Olassië, az elfek városa

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2020-04-04, 6:31 pm

//Kain//

*Nie megnyugszik, hiszen az előtte álló alakban semmi félelmetes nincs. S a válasz is kész, hiszen immár bizonyos, hogy nem tud majd segíteni a férfin. Sem válaszokkal, sem ötletekkel.*

- Igen, igaza van. Félreértettem, amikor azt gondoltam, eligazítást kér. De abban nekem volt igazam, hogy nem fogok tudni önnek segíteni. Mert én sem vagyok "idevalósi". De ez szerintem az ön számára is nyilvánvaló - a mosoly inkább elnéző és megkönnyebbült. - Sajnálom, igazán... - már indulna, amikor eszébe jut valami, jobban mondva valaki. - A barátja, akit keres... Vagy... Kérem, ne vegye tolakodásnak..

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2020-04-04, 6:41 pm

//Nie//

*Csaknem kézzel tapintható a megkönnyebbülés, s a mágus szemei fürkészőn mélyednek egy pillanatra az elf szemei közé.
Természetesen hasonlóra számított, a kitérő válaszra volt nagyobb esély.
Ennek ellenére meg kellett próbálnia, ha nem teszi, és elszalaszt tudtán kívül egy lehetőséget, könnyen lehet, hogy azt később bánhatta volna.
Azonban, hogy nem idevaló, az csak utólag tűnik fel, sokkal inkább tűnik Orod Opelë lakójának, mint helyinek a nő.
A kérdés, bár tolakodó, azért nem teljesen. A mágus mégis óvatos ezzel kapcsolatban. Bizonnyal jogos, hogy visszakérdez, ám az ő részéről meg kell fontolni a választ, s még inkább azért, mert maga sem tudja, hányadán is állnak Silaronával.
A Keleti szeglet óta, a tengerparton tett vallomása óta, mikor elmondta, hogy lefeküdt Lysanorral, nem találkoztak.
Nem kerüli el a mozdulat, mi azt mutatná, sietne tovább a nőstény.*
- Ez….bonyolult.
*Vallja meg, s ez teljesen őszinte részéről.*
- Jogosan érezheti úgy, hogy megbántottam, ám olyan hírt hallottam, hogy tudnom kell, hogy nem esett bántódása, hogy biztonságban van….
*Bizony, óvatlan, s magában ezt most tudatosítja is, ám ami kiszalad, kiszaladt belőle. Aggódik Silaronáért, utána akar járni, hogy él-e, ép-e.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2020-04-04, 6:49 pm

//Kain//

*Nie felsóhajt, amikor meghallja a választ. Igen, manapság minden bonyolult... Ezt ő is pontosan tudja. De a férfi tekintete eloszlat minden kétséget afelől, hogy komoly oka lehet a kérdezősködésre. Nie nem sokat tehet, bár tudja, Olassië pontosan ugyanolyan bizonyos dolgokban, mint a többi város. Itt is nyilvántartják azokat, akik hosszabb-rövidebb időre, de megpihennek falai között. A város irattára tele van feljegyzésekkel, de neki nincs joga ahhoz, hogy ezekben kutasson. De legalább már tudja, hogy hogyan segíthet.-

- Ha az "illető" néhány napra is maradt a városban, biztosan szerepel a neve a jelentésekben. Kérdezze az őrség parancsnokát, vagy a levéltárost... Biztosan lesz nyoma, ha erre járt...

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2020-04-04, 6:59 pm

//Nie//

*Namelyrnek is első dolga volt az őrség épp kint lévő parancsnokát, mellesleg a nagyúr egyik alvezérét kikérdezni, amikor az erdőben megállították.
Ilsa Namor azonban nem tudott Silről, s ez, bár nem jelenti feltétlenül azt, hogy nem is járt itt, csökkenti a siker esélyét.
Fekete kabátba bújt széles vállait, mintha mázsás terhek nyomnák, úgy érzi, kilátástalan keresést folytat. Silarona feladta érte saját jövőjét a sárkányok népe közt, összekötötte vele sorsát, vállalta, hogy ő is célponttá válik, ő pedig elárulta. Ezt sosem fogja tudni megbocsájtani magának.*
- Ilsa Namor nem tudott róla.
*Böki ki, habár nem tudja, az idegen, segítőkész fehér elf mennyire ismeri a helyiek „erős embereit”.
Thalion nagyúr bizalmasainak köre, ha másért nem, hírnevük miatt e városban bizonyára ismert.*
- Az utóbbi jó ötlet. Ha jól sejtem, a levéltár abba az irányba van.
*Int fejével arra, amerre épp a nőstény is menni készült.*
- Talán Thalion maga is hallott róla, ha bebocsájtást kért a városba.
*Jegyzi meg, félig-meddig magának.
A gondolatok többi részét azonban megtartja magának. Sil maga is tudja, hogy Kain révén itt biztonságra lel, ha üldözik. Épp Kain miatt…*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2020-04-04, 7:17 pm

//Kain//

*Szánalom ébred benne az ismeretlen iránt. Nem tud róla semmit és oka sincs talán segíteni neki. De hibázott már ebben, többször is, mint kellett volna. Hiszen Laryss-t nem faggatta, amikor elzárkózott előle, s Drest is hiába kért tőle segítséget kétszer is. S ha nem találja meg a sárkányt ott, a fák között, most - bár nem tudna róla semmit - egy élet elvesztése száradna a lelkén a ridegsége és a félelmei miatt. Nie-nek így is lelkiismeretfurdalása van, s talán az idegen éppen ezért nem kérte őt hiába. És a lány azt is tudja, hogy Olassië az egyik legbiztonságosabb hely ma, bár lakói drágán megfizettek ezért a nyugalomért. Így nyilvánvaló, hogy az elfek itt keresnek menedéket az őket üldöző veszélyek elől.

