LANURIA
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Homehttp://newagelaGalleryKeresésRegisztrációBelépés

 

 Déli-dombság

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 13 ... 21, 22, 23
SzerzőÜzenet
Valturaan
Fehér sárkány
Valturaan

Hozzászólások száma : 231

Character sheet
Nép: Sárkányok
Déli-dombság - Page 23 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   Déli-dombság - Page 23 Icon_minitime2019-09-05, 6:34 pm

//Kain Namelyr// 

718 évvel az éj-hasadéki csata után 

 A fehér sárkány nem gondolta, hogy e magasabb rendű létformák egyáltalán önként rávennék-e magukat valaha is arra, hogy megvédjék, amit alkottak. Hanyagul, nemtörődöm módon dobták el maguktól, amit teremtettek, s úgy festett, még csak vissza sem néznek reá. Megvetendő, alantas teremtményeknek tartották vajon alkotásaikat, avagy önimádat, s felsőbbrendűség sarkallta arra őket, hogy elhagyják saját fájuk rothadtnak titulált gyümölcseit? Valturaan nem akarta elhinni, hogy ennyit ért szemükben az a megannyi élet, mely benépesítette Lanuria földjét... Ha nem érzett volna némi kellemes melegséget a szívében, egészen biztosan megint feldühödött volna, ám így, s legfőképpen a mai nap után nem maradt annyi kedve sem, hogy az isteneket szidja. Megnézhetik majd, mikor fog ő hálát adni, ha a háború, melyet messziről figyelnek - már ha egyáltalán figyelik - már kioltotta Laryss életét! Akkor sem tesz másként, ha még él, ám jövője nem tartogat mást halálnál, ebben olyan biztos volt, mint hogy itt állt az erdő közepén, és a sötét mágus bőrébe bújt arany sárkányt szemlélte.
Azt, aki árulónak vallotta magát, s olybá tűnt, igen sokat tud a világról, mégsem lelte meg a választ, mellyel megállítható a vérontás, öldöklés, rombolás, káosz és igazságtalanság. De talán nem is megállítani kellett volna, elvégre ilyesmire törekedni merő ostobaság - bőven elégnek kellett lennie, ha valaki visszaszorítja. Például néhány, a múltbéliekhez hasonló Csupaszbőrű... Csak tudta volna, hol keressen olyanokat.
Míg a másik sárkány lehajtotta fejét, Valturaan ismételten a sétához fordult segítségért. Ha mozgott, úgy érezte, gondolatai egy kissé talán kevésbé csapongóak, most azonban nem érkezett el a várt hatás. A hósárkány úgy érezte magát, mintha fejbe vágták volna valami súlyossal, miután meghallotta, hogy a Névtelennek fogalma sincs róla, miként vethetnének véget a fertelemnek, mely lassan felemészti Lanuriát. Úgy vélte, az arany sem beszél, épp a helyzet komolyságának okán - bár az elmúlt néhány órában sem lehetett éppen szószátyárnak nevezni -, így aztán tovább járt az aljnövényzet különféle zöldjeiben, melyek hol magasabbra törtek, hol pedig szőnyegként vonták be az árnyékosabb szegleteket. Csak akkor révedt fel enyhíthetetlen, elfojtani próbált nyugtalanságából, amikor amaz ismételten megszólalt, s olyat mondott, mellyel rendkívüli méretű kérdőjeleket ébresztett az ifjú eddigi világnézete kapcsán.
- Evolyranba? - kérdezte hitetlenkedve, némileg értetlenségtől összeszűkült szemmel.
Most először mondták neki, hogy létezik más kontinens. Hogyan is viselkedhetett volna másként? Rendkívüli, feszültségtől terhes izgatottság kerítette hatalmába, ennek eredményeként pedig tovább sétálgatott fel-alá még egy darabig, aztán hirtelen megállt, s visszafordult a sötét szemű felé.
- Az miféle hely? - kérdezte higgadtnak tűnve, ámbár odabent lehetőségek ezrei ostromolták tudatát.
Most azonnal tudnia kellett, merre keresse, ha megleli Larysst, s e törekvése olyannyira lekötötte figyelmét, hogy nem fordított több figyelmet arra, melyet az arany sárkány e rövid idő leforgása alatt megtudott róla. Pedig az első sárkány volt, akinek beszélt róla, a leges-legelső, s az egyetlen, aki a feltételezések és gyanúk ellenére egyetlen morgás nélkül elfogadta a dolgot, mintha Valturaan éppen csak azt mondta volna, eleredt az eső. Mélyen belül természetesen nem felejtette el ilyen hamar... sokkal inkább még meg sem érett benne igazán a felismerés, oly' kevésbé számított erre.
Így tehát, teljes elhatározottságtól fűtve, s hogy megakadályozza magát a további céltalan járkálásban, úgy döntött, inkább letelepszik. S ugyan nem lehetett volna meggondolatlannak nevezni, tette ezúttal valóban szörnyen ellentmondott mindennemű körültekintésnek. Úgy ült le a puha avarszintre, hogy közben már félig elő is kapta jegyzetelésre használt papírjait az övén lévő bőrtokból. Hamar szüksége lesz íróeszközre is, vélte, mialatt kezdeményezte a beszerzéshez szükséges kézmozdulatot, csakhogy nem adatott számára alkalom befejezni azt. A fehér sárkány ugyanis még el sem helyezkedett teljesen, máris kétlábú-álcáját meghazudtoló üvöltés tört elő torkából néhány pillanatnyi fájdalmas csípő érzéssel vegyített veszett küzdelem után, miközben a papírdarabkák valóban eső módjára hullottak szerte a zöldben. Hallotta a fémes, vészjósló csattanást, mégis, a legelső pillanatban még igyekezett abban a hitben tartani magát, hogy csupán faág reccsent. Eme látszat aztán úgy foszlott darabjaira, hogy írmagja sem maradt. A fehér sárkány letekintett a lábszárára, s az azt fedő csizmára, melyre átkos öleléssel kulcsolódott a megtermett, dús levelek rejtekében elhelyezett csapda. A vasfogak szerencsétlen vad híján Valturaan húsába mélyedtek, kilyuggatva ezzel a lábbelit, s az alatta meghúzódó nadrág szövetét is, melyeken a kiserkenő vér máris vöröslő foltokat hagyott.
A fehér rá sem nézett fajtársára, s az Evolyranba vezető útvonal megkérdezése is elmaradni látszott, miután a kétlábú-erőt túlszárnyaló kezek megpróbálkoztak a legkevesebb kár okozásával megszabadulni a fémcsapdától, mialatt a kezek gazdája összeszorított fogakkal, sziszegve koncentrált. Most már valóban dühös volt, bár nem csupán az istenekre. Saját magára is.
Vissza az elejére Go down
Kain Namelyr
Arany sárkány
Kain Namelyr

Hozzászólások száma : 1977
Életkor : 740
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
Déli-dombság - Page 23 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   Déli-dombság - Page 23 Icon_minitime2019-09-05, 9:03 pm

//Valturaan//

*A séta nem zavarja az arany sárkányt. Megfordul ugyan a fejében, hogy felesleges, ám nem gondolja, hogy veszélyes lenne a fehérre. Nem ma született fióka már ő sem, eddig túlélt ott, ahonnan jött, majd túlélt mostanáig is.
Namelyrt pedig ennél is jobban lefoglalják gondolatai, azok a gondolatok, melyek Silaronához kötődnek. Így nem is válaszol azonnal az Evolyranra feltett kérdésre.
A kérdésre, mely a milyenségére vonatkozik a másik földrésznek. Ott még maga Kain sem járt, csupán hallott róla vándoroktól, kocsmai szóbeszédeket. Olyanokat is, amelyekben azt taglalták, hogy ott vannak sárkánylovasok.
Teljesen elképzelhetetlen számára, hogy ember és sárkány összefogjon, s a sárkányok embereket, elfeket vigyenek a hátukon.
Eddig jut gondolatban, mikor a másik hirtelen a földre ülni készül.
Még nyitná is szóra a száját, hogy óvatosságra intse, a járkálás után nem tanácsos ilyen figyelmetlenül helyet foglalni, de ezzel már elkésik.
Az ordítás és a fémes hang nem ismeretlen számára. Tisztában van vele, hogy mi történt, s azzal is, hogy ez baj.
Már ott guggol a sebesült fehér elf mellett, s míg az erőlködik, ő kívülről segíti, nehogy a vasfogak túlzottan nagy kárt tegyenek. A lábát is elveszítheti a fehér sárkány, ha nem vigyáz, s az valódi alakján is maradandó nyomot hagyna.*
- Ostoba!
*Sziszegi hirtelen jött dühében. S valóban ezt gondolja, a tapasztalat hiánya tűnik elő.*
- Mindig tudd, mi van körülötted! Ez az életed mentheti meg!
*A csapda lassan nyílik, s az arany sárkány ki is rántja a fehér kezéből, ha az nem engedi el, s jó messzire hajítja. Tompán puffan az avaron.
Fekete tincsei előre hullnak fakó arca elé, ám az éjfekete szemekben most valódi sötétség forrong.*
- Mutasd a lábad!
*Látnia kell, mennyire sérült. Azonban nem csak ez aggasztja. A csapdát kihelyező sem lehet túl messze, csak idő kérdése, hogy körbejárja a területet, s végignézze, mit fogtak csapdái. Ez nagyvadra vadászik, nem holmi rágcsálóra. Mielőbb el kell tűnni innen.
Ha Valturaan hagyja, ő maga húzza le a csizmát, s hasítja fel a vértől ázó nadrágot is, immáron tőrével.
Ha hagyja, kezét fölé emeli a sérülésnek.*
- Genesende hand!
*Tenyere aranylón fénylik fel, s az energia a sebbe áramlik belőle. Nem azonnal gyógyul meg, azonban máris elindul a gyógyulás útján, s a fájdalom is jelentősen csökken a varázslat hatására.
Ha nem engedi, vagy már korábban távolabb küldi magától a fehér hím, komor arccal emelkedik fel, s figyel távolabbról.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Valturaan
Fehér sárkány
Valturaan

Hozzászólások száma : 231

Character sheet
Nép: Sárkányok
Déli-dombság - Page 23 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   Déli-dombság - Page 23 Icon_minitime2019-09-06, 5:20 pm

