LANURIA
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Homehttp://newagelaGalleryKeresésRegisztrációBelépés

 

 Középvidék

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 15 ... 27, 28, 29 ... 34  Next
SzerzőÜzenet
Nie

Nie

Hozzászólások száma : 497
Munkahely : Könyvtárossegéd

Character sheet
Nép: Elfek
Középvidék - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Középvidék   Középvidék - Page 28 Icon_minitime2019-10-07, 11:05 pm

//Időn túli játék: Erdő, valahol Olassië hatalmas fái és a Sárkány-hegység között - Valturaan//

【Más szemmel】

- Most már gyere be, Nie. Melegedj meg a tűznél. Még mindig nem vagy éhes?

Drest hangja zavarta meg a töprengésében. De mióta is állt már kint? Amikor kilépett az ajtón, még a sziklák élesen látszottak a lemenő nap fényében, most meg koromsötét van és a csillagok jegesen szikráznak odafent. Jegesen… Hidegek az ujjai, hiába burkolta be magát abba a kendőszerű vászondarabba, amit a sárkány adott neki. Tényleg be kellene mennie. De nem igazán tud már mit mondani neki, s úgy érzi, cserbenhagyta őt is és Laryss-t is. Mert úgy érzi, semmivel sem jutottak közelebb a megoldáshoz és így az elveszett lányhoz sem.

Próbálta megfogalmazni, helyretenni magában a dolgokat, de igazat kell adnia Drest-nek, valami még hiányzik a képből. Valamit nem tud, vagy nem akar neki elmondani a két-alakban-létező, s ezért tehetetlennek érzi magát. Mert úgy érzi, bármit is mond, az a másik véleménye alapján távolabb sem állhatna az igazságtól. Ha azt állítja, hogy Laryss nem lehet egyedül, akkor Drest ennek az ellenkezőjét bizonygatja. Ha az anyjáról kérdezi, kioktatja, s értetlenkedik. Ha Amyas-t keresné meg, félti és próbálja erről lebeszélni. Mintha minden egyes ötlet csak arra volna jó, hogy cáfolatot adjon neki. De ez is egy út, de úgy érzi, ő sosem léphet rá.

Nem, talán tényleg nem ő a megfelelő arra, hogy irányt mutasson neki, vagy akárcsak ötletet adjon a további kereséshez. Talán olyasvalakire van szüksége, aki kellő távolságból tudja szemlélni az eseményeket, s nem korlátozzák gondolatait a lányhoz, vagy Drest-hez fűződő érzések, előítéletek. Talán neki csak annyi volt a szerepe, hogy ne engedje őt el erről a világról, hogy kapjon még egy esélyt önmagától, és hogy végre új szemmel, másképpen nézhessen mindent. Ahogyan ő is. Mert érzi és látja is, hogy mindkettejükben változások indultak el, s ki tudja, meddig merészkednek majd el ezeken az új, ismeretlen ösvényeken. Mert számára is sok minden új. Kezdve egy rémisztő, félelmetes lény gyermeki őszinteségétől a ragaszkodásán át kitartó szeretetéig. S újat tanult magáról is. Hogy képes legyőzni a félelmét és képes bátorságot meríteni onnan, ahonnan azt gondolta, nem származhat más, csak fájdalom és bűntudat.

S amíg állt odakint a párával teli estében, rájött, hogy Drest érzelmeiből, amelyeket Laryss iránt érez ő is tudott meríteni. Mert már ő is érzi a fájdalmat, ami akkor tölti el, amikor nem lehet a társa mellett. S úgy érzi, ami három nappal ezelőtt nagyszerű ötletnek tűnt egyetlen egy napra, azt ennyi idő végtelenül rémes ideává alakította át. Csak egyetlen haszna van a dolognak és az most ott áll valahol az ajtón kiáramló fényben és őt hívja. Mert most is aggódik miatta.

- Megyek…

S amint befelé indul, azt próbálja meg kitalálni, mint is mondjon annak a hófehér alaknak, aki reménykedve vár tőle valamit. Valamit, mert annak, hogy idekint gondolkodik már egy ideje, csak kellene valamilyen eredményének lennie. De nincsen. Nincsenek új gondolatok és nincsenek új ötletek. Nincs új személy, aki még nem került elő a régi korokból, nincs új ellenség és nincs új barát sem. Nincsenek testvérek és rokonok sem. Senki…

De még a holnap reggel hozhat új gondolatokat, s talán hagyni kellene, hogy a régiek elússzanak és újrarendeződjenek valahol az álmaiban.

Mert elfáradt. Elfáradtak a gondolatok, elfáradt érezni mindig újat és különöset. Elfáradt félni és folyton ellenkezni, vagy ellenkezéseket hallgatni. Csak hinni nem fáradt még el. És persze szeretni. S ha Arnelian itt lenne, csak hozzábújna és hallgatná, hogy hogyan énekel neki. De ezt Drest-től mégsem várhatja el és nem is tenné soha. Így, ha megtalálja a sárkányt, csak ennyit mond neki:

- Nem kérek semmit, csak egy ágyat… És Arnelian sem lenne rossz… Csak hogy őrizze az álmomat…
Vissza az elejére Go down
http://www.nienna.eoldal.hu/
Valturaan
Fehér sárkány
Valturaan

Hozzászólások száma : 194

Character sheet
Nép: Sárkányok
Középvidék - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Középvidék   Középvidék - Page 28 Icon_minitime2019-10-08, 12:34 am

//Időn túli játék: Erdő, valahol Olassië hatalmas fái és a Sárkány-hegység között - Nie//

718 évvel az éj-hasadéki csata után

Az ifjú éles szeme még azelőtt meglátta a leány alakját, hogy az kibontakozhatott volna az odabentről áradó lángok fényénél, maga mögött hagyva a végtelennek tetsző, sűrű sötétséget. Értette szavait, s hagyta, hogy azok értelmében a törékeny, gyámoltalannak tetsző, elcsigázott nőstényelf ideiglenes hálószobája felé vehesse az irányt. Nem engedte azonban, hogy magára csukja az ajtót - ellentmondást nem tűrő tekintettel tárta ki teljesen, miután a leány keresztülsétált rajta, azután pedig határozott mozdulattal vett magához némi rőzsét, hogy újfent megrakja a tüzet, immáron utoljára ezen az estén. Utoljára, mert ahogyan a kimerült kétlábút figyelte, úgy vert gyökeret tudatában egy hasonló érzés; hasonlóan nehéz, azonban a társaságnak hála, meglepően kellemes melegséggel töltötte el a fiatal ragadozó mellkasát. Most, egyelőre nem nyugtalanította Laryss holléte. Most, egyelőre csak azt tudta, van még remény, s van terve is, ha pedig van terv, hát felesleges tovább beszélni. Hiszen ő maga is érezte, hogy valami a háttérben lapul, alattomosan, csendesen, s azt is érezte, hogy nem jönnénk rá, nem itt, nem ezen a napon, elvégre eddig sem sikerült. Nem, és nem is fog. Helyette cselekedni kell, cselekedni, tenni, sietni, ahhoz pedig erő kell, méghozzá sok, kitartó, előre mozdító, megtörhetetlen.
- Hagyd így, ki fogok menni. - mondta tárgyilagosan, s úgy téve, mintha meg sem viselte volna az, melyet a mai napon megvitattak, s mellyel mind-mind szembe kellett néznie, mire leszállt az est - Egy darabig még meleg lesz.
Hagyta, hogy Nie maga intézze ügyeit, melyeket lefekvés előtt talán meg szokott tenni, s táplálni kezdte a lángokat, csendesen, a faforgácson taposva, amelyet a régen elégett ágról hántott le tőrével. Az éles penge most ott pihent a tűzhely tetején, fémje csillogott az aranyló lángok fényénél, s az ifjú utána nyúlt, övébe illesztette, majd köpenyét is magára kanyarítva nézett körül még egyszer, mi is várt még dolgozó kezeire. Nos, sok mindent felfedezett, azonban egyik cselekvést sem úgy akarta elvégezni, hogy az elf eközben odabent aludni próbált - bár talán, annak ábrázatából ítélve mostanra már nem csak próbált. Az ifjú sárkány nem nézte meg. Ő nem volt Laryss, hogy úgy érezze, megteheti, meg kell tennie, így aztán egy éppen csak halovány szárnyra kélő, az ibolyaszemű tanításai nyomán megfogalmazódó "Jó éjt, Nie." kíséretében betette maga után a bejárati ajtót, s elhagyta a farmházat, hadd pihenjen a fehér elf leány, ki vigasztalóan simogatta, ahelyett, hogy ártott volna neki. Hadd pihenjen az elf, aki egyre kevésbé félt tőle, és ezt a sárkány érezte. Érezte, és nem bánta. Hosszú, ruganyos léptei megnyúltak, ahogyan alvóhelye felé igyekezett - igyekezett? Nem. Lassan haladt, megfontoltan, mintha minden pillanatnak különböző szaga volna, hogy egytől egyig elemeznie kellene őket. Mintha minden másodpercet élvezné, pedig lelkét aggodalom árasztotta el, tettvágy, igyekvés, akarat, elhatározás, erő. Erő, mely ámítás volt csupán, ugyanis az igazat megvallva borzalmasabb állapotba került, mint a házban hagyott fehér elf. Borzalmasabba, mert emlékképek rohanták meg túlbuzgó elméjét, akárhányszor csak bele kellett gondolnia a válaszba, a következtetésekbe, a kérdésekbe, a tényekbe... s mindez fájdalmas nyomot hagyott, régi üledéket kavart fel lelke nyugodt medrének aljában, olyan üledéket, mely egyhamar nem süllyed vissza a helyére. Nem is süllyedt. Hátulról, álnokul támadta az ifjút, aki minduntalan félre-félresöpörte a próbálkozást, s beszívta a párás, friss, eső utáni levegőt a közelgő éjszakában, mintha az felvehette volna a harcot nehéz, súlyos, bánatot, fájdalmat és haragot hozó múltdarabkákkal, melyek még hatalmasabb, még borzasztóbb egészről törtek le, s úsztak a vízfelszínre, hogy megfertőzzék Valturaan szívét. Az ifjú azonban sebezhetetlennek tűnt. Nyugalmasan sétált a fenyőkupola védelmébe, sűrű ágakon, hajtásokon áthatolva, hogy odabent felvehesse igaz valóját, melyet egy kétlábú, egy csupaszbőrű már elfogadott, s ezt a teremtést kereste a fiatal ragadozó immáron négy teljes éve. Négy hosszú, kimerítő, szörnyűséges éve, melyek mind-mind magányba fulladva úsztak lelke felszínén, vékony fátyolnak tetsző anyagként reásimulva, s mégis áttörhetetlen volt - áthatolhatatlan, nyúlós-ragacsos kínréteg, melyre némi enyhülést hozott Nie ittléte. S eme enyhülés felbecsülhetetlen érzéssel töltötte el az ifjú sárkányt, aki magán kívül helyezkedett el a sáros, vizes, vihartépte földön, melynek hideg létezése súlyként nyomta testét felfelé, az ég felé, ahol megannyi fényes csillag ragyogott. Mintha odafent vitorlázott volna, puha áramlatok hátán, melyek megtartják, s átölelik áramvonalas, karcsú testét. S a csendben, melyet igen távolról tört csak meg az elmúló-tovatűnő égzengés; az ifjú úgy érezte, nem leselkedhet rájuk veszély, úgy érezte, az eső minden fenyegetést, minden aggodalmat elmosott, s mielőtt még belegondolhatott volna, mennyire óvatlan is, s mennyire védtelen is lesz, ha mély álomba merül; hűvös-jég-színű, nedvesen csillogó szemei pillanatok alatt lecsukódtak.
Vissza az elejére Go down
Nie

Nie

Hozzászólások száma : 497
Munkahely : Könyvtárossegéd

Character sheet
Nép: Elfek
Középvidék - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Középvidék   Középvidék - Page 28 Icon_minitime2019-10-08, 9:53 pm

//Időn túli játék: Erdő, valahol Olassië hatalmas fái és a Sárkány-hegység között - Valturaan//

【Más szemmel】


Nie korán, kipihenten ébredt. Alig pirkad. Még emlékezett rá, mintha Drest valamit mondott volna a melegről és jó éjszakát is kívánt volna. De ez olyan halvány emlék csak, hogy akár álmodhatta is. A szobaajtó nyitva és az udvarra vezető sincs bezárva. Óvatlan volt, s a sárkány is biztonságosnak ítélte a helyzetet, ha így hagyott mindent. Vagy végül mégis idebent aludt volna? A lány kilép a szabadba, de szinte az orráig sem lát a hatalmas ködtől, amely mindent beborít. Olyan vastag takaróként lepi el a környéket, hogy az ég sem látszik fölöttük. Nie megborzong és inkább visszalép a konyhába. Még maradt némi tüzelő, így arra gondol, mire az odakint éjszakázó két-alakban-létező megérkezik, már éghet a tűz. Hátha megint előveszi a főzési, vagy sütési kényszere, de a legfőbb ok, hogy odabent egy kicsit melegebb lesz. Így gyorsan telerakja fával a tűzhelyet és néhány pillanat múlva már lobognak a lángok.

Aggódni kezd… A köd nem szerepelt a tervei között és addig nem indulhat el, amíg el nem oszlik a pára, hiszen igen könnyen eltévedhetne benne. S Drest-nek sem kellene addig elindulnia. Drest… Nem, nyilván nem maradt éjszakára a házban, s biztosan itt lehet valahol a közelben, de Nie nem kezdi keresni. Még nem aggódik a sárkány miatt. Rendbe teszi a szobát, ma utoljára, s elgondolkozik, mit is csináljon a maradékokkal. El kellene tüntetni őket. Az udvarra hordja a tálak tartalmát, s arra gondol, mielőtt elmennek, el is égethetnék a hulladékokat. De ezzel megvárja a másikat… A tálakat, poharakat elmosta, más teendője nincs… És Drest sincs még itt… Hát leül és vár…
Vissza az elejére Go down
http://www.nienna.eoldal.hu/
Valturaan
Fehér sárkány
Valturaan

Hozzászólások száma : 194

Character sheet
Nép: Sárkányok
Középvidék - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Középvidék   Középvidék - Page 28 Icon_minitime2019-10-08, 11:38 pm

//Időn túli játék: Erdő, valahol Olassië hatalmas fái és a Sárkány-hegység között - Nie//

718 évvel az éj-hasadéki csata után

Valturaan rejtekét, lett légyen bármennyire is eldugott, rejtett, védett, s otthonosan zárt, kezdte birtokba venni a fény - már nem az éj végét jelző halovány vörös-arany-lila semmiség, hanem az a valódi, szemet nem kímélő, egészen erős világosság, mely azt jelezte a szabad ég alatt alvó felé, elmúlóban van a hajnal, bizony. S az ifjúnak több sem kellett, csodálkozva, s mégis kellemes érzésekkel eltelve emelte fel vérnyomokkal tarkított, sáros fejét az ingoványossá váló talajról, csak hogy e kellemesség gyökerestül szűnjön meg létezni, helyét pedig átvehesse a borzalmasan idegesítő tisztátalanság gondolata. A hósárkányt ugyanis tetőtől talpig, farka végétől egészen a szárnya hegyéig, azon túl pedig az utolsó ki nem hullott sörényszáláig sötét kosz fedte, mely az erdőt körülölelő ködtől ráadásul még csak meg sem száradt annyira, hogy egyszerűen csak levakarhassa magáról. S tudta, miféle megpróbáltatások várnak ma rá, így hát nem varázsolt, ó, nem, tartalékolni akarta az erejét, melyet megszerzett, s ennek értelmében éppen csak néhány pillanatnyi elf-lét után újfent saját formáját felvéve igyekezett a farmház mögött elterülő patak felé, hogy rendbe szedhesse magát.
A Nie szálláshelyéül szolgáló elhagyott épület környékén lelassított, s csendesen haladt, azt gondolván, talán a leány is alhat még, hisz lerítt róla a fáradtság. Nem akarta felverni, hiába böködték repülőizmokkal fedett mellkasát az önzés tompa nyílvesszői - hiába tudta, hogy hamarosan elválnak útjaik, s ő egyedül lesz, megint igazán egyedül, egymaga, a gondolataival, az átkával, a száműzetésével, Laryss hiányával és minden mással, melyen a fehér elf társasága enyhíteni tudott. Tovább emelte hát karcsú, izmos lábait, s haladt a víz felé, anélkül, hogy belesett volna a konyhába, s csak a kerítést átlépve gyorsított fel ismét. Szállni nem mert - Olassië túl közel terült el, túlságosan közel ahhoz, hogy ne hívná fel magára a figyelmet, s éppen elég lesz akkor megkockáztatni, ha majd távoznia kell. Mert itt maradni nem fog... egyedül nem. Inkább útra kél Valian felé.
Sokáig mosta-tisztította magát, szétzavarva a rémült halakat maga körül, s vörössel vegyített sötét földet szórva a habok közé. Sekély volt e testnek a parányi meder, az ifjú mégis próbálkozott, ott, ahol két napja halászott, s hol fejét leeresztve, hol lehasalva, hol pedig a hátára fröcskölve igyekezett megszabadulni a borzalmas, idegesítő kosztól. Beletelt némi időbe, mire elfogadható állapotba küzdötte magát, azonban elégedettebb nem is lehetett volna. Nedvességet csepegtetett szerteszét, ahogyan visszaindult a ködben, büszkén felemelve mellkasára tapadt sörényű fejét, s lágyan, hullámzóan mozgatva hosszú, izmos farkát. Úgy tért vissza a házhoz, s úgy, kelletlenül vált meg e kedvelt, valódi alaktól, s gyömöszölte magát kétlábú-csupaszbőrű testbe. Nem zavarta a felhőszerű, átláthatatlan ködfüggöny, a legkevésbé sem, ugyanis volt annyi sütnivalója, hogy kigondolja, ha elválnának egymástól, így aztán egyikük sem jutna hosszú távon sehová. Jobb kedvvel, kipihentebben, s épp ugyanolyan nedvesen nyúlt a kilincs után, hogy ajtót nyisson, halkan, óvatosan, azonban ekkor meglátta az udvarra száműzött maradékot, így pedig sokkalta bátrabban lépett a konyhába, odabent alaposan megszárítva magát.
- Märkä vähennys. - mondta, majd pedig, amikor eltávozott róla a legutolsó csepp víz is, Nie tekintetét kereste fel, hogy üdvözölje, ahogyan a hártyabőrűeknél szokás - Jó reggelt, Nie... Mi a célod azzal a kupaccal kint az udvaron? - tette hozzá a kérdést, kissé értetlenül, azonban nem veszített a reggeli frissességből, mely egészen jól láthatóan körbelengte ál-testét, s talán mintha egészen kissé jókedvűnek is tűnt volna - legalábbis nem torzult bánatba a sápadt arc, ahogyan máskor szokott.
Vissza az elejére Go down
Nie

Nie

Hozzászólások száma : 497
Munkahely : Könyvtárossegéd

Character sheet
Nép: Elfek
Középvidék - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Középvidék   Középvidék - Page 28 Icon_minitime2019-10-09, 8:37 am

//Időn túli játék: Erdő, valahol Olassië hatalmas fái és a Sárkány-hegység között - Valturaan//

【Más szemmel】

A zajokra lesz először figyelmes, s azt hiszi, csak a köd. A furcsa, súrlódó neszek akár a gomolygó pára bizonytalanul tapogató ujjai is lehetnének a tetőn, s odakint az udvaron. Orod Opelë-ben sokszor hallotta a ködöt, ahogy beférkőzött a házak közé és ellepte az utcákat. S aztán sokszor nézte a kelő nap fényénél azt, hogy hogyan húzódik vissza a hegyek felé.

Bizonytalanság lesz úrrá rajta. Nem tudja, vajon a hangok itt és most mit is jelentenek. De nem szabad túlzottan aggódnia. Hiszen Drest odakint van valahol, neki is biztosan feltűnne, ha valaki ólálkodna a ház körül. Biztosan odakint van? Csak nem hiányzik neki az a fura alak?

De aztán távolodnak a zajok, s nem is tűnnek már olyan fenyegetőnek. Nie késztetést érez, hogy megbizonyosodjon arról, hogy mi is okozta azokat, de ahogy kinyitja az ajtót, nem lát mást, csak a tejfehér falat. Fülel, de semmit sem hall, hát megnyugodva indul vissza a házba. Odabent még egyszer végigjár és körbenéz mindent. Ellenőrzi, hogy minden dologtól, ami egy elhagyatott házban nem szokványos, megszabadult-e. S aztán hallja, ahogy mögötte nyílik az ajtó. ~ Ó, hát végre Drest is előkerült! ~

- Jó reggelt, Nie... Mi a célod azzal a kupaccal kint az udvaron?

Az érkező sárkány jókedve meglepi, de így Nie is jobban érzi magát ezen a reggelen. Biztató a másik lelkesedése és mindenképpen kedvező jel lehet. S úgy látszik, már a feladatot is megtalálta, amely még vár rájuk ezen a reggelen.

- Neked is jó reggelt! – szól, s a beszélgetés talán még szokványos is lehetne, ha nem egy két-alakban-létező és közte zajlana. Így csak furcsa, de az elmúlt három napban nem ez volt a legfurcsább, ami megesett velük. – Hogy mi a célom vele? Nos, bármilyen módon is, de meg kellene szabadulni tőle. A házban ugyanis nem maradhat, gondolom, ezt te is érzed. S nem lenne az sem jó, ha odakint maradna az időre és a vadakra bízva az eltüntetését. Az idő nem dolgozik túl gyorsan, a vadállatok pedig nem biztos, hogy szeretik a zöldségeket… - és bár komoly próbál lenni, ő sem tagadhatja, hogy a mai nap eseményei várakozással és örömmel töltik el. – Ne hagyjunk magunk után semmit. Az utolsó adag tüzelő már a tűzhelyen, az edények elmosva, a szoba majdnem úgy, ahogy találtuk. Talán csak egy kicsit tisztábban… Azok ott kint meg a maradékok. A legegyszerűbb lenne elásni, de… nos nem szívesen kérnélek meg rá… több okból sem… - néz Drest kezére jelentőségteljesen. – A másik lehetőség sem túl tiszta és most nem is túl praktikus… Tüzet gyújtani ebben a ködben… De tudod mit, a feladat a tiéd! Tégy vele azt, amit csak akarsz! – hagyja a dolgot végül a sárkányra és ezzel a másik gyakorlatát követve a könnyebbik utat választja. – Addig úgysem mehetünk sehová, amíg fel nem száll a köd. S ha végeztél odakint… Elmondod, hogy határoztál a továbbiakról?...
Vissza az elejére Go down
http://www.nienna.eoldal.hu/
Valturaan
Fehér sárkány
Valturaan

Hozzászólások száma : 194

Character sheet
Nép: Sárkányok
Középvidék - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Középvidék   Középvidék - Page 28 Icon_minitime2019-10-09, 5:55 pm

//Időn túli játék: Erdő, valahol Olassië hatalmas fái és a Sárkány-hegység között - Nie//

718 évvel az éj-hasadéki csata után

A fehér elf leány az asztalnál ült, úgy lelt rá az ifjú, s úgy is köszöntötték egymást, a kétlábúak bonyolult, s néha igen-igen érthetetlen illemtan-szabályai szerint, Valturaan-t mégsem ingerelte, nem keltett benne dühöt, sem pedig rossz-érzést - egyszerűen csak élvezte ezt a reggelt, a ködöt, s a változás szelébe szimatolt minduntalan, amikor lélegzett. Maguktól gördülő események lebegtek a légben, akár a felhők odafenn, vagy a vitorlázó madarak, s a fiatal ragadozó újra képes volt hinni bennük, abban, hogy jobbra fordítják majd életét, ha követi őket. S elnézte Nie derűjét is, ahogyan beszélt, egyetlen másodpercig sem gondolván azt többé, a másik lenézi, megveti, elítéli, akármilyen módon is. Mert az égszemű elf leány nem tette ezt, lerítt róla, hogy nem, s bár némi félelem árnyékolta be reggeli friss kipihentségét, valamint Val számára beazonosíthatatlan forrásból származó örömét, s talán lelkesedését, az ifjú elégedett volt helyzetével, elégedett volt ki nem mondott megítélésével, s jóformán rá sem hederített a kezére -  karmokra - irányuló megjegyzésre, pedig egy másik reggelen egészen biztosan kárörvendően vette volna tudomásul, hogy félnek tőle. Ezúttal azonban mindösszesen határozottan bólintott egyet - érti, mire gondolt a leány, érti, s tudja már azt is, mi zavarta a minap az erdőben olyannyira: az éles fegyverek hosszú ujjai végén, melyeket vérben fürdetett meg, hogy enni tudjék. Elégedett volt a Nie által végzett munkával, s ekképpen szinte visszakozás, tétovázás, átgondolás nélkül vállalta magára a kupac-probléma megoldását. Más színben látta a világot, mintha a Nap egészen más pályán kelt volna fel, s máshogyan világította volna meg Lanuria földjeit. Más szemmel nézte a vidéket, a házat, a konyhát, Nie-t... mindent. Új szemmel, újjászületve - a régi, elszánt, eltökélt, eltántoríthatatlan Valturaan tért vissza a kontinensre, s jaj annak ki útjába merészel állni! Az ifjú szeme csillogott, fényesen vetült a nőstényelfre, miközben szólt, fényesen, s Nie által sosem látott tűz lobogott benne.
- Rám bízhatod. - felelte neki, leplezhetetlen elégedettséggel, s mintha mi sem volna könnyebb, már indult is kifelé, ki a konyhából, hogy elvégezze, amit el kell.
Ugyan nem értette egészen, miféle továbbiakra gondolhatott az elf leány, mégis betette maga után az ajtót, s mégis ásásba fogott, csaknem azonnal, amint a parányi hulladékdombhoz ért. Nem tudta eldönteni, azért nem ette meg a nőstény, mert akkor még irtózott az ő keze munkájától, avagy azért nem, mert azt gondolhatta, az a valami állat biztosan összemászta az egészet, s ettől valamilyen kifordított módon undorítóvá vált az élelem. Az ifjú hallott már efféle okfejtést, így aztán nem lepte volna meg egészen, s bár haragudott, hogy kárba vész az étel, mit készített, úgy vélte, jobb, ha félreteszi, mi megkülönbözteti őket egymástól, s szépen, békében válnak el. Úgy érezte, a világért sem szabad engednie, hogy bármi, bárki elrontsa azt a rövidke időt, mit még együtt tölthettek, s melyből még erőt sajtolhatott ki magának az útra, a keresés folytatására, mely egészen biztosan tele lesz megpróbáltatással csalódással és félelemmel; azonban már tudott cselekedni, tudott kibírni, újból tudott hinni, remélni, megfeszülni, mintha mi sem változott volna - mintha Niveria sohasem érintette volna meg egyetlen ujjal sem. Mintha a hatalmasra nőtt arany sárkány sohasem tanácsolta volna neki, hogy térjen be Gwaith-dúr árnyas barlangjába. Az ifjú felemelkedett sebeiből, maga mögé dobta elanyátlanodott helyzetét, s erővel lökte magát talpra, olyan erővel, mely a forró sivatagi köveket is jégheggyé fagyasztotta volna. Hűvös tűz áradt az ifjúból, kiolthatatlan, feltámadó, táncoló láng.
És Valturaan ásott, fényesre tisztított fehér karmait a sáros földbe mártva, ásott, a farmház mögötti használatlan kertben, s igyekezett eltüntetni tevékenységének nyomait, amint végzett. A vihar által oda sodort levelekkel, s törmelékkel próbálta álcázni a frissen felforgatott földet, hagyva, hogy a ködös, párás időben felszáradni képtelen vízpatakocskák körbefolyják azt, különös, szabálytalan, apró medrecskéket vájva a képlékeny talajba. Hagyta hát, hogy a természet elvégezze, mit megtehet, ezután pedig leseperte magáról az ételkupaccal felfogott kosz legnagyobb részét, majd pedig egészen rövid időre gondosan tartalékolt varázserejéhez nyúlt, hogy megtisztítsa magát, ruházatát és a karmait-kezeit is.
- Vaatelika häivy.
Lepergett róla a sáros föld, s a salátalevelekből szivárgó zöld nedvfoltnak sem lelhette volna nyomát senki, akárhogyan is nézte volna, s nem talált volna semmit, még ha nagyítóval vizsgálta volna is. Valturaan tiszta volt, immáron másodszor kényelmesen tiszta, s amint konstatálta ezt magában, vissza is indult a farmházba, afelé az ajtó felé, amelyet még ki sem nyitott egyetlen egyszer sem, s amely a bejárattól eltérő falban nyílt volna, ha kitárja. De nem tárta - Nie-hez igyekezett vissza, a kopott, kulcs nélküli ajtón keresztül, s amikor visszatért a konyhába, már egészen megfogalmazódott benne, mit is várhatott korábban az elf leány; mit is gondolt valójában, amikor Valturaan terveire volt kíváncsi - s az ifjú kész volt beavatni a fehér elfet, kész volt elmesélni mindent, mely elvezetett idáig, s mindent, mi kételyeket ébresztett lelkében, s ébreszt még most is. Azonban többé semmiféle akadály nem tudta volna távol tartani Valiantól és a furcsa mágustól.
Leült, arra a székre, melyen a minap foglalt helyet, a faforgáccsal keretezett kemencének háttal, s szemmel láthatólag minden vidámságot lelke mélyére zárt. Komolyan vizslattak a jégszínű szemek, mielőtt még tulajdonosuk belekezdett volna a mesélésbe.
- Elmondom, Nie. - kezdte az ifjú, azonban bármennyire is fontosnak éreztette azt, mit mondani készült, még mindig borzasztóan erős tettvágy, mint egy végtelenül fényes gyertya világa a legsötétebb éjszakában, áradt belőle minduntalan, beborítva az egész helyiséget, s az elf leányt is - Azért is mondom el, mert nem értem, mi történt. Emlékszel a Shuga Melfyomer nevű varázslóra Telarból, a Vén Kujonból? Őt indulok megkeresni Valianba. Amikor a fogadóban voltunk, körénk idézett egy furcsa, kicsi, láthatatlan szobát, amiben nem hallottam a külvilágot, és az sem engem. Tudta, mi vagyok, tudta, hogy keresem Laryss-t, és azt is tudta, hogy szeretem őt, mégsem fordult ellenem. Segíteni akart, de elutasítottam, mert nem bíztam benne. Furcsán viselkedett, mintha fajtámbeli lenne, mégsem volt sárkányszaga. Gyanús volt az egész történés. Nem tudtam rájönni azóta sem, mi célja is lehetett, de fel fogom keresni. Ha valóban segít, én elfogadom. - mondta, s jelentőségteljesen az égboltszemű leányra nézett - Te mit gondolsz erről? Tudsz valamit róla?
Vissza az elejére Go down
Nie

Nie

Hozzászólások száma : 497
Munkahely : Könyvtárossegéd

Character sheet
Nép: Elfek
Középvidék - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Középvidék   Középvidék - Page 28 Icon_minitime2019-10-09, 8:19 pm

//Időn túli játék: Erdő, valahol Olassië hatalmas fái és a Sárkány-hegység között - Valturaan//

【Más szemmel】


- Te mit gondolsz erről? Tudsz valamit róla? – kérdezi Drest. Aztán Telart említi és a Vén Kujon fogadót. Meg a barnaköpenyest, akitől akkor a Rend levelét kapta. Megtartotta valami furcsa ötlettől vezérelve a levelet, de sosem használta fel, s miután hallott egyet, s mást arról az alakról, talán még a dokumentum valódiságában is kételkedni kezdett. Az persze tagadhatatlan, hogy végül a tekercsek visszakerültek a jogos tulajdonosukhoz és az is igaz, hogy a Könyvtáros egy ideig nem bízta meg hasonló feladattal, de azzal mágussal kapcsolatban inkább óvatosan mondott bármit is. S hogy most a sárkány róla kérdez, megint előhozza a furcsaságokat. Csak mendemonda volt mindegyik, s ő maga sem a telari kaland előtt, sem utána nem találkozott vele, de szinte valamennyi könyvtáros és segéd tudott róla valamilyen történetet, ami nem volt éppen szokványos.

- Hogy tudok-e? – kérdez vissza Nie és azon gondolkozik, hogy vajon hasznára lehetnek-e az információk a másiknak. De mivel úgy dönt, hogy ártalmára biztosan nem lesznek majd, így folytatja. – Nem, biztosat csak nagyon keveset. Ami biztos, hogy hogy tagja a Mágusok Rendjének, s az is, hogy éppen ezért sárkány sem lehet. Mert elhiheted, erre kínosan ügyelnek, legyenek bármilyen színűek is azok a köpenyek. De ő barna, ahogy állította is. És persze ennek megfelelően a Mágusok Szövetségének is tesz szolgálatokat néha, ahogy akkor Telarban is, de persze általában csak akkor, ha az érdeke úgy kívánja. Mert ahogy hallottam, elég öntörvényű és nem igazán van szabály Lanuriában, amit még nem szegett meg – próbálja felidézni, hogy mit is hallotta a fura fickóról. – Nem, ahogy mondtam, biztosan nem sárkány, de azt nem tudom, hogy miféle lehet. Az egyik képtelen történet az egyik idős könyvtárostól származó kitaláció. Biztos a kor az oka annak, hogy váltig állítja, igen régen jár már a tiltott részlegekben a mágus, aki idővel – és ezt nyilván a sajnálatosan romló látás számlájára kell írnunk – valahogy nagyobb lett. Határozottan magasabb és fenyegetőbb alakot vett fel, rémületbe kergetve ezzel szegény öreget… És persze már azzal is gond volt, hogy hogy is került oda. Mert bár azok a tiltott részlegek csak engedéllyel látogathatók, soha senki nem tudta megmondani, hogy ki is állította ki azt az engedélyt, amit Shuga mutatott minden egyes alkalommal. A valódiságát természetesen mindig igazolták, így bármikor szabadon mozoghatott bárhol, de ez is egyike volt a furcsaságainak. Mert ha tudtuk volna, hogy ki állította ki azt az engedélyt, valószínűleg arra is rájöttünk volna, hogy mit is keres. Mert azt is rém titokzatosan csinálta. Hirtelen bukkant fel és ugyanolyan hirtelen távozott, és sosem hagyott el egyetlen apró papírdarabot, vagy jegyzetet. A felbukkanásai rendre az őrületbe kergették a segédeket és a felvigyázókat, mert gyakran zárás előtt érkezett, s ha hajnalig maradt, persze a részlegért felelős kollégák sem mehettek haza. Csak annyit tudtak mesélni arról, hogy mit is keresett, hogy biztosan nem az alkímia és a földmágia érdekelte. S bár mindig kínosan ügyelt arra, hogy ne nagyon legyen tanúja a látogatásainak, egy jellegzetes könyvet biztosan láttak nála és abban valami sokkal érdekesebb dologról volt szó… Az alakváltásról… Vagyis lehet, hogy ezért érezted őt te is furcsának – véli a lány. – S csak hogy igazoljam még valamivel azt, hogy miért is légy óvatos vele… Csak nemrég tiltottak ki – vélhetően miatta – egy mágust a könyvtárból. Vízzel árasztott el egy rejtett sarkot a vérmágiáról szóló könyvek részlegében, mert azt állította, hogy egy óriásira nőtt, furcsa szemű idegen egy méretes pipával a szájában olvasgatott ott valamit, s ahogy jegyzetelt, a pipából kiszóródó izzó dohánydarabkák szanaszét repültek a könyvek és fóliánsok között. De persze, mire bárki is igazolhatta az előadott történetet, a barna köpenyt viselő alak már nem volt sehol. Szegény mágus meg soha többet nem teheti be a Könyvtárba a lábát. – Nie még mindig nem tudja, vajon tényleg jó ötlet-e megkeresni Shuga Melfyomer-t, de ha Drest számára útmutatással szolgálhat, ám vállalja csak a sárkány a kockázatot. – És hogy mi a véleményem? Az, hogy jelenleg az egyik irány pontosan ugyanolyan jó lehet, mint a másik. Ha a mágus segítséget ígért, hát fogadd el! És azt mondta, hagyhatsz számára üzenetet a könyvtárban is. S ahogy már beszéltünk róla, a Nagy Kaszásban vele is találkozhatsz és én is tudok számodra üzenetet hagyni Amyas-ról. - aztán eszébe jut még valami. – De – bár azt ígérte, hogy Tarsis-ban, a Nemesi Udvarházban is meglelheted – azt a várost kerüld el egy ideig. Elég rossz híretek van ott – néz bűnbánóan a két-alakban-létezőre.
Vissza az elejére Go down
http://www.nienna.eoldal.hu/
Valturaan
Fehér sárkány
Valturaan

Hozzászólások száma : 194

Character sheet
Nép: Sárkányok
Középvidék - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Középvidék   Középvidék - Page 28 Icon_minitime2019-10-09, 10:43 pm

//Időn túli játék: Erdő, valahol Olassië hatalmas fái és a Sárkány-hegység között - Nie//

718 évvel az éj-hasadéki csata után

Valturaan csendesen, figyelmesen hallgatta Nie beszámolóját a Shuga nevezetű rejtélyes kétlábú egyén ügyeiről, s egyszerűen nem értette, miért viselkedik ilyen borzalmasan érthetetlenül, ha egyszer érdekelte az alakváltás, és kész. Nem merte felvállalni? De hiszen nem volt tilos ilyesmit művelni legjobb tudomása szerint sem, így aztán egyetlen szava sem kellett volna, legyen panaszra, amikor ő, az északi hósárkány a teljességgel tiltott, ellenzett és átkokat maga után hozó vonzódását vállalta fel saját családja, saját kolóniája előtt, pedig kitiltották, halálra ítélték miatta. Miért művelte ezt hát a varázsló? Miért riogatott szerencsétlen, gyenge, védtelen csupaszbőrű könyvtárosokat, ha egyszer ő is az volt, egy közülük? Miért volt hát ez? mi haszna származott vajon ebből, ha nem járt tilosban? Kedvtelésből tette volna mindazt, amit Nie felsorolt? Ám akárhogyan is legyen, az ifjúnak szüksége volt arra, hogy meglelje őt, s tanácsot kérjen tőle, különben, ha másképp döntött volna, minduntalan arra gondolt volna majd, mi lett volna, ha megteszi, ha felkeresi, s ha együtt megtalálják Laryss nyomát. Valturaan kitartott elhatározása mellett, s nem érdekelte, mit mondott Nie. Hálás volt a figyelmeztetésért, melyet tekintetével jelzett is a leány felé, azonban a törékeny teremtés azonnal kiolvashatta belőle, cseppet sem tántorította el egyetlen szó sem. Sőt! Ahogyan a dalnok párja még biztatta is, úgy lobbant fel benne mind-mind jobban az a különös, hűvösen izzó láng, mely előrébb és előrébb kényszerítette, mindig jobban, s jobban hajtva az ifjút, ki régen lelt már menedéket, s egy kis pihenést magának, nagyon régen. Napokat képes lett volna átaludni egy védett, zárt üregben, biztonságban, azonban Laryss hiánya folyvást arra sarkallta, menjen tovább, menjen, mindig messzebb és messzebb. Olyasmit kockáztatva, amit álmaiban sem gondolt volna, mint ahogyan Tarsisban is esett, s amiért most Nie, a fehér elf pontosan úgy nézett rá, s pontosan azt mondta neki, amit mondott. Az ifjú tudta, hogy miatta nem tűrték meg abban a városban, s a nagyra nőtt arany sárkány mellett még borzasztó düh szunnyadt benne a tett kapcsán, azonban... azonban most már látott egy szeletet a nőstény szemén át - egy nem is olyan vékonyat -, s ennek segítségével könnyedén fel tudott volna sorolni csaknem egy tucat okot, miért is tehette, amit tett. Akkor, ott, ő is és Nie is tudatlanok voltak, felvértezetlenek egy olyan világgal szemben, melyben valahogyan élniük kellett, mint mindenki másnak, szerte Lanurián. Talán most már elég kezdett összegyűlni bennük ahhoz, hogy jobban értsenek. Talán most, ebben a három napban mindkettejük szeme jobban kinyílt az őket körülvevő dolgok felé, olyanok felé is, melyeket ezidáig eltaszítottak maguktól - mintha nem is léteznének.
- Nos... mivel valaki jelzett az őrségnek, nem csodálkozom rajta. - jegyezte meg a sárkány szórakozottan, azonban tekintetén, arcán, s egész lényén furcsa, szinte oda sem illő harag-mentesség látszódott - Ezek után kénytelen leszek szólni neked, ha át akarom fésülni azt a várost. - tette hozzá kissé már komolyabban, s hagyta a leánynak, hadd értelmezze úgy, ahogyan akarja.
Hagyta, s felemelkedett székéből, hogy megszemlélje a köd állapotát - no nem azért, hogy az elválást sürgesse, éppen ellenkezőleg -, amely azonban várakozásai ellenére már az ajtó kitárása folyamatában is haloványabbnak tetszett, s egészen a távolba láthatott benne a két- és négylábú, ha erőltette a szemét. Kissé csalódottan fordult tehát vissza Nie-hez, azonban bánata nem ült ki orcájára - mélyet szippantott a friss-szagú életből, s úgy kezdte magát felkészíteni az útra, mely előtte állott Valianig. Úgy lépett vissza a nőstényelfhez is, immáron teljesen kitárult ajtót hagyva maga után, jelezvén, ideje indulniuk. S a szűkszavúság még azelőtt erőt vett rajta, hogy egyáltalán gondolhatott volna reá, így pedig, mikor megérezte gátlásait, csak halkan sóhajtott egyet. Ezúttal nem lett dühös vagy szomorú. Nem.
- Gyere. - hívta a leányt, már-már kedvesen - Egy darabon még sétálok veled.
S ha a sápadt teremtés követte őt, utoljára csukta be a kopott ajtót. Utoljára, s a hang, mely kísérte e tevékenységet, úgy tetszett, mintha betöltené a homályos ürességet, mely a táj felett terült el. Azon a bizonyos darabon aztán az ifjú nem szólalt meg. Lopva nézett néha Nie-re, arra gondolván, mennyi mindent köszönhet neki, s mennyi mindent kellene szavakba is foglalnia, azonban tudta, hogy ezúttal is igencsak képtelen lenne rá, így hát meg sem próbálta. Szórakozott, vidám félmosolyt vett fel, s arra gondolt, arra, amire nem csupán gondolt. A kerítést átlépvén ki is mondta azt.
- Ha megtalálom, elhozom hozzád. Akkor majd te mondod meg neki, hogy hiányzott.
S bár gyanította, hogy Nie csaknem annyival idősebb lehet tőle, mint Laryss, Valturaan, mint máskor általában, ezúttal is fittyet hányt a szabályokra, sőt, még talán tudat alatt egészen meg is taposta őket. Ekképpen simított végig ezúttal ő a másik fehér fürtös fejen, óvatosan, lassan, hogy meg ne riassza, kételyt ne ébresszen benne, s hogy láthassa, a karmok nem kerültek elő a semmiből. Azok élesek, s ártalmasak, azonban őt soha nem bántanák. Már őt sem. És az ifjú sejtette, hamarosan Nie is ráébred majd erre.
- Vigyázz magadra.
Vissza az elejére Go down
Nie

Nie

Hozzászólások száma : 497
Munkahely : Könyvtárossegéd

Character sheet
Nép: Elfek
Középvidék - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Középvidék   Középvidék - Page 28 Icon_minitime2019-10-10, 11:09 am

//Időn túli játék: Erdő, valahol Olassië hatalmas fái és a Sárkány-hegység között - Valturaan//

【Más szemmel】


Ahogy a sárkány kinyitja az ajtót, ő is látja, hogy feloszlóban a köd. Hallja a sóhajt és reméli, hogy Drest számára is öröm, hogy végre indulhatnak. A két-alakban-létező Laryss után, ő pedig Arn-hoz… haza.