Megérti az aggodalmat, amely felhőzi a férfi homlokát, hát a szavak is reményteliek, amelyekkel útba igazítja.*

- Igen, csak jöjjön velem. - fordul a lépcső irányába, s ha a fekete ruhás alak követi őt, folytatja. - És ha kifaggatta a levéltárost, a titkártól meghallgatást is kérhet a nagyúrtól - utal az alig hallható feltételezésre. - Thalion nagyúr kivételes vezető, s ideje drága. De azt hiszem, nem sok dolog marad rejtve előtte. A szívén viseli népe és a város lakóinak sorsát, ezért úgy gondolom, hogy teendői között biztosan tud időt szakítani egyetlen kérdés megválaszolására...

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2020-04-04, 7:31 pm

//Nie//

- Igen, ismerem őt.
*Utal Thalion vezetői képességeire. Bár csak egy kétlábú, egyike azoknak, akik kivívták tiszteletét a rengeteg egyéb kétlábúval ellentétben, kik inkább apja, Anzar nézeteit igazolták.
Erre azonban most nem akar gondolni. Egy dologban azonban ő is bízik. Az elfek vezére kézben tartja birodalmát, ide Furia kémei sem férkőzhetnek be egykönnyen, így, bár a paranoiája nem ül el teljesen, óvatlanabb, mint általában.
Hogy mégis miért nem a nagyúrhoz fordult először, épp azért, mert ismeri. Tudja, milyen vezető, s remélte, hogy hamarabb kap pozitív választ a kérdésére, mintsem az elfek vezéréhez kellene fordulnia.
Nem szívesen élne vissza jóindulatával, s a biztonsággal sem, melyért éppúgy megküzdött, mint maguk az elfek. Az a csata még a háború előtt történt, a repülő vár és a sárkány-hegységbeli orkok támadását Lanuria egységes szövetsége verte vissza, ám ha az itt épp jelen lévő kalandorok az elfekkel vállvetve nem küzdenek, míg megérkeznek a felmentő seregek, akkor Olassië most nem az lenne, ami.
Követi a nőt, nem túl távol, s nem is bizalmaskodva. Megfordul a fejében, hogy egy fehér elf mit is keres épp itt, ám nem az ő tiszte effélékről faggatni. A maga részéről örül a mind kevesebb kérdésnek.*
- Silarona. Ez a neve.
*Jegyzi meg dörmögve, hátha a név mégis mond valamit, netán hallotta a városban a nőstény.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2020-04-04, 7:42 pm

//Kain//

*Csendben haladnak a levéltár felé és Nie el is felejti a mögötte lépkedő ismeretlent. Arra gondol, hogy Drest-nek is tett egy ígértetet, és az idegen megjelenése talán arra volt jó, hogy végre elhatározza magát és ő maga is rendezze függőben lévő ügyeit.

Úgy ha a mágus majd meghallgatást kér a nagyúrtól, ő is jelzi távozási szándékát. Arn-nal, vagy nélküle, de végre elindul... Önkéntelenül is a nyakában lógó medált érintik az ujjai, amit azóta visel folyton, amióta Drest-tel találkozott. Emléket őriz benne... Titkosat és veszélyeset... Csak amikor már majdnem célhoz érnek, eszmél rá újból, hogy nincs egyedül.*

- Silarona. Ez a neve.

*Hallja a nevet, bár nem ismerős neki, de a levéltáros biztosan emlékszik rá, ha bejegyezték a város könyveibe. Hát hátra sem pillant, halkan nyit be a hatalmas, faragott ajtón és az ismerős alakot keresi a pillantása...*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2020-04-04, 7:53 pm

//Nie//

*Nem reagál a névre a nőstény és a mágust ez nem lepi meg. A kendőt már régen elrejtette zsebébe, habár néha úgy érzi, belül még mindig égeti testét.
Emlékeztető arra, amivel tartozik a nőstény sárkánynak.
Ébenfekete szemeit szűkre húzzák a komor gondolatok, a sötétség, mely újfent kerülgetni kezdi őt.
Komor alakja a levéltár fölé magasodó épülete előtt torpan meg. Nem ismeri a levéltárost, azonban a fehér elf magabiztosan halad előre, így, még körbepillant, majd belép a nő után.
Szemei villámgyorsan mérik fel a terepet, ez már kezd a régi önmaga lenni. Tudja, hogy biztonságos a hely, azonban mégis óvatosságra intik az évszázadok, melyeket már túlélt.
Az elf, aki a belépők zajára megjelenik az egyik polc mögül, tünde módra fonva hordja haját. Kortalan fajtájára jellemzően Kain nem tudná pontosan megítélni, mennyi idős is, abban biztos csak, hogy nem most született.*
- Üdv néktek!
*Köszönti a belépőket, majd meglepetten pillant fel a fekete mágusra.*
- Meglepő számomra, hogy itt láthatlak. Filnoren támadása óta nem jártál e városban….
Miben segíthetek nektek?
*Fordul a belépő kettős felé.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2020-04-04, 8:06 pm

//Kain//

- Meglepő számomra, hogy itt láthatlak. Filnoren támadása óta nem jártál e városban…

*Filnoren... Az előző háború, ahogy Thalion említette... S a sárkányok, akik segítettek a várost védeni, s akik Thalion nagyúr szívesen látott vendégei... Hát mégis?

Nie-t szinte arcul ütik a szavak, s úgy néz a mellette álló fekete alakra, mint ha most látná őt először. A hiú remény, amellyel biztonságba ringatta magát, most semmivé foszlik és a gondolatok, amelyek először menekülésre késztették az idegen elől, most újult erővel törnek elő belőle. Kétségbeesetten keresi a jeleket, amelyek megerősítik, vagy megcáfolják vélekedését, de semmit sem talál, így csak egyetlen lépést hátrál, s uralkodva magán, csak egyetlen kérést tesz fel a levéltárosnak.*

- Te ismered őt?

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2020-04-04, 8:22 pm

//Nie//

*Az arany sárkány nem örül. Nem emlékszik erre az elfre, az azonban láthatóan emlékszik rá. Nem szereti, ha többen ismerik, mint akiket ő ismer, mert ez veszélyt jelent rá nézve. Még ebben a városban is.
Ki tudja, hogy ez a fehér elf is, ha tudná a nevét, kinek kotyogná ki, ha elhagyja Olassiët?
Minden esetre közömbösen néz a levéltárosra, ami lehetne teljesen őszinte, ha nem zavarná belül a fenti tény.
Szinte érzi magán a fehér nőstény pillantását, nem néz oda, látszólag nem is észleli.
A hátrébb lépésre sem reagál, azonban tisztában van a döbbenettel, s talán a félelemmel is. Ez pedig azt is jelenti, hogy a fehér elf többet tud, vagy többet sejt, mint amit eddig elárult.*
- Te ismered őt?
*Az arany sárkány ismeri a félelem, a meglepettség minden mellékzöngéjét, a fehér elf uralkodik magán, ám a sárkány megjegyzi magának az eseményeket.*
- Persze. Harcolt a város oldalán az orkok és a repülő vár ellen.
*Hogy elejét vegye a továbbiaknak, az arany sárkány hűvös hangszíne is felmordul.*
- Segítségre van szükségem és ez a kedves hölgy ide vezetett.

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2020-04-04, 8:35 pm

//Kain//

*Nie csak biccenteni tud, mert a kérdés, amely az előbb oly könnyen bukott ki a száján, most újat vet fel, de ez a kérdés már szinte fojtogatja. De nem teszi fel, képtelen feltenni a kérdést, mert nem akarja tudni a választ. Nem akarja tudni, amit sejt és ami annyi álmatlan éjszakát okozott neki. Nem akar tudni már erről az alakról semmit, mert úgy érzi, így is többet tud, mint amit szeretne.

Mert azt már tudja, egyetlen sárkány bőven elég az ő életében. Teljesen elég, hogy felkavarja, és kiforgassa a sarkaiból a világot, amelyet megismert. És nem akar tudni több kapcsolatról elfek és sárkányok között, mert eddig azt gondolta, ez a legborzalmasabb dolog, amit csak el tud képzelni.

De a fehér sárkány meggyőzte őt és ő megpróbálta, megpróbálja elfogadni az elképzelhetetlent. És most itt áll ez az alak, aki semmiben sem különbözik attól a másiktól, ott a fák között. Itt áll és keres valakit, pont úgy, mint Drest Aluviel.

S ha eddig végigondolta a dolgokat, hát már képtelen lélegezni, és ott állni valaki, VALAMI mellett, ami újból előhozza az elmúlt napokat és azokat a rémes pillanatokat ott, a sötétsége boruló erdőben.

Így csak egyet tehet, sarkon fordul és kirohan az ajtón, figyelemre sem méltatva a két szemben álló alakot.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2020-04-04, 8:47 pm

//Nie - a menekülő//

*A levéltáros közlésére a fehér elf nem kérdez, nem reagál, legalábbis szóban nem. A levéltáros és az arany sárkány is megdöbben azon a mozdulaton, ahogy egy pillanatig még áll ott a nőstény, aztán odébb áll.
Kain nem tudja, miért teszi, a gyanú azonban fennáll, hogy többet, tud, mint amit elmondott.
Csak felemeli mutatóujját a levéltáros felé, majd ő is sarkon fordul.
A nőstény fürge, s ő nem az a fajta, aki harcon kívül hajlandó feleslegesen futni.
A sötétlő köd gyorsan oszlik körülötte, miközben vélhetően, ha nem torpan meg elég gyorsan, a fekete bőrbe öltözött mellkason koppan a menekülő. A sárkány ezt meg sem érzi, ám megkísérli elkapni a nőt, nehogy elessen.
Ha netán el is vágódik, a mágus kezét nyújtja, hogy felsegítse, miközben így, vagy úgy, egészen halkan beszél hozzá.*
- Úgy gondolom, beszélnünk kell.

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2020-04-04, 8:59 pm

//Kain//

/Nem lenne nőies hasra esni egy sárkány előtt, szóval nem kell a segítség!/

*Nie ijedten tartja előre a két tenyerét a hirtelen megjelenő alak felé, hogy aztán, ahogy az ujjai megérintik a kopott, elnyűtt kabátot, azonnal el is kapja őket és a lány fejét rázva hátrálni kezd.

Nem, semmiről sem fognak beszélni. Nem fogja elmondani ENNEK, hogy pontosan tudja már, hogy miféle. Hogy a kétségek, amelyek Tarsis óta gyötörték, immár bizonyságot nyertek és ő nem akarja ezt a bizonyságot. Nem akarja tudni, ki is az előtte álló sötét alak, mert azt már tudja, hogy MI.

Hát a fejrázás mellé csak két szót kap feleletként az idegen.*

- Nem, sárkány...

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2020-04-04, 9:11 pm

//Nie//

*A fehér elf gyorsabban reagált, mint várta, s láthatóan rémülten, vagy inkább gyűlölettel (?) hátrál előle.
Talán mindkettő, ám az arany sárkány esetében nem ez az első eset, hogy egy kétlábú így reagál rá. Pedig még nem is látta, milyen az, amikor nem fogja vissza magát.
Cseppet sem fenyegetőn, de követni kezdi a nőt.*
- Többet tudsz, mint amit elmondtál. Ha tudod, ki vagyok, tudod, nem vagyok ellenség.
*Hideg, nyugodt hangon felel, uralkodva magán. Kezét nem nyújtja a nő felé, csak követi a nőstényt, s bizony a hátrálás vége lehet az, hogy a levéltár ajtaja előtt állnak, Nie háttal az ajtónak.
Kain ekkor megáll.*
- Mit tudsz még?

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2020-04-04, 9:24 pm

//Kain//

*A háta mögé rejtett kezei, az ajtó faragványai az ujjai alatt... Ez a valóság, ahogy az is, hogy a sárkány itt áll előtte a világ legbiztonságosabb városának egyik legjobban őrzött épületében. És ő csak arra gondol, hogyan menekülhetne el. El a szavak és a kérdés elől.

Hát tagadnia kell. Tagadni azt, hogy már látta valahol. Hogy tudja, két másik sárkánnyal együtt látta őt. Hogy tudja, az aprócska utcában menteni igyekezett az egyiket, akit immár ő is ismer, s a másik sorsa immár talány. Nem mondhat semmit, mert ígértete köti, hát csak abban bízik, hogy majd jön valaki és ő elfuthat a két-alakban-létező elől.

Semmit nem mond majd. Csak reménykedik. S hogy elejét vegye a kérdezősködéseknek, hát a kopott kabát ráncait vizsgálva nem néz a fekete szemekbe, úgy felel a kérdésre.*

- Nekem ez éppen elég. Semmi mást nem tudok rólad.

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2020-04-04, 9:34 pm

//Nie//

*Voltaképpen most épp úgy lép fel, mint bármelyik fajtársa tenné. Voltaképpen e pillanatban megfélemlíti az elf nőstényt, még úgy is, hogy nem ez a szándéka. Ennek ébred tudatára, s most ez a pillanat az, amikor lenéz a rémült nőre. Nem azért harcolt e városért, hogy annak egy lakója féljen tőle.
Nem is azért, hogy istenítsék, nem vár hálát, döntött, s e döntéséhez tartja most is magát. Még hétszáz év után is, habár sokszor úgy érezte már, TALÁN nem ez volt a megfelelő döntés.
A nő nem néz rá, pedig az éjfekete szemek kutatón járják végig.
Kain rádöbben, hogy így nem fog információhoz jutni, s az elfnek valószínűleg nincsen oka arra, hogy hazudjon. Ha látta volna Silaronát, elmondta volna, még azelőtt, hogy a levéltáros felfedte volna előtte, hogy ki is ő. Miután ez tudatosul benne, úgy véli, nincs oka tartóztatni a nőstényt.
Ellép az elf útjából, s hagyja, hogy ha akar, elvonulhasson, megőrizve méltóságát.*
- Köszönöm a segítséget!
*Egyenes tekintettel néz a nőre, ő nem fogja bántani.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2020-04-04, 9:53 pm

//Kain//

/Köszönöm az egérutat!/

*Nem néz rá és nem mond semmit. Csak kifelé igyekszik, visszafojtott lélegzettel. Le a lépcsőkön, át a téren. Tudja, nem túl messze akad egy elhagyott kert, egy aprócska zug, ahová senki sem jár. Hát oda igyekszik. Rég elhagyott ház, romos falak és néhány - még álló - oszlop, amelyek között a növények már dúsan nőnek.

S ahogy beér a kertbe, a szűk bejárat melletti oszlopnak dől, homlokát a hideg kőhöz szorítja. Csak áll percekig. aztán elhatározásra jut. El kell mennie innen. És már Arnelian sem tudja visszatartani.

Arnelian... Ő nem tudhat erről, ahogy Drest-ről sem tud. Ő nem tudhat a sárkányokról.

És ahogy végre már nem a rettegés és a tagadás irányítja a gondolatait, rá kell jönnie, hogy még akár hálás is lehet a két-alakban-létezőnek. Mert már nem kell feltételezéseket gyártania és nem kell kifogásokat keresnie. Ő sárkány, ahogy Drest is az. Így már tudja, miért volt erősebb Tarsis-ban annál a másiknál, és hogy miért tűntek el ők hárman valahová, ahol megvívták saját harcukat. Hálás, hogy nem előtte tették. És hálás, hogy most köszönetet mondott neki és hogy útjára engedte, hogy megküzdhessen a saját démonaival.

Két sárkány a megszámlálhatatlan közül, akik tettek érte valamit. Persze, félni fog tőlük és rettegni fog a többiektől ugyanúgy, ahogy tette eddig is. De talán már kezdi megérteni azt, hogy ők sem annyira mások.

Elmosolyodik a gondolatra és elindul haza. Csomagolni fog...*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2020-04-04, 10:04 pm

//Nie//

*A nőstény rá sem néz, s az arany sárkányban maradhat kétség, hogy vajon mennyit tud róla. A nevét, hogy valójában kicsoda? Azt talán még a levéltáros sem tudja, csak maga Thalion.
De ha valakinek mesél egy arany sárkányról, aki kiállt az elfek csatájában Filnoren ellen, nem lesz sok kétség, hogy a kevés áruló arany sárkány közül ki is volt.
S ha megemlíti, hogy Olassië falai között járt nemrég, a vadászok meg fogják próbálni itt megtalálni.
Veszélyes dolgok ezek, akár életekbe is kerülhet ez a hiba, s megint szembe kell majd néznie azzal, hogy miatta haltak meg mások.
Mégsem megy a nőstény után. Bíznia kell benne, még ha számtalan kétlábú okozott is már neki csalódást azzal, hogy a jótettet árulással hálálta meg.
Ahogy a nőstény elf elsétál, visszafordul a levéltár felé, s újfent belép az ajtón.
Amikor halkan behajtja és keze elengedi a hűvös kilincset, már tudja, hogy mit fog kérdezni, és a választ is sejti már.
Mégis fel kell tennie, végigjátszani a játékot, hogy aztán újabb csalódással hagyja el Olassië városát.
Nem keresi fel Thaliont, nem kér tőle szívességet. Ha az őrség nem tud róla, hogy Silarona itt járt, akkor a város máris elesett, ám ebben kételkedik.
A levéltáros pedig megerősíti abban, jól gondolkodott, s néhány elejtett szóból abban is, nem kell igazán tartania a fehér nősténytől.
Így aztán rövid látogatása az elfek városában, az égig érő fák alatt még azelőtt véget ér, hogy igazán elkezdődhetett volna.
Alzareth szobra kicsit másra emlékezteti, amikor ismét elhalad mellette.
Arra, hogy talán volt értelme kiállni, ezek mellett a kétlábúak mellett.*

//Köszönöm a játékot, igazán élvezetes volt! Smile

//

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2020-04-04, 10:15 pm

//Kain//

*Csak néhány nap... S amikor útnak indul, hogy beváltson egy ígéretet, eldönti, hogy Drest-nek elmeséli a látogatást. De csak neki.

És nem, nem keresi az idegen nyomát a kódexekben, és a könyvek lapjait sem kutatja utána. Tényleg nem akar tudni róla semmit. Így a legjobb... Talán a sárkánynak is, de neki mindenképpen...*

/Az első RT! Örökre emlékezetes marad. Smile

Köszönöm, hogy megkértél, köszönöm, hogy dicsértél, és hogy abbahagytad, mielőtt kifáradtam volna:))) /

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2020-12-22, 8:25 pm

//Mese: Véráztatta földek//

*A szent kút ezúttal sem csalta meg. A nagyúr zihálva rogyott a földre. Sosem kedvelte ennek a kútnak a használatát, főképp, hogy bizony legtöbbször nem jelzett veszélyt. Ám azon ritka alkalmakkor, mikor mégis, jól jött szolgálata. Olassië elfjeit ismételten veszély fenyegeti. Ork horda sötét serege tart felé, s mindezen nem segít az sem, hogy maga Telar is veszélyben van.
Jóllehet népe nem kedveli különösebben a mágia különféle ágait, most mégis egy erős elfet lesz kénytelen nélkülözni, hogy a szövetségeseket értesíthesse a közelgő veszélyről. Csak reménykedhet, hogy az üzenet nem talál süket fülekre, s hinni fognak a hírvivőnek.
Az elfek nagyura feltápászkodik a puha fűről, s midőn erélyes hangjára az első testőr megérkezik, már erélyes hangján adja ki utasítását.*
- Riadóztasd az őrséget! Csatára készülj!
S küldd ide Halathialt!
*Nincs ebben semmi öröm, s a testőr is komolya, határozottan engedelmeskedik.
Csakhamar riadóztatják a város katonáit. Ilsa Namor, Onaebaer, Thalion nagyúr készülnek a harcra.
A nagyúr kezében pajzs, másikban hű tünde pengéje, mi oly sokszor oldalán volt már, midőn csatában ment.
Halathial pedig teleportál, sietve, hogy a szövetségeseket is értesíthesse a közelgő támadásról.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2021-10-31, 9:12 pm

// Mese: Véráztatta földek //

- Persze, megértem. És köszönöm a bebocsátást.
* Mivel nem vezettek egy általuk jónak gondolt szálláshoz sem, így elindultam előre, amerre azt a régi fogadót sejtettem.
Aranytölgy. Ez volt a neve. A környék legszebb zöldségeit tálalták fel a megfáradt vándoroknak. Ha már a kétlábú fáradt volt és bánatos, egy tál mosolygós, színpompás, egészségtől duzzadó zöldség biztosan jobb kedvre derítette.
A katona szavaira felé fordítottam arcomat. Nem válaszoltam rögtön, hanem néhány pillanatig a vonásait fürkésztem. Nem gondoltam, hogy sejtenék valódi kilétem, így nem fogtam fel célzásnak azt, amit mondott. Tekintetéből és hangjából sugárzott a Thalion iránti tisztelet.
- Nem, nem hallottam... Ez igazán hatalmas tett, mely tovább öregbíti a nagyúr hírnevét.
Arcomat ismét célom felé emeltem, így nem láthatták, hogy a szerény félmosolyba némi keserűség vegyült. Nem először kell eljátszanom, hogy örülök egy fajtárs halálának. De most először ment a legnehezebben. Mert ahogy elképzeltem, hogy Thalion megküzd a sárkánnyal, eszembe jutott, hogy én hogy küzdöttem kétlábúként Erindorral.
~ Csökönyös sárkányok... sosem térnek jobb belátásra... a fene essen az összes nyavalyás szárnyas, szemellenzős ördögbe! ~ bosszankodtam magamban. Ebből csak annyi látszódott, hogy szemöldökeim közelebb kúsztak egymáshoz, s komolysággal bámultam magam elé.
Pedig fogalmam sem volt arról, hogy mi folyhat Telarban. Hogy Anzar és az Éj-hasadék serege kiszabadult, s hogy Kain megbabonázva sajátjait aprítja. Itt Olassiëben minden békés volt, még ha ez a béke a csata utáni gyászos csendességet is jelentette. *

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Véráztatta földek - Alamaise//

*Alamaise a fogadó felé tart, hol a jól ismert fogadós várja vendégeit. E háborús időkben, a szokottnál is kisebb a forgalma, noha sosem panaszkodott, s nem fog most sem.
Tisztában van azzal, hogy üzletét a nagyúr nem hagyja tönkremenni, s ő maga sem afféle egyszerű pénzéhes sötét lelkű lény, jól tudja, hogyan kell beosztani, amije van, s azt is, hogyan kell úgy működtetni a fogadót, hogy ez ne tűnjék fel senkinek.
A katonák természetesen figyelik a jövevényt, s reakcióit is szavaikra.
Nem tudják, nem tudhatják, hogy sárkány, vagy más lény, a város biztonsága az, mi leginkább fontos számukra.
Egy seregnyi elf harcol most is távol a várostól, s bármily ellenség érkeztére fel kell készülniük.
Thalion felé mutatott tiszteletük azonban mindennél hatalmasabb. Ismerik tetteit, áldozatait, miket Olassië népéért, s egész fajukért hozott élete során, s ez, nem csupán harci tettei azok, mik leginkább kivívták a nép tiszteletét.*
- Az ellenségeink megismerhették már nevét, mi azonban ismerjük másként is.
*A fogadóhoz érkezvén annak ajtaja most is nyitva van, s a katonák Alamaise kíséretében lépnek be a finoman díszített ajtón, ha ő is belép.
A fogadós már ébren van, igaz, éjjel sem aludt, miként a város nagy része sem, hallván a csatazajt az erdő felől.*
- Hozta Eclair a kedves vendéget! Miben segíthetek?
*Biccent a katonáknak is, majd újra a sárkányra néz.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2021-11-14, 3:53 pm

// Mese: Véráztatta földek //

* Az Aranytölgy ajtaja most is nyitva állt mindenki előtt, aki megpihenni kívánt. Bár forgalma sokkal csekélyebb volt ahhoz képest, amire emlékszem azokból a régi időkből, ami egyáltalán nem lepett meg. A katonák ide is bekísértek, olyanok voltunk, mint valami kevésbé díszes elf küldöttség. Ám a fogadós bizonyára azonnal felismerte a város katonáit, s engem üdvözölt elsőként, mint idegent.
- Ha Eclair nem is, de a háború az ide hozott - válaszoltam a fogadósnak, miközben levettem magamról a csuklyát. Ruhaujjamban megtöröltem verítékes arcomat, kezemmel pedig hátrasimítottam az apró, akadozó hajszálakat. Minden bizonnyal nem lehettem túl esztétikus látvány.
- Szállásra lenne szükségem, ahol megpihenhetek, és ahol rendbe szedhetem magam.
Régen voltam már elf fogadóban. Itt a legegyszerűbb hely is olyan emelkedettnek tűnt, tisztaság, nyugalom és rend uralkodott, merőben eltértek az emberek fogadóitól. Ott a sör- és verítékszaggal a lárma és a métely versengett, a kocsmárosok pedig szinte mindig minden hájjal megkent pénzsóvár alakok voltak, nagy pocakkal és nagy bajusszal. S ez sokszor a "gyengébbik" nemre igaz volt.
Persze a magamfajta vándor kalandorok keresték ezeket a helyeket, mert ha másra nem is, de arra jók voltak, hogy a sárkány ne szúrjon szemet a városban és érdekes pletykákat füllejen ki. *

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Véráztatta földek - Alamaise//

*Alamaise érkezte a katonákkal együtt természetesen feltűnik a fogadósnak.
Biccent a vendég megjegyzésére.*
- Sajnos a háború inkább viszi el a népeket, mint hozza.
Van hely és a vendéget szívesen látjuk itt.
*Hátrapillant a háta mögött lévő szekrényre, hol a szobák díszes kulcsai lógnak. Nem sok hiányzik, így hát leakasztja az egyik értékesebb szobáét.*
- Ha kívánod, küldetek fel forró fürdőhöz vizet, s gyógynövényeket, mik megtisztítanak, s felfrissítenek. A nap felkel, noha valamiért ez a reggel sötétebb, mint a többi.
*Nyújtja át a kulcsot, miközben a kék nőstény háta mögött a katonák biccentenek. Ők jól tudják, hogy a szobát úgy is megfigyelik majd, hogy a vendéget nem zavarják meg nyugalmában. Természetesen addig, amíg nem lép fel támadón.
Minden esetre, ha Alamaise elveszi a kulcsot, akkor az ajtóig felkísérik, ha nem, akkor a fogadós várja, hogy mit szeretne még.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2021-11-20, 6:03 pm

// Mese: Véráztatta földek //

* A fogadós készséges volt, és ez most mindennél többet jelentett nekem. Bár odakint háború dúlt, úgy tűnt még nem veszett oda teljesen az egymásba vetett bizalom.
- Azt nagyon megköszönném - Szám egy halvány félmosolyra húzódott, majd én is kifelé pillantottam az ólompántos üvegen keresztül a sötét égre.
- Valóban... Dremer kaszájának árnyéka ez, én mondom... - ezzel elvettem a kulcsot, s ahogy a kinti égbolt, úgy a tekintetem is sötétbe borult. Érthető módon egy pillanatra sem felejtettem el, hogy mit hagytam a hátam mögött Telarban, és biztos voltam benne, hogy az ottani dolgok még lezáratlanok.
A katonák a szobáig kísértek, és már kezdtem azt hinni, hogy talán még odabent is őrizni fognak, de szerencsére nem így lett. A szobában már egyedül lehettem. A helység tiszta volt, és jobban felszerelt egy átlagos szobához képest. Jól tükrözte az elfek egyszerű eleganciáját.
Ledobtam magamról a kosztól nehéz köpenyt, majd a kis asztal mellett lévő székre lehuppanva vártam, hogy az ígért víz és gyógynövények megérkezzenek. Alig vártam, hogy végre megtisztálkodhassak. Ahogy leültem éreztem, hogy az izmaim pontokban rángani kezdenek. Kimerültem a csatában és a menekülésben. Hasamon kibontottam a ruhát, hogy megnézzem a sebeket, amit a fehér sárkányoktól kaptam. Ugyan már nem látszódtak, de halványan mégis éreztem a helyüket. Menekülés közben nehéz gyógyulni, de talán ez a kis pihenés majd segít helyre rázódni. *

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Véráztatta földek - Alamaise//

*Az elf fogadós átadja a kulcsot, majd jó pihenést kíván a vendégnek.
Hamarvást küldi is fel a forró vizet, s a gyógynövényeket Alamaise részére. A katonák nem mennek túl messzire, hogy ha szükséges, köbeavatkozhassanak. Az ő feladatuk immáron már a vendég őrizése.
A fogadós kérésére a szolgáló diszkréten kopogtat a szoba ajtaján, s ha kérik, el is árulja, mit hozott.
A dézsában gőzölgő víz mellé az kötényében ott vannak a gyógyfüvek is. *
- Szívesen elkészítem a fürdőt. Vannak illatosak, vannak keringést serkentő, vannak nyugtató, gyógyító, tisztító füvek is.
Milyen hatást szeretne a kedves vendég elérni?
*Ha Alamaise választ, és kéri, akkor gyakorlott mozdulatokkal készíti el a vizet, s csakhamar a gőzbe kellemes illatok vegyülnek, s betöltik a szoba levegőjét is. Ha a vendég nem tart már igényt szolgálataira, hát elhagyja a szobát, hogy ha a fürdő végére ért, netán mást szeretne, hát a szoba ajtaja mellett lógó kötelet elegendő meghúznia, mert azzal jelezheti, hogy segítségre van szüksége.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2021-11-28, 7:47 am

// Mese: Véráztatta földek //

* A forró víz nem váratott sokáig magára.
- Úgy érzem, most leginkább gyógyító füvekre lenne szükségem. Köszönöm.
A fürdő gyorsan el is készült, én pedig nem haboztam ledobni magamról a viseltes göncöket, és belecsobbanni az illatos vízbe. El is merítettem magam benne egészen a fejem búbjáig. Ahogy a gőz felfelé szállt a mennyezet felé, úgy illantak el a rám nehezedő gondok és gondolatok. Igyekeztem kiélvezni minden pillanatot, amit ez az egyszerű fürdőzés adhat, és nem gondolni semmire, ami a háborúval kapcsolatos.

Hiszen ki tudja mikor lehet legközelebb részem ilyesmiben?

Nem tudom meddig ülhettem a vízben, mert amikor kezdett kihűlni akkor felmelegítettem. Csak akkor másztam ki belőle, amikor egészen kiázott már a bőröm. A gyógyfüvek egészen kellemes hatást tettek a sebeimre, már nem is éreztem őket. Törülközőre nem volt szükségem, ahogy felhevítettem testemet gyorsan elpárolgott rólam a víz, csak a hajamnak kellett több idő.
Eztán megfogtam a koszos holmimat és belevágtam a vízbe. Egy kis hókuszpókkal azok is tiszták és szárazak lettek, így ismét felöltözhettem.

Mivel már a legfontosabbal megvoltam, így a hasam korgása jelezte, hogy mi legyen a következő teendőm. Így meghúztam a madzagot, hogy valami ehetőt kérjek a szolgálótól. *

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Véráztatta földek - Alamaise//

*A cseléd nyugodtan, de ügyes kezekkel készíti elő a fürdőt, s amint nem tart rá igényt a vendég, távozik is.
Újabb feladatát végzi, mit a fogadós adott neki. Nem kell sietnie, hiszen nincs valóban sok vendég.
Ahogy a csengő megszólal, nem kell soká várnia a sárkánynak, hogy a cseléd megjelenjen.*
- Tüstént kiviszem a dézsát, s a vizet is.
*Jelzi szándékát, s karcsú alakja nem sejteti, hogy milyen erő is van a vékony elfben, ahogy a dézsa füleit megragadja.
Ha közben Alamaise megszólítja, hát megvárja, mit is szeretne tőle a nő, s csak azután viszi ki a sárkány testét nem is oly régen körbeölelő vizet.
A tünde természetesen varázslatot használ e célra, hiszen nem is tart túl soká megtanulni, hogyan kell rövid időre pehelykönnyűvé tenni egy dézsa vizet.
Amennyiben rendelést ad le, azt felveszi.*
- Természetesen, hamarosan felhozom a szobába.

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2021-12-05, 10:14 am

// Mese: Véráztatta földek //

* A szolgáló készséges volt. Mondhatnám azt is, hogy ez volt a dolga, de akkor is jól esett kicsit visszazökkenni. Hiányoztak azok az idők, amikor még vándoroltam, kalandot kerestem, és bár ugyanúgy dúlt a háború, valahogy mindig sikerült elkerülnöm, hogy részem legyen benne.
Pedig mindenki részes volt. Az is, aki harcolt és az is, aki nem.

Amíg a reggelit vártam, ledőltem a kényelmes ágyra, s csak ekkor nehezedett rám az elmúlt néhány óra fáradtsága. Lassan lecsukódtak szemhéjaim, s nem telt bele sok időbe élénk képsorok vetültek lelki szemeim elé.

Ott voltam megint. Ott Telarban. De a vár most nem fából és kőből épült fel, hanem kétlábúak és sárkányok holtesteiből. A város mellett folyó Hajnal vize pedig vérvörös volt. A zászlókat a tornyok tetején fekete varjak alkották, akik a holtestekből lakmároztak. Három nagy, szabálytalan alakú tornyot láttam, két feketét és egy arany színűt. Nem tudtam eldönteni, hogy sárkány vagyok vagy elf, de amint odaértem, a tornyok megmozdultak. Üres tekintetükben vörös fény gyúlt, amit rám meresztettek. Olyanok voltak, mintha kőből lettek volna, lassan mozogtak, de látszott rajtuk, hogy élőhalottak voltak inkább, mint kő-lények.
Úgy csúcsosodtak ott, mintha ők alkották volna a halmokat. Hatalmas mancsukkal értem nyúltak és engem is el akartak pusztítani. A holtesteken keresztül pedig nem tudtam elmenekülni, és egyszerűen agyonnyomtak.

Erre aztán felriadtam. A szívem úgy vert, mintha ki akarna ugrani a helyéről. Azzal nyugtattam magam, hogy érthető ez a rémálom, hiszen most jöttem el Telarból, és ez nem lesz rendszeres. Legalábbis őszintén reménykedtem benne. Nem tudtam mi lesz a város sorsa, de tudtam, hogy én megtettem mindent, ami tőlem telhető volt. *

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Véráztatta földek - Alamaise//

*Olassië felett a nap pontosan ugyanúgy nem adja arany színű fényét, miként nem világlik még Telar felett is.
A mind nagyobb vihar, mit Furia haragja táplál, nem engedi mindezt, s így Alamaise is úgy aludhat az elfek legnagyobb városának fogadójában, mintha éjszaka sötétjében pihenné ki a csata okozta fáradalmait.
Erre szüksége is van, hisz az éjjel dúló harc, a sebesülések, a menekülés, s önmagának gyógyítása bizony igénybe vette erejét.
Ezek azok, miket nem lehet egy jó alvással kipihenni, időre lesz szüksége, míg teljesen visszanyeri erejét.
Azonban ettől is több idő lehet, hogy lelke feldolgozza a háború szörnyűségeit.
Ezen érzések azok, mik egy életre beleégnek szívébe mindenkinek.
A cseléd természetesen jön, ha hívják, miként egy esetleges támadásra a nem messze őrködő elf katonák is készek.
Alamaise azonban nem tervez effélét, így lehetséges, hogy szükséges, ám felesleges óvatosságról van szó.
Olassië is még sebesültjeit ápolja, s elesettjeit gyászolja.
A csata véget ért ugyan, azonban Telarban még tart, s ki tudja, hány anya fogja gyermekét siratni, hány gyermek édesapját, édesanyját, kik a csatában még részt vesznek.*

» Gwaith-dúr, a sötét elfek városa
» Orod Opelë, a fehér elfek városa
» Elfek népe
» Olassië alkonya
» Olassië erdeje