//Kain Namelyr//

718 évvel az éj-hasadéki csata után

Valturaan nem értette, miért jött az arany, s miért nem hagyta békén, hadd végezze el ő, amit magáért megtehet, ám a fájdalom kellő figyelmeztetésül szolgált számára. Figyelmetlensége, s újabb, majd újabb események által el-elkalandozó gondolatai ezúttal, oly' sok elővigyázatosságban eltelt év után, nem várt bajba keverték őt, melyből talán egyedül nem lesz majd képes kilábalni - szó szerint. A fehér sárkány elváltozott arccal erőlködött, mialatt mérgébe fullasztotta lelkét, s akkor sem másította meg álláspontját, mikor az arany elhajította a vérrel szennyezett átkozott fémfegyvert. Nem kért a segítségéből, sem pedig bármi másból, melyet szavak módján vetett szemére. Feleslegesen beszélt az idősebb, ezekkel már ő is régen tisztában volt, az elmúlt események azonban kibillentették önmagából, s látás nélkül nézve járta tovább az erdőt, végül pedig ez lett az egészből. A hósárkány saját vérét figyelte, a jobb lábát, végül pedig az irányt, amerre a vasszerkezet repült korábban. Az ő hibája volt, ami történt, nem kellettek a felesleges szavak, melyeket az ifjú összepréselt ajkakkal, szótlanul, s komoran hallgatott végig. Dehogy akarta ő megmutatni a lábát! Még mit nem! Hát nem volt elég, ha így látta, sebesülten, gyengén és kiszolgáltatottan?
Mégsem volt más választása... Ha bármikor is, bármiféle megaláztatás érte, napokig elvonult sebeit nyalogatni, olyan helyre, hol az sem lel rá, aki azt vallja, ismeri, ezúttal pedig éppen efféle helyre volt szüksége. Egy sötét lyukra, amelynek feketeségében elrejtőzhet, míg meggyógyul, összegömbölyödhet a magány ölelésében és senki nem látja, micsoda csúf módon ejtettek csorbát becsületén. Ám rá kellett ébrednie, csorba nélkül jelen helyzetben bizony esélye sem volna eljutni a rejtekhely-keresésig sem, nemhogy a rejtekhelyig. Így esett hát, hogy Valturaan nem szólalt fel, s nem zavarta odébb a halált-hordozó-nevűt, hogy inkább saját magát boldogítsa valahol távolabb. Engedte neki, hogy levegye lábbelijét, s egyre mélyebbre húzott szemöldökénél többet nem is kapott tőle, még akkor sem, amikor a nadrágja szárát vágta el. Amikor a sérülés teljes valójában megmutatkozott előttük, csupán fújtatott egyet, s a holdszín bőrt vörösre festő nedvre fókuszálta tekintetét.
Tudta, mire készül a másik, mikor felemelte kezét, s bár minden porcikája égetően tiltakozott ellene, a hósárkány beleegyezést sugárzóan hallgatott. Jól tudta, mire képes gyógyítás terén, s efféle seb bizony nem jelentett egyszerű munkát még azoknak sem, akik háromszor vagy négyszer is jobban művelték nála, neki azonban mihamarabb járóképes állapotba kellett kerülnie, bármit is követelt árként. És a fehér elf tekintete most megsemmisülésben fürdött a düh alatt, ahogyan a varázslat kezdte kifejteni hatását. Gyűlölettel nézte mezítelen Csupasz-lábujjait, s a lábszárat, mely felett a fehér kéz, s annak gazdája, az arany sárkány munkálkodott. Nézte az arany fényt, s legalább úgy érezte magát, mintha átkot szórnának reá - becsületsértő átkot.
Egészen addig mozdulatlanul ült csekélyke tekintélye vesztőhelyén, amíg meg nem érezte a fájdalom némi feloldozással bíró múlását. Akkor aztán összekapkodta a közel eső papírdarabkákat, s ingerültségtől fertőzött mozdulattal begyömöszölte őket az övén lévő bőrtokba. Amikor készen lett, lezárta a tokot egy fémcsattal, s határozottságtól égő tekintettel megálljt intett a sötét hajú fajtársnak.
- Elég ennyi.
A szavak, bár komoran csengtek, ha a másik erősen figyelt, talán elcsíphette bennük, mifélék is játszódtak le éppen a fehér sárkány szívében. Ha amaz nem vette el a kezét, akkor arrébb tolta azt, s felcibálta a csizmáját, mindezeket pedig kapkodva és sietve kivitelezte. Amennyiben nem ütközött ellenállásba, rögvest talpra is lökte-küzdötte magát, tett előre néhány keserves, szerencsétlenül festő lépést, majd féloldalasan visszafordult néhány szó erejéig. Szemeiben egyetlen pillanatra megalázottság csillant. 
- Jó volt együtt vadászni, Névtelen. De felejtsd el, hogy így láttál.
Azzal pedig borzalmas tempóban, még borzalmasabb megvalósításban megindult vissza az erdő széle felé, abban a reményben, hogy az aranynak esze ágában sem lesz követni őt, bár az iménti viselkedését eltekintve erre nem sok esélyt látott. Azért még megpróbálta... Igyekezett úgy mozdulni, hogy azt a benyomást keltse, innentől egyedül is boldogul, bár e képzet csak saját elméjében élt élénken. Valójában úgy mutatott a zöld és barna tengerében, mint egy sebzett, röpképtelen madár, mely hiába menekül olyan ragadozó elől, mely saját magában lakozik. Mégsem bizonygatta mással. Nem akarta megsérteni az arany sárkányt, s ha nem gyűlölte volna magát, érezhetővé vált volna a végtelen hála, melyet az együtt eltöltött időért érzett, s amely mindazok ellenére, melyek elnyomták, eltörölhetetlenül jelen volt a fehér sárkány bensőjében.

Amennyiben nem engedték felkelni, úgy a helyén maradt, s végeláthatatlan hallgatásba süppedt. Körülötte feszültséggel s megalázottsággal telt meg a levegő.
Vissza az elejére Go down
Kain Namelyr
Arany sárkány
Kain Namelyr

Hozzászólások száma : 1977
Életkor : 740
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
Déli-dombság - Page 23 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   Déli-dombság - Page 23 Icon_minitime2019-09-06, 8:52 pm

//Valturaan//

*Kain nem törődik a duzzogással. Teszi, amit ösztöne diktál neki. A kezét felemeli, mikor a fehér sárkány összekapkodja papírjait.
Némán, összevont szemöldökkel figyeli az izgága ifjút.
A bűbáj, melyet a sebesülésre alkalmazott, már hat, s csak pihenésre van szüksége a fehérnek, hogy rendbe jöjjön.
Természetesen sokkal jobban gyógyulna, ha felvenné saját, természetes alakját, ám ebben az állapotban az még rettentően kockázatos.
Mintha meg sem hallaná az elégre felszólító szót, nem felel rá. Felemelkedik, s úgy figyeli a fehér sárkányt. A felvágott nadrág helyére a csizma kerül. Biztosan nem kényelmes a durva anyagú lábbeli, mely nadrág nélkül érintkezik a sebbel.
A sötét szemek szenvtelenül figyelik a feltápászkodó kétlábú alakot. A szavak teljesen világossá teszik számára, hogy a büszkesége szenvedett a másiknak leginkább csorbát.
Ez teljesen természetes számára. Melyik sárkány nem érezné úgy magát a helyében. A csapda megfogta, ez minden sárkánynak megalázó.
Esze ágában nincs erőszakkal visszatartani, azonban nem állja meg szó nélkül.*
- Mégis hova mennél? Ismered a dombságot? A sebed így biztosan nem gyógyul meg, odakint pedig ebben az állapotban még sárkányként is sebezhető vagy.
*Nem tudja, hogy szavai visszatartják-e a fehér elfet, de rá hagyja. Úgy viselkedik, mint egy durcás fióka, ám odakint vadászok vannak, s nem csak sárkányok, kik árulókra vadásznak, hanem kétlábú vadászok is, s akad még sárkányvadász is. Bármelyik veszélyes jelenleg.*
- Sebesülten nincs esélyed megtalálni.
*Teszi még hozzá, hidegen. Ha ez sem állítja meg Valturaant, hát hadd menjen, sántikáljon. Csak rövid időre lenne szüksége, hogy rendbe jöjjön a lába, a seb azonban nem fog gyógyulni, ha erőlteti.*


_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Valturaan
Fehér sárkány
Valturaan

Hozzászólások száma : 231

Character sheet
Nép: Sárkányok
Déli-dombság - Page 23 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   Déli-dombság - Page 23 Icon_minitime2019-09-06, 9:48 pm

//Kain Namelyr//

718 évvel az éj-hasadéki csata után

A fehér teremtmény lassan, kínlódva lépkedett az árnyék sújtotta aljnövényzetben. Épp olyan árnyék sújtotta őt magát is, csupán belülről, ahogyan azért küzdött, hogy elérje az elérhetetlent, s minél hamarabb kint tudja magát az erdőből. Ott aztán majd visszatér valódi alakjához, s a légbe emelkedve olyan menedék után néz, ahol néhány napig meghúzhatja magát... ezt tervezte, s ezért hagyta, hogy az arany megnézze a lábát. Nem másért... nem fogadott el segítséget, sokszor még Laryss Orowennë-től sem, pedig a leány tulajdonképpen eljegyezte őt. Minden egyes lépés, s annak minden mozdulata együttesen kezdte a hósárkányt tűréshatára szélére sodorni. Teljes valójában emlékeztette a megaláztatásra önnön húsa, mely saját vérében ázva küzdött azért, hogy előre jusson az erdőben - nos, nem túl sok sikerrel.
A feketébe öltözött, bőrkabátos kétlábú-alak szavai cseppet sem késztették maradásra... épp ellenkezőleg. Újult erővel indult neki a nagy feladatnak, arcán határozottságtól fűtött érzelmek táncoltak mindeközben, és ő egyszer sem nézett vissza. Nem, Valturaan nem ismerte úgy a dombságot, mint a sötétszemű, ezt el kellett ismernie; azonban amit a másik nem tudott róla, az éppen az volt, hogy efféle meggyőzőnek titulált mondatok százait, s ezreit hárította már el a fehér elf nősténytől a Lanur-hegységben. Jóllehet, gyakorta átengedte neki a győzelmet, s előfordult már az is, hogy némi vigasztalódás reményében egészen elhagyta magát a közelében, ám ezt kemény munkával töltött évek alatt érte el. Az arany elbízta magát, ezt gondolta, s tovább haladt.
Ám útja nem tartott olyan sokáig, mint azt előre megbecsülte, korántsem. Ugyanis a tudtán kívül hatalmas fegyvert adott az idősebb kezébe... olyan fegyvert, melyet idáig senki sem birtokolt, egy Shuga Melfyomer nevű Mágustanács-tagon kívül, akit Telar óta olyan messzire elkerült, hogy még csak hallani sem hallott hozzá hasonlóról. Tarsisba sem azért ment, hogy őt felkeresse... de nem ám! Akkor sem fordult volna hozzá, ha veszélybe került volna a saját élete, és egyszerűen nem tudott rájönni, mit rejtegethetett, ha ennyire hatalmas bizalmatlanságot volt képes belőle kiváltani. Tehát, Shuga már nem volt egyedül. A Névtelen megtudta a fehér titkát, elfogadta azt, most pedig óriási jeges tőrként döfte át rajta, mialatt hátat fordított neki. Az az egyetlen mondat akkora horderejű volt, hogy Valturaan gondolkodás nélkül lecövekelt, s mozdulatlanná dermedt.
Még elgondolkodott néhány pillanatra, majd pedig ellazította vállait, s a legyőzöttek ábrázatával fordult vissza az arany felé, végül megadóan sóhajtott egyet. El sem hitte magáról azt, amit mondani fog.
- Rendben... Szükségem van a segítségedre. - mondta, ám a legkevésbé sem ellenségeskedően vagy ingerlően.
Egyszerűen csak úgy érezte, ennél jobban már nem taposhatják meg. És mégis... valahol belül mégis valami jó érzés tört benne felszínre. Pedig soha, semmi esetre sem hagyta volna senkinek, hogy sebzetten a társaságában maradjon. A jégszín szemű leszegte fejét, s hagyta, hadd fejtse ki az idősebb, hová akarja vinni.
Vissza az elejére Go down
Kain Namelyr
Arany sárkány
Kain Namelyr

Hozzászólások száma : 1977
Életkor : 740
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
Déli-dombság - Page 23 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   Déli-dombság - Page 23 Icon_minitime2019-09-07, 9:16 pm

//Valturaan//

*A fehér elf az utolsó mondatra torpan meg. Sebessége eddig sem volt nagy, ám a szavak, melyekről az arany sárkány pontosan tudta, hogy milyen hatással lesznek, megtették a hatásukat.
Valturaan megállt.
Őt magát is megsebezte volna valami hasonló, ha Silaronát hozzák fel neki, avagy Lysanort.
Tudta, hogy szíven találta a fehér sárkányt. Ez kellett, hogy ne hagyja kimenni az erdőből, mert odakint nagy az esélye, hogy sebesülten hamarabb találja meg egy, vagy több méltó ellenfél, semmint ő találna magának biztos menedéket.
Vére, szaga, viselkedése, mind célponttá teszik.
Az arany sárkány e pillanatban még nem mozdul. Ahogy elhangzanak azok a megadónak hangzó szavak, fakó arca a másik felé fordul.*
- Azt már megkaptad, csupán pihenésre van szükséged.
*Jegyzi meg hidegen. Nem ellenséges, de a forrófejűség az ifjút halálba kergetheti, s neki le kell lehűtenie. Nem áll szándékában megtaposni, habár azt maga is jól tudja, hogy mindig van mit tanulni, s néha épp az a tanító, akitől a legkevésbé várná.
Közelebb lép, s egészen csendesen szól a fehérhez.*
- Ahová most viszlek, oda nem szabad visszatérned. Kétes hely, s kiforgatja magából azt, ki oda betér.
*Ha Valturaan engedi, akkor megfogja erős markával a sebesült fehér elf vállát, s abban a pillanatban elsuttogja a teleportálás igéjét.
Ahol megjelennek, a dombság egy másik pontja. Romok, két sor domb között. A parányi völgyet benőtték a futónövények, s az alacsonyabb növésű fák.


Déli-dombság - Page 23 3D-beutiful-amazing-Fantasy-Places-24


A fekete mágus régen járt itt, akkor csúnyán megjárta, s a hely kifogott rajta. Egy másik sárkány társaságában volt, így amíg a sötét köd eloszlik alakjuk körül, mélyet szippant a romokból áradó hűvös, dohos levegőből. Nem érez sem kétlábút, sem sárkányt.*
- A romok rejtekében lesz időd gyógyulni.
*Ezzel elindul az egykorvolt templom mélyére. Nem akar messzire menni, tudja, meddig szabad, ameddig látásuk még éles.
Így is elég rejteket ad majd.

Ha Valturaan nem engedi a teleportálást, csak halkan morog magában, s nem tesz semmit.*
- Konokságod az életedbe kerülhet.

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Valturaan
Fehér sárkány
Valturaan

Hozzászólások száma : 231

Character sheet
Nép: Sárkányok
Déli-dombság - Page 23 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   Déli-dombság - Page 23 Icon_minitime2019-09-08, 11:48 am

//Kain Namelyr//

718 évvel az éj-hasadéki csata után

A leszegett fejben lakozó elme azonban nem sokáig maradt veszteg... egészen pontosan addig lebegett tétlenségben úszva saját szégyenében, amíg az arany sárkány meg nem szólalt ismét. Akkor aztán a hosszú, kócos fehér haj egykettőre kihullott Valturaan arcából, amikor az ifjú felemelte állát, s a hideg, sötét tekintet kereszttüzébe került. Nem tudott más célt sejteni a mondat mögött, mint egy utolsó kegyelemdöfést, egy végső mozdulatot, mellyel az ellenfél végérvényesen földre kerül. Nos, az ő lelki világát hamarosan ásóval kell majd felszínre kaparni, ha végre elindulnak, akárhová is vigye az idősebb. Ekképpen, s ezen gondolat hatására öntötte el a méreg, mely egy kissé talán meg is látszott az iménti fájdalomtól nyúzott felhőszínű vonásokon. Valturaan-t nem sok választotta el attól, hogy az első eszébe ötlő szavakat menten továbbítsa is a Névtelen felé, éreztetvén vele, nem tudja, kinek képzeli magát, de egészen biztosan jobb volna, ha száműzné ezt a modort, különben...
Különben...? Különben mi? Dühtől tajtékzó mozdulatokkal elbiceg valamiféle odvas fáig?
A zaklatott, sértett fehér sárkány hosszasan lehunyta fakó, jégszín szemeit, amikor amaz kissé áthidalta a közöttük lévő távolságot. Nagyon is jól tudta, a legtöbb eséllyel úgy fogja átvészelni az elkövetkező napokat, ha vele marad, nem pedig messze tőle, egyes-egyedül, amikor még az is értékes, hosszú percekbe fog telni, ha el kell mennie könnyíteni magán... vagy egyáltalán bárhová, nem is beszélve az iménti tervéről, melyben előreláthatólag több keresés és repülés szerepelt, mint valódi pihenés. Meg aztán, valószínűleg fel sem tudott volna szállni egy ilyen lábbal. A sérült terület nagy volt - talán túl nagy ahhoz, hogy valódi formája ne szenvedje el hátrányait, ez a gondolat pedig éppen ebben a pillanatban nyerte el az őt megérdemlő figyelmet a fiatal sárkány elméjében, mely, mire a mágus-kinézetű folytatta a beszédet, éppen kezdett volna csendes ürességbe süppedni, leplezetlenül elismervén, hogy többszörösen győztek felette.
Kezdett volna, ugyanis az állítólagos menedék leírása azonnal felkavarta a nyugvófélben lévő gondolathullámokat, a Névtelen által korbácsolt tömegek pedig gyanúval, töltötték meg az ifjú szívét. Egy pillanatig erős, visszatarthatatlan késztetést érzett rá, hogy félreüsse a felé közelítő kezet, s figyelmeztető morgással jelezze a határ-átlépést az arany sárkány felé; ugyanis semmi kedvet nem fedezett fel magában azt illetően, hogy saját szemével nézze meg azt a helyet, azonban sem ideje, sem pedig lelki ereje nem maradt tovább rágódni a kijelentett szavakon. Így hát visszanyelte félelmét, s mialatt hagyta, hogy a korábban őt gyógyító kéz a vállához érjen, valóságos borzalom töltötte be elméjét, azonban korántsem a rejtekhely milyenségét illetően. Elnyomhatatlanul, elfelejthetetlenül emelkedett ki tudatában, a semmiből egy szívfacsaró kép, amely Laryss-t ábrázolta - a fehér nőstényelf kézzel fogható fájdalomban úszó arca leírhatatlanul gyorsan rántotta görcsbe nemrégiben megtöltött gyomrát, amint végignézte, miképp szembesült vele a leány, hogy a sárkány, akit mindennél, s mindenkinél közelebb tartott a szívéhez, nem volt képes betartani ígéretét, s halálát lelte Lanuria vidékeit járva. 
Az aranynak bizony igaza volt: Valturaan most saját maga ellen játszott, egy veszélyes játékot, melyben nem győzhetett.
Azonban, mint ahogyan sokan mások, ő sem szerette, ha szemére vetik hibáit. Nemtetszésről árulkodó arckifejezést öltött magára, talán még akaratán kívül is, melyről a teleport bekövetkeztével, s az azt követő, jól ismert állapotot elszenvedvén végül már azt sem tudta volna pontosan megmondani, a varázslat hergelte fel, avagy annak ténye, hogy kénytelen a halált-hordozó-nevűre támaszkodni. Eme állapot sem volt azonban túl hosszú életű, ugyanis amikor a hósárkány felemelte tekintetét, s megvizsgálta környezetét, rögvest az kezdte foglalkoztatni, mégis hol lehetnek, s ami talán fontosabb: még be sem lépett, máris kiforgatta magából ez az egész, méghozzá többszörösen!
Nem tudott szabadulni a gondolattól, miszerint csapdába csalták. Szemlélte a dombok takarásában meghúzódó gigászi romokat, s szívét betöltötte az elhagyatott sötétség szülte félelem. Úgy érezte, valahol, mélyen a homályban elrejtve itt vár rá a legborzasztóbb szörnyűség, amely az elmúlt évek során többször kísértette még álmaiban is. Most pedig mindez új köntöst kapott az új világkép hatására. Valturaan pillanatok alatt meggyőződést nyert arról, hogy a romok között vagy egy csapat Csupasz-ellenes sárkány rejtezik, vagy pedig az apja és a nővére. Egyik esetben sem számíthatott kegyelemre, ráadásul ha a két eshetőséget egybe gyúrva képzelte el, úgy érezte, nem maradt ereje egy tapodtat sem mozdulni... S éppen ez a csendbe burkolózott, kijózanítóan üres, hatalmas lyukként tátongó pillanat ébresztette rá, mennyire igaz - hogy mennyire ostoba is valójában. Hiszen az arany sárkány nem hazudhatott neki.
Valturaan nyugalmat erőltetett magára, hatalmas akarattal, s utolsó erejének morzsáit felhasználva, miközben a sötét füstszerű anyag végleg szertefoszlott a különös szagokat hordozó levegőben. Mindez... minden azért volt, mert nem viselte jól, ha gyengeségben látják, az ebből következő segítségnyújtást kezelni pedig merő lehetetlenségnek tűnt számára. Megmagyarázhatatlan kellemetlenséget érzett magában, melyet a hála-mag kanyargó indái annak ellenére is kezdtek átfonni, hogy egy kissé még mindig dühös volt. Dühös és értetlen, utóbbi pedig a hely korábban említett természetének volt betudható, ennek pedig idejét látta végre felszínre hozni, jóllehet, már végérvényesen elállt attól, hogy rendre utasítsa a másikat. Tehetetlenségből beszélt, úgy érezte, kétlábú-kezeit összekötözték, s ő vakon sétált vezetője után. Nem szerette a rejtélyeket.
- Ha nem szabad visszatérnem, az azt jelenti, hogy ez a hely most is ártalmas... - jegyezte meg halkan, bár nyomatékosan.
Gyötört hangjából pillanatok alatt kiolvasható volt, hogy magyarázatot várt, bármennyire is észhez térítette a gondolkodás. Követte hát az arany sárkányt, a maga megalázó tempójában, hiszen nem akadt más választása. Tartott a választól, ezt ő maga is érezte, miközben a látványt, a szagokat vizsgálta; s talán nem is csak a választól tartott, hanem az egész romtól. Mégis ment tovább, átadva magát a félhomályként kezdődő, egyre sűrűsödő sötétségnek, és a hidegnek, mely az elhagyatott építmény sajátja volt, beletörődve sorsába, s elfogadva, hogy kimerült. Kimerítették az aznap történtek, s nem kívánt mást, csak nyugalmat. Már nem gyanakodott, nem szőtt lehetetlen összeesküvés-elméleteket, hiába szorították sarokba. Egyszerűen csak elfogadta helyzetét, s minden megmaradt erejét arra fókuszálta, hogy kielemezze környezetét. Égette a vágy, s az elhatározás, miképpen az elkövetkező napokban temérdek erővel fogja feltölteni magát, hogy hamvaiból újjáéledt lendülettel vethesse bele magát a keresésbe, melynek szükségessége soha nem látott mértékben kínozta e percben. Lanuria veszélyesebb volt a legvadabb álmaiban tapasztaltaknál is, s meg kellett volna becsülnie, hogy nincs egyedül. Ez azonban még nem érkezett el - nem állt készen rá teljesen, bár a korábbról bensőjében felszított, gondosan elrejtett melegség végleg meggátolta abban, hogy kételkedjen. Egyszerűen csak válaszra várt, szótlanul, mialatt igyekezett a lehető leggyorsabban haladni a sötétben. Tudni akarta, mivel kell szembenéznie... veszélytelen rejtekhelyet botorság lett volna jó rejtekhelynek nevezni.
Vissza az elejére Go down
Kain Namelyr
Arany sárkány
Kain Namelyr

Hozzászólások száma : 1977
Életkor : 740
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
Déli-dombság - Page 23 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   Déli-dombság - Page 23 Icon_minitime2019-09-08, 8:39 pm

//Valturaan//

*Már elindul befelé, még mindig nem válaszol. Hallja maga mögött a fehér sárkány lassú mozgását, ahogy sántikálva, erőlködve követi. Nem akarja tovább bántani a fehér büszkeségét, ezért nem segít, nem támogatja. Érezze, hogy saját erejéből, fájdalmasan jut el utána a kinézett menedékig.
Nem megy egészen mélyre, s még mielőtt elérnék a célt, megszólal.*
- Nem az egész ártalmas.
*Az arany hím tisztán emlékszik még a templom mélyére, ahová Varinéval léptek. Sötét volt, nyirkos, s a szózat, mely fogadta őket, bizton állítható, hogy nem élő, evilági volt.
Az időben vitte őt előre, arról fogalma sincs, hogy a másik sárkányt hová vitte, s mily próbát kellett kiállnia az általa választott holmiért. Őt a főnix tollért visszavitte Enionba, még azelőttre, hogy kikelt volna a tojásból, s épp egy tiszta arany nőstényt kellett volna megölnie a hőn áhított ereklyéért.
Mire felismerte, hogy az Dahake, leendő édesanyja…s mikor meghozta a döntést, hogy nem teszi meg, az okozta a templom mélyének büntetését.
Ő nem állta ki a próbát, ám egy másikat kiállt. Úgy érzi, jobban tette, beláthatatlan következményei lettek volna, ha megöli saját anyját, s abban is biztos, hogy a tollat úgy sem tarthatta volna meg.
Ezt a tollat csak tiszta szívű, s bölcs lény birtokolhatta csupán.
A kínok, melyeket a kívánságok terme, vagy annak elfeledett entitása mért rá, csaknem végeztek vele.
S jól tudja, ha mást választ, akkor is olyat kellett volna tennie, mely nem helyes.
Nem viszi el addig Valturaant, csupán egy nagyobb terembe, ahol már zavartalanul gyógyulhat.
A templom régi terme még félhomályban leledzik, az ajtó nyílásának helyén elég fény jut be, hogy tisztán láthassanak mindent, s elég két sárkánynak, habár nem túlságosan bő teret ad.
Amikor megáll a teremben, annak faragott oszlopai, szobrai hiányosan néznek vissza rájuk. Az idő vasfoga már megrágta e helyet. Besétál, s visszafordul. Éjsötét szemei helyén most aranylóak néznek a fehér elfre.*
- Itt jó lesz. Ha felveszed valódi formád, gyorsabban gyógyulsz majd, s egy-két nap alatt rendbe jössz. Ne lepődj meg, ha valódi lábadon is sérülés lesz, ez ilyen.
*A varázslat, melyet alkalmazott, gyorsítja a gyógyulást, s akkor fog igazán hatni, ha a fehér sárkány végre megpihen.
Hagy elég helyet, hogy a fehér felvehesse valódi formáját.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Valturaan
Fehér sárkány
Valturaan

Hozzászólások száma : 231

Character sheet
Nép: Sárkányok
Déli-dombság - Page 23 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   Déli-dombság - Page 23 Icon_minitime2019-09-09, 2:00 pm

//Kain Namelyr//

718 évvel az éj-hasadéki csata után

Valturaan meghallgatta a magyarázatnak igen csak szűkre szabott feleletet, s nem kezdett vele semmit. Nem gondolkodott rajta, csupán büszkesége zúzódásait borogatva önmagában, sétált tovább, tudomásul véve a tényeket, s a kopott, elhagyatott köveket nézvén, mintha minden nap ezernyi romos templomot látott volna már. Hagyta magát vezetni hát, hiszen ő nem tudhatta, mi hoz rájuk bajt, s mi nem. Azt sem értette, miféle természetű rontás ül e területen, s hol tör felszínre, így aztán elvetette a falakhoz támaszkodás ötletét, bármennyire is kísértette a lehetőség, melyet kihasználva akár meg is könnyebbülhetett volna egy kissé. Jobbára már csak vonszolta a lábát, amikor az arany hím belépett a helyiségbe, melyet az ifjú különös kíváncsisággal fogadott. Akkor tudatosult benne, hogy még sohasem látott ehhez hasonlót, s nem érdekelte, hogy formáit durvára őrölte az idő súlya. A sötétség sem zavarta, éppen ellenkezőleg - ha pihenni, netán gondolkodni kívánt, efféle helyeket kutatott fel magának, a fogadók szobáiban pedig addig küzdött, míg valamilyen formában el nem érte a megfelelő homályt. Nyugtatólag hatott rá a környezet, annak ellenére, hogy kétlábú alakjának léptei visszhangot vertek a falakon, s oszlopokon. Ilyen nagy, védett, fedett helyet keresve sem talált volna, annyi bizonyos, Tarsisba pedig esze ágában sem állt volna visszagyalogolni. E megállapítás hatására csak még inkább elernyesztette izmait, nem érezte többé szükségét készenlétben állni, mindössze vetett még egy utolsó pillantást a bejáratra, miután kínkeservesen begyalogolt, s ennyivel, no meg néhány szippantással a dohos, poros, ősi levegőből meg is elégedett ellenőrzés gyanánt. Mikor találkozott az arany szemekkel, jégkék tekintete hideg lángként villant fel egy pillanatra, azután pedig az ifjú gondolkodás nélkül öltötte fel valódi alakját fehér fényjelenség kíséretében. Arra a néhány pillanatra világosságba borult a régi terem.
Valturaan, bár megérezte hátsó lába megmaradt állapotát, csaknem azonnal kezdte magát kényelmesebben érezni. Túl sok helyre nem számíthatott ugyan, mégis úgy osztotta be, hogy nyújtózhassék egyet-kettőt, ha úgy tartja kedve. Ez egyébiránt nem volt túlzottan nehéz feladat - a hatalmas, hosszú szárnyakkal és a hozzájuk tartozó, szintén megtermett farokkal kellett hozzá bánni tudni kissé. A fehérnek nem akadt problémája velük, rögvest előre is csúsztatta mellső lábait, hogy azután mellkasával leereszkedhessen a padlózat felé. Sérült hátsó lábát alig használta a mozdulathoz, melynek eredményeként ízesülések, s csigolyák roppantak a hosszúra nyúlt gerinc mentén. Valturaan lehunyta a szemét, s fújt egyet, végezetül pedig leheveredett. Hajlékony, keskeny farka még a fején is túlért, ahogyan maga köré kanyarította, majd úgy mozgatta szárnyait, hogy a sebzett végtag kibukkanjon alóluk, s ő megszemlélhesse magának. A csapda okozta mintázat olybá tűnt, mintha valami rendkívül kerek fejű lény harapta volna meg. Talán kissé kevésbé festett rémisztően a nagyobb testhez tartozó pikkelyes, fehér bőrön, azonban még jócskán érezhető volt a húsba hatoló hideg levegő, melynek nyomán égő lüktetés lobbant fel a belső szövetekben, s a vérrel festett felszínen. A fiatalabb hím azonban nem akart több figyelmet szentelni rá. Egészen idáig elbicegett vele, biztosan megerőltette a gyógyulni vágyó szövetet, ez minden, s ennek értelmében ismételten a másikat kezdte figyelni - az arany sárkányt, azon gondolkodva, vajon amaz magára hagyja-e a közeljövőben. Ezt persze esze ágában sem volt megtudakolni tőle, így inkább újból, s utoljára, feltartott fejjel beleszagolt az állott levegőbe, végül pedig ismételten ránézett. Nem az iméntieket akarta mégis szóba hozni, ó, dehogy! Sokkal fontosabb óvintézkedést kellett megejtenie, melynek most látta legalkalmasabb idejét.
- Erről ne beszélj senkinek. - kérte teljesen komolyan, s halk hangon a lábára, s a csapdára utalva ezzel, ahogyan pedig jobban hozzá fordult, néhány hosszú, fehér, hajszerű szőrszál hullott le össze-vissza álló sörényéből - És tényleg felejtsd el, hogy valaha is megtörtént.
Már érezte az elkerülhetetlent egy ideje. Kerülgette az alattomos fáradtság, mint minden más élőt, ráadásul az sem segített helyzetén, hogy alaposan meg is töltötte gyomrát. Szinte érezte, hogy feszül odabenn, ahogyan teste a hideg kőhöz nyomódott, azonban keményebb jégtömbből faragták, semmint egy kis kimerültség ilyen gyorsan leteríthetné. El is határozta magában, addig még csak le sem ereszti fejét, amíg úgy nem érezte, kellő nyomatékot adott át a másiknak tekintetével az elhangzottakat illetően. Persze sosem fogja megtudni, ha majd az arany az áruló cimboráival egy kocsmában ülve, borzalmas szagú bort és miegymást kóstolgatva azon szórakoznak, hogyan lépett a kis fehér az embercsapdába.
Aztán persze egyetlen perc sem telt bele, s megmásította gondolatait. Az az arany ott, tőle nem messze nem úgy tetszett, mintha valaha is nevetett volna életében, s nem is úgy, hogy mások kárára tette volna azt. Komolyabbnak, felnőttebbnek tűnt annál, s értelem csillogott a szemében, nem pedig ostobaság, netán elnyomásvágy.
A hósárkány nagyot szusszanva tette le fejét, mialatt kényelmesebb helyzetbe rendezte tagjait. Furcsa Csupasz-barát névtelen idegen ide vagy oda, becsülete akkor is sérült, s bár nem maradt már oka nem bízni a másikban, önmaga iránt érzett gyűlöletes elégedetlensége újult erővel kaparta magát felszínre a vastag bőrön át. És nem meglepő mód, azt is éppoly' vehemenciával gyűlölte, hogy a ballépésnek szemtanúja is akadt - az a szemtanú, aki a rejtekhelyre hozta, s akit még most is szemmel tartott, pedig szívesen elmerült volna már a felszabadító álomban. De addig nem, amíg nem tudja, mit tesz a veszélyes nevű. Szokatlan, s mégis, mindent egybevetve egészen kellemes élmény volt nem egyedül lenni ennyi idő után, így aztán, már csak kíváncsiságból, nyugalomban úszva is elnézte volna fajtársát.
Vissza az elejére Go down
Kain Namelyr
Arany sárkány
Kain Namelyr

Hozzászólások száma : 1977
Életkor : 740
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
Déli-dombság - Page 23 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   Déli-dombság - Page 23 Icon_minitime2019-09-10, 8:37 pm

//Valturaan//

*Valturaan felveszi valódi alakját. Az arany sárkány épp erre vár, ez fogja majd a varázslatát, mely mostanra sokkal előrébb járna, ha nem kellett volna erőltetni a sebet, segíteni.
Ismer neki olyat is, mely sebesebben gyógyít, ám az arany sárkány jobb szereti, ha a sebek maguktól jönnek rendbe, a természetes módon.
S talán, ha tovább gyógyítja, előbbre tartanának. Ez viszont a fehér sárkány türelmetlensége miatt nem történhetett meg.
Jobb így.
Figyeli, ahogy Valturaan szemügyre veszi a sebet, s azt is, ahogy elhelyezkedik. A teremben még épp elférnek ketten, sárkány formában. Az oszlopokra azért figyelni kell, nehogy valami tartóoszlopot döntsön ki, ha majd ő is felveszi valódi formáját.
Összefont karokkal figyeli a másikat – egymást figyelik - s míg a fehér beleszagol a levegőbe, ő csupán hallását használja, s aranyló szemeit.
Amikor Valturaan visszanéz rá, már meg is szólal. Namelyr tisztában van vele, hogy milyen sérülés ez a sárkány büszkeségén, s ezért sem firtatta eddig.*
- Nem beszélek róla.
*Dörmögi hidegen Kain, miközben ő maga is a szabadon maradt területre sétál. Nagyjából a közepére, hogy elég helye maradjon neki is felvenni aranyló alakját. Egyből húzza is be lábait, farkát, s fejét is, figyelve, hogy oszlop ne sérüljön.
Két sárkány, ez a terem valamiféle nagyobb gyülekezetnek szolgálhatott, talán áldozatokat is mutattak be valamilyen ősi istennek.
A villanást követően hatalmas testét összehúzza, s ahol tud, a falnak is nekidől. A hűvös kő nem érinti bőrét, erős pikkelyei védik, s szigetelik is.
Szárnyait oldalához húzza, s izmos farkával is körbetekeri magát.
Hangosan szusszan, ahogy mellső mancsaira helyezi hatalmas, arany fejét. Kettős ívű szarvain a gyér fény még így is végigszánkázik lágyan.*
- Pihenj, ide nemigen jár senki. Elfeledett hely.
*Ő őrködni készül, ám kétlábú formája helyett ezúttal a nem túl tágas helyen is kényelmesebb sárkány alakot választja.
Még így sem súrlódik a fehér hímmel, habár sok szabad tér nem marad kettejük között.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Valturaan
Fehér sárkány
Valturaan

Hozzászólások száma : 231

Character sheet
Nép: Sárkányok
Déli-dombság - Page 23 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   Déli-dombság - Page 23 Icon_minitime2019-09-10, 11:28 pm

//Kain Namelyr//

718 évvel az éj-hasadéki csata után

A várva várt - kivitelezése ellenére Valturaan számára igencsak megnyugtató - megerősítést követően a fehér hímsárkány alaposan elcsodálkozott magában. Azt gondolta, ez a távozás jele az arany részéről, ő mégis a kijárattal ellenkező irányban haladt, s követte a példáját, ám ezen kár is lett volna törni a fejét. Maradjon csak, ha akar, ő aztán nem fogja elzavarni. Hallgatta az arany mozgásának hangjait, melyek felerősödtek a teremben, s akaratlanul azon kezdett el töprengeni, mihez fog kezdeni, hová fog menni, ha Tarsis utcáit nem kutathatja át. Mert sejtette, hogy nem teheti, a fehér nőstény jóvoltából mindenki odasereglett, s nem kellett túl sok ész hozzá, hogy megállapítsa, a felfordulást nézték, nem pedig a mögötte meghúzódó, szövevényes dolgokat. Bizony, a Csupaszok többsége rendkívül ostoba volt, s ebből, valamint tudatlanságból fakadóan rendkívül idegesítő is. Valturaan neheztelt a nőstényelfre, szívét pedig keserű, szorongató fájdalom itatta át.
Ekkor tudatosult benne, hogy szólt az arany. Nem tudta eldönteni, parancs volt-e, avagy valami más, azonban bármi is legyen, a fehér sárkánynak valójában ereje sem maradt ellenkezni. Persze ezt gondosan elrejtette a másik elől, tekintettel a csapdás esetre - legalábbis meg volt róla győződve, hogy gondosan; ahogyan arról is, hogy elméjében merült el, nem pedig álmokban. De bizony a jégszín szemek csaknem saját akaratukból, percek leforgása alatt tettek eleget annak az egyetlen szónak: pihenj. Valturaan légvételei ritmusossá, méllyé, nyugodttá váltak, s hamarosan már visszhangzottak a falak, az oszlopok között. A hósárkány izmai egymás után ernyedtek el, jóleső érzéssel eltöltve a félálomban lebegő fiatal ragadozót, kinek még a szárnyai is csúszni kezdtek a padlózaton. Az őket kifeszítő csontok éles, karomhoz hasonlatos végei a követ karistolták, ahol érték, végül a fehér hím egészen aprót sem moccant már. Hangosan szuszogott - melyet időnként talán helyesebb lett volna mély álomról árulkodó horkolásnak nevezni -, fáradtsága múlásával pedig, a visszhangot leszámítva csaknem egyedül az emelkedő-süllyedő, homályba vesző fehér tömeg árulkodott közel sem éber állapotáról. Ha semmi és senki sem zavarta meg, mozdulatlanul aludt át fél napnyi időt is.
A fényes, meleg korong útjának legmagasabb pontján járt már, mikor Val magához tért. Úgy érezte, nem sokat aludt, s gyorsan zuhant vissza a valóságba, azonban odakintről túlságosan sok fény szűrődött be ehhez. A fehér sárkány magán kívül pislogott néhányat lassan, s kótyagosan felemelte fejét, bár eleinte azt sem tudta, hová keveredhetett. Nem tűnt úgy, mintha különösebben érdekelné - biztonság érzése áradt szét tagjaiban, s ahogyan tudata tisztult, úgy rá kellett ébrednie, régen pihent már ilyen jól. A mindent betöltő kellemesség azonban igencsak rövid életűnek bizonyult: éppen megakadályozta magát abban, hogy láthatatlan súlyok újra lehúzzák szemhéját, amikor hirtelen támadt borzalmas viharként rohanták meg elméjét a minap képei, hangjai, emlékei. S bár a vész sebesen, pillanatok alatt lecsengett bensőjében, nyugtalan, sürgető erőt hagyott maga után, mely arra késztette, cselekedjen, siessen, keresse az ibolyaszemű nőstényt. Érezte, hogy lába készen állna, s érezte, hogy szomját kellene oltania, a tovább növekedő szükségletek listája pedig véglegesen, durván, csaknem hidegen lökte vissza az ébrenlétbe. Igaz is, tegnap még nem volt egyedül - halovány, s ezúttal kipihentségtől fényes kék tekintete az arany legutóbbi helye felé irányult. Ha már nem találta ott, sietve préselte magát elfmágus álca mögé, hogy kijusson az idő morzsolta terem falai közül, azonban ha mégis, nem tagadta meg magától a reá törő ásítást, s kivillantotta éles, fénylő fogait, mialatt megmozdította tagjait - csak azután fogott nyújtózásba, hogy megvált valódi formájától, mialatt pedig a kijárat felé sétált, eszébe jutott, hogy előbb talán valamiféle irányban volna célravezető kiegyeznie magával. Ha ébren találta arany fajtársát, még visszafordult. Kócos ábrázatán nyoma sem ült már sértettségnek, bár kissé másféle hangot ütött meg, mint egyébként tette volna. Nem tudta, mit is gondoljon, azon kívül, hogy hálás volt az elmúlt napért, bármennyire is szörnyűnek bélyegezte.
- Mennem kell. A szavaid okot adtak rá, hogy ne késlekedjek tovább. - mondta, majd a csapda korábbi helyére pillantott, ám egyelőre nem jegyzett meg semmit, ami ezzel kapcsolatban nyelve hegyére került - A neve Laryss. Ha látod valahol, ígérd meg, hogy sz... - tette hozzá, s mondta volna még tovább, azonban valami különös megálljt parancsolt a hangoknak, melyek feltörni készültek torkából.
A fehér sárkány, mint akit arcul csaptak, világosodott meg, aztán sietve visszalépdelt, egyenesen arra, amerre korábban az arany feje nyugodott. Határozottságáról lerítt, mégsem olyan sietős már a dolga. A prioritások némileg változtak, ezt pedig csaknem azonnal tudtára is adta a másiknak. Hangja cseppet sem követelőzőnek hatott, s nem is húzódott meg szavai mögött efféle.
- Előbb mondd el, hol találom ezt az Evolyran-t. És minden mást is, amit tudsz róla.
Vissza az elejére Go down
Kain Namelyr
Arany sárkány
Kain Namelyr

Hozzászólások száma : 1977
Életkor : 740
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
Déli-dombság - Page 23 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   Déli-dombság - Page 23 Icon_minitime2019-09-11, 9:02 pm

//Valturaan//

*Nem telik sok időbe és a fehér sárkányt elnyomja a fáradtság. Mi tagadás, Kain sem kipihent. A harc ugyan nem merítette ki teljesen, azonban az adrenalintól túlfűtött küzdelem után mindig jól esik pihenni, s még egy sárkány szervezete is igényli időnként ezt.
Azonban ebben a helyzetben inkább afféle félig alvó állapotot vesz fel. Fülei továbbra is készenlétben vannak, s orra is.
Így telik a nap még hátralévő része, s az éj is. Amíg Valturaan alszik, s végre gyógyul is, addig az arany sárkány legfeljebb szundikál.
Ebben az állapotban is tud pihenni, s pihen is. A hajnali órákban, ahogy a felkelő nap első sugarai eljutnak hozzá, Namelyr már talpon van. Ezúttal, óvatosságból átvált kétlábú formájára, s úgy lép ki a terem bejáratán. A fehér hím még meg sem moccan, így halkan, óvakodik ki.
A templom belseje csábítaná, ha nem tudná, mi vár rá odabent, a sötétben. Azonban ő már megjárta, s esze ágában sincs újra kísérteni a végzetet.
Odakint éjsötét szemei gyorsan hozzászoknak a nap egyre erősödő fényéhez, s míg a fehér odabent alszik, addig a fekete mágus felderíti a környéket.
Ahogy körbejárja a romokat, a környező dombok tetejét, ahonnét már messzire látni, megbizonyosodik felőle, hogy a néhány előle eliszkoló vadon kívül nincs más élőlény a közelben.
Ettől óvatossága még nem hagy alább, az örök paranoia még mindig ott motoszkál, s így nem is tér vissza a terembe, ahol a másik hím alszik.
Odakint húzódik meg egy árnyékos részen.
A kő, amin üldögél, egykoron pad lehetett, mostanra már nincs támlája, csupán az ülő része van még épen. Jobb lábát kitámasztja a szemközti rom kiálló csúcsá, majd narancsköves kardját húzza elő, s azt gondozza, élezgeti, míg az ifjú sárkány fel nem ébred.
Amikor Valturaan kisétel a teremből, immáron fehér elf alakjában, a feketeköpenyes mágus is elteszi kardját, s lassan felemelkedve a kőről, közelebb sétál.
A felé elhangzó szavakra nem reagál semmit. Fakó arcán sem tükröződik érzelem, s jól van ez így. HA menni akar, menjen.
A mozgáson látja, hogy az ifjonc már jobban van, a sebe szépen gyógyult a kényszerpihenő alatt.
Laryss nevére sem szól semmit, számára nem mond ez a név túl sokat. Számtalan kétlábúval találkozott, s valószínűleg fog is még, míg eldönti, mitévő is legyen. Ha az, akit szeret, nem mehet oda, ahol biztonságban van, talán neki sincs ott helye, habár a feladata oda köti.
Ha a fehér felteszi számára a kérdést Evolyranról, akkor egyetlen válasza lehet neki.*
- Túl a tengeren. Egy másik kontinens.
Ha oda akarsz jutni, keletre indulj.
Mendemondákat lehet hallani róla. Ott is volt háború, élnek sárkányok, s állítólag sárkánylovasok is.


_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Valturaan
Fehér sárkány
Valturaan

Hozzászólások száma : 231

Character sheet
Nép: Sárkányok
Déli-dombság - Page 23 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   Déli-dombság - Page 23 Icon_minitime2019-09-12, 8:23 pm

//Kain Namelyr// 

718 évvel az éj-hasadéki csata után 

Az arany sárkány nem volt már az oszlopok között. Valturaan-nak beletelt néhány pillanatba, míg irányt váltott, s megindult kifelé, a fényre, mely jótékonyan, mégis idegenül borított átlátszó, meleg fátylat a világra. Meleg volt, túlságosan meleg ahhoz, hogy a fehér hím, aki észak teremtménye, igazán jól érezze magát, ám nem mehetett vissza a hegyekbe. Az már másé, s az övé talán soha nem is volt igazán, azt a titkos barlangot leszámítva, melyben oly sokszor rejtőztek a Laryss nevű hártyabőrű, kétlábú nősténnyel, s igazán fájdalmas út vezetett el a még fájdalmasabb felismerésig, melyet attól is sokkalta szörnyűbb változások követtek. El kellett hagynia élete, s szerelme bölcsőjét, de ő maga is tudta, hogy nem tehet egyebet, aztán ahogyan telt-múlt az idő, némiképp hozzászokott a hó, jég és kellemes hideg hiányához - már amennyire ezt egy hósárkány kivitelezhette. Sokkalta többet ivott, mint más élők ezen a területen, s néhanapján mintha kimerültebbnek is érezte volna magát, főképp a dombságtól is forróbb s szárazabb területeken. Ehhez aztán hozzácsapódott a rémes, bántó, gyötrően siettető, végtelenül leküzdhetetlen erővel előre hajtó gondolatok miatti álmatlanság, aztán pedig az ezekből következő gyakori, hosszú távú Csupaszbőrű-lét. Ő mégis menetelt előre sorsa fonala mentén, nem tudva, hová is vezet majd végül, s mit fog lelni ott, azonban ahová jelenleg elérkezett, igazán kedvére való volt, bármi miatt is történt így. Végre, úgy igazán nem volt egyedül, s végre, annyi év után beszélhetett eggyel az övéi közül. Tudta, hogy sosem fogja elfelejteni ezt.
Amikor megpillantotta a mágust, az már feléje igyekezett, s így hamarább megkapta remélt válaszait, mint sejtette. Hamarább, hiszen tekintete a köves kardon pihent, melyet csak távolról, s nem is túl sok időre láthatott, mégis megfogta elméjét. Eszébe jutott, mennyire rajongana érte az ő nősténye, aki, minthogy nem követte szülei családi hagyományát, s nem vált belőle grifflovas, fegyvereknek, s gyógyításnak szentelte életét. A megmunkált fém vonzotta a leányt, akárcsak éji fényesség a lepkéket. Valturaan emellett igyekezett némi teret hagyni tudatában, elvégre megtudta az irányt: kelet. Keletre kellett hát keresni ezt a helyet, s máris térképeken gondolkodott, valamint azon, vajon el tudna-e repülni odáig. Sokkalta több információra lesz szüksége, ennek fényében pedig a minap végrehajtani próbált cselekedetet sikerre víve, lejegyzetelt mindent, mi eszébe jutott, s csak aztán tekintett vissza a sötétszeműre.
Akkor tudatosult benne.
Teljesen belemerült a gondolkodásba, a különféle kimenetelek gondos megtervezésébe, ahogyan mindig is tette, ha derűsebb hangulatban találta magát. És most elszántabbnak tetszett, mint eddig bármikor, szeme vadul csillogott az erőtől, mely éppen csak nem robbant ki belőle itt helyben. Ennyit számított egy átaludt éjjel, s néhány szó, melyekre titkon régóta vágyott, még ha rettegett is. Ám az élénken lobogó tűz hamarost átfordult valami másba, ahogyan a fehér hímsárkány újra, s újra átrágta magát a hallottak utolsó részén, képtelenül arra, hogy megszabaduljon attól, melyet pont ezen a napon remélt a legkevésbé bekövetkezni. A vidáman táncoló lélek-lángokat üressé, semmivé porlasztotta az éles fájdalom, mely újult erővel hasította ketté a szívét. Leeresztette kezeit maga mellé, hitetlenül meredve az arany sárkány sötét kétlábú-alakjára. Dühös volna már, s azzá is vált volna egy másik helyzetben, az eddigi napok bármelyikén, azonban most nem volt képes erre. Minden erejével kapaszkodott a Névtelenbe, ott, ahonnan gondosan elrejtett hálája gyökerezett. Mert hálás volt neki, pusztán azért is, hogy szóba állt vele, s tudta, ha nem volna halaszthatatlan feladata, biztosan maradna még... biztosan. Maradt volna. Maradt volna, ha nem érezte volna meg a szavak mögött megbújó, kegyetlennek bélyegzett ítélkezést. Ha nem történt volna valami megmagyarázhatatlan Valturaan lelkében, most teli torokból, ordítva adta volna fajtársa tudtára, kit is skatulyázzon be kénye-kedve szerint. De nem tett így.
- Miért nézel le engem? - csak ennyit kérdezett, s azt is úgy, mintha gyomorszájon ütötték volna - Nem vagyok a Csupaszok játékszere. Nem ölöm meg őket, de soha nem hagynám, hogy a hátamra másszanak. Ők nem Laryss, és ő sem a lovasom, hanem a nőstényem. Egyenlőek vagyunk.
Valturaan fájdalommal teli hangon beszélt, s nem volt képes elrejteni csalódottságát. Azt ugyan még nem tudta eldönteni, melyiküket gondolta inkább hibásnak, elvégre ő maga engedett ledönteni egy falat, melynek állnia kellett volna, amíg csak él. Ő engedett a feloldozásként lágyan reá omló helyzetnek, s ő volt képtelen figyelmen kívül hagyni a biztonságot, s az érzést, melyet Jégkarom-csúcson elvesztett, most pedig mintha visszakapta volna egy időre. Átkozta volna magát, ha nem lett volna ennyire jó és helyes ez az egész, így hát bánatában úszva folytatta, az ellenállás, harag legapróbb jele nélkül. Szokatlan volt ez. Szokatlanul erősen is tépte fel a régi sebeket.
- Nem megyek olyan helyre, ahol hátasként bánnak velem.
S ezzel lezártnak is tekintette az ügyet. Nem kívánt hozzáfűzni semmit, s bármekkora ostobaságnak tartotta, megpróbált átlépni rajta, átlépni azon, hogy a másik miért tehette ezt, mi volt vele célja, s mitől gondolta meghunyászkodó, engedelmes háziállatnak. Hiszen az úgynevezett árulók nem azért neveztettek el annak, mert ők sem ették meg a pikkelyteleneket? Valturaan csendesen szemlélte az arany sárkányt, azonban tekintete nem árulkodott arról, hogy válaszokat keresne. Túlságosan fontossá nőtte ki magát az elmúlt nap szívében ahhoz, hogy tovább rontsa, s pontosan ezért, mintha moccant volna valami bensőjében. Valami erős... erősebb, mint a bánat. Bizonyítási vágy. Meg akarta mutatni az arany hímnek azt, amit a családjának nem tudott, de hogyan tehette volna meg? Sem Laryss nem volt vele, sem pedig értelmét nem látta, ugyanis olyat tett, amit máskor talán soha. Az ifjú fehér megnyugodott, s néhány pillanatra felszínre tört belőle az őszinte hála azért, amit a másik adott neki, talán a tudta nélkül téve jót vele. Sütött a szeméből, s lerítt egész mivoltáról is. Egészen rövid ideig teljesen látni engedte magát, ez pedig sokkalta sebezhetőbbé tette, mint bármi más, melyet eddig mondott avagy tett az arany jelenlétében.
Így dobta maga mögé az iménti dolgot, s így nyílt újra szólásra fakó ajka.
- De van még egy dolog, amiről kérdeznék, mielőtt elmegyek. - kezdte, lassacskán térve vissza közönséges, jól megszokott hangszínéhez - Négy éve eredménytelenül járom és repülöm be Lanuriát, az összes várost, ahová csak bejárásom akad, az összes lakható területet. Elvesztegetett időnek érzem, de nem tudom, hol kereshetném még egyáltalán. - mondta, s látszott rajta, mennyire ingerültté tette már csak a kudarc gondolata is - Hová megy még az, aki nem harcol? Beléphetek oda vagy kerüljem el, mint Olassië-t?
Val nem reménykedett túlzottan igenlő válaszban, ha az eszére hallgatott. Bármennyi rejtekhely is létezett a kontinensen, bolondok lettek volna hagyni, hogy sárkányok vessék meg lábukat a menekültek között. Mégis, lényének egyetlen aprócska darabja azt várta, szakadatlan vándorlása új célt kap majd.
Vissza az elejére Go down
Kain Namelyr
Arany sárkány
Kain Namelyr

Hozzászólások száma : 1977
Életkor : 740
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
Déli-dombság - Page 23 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   Déli-dombság - Page 23 Icon_minitime2019-09-12, 9:22 pm

//Valturaan//

*A fakó arc nem reagál. Nem reagál sem a lendületességre, sem a jegyzetelésre, s még a kitörésre sem. Fekete bőrkabátja megreccsen, ahogy karjait összefonja széles mellkasán.
Látja a színeváltozást, kihallja a sértettséget a szavak közül, s ha nem az lenne, aki ebben a pillanatban kinevetné a fehér hímet, ki pont úgy viselkedik, mint egy nyeretlen fióka.
Azonban az arany sárkány élete távol áll a vidámságtól, nem is emlékszik, nevetett-e, s ha igen, mikor nevetett utoljára.
Nem tartja mulatságosnak Valturaan kitörését sem, leginkább sajnálatosnak. Neki erre nincs szüksége, sem arra, hogy a nyakán lógjon egy olyan fióka, akit nem neveltek kellően életében.
Azonban nem reagál, hidegen, némán néz vissza a fehér elfre, míg az megnyugszik.
Nem ítélkezik a ténylegesen kimondott szavakon sem, már nem. Régóta nem ítéli el azokat a fajtársakat, kik kétlábúval létesítenek kapcsolatot.
Megvárja, mire jut, s azt is megvárja, hogy mer-e támadni, vagy marad a megszokott stílusánál.
Már tudja, hogy a másiknak információra van szüksége, s tőle van rá szüksége.
A fekete mágus hangja a szokásosnál is hidegebb, amikor megszólal. Mély, fagyos hangon reagál előbb a kitörésre.*
- Senki nem állított ilyet. Én Evolyranról beszéltem, arra voltál kíváncsi. A nőstényeddel való viszonyod pedig csak rád tartozik.
*Kivár, nem folytatja egyből, épp attól fosztva meg a fehér elfet, amire jobban vágyik. Örülhet, hogy nem kapta el a torkát a hangnemért, amivel vele beszélt, s nem teremtette a templom falához.*
- Gwaith-dúr, a Sárkány-hegységben. Oda megy mindenki, ki a sárkányokhoz tart, s az is, ki nem, de el akar tűnni.
*Böki ki végül Valturaannak, amire kíváncsi volt. S valóban, a fekete mágusok, sötét lelkű lények menedéke e város a Sárkány-hegységben.
Négy év hosszú idő, megérti, ha elkeseredett a másik, ennyi idő alatt már akár meg is lelhette volna a kétlábú nőstényt, ám látva most a fehér elfet, inkább esélytelen, hisz kapcsolatai nemigen vannak e világban.*
- Fogadók sötét sarkai, hol azok vannak, kik nem szeretnek szem előtt lenni. Többet tudnak.



_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Valturaan
Fehér sárkány
Valturaan

Hozzászólások száma : 231

Character sheet
Nép: Sárkányok
Déli-dombság - Page 23 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   Déli-dombság - Page 23 Icon_minitime2019-09-13, 2:24 pm

//Kain Namelyr//

718 évvel az éj-hasadéki csata után

Valturaan nem értette.
Nem értette, mi zajlott le a másikban szavai nyomán, ahogyan azt sem értette, miért küldte Evolyran-ba az arany, ha valójában nem ítélkezett felette? És miért tette ezt, ha ott is háborúk dúltak? Hiszen azzal sem ő, sem Laryss nem nyert volna semmit, csak belecseppentek volna egy másfajta káoszba, kissé messzebb a korábbitól. Ennyi történt volna, ha oda menekülnek. Nem értette... És nem is akart többé gondolni rá; sem a reményre, melyet a másik kontinens keltett benne, sem pedig a sötétszemű átláthatatlan szándékaira. Fájdalommal tekintett felé, s ahogyan az idősebb mondandója végére ért, úgy némaság telepedett közéjük, melyet a fehér hím igencsak súlyosnak érzett, a döntéssel egyetemben, mely reá várt most. Még sohasem járt a Sárkány-hegységben, ahogyan más fajtárssal sem érintkezett igazán. Nem tudta, hová mehettek az övéi, s azt sem tudta, miféle borzalom jutna osztályrészéül, ha útjukba akadna. Úgy hitte, máshová nem mehettek, csak a Hegységbe, a Völgybe, Eroniába, a saját fajtájuk közé, és ő el akart kerülni minden találkozót. Alig hitt a fülének, mikor meghallotta, hogy Laryss ott lehet. Ott, ahol eddig sosem kereste, s mégis oly kézenfekvő volt, olyan lehetséges... mondhatni valós. Mindenre magyarázattal szolgált volna, főképpen pedig arra, miért nem lelte nyomát eddig, bármerre is vetődött, s bárhányszor tette azt meg, szüntelenül kutatva.
A hósárkány leszegte fejét. Nem menekülhetett tovább, láthatatlan hurkok szorultak sápadt bőrrel borított Csupasz-nyaka körül, ahogyan ellenkezni próbált a szembeszállhatatlannal. Megmásíthatatlan tényekkel, melyek több fényt vittek sötétségben és félelemben élt napjaiba, mint bármi más e szörnyű négy év után. És nem szabadott késlekednie. Hajtani kezdte egy új erő, az újjáéledő remény erős, hatalmas karjai felemelték magukhoz, hogy irányt adjanak, melyet követve végre talán véget érhet a sok aggodalom, a bánat, az önmarcangolás. 
Mennie kell.
Tudta, miféle környékre húzza szíve, mégsem habozott most, tekintetében szilárd döntés formálódott, s olyan keménynek tűnt, hogy talán semmivel a világon nem lehetett volna darabjaira zúzni azt. Észak szülötte mégsem durván, ridegen nézett fel az arany sárkányra, aki menedéket adott neki, s megmentette Ahrol karmaiból. Továbbra is fájdalommal terhes hálát sugárzott felé, ahogyan - úgy hitte, utoljára - végigjártatta rajta jégszín szemeit. Kétsége sem fért hozzá, a sötétbe öltözött mágus-alak egyszerre parancsolt helyére minden addigi rejtély-darabkát, s tette egésszé azt, mit a fehér sárkány képtelen volt egyedül megragadni, s meglátni a körötte tekergő sűrű, ködszerű káoszban. Máskor talán... eddig talán dühítette volna a ridegség, mely felé irányult gigászi fajtársától, s dühítette volna az is, hogy nem volt képes megfejteni valódi indítékait. Most azonban becsülte azt, amit látott, s ezt a megbecsülést, ezt a tiszteletet igyekezett már eddig is felszínre juttatni, jóllehet, e pillanatig csupán fájdalom ürült sebzett lelkéből. Már nem számított a csapda, a sebesülés, a megaláztatás. Az út tisztábban sohasem sejlett még fel előtte.
- Köszönöm.
Ennyit mondott csak, halkan és mély hangon, meghagyva a másiknak, hogyan, s mire is értelmezi majd azt az egyetlen szót. Mindent abba sűrített bele, mely a tarsisi incidens óta lezajlott benne, mintegy összegzésként. Ha a másik tudta volna, mennyire ritkán hagyta el száját hangokba foglalt köszönet, talán be is töltötte volna igazi rendeltetését, így azonban minden csak tőle függött. A fehér elf egy utolsó pillantás erejéig még vontatottan, hátrálva távolodott, mintha lépéseit próbálgatná, azután azonban sebesen fordult meg, s már-már kapkodva kezdett rohanni a romok között a könnyed illatú szabadban, a gyönyörű fényben, a kíméletlen melegben, melyet gyűlölt, s most mégis közöttük, társaságukban lelte meg útját. A hő, s a remény égető tűzként forralta fel vérét, s ahogyan kellő távolságra tudhatta magát a dombok közt meghúzódó elpusztult templomtól, a nap sugarainak áradatában csaknem semmivé halványuló lágy villanás kíséretében felvette valódi lényét, majd pedig szállni kezdett az ég felé. Hatalmas, fehér nyílként hasította ketté a lég végtelen testét, egészen rövid időre nézve csak vissza.
Ha tudta volna, mekkorát téved, egészen biztosan visszafordul.

//Köszönöm szépen a játékot! Nagyon élveztem ^^//
Vissza az elejére Go down
Kain Namelyr
Arany sárkány
Kain Namelyr

Hozzászólások száma : 1977
Életkor : 740
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
Déli-dombság - Page 23 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   Déli-dombság - Page 23 Icon_minitime2019-09-13, 8:45 pm

//Valturaan//

*Mindenkinek eljön az idő, amikor megvilágosodnak számára olyan dolgok, amik korábban értelmetlennek tűntek, vagy legalábbis érthetetlennek.
Az arany sárkány is biztos benne, hogy Valturaan egyszer megérti, miért is mondta, amit mondott Evolyranról.
Számára azon kontinensről szóló regék legfurcsábbja, hogy ott olyan sárkányok is élnek, kik hátukra engednek kétlábúakat, s szövetségben élnek velük.
Lanurián ez teljességgel lehetetlen, s ismeretlen fogalom.
Azonban nem foglalkozik vele a szokásosnál többet.
Számára ezzel a téma lezárva, s úgy tűnik, ugyanez igaz Valturaanra is.
Evolyran benne is felmerült, mint lehetséges menedék a sárkányok elől, még Silaronával. Hogy elhagyják Lanuria világát, megmentve ezzel saját életüket, ám Kain nem tudta volna elhagyni ezt a földet. Itt született, s habár a Sárkányok Völgyében soha nem térhet már élve vissza, mégis, ez a hely az, amit hazájának hív.
A fehér elf nem szól, nem néz a fekete mágusra, s az sem szól többet.
A beállt csend mélyebb, mint várható lenne. A sárkányok jelenléte miatt, a környékbeli állatok megbújva, csendben maradnak, nem kínálva fel magukat célpontnak.
Végül mégis felnéz rá a fehér elf, s még mindig az érzéketlen, fakó arcot láthatja fekete hajjal keretezve, s benne olyan sötét szemekkel, melyek az éjszakát idézik meg.
Ám e szemek ezúttal nem bántanak, némi megértés, van bennük.
A szóra meghajtja fejét, mintegy válaszul. Nem kenyere a búcsúzás, s ennek most épp olyan szaga van.
Valturaan sem tűnik hosszas búcsúzónak, így megkíméli az arany hímet attól, hogy végig kelljen élnie a procedúrát.
Hamar távozik, s a templom hűvösében magára hagyja gondolataival Kaint.
Az áll még egy darabig, míg biztos benne, hogy a fehér már nem tér vissza, s ezután visszatér az árnyékok közé, előbbi helyére.
Neki magának is akad bőven gondolkodni valója. A hogyan tovább kérdésre még most sem tudja a választ. Dűlőre kellene jutnia a nőstények között, választani, hogy visszatér-e a Hajnal völgyébe a Hatalmasok közé, hogy végezze azt, amire születésekor kapott végzete köti, vagy annak ellenállva keresse meg egyik, vagy másik nőstényt, s próbáljon egy élhető helyet találni, hová sem az ősiek, sem a halandó sárkányok nem követhetik őket.*

//Köszönöm én is a játékot! Nagyszerű volt, biztos vagyok benne, hogy még összefutunk majd. Smile //

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Shuga
Barnaköpenyes
Shuga

Hozzászólások száma : 838
Életkor : 42

Character sheet
Nép: Mágusok
Déli-dombság - Page 23 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   Déli-dombság - Page 23 Icon_minitime2020-02-07, 1:55 am

//Időntúli Verinol után, na meg talán a tárgyalások után//

Otthon édes otthon, mondhatnám. De nem mondom, mert rohadtul nincs otthoni hangulata a helynek. Az ember otthona, és kertje nem hullákkal van trágyázva, és nem áll 5 darab 4 méteres obeliszk mágikusan tájolva az egész hóbelevanc közepén. Gyanítom az sem szokványos, hogy az ember pincéje tökig van jegelt sárkánytetemekkel, és egyéb maradványokkal. De legalább a házat kedvelem hisz kovácsműhelyt és a rendtől igényelt, vagy csak kölcsönvettem? Na mindegy a lényeg hogy egy viszonylag használható alkimista műhelyre is szert tettem. Ahogy haza érek lerogyok az ajtó mellé és mélyen átértékelem a Verinoli eseteket. Hát nem sok szép és jó jut eszembe magamról, de nem dicsérgetni érkeztem haza, hanem azért hogy életem legidiótább tervét végrehajtsam. Amivel végre (remélhetőleg) újra sárkánnyá válok.
- Vagy nem.
Dörmögöm magamban, de fő a pozitív hozzá állás, na meg a tény hogy még egy nyamvadt túrát Elsgába is le kell tudnom. De az is a jövő zenéje.
- Lássunk munkához, rohadtul elfecséreltem már az időm. Munkára fel.
Némi töprengés után, négy földből idézett humanoid forma áll előttem, eszük az nincs, de mozgatni őket a gondolatommal és látni rajtuk keresztül prímán tudok. Az első ténykedésem, miután kipihentem magam a szolgák készítése után az az, hogy kigazolom a kőoszlopok körül, na meg a rúnakör területét is tisztára pucolom, majd a véres homokot kigürcöltetve a szolgákkal neki állok felrajzolni a rúna sorokat. Ezzel jó pár napot elpepecselek, hisz nem lehet hibás vagy rosszul összedobott varázskörrel dolgozni. Amint végzek a sárkány, és gyaníthatóan embervérből kevert koktél festékként való használatával, hozzákötöm őket az öt obeliszkhez. Ezzel élesítve és elkezdek némi energiát áramoltatni bele. Hogy ne halljak bele a dologba, a kőoszlopok tetejét már korábban módosítottam, most csak esőt kéne lopnom, pontosabban villámokat. Szerencsémre a közelben mindig akad valami kóbor villám vihar, már csak azt kell megoldanom hogy a rúnakört ne érje eső mert elkap az ideg ha korábban tönkre megy az, amivel napokat tököltem.
- Hogy a ragya verje meg a gondokat, meg a tervemet is. Miért nem mehet minden szép olajozottan.
További napokat tökölök el a tökéletes rúnakör vízhatlanító varázspajzs felállításával.
- Ilyet kéne tenni a ház köré is, te ott jegyezd fel hogy víz taszító pajzs a házra.
Bölcsen bólogatva állok neki az eszement tervem további kivitelezésének. Azaz, ellopok egy vihart, hogy legyen, ami feltölti a rúnát mágikus energiával. Amit előtte egy átalakítóba kell vezetnem. Ahogy egyre előrébb haladok, a tervemmel egyre több akadályba ütközöm. Mert az tény hogy az oszlopok képesek energiát felvenni, de azt az apróságot kihagytam, hogy villámokból tegyék. Így rövid túrára indultam, hogy megfelelő anyagú és tűrőképességű Csúcsokat készítsek. Ehhez egy nagyobb követ választok, amin a külső nyomokból is jól látszik hogy sűrűn kapja telibe a villámokat, ergo magas a fémtartalma. Öt azonos szeletet kivágok belőle, és megformázom őket. Ez a munka viszonylag hamar elkészül, lévén az én mágikus hatalmam szereti a köveket is. A neheze most jön, hisz ez megint napokat vesz el az életemből, neki állok átalakító mágiával ellátni mindegyiket, hisz az oszlopokat már nem babrálhatom meg. Szóval megint munka és mágia használat ezerrel. Majd egy teljes nap pihi.
- Ha tudom hogy ilyen sok munkám lesz vele a nagyját hamarabb megejtem. Fene a lusta formámat. Na de nyavalygás befejezve hozzuk azt a fránya vihart.
A munka dandárja késsz, most már csak vihar kell, és kezdődhet utána az előadás. Ami vagy sikerül, vagy hoppon maradok. Na persze könnyű a számat jártatni, de nehezebb megvalósítani. Valamiért egy deka viharfelhő sincs a környéken.
- Hogy guvadna meg aki az időjárást kitalálta.
Rövid dünnyögés után felállítok egy rúnasort az eredeti rúnaköröm mentén, ezzel hőt termelek, méghozzá jó nagyot. Aztán a következő pár órát tűzoltással töltöm, és megszakítom a sort. Azután felképeltetem magam az egyik elementál szolgával. Néha annyira hülye vagyok, hogy az már fáj. Újabb túra új kőért, a már ötös sablon elkészítése, immár hő és villám gyűjtéssel, mert biztos ami biztos. Aztán alszom egy jót. Pihenés után, kicserélem a kalapokat, újra írom a külső rúnasor egyes elemeit, többek közt azzal egészítem ki, hogy a keletkezett tüzek energiáit is szívja fel és használja fel, így kerülöm el az új bozót tüzeket. A gyűrűt újra aktiválom, és hőt termelek vele a saját erőmből, kezdetnek. Hála az előrelátásomnak a tüzeket amik gyulladnak elnyeli és befordítja az energia elvonásba. Viszont egy dologgal nem számoltam, pontosabban azért tettem óvintézkedéseket a témában de ami következett arra szerintem senki nem készülhetett fel. A nagy hő felpiszkálta a természetet, és egy istentelen vihart generált, ami miatt napokig malmoztam a házban, hiszen pechemre a varázslat ami hőt termel a vihart is táplálja, plusz immár bezár engem a házba hisz mindenhova villám csapódik. Két napig bírtam elviselni az újabb hülyeségem okozta késlekedést, így egy villám és hő taszító aurával kibattyogtam és megtörtem a rohadék hő generáló gyűrűt. Amint a vihar is elcsendesedett és a levegő is viszonylag normális hőmérsékletre váltott neki kezdhettem tervem utolsó fázisának. A vörös sárkány tetemét a felszínre hozom, és a már vibráló rúnakörre. Megszüntetem a sárkányon lévő sztázist, aminek a szervezetem extrém örül, hisz ez is engem gyengített. A varázslat megkezdéséhez, leveszem a fölös ruházatot, majd a körbe lépek. A korábban a Valiani könyvtárból szerzett vér mágikus varázslathoz, hozzá adom Aranamophé, Ritalea, Roober, Thaloma, Nibelung és nem utolsó sorban a kedvenc istenem Dremer egyik rúnáját is. Hogy ebből mi fog kisülni? Halvány fogalmam sincs, de meg kell próbálnom újra sárkánnyá válni, vagy még ennél is nagyobb szörnyeteg leszek. Ami nem biztos hogy jó ötlet, bár lassan kezdem megszokni, hogy egyre nagyobb vagyok, szép lassan növögettek. De félre a hülyeségekkel, én SÁRKÁNY vagyok, még ha bele is döglöm, akkor is. Munkára fel. Aktiválom a varázslat szövedéket, na meg magamon a homoktest egy formáját, majd a varázslatba fordítom a saját erőmet is nem csak a természettől kölcsönözöttet. A hatás elementális erővel hat rám és a sárkányra is, a környékre nem kevésbé. A varázslat hatására a testem szétszóródik, majd összeáll a sárkány felett. Majd újra széttép, és a sárkány szervezetébe ránt, ahogy a belsejébe érek, a darabjaim külön útra kelnek és végig feltöltik a sárkány testét, elindítva a jegelt gyógyulását, és szép ütemesen átvéve az irányítást a test felett. Az utolsó kép amire még emlékszem az az hogy pokoli fájdalom, és több villámcsapás éri a testem, hogy túlélem e az a jövő zenéje, de az jobban aggaszt milyen formában ébredek fel.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Déli-dombság - Page 23 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Déli-dombság   Déli-dombság - Page 23 Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Déli-dombság
Vissza az elejére 
23 / 23 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 13 ... 21, 22, 23

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Déli szeglet-
Ugrás: