Aden Von Zaken

Akkor én lennék az első

// Valahol a régmúltban//
*A fiú az apára néz tekintete értetlenségéről tanúskodik, mire csak egy kezet kap fejére s az megsimítja a fehér tincseket. Az ágyra pillant a gyermek. Könnybe lábadt szemekkel tekint oda, Egy fehér hajú nő fekszik benne, arca fehér mint a hó, ajkai élettelenek. Kezei összekulcsolva vannak mellkasán. Hegyes fülei tanúskodnak hovatartozásáról. S a kisgyermek anyja halálos ágyára borul, átöleli őt, szorítja ahogy csak képes rá, de ő nem mozdul.
-Lilith... - Szólal meg a férfi- itt hagytál minket...
-Apa mi történt mond el!
*A gyermek követelőzik, s ez apjában felébreszt valamit, mi rákényszeríti az igazságra. Átkarolja a gyermeket, majd halkan a fülébe súgja.
-Édesanyád harminc éves volt... de nem találta meg azt az utat ami az élők között tartotta volna. De tudom fiam te erősebb leszel anyádnál... s képes leszel rá, hogy megtaláld azt mi itt marasztal ezen a világon.
-Honnan tudod?
-Ahogy a szemedbe nézek... látom a vadságot az élni akarást, látok benned valakit aki nem a por sarjai közül való... Ne feledd hiába neveznek Zakennek... te attól még Nawarean vére vagy... Légy büszke erre... erre az átokra mi áldás is egyben.
-Nem értem...
-Majd megfogod fiam... egyszer majd meg....

*Körbe tekintek, szememnek nem ismerős e tájék pedig már Lanuria rég a talpaimban van. Vajon a túlvilág tárult e most elém vagy valamilyen varázslat mit ismét a fekete sárkány szabadított rám. Nem tudom, de eléggé érdekel. Mi is volt az utolsó emlék, gondolataimat pörgetem sorra. Ahogy a lány áll előttem, s a sziklafal a hátamnak simul. Egyszer csak eszméletem vesztem, s most már rádöbbentem hol is vagyok. A saját fejemben, ez vagyok én belül. Szemem akármerre is tekint csak a halált látja. A fák nem sokban különböznek a széntől mivel fűtenek. A talaj kopár s felégetett, látszik miből is vagyok. De szemem megpillant valamit, egy apró kis növény sarjadzik a sziklán. A kis túlélő, talán ez jelezné emberi mivoltom. Ha istent is játszanék akkor is csak egy ember maradok. Ki mint ez a növény úgy ragaszkodik a földhöz. Gyökerei mélyen futnak a talajba. Leguggolok mellé majd alaposan megvizsgálom. S ekkor érzek egy kezet a vállamon, nem nézek hátra tudom ki ő.
- Embernek lenni nem is olyan rossz... hidd el Aden.
- Honnan is tudnád ezt?
- Halhatatlan vagyok... az is voltam s az is maradok. Benned vagy gyermekedben, nekem oly mindegy kiben lakom tovább. De hidd el ez is csak egy gyötrelem. Letaszított átkozottnak lenni nem éppen mókás dolog.
- De ettől még nem tudhatod milyen az mikor vér folyik az ereidben. Sose érezhetted a félelmet a szenvedést. Azt mikor egy gyermek elveszíti az anyját. Honnan is tudnád te milyen az?
- Igaz... az érzések semmit sem mondanak nekem. Nekem csak az erő s a hatalom mond valamit.
- Az erő s a hatalom... mégis csak van benned ember... hisz ezeket csak mi hajszoljuk oly buzgón.
*A kígyó nem mozdul s csak hallgat mögöttem, e pillanatban enyhe bizsergést érzek mellkasomban. A fekete sárkány varázslata, csak egy percig tart de mégis roppant kellemetlen.
- Érdekes egy nő volt ez nem de bár?
- Inkább erős s vonzó.
- Ej Salamon, nem hittem volna, hogy érezni is tudsz.
- Sok mindent nem tudsz még rólam, amit érdemes azt viszont igen.
*Csak bólintok egyet, majd felemelkedek a növénytől s Nawarean szemébe pillantok. Arca fakó volt, szemei pont olyan mint az én átkom. Igaz is az ő szeme az én átkom. De neki valamiért többet mondó volt mint egy fekete csík a vérben. Szemeiben fekete körök gyűltek a csík köré, s a köröket pontok kapcsolták össze. Arca egy harminc éveséhez hasonlított egyáltalán nem fogta az idő s idebenn akármilyen alakot is ölthet de gondolom nem véletlenűl van rajta ez. Éppen csak alacsonyabb nálam, könnyű vele farkasszemet nézni ami tart is pár percig. Egyikünk se tudja mit mondjon vagy csak gondolkozik valamin. Hamarosan kiderül.
- Látom tetszenek a szemeim Aden...
- Érdekes egy hallhatatlan tekintete.
- Egyszer talán ez is a tiéd lesz ha rászolgálsz.
*Nem kérdezem meg mivel szolgálok rá, egyértelműnek látom erőssé kell válnom. Hisz ő az erőt szereti. Csak bólintok válaszul.
- Nawarean... s most hogyan tovább?
- Hogy érted?- tekintete komorba vált látszik rajta nem érti a kérdést.
- Először jelentél meg előttem, még álmomban sem mutattad meg így magad.
- Hmm valamiért ez a nő az oka. Meg kellett mentselek, hisz a gyermekem vagy. S bebizonyítottad nem féled a halált ha az sárkány szárnyakon is jő.- Teszi kezét a vállamra, majd mélyen a szemembe néz s folytatja.- Ha elmegy a nő.... te elindulsz a Lanur hegységbe, s megkeresed a fegyverem amit jó ideje nem forgattam már. Egy kasza volt hajdanán. De most nem tudom milyen formát vett fel. Majd megérted miről beszélek.- Látta rajtam az értetlenséget, de ezek után kétségem sem volt afelől, hogy igaza lesz.
- Értettem.
- Itt az idő Aden... Kelj fel!
*Ütött mellkason amitől szinte rögvest felpattantak a szemeim. Most kaptam egy irányt amerre tartsak. Hát indulnom kell.

* Jól el volt rejtve a fegyver, a Lanúr hegység mélyén. Az utat könnyű volt megtalálni, bár az, hogy most mi lesz még a jövő homályába bújik meg. A szentélybe belépve rajzokat látok a falon. Kőszobrok emelkednek körös körülöttem, mind kígyókat ábrázolva s mindegyik egyetlen emberi alak kezéből tör elő. Ismerős az alak, arcának vonásai mintha csak kiköpött Salamon lenne. Talán nem is véletlenből jutottam ide. Elvégre ő maga küldött el s nem is akármiért, a fegyverért mit hajdan ő maga forgatott. Szinte hihetetlen, hogy senki sem járt erre azóta. Bár ennek is meg lehet az oka, hisz a tőr kellett ahhoz hogy kinyissa ezt a kaput biztosra veszem semelyik másik tőr nem tette volna meg. S ha netalántán valaki betörne nem is tudom. Olyan érzésem van mintha csak figyelne valaki. Talán maga a kígyóisten állította fel ezt a csapdát, mivel ez csak az lehet. Ezt érzem mélyen legbelül. A fegyverhez érek, a férfi szobor lábánál pillantom meg. A földbe állítva hegyével lefelé. Még mindig gyönyörű ezüst színben pompázik mintha csak tegnap élezték volna. Közelebb lépek s kezemet kinyújtom, éles fájdalom nyilall bele a kezembe majd azonnal meg is szűnik. Lehet ha nem én lennék az most sose engedtem volna el ezt a fegyvert. S itt maradt volna a csontvázam az idők végezetéig. Ki tudja? A fegyver könnyen kijön a sziklából, mint a kés és a vaj efektus csak ez még annál is könnyebben hat. A fegyvert kezemben tartva csak most eszmélek fel rá szinte súlytalan.
-Törj meg!
*Hangoznak a szavak de nem az én akaratom által. S a fegyver elengedi mivoltát s három részre válik szét. Érthető miért pont kasza volt hajdanán. Egy fegyver amivel távolra s közelre is jól alkalmazható. Hisz így három részre osztva mint egy sarló lehetett használni. S a részek szorosan kapcsolódtak is egymáshoz. De szabad mozgást biztosítottak a külön álló daraboknak. Pont illeni fog az első tánchoz. Ez a fegyver az mit nekem szántak az istenek. Vagy inkább csak maga Salamon.

Egy Kicsi Nawareanból
*Idő közben rengeteg helyet megjárt s találkozott egyesekkel, kik mélyebb kik kevésbé mély nyomot hagytak benne. Leginkább egy Vörös sárkány személyében látta a bölcsességet, ki felébresztette éjfekete álmából, mit magának keresett. Felnyitott szemmel hagyta el a kocsmát, s hagyta magára a szőke nőt s a sárkányt.
Az idő múlásával egyre nagyobb kalamajkákba keveredve néhol még istenségekkel is össze futva. Egyik alkalommal maga a napisten jelent meg neki megbízást adva. Azóta bánja eltékozolt kis kését amit oly botor módon elhajított magától. Teltek a hetek s a hónapok, néhol össze akadt volt kedvesével Lysanorral, ki kérdőre vonta tettéért. S oly választ adott neki ami után már csak nem szándékozik őt követni. Muszáj lesz neki tovább lépnie a múlton. Az idő lassacskán telt, s egy vörös hajú lánnyal hozta őt össze a sors egy romvárosban. Érdekes jelenség volt a lány, szinte a szívébe markoló. Leginkább a vérmágia fogta meg, de személye annál inkább visszataszítónak hatott. Nem sokkal később Wyerrével akadt össze a fekete erdőségben, hol kisebb nagyobb szóváltásba keveredtek. Ő volt a lány a kaszás fogadóból, s ismeretségük két kalandjuk miatt alakúlt ki, mind a lápban mind a jeges ormokon. Szívesen vette tudomásul, hogy egy ilyen átokkal nincs egymaga, habár csekély vígasz hogy más is szenved ettől.
A keleti parton ismét csak össze akadt a vörös elf lánnyal, jóval nyugodtabb környezetbe toppanva. Ezt a helyet nevezi szülőhazájának hisz itt ébredt öntudatra a Fekete sárkány által. Furcsa mód most a lány teljesen máshogy hatott, s nem egyből lábának szétnyitásával indított felé. El kell ismerni jó taktika de nem minden férfi esik térdre egy szép női kebel látványától. Forró s sós éjszaka követte azt a tenger vízében. Ismét érezni kezdte, hogy emberből van s néha ő maga is kívánja a szeretetet s a törődést. Megajándékozta a lányt a hűség pecsétjével, mit Wyerre s a Fekete sárkány visel kinek nevét azóta sem tudja. A hűség pecsétje által szinte mindig utolérheti azt kin rajta van, s ha az illető azt akarja hogy meg is találják csupán pár csepp vért kell érte ejtenie.
Északra tartott mikor ork banda ütötte fel fejét egy vörös elf kíséretében, hamar életbe lépett a túlélési ösztön ezért az orkok java része, jobban mondva egytől egyig mind fejvesztve(haha fejvesztve) menekült volna ha nem temették volna el őket a falusiak. A vérelf nem egy harcos természet talán élete fontosabb volt neki mint a hősi halál. Onoria elé szállítottam ki nem szolgáltatott igazságot. Egy pökhendi ficsúrral kell átutaznom a fél világot azért mert ezt kaptam küldetésnek. Azért mert büntetést kértem számára. Micsoda vicc... Utunk Gwaith-dúr a sötételfek városába vezetett ahol mi lenne meglepőbb mint hogy megint csak bajba keveredtem. S levágtam az egyik elitnek nevezett idézőt aki a nyakamra jött. Kis tűzgolyók elől s furcsa jeges teremtmények mik madarakra fajzottak, elől menekültem. S a kőgólemek sem voltak semmik bár ahogy a mágusuk meghalt szinte rögvest kavicsokra bomlanak. S most itt állok Gwath-dúr sötét utcáin s szaporán szedem a lábam, azon bolt felé ahol az a tökkelütött fel fog bukkani s annak a nagybátyja tengeti életét. Hamar meg kell innen lépni habár elég jó kis mókának ígérkezik a dolog. De érzem valaki figyel, valahonnan lát s nem hagy nyugodni a gondolat.

Pecsétek, hozzávaló,hatás
Rémálom pecsét: Altató szérum(Gombábol nyerhető)-> Rögvest álomba szenderül az illető s azok nem valami mesések.
A halál pecsétje: életet oltó mérgek.-> Rövid időn belűl kínszenvedéses halál.
A kín pecsétje: Idegméreg-> Magas láz, halucinációk s nem tompuló fájdalom.
A Némaság pecsétje: Az beszédkészséget megtámadó méreg-> Az illető elveszíti beszéd készségét.
A hűség pecsétje: Csak a vére-> Nyomkövetésre a legalkalmasabb pecsét hisz egy csepp vérének illata is messzire száll. A pecsét hordozóját megérzi a közelben.
A gyors regeneráció pecsétje (Az élet pecsét): Bármely jótékony hatású méreg-> Gyors fájdalom csökkentő, a vérzést elállító pecsét.
Az igazság pecsétje: Elmére ható méreg-> IGazmondásra kényszeríti a hazugot, ha nem így lenne a szívének gyors verése miatt a méreg hatni kezd, látászavarokat fejfájást, kiszáradást majd halált okoz.(Az igazmondókat megkíméli, nem hat hazugságnak ha nem tudsz valamiről, ha ferdítesz a valóságon az adrenalintól ismételten beindul a hatás.)
(Folyt köv)

//Sendel romjai között//
-Vissza emlékezve rá nem is tűnik oly vészesnek mint amilyen valójában volt. Egy öreg barát áldozta életét értem, hogy megmentse gyermekét ki már éppen, hogy csak véréből származott. Ádáz csata folyt, vért s verítéket no meg persze elviselhetetlennek tűnő fájdalmat nem kímélve védtük a várost. Ami ráadásul a senki földje volt. Alig pár gondolatot hagyott hátra Soul Salamon, az első áspis.
~ Kedves gyermekem... Nawarean... a Zaken vérvonal harmadik szülötte.... Lilith gyermeke s vérem örökítője... Ha minderre emlékszel az azt jelenti oly ostoba voltam, hogy saját létezésemet adtam érted. Biztos megvolt rá a nyomós okom. De ez már mind semmit sem jelent. Tudnod kell, hogyan használd az öröklét pecsétjét, hogy ezek után te magad add át gyermekeinknek a tudást. Mit most rád hagyok. Nem tudom meséltem e már a mester pecsétekről, s magukról a táncokról. Jó anyás a pecsétekben jeleskedett. Viszont férfi lettél s ezáltal nem örökölhetted anyád mágiáit. Helyette erős szívet s lelket adott neked. A mester táncot csak úgy vagy képes használni ha a gyógyító pecsétet használod közben. Sose feledd, a belső pecsétjeid jóval hatékonyabbak mint a külső pecsétek. A pecséteknek is megvan a maga szintje, az alapokat már tudod, de mesterükké mágia nélkül nem válhatsz. Edz többet miközben az élet pecsétjét használod, alkalmazd a mestertáncokat. Egyre sűrűbbé téve használatukat. A tested igénybevétele fokozatosan nő minél tovább maradsz a táncban. De erről nem szólnék többet, hisz az emlékeim veled élnek tovább.
No igen az ezüstös hold... Naii Nawarean fegyvere, valamelyest mindig is hozzánk tartozott, hisz minden használójához kötődött, s a felmenőid emlékét őrzik. A Zaken ház kimaradt e becsből, hisz az utolsó Nion, elrejtette a fegyvert. Pont a Zakeni vérvonal miatt, feléleszteni egy klánt amit halálra ítélt már a sors úrnője nem épp helyes döntés. Legalább is ezt vélte, s én magam is ezt véltem. Kutasd fel a pengét amit elválasztottak a lándzsától, s illesszed egybe mit ketté szelt a sors.
Az öröklét pecsétje... ez egy igen kényes dolog... egy dolog kell csupán hozzá, hogy lelked hozzá tudjon kapcsolódni utódodhoz. A társ kit választottál magadnak, meg kell hogy haljon, a kezed által. Az ő vérével kell felkenned a pecsétet a gyermek szeme köré. Ez volt rajtad is a vágás, öröklődő természetű, hisz mindegyikben tovább élsz. S még születésük előtt megjelenik a pecsét az arcukon.
Nem is tudom mit kéne még mondanom neked, talán csak azt ifjú Zaken... sok sikert... s ne felejtsd el megköszönni a fekete sárkánynak, hogy vissza hozott az élők sorába, mint Nawareant. Nos ennyi lenne gyermekem. A táncokhoz, s a pecsétekhez megkapod a tudást, s az emlékeit az összes Nawareannak. Használd bölcsen, s ne légy kegyes. Mert könnyen hátba szúrhat az a bizonyós jó szív...
A túlvilágon még találkozunk...
-Ekkor hallottam utoljára Salamon hangját... s azóta végleg eltűnt, feláldozva magát Dremer oltárán.

Hagyatekok maradtak csupán az egykor oly hatalmas Salamonból.
A sárkányölő technika mi a táncok használatából keletkezett.
Emlékek a létezésemről, keletkezésemről.
Egy sárkány fattya vagyok, mit varázslattal hoztak létre egy ember életének az árán.
Salamon rám hagyta ősi tudását mint a Nawareanok örökségét.
Dremerrel való találkozom semmitmondó volt.
Onoria rejteget valamit, s félelmet érzek hangján. A kard még nem került napvilágra.
Az elf s nimfa vezetőknél tett látogatásom hatásosabb s eredményesebb volt mint az emberek fejével.
Szövetségesekre leltem bennük. Kik ígéretet adtak ha Namelyr feltűnik jelzik neki hogy keresem.
Még nem jött válasz.
Kémeim nem akadtak nyomára a sárkánynak.
Ambaronban látták utoljára igy ismét vissza tértem oda hátha megtalálom a nyomait merre mehetett.
S belecsöppentem Ambaron lerohanásába.
Vogon itt is feltűnik mint mindig...
Ryn kit régi Salamonnal eltöltött időm alatt ismertem meg is jelen volt.
Ambaron elhagyása, jelen pillanatban is tart.

Thalionnal való találkozó.
Filnoren és Avlanion csatája.
Filnoreni behatolás sikeres, Sou a sárkány hátánlovagolva. Aden lelke megtörik Hossin előbújt rejtekéből.
Hossin megalapítja a gyilkosok birodalmát Ekorint miután Furiaval szövetkezik.
Kenyszersorozás veszi kezdetét
Orod opele sárkányok által elesik. A menekülőket megtámadják mindössze zavarkeltés érdekében.
Hossin középvidéken találkozik egy tehenészlánnyal.
Megismerkedik egy orkkal kit Frikknek hívnak s felajánlja segítségét.
Hossin méreggel segíti a véreltek elleni harcot amit Arash a néger mágus vezényel. Vele tart Kana Kernon és Jeremy.