Még egyszer ellenőrzi a házat, aztán kilép az udvarra, s a zár kattanását hallva elindul a híd felé. A távolban már látszanak a fák… S ahogy megállnak a patakon átívelő kőépítmény előtt, mindketten szótlanok. Nem, ő sem szeret búcsúzkodni és úgy véli, a másik sem sokszor kényszerült ilyesmire.

Drest szólal meg hamarabb, és Nie már meg sem lepődik, amikor elhangzik egy újabb ígéret. Inkább arra gondol, hogy ha ezt sikerül betartania a másiknak, mindketten sokkal boldogabbak lesznek akkor majd. Ha megleli és elhozza hozzá Laryss-t… Aztán egy furcsa és suta mozdulat lepi meg, és tiltakozna is ellene, de tudja, milyen hatalmas változásra utal ez nála, így csak egy elnéző mosoly a simogatás jutalma. S a búcsú is rövid…

- Vigyázz magadra.

Egyszerű és lényegre törő és ő sem kér mást tőle. Csak hogy vigyázzon magára és ne adja fel. Hogy legyen kitartó és bizakodó. S keresse meg azt a fura mágust.

- Te is vigyázz, Drest! És kerüld el Tarsis-t! – kéri. Aztán egy ideig csak állnak a híd előtt, s Nie végül elindul arra, amerről jöttek. Aztán eszébe jut még valami és visszafordul. – És ne feledd a fogadót Valian-ban. Igyekszem legkésőbb mához négy hétre üzenetet hagyni ott neked. S ha kések, azért ne aggódj nagyon! – mosolyodik el. – Tudom, hogy sikerrel jársz majd…

És amit mond, azt komolyan is gondolja, mert érzi a másikban felébredt tettvágyat és igyekezetet. Csak bíznia kell abban, amiben a sárkány hisz. Hogy a fura barnaköpenyes segít majd neki nyomra bukkanni. Aztán már csak egyetlen dolog van, ami még kikívánkozik belőle és utána indulhat Olassië felé.

- Viszontlátásra! – int a csendben álldogáló alak felé, s ahogy megfordul, könnyebb lesz a szíve. 3 nappal ezelőtt azt hitte, egy sárkány okozza majd a vesztét, lett légyen az gyenge és erőtlen. De nem így történt és ő sem lett tanúja egy ilyen hatalmas lény pusztulásának. S a napok, amelyeket együtt töltöttek, most változásokat hoztak el benne. Nem, az nem változott, hogy egy-egy ilyen idegen és ismeretlen égi ragadozó ezután is félelemmel fogja majd eltölteni a lelkét. De azt már tudja, hogy léteznek közöttük mások, másfélék is. Egy biztosan létezik. Aki hasonló gondolatokkal és érzésekkel él Lanuria földjén, mint ő maga.

S azt is tudja, hogy titkokat bíztak rá, amelyeket meg kell majd őriznie, s nem alkudhat meg emiatt semmiért és senkiért. Mert ezzel többeket is veszélybe sodorhat. Drest-et, Laryss-t, a fura mágust, Arneliant, és magát is. Hát hallgatni fog erről mindenki előtt.

S mielőtt belépne a fák közé, amelyek a sárkány hófehér alakját rejtették még nem is olyan régen, visszanéz és int egyet a magas és karcsú alak felé.



Órákig gyalogol és lassan már kivehetők a fák törzsei és eléri Olassië határát. Ugyanarról érkezik vissza, amerről el is indult a furcsa útra és tudja, hogy a sárkány már messze járhat. Ő pedig már nagyon közel… Hazaért.

//Drága Val, köszönöm a játékot veled és tudd, hogy imádtam! Vigyázz magadra! //
Vissza az elejére Go down
http://www.nienna.eoldal.hu/
Valturaan
Fehér sárkány
Valturaan

Hozzászólások száma : 194

Character sheet
Nép: Sárkányok
Középvidék - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Középvidék   Középvidék - Page 28 Icon_minitime2019-10-15, 8:52 pm

//Időn túli játék: Erdő, valahol Olassië hatalmas fái és a Sárkány-hegység között - Nie//

718 évvel az éj-hasadéki csata után

Csak állottak, csendben, akár a homoszemek feküdtek a nedves talajon rendjük szerint - akár a fűszálak növekedtek a földből, s akár a természet minden eleme, a lég minden apró részlete, akárha alkotói lettek volna a nagy egésznek, a körülöttük elterülő tájnak, beléolvadva teljesen. Mintha lelkeik nem kívántak volna elszakadni e pillanatból, s valamelyest nem is kívántak - Valturaan legalábbis érezte magában a kettősséget - a sokaságot. Érezte magában, nem kellemes e búcsú, nem kellemes, nem örömteli, azonban alaposan megmerült a langymeleg, frissen született reményben, még ha magányra ítélte is az ifjút egy darabon. Egy igazán rövid, csekélyke darabon - egy hónapra, amely az eltelt négy évhez képest kósza pillanatként múlik el csupán, s az ifjú sejtette ezt. Bízott. Bízott, hogy nem vesz majd erőt felette a bú, a végtelen csend, s bízott, hogy nyomra lel majd, megleli Shuga-t, a furcsa mágusembert, s az hajlandó lesz ígérete szerint cselekedni. Hajlandónak kellett lennie.
Az ifjú fehér sárkány szótlanul, rezzenéstelen arccal nézte, ahogyan a törékeny, aprócska elfnőstény megindult a hídon át, megindult a hazája felé, oda, ahová tartozik. Nézte, szemlélte őt, szemlélte a sebezhető, felhőszín alakot, s nem gondolt semmire a világon, mert tudta, ha megteszi, azonnal reázuhan majd a keserűség. Hagyta, hadd lebegjen elméje nagy része átható, áldott sötétség gyógyító vizében, s érzékeivel pásztázta a világot, azokkal tekintett kifelé, csak kifelé, s nem be, nem oda, hol önnön átkai várják. Hagyta, hadd telítse el a tettvágy, az ébredő, zabolázatlan erő, kétlábú-testbe zsugorodott izmaiban, s tovább nézte az elfet, nézte Nie-t, akire súlyos titkokat bízott, s aki éppoly súlyos bizodalmat helyezett belé viszonzásképp e furcsa, talánynak tetsző három nap alatt, mely talán inkább háromszáz évnek tűnt. S az a háromszáz év még egyszer utoljára visszaköszönt reá a megperdülő fehér elf égboltszínű szemeiben, ahogyan biztosította őt, ne aggódjék, s ahogyan végleg búcsút vett tőle - amolyan Csupaszbőrű-végleg, érzelmektől telítve, s az ifjú, a ragadozó nem látott közöttük félelmet. Nem. Azt az egyet nem érezte többé, s ő csak nézte tovább a leányt, nézte őt, s hallgatta lépteit, amíg azok túlságosan messzire nem vitték ahhoz. Maga sem tudta, miért nézte annyira, miért maradt egy helyben, miért követte szemével, ha egyszer biztonságban volt - itt mindenhol biztonságban, s valójában neki kellett volna vigyáznia, neki, aki nem elf, de még csak nem is hártyabőrű. Mégsem vigyázott. Akár egy egész hadsereg is reálelhetett volna, megtámadhatta volna, ő akkor is ott állott, a híd lábánál, s a víz csendes, szabálytalan ritmusú csobogásával eltelvén próbálta nem is tudomásul venni, mit is tesz, miért is teszi, s legfőképp azt, hogyan is fogja ezek után egyedüllétre kárhoztatva átvészelni azt az átkozott hónapot, önnön gondolataival karöltve, melyektől akkor sem szabadulhatott egészen, ha pihenni tért. De nem morfondírozott ezen, nem elmélkedett róla, úgy tett, mintha nem is létezne a baj, mely kerülgette őt, s büszkén, tisztán, elégedetten állott a helyén, amíg az aprócska, sápadt arcú északi leány intett neki még egy utolsót. Intett, s ekkor az ifjú ragadozó is megemelte hosszú karját, hogy viszonozza a mozdulatot - azt a mozdulatot, mely új fejezetet nyitott a sárkány előtt, történetének elképzelt, kopottas és jelentéktelen külsejű könyvében, erővel lökte őt a változás felé, az újrakezdés felé, az élet felé, vissza oda, ahonnan azelőtt jött, hogy a nőstényelf csapzottan, reményvesztetten, s csaknem élettelenül meglelte őt a zöldellő fák jótékony takarásában, elrejtve félelem és fájdalom, s egyúttal elrejtve szeretet és segítség elől is. Valturaan visszatért, vissza, egészen úgy, mintha éppen ma határozta volna el leges-legelőször, hogy keres, kutat, megfeszül, küzd majd Laryss-ért, s nem bánta, mi lesz. Nem bánta, hadd jöjjön! Hadd nézzen szembe vele, akármivel, Niveria-val, az apjával, Amyas-szal. Akármivel. S amikor a fehér elf leány alakja elveszett a zöldellő árnyékok között, a hósárkány már nem állott tovább oszloppá válva, nem gyökerezett a földből, akár egy fa, s nem is nyomta létezésével a talajt, akár egy hatalmas kőszikla. Elszántan fordult meg, mellkasában tettvágy tüze égett, úgy keresett magának felszállóhelyet, úgy, mintha kicserélték volna, mintha egészen mást gondolna a világról, mintha nem félne többé semmitől. S Valturaan nem is félt. Jégszínű, fénylő, felvillanó szemein át Laryss képezte a mindent, s amíg az a minden létezett, amíg az a minden Lanurián volt, addig a semmi érdektelenné fog törpülni mellette.
Vakítóan erős, elszántságtól fűtött fényvillanás rázta meg a híd körül elterülő rét nyugalmát, s a következő pillanatban már a karcsú, áramvonalas testű, hiányos szőrzetű, ámde büszke, elhivatott, élettől duzzadó ifjú sárkány vette birtokba azt, még egyszer utoljára. Amikor pedig az izmos, karmos lábak ellökték őt a talajtól, figyelmesen nézett le, egészen maga alá, hogy emlékezetébe vésse e helyet, s annak minden emlékét. Mindazt, mi kiirtotta belőle az átok egy részét - mindazt, mi újra fényt gyújtott a sötétségben, s megvilágította az utat, melyről a fehér sárkány keserűségtől, kínzó, pusztító, s többé már nem létező halálvágytól megvakulva tért le.

//Drága Nie I love you Én is nagyon-nagyon élveztem, alig várom a folytatást. Vigyázok, te is vigyázz ám ^^ És ki tudja... lehet, hogy legközelebb már hozok neked valakit  Cool//
Vissza az elejére Go down
Nie

Nie

Hozzászólások száma : 497
Munkahely : Könyvtárossegéd

Character sheet
Nép: Elfek
Középvidék - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Középvidék   Középvidék - Page 28 Icon_minitime2019-11-25, 1:23 pm

9. nimfáknak, elfeknek - Pusztuló erdő (1. rész)

//Elonar volt olyan kedves, és beleegyezett, hogy csatlakozik a küldetéshez ♥//


Időn túli játék, valahol a Hajnal folyó völgyében Tarsis után



Azt gondoltam mostanáig, utazni nem túl jó dolog. Eddigi életem utazásai mindig hatalmas változásokat hoztak, s ez most sem volt másképpen. S ez a változás már azzal elkezdődött, hogy ezúttal nem kényszerűség, vagy utasítás, esetleg egy nem túl lelkesen elvállalt feladat vett rá erre. Most önszántamból indultam Olassië felé, így talán pont ezért változik meg a véleményem az utazásról. És persze azért, mert ez alkalommal nem is egyedül indultam útnak.

Arnelian Kyrath, a dalnok és lantos ül velem szemben éppen most is a fogadó asztalánál, s le sem veszi rólam a tekintetét. A kocsi, amellyel idáig utaztunk, várakozni kényszerül, s ha nem akarunk gyalogolni a következő jó néhány órán át arra várva, hogy valaki majd csak jön az úton, és megszán minket, akkor kénytelenek vagyunk mi is várni.

Az út kihalt, egy teremtett lélek sem jár éppen rajta. Csend van, csak a fogadó udvaráról hallatszanak a kalapácsütések hangjai. Mi is némán ülünk, s a gondolataink minden bizonnyal messze járnak. Túl messze egymástól ahhoz, hogy beszélhessünk róluk.

Mert Arn egész éjjel ébren volt, rémálmai Tarsis óta nem hagyják aludni, s ő hallgat róluk mélyen. Csak halkan muzsikál nekem, míg elalszom, s bármikor, amikor felébredek. Így most ő küzd a fáradtsággal, de én sem tudok segíteni neki ebben a küzdelemben. Mert elvesztem én is a saját mélységesen mély és sötét múltamban, amelyet inkább feledni vágynék. S bármennyire is igyekszem megszokni, hogy a nap majd’ minden percében mellettem van, most zavar álmos és ábrándos tekintete.

- Arn, kérlek ne haragudj – állok fel hirtelen elhatározással az asztaltól. Olyan hirtelen, hogy a dalnok összerázkódik és kérdőn, sőt aggodalommal teli tekintettel néz rám. – Csak járok egyet, ott az út mellett már kezdődik az erdő. Ne, kérlek, maradj! Szeretnék egyedül lenni – tiltakozom, amikor ő is feltápászkodik, hogy velem jöjjön. – Nem megyek messzire… A kocsis azt mondta, még 4-5 óra. Addig visszaérek… Azzal már indulok is a kissé ritkásan álló fák irányába, át a poros úton, nem nézve hátra, nehogy arra gondolhasson, hogy megváltoztattam a véleményemet a magányos sétáról.

S hogy miért is az erdő felé indulok? Mert amióta már nem Orod Opelë az otthonom, kezdem megszeretni az erdőket. Az emberek világa túl zajos és nyüzsgő, számomra talán túlságosan is az. Tele van élettel, de azok az eldugott, rejtőzködve létező helyek a fák között még őrzik háborítatlan nyugalmukat. S talán ez most is megnyugvást hoz majd nekem.

De csalódnom kell, mert ahogy közelebb érek, valami furcsát veszek észre. A messziről oly zöldnek tűnő lombkoronákon közelről már barnás foltok látszanak, s a fák alsó ágain szinte már csak elszáradt leveleket zörget az enyhe szellő. S mintha a fák törzsei körül a fűszálak, az apróbb cserjék, s a szerteszét heverő köveket borító mohapárnák is haldokolnának. Leveleik kifakultak, összepöndörödtek, és mintha az élet is kezdene kiszállni belőlük. S ahogy megérintem az első, utamba kerülő fatörzset, mintha furcsa hideg áradna belőle. Aztán ahogy egyre beljebb és beljebb haladok, úgy tűnnek egyre betegebbnek a fák, s a növények. És ahogy egyre kevésbé hallom az ütemes kalapácsolás hangját az út túloldaláról, úgy tűnik fel, hogy szinte tökéletes csend uralkodik a hatalmas lombok alatt.

Megállok… Mert egyre rémisztőbb érzés itt sétálni, s a nyugalom helyett egy rosszabb, félelmetes érzés kerít hatalmába. S amikor már a lépteim zaját sem hallom, már csak csend vesz körül… Furcsa és idegen csend…
Vissza az elejére Go down
http://www.nienna.eoldal.hu/
Elonar
Nimfa vezető
Elonar

Hozzászólások száma : 366
Életkor : 1802
Munkahely : A nimfák vezetője

Character sheet
Nép: Nimfák
Középvidék - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Középvidék   Középvidék - Page 28 Icon_minitime2019-11-27, 2:13 pm

//Nie - Pusztuló erdő//

*A csendet halk, már-már könnyed léptek törik meg.
A nimfa épp egy fa gyökerénél guggol, s kezét a kiemelkedő vastag, göcsörtös nyúlványra teszi, finoman érintve azt. Szemét is ekkor nyitja ki, hisz eddig kapcsolatot próbált a fával létesíteni, mindhiába.
Választ nem kapott, ehhez képest a halk léptek a háta mögül.
Barna ruházata a megfelelő helyeken fedi testét, épp eleget hagyva szabadon, hogy könnyed maradjon mozgása, s ne érezze úgy, a ruházat bármiben is akadályozná.
Az úrnő küldte ide, miután észlelte, hogy az erdő halódik, s nem tudni, mi okozza azt.
A közelgő, majd megtorpanó léptek nem emberre, főképp nem férfira vallanak, sokkal inkább egy nőre, ki akár nimfa is lehetne.
Ám talán mégis inkább egy elf lesz az, kik hozzá hasonlatosan közel állnak a természethez.
A lány felemelkedik a földről, s a mögötte álló fa mögül kémlel ki, hogy megpillanthassa azt, ki érkezett.


Középvidék - Page 28 Nymph410


Fekete szemei kinyílnak, mikor a meglátja a csendben szemlélődő alakot.
Nem fedi fel magát, ujjai a fatörzs rovátkáiban kapaszkodnak, ám a szellő sötétbarna haját meglebbenti, talán túlságosan is.
Még a szél is hideg a fák között, mintha a halál fagyos leheletét hozná magával, s a nimfa e gondolatokra megborzong.*
Vissza az elejére Go down
Nie

Nie

Hozzászólások száma : 497
Munkahely : Könyvtárossegéd

Character sheet
Nép: Elfek
Középvidék - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Középvidék   Középvidék - Page 28 Icon_minitime2019-11-27, 4:34 pm

9. nimfáknak, elfeknek - Pusztuló erdő (2. rész)



// Elonar - Időn túli játék, valahol a Hajnal folyó völgyében Tarsis után //



Csak állok ott, elkeseredetten és tehetetlenül. Sosem láttam még ehhez hasonló pusztulást, s sosem éreztem ennyire az elmúlás hidegét. Mert ez nem a hegyek kristálykék, hűvös lélegzete és nem a hófehér falakból áradó bűbáj keltette fagyos „Ne közelíts!” érzés, amely távol tartotta oly sokáig népem ellenségeit.  Ez sötét és nyomasztó, amely körbefon mindent. S ahogy feltámad a fák között a szél, úgy simít végig a tarkómon, hogy érintése fenyegető ígéretté változik. Hogy ha tovább indulok, ha még tovább maradok a fák között, engem is elérhet a baj.

Csak állok ott és az érzés úgy köt gúzsba, hogyan a ragadozó pillantása ejti csapdába a prédát, kinek ereiben kihűl a vér, s izmai egyre fogyó akaratának már képtelenek engedelmeskedni. Szinte álomszerűvé válik minden körülöttem… Mintha a nyirkos hideg az erdő szíve felől jönne, egy közelben álló, hatalmas és göcsörtös törzsű faóriás felől, ki eddig uralta, s vigyázta az itt élőket, most viszont halála lesz majd azok végzete is.

Aztán egy újabb szélroham indul neki a fák között, hogy újabb sóhaját szakítsa ki az erdő lényeinek. Akkor látom meg a lebbenő tincseket.

Először azt gondolom, csak fűszálak, amelyek fennakadtak egy száraz ágon, hogy csak egy aprócska, száraz levelekkel teli gally, amely megadva magát az elmúlásnak, most kell útra a szélben. De aztán meglátom a hatalmas fa törzséhez simuló ujjakat, a kecses kart, s végül – óvatos mozdulatom nyomán – a szinte gyermekien bájos arcot, s a tágra nyílt, sötét szemeket.

Az első pillanat ijedtséget szül bennem, ahogy meglátom őt, míg a második felismeréseket, s hatalmas megkönnyebbülést. Mert megértem, hogy még nincs veszve minden. Mert már tudom, ki rejtőzik a fatörzs mögött.

Bár sosem láttam közülük egyet sem… S anyám meséi is oly ritkán szóltak róluk, hogy azt kellett hinnem gyermekként, talán ők sem járják már Lanuria erdeit. Hogy Izra isten teremtményei oly rejtetten élik életüket szigorúan őrzött birodalmukban, hogy sosem lesz módom megpillantani akár csak egyet is közülük. Hogy egyetlen egy nimfát sem fogok soha látni az évszázadok, vagy évezredek alatt, amelyek előttem állnak még. De most mégis itt áll egy, vagyis inkább itt próbál elrejtőzni előlem egy ebben a szomorú sorsú erdőben, s hogy ő itt van, reményt kelt bennem. Bár szívem és kíváncsiságom egyaránt arra ösztökélne, hogy közelebb lépjek, de tudom, illetlenség lenne. Nem akarom elijeszteni az egyetlent, aki segíthetne ezen a helyen. Ezért csak oldalra lépek, hogy jobban láthasson, s egymáshoz érintett, felfelé fordított tenyereimet nyújtom felé, hogy láthassa, nincs oka tartania tőlem.
- Bocsáss meg, nimfa, hogy megzavartalak – kezdem. – Csak nyugalomra vágytam és ezért léptem a fák közé. De aggodalmam, hogy e liget pusztulásra ítéltetett, nem engedett tovább menni. Kérlek, ha oltalmadba veszed fáit, növényeit és állatait, úgy csak szólj, s nem háborgatom tovább ezt a helyet. De ha tehetek érte valamit, úgy megteszek bármit, ha kéred…
Vissza az elejére Go down
http://www.nienna.eoldal.hu/
Elonar
Nimfa vezető
Elonar

Hozzászólások száma : 366
Életkor : 1802
Munkahely : A nimfák vezetője

Character sheet
Nép: Nimfák
Középvidék - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Középvidék   Középvidék - Page 28 Icon_minitime2019-12-01, 2:08 pm

*A szél elárulja, nem akarta ezt. Visszahúzódik a fa vastag törzse mögé. Még ha nő is az illető, s vélhetően nem akarja ártatlanságát elvenni, szívét összetörni, akkor sem örül e megjelenő idegennek.
Elonar úrnő okkal küldet e helyre, s miután az erdőben nem leli az életet, s mi még rosszabb, sejtelme sincs arról, hol találhatná meg a nimfát, kihez a liget tartozik, eggyel bővül gondjainak sora.
A dallamos hang őszi fuvallatként hangzik a fák között, s a szavak békességet rejtenek magukban.
Nem érzi csalárd hátsó szándék jelenlétét, ám óvatossága még mindig erős. Izra törvénye, hogy óvja magát az idegenektől, s ő e törvénynek eleget is kíván tenni.
Az erdő viszont nem beszél hozzá, magába rejti titkait.
A nimfa óvatosan pillant ki újra, s szemügyre veszi a vékony alakot, ki jobban mutatja magát, s tenyereit békés szándéka jeleként tartja maga elé.
A nimfa ekkor lép ki óvatosan a fa rejtekéből.*
- Valóban segíteni akarsz az erdőn?
*A kérdése halkan hangzik el, nem vádlón, s nem is támadón. Jóllehet, az elfekről sok jót hallott, azt is tudja, nem mindnek tiszta a szíve, s vannak, kik a fény helyett a sötétséget választották.*
- Ismersz tán olyan okot, mely megbetegíti a fákat, s elveszi az életet a talajból?
*Közelebb lépked a tündéhez, kutatón keresi szemének pillantását.*

Vissza az elejére Go down
Nie

Nie

Hozzászólások száma : 497
Munkahely : Könyvtárossegéd

Character sheet
Nép: Elfek
Középvidék - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Középvidék   Középvidék - Page 28 Icon_minitime2019-12-01, 8:24 pm

9. nimfáknak, elfeknek - Pusztuló erdő (3. rész)

// Elonar - Időn túli játék, valahol a Hajnal folyó völgyében Tarsis után //

*Az óvatosság az, amely a sötét szemekben megjelenik, s egy pillanatra azt hiszem, elijesztettem őt, ahogy visszahúzódik rejtekébe. De aztán újból megpillantom, s némi habozás után már teljes valójában áll előttem. Szavai halkan fonnak körül, mint nyári estéken az éjjel nyíló virágok illata.*

- Valóban segíteni akarsz az erdőn? Ismersz tán olyan okot, mely megbetegíti a fákat, s elveszi az életet a talajból?

*Míg első kérdésére biztosan tudom a választ, addig elszomorít, hogy a másikra nem felelhetek úgy, ahogyan szeretném… És ahogy valószínűleg ő is szeretné. Mert nem tudom, mi tehetett ilyen szörnyűséget ezzel a hellyel. S bánatomat csak súlyosbítja az, hogy úgy tűnik, ő is tanácstalan. Lassan közelebb ér, és amikor tekintetünk – a fekete és az égkék – összekapcsolódik, hallhatja a válaszomat is.*

- Igen, nagyon szeretnék segíteni az erdőn, bár nem tudom, hogy hogyan is tehetném. Abban bíztam, hogy majd te megmondod, mit tehetek érte, mert azt hittem, … - zavarban vagyok, s nem igazán tudom, hogy hogyan is folytassam. - Nos, tévedtem, mert úgy tűnik, az erdő nem a te oltalmad alatt áll, jólétéért nem te tartozol felelősséggel…  De ha nem te, úgy…  - nézek rá kérdőn. – Merre lehet az erdő nimfája?
Vissza az elejére Go down
http://www.nienna.eoldal.hu/
Elonar
Nimfa vezető
Elonar

Hozzászólások száma : 366
Életkor : 1802
Munkahely : A nimfák vezetője

Character sheet
Nép: Nimfák
Középvidék - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Középvidék   Középvidék - Page 28 Icon_minitime2019-12-03, 2:01 pm

//Nie - Időn túli játék - Pusztuló erdő//

*Az elf ott áll vele szemben, nem mozdul akkor sem, amikor közelebb libben hozzá. Lába nyomán máskor az élet buzogna elő a talajból. A fűvek új erőre kapnának, kinyílnának a virágok, most azonban nem történik semmi ilyesmi.
Egy szempillantás erejéig átfut rajta a gondolat, hogy az elf talán ismeri népük titkát, Izra áldását, mellyel a természethez kötötte őket, ám aztán elhessegeti a gondolatot.
Az nem lehet, egyetlen nimfa sem osztaná meg ezt semmilyen idegen faj szülöttével, legyen az bármily tiszta szívű is.*
- Nem osztjuk fel magunk között a ligeteket, erdőket, ha erre gondolsz.
*Kezdi határozottan, majd folytatja is.*
- De jól gondolod. Kellene lennie már itt népem szülöttének, ki vigyázza a természetet.
Az, hogy egyedül vagyunk, azt jelenti, vagy eltűnt, vagy ide sem jutott.
*Elgondolkodva néz ismét Nie-re.*
- Az okot kell felkutatni, ennyi élet nem tűnik el nyomtalanul. Kell, legyen valami, mi beteggé tette őket, s ha ezt megtaláljuk, meglesz a megoldás is.
*Ez mind nagyon szépen hangzik, csakhogy a fák nem beszélnek, s a gyökereik éppúgy hallgatnak, mint ahogy hallgatnak az avarban megbúvó fűszálak is.
Ezért oly tanácstalan Elonar küldötte, s ezért is érzi, ha az elf segítségére lehet, talán vállalkozhatnának közösen a megoldásra.*
Vissza az elejére Go down
Nie

Nie

Hozzászólások száma : 497
Munkahely : Könyvtárossegéd

Character sheet
Nép: Elfek
Középvidék - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Középvidék   Középvidék - Page 28 Icon_minitime2019-12-03, 4:01 pm

9. nimfáknak, elfeknek - Pusztuló erdő (4. rész)

// Elonar - Időn túli játék, valahol a Hajnal folyó völgyében Tarsis után //

*Csak egyetlen, kétségbeesett ötlet jut az eszembe és hálát adok anyámnak, hogy - bár végül lemondott arról, hogy utódjának neveljen – nem hagyta, hogy bizonyos dolgok az én akaratom szerint történjenek. Most hasznát láthatom hajthatatlanságának és következetességének, s szavai is visszacsengenek ennyi év után is. Ahogy ott áll abban a parányi kertben, imádott virágai között…*

- Nienna, ha a rózsák nem érzik a szeretetet és a gondoskodást, elpusztulnak. De ha azt látod, hogy szépségük megfakul, de még lakozik bennük élet, gondolj arra, hogy mire van a leginkább szükségük a szereteten és a gondoskodáson kívül! – néz rám emlékeimben kérdőn, s a választ rögtön le is olvassa az arcomról. - Persze… Tisztában vagyok vele, hogy mire gondolsz, de hidd el, tévedsz. Nem rám van szükségük, hanem fényre és vízre. S ha már nem is szereted őket úgy, ahogy én, de ezeket megadhatod nekik te is, s hidd el, ők majd meghálálják azzal, hogy szirmaik és leveleik bársonya ismét a régi lesz… És majd szólnak hozzád. Ha nem is úgy, ahogyan te gondolod. Gyere! Csak nyújtsd a tenyered, s csináld, amit mutattam…

*Én pedig mindig megtettem neki, amit kért. S úgy tűnt, a rózsái egy idő után már engem is elfogadtak és nekem is kedvemre volt néha a velük való törődés. Ahogy ültem a tenyérnyi, sápadt fehér virágok között, sokszor reménykedtem abban, hogy majd meghallom a hangjukat. De persze nem beszéltek, csak az illatuk lett bódítóbb, vagy szirmaikon csillant meg fényesebben a reggeli harmat.

Hol van már az a kert… És hol van ő… De a mozdulatok és a szavak még megvannak. Talán most hasznukat vehetem… Bár a fák nem tudom, hogyan fogadják majd… De el kell mondanom a tervemet a nimfának.*

- Nem értek a fákhoz, s az élet felkutatásának titkát sem birtoklom. Bár anyám ígérte, hogy így lesz, a növények sosem szóltak hozzám… De hozzád most is biztosan beszélnek – nézek rá kérdőn.

*S ha nemet int fejével, folytatom.*

- Nem tudom mi ez – mutatok körbe. - Csak azt látom, hogy lényük megfakult, s életük lassan elapad. Egyetlen ötletem van, de nem tudom, hogy segít-e, mert ilyen hatalmas fán még sosem próbáltam… - mutatok az óriásra, a nimfa mellett, amely mögött először megláttam. – Mintha ő uralná az erdőt, s annak pusztulása csak a fa haldoklásának tükörképe lenne. De még van benne élet… - nézek reménykedve a magasban még zöldellő levelekre, aztán az előttem álló alakra. És kibököm azt, ami az eszembe jutott. – Anyám azt mondta, fény és víz kell… Megpróbálhatom?
Vissza az elejére Go down
http://www.nienna.eoldal.hu/
Elonar
Nimfa vezető
Elonar

Hozzászólások száma : 366
Életkor : 1802
Munkahely : A nimfák vezetője

Character sheet
Nép: Nimfák
Középvidék - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Középvidék   Középvidék - Page 28 Icon_minitime2019-12-06, 7:29 pm

*A nimfa sem tudja, ezért aztán legalább olyan tanácstalan, mint az elf. Ő már próbált kommunikálni a fával. Izra áldása azonban mintha e pillanatban nem működne, nem segít, nem beszél hozzá.
Ezért aztán nemet int az elfnek, tanácstalansága mélyebb, mint kellene.
Az analógia helytálló, ezt a nimfa is látja, valóban minden mindennel összefügg.
A nagy fa éppúgy beteg, mint a többi, s talán a nimfa is, akihez tartozik.
Nagyon kicsi az esélye, hogy pont ebben az erdőben van, ha így van, akkor talán valaki idehozta.
Abban a nimfa is biztos, hogy társát csak olyasvalaki hozhatta volna ide, aki ismeri a titkukat, ilyen élőlény azonban legjobb tudomása szerint nincs Lanuriában.
S így megint visszatér a korábbi problémához. Ha nem ez, akkor mi lehet.
Így jobb híján rábólint, hadd próbálja meg az elf.*
- Próbáljuk meg! Hátha segít.
*A nő maga nem próbálja, viszont egy gondolata így is megfogan benne, s ha Nienna tesz valamit, akkor kezét azonnal a fára helyezi, s igyekszik ismét kapcsolatban lépni vele.
Ettől még figyeli az elfet is, óvatosnak kell lennie, mert ha történt valami társával, akkor még akár ennek a látszólag teljesen ártatlan tündének is lehet köze hozzá.
Ki tudja, kinek, mi rejlik a szívében?*
Vissza az elejére Go down
Nie

Nie

Hozzászólások száma : 497
Munkahely : Könyvtárossegéd

Character sheet
Nép: Elfek
Középvidék - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Középvidék   Középvidék - Page 28 Icon_minitime2019-12-08, 10:11 pm

9. nimfáknak, elfeknek - Pusztuló erdő (5. rész)

// Elonar - Időn túli játék, valahol a Hajnal folyó völgyében Tarsis után //

*Bár bólint és szavaival jóváhagyja a tervemet, a nimfa átható tekintete egyetlen pillanatra sem hagyja feledni, hogy ő bizony nem fogja hagyni, hogy bármi rosszat is tegyek védencével. De nem ez a célom. Azonban azt, hogy próbálkozásom majd segít-e megtalálni a megoldást, nem ígérhetem biztosra. Anyám erejét és tudását nem birtoklom, de most a segítségét kérem, sok év óta először. Közelebb lépek, letérdelek a fa mellé és az emlékek újraélednek. *

- Először a vizet gyűjtsd össze! – *hallom anyám hangját a múltból és akkori kezemmel együtt mozdul most is a karom. ~ Covado i nen! ~ Mondom ki újra az ismerős szavakat, amelyek most csak halk suttogásként kelnek életre az ajkaimon, s felfelé fordított tenyerem fölött rajzolom a kört, mely mutatja az irányt a mágikus erőknek. S amikor a kör bezárul, két tenyerem lesz majd az edény az összegyűlő víz számára. Összeszorított ujjaim őrzik meg minden cseppjét a lassan megjelenő, éltető folyadéknak, hogy az újbóli varázslat a fényt adja hozzá, s tegye teljessé majd a próbálkozásomat. ~ Cýro! ~ A víz, amely eddig átlátszó volt, most opálos fehérre változik, majd lassan ismét áttetsző lesz, de már sugárzó fehér fényt áraszt magából. Hát nem felejtettem még el!
- Csak lassan, Nienna, minden cseppje drága! – szól újra hozzám a múltból és én vigyázva engedem, hogy az ujjaim közül lassan hajszálnál is vékonyabb patakok induljanak, s éltető erejük – elérve a fa törzsét és gyökerét – próbálják meg őt életre kelteni.
Anyám rózsái ilyenkor egyetlen pillanat alatt váltak meg elszáradt leveleiktől és bújtak elő rajtuk újabb hajtások, így azonnal láttam a varázslat erejét. De ez a fa hatalmas, talán túl kevés mindez, hogy változást hozzon állapotában. A nimfára nézek. *

- Ennyit tehettem érte.

*Aztán a lehulló száraz levelek láttán elmosolyodom…*


Középvidék - Page 28 Forest11
Vissza az elejére Go down
http://www.nienna.eoldal.hu/
Nie

Nie

Hozzászólások száma : 497
Munkahely : Könyvtárossegéd

Character sheet
Nép: Elfek
Középvidék - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Középvidék   Középvidék - Page 28 Icon_minitime2019-12-15, 10:05 am

5. küldetés - Futárok (a pácban – avagy ténylegesen hogyan is zajlott VOLNA az a küldetés)

//Jerry-vel Télközép ünnepe előtt néhány nappal// (6. rész – folytatás a Nagy Kaszásból)

*Így az éjszakai kavarodásnak köszönhetően sikerül néhány órát alvással tölteni és némi közjáték után már a postakocsiban gubbasztani a Középvidéken átvágó kocsiúton. Persze, ez azért nem volt ennyire egyszerű.

Hajnalban ugyan pontosan indultunk és külön öröm volt számomra, hogy egyetlen utas sem volt rajtam kívül. Így nyugodtan bámészkodhattam kifelé. Bár látni nem sok mindent láttam. A nap még nem kelt fel és a táj hófehér… Még mindig… És egyre fehérebb. Mert a hó ismét esni kezdett. Én pedig végig gondolhatom a reggeli történéseket.

És ahogy visszaemlékszem rájuk, a hajnali események sem töltenek el boldogsággal. Gyanítom, egy ideig biztos nem leszek kedves és szívesen látott vendég a Kaszásban. Ha átgondolom, hogy mi is történt, már kezdem bánni, hogy miért nem vittem dűlőre még tegnap este az ügyet a futárral, de – mentségemre szolgáljon, hogy három keserves nap után - egyetlen éjszaka nyugodtan akartam pihenni. Ami hajnalig sikerült is, de aztán történt egy kis... kmmm… szóval malőr. Az ébresztő ugyanis egy kissé zajosabbra sikeredett, mint amire számítottam.  

A történet rémesen egyszerű, és csak egy aprócska figyelmetlenségen múlott minden. Vagyis előkerült az a dolog, amire nem gondoltam. A varázslat, ami olyan jól őrizte a folyosót a futár ellen, szóval… Nos… A fogadós ellen is hatásosnak bizonyult… És az egyik legénye ellen is… Végül, amikor egy vendég segítőkészsége nyomán már hárman próbáltak meg kijutni  az őket fogva tartó, láthatatlan csapdából, a kiabálásra én is – és rajtam kívül mindenki más is – felébredt a fogadóban. És a szabadkozással sem mentem sokra, hiába próbáltam mentegetni magam azzal, hogy csak a ténfergő vendégek miatt volt az egész.

Szerintem, ha nincs az a különleges recept, amit még előző nap adtam, még reggelit sem kaptam volna. De így megúsztam némi rosszalló pillantással és a szavamat vették, hogy többet ilyet sosem teszek…

Úgyhogy most itt ülök, viszonylagos melegben és várom, mikor bukkan fel a futár alakja az út szélén, aki bármilyen lelkesen és ügyesen közlekedett is az éjszakában, eddigre már biztosan megunta a dolgot. A hideg és az újból szállingózni kezdő hó remélem, hogy elveszi a kedvét a további hősködéstől és nem kell nagyon keresgélnem őkelmét…*
Vissza az elejére Go down
http://www.nienna.eoldal.hu/
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
Jeremy Talbot

Hozzászólások száma : 889

Character sheet
Nép: Elfek
Középvidék - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Középvidék   Középvidék - Page 28 Icon_minitime2019-12-15, 1:56 pm

Bár felkészültem a hideg időre és ráadásul még folyamatos mozgásban voltam, azért már jólesett volna a fél éjszakai gyaloglás után, ha valami szélvédett helyen, mondjuk egy hintóban vagy kocsiban, - megpihentethetném a lábaimat. Nem akartam megállni, a történtek után jobbnak láttam, ha minél előbb igyekszem megszabadulni a levéltől, mielőtt még baja esik, hiszen a tegnap esti események tükrében, akár most csak egy maréknyi ragacsos papírhalmot cipelhetnék és nem hiszem, hogy az őrparancsnok ennek túlságosan örülne.
Elképzeltem, hogy minimum egy-két hétre fogdába csukat és a díjazásom már szoba sem fog kerülni. Én meg akkor feleslegesen tettem meg a hosszú utat és kockáztattam, hogy valamiféle kémek kinyírjanak a levélért, bár eddig úgy néz ki szerencsésen kikerültem a figyelmüket.
Hát….mondjuk egy valamirevaló kém sem feltételezte, hogy egy fontos üzenet futárja élő és röhejes látványosságként fog parádézni a városban……
Kocogni kezdtem, mert kezdtem dideregni és a várva várt postakocsi még nem bukkant fel. Azért arra elégedetten gondoltam, hogy milyen meglepetés lehetett reggel a jégboszorkánynak, hogy csak egy ragacstól megkeményedett pokrócot és hűt helyemet találta.
A pénzért csak azért nem akartam lenyúlni, mert az már okot adott volna neki, hogy esetleg utánam eredjen, de így…….Ezek a gondolatok kellemesen megmelengettek, ügyesen szabadultam meg minden vélt vagy valós követőmtől az éjszakai szökéssel.
Paták dobogását hallottam meg a havas tájt megülő csendben és végre hátranézve megláttam a közeledő batárt.
A kocsis nem téveszthetett el, hiszen az út közepén kalimpáltam, már előre élvezve a megpihenést, igaz ezek a kocsik nem voltak túl kényelmesek, de legalább nem a lábam bánta és gyorsabb is volt.
- Szép napot jóember! Ha van egy talpalatnyi helye, felvenne egy fáradt vándort? – kiáltottam a kocsisnak, ha már a közelembe ért.
- Ha van váltója, akkor bent is elfér, ha nincs, akkor mászhat a tetőre. – morogta a nyakig bugyolált fickó, akinek csak a szeme látszott ki.
- Van pénzem, inkább odabenn utaznék. – villantottam meg pár váltót, aztán mát nyitottam is az ajtót és az első szabad helyre behuppantam.
Csak ezek után néztem körül………..
Vissza az elejére Go down
Elonar
Nimfa vezető
Elonar

Hozzászólások száma : 366
Életkor : 1802
Munkahely : A nimfák vezetője

Character sheet
Nép: Nimfák
Középvidék - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Középvidék   Középvidék - Page 28 Icon_minitime2019-12-15, 2:57 pm

//9. nimfáknak, elfeknek - Pusztuló erdő
Nie - időn túli játék //


*A nimfa figyeli, ahogy az elf letérdel a fa mellé. Az első tünde szavak számára nem ismerősek, nimfa nyelven ismeri népe varázslatait, ám érdeklődése emiatt sem lankad.
A következő szavakra is érdeklődéssel figyel, s ahogy a fényt sugárzó vizet a fára csorgatja, érezni vél némi mozgást, némi életenergiát a fa vastag törzse alatt. Épp, hogy csak pislákol, ám ez a természet gyermekének épp elég, hogy az első lehulló száraz levelek után megjelenő, majd rövid idő múlva sorvadni kezdő új rügyekből a távozó élet nyomába eredjen.
A nimfa behunyja szemeit, nem törődve most az elffel, talán most a leginkább sebezhető. Ha Nienna tenni akarna ellene valamit, ez a pillanat lenne a legalkalmasabb rá, s ezze a lány is tisztában van.
Figyelme a tovatűnő életet kövei, azt, hová veszni látszik.
Csaknem a sajátja is követi, hisz összekapcsolódik vele.
Megrázkódva tépi el kezét a gyökértől, melyre helyezte. A hideg még most is átjárja vékony alakját.*
- Tán nem csak ennyit.
*Pillant a hótündére, ha ő még mindig ott áll, s nem támadta meg, nem hagyta el az erdőt.*
- Bízol bennem? Akarsz még segíteni?
*Tudja, szüksége lesz valakire, ki támogatni fogja őt, ha kell, feltéve, hogy nem a halálba segíti.*
- Liara vagyok.
*Teszi hozzá, hisz még nem árulta el nevét. Ha Nie megfogja kinyújtott kezét, már el is rebegi a teleportálás igéjét.
Mérföldekre onnan, egy barlang bejáratánál jelenik meg, ha követi őt, a két lány együtt.
Liara ujját szájára teszi, komoly pillantása jelzi, most fontos, hogy észrevétlenek maradjanak.
A barlangban egy kőoltáron egy fekete hajú teremtés fekszik. Kinézetre éppúgy nimfa, mint Liara. Kábai, karjai az oltárhoz vannak rögzítve, szemei behunyva, arca sápadt, s nem látni, lélegzik-e még.*
Vissza az elejére Go down
Nie

Nie

Hozzászólások száma : 497
Munkahely : Könyvtárossegéd

Character sheet
Nép: Elfek
Középvidék - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Középvidék   Középvidék - Page 28 Icon_minitime2019-12-16, 10:12 am

9. nimfáknak, elfeknek - Pusztuló erdő (6. rész)

// Elonar - Időn túli játék, valahol a Hajnal folyó völgyében Tarsis után //

*Liara… egyetlen egy pillanatig sem habozok, hogy megfogjam a felém nyújtott kezet, s már tovatűnik a pusztuló erdő és eltűnnek a haldokló fák, hogy egy még rémesebb kép táruljon elénk. S bár a lány csendre és észrevétlenségre int, én is azonnal megérzem a veszélyt. Óvatosan húzódunk a bejárat melletti sziklafalhoz, amelyen csak halott fűcsomók és csenevész cserjék maradványa jelzi azt, hogy ezt a helyet már régebben elfoglalta az a gonosz erő, amely fogva tartja az erdő nimfáját és ezzel pusztulásra ítéli azt a ligetet és a benne élőket is. A kövek ugyanazt a jeges hideget árasztják magukból, amelyet még nemrég egy másik helyen éreztünk, de itt szinte a csontjainkig hatol a fagy, amely a barlang belseje felől árad. ~ Hogy maradhat életben bárki is ilyen erő ellenében? ~ De semmi sem mozdul sem odabent, sem idekint, így kezdeti félelmem lassan múlik, hogy átvegye a helyét a sajnálat és a tenni vágyás, hogy véget vessünk ennek a szörnyűségnek. Kérdőn nézek a nimfára, s összefonódó ujjaink adnak bátorságot ebben a kétségbeesett helyzetben.*

*S ha bólint, lassan elindulunk a barlang belseje felé. *

*Mintha vakok lennénk, előre nyújtott, szabad kezünkkel igyekszünk megérezni a mágia nyomait, hogy ha varázslattal védik ezt a borzalmas helyet, az ne legyen azzal ártalmunkra, hogy csapdába ejtve újabb áldozatokként szolgáljunk gonosz gazdájának. De persze tarthatunk attól is, hogy megtörve a védelmet, felhívjuk magunkra a figyelmet, veszélybe sodorva az odabent fekvő, magatehetetlen alakot is.*

*De semmi sem történik. Lépésről lépésre haladunk egyre beljebb és így lépésről lépésre kerülünk közelebb Liara társához, akinek halvány, élettelennek tűnő arca semmi jóval nem biztat minket. Folyton a hatalmas üreg falai felé mélyülő sötétséget figyeljük, attól tartva, hogy ott rejtőzik valaki, vagy valami, ami ezt teszi Lanuria lényeivel, s most arra készül, hogy ellenünk törjön. De mindenhol néma csend és mozdulatlanság honol. Csak mikor már ott állunk egyetlen apró lépésnyire az oltártól, akkor halljuk meg halk lélegzetvételét az ott fekvő, karcsú lánynak. Hogy az élet ezen alig érzékelhető jele sarkalljon az utolsó lépésre, s mozdítsa kezünket a borzalmas béklyók felé…*
Vissza az elejére Go down
http://www.nienna.eoldal.hu/
Nie

Nie

Hozzászólások száma : 497
Munkahely : Könyvtárossegéd

Character sheet
Nép: Elfek
Középvidék - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Középvidék   Középvidék - Page 28 Icon_minitime2019-12-16, 5:37 pm

5. küldetés - Futárok (a pácban – avagy ténylegesen hogyan is zajlott az a küldetés)

//Jerry-vel Télközép ünnepe előtt néhány nappal// (7. rész – folytatás a Nagy Kaszásból)

A kocsi lassít, és én csak reménykedem, hogy a furfangosan elszelelő futár az oka a dolognak. Próbálok kilesni az ablakon, de odakint csak a végtelen fehérség látszik. Ha nem lenne olyan sietős a kocsis dolga, akkor biztosan nem ezen a kietlen vidéken vágna keresztül. De az ünnep előtt még el kell érnie az év utolsó szállítmányával Menion-ba. Talán ez a futár és az én szerencsém is.

Kintről beszéd foszlányok szűrődnek át a kocsi kárpitozásán, de nem igazán értem miről társalognak.

Aztán az ajtó kinyílik, egy vastagon bebugyolált alak mászik fel a kocsi belsejébe és vetődik az ajtó melletti ülésre. A batár meglódul, az érkező pedig kezdi kihámozni magát a ruhadarabjaiból. Ó, az Istenekre! Miért nem voltam figyelmesebb, és néztem meg jobban a futár ruháját?! Így most csak találgathatok, hogy vajon a tegnap esti alak érkezett-e meg! Persze én sem akarom, hogy nyomban észrevegyen, és bár a dolog egy idő után már mindenképpen ki fog derülni, legyen ez az idő egy kicsit később. Így a köpenybe burkolózva, a csuklyám takarásából, észrevétlenül próbálom megnézni új útitársamat.

Hogy láttára egy pillanat alatt fogjon el a kétség az út egyszerűségével kapcsolatban. Mert amikor meglátom, kit sodortak szó szerint utunkba a viharos és metsző téli szelek, egyetlen szó jut csak az eszembe. Egyetlen egy kérdés: ~ Miért??? ~ Az alak ugyanis nem más, mint a szemtelen félvér a Vén Kujonból!!! Ő is engem bámul éppen, így igyekszem úgy tenni, mintha a korai indulás okán elszunnyadtam volna. De szerencsére ebben az évszakban semmi feltűnő és kirívó nincs az alakot teljesen eltakaró köpenyben! Erre a szerencsétlen fordulatra nem számítottam! ~ Hogy kerülhetett ez ide? ~

És amikor idáig érek, több rémes eshetőség is kirajzolódik előttem. Az egyik, hogy a tolvaj meglepte a futárt és a szokásos módszereinek egyikével megszabadította az értékeitől. Ebben az esetben nem hiszem, hogy a levél annyira érdekelte volna, hogy ellopja, és most magánál rejtegesse, így ha meg akarom szerezni, minél gyorsabban le kellene szállnom a postakocsiról, mert szerencsétlen alak lehet, hogy éppen halálra fagy az út szélén. A másik borzalmas lehetőség, hogy ő is a levelet keresi és akkor jókora előnnyel indul velem szemben. Az egyik az, hogy a futár szökése miatt lehetőséget kapott arra, hogy megelőzzön, de a másik az, hogy főként a foglalkozására – már ha ezt annak lehet nevezni! - tekintettel kerülök jelentős hátrányba vele szemben. De mind’ közül a harmadik a legrettenetesebb verzió! Mert mi van, ha ő a futár???? Tegnap esélyem sem volt felismerni az alatt a rémes kulimász alatt, ő viszont biztosan rájöhetett arra, hogy már találkoztunk.

Ezt azonnal ki kell derítenem, mert bárhogy is van, a szükségesnél többet nem szeretnék ezzel az alakkal egy kocsiban utazni, de még egy fogadóban, vagy még inkább egy városban sem lenni! Vagyis kezdhetek mindent az elejéről, feltételezve a legrémesebb verziót.

Vagyis azt kell kiderítenem először, hogy ő volt-e előző éjjel a Nagy Kaszásban. Látom, hogy körbenéz, így megragadom az alkalmat, hogy meglepjem:

- Ó, csak eddig jutott? De legalább jó hír, hogy ma nem készül jelmezbálba...
Vissza az elejére Go down
http://www.nienna.eoldal.hu/
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
Jeremy Talbot

Hozzászólások száma : 889

Character sheet
Nép: Elfek
Középvidék - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Középvidék   Középvidék - Page 28 Icon_minitime2019-12-16, 5:45 pm

Az biztos, hogy a kocsi belsejében sokkal jobb idő van, mint odakinn. Elégedetten tekerem le a fejem köré csavart anyagot és veszem le a meleg bekecset, ledobva magam mellé az ülésre. Kényelmesen el is terpeszkedhetek, mert rajtam kívül csak egy alak foglalja a kocsit, az is úgy a másik ülés ellenkező sarkába préselve magát, hogy alig foglal helyet. Helyes! Annál több marad nekem.
Most, hogy kényelmesen elhelyezkedtem, már alaposabban szemügyre veszem. Furcsának találom, hogy úgy begubózott a köpenyébe, hogy csak tippelni tudom, hogy nő az illető, az arcvonásait homály fedi a csuklyája miatt.
Talán olyan ronda, mint egy bányarém, azért nem teszi közszemlére magát?
Nem igazán zavarna a dolog, de hosszú az út Menionig és mivel mással tudnánk elütni az időt, mint társalgással, ahol jobban megismerhetem, esetleg tippeket kapok közben hová vezessen az utam, ha megszorulok és a többi, hiszen sosem lehet tudni…….
Miközben a mellényemet is megoldom egy kicsit, rám ne melegedjen, viszketni kezd a fülem és ez általában azt jelzi, hogy valaki figyel és, hát ebben a kocsiban ugye nem sok mindenkiről lehet szó.
Bosszúsan megdörgölöm a szóban forgó testrészt és érzem, ahogy érdes, kemény felülethez érnek az ujjaim.
A fene, csak nem sikerült lemosnom teljesen magamról azt a nyomorult melaszt! átkozódtam magamban, ahogy lesöpörtem a megszáradt maradékot a vállamról és az ujjaimról.
Csak egy pillanatra feledkeztem el a bebugyolált nőszemélyről, de azonnal vissza is tértem hozzá.
Már a nyelvemen van, hogy megkérdezzem, egész úton el akarja-e játszani, hogy alszik, amikor nyilvánvaló a néha kapkodóvá váló lélegzetéről, hogy nagyon is ében van és engem fürkész.
Tudom, hogy jóképű vagyok és ragadnak rám a lányok – most talán a le nem vakart melasz is közrejátszhatna benne, - de azért jobb szeretem, ha látom a képét is a jelöltnek.
Szóval épp kérdezni akarom, amikor megelőz.
A hangjára szabályosan ugrom egyet, de aztán igyekszem visszanyerni a hidegvérem. A tolvaj legelső szabálya a tagadás.
- Miről beszél……kegyed? – meresztem felé a szemem, értetlen képet vágva. – Ismerjük egymást? Talán valami bálon találkoztunk? Ha segítene, hogy lássam az arcát……….?
Ha megismert, akkor lesz nagy patália, de hát csak nem tud kidobatni a kocsiból azért az apró kis incidensért?
Vissza az elejére Go down
Nie

Nie

Hozzászólások száma : 497
Munkahely : Könyvtárossegéd

Character sheet
Nép: Elfek
Középvidék - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Középvidék   Középvidék - Page 28 Icon_minitime2019-12-17, 8:26 am

5. küldetés - Futárok (a pácban – avagy ténylegesen hogyan is zajlott az a küldetés)

//Jerry-vel Télközép ünnepe előtt néhány nappal// (8. rész – folytatás a Nagy Kaszásból)

- Miről beszél……kegyed? Ismerjük egymást? Talán valami bálon találkoztunk? Ha segítene, hogy lássam az arcát……….? – kérdezi és szórakoztató az igyekezete, ahogy titkolni próbálja, hogy rám ismert. Talán az lesz a legjobb, ha belemegyek abba a játékba, és folytatom, amit ő elkezdett.

- Nos, kicsit furcsa, hogy az arcomra kíváncsi… - adom a sértettet. - Gondolja, hogy nőismerősei hosszú sorában emlékezetes volt akár egyetlen arc is az ön számára? - kérdezem még mindig a köpeny takarásából és persze nem kerüli el a figyelmemet a kocsi ülésére és a padlóra söpört, ismerős színű, kissé ragacsos anyag. – Vagy talán a hölgyek más jellemvonása, tulajdonsága nyűgözi le, amikor ismeretséget próbál kötni velük? ~ A pénztárcájuk és a vagyonuk okán lehetnek a legvonzóbbak az amott ülő gazfickó számára persze.~ Úgy vélem, roppant udvarias és előzékeny ezen alkalmakkor, így a hölgyeknek sosem lehet panaszuk a modorára? ~ Főleg, ha utcalánynak nézi őket!~ És természetesen a helyszínek is nyilván előkelőek és fennköltek, akár egy estély, mert Önt oly gyakran hívják ilyen helyekre… ~ No persze az is lehet, hogy hívatlanul érkezik, mint az én szobámba a Vén Kujonban!~ - folytatom és igyekszem szóval tartani, miközben próbálom kitalálni, hová is rejthette azt a borítékot.

*Persze, a ruháján már semmi nyoma a tegnap esti rémségnek, hála nekem. A nadrág és a mellény ismerős, de szerintem azzal a fura kabátszerűségével és a fejrevalójával biztosan nem találkoztam. Vagyis ha elrejtette a holmit, akkor jó eséllyel ezekben lehet, és csak kívánhatom, hogy így legyen, mert akkor legalább nem kell olyan dolgot tennem, ami nem igazán lenne kedvemre, és amelyet jó eséllyel a tolvaj, vagy futár - vagy legyen bárki is az itt ülő alak- félre is értene.

És nyilván nem vehetem el a ruháját csak úgy, hiszen ha ebben rejtette el a levelet, azonnal rájönne a szándékomra és nem hiszem, hogy túl sok esélyem lenne vele szemben. Elég erős és gyors ahhoz, hogy egyetlen pillanat alatt szerezze vissza és tűnjön el vele megint. Így nem lenne újabb alkalom a küldemény megszerzésére. Ezek után pedig már óvakodna attól, hogy megint összefusson velem. Vagyis vagy megpróbálom úgy elvenni, hogy ne jöjjön rá, vagy ráveszem arra, hogy adja át nekem.*

– És mondja csak, akadt olyan is ezen hölgyek között, akit nem nyűgözött le a lehengerlő modorával? – kérdezem végül és kíváncsi vagyok a folytatásra…
Vissza az elejére Go down
http://www.nienna.eoldal.hu/
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
Jeremy Talbot

Hozzászólások száma : 889

Character sheet
Nép: Elfek
Középvidék - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Középvidék   Középvidék - Page 28 Icon_minitime2019-12-17, 5:07 pm

Persze, hogy megismertem a hangját, de hát annyira elrejtőzött, hogy akár valami idegen ország tagjának is hihette volna az ember, de nem lepődtem meg, hiszen a Vén Kujonban is olyan felsőbbrendűen viselkedett, mintha maga lenne a mágusok főmuftija, vagy akár, hogy is hívják őket.
Most sem hazudtolja meg magát és természetesen ő játssza a sértődöttet, elvárva, hogy a többrétegű ruhahalom alatt is felfedezze valaki, hogy ő a csodálatos dzsin még csodálatosabb felesége, akiről egész életemben álmodtam.
Biztos vagyok benne, hogy szavai közben árgus szemekkel figyel, így látványosan megforgatom a szemem.
- Óóóó, jó hogy ezt megemlíti, a maga arcát biztosan sosem fogom elfelejteni, ahogy tátott szájjal bambul ránk ott fenn a szobájában. Ezt sosem fogom elfelejteni. –vágok vissza.
Elvégre nem kell nekem elviselnem hárpia úrnőt, én is fizetek az útért!
- Egyébként, csak a rólam alkotott pontos kép kedvéért, tényleg sosem panaszkodott egy hölgyismerősöm sem, sem a modoromra, sem a részükre nyújtott ”szolgáltatásra”. Sajnos maga túl gyorsan elszelelt, szívesen bebizonyítottam volna egy „előkelőbb” helyen. – vigyorogtam, ahogy megjött a hangom.
Reméltem, hogy elég élesnyelvű voltam ahhoz, hogy ez elvegye a kedvét a további piszkálásomtól, mert lehet, hogy különben kiköltözöm a kocsis mellé a bakra, vagy…….addig piszkálom én, hogy ő költözik ki magától.
Tolvajként van érzékem hozzá, hogy tudjam mikor figyel valaki és ez a mágusnő egyfolytában fürkész, még ha nem is látom a szemét. Miért vagyok számára olyan érdekes? Aligha amiatt a kis piszlicsáré ügy miatt a Kujonban, vagy ennyire érzékeny lelkecskéje lenne?
Mivel azért tisztában vagyok azzal, hogy az őrparancsnok nem merő szívjóságból kötötte a lelkemre a levél biztonságát és már tapasztaltam, hogy érdeklődnek iránta, azért a gyanú megfészkelt a szívemben.
- Ön az élő példa, de akad egyáltalán erre méltó valaki? – húztam el elégedett vigyorral a szám és kényelmesen elnyúlva feltettem a lábam mellé az ülésre. Ha már úgy is egész úton a falra akar tapadni, mint a kocsi sötét borítása, tőlem nyugodtan……
Vissza az elejére Go down
Nie

Nie

Hozzászólások száma : 497
Munkahely : Könyvtárossegéd

Character sheet
Nép: Elfek
Középvidék - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Középvidék   Középvidék - Page 28 Icon_minitime2019-12-18, 8:23 am

5. küldetés - Futárok (a pácban – avagy ténylegesen hogyan is zajlott VOLNA az a küldetés)

//Jerry-vel Télközép ünnepe előtt néhány nappal// (9. rész – folytatás a Nagy Kaszásból)

A tolvaj hozza a korábban már megismert közönséges formáját, de legalább jól látja, tényleg nem nyűgözött le a modorával. De azt persze nem hagyhatom, hogy az övé legyen az utolsó szó.

- Nos, az az alkalom az én emlékeimben is élénken él az otromba ajánlata és a még otrombább és kiábrándítóan tolakodó viselkedése miatt. És ha már kedvesen bambulásnak titulálta az elképedésemet, annak okán, hogy a többi sültbolonddal együtt betörtek a szobámba, remélem az a kép is élénken él önben, amikor azzal a lopott holmival sikertelenül próbált kereket oldani. Arnelian rendkívül életszerűen mesélte el azt a gyászos menekülési kísérletet. - fedem fel a kilétemet és a csuklyámat hátravetve immár szemtől szemben ülök ezzel a rémes alakkal.

Igyekszem a dalnokra való utalással felpiszkálni sértett hiúságát és így a régi dolgokra emlékeztetni, hogy jelen találkozásunk csak merő véletlennek tűnjön.

- És arra is emlékszem, mi az ön "foglalkozása". Ezért figyelmeztetem, hogy egy ujjal se nyúljon a holmimhoz. Remélem, ezt megértette?

Próbálom elterelni a figyelmét a levélről és igyekszem arra emlékeztetni, ami Telar-ban történt, hogy eszébe ne jusson összekapcsolni engem a feladatával. Hát játszom a sértett hölgyet, és ki kellene találnom azt is, mi is lenne a megoldás a küldemény ügyében.

- És köszönöm, de azt hiszem, a szolgáltatásaira sincs szükségem. Tartogassa csak azokat a már említett hölgyismerősei számára. És kérem, ha lehet, engem ne számítson közéjük. Ugyanis jobban szeretném, ha egyáltalán nem is ismerném magát. Így alkalmat sem kívánok adni arra, hogy bizonyíthassa képességeit, mondjuk a...

*Némileg habozok, hogy hogyan is folytassam, mert semmi olyanra nem szeretném biztatni, amivel megint kínos helyzetbe hozna, de azt sem akarom, hogy bármilyen gyanús utalás a rejtegetett holmi felé terelje a gondolatait. És persze túl sokáig sem szeretném húzni a dolgot. Hát hagyom, hogy ha akar, újból dicsekedhessen.*

- Milyen téren is lennének a képességei kiemelkedőek?

* Teszem fel végül a kérdést, és csak a miatt aggódom, hogy folyton az jut az eszembe, hogy hogy nézett ki tegnap este... De koncentráljunk a feladatra! Így a kérdés közben szabadulok meg a köpenyemtől és dobom a tolvaj melletti ülésre, eltakarva vele a fejrevalóját, hogy aztán tüntetőleg visszaüljek a helyemre.
Vissza az elejére Go down
http://www.nienna.eoldal.hu/
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
Jeremy Talbot

Hozzászólások száma : 889

Character sheet
Nép: Elfek
Középvidék - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Középvidék   Középvidék - Page 28 Icon_minitime2019-12-18, 6:07 pm

Nem okozott meglepetést, amikor végre felfedte magát, hiszen én már a fogadóban felismertem, ám el kellett játszanom, hogy csak most találkoztunk újból a nem túl kellemes incidens után, amit van olyan kedves és természetesen rögtön az orrom alá dörgöl. De valami azért megragadja a figyelmemet.
- Ááá....Arnelian......Az az életképtelen kis fickó, aki csak a hangszerének élt? Talán csak nem sajnáltatta meg magát annyira, hogy még az á........szóval megtette! - kuncogtam fel, mert a hangsúly, ahogy a nevét mondta sokat elárult. Azt el kell ismerni tanulékony a fiú, rájött a gyengéjére, mi?
Persze, hogy sértette a hiúságomat, hogy az a kis szemét, úgy ragaszkodott az átkozott lantjához, mint Foxi a lábtörlőhöz! Ha ő nincs, akkor most gazdag ember vagyok!
- Áhh! Minek néz engem? Kinek adnám el azt a sok alsószokányát, meg fűzőt, amivel ezt az alakot nyeri? - legyintek rá egy könnyed mozdulattal, remélem visszadva a kölcsönt a sértegetéssel.
A további, szinte mentegetőző szavaira csak egy széled vigyor a válaszom.
- Szeretné tudni mi? De,a hogy mondja, vannak képességeim, amiket csak a "hölgy" ismerőseimnek tartogatok és itt a hölgyön van a hangsúly, ha nem hallotta volna. Persze, ha ténylge "hölgyként" és nem boszorkányként viselkedne, akár még meg is mutathatnám....... - kacsintottam rá, csak, hogy idegesítsem.
- De, ha már ki tudja meddig össze leszünk itt zárva ~ szerintem a kocsis hallgatózótt és a lovakat direkt lassú tempóra fogta, hogy lehetőséget adjon arra, hogy az út végére megfojtsam a némbert, ~ mondja csak, megint valami tekercs után uszították, hogy ebben a zord időben kocsin utazik? Úgy tudtam a mágusok gyorsabb úton is tudnak utazni, vagy maga nem is ......igazi mágus? - emelem meg a szemöldököm vidáman, még jobban elterpeszkedve és a fejem alá gyűröm a köpenyét fejpárnának, ha már odadobta.
Vissza az elejére Go down
Nie

Nie

Hozzászólások száma : 497
Munkahely : Könyvtárossegéd

Character sheet
Nép: Elfek
Középvidék - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Középvidék   Középvidék - Page 28 Icon_minitime2019-12-19, 9:13 am

5. küldetés - Futárok (a pácban – avagy ténylegesen hogyan is zajlott VOLNA az a küldetés)

//Jerry-vel Télközép ünnepe előtt néhány nappal// (10. rész – folytatás a Nagy Kaszásból)


Látom, próbálkozik keményen, hogy kihozzon a sodromból és majdnem sikerül is, amikor Arnelian-t becsmérli, így ezt a témát megpróbálom elkerülni. De azt is látom, hogy a kudarc felemlegetése mélyen sérti az önérzetét. Aztán én leszek a céltáblája, azonban ezekre a „vádakra” könnyen válaszolok.

- Ó, azt hiszem, kár pazarolnia a képességeinek mutogatását bárkinek, mert biztos vagyok abban, hogy csak lejáratná magát mindenki előtt. Arról nem is beszélve, hogy ha ön előtt állna egy hölgy, akkor sem ismerné fel benne az úrinőt, ha tízen igazolnák a származását. De nincs ezzel gond, hiszen egy hölgy ellenben mindig pontosan felméri, hogy kivel hogyan kell viselkednie. És sosem követné el azt a hibát, hogy ugyanúgy viselkedjen egy úrral és egy… nos,… magával – nézek kihívón a szemébe, és látom, jó eséllyel pályázhatok a mai éjszakán a "tolvaj rémálma" kategóriára, ha addig ki nem tekeri a nyakamat. – És hogy én mennyire vagyok hölgy? Tudja, magával ellentétben engem még sosem dobtak, vagy tiltottak ki sehonnan…  Sajnálatomra a boszorkányokkal kapcsolatban is tévesek az elképzelései. Boszorkányokkal csak gyermekeket riogatnak manapság, hiszen a rendek szigorú szabályai közé már régen nem fér bele ez a szerepkör. - oktatom tovább és remélem, egyre kevésbé lesz gyanakvó velem kapcsolatban. El kell oszlatnom a kételyeit ahhoz, hogy a holmija közelébe férkőzhessek. - Ó, és ha már kérdi… - utalok a tekercsre vonatkozó, igen takaros próbálkozására is. - Nem, dehogy! Így ünnepek előtt már nem keresgélünk tekercseket, főként, hogy most éppen nem is vagyok a Valian-i Könyvtár alkalmazottja. Ahogy az ön szavaival élve IGAZI MÁGUS sem vagyok. És ha az lennék, sem hurcolnék át fény- és térkapukon három ládányi ajándékot a gyerekeknek. Még ha ki is néz belőlem ilyen hóbortot. De miért is várom el öntől, hogy megfelelő tudással rendelkezzen a világ dolgairól és megfelelően viselkedjen. Mert persze megjegyezném, azért némi hálát is mutathatna a tegnapi jó cselekedetemért… Még ha nem is vagyok mágus, néhány egyszerű dologra még én is képes vagyok, ahogy láthatta.

*Próbálom most én kiugratni azt a bizonyos tolvajt a bokorból. És miközben beszélek, felállok, az üléséhez sétálok, majd megpróbálom kirántani a feje alól a köpenyemet, amelyben jó eséllyel benne lapul a fejrevalója is.
Vissza az elejére Go down
http://www.nienna.eoldal.hu/
Ajánlott tartalom




Középvidék - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Középvidék   Középvidék - Page 28 Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Középvidék
Vissza az elejére 
28 / 34 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 15 ... 27, 28, 29 ... 34  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Középvidék :: Középvidék-
Ugrás: