!

//Márciusi küldetések: 4. küldetés - Láncok között: VÉGE//

Vissza az elejére Go down
Nill

Nill


Hozzászólások száma : 20

Character sheet
Nép: Sárkányok

A rabszolgapiac - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A rabszolgapiac   A rabszolgapiac - Page 4 Icon_minitime2013-04-15, 12:27 am

//Márciusi küldetések: 4. küldetés Láncok között, Sol-al//



Nill a piacon járkált, már 2 zsebtolvajt nyakon csípet s küldte őket melegebb éghajlatra. Így morfondírozott magában:

-Hm. Csak tudnám hogy a mesternek mért kell egy rabszolga, pláne egy nő. Nincs ínyemre embereket venni, még akkor sem ha nem saját pénzen, bár ahogy ismerem a mestert nem hiszem, hogy a műhelyben adna neki munkát sokkal inkább vinné ágyba. Az a vén kecske, engem használ a nőjei beszerzéséhez.

Ekkor megszólalt a sárkány.

-Most meg mit hőbörögsz?! Te is el akartál jönni Telárba, ha jól tudom!
-De, nem a rabszolgapiacra! Én a kocsmákba akartam menni a lányokhoz, nem embereket venni a rabszolgapiacon!
-Engem az nem érdekel, hogy te mit akarsz!

Így vitatkoztak jó néhány percig mire Nill észbekapott, hogy az eddigieket mind hangosan mondta ki. Miután nagy nehezen meggyőzte a tömegből elé lépő őrt arról,hogy nem bolond, elindult a mesterének "ajándékot" nézni. Ekkor meglátott egy festői szépségű lányt aki épp egy kislánynak segített ám amikor felált és elindult neki ment egy őrnek aki egy hangos szóváltást kővetően egy akkora pofont adott a lánynak, hogy az a földre esett. És Nillben ekkor ment fel a pumpa, sok disznóság felett hunyt már szemet de ha egy nőt ütnek meg az már neki is sok. Elindult az őr felé mire megszólalt a sárkány.
- Ismerem ezt a gondolatot! Ne hősködj! Mind kettőnket bajba sodorsz!
De Nill csak ment, mikor odaért az őr elé irgalmatlan erővel gyomorszájon vágta majd miután az őr térdre rogyott a fájdalomtól megfogta zsíros kócos haját,az ég felé fordította az arcát és kétszer akkora erővel vágta képen. A másik 4 őr ezek után ráugrott Nillre.
Vissza az elejére Go down
Sol
Föld nimfa - Alonida nimfa
Sol


Hozzászólások száma : 271
Életkor : 36

Character sheet
Nép: Nimfák

A rabszolgapiac - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A rabszolgapiac   A rabszolgapiac - Page 4 Icon_minitime2013-04-15, 10:00 pm

//Nill//

*Telar a bűnös város. Sokszínű, s talán Lanuria minden nagy városa közül ez a leginkább telített a bűnözéssel. Solt a sors mégis ebbe a városba helyezte egy híres, öreg mágus nevelt leányaként.
Kalaran éjjeli aggodalmas jelenlétét érezte, s tudta is, hogy vele volt, míg el nem nyomta ismét az álom.
Rémálmainak rendre ugyanazok a szereplői. Sárkányok, s az a titokzatos köpenyes idegen, aki rákényszerítette, hogy kiengedje azt a fekete sárkányt. Mind közül ez a fajta a legveszedelmesebb. Kalaran meséiből még gyermekkorából tudta.
Sol gondolataiba merülten sétált ki a piacra, s olyannyira belemerült ezekbe a gondolatokba, hogy a kislány, aki épp előtte esett el, csak rövid idő múltával tűnt fel neki.
A nimfa igyekezett rejtve tartani arcát, már jól tudta, hogy a férfiak, még az az arcátlan Negan is milyen nagyon ki tudnak fordulni magukból, ha meglátnak egy nimfát.
Így hát, mivel ezúttal szüksége volt rá, hogy kicsit kiszellőztesse fejét, s egyúttal elkerülje atyja puhatolózó kérdéseit, s aggodalmas arcát, inkább magára vállalta, hogy bevásárol a piacon.
Ám gondolatai, mint már annyiszor, ismét bajba sodorták.
Hiába rejtette el karcsú alakját köpenye alá, s arcát is, amennyire lehetett, könnyű sállal, melyet még Negannal vettek első útja során, mégis megfordultak utána a piac férfijai.
Sol arcán pírral segítette fel a kisleányt, ki arcán bűntudattal nyújtotta vissza neki darnás szütyőjét.
A nimfa nem tudta eldönteni, hogy a leány dorgálást, vagy esetleg fenyítést érdemelne-e a lopásért, de mivel gyermeket még nem ütött meg, s ő is zavarban volt az incidens miatt, inkább amellett döntött, hogy futni hagyja a kisleányt.
Zavartan állt fel, s talán épp e zavar miatt ütközött neki az őrnek. Az persze menten látta, miféle szerzettel is van dolga, s az elégtétel helyet talán éppen más fordult meg a fejében a nimfával kapcsolatban, végignézve annak vékony alakján, melyet így is kellően sejtetett a köpeny.
Hangos kiabálást követően, mellyel éppen saját igazát igyekezett igazolni, még fel is képelte a lányt. Sol feje zúgott az istenes pofontól, s vékony kacsóját arcára szorítva igyekezett magához térni a földön fekve. Az ütés helye égett és még mindig csillagokat látott, miközben meg is gondolta magában, megérné-e kikérni magának a férfi arcátlanságát, amikor megérkezett a hős megmentő.
A verekedésben még inkább zavarba került a lány, s miközben a sál szép arcát fedetlenül hagyta, megpróbált felállni, nem tudva, hogy beavatkozzon-e, vagy inkább hagyja magára a harcolókat.
Szíve nem volt magára hagyni a férfit, aki ismeretlenül is segítségére sietett, beavatkozni pedig nem mert, így inkább csak nézte a harcot, amíg az ő vállát is el nem markolta két erős férfikéz.*
Vissza az elejére Go down
Nill

Nill


Hozzászólások száma : 20

Character sheet
Nép: Sárkányok

A rabszolgapiac - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A rabszolgapiac   A rabszolgapiac - Page 4 Icon_minitime2013-04-17, 10:52 pm

*Nill fejére csöpögött valami, valami hideg. Kínlódva felemelte a fejét és körülnézett. Csak az egyik szemét tudta kinyitni, a másik teljesen bedagadt - az őrök derekasan ellátták a baját. A fogai, úgy tűnt, mind a helyükön vannak. Mikor felnézett a plafonra egy vízcsepp pont abba a szemébe esett amelyik nem volt bedagadva. Karján és nyakán súllyos vas bilincsek voltak, amik alig engedték távolabb a faltól mint 50 cm. Nagyon kényelmetlen volt egy akkora élőlénynek mint Nill. A cellába belépett egy tagbaszakadt őr, aki valamit motyogott Nillnek de a férfi azt már nem hallotta. Az őr szavai mintha vastag vattarétegen keresztűl érték volna csak el tudatát. Homályosan látott, az őr és a cella összemosódott majd elvesztette az eszméletét. Kábulatában megjelent elötte a testébe zárt sárkány, vagy őt zárták a sárkány testébe? Régóta nagy dilemája volt ez. Azonban belső vívódását a sárkány mély dörmögő ám mégis erős hangja törte meg.*
- TE IDIÓTA VADBAROM!!! NEM MEGMONDTAM, HOGY NE HŐSKÖDJ! - ordította le a sárkány
- Mégis mit kellett volna tennem? Hagyjam csak ott szó nélkül -védekezett Nill.
- IGEN!!! Hogyha nem lettél volna ennyire lovagias, akkor nem kaptunk volna két ilyen szép karperecet plusz egy nyakláncot, mert erre aztán szükség volt!!! - torkolta le a sárkány.
- Az nem én lettem vol...
- Méghogy nem TE lettél volna!? Te semmi vagy, egy múló rémalak mégcsak meg sem.... *Nillt egy nő hangja rángatta ki a kábulatból. Mikor felnézett, a félszemével azt a nőt látta akit megmentett a piacon. Az hasónló helyzetben volt mint ő, már ha az ékszereket nézzük. Nill látta a szemében az aggódást majd ujra elvesztette az eszméletét.*[b]
Vissza az elejére Go down
Sol
Föld nimfa - Alonida nimfa
Sol


Hozzászólások száma : 271
Életkor : 36

Character sheet
Nép: Nimfák

A rabszolgapiac - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A rabszolgapiac   A rabszolgapiac - Page 4 Icon_minitime2013-04-18, 2:11 pm

*Sol sosem élt még át olyat, amilyet ezekben a pillanatokban. Pedig Elkator mellett már volt verekedés szemlélője, de akkor a kék sárkány győzött.
Ebből viszont a férfi, aki az ő védelmére kelt, csak rosszul jöhetett ki.
Sol sokkos állapotban nézte végig, hogy módszeresen megverik harcias, és keményen ellenálló védelmezőjét.
Nem is ellenkezett, amikor az ő vállaira is erős kezek fogtak rá, s mikor felrángatták onnan, ahol eddig volt.
A sál eltűnt arca elől, s a kereskedő őrei kedvtelve mustrálgatták. Mocskos kezek fogdosták haját, ruháját, és Sol, aki máskor olyan bátran és harciasan szól legalább szóban, most csendben maradt és hol sápadozdva, hol pedig pirulva tűrte az arcátlan rabtartók megaláztatását.
Egyetlen szerencséje volt csak, az, hogy az őröknek volt egy vezetője, aki ki tudja, milyen oknál fogva, de nem engedte, hogy hozzányúljanak.
Talán a kereskedőre gondolt, aki az érintetlen, csodaszép lányt több darnáért tudja eladni és abból neki is több csörren majd erszényébe.
A falhoz láncolták és ott hagyták étlen-szomjan, az ájult férfi társaságában. No meg azokéban, akik ott voltak még a falak mellett.
Megviselt, megtört emberek, akik még fejüket sem emelték fel, amikor behozták a két új árut. A férfi megmozdult és Sol idejét látta, hogy szóljon. Az őrök elvették köpenyét, s így vékony ruhájában, mely sokat sejtetően fedte formás idomait, kissé dideregve szólt a sárkányhoz.*
- Ne aggódj, apám Kalaran, a bölcs mágus. Ki fogunk innen jutni!
*Az őr, aki eddig a háttérben meghúzódott, kellemetlen, morgó hangon bökte oda szavait.*
- Elhallgass, mert szíjat hasítok a hátadból!
Vissza az elejére Go down
Nill

Nill


Hozzászólások száma : 20

Character sheet
Nép: Sárkányok

A rabszolgapiac - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A rabszolgapiac   A rabszolgapiac - Page 4 Icon_minitime2013-04-19, 12:50 pm

*Nill már nem hallotta sem a lány sem az őr szavait. Újra a sárkánnyal állt szemtől szembe. Aki most nem dühös volt, sokkal inkább gondolkodott. Majd így szólt hozzá*
- Figyeld meg az őröket, és találjatok ki valamit azzal a lányal. Én majd segítek nektek kivitelezni.
*Ekkor Nill arra ébredt, hogy egy őr gyomrszájon vágja és gúnyos hangon azt mondja*
- Ébresztő kutya, nálam nincs alvás!
- Takarodj innen, patkányzabáló! - válaszolta Nill az őr szívélyes ébresztőjére mire az mégegyszer megkínálta egy gyomrossal majd kihúzta a kardját és odasúgta neki:
- Ha még egy szót szólsz ezt döföm beléd. A fönöknek majd azt mondom szökni próbáltál és biztos ami biztos, a szajhád torkát is elvágom arra hivatkozva, hogy ő hátulról ugrott rám. Szóval jól gondold meg mi lesz a következö lépésed - mondta kaján vigyorral az arcán, azútán kiment a cellából. Nill leszegett fejjel megkérdezte a lánytól.*
- Hogy hívnak?
*A kérdés után az őr idegesen visszament a cellába és szájba vágta Nillt.*
- Először utoljára mondom el: Csend legyen, vagy szíven szúrlak!!!* Majd ugyan azzal a lendülettel kiment a cellából aztán eltűnt a szemek elöl.*
Vissza az elejére Go down
Sol
Föld nimfa - Alonida nimfa
Sol


Hozzászólások száma : 271
Életkor : 36

Character sheet
Nép: Nimfák

A rabszolgapiac - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A rabszolgapiac   A rabszolgapiac - Page 4 Icon_minitime2013-04-19, 9:44 pm

//Azért legközelebb várd meg, hogy én mit szeretnék írni Smile//

*Úgy látszott, hogy a férfi nem is figyel rá. Sol már fel is húzta volna az orrát sértődöttségében, ám hamarabb lépett be a rácson kívülről az őr. Az idegent vette „kezelésbe”. A lányt a hányinger kerülgette, nem is tudta biztosra, hogy a cellában uralkodó penetráns bűz, vagy a látvány tette, amikor az őr a férfi gyomrát ütlegelte.
Úgy tűnt, a férfi, aki a nevét annak ellenére, hogy Sol a sajátját kimondta, nem osztotta meg vele, oda sem figyelt Sol korábbi szavaira.*
- Beszélhetek én neked, nem is hallod, amit mondok.
*Jegyzi meg sértődötten. A láncok azonban fogva tartják, így marad a duzzogás, amiből már jut az őrnek is. Önérzetén esett apró sérelme legalább egy kis időre eltereli arról a helyzetről, amibe került.
Szinte biztos benne, hogy atyja hamarosan keresni kezdi, vagy személyesen, vagy pedig azt az arcátlan mágustanoncot, Negant küldi majd utána.
Bárhogy is lesz, Sol azt kívánta, hogy már tartsanak ott, s végre hulljon le róla a lánc.
Hallott már Telar rabszolgapiacáról, Kalaran óvta is őt tőle, de ezúttal mégis oda jutott, ahová az öreg mágus rémálmaiban kerülhetett volna csak.
Nem volt nála fegyver, de varázslata talán kivihette volna, csakhogy nem tudta, hogy honnan és hogy hova. Az öreg mágus csak egészen rövid távra gyakoroltatta vele a teleportálást, így nem is mert megmozdulni. A hideg is kiverte, ha csak arra gondolt, hogy a megmentői elkésnek, s őt eladják rabszolgának valami úrhoz, aki aztán azt kezdhet vele, amit csak akar.
A Negannal töltött forró percek jutottak eszébe. Akkor ezerszer is inkább a mágustanonc, akinek az érintésétől is szinte lázba jött a bőre, mint egy öreg, kövér férfi.
Megrázkódott, majd büszkén felemelte fejét.*
- A főnököd jobban tenné, ha hamarosan idejönne, mert atyám nem fog kegyelmezni, ha megtudja, hogyan bántatok a lányával.
*Vetette oda felhúzott orral az őrnek.*
Vissza az elejére Go down
Nill

Nill


Hozzászólások száma : 20

Character sheet
Nép: Sárkányok

A rabszolgapiac - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A rabszolgapiac   A rabszolgapiac - Page 4 Icon_minitime2013-04-22, 9:30 pm

// Bocsi Smile. Csak tudod az ihlet Smile //

*Mióta Nillt az őr "kezelésbe vette" azóta három nap telt el, e három nap alatt kétszer vitték ki őket a piacra és hozták vissza. Nill-en és Sol-on kívűl még 3-an voltak a cellában. Két aggastyán és egy Sol szépségével vetekedő 16 éves lány. A rabszolgatartók nem kényezteték el őket enni egyáltalán nem kaptak, vizet is csak immel ámmal, a bánásmód pedig, hát.... Nill még értette, hogy a két öregembert mért nem tudták eladni de, hogy őt és a két lányt mért nem arra nem jött rá. E nap folyamán később a cella ajtajánál két őr jelent meg, az egyiknél a kulcsok, a másiknál pedig egy véres rozsdás hóhérbárd volt. A kulcsos bement a cellába, leszedte az egyik öreget a falról, aki a gyengeségtől erőtlenül zuhant a hideg kőpadlóra. Nill ekkor már sejtette, hogy itt valami nincs rendben. Az őr oldalba rúgta az öreget, ócsárolta, majd hóna alá nyúlt és kivitte a cellából. Mikor eltüntek a szemek elől a másik öreg cinikusan jegyezte meg*
- Na, ennek is vége.
*Nillt iszonyatosan feldühítette az eset, a dühtől remegő hangon kérdezte meg az öregtől*
- Mit tesznek vele?!
*Az öreg ugyanazon a cinikus hangon válaszolt.*
- Nem egyértelmű? Harmadszora hoztákhozták vissza. Innentől nincs hasznukra és aki nincs hasznukra az szemét..... A szeméttől pedig megkell szabadulni. Ha nem vesznek meg ugyanerre a sorsra jutsz te, én és a két nő is.
*Kész! Nillnek elege lett. Nem érdekelte semmi és senki, elengedte a sárkányt.*
Vissza az elejére Go down
Sol
Föld nimfa - Alonida nimfa
Sol


Hozzászólások száma : 271
Életkor : 36

Character sheet
Nép: Nimfák

A rabszolgapiac - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A rabszolgapiac   A rabszolgapiac - Page 4 Icon_minitime2013-04-23, 11:31 am

*Solt az elmúlt napok megviselték. Korábban igényes, vékony ruhája több helyen megszakadt, amikor őreik durván rángatták, állították ide-oda őt.
A megalázó helyzet, miszerint napra nap a rabszolgapiacra lett kiállítva, mint egy tárgy, s a kereskedő még fogdosta, mutogatta is őt megtörte a lányt.
Első napon még a mocskos kezek érintésére is undorodott, s kezét emelte sértődötten, mire pofonokat, s ütéseket kapott. Az ezekből származó foltoknak köszönhetően maradt az áruk között. Feldagadt, bekékült ajka, a szeme melletti fekete monokli kellően elcsúfította a nimfát, áron alul pedig inkább nem adták oda senkinek. Pedig a nimfákra jellemző kisugárzása még így is átsütött a megviselt külsőn, s akadt is érdeklődő, ám a kereskedő nem kapta egyiktől sem a remélt darnamennyiséget.
Sol kénytelen volt végignézni, ahogy az őrök durván kiráncigálták az öreget, s meghallgatni a másik bácsi mondanivalóját.
Az éhség, a szomjúság, a verések, s a lelki szenvedések annyira megviselték, hogy az első éjszaka sírása után már nem volt ereje ahhoz sem.
Ám amikor Nill a sárkányát engedte szabadjára, akkor lépett egy sötét alak a kereskedő folyosójára, melyről a cellák ajtajai is nyíltak.
A férfi fekete köpenybe burkolózva érdeklődött, s mikor az őr ellenkezve emelte husángját, sárgán villanó szemekkel nézett vissza rá. Nem alkalmazott fizikai erőszakot, ám a mágia, mellyel falhoz teremtette a rabszolgakereskedő őrét, elegendő volt ahhoz, hogy eszméletlenül terüljön el. A másik, ki félork létére is kellő ingelligenciával rendelkezett ahhoz, kivel is áll szemben, inkább a többi őr szálláshelyén elhelyezett kis csengőhöz vezető madzagért nyúlt volna, hogy riassza az őrséget, ám vaskos, mocskos keze megállt a mozdulat közben, s ő is eszméletlenül borult rá az asztalra, mely mellett eddig ücsörgött.
Negan, mert ő volt az érkező, magabiztosan, s hidegen indult el, immár ismét kétlábú szemekkel kutatva a cellákban rejtőző nyomorultak között. Az őrök, akik közül a következők éppen a folyosó túlsó végén álltak, s onnét indultak el a behatoló ellen, még távol voltak, így a sárkány még zavartalanul keresgélhetett.*
Vissza az elejére Go down
Nill

Nill


Hozzászólások száma : 20

Character sheet
Nép: Sárkányok

A rabszolgapiac - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A rabszolgapiac   A rabszolgapiac - Page 4 Icon_minitime2013-05-03, 5:22 pm

*Ilyesztő sűrű fekete köd vette körbe Nill testét, aki leszegett fejjel csak lógott a falon. A köd oszlani kezdett majd teljesen eltűnt. Fel emelte fejét, majd szemei sárgán felvillantak és egy apró mosoly keletkezett szája szélén. Megérezte egy fajtársa közeledését. Az idegen belépett a cellába és ahogy észre vette Nillt, egyből tudta mivel van dolga. Kihúzta kardját és a férfi torkának szegezte, aztán megkérdezte*
- Mit keresel te itt?!
- Hmmmmm. Csak lógok a többiekkel. De inkább azzal a kettővel tőrődj.
*Belépett két őr a cellába és rátámadtak az érkezőre. Az rájuk pillantott, mire az eggyik elvágta a másik torkát majd magával is végzett. Az érkezőt Negannak hívták, Nill jól ismerte. Negan odament a nimfához és egy szóváltást kővetően (ami inkább lecseszés volt) kiszabadította a láncok kőzül. Már indult is volna de a nimfa meggyőzte, hogy a többieket is szabasítsák ki. Először a lányt majd az öreget és végűl Nillt szedte le a falról, ám mikor Nillhez ért, elöször odahajolt hozzá aztán oda súgta neki.*
- Ne okozz bajt. Érted.
- Nem a műfajom. Válaszolta Nill. Negan kioldotta a bilincseit, erre ő egy rövid "kössz" után követte Negant és a többieket a folyósóra.


A hozzászólást Nill összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2013-05-13, 3:52 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Sol
Föld nimfa - Alonida nimfa
Sol


Hozzászólások száma : 271
Életkor : 36

Character sheet
Nép: Nimfák

A rabszolgapiac - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A rabszolgapiac   A rabszolgapiac - Page 4 Icon_minitime2013-05-06, 3:01 pm

*Sol meglepődött Negan viselkedésén, s azon is, hogy cellatársa és a mágustanonc ismerik egymást. Ha nem érezte volna magát olyan kegyetlenül rosszul, hát álmélkodott volna. Negant így még nem látta.
Hogy a mágustanonc mégis szóra bírta, az azért történt, mert megjegyzést mert tenni külsejére.
Ilyen alávaló lényt még nem hordott a hátán a föld, legalábbis Sol szemében. Egy nőre, akit megvertek, megaláztak, ahelyett, hogy segítene neki kiszabadulni, óvná, s védené, inkább odaszúr neki szóban.
Hát ezért gondolta Sol, aki a válasszal sem maradt adós, bár az az elmúlt napok megpróbáltatásai miatt sokat veszített éléből. Az arcátlanság azonban még ebben az állapotában is kellően felmérgelte őt.
Minden esetre a mágustanonc nem sokat törődött a továbbiakban a nimfával, s helyette inkább a belépő őrökkel végzett.
Láthatóan a cinikus és arcátlan Negan még érzéketlen is, habár Sol most először látott a kezében kardot.
Ez az érzéketlenség nem csak az ölésben tűnt ki, hanem abban is, hogy a két másik rabot ott is hagyta volna.*
- Őket is szabadítsd ki. Ha már megtettél ennyit, akkor ez igazán nem nagy erőfeszítés neked…Kalaran ezt tenné…
*Figyelmeztette a mágustanoncot, mire az csak vállat vont.*
- Én nem ő vagyok.
*Azonban ennek ellenére Negan a másik két foglyot is kivette láncaik fogságából. Sol magában morgolódva indult el a két sárkány után.*
Vissza az elejére Go down
Nill

Nill


Hozzászólások száma : 20

Character sheet
Nép: Sárkányok

A rabszolgapiac - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A rabszolgapiac   A rabszolgapiac - Page 4 Icon_minitime2013-05-11, 11:42 pm

*A folyosó gyéren volt megvilágítva, nagyjából 3 fáklya volt az egészen, ezek sem égtek túl jól. Ebben a félhomályban Negan és Nill közt a következő beszélgetés játszódott le.*
- Már megint mibe keveredtél? -Kérdezte Negan-
- Én csak őt védtem meg pár isten barmától. -Nill Solra pillantott-
-Még mindig nem értem, hogy kerültél ide. Ismerlek, elég régóta és tudom, hogy harcolsz. Azt mondod ezek ellenére is, hogy pár mezei paraszt ,MEGVERT.
- Ez az, én se értem, hogy történt.
* Negan megállította a társaságot s csendre intette őket. A folyosó végéhez értek. Gyorsan a falhoz lapult és kinézett a sarkon. Nagyjából tíz őr állt a folyosón, állig fegyverben. Közeledett az őrségváltás, Negannak gyorsan ki kellett találnia valamit különben mindnyájukat felkoncolják.*
Vissza az elejére Go down
Sol
Föld nimfa - Alonida nimfa
Sol


Hozzászólások száma : 271
Életkor : 36

Character sheet
Nép: Nimfák

A rabszolgapiac - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A rabszolgapiac   A rabszolgapiac - Page 4 Icon_minitime2013-05-14, 9:06 am

//Bocsi a késésért! Embarassed //


*Sol nem hallotta tisztán, hogy mit beszélget a két sárkány elől. Habár megverték, és fáradt volt, halálosan fáradt, mégis ő támogatta a rabot, akit vele szemben szabadított ki Negan.
Hát igen. A mágustanonc egója nagyobb, mint bárkié, akit eddig látott. Csak tudná, hogy mire tartja olyan nagyra magát!
Negan azonban megállította a menetet, így mindenki kénytelen volt meghúzódni. Sol egészen biztos volt abban, hogy őrök közelednek.
A mágustanonc a falra tapasztotta a tenyerét. A koncentráció szinte olvasható volt arcáról, legalábbis Sol így látta. A fáklyák, amik az őrök felől világították meg a folyosót, egymás után aludtak ki, s az őrök, legyenek azok orkok, félorkok, vagy szimplán emberek, babonás félelemmel torpantak meg. Nem láttak a folyosón semmit, csupán a sötétség terjedt ott.
Ezután Negan Nillre nézett.*
- Ideje, hogy a sötétben szörnyetegek is legyenek. Remélem, érted…
*Ezzel egy szempillantás alatt sárgára váltottak Nillre néző íriszei, ám úgy, hogy Sol ne láthassa őket.
Nillre várt, mert a sötétben megvillantva e két szempárt, talán elég lesz, hogy az őrök félelmeire alapozva hanyatt-homlok meneküljenek a folyosóról.*
Vissza az elejére Go down
Nill

Nill


Hozzászólások száma : 20

Character sheet
Nép: Sárkányok

A rabszolgapiac - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A rabszolgapiac   A rabszolgapiac - Page 4 Icon_minitime2013-05-18, 8:12 am

*Nill elvigyorodott Negan kijelentésén. Már csak egy fáklya égett a folyosó innenső oldalán. Aztán szembefordult a többiekkel és lehunyta szemeit.*
-Bármi is történik, ne sikítsatok és ne fussatok el!
*Negan eloltotta az utolsó fáklyát is. Nill vigyorgó képpel tűnt el a sötétségben. A kővetkező dolog amit láthattak egy sárga szempár ahogy elfordul tőlük. A két sárkány kilépett a folyosóra. Az egyik őrnek először csak négy sárgán világító pont tűnt fel olyan messze volt tőlük.*
- Lehet, nem kellett volna az ötödik korsó.-Jegyezte meg halkan. A többi őr a hirtelen jött sötétségtől ijedezett.- *A két sárkány becsukta szemeit és egy minimális nesz kíséretében közelebb ment. Mikor kb. már csak tíz méter választotta el őket az őrségtől megálltak. Az összes őr a neszek irányába fordult. Halk morgás , két villanó szempár és egy üvöltés ami akkora erővel szaggatta a sötétséget, hogy még a legbátrabbak is fegyvereiket el dobva szaladtak ahogy bírtak, ki piacra a többi őrért. Szabad volt az út , még nagyjából húsz perc mire visszatérnek, bőven elég a szökésre. Vissza mentek a másik kettőért és két perc múlva újra érezték a piac bűzét. amint kiértek Nill azonnal eltűnt tömegben s vissza indult a mesteréhez.*

//Köszi a játékot//
Vissza az elejére Go down
Sol
Föld nimfa - Alonida nimfa
Sol


Hozzászólások száma : 271
Életkor : 36

Character sheet
Nép: Nimfák

A rabszolgapiac - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A rabszolgapiac   A rabszolgapiac - Page 4 Icon_minitime2013-05-19, 9:56 pm

*Kialudt az utolsó fáklya is, ami még az őrök és közöttük égett, és Sol még mindig azon morfondírozott magában, hogy vajon mitől is ijedhetne meg az elmúlt napok után, ami sikításra bírhatná.
Gyorsan el is döntötte magában, hogy nincs olyan.
A vadállati üvöltés leginkább arra emlékeztette, amit abba na furcsa állapotban hallott, amikor a fekete sárkány kiszabadult az Éj-hasadék fogságából.
A nimfa megborzongott a gondolatra is. Nem akarta ezt még egyszer átélni, s minden porcikája tiltakozott már az ötlet ellen is.
Az őrök ugyan hanyatt-homlok menekültek ki a szabadba, s talán még jóval utána is futottak, de Solt a megpróbáltatások és a hirtelen jött, ismerős üvöltés megrázták annyira, hogy már nem tudott parancsolni magának. A nimfa szervezete feladta a harcot, s a lánnyal, valamint azzal a rabbal együtt, akinek támaszául szolgált, megfordult a világ.
Sol aléltan hullott a földre.
Amikor másnap délután kinyitotta a szemét, arcát kenőcs borította, sebeit pedig kötések, s csak később tudhatta meg, hogy Negan visszajött érte, s karjában vitte ki.
Sol első gondolata az volt, hogy a mágustanonc ez mennyi ideig fogja szemére vetni, s már látta is lelki szemei előtt, ahogy az öntelt mágus újra és újra felhozza, szinte kéjes élvezetet találva benne, hogy erre bizony a nimfának nincsenek riposztjai.
De az érzést a fölé hajoló öreg mágus, Kalaran jóságos arca feledtette vele egy időre. Egészen pontosan addig, ameddig legközelebbi vitájuk alkalmával Negan orra alá nem dörgölte a rabszolgapiaci esetet.*


//Köszi én is és bocsi az elmaradásokért... Embarassed
Vissza az elejére Go down
Kesa Klensbane
Szürkeköpenyes
Kesa Klensbane


Hozzászólások száma : 306

Character sheet
Nép: Mágusok

A rabszolgapiac - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A rabszolgapiac   A rabszolgapiac - Page 4 Icon_minitime2013-06-24, 3:28 pm

// Végre akadt egy kis szabadidőm, meg kedvem átfutni és feltenni
Márciusi küldetések: 4. küldetés Láncok között//

* Nagy tömeg és kellemetlen szagok, ez várja Kesát, mikor betoppan Tellar, nem túl jó hírrel, de annál nagyobb eltűréssel rendelkező részére. A hely hangulata nem is lepi meg túlzottan, hiszen ő maga is tudtában van a hely jelentőségének, és hogy mennyien veszik hasznát ennek a nem túl jó fényben tündöklő üzletágnak. Most ő még is ide kívánt betérni, bár az is igaz, hogy nem saját valójában. Megjelenése nem tükrözi eredeti külsejét, hanem attól eltérően, barna haját ragyogó szőkére, míg arcának vonulatai is új külső jegyekkel bővülve jelennek meg, egy kopottasnak tűnő csuklya rejtekében.
Mégis megjelenése nem más, mint egy ügyes illúzió eredménye, mely alakját és újonnan szerzett köpönyegét hivatott viseltesebbnek feltüntetni. Ezzel minél jobban beleolvasni a rabszolgapiacon hömpölygő tömeg áradatóba.
Álcája mégsem hiábavaló. A nemesi társadalomban elfoglalt helye, és egyben a bírtok hírneve is veszélyben forog azáltal, hogy ő most ezen a helyen van, és itt kíván tevékenykedni. Hiába köztudott, hogy a nemesek nem vetik meg az olcsó munkaerő ezen formáját, mely szinte csupán saját étkeztetése fejében ellátja a kívánt feladatokat. Így van ezzel Kesa is. Előrelátóan tudja, hogy hamarosan itt a betakarítás ideje, és az idénymunkásnál, már csak a rabszolga az, mely olcsóbban képes elvégezni a feladatot. Arról nem is beszélve, hogy az idény végeztével más munkákra is befoghatóak. Márpedig mindig lehet találni feladatot egy nemesi kúria környékén.
Mágikus álcája azonban mégsem a hely kétes hírének köszönhető, hiszen oly sokan élnek ezzel a lehetősséggel, hogy azt Kesa már saját kezén sem lenne képes számon tartani, és akkor azokról még szó sem esett, akikről nincs tudomása, de lényeg a lényeg, álcája valójában annak szól, hogy valós ténykedését elrejtse a kíváncsi szemek elől.
Mégis már a mostanit megelőző nap is ide kívánkozott, hogy szemügyre vehesse az itt kínált portékákat, de szerencsétlenségére, egy kellemetlen vendég, a szekerére felpattanva, elég időt rabolt el tőle, hogy a mai napra kelljen csúsztatnia ez, a szemrevételezést.
Harag azonban még így sem gyűlt szívében a másik nőszemély iránt, ugyanis nő volt a szóban forgó illető is. Így azonban legalább lehetősége adódott számára, hogy a mai nap reggelével álcáját is tökéletesebbé tegye egy új köpeny beszerzésével, és csupán azt követően vezessék ide útját az istenek.
A hely mégis nem várt érzelmeket kavar fel a Klensbane ház örökösébe, ahogy szemei előtt egyre másra jelennek meg a gyenge nőket, és a, szinte még, anyjuk szoknyáját fogó gyermekeket áruló csőcselék. Igen, ugyanis Kesa sem tartja valódi kereskedőknek ezeket, az árusokat, mégis a sors úgy hozta, hogy szüksége van a portékájukra.
Elf, törpe, nimfa mind megtalálható volt a kínálat közepette, de mégis, ami a leginkább dominál az csakugyan az ember. Márpedig Kesa pont ezt keresi, Nem mintha fajgyűlölő lenne, de céljainak mégis saját fajának példányai felelnek meg legjobban.
Egymás után hagyja hátra az árusokat, kik oly nagy vehemenciával próbálják meggyőzni a vásárló publikumot árujuk minőségéről, bár olykor megfordul a fejében, hogy nem is lenne rossz első osztályú árut vásárolni, és akkor sok mindentől megkímélné magát, de mégis mindezt erszénye bánná meg, márpedig most nem csupán egyetlen szempont szerint jött ide vásárolni.
Ahogy a rácsok és pódiumok egymás után maradnak háta mögött, egyszer csak katonák kisebb csoportjára hívja fel magára a figyelmet, miközben átvágnak a bámészkodó és egyben potenciális vásárlók tömegén.
A katonák láttán a döbbenet hamar eluralkodik Kesán, hiszen eddig csupán azt hallotta, hogy a rabszolgatartók saját őrsége tartja fenn a rendet a város ezen részén. Mégis a látottak ennek ellent kívánnak mondani.
Döbbenetéből mégis egy fura érzés téríti magához. Keze azonnal lendül hátrafelé, hogy végül egy fiatal fiú kezeire kulcsolódjanak. *
- Hát te mégis mit akarsz?
* Gúnyos kérdéssel fordul a fiúhoz, aki azonnal próbálna szabadulni az őt foglyul ejtő kezek szorításából, így a felé intézett kérdéssel mit sem törődik. Egyre másra próbálja kiszabadítani kézfejét a szorításból. *
- Engedjen el!
* A szabadulási kísérletek alatt Kesa gyorsan szemrevételezi értékeit, melyek közül közel sem erszénye a legelső a sorban. Azt akár még el is lophatta volna a fiú, azonban a nála lévő egyes komponensek közül akad olyan, mely messze felülmúlja erszényének értékét.
Szerencsére, ezek közül egyiknek a hiánya sem tűnik fel a Klensbane ház örökösének, így az egyik próbálkozása közepette el is engedi a fiú csuklóját, hogy az had indulhasson saját útjára. Végtére is, nem az ő dolga megbüntetni a fiút, és értéke sem hiányzik, amiért megérné tovább itt tartani. *
- Legközelebb jobban válassz!
* Szól még a srác után, ki talán azt hiszi, saját tehetségének köszönhetően szabadult ki szorult helyzetéből, és egyúttal csupán annak köszönheti, hogy nem jutott az őrök, vagy netán még rosszabb, az egyik árus gorillájának kezei közé.
Néhány röpke pillanatig Kesa még követi a távolodó fiú alakját, de hamarosan már el is vész az emberi áradat sűrűjében, és csupán egy-egy felháborodó ember jelzi a fiú haladási irányát, míg nem egy újabb őrjáratra terelődik a figyelme.
Ami ennél is zavaróbb, hogy Kesa ismerős arcot vél felfedezni a társaság élén, így rövid úton fordítja el tekintetét, mintha egyáltalán nem is lenne álca alatt. Pedig pont az ilyen alkalmak elkerülésére vetette be erejének, egy kis részét, de az ösztön mégis csak nagy úr.
Az ismerős arc régi emlékeket idéz benne, de inkább kellemetleneket, mint kellemeseket. A tornyot juttatják eszébe, márpedig ott túl sok kellemes emléket nem szerzett, ami az is maradt végül. Így fejét elfordítva fojtatja tovább a nézelődést.
A kapkodás azonban csupán újabb gondokat szül, és ezúttal egy általa is jól ismert nemesnek ütközik neki, aki hozzá hasonlóan az itteni készletet mustrálja saját szemeivel. *
- Bocsánat! Nem vettem észre!
- Ezt az arcátlanságot! Figyelhetne, merre megy! Távozhat, de legközelebb nem ússza meg ennyivel!

* Kesa mélyen meghajol a nemes előtt, ahogy azt egy rangban felette álló felé illik, és már gyermekkora óta oly sokszor látta saját otthonában. Nem időzik tovább, kihasználva az alkalmat megpróbál minél hamarabb megszabadulni az ismerős alaktól. Egy ideig azonban még érzi tarkóját a nemes égető tekintetét, de hamarosan az is elmúlik, ahogy a korábbi fiúhoz hasonlóan ő maga is beleveti magát a tömeg áradatába.
Magában némi mérgelődés keretében fojtja el érzéseit, hiszen ha az a nemes tudná kivel is beszélt, biztosan jobban megválogatja szavait, de mégis, Kesának el kell tűrnie az ilyeneket, ha már lemond rangjáról, és a vele járó kiváltságokról.
Bosszankodása gondolataival együtt távozik belőle, miközben tekintete egyre-másra veszi szemügyre az árura bocsátott embereket, de továbbra sem találja azt, amit valójában keresne.
Egyre mélyebbre és mélyebbre kerül a rabszolgapiac rengetegében, és ezzel együtt egyre csökken a kínálatra kívánt áruk minősége is. Mégis ezzel ellentétesen egyre gyakrabban pillantanak meg szemei katonákat a sűrűben, még ha nem is olyan nagy számban, mint korábban, de a jelenlétük akkor is egyre jobban kezdi zavarni a Klensbane ház egyetlen életben maradt tagját.
Nem szívesen tevékenykedik ekkora katonai jelenlét közvetlen körében, és még csak azt sem tudja, miért vannak jelen. Mégis álcájában bízva megpróbál nem törődni velük, csak haladni tovább, egyenesen a keresett cél felé, amit még ő maga sem tudja, hol is fogja egyáltalán megtalálni. Csupán megérzésében bízva halad egyenesen előre, várva a megfelelő árus felbukkanását.
Végül tekintete megakad egyen. Nem volt se puccos, se túl nagyhangú, de mégis magához vonzotta a fiatal nemest. *
- Jó napot! Mi van portékán?
* Szólal meg Kesa, felkeltve az eladó figyelmét, aki először végigméri az érdeklődőt, mielőtt válaszra nyitná száját. *
- Van darnája kedvesem?!
* A vékony női kéz köpenye alá nyúlva csörgeti meg erszényét. Az egymásnak ütődő érmék válaszolnak helyette. Még csupán erősen sem kell megcsörgetnie, hogy a pénzéhes férfi füle meghallja a piac forgataga közepette is. *
- Máris elővezettetem önnek. Cornix! Tudod a dolgod!
* Hangos csattanás hallatszik egy elszigetelt helyről, majd rövidesen egymás után láncra verve sétálnak elő az eladásra szánt rabszolgák. Kesa a kilépésükkel egyidőben veszi szemügyre őket. *
- Ez mind?
* Szólal meg a sor végeztével. Időt sem adva az árusnak, hogy megszólaljon, ha már eddig nem tette meg. *
- Igen hölgyem, de biztosíthatom, mind megéri a pénzét!
- Az elhiszem, de nincs köztük, amit keresek! Köszönöm a bemutatót!
* Már megfordul és próbál távozni, mikor a férfi utána szól. *
- Magának olcsóbban adom!
* A puha léptek megtorpannak, miközben a csuklya rejtekében a finom ajkak szélesebbre húzódnak. Nem felel azonnal, és mikor megteszi, akkor sem kíván megfordulni. *
- Mint mondtam, nem ezeket keresem. Mégis remélem következő alkalommal is ilyen készséges lesz.

* Csupán pár lépés, és már megint az érdeklődők népes táborának egyik tagjaként rója a helyet. Mégis, kezd felfigyelni az érdeklődők számának csökkenésére. *
- Bayangkan hidup dalam penyamaran.

* Csupán addig torpan meg az egyik árusnál, míg ezeket a szavakat elmondja, miközben kezét végighúzza teste előtt, majd, mint akit nem érdekel, amit látott, már indul is tovább.
Hamarosan egy eléggé rossz állapotú stand előtt találja magát, már ha annak lehet nevezni egyáltalán. *
- Hé! Van itt valaki?!
* A helyből sugárzó baljós hangulat, és a Kesában felmerülő rossz előérzet ellenére a vártnál jóval kellemesebbnek tűnő, Kesánál csupán alig magasabb, enyhén pocakos egyén lép elő. Öltözéke is megfelelőbbnek tűnik a környezet állapotánál, de a fiatal nemest mégsem a külsőségek érdeklik. *
- Áhh üdvözlöm! Ritkán látni magához hasonlót errefele. Még kevesebbet azon az oldalon. Miben lehet a segítségére?
- Először is megmutathatná, mi van a birtokában.
- Ahogy a vásárló óhajtja!

* Látványt gyönyörködtető, publikumra való meghajlása a legkevésbé sem hatja meg Kesát. Volt már szerencséje, nem is kevés, látványra építő senkiházival, akik megpróbáltak minél több pénzt kicsikarni tőle. *
- Lássuk!
* Hangjának súlya egyértelművé teszi, hogy a finom modor az ő esetében a legkevésbé sem vezet előrébb. Céltudatosan érkezett. Láthatóan ezt az üzenetet az eladó is gyorsan észreveszi, így a további formalitást félretéve azonnal a lényegre térve mutatja be a kínálatát. A korábbiakhoz képest, sokkal inkább tűnnek megviseltnek. Egyik másik, félig megfordul, mintha nem tudná, mit is kellene pontosan csinálnia, de ez a kis mozdulat is elég, hogy feltűnjön Kesának a hátukon végigfutó vörös csíkok, és azzal is tisztában van, mit is jelent ez.
Tekintete mégis rezzenéstelenül néz előre, mintha észre sem vette volna azokat a vonalakat. Először csupán tíz, majd húz, végül pedig már lassan elérik a negyvenet a szemrevételezésre kiküldöttek száma. *
- Hmm meglehetősen szép számmal vannak.
* Jegyzi meg némi döbbenetet imitálva, bár többükön látszik a megfelelőtlen étkeztetés következménye, de ez Kesát a legkevésbé sem érdekli. *
- Minél nagyobb a választék, annál könnyebben talál megfelelőt a vásárló.
* Válaszolja rá mosolyogva az eladó. Érzi, ma sikerül túladnia pár koloncon, és mivel Kesa is hasonló érzés kezdi hatalmába keríteni a látottak alapján, nem is szándékszik üres kézzel távozni innen. *
- Való igaz.
* Nyugtázza az előbb elhangzottakat, de egyben szemeiben furcsa csillogás is kezdi felütni fejét. *
- Mégis mit sem ér a szám, ha nincs köztük, amit keres a vevő. Márpedig nem látok olyat, amit úrnőm akar.
* A szavak nem maradnak hatás nélkül, a férfi arcára a döbbenet apró jelei ülnek ki, még annak ellenére is, hogy próbálja elfojtani érzéseit. *
- Miért? Mit kívánt kegyedtől?
* Kesa kacér mosollyal fordul a férfi felé. *
- Parancsba adta, hogy nem mondhatom meg akárkinek! De annyit elárulhatok, nem a szokványos igényeknek kell megfelelniük.
* Helyzetét kiélvezve nézi az eddig magabiztos férfi elbizonytalanodását, bár ezzel egyidejűleg ő maga is kezd elbizonytalanodni, hogy ismét rossz helyen kopogtat. *
- Remélem, ezeken kívül is akad még ”raktáron”?!
* Eddig csupán bizonytalan arc, mostanra már egyre gyanakvóbbá válva méri a kíváncsi szőke fehérnépet. Egy megtermett fegyveres férfi is közelebb lép hozzájuk. *
- Ha nincs, hát nincs is miről tovább beszélnünk!
* Töri meg a csendet Kesa, és azzal a lendülettel fordul is el az eladótól.
Lépés, lépést követ, mire ismét a rabszolgapiacon hömpölygő tömeg részévé válva haladna tovább a következő stand felé, mikor egyszer csak egy kéz pihen meg vékony vállán. *
- Nem kell úgy sietni!
* Az előző stand eladója érte utol, és az ő kezét érezte Kesa. Bár érdektelenséget színlelve fordul hátra, mégis boldogság érzete fut végig testén. Talán mégsem tévedett a helyet illetően. *
- Miért is?
* Kérdése jogosságát közönyösségével kívánja erősíteni. Láthatóan nem hiába. *
- Akad még néhány, amiket nem szívesen mutogatok akárkinek. Még a maga két szép szeméért sem teszek kivételt, míg el nem árulja, mit is keres pontosan.
- Már korábban mondtam, nem árulhatom el. Főleg nem itt. Azt azonban elárulhatom még, hogy különleges igénynek kell eleget tenni. Olyanoknak, melyek a legtöbb vásárlót inkább elriasztják.
* Láthatóan a férfi nincs megelégedve a válasszal, ezért folytatja. *
- Mégis mit veszíthet a darnáimon kívül? Mit tehet egy egyszerű szolgáló, aki még a nevét sem tudja?
* Csupán hümmögés. Ez a válasz érkezik a férfitől. Gyanakvása tovább is megvan, de a névtelenség kellő védelmet jelenthet üzletének. *
- Tekintetéből úgy veszem ki, jó helyen vagyok.
- Na jó, legyen! Jöjjön velem!
* Nem kell túl messzire követnie a fiatal nemesnek a férfit. A rabszolgapiac szélén, egy kellően romosnak tűnő épület felé vezette Kesát, ami még magában nem is lenne túl zavaró, de az, hogy a korábbi őr is csatlakozott hozzájuk, már kezdi zavarni Kesát. Főleg az őr különös vigyora zavarja, amit akkor látott, mikor hátra nézett. Úgy érzi, talán kevésbé kívánatos külsőt kellett volna magára öltenie, és úgy útra kelni, de már nincs mit tenni. Egyenesen az épület bejárata felé vezetik, miközben Kesa már emlékezetéből fel is elevenít pár hasznosnak tűnő igét probléma esetére.
Így lépi át az épület küszöbét. Feszülten, és bizalmatlanságtól fűtött hangulatban.
Az épületben azonban kellemetlen meglepetés fogadja. A szag, ami megcsapta orrát egyből elfordításra kényszeríti fejét a frissebb levegő irányába. Közben pedig köpenyének egy részét megragadva emeli kezét arca elé, hogy mikor visszafordul, valamennyit tompítson a bűzön.
A helyet végignézve három egymástól elszigetelt ketrecet tudott kivenni. Az egyik a legnagyobb teljesen üresnek tűnt, a másik kettővel ellentétben, azokban még látott embereket. *
- Ők miért vannak itt?
* Kezét nem is veszi el a kérdés alatt. Jobbnak látja a kelleténél minél kevesebbet szippantani a szörnyű levegőből. *
- Látom, maga is érzi! Ezért nem mutatjuk meg őket, akárkinek.
* Csupán bólogatással jelzi Kesa válaszát. Annál is kevesebbszer kell kinyitnia száját, és egyben beleszagolnia a terjengő légkörbe. *
- Bemutatom magának a selejteket!
* A kezdeti sokkon túljutva, csupán most néz körül először alaposabban a ketrecekben. Az egyikben négyen voltak, míg a másikban öten, többnyire a földön fekve. *
- Abban vannak, akikből még lehet valami.
* Mutat a négyfős cellára. *
- És ők azok, akikből csoda, ha egy is megéli a következő újholdat.
* A kereskedő szavai hallatán egyértelmű Kesa számára, hogy a rabszolgaárus, semmit sem kíván tenni a helyzet javítása érdekében.
Hosszúnak tűnő ideig áll némán az épületben, mikor az eladó megtöri a köhögéssel teli csendet. *
- Erre volt kíváncsi?
* Mégis Kesa továbbra sem szólal meg. Gondolataival együtt mered előre, miközben keze továbbra is védeni hivatott orrát, ami lassan, de biztosan kezdi megszokni az épületben terjengő test által kidobott anyagok rothadó bűzét. *
- Elviszem őket!
* Halk hangja szinte elvész a köhögéssel teli légkörben, de arra mégis elégnek bizonyul, hogy a köpcös alak döbbenettől átitatott hangon reagáljon rá. *
- Mi?
- Jól hallotta. Azt az ötöt akarom!
* Magabiztosan mutat az esélytelenek cellájára. Az épületben eluralkodik a döbbenet. Még magában a cellában is értetlenség üti fel a fejét e szavak hallatán. *
- De hölgyem …
- Őket kérem!
* Elszántságát tükrözendőleg szakítja félbe a férfit. *
- De hölgyem, azt hiszem nem hallotta, amit mondtam.
- Tisztán hallottam. Nem élik meg a következő újholdat, ami négy nap múlva lesz.
* Az őr a közelmúlt beszélgetését hallva, már meg sem mer szólalni, csupán az ajtón túl várakozik, ahol nem kell szagolnia az elzártak bűzét. *
- Mennyit kér értük?
- Hát lássuk csak …
* Láthatóan a kérdés némileg váratlanul érte, de a helyzetből próbálja a legjobbat kihozni. *
- Fejenként tíz darna megfelelő ár lenne.
- Az ötven, az ötért. Bolondnak néz maga?
- Valamiből nekem is meg kell élnem.
- Adok értük ötöt! Fejenként egy darna, több mint megfelelő ár.
- Maga viccel velem?!
* Az alábbi ajánlatra, az őr is bentebb lép az épületbe, annak ellenére, hogy láthatóan sok gusztusa nincs hozzá.
A léptek zaja pedig Kesa figyelmét sem kerülik el. Szíve nagyokat dobban, ahogy a hangulat is kezd feszültebbé válni, de nem szándékozik megadni magát a fenyegetésnek. *
- Négy nap múlva öt hullával lesz gazdagabb, melyeknek az eltüntetésével is számolnia kell. Márpedig nem hinném, hogy túl jót tenne az üzletnek a döglött áruk híre. Én megszabadíthatom ettől a tehertől, és még némi haszon is csöppen mellé.
* Láthatóan az elhangzott szavak nem nyerik el a rabszolga kereskedő tetszését. Ezért elhúzott szájjal válaszol. *
- Akkor legyen öt darna fejenként. Nem adhatom ingyen őket.
- Hát legyen! Adok két darnát mindegyikért, de cserében elvárom, hogy lemossa őket, és kapjanak ételt az estére.
* Az étel minőségét szándékosan nem kívánta meghatározni, mert az már túllépheti a megemelt öt darna értékét. *
- Öt és elintézem, amit kér!
- Három, és nem lesz öt hullával gazdagabb!
- Négy!
- Három! Többet nem érnek, és már így is áruk felett vagyok! Tudja jól!
- Legyen!
* Kesa arcára elégedettség költözik, ahogy kezet ráz a rabszolga kereskedővel. *
- Holnap reggel a piac keleti, külső szélénél lesz az átvétel!
* Erszényét leoldva folytatja. *
- Itt az ár fele, ez előlegként fedezi a fürdetést és az ételüket is!
- Úgy lesz, azonban az elszállásolásuk nem az alku része. További öt darnáért fedél marad a fejük felett.
* Az alábbi szavak nem nyerik el Kesa tetszését, de nincs mit tenni. Nem öt hullával akarja megtenni a visszautat. *
- Rendben itt az öt darna, és még öt mely fedezi a kiadásait és egyben ez az előleg is rájuk. A többit majd holnap reggel! De előre mondom, hogy csak az élőkért kapja meg a pénzét! Szóval legalább addig tartsa életben őket.
* Nem szándékozik teljesen a férfi szabályai szerint játszani. Márpedig tíz darna elvesztése még nem olyan nagy összeg, mely egy nemesi bírtok tulajdonosát túlságosan megviselne, ha netán át kívánnák verni. *
- Azonban lenne még egy kérdésem.
- Hallgatom…
* Láthatóan a férfi is végül úgy ahogy, de meg van elégedve a helyzettel. Megszabadul öt kolonctól és még neki fizetnek érte. *
- Úgy tudtam, a városi őrség nem lép a piac területére, mégis több járőrt láttam a nap folyamán. Minek köszönhető ez?
* Az eladóra elhúzza száját a válasz előtt. Nem kívánja eltitkolni, hogy ő maga sem örül túlzottan a fejleményeknek. *
- Az elmúlt időben történt néhány… khm… félreértés és a szökések megszaporodtak a rabszolgák körében. Telar vezetősége ezért katonákat vezényelt ide, mintha mi nem lennénk képesek megőrizni a békét! Felháborító! Minket meg sem kérdeztek, hogy akarjuk-e. Csak elijesztik a vásárlókat…
* Kesa meglepetten hallgatja a férfi szavait. Talán ez lehetett annak is az oka, hogy a kint várakozó gorilla nem nyújtott nagyobb támaszt felettesének az alkudozás alkalmával.
Nem mintha ez túlzottan zavarná Kesát, sőt inkább örömmel fogadja, a helyezet alakulását, különben könnyen lehet, kénytelen lett volna többet fizetni az áruért.
A bűzlő épületből távozva a férfi még utána néhány szó erejéig megtorpanásra készteti. *
- Azt azért ne felejtse el megmondani, az úrnőjének, hogy nálunk mindig teljes a kínálat!
* Első gondolatait torkára forrasztva nyitja válaszra száját. *
- Elhiheti, mindenről be fogok neki számolni! De maga se felejtsen el! Holnap reggel a piac keleti, külső oldalánál megjelenni.
* Tovább nem is szándékozik maradni. Az első lépések megtételével fordul csak vissza, miközben egy gondolat furakodott fejébe. *
- Egy elf fog a rabszolgákért menni. Ne aggódjanak, idő közben mindenről tájékoztatom.
* Ellenvetést nem tűrően, azonnal fejére húzza csuklyáját, és indul el visszafele. Elintézte, amiért ide jött. Léptei mégsem nyugodtságról tanúskodnak. Szaporán próbálja szedni vékony lábait, már amennyire azt az előtte egyre sűrűbbé váló áradat megengedi, miközben bal keze el sem engedi csuklyájának szélét. A hely, ahol most járt, még magánál a rabszolgapiacnál is kellemetlenebb fényben tűntetné fel, ha bárki kapcsolatot tudna vonni valódi, nemesi mivolta és a hely között. Márpedig célszerű nem elhanyagolni az emberről terjengő szóbeszédeket, főleg ha azok a felsőbb körökben járnak. Azok sokkal könnyebben küzdenek le nagyobb távolságokat, mintha csupán a köznép száján terjednének.
Mégis, hiába hagyja háta mögött eltűnni a kellemetlen szagot árasztó épületet, léptei csak nem akarnak lassulni. Csak halad tovább a kijárat felé. Már nem figyel, és nem is akar, a piacot járó katonákra, csupán azt tartja szem előtt, hogy minél kevesebb tekintetet vonzzon magára.
Egy ideig nem is történik semmi különös, mígnem egyszer csak, hírtelen mozdulattal késztetik megállásra. Érzi, ahogy az őt megragadó kéznek nem esik nehezére megállítani vékony testét, de ezzel még nem ér véget. Kesa még fel sem eszmél a helyzetből, máris megfordítják, hogy egy egyszerű mozdulattal rántsák le csuklyáját, az események hatására, görcsösen rászorító kéz ellenére is. *
- Hova? Hova?
* A helyzetet még mindig nem igazán értő Kesa, értetlenül mered a megtermett férfi felé. Nem is nagyon tudta volna elvéteni a célt. A férfi egymaga betakarta Kesa látóterének jelentős részét, így elsőre észre sem veszi a férfi közelében álldogáló további egyéneket, csak mikor egyikük megszólal. *
- Végre megvan!
* Lassan Kesa is túljut a kezdeti sokkon, és jobbja már indul is az őt megragadó férfi arca felé, de a hangos csattanás elmarad. Még időben kapja el a férfi a közeledő kezet. *
- Mit akarnak?! Eresszen el!
* Kesa nem fukarkodik a hanggal, és nyugton sem kíván maradni. Megpróbál saját maga kiszabadulni az erős kezek szorításából, ha nem akarná elengedni. Márpedig nem akarja. *
- Azt mondtam, eresszen el!
* A hangos szavakat egy rúgással próbálja erőteljesebbé tenni, ami el is találja a férfi vádliját, de annak továbbra is masszívan álló testének láttán, nem úgy tűnik Kesának, mintha túlzottan megviselte volna. Cserébe magához rántja Kesát egy fordulat keretében, és másik kezével, mellyel a csuklyát rántotta le, Kesa szájára tapasztja. *  
- Lám-lám! Milyen tüzes!
* Egy újabb ismeretlen hang, melynek tulajdonosát már nem látja Kesa, de a hangja alapján ő sem különbözik sokban a másik kettőtől. *
- Vigyük vissza!
* A Kesában terjengő zavarodottság egyre csak növekvő méreteket ölt, mégis hová akarnák vinni ezek hárman. Ekkor jut eszébe az eladótól hallott szavak, de a helyzetét akkor sem magyarázza meg teljesen. Hiszen az őrök pont az ilyen esetek elkerülésére vannak itt. Csak fel kéne keltenie az őrök figyelmét, de hogyan?
Varázslatait nem tudja használni. Se kezét nem tudja mozgatni, hogy a szükséges mozdulatokat megtegye, se pedig a megfelelő varázsigét elmondani. Mégis, ha legalább a száját kinyithatná, az őrök figyelmét felkelthetné, vagy legalább a többi járókelőét. Páran érdeklődve nézik a fejleményeket, de a többség mit sem törődve haladnak tovább. Közbelépni azonban senki sem akar. Senki sem kíván szembeszállni három vaskos izomkötegekkel rendelkező egyénnel.
Kesa egymagában pedig hiába próbálkozik, hogy legalább száját kiszabadítani a fogásból. Az erős kéz csak még jobban tapad arcára. Így próbálkozásai csupán egyszerű vergődésnek tűnnek. *
- Tartsd erősen! Nem akarom újra feltúrni érte a helyet!
- Könnyű azt mondani!
* Utolsó lehetőségként, újra az őt fogva tartó lábát veszi célba, amit jó erősen el is talál. *
- Áááá! …. Na, ebből elegem van!
* Fogásán változtatva egyik kezével könnyedén karolja át Kesa vékony testét, miközben kezeit is teste mellé szorítja. Így kapja fel a földről, miközben másik keze továbbra is a száját tartja kordában.
Kesának se kell több, lábaival próbál valami kárt tenni monstrumszerű fogvatartójában. *
- Fogd már meg a lábát!
* A hátul lévő először az egyik, majd a másik vékony bokát elkapva fogja össze, és mikor már egymás mellé sikerül fognia, akkor ő is a hóna alá csapja a lábakat.
Ebben az igen zavarba ejtő felállásban teszik meg az utolsó métereket, ami alatt Kesa továbbra sem akar megnyugodni. Szabad akar lenni, és minél előbb elhagyni a rabszolgapiacot. Nem akar tovább itt lenni. *
- Meghoztuk! Mondhatta volna, hogy ilyen harcias.
* Szólal meg az őt fogva tartó, miután egy sátorszerű helyre beviszik. Meglepetésére érzi, amint lábain enyhül a fogás, majd már a talajt is érezheti vele. Testét azonban még nem engedik. Mielőtt ez megtörténne durva kötél szorítását érezi kezein, majd csupán a megfelelő csomó megkötését követően engedik el, de még így sem kívánnak túl messzire húzódni tőle.
Nem kell sok, hogy Kesa felismerje a helyet. Ez a hely is egy, a rabszolgák elhelyezésére szolgáló építmények közül, de Kesát mégsem maga a hely érdekli, hanem a férfi, aki idő közben csatlakozik társaságukhoz. Egy magas, kopasz, komoly tekintetű, az életének fénykorának végéhez közeledő alak. Selyemruhája a barna árnyalataiban, és az arany színében pompázik. *
- Nagy hibát követtek el! Azonnal engedjenek el!
- Azt nem hinnénk!
* A kijelentésnek, már csupán a férfi arcáról tükröződő magabiztossága ad nagyobb hangsúlyt, ahogy sokat meglátott szemei egyenesen és rezzenéstelenül merednek Kesára.
A szőke hajkorona alatt megbúvó elme, mégsem enged ennek a tekintetnek. Egyre jobban kezd körvonalazódni egy gondolat benne. *
- Márpedig igencsak melléfogtak! Jobban tennék, ha azonnal elengednének!
* A további erőlködés már a három másik férfi arcáról is kezdi lelohasztani az önelégült mosolyukat, ahogy már az oly sokat hallott monológnak kell ismét fültanújuknak lenni. Csupán az egyikük az, aki még élvezettel hallgatja a műsort, de társai láttán inkább magába folytja érdeklődését. *
- És ugyan miért?
* A kopasz ábrázata továbbra is rezzenéstelennek tűnően várja, mivel is rukkol elő az előtte álló leányzó.
Érezve, hogy most rajta a sor, Kesa mélyebb levegőt vesz, felkészítve magát is arra, amiért olyat tesz, amire eddig még nem volt példa korábban. *
- Mert az én nevem Kesa Klensbane! A Klensbane nemesi ház tagja és a Klensbane birtok tulajdonosa! Egyben a szürkeköpenyes mágusok rendjének tagja!
* A sátorban rövid, néma csend váltja fel az ifjú nemes hangját, ahogy befejezvén bemutatkozását, elhallgat.
A csend azonban nem tart sokáig. Hátulról, hangos nevetés tör fel, ahogy a vele szemben álló kopasz férfi is alaposabban szemügyre veszi a kopottas köpenyben megbúvó szőke fiatal nőt.
Tekintete most először válik különbözővé az eddigiektől. Némi halovány, gúnyos mosoly is formálódni kezd arcán, miközben kétkedő tekintettel végez az előtte álló külsejével. *
- Akkor nincs mit tennem…
* Kezd bele mondandójába az öreg, miközben már ismét érzelemmentesre vált külseje. *
- Fiúk!... Mutassátok meg a nemes kisasszonynak a szállását!
* Szavai közben mélyen meghajol Kesa előtt. Mozdulatának könnyedségén látható, hogy az évek alatt igen csak sok alkalommal ismételhette el ezt. Ketten el is indulnak, hogy az utasítást végrehajtsák. *
- Nem érti? Az emberei melléfogtak! Tudja mi lesz magával, ha kiderül, hogy egy nemest raboltatott el?
* Meghajlásával végezve, a kopasz minden figyelmét Kesának szenteli. *
- Nem kis bátorságra vall, ilyen mesével előállni, miután végzel az egyik emberemmel. Biztos elcsavartad annak a bolond Detrednek a fejét… Mindig is bolondult a szőkékért, de nem kell aggódnia, mindenki visszakerült oda, ahova tartozik. Hozzám!
* Ez volt a jel, mire a két férfi egyszerre ragadja meg Kesa egy-egy karját, hogy indulásra sarkallja. Egyenesen el a kopasz mellett, mikor Kesa hirtelen megtorpan. *
- Ezt az arcátlanságot! Még hogy magához…
* Már lökik is tovább, mielőtt alaposabban kifejthetné gondolatát. *
- Héé !! …  Aztán a következményekkel is ilyen elégedett legyen!
* Szól hátra a kopasznak, aki a legkisebb jelét sem mutatja, érdekelné őt az elhangzottak. Nem is szándékozik több időt eltölteni ezen a helyen. A kijárat felé elindulva, léptei mégis megtorpannak. *
- Mi a ….
* Egyik megtermett legényének hangja készteti megállásra.
Megfordulva olyan látvány tárul elő, amire még ő maga sem számított. A szőke nő eltűnt. Helyét egy hosszú barna hajú, élénk, zöld köpenybe burkolózó nő foglalja el.
A szó nélkül végbemenő gyors változásra, egyik karját el is engedik Kesának, míg a másiknál álló is kellő távolságra húzódott, mikor észrevette az események hatását. Végül feleszmélve erőteljesen ragadja meg először, csupán azt a karját, ami eddig is ujjai között volt, majd egy fordítást követően a másikat is. *
- Mi volt ez?! Miféle boszorkányság?!
* Kesa arcára a fájdalom ül ki, ahogy a férfi erőteljes szorítását karjain érezheti. *
- Válaszolj!
- Ez… Semmiség.
* Valóban semmiség, ahogy a korábban alkalmazott illúzió eloszlok alakjáról. Felfedve ezzel valódi külsejét.
Kesa mosolyt erőltet arcára, pedig már rég nem örült ennyire egy illúzió szertefoszlásának. Főleg, ami akarata ellenére történik. Ha szapora léptei nem sodorják őt ebbe a helyzetbe, akkor ennek már a piacon kívül kellett volna megtörténnie, mégis most örömmel fogadja az idő leteltét. *
- Válaszolj!
* A szorítás erősebbé válik, mely a korábbi mosolyt is grimasszá torzítja el. *
- Nem hallottad, mit mondtam korábban!
* Válasza csupán a szorítás gyengülésével érkezik. Mégis elég, hogy gondolkodtatóba ejtse a férfit.
Kesa barna szemeit egymás után járatja végig a három megtermett férfin, várva, miként is kívánnak reagálni a helyzetre, de mégsem kívánja elveszíteni előnyét, így folytatja. *
- Jobb, ha most azonnal elengedtek, és akkor talán elfelejtem, hogy kezet mertetek emelni rám, egy nemesre!!
* Utolsó szavait kellően megnyomja, hogy még a visszafele tartó kopasz is jól hallhassa. *
- Elég legyen Vrym!
* A szorítás enyhülni kezd Kesa karjain, miközben kezei még mindig hátul vannak összebilincselve.
Minden tekintet Negarra, a kopaszra szegeződik, még Kesáé is, amire Negar komor tekintetével válaszol. *
- Erős szavak, meg kell hagyni.
* Rövid csend áll be a helységben, miközben Negar gondolataiba meredve néz előre.
Kesa már kezdi érezni a győzelem ízért, ezért még rá kíván tenni egy lapáttal. *
- Korábban nem láttam erre ennyi katonát, de azt mondják, elszaporodtak a túlkapások …
* Befejezni már nem is szándékszik gondolatát, inkább magába fojtva hagyja meg a körülötte állóknak, hogy lejátszanak a folytatással. Hátha egyes érzelmek eluralkodnak rajtuk. *
- Vrym!
* Negar megszólalására egy halovány mosoly fut végig a Klensbane ház örökösének arcán. *
- Járj utána, mit tudhatunk meg ezekről a bizonyos Klensbaneékről!
* Ravasz tekintete egyenesen Kesa felé fordul, mire a fiatal nemes arcáról úgy fonnyad le a korábbi mosoly, akárcsak egy elhervadó virágszál.
A parancs hallatán Vrym a kijárat felé veszi az irányt, és rövidesen el is tűnik azon. *
- Nem vagyok olyan bolond, hogy minden szavadat elhiggyem.
* Ravasz tekintete egyenesen Kesa gondolataiba hasít, megtörni kívánva annak ellenállását.
Mégis a Klensbane ház sarját nem abból a fából faragták, hogy egyetlen tekintet eltérítse igazától. *
- Akkor árulja el, mit kíván tenni, ha igaznak bizonyulnak szavaim?
* Magabiztossága felől már kétség sem érheti Negart, mégis a kopasz férfi fejében más tervek gyülekeznek. *
- Hát … már ha azt nézzük, hogy értesz a mágiához, felemeli az értékedet. De egy nemes csak többet fizet családtagjának életéért, mint akár egy század koszos rabszolga ára.  
* Elégedetten dörgöli meg kezeit. *
- Gondolja, nem uszítom magára az egész telari őrséget, ha ilyet mer tenni?
- Csak próbálja meg, s ha sikerrel járnak azok a balgák, akár maga is lefejezhet.
* Kesa arcára gondolatainak terhe ül ki. Szavai csak nem akarják meghatni ez a rabszolga kereskedőt, és ami ennél is rosszabb, ha az őrség felé fordulna, akkor csak pletykák tárgyává tenné ittlétét. *
- Ezt úgy mondja, mintha hasznavehetetlenek lennének…
* A fiatal nemes szavaira Negar nevetése szolgál válaszul, de ha ennyi nem lenne elég, mély hangján is megszólal. *
- Még hogy ezek?! Azt se tudják, mit keressenek! Csupán a sok bolond pénzeszsákot nyugtatják meg! Vagy tán nincs igazam? Még senki se tört be hozzánk, hogy kimentsen.
* Végére Kesa eddigi lehetőségét döntötte romokba. Ha innen szabadulni akar, azt saját erejéből kell megtennie. Hiába lebeg előtte a rövid rabszolgaság képe, ahol bebizonyíthatná nemesi származását, és talán elnyerve ezzel szabadságát, vagy pedig egyből Negarnak kifizetve a váltságdíjat, hasonló eredményt érhetne el.
Mégis, ha ennek szárnya kél előkelő körökben, sosem mossa le magáról. Márpedig elég egy apró rossz mozdulat, és örökölt címe máris kevesebbet ér.
Ezt nem engedheti meg! Még nem! Szüksége van a címére, és az azzal járó kiváltságokra, mint ahogy a jó hírnév mellé járó vásárlókra is, akik közül nem elhanyagolható partnere Lanuria katonai ereje.
Tehát nem marad más, mint saját erejéből kijutni innen. Mégis be kell látnia, hogy a megfelelő idő még nem érkezett el. Hátrafogott kezei legtöbb varázsigéjétől megfosztják. Csupán néhány akad tarsólyában, melyhez nincs szükség mozdulatokra. *
- Ne értsd félre, semmi bajom a társaságoddal, de jobb, ha egy mágus nem tud beszélni. Yakan!
* Az eddig tétlenül álló férfi meg is indul, hogy alkalmas eszközt találjon a sátorban. *
- Szóval csak hisz a szavaimnak?
* A helyzetet kihasználva próbál meg minél többet kihozni a helyzetből. *
- Azt egy szóval se mondtam kedves, de az, hogy mágiát használ kellő alap az óvatosságra. Nem akarok elveszíteni egy ilyen pénzforrást.
- Még hogy én, mint rabszolga…!
* Mérgesen fordít hátat Negarnak, ezzel szembe találva magát Zaccal, a harmadik férfival, aki idehozta. Zac meglepetten néz Kesára, és már emeli is kezét, hogy megállítsa, ha szökni akarna. *
- Itt nincs választásod! Én döntök a sorsodról!
* Már megfogalmazódik rá a válasz, mikor Kesa erőt véve magán inkább magába folytja azt, és körülnéz a helységben. Yakan már visszafele tart egy ruhadarabszerűségnek tűnő valamivel, és Kesa már maga előtt látja, amint azt a büdös szövetdarabot kell ízlelnie az elkövetkezendő napokban.
Mondani sem kell, nem erről álmodik egy előkelő család sarja, még akkor sem, ha igen gyakran rangjával ellentétben a köznép lányának adja ki magát.
Vállai önkéntelenül is mozgásba lendülnek a kellemetlen helyzetének köszönhetően. Zacnak hamar fel is tűnik a mozgolódás, de Kesa inkább Negar felé fordul féloldalasan. *
- Legalább kicsit lazíthatnának ezen. Kezd zsibbadni a vállam.
* Komor tekintet a vékony karokat nézi, miként Kesa a jobb láthatóság kedvéért meg is mozgatja kissé kézfejeit. *
- Mennyit adnának egy varázslóért, aki nem tudja használni a kezeit?
- Yakan, hallgattasd már el!
* Negart sem abból a fából faragták, aki a tulajdonától elfogadna ilyen hangnemet. Ráadásul még nem kell a Kesa által felvázolt esettől tartania, addig meg időt hagy neki a jó modor felszínre töréséhez. *
- Ha nem élvezi a társaságom…
Letupan cavaha!

* Közvetlenül a szavak előtt szemhéjai lecsukódtak, és tenyerét elfordította, hogy az egyik egyenesen Zac szeme felé irányítsa a kitörő vakító fényt, miközben másik tenyere Negar és Yakant hivatott meglepni, de rájuk már nem tudja úgy fordítani a tenyerét, hogy mindkettőt teljesen elvakíthassa, így csupán a hatás töredéke érvényesül rajtuk.
A szavak végeztével azonnal mozgásba lendül. Előre elhatározta merre fog elindulni, így még csukott szemmel rugaszkodik el korábbi helyéről, és már csak a mozdulat közben pillant Zac felé, aki szemeit dörzsölve próbálja meg visszanyerni látását, miközben megteszi első lépéseit Kesa hűlt helye felé.
Negar és Yakan felé már csak annyi figyelmet szentel, hogy megindultak e már felé, vagy Zachoz hasonlóan ők is szemükkel törődnek.
Márpedig a varázslat őket is összezavarta, és még nem lódultak Kesa nyomába, aki egyenesen a kijáratot célozza meg, olyan gyorsan, ahogy csak lábai bírják. *
- Azonnal hozzátok vissza!!
* Még így is sikerül hallania Negar mérges hangját. Nem is várt kevesebbet attól a férfitől.
Kijutva, a korábbi útvonallal ellentétesen visszafele rohanva akar visszajutni elfogásának helyére. Mégis hátrakötött kezei kellően megnehezítik az emberek közötti úttörést. Néhányan elhúzódva könnyítik meg Kesa dolgát, míg máskor csak újabb üldözőkre tesz szert más rabszolgatartók bérencei köréből. Végül sikerül megpillantania két telari katonát, és feléjük venni az irányt. A katonák már korábban felfigyelve az eseményekre, és Kesa felé vették az irányt, így rövidesen szemtől szembe találják egymást. A katonák kezében karddal, míg Kesa továbbra is hátrakötött kézzel. *
- Megállj!
* A szép szóra hallgatva, a menekülés itt ér véget. *
- Csak.. hogy magukra akadtam! Segítsenek!
* A katonák kissé értetlenül és hitetlenkedve merednek előre, miközben az első üldözők is odaérnek, és már meg is ragadják Kesa vékony karját. *
- Kesa Klensbane vagyok, a Klensbane nemesi ház leszármazottja, akit a mai nap folytán ragadtak el, itt a piacon! A maguk orra előtt! Ezért vannak itt?!
* Kesa hangos szavai nem múlnak el hatás nélkül. Megjelennek az első érdeklődők is, miközben érzi, ahogy gyengül az őt megragadó szorítása. A szavak őt is elbizonytalanították, ráadásul két őr orra előtt ragad meg egy ismeretlen szökevényt. A kellő pillanatban egy látványos mozdulattal tépi ki annak kezéből. *
- Követelem, hogy azonnal állítsák elő!
* Határozottan, kellő hangerővel hangzanak el szavai, hogy az érdeklődök is jól hallhassák, és ezzel is nagyobb nyomást helyezzen az őrökre, ha netán nem akarnának cselekedni. *
- Mivel tudja igazolni állításait?
- Méghogy igazolni?! Maga nem hisz egy nemes szavának!
* Mivel nem érkezik válasz így Kesa azonnal folytatja. *
- Hát jó… ha annyira bizonyítékot akar, akkor kerítse elő nekem Armeniust! Láttam, itt járőrözik ő is valamerre! Ha nem ismerné, egy szürkeköpenyest kell keresnie, de amekkora szája van, biztosra veszem, hogy hallott már róla. Majd ő igazolni fog!
* A helyzet ellenére nem szívesen találkozna Armeniussal. Nem akar visszaemlékezni a toronyban történtekre, de még mindig jobb, mint egy itteni előkelőséggel kiváltatni magát. Azok még annyira sem tudják tartani a szájukat, mint Armenius. Ráadásul, hogy az őrség egyik tagját nevezi meg, talán már anélkül is elég, hogy idehívatnák.
Az esemény híre azonban gyorsan terjed, így mostanra a katonák száma is növekedésbe kezd. Egy újabb kétfős csapat csatlakozik a helyszínhez. *
- Ahelyett, hogy az én személyazonosságommal foglalkozunk, inkább állítsák elő azt a kopasz előkelő gúnyába bújtatott félnótást, aki rabszolgának akart eladni egy nemest! Az ő nevét ugyan nem tudom, de az egyik bérence Yakan névre hallgatott. Arra tartottak fogva!
* Fejével a sátorszerű építmény irányába bólint. *
- Ennyinek elégnek kell lennie!
* A két újonnan érkező még ugyan csak a helyzettel ismerkedik, de Kesa máris folytatja. *
- Azt akarják, hogy panaszt nyújtsak be a felettesüknél?! Kerítsék elő!
* Bár nem boldogan, de elindulnak a katonák. A fiatal nemest ez egyáltalán nem érdekli. Nem az a dolguk, hogy örüljenek neki, hanem hogy ellássák a feladatukat. *
- Maga meg kerítse már elő Armeniust, vagy netán már elhiszi a szavaimat?! Nem fogok elszökni, őseim becsületemre esküszöm!
* A parancsok folyamatos osztogatása, a két korábbi katona körében sem arat nagy tiszteletet, de az egyik mégis csak elindul, előkeríteni Armeniust.
Idő közben a korábbi üldözők java elsompolygott, hogy inkább ügyes bajos teendőiket intézzék, és még véletlenül se keveredjenek bele az események forgatagába. *
- Maga! Elvághatná már ezeket a köteleket, teljesen elzsibbad tőlük a karom!
* A katonának a legkisebb jelét sem mutatja, hogy megtenné Kesának ezt a szívességet. *
- Netán tart egy gyenge nőtől?! Még fegyverem sincs!
* Végül csak egy nem túl elegáns mozdulattal, de lekerülnek a kötelek Kesa kezéről, és úgy várja meg, míg Armeniussal elő nem áll a korábban elinduló őr. *
- Kesa! Hát már megint mibe keveredtél?
- Egy félnótás azt hitte, eladhat rabszolgának, de rossz lóra tett. Ezek a derék úriemberek pedig, megerősítés nélkül nem akarták elhinni kilétemet. Bocsáss meg, hogy ilyen aprósággal zavartalak, de gondolom megérted.  
* Armenius jót nevetvén a helyzeten, int is a katonáknak. *
- Elmehettek, tényleg az, akinek mondja magát! De azt azért elárulhatnád, miért hagytad elfogatni magad. Hát nem tanultunk erre alkalmas ”módszert”?
* Kesa szúrós tekintettel mered a férfira, miközben válaszol neki. *
- Ilyen helyzetre nem… Hárman elkapnak a tömegből, és mire feleszmélsz, már cipelnek is.
* Újabb jó kedélyű nevetés tölti be a helyet. Miként Armenius az korábbi tekintettel mit sem törődve élvezi a történetet. *
- Megmondtam, hogy fel kéne szedned még néhány kilót!
- Hallgass!!
* De a szép szó mit sem használ, Armenius továbbra is csak nevet.
A Kesa számára közel sem olyan kellemes társalgás, még eltart egy ideig, mire visszatér a Negar elfogására küldött első két katona. Közben néhány társuk is csatlakozott hozzájuk, és Negar és Yakan is a társaságukat élvezhették. *
- Lám-lám! Kinek is vagyok a tulajdona?!
* Negar képébe mászva érzékelteti vele a jelen helyzetet, majd mikor már visszahúzódik, folytatja. *
- De lásd, nem vagyok haragtartó, elismerem, bárki tévedhet…
Mégis egy kis ösztönzés nem árthat, hogy biztos ne felejthesd el…
Fejenként úgy kétszáz korbácsütés kellően megfelelő emlékeztető lehet!

* Armenius felé fordulva folytatja. *
- Egyet értesz?
- A törvény más büntetést ír el…
* Mondandóját mégsem tudja befejezni, mert Kesa közbevág. *
- Nem akarom az életüket! Én, mint a sértett, ennyivel is megelégszem! Ti is egyet értetek nem igaz?!
* Utolsó szavait a két fogolyhoz intézi, akik közül Yakan egyből, míg Negar egy pillanattal később válaszol egy elfogadó bólintással. *
- Nem kell itt vérnek folynia. Ráadásul szerintem ebből ők is okulni fognak.
* Bár nem kérdésként teszi fel, de tekintetére a két férfi ismét bólint.
Armeniusnak már kevésbé tetszik az elgondolás. Más ítéletet kéne végrehajtania. Hosszas töprengést követően végül csak elfogadja a felkínált javaslatot. *
- Köszönöm, az adósod vagyok. Látogass majd el hozzám egyszer!
* Korábbi szúrós tekintetét már gyermeki mosoly váltja fel, és úgy hajol közelebb Negarhoz, hogy a következő szavakat súghassa oda neki. *
- Emlékezz erre!
* Egy rövid pillanatig a gyermeki mosolyt gyilkos tekintet váltja fel, majd mikor már újra elhúzódik, ismét jókedv árad arcáról. *
- Innentől rád bízhatom őket? Nekem most mennem kell!
- Csak nyugodtan. Nem lesz szép látvány.
* Kesa gyorsan rövid búcsút vesz Armeniustól, hogy mihamarabb megszabadulhasson a rabszolgapiactól és visszatérhessen a fogadóba. *

//The end //
Vissza az elejére Go down
Mesélő

Mesélő


Hozzászólások száma : 1520

Character sheet
Nép: NJK

A rabszolgapiac - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A rabszolgapiac   A rabszolgapiac - Page 4 Icon_minitime2013-06-24, 10:25 pm


*Telar város nemesi uradalma végre összeült, hogy megvitassák az utóbbi időben aggasztóvá vált helyzetet.
Nevezetesen azt, hogy a rabszolgapiac környékén egyre gyakoribbak a szökések, s dacára a kivezényelt katonáknak, a helyzet nem javult.
Sőt, hogy tovább romlott, afelől Telar urának sincs semmi kétsége, ugyanis nem is olyan régen, már katona is került tévedésből elfogásra, valamint a város mágusának, Kalarannak nevelt lánya, s egy lanuriai nemes család sarja is.
Természetesen szóba sem jöhetett, hogy a rabszolgapiacot megszüntessék, hiszen nem kevés darna csurran-cseppen az ott folyó üzletekből a nemesség, a város és magának a város urának kasszájába is.
Emiatt aztán sem a nemesség, sem pedig a város ura nem volt hajlandó a kérdés ilyetén megoldásáról tárgyalásokba bocsátkozni.
Ellenben e helyzet megoldásért kiáltott, az a skandalom, mi már több ízben megesett, nem történhet meg még egyszer.
Hosszas ülésezés, több tucatnyi felszólaló, s közben Telar urának fogadótermében elfogyasztott temérdek sült, torkokon leöntött zamatos borok sokasága után végül befejezték, s döntést hoztak.
Csupán egy hét telt el, mire minden kereskedő értesült e döntésről.

- Amennyiben egy rabszolga megszökik tőlük, azon rabszolgát szabadnak kell nyilvánítani.
Így biztonságosabbá teszik majd börtöneiket, megakadályozva az áru fogyását.

- Ha őreik olyat fognak el, akiről kiderül, hogy nem volt soha rabszolgájuk, azért száz darna kárpótlást fizetnek az ártatlanul elfogottnak, s ennek dupláját a város kasszájába.

- Telar városa továbbra is megengedi nekik, hogy a rabszolgapiacon árulják portékájukat, bérletük összege sem változik érdemben.

- A katonai jelenlétet a rabszolgapiacon tovább erősíti a város.*
Vissza az elejére Go down
Sydney H. Low

Sydney H. Low


Hozzászólások száma : 311
Életkor : 32
Munkahely : a világ felfedezendő, kiismerendő részein

Character sheet
Nép: Emberek

A rabszolgapiac - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A rabszolgapiac   A rabszolgapiac - Page 4 Icon_minitime2013-12-12, 8:55 pm

Háta borsózott a helytől mégis erre vetette a sors vagy ha nem az, hát saját kíváncsisága hajtotta erre a számára fertő helyre. Világ életében elítélte a rabszolgakereskedést, na meg eképpen a tartást is. Viszont úgy hallotta, mostanában durván megemelkedett a gyermekkereskedelem a rabszolgapiacon. Hát megakart győződni róla saját szemével.
Minden esetre mindig úgy igyekezett helyezkedni, hogy a helyet szemmel tartó katonák szeme előtt maradhasson.
Megállt a talán nem is olyan rég felújított pódiumféleség előtt melyre néhány alacsony termetű rabszolgát hurcoltak föl őreik. Három szinte gyermek korú, s egy negyedik nagyon aprócska szerzet, mely talán épp csak elérhette a hatodik életévét, vagy olyannyira alultáplált és megviselt volt, hogy évekkel kora alattinak tűnt most neki. Hát hallgatta a kereskedő rekedtesen csendülő hangját, ahogy felvezeti legifjabb fogásainak licitjét.
Vissza az elejére Go down
Mesélő

Mesélő


Hozzászólások száma : 1520

Character sheet
Nép: NJK

A rabszolgapiac - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A rabszolgapiac   A rabszolgapiac - Page 4 Icon_minitime2013-12-12, 9:11 pm

// Syd //

*Csendül a darna, pendül a pénz, s miként annyi árun, egy újabbon adott túl.
Chief, a kereskedő már régi motorosnak számít Telar rabszolgapiacán. Azonban egy ideje olyan portékára jelent meg fizetőképes kereslet, melyet nehezebb beszerezni, mert roppant mód sérülékeny. Ez bizony jól látszik a most felvezetetteken is, de ha Telar úri vásárlóinak erre van gusztusuk, hát Chief megadja nekik.
Ahogy őrei fellökdösik a következő négy árucikket, a kiabálástól rekedtes hangján elkezdi dicsérni őket. Az egyik, a legkisebb már kissé megviselt állapotban van, így vaskos kezei közé veszi, hogy aztán előbbre taszítsa, elsőként őt.*
- Tessék csak tessék! A kis purdé szökni próbált, de őreim, kik mind felkészült harcosok, s értenek dolgukhoz, elfogták! Eleven, de nevelhető, s csak meg kell nézni csontozatát!
Érdemes beruházni, idővel rendkívül értékes darab válhat belőle…
*A kereskedő terebélyes pocakja megremeg, ahogy előrehajol, hogy szétfeszítse a kölyök ábrázatát, megmutatva apró fogait.*
- Hát nem hibátlanok? Kérem csak, lássuk, ki ad érte húsz darnát? Lehet, megér ez huszonötöt is, ha jobban megnézik!

Vissza az elejére Go down
Sydney H. Low

Sydney H. Low


Hozzászólások száma : 311
Életkor : 32
Munkahely : a világ felfedezendő, kiismerendő részein

Character sheet
Nép: Emberek

A rabszolgapiac - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A rabszolgapiac   A rabszolgapiac - Page 4 Icon_minitime2013-12-12, 9:21 pm

Egy tagbaszakadt férfi kurjantott egyet szinte mellette. Syd ösztönösen összerezzent a váratlan és igen erős hangtól.
- Mit akarsz ezért a kis vakarcsért annyit kérni? Hét darnát adok érte és még akkor jól is jártál.
Szavai után a férfi végül nevtett, s vele kacagott még pár ember, kik körülötte álldogáltak. A lány valószínűnek tartotta, hogy személyes barátok köréről lehet szó személyükben, hiszen láthatóan jól eldiskuráltak a felszólalás után.
- Mit mondasz Chief? *hangzott még el a nagydarabtól*
Sydney kissé összeszűkített szemekkel mérte végig a társaságot. A férfi mintha csak megérezte volna, felé fordította kopasz fejét és biccentett egy "Szép napot hölgyem!" címszó kíséretében.
Syd néma biccentés után a rabszolgák felé fordította tekintetét.
Szíve szerint a fickóhoz vágott volna valamit de, jobbnak látta nem tudomást venni róluk.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





A rabszolgapiac - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A rabszolgapiac   A rabszolgapiac - Page 4 Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
A rabszolgapiac
Vissza az elejére 
4 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Középvidék :: Telar-
Ugrás: