Mesélő
Hozzászólások száma : 1520
Character sheet
Nép: NJK
 |  Tárgy: Istenek népe  2011-05-27, 11:37 am | |
| A kutató már évek óta keresett. Idővel megjelentek, majd elmélyültek a ráncok az arcán. Háta meggörnyedt a sok olvasástól és a terhektől, melyeket a fellelt könyvek között talált.
A sötétségbe vitték ezek a könyvek, olykor a fénybe is, de amit keresett, még nem találta.
Elteltek az évek, de volt még olyan hely Lanuriában, melyet nem lelt fel, s a remény vitte tovább a nehézségek közepette, hogy egyszer felleli azt, mit oly áhítottan keres.
Most, oly sok év után végre leülhet, megpihenhet, mielőtt görcsös ujjai közé veszi a tollat, hogy lejegyezze, amit talált.
Csak fertályórát múlatja az időt, mikor a tollat végre megragadja, belemártja a tintába, s remegő kézzel írni kezd.
Ahogy halad előre, úgy válnak betűi egyre biztosabbakká, s kibontakozik szálkás írásképe.
A gyertya lángja egyenletesen világítja meg előtte az asztalt, s ő csak ír, ír.
ISTENEK KÖNYVE
Hogy is kezdhetne egy halandó a magasságosok történetének elbeszélésébe? A szavak, melyeket tudatlan ajka mormol, nem közelítik meg nagyságukat, s csak porba írt sorok ezek, melyeket az idő szele magával sodor.
A legfelsőbb hatalom, melyet csak Akaratnak, vagy Törvénynek kellene hívnunk, de a szó itt sem elég a tartalom hordozására, egy időben úgy gondolta, ideje megnyilvánulni, hiszen a semmi is benne volt, mint minden egyéb.
Gondolatok, kergették egymást benne, s végül ezek öltöttek testet először.
Mintha ujjait nyújtaná ki, melyek lángoló fényben úszva alakultak a semmiben, nemes, magasságos, s örökkön tűzben égő lények szárnyaltak, a sötétben, ők voltak a főnixek.
Majd akarata érvényesült, s a főnixek nyomán oly lények töltötték meg az étert, melyek síkja csak az ideák szülőhelye lehetett. Istenek első hullámai keringtek a végtelenben. Alseran, a fény istene, Dremer a sötétség és a halál ura, Alcaris, és Worina, a vizek istenségei, Ariel, ki később a föld istennője lett, Garath, a háború ura, s Nibelon, az idő ura, s nem utolsó sorban a végzet istennője, Ritalea. Később jelentek meg Aranamophe az örök körforgás istennője, Adama, a tudás istene, Eclair a későbbi elfek istennője, Izra, a későbbi nimfák istene, Thaloma, a mágia örök úrnője, Wisca, a szél és az ég istennője és Haleran, a káosz, a széthúzás ura s testvére a viszály istennője. Mind különbözött kicsit, mind egy kicsit más volt, mint a többi, s mások voltak, mint a főnixek. Tűztestük nekik nem volt, csak akaratuk, gondolataik, melyek mind e Teremtő Akarat gondolatai voltak.
Az akarat pedig működni kezdett. Főnixek hasították a végtelent, s energiát szórtak szét, istenek mozgatták meg az anyagot, s égitestek lettek belőle.
Az ősi istenek új istenség születését ünnepelték. Egy olyan halhatatlan nyitotta szemeit a világra, kinek jövetelét azóta várták, mióta a főnixek legöregebbike megjövendölte a Világok Teremtőjének eljövetelét, ki egy isteni lény, s egy halhatatlan főnix adottságait hordozta magában.
Istennő alakjában járta az általa teremtett világokat, s minden életképes világot önmagából kiszakított részével ajándékozott meg. Egy világ, melyet bánat uralta szívével teremtett, szívéből tépett darabkát kapott meg. Az istennő szívének darabja sikoltva vált eggyé a pusztaságban őrlődő világgal.
Némaságba dermedve pihent több millió esztendőn keresztül. A halhatatlan szív darabkája lassan elenyészett, s a világ életre kelt.
Az élet mozgásba lendült. Istenek tekintetétől távol, s vigyázó jelenlétüktől mentesen burjánzott az élet az egykor halott helyeken.
Halandót teremtett a halhatatlan, hogy idővel visszatérjen hozzá.
Elsőként a világ isteneit is teremtő főnixek bukkantak fel az elhagyatott világban, hol az élet már régen kilépett bölcsőjéből.
A főnixek érkezésekor új élet sarjadt ott is, hol eleddig csak a halott pusztaság hódított.
Sárkányok magasból mindent látó szemei elől rejtve völgyek alakultak ki. Völgyek, melyeket áthatolhatatlan dzsungel választott el a föld többi részétől.
Völgyek születtek… Oly völgyek, hol maga az élet is örök körforgásában pihen, míg világ a világ.
Isteneket alkotó tűzmadarak fészkéül szolgáló hajlékok… Völgyek, melyekben minden élet magva sarjadzik, honnan minden kiindul minek kezdete, avagy vége van.
Idővel ezek a völgyek elszakadtak egymástól. A főnixek is elhagyták ezt a világot. De távozásuk előtt adtak még valamit a világ bölcsőjeként létező völgyeknek.
Megteremtették völgyük őrzőit: az első Hatalmasokat.
Hatalmasok… Egy faj melynek külső adottságai bármely hétköznapi fajéhoz hasonlatosakká tehetik őket. Hatalmasok, mert lényük veleszületett részét nem csupán az istenek ajándékaként betudható elemi mágia képezi. Ők mások. Bennük ott rejlik az a hatalom, mely béklyóba képes zárni az isteneket, s elpusztítani az elpusztíthatatlant, megsebezni a sebezhetetlent.
A Hatalmasok tartják rejtve a sárkányok éles szemei elől az élet bölcsőit, a Főnix-völgyet, és a Hajnal-völgyét.
Nem volt még teljes az istenek sora, bár a világ már a később érkezők nélkül is lüktetett az élettől. Alseran és a sárkányok ősanyja nászából lett Roober, a sárkányok istene, Worina és Garath rövid, de annál viharosabb kapcsolatának is lett gyümölcse, ő lett Helna, a szépség és szerelem istennője. Nem sokkal később a káosz istene tévesztette meg Thalomát, s így jött világra Narla, a madarak istennője, majd utoljára Alseran és a viszály istennője közös gyermekeként Akahana, a Hold és a vadászat istennője.
Az istenek azonban nem hagyták el a világot. Nem, csak háttérbe húzódtak, hogy a halandók külső vezetés nélkül élhessék életüket.
Egymás között megegyeztek abban, hogy nem avatkoznak bele tevékenyen a halandók sorsába, csupán terelgetik őket tanácsaikkal, ösztökélésükkel, s ha kell, külső körülmények befolyásolásával, hogy végzetüket kövessék.
Oly ajándékot adtak teremtményeiknek, minek azok igazi értékét fel sem fogják.
Rendelkezést önnön életükről.
Jogot arra, hogy szabadon döntsenek, hogyan akarnak élni, vagy éppen meghalni.
Ha háborút akarnak viselni, viseljenek, s egyben viseljék döntéseik következményeit is, ha békét akarnak teremteni, éljenek békében, hiszen maguk sorsuk kovácsai.
Adama – a tudás istene
Békés, s a tudás isteneként igen intellektuális istenség, de nem mondható el, hogy ezáltal magasabbra emelné magát társainál. Ritaleával különösen jó kapcsolatban áll. A tudás folyamát uralja, s így minden tudással kapcsolatos dolog a felügyelete alá tartozik. Előszeretettel látogatja a halandók világát. Társai közül általánosságban minden istennel jóban van.
Legkedveltebb halandó alakja egy fiatal, barna férfié.
Akahana – Holdistennő és a vadászat istennője
A legifjabb istenség az összes isten közül. Sokáig kitagadottnak érezhette magát, s talán egyeseknél az is volt, mivel anyjától sokat örökölt annak viselkedéséből. Igazi vadóc. Apja Alseran, a fény istene. Az ő területe a vadászat mellett a Hold, s ereje igazán ehhez is kötődik.
Alserannal a viszonya közel sem békés, míg testvérével, Rooberrel köztudottan hajlamosak egymással való huzakodásra.
Leginkább törékeny, szinte kamaszos kislányként mutatkozik.
Alcaris – a vizek ura
Testvérével, Worinával közösen osztoznak a vizek uralmán. Az ősidőkben konszenzus született kettőjük között, így Alcaris kapta meg a tengerek, a sós vizek területét, míg Worináé minden édesvíz. Alcaris alap esetben nyugodt, de időnként hajlamos szabadjára engedni haragját, s ez bizony a tengeren lévő hajósok számára nem jó jel. Neki tulajdonítják a tengeri viharokat s hozzá tartoznak a tenger élőlényei is. Ha dühbe gurul, nem könnyű kiengesztelni.
Testvérén kívül a többi istennel nem szívesen barátkozik.
Nem szereti a humanoid formákat, első sorban hatalmas tengeri kígyóként, vagy pedig magának a tengervíznek a részeként szeret mutatkozni.
Alseran – a fény istene
Alseran egyike az első isteneknek. Igen nagyra tartja ezt, ahogy a hozzá kötődő erőt is. A fény jelent számára mindent, ezért sem érti lányát, kinek a holdfény jutott, s nem értékeli apját, hogy ilyen fontos dolgot juttatott neki. A fény istene időnként előszeretettel juttatja kifejezésre felsőbbrendűségét, néha még a nálánál ifjabb istenségekkel szemben is.
Két gyermeke van, de egyik sem párjától, Aranamophétól, Akahana és Roober.
Leginkább fényt árasztva, fiatal, szőke férfi alakjában jelenik meg, hogy egyértelműen jelezze, ki is ő.
Aranamophe – az újjászületés és az örök körforgás istennője
A fény istenének jelenlegi hitvese. Alapvetően jólelkű istennő, s ez kell is, hiszen ki nem mondva a termékenység is hozzá tartozik, de ki lehet őt is hozni a sodrából, csakhogy erre csupán istenek képesek. Az egyetlen az istenek közül, ki a természet körforgásával változik. A téli napfordulókor újul meg, hogy aztán nyár közepére teljesedjen ki.
Kedvelt megjelenési formája általában egy dús, termékenységet árasztó női alak.
Ariel – a föld istennője
Ősi isten, nem sokkal Alseran után született. A föld, s minden kőzetekkel, ásványokkal, tűzhányókkal, de még a földrengésekkel kapcsolatos dolog az ő hatásköre. Viselkedése időnként kissé infantilis, de alapvetően jó szándékú istennő. Társat sosem választott az istenek közül, s Dremer, illetve Garath a legellenszenvesebbek neki, míg a többiekre vagy felnéz, vagy magával egyenrangúként bánik velük.
Megjelenése is fiatal, általában barna leány formájában történik.
Dremer – a halál ura
Alseran testvére, de míg öccse a fényt választotta, addig ő megmaradt a sötétség magányában. A közvélekedéssel ellentétben nem rajong feladatköréért, de szavaival élve, „valakinek ezt is el kell végeznie”. Modora leginkább egy pokrócéval vetekszik, bár van sajátos humora is, amit környezete ritkán szokott értékelni.
Kedvenc állatai kutyái, melyeknek három fejük van, s előszeretettel táplálkoznak halandókkal. Ezek az állatok nőttek leginkább a szívéhez.
Megjelenése elmaradhatatlan kelléke a sötétség, s hatalmas kaszája, melynek mérete másfélszerese az övének.
Előfordul, hogy arc nélkül mutatkozik.
Eclair – az elfek istennője
Még az ősidőkben fordult elő, hogy Garath istenség haragra gerjedt Eclair ellen, s megátkozta, oly átokkal, melyet később maga sem volt képes levenni róla. Azóta kettős személyiséggel rendelkezik az istennő.
Kedves, szelíd, és tiszta jellemű. Könnyen képes szerelembe esni, s az elfjeit mindennél jobban szereti. Gonoszság nem lakozik benne, mindig igazságos, és mindenható.
Legutoljára éppen Rooberbe, a sárkányok istenébe szeretett bele, de érzései viszonzatlanok maradtak.
Eclair átkozott énje sötét, gonosz, és ármánykodó. Szemrebbenés nélkül képes hazudni, s ha kell (vagy ha nem) akár ölni is. Szereti kínozni az ártatlan lelkeket.
Megjelenése kedves énje esetében hamuszőke hajú, szűzies teremtés, míg másik énje esetében általában fekete hajú, kihívó öltözködésű nő.
Garath – a háború istene
A háború istene, nem kell sokat gondolkodni rajta, ki is ő. A harc, a szembenállás, az öldöklés ura. Hol küzdelem van, ott van ő. Erőt ad neki a sok egymásnak feszülő kar, a támadó és védekező varázslatok, a harci kiáltások.
Worinával való rövid kapcsolatából született az az istennő, ki bármikor képes levenni lábáról, Helna, közös gyermekük.
Garath utoljára a Nagy Háború idején volt elemében, de várja, mikor kerül rá újra sor.
Megjelenése leginkább lángoló kardjáról, s mindenhol körbelengő füstszerű köpenyéről híres, mely néha mintha szárnyakat formázna mögötte. Előszeretettel hord vérteket.
Haleran – a káosz istene
Haleran a minden rend elleni lázadás szimbóluma. Ő maga a kétely, s akkor van igazán elemében, ha feldúlhat, szétbomlaszthat valamit. Nem más ő, mint a széthúzás magva, s ereje is ebből táplálkozik. Az istenek szabályai ellen is lázad, neki köszönhetően pusztult el Elsga, az elf város, és jöhetett létre Agare sivatagja is. A legtöbbet büntetett isten, hiszen társai nem nézik jó szemmel azt, ki szabályaikat megszegi. Thalomát, a mágia istennőjét tévesztette meg egyetlen éjszaka erejéig, s ennek gyümölcseként született meg Narla, a madarak istennője, de eme leányt, vagy akár a tettet is váltig tagadj az istenség.
Legtöbbször szőke hajú, kötekedő fiatalemberként jelenik meg, de sűrűn jeleníti meg szárnyait is, ekkor megmutatja halántékánál növő szarvait és a testén futó sötét tetoválásokat is.
Helna – a szépség és a szerelem istennője
Worina és Garath gyermekeként született, s bár szülei nem élnek együtt, mindkettő, még a háború zord ura is egyaránt szereti e leányt.
Az ő ereje a szépségben és a szerelemben testesül meg. Örömmel próbálja érvényre juttatni a bújkáló, be nem vallott szerelmet, s olykor pajkosságában még olyanokat is egymásba bolondít, kiknek nincs ilyetén hajlandóságuk egymás iránt. Az istenek közül csak titokban rajong Adamáért, a tudás istene erről mit sem tud.
A halandók a galambokat az ő szent állataiként tisztelik sokfelé.
Legtöbbször dús, világosbarna hajjal jelenik meg, általában könnyed ruhákat viselve. Könnyű ismertetőjele a galambok iránta tanúsított nagy barátsága.
Izra – a nimfák istene
Amikor más istenek még csak vitáztak azon, mely helyeken mennyi és milyen halandóval telepítsék be a világokat, Izra szép csendben megalkotta az egyik ősi földön a nimfákat saját tiszteletére. A nimfák istene imádni való személyiség és hangja hihetetlen módon vonzza teremtményeit. Egyfelől örök kamasz típus. Éles nyelvű és elméjű, mulatságot szerető istenség, aki kedve szerint és kíváncsisága alapján váltogatja megjelenési formáját.
Időnként attól sem riad vissza, hogy egy-egy teremtménye alakját felvéve tévesszen meg halandókat, ha valami érdekli.
Egyébként nagyon is megfontolt, s ha a szükség úgy hozza, kíméletlen határozottsággal végezteti be akaratát.
Narla – a madarak istennője
Thaloma és Haleran titkos nászából született, de a káosz istene tagadja kapcsolatát hozzá.
Mély fájdalma ez neki, s bár anyja mindent megtett, hogy feledtesse ezt vele, képtelen teljesen elfelejteni.
Minden az égen szárnyaló, vagy a földön futó madár istennője ő. Nem tesz különbséget a dögkeselyű, a magasban szárnyaló sólyom, vagy akár az udvarban kapirgáló baromfi között.
Kissé szeleburdi, igencsak cserfes és fiatalos istennő. Akahana után ő a legifjabb az istenek között. Legalább olyan színes és sokrétű egyéniség, mint a madarak, miket úgy szeret.
Roober régi barátja, bár néha előfordul, hogy a sárkányistenségnek is próbára teszi a türelmét.
Megjelenése vagy apró, színes madár képében, vagy pedig hasonlóan színes, ifjú leányzóként történik.
Nibelon – az idő istene
Az ősi istenek egyike. Mikor még nem volt anyag, s nem volt más, csak az idő, ő akkor született. A tér és idő szövetében építette fel világát, s vált az idő korlátlan urává.
Talán azt várná a halandó, hogy egy ilyen koros istenség komoly és mogorva lény, ám még látszatra sem az. Örökös kedvét leli abban, hogy játsszon az idővel és a benne lévő halandókkal úgyszintén. Egyike azoknak az isteneknek, akik kimondottan sok időt szánnak a halandókra, s ténykedéseik ugyan a szabályok határát súrolják, mégsem lépik át azt sosem, s ami még fontosabb, sosem tesz olyat, mi egy halandó végzetével ellentétes lenne.
Megjelenése a legkülönbözőbb alakokban teljesedik ki, de mikor nem akarja titkolni jelenlétét. Hosszú, fehér hajú, kortalan férfi képében tetszeleg.
Ritalea – a végzet istennője
A végzet oly hatalmú dolog, mely még az istenekre is vonatkozik, s ezáltal oly fontos istennő Ritalea. A teremtett világ, így az istenek sorsát is jobban ismeri, mint ők maguk, s ez a tudás az, mely olykor nagyobb terheket tesz rá, mint miket istennőként könnyedén hordhatna.
Igazán jó kapcsolata Adamával, a tudás istenével van, de általánosságban tiszteletteljes viszonyt ápol minden istenséggel.
Nehezen kiismerhető jóslatai mindig célba találnak, habár ezeket még az istenek is képesek félreértelmezni.
Megjelenése általában ifjú nőé, könnyed, kék ruhában, s hozzá rendszerint lilás hajviselettel.
Roober – a sárkányok istene
Minden sárkányok ősanyjának és Alserannak közös gyermeke, így nem tartozik az első istenek közé. A sárkányok népét kapta felügyeletül, s erejének forrásaként, bár ezen bestiák sokszor rátarti népe nem egyszer tette már próbára képességeit. Testvérével, Akahanával sem a legjobb a kapcsolata, mivel az ifjú istennő hajlamos kihozni a sodrából.
Kezdődő kapcsolata volt Thalomával, a mágia istennőjével, de végül inkább a magányos élet mellett döntött.
Előszeretettel veszi fel fiatal férfi formáját, kimondottan jóképű, tipikusan az a fajta, akin megakad a nők szeme.
Világos, erőteljes tekintete van, ami sokakat rabul ejt, sötét, sima, hosszú haja, amit legtöbbször kiengedve hord.
Thaloma – a mágia istennője
Végy egy gyönyörű, vonzó nőt, add hozzá az istenekre jellemző halhatatlanságot, szépséget, s add meg neki a varázslat mindent átszövő szálainak uralmát. Ekkor kapod meg Thalomát.
Mikor a mágiát a legtöbb nép ajándékaként adták az istenek, őt választották meg arra, hogy ezen ajándékot leginkább ismerje.
Minden, mi mágiához kötődik, hozzá tartozik. Átlátja a rezgéseket a halandó és halhatatlan megnyilvánulásokban is.
Egyetlen alkalommal tudta csak egy istenség megtéveszteni, s ezen alkalomból született Narla. Leányát mindennél jobban szereti, s ez az érzés az, mely elnyomja az iránti haragját is, kitől van.
Általában hófehér hajó, könnyed öltözetű, igen szép nőként jelenik meg.
Wisca – az ég istennője
Mikor a világ megtelt éltető levegővel, Wisca volt az első, ki anyagi testet vett fel, s mélyen magába szívta azt. Annyira megtetszett neki a nyílt tér, tiszta, kék ég, hogy végül maradt is enné. A tiszta, friss hegyi levegő ugyanúgy hozzá tartozik, mint az aszályos évek síkvidéki száraz, áporodott levegője. Változékony, sokszor kiszámíthatatlan istennő, kinek hangulatát és akaratát játszi könnyedséggel követik a világban mozgó légmozgások, s éppoly könnyen társul Alcaris haragjához, hogy dúló vihart generáljanak, mint amilyen könnyed szellővel simogatja meg egy síró gyermek arcát. Könnyedén engedi a tenger felől jönni a vízet hozó fellegeket és ugyanolyan könnyedén szét is oszlatja őket.
Halovány, félig áttetsző kékes ruhája van, sokszor a fátyolfelhőket ezért a halandók Wisca uszályának is hívják. Haja színe az ébenfeketétől a hófehérig változhat.
Worina – a vizek istennője
Az első istenségek közül való, Alcarissal, testvérével együtt a vizek feletti uralmat gyakorolja, bár míg testvére a sós tengervízért epekedik, ő jobban kedveli az édeset.
Sokkal inkább kiszámítható természet, mint Alcaris, talán ennek és nyugalmának köszönhető az is, hogy rövid ideig, de együtt élt Garath-tal, a háború istenével. A násznak Helna lett az eredménye, s mindketten igen fontosnak tartják az istennőt.
Megjelenése rendkívül karcsú leány képében szokott történni, s leginkább a tiszta vizű tavak, patakok vizében található, bár elterjedt róla az is, hogy a Vizek Oltáránál lakik.
Megpihen a kéz, az asztalon, a barázdált arcon mosoly fut végig, és ott is ragad mindörökre. A munka elvégeztetett, s hogy végül nem lett oly sötét, mint előtte érezte, talán neki is köszönhető. Van teher, mit magával visz oda, hová csak a lelkek követhetik.
A toll lassan kicsúszik a még meleg ujjak közül, hogy aztán ott heverjen az iromány mellett, melynek utolsó soraira is lassan rászárad a tinta.
A gyertya csonkig égett, de már nincs is szükség rá. A hajnali nap világít helyette, ahogy besüt a kis ablakon egyenesen a kutató földöntúlin mosolygó arcára.
| |
|
