Vadalan földi mese ~ A régi-új világ :
Olyan szépen alakultak a dolgai. Már-már kezdte azt hinni, hogy tényleg mellé szegődött a szerencse, mikor alkalma nyílt megpillantani az újonnan szerzett területére tévedő Kain-t. Szemei résnyire szűkűlten figyelték a visszavonulást fújó sárkány méretes alakját. Ráadásul még csak nem is volt egyedül. Mekkora érték is lehetett volna ez a páros Fúria előtt. Legalábbis akkor azt gondolta, nem árt két legyet ütni egy csapásra.
Így aztán sebtiben döntésre jutott. Döntése következményeként rögvest magára öltötte vörös sárkány alakját.
Tűz sárkányok, ezek voltak igazán az övéi. Hiszen ősiek ide vagy oda, ő akkor is csak halandó sárkány volt, de abból legalább az egyik legfélelmetesebb, legagresszívabb fajtába tartozónak mondhatta magát.
Sárga szemei vadászként követték az égen a két alak már távoli alakját. Az orrát akkor sem tudták becsapni, ha már a szemei netán nem láthatták. Érzékszervei talán legjobbikára támaszkodva emelkedett levegőbe, s vetette magát Kainék nyomába. Elkapja őket, mert ezt akarja. Azt akarta, hogy saját kezűleg fizethessen meg népe árulóinak. Legfőképp Namerylnek.
Az ég aztán megváltozott. Különös izzással lángolónak tűnt, s még Xerar is lecsukta szemeit, nehogy baj legyen az ismeretlen jelenség miatt. Orrára támaszkodott eztán. Vihar jött a semmiből, aztán mintha megfordult vagy talán kifordult volna önmagából a világ és számára eddig ismeretlen illatok vegyültek a megszokott természeti szagok közé. Szemeit kinyitva már tudta: távolról sem ott van már, hol éppen lennie kellene.
Így keveredett a vadalanok földjére, hol keresni kezdte a hazatérésre alkalmas módot, s még bele botlott egykori címer bitorlójába: Sydney-be is.
Újabb lehetőségeket látott benne, hiszen tudta: a lány okos, tanult, s segítség lehet számára a haza jutásban.
Végül, hogy ne veszíthesse szem elől, kénytelen volt improvizálni. Így aztán gyors elhatározással egy fém karikát bűvölt meg, hogy kedve szerint teleportálhassa a lányt hol magához, hol el minél messzebb. Ez utóbbi nagyon hasznos lesz tudta, hiszen nem egyszer volt már találkozásaik közepette olyan gondolata, hogy netán a sötét alvilág bugyraiba, vagy egy kialudt vulkán mélyére kellene tüntetnie, hogy békében lehessen tőle.
Megölhette volna már kismilliószor, mégsem tette. Nem tudta megmagyarázni magának sem a dolgot. Hát igyekezett nem is gondolni a sok lehetőség kihagyásának okára. Mert olyan a világban nem létezhetett, hogy őt valaha is érdekelje egy kétlábú lény léte vagy nem léte.
Tárgy: Xerar 
2013-07-06, 7:24 pm