Középvidék

Tárgy: Re: Középvidék 2020-08-02, 5:16 pm

2. küldetés – Barát vagy ellenség? (11. rész - időntúli)

//Nie- aki mindig megússza //

Csüggedten meredtem a ravasz kis boszorkányra, aztán az üres tűzhelyemre. Az előbbi vidámságomnak már nyoma sem volt és már bántam, hogy egyáltalán időt vesztegettem a lányra.
Ha hagyom, hogy az elején elmenjen, úgy, hogy azt sem tudja meg soha ki voltam, akkor már rég foghattam volna másik halat. Most meg még új nyársat is vághatok, éleszhetem fel a tüzet és leshetem, hogy mikor jönnek vissza a halak, amik a nagy hangzavarra biztos jó messzire úsztak.
Valószínűleg ma lemondhatok az ételről. Jobb is lesz, ha felcihelődöm és elhúzok, már csak azért is, mert ha a kisasszony, ilyen ziláltan visszamegy a fogadóban, akkor hamarosan számíthatok látogatókra és azok markosabba lesznek és jobban forgatják a husángjaikat is………
Meg sem mozdulok, amíg Nienna, mint egy ugrásra kész őzgida, el nem óvakodik mellettem, mert minek siettessem a következményeket, így is sietnem kell majd, mert biztos, hogy ahogy eltűnik a szemem elől úgy fog rohanni, mint akit farkasok üldöznek.
Halk szavára csak közömbösséget színlelve megrántom a vállam, azt sugallva, hogy „jó-jó, csak tűnj már el”.
Aztán, ahogy szapora léptei elhalnak, kapkodom is fel a ruhámat, eltaposom a tüzet és szitkozódva vágok neki a sűrűnek, a fogadó környékét is nagy ívben kerülve. Talán mégis csak be kell térnem majd egy tanyára, remélve, hogy pár tojást legalább sikerül elcsennem………

//Köszönöm a játékot, nagyon élveztem //

Tárgy: Re: Középvidék 2020-08-02, 6:30 pm

2. küldetés – Barát vagy ellenség? (VÉGE - időntúli)

//Jerry-nek, mert még mindig ő a legjobb Like a Star @ heaven

//

*Azt hiszi, hogy amikor már nem látja a fák alatt álldogáló alakot, az sem látja őt, így ahogy eltűnik az idegen a szeme elől, futni kezd a fogadó felé. Ahogy a ház mellé ér, lelassít, és csak ekkor pillant hátra, de senki sincs mögötte. S amikor a fogadós aggodalmas, míg a kocsis türelmetlen arccal arról faggatja, hogy merre járt és hogy nem esett-e baja, Nie csak tagadóan rázza a fejét és sürgeti az indulást. Persze a tulajdonos, aki az elmaradt ebéd miatt sopánkodik, némi pénzzel jobb kedvre deríthető, de a kocsis korholását még sokáig hallgathatja azután is, hogy már úton vannak.
De neki más jár az eszében… Egy furcsa, vöröslő szempár…

//Veled bármikor és bárhol

Hálás vagyok, hogy újra találkoztunk! Én köszönöm, hogy az az ígéret csak ígéret marad!//

Tárgy: Re: Középvidék 2020-08-08, 9:34 pm

*Rövid ideig követi a folyót. Hívogató a túlpart, Olassië, mely talán az egyetlen biztonságos hely számára e forrongó világban.
A maga részéről nem érdekli a háború, sem az egymással viaskodók sokasága. Megvívta a maga háborúját, s az újabba nem kíván belebonyolódni. Látott már elég halált, elég pusztítást.
A Hajnal azonban nem lehet biztonságos számára, sokáig nem. Arra jó, hogy kulacsát megtöltse, mielőtt tovább halad. Arra is, hogy hűsítse magát a tikkasztó melegben, azonban a fák nem nőttek elég sűrűre a parton, nem maradhat ott folyamatosan.
A kendő útmutatása tovább vezeti végül, azonban Középvidék szívébe viszi. Itt még akadnak falvak, ahová akár Silarona is behúzódhatott, akár üldözői elől is, s ő is így tesz. Az első faluba érve a szélén álló fogadóba néz bel elsőként.
Ha meg kell szállni, ez alkalmas hely lesz, az egyik emeleti szoba védhető is, legalábbis addig, amíg meglép. A fogadós nem tud semmit a leírásban szereplő, barna hajú, tengerkék szemű elf nőről, ez azonban természetesen nem jelent semmit.
A fekete mágus körbejárja a falut is. Nyomokat keres, a lehető leginkább feltűnést kerülve, de biztos benne, hogy itt nyomot fog hagyni maga után.
Az efféle kis helyeken egy varázsló feltűnése, aki titokzatos, s egy elf nőt keres, nem marad titokban, ha valaki utána érkezik ide, s őt fogja keresni, bizonyára hamar talál majd szemtanúkat.
Nem is maradhat soká, azonban, hogy csökkentse a különös ismertetőjelek számát, a narancsköves kardot nem, de a gyűrűt elrejti ujjáról.
Az este még a faluban éri, így a fogadóban talál szállást magának.
A szegényes vacsora helyett rendel egy tápláló, sertésből készült ételt, s most, a darnát sem sajnálja. Még ez sem lesz elég, hogy mardosó éhét csillapítsa, ám távolabb kell kerülnie a lakott helyektől, hogy vadászhasson nagyobb vadra.
A sötét sarokban ülve, ahogy szokta, szemmel tartja a fogadó ritkás népességét. A háború és az ellenség közelsége rányomta bélyegét a helyre.
Kevés a vendég, azok is inkább vándorok, kik a zavarosban halásznak. Ahogy ő maga is.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Középvidék 2020-09-16, 1:05 pm

2. küldetés – Aszály (Időn túli – a Raven Back-kel történt találkozás után) (1. rész)

*Nie csak állt a fogadó ajtajában. Reménykedett benne, hogy Alamaise mégis felbukkan valahol. De mert a percek csak teltek és a lány nem került elő, így végül feladta a várakozást. A fogadó üres volt, a korai reggeli miatt érkező vendégek rajta kívül már mind továbbálltak. Gondolkoznia kellett, így befelé indult, s odabent elhelyezkedett annál az asztalnál, amin még ott volt a kancsó az illatos virágokból és mézből készült itallal és ott volt a két pohár, ami emlékeztette őt a néhány órás ismeretségére, amelynek vége ilyen furcsán kurtára sikeredett.

De most azt kellett kitalálnia, hogy hogyan is legyen tovább. Hogy mit is tegyen, amivel megvédheti a többieket és önmagát Raven Back-től.

A dalnok jutott először az eszébe, de – és ebben mélyen hitt - az ő élete talán biztonságban van Olassië falai között. Nem is szeretné mindaddig értesíteni az ügyeiről, amíg meg nem érkezik Rawion-tól a válasz. De ha az Istenek is úgy akarják, talán Arnelian-nak utána sem kell megtudnia semmit a két-alakban-létezőkről. Mert amíg a férfi nem mozdul ki a Fák Városából, a felbőszült és elszánt sárkány nem okozhat bajt.

Anna is tud magára vigyázni, jut eszébe egy újabb „ismerős”, akiről Raven tud. De a lány értelmes és főként gyanakvó, akit biztosan nem tud félrevezetni már Back ügyeskedése. Hiszen most is ő értesítette az utána érdeklődő, fura alakról. Csak jobban kellett volna figyelnie a szolgáló aggodalmára. *

~ Mégiscsak Valian felé kellene indulni - jut el végül a megfelelőnek tűnő következtetésre.~

* A Könyvtáros még napokig úton van, őt nem érheti addig baj, hiszen Raven nem tudhat arról, hová is utazott, s talán nem olyan vakmerő, hogy a helyettesét faggassa ki mestere ügyeiről a város egyik legjobban őrzött épületének falai között. A Nagy Kaszás fogadósa pedig csak egyszerű üzlettárs, így talán nem ő jelenti majd az első célpontot a bosszúra éhes fenevad számára. De ha visszaér a városba, vele is mindenképpen beszélnie kell.

És Drest… Őróla már olyan régen nem hallott… Talán most is csak a fogadó miatt juthatott az eszébe Laryss párja. De őt nincs, ami hozzá kötné… Őróla nem tudhat senki. Talán még annyira sem, mint amennyire a veszélyes nevűvel való tarsis-i találkozásról.

„Rokonai” pedig nincsenek, ahogy Alamaise-nek is mondta. Népének megmaradt tagjai, akik most Mardan-ban küzdenek a sötétséggel és a bezártsággal, talán nem is tudnak róla már semmit. Halott számukra, ahogyan ők is az ő számára. Nagy ritkán talált csak egy-egy feljegyzést, vagy jelentést az „otthoniakról” a Könyvtárban, amelyeket aztán sietve tett a megfelelő polcra, vagy tartóba. Mert képtelen volt újabb veszteségeket megélni. Nem akart újabb híreket hallani halálról és pusztulásról az övéi között. Azok, akik oly fontosak voltak számára, a Borzalmak Napján a szemei előtt lépték át a Ködös Földek kapuját és vezette lelküket a Holtak Ura őseikhez. Őróluk biztosat tudott, másokról pedig nem akart tudni, mások haláláról nem akart híreket hallani. S a hírek egyébként is olyan ritkán értek el a fővárosba a messzi északról.

És így talán nem jutott el egyetlen híradás róla sem Falqualion nagyúrhoz. Hiszen évek óta Rawion volt az első, akivel először találkozott az övéi közül. Talán ő sem mondott még semmit senkinek, így a törpék városa is biztonságos az életben lévő „családtagjai” számára.

S miután így végiggondolta a helyzetét, már csak azt kellett eldöntenie, hogyan is induljon Valian felé. Mert a mágikus utak egyelőre zárva voltak előtte.*

Tárgy: Re: Középvidék 2020-09-17, 2:41 pm

2. küldetés – Aszály (Időn túli – a Raven Back-kel történt találkozás után) (2. rész)

- Nem, szó sem lehet arról, hogy a kisasszony azzal a kocsival utazzon. Mi ütött abba az alakba, hogy ilyen ostobaságot talált ki? – Nie aggódva gondol szegény fogadósra, akit természetesen ő beszélt rá arra nagy nehezen, hogy a heti halszállító körútján csatlakozhasson hozzá és akit most asszonya biztosan kérdőre is fog vonni miatta. - Megsütötte a nap, miközben a parton iszogatott azzal a másik lókötővel?... Berengár, te elmeháborodott, merre kujtorogsz?... – és persze szegény férjura hiába próbál a hátsó ajtón kisurranni, hogy megússza a rá váró tortúrát. Az asszony éles szemei és még élesebb nyelve elől nem menekülhet. - Gyere csak ide! Hát teljesen meglágyult az agyad odakint, mondd csak? Hogyan utazhatna a kisasszony azon a rozzant kocsin, miközben ide-oda lötyögnek azok a hatalmas hordók? Meg aztán hallgasson végig benneteket, meg azt a rémes bandát Hajnalgyöngyétől Porosudvarig? Tán még azt is elvárnád tőle, hogy meregesse a vékákba a halakat és cipelje is be azokba a siralmas viskókba helyettetek, amit van AZOKNAK merszük fogadóknak nevezni? Na, azt már nem! Szó sem lehet róla! Szépen megvárja a postakocsit, én meg három napig jól tartom és addigra ti is visszaértek. Úgyis olyan keveset evett ma is, hogy azt hittem, nem ízlett a reggeli és szégyenben maradok egy ilyen városi hölgy előtt. – aztán persze a fogadós után Nie is sorra kerül és a szabadkozása a reggelit illetően csak olaj a tűzre. - No és maga is jobb, ha nem ad több találgatnivalót az ittenieknek! Csak had' lássák, hogy rendes kisasszonyka, nem olyan, mint az a másik, aki csak úgy eltűnt, akár a reggeli köd a folyó felett. Maga ne is próbálkozzon semmi meggyőzéssel vagy hókuszpókusszal, mert errefelé nem igazán szeretik az emberek a varázstudó népeket. A barátnéja is csak pletykát csiholt az asszonyok között azzal a fura szerzet lovával, így jobb, ha ma már több sustorognivalót nem adunk nekik. Törődjön csak bele szépen, hogy velem marad, amíg az a kocsi ide nem ér!

*S csak elakadó lélegzete akadályozza meg a folytatásban, így a két „összeesküvő" végre szóhoz juthat.*

- A kisasszonynak sürgős dolga van a fővárosban és sietne. Azt mégsem engedhetem, hogy egyedül vágjon neki az útjak. Azt meg főleg nem, hogy kutyagoljon a melegben. Szóval ne vitatkozz velem, kérlek szépen! Inkább hallgasd meg őt! Mert kérne is valamit! – s a megtermett férfi biztatóan kacsint a lányra.

- Fogadós uramnak igaza van és nem is az ő hibája ez az ötlet. El kell indulnom azonnal Valian-ba, már így is túl sok időt vesztegettem és a hivatalos ügyek nem várhatnak. – mutatja a nyakában lógó medált. – Sietnem kell és egy ideig annál a kocsinál gyorsabbat nem igen találhatok. – aztán eszébe jut a nő aggodalma. - És nem, dehogy kérte, hogy segítsek a halaknál. – Nie elfintorodik a gondolatra. – Nem kérte a segítségemet, de én szeretnék kérni valamit. Talán tud segíteni… - folytatja. A lány csak egy egyszerű dolgot szeretne, de nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni vendéglátóját, így habozik kicsit, amikor előadja a mondandóját. – Csak egy alkalmasabb ruha kellene ehelyett… - mutat kissé viseltes öltözetére.

*A hófehér köpeny és a hasonló színű hosszú ruha csak gondot okozna az úton, ez nyilvánvaló. És az is, hogy túl feltűnő is lenne a falusiak között. A szakadás és a hiányzó köpenydarab is csak kérdéseket vetne fel. Ám Nie nem tudja, akad-e nélkülöznivaló holmi a ruhásládákban. De úgy tűnik, nem kell aggódnia, mert a fogadósné kezdetben bosszús ábrázata rögtön megenyhül és megadóan indul a lépcsők felé.*

- Hát, ha a kisasszonynak ilyen sietős... - legyint lemondóan. - Akkor csak magára vessen! De azt nem engedhetjük, hogy ez a gyönyörű ruha is odalegyen teljesen! Majd elküldöm a postakocsival, ha megérkezik. Csak írja fel a címet és én becsomagolom… Talán Tilda ruhája pont jó lesz… Még jó, hogy az a szeleburdi lány többre tartotta azt a suhancot, mint a régi ruháját…

*És miközben tovább elmélkedik és persze alkot sajátos véleményt Tilda ~ Szegény lány! ~ és az egyik falusi legény szerelmi kalandjáról, már felfelé indul, nem is ügyelve a nyomában igyekvő elfre.

Nie persze nem bánja… Örül, mert igen, a ruhája valóban nem alkalmas holmi halaskocsin való utazásra és valóban feltűnne az egyszerű öltözetek között, de még valami miatt is hálás az „álöltözetért”. És persze a halakkal teli kocsiért is.

Mert talán ezzel megóvja magát attól, hogy Raven Back túl könnyen a nyomára akadjon…*

Tárgy: Re: Középvidék 2020-09-18, 7:56 pm

2. küldetés – Aszály (Időn túli – a Raven Back-kel történt találkozás után) (3. rész)

*Esteledik, mire az aznapi utolsó fogadó elé érnek. A kocsi megáll a kivilágított tornác előtt és Nie fáradtan kászálódik le róla, örülve, hogy vége az aznapi zötykölődésnek. Mert jó fél napot töltött a vidám fogadós, és még vidámabb útitársuk, a halak jogos tulajdonosa, Jonas társaságában. A halász már régóta üzletel Berengárral és megegyezésük részét képezi a kifogott halak szállításán túl az is, hogy két-három napig nem sietnek haza asszonyaikhoz. Ez alatt az idő alatt a Valian felé vezető út menti falvakat ejtik útba, és a friss, még elő uszonyosok mellett híreket is visznek-hoznak.

Mert a folyó melletti faluba gyakran érkeznek hajósok, akik távoli vagy éppen közeli helyekről, történésekről mesélnek valós, vagy éppen csak az éjszaka leple alatt elsuttogott dolgokat. S ezek az információk tökéletes cserealapot képeznek a fővároshoz közelebbi települések, vagy éppen az út melletti fogadók hasonló „árujával”. Mert azokkal aztán hazatérve Hajnalgyöngye lakóit lehet „elkápráztatni”. Az csak további nyereség a két furfangos férfiú számára, hogy pénzt kapnak a Jonas által kifogott, és otthon el nem adott halakért, hogy minden helyen, ahol megállnak, lehet enni és inni egy kicsit a helyiekkel, és persze, hogy napokig nem kell hallgatni asszonyaikat.

Így Nie nem csodálkozik, hogy vele ellentétben a másik kettő vidáman indul befelé az újabb üzlet – és persze a vacsora – reményében. Ahogy ma eddig mindig a lány odakint várja meg, míg Jonas kijön, és a vékákba kimeri a hatalmas hordókból az egyre fogyatkozó ezüstös pikkelyeseket általában egy helyi szolga segítségével. Volt alkalma megfigyelni, mert egy falut és két fogadót érintettek eddig és az egyik hordó már lassan ki is ürült, egyre kövérebbé hizlalva ezzel a halász erszényét.

Az elégedett mosoly, amellyel kifelé igyekszik a szikár, mindig jókedvű alak, Nie-nek most is azt jelzi, hogy ismét megkötötték az üzletet, s az az erszény még több darnát fog rejteni, még jobb kedvre derítve a két barátot. S hogy a kocsin megbeszélteket sem felejtették el, Jonas szavai bizonyítják, bár úgy tűnik, valami aggasztja kicsit.*

- Mi majd idekint alszunk, de a kisasszonynak szereztünk egy jó szobát. Igaz, hogy szegény megboldogult fogadósné lakott benne és amióta szegényt eltemették, csak az asztalneműt tárolják ott, de a lány azt mondta, minden héten kitakarítja rendesen. Mert még holtában is fél az asszonyától, aki a seprűt törte volna el a hátán, ha csak egy porszemet is talált volna odabent. De menjen csak fel rögtön az emeletre, mert most nem túl vidám a hangulat idelent és nem biztos, hogy egy magafajta asszonyszemély segítene az ügyön. Valami baj van Porosudvaron és néhány ottani most elindult, hogy kérdezősködjön mindenfelé az üggyel kapcsolatban. De úgy tűnik, sehol nem kapnak segítséget és most dühösek ám. Szóval csak menjen fel és zárkózzon be. Nem ártalmas és durva emberek ők, higgye csak el! De nagyon el vannak keseredve és az néha összezavarja a fejeket. Szóval csak menjen fel és a lány majd visz fel egy kis ennivalót…

Tárgy: Re: Középvidék 2020-09-19, 8:52 am

2. küldetés – Aszály (Időn túli – a Raven Back-kel történt találkozás után) (4. rész)

- Biztos az egyik rémséges sárkány ült bele a forrás vizébe! A minap is láttam egyet magasan szállni odafent! Gyorsan be is tereltem a juhokat a fák alá, nehogy...
- A szomszédunk azt mondja, és neki hinni lehet, mert még az írást is elolvassa, hogy a „szépasszonyok” egyike haragudott meg a falura és azért száradtak ki a kutak!...
- Ostoba a te szomszédod, hiszen a múltkor meg a mágusokat hibáztatta a bajokért!...
- Ugyan, ti is ostobák vagytok mind, hogy csak itt találgattok, és nem fordultok valamilyen hivatalos személyhez, aki megoldaná a dolgot! Mégsem járja, hogy az embereknek senki sem segít ilyen helyzetben!

*A hangzavar tényleg elég aggasztónak tűnik, de aztán – hogy zavartalanul jut el a lépcsőkig – Nie örül, hogy kimaradhat ebből a vitából. Mert igen, hallott már a falvakat sújtó szárazságról és a helyzet az, hogy a találgatások nem is állnak túl messze az igazságtól. Mert bár biztos benne, hogy egyetlen sárkány sem ült bele egyetlen forrás vizébe sem, de az emberek félnek bejárni a régi járatokat és vízmosásokat, attól tartva, hogy valamelyikben egy szárnyas fenevad les rájuk. Így egy-egy kőomlás, vagy vihar miatt kidöntött fák vagy lehullott kövek zárhatják el bennük a víz útját. És néhány éve az időjárás is furcsa lett. Melegebbek és hosszabbak a nyarak, így több víz kellene a gazdálkodóknak. És az is igaz, hogy a nimfák is óvatosabbak. Vigyázva hagyják el az Erdőt és óvakodnak attól is, hogy bárki szeme elé kerüljenek. De a mágusoknak nincs sok köze az aszályhoz és rendeletekkel és szabályzatokkal is nehezen lehetne megoldani ezt a gondot.

Hát a lány igyekszik gyorsan a szobába jutni ~ Csak egyenesen, a folyosó legvégén! ~, aztán - ahogy az ajtó becsukódik mögötte - megkönnyebbülten bújik ki a sötétbarna csuklya álcája alól és teríti a kölcsönkapott köpenyt a méretes asztal mellett álló egyik székre. Hálás a ruháért Morinának, bár a köpenyhez hasonló színű, nem túl hosszú, furcsa, emberi szabású ruha és a fehér ingváll kicsit idegenül hat az oly nyilvánvaló elf jellemzők mellett. De így bátran lehetett Berengár unokahúga, vagy az új cseléd, amíg a csuklya a fején volt. Így talán zökkenő mentesebb és nyugodtabb volt az útja eddig, mint ahogy előzőleg sejtette. Azt is tudja, holnap el kell búcsúznia a két kedves kísérőjétől, mert elérik a valian-i országutat és akkor már ő is könnyebben boldogul majd. Főleg akkor, ha mágikus ereje ismét teljes lesz. Azt még nem tudja, hol talál magának biztonságos helyet a fővárosban, hiszen régi szállására nem mehet már vissza. És nyíltan a városszéli fogadót sem látogathatja, bár arrafelé még mindig könnyebben talál búvóhelyet és sötétedés után bármikor észrevétlenül bejuthat a Nagy Kaszásba.

Kopogás ébreszti rá arra, hogy ez az este még talán mentesebb a gondoktól és napközbeni tiltakozását az étellel kapcsolatban – az a kocsi rémesen összerázta – már felfüggesztheti egy egyszerű, de mégis kiadós vacsora kedvéért. S ahogy az ajtóhoz indul, azt várja, egy megrakott tálca érkezik majd, de helyette Berengár áll ott bűnbánó arccal.*

- Morina mindig azt mondja, hogy előbb gondolkoznom kellene és csak utána a számat jártatni. Hát, most biztosan jól összeszidna! Elkottyantottam, hogy a kisasszony Valian-ba tart és hogy ezüst medálja van, mint a számvevőknek szokott lenni. Most azt akarják, hogy jöjjön le és segítsen megoldani a bajt. Ostoba voltam megint… Szégyellem magam nagyon… Ugye, lejön és elsimítja a dolgot?

Tárgy: Re: Középvidék 2020-09-20, 8:25 pm

2. küldetés – Aszály (Időn túli – a Raven Back-kel történt találkozás után) (5. rész)

*Egy ideje már csendben, egyetlen szó nélkül haladtak az úton. Hajnalban indultak, de a nap mostanra már magasan járt. Még sötétben keltek útra, mert az éjszaka kevés volt ahhoz, hogy Nie meggyőzze Porosudvar küldöttségét arról, hogy nem ő az, aki megoldja majd a gondjaikat. De arról legalább sikerült, hogy Berengár és Jonas nem vétkes abban, hogy útitársukként ide vetette őt a balsorsa.

A lány is hallgatag, az elmúlt órákon gondolkodik és azon, hogy mit is fog majd csinálni.

Pedig tegnap még azt hitte, csak néhány mondatba kerül és mindenki megnyugodva próbálja majd kitalálni, mit is kellene tennie s víz hiánya miatt szorult helyzetbe került falu lakóinak. Úgy képzelte, a régi történetek és mondák már számoltak be hasonlóról és azok majd segítségére lesznek az aggódó csapatnak. De aztán nem így lett.

Nie még emlékszik az arckifejezésekre, amikor a lépcső alján megpillantották őt a várakozók. Még emlékszik a hitetlenkedő és csalódott pillantásokra.*

- Hogy ő a hivatalos személy?...
- De hát ez csak egy idegen?...
- Berengár, te becsaptál minket!...

*A lány akkor még azt hitte, megúszhatja a dolgot. És mert Berengár – okulván az előző, elhamarkodott tettéből - most némán állt mellette, úgy tűnt, pár óvatosan megfogalmazott mondat kihúzhatja mindkettőjüket a slamasztikából. De akkor még nem tudták, Porosudvar lakói mennyire elkeseredettek. Hogy a hiú remény, hogy a falu gondja végre megoldódhat, egyre növekvő haraggá változik át, amelynek céltáblája most a kétségbeesetten mentegetőző fogadós lett. *

- Mégis hogy volt képed így becsapni minket?... Miféle varázstudó lehet egy lány? A mágusok nem ilyenek!
- Azt hiszed, mindenki olyan szerencsés, hogy a folyó segíti őket?... Te azt hiszed, az aszály, ami sújt minket, csak egy tréfa?
- Te tökfilkóknak gondolsz minket, hogy ilyen tréfát űzöl velünk?...

*A hangzavar akkora lett, hogy Nie attól tartott, képtelen lesz túlkiabálni a zajongókat és szegény Berengár, Jonas-szal az oldalán a jövőben nem kívánatos személyek lesznek errefelé. Így gyorsan kellett cselekednie.*

- Elég! Hagyják abba! Most azonnal fejezze be mindenki! Mindent megmagyarázok! És ha tudok, segítek is!...

*A csend hirtelen állt be és az utolsó mondat egyértelműen és kétségek nélküli ígéretnek tűnt mindenki számára és a megadó folytatás volt az előzménye a mostani gyaloglásnak.*

- Berengár nem tréfált és biztos vagyok benne, hogy csak segíteni szeretett volna. Még akkor is, ha az ötlet nem túl biztató. És igen, való igaz, hogy a fővárosba tartok és az is, hogy ez itt – Nie a nyakában láncon függő medált mutatja. – azt igazolja, hogy a hivatal valódi, amiről beszélt. De én csak egy könyvtáros vagyok. És persze idegen is, ahogy itt megjegyezték… - s a lány megjegyzése nyomán a falusiak egyike bűnbánó arcot vág. – És ha a mágikus erőm birtokában lennék, most biztosan nem vitatkoznék egy csapat… Szóval Önökkel…

*A lánynak úgy tűnt, a kedélyek kezdenek megnyugodni, de azt is tudta, hogy ha most azt mondja, nem segít Porosudvar lakóinak, az egész próbálkozása hiábavaló volt. Így – hogy mentse két kísérőjét és kihúzza őket a pácból – ígéretet tett. Nem elhamarkodottat, de nem is lelkeset.

És aztán már csak hallgatnia kellett. Egész éjjel…

Az éjszaka pedig gyorsan telt, hiszen azt mesélték ők négyen, hogy milyen baj érte azt a falut. Hogy először a forrás vize lett egyre kevesebb, s már nem kellett a gázlót használni, ha gyalog akartak átkelni a patakon. Hogy lassan egyre több parti kő bukkant ki a vízből és már nem is lepte be többé a gyors folyású vízben tenyésző moszat. Aztán a kutak… Hogy a kövekkel kirakott falaikon egyre újabb és újabb gyűrű bukkant elő, mutatva ezzel a vízszint csökkenését és ők egyre inkább hittek abban, hogy átok ül a falun.

És aztán beszéltek a barlangokról és járatokról, amelyekben régen még terményeket tartottak a föld alatt és amelyekbe ma már nem lehet lejutni. Mert biztosan valami rémség költözött bele, amely most elapasztja a vizeiket. És amikor Nie nem mondja ki azt, amire gondolnak, ők sárkányokról suttognak. És arról, hogy biztosan azért történt ez, mert újra eljönnek majd. Ahogy réges-régen egyszer. És arról beszélnek, hogy hiába keresték. Hogy senki sem látja, csak hallják néha-néha. Ahogy a föld morajlik odalent.

De Nie tudja, a sárkányok inkább mást tesznek. Nem rejtőznek föld alá. Felesleges lenne. Nem beszél róluk, csak hallgatja a meséket. Hallgatja a találgatásokat, és amikor kifogynak a történetekből, beleegyezik, hogy útra keljenek. Csak előtte elbúcsúzik Berengártól és Jonas-tól.

S amikor elindulnak, biztos benne, hogy nem fog sárkánnyal találkozni Porosudvarban és talán ez ad biztatást számára. Mert már sejti, mi lehet a gond.

De azt még nem tudja, mit tesz majd. Hát most elgondolkodva gyalogol. S a többiek sem szólnak… De mintha remény költözött volna a szemeikbe. Bár lehet, hogy hiába…*

Tárgy: Re: Középvidék 2020-09-22, 2:33 pm

2. küldetés – Aszály (Időn túli – a Raven Back-kel történt találkozás után) (6. rész)

*A falu, Porosudvar csak valamivel népesebb volt, mint Hajnalgyöngye, ez már messziről látszott. Bár már délután lett, mire odaértek, Nie mégis azonnal próbálta megkeresni, felkutatni a jeleket, amelyek a megoldás felé segítenék őt. Tudta, ha igaza lesz, igyekeznie kell, még mielőtt nagyobb baj történik.

Először a környéket vette szemügyre.

Ahogy már az úton is látta, csak egyetlen méretes domb emelkedett a falu közelében és úgy látszott a patak – most éppen száraz - medre is afelé vezet. Ez már bizonyította is az egyik feltételezését. Úgy tűnt, a falu házai is mind-mind a part közelében épültek, s a víz eddig jól szolgálta az itt élőket. De ez mégiscsak egy patak volt, és nem a hatalmas Hajnal folyó.

Aztán Porosudvart vette szemügyre. De a házak itt is ugyanolyan aprók voltak, mint máshol és a kertek, amelyek a házak körül húzódtak sem voltak túl méretesek. Nem élhettek ezen a helyen túl sokan, így az ok az sem lehetett, hogy elpazarolták a természet „ajándékát”. Mert a kertek most gyászos képet mutattak, és az is látszott, hogy a probléma nem újkeletű. És az is rögtön nyilvánvaló volt számára, hogy míg a folyóparti falu lakói már korán reggel jókedvvel tették a dolgukat, addig itt az aggodalom, a harag és az elszántság látszott azon a tucatnyi ember arcán, akik a falu egyetlen tágasabb részén gyülekeztek. Így az is biztossá vált, hogy a jelek egyértelműen ijesztőek a falusiak számára.

S bár Nie számított arra, hogy várni fogják az útnak indultakat, arra azonban nem gondolt, hogy kaszák és kapák is előkerülnek.

A rögtönzött fogadóbizottság ugyanis ezekkel felfegyverkezve fogadta őket és persze új, számukra riasztó hírekkel.*

- Megint hallottuk őt a föld alatt! A domb felől! Már nem vagyunk biztonságban, ezután nem hagyhatjuk őrizetlenül a falut! Mi lesz, ha éjszaka üt rajtunk az a borzalom?

*S amikor meglátják a lányt, még paprikásabb lesz a hangulat.*

- Ti meg kit hoztok ide ilyenkor? Nincs elég bajunk már így is?

*Csak akkor nyugszanak le kicsit a kedélyek, amikor a fogadóban megismert társaság tagjai bizonygatni kezdik, hogy Nie a segítségükre lehet. De szavaik talán jobban szolgálják a saját maguk megnyugtatását, mint tényleges bizonyosságot. S az, hogy tettük mennyire hiábavaló, egyetlen pillanattal később már ki is derül. Ugyanis úgy tűnik, az a „valami” újból erőre kapott - és mintha hatalmas kőtömbök zúdulnának alá mélyen a föld alatt, valahol a közelben - hangos morajlás vet véget a további társalgásnak. Az aggódó tekintetek most a lányt keresik, s a házakból kifutó asszonyok és gyerekek is ott tülekednek már körülöttük.*

Tárgy: Re: Középvidék 2020-09-23, 11:35 am

2. küldetés – Aszály (Időn túli – a Raven Back-kel történt találkozás után) (7. rész)

*A lány örül, hogy talán sokkal egyszerűbb lesz a megoldás, mint amilyennek a falusiak gondolták. Talán csak a hiedelmek, a félelmeik és a pletykák azok, amelyek visszatartották őket eddig is, hogy maguk találjanak megoldást. De ő már látott ilyet. Mert odafent északon, Orod Opelë sem létezhetett volna ilyen források nélkül. A város, amelyet annyira szeretett, és amelynek vízeséseit csodálták az arra járó idegenek és áldották az ott lakók. És azt is tudta, milyen gondoskodás övezte a föld alól előtörő vizeket, s hogy mennyi mindent tettek azért ők is, hogy a természet bőséggel lássa el a várost az éltető forrásvízzel.*

- Csak nyugodjanak meg, nincs itt semmiféle sárkány és azokra sem lesz szükség – mutat Nie a hevenyészett fegyverekre, amelyek a tömegben nagyobb veszélyt jelentenek a falusiakra, mint a vélt ellenségre. – Azonban néhány vödörre és erős karra szükségünk lehet a megoldáshoz. És persze kellene valaki, aki meg tudja mutatni, hol van annak a régi földalatti üregnek a lejárata.

*A mondatok teljesen ártalmatlannak tűnnek, mégis hatalmas tiltakozás a válasz rá mindenfelől. Mert mindenki rémisztőnek találja, hogy az előbbiek után a föld alá merészkedjen, ráadásul fegyverek nélkül. De aztán egyikük végül mégis rááll arra, hogy megmutassa az üreg lejáratát még akkor is, ha a többiek igyekeznek erről lebeszélni. De senki más nem akad, aki vállalkozna az útra és Nie hiába bizonygatja, hogy egyedül nem biztos, hogy túl sokra megy majd odalent.*

- Nincs ott semmiféle szörny és azt hiszem, egyetlen más veszélyes élőlény sem – folytatja a meggyőzést. – Ahogy mesélték az urak... – int az őt idekísérő négyes felé – a forrás lassan apadt el és csak utána kezdtek a kutak is kiszáradni. És a robaj is arra utal, hogy csak egy kőomlás lehet odalent, ami elzárja a patak vizét. És mivel a patak táplálja a kutakat is, ezért nincs most azokban sem víz. És a barlangok, meg az üregek a házak alatt. Ott sincs semmi félelmetes…

- Még hogy nincs!!! Hiszen olyan kénkőszag van, hogy nem lehet azokban sem megmaradni sokáig… - harsogja néhány tapasztaltabb alak és Nie a választ is sejti már.

- Persze, mert a forrás nem csak egyszerű vízfolyás. Gondolom, télen sem gyakran fagyott be… - osztja meg a feltételezését, amire bőszen bólogatnak Porosudvar lakói. – Azért, mert a domb alól előtörő víz egy hőforrásból fakad, s a gőzök is csak ezt jelzik. Az omlás miatt most nem szellőznek rendesen az üregek, de ha eltakarítanánk a törmeléket, akkor újra használhatnák azokat is.

*A lány azt hiszi, ezzel megnyugtatja a falusiakat, de úgy tűnik, számukra ez a lehetőség sem vonzó, s amikor Nie bizonygatni kezdi, hogy képes lesz megóvni a segítőit ettől a veszélytől, csak még nagyobb lesz a hangzavar.*

- Még hogy egy hókuszpókusz majd megvéd minket egy óriási halom kőtől! Nem talál itt akkora ostobát, aki hinni mer ebben az őrültségben! Menjen csak maga!

*És amikor a hangzavar nem akar csillapodni, Nie csak legyint, és megadóan elindul a domb felé, nyomában az egyetlen ajánlkozóval, akinek fancsali ábrázatán már látszik, régen megbánta elhamarkodott előzékenységét. A lány is látja ezt, és amint hallótávolságon kívül érnek, igyekszik megnyugtatni a cingár alakot, aki gyakran tekintget hátrafelé a falusiak irányába, akik még mindig egymást győzködik a varázstudók megbízhatatlanságáról és a szörnyek létezéséről.*

- Tényleg nem kell félnie és le sem kell jönnie abba az üregbe, ha nem akar. Csak mutassa meg, hol a lejárat. Ha már megígértem, megpróbálom megoldani a dolgot… Hála Berengárnak, ilyen slamasztikába kerültem… Bár még mindig jobb, mint…

*De azt a mondatot már nem fejezi be, mert akkor valószínűleg egyetlen kísérője is azonnal továbbállna. Mert ha megtudná, hogy a sárkányok nincsenek is olyan közel, mint ahogyan több falubelije is gondolja, de még sincsenek olyan messzire, mint ahogyan mindannyian remélik, hát azonnal inába szállna az a maradék bátorsága is.

A lány így csak magában méri fel a lehetőségeket, ahogy egyre közelebb érnek a falu határában magasodó dombhoz. Mert most már csak az a kérdés, mire lesz képes egymaga…*

Tárgy: Re: Középvidék 2020-09-24, 3:27 pm

2. küldetés – Aszály (Időn túli – a Raven Back-kel történt találkozás után) (8. rész)

*A bejárat a faluból láthatatlan helyen, a domb oldalában nyílik. Csak néhány percnyi felfelé kaptatás után érik el a – most száraz növényekkel szegélyezett – üreget, amelyből keskeny meder vezet lefelé. A környék most csendes és minden nyugodtak tűnik, de kísérője mégis óvatosan, kissé távolabb megáll, készen arra, hogy bármikor eliramodjon.*

- Nem megyek tovább! – rázza a fejét. – De a domb tövében megvárom, ha akarja. De csak addig várok, amíg nem kezd sötétedni. Csak egyenesen menjen mindig… - aztán kutatni kezd a zsebeiben, és egy kis csomagot nyújt a lány felé. - Tűzkő van benne… A fal mellett talál fáklyákat… - De mikor Nie visszautasítja, megvonja a vállát és újra elteszi a segítségnek szánt holmit. – Nemrég még kristályokat kerestek odabent a kölykök, ők hagyták ott… De már ők sem járnak fel… Szóval megyek és várok, amíg lehet… Odalent… - azzal sarkon fordul, és már indulna is.

- Kérem! – próbálja meg marasztalni még az elf. - Most már senki sem hallja közülük, amit mond. – int a falu felé. - Tényleg elhiszi, hogy sárkányok okozzák a bajt?

*A mogorva férfi megáll és visszafordul. Csak egyetlen pillanatra gondolkodik el.*

- Hát, ha nem tűnt volna el az a fiú… Még hinnének is magának… De amióta egy éjjel nem jött haza és azóta sem találta az anyja…

- Miféle fiú? – kérdezi Nie és tudja, valahol már hallott valami ehhez hasonlót.

- Az özvegy pékné Tom-ja! Pedig már házasuló korban volt, és azt is rebesgették, hogy megvan a kiszemelt mátka is. De az anyja hallani sem akart az egészről. Aztán meg persze már bánta a dolgot… Már hogy tiltotta attól a lánytól. De ő hallotta először a „sárkányt”. Pont azon az éjjelen. Amikor a fia elveszett. S azóta hallják a falusiak is. De ember fiát már nem ragadtak el többet, csak állatokat. 3 lónak és két tehénnek veszett nyoma… - aztán látszik, hogy töpreng valamin. Gondolkozik azon, hogy elmondja-e a sejtését. Végül mégis kiböki. - De az is lehet, hogy csak a haramiák terelték el őket. Tudja, furcsa alakok járnak mostanában errefelé. Messze az országút, ide nem jöttek eddig városi népek, meg idegenek. Ilyen magafajtát sem láttunk eddig sosem… De ezek furcsa idők. – aztán megadja a választ Nie kérdésére is. - Vagyis hiszem is meg nem is a dolgot. Mármint tudja, a sárkányról. Éppen az is lehet, hogy a kisasszonynak lesz igaza. – látszik rajta, hogy úgy érzi, túl sokat mondott már eddig is, így gyorsan megfordul és elindul lefelé. Csak a válla fölött szól vissza még - De azért csak legyen óvatos!

*Nie megvárja, míg elér félútig, aztán a barlang bejáratához lép. Odabent csend, meleg és furcsa illat fogadja. A fal mellett karvastagságú ágak hevernek, egyik végüket ronggyal tekerték be. De Nie nem akarja használni őket. Mert ha neki van igaza, nem biztos, hogy a tűz nem okozna nagyobb kárt az eddigieknél. Így fénygömböt bűvöl és az erős, kékes fényű gömb elégedettséggel tölti el. A kezével irányítja maga elé, és elindul a barlang belseje felé, követve a kövekkel borított patakmedret.*

Tárgy: Re: Középvidék 2020-09-25, 1:29 pm

2. küldetés – Aszály (Időn túli – a Raven Back-kel történt találkozás után) (9. rész)

*Csak gyalogol, egyre beljebb, és egyre feljebb. A barlang falai is egyre magasabbra nyúlnak. És egy idő után megérti, mi csalta ide a falusi gyerekeket. A falakon színes kristályok csillognak még azokon a helyeken, amelyeket nem értek el a nem túl nagytermetű, de annál kíváncsibb ifjak. És aztán egy idő után azt is megérti, hogy miért nem jönnek már ide. A levegő egyre melegebbé és egyre nehezebbé válik. A kiszélesedő folyosó végül egy furcsán világosnak tűnő terembe nyílik, amelynek közepét egy kör alakú, befelé mélyülő medence foglalja el. Az alját borító köveken színes lerakódások jelzik, hogy az ásványokban gazdag víz hosszú ideig elborította őket. De azt a hatalmas, furcsa alakú kőtömböt nem, amely most a meder közepén fehérlik és láthatóan a barlang tetejéről hullott alá. Körülötte kisebb kődarabok hevernek – néhány közülük frissen hullottnak tűnik-, bizonyítva azt, hogy a hatalmas szikla után még jó néhány meglazult darab hullott alá nem kis zajjal odafentről. Ahogy közelebb lép, azt is meglátja, hogy miért történt mindez. A méretes tömb tetejét ugyanis a halványuló napfény világítja meg. ~ Hát mégsem sárkányok gondolja megnyugodva. ~

A sokkal kevésbé félelmetes megoldása a rejtélynek ugyanis már nyilvánvaló. A domb tetejéről lassan szivárgott le a víz és oldotta fel a kőzeteket. És elég volt egy nagyobb repedés, amelyet az évek során egyre szélesebbé tett a leszivárgó víz és a fagyok ereje. S már azt is tudja, hogy egy egyszerű véletlen volt, hogy pont azon a – most már tudja, hogy ugyanerről beszélt Tildával kapcsolatban Hajnalgyöngye fogadósnéja – tavaszi éjszakán beköszöntő utolsó fagyok egyike lazította meg végül annyira a sziklát, hogy aztán bekövetkezzen a baj.

A baj, amelynek aztán súlyos következményei lettek a közeli falut illetően. Hiszen a hatalmas tömb a földből előtörő forrást zárta el, megfosztva ezzel a víztől Porosudvar lakóit. És ezért látja ezt tisztán most ő is, mágikus lámpása nélkül is. Mert odafent, a kőtömb helyét most egy egyre szélesedő nyílás foglalja el. És azt is látja, ahogyan szétnéz, hogy többfelé a barlangban hasonló, bár kisebb kövek hevernek szanaszét, járatokat zárva el, amelyek a falu alatti üregekhez vezethetnek, vagy éppen a kutak vizét táplálhatják.

Az ok már megvan, de a megoldás még várat magára. Mert mit is csinálhatna egy ekkora sziklával? És mit tehetnének vele a falusiak, akik most be sem merészkednek a barlangokba? Ő sem kérné meg szívesen őket, hogy a még mindig omló kövek alatt dolgozzanak. Elkeseredik, hogy mégsem tud segíteni rajtuk. Hiszen a kőtömböket senki sem tehetné újra a helyükre, s apró darabokká zúzni is nehéz lenne, még ha rá is tudná venni az embereket.
Lassan járja körbe a sziklát és nyugtalanító érzés keríti hatalmába. A szikla alakja az oka a nyugtalanságának…*

Tárgy: Re: Középvidék 2020-09-26, 9:20 pm

2. küldetés – Aszály (Időn túli – a Raven Back-kel történt találkozás után) (10. rész)

*De azzal majd ráér később foglalkozni. Csak egy hirtelen ötlet… De vajon képes lesz-e rá? Hiszen az embereket nem sodorhatja veszélybe. Sem itt… Sem a faluban. Hát tesz egy próbát. Néhány pillanattal később pedig megkönnyebbülten sóhajt fel. A barlang előtt.
Lesiet a dombról, mert látja, a nap már hamarosan elindul lefelé és tudja, kísérője már nem vár sokáig rá.

A férfi odalent üldögél, de a lépéseket hallva felkapja a fejét és aztán csak néhány mondat kell, hogy sietve elinduljon a falu felé. Néhány mondat, amely elmagyarázza, hogy mit kell mondania majd a többieknek és mit kell tennie. Hogy mit kell tennie a többieknek is. És hogy meg kell ígérnie, hogy pontosan betart mindent. Mert egyetlen pillanat is elég, hogy szörnyűség történjen.

Azt is tudja, ha megteszi, amit tervez, a falu gondjai megoldódnak. Egy időre biztosan. De neki is van még ideje. Meg kell várnia a jelet. Elindul felfelé, félútig, ahonnan még látja a falut. Látja az igyekvő, egyre távolodó alakot, aztán látja őt beérni a házak közé. Telnek a percek, lassan… És ő a bizonyosságra vár… Hogy nem lesz baj, ha megpróbálja kiszabadítani a patakot a rabságból, amelybe a véletlen zárta.

Lassan besötétedik… Ő még mindig vár. ~ Talán nem sikerül neki. Lehet, azt hiszik, megőrült… ~ De aztán meglátja a jelet. A fáklyák lángjai egyenként gyúlnak ki az üres tér körül, ahonnan nem is olyan régen elindult. Egy kört formáznak, és Nie felsóhajt. Újra fényt gyújt, és befelé indul. Magabiztosabban halad és gyorsabban ér a kőhöz újra. A kékes gömb elenyészik az ujjai közül és a szikla a holdfényben még fehérebbnek és még nagyobbnak tűnik. Kételkedni kezd önmagában, de nincs más ötlete. Óvatosan lép közelebb és közelebb, míg végül a két tenyere a kissé rücskös, porózus felszínhez ér. Becsukja a szemét…

Lassan kezdi érezni a vizet odalent. Érzi, ahogy feltörni akar a kő alól. Elmosolyodik. Aztán megérzi a másik vízfolyást is. Nem sokkal mélyebben, az első alatt. Érzi a földalatti folyó sodrását… Sokkal erősebb, mint a másik… Csak lejjebb kellene fúrniuk a kutakat. Nyugalom árad szét benne. Érzi a követ a kezei alatt és látja, hol fog majd állni. Reméli, senki sincs már ott. Nem lehet ott senki, hiszen megkapta a jelet.

Indulnia kell… Ha nem sikerül és a barlang beomlik, akkor is lesz megoldás. De most meg kell tennie… Csukott szemhéja mögött látja a nem túl nagy teret és látja körben a fáklyákat… Ahogy nem sokkal ezelőtt… Aztán már csak a határozott szavak, suttogva, de mégis érthetően…

Az előbb még néma csend vette körül… Érezte a barlang melegét és csak a holdfény csillant meg a kövön. Most lángok sejlenek fel még mindig csukott szemei előtt és meglepett suttogás kél körülötte mindenfelé. Még érzi a követ a tenyere alatt. Kinyitja a szemét és hátralép. a megkönnyebbült sóhaj annak szól, hogy jó helyre érkezett.

A suttogás nem halkul el és most már biztos benne, hogy nem tévedett, amikor furcsának ítélte a kő alakját. Hiszen pontosan olyan, mint egy összekucorodott, alvó sárkány.
S amikor a hírnök is visszaérkezik, hogy a víz lassan csörgedezik a meder alján, Nie szótlanul hagyja ott az ünneplő falusiakat, akik most valamennyien a patak felé igyekeznek és csak egyetlen pillanat kell hozzá, hogy az ismerős fogadó előtt álljon. Megint…*

Tárgy: Re: Középvidék 2020-11-07, 7:44 pm

//Kutatás Silarona után//

*A falusi fogadó szakácsa kitesz magáért. A mágus elé tolt étel sokkal ízletesebb, mint várta. Ő maga sem készíthetne jobbat. A bor hagy némi kívánni valót maga után, savanyú ízt hagy szájában, azonban már nem küldi vissza.
A narancsköves gyűrű jelenleg nincs az ujján, a kard markolata sem villan ki kopottas, fekete bőr köpenye alól, ahogy előre hajol, hogy a bor után újra az étellel foglalkozzon.
Hullámos, fekete haja kissé arcába lóg, így gondozatlannak, ápolatlannak tűnik, ahogy éhségét igyekszik csillapítani.
A mágus sötét szemei a haj mögül éjfeketén kémlelik a fogadó vendégeit, s nem hagyja figyelmen kívül azt a tényt, hogy figyelik, még ha óvatosan is, és még ha a sarok árnyai rejtik is őt.
Megvetéssel veszi tudomásul ezt, nem vágyik már a kétlábúak társaságára. Talán
Lysanorét szívesen venné, habár ez felvetne jó néhány problémát, főképp, ha épp akkor akadna rá Silaronára is, amikor a fehér hajú elf mellette van.
A vörös nőstény itt sincs már, így reggel tovább kell majd állnia.
A sertés rendkívül gyorsan fogy el előle, s már csak a savanyú bor marad.
Úgy dönt, hogy azt fent fogyasztja el, így aztán felemelkedik a sarokból, hogy felmenjen a szobájába.
Út közben a fogadósnak kifizeti a vacsorát és a bort is. A darnák, amiket átnyújt, bőségesen fedezik a fogyasztást, és arra is elegek, hogy felkeltsék egy másik vándor figyelmét is.
Hasonlóképp ébenfekete, hosszú haját félrelibbenti, s csaknem feltűnés nélkül libben közelebb a mágushoz.
Halk, búgó hangon közel húzódik hozzá, már-már túl közel. Neki is sötét pillantása van, s a feszes, barna, bőr ruházat is arra utal, nem az az éjjeli pillangó típus, sokkal inkább sokat látott kósza.
Kain sötéten pillant rá.*
- Talán tudnék neked olyat mutatni, amivel még te sem találkoztál…
*Int fejével a szobák irányába, miközben elégedetten pillant végig a mágus széles vállán, erős mellkasán. Talán mégsem olyan, mint a varázslók többsége, kiket látott eddig, csapott vállal, sokszor az olvasástól görbe háttal. Kebleit Namelyr felkarjának nyomja, hogy nyomatékosítsa szándékának mibenlétét.*
- Nem kellenek az efféle dolgok nekem.
*Metsző, jéghideg a hang, mi válaszként érkezik. A fekete köpenyes nem vevő erre, s főképp nem most, főképp nem azok után, miken Lysanorral, és Silaronával keresztül ment.
A nő távolabb is húzódik, vagyis csak húzódna, ha vasmarok nem fonódna a csuklójára, miben a mágus darnás bőrzacskója rejtőzik.*
~ Jeremy után ez a nőstény már amatőr, s ha ő sem tudott meglopni, hát ez sem fog.~
- Jobban tennéd, ha a saját zsebeidben kutatnál. Ez az enyém.
*Sziszegi egészen halkan fogai között a nőstény felé, s mikor amaz is felszisszen, csak a fájdalomtól, a zacskó visszakerül az őt megillető helyre.
A mágus elengedi a nőstényt, majd a fogadóstól átvéve a szoba kulcsát, elindul fel a lépcsőn.
A fogadós még a fejét csóválva néz a nőre.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Középvidék 2020-11-15, 8:40 pm

//Kutatás Silarona után//

*A szobába haladva a lépcsőn komótosan sétál fel, miközben azon morfondírozik, hogyan tovább. Sötét szemei összeszűkülnek, ahogy arra gondol, milyen esélytelenül kutat a vörös nőstény sárkány után. Láthatóan semmi esélye nincs arra, hogy megtalálja. A vörös kendőn lévő nyomok lassan semmivé foszlanak, s csupán egy szövetdarab marad, melyet egykor Silarona használt.
Hát mi értelme kutatni utána? Igen ám, mégis hogyan tehetné meg, hogy hagyja a dolgot elenyészni?
Hogyan számoljon el saját lelkiismeretével azok után, amiket tett?
A nőstény sárkány nem szolgált rá arra, amit tőle kapott, ahogy a fehér hajú elf sem. Lysanor is kitartott mellette, hiába figyelmeztette, felvállalta a kockázatot is, hogy Furia és a vadászok rá is vadászni fognak. Kétlábú létére bizony sok sárkány megirigyelhetné azt a gerincet, ami a nőstény elfben van.
Az ajtó becsukódik a fekete kabátos mágus mögött, s az már megszokásból helyezi erős tenyerét a fa felületre.

Az ajtó zárva van. Természetesen, anyagánál fogva nem tarthat fel sokáig egy támadót, ám arra elegendő, hogy a „mágus” dönthessen, fut, vagy harcol.
Ahogy odabent van, fekete kabátját leveti az ott árválkodó szék kopottas karfájára, s narancsköves kardját is leoldja.
Széttárja karjait, kinyújtva izmait, s érzi, ahogy megroppannak a csontok széles mellkasában.
Ezek után lerogy az ágy szélére, majd kezébe temeti arcát. Fekete haja előre hull, s betakarja a két tenyeret, melyek megdörzsölik gondterhelt homlokát.
Talán a legjobb lenne visszatérni a Hajnal völgyébe, s hagyni a világot, hogy Ritalea fonalait követve megtörténjen, aminek meg kell.
Itt tart gondolataiban, amikor halk kopogást hall az ajtón.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Középvidék 2020-11-22, 3:38 pm

// Véletlenek márpedig nincsenek //

// Raven //

* Hideg szelek fújtak akkortájt a Középvidéken, hogy messzire vigyék a nehéz sóhajokat. A sűrű köd a kisebb-nagyobb gondot, bánatot is belepte, s eközben a vándorok csuklyáira is rátelepedett. Dazulax fekete bőrcsuklyája is a földre szállt párától csillogott. Nagy változás ez a sivatag után. Valian felé tartott, gyalogszerrel. Szeretett kétlábú alakban vándorolni, bármilyen furcsán is nézhetett ez ki egy sárkánytól. Nagyon sokáig tudott kutyagolni pihenő nélkül, a gyengécske kétlábú alak ellenére is. Csak akkor változott át, ha feltétlenül szükségesnek látta. Ezzel a legkisebbre csökkentette a lebukás veszélyét, másrészt a kétlábúakat jobb szerette sötét elfként rettegésben tartani. Nagyobb örömét lelte benne.
Hildemond is ott ólálkodott körülötte, még ha nem is lehetett látni. Nem szerette a szikrázó napsütést, de a ködöt annál inkább. Teljes alakját most apró, lángnyelv alakú, lila lidércfénybe rejtette, mely Dazulaxot követte, hol közelről, hol távolról.
A férfi egy kis időre felfüggesztette nagyszabású terveit. Jól haladt, de úgy érezte itt az ideje, hogy felkutassa a nőt, akinek sikerült megszöknie. Egy kis hajtóvadászat felpezsdítené a szürke kriptai hétköznapokat.
Az ösvényen alig találkozott valakivel. Közeledett a tél, nem igazán indultak útnak a kétlábúak. Inkább otthon készültek fel a szűkös évszakra.
Az erdő változatossága megtörte a séta egyhangúságát. Így közeledett szépen lassan a főváros felé. Nála voltak a térképek is, amiket Nietől szerzett, rajta a könyvtár pecsétjeivel.
Delelőre járt, amikor úgy érezte, ideje megállni pihenni és enni valamit, így hát tábortüzet gyújtott. A forró kövön piruló emberhús szagát messzire vitte a szél. *

Tárgy: Re: Középvidék 2020-11-22, 6:42 pm

// Véletlenek márpedig nincsenek //

// Dazulax //

Telarban még elidőztem egy kicsit, mivel teljesen elvesztettem az áruló nyomát és a kölykök semmi hírrel sem tudtak szolgálni. Így aztán nem volt okom a sietségre és úgy véltem nem baj, ha teljesen felgyógyulok mielőtt ismét útnak indulok. Persze, ha Furia megorrol rám a kudarcom hallatán, amit reméltem sosem tud meg, akkor mindegy milyen állapotban vagyok, nekem befellegzett. Ettől nem lett jobb kedvem. Elgondolkoztam azon is, hogy továbbra is követem Alamaise-t, mert valami bökte a csőrömet vele kapcsolatban, de nem volt semmi megfogható a kezembe és nem lett volna jó, ha épp Ógonoszsága egyik küldöncét haragítom magamra, meg aztán végül is segített nekem, nem árt ha valaki alkalomszülte barátságát is magamnak tudom sárkánykörökben.
Ezért aztán csak három nap után indultam el. Éjszakára már a várostól távoljártam, hogy nem kockáztatva semmit szárnyra kapjak és vadásszak egyet.
A következő nap gyalogosan talált, hiszen nappal nem viselhettem természetes alakomat.
Már éppen készültem egy kis pihenőt tartani, amikor az orromat megcsapta az ismerős, nyálcsorgató illat, ami viszont különös volt, mert még nem sűrűn fordult elő, hogy egy fajtársam is nyiltan áldozzon e kellemes tevékenységnek és arra még ritkábban, hogy ne nyersen, hanem sülten fogyasszák.
Kíváncsivá tett, hogy ki ilyen bátor, vagy éppen botor, attól függ honnan nézzük, igaz ahhoz nem ártott egy kifinomult sárkányorr, hogy kiérezze a sültből az emberillatot.
Az erdő fáihoz közel meg is pillantottam a forrást, ami mellett egy feketébe öltözött, csuklyás férfi ült.
- Szép napot vándor! Megosztanád velem a tüzed melegét? – léptem közelebb, felbátorodva, hogy közeledésemre nem tett semmiféle ellenséges dolgot, pedig már észre kellett, hogy vegyen, de azért kezem a kardom közelében tartottam, mert én ne tudnám, hogy érhetik kellemetlen meglepetések az embert?

Tárgy: Re: Középvidék 2020-11-23, 4:50 pm

// Véletlenek márpedig nincsenek //

// Raven //

* Mióta Dazulax a kriptában rejtőzött, távol a sárkányseregtől, igencsak elszokott fajtársai társaságától. Szíve mélyén jobban megvetette sajátjait, mint a kétlábúakat. Talán az első árulásuk miatt, amikor is Lanuriára száműzték. Itt pedig nem igazán találta a helyét, mert kilógott a sárkányok közül, meg hát sötét elf sem volt igazán.
Érezte, hogy nincs egyedül, és ebben lidérce is megerősítette. Hildemond lángnyelvként megjelent a vállán és suttogott neki.
Sárkány közeledik. Egyedül van.
Dazulax egykedvűen tovább sütögette a húst, mintha nem tudná, hogy társaságra számíthat. Nem nyúlt a késéért, nem idézett fel varázslatot. Pedig lehet, hogy Furia vadásza érte utol, de a férfit most csak az ebédje érdekelte. Nem is fordította egyből oda a fejét, amikor a vándor ráköszönt.
- Szép? Hát, ha te mondod... - nézett fel az idegenre. Sötét tekintete egy pillanatra kivillant a fekete csuklya alól, majd visszatévedt a félig nyers, kövön sistergő húsokra.
- Helyezd magad kényelembe. - Dazulax felemelte kezét, hogy hellyel kínálja a másikat. Az ösvény mentén ez egy gyakran használt táborhely volt, több ülőhellyel. A sötét elf arcára cseppnyi érzelem sem ült ki. Sem az, hogy örülne a társaságnak, sem pedig az, hogy nem. Hidegvére a tüzet is kioltotta volna.
Persze magában azért törte a fejét, hogy vajon mit akarhat tőle a férfi. A lila lángnyelv most eltűnt, de a lidérc ott ólálkodott a ködben.
- Mi járatban erre, ahol a madár se nagyon jár? - kérdezte a férfit. *

Tárgy: Re: Középvidék 2020-11-23, 7:41 pm

// Véletlenek márpedig nincsenek //

// Dazulax-nak, a szakácsnak //

Az illatok egyre intenzívebbek lettek, ahogy közeledtem a tűzhöz és a nyál összefutott a számban, ahogy a piruló darabokat elnéztem. A vándor, akárki is volt, értette a dolgát, biztos, hogy nem először készítette ezt az ételt.
Azonban furcsa volt, hiszen a kisugárzása nem volt egyértelmű, nem találkoztam még ilyen aurával, pedig Furia mellett már szinte mindenféle sárkánnyal találkoztam, ám most elbizonytalanodtam kicsit, hogy milyen fajta lehet.
Az is óvatossá tett, hogy nem túlságosan izgatta magát a közeledésemre, pedig nem rejtettem el magam, nyiltan közeledtem, így hallania kellet és persze éreznie is. Ezen a kietlen vidéken, ahol az emberek már nem mertek nagyon egyedül közlekedni, azért ennél gyanakvóbbnak kéne lennie egy magányos alaknak.
Ha nem tette, akkor annak két oka lehet, vagy bolond és nem érdekli, vagy oka van a magabiztosságának.
Barna köpenyem alól szándékosan, figyelmeztetésként villant ki a penge, habár tudhatta, hogy sárkányként más is van a tarsolyomban, mégis megborzongtam sötét tekintetétől, amire meglepődve emelkedett meg kissé a szemöldököm.
~ Miféle szerzet vagy te? ~
- Talán nem érzed jól magad, hiszen látom, nem szűkölködsz? – intek az étel felé, de a barátságosnak szánt mosoly nem tűnt el az arcomról, miközben tartottam a szemkontaktus zölden ragyogó szemeimmel, míg el nem fordult. – A fővárosba igyekszem és erre vezet a legrövidebb út. – adtam választ, végül is jogos kérdésére, majd eligazítva a felszerelésem, letelepedtem a vele szemben lévő kőre. – És te? Szintén arra, vagy ellenkező irányba, Telar-ba? Bár szerintem ebben a vészterhes időkben jobb egy nagyvárosban lenni. – jegyeztem meg közömbösen, aztán a hús felé biccentettem. – Mit sütsz, finom, „különleges” illata van? – nyomtam meg a különleges szót.

Tárgy: Re: Középvidék 2020-11-23, 8:11 pm

// Véletlenek márpedig nincsenek //

// Ravennek, aki még nem tudja kivel fújta össze a szél What a Face

//

* A fekete csuklya két oldalán volt két lyuk, ami azért kellett, hogy Dazulax elálló, hegyes, világos-lilás fülei kilóghassanak onnan. Így még hangsúlyosabb volt, amikor a férfi a fejét fordította. Látta Raven kardját, de nem esett kétségbe, bár megjegyezte magának ezt az erőfitogtatást. Rajta nem lógott kard, csak egy hosszabb tőr a mellét átfogó bőrszíjon.
- Nem panaszkodom - válaszolta neki, de továbbra is csak a húsra figyelt. Egy vékony gallyal birizgálta, hogy le ne ragadjon. Arra, hogy ő merre tart szándékosan nem válaszolt. Még nem látta elérkezettnek az időt, hogy a másik orrára kösse.
- Nem mit... hanem kit? - Dazulax vékony ajka gonosz mosolyra húzódik, ami éppen hogy kilátszik a csuklya alól. - Nos, valóban veszélyes időket élünk. De még a nagyváros sem mentheti meg azt, akit meg akarnak enni - vonta meg csapott vállát. - Kérsz? - A sötét elf most már felpillantott az ételről, fekete szemeivel egyenesen az idegen szemébe nézett, aki így már a sebhelyet is észre vehette az arcán. A gonosz vigyor nem tűnt el, és a csuklya sötétje még beesettebbnek mutatta az arcát, mint amilyen volt valójában.
Dazulax látta Ravenen, hogy ínyére való lenne az étel. Le sem tudta volna tagadni sárkány mivoltát. Persze azért izgalmasabb lett volna, ha egy kétlábú téved ide, és az kérne egy falatot. Legalábbis a férfit igencsak elszórakoztatta volna a látvány.
Azonban nem bánta, hogy így alakult. Igazából mostanra egészen kíváncsivá tette, hogy a másik most tényleg érte jött, vagy csak cseverészni ült le ide?
Elmorfondírozott azon is, hogy jó lett volna megmérgezni az egyik húst ennek a váratlan vendégnek. Hiszen sárkányon még nem nagyon volt alkalma kísérletezni. Persze abban bizonytalan volt, hogy halála után visszaváltozott volna. Nem tudja, hogy alakul, de nem veti el magában ezt a kiváló lehetőséget.*

Tárgy: Re: Középvidék 2020-11-24, 3:57 pm

// Véletlenek márpedig nincsenek //

// Daz-nak, aki nehogy elbízza magát //

Már előbb is feltűnt a fekete ember hegyes füle, amit nem is igen rejtegetett, ezért nagy valószínűséggel egy elfhez volt szerencsém, vagyis egy elf bőrébe bújt sárkányfajza…..féléhez, mert még mindig nem tudtam biztosan mi lehet. Egy azonban biztos volt szerette az emberhúst és jól is készített.
Azonban míg a legtöbb sárkány igyekezett kellemes, bizalomgerjesztő formát ölteni kétlábúként, ez a fickó épp ellenkezőleg tette, mert elég rút volt szerencsétlen, akinek láttán minden normális embert kirázott volna a hideg, még én is kellemetlenül éreztem magam mellette.
De nem volt a mellébeszélés híve, mármint az ételt illetően, mert az útját tekintve ez nem volt elmondható. Tapogatózó, óvatos kérdésemre, elég egyértelmű választ adott az étel származását illetően.
Most is meghökkentett azonban gonosz tekintete, amit nem rejtett véka alá és ez önkéntelen reakciót szült részemről, ajkam vicsorra görbült és rámorogtam, hiszen nem kellett lebukástól tartanom, ő sem volt ember.
- Csak ha te is eszel velem, igen jó húsban lehetett a koma. – vettem vissza uralmat az ösztöneim felett.
Nem tudom miért reagáltam ennyire túl, ennél sokkal tapasztaltabb vagyok, de most összezavarodtak az érzékeim. De ha ő „nyílt” volt én is megtehettem.
- Miféle vagy te? És nem tartottál tőle, hogy olyan ember téved erre, aki észreveheti, milyen zsákmányt ejtettél? – néztem rá kíváncsian.

Tárgy: Re: Középvidék 2020-11-26, 7:34 pm

// Véletlenek márpedig nincsenek //

//Raven,

* Igaza volt Ravennek abban, hogy a sárkány kétlábú alakját szépségesre és a tökéletesre tervezi. Dazulax kétlábú alakja akkori lelkiállapotát tükrözte, amikor először átalakult. A sebeket pedig később szerezte. De valójában sosem foglalkoztatta a külseje, sem sötét elfként, sem sárkányként.
- Természetesen eszem, hiszen éhen halok - válaszolta, majd egykedvűen folytatta - A koma egy parasztasszony.
Ekkor leengedte a vékony gallyat, amivel a húsokat piszkálta, majd a térdeire támaszkodva, kissé elmerengve tovább mesélt.
- Nem messze találtam egy istállóban. Mikor észrevett, megijedt tőlem, de aztán minden undora ellenére meghívott ebédelni. Én pedig éltem ezzel a nagyszerű lehetőséggel. Azt mondta a férje favágó, hamarosan hazaér. Nem voltam mohó, távozás előtt hagytam neki is. - Gonosz vigyora ismét felkúszott az arcára.
- Így hogy kérdezed, nos... egyáltalán nem tartottam tőle. Bárkivel szívesen megosztom a zsákmányt.
Raven kérdéséből és reakcióiból Dazulax úgy ítélte, nem sejti, hogy egy dezertőrrel találkozott. Vagy nagyon jó színész. Persze figyelme nem lankadt, még ha ez nem is látszott rajta. Meg aztán még lehet Raven is szökevény, senkire nincs ráírva.
- Furcsa egy kérdés, hiszen tudod. Sárkány, akárcsak te. Bár ezt betudom annak, hogy ritkán találkozol ilyen nagyszerű egyedekkel, mint amilyen én vagyok. - Ezt csak egy félszeg mosollyal adta elő, és inkább ironikusan, mint humorosan. - Biztos van más oka is, hogy a fővárosba tartasz. A magunk fajtának nem kell menekülni. Mi dolgod arra? - mutat felé a gallyal. Nem számonkérően kérdezte, inkább kíváncsian. Ki tudja, hátha egyeznek a céljaik, akkor ő is elárulja majd, hova tart. *

Tárgy: Re: Középvidék 2020-11-27, 6:04 pm

// Véletlenek márpedig nincsenek //

//Daz//

Igen, egy sárkány! Igazából ez nem volt persze meglepetés, de tényleg nem tudtam hová tenni, ám ennél sokkal, de sokkal nagyobb gondom akadt az előttem ülő alakkal kapcsolatban.
Mégpedig az, hogy felmerült bennem a gyanú, hogy talán nem a sárkányok érdekeit képviseli! Egyáltalán nem úgy viselkedett, mint bármelyik sárkány, aki tisztában van az érdekeinkkel, hiszen bár valamennyien hűek voltunk céljainkhoz, de annak még nem jött el az ideje, hogy nyíltan fedjük fel kettős valónkat.
Az egész fickóval volt valami baj, nem tudtam volna megmondani mi, de elég rutinos világjáró kalandor és kém voltam ahhoz, hogy hallgassak a megérzéseimre.
És az is vészjelzőt kongatott meg bennem, hogy bár én is szeretem az emberhúst, de én és minden általam ismert sárkány vadász volt, aki felhajtotta a zsákmányt és elejtette, de ő kimondott élvezettel ecsetelte a védekezésre képtelen préda elejtését és kínzását, ami undort keltett bennem és már közel sem néztem olyan éhesen a sülő húsra, mint előtte. Ráadásul a lebukás és lelepleződés veszélyét kockáztatta, holmi beteg élvezetért, az istállóban és most is.
- Meglepődnél, hogy hány magunkfajtával találkozom, de igazad van, olyannal, mint te ritkán. – bólintok kissé feszültebben, ám ezt igyekszem leplezni előtte, ahogy eszem ágában sincs kiadni bármely információt ezek után. – Nem menekülünk, csak még nem jött el az időnk, amivel remélem te is tisztában vagy. – biccentek a hús felé. – És csak egy ismerőst keresek a városban, akit remélem ott találok, majd együtt csatlakozunk a társainkhoz. – vontam meg a vállam, miközben figyeltem a reakcióit. - Neked mi a célod? Vagy csak úgy vándorolgatsz......egyedül?

Tárgy: Re: Középvidék 2020-12-02, 8:55 pm

// Véletlenek márpedig nincsenek //

//Ravennek, akinek kémszimata sosem csal Very Happy

//

* A hús kellemes illatot árasztott, s már lassan teljesen át is sült - pont úgy, ahogyan Dazulax azt szerette. A tűz nem csak az ételt készítette el, hanem egy kis meleget is adott. Úgy tűnt, hogy az ízletes ebéd mellé mondott rövid történet nem nyűgözte le az újonnan érkező Ravent. Dazulax arca is komorabbá vált - még egy savanyú fajtárs. Pont ilyenek vették körbe évekkel ezelőtt is, és részben ezért is hagyta ott azt a fertelmes társaságot. A gonosz sötét elf nem úgy vélekedett a vadászatról, mint a kém. A saját módszereit sokkal élvezetesebbnek találta és álszentnek gondolta azokat, akik ezeket megvetették. Hiszen minden sárkány eszik kétlábút, hogy hogyan az már teljesen mindegy. Jól emlékezett még arra, hogy amikor ide került szörnyű vadász volt, és sárkány létére éhezni kényszerült. Mára a kétlábúak elejtése az egyik kedvenc szórakozása.
Első mondatára csak enyhén megrántotta vállát. Valóban, kevés ördögi, gonosz és némileg elmebeteg sárkány jár-kel a seregben, legalábbis ő nem sok rokonlélekre akadt ott annak idején.
- A mi időnk... - ismételte Raven szavait, és jól látta a biccentését is - Á, úgy véled óvatlan vagyok? Így, hogy ismered a történetet, talán úgy hangozhat. De térj csak be itt a környéken egy útszéli fogadóba, és máris megtudod, hogy nem sárkányról suttognak. Hiszen ezek nem az ő módszereik. De megszoktam már, hogy a fajtánk kevésbé nyitott a forradalmi újításokra.
Mivel megsült a hús Dazulax egyszerűen csak felszúrta a hegyes pálcájára, hogy hűlhessen.
- Nem szoktam céltalanul bolyongani. És sosem vagyok egyedül - az a félszeg, gonosz mosoly ismét felkúszott az arcára, majd nagyot harapott a húsból. Nem mintha egy lidérc nagy kihívás lenne egy sárkánynak, de a meglepetés ereje nála volt, ha netán rosszra fordulnának a dolgok. A másik húst otthagyta sercegni a kövön, hátha Raven mégis kedvet kapna hozzá.

Tárgy: Re: Középvidék 2020-12-04, 5:56 pm

// Véletlenek márpedig nincsenek //

//Kemény sárkány létemre kiráz Daz-tól a hideg //

Nem kerülte el a figyelmemet a férfi elkomorodása, ami azt jelentette, hogy képtelen voltam jól titkolni a nem tetszésemet. Mostanában nem sok sikerélménnyel dicsekedhettem és az, hogy a megtévesztés „művészetében” is elbuktam, az nem tett jót a lelkemnek.
Tisztában voltam azzal is, hogy nem kevés fajtárs tagadta meg az együttműködést hatalmas Úrnőnktől, Kain ezeknek az élén járt és én pont ezek felkutatásáért és lebuktatásáért meg persze az emberek között terjedő hírekért jártam álcámban az utakat.
Azonban egyre jobban arra gyanakodtam, ahogy a velem szemben ülő történetét, a róla, saját szavai szerint lengedező pletykát és annak hangsúlyát hallgattam, hogy őt – már ha igazam van persze - nem az emberekkel való barátkozása miatt, hanem különös élvezetei miatt nem ölelte keblére Furia serege.
- Az, hogy orvul, lesből csapsz le a nálad, amúgy is gyengébbekre, az szerinted forradalmi újítás? – esett le az állam és többet mondtam a megdöbbenés miatt, mint szerettem volna, de ilyen eszement magyarázatot még sosem hallottam.
Viszont, a hús elkészültét jelző illatokkal mit sem törődve, gyanakodva néztem körbe, amit feszült tartásom is jelezett, amikor kijelentette, hogy sosincs egyedül.
Még az is felmerült bennem, hogy egy kannibállal hozott össze a rossz sorsom.
- Ez valami csapda? – morrantam fel és lassan felálltam. – Ha az, akkor nagyon megbánod.

Tárgy: Re: Középvidék 2020-12-05, 12:49 am

// Véletlenek márpedig nincsenek //

//Ó, és mi lenne cenzúra nélkül... Bruhahaha... Twisted Evil

//

* Dazulax alapvetően jó kétlábú- és sárkányismerőnek tartotta magát. Nagyon is felismerte a helyzetet, amikor szorult körülötte a hurok. Hiszen számos alkalommal átélte már a vétek miatti titkolózást. Folyton figyelte a rá szegeződő tekinteteket. Látta, amikor azok még tudatlanok voltak, azt, amikor csak sejteni véltek és azt is, amikor vádlón meredtek rá. Átélte a szapora szívverést, a verejtékezést, amikor arra várt, hogy kikötözzék társai egy cölöphöz, és csupasz hátát megkorbácsolják, mert vétett Furia és Lanuria törvényei ellen. Vagy hogy egy székhez rögzítve viselje el, hogy félholdat véssenek az arcára. Arra nagyon is jól emlékezett, mert az volt az utolsó, amit emlékeztetőül kapott. Furia nem tűrte volna tovább különcködését, és végzett volna vele. Először fájdalmában kiáltozott, aztán megtanulta csendben tűrni, végül az arccsonkítást már élvezettel ülte végig, ami még kínzójában is megfagyasztotta a vért.
Ám minél jobban kezdte magát kiismerni az új kontinensen, és minél többet tapasztalt az itteni sárkányok viselkedéséből, annál is inkább vált egy igazi kígyóvá. Nem szívlelte a szemtől-szembe harcot azt, ha valaki széles vállal, nyíltan küzdött. Ez távol állt tőle, és fizikai ereje helyett ez lett az ő igazi és mindennél veszélyesebb fegyvere.
- Ugyan már... Hogy is hívnak? Áh, nem számít - legyintett egyet a sötét elf - Hogy is lenne már csapda? Mégis hogy támadnék a saját fajtámra? Hiszen te jöttél ide, nem is számítottam társakra. Inkább ülj le és falatozz velem. A főváros fél óra múlva is ugyanott lesz.
Dazulax kezével kínálóan a hús felé intett. Eközben jobb kezében ugyanúgy tartotta a pálcára tűzött eledelt. Hegyes, fekete körmeit és csontos ujjait nem takarta kesztyű, ahogy a Nietől szerzett karmolást sem. Lilás bőrét azon a helyen négy világos csík tarkította.
Miközben arra várt, hogy Raven ismét helyet foglaljon, azon morfondírozott, hogy márpedig csak jó móka lenne a sárkányból húsgólemet faragni. Vagy valami hasonlót, attól függően, hogy sikerül.
Persze azért ügyelt rá, hogy gondolatai hatására ne mosolyodjon el túlságosan. A csuklya alól fekete szemei folyamatosan Ravent vizslatták, s most csak egy hamis félmosolyt engedett meg magának. Úgy tűnt, túlságosan elszokott már a sárkánytársaságtól, mert Raven még annyi időt sem bírt ki a közelében, mint annak idején a többiek, ha muszáj volt szót váltaniuk Dazulaxxal.
Ha Raven vacillálna, a sötét elf folytatja. *
- Úgy érzem elbizonytalanítottalak, pedig nem állt szándékomban. Tudod, nehéz dolog Furia bizalmas ügyleteivel foglalkozni, talán ezért találsz engem ilyen különösnek. Szinte csak egyedül dolgozom, mert ezt kívánja meg Őhatalmassága. De ha leülsz egy-két dolgot azért elmesélhetek, persze csak azt amit nem őriz hétpecsétes titok.

Tárgy: Re: Középvidék 2020-12-06, 9:19 pm

// Véletlenek márpedig nincsenek //

//Kíváncsivá tettél //

Nem tudom, hogy ez a sárkány miért választotta ezt a visszataszító alakot, amit teljes valójában még mindig nem sikerült szemügyre vennem, mert ügyelt rá, hogy a csuklya jórészt takarja. Azonban amit láttam belőle azt mutatta, hogy nem is törekszik arra, hogy beolvadjon, vagy…..még az is lehet, hogy ezzel akarja távoltartani magát az emberektől…..
Ha valaki csak a kezét látta volna meg már attól messzire kerülte volna, nem tűnt semmi „emberinek” rajta.
Békülékeny szavai meglepetésként értek, mert már készen álltam, hogy faképnél hagyjam, de a gyanakvásom nem múlt el, pont a váratlansága miatt. De haboztam és aztán már a kíváncsiság is felhorgadt bennem, mikor folytatta és azt mondta, hogy ő is Furia megbízottja.
Tisztában voltam vele, hogy Őhatalmasságának rengeteg ügynöke járja a birodalmat, így akár ez igaz is lehetett, főként, mivel én nem említettem a fekete sárkány nevét.
Minden esetre felkeltette az érdeklődésemet, vajon mit mesélne el egy magányos titkos ügynök egy idegennek, akit nem ismer, hiszen akár magam is lehetek áruló.
Legyőztem ellenérzéseimet a megszerzett hússal kapcsolatban, hiszen az áldozatnak már mindegy volt én meg éhes, így visszaültem a tűzhöz és elvéve egy kisebb darabot enni kezdtem.
- Rendben van és elfogadom az invitálást, de ne hidd, hogy félelem vezérelt volna a távozásnál. – szögeztem le, bár az még nem derült ki, hogy mire gondolt akkor, amikor azt mondta nincs egyedül, így figyelmem nem lankadt. – Nem is gondoltam, hogy ennyire ismered Furia nagyasszonyt. Kíváncsivá tettél. – adtam a tudatlant.

Tárgy: Re: Középvidék 2020-12-09, 3:02 pm

//Véletlenek márpedig nincsenek//

// Raven, a kíváncsiság hamar öregít... What a Face

//

* Amikor Raven visszaült, és evett az ételből Dazulax egy kis időre megnyugodott, hogy szavai célt értek. *
- Óh, őt valamennyi sárkány ismerni véli. Persze csak azt tudjuk róla, amit ő is tudatni akar magáról - kezdett bele sejtelmesen a monológjába, majd folytatta.
- Azonban történt valami az utolsó nagy csatában, amire senki sem számított, és amiről már te is bizonyára értesültél, ha esetleg nem láttad ott, személyesen. Verinolnál a vadalanok eltüntettek egy fekete sárkányt. Sokan az beszélték, hogy Vadalan kontinensére teleportálták, más azt, hogy csak a tenger közepére. Mindenesetre aggodalommal tölt el minden pikkelyest az, hogy a kétlábúak kezében ekkora hatalom van. Nos, talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy azóta nagyon sokan azon munkálkodnak - talán kétszer akkora erővel - , hogy hogyan is tehetnénk ez ellen a helyzet ellen. Furia sárkányokat bízott meg azzal, hogy találjanak megoldást vadalani tűz ellen, ami felveszi a harcot a sárkányok erejével. Azt mondják, hogy akinek ez sikerül, az nagy kegyben részesül Őhatalmasságánál, de azt is rebesgetik, hogy ez még az árulóknál is fontosabb feladat.
Dazulax igyekezett nagy vonalakban fogalmazni, nehogy úgy vélje a másik, hogy túlságosan is fecsegős. Meséje akár még igaz is lehetett, de mivel Dazulax már nem része Furia köreinek, így csak egy remeknek vélt történetet adott elő arról, hogy mit csinál egyedül. Ha a másik tényleg hű szolgája Furiának, felcsillannak majd a szemei, de ha a kétlábúak barátja, akkor arca elkomorulhat. Persze a gonosz sárkánynak teljesen mindegy volt, hogy Raven szíve hova húz. Az ő szemszögéből csak a saját érdekei számítottak, és az ő jövőképében sárkányok és kétlábúak közösen munkálkodnak majd a keze alá.
Eközben a sűrű tejfölköd tovább gomolygott, Hildemond pedig türelmesen várt mögötte. Egyelőre Dazulaxnak nem volt célja a nyílt küzdelem, ezért a lidércnek sem engedte meg, hogy megjelenjen és megzavarja a társalgást. Amolyan őrző kísértetként bolyongott messzebb tőlük az apró, lila lángnyelv.
A sötét elf felállt és tett még egy kis fát az apró tábortűzre, hogy ki ne aludjon. Már nem a húsnak volt szüksége a pattogó tűzre, hanem Dazulaxnak. Úgy vélre, a kellemes meleg majd Ravent is még inkább maradásra bírja. Remélte, hogy rá tudja venni majd, hogy vele utazzon a fővárosba. Ha valamennyire is sikerülne a bizalmába férkőzni, akkor könnyebb lesz majd kioltani az életét harc nélkül. Egyelőre még nem merült fel benne az az ötlet, hogy meggyőzéssel próbálja a maga oldalára állítani, hiszen az őrültség lenne. Az elvakult, halandó sárkányokat egy valami tudja csak meggyőzni, és az a hatalom, amiből Dazulaxnak még csak kevés van. *

Tárgy: Re: Középvidék 2020-12-09, 9:26 pm

//Véletlenek márpedig nincsenek//

// Igazad van, nem akarok öregen meghalni //

Nem nyugodtam meg, de meg akartam tudni, hogy ki ő és mit keres erre, mert akár még bajba is keveredhetek, ha valakinek feltűnik az emberek fura halála és az őrjáratok jobban megszorongatják az utazókat. Nem vagyok bolond, tudom, hogy az emberek, élükön a Főpapnővel lázasan agyalnak valamin és abban sem lehetek biztos, hogy nem tudják már, hogy kétlábú alakot is felvehetünk.
Amikor Furiát hozza szóba, egyet kell értenem vele, a Nagyasszonyt senki sem ismeri, senki nem tudja mi jár a fejében, még a legközelebbi helyettesei sem.
Aztán viszont hegyezni kezdtem a fülem, mert olyat mondott, amit nem hallottam, vagyis hallottam szóbeszédet, hogy egy időre eltűnt, de most merül fel először konkrétan, hogy ehhez az embereknek, pontosabban a vadalanoknak van köze.
Nem hittem volna, hogy egyszer elhagyják a partjaikat és beavatkoznak az itteni helyzetbe és főként, hogy ekkora hatalmuk van, hogy legyőzzenek egy feketét!
Ha szövetkeztek az itteniekkel, akkor nem hiába aggódom, hogy akár le is leplezhetnek, ha nem leszek óvatos.
Ezek után el is tudom képzelni, hogy mennyit érhet Furiának, hogy valaki megszerezze neki ezt az információt.
Nem szerettem volna teljesen tudatlannak mutatkozni, ezért igyekeztem elrejteni a meglepettségemet és a felcsillanó lehetőséget, hogy Furia kegyeibe férkőzzek.
- Igen, egyre leleményesebbek a kétlábúak és minden titkuk sokat ér mostanában. – bólintottam közömbösen és úgy is kérdeztem meg. – De én nem féltem a Nagyasszonyunkat! – jelentettem ki. - És mit hallottál a vadalanok még itt vannak vagy más vissza is húztak a fészkükbe? Vagy épp odatartasz? - tapogatóztam.
Megtöröltem zsíros kezem a köpenyem szélébe és ismét belemeredtem a ködbe, ahogy a férfi a tűzre valóval bajlódott. Valamit mintha láttam volna a szemem sarkából.

Tárgy: Re: Középvidék 2020-12-15, 10:14 pm

//Véletlenek márpedig nincsenek//

//Azon könnyen segíthetek... Bruhahaha >: D //

* Az előadott történetet Raven rezzenéstelen arccal hallgatta végig. Ez Dazulax számára jelenthetett jót is, rosszat is. Hiába fürkészte sötét szemeivel az idegent, nem látott sem egy izgatott félmosolyt, sem pedig vádló tekintetet. Úgy gondolta tehát, hogy története még pont hihető, így nem is akart benne tovább kalandozni, nehogy olyasmit mondjon ami lebuktatná.
- Ó, félteni én sem féltem. Lehet, hogy a kétlábúak erősödnek, de megölni még egy feketét sem tudtak. Azt az egyet is csak bezárták, és mindenki tudja, hogy minden börtön rácsa előbb utóbb elrozsdásodik... - mosolyodott el Dazulax. - Nem, történetesen nem Vadalan a célom. Bár a tűz ott van, a sárkány kémeknek ott nehéz dolguk van. Ennek ellenére persze sokan nekivágtak az útnak, így nem láttam értelmét a többiek után rohanni. A fővárosban remélek információt.
A sötét sárkány ugyan most részben fényt derített úticéljára, de ennél jobban nem akarta Raven orrára kötni, hogy pontosan mit tud a tűzről. Mert hát valójában semmit. A könyvtárba se azért megy, hogy a tűz után kutasson, de kifogásnak még jó lesz ez a kis történet.
- Azért jó, ha tudod, hogy neked ugyan megemlítettem ezt a lehetőséget, mert hát mégis az a célom, hogy eredményt érjen el büszke fajunk - kezdett bele nyájasan és álszent módon újabb hazugságába Dazulax - De biztosan te is tisztában vagy azzal, ha akkor járunk jól, ha csak kevesen "versenyeznek", hiszen nagyobb esélyünk lesz a győzelemre.
Igyekezett olyan bizalmas hangnemben beszélni, amennyire csak tudott. Villás nyelve éppenhogy nem villant ki beszéd közben. Remélte, hogy Raven értette a célzását: akkor járnak jól, ha ezt a lehetőséget nem kürtölik világgá. Talán a másik is jobban fog bízni benne, ha látja, hogy Dazulax "elkottyintása" igazán jövedelmező lehet egy törtető sárkány számára. *